itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

– Ó! – feleltem, ismét a fákat bámulva, amíg ezt emésztgettem.

Mi mást mondhattam volna? Marc volt a hullaszakértő, és bár…

nos, magam is létrehoztam egyet néhány hónapja, alig tudtam valamit

a gyilkosságok áldozatairól. És ez jó volt nekem így.

Marc sóhajtott.

– Rendben, ha ez boldoggá tesz téged, körülnézek, vannak-e rajta

más sebek. – Oscar-díj-nyertes nyögéssel felrángatta a halott pólóját,

régi hegek szövevényét tárva fel, amelyek annak mellétől húzódtak

a háta felé.

A régen gyógyult sebekre néztem.

– Igazad van. Semmi okunk levetkőztetni.

Marc diadalmas mosollyal visszahúzta a pólót a helyére.

Idegesen az ajkamba haraptam, és az órámra néztem, amelyet

gombnyomásra lágy zöld fény világított meg. Hajnali egy lesz mindjárt.

Nagyszerű. Most már mélyen kellene aludnom, összegömbölyödve

Marc mellett, kimerülten és kielégülten. Ehelyett jeltelen sírt

ások a holdfényben, kimerülten és kikészülve.

Az öntudatlan Dan Paintert Arkansas Citytől északra, a Mississippi

folyótól éppen keletre kiraktuk egy sűrű facsoportnál, még

mindig megkötözve, ráadásul betömött szájjal, hadd tanulja meg

a leckét. Aztán két óráig vezettünk visszafelé, északnyugatnak,

egy nagyrészt kétsávos autóúton. Vagyis Marc vezetett, én a Canterbury

Mesék prológusát idéztem fejben. Középangolul. Visszafelé.

Marcnak is megvoltak a különleges képességei, nekem is a magaméi.

Persze a mi munkánkban az övéi sokszor inkább beváltak.

A rosszfiúkat ritkán térítette jobb belátásra egy felkavaró Hamletidézet.

Összeszorítottam az állkapcsomat, és maradék kis akaraterőmbe

kapaszkodva feladtam minden reményt, hogy hajnal előtt ágyba

• 21 •

More magazines by this user
Similar magazines