itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

hogy a járókelők meglássák, amint egy átlagos méretű lány – mint

én – egy nála jóval nehezebb fickót vonszol magával. A teljes igazság

pedig az, hogy ha a kóbor tudott volna harcolni, aligha kapom el.

Na, nem mintha így simán ment volna. És Marc meg sem mozdult,

hogy segítsen.

– Tudnál jönni? – vetettem hátra, és visszanyomtam a kóbor fejét

az alvázba, amikor megpróbált kicsavarodni a szorításomból.

Nevetés válaszolt, és nem hallottam lépéseket.

– Remekül boldogulsz, querida!

– Ne nevezz így, a büdös francba! – sziszegtem összeszorított fogakkal.

A szabad kezemmel elkaptam és hátracsavartam a betolakodó

hadonászó karját; erre a másik karja szabadult ki, és mély nyomokat

karmolt a kocsi beltéri festésébe. Bár ez már nem sokat ronthatott

Marc folyton ütött-vert autójának állapotán.

Marc megint csak nevetett, nem törődött a dühömmel.

Előrehajoltam, és ráfeküdtem a kóbor hátára, hogy leszorítsam.

Vörös selyemblúzom – amit egyáltalán nem verekedéshez vettem fel

– vékony, csillogó anyagán át éreztem, hogy kalapál a szíve.

Még mindig nem értem el a másik karját. Megszorítottam a kezemben

tartott csuklóját. Csontok csikorogtak egymáson. A kóbor

felvonított fájdalmában, és megpróbált levetni magáról. Nem eresztettem;

kizárt, hogy elcsesszem az első saját befogásomat, főleg úgy,

hogy Marc figyel. Az életben nem mosnám le magamról.

– Eressz el, te kurva! – morogta a kóbor. Furcsán artikulált, tekintve,

hogy a fejét még mindig a kocsi szőnyegébe nyomtam.

– Tetszel neki, Faythe – somolygott mögöttem Marc.

– Vagy segíts, vagy kussolj! – Szabad kezemmel a farzsebembe

nyúltam, hogy előhalásszam vadonatúj, még fényes bilincsemet. Remek

alkalom, hogy felavassam.

• 8 •

More magazines by this user
Similar magazines