Kommentár 2006/3. szám (pdf)

kommentárközösség · hagyomány · szabadság2006|3 kommentárNORMA ÉS POLITIKAA NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBANMAGYAR FÁTUM A FELSŐOKTATÁSBANBódy ZsomborMEGFONTOLÁSOK ÜGYNÖKÜGYBENKiss Réka„A NEMZET, MINT TISZTA IDEALITÁS”– JOÓ TIBORRÓLFilep Tamás Gusztávközéleti és kulturális folyóiratISSN 1787-6974Ára: 500 Ft2006|3

kommentárközösség · hagyomány · szabadságTARTALOM 2006|3NORMA ÉS POLITIKAA NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBANa szerkesztésben közreműködött Romsics GergelyElena Gnedina–Nicu Popescu: Mozgó célpont: Az Európai Uniókülpolitikai identitása 3Rácz András: Az Európai Unió keleti perifériája:demokrácia és/vagy stabilitás? 15Huszka Beáta: Az EU költségvetése, a Nyugat-Balkánkettészakadásának veszélye és Magyarország 28Romsics Gergely: Etika és diplomácia – az államon innen és túl 36Strausz Erzsébet: Szemelvények a liberális retorikaképzeletbeli kézikönyvéből: Irak-narrációk 55MŰHELYBódy Zsombor: Magyar fátum a felsőoktatásban 66HONI FIGYELŐKiss Réka: Néhány megfontolás az egyházi közelmúltvizsgálatának kérdéseihez 76MESSZELÁTÓÍjgyártó István: A földgáz geopolitikájaés Európa energiabiztonsága 86MAGYAR ALAKOKFilep Tamás Gusztáv: „A nemzet, mint tiszta idealitás” – Joó Tiborról 98KOMMENTÁR NÉLKÜLA Sztrókay-ügy (közzéteszi: Papp István) 109RE:CENSORMike Károly: Szex és New York (a City Journal) 114SZEMLEifj. Bertényi Iván: A nemzeti liberalizmus dualizmuskori prófétája(Müller Rolf Beksics-válogatásáról) 121Kántor Zoltán: Konzervatív nemzeteszme nélkül(Roger Scruton könyvéről) 124E számunk illusztrációi a Magyar Nemzeti Múzeum TörténetiFényképtárából származnak. Köszönjük Jalsovszky Katalin segítségét.

kommentár • 2006|3Az amerikai nagykövetség munkatársai szállítmányt vesznek átFerihegyen 1956. október 22-én2

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanElena Gnedina – Nicu PopescuMOZGÓ CÉLPONT – AZ EURÓPAI UNIÓKÜLPOLITIKAI IDENTITÁSABevezetésAz Európai Unió külpolitikai tehetetlenségét elemző írások tömege ellenére is kevesentagadnák, hogy a kilencvenes évek óta az unió komoly haladást ért el az önálló és komolyanvehető külpolitika kialakításában. Ma már az EU tout azimut vesz részt a külpolitikában:védi külföldi érdekeit, nemzetközi fórumokon kommunikálja véleményét, aktívanrészt vesz a demokratikus és emberi jogi normák terjesztésében, fejlesztési segélyeketnyújt, civil és katonai missziókkal képviselteti magát a válságövezetekben – mindezt az európaikontinens keleti felétől egészen a Közel-Keletig és Afrikáig. Az optimista olvasatszerint az EU saját egyedi jellegét sikerrel transzponálta a külpolitikába, innovatív és hatékonyeszköztárat hozva létre a maga számára. A pesszimisták a közösségi külpolitikátgyengítő ellentmondásokat és a tisztázatlan kompetenciákat emelik ki, kudarcok hosszúlistájával támogatva véleményüket. Azt azonban kevesen vitatják, hogy a tagállamok diplomáciájávalvaló sokszoros összefonódásai ellenére az unió külpolitikája mára jól elkülöníthetőés sajátos jelleggel bíró intézménnyé nőtt.Az Európai Unió külpolitikai identitását nem könnyű analitikusan vizsgálni. Előszöris, mivel egy kollektivitás külpolitikájáról van szó, ez utóbbi szintén különböző érdekekeredője – a tagállamok preferenciái külön kiemelendők ebből a szempontból. Az unióegyfelől bábu a globális sakktáblán, akár királynak, akár gyalognak véljük, melyet a tagállamokmozgatnak, másfelől azonban egyike a játékosoknak, amely saját döntéseket hoz.Ez a két szerep ráadásul összefonódik, keveredik, hol az egyik, hol a másik ír le jobbanegy helyzetet. Másodszor, bárhogyan is vélekedjünk az uniós külpolitikáról, annyi biztos,hogy mozgó célpontra vadászunk: az EU belső és külső dimenziói egyaránt a folyamatosalakváltozás állapotában vannak, ráadásul a fejlődését legalább részben kondicionálónemzetközi rendszer maga is egyre képlékenyebbé válik. Az elemzés nehézségét mutatjapéldául, hogy amennyiben a közösségi katonai képességek fejlesztése nyugvópontra jut, átkell értékelnünk az egész szektorról alkotott képünket – az EU ezáltal ugyanis szintet foglépni a külpolitika hagyományos, úgynevezett „kemény” szektorában. Végezetül meg kellemlíteni, hogy az unió diplomáciája rendkívül komplex módon viszonyul a nemzetközikérdésekhez, szokatlan eszközök állnak a rendelkezésére, sajátosan a gazdasági és politi-3

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbankai diplomácia határán pozicionálta magát, valamint a belpolitikákat sokkal inkább összekapcsoljaa diplomáciai tevékenységgel. 1A befejezetlenség ellenére időszerű egy előzetes számadás elkészítése. Az EurópaiUnió súlya növekvőben van a nemzetközi arénában, és ha sikerül egységesen megszólalnia,hangja már meglehetősen erős. A boszniai, koszovói, ruandai és nepáli kudarcokból(és ez korántsem a teljes lista) számos tanulságot sikerült levonni, és ezek hatása lassankéntérezhetővé válik a külpolitikai mechanizmusokban. Az ambiciózus tízes bővítés utánitelítettség, a további csatlakozni vágyóknak okozott csalódás szintén aktívabb szerepvállalásrasarkallja az EU-t, hogy legalább így kompenzálja partnereit. Mindezek következtébena közösségi külpolitika fejlődését várjuk, amelynek során intézményei láthatóbbá,hatékonyabbá és kezdeményezőbbé válnak majd.Miért egyedi?Az Európai Unió sem nem állam, sem pedig nemzet-, vagyis kormányközi szervezet, ésegyedi jellegének megfelelően külpolitikája is egyedi vonásokkal rendelkezik: az EU sajátoshelyzetének és intézményes identitásának a terméke, egyben része, megjeleníti azunió önképét és a világról alkotott vízióját. Ez az identitás rendkívül komplex, hiszenrendkívül összetett helyzetből sarjad – a tagállamok érdekeinek hálójából, az ezek által aktívankonstruált közösségi gyakorlatból, valamint az unión kívüli világ várakozásaiból ésprojekcióiból. Ezzel a komplexitással messzemenően összefér ugyanakkor az uniós identitásmély beágyazottsága a nyugati liberalizmus norma- és értékrendszerébe, amelyneksarkalatos pontjai a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása, a kisebbségek védelmeés az erőszakmentesség, valamint néhány sajátos, a politikai kontextussal összefüggésbehozható uniós érték.Az Európai Közösségek eredetileg nem rendelkeztek külpolitikai dimenzióval: mintismert, az integráció a gazdasági együttműködés és a politikai együttélés projektjeként indultmeg, leginkább francia–német kezdeményezésre. Csak az úgynevezett Európai PolitikaiEgyüttműködés 1970-es létrehozása után merült fel a valódi politikai közösség ésegy ennek megfelelő, közös külpolitika létrehozása – egyelőre csak lehetőségként. Az1973-as dokumentum az európai identitásról szögezte le: a „kilencek szándéka az aktívkülpolitikai szerepvállalás”. 2 Ennek megfelelően ekkor első ízben közös célokat is meg-1 Brian WHITE: Foreign Policy Analysis and European Foreign Policy = Rethinking European Union Foreign Policy, szerk. Ben Tora – ThomasChristiansen, Manchester UP, Manchester – New-York, 2004.2 European Political Cooperation: Document on the European Identity published by the Nine Foreign Ministers, Copenhagen, 14 December1973, http://aei.pitt.edu/4545/01/epc_identity_doc.pdf.4

gnedina–popescu: mozgó célpontfogalmaztak, ám ezeket csak rendkívül elnagyoltan határozták meg. Az EPK tisztán kormányköziintézmény volt, delegált kompetenciák nélküli fórum, azonban így is hozzájárulta nemzeti diplomáciák közötti együttműködés élénkítéséhez, és a külpolitikai gyakorlatbanis beindította az informális és lassú, de érzékelhető normálás folyamatát, melyneksorán egyes „játékszabályok” egyre inkább elfogadottá váltak.Ebből a szempontból az 1991-es Maastrichti Szerződés fontos lépcsőfoknak, vagyis inkábblépcsőfordulónak számít, hiszen ebben jelent meg formalizáltan a tulajdonképpeniközösségi külpolitika. A szerződés leszögezte, hogy az EU számára szükségessé vált sajátidentitásának megjelenítése a nemzetközi rendszerben. 3 Az Európai Közösség, azaz elsőpillér ügyeiben illetékes bizottság a szerződésben a külkapcsolatok, a fejlesztési segélyek éskölcsönök, valamint a bővítés kérdésében nyert kompetenciákat. Ezek képezik a külpolitikaszupranacionális szegmensét, amelynek jelentős részét minősített többségi szavazással szabályozzák,tehát egyes tagállamok érdekei figyelmen kívül is hagyhatók. A második pillért aközös kül- és biztonságpolitika alkotja, amely az EPK helyére került. A harmadik pillérhez(Igazság- és Belügyi Együttműködés) kötötték a nemzetközi bűnözéssel és a bevándorlássalkapcsolatos ügyeket. Az utóbbi két pillér struktúráiban az Európa Tanács kezében összpontosulnaka kompetenciák, azaz ezek kormányközi jelleggel működnek, és egyhangú szavazássalhoznak döntéseket. A bizottság és a parlament különböző procedurális és költségvetésikompetenciái révén ugyanakkor legalábbis hatást képes gyakorolni ezekre a pillérekre is.A közösségi külpolitika formális létrehozását a nemzetközi kontextus és a belső fejlődésegyaránt elősegítette. A tagállamok saját nemzetközi súlyuk növekedésére törekedtek.Az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és egyre inkább Kínával szemben egyetlen tagállamsem lehetett egyenrangú partner – így helyeződtek a remények a közös külpolitika„kumulatív”, hangosbeszélő jellegébe. Emellett Jugoszlávia ekkor zajló szétesése is fájdalmastanulsággal szolgált: bebizonyította, hogy a tagállamok sem az unió révén, sem önerőbőlnem képesek hatékonyan fellépni saját szomszédságukban, még a legsúlyosabbválság idején sem. Végül azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a közösségi intézményekaz egyes tagállamok számára kiváló legitimációs eljárásnak látszottak, amelynekrévén saját preferenciáikat nagyobb normatív erővel, ugyanakkor a háttérben maradvaképviselhetik, orvosolva a gazdasági erejük és külpolitikai érdekérvényesítő képességükközött tátongó szakadékot.Ezzel együtt helyesen állapította meg a KKBP főképviselője, Javier Solana, hogy a közöskülpolitika „a tagállamok szuverenitását a lehető legérzékenyebb ponton érinti”. 43 Treaty on the European Union, http://eur-lex.europa.eu/en/treaties/dat/12002M/htm/C_2002325EN.000501.html#anArt11.4Javier SOLANA: The Development of a Common European Security and Defence Policy – The Integration Project of the Next Decade, 17 December1999, www.consilium.europa.eu/cms3_applications/applications/solana/details. asp?cmsid=422&BID=107&DocID=59899&insite=1.5

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanEmiatt az intézmények létrejötte óta máig aktuális a kérdés, hogy milyen módon lehetnetartós egyensúlyt kialakítani a közös eljárások és a tagok szuverenitásigénye között.Az utóbbiak 1991-ben késznek nyilvánították magukat arra, hogy szuverén jogaik egyrészét delegálják, míg az Európai Közösség, amely ezeket a jogokat megszerezte, profiljábanmásra specializálódott szupranacionális intézmény volt. Ám mindkét oldalnakérdekében állt az együttműködés, és ezzel kezdetét vett a külpolitika kitalálásának máigtartó folyamata.A végeredmény egy természetében és tartalmában egyaránt „komplex” külpolitika lett.A tagállamok és a szupranacionális szereplők párbeszédének, és az alkalmanként fájdalmaskölcsönös alkalmazkodásának folyamatában jött létre, és elfogadása, amely csak nemkevésbé összetett döntéshozó mechanizmusok révén volt lehetséges, további innovatívmegoldásokat tett szükségessé. Ez az utóbbi tényező semmiképpen sem alábecsülendőhatást gyakorolt a formálódó struktúrákra. Egyfelől komoly veszélyt jelentett, hogy könynyenpolitikai patthelyzet alakulhat ki, amely kis hatásfokú működéshez és elnagyoltabbcélkitűzéshez vezetett volna. A tapasztalat is azt mutatja, hogy különösen nehéznek bizonyulnakazok a külpolitikai kérdések, amelyekben egy tagállam politikailag vagy gazdaságilagérintett. Egyes tagállamok saját agendájuk megvalósításába fogtak, mások továbbra isigyekeztek megőrizni függetlenségüket, mivel a közösségi eljárást eleve túlságosan időigényesnekés bizonytalannak találták. Éppen ezért komoly eredmény, hogy a tapasztalatokatleszűrve, a külpolitikával kapcsolatos eljárásokat azóta jelentősen egyszerűsítették – gyakraninformális módon csupán, amit a közös gondolkodás szocializációs, egymáshoz nevelőhatása tett lehetővé. Általában igaznak bizonyult, hogy ha egy adott kérdésben sikerültegyhangú döntést hozni, ez utóbb kamatoztatható volt más kérdések vitájának dinamizálásábanis, elősegítve újabb konszenzusok kialakítását. Mindez együttesen azt jelentette,hogy az Európai Unió külpolitikája jellegében kormányközi maradt, ám a szocializációa szereplőket a közös testületek révén összekötő, bürokratikus kapcsolatokat létrehozójellege miatt egy új, transzgovernmentális dimenzióra is szert tett.Más esetben a többszörös intézményi lefedettség a közösségen belül nézeteltérésekhezis vezethetett. Az Európai Parlament különösen erős saját külpolitikai identitást alakítottki magának. Bár a KKBP-ba kevés beleszólással rendelkezik, több esetben állást foglalt –a tanács véleményével szemben – a demokratikus és emberi jogi normák érvényesítésévelkapcsolatban, és számos kérdésben sarkalatos elvi véleményt fogalmazott meg, amint eztmindenekelőtt Törökország és Tajvan esete mutatja. 5 Az EP és az EB részvétele a külpolitikaifolyamatokban ezek kommunitarizációját eredményezte – egyszerűbb szavakkal: a kö-5 Vö. Flavia ZANON: The European Parliament. An Autonomous Foreign Policy Identity? = The Role of Parliaments in the European Foreign Policy,szerk. Esther Barbe – Anna Herranz, Office of the European Parliament, Barcelona, 2005 (http://selene.uab.es/_cs_iuee/catala/obs/working_ocasionals_archivos/Parlament/ParlPortada.htm).6

gnedina–popescu: mozgó célpontzösség szerepe a külpolitikában lassan megnövekedett, a tagállamok szuverenitásánakrészben kárára.A gyakorlatban ez az összetett döntéshozatali folyamat a politikai környezet iránti felfokozottérzékenységben, a külpolitika nem-konfliktuális módszerei és menedzseléseiránti preferenciákban mutatkozik meg. Az ötévtizedes „béke és együttműködés” a közösségikereteken belül egyébként is sokban „érzékeny” hatalommá alakította az EurópaiUniót, amely „civil”, békés eszközökkel képviseli érdekeit – amint ez a hagyományos hatalmakkal,a harcias Egyesült Államokkal és az agresszív Orosz Föderációval összevetve azelső pillantásra nyilvánvalóvá válik. Természetesen az unió is minden esetben igyekszikmegvédelmezni közvetlen és nyilvánvaló érdekeit, ám ezzel egyidőben a liberális értékrendelszánt képviselője olyan államokkal szemben, ahol a demokratikus és emberi joginormák sérülnek. Ezt kiegészíti és erősíti „misszionárius identitása”, amely a szomszédosszuperrégiókban kifejtett erkölcsi és gazdasági szerepvállalásban jut kifejezésre, illetve általábana szegénység, éhínség és a HIV vírus elleni globális küzdelemben. Ezekben a kérdésekbenaz EU komoly eredményeket ért el. A legnagyobb teljesítmény kétségkívül a közép-és kelet-európai demokratikus fejlődés útjának egyengetése, de az is említést érdemel,hogy az uniótól érkezik a szegény országokba a legtöbb humanitárius segély és fejlesztésitámogatás.Mivel az európai külpolitika, ha sikerül állást foglalnia, huszonöt államot képvisel, azEU különleges presztízzsel bír az államok és más külpolitikai szereplők vitáiban, amelyekgyakran elfogadják (más államokhoz képest még leginkább) pártatlannak tartott közvetítését.Az unió sokáig nem volt képes valóban aktív félként megjelenni a határain és szomszédságábanfolyó konfliktusokban (így Boszniában, Koszovóban, Moldáviában vagyGrúziában), ám a résztvevő felek így is gyakran kérték megfigyelő vagy közvetítő missziókkiküldését. Az állítólagos orosz „békefenntartókkal” ellenőrzött konfliktusokban az EUaz egyetlen szereplő, amelyet a felek az Orosz Föderációval és az Egyesült Államokkalszemben elfogulatlannak vagy kevésbé elfogultnak tartanak. Ezzel magyarázható az EurópaiUnió megjelenése olyan közvetítési folyamatokban, mint a Transznyisztria (Moldávia)sorsáról folytatott tárgyalások, valamint uniós különleges képviselők (EUSR) delegálásaMoldáviába és a Dél-Kaukázusba, amelyek természetesen az unió konfliktuskezelőprofilját is erősítik az érintett régiókban.A fenti példák is jelzik, hogy az Európai Unió érdeklődésének homlokterében az európaiszomszédságok állnak, amelyekkel gazdag közös múltra és részben közös hidegháborústapasztalatra tekint vissza. Az Európán és szomszédságán kívül az EU elsősorbanAfrikában aktív, amely a humanitárius és fejlesztési segélyek legfőbb célpontja. A közösségikülpolitika afrikai dimenzióját közvetlen humanitárius szükséghelyzetek és a koloniálisörökség éltetik (mindenekelőtt Nagy-Britannia, Franciaország és Portugália, valamintBelgium esetében). A nemzetközi terrorizmus fenyegetése is közrejátszott abban,7

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanhogy az unió komolyabban kezdett foglalkozni a közel- és közép-keleti helyzettel, és világosabbanartikulálta álláspontját e régiók államaival kapcsolatban. Ennek során jól tettenérhető volt a kölcsönös függőség, az interdependencia hangsúlyozása, amely az EUszámára saját mentális politikai földrajzában a dinamikus kompetencia- és érdekbővítésdiszkurzív legitimációját nyújtja.Ennek a látásmódnak további következménye, hogy az unió a regionális megközelítéstpreferálja, szemben minden állam külön-külön történő kezelésével. Ez a konfliktuskezelésszempontjából hasznos, talán szükséges is, ám kontraproduktívvá is válhat, ha egy-egykevésbé kooperatív állam a többivel folytatott együttműködésének bővülését is megakasztja.Ez történt például az európai szomszédságpolitika akcióterveivel a Grúziával és Örményországgalfolytatott tárgyalások során, amikor egy tagállam (Ciprus) és Azerbajdzsánbilaterális vitája (az Észak-Ciprusi Török Köztársaság elismeréséről) 2005-ben hónapokonát késleltette a folyamatok lezárását – ezt pedig az egész Dél-Kaukázus megérezte.Az unió fontos prioritása a regionális együttműködések ösztönzése, mint ez a regionálisjellegű megállapodások preferálásában is kifejezésre jut. Ezért kapcsolatot tart fennaz Afrikai Unióval, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), a dél-amerikaiMercosurral, részt vesz az Ázsia–Európa Találkozókon (ASEM), valamint prioritáskéntkezeli az Euro-Mediterrán Partnerséget (EUROMED). A regionális közelítés ezek révénmára egyértelműen a közösségi külpolitikai identitás stabil elemévé vált. Ennek kereteinbelül az EU saját tapasztalatait hatékonyan tudja kamatoztatni és közvetíteni, valamint tudatosantörekedhet az együttműködést generáló interdependenciák kialakulására megosztottrégiókban.Az elmúlt években a szomszédságpolitikában érintett régiók biztonsági kockázatai, aterrorizmus terjedése, valamint a tömegpusztító fegyverek proliferációjával kapcsolatosfélelmek az Európai Uniót újabb diplomáciai eljárásmódok és stratégiai eszközök kialakításáraösztönözték. A cél változatlan maradt: a „nemzetközi rendszerben kialakítottprofil minél markánsabb” képviselete. 6 Ennek útja a fragmentált külpolitikai intézményrendszerkonszolidálása, valamint új biztonságpolitikai intézmények és kompetenciákmegalkotása lehet.Az unió külpolitikai eszközrendszereAz EU „szerszámosládája” különlegesen nagy és változatos – akárcsak külpolitikai céljai.Javier Solana ebből a perspektívából úgy határozta meg az uniót, mint „az egyetlen regi-6 Javier SOLANA: Reflections on a Year in Office, 27 October 2000, www.consilium.europa.eu/cms3_applications/applications/solana/details.asp?cmsid=422&BID=107&DocID=63735&insite=1.8

gnedina–popescu: mozgó célpontonális szervezet, amely kiterjedt politikai, diplomáciai, humanitárius, gazdasági és pénzügyi,katonai, valamint igazságügyi és rendőri eszköztárral rendelkezik, melyeket felhasználhataz uniós periféria stabilizálása során”. 7 Az Európai Unió valóban számos különbözőmódon lép fel, részt vesz békefenntartó és államépítő missziókban, a klasszikus diplomáciában,a segélyezésben, de a bátorítás, a pozitív ösztönzők mellett szankciókat is alkalmaz.Ugyanakkor minél „keményebb” egy politikai javaslat, annál valószínűtlenebb,hogy sikerülhet az unión belül konszenzust kialakítani. Ezért a közösségi külpolitika preferáljaa „puha”, konszenzuskereső és közvetítő, vagy éppen nem tisztán „politikai”, inkábbfejlesztő-támogató jellegű megoldásokat. Ez a célokat nem befolyásolja, ám a működésneksajátos „puha” karaktert kölcsönöz.Bővítés és szomszédságAz Európai Unió rendelkezésére álló leghatalmasabb külpolitikai eszköz nem más, mintsaját bővítési politikája. Azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a béke, a stabilitás és a biztonságelőmozdításának legjobb módja a közép- és kelet-európai államoknak az unióhoz minélhasonlóbbá való alakítása, európaizálása. Ennek érdekében az EU-nak exportálniakellett magát. A térség demokráciáinak megszilárdítása és fejlődése ennek az exportnak arévén történhetett meg, döntő szerepet játszva a poszt-szocialista átmenet kihívásainaksikeres kezelésében. Ez a szó hagyományos értelmében nem nevezhető külpolitikának,sokkal inkább volt kormányzati export és expanzió, ez a folyamat mégis nagyban befolyásolta– mintegy gyakorlóterepként – a külpolitikai működés gyakorlatát.A bővítés sok szempontból inspirálta és meghatározta az európai szomszédságpolitikaformáját. Ennek politikai célja nem a bővítés, ám elvi céljai azonosak: a demokratikus ésbékés normák, valamint az uniós kormányzati-politikai rendszer (úgy gyakorlat, mintnormák, standardok és értékek) minél nagyobb arányú meghonosítása a politikai határokontúl. Ennek útja a demokrácia és az emberi jogok a gazdasági növekedéssel való öszszekapcsolása,valamint a várhatóan hatékony kormányzati formák sikerének elősegítésetöbbféle támogatás révén a szomszédos térségekben.A szomszédságpolitika azért kiváló példa az uniós külpolitikai identitás hatására, mertjól láthatóvá teszi, hogyan keveredik benne a hagyományos diplomácia a saját modell exportálásával.Az egészségügyi standardoktól az emberi jogokig terjedő normakincs népszerűsítéseés terjesztése az EU egyik fő aktivitásává vált. A módszer legalábbis sajátosra sikeredett…7 Javier SOLANA: Europe must assume its responsibility for security, The Irish Times 2003. szeptember 23.9

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanKondicionalitás és szocializációÚgy a bővítési, mint a szomszédságpolitikában az EU két politikai mechanizmust preferála kívánt változások előmozdítására: a kondicionalitást és a szocializációt. A kondicionalitása szereplők viselkedését az együttműködés révén elérhető kifizetések (ösztönzők)révén igyekszik befolyásolni, míg ennek hiánya a kifizetésektől való elesést, sőt akárszankciókat vonhat maga után. A partnernek feltételeket kell teljesítenie, hogy az általakívánt előnyöket megszerezze, és/vagy ne hozza magát kedvezőtlen helyzetbe. 8A bővítési és a szomszédságpolitika egyaránt az első típust, azaz pozitív ösztönzőket alkalmaz:az együttműködés elmaradása, a kívánt változások elsikkasztása a jutalmak felfüggesztéséteredményezheti. Románia és Bulgária csatlakozása például könnyen késhet,amennyiben ezek az államok nem mutatkoznak elég elszántnak a korrupció és a szervezettbűnözés visszaszorítását célzó kormányzati és igazságügyi reformok kérdésében.Szankciókról szó sem esik, a büntetés a jutalomról, a csatlakozásról való lemaradás.A kondicionalitás a nemzetközi szervezetek eszköztárához tartozik, ám egyetlen szervezetsem alakított ki az európaihoz hasonló átfogó megközelítést. A Világbank vagy aNemzetközi Valutaalap rutinszerűen alkalmazza a kondicionalitást hitelek megajánlásakor,ám feltételrendszerük meg sem közelíti az uniós elvárások összetettségét és mélységét.Ezek a szervezetek politikákat (policy) kívánnak megváltoztatni, míg az EU célja a politikaistruktúrák (polity) visszafordíthatatlan megváltoztatása.Más területeken az unió ugyanakkor használ negatív ösztönzőket is. Ezek elsősorbanszankciókat jelentenek, így például politikai és kereskedelmi egyezmények felfüggesztését,beutazási korlátozásokat, bankszámlák befagyasztását stb. Ilyen szankciókkal találtamagát szembe például Belorusszia, Zimbabwe, Mianmar, Üzbegisztán és Moldáviából kiváltde facto állam, Transznyisztria. Líbiával szemben néhány éve törölték el a szankciókat,és a milosevicsi Kis-Jugoszlávia is a vezető bukása után normalizálhatta csak a kapcsolatokat.Az Európai Unió minden esetben nemzetközi emberi jogi normák és demokratikuselvek (mindenekelőtt a szabad választások elvének) megsértése miatt folyamodottszankciókhoz. Ezek bevezetésére mindig azután került sor, hogy az EU panasza az érintettállamokkal szemben nem vezetett a helyzet javulásához.Érdekes jelenség, hogy az Európai Unió jogszabályi keretek kialakítására törekszik,hogy szankciós politikáját szabályozza. A jog- és normavezérelt nemzetközi kapcsolatokérdekében történnek ezek a kiszámíthatóságot és elfogulatlanságot fokozni igyekvő kísér-8 Ezekhez a típusokhoz lásd Frank SCHIMMELFENNIG – Stefan ENGERT – Heiko KNOBEL: The Conditions of Conditionality. TheImpact of the EU on Democracy and Human Rights in European Non-Member States, Paper prepared for Workshop 4., Enlargementand European Governance, ECPR Joint Session of Workshops, Torino, 2002.10

gnedina–popescu: mozgó célpontletek, amelyek meghatároznák, hogy milyen esetben milyen szankciók alkalmazhatók,mennyi időre, illetve milyen kivételek tehetők a szankciós rezsimen belül. Ez egyben azúgynevezett célzott vagy intelligens szankciók preferálását is tükrözi, amelyek vétkekbenimplikálódott egyéneket céloznának meg államok, különösen pedig társadalmak helyett.A külpolitikai változások nem kényszer útján történő elősegítésének eszköze a szocializáció,pontosabban a szociális tanulás folyamata. Az ösztönzőkkel operáló kondicionalitássalellentétben a szocializáció az uniós normákkal való értékvezérelt azonosulást kívánjaelőmozdítani, meggyőzés és dialógus révén. 9 Ez az elképzelés a közösségi külpolitikaiidentitás legalapvetőbb értékeiből is levezethető, amelyek alapján az EU „civil” vagy „puha”nagyhatalomként definiálja magát. Joseph Nye híres definíciója szerint a puha hatalom„annak a képessége, hogy mások magukévá tegyék az általunk kívánt célokat”. Ennekútja az értékekkel való azonosulás, amely a szocializáció folyamatában megy végbe. Ennekjegyében a szociális tanulás mint a külpolitika eszköze úgy kíván közös nézőpontot találni,és érdekközösséget teremteni az EU és partnerei között, hogy nem kínál hagyományos ösztönzőket.Ennek módszerei közé tartoznak a diákcsere- és konferenciaprogramok, ahogyaz ikresítés (twinning) is, melynek során tartósan delegált uniós szakértők (egykori tagállamiközhivatalnokok) segítik tapasztalataikkal a partnerállam egy-egy hivatalának munkáját.Az Európai Biztonság- és Védelmi PolitikaAz uniós külpolitikai eszközök könnyen azt a benyomást kelthetik, hogy az EU-diplomataegy idegen bolygóról érkezett, csetlő-botló aktor. Kétségtelen, hogy évtizedeken át azunió működési elve a nemzetközi térben a bővítés–szomszédság, kondicionalitás–szocializáláspárjain, valamint a sárgarépa és bot eszközein alapult. Ez azzal is összefüggött,hogy története során az Európai Unió sohasem rendelkezett biztonságpolitikaiés katonai kapacitással. Emiatt működése egészen aránytalanul a puha külpolitika arénáibanbontakozott ki, és a gazdasági, valamint humanitárius célok kerültek előtérbe. Ez azegyoldalúság ma már lassan csökkenőben van, az Európai Biztonság- és Védelmi Politikának(Europan Security and Defence Policy – ESDP) köszönhetően. Az ESDP révén azEU egyre inkább a hagyományos fogalmak alapján is számításba veendő nemzetközi szereplővéválik, amelynek profilja immár kiterjedhet a békebiztosító küldetésekre és az államépítés-jellegűvállalkozásokra is.Az ESDP gyökerei a kilencvenes évek végéig nyúlnak vissza. Eredeti célja a külpolitikaihang mellé a biztonságpolitikai izmok kialakítása volt, amelyet az egykori Jugoszlávia9 Lásd Introduction = The Europeanization of Central and Eastern Europe, szerk. Frank Schimmelfennig – Ulrich Sedelmeier,Cornell UP, Ithaca, 2005.11

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanterületén zajló elhúzódó válságok és a vérontás megakadályozására tett sikertelen kísérletektettek megkerülhetetlenné. Ezek a tapasztalatok valóban a reform mozgatórugóiváváltak, és a kilencvenes évek végétől kezdve egyre inkább megfigyelhető az uniós béketámogatókapacitás bővülése.Az ESDP lényegét kettős stratégiája adja, amely a katonai és polgári válságkezelési eljárásokatpárosítja egymással. Előbbiek révén az EU képes volt önálló szereplőként megjelennia Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában, a Palesztin Hatóság területein és aKongói Demokratikus Köztársaságban folyó nemzetközi béketámogató missziókban, atörvényes rend működését biztosító missziókban Irakban és Grúziában, valamint a fegyvereserők reformját is felügyelte a KDK-ban. Határfigyelő misszió működik a moldáv–ukránhatáron és Palesztinában, valamint békemegállapodás végrehajtását felügyelikEU-csapatok Indonéziában.A uniós műveletek puszta felsorolása a külpolitikai identitás sajátos jegyeiről árulkodik.Látható, hogy komoly szerep jut a civil válságkezelő misszióknak, különösen összevetvea tisztán katonai aspektusokkal. Ennek oka, hogy a civil missziók általában kevésbévitatottak, kevésbé veszélyesek, és forrásigényük is kisebb. A Bosznia-Hercegovinában állomásozóbékefenntartó kontingens 6000 katonából áll, míg a két határellenőrző miszszióbana moldáviai–ukrán határon és Palesztinában egyenként 70 fő szolgált. A grúziairule of law-küldetés létszáma mindössze 12 fő. Ez azonban nem jelenti, hogy a civil missziókeleve kevésbé lennének fontosabbak. A fegyveres erők általában véve nem képesek stabilbékét létrehozni a háború által szétszakított régiókban. A konfliktusok erő útján történőmegoldása helyett az EU az állami szereplők és a társadalmi-politikai környezet átalakításáratörekszik, amelyekben a konfliktusok egyébként is gyökereznek.Ez a súlypont, a transzformatív hatás keresése elsődleges prioritás az unió számára.Ennek következménye az intézmény- és a demokráciaépítésre fordított figyelem. A hatóságiszerveket támogató missziók, a biztonsági szektor reformjához nyújtott segítség, valaminta határvédelemmel kapcsolatos tanácsadás elsősorban korszerű és demokratikusintézmények megszületését hivatott elősegíteni, és a konfliktusokkal látszólag nem is foglalkozikközvetlen módon. A feleket így nem kényszerítik békére, inkább olyan feltételeketigyekeznek teremteni, amelyek között a béke létrejöhet és tartósnak bizonyulhat.Természetesen ennek a megközelítésnek is megvannak a problémái. Az EU-műveletek,különösen ha a Balkánon túlra tekintünk, ritkán egy valóban holisztikus átalakítókísérlet részei. Gyakran egész egyszerűen kísérletek, hogy „legalább valami történjen”,és nem fedezhető fel mögöttük kiérlelt stratégia. Ez is magyarázza elsősorban reaktívjellegüket, és hogy többnyire miért csak a nagy események margóján találkozunkvelük. A megcélzott térségekben zajló vagy váratlanul kibontakozó folyamatok könnyedénmegsemmisíthetik a missziók által elért eredményeket. Mindeddig ennek ellenéreaz EU igyekezett a hagyományos nagypolitikán kívül maradni, leszámítva a közvetlen12

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanés kereskedelmi egyezmények, általában véve a gazdasági ösztönzők és szankciók, a kondicionalitáselve és a szocializáció módszere. Ezek önmagukban innovatív és hasznosmegoldásokat tesznek lehetővé. Problémát inkább az eszköztár egyoldalúsága okoz, amimiatt egy valóban hatásos és meggyőző külpolitika csak nehezen alakulhat ki.Ezen a téren az Európai Biztonság- és Védelmi Politika hoz lassanként változást. Bárígy lassan bővül az eszköztár és az aktív szerepvállalás lehetősége, az ESDP alkalmazásaitmindmáig egy létrejöttét megelőző időszakban kialakult külpolitikai filozófia és forráskerethatározza meg, ami megmagyarázza a civil jellegű intézmény- és demokráciaépítéstúlsúlyát. Mindmáig – a Balkán kivételével – az Európai Unió kezdeményezései csak kivételesesetben illeszkedtek egy megoldási, válságkezelési stratégia keretei közé – leggyakrabbanreakcióként születtek egy-egy a helyszínekről érkező kérés, megkeresés nyomán.A Szövetséges Ellenőrző Bizottság angolszász tagjai a MagyarSzabadság Érdemrend átadásán, 1946 szeptemberében14

Az európai integrációt a kezdetektől fogva az jellemzi, hogy míg gazdasági téren az egységesülésigen komoly szintet ért el, addig egységes külpolitika kialakításában egészen akilencvenes évek elejéig szinte semmiféle eredmény nem született. Ez két fő okra vezethetővissza. Egyrészt a hidegháborús viszonyok között, a szovjet fenyegetés árnyékábanélő Nyugat-Európában a NATO adta azt a keretet, amely bizonyos mértékig összehangoltaaz Európai Gazdasági Közösséget alkotó államok kül- és biztonságpolitikáját – nohamindenki számára egyértelmű volt, hogy egy esetleges fegyveres konfliktus esetén akatonailag erőtlen Nyugat csak az Egyesült Államok segítségére támaszkodhat. 2 A hidegháborúalatt tehát nem volt igazi kényszerítő körülmény, amely a nyugat-európai államokathatékony és a NATO-tól független egységes kül- és biztonságpolitika kialakításáraösztönözte volna. A másik ok a külpolitika alaptermészetében keresendő. Az önállókül- és biztonságpolitika – nem is szólva az utóbbi katonai dimenzióját jelentő védelemkommentár• 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanRácz AndrásAZ EURÓPAI UNIÓ KELETI PERIFÉRIÁJA:DEMOKRÁCIA ÉS/VAGY STABILITÁS?„A nép? A nép elnökké fog választani. Mi mást tehetnének?” Ezek a mondatok Aljakszandr1 Lukasenko fehérorosz elnök szájából hangzottak el 2005 novemberében, öt hónappala 2006 márciusában megrendezett elnökválasztás előtt. A jóslat valóra vált – azEurópai Unió pedig jobbára tétlenül nézte, amint közvetlen szomszédságában „Európautolsó diktátora” (copyright Condoleezza Rice) újra megerősíti a hatalmát.Annak megértéséhez, hogy az EU miért nem képes a gazdasági erejéhez hasonló hatékonysággalfellépni külpolitikai kérdésekben is, először meg kell vizsgálni az uniós külpolitikaszerkezetét és ebből fakadó gyengeségeit. Ezt követően kerül sor az unió keleteurópaiszerepvállalásának tanulmányozására, különválasztva a kilencvenes éveket a2004-es bővítés kontextusában zajlott eseményektől.Bevezetés1 A belarusz vezető nevét oroszul is „ja”-val írják a magyarra hagyományosan Alekszandrnak átírt névalak „je” betűjehelyett.2 Az önálló nyugat-európai védelmi kezdeményezés, a Nyugat-európai Unió (WEU) a hidegháború idején semmifélejelentős szerephez nem jutott a NATO mellett.15

ácz andrás: Az Európai Unió keleti perifériájaviszont nemzetekfölötti, integrált szinten működik, vezetését pedig az Európai Bizottságlátja el. A szerkezet tehát magában hordozza a hagyományos értelemben vett külpolitikamesterséges szétdarabolását külgazdaság-politikára, amely az első pillérhez tartozik, ésbiztonságpolitikára, amely viszont a második pillért alkotja. Ez a kettősség az EU egészkülpolitikájára rányomja a bélyegét, érinti tehát a kelet-európai térséget is.Közép- és Kelet-Európa az EU külpolitikájában: a kilencvenes évekAz Európai Unió a kilencvenes évek elejétől kezdve jövőbeli lehetséges EU-tagként kezeltea közép-európai volt szocialista államokat, így Lengyelországot, az 1993-tól különállóCsehországot és Szlovákiát, Magyarországot, a jugoszláv polgárháborúból szerencsésenkimaradt Szlovéniát, valamint a Szovjetunió széthullásával önállóságukatvisszanyerő balti államokat. Voltak ugyan országonkénti eltérések, nem egyszerre ésnem egységes módon zajlottak az átalakulási folyamatok, az EU szempontjából azonbanezek az államok jövőbeli lehetséges EU-tagnak minősültek. Ennek megfelelően azbővítéssel foglalkozó Európai Bizottság Főigazgatóságának (Directorate-General –DG) hatáskörébe tartoztak a velük kapcsolatos ügyek, és a jövőbeli EU-csatlakozás elősegítésétszolgálták a nekik juttatott segélyek és támogatások is, melyek közül legfontosabba PHARE program volt.Más volt a helyzet az egykori Szovjetunió európai területén létrejövő többi állammal.Ezek sok szempontból túlságosan „messze” voltak az EU számára. Korábban sem Belarusz,sem Ukrajna, sem Moldova nem létezett hosszabb ideig önálló, független európaiországként, és az elszakadás után is ezer szállal kötődtek Oroszországhoz (sokkal inkább,mint a Moszkvától a kezdetektől fogva távolodni igyekvő három balti állam). Továbbá részükrőlfel sem merült az EU-csatlakozás mint szándék. Történelmi múltjukból nemilyen irányultság következett, ráadásul a politikai vezetés számára épp elég problémát jelentetta frissen függetlenné vált országok államiságának kialakítása, az önálló gazdaságmegteremtése stb. Mindezekhez járult még az EU külpolitikai figyelmét fél évtizeden átlekötő jugoszláv polgárháború is.Az EU és a poszt-szovjet térség európai államai közötti viszonyt tehát a kilencvenesévek során leginkább a kölcsönös érdektelenség jellemezte. Az unió a számára fontos biztonságiproblémák kezelésére – gazdasági stabilizáció, humanitárius ügyek, nukleárisbiztonság 3 stb. kezelésére többféle segélyt (Technical Assistace for Commonwealth of3 Ez főként az 1986-os csernobili nukleáris baleset következményeinek kezelését, illetve az erőmű körüli biztonságiberendezések karbantartását jelenti. Emellett ide tartoznak a többi, hasonló típusú atomerőmű biztonságának fejlesztéséreköltött összegek is.17

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanIndependent States – TACIS, European Comission’s Humanitarian Aid Office –ECHO) is nyújtott az érintett országoknak, a politikai kapcsolatok azonban meglehetősenalacsony szinten maradtak.MoldovaA Szovjetunió szétesésével létrejött európai államok közül a független Moldova történeteindult a legviharosabban. Az ország keleti részén fekvő, orosz dominanciájú Dnyeszterentúli terület Moszkva hallgatólagos támogatásával 1991 augusztusában DnyeszterenTúli Moldáv Köztársaság néven elszakadt Moldovától. Az új, a nemzetközi közösségegyetlen tagja által sem elismert kvázi-állam fővárosa Tyiraszpol 4 lett. Az 1992. április–júniusaközött zajló rövid, de véres polgárháborúnak – a jugoszláv válság mellett ezvolt a hidegháború utáni Európa egyetlen háborúja! – a térségben állomásozó orosz (voltszovjet) 14. hadsereg beavatkozása vetett véget. Az 1992 júliusában aláírt fegyverszünetiegyezmény értelmében a nyugalom szavatolására békefenntartó erőként a DnyeszterenTúli Köztársaság területén maradtak az orosz csapatok. Ezzel Moszkva lényegében fegyvereserővel biztosította a Dnyeszteren túli terület – közismert nevén Transznyisztria –különállását.A helyzet az elmúlt 15 évben nem sokat változott, annak ellenére sem, hogy több rendezésielképzelés is született. A fegyverszüneti megállapodásban létrehozott ötoldalú 5konzultációs mechanizmus eleve alkalmatlan a válság megoldására, hiszen annak ellenérekonszenzusos döntést irányoz elő, hogy Tyiraszpolnak nyilvánvaló érdeke a rendezésmegakadályozása. Mivel a szakadárok a konszenzusos döntéshozatal révén minden megoldásikísérletet blokkolni tudnak, ez a konzultációs mechanizmus csak a jelenlegi helyzetprolongálására alkalmas – ami tökéletesen megfelel mind Tyiraszpol, mind Moszkvacéljainak. 6 A folyamatban megfigyelőként és közvetítőként szerepet vállaló EBESZugyancsak tehetetlen, hiszen a szervezetben résztvevő Oroszország a szintén konszenzusosdöntéshozatal miatt képes minden hatékony fellépés útjába akadályt gördíteni.Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Transznyisztriával kapcsolatos válság nem fenyegeteszkalációval, Moldova lényegében kikerült az Európai Unió figyelméből. Ez rész-4 A transznyisztriai főváros nevének írásmódja a magyar szakirodalomban helytelenül „Tiraszpol”-ként rögzült, nohaaz általánosan használt kiejtés szerinti írásmód alapján „Tyiraszpol” a szabályos forma.5 Jelenleg Moldova, Transznyisztria, Ukrajna, Oroszország és az EBESZ vesz részt benne.6 Lásd Nicu Popescu elemzését, aki kimutatja, hogy mind a tyiraszpoli vezetés, mind a PMR-t kívülről támogató erőksokkal inkább érdekeltek a válság prolongálásában, mint abban, hogy bármilyen módon „megnyerjék” a konfliktust.Nicu POPESCU: The EU in Moldova – Settling Conflicts in the Neighbourhood, Occasional Paper 60. (2005. október), Insitute forSecurity Studies, Paris, 17.18

ácz andrás: Az Európai Unió keleti perifériájaben annak is betudható, hogy az országban az orosz népesség rendkívül jelentős politikaiés gazdasági pozíciókkal rendelkezik, így a moldáv vezetés alapvetően nem az EU,hanem Moszkva felé orientálódott. Az EU–Moldova Partnerségi és EgyüttműködésiMegállapodás (Partnership and Cooperatin Agreement – PCA) csak 1998-ban lépetthatályba, ami azt is jelzi, hogy a mindössze 4,3 millió fős lakosságú, rendkívül szegényország az unió számára kereskedelmi partnerként sem jelentős. Az EU mindvégig távoltartotta magát a transznyisztriai konfliktustól, a Moldovának juttatott segélyek alapvetőengazdasági és humanitárius jellegűek voltak, 1991–1998 között összesen mintegy160 millió euró értékben. 7 UkrajnaA kilencvenes évek során az ukrán politikai vezetés – időben eltérő hangsúlyokkal – folyamatosanegyensúlyozni igyekezett Nyugat-Európa és Oroszország között. A sajátos ukránelnevezéssel szólva „multivektoriális” külpolitika 8 lényege a lehető legtöbb kereskedelmiés gazdasági előnyt csikarni ki az EU-tól anélkül, hogy hozzá kellene kezdeni a társadalmiés politikai rendszer mélyreható átalakításához (különös tekintettel a függetlenségetkövetően kialakult politikai-üzleti érdekcsoportok hálózatára), valamint hogy veszélyeztetnéaz Oroszországhoz fűződő viszonyt. Ennek megfelelően az EU-val fenntartottkapcsolatok sokáig nem léptek túl a kereskedelmi kereteken. Bár Ukrajna volt az elsőposzt-szovjet állam, amellyel az EU partnerségi és együttműködési megállapodást írt alá(1994-ben), mely a gazdasági és politikai együttműködés kereteit szándékozott kialakítani,sokatmondó, hogy ezt csak 1998-ban ratifikálta az ukrán parlament.Ezt követte az EU 1999-es helsinki csúcsértekezletén elfogadott, négy évre szóló közösUkrajna-stratégia, amely koherensebb fellépést sürgetett az EU-tagállamok részéről Ukrajnairányába. A fő cél az ukrán gazdasági reformok és a demokratikus társadalmi átalakulástámogatása volt, valamint az unió és Ukrajna közötti bel- és igazságügyi együttműködéselősegítése. Utóbbinak főképp a határokon átívelő szervezett bűnözés, különösen pedigaz illegális migráció, az ember- és kábítószer-kereskedelem visszaszorítása volt a célja.Az általánosságban nem túl intenzív politikai kapcsolatokban a segélypolitika volt amarkáns kivétel. Az ország méretéből adódóan eleve nagyobb segélyigény mellett Ukrajnábanszámos olyan politikai és biztonsági kihívás is felmerült, melyek kezeléséhez az7Lásd http://ec.europa.eu/comm/external_relations/moldova/intro/index.8 Az ukrán multivektoriális külpolitikáról sajnálatosan kevés magyar nyelvű elemzés áll rendelkezésre. Ezek közül talána legjobban használható PÓTI László: Ukrajna kül- és biztonságpolitikája 1990–2000, Stratégiai és Védelmi Kutatóhivatal,Budapest, 2001.19

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanEU-nak elemi érdeke fűződött, annál is inkább, mivel a frissen függetlenné vált államezekkel önerejéből nem boldogult. Ezek közül a legfontosabb a nukleáris biztonság kérdésevolt, amibe a csernobili baleset következményeinek kezelése mellett beletartozott azukrán területen maradt szovjet atomfegyverek Oroszországba szállításának támogatása is.A TACIS segélyprogramnak Oroszország után Ukrajna volt a legnagyobb kedvezményezettje.Kijev 1996 és 1999 között közel 538 millió euró TACIS-támogatást kapott részbena fenti célokra, részben pedig a civil társadalom építésének elősegítésére. Ehhez jöttmég számos kisebb segély- és támogatási program, például az ECHO által nyújtott humanitáriussegélyek, makrogazdasági támogatások stb. Ezek összértéke 1991 és 1999 közöttmintegy 1395 millió eurót tett ki. 9 BelaruszA bíztatóan induló EU–Belarusz kapcsolatokat derékba törték az 1994-ben demokratikusanelnökké választott Aljakszandr Lukasenko autoriter intézkedései, melyekkel néhányév alatt diktatúrává alakította az országot. Emiatt az EU 1997-től lényegében „befagyasztotta”a politikai kapcsolatokat Belarusszal, és felfüggesztették a PCA aláírásáról szólótárgyalásokat is. Ezt követően Minszk az uniós segélyprogramokból is csak igen kismértékben részesült. Humanitárius célokra, illetve a demokratikus folyamatok támogatására1991–2004 között összesen körülbelül 235 millió euró értékű támogatást kapott,részben mint technikai támogatást, részben a különféle TACIS-programok keretében,részben pedig az ECHO-tól. Ehhez jött még a csernobili baleset következményeinek kezelésére2003-ig kapott kb. 27 millió euró segély. Az EU és Belarusz közti alacsony szintűkereskedelemi forgalom legnagyobb részét az orosz energiahordozók tranzitja tette ki.Élénkülő uniós külpolitika az ezredfordulónMint láthattuk tehát, a kilencvenes évek során Brüsszel a kelet-európai, nem tagjelölt államokkalmeglehetősen alacsony intenzitású kapcsolatokat tartott fenn. Az EU-t is érintőproblémák kezelését segélyekkel támogatta, egyébként azonban nem mutatott érdeklődéstaz említett államokban zajló politikai folyamatok iránt. Ebben több tényezőnek isszerepe volt. Egyrészt a nyugat-európai államok vezetése számára Kelet-Európa túlságo-9 Lásd http://ec.europa.eu/comm/external_relations/ukraine/intro/index.htm#tech.20

