Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Búcsú a fegyverektől - Könyvmolyképző

gélyét. A vászon nem repedt be, és akkor a fogammal téptem le a

varrást, hogy továbbszakíthassam. Végre eszembe jutottak a lábtekercsek.

Én gyapjúharisnyát hordtam, de Passini, mint a többi sofőr

is, lábtekercset viselt. Passininak azonban már csak fél lába volt.

Legombolyítottam róla a lábtekercset, de közben észrevettem, hogy

nem érdemes vele kínlódni, és érkötést sem érdemes csinálni, mert

Passini már meghalt. Kétszer is megnéztem, és aztán eszembe jutott,

hogy van még három emberem valahol. Ültömben fölegyenesedtem,

és ettől a mozdulattól valami megmozdult a koponyámban, mint az

ólomnehezék az alvóbabák fejében, és erős ütést éreztem a szemgolyóm

mögött. Azonkívül forróságot éreztem a lábamban, és valami

nedvességet is, és a bakancsom is nedves és meleg volt belül. Akkor

jöttem rá, hogy megsebesültem, és kíváncsi voltam, hogy mi történt,

és a térdemre raktam a kezemet, de nem volt térdem. Tovább tapogatóztam,

és végül megtaláltam a térdemet, egészen lecsúszva a lábszárcsontomra.

Beletörültem a tenyeremet az ingembe. Épp egy világítórakéta

ereszkedett lefelé, s én megnézhettem a lábamat, és elfogott

a félelem. „Istenem – mondtam –, add, hogy kijussak innen.”

Közben arra is gondoltam, hogy van még három emberem valahol.

Négy sofőr volt. Passini meghalt. Marad három. Ekkor a hónom alá

nyúlt valaki, és egy másik ember a lábamnál fogva emelt föl.

– Van még három emberem – mondtam. – Egy meghalt.

– Én vagyok az, főhadnagy úr, Manera. Kimentünk hordágyat

keresni, de nem találtunk semmit. Hogy érzi magát?

– Hol van Gordini? Hol van Gavuzzi?

– Gordinit odaát kötözik. Gavuzzi itt van, ő fogja a lábát, tenente.

Legyen szíves, karolja át a nyakamat. Súlyos a sérülése?

– A lábam sérült meg. Mi történt Gordinival?

– Már jobban van. Egy nehéz mozsárágyú csapott belénk.

– Passini meghalt.

– Meghalt, tenente.

Bomba csapódott be valahová, és mind a ketten hasra vetették

magukat, engem pedig ledobtak.

– Bocsánat, főhadnagy úr – mondta Manera. – Kapaszkodjon a

nyakamba.

– És vágjanak oda még egyszer.

– Ne haragudjon ránk. Meg voltunk ijedve.

53

More magazines by this user
Similar magazines