Cat Clarke - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Cat Clarke - Könyvmolyképző

és próbáltam elütni valahogy a dolgot. Nagyon zavarban voltam.

Nem szoktam hozzá, hogy így elveszítsem az önuralmamat valaki

előtt.

Sal felkönyökölt, és komolyan nézett rám.

– Azt hiszem, segítségre lenne szükséged, Grace – suttogta. Már

maga az ötlet is rémülettel töltött el. Egy darabig győzködtük egymást,

míg végül rájött, hogy teljesen hiába.

De azért megígértette velem, hogy a) nem csinálom többet, b) ha

esetleg mégis úgy érezném, hogy újra meg akarom tenni, felveszem

a telefont, és felhívom. Azt mondta, bármikor a segítségemre siet,

legyen akár nappal vagy éjszaka.

Én pedig elhittem, hogy a) és b) tökéletesen lehetséges.

Valamiféle örömöt éreztem, hogy elmondtam neki. Jó volt megosztani

valakivel a titkomat. Ugyanakkor ostobának és szánalmasnak

is tartottam magam.

Sal és én még a korábbiaknál is közelebb kerültünk egymáshoz az

után az éjszaka után. Az én piszkos kis titkom összekötött bennünket.

Ennek épp kilenc hónapja.


Most ment ki Ethan.

Az asztalnál talált, zokogva. Behozta a tálcámat, aztán összegyűjtötte

és a földre tette a papírokat. Gyengéden a vállamra tette a

kezét, és ott tartotta, amíg sírtam. Miután elapadtak a könnyeim,

fogtam a villát, és enni kezdtem. Csak néhány falat ment le a torkomon.

Leerőltettem még pár korty kólát is, csak hogy meg ne

fulladjak. Ethan közben az ágyamon ült, és engem nézett.

– Hogy érzed magad? – kérdezte.

• 35 •

More magazines by this user
Similar magazines