Letöltés - ME.dok 2012/4

medok.ro

Letöltés - ME.dok 2012/4

2011/3Kolozsvár, 2011


Szerkesztõbizottság:Balázs Géza (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest,Nyugat-magyarországi Egyetem, Szombathely)Marian Petcu (Universitatea Bucureşti)Reinhold Stipsits (Universität Wien)Rostás Zoltán (Universitatea Bucureşti)Szabó Zsolt (Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár)Szíjártó Imre (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest,Eszterházy Károly Főiskola, Eger)Szijártó Zsolt (Pécsi Tudományegyetem)Tudor Vlad (University of Georgia, USA)Zirkuli Péter (Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézete – INALCO, Párizs)Főszerkesztõ:Cseke PéterFőszerkesztő-helyettes:Tibori Szabó ZoltánSzerkesztő:Botházi MáriaKorrektúra:András ZselykeTipográfia:Könczey ElemérMűszaki szerkesztés:Péter ÁrpádA borító Gálfalvi Zsolt fényképeinek felhasználásával készültKiadja a Kolozsvári Kommunikáció- és Médiakutató IntézetTámogatók:Postacím: Str. Napoca nr. 16., 400009 Cluj-Napoca, Româniae-mail: info@medok.roAdószám: 18529617Adományokat a RO74RNCB0113040737460001 (RON) és aRO47RNCB0113040737460002 (HUF) bankszámlaszámra, aBCR Kolozsvári fiókjában fogadunk (BCR Agenþia Unirii Cluj)Lapunk olvasható a http://medok.ro honlapon is.


TartalomjegyzékME.FOTOGRÁFIA 4ME.TEÓRIAOzsváth Judit: A kisebbségi életformára nevelés kérdéseaz Erdélyi Iskola című folyóiratban 5Péter Edit: Két 19. század végi kolozsvári lap(A Magyar Polgár és a Kolozsvár) elméleti vonatkozásai 15ME.DIÁRIUMKozma Csaba: Mi-tudat és ellenségkép a szocializmus végénés az azt követő másfél évtizedben (1989–2004) 27Botházi Mária: A tranzit időszak arcai.Sajtóhelyzet a rendszerváltás hajnalán 33KAMERAFelméri Cecília: Újhullám-e a román újhullám? 45Lakatos Róbert Árpád: Az erdélyi magyarszituációs dokumentumfi lm 55SZÓKÖZÖKLászló Edit: A területi közszolgálati rádió funkciói 63Nagy Réka: Az új média nyújtotta kihívásokés lehetőségek az oktatásban 71Kulcsár Gabriella: Van-e szükség zenekritikára? 77Colleen Krepstekies, Andrea Lypka, Karen Strand:Media Framing of Sarah Palin 89SZERKESZTÉSI ALAPELVEK 103CONTENTS 106CONŢINUT 107


ME.dok • 2011/3Me.FotográfiaIdei harmadik lapszámunkat két kezdő „képíró” munkáival tesszükszemléletesebbé. Miután számos ME.dok jelent meg elismert, professzionálisfényképészek fotográfiái által gazdagítottan, úgy gondoltuk, hogy üdvöslehet két, stílusukat most kereső ifjú látószögéből is szemügyre venni világunkat.A legújabb ME.dok-unk intellektuális kalandját a székelykeresztúriGálfalvi Zsolt és a kolozsvári születésű Eszenyei Farkas-Gábor szuggesztívképei illusztrálják.Gálfalvi Zsolt:Highway run4Eszenyei Farkas-Gábor1983-ban születtem Kolozsváron. Gyermekkoromat és iskolás éveimetNagyváradon töltöttem. Meghatározó időszak volt számomra a LórántffyZsuzsanna Református Gimnáziumban eltöltött 4 év. 2006-ban végeztem aBabeş–Bolyai Tudományegyetem történelem szakát, majd 2007-ben ugyanottmesteri fokozatot szereztem (az erdélyi társadalom és kultúra témakörben).2010-től pedig a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófiakar Jelenkor és Nemzetközi kapcsolatok tanszékének doktorandusza vagyok.Pár éve, hobby szinten kezdtem el fényképezni. „Pályám” úgy indult,hogy előkerültek nagyapám régi, filmes fényképezőgépei. Kuriózum volt számomraez a rég elfeledett világ, és hónapokat vett igénybe míg, saját hibáimbóltanulva, rájöttem a gépek használatára. Viszont a hosszas kísérletezésifolyamat eredménye magával ragadt, így kivételes szabadidős tevékenységgévált a képírás. Forrongó, nyüzsgő és zsúfolt napjainkban remek relaxációsidőtöltéssé minősült a természet és az ember kölcsönhatásának üveglencsénkeresztül történő megfigyelése, filmre rögzítése.


A kisebbségi életformáranevelés kérdése azErdélyi Iskola című folyóiratbanOZSVÁTH JUDITAbstract (Education for minority life form in the Erdélyi Iskola [Transylvanian school] journal)Although the Erdélyi Iskola did not intend to be the journal of pedagogues teaching only inconfessional schools, it primarily propagated confessional (school) education. Áron Márton arguedin favour of confessional education in several of his writings. Besides other roles, he expectedconfessional schools to elaborate the “methodology” of education for a minority life form. The editorsand journalists of the fi rst period – between 1933 and 1940 – of the Erdélyi Iskola consciouslyundertook the propagation of education for a minority life form. Their activity, presented in thispaper, proves that they also accomplished what they claimed by their work in school and in populareducation. Keywords Erdélyi Iskola, minority, life form, educationRezumat (Educaţia pentru modul de viaţă minoritar în revista Erdélyi Iskola /Şcoala Ardeleană/)Cu toate că revista Erdélyi Iskola dorea să fi e mai mult decât o publicaţie a dascălilor din şcolileconfesionale, în paginile sale se regăseau mai ales idei legate de educaţia şcolară confesională.Áron Márton a avut o seamă de scrieri în care argumenta în favoarea învăţământului confesional.Pe lângă alte cerinţe, Áron Márton credea în rolul şcolilor confesionale de a elabora metodologiaeducaţiei pentru modul de viaţă minoritar. Redactorii şi publiciştii din prima perioadă – cea dintre1933 şi 1940 – a revistei Erdélyi Iskola şi-au asumat cu bună ştiinţă propagarea educaţiei pentrumodul de viaţă minoritar. Activitatea acestora, prezentată în acest studiu, este o mărturie a faptuluică ideile lor au fost puse în practică în cursul muncii de educaţie din şcoli.Cuvinte cheie Erdélyi Iskola, minoritate, mod de viaţă, educaţieDr. Ozsváth Judit, egyetemi adjunktusBBTE Pszichológia és Neveléstudományok KarAz erdélyi magyar társadalom két világháború közötti sajátos helyzetea nevelésre is sajátos feladatokat rótt: annak a kisebbségi életformáravaló nevelés részévé kellett válnia – vallották a folyóirat szerkesztői.Ez – szerintük – gyakorlati szempontokat, 1 és elvi kérdések megfontolásátés tudatosítását is jelentette. Utóbbiak közé sorolták az egyéni hivatásokés a közösségi érdekek összefüggéseit, illetve a közösségi feladatvállalásproblémakörét, a kisebbségi létfeltételek, az emberhez méltó élet elvi-eszmeiösszeegyeztetését és gyakorlati megvalósulási lehetőségeinek számbavételét.5


ME.dok • 2011/36Bár az Erdélyi Iskola nem Márton Áron pap-szerkesztő hirdette, hogycsak a hitvallásos iskolákbantanító pedagógusok foniméltósággal, így ennek értelmében az ember-az emberi méltóság szorosan összefügg az istelyóiratakívánt lenni, hasábjainelsődlegesen a hitvaltóélettel. A kisebbségiség ilyen téren semmilyenhez méltó élet egyezik az isteni szándékhoz méllásos(iskolai) nevelést propagálta.relevanciát nem jelent, hiszen a kisebbségben élőember élete is lehet Istennek tetsző, és a többséginép fiai is élhetnek Isten nélkül. Éppen ezért nema külső korlátokon van a hangsúly, hanem a belső tökéletesedésen. Az Istennektetsző életben való tökéletesedés nemcsak az egyént „kötelezi”, hanem akisebb és nagyobb közösséget (így a népközösséget) is. Ezért az erdélyi magyartársadalomnak is önnön erejére, saját erőforrásaira kell támaszkodnia,a létét meghatározó tényezőket nem a külsőségekben, hanem az ezeknekvaló belső megfelelésben kell keresni. Nem más nemzetek ellenében kell az„emberhez méltó” életet megvalósítani, hanem a belső megtisztulásban, a folyamatosmegújulásban. A társadalom megújulásának és megújításának biztosítékátaz értelmiségnevelésben és a népnevelésben látta, 2 hiszen a változásúj nemzedékek fellépését feltételezte. Első alatt a középiskolák és főiskolákdiákjainak tanítását értette, a népnevelésen pedig a valamilyen okbólkifolyólag tanulmányait megszakítani kényszerült felnőtt korosztály nevelését.Az elemi iskolai nevelést azért nem különítette el, mert az mind az értelmiségnevelésnek,mind pedig a népnevelésnek alapját képezte – így tehátmindkettőnek része volt.Márton Áron értelmezésében az értelmiségnevelés a „jövő vezető rétegének”3 formálását jelentette. Véleménye szerint ez a közösség végzi mindenidőben a társadalmi munka döntő részét, s az ő képzettsége és feladatvállalásameghatározó. Ám korának középiskolái ellen éles kritikát fogalmazottmeg – szerinte azok „öncélú, önmagáért való, a népi közösség nagy érdeklődésétőleltávolodott kisebb réteg tenyésztelepei”, 4 melyek a népközösség végzeteskettéosztódását táplálják. Közösségi cél nélküliek, „céljuk” csupán az,hogy „egy felsőbb, zárt réteg előnyösebb életéhez” segítsék a „nép”-ből kiemeltdiákjaikat, hogy „a néphez többé igaz együttérzéssel, segítő szándékkalne térjenek vissza soha”. Az ilyen iskola nem az életre neveli diákjait,hanem a felsőbb réteg számára. Ezzel az „öncélú” iskolaformával szembenaz angol „public school”-t állította követendő példának, amelyben „a jellemalakítását teszik az első helyre” és az iskola „azt a kettős követelményt állítjamint életfeladatot az ifjú elé, hogy hivatásában akarjon a legkiválóbb lenni,és ugyanakkor ne felejtse, hogy kötelessége a nemzet érdekeiért is becsületteldolgozni”. 5Bár az Erdélyi Iskola nem csak a hitvallásos iskolákban tanító pedagógusokfolyóirata kívánt lenni, hasábjain elsődlegesen a hitvallásos (iskolai)nevelést propagálta. Márton Áron több írásában is érvelt a hitvallásos nevelésmellett. (Korábban említett iskolakritikáját az állami középiskolák szellemiségeellen fogalmazta meg.) A hitvallásos iskoláktól ő – egyebek mellett– a kisebbségi életformára való nevelés „módszertanának” kidolgozását isvárta. „A mi helyzetünkben pedig, amikor az egyesnek is és népünk összességénekis létéért kell harcolnia, egyenesen parancsoló szükség, elutasítha-


ME.TEÓRIAEszenyei Farkas-Gábor: Ágkarmoktatlan kötelesség, hogy (…) a kódexet, amely a ’kisebbségi életformára valónevelés’ pontos utasításait tartalmazza, végre nevelőink kezébe adjuk” 6 – fogalmazott.Megjegyzendő, hogy az itt kiemelt gondolatait a kolozsvári katolikusfőgimnáziumban tanító Puskás Lajosnak a korábbi lapszámban – A kisebbségiéletre való nevelés iskoláinkban címmel 7 – közzétett vitaindító írásáhozszánta, megerősítésképpen. 8Márton Áron szemléletével egybecsengően Paál Árpád is a hitvallásosiskoláktól várta a kisebbségi sorsban élő gyermekek helyes nemzeti érzésre,feladatvállalásra való felkészítését. Ebben a kérdésben a következőképpenérvelt: „Csak a hitvallásos iskola az, amely őseink hitét és erkölcsétát adja a gyermekeknek és unokáknak. A vallás egy embernél is, egy népnélis a természet legfőbb Urával való életviszony felfogása és át érzése. Ebben aviszonyban más ember vagy más nép sorsa párhuzamos lehet a miénkkel,de nem a miénk. A vallás így önállóságot ad az élet átérzésének, önállóságotad egy nép önismeretének is. Kisebb ségi népnek nincs is más lehetősé-7


ME.dok • 2011/38Ebből a felismerésből következik,hogy a kisebbséténekezt az Istenig érő saját szemléletét megtalál-ge arra, hogy ezt az önálló sorsér zést, a maga élegimagyar társadalomnak a ja. Csak a hit, a vallás útja az, amelyen e szemlélethezeljuthat.hitvallásos iskolákat, mintsaját nemzeti iskoláit, az Éppen a kisebbségi nép azért kisebbségi, mertéletösztön óriási erejévelő állam fölött nem rendelkezik, csak az állam rendelkezikfölötte. A kisebbségi nép egy-egy állam-kell felkarolnia.nak tartozéka, de ő magának nincs saját testérelelkéreszabott állama. A kisebbségi nép valójában államtalan. Így tehát aző népérzését, az ő külön kisebb nemzeti érzését az állam nem is fejezheti ki,mert ez a nagyobb alakulat csak a többségi nép nemzeti érzésének kifejezője.Ennélfogva az állami iskola sem lehet a kisebbségi nép nemzeti érzésénektolmácsolója, annál kevésbé annak megtartója és fejlesztője.Ebből a felismerésből következik, hogy a kisebbségi magyar társadalomnaka hitvallásos iskolákat, mint saját nemzeti iskoláit, az életösztön óriásierejével kell felkarolnia”. 9Márton Áronhoz hasonlóan Puskás Lajos is az iskolától várta a kisebbségiéletformára való nevelést. 10 Több erdélyi pedagógust is szólásra/írásraindító írásának elején kora ifjúságának elhelyezkedési, megélhetési panaszaitvette számba, majd a bajok okát próbálta meghatározni. Márton Áronnalszemben saját „élhetetlenségéért” elsősorban a fiatalságot okolja, 11 majdcsak a második részben jut el az iskolai nevelés terén mutatkozó hiányosságokszámbavételéig. „A hitvallásos és az állami iskola célkitűzése az oktatásbanközös. Ellenben meg kell adniuk iskoláinknak azt a nevelést, melyetaz állami iskola nem adhat meg, mert növendékei a többségi nemzet életérekészülnek, s ez lényegesen különbözik a kisebbségi életformáktól. Ennek akisebbségi életre intézményesen ránevelő hivatásnak a teljesítésével áll vagybukik iskolaügyünk. Ebben van egyedüli létjogosultsága” – mondta ki határozotthangon. 12 Megoldásként ő – Márton Áronhoz hasonlóan – a mini „diákállam”módjára szervezett iskolák típusát ajánlja, amelyek keretein belül agyermek cselekedetekkel tud készülni az életre. A nagy társadalmat mintázóiskolákban a növendékek önálló felelősségű polgárokként működnek, ésszellemi képességeik nevelésével egyidejűleg a társadalmi életre való képességeikis fejlődnek. „Jellemnevelés elméleti alapon nem végezhető, csak úgy,ha az ifjúnak a cselekvésre alkalmat nyújtunk” – jelentette ki. A különbözősportklubok, olvasóegyletek, önképzőkörök mellett kiemelt helyen ide soroljaaz iskolaszövetkezeteket és cserkészetet, mint legeszményibb jellemnevelőszervezeteket. 13 Írása nyomán aztán több nevelő fogott tollat Erdély-szerte,a legjobbak írásait az Erdélyi Iskolában is közzétették annak szerkesztői.A véleményt nyilvánító pedagógusok mindegyike elhivatottsággal dolgozónevelő volt. A csíkszeredai Pálffy Ferenc szerint például az elvi alap tisztázásaaz elsődleges, s csak utána kerülhet sor a gyakorlati megvalósításokra.„Ennek első feltétele a nevelésre hivatott vezetők nevelésének egységesítése,vagyis – ha céltudatos és egységes nevelést akarunk iskoláinkban – akkormeg kell találnunk a módot rá, hogy maguk a nevelők tűzzék ki a közös célt,teremtsék meg az összhangot és alakítsák ki a legcélravezetőbb formákat.Ezt, úgy hiszem, csak részben lehet előkészíteni az Iskola hasábjain és emel-


ME.TEÓRIAlett feltétlenül szükség volna a tanárok személyes találkozására, az irányelvekmegtárgyalására és leszögezésére. A továbbiakban pedig az ’utánpótlásnak’már az egyetemi években ilyen alapon való előkészítése és nevelése volnafeltétlenül szükséges, mert amikor a ’kisebbségi életformára való neveléskódexét’ akarjuk megalkotni, akkor olyan emberekre van szükségünk, akikannak előírásait akarják és tudják is végrehajtani” – írja. 14A Gyulafehérváron működő Boér Richárd ugyanott közölt írása szerinta nevelőnek arra kellene törekednie, hogy kialakítsa magában a „kisebbségiélettípust”, s erről aztán a fiatalok észrevétlenül „lemásolhatják”saját életüket. Ha ezt minden nevelő megteszi, akkor már „egy nevezőre jutott”az egyes iskolák nevelőkara, s így már könnyebb lesz az iskolák feladatánaktisztánlátása és annak megvalósítása. Egy lapszámmal később DávidLászló amellett érvelt, hogy a kisebbségi életformára való neveléshez nincsszükség újabb keretekre, önmagában a cserkészet sem tekinthető ideálisnak.Szerinte a nevelés kérdése elsősorban a nevelők feladata. „Nevelőkrevan szükség, akik a meglevő kereteket élet tel töltik ki, akiknek minden törekvésükaz, hogy a rájuk bízott növendé keket csakugyan neveljék, és mindenigyekezetükkel azon vannak, hogy a nevelésre legalkalmasabb eszközöketmegismerjék és alkalmazzák még akkor is, ha egyéni kényelmük rovásáravan, vagy esetleg más ‘hátrányokkal’ jár.” Dávid László komoly feladatotró a gyermekekre igazán figyelő osztályfőnökökre, akik „osztályukkalegy közösséget alkotnak”, s atyaként felügyelik a rájuk bízottakat. Igazgatókravan szükség, írja, akik az iskola-család „igazi pátriárkái”, akik a legszentebbügy szem előtt tartásával vállalják az em berek között elkerülhetetlensúrlódások kiegyenlítését. Dávid László szerint olyan nevelőkre vanszükség, „akik vál lalják a nevelés nagy feladatát, ami azt jelenti, hogy elsősorbansaját életükben valósítják meg azokat az elveket, amelyek szerint másokatnevelni akarnak”. 15A kisebbségi életformára való nevelés kérdését a következő tanévbenis tovább vitatták a pedagógusok az Erdélyi Iskolában. 16 Ebből az időből kiemelendőpéldául a brassói Fejér Pál írása az állami iskolákban bevezetettországőrszervezet keretében lehetővé váló gyakorlati órákról vagy a kolozsváriMálnássy Gézának a megszüntetett cserkészetet pártfogoló értekezése.A vitát kezdeményező Puskás Lajos nagyívű összegzést végzett ebben a lapszámban,megállapítva, hogy a hozzászólások túlnyomó részben két kérdéstboncolgattak: a nevelő személyének és a nevelés keretének kérdését. Bár ahozzászólók nem éltették egyértelműen az amúgy is már „halott” cserkészetet,17 vérbeli cserkészként Puskás nem tágított annakújraszervezése mellől vagy egy rokonszervezetéletbe hívása mellől, „Ha népközösségi szervezetetlétesíteni jogunk van, ehhez is kell jogunknaklennie, s ha a totális román nacionalizmus kialakításáraaz amúgy is kitűnő nemzeti szelleműállami iskola mellett strázsaszervezetre is szükségvan, nekünk még inkább szükségünk van azerdélyi magyar ifjúság cserkészetére. Ha ezt sikerülmegalakítani, akkor a kisebbségi életre valóDávid László szerint olyannevelőkre van szükség,„akik vál lalják a nevelésnagy feladatát, ami azt jelenti,hogy elsősorban sajátéletükben valósítjákmeg azokat az elveket,amelyek szerint másokatnevelni akarnak.9


ME.dok • 2011/310nevelés kódexe is kezünkben van. A cserkészszervezetnél, törvénynél, módszereknéljobb erre nem kell” – írta elszánt hangon.Puskás következetes és elhivatott harca a cserkészet újraszervezéséért,tudjuk, nem járt eredménnyel, a kisebbségi nevelés keretei egyre jobban beszűkültek,mígnem a rossz győzelmét hirdető második világháború mindenremény szertefoszlásához vezetett.Az közösségi életre felkészített értelmiségi (egyetemi szintű) különképzésére – az „elitnevelésre” – Venczel József is eszményi modellt készített.Márton Áronhoz hasonlóan ő is felismerte az „eltömegesedés” veszélyét.Márton Áron „az életben rájuk váró harcot győzelmesen megharcolnitudókat” nevezte az elithez tartozóknak, akik a közért tudnak harcolni,mert „bővében vannak az erőnek, nemcsak önmagukért, hanem másokértis tudnak dolgozni”, 18 az ő kinevelésüket a középiskolától kérte elsősorban.Venczel József értelmiségnevelés alatt a „népvezető intelligencia következeteskinevelését” értette. 19 Szerinte az értelmiség „az erdélyi magyar társadalombanéppoly kitevő tényező, mint a sokat emlegetett, a törekvéseinkelső síkjában fekvő nép.” 20 Ez a cél „következetes neveléssel vagy önneveléssel”valósítható meg – „a céltudatra nevelés intézményében”, az általa megtervezettCollegium Transilvanicumban. Venczel szerint az értelmiség öntudatán,céltudatosságán múlik az áhított társadalmi megújulás: „közösségiéletünk zavartalanság szempontjából ugyanis éppen annyira lényeges intelligenciánkcéltudatossága, mint az, hogy népünk öntudatához kétség ne férjen”.21 Ez az általa megálmodott, a legkiválóbbak nevelésére hivatott intézmény„a feladatokra való rákészítést vállalja, mégpedig egyrészt az egyetemitanulmányokat, másrészt az egyetemi tanulmányok utáni vezető szerep áttekintésétsegíti elő”. Ezen a szinten is az egyénre koncentráló nevelést hirdeti,„nem tömegintézmény, hanem a legkiválóbbak testülete”. Venczel szerint„az új intelligenciának különbnek, minőségileg: nemcsak képzettségben,hanem hivatásban is különbnek kellene lennie, mint a többségi nép vezetőosztályának. (...) Ez ugyanis az egyetlen út arra, hogy általános kisebbségpolitikánkpanasz-jellegét az előrelátás érvényesülésével preventív politikaiharcmodor váltsa fel, s a közvetlen nemzetiségi küzdelemben határozottbiztonságérzet valósulhasson meg”. 22 Az elit- vagy értelmiségnevelésnekaz a célja, hogy a már megneveltek mások nevelését vállalják tovább,bármely hivatásban legyenek „a nemzeti kultúra apostolai”, a nép nevelői.A főiskolások képzésével és önnevelésével kapcsolatos észrevételeitVenczel József A főiskolás nevelés néhány szempontja című írásában 23 foglaltaössze. Az eltelt időszak rövid elemzése után a jövőre mutató feladatokatvette számba, külön kiemelve a kisebbségi életformára való tudatos készülésfontosságát. „A kisebbségi magyar főiskolás tanulóévei alatt nemcsaka szükséges ismeretek elsajátítására kötelezett, de élő igény vele szemben,hogy majd a kijelölt poszton szakember és közember is legyen” – írta.Venczel József előtt György Lajos is tervet dolgozott ki az értelmiségnevelésre.Az Erdélyi Iskola megjelenése előtt hat évvel fektette papírra ilyenirányú gondolatait, majd tanulmányát 24 megküldte az erdélyi magyar történelmiegyházak vezetőinek. A tapasztalt problémák számbavétele után ahelyzet javítása érdekében konkrét javaslatokat sorolt. Az erdélyi magyar


ME.TEÓRIAtudományosság, tanárképzés és magyar értelmiségi osztály nevelése érdekébentett javaslatai között egy tudományos intézet és egy – szemináriumiprogrammal is működő – főiskolai internátus létrehozását említi. GyörgyLajos tervei – a Venczel Józsefével ellentétben – részben teljesültek, hiszen atörténelmi egyházak és a magyar kormány segítségével életbe hívta a KolozsváriMagyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szemináriumát, amely a diákokhiányos nemzeti ismereteinek pótlására, korrepetálásra és román-, valamintidegennyelv-tanulásra helyezte a hangsúlyt. Az első három év utánviszont – főként a támogatás megszűnésével – a Szeminárium tevékenységebeszűkült, majd lassan meg is szűnt. Az Erdélyi Iskola indítása idején máralig olvasni programjairól.Egyetemi ifjúságnevelő munkáját György Lajos a Katolikus Népszövetségkeretén belül működtetett Majláth-körben folytatta, ennek PedagógiaiSzakosztályát vezette. György Lajos e szakosztály tevékenységét szorosanösszekapcsolta az Erdélyi Iskolával, ahol publikálási lehetőséget biztosítottelőbbi tagjainak számára. Azontúl, hogy írásaival György Lajos is folyamatosana kisebbségi élet sajátos feladatainak felismerésére és az abban valótevékeny részvételre buzdított, 25 az általa vezetett szellemi műhely(ek)benmunkálkodó vagy onnan kikerült diákok is hozzá hasonló tanulmányokattettek közzé a folyóiratban.Összefoglalásképpen elmondható, hogy az Erdélyi Iskola első – 1933-tól1940-ig terjedő – időszakának 26 szerkesztői és publicistái tudatosan vállaltáka kisebbségi életformára való nevelés propagálását. E dolgozat keretében ismertetetttevékenységük igazolja, hogy az általuk leírtakat iskolai és népnevelőmunkájuk során meg is valósították.Jegyzetek1 Vö.: MÁRTON Áron: A pályaválasztás és az iskola. In: Erdélyi Iskola,1936/37. 7–8. sz. 443–445.2 Márton Áron nevelési elveit Antal Árpád, Marton József és Virt Lászlóis feldolgozta. (Vö.: ANTAL Árpád, Áron püspök élő öröksége. In: ErdélyiMúzeum, 1996. 3–4. sz. 234–252; MARTON József, Márton Áron, a népnevelő.In: Studia Theologica Transsylvaniensia. Gyulafehérvár, 2004/6, 15–68;VIRT László, Nyitott szívvel. Márton Áron erdélyi püspök élete és eszméi. Budapest,2002, 59–69.)3 MÁRTON Áron, Majláth püspök öröksége. In: Erdélyi Iskola, 1935/36.7–8. sz. 441.4 MÁRTON Áron, Ugartörés előtt. In: Erdélyi Iskola, 1934/35. 1– 2. sz. 1.5 MÁRTON Áron, Az eszmény nyomán. In: Erdélyi Iskola, 1935/36. 3–4.sz. 289.6 MÁRTON Áron, A hitvallásos iskola feladata. In: Erdélyi Iskola, 1937/38.3–4. sz. 134.7 PUSKÁS Lajos, A kisebbségi életformára való nevelés iskoláinkban. In:Erdélyi Iskola, 1937/38. 1–2. sz. 11–17.11


ME.dok • 2011/3128 Az említett Puskás-írásra és annak vitájára később térek ki részletesen.9 PAÁL Árpád, A hitvallásos iskolák és a nemzeti érzés. In: Erdélyi Iskola,1933/34. 1–2. sz. 21.10 Megjegyezzük egyúttal, hogy Márton Áron soha nem a többségi nemzettel„szemben” képzelte el a kisebbségi életformára való nevelést. Nacionalistahangvétel sem volt soha írásaiban. „… szent meggyőződésem, hogy önmagunkügyének akkor tesszük a legjobb szolgálatot, ha békésen s egymásiránt jóakarattal dolgozunk a saját területünkön. És munkám kifelé való részében,a más hitű és más nyelvű csoportok felé ez lesz az elvem. Nem aztfogom keresni, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt” – mondta plébániaibeiktatása alkalmával. (Plébániai beiktatásom alkalmával. Kolozsvár, 1938.szept. 29. Batthyaneum Dokumentációs Könyvtár, Gyulafehérvár, MártonÁron-fond, 17. csomag, 9. b. 1–9. lapok.)11 Márton Áron az ifjúságot sújtó problémákért – írásaiban következetesen– az apákat okolta.12 PUSKÁS Lajos, A kisebbségi életformára való nevelés iskoláinkban, In:Erdély Iskola, 1937/38. 1–2. sz. 13.13 Puskás Lajos a következő cikkeket jelentette meg a cserkészettel kapcsolatosanaz Erdélyi Iskolában: Falusi cserkészet. (Erdélyi Iskola, 1933/34.7–8. sz. 360–364.); Egy ifjúsági mozgalom (Erdélyi Iskola, 1935/36. 7–8. sz.459–464.); A strázsaság és a cserkészet kisebbségi életünkben (Erdélyi Iskola,1936/37. 1–2. sz. 13–17.); A cserkésztörvény mint a kisebbségi élet tízparancsolata(Erdélyi Iskola, 1936/37. 3–4. sz. 176–181.); A jellemnevelés módszerea cserkészetben (Erdélyi Iskola, 1936/37. 3–4. sz. 198–204.); A cserkészet ésstrázsaság alapintézménye. Örsi próbák. Táborozás. (Erdélyi Iskola, 1936/37.7–8. sz. 463–468.).14 A kisebbségi életformára való nevelés. Hozzászólások Márton Áron ésPuskás Lajos cikkeihez. In: Erdélyi Iskola, 1937/38. 5–6. sz. 276–279.15 DÁVID László, Van-e szükség újabb keretre ifjúságunk nevelésében?(Hozzászólás Puskás Lajos Kisebbségi életformára való nevelés című cikkéhez.).In: Erdélyi Iskola, 1937/38, 7–8. sz. 413–416.16 Vö.: PUSKÁS Lajos, A kisebbségi életformára való nevelés iskoláinkban.In: Erdélyi Iskola, 1938/39. 5–6. sz. 302–303.17 1937. január 24-én a király napi parancsban rendelte el a cserkészetés a strázsa szervezetek egységesítését. Az egységesítés mibenlétéről szólóleírást lásd: A cserkészet és a strázsa egységesítése. In: Erdélyi Iskola, 1936/37.5–6. sz. 364.18 MÁRTON Áron, Templom és iskola. In: Erdélyi Iskola, 1939/40. 3–4. sz.124.19 VENCZEL József, Erdélyi föld, erdélyi társadalom, Budapest, 1988, 175.20 VENCZEL József, Collegium Transilvanicum. Az értelmiségnevelés feladatai.In: Erdélyi Iskola, 1935/36. 5–6. sz. 305.21 Uo., 306.22 VENCZEL József, Erdélyi föld, erdélyi társadalom, Budapest, 1988, 179.23 In: Erdélyi Iskola, 1938/39, 5–6. sz. 310–312.


