bajza józsef a horvát kérdés válogatott tanulmányok

4ség tájékozatlanságát a horvát és délszláv ügyekben, mindig röviden,de világosan jellemzi, hogy kiről vagy miről van szó.Az érdeklődő, aki a horvát kérdés kialakulásával, a magyar-horvátkapcsolatok történetével, vagy a magyar-szerb történeti vonatkozásokkalakar megismerkedni, megtalálja ezt nagy vonásokbanHóman Bálint és Szekfü Gyula: Magyar történetében, Szekfű Gyula:Három nemzedék és ami utána következik c. munkájában. A. részletekrevonatkozólag pedig megbízható tájékoztatást talál MiskolczyGyula, Thim József, Gratz Gusztáv és Wertheímer Ede munkáiban,valamint Angyal Dávid, Deér József és Jánossy Dénes tanulmányaiban,Szalay László, Kállay Béni és Thallóczy Lajos immár klasszikussálett művei mellett. A további, tudományos kutatást kívánja szolgálniBajza József munkáinak lehetőség 'szerint teljes bibliográfiája is.T. L.

BAJZA JÓZSEF ÉS A H ORVÁT ΚÉRDÉS.Szent László és Kálmán király uralkodása óta a magyar és ahorvát nemzet sorsközösségben és egyetértésben élt egymással. A középkoriMagyarország állami és társadalmi életében nincs különbség /magyar és horvát között. A mohácsi vész után mindkét nép mindenrendűfiai együtt harcolnak a közös ellenség, a török ellen. Ezekbena századokban a horvát fő» és köznemesség kiváló szerepet játszika magyar állam életében. A nyelvi különbségen kívül Horvátországotcsupán a történeti hagyományoknak megfelelő országgyűlése és közigazgatásitermészetű önkormányzata választja el Szent István birodalmának többi országaitól.A magyar és a horvát nemzetnek ezt a békés együttélését a XIX.század elején a francia forradalom eszméi nyomán kisarjadzott nacionalizmusbontotta meg. Ez a mozgalom, amelyet illyrizmusnak neveztek,egy nagy szláv birodalomban kívánta egyesíteni valamennyidéli szláv népet. Ez az illyr mozgalom, amelyet Gáj Lajos indított el,időben egybeesett Széchényi és Kossuth magyar nemzeti reformtörekvéseivel,de ezekkel természetesen a legélesebb ellentétben állott. Nemvolt határozott iránya azonban az illyr mozgalomnak abból a szempontból,vájjon a nagy délszláv birodalmat a Habsburg-monarchiakeretein belül vagy attól teljesen függetlenül kívánja-e megvalósítani.Az előbbi megoldás mellett szólt, hogy a horvát nép széles rétegeibenévszázadok óta élénken élt az uralkodóházhoz való hűség tudata.A horvát népnek ezt a jellemvonását használta fel azután a bécsi udvaripolitika a reformkor magyar nemzeti törekvéseivel szemben.Ennek a bécsi politikának volt az eredménye 1848-ban Jellachichfegyveres fellépése a magyar alkotmány ellen. A szabadságharcotkövető önkényuralom alatt a szakadék még jobban elmélyült a magyarés a horvát nemzet között. Az egység sok évszázados tudata és

6valósága háttérbe szorult, ellenben a császári abszolutizmus pártfogásamellett tért nyert mindenütt a magyarellenes horvát politika.Az 1867-iki kiegyezés új helyzetet teremtett a magyar-horvát viszonybanis.. A magyar politika álláspontja az volt a horvátokkalszemben, hogy a történeti hagyományoknak megfelelő, kiváltképenközigazgatási természetű autonómiában kell őket részesíteni, egyébkéntnemcsak a Habsburg-birodalom keretein belül kell maradniok,de a Magyar Szent Koronához tartozzanak ezután is, mint a múltban.xV magyar-horvát tárgyalások az 1868-iki kiegyezéshez vezettek és azezt becikkelyező törvény (az 1868; XXX. te.) a két nemzet továbbibékés együttélését volt hivatva biztosítani. A Habsburg-monarchia ésazon belül Magyarország politikai helyzetének alakulása folytán azonbana magyar-horvát kiegyezésből. nem fejlődött ki a két nemzetőszinte megértése és együttműködése. Ebben kétségkívül része voltannak is, hogy a horvát népben a magyar-horvát államközösség történetihagyományai és tudata már háttérbe szorulni látszottak mind anagy délszláv gondolatot képviselő illyrizmus, mind a magyarelleneshorvát nacionalizmus mellett. Ilyen körülmények között a magyarhorvátkiegyezés nem a két nemzet közötti megbékélés alapja, hanemegy állandóan lappangó politikai válság kiindulópontja lett.Rauch Levin bánnak ugyan, az unionista pártra támaszkodva,sikerült elfogadtatni az 1868-iki kiegyezést a horvát országgyűléssel,de az unionista pártot 1872-ben a nemzeti párt váltotta fel, s ez apárt politikájában a kiegyezés revízióját hirdette amellett, hogy kulturálistéren a délszláv egységet vallotta. Magyar részről hallani semakartak a magyar-horvát kiegyezés revíziójáról. Ennek a merev magatartásnaka hátterében kétségkívül ott rejlett az a ki nem mondottok, talán rejtett aggodalom is, hogy a magyar-horvát kiegyezés bárminőmegbolygatása maga után vonná az 1867-iki kiegyezés revíziójátis ési felélesztené a többi, nem-magyar nemzetiség igényeit a kiegyezésbenmegfogalmazott magyar állami és nemzeti szupremáciáνκΐszemben. Viszont sem a horvát nemzeti párt, sem más horvátpolitikai tényező tényleges ellenállást, vagy más, ezzel egyértékűakciót nem fejtett ki a magyar politikának a horvát kérdésben mutatkozóhajthatatlanságával szemben, ezért a magyar-horvát kérdés évtizedekenát egy megoldatlan, állandó válság jegyét viselte magán.A kiegyezést követő évtizedekben a kevés számú, de társadalmiés vagyoni helyzeténél fogva jelentős és az 1868-iki kiegyezés alapján

8akkor nagy fordulat következett be a horvát politikában is. A nemzetipárt és a jogpárt disszidenseiből már 1905-ben megalakult horvát-szerb koalíció az 1906-iki horvát választásoknál többségre jutvamegbuktatta az addig uralmon lévő nemzeti pártot. A hatalomra jutvaelőször került Horvátország kormányzata olyan politikai párt kezébe,amely nem az 1868-iki magyar-horvát kiegyezésnek volt a közjogiellenzéke, hanem azt pillanatnyilag mint kormányzati modus vivenditelismerte ugyan, de viszont minden erejével a déli szláv népekegységes birodalmára törekedett, lehetőleg a Habsburg-monarchiátólfüggetlenül.A délszláv népi és politikai egység eszméje a szerb-horvát koalíciónát így aratott győzelmet a jogpárt és különböző árnyalatai általképviselt nagyhorvát nemzeti eszme felett.A horvát-szerb koalíció többségre jutása az utolsó, kiáltó figyelmeztetésvolt a magyar politika és a magyar társadalom felé, hogya magyar-horvát viszonyt új, az 1868-iki kiegyezéstől független rendezésalá kell vonni, mert ellenkező esetben egy európai bonyodalomsorán mind Szent István birodalmát, mind a dunai monarchiát bomlássalfenyegeti. Azonban a magyar politikai élet és a magyar társadalomsokkal kevésbbé ismerte a horvát kérdés lényegét és s.okkalinkább a dualizmus által teremtett politikai helyzet illúzióiban ringattamagát, semhogy a kérdés mélyreható megoldására képes lettvolna. Ezért a magyar politika megint csak tüneti kezeléssel akartagyógyítani a bajt és eleinte a horvát-szerb koalícióval, majd annakrövid kormányzata után kisebbségi kormányokkal kísérletezve csakelodázta a megoldást és állandósította a válságot. A magyar politikaösztönösen félt ugyan a szerb-horvát koalícióban kifejezésre jutottdélszláv egység gondolatától, viszont arra nem volt elég ereje, hogja nagyhorvát nemzeti eszmét a Habsburg-monarchia keretein belülképviselő jogpárttal egyezzék meg és vele csináljon politikát az1868-iki magyar-horvát kiegyezés inkább csak látszólagos eredményeinekfeladása árán. Ilyen döntő jelentőségű lépéshez mind a koalíciósmagyar kormánynak, mind pedig 1910 után a munkapárti szabadelvűkormánynak a magyar társadalom támogatására, a horvátkérdésben való egységes állásfoglalására lett volna szüksége. Ilyenegységes állásfoglalás magyar részen azonban annál kevésbbé jött ésjöhetett létre, mert a magyar politika és a magyar társadalom tájé-

11látása, Sufflay Milán tárgyilagos tájékoztatásai nyomán, gyorsan felismerteazokat a veszélyeket, amelyeket a horvát kérdés állandó válsága,a délszláv politikai egység folyton erősödő és külső hatalmakáltal is pártfogolt vágya az egész monarchiára, de elsősorban Magyarországra,a magyar nemzetre jelentett. Látta, hogy a bajnak talán leglényegesebboka a magyar közvéleménynek csaknem teljes tájékozatlansága.Megismertetni a magyarsággal a horvát népet, annakmúltját és jelenét, politikai törekvéseit és reményeit, ettől remélteBajza József, hogy a két nagymúltú, rokonsorsú nép ismét egymásratalál Középeurópa sorsdöntő óráiban.Ha Bajza József csupán tudós természet, nyilván megelégedettvolna a kérdés tudományos módszerű tárgyalásával. Alighanem megállottvolna a magyar-horvát közös múlt, vagy irodalmi összefüggésekegy-egy fejezetének tanulmányozásánál. Bajzában azonban, nyilván amagyar nemesi osztályok sok évszázados politikai hagyományainakélő örökségeképen megvolt a politikus készsége, felismerni a problémátnemcsak részleteiben, de elsősorban nagy egészében és összefüggéseibenés minden erőt a felmerült nagy nemzeti sorsdöntő kérdésekpolitikai megoldására összegezni, annak a szolgálatába állítani.Ennek világos felismerése után az igazi magyar nemest mindig jellemzőönzetlen és teljes kötelességvállalással szentelte magát ezentúla magyar-horvát kérdés megoldásának. Széles alapokra épített felkészültséggelindult el a cél felé. Megtanulja a horvát nyelvet, elmelyed a horvát történelem és irodalom tanulmányozásában, vizsgáljaa sajátos horvát ethnikumot a délszláv népek tengerében, sokoldalútudományos módszerességgel, kritikával tanulmányozza a horvátmultat és a jelent. Természetes, hogy közvetlen kapcsolatot keres ahorvát politikai, irodalmi és tudományos élet vezető személyeivel*is.Ebben is Sufflay Milán van segítségére, aki ekkor már a zágrábiegyetem történetprofesszora, de előadásokat nem tarthat a délszlávszellemű egyetemi ifjúság ellenséges magatartása miatt.Bajza horvát politikai barátai a régi unionisták maradványaiból,a nemzeti pártnak monarchiahű elemeiből és a jogpártnak a magyarhorváttörténeti kapcsolatot elismerő híveiből kerültek ki. Mesterénekés vezérének Bajza József báró Rauch Pált, az 1868-iki magyarhorvátkiegyezést megalkotó Rauch Levin fiát, vallotta, aki mint aszerb-horvát koalíció híve kezdte politikai pályáját. De felismerveennek a pártnak igazi politikai céljait, „visszatért a régi unionista

13Természetes, hogy a magyar-horvát kiegyezés revíziója, és ezzelegyütt az egész horvát-délszláv kérdés új szempontú kezelése nem voltelképzelhető a magyar belpolitika gyökeres változása nélkül, miutánsem Wekerle koalíciós kormánya, sem a nemzeti munkapárti rendszerKhuen-Héderváry, majd Lukács László, végül Tisza István kormányelnökségealatt, nem volt hajlandó a jogpárttal az 1868-iki kiegyezéskorszerű reformja árán megegyezni és neki a politikai vezetéstHorvátországban átadni. Ilyen változás a magyar politikábancsak akkor következett volna be, ha a nemzeti munkapárt és TiszaIstván helyébe egy, az ifjabb Andrássy Gyula és pártja, az alkotmánypártkörül tömörülő 67-es közjogi alapon álló, de a korszerű politikai,gazdasági és társadalmi reformokat valló pártkoalíció lépett volna.Mind a 48-as párt, amelyik a szerb-horvát koalícióval elsőnekkeresett szoros kapcsolatot, mind a munkapárt, erőszakos, de kapkodóés gyökértelen horvát politikája miatt, alkalmatlan volt arra, hogy megbékélésthozzon létre magyar és horvát között és a délszláv veszedelmetezzel elhárítsa a monarchia felől. Ezért fordult Bajza politikaibelátással x\ndrássy Gyula és pártja felé, amikor a horvát-kérdés megoldásáraa legalkalmasabb magyar politikai kombinációt kereste.Nyilván megkönnyítette számára ezt, hogy Andrássy pártjának társadalmiösszetétele és társadalomszemlélete legközelebb állott az övéhez.Ez a rokonszenv azonban, amely a politikai nézetek azonosságábólfakadt, csupán abban jutott kifejezésre, hogy Bajza a horvát-kérdésttárgyaló publicisztikai munkásságát az Andrássy Gyulához közelállónapilapban, a Magyar Hírlap-ban kezdte meg és később is kitartott amagyar politikában vallott vezére mellett. Egyébként a magyar belpolitikávalnem foglalkozott, azt csak annyiban érintette, amennyibenaz ő élete végéig való centrális problémájával, a horvát-délszláv kérdésselkapcsolatban állott.Publicisztikai munkáját 1913-ban kezdte meg, akkor, amidőnTisza és a munkapárt hatalma itthon rendíthetetlennek látszott, de azeurópai politika, a balkáni háború lezajlása után, ismét viharfelhőkkelvolt tele. Mindez azonban nem változtatott azon a több évtizedesmagyar kormányzati elven, amely a horvát ügyekben mindig megelégedetta bajok alkalomszerű megoldásával s ezt a belső gyengeségetolykor az erős kéz politikájával leplezte. Egyik legelső hírlapi cikkében(Magyar Hírlap, 1913. nov. 21) már mementót kiált Bajza, amiértTisza István és kormánya hat évi kísérletezés után ismét a szerb-

14horvát koalíció kezére akarja juttatni Horvátországot. Pedig a szerbhorvátkoalíció a „horvát nemzeti érzés pusztulását s a monarchiaszempontjából is veszedelmes szerb nemzeti érzés terjedését jelenti. . .Talán csak pár éves horvát-szerb koalíciós uralom kell és lent aDráva alatt a mi hibánkból elbukik egy nemzet és harsogva száll azégbe Zágráb utcáin Petár király himnusza.”Az események igazolták Bajza aggodalmait, mert már az 1913-ikihorvát választások a szerb-horvát koalíciót juttatták hatalomra és akoalíció sietett azt céljainak elérésére sürgősen felhasználni. A világháborúelőtt megjelent hírlapi cikkeiben Bajza nem szűnik megfigyelmeztetni a magyar közvéleményt a Tisza-kormány horvát politikájánakelhibázott voltára, de újból és újból feltárja a veszélyt is,amely Magyarországot és a dunai monarchiát a délszláv törekvésekelhatalmasodása miatt erősen fenyegeti.A világháború kitörése után Bajza egyidőre beszüntette publicisztikaimunkásságát. A háború alatt nem látszott kívánatosnak, de acenzúra miatt lehetségesnek sem, olyan kérdések tárgyalása a sajtóban,amelyek a monarchia belső gyengeségét árulták volna el, vagybármi módon az ellenséges propaganda céljait szolgálhatták volna.Ezért a háború első három évében Bajza csak tudományos folyóiratokbanközölt néhány tanulmányt, amelyek a horvát-kérdéssel kapcsolatosakvoltak. Horvátország népességéről írt tanulmánya (FöldrajziKözlemények, 1916) széles alapokra helyezve az ország nemzetiségiösszetételét tárgyalja. Viszont a horvát statisztika magyarelleneselfogultságait bírálja Lakatos József könyvének tükrében (MagyarTársadalomtudományi Szemle, 1914 szeptember-december).A világháború harmadik esztendejében, IV. Károly trónralépéseután mindinkább nyilvánvalóvá lett, hogy az entente-hatalmak hadicéljaiközé tartozik a dunai monarchiának nemzetiségi államokravaló feldarabolása is, hogy ilymódon elégítsék ki kisebb szövetségeseikpolitikai és területi igényeit. A cári Oroszország bukásával aKözép-Duna medencéjének rendezése – entente-győzelem esetén –most már kizárólag a nyugati nagyhatalmakra hárult. IV. Károly1917 tavaszán éppen ennek akart elébe vágni békekísérleteivel, ezekazonban eredménytelenek maradtak, mert az entente-hatalmak ekkormár csak békediktátumra voltak hajlandók. Ezért változtatott iránytIV. Károly politikája a békekísérletek sikertelensége után, amikormegkísérelte a monarchia belső politikájának, esetleg államjogi szer-

15kezetének korszerű átalakításával kielégíteni a nemzetiségeket, amelyekígy, miután céljaikat a Habsburg-monarchián belül is megvalósítvaláthatták, nem törekedtek volna tovább annak az entente által tervezettfelosztására. Akkor, 1917 nyarán, amikor az entente győzelme mégéppen nem volt biztos, legfeljebb a lehetőségek közé tartozott, igensok szólt az új politikai koncepció sikerének valószínűsége mellett.Ennek a monarchia belső békéjét valló és állami szerkezetét megerősítenitörekvő politikának első megnyilatkozásai voltak a Lajtán túlaz osztrák parlament összehívása és a cseh amnesztia, Magyarországonpedig a Tisza-kormány elbocsátása a munkapárti uralom felszámolásávalegyütt és az általános választói jog kérdésének napirendretűzése. Ez utóbbi megvalósulása esetén nem csupán a magyar közéletdemokratizálódását jelentette volna, de a nemzetiségek törekvéseinekszámarányukhoz mért kifejezését is a magyar parlamentben.A belpolitikai életnek ez a fellángolása, amelyet lehetővé tett acenzúra enyhítése is, természetesen ismét előtérbe helyezte a horvátdélszlávkérdés megoldását is. Három évi hallgatás után kezdi el Bajzaújból publicisztikai munkásságát.Tisza bukásától természetesen Horvátországban is egy új politikaiirányt vártak. Ez a reménység annál jogosultabbnak látszott, mertIV. Károly politikája a magyar parlament többségi pártjának, a nemzetimunkapártnak elejtése után, a parlamenten kívül álló radikáliselemek mellett, az országgyűlésen az Andrássy Gyula és az alkotmánypártkörül kikristályosodó kisebbségi csoportra támaszkodott.A horvát jogpárt méltán remélte, hogy a magyar politikában beállottnagy változás után Horvátországban ő kerül hatalomra, természetesenközjogi feltételeinek elismerése mellett. Annál inkábbremélhette ezt, mert az új magyar miniszterelnök, gróf EsterházyMóric, Andrássyhoz és pártjához állott közel. Bajza állásfoglalása azuj helyzettel szemben általában optimista. Meggyőződése, hogy a horvátválságot igazán megoldani csakis úgy lehet, ha a horvát nemzetieszmét sikerül összhangzásba hozni a magyar-horvát kiegyezéssel. Eza feladat igen nagy nehézségekkel van összekötve, de mind a mosturalomra jutott magyar pártok, mind egyes horvát pártok és párttöredékekrészéről megvan az egymás megértéséhez szükséges jóindulat– írja Zágrábból 1917 június 10-ről keltezett cikkében (Új Nemzedék,1917 június 17). A horvát jogpárt és elvbarátai azt remélték,„hogy a báni székbe ismét Rauch Pál kerül, a magyar kormány hor-

16vát minisztere pedig Sufflay Milán lesz. Ezek a remények azonbannem mentek teljesedésbe. Mint Bajza egyik későbbi közléséből tudjuk,az ausztriai szlovének vezére, Korosec volt az, aki IV. Károlykirályt lebeszélte arról, hogy Horvátországban a hatalmat a jogpártkezébe adja. Így tulajdonképen minden a régiben maradt, kormányzotttovább a szerb-horvát koalíció, anélkül, hogy a magyar-horvátmegegyezést biztosító reformokat csak szóba is hozta volna, sőt mindenilyen törekvés elé gáncsot vetett. Az új horvát bán, MihalovichAntal pedig, a szerb-horvát koalíció engedelmes szolgája, aki hivatalátaz összeomlásig viselte, mindent megtett, eleinte rejtve, később márleplezetlenül a délszláv politikai egység megvalósítása érdekében.A szerb-horvát koalíció uralmonhagyása és Mihalovich Antalbáni kinevezése tulajdonképen félretételét jelentette minden, a horvátdélszlávkérdés megoldására irányuló nagyvonalú tervnek. A megoldásrakedvezőnek látszó időpont elhalasztásában nyilván szerepet játszottakolyan okok is, amelyeket sem a király és a magyar kormány,sem a horvát jogpárt vagy a délszláv szellemű pártok kifejezésreugyan nem juttattak, de amelyek éppen ezért annál erősebben hatottak.A korona és a magyar politika húzódozott olyan döntő jelentőségűelhatározást tenni a horvát-kérdésben, ami az 1867-iki kiegyezésgyökeres megváltoztatását jelentette és ezzel a többi nemzetiségekvágyait is még jobban felcsigázta volna a nélkül, hogy ezen engedményekellenértékéről, akár a horvátok, akár a nemzetiségek feltétlenhűségéről, kétségbevonhatatlan biztosítékokat kaptak, vagy egyáltalánkaphattak volna. Ezért odázta el a döntő pillanatban a határozottmegoldás eszméjét Bécs és Budapest egyaránt. Viszont mind a horvátpolitikusok – talán a jogpárt zömének és az unionisták töredékeinekkivételével -, mind a délszlávérzelműek, beleértve az osztrák délszlávokatis, szintén nem akartak végleges megoldásba belemenni mindaddig,amíg a háború sorsa el nem dől, mert ehhez akarták szabnivégső magatartásukat. Ezért maradt mindvégig kormányon a szerbhorvátkoalíció és Michalovich bán is. A délszláv törekvések erejétpedig nemcsak az növelte igen nagy mértékben, hogy az 1917-ik év semhozott a központi hatalmakra nézve kedvező végső döntést, hanemkülönösen az, hogy 1917 július 20-án Pasics szerb miniszterelnök ésTrumbics, a dalmáciai származású emigráns horvát politikus, mint aDélszláv Választmány elnöke, Korfuban egyezményt írtak alá, amelybena világháború délszláv céljának minden szerbnek, horvátnak és

PRESSEMAPPEMILO RAUmit offenem Ausgang. Nachdem im Moskauer Sacharow- Zentrumder umstrittene Prozess gegen die Ausstellung „Achtung, Religion!”aus dem Jahr 2003 mit damals Beteiligten und neuen Zeugen undExperten wieder aufgenommen wird, wird vom 3. bis 5. Mai2013 das Neumarkt-Theater zum Gerichtssaal. Zeugen, Experten,Schöffen, Anwälte und Verteidiger werden gecastet,ein Fall von nationaler Relevanz ausgewählt und im Stil deramerikanischen Gerichtsdramen live und vor Publikum verhandelt,bis zum Urteilsspruch – Ausgang ungewiss.»Julia Reichert: Aber die Schweiz ist doch ein Rechtsstaat? Wozubrauchen wir hier einen Schauprozess?Milo Rau: Es ist alles relativ, und meiner unmaßgeblichen Meinungzufolge sollte es die Schweizer nachdenklich machen, dass hierInitiativen mit schöner Regelmäßigkeit in die Verfassung aufgenommenwurden, die gegen geltendes Völkerrecht verstoßen –nehmen wir z. B. die Minarettinitiative. So wie es mich bei meinerersten Moskau-Reise etwas verwirrt hat, auf der Straße Ikonenund Stalin-Porträts kaufen zu können, als würde man sich in einemdurchgeknallt-autoritären Gottesstaat befinden, so bin ich immerwieder erstaunt, wenn ich nach längerer Zeit in die Schweiz zurückkomme, was da so im Bereich Rassismus allgemein geduldet wird.Ich sehe also keine besseren Tourstandorte für ein Schauprozess-Format als Moskau und Zürich.« Milo Rau im Gespräch mit der DramaturginJulia Reichert, Spielzeitheft Theater am Neumarkt 2012/13Konzept, Künstlerische Leitung und Regie: Milo Rau Dramaturgie:Julia Reichert Bühne: Anton Lukas Sound: Jens BaudischVideo: Markus Tomsche Fachberatung: Rolf Bossart Casting:Eva-Maria Bertschy Corporate Design: Nina Wolters Web-Programmierung: Jonas WeissbrodtEine Produktion des IIPM – International Institute of Political MurderinKooperation mit dem Theater Neumarkt Zürich.PRESSEKONTAKT: AUGUSTIN PR WWW.AUGUSTINPR.DE 17 von 18

20emigránsokkal, akiknek vezéréhez, Frank Ivóhoz, sírig tartó barátságfűzi. Cikkeit, tanulmányait adatainak gazdagságán és megbízhatóságánkívül politikai éleslátás és biztos alapokon nyugvó optimizmus jellemzi.Magyarország trianoni helyzetét Bajza éppen úgy nem láttavéglegesnek, mint Horvátországét a jugoszláv állam kötelékében. Nyilvána magyar-horvát államközösség egyik erős kapcsát alkotó dinasztikuselv magyarázza meg, hogy Bajza a kibontakozást Közép-Európánaka békeszerződések által megteremtett zűrzavarából a dunai monarchiánakkorszerű visszaállításától remélte. Ezen felfogása mellett,amelyben horvát barátai közül is sokan osztoztak, megmaradt akkoris, amidőn az európai politikai másirányú fejlődése ezeket a terveketvalószínűtlenné tette. Bajza a jogfolytonosság rendíthetetlen híve volt,politikai elgondolásainak középpontjában „mindnyájunk reménye,szemefénye, az ősi Monarchia” állott. Ezek az időszerű magyar és európaipolitikától többé-kevésbbé távolálló eszményei azonban nem akadályoztákmeg abban, hogy a délszláv kérdésben páratlanul gazdagismereteit ne bocsássa a magyar hivatalos körök rendelkezésére, vagyne állítsa a magyar közvélemény politikai tájékoztatásának szolgálatába.Másfél évtizedes munkájának elismerését jelentette, amidőn 1923májusában a budapesti Pázmány-egyetemen a horvát nyelv és irodalomtanárává neveztetett ki. Ezzel meg is vált a Magyar NemzetiMúzeum Könyvtárától, – ahol ekkor már a Hírlaposztály igazgatójavolt, – amelynek magas színvonalú, valóban tudományos milieujébenannyira otthon érezte magát. Az új munkatér eddigi munkaterületénekkibővülését jelentette. Az aktuális horvát politikai és történeti kérdésekenkívül az egyetemi előadások követelményein túlmenően kezdettfoglalkozni különösen a magyar-horvát irodalmi kapcsolatok történetével.Ezeket a műveit is ugyanaz a módszeres felkészültség ésalaposság jellemzi, mint korábbi irodalomtörténeti munkáit.Tudományos és politikai érdeklődésének középpontjában azonbantovábbra is a horvát kérdés, a délszláv állam jövendője áll. Számtalanhírlapi cikkben és tanulmányban fejtegeti annak minden körülményekközött esendő, törékeny voltát. A mikéntje ennek és a mikortermészetesen előtte is bizonytalan, de bekövetkezését feltétlen bizonyossággalelőre látja. A horvát nemzeti eszme iránt érzett vonzalmanem teszi elfogulttá a szerb nép jeles tulajdonságaival szemben sem.Látja és méltatja államalkotó készségéi, szorgalmát. Többször hang-

21súlyozza, hogy a szerb nemzet, politikusok és a nép egyaránt nem adélszláv egység hívei, hanem egy pánszerb politika tudatos harcosai.Szerbia Nagy-Szerbiáért harcolt a világháborúban és nem egy, ahárom délszláv nemzet közösségén felépített Jugoszláviáért. A történetírómélyértelmű tárgyilagosságával tudja méltatni Pasics és másszerb államférfiak érdemeit is szűkebb hazájuk körül.Jugoszlávia belső helyzetének állandó válságát az 1929 elejénbevezetett katonai diktatúra az egész világ előtt nyilvánvalóvá tette.Ennek módszerei nem hogy lefegyverezték volna, de még inkább fokoztáka belső ellenállást. A délszláv állam európai helyzete is, a kisentente minden látszat sikere dacára, meggyengült a harmincas évekelején bekövetkezett politikai eltolódások nyomán. Ε válságos helyzetnekBajza hű krónikása és éleselméjű kritikusa volt egyben. Nemtévesztették meg Jugoszlávia balvégzete felől azok a békekísérleteksem, amelyek a szerb és a horvát politika egyes tényezői között időnkéntfelmerültek.így harcolt és küzdött Bajza József a toll lernérhetetlen erejével,a maga elé szabott munka önzetlen vállalásával és lelkiismeretes teljesítésével.Egy emberöltő múlt el már azóta, hogy a magyarhorvátmegértésen munkálkodni kezdett. Csaknem két évtized telt ela monarchia összeomlása és Jugoszlávia büszke, de törékeny épületénekmegteremtése óta és ő nem csüggedt el mély meggyőződéssel,valósággal a tudós fanatizmusával hirdetni, hogy mindez pusztulásravan ítélve és a magyarságnak hivatása van e kérdések újjárendezésében.Törékeny testét azonban, melyben a lelket a hit ereje tartottafenn, korán megemésztette a soha nem szünetelő munka láza. Egyrövid betegség után 1938 január 8-án hunyt el örök álomra, A halálangyala méltó helyen találta őt: íróasztala mellett munka közbenkedvenc horvát könyvei között.Bajza József három évtizedes tudós, politikai és írói munkája aöiagyar-horvát megértésért, majd annak új formájáért nem járt akönnyű siker és a gyorsan megszerzett babér diadalával. Életében csakkevesen vettek tudomást arról az önzetlenül vállalt, fáradhatatlanmunkáról, amelyet hazája és második hazájának, Horvátországnakjaváért végzett. Tulajdonképen egy új nemzetfogalom megteremtésénfáradozott vajúdó századunkban, annak a korszerű politikai nemzetfogalomnakfelépítésén, mely alkalmas arra, hogy ma is egységbefoglalja a magyar szent korona népeit és nemzeteit. Amikor érdeklő-

22désével, munkájával Magyarország déli határai felé fordult, nagymagyar elődök nyomain haladt. Nádasdy Tamás, a XVI. századnakez a kiemelkedően nagy magyar államférfia, azután a XIX. századmagyar politikusai közül idősb Andrássy Gyula, Kállay Béni és Thailóczy Lajos voltak azok, akiknek nyomain Bajza elindult. Nem érhettemeg politikai eszményeinek megvalósulását, de „a sikertelenség nemzavarta őt – írja róla Szekfü Gyula – oly mélyen hitt a magyarságvonzó erejében, a horvát nép nyugati, latin és katolikus elhivatottságában.” Vonzó emberi tulajdonságai, amelyek közül a legkimagaslóbbvolt a hűség eszményeihez, méltán késztették Szekfű Gyulát ezekre aszép és igaz szavakra: „Mindnyájunknak tisztesség és boldogság vollközel élni hozzá.”Tóth László.·

BAJZA JÓZSEFTANULMÁNYAI

A SZERB-HORVÁT KOALÍCIÓ GYŐZELME.Úgy látszik a horvátországi politikai harcok egy nevezetes fordulójáhozjutottunk. A miniszterelnök megegyezőben van a szerb-horvátkoalícióval, mégpedig olyan feltételek mellett, melyek a koalíció teljesdiadalát jelentik. Amiért eljátszották hat év előtt a hatalmat, amiértelviselték azóta a hatalom üldözését, amiért hazájukra zúdították akorrupció és erőszak uralmát, azt most kivívták, fegyverletételrekényszerítették a náluk sokkalta hatalmasabb magyar állami hatalmat.Az új horvát paktum, amennyire a hivatalos közlésekből is megállapítható,beismerése annak, hogy mi megsértettük a 68-iki kiegyezésts hogy ezért e sérelmet minden ellenszolgálat nélkül reparálnunkkell, beismerése annak, hogy az utóbbi évek horvát politikájaelhibázott volt, elhibázott volt még a munkapárt félév előtti politikájais.Sapientis est consilium mutare in melius. Nem is tennők szóvá amagyar kormány behódolását, ha reményünk volna, hogy bár ilyenáron, de mégis biztosítva lesz az állandó béke a társországokkal.Hiszen régi meggyőződésünk az, hogy a társországok minden jogosigényét ki kell elégítenünk, hogy a káplárpálcával való kormányzásseholsem, így Horvátországban sem válhat be. Azonban semmi garanciátnem látunk arra nézve, hogy az új paktum a magyar-horvát testvériviszony helyreállítását eredményezheti, sőt súlyos aggodalmainkvannak, hogy e paktum némi ideiglenes nyugalom után forrása lehete viszony teljes elmérgesedésének.A paktumról szóló közlések azt mondják, hogy a kiegyezési sérelmekorvoslása után „tiszta” választás lesz Horvátországban s eválasztás eredménye fogja eldönteni, hogy a haladó párttal vagy akoalícióval, vagy a kettővel együtt fog-e Skerlecz kormányozni. Ezannyit tesz, hogy a választáson a koalíció fog többségre kerülni ésJóformán tisztára vele is kell majd kormányozni. Mert elképzelhető-e,hogy az a párt, melyet hat évi üldözés pokla sem tudott megőrölni,most mikor összesi követelései teljesítésével lép a választóközönsége lé, ne kapjon többséget, különösen, mikor az ellensúlyozásul mellé

26állított párt olyan vértelen és vezérével ismételten kompromittált,mint a nemzeti haladó párt. Az a koalíció lesz tehát a kormányzópárt, mely egyszer már megbízhatatlannak bizonyult az unionizmusszempontjából s amely a hatalomból való kibukása óta káprázatoskaleidoszkópját játszotta az unionizmusnak, trializmusnak és a nagyszerb eszmének és járt a hazaárulás és törvényesség, a felségárulás ésloyalitás közt olyan boszorkány táncot, melynél csak küzdelménekcéltudatossága, perverz ravaszsága bámulatraméltóbb.S abban sem bízhatunk, hogy Skerlecz kipróbált hazafiasságalényegesen hátráltatni tudná őket céljaik kivitelében. Minden parlamenti életnek természetszerű következménye, hogy a többség akarata,bármily veszedelmes legyen is az és bármily akadályokba ütközzék iskivitele, nagy mértékben érvényesüljön. Skerlecz kénytelen lesz akoalíció óhajtásait honorálni, mert különben ismét felfordul az alkotmányosság. Erre ugyan előbb-utóbb úgyis rá fog kerülni a sor, deaddigra a hivatalok meg lesznek rakva a koalíció embereivel és a horvát politikai gondolkozás átitatódik az ő szellemükkel. Előttünk apélda, hogy a szerb-horvát koalíció kétéves uralma is elég volt arra,hogy hat év üldözése sem tudta őket megsemmisíteni.De talán e hat év alatt sokat tanult a koalíció és másként fogviselkedni most, mint ezelőtt. Vannak a koalícióban is korrekt unionisták, de hogy a többség gondolkozása bármiféle változást mutatna,aligha állítható és fel sem is tételezhető, hogy egy győzelmesen kivivott hadjárat után ilyen változás álljon be, hogy akkor változtassanaktaktikát, mikor e taktika célravezető volta fényesen beigazolódott.Ám tegyük fel a lehetetlent, hogy a koalíció ünnepélyes; nyilatkozata az unionizmus mellett őszinte és komoly dolog volt. Még akkoris nagy politikai hiba a magyarság szempontjából a koalíció kezéreadni Horvátországot. A szerb-horvát koalíció alapgondolata ugyanisa szerb és a horvát nép egysége, ami azt jelenti, hogy a római kultúrájúés magyar történeti hagyományokkal bíró horvát nemzeteibeolvassza a bizánci kultúrájú és balkáni történeti hagyományokbanélő szerbségbe, vagy legalábbis belőlük olyan mixtum-compositumotcsináljon, amely a horvát nemzeti jelleg teljes elhomályosulásátjelenti, annak a horvát népnek nemzeti jellegét, melynek szívébenannyi keserűség után is kiirthatatlanul ott szunnyadnak a magyarhorvát testvériség csírái, mely épp úgy tudatában van mint mi, annak,hogy a nagy világon e hazán kívül nincsen számára hely. A szerbhorvát koalíció e külön horvát nemzeti öntudat tagadása. Az ő uralmuk a horvát nemzeti érzés 1 pusztulását s a monarchia szempontjábólis veszedelmes szerb nemzeti érzés terjedését jelenti.Vigyázzunk! Magyar kormányok és horvát bánok eddig is sokatvétettek a 68-iki kiegyezésben egyedül politikai nemzetként szereplőhorvát nemzet nemzeti jellege ellen. Régóta a szerb kisebbség és anemzeti öntudatában internacionális és balkáni eszméktől megrom-

27lott horvát értelmiség osztozik a hatalmon, míg az igazi fajhorváthazafiak, vagy vidéki magányban siratják nemzetük pusztulását,vagy a trialista zászló lobogója alá gyűlve a Magyarországtól valóelszakadásban remélnek üdvöt találni. Talán csak pár éves horvátszerbkoalíciós uralom kell és lent a Dráva alatt a mi hibánkbólelbukik egy nemzet és harsogva száll az égbe Zágráb utcáin Petárkirály himnusza.Magyar Hírlap, 1913. november '21.A HORVÁT VÁLASZTÁS UTÁN.Budapest, 1913. december 17.A szábor 88 mandátuma közül 84 már tulajdonost kapott. Ez azeredmény ismeretes, de ez eredmény hatása ma még nem mérlegelhető teljes biztossággal. Nemcsak a pártok erősen megváltozott számarányaés a jelentékeny számmal belekerült új képviselők miatt,hanem leginkább azért, mert még mindig nem rendezett a többségeialkotó koalíció és az országos kormány viszonya. Azonban a választásoklefolyása és eredményei máris oly tanulságokat rejtenek magukban,melyeket talán figyelembe kellene venni, mikor a függő kérdésekmegoldására kerül a sor.Amint előrelátható volt, a szerb-horvát koalíció többségbe került.A legutóbbi szábor 27 koalíciós képviselőjével szemben eddig 45 tagjavan. El kell ismernünk, hogy e szám kétségtelenül igazolja, hogyjelenleg a horvát választók többsége a koalícióban bízik. De konstatálnunk kell azt, hogy soha ily kedvező körülmények közt még nemment választásba a koalíció: egy diadalmasan megvívott hadjáratután s a kormányhatalom teljes támogatásával. És íme a régi 56-osszámarányát még sem tudta elérni. Mit jelent ez? Azt, hogy a koalíciómég sem az a legyőzhetetlen rettentő hatalom, mint ahogy némelyilletékes faktorok hiszik.Azután nem szabad megfeledkezni arról a féktelen terrorról sem,mellyel a koalíció a függő szavazókra hatott és arról sem, hogy mandátumainakegy részét a Starcsevicsiánusok nyílt és titkos támogatásának köszönheti. Igazán sajátságos jelenség, hogy egy magát unionistának hirdető párt a kiegyezés legkonokabb ellenségeivel szövetkezikés hogy egy, a maga számára a kormányt követelő párt az égés?:monarchia struktúráját megbontani akaró trialisztikus párttal vanolyan nagy szerelemben. Hiába, a koalíciót múltja kétsizínűségre éskétértelműségre kényszeríti, régi összeköttetései mindig gyanússáteszik a kiegyezés, az államhűség, a loyalitás szempontjából.Örvendetes tény az ó-unionisták viszonylag nagy száma. Toniasichegy erőszakos és korrupt választás árán mindössze 21 nemzeti

28haladópárti képviselőt tudott behozni, most egy az unionistákra nézvemindenképen kedvezőtlen helyzetben és az ó-unionisták teljes szervezetlenségemellett is 15 tagból áll e csoport. Ε számánál fogva isjelentékeny csoport súlyát még emeli az, hogy majdnem csupa consularisférfiúból áll és hogy a szábor 34 virilis tagja majd mind ecsoporthoz számítható. Tehát az igazi, tiszta unionizmusnak még vantalaja Horvátországban. Mekkora hiba volna tőlünk végleg elejteni azó-unionistákat.És amint a tiszta unionizmus napja még nem áldozott le Horvátországban,nem halványult még el a tiszta horvát faji jelleg fenntartásánakeszméje sem. A szerb-horvát egységnek monarchikus szempontbólis veszedelmes gondolata még nem tudta egészen megmételyezni'ahorvát pszichét. íme a nyíltan szerb párt, a szerb radikálisoka legutóbbi szábor 2 mandátumával szemben egyetlen mandátumhozsem jutottak, míg az egymással halálos gyűlölségben levő két tisztárahorvát párt a két jogpárti frakció a múltkori szábor 28 tagjával szembeneddig is 21 tagot számlál és még 2-3 mandátumot biztosan nyer,ami a két pártnak egymásra törése és a Frank-pártnak amúgyis kedvezőtlenhelyzete mellett elég szép eredmény. Az utolsó száborbanvolt 18 Frank-párti és 10 Starcsevicsianus képviselő, a mostanibaneddig van 10 Frank-párti és 11 Starcsevicsianus. Sajnálatos dolog,hogy immár évtizedes balfogása a hivatalos horvát politikának éppena fajhorvát vidékek képviselőit kényszerítette a meddő közjogi ellenzékieskedésterületére és sajnálatos az is, hogy a két jogpárt közüléppen azt marcangolta a legvadabbul a hivatalos apparátus, akoalíció, sőt a testvérpárt is, mely belátta, hogy képtelen a 68-ikikiegyezést megváltoztatni és hogy a balkáni szerb áradattal szemben,mely megsemmisítéssel fenyegeti a külön horvát nemzeti jelleget, amagyarság a horvátok legmegbízhatóbb barátja. A Skerlec-féle megoldásegyik megbocsáthatatlan bűne, hogy a hozzánk közeledni iparkodóFrank-pártot az üldözött vad sorsára juttatta.Sajnálatos tény a paraszt-párt nagy hanyatlása. A múltkori 9mandátummal szemben ma csak 3 mandátumuk van. Ε párt nem foglalkozikközjogi kérdésekkel, hanem a demokratikus és gazdaságihaladást sürgeti. Mind a két törekvés üdvös úgy reánk nézve, mintHorvátországra. A választói jog újabb rendezése esetén végre szavazatijoghoz jutnának Drávántúli véreink és a velük érző társországinémetek és mai szerepükhöz képest háttérbe szorulnának a szerbek,míg a gazdasági haladás éppen a fajhorvát részeket erősítené a szerbekkelszemben.A horvát választás lefolyásából máris megállapítható az, hogySkerlec három megbocsáthatatlan hibát követett el: többségre juttattaés rehabilitálta a koalíciót, mely pedig éppen nem bizonyult a választásbanoly mindent összemorzsoló hatalomnak, ellenben a Starcsevicsianusszövetkezéssel ismét kompromittálta magát, azután elejtette

29az ó-unionistákat, holott ezek önerejükből is igazolták a párt életképességétés végül martalékul dobták a frankistákat, megakasztvaezáltal egy a magyar állameszmére kedvező átalakulási folyamatot.De talán még sokat jóvá lehet tenni abból, amit elhibáztak. Szósincs arról, hogy a választás eredményének semmibe vételére hívnókfel a kormányt, hogy így az alig megindult rrorvát alkotmányos gépezetetismét megállítani akarnók, csak a választás azon tanulságaitkívántuk leszögezni, melyek azt bizonyítják, hogy nem kell a szerbhorvátkoalíciót nélkülözhetetlen pártnak tartanunk s ezért nem kellminden követelését feltétlenül teljesítenünk. A magyar állami hatalomnakmindenkor van annyi ereje a Dráván túl is, hogy semmifélepártterrornak soha meg nem kell hódolnia.Magyar Hírlap, 1913. december 18.A HORVÁT FELIRATI VITA.Immár két hete folyik a száborban az igen heves és botrányokkaltarkított felirati vita, melyet újabban a tengerparti területek kisajátításárólhozott magyar törvény még inkább elmérgesített. Ε vitaa szerb-horvát koalíció minden bűnét újra felszínre vetette, sőt magátaz egész koalíciós rendszert közeli összeomlással fenyegeti.A felirati javaslat magában véve lojális tartalmú. Szerinte a száborörömmel üdvözli az alkotmányosság helyreállítását és intézkedéstkíván arra nézve, hogy az alkotmányos élet többé királyi biztossággalmeg ne béníttassék. Sürgeti a szerb egyházi autonómia helyreállításátis, hogy így a társországokban minden téren helyreálljanak a normálisállapotok. A szábor készségét fejezi ki, hogy ragaszkodva a 68-ikikiegyezéshez az évek óta elhanyagolt törvényhozói munkássághozújra hozzáfogjon. Mint már elvégzett munkára hivatkozik a pesti„delegáció” és a regnikoláris deputáció megválasztására a pénzügyikiegyezés meghosszabbítására és a közgazdasági osztályfőség felállítására.Kívánatosnak tartja, hogy a 68-iki kiegyezés interpretációjakörül felmerült kontroverziák megnyugtató megoldást nyerjenek,amint a vasúti pragmatika már ideiglenes megoldást nyert is. Végüla „horvát és szerb” nemzet törhetetlen ragaszkodását fejezi ki az uralkodófenkölt személye iránt.Ε felirati javaslatot az egész nem szigorúan koalíciós közvéleményegyhangú felháborodással fogadta. És méltán. Mindabból, amivelegy évtized óta hitegeti és izgatja a választókat a koalíció, egy szósincs e feliratban. A koalíció szülőhazája Dalmácia volt s a koalícióegyik alaptétele Dalmácia inkorporációja volt s most Dalmácia neveelő sem fordul a feliratban. A kiegyezés revíziója és a financiális önállósága koalíció egy másik alaptétele volt, melyeket még az 1911-iki

30felirat is oly nagy mellveréssel követelt s most ezekről mélyen hallgátnak, sőt szó nélkül meghosszabbították a pénzügyi egyezményt.Hol van az általános választói jog? Mi maradt meg az egész koalíciósprogrammból? A negyedik osztályfőség? Ezt még Rauch eszközölteki, a koalíció legveszedelmesebb ellensége. A vasúti pragmatika revíziója? Ezt még Wekerle kilátásba helyezte. A királyi biztosság lehetetlennététele? Ez még egyelőre nincs is lehetetlenné téve, de megkülönben is ez oly törvénytelenség volt, melyet egyformán elítél mindenhorvát és minden magyar.Supilo, a koalíció egykori vezére, állapítja meg lapjában, afüecski Novi Lisztben, hogy a koalíció mindent elejtett, amiért valahalángba borította az országot. Olt áll egészen pőrére vetkeztetve a horvátközvélemény előtt. Lelepleződött egész cinizmusa, mellyel az elveketcsak izgató eszközöknek használta és most nincs egyéb gondja,mint a stréberség, a hatalomra jutás.Mert az egész felirat, amint az ellenzék szónokai rámutattak,csak egy törekvést szolgál s ez az, hogy nekik adassék végre a hatalom.Talán el is érik ezt a céljukat. A legújabb hírek ismét az országoskormány parlamentarizációjáról szólanak, nevek vannak forgalomba s állítólag a bán mostani pesti tartózkodásának ez volna azegyik oka.De mondhatná valaki, elvégre a koalíció nagy színváltozása horvátbelső ügy, ránk nézve még örvendetes, hogy e párt ennyire megjuhászodott.Nekünk az a fontos, hogy a feliratban a koalíció ismétünnepélyes nyilatkozatot tett a kiegyezés mellett. Nekünk a 68-ikikiegyezés biztosítása a fontos, más minden mellékes.Ez ellenvetésre többféle válaszunk is van. Először is, még ha akoalíció valóban őszintén a kiegyezés mellé állott volna is, nagyonaggodalmas a kormányzást reá bízni, ha elvtagadásai miatt lejártamagát a horvát közvélemény előtt. Másodszor meg egyre merülnekfel oly jelenségek, melyek indokolttá teszik, hogy a koalíció őszinteés teljes megérésében a legnagyobb mértékben kételkedjünk. Harmadszormeg nekünk nem szabad szűkkeblűén mindent csak a kiegyezésszempontjából felfognunk. Elvégre Horvátország Magyarország alkatrésze,tehát nekünk is hazánk. A horvát nemzet a mi nemzetünknektestvére, bennünket nyolc százados közös tradíciók felbonthatatlanulörökre összefűztek. Nekünk tehát a testvéri szeretet teljes melegévelkell résztvennünk a testvérnemzet minden ügyében . . .S mert ilyen érzelmekkel vagyunk eltelve a horvátok iránt, igazána legnagyobb aggodalommal látjuk, hogy a szerb-horvát koalíciótartós uralomra készül berendezkedni odalent. Hogy mennyire megbízhatatlanez a társaság a kiegyezés szempontjából, azt mutatja példáula kisajátítási törvény körül való szerepe is. A magyar országgyűlésenegy szavuk sem volt ellene, de mikor odalent az ellenzékhálás agitácionális tárgynak ismerte fel a törvényt, palotaforradalmat

31csináltak és a bánt sürgősen Pestre küldték, hogy állítólagos sérelmeiketreparálja. Amíg azonban egyrészről kilépésekkel fenyegetődének,addig Hinkovich koalíciós képviselő úr feláll a száborban ésmegvédi a törvényt. Persze Horvátországban mindenki tudja, hogyHinkovich úr 1903-ban még hazaárulásnak minősítette e törvényelőzőjét és még 1912-ben Horvátországon kívül kellett bujdosnia anagy-szerb pörben tanúsított lojális magatartása miatt. Most márhigyjen valaki e védelem őszinteségében és a koalíció elvtulajdonosimivoltában.De hát egyelőre még jó fiúknak kell lenni. Még nem ülünk benna hivatalokban. Aztán itt van két zsíros falat: a zágrábi érseki székés a karlócai patriarchátus. Poszilovich zágrábi érseket elerőtlenedésemiatt nyugdíjba kellene küldeni s helyébe a koalíciós Bauer koadjutortsegíteni, a szerb autonómiát meg sürgősen helyre kell állítani, hogyaddig töltessék be a patriarchátus, míg e székből is a koalíció disponál.Ha majd mindkét főpapi székben egy-egy áldozatkész koalícióshazafi ül, akkor majd könnyebben beszélünk a magyarokkal.Akkor aztán bátrabban elő lehet állani a nagy-szerb álmokkal,mely kiirthatatlanul ott lappang a koalíció lelke legmélyén. A koalícióminden programmpontját elejtette, de a szerb-horvát egység eszméjéhezmereven ragaszkodik. Mostani feliratukban a horvát nemzetkifejezés elő sem fordul, sőt egyszer a horvát és szerb nemzetrőlbeszélnek. Azt ne higyje valaki, hogy ez nem céltudatos. Hiába követelia közjogi ellenzék e kifejezés helyreigazítását, a többség erreannyira nem hajlandó, hogy Radichot, a parasztpárt vezérét, aki adolgot szintén szorgalmazta, e bűnéért külön rendreutasításban részesítették.Popovics Dusán koalíciós képviselő e kitétel védelmébenannyira ment, hogy már nem is horvát alkotmányosságról, hanemszerb-horvát autonómiáról csevegett. Pedig a kiegyezés szerint aDráván túl csak egy politikai nemzet van és ez a horvát, így az országgyűlésis csak az ő nevében beszélhetDe most más szellők fújdogálnak Zágrábban. Ott e hó elejénPetrovich Nyegus Péter, montenegrói vladika, szerb költő születésénekszázéves évfordulóját ünnepelték nagy fénnyel. Az ünnepségenrészt vettek Montenegró és Szerbia küldöttei is, a többi között VelimirovicsMiklós, aki 1912-ben írt cikkei miatt ki van tiltva Magyarországterületéről és Jankovich Bozso tábornok, a prizreni hős, az ellenünktervezett szerb hadjárat kiszemelt hadvezére. Ebben a társaságbannagy beszédeket tartottak B-udiszaviyevich Bude és SurminGyörgy koalíciós képviselő urak, kik közül az utóbbi a horvát nyelvés irodalom tanára a zágrábi egyetemen. Ha a horvát irodalmat ilyenember tanítja, nem csodálatos, hogy a horvát írók egyesülete folyóiratában,a Szavrémenik-ben február havában Cserina Vladimir megróttegy könyvet, mert külön horvát és szerb nemzetről beszélt, és aztmondja Cserina úr, hogy „Szerbia a mi felszabadult részünk.” Ez

32gyönyörű összhangzásban van a most megnyílt montenegrói szkupstinafeliratával, mely a Szerbiával való minél szorosabb szövetségetsürgetvén, azt mondja, hogy ez „biztosítani fogja nekünk úgy a közösvédelmét annak, amit most bírunk, mint további megvalósítását a miideáljainknak.” Ez elég világos beszéd és nagyon lojális dolog akoalíciótól, hogy az ilyen törekvéseket istápolja. Ilyen körülményekközött nem csodálatos, hogy csak az imént kellett eltiltani a SzrpsztvoBratszvo nevű zágrábi egyesülettől a hadsereg altisztjeit.Ilyen áramlatokat takargat a koalíció felirata. Talán nem leheta Horvátországban most teljes gőzzel dolgozó nagy-szerb propagandáértegészen a koalíciót felelőssé tenni, a koalíció egyes tagjaibizonnyal távol vannak ez üzelmektől, de hogy a Rauch által letört ésa Tomasich által is még valamennyire féken tartott nagy-szerb törekvésekez új politikai érában egyszerre felütötték fejüket, ez már akoalíció érdeme. Mikor látják már be az illetékes körök, hogy ezzela társasággal nem paktálni kell, hanem leszámolni?Magyar Hírlap, 1914. március 19.ELHALASZTOTT VÁLSÁG.Miután napokon át azt olvastuk a kormány lapjaiban, hogy Horvátországbannincs válság, hogy e hírrel csak a horvát ellenzék ésannak magyar szövetségesei akarják félrevezetni a közvéleményt,most már apránként kezdik bevallani, hogy mégis van valami bajodalent a Dráva alatt. Egyelőre még dicsérgetik a szerb-horvát koalíciót,de már kezdenek kegyes oktatásokat adni neki. Lesznek mégkülönb dolgok is.Miről is van tulajdonképen szó? Egyrészt Skerlec tiltakozott azellen, hogy Pribicsevics Valérián legyen a koalíció jelöltje a vrginmostikerületben, mert a nagy-szerb összeesküvés! pörben kompromittálvavolt, másrészt a szerb-horvát koalíció követelte, hogy az országoskormányt és a főispánokat az ő soraiból nevezzék ki.A Szrbobrán rettenetesen fel volt háborodva, hogy Skerlec tiltakoznimert Valérián úr, a nagy Szvetozár testvérének jelölése ellen és akoalíció unionista mivoltának fényes igazolásaként a nagy-szerbösszeesküvőt képviselővé is választották.Ez a kérdés tehát gyönyörűen megoldódott. Nagyobb bajvan a „parlamentarizacioval”. Hogy Horvátországnak nincs olyanparlamentáris kormánya, mint például nekünk, azt minden másodikalapvizsgát tett jogász tudja nálunk és hogy a tudományosan képzetthorvát köz jogász is tudja ezt, arról mindenki meggyőződhetik, hakezébe veszi Kriskovics Vincze a közjog zágrábi egyetemi tanáraközjogi tankönyvét. Jogilag így áll a kérdés, gyakorlatilag meg amint

33éppen a napokban olvashatta mindenki a Világ-ban, Khuen-Héderváry nyilatkozatában, úgy áll a dolog, hogy Héderváry húsz évi bánsága alatt mindig a tisztviselők közül nevezte ki az osztályfőket.Ε példát követte minden későbbi bán is, kivéve azt a dicsőséges szerbkoalíciós érát, mikor Pejachevich az ú. n. nemzeti kormánnyal olyfényes eredménnyel kísérletezett.Ez azonban nem akadályozta meg a koalíciót abban, hogy moslújra ne követelje a kormányt magának. S ez nem oly szerény s konciliánsmodorban történt, mint azt a kormány lapjai feltüntetikA Szrbobrán a koalíció szerb szárnyának és a koalíció spiritus rectorának,Pribicsevics Szvetozárnak lapja, április 14-iki számában aleghatározottabban kijelentette, hogy vagy megkapják mind a négyosztályfőségét, vagy felfordítják Skerlec kormányzását. Április 15-énmár vezércikkben követelte a kormányt, egyszersmind azt állította,hogy a bán megígérte azt, hogy a kormányt a koalíció kívánsága szerintállítja össze. Erre Skerlec a Narodne Novine-ben kijelentette,hogy ez nem igaz, mire 16-iki számában a Szrbobrán megismételteállítását, hozzátévén azt is, hogy kormány nélkül nincs költségvetés.Ilyen módon folyt tovább a polémia. Medakovichot, a szábor elnökét,Badaj volt osztályfőt, Jambrisek képviselőt felvonultatták tanúkkéntSkerlec ellen, úgy hogy az Obzor egészen indokoltan kívánta az ügytisztázását. Az egyetértés ily dühöngése után határozta el a koalícióáprilis 21-iki plenáris újése, hogy fenntartja követelését, de nem akarkrízist s ezért a bánnal egyetértőleg akarja a parlamentarizációt megoldani.Ezzel a határozattal, valamint azzal, hogy április 23-án akoalíció választmányi ülésén a bán is részt vett és tájékoztatta a>koalíciót az új törvényjavaslatokról, igen nagyra van a kormánypártisajtó. Pedig a válság ezzel nem oldódott meg, csak elodázódott.Most is áll a Szrbobrán kijelentése, hogy kormány nélkül nincs költségvetés,tehát július elsejéig dönteni kell Skerlecnek: behódol-e akoalíciónak, vagy ex-lexbe akar-e jutni. Hogy semmi kétségünk nelegyen, a 23-iki Szrbobrán megírja, hogy ,,válságról most még koraibeszélni.”Tehát a legrövidebb időn belül újra meg kell foltozni a horvátbékét, vagy bevallani azt, hogy a koalícióval való paktálás végzeteshiba volt. Attól tartunk, hogy inkább az elsőre határozza el magáta kormány, már csak azért is, hogy ne blamálja magát a magyarközönség előtt. Pedig az újabb horvát válságot nem lehet elkerülni,legfeljebb pár hónapra ismét elodázni. Nem lehet az, hogy a magyarTisza és az igazi unionista horvát Skerlec tartósan együtt működhessenazzal a gyanús délszláv társasággal, melyet szerb-horvát koalíciónakneveznek. Előbb-utóbb rá fognak jönni, hogy e társasággalvaló szövetkezésből a monarchiára, az unionizmusra és a horvát testvérnemzetre egyaránt mérhetetlen kár háramlik.

34Ismételten volt már alkalmunk rámutatni, micsoda tendenciákatápolgat a szerb-horvát koalíció. Azt is említettük már, hogy az ú. n.nemzeti ifjúsági mozgalmat mennyire támogatja. Méltán is, merthiszen ez a nemzeti ifjúság ugyanazt akarja, amit ők: a délszláv egységet.Csak azzal a különbséggel, hogy ez az ifjúság még kevésbbéravasz és sokkal őszintébb, mint ők. A nemzeti ifjúság a maga naivságában még kimondja azt a nézetet a nyilvánosság előtt is, amit akoalíció csak meghitt magánkörben szokott bevallani. Ennek a nemzetiifjúságnak van egy lapja, a Cserina-szerkesztette Vihor amelybennemrég egy nagyon érdekes cikk jeleni meg: A cinizmus városábancímmel.A cinizmus városa Zágráb, melynek 80.000 lakosa közül legalább60.000-et el akar pusztítani a Vihor, mert nincs bennük nemzeti érzés,csak német-magyar-zsidó cinizmus. A magyarokról igen jó véleményevan a Vihornak: „Egy nemzet, amely nem az Isten, hanem talán azördög műve, egy nemzet, hol híznak a disznók, készül a szalonna ésterem- a paprika . . . egy nemzet, amelynek nyelve a cirkuszi harmonikákés önműködő bohócok hangjához hasonlít . . . egy nemzet,amely eddig a kultúrának és emberiségnek nyújtott: 0, politikának: 00,irodalomnak: 000, stb.” Az ilyen aljas nemzet követésétől óvja ay.ifjúságot, majd így buzdítja őket: ,,Előre barátaim és társaim, akárhol és akárhányan vagytok hívők, derekak, kitartók, előre testvérek,tépjük szét azt a sötét, fojtó ködöt, mely minden oldalról a mi szerencsétlenülmegromlott, lelkileg megmagyarosított, elnemzetietlenült,szélhámos és erkölcstelen Zágrábunkra özönlik. Erre a városra rákell kényszeríteni annak a hős városnak lelkét, eszét, melynek neveBelgrád! 1Tehát innen fú a szél! kiált tel a mi derék drávántúli magyarlapunk, a Szlavóniai Magyar Újság e cikk közlése után. Igen, ez azutolsó mondat árulja el a nemzeti ifjúsági mozgalom igazi törekvését:Nagy-Szerbia megalkotását. Nem hiába, hogy az egész mozgalom irányítására,a Narodno Jedinsztuo szerkesztésére, a belgrádi sajtóirodaegy alkalmazottja küldetett Zágrábba: Marianovics Milán. Jó volnaerre az úrra egy kicsit vigyázni, mert nemcsak futurista verseket irkálgatőkegyelme.És ezt az ifjúságot pártfogolja az a párt, mely Horvátországotkormányozni akarja. Valóban, az ember nem tudja, mit gondoljon,mikor azt látja, hogy ezekkel az urakkal még mindig szóba állanak,hogy ezeket az urakat az unionizmus támaszainak tüntetik fel.Magyar Hírlap. 1914. április 29.

35DÉLSZLÁV TÜNETEK.A. Magyar Hírlap hasábjain ismételten szólottunk már azokról anagy mozgolódásokról, melyek a monarchia délszláv tartományaibanészlelhetők. A délszláv egység jeligéje alatt megindult, de alapjábanvéve a nagyszerb eszmét szolgáló mozgalom különösen azóta kapotterőre, mióta Horvátországban a szerb-horvát koalíció többségre segítletett.A koalíció is a horvát és szerb faj nemzeti egysége alapjánáll, így igen természetes, hogy mikor a délszláv egység gondolata akoalícióban mint kormányképes parlamenti pártban nyert kifejezést,ez a monarchia egész délszláv világára erős benyomást lett és azaddig leginkább csak az ú. n. nemzeti ifjúság klubhelyiségében lappangómozgalom a délszláv közélet minden mezejére kicsapott.Az új Jugoszlávia előhírnökeinek tartott nemzeti ifjúság fényesnemzeti ünnepek rendezésével akarja a délszláv közélet figyelmétminél inkább magára vonni, eszméinek képviseletére élénk és egyreszaporodó pártsajtót szervezett és nem riad vissza a terror eszközeitőlsem. És hogy a nemzeti ifjúság e munkája céltudatos legyen, arrólgondoskodnak Belgrád. Prága és a szerb-horvát koalíció bizonyoskörei.A nemrég lezajlott Nyegoseva proszlávák tisztára a horvát ésszerb egység gondolatát szolgálták. Egy szerb költőnek, egy most isuralkodó szerb dinasztia sarjának emlékét ülték meg horvát földön,mint a horvát földön, mint a horvát nemzet jelesének emlékét. Ezünnepélyek epilógusa a napokban játszódott le Prágában, a délszlávoke Mekkájában és akkor a Prager Tagblatt, mely folyton figyelemmelkíséri azt a dualizmust aláaknázó munkát, melyet Prágában szerveznek,rögtön konstatálta, hogy a Nyegus-ünnepélyek hosszú sorozataa nagy-szerb eszme szolgálatában zajlott le.Másik ilyen ünnepély volt a Zrínyi- Frangepán-emlékünnep.A Bécsújhelyen lefejezett Zrínyi Péter és Frangepán Kristóf emlékétrégóta, mint a horvát nemzet vértanúinak emlékezetét ülik meg ahorvátok. Az idén a nemzeti ifjúság egyszerre azt találta ki. hogyZrínyi és Frangepán nem a horvát nemzet vértanúi, hanem a délszlávokéi.Hiába idézték nekik azt a megvető nyilatkozatot, melyetFrangepán kihallgatásakor a szerbekről tett. Belgrádban is nagyemlékünnepet tartottak a szerb nemzet vértanúi tiszteletére. És a belgrádiünnepélyen egy fájdalmas meglepetés ért bennünket. Az ünnepiszónok Sisics Ferdo zágrábi egyetemi tanár volt unionista képviselővolt, aki azok közé a ritka horvát tudósok közé tartozik, kik magyarulis megtanulnak. íme a szerb-horvát koalíció többségre segítéseannyira megzavarja Zágrábban a fogalmakat, hogy még Sisics is beálla délszláv egység híveinek sorába. A zágrábi emlékünnep jellegétmegadja az, hogy ott Sisics mellett Marjanovics Milán volt a vezérszónok,az a Marjanovics. akii;i belgrádi sajtóiroda az új jugoszláv moz

36galom szervezésére küldött Zágrábba. Azt mondani sem keli, hogy ahorvát zászló mellett a szerb zászló is ki volt tűzve. Hogy ezek az újstílusú Zrínyi-Frangepán-ünnepek milyen tendencia szolgálatábanállanak, azt szépen elárulta a mosztári ünnep. Itt az ünnepből nagytüntetés lett a monarchia ellen, mely tüntetés napokig izgalombantartotta egész Hercegovinát. A horvátok Zrínyi és Frangepán-kultuszaéppúgy összefér a lojalitással, mint a mi Kossuth-kultuszunk és ezt akultuszt akarják most a nagy-szerb eszme szolgálatába állítani.Az ilyen mosztári esetek valószínűleg nem találkoznak Marjanovicsékés Pribicsevicsék helyeslésével, mert fölösleges őszinteséggelleplezik le a nemzeti ifjúság mozgalmának igazi célját, ők inkábbóvatosan akarják előkészíteni azt a nagy napot, mikor Szerbia kiterjesztihatalmát a Drinán és a Dunán túl is, amint azt a napokbanKosztics Dragutin szerb ezredes a hazabocsátott tartalékosoknakmegígérte.Ε nagy nap előkészítése, főleg a nemzeti ifjúság egyetemi politikájávalfolyik. Mióta a Bach-korszakban a prágai siserahad ellepteHorvátországot is, ahol azonban kedvezőbb talajra talált, mint nálunk,állandó a csehek beszivárgása s viszont a horvát intelligencia egyjelentékeny része Prágában nevelődik, hol német és magyar gyűlölettel,a monarchia megvetésével telítődik meg.A zágrábi horvát egyetem felállítása némi korlátokat állított aprágai apostolok működése ellen, ezért most az a cél, hogy a zágrábiegyetem megfosztassék horvát jellegétől és délszláv egyetemmé legyen.Mivel az osztrák alkotmányosság újra felmondta a szolgálatot ésezáltal egyelőre lehetetlenné vált a laibachi szlovén egyetem felállítása,előállottak azzal a követeléssel, hogy a zágrábi egyetem diplomái Ausztriában is érvényesek legyenek. Horvát lapok jelentései szerintaz osztrák kormány máris beleegyezett a dologba s most márcsak a horvát országos kormány hozzájárulása szükséges és megvana délszláv egyetem. Mintegy az új korszak előfutárjaként Ilesics raarburgigimnáziumi tanárt, aki egy lázító beszéde miatt most is vizsgálatalatt áll, a szlovén irodalomból magántanárnak képesítette azágrábi egyetem és az Obzor máris rendes katedrát kíván számára.Itt sürgősen cselekedni kell. Meg kell akadályozni a reciprocitást sezáltal rászorítani az osztrák kormányt a laibachi szlovén egyetemfelállítására és el kell követnünk mindent, hogy a szarajevói bosnyákegyetem is megvalósuljon, mert ha a horvát főváros elveszíti horvátjellegét, az egész horvátság beleolvad a szerbségbe. A zágrábi egyetemen sürgősen fel kell állítani az orvosi fakultást is, mert az ősszelmegnyílik e fakultás a belgrádi egyetemen és félő. hogy oda fognakjárni a horvát orvosnövendékek is.Mindez nem illiberalitás, nem zsarnoki beavatkozás déli tartómányaink kulturális ügyeibe, csak politikai előrelátás és déli szláv

37nemzeteink kulturális ügyeinek szívünkön viselése. Kívánjuk, hogy amásfél milliónyi művelt szlovén nép saját anyanyelvén nyerhesse alegmagasabb kiképzést is, kívánjuk, hogy a majd két milliónyi bosnyáknép saját külön történeti hagyományainak megfelelő külön bosnyákegyetemet kapjon, de nem engedhetjük a hozzánk ezer testvérikötelékkel fűzött horvát nemzet külön faji jellegének megszüntetését,nem engedhetjük, hogy a külön szlovén és horvát nép a monarchiavégveszedelmére elsüllyedjen az orthodox nagy-szerb tengerben.Szerbiában máris mindenki jogos örökségnek tekinti a mi délszlávtartományainkat. A Vatikánnal kötött konkordátum is nem azértfontos reá nézve, hogy új albán alattvalói hitéletét kielégítse, hanemmint néhány szerb lap be is vallotta, a királyság határain kívül lakóötmilliónyi katolikus szerb szempontjából. Katolikus szerb nálunklakik vagy százezer (sokácok, bunyevácok), a többi katolikus szerb:a horvátok és a szlovének. Ezek számára akar kegyes bíztatás lenniaz új szerb érsekség és két püspökség. A mi délszláv világunkbanilyen visszhangot is keltett a konkordátum és a dalmát katolikus papság,mely az osztrák kormány hibájából a legjobban van áthatva adélszláv nemzeti egység gondolatától, tömegesen ajánlja fel szolgálataitaz új egyházmegyéknek. A raguzai Crvena Hrvatszka ez alkalombóligen büszke lett „a mi” Szerbiánkra, Supilo lapja: a fiumeiNovi Liszt azon sajnálkozott, hogy a horvátok nem írnak cyrillbetűkkel.Marjanovics Milán úr Zágrábban büszkén nézhet körül. Soha aszerb irredenta nem volt még ennyire erős, mint ma, mikor egy állítólagkormányképes párt vette oltalma alá. A Narodno Jedinsztvo ajó Isten tudja milyen pénzen, nagy virágzásnak indult s azon reményben,hogy az új Jugoszlávia határain kívül úgy sem olvassák, nagyonis érthetően kezd már beszélgetni. Április 27-iki számában egy igentanulságos cikk olvasható Horvátság és délszlávság címen. Itt rámutatarra, hogy a horvátság sokkal gyengébb, mint a szerbség. (Közbevetőleglegyen mondva, hogy ez igaz, s hogy éppen ezért kár még nekünkis gyöngíteni szerb-barát politikával a horvátságot.) Ebből az következik,hogy „a horvátságnak ugyanazt az értelmet és tartalmat kelladni, ami a szerbségnek van”. Azután „meg kell mutatni azoknakott fent, hogy nemcsak a szerbek a veszedelmes és gyanús elemekés hogy a horvátok olyan hűek, mint az albánok, hanem ellenkezőleg,a horvátok is férfiak, a horvátokat is lehet üldözni, a horvátok isméltók tömlöcre és rabságra”. A horvátok úgy teljesítik kötelességüket,mint délszlávok, ha bosszúra gondolnak Gvozdért, ahol t. i.a magyarok ellen állítólag elesett Péter horvát király . . . Úgy látszik,Horvátországban nincs ügyészség.Ilyen örvendetesen fejlődnek Horvátországban az események.Nincs más hátra, minthogy a délszláv mozgalmak legfőbb pátrónu-

38sának. a szerb-horvát koalíciónak szolgáltassuk ki egészen Horvátország,övék legyen az országos kormány, akkor még örvendetesebbenfognak fejlődni az események. Csak tettre fel!Magyar Hírlap. 1914. május II.A HELYZET HORVÁTORSZÁGBAN.Az unionista párt.Parlamentarizáció. Ettől a hosszú szótól visszhangzik hónapokóta a horvát sajtó. Mióta Tisza jóvoltából a szerb-horvát koalíciómegszerezte a horvátországi mandátumok többségét, állandóan kivánja, hogy az országos kormány az ő soraiból alakíttassék meg.Hogy csak a mandátumok számában van a koalíciónak némi gyengetöbbsége (47 koalíciós képviselő, 41 más párti), de nem egyszersminda szábor összes tagjai között (a születésüknél vagy hivataluknál fogvaszábortagok közt egyetlen koalíciós sincs), hogy a horvát országoskormány magyar és horvát közjogászok szerint egyaránt nem parlamentáris, hanem hivatalnoki jellegű kormány, hogy a praxis semszól mellettük, az mind nem akadályozza meg a koalíciót abban, hogykívánságát egyre követelőbben ne hangoztassa.Skerlec a maga túlságos előzékenységével nem zárkózott el akoalíció követelése elől. Csak két kívánsága volt. Az egyik az, hogya négy osztályfői állás közül egy jusson a kormányzatát támogatóunionistáknak, kik a kormányt támogató képviselők mandátumainakegyharmadával (15) rendelkeznek s akik a született és hivatalos szábortagokatkivétel nélkül híveiknek vallhatják s ezekkel együtt relatívszábortöbbséget is alkotnak, hogy ezeknek a kipróbált, hű magyarbarátpolitikusoknak is jusson egy osztályfőnöki állás. Másik kívánsága az volt, hogy ő maga válassza ki a koalíció soraiból leendő osztályfőits három koalíciós képviselőnek (Mihalovich, Kriskovich, Popovics)fel is ajánlotta az osztályfőségeket. A koalíció mérsékeltebi)szárnya, a horvátok. Skerlec első kívánságát honorálta is volna, dea szerbek ebbe nem mentek bele, a második kívánságot azonban –pedig munkatársai megválasztásának jogával a legszuverénebb parlamentminiszterelnöke is bír – szinte egyhangúan visszautasítottákés magukat nemzeti konventnek képzelvén, Skerlecznek más osztályfőket jelöltek ki (Medakovich, Badaj, Kulmer). Már-már szakadásrakerült a dolog, mikor egy újabb paktummal egyelőre elodázták aválságot. A koalíció beleegyezett, hogy egyelőre minden maradjon arégiben, kötelezte magát, hogy hét, leginkább közjóléti törvényjavaslatot(községi adók szervezete, tanítói fizetésrendezés, uzsora, tisztviselőknyugdíja stb.) megszavaz, de kijelentette, hogy a költségvetésta parlamentarizáció kérdésének megoldása nélkül nem szavazza meg.