ácz andrás: Az Európai Unió keleti perifériájasan „messze volt”, nem jelentett akut fenyegetést. Még a nyíltan diktatórikus irányba tolódó,ráadásul kiterjedt fegyverkereskedelme miatt komoly veszélyforrást jelentő Belarusszalszemben is elegendőnek tűnt a passzív elhatárolódás. A keletről érkező híreketmég az évtized végén is Jelcin Oroszországának fejleményei dominálták, az 1998-aspénzügyi válság, az utódlás kérdései stb.Másrészt az EU külpolitikájának akkori eszközrendszere nem is tett volna lehetővé hatékonyuniós fellépést. Ez a cselekvésképtelenség megmutatkozott mind a jugoszláv polgárháború,mind a koszovói válság idején. A kül- és biztonságpolitikai eszközrendszer tekintetébenaz 1999-es helsinki EU-csúcs hozott jelentős változást, ahol megkezdődött aCFSP hatékonyabbá tétele, továbbá döntés született a katonai dimenziót jelentő védelempolitikakialakításáról is. A születőben lévő uniós védelempolitika számára a válságkezelésthatározták meg mint fő célkitűzést, közvetlenül reagálva a koszovói konfliktus tanulságaira.Ezzel párhuzamosan zajlott egy másik folyamat is, amely szintén az uniós külpolitikaiszerepvállalás élénkülése irányába hatott Kelet-Európában. Ahogy a 2004-es EU-bővítéskezdett realitássá válni, a brüsszeli döntéshozók felismerték, hogy a kelet-európai térségállamaiban jelen lévő számtalan kisebb-nagyobb gazdasági és politikai probléma mintegy„közelebb fog jönni” az unióhoz, mivel ezek az országok közvetlenül határosak több,2004-ben belépő állammal is.Az Európai Unió szomszédságpolitikája…A fenti folyamatok eredményeképpen az Európai Unió 2003 folyamán elkezdte kialakítania szomszédos államokkal folytatott, a korábbinál intenzívebb politikai és gazdaságidialógus egységes kereteit. Az első ide vonatkozó dokumentum a bizottság által 2003márciusában készített Wider Europe koncepció volt, amely még alig volt több egy, a célokatfelvázoló szándéknyilatkozatnál. Ezt követte decemberben a már jóval kidolgozottabbStrategy Paper on the European Neighbourhood Policy (ENP). Az ENP egyaránt vonatkozik az uniókeleti és déli szomszédaira, 10 sőt 2004-től a Grúziában lezajlott forradalom hatására bekerülteka dél-kaukázusi államok is. Az ENP keretében az EU intenzívebb politikai ésgazdasági együttműködést kínál, ám ezeket az előnyöket egy alaposan kidolgozott feltételrendszerteljesítéséhez köti. A legfontosabb követelmények között szerepelnek a piacgazdaságireformok, a demokratikus értékek és az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogál-10Az ENP-be beletartozott Algéria, Belarusz, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Moldova, aPalesztin Hatóság, Szíria, Tunézia és Ukrajna.21

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanlamiság fejlesztése és a fenntartható fejlődés elősegítése. Azon országokkal, amelyek hajlandóakvoltak vállalni az unió által támasztott feltételeket, az EU bilaterális akcióterveket(ENP Action Plan) írt alá. 11 Ezek tartalmazzák az adott ország számára specifikusanelőírt követelményrendszert.…és gyengeségeiA szervezetileg alaposan kidolgozott uniós szomszédságpolitika azonban számos gyengeséggelküzd. Ezek közül az első és legfontosabb, hogy az ENP nem képez önálló fejezetetaz EU költségvetésében, a szomszédságpolitika keretében kiosztandó támogatásokat ameglévő segélyalapokból finanszírozzák. (A kelet-európai térségre a már említettTACIS program vonatkozik, a Mediterráneumra a MEDA [Mediterranean DevelopmentAssistance], az emberi jogokért felelős EIDHR [European Initiative for Democracyand Human Rights] pedig minden érintett országba juttat pénzeket.) Másképp fogalmazvatehát: az uniós szomszédságpolitika pénzügyi tekintetben nem más, mint ameglévő segély- és támogatási programoknak egy politikai kerettel történő összefogása,de semmiféle ezen túlmutató cselekvésre nem alkalmas. A helyzet a 2007–2013-as EUköltségvetésselváltozni fog, ebben ugyanis már szerepel egy külön az ENP céljaira elkülönítettfejezet, amely az ENPI (European Neighbourhood and Partnership Instrument)nevet viseli.Hiányos az ENP politikai eszközrendszere is. Bár a hosszútávú reformok elősegítésére,a piacgazdasági viszonyok stabilizálására a kiosztott segélyek alapvetően megfelelnek, acivil társadalom fejlesztésére adott támogatásokkal már nem ennyire egyértelmű a helyzet.Az érintett államok NGO-i [non-governmental organization – nem-kormányzatiszervezet] számára súlyos problémát jelent az uniós támogatási rendszer túlbürokratizáltsága:túlságosan bonyolult hozzáférni az erre szánt összegekhez, ráadásul a folyamat nemegyszer éveket vesz igénybe. Ezt sok forráshiányos NGO egyszerűen nem engedheti megmagának. 12 Az EU-nak nincs eszköze annak ellenőrzésére sem, hogy a támogatásért jelentkezőNGO-k mennyire képviselnek valós cselekvési potenciált – az egész térségbenbevett szokásnak számít civil szervezeteket alapítani azzal a kizárólagos céllal, hogy hozzáférhessenekaz uniós pénzalapokhoz. Az unió azt is nehezen tudja definiálni, hogymennyire „civil” az adott szervezet, vagy mennyiben képviseli akár a helyi központi hata-11 Jelenleg az EU-nak Izraellel, Jordániával, Marokkóval, Moldovával, a Palesztin Hatósággal, Tunéziával és Ukrajnávalvan aláírt akcióterve.12 A civil társadalom építésének támogatására valószínűleg hatékonyabbak az amerikai rendszerű közalapítványok,amelyek az uniós struktúráknál jóval gyorsabban és egyszerűbben tudnak támogatásokat folyósítani.22

ácz andrás: Az Európai Unió keleti perifériájalom, akár más külső hatalmak érdekeit. A transznyisztriai válsághoz kapcsolódóan, deakár Belaruszban is tucatjával lehet találni ilyen kvázi-NGO-kat, amelyeket működtetőikelsősorban nem érdekképviseletre, hanem politikai nyomásgyakorlásra használnak.A kelet-európai államok szempontjából van az ENP-nek egy további politikai problémájais. Ezek az országok történelmi múltjukból és nemzettudatukból adódóan nem Európaszomszédainak tekintik magukat, hanem Európa integráns részének. Mind Ukrajna, mindMoldova (legalábbis a jelenleg hatalmon lévő politikai vezetés) hosszú távon az EUtagságratörekszik – ezzel szemben az ENP-nek deklaráltan az a célja, hogy az érintett országokaz unió stabil szomszédai legyenek. 13Keleti politika a huszonötök EurópájábanAz élénkülő uniós szerepvállalás igen különböző formákat öltött a három vizsgált országban.Az elemzés szempontjából két szakaszt érdemes elkülöníteni. Az első, amikoraz EU lényegében egyoldalúan próbálta intenzívebbé tenni az adott államokhoz fűződőkapcsolatait – ez főképp a segélyek összegének növekedésében, illetve a formális diplomáciafokozott aktivitásában volt tettenérhető. Ez a szakasz Ukrajna esetében 2004 későőszéig, Moldovában 2005. február–márciusig tartott. Belarusz helyzete ebből aszempontból bonyolultabb, mert ott az unió a humanitárius segítséggel a fennálló rezsimettámogatja, a civil társadalom építésére és demokratizációra szánt összegekkel viszontaz ellenzéket.Az élénkülő uniós szerepvállalás második szakasza onnan kezdve számítható, hogy azadott ország politikai vezetése nemcsak elfogadja az uniós támogatásokat, hanem az EUvalvaló aktív együttműködésre is törekszik. Ukrajna esetében ez a 2004 decemberébenlezajlott „narancsos forradalom” során hatalomra került nyugatbarát politikai vezetéshezköthető. Moldovában igazi elitcserére nem került sor, legalábbis nem forradalmi formában.A 2005. márciusi parlamenti (és az áprilisi elnök-) választások igazi tétje az volt,hogy a 2001 óta hatalmon lévő Vlagyimir Voronyin elnök képes lesz-e továbbvinni 2003óta egyre inkább nyugatbarát politikáját. Belarusz tekintetében az EU-val való aktívegyüttműködés inkább csak az ellenzékre igaz, noha az utóbbi időben megfigyelhető,hogy Lukasenko egyfajta óvatos gazdasági nyitást készít elő a Nyugat felé, így próbálva ellensúlyozniMoszkva dominanciáját.13 Ennek megfelelően a kelet-európai államok a külkapcsolatokkal foglalkozó DG hatáskörébe tartoznak, nem pedig abővítési folyamatokat felügyelő DG-hez.23

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanAz EU keleti politikájának korlátaiFontos azonban látni, hogy az élénkülő uniós szerepvállalás csak a térség hosszú távú gazdaságistabilizációját célzó intézkedések terén volt hatékony – az EU-nak ugyanis ehhezfűződnek igazán komoly érdekei, és ehhez vannak meg a képességei. Az elmúlt tizenöt évbennagyjából változatlan orosz energiaáraknak, és az ezzel összefüggően növekvő európaibefektetési kedvnek köszönhetően mind az ukrán, mind a moldáv gazdaság mára stabilnaktekinthető, Moldova 2001 óta WTO-tag, és elérhető közelségbe került Ukrajnacsatlakozása is. Ebben fontos (bár nem döntő) szerepet játszottak a különféle uniós segélyekés pénzügyi támogatások. 14A politikai stabilizációt illetően sokkal kevesebb eredmény született. Az EU egészenem volt képes hatékonyan fellépni az ukrajnai „narancsos forradalom” idején. JavierSolana rövid kijevi látogatása inkább csak szimbolikus értékű volt, Juscsenko győzelmébensokkal nagyobb szerepe volt az Egyesült Államok részéről érkező nyomásnak. Hasonlóa helyzet a jelenlegi, a 2006. tavaszi parlamenti választásokat követően kialakult politikaikrízis esetében is. De megemlíthető a 2006. januári ukrán–orosz gázárvita is, melyneksorán az EU annak ellenére is csak igen kevés aktivitást mutatott, hogy több tagállamotközvetlenül érintett az orosz gázszállítások ingadozása.Moldovával az EU 2005 tavasza óta intenzíven fejleszti a politikai kapcsolatokat, ámezek szintén alapvetően stabilizációs, nem pedig demokratizációs célúak. A Moldovánakjuttatott segélyek annak ellenére is folyamatosan növekszenek, hogy a jelenlegi rendszertszámos kritika éri elsősorban a pártrendszer működése, illetve a sajtószabadság vonatkozásában.Az unió – a válság tizennegyedik évében! – szerepet vállalt a transznyisztriaiprobléma rendezésében is. A moldáv–ukrán határ transznyisztriai szakaszán 2005 decembereóta működik egy uniós határőrizeti misszió, melynek fő feladata a szakadár rezsimkiterjedt csempésztevékenységének visszaszorítása. A misszió mandátuma azonbanmeglehetősen szűk, az egész ellenőrzés hatékonysága alapvetően attól függ, Ukrajnamennyire hajlandó együttműködni. Ez pedig a „narancsos forradalom” óta tartó ukrán–oroszpolitikai birkózás mellékszereplőjévé degradálja az EU-missziót.A 2006. márciusi belarusz választások során az EU korábbi önmagához mérve meglepőenaktív, összességében azonban mégis nagyjából hatástalan fellépést tanúsított.A választások antidemokratikus jellegét elítélő nyilatkozatok mellett Brüsszel 2006 februárjátólbeindította a Radio Free Belarus rádióállomást, amely a Lukasenko-rezsim tájékoztatásimonopóliumát hivatott lazítani – ez azonban túl későn indult el ahhoz, hogy14A segélyeknél és támogatásoknál nagyságrendekkel fontosabb volt az élénkülő kereskedelmi forgalom ezekkel azállamokkal, illetve az ebből származó bevételek.24

ácz andrás: Az Európai Unió keleti perifériájaaz események menetére érdemi hatást gyakoroljon. A választást követően az elnök ésközvetlen bizalmasai ellen elrendelt uniós beutazási tilalom (pontosabban a Lukasenkoés 6 másik belarusz vezető ellen már 2004. novembere óta érvénybe lévő beutazási tilalomkiterjesztése további 24 főtisztviselőre) inkább csak szimbolikus értékű – ezek a vezetőkugyanis sokkal inkább utaznak Moszkvába, mint Brüsszelbe, helyetteseik pedig továbbrais szabadon mozoghatnak. Az EU területén tartott belarusz bankbetétek befagyasztásamár hatékonyabb nyomásgyakorlási eszköz lehetett volna, ha nemcsak 36 vezetőreterjed ki, ha nem jelentik be hónapokkal korábban, és ha kiterjeszthető lett volnaSvájcra is.Az unió egészének hatékony kelet-európai politikai szerepvállalását a tanulmány elejénismertetett általános tényezők mellett további két fontos elem gátolja. Egyrészt a kelet-európaitérséget az EU egyszerűen nem tekinti politikai prioritásnak. Solana egy2005. október 19-én tartott beszédében ezt többé-kevésbé nyíltan ki is mondta: „jelenvagyunk és fontos politikai szereplőnek ismernek el bennünket […] a Balkánon, a Közel-Keleten,Afrikában és Dél-kelet Ázsiában”. 15 Figyelmet érdemel, hogy sem Kelet-Európa, sem a Kaukázus nem szerepel a felsorolásban.A másik kulcselem az Oroszországhoz való viszony. Ennek legfontosabb része az energiafüggőségkérdése – az Európai Unió éves földgázfelhasználásának mintegy 25%-átOroszország szállítja, egyes tagállamokat tekintve azonban ez az érték jóval magasabb.Ezenkívül a régi EU-tagállamok között eleve sokkal kisebb a hajlandóság az Oroszországgalvaló konfrontálódásra, mint a 2004-ben csatlakozott országok némelyikében.Tagállami külpolitikák uniós keretbenAz EU egészének relatív külpolitikai tehetetlensége ellenére egyes tagállamok saját nemzetikülpolitikájuk keretében igen komoly aktivitást tudnak kifejteni, amely többnyire jelentősenmeghaladja az uniós fellépés szintjét. A kelet-európai térség vonatkozásában ezelsősorban Lengyelországot jelenti, amely történelmi okokból elkötelezett a régió sorsánakalakítása iránt, és ehhez megvannak a szükséges erőforrásai is. Igen aktív Litvánia,Lettország, és kisebb mértékben Szlovákia is. Az új EU-tagok kelet-európai politikai szerepvállalásáraáltalánosan jellemző, hogy önálló akcióikat szeretik „uniós köntösbe bújtatni”,azaz megnyerni a brüsszeli döntéshozókat az adott kezdeményezés anyagi és politikaitámogatására. Így nemcsak kiegészítő források bevonására nyílik lehetőség, de nő az15 „[…] we are present and recognized as major political actors […] in the Balkans, the Middle East, Africa and South-East Asia” (www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressdata/en/discours/86672.pdf.htm#tech).25

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanegész fellépés – és vele a kezdeményező ország – presztízse is. Ez kisebb mértékben egyébkéntfordítva is igaz, az egyéni tagállami külpolitikai akciókat a „fogadó fél” oldalán hajlamosakeurópai uniós fellépésként érzékelni.Az EU-n belül Varsó az uniós keleti külpolitika meghatározó tényezőjének tekintimagát. Lengyelország támogatta a legaktívabban az ukrán „narancsos forradalom” győzelmét,a kritikus időszakban, 2004 november–decemberében közel 6000 lengyel tartózkodottUkrajnában választási megfigyelőként, különféle civil szervezetek munkatársaként,ifjúsági aktivistaként stb. Emellett Kwaşniewski lengyel elnök kulcsszerepet vállalta helyzetet rendező híres nyolcoldalú kerekasztal-tárgyalás megszervezésében is. 16A 2006. márciusi belarusz elnökválasztások előtt és alatt Lengyelország nyíltan a demokratikusellenzék pártját fogta. Ez egyaránt jelentett infrastrukturális és politikai támogatást.Alexandr Millinkievics ellenzéki elnökjelölt beszédet mondhatott a lengyelszejmben, sőt Brüsszelben is; a nem túl hatékony Radio Free Belarus mellett pedig Varsóbeindította saját alternatív rádióállomását, a Bialystokból működő Radio Racját.Emellett a lengyel lakosság országszerte hatalmas tüntetéseken nyilvánította ki szolidaritásáta belarusz demokratikus ellenzékkel. Lukasenko győzelme után a lengyel egyetemekrektorai közös határozatot hoztak arról, hogy azok a belarusz egyetemi hallgatók, akiketellenzéki szerepvállalásuk miatt az otthoni egyetemeikről kizártak, Lengyelországbanfolytathatják tanulmányaikat.A jóval kisebb Litvánia szintén igen aktív a térségben. Belarusz egyetlen nem államiegyetemét, az European Humanities Universityt (EHU) a belarusz vezetés 2004-ben bezárta,működését ellehetetlenítette. Erre válaszul Litvánia „befogadta” az EHU-t, sőt2006 márciusában sor került az itteni képzés uniós akkreditálására is. Litvánia emellettrészt vesz a Radio Racja működtetésében, és számos kisebb programmal támogatja abelarusz és ukrán civil társadalom építését.A közvetlen, direkt politika szerepvállalás mellett a közép-európai tagállamoknaktöbb, hosszabb távú kezdeményezése is van a kelet-európai térség támogatására. Ennekegyik fontos, de kevésbé reflektorfényben lévő területe az oktatáspolitika. Lengyelországban,Litvániában, Csehországban és Szlovákiában számos középiskolai és egyetemi ösztöndíjvan ukrán, belarusz, orosz és moldáv diákok, hallgatók számára, de megemlíthetőka Nemzetközi Visegrádi Alap külön ukrán ösztöndíjai is.16 Ezen (Kwaœnievski mellett) részt vett Leonyid Kucsma ukrán elnök, Viktor Janukovics és Viktor Juscsenko elnökjelöltek,Volodimir Litvin, az ukrán parlament szóvivője, Borisz Grizlov az orosz duma képviseletében, Valdas Adamkuslitván elnök és Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője.26

ácz andrás: Az Európai Unió keleti perifériájaKonklúzióA jelenlegi uniós külpolitika szerkezetét alapul véve Kelet-Európában az EU a hosszú távú,alapvetően gazdasági stabilizáció elősegítésére kétségtelenül alkalmas. Erre megvannakaz eszközei, valamint a keleti szomszédság felől érkező fenyegetések (gazdasági problémák,szervezett bűnözés, illegális migráció stb.) kérdéseiben azonosak a tagállami érdekekis.Az érzékenyebb területeken viszont, mint a keleti szomszédság demokratizációja – ideértve az Oroszországhoz való viszonyt is –, az unió egésze hasonlóképp megosztott, mintnyugati irányban, a transzatlanti viszony tekintetében. A tagállami akaratok legnagyobbközös osztója túlságosan alacsony a hatékony fellépéshez. Ebből adódóan az uniós álláspontokontúllépő tagállami külpolitikáknak továbbra is tág tere nyílik az EU és a keleteurópaiállamok viszonyának alakításában.Amerika garden party a Park Klubban 1946 nyarán27

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanHuszka BeátaAZ EU KÖLTSÉGVETÉSE,A NYUGAT-BALKÁN KETTÉSZAKADÁSÁNAKVESZÉLYE ÉS MAGYARORSZÁGMindeddig többé-kevésbé elkerülte az érdeklődő európai uniós közvélemény figyelmét,hogy a decemberben megvitatott, majd nemrég végül elfogadott hétéves EU-költségvetésnekkomoly hatása lehet az unió további bővítésére. A nyugat-balkáni térség európai integrációsesélyeit legalább annyira befolyásolja a hosszú távú közös büdzsé, mint az a lebegtetettfrancia vétó, amit végül nem vettek be Macedóniával szemben. A hivatalos nevén VoltJugoszláv Köztársaság – Macedónia így tagjelölti státuszt kapott, mégpedig a csatlakozási tárgyalásokat2005-ben megkezdő Horvátország után másodikként, ha a 2004-ben tagállammávált Szlovéniát Közép-Európához soroljuk. A médiában alig vagy egyáltalán nem lehetetthallani-olvasni arról, hogy a megállapodás során alaposan megkurtították az EU külpolitikájárafordítható kiadásokat: az Európai Bizottság eredeti, 92,1 milliárd eurós javaslatát50 milliárdra csökkentették. Miután az Európai Parlament ez év januárjában elutasította aköltségvetési javaslatot, májusban az EP, az Európai Tanács és az Európai Bizottság által közösentető alá hozott intézményközi megállapodás értelmében a csatlakozásra felkészítőprogramokra 11,5 milliárd euró fordítható, ami jelentősen elmarad az Európai Bizottság 14milliárd eurós eredeti javaslatától. Márpedig az EU szerepvállalásának csökkenése a régióstabilizálódása szempontjából semmiképpen sem lenne kívánatos. Az Olli Rehn bővítésibiztos által januárban előterjesztett úgynevezett Nyugat-Balkán-program végrehajtása isproblémákba ütközhet a jelenlegi finanszírozási keretek között. A program számos politikaicélkitűzést tartalmaz, többek között a Délkelet-európai Alap kibővítését, a térségből érkeződiákok számára nyújtott ösztöndíjak növelését és a vízumfeltételek könnyítését.Míg a már hivatalos tagjelöltek számára a források jóval tágabbak, a bővítésre szántpénzek csökkenése különösen rossz hír a tagjelölti minősítéssel még nem rendelkező, Jugoszláviaszétesésével önállóvá vált többi ország, illetve függetlenedni kívánó „állam” –Szerbia, Montenegró, Koszovó, Albánia és Bosznia-Hercegovina – számára.A régiónak szánt EU-pénzek apadása mindenképpen előrevetíti az unió jelenléténekgyengülését, a hivatalos EU-retorika ellenére is. Miközben Olli Rehn úton-útfélen hangsúlyozza,milyen fontos, hogy az EU betartsa a nyugat-balkáni országoknak tett csatlakozásiígéreteit – hiszen ez a stabilitást és békét ösztönző reformok megvalósításának legfőbb eszköze–, egyre többen figyelmeztetnek egyes tagállamokból az EU abszorpciós képességének,illetve az uniós közvélemény akaratának figyelembe vételére. Úgy tűnik, hogy EU-s berkek-28

Huszka Beáta: az EU költségvetése...ben két, egymásnak igencsak ellentmondó külpolitikai irány kezd kirajzolódni a Nyugat-Balkánnal kapcsolatban. Egyrészt az Európai Bizottság a tagság világos és egyértelmű perspektívájánaka fenntartását szorgalmazná, és halad előre az egyes országokkal folytatott tárgyalásokkal,például 2006 júniusában Albániával minden bizonnyal aláírják a stabilizációsés társulási megállapodást. Az Európai Bizottság fontosnak tartotta volna a vízumfeltételekkönnyítésével is demonstrálni az EU-nak a régióval szembeni elkötelezettségét, amit egyébkénta fent említett „Rehn-program”-ba is belefoglaltak. Azonban az igazságügy-minisztereklegutóbbi, idén tavasszal tartott tanácsán több ország is szorgalmazta a vízumdíjak lényegesemelését, amit Somogyi Ferenc egyszerűen a „pénzügyi vasfüggöny felhúzásaként” értékelt.Az Európai Bizottsággal együtt nemcsak Magyarország, de Svédország és Görögországis ellenezte a vízumdíj emelését, ennek ellenére az intézkedés 2007 januárjától életbe foglépni. Általában elmondható, hogy az európai alkotmány francia és holland vétója óta egyestagállamok közvéleményében lohadni látszik a bővítési kedv, és némi feszültség fedezhető fela megfogalmazott retorika és a gyakorlati lépések között, ami ellentmondásos üzeneteketküld a nyugat-balkáni országok közvéleménye számára.Az időzítés nem túl szerencsés, tekintve, hogy Montenegró a minap kiáltotta ki függetlenségétSzerbiától, és hamarosan várható, hogy Koszovó státusának kérdésben isdöntés születik; az UNMIK még idén tervezi a tartomány elhagyását. A térség instabilitásátjelzi, hogy a határok még mindig nem véglegesek. Kérdés, hogy a szerb társadalomhogyan fogja megemészteni Montenegró és Koszovó elvesztését. Mindeközben az EurópaiBizottság nemrég függesztette fel átmenetileg Szerbiával a stabilizációs és társulásitárgyalásokat Ratko Mladics kiadatásának elmaradása miatt. Mindezek fényében alighavárható – legalábbis rövidtávon –, hogy a szerbiai közhangulat a kisebbségekkel szembenitoleráns közeg megteremtését fogja szorgalmazni, de akár a demokratikus reformokfolytatása is veszélybe kerülhet, amennyiben az átélt nemzeti traumák a radikálisok hatalomrakerüléséhez vezetnének. Ilyen körülmények között különösen fontos lenne az EUhiteles és következetes elkötelezettsége a régió iránt, ami a csatlakozásra felkészítő programokfolytatását, illetve javítását és erősítését is jelenti. Miközben az EU nagyon jól teszi,ha nem enged bizonyos politikai elvárásokból – így például a Hágával való megfelelőegyüttműködésből –, rendkívül fontos lenne azon programok erősítése, amelyek az intézményekfejlődését és a regionális fejlődést célozzák. Ugyanakkor ez utóbbi nehezenmegvalósítható minimális pénzügyi feltételek híján.Már az Európai Bizottság eredeti költségvetési javaslata is aggodalommal töltött el sokakata régióban. Szerb civil szervezetek vezetői és értelmiségiek 2004 áprilisában leveletintéztek Olli Rehn bővítési biztoshoz, amelyben figyelmeztettek az EU nyugat-balkánicsatlakozás előtti programtervezetének (IPA) hosszú távú, nem szándékolt lehetséges negatívkövetkezményeire. A levélben megfogalmazottak erősen rímelnek arra a beszámolóra,amelyet az International Commission on the Balkans (ICB: Balkáni Nemzetközi Bi-29

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanzottság) készített 2005 áprilisában. (E bizottság tagjai között szerepel többek között GyarmatiIstván, Kiro Gligorov volt macedón elnök, Ilir Meta, Albánia volt miniszterelnöke ésGoran Svilanovic volt jugoszláv külügyminiszter is.) A levél üzenetének lényege, hogy aNyugat-Balkánra vonatkozó EU-s programok a háború utáni konfliktuskezelésre lettekkialakítva, és mint ilyenek, mára már többnyire elavultak, tehát nem alkalmasak a jelenproblémáinak kezelésére. Ma a térség legfőbb gondjai gyenge államokkal, nemzetközi protektorátusokjelenlétével, alacsony gazdasági növekedéssel, magas munkanélküliséggel,mindent átszövő korrupcióval és kiábrándult lakossággal fémjelezhetők. Ha az unió nyugat-balkánipolitikája nem változik, fennáll a veszélye annak, hogy a régió szerencsétlenebbfele – tehát azon országok, amelyek egyelőre nem számíthatnak a tagjelölti státus elnyerésére– leszakad, izolálódik, miközben Horvátország, Románia, Bulgária, esetleg Macedóniaelnyeri az EU-tagságot. A kezdeményezők ezért azt kérik, hogy mind az öt csatlakozáselőtti programot – vagyis a regionális-, vidék- és humánerőforrás-fejlesztési programokatis – terjesszék ki az összes nyugat-balkáni országra, azaz a nem tagjelöltekre is. A nemrégelfogadott büdzsével ennek az esélye minimálisra csökkent.Csatlakozás előtti balkáni pénzekSzintén a régió kettészakadásának veszélyére hívja fel a figyelmet az ESI (Európai StabilitásiKezdeményezés) jelentése is. A berlini agytröszt 2005 júniusában készített erről tanulmányt,még az Európai Bizottság által eredetileg javasolt költségvetési keretet alapulvéve. Az ESI Bulgária 15 éves tapasztalata alapján amellett érvel, hogy nem feltétlenülszükséges a támogatásokat megnövelni a jelenleg csak a tagjelölteknek járó programok beindításáhoza többi országban, sőt a tagjelölti státus megadása sem előfeltétel, elég ha azadott ország aláírta a stabilitási és társulási egyezményt. Ugyanakkor a költségvetés jelenlegiverziója szinte lehetetlenné teszi, hogy ezeket a programokat kiterjesszék a nem tagjelöltekre,ha lenne rá politikai akarat az unióban.Az úgynevezett csatlakozás előtti támogatási eszköz (Draft Council RegulationEstablishing an Instrument of Pre-Accession Assistance – IPA) határozza meg konkrétan,hogy az EU mekkora összegű támogatást szán a régiónak 2007 és 2013 között, és milyencélokra kívánja ezeket felhasználni. 2007-től az összes csatlakozás előtti programot– PHARE, SAPARD, ISPA, CARDS – összevonják az IPA-ba, tehát elvileg egységes keretbekerülnek azok az eszközök, amelyeket a tényleges és a potenciális tagjelölteknekszánnak. Viszont a gyakorlatban megmarad különbségtétel, mivel az IPA öt eleme – gazdasági,politikai reformok és intézményépítés; regionális és határmenti együttműködés;regionális fejlesztés; emberierőforrás-fejlesztés; vidékfejlesztés – közül csak az első kettővonatkozik a potenciális tagjelöltekre, míg a tényleges tagjelöltekre mind az öt.30

Huszka Beáta: az EU költségvetése...Ez egyrészt a támogatások szintjében jelent különbséget, bár önmagában nem az öszszegeknagysága a legfontosabb. Ugyan a nem tagjelöltek esetében az egy főre eső támogatásmértéke 2011-re elérné a tagjelölteknek biztosított szintet, a következő néhány évkulcsfontosságú. 2007 és 2011 között a rendelkezésükre álló uniós támogatások a háromévvel ezelőtti és a jelenlegi szinthez képest is jelentősen csökkenni fognak, ami éppen arraaz időszakra esik, amikor igen kényes politikai kérdések kerülnek terítékre, mint amilyenKoszovó függetlensége, Montenegró elszakadásának utóhatásai Szerbiában, vagyBoszniában a nemzetközi protektorátus megszüntetése.De talán még ennél is fontosabb a két csoportot célzó uniós programok közötti minőségikülönbség. Az ESI és az ICB is hangsúlyozza, hogy egyrészt a tagjelöltek számára azacquis communautaire – az EU joganyagának – átvétele az Európai Bizottság szoros közreműködésévelaz intézményi reformok legjobb katalizátora. Másrészt a csak nekik járó támogatásokjelentősége – amellett, hogy komoly forrásokat biztosítanak –, hogy hosszú távonfejtik ki pozitív hatásukat. A tagjelöltek egy 7 éves, szektorokra lebontott nemzeti fejlesztésiprogramot készítenek, az EU strukturális alapjait kezelő intézményeket hoznak létre,és konkrét fejlesztési technikákat tanulnak uniós intézményektől. Az említett elemzésekszerzői kiemelik, hogy a csatlakozás előtti programok alapvetően azáltal gyorsítják fel az intézményekreformját, hogy strukturális reformokra ösztönöznek, és közvetlenül az unióstagságra készítik fel az érintett országokat. Ez utóbbi pedig különösen fontos tényező.Ezzel szemben a potenciális tagjelölteknek nevezett másik csoport számára a tagságperspektívája meglehetősen távoli. Ha ugyanazzal a sebességgel haladnak, mint Bulgária,akkor feltehetően 2020-ban csatlakozhatnak. Esetükben a tagjelölti státus is csak 2010-ben várható, ami nemcsak azt jelenti, hogy addig jóval alacsonyabb pénzügyi támogatásraszámíthatnak, de az csatlakozás előtti programokban sem vehetnek részt. Ezek a programok,továbbá a vízumkötelezettség megszüntetése a társadalmi folyamatok dinamikájaszempontjából sem elhanyagolhatók, hiszen a belső reformok társadalmi támogatottságátnövelheti, csökkentheti a xenofóbiát és a szélsőséges nacionalista pártok támogatottságát.Ráadásul a csatlakozás előtti programok az eddigi tapasztalatok szerint éppen azokon aterületeken hoznak radikális változást, ahol a nyugat-balkáni országok a leginkább segítségreszorulnak, és ahol a CARDS program – a Nyugat-Balkánnak szánt újjáépítési, fejlesztésiés stabilizációs közösségi támogatásokat keretbe foglaló program – nem bizonyultigazán hatékonynak: az intézmények reformja és az infrastruktúra fejlesztése terén. Az EurópaiBizottságnak a CARDS-ról készített értékelése szerint a program az intézményépítésés az igazságügyi reform terén volt a legkevésbé sikeres, de bevallottan a közlekedési infrastruktúrafejlesztése is „problematikus volt”, néhol kevéssé látványos eredményekkel.Nem elhanyagolható az sem, hogy a térségben még mindig éles biztonságpolitikai feszültségcsökkenése aligha várható az uniós tagság kézzelfogható perspektívája nélkül.Svilanovic szerint Macedóniát ma az Ohridi Egyezmény és az EU-csatlakozás reménye31

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanóvja meg a szétesés veszélyétől. Szerbiának a Hágai Törvényszékkel való együttműködése,Koszovó státusának békés rendezése, Bosznia integrálása mind az EU-csatlakozás fényébentámasztott elvárások.Tehát az EU költségvetése előrevetítheti az unió nyugat-balkáni szerepvállalásánakgyengülését, illetve a tagjelöltek és reménybeli tagjelöltek közti szakadék elmélyülését. Ráadásul,ha a költségvetésnek lesz ilyen következménye, az nem azért lesz, mert bárki tudatosanerre törekedett volna. Tény: nem egyértelmű, hogy a nyugat-balkáni országoknakugyanolyan uniós programokban kellene részesedniük függetlenül attól, hogy a csatlakozásifolyamat mely stádiumában vannak. Mindenesetre a fent említett dilemmák és veszélyeka legutóbbi költségvetési vita során nemigen merültek fel, ugyanakkor hasznos lenneezek végiggondolása, hogy ne a költségvetés által szabott kényszerpálya határozza meg az EU2007 és 2013 közötti balkáni politikáját. A decemberi Európai Tanács-ülésen nem nagyonakadt szószólója ennek a problémának. Ha Magyarország számára valóban stratégiai jelentőségűa térség felzárkózása – hiszen a nemzetközi szervezetekben gyakran a nyugat-balkániországok csatlakozásának a támogatójaként szerepel –, akkor felvethetné a régiót érintőstratégiai szempontokat az uniós intézményekben. A magyar külpolitika fontos hozzáadottértéke lehetne az EU Nyugat-Balkán-politikájához, ha nem hagyná az uniós intézményekbenzajló viták során ezeket elsikkadni. A költségvetés vitája lezárult, és ez az elkövetkező 7évben igencsak behatárolja majd az EU mozgásterét. Ugyanakkor a fent említett problémákmaradnak, maguktól aligha fognak megoldódni, sőt komoly biztonságpolitikai kockázatokathordoznak az EU számára is. Az EU-tagság perspektívájának hiteles fenntartásaés az unió kézzel fogható jelenlétének erősítése a régióban kulcsfontosságú a Nyugat-Balkánhosszú távú stabilizálódásának szempontjából. Magyarország az Európai Bizottság ésmég néhány tagállam szövetségeseként aktív kezdeményezője lehetne annak, hogy megoldásttaláljanak ezekre a problémákra a költségvetés által szabott igen szűk kereteken belül.Magyarország szerepe a Nyugat-BalkánonAnnál is inkább, hiszen Magyarország már régóta aktív szorgalmazója a nyugat-balkánitérség demokratikus fejlődésének, szavakban és tettekben egyaránt. Már a kilencvenesévekben megvolt ez a politikai irány, azonban Magyarország EU-tagsága óta vált kifejezettprioritássá. A hivatalos kormányprogramban kiemelik, hogy Magyarország az EurópaiUnió és a NATO tagjaként aktív szerepet vállal a térség stabilitásának megszilárdításában.A célokat kettősség jellemzi: egyrészt Magyarország EU-tagállamként támogatná a demokratikusfejlődést, a politikai, gazdasági és társadalmi reformokat, másrészt erőteljeshangsúlyt fektet a magyar kisebbségek védelmére. Az is felfedezhető, hogy deklaráltanmegkülönböztetett figyelmet fordít Szerbiára.32

Huszka Beáta: az EU költségvetése...Konkrétumok dióhéjbanAz ezt a fajta politikai retorikát alátámasztó gyakorlati kezdeményezések közül kiemelhetőa Szegedi Folyamat, amelynek keretében Magyarország számos területen nyújt szakértői segítségeta térség országainak, ösztöndíjprogramok, szemináriumok és szakemberképzésrévén. A kezdeményezés 1999-ben indult, és 2004 júniusában újították meg azzal a szándékkal,hogy az európai integrációra felkészítő programok kerüljenek a középpontba.Kiragadott példaként megemlíthetők a vámhatósági és ellenőrzési továbbképzések, amezőgazdasági tapasztalatok átadása, illetve az intézményi reformokat és a határon átnyúlóegyüttműködést elősegítő programok. Szintén a Szegedi Folyamat részeként kétoldalúkonzultációkkal segíti Magyarország Bosznia-Hercegovina felkészülését a NATO BékepartnerségProgramjára, illetve Szerbiát a világkereskedelmi szervezeti tagságra.Fontos megjegyezni Magyarország részvételét a macedóniai és boszniai békefenntartótevékenységben és újjáépítésben is. Az a 100 millió eurós kötött segélyhitelprogram, amelyetMagyarország a nyugat-balkáni országok számára tett elérhetővé, egy további lényegesgyakorlati kezdeményezés. Szintén ide sorolható a nyugat-balkáni országok, főleg Horvátországérdekében kifejtett diplomáciai lobbi. Az elmúlt egy-két évben az egyes szaktárcákis aktivizálták magukat, például elkezdődött egy belügyi együttműködés Szerbiával.A teljesség igénye nélkül összeállított lista végére kerülhetne a 2005 októberében megrendezettNyugat-Balkán-konferencia, amelyből kiderült, hogy Magyarország a visegrádiegyüttműködés egyik alapvető céljának tekinti a nyugat-balkáni szerepvállalást, tehát nemegyedül kívánja megvalósítani, hanem a V4-kel együtt, Szlovéniát és Ausztriát is bevonva.A konferencián konkrét együttműködési területekről tárgyaltak, Magyarország a bel- ésigazságügy terén felhalmozott ismereteit osztja meg a Nyugat-Balkán országaival.A vajdasági etnikai incidensek és kommunikációs problémákA felsorolt kezdeményezésekből is látszik, hogy határozottan van tartalom a Nyugat-Balkánravonatkozó külpolitikai retorika mögött. Ugyanakkor az is megállapítható, hogygyenge ennek a politikai kommunikációja, és sajtóvisszhangja is alig van. A Szegedi Folyamatrészleteit például nem egyszerű kinyomozni, és a sajtóban sem sokat hallani akonkrét programokról.Ellenkezőleg, 2004 eleje óta a szerb–magyar kapcsolatokat legfelsőbb politikai szinteken– és a sajtóban is – teljesen a vajdasági magyarok ügye foglalta le. 2004 során számosdiplomáciai látogatás, telefonbeszélgetés, levélváltás témájául szolgáltak a Vajdaságbantörtént incidensek. A kérdés idővel az Európai Parlamentben is napirendre került.Ugyanakkor épp ebben az időszakban, 2004 júliusában jelentette ki Javier Solana, az EU33

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbankül- és biztonságpolitikai főképviselője, hogy Magyarországra óriási feladatok várnakSzerbia és Montenegró, Bosznia és Macedónia vonatkozásában.2005-ben továbbra is a vajdasági incidensek uralták a szerb–magyar párbeszédet. Eztörtént például Boris Tadic elnök budapesti látogatásakor is, amit a szerb fél egyenesenkiábrándítónak értékelt. A látogatást elemző, a Magyar Hírlapban megjelent cikk (MakaiJózsef: Egy látogatás margójára, Magyar Hírlap 2005. október 11.) szerint Tadic számított arra,hogy lesz szó az etnikai incidensekről, arra viszont már nem, hogy szinte csak errőlesik szó. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha más témák fel is merülnek a kétoldalútárgyalások során, azokról a sajtóban már alig tudósítanak.Miközben a szerb–magyar kapcsolatoknak valószínűleg nem tett jót, hogy a magyarverésekügye ennyire előtérbe került, az is tény, hogy a magyar kormány nyomásgyakorlásanélkül aligha lehetett volna arra számítani, hogy a szerb kormány érdemben reagál atörténtekre. Az Európai Parlament szeptember végi figyelmeztetése kellett ahhoz, hogy aszerb kormány a nemzeti kisebbségek képviselőivel egyeztetve november elején programotdolgozzon ki a helyzet kezelésére, például olyan gyakorlati kérdéseket is felvetve,hogy hogyan lehetne a rendőrségben és az igazságszolgáltatásban növelni a kisebbségekarányát. Bíztató az is, hogy vegyes bizottságot hoztak létre az incidensek kivizsgálására.Ugyanakkor igen fontos lenne, hogy a magyar politikai elit biztosítani tudja a szerbiai demokratikuserőket arról: számíthatnak Magyarországra mint hosszú távú partnerre, hiszenenélkül értelmes együttműködés aligha képzelhető el.A kétoldalú gazdasági kapcsolatok nehézségeiA nyugat-balkáni szerepvállalás jegyében kifejezésre jutott az is, hogy nagyobb gazdaságiaktivitásra kellene törekedni a térségben. Például 2005 januárjában a magyar kormányfőhangsúlyozta, hogy gazdaságközpontú magyar külpolitikát szeretne. Szerb részről isgyakran hangzottak el olyan nyilatkozatok, amelyben arra ösztönözték a magyar befektetőket,hogy vegyenek részt a szerbiai privatizációban. A magyarországi székhelyű multik atőkekivitelt illetően élen járnak a régióban: például az OTP jelen van Bulgáriában, Romániában,Horvátországban, a MOL Horvátországban, Romániában (ez a két ország alegfontosabb a magyar tőkekihelyezés szempontjából), a Dunapack, a Zalakerámia Horvátországban,a Matáv Macedóniában, Montenegróban, a Hunguest Hotels Montenegróban,a MAL Rt. Boszniában, és a sort még lehetne folytatni.Mindezek fényében talán meglepő, hogy Szerbiában csak nemrég sikerült bekapcsolódniuka privatizációba, Albániát kivéve utolsó célpiacként a régióban. Az OTP és MOLmár régóta próbálkoztak, a MOL-t a Beopetrol eladásánál az orosz Lukoil ütötte ki, azOTP a Jubankát szerette volna, amit végül a görög Alpha Bank kapott meg. Némileg ár-34

Huszka Beáta: az EU költségvetése...nyalja a képet, hogy az OTP nemrég szerezte meg a Niska Bankát és a Zepter Bankát.A MOL is aktivizálódott, december elején nyitotta meg az első kutakat Belgrádban. Amagyar kis- és középvállalkozók részéről viszont továbbra is elenyésző a befektetői tevékenység.Mindenesetre továbbra is igaz, hogy Szerbia bizonyult a legkeményebb diónak amagyar befektetők számára a térségben. Valószínűleg nem véletlen, hogy a MOL-lal és azOTP-vel szemben épp az orosz és a görög befektető nyert. A magyar tőkével szembeninegatív hozzáállás egyrészt azoknak a még mindig meglévő indulatoknak tulajdonítható,amelyek az 1999-es NATO-bombázások alatti magyar szerepvállalásra vezethetők vissza.Másrészt annak köszönhető, hogy Magyarország szinte állandóan a vajdasági magyarokproblémáival foglalkozik, ha Szerbiáról van szó. Azért is kétséges a magyar híd-szerep aBalkán felé, mert a szerbek számára a szlovének sokkal elfogadhatóbbak, ráadásul ők amagyar politikusokkal és vállalkozókkal ellentétben valódi helyismerettel rendelkeznek.Ebből a szempontból a görögök, vagy akár az olaszok is esélyesebbek.A balkáni országoknak szánt 100 millió eurós hitel története is a fenti feltevést látszikalátámasztani. A hitelt annak ellenére, hogy elsősorban Szerbiának szánták, egyelőreBoszniában és Montenegróban használják fel. 2002-ben a magyar és a szerb fél együtt választottki nyolc projektet, amit a szerb parlament elutasított, (valószínűleg azért, mertmind a nyolc projekt vajdasági volt). Azóta sem történt előrelépés, bár ennek az is az oka,hogy Szerbiának egyeztetnie kell az IMF-fel minden hitelfelvételt, illetve más helyekről,például az olaszoktól kedvezményesebb feltételekkel jut forrásokhoz.Összességében megállapítható: annak ellenére, hogy 2005-ben is gyakoriak voltak a magasszintű diplomáciai találkozók, a kapcsolatok nem felhőtlenek, és úgy tűnik, nem biztos,hogy Szerbia tényleg elfogadja Magyarországot mint EU-közvetítőt. Alapvetően a bizalmatlanságjellemzi a helyzetet, ami például megmutatkozik a gazdasági kapcsolatokban.Feltehetően már hatékonyabb kommunikációs stratégiával is javítani lehetne a kétoldalúviszony hangulatát, amennyiben bekerülne a magyarországi és a szerbiai köztudatba, hogynem csak a vajdasági magyarverések kötik össze a két országot. Igen hasznos lenne, hatöbbet lehetne hallani a már működő gyakorlati kezdeményezésekről. Másrészt az is segítene,ha a régió felzárkóztatása és EU-csatlakozása melletti magyar elkötelezettséget azis alátámasztaná, hogy Magyarország felvállalja az érintett országok stratégiai érdekeinekképviseletét az uniós intézményekben. Főleg olyan helyzetekben, mint amilyen a költségvetésivita, amikor őket is erősen érintő döntések születnek. Ilyenkor egyszerre lehetnebizonyítani: nemcsak a történetileg kondicionált ellentétek meghaladhatóak, de sikeresenhalad az a tanulási folyamat is, amelynek végeztével a rövidtávú haszonmaximalizáláshelyét a távlati célokért folytatott együttműködés foglalhatja el.Q35

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanRomsics GergelyETIKA ÉS DIPLOMÁCIA –AZ ÁLLAMON INNEN ÉS TÚLThe eternal return of ethics – az etika örök visszatérése: ezzel a Nietzsche-variációval jelölteki a nemzetközi kapcsolatok posztstrukturalista iskolájának sztárja/botrányhőse,James Der Derian azt a funkciót, amelyet nézete szerint a posztmodern, konkrétabban a„kritikai pluralista” International Relations felvállalhat. 1 Der Derian nem véletlenül beszéltörök visszatérésről: a tudomány kezdeteinél bábáskodó wilsoniánus liberális internacionalizmus,majd a II. világháború után angolszász területeken dominánssá vált klaszszikusrealizmus egyaránt erkölcsfilozófiai felvetésekből (is) táplálkozott. A hidegháborúsajátos moralitású világrendje, illetve a tudományos pozitivizmus által posztulált értéksemlegesség,e sajátos véletlen, műtőasztalon zajló románc azonban a mai nemzetközikapcsolatok meghatározó iskolái – a neorealizmus és a neoliberális institucionalizmus –számára kívánatossá tette ennek az erkölcsfilozófiai alapvetésnek a kiiktatását, mígnem adiszciplína szaknyelve valóban alkalmatlanná vált a nemzetközi viszonyok etikai szempontbólvaló tárgyalására. A két iskolával szemben felsorakoztatott legsúlyosabb vádakegyfelől a nemzetközi rendszer hatalomcentrikus elgondolására és az ebből következőantihumanista praxiológiára, másfelől pedig az igazságtalan globális elosztó- és piacirendszerek működésére vonatkoztak. Az alábbiakban annak bemutatására teszünk kísérletet,hogy a kritikai és posztstrukturalista nemzetközi kapcsolatok tudományából – bevallottana cél alapján szelektálva – azokat a fogalmakat játékba hozzuk, amelyek megengedikaz etikai jellegű rákérdezést a mai nemzetközi viszonyokra, majd ezt követően feltegyüka kérdést, hogy a pozitivista tudományosság által száműzött klasszikus politika-fogalomés a kritikai nemzetközi kapcsolatok perspektívája között milyen viszony határozhatómeg. Sejtésünk, amelyet alább igyekszünk dokumentálni, arra vonatkozik, hogy nemfeltétlenül igaz az az oppozíció, amelyet a „konzervatív” politika-pártiak és a „poszt” kritikaipluralisták is buzgón konstruálnak – persze ellentétes előjellel. Az oppozíciók merevrendszerének feloldása a politika hagyományos fogalmába beépült államközpontúságfelmutatásával, valamint a politikának az állam fogalma nélkül történő elgondolásával kísérelhetőmeg. A nemzetközi térben, amelyre ez az írás korlátozza magát, ez a diplomá-1 James DER DERIAN: Post-Theory. The Eternal Return of Ethics in International Relations = New Thinking in International Relations Theory, szerk.Michael W. Doyle – G. John Ikenberry, Boulder, CO, Westview Press, 1997, 54-76.36

