crescendo - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

crescendo - Könyvmolyképző

Harrison a második csöngés közepén vette fel. Arra számított,

hogy a lánya legjobb barátnője lesz az, akinek megvolt az az idegesítő

szokása, hogy házi dolgozat leadása előtt éjnek évadján is képes

volt rájuk telefonálni.

Először csak zihálást hallott, aztán megszólalt egy hang.

– Találkoznunk kell. Milyen hamar tudsz ideérni?

A szellemhang a múltjából a bőre alá kúszott, és vele együtt

csontig hatolt a hideg. Sok idő telt már el azóta, hogy Harrison

utoljára hallotta, és ez a hívás csak azt jelenthette, hogy valami

elromlott. Szörnyen elromlott.

Ráébredt, hogy mereven kihúzott háttal áll, a kagyló a kezében

izzadságtól csúszós.

– Egy óra – válaszolta határozottan. Lassan visszatette a telefont

és lehunyta a szemét. A gondolatai akarata ellenére visszatértek a

múltba. Valamikor, tizenöt éve, megdermedt, ha meghallotta a telefoncsörgést,

a másodpercek a fülében doboltak, amíg várta, hogy

a hang megszólaljon a vonal másik végén. Idővel aztán, ahogy békés

év következett békés évre, saját magával is elhitette, hogy sikerült

elhagynia a múltját; hogy csak egy hétköznapi ember, hétköznapi

életet él, szép családja van. Hogy nincs félnivalója.

A konyhában a mosogatónál eresztett magának egy pohár vizet

és felhajtotta. Odakint már teljesen besötétedett, és a szemközti

ablaküvegről saját viaszszínű arca nézett vele farkasszemet. Harrison

bólintott, mintha azt mondaná, hogy minden rendben lesz

– csakhogy a tekintete tele volt hazugsággal.

Meglazította a nyakkendőjét, hogy megszabaduljon a bőre alá

kúszó szorongató érzéstől, és ivott még egy pohárral. A víz kotyogott

a gyomrában, mintha nem akarna ott maradni. Harrison

• 6 •

More magazines by this user
Similar magazines