rosszkedvünk tele

konyvmolykepzo.hu

rosszkedvünk tele

– Kérlek, Ethan, ne beszélj így! Margie nagyon jó barátnőm.

Az ingét is nekünk adná.

– Igazán? És honnét venné azt az inget?

– No tessék, már megint a Zarándok Atyák.

– Lefogadom akármibe, hogy rokonok vagyunk. Annak a

nőnek kalózvér folyik az ereiben.

– Már megint bolondozol. Itt a lista. – Beledugta a férfi szivarzsebébe.

– Elég sok. De hát tudod, hogy kétnapos ünnep lesz…

szóval, két tucat tojás, el ne felejtsd! Siess, mert elkésel.

– Tudom. Még elszalasztok egy vevőt, aki ötért túrót akar

venni Marullótól. Minek kell két tucat?

– Befesteni. Allen és Mary Ellen külön megkért rá. Indulj

már!

– Jól van, cicababa… de talán még van annyi idő, hogy vörösre

pofozzam Allent is, meg Mary Ellent is?

– Borzasztóan elkényezteted őket. Úgyis tudod.

– „Isten veled, te szép hajó!” – mondta a férfi, bevágta maga

mögött a szúnyoghálós külső ajtót, és kilépett az aranyzöld

reggelbe.

Visszanézett a szép, régi házra, az apja házára, a dédapja házára:

homlokzatán fehérre festett deszkaburkolat, a bejárati ajtó fölött

legyező alakú ablak, a tetőn díszítmények Adam-stílusban és kilátóerkély.

Ott állt az egyre zöldebb kert mélyén, százéves, derékvastagságú,

bimbókkal megrakott orgonafák között. A Szilfa utca

szilfái összedugták koronájukat nagy sárga rügyezésükben. A nap

épp elhagyta a bank épületét, megcsillant az ezüstös gáztornyon, s

kezdte föllebegtetni a régi kikötő sós moszatillatát.

A kora reggeli Szilfa utcán csak egy személy tartózkodott:

Baker úrnak, a bankárnak hosszú szőrű vörös vizslája, Vörös

Baker; lassan, méltóságteljesen lépkedett, időnként pihenőt

tartva, hogy megszagolja egy-egy szilfa tövében az utaslistát.

– Jó reggelt, uram! Nevem Ethan Allen Hawley. Már találkoztam

önnel, amikor pisilni tetszett.

10

More magazines by this user
Similar magazines