Romsics Gergely: Etika és diplomáciacia hagyományának újraolvasásával tehető meg, és véghezvitele azon múlik, hogy mennyireadekvát diplomácia-fogalom konstruálható az államközpontúság előítélet-rendszerénekmozgósítása nélkül.I. PoszthidegháborúA neorealizmus, mint minden elméletek legjózanabbika, minden rendszerek legstabilabbjakénta kétpólusú világokat azonosította. Ezek feszült, szigorú békét jelentenek, ámlegalább békések, hiszen minden interakció valakinek a hasznát, a másiknak pedig azonosarányú kárát jelentik. Éppen ezért bipoláris világokban a két meghatározó játékoscsak egymást figyeli, egymásról pedig sokat tudnak. Éppen ezért jól informált döntésekethoznak egy könnyen kalkulálható játékban, ahol a tévedés veszélye kicsi, a túlzott agreszsziótpedig kizárja a MAD, a kölcsönösen biztosított pusztulás (mutually assured destruction)abszolút fegyvere, az interkontinentális nukleáris arzenál. 2Richard Ashley A neorealizmus nyomorúsága (The Poverty of Neorealism, 1984) című írásában elsőkénttett kísérletet arra, hogy a korábban strukturális realizmusnak nevezett, általa átkereszteltelméletet ontológiai kritikának vesse alá. Azaz nem falszifikálni igyekezett az elméletalapján generálható hipotéziseket, hanem bevallott és rejtett előfeltevéseit, világképétvette nagyító alá. Amint Ashley megfogalmazta, a neorealizmus árulkodó hallgatása a „4p”-ről, a folyamatokról (process), a (társadalmi) gyakorlatról (practice), a hatalom (power) társadalmikonstruáltságáról és a politikáról, saját magát leplezi le. 3 Miért ez a hallgatás? Aneorealizmus olyan államközpontú és rendszerszintű elmélet, amelyben funkcionálisanhasonult biztonságmaximalizáló szereplők racionális döntéseket hozva relatív hasznukatmaximalizálják. Azaz mindenki (minden állam) saját biztonságát igyekszik növelni, és ebbena versenyfutásban ab ovo minden más állam az ellenfele. 4 Túl azon, hogy ez a leírásnyilvánvalóan csak a nagyhatalmakra (lehet) igaz, nincs benne hely múltnak, kultúrának,társadalomnak és döntésnek. A neorealizmus ideje az abszurd színházra emlékeztet: a felvonásokkövetik egymást, változások is történnek, de a folyamatoknak nincsen iránya, értelme,az akaratnak és a szabadságnak nem tart fenn helyet. Ahogy a Godot-ra várva elsőfelvonásában Pozzo vezeti pórázon Luckyt, a másodikban Lucky Pozzót – hogy miért a változásés mit jelent, arról semmit sem tudunk meg.2 Vö. Kenneth N. WALTZ: Realist Thought and Neorealist Theory, Journal of International Affairs 44. (1990), 21-37; UŐ.:The Origins of War in Neorealist Theory, Journal of Interdisciplinary History 18. (1988), 615–628.3 Richard K. ASHLEY: The Poverty of Neorealism, International Organization 38. (1984), 237.4 Vö. Alistair J. MURRAY: Reconstructing Realism. Between Power Politics and Cosmopolitan Ethics, Keele University Press, Edinburgh,1997, 3–4; Kenneth N. WALTZ: Theory of International Politics, McGraw – Hill, New York, 1979, 6. fejezet.37

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanAshley kritikáját az azóta eltelt bő két évtizedben számos másik követte. Köztük feministák,mint Carol Cohn, aki a férfiasra hangszerelt biztonságpolitika dehumanizáltdiskurzusát dekonstruálta, felmutatva a fegyverek és szakértőik rabló-pandúr-nyelveáltal elfedett áldozatok rejtett univerzumát, 5 vagy éppen Der Derian, aki a szimulákrumbaudrillard-i fogalmát alkalmazva a neorealista diskurzust mint mesterséges világkonstrukciótvilágította meg, amelynek reprezentációs dominanciája nem engedimeg nem konfliktuson alapuló rendszerek elképzelését, és amely felszámolja, illuzórikusnakmutatja az értelmes emberi cselekvés tereit a nagypolitikában. 6 De a leghíresebbtalán Alexander Wendt Az anarchia az, amit az államok csinálnak belőle (Anarchy Is What StatesMake of It) című írása volt. Ebben amellett érvelt, hogy az anarchikus, azaz piaci versengésreemlékeztető, felsőbb hatalom, hierarchia nélkül létező nemzetközi rendszer számosérvvel védhető tételezése nem jelenti ennek a rendszernek a szükségszerű konfliktusosságát.Azaz sántít az a neorealista logika, amely az anarchiából közvetlenül következtetarra, hogy minden szereplő (állam) csak saját biztonságával fog törődni, és ígyakaratlanul is mindenki fenyegetni fog mindenkit. Mint Wendt bemutatta, az anarchiarendszerei korántsem azonosak: az általa hobbesi anarchiának keresztelt verzió valóban aneorealista logika szerint működik, ez azonban legalábbis is 1648 óta keveredett alocke-i rendszerrel (versengő államok, de erős konvenciók tiltják egymás elpusztítását,annexióját) és a kanti anarchiával, amelyben egymás mellé rendelt, de egymásban bízóaktorok kooperálnak és rendezik vitáikat. 7A hidegháború végeztével ezek a kritikák érthető módon egyre tovább szaporodtak.A közvetlen, ellensúlyozandó fenyegetés elmúlása az atlanti államközösség számára olyanhelyzetet teremtett, amelyben a legkomolyabb fenyegetések sem nem feltétlenül államiszereplők részéről jelentkeztek, sem nem volt többé egyértelmű, mi kondicionálja ezeketa fenyegetéseket. Az anarchia fogalma után problematizálódott tehát a korábban problémamentes(nektűnő) monadikus államfogalom alkalmazása is, hiszen éppen a legbékésebb(európai integráció) és a legfenyegetőbb (terrorizmus, nem-állami erőszak) interakciókebben az új rendszerben egy a nemzetközi teret tisztán államokkal benépesítő elméletszámára nehezen voltak megragadhatók.5Carol COHN: Sex and Death in the Rational World of Defense Intellectuals = Exposing Nuclear Phallacies, szerk. Diana Russell,Elmsford, Pergamon, New York, 1989, 127–159.6 James DER DERIAN: The (S)pace of International Relations. Simulation, Suveillance, Speed, International Studies Quarterly 34.(1990), 295–310; UŐ.: The Simulation Syndrome. From War Games to Game Wars, Social Text 24. (1989), 187–192.7Alexander WENDT: Anarchy is What States Make of It. The Social Construction of Power Politics, International Organization 46.(1992), 384–396.38

Romsics Gergely: Etika és diplomáciaII. PosztkapitalizmusA neoliberális institucionalizmus kritikái tulajdonképpen az elméletet magát is megelőzik.Az irányzat legfontosabb alakja, Robert Keohane eredetileg a waltzi neorealizmus ravaszmódosítására vállalkozott, elméletében az államok abszolút hasznára koncentrálva, és így avetélkedés helyére a kooperációt állította, az ekkoriban páratlan társadalomtudományoskarriert befutó fogolydilemma nevű játékra támaszkodva. A neoliberális institucionalimusszerint az államok legfőbb célja a jólét, és a bizalmatlanságot, amely a jólét maximalizálásáhozszükséges optimális stratégiák alkalmazásának legfőbb akadálya, nemzetközi intézményekszámolhatják fel, amelyek normákat artikulálnak, ezeket felügyelik, és információtáramoltatva megakadályozzák a másik kijátszásán alapuló potyautas-stratégiákat. 8Az ontológiai kritika számára az elméletben a belépési pontot az a kimondatlan feltételezésjelenti, amely szerint a piac torzítatlan működése optimális körülményeket teremta szereplők számára, amennyiben az egyensúlyi állapot valahol a Pareto-határon fog elhelyezkedni.Ez persze így is van, mondják a kritikusok, ám csak egy tisztán elméleti ésetikai kérdéseket nem ismerő modell számára lehet érdektelen, hogy melyik pontokonválnak „lakottá” a határok. A Pareto-határon amúgy egyensúlyi helyzetben lakozó szegényebbtársadalmak, amelyek nem engedhetik meg maguknak a piacról való kivonulást,amennyiben fejlett partnereik kevésbé vannak ráutalva exportjaikra, mint ők az importáltárukra, relatíve kizsákmányoltak lehetnek, noha a csere maga a piac torzítatlan körülményeiközött megy végbe. Ez a dependencia logikája, amelynek „neo-neomarxista” újragondolásamár a galtungi elitkooperációt sem feltételezi, 9 hanem pusztán a piacnak valókiszolgáltatottsággal magyarázza, hogy autonóm partnerek önkéntes interakciója hogyanvezethet mégis alárendeltségi viszonyok kialakulásához. Ez a heteronómia olyan decentralizáltrendszer, amelyben nem hierarchikus módon ugyan, de mégis léteznek aláésfölérendeltségi viszonyok. Az információ mennyiségének növekedése valóban kialakíthatstabil kooperatív viszonyokat a nemzetközi rendszer tetszőleges állami vagy nem-államiszereplői között, ám a kooperáció nem bizonyul automatikusan igazságosnak, fairnek– rámutatva ezzel a neoliberális institucionalizmus vakfoltjára. 10A kritikai meglátást, amely szerint az újabb legjobb világ is csak azért tűnik annak,mert az azt leíró/álmodó diskurzus hangszerelése alkalmatlan bizonyos típusú állami és8 Lásd Robert AXELROD – Robert O. KEOHANE: Achieving Cooperation under Anarchy: Strategies and Institutions, World Politics 38.(1985), 226–254; Robert O. KEOHANE: International Institutions: Two Approaches, International Studies Quarterly 32.(1988), 379–396; Robert O. KEOHANE – Lisa L. MARTIN: The Promise of Institutionalist Theory, International Security 20.(1995), 39–51.9 Johan GALTUNG: A Structural Theory of Imperialism, Journal of Peace Research 8. (1971), 81–117.10 Vö. Nicholas ONUF – Frank F. KLINK: Anarchy, Authority, Rule, International Studies Quarterly 2. (1989), 149–173.39

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbantársadalmi létezés (a periféria) megragadására, kiegészítette az intézményfogalom kritikája.A neoliberalizmus megtartotta az államközpontúság premisszáját, és intézményképeemiatt relacionális maradt – azaz nem szubsztantíve koncipiálta az intézményeket,mint amelyek identitással és saját preferenciákkal rendelkeznek, hanem kizárólag olyanköztes változóként, amelyek a rendszerben realizálható kifizetéseket módosítják. Az újinstitucionalizmusok közül a történeti (historical institutionalism) ehelyett az intézményeket ahatalomért és jólétért folytatott versengés szabályrendszereként, a versengés bizonyosmódjait legitimáló kognitív keretként értelmezte, azaz – kritikai olvasatában – a hatalomfogalmát társadalmiasította, és fordította a „naiv” neoliberális institucionalizmus ellen,amennyiben kiemelte, hogy ezek a „kooperatív” intézmények éppúgy lehetnek a rajtukkívül maradtak kizsákmányolását engedő, mint a belül lévők hasznát optimalizáló arénák.A szociológai új institucionalizmus pedig azt a területet problematizálta, amely az államiszereplők előzetesen adottnak vett preferenciáit hangsúlyozta. 11 Láthatóvá tette, hogy a fixpreferenciákat posztuláló racionális döntések elmélete ebben a kontextusban az állammonolitikus koncepcióját védelmezi, hiszen kizárja a vizsgálat mezejéből, hogy az intézmények– így a nemzetközi és a szupranacionális szervezetek – menynyiben alakítanak kiés fogadtatnak el tagjaikkal célokat és értékeket, amelyek preferenciáikat folyamatosan,inkrementális módon változtatják. És persze a tagok is hatnak az intézményes identitásra(ezt senki nem vitatta), és ebben a komplex térben (efelett már elsiklott a klasszikus elmélet)a kommunikáció állandó folyamatában termelődik újra a racionalitás maga, amelymindenkor korlátozott ugyan, de változásra nagyon is képes. 12A két – a nyolcvanas éveket saját vitájukkal meghatározó – elmélet kritikái számos ellentétetés premisszát problematizáltak tehát. Tömören úgy foglalhatjuk össze ezt az „elméletihozzáadott értéket", hogy láthatóvá vált mindkét elmélet viszonyának problematikusságaa hatalomhoz, hiszen az egyik anélkül tette kulcsváltozóvá, hogy kísérletet tett volnafogalmi megragadására, a másik pedig el-gondolta (wegdenken) kooperációs modelljeiből,és ezáltal vakká vált a hatalom működésének a jólétet, de még inkább a „jó életet” torzítóhatására – holott liberális ontológiájú elméletként ennek problematikája elvben központijelentőséggel bírt számára. Emellett mindkét nagyelmélet – nagyon hasonló – államfogalmais megkérdőjeleződött, mivel számukra is elismerten fontos jelenségeket kerültmeg, hagyott értelmezetlenül.11Lásd Thomas A. KOELBLE: The New Institutionalism in Political Science and Sociology, Comparative Politics 27. (1995),231–243; Peter HALL – Rosemary TAYLOR: Political Science and the Three New Institutionalisms, Political Science 44. (1996),936–957.12 Jeffrey T. CHECKEL: International Institutions and Socialization in Europe. Introduction and Framework, International Organization59. (2005), 801–826; Thomas RISSE: Let's Argue! Communicative Action in World Politics, International Organization 54.(2000), 1–39.40

Romsics Gergely: Etika és diplomáciaIII. PosztelméletA deriani fogalom azokat a megközelítéseket jelöli, amelyek a nemzetközi kapcsolatoktudományában szakítanak a popperi tudományfilozófiára építő klasszikus elméletikonstrukciókkal, továbbá az etikai szempontoknak az elemzéstől való elválaszthatatlanságáthirdetik, az átideologizált nyelvi konvenciók kritikai feltárását szorgalmazva. A célebben az esetben nem más, mint rámutatni arra, hogy tudomány és hatalom praxiológiájaközött szoros, egymást kölcsönösen tételező viszony van. Ez a vállalkozás etikaitermészetű, hiszen a beszélt nyelvek erőszakos világformáló hatását analizálja, nem elégedvemeg azzal, hogy felmutatja az adott diskurzus (például a neorealizmus) kompaktvilágképét, hanem destabilizálja is azt, ráirányítva a figyelmet arra, hogy mely történeteknem mondhatók el ezen a nyelven, mely nagyon is valós szenvedések vesztik el alapvetőemberi minőségüket, és változnak számmá, járulékos költséggé vagy hasonlóanszemélytelen fogalommá. A posztstrukturalista IR talán legismertebb korai kiáltványa,Ashley és Robert Walker 1990-es közösen szerkesztett, már idézett tanulmánygyűjteményénekmottójában – Foucault mellett – Julia Kristevát idézi, aki a száműzetés éskivonulás (dissidence) fogalompárjával írja le azt a pozíciót, ahonnan megszólalni kíván.Ez a „száműzetés” és a „kívülállás” nyelve, amelynek kiindulópontja a családból és anemzetből való kiszakítottság és ön-kiszakítás (uprooting oneself) élménye. 13 A kívülálláskét szempontból is kulcsfontosságú: egyrészt lehetővé válik a rákérdezés azokra az alapvetőkategóriákra, amelyek meghatározzák a „belül” lévők számára elképzelhető és elfogadhatóinterakciókat, ezek értékét és legitimitását, másfelől – ezzel szorosan összefüggve– radikálisan megkérdőjelezik a hagyományos értelemben felfogott tudást, azazazt a hitet, hogy a létezés helyzetei megragadhatók a rendelkezésre álló valamely nyelvikonvenció segítségével. A nemzetközi kapcsolatok tudományán belül ez a megkérdőjelezéselsősorban az általánosan elfogadott emberi normák által definiált emberkép ésbizonyos konkrét, konvencionálisan az államközpontú társadalmak legitim eljárásai általkialakított léthelyzetek közötti ellentmondásra mutat rá, „a küzdelem azon helyéreés idejére, ahol a hatalom működése leginkább kitapintható”. Ezek a példák – így avendégmunkás kiszolgáltatottsága hivatalnak és munkaadónak, az antiglobalista tüntetőelveszettsége a racionalitás nyelvébe burkolózó világrend struktúráival szemben, atársadalmi erőszakot elszenvedő nő megjelenítetlensége az államok között zajló politikaférfias tereiben – arra mutatnak rá, hogy a természetes, önmagát szabadnak tartótársadalmak létrehoznak olyan zónákat, ahol saját szabadságfogalmukra rácáfolva járnakel a némák, a megszólalni, érdekeiket védeni vagy igazságukat reprezentálni nem13Richard K. ASHLEY - Rob B. J. WALKER: Introduction: Speaking the Language of Exile. Dissident Thought in International Studies,International Studies Quarterly 34. (1989), 259–268.41

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbantudókkal szemben. 14 A fenti néhány példa is jól mutatja, hogy ezek a helyzetek semnem képezik részét 1. a nemzetközi kapcsolatok hagyományos diskurzusainak, és szinteelőhívják a „beszéljünk inkább a komoly dolgokról” nemzetbiztonsági, nemzetgazdasági,energiapolitikai vagy a nemzetközi terrorizmusból faragott husángját, sem pedig2. a politikai gyakorlat által kijelölt és az előbbivel meglepő izometriát mutató arénákat,azaz azokat a kérdésköröket, amelyek kapcsán tárgyalások folynak, szerződésekköttetnek vagy akár amelyekért háborúkat vívnak.IV. PosztdiplomáciaEzek után elvárható lenne, hogy e kritikai – konvencionálisan, különösen konzervatívés liberális perspektívából egyszerűen újbalosként aposztrofálható – posztstrukturalizmusetikai fókusza és a pozitivista International Relations előtti nagyelmélet,az akadémiai diszciplínát az ötvenes években uraló klasszikus realizmus közötti kétségtelenszakadék a látásmódok abszolút összeegyeztethetetlenségét fejezze ki. Ezterősíti olyan alapvető realista hivatkozási pontok fogalomkészlete, mint RaymondAron Béke és háború című könyve vagy Hans Morgenthau Nemzetek közötti politika című,hasonlóan impresszív műve. Aron a vörösben és a feketében, a katona zubbonyábanés a diplomata frakkjában pillantja meg a politika tulajdonképpeni jelképeit, a végsőés leginkább fontos kérdések szereplőiként ezek az egyenruhák hordozzák azt a felelősséget,amelyet a modern ember a vesztfáliai rendben létező államokba tömörülésekormagára vett: a szervezett együttélés és a szervezett pusztítás közötti választást,amelyek közötti cikázása az aroni felfogásban a nemzetközi politika maga. 15 Hasonlóana meghatározatlanságot, a dinamikus döntések állandó játékából kinövő (azazegyszerre nagyon is Carl Schmittből táplálkozó és vele a leghatározottabban, antiesszencialistaalapokon szembeforduló) nemzetközi politikai rendszert állítottaelemzése középpontjába Morgenthau is. 16 A szövegei által felírt tragikus alakvázlat,a korlátozott lehetőségekkel, az elvakító ideológiákkal és az emberi természetben rejlőanimus dominandival küzdő diplomata alakja teljes dicsőségében utóbb HenryKissinger életművében öltött héroszi méreteket – nem mint a világot megváltó, de14 UO., 264–265.15 Lásd Raymond ARON: Peace and War. A Theory of International Relations, Doubleday & Company, Garden City (NY), 1966,1–18.16Hans J. MORGENHAU: In Defense of the National Interest. A Critical Examination of American Foreign Policy, University Press ofAmerica, Washington D.C., 1982, 50–51; bővebben kifejtve UŐ.: Politics among Nations. The Struggle for Power and Peace,Knopf, New York, 19856 (első kiadása: 1948).42

Romsics Gergely: Etika és diplomáciamint állandóan fenyegető pusztulását ideig-óráig megakadályozó különleges ember.17Az ebben a kontextusban értelmezett politika-fogalom látszólag korlátos és eleve kizárjaa nem-állami szereplők érdekeinek képviseletét, hiszen csak az államot a nemzetközitérben képviselő szereplőket ismer, mereven ragaszkodva a hobbesi államkép fikciójához.Több helyen is olvasható, hogy éppen Der Derian írt könyvet Antidiplomácia címmel(1992), amelyet a felületes szemlélő a diplomácia hagyományával való szembeforduláskéntértelmezhet, különösen ha Kissinger nagy művéről írt recenziójának azon kitételeijutnak eszébe, amely szerint sokáig úgy gondolta, a volt külügyminiszterre „jobban illőközépső név lenne a Háborús Bűnös, mint az Alfred”. 18 Ez látszólag logikus is, hiszenkézenfekvő felmutatni az ellentétet a nagy emberek, nagy diplomaták erőfeszítéseitheroizáló (és, úgy tűnik, magát előképek konstruálásával legitimáló-felmentő) Kissingerés általában az államcentrikus klasszikus realizmus, valamint a marginalizált, nagypolitikáhozszokott fülünkkel nem hallható hangokat a száműzött pozíciójából megszólaltatnikívánó posztstrukturalizmus között.Csakhogy a helyzet egészen más. Der Derian 1987-es A diplomáciáról (On Diplomacy) címűművében tárgyalta a nemzetközi érintkezés nyugati intézményeit, az Antidiplomácia éppen annakveszélyeiről szól, ami ezen intézményeket felválthatja. A diplomata Der Derian szerintannak az univerzalista álomnak a megtestesítője, amelynek kulcsfikciója, hogy a nemzetialapon definiált alteritás, azaz az európai állammozaik összefogható a közös kultúra rendjében.A diplomácia nem más, mint racionálisan kifejthető politikai nézetkülönbségek közöttimediáció, és az ez által teremtett második szintű univerzalitás, habermasi fogalommalmegragadva: a kommunikatív racionalitás érvényesülése a nemzetközi rendszerben. Akommunikabilitás, az értelmes beszéd letéteményese egy olyan világban, amelynek alapja aVesztfália óta elvben nemcsak egyenjogúként, de azonosként tételezett másik állam Másikkéntvaló azonosítása, tehát a nemzetközi jogi homogenizáció hazai, identitáspolitikai tagadása.Egy olyan „hibás” világban, amelyben a közösségi működés privilegizált szintjévé anemzet fikciója által legitimált állam válik, a diplomata halk – és az életbenmaradáshozszükséges – elismerése az államközösség elvének, a nemzetközi működés „praktiko-tradicionálisgerincének” (pragmatic-traditional backbone). 19Der Derian célja e korábbi könyvében tehát nem a diplomata mítoszának megsemmisítésevolt, hanem annak bemutatása, hogy a modernitás nemzetközi politikájának moz-17Vö. Henry A. KISSINGER: A World Restored. Metternich, Castlereagh and the Problems of Peace, 1812–22, Houghton Mifflin,Boston, 1957; UŐ.: Diplomácia, Panem-McGraw-Hill-Grafo, Budapest, 1996.18 James DER DERIAN: Great Men, Monumental History, and Not-So-Grand Theory. A Meta-Review of Henry Kissinger's Diplomacy,Mershon International Studies Review 39. (1995), 173–180.19 James DER DERIAN: On Diplomacy. Geneaology of Western Estrangement, Blackwell, Oxford, 1987.43

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbangatórugójaként azonosított elidegenedés (a poszt-kereszténység éthosza) miért nem képesolyan nemzetközi rendet létrehozni, amely valóban kooperáción alapulhatna. A diplomataebben a kontextusban áldozat, amennyiben áldozatnak tekintjük egy előadás azonszereplőjét, akinek funkciója a megjelenített és összeütközésbe kerülő erők (az államok)közötti közvetítés, holott éppen önképük következtében egyik erő sem kívánja az univerzálisrekonciliációt. Más szavakkal: az államok között a béke lehet praktikus, de sohasemönérték.Kissinger, Morgenthau és Der Derian tehát olvasható együtt. Ami Morgenthaunál aklasszikus diplomácia borongó etikáját elsöprő ördögi nacionalizmus és a tömegtársadalmakmegjelenése, 20 a szűkebb érdeklődési körű Kissingernél a klasszikus reálpolitika alkonyaés a telhetetlen Weltpolitik megjelenése 21 (mindkettejük számára az I. világháború afordulópont), az Der Derian művében mélyebb értelmezést nyer, és kiemelkedik a lineárisnarrációból. A egység megmentésére, örökös restaurációjára (recuperation) törekvődiplomata nemcsak 1914–19-ben veszít csatát a nacionalista dühvel szemben, hanem állandóküzdelemben áll, immár nem a tömegtársadalommal, hanem a saját identitásátmindig a másik révén definiáló állammal, saját megbízójával. A deriani olvasat a realizmusantidemokratikus élét eltávolítja a diplomata értelmezéséből, és egy radikális államvagyhatalomellenes éllel váltja fel. Ez komoly különbség, ám nem számolja fel a diplomáciaitevékenység alapvetően tragikus interpretációjában létező közösséget.Az Antidiplomácia az előző könyv folytatásának is tekinthető. Der Derian antidiplomáciánakazokat a tevékenységeket tartja, amelyek felszámolják a közösség, az együttműködéslehetőségét, elsősorban annak révén, hogy a mediáció – a diplomácia tulajdonképpeni lényege– helyére az immediációt, az azonnali és közvetlen szimulákrumát állítja. 22 Egyszerűbbszavakkal kifejezve: kész és zárt képet ajánl a másikról, amely természetesen egyértelműenmeghatározza azt is, mi a teendő a másikkal. Ilyen képet alkot szomszédjáról az intoleránsnacionalizmus is (itt kapcsolódik Der Derian a klasszikus realizmus világháborúértelmezéséhez),ám a könyv egy sajátos, jelenkori antidiplomáciát igyekszik elsősorbanbemutatni. Ez – tíz évvel a War on Terror meghirdetése és közszájra kerülése előtt! – a hírszerzésekés hadijátékok, a katonai tervezés és (Der Derian kulcsfogalma) a sebesség általkonstituált szimulákrum, amelyet a modern média képes azonnal megjeleníteni, sokszorosítaniés eljuttatni a közönséghez, a társadalomhoz. 23 Ebben az új antidiplomáciában akulcs a sebesség: a reakció gyorsasága, a felkészültség minden helyzetre, a kész „válaszok”már-már egyidejű bevethetősége. Nem nehéz belátni, hogyan fedi el a terror/antiterror,20 MORGENTHAU: I. m., 50–51.21KISSINGER: Diplomacy, 169.22 James DER DERIAN: Antidiplomacy. Spies, Terror, Speed, and War, Blackwell, New York, 1992.23 James DER DERIAN: A Reinterpretation of Realism. Genealogy, Semiology, Dromology = UŐ.: International Theory. Critical Investigations,New York UP, New York, 1995.44

Romsics Gergely: Etika és diplomáciacsapás/válaszcsapás szimulákruma a kommunikatív racionalitás lehetőségét, azaz a diplomácialétmódját magát. A jeleknek abban a túldeterminált világában, ahol bizonyos a, b, cjelölők feltűnése azonnal és automatikusan A, B, C tartalmakra adott válaszok szükségességétimplikálja (mivel az azonnaliság követelménye a költségek/veszteségek/vereségek elkerülésénekérdekében kiköveteli az automatizmusok rendszerbe kódolását), a megértés,a mediáció, a másik másikként való el- és megismerése olyan hely nélkül marad, ahol ezekaz időigényes folyamatok kibontakozhatnának. Az azonnali válasz csak akkor lehet az elfogadásé,ha végtelenül gyengének vagy végtelenül érdektelennek definiáljuk saját magunkat.A végeredmény, ha a két eset közül egyik sem áll fenn, nem más, mint a saját érdek védelmeegy olyan fiktív világ díszletei között, amely csak konfliktust ismer.V. PosztorientalizmusDe nem csupán a hírszerzés-kockázatelemzés-preempció gyorsan hírhedtté vált hármasaalakítja ki az antidiplomácia szimulákrumait. Ugyanezt teszik a „népszerű” elméletek,Samuel Huntington civilizációs neobarbarizmusa vagy az amerikai külpolitika „neokonboszorkánykonyhaként” történő beállítása. Huntington esetében ezt elég könnyű belátni,ahogy a legkülönbözőbb társadalomtudományos diskurzusok nyelvén ezt sokan megis tették. Posztstrukturalista nézőpontból sajátos reflexióra nyílik lehetőség. Mintha csakaz orientalizmus, a civilizált Nyugat ellenőrző-diszciplináris jelrendszere jelenne meg,writ large, azaz az értéksemlegesség fügefalevelét, a globális-elmélet-voltot, a Nyugat-Keletés Amerika-Kína ellentétet látszólagos decentrálással (a többi civilizáció elnagyoltinklúziója révén) meghaladó analitikus látszatot tartva maga előtt. Huntington világotmond, amikor Keletet gondol, civilizációt, amikor Nyugatot vagy az iszlámot érti. Elemzéseazonban önleleplezővé válik, amikor kiderül, mennyire nem képes saját értelmezésikeretével mit kezdeni a félig külön civilizációként felfogott Japánnal, amikor Afrikát akolonializmus reprezentációs mintáit feltámasztva bizonytalan, kialakulatlan civilizációkéntírja le, amikor Oroszország és az ortodox Kelet-Európa között habozik meghatároznia viszonyt, és amikor a furcsán „kifehérített” Latin-Amerikától is megvonja a még csaképpen megítélt civilizáció-mivoltot a túlságosan alacsony elkülönbözés okán. 24 (Csakgondolhatjuk, hogy ha Morales, Chavez és Castro mellé más vezetők is felzárkóznak,esetleg korrigálja majd elméletét – hiszen létrejön valódi konfliktus.)Mintha csak az antropológia Fredrik Barthtól származó s máig számtalanszor ismételtés újrafogalmazott felismerését kívánná illusztrálni a szöveg: másikként csak azt tudom24 Samuel P. HUNTINGTON: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa, Budapest, 1998, 57–62.45

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanvilágosan megragadni, amellyel már megosztoztam a munkán és a javakon, amellyelszemben normatív igénnyel lépek fel, vagy amellyel konfliktusom van. 25 Aki nem sért,aki nem partnerem, és akit nem akarok különösebben a magam képére formálni, csakhalványan létezik, alig-ember vagy alig-civilizáció, mint a fókuszát vesztett RobinWilliams Woody Allen Agyament Harryjében. Az értelmezési keret recseg-ropog: az ortodoxEU-tag Görögország (és Románia), a szekuláris, de muszlim lakosságú Törökország, aNAFTA-tag Mexikó „vándorló államokként” pozíciót készülnek váltani, a szöveg azonbannem ajánl analitikus utat annak megértésére, miképpen történhet a kilépés egy civilizációbólés az átlépés egy másikba.Ez nem vakfolt, illetve csak a naiv, átlátszó nyelvet tételező olvasás szempontjából az.A létrejött rendszer nagyon is adekvát: civilizációba fagyasztva monolitikus reprezentációthoz létre a muszlim másikról és a „kihívó” Kínáról, önkényesen bánva az iszlám vallástartalmával és társadalmi jelentőségének bemutatásával éppúgy, mint a Kína metaforájakéntalkalmazott konfucianizmussal, utóbbinak agresszív ideológiává történő stilizálásakor.A civilizációs konfliktológia szempontjából ez nem veszteség, hiszen a reprezentációcélja eklatáns módon a civilizáció-közi különbözőség újratermelése, melynek leghatékonyabbmegkérdőjelezése éppen a civilizáció fogalma által elfedett intra-civilizációs különbözőség,az egyént, társadalmat, kultúrát, államot és szuperrégiót konstruáló sokféleség,az alteritások áttekinthetetlen, örökké mozgó, változó és a végletekig determinálatlanelegye lenne. Ez ugyanis megakadályozná stabil civilizációk közötti oppozíciók konstruálását,sőt a civilizációk reprezentációit közös meghatározatlanságuk miatt még közelítenéis egymáshoz. Egy ilyen, a civilizációs különbségek abszolutizálása által konstituáltszimulákrum helyett az arkhimédészi pontot nélkülöző plurális reprezentációs (azaz önésmásik-azonosító) praxisok kontextusában újra széles tér nyílna a mediáció számára,hiszen a folyamatok és struktúrák meghatározatlan irányúként és célúként jelennénekmeg az értelmező kísérletekben, az ágensek determinálatlansága következtében. Determinálatlan,de értelmes ágenseket tételezve pedig megnyílna a valódi emancipáció lehetőségea kommunikáció folyamatában, amelynek racionalitása a másikat partnerré avatja,anélkül, hogy a kultúra szemioszférájában valamilyen rögzített és megváltozhatatlan kontextusbanhelyezné el.Csak egy konkrét példát hozva: Irán esetében a huntingtoni elmélet megszünteti amegértés iránti igényt. Mi más történne, mint ami természetes – a globális dominanciáratörekvő nyugati civilizáció korlátozni kívánja agresszív iszlám riválisát, amely kvázi-paritásratör az elrettentés arénájában, melynek tulajdonsága, hogy nagyon kevéssel (már-25Lásd: Ethnic Groups and Boundaries: the Social Organisation of Culture Difference, szerk. Fredrik Barth, Universitetsforlaget,Bergen–Oslo, 1969, 9–38.46

Romsics Gergely: Etika és diplomáciamint kevés nukleáris fegyverrel) majdnem annyira lehet fenyegetni, mint nagyon sokkal.Társadalom és politikai elitje a civilizáció fogalmában nemcsak örökre egybeolvad, de aperzsa Irán és az arab világ, síiták és szunniták is hasonló egységbe helyeződnek. Mit zárki ez az olvasat? A George Bush invázióját váró teheráni taxis szenvedélyes és kétségbeesettkommunikációját a nyugati látogatóval, az iráni nők öntudatos küzdelmét egyenjogúságukért,az elit küzdelmét legitimációja megőrzéséért, melyben a társadalmi mobilizációszélsőséges eszközeihez folyamodik, annak érdemi társadalmi tudatosítását, hogybizonyos kormányok, így Peking és Teherán, korábban Iszlámábád aktív és valóban nemzetközijogot sértő módon kooperálnak haditechnika-fejlesztésekben. Kizárja továbbásaját gazdaságaink olajfüggőségének érdemi elemzését, szükségszerűség és gazdasági érdekcsoportokviszonyának megkérdőjelezését, és nem utolsósorban saját antidiplomáciánkkontraproduktivitásának felismerését. Paradox módon archaikus liberálisok,Amerika-ellenes jobboldaliak és baloldaliak egyaránt áldozatai és társadalmi újrateremtőia civilizációs paradigmának, amikor a nukleáris vitában a kulturálisan azonosított gonosz,a muszlim teokrácia újabb cselét, vagy éppen a globalokrata stb. atlanti elit által ahatártalan kiszolgáltatottság szolgaságába tört iszlám állam kétségbeesett védekezését látjáka civilizációs alapon megfogalmazott kihívással szemben.Huntington kipécézése persze megkérdőjelezhető cselekedet. Nemcsak annyi kritikazúdult már rá, hogy érdemi hozzájárulást futó kommentárok formájában aligha lehetmár tenni, de rendszere végeredményben egyetlen eleme csupán az amerikai Nyugat reprezentációsrendszerének, amely bizonyos fokú pluralitást őriz, és amely más szemioszférákkalösszehasonlítva általában különös készséget mutat saját maga megkérdőjelezésére.Huntington – véleményünk szerint szerencsére – csak egy hang, és majdnem akkorahiba a Nyugat (mert mi is az?) reprezentációja és a fentebb kritizált szöveg közé egyenlőségjelettenni, mint a szöveg által megjelenített szélsőséges neobarbarizmust igazságként,pláne valóságként elfogadni. Különösen, hogy nemcsak a vulgarizált globalizációkritikamindenütt „Amerikát” szimatoló paranoiája az antidiplomácia instanciája, demég olyannyira nagy és korszakos jelentőségű gondolkodó, mint Edward Said is belesétálhatotta korábban saját maga által elemzett csapdába.Said Albert Camus-ről posztumusz megjelent műve (Le premier Homme, 1994) után írtértékelésében utasította vissza az életmű újraolvasását. 26 Az 1958-ben az algériai háborúrólhallgatást fogadó, civil békét (tre^ve civile) reklamáló Camus aktatáskájából a halálos,1960-as baleset helyszínén előkerült szöveget Said ugyanis bizonyítékként olvasta, melyszerint Camus maga is képtelen volt Algériát másként, mint a nyugati civilizáció által belakott– végeredményben létrehozott – szimbolikus térként felfogni. Azaz Camus sem tu-26 Edward W. SAID: Un homme moral dans un monde immoral. Albert Camus, ou l'inconscient colonial, Le Monde diplomatique 2000.november, 8–9.47

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbandott az orientalizmuson túllépni, úgy megnyilvánulni, hogy szövegében teret engedjen azeleve létező, arab Algériának – viszszanyúlása a colon alakjához végeredményben a koloniálisnosztalgia egy formája.Hol olvassa ideologikusan Camus-t Said? Nézetünk szerint ott és annyiban, ahol acolon alakját kizárólag a nyugati/francia penetráció letéteményeseként értelmezi, és ezzeldehistorizálja. A „fehértől” vagy „franciától” elvitatja a szubaltern létezést (ki gondoltavolna, hogy dicsőség lesz kicsinek, elnyomottnak, némának lenni?), nem látja a petit blanc– kis fehér – fogalmában kifejezett periferikusságot. Az 1848-ban a forradalom konszolidációjakorbezárt kommunális, municipális műhelyek munkanélkülijei (jórészt ugyanakkorképzett szakmunkások), akik az első 14 000 telepes javát kitették, azonban magukis egszisztenciálisan fenyegetett csoport, akiktől a polgári Franciaország megszabadulniigyekszik a gyarmatosítás szelepén keresztül. 27 Gyarmati munkájuk olyan egzisztencia teremtése,amelynek során jórészt magukra vannak hagyva, emlékezetük ugyanolyan néma– megjelenítetlen – emlékezet (ahogy a főszereplő Jacques Cormery lassanként felfedezi),mint az araboké. Az elbeszélő perspektívája a kívül-levés, a száműzött helyzete –ahogy Camus írja –: „múlt, erkölcs, irányítás és vallás nélküli, de boldogan vállalt”. Camusráadásul problematizálja a telepes-nemzedékek felzárkózását a gyarmati adminisztrációés a nagybirtokosok mögé, a kooptációnak azt a cselét, amellyel a francia hatalomkitermeli saját társadalmi bázisát az általa periferizáltak tömegéből.Said mindezt nézetünk szerint nem súlyozza megfelelően, a kooptált pieds-noirs számáraúgy jelennek meg, mint eleve fehérek/franciák, akiknek helyét kultúrföldrajzi származásuka bináris Nyugat-Kelet szembenállás rendszerében egyértelműen kijelöli. Emiatt aCamus-regény saidi recepciója maga is újratermeli azt az oppozíciót, amelynek hatalmidiszkurzívdekonstrukcióját éppen Said 1978-ban oly briliánsan hajtotta végre. Az, amitaz Orientalizmus szövege az erre szakosodott társadalmi intézmények által termelt világképkénthatároz meg, itt már reáliává szilárdul, a hatalom egykori instrumentuma a valóságstruktúrájaként jelenik meg, ami – egyebek mellett – megakadályozza Camus újraolvasásátposztumusz szövege fényében. 28VI. Az államon innen és túlAz antidiplomácia jelenségei minden alkalommal ugyanazzal fenyegetnek. A meghallásmeghallgatáshelyére a tudás és cselekvés valamilyen szimulákrumát állítják, finalizálják atörténéseket, azaz olyan kontextusban jelölik ki események helyét, hogy azok egyértelmű27 Vö. Daniel LECONTE: Les pied-noirs. Histoire et protrait d'une communauté, Seuil, Paris, 1980, 61.28 Vö. Edward W. SAID: Orientalizmus, ford. Péri Benedek, Európa, Budapest, 2000, 28–29.48

Romsics Gergely: Etika és diplomáciatendenciát áruljanak el, és egyértelmű választ követeljenek meg. A felhozott példák ismutatják, hogy a világban zajló interakciókról számos módon alakítható ki olyan rögzítettkép, amely „rövidre zárja” a lehetséges reakciókat, és – várhatóan – zsákutcás, költségesés végső soron dehumanizáló megoldásokat helyez előtérbe, mutat egyedül racionálisnak.Mint előrebocsájtottuk, a klasszikus realizmus képviselői hasonló utat jártak be, amikora 19. és 20. századi diplomácia nagy elemzéseit írták. Ám a két látásmódot más szempontbólmégis világok választják el egymástól. A klasszikus realizmus a történeti rendszerekbőlindult ki, és ezáltal a diskurzusában feldolgozott tapasztalatkincs is az ezekből leszűrhetőtanulságokra korlátozódott. Bár ez önmagában is hatalmas tudás, fontos ráirányítania figyelmet arra, hogy ez a hatalmi – és elsősorban a nagyhatalmi – politika működésévelkapcsolatban szolgált tanulságokkal.A klasszikus realisták, így Morgenthau, Kissinger vagy George F. Kennan műveibena nagyhatalmak és vezetőik a főszereplők, és a kisebb államok meglehetős természetességgelválnak a vezető országok és kormányok alkuinak tárgyává – más funkciójuk nem is igenmarad. De szempontunkból a perspektíva ezen szűkösségénél is lényegesebb az a jellegzetessége,amellyel ezek a szerzők nemcsak a kisállamoktól vitatják el a szereplő státusát(jelezve, hogy a szuverenitás fogalmának relativitását maguk is felismerik), hanem a politikaautonóm működésének lehetőségét keresve a társadalmi érdekek hálójának bonyolultszövedékét a kompakt állam vágyképével helyettesítették. Ez az álom az államról azafelett érzett kiábrándultságban gyökerezett, hogy a nacionalizmus, a társadalmi preferenciáksúlyának ez a történetileg legnagyobb súlyú bizonyítéka felborította a kipróbált ésjól működő, apoteózisát az 1815-ös bécsi kongresszuson elérő rendszert. A klasszikusrealizmus szövegei ebből a szempontból olvashatóak úgy, mint egy nagyszabású kísérletrészei a diplomata egykorvolt alakjának feltámasztására, amelynek a politika nyelvén kifejezettmegfelelője a külpolitikai szféra autonómiájának visszaszerzése.Ezzel a perspektívával a ma elvégzett újraolvasás szempontjából a legfőbb baj az, hogyvalóságábrázolásából erőszakos módon kiírja az egyént: mint univerzális jogok alanyát ésmint a különböző közösségek tagját. Az egyetlen konceptualizáció az egyénről az a halványárnyék, ami átdereng a monolitikusan felfogott, a társadalom fogalmát is inkorporáló,és ezzel a társadalmi pluralitás elgondolásának lehetőségét kizáró állam képén,melynek ő is tagja. Ez az egyén azonban egy a felismerhetetlenségig kiürített jelölő csupán,valódi tartalom nélkül: a szöveg pusztán technikailag ismeri el az individuumot, erkölcsilegnem jelöli ki helyét a nemzetközi politika államok által benépesített tereiben. Azegyén a klasszikus realizmus rendszerében egyetlen másik, hasonlóan absztrakt kontextusbantűnik még fel: a realista külpolitikát elkerülhetetlenné tevő animus dominandi hordozójaként,azaz bukott emberként, akinek potenciális gonoszsága állandó fenyegetésként,a nagyhatalmak viselkedését kondicionáló biztonság-dilemma ontológiai forrásaként jelenikmeg a szövegben.49

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanAligha képzelhető el, hogy számos, a későmodern és posztmodern társadalomtudományoselméleteket megelőlegező bölcseleti tartalma ellenére ez a klasszikus realizmusa ma számára zsinórmértékül szolgálhatna. Vakfoltjai éppen azokat a területeket fedikel, amelyek azokért a konfliktusokért felelősek, amelyek leginkább befolyásolják aposztbipoláris világhoz hangolt mai biztonságfogalmunkat. A realistákat ezen a terepenelsőként határozottan kihívó Karl Deutsch kritikájának jogosságát (bár az európai integrációelső, igen optimista tudományos elméletalkotóit, a neofunkcionalistákat issokban megihlette) legtragikusabban éppen annak a „piszkos”, azaz nem állami szereplőkáltal elkövetett, ám a nemzetközi rendszert mégis alapjaiban befolyásoló erőszaknaka burjánzása mutatja, amellyel a kilencvenes évek óta a világ különböző pontjainújra és újra találkozunk. Az elkövetők és az áldozatok gyakran nem köthetők világosanállamokhoz, legyen szó akár a Balkánról, akár Fekete-Afrikáról vagy az arab–izraelikonfliktusról.A hidegháború által kondicionált konvencionális, államcentrikus gondolkodás a külpolitikaidöntéseket sokáig befolyásolta – és teszi ezt még sok esetben ma is. Ma az európaikülpolitikának talán legnagyobb teljesítménye éppen formájában rejlik: abban, hogyminden korábbi mintához képest sokkal komplexebb reprezentációkat alakít ki a partnerekről,rugalmasan és szükség esetén több ponton tud kapcsolatot teremteni, mivel nempreferálja mereven a kormányokat a társadalommal és az alternatív politikai intézményekkelszemben. 29 Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne kimutatható nagyon is komoly politikaielőítélet számos esetben a kormányzati szint javára, de önmagában az is komolyeredmény, hogy a társadalmakat megcélzó kvázi-diplomáciai tevékenység éppúgy, mint anem-kormányzati politikai szereplőkkel fenntartott kapcsolatok kiléptek az államközidiplomácia árnyékából. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közös külpolitika finanszírozásiés intézményes keretein belül jelennek meg az ezzel kapcsolatos tételek és célkitűzések,megszüntetve a segélyszervezetek másodlagos státusával asszociált „civil külpolitika”egyirányú függését a hivatalos külpolitikától, másrészt pedig a nem-kormányzati szereplőkkelfenntartott kapcsolatokat is kiemeli a titkosszolgálati és informális diplomáciaiműködés „szürke” biztonságpolitikai zónájából.A másik nagy eredmény az Európai Uniónak a keleti bővítés idején végbement hoszszútanulási folyamat során kialakított diplomácia-felfogása, amely a partner szándékát,és nem feltétlenül eredményeit veszi figyelembe. Ennek az elmozdulásnak a jelentőségétnehéz túlbecsülni. A nemzetközi szervezetekre jellemző preskriptív tendenciák a részbenhasonlóan működő EU külpolitikai intézményrendszerét is meghatározták: a megbízók,29 Az EU külpolitikájának részletes elemzése az írásnak nem célja, az az értelmezés, amelyet elfogad és alkalmaz,megegyezik az Elena Gnedina és Nicu Popescu által a Kommentárnak ebben a számában leírtakkal.50

Romsics Gergely: Etika és diplomáciajelen esetben a tagállamok ügynöküket úgy képesek hatékonyan ellenőrizni, ha nemcsakaz információ folyását és vétójogukat biztosítják, de a lehető legpontosabban – elvbenlegmerevebben – meghatározzák azokat a típusú és célú lépéseket, amelyek az ügynök, azaza közösségi külpolitika szereplőinek az eszköztárába kerülnek. Éppen ezért a nemzetköziszervezetek és formailag az unió külpolitikai mechanizmusai rendkívül merevek,nem alkalmasak hagyományos értelemben vett diplomáciai cselekvésre.A gyakorlatban ennek meghaladása történt, amennyiben a partnert nem ténylegesteljesítménye, hanem politikai szándéka szerint ítélték meg, minden esetben jelentősdiszkréciós zónát hagyva a diplomáciai tevékenység számára. Ennek leglátványosabb – ésitthon sok esetben értetlenséggel fogadott – példája a bővítés körének radikális kibővítésevolt. Ennek során a (gyors) bekerülés lehetőségét olyan esetekben is felvillantotta a közösségidiplomácia, mindenekelőtt pedig Günther Verheugen bővítési biztos, amikor azuniós normák alapján ez nehezen lett volna elképzelhető. Az öt élenjáró állam, Lengyelország,Csehország, Szlovénia, Észtország és Magyarország mellé csak így zárkózhatott felváratlan sebességgel Litvánia, Lettország és Szlovákia. Az eseménnyel kapcsolatbanugyanakkor a legeltérőbb magyarázatok láttak napvilágot, köztük jóindulatúak (ha nemvesznek fel most minél többet, sok állam könnyen tartósan kint rekedhet a megcsömörlöttrégi tagok ellenállása következtében) és konspiratívak (az Európai Bizottság így próbáljatúlterhelni és megrokkantani a közösségi struktúrákat, hogy az elkerülhetetlen intézményireform felé terelje a hazai politikai költségektől irtózó nemzeti kormányokat).Ezekkel nem vitatkozva is fontos felismerni, hogy bármi motiválta is a bővítéssel való merészbánásmódot, az nem lett volna lehetséges, ha nem a hagyományos politikai jellegűmérlegelés, az interakciók etikai-intencionális értelmezése határozta volna meg az EUkülpolitikai racionalitásának horizontjait. Ez a merészség és politikai ösztön, időnkéntcinizmus tette legalább részben elérhetővé az orosz kisebbség inklúziójának megindulásátLettországban, adott morális tőkét a páratlan fordulatot végrehajtó szlovák kormányszámára.A bővítéssel párhuzamosan és azt követően is folytatódott az a szomszédságot építő folyamat,amely az elmúlt években szintén egyre inkább a reálpolitika tartalmaival töltődöttfel, az ettől elválaszthatatlan pragmatizmussal (értsd: kompromisszumokkal és szembehunyásokkal).Ennek kapcsán a közösségi külpolitikát, azon belül is a szomszédságpolitikadéli és keleti dimenzióját a legkülönbözőbb kritikákkal lehet illetni, akár „idealista”akár „pragmatista” (értsd: a szomszédos, nem demokratikus elitekkel lepaktáló) aspektusamiatt. Ez a kettősség azonban maga bizonyítja, hogy a jelenlegi kísérlet éppen azzaloperál, hogy sem az eliteket nem bélyegzi reformképtelennek, sem saját demokratikusidentitását nem hajlandó szemrebbenés nélkül zárójelezni, hanem egy viszonylag szélesmezőt igyekszik létrehozni, amelyben politikai módon, azaz felelős döntéseket hozva ésálláspontok között ingadozva járhat el.51