39A napokban újra összeült a szábor s így rövidesen sor kerül aköltségvetésre is, melynek megszavazása nélkül Horvátország júliustói fogva ex-lexbe kerül. Most már tehát rövidesen dönteni kell valamely irányban. Kölcsönös engedékenységgel lehet ugyan valami újabbprovizóriumot csinálni, de a dolognak sok értelme nincs. A fortvurstlizásosztrák politikai bölcseségét nem szükséges hozzánk is átplántálni.A nagyon is zivataros magyar belviszonyok sem képezhetik akadályátegy céltudatos horvát politika megkoncipiálásának. mert amagyar ellenzék is hajlandó egy őszintén unionista horvát politikátakceptálni.A parlamentarizáció kérdésének legkényelmesebb megoldása azvolna, hogy a koalíció kívánsága teljesíttessék. De helyes, átgondoltés céltudatos horvát politika lesz-e ez?Hogy a koalíció nem egységes párt s ezért nehezebb a vele valókormányzás, az még nem lehet akadálya a koalíciós kormánynak.Hogy szábortöbbsége nincs, ez sem okozna a jelen órában nagyobbnehézségeket, mert az unionisták a maguk végtelen loyalitásáhanazután is folytatnák azt a visszavonulási politikát, melyet a választásokelrendelése óta követnek. Ezeket a szempontokat tehát a döntésnélfigyelmen kívül hagyhatjuk. A jelen órában semmi horvát parlamentáris akadálya sincs a koalíciós kormány kinevezésének.De nyugodt lélekkel rábízhatjuk-e a kormányt a koalícióra?Azt hiszem, az egész magyar politikai közvélemény osztatlanul!kívánja azt, hogy Horvátország kormányát oly férfiak vigyék, kik.rendületlenül ragaszkodnak a dinasztiához, a monarchia dualisztikusberendezéséhez és a Magyarországgal való unióhoz, ilyen férfiakból,áll-e a koalíció?Nem. Ma is vezérlő szerepet játszanak a. koalícióban azok, kiknyakig be voltak mártva a nagyszerb összeesküvésbe, sőt éppen azutóbbi időben kihívóan képviselővé választották a legfőbb összeesküvőt,Pribicsevics Valeriánt. Ma is azok vezérlik a koalíciót, akik a száborrala Magyarországtól való elszakadást akarták kimondatni, akika trialista közjogi ellenzékkel szövetkeztek ellenünk s annak egyikszárnyával, a Starcsevicsianusokkal, ma is gyanús összeköttetésbenvannak. A koalíció emberei ma is teljes erejükkel támogatják a nemzetiifjúság mozgalmát, melynek nyíltan bevallott célja a monarchiaösszes délszláv tartományait egy testben egyesíteni, nem is szólva emozgalom titkos nagy-szerb irredenta jellegéről.Nemcsak a dinasztia, a monarchia és az unionizmus szempontjábólkell kifogástalannak lenni a horvát kormánynak, hanem a horvátságszempontjából. Ezl kívánja a nyolcszázéves történeti tradíció,ezt az 1868-iki kiegyezés szelleme, mely csak egy politikai nemzetetismer a Drávántúl: a horvátot, de ezt kívánja a politikai okosság is.A horvát nemzet az ő bensőséges katolicizmusával örökre Nyugat-Európa műveltségéhez, és a Habsburg-dinasztiához fűzte sorsát s ezért

40még azon fiai is, kik irántunk ellenségesen éreznek, nem akarnak amonarchiából kimenni, a dinasztiától elszakadni. A koalíció a szerbhorvátegység álláspontját képviseli, amely egység még legszelídebbformájában is a horvátság nyugateurópai és katolikus jellegénekgyengítését jelenti, ami által csökken a monarchiához való ragaszkodásérzése is. A koalíció hívei azonban éppen nem képviselik aszerb-horvát egység legszelídebb formáját s amit ők ma nem mernekmegtenni, azt elvégzi pártfogoltjuk, a nemzeti ifjúság, amely következeteseniparkodik mindazt, ami horvát, elszerbesíteni. Szabad-ekiszolgáltatni a horvát nemzetet ennek a gyanús délszláv társaságnak?Indokolhatná még ily körülmények közt is a koalíciós kormánykinevezését, ha a szerb-horvát koalíció Horvátországban annyira hatalmasvolna, hogy ellene nem lehetne alkotmányosan kormányozniBár ez esetben meggondolandó volna, hogy a suprema lex salus reipublicaeelve alapján nem volna-e tanácsosabb eltekinteni az alkotmányosságtól,de ez esetben valóban még mindig indokolható volnaa koalíciós kormány kinevezése azzal a bíztatással, hogy hiszen abán majd vigyáz reájuk, hogy bajt ne csinálhassanak. De valóbanennyire hatalmas-e a koalíció?Nem. Soha kedvezőbb körülmények közt nem ment bele mégválasztásba a koalíció, mint a múlt év decemberében s még sem tudtaelérni régi mandátum-számát (57), hanem annál csak jóval kevesebbet(48), ezt is csak kerületek igazságtalan beosztása miatt, merta szavazatoknak kétötöde sem esett rájuk s ennyi is csak úgy, hogyaz unionista szavazók a legtöbb helyen őket támogatták. Az általánosválasztások óta öt kerületben volt időközi választás. Ebből az öt kerületbőlcsak kettő lett a koalícióé, ezek közül is egy csak az ellenzékifrakciók viszálya miatt. Mindez a koalíció hanyatlására vall. Nemkell arról sem megfeledkeznünk, hogy még a délszláv egység híveiközt is veszedelmes ellenségei vannak a koalíciónak. EgyrészrőlSupilo, aki a tengerparti nemzeti ifjúságot már zászlaja alá gyűjtötte,másrészt az Obzor, a legelterjedtebb és legmagasabb színvonalú zágrábilap. A koalíció dolgai tehát éppen nem állanak fényesen odalents csak a hatalom tarthatja továbbra is többségben.Van még egy eshetőség is, mely indokolhatná a koalíciós kormánykinevezését, egy olyan eshetőség, melyet maguk a koalíciósokis szoktak emlegetni, nevezetesen az, hogy ők az utolsó kiegyezésipárt, utánuk többet az unió nem kaphat többséget Horvátországban,így van-e ez? Valóban nem lehet a koalíció elejtése esetén egy újunionista pártot alakítani?Soha oly kedvezőtlen körülmények közt nem ment párt választásba,mint az unionisták decemberben. Ők, akik mindig kormánypártvoltak, sajnos csak kormánypárt, előre mint elejtett párt mentekbele a választásba, akkor, mikor egy elég szélső párt előre akceptálvavolt kormányképesnek. Az egyik unionista frakció, mely pedig

41a közjogi ellenzékre is befolyást tud gyakorolni, kísérletet sem tettmandátumszerzésre, a másik frakció, a volt nemzeti párt, kimondottafeloszlását és hívei csak szervezetlenül léptek fel kis számban,a harmadik frakció, az eszéki centrum-klub szervezetten ment ugyana küzdelembe, de gyengesége miatt a siker reménye nélkül. S mégismi lett az eredmény? A volt nemzeti párt tagjai közül tizenkettennyertek mandátumot, a centrum-klub két mandátumot kapott, deszavazóinak száma több, mint tizenöt százalékkal gyarapodott. Azunionisla mandátumok száma december óta még eggyel szaporodott,úgyhogy ma a mandátumok erős hatoda (15) az övék. Egy régebbicikkemben hosszú statisztikai számításokkal bizonyítottam, hogy azáltalános választásokon is a szavazók több mint harminc százalékaunionista érzelmű volt, azóta ez a százalék csak emelkedhetett. Nemkell azt sem elfelejtenünk, hogy a koalíciós képviselők közt is vantíz-tizenöt, aki alapjában véve őszintén unionista – ilyenek pl. a Skerleczáltal kiszemelt osztályfők is – és csak a viszonyok kényszerealatt foglal helyet a koalícióban s játszik ott épp olyan csendes,visszavonult szerepet, mint a szábor unionista tagjai. Ezek alapjánnyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy igenis egy új, őszintén unionista,a dinasztia, a monarchia, a magyarság és a horvátság szempontjábólegyformán megbízható pártot ma is lehet alakítani, sőt talán egy ilyenpárt a mai száborban is megalakulhat és okkal-móddal képes az ügyekvezetésére addig is, amíg egy új választás kereszttüzéből megerősödöttenés megtisztultan, mint nagy egységes kormánytöbbség visszanem kerül.Szállongó hírek állítják, hogy Skerlecz egy új unionista párt alakításánfáradozik. Ha igaz ez a hír, a tervezett új alakulást a legmelegebbrokonszenvvel üdvözöljük s felhívjuk az összes unionistafrakciókat, hogy félretéve minden személyes torzsalkodást, – azunionisták e sorvasztó betegségét, – egyesüljenek mindnyájan azönzetlen hazafias horvát nemzeti politika jegyében.Magyar Hírlap. 1914. június 10.A HORVÁT HELYZET.Zágráb, 1917. június 10.Az új magyar kormány egyik legsürgősebb feladata a horvát válságmegoldása. A június végén lejáró indemnitás, a magyar-horvátpénzügyi kiegyezés egyaránt sürgőssé teszik a válság elintézését.Mégis azt szeretnők, hogy, mikor az anyaország politikai szervezetébenúgylátszik egészen új korszak mesgyéjén állunk, ne vezéreltessemagát a magyar kormány a horvát válság megoldásában kényelmiszempontoktól, azaz ne nyúljon minden habozás nélkül ahhoz

42az expedienshez, mely a sürgős állami feladatok legsimább elintézésétbiztosítja, ha egyébként ez az expediens egyáltalán nem jelentenéis a Héderváry bánságának utolsó évei óta hol nyíltan, hol lappangóan, de folyton tartó horvát válság megoldását. Azokhoz a férfiakhoz, kikre a király és a nemzet bizalma az új modern Magyarországmegalapozását bízta, nem illenék a kontárkodás a horvát kérdésbensem. Legyen szabad e sorok írójának, ki nem tartozik egyetlen horvátpolitikai párthoz sem, de aki egy évtized keserves munkájávaliparkodott magában a magyar és a horvát nemzeti eszme összhangját megteremteni és akinek az a szubjektív érzése, hogy egyformánmagáénak vallhatja mindkét nemzet törekvései azokra az okokrarámutatni, melyek csekély véleménye szerint állandósították a horválválságot s melyek megszüntetésével remélhető csak Horvátországbana konszolidált viszonyok megteremtése.A magyar-horvát viszonynál a legfőbb baj az, hogy az újabbalkotmányos érában a két nemzet két külön szemszögből tekinti egymáshoz való viszonyát. A magyarok a 68-i kiegyezés, a horvátok ahorvát nemzeti eszme szemszögéből. A magyar közvélemény szerinta Deák Ferenc-féle fehér lapra a horvátok maguk írták rá összesóhajaikat, tehát az 1868: XXX. t.-cikk a horvát nemzet minden jogoskívánságát kell, hogy kielégítse. Ennélfogva minden horvát kívánság,mely e törvénycikkben nem foglaltatik, jogtalan túlzás, mellyel szemben a magyar-horvát kiegyezés változatlan fenntartása a legfőbb ál-,lami érdek. A horvát közvélemény viszont nemzeti vágyai és törekvései mértékéül nem hajlandó egy törvényt elismerni, hanem egyedülcsak e törekvések és vágyak horvát nemzeti szempontból való üdvösvoltát.Ez ellentétet az alkotmányos horvát bánnak, báró Rauch Le vinnék,a magyar-horvát kiegyezés tető alá hozójának, még sikerült áthidalnia,de az ő távozása óta senkinek másnak. A palliativ eszközök,melyekkel azóta horvát bánok és magyar kormányok dolgoztak,csak elmérgesítették a bajt. Miután a dualizmus következtében acentralista eszmék folytonos jelentkezése ellenére is a tényleges hatalomHorvátországban a magyar kormány kezében volt, az egymástváltó horvát bánoknak legfőbb feladata az volt, hogy a 68-i kiegyezést minden áron megvédelmezzék. Az ár pedig a horvát nemzet hibajából állandóan a horvát nemzeti eszméből fizettetett meg.A kiegyezés legkitartóbb ellenzői természetszerűen a horvátállamjog híveiből kerültek ki. Ez a tiszteletreméltó nemzeti ellenzéka horvát nemzet egyrészét hova-tovább a meddő negációba sodorta.A horvát bánok, ahelyett, hogy e nem kiegyezésbarát, de jó horválhazafiakkal keresték volna a megegyezés útjait, a kényelmesebb módhoz folyamodtak: egyszerűen kormánytöbbséget akartak és szereztéke többséget onnan, ahonnan legkönnyebben kapták. Az illyrizmus ótaa délszláv egység gondolatától átitatott nem faj-horvát elemekből és

43a szerbekből került ki a nemzeti párt legnagyobb része, mely a régiunionisták bukása után negyedfél évtizedig vezette Horvátországügyeit. Nem akarjuk a nemzeti párt érdemeit tagadni, de azt sajnos,kétségtelennek tartjuk, hogy a horvát nemzeti eszme ellen a legtöbbetők hagytak véteni. Mint a magyar szabadelvűpártnak, nekik isa legfőbb gondjuk a hatalom monopolizálása volt s miután hatalmukatkomoly veszedelem csakis a nemzeti ellenzék részéről fényegette, minden eszközt helyeseltek, amely az ellenzék gyengítését jelenlétté.A horvát bánok, különösen Héderváry, azt hitték, hogy a kiegyezésta legbiztosabban úgy védelmezik meg, ha a nagyon is akcenluálthorvát nemzeti jelleget, melynek túltengő önérzetéből sarjadzottki a horvát államjog gondolata, színtelenebbé teszik. Erre azillyrizmus óta igen alkalmas eszköz volt a reális horvát nemzeti gondolatnak egy irreálisnak látszó délszláv gondolattal való felcserélése.A délszlávokat nem izgatták az államjogosak hamisított és nem hamisítottoklevelei, ők hűségesen ragaszkodtak a kiegyezéshez, de a leghívebbeknekis ott élt a szívében a szerbekkel való legalább is kulturálisegységnek érzése. Így sikkadt el az iskolából és a közigazgatásbóla horvát nemzet és jött helyébe a „horvát vagy szerb”. Természetesenegy percig sem hisszük, hogy bármelyik horvát bán is tudatosan a délszláv-egységre törekedett volna, de elhibázott eljárásuknak e törekvés megerősödése volt az eredménye.A nemzeti ellenzék megérezte a. veszedelmet, amely ilyen körülményekközött a horvát nemzet önálló nemzeti életét fenyegette, deahelyett, hogy megpróbálta volna a kiegyezéshez való közeledést, akiegyezést kiáltotta ki minden rossz forrásának és legfőbb törekvésevolt ezt meggyűlöltetni. Nem bízván benne, hogy a kiegyezés megbuktatásasaját erejéből sikerüljön neki, szövetkezett a bécsi centralistákkalés a dualizmus romjain remélte a horvát államjogot felépíteni.Persze ez a szövetkezés Magyarországon nagy visszatetszéstszült, miáltal Horvátországban csak megerősödött a már szinte horvátellenesnekmondható irányzat.Alig egy emberöltő alatt meghozta az elhibázott horvát politikaa maga gyümölcseit. Egyrészt a nemzeti párt színtelen délszlávságamásrészta jogpárt merev negációja nem tudta kielégíteni az újabbnemzedéket. A két irány szakadárjai az ú. n. szerb-horvát koalícióbaverődlek össze, melynek tagjai, hol a horvát államjogot. hol a délszlávnemzeti eszmét szegezték Budapest és Bécs ellen és Prágávalés Belgráddal szövetkezve nemcsak a dualizmus megbuktatására,vagy a horvát nemzeti jellegnek a délszlávval való felcserélésére törekedtek,hanem esetleg a Monarchia romjain való megteremtésére ay.egységes nemzetté gyúrandó szerb, horvát és szlovén népekből állóhatalmas Jugoszláviának.

44A szerb-horvát koalíció a nemzeti pártot hamarosan megbuktattas azóta állandó a válság Horvátországban. Az utóbbi évek történetétnem szükséges részletezni. A viszonyok kényszere alatt a koalíció sokmindent átvett a nemzeti párt hagyományai közül. Magát ma márkiegyezéshű pártnak vallja, bár amint egy előkelő tagja a pártnak,Badaj a száborban pár hónapja nyíltan megmondta: az ő unionizmusukcsak taktikai unionizmus, de a délszláv eszmének, még pedignem a nemzeti párt színtelen alakjában ma is feltétlen hívei. És azaz évtized, amióta a koalíció a horvát közélet előterében mozog, eprogrammpontban már is nagy eredményeket mutat fel. Hiszen csake hónapokban lehettünk tanúi annak, hogy Pavelic, a horvát jogpártegyik szárnyának vezére, a délszláv egység alapjára lépett.Ε sorok írója azt gondolja, hogy a horvát válságot igazán megoldanicsakis úgy lehet, ha a horvát nemzeti eszmét sikerül összhangzásbahozni a magyar-horvát kiegyezéssel. Nagyon is tisztában vanvele, hogy ez a feladat igen nagy nehézségekkel van összekötve, deegyrészt tudja, hogy úgy a most uralomra jutó magyar pártok, mintegyes horvát pártok és párttöredékek részéről megvan az egymás megértéséhezszükséges jóindulat, másrészt pedig meg van győződve, hogycsak az ilyen gyökeres megoldás méltó az eljövendő magyar kormányhoz.Új Nemzedék, 1917. június 17.A HORVÁT VÁLSÁG MEGOLDÁSA.Zágráb, [1917.] július 2.Háromheti vergődés után a horvát válság elintézést nyert: MihalovichAntalt őfelsége horvát bánná nevezte ki. Amilyen meglepetésvolt Esterházy miniszterelnöki kinevezése, épp annyira meglepő azúj bán kiválasztása is. De amíg Esterházy esetében csak személyimeglepetés ért bennünket, Mihalovichnál tárgyi is. A horvát válságúgy indult meg, hogy mindenki egy új politikai irány kibontakozásátvárta s most úgylátszik, hogy részben új emberekkel a régi irány térvissza.Nem vagyunk beavatva a dologba, hogy mi okozta ezt a csodálatosfordulatot, de a miniszterelnököt eddigi szerepléséből olyan férfiúnakismerjük, aki e megoldási módhoz sem nyúlhatott kapkodásból,hanem bizonyára jól megfontolt politikai koncepcióból. Nincs okunkaz új bán személye iránt sem ellenszenvvel lennünk, sőt készséggelelismerjük, hogy rövid verőcei főispánsága alatt érdemeket szerzett,hogy Szlavónia közgazdasági, egész Horvátország politikai életébenelőkelő szerepet játszott, hogy unionizmusa minden kétségen felüláll, szóval olyan férfiú, aki egyéniségénél fogva nem látszik méltat-

45lannak lenni az ősi báni székre. Nem vagyunk barátai az örökösellenzékieskedésnek sem, éppen ezért őszintén örülnénk neki, haMihalovich kinevezése végre véget vetne a már két évtizedes horvátválságnak s egy új, egészségesebb irány kezdetét jelentené. Mégiskénytelenek vagyunk bevallani, hogy a miniszterelnök iránt érzettminden tiszteletünk, a bán iránt érzett minden becsülésünk mellett is,a horvát válság elintézését nem tudjuk szerencsésnek tartani és éppenezért nem tudunk bízni Mihalovich vállalkozásának sikeres és tartósvoltában.Aki a horvát közélet tüneteit az utolsó évtizedben figyelemmelkísérte, lehetetlen volt észre nem vennie, hogy a szerb-horvát koalícióelőtérbe lépése s ezáltal a délszláv eszmének fenyegető előretöréseóta a régi szabású magyaron unionizmus és a kilencvenes évek nyakashorvát jogpárti radikalizmusa a közös ellenségtől való félelmébenegymás megértésére törekszik. A világháború egyrészt a legélesebbenrávilágított a délszláv eszme mögött tudatosan és tudattalanul rejtőzködőnagyszerb gondolatra, másrészt a közös ellenségek ellen valóharcban a hajdani végbeli vitézek testvéri megértését ébresztette fel akét leghősiesebb nemzet fiaiban, a magyar és a horvát katonákban.Mikor aztán Tisza István gróf bukásával Szent István egész birodalmábanmegszűnt az a nyomasztó politikai atmoszféra, mely elsorvadássalfenyegette a nemzeti lét minden tenyészetét, Horvátországbanis remények támadtak, hogy Skerlecz kiskorú és korlátolt uralmátfelváltja az ú. n. horvát kurzus, azaz mindazon férfiaknak összefogásaés kormányrajutása, akiknek szent a horvát nemzeti gondolat. Hogyez az irány fog győzedelmeskedni, ebben a reményünkben csak megerősítettbennünket az a nagy megértés, mellyel az elmúlt évekbenminden horvát nemzeti törekvés az alkotmánypárt illusztris vezérénéltalálkozott. Aki a mostani válság lefolyása alatt az egyetlen őszinténunionista horvát lap, az eszéki Die Drau, és a jogpárti Hrvatska cikkeitfigyelemmel kísérte, a két irány politikusaival érintkezett, aztérezte, hogy a magyar-horvát viszony új alakulásának küszöbéreérkeztünk: és a legbiztatóbb auspíciumok között megindult tárgyalásokeredménye mégis a régi irány megerősödése lett.Erős meggyőződésünk, hogy az ú. n. horvát kurzus előfeltételeimár oly erősek Horvátországban, hogy ennek tartós visszafojtásatöbbé nem lehetséges. Minden kísérlet, mely nem ezen alapszik, magábanhordja a bomlás csíráit. Mihalovich tehát vagy rátér hamarosanerre az ösvényre, vagy néhány csalódással gazdagabban hamarosanfélreáll.Az új bán terveit hiteles formában nem ismerjük, de politikaimúltjánál és jelen helyzeténél fogva kizártnak kell tartanunk azelőbbi eshetőséget. Ami jövendő terveiből kiszivárgott, az arra vallugyan, hogy valamennyire érzi az idők változását s iparkodik is kissé

46hozzá alkalmazkodni, de lényegében a régi emberekkel és a. régi elvekkelakar dolgozni, ezért nem tudunk működéséhez reményeket fűzni.A koalíciós sajtó (Hrvatska Rijec, Agramer Tagblatt és az álunionista Jutarnji List) ugyan úgy találja, hogy az új bán sok tekinlétben új és Horvátországra nézve örvendetesen új dolgokkal jön, deha egy kicsit szemébe nézünk ezeknek az új dolgoknak, a friss festésmögött régi ismerőseink arcvonásait véljük felfedezni.Új dolog, hogy a bán a koalíció tagja, de már nem új, hogyosztályfőit szintén a koalíció tagjai közül akarja kiválogatni. Mégnagyon is emlékezetünkben van Pejachevich ú. n. nemzeti kormánya,mikor a magyar országgyűlésen a horvát obstrukció folyt, mikorbáró Nikolic-Podrinski Miklós a horvátországi magyarok üldözéséveltüntette ki magát, Supiló virágzott és Tuskan Gergely puskával készüliBécs ellen. Azután meg az alkotmányos többségi elvnek sem les/akkora diadala az új horvát koalíciós kormány kinevezése, mint azta Hrvatska Rijec megállapítja és az Obzor meg a Pester Lloyd lelkesenutána mondja. Hiszen a koalíció a maga negyven mandátumávalma már a mandátumok (88) általános többségével sem rendelkezik,arról nem is szólva, hogy a Szábor virilista tagjai közül alig fogja egykettő magát a koalícióhoz számítani. Bizony az unionisták támogatásanélkül épp olyan kisebbségi kormány lesz a második koalícióskormány, mint volt az első. vagy amilyen lett volna az unionista-jogpárti alakulat.Ε szépséghibán új párt alakításával akar állítólag segíteni Mihalovich.Tempora mutantur! 1915 őszén agrár-pártot tervezett Mihalovich,most horvát demokratapártot csinál. A pártalakításnak az isvolna a célja, hogy a koalíciónak kissé, hogy is mondjuk . . . nemminden gyanún felül álló báránykáit szépszerével ki lehessen rekeszleni az új akolból, hogy az a Szmrecsán} ne okoskodhassék többet.Attól tartunk, ez a tisztálkodási folyamat a Starcsevicsianusok nag}bánatára, kik újabban a koalíció levezető csatornájának szerepébentetszelegnek maguknak, a többség megtarthatása miatt nem lesz elégalapos, de ettől eltekintve is több-kevesebb megbízhatatlan ember eltávolítása és egy névcsere még nem jelenti a koalíció teljes átalakulását.Ezt csak az unionak végleges és utógondolat nélküli elfogadásaés a délszláv eszmével való teljes szakítás jelentené. Egyelőre csakazt halljuk, hogy lesz egy demokratapári egy báró és egy horvátpártegy szerb elnöklete alatt. Nikolic volna ez az elnök és az új párt állítólag ragaszkodnék ahhoz is, hogy a horvát Szábor elnöke továbbra isszerb legyen: Medakovic Bogdán.Az új pártnak legfőbb feladata volna a választói jog kiterjesztése.Horvátországban csak az anyaország politikai fejleményei tették aktuálissáa választői jogot. De nem volna helyes, hogy egy állami közöss égen belül a polgárok különböző jogokkal legyenek ellátva, ennél

47lógva jogosnak és sürgősnek kell tartanunk a horvát választói jog ki(erjesztését is. Azonban azt szeretnők, hogy ezzel kapcsolatban megszűnnékTomasichnak a koalíció segítségével összetákolt ú. n. szerbválasztási geometriája, azaz az a ravasz kerületi beosztás, mellyel aTomasich-féle korrupt nemzeti párt és a szerb-horvát koalíció javáraerősen megnövelték a szerb kerületek számát a horvátok hátrányára.Ε témával akkor fogunk részletesen foglalkozni, ha majd napirenden lesz a választói jog, most Kovacevic Milánnak horvát és némelnyelvű kis összeállítására (hkaz ο ziteljstvu kraljevina Hrvatske iSlavonije ete. Zagreb 1917. 24 1.) utaljuk az érdeklődőt és csak egypéldát hozunk fel. A legszerbebb megyében, Lika-Krbavában, ma20.000 emberre esik egy képviselő, míg a leghorvátabb megyében.Varazsdban 34.000-re, sőt a3 / 4 horvát lakossággal bíró Zágráb ésBelovár-Kőrös megyékben 35.000-re, illetőleg 37.000-re. Nem tételezünkfel a koalícióról, vagy ha jobban tetszik, demokratapártrólakkora önzetlenséget, hogy igazságosan növelje a horvát kerületekszámát, mikor éppen ezekben nincs semmi talajuk sem. Viszont nemképzeljük el, hogy a horvát közvélemény továbbra is tűrje a horvátnemzetnek saját hazájában való hátratételét. 1Ezek azok a legfontosabb indokok, amelyek miatt nagy szkepszissel nézünk Mihalovich bánságának jövője elé. A szomorú csakaz a dologban, hogy Horvátország ismét kísérleti nyúllá lett és akísérlet árát ismét az unionizmus és a horvát nemzeti eszme fizeti megÚj Nemzedék. 1917. július 8.HORVÁT DOLGOK.Lapszemelvények és kérdések.I.A Szábor július hó 20-iki ülésén Peírícic Starcsevicsiánus képviselőkétórás beszédben szedte le a keresztvizet a jogpártról. A többiközt azt mesélte, hogy az imént lezajlott válság alkalmával AndrássyRauchot akarta bánná kineveztetni, de Vázsonyi Rauch eilen volt éstáviratilag segítségül hívta Jászi Oszkárt, s így sikerült is a kinevezésimegakadályoznia.Hasonló történeteket írogattak június utolsó napjaiban a koalícióhivatalos lapja a Hrvatska Rijec. a hozzája közelálló Obzor, a minőrum gentiumról nem is szólva. Ε sorok írója, mint javíthatatlan újság1Mi a horvát választási reformtól a szlavóniai magyarság és svábság jogfosztottállapotának megszüntetését is várjuk. Horvátországban ma csak annaklehet választójoga, akinek horvát községi illetősége van. Éppen azért drávántúlitestvéreinket mindenképen megakadályozzák az illetőség megszerzésében s ígvmarad majd 300.000 ember minden képviselet nélkül.

48olvasó, annakidején mindezt elolvasta, de azt hitte, hogy ez mindDemetrovics György termékeny fantáziájának zöld színű gyermeke,azonban két napra Petricic leleplezései után Horvátok és a magyardemokrácia c. széljegyzetében a Világ mindenben megerősíti Petricicközléseit és megállapítja, hogy ,,a magyar és a horvát nép hálás lehelVázsonyi igazságügyminiszter, Jászi Oszkár és mindazok iránt”, akika Frank-pártiak mesterkedéseit tönkresilányították és „akik az intrikák, népcsalások, becsapások, őszinteséghiány politikája helyett atestvériesség és megértés szellemét igyekeznek megteremteni.”Miután a Világot illetékesnek kell tartanom arra, hogy JásziOszkár nevében beszéljen és miután Vázsonyi miniszter úr azóta tudtommalseholsem cáfolta meg a Világ által neki tulajdonított szerephitelességét, illő tisztelettel bátorkodom kérdezni, rnicsoda jogon avatkozottbele Vázsonyi a horvát válság elintézésébe, holott Horvátországnakigazságügyi autonómiája lévén, a magyar igazságügyminiszternekhorvát ügyekbe beleszólása nincsen? 1 Arra is kíváncsi vagyok, igaz-eaz, hogy az új magyar kormánynál valóban annyira hatalmas ember-eJászi, hogy Vázsonyi egy Andrássy ellen őt kénytelen táviratilag mozgósítani?II.Ismeretesek a vádak, melyekkel Szmrecsányi képviselő hat koalíciósképviselőt illetett. A horvát válság megoldásának napjaiban aPester Lloyd és az Obzor ismételten és láthatólag egy forrásból aztjelentgették, hogy Esterházy miniszterelnök úr a koalícióval való tárgyalásaibanennek a dolognak tisztázását követelte. Akkoriban olyhírek jártak, hogy a kényes kérdést egyelőre úgy kerülik meg, hogyMihalovich új pártot, horvát demokrata pártot alakít és az új alakúlásból kimaradnak a kompromittált képviselők.Azóta kiderült, hogy ez a hír alaptalan volt, pedig DemetrovicsGyörgy, a horvát szocialisták egyik vezére, aki a legújabb válság megoldásaóta állandóan úgy gerálja magát, mint a koalíció megmentője,külön cikkben is bejelentette az új alakulást a magyar közvéleménynek.(A demokratikus eszme Horvátországban. Világ, 1917. július3.) Az új pártból csak annyi az igaz, hogy a bánnak meglepőenüres programmbeszédébe belekerült ez a mondat: „Ez a kormányhorvát és demokrata óhajt lenni.”A koalíció tehát megmaradt, mindössze két képviselő kivált apártból s a párt új tisztikart választott magának. A Bécset lepuskázniakaró Tuskan Gergely ,,dísz”-elnök, a Szerb Nikolic elnök lelt és otttaláljuk a tisztikarban a Szmrecsányi-féle afférból nagyon is ismeretes1A magyar igazságügyminiszter a minisztertanácsban, mint bármelyik másminiszter hozzá szólhat a horvát ügyekhez is, természetesen az ő minisztertanácsihatározattá lett nézetéért a horvát miniszter viseli a felelősséget, ha le nem mond.A szerk.

49Rajcicot és a többi a listán lévő urak közül is Lorkovic, Suramin, Wilderaz új érában is folyton szerepelnek.Mikor őfelsége a cseh hazaárulóknak megkegyelmezett, aHrvatska Rijec el volt ragadtatva és a többi közt ezt a megjegyzéstfűzte a dologhoz: „Mindezek az események memento azon néhányember számára Horvátországban, akik ... az ú. n. Pasic-féle listávalakarták politikai ellenfeleiket megsemmisíteni. Az idő rosszul volt azilyen politika számára megválasztva . . . (Ausztriában is) azok kapnakigazat, akikre német részről folyton azt kiabálták: HazaárulókI”(Flrvatska Rijec, 1917. július 3.) Egy másik, a koalícióval szövetkezettlap a cseh-amnesztia által nem túlságosan elragadtatott magyar közvéleménytfigyelmeztette, hogy Andrássy, Kossuth, Klapka éppenolyan hazaárulók voltak, mint Kramafz. (Jutarnyi List, 1917.július 12.)Miután Hideghéty, volt horvát miniszternek a Nyolcórai Újságbanleadott nyilatkozata óta, mely nyilatkozat annakidején igen nagyméregbe hozta a koalíciót, hivatalos részről a nyilvánosság előttsemmi állásfoglalás nem történt a Pasic-féle konfidens-lista ügyében,tisztelettel bátorkodom kérdezni, tisztáztatott-e már ez az ügy? Rágalmazó-eSzmrecsányi? Ha igen, akkor miért jutalmazzák pozsonyi főispánsággal,ahelyett, hogy a magyar közéletből száműznék? Ha nem,akkor hogyan szerepelhetnek a megvádolt képviselők tovább is amagyar és a horvát országgyűlésen? Hogyan lehetett ez esetben egyolyan pártra bízni Horvátország kormányzását, mely ilyen tagjaitnem veti ki magából? És ha ártatlanok Rajacicék, miért örül a koalícióhivatalos lapja a hazaárulók évadjának bekövetkezésén?III.A koalíció tudvalevőleg unionista párt. Annyira hű az unióhoz,hogy a horvát válság megoldásakor irtózott a gondolattól is, hogy bármilyennem unionista párttal együttműködjék. Mihalovich programmbeszédénis az unionizmus szelleme vonul végig, ugyanakkor mikorhangsúlyozza, hogy ő és kormánya a koalícióval egy hús és egy vér.A magyar országgyűlés utolsó ülésén Hreljanovic koalíciós képviselőa bosnyák szábor összehívását sürgette a magyar kormánytól.Hreljanovic és társai előzőleg Dimoviccsal, a bosnyák szábor mérsékeltszerb pártjának vezérével, a koalíció régi barátjával tanácskoztak.Dimovic viszont Bécsből jött, ahová Korosecnek, a Reichsrat délszlávklubja elnökének meghívására ment, aki tudvalevőleg a szerb, horvátés szlovén népeknek egy államtestben való egyesítését követelte.A bosnyák szábor összehívásának célja az volna, hogy ez is az egyesítéstkívánja. Ezt, kedves olvasó, elolvashattad mind az osztrák, sőta magyar lapokban is.

50A horvát lapokban is akad erre nézve egy és más érdekes dolog.Mellőzve az ellenzéki és kisebb jelentőségű koalíciós lapokat, csak ahárom legfontosabb jugoszláv lap néhány cikkére szorítkozunk.Az Obzor július 7-én a triesti Edinost (Egység) c. politikai klubhasonló nevű lapjából átveszi Rybarz szlovén képviselő jelentését adélszláv klub működéséről az osztrák Reichsratban. A jelentés akövetkező rejtelmes szavakkal végződik: „Amidőn ezután kifejezettóhajtásra a képviselő úr felvilágosítást adott a szerb-horvát koalícióálláspontjáról a Délszláv Klub álláspontja felől, amely felvilágosításteljesen kielégítő volt” – az elnök köszönetét fejezte ki neki.Július 9-én a Hruatska Rijec ezt írja: „A délszláv kérdésnek nemlehet, nem szabad és nem is fog ebből a háborúból megoldatlanul kikerülni.Meg kell oldania a Monarchia délszlávjai nemzeti egyesítésének szellemében.” Éppen ezért a horvát kormánynak közölnie kell azilletékes körökkel, hogy a horvát válság elintézésével semmi sem oldatottmeg.Ugyanitt július 10-én Andrássynak a föderalizmus ellen írt cikkétismeri i,vén, ezt írja a lap: ,,A történelem megy a maga útján, nemtörődik senkinek cikkeivel, hanem új viszonyokat, új helyzeteketteremt... A történelem fejlődéséi nem fogja és nem tudja megakadályoznisenki.”Andrássy cikkére visszatér másnap is Faktumok és formulák c.(készakarva?) zavaros vezércikkében, lia jól értettük meg a cikkét,faktumok a cseh és osztrák délszláv hazaárulók szabadulása s ezekkeiszemben csak alárendelt jelentőségű dolog az, hogy Czernin föderalizmust(?), Andrássy dualizmust akar.Jul. 13-án írja ugyancsak a Hrvatska Rijec: „A délszláv-kérdésaktuális Ausztriában, különös energiával indíttatott meg és már ezelőttis a (horvát) szábor felirata érintette. Gyors változások kívánatosaka közigazgatásban stb., hogy az új szellem valóban áthassa a miegész nemzeti életünket, az új szellem, mely új emberek útján jön.”A koalíció új tisztikarának választásakor a Jutarnji List júl.13-i száma, – ő tudja miért – külön hangsúlyozza, hogy a bizalmaspolitikai megbeszélések közt nem volt szó ,,a bécsi délszláv klubkijelentéseivel szemben való állásfoglalásról.” No, ná! – mondanákPesten.Az Obzor július 15-i száma az új horvát kormány programmjátméltatva a következőket írja: ,,Nincs kétség, hogy a Délszláv Klubaz egész horvát nemzet nevében beszélt... de aki elolvasta száborunkutolsó felirati vitáját, kétségtelenül úgy fogja találni, hogy ugyanezencél lebegett a mi pártjaink szeme előtt is . . . Nem kételkedünk abban.hogy minden horvát . . . ugyanazon cél érdekében jár és dolgozik, ami képviselőink is Bécsben és Zágrábban ... A horvát nemzet egyesítéseés függetlenítése valóban meg fogja semmisíteni a magyar álmo-

51kat a magyar imperiumról.” Pesten tehát vagy már nem kell dolgoznioke célokért a horvát képviselőknek, mert Pest nem oszt és nemszoroz, vagy egyelőre ott nem dolgoznak ezekért: ott a hatalomértdolgoznak.Hogy a humor se hiányozzék, a Jutarnji List július 16-i számában,ama nevezetes Demetrovics György kijelenti, hogy ő valamennyihorvát, szerb, szlovén és bolgár (!) egyesítését kívánja. Július 17-énugyanott Horvát Rudolf visszafoglalja a Muraközt, július 20-án megKovaéevic Milan kikiáltja az önálló horvát királyságot.Hát kérem szépen, én tudom azt, hogy az újságírónak sok mindenszabad, ami más kétlábú! tollatlan állatnak tilos, nem is sokattörődnék ezekkel a dolgokkal, ha nem egyeznének meg ezek az újságcikkekannyira némely „faktumokkal” és ha nem menne az egészzsibvásár a magyar-horvát testvériség, az unió és általában Horvátországbőrére, de így tisztelettel bátorkodom Tiszától és SkerlecztőL,akik ezeket az urakat a multak tanulságai ellenére rászabadítottákHorvátországra, Eszterházytól és Mihalovichtól, akik, bár módjukbanlett volna az ellenkező, még jobban megerősítették és ezáltal felbíztattákőket, bátorkodom tőlük kérdezni: unionistáknak tartják-e akoalíciót? Ha igen, nosza Rauch, Josepovich. Hideghéty, Unkelhäuser,Sufflay, gyertek csekélységemmel együtt vezekelni Canossába!Új Nemzedék, 1917. július 29.A MIHALOVICH-KORMÁNY BŰNEI.I.Sokáig hallgattunk a horvát kérdésről. Eleinte a világháború vérzivataravont el minden érdeklődést a belpolitikáról, később, mikor apolitikai élet újra fellendült, a Tisza-Skerlecz-rezsim előrelátható önmagátólvaló összeomlása tett fölöslegessé minden bírálatot, legutóbbmeg nem akartuk korai kritikával megzavarni a berendezkedő Mihalovich-kormányt.De most már meg kell szólalnunk újra. A kíméleti idő lejárt.Olyan dolgok történnek Horvátországban, melyeknek az előző horvátszerbkoalíciós rezsímek által éppenséggel el nem kényeztetett magyarpublicisztikát is a legnagyobb mértékben fel kell háborítaniok. Horvátországnaksok rossz és megbízhatatlan kormánya volt már, deilyen kétszínű, Pesten unionista, Zágrábban .jugoszláv társaság mégnem ült Horvátország nyakán.A Mihalovich-kormány ugyancsak hamar kimutatta a foga fehérét.Alig fél éve vették át a kormányzást s már is mulasztásoknak ésbűnöknek hosszú listáját lehet tetteikből összeállítani. Fussuk csak átegész röviden, mit tett a horvát testvériség előmozdítására, az unió-

52nizmus megerősítésérc és a horvát nemzeti eszme gyarapítására, szóvalabban a három irányban, melyben működni minden horvát kormánynakelemi kötelessége.A magyar-horvát testvériség előmozdítására először is szó nélkültűrték azokat a durva, szinte eszeveszett támadásokat, melyeket aStarcsevics-párt a száborban a magyarság ellen szakadatlanul intézett.Azután, egy esettői eltekintve, a Magyarország területi integritásaellen folytatott izgatásokat a parlamentben és a sajtóban ugyancsakminden visszautasítás nélkül hagyták. Csupa testvéri szeretetbőlkirályunk születésnapján elsikkasztották a báni palotáról az eddigilyen alkalmakkor a horvát zászló mellé mindig kitűzött magyarzászlót. Magyarellenes előadásokat engedélyeztek és megújuló magyarellenestüntetéseket tűrtek. Kinevezték Zágrábmegye főispánjáváBabics-Gyalskit, ki műveiben a magyarságot gúny és megvetés tárgyávátette. Végül csináltak egy olyan választójogot, mely ráduplázvaaz eddigi igazságtalanságokra, mindenféle mesterkedésekkel végleglehetetlenné tette a szlavóniai magyarság és a vele érző svábság politikaiérvényesülését. Ha ez a törvény szentesítést nyer, negyedmilliómagyar és német nemzeti halálra van ítélve.Hogyan erősítették az unionizmust? Először is úgy, hogy bár nélkülüktöbbségük sincs s a virilistákról nem is szólva, a kormányttámogató képviselők több mint negyedrésze az unionistákra esik, semaz öttagú kormányban, sem a háromtagú szábor-elnökségben az unionistáknakegyetlen helyet sem adtak. Azután megkezdték az unionistafőispánok nyugdíjazását és csak azért nincs még a két utolsóunionista főispán nyugdíjazva, mert nem tudtak utódaikban megegyezni.Amilyen rejtett kárörömmel hallgatták a starcsevicsianusokmagyarellenes kifakadásait, ugyanolyan gyönyörűséggel hagyták azunionistákat is kvalifikálhatatlan szidalmakkal illetni. Hogy pedigmegbízható és bátor unionisták ne legyenek az útjukban, mondvacsináltürügyön egy évvel megválasztatása után, – mikor t. i. márnem volt miniszter -, megsemmisítették Hideghéty mandátumát.A magukat utolsó unionistáknak hirdető koalíciós urak így virágoztatjákfel az unionizmust.Hasonló buzgalommal működtek a horvát nemzeti eszme érdekébenis. Szó nélkül hagyták propagáltatni az országban a jugoszlávizmust,mely semmi egyéb, mint kendőzött nagy-szerb eszme s amelyez eltitkolt céljától eltekintve is a horvát történeti ethnikum megsemmisítésére,a dualizmus megbuktatására, az unió felbontására törekszik,nyíltan bevallott programmja szerint. Sőt, még elő is mozdítottákezt a propagandát azzal, hogy lapjaik minden megjegyzés nélkülátvettek minden jugoszláv közleményt. Ebből a horvát közvéleményegész jogosan azt következtette, hogy a koalíció együttérez a propagandával.S bár ezt különféle lapok ismételten megírták, a koalícióegyetlen szóval sem cáfolta meg ez állítást. Cáfolat nélkül maradtak a

53jogpárti sajtónak azok a közleményei is, melyek igen részletes adatokatsoroltak fel arra nézve, hogy a. koalíció együttműködik a starcsevicsiánusokkalés Korosecékkel. Mihalovich kormánya tétlenül nézi,hogy a jugoszláv agitáció hogyan terjed még a tanuló ifjúság körébenis. Nemcsak az egyetemi hallgatók nyilatkoztak Korosecék május30-iki deklarációja mellett, hanem most már a középiskolai ifjúságotis politikai tüntetésbe akarják belevinni.Mihalovich kormányának szellemét eléggé elárulja az is, hogyegyik első ténye az volt, hogy Pasicshoz írt kompromittáló leveleimiatt Skerlecz által elcsapott Ivic Aleksát azonnal visszahelyezte hivatalába.Sőt mikor Hideghety mandátuma megüresedett s a többi közta kerületben Ivic is fellépett, a koalíció úgy viselkedett, hogy sajáthivatalos jelöltjét csak Hideghety szavazói választották meg. Mégegy választás volt Mihalovich alatt: Varazsdon. Itt Bertic zimonyiügyvédet, egy közismert jugoszláv agitátort, kit hazaellenes üzelmeimiatt tiszti rangjától is megfosztottak, választották meg, mint a koalíciótagját.Végül meg azzal mozdították elő a horvátság nemzeti erősödését,hogy csináltak egy olyan választókerületi beosztást, mely mindenütta szerbeket erősíti a horvátokkal szemben és a horvátság gerincét, akajkavacokat, valósággal kisemmizi.Ezek a koalíció tettei Mihalovich féléves bánsága alatt. Alkotómunkával egyáltalán nem foglalkoztak. A sürgős állami szükségleteketnagy ímmel-ámmal kielégítették, de hogy ezt is milyen politikaimeggyőződéssel és kötelességtudással tették, ékesen mutatja a hadiadók körül felmerült összeütközés.Mit tettek még ezenfelül? Csináltak olyan korrupciót Horvátországban,amilyet még nem látott a horvát történelem. A horvátellenzéki sajtó visszhangzik üzelmeik leleplezésétől, legutóbb egy magyarlap is felsorolta legnevezetesebb panamáikat, magát a bánt ismegvádolva s a koalíció hallgat mélységesen.Hát hiszen jól van. Mi a koalíciótól eleve sem vártunk egyebet.De azt már türelmetlenül várjuk, mikor csap le a horvát nemzet tapsaiközt a magyar állami hatalom ez üzérkedő hazaárulókkal szövetkeződíszes társaság közé?Magyar Hírlap, 1918. február 5.II.- Az unionizmus alkonya. -Két hónapja c helyen összeállítottam a Mihalovich-kormánybűneit. A cikk a koalíciós-jugoszláv sajtóban nagy vihart keltett éskülönféle alaptalan kombinációkra adott alkalmat. Megismétlem azt,amit már 1913-ban egyszer megírtam: cikkeimért csak én vagyokfelelős.

54Egyébiránt az elmúlt kél hónap eseményei megerősítettek abbana hitemben, hogy a Mihalovich-kormány az unionizmus teljes aláaknázásándolgozik. Csak néhány tényt hozok fel e tétel igazolásárae két hónap történetéből.Február első napjaiban két napig a legnagyobb titkolódzás mellettpártgyűlést tartott a koalíció. A gyűlésről két szűkszavú jelentéstadtak ki, egyet a magyaroknak, egyet a horvátoknak. Az előbbi szerinta gyűlés a kiegyezéshez való ragaszkodást határozta el, az utóbbierről semmit sem tud, hanem cifra fogalmazásban azt jelenti, hogy anemzeti egység (t. i. horvát-szerb-szlovén egység) elvéhez való ragaszkodásmellett lehetővé akarják tenni a tömegeknek és képviselőiknekaz együttműködést. Nem nehéz eltalálni, hogy a két jelentés közülmelyik felel meg az igazságnak.Február 16-án megszűnt az utolsó unionista lap Horvátországban,illetőleg Kraus koalíciós képviselő közreműködésével egy jugoszlávkonzorcium egyszerűen felvásárolta a Draut, mely ötvenéven át lankadatlan hévvel szolgálta az unió ügyét. Mikor a Draueddigi tulajdonosa, Pfeiffer Gyula elbúcsúzott a közönségtől, egyikjugoszláv orgánum diadalmasan kiáltott fel: Héderváry a ravatalon.Pfeiffer búcsúzik: ez az unionizmus Horvátországban!A bécsi délszláv deklaráció mellett való állásfoglalás mozgalmafolyt rendületlenül tovább. Már egy koalíciós képviselő, Modrusanis aláírta a nyilatkozatot, anélkül, hogy kilépett volna, vagy kizártákvolna a koalícióból. Ez a mozgalom március elején érte el tetőpontját,mikor Korosec elnöklete alatt megalakult Zágrábban az ú. n. nemzetitanács. Ez nem egyéb, mint a felállítandó délszláv állam ideiglenesközponti parlamentje. A nemzeti tanács egy szállodában tartottalakuló ülését feloszlatta ugyan a rendőrség, de a tanácskozásnakmagánlakásban való lefolytatása elé semmi akadályt nem gördített éstűrte, hogy az alkalmatlan idegen jelzőre mindenképen rászolgáltKorosec két napon át teljes felfordulásban tartsa a várost. Néhányszegény elbolondított diák adta meg Korosec és társai államellenesizgatásainak az árát.Március 19-én volt száz éve, hogy egyik legnagyobb horvát költő,Preradovic Péter megszületett. Ezt az évfordulót nagy jugoszláv maniíesztációnakhasználták fel. Maga a koalíció hivatalos lapja adta kia jelszót, hogy e napon az egész ország a délszláv egység mellett tüntessenés az ünneprendező bizottság élére a magyargyalázó zágrábifőispánt Babics-Gyalskit állították. A mozgalom olyan méreteketöltött, hogy a kormány végül is kénytelen volt a zágrábi ünnep egyrészét betiltani, de azt nem akadályozta meg, hogy március 19-énZágráb egész tanuló ifjúsága ne díszítse fel magát horvát, szlovén ésszerb színekkel, – úgy látszik Mihalovich külön-békét kötött Szerbiával,– és ne harsogja tele a várost pánszláv nótákkal.

55Eszeágában sem volt, sőt a Szabónál is oly módon ünnepeltettemeg Preradovic emlékét, ami lazításnak is beillik. A Szábor elnökének,Medakovicnak ünnepi beszédéből idézünk csak néhány mondatot:,,És Preradovics nemcsak a horvátokat és szerbeket öleli magához,hanem az ő nagy szeretete átöleli az egész szlávságot. KollárJános (a pánszlávizmus atyja) sem zengett a szlávságról elragadóbbhimnuszokat. . . Preradovics a mi nemzeti egységünknek és egyesülésünknek,a mi nemzeti ideáljainknak költője... A nemzet csak akkorfogja nagy költőjének árnyékát kiengesztelni, ha majd elmondhatja,hogy az ő fogadalmát (t. i. a délszláv egységet) teljesítette.”Helyeslés a többségnél – jegyzi meg e mondatnál a Száborijegyzőkönyv. Ez ugyancsak érthető beszéd.Ugyanez a Medakovics, ki most ilyen hangosan hirdeti nagyszerbeszméit, csendes ember volt negyedféléve. Gróf Orsich, báró Rauch,báró Hellenbach, Accurti főügyész, Radicevic és Ivancau kanonokokellene, továbbá Babics-Gyalski mostani főispán, Lorkovic, Surmin ésa két Pribicevic koalíciós képviselők ellen kizárási indítványt adtakbe a zágrábi Nemzeti Kaszinó igazgatóságánál. A kizárástól őket akaszinó elnöke, Rakodczay Sándor volt bán csak úgy tudta megmenteni,hogy Skerleccel felfüggeszttette a kaszinó működését. S bár Rakodczayazóta is megbecsülhetetlen szolgálatokat tett a koalíciónak,most hála fejében, március 24-én kibuktatták a kaszinó elnöki székéből.Miért? Csak azért, mert Rakodczay unionista. Pedig Rakodczaynem tartozik a megalkuvás nélküli tiszta unionisták közé, ő nemErdődy, nem Hideghéty, nem Josipovich, nem Rauch, nem Sufflay,hanem a Pejachevich-Skerlec típushoz tartozik, mely a koalíciótólmár alig különbözik másban, mint abban, hogy a koalíció nyíltanbevallott elveit a koalíció be nem vallott törekvései nélkül tettemagáévá. És mégis mennie kellett!Ez most a koalíció célja: az unionistákat leszorítani a közéletminden mezejéről. Írmagul sem szabad seholsem az unionisták közülegynek sem maradnia, hogy így ők maradjanak Horvátországban azegyetlen lehetőség és a magyar állami hatalom kénytelen legyenelőttük meghátrálni.Hogy is mondja ezt Pfeiffer az ő megható búcsúszózatában? „Lezáromújságírói tevékenységemet, mert a mai időt már nem értem.Még kevésbbé értem azokat a faktorokat, melyeknek a horvátországipolitikai áramlatokra súlyos befolyást kellene gyakorolniuk és a dolgoknakmégis ellenállás nélkül szabad folyást engednek.”Magyar Hírlap, 1918. április 5.

56A HORVÁT ESZME.Gróf Andrássy Gyulának június huszonegyediki beszéde egyebekközt a horvát kérdés szempontjából is nagy jelentőséggel bír. A roszszulpalástolt tájékozatlanságoknak abban a sajátságos vegyülékében,ami nálunk a délszláv politikát képviseli,, egy magasabb politikaikoncepció irányvonalait láttuk itt néhány tömör mondatban kijelölve.Gróf Andrássy nem először nyilatkozott hasonló szellemben a délszlávkérdésről, most mégis különös súllyal bírtak szavai, mikor adélszláv őrület immár a monarchia felelős állásában lévő politikusaiigeljutott. Andrássy grófnak pillanatnyi sikerekről lemondani tudó politikájaismét oly szavakat adott ajkára, melyeket méltán tekinthetünka nemzeti lelkiismeret megnyilatkozásának.Ezúttal mellőzve a Bosznia sorsára vonatkozó megjegyzéseket,három fontos tételt látok kiemelve Andrássy gróf szavaiban. Az egyikaz, hogy a délszláv állam gondolatát a monarchia struktúrája és életképessége,a magyar birodalom egysége és a horvát nemzet érdekébenel kell utasítanunk. A másik tétel az, hogy a horvát nemzeti érzéstlehetőleg erősítenünk kell, a harmadik az, hogy a magyar-horvátkiegyezést egyrészt szigorúan be kell tartanunk, másrészt esetlegesrevíziója elől nem szabad mereven elzárkóznunk, de garanciákat kellarra nézve találnunk, hogy Horvátország csakugyan horvát politikátfolytasson.Miután a délszláv eszme belső tartalmatlanságával a minap foglalkoztame hasábokon, csak a két utóbbi tételhez fűzöm fejtegetéseimet.A félszázados múltra visszatekintő magyar-horvát kiegyezésnem érvényesült az egész vonalon. A horvát sérelmek eltüntetése elsőrangúmagyar birodalmi érdek. Egy másik baj volt az, hogy e kiegyezésbőldogmát csináltunk, holott dogmának magyar szempontból iscsak az uniót magát kell tekintenünk, nem pedig az unió ilyen vagyolyan formáját. Nyolcszáz éves közös állami életünk alatt az együttélésnekformái többször változtak, változhatnak a jövőben is. Paragrafusokkalaz élet realitásait nem lehet fejlődésükben tartósanmegakadályozni. Ha tehát objektív mérlegelés után a magyar-horvátviszony újabb rendezése mutatkoznék szükségesnek, hideg ésszel éstestvéri szeretettei hozzá kell látnunk a munkához.Azonban minden horvát sérelem orvoslása, minden horvát kívánsághonorálása csak tüneti kezelés volna, ha a magyar-horvát viszonytartós javulásának garanciáit, nem a horvát eszmében keresnők.Nyolcvan esztendeje küzd egymással a horvát intelligenciában adélszláv eszme és a horvát eszme. A délszláv eszme bármily mérséklettelés jóhiszemű hazafiassággal párosuljon is, lényegénél fogva amonarchia és a magyar birodalom bomlására vezet, hiszen a különböződéli szláv népeket valahogyan egyesíteni akarja, a horvát eszme

56viszont, bármilyen magyargyűlölettel és önállósági törekvésekkel párosuljonés, lényegénél fogva a monarchia és a magyar birodalom erősítésérevezet, hiszen a horvát nemzetnek a többi déli szláv nemzettőlkülönvált elhelyezkedését keresi a monarchiában. Mi a két eszmeküzdelméről jóformán tudomást sem véve, a súlyt az 1868-i kiegyezésfenntartására helyeztük s azokkal szereztünk ennek érvényt, akikerre kaphatók voltak.Természetesen a horvát jogok valódi vagy vélt sérelme kevésbbéfájt azoknak, akikben megingott a horvát érzés, még kevésbbé azoknak,akik a délszláv ideológiát hova-tovább a maguk javára sajátítottákki: a szerbeknek. Így következett be az a horvát politika, melyakarva-akaratlan, a horvát eszme híveit ellenzékbe szorította és adélszláv eszme híveivel, – a nemzeti párttal, majd a horvát-szerbkoalícióval – próbált kormányozni. Persze ez minden ideiglenes sikers egyes horvát politikusok minden önfeláldozása ellenére is csak azunió alapjainak megingására vezethetett, amit a fiumei rezolúció ótaugyancsak érezhetünk.Ez útvesztőből a kikeveredést csak egy nagystílű horvát politikahozhatja meg: ki kell békíteni az unió eszméjét a horvát eszmével.Hogy e politika bír a siker minden kilátásával, arra nézve a legjobbbiztosíték az, hogy a horvát nép tömegében érintetlen maradt a délszlávragálytól. Hogy a szélső horvátok, a jogpárt, sem képezheti epolitika érvényesülésének elháríthatatlan akadályát, arra nézve legyenszabad csak arra hivatkoznom, hogy maga a jogpárt atyja, StarcsevicsAntal is felismerte már, hogy nincs két nemzet, mely annyira egymásravolna utalva, mint a magyar és a horvát. Sőt az a politikaivonaglás, mely a mostani délszláv pártokban észlelhető, azzal bíztat,hogy a horvát eszmének ezekben is vannak lappangó hívei.A délszláv eszme állambontó és a horvát eszme államépítő voltánakfelismerése adta annakidején kezembe a tollat. Különös szerencsémnektarthatom, hogy hasonló eredményekhez jutott el olyan politikus,mint Andrássy Gyula gróf. És a délszláv sajtó, mely cikkeímetannyi felesleges kombinációval és gyanúsítással szokta megtisztelni,vegye tudomásul, hogy csakis e felismerésből folynak cikkeim éscsakis erre vezetendő vissza minden küzdelmem a délszláv eszme éshívei ellen.És ha szabad még néhány szubjektív megjegyzést lennem a legutóbbicikkemmel szemben elhangzott vádakra nézve: én ugyan nemtalálok abban semmi elítélendőt, ha egy magyar publicista bizonyosjózan korlátok közt mindent magyar szemmel néz. De rám nézve amagyar-horvát viszony a személyes élmény jellegét vette fel s én eztmár nem tudom kizárólagosan magyar szemmel nézni. Családi hagyományaimnálés saját munkásságomnál fogva minden idegszálammalhozzánőttem a magyar kultúrához, de magamévá tettem a horvátkultúrát is és ez nem idegen masszaként él bennem, hanem teljesen

57belém, idegzetté magát. Ennélfogva a horvát nemzet érdeke is mindigszívemen fekszik és délszláv eszme ellen nemcsak azért harcolok,mert ez magyar érdek, hanem azért is, mert győzelme a nyugati kultúraegyik legnemesebb és hozzám legközelebb álló nemzeti ethnikumánakmegsemmisülését jelentené: a horvát nemzetét.Magyar Hírlap, 1918. július 6.A BOSNYÁK ESZME.A bosnyák kérdés méltán tekinthető az egész délszláv problémakulcsának. A bosnyák kérdés ilyen vagy amolyan megoldása automatikusanvonja maga után a délszláv problémának megfelelő módonvaló megoldását, helyes megoldása nyugalmat teremt a déli szlávokországaiban, helytelen megoldása a nagyszerb vagy jugoszláv eszmefelülkerekedését és az Adria partjainak a monarchia számára valóelvesztését jelenti.A kérdés megoldására törekvő írók szerény nézetein szerint általábanvéve téves alapból indulnak ki: vagy osztrák, vagy magyar,vagy horvát, vagy szerb szemszögből nézik a bosnyák kérdést, holotttalán elsősorban bosnyák szempontból kellene kiindulniuk. Nem állítom,hogy egyedül a bosnyák szempont az irányadó, de hogy ennekfigyelmen kívül hagyása megnyugtató eredményre nem vezethet, aligszükséges bizonyítani.A történelem tanúsága szerint mindig volt bosnyák nemzet ésmindig élt a bosnyák nemzetben bizonyos állameszme. Horvát ésszerb írók ezt kétségbe szokták vonni és a bosnyák nemzeti ethnikumothorvát, illetőleg szerb ethnikumnak vallják. Ha egy nemzetiethnikumnak egyetlen kritériuma a nyelv, akkor a horvátoknak ésszerbeknek tényleg igazuk van, de akkor nincs osztrák és porosz, dánés norvég, holland és búr, angol és amerikai, portugál és brazíliainemzet sem és a nemzetek államai egyesítendők.Népeket nemzetté azonban nemcsak a nyelv szervez, hanem atörténelem, a kultúra és még sok egyéb. Külön bosnyák nemzeti történelemés kultúra pedig mindig volt és van is, Nem akarjuk kétségbevonni, hogy ennek kialakulására az ősi horvát királyságnak ésa különféle szerb országoknak megvolt a maguk befolyása, azt semvonjuk kétségbe, hogy bosnyák nemzet és ország kelet és nyugat közészorítottságában sok ingadozásnak, sok változásnak volt alávetve, csakazt állítjuk, hogy a bosnyák nép szívósan ragaszkodott a maga különállásáhozés a bosnyák tradíciók letéteményesei ma sem hajlandóksem a horvát, sem a szerb kultúrába felolvadni.A tizenkettedik század óta a bosnyák nemzet a déli szlávság körébenkülönösen kirívó kulturális önállóságra tett szeri azáltal, hogy

58kivévén a patarénus vallást, egy egészen sui generis nemzeti egyházatszervezeti magának. Ez időtől fogva a politikai ellentétek mellett elkeseredettvallási gyűlölködés is támadt a bosnyák, a szerb és a horvátnemzet között. Fokozódott e gyűlölség a török idők bekövetkeztével.Amíg a horvát nemzet mint valódi antemurale christianitatisvelünk együtt ontotta vérét százados harcokban a nyugati kultúráért,s amíg a szerb nemzet a legmélyebb szolgaságba süllyedt, mely állapotnakmorális korrupciójától máig sem tudott megszabadulni, addigbosnják testvéreink felvévén a muzulmán vallást, nemcsak nemzetilétüket és önállóságukat tudták megtartani a Török birodalomban,hanem kulturális fölényükkel századokon át országuk határain kívülis vezető szerepet játszottak az egész birodalom kormányzatában.A bosnyák nemzeti hagyományok, az egy nyelvet beszélő szomszédokhatása és az izlam-török vallási és ethikai szervezet vegyülékéfoőlalakult ki az a bosnyák nemzeti ethnikum, nemzeti kultúra,amely az annektált tartományok minden részére rányomta a magabélyegét. A török hatalom összeomlása ezen már nem változtathatott,hatalmi viszonyokban okozhatott eltolódásokat, de maga a bosnyáknemzeti eszme immanens erejénél fogva elnyomhatatlanul él nemcsaka muzulmánokban, hanem Bosznia keresztény autochton lakosaibanis.Államok, országok létének addig van jogosultsága, míg létükkelaz emberi kultúra fejlődését mozdítják elő. Az emberiség ellen a legnagyobbvétket azok követik el, kik értékes nemzeti kultúrákat tipornakel. A monarchia számos bel- és külpolitikai balfogása ellenéresoha e tételek ellen tartósan nem vétkezett. Nem cselekedheti tehátazt Boszniával szemben sem. A monarchiának az emberi haladás érdekébenkötelessége Boszniában olyan helyzetet teremteni, hogy asajátos bosnyák nemzeti kultúra minél jobban kifejlődhessék. Minéljobban kiclhesse magát. Meg kell adni a bosnyák nemzeti eszménekmindazokat a létfeltételeket, melyek hiányában az utóbbi évtizedekbena bosnyák érzés némileg sorvadásnak indult.Az első ilyen feltétel a bosnyák különállás biztosítása. Boszniánakönálló állami élete mindig ingadozott, de országos különállását a legválságosabbidőkben is meg tudta menteni. Nem arról van szó, hogyaz az autonómia, melyet Bosznia boldogult királyunk kegyelmébőlnyert, megmaradjon-e vagy változásoknak vettessék-e alá, hanemarról, hogy Bosznia országos különállásán a bosnyákok beleegyezésenélkül változás ne történhessék. Folyik ez egyebek közt a népek önrendelkezésijogának elvéből, melyet annyit hangsúlyoznak ugyanazoka jugoszlávok, kik a legnagyobb hidegvérrel besorozzák Boszniát abosnyák nemzet megkérdezése nélkül, Jugoszláviába.A másik ilyen feltétel, hogy Bosznia államjogi helyzete akkéntszabályoztassék, hogy az országos különállás senkinek útjában neálljon s így Bosnyákország fejlődésének garanciái megszereztessenek.

60Bosznia mai államjogi helyzete, mely két állam és három kormányközt lebeg, mind a monarchiára, mind a bosnyákokra nézve tarthatatlan.Miután az kétségtelen, hogy Ausztriához nem csatolható ésmiután a szent korona jogai is kétségtelenek, világos, hogy Boszniátvissza kell bocsátani a szent korona birtokába. Hogy ezt Ausztriávalegyetértésben és az osztrák érdekek kielégítésével kell megtenni, aztermészetes.A harmadik ilyen feltétel, hogy a szent korona jogainak lestelöltése a bosnyákokon kívül kielégítse a szent korona egész testét sígy a visszacsatolás ne legyen új viszályok forrása. Horvát testvéreinkregondolok itt, kiknek történeti jogai Boszniára, különösenegyes részeire nézve kétségtelenek. A visszacsatolásnak olyan formábankell megtörténnie, hogy a magyar közjog kielégítése mellett ahorvát közjogon se essék sérelem. A visszacsatolásnak nem a szorosanvett Magyarországhoz, hanem Szent István koronájának országaihozkell történnie.A bosnyák nemzet e háborúban oly óriási vérveszteséget szenvedett,mint a monarchia egyetlen népe sem. Sajnos, e nagy vérveszteségheznagy morális dekadencia is járult. Mindenkinek, akinek szívénfekszik a monarchia jövője, erkölcsi kötelessége arra törekedni, hogybosnyák testvéreink regenerációja sürgősen meginduljon. Ε regenerációpedig csak úgy indulhat meg, ha a Bosznia a bosnyákoké elvalapján a bosnyák nemzeti eszmét tesszük vezércsillagunkká.Magyar Hírlap, 1918. július 28.A HORVÁT VÁLSÁG.Zágráb, augusztus 31.Végre, úgy látszik, ütött a szabadulás órája és a horvát történelemlegméltatlanabb bánja elhagyja helyét. Mérhetetlen korrupció, azállamellenes törekvések kétszínű pártfogása, az államhű elemek üldözése– ezek jellemzik Mihalovich tizennégyhónapos uralmát. Távozásátmindenkinek, kinek szívén fekszik a horvát nemzet boldogulása,a magyar birodalom és a monarchia jövője, örömmel kell üdvözölnie.Mihalovich utódját illetőleg eddig semmi pozitív értesülés nincs.De ha szemügyre vesszük a válság okait és a kibontakozás eshetőségeit,egészen világos lesz előttünk, mely irányban kell a válságot megoldani,ha a magyar kormány végre szakítani akar a kísérletezésekés félrendszabályok módszerével és egy nagyobb stílű horvát politikaalapjait akarja lerakni. Mert az apró mesterkedések, fogások, személyiérvényesülések és kielégítések kora immár lejárt Horvátországban,most arról van szó: meg tudják-e menteni a horvát nemzeteisaját magának és a szent koronának?

61Mihalovichnak főként két okból kell távoznia: mert a korrupcióbűzfészkévé tette Horvátországot és mert nem tudott, nem akart féketvetni a király-, állam- és nemzetellenes jugoszláv agitációnak. Mindkétbűnért nem egyedül felelős a megbukott bán, hanem felelős egészpártja, a horvát-szerb koalíció, hiszen nem is annyira maga a mindentekintetben gyenge bán kormányozott, mint a mai szábortöbbségegyes matadorai.Mi következik ebből? Az, hogy magának a bán személyének eltávolításaigen csekély jelentőséggel bír; a fontos az, hogy az eddig érvénybenlévő rendszer váljék lehetetlenné. És c tételből mindenesetrekövetkezik egy negatívum: hogy Mihalovich és rendszere helyébe nemjöhetnek azok a pártok, klikkek és személyek, akik a mai rendszerbenvétkesek. És tovább megyek: nem jöhetnek olyan pártok, klikkekés személyek sem, akik bár egyenesen nem vonhatók felelősségre akoalíció tetteicrt és mulasztásaicrt, de akik kétes magatartásukkal,jóakaratú semlegeségükkel a koalíciós rendszernek bizonyos morálistámogatást nyújtottak, vagy akik múltjuknál, személyes helyzetüknél,elveiknél fogva függő viszonyban állanak ezzel a rendszerrel.Hiszen az ilyen férfiakkal és csoportokkal való kormányzás kerülőúton a megbukott rendszert restaurálná s így a félrendszabályok módszerénekeredendő bűnében leledzene.A korrupció megszüntetésére elegendőnek látszik egy megbízható,intakt, erélyes és elszánt férfiakból álló kormányzat, más szóval egyhivatalnok-kormány. Egy ilyen kormánynak az alkotmányos kormányzáseszközeit megtagadni a világháború ötödik esztendejébenegyenesen hazaárulás számba menne a többség részéről.Másként áll azonban a dolog a jugoszláv agitációt illetőleg. Nemelegendő magának a lazításnak megfékezése, mert ez az agitáció olyanarányokat öltött, hogy itt a védelmi intézkedések magukban már nemvezetnek célra: a hamu alatt nem hunyna ki a szikra és az első alkalommalismét teljes erővel lángralobbanna. A jugoszlavizmust le kelltörni, meg kell semmisíteni. Ezt pedig egyszerű hatalmi intézkedésekkelnem lehet megcsinálni.A horvát és magyar nemzet szerencséjére a jugoszlávizmus ellenvan egy bűvös eszköz és ez a horvát eszme. Ententeügynökök ésnagyszerb agitátorok megfertőztethették a horvát intelligencia nagyrészét a királyi ház, Szent István birodalma és a horvát nemzet létalapjaitfelforgató délszláv eszmével, de maga a horvát nép törheteílenülragaszkodik a maga szent horvát hagyományaihoz és a horvátnemzet virágának, Zagorje középosztályának lelkében is eleven erővelélnek ugyanezek a nemzeti hagyományok.A horvát eszmét kell a jugoszlavizmussal szembeállítani és erőteljesregeneráló munkával az új horvát nemzeti reneszánszot megindítani.Erre azonban nem lehet hivatott egy hivatalnok-kormány, idehorvát nemzeti öntudattól áthatott erős egyéniségekre van szükség.

62Olyanokra, kiknek kezébe nyugodtan át lehet adni az állami hatalmat,kiknek a horvát nép körében népszerűségük van, kiknek nevemaga is programmot jelent. Olyan férfiakra van itt szükség, kik mindigés minden körülmények között rendületlenül kitartottak a magukbecsületes horvátsága mellett, kellett legyen bár ezért a hatalmatelveszteniük vagy az izgatók által félrevezetett horvát intelligenciagyűlöletét és üldözését elszenvedniök.Egy ilyen erős, kiclezett egyéniséget kell a horvát báni székbeemelni, aki könnyű szerrel meg fogja találni a maga munkatársait ésha apró skrupulusok miatt nem fognak neki felülről mindegyre gáncsotvetni, el fogja törölni a föld színéről a jugoszlavizmust és szervezegy olyan erős horvát unionista pártot, melyen többet nem vesz erőisemmiféle szerb fondorkodás.Ez az úgynevezett horvát kurzus a kibontakozás egyetlen célravezetőútja. Más minden egyéb csak félmunka lehet.Horvátország felől több mint egy évtized óta folyton a legveszesebbfelhők gyülekszenek a magyar birodalom ellen. Itt a tizenkettődik óra végre, egy elszánt, nagystílű horvát politikával megsemmisíteniazokat az elemeket, melyek nyíltan és titokban a szent koronaellen agyarkodnak.Magyar Hírlap, 1918. szeptember 4.A HORVÁT-KÉRDÉSRŐL.I.Sokszor töprengek azon, micsoda végzet súlyosodik a magyar ésa horvát nemzetre, hogy nem tudják egymást megérteni. 800 év közöstörténelme után ma talán távolabb állunk egymástól, mint valaha.Pedig mindkét részről mindig voltak és vagyunk olyanok, kik a kétnemzet, a Monarchia és a nyugati kultúra érdekében szükségesnekhisszük és valljuk a magyar-horvát testvériséget, akik meg vagyunkgyőződve, hogy a két nemzet egymásra van utalva.És a két nemzet mégis, szinte reménytelenül divergens iránybanfejlődik. Mindkét részről naponta szaporodnak az elidegenítő hangokés jelenségek, naponta egy-egy ideálunkat vagyunk kénytelenek eltemetni,a nélkül, hogy feltámadására a legkisebb kilátásunk is volna.Úgy érzem, a végzet súlyos léptekkel közeleg, s ha össze nemfogunk mi egymás megértésére törekvő magyarok és horvátok. Jugoszláviaálarcában diadalra jut a nagyszerb eszme, elsüllyed a horvátnemzet s örökre megbénul a magyar.A szorongó hazafias érzés e komor óráiban megpróbálom papírravetni egy évtized lelki vergődéseinek eredményét, megpróbálom alehető objektivitással feltárni azokat az okokat, melyek a két nem-

63zetet egymástól elválasztják, megpróbálok utat-módot ajánlani, mikéntállíthatnók meg a romlást a tizenkettedik órában, miként törhetnénkúj utat egymás megértése felé.II.A legtöbb baj az, hogy nem ismerjük egymást. Mióta a latin nyelvkiszorult a közéletből, a legnagyobb nehézséget a nyelv képezi. A magyaroknem tudnak horvátul, a horvátok magyarul. A mindkét részrőleléggé kultivált német nyelv nem pótolhatja e hiányt, nem helyettesíthetia latin nyelvet sem, mert nem lehet a közélet nyelve. Egymásdolgaiban alaposabb tájékozódást pedig egymás nyelvének ismeretenélkül nem szerezhetünk. A horvátok között még csak akadolyan, aki megtanult magyarul, nem annyira a politikusok – pl. ajelenleg többségben levő koalíciónak csak egyetlen egy tagja bírjateljesen a magyar nyelvet, – mint a tisztviselők közül, de a magyaroknálmár ritka, mint a fehér holló, aki csak valamennyire is tudhorvátul.À nyelvi akadályhoz még valami sajátos idegenkedés is járul.Valahogyan lenézzük egymást, egymás ellenségeinek véljük egymást.Elgondolom, hogy hány ezer és ezer intelligens magyar robog végigévente a fiúméi vonalon s ugyan, kinek jut eszébe csak egyszer is egynapra megszakítani útját Zágrábban? Pedig Zágráb Szent Istvánbirodalmának egyik legszebb és legkultúrabb városa.És tegyék szívükre kezüket tisztelt olvasóim, ugyan hányan vannakközöttük, akik életükben valaha is egy komoly órát szántak volnaa magyar-horvát viszony megértésére? Nem állítom egy szóval sem :hogy az átlagos horvát jobban volna informálva a magyar viszonyokról,de állítom azt, hogy a magyar tájékozatlanság a bűnösebb, merta tényleges erőviszonyok folytán a horvát politika alig szólhat bele amagyarba, míg a magyar igenis a horvátba. Honnan veszik, – nem atörvényes -, hanem az erkölcsi jogosultságot a magyar államférfiaka horvát nemzet sorsába való beavatkozáshoz, mikor tájékozatlanságuk,érdeklődés-nélküliségük folytán nem lehetnek tisztában tetteikhorderejével.Aki veszi magának a fáradságot és végigtanulmányozza a kétnemzet tanrendszerét, rá fog jönni, hogy mindkét rendszer vétkeskönnyelműséggel, vagy tudatos rosszindulattal, óvatosan kerüli, hogya magyar, vagy a horvát ifjúság a másik nemzet viszonyairól valamelyesképet nyerjen.Arról nem is akarok beszélni, hogy az ütközőpontokon kétféleigazság taníttatik, pedig hiszen a nemzeti önérzet minden sérelmenélkül meg volna állapítható a tárgyilagos igazság. És az iskolák padjaitelhagyó nemzedék irányítását átvevő magyar és horvát sajtó aközeledés, az egymás megismerése eszméjét még kevésbbé szolgálja.

