Közjegyzők közlönye 2011. 6. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

mokk.hu

Közjegyzők közlönye 2011. 6. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

2011. 15. ÉVFOLYAM • LVIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁMKÖZJEGYZŐKKÖZLÖNYETARTALOMJEGYZÉKÁttekintés a részvénykönyvre irányadószabályozásról dr. Gadó Gábor 1„Sponsalia longa ?” – avagy az eljegyzés(jegyesség) lehetséges joghatásaia magyar jogban dr. Rádonyi Dénes 21Megkövetelhető-e az állampolgárság Magyarországesetében a közjegyzői szakma gyakorlásához?dr. Imre Miklós, Korom Ágoston 35Halál és eltűnés dr. Havasi Bálint 45A közjegyzői gyakorlatot érintő jogiesetek 65Nemzetközi sajtószemle 79Szakmai sajtófigyelő 86MOKK A MAGYAR ORSZÁGOS KÖZJEGYZŐI KAMARA SZAKMAI FOLYÓIRATA


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEÁttekintés a részvénykönyvreirányadó szabályozásról1Bevezető megjegyzések:Történeti előzményekA részvénykönyv a társasági jog egyik legrégebben ismert és alkalmazott jogintézménye.A törvényhozó az 1875. évi XXXVII. törvényben (továbbiakban: Kereskedelmi törvény)– miközben a kor liberális jogi-üzleti felfogásának megfelelően a részvénytársaságalapításának, szervezetének és működésének szabályozásakor a leglényegesebb kérdésekrögzítésére szorítkozott –, nem tekintett (nem tekinthetett) el a részvénykönyv fogalmánakmeghatározásától. A kereskedelmi törvény 173.§-a a következőket tartalmazza:„A névre szóló részvények a birtokos nevének és lakhelyének kitüntetése mellett, a társaságirészvénykönyvbe bevezetendők. Az ily részvények átruházása üres hátirat melletttörténhetik ugyan, de a birtokos, a mennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek,a társaság irányában igazoltnak csak akkor tekintetik, ha az átruházás a részvényfelmutatása mellett a társasági részvénykönyvbe bevezettetett”. A törvény 182.§-a „főszabályként”kimondta, hogy „A részvénytársaság ügyeit az igazgatóság intézi”, a 193.§azonban lehetővé tette az ügyek intézésének delegálását a „társaság hivatalnokaira” vagyaz ügyek vitelével megbízott személyekre.A néhány speciális státuszú részvénytársaság szabályozásától eltekintve évtizedekig a„jogi tetszhalál” állapotában tartott Kereskedelmi törvényt fölváltó 1988. évi VI törvény( a továbbiakban: első Gt.) – kis túlzással élve –, csak a mondatfűzés és helyesírás tekintetébentért el a száz évvel ezelőtti részvénytársasági szabályozási mintától. (A különbségekszámbavétele nem tárgya ennek az írásnak, de annyi bátran megállapítható, hogy az időlegespolitikai kompromisszumoktól eltekintve az első Gt. mindenekelőtt a szabályozásiszemléletben hozott változást: a jogalkotó – az 1965. évi német részvénytársasági törvénytanulmányozását követően – a kereskedelmi törvényhez képest kevesebb mozgásteretbiztosított az alapszabály elfogadásáról határozó részvényesek számára). Az első Gt. arészvénykönyv tekintetében a rendelkezés lényegét tekintve nem tért el a Kereskedelmitörvénytől. A 241.§ (1) bekezdése szerint „ A részvénytársaság igazgatósága a névre szólórészvényekről részvénykönyvet vezet, amelyben nyilvántartja a részvénytulajdonosoknevét (cégét) és lakcímét (székhelyét)”. A 240.§ (2) bekezdés alapján pedig „ A névre szólórészvény átruházására a váltó átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal,


2011. 6. SZÁM2hogy az átruházás a részvénytársasággal szemben akkor hatályos, ha az új tulajdonosneve a részvénykönyvben szerepel”.Az első Gt. – csakúgy mint a Kereskedelmi törvény – ismerte és elismerte a bemutatóraszóló részvény típusát, és a részvénykönyv használatát értelemszerűen csak a névreszóló részvények esetén követelte meg. A részvénykönyvi bejegyzés a társasággal szembenijogérvényesítés előfeltétele volt, a regiszter vezetése pedig elsősorban az igazgatósághatáskörébe tartozott. (Annak ellenére, hogy a Kereskedelmi törvény az igazgatóságot,mint a részvénykönyv vezetésére jogosult, illetve köteles testületet nem nevesítette, kétségtelen,hogy – kifejezetten eltérő alapszabályi rendelkezés hiányában – az ügyintéző feladatokatellátó igazgatóság dolga volt a részvénykönyvvel kapcsolatos teendők ellátása).A Kereskedelmi törvény és az első Gt. alapján a részvénykönyv jogintézményénekrendeltetése az volt, hogy egy-egy részvénytársaság fennállásának (létezésének) teljesidőszakában megállapítható legyen, hogy kik azok a személyek, akik a vállalkozás életébena tagsági jogok gyakorlására jogosultak.A tőkepiac és a részvényjog átalakulásaAz elmúlt évtizedekben a jogi, az informatikai és – talán elsőként kellett volna említeni –a tőkepiaci-üzleti gondolkozás tekintetében végbement nagy jelentőségű változások arészvénykönyv funkcióját sem hagyták érintetlenül. Érdemes már elöljáróban kiemelninéhány jelentős fejleményt a korábban szinte „végérvényesnek” tekintett szabályozáshoz(szemlélethez) képest:• A „klasszikus” bemutatóra szóló részvény jelentősége csökkent, Magyarországonpedig ennek a részvénytípusnak az alkalmazási lehetősége a 2006. évi IV. törvényelfogadásával (továbbiakban: Gt.) meg is szűnt. Mindez azonban nem tette a társaságidöntéshozatalban a részvényesi részvétel átláthatóságát egyszerűbbé. Közismertekazok a módszerek, amelyek a nyilvánosan működő részvénytársaságoktulajdonosi szerkezetének, a tényleges döntéshozó kilétének a megismerését ellepleznisegítik. (A szakirodalomban ún. „hidden ownership” gyűjtőfogalom alatt tárgyaljákezeket az eseteket ).• A részvény nyomdai úton történő előállítása az informatikai fejlődés következtébenvisszaszorult, a Gt-ben a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében előírteltérést nem engedő szabály a végbement tőkepiaci folyamatokra adott (mintegymegerősítő hatású) válaszként értelmezhető. A Gt. 286.§ (1) bekezdése szerint„A nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei (ideértve az ideiglenes részvénytis) kizárólag dematerializált módon állíthatók elő”.• A dematerializált részvény térhódítása a tagsági jogot megtestesítő részvények átruházásánakmódját illetően is változást hozott. A részvények feletti tulajdonosi


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEjog változásának az értékpapír számlán történő jóváírása, illetve megterhelése azértékpapír átruházás korábban kizárólagos jelentőségű szabályainak alkalmazását(lásd az értékpapír forgatmányozására irányadó rendelkezéseket) mára szükségtelenné(lehetetlenné) teszi.• Az értékpapírszámlán vezetett részvénytulajdon a társasággal szembeni részvényesijoggyakorlás igazolását gyökeresen átalakította: a tulajdonosi megfeleltetés módszeréneka nyilvánosan működő részvénytársaságok körében szinte kizárólagossáválása a részvénykönyv vezetés rendjére is hatással van.• A tőkepiac működési sajátosságai az egységes részvény fogalmat több szempontbólis viszonylagossá tette. Megemlítendő a részvényhez kapcsolódó egyes részjogosítványokatmegtestesítő pénzügyi eszközökkel való kereskedés elterjedése, amelyhozzájárult az előzőekben említett transzparens tulajdonosi szerkezet létrehozásának(fenntartásának) nehézségeihez.• A részvényes mellett (helyett) megjelenő ún. „közvetítők” szerepe nem csupán arészvénykönyvben nyilvántartott személyt illetően hozott változást (pl. a részvényeshelyett a részvényesi meghatalmazott kerül bejegyzésre), hanem az a részvényesi(tagsági) jogok gyakorlását illetően is következményekkel járt.• A szabályozott tőkepiacra bevezetett részvénytársaságok esetében a részvényekkelvaló kereskedés „határon átnyúló jellegűvé” válása olyan, a befektetők(részvényesek) védelmét igénylő szabályok kialakítását tette szükségessé, amelyekegyaránt korlátozzák a befolyásszerző és a céltársaság menedzsmentjénekjogait. Megtörténhet, hogy a részvénycsomag tulajdonának törvényes megszerzéseesetén sem biztosított a befolyásszerző számára a részvénykönyvbe valóbejegyzés.• Az értékpapír feletti rendelkezési jog és a részvénytársaságon belüli részvényesijoggyakorlás szétválása – figyelemmel a tőkepiac szükségleteire – korábban elképzelhetetlenmértéket öltött. Ma már nincs jogi akadálya annak, hogy a részvénykönyvbebejegyzett személy a közgyűlés napját megelőzően (de a részvénykönyvlezárását követően) részvényét elidegenítse. Következésképpen a részvényes (valójában„volt részvényes”) a közgyűlésen úgy élhet szavazati jogával, hogy a jogosultságothagyományosan megtestesítő részvény tulajdonával már nem (nem ő)rendelkezik. Az új tulajdonos viszont (miután időközben a részvénykönyv lezárásrakerült) az aktuális közgyűlésen nem vehet részt.• Az előzőekben vázolt változások a szabályozott tőkepiacra bevezetett részvényeketkibocsátó, nyilvánosan működő részvénytársaságok belső döntéshozatali rendjét, arészvényesek érdekeltségét is megváltoztatta (megváltoztathatja). Immár nem csupána vállalkozás menedzsmentje, a meghatározó tulajdonosok és a kisbefektetőkközötti érdekellentétre kell adekvát jogi választ találni, hanem arra a problémárais, hogy vajon a részvényes befektetők tekinthetők-e még olyan „végső tulajdonosnak”,akikre a törvényhozó hagyományosan a részvénytársaság sorsát meghatározó3


2011. 6. SZÁM4alapvető döntések meghozatalát bízza. (Lásd a részvényjogi tárgyú szakirodalombangyakran előforduló ún. „empty voting” fogalmát).• A nyilvánosan és zártkörűen működő részvénytársaságok közötti meghatározószabályozási különbségek az „egységes részvénytársaság” fogalmat is szétfeszítik.Napjainkra közhellyé vált, hogy egy korlátolt felelősségű társaság és egy zártkörűenműködő részvénytársaság között több hasonlóság mutatható ki, mint két eltérőműködési módot választható részvénytársaság esetében.A részvénytársaság (elsősorban persze a nyilvánosan működő részvénytársaság) belsőéletének, a döntéshozatali szabályoknak az átalakulása, valamint a szabályozott tőkepiacgyorsan változó működési rendje azzal a következménnyel járt, hogy a részvénykönyv vezetésénekszakmai feladatait jellemzően csak azokban az esetekben képes a társaság igazgatósága(vagy az igazgatóság által megbízott szervezeti egység) ellátni, amikor a kis számúrészvényesből álló, zártkörűen működő részvénytársaság a részvények kinyomtatottformában történő előállításáról határozott. A dematerializált részvényekkel összefüggőrészvénykönyv vezetési feladatokat – különösen a nyilvánosan működő részvénytársaságokkapcsán – már arra szakosodott szolgáltató cégek végzik. A Gt – a 202.§ (2) bekezdésében– ezért módot adott arra, hogy a részvénytársaság igazgatósága a részvénykönyvvezetésével elszámoló házat, központi értéktárat, befektetési vállalkozást vagy pénzügyiintézményt bízzon meg. A Gt.297.§-a a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetébentovábbi követelményként írja elő, hogy ha a társaság igazgatósága „ a részvénykönyvvezetésére mást bíz meg (202.§), a megbízás tényét és a megbízott személyét a részvénytársasághirdetményi lapjában, illetve a honlapján közzé kell tenni”.Az elemzés közvetlen okát jelentő törvénymódosításA szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló 2011. évi CII. törvény – a gazdaságiforgalom és az érintett szakmák képviselőinek többsége számára előzmény nélkül –módosította a Gt. 202.§-át annak érdekében, hogy a jövőben a társaság igazgatósága arészvénykönyv vezetésére ügyvédnek, jogtanácsosnak, közjegyzőnek, valamint könyvvizsgálónakis megbízást adhasson. A törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon,2011. július 27-én lépett hatályba.Nem adható megbízás annak a könyvvizsgálónak, aki a társaság választott könyvvizsgálójakéntjár el. Megjegyzendő, hogy a törvénymódosítás – eltérően a választottkönyvvizsgálóra irányadó rendelkezéstől –, nem zárja ki az igazgatóság által igénybevehető ügyvédek, jogtanácsosok és közjegyzők közül azt a jogi szakembert, aki a részvénytársaságalapítása vagy utóbb az alapszabály módosítása során eljárt, és a Gt. 11.§ (3)bekezdése szerint gondoskodott a létesítő okirat közokiratba, vagy ellenjegyzett magánokiratbafoglalásáról.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEAnnak ellenére, hogy a 2011. évi CII. törvény hatálya a szabályozott ingatlanbefektetésitevékenységgel foglalkozó nyilvánosan működő részvénytársaságokra terjedki, a törvény a részvénykönyv vezetésére feljogosítható személyek körének bővítéséreirányuló, a Gt-t módosító rendelkezés hatályát nem korlátozta az ingatlanra vonatkozótranzakciókat végző társaságokra. Annak sincs jogi jelentősége, hogy a szabályozottingatlanbefektetési társaság zártkörűen nem működhet. A jövőben ehhez képest ügyvédvagy közjegyző (jogtanácsos, könyvvizsgáló) zártkörűen működő részvénytársaságrészvénykönyvének vezetésére is fölkérhető, valamint az igazgatóság olyan nyilvánosanműködő részvénytársaság részvénykönyvének vezetését is delegálhatja az új szabályokszerint, amely egyáltalán nem foglalkozik ingatlan ügyletekkel.A törvény a jogszabályok közötti tartalmi összhang biztosítása érdekében módosítottaa közjegyzőkről szóló 1991.évi XLI. törvényt (továbbiakban: közjegyzői törvény).A közjegyzői törvény 1.§ (5) bekezdésének hatályos szövege a következő: „A közjegyzőa gazdasági társaságokról szóló törvény szerint részvénykönyvvezetést is végezhet”.A törvény alkalmazását nem akadályozza, de szakmai szempontból kétségkívül helytelen,hogy a törvényhozó elmulasztott gondoskodni az ügyvédekre, jogtanácsosokra és akönyvvizsgálókra irányadó jogszabályok módosításáról.A részvénykönyv vezetésére jogosultak tekintetében bevezetett új szabályozás gyakorlatilagfölkészülési idő biztosítása nélkül lépett hatályba. A törvényben a szolgáltatásnyújtására följogosított közjegyzőknek (ügyvédeknek, jogtanácsosoknak, könyvvizsgálóknak)mindazonáltal készen kell állniuk arra, hogy a munkájuk iránti keresletet képeseklegyenek kielégíteni. Ehhez nem elegendő a részvénykönyv vezetésére közvetlenülvonatkozó, mindössze néhány paragrafus áttekintése, indokolt, hogy ezek az ismeretek arészvényjogi szabályozás tágabb kontextusába illesztve kerüljenek elsajátításra. Az elemzésa továbbiakban ennek a célnak a teljesítésére tesz kísérletet.5A részvénykönyv fogalma, rendeltetéseA részvénykönyv jogi jelentőségéről a Gt. 202.§ (3) bekezdése és 212.§(1) bekezdése alapjánalkothatunk fogalmat. A 202.§ (3) bekezdése szerint „A részvény átruházása a részvénytársasággalszemben akkor hatályos, és a részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesijogait csak akkor gyakorolhatja, ha a részvényest a részvénykönyvbe bejegyezték”. A 212.§ (1)bekezdése az „A részvényes jogai és kötelezettségei” címet viselő fejezet élén álló paragrafusbanehhez hozzáfűzi, hogy „A részvényes az e fejezetben meghatározott jogok gyakorlásáraa részvény vagy – a (2)-(3) bekezdésben írtak szerint kiállított – letéti, illetve tulajdonosiigazolás birtokában, a részvénykönyvbe történő bejegyzést követően jogosult”.A részvénykönyv ehhez képest olyan nyilvántartásként határozható meg, amelynekcélja, hogy hitelesen rögzítse azokat az adatokat, amelyek ismeretében kétséget kizáróan


2011. 6. SZÁM6meghatározható, hogy egy adott időpontban kik azok a személyek (nem feltétlenül részvényesek),akik a részvénytársasággal szemben a törvényben és az alapszabályban biztosítottjogok érvényesítésére, kötelezettségek teljesítésére jogosultak, illetve kötelesek.A részvénykönyv rendeltetése érdemben eltér a korlátolt felelősségű társaságok általvezetett tagjegyzék funkciójától. A Gt. 150.§ (1) bekezdése szerint „Az ügyvezetőa társaság tagjairól nyilvántartást (a továbbiakban: tagjegyzéket) vezet. A tagjegyzékbetörténő bejegyzés –szemben a részvénykönyvvel – nem a társasággal szembeni tagságijogok érvényesítésének előfeltétele, hanem az a tagi jogállás tényét rögzíti akkor is, ha akft. tagjának nem áll pl. szándékában részt venni egyetlen taggyűlésen sem. A Gt. 150.§(3)-(4) bekezdése a következőket írja elő:„(3) A tagok személyében vagy üzletrészeiben bekövetkezett minden változást, ígyaz üzletrészek átruházását (átszállását), felosztását, a társaság tulajdonába kerülését vagybevonását az ügyvezetőnek át kell vezetnie a tagjegyzéken.(4) Az ügyvezető köteles a tagjegyzéket, illetve a tagjegyzékben feltüntetett adatokmegváltozása esetén a hatályos tagjegyzéket a cégbíróságnak elektronikus útonbenyújtani”.Az idézett rendelkezések alapján megállapítható, hogy a kft. esetében a törvényhozónem tett (nem tehetett) különbséget a tagsági jog társaságon belüli érvényesítése és azüzletrész tulajdonával való rendelkezés feltételeinek meghatározása során: az üzletrésztulajdonosa és a tagsági jog gyakorlójának személye nem válhat el egymásból. Ez következikabból a tényből, hogy a Gt. az üzletrészt nem ismeri el értékpapírként. (Nemszerencsés, hogy a Gt. 121.§ (1) bekezdése – csakúgy mint a korábban hatályos társaságitörvények – az üzletrész által „megtestesített” jogokról rendelkezik. Ez azonban nemokoz ma már félreértést). Következésképpen a Gt. a kft. szabályozásakor nem bízhatja atársaságok tagjaira, hogy eldöntsék: kérik-e a tagjegyzékben való szerepeltetésüket, az atagsági jogviszony létrejöttét követően kötelező. (Mint ahogy értelemszerűen a tagjegyzékbőltörténő törlésre sem kerülhet sor mindaddig, amíg a tagsági jogviszony fennáll).Részvénytársaság esetében – és ebből a szempontból nincs különbség zártkörűen ésnyilvánosan működő részvénytársaság között – a részvénykönyvben való regisztráció arészvényes (mint értékpapír tulajdonos) döntésén alapul. A Gt. 202.§ (6) bekezdésnek a)pontja alapján nem jegyezhető be a részvénykönyvbe „az, aki így rendelkezett”. Ugyanezenparagrafus (8) bekezdése pedig előírja, hogy „A részvénykönyv vezetője köteles arészvénykönyvből haladéktalanul törölni azt a részvényest, aki így rendelkezett”.A Gt nem tartotta fenn az 1997. évi CXLIV. törvényben előírt azon kötelezettséget,amely a részvényes számára előírta, hogy – kötbérfizetés terhe mellett – köteles részvényeeladását a társaságnak bejelenteni. A törvényhez fűzött magyarázat ezt azzal indokolta,hogy az értékpapír eladásával a társaság és a részvényes közötti jogviszony megszűnik,ezt követően egyik felet sem terheli (nem terhelheti) további kötelezettség. Ha az átruházásfolytán részvényessé váló személy a részvénytársaság felé is élni kíván tagsági jogaival,kérni fogja a részvénykönyvbe való bejegyzését. Ez egyben alkalmat ad a korábbi


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYErészvényes bejegyzésének törlésére. Úgy gondolom, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságokesetében, ahol a közgyűlés és más, a társaság életében a részvényesi jogokgyakorlásával összefüggő események előtt az elvégzett tulajdonosi megfeleltetés nyomána részvénykönyv adatállománya teljes egészében frissítésre kerül, ez az érvelés helytálló.A nyomtatott részvény előállítási módot választó zártkörűen működő részvénytársaságoknálazonban előfordulhat, hogy a részvénykönyv ún. „holt lelkeket” is tartalmaz, haa „társasági események” előtt a részvénykönyv adatállományának teljes körű frissítésérenem kerül sor.A részvényes szabadon dönthet tehát arról, hogy kéri-e a részvénykönyvbe való bejegyzését.Határozhat úgy, hogy befektetői érdekeinek valóra váltását kizárólag az értékpapírraltörténő kereskedés segíti elő: az árfolyamnyereség realizálásához pedig szükségtelen,hogy részt vegyen a társaság működésének ellenőrzésében, szavazati jogával éljen avállalkozás ún. végső döntéseinek meghozatalakor.A részvényest a közgyűlési részvételtől távol tarthatja a joggyakorlással összefüggésbenfelmerülő közvetlen és közvetett költségek nagysága is. Az Európai Unió „arészvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban” címet viselő 2007/36/EK irányelv (továbbiakban: „részvényesi irányelv”) elfogadásával kívánta elősegíteni „aszavazati jogot biztosító részvényekhez kapcsolódó részvényesi jogok zavartalan és hatékonygyakorlását” (lásd az irányelv bevezetőjének (4) bekezdésében írottakat). Az ún.„shareholder activism” kérdésköre napjainkban az Európában és az Amerikai EgyesültÁllamokban folyó részvényjogi kutatások egyik kulcsfogalma, amelynek célja, hogy olyanfelelős társaságirányítási gyakorlat honosodjon (erősödjön) meg, amely révén tájékozott,felelős és aktív részvényes (befektető) ellenőrzi a nyilvánosan működő (tőzsdei) részvénytársaságokvezetését. Ha az értékpapír tulajdonosának a társaság székhelyétől eltérőtagállamban van a székhelye (lakóhelye) a részvénytársaság közgyűlésén való részvétel, arészvételre való felkészülés esetenként komoly szervezési, financiális akadályokba ütközik.Ez is oka lehet annak, hogy számára a részvénykönyvi bejegyzés kezdeményezése –legalábbis, ha nem vesz igénybe közvetítőt, képviselőt, részvényesi meghatalmazottat –nem bizonyul ésszerű üzleti lépésnek.A részvényes (értékpapír tulajdonos) részvénykönyvbe történő bejegyzését lehetővétevő döntése szükséges, de adott esetben nem elégséges előfeltétele annak, hogy részvénykönyviregisztrációra sor kerüljön. A Gt. 202.§ (6) bekezdésének b) pontja alapjánnem jegyezhető be a részvénykönyvbe „az, aki részvényét törvénynek vagy az alapszabálynaka részvény átruházására vonatkozó szabályait sértő módon szerezte meg”. Abbanaz esetben pl., ha törvény a részvénytársaságban való részesedés- illetve befolyásszerzésérvényességét hatósági jóváhagyástól teszi függővé, a részvénykönyvi bejegyzésre is csaka hatósági jóváhagyás megtörténtét követően kerülhet sor. (Ilyen hatósági döntés történikpl. az energetikai és a pénzügyi tevékenységet folytató részvénytársaságokat érintőbefolyásszerzésnél). Ha azonban az idézett rendelkezéssel összefüggő, eltérést nemengedő szabály alkalmazására nincsen törvényes lehetőség, a részvénykönyv vezetője –7


2011. 6. SZÁM8figyelemmel a Gt. 202.§ (7) bekezdésében írottakra – nem mérlegelheti a részvényesnyilvántartásba vételét, a bejegyzést köteles haladéktalanul elvégezni. A részvénykönyvibejegyzés mindazonáltal nem minden esetben jelenti azt, hogy a részvényes képes lesz amegszerzett és neve alatt regisztrált részvények által megtestesített jogok egészének érvényesítésére.Ha pl. a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya – a Gt. 299.§-ban foglaltak szerint – meghatározza az egy részvényes által gyakorolható szavazati joglegmagasabb mértékét, úgy a részvénykönyvbe bejegyzett (a részvényesi jogok gyakorlásárajogosultként elismert) személy is csak az alapszabályban rögzített korlátok szerintélhet szavazati jogával.A részvénykönyvben nyilvántartott személyekA részvényes és a részvényesi meghatalmazottA részvénykönyvben nyilvántartandó személyek köre nem korlátozódik a részvényesekre,ráadásul a nyilvántartás – paradox módon – adott esetben segítséget nyújt egyes részvényesekszemélyének a gazdasági forgalom más szereplői elől való elfedéséhez. Sajátosa helyzet akkor, amikor a részvénykönyv ugyan a részvényest tünteti fel, ám a szavazatijogok gyakorlására vonatkozó tartalmi döntéseket az ún másodlagos értékpapír tulajdonosajogosult meghozni. A Tpt. 5.§ (1) bekezdés 91. pontja alapján másodlagos értékpapíra „letétkezelő által a másodlagos értékpapír tulajdonosa (végső jogosult) részére kibocsátott,az elsődleges értékpapírra vonatkozó rendelkezési jogot, illetőleg az értékpapíráltal megtestesített jogok gyakorlását biztosító, sorozatban kibocsátott, névre szóló, átruházhatóértékpapír”. A részvény, mint elsődleges értékpapír által megtestesített jogoktekintetében a „végső” döntési jogot megtestesítő másodlagos értékpapír tulajdonosa – atörvényi kivételektől eltekintve – nem kerül a részvénykönyvben feltüntetésre. Ezáltal arészvényes személyének nyilvántartása csupán a transzparens tulajdonosi nyilvántartásillúzióját képes biztosítani.A részvényes személye mellett – a Gt. 202.§ (1) bekezdés alapján – a részvényesi meghatalmazottés a közös tulajdonban álló részvény esetében eljáró közös képviselő feladatára,jogállására indokolt kitérni.A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (továbbiakban: Tpt.) XV. fejezete rendelkezika részvényesi meghatalmazottról. A Tpt. 151.§ (1) bekezdése alapján az ún.„nominee” olyan szolgáltató, aki a részvényessel kötött szerződés alapján, a részvényesmeghatalmazottjaként, saját nevében ám a részvényes javára gyakorolja a részvénytársasággalszemben a részvényesi jogokat. Ugyanezen paragrafus második bekezdése rögzíti,hogy „A részvényesi meghatalmazott tevékenysége mindazon részvényesi jog gyakorlásárakiterjedhet, amely jog gyakorlására a részvényes jogosult. A részvényesi meghatalmazottkizárólag az általa vezetett értékpapírszámlán nyilvántartott vagy a nála letétbe


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEhelyezett részvények alapján gyakorolhat részvényesi jogokat”. (Jelenleg értékpapírszámlavezető,letétkezelő, vagy elszámolóház járhat el részvényesi meghatalmazotti minőségben).Főszabályként, a részvényesi meghatalmazott regisztrálása esetén magát a részvényest– illetőleg, ha a nominee másodlagos értékpapír tulajdonos megbízásából jár el –a másodlagos tulajdonost nem kell bejegyezni a részvénykönyvbe. Kivételt képez az azeset, amikor a részvénytársaságban történő tulajdonszerzés hatósági engedélyhez kötött.A Tpt. 152.§ (2) bekezdése alapján ekkor „a részvényesi meghatalmazott kizárólaga részvényessel, illetve belföldi székhelyű részvénytársaság részvényeire kibocsátott másodlagosértékpapír esetén annak tulajdonosával (végső jogosult) együtt jegyezhető be arészvénykönyvbe”. A Tpt. 153.§ (4) bekezdése szintén korlátozza a részvényes „háttérbehúzódásának” lehetőségét azáltal, hogy módot ad arra, hogy „minden érdekeltségét valószínűsítőharmadik személy” a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (a továbbiakban:PSZÁF) kezdeményezhesse a részvényesi meghatalmazott által képviselt részvénytulajdonosokmegismerését. (Megjegyzendő, hogy ez utóbbi rendelkezés meglehetősenelnagyolt megfogalmazású, a jogalkotó – véleményem szerint – nem nyújt megfelelőszakmai támpontot a hatóság számára ahhoz, hogy elbírálhassa a részvénytársaság tulajdonosiszerkezetének megismerését célzó indítványt, az üzleti forgalom számára döntéseezáltal nem kellően kiszámítható).A Tpt. a 153-155.§-okban rendelkezik a részvényesi meghatalmazott és a részvényesközötti szerződés kötelező tartalmi elemeiről. A 155.§ (4) bekezdése kimondja, hogy arészvényesi jogok részvényesi meghatalmazott általi gyakorlásával összefüggésben mindarra,amiről a Tpt. ún. különös szintű szabályozása hallgat, a Polgári Törvénykönyv„megbízásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni”. A Tpt. előírásai közül tárgyunkszempontjából a következő, a szerződő felek számára eltérést nem engedő rendelkezéseketindokolt kiemelni:9• Annak ellenére, hogy a részvénykönyvben – az említett kivételes helyzetektől eltekintve– maga a részvényes nem kerül föltüntetésre, a részvényesi meghatalmazottköteles őt olyan helyzetbe hozni, hogy a részvénytársasággal szembeni jogai –ebben az esetben közvetett módon történő – érvényesítése során a döntésekhezszükséges információk a rendelkezésére álljanak. A 154.§ (1) bekezdés alapján arészvényesi meghatalmazottnak a részvényest tájékoztatnia kell a részvénytársaságnaka Gt. és a Tpt. előírásai alapján közzétett hirdetményeiről, a közgyűléshatározatairól, azok tartalmáról, valamint a részvényesi jogok gyakorlása körébentett intézkedéseiről és azok következményeiről. Ugyanezen paragrafus másodikbekezdése továbbá megköveteli, hogy a nominee tájékoztassa részvényesmegbízóját „a részvénytársasággal kapcsolatban tudomására jutott minden, arészvényesi jogok gyakorlását befolyásoló információról,valamint a birtokába kerültokiratok tartalmáról”.


2011. 6. SZÁM10• A részvényes által a tagsági jogoknak a társasággal szemben, a részvényesi meghatalmazottsegítségével történő érvényesítése föltételezi, hogy a szavazati joggyakorlása során a részvényes hozza meg az döntéseket. A Tpt. 154.§ (3) ennekmegfelelően előírja, hogy a részvényesi meghatalmazott „a közgyűlést megelőzőenköteles írásban kikérni a részvényes utasítását”. Ha az általa nyújtott megfelelőtájékoztatás ellenére a részvényes utasítása nem egyértelmű, a nominee szavazatijogát a közgyűlésen nem gyakorolhatja. Kivételt képez az az eset, ha a részvényesés a részvényesi meghatalmazott között létrejött szerződésben előbbi kifejezettenfelhatalmazást ad arra, hogy a nominee az előzetesen közölt (egyben megindokolt)szavazási javaslata szerint járhasson el, ha a részvényes nem válaszol az utasításkérésére.Ebben az esetben vélelmezni kell, hogy a részvényes a részvényesi meghatalmazottjavaslatát hallgatólagosan jóváhagyta.• A részvényesi meghatalmazott igénybevétele nem jár olyan következménnyel, hogya részvényes elveszítené a jogát annak eldöntésére, hogy a részvénykönyvben azáltala birtokolt részvények jogosultjaként – ez esetben persze nem ő, hanem a részvényesimeghatalmazott – regisztrációja fennmaradjon-e vagy az törlésre kerüljön.A Tpt. 155.§ (2) bekezdése alapján „A részvényesi meghatalmazott a részvényes errevonatkozó írásos rendelkezése esetén köteles haladéktalanul gondoskodni a részvénykönyvbena részvényesi meghatalmazottként történt bejegyzése törléséről”.• Amennyiben a részvényes és részvényesi meghatalmazott közötti magánjogi szerződésmegszűnik, erről a tényről – a Tpt 155.§ (1) bekezdése alapján – a meghatalmazotta részvénytársaságot haladéktalanul értesíteni köteles.A részvényes képviselőjeA részvényesi meghatalmazottétól eltér a részvényesek közös képviselőjének jogállása, hautóbbi a közös tulajdonban lévő részvény által megtestesített tagsági jogok érvényesítéseérdekében jár el a részvénytársasággal szemben. A Gt. 212.§ (5) bekezdése szerint „A részvénynektöbb tulajdonosa is lehet, akik a részvénytársasággal szemben egy részvényesnekszámítanak; jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják és a részvényeseket terhelőkötelezettségekért egyetemlegesen felelnek”. A jelenlegi bírósági joggyakorlat alapjánkérdéses, hogy egyszemélyes részvénytársaság (egyetlen) részvénye lehet-e több személyközös tulajdonában? A Fővárosi Ítélőtábla a korlátolt felelősségű társaság tekintetében kimondta,hogy „Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság egyedüli üzletrésze nem lehettöbb személy közös tulajdonában, ilyen helyzet átalakulással sem állhat elő”(BDT 2011.2434). Az eseti döntés arra enged következtetni, hogy a bíróság álláspontja feltehetőenegyszemélyes részvénytársaság esetén is ezzel azonos tartalmú lenne.A közös képviselő – szemben a részvényesi meghatalmazottal – értelemszerűen nemsaját nevében jár el, hanem az őt megbízó tulajdonostárs részvényesek nevében és javára.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEAz előzőekben elmondottak nem vonatkoznak a Gt. 201.§-ában szabályozott összevontcímletű részvényekre, mivel a „… részvények összevont címletű részvénnyé történőátalakítása nem hoz létre közös tulajdont; a részvényes az összevont részvény alapcímletéhezkapcsolódó jogaival, az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerintszabadon rendelkezik”. Következésképpen az összevont címletű részvény ún. hányadrészvényeseia részvénykönyvben való regisztrációjukról is önállóan, külön-külön határozhatnak,bejegyzésük sem egységes álláspont kialakítását, sem közös képviselő igénybevételétnem teszi szükségessé.A Gt 213.§ (1) bekezdése – összhangban a „részvényesi irányelv” 10. cikkében előírtakkal –kizárja annak a lehetőségét, hogy a társaság választott könyvvizsgálója a részvényes meghatalmazottjakéntjárjon el. A paragrafus további összeférhetetlenséget kimondó szabályaazonban az alapszabályt elfogadó részvényesek számára megengedi az eltérés lehetőségét.Eszerint az igazgatóság tagja, a Gt. 247.§-a szerinti értelemben vett vezérigazgató, a cégvezető,a részvénytársaság vezető állású munkavállalója, valamint a felügyelő bizottság tagja azalapszabály eltérő rendelkezése hiányában nem lehet a részvényes meghatalmazottja.A Gt. 213.§ (2) bekezdése szerint – egyezően a részvényesi meghatalmazottra irányadószabályozással – nincs akadálya annak, hogy egy képviselő több részvényest is képviseljen.(Egy részvényesnek azonban egyidejűleg csak egy képviselője lehet).A képviselőnem rendelkezik szabad mandátummal: szavazatát a meghatalmazó részvényes utasításaiszerint adja le, tekintet nélkül arra, hogy az egyes , általa képviselt részvényesek általadott instrukciók eltérnek-e egymástól. A részvényesi utasítástól eltérő szavazat érvénytelen.Ugyanezen paragrafus (3) bekezdése alapján a meghatalmazás – ha a részvényesekaz alapszabályban másként nem rendelkeznek – egyetlen közgyűlésre vagy meghatározottidőre, de legfeljebb 12 hónapra szól.11A részvénykönyvben szereplő információk részletesszabályaiA részvénykönyvben nyilvántartott információk a társasággal szembeni jogérvényesítésrejogosult (felhatalmazott) személyeken kívül az ezeket a jogokat megtestesítő részvényekre(ideiglenes részvényekre) vonatkozó adatokat is tartalmazza. A Gt.-ben megállapítottinformációk mellett, egyes külön törvények további regisztrálandó adatok rögzítését írjákelő. A részvénytársaság alapszabálya a törvényi követelményeken túlmenően is meghatározhatnyilvántartandó adatokat.A Gt. 202.§ (1) bekezdése alapján a részvénykönyvben kell nyilvántartani a részvényes,a részvényesi meghatalmazott, – közös tulajdonban álló részvény esetén – a közösképviselő nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), valamint a részvényes részvényeinek(ideiglenes részvényeinek) darabszámát (tulajdonosi részesedésének mértékét).


