itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

Marc lemosolygott rám és a tenyerére támaszkodott, két térde

közé fogva a csípőmet.

– Egy jó okot adj rá!

Homlokráncolva felhagytam a próbálkozással, hogy fenyegetőn

bámuljak rá.

– Adok én neked, öt másodpercet adok, hogy felkelj, mielőtt végét

szakítom minden apró lehetőségednek, hogy valaha is gyereket

csinálj, akár nekem, akár másnak!

Ahelyett, hogy komolyan vette volna a fenyegetést, megint csak

nevetett és lehajolt, hogy megcsókoljon. Ráfújtam, és ellöktem magam

a padlótól, a kezemet sötét pólója elejére csaptam, és csúnya

nyögéssel próbáltam eltolni magamtól. Nem szabadultam ki – ami

azt illeti, szinte meg sem mozdítottam Marcot –, de a düh tisztán

kiolvasható lehetett a szememben, mert apám megköszörülte a torkát,

és mindketten ránéztünk.

– Marc, kelj fel!

A szám is elnyílt meglepetésemben, a kezem visszahullott a hasamra.

Az alfa nekem ad igazat? Marc helyett? Befagyott a pokol?

Piros hó esik?

Apámra mosolyogtam, örültem, hogy támogat, még ha nem is

volt rá szükségem. Le tudtam volna vetni magamról Marcot. Már

volt rá példa.

De aztán apám egyszerűen hazavágta a pillanatot, amely apa és lánya

minden előjel nélküli kötődését jelenthette volna. Marc szemébe

nézett, finom ráncokkal szegélyezett szájszeglete mosolyra húzódott.

– Unokákat akarok.

Hát persze. Csalódott dühömben a szememet forgattam. Csak

mert én szem elől vesztettem a nagy képet, ő még nem. Soha nem

is fogja.

• 50 •

More magazines by this user
Similar magazines