64mint a két tanrendszer. A meggondolatlan, elfogult kirohanások, egymáskisebbítése napirenden vannak. Évek óta figyelemmel kísérema két nemzet sajtóját és igazán elszomorító tapasztalatokat tettem.A horvát sajtó legnagyobb része azzal traktálja olvasóit, hogy mindenbaj forrását a magyarokban találja meg, a magyar sajtó legnagyobbrésze viszont a horvátországi zavarok okául egyszerűen azt jelölimeg, hogy a horvátok nem férhetnek meg a bőrükben.Átgondoltabb politikai irányt egymással szemben alig képviselegy-egy lap. A magyar lapok például aszerint szokták általában vévea horvát kérdést kezelni, hogy kellemetlenkedni akarnak-e a magyarkormánynak vagy nem? Szóval egészen a magyar belső politika szemszögébőlnézik ezt a birodalmi kérdést. Ez kelti aztán azt az optikaicsalódást a horvát sajtóban, hogy a magyarok közt nincs különbség,mind egyaránt a horvát nemzet vesztére törnek.Ez áldatlan állapotok következményei nyilvánvalóak. Ha a fennállókiegyezés miatt a magyar és horvát politika nem zárkózhatott isteljesen el egymástól, de megtette ezt a magyar és a horvát társadalom.A Dráva két partja ma távolabb van egymástól, mint két világrész.A magyar közöny és a horvát gyűlölet ércfalán hány tiszteletreméltóvállalkozás törött már össze? Csak a két társadalom elzárkozottságamellett lehetséges, hogy a magyar jóhiszeműség segítségével a magyarhorvátviszony elmérgesítésén szinte szabadalmazottan dolgozhatnakkülönféle rangú és rendű politikai kalandorok és ügynökök. Csak ígylehetséges, hogy kaszinói és más véletlen összeköttetések és ismeretségekelhatározó befolyást gyakorolhatnak Horvátország politikai fejleményeire.A siralmas és nevetséges sajátos vegyülete volna az, haegyszer valaki megírná például a horvát báni kinevezések hitelestörténetét.A kölcsönös tájékozatlanság egymás dolgaiban mindkét nemzetszámára már nem egy keserves tapasztalatot eredményezett. Nem isakarok beszélni Jellachich bánról, kinek szerepe egy szinte soha elnem tüntethető repedést okozott a magyar-horvát symbiozis eladdigmasszív márványlapján, csak arra az esetre utalok, amit mostani horvátnyomorúságaink főokozójának tartanak: a nemzeti párt bukására.Kérdezem, ha a horvát társadalom megértette volna a nemzeti jogaicrtküzdő magyarság psychejét, lepaktált volna-e a nemzeti párt életreés halálra a szabadelvű párttal? és viszont, ha a magyar társadalomtudta volna, micsoda erők és törekvések állanak Supilo háta mögött,létrejött volna-e a fiúméi paktum? „Ha a magyar-horvát viszony javulásán akarunk dolgozni, elsőteendőnk az elzárkózottság, az idegenkedés, a tájékozatlanság ködleptevárainak lerombolása legyen. Egymás megismerése bizonnyalelengedhetetlen feltétele egymás megértésének.) És a tapasztalat aztmutatja, hogy a megismeréssel már megtettük a fele utat a megértéshez.Ismerek néhány magyart és horvátot, aki nemcsak hogy gépiesen,

65hotelportásszerűen elsajátította a másik nemzet nyelvét, hanem belehatolta másik nemzet kultúrájába és ezek jómagámmal együtt, kivételnélkül, valamennyien a megértés hívei, valamennyien át vannakhatva attól a gondolattói, hogy a két nemzetre üdv csakis közösállami életben vár.Ezt a mai napság ritka magyar és horvát típust kell célszerűiskolapolitikával szaporítani. Magyar részről sokszor felhangzottkívánság, hogy a horvátok tanuljanak magyarul. Ez mindenesetre adolog egyik fele, de van egy másik fele is: a magyarok is tanuljanakhorvátul. Úgyis Horvátország e részben iskola-politikailag Magyarországfelett áll, amennyiben Magyarországon a budapesti egyetem horváttanára képviseli az égen, a földön egyedül a horvát kultúrát, mígHorvátországban a zágrábi egyetem magyar tanárán kívül ugyanezenaz egyetemen a magyar nyelvnek egy lektora is működik és a reálgimnáziumokbana magyar nyelv fakultatív tárgy.Nem vitatom, hogy a horvátra nézve fontosabb a magyar nyelv,mint fordítva, azt sem állítom, hogy a horvát iskola lényegesenkülönb eredményeket tud felmutatni, mint a magyar, csak arra hívomfel a figyelmet, hogy nagyon szűkkeblű és nagyon impolitikus dologvolna, ha a magyar közvélemény mindent a horvátoktól várna. A horvátnemzet fülét a sajtó telekiabálta a magyarosítás veszedelmével,itt tehát a magyar nyelv terjesztése mindenfelé nehézségekbe ütközik.Ε nehézségek nincsenek meg Magyarországon s egy megelőző ilyenmagyar akció mindenesetre óriási könnyebbséget jelentene a horvátakció számára. Sőt egy ilyen magyar akció automatikusan váltaná kia horvát akciót az önvédelem törvényénél fogva. Amelyik nemzetugyanis felkészültebb, amelyik nemzet jobban ismeri a másikat,annak a nemzetnek feltétlenül nagy előnyei vannak a másikkal szemben:a magyar nemzetnek tehát minden tekintet nélkül arra, mitcsinálnak a horvátok, érdekében áll a maga iskola-politikai akciójátmegindítani.Túlzásnak tartanám bármelyik részről a másik nyelv kötelezőközépiskolai oktatását sürgetni. A középiskoláknak a feladata azvolna, hogy az alsóbb osztályok olvasmányaival, a felsőbb osztályokirodalmi oktatásával, azután különösen a földrajzi és történeti tanítássalkapcsolatban iparkodjanak a tanuló érdeklődését a másik nemzetrefelhívni. Az akció súlypontja azonban az egyetemeken kell, hogylegyen, mert a legfontosabbnak azt tartjuk, ha azok az ifjak ismerkednekmeg egymás nyelvével és kultúrájával, akik majdan hivatvalesznek hazájuk sorsát intézni. Mindig rejtély volt előttem, hogyanlehet magyar, illetőleg horvát közjogot és történelmet tanítani a horvát,illetőleg magyar források és szakirodalom ismerete nélkül. De eterületeken kívül is minden tantárgynál nyomatékosan fel volnahívandó a hallgató figyelme a másik nemzet viszonyaira s mindenegyetemen alkalmat kellene neki adni a másik nemzet nyelvének elsa-

66játítására és bőségesen osztogatott ösztöndíjakkal lehetővé kelleneszámára tenni tanulmányainak a másik nemzet főiskoláin való folytatását.Mindennek megvannak az alapjai mindkét nemzetnél, csak továbbkell fejleszteni az alapokat; s mindez aránylag oly csekély áldozattaljár, az elérhető eredmény viszont oly kecsegtető, hogy igazán kár sokszót vesztegetni rá. Tessék csak körülnézni Magyarországon, hogy ittjelenleg bányán vannak, akik a horvát kérdéshez értenek: egy kezemenmeg tudom őket számolni. Es tessék elgondolni, hogy ha 1808óta minden évben csak egy arravaló embert küldtek volna a zágrábiegyetemre, hányan lehetnének, akikhez minden horvát ügyben teljesbizalommal fordulni lehetne? El sem lehet sorolni, hogy hány politikaibalfogástól kíméltetett volna meg ez esetben a magyar birodalomés a horvát nemzet.Mélységes meggyőződésem, hogy ha felserdül egy olyan magvarés horvát nemzedék, mely ismeri egymást, egymás tradícióit, nemzetisajátságait és kultúráját, akkor el van távolítva egymás megértésénekútjából a legnagyobb akadály, akkor bízvást remélhetjük a Zrínyiekkorának visszatérését s akkor a két nemzet egyetértése le fogjagyőzni Szent István birodalma temérdek külső és belső ellenségénekminden machinatióját.III.A mai magyar és horvát nemzedék a magyar-horvát viszonynaknyugpontra való juttatására, egymás dolgaiban való nagyfokútájékozatlansága miatt, alkalmatlan. A horvát kérdés azonban a realitásteljes erejével itt kopogtat ajtónkon és nem teszi meg azt a szívességet,hogy várakozzék addig, amíg mi a kérdés megoldására felkészülünk.A mi nemzedékünk tehát nem háríthat minden munkáta jövendőre, sőt a mi feladatunk önfeláldozó munkával a jövő sikerénekgaranciáit megszerezni.Ε garanciákat pedig csak akkor szerezhetjük meg, ha már miis megpróbálkozunk a tájékozódással.A magyar politikusoknak egyik végzetes tévedése az, hogy a horvátprobléma lényegét másutt keresik, mint ahol a horvát nemzetfejlődése szerint van. Teljesen belső magyar szempontokból indulvaki, a horvát nemzet legfőbb problémájának az 1868-i kiegyezéshezvaló viszonyát tartják, holott Horvátországban közel egy százada nema magyarsághoz való viszony a létprobléma, hanem a horvát és adélszláv eszme kérdése. Ennélfogva a magyar és a horvát gondolatkét különböző síkban mozog, mely síkok metszik ugyan egymást.de érintkezésük csak pillanatnyi, szinte esetleges, szilárd alappá nemválhatóHogy ennek milyen káros következményei lehetnek, azt a magyarságsaját magán is tapasztalhatta. Hiszen vele szemben is dog-

67mává tettek egy egészen külsőleges kategóriát, az 1867-i kiegyezést,illetőleg annak uzuális formáját, s Bécs sokáig minden magyar törekvéstaszerint ítélt meg, hogyan illeszthető bele e keretekbe s mindenmagyar problémát lelketlenül ennek Prokrustes-ágyába kényszerített.Semmiféle nemzeti fejlődés sem igazodik paragrafusok szerint. Ha aparagrafus nem alkalmazkodik a fejlődéshez, az előbb-utóbb átvágrajta.Amint Bécs nagyon kevéssé kereste azt, kik azok, akik az ő külsőlegesszempontjainak érvényt szereznek, milyen eszközökkel teszikezt, nem jutott eszébe eljárása visszahatását vizsgálni a magyar nemzetbens ezzel válságba sodorta a kiegyezést, sőt a Monarchia egészszervezetét, úgy Budapestnek a legfőbb gondja volt a magyar-horvátkiegyezésnek papírforma szerint érvényt szerezni, anélkül, hogy érdekeltevolna, miféle következményekkel jár ez, anélkül, hogy eszébejutott volna kérdezni, miféle élet folyik e paragrafusok mögött Horvátországbanés el is érte azt. hogy másfél évtized óta teljes válságbajutott az unió eszméje.De hát mi a. horvát és mi a délszláv eszme? A horvát eszme egytörténetileg kifejlődött külön öncélú horvát ethnikumot ismer míga délszláv eszme tagadja e horvát ethnikum létét és jogosultságát ésaz összes déli szláv népek amalgamizálásával egy délszláv ethnikumotakar teremteni. Tehát, amíg a horvát eszme hívei közjogi felfogásukkülönbségei ellenére is mind a horvát nemzet horvát hazájánaknemzeti kiépítését akarják, addig a délszláv vagy jugoszláveszme hívei a szlovén, horvát és szerb (sőt bolgár) népek közös birodalmánakmegalakítását célozzák és közjogi felfogásuk különbözőségee törekvésükben csak fokozati és módszeres különbséget jelent.A horvát és általában a déli szláv népek viszonyaiban járatlanemberre igen különös benyomást kell, hogy tegyen ez az· állapot, hogya horvát nemzet a maga nemzeti jellegének mivoltát nem látja tisztánés hogy problémának tekintheti azt, hogy horvátnak vagy délszlávnakvallja-e magát. Ε sajátos helyzetnek magyarázatát a horvátpolitikai és kulturális fejlődés története adja meg.Gáj Lajosig, egy-két fantasztától eltekintve, minden horvát horvátnakvallotta magát, nem is gondolt arra, hogy a horvát tradíciókonkívül más tradíciókat keressen magának, a horvát eszményeken kívülmás eszményeknek szolgáljon. Balkáni vérrokonainak sorsa csakmint elnyomott keresztények sorsa érdekelte, velük magát nemzetiszempontból semmiképen sem azonosította. Boldogulást nem e rokonikötelékeiken belül keresett, hanem a magyar nemzettel való bensőségesszövetségben. Nyolcszáz év közös történelme, tradíciói, jogéletea két nemzetet közelebb hozta egymáshoz, mintbármelyiket bármelymás nemzethez.A kulturális fejlődést megakadályozó hosszas török uralom utána magyart és horvátot egyaránt elnyomó osztrák politika, végül Na-

68poleonnak az egész Monarchiát a tönk szélére sodró korszaka mind amagyar, mind a horvát nemzetben a pusztulástól való félelem érzetétkeltette és a regeneráció szükségéről győzte meg. Ennek következtébenmajdnem egy időben megindult mindkét nemzetnél a reformkorsajnos, nem egy irányban.Amint ismeretes, mindkét nemzetnél irodalmi talajból sarjadtki a politikai reform s amint Vörösmartyra el kellett következnie Kossuthnak,úgy Gájra is Jellachichnak. A horvát irodalmi reformot megindítóGáj pesti egyetemi hallgató korában a pánszlávizmus atyjának,Kollár Jánosnak, hatása alá került, s elbódítva ennek szokatlan fantáziájátólés heves magyargyűlöletétől, a horvátság megújhodását nema tradicionális nemzeti alapon kereste, mint a magyar reformkorírói, hanem pánszlávisztikus irányban. A horvát nemzetet magábangyengének, hagyományait csekély morális értékűeknek érezte arranézve, hogy az ő segítségekkel hajthassa végre merész terveit. Ezérta pánszlávizmus szélesebb alapjaira helyezkedve, a tudomány és költészetsajátos romantikus vegyületével megkonstruálta Illyriát, melyaz összes déli szláv népek őshazája lett volna, megalkotta az illyr népfogalmát, melynek az összes déli szláv népek egyaránt tagjai lennének.Célja az volt, hogy miután szerinte a horvát nemzet egyedül képtelena létfeltételét képező reformokat megvalósítani, mint az illyrnemzet tagja tehesse ezt meg. Céljának a tehetséges írók egész sorátnyerte meg, akik aztán megköltötték a hiányzó illyr tradíciókat.Az illyreknek kétségtelenül óriási érdemeik vannak a horvát kultúrakörül, de elszakadván a tradicionális nemzeti alapoktól, ők lettekaz okozói annak a lelki meghasonlottságnak, melytől azóta semtudott megszabadulni a horvát intelligencia. Ők terelték a horvát politikaiéletet is abba a magyar-ellenes irányba, mely aztán segítve azéleterőtől duzzadó magyar megújhodás egyes túlkapásaitól és a magyarságfeltartóztathatatlan fejlődésétől megijedt osztrákok intrikáitólaz 1848-i katasztrófát eredményezte.Az ötvenes években aztán elkövetkezeti a kijózanodás. A horvátokugyanazt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül. Az illyrizmusegyes apostolai a reakció vak eszközei lettek s egymásutánfoszlottak szét az illyr álmok tudományos alapjai. Ε kiábrándult hangulathatása alatt és segítve a Monarchia belpolitikai helyzetétől, sikerült1868-ban báró Rauch Levinnek helyreállítania a magyar-horvátuniót és restaurálni Horvátországban a horvát nemzeti eszme uralmát.A három évtizedes illyr-agitáció azonban az intelligenciában mélyebbgyökeret vert, semhogy onnan hamarosan ki lehetett volnairtani, különösen mikor az iskolába és más intézményekbe teljesenbefészkelte magát. A diszkreditált illyr név helyett új nevet, a jugoszlávizmusnevét, véve fel, elejtve az illyreknek történeti tévedéseit,faji alapra helyezkedve vallotta továbbra is az összes déli szláv népek

69kulturális egységét? A délszláv eszme ez új formájának megtestesítőjea politikában az ú. n. nemzeti párt volt, legpregnánsabb képviselőjemeg Strossmayer püspök.A nemzeti párt, miután sem megakadályozni, sem megdönteni akiegyezést évek szívós munkájával sem tudta, 1873-ban maga állottaz unió alapjára. Egyrészt hazafias kötelességérzetből, hogy a Rauchvisszalépése (1871) óta teljesen összezavarodott horvát politikai életismét konszolidálódjék, másrészt valószínűleg számításból is, hogy ahatalom birtokában törekvéseit könnyebben megérlelhesse. A nemzetipárt e lépésével egy emberöltőre megszerezte a hatalmat s megtéréséta magyar közvélemény, mint az unionizmus nagy diadalát könyvelte el.A hatalomhoz való ragaszkodás tényleg egyre jobban elhalványítottaa nemzeti párt jugoszlávizmusát, különösen mikor bekövetkezettHéderváry húszéves uralma (1883-1903). Héderváry egyike volt alegnagyobb stílusú politikusainknak, csak az volt a nagy hibája, hogypolitikai céljait nem morális erőkkel akarta megvalósítani, hanem azemberek gyöngéire számító eszközökkel: erőszakkal és korrupcióval,így is produkált igen jelentékeny sikereket, de egyrészt kompromittáltamagukat a dicséretes célokat is, melyekre törekedett, másrésztsikereinek hovatovább kevesebb lett a benső tartalma, az általa inauguráltpolitikai szellem egyre kevésbbé fejezte ki az ország gondolkozását.Nagy fogyatkozása volt az is, hogy a kultúrpolitika irántkevés érzékkel bírt, s így a horvát iskola jugoszláv szelleme az ő idejealatt sem változott, sőt a horvát ifjúság egy részét indokolatlanul szigorúfellépésével a prágai egyetemre zavarván, még nagyban hozzájárultahhoz, hogy ez a szellem szélsőségesebb formát vegyen fel.A nemzeti párt hosszú uralmának nemzeti eszme tekintetébenigen rossz következményei voltak. Miután a nemzeti párt soha megnem tagadta a nemzeti egység elvét, s miután így az unionizmus ajugoszláv eszmével folyton karöltve jelentkezett, a horvát eszme híveia magyarságot ellenségüknek érezték és céljuknak az uniótól valószabadulást vallották. Így kerültek összeköttetésbe azokkal a nagyosztrákés föderalista körökkel, melyek a dualizmus megbuktatásáratörekedtek. Ez persze a magyar politikusokat egészen elidegenítettee horvát pártoktól s közvetve magától a horvát eszmétől is.A nemzeti párt mérsékelt, sokszor gerinctelen magatartása nemelégíthette ki az ifjabb jugoszláv generációt sem. Azért ezek, valaminta horvát nemzeti eszme hívei közül azok, akik Bécs segítségéből kiábrándultakés megunva a meddő közjogi politikát, reális eredményekretörekedtek, a magyar nemzeti küzdelem idején az ú. n. horvát-szerbkoalícióba verődtek. Sokféle fenntartással, de elismerték akiegyezést, viszont a jugoszláv eszmét sokkal akcentuáltabban hirdettékfA nemzeti pártnak a magyar nemzeti küzdelem idején valómagatartása – egyetlen politikai párt volt, mely a darabont-kormánybais belement -, továbbá a horvát-szerb koalíció ügyes tak-

70tikúja és a magyar politikusok teljes tájékozatlansága következtében1906-ban elbukott a nemzeti párt és uralomra jutott a koalíció.Ismeretes, hogy a koalíció első uralma egy évig sem tartott ésa vasúti szolgálati pragmatika nyelvkérdése miatt nemsokára nyíltharcra került a sor a koalíció és az állami hatalom között. A vasútipragmatika azonban csak külső ok volt a szakításra, az igazi ok a/,volt, hogy a horvát-szerb koalíció kormánya alatt oly féktelen izgatásfolyt a Monarchia ellen, hogy ezt tovább tűrni már nem lehetett.A koalíció ellenzékbe szorulása után négy bán váltotta fel egymást,mind azzal a programmal, hogy a koalíciót letörje és egy újunionista pártot teremtsen. A koalíció ez idő alatt számtalan megpróbáltatásnakvolt kitéve, de részben a bánok tehetetlensége, részbena magyar kormányok horvát politikájának ingadozó és átgondolatlanvolta miatt, és legnagyobb részben pedig saját jól szervezettségeés mindenre elszánt féktelen terrorja következtében, a nehézidők nem tudták megtörni. Végre is 1913-ban Skerlecz kiegyezett ηkoalícióval, mely 1917-ben Mihalovichcsal kormányra is jutott.A Skerlecz-féle kiegyezés alapgondolata az volt, hogy meghajtvaa magyar állami hatalma! a legyőzhetetlennek bizonyult jugoszlávizmuselőtt, megnyitván neki a hatalom lépcsőit, megnyerje az unionizmusnak.Miután nem sikerült a nemzeti pártot rekonstruálni,ugyanazzal a módszerrel kell megpróbálni az új unionista kormánypárt kialakítását, amellyel 1873-ban a nemzeti párt megnyeretett azunionak.A gondolat magában véve nem volna rossz, de egyrészt híj jávaivan minden eredetiségnek, minden nagystílű kompozíciónak, másrésztpedig a viszonyok tényleges ismerete nélkül eszeltetvén ki, magábanhordja a megvalósíthatatlanság csíráit. 1873 és 1913 közöttakkora változás állott be. hogy a történelem megismétlődésére nemlehet számítani. 1873-ban a jugoszlávizmus a maga fogyatékos erejérevolt utalva, kompromittálva az osztrák-magyar kiegyezésnekHorvátország minden meghallgatása nélkül való megkötésével, szembena horvát nemzet történeti osztályainak hagyományos magyarónságával;1913-ban a jugoszlávizmus a nemzeti párt iskoláiból kikerülijugoszláv érzésű intelligenciára támaszkodott; Prága. Belgrád s a mögöttüklappangó még nagyobb hatalmak erkölcsi és anyagi segítségéiélvezte, s a közelmúlt történetéből a magyar állami hatalom felettaratott diadal babéra övezte homlokát.A koalíció diadala a horvát nemzeti ellenzékre is igen nagy hatássalvolt. A közjogi ellenzéken belül különböző áramlatok kezdtekmutatkozni, melyek végre is a teljes szétszakadásra vezettek. A pártegyik fele, a Starcsevics-párt, fenntartva közjogi programmját, meghódolta jugoszlávizmus előtt, másik fele, a jogpárt kitartott ugyanmind közjogi, mind nemzeti eszménye mellett, de sajátságos ingadozások kezdtek jelentkezni benne. A diadalmasan előretörő jugoszlá-

71vizmus egyre nagyobb aggodalmakkal tölti el, a nagy-osztrák körökbíztatásaiból egyre jobban kiábrándulva, tapogatózva néz szövetségesekután, akik segítségével meg tudná menteni a horvát nemzetet adélszláv tengerben való elmerüléstől.A jelenlegi helyzet az, hogy a jogpárt rendületlenül küzd a horvátnemzeti eszméért, a jugoszlávvá lett Starcsevics-párt a május30-iki bécsi deklarációt magáévá tette s a szlovén-horvát-szerb önállóországot akarja megteremteni, a koalíció a délszláv egység híve, dehivatalosan legalább ezt az unió alapján akarja megvalósítani, azunionisták pedig részben a koalíció, részben a jogpárt nemzeti eszméjéttámogatják. Horvátország, bár sokféle töredezettséggel, kétnagy táborra oszlik, a szerint, hogy ki akar horvát és ki jugoszlávlenni. Az unió, mint adott tény. ott lebeg a két tábor telelt, de létemegmaradása, fejlődése, megtörése, megsemmisülése nem attól függ,hányan vallják magukat az unió híveinek, hanem, hogy a kél táborközül melyik fog és hog3an fog diadalmaskodni.Hogy minden nemzetnek meg kell a maga nemzeti eszméjéneklenni, azt hiszem, világos. Hogy például a magyar nemzet nemzetieszméjének a magyarnak kell lennie, azt hiszem, természetes. Ígytehát a horvát nemzet horvát eszméjének jogosultsága sem vonhatókétségbe. Így áll-e a dolog a délszláv eszmével?Mindenekelőtt feltűnő az, hogy mindmáig soha nem voll délszlávnemzet. Volt és van szlovén, horvát, bosnyák, szerb és bolgárnemzet, e nemzetek mindegyikének megvan a maga nemzeti történeteés kultúrája, mely sokszor egymás ellen fejlődött és soha nemegyüttesen, ezért délszláv történelemről vagy kultúráról beszélni egyenesennevetséges.A délszláv eszme hívei közül a józanabbak ezzel nagyon is tisztábanvannak, de ők ebből azt a következtetést vonják le, hogy. miutánszerintük a jugoszlávizmus az összes déli szláv népek üdvéreválik, tehát meg kell teremteni a jugoszláv történetet, kultúrát és főlega jugoszláv nemzeti öntudatot. Ε gondolatmenetet a legnagyobb készültséggela jugoszláv intelligencia vezérlapjának, az Obzor-nak, kiválópublicistája, Dezman fejtette ki egy röpiratában. 1Amire a délszláv agitátorok a legszívesebben hivatkoznak, az adélszláv nyelv. Hogy a nyelv magában véve nem tesz egységessé nemzeteket,e tekintetben legyen szabad csak az osztrák-porosz, norvégdán,angol-amerikai példákra hivatkoznom. Azonban nincs is egységesdélszláv nyelv. Egészen önálló szláv nyelvek a bolgár, a szlovén ésa horvát-szerb. Ezek egyike a másikat csak akkor érti meg, ha megtanulta egymás nyelvét. Horvát-szerb nyelvegység tényleg van, de ez azegység sem olyan fokú, mint például az annyi különböző dialektustbeszélő németek irodalmi, nyelvi egysége.” Más dialektus lett a horvát1 Ivanov: Juznoslavensko p itnn jo . Zagreb, 1918. 100 1. 8°.

72irodalmi nyelvvé és más szerb irodalmi nyelvvé. És e két irodalminyelv ezenfelül különbözik írásban (a horvát latin, a szerb cyrill betűkkelír), különbözik szókincsben és stílusban, úgyhogy a horvátnaka szerb, a szerbnek a horvát irodalom élvezése, sőt gyakran megértéseis is, nehézségekbe ütközik.Hogy egy nyelv mennyire nem jelent egy nemzetet, azt éppena horvát, a szerb és a bosnyák nemzetek példája mutatja a legjobban.Ε nemzetek egész történelme az egymás ellen való engesztelhetetlengyűlölködésből és vérengző harcokból áll ki. Fejlődésük európai életüknekmár első századaiban merőben ellentétes irányban indult megs mikor a három nemzet még három vallást is vett fel, az ellentétáthidalhatatlanná vált. A horvát nemzet a nyugati kereszténységetvette fel s legfőbb törekvése az volt, hogy mindenben Nyugathoz simuljonés egész történelme a nyugati kultúra hősi, önfeláldozó védelmébenmerült ki. Hivatásának érezte, hogy élő védőfal legyen Keletminden betörési kísérlete ellen. A szerb nemzet a keleti kereszténységhezcsatlakozott és megalkotván a maga nemzetegyházi szervezetét,talán éppen a legjellegzetesebben testesítette meg mindazt, amit abizánci kultúra fogalma kifejez. Az egyházi életnek teljesen az államszolgálatába való állítása, miáltal az egyház minden immoralitás éskorrupció melegágya lett s a vallásosságot a formák kultusza és atömegszuggesztió helyettesítette, éppen a szerbeknek jutott legteljesebbkifejlődésre. A szerb egyház kezdettől fogva a pánszerb eszme kifejezőjevolt s e tekintetben olyan szinte mágikus erővel bírt, hogy aszerb cárság bukása után az ipeki patriarchátus szervezetében mármármegvalósította a nagyszerb eszmét a Török Birodalom kereteinbelül. A bizánci egyháznak feneketlen gyűlölete a nyugati kereszténységellen végigvonul az egész szerb történelmen. Amint Cvijic, a világhírűszerb tudós, megírta, soha egy keleti vallású állam a maga másvallásúpolgárait egyenrangúnak el nem ismeri és soha egy nem keletiszervezetű államnak keleti vallású polgárai megbízható alattvalóinem lehetnek. 2 A bosnyák nemzet előbb a patarénus vallásban nemzetivallást teremtett magának, azután felvette az izlámot, miáltal egyázsiai kultúra részese lett A nyugati kereszténységnél vallás és nemzetegymástól független fogalmak, a keleti kereszténységnél a két fogalomegybeesik, az izlámnál a nemzet fogalma megszűnik és csak avallásé marad meg. A bosnyák nemzet is teljesen beleolvadt világfelfogásbana Török Birodalomban kifejezésre jutó mohamedánizmusba– bosnyák-mohamedán írók népüket ma is gyakran muslimanskinarod-nak, muzulmán nemzetnek nevezik – és egynek éreztemagát török és arab hittársával, kivel beszélni sem tudott, ellenbenkegyetlen ellensége volt horvát és szerb vérrokonának, kivel egy nyel-2A keleti egyház kultúrjelentőségére és igazi mivoltára nézve végtelenülérdekes L. v. Südland (Schek Adalbert) könvve: Die südslavische Frage und derWeltkrieg. Wien, 1918. 796 1. 8°.

73vet beszélte És mikor elkövetkezett a török hatalom elhanyatlása, abosnyák nemzet egy lépést sem közeledett a horvátokhoz és szerbekhez,hanem a bosnyák nemzeti tradíciók életrekeltésével a muzulmánreakció legszélső képviselője lett.A látszólagos nyelvi egység mögött a világfelfogásnak és nemzetiérzésnek ilyen óriási szakadékai választják el a horvát, szerb és bosnyáknemzetet. 3Hogy a délszláv eszmének ilyen körülmények közt semmi jogosultságasincsen, alig szükséges kimondani. Hogy így az eszme kevéstalajjal bír az egyes szláv népeknél, az természetesnek látszik. A bolgároknálsoha egy valamire való ember nem azonosította magát ezzelaz eszmével. A jugoszlávok ma a balkáni és a világháború után a bolgárokata szlávság árulóinak jelentvén ki, ki is zárták őket Jugoszláviából.A bosnyákoknál is csak elvétve akad egy-egy elfajzott alak,ki magát jugoszlávnak vallaná. A szlovéneknél a legújabb ideig semmitalaja sem volt a jugoszlávizmusnak, ma azonban a Monarchia jugoszlávmozgalmának éppen a szlovének a leglármásabb mozgatói. Haazonban egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk ezt az újmódi szlovénjugoszlávizmust, találunk benne féktelen németgyűlöletet, melegantantbarátságot, de aztán oly merev szlovén nacionalizmust, mely alegjobb akarattal sem minősíthető igazi jugoszlávizmusnak. A szlovénekszabadulni akarnak Ausztriától és ezt Jugoszlávia felállításávalvélik elérhetni, de eszük ágában sincsen bármit is engedni a magukszlovénségéből e Jugoszlávia érdekében. Az ő jugoszlávizmusuk tehátcsak látszatra az. Semmi talaja soha nem volt a jugoszlávizmusnaka szerbeknél. Soha egy őszinte szerb magát jugoszlávnak nem vallotta,ahol a szerb úr volt, ott horvát, bosnyák, vagy bolgár vérrokonátvérszopó kegyetlenséggel üldözte, ahol pedig meg kellett alkudnia akörülményekkel, mint különösen Horvátországban és Boszniában, ottpolitikailag és társadalmilag mereven elkülönült. Még a horvátországiszerb önálló párt is, mely a koalíciónak tagja s mint ilyen elvileg adélszláv egység álláspontján van, külön szervezetét az egész vonalonfenntartotta s minden különleges szerb érdeknek támogatója maradt.S hogy elvi álláspontjuk csak taktikai fogás, azt számtalan esetbenelárulták. Legyen elég hazaáruló magatartása miatt a háború elejénbetiltott hivatalos lapjuknak, a Srbobran-nak sokszor idézett nyilatkozatárahivatkozni, mely szerint reá nézve nem a bécsi, nem a pestiés nem is a zágrábi politika az irányadó, hanem a belgrádi.A jugoszlávizmusnak egyetlen déli szláv nemzetnél sincs talaja,csak a horvátnál. Gáj és illyrjei, sőt Strossmayer és hívei is hihettékjóhiszeműleg, hogy a jugoszlávizmusnak meg fogják nyerni a többidéli szláv nemzetet is, ma ebben a hitben ringatózni, nagy naivitás3A három nemzet közölt különben, amint Pittard francia tudós megállapította,igen lényeges antropológiai különbségek is vannak. L. Lenhossék MihályBalkáni antropológia. Túrán, 1917. 359-368. 1.

74volna egyesek lehetnek ilyen naivak, de nagykészültségű politikusokés agitátorok nem ülhetnek fel ilyen ábrándoknak. Es ha a jugoszlávizmusma mégis nagyobb erővel és terrorral dolgozik, mint valaha,annak más okai vannak.A jugoszlávizmus születésében a pánszlávizmus édes gyermekevolt. Pánszlávisztikus jellegét máig megtartotta és hódító erejénekegyik máig eleven forrása, hogy a jugoszlávizmus harcot hirdet mindenkiellen, aki nem szláv, közelebbről, aki német és magyar. A dualisztikusberendezkedésű Monarchiának és a magyar állameszménekminden déli szláv ellensége, ezért lesz oly könnyen jugoszlávvá.A szlovéneket például napjainkban pusztán ez a gyűlölet hajtotta ajugoszlávizmus karjaiba.Ez a pánszlávisztikus indíték mégis háttérbe szorul a nagyszerbindíték mögött. Gájék illyrizmusa, Strossmayerék jugoszlávizmusaugyanis a maga fejlődésében lassankint teljesen a nagyszerb eszmeszolgálatába jutott. Ez a végső fejlődés a Karagyorgyevicseknek aszerb trónra jutásával állott be. Péter szerb király az Obrenovicsekingadozó és osztrák-barát politikájával szemben az orosz cárok hatalmáraés rubeljeire támaszkodva a pánszerb eszmét dinasztiája politikájávátette. Feltámasztotta az ipeki patriarchátus hagyományait ésa Török Birodalom, a Monarchia, Bulgária és Montenegró romjainfel akarta építeni Dusán cár hatalmas birodalmát. A pánszerb eszmea Balkánon csak egy szláv nemzetei ismer el, a szerbet, csak egyszláv vallást, az orthodoxot.A bolgároknak, horvátoknak, bosnyákoknak, tehát be kell olvadniokoz orthodox szerb államba, vagy pusztulniok kell. íme a kétbalkáni háború és Ι világháború szerb indítéka.A Karagyorgyevicsek uralomra jutásával a Monarchia déli szlávországaiban egy heves ifjúsági mozgalom indult meg, mely rejtelmesforrásokból való pénzen lapokat, folyóiratokat, röpiratokat adott ki.népgyűléseket, agitációs körutakat és merényleteket rendezett. Ez azegyre nagyobb arányokat öltő ifjúsági mozgalom politikai kifejeződéstaz úgynevezett fiumei rezolúcióban nyert. Ez a fiumei rezolúciószülte a mai horvát-szerb koalíciót. Hogy milyen eszmék vezették afiumei rezolúció alkotóit, Supilót és Trumbicot, azt a legjobban aznuitatja. hogy mindketten a világháború kitörésekor azonnal megszökteka Monarchiából és az ántántállamokban nyíltan a nagyszerbeszme hívei lettek. Ugyanezt tették mindazok a jugoszlávok, kikneksikerült a Monarchiából kijutniok: aktív (Hinkovic) és volt (Potoénjak,Banjanin) koalíciós képviselők, lapszerkesztők (Marjanovic) éssok-sok kisebb ember.A jugoszláv vezérférfiaknak ez a viselkedése mutatja a legjobban,hogy a jugoszlávizmus és a pánszerbizmus között ma már csak theóriábanvan különbség, praxisban nincsen A Trumbic és Pasic közöttlélrejöll korfui egvezménv óta ezt különben szerb és délszláv részről

75egyaránt el is ismerték. Persze, a Monarchiában maradt s egyelőreitt érvényesülni akaró jugoszlávok a korfui egyezménnyel nyíltannem azonosíthatták magukat.A jugoszlávizmus e század eleje óta a pánszerbizmus egy eszközea. horvátság megdolgozására, előkészítésére a szerb nemzetbe valóbeolvadásra.Nyílt nagyszerb programmal nemcsak az állami hatalom miattnem lehet fellépni, hanem nem is tanácsos, mert ez mégis túlságosanerős eszköz volna és felriasztaná a horvátságot. A jugoszlávizmusmákonyával kell lassan álomba ringatni a horvát nemzeti öntudatots így előkészíteni a talajt a szerb eszme győzelmére. Hogy a dolog ígyis van. azt ékesen bizonyítja az a körülmény, hogy a szerbek éberenőrködnek a felett, nehogy az ő nemzetükben jugoszláv agitáció indulhassonmeg: a szerbek mindenütt s minden párton exkluzív szerbekmaradnak. A jugoszlávizmus csak a horvátok számára van fenntartva.Es még eggyel legyen tisztában a magyar közvélemény. Azzal,hogy minden jugoszláv egy célra törekszik: a KaragyorgyevicsekNagy-Szerbiájára. Ezzel persze nem akarom azt állítani, hogy a jugoszlávizmusminden egyes híve tudatosan teszi ezt. Három jugoszlávprogramm van jelenleg érvényben. Az egyik a koalíció 1917. március1-i felirata, mely homályos fogalmazással Jugoszláviát kíván a dualizmuskeretein belül, a másik az osztrák Délszláv Klub 1917. május30-i deklarációja, melyhez a horvát Starcsevics-párt is csatlakozott samely Jugoszláviát kíván a Monarchia kereteiben és végül az 1917.július 20-i korfui programm, mely Jugoszláviát akar a Karagyorgyevicsekuralma alatt. Első pillanatra is látszik, hogy e programmokmindegyike a világháború alakulásának egy-egy eshetőségéhez alkalmazkodik:ha győz a Monarchia és megmarad a dualizmus, ott akoalíció felirata; ha győz ugyan a Monarchia, de nem marad meg adualizmus, ott a Délszláv Klub deklarációja; ha elbukik a Monarchia.ott a korfui programm.Ez a sajátságos párhuzamosság a három jugoszláv programmközött már magában arra vall, hogy a jugoszlávok együtt dolgoznak,kiosztott szerepekkel egy célra törekszenek. De vannak erre nézvemás bizonyítékaink is. Gsak hivatkozom itt azokra a jugoszláv eszméketpropagáló újságszemelvényekre, melyeket az Új Nemzedékcímű folyóiratban a tavalyi és az idei év folyamán horvát és külföldilapokból Battorych Kornél és Gesztesi Gyula szedtek össze s amelyekbőlkitűnik, hogy a koalíciós sajtó túlmegy a felirati, a deklarációssajtó a bécsi programmon és az ántánt-jugoszlávok a legbarátságosabbankezelik a monarchiabeli jugoszláv propagandái. Hivatkozoma horvát szábor nyári ülésszakán elhangzott koalíciós beszédekre,melyek nyíltan hangoztatták a koalíció jugoszlávizmusának továbbfejleszthetését,hivatkozom Sunaric nyilatkozatára, a zárai népgyűléshatározatára, melyek már az összes és nemcsak a monarchiabeli szlo-

76vének, horvátok és szerbek egyesítéséről beszélnek és megfeledkeznekannak megemlítéséről, hogy ezt a Habsburgok uralma alatt óhajtjákelérni. Hivatkozom arra a nagy agitációra, mely Horvátországbana hivatalos apparátusnak legalább is jóakaratú semlegessége mellett,a délszláv deklaráció melletti nyilatkozatok aláírására irányult éshogy egy ilyen nyilatkozatot Modrusan koalíciós képviselő is aláírt,anélkül, hogy a koalícióból kilépett, vagy kizáratott volna.Mellőzve sok apróságot, a jugoszlávok együttdolgozásának kétkülönös tünetére hívom fel a figyelmet: az egyik a Pasic-listaügye, a másik Nikolic és Korosec találkozása. Szmrecsányi interpellációjábólismeretes, hogy a Monarchia rendőri közegei Belgrádbanegy listát találtak, mely Pasic horvátországi konfidenseinek jegyzékéttartalmazta különféle, e konfidensek működésére vonatkozó, titkosfeljegyzésekkel. A konfidensek között szerepel a koalíció hat képviselőtagjais. Legújabban a konfidensek egyikének sürgetésére Wekerleminiszterelnök kijelentette, hogy a lista adalékai hitelt nem érdemlőknekbizonyultak, de maga a lista nem hamisítvány.Őszintén szólva, nem értem egészen Wekerle nyilatkozatát. Haazonban maga a lista nem hamisítvány, akkor e lista a nagyszerbpropagandát vezető Pasic miniszterelnök és egy monarchiabeli jugoszlávokközött mégis csak elárul valami érintkezést. Hiszen Pasicrólmég sem tételezhető fel, hogy csupa tréfából jegyezgette volna fel eneveket és a rájuk vonatkozó dolgokat, vagy hogy annyira rövidlátólett volna, hogy minden egyes esetben félrevezették volna. Mindenesetreez az ügy, egyéb Szerbiában talált anyagokkal együtt, részletesebbvizsgálatot kívánna.A jogpárt vezérlapja megírta, hogy a bécsi Délszláv Klub elnöke,Korosec, egy agitációs útján meglátogatta báró Nikolicot, a koalícióelnökét és vele a koalíció és a Délszláv Klub közös működésére nézvemegegyezett volna. Bár valami indiszkréció révén még az egyezségrészletei is forgalomba kerültek és bár az Új Nemzedékben BattorychKornél ismételten felszólította Nikolicot, hogy nyilatkozzék ez ügyben,a jogpárti lap híreit máig nem cáfolta meg sem Korosec, sem Nikolic.De tekintsünk most el attól, hogy a jugoszlávizmus csak a pánszerbizmusegy eszköze, ne kutassuk azt sem, minő összeköttetésekvannak a jugoszlávizmus egyes formái között és csak kérdezzük azt,melyik eszmét kell nekünk a horvát és délszláv közül a magunk érdekébentámogatnunk? Habozás nélkül kijelentem, hogy a horvátot.Először is horvát nincs három millió sem, ellenben szlovén, horvátés szerb van vagy tizenegy millió. Hogy három millió embertkönnyebb Szent István birodalmának kereteiben elhelyezni, minttizenegy milliót, az világos.Másodszor a horvát nemzettel nyolcszáz esztendeje vagyunkegyütt. Ez az együttélés nem volt zavartalan, de jóban, rosszban mégiscsak meg voltunk egymással és történeti tradíciónk legszebbjei ez

77együttléthez fűződnek. Fegyverrel csak egyszer törtünk egymásra,akkor is a jugoszlávizmus kergetett egymás ellen? A többi déli szlávok,a bosnyákok kivételével, idegenek számunkra, sőt ellenségek.Ezeket birodalmunkba beilleszteni csak erőszakkal lehetne.Harmadszor a horvát eszme, akár úniónista, akár szélső jogpártiformában jelenjék meg, Zágráb felé, mint központ felé tendál,tehát olyan területre, mely birodalmunknak alkatrésze. A centripetálishorvát eszmével ellentétben a dészláv eszme centrifugális, Zágrábhelyett, vagy legalább Zágráb mellett, más központokat (Laibach,Belgrád) keres.Negyedszer a horvát eszme a horvát nemzetet kizárólag a nyugatikultúra részesének óhajtja, a horvát földet a nyugati kultúravégvidékének érzi és a balkáni kultúrával semmi közösséget nemvállaL. A délszláv eszme ellenben még legenyhébb formájában is adéli szlávok kulturális egységét ójajjtja, tehát a nyugati horvát kultúráta balkáni és szerb kultúrával akarják egyesíteni. Ezzel megszűnnéka Száva kulturális határvonal lenni és a horvátság, mely eddig velünkegy kultúrának részese volt, egy nekünk idegen új kultúrközösségbelépne.Ötödször, mert új nemzeti etnikmokat teremteni a legszellemesebbtheóriákkal sem lehet. Két vagy több nemzet, ha összeforr,azúgy történik, hogy valamelyik rányomja a másikra, vagy a többirea maga nemzeti jellegét. Miután pedig szerb több..van, mint szlovénhorvát és bosnyák együttvéve, s miután a szerb nemzet hasonlíthatatlanulszívósabb rokonainál, kétségtelen, hogy a délszláv eszme a valóságbanpánszerb gondolat megvalósulása volna. Akarva-akaratlan ecélra tör a délszláv eszme, ellenben a horvát eszme a külön horvátfajiság fenntartását célozza. És bizonyos, soha tanulni nem akaróbécsi körök emlékiratozásával szemben szükséges hangsúlyozni, hogya délszláv vagy nagyszerb eszmét semmiféle mesterkedéssel sem leheta birodalmi egység elvének szolgálatába állítani. Szóval, hogy a készakarvavaló öngyilkosság legbiztosabb útja volna a déli szláv nemzetekegységes birodalmát a Monarchiában megteremteni. Dusán cárbirodalma és az ipeki patriarchátus új életrekeltése volna ez és emlékezzünkCvijic mondására, rövidesen szétvetné a Monarchiát.Hatodszor a délszláv eszme hívei ethnographiai, a horvát eszmehívei közjogi alapon állanak. A délsziavolïriakscmmiféle történetijogok nem imponálnak, Őklmndent és mindenkit követelnek, kit ésamit délszlávnak minősítenek, tekintet nélkül mások jogaira. AJiorváteszme hívei, el egész a legszélsőbb horvát államjogászokig, a történetijog alapján állanak, s ha mást nem, legalább a magyar királyokjogát respektálják. Mi is közjogi alapon állunk, a horvát eszmehíveivel egy alapon, tehát közöttünk becsületes kompromisszum elképzelhető,míg a délszlávokkal szemben csak az erő győzhet.

78De nemcsak magyar érdekből kell nekünk a horvát nemzetieszme uralmát, előmozdítanunk, hanem kötelességünk ez a horvátnemzet és az európai kultúra iránt is. A horvát nemzetre nézve a délszláveszme győzelme a horvát nemzet elsüllyedését jelentené a bizáncikultúra mocsarába, a horvát nemzet megszüntetését, szerb igába valódőlését. Sok bajunk lehetett a horvátokkal, de a legnagyobb megpróbáltatásokidején ők mégis kitartottak mellettünk. Nyolcszáz évegyüttélése után becstelenség volna elősegíteni testvéreink romlásáig.És kötelességünk a horvát eszme védelme a nyugati kultúra irántis, mely kultúra belőlünk európai nemzetet csinált. A horvát nemzetbukása azt jelentené, hogy a nyugati kultúra messzire elszorulna azAdria északi partjairól, hogy a nyugati kultúra ősi végvárai (példáula dalmát városok) martalékul dobatnának oda a Balkánnak. Es ahorvát nemzet bukása azt is jelentené, hogy a nyugati kultúra egyiklegnemesebb hajtása, a horvát kultúra, odaveszett. Minden nemzetikultúra értéket képvisel az emberiség számára, elvesztése tehát veszteségaz egész emberiségre. Az adott esetben a veszteség még súlyosabbvolna, mert a horvát nemzet olyan nagymúltú és magasfokúnemzeti kultúrával bír, melyre büszkék lehetnének a horvátnál sokkalnagyobb nemzetek is.De van-e lehetősége a horvát eszme diadalrajultalásának? A feleleterre az, hogy a délszláv eszme győzelmének semmi lehetőségesincs. Tudniillik a theóretikusan megkonstruált délszláv eszmének,melynek gyakorlati kivitele lehetetlen. Más a helyzet a nagyszerb eszmével,melyet a gyakorlatban a jugoszlávizmus takar. Ezzel ténylegkemény küzdelmünk lesz, ha győzelemre akarjuk vinni a horvát eszmét.De a győzelem minden garanciája a kezünkben van. Egyrésztugyanis a horvát nép tömegeit máig érintetlenül hagyta a jugoszlávizmus,mely csak a horvát intelligencia nagyobb részét fertőztettemeg s itt is egészen intakt maradt Turopolje és Zagorje középosztálya,a horvát populus Werbőczyanus e virágai, másrészt meg mihelytvédekezésbe szorítjuk a jugoszlávizmust és így ez előbb-utóbb nyíltszínvallásra kényszerűl, a szerb imperializmus kegyetlen torzképehamarosan elő fog tűnni, ami csatasorba fogja állítani ellene azegész horvát nemzetet.Ha a horvát nemzeti eszmével, mint bűvös jeligével száll harcbaegy arra való bán, ha mi ezt a politikát letéve minden személyesrokon- és ellenszenvekről, elavult nézetekről, kishitűségröl, teljeserőnkből támogatni fogjuk, egy csodálatos horvát nemzeti reneszánszlog megindulni, melyből mint phoenix-madár a maga hamvaiból életrekel egy új horvát unionizmus. A horvát közjogi ellenzék nemzetiérzéstől áthatott férfiai bizonnyal meg fognak emlékezni nagy alapítójuknak,az önzetlen hazafi igaz mintaképének, Starcevic Antalnakmondásáról, hogy nem ismer még két nemzetet, mely annyira egymásravolna utalva, mint a magyar és horvát s e mondás jegyében

79meg fogják találni az utat a magyar nemzet felé, hol a legtestvériesebbfogadtatásra fognak találni.Mint politikai szükségszerűséget régóta sürgetjük többen ezt ahorvát politikát. Nem eredménytelenül, amennyiben úgy az osztráknémet,mint a magyar közvéleményt sikerült megtelíteni ezzel agondolatkörrel. Csak még a kishitűséget kell a kormánykörökben felváltaniaaz elszántságnak, a bizodalomnak a Monarchia jövőjében, amagyar birodalom ősi erejében s akkor elkövetkezik a horvát nemzettörténelmének nagy fordulata.A délszláv eszme, párosuljon az bármennyi belátással és mérséklettel,lényegénél fogva állambontó, a horvát eszme, jelenjék meg azbármily heves magyargyűlölet és önállósági törekvés kíséretében,lényegénél fogva államépítő: homokból akar az várat emelni, aki nemállamépítő, hanem állambontó törekvéseket akar az állam szolgálatábaépíteni.IV.lia horvát politikánk a horvát nemzeti eszmére építtetik fel. amagyar-horvát viszonyból eltávolíttatott mindaz a mérgező anyag,mely a két nemzet közös állami életét teljes megbomlással fenyegeti.Ezzel azonban nem lesznek megoldva az összefüggő kérdések, sőttulajdonképen csak ekkor következik el a kérdések megoldásának azideje, mert ekkor fog a két nemzetben a megértésre alkalmas hangulatkeletkezni. Ekkor lehet majd a két nemzet között fennforgó ellentéteketnyugodt megfontolás tárgyává tenni s az eddigi gyűlölködő,szenvedélyes kifakadások helyett higgadt érveléssel dűlőre vinni.A magyar és horvát nemzet között elhibázott horvát politikánkonkívül is vannak, mégpedig jelentékeny, ellentétek. Ezek az ellentétekeddig minduntalan a legnagyobb nehézségeket okozták, mert az aktuáliskérdéseket nemcsak a bennük rejlő benső nehézségek tettéksúlyossá, hanem a nemzeti gyűlölködés által túlfűtött hangulat is. Ez. az állandó izgatottság minden kérdést elborított a maga lávájával, sígy lehetetlenné tette a tárgyilagos megvitatást. Ha ettől az előzetesnagy nehézségtől megszabadultunk, akkor a megértés útjáról eltávolítottuka legnagyobb akadályt és hamarosan ki fog derülni, hogyokkal-móddal az összes magyar-horvát ellentétek közös megnyugvásrakiegyenlíthetők.A magyar nemzet és horvát nemzet között az egyik legélesebbütközőpont a nemzetiségi kérdés. Horvát testvéreink az ű. n. közöshivatalok, különösen a MÁV szervezetében továbbá a horvátországimagyar iskolákban a magyarosítás eszközeit látják, kárpótlásul ...azután,ahol tehetik, elnyomják a horvátországi magyarságot. Persze,ami a magyarosítás veszedelmét illeti, ez rémlátás, mely egy erőteljeshorvát irányzatnak magyar részről való uralomra juttatása esetén nagymértékben csökkenni fog, de azt az óhajt természetesnek kell talál-

80nunk, hogy a közös hivatalokban és a MÁV horvátországi vonalainelsősorban horvátokat szeretnének Horvátországban alkalmazva látni.És azt hiszek, a hivatalok és a MÁV szervezetének minden megbolygatásanélkül teljesíthető e kívánság s ezáltal csökkeni fog azoknak akelletlenségeknek is a száma, amik a horvátországi vasutakon olygyakran előfordulnak és a magyarellenes izgatások forrásai.Ami a horvátországi magyar iskolákat illeti, itt elsősorban arrafordítandó nagy gond, hogy oda csak magyarok gyermekei járjanak,másodsorban, hogy a tanszemélyzet a horvát körülményeknek teljesenmegfeleljen, azaz, a horvát nyelvet teljesen bírja, azt lelkiismeretesentanítsa és Horvátország politikai állását növendékei előtt azigazságnak megfelelő módon mutassa be.Azonban a horvát nemzettől ugyanilyen konciliáns magatartástvárunk el a horvátországi magyarsággal szemben. Az 1910-i népszámlálás106 000 magyar embert talált Horvátországban, akik közül8000 lakott Szlavóniában. Hát bizony ezeket némely túlbuzgó horváthatóság nem» egészen kesztyűs kézzel kezeli és maga az a tény,hogy Horvátországban politikai jogokat élvezni csak horvátországiközségi illetőség birtokában lehet, ilyen illetőséget szerezni magyarembernek az illetőségi törvény elavult volta miatt szinte lehetetlen,szomorú fényt vet a horvát közszellem pártatlanságára. Lehetetlendolog az, hogy egy állam területén az állampolgárok legalapvetőbbjogaikban olyan különböző elbánásban részesüljenek, mint jelenlegMagyarországon és Horvátországon. Már csak a demokratikus haladásszempontjából is jogaihoz kell juttatnunk a horvátországimagyarságot és a velük egy szempont alá vonható szlavóniai svábságot.Gondoskodnunk kell arról, hogy a száborban képviselethez jussanaks egyáltalán velük, mint a horvátokkal egyenrangú polgárokkalbánjanak.Azonban eggyel tisztában kell lennünk nekünk is, a horvátországimagyaroknak és sváboknak is, hogy ők a horvát politikai nemzetnektagjai, hogy tehát ők horvát hazájuknak nyelve, alkotmánya, történeteiránt hűséggel és tisztelettel tartoznak.A magyar-horvát összeütközések egy állandó forrása az ú. n.horvát „Kiegyezési sérelmek”. Nem akarom vitatni, hogy horvát testvéreinknéha alaptalanul látnak ott sérelmet, ahol nincs, azt sem akaromkétségbevonni, hogy néha a nézeteltérés a 68-i kiegyezés eltérőmagyar és horvát fogalmazására vezetendő vissza, de azt el kellismernem, hogy nálunk általában véve kevéssé vannak tisztában amagyar-horvát kiegyezéssel, kevés érzékkel bírnak a horvát érzékenységekiránt is, így nem rosszakaratból, mint ezt Horvátországban feltenniszokták, hanem feledékenységből, tájékozatlanságból gyakrantörténik olyasmi, amit horvát testvéreink méltán vehetnek zokon.Sokkal jobban ismerem a magyar nemzet lovagias gondolkozását,semhogy egy percig is kételkednék abban, hogyha adott esetekben

81meggyőződnék róla, hogy horvát testvéreinken sérelem esett, nesietne e sérelmet jóvátenni. De a meggyőződéshez nem a fenyegetőzés,nem az obstrukció, nem a deklarációzás vezet, hanem a nyugodt,tárgyilagos, szenvedélynélküli felvilágosítás.Nagyon messzire vezetne, ha minden úgynevezett, vagy ténylegeshorvát kiegyezési sérelmet gombostűre akarnék tűzni. A. sérelmeknekegy hosszú és tudományosan indokolt jegyzékét bocsátotta közre1907-ben Pliveric, zágrábi egyetemi tanár, képviselő, a nagynevű horvátközjogász. 4 Nem állítom, hogy Pliveric minden szava szentírás,de azt igen, hogy minden szavát alaposan fontolóra kellene vennünk,s ahol állítása beigazolódnék, ott a megfelelő lépéseket meg kellenetennünk. Persze, ez hosszadalmas munka volna s mindkét részrőlannyi mérsékletet kívánna, mely a mai túlfeszített atmoszférábanalig remélhető. Ha valahol, itt van szükség az új emberekre, Magyarországbalkáni hivatásától áthatott magyarokra és az igaz nemzetiérzésű és birodalomhű horvátokra.Hogy csak néhány leggyakrabban felpanaszlott sérelmet említsek,ott a horvát tangens, az állami beruházások, a vasútpolitikai kérdésekés a közös minisztériumok horvát osztályainak az ügye. Horvátországadóinak 44%-át kapja autonóm költségeire, 56%-a fordíttatik a közösállami költségekre. Miután egy csomó horvátországi nagyvállalat Horvátországhatárain kívül fizeti adóját, a horvát adókról nincs teljesenmegbízható kimutatás. Ennek következtében a horvát közvéleménymeg van győződve, hogy mi megrövidítjük őket, nálunk ellenbensökaii azt hiszik, hogy mi tartjuk ki a horvátokat. Mindenesetre egészenjogosult az a kívánság, hogy a horvát adók teljesen megbízhatójegyzéke állítassék össze, mégpedig horvát autonóm tisztviselők közreműködésével,hogy így Horvátország financiális helyzetéről tisztaképet nyerjünk.Az állami beruházásoknál Horvátország a horvátok szerint mostohaelbánásban részesült, úgy hogy néha saját autonóm költségvetésébenkénytelen fedezetről gondoskodni olyan sürgős beruházásoknál,melyeket a birodalmi költségvetésből kellene fizetni. Panaszkodnakarról is, hogy a nagyobb állami vállalkozásoknál a horvát cégek háttérbeszorulnak a magyarok mögött és hogy még tisztára horvátországifeladatok megoldását is magyar vállalatokra bízzák. Természetesennem könnyű itt minden adott esetben a horvát kívánságoknakeleget tenni, de minuciózus pontosság és pártatlanság mellett nemlesz itt sem lehetetlen viszonylagos igazságosságot elérni.Nagy az elégedetlenség a MÁV vasúti politikájával. A horvátországivasúthálózat aránylagosan a magyarországi mögött marad ésígy is nagyon kevéssé iparkodik a speciális horvát igényeket kielégí-4 Spomenica ο dríavnopravnih pitanjih hrvatsko-ugarskih. Zagreb, 1907.

82teni, hanem tarifális rendszerével és összeköttetéseivel Budapestnek,mint központnak kedvez. Így például Horvátország két legnagyobbvárosa, Zágráb és Eszék, máig sincsen közvetlenül összekapcsolva: aleggyorsabb út nagy kerülővel Dombóváron át vezet. Azt hiszem, ittaz első teendő volna Horvátországot, mely jelenleg három üzletigazgatóságközött oszlik meg, egységesen a zágrábi üzletigazgatóság alábeosztani, ez aztán Zágráb, mint központ felé kiépítené a horvát vasútihálózatot. Ez Horvátország közjogi helyzetének folyománya s ettőlfüggetlenül megmaradhatnának a budapesti közvetlen összeköttetésekis.A kiegyezés szerint az úgynevezett közös minisztériumokbanhorvát ügyosztályok vannak. Ezeknek az volna a feladatuk, hogy ahorvátországi ügyeket ők intézzék. Tényleg azonban e horvát osztályokegyszerű fordító osztályok lettek, melyek az ügyek érdemi elintézéséresemmi befolyással nem bírnak. Ez valóban sérelem, anehézség azonban ott van, hogy maguknak az ügyeknek az érdeke,hogy egy-egy speciálisan az illető ügyekkel foglalkozó osztály intézzeőket, mely természetszerűen jobban ért hozzájuk, mint egy, a legheterogénebbdolgokkal foglalkozó ügyosztály, amilyen a horvát volna.Ezt a kérdést célszerűen megoldani csakis a kiegyezés revíziójávallehetne. Mégpedig talán úgy, hogy a horvát ügyosztályok eltöröltetnéneks helyettük a báni kormány minden közös minisztériumbadelegálna bizonyos számú horvát autonóm tisztviselőt, kiknélkül az egyes ügyosztályok horvát ügyeket nem intézhetnének el.Azért kellene autonóm tisztviselőket Pestre küldeni, hogy ezek nefüggjenek a minisztertől s így a horvát érdekeket kellő súllyal tudjákképviselni. Hogy fizetésüket a birodalmi költségvetés megtérítené-eaz autonómnak, az megegyezés tárgya volna.Általában véve meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy amagyar-horvát kiegyezést revízió alá kell vennünk. Semmiféle törvény,szerződés, kormányforma nem lehet állandó, bizonyos időmúlva az élet fejlődése, a viszonyok változása következtében elavul.Amint, úgy látszik, az osztrák-magyar viszonyban is gyökeres reformokvárhatók, úgy kell ennek következnie a magyar-horvát unióbanis.Előreláthatólag ez a kiegyezési reform nem szűkíteni, hanemtágítani fogja a horvát autonómiát. Így például a pénzügyi önállóságkívánsága annyira megérlelődött Horvátországban, hogy ennek bizonyosfokúhonorálását elkerülni többé nem lehet. Ez a pénzügyi önállóságkiküszöbölne sok összeütközési pontot a magyar-horvátviszonyból.Ha elérkezik a kiegyezés revíziójának az ideje, hideg ésszel éstestvéri szeretettel lássunk a munkához. Legyen törekvésünk az, hogylehető hosszú időre a magyar-horvát viszony számára olyan bázist

83teremtsünk, melyen kivirulhatnak az egyetértés virágai, anélkül, hogyaz állami összetartozás eszméje csorbulást szenvedne.Bajos dolog volna e kiegyezésre nézve tanácsokkal szolgálni. Aztmégis kiemelhetjük, hogy gondoskodni kell arról, hogy az új kiegyezésitörvény szövegezése magyarul és horvátul teljesen azonos legyen,hogy ne hagyjon homályban semmiféle kérdést, hogy így megszűnjenekazok a kelletlenségek, melyek a ma érvényben lévő kiegyezéskissé elhamarkodott fogalmazásából erednek. És talán az sem volnafelesleges, ha az új kiegyezés megreformálná a képviselőválasztásrendjét a birodalmi országgyűlésbe, úgy tudniillik, hogy ez közvetlenválasztással történjék s ne úgy mint most, hogy a szábor választja abirodalmi országgyűlés horvát képviselőit. Ez egyrészről az állameszméterősítené meg a horvát nemzetben, így mintegy ellensúlyoznáaz autonómia kibővítésének lazító hatását, e mellett a teljesen az autonómiakereteihez szokott horvát politikai gondolkozásnak nyitnatágabb mezőket, másrészről függetlenné tenné a birodalmi országgyűlésta szábortól, mert hiszen jelenleg a magyar országgyűlés bizonyostekintetben alárendelt viszonyban áll a száborral szemben, amennyibenez befolyással van összetételére, sőt korlátozza függetlenségét isa képviselői összeférhetetlenségek ügyében, .Α kiegyezés revíziójának már csak azért is el kell következnie,mert előreláthatólag területi változások is állanak be Szent Istvánbirodalma birtokviszonyaiban s ezáltal változást fognak szenvedniazok az erők is, melyeknek kifejezője volt a jelenleg érvényben lévőkiegyezés. Ε területi változások kérdése huzamosabb idő óta izgalombantartja az egész Monarchiát. Elég sokféle terv merült fel, melyekáltalában véve azt mutatják, hogy nálunk nagyon kevéssé vannak tisztábana Monarchia déli országainak mivoltával. Nagyon óhajtandóvolna, ha a politikai világ végre kiemelkednék a naiv térképrajzolgatásokfantazmáiból és egy kicsit mélyrehatóbban gondolkoznék azegész délszláv-kérdésről.Azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy Bosznia ésDalmácia a szent korona birtokai. Hogy a visszabocsátásért Ausztriátbizonyos rekompenzációk illetik, az sem kétséges. De a legnagyobbpolitikai hiba volna a visszabocsátást bizonyos feltételektől függővétenni, vagy tenni engedni. Így például abba nem mehetünk bele, hogycsak az esetben kaphatjuk meg ez országokat, ha az ausztro-lengyelmegoldás létrejön. Őfelsége koronázási esküje szerint ez országok feltétlenülvisszacsatolandók és e visszacsatolást most kell kisürgetnünk,mikor még az osztrák császár nem kötötte meg a magyar király kezét.Ebben közöttünk magyarok közt nincs eltérés és a horvátokkalis megtudunk a visszacsatolás tényében egyezni. Az összekülönbözésott kezdődik, mikor arról kellene döntenünk, hogyan történjék mega visszacsatolás. Ebben a tekintetben nemcsak köztünk és a horvátok

84közt vannak ellentétek, de mi magyarok magunk közt sem vagyunkegyetértők. És itt jönnek működésbe a térképrajzolók nagyszabásúterveikkel, sikeresen zavarva össze mindenkit és mindent.Én nem tehetek róla, de az egész dolgot nagyon egyszerűneklátom. Három tételhez kell következetesen ragaszkodnunk, akkor akérdés egész természetesen oldódik meg.Az első tétel az, hogy mi ez országokat a szent korona jogánszerezzük vissza, tehát olyan formában kell őket a szent korona birtokábabocsátani, amilyen formát a szent korona joga megkíván. Az1868-i kiegyezés szerint Horvát-Szlavon- és Dalmátországok különterritóriumot képeznek, Dalmácia tehát Horvátországon át csatolandóa szent koronához. Boszniára nézve nincsen ilyen megszorítás, eztehát közvetlenül csatolandó vissza. Közvetlenül, mondottam, tehátéppoly kevéssé Horvátországon át, mint Magyarországon át: Boszniaaz egész Magyar Birodalomhoz csatolandó. Azaz Bosznia a MagyarBirodalom egyik önálló alkateleme kell, hogy legyen, ha tetszik,külön banátus. Miután így Bosznia ügye nem magyar országos ügy,hanem magyar birodalmi, sorsára teljes alkotmányos joggal befolyhatnaka birodalmi országgyűlésen Horvát-Szlavon-Dalmátországokképviselői is és a szervezendő bosnyák minisztérium nem lesz speciálisanmagyar minisztérium – mint a belügyi, vallásügyi vagy igazságügyi-, hanem úgynevezett közös minisztérium.Második tétel az, hogy a visszacsatolt országoknak olyan szervezetadandó, mely érdekeiknek megfelel. Dalmáciának régi vágya aHorvátországhoz való csatlakozás. Ez teljesülésbe fog menni. Hogyaz egyesülés olyan eredménnyel fog-e járni, mint ők remélik, máskérdés, de ez nem lehet döntő reánk nézve. Hogy Dalmácia Horvátországonbelül fenn akarja-e tartani külön szervezetét, vagy nem,kíván-e átmenetileg külön elbánásban részesülni, azt bízzuk Dalmáciáraés Horvátországra. Természetesen a Horvátországgal megkötendőúj kiegyezés Dalmáciára is ki fog terjedni s addig is, míg ezlétrejön, valami ideiglenes intézkedéssel életbe kell léptetni a maimagyar-horvát kiegyezést Dalmáciában. Bosznia ragaszkodik a magaautonómiájához. A Monarchia kereteiben élvezett bosnyák autonómiatehát érvényben fog maradni a Magyar Birodalomban is. Azzal akülönbséggel, hogy Bosznia képviseletet fog nyerni a birodalmi országgyűlésbenis és így beleszólása lesz az államélet összes ügyeibe, nemúgy mint eddig. Bosznia birodalmi képviseletének módját és autonómiájánakviszonyát a Magyar Birodalom alkotmányához egy megkötendőmagyar birodalmi (azaz magyar-horvát)-bosnyák kiegyezésfogja szabályozni.A harmadik tétel az, hogy történetileg kialakult egységeket megbolygatninem szabad. Felhívom a térképrajzolgatók figyelmét arraa tényre, hogy déli országainknak megvan a maguk külön nemzeti

85élete, melyet teljes joggal öncélnak éreznek s erről lemondani nemfognak és semmiféle zseniális ötlet kedvéért magukat megcsonkítaninem engedik. Horvátország Szlavóniával, Dalmácia, Bosznia-Hercegovinávalmind ilyen egységek, éppen ezért szétszabdalásuk oly visszahatástkeltene a horvát és bosnyák nemzetben, mely lehetetlenné tennéa Magyar Birodalom belbékéjét.Horvátország területét kétféleképen szokták kikezdeni térképrajzolgatóink.Egy részük a fiumei korridort csinálja, más részükSzlavóniát annektálja. A fiumei korridor bármilyen vékony sáv legyenis, éppen a leghorvátabb vidéket vágná le Horvátországról Zágrábbalegyütt. Amíg egy horvát él, nem lehet ezt megcsinálni, e mellett birodalmiszempontból is nagy hiba volna, hiszen éppen e kajkavac-horvátok-laktaterületek a horvát eszme s ezzel az unionizmus legbiztosabboszlopai. Arról nem is akarok beszélni, hogy az ilyen tervezgetésekmindig felszítják a fiumei kérdés hunyó parazsát. Pedig ez a legjobbúton van a megoldás felé, hiszen például a jogpárti Pilar ismeretesmemorandumában már végleg lemondott róla Magyarországjavára. Fiume birtokát mindenféle korridor nélkül is lehet biztosítani.Szlavóniára tényleg vannak magyar történeti jogok, de horvátokis. És tény az, hogy a török uralom óta Szlavónia a maga kultúrájáta horvát ferenceseknek köszönheti, tény az, hogy 1868-ban a szlavónmegyéket minden fenntartás nélkül átadtuk Horvátországnak. HogySzlavónia gazdaságilag, népesedés szempontjából sokban máskéntviselkedik ma is, mint a szorosan vett Horvátország, 5 az kétségtelen,de a teljes nemzeti egybeolvadás folyamata már előrehaladott állapotbanvan. Szlavóniáról Horvátország nem mondhat le, mert ez az éléstáraés Dalmácia visszacsatolása után még inkább rá lesz szorulva,mint ma. De az unionizmus szempontjából sem volna szerencsés dologSzlavónia elszakítása. Szlavónia magyarjai és svábjai, magyar ésnémet nagybirtokosai mindig hű támogatói voltak a magyarbarátpolitikának és e szerepüket megfelelő gazdasági kapcsolatok létesítésemellett a jövőben még fokozottabb mértékben teljesíthetik.Ezért nem ajánlatos Horvátország területének bármilyen érintésesem. És mási okból sem. Amint mi valamit akarunk a horvát területből,azonnal fel fog vetődni a muraközi kérdés is. Egész jelentéktelenhatárkiigazításokról lehet szó, de semmiről másróLDalmácia mai területe csak száz esztendős múltra tekinthet vissza.Dél-Dalmácia (Raguza, Cattaro és a Curzolari-szigetek) soha nem tartozottHorvátországhoz. Azonban itt is nagyon kétséges vállalkozásvolna bármiféle területcsonkítás és csak a legnagyobb állami érdekekfennforgása esetén volna szabad valamit megkísérelni.5L. Szűcsi József: Horvátország népessége. Földrajzi Közlemények, 1916.4-5. füzet.

86Itt említem meg, hogy az ú. n. isztriai szigetekről (Cherso, Veglia,Lussin) mostanában nincsen szó, holott ezekre a horvát és magyarkirályok joga kétségtelen és földrajzilag is a horvát tengerparthozcsatlakoznak.Bosznia területe a múltban sok ingadozásnak volt kitéve, de amai terület már 400 esztendeje van a bosnyákok birtokában. HogyBosznia mai területének egyes részei a múltban Horvátországhoz ésSzlavóniához tartoztak, köztudomású, de ma már a történeti, a politikaiés az ethnographiai fejlődés az egész bosnyák földet homogénnátette. Akik olyan különös biztossággal szeletelik fel éppen Boszniát,vessenek egyszer egy pillantást a bosnyák statisztikai hivatal vallásitérképére, melyet az 1910-i népszámlálás adatait tartalmazó kötethezmellékelt és látni fogják, mennyire sui generis alakulat Bosznia, menynyirenem lehet az országalkotó bosnyák-muzulmánság sérelme nélkülbármit is elvenni Boszniától. Megjegyzendő, hogy az annexiókor indokolatlanulfeláldozott szandzsákot vissza kell csatolni Boszniához.Ha ilyen módon sikerül rendezni déli szláv országaink ügyét,remélhetjük, hogy ott béke lesz, ez országok felvirágzanak és a szentkoronahűséges oszlopai lesznek. Ilyen módon minden jogost igénytkielégítünk, senkin igazságtalanságot el nem követünk. Igaz, hogyhorvát testvéreink egy része Boszniát magának követeli, de a belátóbbaktudják, hogy ez egyrészről megingatná az új Horvátország horvátjellegét, másrészről meg még sem lehet a bosnyákokat akaratuk ellenéreHorvátországnak adni. Ha Boszniát a fentebb vázolt módon csatoljuka szent koronához, akkor kielégítjük mind a magyar, mind abosnyák, mind à horvát érdekeket, hiszen a birodalmi országgyűlésena horvátok be fognak folyni Bosznia ügyeire és a bosnyák-kérdésnekez a rendezése nem zárja ki, ha később bosnyák részről is megnyilvánulnaa Horvátországhoz való csatlakozás vágya, hogy a bosnyák-kérdésújabb rendezése napirendre ne tűzessék.Bosznia a bosnyákoké, Horvátország a horvátoké! ez legyen adélszláv politikánk jelszava. A Magyar Birodalom s ezzel a magyarnemzet legszentebb érdekei követelik, hogy déli országainkban horvátés bosnyák testvéreink megelégedetten éljenek és nemzeti ideáljaikatminél teljesebben megvalósíthassák. Szakítanunk kell Horvátországbanis azzal a politikával, mely a horvát elemet háttérbe szorítja éséppen a horvát eszmét kell politikánk vezércsillagává tennünk. A/,állami hatalom teljes erejével kell lesújtanunk arra a társaságra, melynemcsak a korrupció bűzfészkévé tette Horvátországot, hanem aMagyar Birodalom és a horvát nemzet legszentebb nemzeti javait isáruló módon kótya-vetye tárgyává tette.Politika, 1918. augusztus-szeptember.

87KÉT KÖNYV A DÉLSZLÁV-KÉRDÉSRŐL. 1Noha a szerző álláspontjával nem mindenüttegyezünk meg, kiemeljük azalábbi, a jugoszláv állam megalakulásaelőtti napokból származó, igen érdekescikk előrelátását és alapos tájékozottságát.A szerkesztőség.A délszláv-kérdés a Monarchia legkomplikáltabb nemzetiségiproblémája. Többi nemzetiségi kérdéseinknél legalább az illető nemzetiségvan tisztában törekvéseivel, de a déli szláv népek egymásközött sem egységesek. Komplikálja még a kérdést az a nagy politikai,kormányzati, felekezeti, sőt nyelvi széttagoltság, melyben déli szlávnépeink élnek. És a Monarchia jövőjére, fejlődésére, sőt létezéséreegyik nemzetiségi kérdés sincs olyan sorsdöntő hatással, mint éppena délszláv-kérdés, mert déli szlávok lakják az Adria partját, az ő elszakadásuka tenger elvesztését jelenti.A délszláv kérdés e század eleje óta az érdeklődés homlokterébelépett. Különösen Bosznia annexiója, majd a balkáni háború ótaegész könyvtárra megy az, amit bel- és külföldön e kérdésről összeírtak.Ε publicisztikai tevékenység a világháború kitörése óta méginkább fokozódott, hiszen a délszláv kérdés volt a háború közvetlenoka.Természetesen maguk a déli szlávok foglalkoznak a legtüzetesebbensaját problémájukkal. A Monarchián kívül egy nagyszerb ésjugoszláv propaganda-irodalom fejlődött ki, de bent a Monarchiábanis. Sokan próbálkoztak saját nemzeti problémájuk publicisztikai megvilágításával.Ε többnyire efemer értékű irodalomból ragadjuk ki acímbeli két munkát, melyek szerzőik személye, készültsége, felfogásukkomolysága, mérséklete által egyaránt magasan kiemelkednektársaik közül. Tanulságosan mutatják egyszersmind azt a nagy ellentétet,mely a horvát politikai gondolkodás két nagy antipodusa, a horváteszme és a délszláv eszme között van.Az első munkának szerzője Shek Adalbert, a bosnyák országoskormány nyugalmazott osztályfője, az 1910-i bosnyák alkotmánymegtervezője, aki bár származására nézve osztrák-német, de élete éscsaládi körülményei folytán tipikus kifejezője lett a nagyhorvát ideológiának.Úgylátszik, résztvett a munka írásában veje, Pilar Ivo, abosnyák horvátok egy vezérférfia is. A másik munka szerzője dr.Derzman Milivoj, a legkiválóbb horvát publicisták egyike, aki mintegyletéteményese azoknak az eszméknek, melyeket a legintellektuálisabbs. éppen ezért elbukott horvát politikai párt, az obzorasok, megvalósítaniakartak.1 Südland: Die südslavische Frage und der Weltkrieg. Wien, 1918. 786 1. 8°Ivanov: Juznoslavensko pitanje. Zagreb, 1918. 100 1. 8°.

88Südland igen nagy történeti és ethnographiai apparátussal dolgozik,ami, hiányozván belőle a vérbeli tudós céltudatossága, nehézkesséteszi ugyan munkáját, viszont állásfoglalásának ez a tudományosindokoltsága sokszor éles bepillantásokat nyújt a délszláv kérdésnekaz aktuális politikai érdeklődéstől elvont területeire is. Sajnos,a munka éppen nagy terjedelménél, fárasztó részletezésénél fogva nemszámíthat szélesebb körökre, de mindenkinek, akit a délszláv kérdésközelebbről érdekel, melegen ajánlható, kivált, mert nyelvénél fogvahozzáférhető olyanok számára is, akik a déli szláv nyelvekben nemjártasak.A munka kilenc nagy szakaszra oszlik. Az első négy hozza a történetialapvetést. Külön-külön foglalkozik a balkáni szlávok letelepedésével,azután a horvát, a szerb és a bosnyák államalakulással és ehárom nép történeti fejlődésével. Ez a történeti rész nem ment némelyapróbb tévedésből sem s abban a nagy hibában leledzik, hogy bizonyostetszetős elméleteket kényszerít rá a történeti eseményekre. Dee világos összefoglalások így is nagyon tanulságosak és Südland reflexióisokszor fején találják a szöget.Kiemeli a lassankint beszüremkedő balkáni szláv elem ethnikaibizonytalanságát, nemzeti színtelenségét. Hogy éppen ezért anagy terjedelmű szlávság mindenütt eltűnik, ahol azt egy-egy államalakulásnem szervezi meg. Ilyen államalakulás a horvátoké is, melya maga önálló nemzeti kulturális irányait akkor nyeri meg, mikor aBizánc által fenyegetett függetlenségének védelmében a nyugatikereszténységhez csatlakozott. A horvát állam rövid virágzás utánhanyatlásnak indult. Az örökös belviszályok alapokát Südland abbanlátja, hogy míg a horvát nemzet nemzeti egyházra törekedett, addiga római kúria a nyugati kereszténység egységének védelmében a dalmátvárosokban székelő főpapság útján latinosító irányt követett veleszemben. Ε küzdelemre vezeti vissza a horvát államiság megszűnésétis, melyet szerinte a horvátok eldobtak maguktól, hogy megmentsék alatinosítás által veszélyeztetett nyelvűket és nemzeti létüket. A magyarhorvátsymbiozist nagyon külsőlegesnek festi. A két nemzet egy királyalatt egymással igen keveset törődve élt együtt. Itt nagyon meglátszika szerzőn, hogy a felsorolt 300 segédmunka közül csak 10 való magyarszerzőtől s hogy magyarul nem értvén, az egész magyar történetiirodalom hozzáférhetetlen volt számára. A török uralom a horvátságramég végzetesebb volt, mint a magyarságra, amennyiben aránylagsokkal nagyobb területeket vont el a nemzeti élettől, mint nálunk,aminek oka az volt, hogy náluk a törökkel megalkudni próbáló nemzetiirány nem keletkezett.A szerb államalakulás megerősödését Bizánc és a bolgár cárságviszályának köszönheti. A szerb állam állandó kulturális jellegénekmegalapozói a katholikus eredetű nemanjidák voltak, akiket a politikaiszámítás vezetett a keleti egyházhoz: a keleti kereszténység állam-

89egyházi mivolta mód nélkül megerősítette az uralkodóház helyzetét.A latin császárság idején Bizánc belenyugodott a szerb egyház nemzetialapra való helyezkedésébe. Ezt a munkát Szent Száva hajtottavégre. Így a szerb egyház a szerb eszme szolgálatába állott. A SzentSzáva eszméi szerint felépült Szerb birodalom Dusán Sünivel éri elfénykorát, amikor a szerbség már-már Konstantinápolyt is hatalmábakeríti. A szerbség körében annyit emlegetett Zavjetna Misao-nak (fogadalmigondolatnak) a tartalma: Dusán birodalmának helyreállítása.A legmagasabb virágzás után gyorsan elkövetkezett a legmélységesebbbukás. A török idők még sem voltak a szerbségre nézve oly megsemmisítőhatással, mint a horvátságra. A nemzeti egyház tovább élt, sőtújabb lendület is ért meg az ipeki patriarchátus alakjában s mikorez Csernovics patriarcha árulása miatt elbukott, akkor is javára válta szerbeknek a dolog, amennyiben a Magyarországra menekült szerbeka szerb kultúra újjáteremtői és a szerb felszabadulás kezdeményezőilettek. A török uralomnak a szerb nemzeti életre egyik legüdvösebbhatása az volt, hogy az uralkodó rétegek megőrlésével eltüntettea társadalmi különbségeket s így a szerbeket teljesen amalgamizálta.A bosnyák nép Südland szerint horvát eredetű. A bosnyák államfejlődésingadozásait abból magyarázza, hogy volt bosnyák állam,de nem volt hozzá bosnyák nemzet. A bosnyák önállóság kezdetét ahorvát államiság megszűnésével Horvátországból Boszniába kivándorlóhorvát nemzeti ellenzékre vezeti vissza. Ε történeti adatokkalnem igazolható feltevésből vezeti le a bosnyák bogumilizmus megalakulását.Ezek a hazájukból kivonult horvátok ugyanis természetesenellenségei voltak a katholikus vallásnak, miután ez latinizáló irányávalhazájuk romlását okozta. Viszont a velük hozott averziót akeleti egyház iránt csak megerősítette a rövid bizánci uralom. Ígyadódott önként a hajlamosság egy nemzeti egyház megteremtésére.Bosznia önálló nemzeti jellege a bogumilizmus felvételével igen élesenkidomborodik, s azt sem a magyar királyok katholizálása, sema szerb cárok orthodoxizálása, sem egyes bosnyák fejedelmek törekvéseimegtörni többé nem tudták. Ez a bogumilizmus tette lehetővé,hogy a bosnyákok a török idők elkövetkeztével minden nagyobb rázkódásnélkül felvehetvén az izlamot, megmentették a hatalmi pozíciójukathazájukban. A bosnyák nemzetet horvát eredetűnek vallván, anagyszámú boszniai szerbek létezésének magyarázatára felállítja abalkánrománok elméletét. Ezek a balkánrománok, vlachok, szerinteegyidőben annyira elhatalmasodtak a Balkánon, hogy a szláv elemetmegfojtassál fenyegették. A szerb nemzeti egyház aztán szlavizáltaőket. A török időkben e szerbizált balkánrománok mint martalócok,földmívesek a török hódítók nyomán jutottak el a horvát országokba:így tűnik fel Boszniában a szerb, valójában vlach elem. Ez az elmélettörténelmileg éppen olyan kétes értékű, mint a bosnyák nemzet horváteredetének a vitatása. A bizonyos az, hogy a bosnyák nemzet.

90mint önálló és külön nemzeti öntudattal rendelkező nemzet szerepela történelemben s hogy ezen Bosznia semmiféle más lakói változtatninem tudtak.Südland könyvének legeredetibb és kétségtelenül legérdekesebbrésze a következő négy szakasz, melyekben a délszláv kérdés lényegétkutatja. Előrebocsátva azt, hogy e részben egy kimondottan szerbellenespártnak eszmekörét képviseli, mintegy tudományosan indokoljaezt a horvát felfogást, előrebocsátva továbbá azt, hogy bármennyirebizonyítékra hivatkozik is, a dolog természete szerint felfogásatele van szubjektív elemekkel, hangsúlyoznunk kell azt, hogyaz itten feltárt mozzanatok ismerete nélkül soha a délszláv ideológiátátérteni nem lehet s annak a sok tévedezésnek, melyet még a délszlávállapotok ismerőinél is gyakorta találunk, az oka nagyrészt abbankeresendő, hogy pozitív adatokra törekvő objektivitásukban imponderabiliáknakvélik a jugoszlávizmus e szubjektív indítékait.A délszláv kérdésnek a magja Südland szerint az, hogy a szerbségegy imperialisztikus vallási és állami törekvés által van áthatva.Le akarja igázni, fel akarja szívni az összes déli szláv népeket és aszomszédos államok romjain fel akarja építeni Nagy Szerbiát. Ez atörekvés természetes folyománya a bizánci és szerb-orthodox egyháziés állami gondolatnak, éppen ezért nem isi mai keletkezésű, hanemtöbb évszázados múltra tekint vissza. A viszonyok szerint alakját többszörváltoztatta, de lényegében mindig ugyanaz maradt.A következőkben aztán azt rajzolja meg Südland, hogyan fejlődötta pánszerb eszme, hogyan hajtotta szolgálatába a szerb nemzetet,a horvátokat, a Monarchiát, sőt Európát.A nyugati és keleti kereszténység áthidalhatatlan ellentétébőlindul ki. Már Konstantin az állam szolgálatába állította Keleten azegyházat, míg Nyugaton az ellenkezővel kísérletezett a pápaság, de csakazt érte el, hogy az állam és az egyház többé-kevésbbé mellérendeltviszonyba került egymással. A latin császárság megalakulásáig akeleti egyház állameszméje kizárólag a görög császárság volt, a keletikereszténység nacionalizálása arra a kényszerhelyzetre vezetendővissza, melybe a Konstantinápoly visszafoglalására törekvő görögcsászárság szövetségeseket kereső útján került. A szerb egyház átvettea görög egyház egész ethikai berendezését, csak éppen, hogy a szerbállameszme szolgálatába állította. A nyugati világrendnek az a feneketlengyűlölete, mely a keleti egyháznak egyik karakterisztikuma, aszerb egyházban a legszélsőbb formában fejlődött ki.A keleti egyház mindenben az államnak rendelvén magát alá, akorrupció melegágya lett s a hitélet bensőségének hiányát a túlhajtottformakultusszal és a tömegszuggesztióval iparkodik pótolni. A bensőkorhadás eltakarására állandóan harcot hirdet a nyugati eszmékellen, hivatásának vallja a szerinte életképtelen Nyugatot megváltanis ezáltal természetszerűen harcba sodorja az államot Nyugat ellen.

91A szerbeknél a keleti egyház államegyházi és nemzetegyházimivolta a történeti fejlődés folyamán még jobban kidomborodott mintmásutt, hiszen a szerb állam bukása után ennek tradícióit a szerbegyház tartotta fenn, sőt átvette részben funkcióit is, mikor a szultánokreáruházták híveinek polgári gondozását is.A szerb egyház megalakulása pillanatától fogva a szerb eszme főzászlóvivőjelett. A szerb cárság felvirágzásával alakult ki a szerbegyházban a pánszerb gondolat, mely a bizánci birodalomnak szerbalapon való felépítését jelenti, tehát Konstantinápoly birtokát és azösszes balkáni szlávoknak (bolgárok, horvátok) szerbizálását.Ezért a szerb egyház a szerbesítés kohója. Aki egyszer a szerbegyház tagja lett, az előbb-utóbb elszerbesedik. Hogy micsoda nemzetierő van az egyházban lerakva, azt az mutatja a legjobban, hogya török uralom idején ki tudta vívni az ipeki pátriárkátus felállítását(1557). Az ipeki pátriárkátus hatalma alá tudta hajtani a törökbirodalom összes ú. n. szerb országait Üszkübtől Budáig (Szerbia,Montenegró, Macedónia, Dalmácia, Bosznia, Szlavónia, Horvátországés Magyarország elfoglalt részei) új színt és erőt adva a pánszerbeszmének. Miután a nyugati kereszténység nem tpdott a török uralommalkibékülni, a keleti egyház ellenben megalkudott a körülményekkel,a törökök mindenütt támogatták a keleti kereszténységet,mely így az állami hatalom erejével is terjesztette tanait Törökországkeresztényei között. A nagyszerb gondolat megvalósulása a TörökBirodalom kereteiben már-már a megtestesülés stádiumában volt,mikor Csernovies árulása romlásba sodorta az ipeki pátriárkátust.De az ipeki pátriárkátus hagyományai az új hazában is oly elevenerővel éltek, hogy az állami tendencia itt testet is tudott ölteni, 1849-ben a szerb vajdaság formájában.A pánszerb eszmének politikai megvalósulásán kívül, de e célérdekében másra is törekedett a szerb egyház, illetőleg a belőle kisarjadzottszerb irodalom és tudomány. Nevezetesen arra, hogy a pánszerbizmuseszmekörét észrevétlenül becsempéssze az európai közvéleménybe.Minden keleti író át van hatva attól a gondolattól, hogyNyugat mélységesen Kelet alatt áll, s ezért céljának ismeri Nyugatnaklehető kisebbítését. Persze ezt egyházának mentalitása szerint nemteszi nyíltan, hanem a tudomány objektivitásának palástjában vezetifélre az Uyen fogásokban járatlan Nyugatot. A szerb s általa a pánszlávtudománynak és irodalomnak kezdettől fogva a pánszerb eszmepropagálása volt a feladata. Amint Karadzic Vuk európai hírre jutottnépköltési gyűjteménye az egész Balkánon csak szerb népet talált,úgy a szlavisztika is végzetesen megfeledkezett mindmáig a horvát éssokáig a bolgár nemzetről. Törekvésük nagy mértékben sikerült.Szerbia felszabadulásával a pánszerb gondolat ott egyes fejedelmekjobb belátása ellenére államprogramm lesz és szerb egyházak segítségévelez az eszme uralomra tör a szerb államon kívül is.