ME.dok • 2011/314Eszenyei Farkas-Gábor: Függő fények


ME.TEÓRIAKét 19. század végi kolozsvárilap elméleti vonatkozásai(A Magyar Polgárés a Kolozsvár)PÉTER EDITAbstract (Theoretical aspects of the research of two journals in Cluj in the second part of the19 th century. Magyar Polgár [Hungarian Citizen] and Kolozsvár [Cluj]) We often speak about theTransylvanian press while being aware that the history of the late 19 th -century Transylvanian presshas not been written as yet. In order to investigate the two magazines published in Cluj in this period,it is very important to establish fi rst of all the theoretical aspects and methodology of the researchof Transylvanian press history. We must look at the history of the Hungarian press in order todetermine the aspects that lie at the basis of the discussion of media history. Furthermore, we needto check another perspective too: the representation of the Transylvanian press the period, and thecriteria used in assessing the position of contemporary media. Keywords history of journalism,Transylvanian journalism, methodology of journalism, political, social and cultural aspectsRezumat (Aspectele teoretice legate de cercetarea a două reviste clujene de la sfârşitulsecolului al 19-lea: Magyar Polgár /Cetăţeanul maghiar/ şi Kolozsvár /Clujul/)Se vorbeşte adesea despre ”presa din Transilvania”, cu toate că în cea de-a doua jumătatea secolului al 19-lea nu a existat o propriu-zisă ”istorie a presei din Transilvania”. Prin urmare,pentru a cerceta cele două reviste clujene din perioada amintită, este necesar să stabilim aspecteleteoretice şi metodologia cercetării presei din Transilvania. Trebuie să analizăm istoria preseimaghiare, aspectele pe baza cărora este analizată evoluţia presei. De asemenea, cercetareatrebuie privită şi dintr-a altă perspectivă, anume modul în care este privită presa din Transilvania însecolul recent, şi criteriile evoluţiei acesteia.Cuvinte cheie istoria presei, presa din Transilvania, metodologia cercetării presei, aspectepolitice, sociale şi culturalePéter Edit, doktorandus, BBTE, Kolozsváreditpeter29@gmail.comJelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy az erdélyi sajtótörténetrőlszóló diskurzus mibenlétét vizsgálja. Erre azért van szükség, hogy láthatóváváljon, hogy hogyan lehetséges ma a 19. századi erdélyi sajtóról beszélni.Ugyanakkor az is kérdéssé válik, hogy melyek azok a szempontok,amelyek mentén még lehetséges ennek az időszaknak a tárgyalása, és me-15


ME.dok • 2011/3Két témakört különítettem lyek azok a támpontok, terminológiák, amelyekel, amelyek az erdélyi sajtótörténetmegírásának ne-keretéből.mára már kiszorultak a sajtótörténet elméletihézségeire hívják fel a figyelmet,ugyanakkor egy-hogy milyen irányból közelíthető meg a dualiz-Kérdésként fogalmazódik meg számomra,ben meg is világítja aztmus időszakának sajtója. Elsősorban a legfrissebbez elméleti keretet, amelysajtótörténeti munkák lehetnének a fogódzók, dementén elkezdődhet egyerdélyi tekintetben kevés forrásunk van, így ezekilyen jellegű kutatói munka.a munkák főként elméleti keretet és módszertanitámpontokat adhatnak számomra és nem tematikaifogódzókat. Másodsorban a rákövetkező korszak adhatna hiteles képet asajtóviszonyokról, hiszen az első világháború után sokáig a dualizmus voltaz aranykorszakként emlegetett időszak. A harmadik kérdéskör, amely majda munkám gyakorlati részét képezi, a korabeli sajtóanyag vizsgálata, abbóla szempontból, hogy milyennek tűnt erdélyi viszonylatban a sajtó helyzeteezekben az évtizedekben.Két témakört különítettem el, amelyek az erdélyi sajtótörténet megírásánaknehézségeire hívják fel a figyelmet, ugyanakkor egyben meg is világítjaazt ez elméleti keretet, amely mentén elkezdődhet egy ilyen jellegű kutatóimunka. Jelen tanulmány első része tehát az erdélyi sajtótörténeti kutatásokelméleti keretét próbálja meg körvonalazni a magyar sajtótörténeti munkáksegítségével. Tulajdonképpen úgy kell beszélnünk erdélyi sajtótörténetről,hogy a magyarországi sajtótörténeti munkák Erdélyre vonatkozó adatait öszszegezhetjük,mivel kimondottan regionális, erdélyi sajtótörténet a 19. századmásodik felére vonatkozóan nem született eddig. A magyar sajtótörténetimunkákat tekintettem át, korszakolási technikákat figyelve. Arra kérdeztemrá, hogy milyen kritérium mentén történik az egyes munkák korszakhatárainakmegalkotása, és hogy milyen relevanciát biztosítanak ezek a határokegy olyan munka számára, amely nem a teljes magyar, hanem csupánaz erdélyi sajtó közegét vizsgálja. Mindezek eredményeit vázolom röviden.A második részben két olyan erdélyi sajtótörténeti anyagot mutatnékbe, amelyek rávilágítanak a sajtó 19. századi vetületeire, közvetlenül erdélyivonatkozásokat érintve. Mindkét írás 20. század eleji és célja az, hogy reálisképet teremtsen a dualizmus időszakának sajtójáról. 1A sajtótörténeti korszakhatárok vizsgálatának problematikája16Minden tudományos munka egyik alapvető kérdésfelvetése a korszakproblematikája. Hogyan lehet egy korszak valamilyen tudományos területétvizsgálni úgy, hogy a behatárolás ne önkényes és véletlenszerű legyen?A korszak fogalma modern kori képződmény és többnyire utólagos értékeléskövetkezménye. Itt eleve két kérdés merül fel: a 19. század második felénekkorszaktudata mikor alakult ki, és milyen jellegű ez a besorolás. A 19. századmásodik felének elhatárolási pontja (több tudományág keretén belül is)magyar viszonylatban az 1867-es év. Érdekes módon ez a korszakhatár igenkorán, a kortársak tudatában is, korszakhatárként kezdett működni. 2 Ez annakis tudható be, hogy nemcsak politikatörténeti, hanem széles körű társa-


ME.TEÓRIAdalmi, kulturális és sajtótörténeti változásokat hozott magával a kiegyezés.Többen is, főként a történeti munkák, a 19. század második felét a 20. századelejéig tágítják, az első világháború kitöréséig, amikor megváltoztak azéletterek fizikailag és mentálisan is. Magyar tekintetben is területi átrendeződésment végbe, a többségi magyar nemzettudat Erdélyben kisebbségivéalakult Trianon után.Az általam vizsgált lapok élete két periódust ölel fel. A Magyar Polgár1867-től 1886-ig működik. A Kolozsvár, Petelei lapja, 1887-től 1898-ig. E kétlap mintegy átfogja a dualizmus időszakát. A következőkben azokat a sajtótörténetimunkákat tekintem át, amelyek ennek a periódusnak a sajtójátkutatták. Elsősorban a korszakolás szempontjait vizsgálom ezeknek a műveknek,hogy láthatóvá váljon ezek pluralitásjellege. 3 Az 1867-es dátumnakmint korszakhatárnak a jelenlétére a korábbi időszak tárgyalása is érzékenyenutal.A korszakhatárt tekintve láthatjuk, hogy a magyar sajtótörténeti munkákeltérnek, értelmezési különbségek mentén tolódnak el az egyes dátumok,korszakhatárok. 4 A korszakolás problematikája több tudományág menténfelmerül. Hogy az egyes tudományágak korszaktudata eltérő, ez természetes,viszont elbizonytalanító helyzet áll fenn, amikor egyazon tudományterület,egyazon régió kutatástörténetében eltérő korszakhatárok jelennekmeg, mint a magyar sajtótörténeti munkák esetében is.Az erdélyi sajtótörténet megírásának nehézségei a korszakolástükrébenAz irodalomtudomány korszakolása is számos feltételhez kötött. TolnaiVilmos így határozza meg a korszak fogalmát: ,,Mi a korszak? Az időbelifolytonosságnak olyan része, melynek jelenségeiben olyan közös elemek,olyan egyezések vannak, melyek megkülönböztetik a megelőző és következőrészektől”. 5 Leszögezi, hogy nem létezik kifogástalan felosztás, azirodalom terén talán a legmeggyőzőbb szempont a nemzedékek szerinti ésa tartalmi felosztás lehetne. Georges Renard Hogyan határozhatjuk meg egyirodalmi korszak határait? című tanulmánya is hangsúlyozza a korszakhatárokképlékenységét. Azt állítja ,,[…] nem várhatjuk el, hogy dátumok jelöljékki számunkra a korszakhatárokat”, hiszen a század és a korszak fogalmaiis bizonytalanok. Nem hirtelen és váratlanváltás következményeiként váltanak át, hanemátmeneti időszakok választják el egymástólaz egyes korszakokat. Azt javasolja, hogy különbözőidősza kok irodalmi alkotásait kell összevetni,hogy láthassuk, hogy az egyes műfajok mikorszületnek, halnak ki és ezekből a levont következtetések,jellemző vonások határozhatnak meg egyegykorszakot.A sajtótörténetnek mint tudománynak a korszakhatáraitalán egy kissé konkrétabb pontokhozkötődnek, mint az irodalomtudományban. A saj-A korszakhatárt tekintveláthatjuk, hogy a magyarsajtótörténeti munkák eltérnek,értelmezési különbségekmentén tolódnakel az egyes dátumok, korszakhatárok.4 A korszakolásproblematikája több tudományágmentén felmerül.17


ME.dok • 2011/3tótörvények adnak egy biztosabb támpontot a sajtó alakulásának, változásánakvizsgálatához. Viszont egyetemes sajtótörténeti korszakok nem létezhetnek.Meglehet, hogy az irodalomtudománnyal szemben, a sajtókorszak dátumhozis köthető lenne, viszont országonként, más-más korszakhatár jelölia váltást, hiszen a technika, a médiumok fejlődése, a történelmi eseményekmind hozzájárulnak az időbeli eltolódáshoz. Ugyanakkor magyar vonatkozásbanis számos eltérés mutatkozik a korszakolást illetően. Magyar tekintetbenkét stabilnak látszó dátum köré helyezhetnénk az általam vizsgáltperiódust, hogyha a történelmi korszakhatárok mentén indulunk el: 1867és 1914 közé. 1867-ben, a kiegyezéssel, a 48-as sajtótörvény lépett életbe, vagyisa sajtó szabaddá vált. Viszont a sajtótörvények a aonarchián belül különböztek.Magyarországon a sajtó szabad volt, Ausztriában nem, Erdélybenés Horvátországban pedig az 1852-es sajtótörvény maradt életben. Ilyen értelembena kolozsvári sajtó több tekintetben is szabályozva volt: megjelenésiforma, könyv- és lapkiadás, a kaució, a megintés, a perek és az újságírók büntetésetekintetében. 6 Az erdélyi sajtó szabadsága 1871-gyel valósul meg, addigviszont elkülönült a többi magyar területétől. Érdekes, hogyha az 1867-ettekintjük korszakhatárnak (Buzinkay felosztása alapján tekinthetnénk egykorábbi időpontot is, hiszen az 52-es sajtótörvény eltörlésére már korábbanmegszülettek az elégedetlenségek), erdélyi tekintetben egy alkorszakhatártakkor is ki kell jelölnünk: az 1871-es évet. 1914-ben Tisza István kezdeményezéséreújra módosították a sajtótörvényt, amely április 11-én lépett életbe.Formai követelmények váltak szigorúbbá, bevezették a kártérítési kötelezettséget,majd később a háborús cenzúrát is. 7A Magyar Polgár és a Kolozsvár kutatásánál ezeket az időkereteket próbáltamfigyelembe venni. Viszont nem szeretnék a korszakolásnak abba acsapdájába esni, hogy csupán évszámok mentén láttatom a sajtótörténeti változásokat,hanem figyelembe veszem a kisebb léptékű sajtótörténeti fordulatokatjelző és segítő médiamegnyilvánulásokat is. Az erdélyi, kolozsvári közegbenebben az időben számos médium megjelenése alakította a sajtó életét:vonat, telefonhírmondó, telefon, villanyvilágítás, fényképezőgép, nyomdák.Konkrétan sajtómédiumok is társultak hozzájuk: nyomtatás, lapminőség,reklám, hirdetések és a különböző sajtóműfajok megjelenése. Mindezekfényében és ezen médiumok alakító szerepére figyelve próbálom majd megelkülöníteni az erdélyi, kolozsvári sajtót meghatározó korszakhatárokat,alkorszakhatárokat.Erdélyi sajtótörténeti munkák visszapillantásai18Két 20. századi eleji szövegkorpuszt tekintek át, amelyek az erdélyipublicisztika vonatkozásait nézik meg, visszapillantva a 19. század másodikfelének sajtójára. Időben igen közel állnak az általam vizsgált periódushoz,az Újságíró Almanach 1926-ban jelent meg, Kristóf György írása 1936-ban.Mindkét visszapillantás erdélyi vonatkozásokat érint és azzal az igénnyelszületett meg, hogy a megváltozott sajtóviszonyok idejéből újraértelmezze akorábbi korszak sajtójának életét. A 19. század második felének erdélyi sajtójáte két munka foglalja össze, nem a teljesség igényével, mégis az Almanach


ME.TEÓRIAvisszatükrözi azt a szemléletmódot, ahogyan a 20. századi ember visszapillanta sajtó korábbi életére, ezzel mintegy saját korának összefüggésrendszereitis láttatja, értelmezi. Kristóf György írása a vidéki sajtó – főként statisztikaiadatokkal ellátott – működését tárja fel, láttatva az egyes vidéki városoksajtóanyagának számbeli és időbeli változását.Újságíró Almanach 8Az 1927-es évre szerkesztett Almanach a jelen történelmi és társadalmihelyzetből lát rá a korábbi század második felének sajtójára. A legtöbb cikk,amelyik a sajtó kérdését érinti, kora sajtóválságát, útkeresését hasonlítja öszszea dualizmus kori sajtóviszonyokkal.Egy általánosabb képet mutat meg Sulyok István Népek és sajtójuk címűcikke, amely szintén az erdélyi kisebbségi sajtót az útkeresés fázisában látja.Azt állítja, hogy a világháború után megváltozott az erdélyi sajtó, új korszakakezdődött el. Ezelőtt általánosságban ír a különböző népek sajtójáról:,,Minden népnek megvan a maga sajátságos, különös sajtója, amelyben egyéniségenemcsak tükröződik, hanem formálódik is. A francia sajtó nyugtalanés fordulatos, hasábjain mégis a nyárspolgárias rend tűnik szembe a legjobban.Az angol sajtó olyan, mint a tengernek a vize, melynek legkisebbcseppje is sós és keserű: valamennyi angol lapnak minden egyes példányábanbenne van az angolszász öntudat és a világirodalom minden gondja. Anémet sajtó semmi egyéb, csak sajtó: hírszolgálat és pontos tájékoztatás mindenről,ami olvasókörét érdekelhetné. Az amerikai sajtó ezzel szemben viszontminden, amit papiroson és újság formában nyújtani lehet“. 9 A sajtó jellegétaz egyes népek sajátosságaival hozza kapcsolatba, kiemelve az amerikaisajtót, amely főként a fejlettsége miatt tekinthető példaértékűnek.Ami a kutatás szempontjából még érdekesebbnek tűnik, azok a szövegek,amelyek a dualizmus időszakának erdélyi sajtóját hasonlítják a romániaimagyar sajtóéval. Hiszen ezekből a visszapillantásokból a személyes élményekérdekessége mellett arra is rálátunk, hogy milyen módon változik azújságírás jellege alig néhány évtized alatt. Ligeti Ernő igen konkrétan megfogalmazzaazt a különbséget, ami elválasztja a régi és a mai újságíró szerepkörét:,,Távolról sem azt akarom mondani, hogy a békebeli újságírás nemvolt komoly. Vagy hogy nem kellett dolgoznunk s csak az abszint mellett, akávéházban diskuráltuk volna el ifjúságunk szép napjait, mert ami jött megírnivaló, hát azt annak rendje és módja szerint megfésültük és nyomdábaküldtük.[…] Ám valahogy mesterségünkből valahogyan hiányzott a mozdonyvezetőlélekjelenléte és önállósága. A nap eseményeinek csak olyan forgalmigyakornokai voltunk, akik noteszkönyvbe írják jelentéseiket az áthaladószemély- és tehervonatokról”. 10 A dualizmus idejében az újságíró mégnem élt a technikák bűvkörében, ahogyan Ligeti is látja, az újságíró mégnem tudatos vezető szerepként funkcionált, csupán szemlélőként, aki híradásokatközöl az eseményekről. Azt is hangsúlyozza, hogy régen az újságírásmesterségként volt jelen, míg a megváltozott jelen helyzetben már hivatáskénttekintenek az újságíró szakmára.19


ME.dok • 2011/3Eszenyei Farkas-Gábor: Sósztalagmit20Benedek Elek írása is, a Tegnap és ma (A régi és a mai újságírásról),komparatív elemzésen alapszik. Mint szemtanú hasonlítja össze a 1870-es,80-as, 90-es évek sajtóját az 1920-as évekkel. A régi és a mai újságírás közöttszámos eltérést fedez fel. A régi sajtó, állítása szerint, nem a szenzációkat kereste,számos olyan sajtóműfaj volt jelen, amelyek a 20. századi lapokból kiszorultak,illetve teljesen eltűntek. 11 Majd a technikai lehetőségeket emeliki, hogy a táviratokat kőnyomatos távirati irodák szállították, a legtöbb lapnaknem volt tudósítója, a vidéki levelezőket sem fizették külön, és igen nagyarányban működött az ollózás technikája, különböző lapok cikkeit tették beaz egyes lapok mint saját hírközlésüket. A 20. századi sajtónak mindinkábbriportújságjellege lesz, állapítja meg Benedek Elek, amelyet nem tart jó megoldásnak,hiszen a fő- és alcímek már annyi információt közölnek az olvasóval,hogy elegendő, ha csak azt olvassák el. Kiemeli, hogy a mai sajtó többismeretanyagot közöl, mint a múlt századi, de könyvismertetés terén messzeelmarad a régi sajtótól. Ennek az elmaradását annak tudja be, hogy a 90-esévektől már gyakran nem a szerkesztő, hanem a kiadóhivatal tulajdonosa ellenőrzia megjelenő cikkeket, aki egyre inkább a lap üzleti oldalait veszi figyelembe.A technika a mai sajtót nagyban előrevitte, a könyvreklámokat ismegfizetik, az üzleti oldala a sajtónak erősebbé vált, ami nem negatív dolog.A budapesti sajtót összeveti az erdélyi sajtóval és azt mondja, hogy a 20. századbanaz erdélyi sajtó már egyáltalán nem áll alatta a budapestinek, mintaz érzékelhető volt a korábbi időszakban. Egyenrangúnak tekinti őket, demegállapítja, mégis más jelleggel bírnak, mint a 19. század második felében


ME.TEÓRIAműködő lapok: ,,A mai újság (mind a budapesti, mind a kolozsvári stb.) kétségtelenülelevenebb, fürgébb, s hogy úgy mondjam, ismeretgazdagítóbb is,de nem ád az ország életéről oly tökéletes képet, mint adott az a sajtó, melya múltszázad vége felé lépett a férfikorba”. 12 Tehát Benedek Elek a 19. századvégi sajtót tekinti a magyar sajtó kicsúcsosodásának, amikor belépett a férfikorba.13 Ugyanakkor jelen helyzetében, kisebbségi mivoltában, szomorúanállapítja meg, hogy a magyar sajtó termékei Romániában nem tudnánaknagy teret hódítani, mivel a budapesti sajtó már nem kapcsolódik szorosanaz erdélyi problémákhoz, így az erdélyiek magukra vannak hagyva. Ebbena visszaemlékezésben előtűnik számunkra, hogy az erdélyi sajtó viszonya abudapestihez két szempontból változott meg. Egyrészt minőségben egyenrangúvávált a fővárosival, másrészt elszakadt tőle, hiszen a történelmi, földrajzihatárok másként pozicionálták az erdélyi sajtót.Dr. Gyalui Farkas azokról az emlékekről ír, amelyeknek részese volt a19. század végi kolozsvári sajtóban. Írása azért is fontos számomra, mert őa Magyar Polgárnál és a Kolozsvárnál is újságíró volt. Pályafutását K. PappMiklós lapjánál kezdte, arról az időszakról beszél, amikor már Ajtai K. Albertvolt a lap szerkesztője. Megállapítja visszatekintésében, hogy az anyagijuttatások igen csekélyek voltak, csupán 7 forintot kapott több cikkéért. 14De nem elsősorban a fizetség miatt hagyta el a lapot, hanem Ajtai. K. Albertpesszimista felfogása miatt. A Kolozsvárnál töltött időszakáról bővebben ír,amelyből igen jól körvonalazódik Petelei István szerkesztői elképzelése és alap működésének néhány aspektusa. A lapnál a fiatal újságírók el voltak tiltvaa politikai és a színházi cikkek írásától, ezeket csak a gyakorlott publicistákírhatták. 15 Viszont a fiatalok munkaköréhez tartozott az irodalomról szólócikkek írása, ők írhatták a tárcákat és az apró karcolatokat is. Gyalui megrajzoljaa kolozsvári szerkesztőség mindennapi teendőit is. A napi munka aszerkesztőségben reggel hét órakor kezdődött, amikor a postát kellett átnézni.A vidéki lapokat is át kellett tekinteni és át kellett írni a fontosabb cikkeket.A lap délután jelent meg. A délutáni táviratokat, amelyek a Távirati Irodátóljöttek, naponta néhány, fel kellett dolgozni és a lap revízióját kellett elkészíteni.Este pedig éppen azok az újságírók, akik soron voltak, el kellettkészüljön a fordítással, a novellákkal, rajzokkal és karcolatokkal. Visszatekintésébenkiemeli a telefon hiányát, amely jóval több fáradságot okozott azújságíróknak, hiszen gyalog kellett eljussanak a megyéhez, a kereskedelmikamarához, a rendőrséghez, a bírósághoz és a lap bizalmi embereihez, hogyhíranyagot gyűjtsenek. 16A szerkesztés egyik módját, az ollózás technikájátírja le részletesen, amely Petelei szerkesztőielveivel nem egyezett meg: ,,Az olló (››lapunksegédszerkesztője‹‹ mondogattam Hegyesy segédszerkesztőnagy mosolygásai közben) csak nagyínség idején csattogott – ekkor bizony ollóztak.Kivált a kormánypárti ››Nemzet‹‹ esti kiadásánaknéha csak a roncsait láttam. Ha Petelei nem voltotthon, vidámabban ment a dolog: Hegyesy azon-Dr. Gyalui Farkas azokrólaz emlékekről ír, amelyeknekrészese volt a 19. századvégi kolozsvári sajtóban.Írása azért is fontosszámomra, mert ő a MagyarPolgárnál és a Kolozsvárnális újságíró volt.21


ME.dok • 2011/3nal kiadta a jelszót, elénk dobva a lapokat: ››vágd fiam Forgács! Tied leszGhymes és Gács‹‹”. 17Szász Endre a Nagyság és hanyatlás című írásában is kiemeli ennek atechnikának az elterjedését. A háború előtti kolozsvári sajtóban is még jelenvan: ,,Miből állt egy ilyen szabadelvű párti reggeli vagy esti lap hétköznapiszáma? Unalmas vezércikkből, amely égig magasztalta a kormányt, a pestilapok néhány kiollózott cikkéből és nyolc-tíz helyi hírből. A lap büszkeségeaz utolsó oldalon elhelyezett távirati rovat volt, amelyben megfért a véresrendőrségi hír. Ha az esti lap kapta a táviratot, a reggeli konkurrens némikorrekcióval egyszerűen átvágta az egész anyagot, természetesen nem felejtveki a ››saját tudósítónktól‹‹ obligát epitetont”. 18 A Magyar Polgár másodikújraindulása is ebbe a csapdába esett: ,,Az utolsó mohikán ebben a halálraítélt,furcsa műfajban, amely majdnem teljesen kikapcsolta költségvetésébőlaz olvasókat és előfizetőiket, a Magyar Polgár volt, amelynek aztán a frissebbs elevenebb Újság adta meg a halálos döfést”.Összefoglalva az Újságíró Almanach cikkeinek jelentőségét, ki kellemelnünk az élő emlékekből származó hitelesség értékét, hiszen az egyesszerzők a 19. század második felében kezdték az újságírást Kolozsváron, ígylehetőségük volt a változás különböző aspektusait saját munkájuk menténmegtapasztalni. Így nemcsak a 19. század második felének erdélyi sajtójáraláthatunk rá, hanem komparatív képként tárul elénk a dualizmus időszakánaksajtója és a 20. századi sajtó, ugyanakkor az erdélyi és a fővárosi sajtókapcsolódási pontjainak jellegét is láthatjuk a két periódusban.Az erdélyi időszaki sajtó a kiegyezéstől a közhatalom változásáig1922Kristóf György írásának vizsgálata lehetőséget nyújt arra, hogy az általamvizsgált lapokat elhelyezhessem a többi kolozsvári és erdélyi lap mellett.Munkájában öt évtizedre bontja fel a vizsgált periódust, és az erdélyisajtót hasonlítja össze az összmagyarral. Erdélyben 1867-ben négy magyarnyelvű hírlap és folyóirat létezett: a Kolozsvári Közlöny, a Korunk, a KeresztényMagvető és a Székely Néplap. Az első három Kolozsváron jelent meg.Ebben az évben indul el a Magyar Polgár és az Unió Kolozsváron, a SzékelyKözlöny Marosvásárhelyen és az Egyház és Iskolai Hírlap Gyulafehérváron.Ebben az évben meg is szűnik a Korunk és a Székely Néplap, a következő évbenpedig az Unió és a Székely Közlöny. Tehát a dualizmus időszakának elejénnyolc magyar lap látott napvilágot Erdélyben, nyolc hírlap és folyóirat,amelyből öt Kolozsváron működött. Az erdélyi sajtót tekintve, már az elsőévtizedben elmarad az összmagyar sajtótól, Pest válik központtá minden tekintetben.A második évtizedben sem emelkedik Erdélyben jelentősen a lapokszáma, a harmadik évtizedben pangás van, majd a negyedik évtizedbena lapok száma magasra ugrik. Az ötödik évtizedet (1907−1917) tartja KristófGyörgy egészséges időszaknak, amikor a lapok száma csökkenést mutat. Azerdélyi hírlapok és folyóiratok a következőképpen oszlottak el az évek során:1867 – 8 db. – összmagyar 801877 – 20 db. – 268


ME.TEÓRIA1887 – 34 db. – 5391897 – 48 db. – 11001907 – 165 db. – 20691913 – 122 db. – 1650A Magyar Polgár és a Kolozsvár vizsgálatakor mindenképpen szem előttkell tartanom ezeket a megállapításokat, hiszen az összmagyar sajtóanyagtekintetében lesz igazán relevanciája az erdélyi publicisztikának. Kutatásomnem elsősorban a számbeli adatokra fókuszál, de igen fontosnak tartoma meglévő eredmények figyelembevételével végezni a kutatást. 20Kristóf György ezt a periódust küzdelmek tereként láttatja: ,,Szabadonevezhetett ugyan időszaki sajtónk, de viharos tengereken. Az ádáz ítéletidővégre is az állam és a nemzet alkotmányának, életének hajóját előbb akatonai abszolutizmus véres örvényébe, majd onnan a polgári abszolutizmusiszapos mocsarába sodorta. Az iszapból való kivergődést egyéb tényezőkmellett a hírlapirodalom is nagyban elősegítette […] hány magyar fő éshány magyar penna dolgozott a szabaduláson, a hínárból élővizekre való jutásért?Ebben a küzdelemben az erdélyi hírlapirodalom, az erdélyi fők és tollaktisztességgel kivették a maguk részét”. 21 Ez a képletes ábrázolás mintegyhangsúlyozza a sajtó korban meghatározott szerepét is.ÖsszegzésArra az eredményre jutottam, hogy a kolozsvári lapok vizsgálatánál elkerülhetetlenegy erdélyi sajtótörténeti korszakolás megállapítása, ugyanakkora korabeli sajtóról szóló diskurzus áttekintése. Ezeknek a szempontoknaka figyelembevételével lehet továbblépni, hogy a kolozsvári sajtót mintmédiajelenséget vizsgáljuk a kutatás következő szakaszában. Azokra a kérdésekreis érdemes fókuszálni, amelyek a sajtónak mint médiának, újságírónakmint hivatásnak az alakulástörténetére keresik a választ erdélyi vonatkozásban.Jegyzetek1 http://epa.oszk.hu/00000/00021/00192/pdf/041-066.pdf – KristófGyörgy, Az erdélyi időszaki sajtó a kiegyezéstől a közhatalom változásáig(1867−1919). Részlet a Hetven év (1849−1919) az erdélyi magyarság szellemiéletőből című nagyobb tanulmányból; Kuncz Aladár (szerk.), Újságíró Almanach1927, kiadja az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók KözpontiSzervezete, Kolozsvár, 1926.2 Látható a Magyar Polgár első évfolyamának vizsgálata mentén is.3 L. bőv. egy hasonló megközelítést, amely a sajtótörténeti munkákatosztályozza, de nem korszakhatár szerint: Dersi Tamás, Századvégi üzenet,Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973.23


ME.dok • 2011/3244 Kosáry Domokos – Németh G. Béla, A magyar sajtó története, II. kötet,Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985., Buzinkay Géza, Kis magyar sajtótörténet,Budapest, 1993., Magyar hírlaptörténet.1848–1918, Corvina Kiadó, 2008.5 Tolnai Vilmos, Bevezetés az irodalomtudományba. In: Bókay Antal–VilcsekBéla, Modern irodalomtudomány kialakulása, Osiris, Budapest,1998, 76.6 L. bőv. Révész T. Mihály, A sajtószabadság érvényesülése Magyarországon,Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.7 Ld. bőv. Dezsényi Béla–Nemes György, A magyar sajtó 250 éve, MűveltNép Könyvkiadó, Budapest, 1954, 263−266.8 Kuncz Aladár (szerk.), Újságíró Almanach 1927, kiadja az Erdélyi ésBánsági Népkisebbségi Újságírók Központi Szervezete, Kolozsvár, 1926.9 Sulyok István, Népek és sajtójuk. In: Kuncz Aladár (szerk.), ÚjságíróAlmanach 1927, kiadja az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók KözpontiSzervezete, Kolozsvár, 1926, 162.10 Ligeti Ernő, Többségiből kisebbségi újságíró. In: Kuncz Aladár (szerk.),Újságíró Almanach 1927, kiadja az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi ÚjságírókKözponti Szervezete, Kolozsvár, 1926, 128.11 Benedek Elek, Tegnap és ma. A régi és a mai újságírásról. In: KunczAladár (szerk.), Újságíró Almanach 1927, kiadja az Erdélyi és Bánsági NépkisebbségiÚjságírók Központi Szervezete, Kolozsvár, 1926, 97–100.12 Uo. 98.13 A 19. század második felében jelenik meg az a szemlélet, amely anemzetet mint testet igyekszik ábrázolni. A nemzetnek is életkorai vannak,és ennek megfelelően változik (l. Kölcsey). Itt Benedek Elek ehhez a képheztér vissza, és a sajtó életét állítja párhuzamba az emberi élet szakaszaival.14 Ehhez képest a Kolozsvárnál 1886 és 1889 között a fizetése 30-tól 45forintig terjedő volt, amelyből 30 forintért teljes ellátást kapott a Kötő utcában.15 Kiemeli, hogy a szerkesztő, Petelei a pártpolitikával a ,,legkevesebblelkesedéssel foglalkozott”.16 Összehasonlításként megfigyelhetjük a Magyar Nemzet szerkesztésénekleírását a Magyar Nemzet Évkönyvében, 1939-ből. L. bőv. Hogy készüla Magyar Nemzet? In: Magyar Nemzet Évkönyve, Budapest, 1939. Az újságírást,szerkesztést megkönnyíti a telefonszolgálat, a hírszolgálat. Még mindigbizonyos helyzetekben alkalmazzák az ollózás technikáját. Ezeken azábrázolásokon már a média különböző eszközei is fel vannak tüntetve, ame-


ME.TEÓRIAlyek a 19. század végén, illetve a 20. század elején hódítottak teret Magyarországon,Erdélyben jelentős késéssel.17 Gyalui Farkas, A kolozsvári napisajtó a 80-as években. In: Kuncz Aladár(szerk.), Újságíró Almanach 1927, kiadja az Erdélyi és Bánsági NépkisebbségiÚjságírók Központi Szervezete, Kolozsvár, 1926, 106.18 Szász Endre, Nagyság és hanyatlás. In: Kuncz Aladár (szerk.), ÚjságíróAlmanach 1927, kiadja az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi ÚjságírókKözponti Szervezete, Kolozsvár, 1926, 143.19 http://epa.oszk.hu/00000/00021/00192/pdf/041-066.pdf – KristófGyörgy, Az erdélyi időszaki sajtó a kiegyezéstől a közhatalom változásáig(1867−1919). Részlet a Hetven év (1849−1919) az erdélyi magyarság szellemiéletéből című nagyobb tanulmányból. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00192/pdf/041-066.pdf20 L. bőv. Buzinkay Géza, Magyar hírlaptörténet 1848-1918, Corvina Kiadó,Budapest, 2008. 90−143.21 http://epa.oszk.hu/00000/00021/00192/pdf/041-066.pdf- KristófGyörgy, Az erdélyi időszaki sajtó a kiegyezéstől a közhatalom változásáig(1867−1919). Részlet a Hetven év (1849−1919) az erdélyi magyarság szellemiéletőből című nagyobb tanulmányból. 42., 43.25


ME.dok • 2011/3Eszenyei Farkas-Gábor: Fehér kripta26


ME.DOSSZIÉMi-tudat és ellenségképa szocializmus végén és az aztkövető másfél évtizedben(1989—2004). SajtóvizsgálatKOZMA CSABAAbstract (Collective consciousness and enemy images at the end of the communist regime andthe fi rst 15 years of democracy) What methods were used by the socialist media in order to infl uenceand control the (communist) attitudes and the collective consciousness? Who or what activitieswere labeled as “enemies” and what were the manifestation forms of the “enemy images”? Did thecollective consciousness manipulation narrative / discourse and the techniques disappear in thetransition period? What changes occur in the image of the Hungarian minority’s representativesin the Romanian written media in the 90s? The study deals with the quantitative and qualitativeanalysis of a regional daily newspaper’s articles during 15 years (1989-2004).Keywords socialist media, communism, Democratic Alliance of Hungarians in Romania(DAHR), Hungarian minority from RomaniaRezumat (Conştiinţa colectivă şi imaginea duşmanului la sfârşitul erei comunismului şi înprimii 15 ani ai democraţiei. Analiză de presă) Prin ce metode a format şi controlat presa socialistăspiritul comunist şi conştiinţa colectivă? Cine/ce era catalogat ca duşman al regimului, care aufost modurile de prezentare a acestora? În presa de după căderea comunismului, pot fi oareidentifi cate tehnici, narative referitoare la formarea conştiinţei colective, respectiv la prezentareaimaginii duşmanului, rămase intacte din era anterioară? Care a fost modul de prezentare a UniuniiDemocrate a Maghiarilor din România şi a mesajelor acesteia, cum se refl ectă Uniunea în presascrisă de limbă maghiară? Studiul de faţă se bazează pe analiza cantitativă şi calitativă a douăcotidiene, una centrală şi alta judeţeană, într-o perioadă de 15 ani (1989–2004).Cuvinte cheie presă socialistă, comunism, U.D.M.R., minoritatea maghiară din RomâniaKozma Csabakozmacska@gmail.comJelen tanulmányban elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogyanformálja a sajtó a kollektív tudat működését, hogyan alakul a személyivagy intézményi pozitív imázs, illetve a sajtóban megjelenő ellenségkép.Kik voltak azok 1990 előtt, akik a mi fogalomköréhez tartoztak, hogyanváltozott ez a rendszerváltás során?27


ME.dok • 2011/3281989 decembere után diverzifikálódika mi köre. A ról itt nem áll módunkban értekezni. SzögezzükA sajtó tudatformáló szerepének fontosságá-romániai magyar ún. szabadsajtóban különböző mód alakítása szempontjából, hogy egy-egy saj-le: hihetetlenül fontos a kollektív gondolkodás-csoportok esetében olvashatunktöbbes szám I. szetótermékmilyen fogalmakat, kifejezéseket, igékethasznál többes szám első személyben vagy állandópozitív értelemben, mivel erősíti olvasói körémélybenfogalmazott címeket,mondatokat.ben a mi-tudatot. Ugyanígy, érdekes az ellenségképfeltárása: kik azok, akik az ők, a mások, az ellenségcsoportját képviselik, akik a mi ellen ténykednek és okoznak számukrakárokat.A kommunizmusban – mivel tömegek szintjén is létezett egy látszólagosideológiai összhang – a mi tagjai voltak a párttagok és az RKP köré csoportosuló,vele azonosuló tömegek: románok, magyarok, idősek, fiatalok, értelmiségiek,munkások egyaránt. A sajtó szerint egy közös céljuk volt: a pártsegítségével felvirágoztatni az országot, az egyetlen járható úton, a szocializmusösvényeit járva. Ebben az időszakban ellenségnek számítanak mindazontársadalmak, közösségek, intézmények, személyek, akik nem vallják aszocialista ideológiát (nyugati országok, hazai ellenzék stb.). Őket a szocialistasajtó a tömegek, a mi nevében ítéli el.1989 decembere után diverzifikálódik a mi köre. A romániai magyarún. szabad sajtóban különböző csoportok esetében olvashatunk többes számI. személyben fogalmazott címeket, mondatokat. Ilyenek a kommunizmusáldozatai (romániai polgárok), a magyarok (összmagyarság, romániai magyarság,erdélyi magyarság, székelyföldi magyarság stb.), a székelyek (székelyfölditelepülések lakossága), az RMDSZ-tagok stb.Változik, megoszlik és kiterjed az ellenségek csoportjainak köre is. Idetartoznak a hatalom képviselői – döntéshozók és végrehajtók (államelnök,kormányfő, parlamenti képviselők, prefektus, intézmények vezetői stb.),a magyarellenességgel vádolható románok (szervezetek és személyek egyaránt),a más megyeiek stb.Mindez, természetesen, a propaganda alkalmazását feltételezi. 1 A sajtópropagandaolyan meggyőzési technikákra támaszkodó befolyásolóeszköz(rendszer), amely manipulatív érvelésre alapoz, illetve amelyben a kibocsátottüzenet tudatosan torzított. A sajtó csatornaként és eszközként veszrészt a hatalom befolyásoló tevékenységében. A befolyásoló szándékú üzenetmind az egyént, mind a tömegeket célozza. A sajtópropaganda célja valamelyattitűd kialakítása (pl. a szocializmus az egyetlen járható út, ezt kelltámogatni), megerősítése vagy megváltoztatása. A befogadó legtöbb esetbennem tud ellenállni a propagandának.A kommunizmus idejében megjelenő sajtótermékek a hatalom egyiklegfontosabb propagandaeszközeként szolgáltak: a „fenntartót” maximálisankiszolgálták a saját tömegkommunikációs csatornái. Ennek egyik legfontosabbeszköze a cenzúra: minden megjelenő írást figyelmesen átolvasnaka hatalom emberei, csak az jelenhet meg, ami nem rombolja a rendszerimázsát, sőt nem ritka a saját anyagok közzététele. Sokatmondó a két vizsgáltújság címe is, hiszen már a fejlécben is megjelenik a fenntartó neve: Elő-