2011. 6. SZÁM12Ha a részvénytársaság közraktári tevékenységet folytat, az 1996. évi XLVIII. törvény3.§ (1) bekezdése alapján a részvénykönyvnek tartalmaznia kell• a részvénytulajdonosok nevét (cégét), lakcímét (székhelyét), a részvényes állampolgárságát;• a részvény jelét, sorszámát, névértékét, fajtáját, a részvényhez fűződő jogokat;• a részvényvásárlásnak és a részvénykönyvbe történő bejegyzésnek időpontját, arészvény bevonását és törlesztésének időpontját;• közös tulajdonban lévő részvények esetén a közös képviselő nevét (cégét) és lakcímét(székhelyét).Ugyanezen paragrafus második bekezdése előírja továbbá, hogy „A részvénykönyvmellékleteként nyilván kell tartani a közvetett tulajdonnal rendelkező személyek személyivagy cégjogi adatait is”.A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)43.§ (1) bekezdése alapján a részvénykönyv tartalmazza legalább• a részvénytulajdonosok nevét, természetes személy esetén lakcímét, anyja nevét,állampolgárságát, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdaságitársaság és egyéni cég esetén a székhelyét,• ha a részvényesnek több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok és a közös képviselőnekaz előző pontban meghatározott adatait,• a részvény értékpapírkódját, illetőleg sorozatát és névértékét,• a részvény fajtáját,• a részvényvásárlás időpontját,• a részvényvásárlás részvénykönyvbe történő bejegyzésének időpontját,• a felülbélyegzés időpontját,• a részvény bevonásának és megsemmisítésének időpontját.A Hpt. 43.§ (3) bekezdése alapján a részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartania legalább öt százalékot elérő tulajdonosok által a pénzügyi intézményben birtokoltközvetett tulajdonának azonosítására alkalmas adatait is. Az OTP Bank Nyrt. alapszabályának5.6. pontja ezzel összefüggésben előírja, hogy a „legalább 5% tulajdoni vagyszavazati hányaddal rendelkező vagy ilyen hányadot megszerző tulajdonos a Társaságbanbirtokolt közvetett tulajdonát, illetve annak változását – az azonosításra alkalmasadatok egyidejű közlésével – köteles a Társaságnak bejelenteni”. Az alapszabály 5.9.pontja pedig kimondja, hogy „A részvény tulajdonosa felelős mindazért a kárért, amelybárkit amiatt ért, mert a Részvénykönyvbe történő bejegyzés kérése során valótlan információtszolgáltatott.”Amennyiben a részvénytársasági formában működő vállalkozás üzleti tevékenységeárutőzsdei szolgáltatás, befektetési vállalkozás, befektetési alapkezelés, értéktőzsdei vagy


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEelszámolóházi tevékenység, illetve a társaság központi értéktárként működik, a részvénykönyvkötelező tartalmát a Tpt. 355.§-a állapítja meg, lényegében a Hpt. idézett rendelkezéseivelazonos módon. Kiemelést igényel az a követelmény, hogy tulajdonszerzésselösszefüggő felügyeleti határozat ügyszámát és időpontját is nyilván kell tartani a részvénykönyvben.A részvénytársaság vállalkozása tárgyától függetlenül, a Gt. 202.§ (1) bekezdésealapján általános követelmény, hogy „A részvénykönyv törölt adatainak megállapíthatónakkell maradniuk”. A törölt adatok megőrzése – ha a részvények dematerializáltrészvényként kerültek előállításra és az aktuális részvényesek személyének meghatározásáratulajdonosi megfeleltetés révén kerül sor – szükségképpen elektronikus archiválástigényel.13A részvénykönyv nyilvánosságaA Gt. 202.§ (10) bekezdése alapján „A részvényes a részvénykönyvbe betekinthet és annakrá vonatkozó részéről az igazgatóságtól, illetve annak megbízottjától másolatot igényelhet,amelyet a részvénykönyv vezetője öt napon belül teljesíteni köteles. Harmadikszemély a részvénykönyvbe betekinthet”.A részvénykönyvnek az idézett rendelkezés szerinti teljes körű nyilvánossága azonbanönmagában nem szükségképpen biztosítja a részvénytársasággal szembeni részvényesijoggyakorlásra jogosultak maradéktalan megismerésének lehetőségét. Ebből aszempontból végső soron maguk a részvénytársaságok dönthetik el, hogy az alapszabálybana részvényesek irányában milyen mélységű, mennyire részletes adatszolgáltatásikötelezettséget írnak elő. A kérdésnek természetesen a nyilvánosan működő részvénytársaságokesetében van jelentősége, ahol a valóságos tulajdonosi struktúra a jogi értelembenrészvényesi jogokkal rendelkezők és a „mögöttük” (végső jogosultként) a döntéseketmeghozó személyekből áll össze.A MOL Nyrt. alapszabálya – egyebek között – a részvényesi csoport definiálásávalpróbálja a részvényesi jogokkal rendelkezők közötti összefonódásokat átláthatóbbá tenni(lásd az alapszabály 10.1.2.pontját). Az OTP Bank Nyrt alapszabálya hasonlóképpenmeghatározza a „részvényesi csoport” fogalmának jelentését, és előírja, hogy „A részvényeshaladéktalanul köteles bejelenteni a Társaság Igazgatóságának, ha ő maga közvetlenülvagy közvetve, illetve a vele egy részvényesi csoporthoz tartozó részvényesekkel aTársaság által kibocsátott, közgyűlésen szavazásra jogosító részvényekhez fűződő szavazatijogok legalább 2%-ával rendelkezik. Ezzel egyidejűleg köteles megjelölni azokata részvényeseket, amelyek útján a közvetett szavazati jog fennáll, illetve a részvényesicsoport tagjait”. Az alapszabályban előírt bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén,vagy ha a részvényes (részvényesi csoport) megtévesztő nyilatkozatot tett, „…a részvé-


2011. 6. SZÁM14nyes szavazati joga felfüggesztésre kerül és nem gyakorolható mindaddig, amíg a fentikövetelményeknek eleget nem tett”.A részvénytársaság transzparens működését szolgálják a cégjegyzékben közzétettadatok is. A részvényesi jogok tényleges gyakorlására jogosult kilétének megállapításaszempontjából fontos információ, ha egy társaság (ellenőrzött társaságként) elismert vállalatcsoportrészeként folytatja tevékenységét. Ebben az esetben a Gt. 60.§ (1) bekezdéselehetőséget ad arra, hogy az elismert vállalatcsoport uralkodó tagja, illetve annakügyvezetése az ellenőrzött társaság ügyvezetését kötelező határozatot hozzon, gyakorlatilagátvegye az utóbbi társaság közgyűlésének (taggyűlésének) szerepét. Fontos ezért,hogy a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. éviV. törvény (Ctv.) 25.§ (1) p) pontja alapján a nyilvános cégjegyzékben kell nyilvántartani,ha a cég elismert vállalatcsoport tagja, vagy uralkodó tagja, a csoporthoz tartozó cégeknevének, székhelyének és cégjegyzékszámának feltüntetésével.A Tpt. 61.§ (1) bekezdése a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében „haladéktalanul,de legkésőbb 2 napon belül” teljesítendő bejelentési és közzétételi kötelezettségetír elő arra az esetre, ha a részvényes vagy a szavazati jog birtokosa az általa „közvetlenülvagy közvetve birtokolt, szavazati jogot biztosító részvényének és szavazati jogánakaránya eléri, meghaladja a (3) bekezdésben meghatározott mértéket vagy az alá csökken”.A hivatkozott (3) bekezdés szerint az ún releváns „küszöbértékek” a részvények, illetveszavazati jogok öt, tíz, tizenöt, húsz, huszonöt,harminc, harmincöt, negyven, negyvenöt,ötven, hetvenöt, nyolcvan, nyolcvanöt, kilencven, kilencvenegy, kilencvenkettő, kilencvenhárom,kilencvennégy, kilencvenöt, kilencvenhat, kilencvenhét, kilencvennyolc éskilencvenkilenc százalékához kapcsolódnak.Az előzőekben említett bejelentési és nyilvánosságra hozatali kötelezettség szempontjából– figyelemmel a Tpt.61.§ (5) bekezdésében foglaltakra – a részvényes szavazatijogaként kell – egyebek között – figyelembe venni azt a szavazati jogot, amelyet• a jogosult a részvényes és harmadik személy olyan megállapodása alapján gyakorolhat,amely lehetővé teszi a megállapodásban részes felek számára a szavazati jogösszehangolt – a kibocsátó felé tartós közös politikára irányuló gyakorlását,• a részvényes a szavazati jog ideiglenes átruházására irányuló megállapodás alapjángyakorolhat,• a részvényes a nála biztosítékként elhelyezett részesedéshez kapcsolódóan, megállapodásalapján gyakorolhat,• a harmadik személy – a részvényessel kötött megállapodás alapján – saját nevében,a részvényes javára gyakorolhat.A Tpt. idézett rendelkezései alapján teljesített kötelezettségek révén a tőkepiac felügyeletétellátó hatóság hozzájut a meghatározó – a részvénykönyvből adott esetben nemmegállapítható – fontosságú információkhoz, csakúgy mint a befolyásszerzés által érintettrészvénytársaság ügyvezetése.


A részvényesi joggyakorlással összefüggő teendők, arészvénykönyv lezárásaKÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE15Az előírt adatoknak a részvénykönyvbe történő bejegyzése a részvénytársasággalszemben érvényesíthető valamennyi tagsági jog gyakorlásának előfeltétele. Az ezzelkapcsolatos kötelezettségek teljesítése dematerializált részvény esetén az értékszámlavezetőtterheli, amely gondoskodik a tulajdonosváltozás átvezetéséről és az értékpapírszámlántörtént jóváírást követő két munkanapon belül értesíti a részvénytársaságigazgatóságát vagy annak megbízottját a részvénykönyvi bejegyzés elvégzésénekszükségességéről, feltéve, hogy a részvényes másként nem rendelkezik. Nyomdai útonelőállított részvény esetén minderről a letétkezelő gondoskodik (lásd a Gt. 202.§ (4)-(5) bekezdését).Ha a részvény tulajdonjogának megszerzésére öröklés, jogutódlás folytán került sor,a dematerializált részvény esetében a tulajdonosváltozás átvezetésére, és a részvénykönyvvezetőjének értesítésére az értékpapírszámla vezető jogosult, illetve köteles. Nyomdaiúton előállított részvénynél a jogosult kérésére az igazgatóság vezeti át a tulajdonosváltozást,és eltérő részvényesi rendelkezés hiányában a részvényest a részvénykönyvbenfeltünteti. A hatósági árverésen vagy jogerős bírósági határozattal történő részvényszerzésnélszintén érvényesül a dematerializált és a nyomdai úton előállított részvényre vonatkozószabályozásbeli eltérés( Gt. 181.§ (1)-(2) bekezdés).A tagsági (részvényesi) jogok között tartalmi jellemzőiket tekintve különbséget tehetünkvagyoni, szervezeti (irányítási-ellenőrzési), valamint az értékpapír tulajdonhozkapcsolódó jogok között. A joggyakorlás módját illetően a Gt. a részvényes egyéni indítványozásijoga mellett szabályozza a kollektív jogérvényesítés eseteit: így a kisebbségijoggyakorlást, a jogaiban érintett részvényosztály döntését, és – ami kétség kívül a legfontosabb– a közgyűlésen történő részvényesi joggyakorlást.Dematerializált részvényen alapuló részvényesi joggyakorlás esetében – kivéve, haa Gt. 297.§ (2) bekezdése alapján a részvényesi jogosultság megállapítására tulajdonosimegfeleltetés útján kerül sor –, a Gt. 212. § (2) bekezdés szerint az értékpapírszámla-vezetőköteles a részvényes kérésére a részvényről tulajdonosi igazolást kiállítani.A közgyűlésen való részvételi jog gyakorlásához kiállított tulajdonosi igazolás a közgyűlésvagy a megismételt közgyűlés napjáig érvényes. Napjainkban a nyilvánosan működőrészvénytársaságok a tulajdonosi igazolás kérése helyett a tulajdonosi megfeleltetéskezdeményezésére tértek át, ezt a körülményt egy jövőbeli részvényjogi szabályozásnakcélszerű lesz figyelembe vennie.Nyomdai úton előállított részvények esetében – erre kizárólag zártkörűen működőrészvénytársaságnál van mód – a Gt. 212.§ (3) bekezdése szerint, az értékpapírletét-kezelőnélletétbe helyezett részvény esetén az értékpapírletét-kezelő köteles a részvényeskérésére a részvényről letéti igazolást kiállítani.


2011. 6. SZÁM16Az alábbiakban az osztalékkal kapcsolatos vagyoni jog érvényesítésével, valamint aközgyűlési részvétel keretében érvényesíthető részvényesi jogokkal – pontosabban, azoknaka részvénykönyvvel kapcsolatos összefüggéseiről – foglalkozunk részletesebben.Az osztalékjog és a részvénykönyvi bejegyzésA Gt 220.§ (1) bekezdése alapján „Osztalékra az a részvényes jogosult, aki az osztalékfizetésrőldöntő közgyűlés időpontjában a részvénykönyvben szerepel, kivéve, ha az alapszabályettől eltérő időpontot határoz meg”. Az idézett rendelkezés alapján jogszerűenhatározhat úgy a társaság alapszabálya, hogy olyan személy is jogosult osztalékra, akicsak a közgyűlés napját követően került a részvénykönyvbe bejegyzésre.Az OTP. Bank Nyrt alapszabályának 13.5 pontja szerint „ Az osztalék kifizetését aKözgyűlés vonatkozó határozatát követő hatvan napon belül kell megkezdeni. A Társaságaz osztalékfizetés megkezdésének napjára – mint társasági esemény időpontjára aKeler Zrt.-től tulajdonosi megfeleltetést kér”. Az alapszabály 13.6. pontja alapján pedigaz osztalékfizetés három, együttes feltétele a következő:• a részvény tulajdonosa a Társaság Részvénykönyvébe hatályosan be legyen jegyezve;• a tulajdonosi megfeleltetés időpontjában (a fordulónapon) fennálló részvénytulajdonlásta tulajdonosi megfeleltetés eredménye igazolja;• a részvényes részvénytulajdona nem sérti a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit,amely körülményt a Társaság az osztalék kifizetését megelőzően ellenőrzésselállapít meg.• (A harmadikként szereplő feltétel vélhetően azt kívánja biztosítani, hogy ha a részvényesmegsérti az irányadó törvények vagy az alapszabályban előírt valamely – plbejelentési – kötelezettséget, úgy ez a mulasztás egyben az osztalékra való jogranézve is jogvesztő következménnyel jár).A Magyar Telekom Nyrt. 2011. április 12-én megtartott közgyűlésének döntésealapján „Az osztalékfizetéshez kapcsolódóan elrendelt tulajdonosi megfeleltetés fordulónapja2011. május 5. Osztalékra az jogosult, akinek ezen a napon (2011. május 5-én) azértékpapírszámla-vezető nyilvántartásában Magyar Telekom részvénye van. A 2010. éviosztalékra jogosító Magyar Telekom részvényt utoljára 2011. május 2-án lehetett vásárolnia Budapesti Értéktőzsdén”.A példaként kiválasztott két esetben a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya(jogszerűen) nem támaszt olyan követelményt, amely a 2010. évi működésután kifizetésre kerülő osztalékra való jogosultság előfeltételévé tenné, hogy a részvényesmár a tárgyévben is a vállalkozás részvényese legyen. Egy ilyen tartalmú követelményösszeegyeztethetetlen lenne a tőkepiacon folyó kereskedés hatékonyságikövetelményeivel.


A közgyűlési részvétel és a részvénykönyv lezárásaKÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE17A 2010. évi CXLIX. törvény módosította a Gt.-nek a közgyűlési részvétel szempontjábólmeghatározó jelentőségű szabályát, a 304.§-t. A 2011. január elsején hatályba lépettmódosítás a részvénykönyv lezárására vonatkozó rendelkezést részben átalakítva a részvényeseknekaz alapszabály elfogadása keretében gyakorolt döntési autonómiáját is korlátozta.A részvényesi irányelvnek való teljes körű megfelelést biztosító változást érdemes a2011. januárja előtt és után hatályos szabályok összevetése segítségével bemutatni.A részvénykönyvi szabályok 2010 december 31-igA Gt. 2010. december 31-ét megelőzően irányadó rendelkezése a következőket tartalmazta:„Az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában a közgyűlésen részt venni szándékozórészvényes, illetve részvényesi meghatalmazott nevét a közgyűlés megkezdéséig kell arészvénykönyvbe bejegyezni. Ha az alapszabály rendelkezik arról az időpontról, ameddiga fenti bejegyzésre sor kerülhet, ez az időpont a közgyűlés kezdő napját megelőző hetedikmunkanapnál nem lehet korábbi”.Az idézett szabály jelentős döntési szabadságot biztosított az alapszabályt elfogadórészvényesek számára. A Gt. egyértelművé tette, hogy a törvényhozó főszabályként csakkisegítő (akaratpótló) jelleggel foglalkozik a kérdéssel, arra az esetre, ha az érintett részvényesekaz alapszabályban elmulasztanának határozni a részvénykönyv lezárásának feltételeiről.Ekkor, vagyis a törvényi háttérszabály alkalmazása esetén, a releváns jogi ténya közgyűlés kezdete, pontosabban az azt megelőző időpont volt. Ha tehát a nyilvánosanműködő részvénytársaság alapszabálya nem rendelkezett volna a közgyűlésen történőrészvétellel összefüggésben a részvénykönyv lezárásának szabályáról, arra a közgyűlésmegnyitását közvetlenül megelőzően kellett sort keríteni. A társaságok szempontjából eza gyakorlatiasnak semmiképpen se mondható szabály mintegy kikövetelte, hogy a társaságokalapszabályukban maguk válasszák meg a számukra legkedvezőbb megoldást.Ennek során a Gt. egyetlen megkötést tartalmazott: a részvénykönyv lezárására nemkerülhetett sor a közgyűlés napjától számított hét munkanapnál korábbi időpontban. (Eza törvényi korlát azt célozta, hogy a részvénykönyv lezárása ne válhasson egyfajta „mérgezőpirulává”, amely a vállaltfelvásárlás esélyét hivatott ellehetetleníteni. Ha ugyanis aközgyűlésen csak azok a részvényesek vehetnének részt, gyakorolhatnák szavazati jogukat,akiknek regisztrációja pl. már a közgyűlést megelőző 90. napon megtörtént, úgy aviszonylag váratlan, a tulajdonosi összetételre is kiható tőkepiaci változásokkal szembenkomoly védelmet élveznének a nyilvános ajánlattételnek „kitett” társaságok, pontosabbanazok menedzsmentje). Ettől eltekintve azonban a részvényesek a tulajdonosi megfeleltetésés a részvénykönyv lezárását a közgyűlés meghirdetett időpontjától visszaszámítottegy héten (hét munkanapon) belül bármely időpontra nézve meghatározhatták.


2011. 6. SZÁM18A Gt. 304.§ (3) bekezdésének – 2009. december11-től hatályos – előírása továbbá lehetővétette (összhangban a „részvényesi irányelv” irányelv 7.cikkének (1) b) pontjában foglaltakkal),hogy a közgyűlésen olyan személy is gyakorolhasson részvényesi jogokat, aki addigramár részvényeit (vagyis magukat az értékpapírokat) elidegenítette. (Ez a szabály 2011.január elseje után sem változott). Eszerint a részvénykönyv lezárásakor (tehát legfeljebb aközgyűlést hét munkanappal megelőző időpontban) a részvénykönyvbe bejegyzett személya szavazati jogának feladása nélkül ruházhatta át részvényeit akár a közgyűlést megelőzőórákban is. Ez a változás rendkívüli volt annyiban, hogy az értékpapír dogmatikai sajátosságait(valójában a részvény lényegét) rendelte alá a tőkepiac praktikus igényeinek.A részvénykönyv a hatályos szabályok alapjánA Gt. említett módosítása 2011-ben jelentősen átalakította a részvénykönyv lezárásárairányadó szabályokat. A törvény 304.§ (2) bekezdése az alábbiakat tartalmazza:„ (2) A közgyűlésen részt venni szándékozó részvényes, illetve részvényesi meghatalmazottnevét a közgyűlés kezdő napját megelőző második munkanapig kell a részvénykönyvbebejegyezni”.Mint látható, a Gt. immár nem utal az „alapszabály eltérő rendelkezésének” lehetőségére,a szabályozási hatáskört a törvényhozó magához vonta. Az is egyértelmű, hogyaz idézett szabály kógens jellegű, valamennyi nyilvánosan működő részvénytársaságrakötelező szabályt ír elő. Kérdéses „csupán” az, hogy mi is valójában a jelentése az új előírásnak,mikor kell a részvénykönyvet lezárni, illetve ki vehet részt a közgyűlésen?Szigorúan nyelvtani megközelítés alapján a társaságok döntési mozgástere nagyobb,mint, ha a szabályt rendeltetésének (céljának) megfeleltetve értelmezzük. Az idézett mondatszövegezése – kétségkívül megtévesztően – arra utal, mintha a törvényhozó a 304.§ hatályaalá tartozó részvénytársaságok számára nyitva hagyná a lehetőséget, hogy alapszabályukbana részvénykönyv lezárását (az abba történő bejegyzés időpontját) szabadon meghatározzákazzal a megszorítással, hogy arra legkésőbb a „közgyűlés napját megelőző második munkanapig”sort kell keríteni. (A „legkésőbb” határozószót azonban a Gt. nem tartalmazza). Eszerint,mindazok a részvényesek részt vehetnének a közgyűlésen (gyakorolhatnák szavazatijogukat), akikre vonatkozólag ez az egyetlen feltétel teljesül, ugyanakkor nem szavazhatna azértékpapír tulajdonos akkor, ha pl. csak a közgyűlést megelőző napon szerzi meg részvényét.Ha ez lenne a Gt. új előírásának helyes értelmezése, akkor a törvényhozó – a korábbiakhozképest – mintegy fejtetőre állítaná a szabályozást: immár jogszerű volna akár a közgyűlésidőpontjához képest hónapokkal korábbi részvénykönyv lezárási időpontot is előírni az alapszabályban,viszont nem lenne lehetőség arra, hogy a közgyűlés előtti órákban rögzítsék aközgyűlésen résztvevő részvényesek listáját. Ez semmiképpen sem volna logikus. Vizsgáljukmeg, hogy van-e mód a Gt. 304.§ (2) bekezdésének másféle, célszerűbb olvasatára.Okfejtésünkhöz kiindulópontként a tőzsdén jegyzett társaságokban történő részvényesijoggyakorlás szabályait megállapító „részvényesi irányelv” 7. cikke szolgál. A 7. cikk (2) bekez-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEdése szerint: „ A tagállamok előírják, hogy a részvényesek közgyűlésen való részvételi és részvényeikhezkapcsolódó szavazati jogát az adott részvényesnek a közgyűlést megelőző, meghatározottidőpontban (a „fordulónapon”) tulajdonában lévő részvények vonatkozásában kellmegállapítani”. A 7. cikk (3) bekezdésének első két mondata pedig a következőket rögzíti:„Az egyes tagállamok biztosítják, hogy minden társaságra egységes fordulónap vonatkozzon.A tagállamok azonban eltérő fordulónapokat állapíthatnak meg a bemutatóraszóló részvényeket kibocsátott társaságok számára és a névre szóló részvényeket kibocsátotttársaságok számára, feltéve, hogy egységes fordulónap vonatkozik a mindkét típusúrészvényt kibocsátott társaságokra”.Az idézett irányelvi rendelkezés azt tűzte ki célul, hogy egy-egy tagállamban a tőzsdeitársaságok éves közgyűlésén a részvényesi joggyakorlás szempontjából releváns ún.fordulónap egységesen kerüljön meghatározásra. (Mivel Gt. bemutatóra szóló részvénykibocsátására nem ad lehetőséget, így az irányelvi kiegészítő szabálynak Magyarországonnincs jogi jelentősége). Ez egyben azt jelenti, hogy az irányelvben foglaltak átültetése azzala következménnyel jár Magyarországon is, hogy a tőzsdére bevezetett részvényekkelrendelkező társaságok nem írhatnak elő alapszabályukban – egymáshoz képest – eltérőidőpontot a részvénykönyv lezárására nézve. Ha pedig így van, valamennyi hazai bejegyzésűtőzsdei cég (a Gt. által használt terminológia szerint: valamennyi nyilvánosanműködő részvénytársaság ) részvénykönyvét a közgyűlés időpontjához képest azonosidőpontban kell lezárni. Ha a hatályos társasági törvényt az irányelvvel összhangban értelmezzük,úgy ez az időpont egységesen a közgyűlést megelőző második munkanap.A Gt. 2011. január elsejétől hatályos rendelkezése tehát – az irányelv idézett szabályánakvaló megfelelés érdekében – nem csupán azt zárja ki, hogy a részvénykönyvbe új részvényeseketa közgyűlés napjához viszonyítva két napnál „közelebbi” időpontban jegyezzenek be(pl a közgyűlést megelőző napon), hanem azt is, hogy arra két napnál korábbi időpontbankerüljön sor (pl egy vagy két héttel a közgyűlés napját megelőzően). Az OTP Nyrt. 2011.március 30-ára összehívott közgyűlési hirdetménye ezért – véleményem szerint – a Gt.-t helyesenértelmezve így rendelkezett: „ A Társaság a részvénykönyvben szereplő, a tulajdonosimegfeleltetés időpontjában hatályos valamennyi adatot törli, és ezzel egyidejűleg a tulajdonosimegfeleltetés eredményének megfelelő adatokat a részvénykönyvbe bejegyzi, s azt a Közgyűlésnapját megelőző második munkanapon budapesti idő szerint 12:00 órakor a tulajdonosimegfeleltetés adataival lezárja. Ezt követően a részvénykönyvbe a részvényes részvénytulajdonátérintő bejegyzést leghamarabb a Közgyűlés bezárását követő munkanapon lehet tenni”.19KövetkeztetésekA részvénykönyvre vonatkozó szabályozás több oknál fogva is átgondolatlan, következetlen.A problémák egy részének megoldásához jogalkotói döntésekre,a szabályozás kor-


2011. 6. SZÁM20rekciójára volna szükség, más esetekben elegendő lehet, ha a jogalkalmazó jogszabálynaknem minősülő eszközökkel segíti elő a jogintézmény céljának teljesülését.a.) A hatályos törvényi szabályozás véleményem szerint indokolatlanul követeli meg arészvénykönyv folyamatos vezetését. Elegendő volna, ha a részvényesi joggyakorlás relevánseseteihez kapcsolódva, azokat megelőzően kerülne sor annak megállapítására, hogykik élhetnek a részvényjogban biztosított tagsági jogaikkal. Különösen a nyilvánosanműködő részvénytársaságok esetében – ahol kizárólag dematerializált részvény bocsáthatóki – tűnik értelmetlennek, hogy a társaság életében bekövetkező, részvényesi joggyakorlássaljáró események előtt kötelezően elvégzett tulajdonosi megfeleltetés mellett,a részvénykönyv aktualizálása folyamatos kötelezettségként is előírásra került.b.) A részvénykönyvben regisztrált adatok meghatározása kisebb pontatlanságokkalterhelt. Indokolt volna, ha a Gt. a hatályos szabályozáshoz képest részletesebb felsorolásátadná a nyilvántartandó adatoknak, egyidejűleg az ún. különös szintű törvényekben rögzítettkövetelmények átgondolásra kerülnek. (Így például kérdéses, hogy ésszerű előíráseaz, amely a részvényes állampolgárságának regisztrációját is előírja).c.) Nem tartom szerencsésnek, hogy a Gt. lényegében korlátlan felhatalmazást adarra, hogy a részvénytársaságok az alapszabályban a törvényekhez képest további adatokregisztrálását írhassák elő. Ez módot ad arra, hogy a társaság (a menedzsment vagy amár kialakult többségi tulajdonos érdekeinek védelmében) olyan adatok szolgáltatásárakötelezze a később részvényt (befolyást) szerző részvényeseket, amely a részvényesi joggyakorlásaránytalan megterhelését (szükségtelen feltételek teljesítéséhez kötését) jelenti.Kijelenthető, hogy a részvénykönyv intézménye nem szolgálhat az ún. ellenséges felvásárlás(hostile takeover) ellehetetlenítésének eszközéül.d.) A Gt. és a kapcsolódó jogszabályok kijelölik ugyan a részvénykönyv vezetésére jogosultszervezeteket, nem rendelkeznek azonban arról, hogy pl. egy elszámolóháznak vagyközjegyzőnek milyen személyi (képesítési) és tárgyi természetű követelmények teljeülésérőlkell gondoskodnia ahhoz, hogy a törvényben biztosított szolgáltatás az ügyfelek szempontjábólmegnyugtató módon kerüljön ellátásra. Egységes jogi szabályozás hiányában hasznosvolna, ha a MOKK a tagjai számára meghatározná azokat a minimum feltételeket, amelyeka szolgáltatás nyújtásához szükségesek. (Megjegyzem, a törvény a „közjegyzőket” nevesíti,de nyilvánvalóan a törvényben foglaltak végrehajtása kamarai teendőket is keletkeztet).Az a körülmény, hogy az új Polgári Törvénykönyv részévé válik a részvényjogi szabályozás,alkalmat ad a részvénykönyvre irányadó, mára kissé megkopott szabályozás„leporolására”. Hasznos volna, ha a Kódex hatálybalépéséig ez a fontos jogintézménymodernizációjára is sor kerülhetne.dr. Gadó Gáborügyvéd


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE„Sponsalia longa ?” – avagy azeljegyzés (jegyesség) lehetségesjoghatásai a magyar jogban21I. BevezetésA házasság, mint alapvető családi jogviszony, természete szerint a nemek különbözőségénés azok „fizikai és pszichológiai komplementaritásán alapuló” 1 tartós – egész életreszóló kapcsolatot feltételező – szövetség, mely a különböző nemű házastársak közösségéreés javára, valamint utódok nemzésére és nevelésére van rendelve.A modern fogyasztói társadalmakban jellemző tendencia a házasulási hajlandóságcsökkenése és az élettársi kapcsolat, mint egyre inkább elterjedő együttélési forma,térhódítása. Általában a párkapcsolatok egyre változatosabbak lettek, a tradicionális éskonform házasságtól, az élettársi viszonyon át a látogató együttélésig léteznek, ugyanakkora házasság intézménye is jelentősen átformálódott. A korábbi, hagyományosformá(k)tól eltérően manapság a lazább, társulás jellegű házasság a jellemző, melybenmár a felek rövid távú és gyorsan változó igényei a meghatározóak, és az így lényegesenbomlékonyabb, mint a korábbi házassági modellek. A társadalmi és demográfiai átalakulásnak,valamint ehhez kapcsolódóan a modern nemi szerepfelfogásnak következménye atartós párkapcsolatok manapság jellemző instabilitása, mely természetesen hatással van acsaládalapításra, a gyermekvállalásra is.Ebben az átalakulási folyamatban az élettársi kapcsolat funkcióját tekintve, az egyrekevésbé működik „próbaházasságként”, sokkal inkább a házasság alternatívája lett, azértis, mert az újabb felfogás szerint az ilyen együttélés csekély mértékben különbözik aházasságtól.A fenti jelenségre - a társadalmi-kulturális változások nyomására – az addig semlegesjogrendszerek, jogalkotási válaszokat is adtak, amennyiben a jogalkalmazási tapasztalatok(családvédelmi igények) alapján kodifikációs kényszer lett többletjogokat biztosítaniaz élettársi viszonyban élők számára, így a magyar családjogi szabályozás is ezen a kényszerpályánmozog. 21 Kuminecz Géza: Katolikus házasságjog. Budapest, 2002, 38.2 Ld. a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló jogi szabályozást (2009. évi XXIX. tv.), mely az azonos neműek számára aházassági kötelékben élőkével majdnem azonos jogokat biztosít.


