itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

Miután ezeket is mind kizártam, megmaradt, amire Marc gondolt.

A kóbor felől jött, de nem a személyes szaga volt; más, valami macskaféle,

erős, gazdag illat. Majdhogynem fűszeres.

A gerincemen a döbbenettől hideg, bénító érzés rándult végig, a

szívemet elszorította az ijedelem. Egy hosszú pillanatig nem is vert,

és csak dermedten bámultam a hullára. Ezt a szagot ismertem. Egy

részét legalábbis.

– Nos? – kérdezte Marc. Engem nézett, én pedig a hullát lestem

összehúzott szemekkel.

– Idegen. – Felálltam és visszaszédültem egy lépést; ijedtemben

képtelen voltam egy teljes mondatot összerakni.

– Micsoda? – pillantott fel élesen, aztán visszanézett Moore-ra. –

Nem, az nem lehet. Luiz rég felszívódott. Mostanra már hallottuk

volna hírét, ha még mindig itt ólálkodna.

Luiz egyike volt a két dzsungelmacskának, akik három hónappal

ezelőtt betörtek a területeinkre.

Raboltak és erőszakoltak. Egyszer megverekedtem vele, és le is

győztem, de Luiz elmenekült, és azóta nem hallottunk róla – ami

jobban megrémített, mint azt hajlandó lettem volna beismerni. És

rohadtul fel is dühített.

– Nem Luiz. – Ebben legalább biztos voltam. A szagnyom nagyon

halvány volt, vagyis a tettes csak rövid ideig érintette az áldozatát,

de két dolgot kétségtelenül elárult. Alighanem nem született

macskáé – és nem is Luizé.

– Alig van nyom – rázta a fejét Marc, de a szemét nem vette le

Moore nyakáról. – Nem értem, honnan olvasod ki ezt.

– Kiolvasom. – Csak egyszer találkoztam Luizzal, akkor, de az is

elég volt. Ha kétszáz évig élek is, még a halálos ágyamon is emlékez-

• 25 •

More magazines by this user
Similar magazines