Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena ShowalterHa megtenném, egyszerűen átadnának a kormánynak? Rome-nak? Apokolba! Hinnének egyáltalán nekem? Még magamnak is alig hittem.Paraügynökök, az isten szerelmére! Mi van Rome-mal? Nem voltam egycsapatban vele. Ő is tudta, én is tudtam. Mégis, a kérdés ugyanaz volt:bízhatok benne?Rome megígérte, hogy segít nekem megtalálni Dr. Roberts-et (és talánaz ellenszert), és eléri, hogy Vincent békén hagyjon. Csak annyit kelletttennem cserébe, hogy segítek elrejteni a lányát. Nagyszerű cserénekhangzott. Valójában túl jónak. Azt hiszem, az egészben csak az zavart,hogy nos, én én voltam. Nem edződtem az ilyen dolgokhoz. Az ilyendolgok kiszámíthatatlanok. Nem tudtam, hogyan kell elrejteni embereket,szóval milyen segítséget tudnék egyáltalán nyújtani neki?Nyilvánvalóan volt valami, amit nem mondott el nekem. És, ha nemmondja el nekem, az nem jelentett jót rám nézve.– Francba! – nem volt ruhám, se pénzem. Talán mégis felhívom reggelTanner-t, vigyen el vásárolni, és elfelejteni, még ha csak egy rövid időre is,minden gondom. Adhatnék neki további randi tippeket, és megintnormálisnak érezhetném magam.És még több veszélynek tehetnéd ki.Elöntött a levertség érzése. Sosem éreztem magam ennélmagányosabbnak. Gyámoltalanabbnak. Fáradtabbnak.Felnyögtem, eltakartam a karommal a szememet, a legkisebb fényt iskizárva ezzel. A légkondicionáló hipnotikus hangja kúszott csak a fülembe.Istenem, a mai nap feszültsége leszívta minden energiámat.Mindemellett még nem is nyertem vissza teljesen az erőmet a formulahatásai miatt. Egyértelmű volt, hogy mostanában nem fogok döntésre jutniazzal kapcsolatban, hogy mit is kéne tennem, így nem volt értelmeerőlködnöm, hogy akár egy perccel tovább is ébren maradjak.Amikor felébredek, mindent tisztábban fogok látni.Nos, ki gondolta volna, hogy csak áltatom magam?114