2011. 6. SZÁM22Természetesen az Alkotmány szellemével nem egyeztethető össze, hogy ugyanolyanjoghatásai legyenek az élettársi viszonynak, mint a házasságnak, mert bár a házastársikapcsolat devalválódott, de kétségkívül a házasság az alkotmányosan védett, prioritássalbíró életközösség, 3 melynek tartósságához és funkciója betöltéséhez társadalmi érdekfűződik.A jelen dolgozat középpontjába állított jegyesség rendeltetése épp az, hogy a kölcsönösházassági ígéret kifejezése után megfelelő felkészülést biztosítson a házasságra,annak megkötéséig, illetőleg épp a jegyesség házasságkötés nélküli felbomlásával előzzemeg a meggondolatlanul létrejött házassági kötelék későbbi felbontását.A két nem közötti jövendő házasságot előkészítő jegyesi viszonynak funkcionális ésjogi lényegére, a „tágabb értelmű házasságkötésben”, mint folyamatban lévő szerepére, acsaládjog rendszerén belüli elhelyezkedésének vitatottságára kívánom felhívni a figyelmet,kitekintéssel a régi jogra, a polgári kor jogára, illetve figyelemmel a hatályos szabályozásra,a szabályozatlanság okaira és az esetleges kodifikációs lehetőségekre.II. A házasság „előkészületének” szabályozásaa régi jogbanMind a polgári, mind a keresztény egyházi házasságkötési (elő)cselekmények történetielőzményeit megtaláljuk a zsidóknál, a görögöknél, a házasság jogintézményének ismérveileginkább pedig a római és a germán jogban 4 gyökereznek.A zsidóknál a mózesi jog kora szerint a vőlegény atyja kéri meg a menyasszony kezét,akinek ha szülei beleegyeznek, megtörténik az eljegyzés, amelynek legfontosabb mozzanataa mohar (v. mahar) lefizetése volt. Ez a mennyasszony vételárát jelentette, azonbanmás szerzők álláspontja alapján inkább kártalanítás lehetett a nő szüleinek, vagy jegyajándék,ami később visszakerült a vőlegény családjához hozomány formájában. Általábanegy esztendő, vagy – különösen akkor, ha a törvényes kort el nem érték a jegyesek –még több idő elteltével a vőlegény a mennyasszony átadása után a maga házába vezetteazt, majd menyegzőt tartott vele.A talmudi jog alapján a vőlegény vagy a vőlegény atyjának kérésére a leány szüleiodaígérték a leány kezét (házassági ígéret – siddukin), mely folytán a vőlegény atyja és amennyasszony családja írásban előzetes ügyletet kötöttek a mohar-ra, a nő hozományárastb. Ha így megtörtént a kiválasztás és az ígéret, ezt az éruszin vagyis az eljegyzés követte.Az éruszin alatt véglegesítették az írásbeli megállapodást, amely a házasságkötés3 Ld.: 1949. évi XX. tv. (a Magyar Köztársaság Alkotmányáról) 15. §.; illetve az új Alkotmány Alapvetések L) cikk (1) bek.4 A régi germán jogban a házasságkötés közjogi elemei fedezhetők fel, ugyanis a házasság itt, mint közérdekű cselekménya nyilvánosság, a nemzetiség színe előtt történt, a grófi bíróság épületében (in mallo), vagy a törzsi bíróság (thing)előtt.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEbizonyos feltételeinek betartását rögzítette. Az eljegyzés nem biztosított jogot az együttélésre,de előidézte a sógorság akadályát és a hűtlenség következménye ez idő alatt ugyanazvolt, mint a házasságtöréséé, továbbá az éruszin csakis elbocsátólevéllel (get-el) voltfelbontható. Nem szabadott menyasszonnyal együtt lenni ketuba (házasságlevél) nélkül.Ezt pedig a menyegzői lakoma, illetve a chupá (vagy huppa), vagyis a házasságkötésiaktus alatt írták alá, ez által jött létre a niszuin (házasság). Mivel az éruszin felbontásanagy szégyen volt, a válás viszont nem, az éruszin és a niszuin egybeolvadt; az éruszinkötésénél szokásos megállapodás egyben ketuba lett és nyomban megtartották a lakodalmata huppa-val.A zsidó házasságkötés nem csak konszenzuális szerződést, hanem annak teljesítését isjelentette, mivel feltétele volt a testi egyesülés, a tettleges összeadás. 5A görögöknél a nővételt követően a történelmi korszakban, a perzsa háborúk után amegállapodáson alapuló házasságkötés volt a jellemző. A házasságot a jegyesek szülőihatározták el, de a gyermekeik hallgatólagos beleegyezésével. A menyegzőt megelőzőenkötött házassági szerződés (ami általában szóbeli megállapodást jelentett), az abbankikötött hozomány (hedna) megállapításával érvényességi feltétel volt. A vőlegény és amenyasszony csak ugyanazon állam polgárai lehettek, hacsak külön törvény alapján azidegen nem nyert házasodási jogot. A házasságkötés utólagos bejelentése és lajstromozásais kellett a házasság érvényességéhez.Az antik görög házasulási szokásoknak kevésbé jogi, mint inkább szertartási jelentőségevan, a pompás nászok (hymen-ek) az egyházi (főleg keleti) házasságkötési szertartásokkialakulására voltak hatással: az egyházi körmenet, a nászkoszorú, a nászénekek stb.a klasszikus görög időket idézik.Az eljegyzés (sponsalia) fogalmának a mai napig érvényes meghatározása a rómaijogból eredeztethető, Florentinus jogi definíciója szerint: „sponsalia sunt conventio etrepromissio futurarum nuptiarum”, vagyis az eljegyzés megállapodás és kölcsönös ígéreta jövendő házasságra vonatkozóan.A rómaiaknál a házasság (matrimonium, nuptiae) megkötését általában – az archaikusjog időszakában szükségszerűen – megelőzte a jegyesség, mely a régi jog szerintkölcsönös stipulatio (sponsio), tehát alakszerű és egybehangzó kérdés-felelet formájúkötelezettségvállalás útján 6 jött létre, minek alapján a házasság megkötése is jogilag kikényszeríthetővolt, valamint a cserbenhagyott jegyes a másikkal szemben kártérítésiperrel élhetett (actio ex sponsu). A köztársaság végén az ünnepélyes sponsio alkalmazásamegszűnt, az eljegyzés formátlan kölcsönös megegyezéssé alakult, amelyből a házasságmegkötésére nem keletkezett kötelezettség, persze jelképes cselekmények kapcsolódtakhozzá (pl.: jegyajándék, tipikusan jegygyűrű /annulus pronubus/ adása a mennyasszony-235 Az a kánonjogi szabályozás, ami szerint a szentségi házasság is felbontható, ha nem hálták el (matrimonium nonconsummatum), a zsidó jogból eredetezhető.6 A szakrális spondeo igét csak a római polgárok használhatták (sponsalia iuris civilis), míg a peregrinusok rendszerint apromitto igét alkalmazták (sponsalia iuris gentium).


2011. 6. SZÁM24nak). Jelentőséggel bírt az eljegyzést megelőzően kötött megállapodás (sciptura, pactum),mely a hozományra (dos), a házasság előtti ajándékozásra és az eljegyzési foglalóra (arrhasponsalitia) vonatkozott. Ez utóbbi görög, föníciai eredetű, melyet a házasságtól alaposokkal visszalépő fél elvesztett, vagy kétszeres értékben (duplum) volt köteles visszaadni.A jegyajándékok (munera sponsalitia) régebben visszavonhatatlanok voltak, azonbanI. Constantinus óta visszakövetelhetőek az eljegyzést felbontó féltől. Nagyobb (gazdasági)jelentőséggel bírt a házasság előtti ajándékozás (donatio ante nuptias): a vőlegény általa menyasszonynak juttatott ajándék a klasszikus korban vált szokásossá, a posztklasszikuskortól antidos-nak is nevezték, mivel az így kapott ajándékot a menyasszony hozománykéntadta vissza a férjnek. 7A római manusos házasság (matrimonium cum manu), illetve azok módjai a szakrálisconfarreatio és a mancipatio-val végbemenő reálügylet, a coemptio a klasszikus kor végéigfennmaradtak, véglegesen pedig Iustinianus törölte el azokat. A matrimonium hatalmijellege így megszűnt, a manus nélküli, kizárólag a felek consensus-án (és leginkább a nőbeleegyezésén) alapuló szabad házasság 8 terjedt el, mely a polgári házasság ősjogánaktekinthető.A magyaroknál a kereszténységet megelőző időszakban elsősorban a nőrablás, későbbpedig a nővétel volt szokásban. A közérdek és a törzsek gondolkodásmódja folytán a nőrabláshelyét szükségszerűen a nővétel foglalta el, mivel a nemzetségek egymással valóbékés érintkezését kellőképpen akadályozta ez az erőszakos cselekmény. A nőrablás kapcsána rabló ellen az elrabolt nő családja magánharcot indíthatott, amelyet azonban utóbbmeg lehetett váltani (compositio). A magánharc elkerülése érdekében később előre megegyezteka fejváltságban a nő hozzátartozóival, így az utólagos váltság helyébe az előzetescompositio lépett, ami már az adásvételi jogügylet jegyeit mutatta. Aztán a házasságkötéscompositionális jellege elenyészett, mivel lassan a nőrablást a lány békés átadása (traditiopuellae) váltotta fel. Az adásvétel tárgya már nem a compositio, hanem maga a lány ésa lány feletti jogok lettek. A házasságkötés ilyen dologi jogi jellegét tekintve a nőrabláseredeti tulajdonszerzési módot, míg az adásvételi megállapodás „eljegyzést” jelentett,a házasságkötés pedig traditio puellae volt. 9 A traditio a tulajdonnak származtatottszerzésmódja, miszerint tulajdont mástól csak az átadással lehetett szerezni. A kölcsönösmegegyezés (adásvételi ügylet) önmagában még nem ruházta át a tulajdont, hanem csakkötelmi viszonyt (ius ad rem) állapított meg, melynél fogva a vevő („vevőlegény”, vagyisvőlegény) jogosítva lett a dolog („leányárú”, vagyis ara) átadását követelni. Ez az adásvételiügylet a férfi, illetve annak atyja és a leány atyja (gyámja) között jön létre. A nőnek a7 Kialakulásának oka a házastársak közötti ajándékozási tilalom lehetett. (Iustinianus alatt beleolvadt a donatio propternuptias-ba, amely eredetileg a férj által ígért ajándék volt a házasság megszűnése esetére, a nő anyagi életfeltételeinekbiztosítása céljából, és amelyre a posztklasszikus korban már a házasság előtt is sor kerülhetett.)8 Vö.: „nuptias…non concubitus, sed consensus facit” (Dig. 35, 1, 15)9 Ld.: Roszner Ervin: Régi magyar házassági jog. Budapest, 1887, 31-34.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEjogügylet megkötésében nincs része, a nő akarata nem számított, mert az atya hatalmánálfogva a leányt annak adta, akinek akarta.A kereszténység a régi magyar felfogást, a házassági jog terén is átformálta. Az egyháza nőt éppen olyan hívő léleknek tekintette, mint a férfit, a nő is ugyanúgy jogképességgelrendelkezett. A kánonjog e tekintetben teljesen a római jogot recipiálta, mikorazt tanította, hogy a házasság csak a házasulandók kölcsönös megegyezéséből jöhetlétre (consensus facit nuptias). A családfői hatalom gyengülése és az egyén önállóságafokozatosan alakult ki: a régi magyar családi szokásjog sokáig még erősen védte az atyaihatalmat és védte annak befolyását a házasság megkötésére is, amennyiben az atyjától(gyámjától) kellett a leányt megkérni, az ő beleegyezését sem szabadott mellőzni. A családfőszerepe a szerződés megkötésénél viszont ekkor már csak törvényes képviselői volt,hiszen fogalmilag az ügylet nem az atya (gyám) személyes jogkörét (hatalmát) érintette,illetve joglemondását jelentette.A régi magyar vételár emléke az eljegyzési foglalóban (arrha) maradt meg a kereszténykirályságban. Eltérő középkori jogi jellegét tekintve az arrha szerződéskötési eszközvolt, annak átadása tette ugyanis a szerződést érvényessé. Mint a vételár helyettesítőjétkezdetben a vőlegény adta, majd lassan a kölcsönös arrha átadás is szokásba jött. Az arrhatárgya bármi lehetett, de általában pénz, és leginkább a szimbolikus jelentőségű gyűrűvolt. A foglaló tehát még nem szüntette meg az eljegyzés reálszerződés jellegét, azonbana tipikus jegygyűrű-adás is fokozatosan „jogi segédszerré” vált és nem, mint szerződéstlétrehozó aktus funkcionált. Ilyen átmenetet jelentett továbbá a reálszerződésből akonszenzuális szerződésbe formális szerződési cselekményként az eskü. Az eskütételbőlfejlődött ki a kézfogás, „mint a hitletételnek különösen egyszerű és magyaros formája,ami egyértelműen kifejezte mindkét fél kölcsönös és egyidejű akaratnyilvánítását”. 10Az eljegyzésnek joghatása szerint a felek kötelesek voltak arra, hogy egymással házasságotkössenek. Amíg az eljegyzés fennállt, egyik jegyes sem léphetett mással házasságra.De ha az eljegyzett menyasszonyt elrabolták és abba ő is beleegyezett, akkor megmaradhatottelrablójánál, és ezáltal az eljegyzés felbomlott. Az esztergomi zsinat (~ 1100)kimondta, hogy a menyasszonyt csak akkor kell visszaadni vőlegényének, ha erőszakosanrabolták el. Az egyház a házasságtól ok nélkül vonakodó jegyest sürgette ígéretének beváltására,de bármelyik fél alapos okból kérhette a püspöktől az eljegyzés felbontását.A jegyesség és a házasság közötti határvonal meglehetősen elmosódott a középkorban.A mindenhol érvényesülő partikuláris kánonjogi szabályozás az eljegyzési jogügyletnéla nudus consensus-t követelte meg általában, bár egyes egyházaknál jellemző voltaz eljegyzési liturgikus formulák sokszor kötelező alkalmazása. A tridenti (v. trienti)***2510 Simon Zsigmond: A régi magyar házassági jog általános jellemzése, Kálmán király házassági törvényéig. (AltorjaySándor jogtörténeti szemináriumának kiadványai) Eger, 1918, 8.


2011. 6. SZÁM26egyetemes zsinat (1545–1563) mind az eljegyzésre, mind pedig a házasságkötésre egységesálláspontot alakított ki. Míg a házasságkötésnél az egyházi egyetemes törvényhozóhatalom szigorúan előírta a nyilvánosságot, 11 tiltva a klandesztin házasságokat(Decretum Tametsi), addig az eljegyzés érvényességéhez épp ellenkezőleg – a franciapüspökök kezdeményezésének ellenére – a nyilvános forma előírását nem kívánták meg,sőt annak kötelezővé tételét kifejezetten tiltották. A tridenti formula előtti kánonjogbanaz ún. sponsalia de praesenti, vagyis a kölcsönös házassági ígéret jelenre szóló kijelentéseházassági köteléket hozott létre, tehát nem eljegyzés, hanem a házasságkötés egyik formájavolt. A jövőre vonatkozó házassági akaratnyilvánítás, a sponsalia de futuro a tridentizsinat után is független maradt minden nyilvánosságra vonatkozó jogi formától. Fontosazonban, hogy a sponsalia de futuro-t követő testi érintkezés az eljegyzést házassággátette, amely ezáltal a matrimonium praesemptum, vagyis vélelmezett házasság legtipikusabbfajtája lett (matrimonium contractum per verba de futuro copula subsecuta). Eljegyzésta hetedik életévüket betöltött személyek köthettek, a kánonjog a hét éven alulikorban kötött eljegyzéseket semmisnek nyilvánította, azonban ez viszonylagos érvénytelenségetjelentett, hiszen a jegyesek utólagos beleegyezése folytán, azt úgy tekintették,mintha kezdettől fogva érvényes lett volna. Ami pedig a középkori egyházjogbana jegyesség jogi hatását illeti az eljegyzés alapján keresetet lehetett indítani a házasságmegkötésére, természetesen akkor, ha nem állt fenn házassági akadály.III. Jegyesség a polgári kor jogában –az 1894. évi XXXI. törvényczikk (Ht.)Hazánkban a házasságkötés polgári jogi intézményét megteremtő házassági törvénymegalkotásának jelentősége elvitathatatlan. Az 1894. évi XXXI. tc. előtt házassági jograugyanis nyolcféle egyházi felekezeti szabályozás volt érvényben: a római katolikusokravonatkozóan az ország egész területén a kánonjog, a görögkeleti román és szerb egyházakraaz ő két különböző joguk, a magyarországi evangélikusokra és reformátusokra aII. József által kibocsátott és a 1791. évi XXVI. tc. által elfogadott nyíltparancs, az erdélyievangélikusokra az 1870-ből való házassági rendtartás, az erdélyi reformátusokraBod Péternek egyházi törvényerőre emelkedett 1763-ban írt Házassági törvényrajz címűműve, az unitáriusokra az ország egész területén az 1889-ban kelt unitárius egyházi törvénya házassági jogról, a magyarországi zsidókra nézve az 1863. évi udvari kancelláriairendelet, míg az erdélyi és fiumei izraelitákra vonatkozóan az osztrák polgári törvénykönyvszabályozta a házassági jogot. A házassági jog ilyen felekezeti mivolta és tagoltságafolytán azok egymással ellentétes rendelkezéseket is tartalmaztak: a házassági kor, a há-11 Plébános és két tanú előtt kellett megkötni.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEzassági akadályok, továbbá a házasság felbontása tekintetében lényeges eltérések voltak, 12mely sokféleség már-már tarthatatlan helyzeteket teremtett.A Ht. három alapelven nyugodott: minden állampolgárt egyaránt kötelező egységesállami jog, az ebből fakadó állami bíráskodás 13 és a házasságok megkötésének kötelezőpolgári alakja. Emellett a törvény a hívőkre vonatkozó egyházi (hitbéli) szabályozást tiszteletbentartva, a házasságkötésre vonatkozó vallási kötelességeket érintetlenül hagyta(Ht. 149. §).Az eljegyzést a Ht. felvette az intézményei közé (I. fejezet 1-5.§), melyre vonatkozóana törvény indokolását idézzük fel: „Az eljegyzés törvényhozási szabályozása a házasságjoggaláll kapcsolatban. Erre utal tárgyi összefüggése a házassággal és azon körülmény is,hogy az eljegyzés fennálló jogaink szerint a házasságjog kiegészítő részét képezi.” Többjogtudós, elsősorban Schwarz Gusztáv, illetve König Vilmos bírálta a jegyesség törvényiszabályozást és az eljegyzésről szóló első fejezet kihagyását szorgalmazták.A Ht. indokolása szerint jogi természetét tekintve az eljegyzés szerződésnek tekintendő,amelyre nem szükséges túlzottan részletes szabályozás, az az általános szerződésielvek alapján értelmezendő, amennyiben persze ezen kontraktuális jogelvek a jegyességtermészetével összeegyeztethetőek. Így vélekedik Jancsó György is: „Jogi természetérenézve az eljegyzés nem egyéb, mint joghatályában megszorított és alakszerűségekheznem kötött szerződés. Önálló, a házasságkötést megelőző, de nem önczélú szerződés;mert hivatása az, hogy a jövő házasságkötést előkészítse és ennélfogva czélja a megkötendőházasságnak a czéljában rejlik.” 14Raffay Ferencz ezzel ellentétben nem tekinti jogügyletnek (szerződésnek) az eljegyzést,mert keresettel, kötbérrel nem kényszeríthető ki, valamint a házassági jog rendszerénbelüli elhelyezését sem tartja fontosnak, mint mondja: „A kereshetőségi jog megvonásafolytán, továbbá azon oknál fogva, hogy a fennálló eljegyzést nem tekinti a H.T. házasságiakadálynak…az eljegyzésnek a mi házassági jogunk szempontjából semmi fontosságanincs s a törvénybe is csupán azért kellett felvenni, hogy a házasságkötés szabadsága kifejezettenbiztosítva legyen, szemben egyes felekezeti egyházjogokkal, amelyek keresetijogot adtak az eljegyzésből a házasság megkötésére, sőt ismerték a kényszerösszeadásokatis s az eljegyzést házassági akadálylyá tették.” Később viszont, ahogy kifejti: „De a H.T.-nek abból az álláspontjából, amely szerint az eljegyzés kikényszerítését nem engedimeg s így azt nem tekinti szerződésnek, nem következik, hogy azt erkölcsileg és jogilagnem tartanánk kötelezőnek és fontosnak a jegyesekre nézve. Törvényhozásunk irányzatamindig az volt, hogy az eljegyzésből erkölcsi lekötöttség, érdekeltségi viszony származik,amelynek jogi következményei vannak: szóval az eljegyzés jogi tény.” 152712 Pl. Az erdélyi evangélikusok jogában, és csak ott, házassági akadály volt az érvényes eljegyzés.13 Ld. Ht. 136. §: A házassági ügyekben való biráskodás a kir. biróságok hatáskörébe tartozik.14 Jancsó György: A magyar házassági és házastársi öröklési jog. Budapest, 1901, 11.15 Raffay Ferencz: A magyar házassági jog: 1894. évi XXXI. törvényczikk. Budapest, 1902, 27-28.


2011. 6. SZÁM28A szabad akaratelhatározáson alapuló házasság természetével és lényegével egyeztethetőössze, hogy az azt megelőző házassági ígéret alapján, az sem keresettel, 16 sem egyébannak megkötését biztosító kikötéssel (pl. kötbérrel) nem kényszeríthető ki. 17 Az ilyensemmis kikötés nemcsak hogy az ígért teljesítésre nem kötelez, de a már eszközölt teljesítésneka visszakövetelése sem kizárt – így az eredeti állapotba való visszahelyezésnekvan helye. Az eljegyzésnek ezen negatív hatályából következik, hogy a jegyesek szabadonvisszaléphetnek az eljegyzéstől, sőt egymásután többször, illetve egy időben többekkel iseljegyezhetik magukat, hiszen az eljegyzés nem minősül házassági akadálynak.A jegyesség csak két különnemű személy között jöhet létre, lévén, hogy a kölcsönösígéret házasságkötésre vonatkozik. Az akaratnyilvánító képesség hiánya miatt nem jegyezhetiel magát a cselekvőképtelen személy, továbbá nem jegyezhetik el egymást azok,akik között az eljegyzés megkötésekor már el nem hárítható házassági akadály állt fenn.Nem jegyezheti el magát, aki érvényes házassági kötelékben él. A korlátolt cselekvőképességűekeljegyzése is érvényes, kivéve a házasság meg nem kötése esetére esetleg beállókártérítési kötelezettséget, de csak a törvényes képviselő beleegyezésének hiányában. 18Az általános szerződéskötési szabályok mentén vizsgált eljegyzés, mint nem alakszerűjogügylet, létrejöhet szóban, de akár írásban is, tanúk előtt, vagy tanúk nélkül, a jegyesekegyüttes jelenlétében, de akár meghatalmazás útján is. A kényszer, a tévedés vagymegtévesztés kizárják az eljegyzés érvényességét. A házassági ígéretnek kölcsönösnekkell lennie, ezáltal nem jön létre az eljegyzés, ha csupán az egyik fél ígér házasságot. Azeljegyzés, vagy annak megszűnése függhet feltételnek, vagy időpontnak bekövetkeztétőlis. Itt kell kihangsúlyozni, hogy bár az eljegyzés nincs alakszerűségekhez kötve, azonbanaz 1874:XXXV. tc. (A királyi közjegyzőkről) módosításáról és kiegészítéséről szóló 1886.évi VII. törvénycikk szerint a jegyesek egymás irányába tett, az ő vagyonjogi viszonyaikatrendező jogügyletek, különösen a jegyes ingatlanának tulajdonjogát, vagy „haszonvételét”bármilyen jogcímen visszterhesen átruházó szerződések, illetve az egymás közöttiajándékozások esetében ugyanúgy ingatlanokra általában, de ingókra is, amennyiben azajándéktárgyat nem adták át, 19 továbbá az egymást meghatalmazó nyilatkozataik érvényességéhezközjegyzői okiratba foglalás volt szükséges. 20A jegyesség megszűnik, ha a bontó feltétel beáll, ha a kikötött határidő letelik, haa jegyesek a házasságot megkötik, ha az egyik jegyes meghal, vagy holttá nyilvánítják,illetőleg, ha mindkét jegyes kölcsönösen visszalép, avagy csak egyoldalúan az egyik félaz eljegyzéstől eláll.Az eljegyzés megszűnése csak vagyonjogi joghatással bírhat. Pozitív hatálya az eljegyzésnekcsak annyiban van, hogy abból kártérítési és jegyajándék visszaadási kötele-16 Ld.: Ht. 1. §.17 Ld.: Ht. 2. §.18 Ld.: Ht. 3. §.19 Ld.: 1886. évi VII. törvénycikk 22. §.20 Ld.: 1886. évi VII. törvénycikk 23. §.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEzettség vagy gazdagodás címén megtérítési kötelezettség keletkezhet. Ilyen vagyonjogikövetkezményt a Ht. csak az alaptalan egyoldalú visszalépéshez fűzött: ha az eljegyzéstőlalapos ok nélkül az egyik jegyes eláll, vagy alapos okot szolgáltat a másik jegyesnekaz elállásra. 21 A jegyajándék visszaadása vagy a gazdagodás erejéig az ajándék értékénekmegtérítése, továbbá az ajándékozási ígéret hatálytalanná válása tehát csak a vétkes feletterhelte, ebből következik, hogy a másik jegyesnek joga volt a vétkes féltől kapott jegyajándékotmegtartani és a vétkes fél által részére ígért ajándékot követelni.Az, hogy mi tekintendő alapos oknak, annak felsorolását helyesen mellőzte a Ht., az abírói mérlegelés tárgyát képezte az eset összes körülményeire figyelemmel. Ami viszont házasságibontó okként értelmezhető, az alapos ok lehetett a jegyesség felbontására is. RaffayFerencz tankönyvében így példálózik még: „továbbá alapos okok az eljegyzés felbontására:a jegyes feslett, duhaj, pazar életmódja, az eljegyzés után támadt vagy felfedezett ragadós,undorító, gyógyíthatatlan betegségek, a mennyasszonynak mástól való terhessége stb.” 22Az eljegyzés felbontása történhet szóban, írásban, vagy akár ráutaló magatartással is,mint pl. a jegygyűrű visszaküldésével, mással való eljegyzéssel vagy házasságkötéssel.A kártérítésre, illetve a jegyajándék visszakövetelésére csak a jegyes vagy rokona voltjogosult, a Ht. kizárta az idegen harmadik személyeket, holott életszerű, hogy gyakranők viselik az eljegyzés költségeit és adnak jegyajándékot.Lényeges, hogy a kártérítés terjedelmét, mértékét illetően a Ht. csak szűk körben„a kötendő házasság czéljából tett kiadások” megtérítését vette alapul, persze ez – a törvényindokolását idézve – „nem zárja ki azon jogtételek alkalmazását, melyek szerint azigazolatlan visszalépés tényétől különböző jogalapon, pl. tiltott cselekmény vagy csalásesetében a §-ban megállapítottnál nagyobb terjedelemben származik kártérítési igény”.A jegyesi viszony természetének megfelelően kártérítési igényt és a visszakövetelési jogotengedményezéssel másra átruházni (Jancsó György szerint helyesebben inkább: a márengedményezett jogot érvényesíteni), 23 végrehajtás alá vonni, továbbá örökölni csak akkorlehetett, ha a jogosult a keresetét megindította. Továbbá a kártérítés, visszakövetelés, vagymegtérítés iránti kereset az eljegyzés felbontásának napjától számított egy év alatt elévült. 2429IV. Az eljegyzés fogalma – a jegyesség, mint jogi relációAz eljegyzés tehát nem más, mint két – értelemszerűen – különnemű személy kölcsönösés megegyező ígérete (akaratnyilvánítása) arra vonatkozóan, hogy egymással házasságotfognak kötni.21 Ld.: Ht. 3. §.22 Raffay Ferencz: A magyar házassági jog: 1894. évi XXXI. törvényczikk. Budapest, 1902, 30.23 Jancsó György: A magyar házassági és házastársi öröklési jog. Budapest, 1901, 19.24 Ld.: Ht. 4-5. §.


2011. 6. SZÁM30A házasságkötést számos esetben, de nem kötelezően és nem szükségképpen előzimeg a jegyesség, amennyiben azonban létesül, természeténél fogva meg kell előznie aházasságot.A kifejezett házasságkötési ígéretből azonban nem keletkezik kötelezettség a házasságmegkötésére, így vitatott a jogi természete. Az eljegyzést szerződésnek tekintők akölcsönös akaratnyilvánításra helyezik a hangsúlyt, és ha az nem is nem váltja ki a szerződésekrejellemző (igenleges) joghatást, de jogi következmények fűződnek hozzá. Megítélhetőakár úgy is, mint egy sajátos pactum de contrahendo, mely azonban a szerződés(házasság) megkötésére mégsem kötelez.A szerződési jelleget tagadó elmélet szerint, mivel a kölcsönösen megtett ígéret jogieszközzel (közvetlenül keresettel vagy közvetve kötbérrel, egyéb kikötéssel) nem kényszeríthetőki, jogügyletet nem, csak ténybeli kapcsolatot keletkeztet, amely azonban jogilagreleváns, tehát az eljegyzés jogi tény.Vitathatatlan tehát, hogy a jegyesség jogok és kötelezettségek magánjogi kerete lehet ésa polgári jog szabályai alapján kell megítélni a jegyesi viszonyra tekintettel a jegyesek egymásirányába tanúsított magatartásainak joghatásait. Ilyen joghatás, hogy a jegyeseket egymás –nem közeli – hozzátartozójának kell tekinteni (és nem csak a polgári jog szerint), a hozzátartozóikapcsolatnak pedig mind az anyagi –, mind pedig az eljárásjogban jelentősége van.A jegyesek, illetve családtagjaik jellemzően vagyoni beruházásokat tesznek (pl. azesküvő előkészítése kapcsán, a hozományra vonatkozóan), megteremtik a majdani közöséletük lényeges feltételeit, tehát vagyoni kapcsolat létesül közöttük.Vagyonjogi szempontból Nizsalovszky Endre szerint, ha a házasság létrejön a házasságivagyonjogi rend a jegyesség idejére is kisugárzik, így megengedhető, hogy a házastársaka jegyesség idején közös célra megszerzett vagyontárgyakat közös vagyonnányilvánítsák, vagy a jegyeseket megajándékozó a közös vagyont gyarapíthassa. 25 A jelenlegibírói gyakorlat alapján csak a házasságot megelőző életközösség ideje alatt szerzettvagyon tartozhat a házastársi vagyonközösségbe, emellett azonban a jegyeseknek (házasulóknak)hatályos jogunk megengedi, hogy házassági vagyonjogi szerződést kössenek ésnincs akadálya, hogy a jegyesség idején szerzett vagyontárgyak vonatkozásában is megállapodjanakés azokat közös vagyonná tegyék.A jegyesség felbomlása, illetve felbontása ugyancsak hatással lehet a jegyesek közöttmegkötött jogügyletek, jegyességhez kapcsolódó nyilatkozatok jogkövetkezményeire. Azegyik fél által adott szokásos mértéket meghaladó (jegy)ajándék visszakövetelhető a megajándékozottmásik féltől, ha annak mindkét fél által ismert indítéka a tervezett házasságvolt és a házasságkötés meghiúsult.Tipikus az ún. bíztatási kárnak a jegyességre alkalmazása: ha az eljegyzés felbontásábólvalakit önhibáján kívül – akár vagyoni, akár nem vagyoni – kár ért, polgári jogunkalapján kártalanításért folyamodhat, az utaló magatartásért való felelősség címén.25 Nizsalovszky Endre: A család jogi rendjének alapjai. Budapest, 1963, 73.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEHa a jegyesek egyben élettársak is, házasságkötésükig az élettársakra vonatkozó szabályokalkalmazandók, bár lényegük szerint tipikusan az élettársi köteléknél legalább azegyik fél részéről hiányzik az affectio maritalis, míg a jegyességnél fennáll a házasságkötésiszándék, azonban nincs életközösség.31V. Eljegyzés a hatályos jogunk szerint, és a szabályozásilehetőségekSponsalia de lege lata…Hazánkban a szocialista jogrend „száműzte” a jegyesség intézményének családjogon belüliszabályozását. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény(Csjt.) hatályba lépésével 26 az 1894. évi XXXI. törvénycikk érvényét vesztette. Az 1974.évi Csjt. Novella által bevezetett házasságkötést megelőző eljárásban viszont a jegyességintézményéből valamelyest visszakaptunk egy kicsiny szeletet, egy rövidebb felkészülési(várakozási) idő előírásával, amennyiben a törvény úgy rendelkezik, hogy „a házasságkötéstaz anyakönyvvezető csak a házasságkötési szándék bejelentését követő harminc naputáni időpontra tűzheti ki” (3.§ (2) bek.). Míg azonban a várakozási idő kógens, illetve ahatóság előtti személy előtt tett cselekménnyel veszi kezdetét, addig a jegyesség a felekönkéntesen létrejövő jogi viszonya, amely időben csak annyiban behatárolt, hogy az aházasságkötésig áll fenn.Fontos megemlíteni, hogy a házasságkötést megelőző, anyakönyvvezető előtti „igazolásieljárás” a házasság valamennyi törvényes feltételének bizonyítására (iratok, esetlegestanúsítványok, felmentések beszerzésére, a házasság törvényes akadályainak kiszűrésére),valamint a házasságkötés joghatásai szempontjából szükséges egyéb bejelentések,a házasulók megállapodásainak (pl. a közös gyermekeik névviselésére), vagy nyilatkozatainak(pl. apai elismerő nyilatkozat) megtételére szolgál, emellett a legalább harminc,később kilencven, majd a hatályos szabályozás szerint ismét harminc napos időszak aházassági szándék megfontolását célozza, azzal viszont, hogy nem kizárt, sőt jellemző,hogy a várakozási időszakban a házasulók pótoljanak bizonyos igazolásokat, vagy tegyeneknyilatkozatokat. A várakozási idő alól egyébként felmentés is adható a jegyző részéről,27 illetve a házasság a házassági szándék bejelentését követően nyomban megköthető aházasulók valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapotára figyelemmel, ezutóbbi esetben a felek nyilatkozatai helyettesítenek valamennyi igazolást. 2826 Ld.: 1952. évi 23. törvényerejű rendelet (Csjté.) 70. § (1).27 Ld.: Csjt. 3.§ (2). 2. ford.28 Ld.: Csjt. 3.§ (3).


