Kornis Mihály: Rendkívüli állapot jelenkabaré Kornis (saját hangján ...

Andrea
Bélus
Andrea
Bélus
Andrea
Bélus
Andrea
Bélus
(ingerülten) Igenis disznózsír! Jó az, ha van.
Egy kiló?
Bespájzoltam. Együnk ananászt. (eszik) Ezt meg kéne érteni.
Béluskám, ezt az álmot meg kéne fejteni, isten bizony
dom, annak rendje és módja szerint, ahogy a Freud Zsiga
épen előírta… Mert ez olyan gazdag implikációkban,
eltolásban, sűrítésben, átfordításban… De csak akkor
elemezzük ki, ha te is egyet értesz vele.
Egyet értek vele. De akkor viszont csak álmodtam.
Micsodát?
Hogyhogy micsodát?! Hát mostanáig mondtam megragadja
az asztalon a kést)Be vagy baszva talán? Szórakozol velem?
(feláll, lassan széttárja a karját) Csacsi öreg medvém! Hát te
még mindig nem ébredtél fel? Én úgy szeretem azt az
aggodalmas bolond fejedet, te! Hát persze, hogy nem igaz.
Hát én vagyok az igazság, Béla, idenézz: (lerántja fél kebléről
a pongyolát) ez az igazság: az én még mindig tűrhetetlenül jó
cicim, látod, ez VAN, ez igaz, és hogy itt ülünk ebbe a
reggelbe, a jószagú nyárba, és igazi nap süt ránk,
megreggeliztünk, megkávécskáztunk, most eszünk ananászt
is, azután, ha isten is segít és már kielemztük mindkettőnk
álmát, zsupsz, visszabujunk az ágyba, letakarítunk
magunkról az összes rongyos göncöt, és….
(leteszi a kést) Milyen rongyos göncöt?
Andrea Hát…. Göncöt. Nem az, hogy rongyos, hanem… ígöncöt.
Bélus:
(artikulátlan üvöltéseket hallat:) Gönczöt? Gönczöt?!
Miféle Gönczöt?!Nem ismerek semmiféle Göncöt!
(megtébolyodik, megöli a feleségét, majd önmagát