ME.DIÁRIUMre (a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsának napilapja),Megyei Tükör (az RKP Covasna Megyei Bizottsága és a Megyei Néptanácslapja). A hatalom-sajtó kapcsolatot jól tükrözi egy 1989-ben megjelentpártfőtitkári felhívás: „Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs nyomatékosanhívta fel a figyelmet arra, hogy A sajtó, minden tömegtájékoztatásieszköz helyezkedjék kombattívabb álláspontra, tükrözze hasábjain a népmunkáját és tevékenységét, helyezkedjék bíráló álláspontra a különböző negatívállapotokkal szemben, járuljon hozzá aktívan az összes tevékenységiterületek fejlett tapasztalatainak és ismereteinek általánosításához, a leghaladóbbmunka- és életszemlélet, a szocialista elvek terjesztéséhez minden területen!”.2Az 1989. december 22. után megjelent újságok esetében – látszólag –megszűnik a cenzúra, hiszen a fenntartó a piac követelményeinek kell, hogymegfeleljen. Változik az utódújságok megnevezése is: a Romániai MagyarSzó országos demokratikus napilapként lát napvilágot, míg a Háromszék társadalmi-politikai,később független napilapként definiálja magát.A tartalomelemzésre épülő címvizsgálat egy központi, illetve egy megyeinapilap és utódlapjaik 1989—2004 között megjelent összes lapszámáraterjedt ki.Az 1989-es, 3 a mi-tudathoz tartozó kulcsszavak és megjelenési gyakoriságuka következő képet mutatják: Nicolae Ceauşescu (1218 megjelenés), RománKommunista Párt (1216), kommunizmus, kommunista (215), szocializmus,szocialista (410), munka (798), nép (425), forradalom, forradalmi (478).Ha visszaosztjuk, ez azt jelenti, hogy a két újság címeiben az elnök és a pártneve napi 2,08 alkalommal jelentek meg, a szociali… tövű szavak 0,7-es, akommuni… gyökerű szavak pedig 0,36-os megjelenési arányt mutatnak. Avezető megnevezése, illetve az ehhez kötődő jelzők maradéktalanul pozitívkicsengésűek, nem ritkák a jelzőhalmozások, túlzások: a Nagy Hős, az országnagy fia, szocialista hazánk hős építője, Románia nagy hőse, RomániaSzocialista Köztársaság Fegyveres Erői főparancsnoka, a párt és a nép ragyogóvezetője, a mai Románia Építésze, az Aranykor Megteremtője, népünk legszeretettebbfia, jeles forradalmár, prominens személyiség, lánglelkű hazafi,a párt és az ország hőn szeretett vezetője, ragyogó politikai gondolkodó, a modernRománia megalkotója, a román nép illusztris vezetője, a kortárs világ kiválógondolkodója és politikusa stb.1989-ben az ellenségkép kialakításához a következő kifejezések kapcsolódtak:kapitalizmus, kapitalisták, Nyugat, tőkés világ, fajgyűlölet, diszkrimináció,munkanélküliség, bűnözés, reakciós (magyar), románellenesprovokátor(ok), provokáció, fasiszta elemek.A vizsgálat során kiragadtunk egy-egy, azadott korra jellemző tipikus pozitív (+), illetve negatív(-) kicsengésű címet: Az ország nagy hősét apárt, az egész nép forró elismerése, tisztelete és hálájaövezi. Táviratok Nicolae Ceauşescu elvtárshoza municípiumi, városi és községi pártszervezetekbeszámoló és választási konferenciáinak részvevőitől(+) 4 ; Határozott visszavágás a szocializmus ér-A Romániai Magyar Szó országosdemokratikus napilapkéntlát napvilágot,míg a Háromszék társadalmi-politikai,később függetlennapilapként definiáljamagát.29


ME.dok • 2011/330Érdekes, hogy a választásijelmondatok részben még akommunizmus szlogenjeireemlékeztetnek: RMDSZválasztók!Fokozott bizalmatlanságaz úgynevezett „független”jelöltekkel szemben!Földműves testvéreink! Vigyázzatoka felelőtlen ígérgetőkre!7tékei, Románia integritása, függetlensége és szuverenitásaellen irányuló bármilyen próbálkozásra. 5A bikkfanyelv használata mellett a kommunistasajtót az ünnepélyesség, dagályosság, a többszintűcímhasználat és a jelzőhalmozás jellemzi.Gyakoriak a túlzások; a címeket gyakran jelmondatszerűfelszólító mondatok alkotják.Az 1990-es sajtóban 6 a következő mi-tudatoterősítő kifejezéseket azonosítottuk: RMDSZ (349),magyar(ok) (222), demokrácia, demokratikus (156),szabad(ság) (75), Tőkés László (55), Nemzeti MegmentésiFront (49).A következő negatív kicsengésű kifejezések voltak gyakoriak: Marosvásárhely,marosvásárhelyi események (89), Vatra (Romaneasca) (35), nacionalista,sovén, magyarellenes (43), sztrájk (hatalom ellen) (34), szekus (21).Érdekes, hogy a választási jelmondatok részben még a kommunizmusszlogenjeire emlékeztetnek: RMDSZ-választók! Fokozott bizalmatlanság azúgynevezett „független” jelöltekkel szemben! Földműves testvéreink! Vigyázzatoka felelőtlen ígérgetőkre! 7 Habár a címek egyértelműen rövidebbekkéválnak, itt is találni olyan példákat, amelyek formai szempontból a letűntrendszer sajtójellemzőire emlékeztetnek: A párbeszédről nem mondhatunkle. Interjú Domokos Gézával, az RMDSZ Országos Ideiglenes Intéző Bizottságaelnökével (+); 8 Kiküldött munkatársunk a Vatra Romaneasca országosértekezletén Természetes és reális kapcsolatokat a nemzeti kisebbségekkel,de… 9 1990-re jellemző, hogy megnő a cikkek száma, változatosabbá, sokszínűbbéválnak a sajtóműfajok (pl. politikai interjú, állásfoglalások, nyilatkozatok).A korábbi időszakra jellemző jelzőhalmozás elmarad, viszont gyakoria többes szám, első személyű igék használata (mi, magyarok: tiltakozunk,menjünk ki az utcára stb.). Az elv ugyanaz, ami a szocialista sajtópropagandátjellemezte. Az érdekvédelmi szervezet által kibocsátott minden dokumentumhelyet kap az újságokban: a romániai magyar sajtó az RMDSZ csatornájaként(is) működik.1990—1992 között 10 a közösségi tudat erősítését szolgáló következő gyakorifogalmakat, kifejezéseket azonosítottuk: RMDSZ (1027) – 0,86-os megjelenésiarány, magyar(ok) (398), demokrácia, demokratikus (212), Tőkés László(157), MADISZ (105), földtörvény (77), (magán)tulajdon (53), Domokos Géza(53).Az ellenségkép főként a román(ok) (211), sztrájk (hatalom ellen) (82), tiltakozás(94), Vatra (60), Funar (33) kifejezésből áll össze.Erre az időszakra már rövidebb, izgalmasabb címek jellemzőek, viszonttovábbra is marad a T/1-es igehasználat gyakorisága (mi, magyarok). Megjelenikaz újságírói/szerkesztői polemizálás (az egész magyarság nevében kériki igazát – pl. Funar ötleteivel szemben). Az RMDSZ dokumentumai mégmindig tetemes teret kapnak, rengeteg az RMDSZ-politikusokkal készítettinterjú. A választási hirdetések nem az apró rovatban jelennek meg, hanemszerkesztői üzenetként.


ME.DIÁRIUM1992—1996 között 11 a mi-tudatot a következő gyakran használt szavakerősítették: RMDSZ (2535) – 1,16-os megjelenési gyakoriság, magyar(ok)(587), Markó Béla (228), Tőkés László (171), (nemzeti) kisebbség (145), autonómia(125). Ezzel szemben az ellenségképhez a következő fogalmak tartoznak:román(ok), nacionalizmus (441), sztrájk, tiltakozás (hatalom ellen) (234),Funar, RNEP (234), (román kormány) prefektus (210), (elnök, kormány) alapszerződés(194).Feltűnő mindkét helyen a politikai formációk, illetve politikusok neveinekmegjelenési gyakorisága. A T/1-es igehasználat továbbra is gyakori (mi,magyarok: nem fogadjuk el, tiltakozunk stb.), folytatódik az újságírói/szerkesztőipolemizálás (gyakran gúnyolják a szélsőséges politikusokat). A románpolitikai formációk közül a Demokratikus Konvenció és Constantinescurendelkeznek pozitívabb képpel.1996—2000 között 12 a pozitív töltetű kifejezések közül az RMDSZ (3117)– 1,29-es megjelenési arány, a magyar(ok) (796), Markó Béla (337), magyaregyetem (308), Tőkés László (149), kétnyelvű táblák, feliratok (106), autonómia(53), egység, együtt, kollektív (91), Európa (39) szavak, nevek és szószerkezetekemelkednek ki.Az ellenségkép a sztrájk, tiltakozás, tüntetés (hatalom ellen) (322),román(ok), nacionalizmus (231), Funar, RNEP (198), áremelés, drágulás, infláció(172), szegénység, munkanélküliség (98), igazságszolgáltatás (Agacheper)(65) kifejezésekből épül fel. Érdekes megjegyezni, hogy a politikai ellentéteketkezdik ellensúlyozni a társadalmi-gazdasági helyzetre vonatkozófogalmak.Feltűnik, hogy túlsúlyba kerülnek az E/3-as beszámolók, ami objektívebbhozzáállást mutat a sajtó részéről. A címek kérdésből is állhatnak: ezfőként a bizonytalanság jele. Az RMDSZ véleményeinek továbbra is helyevan, viszont inkább összefoglalva, szűkül a formáció számára biztosított tér.Az újságok teret biztosítanak a más formációk választási hirdetéseinek is(pl. TDRP, NLP stb.).2000—2004 között 13 a kollektív tudatot a következő nevek, fogalmakerősítik: RMDSZ (3928) – 1,63-as megjelenési arány, Markó Béla (574) – 0,23-as megjelenési arány, státustörvény (kedvezménytörvény) (438), MPSZ (238),autonómia (227), Tőkés László (182), kettős állampolgárság (150).Nagyon érdekes, hogy ebben az időszakban az érdekvédelmi szövetség– az MPSZ megjelenésével – az ellenségek közt is megjelenik. A sajtó kívülállókéntkezd viselkedni a magyar formációk közti harcban, a 2004-es évetpedig éles hangnemű belső választási kampány jellemzi.A sajtópropaganda működési elvei (egyszerűsítés, túlzás, szabályozás,nézetegységesítés) egyértelműen jellemzőek a kommunista sajtóra. A ’90-esévek közepéig-végéig a romániai magyar sajtóban továbbra is fellelhető ez atechnika (T/1). A politikai formációk és egyes politikusok neveinek gyakorimegjelenítése szintén emlékeztet a tanulmány első részében jelzett technikaátszármaztatására.31


ME.dok • 2011/3Jegyzetek1 Elég nekünk itt a MÉKsz propaganda címszavát figyelembe vennünk,miszerint ez: „1. Valamely (politikai) eszme, elmélet terjesztése,hirdetése. 2. Valakinek, valaminek tervszerű népszerűsítése, hírverés,reklámozás. Gyakran pejoratív: Valakinek, valaminek az érdekében vagyellene folytatott tervszerű hangulatkeltés.”2 Előre, 1989. aug. 15.3 A két újságból összesen 584 lapszám jelent meg.4 Előre, 1989. nov. 3.5 Megyei Tükör, 1989. dec. 21.6 Összesen 560 vizsgált lapszám.7 Háromszék, 1990. ápr. 20.8 RMSZ, 1990. márc. 18.9 RMSZ, 1990. máj. 6.10 Összesen 1186 vizsgált lapszám.11 Összesen 2185 vizsgált lapszám.12 Összesen 2405 vizsgált lapszám.13 Összesen 2401 vizsgált lapszám.Eszenyei Farkas-Gábor: Drótnélküli korrózió32


A tranzit időszak arcai.Sajtóhelyzet a rendszerváltáshajnalánBOTHÁZI MÁRIAAbstract (Faces of the transition period. The situation of the press at the dawn of the regimechange) The paper investigates the characteristics of the transitional period in Romania, and theongoing social, political, economic, and cultural processes following the 1989 regime change. Thefall of the old regime triggered new challenges in all fi elds of life in Romania: the forces of powerpossession and division, that is, the actors of the political stage, have changed, as also the socialsituation, place, and role of various social groups. Who were the winners and the losers of this slowtransition? In addition to answering these questions, the author also tries to outline the generalsituation of the press in the age, the particularities of the “intermittently free” media, while alsoendeavouring to draw pertinent conclusions for the present.Keywords regime change, transition, Romania, social processes, pressRezumat (Faţetele perioadei de tranziţie. Situaţia presei în primii ani după cădereacomunismului) Studiul analizează România anilor de tranziţie de după 1989, din punctul de vedereal fenomenelor sociale, politice, economice şi culturale. Căderea regimului comunist a adus cu sinenoi provocări în toate domeniile: noi forţe politice la putere, noi actori pe scena politică, respectivmodifi cări importante în situaţia, rolul şi locul anumitor grupuri sociale. Cine au fost adevăraţiicâştigători ai tranziţiei? Cine au fost cei care au avut de pierdut? Pe lângă aceste întrebări, autoareaschiţează situaţia presei din acea perioadă, descriind particularităţile presei tocmai eliberate desub stricta supraveghere a regimului comunist şi încercând să tragă concluzii care pot fi valabileşi astăzi.Cuvinte cheie căderea comunismului, tranziţie, România, fenomene sociale, presăA szerző a BBTE doktorandusabothazi_maria@yahoo.comA nehéz megtisztulásMitől is volt igazi katarzis a honi társadalom számára az 1989-es forradalom?Milyen elvárásokat fogalmazott meg vele szemben, mit várt tőle?Gyakorlatilag mindent. Teljes szabadságot, jólétet, demokráciát – bár a szótsenki sem értette egészen pontosan akkoriban, ki-ki egyéni preferenciáitképzelte mögé és aszerint értelmezte. A várakozások egyik igen fontos as-33


ME.dok • 2011/334pektusa volt a máig sem megoldott probléma: a megszabadulás a „társadalmiképmutatástól” 1 . A kifejezés egész jelenséghalmazt összegez, a tulajdonképpenitotalitarista életstílust, amely teljesen ellehetetlenítette a többszólamúvéleménynyilvánítást, s amely állandó készenlétben tartotta az országlakosságát valamiféle fals valóság mímelésére, látszólagosan elfogadó megélésére.Több, a témával foglalkozó szerző is kitér arra, hogy a szimulált valóságmögött húzódó másodlagos valóság elkerülhetetlen, sőt szükségszerűvelejárója volt a diktatorikus berendezkedésnek, az akkori lét olyan komponense,amelyet valójában az elitek támogattak és tartottak fenn. Mint ismeretes,a diktatúra másodlagos, mögöttes valóságában virágzott a feketegazdaság,a korrupció, a nepotizmus és a hatalmi visszaélések – az erre épülőmechanizmusoktól való megszabadulás elsőrendű elvárás volt az állam polgárainakkörében a forradalom után. Ugyanide tartozik a rendszer elsődlegesvalóságát fenntartóktól és működtetőktől való megszabadulás, kommunizmustólvaló megtisztulási rítusok haladéktalan bevezetése, a szabad fordításban„dekommunizáció”, ahogyan Vladimir Tismăneanu fogalmaz 2 . „Akommunizmustól való megtisztulás, akárcsak az 1945 utáni Németország„nácitlanítása”, a dekonstrukcióra és konstrukcióra irányuló erőfeszítés.Egyrészt megszünteti az autoritarista intézményeket, másrészt egy olyan politikairend létrehozását és megerősítését jelenti, amely tiszteletben tartja azállampolgári jogokat. (...) Akárcsak a „nácitlanítás”, ugyanolyan mértékbenmentális (kulturális, pszichológiai) és ugyanolya mértékben politikai, gazdaságiés legális folyamat. (...) Logikája nem alakít ki ellentétpárt a volt hősökés disszidensek hős tábora és a képmutató poszt-kommunisták rosszindulatútábora között. A valóság ennél sokkal összetettebb.” 3A kommunistáktól való megszabadulás általános kelet-közép-európaireceptje volt a törekvés a múlt drasztikus eltörlésére: ezt kívánták szorgalmazniRomániában is a forradalmi és forradalom utáni politikai erők és tömörülések.A teljes fordulat megvalósítása persze nyilvánvalóan lehetetlenegy olyan társadalomban, ahol fél évszázados gyökeret vert a kommunistaideológia, amely a mindennapi lét legapróbb történéseit, az egyén majdminden lépését szabályozta. Ezt a múltat lehetetlen egy huszárvágással eltörölni,egy országnyi ember kollektív tudatát és emlékezetét befagyasztani.Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a köztudatba ágyazódó,a kommunizmushoz, a kommunista vezetőkhöz, a dolgozó néphez, becsületesmunkáshoz, a holnap emberéhez, a szép jelenhez és jövőhöz kötődő mítoszok4 a forradalom után is részesei a népléleknek, éppen ezért a kommunistamúlt realitásainak fokozatos feltárása és megvilágítása, a múlt megismerése,megértése és legyőzése, az azzal való szembenézés lehet az egyetlenmegoldás a valós változásokra: mint Tismăneanu is rámutat 5 , amíg az önsajnálatés az önidealizálás mítosza határozza meg a nyilvános diskurzust egytársadalomban, az nem lehet szabad. Éppen e mélyen hatoló gyökerek miattannyira törékeny a korai tranzitidőszak politikai helyzete: míg 1989-ben akommunizmus bukásáért harcolnak az utcán az emberek, 1990-től már teljesenmás – bár az előző rendszer hatására kialakuló – problémákkal kellszembenézniük, mint a létbizonytalanság, korrupció, a munkanélküliség,az infláció, a bűnözés. Mindez gyakran az úgynevezett kommunosztalgia 6


ME.DIÁRIUMerőteljes feléledését eredményezi az emberekben: a kommunosztalgia kétpszichológiai előfeltevésen alapul, jelesül, a kommunizmusbeli igen keménymegélhetési feltételek elfeledésén, bagatellizálásán, illetve „a szabad piacravaló átmenet ára okozta frusztráción”. 7Minthogy a kommunista rendszer mintegy ötven éven át építette sajátegyedülálló „civilizációját” (Tismăneanu kifejezése), a kommunistáktól valóteljes megszabadulás is több évtizedes feladat: látjuk, Romániában a folyamatmég mindig tart és előrehaladta korántsem zökkenőmentes: például aszekusdossziék még most sem nyilvánosak, még most sem ismeretes a letűntrendszer minden árnyalata, arca.„A megtisztulás a kommunizmustól igen összetett, többarcú folyamatvolt és lesz; kísérlet volt azon társadalmak morális regenerálódására, amelyekhosszú időn át kettősségben, képmutatásban és szisztematikus hazugságbanéltek; a történelmi igazságot szerette volna felfedezni, és megérteniazon politikai és emberi eszközök természetét, amelyek a kommunista önkényuralomérvényesülését lehetővé tették; és utolsó sorban törvényes erőfeszítéskéntszolgált a személyes bűnök beazonosítására és az elkövetett tettekaz aktuális törvények előírásinak megfelelő rendelkezések életbe ültetéséreezekkel szemben”. 8A tranzit időszak arcaiA régi rendszer bukása mind politikai, mind gazdasági-társadalmi, kulturálistéren új kihívásokat jelentett. Egyrészt változtak a hatalmat birtoklóés megosztó erők, azaz a politikai színtér szereplői, ugyanakkor változott azegyes társadalmi csoportok szociális helyzete, helye és szerepe is. A hatalmierők szerepcseréje ugyanakkor nem jelentett gyökeres megújulást a hatalomgyakorlásegyes elemeiben, formáiban, jellemzőiben. A kommunista nómenklatúramint homogén vezető csoport eltűnt ugyan, de az új politikai (és gazdasági)elit számos, a régi rendhez, a régi pártapparátushoz és kormányzáshoz,közigazgatáshoz kapcsolható alkotóelem szerves részét képezi a törékenyhatalmi struktúrának és diskurzusnak. Mi több, kijelenthető, hogy átmenetiidőszak és a demokratikus konszolidáció fő mozgatórugói az elitek voltak.Irina Culic a romániai átmenet tíz évéről és annak nyerteseiről, az elitekrőlszóló könyvében 9 azt vizsgálja, hogyan jutott hatalomra, és milyennyomvonalat követett az említett időszak privilegizált társadalmi csoportja.Linz és Stepan ama megfigyeléséből indul ki, mely szerint egy rezsim extrémszemélyiségkultusza, despotizmusa forradalomkor megkönnyíti egy, arégi rendszerhez közelálló csoport számára a hatalomátvételt. Így történt ezRomániában is, nem hiába beszélt a korabeli sajtó a forradalom ellopásáról,kisajátításáról, eltulajdonításáról. Az Technikai Kiadó akkori igazgatója, IonIliescu vezette szűk csoport képes volt arra, hogy látható legyen az 1989. december22–24 közötti események idején, s hogy magához ragadja a történésekirányítását, és legitimációt is nyerjen mindehhez. Azzal, hogy Iliescucsapata bejelentette az Államtanács, a Nemzeti Nagygyűlés, a MiniszterekTanácsa feloszlatását, utat nyitott önmaga számára az így keletkezett hatalmiűr betöltésére. A Nemzeti Megmentési Front Országos Tanácsa (a továb-35


ME.dok • 2011/336biakban CFSN – Consiliul Naţional al Frontului Salvării Naţionale) 1989 december22-én alakult, negyven tagú ad hoc szervezet volt, amelyhez mindenrendű és rangú „forradalmárok” csatlakoztak az ország egész területéről. Amód, ahogyan az említett szervezet magához ragadta a hatalmat, mutat ráCulic, az Ceauşescu és felesége bebörtönzésének hírül adása volt a televízióban,ugyanakkor egy tízpontos közlemény beolvasása a Nemzeti MegmentésiFront részéről, amelyben a rendszerváltásról, az egypártrendszer végéről,a többpártrendszer megszületéséről. A FSN a katonai és törvénykezésivégrehajtó hatalmat is átvette, vállalta a diktátorházaspár gyorsított eljárássaltörténő elítélését és kivégzését (az akciót a CFSN részéről Gelu Voican-Voiculescu, a hadsereg részéről Stănculescu tábornok szervezte).„A Ceauşescu-párti erők voltaképp szétszéledtek a házaspár halálhírénekbejelentésekor, pontosabban abban a pillanatban, amikor a televízió bemutattaa tárgyalásról és kivégzésről szóló filmet (december 26-án), amelyetakként rendeztek meg, hogy biztosítsa a résztvevő személyek biztonságát”. 10Nyilvánvaló, hogy az egyes kelet-közép-európai államokban másként ésmás folyamatok révén valósult meg a váltás e kommunizmusból a demokratikusállami berendezkedésre. Ezen országok mindenikében a rendszerváltásterőteljes belső restaurációs folyamat előzte meg, ami a társadalom önszerveződésitörekvéseiben, a hatalom intézményi fellazulásában öltött testet.Ami Romániát alapjáraton hátrányos helyzetbe szorította, az a rendszerváltásdrasztikus volta volt, hiszen a Ceauşescu-diktatúra ellenállt minden,a civil társadalom újjáéledését szorgalmazó kísérletnek. Ily módon a rendszerváltás,a diktátor-klán megsemmisítése hirtelen a vákuumérzetét keltette,amit sikerül az új, nómenklaturistákból verbuválódott csapatnak kihasználnia,a maga javára kijátszania. 11„A totalitarizmus nosztalgiája kísérte a ’demokrácia’ félénk lépéseit,akként, ahogyan ezt az új csapat elgondolhatta vagy tolerálhatta. Egy ’eredetidemokráciaként’, természetesen, mint ahogyan ’eredeti’ volt a Ceauşescunevével fémjelzett román kommunizmus is a maga sui generis formájában.Ezen körülmények között természetes volt, hogy az államvezetésiszínlelőeszközként kezelt és ügyesen művelt konfúz állapotok fennmaradjanak.Félreformok, szimulált reformok, álnok pozíció-visszaszerzések,majd mindezeknek egy majdnem egyszínű parlament általi legalizációja, anemzeti fizetőeszköz drámai hanyatlása a növekvő elkeseredés és a társadalomgörcsös vonaglása közepette, amelyek aztán az Egyetem téri nagy tüntetésekencsúcsosodtak, a hatalom-szervezte bányászjárások az utca megfélemlítéséért– mindez az állapotok bizonytalanságát fedte fel, és hátterébena kommunista nómenklatúra restaurációja állt”.Amint az Dumitru Sandu is az átmenet szociológiájáról szóló könyvében12 megállapítja, a szocialista realizmusról az átmentre való áttérés társadalmitípusai leginkább az elitek esetében láthatók. 13A forradalmi erők 1989. decemberi, ad hoc önszerveződését jól példázzaPetre Roman visszaemlékezése:„Elmentünk (Védelmi Minisztériumhoz) Mihai Montanuval, aki egyikevolt az ottlévőknek és Gelu Voicannal. Amíg a Védelmi Minisztériumhozérkeztünk, átgondoltuk, hogy kik is vagyunk mi. És jött egy jónak tűnő öt-


ME.DIÁRIUMletem.’ Mi a forradalom megbízottjai vagyunk.’ Amikor a Nemzeti VédelmiMinisztériumhoz érkeztünk, pontosan ezt mondtam; három perc alatt a miniszterirodájába értünk, a hátsó szobában ott volt Victor Stănculescu, éppenIlie Ceauşescuval beszélgetett. Attól a perctől kezdve, hogy az utcántüntettünk, én többé nem használtam az ’elvtárs’ megszólítást. Amúgy semtetszett. Megkérdeztem: ’Tábornok úr, mit keres ez itt?’ Stănculescu rám nézett,anélkül hogy szólt volna valamit. Mondom: ’Zárják be!’ ’Hová zárjuk?’Mondom: ’Nem tudom, nincs itt egy külön helység?’ És bezárta”. 14Iliescu hatalmát a diktátort elüldöző hős szerepét kiaknázva erősítettemeg. Már december 26-i televíziós beszédében sietett leszögezni:„Forradalmunk a tömegek spontán megmozdulásának eredménye. (...)Teljességgel téves az az ötlet, amely azt erősíthetné meg, hogy ez egy szervezetterők által, vagy külső támogatással megvalósított államcsíny lenne. Azigazság az, hogy a FSN eme Tanácsa az mozgalom kisugárzása, és nem előztemeg a mozgalmat”. 15Az általa vezetett, gyakran „felsőbb politikai szerv”-ként titulált NemzetiMegmentési Front mellett a politikai mezőt az újjáélesztett egykori pártok,a Nemzeti Parasztpárt, a Nemzeti Liberális Párt, a Román SzociáldemokrataPárt és az újonnan létrejövő csoportosulások, mint a Romániai MagyarDemokrata Szövetség vagy a Román Demokrata Agrárpárt népesítik be.1990 februárjáig 32 pártot jegyeztek be a bukaresti törvényszéken.A letűnt kommunista rendszer igazi vesztesei a munkások, az úgynevezettlumpenproletárok és a 60–70-es években elvárosiasított paraszti réteg,akiket a gigantikusan fejlődő szocialista ipart megtöltendő költöztetteka mesterségesen felduzzasztott városokba. Miközben a szocialista állam elsőrendűfontosságúként kezelte az erős munkásréteg létrehozását, a munkásokszámának növelését, számukra a technikai és humán értelmiségiekkelazonos nagyságú vagy akár azt meghaladó fizetést biztosított, a kilencvenesévektől kezdődődően ezek társadalmi súlya, befolyása és szerepe erőteljeszuhanórepülésbe kezd. Az évek óta jelentős veszteséggel dolgozó szocialistamamut-iparvállalatok sorra zárnak be vagy legalábbis elbocsátják munkásaikjelentős részét, így az ipari munkásréteg a munkanélküliség egyes számúáldozata (a kilencvenes évek elején a munkanélküliek mintegy nyolcvanszázaléka munkás), a fizetési rendszerben bekövetkező változások is elsősorbanezt a réteget érintik. A megtépázott gazdasági erejű munkásság így az átmenetitársadalom perifériájára szorul. A Stelian Tănase által idézett adatokszerint 16 1990-ben az ipari foglalkoztatottak a lakosság mintegy 30%-át képezték,a nyolcmillióra tehető aktívan dolgozó lakosság fele, azaz négymilliófoglalkoztatott volt ipari munkás. Ebben az évben az építkezésben, a mezőgazdaságban,a kereskedelemben, a közszállításban mintegy 2 500 000 alkalmazottdolgozott, míg a szolgáltatás, tanügy, kultúra, tudomány és egészségügyterületén csak alig több min 1 000 000. A döcögősen beinduló privátszféra nem jelent megoldást az egykori ipari munkásság problémáira, míg abaloldali államvezetés az amúgy is igen elégedetlen társadalmi légkörben atovábbi feszültségektől való félelmében meg sem próbál használható megoldásokattalálni a szocialista ipar hagyatékára, inkább a meglévő veszteségesnagyüzemeket igyekszik nyögve nyelősen tovább működtetni azok el-37


ME.dok • 2011/338kerülhetetlen összeomlásáig. „A baloldali pártok maguk mellett tudták akommunista rendszer társadalmi bázisát, és 1989 után is munkásságmellettiretorikai kliséket használtak. Az ígéretek: társadalmi védelem, az inflációszinten tartása, a munkahelyek megőrzése. Ez a propagandatípus a lakosságnagyobbik hányadának egalitarista-paternalista mentalitását aknázza ki”. 17A régi társadalmi rendszer megmerevedéséről beszél Silviu Brucan isa 1990/1991-es év kapcsán 18 , amely szerinte tökéletesen normális folyamatvolt, hiszen, mint már korábban is említettük, bárminemű változás csak fokozatosankövetkezhetett be, a piacgazdasági viszonyok és a demokratizálódásifolyamatok előrehaladtával. „Általában véve a sztálinista triptichon (amunkásság, a parasztság plusz az értelmiség) uralja a társadalmi látképet,és a Ceauşescu-rezsim okozta szenvedések és hiányosságok a lakosság viszonylagoshomogenizációját hozták létre. A gazdasági reform egy helybentopogott, úgyhogy a régi struktúra fennmaradt. (...) A Roman-kormány csak1991-ben fogadott el egy reformcsomagot, amelyet az ellenzék is támogatottakkoriban. Bevezették az árak és a külkereskedelem liberalizálását, közzétettékaz Ipari Privatizációs Törvényt és elfogadták a Földbirtok-visszaszolgáltatásiTörvényt, amellyel az ország művelhető földterületeinek nyolcvanszázaléka a parasztok kezébe került. Nem itt a helye annak, hogy eme agrárreformXIX. századi voltát kiemeljük. Tény, hogy ez a törvény, akárcsaka fent említettek elindította a régi társadalmi struktúrák elmozdulását”. 19Az átmenet időszakának vizsgálatával foglalkozó hazai és külföldi szakértőkegyaránt megállapítják, az oly sokat vitatott honi átmenet lassúságánakoka egyértelműen a demokratikus politikai kultúra és tapasztalat teljes hiánya.A fennebb is említett társadalmi-szociális, gazdasági valóság az egalitarizmusraés paternalizmusra épülő, a totalitarizmusból táplálkozó mentalitás, akormányzásra való képtelenség eredménye. Említettük már, a kommunistarezsim bukása nem járt együtt a demokratikus rendszer megjelenésével, nemhozta azt magával. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, arra lett volna szükség,hogy az új társadalom csírái már a régi rendszerben megjelenhessenek, és kellőképpenmegerősödve, a hatalomátvétel után, helyettesíthessék azt. A korábbanis említett politikai űr nem csupán arra értendő, hogy a hatalmat nem voltaki birtokolja, hanem azt is jelenti, hogy az új politikai berendezkedés teljesmértékben a totalitarizmusból átöröklött intézményrendszerre, intézményesés társadalmi berendezkedésre hagyat kozhatott. Így tehát az összeomlás utána hatalomra kerülőknek meg kellett változtatniuk az intézmények természetét,és el kellett (volna) érniük, hogy azok demokratikus módon működjenek. 20A hatalom birtoklói viszont i gyekeztek megőrizni a régi rendszer állami hatásköreit:ide tartozik a három hatalom – a végrehajtó, a törvényhozó és bírói– hierarchizációja az előbbi javára, az állam gazdasági monopolhelyzeténekmegőrzése, a gazdasági élet állam általi ellenőrzése és intervenciója. Az átmenetlassúságának leírásakor nem tekinthetünk el a román társadalmat mozgatóbelső kapcsolattípusoktól sem. A történelem során a román társadalmatmindig a szűkebb kapcsolati viszonyok, a családi, rokoni, szomszédsági viszonyokuralták. A diktatúra idején az ország központi intézménye a Ceauşescu-klánvolt, és nem a Román Kommunista Párt vagy az állam. Ez a fajta mentalitásés társadalmi berendezkedés lényegesen eltér a személytelen nyugati-


ME.DIÁRIUMtól, ahol intézmények, szabályok, szerződések irányítanak. A demokratikuspolitikai berendezkedésre irányuló törekvéseknek tehát figyelembe kell venniüka honi társadalom e sajátos működési elvét, s ez a kibékíthetetlen ellentét,a személyes, belső hagyományokat követő és a személytelen, külső törvényekáltal meghatározott társadalmi működési keret természetszerűleg mindmáighatóan megnehezíti az európai vagy nyugati értelemben vett demokratizálódáselérését, sőt: kétségessé teszi ennek sikerességét. Igen jelentős mértékbena társadalom rokoni szálakra alapozott működése tette lehetővé a korrupcióRomániában tapasztalt és mindmáig tapasztalható mértékét. S bár akiterjedt korrupció az átmeneti társadalmak szükségszerű velejárója, a Romániábanaz a rokoni viszonyok és az előző állami berendezkedés feketegazdaságábólátöröklött tényezőknek is tulajdonítható. Ezalatt azt kell értenünk,hogy míg a kommunista rezsim idején a hivatalos gazdasággal párhuzamosana túlélés szükségszerű velejárója volt az egész társadalmat behálózó, a nómenklatúraáltal is támogatott feketegazdaság, megteremtvén a maga másodlagostársadalmi rendjét, amely aztán a rezsim bukása után hivatalossá vált. Akorrupció elsődleges forrása az állam beavatkozása a gazdasági életbe, hiszenígy ő válik a javak elosztásának elsődleges meghatározójává, s ez a személyeskapcsolatoktól meghatározott társadalomműködéssel ötvözve felbecsülhetetlenveszteségeket okoz mind a politikai, mind a társadalmi, mind a gazdaságiélet minden területén.Mindez tehát erőteljesen visszafogta az átmenet dinamikáját, megfékeztea civil társadalom megszilárdulását, s növelte az egyes társadalmi csoportokközti hasadások mértékét. Amint arra Tănase rámutat: az állam és civiltársadalom közti hasadás az átmeneti időszak meghatározója, amikor az állama civil társadalom megnyilvánulási, cselekvési szférájának perifériájárakerül, azaz előbbi képes lesz megfékezni, behatárolni utóbbi autoritását, aza tranzitidőszak végét jelenti majd. 21A sivár csönd monotóniájaA rendszerváltást megelőző időszakban Románia médiakommunikációjátsivár csönd és sötétség jellemezte. Az újságok pártos tartalma olvashatatlanvolt, az állami televízió napi kétórás közvetítését jószerivel kizárólag aCeauşescu-házaspár és az aranykorszak megvalósításairól szóló beszámolóktöltötték ki. 1989-ben magyar szó már négy éve nem hangozott el a román televízióban,a magyar adást 1985-ben egyetlen telefonutasításra szüntették meg.A rendeletet Elena Ceauşescu adta ki energiatakarékossági okokra hivatkozva.Az RTV 2-es csatornáját szintén ekkor szüntették meg, és ekkortól csökkentnapi két órásra az 1-es műsora. A magyar adás filmanyagát a területi rádióstúdiókhangarchívumanyagával együtt egy zsilávai raktárba helyezték, s a nemmegfelelő tárolási körülmények miatt gyors pusztulás várt rájuk. 22 A kétórástelevízióműsort senki nem nézte, Román Rádió területi stúdióit különbözőmondvacsinált okokra hivatkozva felfüggesztették. Szabad országban élőknekelképzelniük is lehetetlen azt a fajta monotóniát, azt a csöndet, amely az országotjellemezte. Cs. Gyímesi Éva: Történelmi holtvágányon című, 1989 március3-án kelt személyes hangvételű írása 23 jól érzékelteti:39