2011. 6. SZÁM32Az új Polgári Törvénykönyvről szóló, hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvényérdekes módon mellőzte a várakozási időre vonatkozó, a tartósabb házasságok megkötésétis célzó Csjt. szabályt. A szakértők indokolása alapján ugyanis az át nem gondolt házasságkötésmegakadályozására ez a kötelező felkészülési időszak nem igazán alkalmas.A fentiekkel egyet lehet érteni, ha és amennyiben az lett volna a cél, hogy e helyetttényleg szabályozást nyerjen a klasszikus értelemben vett önkéntes eljegyzés, mint jogikötelék. A jogalkotó azonban, épp ellenkezőleg, nem kívánva a házassági előkészület bármilyenformájú szabályozását, teret engedett volna az ad hoc házasságoknak, túlságosanhangsúlyozva a házasulók önálló és felelős döntési képességét.A mai magyar családi jog nem veszi föl az eljegyzést az intézményei közé, nyitvahagyva a jegyesség idején, a későbbi házasságra tekintettel tett jognyilatkozatok sorsát,mégis vizsgáljuk meg, hogy milyen jogi hatásai is lehetnek a jegyességnek hatályos jogunkkeretein belül.Mind az anyagi jogban – a Ptk. 685. b) pontja, a Btk. 137. § (6) szerint –, mind azeljárásjogunk – Pp. 13. § (2) bekezdés, Be. 82. § (1) a) pontja – alapján a jegyes hozzátartozó,amelynek közvetett jogi következményei vannak, illetve lehetnek (pl. tanúvallomásmegtagadása a peres eljárásban). A Pp. Kommentárja szerint perbeli képviselet eseténfeltétlenül tisztázandó a jegyesi státusz: „a bíróságnak hitelt érdemlő módon kell meggyőződniearról, hogy a jegyesség valóban fennáll-e (ilyen lehet a bíróság, a közjegyzőelőtt tett vagy két tanú által előütemezett nyilatkozat)”, hiszen a Csjt. külön formát nemír elő a jegyességre.A Csjt. 27. § (2) alapján a házasulók (jegyesek) a házasságkötést megelőzően házasságivagyonjogi szerződést köthetnek.A jegyességtől való visszalépés kapcsán, ha az egyik jegyes szándékos (célzott) magatartásávala másikban hitet ébreszt a házassági szándék valóságossága iránt, és a későbbelhagyott jegyes ezen jogellenesnek nem minősülő, azonban jogilag – kisebb mértékben –releváns, (utaló) magatartás alapján akár vagyoni, akár nem vagyoni kárt szenved, azjogunk szerint kártalanításra méltó (Ptk. 6. § szerinti ún. biztatási kár).A Ptk. 582. § (3) bekezdése alkalmazásával a jegyesség alatt adott ajándék, avagy azannak helyébe lépett érték visszakövetelhető, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel azajándékozó (jegyes) az ajándékot adta utóbb végleg meghiúsult, tehát a házasság nemkerült megkötésre, valamint enélkül nem került volna sor az ajándékozásra, vagyis azajándék kifejezetten jegyajándék volt. 29A házasulók közötti jogvita esetén, ha a viszony nem minősíthető szerződéses jogviszonynak,felmerülhet a Ptk. 361. § szerinti jogalap nélküli gazdagodás alkalmazhatósága,ha az egyik jegyes a másik rovására, jogalap nélkül, olyan vagyoni előnyhöz jutott,amely kimutatható. Például adott esetben a jegyesek közös építkezése kapcsán lehetségesa gazdagodás, bár a jogviszony tartalma szerint az építkezésnél alkalmazhatóak lehetnek29 Ld. még: BH1975.307


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEa ráépítés szabályai (Ptk. 137. §), vagy a polgári jogi társaságra vonatkozó szabályok (Ptk.568-578/A. §) is. 30Ami az eljegyzés kánonjogi szabályozását jelenti, 31 a hatályos Egyházjogi Törvény/az 1983-as Codex Iuris Canonici (CIC)/ VII. cím I. fejezet 1062. kánonja szerinta kétoldalú házassági ígéretet, vagyis az eljegyzést, a püspöki konferencia általmeghatározott részleges jog szabályozza, amely figyelembe veszi a szokásjogot és apolgári szabályozást, ha ilyenek vannak (1. §). Továbbá a jegyesség negatív joghatályátmondja ki: „a házassági ígéretből nem származik kereseti jog a házasság megkötésénekkieszközlésére; ellenben helye van kártérítési keresetnek, ha kártérítés jár” (2. §).Hazánkban nem létezik hivatalos és formális egyházi eljegyzés. 32 Az egyházmegyeitörvények csupán a jegyesek naplójának vezetését írják elő, a házasságra jelentkezőkadataival, de ennek semmilyen jogkövetkezménye nincs, továbbá az ún. jegyesoktatásis teljesen önkéntes.33…de lege ferenda – összegzésA szocialista jog ideológiailag alátámasztott érvelése a családjog önálló jogági jellegérevonatkozóan, és annak elkülönítése a polgári jogtól ma már nem tartható fenn.A családjog szerves része a magánjognak, azzal, hogy sajátos önállósággal rendelkezika polgári jogon belül, amely leginkább a védett személyi jogok, illetve kötelezettségekcsaládon belüli speciális megítélésből, megközelítéséből fakad. A magyar jogalkotóitörekvés is az, hogy most már egy egységes és remélhetően átgondolt kódex-jellegűmagánjog kodifikálódjék, melynek elválaszthatatlan része a házasság és a család viszonyainakszabályozása.A jegyesség a társadalmi szemléletnek is megfelelően a házasságot előkészítő bensőségesviszony, amely jogilag is releváns. Bár az előzetes és kölcsönös házassági ígéretneknincs a házasságkötésre kötelező ereje és az eljegyzés pozitív szabályozása bizonyosvagyoni kérdésekre, kártérítési igényekre redukálódik, de mégis ha azt vesszük alapul,hogy mindenféleképpen a polgári jog keretein belül lehet és kell megítélni a jegyes felekegymás irányába tett jognyilatkozatainak következményeit, akkor végképp nincs akadályaannak, hogy a klasszikusan a házassági jogot kiegészítő eljegyzés intézménye azegységes magánjogi szabályozásba bekerüljön. A jegyesség ilyen nem túlterjeszkedő, minimálisszabályozása lehetne – az 1894. évi házassági törvényünk mintájára 33 – az eljegy-30 Vö.: Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései. Budapest, 2006, 71-72.31 Ld.: Erdő Péter: Egyházjog. Budapest, 1991, 408-409.32 A korábban hatályos (1917-es) CIC a házassági ígérethez írásbeli alakot követelt meg, továbbá érvényességi feltétel volt,hogy azt a jegyeseknek a plébános vagy helyi ordinarius, avagy két tanú előtt kössék (1017. kán.).33 Ld.: az új Polgári Törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslathoz – 2008. október 27-én – beterjesztettT/5949/117. számú módosító javaslatot, amely a Ht. szabályozásának egy az egyben történő átvételét célozta.


2011. 6. SZÁM34zés nemleges joghatásának (a házasság kikényszerítése tilalmának), valamint az eljegyzésmegszűnéséhez kötött pozitív vagyonjogi következményeknek (jegyajándék visszakövetelésijog, megtérítési –, kártérítési igény) és az ehhez kapcsolódó érvényesíthetőségi korlátoknakdeklarálása.dr. Rádonyi DénesközjegyzőhelyettesFelhasznált irodalom:Roszner Ervin: Régi magyar házassági jog. Budapest, 1887, 14-65.o., 131-156.o.Simon Zsigmond: A régi magyar házassági jog általános jellemzése, Kálmán király házassági törvényéig. (Altorjay Sándorjogtörténeti szemináriumának kiadványai). Eger, 1918, 6-11.o.Hanuy Ferenc: Jegyesség- és házasságkötési forma kifejlődése a Ne temere decretumig. Budapest, 1912, 3-18.o., 207-223.o.Csordás Eörs: Valláskülönbség kérdése a három monoteista világvallásban. Doktori disszertáció. Budapest, 2009, 55-64.o.Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Budapest, 1996, 246-247.o., 254-255.o.Jancsó György: A magyar házassági és házastársi öröklési jog. Budapest, 1901, 4-21.o., 634-641.o.Raffay Ferencz: A magyar házassági jog: 1894. évi XXXI. törvényczikk. Budapest, 1902, 26-31.o.Nizsalovszky Endre: A család jogi rendjének alapjai. Budapest, 1963, 73-74.o., 175-176.o., 365.o.Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Budapest-Pécs, 2002, 35-37.o., 302-305.o.Jobbágyi Gábor: Családi jog. Miskolc, 1999, 54-56.o.Csiky Ottó-Filó Erika: Magyar családjog. Budapest, 2003, 44-46.o.Csűri Éva Katalin: A házasági vagyonjog gyakorlati kérdései. Budapest, 2006, 71-72.o.Kőrös István szerk.: A családjog kézikönyve I. kötet. Budapest, 2007, 20-21.o.Sipos István: A katholikus házasságjog rendszere. Pécs, 1928, 40-49.o.Erdő Péter: Egyházjog. Budapest, 1991, 408-409.o.


Megkövetelhető-eaz állampolgárságMagyarország esetébena közjegyzői szakmagyakorlásához?KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE35BevezetésAz Európai Bíróság ítéleteiben megállapította, hogy a vonatkozó törvények által rájukbízott feladataik alapján az érintett tagállamokban a közjegyzői tevékenység esetében azeurópai jogrend mai állasa szerint nem követelhető meg a tagállami állampolgárság.A tagállamok egyrészt hivatkoztak a közjegyzők jogállására, és arra, hogy a közjegyzőáltal végzett hitelesítési és okirat készítési tevékenység a közhatalomban való közvetlenrészvételnek minősül. Az Európai Bíróság hangsúlyozta, hogy a jogállás csak másodlagosszempontként vehető figyelembe, a döntő szempont az egyes foglalkozások keretén belülvégzett tevékenységek közhatalomhoz való kötődése.Az Európai Bíróság értelmezésében azon foglalkozások esetében követelhető megaz állampolgárság, amelyek esetében kimutatható, hogy e korlátozás (az állampolgárságmegkövetelése) feltétlenül szükséges a tagállamok által védeni engedett érdekek megóvásához.A Bíróság értelmezésében azon tevékenységek esetében követelhető meg az állampolgárság,amelyek keretei között végzett tevékenységek önmagukban is a közhatalomgyakorlásában való sajátos és közvetlen részvételnek minősülnek.A Bíróság azt is kimondta, hogy nem minősülnek ebben az értelemben a közhatalomgyakorlásában való részvételnek azok a tevékenységek, amelyek a közhatalom gyakorlásábancsak kisegítő módon vesznek részt, vagy előkészítő jellegű tevékenységnek minősülnek,vagy akár azok a kötelező jelleggel igénybe veendő, a bíróságok tevékenyégéhezszorosan kötődő tevékenységek, amelyek nem járnak döntési, vagy mérlegelési jogkörrel,vagy kényszer alkalmazására vonatkozó jogkör gyakorlásával.


2011. 6. SZÁM36Francia KöztársaságEbben az ítéletében (1) a többi ítélet sémájához hasonlóan – az Európai Bíróság megvizsgálta,hogy a francia jogrendben a közjegyzőkre bízott tevékenységek a közhatalomgyakorlásában való sajátos és közvetlen részvételnek minősülnek-e.A francia jogrendben – hasonlóan a többi tagállam közjegyzőségeihez – a közjegyzőkfő tevékenysége a szükséges alakszerűségek betartásával történő közokiratok kiállítása.Fontos megemlíteni, hogy a francia szabályozás értelmében a felek a törvény adta határokközött maguk határozzák meg a hitelesíteni kívánt szerződés rendelkezéseit, amelyeketmagukra nézve kötelezőnek kívánnak elfogadni, illetve a közjegyző a felek előzetes jóváhagyásanélkül szabadon nem módosíthatja a megállapodás feltételeit.Az Európai Bíróság értelmezésében tehát az a tény, hogy a közjegyzők kötelesekmegvizsgálni a magánszemélyek között létrejött okiratok tekintetében az összes törvényifeltételt – és ezt a tevékenységet a köz érdekében végzik – a jóhiszeműség a jogbiztonságbiztosítása szempontjából önmagában nem igazolhatja az érintett foglalkozás állampolgársághozköthetőségét.A Bíróság hivatkozik a francia polgári törvénykönyv 1322. cikkére, amely bizonyoskörülmények között a magánokiratokat ugyanolyan bizonyító erővel ruházza fel, mint aközokiratokat.A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy az a tény, hogy a közokiratban foglaltakat abíróságok előzetes közreműködése nélkül végre lehet hajtani, nem jelenti a közjegyzőkközhatalomban való részvételét, ugyanis a végrehajthatóság végső soron a felek szándékánalapul. Ebből következően a francia közjegyzőség nem végez olyan feladatokat,amely a közhatalomban való közvetlen és sajátos részvételt jelenthetne.Osztrák KöztársaságAz Európai Bíróság kiemelte, hogy a közjegyző a felek jóváhagyása nélkül nem módosíthatjaa hitelesíteni kért megállapodást (2). A Bíróság megállapította, hogy a közjegyzői okirat bizonyítóereje és végrehajthatóságának tekintetében vitathatatlan, hogy ezek fontos joghatásokatbiztosítanak ezen iratoknak, azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy a közjegyzői tevékenységeta közhatalom gyakorlásában való sajátos és közvetlen részvételnek keljen tekinteni.A Bíróság értelmezésében a közjegyzői okirat nem köti feltétel nélkül a bíróságokatmérlegelési jogkörének gyakorlása során, a bíróságok szabad mérlegelésének elvét egyébkénta ZPO 272. cikke is kimondja.A Bíróság – e tagállammal kapcsolatban is kimondta – hogy a közokirat – bíróságiközreműködés nélküli – végrehajthatósága önmagában nem jelenti a közjegyzőnek a közhatalombanvaló sajátos és közvetlen részvételét, ugyanis ezen hatás a felek erre irányulószándékán alapul.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEA közjegyző által biztosított konzultáció, illetve segítségnyújtás akkor sem tekinthetőa közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételnek, ha az kötelező, vagy ha atörvény értelmében a közjegyző kizárólagos hatáskörébe tartozik.Az osztrák közjegyzőség örökléssel kapcsolatos feladatait is megvizsgálta a Bíróság:a halál tényének megállapítása, hagyatéki leltár elkészítése, örökösök azonosítása, hagyatékmegszerzésére vonatkozó nyilatkozatok megszerzése, hagyaték megőrzése, valamin ecélból foganatosított intézkedések végrehajtása. A közjegyző e feladatait azonban szorosbírósági kontroll alatt végzi: a bíróság jelentést kérhet, vizsgálatot folytathat, akár visszais vonhatja a közjegyző megbízását, valamint vita esetén a bíróságok hoznak döntést.A Bíróság szerint az a tény sem releváns, hogy az eljárás során az osztrák közjegyzőmeghozhat bizonyos biztosítási és szervezési intézkedéseket, ugyanis e funkciók a Bíróságértelmezésében járulékosnak minősülnek a közjegyző feladatához képest.Ugyanez a véleménye a Bíróságnak a közjegyzőkre bízott más feladatok tekintetébenis, mint az ingó és ingatlan vagyon értékének felbecslése, leltár készítése, vagyon megállapodásalapján történő megosztása, amely szintén bírói felügyelet alatt történik.37Németországi Szövetségi KöztársaságAz Európai Bíróság megállapította (3), hogy a közjegyzői okirathoz kapcsolódó bizonyítóerő a német jogrend részét képezi, ugyanis a ZPO közokirat bizonyító erejét meghatározócikkei az okirati bizonyítékok címben szerepelnek, így e tevékenység nem minősüla közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételnek.A közokiratok végrehajthatósága azonban nem jelenti a közjegyzőnek a közhatalomgyakorlásában való közvetlen részvételét, ugyanis az adós hozzájárulásától függ, hogyaláveti-e magát az aktus előzetes eljárás nélküli végrehajthatóságának.E megállapítások a Bíróság értelmezésében mutatis mutandis alkalmazhatóak azokraaz okiratokra, amelyeket semmisség terhe mellett közjegyzői okiratba kell foglalni.Földterület tulajdonjogának megszerzése, hagyaték átruházására vonatkozó szerződések,ajándékozásra tett ígéret, házassági szerződés, jövőbeni hagyatékra vonatkozó megállapodás,hagyatékról való lemondás, kötelesrészre vonatkozó szerződések, valamint ezvonatkozik a közjegyző társasági jogban betöltött szerepére is.LuxemburgAz Európai Bíróság a Bizottság/Luxemburg ügyben hozott ítéletben (4) is hangsúlyozta,hogy a közjegyzői okirathoz kapcsolódó bizonyító erő a luxemburgi jogrend részét képezi,ugyanis a polgári törvénykönyv azon cikke, amely a közokirat bizonyító erejét meghatározza,a kötelezettség és kifizetés bizonyításáról szóló fejezetben található, illetve


2011. 6. SZÁM38ugyanezen törvénykönyv 1322. cikke azt is meghatározza, hogy bizonyos körülményekesetén a magánokirat ugyanolyan bizonyító erővel rendelkezik, mint a közokirat.Ezen ítéletében az Európai Bíróság főként a luxemburgi közjegyző ingatlanfoglalássalkapcsolatos tevékenységét vizsgálta. E tevékenység keretében a közjegyző a bíróságfelügyelete mellet árverést, vagy megállapodás alapján történő értékesítést szervez, és azáltala meghatározott feltételek betartása mellet folytatja le.Luxemburgi nyelv használatát nem lehet előírni. Az Európai Unió tiszteletben tartja anemzeti identitás megőrzését, az adott tagállam nyelvének védelmét a Bíróság értelmezésébenmás eszközökkel is lehet biztosítani, mint a más tagállamok polgárainak kizárásával.A magyar közjegyzőség specifikus viszonyaiMint már említettük, az Európai Bíróság gyakorlatában az egyes foglalkozások keretébenvégzett tevékenységek közhatalom gyakorlásában való részvétele a mérvadó az állampolgárságmegkövetelésének európai joggal való összeegyeztethetőségében, a jogálláskevéssé meghatározó. Ebből következően korlátozott hatással bírnak a magyar közjegyzőségesetében a magyar állampolgárság megkövetelhetőségében a magyar közjegyzőségjogállására vonatkozó alkotmányos rendelkezések, alkotmánybírósági határozatok, tudományosálláspontok, illetve a közjegyzők tevékenységét szabályozó eljárási szabályokjogállásnak határt szabó rendelkezések.A magyar közjegyzők jogállásaEgy a MOKK által készített szakmai anyag értelmében a közjegyző kizárólag jogszabályifelhatalmazás alapján végez az igazságszolgáltatás körébe tartozó hatósági tevékenységet.Ezt az érvelést úgy lenne célszerű módosítani, hogy hangsúlyozzuk a közjegyző diszkrecionálisjogkörrel járó feladatait. A diszkrecionális jogkör alapvető eleme, hogy a jogszabálynem képes teljes pontossággal előre meghatározni a felmerülő helyzeteket, következésképpena diszkrecionális jogkör szükségszerűen magában foglal bizonyos mértékűdöntési jogkört, mérlegelési lehetőséget.A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásai már jobban illeszkednek az európai jogrend általmeghatározott kritériumokhoz, hiszen a közhatalmi jelleg megítélésénél már a tevékenységjellegét tartja döntő szempontnak, és nem azt, hogy az adott személy a feladataitmilyen szervezeti keretek között látja el (PK 42. számú állásfoglalás).Ennek ellenére úgy véljük, hogy ezen állásfoglalásával az Legfelsőbb Bíróság az európaijogrend kritériumainál tovább megy – valószínűleg az európai érdeket mindig érvényesítenikívánó Európai Bíróságra jellemző teleologikus értelmezés miatt – azzal, hogy megállapítja,


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEhogy nincs döntő jelentősége annak, hogy a hatósági feladatokat állami szerv alkalmazottjaként,vagy más jogi felhatalmazás alapján végzik (PK 42. számú állásfoglalás).A közjegyzőt (Ktv. 5.§) közreműködési kötelezettség terheli, hatáskörébe tartozóügyekben a közreműködést csak a törvényben szabályozott esetekben tagadhatja meg,ezekben az esetekben a közreműködés megtagadása egyben kötelezettsége is. A közjegyzőa közreműködését végzéssel tagadja meg, melyet a megyei bíróság előtt lehet megtámadni,és a bíróság a közjegyzőt eljárásra utasíthatja.Közjegyzőség létszáma jogszabályilag limitált, tevékenységéért jogszabályban meghatározottdíj illeti meg. A közjegyzői hivatás összeegyeztethetetlen a politikai életbenvaló részvétellel, más közhatalmi feladatot ellátó személyekhez hasonlóan vagyonnyilatkozattételi kötelezettség terheli, jogosult – a közhatalom gyakorlásának külső jeleként –a Magyar Köztársaság címerének használatára.A kézirat alapján a közokiratot a közjegyző és az ügyfél között – annak ellenére, hogya közjegyző a közokiratot az ügyfél kérésére állítja ki – ez a viszony nem a Ptk. szerintimegbízási viszonyt, hanem közjogi jogviszonyt keletkeztet.39A magyar közjegyző tevékenységeA Kjtv. 1. §-ának (4) bekezdése értelmében – amely az Alkotmánybíróság 944/B/1994 határozatánakszinte szó szerinti átvételével – a közjegyző a jogszabály által meghatározotthatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatóságitevékenységet végez.Álláspontunk szerint viszont az európai jogrend által szabályozott állampolgársághozköthetőséggel kapcsolatban igen kevéssé releváns az az érvelés, miszerint az alkotmánybíróságihatározatokban megfogalmazott jogállásból következik, hogy a közjegyzőnekfogalmilag nincs, és nem is lehet olyan tevékenysége, amely az állam igazságszolgáltatótevékenységeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenységen kívül helyezkedne el.A jogállás ugyanis az Európai Bíróság joggyakorlatában csak másodlagos szempontlehet, illetve nem azt kell bizonyítani, hogy a közjegyzőnek nincs az állam igazságszolgáltatótevékenységeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenységen kívül levő tevékenysége,hanem azt, hogy a jogszabályok alapján a közjegyzői feladatkörök olyan kényszerítőelemet, vagy diszkrecionális jogkört tartalmaznak, amelyek alapján az európai jogrendmai állása alapján megkövetelhető a magyar közjegyzőség esetében az állampolgárság.Az Európai Bíróság a kötelezettségszegési eljárással érintett tagállamokkal kapcsolatbanhozott ítéleteiben elsősorban az érintett tagállamok közjegyzőinek hitelesítési ésokiratkésztési tevékenységeit vizsgálta. A magyar közjegyzőség tevékenységének – mintahogy ez a statisztikákból is kitűnik nagyobb – és egyre inkább meghatározó – részétképezik a nemperes eljárások.


2011. 6. SZÁM40Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 1. § (1) és (2)bekezdése értelmében a közjegyző hatáskörébe tartozó eljárásokban azokra a kérdésekre,amelyet ez a törvény nem szabályoz, a megfelelő sajátosságok figyelembe vételével a Polgáriperrendtartás (Pp.) szabályai irányadók, valamint a törvény azt is megállapítja, hogy a közjegyzőeljárása – a polgári nemperes eljárásokban – a bíróság eljárásával azonos hatályú.Ugyanezen törvény 16. § értelmében a Pp. 207 §-ában szabályozott esetekben, haa kérelmezőnek bizonyíték beszerzéséhez, jelentős tény vagy állapot megállapításáhozjogi érdeke fűződik a közjegyző előtt előzetes bizonyítást kérhet. Az előzetes bizonyításeredménye egyenértékű a perbeli bizonyítással.A törvény 19. § (4) bekezdése értelmében a kérelmező által megjelölt ellenfelet azelőzetes bizonyítás tárgyában nem kell meghallgatni, ha a kérelmező valószínűsíti, hogya meghallgatás az előzetes bizonyítás eredményes lefolytatását veszélyeztetné. A közjegyzőnekaz ellenfél meghallgatásának mellőzése esetén legkésőbb az előzetes bizonyításfoganatosításának megkezdésekor kell közölnie az ellenféllel. Amennyiben a közlés akadályokbaütközik, ez a tény az előzetes bizonyítás foganatosítását nem akadályozza. Azelőzetes bizonyítás során a közjegyző ugyanazokat a bizonyítási cselekményeket folytatjale, mint a perbeli bíróság.Így helye van helyszíni szemlének is, melynek során a Pp. 188. § alapján a közjegyzőa szemletárgy (helyszín, ingatlan) megszemlélését szükség esetén a rendőrség bevonásaútján is biztosíthatja.A Pp. 120.§ alapján a közjegyző maximum ötszázezer forint pénzbírságot szabhat ki.A bírságok behajtására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyeket a bíróságokáltal büntetőügyekben foganatosított bírságokra vonatkoznak.A Pp. 185. § alapján az a közjegyző által megidézett szakértő vagy tanú, aki nem jelenikmeg, illetve engedély nélkül távozik, pénzbírsággal sújthatja, hagyatéki eljárás soránpedig ezeken felül elrendelheti a szóbeli végrendelet tanújának elővezetését is.A Pp. 134. § alapján a közjegyző rendreutasíthatja a nemperes eljárás meghallgatásának,illetve a hagyatéki eljárás tárgyalásának rendjét zavaró személyeket, illetve súlyosabbrendzavarás esetén pénzbírságot szabhat ki, illetve a pénzbírság kiszabásával akáregyidejűleg a rendzavarókat ki is vezettetheti.Fizetési meghagyásos eljárásMagyarországon a közjegyző bocsátja ki a fizetési meghagyásokat és az európai fizetésimeghagyásokat. A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 2.§ úgy rendelkezik, hogy a közjegyző eljárása – mint polgári nemperes eljárás – a bíróságeljárásával azonos hatályú. A fizetési meghagyásos eljárásban is szubszidiárius normakéntkell alkalmazni a Pp.-t. Ugyanezen törvény 3. §-a szerint pénz fizetésére irányuló, egy-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEmillió forintot meg nem haladó követelést főszabály szerint csak fizetési meghagyássallehet érvényesíteni, azaz 1 millió forintig kizárólag közjegyzői úton lehet az igényt érvényesíteni,pert nem lehet indítani.Az Fmhtv. 22. §-a értelmében a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésénekugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának. A törvény 23-26. §-a értelmébenközjegyző a kötelezett meghallgatása nélkül dönt a meghagyás kibocsátásáról vagya jogosult kérelmének elutasításáról. A közjegyző számos esetben elutasíthatja a kérelmet,például ha a jogosult az igényérvényesítési határidőt elmulasztotta. A jogosult azonbanigazolási kérelemmel fordulhat a közjegyzőhöz, aki azt mérlegeléssel bírálja el [Pp. 106].A fizetési meghagyás olyan marasztaló határozat, mely a kötelezettet annak meghallgatásaés hozzájárulása nélkül kötelezi a jogosult javára pénz kifizetésére. A 27. §értelmében a fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél elkészítésének.A 28. § alapján a fizetési meghagyás ellen a kötelezett annak kézbesítésétőlszámított tizenöt napon belül a közjegyzőnél ellentmondással élhet, más módon azonbannem támadhatja meg a határozatot. Ha a kötelezett e rövid határidőt elmulasztja, csakigazolási kérelemmel élhet (Pp. 106), melyet a közjegyző mérlegeléssel bírál el. A polgáriperrendtartásról szóló törvény 109. § (3) értelmében a közjegyző dönti el, hogy az igazolásikérelem feltételei fennállnak-e, ezt méltányosan kell elbírálnia. Ez vonatkozik a fizetésimeghagyás során a kérelem beadási határidejére, illetve az ellentmondási határidőreis. Ugyanezen törvény 110. § (1) alapján az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen amegyei bírósághoz fellebbezésnek van helye.A 29. § alapján a közjegyző a kötelezett kérelme alapján a fizetési meghagyásra kivételesenfizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezhet. Ebben a kérdésben megkell hallgatnia a jogosultat, de sem a jogosult, sem a kötelezett kérelme nem köti meg aközjegyző kezét, mérlegeléssel dönt a részletfizetésről és fizetési halasztásról, mellyel ajogosultnak komoly hátrányt is okozhat (később jut a követeléséhez).A 36. § alapján ha a fizetési meghagyást ellentmondással határidőn belül nem támadtákmeg, annak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek. A közjegyző fizetésimeghagyása tehát ítélt dolgot, res iudicatát képez, végrehajtható, a követelés pedig többénem peresíthető. A jogerős fizetési meghagyás a 40. § szerint csak perújítással támadhatóa Pp. szabályai szerint.A 48. § értelmében, ha a közjegyző a jogosultat költségkedvezményben részesíti, akkore személy mentesül az eljárás díjának előlegezésétől és a közjegyző határozata ellenelőterjesztett fellebbezés, és az ellentmondás folytán perré alakult eljárás illetékének viselésealól, azaz e körben állami adó megfizetése alól is mentesítheti a közjegyző a felet.A költségkedvezmény tárgyában a közjegyző a költségmentesség bírósági eljárásban valóalkalmazásáról szóló 6/1986 IM rendelet alkalmazásával dönt. A rendelet 6. §-a értelmébenkivételesen a rendeletben meghatározott eseteken kívül is a közjegyző költségmentességetengedélyezhet, amennyiben arra a megállapításra jut, hogy a fél létfenntartásaveszélyeztetett.41


2011. 6. SZÁM42A magyar közjegyzőség és a végrehajthatóságA bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) értelmében bírósági végrehajtáselrendelésére a bíróság mellett a közjegyző is jogosult: a 10. § szerint végrehajthatóokiratok különösen a bíróság és a közjegyző által kiállított végrehajtási lap, vagy olyanokirat, amelyet a bíróság vagy a közjegyző végrehajtási záradékkal látott el. A közjegyzőeljárása a végrehajtási eljárás során is azonos hatályú a bíróság eljárásával.E törvény 16. § alapján végrehajtási lapot állít ki a közjegyző az általa hozott marasztalásttartalmazó határozat és az általa jóváhagyott egyezség alapján, továbbá a közjegyzőneka közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállítottköltségjegyzéke alapján. Az első csoportba tartozik a fizetési meghagyás és az európai fizetésimeghagyás, valamint minden olyan végzés, mely valamilyen marasztalást tartalmaz(pl.: az eljárási költségek viseléséről döntő végzés – nemperes eljárásban – a közjegyző azeljárási költségek viseléséről a Pp. alkalmazásával, adott esetben mérlegeléssel dönt).A 23/C. § értelmében az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el aközjegyzői okiratot, ha az tartalmazza:• a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást• a jogosult és a kötelezett nevét• a teljesítés módját, és határidejétA törvény azt is megállapítja, hogy amennyiben a kötelezettség feltétel vagy időpontbekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy azidőpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. Kiemelendő, hogy a közjegyzői okirat végrehajthatóságanem függ attól, hogy az adós aláveti-e magát annak.Tervbe van véve, hogy a végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság mellett a jövőbena közjegyző is – a végrehajtási lap vagy végrehajtási záradék kiállítása helyett –közvetlenül letiltó végzést hozzon, mellyel az adós munkabéréből közvetlenül tiltja le akérelmezőt megillető pénzösszeget. Ezzel a közjegyző nemcsak végrehajtást elrendelő,hanem végrehajtást foganatosító hatósággá válna, mivel végrehajtó közbejötte nélkül,közvetlenül foganatosítaná a végrehajtást (a letiltó végzést kiállító bíróság jelenleg is avégrehajtókkal esik egy tekintet alá).Szintén tervezett, hogy a végrehajtási lap kiállítására, illetve a végrehajtási záradékolásrajogosult bíróság mellett a közjegyző is hozhasson átutalási végzést a pénzkövetelésbehajtása céljából a pénzforgalmi szolgáltatóknál kezelt, az adós rendelkezése alatt állóösszegek végrehajtás alá vonására. Ebben az esetben a közjegyző szintén közvetlenül foganatosítanáa végrehajtást.A Vht. 185. § alapján, ha a követelés teljesítése érdekében a végrehajtható okiratot(végrehajtási lapot illetőleg záradékot) még nem lehet kiállítani, mert például az alapulfekvő határozat még nem jogerős, de a végrehajtást kérő valószínűsíti, hogy a követelés


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEkésőbbi teljesítése veszélyben van, a bíróság, illetőleg a közjegyző elrendelheti a pénzkövetelésbiztosítását, illetve a meghatározott dolog zárlatát. A közjegyző különösen a márkibocsátott, de még nem jogerős, adott esetben a kötelezettnek még nem is kézbesítettfizetési meghagyás alapján rendel el biztosítási intézkedést, mely vagyoni kényszerintézkedésfoganatosítását vonja maga után a kötelezettel szemben. A biztosítási intézkedéselőfeltételeit a közjegyző mérlegeléssel bírálja el.A törvény 224. §-a értelmében a közjegyző határozata elleni fellebbezést a közjegyzőszékhelye szerint illetékes megyei bíróság bírálja el.43ÖsszegzésAz Európai Bíróság az érintett tagállamok közjegyzőségeinek vizsgálata során sem aközjegyzők legfontosabb tevékenységének tekintett hitelesítési – azzal érvelve, hogy etevékenység gyakorlása során a közjegyző végső soron a felek akaratából hitelesíti a megállapodásokat– sem más tevékenység esetén nem állapította meg a közhatalomhoz valósajátos és közvetlen – mérlegelési és kényszerítő jogkörrel járó feladatkört – kötődést.A magyar közjegyzőség esetében – ellentétben az ítéletekben vizsgált tagállamokközjegyzőségeivel – nem a hitelesítési tevékenység jelenti a fő tevékenységét. Tehát olyanspecifikusan a magyar közjegyzőség által végzett tevékenységeket – amelyek az ítéletekbenvizsgált tagállamoktól eltérőek – kell bemutatnunk, amelyek magukban foglalnak –és nem csak a közjegyző feladatköréhez képest kiegészítő jellegűek – hatásköröket.Fontos megemlíteni, hogy az Európai Uniónak – és főleg az Európai Bizottságnak –nincs hatásköre annak meghatározására, hogy egy tagállam jogszabályai milyen feladatkörrelruházzák fel – például – a közjegyzőket. Ha a magyar közjegyzőség esetében kitudunk mutatni döntési vagy kényszerítő jogkörrel járó feladatokat, akkor abban az esetbenis, ha a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít is, az Európai Bíróság előtt bebizonyíthatjukaz állampolgárság megkövetelésének jogszerűségét.A magyar közjegyzőség jogállásával kapcsolatos specifikumai mindenképpenmegemlítendők, bár hatásuk korlátozott. Feltűnő a magyar közjegyzőség tevékenységénekközelsége a bíróságokéhoz. A döntési illetve kényszerítési jogkört bizonyíthatjaa közjegyző tárgyalás során meglévő utasítási illetve bírságok kiszabására vonatkozójogköre.A fizetési meghagyásos eljárás önmagában nem jelent döntési vagy kényszerítő jogkört,azonban az ellentmondás határidejének túllépése esetén az igazolási kérelem eseténmaga a jogszabály nevesíti a mérlegelési jogot.Ha a közjegyző költségmentességet ítél meg – ebben az esetben bizonyos fokú mérlegelésijogot gyakorol – abban az esetben az érintett az állami illeték megfizetése alól ismentesíthet. Ez a tény egyértelműen a közhatalomhoz való kötődésre utal, akkor is, ha eza jogköre csak csekély hatással lehet a központi költségvetés bevételi oldalára.


