IBRAHIMOVI´C - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

IBRAHIMOVI´C - Könyvmolyképző

az autókat. Az autó a szenvedélyem. De fogtam az üzenetet, ami

olyasmi volt, hogy nehogy azt képzeld magadról, hogy vagy valaki!

Akkor már rég fölfogtam, hogy a Barcelona inkább egy iskola,

egy intézmény. A játékosok makulátlanok voltak, nem találtál rajtuk

kivetnivalót. És akkor itt játszott egy régi haverom, Maxwell is,

akit még az Ajaxból és az Interből ismertem. Itt senki nem tett úgy,

mintha szupersztár lenne. Messi, Xavi, Iniesta – úgy viselkedtek,

mint az iskolásfiúk. A világ legjobb focistái szófogadó kissrácok voltak.

Én meg semmit sem értettem az egészből. Nevetségesnek éreztem

a helyzetet. Tételezzük fel, hogy Olaszországban azt mondja az

edző egy sztárfocistának, hogy pattanj, akkor az nem érti, hogy miért.

Miért kellene pattannia?

A Barcánál másképp volt. Itt mindenki ugrott már a legkisebb intésre

is. Nem illettem bele a képbe. Egyáltalán nem. Mégis azt gondoltam,

jobban járok, ha megbarátkozom a helyzettel. Nem erősítek

rá a velem kapcsolatos előítéletekre. Megpróbáltam alkalmazkodni.

Túlzottan is. Lehettem volna okosabb. Mino Raiola, az ügynököm,

azt mondta:

– Mi van veled, Zlatan? Nem ismerek rád!

Mások is így voltak ezzel. Nem értették az egészet. Én meg egyre

szomorúbb lettem. Amikor még a Malmőben játszottam, volt egy

életfilozófiám. Az, hogy azt adom, aki vagyok. Szartam rá, hogy mások

mit gondolnak. Soha nem bírtam a jófiúkat. Azokkal jöttem ki

jól, akik áthajtottak a piroson. Érted, hogy mire gondolok? De akkoriban…

soha nem azt mondtam, amit gondoltam.

Azt mondtam, amiről azt gondoltam, hogy elvárják tőlem. Elég

beteg dolog volt. A klub Audijával jártam, és beálltam a jófiúk közé.

Vagyis úgy tettem, mintha beálltam volna a sorba. Úgy tűnt, nem különbözöm

semmiben a többiektől. Unalmas lettem. Nem az a Zlatan

voltam, akinek addig ismertek. Utoljára akkor éreztem így magam,

6 Én, Zlatan Ibrahimović

More magazines by this user
Similar magazines