ME.dok • 2011/340„A nyilvánosság hiánya már-már a gondolatot is megbénítja, a társadalomteljes passzivitása szárnyát szegi minden olyan reménynek, hogy itt aközeljövőben változhat valami. Az idő ugyan telik, de nem tagolódik értelmesen.Az eseménytelenség, az inger hiánya, amint a pszichológus kimutatta,még az állatok életösztö nét is gyengíti: a patkány negatív ingerek, sokkokközepette is tovább tud élni, mint teljesen ingerszegény környezetben. Haaz ember teljesen passzivitásra kényszerül, és tartósan kell szenvednie a tehetetlenségés az eseménytelenség állapotát, fennáll a lelki károsodás, a depresszió,az elfásulás veszélye. Egy ideig várakozol, de ha megszűnsz várniis valamire, az már-már emberalatti állapot. Telnek az évek változást hozóesemények nélkül. Valahol, a történelemben új szerelvények tolatnak, s tevárod a csatlakozást”. 24Az egyetlen valóban híreket közlő hírforrás a mindenki által hallgatottSzabad Európa Rádió volt, emellett az a néhány francia, angol, magyar,német nyelvű lap és folyóirat, amelyet valamiképpen sikerült az országbabecsempészni. Így tehát az átlag romániai lakosnak szinte semmi ismeretenem volt a Románián kívüli világ valóságáról: 1989 decemberében teljesenfelkészületlenül, ha úgy tetszik mindenféle oltóanyag vagy immunerősítőnélkül kellett szembenéznie a szabad információáramlás szűretlenül érkezővírusáradatával és dömpingjével. Talán ebből az ártatlanságból fakadt, hogya román forradalmat a Szabad Román Televízió határozta meg. A romániaiforradalom egy új, a világtörténelemben mindeddig ismeretlen forradalomtípus,a telerevolúció 25 megszületését eredményezte. A televízió és rádió elfoglalásaután a honi elektronikus média, de főként a televízió huszonnégyórán át közvetítette a „Forradalom élőben” felirattal ellátott műsort. Az átalakítottNégyes Stúdió egy klasszikus dráma színpadává vált, ott tolongotta leendő elit apraja-nagyja: írók szóltak a néphez, közleményeket olvastak beazok szerzői, katonai akciókat koordináltak képernyőn keresztül, és különféleforradalmi eseményekről számoltak be követek és szemtanúk. Gabanyiúgy véli, az tény, hogy a lakosság jelentősebb hányada kevéssé tudott a valóságoseseményekről, kevéssé tudott részesük lenni. A manipulatív televíziósközvetítés viszont negatívan befolyásolta a forradalmi eseményeket,a spontánul létrejött és többé-kevésbé megszervezett közvetítések az új hatalmistruktúra legitimációját szolgálták. Gabányi megállapítja: a NemzetiMegmentési Front forradalmi legitimációs ideológiájának egyik fontos elemevolt a „spontán genézis mítosza.” Eszerint a román forradalom a románnéptömegek spontán felkelése volt, az ő soraikból váltak ki az új vezetők.Idővel aztán e mítosz megkopott, vesztet hitelességéből: idővel egyre többarra utaló jel volt tetten érhető, hogy a telerevolúció dramaturgiája korántsemesetleges. Emlékezetes például Mircea Dinescu ama véletlenül a nyilvánosságbasugárzott közszereplése, amikor adás előtt arra sarkallja az írót aszerkesztő, hogy tegyen úgy, mintha dolgozna.Ez a hirtelen jövő médiajelenlét teljes felkészületlenségben érte a közönséget,amely korántsem rendelkezett bárminemű nézői szokással: ha atelevízió műsort közvetített, azt a romániai átlagpolgár úgy értelmezte, hogya kinyitott és műsort sugárzó készüléket csapot-papot hagyva néznie kell,annyi időt kell rászánnia, amennyi csak fizikailag lehetséges. Jól példáz-


za ezt az az Alina Mungiu által idézett eset, mely szerint 1993-ban az RTVprogramigazgatója, Octavian Iordăchescu nyílt válaszra kényszerült a nézőilevéldömping hatására, melyek azt sérelmezték, hogy miért sugároz a tévé jófilmeket éjfél után is, amikor másnap dolgozni kell. Nos, a programigazgatóarra hívta fel a nézők figyelmét, hogy akár ki is kapcsolhatják a készüléket,ha le szeretnének feküdni.A sajtó szerepe a tranzitidőszakbanTalán nem túlzás Alina Mungiu ama kijelentése, hogy a média valóságosIsten volt a román átmenet első időszakában, amely valóságot teremtett,és az általa helyesnek vélt út fele kalauzolta a társadalmat. 26 Mindez perszeaz időszak sajátságainak a kor „hívó szavának”, azaz a közönség nyomásánakés elvárásainak illetve az anarchikus állapotoknak volt egyenes következménye.A sajtó tehát mindenható volt ekkoriban: a forradalom korai szakaszában,amikor a régi rendszer intézményei összeomlottak, és újak mégegyáltalán nem látszottak helyüket betölteni, mint Mungiu is megjegyzi 27 ,több héten át a média volt a közönség egyetlen szócsöve, tájékozódási pontjaés forrása. A sajtó jóval szélesebb körű szerepet látott el, mint amit a tömegtájékoztatásszó hagyományos értelmezési kerete megbírt volna, a lakosságkülönböző köznapi problémái megoldását is felvállalta, a nem létező hivatalokszerepét töltötte be. A Román Televízióba a közönség számára fenntartottpanaszvonalon lehetett betelefonálni, és 1990 januárjában egyáltalánnem volt szokatlan, ha az RTV bemondja, hogy valamelyik bukaresti utcamelegvízközpontja elromlott, és nyomatékosan felszólítja az illetékes fenntartót,hogy oldja meg a problémát. Az újságírók hirtelen addig és azutánsem jellemző presztízsre tettek szert, a legbefolyásosabb társadalmi kategóriáhoztartozók lettek: afféle mindentudókként és mindenhez értőkként kezelteőket a közönség, akik előtt bármely kapu nyitva áll, különböző problémáikkalhozzájuk fordult, utcán megállította vagy akár otthoni telefonjánfelhívta a valamit sérelmező polgár az újságírót. Jól példázza ezt Lőrincz D.József könyve 28 , amelyben az 1990 és 1995 között alatt a Háromszék napilaphozírt olvasói levelek értékvilágát vizsgálja: az e periódusban a laphoz érkezettolvasói levelek, mintegy 2100 levél, java része segítségkérés volt, amelyaz intézményi analfabetizmusból fakadt: azaz az adott periódusban biztostájékozódási pontjaikat elveszítve az olvasók nem tudták, hová forduljanak,hogy problémáik megoldódjanak, így a szerkesztőség segítségét remélték.Az átmeneti időszak újságírója – nyilván főként az ismertebb sajtósokrólvan szó – közéleti személyiség volt (bár persze mai is az), akitől nemcsakazt várták el, hogy tájékoztasson, hanem azt is, hogy véleményformáló, amolyanszellemi világítótorony legyen, aki után árbocot lehet igazítani e viharosidőkben. Az ez időben a közönségre legnagyobb befolyással bíró románújságíró, Ion Cristoiu sokkal hitelesebb közéleti személyiség volt a publikumszemében, mint bármely politikus. A nézők, olvasók az ország gondjaira ismegoldást vártak a sajtómunkásoktól, s az irántuk érzett bizalmuk és elvárásaiksok esetben valósággal politikai pályára toloncoltak újságírókat, akikközül néhányan megmaradtak a politikai porondon, mások meg kizárólago-41


ME.dok • 2011/342san visszatértek a sajtóberkekbe. Ami a demokratikus sajtó működéséhez elképzelhetetlen,jelesül, hogy élesen elváljon egymástól a tömegtájékoztatásés a politikum, korántsem volt megszokott az adott időszakban: a magyarsajtóban is több példa akad rá, hogy valaki egyidejűleg politikusként és újságírókéntis tevékenykedjen ekkor.„A média tehát, 1990-ben inkább, később már kevésbé, de mindmáigjelenvalóan, amolyan helyettesítője a román társadalom hiányzó struktúráinak:hatalom- és ellenzék-helyettesítő, egy szinte analfabéta politikai osztályhelyettesítője, akárcsak a régóta vékony és kevésbé hatékony igazságszolgáltatásé,és akárcsak valamilyen tétovázó nyomozószerveké. A RománTitkosszolgálat jelentései a forradalomról a sajtóból és a televízióból vett idézetekbőlálltak össze. Felidézzük ezt, nem azért, hogy szuggeráljuk a massmédiát,hogy egy adott pillanatban képtelen lesz mindezek helyettesítésére,hanem, hogy aláhúzzuk egy olyan társadalom törékenységét, amelyben az aközönség belekényszeríti ezen elvárások kielégítésébe és ezen űrök kitöltésébe.”– írja a már idézett Alina Mungiu 1995-ben. 29A szerző felhívja a figyelmet az akkori sajtó egy másik szerepére, a sztereotípiagyártószerepre. Említettük már, hogy az ország lakosságának javarészesemmilyen személyes információval nem rendelkezett a ’89. decemberi történésekről,tudását erről a televízióból szerezte. A televízió viszont nem képesvisszaadni a megélt események komplexitását: hogy közvetítsen, sztereotípiákatgyárt. Mindez persze annak is betudható, hogy a jobbára az államtól öröklődött,felszabadult sajtóorgánumok akarva-akaratlan sztereotipizált gondolkodást-gondolatvilágothoztak magukkal. 30 A kommunista bükkfanyelv elhagyásávalmég nem sikerül egyszersmind a közölteket is másként megtöltenitartalommal: illetve a tartalom természetesen más volt, a közlés módjában ésépítkezésében csak lassan következik be a retorikaváltás. A média sztereotipgondolkodásmintákat közöl a forradalomról, a jó emberről, a rossz emberről,a magyar emberről, a székely emberről, az egységről, az összefogásról, és más,megannyi, az ekkori diskurzusban helyet kapó témáról. Károlyi István a KorunkTallózás rovatában megjelent írásában 1990-ben úgy látja:„Az új tematikák valóban a köz életében gyökereznek, a hemzsegő jelzőkellenére is egyneműsített hangnem után az új hangnem a valódi, konkréttájékoztatásé, melyet eddig elsősorban más országok lapjaiból, illetve néhányszerzőnk néhány írásából éreztünk, a tájékoztatás dimenziói pedig,ha sok esetben torzulásokat eredményezve is, szükségszerűen kitágultak. Alegfontosabb – és ezt egyelőre még külön értékelnünk kell – a tükrözés objektív...,illetve, mivel ez nem állítható a televízió, a rádió és minden lap, folyóiratesetében egyformán, objektívebb volta. No, igen, a különös az, hogya médiák a forradalom előtt is a közélet tökéletes tükörképét adták egy módon:fordított indukcióval minden fontosabb és kevésbé fontos jelentségrekövetkeztetni lehetett. A „Valóság”, melyet a nyakló nélküli szajkózásbanműszótól filozófiai kategória voltáig kompromittáltak, és mégsem maradtegyéb, mint egy metafora, melyet még senkinek sem sikerült többé-kevésbéidőtállóan felfejteni, ott lappangott a sajtótermékek tartalmának fonákján.Most történelmi fordulattal színre került. Sok esetben túlkapásokkal,de ilyen típusú: fel-, illetve elszabadult életformák kezdetén ez legalábbis


nem természetellenes; bölcsen végzett munkánk során rendre a helyére kerülhetminden”. 31A rendszerváltást követően – a román lapokhoz hasonlóan – a magyarnyelvű kiadványok is gombamód szaporodtak. Míg a diktatúra időszakábanmindösszesen 690 magyar sajtótermék jelent meg, a rákövetkező tíz évbenközel ezer kiadvány. 32 Ezek java része eltűnik aztán a süllyesztőben, bár némelyikükéletképes marad. Az átmeneti időszak legsikeresebb lapjai az előzőrendszerből átöröklöttek, amelyek 1990-től függetlenekké és önfenntartókkáváltak. Mint Gál Mária rámutat, „az egykori pártlapokból lett független utódoksajátos pályát futnak be. Tíz éven át a piacgazdaság körülményei közepettesem kellett konkurenciától tartaniuk. Előnyt jelentett számukra az is,hogy induláskor bizonyos hátteret tudhattak maguk mögött. Mindenekelőttaz elődlapok hagyományos előfizetői táborát, azok infrastruktúráját és a lapkészítésbejáratott rendszerét”. 33 Sajátosan alakulnak e lapok a szempontbólis, hogy román lapoktól eltérően a nagy befektetők elkerülik a kisebbségikiadványokat, s ideológiai tagoltság sem érhető tetten bennük: a napilapokkivétel nélkül az RMDSZ ideológiai nyomvonalát közvetítik, annak ernyőjealá húzódnak be. Érdekesség, mint Gál is jellemzi, hogy a helyi lapokszinte országos, de mindenképpen több megyét átfogó kiadványokként tudnakműködni, ami szintén a konkurenciahiányra vezethető vissza, illetveaz akkoriban egyetlen országos magyar nyelvű napilap a Romániai MagyarSzó terjesztési nehézségeire (a RODIPET országos terjesztési cég egyre gyengébbéváló működésére), illetve az anyagiak okozta csökkenő színvonalára.(A színvonalat persze a munkatársak szakmai hozzáértése is meghatározza,de az újságírók szakmai képzetlensége és tapasztalatlansága általános jellemzőjevolt a korszak lapjainak). Némiképp árnyalja a képet 1999 végétőla Krónika megjelenése, de valódi konkurenciát a második országos magyarlap megjelenése sem jelent ezen újságok számára.A rendszerváltással nyilván a romániai magyar sajtófogyasztási szokásokis gyökeresen megváltoztak. A hangzó médiára és a televíziók népszerűségéree dolgozat keretei között nem térünk ki, az írott sajtópréritszemügyre véve viszont kijelenthető: a romániai magyar átlag újságolvasóa honi magyar nyelvű lapokat tekinti elsődleges forrásnak, szemben aromán napilapokkal vagy a magyarországiakkal (utóbbiak olvasása nyilvána hozzáférés korlátozott volta miatt visszafogott). A különböző társadalmi,gazdasági és kulturális folyamatoknak, a begyűrűző médiadömpingnek köszöhetőenviszont a kulturális folyóiratok olvasóközönsége drasztikusanlecsökkent, s a „szocializmus idején tagadhatatlanul nagy hatású folyóiratok,mint a Korunk, a Helikon (Utunk) és a Látó (Igaz Szó) elveszítették társadalomformáló,- befolyásoló erejüket.” 34Jegyzetek1 Ipocrizie socială – Vladimir Paşti kifejezése. In: Vladimir Paşti(1995): România în tranziţie. Căderea în viitor. Nemira, Bucureşti.2 Lásd: Tismăneanu, Vladimir (1999): Fantasmele salvării. Democraţie,naţionalism şi mit în Europa post-comunistă. Polirom, Bucureşti.43


ME.dok • 2011/3443 Uo. 142.4 Vö: Lucian Boia (1999): Mitologia ştiinţifică a comunismului.5 Tismăneanu, im. 147.6 Wiliam Safire kifejezését átveszi Vladimir Tismăneanu, im. 152.7 Uo.8 Uo. 161.9 Irina Culic (2002): Câştigătorii. Elita politică şi democratizare înRomânia 1989 – 2000. Limes, Cluj-Napoca.10 Uo. 63.11 Vö. Dicurs istoric şi tranziţie, 52–53.12 Dumitru Sandu (1996): Sociologia tranziţiei. Valori şi tipuri socialeîn România. Ed. Staff, Bucureşti, 1996.13 Vö. im. 28-30.14 Pleşu A.–Roman P.–Ştefoi E. (2002): Transformări, inerţii, dezordini.22 de luni după 22 decembrie 1989. Polirom, Iaşi, 22.15 Részlet Ion Iliescu 1989. december 26-i televíziós beszédéből, idéziCulic (2002), 65.16 Stelian Tănase (2006): Schiţă pentru un tablou al societăţii românesti.In: Revoluţia ca eşec. Elite şi societate., 12–27.17 Uo. 15.18 Silviu Brucan (1996): Stâlpii noii puterii în România. Nemira, Bucureşti.63–65.19 Uo. 64–65.20 Ezzel kapcsolatban lásd: Stelian Tănase (2006): Revoluţia ca eşec.Elite şi societate. Ed. Humanitas, Bucureşti.21 Vö: im. 26–27.22 Vö. Zsigmond Melinda: Médiatörténeti események a romániai magyartelevíziózásban. In: Me.dok, Kolozsvár, 2010. 4.23 Cs. Gyímesi Éva: Történelmi holtvágányon. In: Korunk 1990. 1.22–28.24 Uo. 24.25 Uo. 146.26 Alina Mungiu (1995): Românii după 89. Istoria unei neînţelegeri.Humanitas, Bucureşti, 252.27 Uo.28 D. Lőrincz József (2004): Az átmenet közéleti értékei a mindennapiéletben, Pro-Print, Csíkszereda.29 Im. 254.30 Vö. im. 255–259.31 Károlyi István: A hazai magyar sajtó új térképe 1990-ben. In: Korunk1990. 3. 139.32 Vö. Gál Mária: Útkeresésben a romániai magyar írott sajtó. In: BodóBarna (szerk.) (2000): Romániai Magyar Évkönyv 2000. Szórvány Alapítvány,Temesvár – Polis Könyvkiadó, Kolozsvár. 142–151.33 Uo. 147.34 Uo. 144.


Újhullám-e a román újhullám?FELMÉRI CECÍLIAAbstract (Is the Romanian New Wave a New Wave?)The Romanian fi lm developed in a very powerful way after year 2000. The international fi lmcriticism identifi ed this phenomenon as the Romanian New Wave. Some people, including criticsand Romanian new wave directors declared that the Romanian New Wave is not a real wave,because the creators’ style is not similar. Let’s see, is the Romanian New Wave a new wave, or not?KeywordsRomanian New Wave, cinéma vérité, documentarism, new waves, post-communismRezumat (Este Noul Val românesc un nou val?)Filmul românesc s-a dezvoltat puternic după anul 2000. Critica internaţională a identifi catacest fenomen ca şi „noul val românesc”. Unii critici şi regizori, inclusiv aparţinând acestui grup, audeclarat că noul val românesc nu este un val adevărat, pentru că stilul creatorilor diferă prea mult.Studiul încearcă să răspundă la întrebarea formulată în titlu.Cuvinte cheienoul val românesc, cinema verité, documentarism, valuri noi, post-comunistFelméri Cecíliafilmrendező, doktorandus, egyetemi oktató, Kolozsvárceciliafelmeri@yahoo.comÚjhullámokElőfordul időről időre, hogy egy adott időszakban alkotó filmesekegész nemzedéke kezd el azonosan gondolkozni a film formanyelvi lehetőségeiről,és hasonlóan használják a film kifejezési lehetőségeit, gyakranhasonló mondanivaló megszólaltatására. Ennek a jelenségnek gyakranoka egy-egy filmtechnikai újítás vagy filmtörténeti kontextus. A filmeketés a szerzőket ilyenkor stílusirányzattá, iskolává, „újhullámmá” kapcsoljákössze, és ezáltal egy-egy új filmtörténeti korszak körvonalazódik.Ilyen újhullámok söpörtek végig a második világháború után, de főleg a’60-as és ’70-es években az európai filmművészeteken: az olasz neorea-45


ME.dok • 2011/3Andrei Gorzo román filmkritikusszerint az új évez-német újhullám, a cseh újhullám, stb.lizmus, a francia újhullám, a brit free cinema, aredben bemutatkozó fiatal Az új filmeket ezekben az új filmtörténeti korszakokbanminden országban egymástól meglehe-filmesek nem tartoznak egymozgalomhoz vagy irányzathoz,mivel nincs közöstősen különböző rendezők készítették, bizonyosszéles trendek mégis összekötik a fiatalok filmjeit.Egyes filmtörténeti irányzatok esetében köny-esztétikai nézőpontjuk.nyű eldönteni, hogy új irányzatról van szó, mertaz alkotók maguk jelentik ki egy programmal, kiáltvánnyal vagy kritikaiírásaikban, hogy azonos platformhoz tartoznak (francia, német újhullám,free cinema, Dogma ’95) vagy előfordul olyan is, hogy az alkotók közös intézményheztartoznak (cseh újhullám – FAMU, Balázs Béla Stúdió stb.). A filmtörténetbenazonban sok olyan irányzatot ismerünk, amelyet külső elemzőkazonosítottak és neveztek el iskolának (film noir, budapesti iskola stb.).A 2000 utáni román film, ha valóban irányzat, akkor az utóbbi csoporthoztartozik: a külföldi sajtó a 2007-es cannes-i dupla siker után nevezte elaz irányzatot „román újhullámnak”.Irányzat-e a román filmben a 2000 után felbukkanó filmtörténetijelenség?46Andrei Gorzo román filmkritikus szerint az új évezredben bemutatkozófiatal filmesek nem tartoznak egy mozgalomhoz vagy irányzathoz, mivelnincs közös esztétikai nézőpontjuk. Gorzo szerint annyi a közös bennük,hogy professzionális szempontból minőségi filmeket készítenek, és hogyigyekeznek kapcsolatot teremteni a közönséggel. Gorzo, akár sok más elemző,úgy gondolja, hogy a rendezők közül Cristi Puiu az iránymutató a történetmondásmikéntjét, az elbeszélést és a dramaturgiát illetően. A román újhullámnaknevezett jelenség nyitófilmje Cristi Puiu Zseton és beton címűelsőfilmje, melyet a Rendezők Kéthete szekcióban mutattak be Cannes-ban.„Puiu elsőként választott olyan filmnyelvet a román rendezők közül, amipontosan azt az érzést kelti, mintha a kamera a való életet rögzítené, miközbenjelentős morális kérdéseket feszeget. Ebből a szempontból kétségkívüla Lazarescu úr halála a román újhullám központi darabja, még ha a hatásaegyértelműen nem is mutatható ki minden későbbi alkotáson. A kortársromán film legnagyobb erőssége ez a morális érzékenységgel átitatott, tisztavalóságábrázolás”. 1A rendezők maguk is elutasítják azt az elgondolást, hogy a román filmneklenne közös, egyöntetű stílusa. Cristian Mungiu a Sight and Sound címűlapnak azt nyilatkozta: „nem ugyanazokat az értékeket valljuk, nem tartozunkegyazon filmes iskolához. Úgy gondolom, számos eltérés mutatkozika rendezők filmről alkotott elképzelésében, még akkor is, ha van néhánydolog, ami közös a filmjeinkben, ilyen például a forgatás módja, a filmekhangulata vagy a színészekre fordított figyelem”. 2 Mungiu Gorácz Anikónakadott interjújában azt nyilatkozta, hogy szerinte a többi hasonlóságnakaz az oka, hogy ahhoz a generációhoz tartoznak, amelyik már képes szabadonés érzelemmentesen beszélni arról, amit fiatalon átélt Romániában. „A


KAMERAkortárs román újhullám definíciója viszonylag egyszerű. Azokat a rendezőkettartják az újhullám képviselőinek, akik az elmúlt öt évben ki tudtak lépnia nemzetközi filmpiacra, és sikereket tudtak elérni a különböző fesztiválokon.Tehát egyfelől egy korszakot jelöl a román újhullám, másfelől pedig arendezők új generációját, hiszen nagyjából egykorúak vagyunk. Ugyanakkorvan a munkáinknak egyfajta közös nevezője is: a filmek a valóság megragadásáratörekszenek, a realizmus felé tolódnak el. A rendezők megpróbáljáka közvetlen valóságot kis történetekben elmesélni, ráadásul ezeket a történeteketegy közös élménymezőből merítjük, amellett, hogy mindenkinek megvana maga nyelve, saját interpretációs stílusa. Annak ellenére, hogy ugyanahhoza filmes irányzathoz sorolnak minket, mégsem tudnánk közösen kiáltványtfogalmazni”. 3Nem biztos, hogy egyet kell értenünk azzal, hogy az új román film alkotásainakösszes hasonlósága a rendezők egy generációhoz való tartozásávalmegmagyarázható lenne.Akkor mivel magyarázható?Nyilván, az is közrejátszik, hogy egy generáció részesei. Legtöbben azUNATC hallgatói voltak, itt végezték filmes tanulmányaikat. Doru Pop szerint:„a román újhullám sikere a kamerában keresendő. Az évtized elejénugyanis a rendezők ugyanazzal a kamerával forgatták filmjeiket, egymáskezéből vették ki az egyetemen rendelkezésre álló egyetlen 35-ös kamerát”. 4Az sem igaz, hogy nem formálódnak mozgalommá a román filmesek:több példa volt rá, hogy filmszakmai kérdésekben közösen léptek fel: 2003-ban és 2006-ban Cristi Puiu mögé sorakoztak fel, a filmtámogatási rendszerreformját követelve, 2009-ben pedig Cristian Mungiu nyílt levelét írták alá.Érdekeiket tehát közösen képviselik, személyes kapcsolat is van közöttük. 5Sőt, a személyes kapcsolat nem csak a közös érdekképviseletre korlátozódik,hanem odáig megy, hogy az évtized elején befutott rendezők forgatókönyvíróként,producerként, tanárként segítik a később indulókat, gyakranvállalnak szerepet egymás munkáiban és gyakran dolgoznak ugyanazzal azalkotói gárdával.Gorácz Anikó szerint kevesebb hasonlóság és lazább együttműködésalapján is soroltak már filmeseket egy irányzathoz. Ráadásul a román újhullámesetében van egy másik adottság, ami erre ráerősít: a finanszírozásirendszerből adódó pénztelenség, mely meghatározó befolyást gyakorol afilmek stílusára is.Az alacsony költségvetés nagyon meghatározó a film esztétikai koncepciójánaka kidolgozásánál. A „low budget” filmkészítésmindig is meghatározó volt bizonyos fokiga stílus és a filmnyelv szempontjából. Ennek az azoka, hogy a kis költségvetés nem enged látványosmegoldásokat, drága technikai trükköket, ezáltalaz alkotót sem engedi túlzottan elrugaszkodni akéznél levő valóságtól, amihez olcsó hozzájutni.Ugyanakkor van a munkáinknakegyfajta közös nevezőjeis: a filmek a valóságmegragadására törekszenek,a realizmus felé tolódnakel.47


KAMERAnyen alkalmazkodtak az új rendszerhez, ők már úgy váltak felnőtté, hogytudták, hangot adhatnak a véleményüknek. Ezek a fiatalok azonban nemcsakaz aktuális politikai rendszert, hanem egy látszólag lezárt korszakot, akommunizmust is feldolgozzák a filmjeikben. Felvállalják a feladatot, hogybeszéljenek az elmúlt évtizedekről, hiszen nyilvánvaló, hogy ha ők nem teszikezt meg, akkor senki sem fogja, e nélkül viszont lehetetlen a társadalommegújulása, hiszen egy zsigerekig ható elnyomást nem lehet egyik napróla másikra megszüntetni. „A rendszer a hétköznapi élet mini zsarnokaibólépült föl, akik azzal, hogy igazodtak a diktatúra normáihoz, kicsiben leképeztékés megsokszorozták az elnyomást. Az emberi kapcsolatok ugyanolyanalá- és fölérendeltségi viszonyokból, abszurd autoritásokból álltak,mint a nagypolitika” .8 Ez az, amit nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni,mert a hosszú évtizedek alatt beszivárog a családokba, barátságokba,emberi kapcsolatokba, az élet minden területére. A filmek, akár amúltról, akár a jelenről szólnak, azt jelzik, hogy az elnyomás mindenhol jelenvan. A kibeszéletlen, feldolgozatlan múlt olyan teherként nehezedett atársadalomra és a művészekre, hogy nem lehetett szó nélkül továbbmenni.A fiatal román rendezők egyetemes metaforákká tágítják a társadalomsúlyos, gyakran a kommunista múltban gyökerező problémáit, melyeketgyakran abszurdba hajló jelenetekkel, humorral és remek dialógusokkalmutatnak be. Nemcsak a Ceauşescu rezsimről mesélnek, hanem a diktatúrákés az elnyomás természetét, a népbe beleivódó alá- és fölérendeltségi viszonyokatfogalmazzák meg, melyek a diktatúra után évtizedekkel is hatnak.A román filmek az embert helyezik középpontba, akinek személyiségesokkal lassabban változik, mint amilyen hirtelen lecserélődik egy politikairezsim.Akár a korábbi újhullámok esetében, az új filmes generáció tehát pontosan,élesen, kritikusan, objektíven tekint a jelenre és a közelmúltra, ésezek ábrázolásához letisztult filmnyelvi eszközöket alkalmaz. Stiláris eszköztáruknakrésze: a cinema verité, a dokumentarizmus, de a szimmetrikus,megkomponált, statikus hosszúbeállítások is és a pontos színészi játékis, melyben nincs helye a rögtönzésnek. Mintha csak a ’60-as–’70-es évek újhullámairólolvasnánk.Miért éppen „újhullám”-nak nevezik a román filmben jelentkező újirányzatot? Véletlen?Ennek talán egyik magyarázata, hogy a román filmművészetben nemlétezett „régi újhullám”, a román filmben nem jelentkezett újhullám a hatvanas–hetvenesévekben. Az új irányzatok elemzésekor általában a nemzetitradíció az egyik legkézenfekvőbb kiindulási pont, a román újhullám esetébenazonban kevésbé releváns a 2000-es évet megelőző román filmművészet.A hatvanas években, amikor az európai filmművészetekben az újhullámokdübörögtek, akkor a román filmművészetben a legtöbb film velejét akozmetikázott jelen és az idealizált múlt képezte, az európai filmforradalmaksemmiféle nyomot nem hagytak a román filmeken. A román filmművészetbőlhiányzott tehát a megújulási korszak.49


ME.dok • 2011/350Olyan traumatikus időkben,mint a második világemelkedőalkotó és film kivételével a nemzetiTalán ennek is köszönhető, hogy néhány kiháborúutáni időszak, vagy filmgyártás kevés hatással volt a fiatal generációra.Cătălin Mitulescu: „Nekünk nincs filmművé-Romániában a rendszerváltástkövető traumatikus szeti hagyományunk. Sosem voltak olyan filmkészítőink,mint a lengyeleknek vagy a cseheknek aévek, az emberek igénylika tiszta, világos, nyílt beszédet.hatvanas években”. 9 A román újhullám alkotói hamisnakés hiteltelennek érezték a történeteket isés a formát is a 2000 előtti román filmekben, ésa román film tradíciójával valami gyökeresen ellentéteset akartak. Ez isgyakori szokás az újhullámoknál, megtagadni az addig használt formai szabályokat.Az új román filmet nem csak a kritikus szemlélet köti a korábbi újhullámokhoz,hanem az a korábban már említett szempont is, hogy pályájukkezdetén a fiatal alkotók kénytelenek voltak a filmes intézményrendszerenkívül érvényesülni. A 2001 után debütáló fiatal rendezők a Román NemzetiFilmközpont pályázatain, 2007 előtt, nemzetközi díjaik ellenére sem tudtakszámottevő sikereket elérni, mert a kuratórium következetesen az előzőrendszert kiszolgáló öregek között osztotta szét az állami pénzt. 2003-bana fiatal filmkészítők nyílt levelet írtak a művelődésügyi minisztériumhozhogy alakítsák át a pályázati rendszert, ám a reform késett. Cristi Puiu nemcsak az új román film, hanem a filmtámogatás reformját követelő tábor vezéralakjais lett.Olyan traumatikus időkben, mint a második világháború utáni időszak,vagy Romániában a rendszerváltást követő traumatikus évek, az emberekigénylik a tiszta, világos, nyílt beszédet. Ha ez összekapcsolódik azilyen időszakokban rendelkezésre álló szűkös anyagi lehetőségekkel, akkormegszületik a filmművészetben a dokumentarista realizmus. EugeniaVodă román filmkritikus már a kilencvenes évek elején megfogalmazta írásaibanezt a társadalmi igényt: „A román filmnek a rajtvonaltól kell kezdenie.Vissza kell találnia a mindennapi valóság ábrázolásához és meg kell tanulnia,hogyan lehet őszintén beszélni a közelmúlt totálisan meghamisítotttörténelméről. Jelen történelmi helyzetben a román filmnek erkölcsi kötelességea neorealizmus eszméjének felélesztése”. 10Az új évezred román filmje szellemében és stílusában is közel áll a neorealizmushoz.A neorealistáknak a háború után, a lerombolt infrastruktúrábansem lehetőségük, sem kedvük nem volt folytatni a „fehér telefonos filmek”hagyományát, mely a háború utáni kontextusban hamisan is szólt volna.Ugyanez érvényes a román újhullámra is: a fiatal rendezőknek lehetőségüksincs bekapcsolódni a régi filmkészítési rendszerbe, de szándékukbansem áll elődeik nyomdokába lépni.A neorealista film és a román újhullám hasonlóságai:a közelmúlt kritikus vizsgálata„low budget” filmkészítés és dokumentarista stíluseredeti helyszínek használatanem diegetikus hanghatások kerülésea filmek dramaturgiája a hétköznapi élet lassú ritmusát követi


KAMERAEszenyei Farkas-Gábor: Balkáni kiskereskedésa hétköznapi cselekmények aprólékos bemutatásagyakran ismétlődő cselekvésekre épülő elbeszélésa történetek gyakran nem záródnak le megnyugtatóana mindennapi cselekvések monotonitása és a szereplők belső lelkiállapotaközött feszültség van, aminek köszönhetően a drámai szerkesztés hiányanem feloldja, hanem fokozza a drámaiságot.A román film profi színészei és pontosan megírt dialógusai és a neorealizmusautentikus, amatőr szereplői vagy a dokumentarista budapesti iskolaimprovizált jelenetei ugyanolyan hatást érnek el, ugyanazt az érzetet keltika nézőben, hogy a kamera a hétköznapi élet eseményeit kapja el és rögzíti.Az eszközök viszont, amivel ezt a hatást elérik, különböznek.Van ugyanis egy dolog, amire a román film nagyon is alapozhat, az erősszínházi tradíció, amely nagy hatást gyakorol az új román filmre. A kiválószínészi teljesítmények visszafogott játékon alapulnak, és azon, hogy aszínészi játékból szinte teljesen hiányzik az improvizáció. A legtermészetesebbnek,legesetlegesebbnek ható jelenetek is precízen kidolgozott dialógusokathasználnak, a forgatásokat pedig többhetes próbafolyamatok előzikmeg. Mungiu: „Sok néző azt hiszi, hogy a 4,3,2 színészei amatőrök, éshogy hagytam őket improvizálni. Valójában kivétel nélkül profi színészek,és egyetlen szó sincs a filmben, ami ne szerepelne a forgatókönyvben”. 11A neorealizmussal való rokonságon kívül számos elemző emeli ki acseh újhullám hatását az új román filmre. „A romániai film aktuális állapo-51


ME.dok • 2011/3ta mindenesetre a kisrealista, kemény társadalomkritikával felfegyverzett, ahumor ironikus, gúnyos formáit sem nélkülöző, erős atmoszférát építő, sokszorpesszimista kicsengéssel záruló forma monopóliumát közvetíti”. 12 A románfilmre is jellemzőek a társadalomban mélyen gyökerező hétköznapi,anekdotikus, látszólag súlytalan történetek.A román újhullámban a kisrealizmussal, dokumentarizmussal és acinéma verité stílusjegyeivel párhuzamosan az új irányzat egyes alkotásaibanjelen van egy nagyon erős minimalista tendencia is, melyet elsőkéntés elsősorban Cristi Puiu képvisel, de ehhez az irányhoz tartozik a 4 hónap,3 hét, 2 nap című Mungiu-film, és Porumboiu Rendészet, nyelvészet címűfilmje is. Ezekben a filmekben szinte valós időben dolgozzák fel az eseményeket,gyakori a drámai tömörítés hiánya, a hosszú beállítások. A sokszormozdulatlan világ hosszas megfigyelése segítségével lehet befogadni a soványcselekmény mögött meghúzódó egzisztenciális történést.Ezekben a filmekben minimalista jelenetépítés és kamerakezelés, statikus,fix plánok figyelhetőek meg, gyakoriak a totálok, ritka a kézi kamera,a szubjektív beállítások. A rendezők előszeretettel komponálják egy képbea szereplőket, ritka a klasszikus beállítás-ellenbeállítás jelenetépítés. A jelenetekfőszereplője az ember, de a rendezők a lelki dimenziót külső perspektívábólvizsgálják, a belső világra a külső perspektívából következtethetünk.Mungiu így nyilatkozott az őt ért filmművészeti hatásokról: „Egyedifilmalkotások határozták meg a gondolkodásomat, nem pedig teljes rendezőiéletművek. Ami mégis hatással volt a munkámra, az az olasz neorealizmus,és ezen belül De Sica filmjei. A ’60-as évek cseh filmjét is nagyon kedvelem.A románok közül Pintiliét tartom a legtöbbre, A helyszíni szemle című 1968-as filmje a román filmművészet csúcsát jelenti számomra”. 13A kortárs román film jól beazonosítható jellegzetességei folytán a kortárskelet-európai térség leghatározottabb nemzeti karakterrel rendelkezőfilmgyártása lett. És a fentiek tükrében elmondhatjuk, hogy a román újhullámigenis irányzat, sőt újhullám, mely sokkal inkább kapcsolódik a régi,európai újhullámokhoz, mint saját nemzeti tradícióihoz. Végkövetkeztetéskéntpedig elmondhatjuk, hogy az új évezredben a román filmet is elöntötteaz újhullám.Jegyzetek521 Gorzo, Andrei (2007): The Critic’s Perspective. In: The Young, theNew, the Daring. Best Romanian Feature Film Debuts. Bukarest, RomanianCultural Institute. 13.2 Roddick, Nick (2007): Eastern Promise. Sight and Sound, 10. szám.3 Gorácz Anikó (2010): Forradalmárok. Az új évezred románfilmművészete. Budapest, Mozinet-könyvek. 23–25.4 Pop, Doru (2009): The Grammar of the New Romanian Cinema. Azelőadás elhangzott: 2009. október 24-én a Kolozsvári Sapientia Erdélyi MagyarTudományegyetem Újhullámok konferenciáján.