2011. 6. SZÁM44A végrehajtással kapcsolatos – az ítéletekben vizsgált tagállamokénál kétségtelenülerősebb –közjegyzői hatáskörök, álláspontunk szerint abban az esetben bizonyíthatják aközhatalom gyakorlásában való sajátos részvételt, ha a felek előzetes, a közvetlen végrehajtásrairányuló szándék nélkül a magyar közjegyző mind szélesebb körben foganatosíthatna,minél kevesebb bírói kontroll nélküli közvetlen végrehajtást. Az erre vonatkozótervezetek biztatóak.Szintén figyelemre méltó lehet ebből a szempontból az előzetes bizonyítás során arendőrség igénybe vételének lehetősége, mint a kényszer alkalmazásának lehetősége.A Bíróság gyakorlata alapján a közjegyző által kiállított közokiratok közvetlen végrehajthatóságasem jelent a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételt, ha a közvetlenvégrehajthatóság a felek erre irányuló szándékán alapul.dr. Imre Miklóstanszékvezető főiskolai tanár, dékán, BCE KIKKorom Ágostontanársegéd, BCE KIK, Közigazgatási, és Európa Jogi TanszékJegyeztek(1) Bíróság, C-50/08(2) Bíróság, C-53/08(3) Bíróság C-54/08(4) Bíróság, C-51/08


Halál és eltűnésKÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE45A halál, mint jogi tényA halál, mint az ember jogképességét megszüntető jogi tényA magyar jog szerint minden ember jogképes. A jogképesség a jogokhoz és kötelezettségekhezfűződő jog, azaz az a képesség, hogy az ember jogok és kötelezettségek alanyalehessen. A halállal ez a képesség véglegesen és visszavonhatatlanul megszűnik 1 . Ezérta halál jogi tény. Jogi tényeknek azokat a tényeket és jelenségeket tekintjük, amelyekjogviszonyokat keletkeztetnek, módosítanak vagy megszüntetnek. E tények, jelenségeklehetnek állami aktusok, természeti események, magatartások, cselekvések vagy mulasztások,és lehetnek emberi körülmények is (halál, születés).A jog szerint a jogképesség kezdete a fogamzás időpontja élve születés esetén. A magyarjog meghatározza a jogképesség kezdetének időpontját, terjedelmét és kimondjakorlátozásának tilalmát.Az ember jogképességének kezdeteA jogképesség az embert, ha élve születik fogamzásának időpontjától illeti meg 2 . A fogamzásidőpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni,bizonyítani lehet azonban hogy a fogamzás korábban vagy később történt. A születésnapja a határidőbe beleszámít. A jogképesség tehát feltételes a magzat tekintetében.Feltétele: az élve születés jogi ténye, mely élve születés a magzat feltételes jogképességétaz ember feltétlen jogképességévé alakítja át, e feltétel bekövetkeztének tényével az emberrögtön minden olyan polgári jogviszony alanya lesz, amelynek alanya lehet. Másfeltételtől, mint az élve születés, a jogképesség nem függhet, nem függhet például attólsem, hogy az élve született ember mennyire életképes. A méhmagzat feltételes jogképességéneklegfőképp az öröklési jogviszonyokban van jelentősége, tekintettel arra,hogy a megfogant, de még meg nem született ember örökössé nevezhető, így öröklésiképességének megléte miatt már magzati korban polgári jogviszony alanya lehet. E körbenvan jelentősége annak, hogy a fogantatás időpontjának a jog mely időpontot tekinti,hiszen ezen időponttól kezdve függő jogi helyzet áll fenn, a méhmagzatnak pedig dologivárománya keletkezik. A várományos méhmagzatot az ellenérdekű fél saját egyoldalú1 Ptk. 22. §2 Ptk. 9. §


2011. 6. SZÁM46cselekményével nem foszthatja meg a jogszerzéstől. Bár a törvény a magzat feltételes jogképességébőleredő jogalanyiságát, és e jogalanyiságából származó jogait védeni rendeli(vö.: méhmagzat részére gyámi jogkörrel rendelkező kirendelt gondnok 3 ) álláspontomszerint ez kevés, és indokolt lenne, ha a törvény külön nevesített esetként szabályozvaés szankcionálva a méhmagzatot a jogszerzéstől megfosztó magatartást bizonyítottan amegfosztás szándékával tanúsító személyt e magatartására tekintettel kizárná az öröklésből,sőt köteles részétől is megfosztaná. A fogantatás keletkezésének időpontjakénta törvény az élve születéstől visszafelé számított háromszázadik napot határozza meg.Vélelmet állít fel tehát, mely vélelem megdönthető (praesumptio iuris). A vélelem megdöntéseés az ellenkező bizonyítása leginkább orvosi kérdés, bizonyítania annak kell, akia vélelem szerinti fogantatási időpontot vitatja. 4Az ember jogképességének terjedelme és korlátozásának tilalma 5A jogképesség fő szabály szerint az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezetheztartozásra tekintet nélkül egyenlő. A hátrányos megkülönböztetés tilos. Anemi egyenlőség azt jelenti, hogy a törvény a jogalanyiság szempontjából nem teszkülönbséget a férfiak és a nők között, azaz az ember akár nő, akár férfi: jogalanynakszámít. Bizonyos jogviszonyoknál persze a különneműségnek van jelentősége, mertaz adott jogviszony létrejöttéhez különneműséget ír elő a törvény vagy más jogszabály(házasság), ezen feltétel azonban csak az adott jogviszonyban való jogalanyiságfeltétele és csak e szempontból bír jelentőséggel. Nem tehető különbség az emberekközött jogképesség szempontjából a tekintetben sem, hogy mely biológiai rasszhoz(faj) tartozik, vagy egy adott nemzet államán belül más nemzethez (nemzetiség) tartozónakvallja magát, illetve, hogy lelkiismereti és vallásszabadsága mely egyházhoz(felekezet) való tartozásban fejeződik ki, vagy nem hívő. A jogképesség általánosságaazt fejezi ki, hogy a magyar jog nem ismer olyan megkülönböztetést, amely az emberekközött a jogképesség szempontjából bármiféle jelentőséggel bírna. A jogképességegyenlőségének jelentése kettős: egyrészt azt jelenti, hogy a jogképesség minden emberrekiterjed, másrészt azt is, hogy minden emberre egyenlő mértékben terjed ki.A jogképesség általános, egyenlő és feltétlen (kivéve a méhmagzat jogképességét,amely általános, egyenlő és feltételes). A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalúnyilatkozat semmis.A halál az ember általános, egyenlő és (kivéve a magzati halált) feltétlen jogképességétszünteti meg.3 Ptk. 10. §4 A Polgári Törvénykönyv magyarázata alapján (szerkesztette: Gellért György, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest1999.).5 Ptk. 8. § (1) – (3)


A halál, mint a perbeli jogképességet megszüntető jogi tényKÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE47A halál bekövetkezése után nincs mód polgári perben való részvételre, mivel a Pp. 48. §szerint fél csak az lehet, akinek jogai és kötelezettségei lehetnek. Azaz a halál jogi tényemegszünteti a perbeli jogképességet. Meghalt személy pert nyilvánvalóan nem indíthat.A meghalt személy alpereskénti perbe vonására nincs jogi lehetőség, míg a fél halála aperes eljárásra egyébként is kihatással van. Egyrészt a fél halála a jogutód perbe lépéséigvagy perbe vonásáig a folyamatban lévő peres eljárást félbeszakítja kivéve, ha a jogutódlásaz anyagi jogi jogviszonyban kizárt (Pp. 111. § (1)). A halál jogi ténye a polgári jogiperben eljáró bíróságra attól függően, hogy van-e helye jogutódlásnak az anyagi jogijogviszonyban, illetve a halál a per megindulását megelőzően vagy a per folyamatbanléte alatt következett-e be, végül, hogy a halál mikor jutott az eljáró bíróság tudomásáraeltérő eljárásjogi teendőket ró, az alábbiak szerint:• ha a fél halála a per megindítását megelőzően jut a bíróság tudomására, a keresetleveletidézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, mert a fél perbeli jogképességehiányzik (Pp. 130. § (1) e) pontja),• ha a halál a per folyamatban léte alatt jut az eljáró bíróság tudomására és a halál mára per megindulása előtt bekövetkezett, akkor a pert meg kell szüntetni, a Pp. 157.§ a) pontja által alkalmazni rendelt 130. § (1) e) pontja szerint, mert a fél perbelijogképessége a per megindításakor hiányzott, és erre tekintettel a keresetleveletmár eleve idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani,• ha a halál a per megindulása után következett be, akkor annak ténye csakis az eljárásmegindulása után juthat az eljáró bíróság tudomására, ekkor a pert megszüntetninem feltétlenül kell, mivel ilyen esetben jogutódlásnak lehet helye, ezért azeljáró bíróság megvizsgálja, hogy az alapjogviszonyban van-e helye jogutódlásnak(kizárt-e), s e vizsgálat eredményétől függően hoz döntést az alábbiak szerint:a) ha az alapjogviszonyban a jogutódlás nem kizárt, akkor az eljárás a halálidőpontjában ipso iuire félbeszakadt, mely félbeszakadás a jogutód perbe lépéséig,illetve perbe vonásáig tart, a félbeszakadást ilyenkor a bíróság végzésselmegállapítja,b) ha az alapjogviszonyban a jogutódlás kizárt, akkor a bíróság a pert a Pp. 158.§ g) pontja alapján megszünteti (sőt a Pp. 158. § (1) bekezdése értelmében apert az eljárás bármely szakában hivatalból megszüntetni köteles).A fentieket értelemszerűen alkalmazni kell azon nemperes eljárásokban is (az adotteljárásra vonatkozó speciális szabályok figyelembe vételével, azaz a ”lex specialis derogatlegi generali” elv szem előtt tartásával), melyek mögött szubszidiárisan a Pp. áll.Mivel a halál jogi ténye megszünteti a személyhez fűződő jogokat (pl. haszonélvezet),és jogviszonyokat (pl.: megbízás) is, ezért a becsület és az emberi méltóság megsér-


2011. 6. SZÁM48tésére alkalmas kifejezések elhunyt emberrel kapcsolatban történő használata nem azelhunyt jogainak sérelmét, hanem a túlélő hozzátartozók kegyeleti érzéseinek sérelmétvalósítja meg. Az ilyen perben nem az elhunyt a felperes (és téves a részére jogainakvédelme céljából történő ügygondnok rendelés is), hanem a hozzátartozók állnak ekkora felperesi oldalon.A halál, mint családi jogi jelentőségű jogi tény 6A halállal mind a házasság mind a házassági vagyonközösség, mind pedig a házasságiéletközösség megszűnik. Az özvegyi jog szempontjából öröklésjogi joghatása a házasságiéletközösség megszűnésének van. Az özvegyet megillető törvényes jog: az özvegyijog, nem a házasság formális fennállásához kapcsolódóan illeti meg a túlélő házastársat,hanem a halálig fennálló életközösség tényéből eredeztethető. A halál mind a formális(ahol az életközösség már a halál előtt megszakadt), mind a halálig tartó életközösségennyugvó házasságot megszünteti ugyan, de vagyonjogi jelentősége az özvegyi jog vonatkozásábanöröklésjogi szempontból csak az utóbbi típusú megszűnésnek van, ugyanisa formális házasság után, ahol az életközösség a halálkor már nem állott fenn nem járözvegyi jog. Ezen vagyoni értékű jog iránti jogosultságot az életközösség fennállásánaka léte vagy hiánya keletkezteti, illetve szünteti meg, a halál, mint házasságot megszüntetőjogi tény e vagyonjogi jogkövetkezményt csak akkor keletkezteti, ha nem „csak”házasságot, hanem egyúttal életközösséget (is) szüntetett meg. Házassági vagyonközösségiigény esetén a formálisan fennálló házasság és az életközösségen alapuló házasságegy tekintet alá esik, mert az ilyen igénynél az számít, hogy az adott vagyontárgyat azéletközösség fennállása alatt szerezték-e, nem pedig az, hogy a halál időpontjában aházassági életközösség fennállott-e. A halál, mint jogi tény természetesen a házasságivagyonközösséget is megszünteti, de ettől függetlenül az adott vagyontárgy(ak)ra a házasságivagyonközösségi igény jogos lehet, ha a volt házastárs az adott vagyontárgya(ka)taz örökhagyóval fennállott, és a halál időpontjában már megszűnt életközösségénekidőtartama alatt szerezte.A túlélő házastárs a halál jogi tényének következményeképp újabb házasságot köthet(a halál vélelme esetén is, azaz ha házastársát holttá nyilvánították, ilyenkor azonbanaz újabb házasság a korábbi házasság fennállása okából (ha a vélelem megdől) nem leszérvénytelen).A halál időpontjától nem alkalmazható az apaság vélelme. Ha a halál a fogamzási időt(ld.: fentebb) megelőzően következett be, akkor az elhunytat nem lehet a gyermek apjánaktekinteni, és a gyermek házasságon kívüli lesz. Ha a halált bizonyító közokirat hatá-6 a Csjt. 7. § (1), a Csjt. 35. § (1) – (2), a Csjt. 26. § (3),és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 97. sz. állásfoglalásaalapján


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYElya később megdől, mert az apa előkerül, és a feleség újabb házasságot nem kötött, akkora holtnak vélt férj lesz a gyermek apja. Ha a házastárs a holtnak nyilvánító határozatbanmegállapított halál időpontja után házasságot köt, az újabb férjet kell a gyermek apjánaktekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése között háromszáznap nem telt el.A halál időpontjában, ahogy azt már fentebb említettem a házastársi vagyonközösségis megszűnik és a túlélő házastárs kérheti a közös vagyon megosztását.A halál jogi ténye kihat a túlélő házastárs névválasztási jogára is. Választása szerintjoga nyílik férje nevének megtartására vagy a maga nevének viselésére.49A halál, mint vagyoni jogi jelentőségű jogi tényAz ember halálával hagyatéka, mint egész száll az örökösre (öröklés) 7 . A hagyaték,mint egész száll át, de nem a hagyaték egésze száll át a halállal. Az öröklés, mintvagyonjogi jogutódlási forma az ember halálához kapcsolódik 8 . Ebből következőenkizárt, hogy bármely más élőlény halála, vagy jogi személy megszűnése esetén öröklésrőlbeszéljünk. A jogi személy megszűnése is generálhat jogutódlást, de az semmiképpsem öröklés. Más kérdés, hogy a másik oldalon, azaz az örökösi oldalon márnem csak természetes személy(ek) állhat(nak), hanem jogi személyek is, végső sorona Magyar Állam, mint szükségképpeni törvényes örökös, vagy akár, mint végintézkedésesörökös is.Az öröklés jogi fogalma pontosan definiálja, hogy mit is tekinthetünk öröklésnek.Azt a jogutódlási formát, amely esetén az ember halála következtében, annak időpontjábanhagyatéka (azaz a halálkor meglévő és átszálló vagyona) az örökösre (arra a személyre,akit illet, és aki az öröklés megnyílásának időpontjában öröklési képességgelrendelkezik), mint egész (de nem az egésze) száll át (szerzi meg). A szerzés nem a jogerőshagyatékátadó végzéssel és nem a tényleges birtokbavétellel valósul meg, mert a szerzésidőpontja (ipso iure) a halál időpontja. Az örökösi oldalon elengedhetetlen feltétel, hogyaz örökös a halál időpontjában rendelkezzen öröklési képességgel, azaz feltételes (méhmagzati)vagy feltétlen jogképességgel (azaz éljen). Aki a halál időpontjában még megsem fogant, nem örökölhet, mert nincs jogképessége, így öröklési képessége sincs, a megsem fogant ember örökösként érvényesen nem is nevezhető. Nem örökölhet az sem, akiaz örökhagyó halálának időpontjában már nem él, ezt az okot a Polgári Törvénykönyvkiesési okként külön is nevesíti (Ptk. 600. § a) pont). Az öröklés szempontjából óriásijelentőséggel bír a halál időpontja: napja, sőt akár órája is. Előfordulhat például, hogyaz egymás után öröklésre jogosultak egy napon hunynak el, ilyenkor a halál tényleges7 Ptk. 598. §8 Ptk. 673. §


2011. 6. SZÁM50időpontja dönti el az öröklési sorrendet attól függően, hogy melyik személy halt megkorábbi időpontban. Ha haláluk azonos időpontban következett be, akkor egymás utánnem örökölhetnek, mert a magyar jog nem tartalmaz (a római joghoz hasonló) törvényivélelmet a halálozási sorrend mellett.A halál időpontjával azonos jogi hatálya van a holtnak nyilvánító vagy halál tényétmegállapító határozatban a halál időpontjaként megállapított időpontnak. Haazonban holtnak nyilvánítás esetén (mely tulajdonképpen a halál vélelmének jogerőshatározattal való megállapítása) a halál vélelme téves volt, akkor ezzel együtt a halálvélelemben megállapított időpontja is megdől. Ilyen esetben az örökösnek hitt személyálörökös, aki köteles visszaszolgáltatni mindazt, amit örökség címén átvett, és jó-,illetve rosszhiszeműségétől függően felel a meg nem lévő vagyontárgyakért, és a felélthasznokért. 9A halál időpontja nem csak a fentiekben írtak miatt bír kiemelkedő jelentőséggel,hanem az idő(pont), mint egyik legjelentősebb és legnehezebben meghatározhatótényező része a halál jogi fogalmának is. A halál, mint jogi tény bekövetkezésérőlugyanis csak akkor beszélhetünk, ha az időben is bekövetkezett és egy pontosan meghatározottidőponttól kezdve beállt. A halál, mint jogi tény csak időpontjának bekövetkezésétőlkezdve váltja ki a tényének bekövetkezéséhez fűződő fent ismertetettjoghatásokat.A halál jogi fogalmaA halál meghatározása, különös tekintettel a halál beálltának időpontjára: orvosi szakkérdés.Az orvostudomány fejlődése ma már lehetővé teszi a reanimációt, amely a leálltkeringésű ember keringésének (szívműködésének), vagy a leállt légzésű ember légzésénekújraindítását jelenti. A reanimált beteg keringése, légzése visszatérhet, és szerencsésesetben agykárosodást sem szenved, így teljes értékű életet élhet 10 , ha a reanimációa légzés vagy a keringés leállásától számított bizonyos időn belül történik meg. Azagyhalott beteg légzése és keringése, azaz élete (fizikai léte és alapvető életfunkciói)gépekkel átmenetileg fenntartható, de a gépek működtetéséből vagy egyéb okokbóleredően az ilyen beteg előbb-utóbb pl. fertőzés következtében ténylegesen meghal. Azagyhalál beálltát többtagú orvosokból álló bizottság állapítja meg. Az agyhalál tulajdonképpena keringés vagy a légzés leállásának a következményeképp jön létre, azáltal,hogy a légzés leállásával az oxigén nem jut a vérbe, vagy a keringés leállásával9 A Polgári Törvénykönyv magyarázata (szerkesztette: Gellért György, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest1999.).10 Nizsalkovszky Endre: A szerv- és szervátültetések joga. Tekintettel más rendhagyó orvosi műveletekre (Budapest1970.).


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEaz oxigént tartalmazó vér nem jut az agyba. Mindkét esetben az agyban oxigénhiánykövetkezik be és ennek eredményeképp (ha a reanimáció nagyon rövid időn belül nemkövetkezik be) agykárosodás, vagy agyhalál következik be. Az agyhalálból nincs visszaút.Agyhalálnak az orvostudomány azt tekinti, amikor az agy elektromos tevékenységemegszűnik (az agytevékenységre utaló elektromos jeleket nem lehet észlelni többé).A keringés leállását a fizikai észlelésen túl az EKG (elektro kardiográfia) módszerével, alégzés leállását fizikai észleléssel, az agyhalál beálltát (azaz azt, hogy az agy nem bocsátki elektromos jeleket) az EEG (elektro enkefalográfia) módszerével határozzák meg.Az agyhalált sokszor összekeverik a kóma állapotával, a kettő nem ugyanaz, a kómaegyfajta tudatvesztéses állapot, mely állapotban van agyi elektromos jelkibocsátás, azazmérhető agyműködés.51A halál időpontjának a megállapításához több együttes feltétel fennállása szükséges(melyet a bírói gyakorlat is követ), azaz a halál időpontja jogilag akkor áll be, amikor azalábbi feltételek együttesen teljesülnek:• az agy működésének megszűnése,• a környezetre való minden reagálás elvesztése,• az izomzat teljes areflexiája, atoniája,• a spontán légzés hiánya,• az artériás vérnyomás lezuhanása, amint azt nem tartják fenn mesterséges eszközökkel,• az abszolút egyenes vonalú (stimulálás ellenére is változatlan) EEG-lelet, amelyettökéletes technikai eszközökkel nyertek.11Az egészségügyről szóló törvény 216. §-a határozza meg a halál jogi fogalmát, ezekalapján többféle halálfogalmat különböztetünk meg:• Klinikai halál: a légzés a keringés vagy az agy működésének átmeneti megszűnése,amely nem jelenti a halál vagy az agyhalál beálltát.• Agyhalál: az agy – beleértve az agytörzset is – működésének teljes és visszafordíthatatlanmegszűnése.• Halál: amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt aszervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul.• Perinatális (vagy újszülött, szülés körüli) halál: A halál a méhen belül a terhesség24. hete után következett be, vagy ha a méhen belül elhunyt magzat hossza a 30cm-t vagy tömege az 500 g-ot eléri, illetve amikor a halál az újszülött megszületésétkövető 168 órán belül következik be, függetlenül az újszülött hosszától vagytömegétől.11 A Polgári Törvénykönyv magyarázata (szerkesztette: Gellért György, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest1999.).


2011. 6. SZÁM52A fentiek alapján a halál többféle típusú lehet. A halál jogi ténye azonban csak akkortekinthető bekövetkezettnek, ha a légzés, a keringés és az agyműködés is leállt oly módon,hogy az már irreverzibilisen megindította a szervezet felbomlását.A halál bizonyításaA halál tényét, helyét, idejét (évét, hónapját, napját) közokirat igazolja, és a halotti anyakönyvtartalmazza. Az anyakönyv olyan hatósági nyilvántartás, amely közokirati erőveligazolja a benne feljegyzett adatokat és azok változását. Az anyakönyvből másolat, kivonat,és értesítés adható ki mely ugyancsak közokirat. A közokirattal szemben is van helyeellenbizonyításnak abban a körben, hogy a halál egyáltalán nem, vagy nem a közokiratbanmegjelölt napon következett be, bizonyításnak lehet helye a halál pontos órájánakmegállapítása tekintetében is, melynek az öröklésből kiesés megállapítása szempontjábóllehet meghatározó jelentősége. Előfordulhat azonban, hogy magát a halál tényét kellbizonyítani (mert nem áll rendelkezésre ezt igazoló közokirat), mely bizonyítási eljáráseredményeképp születik meg az a közokirat, amely igazolja a halál tényét, vagy vitás lehetaz is, hogy a halál egyáltalán bekövetkezett-e, és ezáltal az adott ember jogképességemegszűnt-e, mely esetben az eltűnt személy hosszabb ideig történő távolmaradása esetérea jog felállítja a halál vélelmét.A halál vélelmének és a halál tényének megállapításaA jogalkotó célja„A jogszabálynak nincs célja, célja a jogalkotónak van”. Ez így is van. E tényt elismerve,kiegészíteném ezen felül azzal is, hogy célja az eljárásnak és persze a feleknek is van.A jogalkotó elsődleges célul tűzte, hogy olyan eljárásokat alkot, amelyek a halál, mintjogi tény joghatásait kiváltják akkor is, ha a halál tényének bizonyítása problémás, vagyönmagában az a körülmény is eleve vitás, hogy egy adott ember meghalt-e egyáltalán.A jogalkotó elsődleges célja tehát a halál jogi ténye jogkövetkezményeinek kiváltása volt,midőn megalkotta az ezen cél eléréséhez szükséges eszközöket, azaz azokat a formalizáltpolgári nemperes eljárásokat, amelyekkel a tűzött cél elérhető. A jogalkotó, mielőttaz eszközként alkalmazandó eljárásokat megalkotta, megvizsgálta azt is, hogy milyenjogintézmények alkalmasak arra, hogy a halál jogi ténye által generált jelentős, emberisorsokat mélyen befolyásolni és alakítani képes vagyonjogi, családi jogi és egyéb jogkövetkezményeketoly módon váltsák ki, hogy maga az eljárás, továbbá az eljárás végeredményekéntmegszülető jogerős határozatba foglalt jogintézmény is törvényesen, a jogál-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYElamiság követelményeinek mindenben megfelelő módon, az érintett jogalanyok jogainakés jogos érdekeinek védelmét a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartva jöjjön létre.A jogalkotó a halál jogkövetkezményeinek kiváltására alkalmas jogintézménynek abbanaz esetben, amikor önmagában az is vitás, hogy valaki meghalt-e egyáltalán a megdönthetővélelmet látta, abban az esetben pedig, amikor a halál tényének bizonyításáraközokirat nem áll ugyan rendelkezésre, de az elhalálozás bizonyítására egyébként mindenadat rendelkezésre áll, illetve beszerezhető, alkalmas jogeszköznek a hiányzó közokiratotpótló jogerős bírói határozatot látta. Eljárási, azaz másodlagos jogalkotói célként (mellyel ajogalkotó az elsődleges célt éri el) tehát a holtnak nyilvánítási eljárás esetén a vélelem megállapítását,a halál tényét megállapító eljárás esetén a közokirat jogerős határozattal történőpótlását tűzte. A jogalkotó másodlagos célja a fentiek szerint eljárásonként eltérő.Míg a jogalkotói cél a halál, mint jogi tény joghatásainak kiváltása, a jogalkotói eszköza formalizált nem peres eljárás, az eljárási cél pedig a vélelem megállapítása, illetvea hiányzó közokirat pótlása, addig a felek esetében mindezek csak saját jogi céljaik elérésénekeszközei. A felek az eljárások halál jogkövetkezményeinek kiváltására alkalmaseredményét saját jogaik, jogos érdekeik érvényesítésére használják fel annak érdekében,hogy örökölhessenek, újraházasodhassanak, egyéb jogosultságokat szerezzenek, vagy kötelezettségekalól mentesüljenek.53Az eljárások közös szabályaiA jogalkotó a célokhoz idomítva határozta meg ezen eljárások közös szabályait. Mivel ajogalkotó a halál tényének megállapítására irányuló eljárásra a holtnak nyilvánítási eljárásszabályait rendelte alkalmazni, ezért minden, ami a holtnak nyilvánításra vonatkozikirányadó a halál tényének megállapítására irányuló eljárásra is, kivéve, ha az arra értelemszerűenlogikailag kizárt. A főbb eltéréseket külön is ismertetni fogom.A holtnak nyilvánítási eljárásban akkor jár el magyar bíróság, ha az eltűnt személymagyar állampolgár 12 , vagy ha nem az, akkor utolsó ismert lakóhelye vagy szokásos tartózkodásihelye belföldön volt, és holtnak vagy eltűntnek nyilvánítását belföldi jogi érdek(különösen az eltűnt magyar állampolgársága, vagy belföldön lakóhellyel rendelkező házastárssalfennálló házassága, illetve belföldi vagyona jogi sorsának rendezése) teszi szükségessé13 . A holtnak nyilvánítási eljárás a helyi bíróság hatáskörébe tartozik, az eljáráslefolytatására kizárólag az a helyi bíróság illetékes, amelynek területén az eltűnt utolsóbelföldi lakóhelye volt, ha nincs, akkor utolsó belföldi tartózkodási helye szerint illetékeshelyi bíróság, ha pedig ez sincs, akkor az a helyi bíróság jár el ahol az eltűntnek vagyona,vagy vagyonának túlnyomó része van. Ha az illetékes bíróság a fentiek szerint nem ál-12 Nmjt. 16. §13 Nmjt. 62/D. § (3)


2011. 6. SZÁM54lapítható meg, akkor a PKKB az illetékes. Az eljárást kezdeményező, ha ezt a felveendőbizonyítás, vagy más ok célszerűvé teszi, más bíróság kijelölését kérheti. A jogalkotó ezennem peres eljárásokhoz tehát kizárólagos okokon nyugvó illetékességet rendelt. A holtnaknyilvánítási eljárásban egyesbíró jár el.A jogalkotó tételesen határozza meg az eljárás megindítására jogosultakat is, behatárolvaezzel azon jogalanyok körét, akik igénybe vehetik ezen eljárásokat saját céljaikelérése érdekében. A kérelmezők többen is lehetnek, tekintettel arra, hogy aki az eljáráskérelmezésére jogosult, az a más jogosult által indított eljáráshoz utóbb csatlakozhat.A kérelmezői kör:• az eltűnt házastársa,• örököse,• az ügyész,• a jegyző, valamint a gyámhivatal 14 ,• az akinek az eltűnt holtnak nyilvánításához jogi érdeke fűződik.A halál tényének megállapítására irányuló eljárás kérelmezői köre megegyezik a holtnaknyilvánítási eljárás megindítására jogosultak körével, tekintettel arra, hogy a haláltényének megállapítására irányuló eljárásra a holtnak nyilvánításra irányadó szabályokatkell főszabályként megfelelően alkalmazni, és a jogszabály nem határoz meg eltérést a kételjárás között a kérelmezők köre tekintetében (a fenti felsorolásban az utolsó pontot logikusanúgy kell érteni, hogy: „az akinek a halál tényének megállapításához jogi érdeke fűződik”).A két eljárás közötti különbség a felek vonatkozásában talán ott tapintható, hogyamíg a halál tényének megállapítására irányuló eljárás vitán felül állóan egyoldalú eljárás,addig a holtnak nyilvánítási eljárás kapcsán az egyoldalúság vitatható. Sokak szerint a halálvélelmének megállapítására irányuló holtnak nyilvánítási eljárás valójában kétoldalúeljárás, melynek részese az eltűnt személy is. Ezt támaszthatja alá, hogy a hirdetménytezen eljárásban kézbesíteni kell az eltűnt esetleges törvényes képviselőjének, vagy a részéreesetleg kirendelt ügygondnoknak is. Ezen felül az eltűnt személy mindaddig, amígholtnak nem nyilvánítják, jogképes, azaz az eljárásban félnek tekinthető, jogképességétépp az eljárás eredményeként felállított jogerős megdönthető vélelem szünteti meg.A jogalkotó az eljárás megindulását főszabályként írásbeli kérelemhez köti. A kérelembenfel kell tüntetni az eljáró bíróságot és azokat az adatokat, melyekből a bíróság illetékességemegállapítható, az eltűnt nevét, születési évét, életkorát, utolsó lakóhelyét és foglalkozását,az eltűnt szüleinek, házastársának, gyermekeinek, valamint törvényes képviselőjéneknevét és lakását, az eltűnés idejének és körülményeinek tüzetes előadását, a kérelem előterjesztésérevaló jogosultság jogcímét. Ha a megindításra való jogosultság jogi érdekenalapul, ezt elég valószínűsíteni. A He. szerinti hagyatéki eljárásban, ha az eljárás során azderül ki, hogy a hagyatékot eltűnt személynek kell átadni, és a holtnak nyilvánítás feltét-14 a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet 173. §


