itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

Bár, mindent összevetve, ez legalább részben az én hibám volt.

Miután túléltem Miguel verését, megvédtem az életemet és az

ország első és egyetlen női végrehajtója lettem, már nem ugyanaz

a lány voltam, mint akit Andrew valaha ismert. A teljes egyetemi

tartózkodásom – beleértve az egzotikus-mert-ember fiúmat

is – unalmasnak tűnt, és szinte semmi jelentősége nem volt az új

életemben. Ami tulajdonképpen az egyetem előtti életem volt, jól

felturbózva.

Megpróbáltam elmondani Andrew-nak, hogy kimaradok az

egyetemről, és újra összejöttem Marckal, de nem vette fel a mobilját,

a szobatársa pedig nem tudta, merre van. És őszintén. Úgy gondoltam,

egyszerűbb is lesz mindenkinek, ha ennyiben hagyom, és

mind békében továbbléphetünk.

Nyilvánvalóan tévedtem.

– Na mi az, egyszerre nem tudsz mit mondani? – tört be ismét

Andrew hangja a gondolataim közé. – Ez mindenképp újdonság.

Mint a hozzáállásod is, gondoltam, és felszedtem a telefont. Nem

tudtam, mit fogok mondani, amíg a nyelvem magától meg nem oldódott.

– Andrew? – kérdeztem. A fogaskerekek csaknem hallhatóan csikorogtak

az agyamban, amíg próbáltam a keserű, éles nyelvű férfit

azonosítani az én Andrew-mal, aki édes volt, vicces és… kedves.

Képtelenség.

– Szóval emlékszel? – A gúny a mondatban éppolyan éles volt,

mint a karmaim.

– Persze hogy emlékszem.

– Én sem felejtettelek el. – Nem tűnt emiatt éppen boldognak,

de abban a pillanatban ez kölcsönös volt.

• 41 •

More magazines by this user
Similar magazines