KAMERA5 Máté Erzsébet (2008): Egy konfliktus története. Korunk, 2. szám.és Hír: 22 filmkészítő sorakozott fel Mungiu mögé. Filmtett, 2009. március23.6 Stőhr Lóránt (2004): A szegénység tízparancsolata. Filmvilág, 2.szám.7 Roddick, Nick (2007): Eastern Promise. Sight and Sound, 10. szám.8 Gorácz Anikó (2010): Forradalmárok. Az új évezred románfilmművészete. Budapest, Mozinet-könyvek. 12–13.9 Roddick, Nick (2007): Eastern Promise. Sight and Sound, 10. szám.10 Vodă, Eugenia (1995): Cinema şi nimic altceva. Bukarest, Editura-Fundaţiei „România Literară”.11 Ioana Uricaru (2008): 4 Months, 3 Weeks and 2 Days: The Corruptionof Intimacy. Film Quarterly, Nyár. 16.12 Barkóczi Janka (2008): Block.ro – Kelet-európai tegnapok. MozinetMagazin, 1. szám. 11–12.13 Gorácz, Anikó (2010): Forradalmárok. Az új évezred románfilmművészete. Budapest. Mozinet-könyvek. 33.53


ME.dok • 2011/3Eszenyei Farkas-Gábor: Ready made54


Az erdélyi magyarszituációs dokumentumfilmLAKATOS RÓBERT ÁRPÁDAbstract (The Hungarian situational documentary fi lm in Transylvania)The situational documentary fi lm style has no offi cial defi nition yet. It is an expression usedmainly by some young Hungarian fi lmmakers from Transylvania, to characterize the specifi c style oftheir fi lms. This style is related to the cinéma vérité style from France, and to the direct cinema of theUSA and Canada, and even to the fi ctional documentary style of the so-called Budapest school, butalso shows some differences. So, does the situational documentary exist as a specifi c style, and isit a specifi c Transylvanian Hungarian style?Keywords Situational documentary fi lm, cinéma vérité, direct cinema, the documentary-styleschool from Budapest, Hungarian fi lm from TransylvaniaRezumat (Filmul documentar situaţional maghiar din Transilvania)Filmul documentar situaţional nu are încă o defi niţie. Termenul este folosit pentru specifi careapropriului stil de către unii regizori maghiari din Transilvania. Stilul este înrudit cu mişcareaciné-vérité din Franţa, cu stilul cinema direct din Statele Unite şi Canada, ba chiar şi cu stilulde documentar-fi cţiune numit şcoala de la Budapesta, dar prezintă şi anumite diferenţe faţă deacestea. Se pune întrebarea, oare există stilul documentar situaţional ca un stil aparte şi este oareacesta specifi c doar fi lmului maghiar din Transilvania?Cuvinte cheiefi lmul documentar situaţional, cinéma vérité, cinema direct, şcoala documentaristă dinBudapesta, fi lmul maghiar din TransilvaniaLakatos Róbert ÁrpádFilmrendező, doktorandus, egyetemi oktatóAz erdélyi magyar film eddig meghatározatlan fogalom. Bármennyireis kegyetlenül hangzik, jogilag nem is létezik.A 2004-es magyar filmtörvény jogszabályozása szerint, mely a filmnemzetiségének meghatározásakor kizárólag az alkotók állampolgárságátveszi figyelembe, egy erdélyi magyar rendező, erdélyi magyar stábbal, erdélyimagyar kulturális közegben forgatott filmje, az érvényben levő pontrendszerszerint, nem minősülhetett magyar filmalkotásnak, még akkor sem, haa gyártó cég, a producer, és a gyártási stáb egy része magyar állampolgárvolt. Manapság is csak akkor minősülhet annak, ha az alkotók igyekeznekfelvenni a magyar állampolgárságot. Tehát az általam erdélyi magyar filmekneknevezett alkotások jogilag maximum magyar részvételű koprodukci-55


ME.dok • 2011/356A magyar film bemutatkozásánaklegfontosabb fóru-ós filmalkotásnak, magyar részvételű román filmalkotásnakvagy román filmalkotásnak minősülhetnekmaaz évente megrendezettMagyar Filmszemle. Erreaz alkalomra igyekszik elkészülnifilmjével szinte az döntő többsége magyar filmalkotások készítésé-Mivel a magyarországi gyártási pályázatokösszes magyar filmes alkotó.(melyek nem is foglaltak magukban minden műrelett kiírva, a koprodukciós pályázatok esetébenfajt), pedig a produkciónak szüksége volt nem magyarországitőkére, csodával határos, hogy az elmúltévekben egyáltalán készültek határon túli magyar filmek.Igazságtalanság lenne nem megemlítenem, hogy a magyar filmes szakmaegy jelentős része igyekezett rugalmasan viszonyulni a határon túli magyarfilmes alkotókat hátrányba juttató intézkedésekhez, és amikor csak tehette,partner volt az adminisztrációs nehézségek kikerülésében. Ennek köszönhetőenjöhetett létre több olyan filmalkotás is, melye jelen tanulmánytárgyát képezheti. Az erdélyi magyar filmgyártást támogató magyarországistúdiók közül hármat, a Dunatáj Alapítványt, a Duna Műhelyt és az InforgStúdiót, valamint ezek vezetőit, Buglya Sándort, Durst Györgyöt és, nemutolsósorban, Muhi Andrást emelném ki.A fentiek ellenére, mivel úgy gondolom, hogy az erdélyi magyar filmesalkotók magyarul beszélő filmjei legalább annyira gazdagítják azösszmagyar kultúrát, mint a román kultúrát, ha nem is jogilag, de kulturálisszempontból, bevezetem az erdélyi magyar filmalkotás és az erdélyi magyarrészvételű koprodukciós filmalkotás fogalmát. Tehát, a Magyar filmtörvényanalógiája szerint, behelyettesítvén a törvényben szereplő magyar elemet,erdélyi magyar elemmel, mondhatnánk, hogy erdélyi magyar filmalkotásaz, melyben a filmtörvény 3. táblázata szerint, az erdélyi magyar elemekpontjainak összege eléri a minimum 75 pontot, és erdélyi magyar részvételűkoprodukciós filmalkotás az, melyben az erdélyi magyar elemek pontjainakösszege eléri a minimum 30 pontot. Mivel ez egy jól kitalált pontrendszer,nagy valószínűséggel hasonló eredményre jutnék, mintha azt mondanám,hogy erdélyi magyar filmalkotás az, melynek mindkét meghatározó alkotója(a rendezője és az operatőre is) erdélyi magyar, és a film története erdélyimagyar kulturális környezetben zajlik, illetve erdélyi magyar részvételűfilmalkotás az, melynek története erdélyi magyar kulturális környezetbenzajlik, és legalább egy meghatározó alkotója (vagy a rendezője, vagy az operatőre)erdélyi magyar.A magyar film bemutatkozásának legfontosabb fóruma az évente megrendezettMagyar Filmszemle. Erre az alkalomra igyekszik elkészülni filmjévelszinte az összes magyar filmes alkotó. A szemle versenykategóriái azéves filmtermés első megmérettetése. Ide jönnek el a nagyobb nemzetközifilmfesztiválok képviselői és válogatói is, vagyis itt kezdődik a filmeknemzetközi és hazai fesztiválkörútja. A figyelem főleg a versenykategóriákrairányul, de a versenybe kerülő filmek száma korlátozott. Tehát a MagyarFilmszemle a magyar filmek legjelentősebb magyarországi filmes eseménye,ezért cikkem főleg az olyan erdélyi filmes alkotásokra vonatkozik, melyekjelen voltak a filmszemle dokumentumfilmes kategóriájának versenyében.


KAMERAAz elmúlt 10 év magyar filmszemléinek versenykategóriáiban szereplőerdélyi magyar, illetve erdélyi magyar részvételű dokumentumfilmek a következők:Bálint Arthur: Ikrek, Poros öltönyLakatos Róbert: Csendország, Spílerek, Moszny,Bálint Ibolya: Apró örömökSzékely Róbert: MisikeZsigmond Dezső: Aranykalyiba, Csigavár, Józsi nővér és a sárga bicikliDomokos János: „Nem vagy egyedül…” – Kampány a HargitánFelméri Cecília: Mátyás, MátyásXantusz Gábor: Népesség Istentől, népesség embertől, Egy az IstenKincses Réka: Balkán-bajnokZágoni Balázs: Képzelt forradalom – avagy Osztrák–Magyar RomániaAz említett filmek rendezői közül csupán Zsigmond Dezső és DomokosJános magyarországi, de az általam felállított kritériumok alapján, szóbanforgó filmjeiket erdélyinek minősíthetjük (hiszen az operatőrük is erdélyi,és erdélyi magyar kulturális közegben forogtak).A felsorolt filmek közül 9 filmet alkotóik szituációs dokumentumfilmnekneveznek. A többi 7 között pedig találunk klasszikus szociográfiai dokumentumfilmet(Xantusz Gábor filmjei), személyes hangvételű, önreflexívfilmet (Balkán-bajnok), történelmi dokumentumfilmet (Képzelt forradalom),illetve animációs dokumentumfilmet is (Mátyás, Mátyás), valamintkét olyan filmet, mely szoros rokonságban áll a szituációs dokumentumfilmekkel,viszont nem teljesen az (Spílerek – kísérleti dokumentumfilm, Nemvagy egyedül – szociográfiai dokumentumfilm).A szituációs dokumentumfilm elnevezést az alkotók kezdték el használniaz utóbbi években, még nem került be az elméleti szakemberek szóhasználatába,és a 2002-es Film- és médiafogalmak kisszótára sem tartalmazza.A dokumentumfilm kifejezést talán mindenki ismeri, habár általábanki-ki ismeretei szerint inkább az általa ismertebb dokumentumfilmes műfajraszokott gondolni, a szituációs kifejezés pedig egyértelműen utal arra,hogy az illető film szituációkat rögzít, vagyis a szereplők különböző helyzetekbekerülnek, és ezeket a helyzeteket rögzíti a kamera. Vagyis a kamera jelenvan, és követi a szereplők történetének kibontakozását.Mivel helyzetekben, cselekmény közbenmutatja meg a szereplőt, dramaturgiai szerkezetea játékfilméhez hasonlatos: vagyis az elején,a bevezetés alatt jellemzi a szereplőt a viselkedéseáltal, rögzíti a történetet elindító konfliktushelyzetet,követi a főhős változását, majd, mikorez egy újabb egyensúlyállapotba kerül, végetkerekít a filmnek, és lezárja a történetet.Az említett filmek rendezőiközül csupán ZsigmondDezső és Domokos Jánosmagyarországi, de az általamfelállított kritériumokalapján, szóban forgó filmjeiketerdélyinek minősíthetjük.57


ME.dok • 2011/3Eszenyei Farkas-Gábor: FatekintetA szóban forgó szituációs dokumentumfilmeket részletes képszemiotikaiés dramaturgiai elemzésnek vetettem alá, viszont ezeket az elemzéseket itt,terjedelmi okokból nem részletezem, hanem a továbbiakban a levont általánoskövetkeztetéseket vetem össze a rokon műfajok általános jellemzőivel.A rendezői módszerekről pedig az alkotókkal folytatott személyes beszélgetésekbőlértesültem.A szituációs dokumentumfilmek általános és alapvető jellemzői a következők:58A játékfilmekhez hasonlatosan egy főhősük van, és a kamera annakegy életszakaszát követi – általában egy olyan időintervallumot, melybenelőreláthatóan valamilyen változás fog bekövetkezni a főhős életében. (Kivételaz Apró örömök, melyben több történet fut párhuzamosan – de ennekis megvannak a játékfilmes megfelelői, pl. Robert Altmann Rövidre vágva(Shortcuts) című filmje. Az Ikrekben viszont a két főhős akár egynek is tekinthető.)A főhős általában egy olyan személy, aki valamilyen okból fogva kilóg atársadalomból (pl. siketnéma kisfiú, tömbházak közt teheneit legeltető öregember,szolgagyerek, vénleány, vénlegények stb.)A kamera a főhős valós élethelyzeteit követi. A rendező felvétel alattnem avatkozik be a történésbe. A jelent előtt, lehet, hogy generál bizonyos


KAMERAhelyzeteket, felhíván a szereplő figyelmét egy-egy dologra, de nem instruáljaa szereplőt, és nem mondja meg neki, hogy mit kéne csinálnia, hanem hagyjakibontakozni, és azt csinálni, amit önmagától csinálna.A rendező a felvétel alatt nem kommunikál a szereplővel, vagy ha mégisigen, akkor ezeket a részeket vágáskor mellőzi. Vagyis a kész filmben a szereplőnem szól ki a filmből, sem a rendező, sem a néző felé. A rendező igyeksziknem felhívni a néző figyelmét a saját jelenlétére.A kamera is igyekszik elrejteni a néző elől a saját jelenlétét. Ennek érdekébenkerüli az olyan nézőpontokat (pl. közeli esetében frontális nézőpont,mesterségesen felső vagy alsó nézőpont) és extrém látószögeket, illetve azösszes olyan képi kifejezőeszközt, mely felhívná a figyelmet a kamera jelenlétére.Ha mégis használ ilyen extrém kifejezőeszközöket, akkor olyankor teszi,mikor a jelenet érzelmi töltete ezt megkívánja – vagyis a játékfilmekbőlmegszokott, immár természetesnek nevezhető módon.A kamera igyekszik játékfilmszerűen, vagyis felplánozva, különbözőszemszögekből rögzíteni a cselekményt, hogy a későbbiekben játékfilmszerűenvágható legyen a jelenet. Ez kézi kamerahasználatot és gyors átállásokat(nézőpontváltásokat) igényel. Több szereplő interakciója esetében, az akcióés reakció között, a valóságban több idő telik el, mint a filmekben. Ezt apár tizedmásodpercet, amikor úgymond nem történik semmi, használja kiaz operatőr nézőpont- és plánváltásra. Ez nagy improvizációs készséget igényel.De egy adott tér berendezése alapján nagyjából előre lehet látni, hogyhol és milyen cselekménytengely mentén fog zajlani a cselekmény, úgyhogyaz operatőr be tud állni egy stabil pontba, a szélesebb plánok lefilmezésénekérdekében, és ebből a helyzetből mozdul majd ki a közelik elkészítésénekérdekében (vagy pedig egyszerűen hagyja közelebb jönni a szereplőt).Az operatőr nem követi folyamatosan a cselekményt, hanem időnként hagyjakimenni a képből a szereplőt – hogy az anyag könnyebben vágható legyen.A vágás kapcsán bevezetődik a domináns vizuális elem fogalma.Ugyanis, bármennyire is tehetséges az operatőr, és bármennyire is igyekszika játékfilmek klasszikus vágási szabályai szerint rögzíteni a cselekményt,időnként ez nem sikerül. A domináns vizuális elem az, amire a néző figyelmeirányul. Ez általában a képernyő 1/9-ed részét tölti ki. Amennyiben kétbeállítás között sikerül a vágóponton a domináns vizuális elem kontinuitásátbiztosítani, nem muszáj ragaszkodni a klasszikus vágási szabályokhoz.Az új jelszó: szinte minden vágható szinte mindennel. Ez a fajta vágási esztétikaa játékfilmekben is kezdett elterjedni.A szituációs dokumentumfilmek tartalmi és formai rokonságban állnaka cinéma vérité mozgalom, a direct cinema, és a budapesti iskola néven ismertdokumentum-játékfilmes irányzatokkal, de ugyanúgy, mint ahogyanezek az irányzatok között is kimutathatók különbségek, a szituációs dokumentumfilmeksem illeszkednek be teljesen egyik kategóriába sem az említettekközül.„A cinéma vérité (francia: moziigazság): az ’50-es–’60-as évek fordulójánkialakuló dokumentumfilmes irányzat Franciaországban, az USA-ban59


ME.dok • 2011/3és Kanadában. Edgar Morin francia szociológus használja először a fogalmat– az orosz kinopravda kifejezés tükörfordításaként”. 1 „Az ő és kollégája,Jean Rouch etnográfus filmes felfogásában a valóság megragadásának új, azeddigieknél hitelesebb módszere, melynek során a filmrendező aktívan beavatkozika kamera előtt zajló eseményekbe, létrehoz, megszervez a kameraszámára egy, a filmezett alanyok életét sűrítetten tükröző szociodrámát.Rouch szerint, aki rendkívül eredeti „etnofilmjeivel” (pl. Én a néger, 1957,Az emberi piramis, 1959) sajátos helyet tölt be a filmtörténetben, „a fikció azegyedüli módja a valóság megragadásának”. 2 Morin és ő nemcsak hogy nemtagadják dokumentumfilmjeik megrendezettségének tényét, de folyamatosanjelen vannak saját filmjeikben, reflektálnak arra, ami történik, sőt alanyaikatis reflexiókra késztetik (Morin-Rouch Egy nyár krónikája, 1961)”. 3A szituációs dokumentumfilmes irányzat követői is nagyjából előre eltervezika történetet, de nem hozzák létre a drámát, illetve nem avatkoznakbe a történetbe (vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a cinémavérité rendezői), hanem sokkal inkább igyekszenek olyan szereplőket választani,melyek életében előreláthatóan valamilyen változás fog bekövetkezni.Ugyanakkor igyekeznek nem felhívni a néző figyelmét sem a rendező,sem a kamera jelenlétére, vagyis nem avatkoznak be látható módon a történetbe,és a kamera nézőpontja is a lehető legsemlegesebb (pl. portrék esetébenszemmagasságból, félprofilból, egy külső nézőpontot vagy játékfilmesen,egy másik szereplő nézőpontját képviselve.) – igyekezvén elrejteni ezáltala néző tudata elől a kamera jelenlétét. Ha pedig a szereplők mégis kiszólnánakidőnként a kamera felé, a legtöbb esetben ezeket a részeket kivágják afilmből. A szituációs dokumentumfilmes szerzői hozzáállás talán az amerikaidirect cinemáéhoz áll közelebb.„Az USA-ban kibontakozó cinéma vérité mozgalom, az ún. directcinema (a kanadaihoz hasonlóan) ellenkezőleg gondolkodik, mint a francia.Szigorúan elveti a pszichologizálást, inkább újságírói indíttatású, az alkotóitt csupán megfigyelő”. 4 „Az amerikai direct cinema szívesen választ tárgyáulközszereplőket, elnökjelölteket (l. az Elnökválasztás c. filmet a demokrataKennedy és Humphrey kampányáról, 1960), színészsztárokat (a Jane c. filmJane Fondáról (1962)), vagy sportolókat, akiket azután hosszú ideig követ. Afolyamat során a kamera szinte az alany életének részévé válik (l. a magyarbudapesti iskola hasonló módszereit), de tilos minden alkotói beavatkozásaz alany életébe”. 5 „Francia társaikkal szemben a direct cinema képviselőiutólag szerkesztették, vágták a felvett anyagokat”. „Az amerikaiakhoz hasonlószellemben dolgoztak a kanadai cinéma vérité képviselői is”. 660A szituációs dokumentumfilm rendezői esetében is nagyon fontos szerepetjátszik az utólagos, vágóasztalon történő szerkesztés, viszont egyrésztnem hírességek életét követik, mint a direct cinema művelői, hanem olyan,mondhatni hétköznapi emberekét, akik valamilyen szempontból nem teljesentudtak integrálódni a társadalomba. Ugyanakkor a szituációs dokumentumfilmekjelenetszerkesztési és képi szempontból sokkal játékfilmesebbek,


KAMERAmint a direct cinema filmjei. Ennek alapvető oka és feltétele a ’90-es évek végénáltalánosan elterjedő digitális videotechnika könnyedsége által nyújtottlehetőségek kiaknázása volt, ugyanúgy, ahogy „a cinéma vérité mozgalmakkialakulásának jelentős technikai ösztönzője a ’60-as években megjelenő,hordozható 16mm-es, szinkronhanggal ellátott filmes kamerák elterjedése”. 7A szituációs dokumentumfilm, játékfilmszerű jelenetszerkesztése, valaminta különböző plánok és nézőpontok játékfilmszerű váltogatása szempontjábólmeglehetősen hasonlít a budapesti iskola filmjeihez is. A „Budapestiiskola (dokumentarista iskola): a 70’es évek Magyarországán kialakulófilmkészítési iskola, mely a dokumentum, ill. játékfilmkészítés módszereineksajátos ötvözetével kísérletezik”. 8 „A Budapesti iskola alkotói többnyireamatőr szereplőket kértek fel filmjeikhez, akik gyakran nem saját sorsukatalakították, ám megélt tapasztalataik nyomán mégis belülről ismerik afigurát (Jutalomutazás, Családi tűzfészek). Ha a saját sorsát éli tovább a kameraelőtt egy család vagy szereplő, nem ritkán fiktív cselekményelemek ishelyet kapnak a történetben (Fagyöngyök, Adj, király katonát!). A legtöbbdokumentarista alkotásban a párbeszédek nincsenek előre rögzítve, inkábbcsak a jelenet irányát, célját, témáját határozza meg a szerző. A játékban sokaz esetlegesség, az improvizáció, az operatőri munkát a kézi kamera használatajellemzi elsősorban”. 9Míg a budapesti iskola filmjei rendezői szempontból is komoly játékfilmesbehatást mutatnak, a szituációs dokumentumfilmre ez nem jellemző. Aszituációs dokumentumfilmek rendezői nem rekonstruálnak már megtörténteseményeket, hanem a kamera előtt akkor és ott történő valóságot rögzítik.Nem plánozzák fel a jeleneteket, és nem határozzák meg pontosan előre azegyes beállításokat, hanem a kamera is improvizál – a másodperc töredékeialatt nézőpontot és plánt vált –, ami alapfeltétele a játékfilmszerű szerkesztésimódnak. Teheti ezt a digitális videokamerák könnyűségének köszönhetően.A fentiek értelmében elmondható, hogy egy újfajta stílussal állunkszemben, mely jogosult saját megnevezésre. Ma már kimondhatjuk, hogy halétezik erdélyi magyar dokumentumfilmes sajátosság, akkor az valószínűlegaz erdélyi magyar szituációs dokumentumfilm. Mert, ha megvizsgáljuka magyarországi dokumentumfilmek döntő többségét, azok közt is akadnakszituációs dokumentumfilmek, viszont távolról sem olyan arányban, mintaz erdélyi filmek között. A magyarországi dokumentumfilmek döntő többségében,habár tartalmaznak szituációs jeleneteket, még mindig nagyon fontosszerepet játszik bennük az interjú intézménye, illetve egyes filmekben amegrendezettség vagy az egyes események rekonstruálása.Ugyanakkor nem mondhatjuk el azt, hogy a szituációs dokumentumfilmkizárólagosan erdélyi magyar sajátosság, hiszen az utóbbi években, azerdélyi szituációs dokumentumfilmekkel párhuzamosan, a világ minden tájánszülettek hasonló filmek, még ha nem is olyan arányban, mint Erdélyben(pl. a lengyel Pawel Lozinski és Marcel Lozinski egyes filmjei, vagy atörök Iskolabusz című film). A különböző országokban létrejött filmek, va-61


ME.dok • 2011/3lamint a filmek rendezői közötti kölcsönhatás elképzelhető ugyan, de nemmutatható ki. Talán sokkal inkább arról van szó, hogy mivel az egész világonteret veszített a dokumentumfilm, vagyis kiszorítódott a tévék műsorából(az elmúlt években az összes TV dokumentumfilmes műsorsávjainakszáma rohamosan csökkent), a dokumentumfilm igyekszik vissza a mozikba,illetve igyekszik játékfilmes dramaturgiai eszközökkel megragadni anéző figyelmét.Az erdélyi magyar szituációs dokumentumfilmezés kialakulásának talánlegfőbb alappillére Bálint Arthur operatőri munkája. Nem hiába nyerteel kétszer is az Aranyszem díjat (a HSC – Magyar Operatőrök Társaságánakdíját) dokumentumfilmes kategóriában, valamint ugyancsak kétszer a MagyarFilmszemle legjobb dokumentumfilmes operatőrnek járó díját. Habároperatőri tevékenysége műfajalkotónak nevezhető, mégsem kéne őt kimondottanoperatőrnek nyilvánítani, ugyanis rendezői tevékenysége is jelentős,és saját tapasztalatból tudom, ugyanis két filmemet is fényképezte, hogy habára filmek stáblistáján sokszor csak operatőrként tűnik fel, a filmek rendezéséheznyújtott hozzájárulása is jelentős. És gondolom így van ezzel a többirendező is, akivel dolgozott.A szituációs dokumentumfilmezés hatása elkezdett érződni az erdélyimagyar játékfilmen is. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy mind BálintArthur, mind magam is, sőt Buglya Sándor is (aki sok szituációs dokumentumfilmproducere és kreatív producere), a Sapientia EMTE filmes szakánaktanárai vagyunk, és mivel a szituációs dokumentumfilmes gyakorlatozásnaknagy jelentőséget tulajdonítunk az oktatási folyamatban, ennek a hatásasok kisjátékfilm esztétikáján is érezhető. A nagyjátékfilm terén pedigJakab Benke Nándor, Antigonéjában autentikus szereplőket használ, akikönmagukat játsszák, jómagam pedig a Bahrtalo! című dokumentum-játékfilmemben,ugyancsak a szituációs dokumentumfilmezés kapcsán szerzett tapasztalataimatkamatoztattam. Végezetül pedig úgy gondolom, hogy ha egystílusnak más stílusokra és műfajokra tett hatása is kimutatható, akkor azzaltalán érdemesebb behatóbban is foglalkozni, mint ahogyan azt eddig tettük.Jegyzetek1 Muhi Klára, Pápai Zsolt, Varró Attila, Vidovszky György, HartaiLászló (2002): Film- és médiafogalmak kisszótára, Korona Kiadó, Budapest,28.2 uo.3 i.m. 28–29.4 i.m. 29.5 uo.6 uo.7 i.m. 30.8 i.m. 23.9 i.m. 24.62


A területi közszolgálati rádiófunkcióiLÁSZLÓ EDITAbstract (Functions of the regional public service radio)The basic duties of the public service radio are, among others, to provide correct, objective, andfast information, and mediate cultural values. Regional public service radios must complete theirduties in accordance with the principle of regionality. What are the basic functions and how is theprinciple of regionality achieved in the Regional Radio of Marosvásárhely (Tîrgu Mureş, Romania)?The paper proposes to answer these questions.Keywordsregional radio, public service, functions, dutiesRezumat (Funcţiile posturilor de radio publice regionale)Sarcinile de bază ale posturilor publice sunt printre altele informarea corectă, rapidă şi obiectivă,respectiv promovarea valorilor culturale. Posturile regionale trebuie să îşi îndeplinească acest rolîn concordanţă cu principiul regionalităţii. Care sunt funcţiile de bază şi cum se concretizeazăprincipiul regionalităţii la Studioul de Radio Teritoral din Târgu-Mureş? Studiul încearcă săgăsească răspuns la toate aceste întrebări.Cuvinte cheieposturi de radio regionale, posturi publice, funcţii, sarciniLászló Edit, rádiós szerkesztőelaszlo@radiomures.roA médiakommunikáció strukturáltságaA tömegkommunikációs rendszer minden társadalomban szervesen illeszkedika társadalom politikai, oktatási és művelődési intézményrendszerébe,és maga is strukturálisan rendezett. A horizontálisan strukturált, egymásmellett funkcionáló médiaintézményeket a működtetési elv alapján ismegkülönböztetjük egymástól: vannak kifejezetten piaci elven működő, ún.kereskedelmi, továbbá állami, közszolgálati, önkormányzati, civil közösségi,alapítványi fenntartású médiatípusok. A vertikális struktúrákat a média-63


ME.dok • 2011/3kommunikáció különböző szintjei alkotják: a nemzetközi, országos, területi-regionális,helyi és kisközösségi médiaintézmények. Az új kommunikációstechnológiák (internet, számítógépes felületen működő online média,a multi-és polimédia) megjelenésével, az új típusok „belépésével”, a menynyiségiés minőségi kínálat növekedésével új, egyre bonyolultabb és globálisabbhatású folyamatok generálódnak. A hagyományos típusok működtetőikényszerhelyzetbe kerülnek, újra kell fogalmazniuk saját szerepüket, funkcióikat.Élesebbé válik a harc a közönség megnyeréséért, újabb és újabb viszonylagosegyensúlyviszonyok alakulnak ki a rendszerek között.A médiakommunikáció funkcióiA szakirodalom viszonylag egységesnek tekinthető az alapvető funkciókmeghatározásában. Mi a Szecskő-féle felosztást tartjuk a legtömörebbnekés legáttekinthetőbbnek, ezért a következőkben az ő osztályozását ismertetjük:11. Tájékoztatási-tájékozódási funkció. A tömegkommunikációs eszközökhíreket, ismereteket szállítanak közönségüknek a nagyvilágból, természeti,társadalmi környezetükből, jelenükből és részben múltjukból.2. Értékhordozó-normateremtő funkció. A média a továbbított információtömeggelnem csupán híreket, értesüléseket ad át, hanem nyíltabbvagy rejtettebb módon társadalmi értékeket, normákat, viselkedésmintákat,gondolkodási, értékítéleti modelleket ültet át a társadalmi tudatban. E funkciónakközéleti, konszenzusteremtő és szocializációs vetülete is van.3. Szórakoztató funkció. Rekreációs, életmód-gazdagító, mentálhigiénés,szociálhigiénés vetülete is van.Ezen alapfunkciókból származik az ún. napirend-alakító („agenda-setting”) funkció, amely egyrészt arra vonatkozik, hogy a média üzeneteiképesek bizonyos kérdéseket a közbeszédbe beemelni, napirendre tűzni, anyilvánosság fókuszába állítani. Másrészt nemcsak aktualizál bizonyos témákat,hanem képes a médiafogyasztó napi időbeosztását is irányítani. Gondoljunkpl. arra, hogy egy-egy népszerű vagy jól reklámozott műsor megtekintése,meghallgatása érdekében a néző, a hallgató képes (akár rendszeresenis) a műsorhoz igazítani, átszervezni, átütemezni napirendjét (ez a jelenségfigyelhető meg pl. a szappanopera-sorozatok hűséges közönségénél).A tömegkommunikáció három alapvető funkciója eltérő módon realizálódika különböző médiumok működési profiljának, kereskedelmi vagyközszolgálati jellegének, illetve műsorpolitikájának megfelelően.A közszolgálati rádió alapvető funkciói:64- korrekt, tárgyilagos, gyors, kiszámítható információszolgáltatás- a kultúra értékeinek közreadása, őrzése és teremtése- a nyilvánosság, a hatalom demokratikus ellenőrzése, szociális érzékenység,a hátrányos helyzetűek érdekérvényesítésének segítése- könnyű hozzáférhetőség mindenki számára, az információszolgáltatáselérhető legyen mindenki számára


SZÓKÖZÖK- életmód-gazdagító tevékenységek szolgálata, mentális, lelki és testiegészségvédelem, tudományos ismeretterjesztés- színvonalas szórakoztatás- a közvetítő közeg: a nyelv ápolása, a legjobb hatásfokú megértés biztosítása,a nyelv szerepének köznyelvi mintaként való felfogása, a nyelvi kultúraértékeinek védelmeNapjainkban a közszolgálati rádiók egyre több új feladattal és kihívássalszembesülnek. A globalizálódással, az Európai Unió bővülésével egyreinkább átértékelődik a „köz” fogalma, átrendeződnek a hagyományos közösségek,átszerveződik a civil társadalom, újabb és újabb problémák válnakközérdekűvé, például a fogyasztóvédelem vagy a környezetszennyezés. Hatalmasváltozást idézett elő – technikai és tartalmi szempontból egyaránt – aszámítógépes-digitális technika elterjedése és a kereskedelmi alapon működőmédia előretörése.Közszolgálatiság a Marosvásárhelyi Regionális RádióbanA rádió rövid történeteMielőtt megvizsgálnánk a közszolgálatiság érvényesülését, tekintsük átröviden a rádió történetét. A Marosvásárhelyi Közszolgálati Rádió mint aRomán Rádiótársaság stúdiója 1958 március 2-án kezdte meg működését, 30évvel a Bukaresti Rádió, 4 évvel a Kolozsvári Rádió létrejötte után. Az elsőmagyar nyelvű adásának címe: Megszólal a Székelyföld. A Magyar AutonómTartomány Rádióleadója, ahogy akkoriban nevezték, földrajzilag igen szélesadáskörzettel rendelkezett. Beletartozott a Székelyföld, a Barcaság, Szebenvidéke, a Maros, a Nyárád, és Küküllő mente, a Mezőség. Figyelemreméltótény, hogy a kezdeti időszakban az adáskörzethez tartozó tájegységek etnikai,nemzetiségi arányaira való tekintettel nagyobb adásidőt kapott a magyarnyelvű műsor. Az etnikai arányok erőszakos megváltoztatásáig adáskörzeteszinte egész területén a jelenleginél jóval magasabb volt a magyar lakosságrészaránya. A műsoridő elosztásánál, tehát, mindezt figyelembe vették.1958 áprilisától 1967-ig napi 60 perc volt amagyar és napi 30 perc a román nyelvű műsoridő.1967-től 1970-ig napi 120 percet közvetítettekmagyar, 90 percet pedig román nyelven. 1970-től1985-ig, a területi rádiók megszüntetéséig, napi120 perc műsorideje volt a magyar és a románszerkesztőségnek.Bár egyértelmű, hogy a kommunizmus idejéna média a diktatúra szócsöve, propagandaeszközevolt, a rádió (az eredeti pártállami szándékellenére) egyfajta küldetéshelyzetbe (is) került, azerdélyi, székelyföldi magyarság sajátjaként tartottaszámon ezt az intézményt.Napjainkban a közszolgálatirádiók egyre több új feladattalés kihívással szembesülnek.A globalizálódással,az Európai Unió bővülésévelegyre inkább átértékelődika „köz” fogalma,átrendeződnek a hagyományosközösségek,átszerveződik a civil társadalom.65