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanA fentieket nagyon is könnyű lenne érvek dömpingjével elintézni, mely szerint nemmás történt, mint hogy a közösségi elit sznobizmusa által ambicionált „posztmoderndiplomácia” vaskarikáját faragtuk ki, holott valójában egy gyenge elit önérvényesítési kísérleteiés a megbízók nemzetállami érdekeinek eredője önmagában is elegendő magyarázattalszolgál a pragmatizmus és diplomáciai innováció, a hagyományos politika és ahagyományos (valamilyen univerzalizmus szolgálatába szegődött) antipolitika szempontjábólapóriának tűnő magyarázatára. Ez az ellenvetés afelett siklik át, hogy nem azunió definiálhatatlan állagú és forrású külpolitikájáról volt szó, hanem a szupranacionáliskülpolitikai bürokrácia gyakorlatáról és kognitív szkriptjeiről. Így az itt felhozottpélda nem mást akart meghatározni, mint az európai külpolitikák közösségi szintjénbelül egy olyan hasadást, amely egyszerre tűnik képesnek arra, hogy meghaladja ahagyományos diplomácia államközpontú és elitista szemioszféráját és az ideologikusantidiplomáciák reprezentációs gyakorlatát, amely a mediációt és a racionalitást száműzia nemzetközi térből, illetve azokat a hazai tervezés/hírszerzés/döntéshozás (mélyenegoista, regresszív és konfliktuskereső) szintjére szállítja le. Az alteritás ezáltal újra megnyitottjelölőinek területe, vagyis az a kommunikációs tér, ahol másnak lenni megengedhető,és éppen ezért amely képes lehet valóban emancipálni (kooptálás és exklúzióhelyett), a nemzetközi cselekvés olyan kontextusát kínálja, amelynek belakása jelenleg alegígéretesebb lehetőség a feltehetőleg középtávon komoly kihívásokat tartogató regionáliskülpolitikáknak.VII. Harapd le! 30Ha az etika szempontjából közelítünk az Európai Unió külpolitikájának fenti szektoraihoz,a legfontosabb kihívás azoknak politikai textusoknak a feltárása, amelyek – csak látszólagparadox módon – éppen ezt a politikusságát, más szavakkal az etikai-deliberatív ésnyitott külpolitika jogát vitatják el a közösségi szereplőktől. Ilyen a „nemzeti érdek védelmének”archaikus államnyelve, amely arra a fikcióra épül, hogy lehetséges territoriálisalapon képviselni kompakt közösségek érdekét, és az államhoz (alá)rendelt társadalommalszemben fogalmazza meg a kizárólagos képviselet a priori érvényesként beállított igényét.Ez az igény nemcsak azt a pluralitást és indeterminizmust számolja fel, amelyet azeurópai külpolitika innovatív informális interakciós mintái legalább elvben megengednek,hanem a társadalmat is inkompatibilissá hangolja vele szemben. A társadalom csoportjaiés az egyén helyére az érdekek lehetséges sérelmének közösségét helyezi, és az eb-30 Friedrich NIETZSCHE: Vidám tudomány, 341.52

Romsics Gergely: Etika és diplomáciaben felajánlott tagság révén állítja elő saját legitimitását és a társadalmi konszenzust, amásikkal való fenyegetés lehetőségét az új külpolitika gyakorlatára hárítva.Mintha Camus colonja, petit blanc-ja térne vissza a történelem színpadára, csak ezúttalmár nem a kolonizálást védelmező koalíció belső passzivitásba és kifelé irányuló agresszióbaintegrált tömegeként, hanem a kolonizáció kudarcáért revansot vevő, az exklúziókül- és belpolitikai újratermelésének részeseként. A regionális külpolitikának a „kinekadunk a miénkből” és a „ki ülhet még az asztalunkhoz” vulgaritásába való beszorítása egyolyan skálát állít fel, amelyben az inklúzió és az integráció sikere paradox módon kudarccáválik, hiszen költségként aposztrofálódik – amint az különösen egyes régi tagállamokbannyilvánvaló, ahol a belső és külső exklúzió egymást kölcsönösen támogató ésértelmező gyakorlatként egyszerre zárja rövidre a társadalmi-kulturális pluralitás beáramlásánakcsatornáit.A másik gyakori elutasító retorikai transzformáció a külpolitikában az új eszközök ésúj praxiológia jelentkezését a gender-szatíra eszközével hitelteleníti, amennyiben a„férfias” állami külpolitikával (amely hatékony, mert képes fenyegetni, mert képes az erőszakra,mert fegyverei vannak és mert a kormány, a pater familias belátására van bízva) a„nőies” közösségi külpolitikát szegezi szembe. Ezt utóbbi alacsony hatásfokú, mert ameggyőzésre épít, mert nem tud erőszakkal kikényszeríteni, lebombázni, leváltani. Egyáltalán:gyenge a befejezettséget kifejező igekötőkkel kikerekített folyamatokban. A gondoskodásés hatáskörének feltételessége, processzuális és örökösen feltételes kimenetekbentételezett céljai a határozatlanság és az inkongruencia szinonimájaként jelennekmeg; sajátos, a modern, gyakran kritikai társadalomtudományok diskurzusait példátlanmódon integráló nyelve a kékharisnyaság bizonyítékává stilizálódik a politikai „realitások”maszkulin reprezentációival szemben.Ezekkel a diszkurzív stratégiákkal is szembefordul a posztstrukturalizmus nyelve, amikorazt a kérdést teszi fel, hogy a nemzetközi politikáról szólva milyen módon koncipiálhatóa hatalom működése, és hogyan mutathatók ki azok a konvencionális értelemtulajdonítások,amelyek ezt a működést helyesként vagy egyetlen lehetségesként mutatják be.Ezzel kapcsolatban – és ez az írás is erre igyekezett felhívni a figyelmet – a diplomáciátmint a nemzetközi mediáció gyakorlatát elítélni, és az uniós külpolitikát ebből a nézőpontbólkárhoztatni elhamarkodott cselekedet, hiszen a diplomácia konzervatív hagyományakonstruktív módon újraolvasható a kommunikatív racionalitás emancipatorikusperspektívájából is. Ezzel a megközelítéssel szemben itt az államcentrikus külpolitika gyakorlatátés az ezeket legitimáló társadalmi diskurzusok antidiplomáciáját szegeztük szembe,mint az új körülményekhez elvben alkalmazkodni tudó diplomácia kerékkötőjét.A diplomácia mint a mediáció gyakorlata önmagában semleges, a kormányzat önképe az,ami ezt az államközi diplomácia esetén normatív tartalommal tölti fel. A közösségi diplomáciaezért volt ellenpélda a diplomácia elvi védelmében: „kemény” eszközei szűkösek,53

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanmegközelítése a kommunikáción és meggyőzésen alapszik, és igyekszik újrateremteni abelátás játékterét – úgy, hogy eközben a társadalmaikat külpolitikai kérdésekben a Másikreprezentációi révén összefogni kívánó kormányzat, azaz az állami szint ellenőrzésen alapulólogikáját felcseréli egy olyan világképpel, amelyben az embernek számos minőségbenés számos csoporttagsága jogán megengedett megjelenni a nemzetközi térben. Ennekfelidézése révén egyszerre kíséreltük meg a diplomáciát a múlt diplomáciáját jellemzőhatalmi gyakorlatok emlékezetének súlyától megszabadítani, a sokáig kimondatlanul ismellégondolt monadikus államfogalomtól való leválasztása révén. Az államok interakciójáraredukált nemzetközi tér rendszer különböző szintű szereplőkkel történő újrafeltöltése,egyben ezen szereplők emancipálása révén végtelenül komplexszé vált térben nincskötelező és egyértelműen megragadható cél (például az állam biztonsága), és éppen ameghatározatlanság és a telosz bizonytalansága révén támaszthatja fel a klasszikus diplomáciatudását egy, az inklúzión alapuló erkölcs nevében.A Szövetséges Ellenőrző Bizottság búcsúestje a köztársaságielnöknél: Key tábornok és Nyárádi Miklós pénzügyminiszter54

Az emberi test sérülékeny, legyen szó akár a sajátunkról, akár másokéról. Ez a biológiai tulajdonságuniverzális, megkérdőjelezhetetlen tény, így ilyen minőségében nem képezi politikaivita tárgyát. Ez a Giorgio Agamben által „puszta életnek” (zoē) nevezett szféra viszontkétségkívül egyre inkább a politika tárgya, hiszen ellentétben a természeti létezés ésa politikai élet (biosz) klasszikus, poliszbeli elkülönülésével, a modern demokrácia legfontosabbmegkülönböztető jegye a klasszikus demokráciához képest az, hogy magát kezdettőlfogva a zoē védelmezőjének és felszabadítójának tekinti, kitartóan törekedve a puszta életpolitikaivá alakítására, a zoē bioszának fellelésére. 1 A vita ott kezdődik, ahol a politikai hatalomkorlátja is megjelenik: az emberi szabad cselekvés (agency) alapvető feltételének, a hatalombeavatkozásától való mentesség mibenlétének meghatározásával, vagy a kérdést megfordítva:annak a vizsgálatával, hogy milyen körülmények között szűnik meg az emberi életaz alapvető emberi jogok alanyának lenni. 2 Minden hatalmi diskurzusnak rá jellemző sajátossága,hogy ezt a kérdésfeltevést miként válaszolja meg, de még inkább az, hogy a problematikátmivé alakítja. Foucault szerint ugyanis a gouvernementalité fogalmával legjobban leírhatómodern kormányzás meghatározott politikai racionalitás mentén, tudatosan definiáljaés konstruálja meg a hatáskörébe vonni kívánt (egyébként nem szükségszerűen létező)problémacsoportokat, amelyeket társadalmi szinten bizonyos szabályozó, optimalizáló,normalizáló technológiák segítségével érvényesít, realizál. 3 Ez a társadalmi viszonyokathajszálerekként behálózó, decentralizáltan érvényesülő adminisztratív hatalomgyakorlásműködésére nézve instrumentális: eszközeit stratégiailag, céljainak megfelelően használja,nem a hatalom metafizikai, kényszerítő erejének engedelmeskedve cselekszik. Elvi síkonebben az olvasatban nem merül fel a kormányzati cselekvés erkölcsi dimenziója, a jóvagy az igazságos kormányzás követelményének való megfelelés. A morális alapú érvelés,feltételezzük, a modern hatalmi racionalitás szolgálatába rendelt eszközként, retorikai fokommentár• 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanStrausz ErzsébetSZEMELVÉNYEK A LIBERÁLISRETORIKA KÉPZELETBELI KÉZIKÖNYVÉBŐL:IRAK-NARRÁCIÓK1Lásd Giorgio AGAMBEN: Homo Sacer, Sovereign power and bare life, ford. Daniel Heller-Roazen, Stanford UP, Stanford,1998, 1, 9.2 Vö. Judith BUTLER: Precarious Life. The Power of Mourning and Violence, Verso, New York - London, 2004, 57.3Michel FOUCAULT: Society must be defended: lectures at the College de France 1975–76, szerk. Mauro Bertani – AlessandroFontana, Picador, New York, 2003, 240–242.55

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbangásként, technikaként jelenik meg, nem pedig az agambeni zoē tartományára vonatkoztatottszubsztantív igazságigényként. A hatalmi gépezet működésének kritikai vizsgálatábantehát a hangsúly a miért? helyett a hogyan? kérdésére, az egyes kormányzati célok és az emberikreativitás termelte kimeríthetetlen technológiaarzenál összekapcsolódásának mikéntjérehelyeződik: azt keressük, hogyan válik a „puszta élet” nemcsak a politika tárgyává,de eszközévé is, hogyan változik a lét törékenységének retorikai megjelenítése a politikaicéloknak megfelelően, azaz melyik biosz milyen zoēt konstruál.Az iraki háború és a vele kezdettől fogva összekapcsolódó erőszak diskurzusa az idő múlásávalés a katonai kudarcok szaporodtával ugyan megosztotta mind az amerikai közvéleményt,mind az értelmiséget, mégis úgy tűnik, a kritika valójában inkább a Bush-kormányténykedése ellen irányul, mint az Irakkal szemben folytatott háború legitimitásáravaló rákérdezést segíti elő. Ahogy Judith Butler látja, az Amerikai Egyesült Államok leküzdendőproblémáinak egy részét éppen az okozza, hogy a liberálisok, csendesen felsorakozvaa háború mögött, részben maguk is hozzájárultak annak a racionalitásnak a kialakításához,amely megakadályozza, hogy az amerikaiak által elkövetett erőszakot terrorizmusnaknevezzük. Nemcsak a konzervatív republikánusok nem akarnak „okokról” hallani.Az „igazságos háborút” támogató liberális baloldal sem akar „ekszkúznyikokat”. 4Gramsci fogalmaival élve: a Bush-kormány terrorizmus elleni harca, magát dominánsideológiává kinőve, a társadalom különböző rétegeit bejárva kitermelte a hegemóniájamegtartásához szükséges „organikus értelmiségi” réteget is, melynek tagjai társadalmifunkcióként, az egyes társadalmi osztályok között közvetítve intellektuális tevékenységükkelműködnek közre a hatalmi status quo megőrzésében. 5Az amerikai háborús gépezet két, nagy szakmai presztízzsel rendelkező, (a jelen cél érdekébenönkényesen kiemelt) retorikai fogaskerekének tüzetesebb szemügyre vételével afenti folyamat jól illusztrálható. Mainstream jogtudósok kommentárjaikon és blogjaikonkeresztül közvetlenül az amerikai népet szólítják meg könnyen fogyasztható, jól érthető,együttgondolkodásra és praktikus megfontolásokra sarkalló egypercesekkel. Anne-MarieSlaughter, a Princeton Egyetem Woodrow Wilson School of Public and InternationalAffairs dékánja, valamint Michael Ignatieff, a Harvard Egyetem Carr Center for HumanRights Policy igazgatója, a kanadai képviselőház liberális képviselője soraiból ilyen módonaz iraki háború liberális retorikai kézikönyve bontakozik ki, amelynek egységet teremtő ge-Q4 Lásd Judith BUTLER: Explanation and Exoneration or What We Can Hear, Social Text 20. (2002), 180.5 Vö. Edward W. SAID: Representations of the Intellectual, Vintage, New York, 1996.56

Strausz Erzsébet: Szemelvények a liberális retorika...rincét az aktuális helyzet kávé mellé szervírozott napi elemzésén keresztül a jog és a politikaalapvető viszonyának legitimációs célú definiálása adja meg. A liberalizmusnak ugyanistöbb fajtája létezik, Gerry Simpson értelmezésében például megkülönböztethetünk egyklasszikus, toleráns, sokféleségre nyitott, objektív kritériumokkal operáló (ENSZ) kartaliberalizmust,illetve egy újfajta, az illiberálissal szemben intoleráns, moralizáló liberálisantipluralizmust. 6 Slaughter és Ignatieff normatív tartalmú, a jelenlegi hatalmi rendszerrevonatkoztatott eszmefuttatásai helyüket ugyan az utóbbi kategóriában jelölik ki, érveléseikszerkezete, a materiális és a spirituális (erkölcsi) racionalitás, a pragmatikus partikularizmusés az univerzalizmus, a szabály és a kivétel, a sok és az egy, illetve a kontinuitás ésa diszkontinuitás ellentétpárjai mentén dekonstruálható retorikai stratégiáik mégis legalábbannyira a kategorizálás és a különbségtétel sokféleségére és stratégiai alkalmazására,a hatalmi diskurzus érvényre juttatásának különböző lehetőségeire hívja fel a figyelmet.BioszAz iraki háború jogszerűsége és legitimitása mind az amerikai offenzíva előtt, mind aztkövetően heves vita tárgyát képezte, különös tekintettel a nemzetközi jog szabályai, az államigyakorlat és a megváltozott politikai helyzet értelmezési összhangjának megteremtésétilletően. Nemzetközi jogi szempontból jól feltérképezhető skálán mozognak a pró éskontra nézetek aszerint, hogy a fegyveres erő nemzetközi alkalmazásának korlátozását legfőbbcéljai között tudó 1945-ös ENSZ Alapokmány önvédelemre bizonyos keretek közöttmégis lehetőséget adó 51. cikke vagy más rendelkezése alkalmazható-e a Bush-adminisztrációáltal indított offenzívára Irakkal szemben. Az érvelésnek több szintje is létezik, gondoljunkcsak a háború preemptív vagy preventív természetét illető retorikai polémiára. 7A legszigorúbban restrikcionista nézetek szerint önvédelem csak konkrét, kétséget kizáróanazonosítható támadásra adott válaszreakció lehet, jelen esetben ez a követelmény hiányzikIrak oldaláról. Valamivel nagyobb akadémiai támogatottságnak örvendő nézetekszerint preemptív (megelőző) támadásra sor kerülhet közvetlenül fenyegető veszély eseténis, ami a Carolina-esetben megfogalmazott önvédelem-definíció alapján olyan azonnali,mindent elsöprő szükségszerűséget jelent, amely más eszközök igénybevételére nemhagy lehetőséget, és megfontolásra sincs idő. 8 A legnépszerűbb példával élve ilyen helyzetbenvolt az 1967-es hatnapos háborúban a határon masírozó egyiptomi és szíriai had-6 Gerry SIMPSON: Two liberalisms, European Journal of International Law 12. (2001), 543.7 A preventív illetve preemptív fogalmak elhatárolásról lásd Whitley KAUFMAN: What's wrong with Pre-emptive War? The Moraland Legal Basis for the Use of Preventive Force, Ethics and International Affairs 19. (2005), 23–38.8 Lásd Malcolm N. SHAW: Nemzetközi jog, szerk. Valki László, Osiris, Budapest, 2002, 687.57

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanerő szorításában először támadó Izrael. A hagyományos, szuverén államok között vívottpreemptív önvédelem alapján indított háború igazolása némi egyszerűsítéssel egy definíciósprobléma: volt-e az Amerikai Egyesült Államokat közvetlenül fenyegető veszély Irakrészéről? A preventív (megakadályozó) háború fogalma ebben a kontextusban tartalmilagegy lépéssel korábbi mozzanatra vonatkozik: a pusztán potenciális veszély és annak(fenyegetővé válásának) megakadályozására irányul, tehát fogalmilag kizárja az elsősorbanreaktív önvédelem lehetőségét. Ebben az esetben az ENSZ Alapokmány 1., 2(5), 50. cikkeialapján megakadályozó céllal az egyes államok helyett a Biztonsági Tanács cselekedhet,ha úgy dönt, hogy az adott helyzetben a nemzetközi béke megőrzése így érhető el. Egypreventív-preemptív, valamint unilaterális-multilaterális tengely mentén megrajzolhatómátrixban a Bush-kormány háborúja tehát a jogszerű unilaterális önvédelem és a multilaterálisprevenció között a jogszerűtlen unilaterális prevenció tartományába esik.Retorikai szempontból ez a jogilag sajátos helyzet a hivatalos kommunikációban ellentmondásosnyilatkozatokat szült, egyszerre hangsúlyozva a hagyományos, államok közöttihadviselés kereteibe illeszthető „önvédelem” szükségességét, valamint a helyzet újszerűségétés súlyosságát kiemelendő, egy nem állami, nem lokalizálható ellenféllel valószembenállást: a terrorista támadás potenciális bárholiságát. 9Az újszerű és a konvencionális közötti ellentmondás tudományosan megformált feloldásárapélda Anne-Marie Slaughternek az Irak elleni offenzíva megindítása előtti napon,2003. március 18.-án a Financial Times hasábjain megjelent írása, amelyben aBush-adminisztráció tervezett lépését „illegálisnak, de legitimnek” nevezi. Illegális, mertaz ENSZ jóváhagyása nélkül történik, legitim viszont, mert a nemzetközi közösségnek azENSZ Alapokmányban szentesített, a fegyveres erő használatának korlátozására vonatkozóelvek alapján érdeke Irak lefegyverzése. 10 Ezen a ponton egy formális szempontot győzle egy közösségi támogatottsága miatt magasabb érvényűnek tekintett elv, hiszen a formalitáskövetelménye az ENSZ utólagos jóváhagyásával is teljesülhet. Irak Amerika általi lefegyverzésénekegyoldalú kivitelezése persze nehezen képzelhető el a klasszikus nemzetközijog másik alappillérének számító szuverén egyenlőség tanának áttörése, de legalábbisátértelmezése nélkül. Slaughter korábbi tudományos munkásságában többször feltűnika „szuverenitás kényszerzubbonyaként” aposztrofált jelenség, amely, beszorítva az esetlegesalternatív megközelítések mozgásterét, nem teszi lehetővé a nemzetközi jogban azegyes államok közötti belpolitikai tulajdonságok alapján való különbségtételt. 119 Vö. Katie Rose GUEST: The Ideology of Terror. Why We Will Never Win the „War", The Journal of American Culture 28. (2005),370–371.10 Anne-Marie SLAUGHTER: Good Reasons for Going around the UN, Financial Times 2003. március 18.11Lásd Anne-Marie SLAUGHTER: International Law in a World of Liberal States, European Journal of International Law 6.(1995), 1–39; UŐ.: A New World Order, Princeton UP, Princeton, 2004.58

Strausz Erzsébet: Szemelvények a liberális retorika...Míg a korábbiakban erre a demokratikus államok egymás közti békés viselkedésénekjobb magyarázata (democratic peace theory) és ennek normatív következményei szempontjábóllett volna szükség, jelen esetben a szuverenitás univerzális fogalmának áttörése a demokratikusállamok nem-demokratikus ellenfelei leküzdésének témakörében vetődik fel.Mindez a retorika szintjén egy kettős érvrendszer mentén történik: 1. A nemzetközi jogelméleti és gyakorlati fejlődéstörténetén keresztül „a védelem felelőssége” elvének ontológiaiés elméleti megalapozása, majd ennek „a megakadályozás kötelessége” elveként a biztonságpolitikaterületére való transzpolálása. 12 2. „A megakadályozás kötelessége” elvénekaz adott helyzetre való alkalmazását elősegítő ténymegállapítás, amely szerint a szeptember11-i terrortámadás a megváltozott világpolitikai viszonyokra hívja fel a figyelmet, amelyekmiatt nem várhatunk addig, amíg a veszély (a preemptív önvédelem megfelelő igazolásához)közvetlenül fenyegetővé válik, mert addigra már túl késő lesz. A hatékony megakadályozásérdekében még a fenyegetés közvetlenné válása előtt kell támadni. 13Ez utóbbi környezeti „szükségszerűség” azt mutatja, hogy a világ megváltozott, és az aztvezérlő régi nemzetközi szabályok egy része tartalmilag elégtelenné vált. Kedvező fordulatviszont, hogy ez a szubsztantív szegénység átmeneti: folyamatos és szerves fejlődés általa szabályok alkalmazkodnak az új politikai viszonyokhoz. A nemzetközi jog például individualizálódott,hangzik az érvelés, mivel az államok egységes aktorokként való elméletimegjelenítése az idők során diszegregálódott, eljutva így először a kormányok és társadalmak,majd a vezetők és egyének nemzetközileg releváns megkülönböztetéséig. Ez a genealógiaiokfejtés két fontos következményt és egyben követelményt von magával: a civileksérthetetlensége emelkedjen a nemzetközi jogban alkotmányos szintre, valamint az eztnem garantáló vezetőket és rezsimjük tagjait nemzetközileg felelősségre lehessen vonni. 14A nemzetközi szakértői bizottság által kidolgozott „védelem felelőssége” (a responsibility toprotect) elv ontológiai prioritása az egyes egyén: a világ megváltozott, és ezt a bőrünkönérezzük. De a legfontosabb, hogy jogunk van nem érezni: a szakértői definíció szerint azENSZ tagjainak ugyanis kötelessége, hogy állampolgárai életét, tulajdonát, alapvető jogaitmegvédje, és ha ezt elmulasztja vagy nem képes biztosítani, a nemzetközi közösség felelőssége,hogy beavatkozzon. 15Ez, a szuverenitást feltörő, humanitárius alapokon nyugvó felelősség és a környezetiszükségszerűség tényének találkozása hozza létre „a megakadályozás kötelességét” (a duty toprevent), amely – a jogi érvelés praktikus biztonságpolitikai extrapolációjaként – a megfe-12 Lásd Anne-Marie SLAUGHTER: Rogue Regimes and the Individualization of International Law, www.nesl.edu/lawrev/vol36/4/slaughter.pdf; Lee FEINSTEIN – Anne-Marie SLAUGHTER: A Duty to Prevent, Foreign Affairs 2004. január-február,136–151.13 Lásd: The Best Defence, kerekasztal-beszélgetés, 2005. május 26.14 Vö. SLAUGHTER: Rogue Regimes, 816–820.15 Lásd FEINSTEIN- SLAUGHTER: I. m., 137.59

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanlelő belső fékek és egyensúlyok nélküli belpolitikai berendezkedésben abszolút hatalommalbíró vezetők tömegpusztító fegyverekhez való hozzájutását gátolná meg, mert a megfelelőkapacitáshoz társuló gonosz szándék egészen biztosan civil életeket követel, akárIrakban, akár a világ bármely más részén. A folyamatosan fejlődő jog aktuális helyzeténekmegállapítása és gyakorlati továbbgondolása segítségével tehát lokalizáljuk SzaddámHuszeint a politikai horizonton, majd tömegpusztító fegyverei hírére és kegyetlen múltjárahivatkozva az elvek és a katonai erő egyesített erejével elmozdítjuk. Együtt, mertSlaughter szerint ehhez a nemzetközi közösség együttes fellépése kell. De mit lehet tenniakkor, ha az ENSZ működése, csakúgy, mint a szabályok, melyekre épül, mára elavulttávált? Meg kell reformálni, de az új szabályok formális elkészültéig marad az antiformalistakézi vezérlés, mert a Bush-kormány jól látja, hogy néhány kirívó esetben csak rezsimváltássallehet a nemzetbiztonsági kérdéssé vált emberi biztonságot garantálni. 16A szükség törvényt bont, de alkot is: Amerikának szüksége van a nemzetközi jogra, mert(összhangban a liberális politikatudomány mai állásával) az ínyére való nemzetköziegyüttműködés úgy hatékony, ha a felek magukat hitelesen elkötelezve biztosítják egymástszándékaik tisztességességéről. A jog a rendezett nemzetközi kapcsolatok elengedhetetleneszköze, még ha kikényszeríthetősége kérdésességénél fogva messze nem tökéletes is.Az Egyesült Államok pedig elég nagy hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy a terrorizmuselleni politikai szükséghelyzetben érdekeinek megfelelően alakítsa és használja ezt az eszközt:Amerika ne uralja, hanem vezesse a világot, ezt viszont csak a jog által teheti, nemannak ellenében. A Bush-kormány ott hibázik, hogy nem ismeri fel: a nemzetbiztonságkontra nemzetközi jog hamis dichotómia; az önként vállalt multilateralizmus a legitim illegálistlegálissá teheti, a kivételből szabályt kovácsolhat. 17A politikai társasjátéknak meg nem szűnő realitásai és az ahhoz alkalmazkodó jog keresztmetszetébenelhelyezkedő univerzális igényekkel operáló pragmatikus kalkulációtöbb szempontból élesen szemben áll Michael Ignatieff érvrendszerével. A nagy intellektuálisés morális vihart kavaró The Burden című, 2003 januárjában megjelent írásábanIgnatieff egyértelműen a háború mellett foglal állást, amikor is az Irak megtámadásamögötti problematikát – szemben a slaughteri idealisztikus pragmatizmussal – realista,ám erkölcsi érvektől mégsem mentes alapokra fekteti. Kezdi mindezt azzal, hogy rávilágítegy retorikai elkendőzésre: az Amerikai Egyesült Államok, bárhogyan is igyekszünknem így nevezni, egy de facto birodalom. Tehát nemcsak a világ legnagyobb hatalommalbíró állama, hanem egy imperiális feladatokat ellátó modern „empire lite”, amely a demokrácia,az emberi jogok és szabad piac terjesztésének nemes céljaihoz történetesen a16 Anne-Marie SLAUGHTER: A Chance to Reshape the UN, The Washington Post 2003. április 13.17 Anne-Marie SLAUGHTER: Leading Through Law, The Wilson Quarterly 27. (2004/4.).60

Strausz Erzsébet: Szemelvények a liberális retorika...világ legnagyobb haderejével rendelkezik. 18 Ez a birodalmiság öntudatlan, definiálatlanállapotot jelent, az amerikai népet alkotó szabadságszerető emberekét. Vagyis ezt tetteegészen a szeptember 11-i terrortámadásig, mert attól kezdve nincs többé ártatlan választása köztársaság jótékony fátylának fellebbentését illetően. Már nem az a kérdés,hogy a birodalmiság felvállalásával megőrizhetőek-e a köztársasági erények egy ilyen cudarvilágban, sokkal inkább az, hogy a túlélés lehetséges-e birodalmi politika nélkül.Ignatieff szerint az Irak elleni offenzíva erős lábakon áll. Először is, a politikai realitásén.Egy birodalom az érdekeiben álló világrend kikényszerítése során maga alkotja aszabályokat, vagy bújik ki alóluk. Amerika unilaterálisan cselekszik, ha kell; multilaterálisan,ha akar. Az amerikai nemzetbiztonsági szempontból fontos iraki rezsimváltásbirodalmi feladatának útjában tehát nem áll külső akadály, a jogszerűség követelményenem eleme a birodalmi problémahalmaznak. A második láb az erkölcsi realitás. Áthidalandóazt a morális kérdést, hogy vajon az Egyesült Államok saját szabadsága egybenkötelezettséget is jelent-e számára a határain kívüli területek szabadságának megvédelmezésére,tényként kezelendő, hogy sok nép köszönheti az elnyomás alóli felszabadításátAmerikának. A nemzeti siker egyetlen fenntartható modellje a demokrácia és a szabadpiac együttese, amelynek exportjáért egy messianisztikus szerepet vállaló elnök sokattehet – egy erkölcsileg védhetetlen pozícióban lévő zsarnok pedig nem bújhat a szuverénegyenlőség pajzsa mögé. A harmadik indok a történelmi szükségszerűség. Irakvégső soron egy Franciaország és Nagy-Britannia által összefoltozott, születésétől erőszakkalösszetartott imperiális fikció, szükséges láncszeme az egész közép-keleti régióstabilitásának. Nem véletlen, hogy a gazdasági szankciókkal történő elszigetelés nem vezetnecélra: egy erőszak uralta államban, ha sikerül is a tömegpusztító fegyverek használatátmegakadályozni, azok fejlesztését és továbbadását nem lehet ellenőrizni.Persze mindig alaposan meg kell vizsgálni azt is, hogy a birodalmiság szereplő terhemibe kerül. A régió újrarendezése nem csekély hosszútávú diplomáciai, katonai és gazdaságiköltségekkel jár. Erkölcsileg a jó és rossz közötti választás lehetőségének eleve tragikusvesztesége feletti agóniában a két rossz közötti döntés árával szembesülünk: a helyénhagyni egy emberi jogokat sárba tipró zsarnokot, vagy felszabadítani egy nemzetet- ártatlan emberéletek elvesztése árán is. Ignatieff szerint a kisebb rossz mégiscsak a háború,hiszen minden megoldás jobb, mint egy második 9/11. A terror legyőzéséhez erőszakkell, még ha ezt nem szívesen halljuk is egy demokráciában. A jog uralmának következetesérvényesítése túl szélesre tárja az ajtót a terroristák előtt, a jogrend teljes feladásaviszont a legértékesebb demokratikus intézményeket árulja el. Elkerülhetetlen tehát,hogy magunk is gonosszal üzérkedjünk: határozatlan ideig fogva tartsunk, kény-18 Michael IGNATIEFF: The Burden, New York Times Magazine 2003. január 5.61

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanszervallassunk, orgyilkoljunk vagy megelőző csapást mérjünk – a kérdés csak az, hogyezeket a jogszerűség alóli kivételeket a szabad intézményeink szigorú ellenőrzése alatttudjuk-e tartani. Ha ez sikerül, akkor mindez vállalható, bár kezünk piszkossá válik. 19Egy évvel az offenzívát követően a Bush-adminisztráció kritikája természetesen elkerülhetetlen,mert tömegpusztító fegyverek híján a nemzetbiztonsági érv megrogyott, azamerikai életek fogynak, az iraki nép pedig nem úgy viselkedik, mintha éppen a demokráciaelőszobájában toporogna. Nem a Bush-kormány hibázott – mert a politika mindigaz aktuális megegyezés kérdése –, hanem azok, akik támogatták. Ignatieff belátja, kár voltbízni egy olyan kormányban, amelynek nem teljesen megbízhatóak a szándékai, hiszen haa Bush-adminisztráció komolyan törődött volna az emberi jogokkal, tudhatta volna,hogy egy invázióhoz az azt követő megszállást és demokratikus átalakítást is tervezni kell.Ám ha nem tettünk volna semmit, akkor a Szaddám Huszein uralma alatt szenvedő irakinép viselné az elnyomás minden emberi terhét – ezt figyelembe nem venni egyenlő aháború erkölcsi dimenziójának megkerülésével. A tanulság, hogy a szándékok valóbanalakítják a következményeket: nemcsak a beavatkozásra okot szolgáltató sötét múltú ésjelenű Huszein esetében, ahol a rossz szándék, rossz következmény premisszaként funkcionál,hanem az egyébként támogatott szándékú Bush-kormányt illetően is. 20 A definiálatlanszándék balul üt ki; Amerika azt hitte, működő államot vesz át, de a problémátutóbb mégsem a humanitárius kihívás, hanem az iraki fegyveres ellenállás okozta. Ha azegyetlen védhető oka az amerikai jelenlétnek Irakban mára a demokratikus intézményeklétrehozása maradt, akkor nem az a fontos, hogyan tudná Amerika minél előbb kivonnia csapatait. Irakban szabad választások voltak, mégis katasztrofális az ország állapota.Ignatieff stratégiát vált: ki mondta, hogy a szabadság nem tud rémisztő is lenni? Mindenszabad népnek joga van ahhoz, hogy önmagát kormányozza, de a realizált politikai forma,ahogy számos felszabadított kolónia esetében történt, mégis könnyen zsarnokságbatorkollhat. Jelen esetben Amerikának módjában áll eldönteni, hogy polgárháborút vagystabil demokráciát maga mögött hagyva felel-e majd a feláldozott emberéletekért. 21ZoēA fentiekben bemutatott módon az iraki háború politikai legitimitását univerzális jogikötelezettségek és pragmatikus realitások keresztmetszetében megragadó slaughteri érvrendszerben,valamint Ignatieff morális realizmusának teher-retorikájában az offenzíva19 Michael IGNATIEFF: Lesser Evils, New York Times Magazine 2004. május 2.20 Michael IGNATIEFF: The Year of Living Dangerously, New York Times Magazine 2004. március 14.21Michael IGNATIEFF: The Uncommitted, The New York Times 2005. január 30.62

Strausz Erzsébet: Szemelvények a liberális retorika...legitimitásbeli diszkontinuitása a szükségszerűség fogalmának bevezetésével tompul, s válikaz elfogadott hatalmi diskurzus részévé. Ahogy David Kennedy kritikai munkásságábanmegállapítja, a heterogenitás mindig veszélyt jelent a pragmatikus, racionalizáló vezetésistílusok univerzalizmusára éppúgy, mint az univerzális erkölcsi igényekre. Ebbenaz esetben az előbbin az erkölcs visszahozása, az utóbbin a kicsit több pragmatizmus segíthet.22 Anne-Marie Slaughter és Michael Ignatieff érvelésében jól követhető a racionalizálóelme működése a politika által befogni kívánt területeken, amely kiterjeszti igényéta „puszta élet” tömeg- és egyén-szintű megnyilvánulásaira is. Foucault szerint a modernellenőrző társadalom egyik sajátossága, szemben a diszciplináris társadalommal,hogy az embert nem mint egyes élő egyént, hanem mint populációt, tömeget kezeli, szabályozza,ez az úgynevezett biopolitika. A normalizáló, racionalizáló hatalom alanyakéntmegjelenő társadalom védelme érdekében a hatalomnak el kell döntenie, hogy hol van aza cezúra a biológiai kontinuumban, amely elválasztja a fenntartani kívánt saját és az elpusztítanirendelt ellenséges populációkat egymástól. A tömegként kezelt társadalombanugyanakkor mindvégig megmarad az egyénekre bonthatóság kritériuma; a produktivitás,születés, halálozás általános, statisztikai szabályozásával szemben a hatalom végpontját alegpartikulárisabb összetevő szintje, az egyes egyén, pontosabban annak halála jelenti. 23A szerzőink retorikájában megjelenő, a hatalom preferenciáit kifejező humanizmusmotívumugyanezt a biopolitikai logikát tükrözi, bizonyos szempontokból különbségettéve, más szempontokból egyenlőségjelet látva nép és nép között, ugyanakkor a tömegegyénekre bontása terén mindketten elméleti nehézségekbe ütköznek.Michael Ignatieff például egy, kifejezetten a kínzás kérdését tárgyaló írásában, korábbiálláspontjával ellentétben a következőképpen érvel. A kínzást és a kényszervallatást azemberi jogi aktivisták szerint természeténél fogva nem lehet elválasztani: mindkettő morálisfolytonosságot képezve az emberi test és lélek sanyargatásának ugyanazon skálájánhelyezkedik el. A jog viszont különbséget tesz: a kínzás jogellenes, a kényszervallatás jogszerű,tehát megengedett. Elmosni a határokat és teljes mértékben megtiltani mindenfajtakegyetlen vagy embertelen bánásmódot morális perfekcionizmus lenne. A világazonban nem ilyen, mert létezik a szükséges rossz esete. A probléma valójában menedzseriálistípusú: intézményileg nem valósítható meg a kényszervallatás úgy, hogy az egészenbiztosan ne fajuljon kínzássá, hiszen technikailag nem lehetséges felsorolni az egyikvagy másik kategóriába tartozó eszközöket. Pragmatikus ellenérv, hogy a kényszervallatásműködik: potenciálisan kiemelt jelentőségű információ forrása lehet, aminek a Bushkormánytöbbszörösen bizonyítottan hiányában van. Az elvi szintű ellenérv: a csekély22 David KENNEDY: Two Sides of the Coin. Human Rights Pragmatism and Idolatry, www.law.harvard.edu/faculty/dkennedy/speeches/TwoSidesoftheCoin.pdf.23 FOUCAULT: I. m., 240–243, 255.63

kommentár • 2006|3 – Norma és politika a nemzetközi kapcsolatokbanszámú egyén kára a közösség biztonságához járul hozzá. Ignatieff fő argumentuma viszontaz, hogy a demokrácia abszolút hatalmat korlátozó politikai identitása az a faktor, amelynem teszi lehetővé, hogy a hatalom emberi cselekvőképességüktől jogszerűen megfosszaa saját alanyait. És ez fontosabb az információhiány esetleges negatív következményeinél,akár egy második 9/11 emberi és materiális költségeinél is. 24A szabad emberi cselekvőképesség mint agency fontossága hangsúlyos Ignatieff akadémiaimunkásságában is, ahol az emberi jogok nem mint az emberi természettel vagy méltósággalkapcsolatos metafizikai alapú igények jelennek meg, hanem az emberi cselekvésiszabadság mértékeként. Az alapján van szükség rájuk, hogy tegyenek valamit az emberilényekért: garantálják politikai alanyiságuk minimumát. Ez a mindenkit megillető univerzális,a hatalom korlátjaként felfogható minimum lényegénél fogva egy közös nyelv,amely tartalmát illetően mindig politikai vita tárgya, ezért helytől és időtől függően mástés mást jelent. Ignatieff emberi jogi realizmusa szerint a jog tehát deliberatív politika,nem pedig bálványimádásszerű hit. 25 Ez az érvelés összhangban van a modern biopolitikaitársadalom hatalom-képével: a hatalom mint társadalmi viszony jelenik meg,amelynek alkotóeleme maga a szubjektum is, mivel csak a választás lehetőségével rendelkezőszabad egyének cselekedhetnek a hatalomnak megfelelően vagy annak ellenében. 26Ebben a kontextusban egy morális individualizmuson alapuló retorikának valóban problémátokoz az azonosítható, megszámlálható, csekély számú egyénnel szemben tanúsítottkínzás vagy kényszervallatás, amely egyben a hatalom általi politikai alanyiságuk végét, politikaihalálukat jelenti. Ezzel szemben sokkal inkább elfogadható a tömegek vagy akár azegyén biológiai halála, hiszen az előbbi a biopolitika természetes folyamata, a másik abiopolitika diskurzusán kívül eső, megszólíthatatlan random faktor, a hiba rendszerben.Ignatieff érvelésének önpusztító magva ezen a ponton helyezkedik el: az egyén és szabadságaontológiai elsőbbségének normatív vonzata kifejezetten lehetővé teszi, hogy az elnyomotttömegek felszabadítása mind maguk a kedvezményezettek, mind más népek ártatlanéletébe kerüljön. Irak megtámadásában az iraki nép felszabadítására való hivatkozáspont az emberi jogok deliberatív természetét tagadja, mivel kizárja a sajátjától különbözőhatalmi racionalitások legitim érvényesülését. Vagy az emberi jogoknak mégis kell hogy legyenegy politikán felülemelkedő, normatív tartalmú megkérdőjelezhetetlen alapja.Anne-Marie Slaughter idealisztikus pragmatizmusa a kínzás kérdését illetően egyértelműerkölcsi dimenziót kap, amikor kifejti, hogy a jog uralmának, hatalmat korlátozó természe-24 Michael IGNATIEFF: If Torture Works…, Prospect Magazine 2006. április.25 Lásd Michael IGNATIEFF - Amy GUTMANN: Human Rights as Politics and Idolatry, Princeton UP, Princeton, 2003, 54–58;Anthony DWORKIN: Human Rights Realism. A Review of Michael Ignatieff 's Recent Book, Human Rights as Politics and Idolatry,http://writ.corporate.findlaw.com/books/reviews/20011019_dworkin.html.26 Lásd Michel FOUCAULT: The Subject and Power = UŐ.: Beyond Structuralism and Hermeneutics, szerk. Hubert L. Dreyfus - PaulRainbow, The University of Chicago Press, Chicago, 1982, 208.64

Strausz Erzsébet: Szemelvények a liberális retorika...tének kifejezett erkölcsi célja van: a jog nem felhatalmazást jelent, hanem korlátot a legroszszabbelemi ösztöneinken. Az emberek természetüknél fogva esendők, ezért külső kényszerrevan szükségük ahhoz, hogy szabadságukkal élni tudjanak. Ha katonáinkat kegyetlenkedésreutasítjuk, éppen azt az erkölcsi tartást biztosító féket vesszük el tőlük, amire hazafias büszkeségüketépíthetik. A Bush-kormány kijelentése, hogy a genfi konvenciók nem alkalmazhatóka terror elleni háború fogvatartottjaira, a jog betűjének egyértelmű kiforgatását jelenti.Amerika nemzeti lelke és identitása ugyanis a jog szerinti és a joggal való éléshez szükségesmélyebb önfegyelmen nyugszik. 27 Slaughternek a kínzó - kínzást elszenvedő viszonyból azelkövető amerikai katonát kiemelő érvelésében tehát az derül ki, hogy a jogot mégsem lehetakárhogyan eszköznek használni. A jognak az egyént kényszerítő aspektusa ugyanúgy erkölcsitartalma, mint a szabad cselekvés központi magjának politikán felülisége Ignatieffnél.Két organikus értelmiségi, két, hatalmat támogató és egyben vele szembe is szálló diskurzus,példái a foucault-i hatalomfelfogás törékeny hatalmi viszonyai párhuzamos produktivitásánakés rendszeren belüli potenciális visszafordíthatóságának. A liberalizmus egyénközpontú,lentről felfelé építkező elméleti magja kiindulópontjánál fogva egyszerre képes megszólítania Giorgio Agamben által az egyén politikai (biosz) és biológiai (zoē) létezésére bontott szférákat.A modern demokrácia biopolitikai törekvéseinek megfelelően meg kell határoznia, holkezdődik és végződik a biosz igénye a zoē politizálására, vagyis hol húzódik a hatalom korlátjátjelentő egyéni politikai szabad cselekvés. Anne-Marie Slaughter és Michael Ignatieff az Irakelleni háború diszkontinuus mozzanatának kontinuitásteremtését célzó érvelésében ugyanúgytalálkozik a tömegekben gondolkodó modern biopolitikai hatalom és az általuk vallottmorális individualizmus összeegyeztethetőségének elméleti problémái.Az egy és a sok ellentétpárját illetően az emberi cselekvőképesség egyéni vagy tömegszempontúvetületének megfelelően marad alul hol az egyik, hol a másik minőség.A biopolitika hatalmi törekvése alapvetően tömegeket lát és mozgat, az univerzális minimumliberális tartalma pedig mindaddig segít a hatalom céljainak megfelelően megkülönböztetniezeket a tömegeket egymástól, míg az egyes egyén partikuláris szintjére jutó szabadságmértékveszélybe nem kerül, bármelyik tömeghez tartozzék is. A közösség az elsőszámú prioritás, de az egyes egyén politikai cselekvőképessége nem sérülhet. Ellenkezőesetben, a hatalommal szembeni ellenállás gyanánt, a normalizáló különbségtételt organikusértelmiségijeink részben felfüggesztik. És erre minden eszközük meg is van: utolsópillanatban érkező spirituális érvek az anyagias, instrumentális pragmatizmussal szemben.Q27 Anne-Marie SLAUGHTER: Degrading our soldiers and ourselves: America, be beautiful, The International Herald Tribune 2005.október 28.65

kommentár • 2006|3 – MűhelyBódy ZsomborMAGYAR FÁTUM A FELSŐOKTATÁSBANA felsőoktatás reformja évek óta napirenden lévő kérdés. Mindenki számára nyilvánvaló,hogy a bolognai átalakulásnak meg kell történnie, s az is, hogy a felsőoktatásban a dolgokjelenleg – és már régóta – nem jól vannak úgy, ahogy vannak. A reform mibenlétét, a bolognaiátalakulás egyes részkérdéseit illetően azonban nincs konszenzus, sem a pártok,sem a felsőoktatás különböző szereplői között. Jelen írásban a számos vitatott kérdés – azegyetemi autonómia mértéke és működési módjai, a finanszírozás, a kutatás helyzete, aszakstruktúra stb. – közül csak eggyel, az oktatás színvonalával kapcsolatban szeretnék észrevételekettenni, s ezt is csak az általam jobban ismert bölcsészkarokra korlátozva. Egyébkérdésekre csak annyiban fogok kitérni, amennyiben az oktatás színvonalával kapcsolatbanállnak.Az oktatás színvonalának kérdése nyilvánvalóan egyike a legfontosabbaknak, hiszen mimással is lehetne mérni a felsőoktatás hatékonyságát – eltekintve a kutatástól –, mint azoktatás színvonalával, s következésképp a végzett hallgatók tudásával, szakmai kompetenciájával.Az okleveles képzetlenek és diplomás műveletlenek seregének káros társadalmihatásairól felesleges is értekezni. Ma pedig, sokunk tapasztalata szerint, legalábbis közelvan a veszély, hogy a diplomagyárrá vált egyetemek elárasszák ilyenekkel az országot. Mindenoldalról általános a panasz a színvonal folyamatos és feltartóztathatatlan eséséről.Nemrégiben az Élet és Irodalomban adott közre egy történész cahier de doléances-t, amelyszerint ő már odáig jutott, hogy az egyes szigorlati tételeket maga dolgozza ki és osztja kia diákok között, különben értékelhetetlen eredményt kap a szigorlati szóbeliken. Ám máraz is előfordult, hogy a diákok megkapván a tízoldalas szöveget, visszakérdeztek, hogytényleg el kell-e ennyit olvasniuk a francia forradalomról. Más alkalommal a tanári továbbképzésbenrészt vevők, tehát már középiskolai tanárok szintén a francia forradalommalkapcsolatban egy Marie-Antoinette-ről szóló regényt jelöltek meg mint ismereteikforrását, arra már nem vállalkozva, hogy a szerző, Stefan Zweig franciának vélt, „nehezenkimondható” nevét kiejtsék. 1Saját karunkon közismert történet két bölcsész diáklány frappáns válasza, akik arra atanári javaslatra, hogy két szeminárium közötti lyukas órájukban beülhetnek a könyvtárba,azt felelték, „nem szeretünk olvasni”. Egy kolléga a záróvizsga után a minap azon1Vö. HAHNER Péter: Háttal a falnak. Egyetemi helyzetkép, Élet és Irodalom 2006. március 10. (www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0610&article=2006-0312-2054-37FKRK).66

