Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelHatásosan témát változtattam. Nem igazán akartam tudni, hogymit csinált a lakás eredeti tulajdonosával.– Egy kicsit tovább, mint tizenkét óráig – ahelyett, hogy odahoztavolna nekem a poharat, csak bámulta, kezei köröztek az oldalán.Oldalról láttam, így nem tudtam olvasni az arcáról. Nem minthalettek volna érzelmei. Soha nem találkoztam még olyan emberrel, akiilyen gyorsan volt képes leplezni az érzelmeit, mint ő.– Segít, ha bocsánatot kérek? – kérdezte.Pislogtam. – Azért, mert megpróbáltál megölni?– Megpróbáltalak semlegesíteni.– Ugyanaz.– Nem, nem ugyanaz, de segítene? – mondta nyomatékosan.Továbbra is a poharat nézte.Nem kellett a válaszon gondolkodnom. – Nem.– Akkor nem foglalkozom vele.Összeszorítottam az állkapcsom, majdnem megroppant.– Miért kíméltél meg? Még mindig nem válaszoltál erre.Megint csak elengedte a kérdést a füle mellett, felém fordult, ésodajött hozzám, elszántan pillantva rám. – Csak ennyit mondok el.Ha komolyan szándékomban állt volna bántani téged, már halottlennél. Meg tudtam volna törni azt a pajzsot, ha úgy akartam volna.Elvághattam volna a torkod, miközben aludtál. Telepumpálhattalakvolna drogokkal, és azt tehettem volna veled, amit csak szerettemvolna.Összerezzentem. Igen, ezt mind megtehette volna. Mégsem tette.– Miért nem? – hányszor kényszerít még rá, hogy megkérdezzem?Vállat vont, de a mozdulatban nem volt semmi ellenségeskedés.– Nyisd ki!Engedelmesen szétnyitottam az ajkaim. A pohár hideg széle éppegy pillanattal azelőtt ért a számhoz, mielőtt az erőteljes ízű folyadéklecsúszott a torkomon. A vibráló ízek még több ízlelőbimbómkeltették életre. Istenem, még sosem ettem ilyen finomat!Rome félretette a poharat, és felkanalazott egy falat csöpögő,szirupos palacsintát. – A másik ügynökség, akikről beszéltem az73