Kornis Mihály: Rendkívüli állapot jelenkabaré Kornis (saját hangján ...

A reggeli bíró
(népszerű ifjú tévészemélyiség, reggeli adásban)
“Most megpróbálom elmondani, hogy miért szeretek én tévében létezni,
szóval amit gyakran megkérdeznek, úton-útfélen, hogy miért vállalom a
“Reggeli Csacsogó” vezetését, mármint sikeres törvényszéki bíró
létemre, de most akkor őszinte leszek, és pontosan tudom, hogy úgyse
fogjátok szeretni, amit mondok, mert aki ezt nem csinálhatja, annak
utálni kell, de én még ezt is élvezni fogom, dafke, merthogy pont erről
van szó, beee! Tehát, mielőtt megmutatnám, hogy kell a túrós
menzeszkrémet palacsintás alapra felütni, pontosabban fölhabarni - jól
van, tudom magamtól is! – addig mutassátok meg a nézőknek a hajam,
és máris mondom: én azért szeretek a reggeli törvénykezési meló előtt a
stúdióba bejönni, mert ennek van egy ilyen sajátos, könnyű levegője, ami
varázsos, hogy az ember bejön a stúdióba, a ráirá nyuló kamerák közé,
ezt vagy felfogod barátka, vagy nem, hogy ez síma jó, mert itt maga a
komoly pénz köszön be, az országos üzlet és a megkérdőjelezhetetlen
tisztesség, plusz a könnyű élet flitteres mámora, de nem a pénz számít
ebbe’ barátka, isten- bizony mondom neked, hanem a szabadság, amit a
sorsom az ölembe pottyintott azáltalhogy ezek az édes emberek, a
Miszter Fux meg a Miszter Zso–Zso-Peng engem választottak
műsorkínálónak, hogy az emberekhez szólhassak, én nem is tudom,
miért, úgyhogy ha nem volnék annyira szégyellős, most elsírnám
magam, MIÉRT PONT ÉN? Ám, hogy ez ne legyen gond, azt a jópofát
találtam ki, hogy a tévékép hullámain át küldök egy köszönő imát a
Műsorfenntartóknak, amit egyúttal megtanítok a kedves nézőknek is,
addig álllandó segítőm, Dugsi Annamária nekiáll fűszerezni a ferdén
elénk tálalt Havi Piros Palacsintáját… Úgy! És most akkor az igért ima:
”Lazán, de igazán, kokó helyett tévékokó, annak, aki jó helyen áll, van
annyira néni, hogy áll, hogy egy egész ország lesi, hogy nyeli le, tesziveszi,
ha jól esik, meg is eszi, ember helyett makogó, majom helyett
csacsogó, van annyira szerény, hogy nem érdekli erény, se az afgán
merény…” nem tudom tovább. De tényleg, én ENNYIRE oda akarom
adni magam azoknak……akik miattam ülnek a képernyő elé… mejt én
akajom, akajom a Nézőt! Szejessen, mint én őt!