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEelei egyébként fennállnak, az érdekelteket fel kell hívni, hogy az eltűnt személy holtnaknyilvánítását kérjék, s annak lefolytatásáig a hagyatéki eljárást függőben kell tartani. Haakadálya nincs, a közjegyző a holtnak nyilvánítási kérelmet jegyzőkönyvbe foglalhatja, ésátteheti az eljárás lefolytatása végett az illetékes helyi bírósághoz 15 . A kérelem tehát a közjegyzőáltal jegyzőkönyvbe foglaltan is előterjeszthető. A Hetv. a fenti esetet és a közjegyzőezzel kapcsolatos teendőit a hagyatéki eljárás felfüggesztése körében említi és szabályozza.A Hetv. szerint kötelező a hagyatéki eljárást felfüggeszteni, ha holtnak nyilvánítási vagyhalál tényének megállapítása iránti bírósági eljárás van folyamatban, ha pedig az eljárásmég nincs megindítva, de a rendelkezésre álló adatok és a megindításra jogosult nyilatkozataalapján az eljárás rövid időn belüli megindulása valószínűnek mutatkozik, a közjegyzőhatáridő tűzésével hívja fel a jogosultat az eljárás megindítására és annak igazolására.A határidő eredménytelen letelte azt eredményezi, hogy az eljárás felfüggesztésének (ezenokból) nincs helye 16 . A fentiekből kiolvasható, hogy a Hetv. szerint a kérelem közjegyzőáltali jegyzőkönyvbe foglalására és megküldésére a Hetv. szerint lefolytatandó hagyatékiügyekben nincs lehetőség (a He. szerint lefolytatandókban viszont van). Mindezek alapjánelmondható, hogy a kérelem előterjesztésének ez a módja részben (de a jövőre nézve biztosan)megszűnt. Az ügyvéd által benyújtott kérelemre kötelező különös alakiságot ír előa jogszabály, mely szerint az ügyvédnek a beadvány minden példányát alá kell írnia, ilyenesetben az ügyfél aláírására nincs szükség, egyébként alá kell írnia a kérelmet. A helyibíróságnál szóban 17 is előterjeszthető a kérelem, ha a jogi képviselő nélkül eljáró fél jogiismeretek hiányában vagy egyéb okból a kérelmet megírni nem tudja 18 . A kérelmet eggyeltöbb példányban kell benyújtani, mint ahány fél van, és csatolni kell hozzá a kérelmezőijogosultságot igazoló okiratokat (házassági anyakönyvi kivonat, születési anyakönyvi kivonatstb.). Illetékmentes a holtnak nyilvánítási eljárás illetve a halál tényének megállapításárairányuló eljárás céljára szükséges irat 19 , ha pedig az eltűnés háborús esemény vagytermészeti katasztrófa következménye, úgy illetékmentes maga az eljárás is 20 .55ElhatárolásMindkét eljárás, a halál vélelmének megállapítására irányuló holtnak nyilvánítási eljárás ésa halál tényének bírói megállapítása is a halál jogi ténye joghatásainak kiváltására irányul.Mindkét eljárás tekintetében közös az, hogy nincs meg az azonosítható holttest. A különbséga két eljárás között az, hogy a holtnak nyilvánítási eljárás bizonyos tényeken alapuló15 He. 50. § (2) és (3)16 Het. 71. § (2) b) és (3)17 Hnyr. 3. § és Ppék. 3. § (3)18 Pp.94. § (1)19 Itv. 33. § (2) 8. pont20 Itv. 57. § (1) d)


2011. 6. SZÁM56vélelem a halál bekövetkezéséről, amely nem feltétlenül végleges. Ha a vélelem alapjáulszolgáló tények megdőlnek, a vélelem is megdől. Holtnak nyilvánításnak (mint a jogképességkivételes megszűnési esete megállapításának) akkor van helye, ha az eltűnt személy:• eltűnt,• és eltűnésétől számítva öt év eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármilyenadat ismeretes volna. 21A halál vélelme csak a fenti feltételek együttes fennállása esetén a vélelmet megállapítójogerős bírói határozathoz fűződik.A halál tényének megállapításához azonban a halál tényének, helyének és időpontjánakegyüttes bizonyítása szükséges. Éppen azért van szükség a bizonyításra, mert a halál tényétnem igazolja közokirat, illetve arról közokirat nem állítható ki. A halál tényének megállapításávala halál közhitelű megállapítása történik meg. A hiányzó közokiratot (a halottianyakönyvi kivonatot) a halál tényét megállapító jogerős bírósági határozat pótolja.Közös pont tehát mindkét eljárásban az is, hogy mindkét eljárás nemperes eljárás,melyben bíróság határoz.Eltérés a kettő között, hogy a holtnak nyilvánítás eltűnt személyre vonatkozik, míga halál tényének bírói megállapítása esetén a halál tényének, helyének és időpontjánakmegállapítására irányuló közokiratpótló eljárás zajlik. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma1. számú állásfoglalása szerint „a bíróság az eltűnt személyt holtnak nyilvánítóhatározatában a halál helyét nem állapíthatja meg. Ha a halál helye a bizonyítási eljárássorán ismertté válik, akkor a halál ténye megállapításának van helye.”Összegezve: míg a holtnak nyilvánítás eltűnt személyre, addig a halál tényének megállapításabizonyíthatóan meghalt személyre vonatkozik, míg a holtnak nyilvánítás megdönthetővélelmet állít fel amellett, hogy az eltűnt személy meghalt, addig a halál tényénekmegállapítása a halál közhitelű igazolását célozza. A holtnak nyilvánítás esetén vitása halál ténye, a halál tényének megállapítása esetén nem vitás a halál ténye, csak nincsezt igazoló közokirat. A holtnak nyilvánítás nem állapíthatja meg a halál helyét, a haláltényének megállapítása során viszont a halál ténye, helye és ideje nem csak bizonyítható,hanem az eljárás tárgya pont e kérdések bizonyítása.Intézkedések a holtnak nyilvánítási eljárásbanA bíróság a holtnak nyilvánítási eljárásban az alábbi intézkedéseket teszi, teheti meg:• áttétel,• a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása,• hirdetmény kibocsátása,21 Ptk.23. §


••••••••••KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEügygondnok kirendelése 22 ,a hirdetmény belföldi vagy külföldi napilapban történő közzétételének elrendelése,a hirdetmény kézbesítése,személyes meghallgatás elrendelése és lefolytatása,bizonyítás lefolytatása kérelemre vagy hivatalból,a kérelem előterjesztőjének tanúkénti meghallgatása,határozathozatal (holtnak nyilvánítás, vagy a kérelem elutasítása és a költségekmegállapítása),a végzés kézbesítése,a fellebbezés felterjesztése,a jogerős végzés megküldése.57Amennyiben a bíróság illetékességének hiányát állapítja meg, úgy az ügy áttételétrendeli el a kizárólagos illetékességgel rendelkező bírósághoz.Amennyiben a bírósághoz a kérelmet nem az eljárás megindítására jogosult nyújtjabe a kérelmet a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. 23A kérelem megfelelősége esetén a bíróság hirdetményt bocsát ki. A hirdetmény kibocsátásakötelező. A hirdetményben fel kell hívni az eltűnt személyt és mindenkit, akinekaz eltűnt életben létéről vagy elhalálozásáról, eltűnéséről vagy e szempontból lényegesegyéb körülményekről tudomása van, hogy az adatokat 30 napon belül jelentse be, mertellenkező esetben a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján fog dönteni. 24A hirdetményt 30 napra ki kell függeszteni a bíróság és a bíróság illetékessége szempontjábólirányadó községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal hirdetőtáblájánis 25 , megyei jogú városokban a megyei jogú város hirdetőtábláján. Ha illetékes bírósághiányában a PKKB vagy kijelölt bíróság illetékes, akkor a Főváros Főpolgármesteri Hivatalának,illetve a kijelölt bíróság szerinti város polgármesteri hivatalának a hirdetőtáblájánkell a hirdetményt kifüggeszteni. A hirdetményt az illetékes szerveknek a helybenszokásos módon is ki kell hirdetniük (dobszó, hangszóró) és a tudomásukra jutott adatokróla bíróságot haladéktalanul értesíteniük kell.A bíróság indokolt esetben a hirdetmény belföldi vagy külföldi napilapban történőközzétételét is elrendelheti a holtnak nyilvánítási kérelem előterjesztője költségére. Ezfizetett hirdetés útján történik, olyan nagy példányszámú napilapban, amelyet valószínűlegaz eltűnt vagy az őt ismerők olvasnak. A közzétételt a holtnak nyilvánítást kérelmezőa napilappéldány felmutatásával köteles igazolni. 2622 az ügygondnok kirendelése a Hnyr. 11. §-a értelmében a bíróság megítélésétől függ.23 Pp. 130. § (1) g) pont24 Hnyr. 6. § (2)25 Hnyr. 7. § (1)26 Hnyr. 8. § (1) – (3)


2011. 6. SZÁM58A hirdetményt kézbesíteni kell az alábbiak részére:• a kérelem előterjesztőjének,• az eltűnt esetleges törvényes képviselőjének,• az esetleg kirendelt gondnoknak, ügygondnoknak 27 ,• az eljáráshoz csatlakozott más érdekeltnek,• az eltűnt ismert hozzátartozóinak, 28• a honvédelmi miniszternek, a Magyar Vöröskereszt Országos Központjának (csakakkor, ha az eltűnés háborús eseményekkel kapcsolatos) 29 .A kézbesítési vélelemre a Pp. 99. § (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni, azzal,hogy a bíróság megkísérelheti az ismételt kézbesítést annak elmaradása esetén 30 . A fentfelsoroltak kötelesek a tudomásukra jutott releváns információkat 30 napon belül bejelentenia bíróságnak. 31A bíróság szükség esetén személyes meghallgatást tart 32 és bizonyítást folytathat lenem csak kérelemre, a kérelemben megjelölt bizonyítási eszközök figyelembe vételével,hanem bizonyítást hivatalból is elrendelhet 33 , mert az eltűnés tényét, idejét és körülményeitbizonyítani kell. Az, hogy a bizonyítást milyen terjedelemben kell lefolytatni, függattól is, hogy az eltűnt milyen körülmények között, milyen egészségi állapotban tűnt el,érdekében állt-e bárkivel is a kapcsolatot felvenni, kikkel állt vagy állhatott kapcsolatban,érdekében állt-e a halála hamis látszatának keltése.A bizonyítási eljárásban a holtnak nyilvánítás kérelmezője tanúként is kihallgatható34 . Ezzel érhető el az a cél, hogy a kérelmezőt az igazmondási kötelezettség kényszerekösse vallomása megtételekor, így nem a Pp. 8. § szerinti bírságolási szankció, hanembüntetőjogi szankció alkalmazható 35 vele szemben igazmondási kötelezettségének megszegéseesetén.Ha a hirdetményi határidő letelt, a bíróság határozatot hoz, és az eltűntet indokoltvégzéssel holtnak nyilvánítja, vagy a kérelmet elutasítja. Holtnak nyilvánításesetén a bíróságnak meg kell állapítania a halál idejét 36 . Ha az eltűnés oka természetikatasztrófa vagy baleset, akkor a halál időpontjának (napjának) megállapítása nemjelent gondot, ellenkező esetben a körülmények mérlegelésével kell megállapítani 37 a27 Hnyr. 11. §28 Hnyr. 9. § (1)29 Hnyr. 9. § (2)30 vö.: Hnyr. 10. §31 Hnyr. 12. § (1)32 Hnyr. 13. § (1)33 Hnyr. 12. § (2)34 Hnyr. 12. § (2) utolsó mondata35 Btk. 238. § (1) és (5)36 Hnyr. 14. § (2)37 Ptk. 24. § (1)


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEhalál időpontját. Ha a halál időpontja a körülmények mérlegelésével nem állapíthatómeg, vagy eleve az eltűnés időpontja is csak valószínűsíthető, akkor kizárólag az eltűnéstvagy valószínűsíthető eltűnést követő hónap 15. napja 38 határozható meg a halálidőpontjaként. Az eltűnt személy a fentiek szerint megállapított nap utolsó órájávaltekintendő halottnak.Amennyiben az eljárás folyamán az eltűnt személy életben létére utaló adat, vagyinformáció lát napvilágot, illetve az eltűnéstől számítva 5 év szakadatlanul még nem teltel, úgy a bíróság a kérelmet elutasítja. Elutasítás esetén az eljárás költségeit a kérelemelőterjesztője viseli.A végzés közöltnek csak a kézbesítéssel minősül. A végzést kézbesíteni kell az alábbiaknak:• a kérelem előterjesztőjének,• az eltűnt esetleges törvényes képviselőjének,• az esetleg kirendelt gondnoknak, ügygondnoknak,• az eljáráshoz csatlakozott más érdekeltnek,• az eltűnt ismert hozzátartozóinak. 3959Fellebbezni az eljárásban részt vett és részt nem vett 40 kérelem előterjesztésére jogosultaknakegyaránt lehet. A fellebbezési határidő a végzés kézhez vételétől számított15 nap. Akinek a végzést nem kézbesítették, mindaddig fellebbezhet, amíg a határidőnem járt le mindazon jogosultakra nézve, akiknek a végzést kézbesítették. A fellebbezésta másodfok a felek meghallgatását kivéve bizonyítás lefolytatása nélkül, tárgyalásonkívül intézi el.A holtnak nyilvánító végzést annak jogerőre emelkedését követően meg kell küldenia születési hely szerinti anyakönyvvezetőnek, ha a születési hely ismeretlen, avagykülföldön van akkor az V. kerületi anyakönyvvezetőnek, leltározás végett a leltározásrairányadó illetékességi szabályok szerinti polgármesteri hivatalnak (jegyzőnek), a hagyatékieljárásra illetékes közjegyzőnek, háborús eseményekkel kapcsolatos eltűnés esetén ahonvédelmi miniszternek és a Magyar Vöröskereszt Országos Központjának is 41 . Mindezeknekmeg kell küldeni a holtnak nyilvánító végzést módosító, hatályon kívül helyező,vagy annak hatálytalanságát megállapító végzést is 42 .38 Ptk. 24. § (2)39 Hnyr. 9. § (1)40 Hnyr. 17. § (1)41 Hnyr. 21. § (1) – (2)42 Hnyr. 22. §


2011. 6. SZÁM60Az anyakönyvvezetővel az alábbi adatokat kell közölni 43 :• a halál ideje év, hónap és nap szerint,• a meghalt családi és utóneve, születési helye és ideje, állása (foglalkozása), lakóhelyeés családi állapota,• a meghalt élő, elhunyt vagy elvált házastársának családi és utóneve, házasságkötésénekhelye és éve,• a meghalt szüleinek családi és utóneve.Az anyakönyvvezető pedig a halotti anyakönyvi kivonat „megjegyzés” rovatában feltüntetia bíróság megnevezését és a határozat számát.A halál vélelmének joghatásaiA halál vélelmét a holtnak nyilvánító jogerős végzés állapítja meg. A halál vélelmének tartalma,hogy az ellenkező bizonyításáig a holtnak nyilvánított a végzésben megállapított időponttólhalottnak tekintendő 44 , azaz a vélelem a halálnak a holttá nyilvánító határozatbanmegállapított időpontjában beáll. Ezen időponttól kezdve megszűnik az érintett jogképessége,jogok és kötelezettségek alanya ettől kezdve nem lehet, jogszerzési képessége megszűnik.A jogképesség megszűnésén túlmenően a vélelem beálltának jelentős családjogi, vagyonjogijogkövetkezményei vannak. Megszűnnek a személyhez fűződő jogok (pl. haszonélvezet) és aszemélyhez kötött jogviszonyok (megbízás, meghatalmazás stb.). A vagyonjogi jogviszonyokbóleredő jogok és kötelezettségek ezen időponttól a hagyaték részeként az örökösökreszállnak, mert ezen időpontban megnyílik az öröklés. A vélelem beálltától a holttá nyilvánítottházastársa újabb házasságot köthet. Önmagában a vélelem beállása nem szünteti meg aházasságot, az csak a házastárs újabb házasságkötésének esetén az újabb házassággal szűnikmeg, azzal a feltétellel, hogy egyik házasuló sem tudta, hogy a halál nem következett be.Egyebekben a vélelem joghatásai azonosak az I. részben kifejtett joghatásokkal.Ha a vélelem megdőlA vélelem alapjául szolgáló jogi tények hiánya, vagy változása (az eltűnés ténye, vagyaz, hogy az eltűnés óta 5 év életben létre utaló adat felmerülése nélkül szakadatlanuleltelt) megdönti a vélelmet, és a vélelmet megállapító határozat hatályát is. Ilyenkor kerülhetsor a végzés hatályon kívül helyezésére, megváltoztatására (módosítására), vagy ahatálytalanság megállapítására.43 Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 36. § (1)44 Ptk. 25. §


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEA határozat módosítására akkor van lehetőség, ha bebizonyosodik, hogy a holtnaknyilvánított a határozatban megállapított időpontnál korábban vagy később tűnt el, dea holtnak nyilvánítás feltételei egyébként fennállnak. Ilyenkor a bíróság kérelemre módosítjaa határozatot, és a jogkövetkezmények a módosított határozat szerint alakulnak 45 .A módosítás nem csak a halál időpontjának módosítására terjedhet ki, hanem bármelyegyéb lényeges körülményre is, amelynek módosításához jogi érdek fűződik. Módosításnakcsak a határozat egyes vonatkozásaiban lehet helye.A határozat hatályon kívül helyezésére akkor van lehetőség, ha bebizonyosodik, hogya holtnak nyilvánított a határozatban megállapított időpontnál később tűnt el, és a holtnaknyilvánítás feltételei nem állnak fenn. Ilyenkor a bíróság kérelemre hatályon kívülhelyezi a határozatot, és a jogkövetkezmények semmisek 46 . Hatályon kívül helyezésnekcsak a határozat egésze tekintetében van helye és emellett sor kerülhet az illető újabbholtnak nyilvánítására is.Mind a módosítás, mind a hatályon kívül helyezés iránti kérelmet az első fokon eljártbíróságnál kell előterjeszteni, azoknak, akik a holtnak nyilvánítás iránti kérelem előterjesztésérejogosultak, mindkét esetben a holtnak nyilvánítási eljárás szabályait kell megfelelőenalkalmazni. 47Teljesen más a helyzet, ha a holtnak nyilvánított élve előkerül. Ilyenkor a végzéskülön hatályon kívül helyezés nélkül is ipso iure hatálytalan és a kiváltott jogkövetkezményeksemmisek 48 . Függetlenül attól, hogy ilyen esetben a végzés eleve hatálytalan,szükséges lehet a végzés kérelemre történő hatálytalanná nyilvánítására abban az esetben,ha a végzés alapján hatósági eljárás indult, de utóbb az eltűnt személy életben létebizonyítást nyer, vagy az eltűnt élve előkerül. Ez esetben, ha az eltűnt maga kéri, a bíróságbizonyítási eljárás lefolytatása nélkül állapítja meg a hatálytalanságot 49 . A kérelemelőterjesztésére bármely hatóság és azok jogosultak, akik a holtnak nyilvánítást iskérelmezhetik, a hatálytalanság megállapítására a holtnak nyilvánításra irányadó szabályokatkell alkalmazni. Hatálytalanság esetén a hagyatékátadó végzés alapja is megdől.A hatálytalanságot megállapító végzést a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzőnek ismeg kell küldeni, aki ilyen esetben köteles az ebből eredő következmények érvényesítéseérdekében hivatalból eljárni az eredeti állapot helyreállítása érdekében, azaz meg kellállapítania a hagyatékátadó végzés hatálytalanságát (semmisségét) és köteles megkeresnitöbbek között a földhivatalt. Ezt a közjegyző csak saját eljárása keretein belül tehetimeg, ha például harmadik személy az átadott ingatlanra időközben jóhiszeműen jogotszerzett, a közjegyző már nem járhat el az in integrum restitutio érdekében, ilyenkor az6145 Hnyr. 18. § (1),Ptk. 25. § (2)46 Hnyr. 18. § (1),Ptk. 25. § (3)47 Hnyr. 18. § (2)48 Ptk. 25. § (4)49 Hnyr. 19. § (1) és (2)


2011. 6. SZÁM62érdekelt igényét perben érvényesítheti 50 . A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának264. számú állásfoglalása nem rendezi azt az esetet, amikor a közjegyzőnek a holtnaknyilvánító végzés módosítására tekintettel módosítania kellene a jogerős hagyatékátadóvégzést is. Ennek eljárásjogi akadályát képezi a közjegyző végzéshez kötöttsége, annakellenére, hogy a bíróság végzése általános hatályú, azaz mindenkire, így a közjegyzőrenézve is kötelező.A halál tényének megállapítására vonatkozó eltérő rendelkezésekA halál tényének jogerős határozattal történő megállapítására akkor kerülhet sor, ha valakimeghalt, de a halálát közokirattal (halotti anyakönyvi kivonattal) nem lehet igazolni,és ezért a halál tényét más módon kívánják bizonyítani 51 .A halál tényének bíróság általi megállapítására akkor kerülhet sor, ha a halál anyakönyvezésérenem került sor, de minden adat rendelkezésre áll, vagy beszerezhető a halálmegállapításához.A holtnak nyilvánítás szabályai a halál tényének megállapítására irányadók, azzal, hogy:• a halál tényének megállapítása iránti kérelem időbeli korlátozás nélkül terjeszthetőelő 52 ,• ha a halál közveszély, köztudott baleset, vagy más súlyos szerencsétlenség következménye,akkor nem kell hirdetményt kibocsátani (holtnak nyilvánítás esetén ahirdetmény kibocsátása kötelező), az ilyen körülményt bírósági megkeresésre azigazságügy-miniszter közli, a bíróság pedig tárgyaláson kívül hoz határozatot aközölt illetve a rendelkezésre álló adatok alapján, egyébként, ha hirdetmény kibocsátásánakvan helye, abban közölni kell a halál helyére és idejére vonatkozó ismertadatokat is,• a halál tényét megállapító végzésben meg kell határozni a halál helyét, okát és napját(legközelebbi idejét is) 53 .Az eltűnésA jogalkotó lehetőséget teremtett arra is, hogy az eltűnt személyt akkor is holtnak lehessentekinteni, ha az eltűnést követő 5 év még nem telt el. Bizonyos jogviszonyok eseténugyanis nem lehet megvárni az 5 év elteltét. Ezt pedig e jogviszonyok természeteindokolja. Ebből kiindulva a jogalkotó ezen jogviszonyokra nézve is megalkotta a jogi50 A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 264. számú állásfoglalása.51 Hnyr. 20. § (1)52 Hnyr. 20. § (2)53 Hnyr. 21. § (3) e)


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEcéljának eléréséhez szükséges eljárást és annak szabályait egy nemperes bírósági eljáráskeretein belül fektette le.Az eltűntnek nyilvánítási eljárásnak nincsenek családjogi és öröklésjogi joghatásai, azcsak a halál tényéből eredő jogkövetkezmények társadalombiztosítási jogviszonyokon 54belüli kiváltására alkalmas. A kérelemre induló eljárás eredményeképpen az eltűnés,amennyiben a bíróság az eltűnést jogerősen megállapítja, csak a társadalombiztosításihozzátartozói nyugellátásra (özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj) jogosultságszempontjából minősül halálesetnek. Az eljárást megindító kérelemnek társadalombiztosításijogszabályon alapuló kérelemnek kell lennie, amely arra irányul, hogy a bírósága biztosítottat nyilvánítsa eltűntnek. Az eljárás az ülnökök nélkül eljáró helyi bírósághatáskörébe tartozik 55 , míg az illetékességet az eltűnt utolsó belföldi lakóhelye, ennekhiányában belföldi tartózkodási helye alapozza meg.Az eltűntnek nyilvánítás a holtnak nyilvánítástól nemcsak a kiváltott joghatás ésannak meghatározott jogviszonyokon belüli érvényesülése szempontjából határolhatóel. Az eltűntnek nyilvánításnál az eljárás megindításával nem kell megvárni az eltűnéstőlszámított 5 év elteltét, hanem az időbeli korlátozás nélkül az eltűnést követőenbármikor megindítható. A hirdetmény kibocsátása sem kötelező, csak ha a bírósága kérelmet nem tartja azonnal teljesíthetőnek. Hírlapban történő közzététel ésügygondnoki kirendelés az eltűntnek nyilvánítási eljárásban nincs. Ezen eljárásbanis sor kerülhet meghallgatásra, az eltűnt holléte felőli hivatalbóli tudakozódásra, éshirdetmény kibocsátására is. A hirdetményben szereplő felhívás tartalma megegyezika holtnak nyilvánítási eljárásban kötelezően kibocsátandó hirdetmény szerinti felhívástartalmával. Hirdetmény kibocsátása esetén az ugyanúgy kifüggesztendő az eljáró bírósághirdetőtábláján, továbbá a bíróság illetékessége szerinti település polgármesterihivatalának hirdetőtábláján 56 , mint a holtnak nyilvánítási eljárásban kibocsátott hirdetmény.A bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztés napjától számított 60 nap elteltévelhoz az eljáró bíróság végzést az eltűntnek nyilvánításról 57 . Az eltűntnek nyilvánítóvégzést a bíróság bármely érdekelt kérelmére – ha szükséges az egyéb érdekeltek meghallgatásátkövetően – hatályon kívül helyezi, ha kitűnik, hogy az eltűnt életben van 58 .A társadalombiztosítási ellátás folyósításának megszüntetéséhez nem elegendő az arróltörténő tudomásszerzés, hogy az eltűnt életben van, ahhoz szükséges a bíróság hatályonkívül helyező végzése is.6354 a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997.évi LXXXI.törvény 44. § (1)55 Ppék. 11. § (1) és 13. § (1)56 Ppék. 11. § (2)57 Ppék. 11. § (3)58 Ppék. 11. § (4)


2011. 6. SZÁM64De lege ferendaA fent ismertetett eljárások a hatályos jogszabályok szerint nemperes eljárásokként azelső fokú bíróság hatáskörébe tartoznak. Indokoltnak látszhat azonban ezen eljárásokhatáskör szempontjából történő felülvizsgálata és közjegyzői hatáskörbe telepítése. Ezenálláspontot indokolja az a tény, hogy valamennyi közjegyzői eljárás tágabb értelemben (azokiratszerkesztést is beleértve) nemperes eljárásnak tekinthető. A módosítás tehát nemeredményezné ezen eljárások nemperes jellegének elvesztését. Ellene szólhat a módosításnak,hogy a klasszikus közjegyzői eljárásokban a bizonyítás lefolytatása főszabálykéntnem megengedett. A bizonyítás csak szűk körben és kivételesen lehetséges. A fent ismertetetteljárásokban bizonyos tényekre, kérdésekre nézve a bizonyítás lefolytatása elengedhetetlen.A felmerülő nyitva álló kérdések tisztázását követően ezen eljárások sajátosságainakújraszabályozása által, azoknak a közjegyzői nemperes eljárások sajátosságaihozvaló közelítése megteremtheti a fent említett módosítás létjogosultságát.dr. Havasi BálintközjegyzőhelyettesFelhasznált irodalom és jogszabályok, valamint a jogszabályok tanulmányban használt rövidítései:Dr. Adorján Lívia – Dr. Anka Tibor: Öröklési eljárások.Kiss Daisy: Per vagy nem per? Kérdések és válaszok a polgári nemperes eljárások témaköréből (hvgorac Lap- és KönyvkiadóKft., Budapest 2008.)A Polgári Törvénykönyv magyarázata (szerkesztette: Gellért György, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1999.).Nizsalkovszky Endre: A szerv- és szervátültetések joga. Tekintettel más rendhagyó orvosi műveletekre (Budapest 1970.).A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjt.).A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.).A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.).A holtnak nyilvánítási, valamint a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásról szóló 1/1960 (IV. 13.) IM rendelet(Hnyr.).A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatályba lépése folytán szükséges rendelkezések tárgyában hozott1952. évi CV. MT rendelet (Ppék.).Az illetékekről szóló 1990 évi XCIII. törvény (Itv.).Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet.A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 1. számú állásfoglalása.A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 97. számú állásfoglalása.A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 264. számú állásfoglalása.A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.).A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.).A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.).A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.).


A közjegyzői gyakorlatotérintő jogi esetekKÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE65Hozzátartozók közötti fedezetelvonó szerződésekKölcsönszerződés fedezetének elvonására irányuló ajándékozás szülőkés gyermekük közöttA perbeli lakásingatlan – egymás között egyenlő arányban – az I. és a II. r. alperesek tulajdonavolt. E tulajdonukat az I. és II. r. alperesek a 2007. május 13-án kelt ajándékozásiszerződéssel a II. r. alperes javára holtig tartó haszonélvezeti jog kikötésével gyermekük,a III. r. alperes javára ajándékozták. A kiskorú III. r. alperes tulajdonjoga és a II. r. alpereshaszonélvezeti joga az ingatlan-nyilvántartásba a szerződés alapján bejegyzést nyert.Az I. r. alperest a felperes javára a bíróság jogerős ítéletével 4.000.000 forint és annak2007. június 11. napjától járó kamatai, valamint 440.000 forint perköltség megfizetésérekötelezte. A jogerős ítélet indokolása szerint az I. r. alperes 2007. áprilisában 4.000.000forintot vett át a jelen per felperesétől azzal, hogy 30 nap múlva kamatmentesen visszafizeti.Az I. r. alperes önként nem teljesített, ezért vele szemben 2009. február 2-án végrehajtásilapot bocsátott ki a bíróság. Az I. r. alperessel szemben folyamatba tett végrehajtásieljárás 2009. szeptember 10-től szünetel, mivel a végrehajtó megállapította, hogy az I.r. alperes lefoglalható vagyon hátrahagyása nélkül ismeretlen helyre költözött.A felperes módosított keresetében az I. és III. r. alperesek között 2007. május13-án megkötött ajándékozási szerződés hatálytalanságának a megállapítását kérte,valamint az alperesek arra kötelezését, hogy 4.000.000 forint összegű tőke és annak2007. június 11-től járó törvényes mértékű késedelmi kamata, 440.000 forint összegűperköltség, 680.000 forint végrehajtási költség, illetve 81.000 forint, a végrehajtástkérő részére járó költségrész tekintetében az átruházott vagyontárgyból történő követelésekielégítését tűrjék.Az I. r. alperes ügygondnoka – az ellenkező bizonyításáig – a kereset elutasítását kérte.A II-III. r. alperesek ellenkérelme szintén a kereset elutasítására irányult. Védekezésükbena Ptk. 203. § (2) bekezdése által felállított ingyenesség és rosszhiszeműség vélelmétkívánták megdönteni. Előadták, hogy az I. és a II. r. alperesek között a bontópersorán külön megállapodás alapján a III. r. alperes az I. r. alperes 1/2 tulajdoni hányadátgyermektartásdíj teljesítése címén, visszterhesen szerezte meg. Utóbb az I. és II. r. alperesekezen megállapodását becsatolták.