ME.dok • 2011/3Misztifikálás lenne azt állítani, hogy az akkori szerkesztőségi koncepcióezt a küldetésszerepet tudatosan vállalta és alakította, hiszen a műsorpolitikát,a műsorrácsot nem az adások készítői határozták meg, a mindennapiszerkesztőségi, riporteri munka a megyei pártbizottság felügyelete mellett ésa szigorú cenzúra nyomása alatt zajlott. Egyéni szinten mégis voltak sikerespróbálkozások, minőségi riporteri, bemondói teljesítmények. A tudomány,az irodalom, a művészet jeles alkotóival készített beszélgetések, a színházihangfelvételek, a rádiójátékok időtállóaknak bizonyultak, az aranyszalagtárértékes felvételei ma is.A 70-es évek második felében és a 80-as években, amikor egyre erőteljesebbévált az asszimiláló, homogenizáló pártpolitika, amikor a mindennapokszintjén is egyre gyakrabban nyilvánult meg a kisebbségellenesség,érthető módon felértékelődött a Marosvásárhelyi Rádió szerepe, az öszszetartozástjelenítette meg. Hangsúlyozom: az egyes rádióműsorok konkréttartalmi-ideológiai jellemzői ellenére. A kiszolgáltatottság, megalázottságkörülményei között, a magyar kisebbség számára üzenetértékűvé, identitásterősítő tényezővé vált az anyanyelvi kommunikáció, a magyar szó, anépdal, a nóta, a vers, a rádiószínház.A Marosvásárhelyi Rádió ma három nyelven sugároz, románul, magyarulés németül. Napi 11 óra román, 7 óra magyar és 1 óra német nyelvűadásidővel. A magyar szerkesztőség létszáma 16 főállású rádiós újságíró és 4szerződéses, külső munkatárs (a 90-es évek közepén 23 főállású és 8 szerződésesmunkatárs dolgozott a magyar szerkesztőségben). A szerkesztőség létszámánakcsökkenése döntően meghatározza a rádió műsorkínálatát, menynyiségiés minőségi szempontból egyaránt. A magyar nyelvű adásidőből 2óra csak ultrarövid hullámsávokon vételezhető, a többi közép- és ultrarövidfrekvenciákon egyaránt.A kiváló hangminőséget biztosító FM rádiózás hátránya, hogy ma mégviszonylag kisebb hatótávolságú, a másik hátrány, hogy a vidéki hallgatóinkegy része csak középhullámú műsorok vételezésére alkalmas készülékekkelrendelkezik. Riportútjaink, közönségtalálkozóink során erről számolnakbe vidéki hallgatóink. A rádióműsorok akadálymentes, minőségi vételezésének,vételezhetőségének kérdése komoly kihívást jelent a Román Rádiótársaságnak,illetve az alárendeltségébe tartozó vidéki, regionális rádióknak.Kantitatív vizsgálati adatokról nem tudok beszámolni (nem készültekezirányú tudományos igényű kutatások), de megfigyeléseink, tapasztalatainkazt bizonyítják, hogy sok hallgatót veszítünk el amiatt, hogy nem tudjákmegfelelő technikai minőségben, rádiós szlenggel szólva „tisztán fogni”adásainkat. Ha a regionális közszolgálati rádiónak fontos, hogy jelen legyen(vagyis, hogy hallható, vételezhető legyen) saját adáskörzetében, ha fontos,hogy egyrészt megtartsa jelenlegi hallgatóit, másrészt növelje hallgatottságát,akkor komoly szakmai feladatként kell kezelnie a műsorvételezés kérdését.66


SZÓKÖZÖKKözszolgálatiság és regionalitásA rádió műsorpolitikáját illetően, a műsorrács kialakításában és a szerkesztőségimunka megtervezésében alapvető szempont a regionalitás és aközszolgálatiság elve. A Marosvásárhelyi Rádió adáskörzete jelenleg öt megyeterületére terjed ki, a helyi közösségeket érintő, foglalkoztató eseményekről,közérdekű információkról helyszíni tudósítók tájékoztatják a hallgatókat.A tudósítói hálózat révén napi rendszerességgel értesülhetnek a hallgatókHargita, Kovászna, Brassó, Maros megye közéleti és művelődésieseményeiről, rendezvényeiről. Helyi tudósító működik Csíkszeredában,Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön,Brassóban és Szászrégenben. A területi lefedettség jónak tekinthető, denem elégségesnek. Anyagi okok miatt további tudósítók foglalkoztatásáranincs lehetőség, bár igény volna rá Beszterce és Szeben megyében is,ahol a visszajelzések szerint sokan hallgatják a Marosvásárhelyi Rádiót.A Székelyföldön is vannak „fehér foltok”, pl. Kézdivásárhely és környéke,Székelykeresztúr és vidéke, Maros megyében a Sóvidék, Segesvár, a Küküllőmente (Dicsőszentmárton és környéke). Szakmai szempontból komoly hátránytjelent, hogy a helyi tudósítók külsősként dolgoznak, a rádió számáraösszeállítják és felolvassák a körzetük eseményeiről szóló híreket, de azeseménybeszámolókon kívül ún. primer rádiós anyagot (hanganyagot) nemkészítenek, vagy csak alkalomszerűen. A tudósítók többsége főállásban írottsajtóban dolgozik, nem ismeri, nem tudja használni a hangvágó, hangszerkesztőszámítógépes programokat.A regionális, helyi gondokra, eseményekre hívják fel a figyelmet a megyeinapilapok (Hargita Népe, Csíki Hírlap, Háromszék, Népújság, VásárhelyiHírlap), valamint az országos magyar nyelvű napilapok (Új Magyar Szó,Krónika), az erdélyi hetilapok (Brassói Lapok, Erdélyi Riport, Erdélyi Napló,Erdővidék, Polgári Élet) tartalomismertetői, sajtószemléi. A rádió műsoraibana regionalitás elve a témaválasztás, problémafelvetés, a helyszíni riportok,a (különböző településekről) meghívott stúdióvendégek révén érvényesül.Az utóbbi öt évben a rendszeresen (hetente) jelentkező tematikus és rétegműsorok,rovatok száma csökkenő tendenciát mutat. A következő felsorolásjól szemlélteti ezt a folyamatot (dőlt betűkkel jelöltem a megszűnt műsorokat):Itthon Erdélyben (faluműsor), Gazdaélet (mezőgazdasági rovat), Régiók(vidékfejlesztés), Hitvilág (vallási műsor), Élő muzsika (néprajz), Törvénytár(jogi tanácsadó), Periszkóp (politikai rovat), Tanterem (oktatás), Családialbum, Összhang (életmód, egészségvédelem), Helikon– irodalmi, művészeti műsor, Miben segíthetünk(szolgáltatás, ügyintézés), Gazdasági szemle(közgazdasági kérdések), Jelenlét (közéleti rendezvények),Gyermekműsor.A tudósítói hálózat révénnapi rendszerességgel értesülhetneka hallgatókHargita, Kovászna, Brassó,Maros megye közéleti ésművelődési eseményeiről,rendezvényeiről.67


ME.dok • 2011/3Mennyire érzik sajátjuknak a hallgatók a Marosvásárhelyi Rádiót?Húszévi rádiós tapasztalataim alapján kijelenthetem: annyira, amenynyirea rádió sajátjának érzi és felelősen felvállalja a hallgatói igények, a különbözőrétegigények kielégítését is. Ha tudatosan törekszik arra, hogy necsak a meglévő, a bizonyos mértékig mérhető, kimutatható igényeket elégítseki, hanem arra is, hogy változatos tartalomkínálatával érdeklődést keltsen.Tévhitnek tartom, hogy csak és kizárólag a kereslet határozza meg a kínálatot,meggyőződésem, hogy a kínálat is befolyásolja és alakítja a keresletet,a médiapiacon is.Az ifjúsági rétegműsorok sajátos médiakommunikációs-médiapiaci lehetőségeirőlbővebben értekeztem a Fiatalok rádiózási szokásai című dolgozatomban.2 Mostani témánk kapcsán fontosnak tartom kiemelni, hogy aközszolgálati regionális rádió önnön jövője ellen cselekszik, ha mellőzi a fiatalokkalvaló rendszeres kapcsolatot. Az ifjúsági műsorok a fiatalok számáraolyan fórumot jelenthetnének, ahol elmondhatnák véleményüket (élőszóban,e-mailben, SMS-ben) az őket érdeklő, érintő, foglalkoztató kérdésekről,ahol vitatkozhatnának, cseveghetnének, változatosan kikapcsolódhatnának,zenét hallgathatnának, telefonos játékokban vehetnének részt, stb. Arádió és a fiatalok kapcsolatával foglalkozó tanulmányok kiemelik, hogy a fiatalokszámára azért is vonzó a rádió, mert kizárólagos akusztikai hatása következtébenigazi, bensőséges „társ”- ként tudják elfogadni.A közszolgálati rádióknak külön programot kellene kidolgozniuk ahallgatók, különösen a fiatalok visszaszoktatására: „Mert a rádió fejlesztia kommunikációs készségeket, a nyelvi kultúrát, a fantáziát nem szegényíti,hanem élénkíti, nyelvisége köznyelvi mintaként és helyi, nemzeti hagyománykéntszolgál, valamint nem teszi rabjává, kiszolgáltatottjává a személyiséget.(...)A rádió ritkán kelt félelmet, aligha terjeszt agressziót, s mivel arádió nyelvi korlátainál fogva világhatásra nem képes, a globalizálódás (kulturálishomogenizálás) veszélyeit sem hordozza magában”. 3Összegzésképp elmondható, hogy a közszolgálati rádiózás csak akkorerősödhet meg, ha felismeri: éppen az az előnye, ami a kereskedelminek ahátránya: képes olyan szolgálatokat nyújtani, amelyekre a piaci erők képtelenek.A piaci helyzet okozta identitászavarban a területi közszolgálati rádiókszámára támpontot jelenthetnek a nemzetközi tapasztalatok, kutatások,tanulmányok. De nem helyettesíthetik a hazai, országos és regionális kitekintésűfelméréseket, vizsgálatokat.Sajnos, az átfogó és reprezentatív felmérések hiányában, csupán kvalitatívvizsgálati módszerekre, megfigyelésekre, alkalomszerű kikérdezésekrevan lehetőség, például közönségtalálkozókon vagy interaktív műsorokkeretében. Szükség lenne, tehát, a hazai médiakutatásokra, a kantitatívkvalitatívvizsgálatokra, átfogó felmérésekre, elemző tanulmányokra, a hazaiegyetemi és posztgraduális képzésekben egyre több speciális szakirány(médiakritika, médiapedagógia) kidolgozására és bevezetésére.68


SZÓKÖZÖKJegyzetek1 Szecskő, 1998. 11–122 Vö. László Edit, Fiatalok rádiózási szokásai és nyelvhasználati elvárásai.2007. 126–134.3 Balázs, 1998. 185–186.KönyvészetBakenhus, Norbert (1998): Radioul local, Polirom, Iaşi.Bajomi-Lázár Péter (2001): Média. Hatalom, Médiakutató, 2001/tavasz.Balázs Géza (1996): Médiakommunikáció, MR, Budapest.Balázs Géza (1997): A rádiós kommunikáció, MR, Budapest.Balázs Géza(1998): A rádió és a gyermekek, In: Médiaismereti szöveggyűjtemény,MR, 179–190.Balázs Géza (2000): Médianorma, MR, Budapest.Bertrand Claude-Jean (1997): O introducere în presa, radio şi televiziune,Polirom, Iasi.Buda Béla (1979): A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei,TK Kutatóközpont, Bp.Coman Mihai (2001): Manual de jurnalism, I–II, Polirom, Iasi.Coman Mihai (2003): Mass media in România post-comunistă, Polirom,Iasi.Ganz, Pierre (1988): Le reportage radio& télé, Edition du Centre FPJ, ParisHauser, Arnold (1982): McLuhan tömegkultúra-elmélete. Rádió és televízió.In: Kommunikáció és médiaismereti szöveggyűjtemény (szerk. BalázsGéza), MR, Bp. 1998. 74–88.Khaznadar, Chérif (1971): A rádió és tömegkommunikáció hatása. In:Kommunikáció és Médiaismereti szöveggyűjtemény (szerk. Balázs Géza),MR, 1998. 123–135.László Edit (2007): A fiatalok rádiózási szokásai és nyelvhasználati elvárásai.In: Botházi Mária (szerk.): A médiakutatás módszertani követelményei,Medea Egyesület, KolozsvárMagyari Tivadar (2000): A romániai magyar média, Médiakutató, 2000/ősz.Németh László (1934): A magyar rádió feladatai. In: Rádiótörténeti szöveggyűjtemény(szerk. Salamon István), MR, 1999. 28–53.Padovani Cinzia-Tracey Michael-Lusztyik Katalin (2001): A közszolgálatimédia helyzete. In Médiakutató, 2001/tél.Şimonca Ovidiu (2001): Talk-show radiofonic, In: Manual de jurnalism(coord. Coman), Polirom, Iasi. 185–196.Szecskő Tamás (1998): Tömegkommunikáció és társadalom, MR, Budapest.Szecskő Tamás (1995): A globális kommunikáció törésvonalai, Info-Társadalomtudomány/35.Szól a rádió. A marosvásárhelyi stúdió 40 éve, Pallas Akadémia , Csíkszereda,1998.Wacha Imre (1992): A retorika vázlata, MR, Budapest.69


ME.dok • 2011/3Eszenyei Farkas-Gábor: Csendélet gumicsizmával70


Az új média nyújtotta kihívásokés lehetőségek az oktatásbanNAGY RÉKAAbstract (Challenges and opportunities of new media in education) Before the existence ofnetwork society, Gutenberg was probably the fi rst to bring one of the biggest changes in his times.The acceleration of communication, swap of information produced an utterly new lifestyle. Themethods used in pedagogy have changed, as well as the relation between teachers and students,the function and forms of collective work. Slowly, the teacher has to transform into a PR manager,the school into an organization. In my presentation I will try to answer a few questions, based onthe example of several schools from Cluj-Napoca, such as: why is this sudden development goodfor the educational system and why can we consider having internet connection, discovering theworld of Web 2.0 a potential? Keywords network society, swap of information, new media, Web 2.0Rezumat (Provocările datorate new-media şi posibilităţile utilizării acesteia în educaţie)Înainte de naşterea societăţii de reţea, poate cel mai spectaculos salt s-a datorat lui Gutenberg.Creşterea vitezei comunicării, a schimbului de informaţii a creat un nou mod de viaţă, a modifi catrelaţia noastră faţă de legăturile umane, mass-media, stocarea informaţiei, învăţare şi multe altefenomene. În ce mod a fost afectată educaţia? Metodele pedagogice s-au modifi cat, dar s-autransformat şi formele legăturilor dintre elevi şi profesori, funcţiile şi formele activităţilor comune.Profesorul se transformă treptat în manager de relaţii publice, iar şcoala într-o organizaţie.Bazându-se pe exemplul câtorva licee din Cluj, studiul încearcă să afl e avantajele dezvoltării rapidea sistemului de învăţământ, conexiunii la internet şi a lumii Web 2.0.Cuvinte cheie societate de reţea, schimb de informaţii, new-media, Web 2.0Nagy RékaBBTE, Filozófia Tanszék, doktorandusA hálózati társadalom létrejötte előtt talán a legnagyobb fejlődést Gutenbergidézte elő a maga korában. A kommunikáció, információcsere felgyorsulásaegy egészen új életmódot eredményezett, átalakította a társas kapcsolatokhoz,médiához, információtároláshoz, tanuláshoz és még sok más létmódhozvaló viszonyunkat. Hogy ez hogyan hatott az oktatásra? A pedagógiaimódszerek megváltoztak, de megváltoztak a tanár-diák közti kapcsolatformák,a közös munka funkciói és formái. A tanárból lassan PR-menedzserlesz, az iskolából szervezet. Miért jó az oktatási rendszernek ez a hirtelenfejlődés? Milyen pozitívumot jelent az internethez való hozzáférhetőség, aWeb 2.0 világa?71


ME.dok • 2011/372A negatív perspektívák ellenéreúgy vélem, sok esettaegy globális falu létrejöttét. A földünk elkezdettMarshall McLuhan 1960-ban már megjósolbensegítségünkre szolgálaz információáradat. Ha percek választanak el a bolygó különböző részei-zsugorodni, az emberek élettere kitágult. Másod-megtanulunk a tartalmak ben élő társainktól, ismerőseinktől, és szinte mindenholpercek alatt férünk hozzá ugyanazokhozközött szelektálni, javunkrafordíthatjuk az internetaz információkhoz. A tömegkommunikáció nagymértékbenolyan nemzetközi médiavállalkozá-adta lehetőségeket.sok kezében összpontosul, amelyek egyrészt globálisak,másrészt lokálisan is beágyazódtak. 1 A kommunikációs csatornáinkdigitalizáltak és interaktívak lettek. Az interneten egyre nagyobb számbanjelennek meg újabb kommunikációs formák, mint a blog, a vlog vagy apodcast. Mi lesz az egyénnel ebben a sokszínű és állandóan változó társadalomban?Sok kritikus ítéli el a jelenlegi helyzetet, hiszen megváltozott a médiáhozvaló viszonyunk, a monopóliumhelyzetek feloldódtak, ma bárki írhatújságot, indíthat rádiót vagy akár televíziós adást. Hogyan változik a diákokés tanárok tanuláshoz/tanításhoz való viszonya?A negatív perspektívák ellenére úgy vélem, sok esetben segítségünkreszolgál az információáradat. Ha megtanulunk a tartalmak között szelektálni,javunkra fordíthatjuk az internet adta lehetőségeket. A tömegközlési eszközökuralta korszakunkban létrejött egy olyan mértékű globális kommunikáció,mely egyre inkább a földrajzi határok eltörlődését eredményezi, amiazt jelenti, hogy a milliónyi emberből álló homogenitásra hajlamos közönségugyanahhoz az információhoz szinte ugyanabban az időben férhet hozzá.2 A bizonyos autonómiát élvező individuum már nem passzív befogadójalesz az üzeneteknek, hanem résztvevőként megválaszthatja, módosíthatja,értékelheti azt. Megváltoztak és meg kell változzanak tehát a közönségmédiahasználati szokásai. Ezáltal módosulnak az oktatásban felhasználteszközök és módszerek is. Az iskola konzervatív, elavult formájában képtelenlenne megfelelni a dinamikusan fejlődő társadalom igényeinek. Ma márminden iskola fel van szerelve számítógépekkel, internethozzáférési lehetőséggel,interaktív táblákkal, vetítőberendezésekkel, adatbázisokban lehetkeresgélni az érdeklődőknek nem csupán az iskolai vagy könyvtári rendszerekben,hanem az interneten is. Mindez az oktatás céljainak, a tanár szerepénekváltozását eredményezi. Ki kell alakítani egy nyitott tanulási környezetet,módosítani kell a tanár-diák kapcsolatot. A tanár ma már inkább valamelymédium felhasználására utasít, útba igazít az információáradatban,interaktivitásra buzdít és az internet világában felvállalt közös tevékenységeketmenedzseli. Különböző specializált, eltérő forrásokból származó tartalmakjelentek meg a közoktatás területén, melyek az új médiaeszközökkelbárki számára könnyen elérhető tartalommá váltak. Egyik példája enneka Wikipédia vagy a Sulinet, mely az általános műveltséget megalapozó információkattárolja. Szinte minden, az iskolában oktatott tárgyhoz találunkanyagot. Nem feledkezhetünk meg azokról az internetes felületekről sem,amelyek információcserére nyújtanak lehetőséget, egyben versenyt szervezveazoknak a középiskolásoknak, akik kutatói szándékkal bejelentkeznek atevékenységbe. Ilyen volt például a CO 2nnect nevű vetélkedő 3 is, melyre a


SZÓKÖZÖKkülönböző iskolák diákjai benevezhettek az elmúlt tanévben. A világ mindentájáról voltak jelentkezők. A cél nem csupán az információgyűjtés volt,hanem az ismerkedés és interaktivitás. A felmérések eredményeit írásbanvagy Skype-os beszélgetések/konferenciák alkalmával lehetett megvitatni.A projekt eredményeként nem csekély információmennyiség gyűlt össze. Aszervezők egy nemzetközi adatbázist hoztak létre, melyben leellenőrizhető,hogy világszinten mennyi szén-dioxiddal szennyezzük a környezetünket.Ugyanakkor a diákok és vezető tanáraik ötleteit felhasználva, megoldást kereshetneka szakemberek a jelenlegi helyzet orvoslására. Ebben pedig segítségükrelesz az az emberanyag, akit már involváltak a projektben, akik márismerősként viszonyulnak egymáshoz, már összefogtak egy cél érdekében.Ehhez hasonló a Support program vagy a Sustain. 4Az említett szervezetek által meghirdetett internetes projektek, vetélkedőknem csupán mozgósítják a diákokat, de alakítják a társadalomhoz, kultúráhozvaló viszonyukat. Lehetőséget nyújtanak saját kultúrájuk, környezetükmegismeréséhez, vizsgálatához, ugyanakkor a másokéval való összehasonlításraaz interaktivitás során. A világ különböző részeiben oktató tanárkollégáktapasztalatot cserélhetnek, és egyben megismertethetik iskolájukategy nemzetközi rendszerben. Mindez hatalmas lehetőséget nyújt a közöstevékenységek megszervezésére, iskolák közötti kapcsolatok kialakítására.A tanár ma már nem csak az osztályterem falai között kell hogy tevékenykedjen,hanem szervezete menedzsereként is szerepet kell vállalnia.Eszenyei Farkas-Gábor: Sócsobogás73


ME.dok • 2011/3Diákjaink szerkesztőkké,riporterekké, újság-Napjaink túlzsúfolt rendszerében kiemelkedni aszervezetek sokaságából csak így lehet. A reklám,írókká válhatnak úgy, hogyráadásul túl nagy energiátés anyagiakat sem oktatás piacán megmaradjon. Pontosan ezért válika brandelés létfontosságú ahhoz, hogy valaki a köz-kell befektetniük. Ők is fontossá a jelenlét, mind a médiában mind a különbözőfórumokon: projektekben, vetélkedőkön stb.résztvehetnek a média általuralt kommunikációban, Öt éve megjelent egy olyan internetes felület, melymintegy formálva az emberekperspektíváit, alakítva a hetőséget a reklámozásra. Az E-twinning 5 az Euró-interakcióra buzdítja a tanárokat, és megadja a le-kultúrát.pai Unió Lifelong Learning programjának része. Bejelentkezveerre a felületre különböző élménypedagógiaimódszerek által kidolgozott projekttel lehet kezdeményezni, többnyirepartnerkapcsolatok kialakításáért. A cél, hogy minél több iskolát vonjunkbe egy-egy általunk szervezett tevékenységbe, így lehetőséget nyerveegy minden évben kiosztott díj elnyerésére, mely a szervezetünk presztízsértékétnöveli. A tanárok közti ismerkedés és ötletcsere más, közös projektekmegvalósítását is eredményezheti mint például a Comenius vagy Youth InAction által támogatottakat. Ezek az interaktív tanulási programok már nemcsak internetes felületeken zajlanak, hanem az együttműködő szervezetekkölcsönös utazási, látogatási lehetősége is biztosított abból a pénzkeretből,amit pályázás során az oktatók elnyerhetnek. A megvalósított tevékenységsorán a diákok eleinte az internet segítségével kommunikálnak, gyűjtenekössze és tárolnak információt az erre a célra kialakított honlapokon. Egy fórumotalakítanak ki mindenféle üzenet továbbítására, melyet bárki elérhetés értékelhet. A diákok és nem csak különböző szerepeket tölthetnek be azúj médiumok adta lehetőségek által, mely szerepeket évekkel ezelőtt csupánegy szelektált réteg tölthetett be. Diákjaink szerkesztőkké, riporterekké,újságírókká válhatnak úgy, hogy ráadásul túl nagy energiát és anyagiakatsem kell befektetniük. Ők is résztvehetnek a média által uralt kommunikációban,mintegy formálva az emberek perspektíváit, alakítva a kultúrát, hiszenegy-egy ilyen megvalósított tevékenységet követően beszámolók születnek,mediatizáljuk az eseményt, ugyanakkor az élelmesebb diákok és tanáraikblogot is indítanak az események tágabb körű ismertetése érdekében. 6A Web 2.0. világában lehetőségünk adódik könnyűszerrel információtközölni, tartalmakat módosítani, promoválni az általunk előállított szellemitermékeket. A reklám valóság. Jelen van hétköznapjainkban, minden lépésrebeleütközünk. Pontosan ezért, ki kell használnunk azt a lehetőséget, melyeta média fejlődése nyújt ahhoz, hogy elérjük a célközönségünket, ne vesztődjünkel a tömegben, emelkedjünk ki a megszokottból például oly módon,hogy ne legyünk ugyanolyan iskola, mint a többi. Csak így maradhatunkmeg, így leszünk képesek magunkhoz vonzani egyre több gyereket és szülőt.Az intézmények között egyre nagyobb harc folyik. Fogy a gyerekanyag,nehéz fenntartani a szervezetet. Ezért van szükség az egyre tágabb körű informálásra,az iskolák tudatos arculatépítésére, a különböző marketingfogásokra.Bár ezt a módszert sokan elítélik, figyelnünk kell arra, hogy a társadalomváltozik. Más jellegű információkra tart szükséget, mással tudunkhatni a befogadókra és más módszerekkel. Jól tudják ezt a PR-szakemberek,74


SZÓKÖZÖKakik egyre fontosabb szerepet kapnak a szervezetek életében. Ez a szakmaa kontrollált és szervezett kommunikációra koncentrál. Egy kommunikációrahangolódott társadalomban pedig erre van jelenleg a legnagyobb szükség.Így nem érzem problémának azt, hogy a tanügyben is hangsúlyt kezdenekfektetni a módszerek használatára. Az intézmények közössége tudatosanalakíthatja a róla megjelenő és terjedő információkat, hogy a lehető legelőnyösebbképet nyújtsák magukról. Nem torzítják az üzenetet, mint a reklámok,hanem kreatívan, okosan „csomagolják”.A tömegközlési eszközök fejlődése, gyarapodása nagy hatással volt ésvan nemcsak a tanügyre, hanem az egész társadalomra. Az egykori viszonylaghomogén tömegközönség szegmentálódik. Egyre több és specializáltabbaz üzenet, így meg kell tanulni szelektálni és a források között eligazodni.Azzal is szembe kell néznünk, hogy az önállóan szelektáló vevő a kiválasztottüzenetek, ideológiák, értékek, ízlések és életstílusok megválasztásávalalakítani fogja az amúgy sem statikus kultúrát. 7 Az interaktív számítógépesközegben a felhasználóra az eddiginél fokozottabb kommunikációsrészvétel hárul. Üzeneteket vesz át, alakít, értékel, individualizál. Kommunikációskapcsolatait kiterjesztve, részt vesz a globalizációs folyamatban,melyben már „az üzenet jellemzői alakítják a médium jellemzőit, tehátma már az üzenet a médium, s az üzenet az üzenet”. 8 A kibertér nyilvánosés magántérré válik így mintegy terepet szolgáltatva az egyéni és közösségiidentitás megerősítésére. 9 Az internet segítségével másképp fogalmazzukmeg a bennünket körülvevő világot. Így számítógép-tulajdonos polgárkéntakár uralhatom is a virtuális szférát, érdekcsoportok nyilvános szférájátpromoválhatom, alakíthatom. 10 Tanárként alkalmazkodnunk kell éski kell használnunk az újabb lehetőségeket. Képesek kell lennünk hatékonyantudást létrehozni és információt feldolgozni, ugyanakkor rövid időnbelül alkalmazkodni a gyorsan változó globális körülményekhez, rugalmasanalakítani/változtatni eszközrendszerüket. 11 Hiszen az információs írástudásnem csupán azt jelenti, hogy az emberek használni tudják az informatikaieszközöket, hanem azt is, hogy információkat képesek felhasználni éselérni ezek segítségével. Tehát az információ hatékony használatára kell törekedni.12Jegyzetek1 Kollányi Bence—Molnár Szilárd—Székely Levente: Társadalmihálózatok, hálózati társadalom, In: Pintér Róbert (szerk. ): Az információstársadalom. Gondolat—Új Mandátum, Budapest, 2007. 66.2 Varga Barbara: Manuel Castells és a McLuhan-galaxis halála. Forrás:http://www.c3.hu/~jelkep/JK992/barbara/barbara.htm (2010.05.12.)3 Lásd: http://www.co2nnect.org/4 Lásd: http://support-edu.org/, http://sustain.no/5 Lásd: http://www.etwinning.net/en/pub/index.htm6 Lásd: az niós projektekkel foglalkozó blogunkat http://uniosprojektek.wordpress.com/7 Varga, i.m.75


ME.dok • 2011/38 Uo.9 Papacharissi, Zizi: A virtuális szféra. Forrás: http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/07_virtualis_szfera/01.html(2010.05.04.)10 Uo.11 Lásd: Kollányi—Molnár—Székely perspektíváit a változó társadalomról.12 Rab Árpád: Digitális kultúra. In: Pintér Róbert (szerk. ): Az információstársadalom. Gondolat—Új Mandátum, Budapest, 2007, 184.Irodalom:1. Dennis, Everette—Merill, John (2002): Media Debates. Great Issuesfor the Digital Age, Wadsworth Thomson Learning, Belmont.2. Kollányi Bence—Molnár Szilárd—Székely Levente (2007): Társadalmihálózatok, hálózati társadalom, In: Pintér Róbert (szerk. ): Az információstársadalom. Gondolat—Új Mandátum, Budapest, 64–81.3. Papacharissi, Zizi: A virtuális szféra.Forrás: http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/07_virtualis_szfera/01.html (2010.05.04.)4. Rab Árpád (2007): Digitális kultúra. In: Pintér Róbert (szerk. ): Az információstársadalom. Gondolat—Új Mandátum, Budapest, 182–200.5. Seitel, P. Fraser (1998): The Practice of Public Relations. PrentinceHall, New Jersey.6. Varga Barbara: Manuel Castells és a McLuhan-galaxis halála.Forrás: http://www.c3.hu/~jelkep/JK992/barbara/barbara.htm(2010.05.12.)76


Van-e szükség zenekritikára?KULCSÁR GABRIELLAAbstract (Is there any need for music criticism?)Gabriella Kulcsár’s study determines similarities and differences between music criticismwritten for specialized journals and daily newspapers. The study outlines the prerequisites of musiccriticism in Western Europe in the 18th-19th centuries, and focuses on the early manifestations ofthe gender-related musical life of Cluj. The author stresses the role of music criticism and the needto reconstruct the history of musical lifeKeywordsmusic criticism, journalism, specialized journal, daily newspapers, premise, reconstruction,history of musicRezumat (Este nevoie de critica muzicală?)Lucrarea analizează asemănările şi deosebirile dintre critica muzicală destinată revistelor despecialitate şi cea pentru ziarele cotidiene. Studiul schiţează premisele apariţiei criticii muzicale înEuropa Occidentală în secolele 18–19, concentrându-se asupra primelor manifestări ale genului,legate de viaţa muzicală a Clujului. Autoarea subliniază totodată importanţa şi necesitatea criticiimuzicale în reconstituirea istoriei vieţii muzicale.Cuvinte cheiecritica muzicală, revistă de specialitate, jurnalism, ziar cotidian, premise, reconstituire, istoriamuziciiKulcsár GabriellaBabeş–Bolyai Tudományegyetem, doktorandusTanulmányomban arra kerestem a választ, hogy a zenei élet feltárásábanvan-e szerepe a sajtóban megjelenő zenekritikának? Dolgozatombana muzikológia és zenekritika, valamint a tudományos és újság-zenekritikaközötti hasonlóságokra és eltérésekre figyeltem. Felvázoltam a tudományosigényű zenekritika 18–19. századi előzményeit Nyugat-Európában,majd figyelmem a kolozsvári zenekritika megjelenésére fókuszálódott.Kell-e a zenéről írni?A zene önmagáért beszél. Nyelve világnyelv, melyet mindenki megért.Ezért feltevődik a kérdés: kell-e a zenéről beszélni, írni? Geertz gondolatát77


ME.dok • 2011/3Eszenyei Farkas-Gábor: Sós patak, műanyagpohárral78idézve: „A művészetről beszélni köztudottan nehéz. Még ha szavakból áll isössze, mint az irodalom, hát még ha festékből, hangból, kőből vagy bármimásból, mint a képzőművészetek: úgy tűnik, valami külön világ zárja magába,túl a kimondhatóság határán”. 1 Festményről, szoborról, irodalmi művekről„kézzel fogható” emlékek maradnak. A festmény képiségének, a szobortérbeli formájának vizuális élménye bármikor megismételhető. A költeményvagy próza szövege bármikor újraelemezhető, újraértelmezhető. Zenérőlírni éppen azért nehéz feladat, mert az elhangzó élmény csakis abban apillanatban érvényes, amelyben megszületik. Az előadóművész, a karmester,a zenekar nem ismételheti meg ugyanazt a zeneművet azonos intenzitással,azonos meggyőző erővel, mert a pillanatnyi lelkiállapot, az ihlet, aközönség reakciója, mindig új helyzetet szül, ami minden egyes interpretálásesetén figyelemreméltóan befolyásoló körülmény. A zene egyszeri ésmegismételhetetlen élő interpretációjából sugárzó alkotás/újraalkotás katartikuserejéről, az operai előadásokról, a szimfonikus hangversenyekről, akamaraestekről csakis szakírások által marad dokumentumértékű emlék.Molnár Jenő Antal mindezt nagyon találóan a következőképpen fogalmaztameg: „Egyvalami mindenesetre megfontolandó! Könyvnek, könyv egy részénekutána lehet lapozni. Képzőművészeti alkotást újból meg lehet szemlélni.Színpadi mű sorozatosan, többször kerül előadásra. A hangverseny azonbanrendszerint egyszeri alkalom. Nincs, legalábbis ritkán adódik lehetőség azismétlésre, javításra, a hiba helyrehozására, a valóság, az igazság feltárására.Rendkívül nehéz vizsga: mindjárt előszörre jelesen, sőt kitüntetéssel kell


