Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

mögött. Még nagyon kicsinek látszottak, de az út sokat kanyargott,

s jól ki lehetett venni, hogy kavarodik föl a por a kerekek alól és szivárog

át az erdő fáin. Aztán utolértük és megelőztük őket, és ráfordultunk

arra az országútra, mely fölvezetett a hegyekbe. Oszlopban

utazni elég kellemes, föltéve, hogy az első kocsiban ül az ember.

Hátradőltem az ülésen, és néztem a tájat. Itt, a folyó közelében kezdődnek

a hegyek, és ahogy emelkedett az út, észak felől szemünkbe

tűntek a meredek csúcsok, melyeken még ott fehérlett a hó. Ha viszszanéztem,

akkor a három autót láttam, amint utánunk kapaszkodtak,

és láttam a porfelhőt mindegyik után. Megrakott öszvérek hoszszú

sorát előztük meg. Az öszvérhajcsárok, piros fezzel a fejükön, az

állataik mellett baktattak. Bersaglieri-k* voltak.

Amikor az öszvéreket elhagytuk, néptelenné vált az út. Mi egyre

följebb kapaszkodtunk a hegyekbe, s egy hágón keresztül leereszkedtünk

egy folyóvölgybe. Kétfelől fák szegélyezték az utat, s a

jobb oldali sor fáin keresztül leláttam a folyóra, mely sebes futású

és tiszta volt, de sekély. Az alacsony vízállás miatt medre tele volt

vékony vízerecskékkel átszelt homokos és kavicsos szakaszokkal,

aztán váratlanul kiszélesedett kőágyán, és ezüstösen fénylett. Ott,

ahol a part közelében hirtelen mély lett a vízfolyás, ugyanolyan

kék volt a tükre, mint az ég. Terméskő hidak íveltek át a folyón, s

ezekre mindenütt keréknyomok vezettek az országút felől, és láttam

a kőből épült majorságokat is, a dél felé eső falak mentén terebélyes

körtefákat. Néha még a szántóföldeken is alacsony terméskő

falakat lehetett látni. Jó darab ideig a völgyben vezetett az országút,

aztán kanyar következett, és újra nekivágtunk a hegyeknek. A szerpentin

ide-oda kanyargott a gesztenyefák között, de azért elég meredek

volt az emelkedő; így érkeztünk föl a hegygerincre. A fák között

idelátszott már a mélyből a napfényben tündöklő folyó, mely a két

hadsereget elválasztotta egymástól. Most már az új, gidres-gödrös

hadiúton robogtunk tovább, mely épp a gerinc fokán vezetett végig.

Északi irányban a két hegyvonulatra lehetett látni, melyeknek lábától,

föl egészen a hóhatárig, sötétzölden lombosodtak az erdők, azon

felül pedig fehéren szikrázott a napsütésben a hó. Utóbb, amikor

még följebb kapaszkodtunk a gerincen, egy harmadik hegyvonu-

42

* Gyorsan mozgó lövészcsapat katonája.

More magazines by this user
Similar magazines