itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

– Ó! – Marc már át is húzta az ingét a fején, és a szennyesem tetejére

dobta.

– Van saját zuhanyzód! – csattantam fel összefont karral, hogy

szét ne nyíljon rajtam a köntös. Nem tudtam az ingerültségemre

koncentrálni, amikor Marcot félmeztelenül láttam, és ő ezt átkozottul

jól tudta.

– Kölcsönkérem a tiédet – mosolygott rám cinkosan, és a lábával

lökte be az ajtót. – Ez a legkevesebb, amit megtehetsz értem, miután

hagytad volna, hogy halálra izzadjak abban az autónak nevezett

krematóriumban.

Visszadobtam a felesleges bugyit a fiókba.

– Megérdemelted volna, amiért végigaludtad az utat.

– Jóváteszem. – A farmerja is a padlóra hullott, és a tekintetem

követte; menthetetlenül elvarázsolt aranyosbarna bőre. Nem tisztességes

így kísértésbe hozni, amikor gyenge vagyok az ellenálláshoz.

Szerencsére azonban én is tudtam, hogy kell ilyet játszani. Hagytam,

hadd nyíljon szét a köntösöm, hadd keretezze a testemet a levendulaszín

anyag. Marc előrelépett, kinyújtotta a karját, türelmetlenül,

vágyakozó pillantással.

Karnyújtásnyira megállítottam.

– Addig nem, amíg úgy bűzlesz, mint egy végrehajtó!

Nyöszörögve hátrált a fürdőszoba felé, a tekintete fogva tartotta

az enyémet.

– Két perc, és itt vagyok! Két perc, mérheted az időt.

Felnevettem.

– Két perc, vagy nincs ma szerencséd. – Azzal hagytam, hogy

a köpeny lassan lecsússzon a vállamról. A víz már csobogott, mielőtt

a köntös földet ért volna, de már ahhoz is fáradt voltam, hogy

magamban nevessek ezen. Felvettem egy hálóinget, felhúztam a

• 43 •

More magazines by this user
Similar magazines