Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

hadseregének úgyis az az egyetlen létjogosultsága, hogy Napóleon

(akármelyik Napóleon) babérokat téphessen magának. Nem bántam

volna, ha nekünk is van egy Napóleonunk, de nekünk csak a pocakos

és pirospozsgás Il Generale Cadorna jutott osztályrészül, valamint

a liliputi Vittorio Emmanuele, hosszú libanyakával és kecskeszakállával.

A jobbszárnynak az aostai herceg volt a parancsnoka,

aki talán túlságosan jóképű volt ahhoz, hogy jó tábornok is

legyen, de mégis úgy látszott, hogy legény a talpán. Sokan azt szerették

volna, ha ő lenne a király, mert valóban olyan volt, ahogy a

királyokat elképzeljük. Egyébként bácsikája volt a liliputinak, és a

harmadik hadseregnek a fővezére; mi pedig a második hadsereghez

tartoztunk. A harmadik hadseregnél néhány angol üteg is szolgált.

Milánóban magam is összekerültem két odavaló tüzérrel. Nagyon

kellemes fickók voltak, és óriási népünnepélyt csaptunk a találkozás

örömére. Jól megtermett, de félénk és ügyefogyott fiúk voltak, akik

minden eseményt tátott szájjal fogadtak. Néha arra gondoltam, hogy

jó volna velük szolgálni, mert mindjárt egyszerűbbek lennének a

dolgok. Igaz, hogy odaát már alkalmasint alulról szagolhatnám az

ibolyát, ami itt, az egészségügyieknél csöppet sem látszott valószínűnek.

Pedig előfordulhat ilyesmi nálunk is, angol sebesültszállítók

is elpatkoltak néha. No de nem én. Én valahogy éreztem, hogy nem

halok meg. Legalábbis ebben a háborúban nem. Nem volt közünk

egymáshoz. Ugyanolyan veszélytelen volt számomra, mint amikor a

mozivásznon lövöldöznek a katonák. De azért, Isten látja a lelkemet,

elegem volt belőle. Talán az idén nyáron vége lesz. Ki tudja, talán

összeroppannak az osztrákok. Eddig még minden háborúban összeroppantak.

Isten tudja, hol a hiba ebben a háborúban. Mindenki azt

meséli, hogy a franciák kikészültek. Rinaldi például úgy tudta, hogy

a francia katonaság föllázadt és Párizs ellen vonult. Erre kérdeztem,

hogy mi lett ebből, amire azt mondta: „Ó, hát valahogy megállították

őket.” Én szívesen bevonulnék Ausztriába, de háború nélkül.

Elmennék a Fekete-erdőbe. Elmennék a Harz-hegységbe. Sajnos,

sejtelmem sincs, hol az a Harz. De még a Kárpátokban is harcolnak,

pedig oda nem is akarok elmenni, akármilyen szép ott. És

elmennék Spanyolországba is, ha nem volna háború.

Lement a nap, s a levegő is lehűlt. Vacsora után átmegyek Catherine

Barkleyhoz. Milyen jó volna, ha itt ülne mellettem. Az is jó

35

More magazines by this user
Similar magazines