92A pánszerb eszmének legújabb formáját és közvetlen programmjátSpalajkovicrvik Boszniáról írt könyve (1899) adta meg. A könyva szerb törekvések célját Boszniában jelölte meg és franciául jelenvénmeg, látszólagos tudományos objektivitásával Európát akarta meggyőznie törekvések jogosultságáról. Spalajkovic könyve mind a szerbnemzetet, mind Európát megnyerte, amint ezt e század történetemutatja.A pánszerbizmus nemcsak az egész szerb nemzetet tudta egységesencéljai szolgálatába állítani, nemcsak az európai tudományttudta céljának megfelelőleg félrevezetni, hanem fel tudta használniazt a Monarchiát is, melynek pedig vesztére tör. Nem követhetjük ittSüdlandot hosszas történeti visszapillantásaiban, mellyel e tételt igazolja,csak néhány újabb és nagyon jellemző mozzanatra szorítkozunk.A magyar-horvát és osztrák-magyar ellentéteket mesterien tudtáka szerbek a maguk számára kihasználni. A magyarság mindenolyan törekvése, mely a Monarchia lazítására törekedett, készségestámogatókra talált bennük, viszont támogatták Héderváry politikáját,mert ez egyre nagyobb ellenállást talált a horvát nemzetnél s Hédervárytámogatásuk fejében egyre nagyobb szerepet adott nekik Horvátországban.Sikerült is nekik a horvát nemzeti pártokat az illoyalitásgyanújába keverni és a szerb veszedelem felismerőjének, StarcevicAntalnak híveit a reménytelen ellenzékiség mezeire száműzni. Elmentek egész Pirocanac Milán tervéig, aki a kilencvenes évek elején paktumotajánlott a magyar kormánynak: adják oda nekik Szlavóniát,Boszniát, Dalmáciát, ennek fejében vegyék közvetlen birtokukba Horvátországotés egyesült erővel törjék le Bécset.Boszniában is támogatták a kormányhatalmat. Céljuk itt a kötelezőkmet-megváltás keresztülhajtása volt, amivel Bosznia elszerbesedéséneklegnagyobb akadályát, a muzulmán nagybirtokot, távolítottákvolna el útjukból. Szerencsére itt Kállay felismerte a szerb veszedelmets ez sokáig megnehezítette előretörésüket. Kállay után azonbanismét eredményesen működtek, úgyhogy a bosnyák kormány, mikora száborban a muzulmán-horvát blokkra, mint többségre támaszkodott,akkor is állandóan a szerbek kegyét kereste.De nemcsak Boszniában és Horvátországban tudtak előnyösenelhelyezkedni, hanem kormánytámogató politikájukkal rokonszenvettudtak maguk iránt kelteni a Monarchia vezető népeinél, a németeknélés magyaroknál és így a pánszerb gondolat bizonyos töredékeitészrevétlenül be tudták csempészni sok vezérpolitikus és publicistagondolatmenetébe. Erre nézve érdekes példákat hoz fel Südland.A legjobban az a helyzet kedvezett a Monarchiában a pánszerbízmusnak,melyet Südland a megromlott dualizmus szellemének nevez.Ezt szerinte három ok eredményezte. Az első az, hogy a Monarchiaterületének megosztását ott is végrehajtották, ahol azt csak erőszak-

93kal lehetett: a régi horvát részeken. Így szakították el Dalmáciát Horvátországtól.Még inkább komplikálódott a helyzet Bosznia megszállásával,majd annexiójával, mert ezt el sem tudták helyezni a Monarchiában,így a horvát terület három részre szakítva, háromfélekormányzat alatt állott és különböző princípiumok szerint kormányoztatott.A másik ok az, hogy Dalmáciát illetőleg minden osztrákkormány mereven ragaszkodott Thugut 1797-i titkos utasításához:mindent elkövetni, hogy a magyar birodalomhoz való csatlakozás gondolataelnyomassék, amiből az olasz és szerb elem emelése folyt ezországban. Így dolgozott az ententenak száz éven át Ausztria. A harmadikok az volt, hogy a magyar politikai gondolkozás a Deák fehérlapjáról mindinkább visszatért Kossuth felfogásához, aki nem találtameg a térképen Horvátországot. Horvátország jogainak szűkítése, ahorvátság politikai és gazdasági elnyomása lett kormányprogrammá.Mind e viszonyok közrejátszása folytán a pánszerb gondolat lassankintaláaknázta a déli országokat. A Friedjung-pör és a nagyszerbösszeesküvési pör mutatták, hogy a veszedelem már mennyirefenyegető és az a szégyenletes fiaskó, amivel e pörök végződtek,mutatta, hogy a Monarchia mennyire tehetetlen a pánszerb gondolattalszemben. Egyre bizonyosabbá vált, hogy a pánszerbizmus hatalmaérzetében véres leszámolásra kényszeríti a Monarchiát. A bosnyákannexiókor a szerb közélet legtekintélyesebb férfiai megállapítottáka skupstinában, hogy Boszniáért európai háború lesz és ez el is következett.A pánszerb ideológiának legcsodálatosabb sikere az volt, hogymagát a horvátságot is, illetőleg intelligenciájának nagy részét a pánszerbizmusszolgálatába állította. Az eszköz, amivel ezt elérte, a szerbhorvátegység gondolata volt. A horvát nemzet egész története önvédelembőláll ki, a horvát természete szerint konzervatív, politikaigondolkozásában elevenen élnek nemesi tradíciói. Ε mellett vallásánálfogva sokkal erősebben ki volt téve idegen befolyásoknak, minta szerbek. A szerbek ellenben mindig támadó, hódításra törekvő nemzetvoltak, melynek történeti osztályai korán elbukván, politikai gondolkozásukbanparaszti praktikusság és bizánci agyafúrtság általvezéreltetnek. Ε helyzet eleve a szerbek előnyére válik, ha horvátokkalkerülnek érintkezésbe.Mikor a XIX. században megindult úgy a horvátoknál, mint aszerbeknél az irodalmi reform kora, mindkét nemzet irodalmi nyelvetakart magának teremteni. A horvát jellemének megfelelőleg visszanyúltmúltjába és a raguzai irodalom nyelvét újította meg, a szerb azegykorú népnyelvet tette irodalmivá. Persze ez életképesebb volt, mintaz a többé-kevésbbé már kihalt nyelv. Ráadásul szerb nyelven jelentekmeg Vuk világhírű népköltési gyűjteményei, így a horvátokmodernizálódni akarván, önkénytelenül is a szerb irodalmi nyelv hatásaalá kerültek. S bár az irodalmi fejlődés folytán ma lényegesen külön-

94bözik a horvát és a szerb irodalmi nyelv, a szerb-horvát egységesítőtörekvéseknek a szerbek javára szóló első nagy sikere a horvát irodalminyelv.A kulturális fejlődés jobban kedvezett a szerbeknek, mint a horvátoknak.A szerbek két független államban élhették önálló nemzetiéletüket, a horvátok három, illetőleg Isztriával együtt négyfelé daraboltan,idegen kormányoktól függő helyzetben. És éppen a horvátközpontban évtizedeken át olyan kormány vezette az ügyeket, melynem érzett rokonszenvet a jellegzetesen horvát nemzeti kultúra iránt.Ez a helyzet megint a szerbség javára vált, ahol a horvátsággal kerültössze.Mindezeknél fontosabb mozzanat a jugoszlávizmus, vagy ahogyelső formájában nevezték: az illyrizmus. A Vuk és a Dobrowsky-Safarcikpánszláv szlavisztikája által vezetett európai közvélemény a múltszázad harmincas éveiben az egész déli szlávságot szerbeknek tartotta.Horvátoknak legfeljebb a cakavac és kajkavac dialektust beszélő,akkoriban alig 2-300.000 embert minősítette. Gáj és a horvát irodalomtöbbi reformátorai ilyen körülmények közt nem számíthattakarra, hogy a horvát név alatt egyesíteni tudják az egész horvátságot,ezért eszelték ki a hangzatos illyr nevezetet. Mikor az illyr név sokszorosankompromittálódott, felváltotta a jugoszláv. Mind az illyrek,mind Strossmayer jugoszlávjai azt remélték, hogy nevükkel és kultúrájukkalvonzóerőt fognak gyakorolni a szerbekre is. Ez nemcsaknem történt meg, hanem ez elnevezésekkel eltitkoltatván a horvátnév, csak a pánszerbizmusnak tettek szolgálatot.Az uralkodóvá lett jugoszlávizmus ellen Starcevic Antal és híveiküzdöttek. Starcevic a jugoszlávizmussal szembe a nagyhorvát eszmétállította és céljának a régi horvát királyság megújítását vallotta.A szerb eszmére ez mindenképen veszedelmes törekvés volt, ezértellensúlyozását, a jugoszlávizmust kellett fokozottabb mértékben apánszerb gondolat engedelmes eszközévé tenni.A magyar nemzeti küzdelem adta meg ehhez az alkalmat. A Bécsellen a magyarokkal való szövetkezés és így a horvát jogok kivívásajellegével a fiúméi rezolucióban a legtöbb horvát ellenzéki pártotösszehozták a szerbekkel s az így alakult koalícióban a szerbeké letta vezetés. Ebből magyarázható, hogy a koalíció Bosznia kérdésébenteljesen magáévá tette Spalajkovic álláspontját, annyira, hogy Supilonyílt szábori beszédben sikraszállt Szerbia jogáért. A szerb vezetésrendületlenül megmaradt a koalíció minden változásában és így ajugoszlávizmus teljesen a pánszerbizmus eszköze lett. A háború kitöréseóta valóságos mesterremekét mutatta be a koalíció a bizánci politikának:a legnehezebb viszonyok közt is fent tudta tartani a szerbhorvátegység elvét és láthatatlan szálakkal hozzáfűzte az egész horvátintelligenciát ehhez a politikához.

95Munkája utolsó szakaszát Südland a délszláv kérdés megoldásánakszenteli. Meg van győződve, hogy a háborúban a Monarchia délihatárai nem változnak s így a mai keretek közt a Monarchiának lesza hivatása a kérdést dűlőre vinni. Meg van győződve arról is, hogyhaaz eddigi délszláv politika érvényben marad, akkor száz-kétszáz évalatt a pánszerb gondolat teljesen aláássa a déli tartományokat s ezekmenthetetlenül elvesznek a Monarchia számára. Az országnak délszlávpolitikáját a jövőben a horvátokra keli bazírozni.Az első lépés Horvátország, Dalmácia és Bosznia egyesítése. Ezországok fajilag, történetileg, földrajzilag és gazdaságilag egységetképeznek Südland szerint.Ezt az új országot a dualizmus épségben tartásával akarja elhelyeznia Monarchiában. Akként, hogy a két állam kondominiumalegyen, ami politikailag kifejezést nyerne abban, hogy a két államminiszterelnökének vétójoga volna a horvát törvényhozás határozataivalszemben. Egyébiránt a bán elnöklete alatt felelős minisztériumintézné az ország ügyeit, mely delegációk révén részt venne a közösügyek elintézésében is. Szóval Sheknek ugyanaz az álláspontja,melyet Pilar Őfelségéhez benyújtott memoranduma kifejtett. A délszlávkérdés e megoldási módját nevezték el a kérdés elbosnyákosításának,miután e mód lényegében Bosznia mai államjógi helyzetétakarja továbbfejlesztve Horvátországra és Dalmáciára kiterjeszteni.Hogy, aki ezt az elbosnyákosítást kieszelte, az nem ismerte amagyarságot, azt nem szükséges hangsúlyozni. Hogy ez a terv márcsak e miatt kivihetetlen, az is kétségtelen. De kivihetetlen sok másokból is.A dualizmusnak a trializmussal való összeegyeztetése volna ez aterv: fából vaskarika. A két állam közt örökös súrlódások forrásavolna Horvátország különös közjogi helyzete. Südland saját tapasztalataibóltudhatja, milyen nehézségeket okozott a bosnyák kormánynakaz, hogy a két állam kívánságait összeegyeztesse, pedig ők mégsem voltak közvetlenül függő helyzetben egyik kormánytól sem sa mellett a legutóbbi időkig parlamentáris nehézségekkel számolniuknem kellett.Nem fogadható el a terv bosnyák szempontból sem. Bosznia legrégibbidők óta Horvátországtól független helyzetben élt és bárhovátartozott is, belső autonómiáját sikerült megóvnia. Ettől az autonómiátólsemmiféle jog szerint sem fosztható meg Bosznia, amíg magaróla nem mondott le. Ez máig nem történt meg s a jelenlegi viszonyokigazán nem alkalmasak arra, hogy a bosnyák nemzet, melynéltöbbet nem vérzett és nem szenvedett a Monarchia egy népe sem,ilyen nagy kihatású dologban határozzon.Nem fogadható el a terv a horvát nemzet szempontjából sem,mert veszélyeztetné a horvátság hegemóniáját, s mert a horvátságotpolitikailag degradálná. A 68-i kiegyezés szelleméből kifolyólag a hor-

96vátok ma a magyarokkal egyrangú faktorai a Magyar Birodalomnak,Südland tervezete őket nemcsak a magyaroknak, hanem az osztrákoknakisj alárendelné.És végül elfogadhatatlan a terv a magyar közjog szempontjából.Horvátország ma is a szent korona közvetlen birtokában van, ennekkondominiummá tétele tehát semmiképen sem engedhető meg. Dalmáciáraés Boszniára nézve is kétségtelen a szent korona joga. Ezekvisszabocsátása fejében Ausztriának lehetnek kártérítési igényei aMagyar Birodalommal szemben, de a szent korona jogát elhomályosítaniitt sem szabad megengedni.A horvát jogpárt hívei kétségtelenül nagy közeledést mutattakaz utóbbi időkben a magyarság felé. Ε közeledést Shek könyve is elősegíti,bár Shek kevés rokonszenvet árul el irántunk, de az a nagyragaszkodás a Monarchiához, melyet minden sora lehel, akarata ellenéreis a magyarság felé sodorja. Shek már eljutott odáig, hogy csakazokat az országokat reklamálja a horvátság részére, melyek a szentkorona tényleges vagy jogi birtokait képezik. A következő lépés azvolna, hogy a horvát eszme a magyar állameszmével teljes összhangbakerülve, a szent korona jogán kívánja ezeket az országokat.Ez a kiegyenlítődés új erők forrása lenne mind a magyarság, mind ahorvátság számára és közös erővel mindenesetre könnyebben tudnókkivívni mind Dalmácia, mind Bosznia visszacsatolását.*Más eszmekörben mozog Ivanov könyve. Ivanov meg van győződvea Monarchia összes délszlávjai egyesítésének üdvös voltáról;a probléma számára az, hogyan lehet ezt az egyesülést a legcélszerűbbbenelérni. Más Ivanov munkájának természete is. Nem kisebb készültséggeldolgozik, mint Shek, de a távol múltba való visszatekintésekhelyett inkább a jelen helyzet elemzésével foglalkozik. Minthavolna valami e publicisztikai működésben szerzője polgári foglalkozásából:Dezman jónevű orvos is.A munka első nagy fejezete a Monarchia és a délszlávok viszonyátvizsgálja. Kifejti, hogy miután a háború területi változások nélkülfog végződni, a délszlávoknak a Monarchiában kell kérdésüketmegoldani. Még pedig alkotmányos úton, mert sem államcsínyre nemlehet számítani, sem a forradalom nem lehetséges. A megoldásnak kétveszedelmes ellensége van: a németek és a magyarok. Miután a Hamburg-Bagdadjelige kivihetetlennek fog bizonyulni, úgy a nagynémetek,mint az osztrákok Trieszt és a tengerpart birtokához ragaszkodnifognak s így legalább a szlovéneklakta területeket közvetlen birtokukbanakarják tartani. Miután azonban a korona Ausztria újjászervezéséretörekszik s miután a Reichsrat összes szláv pártjai, sőt anémet szocialisták is elő fogják segíteni a délszlávok törekvéseit, anémetek ellenállása éppen nem legyőzhetetlen. Nehezebb a helyzet a

97magyarokkal. A magyarok a háború alatt a dualizmus legfőbb támogatóilettek, mert csak ebben a keretben remélhetik uralmuk fenntartását.A magyar imperializmus oly erővel bír, hogy sikerült meghamisítaniaa királyi akaratot is a választójog kérdésében, úgyhogy ez amagyar uralom eszközévé lett. A Magyarországon uralkodó feudálisés soviniszta rezsim soha nem vehető rá a délszláv kérdés megoldására.A horvátoknak tehát szövetkezni kell mindazokkal, akik ademokráciára törekszenek: a nemzetiségiekkel, Károlyival és Jászival.Ezekhez az általában véve találó megjegyzésekhez nem akarokkritikát fűzni. Csak felhívom a magyar közvélemény figyelmét arra,kiknek segítségére számítanak a délszlávok.A következő fejezet a délszlávok és Európa viszonyát veszi tárgyalásalá. Megállapítja, hogy a szerbeknek régi törekvésük volt aMonarchia romjain Dusán császárságát felépíteni és hogy e törekvésa világháborúnak mindenesetre egyik oka volt. De, hogy ez elkövetkezett,abban mégis nagy része volt a Monarchiaelhibázott balkánipolitikájának. Azzal, hogy megakadályozta Szerbia és Montenegróegyesülését és csak hogy Szerbia tengerhez ne jusson, felállította Albániát,megbuktatta Szerbiában az ifjú radikálisok pártját, akik abalkáni konföderáció tervével foglalkoztak, így próbálván kielégíteniSzerbia gazdasági érdekeit, s akik egyrészt a horvátokkal, másrészta bolgárokkal testvéri viszonyba iparkodtak lépni. Szerbia a háborúbanagyszerb programmal ment bele, de aztán főleg az Olaszország részéretett antantengedmények hatása alatt a korfui programmal Pasicmagáévá tette az ifjú radikálisok álláspontját a horvátokkal és szlovénekkelszemben. Az antant ezt a korfui programmot nem tettemagáévá és különféle békepontjaiban állandóan csak Szerbia ésMontenegró helyreállítását követeli.Mi következik ebből? Miután azok az annexiós tervek, melyekkelnémelyek a Monarchiában foglalkoznak, kivihetetlenek, s így nemlehetséges a délszláv egység megvalósítása a Monarchián belül,miután pedig a Monarchián kívüli délszláv egység éppen ennyire kivihetetlen,hiszen maga az antant sem kívánja: a délszláv kérdést aMonarchiának és Szerbiának egyetértéssel kell megoldania. Ehhez azegyetértéshez pedig egyedül az az út vezet, hogy a Monarchia kielégítisaját délszlávjait. Ez esetben Szerbiának, mely a korfui programúibanfeladta a nagy szerb törekvést, nem lesz többé semmi oka a délszlávországok elszakítására gondolni. Ez eszmemenet vezette a Monarchiadélszláv pártjait, mikor a délszláv kérdés megoldására különbözőprogrammokkal álltak elő. „Mi tudjuk, hogy céljuk (t. i. e programmoknak)egy, csak a modus procedendi más, mert számol a politikaihelyzettel, amely Cislajtániában megengedi a föderalizációértvaló propagandát, míg Translajtániában számol a dualizmussal és amagyar-horvát kiegyezéssel.” (28. 1.)

98Ezekhez a nagyon érdekes és eszmeébresztő fejtegetésekhezlegyen szabad néhány megjegyzést fűznünk. Az első az, hogy miPasióék és az ifjú-radikálisok végcélja közt semmi különbséget nemlátunk a különbség közöttük csak az eljárási módban és a sorrendbenvan. Hiszen annyit Ivanov is elismer, hogy az ifjú-radikálisok semmondtak le soha nyíltan a nagy szerb eszméről. Éppen ezért a Monarchiacsak az esetben tudott volna megalkudni ideig-óráig bármelyikpárttal, ha lemond Bosznia birtokáról. A másik az, hogy mi akorfui programmban nem a nagyszerb eszme megtagadását látjuk,hanem a nagyszerb eszmének a viszonyok alakulásához szabott újformáját. Mikor Szerbiából egyetlen négyzetméter sem volt szerb kézben,kissé nevetséges volt a nagyszerb ideológiát a maga kérlelhetetlenségébenhangoztatni. Azután meg Olaszország nemcsak egyes szerbországoknak minősített területekre aspirált, hanem egy szuverén Horvátországfelállítását is lanszírozta. A Monarchia délszlávjai képviselőinekelismert emigránsokkal ezért kellett a korfui programmban újformulát találni az olasz szeparasztikus törekvések ellensúlyozására.Végül pedig a Monarchiában keletkezett délszláv mozgalmat kellettegy formulával az antant részéről annyira, amennyire mégis honoráltnagyszerb törekvésekkel összhangba hozni.A harmadik megjegyzésünk az, hogy felhívjuk a figyelmét Ivanovnak,mint koronatanúnak, idézett nyilatkozatára, hogy a különböződélszláv programmoknak egy a céljuk. Éppen ezért nagyon tévednekazok, akik azt hiszik, hogy valamelyik mérsékeltebb délszláv programmelfogadásával nyugalmat teremtenek déli országainkban. A végcél mindigugyanaz marad: az összes délszlávoknak egy a Monarchiától teljesenfüggetlen államban való egyesítése, ami a kivitelben KaragyorgyevicsékNagy-Szerbiáját jelenti.Ivanov ezután a Monarchia különböző déli szláv pártjainak munkálkodásátvizsgálja a délszláv egyesülés szempontjából. Először arégi nemzeti párt és a régi jogpárt állásfoglalását tárgyalja. Rámutatarra a sajátságos ellentmondásra, hogy a nemzeti párt, amely mentalitásaszerint únió-ellenes volt, az unió védelmezője lett, míg a mentalitásaszerint unionista jogpárt az uniót támadta. A nemzeti pártnakszelleme ugyanaz volt, ami az illyrizmusé: demokrata és szláv. A szlovén,horvát és szerb nép egységét vallja, föderatív Monarchiára éscentrális parlamentre törekszik. A jogpárt ellenkezőleg, csak horvátnemzetet ismer, Ausztriáról hallani sem akar és paritás alapján a magyarokkalegyetértésre törekszik. A jogpárt a történeti jog alapján áll,a nemzeti párt ethnographiain, az előbbi a régi karok és rendek tradícióinakletéteményese, a másik a Monarchia politikai szlávizálásáratörekszik. Hogy e pártok a politikai viszonyok folytán éppenséggelellenkező irányokba kényszerültek, mint amelyek természetüknekmegfeleltek, ebből következett a horvát politikai élet számtalan ellent-

99mondása s az, hogy egyik párt sem tudta megszerezni sem Bécs, semPest bizalmát.Az újabb fejlődés a jogpártot a trializmuson és az osztrák barátságonát a párt szétszakadásához vezette. Egyik része, engedve merevnagy-horvátságából, a nemzeti egység táborához csatlakozott, a másikrész a régi ideológiához van visszatérőben. A nemzeti párt lassankintcsak kormánypárttá lett, melynek egyetlen célja a hatalom támogatása.Ezért, mikor a horvát-szerb koalíció uralomra jutott, a párt maradványaiazonnal mellé állottak.A horvát-szerb koalíció keletkezése az 1895-i ifjúsági mozgalomravezethető vissza. Az illyr tradícióknak cseh hatás alatt valóújjászületését jelenti ez a párt. A historizmus megvetésén kezdte s eljutotta programmok lenézéséig.A bosnyák muzulmánok „máig megoldatlan rejtély, száraz ága mi nemzeti fatörzsünkön” (46. 1.). „Dacára a sok belátóbb és haladóbbmuzulmánnak, a nagy többség ma is mind .a horvátok, mind aszerbek ellen és különösen minden egyesülés ellen van” (47. l).Nehéz lesz őket az egyesülésnek megnyerni, már pedig „népeket erőszakkalegyesíthetnek reakcionárius államok, de nem haladó szelleműnemzetek” (48. 1.).A Monarchia minden szerb pártja az egyesülés mellett van, dehogy az egész nép erre törekednék, az nem állítható. A szlovének ajogpárt részéről propagált, a horvátságba való beolvadásról soha hallaninem akartak és a legújabb időkig apró sikerekre vezető helyipolitikával foglalkoztak. Most egységesen állanak a délszláv programmmellett.A déli szláv pártok és a délszláv egység viszonyának ez áttekintésetöbb szempontból nagyon tanulságos. íme, a legjelesebb jugoszlávszellemű horvát publicista megállapítja a délszláv eszménekösjszeférhetetlenségét az unióval és a horvát eszmének természeténélfogva úniónisztikus jellegét. Nem csekély elégtétel ez néhányunknak,kik a magyar közvélemény teljes közönye és a horvát közvéleményüvöltő gyűlölködése mellett ugyanezt hirdetjük évek óta s a magyarhorvátviszony végleges megromlását abból magyarázzuk, hogy nemlett a magyar kormányok horvát politikájának sarkköve a horváteszme. A magyar politikusok csak a jogpárt közjogi követeléseit látták,de nem látták a jugoszlávizmus államellenes végcélját. Nemelőször írom le: a délszláv eszme, párosuljon az bármennyi önmérséklettels a Monarchia helyzetének átértésével, lényegénél fogvaállambontó eszme, míg a horvát eszme, párosuljon az bármennyi magyar-gyűlölettelés önállósági törekvéssel, lényegénél fogva államépítőeszme.Ivanov tárgyilagosságát dicséri a bosnyák muzulmánok felfogásánakelfogulatlan bemutatása. Amíg más jugoszláv írók a népek önrendelkezésijogáról a muzulmánoknál alaposan meg szoktak feled-

100kezni, Ivanov ezt nem teszi. Csak azt nem értjük, hogyan akarja ilykörülmények között a délszláv egységet náluk is megvalósítani.A Monarchia szerb pártjainak viszonyát a délszláv egységhez,nézetünk szerint, tévesen mutatja be. Maga közli később KrasojevicGyörgynek, a szerb radikális párt elnökének nyilatkozatát (98. 1.),mely ugyan állást foglal a bécsi deklaráció mellett, de határozottankiemeli, hogy a párt, mint ilyen, nem tartja egy nemzetnek a szlovéneket,horvátokat és szerbeket. Szóval a radikálisok hajlandók ugyankooperálni a jugoszláv pártokkal, de szerb exkluzivitásukból nem engednek.Nem sokkal különb az önálló párt viselkedése sem. Ez bentvan ugyan a koalícióban, s így a délszláv egység elvi álláspontján van,de például pártszervezetében tisztára szerb nemzeti alapon áll és szigorúanőrködik a szerb tanügynek a horváttól való elkülönítésén.Hasonló a helyzet a Monarchia egyéb szerb pártjainál is, a szerb néppedig, amint erre Ivanov is céloz, a jugoszlávizmustól idegenkedik.Soha egy őszinte szerb nem vallotta még magát jugoszlávnak.A következő fejezet a Monarchia délszlávjainak különböző deklarációvalfoglalkozik. Megállapítja, hogy 1917. május 19-én Korosecmég a horvát államjog kizárólagos alapján áll, a szerbeket el nemismeri és egészen a trialisztikus eszmekörben mozog. Tizenegy napmúlva már elismeri a szerbeket s a horvát államjog mellett a délszlávegységet is jogforrásul ismeri el. 1918. március 3-án a délszláv pártokkonferenciáján Korosecék már egészen elejtik a horvát állam jogot sjogforrásul a délszláv egységet és a népek önrendelkezési jogát említik,íme a jugoszláv mozgalom vezérkara ennyiféle állásfoglalást produkáltegy éven belül. Micsoda változatokat hoz még ehhez a koalíciófelirata, Sustersic és Stadler programmja, kik a bécsi deklaráció elvialapján lettek a jugoszlávok heves ellenségei stb. Mindez a jugoszlávmozgalom nagy szervezetlenségét mutatja. Ami eddig történt, impozánsmanifesztációnál egyébnek nem mondható.Ha tehát sikereket akarnak a jugoszlávok elérni, szervezni kella mozgalmat. Mindenekelőtt a koalíciónak kell felszabadítania magáta szerencsétlen helyzetből, melybe magát feliratával hozta. Ebbenugyanis a dualizmust elismerte a horvát nemzet fejlődésének alkalmasalapjául. A legkönnyebben úgy nyerné vissza akciószabadságát akoalíció, ha Dalmácia tényleges visszacsatolását követelné. A magyarokelutasítanák e követelést s így a koalíció nem volna többé feliratáhozkötve és szabadon csatlakozhatnék a bécsi deklarációhoz.Ivanovnak abban igaza van, hogy nagy a fejetlenség a jugoszlávtáborban. Ε nagy fejetlenség oka azonban nemcsak a szervezetlenségbenkeresendő, hanem abban, hogy az egész jugoszlávizmus lehetetlendologra vállalkozott: a nagyszerb eszmének a Monarchia szempontjábólelfogadható formát adni. Hogy mi ez az elfogadható forma,az a bel- és külpolitikai alakulások szerint változik, nem is szólva azegyéni nézetek skálájáról.

101Dalmácia visszacsatolását illetőleg hamis feltevésből indul kiIvanov: a visszacsatolásnak nem a magyarok az akadályai. Abbanazonban teljesen egyetértünk vele, hogy a koalíció helyzetének tisztázásakívánatos volna. Bár jönne már a pillanat, mikor a koalícióeldobja úniónista álarcát ési beállna abba a társaságba, ahová való.Ez talán kinyitná némely illetékes köröknek is a szemét.Könyve utolsó fejezetében a délszláv mozgalom irányítására ésa délszláv kérdés megoldására nézve fejti ki nézeteit Ivanov. Előszörazt akarja meghatározni, hogy mely területeket követeljenek Jugoszláviarészére, rámutatva a sok ellenmondásra, mely e tekintetbena különböző nyilatkozatok között van. Horvátországon, Dalmácián ésBosznián kívül követeli a szlovének és horvátok lakta Dél-AusztriátTrieszttel együtt mintegy 24.000 km 2 -nyi területben, Fiúmét és némibizonytalansággal a Muraközt. A Bácskáról és Bánátról lemond, deezek délszlávjait szeretné áttelepíteni, helyettük visszatelepítve aszlavóniai magyarokat és németeket. Így Jugoszlávia 131.000 km 2 -bőlállana 6,300.000 jugoszlávval, kik mellett még mintegy félmillió német,olasz és magyar laknék az országban. Azt állítja, hogy ez a területföldrajzi egységet képez és arra isi alkalmas, hogy gazdaságilag zártegészet képezzen.Ε területek egyesítése 1 nem képzelhető el, amíg a dualizmus érvénybenvan. Tehát a Monarchiát át kell alakítani egy államszövetséggé.Ez a habsburgi államszövetség hat állam szövetsége volna: egyosztrák-német, egy cseh, egy lengyel (ha ugyan ez megmarad a Monarchiában),egy ukrán, egy délszláv és egy magyar államé. Mindezeknekmeg volna a maguk külön kormányzata, de az államszövetségneka közös ügyek vitelére volna egy a kormányok delegáltjaibólálló közös kormánya és az országgyűlések delegáltjaiból álló közösországgyűlése.A déli szláv népeknek jelenleg a Monarchiában hat különbözőrangú, hatáskörű és összeállítású képviselőtestülete van. Hogy azegyesülés után ez nem maradhat így, az világos, még sem tartja arogtönös és teljes centralizációt célravezetőnek. Úgy véli, hogy a dél·szlávság e területen három nagy csoportba tömörül: egy szlovén, egyhorvát és egy bosnyák csoportba. Ε csoportok külön kormányzatátmeg kellene hagyni addig, amíg a homogén délszláv parasztelem ademokratizáció folytán a teljes egybeolvadás munkáját el nem végzi.A délszlávság egyes ágainak irodalmi, vallási és egyéb hagyományaita legnagyobb türelemmel kell tiszteletben tartani.A cél természetesen a délszlávok teljes egyesülése. Ezt a munkátnieg kell kezdeni az állami egyesülés előtt és tisztában kell lenni azzal,hogy az állami egyesüléssel még nincs elérve a nemzeti egyesülés.Számolni kell azzal a ténnyel, hogy az egyesülésnek sokféle akadályavan a délszlávságon belül is és „kérdés, hogy egy fejlett kultúra tud-eígy összeolvadni egy másikkal, hogy egy új homogén kultúra kelet-

102kezzék” (76. 1.). Hosszú és türelmes munkára van szükség, de nem kellcsüggedni, mert „az egységes és különleges délszláv kultúra lehetségeshárom nemzetünknek irodalmi nyelvben, irodalomban, tudománybanés művészetben való differenciáltsága mellett is. Lehetséges,mert összefűzhetik faji kultúránknak egységes elemei és egységesvilágszemléletünk” (81. 1.).Az egyesülés egyik eszköze volna annak a kasztszellemnek a megtörése,ami délszlávjaink között uralkodik. A horvátok és muzulmánokvannak ettől a legjobban megfertőzve. A kasztszellem fő okozójaa bürokratizmus, legbiztosabb ellenszere a jómódú polgári függetlenség.Meg kell tehát a gazdasági és ipari iskoláztatás reformjávalés a pénzügyi önállósággal egy ilyen osztály keletkezésének garanciáitszerezni. A világháborúból előreláthatólag a demokratikus elvkerül ki diadalmasan. A nemzeti egyesülés nagy munkája is csak ademokratizmus jegyében képzelhető el, a kasztrendszer letörése pediga demokratizmust szolgálja.Hogy pedig az egész mozgalom céltudatos és egyöntetű legyen,meg kell alakítani a szlovének, horvátok és szerbek nemzeti választmányát,mely azokból a pártokból· alakulna, melyek a nemzetegységetvallják. Ε választmány nem érintené az egyes pártok szervezetét,programmját, csak a nagy nemzeti cél érdekében folyó harc egységességétfogja szabályozni.Ha a szlovének, horvátok és szerbek új szabad hazáját sikerültmegalapítani, akkor nem hiába szenvedett e rettenetes háborúbanannyit a délszláv nép.Ami az új Jugoszlávia területének és a Monarchia új szervezeténekmegállapítását illeti, újra csak azon tételünk helyességét bizonyítja,hogy a jugoszlávizmus összeegyeztethetetlen a Monarchia létfeltételeivel,kibékíthetetlen a magyar állameszmével. Ez utóbbitmaga Ivanov is látja, azért különben szalóni finomságú tollát a magyarsággalszemben néhányszor ugyancsak megnyomja.A legérdekesebb az, hogy a délszláv egység olyan lelkes propagálója,mint Ivanov, az objektív kritika mérlegén észreveszi mindazoknaka tüneteknek tényleges fennforgását, melyekre a jugoszlávizmusellenségei hivatkozni szoktak. Munkája más helyein is tesz olymegjegyzéseket, melyek nagyon kételkedővé teszik az embert, hogyaz egységnek van-e lehetősége. Így óva int attól, hogy a referendummalpróbálkozzanak, mert akkor „az egyik a konstantinápolyi szultán,a másik Nagy-Szerbia, a harmadik Staréevic Antal és a többségsaját falujának plébánosa mellett nyilatkoznék”. (8. 1.) Ahol a délszlávöntudat ennyire fejletlen, ott számbavéve csak azokat a körülményeketis, melyeket Ivanov felhoz, minden objektív ember kételkednifog, van-e jogosultsága a jugoszlávizmusnak. Pedig az ellentétekmilyen tengere választja még el a déli szláv népeket! Gondoljunkcsak Südland fejtegetéseire. Ezeket az ellentéteket a jugoszlá-

103vok nem látják, vagy nem akarják látni, ez azonban létezésüket nemalterálja.A délszláv egységet erőszakkal meg lehet csinálni, de ez az egységnem az lesz, amire a jugoszlávizmus jóhiszemű hívei törekszenek,hanem az, hogy az a déli szláv nemzet, mely a legerősebb, a magaimperializmusa alá hajtja a többit. Aki Südland fejtegetéseire emléksziks aki egy kissé járatos a déli szláv népek statisztikájában, aztudja, melyik lesz ez a délszláv nemzet.Az olyan finomintelligenciájú elmének, mint Ivanov, a kulturálismomentum nem kerüli el figyelmét és nem nyomhatja el aggályaitaz egységes délszláv kultúra lehetőségét illetőleg. De aztán találennek megoldására egy formulát, mely azonban nem egyéb szellemesötletnél. Ez ötletet realizálni talán Ivanov a maga személyére nézvetudja, de hány Ivanov van és lesz Jugoszláviában?És az egységes délszláv kultúra fejtegetésénél véglegesen megfeledkezikegy kulturális tényről: arról, hogy a déli szláv népekhárom kultúra részesei. A szlovének és horvátok a nyugati, a szerbeka keleti, a bosnyákok egy ázsiai kultúrához fűződnek összes tradícióikkal.Mutasson egy példát Ivanov, ahol ezek a kultúrák egyesülnitudnak. Ő maga mondja egy helyen, hogy ,,a horvátok, sajnos,teljesen elfelejtették, hogy balkáni népek” (45. 1.), nem gondolja,hogy a balkanizmusnak a horvát népbe való belenevelése ellenkeznéke nemzet jellemével?Minden kultúra érték az emberiség számára. Aki kultúrákatakar eltörölni, az vagy naiv, vagy nem igazi barátja a humanizmusnak.Nem érzem magam hivatottnak a muzulmán és a keleti kultúraértékelésére, de* ha Boszniában, oly távol az iszlám központjaitól,fenn tudta magát tartani egy muzulmán kultúra, azt bizonnyal nagymorális benső erejének is köszönheti s hogy a szerb kultúra mégmicsoda szédületes nemzeti erőforrás, azt eléggé mutatja Südlandkönyve is. Hivatottnak érzem azonban magamat a két nyugati déliszláv kultúra megértésére és mind a kettőt nagy értéknek ismertemfel a humanizmus számára. Az a kultúra például, amely Ivanovnaka maga nemzeti kultúrája, s amely nekem második kultúrámmá lett,olyan, hogy irigykedhetnek rá a horvátoknál sokkal nagyobb nemzetek.Ε kultúra horvát jellegének elhomályosulása, vagy plánee kultúra megszűnése oly veszteség volna a nyugati kultúra számára,hogy ennek bármilyen előmozdításáért sohasem tudnám vállalni azerkölcsi felelősséget.A fentebbi sorok meg voltak már írva, mikor a Monarchia awilsoni pontokat magáévá tette. Változatlanul hagytam őket, bár azazóta történt események nem egy részükben anakronizmussá tettékmegjegyzéseímet, de az ismertetett munkák nézeteit is. Viszont a legújabbfejlődés – sajnos – teljes mértékben igazolta azt a felfogá-

104somat, melyben különben lényegileg egyetértenek velem Südland ésIvanov is, hogy a délszláv eszme a Monarchia bomlását jelenti. Mindiga horvát-szerb koalíció ellen harcoltam, mindig azt hirdettem,hogy ez a párt állam-, Monarchia- és dinasztiaellenes s a párt mostaniviselkedése mutatja, hogy mennyire elhibázott volt az a politika,mely reájuk támaszkodott.A helyzet nagyon súlyos, de nem annyira reménytelen, hogy egyutolsó kísérlet megtételének kötelessége alól felmentene bennünket.A mai magyar politikai nemzedék a horvát kérdésben a legkönnyelműbbmulasztások bélyegével fog állani a történelem előtt. Ha mégnem süllyedt el végleg a személyes harcok mocsarában, ha még élbenne a nemzeti önfenntartás ösztönének egy kis maradványa, akkorezt az utolsó próbát meg kell kísérelnie.A jugoszláv eszmeáramlat kétségtelenül ma a legmagasabb konjunktúraelőnyeit élvezi. Azonban még mindig vannak a horvát ésbosnyák intelligenciában is pártok és csoportok, melyek még nemhódoltak be a jugoszlávizmusnak. Ilyenek az unionista Rauch-csoport,a jogpárt, Arnautovic hívei, Stadler emberei. A legerősebb államitámogatás és a legszélsőbb szabad kéz elve mellett ezeknek kell átadnia hatalmat, egészen reájuk bízva, hogy minő eszközökkel képeseka Monarchia szétzüllését a déli országokban a tizenkettedik órántúl megállítani. A horvát és a muzulmán bosnyák nép ma semfogadja el a jugoszlávizmust. Egy reájuk támaszkodó nagyhorvát ésdemokrata kormányzat talán még hozhat oly változást a horvát ésbosnyák nemzet lelkületében, mely ellenségesen fordulna szembe ádélszláv álarcba bujt szerb imperializmussal. És ha a horvát és àbosnyák nemzet a jugoszlávizmus ellen nyilatkozik, semmiféle wilsonielv nem erőszakolhat rájuk egy jugoszláv, vagy nagyszerbállamot.Sikert garantálni a multak szörnyű bűnei után nem lehet. De hamég van bennünk egy szemernyi nemzeti öntudat, ha nem akarjukhorvát és bosnyák testvéreink vesznihagyásának Kain-bélyegével tengetnitovább összeomlott, szégyenteljes állami életünket: ezt a kísérletetmegtenni erkölcsi kötelességünk.Budapest, 1918. október 22.Politika, 1918. október-november.AZ ELSZAKADT HORVÁTORSZÁG.A horvát országgyűlés 1918. október 29-i egyhangú határozata anépek önrendelkezési jogára való hivatkozással teljesen felbontottnaknyilatkoztatta ki azt a viszonyt, mely Horvát-Szlavón-Dalmát országokatMagyarországhoz fűzte. Semmisnek jelentette ki az uralkodóházjogait is, érvénytelennek a Monarchia igényeit, és az állam

105hatalom legfőbb birtokosául elismerte a Monarchia délszláv pártjaibólmegalakult Nemzeti Tanácsot.Nem volna értelme, ha a szábor ezen határozatait közjogi kritikatárgyává tennők: a határozatok via facti életbe léptek, a ténylegeserőviszonyok miatt megváltoztatásukra vagy érvénytelenítésükrenincs hatalmunk, ennélfogva velők, mint adott tényekkel számolnunkkell. A probléma az, hogy az október 29-i országos határozatok milyfejlődés eredményei s mily fejlődés kezdeményezői és hogy e fejlődésekkövetkeztében a magyar-horvát viszony milyen alakulásavárható.Hogy a magyar-horvát unió ügye nincsen rendben, az a horvátviszonyok felületes ismerői előtt sem volt titok az utolsó évtizedben.Hogy a bajok forrása hol és miben keresendő, erről eltérőek voltaka nézetek, de a legkülönbözőbb nézeteket is egyaránt jellemezte az aszomorú valóság, hogy az egész magyar politikai élet teljesen tájékozatlanulállott a horvát belső viszonyokkal szemben és hogy a tájékozatlanságotmég súlyosabbá tette az érdeklődésnek és megértésneknagyfokú hiánya. Aki egyezer végigcsinált egy nyílt vagy lappangóhorvát válságot horvát táborban, az tudta, hogy a helyzet már tarthatatlan,mert Magyarországon soha sincs idő és kedv a horvát kérdésekmélyreható vizsgálatára s hogy az örökké a felületeken mozgómegoldások előbb-utóbb katasztrófához vezetnek. De még e szemlélőketis megtévesztette az állami hatalom erejében való bizaloms abban a hitükben, hogy a katasztrófa még soká elodázható, akaratlanulis támogatói lettek a magyar kormányok felületes horvát politikájának.Mikor az állam ereje váratlanul felmondta a szolgálatot,azonnal bekövetkezett az összeomlás.A magyar kormányok és horvát bánok politikájának alfája ésómegája az 1868-i kiegyezés változatlan fenntartása volt. Nem akarjuktagadni, hogy ez az 1867-i kiegyezés érinthetetlenségének dogmájábólfolyt, de bizonyos az, hogy amint e dogma a Monarchiaösszeomlásának egyik oka volt, úgy ez az úniónizmus volt amagyar-horvát szymbiózis sírásója. Minden horvát válság elintézésénélaz egyetlen szempont az volt, mint lehet ezt a kiegyezést megvédelmezni,az ezen túlmenő kívánságokat ellensúlyozni, úniónista kormánytöbbségetszervezni. Ez az eljárás nagyon leegyszerűsítette ugyana horvát kérdést, de egyrészről teljesen külsőleges és formális megoldásokravezetett, melyek létrejöttük pillanatában már rendelkezteka biztos bukás minden feltételével, másrészről lejáratták magát azunió eszméjét is, azonosítván ezt egy múlandó törvény esetleges paragrafusaival.Az újabb alkotmányos élet félszázada nem volt elég arra,hogy a magyar közélet megértse, hogy a magyar-horvát unió lényegeaz állami együttélés, közösség s hogy az állami közösségnek a 68-ikikiegyezés csak egy formája, mégpedig nem is a legszerencsésebb, sőteredendő bűnökben leledző formája.

106A horvát kérdésnek ezen formalisztikus schema szerint való kezelésea magyar kormánykörök és a közélet, sőt a horvát kormánykörökelőtt is eltakarta azt a tényt, hogy a horvát nemzet létproblémájaa harmincas évek közepe óta nem a magyarsághoz való viszonya,hanem a horvát eszme és a délszláv eszme küzdelme. Amíg mifelületes orvosként tüneti kezeléssel akartuk a magyar-horvát unióbetegségét meggyógyítani, paragrafusainkat védelmeztük és erőszakoltuk,addig a horvát nemzetben két áramlat vívta egymással élethalálramenő küzdelmét. A két áramlat taktika szerint tűrte vagy támadtaa kiegyezést és mi rejtély előtt állva, a két áramlat változó taktikájaszerint kapkodtunk hol ide, hol oda, a nélkül, hogy sejtelmünklett volna arról, hogy micsoda hordereje van ezzel vagy azzal a párttalvaló szövetkezésünknek. A mi merev ragaszkodásunk a kiegyezéshezannyit eredményezett ugyan, hogy vele többé-kevésbbé számolt mindenhorvát párt és mindkét áramlat, de eredményezte azt is, hogy,mint törekvéseinek örökös akadályát, meg is gyűlölte alaposan s elfordulttőle az is, kinek az unió természetes szövetségese lett volna, ésnem békült vele össze az sem, ki benne természetes ellenségét látta.Gáj Lajos fellépése óta (1835) a horvát intelligencia két részreszakadt: egy része ragaszkodott a maga külön horvát nemzeti ideáljaihoz,más része a déli szláv népek egységes nemzeti életét akarta megteremteni.A horvát eszme hívei azt vallották, hogy van egy történetilegkifejlődött külön horvát nemzeti ethnikum, melyet a magatisztaságában fenntartani a horvát nemzet létének és nemléténekkérdése; a délszláv eszme hívei tagadták a külön horvát ethnikumjogosultságát és a déli szláv népek (szlovének, horvátok, szerbek,esetleg bolgárok) összeolvasztásával egy új, egységes délszláv nemzetetakartak teremteni.Messzire vezetne, ha a két eszme értékéről, jogosultságáról ésmegvalósításának lehetőségéről tudományosan indokolt véleménytakarnánk mondani. Csak azt szegezzük le, hogy a déli szláv népekugyan a szlávság körében is közelebb állanak egymáshoz, de soha atörténelemben máig egységes nemzetként nem szerepeltek, egymástólkülön, sokszor egymás ellen fejlődtek, közös nemzeti műveltségetnem teremtettek, sőt nemzeti kultúráik három nagy külön világkultúra– a római, a bizánci és az izlám – között oszolván meg,a kultúra egyesítés helyett őket divergens irányokba terelte és hogyegységes nyelvűk nincs, még ahol a nyelvi egység bizonyos korlátozásokkalnem tagadható, tudniillik horvátoknál és szerbeknél, ottis más és más nyelvjárás lett irodalmi nyelvvé és ezek az irodalmifejlődés folyamán még tovább különültek. Azonban mind e különbségekmellett is lehetséges a délszláv nemzet kialakulása, ha az ellentéteketáthidalja az egységes nemzeti öntudat, vagy ha az egyik déliszláv nemzet felszívja magába a többit.

107Egységes délszláv nemzeti öntudat csak úgy alakulhatott volnaki, ha a délszláv eszme a többi déli szláv népeknél is gyökeret eresztettvolna, de ez a legújabb időkig nem történt meg. Ellenben megtörténtaz, hogy a Dusán Süni ideje óta a szerbség lelkében kiolthatatlanulélő nagyszerb gondolat, mely az összes déli szláv népeketszerbeknek tartja s valamennyi szerb egyesítését céljának vallja,felismerte azt, hogy a délszláv eszme nagyon alkalmas a horvát nemzetiöntudat elaltatására s ezzel a szerb célok előmozdítására, ennélfogvaa délszláv eszmét szolgálatába iparkodott állítani, amit el isért akkor, mikor a horvát-szerb koalíciót, a délszláv egység legutolsópolitikai kifejezőjét, szerb vezetés alá fogta.Amíg idáig jutott a dolog, a délszláv eszme a horvát nemzetnélhárom nagy fejlődési fokon ment át. Az első fokot képviseli azillyrizmus. Ebben túlteng a kulturális momentum; a politikában hevesmagyargyűlölet, de az osztrák császári eszme hű szolgálata jellemzi.Jellachich-csal aratott ez az irány diadalt, de vele érte meggyors bukását is, mikor Jellachich rendszere a germanizálás eszközévésüllyedt. Nagyon indokoltnak látszik a feltevés, hogy az illyrizmuskeletkezésében Bécs kezének nyomai ott vannak. Ε törekvésekkelegyrészt a magyar reformkor mozgalmait akarta ellensúlyozni,másrészt az uralkodóház balkáni terveit előkészíteni. A másodikfokot Strossmayer és a nemzeti párt képviselik. A feltétlen császárhűségjellege elhomályosul és a politikai momentumok jobban kidomborodnak.Héderváry húszéves bánsága lassankint elnyomta anemzeti párt délszláv jellegét, de ezzel a párt el is veszítette mindenbenső tartalmát. Könnyű diadala volt ezért rajta Héderváry távozásaután a horvát-szerb koalíciónak. A koalíció már egészen szakított alojalitásnak minden hagyományával és a Szerbiával való kapcsolatokateléggé nyíltan propagálta, a magyarság osztrák-ellenes törekvéseitellenben bizonyos fokig támogatni hajlandó volt. Persze nemérdektelenül, hanem azért, mert a Monarchia bomlása a szerb törekvéseketsegítette elő.A délszláv eszme ellenesei voltak negyvennyolc előtt a régimagyarónok, akik a bécsi centralizáció ellen nemesi jogaikat a magyarrendekkel szövetkezve védelmezték. Jellachich bánságáig többékevésbbéők voltak a hatalmon. A hatvanas években báró RauchLevin vezetése alatt mint unionista párt szervezkedtek újra s tető aláhozván a kiegyezést, pár évig uralmon is voltak (1868-1873).Ezután részint belovadtak a nemzeti pártba, részint visszavonultak,részint pedig Starcevic Antal által alapított jog-pártot támogatták.Starcevic célja volt a független horvát királyság feltámasztása, exklu-? zív horvát nemzeti alapon. Bécset gyűlölte, a magyar nemzetnek azonbanőszinte barátja volt, ami természetesen nem akadályozta meg

108abban, hogy nemzete igazi vagy vélt jogaicrt ellenünk ne küzdjön.A jog-párt Starcevic halála után sokféle változáson, ingadozáson esettkeresztül, de exkluzív horvátsághoz mindig hü maradt, ha a nagyosztráktörekvésekhez vagy ha az unionizmushoz közeledett is. Exkluzívhorvátságában találkozott a báró Rauch Pál körül csoportosulóunionista csoporttal, mely rövid uralma után (1908-1910) a jogpárttalvaló fúziótól remélte az unionizrnus horvát szellemű újjászületését.A délszláv és a horvát pártok közül az előbbiek sokkal engedékenyebbekvoltak a horvát jogokban és ezek magyarázatában, mintaz utóbbiak. Hiszen nekik a horvát közjog csak eszköz volt egy eljövendőnagyobb egység kiküzdésére, míg a horvát pártoknak e közjogszentség volt. Ez a helyzet a délszláv eszme nagy előnyére vált,mert a túlnyomóan közjogias gondolkozású magyar közélet sokkalérzékenyebb volt a közjogi követelésekkel·, mint holmi jogilag nemkonkretizált jeligékkel szemben. De volt a délszláv eszmének egymás nagy helyzeti előnye is. A horvát irodalom reformját az illyrekhajtották végre, azért ez telítve volt délszláv indítékokkal, a horváttudomány nagy gócpontjait, – az Akadémiát, az egyetemet – Strossmayerdélszláv szellemben alapította meg s e szellem immanens erejénélfogva szinte töretlen erővel átélte Héderváry sivár korszakát iss egyre nagyobb mértékben nyerte meg eszmekörének az intelligenciát.A horvát eszme hívei a kulturális momentumokat általában figyelmenkívül hagyták, így a hódító délszláv kultúra ellenében ellensúlytállítani nem tudtak. A magyarság legnagyobb stílusú horvátpolitikusának – Hédervárynak – alig volt érzéke a kultúrpolitikairánt s így e téren az ő ténykedése sem jelentett semmi pozitívumot.Meggyőződésünk, hogy a délszláv eszme teljes megvalósulása anyugati kultúra nagy vesztesége volna, mert megsemmisítené a nyugatikultúra egy értékes hajtását, a horvát nemzeti kultúrát, összevegyítvénazt a balkáni szerb kultúrával; ugyanilyen mélységesmeggyőződésünk, hogy ez a horvát nemzetnek is nagy veszteségevolna, mert eltörölné nemzeti egyéniségét. Pedig a délszláv eszmemegvalósulása csak elméletben lehetséges, a gyakorlatban ez a nagyszerbgondolat diadalát jelenti. De figyelmen kívül hagyva ez általánosabbérdekű mozzanatokat, nekünk magyaroknak, saját érdekünkben,a horvát eszmét kellett volna teljes erőnkből támogatnunk.Hiszen a horvát eszme hívei a legmagyarosabb unionistától a legszélsőbbjogpártiig egyaránt centripetális törekvések szolgálatábanállottak, területi és közjogi követeléseik mind Zágráb mint központfelé irányultak, a Monarchia létére alapíttattak, s a magyar királyokjogát feltétlenül respektálták, míg a délszláv eszme hívei részbenakaratlanul is centrifugális törekvéseket istápoltak, aspirációiksemmiként sem állottak meg a Monarchia határain és létalapjaináls ethnográfiai alapon állva, semmiféle közjogot vagy történeti jogot

109nem tisztelhettek. A horvát eszme, párosult légyen az bármily hevesmagyargyűlölettel és önállósági törekvéssel, lényegénél fogva államépítő,a délszláv eszme pedig, társult légyen bármily magyarbarátsággalés a Monarchia helyzetének átértésével, lényegénél fogvaállambontó eszme volt.A publicisztika és közélet szélesebb látkörű része Horvátországbanezzel tisztában volt, Magyarországon azonban alig valaki. A délszláveszme híveinek nem volt érdekük, hogy a homály a magyarfejekben eloszoljék, ezért nemcsak elhallgatták e körülményt, s hamások szóba hozták, letagadták, hanem tetszetős jelszavakkal (pl.szövetkezés Bécs ellen) készakarva félrevezették a magyar közvéleményt.Nem kis támaszuk volt e tekintetben egynémely;, magyarországiszerb párt összeköttetése magyar pártokkal.A horvát eszme híveinek a Rauch Levin-féle unionisták kihalásaután jóformán semmi összeköttetésük sem volt Budapesten. Ennélfogvalassan el is idegenedtek a magyarságtól, melyet Héderváryerőszakos uralmával azonosítottak. Ehhez szabták aztán viselkedésüketa horvát országgyűlésen, ami természetesen fokozta a magyarságbizalmatlanságát velük szemben. Nem tudott ezen már változtatni semStarcevic utódának, Frank Józsefnek közeledése, sem Rauch Pál koncepciója,az előbbi csak diszkreditálta a pártot otthon, az utóbbi, belesodortatvána magyar pártviszályokba, csak erkölcsi győzelmeket aratott.Ezek az állapotok megőrölték a horvát eszme hódító erejét éshozzájárulván némely jog-párti vezér magánéletének botránya is, ahorvát intelligencia majdnem teljesen elfordult ettől a politikától s anéhai vezér unokaöccse, Starcevic Mile vezetése alatt a párt fele kiis vált az ezentúl Frank-pártnak nevezett jog-pártból. Starcevic Milehívei a horvát eszme és a délszláv eszme kiegyenlítődését próbáltákmegvalósítani. Azt tanították: légy minél jobb horvát, hogy jó délszlávlehess, ragaszkodjál minél erősebben horvát hazád jogaihoz, hogy amegalakuló délszláv államban megvalósuljanak horvát ideáljaid!*A starcsevicsiánusoknak ez a fejlődése már a világháború alattkövetkezett be. A világháború kitörése nem hozta meg a Horvátországbanmindenki által várt fordulatot a horvát eszme felé, sőt elmulasztattaka későbbi lehetőségek is és nem történt meg a horvátnemzet területi és közjogi kívánságainak kielégítése sem, pedig ezekjog-párti részről is összhangba hozattak a dualizmus és a SzentKorona egységének követelményeivel. Mikor aztán a Monarchia legfőbb vezetésében megbomlott a céltudatosság s a külviszonyok befolyásafolytán a faciès Hyppocratica jelei kétségtelenül jelentkeztek,az egész horvátság a délszláv ideológia hatalmába került.

110A Reichsrat 1917 május 30-i ülésén felolvasott délszláv deklarációvolt az új fejlődés látható kiinduló pontja. A szlovén nép jóformánteljes egyöntetűséggel magáévá tette a délszláv egység álláspontjáts követelte a népek önrendelkezési joga alapján a Monarchiadélszávok lakta területeinek egy államban való egyesítését. A szlovénekkeltartottak kezdettől fogva az osztrák-horvátok is, majd csatlakoztaka bosnyákok, a Stadler-féle jog-párt és a muzulmánokArnautovic-csoportja kivételével. Horvátországban csak a Starcevicpárttette magáévá azonnal a deklarációt, egy év múlva követte aparasztpárt. Bulgária kilépése után a horvát-szerb koalíció, melynekkétszínű szerepére hiába hívtuk fel néhányan, több mint egy éven át.most is a magyar közvélemény figyelmét, végre, mikor már bezárulta jog-párt előtt minden más lehetőség, október utolsó napjaiban ő is,az unionista képviselők sabori csoportja is behódoltak, a NemzetiTanácsnak. Amikor a horvát eszme utolsó hívei is letették a fegyverta délszláv eszme előtt, megszűnt a magyar-horvát unió . . .A felségjogokat gyakorló Nemzeti Tanács a Monarchia délszlávrészeit három országos kormány illetékessége alá vetette: Laibachszékhellyel kinevezett egy szlovén, Zágráb székhellyel egy horvát ésSarajevo székhellyel egy bosnyák kormányt. A zágrábi báni kormánynakalárendelte a dalmát és az isztriai tartományi kormányokat és abán előterjesztésére kinevezett egy-egy főispánt Fiume és Muraközszámára. Ezzel nagyjában végre volt hajtva a Monarchia területénmegalakult Jugoszlávia kormányzati szervezése, még pedig úgy, hogyDalmácia, Fiume és a Muraköz visszacsatolásával régi horvát kívánságokteljesültek. Nem csoda, hogy pár napig örömmámorban úszottaz ország.A kijózanodás azonban hamarosan elkövetkezett. A zöld kádergarázdálkodása pár napra rablóbarlanggá tette az országot s Szlavóniában,az ország éléstárában, máig sem állott helyre a rend.Az újonnan megalakult állam pénztára üresen tátongott s a novemberiés decemberi fizetéseket csak a társadalom önfeláldozó önkéntesadakozásával tudta teljesíteni. Az Olaszországgal kötött fegyverszünetértelmében ez megszállotta az összes szigeteket, Fiumét, fél Dalmáciát,Tries-ztet, Görz-Gradiskát, egész Isztriát, Krajna és Karinthia nagyrészét, szóval mindazokat a területeket, melyeket a londoni szerződésOlaszországnak ígért. A helyzet ezáltal az lett, hogy amíg a szlovénekaz átkos Ausztriában egy államban voltak, most arra volt kilátás,hogy nyelvterületüknek több mint fele olasz uralom alá kerül,a horvátok meg azzal számolhattak, hogy a fiumei provizóriumot véglegesolasz annexio váltja fel s a biztos örökségnek tartott Dalmáciánakfele odavész. Az uralkodó által odaajándékozott flottát is megakarta szerezni Olaszország, mely nem volt hajlandó respektálni azúj állam zászlaját a tengeren.

111A rend helyreállítása és Olaszország visszaszorítása céljából behívattakés hívás nélkül is bejöttek a szerb csapatok. Horvátországotmagát állítólag 40.000, Boszniát 30.000 szerb szállotta meg. Azonbanhiába magyarázták az olaszoknak, hogy az osztrák-magyar hadvezetőségnekmár nem volt joga Jugoszlávia bőrére fegyverszünetet kötni,hiába vonultak fel a szerb katonák, Olaszország a demarkációs vonaligkérlelhetetlenül megszállt mindent, ellenben a nagyszámú szerbcsapatok is az ellenséges megszállás benyomását kezdték kelteni.A horvátországi szerbek egyik vezérének s a koalíció Pesten magyarónkéntdédelgetett tagjának, Pribicevic Szvetozárnak, a NemzetiTanács alelnökének nyilatkozatai, a koalíciós sajtó és a horvátországiszerbek magatartása egyaránt azt árulták el, hogy az október29-én kikiáltott Jugoszlávia egyetlen feladatának a KaragyorgyevicsekNagy-Szerbiájába való sürgős beolvadását tartják.*Ε körülmények kétféleképen hatottak a horvát közvéleményre.A fenyegető olasz veszély a Szerbiához való csatlakozás felé sodortaa horvátságot. Olaszország eltávolítása az Adria északi partjairólugyan Szerbia érdeke is, de a megszállott területek elsősorban mégisszlovén és horvát területek. A Szerbiához való csatlakozást sürgetteaz a körülmény is, hogy Jugoszlávia sehogysem tudott az antantállamokkal közvetlen dipomáciai érintkezésbe lépni, állami létét nemzetközilegelismertetni. Ezenkívül Szerbia a győzelmes antant kényeztetettszövetségese volt, míg a horvát nemzet fiai ott küzdöttek önfeláldozóhősiességgel a monarchia seregében. Ezt a most kényelmetlentényt lehetőleg elsikkasztani ajánlatos volt. Végül is a Szerbiáhozvaló csatlakozás a győzelmes félhez való tartozást jelenti, míg Jugoszláviaa levert monarchia egy töredéke.*Volt azonban az éremnek egy másik oldala is. A horvát-szerbkoalíció kivételével a horvát politikai pártok mind csak a háborúalatt állottak a délszláv eszme szolgálatába, némelyek jobb meggyőződésükellenére a viszonyok kényszere alatt, mások politikai megfontolásból,mert a horvát állapotok orvoslását csak a monarchiától valóelszakadás útján remélték s ezt az elszakadást csak a délszláv eszmejegyében vélték – joggal – keresztülvihetőnek. Az elszakadás megtörtént,nagyobb sikerrel, mint remélték, mert összeomlott a Monarchia,elbukott Németország, úgy hogy többé sem az osztrákoktól, sema magyaroktól tartani nem kellett. Az ok tehát, mely e pártokat adélszláv eszme híveivé tette, megszűnt s így természetesen kezdettmegingani az okozat is.*Az elszakadást kimondó országos határozat második része a teljesenfüggetlen államnak kijelentett Horvát-Szlavón- és Dalmátország

112azon elhatározását fejezi ki, hogy a szlovének, horvátok és szerbekalakulandó államába belép, mely új államnak kormányformájáról ésszervezetéről az összehívandó alkotmányozó közös országgyűlés fogelőre meghatározott kvalifikált többséggel, „mely teljesen megvédminden majorizálástól”, dönteni. Ez a nagy körültekintéssel fogalmazotthatározat tehát nyílt kérdésnek hagyta azt, hogy az alakulódélszláv állam királyság legyen-e vagy köztársaság, egységes állam-evagy föderatív, végső elemzésben fenntartotta azt a lehetőséget is,hogy az alkotmányozó gyűlés eredménytelenül szétoszolván, a „háromegy”állam, t. i. Horvát-Szlavón- és Dalmátország, visszanyerjeteljes önrendelkezési jogát.Szerbia és horvátországi hívei a dolgot másként fogták fel. SzerintükPasic és Trumbic korfui programmjával, mind az államforma,mind az államszervezet kérdése már 1917. július 20-án eldőlt:Jugoszláviának a Karagyorgyevicsek uralma alatt álló egységes királyságnakkell lennie, melynek a szerbek, a horvátok és szlovének mindentekintetben egyenrangú polgárai. Ε felfogással szemben a horvátokjoggal hivatkoztak egyrészt arra, hogy Trumbic és az antantnálműködött jugoszláv emigránsok minden megbízás nélkül képviseltéka Monarchia délszlávjainak ügyét, az ő megállapodásaik tehátnem 1 lehetnek kötelezőek a monarchia délszlávjaira nézve, másrésztarra, hogy 1917 júliusa óta oly gyökeres változások álltak be éppena középeurópai hatalmak népeinél, hogy a változott körülmények folytánminden korábbi megállapodás revízióra szorul.A kor áramlata köztársaságot kíván, harsant fel Horvátországbanaz új jelszó. A Starcevic-párt (Hrwatska Drzava), a parasztpárt(Dom) és a jogpárt (Hruatska) sajtója megkezdte az agitációt a köztársaságmellett. A délszláv eszme doktriner képviselői, az obzorasok,lapjukban, mely a magasabb intelligencia legkedveltebb lapja(Obzor), ugyancsak a köztársaság mellett foglaltak állást. Ennek a/,érdekes fordulatnak az oka a szerb imperializmus kíméletlen fellépésébenkeresendő. Megindult szóval is a verbuválás a köztársaság érdekében.A paraszt-párt vezére, Radic, ki sokszoros megbízhatatlansága ésfolytonos színváltoztatása mellett is igen nagy súllyal esik mérlegbe,mint Horvátország legelső demagógja s mert állásfoglalása szélkakasimivolta miatt a horvát parasztság felfogása kifejezőjének tekinthető,az ő szokott modorában teljes vehemenciával állott új ügye szolgálatába.A jogpárt elmúlt politikájának helytelenítői és a Staréevic-pártmostani mérsékeltebb magatartásának elégedetlenéi kezdtek a parasztpártbabelépni. Radic önérzetét nem kevéssé növelte pártja szaporodása,röpiratot írt terveiről (Za hrvatsku drzavu u Jugoslaviji) s egyúj napilap tervével foglalkozik (Respublika).Az új horvát irányzat azonban nemcsak a királyságot perhorreszkálja,hanem az egységes állam gondolatát is. ők ragaszkodnak akülön horvát állam eszméjéhez, melyet eddig a monarchia, most

113Jugoszlávia kereteiben akarnak megvalósítani. Nekik továbbra is szenta horvát közjog s ennek alapján állva fenntartják összes régi területikívánságaikat.Az agitáció mély benyomást tett a horvát közvéleményre. A horvátjelleg kidomborítása megnyerte a konzervatívebb körök rokonszenvét,a köztársaság hirdetése híveket szerzett a szocialisták(Sloboda) és a koalícióból nemrég kivált s most haladó demokratapártnéven szervezett polgári elemek között (Novo Vrijeme). A parasztpártnovember 25-iki országos gyűlésen Zágráb polgárságának óriásitömegei együtt tüntettek a vidékről ezerszámra beérkezett parasztsággala föderatív köztársaság mellett. Ε gyűlés hatása alatt a jogpárt,mely október 29-én a száborban bejelentette, hogy feloszlik, november29-én kimondta az együttmaradást s a paraszpárthoz hasonlóan éleshangúhatározattal foglalt állást a Nemzeti Tanács szerbofil magatartásávalszemben.Mert a horvát eszme ellenségei, ha az új alakulások következtébennem is voltak már többségben az e miatt október 29-ike óta összesem hívott száborban, de nagy többségben voltak a Nemzeti Tanácsban.A koalíció hivatalos lapja (Hrvatska Rijec) és más orgánumai(Agramer Tagblatt, Novosti), továbbá egyes délszláv lapok (JutarnjiList, Glas S. H. S., Narodna Politika) hevesen kezdték támadni az újszervezkedést. Hangsúlyozták, hogy a kor demokratizálódást kíván,már pedig van-e demokratikusabb állam, mint a KaragyorgyevicsekSzerbiája? Köztársaság vagy királyság üres jelszavak, a lényeg az,valóban a nép kezében van-e az állami hatalom. Népével összeforrottabbdinasztia nincs a Karagyorgyevicseknél, a szerb nép ragaszkodikhozzájuk, rút hálátlanság volna a horvátok részéről megsérteni aszerbeket, kik annyit szenvedtek a horvátokért is és kiknek a horvátnemzet szabadságát is köszönheti. A horvátok ősi ellenségei, az olaszokés a magyarok, lesben állnak és jövő terveiket a délszlávok egyenetlenkedésérealapítják, az ő törekvéseiknek gátat csak egy teljesenegységes állam vethet. Rámutatnak, hogy a köztársaságért és aföderációért való lelkesedés tulajdonképen csak a régi horvát exkluzivitásés szerbgyűlölet palástolása. A paraszt-párt és a Starcsevicsiánusokismét Frank-párti mesterkedések áldozatai s csak abban segítikőket, hogy a Habsburgok uralmát és a régi osztrák rendszert isméthelyreállítsák.Nem tagadható, hogy a koalíciós sajtó megállapításaiban vannémi igazság, de a koalíciós sajtó mostani magatartása viszont mindenbenigazolja egy, sajnos eredménytelenül hangoztatott régi tételünket,hogy a koalíció lelkében szerb, az ő szívén nem a horvát nemzetboldogulása fekszik, hanem a Karagyorgyevicsek Nagy-Szerbiájáé.Nem hiába szállták meg a szerbek Horvátországot, így holmi hírlapipolémiával nem is volt befejezve a horvát eszme és délszláveszme újabb küzdelmének első fejezete. A Pribicevic Szvetozár befo-

114lyása alatt álló Nemzeti Tanács hozzányúl a terror eszközéhez. A nemmindenre kapható főispánokat kicserélte s a horvát eszme mellettmagukat a múltban exponált egyetemi tanárokat 1 (Krsnjavi, Sufflay),magasrangú bírákat (Accurti, Kosutic stb.) nyugdíjazta. A közvéleménnyelazt akarták elhitetni, hogy e kiváló férfiaknak magyarónságukmiatt kell helyükről távozniok, de miután a horvát eszme mellettmagukat nem exponált unionistákat nem bántották, világos, hogybennük nem az unionistát, hanem a kérlelhetetlen horvát hazafitsújtották. Rejtelmes kezek működésbe hozták a Zágráb társadalmibékéjét, sőt közbiztonságát már évek óta veszélyeztető dalmát ifjúságot,mely Radicot és társait halálra kereste. Hogy a csőcselék dühénekjobban kiszolgáltassák Radicot, megbélyegző módon kizárták a NemzetiTanácsból. Majd jöttek a letartóztatások. Mellőzve jelentéktelenebbembereket, november végén két föltűnő elfogatás lepte meg ahorvát fővárost: Lipovscak tábornoké és báró Rauch Pál volt horvátbáné. Az előbbit s vele együtt elfogott kisebbrangú társait azzal vádolják,hogy katonai összeesküvést szőttek a Habsburgok érdekében éshogy a puccsot a paraszt-párt nagygyűlésének napján akarták volnavégrehajtani. Rauchot és a vele egyidőben letartóztatott Accurti septemvirtpedig azért fogták el, mert 1914 nyarán a horvát-szerb koalíciónéhány, hazaárulási gyanú miatt letartóztatott vezérembere ellen azágrábi Nemzeti Casinóban kigolyózási indítványt adtak be. Ez utóbbindokolásának nevetséges volta mutatja, hogy itt a legnyersebbterrorról van szó, mellyel Zagorje koronázatlan királyát, Horvátországlegnépszerűbb földesurát ártalmatlanná akarták tenni. A terror továbbifolytatása a parasztpárti tüntetés szétverése, a Hrvatska betiltása,Radics röpiratának elkobzása, majd az összes zágrábi lapok cenzúraalá fogása voltak.Természetesen a szerb terrornak ez a merész fellépése, melyetmindenféle provokáló kijelentések (pl. Nincic szerb miniszter egybeszélgetésben azt mondta, hogy ha a horvátok nem respektálják akorfui egyezményt, erőszakkal fog neki Szerbia érvényt szerezni) ésa horvátság nemzeti önérzetét sértő röpiratok (Jvic Aleksa) kísértek,megdöbbentette a horvát hazafiakat. Az egy hónap előtt diadalmámorbanélő horvát fővárosban ma igen nyomott a hangulat, nőttön nő azelkeseredés s már a véres összeütközések is napirenden vannak. Szerbialenyűgöző hadereje ugyan egyelőre lehetetlenné teszi az elkeseredéselemi kitörését, de minden jel a közeledő vihart árulja el.A szerb terrornak azonban vannak bel- és külföldön hatalmasszövetségesei is. Belföldön a koalíció, külföldön – bármily különösenhangozzék is – Olaszország. Az a tény ugyanis, hogy Olaszország nagy1Greksa Kázmér, a magyar nyelv tanára a zágrábi egyetemen, engedélynélkül elhagyván az országot, fizetését december elsejétől megszüntették.

115területeket megszállva tart, s e területek túlnyomó részén véglegesenakar berendezkedni, a közös veszély tudata miatt nem engedi nyíltanszembefordulni egymással a horvátokat és a szerbeket. A szerbek látjákezt a helyzetet s mint ügyes politikusok, a maguk javára ki isaknázzák: a horvát és szlovén nép szorultságát felhasználva, még abékekonferencia előtt fait accomplikat teremtenek. A jóformán tisztáraszerb kézen levő bosnyák kormány kezdeményezésére Krstelj ésSmodlaka dalmáciai képviselők indítványára a Nemzeti Tanács többnapiszenvedélyes tanácskozás után nov. 24-én kimondta, hogy addigis, míg az összehívandó alkotmányozó országgyűlés a szlovének, horvátokés szerbek államát megszervezi, ideiglenesen egy állammá alakulnakSándor szerb trónörökös, mint régens kormányzása alatt.A Nemzeti Tanács e határozatáról a szerb kormányt értesíteni svele megegyezni küldöttség ment Belgrádba. Amennyire eddig kiderült,e küldöttség és a szerb kormány nagyjában a következőkbenegyeztek meg: Péter király kikiáltatott Jugoszlávia királyának, dehelyette, mint régens, Sándor trónörökös fogja gyakorolni a felségjogokat(dec. 1.). Hogy neki senki útjában ne legyen, a montenegróiskup§tina detronizálta a Petrovic-Njegus dinasztiát. Az új állam ideiglenesszékhelye állítólag Sarajevo lesz, ahol Paáic elnöklete alattegy, a legfőbb államügyekre kiterjedő hatáskörrel bíró közös kormányalakul. Egyéb ügyekre nézve érvényben maradnak a meglevővagy megalakuló országos kormányok: a belgrádi, a cetinjei, az újvidéki(a szerb vajdaság területére), a sarajevói, a spalatói (Dalmáciaterületére), a zágrábi (ide kerül, egyelőre persze csak papiroson, Isztriais) és a laibachi.Ez az ideiglenes regentura ismét súlyos csapás a horvát nemzetrenézve. Bár egyelőre föderációs alapon áll, mégis a külföld felé márbizonyos egységet teremt s így elébe vág a konstituantének, különösenkormányforma tekintetében. Ε mellett nyílt ellentétben áll a horválszábornak, a horvátokra nézve egyetlen illetékes törvényhozó testületnek– hiszen a Nemzeti Tanács csak az uralkodó jogait vette át –október 29-iki határozatával. Ez alkotmánysértést Olaszország magatartásávalmentegetik s azzal, hogy Franciaország sürgette volna azegy állammá való szervezkedést. Ha igaz, hogy Sarajevo lesz az újfőváros, ami kompromisszumnak látszik Belgrád és Zágráb között,ennek is van Horvátországra nézve súlyos jelentősége, mert ez aztjelenti, hogy amit Spalajkovic Boszniáról írt, 1899-iki francia könyvea nagyszerb gondolat legközvetlenebb céljának jelölt meg: Boszniaannektálását, az íme végrehajtatott. Ezzel illuzóriussá lettek a horvátjogok Boszniára s mert páréves szerb uralom is Boszniában a kötelezőkmet-megváltás kíméletlen végrehajtását jelenti, ami a muzulmánságnak,a horvátság természetes szövetségesének koldusbotra juttatásávalés a szerbség túlsúlyra emelésével egyenlő, így Sarajevo birodalmi fővárosijellege egy horvát álom szétfoszlását hirdeti. Sérelmes továbbá

116Dalmácia elszakítása a zágrábi kormánytól s a Szerémség birtokaiveszélyezteti a szerb vajdaság felállítása.*A jövőnek nagyon reménytelen képe bontakozik tehát ki a horvátnemzet előtt. Ma Horvátország nem több, mint egy autonómiávalellátott banatus Nagy-Szerbiában. Eddig Budapesttől függtek a horvátok,ezentúl Belgrádtól. A különbség csak az, hogy Budapest nemértett a horvát ügyekhez, de nem is sokat törődött velük, Belgrádellenben nagyon is ért hozzájuk s be is fog avatkozni bőségesen.Budapest minden szűkkeblűsége mellett sem veszélyeztette a horvátnemzet nemzetiségét. Belgrád mindig szerbeknek tartotta a horvátokats most majd iparkodik őket tényleg azokká tenni. A horvátországimagyarság semmi politikai szerepet nem játszott, ellenben a lakosság¼ részét tevő szerbség már eddig is nagy hatalmat jelentett Horvátországpolitikai életében. A monarchiában szentesített törvénygarantálta Dalmácia visszacsatolását és Boszniának Horvátországhozvaló csatolása is előbb-utóbb elkövetkezett volna, most már ezekrőlszó sincsen, sőt a horvát anyaország területének épsége is kockánforog. Pedig ez még mindig csak a kisebbik veszedelem. A nagyobbik,a teljesen egységes állam megalakulásával kezdődik, mely egyarántjelenti finis Croatiaet és finis Croatorumot.A wilsoni elvek, úgylátszik, a gyakorlatban az antant-imperializmusokdiadalai lesznek. És nincs az antantban imperialistábbállam Szerbiánál és nincs állam, mely több áldozatot hozott volna azantantért. Ennélfogva neki jár a legtöbb jutalom, az ő imperializmusafog felragyogni aránylag a legnagyobb dicsőséggel. Az egységes délszlávállam tehát minden valószínűséggel meg fog alakulni s ebben,néni lévén többé semmi álarcra sem szükség, a nagy-szerb gondolatfog uralkodni.Ezt látják már a horvát hazafiak s a szlovének egy része is.Hiszen csak a napokban nyilatkozott a mandátumok többségével rendelkezőszlovén klerikális-párt az egységes állam és a királyság ellen.És mégis bármennyi elégedetlenséggel látják a horvátok és szlovéneka dolgok fejlődését a békekötésig, – ha ez pár hónapon belül meglesz-, lélektani valószínűtlenség, hogy a szerbekkel kenyértörésreviszik a dolgot. Egyrészt vana sine viribus ira, másrészt meg Szerbiádval ők győztes népek a világháborúban, Szerbia nélkül legyőzöttek.A területi kérdéseknek Olaszországgal való rendezetlensége is visszafogja őket tartani minden elhamarkodott lépéstől.De ha mindezen túl leszünk, a helyzet tarthatatlan lesz. A délszláveszme tulajdonképen már ma is megbukott, hiszen jóhiszeműdélszláv az obzoranok pálfordulása óta már alig van Horvátországban.Miután ez az eszme teljesítette a monarchiából való kiszakadás szolgálatát,átalakult vagy nyílt nagy-szerbséggé, vagy visszafejlődött

117ismét horvátsággá. Bizánc jármában minden katolikus horvát kétségbeesettenfog visszamenekülni horvát ideáljaihoz és szövetségben ahasonló fejlődésen keresztül eső szlovénekkel, megindul egy új nagyhorvát nemzeti küzdelem a szerb túlkapások ellen. A jövő Isten-kezébenvan. Bizánc, bármily nyelvet beszéljen, nem szokott válogatni azeszközökben és nem ismer erkölcsi aggályokat, de a horvátok táborábanlesz az igazság, a majd lassankint felvilágosodó nyugat rokonszenveés egy nagyrahivatott kultúrnép hősies, hazafias elszántsága.Ezek csak kombinációk, de erre fejlődik a tények logikája. Ésa fejlődésnek csak a kombinációkig terjedő része is már önkénytelenülmegszabja a magyar-horvát viszony legközelebbi alakulását. Nemzetközihelyzetünk és a politikai okosság egyaránt arra kényszerítenek,hogy horvát testvéreink október 29-iki határozatát elfogadjuk.Nem tudtunk egy államban megélni egymással, próbáljunk megélnijó szomszédokként. Nyolcszáz év együttléte sokkal szorosabban fizottbennünket össze, semhogy bármiféle közjogi deklaráció azonnal elszakítsonközöttünk minden szálat. A horvát gazdasági élet szervesrésze volt a micnknek, e szervezet nem bomolhatik fel máról-holnapra,csak mindkét fél kárára. Nekünk nem érdekünk e szétbomlást siettetnünk,de nem az Horvátországnak sem, hiszen számára az Adriabirtoka értéktelen lesz, ha nem irányul oda a magyar kereskedelem.*Horvátország politikailag külföld lett számunkra. És sajnos mindenokunk meglesz arra, hogy külső államok ügyeibe ne elegyedjünk,így a horvát-szerb ellentétekbe sem avatkozhatunk tevőlegesen. Deor kerülhet arra, hogy erkölcsi támogatásban részesítsük horváttestvéreink szabadságküzdelmét a szerb elnyomás ellen. Magunk ismegszorult, részben elnyomott nemzet leszünk, barátokra és megértésreaz első időkben csakis hasonló helyzetben élő nemzeteknélfogunk találni. Ilyen lesz a horvát. A magyar-horvát unió most lezárultkorszakának egyik legbűnösebb mulasztása a magyar-horváttársadalmi kapcsolatok teljes elhanyagolása volt. Próbáljunk ilyeneketlétesíteni. Az elszakadás óta sajátságos változás állott be a horvátlélekben. A délszlávok által mesterségesen szított magyargyűlöletegyszerre eltűnt belőle. Ez az a psychológiai momentum, mikor újirányba terelhetjük érzésüket. Jegyezzük meg: aki Bizáncban bízott,mindig megcsalatkozott. És nem lehet az, hogy nyolcszáz év együttlétecsak a történelem szeszélye lett volna. Nem lehet az, hogy ennyiidőt együtt tudtunk volna tölteni, ha nem lett volna közöttünk lelkirokonság. Amit eltékozlott nagyapáink és apáink nemzedékének felületeshorvát politikája, azt talán új formában visszaszerzi a mi önzetlenmunkánk következtében fiaink és unokáink nemzedéke.1918. XII. 8.Budapesti Szemle, 1919. január.

