itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

segítségre van szükség. Owen most állít össze egy listát az arkansasi

határ közelében élő kóborokról.

– Szerepel rajta Bradley Moore? – kérdeztem átlesve a vállam felett.

Marc egy olló élét húzta végig éppen a nejlonon, amelyen Moore

már arccal felfelé feküdt.

– Egy perc. – Papírok zizegtek, apu a torkát köszörülte. A tekintetem

ismét a fák felé kalandozott. – Igen, itt van Bradley Moore.

Okod van őt gyanúsítani?

– Nem. – Mögöttem hasadás tompa hangja hallatszott. Marc egy

nagy tekercs ragasztószalagról tépett le csíkokat. – Arra van okom,

hogy lehúzassam a listáról. Halott.

– Általában ennél nehezebb dolog azonosítani a nem saját halottakat.

– Természetesen Marcéira gondolt. Marc volt az apám de

facto hóhéra, az a végrehajtó, akit a halálos ítéletek foganatosításával

bíztak meg, ha egy vérmacska a három főbenjáró bűn egyikébe

esett: gyilkosság, fertőzés vagy a létünk felfedése egy ember előtt.

– Hát ez egyszerű volt. A zsebében lapult a tárcája. – Ökölbe szorítottam

bal kezemet, nehogy visszadugjam a zsebembe, kitapogatni

Moore jogosítványát.

– Ez fura. – Többnyire elszedik tőlük az igazolványokat, meg

minden más értéket is.

– Aha, de van még ennél is furább. – Kisöpörtem a hajamat az

arcomból, és feljegyeztem magamnak, hogy ha legközelebb temetni

indulok, lófarokban vagy kontyban tegyem. – Eltörték a nyakát, de

nem karmolták vagy harapták meg. Nincsenek védekezési sebei sem.

Marc szerint ismerte a támadóját.

– Van a koponyáján dudor? Nem éreztek valami gyógyszerszagot?

A fejemet ráztam, és csak utána kapcsoltam, hogy apu nem lát.

– Nem, nem láttam ilyesmit. …tartsd egy kicsit!

• 32 •

More magazines by this user
Similar magazines