Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

– Holnap.

Valamit lekapcsolt a nyakáról, és a kezembe nyomta.

– Egy kis Szent Antal – mondta. – És holnap gyere vissza.

– De hiszen te nem is vagy katolikus.

– Nem. De azt mondják, hogy Szent Antalnak nincsen párja.

– Nagyon fogok rá vigyázni, a te kedvedért. Isten veled.

– Nem – mondta. – Nem „isten veled”.

– Rendben van. Nem mondom többé.

– Légy jó fiú, és vigyázz magadra. Nem, nem, nem csókolhatsz

meg itt. Nem szabad.

– Rendben van.

Visszanéztem. Ott maradt a lépcsőn. Integetett, s én megcsókoltam

a tenyeremet és fölemeltem. Még mindig integetett. Kiszaladtam

az országútra, felszálltam az autóba, és elindultunk. Miss

Barkley egy kis fehér fémtokba tette Szent Antalt. Kinyitottam a

tokot, és tenyeremre pottyantottam az érmecskét.

– Szent Antal? – kérdezte a sofőr.

– Igen.

– Nekem is van.

Jobb kezével elengedte a kormánykereket, kigombolta a zubbonya

legfelső gombját, és kihúzta a láncot az ingéből.

– Látja?

Kinyitottam a tokot és visszatettem az érmét. A vékony aranyláncot

is hozzáhajtogattam, és zsebre tettem az én Szent Antalomat.

– Miért nem köti fel? – kérdezte a sofőr.

– Minek?

– Mert viselni kell. Csak úgy ér valamit.

– Rendben van – mondtam.

Kicsatoltam a zárat a láncon, átvetettem a nyakamon és bekapcsoltam.

A szent most kívül himbálózott az egyenruhámon. Kinyitottam

a zubbonyom nyakát és az inggalléromat, és alája csúsztattam

a szentet. Menet közben még éreztem a kis fémtok mozgolódását a

mellemen, de aztán megfeledkeztem róla. Amikor megsebesültem,

már nem volt meg. Úgy látszik, az egyik kötözőhelyen valaki eltette

emlékbe.

Amikor a hídon túljutottunk, már gyorsabban lehetett hajtani.

Hamarosan észrevettük a porfelhőt a három sebesültszállító kocsi

41

More magazines by this user
Similar magazines