itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

– Kellene? – kérdeztem végül, újra a fülemhez szorítva a telefont.

– Azt hiszem, ezt neked kell eldöntened, Faythe. Annak, hogy

szerintem mit kellene csinálnod, vajmi kevés köze van ahhoz, amit

szerinted tenned kellene.

Olyasmit éreztem a mellkasomban, mint a gyomorégés.

– Ki a franc vagy? – csattantam fel, félig-meddig meggyőződve,

hogy ítélkező kedvű telefonálóm rossz számot hívott, bár a nevemen

szólított.

Mélytorkú hívóm a nyelvét csettintgette a fülembe. Az intim

hang és a rosszallása elleni tiltakozásul a fogamat csikorgattam.

– Milyen hamar felejtenek – suttogta, és az ellenségességétől megborzongtam.

Értetlenül, és most már igazán mérgesen, megint a mobilra néztem,

hátha másodszorra sikerül azonosítanom a számot. Nem sikerült,

de a hívó nyilvánvalóan ismert. Ami azt illeti, úgy beszélt,

mintha vártam volna a hívását. Mintha egy régi, befejezetlen beszélgetést

folytatnánk.

És akkor, egyszerre, már tudtam. Andrew.

A sokk kiszorította belőlem a levegőt. A telefon kicsúszott

a kezemből és az ölembe esett, majd onnan a földre: a szőnyeg

tompa puffanássá tompította a hangot. Meglepő módon nyitva

maradt.

Sosem hallottam még az emberi exemet mérgelődni, még egyetlen

szót sem, és ez a düh felismerhetetlenné tette a hangját.

Egy pillanatig csak dermedten bámultam a telefont, képtelen

voltam megmoccanni. Három hónapja nem beszéltem Andrewval,

amióta otthagytam az iskolát és beleegyeztem, hogy apámnak

dolgozzak. Most furcsa, zavaró volt a hangját hallani, főleg, hogy

ennyire bevadult.

• 40 •

More magazines by this user
Similar magazines