Bódy zsombor: Magyar fátum a felsőoktatásbanszörnyülködött a diák produkciója kapcsán, hogy „ezt finanszírozta a magyar állam öt évenát?” A bölcsészkarok tele vannak hasonló panaszokkal. Minden oktatónak megvannak amaga történetei a hallgatók tudatlanságáról és sokszor valóban ártatlan naivitásáról,amellyel még csak észre sem veszik tudatlanságukat, s fel sem merül bennük a nélkülözötttudás megszerzésének igénye.Az egyetemekre ugyanis a diákok gyakran nem úgy tekintenek, mint valamifajta tudástátadó (eladó?) intézményekre. Az ő szemszögükből egy bürokratikus procedúrán kell áthaladniuka felsőoktatásban, amelyben a tanulmányi osztályok, dékáni hivatalok, halasztásokat,vizsgaismétléseket engedélyező és ösztöndíjról döntő bizottságok mellett egy továbbibürokratikus faktor az oktatók kara, amelyet bizonyos írásbeli vagy szóbeli produkciókkalformálisan ki kell elégíteni, hogy a fárasztó folyamat végén a vágyott diplomáhozjussanak. Hogy az egyetemet mennyire nem a tudás megszerzésének helyeként, hanemhivatalként fogják föl, ahova bizonyos dolgokat be kell adni, hogy az azután kiállítsa a diplomát;mutatja az, hogy milyen zavar nélkül képesek kimondani olvasott vagy az internetrőlleszedett fogalmakat, kifejezéseket, melyek jelentéséről mit sem tudnak. Bájosan eltorzítjákaz idegen eredetű szavakat, szent együgyűséggel nem kutatván értelmüket. Sokdiáknál hiányoznak azok az attitűdök, amelyek a tudás megszerzésének előfeltételét jelentenék,nincs meg a tanulás tevékenységének ismerete. Persze nem jellemző ez mindenkire,de annyi hallgatóra igen, hogy éppen eléggé megnehezítsék az oktató dolgát, ha valóbantudást akar átadni. 2 Az eredmény: frusztrált oktatók, és olyan diákok, akik – vagymert (a jobbak) vágynának valami tartalom után, vagy pedig mert bosszantják őket a sokbürokratikus formasággal – szintén frusztráltak. A képzés végeredménye egy silány, gyakranrövidke szakdolgozat, s a borzongás az oktatók részéről, hogy a kiengedett hallgatóesetleg majd középiskolában fog tanítani.Bölcsészkari körökben – bár szakonként és karonként nem teljesen ugyanaz a helyzet 3– régóta folyosói beszélgetések tárgya a színvonal kérdése. Néha, egy-egy zaklatottabbkolléga nagyobb nyilvánosság előtt is előáll a problémával, egyetértő mormogást vagy abelefásulás és cinikussá válás előtti stádiumnak kijáró gúnyos hallgatást váltva ki az oktatókbólés a vezetőségből. Hiszen mindenki tudja, hogy az utóbbi másfél évtizedbenmennyire megnövekedett a hallgatók létszáma, ez szükségszerűen vezetett a színvonalromlásához, nincs mit tenni, a tömegoktatás csak ezen a színvonalon lehetséges. Ez az afélhivatalos és az oktatók körében is elterjedt magyarázat, amelynek a belenyugvást kellenemeghoznia: a tömegoktatás fátuma.2 A helyzetet jellemzi, hogy amikor nemrégiben két hallgatóról magánbeszélgetésben kiderült, hogy valódi szépirodalmatszoktak olvasni, a társalgást azzal a kéréssel zárták: „Tanár úr, el ne mondja a többieknek, mert beégünk!”3 Benyomásaim szerint az egyes bölcsész szakok és az egyes bölcsészkarok között is vannak minőségbeli különbségek, deezeket itt nem tárgyalom. Természetesen sok olyan oktató is akad, aki ragaszkodik a színvonal őrzéséhez, jelenleg azonbanez egyenlő a partizánharccal.67

kommentár • 2006|3 – MűhelyKülföldön szerzett benyomásaim szerint azonban a francia vagy a német bölcsészegyetemi oktatás magasabb színvonalú szokott lenni. Pedig ezekben az országokban nemkevésbé tömegoktatás zajlik. Miért van ez? És vajon segíti-e a bolognai átállás, hogy a magyarbölcsészképzés színvonala a nyugat-európaihoz közelítsen? E két kérdés megválaszolására– hogy ne csak bizonytalan benyomásokra támaszkodjam – német, osztrák, svájciés olasz, valamint magyar egyetemi honlapokon tallóztam, elsősorban a BA-programokatvizslatva.Hogy az eredményt megelőlegezzem: a magyar bölcsész BA-k, fellelhető akkreditálttervezeteik alapján, kevésbé színvonalasnak tűnnek, mint nyugati megfelelőik. Induljunkki a legegyszerűbb módon a szakdolgozatokkal szemben támasztott formális igényekből.Ez jó mutató, hiszen a szakdolgozatban kell számot adnia a diáknak a megszerzett tudásrólés az elsajátított készségekről. „E.” nagy magyar egyetemen egy fontosabb bölcsész BAképzésvégén egy 4 kredit értékű szakdolgozatot várnak el, a négy kreditből kettő azonbana szakdolgozati konzultációért jár, a szakdolgozat kreditértéke tehát valójában csupán kettő.Az egységes európai felsőoktatási térségben, amelynek a bolognai folyamatban ki kellalakulnia, általános alapelv, hogy egy kreditnek 30 munkaóra felel meg a diákok részéről.Ezek szerint a szakdolgozat elkészítésére 60 munkaórát kell fordítania a diáknak (ésugyanennyit konzultálnia a tanárával). Napi hat óra tényleges munkával számolva tíz napalatt készül el a szakdolgozat. „M.” magyar egyetemen a BA végi szakdolgozat ugyanezen anagy szaknak számító BA-n szintén 4 kredit. Itt nem számítják bele a konzultációt, az különszerepel 2 kredit értékkel. (Tehát az elvileg az anyaggyűjtésre és megírásra fordítandó120 óra mellett 60 órát kell beszélgetnie az oktatóval a témáról, ami kevéssé életszerű.)Ez esetben, mindent összevéve (konzultáció + szakdolgozati anyaggyűjtés és írás) elvilegmár 30 napnyi munkával készíthető el a szakdolgozat, megint csak hatórányi napimunkaidővel számolva. Itt az ennyi idő alatt elkészítendő szakdolgozat terjedelme 15-20oldalban van meghatározva. A legtöbb magyar bölcsészkaron a BA végén négykreditesszakdolgozat áll (a terjedelmet vagy előírják, vagy nem). A legutóbbi OM-rendelet rögzítetteazt is, hogy a bölcsész BA-szakdolgozat értéke 4 kredit.Ezzel szemben a bolognai egyetemen egy bölcsész BA végén 60-70 oldalas szakdolgozatotvárnak el, amelynek elkészítésére háromhónapnyi intenzív, kizárólagos munkát kellfordítani. A szakdolgozat terjedelmét (15-20 oldal kontra 60-70) vagy a ráfordított időt(az igényesebbik magyar esetben 30 munkanap, szemben az olasz három hónappal) nézveez háromszorosa, sőt több mint háromszorosa a magyarországi követelménynek. 4A berlini Freie Universitäten a BA-programok egyetemi szabályozása a szakok választásárabízza, hogy mekkora kreditértéket adnak a szakdolgozatnak; a legalacsonyabb le-4 Lásd www.storia.unibo.it.68

Bódy zsombor: Magyar fátum a felsőoktatásbanhetséges 6 kredit, a legmagasabb 12 kredit. A szakdolgozati tutorálás ebben nem szerepel.A hatkredites szakdolgozat hossza 15 oldal, a 12 kreditesé 30. A legrövidebb elkészítésiideje a szabályzat szerint négy hét, a leghosszabbé tíz. Itt tehát a szakdolgozat terjedelmenagyjából azonos a Magyarországon igényelttel, tartalmába azonban a leggyengébb szakdolgozatesetén is elvileg háromszor több munkát kell fektetni (6 kredit szemben 2kredittel), mint a magyar „E.” egyetemen. A hatkredites dolgozat elkészítésére előírt négyhét azt jelenti egyébként, hogy – ha egy kredit 30 munkaóra – hozzávetőleg 44 órás munkahéttelszámolnak. 5Az ugyan csak berlini Humboldt Egyetemen a bölcsész BA-szakok végén a szakdolgozatértéke 10 kredit (azaz 300 munkaóra), terjedelme 20-30 oldal, elkészítési ideje hathét. 6 A bécsi egyetem Hungarológia BA-jának végén két szakdolgozatot kell készíteni,egyet magyar nyelvészetből, egyet magyar irodalomból. A terjedelem és a kreditérték szabályozásátitt nem leltem fel a honlapon, de a bécsi egyetemen általában 10 kreditesek aBA-szakdolgozatok. Hosszan folytathatnám még a példák sorát, amelyek rendre azt mutatják,hogy Nyugat-Európában a bölcsész BA-k végén a hasonló magyar képzések végénelvártnál jóval komolyabb szakdolgozatot kell írniuk a diákoknak. De vajon milyen különbségekvannak az igényszintekben magának az oktatásnak folyamatában, amely ezekheza szakdolgozatokhoz vezet?A Freie Universitäten például a BA-képzés nagyon rugalmas szerkezetű, a 180 kreditet,amelyből a BA áll, nagyon sokféleképpen szedheti össze a hallgató. A 30 kreditinyialapozás után fölvehet egy 150 kredites fő szakot, ha eltökélt és tudja, hogy egy határozottirányba akar továbbmenni. De felvehet egy 90 krediteset és egy másik 60 kredites képzéstis, sőt az is lehet, hogy egy 90 kredites és két 30 kredites képzést választ. Ennek megfelelőenminden szaknak létezik 90, 60 és 30 kredites változatú tanmenete. Ugyanakkor ahallgató mégsem vehet fel akármit, mert megszabott, hogy mely modulok melyekkel párosíthatók.Így nem fordulhat az elő, mint a jelenlegi szabályozás szerint nálunk, ahol azalapozó 30 kredit után 90 kredit tartozik a tulajdonképpeni fő szakhoz, és 50 kreditet ahallgató minden megkötés nélkül, a fő szakjától teljesen idegen területekről is összeszedheti.A német megoldás nyilvánvalóan koherensebbé és tartalmasabbá teszi a BA-képzéseket.Feltűnő ugyanakkor az is, hogy a német képzésben milyen sokféle órafajta található.Míg Magyarországon az előadás és a szeminárium a kurzusok formája, addig a FreieUnin annak megfelelően, hogy az óra az alapozó, a törzsképzésbe vagy az ismereteket valamilyenirányban elmélyítő képzési szakaszba tartozik, összesen hatféle óratípust különböztetnekmeg, s mindegyiket a céljának megfelelő sajátos számonkérési forma jellemzi.5 Lásd www.fu-berlin.de/bms/doku/index.html#bms.6 Lásd http://studium.hu-berlin.de/beratung/sa#Monobachelor.69

kommentár • 2006|3 – MűhelyMég lényegbevágóbb különbség, hogy míg Magyarországon a BA-képzésekben a nagyobbkreditsúly az előadásokra esik, addig Berlinben egy előadás szóbeli vizsgával a végén csupán2 kreditet ér. Ha zárthelyi dolgozat zárja, már 6 kreditet ér, ha pedig a diákházidolgozatot készít – ennek első változata 10 oldal, majd a megvitatás utáni másodikváltozata 20 oldal –, akkor 8 kredit. Tehát a házidolgozatok önmagukban olyan súlyúnaktűnnek, mint nálunk a szakdolgozat.A bázeli egyetemen a különböző óratípusokhoz a kreditek a következőképp kapcsolódnak:az előadás 2 kredit, előadás kollokviumal 3, szeminárium 3, proszemináriumi dolgozat3, szemináriumi dolgozat 5, gyakorlat 3 kredit. 7 Mint látható, legkevesebb kreditértékemindkét esetben az előadásnak van, ami reális is, hiszen egy előadás hallgatása jóvalkevesebb munkát és munkaórát kíván meg, mint a szemináriumi, gyakorlati munka,illetve a házidolgozat készítése. Nálunk ezzel szemben általában az előadások kapták a magasabbkreditpontszámot. Ennek nyilván nincs alapja a diákok részéről ráfordítandómunkamennyiségben, hiszen még a két kreditnek – nemhogy a háromnak – megfelelő 60munkaóra is gyakran hiányzik. 8 Elvileg 15 hetes félévekkel számolunk, azonban mindenki,aki járt egyetemre, tudja, hogy ez a valóságban maximum 12 alkalmat jelent. Így az előadásokra– amelyekre ráadásul a szemináriummal ellentétben nem kötelező járni – elevecsak meglehetős nagyvonalúsággal lehet 30 munkaórát számolni. Ezen felül tanulnamég a diák harminc órát az előadáshoz kapcsolódó vizsgára? Hiszen nagyon sokan csupánegyetlen tankönyvből – vagy csupán a tankönyvből a társak által készített kivonatbóltanulnak. Ezzel szemben ha a német, svájci és olasz kurzusokhoz tartozó témaleírások ésirodalomjegyzékek szintjét is megvizsgáljuk, akkor azt látjuk: ott komolyan veszik a „30munkaóra egyenlő egy kredit” elvet. A kiadott könyvek, tanulmányok mennyisége – gyakranazzal a megjegyzéssel, hogy a házidolgozatokhoz az irodalmat majd személyesen adjákmeg – valódi munkára, gondolkodásra, nemcsak valami tankönyvi zanza bemagolásárakésztetik a diákokat. (A részletek nélkül: Bolognában kb. 6-700 oldalt adnak meg egy 9kreditpontos modulnál, Bázelben két könyvet és egy 30 oldalas tanulmányt egy 3 kreditpontoskurzusnál, hasonló irodalomjegyzékeket találunk a müncheni egyetem bölcsészkaránis, 9 valamint a berlini egyetemeknél.) Ennyiből is látható, tőlünk nyugatabbra egyszerűenkomolyan veszik magukat a bölcsészkarok.7 Lásd www.unibas.ch/index.cfm?uuid.8 Az előadások a BA-programokban azért kaptak magasabb kreditpontszámot, mert a paraméterek úgy lettek kialakítva,hogy ha a szükséges kreditszámot a diákok nagyobbrészt szemináriumokon kapnák meg, akkor az oktatók – lévén aszeminárium létszáma korlátozott, és ezért sokat kell belőle tartani – belerokkannának a munkába, és idejük sem maradnakutatásra. Mindez élesen ellenkezik a reform meghirdetett céljaival – az önálló ismeretszerzés képességének elsajátításával–, hiszen a diák így leginkább frontális oktatásban találkozik tanárával, és nem a később önállóan is használhatókészségek kialakítására alkalmas szemináriumokon, gyakorlatokon.9 Vö. www.geschichte.uni-muenchen.de/index.shtml.70

Bódy zsombor: Magyar fátum a felsőoktatásbanPersze a fenti összehasonlítással szemben felhozható, hogy a nyugat-európai egyetemekenrögzített igények sem teljesülnek tökéletesen. Nyilván így is van, azonban itt a hivataloselvárásokban rögzített igényszintek különbségéről van szó. Valószínű, hogy az elvárásokattúlteljesítők, az annak megfelelők és a sumákolók aránya nagyjából minden országbanazonos. Az alacsonyabban rögzített igényszint átlagosan alacsonyabb teljesítményrefogja késztetni a hallgatókat is, míg a magasabb magasabbra. A felsőoktatás színvonaltalanságánakez a nálunk tapasztalható mértéke, úgy tűnik, nem a tömegoktatás kikerülhetetlenkövetkezménye, nincs ez így mindenütt; ez a magyar fátum.Összességében tehát nem látszik, hogy a háromosztatú (BA – MA – PhD) képzés bevezetéseközelítené a magyar bölcsészképzés színvonalát a nyugat-európaihoz. Nem valószínű,hogy a magyar gyerekek szellemi képességei genetikailag lennének rosszabbak,mint nyugati társaiké. (Félreértések elkerülése végett: mindazért, amit a diákok tudásszintjérőlés hozzáállásáról a bevezetőben mondtam, összességében nem ők a felelősek, ahiba nem az ő készülékükben, hanem a köz- és felsőoktatásban van.) Az okokat másbankell keresni. Ezek messze vezető történeti elemzése helyett most azonban az ismert és valójábannem túl nagyszámú reformjavaslatokat szeretném áttekinteni.A reformhevületben olyan konkrét javaslat, amely kimondottan a színvonal emeléséreirányulna, nem nagyon hangzott el eddig. Két általános és egymáshoz szorosan kapcsolódófelvetés érintette a színvonal kérdését. Az egyik szerint a tandíj bevezetésével ahallgatók maguk válnának érdekeltté abban, hogy minőségi árut kapjanak a felsőoktatásban,s ez vezet majd a színvonal emelkedéséhez. Ezt az elterjedt vélekedést visszhangoztanemrégiben két cikk is. 10 Az érv szerint a tandíj a piaci viszonyok bevezetését jelentené afelsőoktatásban, s hagyni kellene, hogy piaci versenyben választódjanak ki azok az egyetemek,amelyek jól eladható árut, értsd: minőségi tudást bocsátanak ki. Ez azonban tévesvárakozás. A diákok nem tudják, hogy mit kellene vásárolniuk. Technikai értelemben vettminőségi tudást vásárolhat valaki, ha már rendelkezik előzetes áttekintéssel arról, hogymi a kínálat és kereslet a piacon, és megvannak az eszközei a minőség értékeléséhez. Diákjainkzöme azonban ezzel nem rendelkezik, éppen a felsőoktatásban kellene elsajátítaniaaz áttekintéshez és a minőség értékeléséhez szükséges ismereteket, gondolkodási készségeket.Jelentős részük nem tudást és készségeket akar vásárolni, hanem diplomát, ésoda megy, ahol ezt a legkisebb erőfeszítéssel és a legolcsóbban megkaphatja. Mivel pediga kormányzat által pénzügyileg szorongatott egyetemek futnak a pénz után, mindez inkábba minőség további romlása irányába hatna. A felsőoktatásnak azonban nem is csupántechnikai értelemben vett tudást kell átadnia. Ki kell alakítani a türelmes, kitartó10Az egyikben a Graphisoft elnöke kritizálta tandíjpárti alapról és meggyőző módon az utólagosan fizetendő képzésihozzájárulás ötletét (BOJÁR Gábor: Tandíj vagy adó? Magyar Hírlap 2006. május 26.), és ugyancsak ezen ötlet apropójánismételte meg az érvet Andor Mihály (Magyar abszurd, Népszabadság 2006. május 26., www.nol.hu/cikk/405204)71

kommentár • 2006|3 – Műhelyerőfeszítés képességét, amely nélkül valóban elsajátított tudáshoz nem juthatnak a hallgatók.Ez az, amit jelenleg nem követel meg az átlagos magyar bölcsészkar a diáktól, ésmég kevésbé fog megkövetelni a BA-s hallgatótól. Márpedig éppen ez a fő probléma atandíj mint a minőség kikényszerítője érvvel: az emberek nem azért hajlandóak fizetni,hogy erőfeszítést tegyenek, hanem azért, hogy elkerüljék azt. Ahhoz, hogy valaki keressea türelmes erőfeszítéssel megoldható kihívásokat, előbb el kell sajátítania bizonyos értékeket,vagy interiorizálnia a tartós munka készségét. Diákjaink zöme most nem ezekkelfölszerelkezve érkezik a közoktatásból. A minőség kikényszerítésére tehát a tandíj bevezetésenem jó eszköz, és ez nem jó érv a tandíj bevezetése mellett. (Szólhatnak mellette perszemás érvek; ez egy másik vita. Mindenesetre egyszerűen vicces a tandíj mellett érvelőkrészéről a Stanford, a MIT és más amerikai elitegyetemek tandíjával való érvelés.)A másik felvetés, amelyet például a Heti Világgazdaság reformjavaslatai is tartalmaznak(a vállalatok kapjanak szerepet az oktatásirányításban), 11 még általánosabban arra vonatkozik,hogy a gazdaság igényeinek meg kellene jelennie a felsőoktatásban, a gazdaságiszereplőknek szerepet kellene biztosítani a felsőfokú képzés minőségének ellenőrzésében.Ez valójában imperializmus, a gazdasági szféra imperializmusa, pontosabbanugyanannak a piaci logikát zászlajára tűző diskurzusnak az imperializmusa, amely a tandíjminőséggarantáló szerepével érvelőknél is megtalálható. A modern társadalmak számosszférából, alrendszerből állnak. Az e témával foglalkozó szociológiai irodalom ismertetésehelyett inkább példát hozok. Mi lenne, ha a gazdaság feladatává kívánnánk tennia társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését? Meg tudná ezt oldani a piacgazdaság?Nyilván nem, s nem is lenne helyes, ha ezzel kísérleteznénk, a társadalmi egyenlőtlenségekmérséklése a szociálpolitika feladata (és helye van, mint szempontnak, az oktatáspolitikábanis). A piac modellje megfelelő a gazdaság számára, ám a társadalom más szféráiranem alkalmazható minden további nélkül. (Más szférákra alkalmazva a piac ideájanem modellezi a tényleges folyamatokat, inkább pusztán metaforaként, sőt, hogy nemondjam, ideológiaként funkcionál.) Mások a siker, a hatékonyság kritériumai a gazdaságiszférában, mint a társadalom más alrendszereiben. Az egyetemek által biztosított tudásmérlegre tehető a gazdaságban a piac szabályai szerint is, ám vannak más érvényesülésiterepei is. A tudás előállításának és átadásának folyamatában – azaz a kutatásban és azoktatásban – pedig a hatékonyság és a siker mérésére a piac nem alkalmas, olyan javakatállít ugyanis elő – s ez közgazdaságtani közhely – amelyeket a piac egyes magánszereplőiáltalában nem vennének meg, mégis társadalmi érdek az előállításuk. Amint egyébkéntsok más terület sem képes a piaci logika szerint működni; érvényesüljön a piac a gazdaságban,de ne bízzuk az egész társadalom integrációját a piacra, mert abból ugyanúgy nem11 Lásd http://hvg.hu/hvgfriss/2006.18/200618HVGFriss128.aspx.72

Bódy zsombor: Magyar fátum a felsőoktatásbansül ki semmi jó, mint ahogy a piaci logikának a gazdaságból való száműzése sem vezetettjóra. (Egy kitérő: még a természettudományos képzést sem lehet egyszerűen a gazdaságigényei szerint alakítani. Az alapkutatások kiiktatásával Magyarország rövid úton lekerül avilág természettudományi térképéről, s idővel kétségessé válhat az alkalmazott kutatásokmagas szintje is. Bölcsészettudományok esetén még annyira sincs értelme az alap- és alkalmazottkutatások megkülönböztetésének, mint a természettudományokban.)A tudománynak és oktatásnak tehát megvannak a saját – a piacon pénzben kifejezettértékre közvetlenül át nem váltható – hatékonyság- és sikerkritériumai, ezeket kell érvényesíteniaz egyetemek teljesítményének értékelésekor, és akkor majd minőségi tudássalfogják kibocsátani a végzett hallgatókat (akik így – ha úgy adódik, illetve azt választják – agazdaság piaci versenyében is jobb eséllyel mérethetik majd meg magukat). Miként lehetneazonban a bölcsészkarok teljesítményét megbízható módon mérni, a bölcsész készségekés tudás természetének megfelelő sajátos mértékkel? Vagyis olyannal, amely árnyaltérvelést, szubtilis bizonyítást, szövegek értő megközelítését, egy vitában az álláspontokhelyes feltárását, kritikus, szelektív anyaggyűjtést, szövegek jó megszerkesztését, illetveezek megtanítását méri? Véleményem szerint ezt a mérést másra bízni, mint bölcsészkutatókraés oktatókra, nem lehet. Ők értenek hozzá, azért ők a kutatók és az oktatók. (Hamár ők sem értenek hozzá, akkor kész; de maradjunk optimisták.) Ugyanakkor a méréstnem lehet a felsőoktatási intézmények keretei között végrehajtani, mert a jelenlegi feltételekközött mindegyiknek maga felé hajlana a keze, azaz a lehető legjobb eredményeketigyekezne felmutatni, s ezért nem állítana valódi követelményeket a diákok elé (ahhoz hasonlóan,ahogy a fejkvóta-rendszer miatt az utóbbi években már bárkit fölvettek).A megoldás tehát egy olyan mérce létesítése lehet, amely a bölcsészettudományok sajátoseszközeivel méri a diákok teljesítményét, de az egyes egyetemek falain kívül. Ilyen lehetnea BA-képzés végén egy központilag – az emeltszintű érettségi mintájára – szervezettvizsga. A gondolat csak első pillantásra képtelenség. Németországban például a közvetlenültörvényekkel szabályozott szakok esetében – ilyen a jogászi, orvosi, gyógyszerészi,állatorvosi és tanári szak – a szó régi értelmében vett államvizsga zárja a képzést, tehát egy– persze az egyetem részvételével, de nem kizárólag általa, hanem az egyes tartományi oktatásiminisztériumok által szervezett – vizsga után nyerhetik el a diplomát a diákok.Franciaországban egész rendszere van a versenyvizsgáknak, igaz magasabb szinten, minta BA, de ezek révén lehet például tanári állásokhoz jutni. Egy ilyen vizsga országos megszervezésea BA-képzés végén persze komoly logisztikai feladat, de egyáltalán nem lehetetlen.Akár a szakdolgozatok (amelyek megírásához egyenlő időt kellene a hallgatók rendelkezésérebocsátani, a téma kijelölésétől kezdve a leadásig) anonim értékeléséig (azOTDK-dolgozatok értékelésének mai rendszeréhez hasonlatosan, amelyeket a teljes felsőoktatásbanosztanak ki bírálatra), akár más vizsgaformák bevezetésével mindez megoldható.Üdvös is lenne az egyoldalú magyar vizsgáztatási gyakorlatot változatosabbá tenni.73

kommentár • 2006|3 – MűhelyKaphatnának például a hallgatók egy témát és egy hetet, hogy egy, mondjuk 2000 szavasesszét kidolgozzanak. Lehet azonban tesztet is íratni, vagy mindezen vizsgamódokat kombinálni.Akármilyen módon zajlik is a vizsga, központi jellegénél fogva alkalmas az egyeskarok, illetve a karokon az egyes szakok teljesítményének mérésére, hiszen az eredménynyilvánossága biztosítaná, hogy az egyes képzések színvonalának különbségei láthatóváváljanak. Mindenki tudhatná, honnan hány hallgató milyen eredményt ért el. E vizsgaegyben belépésként is szolgálhatna az MA-kurzusokra, ami az ilyesmit ambicionáló diákokatmotiválttá tenné, mert a továbbtanulást a mesterszinten így nem a helyi intézménybevaló beépülés szolgálná, aminek megvan az esélye, ha az MA-felvételiket – ahogy azmost körvonalazódni látszik – az egyes intézmények maguk rendezik. Hiszen a diákoknakígy egyszerűen a felső egyharmadba kell bejutni a vizsgán ahhoz, hogy továbbtanulhassanak.Ugyanakkor a minél jobb vizsgastatisztika elérése az egyes karokat is arra késztetné,hogy minél magasabb színvonalú képzést nyújtsanak diákjaiknak. Különösen így volna ez,ha a jobb színvonal nemcsak presztízst, hanem kedvezőbb finanszírozást is jelentene.A fejkvóta minőség szerinti szétbontásával például azok a szakok, amelyek azt választják,hogy emelt szintű érettségit kívánnak meg a BA-képzésbe való belépés feltételéül, kaphatnánakemelt szintű fejkvótát, amelyhez való jogukat azonban csak akkor őrizhetnék meg,ha a kimenetnél diákjaik meghatározott arányban érnek el jó eredményt a központi vizsgán.Így a diákok is, a karok is versenyeznének, azonban a bölcsésztudományok saját természeténekmegfelelő pályán. Mindez teret nyithatna az oktatók teljesítmény szerinti bérezésénekis az egyes intézményeken belül. A felsőoktatásban így kialakított versenyhelyzetkedvezően hatna a közoktatásra is, mert a jobb BA-szakokra való bejutás vágya már ottis motiválná a diákokat.Az ötletrohamot a központi vizsga mikéntjével és a kapcsolódó szabályok kialakításávalkapcsolatban bőven lehetne még folytatni. A lényeg azonban az alapelv: egy az intézményektőlfüggetlen, de szakmai mérce felállítása. Ez az intézményeket, amelyekben jelenlegminden a színvonal további lecsúszása irányában hat, arra késztetné, hogy a diákjaikattanítsák, és tőlük követeljenek. Egyszerűen az „1 kredit egyenlő 30 munkaóra” előírástkellene komolyan venni. A kihívás elé állított diákok megtanulnának tanulni, képesséválnának – a ma hiánycikknek számító – kitartó erőfeszítésre, amely a bölcsészettudományokbanegyedül vezethet a tudás gyümölcseihez.A mindenkori kormányzat feladata megítélni, hogy hány bölcsészre van szükség. Helyes,ha ezt meg is teszi és meghatározza országosan a keretszámot az egyes szakokra. (Példáulezt sem érdemes piaci mechanizmusokra bízni, mert a gimnazisták és szüleik nem rendelkeznekmegfelelő tájékozottsággal ahhoz, hogy felmérjék a munkaerőpiac különbözőQ74

Bódy zsombor: Magyar fátum a felsőoktatásbanszegmenseinek jövőbeli állapotát; itt helye van a központi tervezésnek.) Tulajdonképpenaz az érthetetlen, hogy miért nem tette ezt meg eddig, hiszen például azt, hogy hány tanárralesz szükség az elkövetkező 20 évben a tanártársadalom mai korszerkezetének és azutóbbi évek születési számainak ismeretében, némi pályaelhagyással mint lemorzsolódássalszámolva, meglehetős pontossággal meg lehet mondani. De helytelen, ha a minisztériumaz egyes karok keretszámát is meghatározza, amint az ma gyakorlat. Ezt a jelentkezőkrekellene bízni, akik az intézmény színvonala, specifikus oktatási kínálata és földrajzihelyzete s egyéb személyes vonzalmaik alapján választanának.A következő észrevételem a jogszabályalkotás módjára vonatkozik. Az Oktatási Minisztériumutolsó, márciusban kelt rendelete (15/2006 OM) 330 oldalas. Az OM honlapjántartalomjegyzék nélkül férhető hozzá. A helyenként jogszabályba nem illő módon locsifecsinektűnő szöveg részletekbe menő módon szabályozza, hogy melyik szakon mit kelltanítani. A történelemnél például nem szerepel a tanítandók között a gazdaság- vagy atársadalomtörténet, miközben más területek ott vannak. Ugyanakkor előírja azt is, hogya végzős diákoknak milyen személyes tulajdonságokkal kell rendelkezniük. A határrendészetiMA végzőseit, akik – gondolom – határőrtisztek lesznek, egyebek mellett 14 tételbensorolják fel, hogy milyennek kell lenni a határőrtisztnek: intuíció és módszeres gondolkodásjellemzi őket, valamint széles látókör. Németországban a tartományi oktatási miniszterekkonferenciája 2003-ban tízegynéhány oldalon szabta meg a BA- és MAképzésekalapvonalait, a tartományi törvények ennél már lényegesen hosszabbak, de százoldalakra már csak a kérdéseket részleteiben is elrendező egyetemi szabályzatok rúgnak. 12A Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai a köztársasági elnök búcsúfogadásán12 Lásd a német rektori konferencia honlapját: www.hrk.de.75

kommentár • 2006|3 – Honi figyelőKiss RékaNÉHÁNY MEGFONTOLÁS AZ EGYHÁZI KÖZLEMÚLTVIZSGÁLATÁNAK KÉRDÉSEIHEZA rendszerváltás után újjászerveződő egyházaknak, hasonlóan a magyar társadalom egészéhezés annak elitjéhez sem erejük, sem energiájuk nem volt, hogy szembesüljenek a közelmúltkérdéseivel. Nem segítette a szembenézést sem a politikai elit magatartása, amely megmegújulólendülettel igyekezett az egyházvezetést az ügynökkérdés mentés sarokba szorítani,sem a diktatúrától való következetes elhatárolódás, a Kádár-rendszer diktatórikus jellegérőlvaló határozott közbeszéd elmaradása. Az elmúlt másfél évtizedben egyszerre zajlottaka különböző tudományos és közéleti fórumokon a Kádár-rendszer felemás rehabilitációjára,felmentésére tett nem éppen sikertelennek tűnő kísérletek, és az egyházaknak az ez időalatt született ügynökdossziékkal való sorozatos aktuálpolitikai ízű szembesítése. 1Az egyházakat a rendszerváltás meglehetősen kiszolgáltatott és megfáradt, legyengítettállapotban érte. Az államszocialista rendszernek mindvégig alapvető törekvése volt a szabadszerveződések akadályozása, korlátozása, az autonóm, cselekvőképes közösségek működésénekellehetetlenítése. A hatalom totális kisajátítására törő kommunista párt 1945-től kezdődően szisztematikusan számolta fel politikai és közéleti vetélytársait, sorra lehetetlenítetteel a civil társadalom életének hagyományos szerveződéseit is. A berendezkedőtotális diktatúra számára az egyik legnagyobb kihívást a társadalmi beágyazottságuk révénkiemelkedő tömegbefolyással bíró egyházak jelentették, s ateista ideológiai alapokonnyugvó párt kezdettől kiemelt figyelmet fordított a vallásos hagyományok megtörésére.Az egyházak már 1945-től gyökeresen új politikai mezőbe kerültek. Az ötvenes évek a„durva szekularizáció”, a látványos terror időszaka volt: az egyház társadalmi-közéleti szerepénekminimalizálása, perifériára szorítása, az egyházak anyagi függővé tétele, az egyháziautonómia felszámolása, az egyházak tevékenységéhez szükséges infrastruktúra felszámolása,az egyházi intézmények államosítása, egyesületek felszámolása jellemezte ezt azidőszakot. Az egyházak teljes körű állami felügyeletére 1951-ben létrehozták az ÁllamiEgyházügyi Hivatalt, 1989-ig ennek jóváhagyása kellett a fontosabb egyházi tisztségek betöltéséhez,ez a hivatal intézte az állami támogatással kapcsolatos személyi és dologi ügyeket,engedélyezte a nagyobb tömegeket mozgató egyházi eseményeket, konferenciákat, kiadványokmegjelenését, s hozzájárulása nélkül külföldre sem lehetett utazni.1Dolgozatom bár alapvetően olyan kérdéseket igyekszik felvetni, amely az egyházak mindegyikét érinti, a kérdéseketmegvilágító példákat többnyire saját kutatásaimból, a református egyház közelmúltjából merítettem.76

Kiss Réka: Néhány megfontolás az egyházi közelmúlt ...1956 után a berendezkedő kádári hatalom az ötvenes évek látványos terroreszközeihelyett az egyházak alávetésének sokkal burkoltabb, ugyanakkor számos területen lényegesensikeresebb egyházpolitikai módszereivel élt. 1958-ra már az egyházpolitika színterénis jelentős sikereket könyvelhetett el a Kádár-kormány. Lényegét tekintve sikerültrestaurálnia az 1950-es évek legfontosabb egyházpolitikai elemeit, s bár a szavak szintjéntovábbra is hangsúlyozottan igyekezett elhatárolni egyházpolitikáját a Rákosi-korszaktól,a gyakorlatban mégis az egyházak rendkívül aprólékos ellenőrzését valósította meg. Azegyházakat mindvégig alapvető ideológiai ellenségeknek tekintette, amelyek állandó veszélyforrástjelentettek a hatalom ideológiai monopóliumával szemben, s bár a velükszemben folytatott politikai taktika sokat módosult, az ideológiai alapvetés a korszakbanlényegében nem változott. Miként Horváth János, az egyházügyi hivatal elnöke 1958 májusábanaz egyházpolitikai helyzetről készített jelentésében figyelmeztetett: „A szocialistaépítőmunka jelenlegi körülményei között az egyházak (első helyen a római katolikus egyház)jelentik népi demokratikus rendszerünk legnagyobb legális ellenfelét.” 21958-ban újra napirendre vették a párt egyházpolitikájának stratégiai és taktikai átgondolását,amely két olyan párthatározatot is eredményezett, amelyek hosszú időre rögzítetteka kádári egyházpolitikai gyakorlat sarokpontjait. 3 A határozatok jelezték, hogy ataktikai megfontolások továbbra sem tették érdekeltté a pártvezetést a frontális támadásokban,sőt Kádárék belátták, hogy „a szocializmus építésének korszakában az egyházakmég hosszú ideig fennmaradnak”, s ezért olyan politikát igyekeztek körvonalazni, amelybenaz egyházakat is fel tudják használni saját céljaik támogatására. Ennek érdekében egyolyan háromszintű egyházpolitikát hirdettek meg, amely megkülönböztette a klerikálisreakció elleni harcot, az egyházakkal kapcsolatos politikát, valamint a vallásos világnézetelleni harcot. A klerikális reakció és a vallásos világnézet elleni harc megkülönböztetésévela párt az egyházaknak a lojalitásért és támogatásért cserébe viszonylagos nyugalmat valamintegy igen erőteljesen korlátozott és ellenőrzött mozgásteret ajánlott. A gyakorlatbanugyanakkor a politikai rendőrség továbbra is bármilyen vallásos tevékenységgel szembenfelléphetett adminisztratív eszközökkel, hiszen lényegében bármely legális egyházimunka minősülhetett klerikális reakciós tevékenységnek.A hatvanas évek második fele a téeszesítés befejeződésével, a nemzetközi enyhülési folyamatlátványos jeleivel, a Vatikán keleti politikájában bekövetkező változással szoros öszszefüggésbenegyházpolitikai si elmozdulást jelentett. A Szentszék és a magyar kormányáltal 1964-ben kötött részleges megállapodás jelentős kompromisszumok árán rendezte2 Jelentés az egyházpolitika helyzetéről és javaslatok a helyzet javítására, 1958. május 5. MOL XIX-A-21-d-002-4/1958. 8.3 Tájékoztató a PB 1958. június 10-i az állam és az egyházak viszonyára vonatkozó határozatáról, 1958. június 24. MOLXIX-A-21-d-002-11/1958. 10. o. Jegyzőkönyv az MSZMP PB 1958. július 22. üléséről, MOL M-KS-288. f. 5/87.ő.e. Közli MOLNÁR Attila: A vallásos világnézet elleni harcról, Protestáns Szemle 1994/1., 44–66.77

kommentár • 2006|3 – Honi figyelőa katolikus egyház és az állam viszonyát. 1971-ben a pártállammal szemben keményen elutasítóálláspontot képviselő Mindszenty bíboros ügye is a párt érdekeinek megfelelően„nyugvópontra került”.A hetvenes–nyolcvanas évek hivatalos propagandája a teljes vallásszabadságot hirdette,s valóban, az egyházi gettó falai áttetszőbbek lettek. Egyfelől az egyházi perek lezárultajelentett egyfajta egyházpolitikai stílusváltást, illetve az egyházüldözésben egyfajta modellváltást.A korábbi totális ellenőrzés ugyan továbbra is fennmaradt, de az elnyomásmechanizmusai finomodtak, az egyház alávetése egyre kevésbé látványos, s egyre inkábbbürokratizálódott az egyházak kontrollálása.A hatvanas évek végére az egyházakat gyakorlatilag teljesen sikerült kiszorítani a társadalmiéletből, közéleti tevékenységük minimálisra csökkent, a társadalom felé irányulókezdeményező szerepük elhalványult, s emellett konzerválódott egy egyre korszerűtlenebbéváló egyházi struktúra, egy olyan egyházi intézményrendszer, amelyen az egyházak nemtudtak változtatni, de nem is változtathattak. Az új társadalmi kihívásokra pedig nem adhattakütőképes válaszokat. Az egyház előtt álló kihívásokat súlyosbította a hatvanas évekbenlezajlott foglalkozásszerkezet- és generációváltás. A fiatal generáció nagy része márminden vallási szocializáció nélkül nőtt fel, a nagyvárosokban komoly gondot jelentett atéeszesítés miatt a tradicionális közösségek szétverése után a városba áramló tömegek megszólítása,s az újonnan épült lakótelepek lakossága is kívül esett az egyház működésének hagyományoskeretein. Az egyházak cselekvési lehetősége azonban meglehetősen korlátozottmaradt. Például új templomot a korszak végéig csak az ÁEH engedélyével lehetett építeni.A hatalom igyekezett toleránsabb arcát mutatni: az új egyházpolitika immáron a társadalmisúlyát tekintve perifériára került, politikai szempontból kevés veszélyforrást jelentőegyházak vezetésével való együttműködésre fektette a hangsúlyt. Megindult az államés egyház között, pontosabban a pártideológusok és az egyházvezetéssel szövetségben állóteológusok szűk körében a „párbeszéd”-nek nevezett véleménycsere. Ez azonban közelsem jelentette a szabad vallásgyakorlást, a taktikai együttműködés az ideológia harc felszámolását.Az ÁEH és a politikai rendőrség folyamatosan figyelemmel kísérte az egyes gyülekezetekhitéleti aktivitását. „Mintha a templomba járó híveket közvetlenül akarnák megnyerni,kivált a közömböseket, sőt még a nem hívőket is” – rótta fel az egyik budapestigyülekezet túlzott aktivitását a hetvenes évek közepén az ÁEH. Az ifjúság és értelmiség felévaló egyházi nyitásban pedig fokozott veszélyforrást láttak. A feladat továbbra is „az újegyházi módszerek háttérbe szorítása” maradt, együttműködve az egyházvezetőkkel.A kádári egyházpolitika lényegi sajátossága éppen abban rejlett, hogy a szűk mozgástérbiztosítása mellett minél szorosabb hálót igyekezett fonni az egyházak köré. Az ellenőrzés,a hatalom elvárásai szerinti működés egyik legfőbb biztosítékát pedig az egyházihierarchia meghatározó pozícióiba való kinevezések állami kontrollja jelentette. A sokatidézett 1957/22 törvényerejű rendelet a Rákosi-rendszerhez képest még inkább kiterjesz-78

Kiss Réka: Néhány megfontolás az egyházi közelmúlt ...tette az állami hozzájáruláshoz kötött egyházi tisztségek körét, ami azt jelentette, hogy ahatalom mindinkább az egyházvezetésen keresztül igyekezett az egyházak kontrollját kiterjeszteni.Egyre nyilvánvalóbbá lett az is, hogy a tisztségekkel együtt jár valamiféleegyüttműködés, az információadás kötelezettségének elfogadása is. Az ÁEH megbízottjávalvaló kapcsolattartás volt ennek a legális formája, a belüggyel való kapcsolattartás a titkos.A hatalommal kapcsolatba kerülők szempontjából azonban a két intézmény nem feltétlenülkülönült el olyan élesen, mint amilyen éles megkülönböztetést az utókor tesz.Hiszen ha a találkozót magát nem is, de az ott elhangzottakat mindkét szerv bizalmasan,titkosan kezelte. Mind az ÁEH, mind a politikai rendőrség a beszámoló, jelentésadószempontjából információgyűjtő szerv volt. S ahogy a III/III-as ügynökök magatartása,jelentésadási technikái között jelentős különbségek fedezhetők fel, úgy az ÁEH vagy másállami, illetve pártszervvel való kapcsolattartásban is nagyon eltérő emberi, egyház-politikusimagatartásminták rajzolódnak ki.Az egykori egyházvezetők nem minden alap nélkül hivatkozhatnak arra, hogy az egyházelleneshatalom által diktált kényszerű kompromisszumként élték/élik meg a belügyi szervekkelvaló együttműködést, információadást, amelynek tartalmát és akkori súlyát tekintveszámukra nem vált el élesen a többi állampárti szerv, elsősorban az ÁEH, a tanács, a pártszervezetekmindenre kiterjedő ellenőrző tevékenységétől. Ezt az érvelést számos hálózatijelentés is alátámaszthatja. Hiszen a vezető posztokon lévők, püspökök, egyházi tisztviselőkáltal írt jelentések nagy része valóban nem mélyebb, nem ad több titkos információt, mintbármely hivatalos jelentés vagy a mindenki által tudott és kötelezően megírt ÁEH jelentés.A kikényszerített együttműködés – beleértve az ügynöki tevékenységet –, a körülményekkelvaló kiegyezés pedig vállalható árnak tűnhetett a háború után alapjaiban megrendítettegyházi közösségek újbóli, legalább részleges társadalmi integrációjáért cserébe.A hatalom szempontjából a jelentések tartalmánál gyakorta sokkal fontosabbnak tűnta kapcsolattartás puszta léte, az, hogy minden egyes egyházi személy beszervezése az egyházakkörül szőtt hálót erősítette, az egyháziak kiszolgáltatottságát, zsarolhatóságát, pórázontartását rögzítette. Ugyanakkor azonban az is nyilvánvaló, hogy bizonyos esetekben azegyüttműködésből mindkét fél profitált. S nehéz eldönteni, hogy a kölcsönös haszonszerzés,az egyháziak BM-es kapcsolatai milyen mértékben szolgáltak egyházi érdekeket,tették lehetővé bizonyos ügyek kijárását, más ügyek botrány nélküli elintézését, engedélyek,kis kedvezmények megszerzését, s mennyire szolgáltak személyes ambíciókat. Hiszenkétségtelenül jelen volt az egyházi adminisztrációban egy olyan kontraszelektált réteg is,amely nemcsak kereste a kapcsolatot a hatalom képviselőivel, hanem igyekezett azt kihasználni,hatalmának biztosítékaként, karrierjének előmozdítójaként tekintett a lojális magatartásra,az együttműködésre. „Az utóbbi időben a protestáns egyházak vezetői körébenelharapódzott az a szokás, hogy emberek azzal dicsekszenek: kapcsolataik vannak a belügyiemberekkel. Ezzel természetesen mások előtt befolyásukat és fontosságukat akarják fitog-79

kommentár • 2006|3 – Honi figyelőtatni, de ezeknek a kijelentéseknek veszélyes volta főképpen külföld felé van meg, a külfölddelfenntartott kapcsolatainkat nehezíti” – írta jelentésében egy, a református egyháznemzetközi kapcsolatainak alakításában aktív szerepet vállaló ügynök munkatársairól. 4Az állambiztonsággal, illetve az egyházügyi hivatallal való szervilis együttműködésnek, adiktatúra intézményrendszerét a saját karrierépítésre való felhasználásnak kirívó illusztrációjakéntidézzünk egy másik református lelkész ügynöki jelentéséből is:A meglepő nem az volt, hogy a lényegében reakciós egyházi vezetés senkit nem vontfelelősségre, hanem az, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal rendkívül elnéző, gyenge,sőt néha – úgy látszott – szándékosan bizonytalankodó […] az egyházban másfélévenkeresztül elszomorító tehetetlenség mutatkozott és burjánzott az ellenforradalmihangulat, természetesen nagyon ügyesen leplezett egyházi mezben […]Egy kérdés van még ezen a ponton hátra, látja-e ezt vagy sem az Állami EgyházügyiHivatal? Ha igen, helyesli-e vagy miért tűri? […] Még sem történt s nem történiksemmi gyakorlatban a betanizmus és a jobboldal ellen. Ugyanakkor érthetetlenülnézik és engedik baloldali lelkészek háttérbe szorítását […] Saját helyzetemről […]Nem helytálló az ÁEH-nak az az érvelése, hogy három állást nem lehet betölteni,mert még esperesi lemondásom előtt írásban lemondtam Grnák úrnak főtitkáritisztemről. Mivel ezt nem fogadták el, nyilvánvaló volt, hogy mint esperestől akarnakmegszabadulni. Mi következik ebből? Objektíve az, hogy az egyház belső életébőlkizárattam […] Szubjektíve pedig az következik, hogy teljesen megrendült abizalmam az ÁEH-ban […] Az önökkel való kapcsolatom 1962. január 6. óta szinteteljesen megváltozott. Addig általában megelégedettek voltak a munkámmal, sőt1961. szeptemberében még az is felmerült, hogy én lennék esetleg a dunántúlipüspök. 1961. január 6-a után azonban idegesség, elégedetlenség, néha minthabizalmatlanság és gyanakvás férkőzött volna közénk. Levélnek titkos úton való kijuttatása,dolgok elhallgatásának gyanúja merült fel, amikor mást sem teszek, mintbecsületesen igyekszem ellátni a rám bízott szolgálatokat. Szóval a baráti munkatársiviszonyt érzem valahogyan megszakadtnak […] .És talán az is meg kellene beszélnünk,hogy milyen perspektíva áll előttem, vagy egyáltalán. 5A diktatúra kiszolgálásának, az egyházi érdekvédelem feladásának jellegzetes példájakéntlehet idézni Bartha Tibor debreceni református püspöki pályáját is. Püspökségétgyakorta jellemzik Ravasz László találó szavaival: „meggyengíteni az egyházat az egyház által”.Ezt a megítélést ügynökmunkájának belügyi értékelése is csak erősíti:4 Tolnai fn. ügynök 1960. október 27. jelentés, ÁSZTL O-13586/2, 87.5 Kende fn. ügynök jelentése, 1963. július 5. O-13586/1, 119–120.80

