itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

Kicsit sértődötten raktam el a telefonomat, és Marc szemébe néztem.

Szigorúan nézett vissza rám, de az ajkán láttam a majdnem-mosolyt.

– Ne is szólalj meg! – figyelmeztetett. – Nem fogom egyedül megásni.

Az éves fizetésedért sem. Úgyhogy, hercegnő, ne nézz úgy a

földre, mintha a lelkedet is bemocskolná, hanem állj neki! – Most

már szélesen mosolyogva, fél kézzel átdobta nekem az ásót.

Elkaptam, bár korábban soha nem volt még a kezemben ásó.

A macskáknak jók a reflexei, ami nem mindig olyan remek dolog.

Marc aranypöttyös szemei rám nevettek a holdfényben.

– Aki előbb eléri a másfél métert, nyer.

– Mi a nyeremény?

– Szundítás a hazafelé úton.

Felmordultam. Egyre kevésbé találtam szórakoztatónak a helyzetet.

Egy ilyen fogadásnak nem lehet jó vége. Ha veszítek, nekem kell

vezetnem hazáig a teljes öt és fél órás úton. De ha nyerek, Marc vezet,

ami még sokkal-sokkal rosszabb. Ha ő ül a kormánynál, én pislogni

sem merek, nemhogy aludni. Az ő kedvenc utazási játéka a sztrádafogócska

volt, vagyis olyan közel húzódott a nyergesvontatókhoz, hogy

az ablakán kinyúlva megérinthesse a hátsó lökhárítójukat. Tényleg.

Az ember azt gondolja, a halál elkerülhetetlensége őrá nem vonatkozik,

csak mert eddig nem történt meg.

Marc felnevetett, amikor meglátta rémült arcomat, és az ásóját

a fekete nejlongubó végénél a földbe vágta. Sóhajtva csatlakoztam,

még mindig azon töprengve, melyik tetszik jobban: elaludni a kormánynál,

vagy elaludni, Marckal a kormánynál.

Nehéz kérdés. Hála az égnek, három teljes óra ásás állt előttem,

ami alatt eldönthettem. De jó nekem!

• 34 •

More magazines by this user
Similar magazines