Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

– Valahol azt hallottam, hogy két hét alatt meg lehet tanulni olaszul.

– Jaj, de nem nekem. Én két hét alatt nem tanulom meg. Hónapok

óta tanulok. Ha Miss Barkleyt akarja látni, eljöhet hozzá hét

óra után. Akkor már nem lesz dolga. De nehogy egy rakás olaszt is

magával hozzon!

– Még a gyönyörű nyelv kedvéért sem?

– Nem. Még gyönyörű egyenruhájuk kedvéért sem.

– Jó estét – mondtam.

– A rivederci, tenente.*

– A rivederla.

Tisztelegtem neki, és elmentem. Az ember pokoli zavarba jött, ha

idegeneknek az olasz szabályok szerint tisztelgett. Úgy látszik, az

olasz tisztelgés nem alkalmas exportcélokra.

Nagy volt a hőség. Fölmentem a folyó partján egészen a plavai

hídfőig. Ez volt az a pont, ahol a támadás megindult. A túlparton

tavaly még képtelenség lett volna előretörni, mert a szorostól a pontonhídig

csak egyetlen út vezetett, és az is gépfegyver- és ágyútűz

alatt állt majdnem egy mérföldnyi szakaszon. Azonkívül nem

is volt elég széles ahhoz, hogy az offenzívához szükséges utánpótlást

elbírja, és az osztrákok ripityára vertek volna minket. De azóta

az olaszok átkeltek a folyón, és a túlparton is megvetették a lábukat

körülbelül másfél mérföldnyi mélységben. Nagyon undok hely

volt, és rejtély, hogy az osztrákok miért hagyták, hogy mi bevegyük

magunkat oda. Az a gyanúm, hogy valami kölcsönös és néma engedékenység

is szerepet játszott a dologban, mert az osztrákok is tartottak

egy hídfőállást valamivel lejjebb, a folyó innenső partján. Itt

az osztrák lövészárok a hegy oldalán alig pár méternyire volt az olaszokétól.

Ezen a helyen egy kisváros állt valamikor, de már csak

téglatörmelék maradt belőle. Egy vasútállomás maradványait is föl

lehetett fedezni, és egy összetört hidat is, de ezt nem lehetett kijavítani

és használni, mert az osztrákok egyenesen reá láttak.

Végigmentem a keskeny autóúton, leereszkedtem a folyóhoz, otthagytam

az autómat a kötözőhelyen, a domb tövében, átkeltem a

pontonhídon, mely jól el volt rejtve egy hegyecske hónaljában, s a

22

* Viszontlátásra, főhadnagy.

More magazines by this user
Similar magazines