Cat Clarke - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Cat Clarke - Könyvmolyképző

akarom csókolni Ethant. Nem tetszett a gondolat, hogy Nat legyen

az utolsó srác, akivel csókolóztam életemben. Tudtam, hogy

végül így is, úgy is megteszem. Csak idő kérdése volt…

Pár perce már csendben ültünk (jóleső, barátságos csendben,

legalábbis ezt hittem), amikor odahúztam a hintámat az övéhez.

Ethan odafordult hozzám. Az arcunk nagyon közel került egymáshoz.

Egyenesen a szemembe nézett a hajtincsein át. Gyengéden

megérintettem a sebhelyet az ajka fölött, és megkérdeztem, hogy

szerezte. Megvonta a vállát. És akkor megcsókoltam. Úgy tűnt,

hogy meglepi a dolog, na, nem mintha korábban nagyon rejtegettem

volna a szándékaimat. Az ajka meleg volt, puha és megnyugtató.

De nem igazán csókolt vissza.

Megkérdeztem, mi baja, ám megint csak vállat vont. – Nem hiszem,

hogy ez túl jó ötlet, ne haragudj! – Aú.

Erre azt tettem, amit minden magára valamit adó lány tenne ekkora

arculcsapás után: bőgni kezdtem. Szánalmas. De honnan tudhattam

volna én, hogy olyan fiúra nyomulok, aki épp az elrablásomat

tervezgeti?

Ethan erre körém fonta a karjait, és csitítgatni kezdett. – Csss, ne

sírj! – Totál kész voltam, és totál részeg is. Azt hiszem, eszembe jutott,

hogy mit terveztem aznap éjjelre, és el akartam köszönni tőle.

Ehelyett lehánytam a mellényét.


Az éjszakáról nem sokat mondhatok. A hányás után minden még

homályosabb lett. Annyit tudok, hogy Ethan nem úgy reagált, ahogy

én tettem volna, ha egy idegen lehányja a ruhámat. Szabadkozni

kezdtem, mint az őrült (én még mindig bömböltem, azt hiszem),

• 24 •

More magazines by this user
Similar magazines