itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

és az a pár ásó, amit Marc a csomagtérben tárolt, hátha jól jön ilyen alkalmakkor.

Mérgemben fújtatva végignéztem a hétvégi kiruccanásra válogatott

ruháimon. De a kiruccanásunkat törölték. Nem lesz csöndes

vacsora egy kellemes vendéglőben, textilszalvétákkal. Nem lesz pattogatott

kukorica a sötét moziban. Nem lesz saját hotelszoba, elég

távol vérmacskatestvéreink elkerülhetetlenül kíváncsiskodó szemétől

és fülétől.

Ehelyett melózni fogunk. Egész éjjel. Túlóradíj nélkül.

A legtöbb barátom már egy hete visszatért az egyetemre, és az estéiket

pizzásdobozok mellett, könyveik felett görnyedve töltötték.

Én pedig ötcentis sarkakon vadásztam le egy betolakodót, nemsokára

pedig kézzel fogok sírt ásni az éjszaka közepén.

Elég volt az egyetemre gondolni, és arra, hogy én nem vagyok ott,

a kedvem máris elkomorult. Nem fejezem be a doktori képzést, de

még a főiskolai végzettségemet sem fogom semmire használni a belátható

jövőben. Két évre és három hónapra alkudtam meg apámmal,

hogy ezalatt a falkát szolgálom, és készülök egy olyan jövőre,

amiben egyáltalán nem is voltam biztos, hogy akarom-e.

– Biztosan eltörték a nyakát.

– Hm? – morogtam vissza; a hat-nyolc méterre kezdődő fák falát

néztem meredten. Ha erősen összpontosítottam rájuk, a holdfényben

és a kora hajnali szélben imbolygó ágak örökmozgó árnyékára,

nem kellett a holttestre néznem. Márpedig nem akartam a holttestre

nézni.

Ott találtuk, ahol az informátor mondta; egy elhagyatott mezőn.

Little Rocktól mintegy félórányira délre, egy kis vidéki város, bizonyos

White Hall mellett. White Hallnak mintegy hatezer lakosa

• 18 •

More magazines by this user
Similar magazines