itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

Felvontam a szemöldökömet, és Marc felé fordultam. Ő a kezembe

nyomta a zseblámpáját, aztán letépett egy ragasztócsíkot a hoszszú,

fekete csomag egyik végéről. A nejlon kibomlott, és előbukkant

Bradley Moore feje, gyönyörű szeme a semmibe bámult.

Marc gyengéden megemelte a fejét – én elfintorodtam, látva, milyen

könnyen mozdul törött nyakán –, és összeszorított szájjal gyorsan,

de alaposan végigtapogatta minden egyes centijét. Figyeltem,

amit csinál, és visszafojtottam a hányingerem. Végül leeresztette a

fejet a nejlonra és felnézett, a szeme csillogott a zseblámpa sugarában.

– Nincs dudor. És a szag különös összetevője biológiai, nem

kémiai.

– Rendben. – Ideges sóhaj a telefonban. – Temessétek el, és gyertek

haza! – Elhallgatott, és tudtam, hogy lecke következik, bár hallottam

a fáradt mosolyt a hangjában. – És ha Marcra hagyod az

egész ásást, én rá hagyom az egész fizetésedet.

Ez nem is rossz ötlet. Különben is, mit kezdhetnék a kevés kis fizetésemmel?

A szüleimmel élek, nincs kocsim, nincsenek számláim.

Vásárolni utálok. Marc megkaphatja a fizetési csekkemet, főleg, ha

tényleg meg is ássa azt a francos gödröt.

Vigyorogva Marcra pillantottam a szemem sarkából, úgy feleltem.

– Köszönöm a figyelmeztetést. Most mennem kell, vár rám egy

holttest, amit el kell temetnem.

– Legalább másfél méter legyen – tette még hozzá az apám, és bár

nagyon kevesen hallották volna meg a kimerültséget a hangjában,

én észrevettem. Azzal le is tette. Semmi „köszönöm, hogy feláldoztad

a hétvégédet az én piszkos munkámért, Faythe”. Vagy: „vezessetek

óvatosan hazafelé!” De még csak egy elköszönés sem. Az alfa csakis

a munkára koncentrál.

• 33 •

More magazines by this user
Similar magazines