A MÁSFÉLÉVES JUGOSZLÁVIA.I.Az 1918. október 16-iki császári manifesztum az osztrák örököstartományok kormányzatát a különböző nemzeti tanácsokra ruháztaát, így a délszláv örökös tartományokét és Dalmáciáét a délszlávNemzeti,Tanácsra; a horvát szábor október 29-én semmisnek jelentvénki a Habsburg-ház és a Szent Korona jogait, a főhatalom birtokosáulugyanezen Nemzeti Tanácsot ismerte el; Báró Sarkotic tábornoknovember 1.-én önként átadta a hatalmat a szarajevói Nemzeti Tanácsnak,mely a délszláv Nemzeti Tanács egj alárendelt szerve volt; ezzela három státus ténnyel vette át a délszláv Nemzeti Tanács a főhatalmata Monarchia délszláv országai és tartományai felett.A Nemzeti Tanács székhelye Zágráb lett, elnöke, dr. KorosecAntal laibachi teológiai tanár, osztrák képviselő, a szlovén néppártvezére. A felségjogokat Korosec elnöklete alatt a Nemzeti Tanács plénumagyakorolta. A Nemzeti Tanács az országot három országos kormányalá rendelte. Kinevezett Zágráb székhellyel egy horvát kormányt,mely alá közvetlenül beosztotta az új fiumei és muraközi főispánságokat,s mely alá rendelte a dalmát és isztriai tartományi kormányokat,kinevezett továbbá Laibach székhellyel az ú. n. Szlovéniaszámára egy szlovén országos kormányt és Szarajevó székhellyel egybosnyák országos kormányt. A Nemzeti Tanács aztán az új államalakulásrólértesítette Szerbiát és a szerb külügyminisztérium útján atöbbi államokat. Az akkori Magyarország az új államot elismerte ésBallá Aladárt zágrábi követté nevezte ki. Rajtunk kívül csak Csehországismerte el az új államot.Az állam azonban inkább csak papiroson létezett. Az a kísérlete,hogy hatalmát kiterjessze a délmagyarországi Vojvodinára, melyetÚjvidéken a Narodna Uprava kormányzott, teljes fiaskóval végződött;a bosnyák kormány kineveztetése után hamarosan megtagadta azengedelmességet és önhatalmú tárgyalásokba bocsátkozott Szerbiával;a dalmát Nemzeti Tanács nem ismerte el a horvát kormány kiküldöttétés maga állított össze egy kormányt; Isztria a maga egészében olaszmegszállás alá került s az olaszok megszállották mindazokat a területeket,melyek megszállására őket a Diaz-Weber-féle fegyverszünetiszerződés felhatalmazta. De azokon a részeken sem sikerült a közrendetbiztosítani, amelyek engedelmeskedtek Korosecéknek. A háborúutolsó évében elhatalmasodott zöld káderek nyíltan fosztogattak s azelvileg megszervezett hadsereg inkább csak asszisztált a nemzeti tüntetéseknek,semmint tényleges, a kormány kezében lévő hatalommáfejlődött volna. Az őfelsége által az új államnak ajándékozott osztrákmagyarflottát is csak átvenni tudták és nem használni is. Ε mellett azállampénztár is üres volt és minden kilátás hiányzott megtöltésére.Végül pedig a diadalmas szerb sereg elárasztotta az állam területét.

119A szerbeket ugyan mindenütt mint felszabadító testvéreket fogadták,de a szerb hadsereg nem az új alakulatnak engedelmeskedett, aminem nevelte Korosecék tekintélyét sem bent, sem kint.A szábor október 29-iki határozata azon szándékot is kifejezi,hogy a volt Monarchia délszlávjai Szerbiával és Montenegróval egyállammá óhajtanak lenni. Korosec az egyesülés módozatainak megbeszélésevégett már november elején kiment Genfbe és ott Pasic szerbminiszterelnökkel november 9-én meg is egyezett abban, hogy Szerbiaés az új állam ideiglenesen egyesülnek, a végleges egyesülésről azonbanmajd a békekötés után összeülő konstituante fog dönteni. Alakulegy hattagú közös kormány is a két állam delegáltjaiból, mely eléazonban csak a legfontosabb ügyek kerülnek. A szuverenitást Szerbiábana szerb kormány útján a szerb király, az új államban az országoskormányok útján a Nemzeti Tanács gyakorolja. A konstituantefog dönteni kormányforma tekintetében is.A genfi egyesség kétségtelenül nagy diplomáciai sikere volt Korosecnek.Mint államfő, mint Szerbiával egyenrangú faktor került kibelőle Korosec és az új állam. Pasic azonban hamarosan megbánta azegyességet és demisszionált miatta. A szerb közvélemény azon a nézetenvolt, hogy a korfui programm, melyben Pasic és a DélszlávKomité elnöke, Trumbic 1917. július 20-án megegyeztek, már eldöntötte,hogy Jugoszlávia egységes királyság lesz a Karagyorgyevicsekuralma alatt. A Délszláv Komité ugyan, mely részt vett a genfitárgyalásokon, harcbaszállott e felfogás ellen, de a hatalmi viszonyoka szerb megszállás következtében sokkal inkább eltolódtak már, semhogya szerbek akarata ellenére érvényt lehetett volna szerezni a genfiegyességnek.Krstelj és Smodlaka dalmát képviselők kezdeményezésére a NemzetiTanács eltekintett a genfi egyességtől és többnapi heves tanácskozásokután, melyek során Radic Istvánt, a horvát parasztpárt vezérét,kizárták a Nemzeti Tanács kebeléből, november 24-én kimondták,hogy újabb feltételek mellett egyesülnek Szerbiával. Ε feltételek szerinta szuverenitás az egész államban a szerb királyra ruháztatik, s öezt egy általa kinevezett közös kormány által gyakorolja, melynekellenőrzésére egy közös, ú. n. ,,ideiglenes nemzeti képviselet” (PrivremenoNarodno Predstavnistvo) hivatik össze. Ez azonban a konstituantenaknem prejudikál semmi irányban sem. A konstituanteig azegyes országok és tartományok autonómiája, törvényhozása érvénybenmarad s azt külön kikötötték, hogy a horvát bánt a horvát száborjelölése alapján nevezze ki a király. A szerb király helyett Sándortrónörökös, a régens, és a szerb kormány ezeket a feltételeket elfogadta,és miután az újvidéki Narodna Uprava már régebben a szerbkormány alá rendelte magát, Montenegróban meg puccsszerűen apodgoricai ú. n. nemzetgyűlés már kimondta az egyesülést, december

1201-én Sándor régens proklamálta az SHS királyság (KraljevstvoSHS = a szerbek, horvátok, szlovének királysága) megalakulását.A közös kormány megalakításával a régens Pasicot bízta meg.Pa§ic három hétig tárgyalt boldog-boldogtalannal, végre kijelentette,hogy neki az egész dolog nem tetszik és visszaadta megbízatását. Errea régens a szerb radikális párt egy másik előkelőségét, dr. ProticStojánt bízta meg kormányalakítással és december 25-én meg is alakulta 18 főből álló első délszláv kormány. A miniszterek közül 9 voltszerbiai, 9 monarchiabeli, közülök 4 horvátországi. Az összes nagyobb,Karagyorgyevics szempontjából lojálisnak mondható pártok képviselvevoltak a kormányban, így a horvátországi koalíció két, a Starkevic-pártés a szocialistapárt egy-egy taggal.II.Amint a genfi egyességből is látható, a Monarchia délszlávrészein, különösen Horvátországban, november elején a közvéleménynem volt a Szerbiával való teljes és visszavonhatatlan egyesülés mellett.Azóta kiderült, hogy a Nemzeti Tanács ülésein igen heves jelenetekjátszódtak le, s hogy a Staréevic-pártiak éppen nem szakítottak ahagyományos jogpárti szerbofób ideológiával. Velük szemben a horvát-szerbkoalíció hívei és szövetségesei állottak, kik át voltak itatvaa nagyszerb eszméktől.A jogpárt (Frank-párt), mely még október végén is hű maradt aMonarchiához, november elején köztársasági pártnak csapott fel, ígyremélvén új alapot találni a szerbek és a Karagyorgyevicsek elleniküzdelemre. Radics és pártja szintén a köztársasági mozgalomhozcsatlakozott, melynek vezére a Nemzeti Tanácsból történt kizáratásaután éppen Radic lett. Radictól és a jogpárttól elkülönítve, őket mintosztrák szolgákat elítélve, de elvileg szintén a köztársaság mellett nyilatkozotta Starcevic-párt és a haladó-párt; szóval az összes tisztárahorvát pártok köztársaságiakká lettek. A horvát nép persze nem különböztetetta különféle árnyalatok között, hanem Radics demagógbeszédein indulva, a szerbofóbia jegyében köztársaságivá lett. Azintelligenciában nagy visszatetszést keltett Pasic viselkedése és a·szerb csapatok terrorja. A szábor október 29-i határozatai meglehetőskörültekintéssel biztosították az ország önrendelkezési jogát akonstituanteig, és azzal a megállapítással, hogy a kormányformáróla konstituante fog dönteni előre meghatározott kvalifikált többséggel,mely teljesen megvéd minden majorizálástól, végelemzésben fennmaradta „háromegy” királyságnak az a joga is, hogy a konstituanteeredménytelensége esetén függetlenül szervezkedhessek. A NemzetiTanácsban hovatovább Pribicevic Szvetozár és elvbarátai kerekedtekfelül, akik nem e határozat szellemében vezették az ügyeket, ami

121a legtekintélyesebb horvát lappal, az Obzorral együtt a horvát intelligenciátis köztársasági pártivá tette.Pribicevic és a megszálló szerb seregek erre erőszakos rendszabályokhoznyúltak. Elkezdődtek a nyugdíjazások, elmozdítások, áthelyezések,majd jöttek a letartóztatások. A jogpárt lapját a Hrvatskátés a parasztpárt lapját, a Dómot betiltották. A szerb katonaság botozott,a Zágrábban lézengő dalmát ifjúságból meg valóságos terrorcsapatokatszerveztek Pribicevicék.Mikor a régens a Horvátországra nézve egyedül illetékes törvényhozótestület, a horvát szábor megkérdezése nélkül proklamálta azSHS királyság megalakulását, mikor Pasic háromheti ú. n. kormányalakításávaldokumentálta, hogy még a horvátoknak meghagyott jogokatis sokalja, mikor a várt pár tagból álló közös kormány helyettegy, az államélet minden resszortjára kiterjedő hatáskörű minisztériumotkapott az SHS állam, s végül mikor Szerbia nem kapott külön országoskormányt, miáltal a kormány közös jellege elhomályosult, ellenbenHorvátország, mely 33 napon át Szlovéniával és Boszniával önállóállam volt, autonómiával bíró banátus színvonalára süllyedt; – ahangulat Horvátországban forradalmi lett. Nem volt sokkal jobb ahelyzet sem Szlovéniában, ahol Korosec klerikális osztrákbarát híveisehogy sem tudták bevenni a Karagyorgyevicseket, sem Boszniában,ahol a szerb csőcselék rendszeresen gyilkolta és fosztogatta a muzulmánokat.A szerb hadsereg akkori fegyelmezettsége, a Starcevic-párt elhibázotttaktikája és az új belügyminiszter, Pribicevic Svetozar, ügyességemegmentették a helyzetet. A Starcevic-párt elvesztvén a játékota köztársaság ügyében, hirtelen igen lojálissá vált. Azt akarta, hogyHorvátország kormányzata az ő kezeibe jusson. Hivatkozott rá, hogyő volt az egyetlen horvát párt, mely a háború tartama alatt rendületlenülperhorreszkált minden kiegyezést a magyarokkal és Ausztriával,ennélfogva az új állam megalakulásával az ő politikája győzedelmeskedett.Célja az lehetett, hogy a hatalom megszerzésével Horvátországbana horvát nemzetet minél jobban megszervezze a szerb túlkapásokellen.Pribicevic a starceviciánusok megszelídülését alaposan kihasználta.Mintha a december 1-i megállapodásokról nem is hallott volna,az SHS királyságot egy Belgrádban központosított, teljesen egységesállamnak tekintette és rendeleteivel így is kormányozta. Az áruló bánt,Mihalovichot, egy rendelettel lemondásra hívta fel, azokat a horvátosztályfőségeket, melyeket a Nemzeti Tanács az addig közös magyarhorvátügyek vezetésére szervezett, egy tollvonással eltörölte ésderűre-borúra intézkedett oly horvát autonóm ügyekben is, melyekheza magyarok sohasem nyúltak. Végül pedig a szábor megkérdezésenélkül – a szábornak mindmáig az október 29-i ülése volt az

122utolsó – horvát bánná kineveztette a cseh-szerb származású PalecekJánost, a koalíció egy nem nagyon jelentékeny tagját.Palecek első báni nyilatkozata egy újságíró előtt a következővolt: „A zágrábi autonóm kormány, miután semmiféle közjogi jellegenincs, dolgát a számára fenntartott resszortokban az SHS királyságközponti belgrádi kormányának utasításai szerint és ellenőrzése alattfogja végezni” (Rijec SHS 1919. január 24.). Ez a nyilatkozat óriásifelháborodást keltett, ami azonban sem Pribicevicet, sem Paleceketnem izgatta. Palecek szakítva a százados hagyományokkal, be semis mutatkozott a horvát szábornak és minden tettével azt dokumentálta,hogy magát a belügyminiszter egyszerű hivatalnokának tekinti.Palecek kinevezése és viselkedése a starceviciánusokat egy újharcba sodorta: a decentralizáció jelszavával. Már a köztársasági mozgalmakidején az országos autonómiák mellett foglaltak állást, míg akoalíció a teljes centralizáció mellett. Pribicevic kíméletlenül centralistaintézkedéseire tört azonban ki teljes erővel a centralisták ésautonómisták harca. Most egyszerre minden horvát érzésű pártautonómista lett, ami arra vall, hogy ez a jelszó, éppen úgy, mint aköztársasági, csak takarója ugyanannak a gondolatnak: a horvátindividualitás védelmének. A parasztpárt és a jogpárt megmaradttovábbra is köztársasági pártinak, de az autonómia dolgában teljeserővel támogatta a starceviciánusokat.Pribicevic megtette a maga lépéseit az autonómisták ellen. Egyrészrőlvasszigorral fenntartotta a centralista irányzatot a belügyikormányzat terén, másrészről a szlovénekkel kereste a megegyezésútjait a horvátok ellen s végül szeparatista mozgalmakat szított HorvátországbanZágráb ellen. Szövetségesei, a szlovén liberálisok, sajtójarévén Szlovénia minden bajának okát a horvátokban kereste. Azélelmezési nehézségekért őket tette felelőssé, a szlovén területek megszállásáérta horvát Trumbic külügyminisztert állította oda bűnbaknakstb. Viszont a soha nemzeti autonómiával nem bírt szlovéneknektartománygyűlést ígért, elnézte nekik azt, hogy Laibachban államosditjátszottak, Német-Ausztriának hadat üzentek stb. Így sikerült is nekia horvát-szlovén ellentéteket kicleznie és Szlovéniában a szerb barátságeszméjét terjesztenie. A horvátországi szerb radikálisok vezére,dr. Miladinovic Zarko már a zágrábi Nemzeti Tanácsban követelte,hogy Szerem megye Szerbiához csatoltassék. Most az egész megyébenóriási agitáció indult meg ebben az irányban s az agitációt a szerbnemzetiségű főispán mindenképen előmozdította. Mivel a horvát közjogipártok Boszniát horvát földnek tartják, ott a horvát és muzulmánpártokat háttérbe szorította és a kormányzást teljesen a szerbekkezére játszotta, akik követelték Bosznia közvetlen egyesítését Szerbiával.A horvát különállásnak a horvát nép lelkében egyik nagy erősségea katolicizmus, ezért megindította az ú. n. nemzeti egyházi mozgalmat,mely a katolikus és pravoszláv vallás egyesítését tervezte egy

123új nemzeti egyházban. Pribicevic kormányrendszere teljesen vallástalán volt, világos tehát, hogy nem vallási célok lebegtek szemei előtte mozgalom megindításakor. Állami pénzeken utaztatott lelkészeketebben az ügyben a horvátság körében, ellenben a szerbeknél próbátsem tett az agitációval, amiből kiderül, hogy a katolicizmus letöréselebegett szemei előtt. Az agitáció csekély eredménnyel járt s ma mármegszűntnek tekinthető. Arra mindenesetre jó volt, hogy felnyissa aszlovén klerikálisok szemét. 1III.Ε harcok javában tartottak, mikor hosszas halogatás után 1919.március 1-én Belgrádban összeült az ideiglenes parlament. Ε parlamenttagjait nem a nép választotta, hanem a kormány megállapította,hogy melyik országrész hány mandátumot kap s aztán az illető országkormánya és pártjai együttesen megegyeztek, hogy az országnakjutott mandátumok közül melyik párt hány mandátumhoz jusson smagukat a képviselőket az illető pártok jelölték ki. Másként csakSzerbiában történt a dolog, ahol az ideiglenes parlament tagjait aszerb skupstina választotta meg a saját soraiból. A kormány eljárásátazzal magyarázta, hogy a zavaros viszonyok miatt nem lehet választásokattartani.Országok szerint a következő a mandátumok megoszlása: Szerbia84, Macedónia 24, Vojvodina 24, Montenegró 12, Horvátország 64,Dalmácia 12, Bosznia 42, Isztria 4, Szlovénia 32. összesen 298. Már eszétosztás ellen is súlyos kifogások emelkedtek, de még több volt akifogás az egyes országokban megállapított pártarányok ellen. A Vojvodinábana magyarok és németek egyetlen mandátumot sem kaptak.A 24 vojvodinai képviselő közül van 4 bunyevác, 1 tót, a többimind szerb. Macedóniában kizárták a bolgárokat, görögöket és albánokat.Montenegróban Nikita hívei nem nyertek képviseletet. Horvátországban,Boszniában és Dalmáciában teljesen kizárták a jog pártot,Horvátországban ezenfelül az unionistákat, Boszniában a konzervatívArnautovic-csoportbeli muzulmánokat. Szlovéniában nem nyertek képviseletet!Sustersic hívei és a Stajercek. A horvát parasztpárt a neki felajánlott2 mandátumot visszautasította azzal az indokolással, hogy apárt csak akkor megy el Belgrádba, ha ezt már előbb egy külön horvátkonstituante így határozta. A jogpárt, parasztpárt és az unionistákegyütt az utolsó horvátországi választásokon (1910) 51,596 szavazatotkaptak 111.654 közül. Ráadásul a jogpárt és parasztpárt szavazóiéppen a fajhorvátság köréből kerülnek ki, akik ilyformán alig vannakképviselve Belgrádban.1Ε mozgalom utóhangjaként cseh mintára indult meg az ú. n. reformistamozgalom, mely Zagorac István, kaproncai plébános vezetése alatt éppen e sorokírása közben kapott nagy erőre.

124A parlament több mint egyévi együttléte alatt máig mintegy 90ülést tartott. Ez ülésekből érdemleges 30-nál több nem volt. Hetekigtartottak a megalakulás formalitásai, főleg a mandátumok igazolásamiatt, melyek folytonos párttorzsalkodásokra vezettek. Elnökké a párhete elhunyt belgrádi egyetemi tanárt, dr. Pavlovic Drazat, választották,akit pártonkívüli állása erre a tisztre igen alkalmassá tett.A parlamenti munka azonban ezután sem akart megindulni.A kormány örökös belső válságokkal küzdött. A miniszterek közöttteljesen megbomlott az egyetértés. Ez a minisztérium annyira heterogénelemekből rekrutálódott, akiket olyan nagy világszemléleti és nemzetiellentétek választottak el egymástól, hogy a közös nevezőre valóhozás lehetetlennek bizonyult. Nem tudtak a törvényjavaslatokbanmegegyezni, az egyik miniszter rendelete ellentmondott a másik miniszterének.Egyre-másra jöttek a részleges válságok, a Starcevic-pártés a bosnyák muzulmánok nemsokára végleg kiváltak a kormányból,leginkább Pribicecic miatt. Még súlyosabb bajok voltak a parlamenttel.A miniszterek ellentétei itt még jobban kiütköztek, súlyosbítvaóriási műveltségi különbségekkel. A macedón paraszt nem tudott mitkezdeni a horvát dr. jurisszal, a montenegrói hegylakó a vojvodinaigazdával. Általános volt a tünet, hogy minden képviselőnek csak asaját szűkebb hazája érdekei iránt volt érzéke, az SHS királyság ügyeHekuba neki. A pártok országrészek szerint tagozódtak és programmjukszerint nem is voltak alkalmasak arra, hogy másutt gyökeret verhessenek.Többségről tehát nem lehetett szó, ami annyival is súlyosabbvolt, mert az ideiglenes parlament elfogadta a szerb skup§tinaházszabályait s vele az azóta oly híressé vált quorumot is. A quorumazt jelenti, hogy határozathozatalhoz a képviselők összes száma abszolúttöbbségének jelenléte szükséges és csak az a javaslat emelkedhetiktörvényerőre, mely megkapta az összes képviselők többségénekszavazatát.A Protic-kormány belső bajai mellett ezzel a parlamenttel bajlódott.Teljesen sikertelenül. Az ideiglenes parlament tizennégy hónapieddigi ülésezése alatt egyetlen törvényt nem hozott s alig néhány határozatot.Hogy ez a helyzet tarthatatlan, azt az iskolázottabb politikusokhamar belátták. Egészséges parlamentarizmus megteremtése jelszóvalmegindult új politikai pártok szervezése. A pártszervezkedések sarkpontjáváegyrészről a centralizmus és autonómizmus, másrészről ajugoszlávizmus és a faji szeparatizmus, és végül a katolicizmus éspravoszlávizmus lett.A Protic-kormánynak legcéltudatosabb tagja kétségtelenül Pribiéevicvolt. Pribicevic azt ambicionálta, hogy ő egy egységes kormánytöbbségethozzon létre a teljes faji összeolvadás és centralizmus jelszavával.Ez ugyan nem sikerült neki, de létrehozta a demokratapártot,a parlament relatíve legnagyobb pártját (jelenleg 104 képviselő

125tagja van.) A demokrata-párt három pártcsoportból keletkezett: ahorvát-szerb koalícióból, a szlovén liberális pártból és a szerb ellenzékből.A Monarchia és Szerbia alattomos hazaárulóinak a pártja ez.Kramerék ott ültek mindvégig a Reichsratban, Pribicevicék a magyarországgyűlésen hitetgették el a tájékozatlan magyarsággal unionistavoltukat, a Marinkovicok az auszírofiiizmussal kacérkodtak, Trifkovicékmeg a háború idején békét akartak kötni a Monarchiával.Nagyságra nézve a második párt a szerb radikális-párt (77). Eza régi Pasic és Protic vezetése alatt álló szerb kormánypárt. Ök anagyszerb eszme letéteményesei, a Karagyorgyevics-ház oszlopai, amonarchia régi nyílt ellenségei. Nevük ellenére konzervatív nemzetipárt. Miután a szerb faj tisztaságát fenn akarják tartani, nem idegenkedneka horvát és szlovén autonómiától. A vojvodinai, szerémi ésboszniai radikálisok egybeolvadtak a szerbiaiakkal.Harmadik párt a Nemzeti Klub (32). Ε pártnak gerincét a Starcevic-pártképezi, de hozzácsatlakoztak a horvát haladópárt (obzoranok),a bosnyák-horvát földmívespárt, a délszláv muzulmán organizáció, abunyevácok és egy horvátországi szerb (Banjanin). Ez a horvátautonómpárt.Negyedik párt a Délszláv Klub (19). Ennek magja Korosec szlovénnéppártja, melyhez néhány horvát és bosnyák klerikális csatlakozott.Katolikus-párt és autonómista, de mérsékeltebben. Ez a mérsékletválasztja el egyrészről a Nemzeti Klubtól, másrészről meg az,hogy a Nemzeti Klubot a vallási kérdések nem érdeklik.Ötödik párt a pár hete keletkezett Smodlaka-csoport (16). Ε pártprogrammja a koncentráció létrehozása. Hívei pártonkívüliek voltak.Hatodik párt a szocialisták (13).Kisebb pártok és csoportok: a szerb liberálisok (6), a szerb köztársaságipárt (5), a Medakovic-csoport (5). Van egy szerb parasztpárti,két bolseviki, a többi képviselő pártonkívüli.Miután a Protic-kormány belső egyetértése teljesen felbomlott sa parlament munkaképtelensége a régi alapokon bebizonyosodott,ellenben az új pártalakulások megindultak s így némi remény voltegy egészségesebb parlamentarizmus kifejlődésére, a Protic-kormánybenyújtotta lemondását.IV.A demokrata-párt volt a parlament legerősebb pártja, Pribicevic,a párt tulajdonképeni vezére volt az, aki a Protic-kormány tagjaiközül egyedül képviselt egy politikai gondolatot teljes következetességgelés elszántsággal, nem csodálatos tehát, hogy a régens e pártnakegy tekintélyes tagját, Davidovic Ljuba volt közoktatásügyi minisztert,nevezte ki miniszterelnökké. Davidovic a szocialista párttalkoalíciót hozott létre. Később e koalícióhoz a montenegrói képviselőkakkor még külön csoportja is csatlakozott. Davidovic kormányát 14

126demokrata, 3 szocialista, 1 montenegrói és 2 pártonkívüli (Hadzichadügyminiszter és Trumbic külügyminiszter) miniszter képezte. Belügyminisztertovábbra is Pribicevic maradt.Az új kormány 1918. augusztus 25-én mutatkozott be. 127-en szavaztakneki bizalmat, 119-en bizalmatlanságot, így a kormány nemkapta meg a quorumot. Davidovic demisszionált, de mivel nem sikerültmás kormányt alakítani, szeptember 12-én kormánya újra kineveztetett.Ettől fogva a parlament csak elvétve hivatott össze egy-együlésre, mindannyiszor eredménytelenül, a kormány meg kormányzottrendeletekkel.A Pribicevic által már az év eleje óta inaugurált kormányzatirendszer most virágzott ki a maga teljes mivoltában. Az erőszakoscentralizáció folyt az egész vonalon. A demokratáknak nem tetszőtisztviselők mindenütt kicseréltettek. A horvát, szlovén, bosnyák ésdalmát kormányok demokratákból és szocialistákból állíttattak össze,akiknek főhivatásúk volt országaik demokrata-párti átszervezése.Ε kormánjok feloszlatták országaik összes községi képviseleteit, hogyezek se álljanak útjukban. Horvát bán dr. Tomljenovic Tomislav likakrbavaifőispán, egy egészen jelentéktelen hivatalnok lett, aki egyszabadkőműves radikális kormányzatot szabadított rá az országra.A horvát köztársaság mellett agitáló Radicot még a Protic-kormányidején letartóztatta Pribicevic, ugyanígy jártak most a tisztviselő-mozgalomvezérei és mások. Mindezek kihallgatás nélkül ültek börtönükben,Radics teljes tíz hónapig.A demokraták erőszakosságánál csak a korrupciójuk voltnagyobb. A Mihalovich idejében lábrakapott visszaélések nagyobbstílusban plántáltattak át Belgrádba. A kiviteli engedélyekkel, államijavak eladásával és bérbeadásával hallatlan panamák történtek, éspedig túlnyomólag párthívek jutalmazására.Egyáltalában, az állami javakkal igen könnyelmű gazdálkodásfolyt. Milliószámra került az új bankjegy forgalomba, csakhogy akiadások fedeztessenek. A korona kétszer is lebélyegeztetett, mindigúgy, hogy a polgároknak káruk volt belőle, a demokrata kormányáltaluk némi lélekzethez jutott, ellenben a koronák száma továbbszaporodott. Ennek folytán a délszláv pénz rohamosan kezdett esni.Hogy ezen segítsenek, mesterségesen lenyomták a koronát, a dinárjavulását várván e taktikától. Az eredmény az volt, hogy a koronamagával rántotta a dinárt is. Rendeleti úton a 4: 1 arányt léptettékéletbe a korona és dinár viszonyára nézve, ami természetesen csakSzerbiának volt előnyös, s ami a szerb-horvát ellentéteket csak növelte.A demokratapárt pénzügyi politikája az SHS államot a pénzügyiromlás szélére sodorta.A nép szélesebb rétegeinek megnyerése céljából a Protic-kormányáltal kezdeményezett agrárreformot tűzzel-vassal hajtották végre törvényesfelhatalmazás, sőt egységes elvek megállapítása nélkül. Pribi-

127cevic szemei előtt a horvát, bosnyák és magyar nagy- és középbirtokmegsemmisítése lebegett, mert jól tudta, hogy ezáltal e nemzeteksokat veszítenek ellenállási képességükből. Az ideiglenes bérleti rendszerkövetkeztében, hogy t. i. a nagybirtokot ugyan felparcellázták,de nem adták a parcellák bírlalóinak birtokába, sem nem szabtákmeg a parcellázás végleges mértékét és a parcellák térítésének módját,aminek folytán a földet sem a nagybirtokos, sem a telepes nemmívelte meg, elérték azt, hogy az SHS állam ma már súlyos élelmezésizavarokkal küzd.A kiviteli engedélyek megfontolatlan osztogatása és a közlekedésinehézségek miatt már előbb is megtörtént az, hogy Szlovénia, Dalmácia,Montenegró éheztek, akkor, mikor a Vojvodinából ezer ésezer vagonszámra ment külföldre az élelem. A közlekedésügy folytonrosszabbodik a szénhiány miatt, s azért, mert a legtöbb ipari vállalata volt Monarchia területén, mint nem délszláv állampolgár tulajdona,nacionalizáltatott s az állami tulajdonba vétel rendesen az illető vállalatpusztulását vonta maga után.Mindez persze csak növelte az elkeseredést, a horvátok, bosnyákokés most már a szlovének körében is. Hogy a nacionalista mozgolódásokatellensúlyozzák, a demokraták meglehetősen szabadjára engedtéka bolseviki agitációt, amivel az állam zavaros helyzete mégzavarosabbá lett. A bolseviki kihágásokat sokáig tűrték s Boszniábana muzulmánok élet- és vagyonbiztosságát a szerbek és a bolsevikiekprédájává tették.önkényes uralmuknak. parlamentnélküli kormányzásuknakmégis bizonyos morális színezetet kellett adniok s ezért kiadták a jelszót:a parlament munkaképtelen, fel kell oszlatni s el kell rendelni akonstituante-választásokat. Ε jelszóval fordult szembe az ú. n. parlamentiblokk, mely a szerb radikálisokból, a Nemzeti Klubból, a DélszlávKlubból, a szerb liberális pártból és a Medakovic-csoportból alakults mely azt hirdette, hogy a konstituante-választásokat a régensimanifesztum szerint csak félévvel a békekötés után lehet elrendelni,különben is a parlament munkaképes, mihelyt többségi kormányalakul s ők, a parlamenti blokk, többséget képeznek. 1920 elején errőlfolyt a vita Jugoszláviában, míg a régens mindenképen egy koncentrációskormány megalakítására akarta volna rábízni a szembenálló két tábort.Végre Davidovicék döntésre vitték a dolgot. A régens elé terjesztettéka parlamentet feloszlató kéziratot s a régens az aláírást megtagadta.Erre a kormány lemondott.V.A parlamenti blokk átvette a kormányt; február 17-én ismétProtic lett a miniszterelnök, aki kormányát tíz szerb radikálisból,

127egy szerb liberálisból, négy nemzeti klubbeliből, három délszláv klubbelibőlés két pártonkívüliből (Jovanovic hadügyminiszter, Trumbickülügyminiszter) állította össze. Később a szerb liberálist egy Medakovic-csoportbeliváltotta fel. Az országos kormányok közül a dalmátdemokrata-kormány helyén maradt, a bosnyáknak csak az elnökeneveztetett ki, de aztán ez is lemondott, a szlovén kormányt egészena Délszláv Klub vette át, a horvát kormányt meg a Nemzeti Klub, aszerb radikálisok és a Medakovic-csoport koalíciója élén a Staréevicpártelnökével, dr. Laginja Matko horvát bánnal.A viszonyok ismerői igen nagy szkepszissel néztek a Protic-kormányjövője elé. A parlamenttel való kormányzás programmjával jöttekés quorumuk előreláthatólag nem volt. A blokkot alkotó pártokcsak egy negatívumban találkoztak: a demokraták gyűlöletében. Amipozitívum volt a kormány-blokk pártjának programmjában, az homlokegyenestellenkezett egymással. Nagyszerbek és nagyhorvátok,szabadkőművesek és klerikálisok ültek együtt, akikről bajos volt elhinni,hogy tartósan tudnak együtt dolgozni.A Protic-kormány az első üléseken mégis megkapta 145-149szavazattal a quorumot. (Időközben u. i. a mandátumok száma megüresedésekkel289-re csökkent.) Ezt Smodlaka pártalakításának köszönhette.Smodlaka lehetővé tette számukra a kormányzást, de csakazon feltétellel, hogy a kontcentrációra készek legyenek. Smodlakakoncentrációs kísérletei jó sokáig elhúzódtak s már-már sikerre vezettek,mikor Laginja személyén megbukott a megegyezés. A demokratákkövetelték távozását, míg a Nemzeti Klub feltétlenül ragaszkodotthozzá. A koncentráció meghiúsulása után Smodlaka a kormány ellenfordult, mire ennek nem volt többé quoruma és elkezdte emlegetni afeloszlatást.Laginja sok színpadi pózzal foglalta el a báni széket. Első tettevolt Radic és a többi politikai fogoly szabadonbocsátása. Radics a börtönbőlegyenesen a népgyűlésre ment és oly heves agitációt indítottaz önálló horvát köztársaság mellett, hogy Laginja pár hét múlvakénytelen volt újra elfogatni. A mindenütt felszabadult agitáció csakrontott a már úgyis zavaros helyzeten s a közbiztonsági állapotok mégbizonytalanabbakká váltak. Ismeretes Terzic Bozo szarajevói hadtestparancsnokesete, akit egy automobil-kiránduláson kíséretével együttelfogtak és pőrére vetkőztettek montenegrói felkelők. Szlovéniábanaz elszakadás jelei mutatkoznak. A szlovén kormányelnök (dr. BrejcJános) önhatalmúlag feltartóztatta és Szlovéniának lefoglalta azAusztriának irányított élelmiszereket és azt követelte Belgrádtól, hogySzlovénia külkereskedelmét önállóan szabályozhassa.A demokrata-kormány utolsó tette az volt, hogy mintegy gáncsvetésülaz alakulóban lévő Protic-kormány ellen kiírta a horvátországiközségi választásokat. A végleges eredmények még nem ismeretesek,de a demokrata-párt siralmas bukása már világos. Alig tudtak

129a legtöbb helyen 1-2 mandátumot kapni. A Nemzeti Klub sem jártvalami jól, a nagyobb helyeken még relatív többséget sem kapott selvesztette a régi starceviciánus Zágrábot is. A horvát nép kimondtaítéletét: neki nem kell a délszláv eszme, sem a demokrata-pártcentralizmusának, sem a Nemzeti Klub autonómizmusának formájában.Sok mandátumhoz jutottak mind a szerb, mind a horvát szeparatisták.A szerb radikálispárt Szeremben győzött, a parasztpárt ésa jogpárt a horvát vidékeken. A legnagyobb győzelmet azonban abolsevikiek aratták. A nagyobb városok (Zágráb, Eszék, Károlyváros)bolseviki relatív többséget kaptak s a horvát fövárcs polgármestereDelic Svetozar, bolseviki agitátor lett. A kormány ugyan felfüggesztetteDelicet, de ebből csak újabb bonyodalmak keletkeztek.A demokraták bolseviki pártolása megtermetté a maga gyümölcseit.Még Pribicevic idejében volt a negolin-paraéini bolseviki puccs,áprilisban meg végleges felfordulással fenyegető jelenségek merültekfel. Diáktüntetésekkel kezdődött a dolog, majd vasúti sztrájk tört kiaz egész országban, ami pár napos általános sztrájkká fajult A kormánynakugyan sikerült leszerelnie a sztrájkot, de csak teljes meghátrálással.Horvátországban és a Vojvodinában ma is izzó még ahangulat.Az áprilisi felfordulás arra volt jó, hogy a Protic-kormány belássahelyzetének tarthatatlan voltát s a pártok ráébredjenek arra, hogyamíg ők egymást gyöngítik, a vörös rém a nyakukra ülhet. VesnicMilenko párizsi követ hosszú tárgyalások után még május 17-én létrehoztaa koncentrációs kormányt, mely nyolc demokrata, öt szerb radikális,két nemzeti-klubbeli, egy délszláv-klubbeli, Smodlaka-csoportbeliés két pártonkívüli (Jovanovic, Trumbic) miniszterből áll. Bajosazonban elhinni, hogy most azok sokáig együtt fognak dolgozni, akikeddig lépten-nyomon gyilkossággal, lopással, csalással vádoltákegymást.VI.Az első Protic-kormány mindjárt megalakulásakor kijelölte apárizsi békedelegáció tagjait: Pasicot a szerbek, Trumbic külügyminiszterta horvátok, Zolger volt osztrák minisztert a szlovének közül.A békedelegációt azonban Párizsban csak mint Szerbia megbízottaitfogadták el. A békekonferencián képviselve volt a szerbek mindentiltakozása ellenére Montenegró is. Hónapokig tartott, míg az SHSkirályságot Wilson pártfogására elismerte az antant.A békedelegáció munkássága a békekonferencián sokszor nagyonügyes volt, de megélt Jugoszlávia olyan súlyos erkölcsi vereségeketis, mint mikor alá kellett írniok az osztrák békét és mikor zsebre kellettrakniok az antant-ultimátumot az adriai kérdésben. Az SHS állambelső zavarai, az olaszok ellenséges magatartása sokat elrontot-

130lak abból, amit a Monarchia összeomlása következtében a szerb fegyverekkivívtak.Az SHS állam legsúlyosabb kérdése a békekonferencián az adriaikérdés volt. Sokkal inkább ismeretesek e kérdés végtelen változatai,semhogy hosszú tárgyalást kívánnának. Tény az, hogy ami eredménytJugoszlávia elért, azt Wilsonnak köszönheti, ellenben Wilson isOlaszországnak ítélte Isztriát, melyet az SHS állam magának követel.D’Annunzio fiumei puccsa folytán a kikötőváros elveszettnek látszik,annál is inkább, mert Nitti ajánlata, hogy hajlandó átadni SzkutaritFiume fejében, megbontotta a délszláv közvéleményt: a szerbekhajlandók a cserébe belemenni, a horvátok nem. Az olaszok a Diaz-Weber-féle fegyverszüneti szerződés értelmében megszállták a dalmátés isztriai szigeteket és a dalmát szárazföldet is SebenicótólZáráig, szóval azokat a területeket, melyeket a londoni szerződésbenmaguknak kikötöttek és Jugoszláviának nincs módjában eltávolítaniőket. Semmi kilátás arra, hogy az adriai-kérdés Jugoszlávia javáraoldódjék meg.Az olaszok a főtámogatói Nikitának is. A száműzött montenegróikirály nem adta fel a harcot és miniszterelnöke, Plamenac egyremásranyújtja át jegyzékeit a békekonferenciának. Állítólag sikerültelérnie, hogy Montenegróban népszavazás lesz. Az azonban bizonyos,hogy Montenegróban kezdettől fogva guerilla-harcok vannak a felkelőkkel,kik már Hercegovinában is fel-feltűnnek. A szerb lapokállítása szerint az olaszok pénzzel, fegyverrel támogatják a felkeléstés Nápoly közelében egy tábort tartanak fenn a felkelők számára.Albániát illetőleg az első szerb terv az volt, hogy az országonGörögországgal megosztoznak. Olaszország ezt lehetetlenné tette,s úgy látszik, az olaszok Wied herceg Albániáját Valona kivételével,független vagy olasz protektorátus alatt álló államul akarják fenntartani.A szerb kilátások igen rosszak lehetnek Albániában, mert párhónap óta a szerb sajtó albán szimpátiáktól csöpög és egy szerbalbánperszonális unió eszméjét kolportálja. Ezer év nemzeti gyűlölködéseután csak a gyöngeség jele lehet az ilyen terv. Ma Szkutaribanés Valonában egyaránt az olaszok ülnek és Pristina Hasszán bégvezetése alatt egy erős albán mozgalom akarja Rigómező, Ó-Szerbiaés Macedónia albánjait felszabadítani.Éppen nem zavartalan a barátság a szövetséges Görögországgal.A monasztiri és általában véve a macedóniai görögök elszakadásitörekvéseit jóindulattal kezeli Görögország.Bulgáriával, mint legyőzött állammal szemben, könnyű helyzetbenvolt Jugoszlávia. A határt a szerb óhajok szerint szabták meg,de a szerb kormányzat oly tehetetlennek bizonyult Macedóniában,hogy Caribródot a bulgárok egyszerűen újra megszállták s az egészország forrong. Szófiában egy forradalmi macedón komité működik,mely elárasztja ú. n. bolseviki agitátorokkal az országot. Nagyon jel-

131lemző tünet, hogy macedón agitációt nem szabad kifejteni Macedóniában,de a bolseviki agitáció ellen nem mer fellépni a belgrádikormány. Szerb lapok állítása szerint az albán és bolgár mozgalomvezetői együtt működnek.Romániával szemben nagy vereség érte Jugoszláviát, mikor Temesvárt,a Vojvodina és egy szerb püspök székhelyét, ki kellett ürítenie.A régi szerb-román ellentétek ismét kiújultak s csak a közöszsákmány féltése állta útját a fegyveres leszámolásnak.A magyar határokat az antant természetesen a szerbek óhajtásaszerint szabta meg, azonban Pécs, Baja és Mohács esetében mégsemhonorálta a szerb követeléseket. Szerbiát különösen a pécsi kőszénbányákelvesztése érinti súlyosan és e veszteségét Angliának tudjákbe, mely gazdaságilag a maga érdekkörébe vonta Magyarországot.Hogy Magyarország a Bácska, a Bánát, a Muraköz és a Murántúl elrablásátnem fogja elfelejteni, azzal tisztában vannak s éppen ezérta szerb sajtó magatartása velünk szemben kivétel nélkül ellenséges.Az uralkodóház visszatérésétől nagyon tartanak, mert ez könnyűszerrela Monarchia helyreállításának első lépése lehetne s mert a horvátokranagy hatással volna.Az Ausztriához való viszonynak három fázisa van. Az elsőbe esikSzlovénia háborúja Ausztria ellen néhány határszéli városért. A másikfázis a demokrata-szocialista kormány barátkozása azs osztrákszocialistákkal. Ekkor küldözgettek Ausztriának élelmiszereket ésekkor készült Renner Belgrádba. A harmadik fázis Renner rómaiútjával kezdődött. A délszláv közvélemény úgy ítéli meg a helyzetet,hogy Ausztriát Olaszország a maga érdekkörébe vonta.A nem határos államok közül legnagyobb, a barátság Csehországgal.A délszláv újságírók csehországi látogatása óta azonbanmeglehetős kiábrándultság érezhető. Csehország nagy belső bajai feltárultakelőttük. Lengyelországgal igen hűvös a viszony.A győztes nagyhatalmak közül Amerika iránt van a legnagyobbszimpátia, de azzal már tisztában vannak, hogy Amerika az ő kedvükértnem fog fegyveresen beavatkozni. Franciaországhoz is nagyonragaszkodnak, de a francia barátságnak eddig csak a levertállamok felé vették hasznát. Angliától idegenkednek, mert Magyarországpártfogóját és Olaszország szövetségesét látják benne.Feltűnő Németország barátságának keresése. A német ipar cikkeitakarnák maguknak biztosítani s azt remélik, hogy Ausztria bekebelezéseután Németország hasznosabb szomszéd lesz, mint az életképtelenAusztria. Ausztria csatlakozását Németországhoz nagyon pártolják,mert egyrészt azt hiszik, hogy ez a nagy birodalom nem soksúlyt fog fektetni a stájer és karintiai határkérdésekre, másrészt aztremélik, hogy e csatlakozással örök időkre el lesz temetve a Habsburgmonarchia,melynek feltámadásától nagyon félnek.

132Oroszország iránt igen nagy a rokonszenv mind a polgárságnál,mind a bolsevikieknél. Különböző okokból ugyan, de Oroszországhatalomra vergődésétől várják az állam éppen nem kedvező helyzeténekjobbrafordulását. Denikin frontjának összeomlása óta mintegy50-60.000 orosz menekült érkezett Jugoszláviába, mely így a konzervatívOroszország regenerációjának egyik fókusza lesz.Jugoszlávia legnagyobb külpolitikai gondját azonban a dr. FrankIvo vezetése alatt szervezkedő horvát emigráns mozgalom képezi.Frankék minden lépését idegesen figyelik s hol azzal vádolják őket,hogy olasz zsoldon élnek, hol D’Annunzio cinkosainak híresztelikőket, hol a magyar-horvát szövetség rémét festik a falra. Tagadhatatlanulnagy visszhangja van Horvátországban a mozgalomnak és azilletékes körök riadtan veszik észre, hogy minden horvát, akineknincs egzisztenciája az SHS királysághoz kötve, többé-kevésbbé ahorvát emigránsok híve.VII.Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de legyen szabad az SHSállam jövőjének alakulására nézve néhány tényt leszegeznem:1. Jugoszlávia egy nagy eredendő bűnben szenved: a népek önrendelkezésijogának jelszavával a történelemben soha együtt nemélt országok és nemzetek foglaltattak benne egy állammá össze azillető nemzetek megkérdezése nélkül. A Nemzeti Tanács egy sajátmaga által kinevezett testület volt, a szerb skupStinának mandátumarégesrég lejárt, a horvát száboré nemcsak lejárt, hanem nem is voltjogosítva ilyen ügyek eldöntésére.2. Még az ezen a nemzetek nevében dönteni nem jogosult testületekmegállapodásai sem tartattak tiszteletben s folytonos kijátszásoknakvoltak kitéve.3. Jugoszlávia létének másfél éve alatt egy lépést sem tett a konszolidációfelé, nemzetei ma közgazdasági és közkormányzati tekintetbensokkal zavarosabb viszonyok között élnek, mint a Monarchiaösszeomlásakor és a bolseviki agitáció teljes romlással fenyegetmindent.4. Nem sikerült megszüntetni, de csak csökkenteni sem tizenháromévszázad hagyományos nemzeti ellentéteit, sőt a kényszerűállami együttélés még jobban kiélezte ezeket.5. A horvát nemzetben nem halt ki a nemzeti önállóság gondolatas individualitását elkeseredetten védi.Új Magyar Szemle, 192Θ. július.*

133A DÉLSZLÁV KONSTITUANTE.I.Mikor az ú. n. ideiglenes nemzeti képviseletet Belgrádba 1919márciusában összehívták, az volt a terv, hogy a délszláv alkotmányozónemzetgyűlés megválasztására csak félévvel a béke megkötése utánkerül a sor. A békekonferencia azonban a végtelenségig húzódott s azideiglenes parlament munkaképtelennek bizonyult, ezért a parlamentlegerősebb pártja, a demokratapárt, már 1920 elejétől fogva sürgetteaz ideiglenes parlament feloszlatását és oktrojált választási rend alapjána konstituante-választások kiírását. A demokratákkal szembena parlamenti blokk azt vitatta, hogy az ideiglenes parlamentet együttkell tartani és e parlamentnek kell az új választójogot megalkotnia.A centralizmus és autonomizmus harca mellett ez a vita töltötte ki ademokrata Davidovic- és a blokkbeli Protic-kormányok idejét. 11920 áprilisában Jugoszlávia minden részén általános sztrájkokés bolseviki zavargások törtek ki. A horvátországi községi választásokis a bolsevizmus meglepő terjedéséről tettek tanúságot. A Protickormánycsak nagynehezen tudott rendet teremtem. Ε jelenségekhatása alatt és a régens erős nyomására Vesnic Milenko párizsikövet, szerb radikálispárti politikus, elnöklete alatt május 17-én koncentrációskormány alakult 8 demokrata, 5 radikális, 2 nemzetiklubbeli, 1-1 délszláv-klubbeli és Smodlaka-csoportbeli és 2 pártonkívüliminiszterrel. A koncentrációs kormánynak szigorúan körülírtprogrammja volt, melyben a költségvetés megszavazásán, a megkötöttbékék ratifikálásán és a közrend biztosításán kívül csak a konstituanteelőkészítése szerepelt: a választójog meghozása és az alkotmánytervezetkidolgozása.A koncentrációs kormánynak az ideiglenes parlamentben aligvolt húsz főnyi ellenzéke (szocialisták, köztársaságiak), de a szövetkezettpártoknak és magának a kormárynak belső ellentétei miattmégis a legnagyobb nehézségekkel küzdött. A Vesnic-kormány az elsőidőszakban helyükön hagyta a Proticék által kinevezett, illetőleg általukátvett országos kormányokat: Laginjáé Horvátországban, BrejcSzlovéniában, Srskicé Boszniában és Krsteljé Dalmáciában. A konstituanteelőkészítésével megbízott miniszter, Protic, nyilvánosságrahozta alkotmánytervezetét, mely középutat keresett a centralizmusés az autonomizmus között. Erős központi kormány és parlamentmellett az államot kilenc adminisztratív autonómiával bíró tartományrabontja. A terv sem a centralistákat, sem az autonomistákatnem elégítette ki, ellenben felélesztette az elkeseredett polémiát ademokraták és a Nemzeti Klub sajtója között. A horvátokat kihívta1L. erről folyóiratunk 1920. júliusi számában: A másféléves Jugoszlávia c.cikkemet. A jelen cikk ott folytatja a délszláv viszonyok ismertetését, ahol azelőbbi abbahagyta.

134Protic tartománybeosztása azzal, hogy Szerem megyét el akarja szakítaniHorvátországtól, Hercegovinát Boszniától, Cattarót Dalmáciától,viszont a szerbeket felbosszantotta azzal, hogy a Vojvodinának,Boszniának, Montenegrónak, Macedóniának önkormányzatot akartadni, holott ezeket Belgrádban mindenki közvetlenül a szerb fővárosalá rendelendő tiszta szerb vidékeknek tartja.A kormány, hogy a belső ellentéteket elsimítsa s hogy a Jugoszláviaéletképességében kételkedni kezdő antant-közvélemény bizalmátvisszaszerezze, június végén hivatalos látogatást tétetett a régensselHorvátországban és Szlovéniában. A régens több mint másfél éviuralkodás után ekkor látta először új országainak fővárosait, Zágrábotés Laibachot. A kínos gonddal és némi terrorral előkészített fejedelmilátogatások csakis külsőnek mondható sikerrel zajlottak le.II.A zágrábi és laibachi út után az ideiglenes parlament megkezdtea választójogi törvény tárgyalását. A tárgyalás döcögősen heteken átfolyt, mikor egész váratlanul válságot okozott. A törvényjavaslat15. §-a a passzív választójogról intézkedik. Ilic radikálispárti képviselőa tanítók számára is követelte a passzív választójogot, mígVésnie miniszterelnök a saját pártja részéről jövő támadás miatt felingerelve,éles hangon szembefordult Ilic indítványával. Szavazásrakerült a dolog s az eredeti javaslat nem kapta meg a quorumot, mirea kormány lemondott.Hogy a kormány ilyen jelentéktelen kérdésben való leszavaztatásbólis levonta a konzekvenciákat, arra vall, hogy a tanítók választójogacsak ürügy volt a válság kirobbantására. A válság lefolyása igazoljaezt a felfogást. A tanítók választhatóságáról többé alig esett szós végül azzal intéztetett el, hogy nemcsak a tanítók fosztattak meg apasszív választójogtól, hanem a miniszterek és jogtanárok kivételévelminden állami hivatalnok. A július 21-től augusztus 18-ig lezajlottválság folyamán szó volt a kiviteli kérdésről, az agrárreformról,az alkotmánytervezetről, a tartományi kormányokról, a tisztviselőkáthelyezéséről és sok egyébről, ami a koncentrációs pártokat egymássalszembeállította, csak éppen a válság közvetlen okáról nem.Nincic, a radikálispárti kereskedelmi miniszter felállította a kiviteliközpontot és monopóliumot akart neki adni az összes kivitelre.A demokraták a szabadkereskedelem mellett voltak és a demokrataminiszterek nyilvánosan radikális panamának minősítették a kiviteliközpontot. A demokrata kormány az agrárreformnak törvényhozásifelhatalmazás nélkül történt életbeléptetésével és a nagybirtokoknakkártérítés és rendszernélküli szétosztásával gazdasági káoszt teremtettaz egész államban, különösen Boszniában. Ε tartománybana muzulmán földesurakat egyszerűen kitették birtokaikból s bár a

135kormány megígérte, hogy a kmetek által eddig természetben fizetettú. n. hakot, a bégeknek megtéríti, e tekintetben semmi intézkedésnem történt, úgyhogy a muzulmán földesurak 1918 óta minden jövedelemnélkül maradtak. A radikálisok belátták, hogy ez a züllés útjaés valami közbenső megoldásra törekedtek, mire a demokratákreakcionáriusoknak kiáltották ki őket és ellenük bolseviki jelszavakkalizgattak. A tisztviselők kinevezését és áthelyezését a miniszterekpártjuk érdekei szerint gyakorolták, amiből mindenféle furcsaság,kormányzati ellenmondás és hírlapi feleselgetés keletkezett.Augusztus 13-án egy kilenc pontból álló paktumot kötött a parlamentiblokk és a demokratapárt a kormányzásnak további közösvitelét illetőleg. Ε szerint:1. a konstituante választások november végén lesznek;2. a kormány kidolgoz egy megegyezéses alkotmánytervezetet;3. megegyezés a passzív választójogban;4. a szabad kivitel elvének kimondása, de a búzából csak 15.000vágón vihető ki, ha ennyi kivitetett, egy miniszterközi bizottság dönta további kivitel ügyében;5. egy miniszterközi bizottság tesz előterjesztést az 1918-iki és1919-iki hak váltság kifizetésére nézve;6. a választójogi törvényt, a budgetet és a megkötött békét a parlamentmegszavazza;7. az elhunyt házelnök, dr. Pavlovic Draza, helyébe a parlamentiblokkból választatik elnök, míg a két alelnök demokrata lesz;8. a tartományi kormányok koncentrációs átszervezése;9. a tisztviselők kinevezése, áthelyezése és elbocsátása tekintetébenegy miniszteri bizottság dönt, de alapelvnek kimondatik, hogy aparlamenti blokk és a demokrata párt részesedése a tisztviselői állásokbana 9:7 arány.Ε paktum alapján alakult meg a második Vesnic-kormány, melyösszetételében az elsőtől csak annyiban különbözött, hogy Protickonstituante-minisztert Markovic Lázár egyetemi tanár váltotta fel.Protic kiválása egyrészt alkotmánytervezetének bukását jelentette,másrészt első tünete a Vesnic-kormány radikális és demokrata tagjaiegymáshoz való közeledésének. Az új kormány augusztus 31-én mutatkozottbe az ideiglenes parlamentben és azonnal hozzálátott programmjamegvalósításához.A parlament elnökévé dr. Vukcevic Stanolje radikális képviselőtválasztották meg, alelnökké dr. Ribar Iván horvát és dr. RibnikarAdolf szlovén demokratát. A választójogi törvényt szeptember 2-ánaz ideiglenes parlement megszavazta. A német, az osztrák és a bolgárbékéket a parlament pár napi vita után ratifikálta. A horvát ésszlovén kormányokba az eddigi kormányelnökök elnöklete alattdemokrata osztályfők léptek be, a dalmát kormány Krstelj elnökletealatt újjá szerveztetett, csak Boszniában nem sikerült a kormány át-

136alakítása; a muzulmánüldöző irányzat továbbra is érvényben maradt.A kormány többi programmpontjának parlamenti megvalósításáranem került sor. Az új kormány mindjárt megalakulásakor két súlyosbelpolitikai probléma elé került. Augusztusban voltak Szerbiában aközségi választások és majdnem minden nagyobb város bolsevikitöbbséget választott, így maga Belgrád is. A bolseviki községi képviselőka legtöbb helyen különféle fenntartások mellett tették le az előírthűségesküt, mire a kormány megsemmisítette mandátumaikat.Ebből tüntetések, véres verekedések, botrányok lettek, a megejtett újválasztások újabb összetűzéseket eredményeztek, minek folytán Szerbiaközségeinek életében a legnagyobb zavarok állottak elő. Belgrádnakmáig sincsen törvényes képviselőtestülete.Még nagyobb bajt okozott a szeptember eleji horvát parasztlázadás.Ebben Belovár, Zágráb és Várasd megyéknek sokezer parasztjavett részt s a rendet a szerb katonaság csak sok nehézséggel és kegyetlenvérengzéssel tudta helyreállítani. A lázadás közvetlen oka az elrendeltlósorozás volt, melyet a horvátok előtt szokatlan balkáni módonlóbélyegzéssel végeztek. A horvát parasztság tiltakozott lovainakelcsúfítása és fizetésnélküli elhurcolása ellen, mire szerb szokás sze-rint a botok működésbe hozattak. Ez azonban csak a közvetlen okavolt a lázadásnak, az alapok abban a mélységes elkeseredésben keresendő,melyet a horvát néplélekből a durva és erőszakos szerb rezsim1918 ősze óta kiváltott. Ez eredményezte a Radics vezetése alatt állóhorvát köztársasági mozgalmat, ez erősítette a Frank vezetése alattálló emigráns-mozgalmat s ez teremtette meg Horvátországban az újzöldkádert. A zöldkáder a parasztlázadásba tevőlegesen is beavatkozott.Radic Istvánt felségárulás miatt július havában harmadféléviállamfogházra ítélték. Ez ítélettel csak nőtt Radic tekintélye és befolyása.A beszéd, melyet Radics bírái előtt tartott, nem védbeszédvolt, hanem valóságos politikai programmbeszéd. A demagóg és fantasztaRadic hihetetlenül megnőtt nemzete szemében s ő maga is átérezveszerepének történeti jelentőségét, megihletve helyzetétől, önérzeteskifejezője tudott lenni a horvát nemzeti függetlenség gondolatának.A kormány, hogy a parasztlázadás által felizgatott közvéleménytlecsillapítsa, ötnapi heves parlamenti vita után megengedte egy parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését a lázadás okainak kinyomozására.A horvátországi képviselőkből álló bizottság kiküldetett, de mostanáigmég nem tett jelentést működésének eredményéről. A parlamentivita azonban feltárta azt a tényt, hogy a horvát kormánypárt,a Horvát Egyesülés, fel van háborodva a szerb katonaság viselkedésénés a dolog lényegében egyetért a parasztokkal. Surmin és Haníekvolt belgrádi miniszterek nyíltan a parasztok pártjára állottak.A választójogi törvény meghozatala és a horvát parasztlázadásról lefolytparlamenti vita befejezése után az érdeklődés az ideglenes par-

137lament ülései iránt annyira megszűnt, hogy a parlament többet sohasemvolt határozatképes. A Vesnic-kormány demokrata és radikálistagjainak ez a helyzet igen tetszett s meglehetősen ki is használtáka maguk javára. Belgrád abszolutisztikus és nagyszerb hajlamai e parlamentnélküliállapotban nagymértékben megerősödtek és a kormányegyre-másra bocsátott ki olyan rendeleteket, melyek a délszláv egységés egyenlőség elvének s az alkotmányos kormányformának kijátszásaivoltak.így a költségvetést az augusztus 13-i paktum rendelkezéseivelellentétben a kormány ukázzal léptette életbe. Az eljárás annál isodiozusabb volt, mert a kormány eredetileg a parlament elé terjesztetteköltségvetési javaslatát, de mikor a parlament költségvetésibizottsága elszámolást kívánt a szerb monopóliumokról, a kormány afelvilágosítást megtagadta s rendeletileg a szerb monopóliumokat azegész államra kiterjesztette, holott komoly szakférfiak bizonyítottáka szerb monopóliumok kiterjesztésének nemzetgazdaságilag káros ésközigazgatásilag lehetetlen kivitelét. A költségvetési ukáz az 1920-21-i költségvetési évre a bevételeket 3884 millió dinárba, a kiadásokat4354 millió dinárba irányozta elő.A deficit a délszláv hírlapirodalomban alkalmat adott az új állampénzügyi helyzetének megvitatására. Megállapítást nyert, hogy apénzügyi helyzet igen súlyos. Az előző évről két milliárd dinár előnem irányzott deficit maradt. Az SHS királyságot terheli Szerbiánakháború előtti 304 millió frank és a háború alatt csinált 934 milliófrank adóssága, melyhez még az in natura tartozások ismeretlenmennyisége járul. A délszláv királyságot terheli Montenegró 80 millióperper és Bosznia 252 millió korona adóssága is, továbbá a Monarchiaadósságaiból a rája eső még bizonytalan rész. Az SHS királyságfennállása óta felvett két amerikai kölcsönt 40 és 25 millió dollárösszegben, egy 30 millió frankos angol-francia és egy 15 millió drachmasgörög kölcsönt, amihez még hozzájárul 1500 millió dinár tartozása Nemzeti Banknak, a koronalebélyegzéskor levont 20 százaléknakmég mindig ismeretlen mennyisége és a fizetetlenül maradt ál-lami bonok nagy tömege. Megállapítást nyert, hogy 1919-ben a kivitel687, a behozatal 2982, 1920 első kilenc hónapjában a kivitel 710,a behozatal 2576 millió dinár volt, hogy az agrárreform következtébena bevetett földek nagysága egy év alatt 25 százalékkal csökkent.A kormány a támadásokkal szemben azzal védekezett, hogy rámutatotta tartományi kormányok engedetlenségére, mellyel ezek önállógazdasági politikát folytatnak, a központi kormány tudta nélkül adókatvetnek ki, kölcsönöket vesznek fel, állami jövedelmeket tartanakvissza stb. Erre nem maradtak válasszal adósak sem a horvát, sema szlovén lapok. Az Obzor kifejtette, hogy Belgrádnak egész köz-gazdasági tudománya a „predani” (a túlsópartiak, így hívják a szerbeka Duna és Száva túlsó oldalán lakó délszlávokat) kifosztásában

138merül ki. A dinár és korona 1:4 viszonyának megállapítása, a szerbadórendszernek kiterjesztése az egész államra, a vámoknak és illetékeknektartományok szerint változó kiszabása, az elrekvirált marhákés takarmányok árának ki nem fizetése, a koronabélyegzés, mindazt a célt szolgálják, hogy a szerbek közgazdasági pozícióját a horvátok,szlovének, bosnyákok és vojvodisták rovására erősítsék. AmígSzerbiára 632, Montenegróra 55 millió dinár adó van előirányozva,addig a „predani” 1435 millió dinár adót fog fizetni. Rászabadítottaka Monarchia volt részeire egy olyan rendszert, melynél csak baksissallehet boldogulni és bizonytalnná tették az egész közgazdasági életetbalkáni ízű rendeleteikkel.A kormány nemzeti és délszláv-klubbeli tagjai hovatovább azellenzék szerepét kezdték játszani. Erre a pénzügyminiszter mindenlehető módon akadályokat gördített hivatali működésük elé. Mivelpedig e miniszterek kezében a vasutak, a posta, az erdészet és bányászatvoltak, tevékenységüknek megbénítása a legsúlyosabb forgalminehézségeket okozta.Az agrárreform ügyét egy rendelettel a kormány akként szabályozta,hogy 1920. október 1-étől kezdve négy évre az ideiglenes bérletirendszert hozza be azzal, hogy e négy év alatt majd a törvényhozásfogja ez ügyet végleg rendezni. Az ideiglenes bérleti rendszerközgazdaságilag a legkárosabb, hiszen a tulajdonjog kérdésének s amegváltás módjának tisztázása előtt alig elképzelhető a gazdasági fellendülés.Az 1918-i és 1919-i hakot ellenben az augusztus 13-i paktumígéretei ellenére sem fizették ki. A muzulmánok ez agrárpolitikaellen sajtójukkal, majd egy szenzációs röpirattal (Obezpravljeni– A jogfosztottak. Sarajevo, 1920) védekeztek, végül pedig a mostaribégek elhatározták, hogy a Nemzetek Ligájához fordulnak védelemért.A szerb prepotencia egyéb intézkedésekben is visszatükröződött.A szerb Nemzeti Bank átalakult ugyan SHS Nemzeti Bankká, deolymódon, hogy a szerb túlsúly a bankban örök időkre biztosíttatott.Egy rendelet államosította a Vojvodina összes iskoláit és Pribicevicközoktatásügyi miniszter elrendelte az ország összes középiskoláibana cyrillica kizárólagos használatát. A Vojvodinát és Horvátországotelárasztotta szerb tanerőkkel, míg a horvát és bunyevác tanerőketSzerbiába helyezte át. Zmejanovic verseci, Letica sarajevói és Brankoviccattarói görög keleti szerb püspököket állítólag austrophilmúltjuk miatt egyházaik megkérdezése nélkül nyugdíjazták. Szeptember12-én proklamálta a régens az ipeki patriarchátus helyreállítását,melynek első patriarchája Dimitrije belgrádi metropolita letts ez a patriarchátus egyszerűen birtokába vette a dúsgazdag karlócaimetropolita vagyonát. A karlócai nyugateurópai nívón álló szerb teológiátmegszüntették, helyette a zágrábi katolikus jellegű egyetemennyílik meg ortodox szerb fakultás.

139A legbuzgóbb az ilyen rendeletek kieszelésében Markovic konstituante-minisztervolt, aki még arra is kísérletet tett, hogy az ideiglenesparlamenttel a kormányt törvényhozási joggal ruháztassa fel.Markovic elkészítette az új alkotmánytervezetet, melyet a minisztertanácsa nemzeti és délszláv-klubbeli miniszterek tiltakozása ellenéreelfogadott. A centralista szellemű tervezet az államot a históriai ésnemzeti határok teljes semmibevételével harminc egynéhány közigazgatásiegjségre bontja, melyeknek ugyan bizonyos adminisztratív autonómiátbiztosít, de ez a magyar vármegyei autonómiát sem éri el.A Vesnic-kormány demokrata és radikális miniszterei egyforma lelkesedésseltették magukévá Markovic tervezetét, mert ez a szerb hegemóniátbiztosítja. Nincs más hátra, csak az, hogy a konstituante ismagáévá tegye az új alkotmányt és akkor a horvát, szlovén és másnemzeti etnikumok megsemmisítése csak idő kérdése.III.A szeptember 2-án megszavazott választójog szerint választó minden21 éves délszláv állampolgár. A nőknek nincs szavazati joguk.Az állam szláv lakosai akkor is választók, ha az állampolgárságotnem szerezték meg, ellenben mindazok, akik az osztrák és magyarbékék szerint opcióval bírnak magyar és osztrák, illetőleg a délszlávállampolgárságra, nem bírnak választójoggal. Így zárattak ki a szavazásbóla magyarok, a délmagyarországi, szlavóniai és szlovéniainémetek, a bánáti románok stb. A Vojvodinában csak a lakosságegynegyed része bír választójoggal s előállnak olyan visszásságok,hogy a 32.000 lakossal bíró Zenta városának 641 választója van.Horvátországban kizártak a szavazásból számos törzsökös német ésmagyar családot, sőt német és magyar nevű horvátokat is. Macedóniábanés a Rigómezőn nem ismerték el állampolgároknak azokata muzulmánokat, akik ősi lakóhelyükről a balkáni háború után kiköltöztekTörökországba, de onnan azóta visszatértek. Ilymódonsikerült kirekeszteni a választójogból Jugoszlávia lakosságának mintegy20 százalékát.A szavazás titkos és nagyobb választási egységek (megyék, kerületek)szerint listákra történik. Elvileg 30.000 lakosra jut egy képviselő,az 1910-es népszámlálást véve alapul. Ez az intézkedés a szerbekjavára szolgál, hiszen Szerbia lakossága 1910 óta legalább 20 százalékkalfogyott, míg az új tartományoké 5-10 százalékkal gyarapodott.A három főváros (Belgrád 6, Zágráb 5, Laibach 4 képviselővel!kivételével a képviselőknek két kategóriája van: a rendes és a kvalifikált.Kvalifikált képviselő lehet minden főiskolát végzett legalább25 éves választó, rendes bármely 25 éves választó. A rendes és kvalifikáltképviselők aránya választási egységekként állapíttatott meg.

140Elv az, hogy a kvalifikáltak a képviselők számának egynegyed részétképezik. A két kategória képviselői teljesen egyenrangúak.Egész Jugoszlávia 419 képviselőt választ. Ez a szám tartományokszerint a következőkép oszlik meg: Szerbia 103, Macedónia 55,Vojvodina 44, Montenegró 10, Horvátország (a Muraköz) 93, Bosznia63, Dalmácia (meg nem szállott részek) 11, Szlovénia (a magyarVend-vidékkel) 40.A választási agitáció október és november hónapokban egyrefokozódó hevességgel minden érdeklődést igénybe vett és a pártokminden eszközt felhasználtak egymás ellen. A demokraták a demokrataDraSkovic belügyminiszterrel 150 járási főnököt helyeztettekát. Szélsőén centralista programmjuk érdekében különösen Pribicevicfejtett ki nagy munkásságot s el akart távolítani mindenkit,aki útjában állott. Így ismételten kísérletet tett a nemzeti klubbeliLaginja horvát bán megbuktatására és Magdic varasdi és muraközifőispán elcsapatására. Sikerült elmozdítania Sudarevic szabadkai főispánt,a bunyevácok képviselőjét a kormányzatban, ami nagy visszatetszéstkeltett a bunyevácok körében.A radikális párt választási programmja a korfui paktum alapjánáll, aminek az a fontossága, hogy ezáltal tagadásba vette a délszlávnemzeti tanács és a horvát szábor közreműködésével keletkezettkésőbbi állami alkotmányokat. Az állam berendezését illetőleg aprogramm centralista, mindössze lokális autonómiákat engedélyez.Ezzel a radikálisok éles ellentétbe kerültek volt szövetségeseikkel, aNemzeti és Délszláv Klubbal s maga Protic támadta meg a párt hivataloslapjában, a Samoupravában a horvátok föderációs törekvéseit.A radikális párt szélső szárnyai a bosnyák Cokorito-csoport, azújvidéki Zastava és a mitrovicai Srbija köre, terrorisztikus eszközökkelis felléptek a horvátok és a bosnyákok ellen, de a radikálispárt guvernementális elemei is előmozdították azt a politikát, melySzerem megyét a közigazgatásnak egyre több ágában vonja ki a horvátbán hatásköréből. A demokrata párttal a szerb radikálisokatkonzervatív világnézetük állítja szembe. A párt programmja hangsúlyozza,hogy az agrárreformot az állam által fizetendő kártérítésmellett óhajtja megvalósítani s a reform céljaira elsősorban az államijavakat óhajtja felhasználni. A párt konzervativizmusa a horvátországiszerb Medakovic-csoport beolvadásával is megnövekedett,mely csoport összeköttetéseket tart fenn a Pejachevich-féle szlavonitanagybirtokos szervezkedéssel is. Így történt meg, hogy az áruló bán,Mihalovich, Zágrábban szerb radikális párti programmal lépett fel,árulásait horvátságának megtagadásával koronázván meg.A Nemzeti Klub pártjai a választásokon mind önállóan léptekfel. A Horvát Egyesülés programmjába vette az állam föderatívátalakítását. Közös kormány és közös kétkamarás parlament mellett,melyeknek hatásköre csak a külügyre, hadügyre, külkereskedelemre,

141közlekedésre és pénzügyre terjedne ki, felelős tartományi kormányokatés törvényhozói hatalommal felruházott tartománygyűléseketkövetel. A tartományi elnököket és a horvát bánt a száborok jelölésérea király nevezné ki. A demokrata sajtó gúnyosan írta e programmai,hogy akár a Frank-párt 1894-i programmjával cserélhetőfel, csak éppen a Habsburgok nincsenek benne -, igaz, hogy aKaragyorgyevicsek sem! A Horvát Egyesülés szerette volna egyesíteniaz összes horvát pártokat, ezért választási paktumot ajánlott nemcsaka Délszláv Klubhoz tartozó horvát klerikálisoknak, hanem azeddig hazaárulónak kikiáltott Frank-pártnak és Radic-pártnak is.Radics intranzigens magatartásán megbukott az eszme. A Horvát Egyesülésnagyon tisztában volt helyzetével, hogy Belgrád centralizmusa ésa parasztpárt szeparatizmusa között felőrlődik, azért a kedélyek lecsillapításáramindent elkövetett Radic szabadonbocsátása érdekében, deezt a vesztére törő demokraták egész a választások napjáig meghiúsították.A párt híveinek, ha nem is vezéreinek, mentalitása különbenhovatovább szerbofób lett, ami a zágrábi községi képviselőtestületbena régensnek felajánlandó palota kérdése alkalmával igen tiszteletlenbeszédek alakjában is kifejezésre jutott.Szorosabb szövetséget tartott fenn a Horvát Egyesüléssel a boszniaihorvát földmíves párt, mely azonban a bosnyák-horvátok kisszáma miatt eleve nem számíthatott nagyobb sikerekre, önállóanléptek fel a muzulmánok, kiknek Délszláv Muzulmán OrganizációjaBosznián kívül Macedóniában is állított jelölteket. A párt, fogyatékossajtója és anyagi eszközei ellenére, bámulatosan meg tudta szerveznihitsorsosait. A tartományi autonómiákat írta zászlajára, ilyetkövetel Boszniának is, követeli az ottani muzulmán-ellenes kurzusmegszüntetését, a rablások által a muzulmánoknak okozott mintegy100 millió korona kár megtérítését és az agrárreformok igazságosvégrehajtását. A mindenkori kormányok hűséges szolgája, ArnautovicSerif effendi szerb radikális cégér alatt kísérletet tett a muzulmánegységmegbontására, de semmi sikert nem ért el.Az ideiglenes parlamentben a Nemzeti Klubhoz tartoztak abunyevácok is. Ezek most dr. Vojnic-Tunic István szabadkai képviselőelnöklete alatt önálló bunyevác-sokác-párttá szervezkedtek.Az új párt autonómiát követel a Vojvodina számára, ez autonómiánbelül a bunyevác ethnikum elismerését és Szabadka bunyevác jellegénekbiztosítását. A párt Pribicevic közoktatásügyi miniszter szerbszellemű iskolapolitikáját s a kötelező vallásoktatásnak megszüntetéséthevesen elítéli. Vezetői 1918 novemberében túlnyomólag szerbbarátokvoltak, most ellenben keresik a megértés útjait a vojvodinaimagyarsággal. A párt egyik vezére, Evetovic János bácsi plébános, voltmagyar képviselő, programmjukról egy szabadkai magyar újságíróelőtt a következőképen nyilatkozott: „Hagyjanak meg bennünketabban az izoláltságban, amit a bunyevácok képviselnek a különböző

142kultúrákkal szemben már évszázadok óta. Nem akarunk jött-menteklenni a mi területünkön, sem harmadrangú polgárok. Együtt akarunkhaladni a magyarokkal, akikkel évszázados közös tradícióink, kultúránk,azonos véralkatunk van.” (Bácskai Hírlap, 1920. október 13.}.Evetovic az ideiglenes parlamentben a vojvodinai magyaroknak éssváboknak választójogot is követelt.A Délszláv Klub programmja a Nemzeti Klubétól csak abbantér el, hogy Korosecék klerikálisok. A hagyományos horvát-szlovénidegenkedés s a szlovének magatartása a horvát autonómia ügyébenmegakadályozta, hogy a két párt között melegebb viszony keletkezzék.A szlovének, maguk is autonómistak, részvét nélkül nézték, mikéntzúzza össze a demokrata-kormány az ősi horvát autonómiát, sőt bizonyoshallgatólagos paktum volt Belgrád és Laibach között, hogy aszlovének Zágrábbal szemben támogatják a szerb érdekeket s ezért aszlovén belső ügyekben nagy függetlenséget élveznek. A Vesnic-kormánykormányzásának második szakszában Belgrád abszolutizmusa,a karinthiai népszavazás és a rapallói egyezmény miatt a szerbszlovénviszony ugyan annyira megváltozott, hogy a Brejc-kormányismételten szembehelyezkedett Vesnicékkel, de a közös balsors semhozta a Délszláv és a Nemzeti Klubot közelebb egymáshoz. A választásimozgalom idején a Nemzeti Klub igen rossz néven vette, hogy aDélszláv Klub horvát szárnya, a horvát néppárt, egyik akadálya volta horvát pártok szövetkezésének s hogy e párt útján a klerikálizmusjelszavával a horvátság egy része szlovén vezetés alá került.Országrészenkint egymástól függetlenül szervezkedtek a különbözőföldmívespártok. Szerbiában és Szlovéniában kezdettől erőstalajuk volt. A szerb liberális párt, mely hajdan Szerbiát kormányoztaés a szerb köztársasági párt nem sok kilátással ment a küzdelembe.Horvátországban csendben, de nagy biztossággal szervezkedett aparasztpárt. Radics börtönéből zavartalanul irányította pártja ügyeit.Alvezérei meglehetősen eltérő nyilatkozatokat tettek a párt programmjátés terveit illetőleg s e nyilatkozatok Belgrádban olyan benyomásttettek, mintha a parasztpárttal okkal-móddal meg lehetne egyezni.Radic összes erejét arra koncentrálta, hogy pártjának egyedül, mindenmás párt támogatása nélkül, megszerezze a horvátországi szavazatoktöbbségét, hogy aztán mindenkitől függetlenül szabhassa meg jövendőpolitikájának irányát. Radics pártja mellett Horvátországban a Frankpártis mozgott, nyíltan tagadásba véve az SHS királyságot. Már eprogramm miatt is, de meg azért is, mert a párt tulajdonképenivezére, Frank Ivo, külföldön tartózkodik, a párt kilátásai nem voltaknagyok. A párt hívei túlnyomólag a parasztpártot támogatták, melynekjelöltjei között is sok volt jogpárti akadt.Szlovéniában egy nemzeti szocialista párt keletkezett, nagyobbrésztvolt demokratákból. A szociáldemokrata párt választási agitá-

143ciója kishitű volt. A párt érezte, hogy a demokratákkal közösen vittkormányzat emléke, egyes szocialista korifeusokról kiderült panamákaláásták befolyásukat a tömegekre. Helyüket mindenütt a bolsevikiekfoglalták el, kik dacolva minden üldöztetéssel és felhasználva a tömegterrorminden eszközét, hirdették államfelforgató eszméiket.A pártprogrammok e szédületes kaleidoszkópjában mindenféleszín képviselve volt, csak a délszláv állam létjogosultságát igazolódélszláv egység eszméje halványult el. Hatalmi kérdésektől, szociáliselvektől, centralizmustól és federációtól visszhangzott az állam, de adélszláv egység eszméjének megvalósításáról alig esett szó, sőt a pártokhangsúlyozottabban voltak szerbek, horvátok, vagy szlovének,mint valaha. Trumbic a délszláv emigráció hajdani vezére és néhánytársa megpróbálkoztak a délszláv eszme kultuszát írva zászlajukra,egy pártonkívüli délszláv csoportot alakítani, de megértésre csak ajugoszlávizmus bölcsőjében, Dalmáciában, találtak, ott is leginkábbTrumbic személyes befolyása révén. Egyrészről a belgrádi kormánypánszerb kormányzati módszere, másrészről a horvát szeparatizmusnakszinte naponként kiütköző tünetei (pl. a horvát tanáregylet határozatilagkimondta, hogy nem lép be a közös délszláv tanáregyletbe,a zágrábi szokol délszláv szellemű vezetőségét kibuktatták és helyébeegy exkluzív horvátot választottak) világossá tették a gondolkozókelőtt, hogy akármely párt győz is, a választásnak biztosan lesz egynagy vesztese: a délszláv eszme. A legkülönbözőbb pártállású lapokbevallották, hogy egy plebiscitum a délszláv egységet egyaránt elbuktatnáBelgrádban és Zágrábban, Laibachban és Sarajevóban.Potocnjak, volt vicebán, a délszláv eszmének egyik legrégibb harcosa,ki meggyőződéséért Khuen-Héderváry ideje óta számtalan üldözéstszenvedett, választóihoz intézett búcsúlevelében elkeseredetten állapítottameg, hogy a délszláv eszme soha sem volt annyira kompromittálva,soha a nép jobban el nem fordult tőle, mint a délszláv konstituantemegválasztásának előestéjén.IV.November 28-án lépett Jugoszlávia népe a szavazóurnákhoz.A belgrádi belügyminisztérium hivatalos jelentése szerint a választásokeredménye a következő:Demokraták ................................................................................. 94Szerb radikálisok .......................................................................... 93Szerbiai földmíves ........................................................................... 14Boszniai szerb földmíves ................................................................ 11Vojvodinai szerb földmíves............................................................. 2Dalmáciai horvát földmíves............................................................. 3Szlovéniai földmíves ..................................................................... 9Szerb liberális .............................................................................. 1

144Szerb köztársasági ...................................................................... 4Horvát Egyesülés .......................................................................... 4Bosnyák-horvát földmíves ............................................................ 7Radic-párti ................................................................................ 50Radic-párti disszidens ................................................................... 1Frank-párti .................................................................................. 1Délszláv muzulmán organizáció...................................................... 26Radikális török ................................................................................ 1Bunyevác .................................................................................... 4Délszláv Klub ............................................................................. 23Szlovén nemzeti szocialista ............................................................. 2Szocialista ..................................................................................... 10Bolseviki .................................................................................... 58Délszláv pártonkívüli ................................................................... 1Összesen: 419A választások megejtése óta a bunyevácok a Délszláv Klubhozcsatlakoztak, így ez 27 taggal bír, a szerbiai, boszniai, vojvodinaiszerb, a dalmáciai horvát és a szlovéniai földmíves párttá egyesültek,melynek eszerint 39 tagja van.A választóknak mintegy 70%-a gyakorolta választójogát. Tekintettela 30% nemszavazóra, továbbá arra, hogy Jugoszlávia lakosságának20%-a eleve megfosztatott a választói jogtól, megállapíthatjuk,hogy a konstituante az összlakosságnak csak a felét képviseli.Ha a szavazati joggal nem bírók és a szavazástól tartózkodók isválasztottak volna, a konstituante atomizálódása még nagyobb mértéketöltött volna. Azonban így is hamisnak bizonyult a demokratákazon tétele, hogy az összetételnél fogva munkaképtelen ideiglenes parlamentazért oszlatandó fel, mert a választásokból egy munkaképeskonstituante fog kikerülni. Nemcsak abszolút többséget nem kapottegy párt sem, nemcsak a relatív többséggel bíró demokratapárt erőviszonyaifejlődtek kedvezőtlen irányban, – az ideiglenes parlamentnektöbb mint1 / 3 -a volt a demokrata, a konstituanténak ¼ -e sem az– nemcsak az ideiglenes parlament egy relatíve erős ( 1 / 10 ) pártja aNemzeti Klub, bomlott fel, hanem új erős pártok keletkeztek (földmívesek,muzulmánok, Radic-párt, bolsevikiek) még mozaikszerűbbétéve a parlament képét. Ráadásul kettő az új pártok közül a délszlávkirályságot is tagadásba veszi. Akik azt hirdették, hogy Jugoszláviakeletkezésének oka nem a történeti fejlődés szükségszerűségébenkeresendő, igazolva érezhetik magukat: a délszláv konstituante heterogénelemei bizonyítják, hogy az állam össze nem illő részekből vanösszetákolva.A délszláv egység eszméje már ezért is elbukott a választásokon,de azért is, mert a pártok exkluzívebbek lettek a konstituantén, mint

