Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

Kiléptem a kapun. Hirtelen rám szakadt a magány. Nagy ürességet

éreztem. Úgy látszik, nem vettem komolyan ezt a látogatást,

ittam, becsíptem, és majdnem elfelejtettem eljönni. De most, amikor

itt álltam, nagy ürességet éreztem magamban, mert nem láthattam

Catherine Barkleyt.

8.

Másnap délután hallottuk, hogy nagy támadást indítunk a folyó

fölső szakaszán, és mitőlünk odarendeltek négy kocsit. Biztosat

azonban senki sem tudott mondani, habár mindenki nagy határozottsággal

nyilatkozott, és részletes stratégiai tájékozottságot mutatott.

Én az első kocsiban ültem, és amikor odaérkeztünk, ahol az

angolok kórháza előtt elágazik az út, szóltam a vezetőnek, hogy

álljon meg. A többi kocsi felzárkózott, én kiszálltam, és meghagytam

a sofőröknek, hogy menjenek tovább. Ha nem érjük őket utol a

cormonsi útkereszteződésig, akkor ott várjanak meg minket. Végigszaladtam

a kerti úton, és a felvételi irodában megkérdeztem, hogy

hol van Miss Barkley.

– Szolgálatban van.

– Csak egy pillanatig szeretnék vele beszélni.

Az ordonánc elment érte, és mindjárt vissza is jött vele.

– Csak azt jöttem megkérdezni, hogy jobban van-e? Mondták,

hogy szolgálatban van, de én mégis lehívattam.

– Már egészen jól vagyok – mondta. – Azt hiszem, a hőség vert

le a lábamról tegnap.

– Már mennem is kell.

– Kikísérem a ház elé.

– Örülök, hogy jobban vagy – mondtam odakint.

– Jól vagyok, szívem. Átjössz este?

– Nem lehet, mert Plavába kell mennem. Kezdődik a tánc.

– Miféle tánc?

– Semmi különös.

– De visszajössz hozzám?

40

More magazines by this user
Similar magazines