Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzel– Te sem tudod, hogyan csináltam, ugye? – úgy éreztem, sírnitudnék. – Felgyújtottam az ujjaimat, a francba is! Nem akarommegtenni soha többet! Soha!– De meg fogod tenni. Rosszabbat is fogsz csinálni, mire vége anapnak, ebben biztos vagyok. Ezek az új képességek márismegtalálták a helyüket a kémiai felépítésedben. Már megváltoztattak.Míg aludtál, kiszámíthatatlanok és irányíthatatlanok voltak – hangjasuttogássá halkult, olyan simogatássá, amely végigszaladt agerincemen. – Most…– Most? – követeltem, és a gyomrom fájdalmasan görcsbe rándult.– Most neked kell irányítanod a képességeidet, nem pedigfordítva. Neked kell őket uralni, vagy felemésztenek.Próbáltam megfordulni és ránézni, de megállított azzal, hogy álláta fejemre támasztotta. Jól van. Nem akarta, hogy megmozduljak, hátakkor nem fogok.– Honnan tudod, hogy felemésztenek? – kérdeztemmozdulatlanul.– Talán én is átmentem azon, amin te.Tátva maradt a szám, és ösztönösen megpróbáltam ismét ránézni.Kissé erősebben nyomta az állát a fejemre, mozgásképtelenné téve. –Te is tudod irányítani a négy elemet?– Nem – de nem fejtette ki.Ismét a számba haraptam erre a titokzatos félválaszra. Már átmentazon, amin én, mégsem tapasztalta meg ugyanazt a dolgot. Hogyan?Miért? Utáltam ezt a kirakóst; szükségem volt válaszokra! Rome voltaz egyetlen ember, akiről tudtam, hogy megérti, ami velem történik.Ugyanakkor, sajnálatos módon ez a kormányügynök, akimegfenyegetett, hogy semlegesít engem, volt az egyetlen láncszemehhez az őrülethez. És még a vezetéknevét sem tudtam.– Segíts nekem megérteni, Rome. Kérlek!Semmi válasz.Könnyek gyűltek a szemembe, ahogy a tehetetlenség újabb ésújabb hulláma öntött el – Nem hagyom, hogy megölj, és nem fogom67