145voltak az ideiglenes parlamentben. A pártok majdnem kizárólag csakegy-egy délszláv nemzetet képviselnek, a legtöbb esetben ezt is csakegy-egy tartomány határain belül. A történeti határvonalakat, a nemzetikülönbségeket nem lehetett elsikkasztani. A demokratapárt tagjaiközött szlovén csak 3 akad, horvát csak 10, ezek közül is csakegyet választottak meg horvát szavazók. Így a párt egészen szerb jellegűvévált, holott éppen e párt hangoztatta a múltban leginkább délszlávmivoltát és a magvát képező horvát-szerb koalíció eredetileghorvát többségű volt. A muzulmánok, horvátok és szlovének egyarántmegtagadták a délszláv egységet, mert ez számukra a gyakorlatbanszerb elnyomást jelent. A földmívespárt ugyan délszláv alapon egyesült,de tagjait nem a nemzeti eszme, hanem az osztályérdek hevíti.Ugyanez áll a szocialista és bolseviki pártra nézve is.Miután egyik pártnak sincs többsége, parlamentáris kormányzáscsak koalíciós alapon képzelhető el. Hogy a kormányzás legelemibbfeltételeivel bírjon az új kormány, ahhoz abszolút többségre lett volnaszüksége, de az alkotmány megszavazásához2 /Vnyi kvalifikált többségkellene a korfui paktum, a horvát szábor, 1918 október 29-iki és adélszláv nemzeti tanács 1918 november 23-iki határozata, valamint arégens 1918 december 1-i manifesztuma értelmében. Ezt a többségetaz ideiglenes parlament koalícióinak feltámasztásával nem lehet összehozni.A demokrata-egyesülés ma csak 104 szavazattal bírna, a parlamentiblokknak sem volna több szavazat, mint 131, sőt a Vesnic-félekoncentráció sem rendelkeznék csak 225 szavazattal. De a koncentrációfenntartása vagy újabb koalíció alakítása a pártprogrammokellentétessége miatt a legnagyobb nehézségbe ütközik. Hogyan egyezzékmeg egymással az alkotmány kérdésében a centralista demokratapárt,a félcentralista radikális párt, az autonómista Délszláv Klub ésDélszláv Muzulmán Organizáció és a föderatív köztársasági parasztpárt,a bolsevikiekről nem is szólva? A Horvát Egyesülés sajtója pártjánaknagy bukásában azzal vigasztalja magát, hogy azzal, hogy a180 mandátumra számító demokratapárt nem kapta meg a reméltmandátumszámot, végleg elbukott Jugoszláviában a centralizmus. Ezegészen téves beállítás. Nem a centralizmus, autonómizmus vagy föderalizmusgyőzött vagy bukott el e választáson, hanem megbukottvalamennyi, megbukott az a gondolat, hogy „az SHS királyságnak bármilyenkormányformát is lehessen adni kifogástalan parlamentárisúton.A belgrádi belügyminisztérium még nem tette közzé a választásokeredményeit tartományok szerint. Addig is, míg ez megtörténik,mutassa az alábbi, sajtóközlemények alapján összeállított és kiszámítotttáblázat a pártok erőviszonyait tartományok szerint:

145Szerbiában a radikális párt túlsúlya megszűnt. Rengeteg új képviselőjött be. A volt szerb skupstina tagjainak2 / 3 része jelöltként semszerepelhetett, mandátumhoz alig ¼ részük jutott, de sokan nemotthon, hanem a Vojvodinában, Boszniában vagy a Szerémségben.A belgrádi mandátumokon egyenlő arányban osztoztak a demokraták,radikálisok és bolsevikiek.Macedóniában feltűnő a bolsevikiek nagy száma. A bolgár nacionalisták,amint kiderült, a komitácsik utasítására, rájuk szavaztak.A Vojvodinában a radikálisok viszonylag a legnagyobb sikertérték el. A bunyevácok kétszer annyi mandátumra számítottak, mintamennyit kaptak. Állítólag a bunyevácok többsége tartózkodott a szavazástól.Montenegróban a köztársaságiak és bolsevikiek együtt többségetkaptak. Mindkét álarc alatt. Nikita hívei rejtőzködnek. A választásimozgalom idején lefolytatott cetinjei monstre-hazaárulási pör a legjobbagitáló eszköz volt a szerbek ellen. A választás eredményétőlmegrökönyödött régens utólag megkegyelmezett a pör elítéltjeinek.A montenegrói választásokat több angol tiszt ellenőrizte, ami Vesnicetegy igen ideges hangú nyilatkozatra ingerelte.Horvátországban Radic megkapta a mandátumok többségét,435.000 leadott szavazatból 236.000 esett a parasztpártra, 400 a Radic

147állítólagos békülékeny magatartása miatt a pártból kilépett Hrvojra,7000 a Frank-pártra. Ezekre Radic biztosan számíthat, de a kenyértörésesetén minden valószínűség szerint mellette volna a HorvátEgyesülés 23.000 és a Délszláv Klub 12.000 szavazója is. Radic győzelmeazt jelenti, hogy a horvát nemzet végleg elfordul Belgrádtól,egyformán elítéli a demokraták teljes behódolását és a Horvát Egyesülésmegalkuvó politikáját. Zágrábban 1-1 mandátumot kaptak ademokraták, a bolsevikiek, a Radic-párt, a Frank-párt és a HorvátEgyesülés. A Radic-párt nagy győzelme folytán a képviselők4 / 5 részeúj ember. Egész sereg régen szereplő koalíciós és Starceviciánus képviselőelkedvetlenedve a közállapotoktól, nem is jelöltette magát, mintgróf Kulmer, Babic-Gjalski, Petricic, Paveliè, Tuskan, a szerb PopovicDusán, mások seregesen buktak el, mint Mihalovich, Paleéek, Mazuranic,Rosic, Etinger, Bertic, Poljak, Símeonovic-Cokic, Kovacevic,Krnic, Lorkovic, Polic, Ritig, Akaéic stb. A volt koalíciónak bukásaigazolta a jogpártnak a háború előtt és alatt annyit hangoztatott állítását,hogy a koalíció 1913-iki győzelme csak Skerlec elhibázott politikájánakköszönhető s nem annak, mintha a horvát nemzet valóbana koalíció mögött állana.Boszniában a muzulmánok több mandátumot kaptak, mintamennyi lélekszámuk szerint rájuk esnék. Ezt kitűnő szervezetükönkívül a horvátok támogatásának is köszönhetik. A muzulmánoknakBoszniában erős refatív többségük van, ami nem maradhat hatás nélküla tartományi kormány összeállítására nézve.Dalmácia mandátumai teljesen szétforgácsolódtak. A klerikálizmuserős terjedése az országban a szerb irányzatú demokrata-rezsimellen való visszahatásra és a régi jogpárti hagyományok feléledésérevezetendő vissza.Szlovéniában meglepetést okozott a Délszláv Klub hanyatlása.Korosecék biztosra vették, hogy abszolút többségük lesz. A Brejc-kormányis osztozik Laginjáék sorsában: Belgráddal szemben nem tudtaksikert elérni, de azért maradtak a hatalom polcán s így eljátszottákotthon népszerűségüket.Nagyon változatos kép, melyet a választások eredménye a különbözőtartományokban elénk tár, de a legkülönfélébb változatokbólrefrénként csendül ki az a tétel, hogy Jugoszlávia nem szerb népeinyakig vannak Belgrád eddigi uralmával és a választásokon különféleképen,de egyhangúlag kifejezésre iparkodtak juttatni tiltakozószavukat a rendszer ellen.V.A választás eredményei Belgrádban erős elkedvetlenedést okoztak.Mindjárt az első napokban híre kerekedett, hogy a kormány akonstituante feloszlatásának tervével is foglalkozik. Egyelőre a kor-

148mány várakozó álláspontra helyezkedett, különös figyelemmel kísértea horvátországi eseményeket és folytatta rendeletgyártó működését.Markovic konstituante-miniszter elkészítette a konstituante házszabályait.Ezek nagyon szigorúak, minden obstrukciót lehetetlennétesznek. Markovic tervezetét a minisztertanács a nemzeti- és délszlávklubbeliminiszterek tiltakozása ellenére elfogadta és egy ukázzal akonstituante összeülése előtt életbeléptette, mire Korosec lemondott sazonnal fel isi mentetett. A Markovic-féle házszabályok azonban nemcsakkeletkezésük módjával sértették a konstituante szuverenitását,hanem tartalmukkal is. Minden eddigi ünnepélyes ígérettel szembenmegállapítják, hogy az alkotmány megszavazására elegendő az abszolúttöbbség (210) az ú. n. quorum, míg az alkotmány egyes pontjainakelfogadására és más határozatok hozatalához nincs quorumraszükség, elég egy legalább 130 szavazatnyi többség is. A házszabályoktovábbá előírják a hűségeskü letételét minden képviselő számára,amivel illuziórissá van téve a konstituanténak az a joga, hogy a kormányformátmegállapítsa. A régensnek fenntartott feloszlatást jog iscsorbítja a konstituante szuverenitását.A kormány eljárása nagy visszatetszést keltett mindenütt, dekülönösen a horvátok és szlovének körében s a konstituante másodikülésén, december 13-án a demokrata és radikális párt kivételével mindenpárt tiltakozott az oktrojált házszabályok ellen.A konstituante december 12-iki első ülésén a Radic-párt kivételévelvalamennyi párt résztvett. Radic december 8-ára összehívta Zágrábbaa paraszpárt nagygyűlését. Ezen kifejtette programmját. Egyköztársasági délszláv konföderációt akar alakítani a bolgárok bevonásávalnégy egyenrangú délszláv államból: a szlovénből, a horvátból,a szerbből és a bolgárból. Ezt legális eszközökkel, a szerbekkel valómegegyezéssel akarja megvalósítani. Csak ha a szerbek nem volnánakhajlandók a konföderáció tervét elfogadni, akkor kerül a sor az önállósemleges 1 horvát parasztköztársaság kikiáltására. A gyűlésen azösszes parasztpárti képviselők s a horvát parasztság tízezrei esküt tettekarra, hogy minden erejükkel a horvát köztársaság megvalósításárafognak törekedni. A gyűlés elhatározta, hogy a parasztpárt addig nemvesz részt a konstituantén, míg annak szuverenitása teljesen helyrenem állíttatik és míg garanciákat nem nyernek arra nézve, hogy ahorvátok majorizálása ott ki lesz zárva. Radics kijelentette, hogy megnyervénHorvátországban az abszolút többséget, pártját tartja a horvátságképviseletének s ezért Belgráddal csak mint egyenrangú félhajlandó tárgyalni.A délszláv konföderáció fantasztikum, hiszen forradalmat tételezfel Bulgáriában és Szerbiában s azt is feltételezi, hogy a szerbek önkéntengedjék magukat egy államszövetségben majorizáltatni, mikormost vezetnek egy államban. Ez a fantasztikum azonban logikusankövetkezik Radic pánszlávizmusából s nyitva hagy egy ajtót a reális

149lehetőségek számára, amit önálló horvát köztársaságnak hívnak.Radics egész gondolatmenetéből csak ez az ami népszerűséggel bírtHorvátországban és Radics nem azért nevezte el magát egyszer politikaiaviatikusnak, ki minden légáramlatot felhasznál az emelkedésre,hogy ne vegye számításba ezt a közhangulatot. Sok szó férne ahhoza jogi indokoláshoz is, mellyel a parasztpárt vezére pártját a horvátságegyedül illetékes képviselőjének minősítette, de az megint valóság,hogy a választás Radics kezébe adta Horvátország sorsát. A jövő fogjaeldönteni, hogy helyes-e taktikának a Belgrádból való távolmaradás,ami egyelőre megszabadította a szerbeket egy turbulens és erős ellenzékjelenlététől.A parasztpárti gyűlés impozáns lefolyása, a lovakon bevonultparasztság óriási tömegei és a gyűlés után katonai rendben történttüntető felvonulásuk, továbbá a hozott határozatok nagy megdöbbenéstkeltettek Belgrádban. Hibáztatták, hogy Laginja engedélyezte ésszó nélkül tűrte a gyűlést s általában felelőssé tették azért, hogy Horvátországbana helyzet ennyire fajult. Laginja lemondott s a bániagendák vezetésével a kormány a horvátországi szerb dr. BosnjakTivadar báni tanácsost bízta meg. Laginját követte a demokrata Rojcvicebán és sorban, pártkülönbség nélkül az összes osztályfők. A szerbsajtó azzal is vádolja Laginját, továbbá Kovacevic és Drinkovic horvátminisztereket, hogy készakarva segítették elő a. parasztpárt felülkerekedését.Korosecoel a szlovén kormány szolidaritást vállalt és szintén benyújtottalemondását. A belgrádi kormány a lemondást elfogadta,Brejc kormányelnököt és a Délszláv Klubhoz tartozó osztályfőketazonnal felmentette, ellenben a többi osztályfőket megbízta a reszortjaikügyeinek továbbvitelével, míg a kormányelnöki teendőkkel ideiglenesenPitamic Leonid egyetemi tanárt bízta meg.A konstituante ezalatt folytatta a megalakulás formaságait.Elnökké 243 leadott szavazatból 192-vel dr. Ribar Ivan horvát demokratátválasztották meg, míg alelnökök Cosic Milos és dr. Miletic Slavkoszerb radikálisok és Hrasnica Halid muzulmán bég lettek. Ribar megválasztásaidején egy demokrata-radikális-muzulmán kormány alakulásaállott a kombinációk előterében.Ribar első elnöki ténykedése volt, hogy az igazolt, de esküt nemtett képviselőknek letiltotta napidíjait és megvonatta tőlük vasúti kedvezményüket.A parasztpárti mandátumokat még be sem mutatták, azeskütevés elől a bolsevikiek tiltakozva kivonultak, a Nemzeti és DélszlávKlub tagjai meg távolmaradtak ez ülésről. A kormány Ribarintézkedésével párhuzamosan minisztertanácsi határozattal mozdítottael Drinkovic minisztert, mert ez képviselői eskújét nem tette le.A régens kormányalakítással Pasicot bízta meg. Pasic heteken átvaló tárgyalás után január 1-én csonka-kabinetet alakított hat demokratábólés hat radikálisból. A külügyi tárcát magának tartotta

150fenn, hadügyminiszter maradt Jovanovic Branko tábornok. Az üresenmaradt öt tárca a kisebb pártoknak van szánva, amennyibensikerülni fog velük a megegyezés. Pasic belement abba, hogy egypártközi bizottság próbáljon megegyezni a Markovic-féle házszabályokrevíziója ügyében. A kormány végleges megalakulása ettől a pártköziegyezkedéstől függ.Feltéve, hogy a pártok a revizóban megegyeznek, az alkotmánykérdésében még mindig megmaradnak nagy ellentéteik. Pasic kormányalakítása,úgy látszik, azt jelenti, hogy Belgrád bizonyos határokontúl nem hajlandó engedményeket tenni. Még egyezkedik a pártokkal,de íme, már mert egy kisebbségi kormányt alakítani, mely,úgy látszik, hajlandó az alkotmányt esetleg csonka-konstituantéval ismegszavaztatni, vagy az esküt letenni vonakodó képviselőket mandátumaiktólmegfosztani.December utolsó napjaiban a trifaili és a bosnyák szénbányákbanbolseviki jellegű sztrájkok törtek ki. A Vesnic-kormány a bányákmilitarizálásával felelt e mozgalomra, majd hivatalosan közhírrétette, hogy egy december 28-ára tervezett bolseviki puccsot fedezettfel, mely puccs négy minisztert meg akart gyilkoltatni, a régenst s atöbbi minisztereket le akarta csukatni s a proletárdiktatúrát kikiáltani.Megállapítást nyert, hogy a szerb bolsevikiek drótnélküli távíró útjánösszeköttetésben állottak Moszkvával s hogy a postán és telefonnálelhelyezett bizalmasaik útján tájékozódva voltak a minisztériumokműködéséről. A bolseviki agitáció erősen kikezdte a katonaságot és acsendőrséget is. Ezért Vesnicék Belgrádban vagy száz embert letartóztattak,feloszlatták az egész államban az összes bolseviki szervezeteket,megtiltották a bolseviki gyűléseket és hatóságilag megszüntettéklapjaikat.Az új Pasic-kormány Vesnicék mindezen intézkedését helybenhagytaés január 2-án fegyveres erővel szétverette a köztársasági pártbelgrádi népgyűlését, mivel a gyűlés résztvevői túlnyomólag bolsevikiekvoltak.Egyelőre nehéz megítélni, hogy valóban akkora volt-e a bolsevikiveszedelem, amekkorának azt Vesnicék feltüntették, vagy inkábbarról van szó, hogy a bolseviki veszedelem ürügye alatt a kormányzavartalanabbul rendezhesse be az erős kéz uralmát. Az tény, hogyMarkovic és Pavlovic bolseviki képviselők azt követelték Draskovicbelügyminisztertől, hogy hozza nyilvánosságra a bolseviki puccsravonatkozó bizonyítékait s a belügyminiszter ezt megtagadta.Belgrádban egy abszolutisztikus szerb rezsim akar berendezkedni.Belgrád hovatovább kimutatja foga fehérét, hogy felszabadított testvéreitfegyverrel meghódított alattvalóinak tartja. A közeljövő fogja eldönteni,képes-e a szerbség annyi más és a szerbnél magasabb kultúrájúnemzetet tartósan leigázva tartani.

151VI.Az a nyolc hónap, melyet vizsgálódásunk körébe vontunk, gazdagvolt külpolitikai eseményekben is.Jugoszláviának Angliához és Franciaországhoz való viszonyatovábbi hidegülő irányzatot mutat. Az ideiglenes parlament másodikelnöke szeptember 10-én tartott elnöki székfoglaló beszédében valóságosfilippikát mondott az antant ellen. Belgrádban rossznéven vették,hogy Franciaország a cseh-déiszláv szövetség megkötésekor elégéles hangon magyarázatokat kért és hogy Anglia igen határozottanlépett fel a délszláv állam ellen, mikor ez vonakodott a birtokábanlevő, de nem neki ítélt osztrák-magyar monitorokat kiadni. Franciaországviszont zokon vette, hogy az orosz-lengyel háború idejénJugoszlávia nem volt hajlandó segíteni a lengyeleken. A török béke iselkedvetlenedést okozott, mert ennek értelmében Jugoszlávia a balkániháborúban tett hódításai arányában tartozik átvenni Törökországmostani adósságaiból. Jugoszlávia a török békét ezért nem is írta alá.Az elhidegülés a két nagyhatalom iránt maga után vonta a közeledéstNémetországhoz és Oroszországhoz. Különösen a horvát sajtópropagálja erősen a német barátságot. A szerbek tartózkodóbbak, sőtProtic a Samoupravában (szeptember 21) nagy cikket írt a horvátokfranciaellenes magatartása ellen. Tény az, hogy a német-délszláv gazdaságiközeledésnek számtalan jele mutatkozik s hogy a szerb kormánymég a jugoszláviai németeket is bizonyos jóindulattal kezeli,ami tapasztalható volt a Pancsova székhellyel megalakult SchwäbischdeutscherKulturbund megnyitásakor.Mind a forradalmi, mind az ellenforradalmi Oroszország iránt aszerbek nagy rokonszenvet éreznek. A szláv szolidaritás érzete erősebbminden osztályharcnál. A lengyel-orosz háború alatt az egész közvéleményosztatlanul az oroszok pártján volt. Az ellenforradalmiOroszországhoz még erősebb szálak fűzik Szerbiát. Állítólag egy millióorosz menekült van jelenleg a Balkánon, ebből 200.000 van Konstantinápolyban,200.000 Bulgáriában és 400.000 Jugoszláviában. Ezek egyrésze Denikin frontjának összeomlásakor érkezett ide, de nagyobbrészük Wrangel bukásakor keresett a Balkánon menedéket. WrangelBelgrádban követséget tartott kezdettől fogva és követei, Atamanov,majd Strandman tábornokok, a szerb kormánykörökkel, sőt a régensselis bizalmas viszonyban voltak. Az ellenforradalmi csapatok szervezéséta szerb kormány elnézte és az oroszok számára táborokat jelöltki, mint például Szabadkán tizenötezer ember részére. Az orosz menekülteka polgári életben is elhelyezkedtek. Vannak orosz gyárak, ipartelepek,az oroszok vasutakat terveznek, hajózási vállalatokat hoznaklétre. Belgrádban van orosz bank, orosz napilap, a nagyobb városokbanorosz színtársulatok vendégszerepelnek. Szlavónia és Dél-Magyarországfőúri kastélyai tele vannak orosz hercegekkel, grófokkal, tábor-

152nokokkal. Gróf Bobrinsky, a monarchiaellenes pánszláv mozgalomhajdani vezére, Frigyes főherceg szekvesztrált javainak a kormányzója.Az intelligencia hiányával küzdő állam szívesen helyez el különféleállásokban orosz menekülteket.Az oroszok terjeszkedése Jugoszláviában nagyon figyelemreméltótünet. A cári Oroszországnak legértékesebb elemei: a nemzeti tradícióktólátitatott intelligencia és a minden bolseviki csábításnak ellentállottkatonaság jött az SHS királyságba. Ezek nem adtak fel semmita cári Oroszország törekvéseiből s az orosz nemzet legsúlyosabb megpróbáltatásaidején is megmaradtak az orosz expanzió tudatos képviselőinek.Ha Oroszország felszabadul, ezek az oroszok nem fognakmind hazamenni, hanem folytatják nagy s már megkezdett feladatukat:a Balkán russzifikálását. Amit nem tudott elérni a guruló rubel,a kozákok vitézsége, a pánszlávizmus cselszövése, azt megvalósíthatjákaz orosz ellenforradalmárok és Nagy Péter álmai teljesedésbemennek: orosz lesz Konstantinápoly és az egész Balkán érett gyümölcskénthull az oroszok ölébe.Wrangel emberei közül 22.000 érkezett meg teljes fegyverzetbens ezeket Jugoszlávia különböző veszélyeztetett pontjain helyezték el.Szerb lapok a horvátoknak kilátásba helyezték, hogy ha mozdulni mernek,Wrangellel is meggy ülik a bajuk. A Rigómezőn már megkezdődötta doni kozákok letelepítése. A délszláv kormány e célra 120 milliódinárt utalványozott ki. Szerb hangok sürgetik, hogy Horvátországban,a Vojvodinában, Boszniában és Macedóniában oroszokat kell letelepíteni,hogy ezek ott biztosítsák a szerb érdekeket. Radics már tiltakozottis az orosz invázió ellen Horvátországban. Wrangel kereskedelmiés hadiflottáját Cattaróba vitték. Olaszország felismerte, hogyez azt jelenti, hogy Oroszország flottabázist szerzett az Adrián. Tiltakozásáraaz antant a hadiflottát Toulonban vezényelte, de ma is vannakorosz tengerészek Cattaróban.A régensek előreláthatólag nem lesznek gyermekei. A Markovicfélealkotmánytervezet prezumptív trónörökössé a régens unokaöccsét:Svevlad (oroszul Vsevolod) nagyherceget, a bolsevikiek általmeggyilkolt Konstantinovics Iván nagyherceg s a régens nővérének,Jelena hercegnőnek kilencéves fiát nyilvánítja, bár vannak élő Karagyorgyevicsek(György, Pál). A szerb trónra tehát egy Romanow foglépni.A balkáni szomszédokkal a viszony nem javult. A kisantantterve növelte a román-szerb idegenkedést. Belgrádban igen rossznévenvették, hogy Románia nem volt hajlandó csatlakozni a cseh-délszláv.szövetséghez. Vukcevic elnöki székfoglalója a Bánát kilencven délszlávlakosságú községét követelte Romániától. Görögországgal aviszony Konstantin király visszatérése óta teljesen megromlott. Sándorkirály halálakor Venizelos megpendítette egy görög-szerb perszonálunió tervét is, de hamarosan kiderült, hogy ez unionak nem voltak

153meg sem a belső, sem a külső előfeltételei, s hogy a terv csak Venízelosvégső önmentési kísérlete volt. Ez év februárjában lejárt a görögszerbszövetség és hivatalos nyilatkozatok vannak róla, hogy a szerbeknem újítják meg. Félhivatalos nyilatkozatok megpendítik a szerbkikötő követelését az Égei-tengeren. Bulgária miniszterelnöke, aparasztdiktátor Stambulînski, a szerb-bolgár közeledést szorgalmazza.de a hagyományos szerb-bolgár gyűlölködés ennek útját állja, bár acsehek ismételten közvetíteni próbálnak a két állam között. A bolgárbéke tárgyalásakor az ideiglenes parlamentben a szerb felszólalók alegmegvetőbb hangon beszéltek a bolgárokról. November (5-án a szerbekkét bolgár várost, melyet a békeszerződés ugyan nekik ítélt, demelyek eddig bolgár közigazgatás alatt állottak, Caribrodot ésBosiljgradot az antant felhatalmazása nélkül megszállottak, igen nagyelkeseredést okozva a bolgároknál, kik azt remélték, hogy az ősi bolgárvárosokat okkal-móddal megmenthetik. A szerbekkel szemben ahorvátok és szlovének bolgárbarátok, Radics hívei állandóan éltetikBulgáriát.A cseh-délszláv viszony az augusztus 13-án Belgrádban megkötöttszövetséggel elmélyült. A szövetség nyilvánosságra hozott szövegeszerint defenzív jellegű s csak a trianoni és saintgermaini békékvégrehajtását biztosítja, de az összes mellékkörülményekből világos,hogy a szövetség a habsburgi restauráció, a Monarchia helyreállása ésáltalában véve a magyarság boldogulása ellen irányul. Jugoszláviáranézve egyébként a szövetség értéke Csehország katonai és politikaizüllöttsége miatt nem valami nagy.Az Ausztriával való jóviszony a délszláv demokrata-kormánybukásával romlásnak indult s az osztrák keresztényszocialisták győzelmeóta egészen megromlott. Belgrádban e győzelmet a habsburgirestauráció előjelének tartják. Nem Belgrádban, hanem Laibachbannagy elkeseredést okozott az október 12-iki karinthiai plebiscitumkedvezőtlen kimenetele. 1910-ben a karinthiai A-zónának 50.551 szlovénés 21.966 német lakosa volt, ennélfogva Laibachban biztosra vettéka győzelmet. A szavazáson azonban a Majster szlovén tábornokterrorja és a másféléves szlovén kormányzás panamái által elkeserítettlakosság erős többséget adott Ausztriának. Laibachban erre nagyfelfordulás volt, önhatalmúlag újra meg akarták szállni a zónát, deBelgrád erélyesen leintett mindent.Jugoszlávia megalakulása óta a legfontosabb külpolitikai eseményaz állam történetében a november 12-én megkötött rapallói egyezmény.Az egyezmény területi intézkedései Olaszország győzelmét jelentik.Wilson bukása után ez nem is lehetett másként. Jugoszláviáranézve elveszett, két sziget kivételével, egész Isztria, Laibach felé az öszszesstratégiai pontok olasz kézbe jutottak. Fiume önálló állam lett,Dalmáciából megkapta Olaszország a haditengerészeti szempontból fon-

154tos Pelagosa és Lagosta szigeteket, valamint a szárazföldön Zárát éskörnyékét a szembenlévő szigetek nélkül. Mind e veszteség a szlovéneketés horvátokat érte s nem a szerbeket, azért Belgrád elégkönnyű szívvel nyugodott meg bennük, hiszen így 400.000 szlovén és200.000 horvát elégedetlenkedő alattvalójával kevesebbje van. Ε területiintézkedések Olaszországnak ugyan domináló helyzetet biztosítanakaz Adrián, amint ezt Trunibic, volt külügyminiszter is elismertespalatói előadásában, de nem ez a fontosságuk, hiszen a dominálóhelyzet az egyezmény nélkül is megvolt már, hanem az, hogy aszlovén-horvát és szerb belső ellentéteket jelentékenyen megnövelték.A rapallói egyezmény súlypontja azonban nem a területi rendelkezésekenvolt, hanem egyrészt azon, hogy a végsőkig feszített olaszdélszlávellentéteket az egyezmény lényegesen enyhítette, másrésztazon, hogy a két állam bizonyos közös érdekek tudatára ébred. Délszlávbeállítás szerint ez egyezmény egyik következménye az, hogyOlaszország megszűnik a délszláv állam elégedetlenéinek védnökelenni. Sforza szenátusi beszéde valóban a horvát emigráció elejtésétjelenti s a Nikitának a délszláv kormány részéről felajánlott, de amontenegrói kormány által méltatlankodva visszautasított 300.000francia frank apanázs megajánlása állítólag szintén Olaszországgalvaló megegyezés alapján történt.Giolitti kamarai beszéde is kiemelte, hogy az egyezmény amonarchia végleges halálát jelenti és hogy „egy dinasztia hatalmi teljességénekhelyreállítása” ellen irányul. Szóval a Monarchia feltámadásaellen szövetkeztek, ami még nem jelenti azt, hogy a magyarhabsburgi restauráció ellen is. A délszláv sajtó úgy tünteti fel a dolgot,mintha a szövetség ez ellen is szólna, de ugyancsak a délszlávsajtó katonai konvencióról is beszél, pedig Trumbic is kiemelte, hogycsak diplomáciai szövetségről van szó. Mivel azonban Sforza hangsúlyozta,hogy a szövetségről értesítik Csehországot is és hogy BenestRómába várja, egy olasz-cseh-szerb szövetség kontúrjai kezdenek kibontakozni,melyet nem szabad lekicsinyelni.A rapallói egyezménnyel az adriai kérdés csak úgy kerül le hoszszabbidőre a napirendről, ha Olaszország valóban komolyan akarjaaz egyezmény végrehajtását. Ennek első feltételét, DAnnunzió eltávolítását,már teljesítette Olaszország. A második feltétel az, hogy Nikitátteljesen elejtse, a harmadik, hogy albán politikáját revízió alávegye. Az albán kérdést a rapallói egyezmény rendezetlenül hagyta.A múlt nyáron Esszad pasa hívei katasztófálisan megverték az olaszokat.Olaszország bolseviki mozgolódások miatt képtelen volt az albánokatlegyűrni, azért ügyes taktikával a tiranai albán kormánnyalbékét kötött, Saseno szigete kivételével feláldozta a londoni szerződésminden vívmányát. Ezzel úgy megnyerte az albánokat, hogy azok párhét múlva már olasz érdekeket szolgálva törtek be a Rigómezőre.

155A szerbek Dibránál megverték ugyan az albánokat, de Esszad pasahalálával Szerbia elvesztette egyetlen albán hívét. Az albán viszonyokigen zavarosak; jelenleg is három albán kormány (a tiranai, a scutariiés a koricai) működik és több albán komité. A leghatalmasabbnaka Vrioni Ilivi elnöksége alatt álló tiranai kormány látszik, melyolaszbarát politikát folytat, összeköttetéseket tart fenn Musztafa Kemalpasával és a macedón komitével. Scutariról a szerbek még nem mondtakle, az albánok viszont a Rigómező és Macedónia albán részeit követelik.Kérdés, hogy Olaszország az albán-szerb ellentétek kérdésébenmilyen álláspontra helyezkedik.A rapallói szerződés nem oldotta meg véglegesen az adriai kérdést.Az a melegség, mellyel Olaszország Konstantin király hazatérésétfogadta, magában is elárulja, hogy Olaszország balkáni politikájaeltér Szerbiáétól. Es semmiféle egyezmény nem szüntetheti meg azt,hogy az Adrián a szerbek Olaszország versenytársai maradnak. Bajosa Rapallón inaugurált olasz politika tartósságában hinni. Ha nemegyszerűen . . . egy sakkhúzásról van szó, hamarosan rájönnek Rómában,hogy a horvátok elejtésével saját érdekeik ellen cselekedtek,három évre csináltak politikát harminc év helyett.Ez azonban nem változtat sem a cseh-délszláv, sem az olaszdélszlávmegegyezések magyarellenes tendenciáján s azon, hogy aHabsburgok hazatérése elé újabb akadályokat gördítenek. A királykérdéstnekünk e nehézségek figyelembevételével kell rendeznünk, deebből nem az következik, hogy ellenségeink ízlése szerint.Jugoszlávia és Magyarország viszonya a trianoni béke aláírásaés ratifikálása dacára semmit nem javult. Az olasz és cseh egyességekenkívül a baranyai félbolseviki rezsim nyeregbe segítése is elárulja,milyen szellem tölti el irányunkban a szerbeket. Mindmáignem engedték meg a szerbek a vojvodinai magyarság bármily társadalmiszervezkedését sem s a magyar iskoláztatás útjába is mindenféleakadályokat állítanak. A vojvodinai magyarokat, németeket ésbunyevácokat egyházilag is ki akarják vonni a kalocsai érsekség joghatóságaalól, de eddig még nem bírták Rómában kieszközölni a szabadkaidélszláv katolikus püspökség felállítását. Balláék szerbofilizmusánaknemcsak itthon nincs talaja, hanem Szerbiában sem találmegértésre. Balláék mindn\áig nem fejtették ki, hogy tulajdonképenmit akarnak, de ha azt képzelik, hogy akár Szent István koronájáértis hajlandók volnának a szerbek Bácskáról és Bánátról lemondani,óriási tévedésben vannak. A Karagyorgyevicsek sokkal nemzetibburalkodóház, semhogy ilyen tranzakcióba belemennének, de ha őkhajlandók is volnának erre, nincs olyan szerb parlament, mely aszerb-magyar uniót megszavazná. A bácskai és bánáti kérdés rendezésenélkül pedig semmiféle magyar-szerb közeledés sem képzelhetőel.

156VII.Az utolsó nyolc hónap alatt külpolitikai balsikereken (kis-entente,Karinthia) kívül, egy határozott sikere is volt Jugoszláviának: azolaszokkal való megegyezés. Ez kétségtelenül megnövelte az új államtekintélyét, bár a Rapalló által teremtett új helyzet még egyáltalánnem tisztázott és bár e sikert is saját alattvalói feláldozásával érte elaz SHS királyság.Annak azonban eddig semmi jele, hogy e külpolitikai sikertBelgrád belpolitikailag is tudná kamatoztatni. Pedig ha otthon nincsrend, veszendőbe megy a legfényesebb diplomácia minden elért eredménye.A konstituante-választások kimenetele azt tanúsítja, hogy az SHS.királyság még nem lépett a konszolidáció útjára. Az állam elégedetlenjei,megbízhatatlanjai, belső ellenségei zártabb sorokban sorakoznakfel, mint valaha. Nagyon kétséges, hogy akár parlamentáris, akárengedékeny, akár erőszakos eszközökkel képes-e az állami hatalomaz eléje tornyosuló nehézségeket leküzdeni, vagy a döntést kedvezőbbidőkig halasztani.Radics győzelme hangosan hirdeti, hogy Jugoszlávia nemszerbnemzetei közül a leghatalmasabb el akarja tépni azokat a köteleket,melyek őt nem annyira szabad akaratából, mint az entente győzelmefolytán a balkáni testvérhez fűzik. Talán nincs a horvát történelemnekegy férfia sem, kire nemzete súlyosabb körülmények között bíztavolna sorsát, mint a horvát parasztpárt vezérére. Radic István ma ottáll a mesgyén, mely vagy a bukás örvényébe, vagy a Pantheonbavezet.Új Magyar Szemle, 1921. március.HORVÁTORSZÁG SORSA.Állami életének csonkasága, nemzeti fejlődésének korlátai tettékHorvátországot elégedetlenné a monarchiában. Hozzájárult ehhez az1868. XXX. t.-c. változatlan fenntartása, mi a horvát nemzetre állambontódélszláv elemeket szabadított rá, az államépítő horvát elemeketa reménytelen ellenzékiség mezejére szorítva. A monarchia összeomlásakorez okok következtében volt hangulat az elszakadás mellett.A monarchiahű elemeket hallgatásra kényszerítette Bécs és Budapestöngyilkos forradalma, az ingadozókat megnyerte a délszláv egységnekaz a káprázat, hogy a szerbekhez csatlakozva, a győztesek sorábaemelkedhetnek. Ilyen körülmények közt mondhatta ki a horvát szábor1918. október 29-én az elszakadást, a zágrábi Nemzeti Tanácsnovember 23-án az egyesülést Szerbiával, mire Sándor szerb régens

157december 1-én proklamálta a Szerbek, Horvátok és Szlovének királyságának(Kraljevstvo SHS) megalakulását.Az első csalódások már 1918 őszén bekövetkeztek. Tekintet nélküla magát szövetségesnek kijelentett, a zágrábi Nemzeti Tanácskormányzata alatt harminchárom napig létezett (1918 október 29-tőldecember l-ig) ú. n. Szlovén-Horvát-Szerb Államra (Drzava SHS),majd az új királyságra, Olaszország megszállotta a Diaz-Weber-félefegyverszüneti szerződés által neki biztosított területeket, az ententelefoglalta az őfelsége október 29-i elhatározásával a zágrábi NemzetiTanácsnak átadni rendelt osztrák-magyar hadi flottát. Olasz-szlovénnyelvterületeken kívül olasz megszállás alá kerültek a horvátok általigényelt Istria, Fiume, Dalmácia túlnyomó része s az olaszok kezdteke területeken véglegesen berendezkedni.Belpolitikáikig is csalódás érte Horvátországot. A szerb csapatokmegszállották az egész országot, a Nemzeti Tanácsnak a monarchiahaderejéből átvett ezredeit leszerelték, tisztjeit nyugdíjazták. Későbbis az elvileg SHS-nek kimondott szerb hadseregbe aránytalanul kevéstisztet vettek át a monarchiában szolgált délszláv tisztek közül sezekkel is mint másodosztályúakkal bánnak, vezetőállásokba nemalkalmazzák őket. A Horvátországban lévő szerb csapatok nem tiszteltéka még mindig érvényben levő horvát törvényeket, a mibőlszámtalan összeütközés támadt. A lakosságot megtérítés nélküli requirálásokkalkeserítették, s a legkisebb ellenkezésre megbotozták, gyakrannőket és művelt embereket is. A szerbek viselkedése semmibensem különbözik az ellenséges megszállástól.A zágrábi Nemzeti Tanács megerősítette állásában a még a magyarkirály által kinevezett áruló bánt, Mihalovich Antalt, ki a bevonulószerbek kegyét a báni méltóságot csúffá tevő viselkedésselpróbálta megnyerni. Minden horvátnak arcába kergette a vért, mikora báni palota előtt kólót táncolt szerb közlegényekkel. 1918. december24-én Protic Stojan elnöklete alatt azonban megalakulván az elsődélszláv kormány, Pribicevic Svetozár az új belügyminiszter, lemondásraszólította fel s helyébe bánná a cseh-szerb származású PalecekJános képviselőt neveztette ki. A kinevezés a belügyminiszterés nem a miniszterelnök ellenjegyzésével történt s az új bán első nyilatkozatais (Rijec SHS 1919. január 24.) hangsúlyozta, hogy a horvátkormánynak semmi közjogi jellege sincsen, hanem egyszerűvégrehajtó közege a belgrádi belügyminisztériumnak. A báni méltóságnakés Horvátország közjogi helyzetének ez a kisebbítése nagybanhozzájárult a köztársasági mozgalom erősbödéséhez, melyet RadicsIstván, a parasztpárt elnöke még 1918 novemberében megkezdett.1919 márciusban összeült Belgrádban az ú. n. ideiglenes nemzetiképviselet (privremeno narodno predstavnistvo), melynek 300tagját nem a nép választotta, hanem az egyes pártok és csoportokvégrehajtóbizottsága előre megállapított kulcsok szerint. Horvátor-

158szágra 64 mandátum esett. Az unionistákat és a jogpártot eleve kizártáka képviselőt küldő pártok sorából, a parasztpárt visszautasítottaa neki felajánlott két mandátumot, úgyhogy az utolsó, a Skerleczáltal oly elhibázottan vezetett horvátországi választások (1913) adataiszerint is az ideiglenes nemzeti képviseletben nem nyert képviseleteta horvát választók fele. Horvát nemzeti programmal nem került be aparlamentbe más, mint a volt Starcevic-párt, mely Nemzeti Clubnéven az összes parlamenti elégedetlen horvát, bunyevác és bosnyákmuzulmánképviselők pártjává alakult, de 32 tagnál többet nemszámlált. A többi horvát mandátumon a demokrata-párt, melynekmagja a horvát-szerb koalíció volt, a klerikális néppárt, a szocialistákés a szerb radikálisok osztoztak.Az ideiglenes parlamenthez fűzött remények nem teljesültek.A parlament másfélévi léte alatt, az utolsó heteket kivéve, semmineműalkotó munkát nem végzett, ténykedése meddő vitatkozásokban,botrányokban, állandó határozatképtelenségben merült ki. Bármilyenválogatással engedték is be a parlamentbe a pártokat és embereket,kiderült, hogy Jugoszlávia oly heterogén elemekből van összetéve,melyek egymással nem tudnak megférni.Bizonyos belgrádi köröknek kedvezett ez a parlamenti chaos.A parlamenttől egészen függetlenül dolgozhatott a kormány az újéletre serkedt nagyszerb törekvések megvalósításán. A szerb népetnem Jugoszlávia jelszavával hívták fegyverek alá, hanem Nagy-Szerbiáéval, a délszláv ideológia egészen idegen volt neki s ha vezetőia délszláv emigránsokkal kötött korfui paktumban (1917. július 20)a londoni szerződés nyomása alatt s a monarchia összeomlásakorWilson kegyeinek megnyerése céljából a délszláv egység elvi alapjárahelyezkedtek is, a szerb nép megmaradt a maga nagyszerb ideológiájában,melyet egy évszázad tervszerű munkájával neveltek s az ideiglenesparlament munkaképtelenségének az ország közkormányzati ésközgazdasági zavarainak okát a nagyszerb eszmétől való eltávolodásbankereste. Ez a közhangulat váltotta ki az akkor Pribicevicbenmegtestesült centralista-mozgalmat. A centralisták tagadták, hogy1918. december 1-én új állam alakult volna. Szerintük ekkor a régiSzerbia hatalma terjesztetett ki az eddig a monarchia rabságábansinylett délszlávokra. Ennélfogva mindent a régi Szerbia mintájára,egységesen kell szervezni, szakítva az új részek minden hagyományával,melyeket szerintök az osztrákok találtak ki, – egy bosnyák-szerbújságíró, Cokorilo, szerint a horvátokat is az osztrákok eszelték ki -eltörölve az összes történeti határokat, az új részeket közvetlenülBelgrád alá kell rendelni. A horvát báni állás, a horvát szábor, a horvátautonómia és a többi tartományi kormány és törvényhozó testületis mind az állam egységének útjában áll. A régensi manifestumbiztosította ugyan a délszláv konstituante által meghozandó alkotmányiga hagyományos önkormányzati szervek és törvények épség-

159ben tartását, de Pribicevic belügyminiszteri tevékenysége a régensünnepélyes ígéretén de facto túltette magát. A horvát szábort sohatöbbet ülésre nem hívták össze.Horvátországban a szerb hatalmaskodásnak centralista mezbenvaló megjelenése óriási visszahatást keltett. Mindenki a horvát autonómiafenntartásában és kiépítésében látott menedéket a szerb imperializmussalszemben. Egyszerre drága lett a magyar időkbenannyiszor kicsinyelt horvát autonómia, s hajdani legelkeseredettebbostromlói, a Starceviciánusok, boldogok lettek volna, ha azt az újbirodalomba átmenthetik. A nép zöme már alig bízott abban, hogyez Jugoszlávián belül megtörténhetik, hanem bizalmával vagy a horvátköztársaságot ígérő Radicot, vagy a külföldön a horvát emigrációtszervező Frankot tisztelte meg. Valóságos legendák keletkeztek Frankelőkészületeiről, hétről-hétre várták csapatainak betörését. Frank nemvolt a szerbek hatalmában, de Radics ott volt; 1919 tavaszán letartóztattákés tizenegy hónapig kihallgatás és vizsgálat nélkül fogságbantartották.A parlamenti helyzet tarthatatlansága és a koncentrációs kormánybelső ellentétei 1919 augusztusában kormányválsághoz vezettek.A demokraták és a szocialisták vették át a kormányt. MiniszterelnökDavidovic Ljuba lett, belügyminiszter Pribicevic maradt.Miután a kormány nem rendelkezett többséggel, ukázokkal kormányzott.Ez Szerbiában nem okozott nagyobb visszatetszést az alkotmányosérzék fejletlensége miatt, hiszen ottan eddig is divat volt törvényeketminiszteri rendeletekkel hatályon kívül helyezni. Paleceket,aki nem bizonyult eléggé erélyesnek, Pribicevic Tomljenovic Tomislavvalcserélte fel. Tomljenovic egészen önkényesen kormányzott, ahorvát öntudat minden nyilvánulását terrorisztikus eszközökkel toroltameg. A nemzeti arisztokrácia letörésére fokozott erővel folytattaa Palacek alatt megkezdett földbirtokreformnak nevezett, közgazdaságilagátgondolatlan földosztást. A helyzet nem volt jobb az országtöbbi részeiben sem. A Vojvodinában megindult a magyarok kiüldözése.Macedóniában a muzulmánok mészárolása, Boszniában a muzulmánokerkölcsi és anyagi teljes megsemmisítésére törekvő irányzatvált uralkodóvá, mely a „felszabaduláskor” birtokaikból egyszerűenkiűzött bégek sorsát az üldözött vadéval tette egyenlővé. A demokratakormányrendszer rettenetes panamáival is nevezetessé tette magát.A Mihalovich-kormány idején 1917-ben és 1918-ban Zágrábban inauguráltkoalíciós panama-világ most virult ki Belgrádban teljes fényében.A kiviteli engedélyek osztogatása hallatlan visszaélésekre adottalkalmat. Mindezek folytán az új királyság közgazdasági és politikaihelyzete folyton súlyosabbá vált. Szerbia gazdasági helyzetén azúj részek rovására akartak segíteni. A korona és dinár viszonyát 4:1arányban szabták meg, holott a két pénznem vásárló ereje egyformav olt az országban. Elrendelték a korona lebélyegzését s ez alkalom-

160mal 20%-ot levontak. Így olvadt le azok vagyona, kiknek pénze koronákbanvolt, régi pénzvagyonuk 1 / 5 -ére.A demokrata-párt gyökere, a horvát-szerb koalíció, „precani”-párt (túlsó oldali, így hívják a szerbek a Duna és Száva túlsó partjánlakó délszlávokat) volt s a „precani”-kat Belgrádban sohasem szerették.A demokratákkal szemben az ellenszenvet még fokozta, hogysoraikban sok volt a horvát és a szlovén, kiket Belgrád nem szívesenlátott beleavatkozni Szerbia ügyeibe, bármennyire alkalmazkodtak ishozzájuk. A szerb nemzeti hagyományok letéteményese, a szerb radikálispárt, ezért s a régi szerb közéletből fakadó más okokból is,– mert a demokrata párthoz csatlakoztak a volt szerb ellenzéki pártok– meglehetősen idegenkedett a demokratáktól. A neve ellenéreszerb nemzeti és konzervatív radikális párt a délszláv egység túlságoshangoztatásától, a szerbek, horvátok és szlovének összekeverésétől féltettea szerb faji jelleg tisztaságát, a térítésnélküli birtokosztogatásbanés a szocialistákkal való szövetségben a szociális forradalom előkészítésétlátta. Az állam berendezését illetőleg a radikálisok is acentralizmus hívei voltak, de vezérük, Protic Stojan, belátta, hogy acentralizmus csak a horvátok és szlovének letörése árán valósíthatómeg, ezt meg a mostani nemzetközi helyzetben veszedelmes kísérletnektartotta, ezért bizonyos engedményekre volt hajlandó. És itt voltaz a pont, hol a nagyszerb Protic találkozott az autonómista horvátbosnyákNemzeti Clubbal és a klerikális szlovén Délszláv Clubbal.A három párt két kisebb csoporttal megalakította az ú. n. parlamentiblokkot és programmjául vallotta a konstituante alkotmányos előkészítésétaz ideiglenes parlament útján, szemben a demokratákkal,kik egyszerűen szét akarták kergetni a parlamentet és a délszlávalkotmányozó nemzetgyűlésre oktrojált választási rend alapján kiírnia választásokat.1920. februárjában a régens megtagadta Davidovicnak a feloszlatástelrendelő ukáz aláírását, mire a demokrata-kormány lemondottés Protic elnöklete alatt a parlamenti blokk vette át a kormányt.Horvát bán, ezúttal miniszterelnöki ellenjegyzéssel, Laginja Matkovolt reichsrati képviselő, a Starcevic-párt elnöke lett. Laginja szabadonbocsátottaRadicot, ki a börtönből egyenesen a népgyűlésre mentszokott beköszöntőjével: Dicsértessék a Jézus Krisztus, éljen a Köztársaság!Protic háromhónapi kormányzata céltudatlan kapkodásból állott.A parlamenti blokk nem tudott a parlamenttel dolgozni, mert az elsőülések után sohasem tudott többséget szerezni. Az államélet mindenrészletét másként felfogó férfiakból álló kormány tagjai össze-visszaintézkedtek. A demokrata önkényeskedés után mindent szabadjáraengedtek, separatista-mozgalmat és bolsevizmust. A következményeknem is maradtak el. A horvát községi választásokon a bolsevikiekmegdöbbentő győzelmet arattak. Zágráb, Eszék, Károly város bolseviki

161többséget választottak, míg a falvak hosszú sorozata parasztpártiakat.A bolseviki és parasztpárti községi képviselők megtagadták az előírthűségeskü letételét, mire a kormány megfosztotta őket mandátumaiktól,egyes községekben új választást rendelt el, ami sok izgatásraadott alkalmat. Áprilisban felfordulóban volt minden. Előbb vasutasstriketört ki, melyből utóbb általános strike-ok és bolseviki jellegűzavargások alakultak ki. Ha ekkor a horvát emigránsok betörnekHorvátországba, a szabadságharc kitört volna s talán összeomlikegész Eshaezija, ahogyan ma otthon Jugoszláviát csúfolják.A fenyegető összeomlás hatása alatt Vesnic Milenko párizsi követelnökletével koncentrációs-kormány alakult azzal a programmal,hogy a rendet helyreállítsa, tető alá hozza a választójogot és biztosítsaa konstituante-választások pártatlan lefolyását. Egy közbensőválság árán sikerült is a választójog megszavaztatása és néhány sürgőstörvény meghozatala. Szeptember végétől azonban annyira megszűntaz érdeklődés az ideiglenes nemzeti képviselet ülései iránt, hogya ház többet sohasem volt határozatképes. Ez az állapot kapóra jötta kormány szerb tagjainak, kik újra bevezették az ukázokkal valókormányzás kényelmes módszerét. A demokrata és radikális pártok:a szerb hegemónia biztosításában egyetértettek. Pártjaik egyelőre mégádáz küzdelmeket folytattak a mandátumokért, de Protic kiválása ótaa kormányból az ellentétek a két párt vezetői között folyton csökkentek.A Vesnic-kormány a tartományi kormányokat is koncentrációsalapon alakította át. Laginja megmaradt horvát bánnak, de a demokratavicebán, Rojc és a demokrata belügyminiszter, Draskovicellenőrzése alatt a jóindulatú, de kevéssé tehetséges öregúr hatalma aminimumra csökkent. Belgrádi parancsszóra már előbb le kellett tartóztatniaRadicot, kit azután egy szerbekből álló bíróság felség- éshazaárulás miatt harmadfél évre ítélt el s Laginja egész a választásnapjáig nem tudott számára amnesztiát kieszközölni, holott Radics bezárásavolt a parasztpárt számára a legjobb agitáló eszköz. A belgrádikormány, különösen Pribicevic, ki most közoktatásügyi minisztervolt, egyre-másra rendelkezett horvát ügyekben a bán tudta nélkül,nyíltan támogatta Horvátországban az országos kormánnyalszemben a szeparatista szerb radikálisokat s Szerem megyét az államiélet több ágában tényleg ki is vonta Zágráb hatalma alól.Június végén a kormány a régenssel hivatalos látogatást tétetettZágrábban és Laibachban, szeptemberben Szarajevóban. A régensekkor lépett először új tartományai fővárosainak földjére. A látogatásokfényes külsőségek között zajlottak le, de az uralkodóház és újnépei hideg viszonyán semmit sem változtattak. Nem volt hiány aprótapintatlanságokban sem. Zágrábban például kínos visszatetszést keltett,hogy a régens a miniszterelnökkel egy kocsiban vonult be avárosba, holott horvát felfogás szerint Zágrábban a bán a házigazda.

162Laginja lapja nem késett feljegyezni, hogy az utolsó zágrábi királylátogatáskor,1895-ben gróf Khuen-Héderváry bán ült Ferenc Józsefbalján s nem a szintén jelenlevő báró Bánffy magyar miniszterelnök.Szeptember első napjaiban erős rázkódtatás érte Horvátországot.Az elrendelt lósorozás, melyet a horvátok előtt ismeretlen balkánimódon lebélyegzéssel végeztek, és a lovaknak térítésnélküli rekvirálásamiatt Belovár-Kőrös, Zágráb és Várasd megyék parasztsága sokhelyen fellázadt s a szerb katonaság csak több napi vérengzés árántudott rendet teremteni. A parasztlázadásba beavatkozott a szerb kegyetlenkedéseküldözöttjeiből újra összeverődött zöld sereg is és párnapig olyan kritikus volt a helyzet, hogy egy kívülről jövő lökés felboríthatottvolna mindent. A lázadás leverése után a parlamentbena Starcevicianusok viharos; jeleneteket rendeztek, melyek folyamána párt belgrádi miniszterséget viselt tagjai, Surmin és Hanzek, nyíltana parasztok védelmére keltek.A parasztlázadás leverésének körülményei, továbbá az olaszokkalRapallóban megkötött egyezmény, melynek összes tehertételeit ahorvátok és szlovének viselik, előnyeit meg az olaszok és szerbekélvezik, megint csak Radics malmára hajtották a vizet. Radics börtönébőlirányította pártja mozgalmait és visszautasítva a Starcevicianusokáltal felajánlott választási paktumot, tudatosan a horvát mandátumoktöbbségének megszerzésére törekedett, hogy ezáltal jogcímet szerezzenarra, hogy kezébe vegye a horvát nép sorsának irányítását. A november28-iki konstituante-választásokon a Horvátországnak és aMuraköznek juttatott 93 mandátum közül a parasztpárt 50 mandátumotkapott, amihez még Hrvoj parasztpárti disszidens és Kosutic jogpártimandátuma számítandó. A demokraták 19 mandátumot kaptak,9 szerbet és 10 horvátot, de az utóbbiak közül is csak egy képviselőtválasztottak meg horvát szavazók, a szerb radikálisok 9-et, a bolsevikiek6-ot, a szocialisták 1-et, a klerikálisok és a Starcevicianusok3-at. Belgrád kíméletlen centralizmusa és a parasztpárt köztársaságiizgatása között a középutat kereső Starcevicianusok egyszerűenfelőrlődtek. A választás napján Radic amnesztiát kapott s börtönébőldiadalmas hadvezérként lépett ki.Az SHS királyság többi részein is nagyon zavaros helyzet alakultki a választásokon. A 419 mandátum közül a két tulajdonképenikormánypárt csak 187-et kapott, 94-et a demokraták, 93-at a radi- *kálisok. Meglepő volt a bolseviki mandátumok nagy száma (58!), ezeknekválasztói azonban nem voltak mind bolsevikiek, hanem gyakranNagy-Szerbia ellenségei, így a macedóniai bolgárok, a szerémi ésbácskai tótok, a montenegroiak nagy számmal bolseviki jelöltekreszavaztak. A parasztbolsevizmust hirdető földmíves párt 39, a klerikálisok27, a Nemzeti Klubból kilépett bosnyák-muzulmánok 24, aNemzeti Klub 11, a szocialisták 10 mandátumot kaptak, nem szólvaa kisebb pártokról. A mandátumok e szétforgácsolása ismét azt bizo-

163nyitja, hogy a heterogén elemekből összetákolt királyság nem tudszert tenni munkaképes parlamentre.A szerb imperializmus azonban a választási vereség ellenére semhátrált meg. A Vesnic-kormány változatlanul folytatta rendeletgyártóműködését és az ez ellen tiltakozó két starcevicianus horvát és egyklerikális szlovén minisztert rövidesen lemondásra kényszerítette.A kormány egy egészen centralista alkotmánytervezetet készített s akonstitunate számára oktroj útján házszabályokat hozott, melyek atöbbi közt a képviselői jogok gyakorlásának feltételéül hűségeskütírtak elő s megváltoztatva az állam alapokmányainak (minő a korfuipaktum, a szábor elszakadó határozata, a régensi manifesztum) rendelkezéseit,melyek az alkotmány megállapítását a három délszlávnemzet közös egyetértésétől és legalább kétharmadnyi többségétőltették függővé, az alkotmány megszavazására egyszerű többséget iselegendőnek nyilvánítottak.Radics pártjával december 8-án Zágrábban nagygyűlést tartott.A gyűlés kimondotta, hogy a párt célja a horvát parasztköztársaságmegvalósítása. Ezt törvényes eszközökkel, a szerbekkel egyetértésbenakarja elérni, amennyiben az egész délszlávságot, a bolgárok bevonásával,föderatív köztársasággá akarja alakítani, mely föderációnaknégy egyenlőrangú tényezője a szlovén, a horvát, a szerb és a bolgárköztársaság volna. A horvát köztársaságra azonnal letették.az eskütaz összes parasztpárti képviselők. Csak ha a föderáció nem sikerülne,kerülne a sor a független horvát köztársaságra. Kimondta a gyűlés,hogy a párt a konstituantén mindaddig nem vesz részt, míg szuverenitásaaz oktroj hatályon kívül helyezésével helyre nem állíttatiks míg biztosítékot nem nyernek arra nézve, hogy a horvátok majorizálásaaz alkotmánykérdésben ki nincs zárva. A gyűlésen a parasztságtízezrei vettek részt s a gyűlés után lovas bandériumban, katonaitakarodóval vonultak végig Zágrábon.Belgrádban nagy megdöbbenést okozott a parasztpárti ülés lefolyásaés a hozott határozatokért, valamint a parasztpárt, győzelméértLaginját tették felelőssé.Elmozdították állásából s a báni teendők ellátásával a szerbzsidószármazású Bosnyák Tivadar báni tanácsost bízták meg.1921 január elsején nevezte ki a régens Pasic elnöklete alatt azúj kormányt, mely kizárólag a radikális és a demokrata pártból alakult,a konstituantén tehát a horvát parasztpárt távollétében semvolt többsége. A kormány mégis elkerülte a leszavaztatást, mert azellenzék sem a végcélban, sem a taktikában nem tudott megegyeznis egyes részei mindig kiegyezésre hajlottak. Így történhetett meg,hogy több-kevesebb vonakodás után Radicék kivételével az összespártok letették a hűségesküt: hogy mikor a kormány belefogott aházszabályok revíziójába, ezek sérelmes intézkedései változatlanul

164megmaradtak; hogy az alkotmánybizottságban a kormány többségetnyert; hogy az alkotmánybizottság a centralista alkotmánytervezetetmagáévá tette, hogy a kormány a megegyezésre hajló Proticotmandátumának letevésére kényszerítette s végül, hogy a kormánymegbontva a földmíves párt egységét, annak szlovén tagjait, egynekkivételével, (8) céljainak megnyerte s az ezerfelől sanyargatottbosnyák-muzulmánokat, 15.000, az utcára kidobott bégcsaládnakadandó alamizsnával teljes meghódolásra bírta. A centralizmus számáraa többség a konstituantén biztosítva van.Az ellenzék, különösen a Nemzeti Klub, mindent elkövetett, hogyRadicot a konstituantén való megjelenésre bírja, ami március közepéigfeltétlenül a kormány leszavaztatását vonta volna maga után.Radics többször hajlott a megjelenésre, ismételten küldött követeketBelgrádba, maga meg Zágrábban Trumbic volt külügyminiszterrel ésa szerb köztársaságiakkal tárgyalt, de a parasztpárti gyűlések folytona távolmaradás mellett döntöttek. Radics, mint parlamenti gyakorlattalbíró férfiú, jól tudta, hogy taktikai szempontból mennyire előnyösvolna a kormány leszavaztatását lehetővé tenni, de azt is tudta,hogy e megjelenés bukását vonhatja maga után. A horvát köztársaságismételt proklamálása után bajos a szerb királyra hűségesküttenni. Pártjának egy része nem követné ez úton és pártszakadás eseténnem rendelkeznék többé a horvát mandátumok többségével, amicsökkentené jelentőségét és megfosztaná népszerűségétől. A Radicspártjában nagy számmal bent lévő volt jogpárti elemek ez ingadozásokalatt egyre jobban előtérbe nyomultak és Radicot a szeparatizmusfelé szorították. Kimondották a párttal a horvát közjog alapjánHorvátország igényeit Dalmáciára és Boszniára, majd egy feliratotintéztettek Radiccsal a régenshez, melyben tőle, mint a Horvátországotmegszállva tartó szerb csapatok legfőbb parancsnokától,e csapatok kivonását kérik az országból, hogy ez akadálytalanulgyakorolhassa az ezeréves horvát közjog és a wilsoni elvek szerintőt megillető önrendelkezési jogot.Erre horvát bánná újra az erős kezéről nevezetes Tomljenovicotnevezte ki a régens. Az új bán kijelentette, hogy az összes rendelkezésreálló erőkkel le fogja törni Radicot. Radics e kinevezésremég semmi választ nem adott, de Pasicék elszántsága mellett bajosis addig válaszolnia, míg deklarációk felolvasásán kívül más fegyvernem áll rendelkezésére, vagy annak használatára el nem határoztamagát.A demokratapárt alig pár ezerre tehető horvát hívét nem tekintve,az egész horvát nemzet immár egységesen elfordult a szerbektől ésa délszláv egység álmától. A politikusok egyelőre még mást beszélnek,hiszen okuk van rá, jórészt ők szabadították a horvát nemzetnyakára a szerbeket, de a választók ebben alig különböznek egymástól,akár a starcevicianusokra, akár a parasztpártra adták szavazatu-

165kat. Staéevicianus vezetők is keresik a formulát, miként szakítsanaka délszláv ideológiával.Bazala, Laginja kultuszosztályfőnöke, a zágrábi egyetemen afilozófia tanára, már kifejtette, hogy a délszláv egység azért nem sikerült,mert korán következett be, előbb t. i. külön kellett volna létrejönniea szlovén, a horvát és a szerb egységnek (Hrvat, 1921. jan. 15.),mely elmélettel a délszláv egység felbontása is igazolható. A jogpárttovább megy és egy tudományos igényekkel fellépő cikkben bizonyítja,hogy Horvátország de jure független állam, 1918. október29-én a horvát szábor kimondta az elszakadást a monarchiától és kikiáltottaa független horvát államot. Ehhez a horvát szábornak jogavolt, de közjogi képtelenség volt, mikor ugyanezen az ülésen a monarchiatöbbi délszláv részeivel egy új államot alakított, holott nemdönthetett semmiféle alapon sem ez ország sorsáról s nem volt felhatalmazvaarra, hogy a horvát állam szuverenitásáról lemondjon.A harminchárom napig de facto fent állott Szlovén-Horvát-SzerbÁllam közjogilag nem volt más, mint a szuverén horvát állam körülösszegyűjtött tartományok ideiglenes szövetkezése, mely szövetkezésazonban jogilag sem a horvát államot, sem a tartományokat nem kötelezte.Ε szövetkezés fenntartásáról, vagy elejtéséről a horvát államkormányformájáról és a horvát szábornak ugyancsak az október29-iki ülésén kimondott azon hajlandóságáról, hogy Szerbiával egyesítseHorvátországot, a népek önrendelkezési joga alapján a horvátnemzetnek kell döntenie. A döntés megtörténhetett egy külön horvátkonstituante összehívása, vagy egy új szábor választása, vagy plebiscitumútján. A november 28-iki választások adták meg a horvátnemzetnek az első alkalmat, hogy akaratát nyilvánítsa. Azzal, hogy aparasztpártnak adott többséget, plebiscitummal a független horvátköztársaság mellett döntött, melyet tehát 1920. december 8-án Horvátországalkotmányos többsége teljes joggal proklamálhatott (HrvatskaMisao, 1921. jan. 22.). Nem az a fontos, mennyire áll meg jogilag ezaz okoskodás, hanem, hogy minő tendenciákat szolgál.Nem régiben kipattant, hogy a centralisták hogyan tervezik Horvátországszétparcellázását a centralista alkotmány megszavazásaután. Ez alkotmány a tartományi kormányokat egészçn megszüntetve,az országot 28, közvetlenül Belgrád alá rendelt megyére osztja. Horvátországtólegészen elszakítja Szerem megyét, melyet négy részreszab, megosztván Belgrád, Sabacz, Brcko és Újvidék között. Lika-Krbava megye északi és Zágráb megye déli részét Bihachoz, Várasdmegyét és a Muraközt Marburghoz csatolja. A megmaradt részekenZágráb, Eszék, Susak és Kaproncza (!) lesznek megyei székhelyek.A 8 horvát megyéből tehát marad 4, az is közvetlenül kiszolgáltatvaBelgrádnak (Obzor, 1921. febr. 8.).Világos, hogy a szerbek a történeti horvát nemzet teljes megsemmisítéséretörekszenek. Ezt a törekvést a horvátok már felismerték

166és keresik a védekezés útjait. A horvát kálváriának nem tudni, méghány stációja van hátra, de a horvát nemzet már vállára vette akeresztfát, hogy meginduljon vele a Golgotára, honnan az út annyikín és megcsúfolás után a dicsőséges feltámadáshoz vezet.Budapesti Szemle, 1921. július--augusztus.RADICS BÉKÜL?Radics engedékenyebb hangulatban. – Az olasz politika hatása a horvát politikára.– A Gagliardi-féle kiáltvány. – Belgrád és Zágráb eddigi tanácskozásainakeredményei.A zágrábi kongresszus óta a horvátokkal való kibékülés gondolatanem tud háttérbe szorulni Belgrádban. Kemal pasa győzelmei ésaz olasz fascizmus uralomra jutása a délszláv államnak eddig semrózsás külpolitikai helyzetét annyira súlyossá tették, hogy a kormánykénytelen volt külpolitikai orientációját is revízió alá venni, ami különösenSztambulinszki fogadásában és abban a tényben ütközött ki,hogy a Közeikelet kérdésicben a kormány az eddigi kizárólag franciabefolyás aiaít álló külpolitikát nem tudta többé fenntartani. A külpolitikaihelyzet belpolitikai konzekvenciáit Pasics és Pribicsevics mégmost sem hajlandók levonni. Prótics és Davidovics ellenben, valamintaz összes szerb ellenzéki pártok /elismerték azt, hogy a macedóniaiés montenegrói állandó ostromállapot, a muzulmán- és a horvát-kérdésbracchiális kezelése a délszláv állam létét veszélyezteti.A belpolitikai kérdések legsúlyosabbika kétségtelenül a horvátkérdés.Éppen ezért sem Prótics, sem Davidovics nem hagyták abbakísérleteiket a Radiccsal való megegyezést illetőleg, habár mindkettenkénytelenek voltak a parasztvezértől ismételten visszautasításokatzsebrerakni. Az Angyelics-féle tárgyalások bukása után a blokk ugyankimondta, hogy a demokratákkal többé nem tárgyal, Radics azonbanugyanekkor szükségét érezte annak, hogy békülékenységét azzaldokumentálja, hogy Próticsot lapjában mint olyat dicsérje meg, akia szerb-horvát közeledésen önzetlenül fáradozik.Október végén több napig Belgrádban tartózkodott LovrekovicsVinkó parasztpárti képviselő és állítólag minden megbízás nélkül tárgyalásokatfolytatott különböző szerb faktorokkal. Lovrekovics tanácskozásaibefejezése után azt mondta a belgrádi Novoszti munkatársának,hogy Belgrádban sok olyan politikussal találkozott, aki belátjaa jelenlegi horvát állapotok tarthatatlanságát, de egy olyannal sem,aki belátná annak szükségét, hogy Horvátországnak önállónak ésszuverénnek kell lennie. Ε kijelentések ismét a tárgyalások fiaskójátjelentették, de ugyanekkor Angyelics újra Zágrábba ment s Drinkoviccsal,a Horvát Egyesülés vezérével, Kosuticcsal, a jogpárt elnöké-

167vel és Paveliccsel, a Sztarévics-párt volt elnökével, eddig ismeretleneredménnyel beható - eszmecserét folytatott.A Doni november 5-iki számában Radics cikket írt az olasz fascizmusdiadaláról. Radics itt kijelenti, hogy a szerb kormánylapokbanés egyes külföldi orgánumokban cirkáló hír, mintha ő hajlandóvolna az olaszokhoz közeledni, egészen alaptalan kombináció.Hiszen a fascisták éppen horvát területekre aspirálnak. Úgy látszik,ez a cikk a kiindulópontja az újabb tárgyalásoknak, egyszersmind eza cikk adja magyarázatát Radics engedékenységének. A rapallóiegyezményig Radics nem zárkózott el egy olasz-horvát közeledés elől.A horvát emigránsoknak az olasz kormánnyal való tárgyalásairóleléggé informáltnak látszott s nem kárhoztatta őket. Mikor a rapallóiszerződés a horvát emigrációhoz fűzött reményeket megsemmisítette,ezzel megbukott az a kombináció is, hogy Olaszország a függetlenHorvátországnak több koncessziót adna az Adrián, mint a délszlávállamnak. Radics a revolúció útjáról az evolúció útjára tért, ahorvát emigránsokat hazaárulóknak kiáltotta ki s az olaszok ellen harcothirdetett. A fascizmus az emigráns-mozgalmak kilátásait ismétmegjavította s Radics, aki magát tartja a horvátság egyedüli vezérének,olaszellenes magatartásával elsősorban az emigránsokat akarjadiszkreditálni otthon és külföldön, másodsorban a Belgráddal valómegegyezéssel akarja biztosítani egyeduralmát Horvátország fölött.A Gagliardi-féle kiáltvány, mely az olasz és a magyar fascisták megegyezésétFrank Ivóval, a horvát emigráció vezérével, ténynek állítjabe, ami kézzelfogható hazugság, nem tévesztette el hatását sem Rádicsra,sem a külvilágtól erősen elzárt horvát politikusokra. Úgy látszika kiáltványnak valóban az volt a célja, hogy a délszláv összetartásgondolatát megerősítse azzal a hírrel, hogy íme, kész az olaszmagyarpaktum a délszláv állani felosztására nézve: Macedóniát megkapjaBulgária, a Vojvodinát Magyarország, Szlovéniát és DalmáciátOlaszország. Montenegró önálló lesz, a régi Horvátország a szerbeknekjutó Szerem megye nélkül ismét unióba lép Magyarországgal, amegmaradt részek: Szerbia, Bosznia és Szerem megye Nagy-Szerbianéven új államot fognak alakítani.Radics ugyanis még nem adta fel régi álláspontját. Nem ismeri elma sem a jelenlegi délszláv államot, csak ennek nemzetközileg megállapítottterületét, de november közepén a blokk három képviselőjét:Drinkovicsot, Krunjevicset és Predavecet Belgrádba küldte, ahol ezeknapokon át tárgyaltak az összes pártokkal és pártárnyalatokkal, kivévePasics és Pribicsevics híveit. A három képviselőnek hazatérteután a Horvát Blokk hivatalos kommünikét adott ki, mely szerint akiküldötteknek két dolgot sikerült elérniök, úgymint: 1. annak egyhangúelismerését, hogy nem egy ideiglenes parlamenti szerb-horvátkooperációra van szükség, hanem egy közös szerb-horvát politikai

168orientációra; 2. azt, hogy a megkezdett tanácskozások az eddigi résztvevőkkelés Radics bevonásával tovább fognak folyni.Ε kommüniké szerint tehát nem az a cél, hogy a Horvát Blokkmegjelenvén a parlamentben, az ellenzékkel, Davidovicsékkal és Próticsékkalleszavazza a kormányt, amit utóvégre könnyű volna megtenniük,hiszen 180 szavazatuk volna a kormány 160 szavazatávalszemben, hanem az, hogy a szerb-horvát ellentétek kiegyenlítését vagyáthidalását valósítsák meg és így valamilyen modus vivendit találjanaka két nemzet között az állami határok megbontása nélkül,Radics tehát nem adta fel elveit, csak engedett ez elvek alkalmazásánakeddigi intranzigens módjából.Mindenesetre még igen nagy nehézségek állanak a szerb-horvátmegegyezés útjában, de maga az a tény, hogy Radics hajlandó aszerbekkel együtt keresni a szerb-horvát szümbiózis olyan formáját,mely kielégítve mindkét nemzetet, a délszláv állam konszolidációjátmozdítsa elő, történeti fontosságú esemény, nemcsak a délszláv belpolitikaszempontjából, hanem a Balkán és Közép-Európa egyensúlyiviszonyainak kialakulása szempontjából is. Radics eddigi politikaipályája tele van meglepő fordulatokkal. Nem lehetetlen, hogy maegy ilyen fordulat előtt állunk. Egy percig sem kételkedünk abban,hogy ha Radics és Belgrád megértik egymást, Radics ellen azonnalerős ellenzéki mozgalom fog megindulni a horvátság körében: a jogpártmagaviselete máris egy a „behódolt” Radics elleni küzdelemjegyeit viseli magán s nagyon valószínűnek látszik, hogy a kormányrajutott Radicsot sajátmaga fegyelmezhetetlensége, pártja minden politikaitudást és gyakorlatot nélkülöző összetétele, s az exkluzív horvátságelvi alapjára helyezkedő új ellenzék támadásai rövidesen le fogjákjáratni, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy Radics és Belgrádbékéje pár évi reszpiriumot fog adni a roskadozó délszláv egységnek.Magyar Külpolitika, 1922. november 26.A HORVÁT JOGPÁRT.A horvát jogpárt konfliktusa Radicsékkal. – A kizárás következményei és ahorvát politika várható fejleményei.A Horvát Blokk politikájában beállott fordulat s ezzel kapcsolatbana jogpárt kizárása a Blokkból, világszerte óriási feltűnést keltetts a figyelmet a jogpártra irányította. Ez a párt súlyosan kompromittálvakerült 1918 őszén az új délszláv birodalomba. Az egyetlen délszlávpolitikai párt volt, mely október utolsó napjáig kitartott a Monarchias a tiszta horvát eszme mellett s közvetlenül az összeomláselőtt még Béccsel és Budapesttel tárgyalt és támadta sajtójában mindazokat,akik 1918. okóber 29-én kezükbe vették a Monarchia délszláv

169részeinek kormányzását. A Nemzeti Tanácsba nem is jutott számárahely, a párt elnöke,. Horvát Sándor kénytelen volt lemondani, az újelnökség kimondta a párt feloszlását is, de a bevonuló szerb katonaságviselkedése olyan hangulatot teremtett Zágrábban, hogy a párt egyhónap múlva újra megalakulhatott. Az ideiglenes parlamentbe semhívtak meg egy jogpártit sem, ellenben több volt jogpárti képviselőtlecsuktak vagy állásából kidobtak. Egyik jogpárti képviselő, dr.Frank Ivó, a párt hajdani elnökének, Frank Józsefnek a fia, kiszököttaz országból és éveken át vezére volt a horvát emigráns mozgalmaknak.Ez természetesen otthon újra kompromittálta a pártot.A Sufflay-féle felségárulási pörben is a jogpárt állott a gyanúsításokközéppontjában.Az 1920. november 28-án lezajlott konstituante választásokon ajogpárt három mandátumot kapott. Később a jogpárti képviselőkszáma egy parasztpárti disszidens csatlakozásával négyre emelkedett.A jogpárti képviselők kezdettől fogva Radicsot támogatták, ők semvettek részt a délszláv konstituante ülésein. Mikor a vidovdáni alkotmánymegszavazása elől a Horvát Egyesülés kivonult a parlamentbőls hosszabb tárgyalások után Radics kibékült velük, 1921 őszén megalakulta Horvát Blokk a parasztpártból, a Horvát Egyesülésből és ajogpártból. A jogpárt aztán végigcsinálta egy éven át a Blokk mindenmozdulatát s nagy önmegtagadással alávetette magát Radics mindenszeszélyeinek.A zágrábi kongresszus óta tartó tárgyalások Radics s bizonyosszerb körök között, az a tény, hogy bármilyen fenntartások mellett,de Radics hajlandó a mai délszláv államban elhelyezkedni, világossátették a jogpárt előtt, hogy az ő közjogi és nemzeti intranzigentizmusamellett nem követheti új útjain a Blokk elnökét. A párt lapja,a Hrvatszka Miszao (Horvát gondolat) november 8-án Hrvoj egycikkét hozta, melyben ez védelmébe vette a horvát emigránsokat,kiket Radics vagabundoknak minősített s a Radics-féle alkudozásokkalszemben erőteljes emigráns politikát sürgetett. November12-én Radics a jogpárt tudta nélkül két parasztpárti és egy egyesüléspártiképviselőt Belgrádba küldött. A jogpárt érdeklődésére aztfelelte, hogy a képviselők kizárólag információk szerzése miatt mentekel.November 17-én, a kiküldöttek hazatérése után, a Blokk hivataloskommünikéje a belgrádi tárgyalások sikeréről számol be s a tárgyalásokfolytatását jelenti. A jogpárt intézőbizottsága még aznapösszeült és kimondta, hogy a párt e tárgyalásokban nem vesz részt,mert a kibontakozás egyedüli útja a visszatérés az 1918. október 29-ialapra – a Magyarországtól elszakadt független Horvátország – sahorvát-szerb kiegyezés megkísérlése a horvát Szábor és a szerb szkupstinakiküldötteinek, mint egyenrangú feleknek tárgyalása alapján.Másnap a jogpárt képviselői e határozatot bejelentették a Blokk in-

170tézőbizottságának, mely két órai heves tárgyalás után, melynek folyamánRadics és Lorkovics árulóknak nevezték a jogpártiakat s egyedülLaginja volt horvát bán kelt védelmükre, Radics indítványára apártot kizárta a Horvát Blokkból s mint azóta Radics megírta, a horvátnemzetből is (!!).A kizárás nyilvánosságra hozatalával mindkét fél napokig késedelmeskedett.Úgy látszik, szerették volna valahogyan visszacsinálnia dolgot. A zágrábi kongresszus kezdeményezőinek lapja, a SzlobodnaTribuna, november 20-i számában egyenesen megcáfolta a kizárásrólelterjedt híreket. A Hrvatszka Miszlo november 22-i száma közöltea kizárásra vonatkozó aktákat, melyekből azonban kiderül, hogy egyhátsó ajtó nyiva maradt a jogpárt számára, ha vissza akarna térni aBlokkba. A kizáró határozat feltételes: addig tart, míg a jogpártotmostani „Frankianus” vezetői irányítják. Ε „Frankianus” vezetőkrőlazóta megírta Radics, hogy karlisták. Szarkotics tábornok és FrankIvó utasításai szerint csinálják a politikát, uniót akarnak Magyarországgal,Pribicseviccsel állanak összeköttetésben (!) stb., szóval részbenlehetetlen, részben nevetséges vádakkal illeti meg őket. A Blokkplénuma november 25-én helybenhagyta a jogpárt kizárását, melyezzel befejezést nyert.A történtek után alig képzelhető el, hogy Radics és a jogpártösszebéküljenek. A Häusler Károly parasztpárti képviselő kilépésévelmegindult bomlási folyamat a Blokkban ezzel egy újabb állomáshozérkezett. A horvát ügyet a horvát nemzeti sorok e megingásabizonnyal nem segítette elő. Radics jogalapja arra, hogy egyedül magátminősítse illetékesnek a horvát nemzet nevében beszélni, az, hogy ahorvátországi mandátumok többségét ő kapta meg, 93 mandátumbólma már csak 52-őt mondhat magáénak.Még egy kis szecesszió s odavész a többség.Radicsot nagyon elragadta a szenvedély, mikor a jogpártot kizáratta.Nemcsak azért, mert ezzel megbontotta a horvát front egységéts nemcsak azért, mert a kilépésekkel veszedelmesen kikezdte a többséget,ami a Blokk erkölcsi súlyát is komolyan érinti Zágrábban ésBelgrádban, hanem különösen azért, mert akkor kergette a jogpártota szélsőbb ellenzékiségbe, mikor még semmi garanciája sem volt arranézve, hogy az ő mérsékeltebb álláspontja számíthat-e honorálásraBelgrádban.A kormányválság bizonyos lehetőségek számára kétségtelenülajtót nyitott, de az ajtót bevághatják, mielőtt még azon Radics bemehetnes valamilyen paktumot kötve, elvei egy részének feladásávalbiztosítsa más részének megvalósulását, vagy legalább a hatalombanvaló részesüléssel kárpótolja híveit. Éppen nem valószínűtlen,hogy a Pasics-Pribicsevics-rezsím most is hatalmon marad, sőt aválasztásokat is ez a kormány csinálja s akkor Radics kompromit-

