itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

– Megtaláltátok? – kérdezte az apám.

– Aha. – Grimaszoltam, mert a hátam mögül egy súlyos puffanást

hallottam, és a nejlon zizegését. – És azt hiszem, alaposabban

utána kellene néznünk az ügynek.

Marc megdermedt mögöttem meglepetésében. Ő maga sosem

mondott volna ki egy ilyen kérést.

– Faythe… – A háttérben megnyikordult egy szék: Apu hátradőlt.

– Tudod, hogy nincs elegendő erőforrásunk, hogy minden verekedésben

meghalt kóbor ügyét kivizsgáljuk. Csak a saját farkunkat

kergetnénk. Ássátok el, és gyertek haza!

Lassan kifújtam a levegőt: átfutott az agyamon, hogy vajon Marcot

akarom-e megnyugtatni, vagy saját magamat.

– Ennél bonyolultabb a dolog.

– Hogy érted ezt?

– Találtunk a testen egy szagnyomot. Nagyon halvány, és csak a

nyakán érezni, szóval kilencvenkilenc százalékig biztosak vagyunk

benne, hogy a gyilkosé. – Megálltam: mintha a következő szavak

fojtogatón megakadtak volna a torkomban. Aztán kiböktem őket,

fintorogva a keserűségükön. – Idegen macska.

A vonalban csak egy gyors, majdnem néma szisszenés hallatszott.

Apámat éppannyira aggasztotta és bosszantotta a területünkön járó

kívülálló gondolata, mint engem. Hála az égnek.

– Biztosak vagytok benne? – Riasztóan nyugodt volt a hangja.

Marc megint megdermedt mögöttem.

– Teljesen.

Csend következett, és én pontosan tudtam, Apu mire gondol. Az

elmúlt három hónap után már felismertem ezt a fajta csöndet: mindenki,

aki közel állt hozzám, épp elég gyakran esett bele. Miguelre

gondolt, és azt találgatta, megkérdezze-e, hogy vagyok. Mint a

• 29 •

More magazines by this user
Similar magazines