SZÓKÖZÖKvizsgázni. Még a legjobb indulatú kritikus sem tehet fel mentő kérdéseket.Előszörre és egyszeriben kell a legtöbbet nyújtani, méghozzá akkor, amikormég legpróbáratevőbb minden nehézség, legtöbb gátlás, legkevésbé leküzdhetőaz elfogódottság. Van-e ehhez köze a közönségnek, a kritikusnak? Ki-kidöntse el saját lelkiismerete szerint”. 2A muzikológia és a zenekritika kapcsolataA zenekritika a muzikológia egyik szakterülete. A zenetudós általábana zenei múltat kutatja, lejegyzéseket interpretál, kéziratokat tanulmányoz,és tudományos következtetéseket fogalmaz meg. A kutató munkájátaz objektivitás, a logikus gondolkodás, a szigorú precizitás mellett az értelmes,tudományos fogalmazás jellemzi. Kutatásait elméleti munkákban/traktátusokban, monográfiákban, tanulmányokban, kritikai írásokban tesziközzé, hangsúlyt fektetve a szaknyelvre, a szakterminológiára. A rigurózustudományos igénnyel megírt zenetudományi munkák olvasótábora szűkkörű, felhasználói általában a szakemberek. A tudományos zenekritika ésaz újság-zenekritika között számos hasonlóság és különbség rejlik. Mindkettőegy gondolkodási forma, egy attitűd, ami az újságkritikában a kommunikációstudomány eszközeivel egészül ki. Az intuíció, az ösztönös felismerés,az igazság élményszerű felismerése, és a ráció, a józan ész, az ésszerűmagyarázat úgy a tudományos, mint a publicisztikai céllal írt zenekritikánaksajátossága. Míg a tudományos kritikában összefonódhat a múlt és a jelen,az újságkritika az aktuális zenei eseményekről nyújt naprakész, tetszetős,közérthető információt. Miközben a tudományos kritika felmér, elemez,argumentál, vagy éppen polemizál, a zsurnalisztikában a kritika szerepe azinformálás mellett, a népszerűsítés, valamint az értékek minősítése, bírálata.Mind a két típusú kritika sokoldalú zenetudományi képzést igényel, miközbenaz esztétika, filozófia, pszichoszociológia és irodalom szempontjaivalinterferál. A zsurnalisztikában mindez írói készséggel társul, ami a nemszakértők számára is közérthető, tetszetős fogalmazásmódban ölt testet. Habára zenetudományi tanulmányokhoz, kritikához hasonlóan a szaknyelvhasználata az újság-zenekritikának is primordiális követelménye, a kritikusszubjektív véleményformálásával, irodalmibb stílusával szélesebb tömegeketszólít meg, egyidőben szól a szakemberhez és a zenét kedvelő hallgatóhoz.Célja a figyelemfelkeltés, a tájékoztatás, az értékelés/bírálat, valamint anevelés. 3 A széles közönségnek írt zenekritika története szorosan összefonódika sajtóéval, hibái a sajtó hibáival. 4Mi a zenekritika?Az Oxford University által kiadott Grovelexikona világ legelismertebb zenelexikonja,amely a criticism címszó alatt, szinte 30 oldalnyiterjedelemben foglalkozik a zenekritikával. A zenekritikadefiniálását szűkebb és tágabb értelembena következőképpen fogalmazza meg: „szű-Míg a tudományos kritikábanösszefonódhat a múltés a jelen, az újágkritika azaktuális zenei eseményekrőlnyújt naprakész, tetszetős,közérthető információt.79


ME.dok • 2011/380Úgy írj, hogy amit írsz, érdemeslegyen elolvasni.kebb értelemben a zenekritika tipikusan a naprakész,periodikus közlésre létrehozott olyan szakírás,amely a zene és a zenei élet aspektusait érté-Színesen érdekesen, vonzónírjál. A szakmai nagyképűségés fennhéjázáskeli. Ilyen értelemben véve, az újságokban és periodikákbanmegjelenő zenei kommentárok is aesetleg bámulatra méltó,de semmi esetre sem az elolvasásralembena zenekritika elsősorban a hivatásos szak-zenekritika hatáskörébe tartoznak. Tágabb érteírásokegyfajta gondolkodási módja, ami viszontsokféle más keretben is megjelenhet. A tágabb értelemben vett zenekritikaugyanakkor egy olyan tipikus szándék, amely arra törekszik, hogy a szakírásokbana zenét releváns módon értékelje; ugyanez a gondolkodásmód szerepela zenetanításban, a zenéről szóló konverzációban, az egyéni reflexiókbanés a zenetörténeti, elméleti, valamint a biografikus jellegű írott műfa joksokaságában”, 5 (K.G.: szabadfordítás) Balázs Géza meghatározása szerint: „Akritika vagy műbírálat értékelő írás valamilyen művészeti alkotásról. A műbírálattárgya lehet irodalmi, képzőművészeti alkotás, film, színházi előadás,sőt mindennapi környezetünk tárgyai [...] a zenekritika alapvető nehézsége,hogy a zenei nyelvet verbális nyelvre kell lefordítania, ha ez egyáltalánlehetséges. Szépségről, harmóniáról, líraiságról, jó- és rosszhangzásróltermészetesen lehet beszélni”. 6A zenekritika célja és hivatásaA zenekritika célja az informáláson, a népszerűsítésen túl, a bírálat eszközévelnevelni előadót, zeneszerzőt és közönséget egyaránt. Molnár JenőAntal nagyon egyszerűen, de annál találékonyabban fogalmazza meg a zenekritikacélját: „A zenekritika minden mást megelőző célja az, hogy – elolvassák!Vajmi keveset ér az a – habár igen alapos és szakszerű – kritika, melyetnem olvasnak el...”. Érdemes idézni továbbá azt a gondolatsorát, amelybenarra figyelmeztet, hogy a kritikusok milyen elveket követve válhatnak„olvasott”, sikeres szakírókká: „Úgy írj, hogy amit írsz, érdemes legyen elolvasni.Színesen érdekesen, vonzón írjál. A szakmai nagyképűség és fennhéjázásesetleg bámulatra méltó, de semmi esetre sem az elolvasásra. [...]Úgy írj, hogy ha csak belelapoznak, vagy pár sorára pillantanak, érdemesnektartsák a kritikát arra, hogy az egészet elolvassák.[...] Úgy írj, hogy miközbenfölelevenedik az élmény, kép alakuljon ki arról is, miképpen válhatottvolna még szebbé, még jobbá a produkció. [...] Úgy írj, hogy olvasóid örömüketleljék abban, ha saját ki nem mondott, meg nem fogalmazott, bizonytalanulkörvonalazott, éppen csak sejtett gondolataikat megerősítve látjákírásodban. Az sem baj, ha magukban fölényesen, diadalmasan ellentmondanakneked”. 7 „A kritika hivatása – írja továbbá Molnár Jenő Antal –, hogy közelebbhozza a muzsikát az emberhez, az embert közelebb vigye a muzsikához.Mindkét oldalt egyformán segíteni kell ebben a közeledésben. Az egyesmű, egyes szereplő, egyes jelenség csak ürügy arra, hogy ezt a közeledéstelősegítse. Az egyedi eseten túl mindig az egészről, a művészetek, a muzsikavilágáról és ürügyéről van szó”. 8


SZÓKÖZÖKMilyen a jó zenekritika?Kroó György a 20. századi magyar zenekritika kimagasló egyénisége.Az általa szervezett Vita a zenekritikáról című rádióműsorban kritikusokkal,zenebarátokkal, rádióhallgatókkal, hangverseny-és operalátogatókkalbeszélgetett a zenekritika különböző aspektusairól. A kritika szakembereiközül Kárpáti János az Élet és irodalom, Kovács János a Magyar Nemzet, PernyeAndrás a Magyar Nemzet, Sárai Tibor, Ujfalussy József és a vita szervezője(Új Zenei Újság) többek között arra a kérdésre is keresték a választ, hogymilyen az ideális zenekritika. Fejtegetéseiknek közös vonásaiból a legfontosabbakatemelném ki: legyen a kritika értelmes információ, személyes állástfoglaló, a társadalom kulturális életében töltsön be közvetítő funkciót,terminológiájával a szakma gondolatait tegye érthetővé a közönség számára,neveljen. Egyazon időben töltse be a tudományos és publicisztikaifunkciót. Elemezzen, de szövegében legyen közérthető, stílusában tudományos-irodalmias.A jó kritika nemcsak tudósít, hanem közvetít a hangversenyről,megteremtve annak pillanatnyi hangulatát. Sárai szerint a jó kritikaattól közönségcsalogató, ha „a kritikus a zenének a propagandistája”. 9 Legyena kritika élményszerű, tartalmas és az újrahallgatott művek esetében isfölfedező, Pernye szerint „ez az abszolút ideál, abszolút cél”. 10 A kritika attólsokszínű, ha a jó és rossz között húzódó számtalan árnyalatot: az elég jót, akevésbé jót, a nagyon jót is kifejezésre tudja juttatni. 11 Molnár J. Antal Gondolatoka zenekritikáról című írásának néhány idézete a fentebb megfogalmazotttulajdonságok összegzésére mutat rá, irodalmibb stílusban: „Rendszerintegy-két sor már elárulja, érdemes-e a kritikát elolvasni. Ha nem érdemes,akkor kár volt megírni. [...] A tökéletes kritika egyesíteni tudja a »literátus«írás kifejező készségét a szakmai írás alaposságával és megbízhatóságával”.12 Továbbá a kritika nevelő hatásáról a következőket írja: „A kritikuskettős dicsősége: ha írása kedvet ébreszt egyéb írásainak, további kritikáinakelolvasásához és ha a megbírált művész – legalább magában – elismeri akritika helyességét”. 13 Az utolsó idézetből az is kiderül, hogy Molnár a jó zenekritikátannyira szuggesztívnek, kifejezőnek tartotta, hogy azt a „botfülű”zenehallgató/olvasó is megértse: „Megmondhatatlan, hogy mi a szép egy zeneműben.Csak értékelni lehet tulajdonságait, jellemezni lehet sajátosságait,körül lehet tapogatni hasonlatokkal. Hogy mindezt egy többé-kevésbé süketember is megértse, fantáziáját felgyújtsa, érdeklődését,vágyát felkeltse, fülét valamennyire kinyissa– ez a kritika művészete”. 14A tudományos igényű zenekritika 18–19.századi előzményei Nyugat-EurópábanZenekritikai megjegyzéseket már a legrégebbiidőktől találhatunk az ókori, középkori zeneelméletekben,majd a reneszánsz kori kottanyomtatványokelőszavában. Csíkvári Antal sze-Egyazon időben töltse be atudományos és publicisztikaifunkciót. Elemezzen,de szövegében legyen közérthető,stílusában tudományos-irodalmias.A jókritika nem csak tudósít,hanem közvetít a hangversenyről,megteremtve annakpillanatnyi hangulatát.81


ME.dok • 2011/382Sajátos, vonzó stílusa miatt rint „Az újság-zenekritika ősének a 17. századi angollapok hangversenyjelentései tekinthetők”. 15kritikái ma is nemcsak olvasmányosak,de tanulságosak,és a század szelle-A Gentleman’s Journal (1692–1694), valamint aSpectator (1744–1712,1714) című lapokban a zeneművekrőlés előadásmódjukról komoly analízisekmiségéhez viszonyítva előremutatóak.jelentek meg. Az angol Charles Avison Essay onMusical Expression című pszichológiai és esztétikaiigényű írása előrelépést jelentett a zenéről való gondolkodásban. A franciakritika főleg az operával foglalkozott. Míg J.Ph. Rameau a francia lírikustragédia stílusát védelmezte, J.J Rousseau a könnyedebb olasz stílus hívevolt. Szintén a 18. században Johann Mattheson (1681–1764) indítja el azelső német nyelvű periodikát Critica musica címmel (1722–1725). Matthesona kor zeneműveinek tudományos formai és stilisztikai analízisében az esztétikaaffektuselméletét 16 alapozta meg.Köztudott, hogy a 19. századtól kezdve a kritikus hivatást legtöbbszörolyanok gyakorolták, akiknek nem a zenekritika-írás volt az alapvető éskizárólagos működési területe. E.T. Hoffmann sokoldalú írói, zeneszerzői,színpadi tevékenységét csak kiegészítette a zenekritika. Talán ezért is kevesebbaz általa írt kritikák száma. Nem kötelességből írt, nem állandó rendszerességgel,hanem csak akkor, amikor úgy érezte valóban van mondanivalója.De amikor tollat ragadott, nyelvezete érzékletes, költőien kifejező, nemfukarkodott a dicsérettel, de észrevette a hiányosságokat is. Haydnről, Mozartrólés Beethovenről írt kritikáiban a zsenikről írt zseniálisan. Sajátos,vonzó stílusa miatt kritikái ma is nemcsak olvasmányosak, de tanulságosak,és a század szellemiségéhez viszonyítva előremutatóak. 17 A 19. századi zeneszerzők:Weber, Schumann, Berlioz, Csajkovszkij, Debussy azért ragadtaktollat, hogy főleg a művekre/alkotásokra figyelő kritikájukat vessék papírra.C.M. Weber az első jelentős német zenekritikus, a lipcsei AllgemeineMusikalische Zeitung, a müncheni Gesellschaftsblatt für gebildete Stände, aprágai a K.K privilegierte Prager Zeitung, valamint a drezdai Abendzeitunglapoknak és folyóiratoknak írt zenekritikáiban a művészet értékének emeléséért,az ízlés neveléséért harcolt. A művekről és azok megszólaltatásáról,előadásáról írt kritikái egyben a városok hangverseny-és operaéletébe nyújtanakbetekintést. 18 Schumann egyéni módon harcolt a középszerűség, koránakművészietlen irányzatai ellen, amelyek leginkább a virtuozitásban megnyilvánulókülsőségekre fókuszálódtak. Hangsúlyozta a múlt zenei értékeinekaz újrafelfedezését, ami az újan születő művészi szépségek/értékek ihletőforrása lehet. Mintegy művészi önmagát osztva szét, három, általa kitaláltgondolkodó típust egyesített. A bátor, szókimondó, vitát kedvelő Florestan, aszépért lelkesedő Eusebius, és a bölcs, előbbi kettőt temperáló Raro mester,a Dávid – szövetségen belül önmagával szemben magasra állított szakmai/írói mércével vitatkozott a Neue Zeitschrift für Musik című német zenei folyóirathasábjain. Gondolkodásmódjában a legtöbbet és legjobbat, az eszményit/ideálisttartotta mindig szem előtt, éles határvonallal választva szét a„tálentum és lángelme”, „a tehetség és zsenialitás” fogalmát. Kritikáinak sajátosságakéntemlítendő, hogy figyelme nemcsak a művek elemzésére, bírálatáraösszpontosul, hanem ugyanolyan kritikai érzékkel és igazságérzettel


SZÓKÖZÖKfordul művészi interpretálás és a művészeteket befogadó közeg, a közönségfelé. Kritikájának tudományos, filozofikus-esztétikai, de ugyanakkor költőivonulata tanulságul szolgálhatott a következő kritikus-nemzedékek szemléletének,írói stílusának kialakulásában. 19 Berlioz művészetének és írásainakis egyik legjellegzetesebb vonása a romantikus túlfűtöttség, túlméretezettség,a pátosz, a fantasztikus, a fantázia. Számára a komponálás jelentettea boldogságot, az önmegvalósítást. Az írás viszont gyötrelmes munkánakszámított. Kritikáit, tárcáit, éveken keresztül a Journal des Débats címűfrancia lapban közölte. Emlékirataiból kiderül, hogy egyetlen felvonás kritikuskielemzése helyett, szívesebben megkomponált volna egy egész operát,ugyanakkor epésen céloz a kritikusok hozzá nem értésére, „hiszen – írja - aszegény kritikusoknak gyakran kell meglehetősen értelmesen olyasmiről tájékoztatniolvasóikat, amiket olykor ők maguk sem értenek”. 20 Feltételezhetőazonban, hogy Berlioz számára a kritika- és tárcaírás valóban nem is anynyiranyűg volt, mint inkább romantikus túlzásaihoz hozzátartozó magatartás,hiszen nemegyszer hangoztatta az írás fontosságát. Írásaiban szembeszálltazokkal, akik nem tisztelték az alkotót és annak előírásait, akik azeredetihez hozzátéve vagy belőle elvéve, megmásították a műveket. Epésenostorozta a sznob közönséget, akiknek az üres csillogás, a virtuozitás, a művészekegymással való rivalizálása vagy a róluk szóló pletyka, és nem a művalódi, önmagáért beszélő értéke a vonzó. A Zenekari esték vagy a Zenei groteszkekcímű köteteiben a mai olvasó is érdekes, dús fantáziával, színes nyelvezettelmegírt szórakoztató írásokból tallózhat. 21 E.Hanslick, a Wiener Zeitung,a Presse, majd a Neue Freie Presse zenekritikusa egyetemi tanár volt,aki Európa-szerte példaértékű szakmai tekintéllyel bírt, „akinek zenei fölkészültségéhez,elhivatottságához kétség sem férhet [...] Kritikus volt, aki megmondtavéleményét jóról, rosszról, ellenfeléről csakúgy, mint legjobb barátjáról,saját meggyőződése, saját vélt igaza szerint. Persze tévedett, gyakrantévedett, hatalmas »bak«-okat lőtt, de rosszhiszeműséget, aljas elfogultságot,valaminő személyes – jellemtelenségre valló - célzatosságot aligha lehetráolvasni. 22 Figyelemre méltó jelenség viszont G.B. Shaw, aki elsődlegesenszínpadi szerzőként, drámaíróként vált népszerűvé, de rendszerességgel írt,csípős hangú zenekritikái ma is élvezetesek, olvasmányosak, tanulságosak,holott szakmailag fölkészületlen volt, nem voltjártas sem a zenetörténetben, sem a zeneelméletben.Molnár Jenő Antal szerint „... a zenekritika,csakúgy mint minden más írása egyike voltazoknak a megnyilatkozási formáknak, melyekbenkifejthette az élet minden jelenségét érintőgondolatait. […] alig akad még egy zenekritikus,akinek zenekritikái, megjelenésük idő- és alkalomszerűségtőlfüggetlenül, későbbi korok olvasóiszámára is olyan érdekes és vonzó olvasnivalótnyújtanának, mint Shaw írásai”. 23Epésen ostorozta a sznobközönséget, akiknek azüres csillogás, a virtuozitás,a művészek egymássalvaló rivalizálása vagy a rólukszóló pletyka, és nema mű valódi, önmagáért beszélőértéke a vonzó.83


ME.dok • 2011/384Elődeink értékeit, a reánkA kolozsvári zenei szakírás kezdeteitestált örökséget és a jelenbenszülető kultúrát erkölcsikötelesség átad-A 19. század a romániai magyar zeneírásni az utókornak. Jól tudtákszempontjából összefonódik azzal a ténnyel, hogyezt olyan hírneves elődeink,mint Brassai Sámuel, európai zenei élethez. Külföldi zenészek hangver-a város ebben a korszakban zárkózik fel a nyugat-az utolsó erdélyi polihisztor,aki autodidaktaként ban. A romantika százada Kolozsvár zenei életésenyeznek,zenekari tevékenység folyik a város-tíz nyelvet beszélt, tíz tudománybanalkotott, több magával vonja a zenei képzettség pozitív iránybaben meghozza a rendszerezett zenei oktatást, amihangszeren játszott, zenérőlírt.magyar. „Amilyen mértékben fejlődik a városbanvaló elmozdulását. A német nyelvű sajtót követi amegjelenő sajtó olvasottsága, olyan ütemben jelennekmeg a lapokban zenei írások”. 24 A helyi közösség minden korszakbanújabb zenészspecialistákat nevelt ki, akik a lokális zenetörténetben kapcsolatotteremtettek a múlt és jelen között. Természetesen, inkább a nagy eseményekrőlmaradtak feljegyzések. „A lapok először csak zenei híreket közölnek,majd a zenei eseményekről való megemlékezés, illetőleg értékeléskövetkezik, hogy aztán utat nyisson a nagy muzsikusok életével foglalkozó„novellisztikus” jellegű történeteknek. Csak a század (a 19. század – K. G.megj.) második felének utolsó negyedében merül fel az igény az oknyomozó,hiteles adatokon alapuló, tudományos igényű zenei tanulmányok iránt.” 25Elődeink értékeit, a reánk testált örökséget és a jelenben születő kultúráterkölcsi kötelesség átadni az utókornak. Jól tudták ezt olyan hírneveselődeink, mint Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor, aki autodidaktakénttíz nyelvet beszélt, tíz tudományban alkotott, több hangszerenjátszott, zenéről írt. Mennyivel szegényebb lenne a mai kolozsvári zenetörténet-kutatás,ha az ő zenekritikái, zeneszerzőkről írt portréi nem maradtakvolna fenn az utókor számára. Brassai Sámuel, a 19. század közismert„Brassai bácsi”-ja, főképp a filozófia és a nyelvészet tudósa volt, „de zenérőlsem írt kevesebb odaadással”. 26 Írásait mindig figyelemmel kísérték,mert művészi felkészültsége, írási készsége, jó humora, egy-egy „epés” megjegyzésenemcsak népszerűvé avatták, de a kolozsvári zenekritika terén tekintélynekörvendett. A kolozsvári zeneírás kialakulásában és fejlődésébenBrassai Sámuel (1800–1897) kiemelkedő egyéniség volt, aki – Lakatos Istvánszerint – „élvezhető és tanulságos” zenebírálatokat hagyott az utókor számára.27 Szelektív történetíróként ráfigyelt egyes eseményekre – így például ErkelFerenc, Liszt Ferenc hangversenyeire, zeneszerzői tevékenységére –, másokatviszont nem tartott számon. Lakatos megemlíti azok névsorát, akikkela polihisztor szorosabb kapcsolatot tartott: „(…) Brassainak a nagy művészekközül személyes ismerősei voltak H. W. Ernst, Joachim, Millanolo Terézés Hubay hegedűsök, Liszt és Erkel a zeneszerzők, és zeneírók közül Id. ÁbrányiKornél és Bartalus István. Ernstről azt írja: »a hegedű legnagyobb énekese«.Valóban jellemző mondás, mert a nagy hegedűsben nemcsak a kitűnőmesterségbeli készségét, hanem remek éneklő hegedűhangját szerették legjobban.Ernstről azt mondja Brassai a Szépirodalmi Lapokban (1853/51.): »aziszonyú nehézségek oly játszi és erőtlen legyőzése, melyen ilyen csoda fokon


SZÓKÖZÖKmásoknál alig tapasztaltam, nála úgy tűnik, mintha nem is volnának nehézségek.«Majdnem minden nagy énekesnőt hallott, azok közül Artot, Patti ésBeardotné meghallgatására Bécsbe és Berlinbe utazott, Lagrange asszonytpedig, kinek Erkel a Bánk bán operában a La Grange áriát írta, Pesten hallotta”.28 Kritikai és fejlett esztétikai érzékére vall az a történet, amikor „méga kilencvenes években felutazott Bécsbe vagy Berlinbe egy agyonhirdetetthíres énekesnő koncertjére, de már az első ütemek után tudta, hogy csak közepesénekesnőről van szó, hogy a híres dalos nem sokat ér, „minek okáértnyaka köré kerítette condra-gubáját és rögtön elutazott Berlinből”. 29 Kolozsvárottel volt terjedve róla, hogy egy hangversenyre gyalog ment fel Budapestre.Egy újságíró egyszer meg is kérdezte tőle, hogy ez igaz-e. Brassai aztmondotta: „Si non e vero, e ben trovato, mert ha arra került volna a sor, énmég azt is megtettem volna. Nagyon szeretem a zenét, ez volt egyetlen mulatságom,vigasztalásom”. 30 Írásai a helyi zenetörténetben fontos állomást jelentenek,mivel átmentették a 19. századi Kolozsvár zenei életének történetéta következő generációk számára. Ugyanakkor figyelemmel kísérte a lokálisés európai zenetörténet közötti kapcsolatot. 1846-ban írja az általa Kolozsvárottszerkesztett Vasárnapi Ujságban, melyet elejétől végig ő írt: „Magyarkirály van Pesten, Liszt a világhíres zongorakirály… s midőn a művészujjai alatt neki indulnak a magyar népdalok, tüzesen, mint Illés szekerén smélán búsongva, mint régi szebb élet emléke, még az is eszébe jut a merengőhallgatónak, ami volt, de nincs, s még hírét is elmosta az eső”. 31 A zenekritikusBrassai a Vasárnapi Ujságban közölt kritikájában Liszt Ferenc budapestifellépése alkalmával szerette volna az „igazi magyar érzésű honfiút” mielőbbKolozsvár vendégeként üdvözölni. 32 Brassai vágya teljesedett, és amikorLiszt Kolozsvárra jött, lapjában lelkesedéssel írt róla: „Nálunk a zongorabájos hatalmú királya … Liszt Ferenc oly sokat tud feledtetni velünk a ridegjelenből, s viszont oly sokat támaszt fel emlékeink sírjából. Csak az a hijja,hogy kurucok legyünk, midőn hatalmas Rákócziján elandalgunk. Ha szájanem is beszél magyarul, beszél ám művészi tíz ujja ...” 33 A megtisztelő zeneiesemény napjaiban Kolozsvárt „világvárosnak” nevezte. Az utolsó erdélyipolihisztor, Liszt Ferenc iránti tisztelete és rajongása ellenére, a magyarzongoravirtuóz 1859-ben Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie Párizsbanmegjelent tanulmányára 1860-ban megjelent Magyar vagy cigányzene?című 56 oldalas pamfletjellegű írásában éles kritikusként reagált. S habármég a népdalkutatás, a folklór mint tudomány csak később jelent meg,Brassai már akkor különbséget tudott tenni a magyar és cigányzene között.„Ám ő is elsősorban a nemzeti presztízs megsértésével vádolta Lisztet, amiérzelmi reakció, nem pedig tudományos cáfolat. S az utókor szemében óhatatlanulvan valami tragikomikus abban, hogy Brassai is – akárcsak a dilettánsnótaszerzők, de éppígy Bartalus István – Liszt valóságos tévedésénekcáfolatakor maga is téves premisszából indult ki: hiszen kizárólag a magyarnótát tartotta nemzeti zenének”. 34 Okfejtései összegzéseként Brassai határozotttiltakozással fordult Liszt Ferenchez: „Csupán csak arra kérjük sokszoremlegetett és mindannyiszor cáfolt hazánkfiát, hogy azt, amit ő cigányzenénekír és fest le, ne nevezze magyar vagy magyarok által magukénak vallottzenének, mert ez ellen innepélyesen tiltakozunk”. 35 Szintén a polihisz-85


ME.dok • 2011/3tor írásaiból tudjuk, hogy Erkel Ferenc több évig volt Kolozsvár dédelgetettvendége. Erre a periódusra a nemzeti imaként emlegetett Himnuszunk zeneszerzőjeígy emlékezett: „Ami vagyok, mindent a Kolozsvárt eltöltött éveimnekköszönhetek. Ott műveltem ki magam zongoraművésznek, ott tanultama legtöbbet, ott lelkesítettek, s ott kötötték szívemre a nemzeti zene elhanyagoltügyét...”. 36Lakatos István szavaival élve, Brassai Sámuel zenekritikái „fénysugárkéntmutatták meg az akkori magyar zenebírálóknak a helyes és igaz utat.Ezek a bírálatok feltűnést is keltettek, mert nem csak szakszerűek, igazságosak,de mindig ötletesek és érdekesek is voltak. A közönség élvezettel olvastaőket, mert tanult belőlük, de jól is mulatott mellettük. Mai szemmel nézve,ezek a bírálatok legszebb értékei az akkori zenekritikának. Szinte egyedülállóakvoltak a magyar zenebírálat terén”. 37 A minden iránt érdeklődő, sokoldalútudós zenekritikáiban ugyanolyan kérlelhetetlen, szókimondó, őszinteés igazságos volt, mint amilyennek minden más szakterületen mutatkozott,amit művelt. Ha életében írásait nem is övezte a megérdemelt figyelem,egyik életírója szerint azok „még most is utol nem ért példányokként ragyognakirodalmunkban”. 38 Brassai Sámuelre úgy tekinthetünk, mint a kolozsvárizenekritika előfutárára, megalapozójára, akitől minden utána következőnemzedék tanulhatott: szakmai elkötelezettséget, állandó kutatásivágyat, becsületes szókimondást, megalkuvások nélküli, őszinte véleményformálást.Zenekritikusi tevékenysége ma is példaértékű. Brassai nagy érdeme,hogy megelőlegezte Bartók és Kodály zeneszerzési hitvallását, miszerintaz igazi magyar műzenének a népzenéből kell kiindulnia.KövetkeztetésZenei jelenünket csakis zenei múltunk ismeretében kutathatjuk. Egyadott zenetörténeti periódus, egy kor/korszak, egy város/régió zenei életénektudományos rekonstruálásában, a kritikai szemlélettel elemzett zenei szakírások,dokumentumértékű forrásanyagot képeznek. Ennek tudatában a zenérőlírni nemcsak szükséges, de kell.86


SZÓKÖZÖKJegyzetek1. Geertz, 2001: 271– 272.2. Molnár, 1965: 136.3 Vasiliu, 2007: 13–17.4. Csíkvári, 1962: 294.5. Grove 6. köt., 2001: 670.6.Balázs,1995: 64–65.7.Molnár, 1965: 129–130.8. uo: 130.9. Kroó, 1971: 14.10.u.o.: 13.11. Kroó,1971: 5–88.12. Molnár, 1965: 130.13. uo.: 139.14. i.m.: 132.15. Csíkvári,1962: 298.16. Vasiliu, 2007 : 24–25.17..Molnár,1965: 18.18. uo. 19–27.19.Molnár, 1965.: 28–42.20. u.o.: 62.21. i. m..: 71–72.22. Molnár, 1965: 73–75.23. Uo.: 106.24. Lakatos, 1973: 5.25. Lakatos, 1973.: 6.26. Mikó, 1971: 5.27. Lakatos, 1973: 18.28.Lakatos: Brassai és a muzsika. Forrás:http://mek.niif.hu/ ( 1-4.) letöltésideje: 2010.06.12. (3.)29. uo.: 3.30. Lakatos István ebben az idézetben Fitz József: Brassai Sámuel.(1911. évf. 81. p.) című monográfiájára hivatkozik.* si non e vero, e ben trovato – ha nem igaz, hát jól kitalálták31. Lakatos István: Brassai és a muzsika, 3. Lakatos a Vasárnapi Ujság,Kolozsvár, 1846 (627. sz., 319. p.) lapban közölt írásra hivatkozik .32. i. m.: Lakatos a Vasárnapi Ujság, Kolozsvár, 1846 (628. sz., 336. p.)kritikájában használt kifejezést idézi.33. Lakatos, 1971: 167.34. Hamburger,2000: 12.35.Brassai Sámuel: Magyar vagy cigányzene? In: Lakatos, 1977: 135.36.Lakatos, 1971: 130.37. Lakatos: Brassai és a muzsika .Forrás:http://mek.niif.hu/ ( 1-4.p..) letöltésideje: 2010.06.12., 4 p.38. uo.: 4. p.87


ME.dok • 2011/3KönyvészetBalázs Géza: Újságírás, rádiózás. Haza és Haladás Alapítvány, DiákújságírókOrszágos Egyesülete, Bp., 1995, 9–187.Csíkvári Antal: Zenei kistükör. Zeneműkiadó Vállalat, Bp., 1962, 774.Debussy, Claude: Croche úr, a műkedvelők réme. Zeneműkiadó Vállalat,Bp., 1959, 3–127.Enyedi Sándor: Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei 1792–1821.Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1972, 75–103.Geerz, Clifford: Az értelmezés hatalma. Osiris Kiadó, Bp., 2001, 455.Hanslick, Eduard: A zenei szép. Typotex Kiadó, Bp., 2007, 366.Hamburger Klára: Liszt cigánykönyvének magyarországi fogadtatása.Muzsika 2000. december, 43. évfolyam, 12. szám, 20.Kroó György (szerk.): Vita a zenekritikáról. Zeneműkiadó, Bp., 1971, 98.Lakatos István: Zenetörténeti írások. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,1971.Lakatos István: Kolozsvári magyar muzsikusok emlékvilága. Szemelvényeka XIX. század zenei írásaiból. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973,211.Lakatos István : A kolozsvári magyar zenés színpad. Kriterion Könyvkiadó,Bukarest, 1977, 187.Lakatos István : Brassai és a muzsika. Forrás: http://mek.niif.hu/pdf1–4 p. letöltés ideje: 2010.08.13.Mikó Imre: Az utolsó erdélyi polihisztor. Kriterion, Bukarest, 1971, 373.Molnár Jenő Antal: A zenekritika. Zeneműkiadó Vállalat, Bp., 1965, 140.Sadie, Stanley (szerk.): The New Grove Dictionary of Music andMusicians, Second edition, Oxford University Press, 2001. 6.köt. 670–698 p.Shaw, G.B.: A muzsikáról. Shaw válogatott zenei írásai. ZeneműkiadóVállalat, Bp., 1959, 5–380.Tóth Aladár: A magyar zenekritika feladatai. Nyugat, 1925, (18) 2 p. Forrás:http://epa.oszk.hu., letöltés ideje: 2010.06.12.Vasiliu, Laura (szerk.): Muzicologia şi jurnalismul. Editura ARTES, Iaşi,2007, 1–36.88


Media Framing of Sarah PalinA Look into the Double BindCOLLEEN KREPSTEKIES, ANDREA LYPKA, KAREN STRANDAbstractScholarship on gendered news in campaign coverage of women running for offi ce points towhat Jamieson (1995) refers to as the double bind for women in leadership. This study analyzed 67news reports from three major newspapers published shortly after John McCain announced SarahPalin as his vice presidential running mate for the 2008 election. Findings indicate news coverageof Palin did place her in a double bind by focusing predominantly on her family and questioning hercompetence for political offi ce. We argue that this focus creates barriers for women who run forpolitical offi ce.KeywordsMedia, Sarah Palin, newspapers, woman, politicsRezumat (Sarah Palin în mass-media: perspectiva dublei legături.) Literatura de specialitateconsideră acoperirea mediatică a campaniilor electorale ale unor femei candidând pentru funcţiipolitice ca fi ind caracterizată de ceea ce Jamieson (1995) numeşte dubla legătură a femeilor înfuncţii de conducere. Acest studiu analizează 67 de ştiri din trei ziare importante, publicate cu puţintimp după ce John McCain a anunţat-o pe Sarah Palin ca fi ind candidatul său la vicepreşedinţie înalegerile din 2008. Rezultatele indică faptul că ştirile o plasează pe Palin într-o dublă perspectivă,focalizând mai ales asupra familiei sale şi punând sub semnul întrebării competenţa sa pentrufuncţia politică. Concluzia este că acest tip de abordare generează obstacole pentru femeile carecandidează la funcţii politice.Cuvinte cheie mass-media, Sarah Palin, presă, femeie, politicăColleen Krepstekies, Andrea Lypka, Karen StrandA szerzők a University of South Florida hallgatóiVoters rely on news media for information about presidentialcandidates (Kahn, 1996). Thus, media contribute to the shaping of acandidate’s image (Hitchon & Chang, 1995). Presidential candidates’images are constructed, in part, by gendered language used in news mediacampaign coverage (Parry-Giles & Parry-Giles, 1996).When John McCain announced Sarah Palin as his vicepresidential running mate on August 29, 2008, Palin joined a select group ofwomen, namely Geraldine Ferraro, Elizabeth Dole, and Hillary Clinton, who89