2011. 6. SZÁM66Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján meghozott ítéletébena felperes keresetének nagyrészt helytadott és megállapította, hogy az I. r. alperes,valamint a II. és III. r. alperesek között 2007. május 13. napján megkötött ajándékozásiszerződés a felperes vonatkozásában hatálytalan. Kötelezte a II. és III. r. alpereseket,hogy tűrjék, miszerint a felperes 4.000.000 forint tőke és ennek 2007. november 1-jétől akifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényesjegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát és 440.000 forint perköltség követeléséta végrehajtási eljárásban a perbeli ingatlan II/7. sorszám alatti 1/2 tulajdoni hányadábólkielégíthesse. Egyebekben az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperesek között 2007. május 13-án kelt ajándékozási szerződés időpontjában az I. r. alperesnek – más hitelező mellett afelperessel szemben is – már jelentős összegű kiegyenlítetlen kölcsöntartozása állt fenn.Ugyanakkor önmagában a jelen perben a II-III. r. alperesek által becsatolt 2007. május16-án keltezett „megállapodás és egyezség” című okirattal az alperesek hitelt érdemlőennem bizonyították, hogy a III. r. alperes, az I. és a II. r. alperes közös gyermeke,az I. r. alperes tulajdoni hányadát visszterhesen szerezte meg. Bár az okirat 6. pontjaazt tartalmazza, hogy a szerződő felek abban állapodnak meg, miszerint az I. r. alperes,mint a kiskorú eltartására kötelezett, a tartási kötelezettsége kiegyenlítéséül adja át atulajdoni hányadát a III. r. alperesnek, de gyermektartásdíjat a 2008. március 11-én keltítéletében az I. r. alperestől a III. r. alperes javára havi 11.400 forint összegben a bíróságis megállapított. Kétségtelen, hogy nincs akadálya annak, miszerint a gyermektartásrakötelezett a tartási kötelezettségének kiegyenlítéséül megfelelő vagyontárgyat adjon át ajogosultnak (Legfelsőbb Bíróság PK 106. számú állásfoglalása) és az is lehetséges, hogya megállapodástól függetlenül a bíróság a különélő szülőt tartásdíj fizetésére kötelezhesse,ha ez a gyermek megfelelő tartásának biztosítása érdekében szükséges (EBH 2008.1774. sz. jogeset), az adott esetben azonban a volt házastársak (az I. és a II. r. alperesek)a közöttük folyamatban volt bontóperben nem tárták a bíróság elé a jelen perben csatolt2007. május 16-ára keltezett megállapodásukat, holott erre lehetőség lett volna. Az I. r.alperes gyermektartásdíjban való marasztalása sem az említett elvi bírósági határozatonalapult, hanem a Csjt. 69/A-C. §-ain, valamint az I. r. alperestől elvárható jövedelem alapulvételével.Az említett megállapodásban foglaltak valóságát az is kétségessé teszi, hogya II. r. alperes személyes nyilatkozata szerint a 2007. május 16-i megállapodás aláírásánálaz I. r. alperessel nem találkozott, a megállapodást külön-külön írták alá, az I. r. alperesaz ügyvéden keresztül közölte vele, hogy a tulajdoni hányadát a közös gyermeküknekszeretné ajándékozni.Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a fedezetelvonó szerződések tekintetében aPtk. 203. § (2) bekezdése szerint felállított ingyenesség és rosszhiszeműség vélelmét azI. és a II. r. alperesek között 2007. május 16-án létrejött megállapodással megdöntöttneknem ítélte. Megállapította, hogy a 2007. május 13-án kelt ajándékozási szerződés teljesbizonyító erejű magánokirat, míg a 2007. május 16-án kelt megállapodás és egyezség


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEilyennek nem tekinthető. A teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt ajándékozásiszerződés alapján pedig az ingyenes juttatás egyértelműen megállapítható.Mindezekre tekintettel és a felperesi keresetnek megfelelően az I. r. alperes vonatkozásábanaz ő tulajdoni hányada ajándékozását a felperes irányában a Ptk. 203. § (1)bekezdése alapján hatálytalannak ítélte. A végrehajtási eljárásban felmerült költségekkelkapcsolatban a kereset megalapozatlanságát az elsőfokú bíróság megindokolta, mint ahogyana II. r. alperes haszonélvező tűrésre kötelezését is.Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. és III. r. alperesek terjesztettek elő fellebbezést,amely az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására és a felperes keresetének a teljes elutasításárairányult.A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette,fellebbezett részét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást abizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti okszerű mérlegelésével állapította meg ésa levont jogi következtetései is döntően helytállóak. Az alperesek fellebbezési érvelésérereagálva a másodfokú bíróság a per adataiból kiemelte, hogy az alperesek között teljesbizonyító erejű magánokiratba foglalt ajándékozási szerződés jött létre, amely ingyenesszerződés visszterhességét az alpereseknek kellett volna a Pp. 164. § (1) bekezdése alapjánbizonyítaniuk. A bizonyítási kötelezettségüknek azonban az általuk csatolt magánokirattalés a II. r. alperes félkénti személyes nyilatkozatával nem tettek eleget. Annak a tényneka jelentőségét ugyanis, hogy a bontóperben a volt házastársak említést sem tettekarról, miszerint az I. r. alperes a lakóingatlan őt illető tulajdoni hányadát a III. r. alperesjavára gyermektartásdíj teljesítéseként ruházza át, az elsőfokú bíróság helyesen értékelte.Az a körülmény, hogy a gyermektartásdíj szempontjából ezen lényeges tényre (az általukmegkötött megállapodásra) egyik volt házastárs sem hivatkozott az I. r. alperesi átruházásvisszterhességét állító alperesi „ellenbizonyítást” gyengíti. Arra pedig a II. r. és III. r.alperesek, hogy az ajándékozási szerződés megkötésekor a kölcsön visszafizetésének a határidejemég nem telt el, a fellebbezési eljárásban azért nem hivatkozhattak alappal, mertazon túl, hogy ez a hivatkozás a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglalt eljárásjogi korlátokbaütközik, a jogszabály nem a fedezetelvonó szerződés megkötésének az idejére, hanem aPtk. 203. §-a körében való jogérvényesítéshez követeli meg, hogy a jogosult és a kötelezettközötti jogviszonyból származó követelés az igény állapotába kerüljön, azaz lejárt ésbírói úton kikényszeríthető legyen. Ez a feltétel pedig az adott esetben fennáll.A jogerős ítélet ellen a II-III. r. alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.A perben előadott védekezésüket fenntartva az alperesek felülvizsgálati kérelme a másodfokúbíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével a kereset teljes elutasítására irányult.A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság – az alábbi indokok alapján – alaptalannaktalálta.A felülvizsgálati kérelem – mint a Pp. XIV. fejezetében foglalt rendkívüli jogorvoslatikérelem – a Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (3) és (4) bekezdései alapján csak jogsza-67


2011. 6. SZÁM68bálysértés esetén vezethet eredményre. A jogerős ítélet viszont az elsőfokú bíróság általmegállapított és a másodfokú bíróság által is az ítélkezése alapjául aggálytalanként elfogadotttényállásból az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó rendelkezésére az alperesekáltal megjelölt jogszabálysértés nélkül vont le következtetést.Téves az a felülvizsgálati érvelés, hogy döntéseik meghozatalakor az eljárt bíróságoka rendelkezési kötelezettségüket (Pp. 213. §) részben elmulasztották, illetőleg rendelkezésijogosultságuk körét (Pp. 215. §) megsértették volna. A kereset tárgya az I. és a II. r.,valamint a III. r. alperesek által 2007. május 13-án megkötött szerződésnek a felperesselszembeni hatálytalanságának a megállapítása és ennek jogkövetkezményei levonása volt.Az elsőfokú bíróság és a másodfokú bíróság pedig erről és kifejezetten csak erről: a szerződésrőlilletve annak jogkövetkezményeiről rendelkezett.Az I-II. r. alperesek közötti, 2007. május 16-i kelettel aláírt megállapodást és egyezségetaz eljárt bíróságok mint az alperesek védekezéséül felhozott, az ajándékozásiszerződés tartalmával ellentétes és az ingyenesség vélelmének megdöntésére irányulóbizonyítékot vizsgálták (és nem „rendelkeztek” az említett megállapodásról). Egyebekmellett ezáltal a Pp. 163. §-ában foglalt bizonyítási kötelezettségüknek – a Pp. 3. § (2) bekezdésébenfoglalt korlátozott között, tehát az alperesek ellenkérelmi jognyilatkozatáhozkötve és az ellenkérelmet helyesen nem viszontkeresetnek tekintve – a bíróságok elegettettek. Ettől független más kérdés, hogy az utóbbi okiratot a bíróságok a Ptk. 203. § (2)bekezdése szerinti vélelmet meg nem döntő bizonyítékként értékelték. Ez az értékelésüknem rendelkezés, hanem a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó Pp. 206. §-ában foglaltés a Pp. 3. § (5) bekezdésében írt törvényes vélelmekre vonatkozó – így a Ptk. 203. § (2)bekezdésében írt, a hozzátartozók között létrejött és a harmadik személy (itt a felperes)igényének kielégítési alapját részben vagy egészében elvonó szerződés ingyenességének avélelmezésére vonatkozó – eljárási szabályoknak megfelel.A mérlegelési jogkör gyakorlásával szemben pedig az alperesek a szerződési szabadság(a szerződési akarat és kifejezése) Ptk-ban rögzített elvével alappal nem érvelhetnek.Ez az elv kétségtelen, de a szerződő felek harmadik személyekkel szembeni felelősségét istörvény pl. a Ptk. 203. §-a szabályozza és a szerződő felek szerződése az egymás közöttijogaikat és kötelezettségeiket, nem pedig a szerződésen kívüli harmadik személyekkelszembeni jogaikat és kötelezettségeiket rendezi.Az eljárási szabályok megtartásával történt mérlegelés felülmérlegelésére, a bizonyítékokújbóli értékelésére – a felülvizsgálati eljárás már idézett speciális eljárási szabályaiszerint – a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban lehetősége nincs (BH2002/1/29., BH 1996/9/506. stb.). Ezért az I. és II. r. alperesek közötti megállapodásegyezségbizonyítékkénti értékelésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság – az első- és amásodfokú bíróság mérlegelésének a helyességét alátámasztandó – rámutat, hogy a magánokirativélelemhez a Pp. 196. § (1) bekezdése alapján a tartalmi valóság vélelme mégakkor sem fűződik, ha az említett jogszabályhelyben rögzített alaki követelményeknek akérdéses magánokirat megfelel (tehát teljes bizonyító erejű magánokiratról van szó). A II.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEés III. r. alperesek által védekezésükként felhozott és becsatolt, géppel írt iraton azonbanaz I. és II. r. alperesek aláírása sem bíróilag, sem közjegyzőileg nincs hitelesítve, sőt tanúksem igazolják, hogy az okiratot előttük az I. és II. r. alperes saját kezűleg írta alá. Így a II.és III. r. alperesek által csatolt irat teljes bizonyító erejű magánokiratnak nem minősül,tehát még csak azt sem bizonyítja, hogy az abban foglalt nyilatkozatot az I-II. r. alperesekmegtették, és magukra nézve (ami harmadik személyeket egyébként sem kötné) kötelezőnekismerték el.Ami most már a gyermektartásdíj összegét (ami helyesen a házasság felbontásárairányuló ítélet szerint havi 11.400 forint volt), mint az alperesek védekezését és a jogerősítélet megváltoztatása iránti felülvizsgálati érvelését illeti, az I. r. alperes már a házasságfelbontása iránti perben is ismeretlen helyen tartózkodó személyként ügygondnok általképviselve járt el. A 2006. évi illetőleg 2007. év májusáig igazolt havi jövedelme 183.000és 205.000 forint között mozgott, míg 2007. májusában a munkaviszonya megszűnt. A bíróságimarasztalásának az összege az ún. elvárt jövedelmén alapult, annak 20%-át gyermektartásdíjkéntmeghatározva. A II-III. r. alperesek tehát mind az I. r. alperes korabelihavi nettó 400.000 forintos jövedelmével (mint a gyermektartásdíj alapjaként számítandójövedelemmel), mind a megállapított gyermektartásdíj aránytalanul alacsony összegéveltévesen, a bontóperi adatokkal ellentétesen érvelnek. Sem az I. r. alperesnek a bontóperidején ismeretlen összegű jövedelme, sem a bíróság által megállapított gyermektartásdíjösszege nem utal arra, az egyébként sem bizonyított tényre, hogy az ajándékozás jogcíménaz I. r. alperestől a III. r. alperesnek juttatott ingatlanhányad valójában visszterhes(a Legfelsőbb Bíróság PK 106. szám állásfoglalásán alapuló) vagyonátruházás volt. Azajándékozási szerződés valóságát alátámasztó és meg nem döntött ingyenesség vélelméretekintettel ezért a jogerős ítélet azt az elsőfokú bírósági jogi következtetést, hogy az ajándékozássalaz I. r. alperes a felperes perindításkor már lejárt követelésének a kielégítésialapját elvonta, jogszerűen, a Pp. 163. §-ában foglalt bizonyítási kötelezettségének elegettéve, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 3. § (5) bekezdésében foglaltaknakmegfelelő mérlegelésével hagyta helyben.Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.(Pfv.II.21.910/2010. szám)69A betéti társaságban beltag házastárs mögöttes felelősségén alapulótartozás fedezetének elvonása életjáradéki szerződés kötésévelA T. Betéti Társaságnak az I. rendű alperes a beltagja, míg a II. rendű alperes annak kültagja.A felperes 2000. december 12-én vonatszerelvények elektronikus, intelligens felügyeletéreszolgáló berendezést vásárolt a T. Bt. jogelődjétől, melynek alapján megfizetett azeladónak 6.020.000 forintot. A rendszer azonban nem működött megfelelően, amelyről2003. február 28-án egyeztetési jegyzó1cönyv készült. Ebben az eladói oldalon felmerült


2011. 6. SZÁM70hiányosságokat, valamint a vevő erre alapított elállási szándékát a T. Bt. részéről eljáró I.rendű alperes aláírásával elismerte. Miután a hiányosságok nem kerültek kiküszöbölésreés a berendezések is a javítással próbálkozó eladónál maradtak, a felperes az elállási joggyakorlása és a vételár visszakövetelése iránt bírósághoz fordult. A T. Bt-vel szembenifizetési meghagyást 2004. április 2. napján kézbesítették a beltag I. rendű alperes B.,T. u. 9. szám alatti lakcímére, aki ezzel szemben 2004. április 7. napján terjesztette előellentmondását. Az így megindult perben a bíróság a 2005. május 31. napján meghozottítéletével kötelezte a T. Bt-t mint egyenes adóst és az I. rendű alperest, mint érte mögöttesenfelelős beltagot, hogy fizessenek meg a felperesnek 6.020.000 forint tőkét, valamintennek 2003. január 12-tól a kifizetésig járó kamatait. Döntését a másodfokú bíróság a2005. október 25. napján kelt ítéletével helybenhagyta. Mindezek alapján végrehajtásieljárás indult, amely 2006. július 27. napja óta szünetel, mert az adós cég gazdasági tevékenységetnem folytat és végrehajtás alá vonható vagyonnal sem rendelkezik.A B., T. u. 9. szám alatt elhelyezkedő, 673 m2 térmértékű ingatlan 4/6 hányadrészekorábban az I. és II. rendű alperesek tulajdonában állt. Az I. és II. rendű alperesek ezt azingatlanilletőséget a 2005. február 14. napján kelt ajándékozási szerződéssel gyermekükrea III. rendű alperesre ruházták. Ezt követően a 2006. február 2. napján kelt megállapodással– az ajándékozás számukra kedvezőtlen illetékjogi következményei miatt – azajándékozási szerződést közös megegyezéssel felbontották. Ezt követően még ugyanezena napon az I-II. rendű alperesek, mint életjáradékra jogosultak, az ajándékozási szerződésfelbontásával visszakapott ingatlanilletőségeiket életjáradéki szerződéssel ismét a III.rendű alperesre ruházták. A földhivatal a 2006. február 28. napján kelt végzésével a III.rendű alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.Mindezek alapján a felperes egyrészt az ajándékozási és életjáradéki szerződések színlegessége,másrészt azok fedezetelvonó jellegére alapított vele szembeni hatálytalanságamiatt terjesztett elő kereseti kérelmet az alperesek ellen.Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesek között 2006. február 2. napján létrejöttéletjáradéki szerződést érvénytelenné nyilvánította és rendelkezett az I-II. rendű alperesektulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásban történő helyreállításáról. A lefolytatottbizonyítási eljárás adatai alapján azt látta igazoltnak, hogy az ajándékozási, majd pedigéletjáradéki szerződés megkötésének nem volt ésszerű gazdasági indoka, annak céljakizárólag az ingatlanhányadnak a felperes által indított végrehajtás alóli kivonása volt.A II. rendű alperes felelősségét az I. rendű alperessel fennálló házassági vagyonközösségrefigyelemmel, a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján látta megállapíthatónak.Az ítélet ellen az I., II. és III. rendű alperesek fellebbezést terjesztettek elő, tartalmilagannak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Kifogásolták, hogy az elsőfokú ítélet indokolásában keverednek a színlegességre, illetőleg a fedezetelvonásra alapítottkereseti kérelmek elbírálásának szempontjai. Vitatták az ajándékozási és életjáradékiszerződés színleltségét, hangsúlyozták, hogy az előbbinek a megkötése és a tulajdon-átruházásiszándék kialakulása idején a felperes perindításáról még nem volt tudomásuk.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEAz átruházás jogcímének megváltoztatására pedig a nagy összegű ajándékozási illetékmellett az vezette őket, hogy az I. rendű alperes munkanélkülivé vált és szüksége volt aIII. rendű alperes támogatására.A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtattameg, hogy a 2006. február 2. napján kelt életjáradéki szerződés érvénytelennényilvánítását és a földhivatal megkeresését mellőzte, egyben megállapította, hogy ez aszerződés a felperessel szemben hatálytalan. Kötelezte az I-VI. rendű a1pereseket annaktűrésére, hogy a felperes a jogerős ítéletben megítélt követelése behajtása során B., T.u. 9. szám alatti ingatlannak a III. rendű alperes tulajdonában álló 4/6 hányadrészébőlkielégítést keressen. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.A döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapítottameg. Abból azonban csupán részben vont le helyes jogi következtetést és döntésének indokolásais pontosításra, valamint kiegészítésre szorul.A felperes keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy álláspontja szerint a 2005. február14. napján kelt ajándékozási, majd a 2006. február 2. napján helyébe lépő életjáradékiszerződés színlelt, a felek valós szándéka nem az általuk megfogalmazott jogügylet létrehozására,hanem a tulajdonjognak a felperes adósának nevéró1 a III. rendű alperes nevéretörténő átírására irányult.A Ptk. 207. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a színlelt szerződés semmis; hapedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.A törvény idézett rendelkezése által meghatározott színlegesség lényege abban jelölhetőmeg, hogy a felek valódi ügyleti akarata nem áll összhangban az általuk ténylegesenés jogilag releváns formában kifejezésre juttatott szerződési nyilatkozatokkal. Ez a perbeliesetben nem állapítható meg, mert a bizonyítási eljárás adatai egybehangzóan azttámasztották alá, hogy a keresettel támadott szerződésekkel kapcsolatban az alperesekügyleti szándéka egységesen fennállt és összhangban volt az általuk kifejezésre juttatottnyilatkozatokkal. Ennek megfelelően mindhárom alperes közös és egybehangzó akarataátfogta az I. és II. rendű alperesek tulajdoni hányadának a III. rendű alperes részére történőátruházásának szándékát, ezért az színleltnek tekinthető nem volt.A Ptk. 203. § (1) bekezdése értelmében azonban az a szerződés, amellyel harmadikszemély igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személyirányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésbőlingyenes előny származott.A Ptk. 203. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha valaki hozzátartozójával vagy olyanjogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyása áll fenn, továbbá ha a jogiszemély a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával kötilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsakvélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet azonos természetesvagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötéseesetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.71


2011. 6. SZÁM72A törvény idézett rendelkezéseinek az alkalmazásához a másodfokú bíróság a fentmegállapított tényállásából kiemeli, hogy a felperesnek az I. rendű alperes közreműködésévelkötött jogügyletből származó követelése 2000. december 12-én keletkezett. Ennekhibás teljesítésére nézve – a felperes elállás a és vételár visszakövetelése iránti igényeismeretében – az I. rendű alperes 2003. február 28-án tett írásbeli elismerő nyilatkozatot.Ezt követően az ebből származó igény érvényesítése iránti fizetési meghagyást 2004.április 2. napján vette át, ellene 2004. április 7. napján nyújtott be ellentmondást. Ezeneseményeket követően, 2005. február 14. napján kötötte meg az I. és II. rendű alperes aztaz ajándékozási szerződést, amellyel ingatlan-hányadukat a III. rendű alperesre ruházták.Ebből okszerűen az következik, hogy az átruházás idején már tudniuk kellett a felperesazon követeléséről, amelyért az I. rendű alperest – mint az adós betéti társaság beltagját –mögöttes felelősség terheli. Megállapítható továbbá, hogy az I. és II. rendű alperesek aIII. rendű alperessel, mint leánygyermekükkel kötöttek az ingatlan átruházásáról szólóingyenes szerződést. Mindez kellő alapul szolgál a Ptk. 203. § (1) és (2) bekezdésében meghatározotttényállási elemek megvalósulásához és kiváltja az ott írt jogkövetkezmény –a relatív hatálytalanság – beállását.Az ajándékozási szerződés felbontását és az elajándékozott vagyontárgynak életjáradékiszerződéssel történő átruházását illetően a másodfokú bíróság arra mutat rá, hogyez a közeli hozzátartozók által kötött szerződést ugyan formálisan visszterhessé tette ésmegakadályozta a Ptk. 203. § (2) bekezdésében írt vélelem beállását, de az ügylet fedezetelvonójellege továbbra is fennmaradt. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapjánmegállapítható ugyanis, hogy a III. rendű alperes az I. és II. rendű alperesek egyedülitörvényes örököse, aki az ajándékozási és életjáradéki szerződés megkötése előtti időbenis támogatta szüleit mind anyagilag, mind pedig fizikailag. Ugyanakkor havi rendszerességgelés fix összegben az életjáradéki szerződés megkötését követően sem teljesítette ekötelezettségeit. Ebből okszerűen olyan következtetés vonható le, miszerint a szerződéskötésekneknem volt olyan belső, családi-gazdasági indoka, mely a tulajdonjog átruházásátakár általánosságban, akár a megkötés idején indokolta volna. Ugyanakkor tudtákés ismerték a felperes követelését, az adós betéti társaság teljesítőképességének hiányátés az 1. rendű alperesnek a mögöttes felelőssége fennállását. Mindezek alapján tudniukkellett azt is, hogy a felperes követelésének egyetlen számba jöhető kielégítési alapja amögöttesen felelős I. rendű alperesnek a házastársával közös ingatlanhányada. Ezekneka körülményeknek a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt mérlegelésével a másodfokú bíróságarra a következtetésre jutott, hogy a keresettel támadott jogügyletek a Ptk. 203. § (1) bekezdésébenmeghatározott módon, a felperes kielégítési alapjának elvonását célozták ésezért a felperessel szemben hatálytalanok.A fent kifejtettek eredményeként a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részbenmegváltoztatva és a Ptk. 203. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezményt alkalmazva, akeresettel támadott szerződés érvénytelenné nyilvánítását és a földhivatal emiatt történőmegkeresését mellőzte, helyette azt a felperessel szemben hatálytalanná nyilvánította.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEA jogerős ítélet ellen az I., II. és III. rendű alperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek –annak tartalmát tekintve – elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének a hatályonkívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a felpereskeresetének elutasítása, másodlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívülhelyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára valóutasítása iránt.A felülvizsgálati kérelmük részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet alapjáulszolgáló tényállás iratellenes, a perben eljárt bíróságoknak az arra alapított érdemidöntése pedig a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban:Gt.) 2. § (3) bekezdését, 9. § (1) bekezdését, 101. § (1) és (3) bekezdését és 90. § (1)-(2)bekezdését, a Ptk. 203. §-át és a Pp. 128. §-át sérti.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta. Álláspontját akövetkezőkkel indokolta.73I. Nem a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás, hanem az alperesek felülvizsgálatiérvelése iratellenes abban, hogy az ajándékozási szerződés 2005. február 14-én történtmegkötésekor és a III. rendű alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba 2005.február 28-án történt bejegyzésekor nem volt, és nem is lehetett tudomása arról, hogyaz I. rendű alperessel, mint a T. Betéti Társaság (a továbbiakban: Bt.) beltagjával szembena felperes igényt terjesztett elő, mert a korábbi perben a felperesnek az I. rendűalperessel, mint a Bt. beltagjával szemben előterjesztett keresete csak 2005. február15-én érkezett a korábbi per bírósághoz és azt a bíróság csak 2005. április 6. napjávaltekintette kézbesítettnek.A felperes a Bt. nevében eljáró I. rendű alperessel kötött szerződésből eredő követeléseugyanis – a másodfokú bíróság helyes indokai szerint – 2000. december 12-énkeletkezett, ennek a hibás teljesítésére vonatkozóan pedig a Bt. nevében eljáró I. rendűalperes – a felperes elállása és vételár visszakövetelése iránti igényének ismeretében – a2003. február 28-án kelt jegyzőkönyvbe foglalt írásbeli elismerő nyilatkozatot tett, 2004.április 2-án átvette a felperes igényének érvényesítése iránti fizetési meghagyást, 2004.április 7-én a fizetési meghagyás ellen ellentmondást nyújtott be, az alperesek közöttiajándékozási szerződés pedig csak 10 hónappal ezt követően, 2005. február 14-én jöttlétre. Az I. rendű alperes az írásbeli elismerő nyilatkozatot kétségkívül nem magánszemélyiminőségében, hanem az önálló jogalanynak minősülő Bt. nevében eljárva, annakképviselőjeként tette meg. Mindez viszont nem változtat azon a tényen, hogy a felperesigényéről, illetve követeléséről, az említett időpontokban nem csupán mint a bt. képviselője,hanem magánszemélyi minőségében is egyaránt tudomást szerzett, a Bt. beltagiminőségéből következően pedig a Bt. teljesítőképességének a hiányáról, valamint a felperesigényének a vele szembeni – a Bt. tartozásáért való közvetett (mögöttes) és korlátlantörvényi (beltagi) felelősségén alapuló – érvényesíthetőségéről pedig nyilvánvalóantudomása volt.


2011. 6. SZÁM74A II. rendű alperes a perben maga sem vitatta, hogy a perbeli követelés bt.-vel szembeniérvényesítésének tényéről az I. rendű alperestől tudomást szerzett, ettől függetlenülis nyilvánvaló azonban az, hogy a II. rendű alperesnek a bt. kültagjaként és az I. rendűalperes házastársaként a bt. gazdálkodásáról és kötelezettségeiről tudomása volt.A III. rendű alperes az I. és II. rendű alperesekkel gyermek-szülői, tehát olyanegyenesági rokonságban áll, amely a Ptk. 685. § b) szerinti közeli hozzátartozói kapcsolatnakminősül, a Ptk. 203. § (2) bekezdése alapján viszont a szerződő fél rosszhiszeműségét,illetve a szerződés ingyenességét vélelmezni kell – többek között – akkor, ha valakia hozzátartozójával köt olyan szerződést, amely a hivatkozott § (1) bekezdése értelmébenfedezetelvonó szerződésnek minősül, és a III. rendű alperes rosszhiszeműségének, valaminta perbeli életjáradéki szerződés ingyenességének a törvényes vélelmét az alpereseka perben nem döntötték meg, a közöttük korábban létrejött ajándékozási szerződés pediga Ptk. 579. § (1) bekezdése szerint fogalmilag is ingyenes szerződésnek minősül.II.1. A gazdasági társaságokról szóló – perbeli időszakban hatályos – 1997. évi CXLIV.törvény (a továbbiakban: Gt.) – alperesek által hivatkozott – 2. § (3) bekezdése szerinta gazdasági társaság saját cégneve alatt jogképes, jogokat szerezhet, kötelezettségeketvállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.A 9. § (1) bekezdése értelmében a tagok (részvényesek) e törvény rendelkezéseitőlakkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi. A 101. § (1) és (3) bekezdése úgy rendelkezik,hogy a betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaságtagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettségetoly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nemfedezett kötelezettségekért korlátlan s a többi beltaggal egyetemleges, és a betéti társaságraa közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha e fejezetmásként nem rendelkezik. A 90. § (1) és (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a társaságkötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával, amennyiben a társasági vagyona követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkalkorlátlanul és egyetemlegesen felelnek, és a társaság vagyonára a tagok perben állásanélkül is, a tagok saját vagyonára pedig csak perben állásuk esetén hozható marasztalóítélet és vezethető végrehajtás.Helyesen hivatkoznak az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy az idézetttörvényhelyekből következően a betéti társasági beltagok társaság tartozásaiért valófelelősségének a mögöttessége a végrehajtási eljárás során érvényesül, és abban nyilvánulmeg, hogy a végrehajtást először a társasági vagyonra kell megkísérelni, és csak ennekeredménytelensége esetén fordulhat a jogosult a tag vagyona ellen.Téves és a fentebb ismertetett álláspontjukkal is ellentétes viszont az az érvelésük,hogy a jogerős ítélet a Gt. idézett rendelkezéseit sértené azért, mert a beltagok betéti társaságtartozásaiért való korlátlan és egymással egyetemleges felelősségének a közvetett,mögöttes (másodlagos) jellegéből az következnék, hogy a felperes követelése a Bt.-vel


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEés az I. rendű alperessel, mint a Bt. tartozásáért mögöttesen felelős beltaggal szembenkülönböző időpontokban vált volna esedékessé.A Legfelsőbb Bíróság a mögöttes felelősségről szóló 1/2007. számú Polgári JogegységiHatározatában már rámutatott arra, hogy a mögöttes felelősség egy másik személy (afőkötelezett) valamely vagyoni kötelezettségének a teljesítéséért való olyan másodlagos,közvetett helytállási kötelezettség, amely alapulhat szerződésen, vagyis a kötelezettségelvállalásán, vagy törvény rendelkezésén, és amely mindig feltételez egy elsődlegesenfelelős személyt is. A mögöttes felelősség mindig járulékos jellegű, tehát mindig főkötelezettségettételez fel, és mindig ehhez a főkötelezettséghez igazodik. A mögöttes felelőshelytállási kötelezettsége nem önálló felelősség, a mögöttes felelős nem a saját, hanema főkötelezett kötelezettségéért köteles helytállni. A mögöttes felelősséggel a törvénynem a követelést „többszörözi meg”, hanem a követelésért helytállni tartozók körét.A mögöttes felelős tehát ugyanazért a követelésért felel, mint a főkötelezett, vele szembena követelés jogcíme is ugyanaz, mint a főkötelezettel szemben. Mivel ugyanazonkövetelésről van szó, a követelés esedékessé válásának az időpontja, és így a Ptk. 326. § (1)bekezdés értelmében az elévülés kezdő időpontja is azonos mind a főkötelezett, mind amögöttes felelős vonatkozásában. Az elévülés tehát a mögöttes felelőssel szemben is akkorkezdődik, amikor a követelés teljesítési határideje a főkötelezettel szemben lejár. Ezkövetkezik abból is, hogy a törvény a mögöttes felelőssel szembeni igényérvényesítéshezkülön határidőt nem állapít meg. A mögöttes felelős lényegében annak a személynek ajogi pozíciójába kerül, akinek a kötelezettségéért helytállási kötelezettséggel tartozik.A főkötelezett és a mögöttesen felelős helyzetében mégis van egy alapvető különbség: afőkötelezettel szemben a követelés az esedékessé válástól kezdve a teljesítés követeléséreis kiterjedően azonnal érvényesíthető, míg a mögöttes felelős teljesítésre csak akkor leszkötelezett, ha a követelés a főkötelezettől igazoltan behajthatatlan (a mögöttes felelősekkor lép a főkötelezett helyébe). A behajthatatlanság megállapíthatóságához nem a mögöttesfelelőssel szembeni elévülés kezdő időpontja kapcsolódik, hanem annak más szempontból,az elévülés nyugvása szempontjából van jelentősége (LB 1/2007. PJE.).A bt. és a beltag I. rendű alperes elkülönült jogalanyiságából és az I. rendű alperes Bt.tartozásáért való felelősségének a másodlagos, mögöttes jellegéből tehát nem az következik,hogy a felperes követelése az I. rendű alperessel szemben csak a bt.-vel szembenivégrehajtás eredménytelensége 2006. július 27-én történt igazolásának az időpontjábanvált volna esedékessé, hanem az, hogy a bt.-vel és a beltag I. rendű alperessel szembena Ptk. 280. § (1) bekezdése szerint ugyanazon időpontban esedékessé vált követelés teljesítéseiránti igényét a felperes az I. rendű alperessel szemben csak a bt.-vel szembenibehajthatatlanság igazolása után érvényesíthette.752. A Csjt. 30. § (1) bekezdése szerint a vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házasságiéletközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak aházastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegení-