171tálta magát otthon is, Belgrádban is, anélkül, hogy bármit elért volna.A parasztpárt választási esélyeit ez aligha fogja előnyösen befolyásolni.Kedvezőbb a helyzet a jogpártra nézve. Ha Radics valahogyankiegyezik Belgráddal, a jogpárt lesz a horvát nemzeti eszmék és törekvésekegyetlen letéteményese. A feketesárgaság vádjával már nemlehet Horvátországban sikeresen operálni. Radics behódolása egy csapásranépszerűvé fogja tenni a jogpártot mindazok előtt, akik nemtudnak lemondani a horvát államiság gondolatáról. Nem élünk illúziókban,tudjuk azt, hogy Radics, ha hatalomra jut, uralma biztosításáraHorvátországban a legszélsőbb terror eszközeit fogja alkalmazniés Sztambuliszki módszereitől sem fog visszariadni. A jogpártot megintmindenki üldözőbe fogja venni. Ez a pártra nézve az egyének szenvedését,de a párt felvirágzását fogja jelenteni, mint már nem előszöra horvát történelem utolsó félszázadában. Ha Radics nem egyezik megBelgráddal, megtépázott reputációval kerül ki a válságból s megromlotthiteléből a jogpártnak lesz haszna, melyről íme megállapítható, hogya kísértés óráiban sem ingott meg egy percre sem szentnek vallottelveiben.Radics és Belgrád kibékülése egyelőre megerősítené kifelé és betéléa délszláv államot és könnyítene azon a nyomasztó légkörön, melyma ráült Horvátországra. A szabadabb mozgás folytán a nemzetköziagitáció új erőre kapna, melyet Radicsnak csak rombolásra termettegyénisége előrelátható közkormányzati balfogásaival erősen táplálna.Az erre bekövetkező parasztterror már nem bírná le a jogpárt előretörését.A nemzeti agitációnak mindenesetre még sokáig küzdelmevolna azzal a nimbusszal, melyet magának Radics 1918 ősze óta szerzettés nehéz volna olyan embert találnia, ki győzné a versenyt Radicsdemagógiájával s kipótolni tudná a tömegek előtt Radics elveszettnépszerűségét. Emiatt a horvát nemzeti eszme diadala el is tolódnékhosszú évekre, de a fejlődés kétségtelenül keresztülvágná Radicson éstársain, mert mi emberek és mulandók vagyunk, kik győzhetünk éselbukhatunk, de a nemzeti eszme örökkévaló s vereségeken és diadalokon,előretöréseken és visszaeséseken át rendületlenül é% csalhatatlanuleljut a győzelem biztos révébe.Magyar Külpolitika, 1922. december 17.VUKOMEREC.A horvát párt nagygyűlése. – Radics nagy beszéde. – A vukomereci gyűléseredménye a szerb kormány lemondása volt. – A horvátokat és a szlovéneketamputálni kell.Ennek a Zágráb melletti kis falunak a neve alighanem belekerüla horvát történelembe. Pedig létezéséről eddig még a zágrábiak legnagyobbrésze sem tudott. Zágráb egyik legkedveltebb kiránduló-

172helyétől, a Maximirtől, mintegy két kilométernyire fekszik dél felé.Itt tartotta két hete a horvát parasztpárt nagygyűlését, melynek részleteiés jelentősége csak most kezdenek kibontakozni a maguk teljességében.A Borongaj nevű erdőcske mellett terül el Vukomerec óriásimezősége. Ide hívta össze Radics híveit, hogy a szkupstina összeillésénekelőestéjén kifejtse álláspontját. Napokon át érkeztek az országminden részéről a horvát parasztok vonaton, kocsin, lovon és gyalog.S bár a gyűlés napján esős-szeles idő volt, közel százezer embervárta órák hosszáig a vezért. Ekkora tömeget Zágráb fennállásánakmásfél évezrede óta nem látott. Mintha a népvándorláskorabeli jelenségekébredtek volna újra életre, mintha táborba szállt volna a horvátnemzet, hogy döntsön sorsáról, s aztán ha kell, fegyverrel is azonnalvégrehajtsa határozatait. Katonai táborra emlékeztetett az a példásrend és fegyelem, amelyben a gyűlés lezajlott. Oly tömeg volt ittegyütt, melynek ellenállni Zágrábban senki sem tudott volna. A gyűlésrésztvevői tízezerszámra vonultak keresztül a fellobogózott Zágrábon,de rendbontás nem volt.Ismeretesek a zágrábi és belgrádi tárgyalások, melyek a vukomerecinépgyűlést megelőzték. Utólag kiderült, hogy Radics delegátusainakBelgrádba küldését a radikális párt kezdeményezte. Szupilókísérletének bukása után előbb Popovics Volja radikális képviselő jártRadicsnál, azután Peles Dusán, aki azóta a szkupstina ideiglenes elnökelett. ük, valamint Csimics zágrábi királyi helytartó, bírták ráRadicsot, hogy belemenjen a radikálisokkal való újabb tárgyalásokba,holott lapjában már bejelentette a velük való teljes szakítást. Pasicsék,úgy látszik, antantnyomásra erőltették ennyire a dolgot. HitelesnekJátszó hírek szerint Anglia és Franciaország interveniált Belgrádbana szerb-horvát kiegyezés érdekében. Érthető, hogy különösen Franciaországban,mely állam középeurópai politikájának egyik oszlopa adélszláv állam, a szerb-horvát antagonizmus egyre erősebb kiélesedéseaggodalmakat ébreszt és mindenképen meg akarja akadályozniaz SHS királyság széthullását. Francia és angol részről Radicsra isnyomást gyakoroltak, amit a vezér lapjában jelzett is. Scotus Viatorzágrábi útját is ezzel hozzák összefüggésbe.Radics delegátusait Csimics kísérte Belgrádba, ahol hivatalosautó várta őket és a kormány, radikálispárt és sajtó a legnagyobb előzékenységgelbánt velük. Macsek, aki középszerű ügyvédnél többnekalig mondható és Krnjevics, aki viszont politikai tapasztalatok nélkülifiatalember – itt bosszulja meg magát, hogy Radics az intelligenciátháttérbe szorítja pártjában -, láthatólag meg voltak hatva a nagyfigyelemtől és a külsőségekből a dolgok lényegére túlzott optimizmussalvontak következtetéseket. Nyilatkozataik viszont Pasicsékbannövelték azt a meggyőződést, hogy Radicsot holmi csekélységekkel,

173megvesztegető külsőségekkel le lehet szerelni. Ezért siettek visszaadniMacsekék látogatását és alkalmazkodtak a külsőségeket illetőlegfenntartás nélkül Radics óhajtásaihoz. Gyurisics még azt is szótlanultűrte, hogy Radics Szpáhóéket Zágrábba hívta, holott a radikáli pártBoszniát szerb tartománynak tartja és nem hajlandó Szpáhóval olymódontárgyalni, mint Radiccsal és Koroseccel. Gjurisics emiattBelgrádban támadásokban is részesült.Gjurisics, Radics és Korosec tárgyalásai hamarosan tisztázták ahelyzetet, hogy nincsen ok egyik oldalon sem optimizmusra. Amibenmeg tudtak egymással egyezni, az kevés reális tartalommal bíró általánosság.Mégis mert ez általánosságok is némi kilátást nyújtottak atovábbi tárgyalások sikerei felé, írásban foglalták őket. A négy példánybankiállított egyességből egyet Radics, egyet Korosec, egyetSzpáhó kapott, a negyediket elvitte Gjurisics Pasicsnak, aki azt azonnalzsebrevágta és kijelentette, hogy ez alapon nem tárgyal tovább.Pasics a miniszteri tárcák számáról és más ilyesmiről várt megegyezést,ehelyett írásban kapta, hogy a radikálisok nem gondolnak erőszakra.Pasicsnak és pártja sok tagjának az a benyomása, hogy Radicsnem akar előállni összes kívánságaival, hanem apródonként óhajtjaaz engedékenység terére csábítani őket s mikor felégetik magukmögött a visszavonulás hídjait, akkor egyre súlyosabb követelésekkelfog fellépni. Hogy ennek a lehetőségnek útját vágja, határozta elmagát Pasics a tárgyalások megszakítására és bízta meg Markovicsigazságügyminisztert ési a Zágrábból hazatért párttitkárt Janyicsot,hogy vegyék fel újra a demokratákkal a tárgyalások fonalát. Markovicsékmég aznap összeültek Pribicseviccsel és szűkebb híveivelKumanudi és Lukinics exminiszterekkel.Mikor Radics délelőtt tizenegykor államfőket megillető pompávalkivonult Vukomerecre, ahol százezer torokból szállt fel az égre a horváthimnusz, akkor már ismerte a legújabb fordulatot és aszerint beszélthíveinek. Beszéde tipikus rádicsi demagógia, de ma már ott tartunk,hogy Radics minden szavának nagy jelentősége van. A horvát DózsaGyörgy, Grubec Mátyás dicsőítésével kezdte, aki szerinte háromszázötvenévvel ezelőtt az ő humanizmusát és pacifizmusát hirdette.A „bolond urak” hiába végeztették ki Grubecet, mert az ő ezsméi mégisgyőztek: hiábavaló minden erőszak a pacifista horvát parasztköztársaságellen. Ezt üzente ő meg Belgrádba Macsek útján. Es a radikálispárt esze, Jovanovics Ljuba, erre azt felelte, hogy a szerbek mindigtudták, hogy a horvátok más nemzet, mint ők, hogy a horvát nemzetnem mond le jövőjéről, de jöttek a horvát „urak”, Trumbics, Drinkovics,Tomljenovics, Szmodalka és az ellenkezőt állították. Ígylettünk egy állammá, mondta Jovanovics és most nem csinálhatjuk adolgot vissza. Radics szerint Jovanovics e szavai elárulják, hogy okosember, de politikailag mégis „szamár”. Ez a népies megjegyzés nagyontetszett Vukomerecen, de nagy felháborodást okozott Belgrádban s

174azóta sem győzik magyarázni Radics és különböző horvát filológusok,hogy a politikai szamár nem szamár.Nekünk olyan politikusokkal van dolgunk, fejtegette továbbRadics, akik bajonettekre és nem a jogra támaszkodnak. De ki tudvelünk erőszakkal elbánni? Senki más, csak az utolsó ítélet napja.Mi négy éve keressük velük a megegyezést, s ők mindig erőszakkalpróbálnak felelni. Most is azt akarják, hogy a megegyezést azzal kezdjük,hogy adjuk fel meggyőződésünket és ismerjük el a nyakunkratolt királyságot. Hát a királyság tűréséről a külföld felé lehet beszélni,de Zágrábban többé soha királyi kormány nekünk nem fog parancsolni.Mi nem fogunk katonákat adni egy királynak, akit nem miválasztottunk. – Bár Radicsnak ez a felfogása nem volt ismeretlen,mégis kínos megdöbbenést okozott Belgrádban, hogy a parasztvezérismét ily élesen hangsúlyozza köztársasági programmját.Ezután a tárgyalásokról mondott el részleteket. Boszniáról aradikálisok nem voltak hajlandók tárgyaim, mert az szerb föld. Ezzelszemben megállapítja, hogy Bosznia muzulmán-horvát többségetválasztott, hogy a szerbbarát Maglájics egyetlen mandátumot semkapott, Szpáhóra azért szavaztak a muzulmánok, mert zágrábi orientációthirdetett. Szpáhó tizennyolctagú képviselői táborában tizenhatanvallják magukat fenntartás nélkül horvátoknak, ketten nem foglaltakvégleges álláspontot a nemzeti kérdésben, de szerbnek senkisemmondja magát. A muzulmánok most a mi tudtunkkal és megbízásunkkalmentek Belgrádba, folytatta, de eljöhet az idő, mikor ott kellhagyniok a szkupstinát és le kell „köpniök” a szerb miniszteri széket.Jegyezzék meg a muzulmánok, hogy annyit fognak elérni, amennyibátorságuk van, ha újra szerb igába hajtják fejüket, nekünk kellemetlenségetokoznak, de magukat tönkre teszik. A muzulmánok bátortalanságánakez eléggé érthető megrovása után megdicsérte Korosec ésa szlovének elszánt magatartását.Ezután áttért a nemzetközi helyzet megvilágítására. A horvátnemzet kis nemzet, nagy nemzetek barátságát kell keresnie. ,,SohaEurópa nem volt olyan ostoba, mint ma.” Imperializmusuk miatt nemlehet az olaszokra és a franciákra gondolni. Az oroszok testvéreink,bármilyen kormányuk legyen is. A németek a világ legbecsületesebbés legmunkásabb népe, az ő barátságukat keressük, ha nem lesznekcsászári királyi katonaállammá. A német bölcsességtől és belátástólvárja a horvát nemzet és kultúrája értékének felismerését, felismerésétannak, hogy mily magasan áll Belgrád felett. Ezzel a német nemzettelegyüttérez a horvát utolsó lehelletéig. – Nehéz megérteni, hogymi célja volt Radics e külpolitikai exkurziójának. Belgrádnak mindenesetremegkönnyítette azt a munkát, hogy Radicsot és mozgalmát azántánt előtt az új európai világrend veszedelmének tüntesse fel.Ha Európa megtanulja becsülni a horvát nemzetet, fejtegette aparasztvezér, akkor meg fogja érteni, hogy a horvátok nem felejtik el

175Belgrádnak harmincezer horvát paraszt megbotozását csupán csakköztársasági meggyőződésük miatt. Soha nem lesz többé egy horvátsem, aki azt fogja mondani, hogy a horvát és a szerb egy nemzet.,,A bakó és áldozata nem lehet egy.” Tudjuk, hogy a szerb paraszt egazságokért nem felelős közvetlenül, de közvetve igen, mert soha nemtiltakozott ellenük. Ezért oly nehéz megegyezni bármilyen szerb politikussalis. A szerbek azt hiszik, hogy holmi miniszteri székekért milemondunk köztársaságunkról, horvát államunkról, de miért nemmondanak le ők, ha egyek vagyunk, az ő királyukról és szerb államukról?Nehéz a szerbekkel megegyezni, mert Belgrádban ötven család,egy kapitalista rabló, cincár banda rendelkezik, mely karmaiközt tartja az egész országot, hogy kifoszthassa. Ez a banda küldiránk az orjunásokat, de megtörténhetik, hogyha az orjunások egyfaluba mennek, többé onnan nem jönnek vissza. Ha hadsereget küldenekellenünk, ,,erre is van orvosságunk, de hogy milyen, azt nemmondjuk meg.Pasicsról azt írja az angol sajtó, hogy balkáni, hogy erőszakoskodó,hogy nem lehet neki hinni. Ez a Pasics Nagyszerbiát ígért aszerbeknek és Eszhaéziát, – az SHS kigúnyolása – csinált. Ez aPasics Európának a délszlávok felszabadítását ígérte és el akarja sikkasztania horvát államot. A horvát nemzet elismeri az ő megkérdezésenélkül csinált délszláv egységet, mert Európa csinálta, de nemismeri el, hogy e nemzetközileg megállapított területen Belgrád asaját kénye és kedve szerint centralizálhasson. Mert elismerjük a délszlávegységet, azért vagyunk hajlandók tárgyalni a szerb többségipárttal. A radikálisok azt mondják, hogy szeparatisták vagyunk.Persze, hogy azok vagyunk, mi magunk akarjuk saját államunkatberendezni és magunk akarjuk megállapítani, mi maradhat közösügynek. Megmondta a radikálisoknak, hogy csekély politikai bölcsességetárulnak el, mikor négy év alatt csak egyszer jutottak el Zágrábba.Megmondta nekik, ha még mindig nem ismerik fel a helyzetet,írnának ki új választásokat és győzni fog a Vojvodinában, Macedóniában,sőt Szerbiában is. Három dolgot fog ő megmagyarázni az újválasztásokon mindenkinek: hogy a gumigolyók (szavazó golyók)erősebbek az ólomgolyóknál, az eke erősebb a bajonettnél és a szellemerősebb a testnél. A szerbek idegen erőszak ellen harcoltak, mihazai erőszak, csalás és igazságtalanság ellen. Felhívjuk a szerb testvéreket,tartsanak velünk, különben bekerítjük őket. Mi igenis megegyezéstakarunk, de nem a szerb királlyal, hanem a szerb néppel,hogy mi lesz a szerb királlyal, az a mi egyességünktől függ.Ez a kivonat természetesen csak halvány mását adja a sajátoskamatú rádicsi ékesszólásnak, melynek teljes élvezetéhez horvátparasztnak kell lenni. Akkor azok a közismert rádicsi gondolatugrások,ellentmondások, kiszólások valahogyan eltűnnek és csak a parasztotfanatizálni tudó agitátor verhetetlen logikája marad meg. Akár-

176milyen szkepszissel is fogadjuk Radics minden szavát, akármilyenkevéssé vegyük is komolyan színfalhasogató demagógiáját, e beszédbőlvilágos, hogy Radiccsal alkudozni ugyan lehet, de tessék-lássékengedmények alapján vele kiegyezni nem lehet.A gyűlésen még sokan szónokoltak, köztük a Horvát EgyesülésPártja nevében Szrkulj volt zágrábi polgármester is, de e beszédekérdektelenek. Radics zárószavaiban kiátkozta a horvát nemzetből (!)Drinkovicsot, a Horvát Egyesülés elnökét és két hercegovinál parasztpártiképviselőt, Kordicsot és Mlinaricsot, mert az ő kijátszásávalválasztatták meg magukat. Kijelentette, hogy amíg a szerbek nem teljesítettéka tárgyalások előfeltételeit, tisztességes kormányzatot nemlétesítenek és meg nem szüntetik a törvényellenességeket, addig nemáll velük szóba, ami nem teszi azt, hogy szükség esetén nem megyBelgrádba a kormány megbuktatására.A vukomereci gyűlés közvetlen következménye a kormány lemondásavolt. Pasics nem azért szokott lemondani, hogy menjen, hanemazért, hogy újra jöhessen. A kormány lemondása-szükséges volt,hogy a parlament elnapolható legyen, mert a parlamentben Radicséktávollétében is a leszavazás veszedelmesen fenyegeti Pasicsot. Az elsőerőpróba, az elnökválasztás ugyan a kormány javára ütött ki, amenynyibenPeles 128 szavazatával szemben a demokrata Pécáics 47, amuzulmán Hrasznica, akire a szlovének is szavaztak, 40, a földmívespártiLázics 11 szavazatot kapott, míg 3 szavazólap üresen maradt,de a többség éppen nem nagy (128-102) és ez is csak a németek, adzsemijet, a román és a nagy-szerb képviselő szavazataival jött összeés nincs arra garancia, hogy ezek holnap nem az ellenzékkel szavaznak-e.A két hét óta folyó kormányalakító tárgyalások egyelőre négylehetőséget vetettek fel. Az első, amire Belgrádban a vukomereci gyűléshatása alatt elszánták magukat, a radikális-demokrata koalíciófeltámasztása, esetleg kiegészítve a szerb földmívespárttal. Ez apribicsevicsi politika diadalát jelentené, a szélső harcot a revizionistablokk ellen. Radics megmondta, hogy ez polgárháborút vonhat magaután, Korosec és Szpáhó kilátásba helyezték, hogy ez esetre otthagyjáka parlamentet és Davidovics is vonakodik e koalícióban résztvenni.A második kombináció egy Pasics-Davidovics-Korosec-Szpáhókormányesetleg Davidovics kikapcsolásával. Korosec és Szpáhó kissémegriadtak Radics vukomereci beszédétől, hangsúlyozták monarchistaérzelmeiket. Radics is elárulta, hogy a revizionista blokkon belül ellentétekvannak, hiszen ezért dorgálta meg nyilvánosan a muzulmánokat,ebből némelyik azt következtette, hogy a revizionista blokkot szétlehet ugrasztani és Korosecet és Szpáhót némi koncessziókkal ismétBelgrád szolgálatába lehet hajtani. Mióta az orjunások Zimonybantöbb muzulmán képviselőt hatósági asszisztenciával megvertek, egyrecsökken a remény, hogy e tervből lehet valami. A harmadik kombi-

177náció homogén radikális kormány, mely újra próbálkoznék Radiccsalegyezkedni. A negyedik lehetőség Davidovics megbízatása, aki új alapokontárgyalna egyrészt a radikálisokkal, másrészt a revizionistákkal.Jóslásokba bocsátkozni nem hálás dolog. Az azonban bizonyos,hogy amíg a vukomereci beszéd közvetlen hatása alatt az erős kézkormányának a terve nyomult előtérbe, addig a beszéd tartalmánakés súlyának teljes átértése után ismét a megegyezéses politika kilátásaierősödnek. Egyre többen jönnek rá arra az igazságra, amit Próticshirdetett a Radikálban, hogy lehet Radics akármilyen ember, demögötte áll a horvát nemzet, lehet erőszakkal és választási geometriákkala parlamentből kizárni Radicsot, ez azonban semmit sem fog változtatniazon a helyzeten, hogy mögötte milliók vannak. Tehát megkell egyezni vele – vonja le a konzekvenciát Prótics – tehát ki kella horvátokat és a szlovéneket amputálni, felelt erre a Vréme.Magyar Külpolitika és Világgazdaság, 1923. április 29.A MAGYAR-HORVÁT UNIÓ FELBOMLÁSA.Az 1918-i év őszén bekövekezett nagy világomlás közben Horvátországelszakadása Szent István koronájától nem részesült a magyarközvélemény részéről abban a figyelemben, melyet a magyar-horvátsymbiosis megszűnése megérdemelt volna. Számomra, bár tíz év ótariadtan láttam közeledni e napot, 1918. okt. 29-e volt életem legnagyobbmegpróbáltatása ... A regeneráció útja felé a multak tényeinekmegismerése az első lépés. Itt az ideje, hogy megkísértsük higgadtanmérlegelni egy nyolcszázéves állami kötelék szétbomlásánakvégzetes körülményeit, okait és következményeit.I.1918. október 29-én a horvát sabor a szerb dr. Medakovic Bogdánelnöklete alatt a szerb Pribicevic Szvetozár indítványára egyhangúlaga következő határozatot hozta:„A horvát országgyűlés a népek teljes önrendelkezési joga alapján,amely jogot ma már valamennyi hadviselő hatalom elismerte, elhatározta:„1. Minden eddigi közjogi összeköttetések és kapcsolatok egyrészrőla Horvát-Szlavón és Dalmát királyság, másrészről a Magyarkirályság és az Osztrák császárság között megszakíttatnak. Eltöröltetiktehát és semmisnek mondatik ki különösen a horvát-magyar kiegyezés(az 1868. évi I. t.-c.) 1 és ugyanígy eltöröltetnek és semmisnekmondatnak ki e kiegyezésnek minden későbbi kiegészítései vagy reví-1 Ez a magyar 1868: XXX. törvény.

178ziói, úgy hogy mától fogva Dalmáciának, Horvátországnak és Szlavóniánaka Magyar királysággal nincsenek sem jogilag, sem ténylegállami közös ügyei.,,2. Dalmácia, Horvátország, Szlavónia és Fiume Magyarországgalés Ausztriával szemben teljesen független államnak kiáltatik ki,mely a modern nemzeti elv és a szlovének, horvátok és szerbek nemzetiegysége alapján belép a szlovének, horvátok és szerbek nemzetisouverain államába, amely e népnek egész ethnographiai területénalakul meg, minden tekintet nélkül azokra a tartományi és államihatárokra, melyek között ma a szlovén, horvát és szerb nemzet éi.„Az egész egyesült szlovén, horvát és szerb nemzet általánosalkotmányozó nemzetgyűlése fog előre megállapított qualificált többséggel,mely minden majorisatiót teljesen kizár, véglegesen dönteni aszlovének, horvátok és szerbek teljes egyenrangúságára épített államunknakmind kormányformájáról, mind belső szervezetéről.” 2A sabor ez utolsó ülésén megszavazott egyéb országos határozatokközül közjogi jelentőségű még a következő, melyet dr. PavelicAntal képviselő indítványára fogadtak el:,,A sabor, mint Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyságokképviselte, a Nemzeti Tanács e hó 19-i hirdeSményét magára nézvekötelezőnek tekinti és kijelenti, hogy elismeri a szlovének, horvátokés szerbek Nemzeti Tanácsának legfőbb hatalmát.” 3A szlovén Korosec Antal elnöklete alatt megalakult NemzetiTanács okt. 19-iki hirdetménye tudtul adja, hogy valamennyi délszlávpolitikai párt bizalmából átveszi a nemzeti politika irányítását.Elvűl mondja ki, hogy a szlovének, horvátok és szerbek teljes egyesítésétkívánja egy souverain államban, ennélfogva elutasítja az október16-i osztrák császári manifestumban contemplait részleges megoldást.4 A Nemzeti Tanács azt tartja, hogy a teljes délszláv egység azeurópai béke legjobb garantiája; biztosítja a szomszédos államokkereskedelmi útját a tengerhez a délszláv állam területi integritásánakés souverainitásának megóvása mellett. 5Nem volna sok értelme az országos határozatokat a magyar közjogszempontjából bírálat alá venni. Szükségesnek véljük mégis megjegyezni,hogy az országos határozatok meghozatalakor a Károlyiforradalommég nem fordította fel a magyar közjogot. Sem a Wekerle-2 Sisic Ferdo: Dokumenti ο postemku Kraljevine SHS. Zagreb, 1920. 8°, 2,329, VI. 1. Az idevágó rész 195-196. 1. Sisic könyve ellen ugyan igen súlyos kifogásokmerültek fel, de egyelőre a délszláv egység megalakulásának ez a legteljesebbokmánytára. A fordítás itt és alább mindenütt az enyém.3 Sisic id. műve 201. 1.4 Ez a manifesztum az osztrák-délszlávok egyesülését tette volna lehetővé(Sisic 176-7. 1.). IV. Károly király a továbbiakat úgy képzelte, hogy ez az Osztrák-Jugoszlávia egyesülhet Horvátországgal és Boszniával Szent István koronája alatt.L. Windisehgraetz L.: Vom roten zum schwarzen Prinzen. Berlin, 1920. 459. 1. 8°,idevágó rész 306., 321., 364. 1.5 Sisic 179-181. 1.

179kormány, sem a Károlyi-kormány, sem a magyar országgyűlés kísérletetsem tettek e határozatok jogérvényének kétségbevonására.A megalakulóban volt Hadik-kormány a horvát miniszteri íárcát beakarta tölteni, ami a tiltakozás jele lett volna, de ez a kormány nemvehette át a közhatalom gyakorlását. A Károlyi-kormány a horvátminiszteri tárca megszüntetésével és lóként azzal, hogy Ballá Aladárta zágrábi Nemzeti Tanácshoz követül küldte és Ballá követi minőségébennov. 9-én a zágrábi Nemzeti Tanács előtt tarlóit beszédében amagyar népkormány nevében üdvözölte ,,a teljesen szabaddá lettsouverain délszláv államot”, 6 Magyarország nevében még a trianonibéke előtt elismerte Horvátország elszakadását. Volenti non fit injuria.A horvát országos határozatok jogforrásául nem is a magyar közjogotjelölik meg, hanem a népek önrendelkezési jogát, melyet akkormár az Osztrák-Magyar Monarchia is elismert, sőt október 28-án acsehekre és délszlávokra nézve elfogadta Wilson külön tételeit is.Wilson Csehszlovákiát hadviselő államnak nyilvánította, míg a délszlávokranézve Lansing október 18-iki jegyzéke azt mondja, hogy azEgyesült-Államok „a legmesszebbmenő módon elismerték, hogy adélszlávok nemzeti vágyai a szabadság után jogosak. Ezért az Elnöke népek egyszerű autonómiáját nem ismerheti el a béke alapjául, hanemazt kell kívánnia, hogy ők legyenek és nem Ő, bírák abban,hogy az osztrák-magyar kormány milyen actiója fogja kielégíteni enépek kívánságait.” 7 Ez még mindig nem az elszakadás, hiszen kifejezettena Monarchia actiójáról van szó.A népek önrendelkezési jogával elméletileg foglalkozni nem tartjukhivatásunknak. Gyakorlatilag boldogulni fogunk akkor is, ha csupánazt állapítjuk meg, miként fogta fel e jogot az elszakadást kimondósabor és e felfogás szempontjából tesszük bírálat tárgyává asabor eljárását. Pribicevic sabori beszédében a népek önrendelkezésijogáról azt mondja, hogy az „minden legitimitást lerombol és hogyaz ,,constitutiv elv, melynek alapján ma államok keletkeznek és régitehetetlen állami organismusok omlanak össze.” 8 Pribicevic és a horvátsabor felfogása szerint tehát a népek önrendelkezési joga aztjelenti, hogy a nemzetek szabad elhatározását nem korlátozhatják átörökölthagyományok, történeti fejlődés folytán kialakult állami ésközjogi berendezkedések, előírt formák. A nemzetnek több joga van,mint eddig volt, túlteheti magát a régi világ törvényein és szokásain,akaratát szabadabban gyakorolhatja. A népek önrendelkezési jogánála legfőbb probléma az, hogy valóban a nemzet akaratnyilvánításávalvan-e dolgunk, az akaratnyilvánítás formája és módja lényegtelenkérdés.6 Sisic 243-5. I.7 Sisic 179. és 188. I.8 Sisió 197. 1.

180Ha azonban figyelemmel kísérjük az országos határozatok fogalmazását,a sabori beszédeket és a későbbi fejleményeket, azt kelltapasztalnunk, hogy a horvát közvélemény a népek önrendelkezésijogát nem látta ellentétben állónak a horvát közjoggal. Úgy fogták fela dolgot, hogy a népek önrendelkezési joga megszabadítja a horvátközjogot azoktól a béklyóktól, melyeket reá a dualismus és a magyarhorvátunió rakott, de magát a horvát közjogot nem törli el. Talánúgy lehetne e felfogást meghatároznunk, hogy a horvát közjog anépek önrendelkezési jogának elvi alapjára helyezkedett.Az első kérdés, amit feltehetünk, hogy a sabori határozatok valóbana horvát nemzet akaratnyilvánításai-e?A sabor határozatait egyhangúan hozta, az egyes pártok szónokaikifejezetten azonosították magukat az országos határozatokkal. MihalovichAntal, a horvát bán, az országos kormány nevében külön iscsatlakozott a határozatokhoz. Ez azt mutatná, hogy a horvát közvéleménypártkülönbség nélkül sorakozott fel a határozatok mögött.Ε látszólagos nagy egyhangúság a valóságban azonban egy kicsitmásként fest. A sabor több tagja tüntető távollétével fejezte ki tiltakozását.A virilisek közül csak Bauer Antal zágrábi érsek és MarusicJózsef zenggi püspök volt jelen. Nem volt ott br. Skerlecz Iván voltbán, unionista képviselő sem, utóbb le is mondott mandátumáról. 9A báni kormány tagjai közül nem jelent meg dr. Kriskovic Vince vicebán,koalíciós képviselő, a jogpártnak pár napja lemondott elnöke,dr. Frank Ivo jogpárti képviselő, a hajdani pártvezér fia, később ahorvát emigráció vezére, dr. Pazman József egyetemi tanár és dr.Kis Vuk jogpárti képviselők. A jogpárt jóformán az utolsó percbencsatlakozott a határozatokhoz, de annyira érezte, hogy ezzel ellentétbekerült egész múltjával, hogy a párt új elnöke, dr. Prebeg Vladimir,a saborban a párt feloszlását is bejelentette. Az unionisták azutolsó napokig a magyar-horvát unió mellett voltak és a saborban őkis bejelentették feloszlásukat. 10 A kormánytöbbséget képviselő horvátszerbkoalíció az utolsó hetekig támogatta a magyar-horvát kiegyezésalapján kormányzó Mihalovich-kormányt. Mihalovich maga még egynappal az elszakadás előtt kihallgatáson volt IV. Károly királynál éssírva biztosította őt hűségéről. Végeredményben csak a Starcevic-pártvolt évek óta és a Radic-párt hónapok óta az elszakadás mellett, de ekét párt együttesen is csak a mandátumok egyhatodával, hozzájukszámítva a koalíció és jogpárt dissidenseit, a mandátumok egyötödévelrendelkezett. Mindezek a körülmények eléggé problematikussáteszik a sabori határozatok egyhangúságának értékét.9Hrvatska Drzava, 1918. nov. 30.10 Gr. Pejachevich Tivadar titkos tanácsos ós fia, Marko, mindketten unionistaképviselők, a zöld káder miatt nem tudtak Zágrábba menni, de nevükben dr. SilovicJózsef képviselő külön bejelentette csatlakozásukat az országos határozatokhoz.L. Sisic 204. 1.

181Ne feledjük még el, hogy a sabort 1913. december 16-án választottákmeg, amikor még egészen más körülmények voltak, úgy hogya horvát választók nem adhattak képviselőiknek ilyen határozatokhozatalára mandátumot. Különben is mindössze hat hét választotta ela sabort mandátuma lejárásától és a sabor egy új választójog megalkotásávalmár elvesztette létjogosultságát. Ilyen viszonyok köztnagyon kétséges, hogy 1918. október 29-én beszélhetett-e a sabor ahorvát nemzet nevében, illetőleg, hogy a sabor határozatai valóban kifejezték-ea horvát nemzet akaratát. 11 Ha a bel- és külpolitikai helyzetindokolta volna azt, hogy ez az antiquált sabor usurpálja a horvátnemzet önrendelkezési jogát, a sabori határozatok megerősítését legalábbutólag kellett volna megszerezni, akár referendum, akár újsaborválasztás útján, ami azonban nem történt meg.Ha most már a sabori határozatokat tartalmilag vesszük vizsgálatalá, a népek önrendelkezési jogával való súlyos visszaélések egészsorozatát állapíthatjuk meg. Az országos határozatok Horvátország,Szlavónia, Dalmácia és Fiume területét új államnak decretálják. SemDalmácia, sem Fiume a saborban képviselve nem voltak, az ő sorsukrólhatározni a sabornak tehát önrendelkezési alapon joga nem lehetett.Mind az érvénytelennek kimondott magyar közjog, mind a horvátközjog jobban biztosították a horvát nemzet jogait Dalmáciára és Fiúméra,semmint az önrendelkezési jog. A sabor itt a horvát közjogalapjára helyezkedett, de vissza is élt vele, hiszen mind a magyar,mind a horvát közjog biztosították Dalmáciának és Fiúménak azt,hogy közjogi helyzetükben az ő beleegyezésük nélkül változás nemállhat be. Meg kell még állapítanunk, hogy a Muraközről a sabori határozatokhallgatnak, ami annál feltűnőbb, mert a Muraköz „visszacsatolását”a Starcevicianus ideológia folyton követelte. Ennek oka az,hogy a Muraközre nézve csak az absolutizmus császári rendelkezéselehetett volna jogforrás. 12 Leszögezzük, hogy az utolsó horvát sabornem igényelte Muraköz birtokát, Muraköznek a délszláv államhoz történtcsatolása a horvát sabor felfogása szerint tehát csak hatalmi ésnem jogi tény.A népek önrendelkezési jogával a legsúlyosabb és a horvát nemzetrenézve legvégzetesebb visszaélést a sabor a souverainitási kérdésbenkövette el. Ugyanakkor, mikor az önrendelkezési jog alapján asabor kikiáltja a souverain horvát államot, elismeri a Nemzeti Tanács„legfőbb hatalmát. Kérdjük, hogyan folyik az önrendelkezési jogbólaz, hogy a törvényhozó testület a nemzet hozzájárulása nélkül egytőle nem függő testületre ruházza a legfőbb hatalmat? Ráadásul, egy11 Trumbic Antal 1924. nov. 2-án tartott salonai beszédében tagadja, bogy asabor a népakarat kifejezője lett volna, mert nem az általános választójog alapjánült össze (Obzor, 1924. nov. 7.).12 Az 1861: XL1I. horvát törvényre nem hivatkozhattak, mert ez a királyszemélyének, a koronának és a koronázási aktusnak közösségét elismeri.

182olyan testületre, mely önhatalmúlag alakult meg, tagjait saját maganevezte ki. 13 Egy olyan testületre, melyben a horvátok kisebbségbenvannak, melynek elnöke is szlovén és az elnökségben a horvátságotegyetlen, … politikus, Pavelic Antal fogorvos képviseli.Az önrendelkezési jog kijátszásának egy külön fejezete a saborés a Nemzeti Tanács viszonya. Az országos határozatokból nem lehetmegállapítani, hogy mi az a „legfőbb hatalom”, melyet a sabor elismert.A Nemzeti Tanács úgy viselkedett, mintha a souverainitáskorlátlanul reá szállott volna. Sisic felfogása szerint a Nemzeti Tanácsegyrészt az uralkodó jogait bírta, másrészt a volt osztrák-magyar közösminisztériumok ügykörét látta el. 14 Az egykorú horvát publicisticaismételten foglalkozott ezzel a kérdéssel; felfogása szerint a NemzetiTanács regentúra volt, mely átvette az uralkodói jogok gyakorlását, ezalapon nevezett ki három országos kormányt, a szlovént, a horvátotés a bosnyákot. A horvát publicistica sürgette egy, a külügyekre éshadügyekre kiterjedő hatáskörrel bíró közös minisztérium alakítását,követelte, hogy a Nemzeti Tanács által kinevezett báni kormánymutatkozzék be a saborban, hangsúlyozta, hogy a törvényhozó hatalom,mind a volt horvát autonóm, mind a volt közös magyar-horvátügyekre nézve a horvát sabort illeti meg és tiltakozott az ellen, mikora szervezkedő délszláv hadsereget a Nemzeti Tanács törvényhozóhatalma iránt való hűségre is feleskették. Amint az Obzor megjegyezte:Mi azt hittük, hogy a Nemzeti Tanács bennünket az absolutizmusalól szabadít fel és nem azt, hogy magának absolut jogokatigényel. 15 Dr. Horvát Rudolf, zágrábi egyetemi magántanár és voltradicianus képviselő, a horvát-kérdésről írt füzetében szintén a melletttör lándzsát, hogy a Nemzeti Tanácsra csak az uralkodói jogokatruházta rá a sabor. A sabor továbbra is Horvátország törvényhozótestülete maradt és törvénytelenség volt, hogy többet össze nem ülhetett.Bizonyítja ezt azzal, hogy az október 29-i ülés végén a saborelnöke a következő ülés idejét, ha bizonytalanul is, – „amikor a szükségkívánja” – de megállapította, a képviselők illetményeit tovább isfizették és a délszláv constituante megválasztása után a sabort királyikézirattal külön feloszlatták. 16 Mindebből világos, hogy sem akkor,.sem később nem állott senki a horvát publicistikában azon az állásponton,hogy a Nemzeti Tanács törvényhozó testület lett volna.13 Hrvoj Dragutin képviselő ezt magában a Nemzeti Tanácsban megállapította(Hrvatsko Pravo, 1924. nov. 30.). Trumbic meg idézett beszédében ezt mondja:„A horvát sabor fatális hibát követett el. A hatalmat meg kellett volna tartaniasaját kezében és azután tárgyalnia a szlovén és a szerb nemzettel. Ε helyett átadtalegfőbb hatalmát egy bizottságnak, melyet nem a nép választott.” (Obzor, 1924.november 7.)14 Sisic id. m. 264-265. 1.15 L. különösen az Obzor 1.918. nov. 7-i és 8-i és a Hrvatska Dr Sava nov.11-i vezércikkeit.16 Horvát Rudolf: Hrvatsko pitanje. Zagreb, 1923. 12°, 62. 1., az idevágó rész16-19. 1.

183A Nemzeti Tanács elnöksége mindezzel keveset törődve teljesenmagához ragadta a közhatalmat és minden más tényező megkérdezésenélkül intézte a bel- és külpolitikát. Legfőbb gondja a délszlávegység megalkotása volt. A sabori határozatok kimondották, hogy az1918. október 29-én kikiáltott horvát állam be fog lépni a szlovének,horvátok és szerbek megalakulandó új államába. Ez a határozatmegint szöges ellentétben áll a népek önrendelkezési jogával. A horvátnemzet megkérdezése nélkül egy elévült törvényhozó testület döntszámára idegen (Szlovénia, a Vojvodinának nevezett Dél-Magyarország)tartományokkal, sőt idegen államokkal (Szerbia, Montenegró)való egyesülésről. A legfőbb hatalmat gyakorló Nemzeti Tanács azonbane határozat alapján felhatalmazottnak érezte magát a délszlávegység megteremtésére. A határozatnak ugyan nagy fogyatkozása,hogy benne a sabor nem írta körül szerepét a jövendő államalkotóactusokban, ez azonban a Nemzeti Tanácsot nem hatalmazta fel arra,hogy a sabor alkotmányos ellenőrzését teljesen mellőzze. Annátkevésbbé, mert az egyesülés kimondásakor magának a NemzetiTanácsnak több tagja, – Radics István, Hrvoj Dragutin, dr. Bertie2ivko, dr. Petricic Zivko – határozottan követelte, hogy a sabor ratificáljaa Nemzeti Tanács határozatait. 17A délszláv egység kimondásakor a Nemzeti Tanácsot mindenesetrekötötték azok a cautelák, melyeket a sabori határozatok az új állammegalkotására és megszervezésére nézve szabtak. Nevezetesen: 1. adélszláv államnak a szlovének, horvátok és szerbek teljes egyenrangúságánkell alapulnia; 2. a délszláv állam végleges szervezetéről az összehívandóközös constituante fog dönteni; 3. a közös constituante állapítjameg a kormányformát is; 4. a constituante határozatait mindenmajorisatiót kizáró és előre megállapított qualificált többséggel hozzameg.A Nemzeti Tanács úgy kezdte meg egyesítő munkáját, mintha asabor e határozatait tiszteletben akarná tartani. A Nemzeti Tanácselnöke, dr. Korosec Antal, még október 26-án kiutazott Genfbe, holnovember 9-én Pasic Nikolával, a szerb kormány elnökével és dr.Trumbic Antallal, a háború alatt az antant oldalán működött DélszlávKomité elnökével aláírta az ú. n. genfi declarációt. A declarációlényege az, hogy Szerbia és a Nemzeti Tanács alatt álló területek egyesülnek.Ez állam kormányformájáról és szervezetéről a közös constituantefog dönteni. Addig Szerbiában a szerb kormány, a volt Monar-17 Sisic 277. 1. Horvát 21. 1. Radics Sljepan: Put k seljuëkoj republici. Zagreb,1923. 57 1. 8°, idevágó rész 43. 1. A legkövetkezetesebben a horvát jogpárt állottazon az állásponton, hogy a Nemzeti Tanácsnak nem volt joga az egyesülést kimondania,éppen azért minden, ami okt. 29-ike után történt, jogilag érvénytelen.(L. különösen a Hrvatska Misao 1921. jan. 22., 29. és máj. 7-i cikkeit.) Prebeg,a párt elnöke és dr. Pazman József egyetemi tanár és képviselő a Nemzeti Tanácshozannak idején írásbeli tiltakozást is adtak be az egyesülés kimondása ellen,amiért letartóztatták őket (Hrvatsko Pravo, 1924. okt. 29.).

184chia részein a Nemzeti Tanács kormányoz. Nyolc pontban felsoroltközös ügyek – külügy, hadügy, kereskedelmi tengerészet, constituanteelőkészítése, felügyelet bizonyos autonóm ügyekre – vitelére közöskormány alakul, mely kormány tagjainak felét a szerb kormány,másik felét a Nemzeti Tanács nevezi ki. Ε közös kormány ideiglenesszékhelye Párizs. 18 Ez a megegyezés megfelel a sabori határozatokszellemének.Egy hattagú közös kormány ki is jelöltetett, de a kormány nemalakult meg, miután a szerb kormány nem fogadta el a declarációt.Az úgyis lemondásban lévő Pasic újból benyújtotta lemondását ésúj kormányát a declaráció el nem ismerése alapján alakította meg.A zágrábi Nemzeti Tanács a Genfben történtekről csak késedelmesenés hiányosan értesült. 19 Azonban egyrészt a Nemzeti Tanácskebelében történtek erős hatalmi eltolódások, másrészt belső és külsőesemények a Tanács tagjainak egyrészében azt a megyőződést érleltékmeg, hogy az egyesülést Szerbiával sürgősen végre kell hajtani.Korosec külföldön – Genfben, majd Párizsban – volt, Pavelic................. , aki nem volt tisztában céljaival, így a vezetést a horvátságegyik legádázabb ellensége, a szerb Pribicevic Szvetozárragadta magához. Pribicevic elérkezettnek érezte az időt a nagyszerbtörekvések megvalósítására. Őt nagyon kevéssé érdekelték a közjogikérdések, a horvát nemzet hagyományai, ezeket mint „osztrák találmányokat”lenézte és megvetette. Előtte világosan lebegett a cél: anagy szerb eszme megvalósítása minél előbb, bármilyen módon, tüskénbokronát. Sabori beszédében még kénytelen volt számolni a horvátpolitikai gondolkodással, hogy a Nemzeti Tanácsnak megszerezhessea hatalmat, november elején azonban megkezdődött a szerb katonaságbevonulása Horvátországba és e hó közepén már Zágrábban isnagyszámmal voltak szerb katonák. Egy Protichoz intézett sürgönyébennyíltan desavuálta Korosecet, azt állítván, hogy a Nemzeti Tanácsnem hatalmazta ezt fel a közös kormány megalakítására. 20 Pribicevic,hogy Zágrábot megfélemlítse, a szerb katonaság segítségére megszerveztea zágrábi utcát, különösen az ú. n. rasicát a munkátlanul csavargóés pénzért mindenre kapható dalmát ifjúságot. Ezek terrorizál-18 Sisic 236-241. 1. Miután a genfi deklarációból semmi sem lett, jelen cikkünkbennem foglalkozunk bővebben vele. Ma már világos, hogy Pa§ic azzal atudattal írta alá az egyezményt, hogy nem lesz belőle semmi (1. különösen Pa§icés Trumbic 1923. jún. 7-i és 10-i parlamenti beszédeit, Obzor 1923. jún. 9. és 13.,továbbá Gjorgjevic: Srbija i Jugoslavija. Beograd, 1922. 292 1. 8° munkája 189-216. lapjait és ehhez Protic Stojan pótlékait Radikal 1923. jan. 7-i szám). Gjorgjevic,aki Pasic intimusa, azzal védelmezi őt, hogy a külpolitikai helyzet és különösena francia kormány tanácsai kényszerítették, hogy minél előbb és bármi áron deklaráljákaz egyesülést. Egyebek közt elmondja, hogy gr. Andrássy Gyula Bernbenangolokkal tárgyalt és pedig nem sikertelenül, a Monarchia megmentése érdekében,ezt az akciót fait accomplikkal kellett ellensúlyozni (id. m. 191. 1.).18Sisic 267. 1. L. továbbá Pavelic egy cikkét Slobodni Dom, 1922, 30. sz.19 Gjorgjevic id. m. 210. 1.

185ták a lakosságot, sőt a Nemzeti Tanács tagjait is. Radicot pl. halállalfenyegették. Kapóra jött Pribicevicnek Isztria és Dalmácia olasz megszállásaa Diaz-Weber-féle fegyverszüneti szerződés alapján. Az isztriaiés dalmáciai politikusok egyrésze azt hitte, hogy ha Szerbiávalegyesülnek, akkor az antant szövetségesei lesznek és az olasz megszállásmegszűnik. Boszniában a szerb lakosság nyíltan követelte aZágrábtól való elszakadást és a Belgrádhoz való közvetlen csatlakozást.A bosnyák kormány e mozgalommal nem mert szembe fordulni.A horvát politikusokat aggasztotta a Horvát-Szlavonországok területénszervezett szerb separatista-mozgalom is, mely Szerem-megyébenés Lika-Krbavában a Szerbiához való közvetlen csatlakozást propagálta.A Vojvodinának a Nemzeti Tanács alá való tartozása kezdettőlfogva fictio volt és e tartomány ú. n. Nemzeti Skupstinája november25-én, függetlenül a Nemzeti Tanácstól, ki is mondta az egyesüléstSzerbiával. Ezek a körülmények mind Pribicevic javára dolgoztak. 211918. november 23-ára Pribicevic összehívatta a Nemzeti Tanácsközponti választmányát, hogy döntsön a Tanács két dalmát tagjának,dr. Krstelj Ivónak és dr. Smodlaka Józsefnek indítványáról, a Szerbiávalvaló sürgős egyesülésről. Két napi heves vita után, melyben Radic,Petricic, Bertic és Hrvoj fejtették ki a horvát álláspontot, a NemzetiTanács 27 szavazattal 1 ellenében kimondta az egyesülést Szerbiával. 22Radics hosszú beszédben követelte a Nemzeti Tanács plénumának ésa horvát sabornak összehívását a határozat ralificálása céljából, deeredménytelenül. Radic a határozatot másnap a horvát parasztpártzágrábi nagygyűlésen érvénytelennek mondatta ki, mire a NemzetiTanácsból kizárták. A horvát jogpárt meg november 29-én megmásítvaegy hónappal előbb kimondott feloszló határozatát, kijelentette,hogy nem oszlik fel, mert a Nemzeti Tanács túllépte hatáskörétés elárulta a horvát ügyet. 23 Ismeretes, hogy a Nemzeti Tanács határozataés az egyesülés tényleges végrehajtása igen erős recensust keltetta horvát nemzet széles köreiben. Ennek következménye volt adecember 5-iki zágrábi horvát tiszti puccskísérlet.21 Ez adatokra nézve az egykorú horvát sajtón kívül 1. Radics id. m. 18-2G. 1.,Horvát id. m. 19-22. 1., Gjorgjevic id. m. 224., 234., 245., 248. 1., Pavelic id: cikkét,PaSic és Trumbic id. beszédeit, továbbá Jovanovic Slobodan belgrádi egyetemi tanárnagy közjogi munkáját: Ustavno pravo Kraljevine SHS. Beograd, 1924. 472 1. 8°,idevágó rész 8. 1.22 Sisic 268-278. 1. Pribiöevic nem engedte meg, hogy a Nemzeti Tanácsüléseiről rendes jegyzőkönyvet vezessenek, így az ott történtekről nincsenek egészenhiteles feljegyzések. Bertic és Hrvoj nem voltak a választmány tagjai, így ők nemszavazhattak. A nemmel szavazó Radic volt. Radic beszédét 1. Radics id. m. 27-42. 1.Hrvoj álláspontja az volt, hogy Horvátország tartózkodjék minden további lépéstőlés a békekonferencián önállóan vegyen részt. (Hrvatsko Pravo, 1924. nov. 8.)23 Radic id. m. 44-45. 1., Horvát id. m. 23. 1., Obzor 1918. nov. 30. Megjegyzendő,hogy az egyesülés rögtöni végrehajtása aggályosnak látszott a NemzetiTanács egyes délszláv érzésű horvát tagjai előtt is. Így dr. Barac Ferenc, zágrábiegyetemi tanár, azon az állásponton volt, hogy Trumbicék nélkül nem szabadhatározni. Gjorgjevic id. m. 234. 1.

186A Nemzeti Tanács árulásainak sorozata ezzel még nincs befejezve.A november 24-iki ülés egy 28 tagú bizottságot küldött ki a Belgrádbavaló utazásra s ott a szerb kormánnyal való végleges megegyezésre.A 28 tagú bizottság munkájában mindössze hat horvátországi képviselővett részt, ezek között is két szerb és egy cseh-szerb származásúhorvát. Ennek a bizottságnak a Nemzeti Tanács választmánya egytizenegy pontból álló utasítást adott a szerb factorokkal való tárgyalásra.Az utasítások leglényegesebb pontjai: 1. a végleges alkotmánytés kormányformát a közös constituante hozza kétharmad szótöbbséggel;2. a constituante legkésőbb hat hónappal a békekötés után ülössze, addig egy Államtanács gyakorolja a törvényhozó hatalmat, melyállamtanácsnak tagja a Nemzeti Tanács minden tagja, a Délszláv-Komité 5 tagja és a szerb és a montenegrói skupstina által megfelelőszámban választott képviselők; 3. az uralkodói jogokat ideiglenesenSándor szerb trónörökös, mint régens gyakorolja; 4. a közös kormánya külügyet, a hadügyet, tengerészetet, pénzügyet és postaügyet intézi,a többi államügyekben az autonóm kormányok és törvényhozó testületekilletékesek. A közös kormánynak tagja 7 ,,Landsmann” államtitkár,akik egy-egy tartományt képviselnek benne (Szerbia, Montenegró,Vojvodina, Bosznia, Dalmácia, Horvátország, Szlovénia). 24Világos, hogy ezek az utasítások nem azonosak a genfi declarációvalés nem is felelnek meg a sabori határozatok szellemének, de még valamennyirefenntartják az országos határozatok cauteláit.Mikor azonban december 1-én az egyesülés kikiáltatott, az utasításoknakminden pontja kijátszatott. 25 Pavelic Antal beszéde, mellyela szerb régenst üdvözölte, mélységesen hallgat arról, hogy a régens azuralkodói jogokat csak ideiglenesen gyakorolná, hallgat arról, hogy aconstituante a kormányformáról is dönteni fog, hallgat a közös kormányés államtanács összeállításáról, mindössze azt emeli ki, hogy azautonóm kormányok és törvényhozó testületek továbbra is érvénybenmaradnak. A régens válaszában hallgat ezekről is, viszont Pavelic-cselellentétben, aki mindig délszláv államról beszélt, a régens a szerbek,horvátok és szlovének egységes királyságának megalakulását proclamaija. 26 A sabori határozatok cauteláiból és a Nemzeti Tanács utasításaibóltehát nem maradt meg semmi más, mint a tartományi kormányokideiglenes fenntartása egyre fogyó ügykörrel és tekintéllyel.24 Sisic 275-276. 1.25 Trumbic megkésve bár, de tiltakozott a teljes egyesülés végrehajtása ellen.A Nemzeti Tanács vezetése alatt álló „államot” Magyarországon kívül elismerteAusztria, Csehország és Szerbia. Olaszországban is volt erre hajlandóság. Trumbicazt szerette volna, hogy a békekonferencián ez az „állam” külön legyen képviselve.(Gjorgjevic 200., 205., 211., 238., 253-257., 287.) Trumbic az Egyesült Államoksegítségével meg akarta akadályozni a szerb hadak bevonulását is a Monarchiavolt részeire. (U. o. 214.) Gjorgjevic id. m. elmondja, hogy Szerbia egyáltalán nemvolt hajlandó tárgyalni a Nemzeti Tanács feltételeiről. (223. 1.)26 Sisic 280-283. 1.

1871908. december 20-án Protic Stojan elnöklete alatt megalakult egyhúszlagú ,,közös” kormány, mely az államélet összes ágait felölelte,1919. március 1-én összeült az ú. n. Ideiglenes Nemzeti Képviselet,mely merőben más elvek szerint volt összeállítva, sem mint azt aNemzeti Tanács kívánta.Érthető, hogy a Belgrádból hazatért bizottság még a NemzetiTanács választmányának sem mert beszámolni küldetéséről. EhelyettPavelic és Pribicevic december 3-án egy közleményt adtak ki, melyszerint a Nemzeti Tanács az egység kikiáltásával befejezte szerepét. 27Ezt a közleményt, nehogy valaki renitenskedni próbáljon, aláírta Pesicszerb tábornok is, a Zágrábot megszállva tartó szerb csapatok parancsnoka.Pavelic saját pártjában, a Starcevic-párt.ban, december 12-énazzal indokolta a 28 tagú bizottság eljárását, hogy belgrádi tanácskozásaikonmeggyőződést szereztek arról, hogy Horvátország számáracsak két lehetőség van: vagy elfogadni a délszláv egységet abban a formában,ahogy az kikiáltatott, vag} kiszakadni a délszláv egységből ésmegalakítani egy négy vármegyényi horvát köztársaságot. 28 Ha valami.Pavelic ezen beszéde mutatja, milyen súlyos mulasztás volt plebiscitummalvagy legalább a horvát saborral nem ratifikáltatni a december1-i egyesülést, hiszen az a kényszerhelyzet, melyben a horvátságPavelic szerint volt, a népek önrendelkezési jogának a legteljesebbmegtagadását jelenti, azon elv sárba tapodását, amely elvre a horváttörvényhozás október 29-i összes határozatait felépítette. A hasonlíthatatlanulkevesebb közjogi érzékkel bíró szerbség szükségesnek tartotta,hogy a december 1-i egyesülést a szerb skupstina ratifikálja,ellenben a közjogilag oly magas iskolázottsága horvátságba a NemzetiTanács elnökségének hozzájárulásával egyszerűen belefojtottáka szót. 29Bár a december 1-i régensi manifestummal az egyesülés de factobefejeztetett és bár az egyesülést a szerb skupstina elfogadta, az atény, hogy az új államnak még nem volt alkotmánya, világosan mutatja,hogy a délszláv egység ideiglenes jellegű volt. Hogy az egyesülésvégleges legyen, ahhoz szükséges volt a constituante összeülése és azalkotmány meghozása. A horvát sabor szempontjából szükséges volttovábbá, hogy az alkotmány az október 29-i országos határozatok előírásaszerint hozassék meg, a népek önrendelkezési joga szempontjábólpedig az, hogy az új alkotmányban valóban a horvát nemzet sza-27 SiSic 284.!.28 Hrvatska Drzava, 1918. dec. 18.29 A szerb skupstina ratifikáló ülése dec. 29-én volt. L. Sisic 293-298. 1.Jovanovic Slobodan idézett közjogi munkájában (19. 1.) azt állítja, hogy a NemzetiTanács utasításainak nem volt kötelező jellegük, mert a Nemzeti Tanács nemmagának tartotta fenn a ratifikálás jogát, hanem azt az Államtanácsra ruházta.Nem tudjuk, mi alapon állít ilyeneket Jovanovic. A Nemzeti Tanács seholsemruházta másra a ratifikálás jogát és ha ezt tette volna, akkor is 1. a sabor erresem hatalmazta fel, 2. az általa tervezett Államtanács soha nem hivatott össze.

188bad akarata fejeződjék ki. Ha a végleges egyesülés valóban a horvátnemzet önrendelkezése lett volna, akkor a Nemzeti Tanács viselkedéseugyan sérelmes volna, de magát a délszláv egységet ez nem semmisítenémeg.1920. november 28-án választatott meg a délszláv constituante,mely 1921. június 28-án hozta meg a ma érvényben lévő ú. n. vidovdáni(Szt-Vid-napi) alkotmányt. Ez az alkotmány oly módon hozatottmeg, hogy mind a sabor cauteláit, mind a népek önrendelkezési jogáta legnagyobb mértékben kijátszották. A kormányformáról a constituanteegyáltalában véve nem dönthetett. Nemcsak azért, mert akirályi hatalom, mint a constituantétól független hatalom, ténylegfennállott, hanem mert a constituante házszabályait királyi rendeletoktrojálta, a királynak eleve megadatott az a jog, hogy a Constituante!feloszlathassa és a constituantén a képviselői jogok gyakorlását egya királyra tett eskütől tették függővé. Ε miatt a constituantéban kezdettőlfogva nagy volt az elégedetlenség s az összes nem-szerb pártok,sőt a radikális és demokrata-pártok kivételével a szerb pártok islázongtak.A sabor kikötései szerint a constituante határozatait mindenmajorizációt kizáró módon előre megállapított kvalifikált többséggelhozza meg. Hogy mi értendő minden majorizációt kizáró kvalifikálttöbbség alatt, azt a sabor elmulasztotta megállapítani, de a NemzetiTanács utasításai kétharmad többséget értenek alatta. Ez volt az álláspontjaa-horvát Nemzeti Kubnak is, az egyetlen horvát nemzeti pártnak,mely a constituantén részt vett. Horvát Rudolf is így értelmezi.Az 1917-i korfui tanácskozásokon2 / 3 és3 / 4 többségről volt szó, a nélkül,hogy a kérdésben döntöttek volna. Maga Pasic Korfun még3 / 4többséget is hajlandó volt elfogadni és határozottan elvetette azt azeszmét, hogy az alkotmány egyszerű többséggel, vagy oly többséggelszavaztassék meg, mely eggyel meghaladja valamennyi mandátumszámának a felét. 30 Jovanovic közjoga azt magyarázza, hogy a kvalifikálttöbbség annyit tesz, mint az összes mandátumok többsége.Szerb parlamenti praxis szerint egy határozathoz szükséges az ú. n.quorum, azaz, hogy a szavazásban eggyel több képviselő vegyen résztaz összes képviselők számának felénél és hogy a leadott szavazatokabszolút többségét kapja meg az illető indítvány. A constituanténak419 tagja volt, a quorum tehát 210, amiből legalább 106 szavazatnakkell esnie az indítványra. Kvalifikált többség azt teszi, hogy bizonyostörvényeknek legalább ugyanannyi szavazatot kell kapniok, mintamekkora a quorum, tehát az adott esetben a vidovdani alkotmányralegalább 210 igennek kell esnie. Ez pedig megtörtént, hiszen az alkotmány223 igen szavazatot kapott, 35 nemet, míg 101 képviselő nem80 Trumbic id. előadása. Obzor, 1923. jún. 30. Horvát id. m. 30-31. 1.

189vett részt a szavazáson. 31 Szerb parlamenti praxis azonban nem köteleztea délszláv constituantét és a korfui tanácskozás után legkevésbbéPasic magyarázhatta ilyen módon a kvalifikált többséget. Hogy asabor nem állapította meg, mit ért kvalifikált többség alatt, mindenesetresúlyos mulasztás volt, de ez nem hatalmazta fel a belgrádi kormánytarra, hogy a vitás kérdést egyoldalúan, hatalmi szóval döntseel. Annál kevésbbé tehette ezt, mert amíg a vidovdáni alkotmánymeghozására elegendőnek tartotta ezt a quorumos többséget, addig azalkotmány megváltoztatásához az alkotmány 126. §-a szerint3 /s többségés ezután egy új skupstina összehívása szükséges. Nem lehet aztsem figyelmen kívül hagyni, hogy a vidovdáni alkotmány többségemiként verődött össze. A két kormánypártnak, a radikális és a demokratapártoknak, 190 tagja volt, ebből is 8 macedón-muzulmán. Megszavaztákaz alkotmányt a bosnyák-muzulmánok (21), a szlovén földmíves-párt(9) is. Azonban még az utolsó percben sem volt biztos atöbbség és órákig tartó alkudozások után nyerte meg Pasic szégyenletesadás-vétellel, vesztegetéssel, engedményekkel és megfélemlítéssela két muzulmán csoportot és a szlovén földmíveseket. Azóta a szlovénföldmíves-párt megsemmisült, a két muzulmán-párt meg revíziót követel.A sabori határozatok a kvalifikált többségről azt is megállapítják,hogy annak minden majorizációt ki kell zárnia. A sabor ismételmulasztotta megmondani, mit ért ez alatt s a Nemzeti Tanács utasításaibanez a pont nem szerepel. Horvát Rudolf szerint ez azt jelenti,hogy az alkotmánynak a szerbek, horvátok és szlovének megegyezésénkell alapulnia, azaz az alkotmányt el kell fogadnia mind a szerb,mind a horvát, mind a szlovén képviselők többségének. Az a nyilatkozat,melyet 1921. május 12-én a constituantén dr. Drinkovic Mátyás,a Nemzeti Klub elnöke, felolvasott, mielőtt a párt végleg elhagytavolna a constituantét, azzal indokolja, hogy miért nyilvánítja a horvátnemzetre nézve eleve érvénytelennek a meghozandó alkotmányt,hogy a szerb többség visszautasította a horvát nemzet képviselőivela megegyezést az alkotmány kérdésében és egyszerűen számbeli túlsúlyávalmajorizálni akarja a horvátokat. A korfui tanácskozásokonis szó volt erről a kérdésről és Trumbicnak akkor kifejtett felfogásaszerint az alkotmány akkor sem volna érvényes, ha azt a szerbek ésa horvátok megszavaznák is, de a náluk aránytalanul kisebb lélekszámúszlovén nemzet nem fogadná el. Korfun azonban ezt a kérdéstsem tisztázták. A horvát nemzetet legfeljebb a sabori határozat köthetteés ezt mind a constituantén részt vett Drinkovic, mind az ottrészt nem vett Radic úgy magyarázták, hogy Horvátországra nézvecsak az az alkotmány érvényes, melyet elfogad a horvát képviselőktöbbsége. A constituante 94 horvát képviselője közül csak 11 demok-31 Jovanovic id. műve 32-39. 1.

190rata, 40 szlovén képviselője közül csak 12 földmívespárti és demokrataszavazta meg az alkotmányt. 32Jovanovicnak e kérdésben az az álláspontja, hogy az 1918. október29-én kikiáltott horvát állam még aznap megszűnt, elismervén aNemzeti Tanács szuverenitását és így határozatai nem bírhattak többékötelező erővel. Azt megengedem, hogy a Nemzeti Tanács egy államnaktartotta az alatta álló egész területet és hogy Szerbia is egy államnakismerte el e területet, de a horvátokra nézve legfellebb a saborihatározatok a mérvadók. Ezek nem beszélnek semmiféle megszűnésről,hanem csak azt jelentik ki, hogy hajlandók Szerbiával egyesülni.De ezt nem tekintve is, kérdem, micsoda nemzetközi jog az, mely szerintegy új állani alakulásának ténye megsemmisíti azon feltételekérvényét, mely feltételek mellett az új állam megalakult?A sabori határozatok kimondják, hogy az új alkotmánynak aszerbek, horvátok és szlovének teljes egyenrangúságára kell felépítvelennie. Papírforma szerint e követelésnek a vidovdáni alkotmánymegfelel, de csak papírforma szerint. Köztudomású dolog, hogy ahorvát nemzet az új államban elnyomottnak érzi magát. A dinasztiaszerb, a kormány szerb, egy-két „gutgesinnt” horvát miniszterségeezen nem változtat, a hadsereg tisztikara, a belgrádi minisztériumok,a diplomácia majdnem tisztára szerbek, nincs egyetlen horvát tábornoka délszláv hadseregben, összesen két horvát követ van, azok ismindketten dalmaták. Az egész kormányzás Belgrádban van centralizálva,Horvátország, mely soha nem vesztette el a Monarchiában önkormányzatát,a vidovdáni alkotmány szerint nem létezik többé.A báni állás megszűnt, a horvát sabor eltöröltetett, Horvát-Szlavonországnégy megyére osztatott és Zágráb nem országos főváros többé,csak megyei székhely. A megyei beosztást sikerült úgy megcsinálni,hogy két megyében (Szeréin és a Tengermelick-Krajina megyében,mely utóbbi Lika-Krbava, Modrus-Fiume és Zágráb megye déli részébőlalakult) szerb többség van és az egyik szerbtöbbségü megye elválasztjaHorvátországot a horvát Dalmáciától. Ez utóbbiból a cattaróiöblöt Montenegróhoz, illetőleg a mai Zeta megyéhez csatolták.Beszélhetnénk még a botozásokról, csendőruralomról, horvát hazafiaküldözéséről és bebörtönözéséről, gazdasági kifosztásról, utcai terrorról,egy nyugati kultúrterületnek balkáni önkénynek való kiszolgáltatásárólstb.32Nézetem szerint a sabori határozatok szellemének az felelt volna meg,ha a vidovdáni alkotmányt megszavazta volna a képviselők kétharmada, azaz280 képviselő és ez a többség úgy tevődött volna össze, hogy e szavazatok közöttlegalább 129 szerb, 46 horvát, 13 bosnyák-muzulmán – ezek is horvátok .- és21 szlovén szavazat lett volna. Miután a szerb képviselők abszolút többségben voltaka constituanteri, világos, hogy a minden majorizációt kizáró kvalifikált többségnem lehetett egyszerű abszolút többség, hiszen akkor ezeknek a jelzőknek semmiértelmük sincsen.

191A vidovdáni alkotmány meghozása és végrehajtása tehát nemtörtént meg a sabor előírásai szerint, ennélfogva a horvát közjog szempontjábólez az alkotmány semmis. Hasonlóképen áll a helyzet anépek önrendelkezési joga szempontjából. A constituantén Horvát-Szlavonországra93 mandátum esett. Ε 93 mandátumból 49-et, léhát ahszoíúttöbbséget, Radic kapott. Vele tartott kezdettől fogva 3 jogpártiképviselő és a constituante elhagyása után a Nemzeti Klub 3 horvátországitagja. Részben az alkotmány ellen szavazlak, részben kivonultaka constituanteból a horvátországi klerikális, szocialista és bolsevistaképviselők, összesen tízen. A horvátországi képviselők közül 28képviselő szavazta meg a vidovdáni alkotmányt, 19 demokrata és 9radikális, akik közül 10 volt a horvát és 18 a szerb. Szóval a vidovdánialkotmányt a horvátországi képviselőknek csak 30%-a szavazta meg.A horvát mandátumok és szavazatok abszolút többségével Radicrendelkezett, tehát ő volt hivatva megállapítani a horvát nemzet álláspontjáta meghozandó alkotmánnyal szemben. Radic az 1918. decemberlén kikiáltott egyesülést nem ismerte el, 1918. nov. 25-től kezdveerős izgatást kezdett bel- és külföldön a horvát paraszt-köztársaságérdekében. 1919 tavasz elején 107.667 aláírással petíciót intézett Wilsonhoz,hogy védje meg a horvát nemzet önrendelkezési jogát. 33 Agitációjáérta belgrádi kormány 11 hónapig börtönben is tartotta. A constituanteválasztások után 1920. december 8-án pártja zágrábi nagygyűlésénkimondta, hogy a constituantén nem vesz részt, miután ez nemszuverén alkotmányozó testület és határozatait a horvát nemzetrenézve eleve érvényteleneknek nyilvánítja. 34 A népek önrendelkezésijoga alapján tehát a vidovdáni alkotmány kétségtelenül semmis.Radic mind a constituante megválasztása után, mind pedig az1923-i és 1925-i skupstina-választás után a horvát képviselőket mintHorvát Nemzeti Képviseletet összehívta és ez a testület magát a horvátsabor utódjának nyilvánította. A tényleges hatalom Belgrád kezébenlévén, a Horvát Nemzeti Képviselet nem válhatott igazi törvényhozótestületté, de minden a horvátságra nézve fontos kérdésbenhatározatokat hozott, a belgrádi kormányhoz és külhatalmakhozjegyzékeket intézett, dr. Kezman Lajos képviselőt a genuai konferenciárakiküldte és magát Radicot felhatalmazta, hogy a horvát kérdésmegoldását külföldön szorgalmazza. Hogy pedig a horvát nemzet azú. n. Horvát Nemzeti Képviselet e tevékenységét helyeselte, azt mutatjaaz a tény, hogy mindkét skupstina-választáson Radic kapta megjóformán valamennyi horvát mandátumot.A délszláv egység kérdése azonban a vidovdáni alkotmánnyal nincsenelintézve. Radic a sabori határozatok alapján állt, hiszen azok33 Radic: Put k seljackoj republici 15., 47., 50. 1. Radic felsorolja valamennyi,az egyesülés ellen irányuló horvát „plebisritumot” a Slob. Dom 1922. febr. 20-iszámában.34 Obzor, 1920. dec. 9.

192létrehozásában része van, Sőt mióta a délszláv államot a külhatalmakelismerték, 35 azóta e nemzetközi elismerés alapján elismerte ő is mindezt az államot, mind ez államnak a békeszerződésekben megszabotthatárait. Ez nem következetes magatartás, hiszen sem a határok megállapításánál,sem az állam elismerésénél sem a horvát sabor, sem ahorvát nemzet nem működött közre, de a népek önrendelkezési jogaalapján, addig míg Radic jogosult interpretálni a horvát nemzet akaratát,nem vonhatjuk kétségbe, hogy a sabori határozatok óta a délszlávegység ezzel a két lépéssel előbbre haladt. A helyzet tehát mamérvadó horvát felfogás szerint az, hogy van egy nemzetközileg elismertés megállapított határokkal bíró délszláv állam, mely azonbanegészen chaotikus állapotban van, hiszen sem kormányformája nincsen,sem alkotmánya nincs megállapítva. Minderről egy összeülendődélszláv constituantén fogna dönteni minden majorizációt kizáró kvalifikálttöbbséggel. Miután azonban a szerbség óriási többséggel acentralista királyság, a szlovénség és a muzulmánok a széleskörű tartományiautonómiák, a horvátság a konföderáció mellett van, ez azösszeülendő constituante előreláthatólag eredmény nélkül oszlana fel. SíiKérdem, mi történik ez esetben?Azt hiszem, ez esetben a sabori határozatok szerint Horvátországteljes mértékben visszanyeri államiságát és berendezkedhetik mintfüggetlen állam, vagy kísérletezhetik a délszláv egység megteremtésévelvalamilyen más alapon. Hogy a népek önrendelkezési joga alapjánaz önállóság teljes mértékben megilleti, ahhoz szó sem fér. Ha ezaz önálló horvát állam megalakulna, természetesen meg kellene szerezniea nemzetközi elismerést, aminek jogi akadályai nem lehetnek.És ezzel ott volnánk az október 29-i politika teljes összeomlásánál.Radic, mikor 1923 nyarán azért hagyta el Horvátországot, hogya horvát kérdés megoldását külhatalmak segítségével próbálja megtalálni,már szakított az október 29-i politikával, hiszen ezzel elfogadtaa horvát emigráció azon tételét, hogy a horvát kérdés nem délszlávbelső kérdés, hanem nemzetközi kérdés. Ez a tétel pedig tagadásaaz október 29-i politikának. A népek önrendelkezési jogának elvialapján álló radicianizmusnak tulajdonképpen logikus következményeez a szakítás, hiszen a sabori határozatok tényleg sohasemvoltak a horvát önrendelkezésnek kifejezői. A már említetteken kívülezt mutatja az a körülmény is, hogy az 1920-i, majd az 1923-i és az1925-iki választásokon a horvát nemzet megbuktatta jóformán valamennyi,az október 29-i határozatokban részes politikust. A jelenlegi35 Az Egyesült Államok 1919 januárjában, Anglia és Franciaország 1919 júniusában,Olaszország 1920 novemberében ismerte el a délszláv államot. Jovanovicid. m. 9. 1.36 Ε sorok már meg voltak írva, mikor beállott az 1925. mán:. 27-i fordulata szerb-horvát viszonyban. Ezt a fordulatot e tanulmányban figyelmen kívül hagyjuk,csak azt állapítjuk meg, hogy Radicnak a horvát nemzet nem a behódolásraadott mandátumot, hanem a horvát jogok kivívására.

193skupstinának mindössze három olyan tagja volt, aki e határozatokértkomolyabban felelőssé lehető: Pribicevic, Lukinic és Radic. Pribiceviceta szerbek választották meg. Lukinic csak az ú. n. kisebbségiképviselet mesterkélt intézményének köszönheti mandátumát, Radicnakugyan a horvátok adtak mandátumot, de nem október 29-i, hanemkésőbbi politikájáért.Van az október 29-i országos határozatoknak még egy érdekesvonása: a teljes hallgatás a koronás királyról és az uralkodóházról. Azországos határozatok szelleme kétségtelenül ellentétben áll a legitimizmussalés a király jogaival, de egyrészről a horvát közjog szerintmindaz, amit a határozatok kimondanak, nem semmisítheti meg akirály és háza jogait, másrészről a királykérdés agyonhallgatása nemlehet nem célzatos. Ha a király kérdés szempontjából közelebbről vizsgálatalá vesszük mindazt a nóvumot, amit az október 29-i országoshatározatok hoznak, megállapíthatjuk, hogy sem a magyar-horvátunió felbontása, sem az Ausztriával és Magyarországgal való közösügyek eltörlése, sem az új horvát állam kikiáltása, sőt a délszlávállamba való belépés hajlandósága sem törlik el magukban véve a koronáskirály jogait és nem szüntetik meg a horvát pragmatica sanctiót.Az országos határozatok azon része, mely a legfőbb hatalmat aNemzeti Tanácsra ruházza és a kormányformáról való döntést a közösconstituantéra bízza, nyilvánvaló sérelmei ugyan a királynak és azezeréves horvát királyság közjogának, de nem jelentenek még detronizálást.Miután pedig a legfőbb hatalmat a Nemzeti Tanács csak korlátozvaés csak a constituante összeüléséig bírja, a constituante államalkotójogai pedig bizonyos cautelákkal szintén korlátozva vannak,melyek meg nem tartása határozatait eleve érvénytelenné teszik ésmiután mind a Nemzeti Tanács, mind a constituante a reá ruházotthatalommal valóban visszaélt, határozataik a horvát nemzetre kötelezőerejűek nem lehetnek. Ennélfogva még október 29-i alapon is elképzelhetőe sérelmek orvoslása és ezzel a horvát közjoghoz való viszszatérés.Az október 29-i országos határozatokat megelőző éjszakán aNemzeti Tanács ülésén egy akkor a Starcevic-párthoz tartozó képviselő,dr. Hrvoj Dragutin követelte, hogy kifejezetten detronizáljanak,de a többség leszavazta. 37 Ennek megfelelőleg, Radics egy ízléstelenkiszólását leszámítva, 38 az október 29-i sabori ülésen a királyról és házárólegy szó sem esett. A sabor e magatartásának különböző okaivoltak. Így az, hogy ismerték a horvát nemzet szívében mélyen bengyökerezőkirályhűséget és ezt nem merték megsérteni. Továbbá az,hogv sem az összeomló Monarchia belső erőviszonyaival, sem a világpolitikaihelyzettel nem voltak egészen tisztában és ezért nem akar-3738Hrvatsko Pravo, 1924. okt. 29.Sisic 206. 1.

195ták a királykérdést kiélezni. Tekintettel kellelt végül lenni a Zágrábbantartózkodó cs. és kir. haderők hangulatára is és Snjaric, valamintMihajlevic tábornokok október 28-án valóban azon feltétel alattvetették magukat alá a Nemzeti Tanácsnak, ha nem lesz detronizáció.39 Ismeretes, hogy a Hadseregfőparancsnokság sem tekintette azoktóber 29-i határozatokat teljes pártütésnek, hiszen átadta a NemzetiTanácsnak a Monarchia hadiflottáját, közölte vele a Diaz-Weberfélefegyverszüneti szerződést stb. 40Az október 29-i határozatok így a királykérdésben teljesen bizonytalanés belső ellentmondásokkal teli helyzetet teremtettek. 41Ε politikának labilitását először Radics vette észre és már novemberbenkövetelte a horvát sabor összehívását, hogy ez az ő detronizálótörvényjavaslatát letárgyalja, ami azonban nem történt meg. 1921májusában Radics egyszer azt fejtette ki, hogy mint a zágrábi községiképviselőtestület tagja az előírt hűségi esküt 1920. november 28-igazért nem tette le, mert addig a magyar törvények voltak érvényben,ennélfogva a Habsburgokra kellett volna esküdnie, november 28-ikaután meg, – ez a délszláv constituante-választások napja volt, – nemtehette le az esküt a Karagyorgyevicsoknak, mert a horvát nemzetplebiscitummal a köztársaság mellett döntött. A második magyarrestaurációs kísérlet alkalmával meg kijelentette, hogy ahhoz, hogya magyarok királyuk visszatérését óhajtják, senkinek semmi köze ésismét sürgette a horvát sabor összehívását detronizáció céljából. 42Mindebből csak azt a következtetést vonjuk le, hogy Radic Istvána sabori határozatokkal nem tartja a horvát királykérdést rendezettnek. . .II.A magyar-horvát unió felbomlásának okait kutatva, talán azokok három csoportját lehet megkülönböztetni. Az első csoportot39 Obzor, 1924. okt. 30. Ennek megfelelőleg Snjaricék hadseregparancsa semérinti a királykérdést. Sisic 210. 1.40 Sisic 220-224. 1. Gjorgjevic szerint Trumbic fogalmazta meg az okt. 29-ihatározatokat (?). Ugyanő azt is állítja, hogy még Genf után is lehető volt egyausztro-délszláv megoldás. L. id. műve 205., 222., 225-226. 1.41 Nagyon tanulságos e tekintetben az Obzor félhivatalos jellegű kommentárja.„Van még egy pont, mely az első pillanatra nem világos és ez a Habsburgházhozvaló viszony. Ε szempontból hangsúlyozni kell, hogy a horvát sabor szakítottAusztriával és Magyarországgal és hogy a dinasztia kérdése nem érintetett,csak az mondatott ki, hogy az új SHS állam a közös nemzeti constituantén szervezimeg magát. Ott lesz eldöntve mind a kormányforma, mind az alkotmány;eszerint a constituantén lesz döntés a dinasztia és az új állam viszonyáról. Világos,hogy a Habsburg-háznak jelenleg nincs többé hatalma, mert ez a hatalom a népekönrendelkezési joga és a sabor határozata alapján átment a Nemzeti Tanácskezébe.” (Obzor, 1918. okt. 30.)42 Radics id. m. 25. 1. Samouprava 1921. máj. 10-i szám. Obzor 1921. okt. 31.,Hrvat 1921. okt. 31., Rijec 1921. nov. 2. Érdekes, hogy az ú. n. Horvát NemzetiKépviselet, mely magát a sabor jogutódjának tartja, nem foglalkozott a királykérdéssel.Radics e három állásfoglalása nem áll teljes összhangban egymással.

