itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

– Tetthelyet? – nevetett Marc, én pedig a fogamat csikorgattam,

amiért ilyen vidám bírt lenni még a hullák közelében is. – Túl sokat

tévézel – tette hozzá, már ismét a vérmacska nyakára irányítva

a fényt.

Csakhogy ez nem egy akármilyen vérmacska volt. Hanem kóbor

– egy ember, aki a mi kis titkos életünkbe nem születés, hanem

erőszak által került be. Vagyis exkóbor. Mert immár halott, ahol a

társadalmi állása nem számít.

A szerencsés kurafi.

– Kutatási terület – vágtam rá, eltéptem a tekintetemet a tetemről,

és Marc arcába néztem. Aranypöttyös barna szeme csillogott a

holdfényben.

– Bánom is én – vont vállat; a zseblámpa fénysugara a fűre hullott.

– Azt magyarázom, hogy nem harapták vagy karmolták meg.

Nem érzek vérszagot.

Kisöpörtem átizzadt tincseimet a hajamból, és a levegőbe szimatoltam.

Aztán zavartan elvörösödtem, mert igaza volt: ha lett volna

vér, friss vagy alvadt, azt megéreztük volna. Ha pedig nem volt

vér, nem volt harc sem. Egyetlen vérmacska sem mulasztotta volna

el, még emberi alakjában sem, hogy vért fakasszon, akár a fogával,

akár a karmával.

Honnan voltam ilyen biztos benne, hogy a gyilkos is vérmacska

volt? Egyszerű. Egyetlen embernek sincs elegendő ereje, hogy fél

kézzel kitörje egy másik ember nyakát, márpedig a mi halottunkkal,

a nyakán lévő véraláfutásokból ítélve, pontosan ez történt. Elméletben

persze tehette volna bruin¸vérmedve, vagy másfajta alakváltó

is, azonban ennek az esélye a gyakorlatban csaknem nulla volt.

Azt a kevés egyéb fajt mi egyáltalán nem érdekeltük, és az érzés kölcsönös

volt.

• 20 •

More magazines by this user
Similar magazines