Kiss Réka: Néhány megfontolás az egyházi közelmúlt ...A jelentésből világosan kiderül, hogy az ügynök nem azért akar központi vezetést,hogy ezen keresztül az egyházi élet intenzívebb legyen, hanem elsősorban a miszempontjaink miatt […] Igen lényegesnek tartom, hogy „Debreceni” a mi szempontunkbólnézi, látja és értékeli az egyházon belüli problémákat. Ez azt tükröziszámunkra, hogy elsősorban nem az egyházát féltő ember szemével nézi az egyházijelenségeket, hanem az ügynök szemével, aki az egyházi reakciót akarja felszínrehozni, azzal akar leszámolni és a haladó lelkészek táborát akarja növelni. 6Nyilvánvaló azonban, hogy Bartha Tibor püspöki pályájának, egyházvezetői megítélésénekmérlegét elsősorban nem ügynöki mivolta alapján fogja megvonni az utókor.Jelentései legfeljebb árnyalják – az ő esetében még sötétebb színre festik – a túlnyomórésztamúgy is borús képet, és segítenek egy-egy döntésének, tisztázatlan lépésének hátteréta belügyi szervekkel való együttműködésének fényében tisztázni. Az egyházvezetőitevékenységéről alkotott kép azonban ügynöki jelentéseinek ismerete nélkül is meglehetősennegatív. Példaként most az utolsó református egyházi perként ismert, úgynevezett1967-es KIE-per előkészítésében játszott szerepét idézzük. Bartha Tibor püspök mint azsinat elnöke első reakcióként az érintett lelkészek letartóztatásában jó lehetőséget látottarra, hogy egyházi ellenzékével leszámoljon, s egyúttal a gyengekezűnek s engedékenynektartott Szamosközy István dunamelléki püspök pozícióit is gyengítse, amint ezt az ÁEHelnökéhez intézett levelében kifejtette. Így vázolta az ÁEH részére készített feljegyzésébenBartha püspök a budapesti református egyház „megtisztítására” vonatkozó elképzeléseit1967 szeptemberében:Kovács Bálint és társainak a napokban felszínre került ügye csak igazolja és elmélyíti[…] a gondokat és aggodalmakat. […] Egy-két évtizedes folyamatok összegződnekabban a tényben, hogy az ország fővárosában több református gyülekezetlelkipásztora és presbitériuma távol tartja magát attól az irányzattól, amelyet a MagyarországiReformátus Egyház elnöksége […] képvisel, sőt egyenesen szemben állazzal. [… Az] Egyházi törvények adta lehetőségekkel élve a lehető legsürgősebbengondoskodni kellene arról, hogy olyan egyházi vezetők neveljék, tanítsák, irányítsáka Budapesten működő lelkipásztorokat és gyülekezeteket, akik a MagyarországiReformátus Egyház […] irányvonalát […] magukévá teszik. […] A megválasztandóúj esperesek, ha beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, megnyerik majdazokat, akiket meg lehet nyerni, megtámadják azokat, akiket meg kell támadni ésvagy érvekkel meggyőzik, vagy az egyházi törvény erejével megfegyelmezik a tévúton6 O-13586/1 45. 1960. márc. 2.81

kommentár • 2006|3 – Honi figyelőjárókat. Ugyancsak az ő feladatuk lesz majd a kontraszelekció révén Budapestenegybesereglett rendkívül selejtes munka hálózat (lelkipásztorok és presbiterek) fokozatoskicserélése. 7Prantner Józsefhez, az ÁEH elnökéhez írt novemberi levelében pedig Bartha arra kérteaz elnököt, járjon közbe a bíróságnál, hogy az ítélethozatal indoklásánál hivatkozzanak aMRE hivatalos (elítélő) állásfoglalására is, „mert így adhatnánk leghatásosabban választ azellenséges elemek áskálódására”. 8 A KIE-per nem az egyetlen, amikor az egyházi vezetőségaz ÁEH és a belügy támogatását kérte saját belső ellenzékével szemben.Ugyancsak nem titkos, hálózati tevékenysége miatt, hanem emberi, egyházvezetői magatartásaalapján alkothatunk ítéletet annak a vezető konventi tisztviselőnek a pályájáról, aki akövetkező jellemzést adta beosztottjáról az egyetemi felvételi bizottságnak, amikor annak fiaaz egyetemre kérte felvételét: „Nevezett egyike annak, akik nem sokat tettek annak érdekében,hogy hazánk népi demokrácia legyen, de ha már van, akkor megpróbálják annak adottságaiközött exisztenciájukat biztosítani […] a régi úri rend egyik ott maradt tagjaként meglehetősenkonzervatív jellegű. Ennek szembetűnő tünetei úgy az ellenforradalom előtt,mint után, de különösen az ellenforradalom alatt megmutatkoztak […]”Ha az egyháziak ügynöki tevékenységét vesszük górcső alá, igen markáns különbségekrajzolhatók meg az ügynöki pályaképek között. Az ügynöki tevékenységnek nagyon eltérőindíttatása, jellegére találhatunk példákat mind az egyházvezetés soraiban, mind a közegyházszintjén. A fentiekben példaként idéztük „Debreceni” és „Kende” esetét, akik jólillusztrálják az állambiztonsággal készséggel együttműködő egyházvezetői magatartást.Mégis meglehetősen egysíkúnak tűnik az a konklúzió, amit Majsai Tamás von le az egyháziügynökök magatartásával kapcsolatban, tagadva „az egyházakkal szembeni diktatórikusarrogancia romantikáját”. Szerinte „az alapképlet mindig is az volt, hogy az érintetteka hálózati kötelékben valósággal kivirultak. Annál is inkább, mert az ilyen kontúrokatmagukon viselő történetek strukturális vezérfonala az volt, hogy bennük aljasság aljassággaltalálkozott.” 9 Ez az állítás kétségtelenül jó néhány esetre igaz, de közel sem általánosítható,még az egyházi vezetők körében sem. Egy-egy egyházvezető a hatalommal valóegyüttműködésének, s ezen belül ügynöki tevékenységének mérlegelésére valójában csakjelentéseinek megismerése, s mellette az ÁEH vonatkozó irataival való összevetése utánlehet vállalkozni. Csak így van ugyanis esélyünk arra, hogy egy-egy ügyben írt jelentéshátterét megérthessük. Óvatosan kell bánnunk a tartótisztek által írt ügynökjellemzések7 Több Budapesten és környékén működő református lelkipásztor magatartása. Bartha Tibor feljegyzése az ÁEH elnöke részére, XIX-A-21-a-R-10-5/1967 1967. okt. 8.8 Bartha Tibor levele Pranter Józsefhez 1967. november 13., XIX-A-21-a R-10-9/a/ 1967.9MAJSAI Tamás: Harminc éven át állambiztonsági ügynökök álltak a magyar református egyház élén, Mozgó Világ 2006/4., 85.82

Kiss Réka: Néhány megfontolás az egyházi közelmúlt ...interpretálásával is, hiszen a szervezetnek elemi érdeke volt, hogy hatékonyságát, működéséneksikerességét bizonyítsa, s ennek egyik fokmérője a beszervezések száma s a foglalkoztatottügynökök együttműködési készsége volt. Ezért az „ügynök társadalmi és politikairendszerünkhöz lojális, jól dolgozik” típusú jellemzések legalább annyira tükrözhetika belügy stratégiáját, mint a valós ügynöki tevékenység minőségét.A totálisan behódolt, a hatalommal készségesen együttműködő egyház meglehetősenegysíkú képének kimerevítéséhez a gyakran tendenciózusan klérusellenes történészi olvasatmellett a hatalom egykori működtetői is jelentősen hozzájárulnak. A volt állambiztonságiakaz egyházi elhárítást a III/III „sikerágazataként” aposztrofálják. „Teljesen kezünkbentartottuk az egyházat, mert beépített embereink a portárstól a püspökig a hierarchia mindenpontján megtalálhatóak voltak” – nyilatkozott a BM volt III/III-as elhárító tisztje. Sígy könnyen abba a megtévesztő helyzetbe juthatunk, hogy a kompetens egyházi személyiségekvisszaemlékezéseinek hiányában továbbra is a rendszer egykori működtetőinek aszemüvegén keresztül látjuk, láttatjuk a mögöttünk hagyott negyven év egyházpolitikájánaks benne a titkosszolgálatokkal való együttműködésnek az alakulását. Ugyanakkor ha az egyesügyek operatív sikerességét nézzük, gyakorta fény derül a hálózati munka hiányosságaira,ami ellentmondani látszik a mindent kézben tartó III/III legendájának.S végül, visszatérve Majsai sommásnak tűnő megállapítására, mit kezdjünk azokkalaz esetekkel, ahol egyértelműen bizonyítható, hogy a beszervezett ügynök nemhogy„kivirult”, hanem minden eszközzel igyekezett tompítani az együttműködés következményeit?Az ügynök kompromittálására fiának bűncselekményben való részvételét [1956-osforradalom alatti szerepvállalását – K. R.] használtuk fel. Az ügynök idős betegember volt már beszervezésekor is azonban beszervezését azért hajtottuk végre,hogy a felső egyház vezetésében lévő ügynökeinket ne kompromittáljuk az EVT[Egyházak Világtanácsa] előtt azzal, hogy népszerűtlen feladatokat hajtank végre areformátus egyház legmagasabb tisztségére [sic!], aki hivatott minden adminisztratívés egyéb intézkedést hivatalból aláírni a református egyház részéről.A feladatokat azonban az ügynök nem hajtotta végre, hónapokon keresztül nem tudtakvele találkozni, „többszöri megbeszélés ellenére sem hívott fel telefonon találkozó megbeszéléscéljából bennünket […] Írásbeli jelentést sem adott” – olvasható az egyik ügynökjellemzésben.Ugyancsak elgondolkodtató „Zágoni” esete, akit 1957-ben internálásasorán, „kompromittáló anyagok” alapján szervezték be. „Kétségtelen, hogy ügynök azegyes személyekre vonatkozó feladatokat végrehajtotta és arról jelentésben beszámolt,azonban eddigi tartása során nincs egyetlen olyan jelentése sem, amelyben kompromittálótényeket mondott volna el ismert reakciós lelkészekről.” Úgy látszik, Zágoninak si-83

kommentár • 2006|3 – Honi figyelőkerült kicsusszannia a harapófogóból, mert tartótisztje, miután „az ügynök nem akar részünkrefelderítő munkát végezni”, a hálózatból való kizárását javasolta. 10Az alábbi két példa egy további kérdésre is felhívja a figyelmet. Bár kétségtelen, hogymind egyháztörténeti, mind politikai-egyházpolitikai szempontból rendkívül jelentőssúlya és hírértéke van annak, hogy a legnagyobb létszámú keresztény felekezet legmagasabbrangú klerikusa együttműködött a diktatúra titkosszolgálatával, s hogy 1956 után egykivétellel ügynökök álltak a református egyház élén, mindezek a felszínre került adatokinkább a diktatúra működésének, egyházpolitikájának, a pártállam és az egyházvezetés viszonyánakalakulását segítenek megérteni, mintsem meglepetést, megrendülést váltanánakki. Az egyház közvéleményét, a gyülekezetek közösségét mélyebben rendítheti megegy-egy köztiszteletnek, általános megbecsülésnek, szeretetnek örvendő lelkipásztor beszervezésének,megtörésének, elbukásának históriája, amelynek gyakran nincs köztörténetijelentősége, de a diktatúra igazi természetrajzához, az egyes emberek – köztük az egyháziak– kiszolgáltatottságának megértéshez mégiscsak közelebb vezet minket. Ilyen, nyilvánosságotkapott eset volt az utóbbi időben az evangélikus egyházon belül a néhai, azAndrássy út börtönét is megjárt Deák téri lelkész ügynökmúltjával való megrázó szembesülés.Az 1956-ot követő megtorlás során zsarolással, újbóli börtönnel való fenyegetésselbeszervezett lelkész ügynöki működésének valóban felkavaró története a lehetőségek adtakeretek közötti kibújás, a másoknak való ártás elkerülésére tett erőfeszítések, vergődésekzavarba ejtő példázata, amely óvatosságra int az ügynökkérdésben tett minden általánosérvényű (morális) ítéletalkotással szemben. 11Az egyes egyházi személyek hatalomhoz való lojalitása, a diktatúrával való együttműködésnektitkosszolgálati vonatkozásai mellett, miként fentebb is láttuk, vannak olyan továbbinyitott kérdései is a közelmúlt egyháztörténetének, amelyek az egyházak és a kommunistadiktatúra viszonyának strukturális problémáit az állambiztonsági múlt felderítésénél ismélyebben érintik. Ezek egyik legfontosabbika az ideológiai együttműködés kérdése, amelya legszembetűnőbben a protestáns egyházak esetében volt tetten érhető. Hiszen a radikálisszemélycseréknek köszönhetően 1948-tól, a két történelmi protestáns felekezet egyházvezetésenemcsak kész volt az együttműködésre, hanem teológiailag is törekedett igazolni atotális állammal való együttműködését, és alátámasztani az állam célkitűzéseit, vallásosnyelvezetbe öltöztetve propagálni azokat. Miként Bogárdi Szabó István egy évtizede születettúttörő munkájában fogalmazott: „az igazi kérdés voltaképp nem az, hogy mi történt titokban,hanem az, hogy mit hirdettek a »háztetőkről is«”. 12 A korabeli egyházkormányzattevékenységének, lehetőségeinek mérlegelésekor a legélesebb kritikával éppen ezt a ma-10 O-13586/1 273., 1960. április 11.11 Vö. ZÁSZKALICZKY Péter: Ügynökkérdés a Deák téri gyülekezet múltjában, Keresztyén Igazság 2005. nyár, 30–40, 2005. ősz, 38–44.12 BOGÁRDI SZABÓ István: Egyházvezetés és teológia a Magyarországi Református Egyházban 1948 és 1989 között, Debrecen, 1995, 9.84

Kiss Réka: Néhány megfontolás az egyházi közelmúlt ...gatartást szokták illetni, azt, hogy az állami kényszert egyházi érdekként, a kiterjedt egyházimunka felszámolását természetes és egészséges folyamatként igyekeztek feltüntetni, s ennekteológiai alátámasztásaként önálló teológiai tanítást vezettek be. 13 Ez az ideológiai azonosulásaz egyházvezetés részéről a rendszer korlátainak elfogadását, tiszteletben tartásátjelentette. A hivatalos egyházi tanítás az egyház cselekvési kereteinek beszűkülését, a társadalomperifériájára kerülését, oktatási, kulturális, közéleti súlytalanságát az egyház előtt állóreálprogramként fogadta el, a hitéleti lehetőségek határát tágítani akaró kezdeményezéseketpedig az egyház nyugodt létezését veszélyeztető törekvéseknek bélyegezte.Hiszen ha az engedélyezett, szűkre szabott mozgástéren kívülre lépett valaki, akkorazonnal beleütközött a hatalom ellenállásába és repressziójába. A legismertebb példák akatolikus ifjúsági kisközösségek, lelkiségi mozgalmak elleni ciklikusan megismétlődő eljárások.De az egyházi-gyülekezeti élet szinte minden területén tetten érhetőek voltak ahatalom által felállított korlátok. Például a pasaréti református gyülekezet renitens presbitereineknévsorát, akik az ÁEH és Szamosközi István püspök jelöltjével szemben sajátjelöltjüket szerették volna lelkésszé választani, azért küldte el az ÁEH a kerületi pártbizottságilletékeseinek, mert „azok a reakciós erők, melyek a pasaréti református lelkészválasztásnálaktivizálódtak, feltehetően más területen is jelentkeznek, s az ellenük folytatandópolitikai harcot nem elég csak az egyházpolitikai területen folytatni”. 14Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az adott keretek között az, hogy az egyházvezetés kerültea nyílt szembenállást, a hitélet biztosítását és bizonyos fokú védelmet is jelentett. A konfliktusokkerülése segíthetett abban is, hogy a hatvanas évektől kezdve az állam fokozatosan bevontaaz egyházakat bizonyos társadalmi problémák megoldásába, mint például az alkoholizmus,az ifjúsági bűnözés, ami az egyházak számára a gettóból való további kilépést, s egybena missziói munka újrakezdésének a lehetőségét jelentette. Ugyancsak az állampárt bizonyosirányaival való együttműködési készség gyümölcse volt, hogy az egyház a saját értékrendjeszempontjából elsőrendű kérdések felé fordulhatott, s bár szigorú korlátok között, de felkarolhattaa történelmi, nemzeti hagyományok ápolását, és a határontúli magyarság ügyét.Sokáig vitatott kérdés marad azonban, hogy az együttműködés különböző formáiértcserébe milyen lehetőséget, mozgásteret akart, tudott kiharcolni az egyházak vezetése,mennyire igyekezett az egyházi érdekeket a lehetőségek határáig érvényesíteni. Milyen fokúvolt az egyes egyházvezetők ideológiai azonosulása a szocialista állammal, s az „egyházataz egyház által” elv, azaz hogy az egyházi ellenzéket az egyházvezetésen keresztül igyekezettlegyűrni, milyen károkat okozott.13 Míg a protestáns egyházakban a kötelező teológiai tanítások, a református egyházban a keskeny út és a szolgáló egyházteológiája, illetve az ugyancsak egyeduralkodó evangélikus diakónia-teológia megkérdőjelezhetetlensége jelölte kiaz ideológia hasonulás kereteit, addig a katolikus egyházban a Mindszenty-kérdésben való nyílt állásfoglalás jelentettea hatalomnak való lelki-politikai behódolás egyik legfontosabb sarokpontját.14 Miklós Imre levele Kovács Ottónak, a II. kerületi pártbizottság 1. titkárának, MOL XIX-A-21-d-0029/6/1970. 55. d.85

kommentár • 2006|3 – MesszelátóÍjgyártó IstvánA FÖLDGÁZ GEOPOLITIKÁJAÉS EURÓPA ENERGIABIZTONSÁGAA 2006 elején kirobbant ukrán–orosz gázvita nyomán keletkezett feszültség drámai körülményekközött irányította rá a magas energiaárak, a kitermelő országokat magában foglalórégiókban fellobbanó válságok vagy éppen a szokatlan természeti jelenségek következményeimiatt amúgy is ideges nemzetközi közvélemény figyelmét az energiakérdésre. Nohaelőreláthatóan az elkövetkező évtizedekben nem kell számítanunk arra, hogy a meglévőkészletek nem fedezik a világ kőolaj- és földgázigényeit, az „egyre kevesebbet, egyre kevesebbhelyről, egyre többért” felismerése a világpolitika szereplőit egyre inkább újfajta szcenáriókvégiggondolására és nagyszabású geopolitikai játszmák elindítására sarkallják.Habár a földgáz nem veszélyezteti a kőolaj primátusát a fosszilis energiahordozók között,az utóbbi években az egyik legdinamikusabban növekvő értékesítésű nyersanyaggá válta világ energiapiacain versenyképes ára, elterjedt ipari és háztartásokban való hasznosításaés főként a környezetet relatíve kisebb mértékben szennyező volta miatt. A földgáz értékének,hasznosíthatóságának, szállíthatóságának és értékesítésének jellegzetességei ugyanakkorszámos területen eltérnek a kőolajéitól. Egy köbméter gáz egy ezrelékét tartalmazza annakaz energiának, amennyit ugyanakkora mennyiségű kőolaj. A gázszállítás költségei jóvalmagasabbak: egy egység energia földgáz formában az Északi-tengerről az európai kontinensrevaló szállításának költségéből ugyanazt az energiamennyiséget kőolajban kétszerkörül lehet szállítani a Földön. Az olaj árában kevésbé jelenik meg a CIF-elem (cost,insurance, freight), ezért a végső ára is alacsonyabb. Az olaj vezetékes szállítása sokkal kevésbétávolságfüggő. A gázvezetékek technológiailag bonyolultabbak, és költségesebb ráfordításokatigényelnek. Az olaj alternatív szállítási lehetőségei sokkal szerteágazóbbak (vezeték,tanker, vasút) és biztonságosabbak (bár a környezeti kockázat itt is magas). Az olajpiac globális,a gáz regionális; a kitermelő (szállító) és a vevő között egyedi megállapodások alapjánalakul ki az ár, irányadónak legfeljebb a régióban érvényes fűtő- és Diesel-olajárakattekintik. A gáz sokkal fogyasztásfüggőbb (szezonális), míg az olaj inkább kitermelésfüggő,a gáz széles körű (háztartási) felhasználása miatt az ellátási problémák azonnal jelentkeznektársadalmi szinten. A gáz esetében a kölcsönös kiszolgáltatottság igen magas: bármilyenleállás a szállításban leértékeli a beruházásokat mind az upstream, mind a downstream 1 ré-1A kőolaj- és földgáziparban az upstream alatt általában a feltárással és kitermeléssel, a downstream alatt a feldolgozássalés értékesítéssel összefüggő tevékenység- és eszközrendszert értik.86

szen; az olaj esetében mind a fogyasztó, mind az eladó könnyebben talál a piacon máspartnert. A gázvezetéknek a beruházás és a működtetés magas költségei miatt teljes kapacitásonkell működnie (egy 51 mm-es vezeték 50%-os működése esetén az egy egységre jutóköltség megduplázódik), ezért a kitermelők általában a vezeték tulajdonlására is törekednek,hogy a teljes kihasználtságot biztosítani tudják. 2Becslések szerint az Európai Unió országainak földgáz-igénye 2015-re elérheti a 601milliárd m 3 -t, melyből 195 milliárd m 3 -t energiatermelésre használnak fel. Az ipar és alakosság növekvő fogyasztását egyre nehezebb a hagyományos energiatermelő egységekkelkiszolgálni. Az európai országok közvéleményének többsége – Franciaországot kivéve –továbbra is idegenkedik a nukleális erőművek számának növelésétől. Az alternatív energiaforrásokfelhasználásának intenzitása folyamatosan nő, de belátható ideig még nemjelentenek igazi kihívást a fosszilis tüzelőanyagoknak. Az EU szabályozása ugyanakkoregyre szorosabb korlátokat szab a tagállamok számára a környezetet terhelő szennyezőanyag-kibocsátásterén. 3 A közelmúltban üzembe állított újgenerációs gázturbinás erőművek4 kedvező szennyezőanyag-kibocsátás mellett nagy hatékonysággal és gazdaságosabbanállítanak elő energiát a szén- és olajtüzelésű erőművekhez képest. A fogyasztásnövekedéstsegíti a klímaváltozás hatása az európai mediterrán országokban (például Olaszországban2003-ban a tartós nyári kánikula a villamos energiahálózat összeomlásához ésidőleges áramkimaradásokhoz vezetett). Ezekben az országokban egyéb lehetőségek híjánszintén a földgáztüzelésű erőművek beállítása enyhítheti az energiaéhséget.Az EU-tagállamok közül szén- és kőolaj-tüzelésű erőműveket energiatermelésre jelenlega legnagyobb mértékben Németország, Görögország, Spanyolország, Olaszország,az Egyesült Királyság, Csehország és Lengyelország használ fel. Ezekben az országokbana fent említett megfontolások komoly mozgásokat indíthatnak el az energiaszektor átala-Íjgyártó István: A földgáz geopolitikája és európa ...Az európai gázpiac helyzetekítására. 52 Cross-Border Oil and Gas Pipelines: Problems and Prospects. Report for the Joint UNDP – World Bank Energy Sector ManagementAsssistance Programme (ESMAP), June 2003. Lásd még: The IEA Natural Gas Security Study, OECD – InternationalEnergy Agency, Paris, 1995.3 2008. január 1-jén hatályba lép az EU Nagyméretű Hőerőművekre vonatkozó Irányelve (Large Combustion PlantDirective), amely kimondja, hogy a legalább 50 mW kapacitású hőerőműveknek jelentősen csökkenteniük kell nitrogén-oxid-és kén-dioxid-kibocsátásukat. Ellenkező esetben további 20 000 órás működés után vagy 2015-ig (amelyikhamarabb bekövetkezik) ezen erőműveket véglegesen le kell állítani.4 Combined Cicle Gas Turbine – CCGT.5 Anouk HONORÉ: Future Natural Gas Demand in Europe. The Importance of the Power Sector, Oxford Institute for Energy Studies,January 2006 (www.oxfordenergy.org).87

kommentár • 2006|3 – MesszelátóTekintettel arra, hogy az EU-tagállamok területén a kitermelhető földgáz mennyiségefolyamatosan csökken, a növekvő fogyasztási igényeket csak importból lehet fedezni.Becslések szerint 2030-ban a felhasználás 70%-át éri el a behozott földgáz.Az európai gázpiac folyamatos mozgásban van. A 2004 előtti EU-tagállamokban jórésztliberalizált piaci körülmények alakultak ki, s ehhez az újonnan felvettek is csatlakoznak.Habár az energiaügy az EU-n belül továbbra is tagállami hatáskör, egyre nagyobb azigény egy összehangolt európai energiapolitika kialakítására. Az EU állam- és kormányfőia 2005. októberi és decemberi csúcstalálkozókon javaslatokat kértek a Bizottságtól egyközös európai stratégia kialakítására.A Bizottság 2006 márciusában kiadott Zöld könyve – a helyzet és az eddig elért eredményekelemzése mellett – megállapítja egy európai energiapolitika lehetséges három fő célkitűzését:fenntarthatóság, versenyképesség és az ellátás biztonsága. E célkitűzések eléréseérdekében többek között javasolja egy közös energiaügyi külpolitika kialakítását, azalábbi célokkal:– európai prioritások meghatározása az EU energiaellátásának biztonságához szükségesúj infrastruktúra kiépítéséhez,– összeurópai energiaközösség megállapodás létrehozása,– új energetikai partnerség Oroszországgal,– egy olyan új közösségi mechanizmus bevezetése, amely lehetővé teszi az EU külsőenergiaellátását befolyásoló energiaellátási szükséghelyzetekben való gyors és összehangoltválaszadást,– az energetikai kapcsolatok szorosabbra fűzése a főbb termelőkkel és fogyasztókkal,– egy energiahatékonyságról szóló nemzetközi megállapodás létrehozása. 6Az európai piac szállítóiA jelenlegi számítások szerint a Föld ismert földgázkészletei az érvényes fogyasztásnövekedésimodellek mellett kb. 65 évre elegendőek. A készletek főként három régióban helyezkednekel: Oroszország, a Közel-Kelet (az Arab-öböl) és a Kaszpi-tenger térsége.Az európai ellátás szempontjából számításba veendő jelentősebb forrásokkal rendelkezikmég Norvégia, az észak-afrikai mediterrán térség és Nigéria.6 Zöld könyv. Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért, COM (2006)105., Brüsszel, 2006. március 3. (Magyar változata: http://ec.europa.eu/energy/green-paper-energy/doc/2006_03_08_gp_document_hu_pdf.)88

Íjgyártó István: A földgáz geopolitikája és európa ...NorvégiaNorvégia hagyományosan az európai gázpiac legmegbízhatóbb földgázszállítója, s várhatóanaz is marad az elkövetkező évtizedekben. Készletei a jelenleg kitermelés alatt álló1200 milliárd m 3 mellett 1400 milliárd bizonyított, valamint további 1200 milliárd m 3feltáratlan mennyiségre rúgnak. A kiterjedt – 6600 km – tengeri vezetékhálózat 4 fogadóállomásonéri el a kontinentális Európát, további kettőn Nagy-Britanniát. A kontinenshezközel eső északi-tengeri lelőhelyek lassan kimerülőben vannak, a kitermeléssúlypontja áthelyeződik a nehezebb körülmények között kitermelhető Barents-tengertérségébe, emiatt a relatíve ma is magasabb árú norvég földgáz ára tovább nő (a Barentstengerikitermelés csak cseppfolyósított gázként [LNG] szállítható a távolság miatt).A norvég szállítás jelenleg az európai fogyasztás 15%-át fedezi, legnagyobb vásárlói Németországés Franciaország. 7 Készletezési, kitermelési és környezetvédelmi megfontolásokbólNorvégia nem kívánja növelni exportját, amely várhatóan 2007–2008-ban évi120 milliárd m3 körül állandósul A magasabb árakat kompenzáló földrajzi közelség és apolitikai megbízhatóság ellenére tehát Norvégia hagyományos partnereinek kiszolgálásántúlmenően a jövőben nem vehető figyelembe sem az európai ellátás diverzifikációjának,sem a növekvő fogyasztási igények kielégítésének szempontjából.AlgériaAlgéria becsült földgázkészlete 8,1 trillió m 3 -t tesz ki, éves kitermelése 2000 óta eléri a85 milliárd m 3 -t, ami a készleteket figyelembe véve még évtizedekig fenntartható. Legnagyobbmezői a Hassi R’Mel, valamint a nyolcvanas évek óta kitermelt Alrar és RhoudeNouss. Az algériai gázt két fő exportvezetéken szállítják Európába: az Enrico Mattei (korábbanTransmed) Tunézián és Szicílián át éri el az itáliai szárazföldet; a Pedro DuranFarell (korábban MED) Marokkón keresztül Spanyolországba és Portugáliába szállít.2006-ban tervezik szolgálatba állítani az Algériát Spanyolországgal közvetlenül összekötőMedgaz vezetéket, tervezik továbbá az itáliai vezeték megduplázását, valamint egy délfranciaországileágazás kiépítését.Algéria az elsők között kezdett cseppfolyósított földgázt exportálni, melynek legnagyobbfelvevő piaca az USA volt. A nyolcvanas évek elején kezdeményezett egyoldalú,robbanásszerű áremelés miatt az amerikaiak leállították az importot, súlyos veszteségeket7Lásd: The Norwegian Petroleum Sector Facts 2006, Ministry of Petroleum and Energy, Oslo, March 2006(http://odin.dep.no).89

kommentár • 2006|3 – Messzelátóokozva a kitermelőknek. Az évi 30 milliárd m 3 -es LNG-exportot azóta Franciaország,Belgium, Spanyolország és Törökország veszi fel. 8Az észak-afrikai ország hosszabb távon kiegyensúlyozott és viszonylag alacsony áronértékesítő szállítója marad az európai piacnak, s szállításait képes 2015-ig a jelenlegi 50-55 milliárdról 75-80 milliárd m 3 -re növelni. A növekedést azonban várhatóan teljesegészében fölveszi az európai mediterrán térség.OroszországJelenleg Oroszország rendelkezik a világ legnagyobb földgázkészletével, 47 trillió m 3 -rel.A kitermelés súlypontja a nyugat-szibériai óriásmezőkre esik, ezen belül Urengoj,Jamburg és Medvezsije vidékére. Ezek a hetvenes–nyolcvanas évek óta kitermelt mezőkugyanakkor fokozatosan túllendültek a maximumon – a kitermelési szint már eléri az54–76%-ot –, és a következő években megkezdődik kimerülésük. Ezért szükségessé válikolyan időközben feltárt óriásmezők rendszerbe állítása, mint a Barents-tenger oroszszektorában található Stokmanovszkoje (1,8 trillió m 3 ) vagy a Jamal-félszigeten már működőZapoljarnoje (3,4 trillió m 3 ). További jelentős készleteket tártak fel Kelet-Szibériában.E mezők kiaknázásával ugyanakkor az orosz gáziparnak súlyos technológiai és financiáliskihívásokkal kell szembenéznie: a tengeri kitermelés a távolság miatt LNGberuházástigényel; az új szárazföldi mezők a kedvezőtlen éghajlatú sarkvidéken vannak,és egyre távolabb kerülnek az elérendő piacoktól, egyre hosszabb és költségesebb vezetékeketigényelve. 9A monopolhelyzetben levő Gazprom óriásvállalat rendelkezik az orosz gázkészletek65%-a fölött, a kitermelt gázmennyiség 90%-át állítja elő, egyúttal egy kb. 400 000 km-esgázvezeték-hálózatot is üzemeltet. A vállalatnak két elvárásnak is meg kell felelnie: egyrésztkiemelten fontos szerepet játszik a Putyin-féle vezetés geopolitikai indíttatású elképzeléseiben,mely szerint Oroszországnak belátható időn belül az eurázsiai térség elsőszámú energiaszállítójává kell válnia; másrészt folyamatosan biztosítania kell a hazai ellátást.A vállalat bevételei egyúttal jelentős többletforrást is biztosítanak az orosz költségvetésnek.Tekintettel a korábban feltárt uráli és nyugat-szibériai mezők kitermeléscsökkenésérea Gazprom – kihasználva a szovjet időszakban egyoldalúan kialakított vezetékesinfrastruktúrát – többirányú kötelezettségei teljesítéséhez folyamatosan kénytelen évi8Lásd: Security of Gas Supply in Open Markets. LNG and power at a Turning Point, International Energy Agency, Paris, 2004(www.iea.org).9Vö. Vlagyimir MILOV – Ivan SZELIVAHIN: Problemi energetyicseszkoj polityiki [Az energiapolitika problémái], RabocsijeMatyeriali 4., Carnegie Moscow Center, Moszkva, 2005.90

Íjgyártó István: A földgáz geopolitikája és európa ...50–60 milliárd m 3 földgázt vásárolni a Kaszpi-tenger térségéből (türkmén, kazah és üzbégforrásokból).Az ambiciózus célok eléréséhez a Gazpromnak hatalmas tőkemennyiséget kell akkumulálnia,mivel mind a kimerülő mezők pótlásához, mind a vezetékek karbantartásáhozés bővítéséhez, valamint újak építéséhez, az export bővítéséhez további forrásokra vanszükség. A bevételek növelésének viszont gátat szab az a tény, hogy a belső piacra szállítottgázt – a kitermelt mennyiség közel felét – rendkívül nyomott árakon kénytelen értékesíteni.Enélkül az 1998-as válságot követően csak lassan magára találó orosz iparnak mégesélye sem lenne a versenyképességre, a lakosság energiaszámlájának növelése pedig súlyosbelpolitikai feszültségekhez vezetne. A legutóbbi időkig – politikai megfontolásokból– a Gazprom igen kedvező áron szállított a volt szovjet köztársaságokba is. 2006-tólazonban – mintegy a térségben bekövetkezett geopolitikai változásokat, az úgynevezett„színes forradalmakat” lereagálva – a vállalat új árakat kívánt elfogadtatni partnereivel,nem riadva vissza a szállítások leállítástól sem „érveinek” alátámasztására. Az árvita – bárcsak átmenetileg – a kritikus téli időszak kellős közepén komoly ellátási zavarokhoz vezetettpéldául Ukrajnában és Moldovában, de áttételesen az orosz gázszállításokra nagymértékbenráutalt közép-európai régióban is.A fentiekből is kiviláglik, hogy a Gazprom – s áttételesen az orosz állam – számára kiemeltfontosságú az európai és a világpiacokon való részesedésének megőrzése, lehetőségszerint növelése.Az orosz gáz jelenleg négy irányban éri el az európai piacokat: 1. Finnország (közvetlen),2. Belorusszián keresztül (Jamal-Európa), 3. Ukrajnán keresztül (Testvériség,Orenburg, Urengoj, Jamburg, Északi fény), 4. Délkelet-Európa és Törökország (Blue-Stream). A Gazprom 2005-ben az európai piacokra 145 milliárd m 3 gázt exportált,melyből az ukrajnai irányon át 128 milliárd m 3 -t szállított. Ukrajna tehát a nyugatra irányulóorosz gázexport döntő hányadának tranzitországa. Az ukrán tranzitot részben kiváltaniképes alternatív exportvezetékek közül a Belaruszon és Lengyelországon átvezetőJamal-Európa vezeték csak 2006 végétől működik teljes hosszában, 33 milliárd m 3 éveskapacitással. A második, párhuzamos és ugyanilyen kapacitású vezeték üzembe helyezése2010 után várható. Az orosz óriásvállalat évek óta arra törekszik, hogy megszerezze a kéteurópai szovjet utódállam által megörökölt vezetékrendszert, mindeddig sikertelenül,hiszen annak birtoklása Kijev és Minszk számára fontos ütőkártyát jelent a Moszkvávalfolytatott alkudozásban.Ahhoz, hogy az európai piacon való részesedését megőrizze, esetleg növelje, a Gazpromnaktovábbi, biztonságos szállítási kapacitásokat kell rendszerbe állítania. Ennekmegfelelően indult meg a vállalat egyik legnagyobb projektjeként a közvetlen német (illetveészak-európai) összeköttetést biztosító északi-tengeri gázvezeték előkészítése. A vezetékaz újonnan kiaknázandó észak-oroszországi mezők termelésére építene. Ekkora vo-91

kommentár • 2006|3 – Messzelátólumenű beruházás megtérüléséhez viszont elengedhetetlenül szükséges biztos pozíciókkalrendelkezni a fogyasztói oldalon. Ezért az orosz vállalat élénken kutatja az európaigázszolgáltató cégekben való részesedésszerzés lehetőségeit.A Gazprom egyik legköltségesebb beruházása a Törökország irányába kiépített BlueStream vezeték, amely a gyorsan növekvő gazdasági és lakossági fogyasztásra számítva kerültmegvalósításra. 2002-ben a török kormány hosszas huzavona után – tekintettel agazdasági visszaesésre és a makroökonómiai instabilitásra – újratárgyalta az importálandógáz mennyiségét és árát. A Blue Steam így jelenleg kapacitásának alig felén működik,és Oroszország keresi a lehetőségét annak, hogy a török–görög vezetékhálózat összekötésévelés Délkelet-Európa felé való meghosszabbításával lekösse a maradékot.Tartalékait, kapcsolatrendszerét és bővítési lehetőségeit tekintve belátható ideigOroszország marad Európa legperspektivikusabb földgázszállítója. Az orosz földgáz mármost is 80–90%-ban fedezi a legtöbb közép- és délkelet-európai ország, 30–40%-ban alegnagyobb nyugat-európai fogyasztók igényeit. A szállítási kapacitások bővítésévelOroszország a következő 15 évben képes további 50 milliárd m 3 -rel növelni kivitelét, deezzel várhatóan el is éri teljesítőképessége határait.Az EU Oroszországgal kialakított különleges kapcsolatainak keretében évek óta párbeszédetfolytat az energiakérdésről is. Az unió nem titkolt célja, hogy az együttműködésrévén elérje reformok beindítását az orosz energiaszektorban. Különösen alkalmasnaktűnt erre Oroszország felvételi kérelme a WTO-ba, melyhez Moszkvának számos feltételtkellett teljesítenie. Brüsszel szerint a gázszektorban a legfontosabb feladatok a következők:a belső piacon az árak emelése; a szabad hozzáférés a vezetékhálózathoz és a Gazprommonopolhelyzetének megszüntetése, különösen az export területén. Ezen túlmenőenMoszkvának minél előbb ratifikálnia kellene az Európai Energetikai Chartát, amely többekközött előírja a szállítási kötelezettségek megbízható teljesítését.Oroszország elvben nem zárkózik el bizonyos reformok bevezetésétől, de időben eltolvaés fokozatosan végrehajtva. 10 Ezzel egyidejűleg egyes EU-tagállamok energiaiparinagyvállalataival igen gyümölcsöző kapcsolatot igyekszik kiépíteni: jelenleg Németország(E.on-Ruhrgaz) és Olaszország (ENI) a Gazprom legfontosabb partnerei (2004-ben57 milliárd m 3 gáz vásárlásával), de Franciaország (Gaz de France) is egyre fontosabb vevő(2004-ben 13 milliárd m 3 , az ország gázszükségletének 30%-a), és távlatilag Nagy-Britannia szintén számításba jöhet. A Merkel kancellár legutóbbi oroszországi látogatásasorán megkötött megállapodások nyomán úgy tűnik, hogy az orosz gáz legfontosabbelosztói Európában német vállalatok lesznek, amelyek ugyanakkor részt vállalhatnak10Vö. Filipp KAZIN: Globalynaja sztratyegija Gazproma i nacionalnöje intyereszi Rossziji [A Gazprom globális stratégiája és Oroszországnemzeti érdekei], Kreml.org 2006. május 5.92

Íjgyártó István: A földgáz geopolitikája és európa ...egyes szibériai gázmezők kiaknázásában is. 11 Ez is jól mutatja, hogy Oroszország hoszszabbtávon nem nélkülözheti sem a külföldi tőkét, sem a technológiát exportpotenciáljafenntartásához.Alternatív beszerzési lehetőségek, tranzitországok, fogyasztói konkurenciaA földgáz – mint fentebb már utaltunk rá – ma kétféleképpen juthat el a fogyasztó országokhoz:vezetékes szállítással vagy speciális vízi szállítóeszközökön, cseppfolyósítottformában (LNG). A földgáz árának növekedésével, valamint a technológia fejlődésévelaz LNG egyre inkább versenyképessé válik, s sokak szerint további elterjedésével várhatóa földgáz világpiacának kialakulása. Ráadásul 3000 km távolság fölött az LNG márrentábilisabb, mint a vezetékes gázszállítás. Az Arab-öböl országainak egy része (Oman,Katar, Emirátusok), valamint Líbia és Egyiptom jelentős készletekkel rendelkeznek, ésaz elmúlt évek nagyberuházásai révén komoly cseppfolyósítottföldgáz-exportőrré léptekelő. Az EU már most is behozatalának közel 10%-át LNG-ből fedezi, az elkövetkezőévekben a fogadókapacitás megduplázódhat. Az LNG viszont speciális infrastruktúrátigényel, továbbá igen költséges (egy teljes projekt kb. 9–12 milliárd USD), az eljárás során15-18%-a a felhasznált gáznak elvész, a biztonsági kockázatok szintén igen magasak.12 Kétségtelen ugyanakkor, hogy az új LNG-szupertankerek a világ bármely kikötőjébeelszállítják a cseppfolyósított földgázt. A Közel-Kelet legdinamikusabb LNG-projektjeinekhátterében a robbanásszerűen fejlődő ázsiai gázpiac áll.Az EU számára potenciálisan elérhető lelőhelyek közül számosan nem rendelkezneka tengeri kijárattal, így a vezetékes szállítás marad az egyetlen lehetőség. A Kaszpi-tengertérsége és Közép-Ázsia egyes országai jelentős földgázkészlettel rendelkeznek (Irán 33,6,Türkmenisztán 9,4 trillió m 3 , alig valamivel kevesebbel Üzbegisztán és Kazahsztán).Ennek a térségnek a nyersanyagaiért ugyanakkor egyre összetettebb geopolitikai játszmabontakozik ki, melynek – a maguk sajátos érdekeit szem előtt tartó – szereplői Oroszország,Irán, Kína és az Egyesült Államok.Oroszország számára komoly előnyt jelent, hogy a közép-ázsiai térségből jelenlegegyetlen jelentősebb exportvezeték – a szovjet időkből származó közép-ázsiai – vehetőigénybe szállításra. A Gazprom – a fentebb említett szükségleteit fedezendő – hosszú távraigyekszik le is kötni a vezeték teljes kapacitását, sőt monopolhelyzetét erősítendő a ter-11Lásd Tatjana SZTANOVAJA: Rosszija i Germanyija dosztyigli percedentnovo uszpeha [Oroszország és Németország precedensértékűsikert értek el], Politkom.ru 2006. április 28.12 A 2004 januárjában az algériai Skikdában működő LNG-üzemben bekövetkezett súlyos baleset 13 emberéletet oltottki és kb. 800 millió dolláros kárt okozott.93

kommentár • 2006|3 – Messzelátóvezés stádiumában van annak megduplázása egy párhuzamos vezeték megépítésével. 13A közép-ázsiai gázexport ellenőrzése érdekében abba is hajlandó belemenni, hogy a korábbanmegállapított árakat – a világpiaci tendenciákkal összhangban – partnerei jelentősenmeg kívánják emelni. A továbbértékesítéssel (például Ukrajna felé a legutóbbi elhíresültRosUkrEnergo-megállapodás révén) így is jelentős haszonra tesz szert. Moszkvatehát abban érdekelt, hogy jelenlegi helyzet minél tovább fennmaradjon, s a közép-ázsiaigázexport belátható ideig ne veszélyeztesse sem az Európában meglévő, sem a Távol-Keleten az elkövetkező években kialakítandó piaci pozícióit.Az óriási iramban fejlődő gazdaság igényei már jelenleg is komoly feszültségeketokoznak Kína energiarendszerében, mely 2030-ig becslések szerint 2,3 trillió (!) dollárfejlesztést igényel. Ezen belül a földgázfogyasztás – évi 5,5%-os bővülést feltételezve –ugyanebben az évben eléri a 162 milliárd m 3 -t. 14 Nem véletlen, hogy a kínai állami energetikaivállalatok gyakorlatilag a világ összes kőolaj- és földgáztermelő régiójában intenzívkapcsolatokat építenek, különösen a földrajzilag közel eső Oroszországgal és a középázsiaiutódállamokkal, ahonnan zökkenőmentesen elláthatók lennének az ország belsőázsiaiterületei. Bár Moszkva számára hasonlóképpen vonzó a japán és a dél-koreai piac,a kínai variáns látszik győzedelmeskedni: Putyin elnök legutóbbi pekingi látogatásánakmargóján a Gazprom és a kínai állami olajvállalat (CNCP) keretmegállapodást írt alá2010-től kezdődően évi 20 milliárd m 3 földgáz szállításáról kelet-szibériai lelőhelyektőlkiépítendő vezetéken keresztül. 15 Mindeközben Peking is diverzifikálni igyekszik jövőbenibeszerzéseit. Alig pár nappal az orosz elnök látogatását követően Nyijazov türkmén elnökPekingben egy Kazahsztánon és Üzbegisztánon átvezető gázvezeték 2009-ig történőmegépítéséről állapodott meg, melynek elkészültét követően Türkmenisztán harmincéven át évi 30 milliárd m 3 földgáz szállítását vállalta (a kazah–kínai szakaszról korábbanAsztana és Peking már készíttetett megvalósíthatósági tanulmányt). 16Irán a Szovjetunió felbomlása óta fokozott érdeklődést tanúsít a régió iránt. A térségenergiahordozó-készletének egyik legrövidebb és leggazdaságosabban kivitelezhetőexportútvonala iráni területen át vezethetett volna, igénybe véve az ország jól kiépítettvezetékes és kikötői infrastruktúráját. Az energiahordozókban gazdag Irán – némilegmeglepő módon – vásárlóként is számításba jöhetett, mivel az elsősorban az ország déliterületeire koncentrálódó jelentős földgázkészleteknek a sűrűbben lakott északi terü-13 Lásd Turkmenyija i Gazprom vedut peregovori o posztavkah 50 mlrd m 3 gaza v god [Türkmenisztán és a Gazprom évi 50 milliárd m 3gáz szállításáról tárgyal], Gundogar 2006. április 19. (www.gundogar.org).14 Noé van HULST: Prospects and challenges for Natural Gas Market in China. Presentation at the International Conference on Northeast AsianNatural Gas Pipeline at Shanghai, China, March 8, 2004 (www.iea.org).15 Lásd Nyikolaj CSEHOVSZKIJ: Kitaj pricenyivajetszja k gazu [Kína érdeklődik a gáz iránt], Strana.ru 2006. március 21.16 Vö. Stephen BLANK: Turkmenbashi in Beijing. A Pipeline Dream, Eurasianet.org 2006. április 4. Lásd még Sergei BLAGOV:Stung by Cheney’s comments, Moscow plays energy card, Eurasia Daily Monitor 92/3., (2006. május 12.), www. jamestown.org.94

Íjgyártó István: A földgáz geopolitikája és európa ...letekre szállítását kiválthatta volna a szomszédos országokból való beszerzéssel. Ezenerőfeszítéseknek mindössze egy helyi jelentőségű, kiskapacitású türkmén–iráni exportvezetéklett az eredménye. Az Iránon át vezető fő exportútvonal kiépítését – más-másmegfontolásból – sem Oroszország, sem a térségben befolyását éppen a perzsa állam távoltartásánakcéljából is növelni igyekvő USA nem támogatta, sőt az utóbbi egyenesenszankcióval fenyegette a befektetőket. 17 Teherán befolyásának növekedését más szempontokis gátolták. A régió volt szovjet utódállamaiban megerősödő, klánszerűen hatalmatgyakorló elitjei erősen központosított, alapvetően szekularizált állam kiépítésébenvoltak érdekeltek, elkerülendő, hogy az eltűnő szovjet hatalmi ideológia helyét a radikálisiszlám vegye át e hagyományosan muzulmán államokban. Ezért a teokratikus irániiszlám államra a kezdetektől gyanakvással tekintettek. E gyanakvást csak tovább erősítette,hogy Irán rendkívül rugalmatlan álláspontra helyezkedett a Kaszpi-tenger megosztásárairányuló tárgyalások során, vitatva a partmenti államok már megkezdett nyíltvízikitermelési projektjeinek jogosságát. Teherán ugyanakkor aggodalommal figyelte azamerikai energetikai óriásvállalatok, illetve a tevékenységüket egyengető washingtoniadminisztráció befolyásának térnyerését a térségben. Bekerítettség-érzését csak fokozzaa NATO afganisztáni katonai jelenléte, valamint az ezeket támogató bázisok létrejötteészaki határainak közelében. Az iráni vezetés növekvő Nyugat-ellenessége és a „nukleárisIrán” fenyegetése ugyanakkor tovább erősítette a régió államainak félelmeit egy új regionálisközéphatalom megjelenése miatt.A kilencvenes évek közepétől az akkori Clinton-adminisztráció is nagy figyelmetszentelt a Kaszpi-tenger térségének. Az amerikai stratégia négy főbb elemből épült fel: 1.a térség országai függetlenségének és gazdasági fejlődésének megerősítése az energiahordozókértékesítéséből származó jövedelemből, 2. az energiaellátás-biztonság növelése atérségből származó energiahordozók a világpiacra juttatásával a földrajzi adottságok támasztottanehézségek és más szereplők befolyásának leküzdésével, 3. a térség országai politikaiés gazdasági kapcsolatainak erősítése a konfliktusok megakadályozása érdekében, 4.a térségbe irányuló befektetések számára biztonságos feltételek megteremtése. 18 E stratégiagyakorlati megvalósításának legfontosabb eleme egy olyan szállítási korridor létrehozásavolt, amely Oroszországot és Iránt egyaránt elkerülve Grúzián és Törökországon áta Földközi-tengerre juttatja el az újonnan feltárt azeri lelőhelyek kőolaját(Baku–Tbiliszi–Ceyhan-vezeték). Ezzel párhuzamosan a Kaszpi-tenger azeri szektorábanfelfedezett, jelentős készletekkel rendelkező Shah-Deniz lelőhely földgázát a török-17 The Iran-Libya Sanctions Act (ILSA), US Congress, 1996.18 Lásd Zeyno BARAN: Energy Supplies in Eurasia and Implications for U.S. Energy Security. Testimony before the Subcommittee on InternationalEconomic Policy, Export and Trade Promotion, US Senate, September 27, 2005.95

kommentár • 2006|3 – Messzelátóországi Erzurumig kiépített vezeték szállította volna az USA térségbeli legfontosabb szövetségesénekegyre ígéretesebben fejlődő piacára. A projekt második fázisaként tengeralatti vezetékekkel kötötték volna össze a kazah és türkmén lelőhelyeket a korridorral. Washingtonemellett komoly összegeket biztosított a régió országaiban zajló átalakulási folyamatokraés az érintett országok védelmi képességeinek növelésére. 19 2001. szeptember11-ét követően a Bush–Cheney-kormányzat által a terrorizmus ellen meghirdetett globálisküzdelemben a korábban kiépített stratégiai pozíciók igen hasznosnak bizonyultak.A régi elitek hatalmának véget vető „színes forradalmak” Grúziában, Ukrajnában, Kirgíziában,valamint az üzbegisztáni véres zavargások – melyek hátterében a Nyugat „aknamunkáját”vélték felfedezni – következményeként lehűltek a kapcsolatok egyes középázsiaivezetők és Washington között.A dolgok sajátos logikájából fakadóan amíg a térségben operáló nagyhatalmak egymásraügyelve, diplomáciai manővereket alkalmazva és komoly anyagi terheket vállalva igyekeznekpozíciókat megőrizni, kiépíteni és megszilárdítani, a régió államai jól profitálnaka megnövekedett érdeklődésből: ha lassan is, de fokozatosan létrejön az a diverzifikáltszállítási útvonalhálózat, melynek révén a Kaszpi-térség energiahordozó-kincse eljut apiacokra. Ezt saját erőből nem lettek volna képesek megteremteni, s a bevételek végső soronőket gazdagítják.További nyertesekként kell említenünk az úgynevezett tranzitországokat, példáulGrúziát és Törökországot. Grúzia számára az áthaladó vezetékek anyagi haszna mellett a„korridor-szerep” olyan felértékelődést hozott a nemzetközi színtéren, amely a hánytatottsorsú ország számára hosszabb távon lehetővé teszi belső problémáinak megoldását,a sikeres külpolitikai orientációváltást. Törökország pedig a területén koncentrálódóorosz, kaszpi-tengeri/közép-ázsiai, illetve – egy pozitív végkifejletű fordulat nyomán –iráni vezetékek révén olyan alternatív beszerzési útvonalat kínálhat az európai piacok irányába,ami nem lebecsülendő ütőkártya lehet az ország EU-tagságáról folytatott vitákban(gondoljuk csak a Balkán-félszigeten át Európa szívébe vezető Nabucco-projektre).A kőolaj és földgáz iránt világméretekben megnövekedett igény élesebbé tette a versenyt,és mára az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdéseket a gazdaságpolitikából egyértelműena kül- és biztonságpolitika területére sorolja át. Ennek megfelelően a fogyasztóországok egyre inkább kénytelenek ezen eszköztár figyelembevételével is biztosítani a be-Q19Vö. Amy JAFFE: US policy towards the Caspian region: can the wish-list be realized? = The Security of the Caspian Sea Region, szerk.Gennady Chufrin, SIPRI (Oxford UP), Oxford, 2001.96

