Cat Clarke - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Cat Clarke - Könyvmolyképző

hogy fogyott is. Ő maga viszont továbbra is kitartott amellett, hogy

kutya baja.

A reggeli „Helló, hogy vagy?”, amivel átöleltem, új értelmet nyert:

„Helló, hogy vagy, de tényleg?” Sal azonban nem vette a lapot. Úgy

tűnt, egyre távolabb és távolabb kerül tőlem. Úgy éreztem, hogy ki

akar hátrálni a barátságunkból. Nagyon elszomorított a dolog.

Egy csütörtök délután, közvetlenül a vizsgáink előtt épp a park

felé bóklásztunk. Hozzánk mentünk, hogy gyakoroljunk kicsit angolból.

Na, nem mintha szükségünk lett volna rá, csak fenn akartuk

tartani a látszatot, hogy azért teszünk erőfeszítéseket az ügy érdekében.

Csodálatos délelőtt volt: az a tipikus madárcsicsergéses, ötvenes

évek hangulatát idéző délelőtt. De ahogy kiléptünk a suli kapuján,

sötét felhők kezdtek gyülekezni az égen. Végül ránk szakadt az ég,

épp akkor, amikor beléptünk a parkba. Szétáztunk.

Csak álltunk ott, néztük egymást és nevettünk. Egy perc sem

telt bele, és mindketten úgy néztünk ki, mint akik ruhában zuhanyoztak.

Megragadtam Sal karját, és futni kezdtem vele egy hatalmas

öreg tölgy felé, közel a hintákhoz. Nekidőltünk a törzsének,

aztán nevetve és vacogva néztük, ahogy az anyukák kétségbeesetten

próbálják kinyitni az esernyőket a babakocsikon. Hamarosan egy

lélek sem maradt a parkban rajtunk kívül. Az eső viszont továbbra

is zuhogott.

Így ültünk egy darabig, és szinte megbabonázva néztük a műsort,

amit az eső rendezett számunkra. Aztán Sal hirtelen odafordult hozzám,

és úgy nézett, mint aki olvasni próbál a gondolataimban. De

az is lehet, hogy a saját fejében mérlegelt valamit. U-hú, íme, eljött

a pillanat. Rosszul lettem. Féltem.

• 40 •

More magazines by this user
Similar magazines