Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelMegpördültem, és szemtől szembe találtam magam a vicsorgóVincenttel. Egy pisztolyt szegezett az apám fejéhez. Azonnalreagáltam. Erős és intenzív harag öntött el, életre kelt bennem,kilőttem a kezemmel, tüzet hajítva rá. Nem kellett megidéznem. Nemkellett semmilyen belső tárolóra támaszkondom. A haragom túl erősvolt. Vincentnek sikerült kilőnie néhány golyót, mielőtt meggyulladtvolna, aztán felsikoltott.Úgy tűnt az idő lelassult, ahogy a golyók felém szálltak. Ellöktemapát az útból, mikor Rome elém ugrott, így a golyók őt találták el.Ezután minden olyan gyorsan történt. Rome egy puffanással aföldre zuhant. Én reszkettem. Lexis felsikoltott. Mindkettenlerogytunk mellé a földre. Vér ömlött a mellkasából. Megpróbáltbeszélni, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. A pillantásunktalálkozott egy töredék másodpercig, mielőtt lehunyta a szemét.– Istenem! – kiabálta Lexis.– Rome! – kiabáltam. – Rome, nyisd ki a szemed! Beszéljhozzám!Nem válaszolt.– Nyisd már ki a szemed, az isten verje meg! – üvöltöttem.Semmi válasz.A többiek mellém rohantak, miután Cody fejbe lőtte Vincentet,véget vetve a férfi fájdalmas kiáltásainak és a szörnyű uralmának.– Kórházba kell vinnünk Rome-ot – sikerült kimondanom. Ahangom remegett. Maradj erős, Belle! Ne zuhanj össze! Még ne!Egyik tenyeremet kétségbeesetten a sérülésére tettem, és hagytam,hogy a félelmem felemésszen. A seb széle kezdett megfagyni. A vérnem szivárgott tovább. Reméltem, hogy nem okoztam ezzel nekikóros lehűlést.– Gondoskodtam az őrökről – mondta Cody. – A tudósok mindszétszéledtek és elmenekültek.A karjaiba vette Rome-ot.Őrjöngve néztem Lexisre. – Életben marad? Mondd, hogy életbenmarad!– Nem tudom.325