Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelLedobott egy gyümölcsöstálat a pultra, én pedig megragadtam egyszőlőt. Édes íze kitöltötte a számat, de nem volt önmagábanelegendő. Imádtam a gyümölcsöket, meg mindent, de kérem! Csakkérem! Mi a franc volt ezzel az egészséges menü szarral? Sonka éssós keksz volt tegnap éjjel. Gyümölcs ma reggel. Hol voltak afánkok? A hamburgerek és a sült krumplik? Hahó, majdnemmeghaltam – csupán az elmúlt napban számtalan alkalommal.Újabban méltányoltam a jobb dolgokat az életben. Mint a cukrot. Ésa zsírokat.– Szóval, mi a mai stratégia? – kérdeztem Rome-tól, majdvonakodva a számba tömtem egy epret. Fanyarabb volt, mint a szőlő,valójában épp az ellentéte.– Elvisszük a kölyköt…– Őrült Csont – vágott közbe Tanner – Hívj Őrült Csontnak, vagyŐCsé-nek. Reagálok az ŐCsé-re.– Elvisszük Dumbót egy biztonságos házba.– Az egy nagy rakás szar, fogtad? – Tanner lenyelt egy falatdinnyét, és morgásra húzta a száját. – A nevem nem Dumbó, és nemfogok semmiféle biztonságos házba menni. Lexis azt mondja, olyanvagyok, mint egy empata. És ez az empata szét akarja rúgni néhányrosszfiú seggét.– Empata vagy? – kérdeztem, és hitetlenkedve ráztam a fejem. –Tudod, mit éreznek az emberek? Mint a tévében?– Az empaták, mint a médiumok, úgy születnek – mondta Lexis. –Nem létrehozzák őket. Tanner pedig egy ilyen képességgel született.Most már valamiféle paranormális-mágnes is lettem? Mikövetkezik ez után, egy vámpír? Egy démon?– Egyetértek Rome-mal – mondtam. A gondolat, hogy Tannermegsebesül, vagy még rosszabb, éppen elég volt, hogy kikészítsen.Még nem is élt igazán, és nem akartam része lenni a halálának. –Szerintem valami biztonságos helyen kéne lenned.– Nem vagyok egy kibaszott gyerek! – csattant fel.Rámorogtam. – Fogalmad sincs, mivel állunk szemben.177