Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

– Miért kell magának ilyeneket beszélni? Megmondtam, hogy

bocsánatot kérek. És most beszéljünk másról.

– Csak ne megint a háborúról – mondtam.

Elnevette magát. Most hallottam először a nevetését. Belebámultam

az arcába.

– Maga nagyon édes – mondtam.

– Ne mondjon ilyet.

– De mondok. Maga nagyon-nagyon édes. Szívesen megcsókolnám

most, ha maga is úgy akarja.

Belenéztem a szemébe, és átöleltem, ugyanúgy, mint az imént, és

megcsókoltam. Erőszakosan csókoltam, és magamhoz szorítottam,

és széjjel akartam feszíteni az ajkát, de ő keményen tartotta magát.

Még mindig mérges voltam, de ahogy magamhoz szorítottam a testét,

egyszer csak éreztem, hogy végigborzong. Egyre szorosabban

öleltem, már a szíve verését is éreztem, és akkor kettényílt az ajka, és

hátrabillent a feje a karomra, és elfakadt sírva, a vállamra borulva.

– Jaj, szívem – mondta. – Te jó leszel hozzám, ugye, mindig jó

leszel hozzám?

„Mi a csoda?” – gondoltam. Végigsimogattam a haját, és megveregettem

a vállát. Ő csak sírt.

– Ugye, hogy jó leszel? – Fölnézett rám. – Hisz úgyis oly félelmes

az élet, mely előttünk áll.

Egy kis idő múlva elkísértem a villa kapujáig. Miss Barkley bement,

én pedig hazasétáltam. Bementem a szobámba. Rinaldi hanyatt

feküdt az ágyán, és fölnézett rám.

– Látom, szépen haladsz Miss Barkleynál.

– Barátok vagyunk.

– Olyan ragyogó a pofád, mint egy tüzelő szukának.

Nem értettem ezt a szót.

– Mint egy micsodának?

Rinaldi megmagyarázta.

– És neked – mondtam – olyan pofád van, mint amikor egy

kutyát…

– Fogd be a szád – ordított rám. – Ha ez így megy tovább, még

valami sértőt találunk mondani egymásnak.

Felnevetett.

– Jó éjszakát – mondtam.

26

More magazines by this user
Similar magazines