2011. 6. SZÁM76teni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonáravonatkozik. A (2) bekezdése értelmében bármelyik házastársnak a vagyonközösségfennállása alatt kötött, az előbbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét – idenem tartozó kivételektől eltekintve – a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnekkell tekinteni. A (3) bekezdése kimondja, hogy az előbbi rendelkezések alapján a másikházastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben aközös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn, míg a (4) bekezdése úgy rendelkezik hogy aházastárs olyan tartozásáért, amely az előbbi rendelkezések szerint nem mindkét házastársatterheli, mind különvagyonával, mind a közös vagyonból reá eső résszel felel.A II. rendű alperesnek, mint a bt. kültagjának a felelőssége a Gt. 101. § (1) bekezdésénekfőszabálya szerint kizárólag a társasággal szemben áll fenn és csak a vagyonibetétjének a szolgáltatására terjed ki, nem felelős viszont a Bt. tartozásaiért a társasághitelezőivel, többek között tehát a felperessel szemben. A beltag I. rendű alperes házastársakéntazonban a II. rendű alperest a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján az I. rendűalperesnek a vele közösen megkötött társasági szerződésen alapuló tartozásaiért – többekközött tehát a Bt. társaság hitelezőivel szemben fennálló valamennyi tartozásáért– a közös vagyon reá eső részére korlátozott, járulékos jellegű és az I. rendű alperesselegyetemleges felelősség terheli.A Legfelsőbb Bíróság ugyanis több eseti döntésében is rámutatott már arra, hogy azegyik házastárs kültagi és a másik házastárs beltagi részvételével működő (ún. házaspári)betéti társaság esetén a házasfeleknek, mint társasági tagoknak a társaság tartozásaiértvaló felelőssége a Gt. szabályai szerint a tagi minőségüktől függően alakul és a teljesmagánvagyonukra korlátlanul kiterjed, házastársakként azonban a másik fél tartozásaiért– a társasági tagsági viszonyuk alapján keletkezett tartozásokat is beleértve – a Csjt. 30. §alapján mindkettejüket a közös vagyon reá eső része erejére korlátozott, egymással egyetemleges,járulékos jellegű felelősség is terheli a társaság hitelezőivel szemben. Minthogypedig a kéttagú ún. házaspári bt. esetében a kültag házastársnak ez a felelőssége – a nemtag (másik) házastársétól eltérően – nem a visszterhes jellegű társasági szerződés beltagházastárs általi megkötéséhez való, a Csjt. 30. § (2) bekezdése által vélelmezett, hanem – atársasági szerződés megkötésében való részvétele folytán – a hivatkozott § (1) bekezdéseszerinti tényleges hozzájárulásán alapul, nincs helye a hozzájárulás törvényes vélelmemegdöntésének sem (BH 2006/82.).3. Téves az alpereseknek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a perbeli szerződések fedezetelvonójellege és a felperessel szembeni relatív hatálytalansága megállapításának azegyüttes feltételei nem állnak fenn.A Ptk. 203. § (1) bekezdése értelmében pedig az a szerződés, amellyel harmadik személyigényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személyirányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésbőlingyenes előny származott.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEAz idézett törvényhelyekhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogya hitelezőt károsító fedezetelvonó szerződés érvényes szerződés, és annak a hitelezővelszembeni relatív (viszonylagos) hatálytalansága csak akkor állapítható meg, ha a szerződésaz adós vagyontárgyának az átruházására irányuló szándék tekintetében nem voltszínlelt, tehát a másik szerződő fél valóban megszerezte az adósnak azt a vagyontárgyát,amely a hitelező követelésének a kielégítési alapja volt.A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott már arra, hogy az idézetttörvényhely szövegéből következően – az akár visszterhes, akár ingyenes jellegű – szerződésviszonylagos hatálytalanságának a megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha:• a szerződés harmadik személy (a hitelező) igényének kielégítési alapját részbenvagy egészben elvonta, és• az adóssal szerződő (jogszerző) másik fél rosszhiszemű volt vagy reá nézve a szerződésbőlingyenes előny származott, azzal, hogy ha valaki a hozzátartozójával kötilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve ingyenességet vélelmezni kell (Ptk.203. § (2) bekezdés, BH 2001/2/62.), az 1040. számú Elvi Határozatának I. pontjábanpedig kifejtette azt is, hogy:• a Ptk. 203. §-ából következik, hogy a jogszerzővel szembeni fellépéshez a hitelezőés az adós közötti jogviszonyból származó kötelezettségnek az igény állapotába kellkerülnie, azaz bírói úton kikényszeríthetőnek kell lennie (EBH 2004/1040.).77A nem vitás peradatok szerint az I. és II. rendű alpereseknek a közös tulajdonukbanálló ingatlanhányad III. rendű alperesre történő átruházására irányuló szándéka semaz ajándékozási, sem az annak felbontása után létrejött életjáradéki szerződés megkötésekornem volt színlelt, és a II. rendű alperes valóban megszerezte az I. és II. rendűalpereseknek mint a felperes adósainak azt az egyetlen vagyontárgyát, amely a hitelezőfelperes követelésének a kielégítési alapja volt. A fenti 1. és 2. pontban kifejtettekbőlpedig az következik, hogy az alperesek között létrejött ajándékozási és életjáradéki szerződésekmegkötésének az időpontjában a felperes nemcsak a bt.-vel, hanem az I. és II.rendű alperesekkel szemben is érvényes és lejárt, tehát bírói úton kikényszeríthető követeléssel(igénnyel) rendelkezett, a követelésének a Bt. tartozásáért mögöttesen felelősI. rendű alperes, az I. rendű alperes tartozásáért pedig járulékos jellegű felelősséggeltartozó II. rendű alperes általi, egymással egyetemleges teljesítését azonban csak a főkötelezettbt.-vel szembeni végrehajtás – egészbeni vagy részbeni – eredménytelenségeesetén követelhette.Téves ugyanis az alpereseknek az – a fentiekkel ellentétes – jogi álláspontja, mely szerinta Pp. 128. §-ának azon rendelkezéséből, hogy a perindítás hatályai a keresetnek, illetőlega viszonkeresetnek (147. §) az ellenféllel való közlésével állnak be, az következnék,hogy a felperes a perbeli szerződés relatív hatálytalanságára csak akkor hivatkozhatna, haa szerződés megkötésének időpontjában fennállott (érvényesített) igényének kielégítésérea perbeli ingatlan fedezetül szolgált volna, az említett időpontot megelőzően azonban a


2011. 6. SZÁM78felperes még egyik alperessel sem terjesztett elő sem perben sem peren kívül semmiféleigényt, hanem a követelését kizárólag a bt.-vel szemben érvényesítette.Az ítélkezési gyakorlat ugyanis a szerződés Ptk. 203. § szerinti fedezetelvonó jellegénekmegállapításához és az ebből eredő jogkövetkezmények levonásához nem a követelésszerződéskötéskori igény állapotába kerülésének (érvényességének és lejártának), és nemis az igény bírósági úton való érvényesítésének, vagy a keresetindítás hatályai kötelezettelszembeni beállásának, hanem csak a követelés érvényes létrejöttének tényét követeli meg.Az érvényesen létrejött követelés lejárata (esedékessége), tehát annak az igény állapotábakerülése csak a Ptk. 203. § (1) bekezdésére alapított kereset megindításához, tehát azigény bíróság előtti érvényesítéséhez szükséges.A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.(Legf. Bír. Pfv.II.21.871/2010. szám)dr. Kőrös Andráslegfelsőbb bírósági tanácselnök


Nemzetközi sajtószemleKÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE79Jogszolgáltatás a gyakorlat számára: a SzászországLegfelsőbb Bíróság döntése a közjegyző hagyatékileltárral kapcsolatos vizsgálati kötelezettségéről.Notar 5/11. számA Szász Legfelsőbb Bíróság panaszeljárásban egy a szász szövetségi bíróság által hozottpénzbírsági határozattal kapcsolatban döntött. A bíróság az örököst 500 euro pénzbírsággalsújtotta, mivel nem tett eleget annak az ítéletnek, melyben arra kötelezte, hogy akötelesrészre jogosult örökösnek felvilágosítást adjon a hagyatékról úgy, hogy bemutatneki, egy a közjegyző által felvett jegyzéket az eljárásban adott igazolások és bizonyítékokcsatolásával. Az örökös bemutatott ugyan egy közjegyzői hagyatéki jegyzéket, ezazonban a bíróság szerint befejezetlen és hiányos volt. A száz szövetségi legfelsőbb bíróságegy korábbi jogesetet kapcsán hasonló ítéletet hozott: a közjegyzőnek magának kell ahagyatékot vizsgálnia és a saját nyilatkozatát rögzítenie. A bíróság több átfogó utasítást isad a továbbiakban, a közjegyzőnek arra kell figyelnie, hogy a leltár teljes legyen és hogy„minden szükséges igazolást csatoljon”az örökös.A döntés arra az elfogadott eljárásra támaszkodik, hogy a közjegyzőnek, egy hagyatékijegyzék elkészítésekor saját magának kell az összes szükséges vizsgálatot elvégeznieés a hagyatéki leltárt a saját felelősségére megállapítania, mivel a Polgári Törvénykönyv2314 §-a rendelkezik a közjegyző „együttműködéséről” a leltár felvételekor. Mivel nincsenegyértelmű törvényi szabályozás az együttműködés, a vizsgálati kötelezettség terjedelmevitatott, ugyanakkor az állampolgárok egy közjegyzőtől alapos és átfogó vizsgálatotvárnak el, másrészt az ehhez szükséges lépéseket a gyakorlat a mérlegelésre bízza.A közjegyző által készített hagyatéki leltár ugyan az örökös általi jegyzék helyébe lép,viszont nem helyettesíti az ahhoz kapcsolódó érték-megállapítási eljárást. Ez azt jelenti,hogy a közjegyző – az örökös egyetértésével – igazolásokat fűzhet a leltárhoz, amennyibenennek a dokumentációhoz kapcsolódva értelmét látja, erre azonban nem kötelezett.Ez kizárólag az örökös kötelessége, akinek az iratokat adott esetben kiegészítésképpen aközjegyző általi hagyatéki leltárhoz kell benyújtania. A cikk írója arra figyelmeztet, hogyamennyiben nem lesz változás a jogszolgáltatásban, arra kell továbbra is figyelni, hogy aközjegyző a hagyatéki leltár készítésénél egyértelműen dokumentálja, hogy az eredménya saját kötelességszerű vizsgálatának megfelel és nem csak az örökös tájékoztatását és információitismétli, különben az örököst végrehajtási intézkedések fenyegetik, ami aztánszinte biztos, hogy a közjegyző ellen indított kártérítési követeléshez vezet. H. Gy.


2011. 6. SZÁM80200 éves az Osztrák Polgári Törvénykönyv és európaiszerződésjogNotar 6/20111812. július 1.-jén lépett hatályba az Osztrák Polgári Törvénykönyv, így ez ma a másodiklegidősebb még hatályban lévő civiljogi kodifikáció. Ennek a 200 éves évfordulónakszentelték az Európai Közjegyzői Napokat Salzburgban. Az idei konferencián rekordlátogatásszületett, több mint háromszázan vettek részt rajta.Az előadások azonban nem korlátozódtak kizárólag a kialakulási és fennállási történetre,sem a Polgári Törvénykönyv jelentőségére napjainkban, hanem egy jogpolitikailagnagyon is aktuális vita formájában vetettek egy pillantást a jövőbe is, ami egy európaiszerződésjog bevezetéséről szólt.A konferencia első része az Osztrák Polgári Törvénykönyv méltatásáról szólt. Azülés vezetője Pfof. dr. Georg E. Kodek a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetemről aTörvénykönyv fejlődéséről beszélt és kifejtette, hogy azért is tudott a gazdasági és társadalmiátalakuláshoz igazodni, mert a törvény szövege elég teret hagyott a bíróságoknaka jogszabályok kialakítására. Prof. Dr. Thomas Olechowski, szintén a bécsi egyetemről,jogtörténelmi előadásában az Osztrák Polgári törvénykönyv Közép-Európára gyakorolthatásával foglalkozott, ahol is a 19. században több mint 37 millió ember élt. A bemutatottgrafikon nem csak a Habsburg Birodalom változatos történelmére emlékeztetett,hanem azt is illusztrálta, hogy ezen kívül a törvény milyen széles körben – pl. Liechtensteinbenvagy Horvátországban is – bevezetésre került.A konferencia második felében pedig egy jogpolitikailag nagyon aktuális téma kerültközéppontba: az Európai Bizottság kezdeményezése egy európai szerződésjog bevezetésévelkapcsolatban. Francois Ancel a francia Igazságügyi Minisztériumból vezette fel a témát.Hangsúlyozta, hogy Franciaország egy ún. „Toolbox” opciót preferálja. Ez a nemzetközijogalkotó számára a jog-összehasonítás alapján fogalom meghatározásokat tartalmazna azeurópai irányelvek és rendeletek, valamint modellszabályozásokra nézve. Másrészt pedigFranciaország nem tudja támogatni a Bizottság új kezdeményezését, egy európai szerződésjogravaló törekvésében. Hiányzik egy átfogó vizsgálat a következményekről, és mégkritikusan azt a kérdést is fel kell tenni, hogy az európai törvényhozó milyen alapon szeretnébevezetni, valamint, mindenekelőtt, hogy milyenek a jövendő változások módozatai.Ezután a bevezető – és egyéb hasonló kritikus szavak – után dr. Rudolf Kaindl, bécsiközjegyző és a CNUE jelenlegi elnöke, a köszöntőbeszédében kifejtette, hogy kijelöltéka vita határvonalait, ugyanakkor Prof. dr. Dirk Staudenmayer, a polgári- és szerződésijogról tartott előadásában „megvédte” a Bizottság elképzelését. Azzal igazolta az európaiszerződési jog bevezetésének szükségességét, hogy nem létezik egy működő belső piac,mert a vállalkozók az országon túlmutató kereskedelmet a jogi rizikókra való tekintettelilletve a magas tanácsadói költség miatt elkerülik. A fogyasztók azonban profitálni tudnak


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEabból, ha több a határon túli verseny. Ezt az előadón kívül csak a lengyelek támogatták,akik hangsúlyozták, hogy a lengyel elnökségi tanács a Bizottság elképzeléseivel egyetért,a többi résztvevő ezzel szemben elég kritikus volt a bizottsági kezdeményezéssel szemben.Prog. Dr. Peter Limmer, würzburgi közjegyző utalt arra, hogy a jogösszehasonlítás nélkülözhetetlen,a különböző jogi kultúrák problémája természetesen itt is felmerül. Így pl. egyadóstól független kártérítés szisztémája, amit Anglia alapelvként képvisel, a kontinentális Európábana bíróságokat – a szigorú bírósághoz kötöttség miatt – nagyon leterhelné és rengetegeljáráshoz vezetne. Az sem kielégítő, hogy most még a zöldkönyv különböző opcióiról folyika beszélgetés, anélkül, hogy az ember ismerné az eredményt, hogy melyik jog az, amit valójábanajánlanak. Több időre van szükség, hogy az elvárt tervezetet analizálják és átbeszéljék.Ezzel mindenki egyetértett. A tervet Angliában is különösen szkeptikusan fogadták, mivel azottani jogfelfogás fontosnak tartja, hogy a felek a szerződésük tartalmát önállóan alakítsák.Prog. Dr. Oliver Remien – a würzburgi egyetemről – szerint a projekt ugyan gazdaságilagérdekes, véleménye szerint azonban gyakorlatilag alkalmatlan. Abból kéne kiindulni,hogy az interneten való kereskedelemben a vállalkozók a szerződésjogot írják elő,így ezt nem tisztességes fogyasztóvédelmi eszköznek nevezni. Egy európai polgárjogiháló sem tudná teljesen különböző eredményekkel a mindenkori nemzeti igazságszolgáltatástegy egységes jogrendbe tömöríteni. Staudenmayer professzor is hasonló véleményenvolt, hogy a szakértői tervezet tartalma még nem ismert, az is lehet, hogy semmiköze nem lesz a CFR-Net-hez és lehet, hogy mindenki számára teljesen alkalmas lesz.Egyrészről egy nagyon magas fogyasztói védelmet kell szavatolnia, aminél persze egyesországok „csúcsai” alacsonyabbak lesznek. Másrészt pedig a vállalkozók számára olyanattraktív is lehet, hogy a fogyasztóknak jó ajánlásokat tehetnek. Ezért tehát a fogyasztóvédelemés a vállalati érdekek között nincs ellentmondás, így tehát mindkét fél egyetértőenkiválaszthatja a megfelelő eszközt, de ez természetesen nem kötelezően. Kérdésekmerülhetnek fel azonban például egy megerősített adatcserével kapcsolatban: így talánegy Nápolyban lévő bíróság egy adatbankon keresztül vizsgálhatná, hogy egy másik tagállamelsőfokú bírósága a szerződésjogi magyarázattal kapcsolatban döntött-e. H. Gy.81Az Európai Közjegyzőség 3. Kongresszusa – BrüsszelCNUE News #14; 2011 augusztusi számaA közjegyzőség nélkülözhetetlen tényezőként lép fel az európai társaságijog alakításábanA pénzügyi válság következményei miatt a belső piac jelenleg egy olyan új ritmussal ismerkedik,amit az európai intézmények, különösképpen a Bizottság diktál. Ez utóbbi, a


2011. 6. SZÁM82jövőbeni kezdeményezésekkel kapcsolatos egyeztetési folyamatot indított el az európaitársasági jog területén. A tavaly októberben megfogalmazott Egységes Belső Piaci dokumentumábana Bizottság számos javaslatot fogalmazott meg.Az európai közjegyzőségek számára kiváló lehetőség volt, hogy egy jelentős, brüsszeliesemény megrendezésével ehhez a munkához hozzájárulhattak, és hogy a közjegyzőigyakorlat számára ennyire fontos területen bemutathatták szakértelmüket. Június 27-28-án, így közel 500 európai közjegyző kollégánk utazott Brüsszelbe, hogy részt vegyen azEurópai Közjegyzőség 3. Kongresszusán.A Kongresszus programja a kis- és középvállalatok (KKV-k) számára az európai jogterületén megfogalmazható kilátások köré rendeződött, három vezérszálon: a gazdaság,a jog és a finanszírozás. A négy vitafórumba szervezett esemény lehetővé tette a résztvevőknek,hogy megvitassák a KKV-k gazdasági helyzetét és finanszírozási lehetőségeiketaz Európai Unióban.Megnyitó beszédében, Bart Van Opstal közjegyző, a Belga Közjegyzők Királyi Szövetségénekelnöke a vállalkozások számára a közjegyzőséget a társasági jog szakértőjeként,és az általa készített okiratok révén a jogbiztonság garanciájaként definiálta. Bemutattatovábbá az ún. e-depot kezdeményezést, amely az induló vállalkozásoknak Belgiumban lehetővéteszi, hogy közjegyzői közreműködés mellett három napon belül megkezdhessékműködésüket. Végül, Van Opstal a közjegyzőségekkel kapcsolatban a pénzmosás elleniküzdelemben vállalt szerepüket is kiemelte.Ezt követően Rudolf Kaindl közjegyző, az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa(CNUE) elnöke ismertette a gazdasági válság miatt a közjegyzőket terhelő kihívásokat.“Európában, a társasági jog területén a jogbiztonság a KKV-k létrehozásának és fejlődésének nélkülözhetetleneleme. A KKV-k szükségleteire válaszul, e területen a közjegyzők szakértelmükkeljárulnak hozzá a jogbiztonság megőrzéséhez.” – mondta. Majd hozzátette: “Itt az idő, hogy azeddig érvényesülő, bármi áron való deregulációs politikát felülvizsgáljuk. Sőt, ma már elfogadott,hogy egy kiegyensúlyozott szabályozás a gazdasági fejlődést, egyben az európai polgárok és vállalkozásokérdekeit szolgálja.”Ezek a szavak visszhangra találtak Gianni Pittella, az Európai Parlament alelnökénekfelszólalásában is, aki a közjegyzőket az európai jogrend pilléreiként emelte ki, akik vezetőszerepet vállalnak abban, hogy Európa kilábaljon a gazdasági válságból.1. vitafórum – A KKV-k és a gazdaság helyzete: magunk mögött hagytuk-e már a válságot?Ha nem is megszokott, de az első vitapanel célja az volt, hogy – elmozdulva a szigorúértelemben vett jogi megközelítéstől – leküzdjék a gazdasági válságot, ami az EurópaiUniót sújtja és felülkerekedjenek azokon a főbb kihívásokon, melyek a gazdaság motorjánakbeindításához szükségesek. A szervezők neves elemzőket, személy szerint Etiennede Callata˙-t, a Bank Degroof vezető közgazdászát, Christian Helmenstein-t, az osztrákIpari Szövetség vezető közgazdászát, Gerhard Huemer-t, az UEAPME Gazdasági és


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEPénzügyi Osztályának vezetőjét, Rolf Knieper-t, a brémai Egyetem társasági és gazdaságijogi tanszékének professzorát, és Heinz Zourek-et, az Európai Bizottság Vállalkozáspolitikaiés Ipari Főigazgatósága főigazgatóját hívták meg.A felszólalók megkísérelték felvázolni a következő hónapok gazdasági kilátásait, különösena tekintetben, hogy a KKV-k hogyan indíthatnák be újra működésüket. A piacszabályozása vagy deregulációja kérdéskörén túl a meghívottak ugyancsak hangsúlyoztáka közjegyzők által a KKV-knak nyújtott gazdasági hozzáadott-értéket.832. vitafórum – A cégnyilvántartások összekapcsolása: milyen többlet-értéket jelent ennek megvalósulása?A második panel résztvevői megvitatták az Európai Bizottságnak a központi kereskedelmi-és cégnyilvántartások összekapcsolására vonatkozó irányelvtervezetét, melyet idénfebruár 24-én tettek közzé. Vitanyitóként Schmidt-Matthias Gerdts, a DG MARKTképviselője mutatta be az irányelvtervezet különböző rendelkezéseit. Ezt követően a beszélgetésbebekapcsolódtak a további meghívottak is: Bohdan Hallade, prágai közjegyző,Ruud van Helden, amszterdami közjegyző, Alvaro Lucini Mateo, madridi közjegyző,Kurt Lechner, német európai parlamenti képviselő, Paul Farrell, az Európai Üzleti Nyilvántartáskoordinátora, Federico Tassinari, bolognai közjegyző, és Arno Weigand, bécsiközjegyzőjelölt.A felszólalók kiemelték, hogy ezen a területen olyan európai szabályozásra van szükség,amely segíti a kereskedelmet azáltal, hogy a gazdasági tranzakciókat biztonságosabbáés gyorsabbá teszi. Hangsúlyt kapott az egyes nemzeti nyilvántartások adataihozkapcsolt joghatások átláthatósága iránti igény is. Mivel ezek a joghatások tagállamonkéntigen eltérőek, az európai közjegyzők azt kérik, hogy az összekapcsolás az európai vállalkozásokés polgárok elvárásainak megfelelően garantálja a jogbiztonságot.3. vitafórum – A hitelválságot követően hogyan könnyíthető meg a finanszírozás?E vitafórum bevezetéseként, Jean-Christophe Laloux, az Európai Beruházási Bank igazgatójatájékoztatta a résztvevőket a Bank KKV-finanszírozásban betöltött szerepéről.Szavai összhangban voltak a többi felszólaló által mondottakkal, akik hangsúlyozták aközhatalmi intézmények és a pénzintézetek jól átgondolt és szükséges mértékű beavatkozásánakfontosságát.Othmar Karas osztrák képviselő, Cristian Silviu Bus˛oi, román európai parlamentiképviselő, Andrea Benassi, az UEAPME főtitkára, Jean-Pierre Di Bartolomeo, aSowalfin elnöke vett részt a beszélgetésben, és megvitatták a kényszerhelyzetben lévőkis-és középvállalkozások részére adott kölcsönök visszaszorulásához vezető számos tényezőt.Niek Zaman, rotterdami közjegyző kiemelte, hogy a közjegyzői üzleti tanácsadássegítheti a KKV-k finanszírozáshoz való hozzáférését.


2011. 6. SZÁM844. vitafórum – Törekvések egy jövőbeni székhely-áthelyezésre vonatkozó rendelet felé?A nagyszámú meghívottakkal indult vitafórum egy esetleges székhely-transzferrel kapcsolatosirányelv kidolgozását tárgyalta olyan vállalkozások számára, akik a belső piaconszeretnének fejlődni. Christopher M. Ruppert a luxemburgi Igazságügyi Minisztériumképviselője megjegyezte: “A gazdasági szereplők már a gyakorlatban alkalmazzák a székhely-átruházást,illetve egyéb módokon elérik amire törekszenek, mint ahogy az az Európai Részvénytársasággalvagy a határokon átnyúló fúziókra vonatkozó rendelettel történt. De ezekhez a hiánypótlóintézményekhez költségek és elég időigényes eljárások kapcsolódnak (...)”. Antonio Fernández-Aparicio Golfines, madridi közjegyző, Peter Kindler, az Augsburgi Egyetem professzora,Andreas Schwab, egy német európai parlamenti képviselő, Corrado Malberti, milánóiközjegyző, Evelyn Regner, osztrák EP-képviselő, Günter H. Roth, az innsbrucki Egyetemprofesszora, Hartmut Wicke, müncheni közjegyző és Elzbieta Paczos, a lengyel IgazságügyiMinisztérium képviselője rögzítették: a hiányzó jogi szabályozás ezen a területen abővülni vágyó európai vállalatok jogi elbizonytalanodásának forrása. Végül is, a székhelytranszferjoghatásait a nemzeti szintű szabályozás alapozza meg, és az európai joggyakorlathatározza meg azokat az elveket, melyeket az egyes esetekben alkalmazni kell.A felszólalók szintén érintették az európai magánjogi társaság (SPE) tervezetét, ésaz európai részvénytársaság (SE) alapszabályának felülvizsgálatára vonatkozó tervezetet.Ez a két különleges társasági forma szintén felveti a székhelyek szabályozásának kérdéséta munkavállalói részvétel, a hitelezővédelem és a társasági adatok átláthatósága irántiigénnyel kapcsolatosan.Michel Barnier európai biztos felkérte a közjegyzőket, hogy járuljanak hozzá az európaitársasági jog felépítéséhezIgor DZIALUK, a lengyel Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárának beszédeelőtt – aki a lengyel elnökség által kitűzött prioritásokat ismertette – Michel Barniereurópai biztos bejelentette a hallgatóság előtt, hogy az európai társasági jog jövőjével kapcsolatbanegy hosszabb időtartamra szóló nyilvános konzultációs időszakot nyit meg; éserre a konzultációra a közjegyzőket is meghívja. A konzultációs időszakot egy Zöld Könyvkiadása fogja zárni, ennek célja, hogy tisztázza azokat a kérdéseket, melyek a vállalatok ésvállalati csoportok részvényeseinek hosszú távú részvételét, és az üzleti mobilitást érintik.A belső piacért és a szolgáltatásokért felelős európai biztos kijelentése szerint a vitáthárom hangsúlyos területre kell fókuszálni:• a hatékonyabb igazgatósági működésre;• a részvényesek intenzívebb és hosszú távú részvételre való bátorítására;• és a vállalati irányítás megerősítésére.E három területtel összefüggésben hívta meg a közjegyzőket, hogy osszák meg „tapasztalataikat”és „szakértőiket”.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEVégül, összefoglalásképpen, és visszatérve a Bíróság közelmúltbeli döntésére, ami aközjegyzői szakmával kapcsolatos nemzetiségi követelmények eltörlésére vonatkozott,Barnier biztos megnyugtatóan nyilatkozott, íme néhány idézet: “Ez a határozat vajonjelent-e jövőbeni veszélyt az európai közjegyzőségekre? (...) A válaszom: nem. Nincs veszély. Természetesenez a határozat már az európai jog részét képezi, és a szükséges döntéseket mindentagállamnak meg kell hoznia, mint azt minden bírósági döntéssel kapcsolatban tenni szoktuk.A Bíróság azonban a közhatalom fogalmát is értelmezte, mint Önök is említették. Azt hiszem,őszintén mondhatom, külön is hangsúlyozva, hogy ez az értelmezés nem tette kérdésessé a közjegyzőkközhatalmi vagy köztisztviselői jogállását. Hasonlóképpen, ez a határozat értelmezésemszerint nem kérdőjelezi meg a közjegyzőség alapvető jellemzőit, vagy szervezeti felépítését sem.Azt hiszem, a Bíróság világosan egyértelművé tette határozatában azt az alapvető szerepet, amita közjegyzőség társadalmunkban játszik. Úgy vélem, e tekintetben nem lehetnek kétségeink.”Fotók, videók és a felszólalók beszédei az alábbi címen találhatók: www.notaires-deurope.euV.K.85dr. Horváth GyöngyiMOKK ügyvezetődr. Varga KrisztinaMOKK ügyvezető


2011. 6. SZÁM86Szakmai SajtófigyelőJakab András: Az új Alaptörvény keletkezése ésgyakorlati következményeiHVG Orac Kiadó, Budapest, 2011.Nagy szakmai érdeklődés mellett tartották meg szeptemberben a Pázmány Péter KatolikusEgyetem Jog- és Államtudományi Karán Jakab András fenti című szakmunkájának bemutatóját.A könyvbemutató rangját az adta, hogy három neves méltatója is volt a műnek.Elsőként Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke szólalt fel, aki kiemelte,hogy a szerző a jelenlegi alkotmány és az új közötti azonosságok és különbségekszámbavételén keresztül a folyamatosságot hangsúlyozza. Azt vizsgálja, mennyibenjelent új korszakot a 2011. április 25-én kihirdetett, Magyarország Alaptörvénye címetviselő, a hagyományokkal szakítva számmal nem ellátott jogszabály 1 . E tudományosigényű összehasonlítás segítség lesz az alaptörvény mindennapokban valóalkalmazásához.A kötetet ezt követően részletesen Tölgyessy Péter alkotmányjogász mutatta be.Nagyszerű munkaként jellemezte a művet, amely három részből áll. Az első rész a múlttalfoglalkozik, leírja, hogyan kellett volna alkotmányozni, és egy saját alkotmánytervezetetis közöl a szerző. Ebben a részben egyébként az alkotmánytervezet mellett korábbanmegjelent tanulmányait adja közre Jakab.A második részt tartja Tölgyessy a legizgalmasabbnak. Teljesen eredeti, a mai magyarközállapotokra nem jellemző dolog, hogy a szerző nem arról beszél, hogy az új szabályozásrossz vagy jó. Ehelyett azt hangsúlyozza, hogy az a kérdés, mit jelent az alkotmány,ami megszületett, a jogalkalmazónál dől el. Tehát a jogalkalmazó fogja megmondani agyakorlatban, hogy mit jelent ma, itt Magyarországon ez a szöveg, nem pedig a jogalkotó.A kötet erénye tehát, hogy nem politikai kritikát tartalmaz, hanem fogalomtisztázó,fogalomelemző munka.A harmadik rész a függelék, amely tartalmazza az alkotmány jelenleg hatályos szövegétés a Velencei Bizottság 2011. márciusi állásfoglalását.Mint Tölgyessy Péter megállapította: nagyon megosztó ez az alkotmány, a politikaiközösség egyik fele semmiképp nem fogja elfogadni, de a szerző jogászként közelít hozzá,magát a szöveget nézi, ami ritka érték ma Magyarországon, amikor mindenki politikaiprekoncepcióval indítja a vizsgálódást. „Végre a szakma is megjelenik, nemcsak a politikaezen a területen.” – ajánlotta az új alkotmány kommentárját.1 amely 2012. január 1-jén lép hatályba.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEHarmadikként Zlinszky János, volt alkotmánybíró méltatta a művet, azt hasznos és jómunkaként jellemezve. Mint Zlinszky is rámutatott, a könyv részben visszatekintés, részbenkitekintés az új problémákra, és mellette szól, hogy megindíthat egy olyan alkotmányosgondolkodást, ami hasznos lehet a jogalkalmazás szempontjából. Figyelemkeltőeka szerző felvetései, emellett az oktatásban és a bírói munkához is felhasználható szakkiadványszületett.A könyvbemutatón zárszóként maga a szerző szólt a megjelentekhez, s előadta, hogya kötet célja kettős: egyrészt le kívánja zárni azt a korábbi diskurzust, ami arról szólt,hogy milyen alkotmány lenne jó, másrészt a már elfogadott szöveget akarja értelmezni.Az igazi jogász tevékenység Jakab András felfogásában fogalmi rendszerező munka 2 ,amelynek során a jogi norma kiindulópont, abból minél többet ki kell hozni.A magunk részéről a fentiekhez csak azt tesszük hozzá, imponáló a fiatal szerző energiája,hogy alig pár hónappal az Alkotmány kommentárjának szerkesztőjeként elvégzettóriási munkáját követően 3 ismét „hadba állt”, és már önálló szerzői munkaként elkészítetteaz új alaptörvény kommentárját.A kötetet jó kézbe venni, mert világos, és közérthető nyelvezettel van megfogalmazva,maga a kommentárrész hoz újat, ugyanakkor nem túlterjengős, tehát a gyakorlatbanvezérfonalként segítheti a jogalkalmazókat és akár a joghallgatókat is. A szerző előzőnagy ívű munkájával ellentétben szerencsére ez a kötet elérhető, szabadon megvásárolhatóa jogi szakboltokban.87Első Magyar Végrehajtási SzaklapÚj szakfolyóirat jelentkezik a szakmai piacon. Az Első Magyar Végrehajtási Szaklap azelső szám szerint kéthavonta, 5000 példányban megjelenő periodika lesz. Dr. Kállay Juditalapító, főszerkesztő köszöntőjéből kiderül, hogy a lap célja az olvasók első kézből történőinformálása, a napi aktualitások bemutatása, a különböző vélemények ütköztetésea bírósági végrehajtás tárgykörében úgy, hogy a cikkek mind a szakma, mind a laikusokszámára érthetőek és élvezhetőek legyenek.Az első számban – a teljesség igénye nélkül – az alábbi írások kaptak helyet: A bíróságivégrehajtói tevékenységhez kapcsolódó adózási alternatívák feltárása (dr. Tóth Márk-dr.Zémán Zoltán), Jelölt-helyettes-végrehajtó, avagy a végrehajtóvá válás rögös útja (NeumannOrsolya), Az ingatlanárverés történetének főbb állomásai (dr. Bihari Zsófia Nóra),2 ehelyütt utalunk a Közjegyzők Közlönye 2010. 4. számában megjelent szakmai sajtófigyelőnkre, amelyben Jakab Andrásnaka Ki a jó jogász, avagy tényleg jó bíró volt-e Magnaud? című, a Jogesetek Magyarázata folyóirat 1. számában megjelentrendkívül izgalmas tanulmányával foglalkoztunk részletesebben. Ez a tanulmány járta körül a jogászi tevékenységetés elemezte annak fogalmi rendszerező jellegét.3 lásd erről részletesebben a Közjegyzők Közlönye 2010. 3. számában megjelent könyvismertetőt.


2011. 6. SZÁM88Az ingatlan-nyilvántartás rövid története (Bíró Béla), A végrehajtás jogharmonizációstörekvései az EU-ban (dr. Balogh Péter), A bírósági végrehajtó szerepe a közigazgatásivégrehajtási eljárás során (Décsei Krisztina), Egy közgazdász szemszögéből – Gondolatoka végrehajtásról (Kis Csaba), A bírósági végrehajtói fegyelmi bíróság jogi kereteinek,működésének ellentmondásai (dr. Tölgyesy G.), Értekezés az önálló bírósági végrehajtótársadalmi szerepéről az aktuális gazdasági helyzetben (név nélkül).dr. Székely Erikaközjegyzőhelyettes

More magazines by this user
Similar magazines