ME.dok • 2011/3have sought the nation’s vice presidential and presidential positions. Thisoffered researchers another opportunity to view how the news media coverwomen who campaign for higher office.Media shape our culture through language (Shultz, 1975). Accordingly,the language used by the news media to describe presidential candidatesreinforces cultural stereotypes and perpetuates a cultural standard thatportrays men positively and women negatively (Shultz, 1975, Jamieson,1995). Media contribute to the maintenance of this standard by relayinggendered messages about competent leadership. Use of gendered languageslows the cultural change required for voters to perceive women as potentialpresidents (Braden, 1997).Thus, when media focus on a candidate’s private life more than his orher political life, it undermines his or her success by producing images thatsuggest the candidate is ill equipped for the demands of political activity.In this article, we posit the media coverage of Sarah Palin offered a negativerepresentation, which subjected her to the feminine/competence doublebind (Jamieson, 1995). We propose media continue to habitually portrayfemale presidential candidate’s personal lives more often than their politicallives.The U.S. president and vice presidential offices are inherentlymasculine (Parry-Giles & Parry-Giles,1996). Yet, a few women have run forboth positions, namely Geraldine Ferraro, who ran for vice president in the1980s (before Jamieson’s articulation of the double bind); Elizabeth Dole,who ran for the Republican presidential nomination in 1999; and HillaryClinton, who ran for the Democratic presidential nomination in 2008. Thus,women who have run for political office had to convince voters of theirfitness to assume masculinized presidential responsibilities (Kahn, 1996).The task of presenting themselves as viable candidates placed womenat odds with feminine norms and expectations. Jamieson (1995) called thissituation a femininity/competence double bind, in which a candidate’sfemininity conflicts with her ability to be perceived as competent. Thewords associated with the femininity/competence double bind are too andnot enough (p. 121). In other words, women are too feminine to be competentor too aggressive to be level headed, and they are perceived as not toughenough to act as commander-in-chief (Heldman, Carroll, & Olson, 2005).Our study observed that media pushed Sarah Palin into the doublebind. As such, it adds to the body of literature in communication scienceand political communication that identifies the use of gendered languagein campaign coverage. We included a wide range of scholarly research ofnews media campaign portrayals of women, often finding circumstancesof the double bind even when authors did not explicitly include Jamieson’sdouble bind concept. Specifically, theses articles identified media’sframing of women in terms of traditional feminine stereotypes whilesimultaneously portraying her as aggressive thereby “contravening deeplyrooted conventions concerning appropriate female behavior” (Gigendil &Everitt,1999, p. 48). This places them in a lose-lose situation.90


SZÓKÖZÖKBelow, we provide background on the masculinization of the presidencyand the vice presidency to establish the context of gendered language andgendered media frames. We tie this context to the challenges womenface when media’s use of gendered language interferes with their success.Following that, our literature review explores the origins and evolutionof gendered media studies. This discussion leads to the emergence of thedouble bind concept and its application to the challenges faced by ElizabethDole and Hillary Clinton. We then formulate our research questions,describe our method and categorical definitions, and provide our findings.BackgroundAs chief executive and commander-in-chief, the president makesimportant decisions about military force and foreign policy. This notonly distinguishes the presidential and vice presidential responsibilitiesfrom those of lower level political positions, it enhances challenges facedby women who seek those positions. Parry-Giles and Parry-Giles (1996)argued that the presidency, with its attendant ceremonial functions, definesmasculinity for American society. Furthermore, media portrayals of thepresident and vice president use the masculinized language of combativewords and sports metaphors (Hitchon & Chang, 1995).Women who seek presidential or vice presidential office must findways of overcoming the effects of media’s masculinized framing ofpoliticians (Anderson, 2002). One approach used by women running forpolitics to address this problem was to incorporate the masculine rhetoricof their male colleagues into their dialogue. By doing so they “attempted toemphasize stereotypically masculine traits by adopting strong stances onpolitical issues and highlighting their toughness” without success (Gigendil& Everitt, 2003, p. 209). These results demonstrate that cultivating anaggressive image may not be the best strategy for women to overcome thechallenges presented by media’s masculine framing of politicians (Kahn,1996).Literature ReviewThe women’s movement of the 1970s triggered an interest in masscommunications’ use of gendered language (Rakow, 1986). Schultz (1975)posited that when a word becomes associated with women it eventually takeson a negative connotation through a process called semantic derogation.This process demonstrates the ways gendered language denigrates women(Rakow, 1986, Schultz, 1975). Scholars who investigated news media’sframing of women found they were often portrayed as domestics and sexobjects.In another study, Gerbner and Gross (1976) coined the term symbolicannihilation to indicate how the media perpetuate gendered stereotypes ofwomen by portraying them as subordinates. Tuchman, Daniels and Benet(1978) extended this idea by proposing three forms of symbolic annihilation:omission, trivialization and condemnation. Tuchman’s collection of researchon women in advertisements demonstrated that women were trivialized, and91


ME.dok • 2011/3most often portrayed as subordinates and domestics. By portraying womenas lesser than men, the news media demonstrated semantic derogation(Rakow, 1986). These two concepts of symbolic annihilation and semanticderogation added to the double bind framework.Media’s portrayals of everyday women are troubling, as are its portrayalsof women who run for political office. Such women suffer “disdain andfinancial loss” as well as “social sanctions” for their attempts to reachbeyond their designated social positions (Jamieson, 1995, p. 4).Throughout the 1980s, as American women ventured into electoralpolitics, the topic of gendered language in media coverage attractedresearchers’ attention in areas of campaign coverage, campaign strategies,and the acceptance of women as candidates. In 1984, Walter Mondale pickedGeraldine Ferraro as his democratic presidential running mate, making herthe first woman to run for the vice presidency. Her candidacy, along withan increase in the numbers of women campaigning in Gubernatorial, U.S.House and U.S. Senate races attracted attention to the ways the news mediashaped candidates’ public images (Banwart & McKinney, 2005, Banwart,Bystrom & Robertson, 2003, Devitt, 2002, Dolan, 2004, Huddy & Terkildsen,1993, Kahn 1993, Kahn, 1996, Jamieson, 1995, Niven & Zibler, 2001, Rakow,1986).Since the 1980s, interest in women in politics continued to gainscholarly attention because of the imbalance in the media focus betweenmen and women running for political office. In the 1990s, based on thecontinued imbalance of news coverage of women and their increasedpresence in politics, communications scholars contributed to a growing bodyof research that considered gendered language in news media’s portrayals ofwomen seeking political office (Kahn, 1996).92The Double BindThe double bind is effective because it creates a “catch 22” (Jamieson,1995, p.6). Given the historically masculinized rhetoric of politicalcampaigns, news coverage runs counter to this tradition when applyingthe feminine gender descriptions to women candidates. As a result, femalecandidates are perceived by voters as too feminine or overly aggressive ifdescribed with male rhetoric (Huddy & Terkildsen, 1993).According to Jamieson, “Gender based double binds are derived fromstereotypes and expectations; they function to circumscribe both choiceand behavior” (p.13). Modern news media place female candidates in adouble bind by linguistically framing them in terms of traditional femininestereotypes as well as opposing masculine descriptions, which places themin a lose-lose situation. News coverage that focuses on female candidates’personalities, physical appearances and personal lives more than on politicalissues places them in double binds. Such habitual portrayals perpetuatefeminine stereotypes and reinforce voters’ expectations of acceptablefeminine behavior. Thus, women politicians often attempt to offset thefeminine gender bias by striving to be seen as aggressive (Gigendil & Everitt,2003).


SZÓKÖZÖKWomen who use masculine and aggressive verbs are perceived as moreaggressive than their male counter parts, according to Gigendil and Everitt(2003), who extended the double bind framework by identifying “the speechof female candidates will be reported in more negatively charged andaggressive tones,” (p. 215) than male candidates, when news media portraythem to audiences. The authors’ study incorporated verb usage to identifyaudience reactions to politicians who use words such as “attack” and “lashout.” They observed an increase in negative effect among audiences, withwomen reacting more strongly than men. This negative reaction increasedwhen female politicians used aggressive or attacking verbs. Therefore, useof such verbs adds to the challenges women politicians face and places themdeeper into the femininity/competence double bind.Elizabeth Dole and Hillary ClintonScholarship on Elizabeth Dole and Hillary Clinton offer portrayals ofpolitical women who attempted to address the double bind by cultivatingimages that balanced the masculine and feminine (Anderson, 2002).In 1999, Dole resigned from her position as the president of the AmericanRed Cross to become the first woman to run for the Republican presidentialnomination (Aday & Devitt, 2001, Anderson, 2002, Banwart, 2006, Heldmanet. al., 2005). That Dole’s campaign was short-lived (she withdrew from therace before the primaries) was due, in part, to news coverage that portrayedher as a novelty. According to Banwart (2006), Dole not only received lessmedia coverage than George W. Bush (who eventually gained the Republicannomination and the presidency), the coverage featured Dole’s femininepersonal traits over her stance on the issues (Aday & Devitt, 2001, Heldmanet.al., 2005, Huddy & Terkildsen, 1993).To counteract gendered media portrayals, Hillary Clinton attempted tobalance the masculine with the feminine. For example, during Clinton’scampaign for the Democratic presidential nomination, she engaged hercompetition by “talking tough on national security” (Banwart, 2006, p. 76).However, she strove to offset the deleteriousness of aggressive portrayals byincorporating a personal narrative into her public speeches. For instance,“she began each paragraph with phrases like, ‘When I ate lunch withteachers at a school in Queens’” (Anderson, 2002, p.115). Clinton’s use ofpersonal narratives was seen as an attempt to present a softer more feminineimage.What emerges from scholarship on Dole’s and Clinton’s presidentialcampaigns are depictions of candidates’ strategic efforts to address thedouble bind by attempting to find a balance between the masculine andfeminine. Ultimately, scholars attribute Dole’s and Clinton’s lack ofpresidential campaign success, in part, to media’s role in perpetuating thedouble bind (Anderson, 2002).MethodWe applied the concept of the double bind as our theoreticalframework for our content analysis to identify how news media framed93


ME.dok • 2011/3Palin in typically feminine constructs as well as to identify whether theyportrayed her in overly masculine constructs. For the purposes of thisstudy, we operationalized gender as “a pregiven category that can accountfor the differences in women’s and men’s speech, interaction, and masscommunication behavior” (Rakow, 1986, p. 11). Thus, we formulated thefollowing research questions:R1: Was Palin a victim of sexual stereotypes?R2: Did news media portray Palin more positively or more negativelythrough use of language?R3: What verbs did news media use to frame Palin? Were the verbs andverb phrases predominately aggressive (and attacking) or neutral?We began our investigation by identifying recurring themes fromthe literature that demonstrated the ways news media framed women inpolitics. The literature provided a background for media framing of doublebind messages, frames, labels and stereotypes. We identified recurringthemes where the media portrayed Palin with feminine or masculinecharacteristics. We operationally defined key concepts in terms of genderedlabels that would contribute to a double bind.94Content AnalysisQuantitative studies from a variety of fields use content analysis,including communication studies and political communication. In thispaper, content analysis refers to “a systematic, replicable technique forcompressing many words of text into fewer content categories based on explicitrules of coding” (Stemler, 2001).Quantitative content analysis provided a starting point to identifysimple and countable concepts:How often a topic was mentioned by the news media.How often the media use negative or positive words and labels.After identifying these concepts, we applied qualitative contentanalysis methods, which permitted us to interpret a broad range of meaningswithin the text. We used news articles to identify and interpret news mediaportrayals of Sarah Palin. Within our content analysis, we sought to identifyinstances where the news media framed her in ways that satisfied doublebind criteria.Our categories encompassed stereotypical feminine traits, includingdescriptions of women as domestics and sex objects, as well as instanceswhere the news media portrayed Palin as overly aggressive with the use ofmasculine words.We retrieved newspaper articles published from Sept. 2, 2008 to Sept,4, 2008 in three top circulation newspapers: USA Today, The New York Timesand The LA Times. The chosen dates coincided with delayed news coverageof the Republican National Convention, which occurred over the LaborDay Weekend. We initially investigated 130 articles. Excluding editorials,opinion articles and book reviews, we reduced that number to 67. Within theretained articles, we applied our double bind framework to identify wordsthat addressed our research questions about how the media linguistically


SZÓKÖZÖKframed Sarah Palin to determine whether media’s framing placed her in adouble bind.We conducted a conventional content analysis as outlined by Hsieh &Shannon (2005). Our initial codes were derived from the first look at thearticles and were redefined before conducting our qualitative data analysis or“protocol data collection” (Altheide, 1996, p.26). We operationalized keyterms, within the research questions, to provide well-defined parameters.The first round of key terms included categories that fulfilled the followingcriteria: gendered division of labor roles, trivialization, masculine traits, andnegative labels. We then filled our coding sheet with initial findings, basedon the above criteria, from which we derived five overarching categories.We operationalized and defined the categories using semantic derogationcriteria, which gave us: pioneer, regular person, political figure, domestic,and other. Within the political figure category we identified three additionalsubcategories: pioneer, questioned competence, and beliefs.The next step included a qualitative content analysis of our initialcategories. We pulled pervasive themes and recurring words from the 67articles. We entered the themes into a new coding sheet, and then appliedthe initial categories to summarize the extracted data. During thisphase, we achieved inter-coder agreement of category, defined as countsof repeated words and labels identified by all coders that matched ourcategories’ operational definitions. During our second review of the articles,we noted the repeated use of aggressive descriptive verbs and decided theywere essential for our analysis (Gigendil & Everitt, 2003). Verbs and verbphrases found in the text included ramrodded, spearheaded, and takingon (the political establishment). Our findings fit double bind criteria (labels,inferences, and verbs). Evaluation criteria for this second phase of analysissought to answer to the following questions:Would we apply these questions or labels if Palin had been a malecandidate?Would the labels used by media to portray Palin be negative if appliedto a woman but neutral or positive if applied to a man?After our second session, we analyzed the categories and the descriptivedata. We analyzed newly emergent categories and refined the originalcategories. We then identified themes that fit both the stereotypically feminineand overly aggressive aspects of double bind framework, which allowed usto collapse our findings into overarching categories.Categorical DefinitionsOur categories covered three pervasive themes: feminineportrayals, masculine portrayals, and other portrayals. Stereotypicallyfeminine categories included: domestic and sex object. Masculine/aggressivecategories included pioneer, public figure, competence, and verbs. Theother category encompassed political beliefs and regular person. We thenidentified inferences and labels pertinent to our discussion.We operationalized the feminine categories as follows. Domestic: anytraditionally feminine role such as mother and wife or any traditionallyfeminine tasks or duties. An example of the domestic was PTA attendance. Sex95


ME.dok • 2011/3object: descriptions that sexualized women in a subordinate fashion, suchas beauty queen, which refer to physical appearance.The masculine categories were operationalized as follows. Pioneer:according to the Merriam-Webster Online Dictionary, “as a person or groupthat originates or helps open up a new line of thought or activity or a newmethod or technical development or, as one of the first to settle in a territory.”We observed news coverage first portrayed Palin as an Alaskan, which weinterpreted as one of America’s last male-dominated and not fully settledfrontiers. Second, Palin was portrayed as originating a new direction (or newactivity) as the first woman candidate for the Republican vice presidency.Third, news media consistently used masculine descriptors with the pioneertheme. Last, news references to Palin’s taking on the political establishmentportrayed her in both a negative and positive light.Public figure: any reference to Palin’s political and governmentpositions: Here we found references to Palin as vice presidential nominee,mayor, governor, running mate, Republican, Commander-in-Chief of Alaska’sNational Guard.Competence (questioned): her fitness to assume political office,including questions about Palin’s experience or lack of experience. Wefound her portrayed as the Mayor of Wasilla, little known and unknown.Verbs: any typically masculine or aggressive verb. Examples of verbswere attacking, slashing and bashing.Other: as references to Sarah Palin’s political or personally held beliefs,which fell into the regular person category. Here, portrayals of Palin as prolifeand a regular gal were not evaluated as having an impact on our genderdiscussion.Inferences: (the final category that we identified as pertinent to thedouble bind) operationalized as situations in which news coverage madeinferences. We included discussions of Palin’s pregnant teenage daughterand her infant with Down syndrome. We interpreted these situations asnews coverage inferences toward Palin’s need to fill a domestic role. Suchinferences undermined her ability to appear fit for office. For example, weinterpreted discussions of Palin’s pregnant teenage daughter as inferringa connection between her inability to manage her family and executiveincompetence. News coverage that referred to Palin as a small town mayorfrom Alaska (as well as little known or unknown) inferred she was not readyto assume higher office.96FindingsDomestic: News coverage discussed Sarah Palin’s family 49% of thetime. Predominantly, domestic portrayals referred to her pregnant teenagedaughter (most pervasively), her son with Down syndrome and general familydrama. Occasionally, coverage was deeply personal: first, in discussionsof Palin’s elopement and second, in coverage of Palin’s daughter Bristol’spending marriage. When interpreted through the lens of the double bindframework, such portrayals undermined Palin by presenting her to votersas unfit for office. When interpreted through the lens of the double bind


SZÓKÖZÖKframework, such portrayals undermined Palin by presenting her to votersas unfit for office. We found positive portrayals in coverage of her older son’smilitary deployment and Palin’s ability to juggle family with career.Competence: News coverage questioned Sarah Palin’s competence46% of the time. Palin’s mayoral decisions served as the focus of thesediscussions, particularly her role in the firings of the Safety Commissionerand her sister’s (state trooper) ex-husband. Her competence was furtherquestioned in coverage of her attempts to ban books and in complaints abouther gubernatorial performance. We found news coverage that highlightedthe smallness of Alaska’s population served to discount Palin’s level ofexperience. In addition, her ability to make good decisions was questionedin coverage of her role in the “bridge to nowhere” fiasco and in questionsabout her fiscal and budgetary stance (e.g., against earmarks versus lobbyingWashington for funds). When interpreted through the lens of the doublebind framework, such portrayals undermined Palin by presenting her tovoters as incompetent.Two articles contained news coverage of Rudy Giuliani’s and JohnVoight’s praise of Palin portraying her competence from a positiveperspective.Pioneer: We observed coverage of Sarah Palin as pioneer 29% of thetime. Pioneer portrayals were positive for men, and negative for Sarah Palin.News coverage frequently portrayed her as the first woman candidate forthe Republican vice presidency. When portrayed as taking on the politicalestablishment, reporters used the masculine descriptors: fighting oil and gascompanies, corruption fighter and willing to take on Washington. Our resultsindicated media connected Alaska’s small population and Palin’s role asmayor of Wasilla to frontier politics. This connection served to turn voters’attention toward the idea that Alaska is a simple place to govern and Alaskanpoliticians are less experienced than those who govern elsewhere. Media’snegative pioneer and domestic portrayals undermined Palin by presentingher to voters in ways that placed her firmly in a double bind.Sex Object: We observed coverage of Palin as sex object 12 % of thetime, and most often as a beauty queen. One in-depth article discussed onlyher eye wear (“Palin has Created Quite a Stir with her Glasses,” 2008, p.B1). Coverage that questioned Palin’s competence predominantly includedcoverage of Palin as sex object. When interpreted through the lens of thedouble bind framework, such coverage undermined Palin by presentingher to voters through sex object portrayals that reinforced the idea of herincompetence.Verbs: We observed a preponderance of masculine and aggressive verbsused in conjunction with Palin: attacking the top of the other ticket, a slashof the sword (at Barack Obama), belittling and disparaging the Washingtonelite, and liberal bashing. Palin gleefully attacked, rooted out corruption,and launched slashing attacks on Obama. Although the McCain campaigncarefully managed how often Palin appeared and spoke in public, newscoverage of her infrequent speaking engagements highlighted her use ofaggressive verbs. When interpreted through the lens of the double bind97


ME.dok • 2011/3framework, such portrayals undermined Palin by presenting her to voters astoo aggressive to be levelheaded.98DiscussionWas Sarah Palin a victim of gendered stereotypes? In our attemptto flesh out our categories, we continually returned to this question andfound consistent evidence of the gendered stereotypes, which became theoverarching theme of our double bind categories. We found the primaryfocus of news coverage was Palin’s domestic life, particularly gendereddivision of labor roles, which we found at a 49% concentration within thearticles. When media perpetuated gendered stereotypes, it portrayed Palinas domestic rather than as a sex object.Did news media portray Sarah Palin more positively or more negativelythrough use of language? The overall tone of the portrayals within thearticles was mixed among the three newspapers.The New York Times’ coverage was the most negative, overall, withtwo positive portrayals, and one mixed portrayal out of 25 articles. Thepositive portrayals characterized Palin’s nomination as the “absolutelyhistoric moment for the state of Alaska” (“Alaska to the Fore,” 2008, p. 28)and emphasized Palin’s ability to bring in votes (“Wooing ConservativesPays Off”, 2008, p. 1). The mixed portrayal’s positive characterization camefrom mothers of Down syndrome children (“With Palin, Special Needs GetSpotlight,” 2008, p. 1).The LA Times published five positive portrayals and five mixedportrayals out of 22 articles. Positive portrayals included John Voight’s praiseof McCain’s VP selection; Republican National Convention supporters’comments about Palin and recaps of her convention speech. Mixed coverageincluded Palin’s convention speech, her television debut and reactionsto McCain’s choice of Palin (“Palin Slips into Familiar Role,” 2008, U.S.politics). Her competence was discussed relative to her governorship inareas of decision making, the state budget, and the oil industry.USA Today’s overall coverage was the most positive with seven positiveportrayals and two mixed portrayals out of 20 articles. Positive articlesincluded coverage of Palin’s convention speech, businesswomen’s reactionsto her, and comments by Rudy Giuliani and Mitt Romney. Mixed portrayalsincluded coverage of Palin’s convention speech, her personal life and hergovernorship.Negative portrayals outnumbered positive or mixed portrayals in allthree publications. The New York Times had 18 negative portrayals out of 25articles; The LA Times had ten negative portrayals out of 22 articles; and USAToday had ten negative portrayals out of 20 articles.Within The New York Times negative coverage, 15 articles focused onfamily portrayals, 10 on competency portrayals, and three on sex objectportrayals. The LA Times’ negative coverage included 12 family portrayals,12 competence portrayals, and three sex object portrayals. The USAToday’s negative coverage included 10 competence portrayals, seven familyportrayals, and two sex object portrayals.


SZÓKÖZÖKDid news media portray Sarah Palin as more aggressive than herbehavior warranted through use of predominantly aggressive (attacking)verbs?The New York Times used the greatest number of aggressive verbs andverb phrases including attacks, fighting corruption, taking on establishment,and pushing her agenda. The LA Times verb phrases included shaking thingsup, taking on companies, and swiping at Obama. USA Today used the fewestaggressive verbs and verb phrases including overhauled and taking onestablishment. The New York Times was the only publication we identifiedas using overly aggressive verbs.The use of verbs fell into two categories. First media used a negative toneto portray Palin’s “attacks” on the opposing party. Second, media discussedhow Palin was good at “taking on the political establishment.”ConclusionJamieson (1995) suggested the femininity/competence double bindshould be, acknowledged, condemned, and undercut through activities(particularly scholarship).When interpreted through the lens of the doublebind, we found that news coverage of Sarah Palin presented her to votersin a domestic frame. Most of the articles questioned her competence anddiscussed her family. They did this with in-depth coverage of her pregnant,unwed teenage daughter, and her son with Down syndrome. We observedin such coverage an inferred connection between the questioning of Palin’sparenting abilities and the questioning of her ability to hold higher office.This finding confirmed that media did create a double bind for Sarah Palin.In the first woman discussion (within our pioneer category) we foundmedia portrayals of Palin as a novelty served to question her competence.This was accomplished by contrasting her position as the first femaleRepublican vice presidential candidate with her relatively trivial positionsas mayor of a small town and governor of an under populated state. Theextent to which media returned to pioneer portrayals (in order to focus onher competency) placed Palin in a feminine/competence double bind.While observing media framing of Palin, we found fewer instance ofthe sex object frame and more instances of the domestic and competenceframes. We identified the use of aggressive verbs, in negative framing ofPalin, particularly in descriptions of her speech. However, the tone ofaggressive verbs used to portray her actions as politician appeared positive.Noteworthy distinctions in coverage were found among the threenewspapers. The New York Times used more aggressive verbs and publishedmore negative portrayals of Palin than did The LA Times or USA Today.In sum, we identified that media’s gendered framing of Palin placed herin the feminine/competence double bind by focusing on her domesticresponsibilities and questioning her competence.LimitationsOur study has limitations. First, a timeframe greater than our threedays would have provided the opportunity to gain further insights into thedouble bind. Second, our study would have been enriched by comparing99


ME.dok • 2011/3media coverage of Palin and her male vice presidential counterpart, JoeBiden.The results of this study raised questions about how news mediaportrays relatively unknown female politicians. Furthermore, it is importantto recognize the limitations of investigating the feminine/competencydouble bind within newspaper coverage. We hope further research on thistopic will be conducted in other areas of mass communication.ReferencesAday, S., & Devitt, J. (2001) Style over substance: Newspaper coverage ofElizabeth Dole’s presidential bid. The Harvard International Journal of Press/Politics, 6, 52-73.Anderson, K.V. (2002). From spouses to candidates: Hillary RodhamClinton, Elizabeth Dole, and the gendered office of U.S. president. Rhetoric& Public Affairs, 5(1), 105-132.Banwart, M. C. (Fall 2006). Constructing images in presidentialprimaries: An analysis of discourse strategies in the Dole and Bush Iowastraw poll speeches. Argumentation and Advocacy, 43(2) 65.Banwart, M. C., Bystrom, D. G., & Robertson, T. (2003). From theprimary to the general election: A comparative analysis of candidate mediacoverage in mixed-gender 2000 races for governor and U.S. senate. AmericanBehavioral Scientist, 46, 658-657.Banwart, M. C., & McKinney, M. S. (2005). A gendered influence incampaign debates? Analysis of mixed-gendered United States Senate andGubernatorial debates. Communication Studies, 56(4), 353-373. Retrievedfrom http://dx.doi.org/10.1080/1051097050031944.Braden, M. (1996). Women Politicians and the Media. Lexington:University of Kentucky Press.Devitt, J. (2002). Framing gender on the campaign trail: Femalegubernatorial candidates and the press. Journalism & Mass CommunicationQuarterly, 79, 445-463.Dolan, K. (2004). The impact of candidate sex on evaluations ofcandidates for the U.S. House of Representatives. Social Science Quarterly,85(1), 206-217.Gerbner, G. (1976). Living with television: the violence profile, Journalof Communication, 26(2), 173-99.Gigendil E., & Everitt, J. (1999). Metaphors and misrepresentation:Gendered mediation in news coverage of the 1993 Canadian leaders’ debates.The Harvard Journal of Press/Politics, 4, 48-65.Gigendil E., & Everitt, J. (2003). Talking tough: Gender and reportedspeech in campaign news coverage. Political Communication, 20, 209-232.Heldman, C., Carroll, S.J. & Olson, S. (2005). “She Brought Only a Skirt”:Print media coverage of Elizabeth Dole’s bid for the republican presidentialnomination. Political Communication, 22, 315-335.100


SZÓKÖZÖKHitchon, J. C., & Chang, C. (1995). Effects of gender schematic processingon the reception of political commercials for men and women candidates.Communication Research, 22, 430-458.Hsieh, H., & Shannon, S. E. (2005). Three approaches to qualitativecontent analysis. Qualitative Health Research, 15 (9), 1277-1288.Huddy, L. & Terkildsen, N. (1993). Gender stereotypes and the perceptionof male and female candidates. American Journal of Political Science, 37,119-147.Huddy, L. & Terkildsen, N. (1993, September). The consequences ofgender stereotypes and the perception of male and female candidates atdifferent levels and types of office. Political Research Quarterly, 46(3), 503-525.Jamieson, K. H. (1995). Beyond the Double Bind: Women and Leadership.New York: Oxford University Press.Kahn, K. F. (1993). Gender differences in campaign messages: Thepolitical advertisements of men and women candidates for U.S. senate.Political Research Quarterly, 46, 481-502.Kahn, K. F. (1996). The Political Consequences of Being a Woman: HowStereotypes Influence the Conduct and Consequences of Political Campaigns.New York: Columbia University Press.Niven, D., & Zilber, J. (2001). “How does she have time for kids andcongress?” Views on gender and media coverage from house offices. Women& Politics, 23(1/2), 147-165.Parry-Giles, S. J., & Parry-Giles, T. (1996, December). Gendered politicsand presidential image construction: A reassessment of the “Feminist Style.”Communication Monographs, 63, 337-353.Rakow, L.F. (1986). Rethinking gender research in communication. Journalof Communication, 36(4), 11-26.Schultz, M. R. (1975). The semantic derogation of women. In B. Thornes& N. Henly (Eds.), Language and sex: Difference and dominance. (pp. 64-73).Rowley, Mass.:Newbury House.Stemler, S. (2001). An overview of content analysis. PracticalAssessment, Research & Evaluation, 7(17). Retrieved December 8, 2008 fromhttp://PAREonline.net/getvn.asp?v=7&n=17.Tuchman, G., Kaplan Daniels, A., & Benet, J. (1978). Hearth & Home:Images of women in the mass media. New York: Oxford University Press.101


ME.dok • 2011/3102 Eszenyei Farkas-Gábor: Szószék


Szerkesztési alapelvekArra kérjük munkatársainkat, hogy szerkesztőségünkbe eljuttatott írásaikműszaki előkészítésénél vegyék figyelembe az alábbi követelményeket:– a szöveget egy doc, docx vagy rtf kiterjesztésű file tartalmazza,– a tanulmányok (a kulcsszavakat és a kivonatokat leszámítva) lehetőlegne legyenek nagyobb terjedelműek 20 ezer leütésnél,– a dokumentumot a cím vezesse be, alatta a szerző nevével,– a tanulmány címe után tüntesse fel angol és román nyelven, vesszőkkelelválasztva, azokat a kulcsszavakat, amelyeket körbejár az illető tanulmány,– a 8–10 soros angol és román nyelvű kivonatot a főszöveg előtt, akulcsszavak után helyezze el,– ezt kövesse a szerző bemutatkozása: 2–3 sorban tartalmazza a szerzőtudományos fokozatát, munkahelyét, illetve adott esetben (ha valamilyentudományos fórumon is elhangzott) az előadás helyét és időpontját, valaminta szerző elérhetőségét (e-mail),– az automatikusan számozott jegyzeteket, könyvészeti hivatkozásokatés (ha van) a függeléket, kérjük, helyezze a tanulmány végére,– a műcímek kiemelése a főszövegben dőlt betűs (kurzív) szedéssel;a folyóiratcímek szintén dőlt betűs (kurzív) szedéssel történjék,– idézőjelek: „”A szakirodalomra való hivatkozás módjai– több szerző esetén az első szerző neve et alii rövidítéssel;tanulmánykötetek esetén szerkesztő neve szerk.rövidítéssel,– internetes források esetén feltüntetjük a letöltés dátumát is.Szakirodalom/könyvészet szerkesztése– kérjük, hogy a könyvészetüket az ún. szerző – évszám módszerthasználva szerkesszék meg (ez azért javallott, mert ilyenkor nem kellmegismételni minden jegyzetben a könyv/tanulmány teljes bibliográfiaiadatait), a szerző nevénél ne használjanak sem kiskapitálisokat, semverzálokat,– idegen (nem magyar) nevű szerző esetén a bibliográfiai leírási módszer:családnév, személynév,– amennyiben egy szerzőnek egy évben több munkája jelent meg, ezeketaz évszám után tett kisbetűkkel különböztessük meg a hivatkozásokban és abibliográfiában.103


ME.dok • 2011/3Példák:Könyv:Berne, Eric (2000a), Emberi játszmák. Budapest, Háttér Kiadó.Berne, Eric (2000b), Kilátások a XXI. században. Debrecen, CsokonaiKiadó.Internetes források:Domokos László (2001), Az EMU tagság érezhetően gyorsítja a gazdaságinövekedést, In FigyelőNet http://www.fn.hu/cikk.cmt?cikk-id103503 ,2001.12.15.Szerkesztő nevével azonosított kötet:Hidasi Judit (szerk.) (1998), Szavak, jelek, szokások. Budapest, WindsorKiadó.Kötetben szereplő tanulmány (a kötet címét kurziváljuk):McQuail, Denis (2003): A kommunikáció funkciói. In: Horányi Özséb(szerk.), Kommunikáció I-II. Budapest, General Press Kiadó. I. köt.Folyóiratban szereplő tanulmány (a folyóirat nevét kurziváljuk):Schering Gábor (2002), A globalizáció és az EU : a neoliberális politikákalkalmazása Európában és a fenntarthatóság, EU Working Papers, (V. évf.) 2.szám.Hivatkozás a könyvészetre (a végjegyzetben):Berne 2000a, 25. (az utolsó számjegy az oldalszámot jelöli)Domokos 2001. (az internetes forrás esetén nem szükséges oldalszámotpontosítani)Archívumokra, levéltárakra, magángyűjteményekre azok belsőkatalógusrendszere szerint hivatkozzunk.104


Eszenyei Farkas-Gábor: Földalatti Ithaka


ME.dok • 2011/3ContentsME.PHOTOGRAPHY 4ME.THEORIESJudit Ozsváth: Education for minority life form in the Erdélyi Iskola (Transylvanianschool) journal 5Edit Péter: Theoretical aspects of the research of two journals in Cluj in thesecond part of the 19th century. Magyar Polgár (Hungarian Citizen) and Kolozsvár(Cluj) 15ME.DIARIUMCsaba Kozma: Collective consciousness and enemy images at the end of thecommunist regime and the fi rst 15 years of democracy 27Mária Botházi: Faces of the transition period. The situation of the press at thedawn of the regime change 33CAMERACecília Felméri: Is the Romanian New Wave a New Wave? 45Róbert Árpád Lakatos: The Hungarian situational documentary fi lm inTransylvania 55SPACESEdit László: Functions of the regional public service radio 63Réka Nagy: Challenges and opportunities of new media in education 71Gabriella Kulcsár: Is there any need for music criticism? 77Colleen Krepstekies, Andrea Lypka, Karen Strand: Media Framingof Sarah Palin 89GUIDE TO REDACTION 103106


ConţinutME.FOTOGRAFIE 4ME.TEORIEJudit Ozsváth: Educaţia pentru modul de viaţă minoritar în revista Erdélyi Iskola /Şcoala Ardeleană/ 5Edit Péter: Aspectele teoretice legate de cercetarea a două reviste clujene de lasfârşitul secolului al 19-lea: Magyar Polgár /Cetăţeanul maghiar/ şi Kolozsvár /Clujul/ 15ME.DIARIUMCsaba Kozma: Conştiinţa colectivă şi imaginea duşmanului la sfârşitul ereicomunismului şi în primii 15 ani ai democraţiei 27Mária Botházi: Faţetele perioadei de tranziţie. Situaţia presei în primii ani dupăcăderea comunismului 33CAMERACecília Felméri: Este într-adevăr noul val românesc un nou val? 45Róbert Árpád Lakatos: Filmul documentar situaţional maghiar dinTransilvania 55SPAŢIIEdit László: Funcţiile posturilor de radio publice regionale 63Réka Nagy: Provocările datorate new-media şi posibilităţile utilizării acesteia îneducaţie 71Gabriella Kulcsár: Este nevoie de critica muzicală? 77Colleen Krepstekies, Andrea Lypka, Karen Strand:Media Framing of Sarah Palin 89GHID DE REDACŢIE 103107


ME.dok • 2011/3A ME.dok médiatudományi folyóiratot a romániai CNCSIS (Consiliul Naţional alCercetării Ştiinţifice din Învăţământul Superior – a Felsőoktatásban Folyó TudományosKutatás Nemzeti Tanácsa) a 11441/2008.12.15. rendeletévelC kategóriás lapnak minősítette.Revista ME.dok a fost declarată de către CNCSIS (Consiliul Naţional al CercetăriiŞtiinţifice din Învăţământul Superior) revistă de categoria C (pe baza hotărârii11441/2008.12.15.).ME.DOK (Media-History-Communication) review was included in the C category ofscientific publications on the basis of decree no. 11441/2008.12.15. issued by the NationalCouncil of Scientific Research in Higher Education (CNCSIS) from Romania.108Alulírott…………………………………………….megrendelem a ME.dokcímû tudományos folyóiratot…………………………évre, ……..példányban.Az egyéves elõfizetés ára 8 lej, amiért négy lapszámot postázunk.Név: ………………………………………………………………………………..Cím: ………………………………………………………………………………..Telefonszám: ……………………………………………………………………E-mail cím: ………………………………………………………………………Kérjük, a megrendelõszelvényt postázza a ME.dok szerkesztõségénekcímére. A megrendelés további részleteivel kapcsolatban forduljon aszerkesztõségünk tagjaihoz a következõ elérhetõségek valamelyikén:0740 586 125 vagy medea.medok@gmail.com.

More magazines by this user
Similar magazines