Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelRome rám morgott, hangja vad volt és állatias. Totális veszély.Még egy lépést hátráltam, és remegő kézzel a torkomhoz kaptam.Még egyszer sem bántott, amikor ebben az alakban volt. De… egylány nem lehet elég óvatos.– Szentséges szar! – kiabálta ki Tanner a faházból. – Rome, akeményfiú, egy cica. Fúúú!A jaguár egyszer sem vette le rólam vad tekintetét. Tekintete –vagyis Rome-é – továbbra is rám szegeződött, várta, hogy mondjakvalamit. Várta, hogy tegyek valamit. Azt várta, hogy elrohanok, hogyrendreutasítom, jöttem rá. Talán még arra is számított, hogy esetlegelájulok.Nem csoda, hogy olyan hajthatatlanul titokban akarta tartani eztaz énjét. Vajon félt a visszautasítástól? Úgy gondolta, hogyundorítónak fogom találni? Buta férfi. Hogy furcsa volt-e? Igen, deegyáltalán nem egy kapcsolatgyilkos dolog. Randiztam márrosszabbakkal. Emellett én tüzet gyújtottam – a francos szemeimmel.Mintha én elítélhetném őt!Leguggoltam, hogy a szemébe tudjak nézni. – Gyere, cicamica!Ide az édes, édes Belle-hez.Hosszú, fekete szempilláit lehunyta, majd felnyitotta. Aztán lassanfelém indult, centiről állatcentire közelítve meg. Előre nyúltam, ésmegsimogattam puha bundáját. Dorombolt.– Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy Macskaférfinak kell hívnomtéged.Kivillantotta a fogát, szája megremegett, miközben vadulfelmordult.– Nem? És mi van a Szőrgombóc Ügynökkel?Újabb morgás.Az én ajkam is megremegett.– Elmondhattad volna – dorgáltam. – Megspóroltál volna nekemegy majdnem-szívrohamot, magadnak pedig egy majdnemfagyasztást.219