itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

A könyvesbolt illata térítette magához a gondolataiból. Kinyitotta

az üvegajtót, miközben halk csengettyű szólt a feje felett. Lerázta

a képzelt páracseppeket magáról, ahogy az emlékeket rázza le a feledni

akaró ember. Megcsapta a könyvesbolt nehéz papírillata, édes

émelygést keltve a gyomrában. A könyvekről mindig az anyja jutott

eszébe, aki nyomdában ragasztotta a borítókat; kemény, fizikai

munkát végzett, pedig még a lányánál is kisebb volt. Bizony meghajlik

az ember háta, ha tizennégy éves kora óta dolgozik.

Sok időt töltött az anyja mellett gyermekkorában; szerették a

nyomdászok, mert okos kislány volt, remekül tudott feleselni, ha a

gépészek belecsíptek a kis arcába, vagy meghúzták a masnis copfját.

Dolgozott is ott, amikor középiskolás volt; az anyja vitte be, hogy

legyen egy kis zsebpénze, mert a szerény keresetből már nem futotta

tinilánynak való kincsekre. Akkor megtanulta, hogy mit jelent

a munka: három műszakban nyolc órán át kemény papírstócokat

emelgetni fel és le, amíg az ember azt nem érzi, hogy az egész testén

a hátában van a legtöbb izma.

„Hja, kérem, kisasszony, csak a nyomdászok tudják, hogy egy papír

az pehely, de ezer az mázsa!” – hányszor hallotta ezt, és hányszor

forgolódott éjszakánként, ha a fájdalomtól nem tudott aludni.

Akkor fogadta meg, hogy soha nem fog ilyen munkát végezni,

tanul, ha kell, bármeddig, mert nem akart ilyen életet. Olyan életet,

amilyen az anyjának volt, aki korán öregedett, mert nemcsak a

mosónők halnak meg korán, hanem a könyvkötők is. Erre a gondolatra

összeszorult a szíve, szinte látta egy homályos gondolatüvegen

át, ahogy anyja most is szomorúan ül otthon a kicsike testével,

és minden gondolata a messzi gyermeke körül forog. Gyúrja a

tésztának valót, de nincs, aki megegye; kiszellőztet, beágyaz, pedig

már régóta nem alszik abban a barackszínű szobában senki. Gyújt

! 10 ß

More magazines by this user
Similar magazines