Íjgyártó István: A földgáz geopolitikája és európa ...szerzési források elérhetőségét. A szállítók és a fogyasztók között sajátos függőségi viszonyokalakulnak ki. Az energiaszállítások elmaradása súlyosan megrendítheti egy fogyasztóország gazdaságát, de ugyanez igaz a szállítóra is az esetlegesen elmaradó bevételek esetén.A kulcsszó ma a diverzifikáció: a szállítók újabb fizetőképes és perspektivikus piacokat,a fogyasztók megbízható és olcsó szállítókat keresnek. Az államok egy harmadik csoportjatranzitországgá, egyfajta energia- „hub”-bá kíván válni, mivel ez növeli biztonságát,felértékeli nemzetközi szerepét, és nem utolsósorban jelentős bevételekhez juttatja.A napjainkban elindított és az évtized végéig befejeződő projektek nyomán az eurázsiaienergia-tájkép jelentősen átrendeződik, s ez várhatóan nem hagyja érintetlenül a nemzetköziviszonyokat sem.Magyarország évi 14,6 milliárd m 3 (2004) gázfogyasztásával az EU25 kilenc nagyfogyasztójaközé tartozik, ráadásul ezen fogyasztás 85%-át importból fedezi. 2006 januárjábanhazánk egyike volt azon importőröknek, melyeket leginkább sújtott az ukrán–oroszgázvita nyomán kialakult szállításkiesés. Indokolt és releváns tehát, hogy hazánk érdembenrészt vállaljon a közös európai gázpiac és -rendszer kialakítására irányuló erőfeszítésekben.Be kell látnunk ugyanakkor, hogy ez hosszú és nehézkes folyamat lesz. Távlatilagaz energiakérdés nemzetbiztonsági kérdés (is) marad, ezért nem mondhatunk le sajáthosszú távú energiastratégia kimunkálásáról sem.Tildy Zoltán köztársasági elnök az amerikai követség garden partyján 1946 nyarán97

kommentár • 2006|3 – Magyar alakokFilep Tamás Gusztáv„A NEMZET MINT TISZTA IDEALITÁS”JOÓ TIBORRÓLA Magyar Történelmi Társulat 1943-as közgyűlésén Hóman Bálint elnök egyszerre bíráltaa történettudomány két, szerinte szélsőséges és egymással szemben álló irányzatát,azok metodikáját, a népiségtörténet fajkutatásba hajló változatát és a szellemtörténetinemzetfogalom-kutatást. 1 Ez utóbbinak a művelői szerinte „az igazi historizmustól távolállóspekulációval valami elspiritualizált, ködös nemzetfogalmat állítanak szembe anépnemzet s egyszersmind a történeti nemzet fogalmával”, s „a mai népben és nemzetbenpusztán életszemléleti, erkölcsi és akarati tényezők által meghatározott szellemi terméketlátnak”. Hóman azokat a citátumokat, amelyek révén az utóbbi irányzatot vélte leleplezhetőnek,Joó Tibor munkáiból vette. Mályusz Elemér pedig, a népiségtörténetiirányzat magisztere a magyar történetírásról szóló vitairatában 2 szintén kiemeli Joó Tiborszerepét e számára idegen nemzetfölfogás népszerűsítői között. Ezekben az évekbenegyébként is minden szakmabeli számára világos volt, hogy a Hóman emlegette „erkölcsiés akarati tényezők által meghatározott” nemzet bölcseleti meghatározása, a magyartörtenelemre vonatkozó ismeretekből való levezetése elsősorban Joó munkájának eredménye.Noha a nemzet e szellemtörténeti fölfogása a harmincas–negyvenes években politikaiállásfoglalást is jelentett – a függetlenség védelmét az Európát átszerkesztő németbirodalmi programmal szemben –, Joó Tibor merőben tudomány- illetve filozófiatörténetiszempontok alapján alakította ki koncepcióját. Pályája első szakaszában egyik legfontosabbkutatási területe a magyar filozófiai gondolkodás története volt; vélhetően egytervezett történetfilozófiai szintézis számára gyűjtött ekkor anyagot. Erre következtethetünkmásodik nagyobb lélegzetű, Ernst Troeltschről szóló, illetve a történetfilozófia mibenlétét,szerepét vizsgáló munkájából (is). (Első terjedelmesebb művében a rendszeralkotómagyar filozófussal, Böhm Károllyal foglalkozott.)Ernst Troeltschnek Joó Tibor nagy jelentőséget tulajdonított a szellemtörténet metodikájánakkidolgozásában (későbbi, 1935-ben megjelent, Bevezetés a szellemtörténetbe címűkönyvében is tárgyalta munkásságát), de szerinte a német tudóst a történetfilozófia feladatánakmeghatározásában néhány tényező tévútra vitte. Troeltsch nem határolta el1HÓMAN Bálint: Elnöki megnyitó beszéd [a Magyar Történelmi Társulat 1943. évi június 10-én tartott közgyűlésén], Századok1943, 137–153. p.2 MÁLYUSZ Elemér: A magyar történettudomány, Bolyai Akadémia (Bolyai Könyvek), Budapest, 1942.98

Filep Tamás Gusztáv: „A nemzet mint tiszta idealitás”ugyanis egymástól a történetfilozófia metódusát – amit Joó szívesebben nevezett volnatörténelemlogikának – és a történelmet – Joó értelmezésében: a „lett dolgok”-kal foglalkozótudományt –, sőt a kettő szétválasztásának igénye meg sem fogalmazódott benne.Troeltsch normát akart kidolgozni a jövő számára, s ezt az addigi történetből nyert ismereteknyomán megszerkesztendő kultúrszintézis révén vélte teljesíthetőnek, amelyet viszonta teológiai alapozású etikai norma kontrollja alá helyezett. Csak a lezárult korszakokkutatását és értelmezését ismerte el a történetfilozófia feladataként, s emellett megvalósíthatatlannakgondolta a világtörténelem megírását, sőt kétségbevonta az egységesemberi történet létét. Megismerhetőnek csak az európai történet totalitását tekintette, sminthogy ezen belül a legérvényesebb szellemi vonulatnak a kereszténységet tartotta, célkéntis a kereszténység története megszerkesztését tűzte ki. E ponton, utókora által szintesohasem forgatott e korai munkájában megtalálhatjuk Joó Tibor világértelmezésénekhaláláig töretlenül kimutatható elemét:Troeltsch szerint […] a történelem tárgya az individuális jelentéstotalitás. Tehátegyéni hatások egyéni egysége. Ebből önként következik, hogy a történelem tárgyánaka határa egybeesik az egyéni hatások öszszehatása lehetőségének a határával. Atörténelem legtágabb tárgya az egyének ama csoportja, melyen belől még lehetségesa kölcsönhatás. Éppen ezért Troeltsch a kultúrkört tekinti ilyen legtágabb totalitásnak,és az emberiség egységét tagadja. […] De ha figyelmesen áttanulmányozzukaz itt idézett helyeket, akkor kiderül, hogy Troeltschnek erre a korlátozásraugyanaz a titkos motívum adott ösztönzést személyiségében és személyes problémájában,mint amely a normatív erőt az objektív szellemben 3 tételeztette vele.Ha elfogadja az egyetemes emberiség eszméjét, s valóban egyetemes történetet tesza történetfilozófiai vizsgálat tárgyává, akkor könnyen lehet, hogy nem az óhajtottkeresztyén-európai hagyományok új kultúrszintézisét kapja eredményül. S ígytörtént meg az a csodálatos dolog, hogy ez az oly mélyen keresztyén férfiú a legmélyebbenkeresztyén gondolatot ejtette el, az univerzalizmus gondolatát. 4Joó Tibor, a Protestáns Szemle állandó szerzője több résztanulmányt szentelt annak,hogy az emberi nem a fölfedezések és az azokat követő integráció révén folyamatosan egységesül,a 20. században már léteznek a kultúrának a világ minden pontján ható azonos3 Eduard Spranger szerint – és ez Joó Tibor szellemtörténet-értelmezésének egyik központi eleme lesz – a szellemnekhárom síkja van. Beszélhetünk szubjektív, objektív és normatív szellemről: a szubjektív szellem maga a személyiség, amaga egyéni értékirányultságával, az objektív szellem az a személyfölötti „tárgyi valóság”, amelyet a szubjektív szellemekkölcsönhatása hoz létre, a normatív szellem pedig mindkettő fölött áll, s normaként, megvalósítandó feladatként munkálbennük.4JOÓ Tibor: A történetfilozófia feladata és Ernst Troeltsch elmélete, Az Egyetem Barátainak Egyesülete (Acta Litterarum acScientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Josephinae), Szeged, 1931, 83.99

kommentár • 2006|3 – Magyar alakokvonásai; egyébként pedig az emberiség biológiailag egynemű, azaz semmi sem jogosít fölarra, hogy lemondjunk erről az egységről, amelyben minden nemzeti kultúrának megvana maga szerepe. Ezért aztán a modern nacionalizmus 20. századi változatát, amely„izolációs őrületbe” torkollott, maradéktalanul elutasította. Szembefordult tehát az újkollektivizmusokkal, amelyek szerinte voltaképpen partikularizmusok. A történetfilozófiadiszciplínája nem arra való, hogy megoldja a történet problémáit, arra sem, hogy receptetadjon a jövő számára. Nem az a dolga, hogy az emberiség történetét kauzális (teháttermészettudományi) vagy teleologikus összefüggésekbe helyezze. Létezik a priori atörténetfilozófia számára, de ez nem azonos a teológia közvetítette etikai normákkal, hanema szellem kategóriáinak és funkcióinak rendszere, mely a priori a tapasztalathoz képest.A történetfilozófia feladata „a történet tényei totalitásának a szellem funkcióiból valómagyarázata”. 5 Az egység nem homogenitást jelent: a harmónia ellentétek egysége. JoóTibor számára az volt a leglényegesebb kérdés, hogy mivel járult hozzá ehhez a magyarkultúra, különösen a filozófia, a módszeres, rendszeres világértelmezés.A magyar szellemi életnek talán egyik ismeretágát – egyik „tudatformát” – sem érteakkora totális vereség az 20. század második felében, mint a filozófiát. A Nyugat, az Újholdvagy a népi írói mozgalom hagyománya az 1960-as évektől újra föl-fölbukkant azirodalmi életben, de a század első felének bölcseleti iskolái legfönnebb a „munkásmozgalom”ideológiájával megalapozott filozófiatörténeti földolgozásokban kaptak helyet,vagy az „ideológiakritiká”-ban, negatív példa gyanánt. A magyar filozófia hagyománytalanságaennek ellenére nem a marxizmus-leninizmus egykori egyeduralmának következménye;így volt ez már az 1930-as években is. Joó Tibor több tanulmányban is fölhívta afigyelmet a magyar bölcselet s általában a magyar tudományosság folytonossághiányára.Az 1935-ben a Magyar Szemlében közölt programcikkében Erdélyi János 19. századi filozófiatörténetikutatásait ismertette. 6 Erdélyi a korábbi évszázadokból, a skolasztikátólkezdődően gazdag és rétegzett magyar filozófiai hagyaték létére hívja föl a figyelmet, amelybőlviszont nem teremtődött hagyomány. Ennek egyik okaként Erdélyi és az ő tételeit továbbgondolóJoó a 19. században kialakuló modern nemzettudat egy bizonyos dogmacsoportjátjelölte meg. Ennek lényege az, hogy a magyarságot állítólagos őseredeti alkata racionalizmusra,kontemplálódás helyett gyors problémamegoldásra készteti a magyar emberjózan és reális, „természetéhez nem illik a filozófia elvont, haszontalan szócséplése”.Joó szerint ez a tévhit három forrásból táplálkozik, de mind a három „általános európaimotívum”, nem pedig magyar jelenség. E század uralkodó áramlatai voltak a pozitivizmus,a pragmatizmus és a materializmus, kísérőjelenségük pedig az általános filozófiaellenesség,összefüggésben a technikai vívmányok kultuszával, a gyakorlati használhatóság5 UO., 89.6 JOÓ Tibor: Magyarság és filozófia, Magyar Szemle XXV. [1935], 359–363.100

Filep Tamás Gusztáv: „A nemzet mint tiszta idealitás”igényével. Ugyanakkor nyílt szembefordulás volt ez a német idealizmussal és a metafizikaifilozófiai rendszerekkel. Minthogy a romantikus nacionalizmus korában „mindenkoráramlatot legott nemzeti sajátságnak is kineveztek”, meg sem vizsgálva, hogy korábbrólkimutatható-e magyar szellemi életben, „tehát csakugyan általános vonása-e a mindenkorimagyarnak”, „az Európa-szerte általános pozitivista filozófiaellenességet is alapvetőmagyar jellemvonásnak tették meg”.Joó Tibor pályáján fontos teret foglal el tehát ezeknek a hagyományoknak azújrafölépítése. Sokszor tűnik föl szövegeiben a 19–20. század két rendszeralkotó filozófusának,Böhm Károlynak és Pauler Ákosnak a neve, s a korabeli szakmai bölcseleti munkáknakis az egyik legszorgalmasabb recenzense lett. Ő maga a Böhm nevéhez köthető kolozsváriiskola második generációjának a tagja volt; ezt a csoportot Hanák Tibor „a neokantianizmusértékelméleti irányának leányvállalata”-ként aposztrofálta, 7 amelynek teljesítményeiszerinte nem maradtak el a korabeli hasonló gyökerű német csoport (a badeni iskola)eredményei mögött. Az 1901-ben Kolozsvárt született Joó Tibornak az első világháborúután Szegedre költözött kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a leghűségesebbBöhm-tanítvány, Bartók György volt a tanára.A nemzet összetevőinek, jellemzőinek kutatása „a filozófiátlanság mítoszá”-nak tagadásakapcsán jelenik meg Joó Tibor munkásságában. A másik fontos tényező a nemzetinyelv szerepét illető fölismerés volt; már idézett, Magyarság és filozófia című tanulmányábanfölhívta a figyelmet „a nemzeti irodalom fogalmának fogyatékos értelmezésére”, arra,hogy a(z úgynevezett) „nemzeti nyelvnek valami mámoros tiszteletében” a középkori latinnyelvű magyar szövegeket kirekesztették a nemzeti irodalomból. (Olyan ez – hozszemléletes példát e fölfogás abszurditására –, mintha Descartes-ot kivetnék a franciairodalomból arra hivatkozva, hogy latinul írta meg a Meditationest.) A további, a nemzettelkapcsolatos könyveiben, de kisebb tanulmányaiban, sőt apróbb jegyzeteiben, glosszáibanis igyekezett leszámolni a nemzet mibenlétét érintő babonákkal. Azt, hogy mi érdemlegesetlehet elmondani a (magyar) nemzetről, akkor tudhatjuk meg, ha előbb kibontjuk,mikor mit tekintettek nemzeti tulajdonságnak, mikor mi volt – miből lett – a hagyomány.(Logikusan következik ebből, hogy az ő értelmezésében a modern [liberális] nemzetnekvolt történelmi előzménye.) Az első, döntő kérdéscsoport az lett, hogy mennyiben tartható,igazolható a közkeletű nemzetértelmezés. Ez adja A magyar nemzeti szellem (1937), A ma-7 HANÁK Tibor: Az elfelejtett reneszánsz. A magyar filozófiai gondolkodás századunk első felében, Göncöl, Budapest, 1993, 86. Joó Tiboregy, a harmincas évek elején megjelent tanulmányában értekezett arról, hogy a magyar tudományosságban két-háromévtizednyi különbséggel két újidealista iskola alakult ki, párhuzamosan a hasonló német irányzatokkal: a századfordulóna Böhm vezette kolozsvári iskola (melynek másik jelentős alakja a pedagógus Schneller István volt), majd későbba budapesti egyetemen a Pauler Ákos körül létrejövő szellemi kör. Paulerék a kolozsvári eredmények ismereténekhiányában fordultak mintáért a német tudományossághoz. A két iskola csak az 1930-as években kapcsolódott össze, atörténész Révész Imre személye révén. Lásd JOÓ Tibor: A magyar tudomány útjai, Magyar Szemle XII. [1931], 74–76.101

kommentár • 2006|3 – Magyar alakokgyar nemzeteszme (1939) és A magyar nacionalizmus (1941) című munkáinak egyik fontos rétegét.A magyar história ezer évéből kivont adatokkal bizonyította be e műveiben, hogy a közgondolkodásszerint a nemzetet képező kritériumok egyike sem elengedhetetlen nemzetkonstruálótényező. A középkorra és a kora újkorra vonatkozó legfrissebb kutatási eredményekismeretében tucatszámra hoz föl példákat arra – sokszor éppen a magyar politikaés kultúra vitathatatlanul legkiemelkedőbb alakjain bizonyítva be tételei igazát –, hogysem a „nemzeti” nyelv, sem a közös származás, sem a közös állampolgárság, sem a közöskultúra nem szükségszerű ahhoz, hogy valaki a nemzet tagja legyen, elengedhetetlenek viszontehhez az utóbb (például) Hóman által bírált tényezők. Legrészletesebben A magyarnacionalizmusban ismertette a modern európai nacionalizmusok kialakulását és közép-európaitérnyerését, s azt, hogy a nyugat-európai változat hogyan szorította ki – főként az1800-as években – az általa tételezett „eredeti” magyar nemzetfogalmat, amely szerinte anomád birodalomnak az alattvalók etnikuma iránti közömbössége és a keresztény univerzalizmuskontaminálódásának szülötte.E könyvek másik rétege a történelmi és bölcseleti érvelés a világkultúra egységében isfönntartható, értékképző erőként tételezett „humanista nacionalizmus” (például SzéchenyiIstván eszmerendszere) érvényessége mellett. Joó hitt a nemzet depolitizálásánakszükségességében; a nemzeti ellentéteknek idővel ugyanúgy el kell tűnniük, fejtette kitöbb ízben is, mint azoknak az indulatoknak, amelyek egykor a vallásháborúkhoz vezettek.Ennek alapfeltétele viszont a nemzet és az állam – tehát egy szellemi struktúra és egyspecifikusan bürokratikus intézmény – szétválasztása; az egyik érve ezek „lényegben rejlőkülönállása mellett” az, hogy a nép vagy nemzet nem azonosul, sőt szembefordulhat azállammal, gyakran „nem helyesli azt, amit az állam akar vele”.A könyvek további lényeges vonulata az, amelyben a szerző elhatárolja egymástól a„faj”-t (azaz a fajtát), a népet és a nemzetet, s amelyben ismeretelméleti módszerrel bizonyítjabe a tudatosság más, magasabb szintjét jelentő nemzet fölényét a másik kettővelszemben, továbbá elvégzi a fajelmélet kritikáját és leszámol a „fajtisztaság” babonájával –a fajták ugyanis már a nemzetek kialakulása előtt fölbonthatatlanul összekeveredtek (aminekigen szemléletes példája éppen a magyar nemzet). A Magyar Filozófiai Társaság errőlszóló vitájában azon álláspontját sem rejtette véka alá, hogy „a mai intézményes kísérleteke keveredés meggátlására múló próbálkozások”. 8 Végül elvágta a nemzetnek a természetibe,a biologikumba vezető gyökérszálát – az elmélet logikus következményeugyanis az az állítás, hogy a nemzet a szellemből ered, nem a fajtából, illetve a népből (ottáll ugyanis a nép és a nemzet között a tudatosság fokozata) –, s ami végül a szemlélő előttáll: a hivatásnemzet, „a nemzet mint tiszta idealitás”. Ez az utóbbi elhatárolás az elmélet8 Mi a nemzet? A M. Filozófiai Társaság vitaülése 1939. november hó 14-én, Athenaeum 25. [1939], 379.102

Filep Tamás Gusztáv: „A nemzet mint tiszta idealitás”szintjén túlságosan is sikeresnek bizonyult. Az intézeti vita során gróf Révay József figyelmeztetteJoó Tibort: abból, hogy a közös nyelv, a közös származás, a közös kultúra különkülönnem nemzetképző tényezők, még nem következik az, hogy ezek közül több együttnem konstruálhatna nemzetet. A történetfilozófusnak a II. világháború alatti publicisztikájábanmár ott szerepel az is, hogy az így fölfogott nemzet (elsősorban) a népből kapjautánpótlását.Joó Tibort kora magyar tudományos életében a szellemtörténet-írás legkövetkezetesebb,más oldalról (szerintünk alaptalanul) legtúlzóbb teoretikusának tartották. (Tér hiányábannem szólhatunk most Joó történelemlogikájáról; igyekeztünk megtenni ezt, haröviden is, máshol, Történetfilozófia és metafizika címmel 2001-ben kiadott válogatott írásainakelőszavában, s nem adtuk föl a reményt, hogy másutt lesz módunk részletesen interpretálninézeteit.) Ezen belül azonban nem lehet valamely csoportba besorolni őt; helyesebbtalán, ha utalunk a kapcsolathálókra: a Magyar Nemzet létrejöttéig a ProtestánsSzemlében és a Nyugatban adta közre legtöbb írását (de természetesen a filozófusok folyóiratában,az Athenaeumban, továbbá Szekfű és Bethlen István Magyar Szemléjében issűrűn találkozunk szövegeivel). Szegedi éveiben részt vett a diákmozgalomban, az egyetemistákBethlen Gábor Körének alelnökeként, legelső, önálló kiadványként megjelentelőadásszövege (Ady arca a történetphilosophia megvilágitásában, 1928) a kör kiadványainak sorozatábanjelent meg, s annak darabjaként adta ki kéziratból Böhm Károly ifjúkori önéletrajzátis, 1930-ban. Budapestre költözve, a harmincas évek közepétől az evangéliumi egyházakhozkötődő protestáns elitbe tartozott, másrészt pedig a Nyugat esszéíró generációjához,Szerb Antal és Halász Gábor köréhez, illetve velük együtt, továbbá Barta János,Kardos Tibor, Kerecsényi Dezső, Németh László és mások mellett ő is tagja volt az IrodalomtudományiTársaságnak. Ifjúkora óta a klasszicizmus értékeit és a magyar történetszellemi hagyományait integráló Babits Mihályt tartotta igazi mesterének, az élők közül ővolt számára a legfontosabb viszonyítási pont. A Babits-emlékkönyvbe írt esszéjében már acímválasztással – A nemzetnevelő – is érzékeltette, hogy hasznavehetetlennek tartja az elefántcsonttoronymítoszát, s a szövegből az is világossá válik, hogy az erkölcsi értelembenfölfogott nemzet Babits késői műveiben fogalmazódik meg a számára leginkább vállalhatóformában. A rendkívül tagolt népi írói mozgalomtól az a meggyőződése tartotta távol,hogy az a népet és a nemzetet nem azért választja szét, hogy utóbb összeforrassza; MóriczZsigmondban látta meg az egyetlen szellemet, akinél „ez a két fél egész és egység”. 9Joó a mozgalom azon irányzatával, illetve csoportjaival találhatott közös pontokat,amelyek célja a népnek a nemzetbe emelése volt – tehát a népi-nemzetiekkel. Azokkal viszont,akik a népnemzet (tehát az etnikai nemzet, a „faj”) egyeduralmát kívánták megvaló-9 JOÓ Tibor: Móricz Zsigmond, Protestáns Szemle 1939/8., 436.103

kommentár • 2006|3 – Magyar alakoksítani, mindvégig szemben állt, így például elsőként bírálta Németh László alapvetőenpolgári, illetve német hatásra kialakított ekkori – Kisebbségben című könyvébe foglalt –nemzetfölfogását. A Protestáns Szemlébe írott vitacikkében 10 nemcsak azért illette kritikávalNémethet, mert az voltaképpen kizárná a (nép)nemzetből az „asszimiláltak”-at, hanemazért is, mert „a fajmagyarok közt is szigorú szelekciót hajt végre, és kitaszít a magyarságköréből olyanokat, akiket soha senki másnak, mint igazi, jó és hű magyarnak nemtartott” – példának okáért Kazinczy Ferencet és Kölcsey Ferencet. (Természetesen fölfigyeltarra is, hogy Németh László elmulasztotta besorolni Madách Imrét az általa konstruált– tudományos tekintetben természetesen használhatatlan – terminusokkal jelöltcsoportokba, „mélymagyar”-nak ugyanis tárgya és életműve alapján nemigen nevezhette,„hígmagyar”-ként viszont mégsem merte emlegetni.)A történészek közül Joó Szekfű Gyulát tartotta a mesternek; szellemtörténész lévénnyilván azonosult Szekfű módszerével és tisztelte tárgyismeretét, ám van jó néhány ellentétesvonás is kettejük között. Szekfű Habsburg-rokonszenveivel, katolicizmusával, németmintáival szemben ő a függetlenségi hagyományból kinövő, protestáns, „tiszai magyar”szemléletet képviselte, s bár bölcseletében a német idealizmusból indult ki (különhangsúlyozva a kriticizmus szerepét), az antikvitás és a latinitás is mintát adott számára.A népiségtörténeti iskolával való viszonyát megvilágítja föntebbi, Mályusz Elemér pamfletjérevonatkozó utalásunk. (Egyébként Joó nagyra értékelte a Mályusz módszerét – denem ideológiáját – követő Szabó István munkásságát.) Minthogy azonban Szekfű a harmincasévek második felében már egyértelműen náciellenes gondolkodó, míg Mályuszóhatatlanul összeköthető (volt) a völkisch ideológiával, Joó Tibornak az e kérdésekbenvaló állásfoglalása a magyar nemzet és állam céljának, érdekeinek a Mályuszétól eltérő felfogásábólered. Szekfűvel, Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Szabó Zoltánnal, Kovács Imréveltalálkozott aztán össze a német ideológia ellen emelt bástyán, a Magyar Nemzetben(mindazonáltal például Bajcsy-Zsilinszkyvel vitába is keveredett ugyanott; a magyar függetlenségkésőbbi mártírja ugyanis [kezdetben?] nem tudott mit kezdeni Joó állítólagosan„elspiritualizált” nemzetfogalmával). Az a fajta történetírói módszer vagy szemlélet,amelynek Joó Tibor a híve és népszerűsítője volt, a harmincas évek második fele új,neopozitivistának is nevezett történész generációjának kritikáját is kivívta, nemcsak amarxistákét. A Protestáns Szemle 1938-as évfolyamában vita folyt közte és Istványi Géza,a néhány évvel később hősi halált halt fiatal történész között; az utóbbi Hajnal Istvánszociologizáló módszerét tartotta követendőnek a filozófiai szemlélet helyett. Az Istványiáltal érvként előhúzott egyik Hajnal-szöveget azonban Joó példaszerű szellemtörténetimunkának nevezte, ami arra figyelmeztet, hogy a „neopozitivisták” nem azzal a szellem-10 JOÓ Tibor: Öncsonkítás. Jegyzet Németh László könyvéhez, Protestáns Szemle 1939/7., 372–376.104

Filep Tamás Gusztáv: „A nemzet mint tiszta idealitás”történet-koncepcióval vitáztak, amelyet Joó Tibor kifejtett, hanem egy misztikusabb változattal.(Kiderül ez persze abból is, hogy Istványi filozófiai fogalomhasználata rendkívülpontatlan.) Válaszában Joó arra hívta föl a figyelmet, hogy ő és társai a szociológia szerepétéppúgy elismerik, mint Hajnal és köre, sőt ők az igazán realisták, mert a társadalmifejlődést előidéző „kis mozgások dialektikáját” eredeztetik valahonnan – jelesül a szellemből–, míg a fiatalok nem kutatnak annak eredete után; Joó véleménye az, hogy éppenez az utóbbi az igazi metafizikai hiposztázis, amelynek forrása a nihilizmus. 11Hogy mennyire megalapozatlan az az állítás, amelyet – egyébként részben doktrinerellenfelei – Joó Tibor gondolatmeneteinek életidegen voltáról, „elspiritualizáltság”-árólterjesztettek, bizonyítja a történetfilozófus ritkán emlegetett és soha nem elemzett publicisztikaimunkássága. A Magyar Nemzetben 1939-ben megjelent első féltucatnyi cikkeA magyar nemzeteszme bevezető részeiben kifejtett koncepcióját tartalmazza, majd két év múlvaújra a nemzetfogalom-értelmezéssel kapcsolatos cikkekkel kapcsolódik be a napilapmunkájába; Szekfű Gyula méltatja – bár a „korszellem”-hez viszonyítva „korszerűtlenkönyv”-nek nevezi – az egyik nyári számban Joó Magyar nacionalizmusát, a történetfilozófuspedig erre válaszol július 13-án. Ettől az időponttól kezdődően Joó a Magyar Nemzetrendszeres munkatársa lesz az ország német megszállását követő betiltásáig. Ott megjelentírásai az alábbiak szerint csoportosíthatók:A magyar nemzetfogalomról és ezzel kapcsolatban Magyarország és Európa egymástól elválaszthatatlanvoltáról írott, elméletibb jellegű cikkei alkotják az első egységet. Ezekben, tanulmányaigondolatmenetét is követve, több ízben is a hivatásnemzet terminusát használta, amelybőlkiindulva egy olyan „kisebbségpolitika” kiépítését tartotta szükségesnek, amely megbékítia nemzetiségeket, hogy azok őszintén, az „anya”-nemzetükhöz való politikai csatlakozásigénye és jogkülönbség nélkül vehessenek részt az ország életében. A nép és nemzet fogalmiszétválasztását az akkori jelenre vonatkozóan itt is sürgeti, elsősorban azért, hogy abiologista népnemzet-fogalom ne táplálhassa az uralkodó eszmét. Szorosan idekapcsolódnakazok a kimondottan történelmi vonatkozású írásai, amelyek – olykor egy-egykönyv kapcsán – a magyar história eseményeivel és egyes kimagasló személyiségeivel foglalkoznak:például a Mohács Magyarországa (1941. augusztus 27.), a Nagy Lajos kora (1942. május17.), a Széchenyi akadémiai beszédének jelentősége (1942. november 27.), A fejedelem (1943. február21.), A kolozsvári szoborig (1943. április 18.), Mátyás király és nemzete (1943. május 2.),Károlyi Sándor (1943. szeptember 8. – ez utóbbinak az a sajátossága, hogy nem a függetlenségihagyományt tekinti az egyetlen használható magyar örökségnek, hanem a labanc magatartásnaka nemzet védelmében elért eredményeit is méltányolni tudja). 1939. április9-én Báthory Istvánról írva a lengyel függetlenség védelmének szükségességére figyelmez-11Joó válaszcikke: Tudomány és nemzedék. Szellem és társadalom, Protestáns Szemle 1938/7–8., 369–377.105

kommentár • 2006|3 – Magyar alakoktet. Talán e szövegcsoportból nő ki a hagyományápolással kapcsolatos cikkek, riportok sora.Szemben a korábbi szövegekkel, amelyekben nemzetkoncepciójának (intellektuálisértelemben) arisztokratikus vonásait domborította ki, most a nép nemzetté emelése kerülnapirendre. Azokról a helységekről közöl beszámolókat, amelynek lakói „A nép voltak,nem a nemzet”, akik csöndben építkeztek, és azzal végeztek a nemzet számára pótolhatatlanmunkát, hogy megőrizték a magyarokat – önmagukat. Így nyerhet a kortárs impulzusokataz alföldi Szentes városától, amely átélve a török időket, még az 1848-as törvényekelőtt megváltotta magát, megteremtve ezáltal a „magyar kapitalizmus” egyik sajátosváltozatának helyi hagyományait. 12 1941. október 19-én közli a Hagyományápolás Egerben címűcikkét, melynek központi eleme az, hogy a „nemzeti érzés és öntudat csak eleven történetiemlékezésből” fakadhat, s hogy az átélésnek pótolhatatlan szerepe van a nemzetnevelésben.November 30-án, az előbbi íráshoz kapcsolódó Még egyszer a hagyományápolásról címűcikkében egy a tárgyi történeti emlékekért felelős szervezet fölállítására tesz javaslatot.Címjavaslata és a polgári kezdeményezésre mint szervező elvre és erőre való hivatkozásakétségtelenné teszi, hogy ez a cikk volt az – vagy azok egyike –, amelyből néhány hónappalkésőbb a náciellenes polgári ellenállás központi szerve, a Magyar Történelmi Emlékbizottságkinőtt. A bizottság fölhívását Bajcsy-Zsilinszky Endre, Barankovics István, IllyésGyula, Katona Jenő, Kovács Imre és mások mellett Joó Tibor is aláírta.Külön csoportot alkotnak a magyar szellemi élet aktuális teljesítményeiről szóló írások, könyvkritikák,amelyek legtöbbje az 1943-as Tudományos élet című sorozatában jelent meg. A TelekiIntézet egyik könyvében közölt Deér József-tanulmányt méltatva közvetlenül állást foglalaz élettér-elmélettel szemben. 13 E sorozatban – és ez éppen a harmincas évek szellemtörténet-vitáikésőbbi megítélésének szempontjából tanulságos – szigorúan bírálta példáulFerdinandy Mihálynak az Árpád-ház történetéről írott, Az istenkeresők című „mítosz”-kutató könyvét, illetve általában – szerzőjük ideológiai elkötelezettségétől függetlenül –elutasította azokat a kiadványokat, amelyeket az empíria és a logika kiiktatása jellemzett.Ezt a „szellemi” magatartást A sugallat című, 1942. március 1-jén megjelent cikkében tettekritika tárgyává a legszemléletesebben. Az, hogy a frontok mennyire összekuszálódtakez időben, világosan megmutatja, hogy az egyik cikke nyomán kirobbant, több lapra kiterjedővita során éppen a materialista völkisch-elmélettel való szembeszállásra predesztináltReformátus Életben jelent meg egy névtelen cikk, amely Joó Tibort „valami titkosmaffia eszközé”-nek nevezte. A Magyar Nemzet 1943. augusztus 25-i számában saját rovatábanaz egyetemi tanszékek betöltéséről értekezik Joó; eloszlatja a kétségeket: a háborúután majd valóban az erre méltók ülnek a katedrára, azaz bekövetkezik „e sarkaiból ki-12 JOÓ Tibor: A nemzet szolgálatában, Magyar Nemzet 1941. augusztus 3., 9.13 JOÓ Tibor: Tudományos élet, Magyar Nemzet 1943. július 24., 4.106

Filep Tamás Gusztáv: „A nemzet mint tiszta idealitás”fordult, a tárgyilagosság, a logika és racionalizmus s az egyetemesség iránti érzékében úgymegrendült világ helyreállítása”. 14 A sorozaton kívül 1942 augusztusában kétszer is írArisztotelész Szabó Miklós fordításában épp ez időben megjelent Etikájáról, az „erkölcsiautonómia tisztaságát” állítva a középpontba, s minősíti az európai válságirodalom produktumaitis. Éppen az értelmiségi és középosztályi erkölcs vizsgálata és bírálata az előzményeazoknak a cikkeknek, amelyek a társadalmi élet közvetlenül a politika szférájába istartozó kérdéseit, a konzervativizmus jelenségét, a párt és az osztály, a vezetők és a vezetettekviszonyát vizsgálják, főként az 1942-es évben, s a függetlenség védelmében egységesítendőtársadalom víziójának jegyében. 1943 tavaszán–nyarán közli a lap Joó TiborÚtilevelek Itáliából című sorozatát; ebben az arra vonatkozó utalások a legszembetűnőbbek,hogy az olaszoknak nem volna szabad föladniuk a humanizmusnak a nemzeti kultúrájukatévszázadokon át tápláló szellemét. Az olaszokhoz kapcsolódik az az írása is, amelyik alegnyíltabban, fogalmi szinten is állást foglal nemcsak a háború, a német szellemihegemónia-igények,hanem a nemzetiszocializmus és a fasizmus ellen is. Az olasz fasiszta állam1943-as összeomlása idején az új közoktatási miniszternek és Benedetto Crocénak –Joó interpretálásában a szabadságától húsz éven át megfosztott olasz nép igazi hagyományaiőrének, „a tiltakozás eleven megszemélyesítőjé”-nek – a táviratváltását kommentálja.15 Utolsó írásai között ott van az a maró kritika, amellyel a nemzetiszocializmus utolsó,elméletileg iskolázott magyar ideológusának, Baráth Tibornak Az országépítés filozófiája aKárpát-medencében című könyvét szedi darabokra, rábizonyítván a kolozsvári tanszékvezetőre– akinek kinevezéséért, írja, nem az egyetemi autonómia a felelős – a fogalmi és alkotmányjogipontatlanságok egész rendszerét, a német élettér-ideológia szellemének, sőtterminológiájának átvételét, s az egész szellemi konstrukciónak a magyar nemzet jövőjérenézve minősíthetetlenül káros voltát. E – Philosophia actualis című – cikk második része anapilap március 12-i számában jelent meg, azaz éppen egy héttel azelőtt, hogy a némethadsereg megszállta Magyarországot; s ebben az írásban Joó a „demokratikus parlamentarizmus”,„az emberek és népek egyenlőségébe vetett keresztény humanizmus” és a hagyományosmagyar kül- és belpolitika mellett tett hitet. Ez az utolsó tőle származó közlemény,amit ismerünk. Budapest ostromának utolsó napján, amint feljött az óvóhelyről,légiakna robbant mellette.Van még egy közvetlen hivatkozásunk Joó Tibornak a háborús évekbeli magatartásáravonatkozóan. A Magyar Filozófiai Társaság 1946. áprilisi közgyűlésének a társaság halottaitis búcsúztató jegyzőkönyve arról tanúskodik, hogy „Joó Tibor egyetemi magántanár[…] bátor, radikális ellenzékisége nagy szerepet játszott abban, hogy Társaságunk közvé-14 JOÓ Tibor: Tudományos élet, Magyar Nemzet 1943. augusztus 20., 2.15 JOÓ Tibor: Croce, Magyar Nemzet 1943. augusztus 11., 6.107

kommentár • 2006|3 – Magyar alakokleményének irányvonalát mindvégig nem sikerült jobbfelé elhajlítani”. (Természetesenitt a szélsőjobbról van szó.) A társaság szolidaritást vállalt zsidó tagjaival, folyóirata, azAthenaeum egyetlen kézirat közlése elől sem zárkózott el szerzője származása miatt; azegész háborús korszakban csak egy kizárási javaslat hangzott el, amikor Joó és MátraiLászló indíttattak eljárást a társaság pénztárosa ellen, mert az állítólag volksbundista volt,és mert nyilaskeresztes jelvényt viselt. 16Végül Joó Tibor e korszakának lezárásaként is, de pályájának, életművének egészéreutalóan is idézzünk a Magyar Filozófiai Társaság folyóiratának ugyanebben a kötetébenközölt, Hamvas Béla által írt nekrológjából – a kortárs tiszteletadását az utókor tisztelgésegyanánt:Az a bomba, amely Joó Tibor életét Budapest ostroma alatt kioltotta, jellegzetesmagyar pályát tört meg erőszakosan. Gondolkozónak indult és Böhm Károlyt vallottamesterének. De a német idealizmusból következő doktrínák hatottak rá elhatározóan,és az innen származó gondolatok állottak művének hátterében. Fiatalkoraarra az időre esett, amikor nálunk forradalmat jelentett a szellemtörténet.Joó Tibor volt az, aki ennek a szemléletnek teljes módszertanát nálunk kifejtette.Elsősorban történetfilozófus volt, aki a történetben levő alapmozzanatok folyamatosságátés törvényszerűségét kutatta. […] Mint oly sok magyar tudós, gondolkodóés művész, amikor az idő hívta, otthagyta nyugalmas szobáját. Pedig abban azidőben már mindenki nemcsak gyanús volt, aki olyan napilapokba írt, mint ő.Ennél több. Az uralkodó kormányzat ellensége volt. Viszont szívükbe zárták azok,akik minden ellenzéki szóért hálásak voltak: hírt kaptak arról, hogy tiltakozásukkalnincsenek egyedül. Joó Tibor tudósnak indult és egy csapással a közélet emberelett. A háború közepétől kezdve az ilyen vakmerő ember már állásával és szabadságávaljátszott. Joó Tibor kimondta azt, amit gondolt, többször a józan óvatosságellenére is. Amilyen mértéktartó gondolkozó volt, olyan szenvedélyes harcos lett.Barátai, tanítványai és olvasói sok olyan esetre emlékeznek, amikor egyenest kihívóanszállt szembe az erőszakkal és a hazugsággal. Emlékezetünkben is úgy él, mintaz ellenállás egy legelső és kezdeményező, ugyanakkor egyik legbátrabb alakja. 1716 Lásd Jegyzőkönyv a Magyar Filozófiai Társaság 1946. április hó 26-án a Bölcsészeti Kar V. számú tantermében tartott rendkívüli közgyűléséről,Athenaeum 31–32. [1945–1946], 57.17 HAMVAS Béla: Joó Tibor, Athenaeum 31–32. [1945–1946], 36.108

kommentár • 2006|3 – Kommentár nélkülA SZTRÓKAY-ÜGY – AVAGY HOGYAN KERÜLT EGYMŰKEDVELŐ TUDÓS AZ ÁVH LÁTÓKÖRÉBE?Közreadja: Papp IstvánHogyan és mi okból kezdett el vizsgálódni egy-egy ügyben az államvédelem az 1950-esévek elejének Magyarországán? Olyan kérdés ez, amely első hallásra feleslegesnek tűnik,hiszen egy diktatúra rendőrsége ritkán töpreng azon, hogyan tegyen bűnbakká és áldozattáártatlan embereket. Az ÁVH vezetői és törzsgárdájának tagjai sem túl sokat bíbelődtek,ha le kellett csapni egy-egy személyre. De 1950 őszére a magyar politikai rendőrségeljutott oda, hogy saját iratanyagára támaszkodva kezdett el tömegével ügyeket gyártani.Hogyan is történt ez a folyamat? Minden jel szerint 1950 októberében–novemberébenaz Államvédelmi Hatóság munkatársai sorra elővették azokat az aktákat, melyeket aHorthy-korszak belügyminisztériumától örököltek. Több száz ügyben indult ekkor vizsgálat,elsősorban olyan ügyekben, ahol kommunistákról vagy nyilasokról esett szó.Az 1945 előtt keletkezett iratokból kiválasztották azokat a személyeket, akik tevőlegesenfelléptek az illegális kommunista mozgalom tagjaival szemben (csendőrök, nyomozókvagy civil feljelentők). Ezen túl olyanokat kerestek, akik a Horthy-rendszer 1945 februárjábanbetiltott politikai szervezeteivel álltak kapcsolatban. Gyakran még ennyi sem kelletta vizsgálat elindításához, elég volt, ha valakinél általánosságban felmerült az „ellenforradalmitevékenységben való részvétel”.Az alább közzétett dokumentumok is ezt az „ügyalkotási” folyamatot mutatják be.A főszereplő Sztrókay Kálmán matematika–fizika szakos tanár, aki élete nagy részét a tudományosismeretterjesztés szolgálatába állította. Amennyire lehetett, kívül maradt a politikán,de tanácsköztársaság alatti újságírói ténykedése egész élete folyamán elkísérte.Elsőként 1939-ben, a Rendőrség Budapesti Politikai Nyomozó Csoportjának főkapitányáhozírott levelét tesszük közzé. Ebből kiderül, hogy bár olyan jeles személyiségek igazolták,mint Kosztolányi Dezső és Pethő Sándor, mégis számon tartották a kommün alattelkövetett ballépését, és adminisztratív nehézségekkel találta magát szemben újságírói pályáján.A következő dokumentum Bauer Miklós államvédelmi őrnagy utasítása, amelybenelrendelte a Sztrókay Kálmán elleni vizsgálatot. Majdnem két hónappal később keletkezettaz ügyet összegző végső papiros, melyből kitűnik, hogy Sztrókay a politikától távolságottartó, csendes tanárember volt, akinél semmilyen kompromittáló adatot sem sikerülttalálni, a legnagyobb igyekezet ellenére sem. Ez a folttalan múlt és jelen bizonyára boszszanthattaBauer Miklóst és Nádor Györgynét, hiszen amint a negyedik dokumentumbanolvasható, beszúrtak egy bizonyára kompromittálónak szánt mondatot: „Jelenleg állító-109

kommentár • 2006|3 – Kommentár nélküllag lakásán tudományos munkát folytat.” A P-018-as jelzetű, az Állambiztonsági SzolgálatokTörténeti Levéltárában őrzött dossziéból nem derül ki, hogy milyen módszerekkelgyűjtötték az adatokat, tudott-e, sejtett-e valamit mindebből az érintett. Bár ez az ügyszerencsésen zárult Sztrókay Kálmán szempontjából, az 1956 utáni államvédelem is rajtatartotta vigyázó szemeit. Egy 1964. november 28.-án kelt feljegyzésből kiderül, hogypont került az ügy végére, hiszen a derék matematika–fizika szakos tanár 1956. december23-án meghalt.Méltóságos Főkapitány úr,1. sz. dokumentumKét évtized óta valahányszor újságírói kordonigazolvány, vagy útlevél-ügyében a Főkapitánysághoz fordulok, mindigzavart okoz az, hogy valami figyelőlap merül fel, melynek eredete az, hogy a kommunizmus után sajtó útján elkövetettegyházellenes izgatás címén eljárás indult ellenem. Ez a figyelőlap annyira indokolatlan, felesleges és bántó,hogy végül mégis Méltóságodat kérem meg annak megszüntetésére.Az ügy története a következő:A kommunizmus alatt, mint minden újságírónak, aki kénytelen volt itt maradni és munkából élni, nekem is elsősorbana propagandanépbiztosságnál kellett munkát vállalnom. Két röpiratot írattak velem, egyiknek címe volt:„Nincsenek csodák”, a másiké: „Mért nincs szükség vallásoktatásra az iskolában”. Mindkét kézirat eredetileg egészenkomoly tudományos írás volt, amelyet azonban a propagandanépbiztosságnál kommunista propagandával bővítettekki, és aztán tudtom, beleegyezésem, megkérdezésem nélkül nevem alatt adták ki. A cél az volt, hogy kompromittáljanak,amikor ez megtörtént, már kaptam közönséges újságírói állást a Képes Krónikánál, hol népszerű természettudományoscikkeket kellett írnom.Nem voltam soha kommunista, ezt akkor is mindenki nagyon jól tudta rólam, még a kommunisták is, és az egészidő alatt benne voltam a közelemben levő ellenforradalmi szervezkedésben. Annyira nem voltam kommunista s anynyiramagyar nacionalistának ismertek, hogy a kommün bukása után az Új Barázda szerződtetett politikai rovatvezetőnek.Mikor az eljárás megindult ellenem és előzetes letartóztatásba is helyeztek, barátaim Pethő Sándor, a MagyarNemzet főszerkesztője, néhai Kádár Lehel és Kosztolányi Dezső mentek kihallgatásra az akkori igazságügyi miniszterúrhoz és jót álltak értem, hogy nem voltam kommunista és csak szándékos kompromittálás volt az, hogy a két füzetnevem alatt jelent meg. A miniszter úr el is rendelte szabadonbocsátásomat és úgy intézkedett, hogy a főtárgyalástlehetőleg elhúzzák, amíg az amnesztiarendelet megjelenik, amelynek alapján úgys megszűnik az eljárás. Ugyankétszer volt kitűzve főtárgyalás az ügyben, de azokra nem mentem el, már az, hogy ez megtörténhetett, eléggé bizonyítjaa miniszter úr közbe szólását. Valóban, az amnesztiát meg is kaptam és ezért nem is került sor tárgyalásra ésítéletre.110

Később voltam munkatársa a Magyarságnak, lementem szerkesztőnek Nagykanizsára fontos és bizalmas feladatokkal,a miniszterelnökség beleegyezésével csináltam külön egységpárti lapot ott lapengedély nélkül. Pár évvelkésőbb ugyancsak a miniszterelnöki sajtóosztály és a kereskedelemügyi minisztérium támogatásával adtam ki a MagyarSofőr újságot, melynek az volt a célja, hogy a gépkocsivezetőket egy magyar nemzeti alapon álló szervezetbe tömörítsem.Ebbe sajnos belebuktam. Míg tehát felsőbb helyeken mindenkor megbíztak bennem, s mindenütt tudtakmindent rólam, a rendőrségen közben nyilvántartottak mint kommunistagyanus elemet, minden bírói alap nélkül.Ebből a nyilvántartásból közvetlenül ugyan nem volt semmi kellemetlenségem, csak bántó és bosszantó voltmindenkor, hogy minden ügyem elintézésre titokzatosan körülményes lett és mindig csak záradékos útlevelet kaptam.Ez a helyzetet végképpen megelégelve fordulok Méltóságodhoz, kérve annak megszüntetését. Méltóztassék bárkihezfordulni információért, nem akadhat senki, aki azt mondhatná, hogy nem vagyok megbízható magyar voltomban,és hogy valaha is volt bennem csak egy lehelletnyi kommunistaság.Mély tisztelettel: Sztrókay KálmánBudapest, 1939. június 7.Papp István: A sztrókay-ügyA SZEB tagjai a köztársasági elnök fogadásán111

