Kornis Mihály: Rendkívüli állapot jelenkabaré Kornis (saját hangján ...

egyáltalán nem kell szégyellni senkinek! De nem is kell dolgozni se
valójában, hanem a csecse portéka kell. Mert látja, az fontos, hogy ami
kikerül a kezem alól, az csecse legyen. Több mint szép. De most
komolyan, tegye a kezét a szívére, kell a szép? Akkor miről
beszélgetünk? Pont ezt kell elkerülni. És most már úgyis megyünk, nem
is akarok erről senkivel, semmit se beszélni, nem szeretem a demagóg
dolgokat. Hát persze, hogy nem dolgozunk… Még szép!
….és éreztem, hogy viszketek, de valahogy jó volt, érdekes, úgy
fölkapart és kitisztított, előhozta a belső nedveimet a rejtekből
nekem éppúgy
… és finoman forrtam, most is. Érzitek ezt a kicsi remegést? A szájszél
is, ahogy berezonál, arról még beszélni akarok…
…de az nem érdekes, hanem menj rá a szerv-érzésre!
Psszt, ne terjeszd!
Micsoda, miről van szó? Drága Gyöngyvér, ne haragudjon, az imént nem
figyeltem, pedig ez elég fontos, azt mondta: mikor reggel a Nap
szétesett? Jól hallottam?
Látta?
Azért még nem esett szét, ne hülyéskedjenek már, ne túlozzunk…
Én nem azt mondtam, hogy felrobbant!
Hát azért abban volt egy kis húzós elem, mikor a Nap átment a lilába…
Gyerekek, nem kell parázni, nincs semmi baj, most vonulunk, mert már
annyian vagyunk, hogy a dolgok tehetetlenségi nyomatékánál fogva a
végén simán bevonulunk a féreglyukakon át, aztán rájuk boríthatjuk a
csillárt is, nem haragból, részemről legalábbis, hiszen az se tudom,
kicsodák, csak annyit tudok ugye, azt is a médiából, hogy mélyen tisztelt
univerzumunkról kiderült, hogy féreglyukas. És ha a kisértetek, vagy
hogy hívják ezeket a rohadék kis lappangó fehér szellemeket, akik
szembe’ szállnak, mármint így repkedve szembe suhannak velünk a
féreglyukakon át, és azt akarják, hogy adjunk vért, hát részemről, ha ő is
ad, én szó nélkül adok. Az övéből! Megnyitom ereit.Mert ebben az új
tipusú helyzetben pont az van, hogyha te nem teszed meg vele, ő teszi