Kornis Mihály: Rendkívüli állapot jelenkabaré Kornis (saját hangján ...

HÍROLVASÓ
Sport.
Karachiban tegnap ért véget a Rolex karóra és tantusz-eltulajdonító
világbajnokság. A magyarok szokás szerint kitűnően szerepeltek: női
csapatban a Farkas, Csongrádi, Csucsujka trió a második, férfi
egyéniben, manuális kategóriában Bán Ervin a harmadik helyen végzett.
Gratulálunk.
ZENE!
Úr az előcsarnokban
Csak ülök itt az ablak mögött, és aki bólint, annak visszabólintok. Aki kér
kulcsot, annak adok, de aki nem bólint és nem kér kulcsot sem, azt mind
megállítom. Ez bevált. Mikor valaki szeretne észrevétlenül beosonni, én
csak állok fel, köszönök – s máris arkon fordul mind. Kimennek, Elszalad
nak, kezükben a stukkerral! Ha viszont egy bávész járókelő betéved, az
egyből köp. Rögtön megmondja! Pedigt én nem kérem. Portás bácsinak
hív ez a tipus. Senkit nem érdekel, hogy én valójában ki vagyok. Egyszer
valaki azt mondja, nem is nekem, hanem a nőnek, akivel volt, mikor már
elhaladtak a kalickám előtt: ez a pali folyton úgy néz már, mintha
hányingere lenne, És a nő még rátett: én is kiszúrtam, azt mondják,
gyógyíthatatlan. Súlyos beteg.Ő kegyelemből van itt. Lám! - gondoltam.
Már a kegyelem szót se volna célszerű emlegetni. Kik beszélnek itt
kegyelemről, megújra elképedek. Mennyire gyanútlanok! Mit sem sejtő
tulkok, miközben másfelől, természetesen minden hájjal megkent
gazemberek. Önző és szomorú szadisták. Szemérmes mazochisták.
Még a gyerekek is. Minden, amit csinálnak, feltűnően machtlos.Hogy
néznek ki az új épületek! Ezek a Sony város-részek! Mintha büntetésnek
szánnák a jővöt. Az utódaiknak? Szentjeik nincsenek, művészetük
üzletszerű, hazafiságuk a zsidó elvakultság tehetségtelen másolata. Itt
nem történik semmi. A majom a végén elszabadul, berendezkedik, öl és
szaporodik, ön- és közveszélyes…Mi hát a teendő? - Jónapot kivánok!
Tiszteletem! Kellemes hétvégét! - Senkinek fel nem tünik, hogy kerülök
ide. Ki szerződtetett mégis? Ezen már annyit gondolkodtam. Hát az
igazgatójuk sose itt jön be? Vagy a munka felügyelőjük? Vagy hívják itt a
csőszt, azt se tudom. Ki a felelős a kulcsokért? Én? Senki? A diktátor?(
nevet) Elképesztő érzékük van a hithez. Minden remény nélkül.
-Viszontlátásra, alászolgája, kívánom a legjobbakat! - Most már
elüldögélem itt, ami hátravan. Meg - elálldigálom. Vagy ezt ők így látják.
De ti, akik megálltatok, észrevettetek, és eltűnődtetek, a ti helyzetetek,
barátocskáim nem olyan egyszerű. Nem mondhatjátok, hogynem voltam
jelen.
vége