2. sz. dokumentumSzolgálati jegy.Budapest, 1950. október 16.Kérek Sztrókay Kálmánról (szül: Bp. 1886, anyja neve: Ranschmann Mária, lakik Bp. Mártírok útja 40. II emelet20., az Állami Lapkiadónál dolgozik) rövid jellemzést, különös tekintettel jelenlegi politikai tevékenységére,pártállására, és hivatali beosztására.A jelentést kérem sürgősen Nádor Györgyné áv. fhdgy. részére megküldeni.I.-4.-b .-Alosztály Vezetőjénekkommentár • 2006|3 – Kommentár nélkülBauer Miklósáv.örgy.osztályvezető3. sz dokumentumI/4.-i. alosztály. Tárgy: Sztrókay Kálmán ügye(Sm.2.)JelentésBudapest, 1950. december 11.Sztrókay Kálmán (Bp. 1886. Rannsmann Mária, II.ker. Mártírok útja 40.sz. alatti lakos, író)Értelmiségi családból származik, apja állami tisztviselő volt. Igen jó anyagi körülmények között nevelkedett. Érettségiután az egyetem bölcsészeti karára iratkozott be, ahol 4 évet hallgatott. Egyetemi tanulmányai után kizárólagmint író fejtett ki tevékenységet. Könyvei tudományos, főleg matematikai és fizikai tárgyúak. Ilyen irányú könyveimegjelentek az Egyetemi nyomdánál, többek között „Természet titkai nyomában”, „Száz kísérlet”, „Még 100 kísérlet”,„Kémiai kísérletek” stb. Ezenkívül több könyvét adott ki az Athenaeum is. Újságírói tevékenységet is fejtett ki:Pesti Hírlap, Új Idők, Vasárnapi Újság, Tolna Képeslap, Magyarság, Magyar Nemzet, Híd. Az újságoknak mintkülső munkatárs főképpen a tudományos rovataiba írt. Ezenkívül kb. 40 kötet műfordítása van, német és francianyelvből. Felszabadulás előtt politikai tevékenységet nem fejtett ki.A felszabadulás után sikerült elhelyezkednie az Irodalom és Tudomány szerkesztőségénél, ahol a tudományosrovatot vezette. Ekkor lépett be 1945 márciusában a MKP-ba. A Pártban tevékenységet nem fejtett ki és jelenbensem végez. Minden idejét a könyvírásnak és a keresztrejtvényfejtésnek szenteli. A felszabadulás után hosszú ideig112

munkatársa volt a Magyar Nemzetnek, majd 1949 szeptemberétől 1950 júniusáig az Állami Lapkiadó N.V. belsőmunkatársa volt 1.100 forintos fizetéssel. Működése a vállalat megszüntetésével ért véget. 1950 nyarán az Írószövetségbőlkizárták, mivel nem fejtett ki elég tevékenységet.Tagja az Újságíró Szövetségnek, valamint a Színpadi Szerzők Szövetségének is, de egyik szervnél sem fejt ki semmilyenirányú munkát. Közvetlen írótársai előtt sem beszél politikai természetű dolgokról. Minden idejét a tudományosírói munkával tölti és társalgási köre is ilyen irányú. A Lapterjesztő N.V-től való elbocsátása óta lakásán dolgozik,környezetével barátságot nem tart fenn, bár kb. 13 éve lakik jelenlegi lakhelyén. Zárkózott, visszavonult ember,feleségével és kb. 5-6 éves gyermekével rendes családi életet él.Szentgáli István áv.őrm.Papp István: A sztrókay-ügyIII.-3- Tárgy: Sztrókay Kálmán ügye“P”. –018.Intézkedésre megküldöm:4. sz dokumentumJelentésBudapest, 1950. december 13.Sztrókay Kálmán 1939-ben a budapesti főkapitánysághoz intézett sajátkezüleg aláírt kérvényében azt állítjamagáról, hogy sohasem volt kommunista, és 1919-ben részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben.Az I. –4, -i alosztály 1950. december 11-i környezettanulmánya szerint 1945 óta az MKP tagja. Tagja azÚjságíró Szövetségnek és a Színpadi Szerzők Szövetségének. Jelenleg állítólag lakásán tudományos munkát folytat.Az ÁVH nyilvántartásában nem szerepel.Mellékelve:Sztrókay régi kérvényének és más rendőrségi iratainak fotokopiája és az I.-4.-i.- alosztály környezettanulmányánakegy példánya.Bauer Miklósáv.örgy. osztályvezetőNádor Györgynéáv.fhdgy.Szőlősi György áv.alezredes elvtársnak113

kommentár • 2006|3 – RE:censorMike KárolySZEX ÉS NEW YORK – ÉS A KONZERVATÍVOKA hetvenes–nyolcvanas évek filmjeiben többnyire ridegnek, csúnyának és kaotikusnak tűnő New York a címbenmegidézett ezredfordulós szappanopera legelbűvölőbb szereplője: otthonos, szép és jó ízlésű, örökifjú hölgy. Jóllehetsokat számít, hogy korunk szingli hősnői nem Bronxban, hanem Manhattanben kergetik ábrándjaikat, korántsemvéletlen, hogy éppen ez a sorozat határozza meg ma világszerte leginkább a városról élő képet. Az új imázs hű tükreannak a látványos átalakulásnak, amelyen New York az 1980-as évek óta keresztülment, és amely mindenekelőtta konzervatív Rudy Giuliani polgármester nevéhez köthető.A nyolcvanas évek végére már-már elviselhetetlen közállapotokat idézett elő a hagyományosan baloldalivárospolitika, amely az engedékeny bűnüldözést nagyvonalú jóléti kiadásokkal és a gazdasági életbe történő erőteljesállami beavatkozással ötvözte. Legalább is ez volt Giuliani diagnózisa, aki mindennek az ellenkezőjét ígérte,amikor 1993-ban polgármesterré választották, és ígéreteiből sok mindent meg is valósított 2001-ig, utolsó mandátumánaklejártáig. Giuliani várospolitikai elképzeléseinek első számú forrása a Manhattan Intézet volt, amelyet1978-ban Anthony Fisher brit üzletember, a thatcheri reformok egyik ihletőjének tanácsára alapított egy vállalkozókbólálló csoport azzal (az akkori korszellemmel szögesen ellentétes) céllal, hogy elősegítse a jóléti állam viszszaszorítását,valamint a szabadpiac és a konzervatív értékek együttes érvényre juttatását. Miközben Giuliani sikereiegyértelműen a Manhattan Intézet sikerei is, az utóbbi mindmáig megőrizte anyagi és szellemi függetlenségéta New York-i republikánus politikai elittől, és hivatali ideje alatt Giulianit sem kímélte, ha elhibázottnak láttaegy-egy döntését.Az intézet szócsöve a negyedévente megjelenő City Journal (www.city-journal.org), amely a kilencvenesévekben az Egyesült Államok legbefolyásosabb várospolitikai lapjává nőtte ki magát. A „várospolitikai” címke megtévesztőlehet: minthogy a városi politika szinte az összes policy-területre kiterjed, s elszakíthatatlan a kultúra és a társadalomlegfontosabb kérdéseitől. A City Journal egy igazi közéleti folyóirat, amely rendszeresen foglalkozik az amerikaitársadalmat foglalkoztató szinte minden kérdéssel: a helyi adópolitikától Hollywoodon keresztül a külpolitikáig.Az „új urbanizmus” bibliájaA folyóirat sikerének egyik titka, hogy ügyesen ötvözi a magas szintű teoretizálást a gyakorlatijavaslatokkal. Jó példa erre az „árukapcsolásra” a városi építészet kérdéseinek tárgyalásaa lapban. Roger Scruton Miért fontosak az utcai lámpák és a telefonfülkék? (1996. nyár) és A modernizmusután (2000. ősz) című esszéi verik le az elméleti cölöpöket. A brit filozófus szerinta modernista építészet eredendő bűne, hogy megtagadta azokat az elveket, amelyekenminden korábbi jelentős városépítészet alapult: az utcát mint az elsődleges közössé-114

Mike Károly: Szex és New Yokr – És a konzervatívokgi teret, a homlokzatot mint az épületek közösség felé mutatott arcát, és azt a szemléletet,hogy az építészetnek mindenekelőtt egy közösség által elfogadott szabályokon nyugvó gyakorlatnakkell lennie. A történelemben azok voltak a sikeres építészeti korszakok, amelyekreprodukálható-variálható minták és típusok gazdag tárházát hozták létre: egy-egyolyan nyelvet, amelyet az emberek értettek, és amelyre a középszerű építészek is sikerrelhagyatkozhattak. A modernizmus ebből a szempontból kudarcot vallott. Ezen a diagnózisonalapul a Scruton által ajánlott pozitív program: a klasszikus hagyományhoz valóvisszatérés. Arra buzdítja a kimagasló tehetségű építészeket, hogy Palladio példáját követveolyan minták megalkotására törekedjenek, melyeket a művészi tehetséget nélkülözők hadareprodukálhat. Hiszen a bennünket körülvevő épületek zöme elkerülhetetlenül másodrangúés a művészi ihletettséget nélkülöző lesz, és a legtöbb, amit elvárhatunk, hogyjó ízléssel tervezzék őket. A posztmodern építészet nem jelent kiutat a válságból, mivelszerves folytatása a modernizmusnak, amennyiben a hagyományos burzsoá (vagyis városi)életmód varázstalanítására és felszámolására törekszik, és az eredetiséget mentségkéntfogadja el a városkép és a városlakók igényeinek legbrutálisabb megsértésére is. Scrutonhangsúlyozza, hogy a harmonikus városkép – az építészeti stílusokhoz hasonlóan – nemjöhet létre állami utasításra, hanem kizárólag spontán rendként. A várospolitika feladatanem több és nem kevesebb, mint e rend létrejöttének elősegítése a város- és utcaképklasszikus elveket követő szabályozása révén.A brit filozófustól a stafétabotot a 2002. őszi számban a nemzetközi hírű „progresszívklasszikus” építész, Robert Adam veszi át, aki az amerikai felhőkarcolót mint a nyugati építészetihagyomány szerves részét mutatja be. Amellett érvel, hogy az 1880-as években indulóbátor kísérletezés eredményeként az 1920-as évekre kialakuló új épülettípus korántsempusztán műszaki teljesítmény volt: megalkotói tudatosan törekedtek a klasszicizmusnyelvének megújítására. Az itáliai campanile mintája nyomán egy háromrészes szerkezetalakult ki, amely az utcához szervesen kapcsolódó, nagyszabású bejárati, egy egyszerű ésrepetitív mintájú középső és a város sziluettjébe illeszkedő, markáns formájú záró részbőláll. Sajátos történeti amnézia eredménye, hogy a felhőkarcolót ma a modernizmushozkötjük. A modern mozgalom – élén Le Corbusier-vel – valójában nem tett mást, mintpuszta mérnöki teljesítménnyé csupaszította a toronyházat: a technikai feltételekhez igazodó,sajátosan amerikai stílust maradinak ítélte, és elvetette. Noha az építészek hamarráuntak a fém-üveg egyendobozokra, a klasszikus szerkezethez való visszatérés helyett aforma és az anyag (az utcai élet és a városkép szempontjából) önkényes variálásába fogtak.Minél önkényesebb, megdöbbentőbb a forma, annál nagyobb sztár az alkotó. Adam atradicionalista építészek szemére veti, hogy elhanyagolják a felhőkarcolót, és a klasszikusháromrészes típus felújítását szorgalmazza.A 2001. szeptember 11-i terrortámadás tragikus, ám egyben kivételes alkalmat kínálta lap számára, hogy megpróbálja elérni az általa hirdetett városépítési elvek átültetését a115

kommentár • 2006|3 – RE:censorgyakorlatba. Még 2001 őszén felkért egy építészirodát és egy szobrászt, hogy készítsenekterveket a Világkereskedelmi Központ helyszínének újjáépítésére. A város vezetése azonbanvégül a posztmodern sztárépítész, Daniel Libeskind pályázatát fogadta el. A lap kritikái(2003. tél, 2005. ősz) szerint az új épületkomplexumnak ugyanazok lesznek a hibái,mint a WTC-nek: nincs semmilyen kapcsolatban sem New York gazdag építészetihagyományaival, sem az őt körbevevő manhattani belvárossal – a várostól elkülönült,mesterséges teret hoz létre. A lapnak azt a tanácsát sem fogadták meg, hogy magánbefektetőkbevonásával, piaci alapon építsék újjá a lerombolt városrészt. Tanulságos, hogy azelpusztult modernista monstrumhoz hasonlóan a tervezett posztmodern komplexum isállami megrendelésre épül. A hivatali és az építészi önkény ismét egymásra talált.A City Journalt azonban nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen kudarc elkedvetlenítse.Éppen ellenkezőleg. Miután a városi kormányzat engedélyt adott egy új irodanegyedfelépítésére, a lap szerkesztői 2004 őszén felkértek hat neves építészirodát egy-egy új felhőkarcolómegtervezésére. A cél kettős volt: egyrészt (Adam tanácsát követve) a tradicionalistaépítészek figyelmét újra a felhőkarcolókra akarták irányítani, másrészt meg akartákmutatni az ingatlanfejlesztőknek és a nagyvállalati vezetőknek (ha már a politikusoknaknem sikerült), hogy van alternatívája a modern építészeti ortodoxiának. Egyelőre nemtudjuk, hogy lesz-e, aki a folyóirat által megrendelt épülettervek valamelyikét megvalósítja.New York demokrata polgármestere ugyanis időközben azzal a tervvel állt elő, hogy aszóban forgó negyedben állami vezénylettel stadiont és kongresszusi központot építsenek.Steven Malanga 2005. őszi vitriolos írása szerint ez nem véletlen, hiszen az államióriásberuházásoknál semmi nem kínál jobb alkalmat a politikusoknak a klientúraépítésre.A csata egyelőre nem dőlt el. Egy biztosnak tűnik: a folyóirat szerkesztői nem adják fel.Együttérző konzervativizmusA City Journal tematikájában kiemelt helyet foglalnak el a szociális kérdések. MeghatározóMyron Magnet főszerkesztő hatása, akinek Álom és rémálom: a hatvanas évek öröksége az underclassszámára című könyve George W. Bush kedvenc olvasmányai közé tartozik, és erősen rányomtabélyegét az elnök „együttérző konzervatív” (compassionate conservative) politikájára. Magnettézise szerint az amerikai kultúra hatvanas évekbeli radikális átalakulása felelős a társadalomfelsőbb rétegeitől elszakadó underclass létrejöttéért és a legalsó rétegek reményvesztettés destruktív magatartásáért, amely korunkban a legnagyobb fenyegetést jelenti a civilizáltvárosi élet számára. A jóléti állam kudarcot vallott: csak még nyomorúságosabbá tetteazoknak a helyzetét, akiken segíteni akart. A kormányzatnak kötelessége a hátrányoshelyzetben lévőkkel foglalkozni, ám a szegények segítésének leghatásosabb módja a gazdaságinövekedés és a munkahelyteremtés elősegítése.116

Mike Károly: Szex és New Yokr – És a konzervatívokA hatvanas évek egyik öröksége az a jóléti politika, amely egyrészt a szegényeket a„rendszer áldozataiként” fogja fel, másrészt igyekszik egyenlően kezelni az „alternatív családmodelleket”,nagyvonalú támogatásban részesítve a gyermeküket egyedül nevelőket.Kay S. Hymowitz A fekete család: negyven év hazugság című írásában (2005. ősz) amellett érvel, hogyez a politika nagyban hozzájárult a hagyományos család összeomlásához a szegények és különösena feketék körében (ma a fekete gyermekek 70%-a házasságon kívül születik), a kétszülő nélkül felnövő fiataloknak pedig szinte semmi esélyük sincs a társadalmi előrejutásra.Ma már senki sem tagadhatja: tragikus tévedésnek bizonyult, hogy az állam pótolnitudja a családjáról gondoskodó apát. Noha a kedvezőtlen tendenciák már a hatvanasévek közepén jól látszottak, a politikai korrektség harcosai a „rasszizmus” és a „társadalmiigazságtalanság” bunkóival egészen a kilencvenes évek közepéig sikerrel ütöttek leminden olyan reformjavaslatot, amely szerint az államnak a szegények önerőből történőfelemelkedését kell elősegítenie. Azt a csigalassúságú folyamatot, amelynek eredményekénta közvélemény (és Clinton elnök) végül a reformok mellé állt, Charles Murray 1984-esTalajvesztés (Loosing Ground) című könyve indította el, amelyet a Manhattan Intézet felkéréséreírt. Néhány bátor konzervatív és libertárius szerző, valamint az őket támogató thinktankekkitartó munkája nélkül aligha született volna meg az 1996-os jóléti reformtörvény(Welform Reform Act), amely többek között megszüntette a gyermeküket egyedül nevelő, rászorulóanyáknak juttatott föderális segélyt, a tagállamokat pedig rövid távú, munkaorientáltprogramok indítására ösztönözte.A törvény elfogadása óta immár tíz év telt el, és az új szociálpolitika még támogatóinak„legvérmesebb reményeinél is sikeresebbnek” bizonyult. Hymowitz legfrissebb cikkében(2006. tavasz) sorra veszi a törvény korábbi ellenzőinek előrejelzéseit, és bebizonyítja,hogy egytől-egyig tévesnek bizonyultak. A „jóléti anyák” (welfare moms) minden várakozástfelülmúló számban vállaltak munkát, a munkába állással a többségük jövedelmenőtt, a gyermekszegénység pedig 2001-re minden korábbinál alacsonyabb szintre esettvissza. A reform a szociálpolitikát lényegében a központi szint helyett a tagállamokhozrendelte. Számos ellenzője azt hangoztatta (hasonlóan az EU szintjén központosítandószociálpolitika híveihez az Atlanti-óceánnak ezen a partján), hogy a decentralizáció a szegényeketsújtó káros versenyt gerjeszt a tagállamok között. A valóságban az USA tagállamaiegyáltalán nem bizonyultak szűkmarkúnak: a korábban laza feltételekhez kötött segélyösszegét továbbra is ugyanannak a rétegnek a segítésére, elsősorban a munkavállalástmegkönnyítő programokra (például a gyermekmegőrzés, a munkába járás támogatására)fordították. A szerző szerint a reform minden várakozást meghaladó sikere azzal magyarázható,hogy nem pusztán a gazdasági ösztönzőkben hozott változást, hanem azt a világosüzenetet küldte a szegények felé, hogy meg kell próbálniuk a saját lábukra állni.A jóléti reform ugyanakkor rávilágított a kormányzati ösztönzők korlátaira is. Csalatkozniukkellett azoknak, akik azt remélték, hogy a munkába állás – azáltal, hogy erősíti a117

kommentár • 2006|3 – RE:censornők önbecsülését és jövőbe vetett hitét – házasodásra is ösztönzi majd őket. Attól ugyanis,hogy valaki dolgozik ahelyett, hogy otthon ülne, még nem tudja sikeresebben megterveznigyermekeinek jövőjét. Márpedig éppen az a probléma, hogy a házasság opcionálissáválásával eltűnt a nők elől az egyetlen megbízható minta, amelynek alapján sikeresenrendezhették be életüket, és reményük volt arra, hogy gyermekeik jövőjét biztosítsák.A hatvanas évek szexuális forradalmát valójában nem elsősorban a Manhattanben karriertbefutó diplomás nők vették komolyan, hanem a harlemi leányanyák. Míg a felsőfokúvégzettségű anyáknak csak 10 százaléka neveli egyedül a gyerekét, az alacsonyabb iskolázottságúakkörében ez az arány 35 százalék! Noha a magasan képzett nők többsége semmirosszat nem talál abban, ha valaki anélkül szül, hogy előtte megházasodna, elegendő kulturálistőkéjük van ahhoz, hogy felmérjék, a saját életükben az érzelmi és anyagi siker legjobbgaranciája a házasság. A hatvanas évek legkárosabb hagyatéka éppen az, hogy a társadalomalsó rétegeit megfosztotta azoktól a hagyományos előítéletektől és intézményi támaszoktól,amelyek lehetővé tették számukra a sikeres hosszú távú tervezést, és azt, hogyennek révén urai legyenek a saját sorsuknak.Konzervatív forradalom az amerikai médiábanA City Journal maga is része annak a tágabb folyamatnak, amelyet Brian C. Anderson, a lapfőmunkatársa az amerikai közélet konzervatív forradalmának nevez (Nem állunk többé vesztésrea kultúrharcban, 2003. ősz). A kilencvenes évek közepén még egyértelműen a baloldali liberális1 médiaelit szabta meg a vezető napi- és hetilapokon, valamint a nagy tévécsatornákonkeresztül a közéleti viták „napirendjét” és a szalonképes vélemények körét. Az azótaeltelt szűk egy évtizedben, és különösen a 2001. szeptember 11-i terrortámadás ótaazonban több fronton is előretörtek a konzervatív véleményformálók, és egyre inkább valódiversenyre kényszerítik a hagyományosan baloldali beállítottságú médiaelitet.A „forradalmat” mindenekelőtt az új kommunikációs csatornák megjelenése tette lehetővé.Miközben a klasszikus sajtótermékek (mindenekelőtt a nagy véleményformálónapilapok) ideológiai beállítottsága mit sem változott, a kábeltévék és az internet egyrenagyobb hatékonysággal ismertetik meg a konzervatív álláspontot a társadalom mind szélesebbrétegeivel. A változásokban kulcsszerepet játszott a Ropert Murdoch által 1996-banindított Fox hírcsatorna, amely célul tűzte ki, hogy „menedéket nyújtson a hírsajtó liberáliselfogultságától megcsömörlött nézőknek”.1 Amerikai szóhasználatban a „liberális” címke ma egyértelműen 'baloldali'-t jelöl.118

Mike Károly: Szex és New Yokr – És a konzervatívokA Fox határozottan kiáll a hagyományos amerikai értékrend mellett. Míg például a liberálishírcsatornák (CBS, CNN) a halálra ítélt bűnözők kivégzéséről szóló tudósításaikbana halálbüntetést ellenzők tiltakozó akcióira helyezik a hangsúlyt, addig a Fox rendszeresenaz elkövetett bűntények ismertetésével kezdi a beszámolóit. Szerkesztői szerint atévécsatorna jelentős mértékben annak köszönheti sikerét, hogy hangsúlyozottanantielitista, és jóval közelebb áll a hétköznapi emberekhez, mint a belterjes és a nézőketgyakran lenéző elitsajtó. Különösen nagy népszerűségnek örvend a hirdetők által leginkábbkedvelt 25 és 54 év közötti korosztály körében, sőt a 18 évesek között is. És korántsemcsak konzervatívok nézik. A jobb- és baloldali véleményeket ütköztető vitaműsorokés a kiegyensúlyozott híradások számos „centrista” és liberális nézőt vonzanak.Az amerikai konzervatívok a szórakoztató kábelcsatornákon is számos kedvükre való műsorttalálhatnak. A színes palettából érdemes kiemelni a Magyarországon is vetített South Parkrajzfilmsorozatot, amely egyesek szerint a létező legjobb ellenszer a politikai korrektség fojtogatókultúrájával szemben. Noha a hagyományos ízlésű nézőket szélsőségesen vulgáris humorávalmegbotránkoztatta (az epizódok előtt megjelenő felirat szerint a rajzfilm „olyansértő tartalmú, hogy senkinek sem lenne szabad megnéznie”), a műsor a fiatalok körébenrendkívül népszerű. Egyre több a „South Park-republikánus”, aki támogatja a kemény külpolitikát,rendkívül szkeptikus a politikai korrektséggel szemben, ugyanakkor számos szociálisés kulturális kérdésben (például a homoszexualitás megítélésében) liberális.Az amerikai médiában lezajlott „forradalom” egy másik fontos összetevője az interneteshír- és véleményoldalak (DrudgeReport, NewsMax, Dow Jones OpinionJournal, AndrewSullivan,InstaPundit, NationalReviewOnline stb.) megjelenése volt, amelyek nagymértékben kiterjesztettéka közéleti vitákban megjelenő vélemények körét, és lényegében aláásták a baloldalitúlsúlyú írott sajtó véleménymonopóliumát. Az internet versenyelőnye mindenekelőtt agyorsaságából fakad. A véleményformáló napilapoknak egyrészt számolniuk kell azzal,hogy az internetes oldalakon pillanatok alatt ízekre szedik a bennük megjelenő tendenciózusírásokat, másrészt nem hagyhatják figyelmen kívül az aktuális eseményekről a virtuálisnyilvánosságban még a lapzártájuk előtt megjelenő értékeléseket. A folyamatos onlinekritika jelentősen megtépázta például a világ első számú balliberális orgánumának, aNew York Timesnak a tekintélyét, olyannyira, hogy a főszerkesztője is lemondásra kényszerült.Az internetes nyilvánosság csupán enyhén jobboldali túlsúlyú, a fő haszonélvezőimégis egyértelműen a konzervatív vélemények, hiszen ezeket az írott sajtó korábbanszinte teljesen figyelmen kívül hagyhatta.A kábeltévék és internetes oldalak által megteremtett nyilvánosság rendkívül kedvezőenhatott a konzervatív könyvkiadásra is. Míg a kilencvenes években gyakorlatilag csak egykiadó (a Regnery) jelentetett meg rendszeresen konzervatív köteteket, az elmúlt egy-két évbenegy sor nagyobb cég indított jobboldali olvasóknak szánt sorozatot. A nagyközönségnekszóló pamfletirodalom (például a Random House Crown Forum sorozata) mellett egyre na-119

kommentár • 2006|3 – RE:censorgyobb számban jelennek meg az értelmiségi köröket célzó kiadványok is (többek között akövetkező kiadóktól: Peter Collier Encounter Books, Ivan R. Dee, Intercollegiate Studies Institute, YaleUniversity Press, Lexington Books, Spence Books).A konzervatív könyvpiaci konjunktúra több okra vezethető vissza. Egyrészt míg az írottsajtó korábban rendszeresen agyonhallgatta a bevett liberális nézeteket megkérdőjelezőkiadványokat, az új kommunikációs csatornák jóvoltából a tájékoztatás a megjelenő kötetekrőlma már sokkal kiegyensúlyozottabb. Az eszmék piacának „demokratizálódásához”ezenkívül az internetes könyvforgalmazók megjelenése is nagyban hozzájárult. Míg akönyvesboltok túlnyomórészt baloldali beállítottságú tulajdonosai előszeretettel rejtik ela nekik nem tetsző köteteket az üzletek hátsó polcain, az on-line forgalmazók előítéletmentesek,sőt a legnépszerűbb internetes könyváruház, az Amazon az olvasói kritikákközzétételével sikeresen megtörte az írott sajtó gyakran ideológiailag elfogult ítészeinekmonopóliumát is.Amint a City Journal szerzője figyelmeztet, korántsem arról van szó, hogy a liberálismédia kisebbségbe került volna Amerikában, a túlsúlya továbbra is jelentős. Csupán anynyitörtént, hogy megtört a baloldali médiamonopólium, és a liberális szerzőknek mamár valódi vitában kell megvédeniük álláspontjukat. Mindez azonban jóval több, mintamiről tíz éve az amerikai konzervatívok többsége álmodni mert.Schoenfeld amerikai követ a városligeti Washington-szobornál120

kommentár • 2006|3 – SzemleIfj. Bertényi IvánA NEMZETI LIBERALIZMUSDUALIZMUSKORI PRÓFÉTÁJABeksics Gusztáv. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Müller Rolf,Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2005, 235 oldal, 3800 FtAz elmúlt években gyakorta lehetett olvasni-hallani arról, hogy Magyarországon a konzervatívgondolkodás gyökértelen; hogy nincsenek ma is vállalható hagyományai, nincseneknagyformátumú egyéniségei. Ezzel szemben szinte mindenki, aki számított, liberálisvolt, a reformkor nagyjaitól a Horthy-korszak polgári értelmiségijein át akár Bibó Istvánig.Bár az ilyen címkézéseknek, politikai és kultúrharcos szándékú kisajátításoknaknem sok létjogosultsága van, mégis van abban igazság, hogy történelmi okoknál fogvaMagyarországon a szabadelvű gondolkodás hagyománya gazdagabb, mint a konzervatívelmélkedésé. Ebbe az igen sokszínű liberális hagyományba tartozik a dualista korszak termékenypublicistája, Beksics Gusztáv (1846–1906) is. Munkássága tartalmazza a liberalizmuskevéssé rokonszenves válfaját: a türelmetlen, a konzervatív, katolikus és agráriushagyományokkal élesen perlekedő, azokkal mindenféle kompromisszumot megtagadópublicisztikát is. De liberalizmusa nem csupán antikonzervativizmus és antiklerikalizmus.A szabadelvűség védelmében kiállva nem csupán támadni és rombolni, hanem teremteni,építkezni is akart. És ami egész pályáján meghatározó: Beksics szabadelvűsége átvolt itatva a nemzeti eszmével, sőt, mint maga vallotta: „ha a liberalismus és a magyar érdekellentétben volna egymással, akkor minden fontolódás nélkül feláldozná az előbbitaz utóbbinak oltárán”.Beksics, a falusi tanító fiából lett művelt, polgári értelmiségi gazdag nyelvtudásán alapuló,széles körű ismereteire hivatkozva állt ki Magyarország megreformálása, ha tetszik:modernizálása mellett. A tudás megbecsülését sürgetve a politikai döntések előtt szakértőkmeghallgatását indítványozta. Roppant termékeny publicistaként maga is a korabelitudományos ismeretekkel felvértezve szállt harcba eszméi mellett, gyakran hivatkozva német,angol, francia, olasz vagy akár spanyol jogtudósokra, gondolkodókra vagy éppen alegfrissebb statisztikai adatsorokra.Magyarország felemelése érdekében – egyebek mellett Kossuthig visszavezethetőprogrammal – új nemzeti középosztály megteremtését tűzte ki célul, s ennek érdekébenkiállt az asszimilálódó zsidóság mellett, és bírálta a veszni látszó pozícióit mesterséges eszközökkelvédelmező dzsentrit. Beksics az osztályérdekeket feladó, egymás értékeit meg-121

kommentár • 2006|3 – Szemlebecsülő, sőt átvevő, több társadalmi csoportot magába olvasztó nagy középosztály kialakulásábanreménykedett. Ennek érdekében sürgette a városiasodást, az iparfejlesztést, azoktatás színvonalának általános emelését. Igazodva a 19. század második felének általánoseurópai trendjéhez is, modern nemzeti államot, egységes nemzeti kultúrával és szabadelvűintézményekkel bíró, erős gazdaságú államot akart, mivel csak ez tűnt számára versenyképesneka hasonló berendezkedésű nyugat-európai nagyhatalmakkal. A korszaknemzetközi politikai viszonyaiban és gondolkodásában is egyre inkább a kiéleződő versengés,a létharc dominált, így a nyugati nemzetekhez képest gyengébb középosztállyal bírómagyarság versenyképessége érdekében az állam segítő beavatkozását is fontosnak tartotta.Az állami vasútépítések, az ipartámogatás mellett a közigazgatás centralizációját ésállamosítását is elengedhetetlennek tartotta, s ezzel a korban gyakori „etatista” állásponthozcsatlakozott.Beksics tehát azért és addig volt liberális, amiért és ameddig úgy látta, hogy a liberálisreformok, Magyarország szabadelvű berendezkedése nincs ellentétben a magyar nemzetiérdekekkel, sőt a magyarság történelmileg kialakult vezető szerepét segítik, a magyarságkedvező helyzetét erősítik. Az alapkérdésekkel bátran szembenéző értelmiségikéntpontosan látta a dualista Magyarország problémáit is, így különösen a nemzetiségi kérdésbenrejlő feszítő erőt. Az országot modernizálni hivatott reformelképzeléseitől is amagyarság fölényének növekedését várta, ami ugyanakkor nem jelentett sovinizmust vagyerőszakos asszimilációt. Pályája kezdetén józanul belátta, hogy a nyelvi asszimiláció azadott etnikai viszonyok között legfeljebb a nagyon távoli időben lesz lehetséges, és az országhomogén szlovák vagy román lakosságú megyéiben még akkor sem. Ezért nem is ezvolt a célja – mint ahogy a kor kicsit is világosabban látó magyar politikusainak sem –, hanema politikai asszimiláció. A magyar államhoz való lojalitás esetén az anyanyelv használataaz ő számára nem jelentett problémát, mivel a középrétegek magyar nemzeti szellemiségébenlátta a döntő kérdést. Ezért nem zavarták a magyar nyelvet rosszul tanítónemzetiségi elemi iskolák, de kiállt a közép- és felsőfokú oktatás magyarosításáért. (Igaz,itt sem a nemzetiségi intézmények betiltásában, hanem a magyar iskoláknak a nemzetiségeketis odavonzó minőségi fölényében látta a megoldást.) A már többnyire magyar jellegűvárosok további erősítésével kívánta fenntartani a nemzetiségi vidékek feletti magyarkulturális dominanciát, az előrelépést pedig a magyar nemzeti kultúra társadalmi jellegűterjesztésében látta, közművelődési egyesületek révén. (A Dunántúli Magyar KözművelődésiEgylet létrehozásában neki is oroszlánrésze volt.) Mindezek az elgondolások, mivela történeti fejlődés során kialakult realitásokra támaszkodhattak, a mesterséges magyarnyelvoktatás erőltetéséhez képest sokkal ésszerűbb és talán hatékonyabb eszközei lehetteka magyar politika akkori céljainak.Éppen ezért sajnálatos, hogy az utókorban Beksicsről mégsem ez a kép maradt meg,hanem a millennium korszakában írt néhány munkájában kifejtett merész elképzelése a122

Ifj. Bertényi Iván: A nemzeti liberalizmus...magyar birtokstruktúra teljes átszervezéséről. Itt a szerző a magyarság demográfiai és gazdaságifejlődését gátló nagybirtokokat kívánta áthelyezni a nemzetiségek által lakott hegyvidékirégiókba, s ennek eredményeként 50 év múlva 65–70%-ban magyar Magyarországotvizionált. (Tegyük hozzá: a Trianon utánról szemlélve persze utópisztikusnak tűnőterv azáltal remélte a magyar nemzeti állam megerősödését, hogy a középosztály egységesen,a lakosság zöme pedig – leszámítva a szegényebb és elmaradottabb peremterületeket– szintén magyar lesz, s Beksics itt sem az asszimilációtól, hanem a magyarság nagyobbdemográfiai növekedésétől várta a sikert.)A fényes jövő azonban nem kápráztatta el Beksicset annyira, hogy ne látta volna azokata tényezőket, amelyek a célok megvalósításának útjában álltak. Számára minden olyanerő, amely az egységes nemzeti középosztály kialakulását és megerősítését felekezeti vagyosztályérdekből gátolta, leküzdendő ellenfélnek tűnt. Ezért lépett fel az „ultramontán” katolicizmusnem nemzeti elven szerveződő mozgalmai ellen, és jelentette ki – katolikus létére!–, hogy a katolicizmus ugyan lehetett államvallás, de a nemzeti vallás a protestantizmusvolt. Ezért (is) lépett fel az antiszemitizmus ellen, és ezért támadta a hagyományoselit konzervatív pozícióféltő mozgalmait, különösen agráriusokat.Müller Rolf értő válogatása segítségével a korszak Magyarországát leginkább érdeklőtémákba csoportosítva Beksics saját szövegeiből kaphatunk alapos képet gondolkodásáról.Megismerhetjük azt a liberális indíttatású értelmiségit, aki tulajdonképpen csak eszközeibentért el a kor többi gondolkodójától, politikusától. Bár például a fiatal Bethlen Istvánszinte minden alapkérdésben az ellenkezőjét vallotta (a városok helyett a vidéket, a polgársághelyett a középbirtokosokat, az ipar fejlesztése helyett a mezőgazdaságot akarta támogatniés a liberális reformok helyett a hagyományos magyar pozíciók konzerválásátsürgette), céljaikban mégis egyek voltak, ami rámutat a liberális–konzervatív szembeállításkorlátozott hatékonyságára is. Müller Rolf szövegválogatása révén színesebbé válik aszabadelvű magyar hagyományról alkotott képünk, ezért reméljük, hogy a szerkesztő hamarosanönálló monográfiát is olvasói elé tár Beksics Gusztávról.123

kommentár • 2006|3 – SzemleKántor ZoltánNEMZET, ÁLLAM, NEMZETÁLLAMRoger Scruton: A nemzetek szükségességéről. Helikon Kiadó, Budapest, 2005, 224 oldal,2990 FtAki kezébe veszi Roger Scruton A nemzetek szükségességéről írott könyvét, arra számít, hogyvégre egy konzervatív álláspontot olvashat a nemzetről. Az olvasónak azonban csalódniakell. Scruton tanulmánya – amely a szerző bevallása szerint politikai pamflet – nem anemzet szükségessége, hanem a nemzetállam szükségessége mellett érvel, s egyben jó alkalomszámára, hogy Európai Unió-ellenes érveket felsorakoztasson. A nemzetállamot állítjaszemben az államok feletti Európai Unióval, mint az európai társadalmak kívánatos szerveződésiformáját.A magyar olvasó számára a nemzet mást jelent, mint az angol nyelvű olvasó számára,aki a nation fogalmat nemzetnek, de inkább országnak, államnak fogja értelmezni. A kötetkét tanulmányt tartalmaz, ám most csak a kötet címadó tanulmányát veszem górcső alá.Scruton tanulmánya – a 11 fejezet ellenére – lényegében két részből áll. Az első részbenanalitikus eszközökkel elemzi a nemzet, a nacionalizmus, az állampolgárság kérdéskörét,ám látnunk kell, hogy mindezt elsősorban azért teszi, hogy felvezesse ténylegesmondanivalóját: figyelmeztesse az olvasót a nemzetállamra leselkedő veszélyekre.Csalódottsága ellenére a recenzens igen fontosnak tartja, hogy ez a könyv magyarnyelven is megjelent. A kötetben felvetett kérdések a magyarországi – konzervatív, liberális,szocialista – nemzetről szóló vitának új lendületet adhat. A tudományos terminológiávalírott, ám nem feltétlenül tudományos munka olyan kérdéseket feszeget, amelyekrea jelenkori magyar közgondolkodóknak válaszokat kell adniuk. A két évvel ezelőtti„baloldali nemzetfelfogásról” kezdődött, de mind a mai napig lezáratlan vita utánkonzervatív oldalon is elkezdődhet a modern magyar nemzetfelfogásról való eszmecsere.Annak ellenére, hogy a nemzet központi kategória a magyarországi politikai jobboldalon,mind ez idáig nem sikerült előállni egy modern nemzetfelfogással.Arra, hogy szükség van-e a nemzetre, Scruton válasza egyértelmű igen, de a nemzet nemönmagáért való cél, hanem a szabadság és a demokrácia számára keretet adó forma. Be-Q124

Kántor Zoltán: Nemzet, állam, nemzetállamvezető mondata manapság akár idegenül is csenghet: „A demokrácia a nemzeti hűségnekköszönheti létét”, majd alább: „Ahol a nemzettudat gyönge, netán nem is létezik, ott ademokrácia nem vert gyökeret”. Arra emlékeztet, hogy a 19. században a kettő – nacionalizmusés szabadság (liberalizmus) – egymástól elválaszthatatlan volt. Az egyenlőség ésszabadság – univerzális – eszméi egy adott kormányzati egységen (államon) belül fogalmazódtakmeg, ennek modern formája pedig a nemzetállam. A nemzetállam a politikairendszer már kipróbált formája, s a nemzet és az állam nevében elkövetett szörnyűségekellenére az a rendszer, amelyben lehetővé vált az emberi szabadságjogok kiteljesedése ésaz állampolgárok közötti egyenlőség biztosítása. Az államok- és/vagy nemzetekfeletti politikairendszerek – a nemzetállamra gyakorolt befolyásukkal – meggyengíthetik a kialakulttársadalmi rendet.Scruton egyik alaptétele, hogy a területi nemzetállamban alakult ki a lojalitás ésszolidaritás, a szabadság és a demokrácia ezért csak nemzetállami keretben valósíthatómeg. Az államok feletti szervezetek nem rendelkeznek demokratikus legitimitással, ennekellenére egyre meghatározóbb a szerepük az egyes államok politikájában. Ebben akonstellációban nem működik, nem működhet a társadalmi kontroll a döntéshozó intézményekfelett.S bár a szabadság Scruton szerint nemzetállami keretekben jött létre, ezt az (egyéni)szabadságot veszélyeztetik egyrészt az államfölötti szervezetek, másrészt pedig a bevándorlók.Az államfölötti, globális szervezetek (ENSZ, EU, WTO) nem alternatívái a nemzetállamnak.Legitimitásuk, támogatottságuk a nemzetállamoktól függ, mégis akár a nemzetállamszuverenitását érintő kérdésekben is döntéshozatali jogokkal rendelkeznek. A konzervatívfelfogásba nehezen illeszthetők a kötelességek nélküli jogok: ezen az alapon bíráljaScruton a liberális menekültpolitikát. Olyan emberek számítanak az európai nemzetállamállampolgárainak szolidaritására, akik nem járulnak hozzá a közjó megteremtéséhez.A nemzet fogalmának használata igen kétértelmű a tanulmányban. A nacionalizmusrólScruton a nacionalizmus-elméletek modern képviselőihez hasonlóan gondolkodik:a nemzeteket nem ősidők óta meglévő társadalmi egységeknek, hanem a társadalmikölcsönhatás önkéntelen melléktermékeinek tekinti. Ernest Gellner, BenedictAnderson vagy Eric Hobsbawm munkásága alapján a társadalmi átalakuláshoz köti a nacionalizmuskialakulását, amely lényegét tekintve nem más, mint az írásbeliség kultúrájaáltal egy adott területen megteremtett nyelvi és kulturális homogenizáció. Ebből aszempontból érthető, miért hangsúlyozza, hogy a „nemzeteket a szülőföld, nem pedig avérség és a vallás határozza meg”. Scruton egy nemzet-meghatározással is megpróbálkozik:„Nemzeten én az olyan emberek csoportját értem, akik egy bizonyos területen telepedtekmeg, közös intézményeket és szokásokat tartanak fenn, a közös történelem tudataalakult ki bennük, és úgy vélekednek magukról, hogy elkötelezték magukat mind alakóhelyüknek, mind pedig az azt kormányzó jogi és politikai folyamatoknak.”125

kommentár • 2006|3 – SzemleScruton nemzet-meghatározása az államra is érvényes elemeket tartalmaz. Lazánhasznált nemzet-fogalma az angolszász terminológiában igen gyakran egyet jelent az állammal.A jelenséget helyesen – bár fogalmilag pontatlanul – ragadja meg, a modernnemzet és modern állam egymást feltételezve, egymást erősítve alakult ki, azt a politikaiformációt eredményezve, amit ma nemzetállamnak nevezünk. A nemzetállam nem feltételezia lakosság nyelvi, kulturális homogenitását, ám az ennek megvalósulására törőpolitikát mindenképpen. Ebben a keretben, a nemzet- és államépítés politikája segítségévelalakul ki a lojalitás, valamint – göröngyös folyamat eredményeként – fogalmazódikmeg a szabadság, alakul ki a demokrácia: egy adott területi joghatóság, egy adott kormányzatiegység vagy állam keretében. A nacionalizmus megjelenése, valamint európaielterjedése központivá tette a nemzeti lojalitást, a nemzeti hűséget. Intézményein, infrastrukturálishatalmán keresztül az állam a nemzeti alapú szolidaritást erősítette, majdintézményesítette az állampolgárság intézménye révén. Tagadhatatlan, hogy a nemzetállamotnem csupán erényei jellemzik, ám az utóbbi másfél évszázadban ebben a keretbencsiszolódtak egymáshoz az emberek és váltak állampolgárrá.A nacionalizmus folyamatának korrekt leírása után meglepő Scruton azon megállapítása,hogy „a nacionalizmus a beteg nemzeti hűség tünete, nem a normális állapot”,hogy „különbséget kell tennünk a nemzeti hűség és nacionalizmus között”. Scruton iselköveti azt a hibát, amelyre Walker Connor már a hetvenes években felhívja a figyelmet:a nacionalizmus és a patriotizmus különböző jellegű fogalmak. A nacionalizmus a nemzethez,míg a patriotizmus, hazaszeretet az államhoz való lojalitást jelenti. Scrutonnál anemzeti hűség magában foglalja a hazaszeretet és a haza védelmére való készséget, ami apatriotizmust jelenti. A nemzeti hűségnek fogalmilag nem sok köze van a patriotizmushoz,azon empírikus igazság ellenére sem, hogy a haza a nemzetre hivatkozva szólít fel azállam védelmére (erről lásd bővebben Yael Tamir zseniális, Pro patria mori című tanulmányát).A patriotizmus jó nacionalizmusként való értelmezése terminológiai lazaság. Talánelszakadhatnánk a nacionalizmus zsurnalista értelmezésétől, és folyamatként, intézményesülésként,társadalomtudományi fogalomként értelmezhetnénk.Habár nem feltételez semmilyen közös származást, vérségi kapcsolatot egy adott nemzettagjai között, Scruton kiemelt jelentőséget tulajdonít az összetartozás-tudatnak. Ennekhiányában nem alakulhatott volna ki az egyenlőség eszméjét középpontba helyezőtársadalom: a mi-tudat megelőzi a társadalmi szerződést. Állítása összecseng Huntingtonnemrégiben magyarul is megjelent könyvének állításával: az alkotmány nem teremthetimeg a „Mi”-t, hanem azt megelőzően is létezett egy összetartozás-tudat, ami az amerikaiakesetében a telepesek kultúrája.A nemzetet, nemzeti hűséget fenyegető strukturális problémák mellett az univerzalistaszemlélet és a saját nemzetét gyűlölő gondolkodásmód veszélyezteti a kialakult európairendet. Találó, ahogyan Scruton az ENSZ emberjogi kartájának és az európai emberjogi126

Kántor Zoltán: Nemzet, állam, nemzetállamegyezménynek a szemléletét jellemzi mint „az utópista gondolkodás ama válfaját, amelyjobban szerette volna, ha történelem nélküli világba születünk, minden előzetes kötődésnélkül”. A saját nemzeti értékeiket, a nemzeti hűséget gúny tárgyává tévő látásmódotoikofóbiának nevezi (a xenofóbia ellentétpárjaként). Ennek a gondolkodásmódnak a terjedésétteszi felelőssé az európai nemzetállamok növekvő legitimációs válságáért.A magyar olvasó hiányérzettel teszi le a könyvet. A nemzettel összefüggésben a nemzetikisebbségekről gyakorlatilag szó sem esik. Ha Scruton élesebb szikével boncolgatta volnaaz állam, nemzet, nemzetállam kérdéseit, akkor az államon belüli törésvonalakat, a megosztottnemzeti hűségeket is észrevette volna.A Scruton által felvetett kérdések talán fontosabbak a válaszainál. Válaszai politikaiak,kérdései viszont tudományosak. E kérdésekből kiindulva lehetne választ találni térségünknemzetre, nacionalizmusra vonatkozó problémáira.QSzviridov altábornagya Parlament előtt beszél1948-ban127

Számunk szerzőiIFJ. BERTÉNYI IVÁN (1975, Budapest) történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójaBÓDY ZSOMBOR (1970, Budapest) történész, a Miskolci Egyetem oktatójaFILEP TAMÁS GUSZTÁV (1961, Budapest) művelődéstörténész, szerkesztőHUSZKA BEÁTA politológus, a CEU doktoranduszaELENA GNEDINA politológus, tudományos ösztöndíjasÍJGYÁRTÓ ISTVÁN (1963, Beregszász) történész, a Külügyminisztérium munkatársaKÁNTOR ZOLTÁN (1968, Temesvár) szociológus, a Teleki László Intézet munkatársaKISS RÉKA (1975, Budapest) történész, néprajzkutató, az MTA Néprajzi KutatóintézeténekmunkatársaMIKE KÁROLY (1977, Mosonmagyaróvár) közgazdászNICU POPESCU politológus, a CEU doktoranduszaPAPP ISTVÁN (1979, Mezőtúr) történész, levéltáros, az Állambiztonsági Szolgálatok TörténetiLevéltárának munkatársaRÁCZ ANDRÁS történész, a Teleki László Intézet tudományos ösztöndíjasaROMSICS GERGELY (1977, Kecskemét) történész, a Kodolányi János Főiskola oktatójaSTRAUSZ ERZSÉBET egyetemi hallgatóKOMMENTÁRkéthavonta megjelenő, közéleti és kulturális folyóiratISSN 1787-6974Szerkeszti a szerkesztőbizottság:Ablonczy Balázs főszerkesztő, Czibere Károly, Hatos Pál, Ötvös István, L. Simon László.Főmunkatárs: Pesti Sándor és Benkő Levente Csongor, olvasószerkesztő: Csillag István.Kiadja a Kommentár Alapítvány (1085 Budapest, Baross utca 28.) Telefon/fax: 411 1348www.kommentar.info.hu, e-mail: titkarsag@kommentar.info.huSzerkesztőségi titkár: Németh Georgina. Lapterv, nyomdai előkészítés: Artinpress.Nyomdai előállítás: Kapitális Nyomda, 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út 14.A lap megvásárolható a Lapker Rt. elárusítóhelyein. Előfizetésben terjesztia Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága VIII. kerület Budapest, Orczy tér 1. Előfizethető postán, kézbesítőnél,e-mailben: hirlapelofizetes@posta.hu, faxon: 303 3440