Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

– Csakhogy elvesztettem a sérvkötőmet.

– Ne féljen, kórházba küldik.

– Én inkább itt szeretnék maradni, tenente.

– Nem lehet. Nincsenek itt a papírjai.

A sofőr kilépett az ajtón, és hozta a kocsira rakott sebesültek

papírjait.

– Négy a 105-ösbe. Kettő a 132-esbe – mondta. Ezek tábori kórházak

voltak a folyó túlsó partján.

– Maga vezessen – mondtam.

A sérves katonát fölsegítettem mellénk, a sofőrülésre.

– Tud angolul? – kérdezte.

– Persze.

– Mit szól ehhez a háborúhoz? – folytatta angolul.

– Utálom.

– Én is utálom. Szűzanyám, de még hogy utálom.

– Maga járt Amerikában?

– Pittsburghben jártam. Magáról tudtam, hogy amerikai.

– Nem beszélek elég jól olaszul?

– Mégis tudtam, hogy amerikai.

– Még egy amerikai – mondta a sofőr olaszul.

– Nézze, főhadnagy úr. Mindenáron a saját ezredemnél akar

leadni?

– Muszáj.

– Tudniillik a század orvosa már tud erről a sérvről. Én ugyanis,

hogy ne kelljen visszamenni a vonalba, eldobtam azt a büdös sérvkötőt.

– Értem.

– Vigyen el máshová. Akárhová.

– Ha közelebb volna a front, leadhatnám valamelyik elsősegélyhelyen.

De itt hátul már okmányok kellenek.

– De ha visszamegyek az ezredemhez, akkor megoperálnak,

aztán állandó frontszolgálatra osztanak be.

Gondolkoztam, hogy mit lehetne csinálni.

– Azt hiszem, maga sem örülne neki, ha kidobnák az első vonalba

– mondta.

– Nem én.

– Szűzanyám, hogy utálom ezt a háborút!

33

More magazines by this user
Similar magazines