195azok az okok teszik, melyek az aktuális világpolitikai helyzetből fakadtak,a második csoportba azok az okok tartoznak, melyek gyökerüketa világháború alatti délszláv fejleményekben bírják, a harmadikcsoport okai a horvát nemzetnek a Monarchiában elfoglalt helyzetébenés a horvát politikai életnek ebből folyó hosszú fejlődésébenkeresendők. Az első csoport okai eredményezték azt, hogy az unió felbomlásaaz adott időpontban következett be, a második csoport okaifolytán az unió felbomlásának a háború elvesztése után szükségszerűenmeg kellett történnie, a harmadik csoport okai miatt az uniómár régebben halálra volt ítélve.Az 1918 októbervégi világpolitikai helyzet rövid vonásokban akövetkező volt: a központi hatalmak elvesztették a háborút; Bulgáriamegnyitotta frontját, az osztrák-magyar haderők rohamosan ürítettékki a Balkánt, az olasz front összeomlott, a Monarchia különbekévelpróbálta létét megmenteni. A belpolitikai helyzet vigasztalan. Október16-ika óta a Monarchia ellen alakult Nemzeti Tanácsok császárilagelismert alkotmányos szervek voltak, az új osztrák kormány kezébensemmi hatalom sem volt, a lengyel és a cseh tartományokban az egészállami apparátus a nemzeti szervek kizárólagos vezetése alá került.Magyarországon egy tehetetlen kormány és egy mindenre kapható forradalomvívták tusaikat. Az uralkodót tanácsosai, miniszterei, hadvezéreigyáván cserbenhagyták és megmaradt híveinek kis csoportjaa teljes chaosban nem tudta megtalálni a válságból kivezető utat,melyen haladva megmenthették volna azt, ami még megmenthetővolt.Október 6-án Zágrábban megalakult a Nemzeti Tanács, október8-án az uralmon lévő horvát-szerb koalíció is belépett a NemzetiTanácsba. 43 A horvát bán nem akart, a magyar miniszterelnök nempróbált ez ellen semmit sem tenni. 44 Október 19-én a Nemzeti Tanácshirdetménye nyíltan szakít az Osztrák-Magyar Monarchiával, a nélkül,hogy a Monarchia részéről kísérlet történnék a lázadás elfojtására.S amíg a Monarchia hadereje egyre fegyelmezetlenebbül özönlöttvissza a déli hadszínterekről, addig a diadalmámoros szerb és szövetségeskatonaság akadálytalanul, szinte villámgyorsasággal közeledetta Monarchia határaihoz, óriási hatással volt az egész délszlávságra,mikor Fiumét horvát katonaság szállta meg és ez ellen sem tud Magyarországsemmit sem tenni.Valóban olyan volt a külső és belső helyzet, hogy azoknak a horvátoknak,akik a Monarchiához minden körülmények között hűekakartak maradni, kétségbe kellett esniök. Ismeretes, hogy a jogpártjóformán az utolsó percig kísérletezett Bécsben és Budapesten, de43 Sisic 170. 1.44 Wekerle még az okt. 16-i minisztertanácson is azt állította, hogy a horvátszerbkoalíció feltétlenül rendelkezésére áll és hogy a horvátországi hírek mindtúlzottak. L. Windischgrätz id. m. 322. 1.

196eredmény nélkül. 45 Az illetékes osztrák és magyar faktorok részbennení ismerték fel a helyzet katasztrofális komolyságát, részben egynagy világomlás apokalyptikus látványától megdermedve, a cselekvésutolsó perceit elszalasztották. Az utolsó külügyminiszter, akit a tizenkettedikórán túl neveztek ki, felbomlott hadsereg és szétzüllött államiszervezet mellett egyedül nem cselekedhetett, bár a horvát kérdést isigen tisztán látta. 46 A monarchiáim horvátság legnagyobbrészt félrevonult,átengedte a teret másoknak, hiszen nem volt a Monarchia központjaibansemmi olyan pozitív erő, amelyre támaszkodhatott volna.Más része meg átlépett a Monarchia ellenségeinek táborába, így remélvénmegmenteni exisztenciáját, feledtetni politikai múltját. Voltakolyanok is közöttük, – és ezt az összeomlás idején bizalmas körbensokszor lehetett hallani horvát politikusoktól – akik jobb meggyőződésükellenére politikai meggondolásból nyergeltek át. Ezek úgy láttáka helyzetet, hogy a horvátok számára két lehetőség volt adva:vagy kitartani a Monarchia mellett s ez esetben elpusztulni a Monarchiával,vagy átpártolni az ellenséghez és így menteni meg a horvátságszámára valamit. Tisztában voltak lépésük horderejével, tudták,hogy ezzel megtagadták egész múltjukat, sárba taposták eddigszentnek tartott elveiket, de úgy érezték, hogy nemzetük érdekébenmeg kell hozniuk ezt az áldozatot. Még Károlyiaknak is sikerült elhitetniüka jóhiszemű hazafiak ezreivel azt, hogy az ő uralmuk a győzelmesentente kegyeinek megnyerését s ezzel Magyarország megmentésétjelenti, mennyivel könnyebb volt Pribicevicéknek hasonlót elhitetnia horvátsággal, mikor nekik valóban komoly entente-összeköttetéseikvoltak.Ez volt az oka annak, hogy okt. 29-iki határozatok minden ellenállásnélkül voltak meghozhatók. Senkit sem akarok tévedésbe ejteni:a magyar-horvát unionak meggyőződéses hívei igen csekély számbanvoltak. De sokan voltak, akik a Habsburg-házhoz és a Monarchiáhozragaszkodtak, még többen, akik a horvát függetlenség követelésébenőszültek meg és telítve voltak bizalmatlansággal és aversióval a szerbségirányában. Ha mutatkozott volna valahol a Monarchiában egy kiselszántság, ha nem bódították volna el a horvát hazafiakat ententeilluziókkal,akkor az említett horvát körök nem hódoltak volna be adiadalmas szerbségnek és nem szolgáltatták volna ki pillanatnyi előnyökérta horvát nemzet jövőjét egy türelmetlen balkáni imperializmusnak.Sem az egyénre, sem a nemzetre nézve nem mindig az a megoldása legjobb, mely pillanatnyilag a legkevesebb kockázattal jár. Soha45L. erre nézve Windischgrätz id. m. 320-322., 332-333., továbbá e sorokírójának egy cikkét: IV. Károly és a délszlávok. Új Magyar Szemle, 1920. nov. 30.46. 1., idevágó rész 44-45. I.46L. Windischgrätz id. m. 275., 283., 344-345. Gr. Andrássy Gyula: Diplomáciaés világháború. Budapest, 1920. 252 1. 8°, idevágó részek 107., 120., 169., 199. 1.

197egy nemzetre áldásthozó nem lehet az a politika, mely belegázol anemzeti becsületbe, mely feláldozza a nemzet megszentelt hagyományait.Azok a horvát politikusok, akik 1918. okt. 29-én a horvát nemzetsorsat eldöntötték, kereshetnek mentséget az akkori világhelyzetben,de felmentő ítéletet sohasem fognak kapni sem nemzetüktől,sem a történelemtől. Az okt. 29-iki politikáért felelős horvát politikusokazóta ezerféle módon iparkodtak az új helyzetben valamilyenmodus vivendit találni, de ez eddig nem sikerült és a jövőben sem fogsikerülni. A szerbség rájött, hogy a horvát nemzet zöme valóban sohasemakarta a délszláv egységet és különösen nem azt az egységet,amely létrejött: a szerb hegemónia délszláv egységét. Szerb felfogásszerint a horvátoknak el kell fogadniuk az adott helyzetet. Ha ez nemtetszik, ám menjenek, de előbb Szerbia elveszi tőlük mindazt, amitmagáénak tart. Ez az ú. n. horvát amputáció, mely kifejezés az elsődélszláv miniszterelnöktől és- a horvátság iránt talán legtöbb megértésselbírt szerb politikustól, néhai Protic Stojantól, származik. A szerbségezért kezdettől fogva úgy rendezkedett be a horvát részeken,ahogyan a hódító szokott berendezkedni ellenséges területen.A horvát nemzet végzete az, hogy akkor, mikor a hagyományosállami keretek tehetetlenül szétestek, nem voltak olyan államférfiai,kik meg tudták volna találni azt az utat, mely a horvát múlt és akialakult új világrend harmóniájához vezetett volna. Hogy ez iránybankomoly kísérlet sem történt, az a horvát nemzet morális hanyatlásánakszomorú jele. Hősi küzdelemben elbukó nemzet a feltámadásmegsemmisíthetetlen biztosítékait bírja abban, hogy a nemzet ideálokatmocsoktalanul megőrizte és szeplőtlenül olthatja át az új nemzedéklelkébe. Ezerszer nehezebb annak a nemzetnek a sorsa, melybukását vezető osztályai rövidlátásának, nemzeti hagyományait pillanatnyielőnyökért feláldozó erkölcsi romlottságnak köszönheti. 47III.Az összeomlás napjaiban világszerte természetesnek találták,hogy a délszlávok egyesülni akarnak. A közhit az volt, hogy a világháborúdélszláv célja minden délszlávnak egy államban való egyesítésevolt. A német és az olasz egység lebegett példaként mindenkinekszeme előtt és az emberiség sorsának akkori intézői nem kételkedtekabban, hogy a délszlávok valóban akarják az egyesülést, hogy ez atörekvésük egy nemzeti öntudatra ébredt nép jogosult óhajtása és47 Trumbic idézett salonai beszédében éppen azzal indokolja azt, miért ragadtaa horvát parasztság magához a horvát politika irányítását, hogy az intelligenciaokt. 29-én és az ezt követő hetekben elvesztette a fejét és a hebehurgyán kikiáltottegyesüléssel a nemzetet a legnagyobb katasztrófába döntötte. Annál érdekesebb eza megállapítás, mivel nincs horvát, akit nagyobb felelősség terhelne e délszláve gység megalakulásáért, mint éppen Trumbicot. L. Obzor, 1924. nov. 7.

198hogy ezért az európai kultúra és konszolidáció komoly érdeke az,hogy a délszláv egység megteremtessék.A világháború kitöréséig sem Európa, sem Amerika nem igenvette magának azt a fáradságot, hogy a délszláv kérdéssel alaposabbanfoglalkozzék. A világháború kitörésének közvetlen oka, Szerbia tragikussorsa és feltámadása, az amerikai délszlávság megmozdulása, adélszláv emigráció szorgos tevékenysége, a haldokló Monarchia délszlávconvulsiói voltak azok a momentumok, melyek az amerikai ésa nyugati közvélemény figyelmét a délszláv kérdésre felhívták és acseh propagandát utánzó délszláv agitáció a világközvéleményt lassanteljesen megnyerte a délszláv egység eszméjének.A világháború kitörése idejében a szerb részről kibocsátott különfélekiáltványok, jegyzékek és egyéb államiratok sehol nem említik aháború céljai között a délszláv egységet, sőt következetesen a nagyszerbideológiában mozognak. 48 A Potiorek-féle offenzíva bukása után1914. dec. 7-én a nisi skupstinában a Pasic-kormány a háború céljanak„valamennyi elnyomott szerb, horvát és szlovén testvérünk felszabadításátés egyesítését” vallja ugyan, 49 de azután egy évig semmiféleszerb államirat nem említi ezt a célt. 1915 folyamán egyetlen egyszertalálkozunk délszláv célkitűzéssel az 1915. aug. 23-iki skupstinaihatározatban. 50 Erre a két délszláv szellemű célkitűzésre a háború végén és azóta számtalanszor hivatkoztak, mint olyanokra, melyek egyrésztazt igazolják, hogy Szerbia törekvése kezdettől fogva a mai délszlávállam megteremtése volt, másrészt azt bizonyítják, hogy Szerbianemes önfeláldozással az osztrák járom alatt nyögő délszláv testvéreifelszabadításáért kockáztatta létét. De ha tekintetbe vesszük a tisztánnagyszerb gondolatkörben mozgó szerb nyilatkozatok óriási számait, 51akkor ezt a két skupstinai manifesztációi inkább pillanatnyi helyzetbőlfakadt taktikai fogásnak kell minősítenünk, semmint komolyanátgondolt célkitűzésnek. 52Szerbiának előbb össze kellett omlania, a szerb királynak és kormánynakhontalanná kellett válnia, hogy a délszláv ideológiát komolyabbankezdjék elsajátítani. Sándor szerb régens először 1916. ápr.5-én vallotta céljának az összes délszlávok egyesítését az angol előkelőségeküdvözletére adott válaszában, 53 ami nem akadályozta megabban, hogy a szerb katonasághoz intézett kiáltványaiban továbbra is58 Sisic 1., 2., 5., 8. 1.59Sisic 10. 1.60 Sisic 42. 1.61 Sisic 9 ilyent közöl 1914-ből és 1915-ből, de nem volna nehéz e számotmegtízszerezni.62 1914. dec. 7-én Szerbia a Monarchiába készült betörni, e határozat teháta határmenti délszlávságnak szólott, 1915. aug. 23-án még a londoni szerződés ügyébentartott zárt ülés után hozatott az említett határozat. Ezt megállapítja a belgrádiPokret egy érdekes tanulmánya is (1924. aug. 23.).61 Sisic 61. I.

199ne a szokványos nagyszerb frazeológiával éljen. 54 1916 végétől kezdeneka szerb hivatalos körök hozzászokni a délszláv gondolatkörhöz,de igen gyakori erős nagyszerb recidívákkal.A délszláv ideológia elterjesztése az amerikai és az emigráns délszlávmozgalmak érdeme. Az amerikai délszlávok a nyomasztó gazdaságiviszonyok miatt hagyták el régi hazájukat és e gazdasági viszonyokérta Monarchia vezető köreit, a német és a magyar „zsarnokságot”tették felelőssé, ők tehát eleve hajlamosak voltak a Monarchiagyűlöletére s azonnal magukévá tették az Amerikában annyira élénkentente-propaganda azon tételét, hogy a világháború a demokráciaháborúja a germán reakció ellen, a kis nemzetek szabadságharca agermán-turáni zsarnokság ellen. Egy buenos-ayresi horvát egyesületindítja meg 1914. aug. 3-án a Monarchia-ellenes mozgalmat. Felhívjaa Monarchia szlávjait, rázzák le a habsburgi jármot és kimondja,hogy az amerikai délszlávok között a Monarchia ellen délszláv légiókszervezendők. 55A délamerikai délszláv mozgalomnál sokkal jelentékenyebb azaz északamerikai. Ez már céltudatos szervezés eredménye, mely szervezésta Monarchia délszláv emigránsai indítottak meg. A háborúkitörésekor egyes délszláv politikusok külföldön voltak, mások külföldreszökdöstek. Ezek az emigránsok magukról életjelt előszörakkor adtak, mikor Tiszának egy, a magyar parlamentben elhangzottbeszéde ellen, melyben Tisza kiemelte a Monarchia horvát ezredeinekhősiességét, tiltakoztak. Egy Horvát Választmány aláírású római nyilatkozatbankijelentik, hogy a horvátok és a szerbek egy nemzetettesznek, sorsuk egymástól el nem választható és a horvát katonákcsak a terror hatása alatt harcolnak az entente ellen. A nyilatkozatotdr. Trumbic Antal, volt spalatói polgármester, volt reichsrati és dalmáttartománygyűlési képviselő, a fiumei rezolúciónak egyik szerzője, dr.Hinkovic Hinko magyar és horvát országgyűlési képviselő, a horvátszerbkoalíció tagja és a raguzai dr. Vojnovic Lujo, Sándor szerb régenshajdani nevelője, adták ki. 5c1914. december folyamán a Rómában tartózkodó délszláv emigránsokelhatározták, hogy komolyabb akciót kezdenek. Ε célból sürgősszükségnek tartották az Egyesült Államokban lakó nagyszámú délszlávságmegmozgatását. Egyrészt az ő állásfoglalásukkal akartak azemigráció számára erkölcsi alapot teremteni, velük akarták az antantelőtt bizonyítani azon tételüket, hogy a Monarchia délszlávjai valóbanelégedetlenek helyzetükkel, de terror alatt állván nem nyilatkozhatnak,hanem kivándorolt testvéreik beszélnek az ő nevükben, másrésztaz amerikai délszlávoktól akartak pénzt szerezni az emigráns-mozgalomfenntartására. 1915 elején a római délszláv emigránsok megbízá-54 Sisic 61., 63., 65. 1.55 Sisic 4. 1., egyéb délamerikai nyilatkozatok 1. u. o. 4L, 46., 48., 93. 1.56 Sisic 12-14., 15., 18. l.

200sából dr. Potocnjak Franko volt horvát és magyar képviselő, sokáiga horvát-szerb koalíció tagja, utazott az Egyesült Államokba. 1Potocnjak amerikai útja teljes sikerrel járt. Az 1915. márc. 10-ikicsikágói délszláv nagygyűlés kimondja, hogy a Monarchia délszlávjaiel akarnak szakadni és Szerbiával egy államot, Jugoszláviát, akarnakalkotni. 2 A mozgalom Potocnjak elutazása után sem aludt. Tetőpontjáta Pittsburgban 1916. nov. 29-én és 30-án tartott óriási arányú délszlávkongresszussal érte el, melyen az amerikai délszlávok 615 delegátusavett részt és ezek megismételvén a csikágói határozatokat aLondonban székelő Délszláv Választmányt elismerték a Monarchiadélszlávjai képviseletének. 3Mikor az amerikai mozgalmak kellő alapot adtak az emigránsmozgalomnak és mikor Olaszországnak előrelátható háborúba lépésea délszláv ügyet nagy veszedelemmel kezdte fenyegetni, 1915 áprilisábanaz emigránsok túlnyomó része Londonba ment. Itt alakult meg aDélszláv Választmány, melyet Délszláv Comiténak is hívnak. A választmánymegalakulásáról egy 1915 május 6-i terjedelmes memorandumértesíti Franciaországot, Angliát és Oroszországot. A memorandumbejelenti, hogy a Comité célja a teljes délszláv egység megalkotásaegy souverain államban. A Monarchia a délszlávság halálos ellensége,vele semmi körülmények között sem hajlandók megalkudni. A tervezettdélszláv állam részei volnának: Szerbia, Montenegró, Bosznia, ésHercegvovina, Dalmácia és szigetei, Horvát-Szlavonország Fiúmévalés a Muraközzel, Dél-Magyarország drávamenti része (Baranya) és avolt Vojvodina (Bácska, Bánát), Isztria szigeteivel és Trieszttel,Krajna és Görz, Dél-Karinthia, Dél-Stájerország Magyarország szomszédosdélnyugati részeivel (Vend-vidék). A memorandum hosszasanfejtegeti az olasz igények jogosulatlanságát a Monarchia déli részeire,amivel megkezdődik a harc a londoni szerződés ellen. A memorandumot,mint a Comité elnöke, Trumbic írta alá. 4A londoni szerződést Olaszország és az antant nagyhatalmak1915. április 26-án kötötték meg. A szerződés szövegét csak 1917-benadta ki a Sovjet, de lényeges pontjai olasz lapközleményekből már1915 tavaszán ismeretesek voltak. Ami a délszlávok által igényelt területeketilleti, a londoni szerződés biztosítja Olaszországnak Görz-Gradiskát, Triesztet, Isztriát szigeteivel Veglia kivételével, Észak-Dalmáciátmajdnem Spalatóig a legtöbb dalmát szigettel és Valonát. Fiumétés az egész horvát tengerpartot Horvátországnak, Dél-Dalmáciát1 Az emigráció pénzügyeire nézve 1. Obzor, jan. 6. és 27. Potoënjak súlyosvádakkal illeti Trumbicot.2 Sisic id. m. 20-21. 1., egyéb északamerikai nyilatkozatok u. o. 21., 40., 42. 1.3 Sisic 74-80.4Sisic 24-35. 1. A comiténak teljhatalmú vezére Trumbic volt, kinek dalmáciaihívei a horvátországi emgiránsokat (Hinkovic, Potocnjak) erősen háttérbeszorították, amit ez utóbbiak emlékirataikban elkeseredetten panaszolnak fel ésa speciális horvát érdekek elhanyagolását e körülményre vezetik vissza.

201Szerbiának és Montenegrónak szánja, Albániát fent akarja tartani. 5A londoni szerződés az emigráns mozgalmat végveszéllyel fenyegette.Ε szerződés antant-győzelem esetére jobban szétdarabolta a délszlávokat,mint amennyire szét voltak darabolva. A Monarchia délszlávjai,ha sokféle tartományba osztva is, de egy uralom alatt állottak, míg eszerződés hat állam között (Olaszország, Horvátország, Szerbia,Montenegró, Ausztria és Magyarország) parcellázza szét őket. És amígaz osztrák-magyar uralom nemzetiségi szempontból komolyan nemveszélyeztette a délszlávokat, az olasz uralom alá jutás az olaszosításlehetőségét jelenti. Hiszen az olasz nyelv az Adria nemzetközi nyelve,e területek már állottak olasz (Velence) uralom alatt és az olaszkultúrbefolyás évszázadok óta igen erős, laknak is olaszok e részekenés a városi intelligencia eddig is szívesen beszélt olaszul.Az emigránsok két dolog közül választhattak: vagy beismeriktévedésüket és terveiket nem antant-győzelemre bazirozzák, vagy teljesenegységes délszláv-szerb fronttal próbálják a szerződés revíziójátkikényszeríteni. Az első lehetőség egyenlő lett volna számukra a politikaihalállal, a másik nehéz vállalkozás volt, de nem egészen kilátástalan.Tehát ezt választották. Először magát az emigrációt kellett egészendélszláv alapra helyezni. Rómában tagadhatatlanok voltak méga horvát velleitasok, amik némileg összhangban állottak a zágrábiStarcevic-párt egy részének magatartásával, mely egy, a Monarchiátólelszakadt független Horvátországot akart. 6 Londonban az emigrációhorvát szárnyát Supilo Ferenc, volt magyar és horvát képviselő, ahorvát-szerb koalíció hajdani vezére és Trumbic mellett megalapítója,képviselte. Supilo pártvezér korában némileg belátott a szerbek kártyáiba,tapasztalnia kellett saját személyén a szerbek gyűlöletét,mikor nem akart vak eszköz lenni kezükben. Supilo Grey előtt nyíltanlándzsát tört a független Horvátország mellett. 7 A londoni szerződésValószínűleg azért is kontemplált egy Szerbiától független Horvátországot,mert tudott az emigráció ingadozásáról a horvát és a délszlávirány között. Mivel azonban az olaszok éppen a horvát területeketparcellázták szét e szerződésben, ezzel a horvát irányzatra haláloscsapást mértek, mert azt a benyomást keltették, hogy a horvát függet-5 A szerződés megjelent magyarul a Magyar Külpolitika 1920. júl. 11-i számában.L. még Sisic: Jadransko pitanje. Zagreb, 1920. 184. 1., idevágó rész 5-9. 1.Az Albániára vonatkozó kissé komplikált határozatokkal nem foglalkozunk.Horvátországgal akkoriban bizonyos olasz köröknek különös tervei voltak. Egyolasz királyi herceget szántak a horvát trónra és ez a horvát állam Olaszországprotektorátusa alatt állott volna. (Obzor, 1925. jan. 15.) De nemcsak Olaszország,hanem a szerbek főprotektora, Oroszország sem volt micg ez időben hajlandóHorvátországot a szerbeknek biztosítani. L. Gjorgjevic id. m. 65., 66., 69. 1.6 Hrvoj Dragutin volt ez irányzat exponense otthon, ö egy orosz nagyhercegetakart a horvát trónra ültetni. Nem lehetetlen, hogy e törekvés bizonyos összefüggésbenállott Oroszország akkori tartózkodó álláspontjával a szerb-horvát egységkérdésében.7 Sisic 312-314. 1. és Obzor 1925. ápr. 4. Hinkovic érdekes közlései.

202lenség ára ez a feldarabolás. Supilo lassankint visszavonult, Trumbicteljesen délszlávvá lett.Most meg kellett Szerbiát nyerni a délszláv irányzatnak, ami nemvolt könnyű feladat. Amint Trumbic a Hrvatska Zajednicában 1923.jún. 10-én tartott beszédében elmondta, a világháború alatt mindvégigkét délszláv koncepció harcolt egymással: a szerb kormányé, melyegyszerűen több-kevesebb délszláv területet akart elhódítani a Monarchiátólés a délszláv comité, mely az összes délszlávok felszabadításávalegy új államot akart alakítani. 8 Az a langymeleg válasz, melyeta skupstinában Pasic 1915. ápr. 28-án Pavlovic Dragoljub képviselőinterpellációjára a londoni szerződés ügyében adott, eléggé elárulta,hogy Szerbia a délszláv emigránsokat fel akarja ugyan használni,hajlandó őket bizonyos fokig támogatni is, de velük nem azonosítjamagát. 9 Supilo nisi, majd pétervári tartózkodása alatt a szerbés a délszláv ellentétek annyira nyilvánvalókká váltak, hogy a sajtóbais eljutottak. 10Trumbicék, hogy pozíciójukat Szerbia és az antant felé erősítsék,egyrészt fokozott erővel szervezték az amerikai délszlávokat és aMonarchia antant-fogságba került délszláv katonáit, másrészt folytonosjegyzékezéssel ostromolták a nagyhatalmakat. 11 Az amerikai délszlávokpénzzel bőven ellátták őket, úgyhogy anyagilag hamarosan függetlenekkéváltak. Azonban hiábavaló volt minden munkásságuk, a nagyhatalmakés Szerbia félhivatalosan szóba álltak ugyan velük, a délszlávönkénteseket tűzvonalba küldték, de semmi obligót irányukbannem vállaltak.Szerbia összeomlása után a Comité több reménnyel folytattamunkáját. A szabadkőműves Hinkovicnak sikerült a francia szabadkőműveseksegítségét megszereznie, ami mind a nagyhatalmak, mindSzerbia felé lényegesen megjavította a Comité helyzetét. 12 Trumbic1916. február 24-iki hódoló sürgönye a szerb régenshez, melyben őtmint az összes délszlávok leendő urát üdvözli, ugyan még nagyonhideg válaszra érdemesíttetett, 13 de a régens párizsi, majd londoni útjameghozta a közeledést. Trumbic újabb hosszú jegyzékein kívül azantanthoz, 14 melyekben a gyökeresen megváltozott viszonyok közöttis a régi programmot hirdette, ezt a közeledést lényegesen előmozdí-8 Obzor, 1923. jún. 13.9 Sisic 23-24. 1.10 Sokat ír erről Gjorgjevic id. müvében 28., 35., 36., 39., 53., 58., 59. I.11 Sisic 36-37., 40., 41., 42., 43., 44., 46-47. 1. Srkulj Stjepan: Povifest Hrvatu.Srba i Slovenaca. Zagreb, 1921. 271 1. 8° c. műve szerint 1915 őszén OroszországbólSzerbiába 40 délszláv tiszt és 2000 önkéntes jött. Dobrudzsában az orosz fronton1916 elején 28.000, később 37.000 önkéntes és 565 tiszt küzdött. Ezek közül horvátazonban csak 5000, szlovén 2000 volt, a többi szerb. (245-246. 1.)12 Potocnjak tanulmánya. Obzor, 1925. jan. 24. és 25.13 Sisic 49. 1.14 Sisic 50-58, 58-60., 72-74. 1.

203totta a Templetown, Seddon és Seton-Watson vezetése alatt tartott1916. augusztus 11-iki londoni nagy cseh-délszláv meeting, amikor isa szerbek látták, hogy az emigráns mozgalomnak komoly pártfogóivannak a nagyhatalmaknál. 15 A nagyhatalmakat viszont az hangoltakedvezőbb véleményre az emigráció iránt, hogy Trumbic egyre többjoggal hivatkozhatott a délszláv önkéntesekre és a Monarchia délszlávjainakmagatartására otthon is. Ez a fordulat az olaszoknak kellemetlenvolt. Egy tényleges árulás után az olasz sajtó Trumbicékatazzal vádolta, hogy a Monarchia zsoldjában állanak. Okoskodásuk akövetkező volt: Trumbic mindig azt állítja, hogy az ő érdekeik Szerbiáévalazonosak; ha ez így van, akkor érdekeiket a szerb kormányegyedül is képviselheti; miután azonban a Comité nem hajlandó megszüntetniműködését: világos, hogy nem a szerb-délszláv érdekeketképviseli, hanem – a Monarchiáét! Trumbic e vádra azt felelte, hogymár 1916. március 20-án kiadta jelszavát: Austria delenda! és felsorolta,mi mindent tettek ők Ausztria-Magyarország ellen és ez őellenük. 16 Ezzel persze az nem volt megmagyarázva, hogy miért vanrájuk szükség. Azt nem vallhatta be Trumbic, hogy a szerbekkelnincs megegyezés és hogy nem meri a szerb kormányra bízni aMonarchia délszlávjainak sorsát. Mivel azonban Trumbicék antanthűségetizenhárompróbás volt, az olasz vádak lassankint elhallgattak. 17Antant-hűségüket külön aláhúzták IV. Károly király megkoronázásakor,újra kijelentvén, hogy a Monarchia délszlávjai hallani sem akarnaktöbbé sem a Habsburgokról, sem a Monarchiáról. 18A cárizmus bukása Oroszországban, a középhatalmak látszólagvégleges berendezkedése a Balkánon, a szerb kormány súlyát nagyonmeggyöngítették az antanton belül, viszont a Iondoni szerződést alánem írt Egyesült-Államok háborúba lépése és a Monarchiában megindultdélszláv erjedés megnövelte a Comité értékét. Ezek a körülményekbírták rá a szerb kormányt, hogy viszonyát a Délszláv Választmányhozvégleg rendezze. Így jött létre hosszas alkudozás után 1917.július 20-án a korfui deklaráció, melyet a szerb kormány nevébenPa§ic, a Comité nevében Trumbic írt alá. A korfui deklaráció a délszlávállam keletkezésének alapokmánya. Benne a szerb kormány ésa Délszláv Választmány kijelentik, hogy közös céljuk egy az összesszerbeket, horvátokat és szlovénokat magában foglaló délszláv állammegalakítása a Karagyorgyevicsek uralma alatt. A deklaráció megállapítjaaz új állam alkotmányának alapelveit és azokat a módozatokat,15 Sisic 65-66. 1. A Times (Steed) a szerb régens Londonba érkezése alkalmávalDélszláv Egyesült Államokról cikkezett. Sisic GO-61. 1.16 Sisic 67-72. I.17 De még 1916. dec. l-én is maga az olasz miniszterelnök megismételte őket.(Obzor, 1925. jan. 27.)18 Sisic 82-85. 1.

204melyekkel a közös délszláv constituante ezt az alkotmányt meg fogjahozni. 19Ma már jól tudjuk, hogy a szerb és a délszláv törekvésekneke közös nevezőre hozása sok tekintetben csak látszólagos volt. Az ellentétekPasic és Trumbic között továbbra sem tűntek el és nem egyszerállott be olyan fordulat, mely az egész korfui művet felborulássalfenyegette. A szerb-délszláv front egységét azonban kifelé sikerültmegmenteni. Éppen ezért ez a deklaráció a háború alatti délszláv fejlődésszempontjából döntő jelentőségű momentum. A szerb-délszlávfront egysége nagy hatással volt az antanthatalmakra. Ezzel véglegbebizonyítottnak látták, hogy a délszlávság egyesülni akar s báregyelőre sem a hadi helyzet, sem az antant-nagyhatalmak közvetlenháborús céljai nem nagyon kedveztek e törekvéseknek, 20 éppen ezérta korfui deklarációt nem is ismerték el, de hogy a hivatalos Olaszországteljesen elejtette a londoni szerződésben contemplait önállóHorvátország eszméjét, az Korfura vezetendő vissza. Óriási hatássalvolt Korfu a Monarchia délszlávjaira is.A nehézségek azonban nem tűntek el. Mikor Wilson 1918. január8-án nyilvánosságra hozta híres tizennégy pontját, ezekben csak Szerbiaés Montenegró helyreállítását, Szerbia szabad útját a tengerhez ésa Monarchia népeinek szabad autonóm fejlődését kívánta, pedigTrumbic előzőleg külön jegyzékben próbálta felvilágosítani a délszlávkövetelésekről. 21 Wilsonnal teljesen összhangban Lloyd George 1918.január 9-iki parlamenti beszéde is fenntartandónak véli a Monarchiátés csak autonómiát kíván a Monarchia elnyomott népei számára,mely nyilatkozat ellen Trumbic sietett tiltakozni. 22 A Délszláv Választmánytazonban nem annyira ez a két nyilatkozat érintette kínosan,mint inkább az, hogy a korfui deklarációt aláírt Pasic ezek hatásaalatt 1918. január 22-én körlevelet intézett a szerb követekhez, melybenutasította őket, hogy miután az Egyesült-Államok és Anglia ragaszkodnaka Monarchia fennmaradásához, csak Bosznia és Hercegovinaönrendelkezését és a tengeri kikötőt szorgalmazzák, 23 és Trumbicékminden erőlködése ellenére sem volt kapható arra, hogy közösen lépjenfel velük az angolszász államok e háborús célkitűzése ellen. 2419 Sisic 96-99. 1. A deklarációhoz csatlakozott a Miklós montenegrói királyhozhűtlenné vált és Radovic Andrija elnöklete alatt álló ú. n. Montenegrói Választmányis. L. Sisic 88-91., 91-92., 100., 100-101. 1. A korfui deklarációra nézve1. még Sisic: Jadransko pitanje 9-13. 1.20 1917 elején, a Sixtus-féle tárgyalások idején, Franciaország csak Szerbiahelyreállítását és Albánián át tengerhez juttatását kívánta. (Obzor, 1920. okt. 13.)21 Sisic 110-112., 106. 1.22 Sisic 112-119. 1.23 Gjorgjevic id. m. 159-165. 1.24 Trumbic előadása, Obzor, 1923. jún. 13. Pasic körlevele miatt Mihajlovicwashingtoni serb követ demisszionált, az amerikai délszláv bizottság meg DonGrskovic Niko és Hinkovic vezetése alatt a korfui deklaráció felbontását követelteTrumbictól. L. Gjorgjevic 123-125., 140. 1.

205A Monarchia fenntartásának a gondolata azonban nem tetszettOlaszországnak. Ebben a pontban találkoztak Trumbic és olaszok,így jött létre 1918. március 7-én a megegyezés Trumbic és Torre olaszképviselő, mint a Comitato italiano per laccordo fra i popoli soggettiallAustria-Ungheria elnöke közt. 25 Az egyesség megállapítja, hogya közös cél a Monarchia teljes megsemmisítése, megállapítja, hogy adélszláv állam megalakulása olasz érdek is, megállapítja, hogy a kétállam határkérdései a nemzeti elv és az önrendelkezési jog alapjánrendeztetnek és hogy a két nemzetnek a másik államban maradókisebbségei teljes védelemben részesülnek. 26 Ε megegyezésről az Isonzófrontonhősiesen ellenálló horvát és szlovén ezredeket Trumbic ezerés ezer röpcédulával értesítette, meglehetős eredménnyel. 27 Ez tettelehetővé, hogy Olaszország, mint az osztrák-magyar kérdésben akkormár egyedül közelebbről érdekelt antant-nag}hatalom, védnökségealatt 1918. április 8-10. között Rómában összeüljön a Monarchiavalamennyi elnyomott népének nagyszabású kongresszusa. A kongresszusonrészt vett a Délszláv Választmány is és ott voltak Szerbiahivatalos képviselői is. A kongresszuson elfogadott határozatok aMonarchia teljes szétdarabolását kívánták.Az antant ugyan szívesen látta ezt a nagyarányú tüntetést, de ahatározatokat magára nézve kötelezőeknek nem tartotta. Különösenaz angolszász hatalmak austrophilismusát kellett legyőzni, hogy akongresszus határozatai antant-programmá váljanak. Angliában ezlassankint sikerült is. A Brit-Birodalom nézetváltozása a Steed ésSetan-Watson buzgólkodására 1918. július 25-én megtartott délszlávnagygyűlésen lett nyilvánossá. A londoni Mansion-houseban a lordmayorelnöklete alatt lezajlott gyűlésen részt vett jóformán az egészhivatalos Anglia és a londoni diplomáciai kar. Jovanovic Jovan londoniszerb követ Szerbia céljának vallotta az összes délszlávok egyesítését,Benes és Steed nagy hévvel követelték a Monarchia felosztásátés Balfour külügyi államtitkár elismerte az Austria delenda jelszójogosságát és reményét fejezte ki, hogy a győzelem meg fogja hoznia délszláv vágyak teljesedését. 28A szerb-délszláv egységes front a Monarchia összeomlása előttmég egy erős belső megrázkodáson esett keresztül. A Délszláv Választmánykezdettől fogva a Monarchia délszlávjai hivatalos képviseleténektartotta magát. Szerbia a korfui deklarációval elismerte őket, aTrumbic-Torre szerződéssel félig-meddig Olaszország is. A többiantant-hatalmak ugyan érintkeztek velük, támogatták őket, de hivatalosképviseletnek még a mansion-housei gyűlés után sem ismertékel őket, sőt Balfour július 25-iki beszédében kifejezetten csak a szerb25 Ε comité tagjai egyebek közt Ruffini, Scialoja Barzilai stb.26 Sisic: Jadransko pitanje. 13-15. 1.27 SiSic 127. 1.28 Sisic 142-155. 1.

206külügyminisztert emlegette. A római kongresszus után Wilson Csehszlovákiátelismerte hadviselő félnek. Trumbic arra törekedett, hogy aMonarchia délszlávjait is ismerjék el önálló államnak és a DélszlávVálasztmányt ez állam kormányának. A helyzet a csehekre nézvepersze más volt. A csehek és a tótok mind a Monarchia uralma alattállottak és Massarykék bizonyos joggal mondhatták magukat a csehekkizárólagos és jogosult képviseletének. A délszlávok csak részbenállottak a Monarchia uralma alatt és két délszláv állam, Szerbia ésMontenegró, kezdettől fogva az antant tagja volt. Korfu óta a szerbés délszláv törekvések közös nevezőre hozattak, ami egy okkal többvolt arra, hogy az antant Szerbiát tekintse valamennyi délszláv igaziképviselőjének. A folyton fel-felbukkanó délszláv és szerb ellentétekrőlaz antant részben nem volt alaposabban értesülve, részben egyszerűpártviszályoknak tartotta őket. Éppen ezért Trumbic elismertetésitörekvéseit bizonyos idegenkedéssel fogadta és a korfui deklarációután teljes joggal Szerbia állásfoglalásától tette függővé elhatározását.Pasic állhatatosan vonakodott magáévá tenni Trumbic kívánságát,amiből 1918. szeptember végén Párizsban a két államférfiú közöttheves és a francia kormány tudomására jutott összeütközés származott,anélkül, hogy Trumbic a kívánt célt elérte volna. 29Ez az összeütközés magyarázza meg Pasic október 17-i nyilatkozatáta Morning Postban, melyet már annyiféleképen kommentáltak.Pasic itt kijelenti, hogy Szerbia nemzeti kötelességének ismeri aMonarchia szerbjeinek és szlovénjeinek felszabadítását. Ha majd ezekszabadok lesznek, Szerbia teljesen rájuk bízza, akarnak-e Szerbiáhozcsatlakozni a korfui deklaráció alapján, vagy kis államokat akarnak-ealakítani, mint a régmúltban. 30 Csekély nézetem szerint e nyilatkozatértelme a következő: nem fogadom el Trumbic tételét, hogy az összesdélszlávok új államot alakítsanak; csak arról lehet szó, hogy a horvátokés szlovének a korfui deklaráció keretein belül önként csatlakozzanakSzerbiához. Ha ez nem tetszik nekik, mehetnek. Minden jelarra vall, hogy Pasicnak az utóbbi eset nem lett volna ellenszenves,hiszen akkor megszabadult volna az Olaszországgal előreláthatóösszeütközésektől és a nagyszerb területi igények megvalósítása a horvátokrovására Olaszország támogatása mellett nem lett volna nehézfeladat.A Monarchia összeomlása bekövetkezett a nélkül, hogy Trumbicékelismertettek volna. És ugyanakkor, mikor a be nem avatott délszlávokmilliói kábultan ragadtatták el magukat a vágtató eseményektől,amikor az összeomló Monarchia tehetetlenül maga alá temette azt29 Trumbic előadása. Obzor, 1923. jún. 13. Sisic 168. 1. Tüzetesen foglalkozikaz elismertetési akcióval Gjorgjevic id. műve is (167-8., 170-1., 171-2., 175-7.,186-7. 1.), megvilágítva Steed és Scotus Viator szerepét. Pasic 1923. jún. 7-iskupstinai beszédében nyíltan beismerte, hogy ő akadályozta meg az elismerést.30 Sisic 178. 1.

207a néhány férfiút, aki fejét el nem vesztve, a megmentés útjait már-mármegtalálta, Trumbic a rohanó végzet hátterében még folyton azonmesterkedett, hogyan gáncsolja el Pasic végleges győzelmét. Úgylátszik,érezte azt a nagy felelősséget, melyet magára vett, mikor ahorvát nemzet sorsának intézését önhatalmúlag magához ragadta.Október közepén az Egyesült-Államokhoz fordult, hogy az ő csapataiszállják meg a Monarchia délszláv részeit. Trumbic e különben sikertelenlépését utólag azzal indokolta, hogy így akarta kijátszani azolasz occupációt. Valószínűleg igaza lesz annyiban, hogy azt is. 31Ezután következtek már említett üzenetei a zágrábi Nemzeti Tanácshoz.De már késő volt. A zágrábi Nemzeti Tanács is hiába jelentetteki a Délszláv Választmányt az ő képviseletének, 32 Trumbicnak megkellett hajolnia a diadalmas Pasic előtt és belépnie az ő megkérdezésenélkül megalakult SHS királyság kormányába, hogy ilymódon próbáljavalamennyire megvalósítani eszméit.Trumbic e vereségéről 1918 végén azonban csak a beavatottak kiscsoportja tudott. A tömeg, sőt a politikusok jó része is, Trumbic ésPasic közös diadalát zengte. Hogy az SHS királyság megalakult, abbanaz antant győzelmen kívül valóban volt része Trumbicnak: nélküleNagy-Szerbia alakult volna meg. Hogy az SHS királyság köpenyegealatt a nagyszerb eszme uralma következett be, az viszont Pasicdiadala.Mind Pasic, mind Trumbic azonban csak azért diadalmaskodhattak,mert a világháború alatt a Monarchia délszlávsága is oly iránybanorientálódott, mely az ő monarchia-ellenes eszméiknek megfelelt.Sajátos balvégzet irányította a háború alatt is a Monarchia délszlávpolitikáját, mely elszalasztott minden a Monarchiára nézve kedvezőalkalmat, ellenben megtett minden arra nézve, hogy a horvátok ésszlovének az antant-ideológia hatása alá kerüljenek.A háború kitörése Horvátországot Magyarország és a Monarchiaszempontjából igen kedvezőtlen helyzetben találta. Br. Skerlecz Ivánvolt a bán, akinek kormánya ugyan unionista politikusokból állott,de a kormányt a horvát-szerb koalíció támogatta, az a koalíció, melyismételten szembehelyezte magát az állami hatalommal, melynek politikájaSzerbia törekvéseit mozdította elő. Az a koalíció alkotta a kormánytöbbséget,amely koalíció megalakulásától számította dr. MedakovicBogdan, a sabor utolsó elnöke, maga is a koalíció tagja, október29-iki beszédében az elszakadási törekvés kezdetét. 3381 Trumbic e lépésének alighanem része van abban, hogy az Egyesült Államokokt. 18-i jegyzéke még mindig csak a Monarchia délszlávjai önrendelkezési jogátbiztosítja, holott Csehszlovákia elszakadását befejezett ténynek tartja. Sisic 179. I.Trumbic előadása, Obzor, 1923. jún. 13.82 Sisic 218., 230. I.83 Sisic 192-193. 1.

208A háború kitörésekor a katonai hatóságok Medakovicot, Pribicevicetés másokat súlyos gyanúokok alapján letartóztatták, de gr. TiszaIstván közbenjárására ismét szabadlábra helyeztettek. És ámbár akoalíció megalapítói (Trumbic és Supilo), volt koalíciós képviselők(Potocnjak, Banjanin), sőt egy aktív koalíciós képviselő (Hinkovic)tették az emigráns mozgalom vezérkarát, a Monarchia vezetői nemtartották szükségesnek, hogy Horvátországban változások álljanak be. 34A horvát nemzet nagy többségének azonban még idegen volt adélszláv gondolat, úgyhogy az ősz uralkodó parancsára lelkesen sietetta zászlók alá és kitüntette magát a Monarchia minden csataterén.Az átpártolás és a fegyverletétel a háború első három esztendejébencsak szórványos jelenség volt mind a horvátok, mind a bosnyákmuzulmánok,mind a szlovének körében. A délszláv önkéntesek közöttazért volt olyan kevés a horvát és a szlovén, pedig az oroszországifoglyokat oroszok, szerbek és csehek terrorizálták, hogy ez alakulatokbabelépjenek. Ez a monarchiahü hangulat igen alkalmas lett volnaegy kimondottan horvát nemzeti irányzat uralomra juttatására ésezzel a monarchiaellenes elemek teljes letörésére. A horvát bán és amagyar miniszterelnök azonban nem érezték meg a sorsdöntő napokelérkezését és maradt minden a régiben.A koalíció eleinte igen szerényen viselkedett. Főtörekvése az volt,hogy Skerlecz tehetetlen kormányzata megmaradjon, de viszont arranagyon vigyázott, hogy ellentétbe ne kerüljön az emigránsok politikájával.Mikor a sabor hosszú szünetelés után 1915. június 14-én újraösszeült, a sabor egy alelnöke, dr. Magdic Pero, horvát koalíciós képviselő,egy hosszú és avatatlanok szemében teljesen lojális beszédettartott, melyben azonban az egyesülést, – nem mondja meg kivel, -jelölte meg a horvát háborús áldozatok ellenértékének. Az olasz igényekellen a sabor állást foglalt, hiszen a Comité is küzdött ezek ellen,a Comité működése ellen azonban egy szó sem hangzott el, pedigSkerlecz követelte ezt a koalíciótól. Trumbic 1916. március 18-iki, afrancia kormányhoz intézett jegyzékében erre külön is hivatkozik,mint olyan tényre, mely azt bizonyítja, hogy a sabor többsége egyetértműködésével. 35Valamivel nyíltabban lépett fel a koalíció, mikor IV. Károly királyimegkoronáztatása alkalmával feliratban üdvözölte. Az 1917. március9-én elfogadott felirat a lojalitás mezében és az 1868-iki kiegyezésemlegetése mellett aláhúzottan hangsúlyozza a délszláv egységet éskívánja az egyesülést. A felirat frazeológiája azonos a Comité jegy-34 Krupenski, római orosz követ, 1915. febr. 10-én Hinkovicot a horvát-szerbkoalíció kiküldöttének nevezi. A Szovjet ezt a jelentést is kiadta, a Monarchiahatóságai erről tehát még a háború alatt tudomást szerezhettek. L. Gjorgjevicid. m. 51. 1.35 Sisic 51. 1. Srkulj id. m. 243-244. 1. A koalíció egyes tagjai nem titkoltákSkerlecz jelenlétében sem animozitásukat a Monarchiával szemben. Példa errea Tuskan-eset. Rijeé, 1923. febr. 27.

209zekéinek frazeológiájával, amit a Monarchia intéző körei nem méltattakfigyelemre. 36Alighogy ez a felirat elment, elhangzottak a magyar képviselőházbanSzmrecsányi György képviselő leleplezései a Pasic-féle confidenslistáról. (1917. március 21.) Ezt a listát Belgrád elfoglalásakor aMonarchia hatóságai Pasic lakásán találták. Tartalmazta pedig Pasicconfidenseinek jegyzékét a Monarchiában. A confidensek között szerepelthat koalíciós képviselő is. Az igen nagy feltűnést keltett leleplezésekfelett a Monarchia közvéleménye sajátságos gyorsasággal napirendretért. A koalíció hamisítványnak minősítette a listát, a vizsgálatmegindult és Wekerle miniszterelnök egy semmitmondó nyilatkozataután elaludt, bár pl. Hideghéty horvát miniszter a dolgoknak nagyjelentőséget tulajdonított. 37A Monarchia vezetőköreinek ez a magatartása természetesenegyre bátrabbá tette a monarchiaellenes elemeket. Ennek egyik jelenségevolt az osztrák Reichsrat Délszláv Klubjának, mely magábanegyesítette az osztrák képviselőház valamennyi délszláv képviselőjétdr. Korosec Antal elnöklete alatt (35), a parlament 1917. május 30-ikiülésén felolvasott nyilatkozata, mely a nemzeti elv és a horvát közjogalapján kívánja a Monarchia összes délszlávjainak egyesítését egyállamban a Habsburg-ház alatt. 38 Ez a nyilatkozat döntő fontosságú aMonarchia délszláv mozgalmainak fejlődésében. Az az egyre nagyobbarányokat öltő mozgolódás, mely rövidesen hatalmába kerítette aMonarchia délvidékét, folyton e nyilatkozatra hivatkozik, mint kiindulópontra.A nyilatkozat látszólag lojális, hiszen ha változtatniakar is a dualizmuson, de kifejezetten ragaszkodik a dinasztiához éscsak a Monarchia délszlávjairól beszél. Azzal is elkülöníti magát aDélszláv Comitétól, hogy jogforrásul a horvát közjogot is elismeri.Azonban nem szabad ezeket a különbségeket nagyon komolyan venni.1917 májusában még számolni kellett a Monarchiában fennálló renddelés a látszólagos lojalitás egyrészt arra volt jó, hogy bizonyosudvari körök megnyeressenek, másrészt arra, hogy egyes, mindigHabsburghû pártok (a szlovén néppárt, a különböző horvát jogpártok) \jóhiszemű híveinek támogatása biztosíttassék. A horvát közjog emlegetéseis csak a horvát nagyközönségnek szólt. A nemzeti elv azonbanmár az antant szótárából van véve és bizonyos fokig ellentétben állvána horvát közjoggal, továbbá miután a nemzeti elvnek a Monarchiahatáraihoz való kötése ez elv lényegét tagadja, világos, hogy a nyilatkozatés a Délszláv Comité működése között mutatkozó ellentétek38 Sisic 85-88. 1.37Egy horvát emigráns is hamisítványnak mondja a listát. (Gagliardi: Istinao hrvatskom emigrantskom komiteu. Graz, 1922. 39. 1., idevágó rész 6. 1.) Érdekes,hogy a megvádolt urak máig nem tisztázták a dolgot. L. még Nyolcórai Újság,1917. ápr. 17. Új Nemzedék, 1917. máj. 13.38 Sisic 94. 1.

2010csak teoretikus értékűek, különösen akkor, mikor a nyilatkozatnaknincs egy szava sem a Comité ellen.A horvát sabor pártjai közül a Starcevic-párt azonnal (június 5)csatlakozott a bécsi deklarációhoz. Ez a határozat hosszasan magyarázzaa nemzeti elvet, melyet a Monarchia határaihoz elég lazán fűz. 39Akik ismerték a Starcevic-párt akkori hangulatát, eléggé tisztábanvoltak, hogy ez a párt a Monarchia veszélyét óhajtja.A két határozat nyomán nyilatkozat-özön indult meg különbözőmonarchiabeli délszláv szervezetek és gyűlések részéről. 40 Ugyanekkora cenzúra bilincseiből egyre jobban felszabaduló délszláv sajtóban isigen erős délszláv propaganda fejlődött ki, mely nem képviselvén hiva-”talos véleményeket, sokkal szabadabban fejezhette ki törekvéseit ésismerve Bécs és Budapest járatlanságát in rebus slavicis, folyton bátrabblett és nem is igen leplezte hazaáruló üzelmeit. 41Betetőzte a dolgot Mihalovich Antal báni kinevezése. Az Esterházy-kormánymegalakulása a legjobb alkalom volt a délszláv mozgalmakellen tehetetlen Skerlecz-kormány eltávolítására. Ez meg istörtént, de ahelyett, hogy a mindenkitől várt horvát kurzus következettvolna be, az unionisták elejtésével a báni kormány teljesen a koalíciókezeibe ment át. Ezzel az állami hatalom Horvátországban ahazaárulók kezébe jutott. 42Azt hiszem, a koalíció kormányrajutásának része van a korfuideklaráció létrejöttében is. A szerbek, de az angolok és olaszok is jobbanvoltak informálva a délszláv mozgalmakról, mint Bécs és Buda-39 Sisic 94-96. 1.40 Sisic 101-105., 107-108-, 113-117., 122-124. 1. Sisic maga megmondja,hogy e határozatoknak csak kis részét közli.41 Ε sorok írója tisztán a Monarchia délszláv lapjaiból szerzett értesüléseialapján az Új Nemzedék 1917-i és 1918-i évfolyamaiban folyton felhívta a figyelmeta készülő elszakadásra és kimutatta a Monarchia délszláv mozgalmainakösszefüggését Trumbic és a szerb kormány működésével, anélkül, hogy bármieredményt ért volna el. L. különösen Pasicstól a koalícióig c. cikkemet (Új Nemzedék,1917. 44-45. sz.).42 Mihalovich hatalomra jutásának okait és körülményeit részletesen tárgyaltamIV. Károly és a délszlávok c. tanulmányomban (Új Magyar Szemle, 1920. nov.szám, 30-46. 1., idevágó rész 36-38. 1.). Kiegészítőlég itt bővebben ismertetemegy magát meg nem nevező koalíciós képviselő feljegyzéseit: Esterházy kinevezésekora koalíció ügye nagyon rosszul állott. Szmrecsányi leleplezései folytán a pestipolitikai hangulat ellenük volt és úgy látszott,, B. Rauch Pál lesz a bán azzal a feladattal,hogy a koalíciót letörje. A koalíciónak mindenáron meg kellett akadályozniaazt, hogy egy monarchiáiul kormánytöbbség alakuljon meg. Az uralkodóa béke útjait kereste. Egyszerre csak egy véreshangú cikk jelent meg a TempsbanRauch ellen, azzal vádolván az osztrák-magyar kormányt, hogy e kinevezéssel elárulja,hogy békeszándékai nem őszinték. „Jól dolgoztak kint a mi barátaink!”Czerninnél a Délszláv Klub ugyanezzel érvelt: Rauch kinevezése rossz benyomástîog tenni Párizsban. „Czevnin eïre kinyitott egy ajtót, mondván·. Mondják ezt megennek az úrnak! és bemutatta őket Esterházynak. Akkor e találkozásnak mélytitokban kellett maradnia, mert nem volt szabad elárulni, hogy osztrák politikusokavatkoznak magyar ügyekbe.” Mihalovichnak jó összeköttetései voltak a sziavonarisztokráciával, ennek meg (Majláth) az udvarral. Így lett ő a bán és a koalíciónem csalódott benne. (Rijec SHS 1919. jan. 17.)

211pest. Trumbic helyzetét lényegesen erősítette az a tény, hogy a közhatalomHorvátországban az ő barátai kezébe ment át, akik őt sohasemdezavuálták és amennyire tehették, ki is mutatták azt, hogy veleegyetértenek. A Monarchia délszlávjaira meg természetszerűen óriásihatással volt a korfui deklaráció. Egyrészt azt láthatták belőle, hogySzerbia és a Comité teljes egyetértésben vannak, van egy közös, mindenkételyt kizáró programmjuk, másrészt meg méltán hihették azt,hogy ez a programm az antant programmja is, tehát sorsuk antantgyőzelemesetére már eldőlt. Ennélfogva a délszláv érzelmű politikusokés szervezetek, a május 30-iki programmból kiindulva, mérföldeslépésekkel közeledtek a korfui programm felé. 43A triesti Edinost (Egység) politikai egylet 1917. augusztus 28-ánerélyesen tiltakozik Olaszországgal isztriai és dalmáciai igényei ellen,de mélységesen hallgat az e tartományok clszakítását célzó korfuideklarációról. 44 A horvát sabor ellenzéki pártjainak, – a Starcevicianusok,Budisavljevic Srgjan és Pribicevic Valerijan (Szvetozár testvére)koalíciós-disszidens képviselők, – a Szovjet békeajánlatakorkiadott 1917. december 3-iki nyilatkozata már a délszláv egységet csaka népek önrendelkezési joga alapján követeli és hallgat a dinasztiáról,hallgat a Monarchia határairól. 45 1918. január 18-án és február 2-ánkét szlovén párt követeli ugyanilyen módon az egységet és sürgeti egyNemzeti Tanács megalakítását. 46 1918. január 24-én a zágrábi ú. n.délszláv egyetemi ifjúság demokratikus békét és teljes délszláv egységetkövetel. 47 1918. január 27-én a szerb radikális-párt karlócai ülésenyilatkozik a délszlávok egyesülése mellett, bár ugyanekkor a szerbmentalitásra nézve igen jellemzően kétségbevonja a horvátok és szlovéneknemzeti egységét a szerbekkel. 48A Monarchia hatóságai és vezető körei mindezt szó nélkül tűrik.Még az sem hozza ki őket nyugalmukból, mikor Korosec mint a DélszlávKlub elnöke 1918. január 31-én a Brest-Litovskban tárgyalóosztrák-magyar, német (!), orosz (!) és ukrán (!) békedelegációkhozjegyzéket intéz, kijelentve, hogy a Délszláv Klub a tárgyalásokon résztóhajt venni és a megkötendő békét a délszlávokra nézve eleve érvénytelennekminősíti, amennyiben a tárgyalásoké ι részt nem vehetnek.Bejelenti igényét az egész délszlávság egy államban való egyesítéséreaz önrendelkezési jog alapján. 49 Trumbic sürgősen kijelentette, hogy ősem ismeri el a brest-litovski osztrák-magyar békedelgációt illetékes-43A koalíció vezérlapja utólag megállapította, hogy ha 1917-hen Rauch jutottvolna uralomra, az elszakadás nem történt volna meg. (Rijec, 1921. máj. 30.)44 Sisic 102 1.45 Sisic 105. I.46 Sisic 113., 122. 1.47 Sisic 114-115. 1.48 Sicic 116-117. 1.49 Sisic 117-121. 1.

212nek a délszlávok nevében is békét kötni és Korosec fejtegetéseit tisztaantant nyelvre átírva, világosan elárulja együttműködésüket. 50A monarchiaellenes délszláv pártok 1918. március 2-án és 3-ánZágrábban titkos tanácskozást folytattak, melyen 43 politikus vettrészt. A tanácskozás titkos volt, ellenben az elfogadott határozatotazonnal nyilvánosságra hozták: a nemzeti elv és a népek önrendelkezésijoga alapján követelik a szlovének, horvátok és szerbek függetlenállamát. 51 Ez a határozat a korfui deklaráció teljes recepciója.A Karagyorgyevics-ház ugyan nem említtetik benne, de a Habsburgházsem: világos tehát, hogy a határozat Korfu ezen pontját sem veszitagadásba. Az újabb délszláv párt- és gyűléshatározatok ezentúl csekélykivétellel mind ebben a gondolatkörben mozognak. 52 1918. április18-án, majd május 7-én a Reichsratban van megint egy szövetkezettcseh-délszláv fellépés, 58 június 5-én a Starcevic-párt újra megismétlia március 3-iki határozatokat, 54 mely határozatokat ismét újabb deklaráció-özöntindítanak meg. 55A Mihalovich-kormány és a horvát-szerb koalíció mindez üzelonektőllátszólag távoltartották magukat. De csak látszólag, mert avalóságban egyrészt teljesen szabadjára engedték a délszláv agitációt,másrészt a Monarchia élelmezését megakadályozó gazdasági politikávallényegesen meggyorsították az összeomlást. A viszonyok ismerőiugyan minduntalan felfedeztek áruló tüneteket és egyes magyar lapok(Pesti Hírlap, Magyar Hírlap, Új Nemzedék) siettek e jelenségeket leleplezni,de leleplezéseikkel hasonlíthatatlanul nagyobb hatást értekel Zágrábban, mint Bécsben vagy Budapesten. 56 Maga a horvát kormányfolyton el volt készülve a bukásra, de a Monarchia vezetőköreinekhalogató politikája miatt a leváltás egyre késett.A magyar kormány a választójoggal vesződött. A kormány egyiktagjának, Windischgrätznek, ugyan jó délszláv értesülései voltak ésSzterényi támogatta őt, de sok jóindulattal kezdeményezett akcióieredménytelenek maradtak. Windischgrätz 1917. október 3-án a Felségelőtt kifejtette délszláv programmját: a Monarchia délszlávjaiegyesítendők Szent István koronája alatt. Ezt a tervet akkor Czerningáncsolta el. 1918. május 10-én Windischgrätz a Monarchia újjászer-50 Sisic 124-125. l.51 Sisic 126-126. I.52 Sisic 126., 128-130., 131-133. 1.53 Sisic 130-131., 134-136. 1.54 Sisic 138-139. 1.55 Sisic 139-142. l.56Legyen szabad itt megemlíteni c sorok írójának néhány ilyen cikkét:Mit határozott a koalíció? (Új Nemzedék, 1918. márc. 6. a horvát sajtóiroda meghamisítvajelenti Pestre az eseményeket.) Az unionizmus sírásói (U., N., 1918.máj. 9. a koalíció megegyezett Koroáeccel). A Mihalovich-kormány bűnei (MagyarHírlap 1918. febr. 5. az unionisták üldözése). Az unionizmus alkonya (M. H.ápr. 5.) A koalíció lapja utólag megállapította, hogy kezdettől fogva ő volt azentente-barátok közlönye. (Rijec 1923. ápr. 20.)

213vezéséről egy memorandumot adott át a Felségnek, melyben a délszláv-kérdéstugyanilyen módon véli rendezhetőnek, csak Szerbiánakszán egy kereskedelmi kikötőt. A Felség megbízásából Windischgrätztárgyalt e programmról különböző magyar politikusokkal. Feljegyzéseiszerint Wekerlének diametrálisan ellenkező nézetei voltak a délszlávkérdésről,Tisza és Apponyi nem akartak tudni Horvátország bárminőterületi megnagyobbításáról. Az volt a közvélemény, hogy Boszniacorpus separatumként csatolandó Magyarországhoz. Egyedül Andrássynem hitt a corpus separatum lehetőségében, egyébként azonbanő sem rokonszenvezett a Monarchia délszlávjainak egyesítésével és abékekötés előtt most már illuzórisnak tartott minden megoldást. Koro-Sec 1918. június 27-én audiencián volt a Felségnél és olyannak mutattamagát, mint aki teljesen meg van nyerve annak, hogy a délszlávkérdésa Monarchiában oldassék meg. 1918. augusztus 17-én Windischgrätzráveszi a királyt, hogy memoranduma alapján kezdjen új tárgyalásokat.A délszlávok közül beavatandóaknak tartja a tervekbeKorosecet, Unkelhäuser horvát minisztert, Sarkotic tábornokot, Boszniatartományfőnökét és br. Rauch volt horvát bánt. 57 A rohanó eseményekazonban már akkor keresztül vágtak e tervezgetéseken, hiszenelőtte való napon Laibachban megalakult a Nemzeti Tanács. 58Windischgrätz akciójától függetlenül Wekerle miniszterelnök isfoglalkozott a délszláv kérdéssel. 59 1918 elején készen volt a programmjával:Dalmácia egyesítendő Horvátországgal és a horvát autonómiakiterjesztendő; Bosznia külön banatusként Magyarországhoz csatolandó;az osztrák délszlávok Ausztriában maradnak. Wekerle tervételőzetesen sem Ausztriával, sem a horvátokkal nem beszélte meg, hanemlegelőször is a bosnyákokkal kezdett tárgyalgatni. Természetesenminden eredmény nélkül. Délszláv ügyekben való tájékozatlanságábanhónapokig foglalkozott a bosnyák corpus separatummal és a horvátországiállapotokról nem látszott tudomást venni, pedig a május10-iki koronatanácson Mihalovich nyíltan szembe fordult vele.Csak akkor ébredt rá, hogy valamit tennie kell, mikor augusztusfolyamán a Felség közölte vele, hogy bizalma Mihalovichban megingott.Wekerle erre Skerleczet vagy Unkelhäusert ajánlotta bánnak,ami elárulja, hogy a horvát helyzet súlyosságáról fogalma sem volt.Windischgrätz egy főherceget akart királyi biztosnak Zágrábba küldetni,de Wekerle minden rendkívüli intézkedést fölöslegesnek tartés a minisztertanács az ő álláspontját fogadja el. 60 Skerlecz bánságaazonban megbukott a királynál, mert a Felség előtt kijelentette, hogyhozzá ugyan őszinte lesz a délszláv kérdésben, de nincs abban a hely-57 Windischgrätz id. m. 169--170., 183., 217-219., 222-223., 241., 251. 1.58 Sisic 156-160. 1.59 Wekerle tárgyalásairól bőven írtam IV. Károly és a délszlávok (Új MagyarSzemle 1920. nov. 30-56. l.) c. tanulmányomban.Windischgrätz id. m. 256., 258., 259. 1.

214zetben, hogy a magyar kormánnyal szemben is őszinte legyen. A Felségilyen játékra nem volt kapható. 60aTelt-múlt az idő. Szeptember végén két lépés történt magyar részrőla délszláv kérdés rendezésére. Az egyik Tiszának eléggé ismeretessarajevói útja. Ez csak arra volt alkalmas, hogy a helyzetet még jobbanelmérgesítse és a Monarchia délszlávjai előtt dokumentálja aMonarchia egyik legnagyobb államférfiának teljes tájékozatlanságáta délszláv-kérdésben. 61 A másik lépés Wekerle tanácskozásai voltakkoalíciós képviselőkkel. Ma már tudjuk, hogy a koalíciós urak csakidőnyerés céljából tárgyaltak Wekerlével. Mindenáron uralmon akartáktartani a Mihalovich-kormányt addig, amíg üt az óra és az álarcotel lehet dobni. 62 Wekerle öreges derűvel tárgyalgatott az 1868-ikikiegyezés revíziójáról és nagyon meg volt elégedve a koalíciós képviselőkmérsékelt magatartásával.Október 5-én a magyar minisztertanács Unkelhäusert mint désignaitbánt Zágrábba küldi. Október 10-én már visszajött a bánjelölt ésjelentheti, hogy Mihalovich és a koalíció megmondták neki, hogy abáncsere dolgában nem alkalmazkodnak a magyar kormány óhajtásához.Windischgrätz ekkor már csatlakozott Andrássy felfogásához,hogy t. i. Horvátország Magyarország számára elveszett és legjobbesetben a Monarchia részére menthető meg nagyhorvát alapon. Azértez irányban gyors és radikális intézkedéseket kíván, de a döntés elhalasztatik. Mihalovich erre egyszerűen megszakította az összeköttetésta magyar kormánnyal. 63Ami még hátra van, a jogpárt utolsó, kétségbeesett kísérlete Horvátországmegmentésért, az örök érdeme lehet annak a néhány férfiúnak,aki a Monarchia és a horvátság érdekében hajlandó volt életétkockáztatni, de az összeomlást többé már meg nem akadályozhatta.Még annyi sikerük sem volt, hogy az utolsó percben rájuk lett volnaruházva a hatalom. A báni székben mindvégig ott ült az áruló bán,Mihalovich Antal. Én csak feljegyzem e mindenre elszánt és mindenkorkirályhíí férfiak nevét: dr. Horvát Sándor, a jogpárt elnöke, dr.Pazman József zágrábi egyetemi tanár és dr. Frank Ivo, a jogpárt voltvezérének fia, mindhárman horvát képviselők. 641918 októberében a helyzet Horvátországra nézve tehát az volt,hogy a Monarchia egy komoly lépést sem tett uralmának megőrzésére.60a Windischgrätz id. m. 277-278. 1. és az én tanulmányomban 42. 1. A királykorrekt magatartását utólag a koalíció is elismerte. (Rijec, 1923. máj. 24.)61 Windischgrätz 263. 1., továbbá az én tanulmányom, melyben Tisza meaculpája is idézve van. Sisic 161-165. 1. Megerősíti ez adatokat a koalíció vezérlapjais. (Rijeë 1923. máj. 24.}62 Rijec SHS 1920. máj. 22.63 Windischgrätz id. m. 275., 283-284., 293., 294., 302., 309., 316. 1.64 Windischgrätz id. m. 320.. 321., 322., 332-333., 341., 344-345., 356., 364.,374., 375., 378., 379., 408. Gr. Andrássy Gyula: Diplomácia és világháború. Budapest,1920, 252 1. 8° idevágó rész 199 1. és az én tanulmányom.

215A közhatalomnak horvát nemzeti elemek kezére juttatását meg semkísérletté. Ezzel szemben egy sereg olyan lépést tett, melyek a be nemavatott tömegekben azt a benyomást keltették, hogy bizonyos vezetőfaktorok szívesen látják a délszláv agitációt és helyeslik az elszakadótörekvéseket. A koalíció a királyról olyan híreket terjesztett, minthahelyeselné politikájukat. 65 Horvátországban mindenki tudta, hogyMihalovichnak mi a programmja és látnia kellett, hogy bár törekvéseitismételten leleplezték, változatlanul megmaradt Magyarország harmadikzászlós urának. Látták, hogy az egyetlen antant-ellenes párt, ajogpárt, reménytelenül ellenzékbe van szorítva és a Monarchia érdekeitképviselő báni kormány szabadon üldözi. 66 Mikor a Monarchiabékét kért, már majdnem az összes délszláv pártok közös nyilatkozatbanjelentik ki, hogy nevükben a közös külügyminisztériumnak nincsjoga beszélni és e nyilatkozatért a hajaszála sem görbül meg senkinek.67Világos volt, hogy a Monarchia ereje megrokkant. A monarchiahüelemek teljesen elveszítették a talajt a lábaik alól. Az elszakadásrakész elemek ellenben bent ültek a hatalomban. A világháború évei alattcéltudatos aknamunkával a közhangulatot teljesen előkészítették azelszakadásra. Joggal hivatkozhattak nemzetük előtt arra, hogy őklehetővé tették azt, hogy bár a horvátság zöme a háborút végigverekedtea Monarchia seregében, a nemzet mégis odaállhat a győzteseksorába. Ott volt számukra a kész megoldás is: a korfui deklaráció.Kétség sem fér ahhoz, hogy a népek önrendelkezési joga alapjána korfui deklaráció nem lehetett kötelező erejű a horvát nemzetrenézve. Az október 29-iki sabori határozatok nem is ismerték el a deklarációtjogforrásnak és azzal, hogy a kormányformáról való döntéstkifejezetten fenntartották a közös constituante számára, tényleg istagadásba vették a deklaráció jogérvényét. Azok a férfiak azonban,akik ezekben a napokban magukhoz ragadták a nemzet sorsának irányítását,azt hirdették, hogy a korfui declaratió elismerése politikusdolog. Hiszen ezzel az entente előtt igazolják, hogy ők valóban mindigegyetértettek Trumbic-csel, aki nemzete sorsát teljesen az ententegyőzelméhez kötötte. Ajánlatos volt elismerni a declaratiot a szerbekmiatt is, mert Szerbiát Korfu valóban kötelezte, ellenben érvénytelenítéseesetén a nagyszerb gondolat előtérbe nyomulása volt várható.Hivatkoztak arra is, hogy egyrészt a Monarchiából egyre-másra kiszökdösőemigránsok által, másrészt az antant-fogságban a délszlávlégiókba beállott monarchiabeli délszláv katonák által a Monarchiadélszlávjai folytonosan azonosították magukat Trumbicék törekvéseivel.Bizonyos az, hogy a Monarchiának egyetlen délszláv törvény-65Ε hírek teljes cáfolata id. tanulmányomban Új Magyar Szemle 1920.nov. 43. 1.66L. Mihalovich nyári leleplezéseit a jogpártról tanulmányomban (44-45. 1.).67 Sisic 165-167. l.

216hozó testülete sem dezavuálta soha a Comité működését, ellenbenegész sereg olyan délszláv határozat volt, mely burkolt formában jóváhagytae működést. 68Az a fejlődés tehát, mely a délszláv-kérdésben a világháború alattbeállott, a helyzetet az elszakadásra egészen megérlelte. A Mihalovichkormánykinevezése és a korfui deklaráció kiadása óta bizonyos volt,hogy ha a háború a Monarchiára nézve veszteséggel záródik, a délszlávtartományok megtartása lehetetlenné válik és Horvátország elszakadásaa Szent Koronától többé meg nem akadályozható.IV.Hogy a magyar-horvát unió ügye nincsen rendben, az e századeleje óta a viszonyok felületes ismerői előtt sem volt titok. Hogy abajok forrása hol és miben keresendő, azzal a magyar közvéleménynem volt tisztában és a kérdés nem is nagyon érdekelte. Még a vezetőpolitikusok legtöbbjének sem volt soha sem ideje, sem kedve a horvátügyekkel vesződni. Mint a rossz orvos, ki halálos kórt tüneti kezelésselpróbál leküzdeni, a váltakozó magyar kormányoknak az volt atörekvésük, hogy valami fogással ideiglenesen lerázzák e kellemetlenkérdés gondját. Elmerülve a közjogi viszályokba Ausztriával és abelső pártküzdelmekbe, más kérdésekre nem vetettek súlyt.Az 1867-i kiegyezés az akkor már az összeomlás előtt állottHabsburg-Monarchia életét, egy félszázaddal meghosszabbította. Ez aközjogi berendezkedés azonban nehézkesebb, sok részben bonyolultabbvolt, semhogy az állami gépezet működésének simaságát és zavartalanságátbiztosítani tudta volna. Ε mellett kezdet óta megvolt az afogyatkozása, hogy nem elégített ki mindenkit, tért hagyott utógondolatnak.Mikor a két állam mellett egyre fokozódó erővel jelentkezteka Monarchia nemzetiségei is, mint olyanok, akik kívánságaikkielégítését teljes mértékben igénylik, a vezető politikai körök megdöbbenvelátták, milyen óriási nehézségek tornyosulnak útjukba, haaz állami gépezet korszerű reformjával, a régi és az új igényeket egymássalösszhangba hozni megkísérlenék. Visszariadva e feladat nagyságától,dogmává tették az 1867-i kiegyezés érinthetetlenségét. Örökés változatlan törvényeket nem ismer a történelem. A törvényekbizonyos erőviszonyok folyományai: ha változás áll be az erőviszonyokban, melyek a törvényeket létre hozták, változásnak kellbeállania a törvényekben is. Ha ez nem történik meg, az életelőbb-utóbb átvág azokon a paragrafusokon, melyek szabad fejlődésétmeg akarják akadályozni. A dogmává tett kiegyezés évtizedekigútjában állott a fejlődésnek, az élet realitásával szembe örökösenparagrafusokat szegezett, a mivel meddő körforgásra kárhoztatta azegész állami szervezetet.68 Dr. Barac Fran: Krfska deklaracija. Hrvat, 1921. jan. 13. és jan. 15.

217A közjogi gondolkozás túltengése volt e viszonyok egyik következménye.Erre mi magyarok különben is hajlamosak voltunk. A kétségtelenülérdekes közjogi problémák egészen elterelték figyelmünketolyan kérdésekről, melyek minden közjognál életbevágóbbak lettekvolna. A örökös közjogi vitatkozás bizonyos színvakságot is okozott:a komplikált kérdéseknek csak a közjogi oldalát láttuk meg és a közjogirész elintézésével elintézettnek véltük az egész kérdést.Ha 1918 előtt a magyar ember a horvát kérdésről hallott, rögtönaz 1868: XXX. törvényre gondolt. A horvát kérdés lényegét abbanlátta, fenntartható-e és miként a magyar-horvát kiegyezés. És e tekintetbennem sokat különböztek a magyar kormányok az átlag magyarembertől. Minden horvát válság megoldásánál az egyetlen szempontaz volt, miként lehet e kiegyezést megvédeni, hogyan lehet ellensúlyozniminden olyan törekvést, mely e kiegyezés kereteibe be nemilleszthető. Ez az eljárás nagyon leegyszerűsítette a horvát kérdést;hiszen a feladat mindössze az volt, hogy a bán olyan többséget szerezzen,mely hajlandó a kiegyezés alapján álló országos kormányttámogatni. Azonban a kérdésnek ez a leegyszerűsítése formális megoldásokhozvezetett, melyek létrejöttük pillanatában már rendelkezteka biztos bukás minden feltételével.A magyar-horvát unió eszméjének azonosítása az 1868-i kiegyezésselvégzetes szerencsétlenség volt. A magyar közvélemény sajátságosanmegfeledkezett arról, hogy volt magyar-horvát unió 1868 előttis és ez az unió idők és hatalmi viszonyok szerint ismételten változott,a nélkül, hogy ezzel az állami symbiosis folytonossága megszakadtvolna. Az 1868-i kiegyezés csak egyik formája volt az unionak,nem is éppen a legszerencsésebb, sőt eredendő bűnökben leledző formája.Az unionak azonosítása az 1868: XXX-cal eredményezte azt,hogy az e törvény ellen küzdő horvátok meggyűlölték magát az unióeszméjét és nemzeti törekvéseik legfőbb akadályát nem egy fogyatékos,de megváltoztatható törvényben látták, hanem magában az uniótényében. Két nemzedék nőtt fel úgy Horvátországban, hogy nemzeteminden bajának okát az unióban kereste.Van egy magyar legenda: a fehér lap legendája, a fehér lapé,melyet Deák Ferenc adott a horvátoknak, írják rá. mit akarnak ésamit a horvátok ráírtak a fehér lapra, azt tette törvénnyé a hazabölcse. A legenda szép, a legenda mély értelmű, csakugyan ily módonlehetett volna áthidalni az 1848 óta a magyarok és horvátok közttátongó űrt, a legendának csak egy hibája van: az, hogy nem igaz.Ferenczi Zoltán megállapította, hogy sehol Deák Ferenc cikkeibenés szónoklataiban a fehér lap kifejezés elő nem fordul. Az ötvenesévek óta másoknál gyakran találkozunk e két szóval. 69 Deák Ferencneka horvát kérdésről vallott felfogása azonban nem járt messze69 Ferenczi Zoltán: Deák élete III. k. 351. 1.

218a fehér lap gondolatától. A közvélemény tehát bizonyos joggal fűziaz ő nevéhez e kifejezést. A baj csak az, hogy mikor a magyar-horvátkiegyezés megköltetett, Deák Ferenc felfogása nagyon, kevéssé érvényesült.1848-ban de facto felbomlott az unió. Mikor 1861-ben a horvátsabor újra összeülhetett, július 28-án egyhangú határozattal meghoztaa 1861: XLH. törvényt, mely megállapítja azt, hogy az 1848-as eseményekMagyarország és Horvátország között minden jogi kapcsolatotmegszűntettek, kivéve, a király személyének, a koronának és akoronázási aktusnak közösségét. A sabor mindazonáltal hajlandó amagyar országgyűléssel egy szorosabb magyar-horvát közjogi viszonyróltárgyalni, de e tárgyalás előfeltétele az, hogy Magyarország ismerjeel Horvátország teljes függetlenségét és ismerje el Horvátország területéneka polgári és katonai Horvát-Szlavonországokon és Dalmáciánkívül Fiúménak és a Muraköznek Horvátországhoz való tartozását is. 70A sabor e határozatát az uralkodó szentesítette. Lehet vita tárgyávátenni azt, hogy volt-e joga a sabornak ilyen törvény hozására,hogy politikailag helyesen járt-e el, mikor ilyen törvényt hozott, deaz kétségtelen, hogy a törvényt a horvát nemzet arra hivatott törvényhozótestülete szavazta meg és a horvát nemzet törvényes ura szentesítette.És az is áll, hogy Deák felfogása szerint Horvátország önrendelkezéséttiszteletben kell tartani és vele szemben még akkor semszabad erőszakot alkalmazni, ha végleg el akarna szakadni. 71Az 1865-i sabor is e törvény alapjára helyezkedett mind feliratában,mind a Pestre küldött regnicolaris deputációnak adott utasításaiban.A magyar és horvát regnicolaris deputációk tárgyalásai éppenezért eredménytelenek is maradtak. 72 A porosz háború befejezéseután a sabor 1866. december 18-án 86 szavazattal 44 ellenében (4-ennem szavaztak) újra kimondta ragaszkodását az ominózus törvényhez.73 Deák felfogása ezidőben az volt, hogy Fiume és a Muraköz kérdésébennem lehet engedni, de a horvátok egyéb követeléseit, ha máskéntnem megy, el lehet fogadni. 74 Miután a Muraköz még 1861-benvisszacsatoltatott, a fiumei kérdés pedig későbben a provizóriummalelimináltatott, világos, hogy a kiegyezés deáki értelemben okkal-móddalmeg lett volna köthető úgy is, hogy az 1861: XLII. törvénnyelösszhangban legyen.70 A kiegyezési tárgyalások horvát anyagát legjobban Horvát Rudolf foglaltaössze Najnovije dóba hrvatske povijeSti. Zagreb, 1906, 296 1. 8° c. művében.A könyv idézi az egész horvát szakirodalmat is. Az 1861: XLII. törvényt a sabor120 tagja szavazta meg, három nem szavazott, 47 meg távol tartotta magát. A kiegyezésitárgyalásokra nézve 1. még Wertheímer Ede háromkötetes Andrássy életrajzaI. kötetének 446-476. lapjait.71 Ferenczi id. m. II. k. 272. I.72 Horvát id. m. 233-235. és 237-244. 1.73 Horvát id. m. 251-256. 1.71 Ferenczi id. m. III. k. 137. 1.

219A horvát sabor nem állott hivatása magaslatán ezekben a sorsdöntőévekben. 1861-ben, ha egészen beáll az osztrák táborba, talánmegakadályozta volna a dualizmust, akkor ezt nem tette meg; 1867-ben a dualizmus már nem volt megakadályozható. A sabor magatartásacsak azt eredményezte, hogy a kiegyezés Horvátország nélkül köttetettmeg. Azonban az, hogy a sabor rossz taktikát követett, nem változtatazon a tényen, hogy az osztrák-magyar kiegyezés a horvátokmegkérdezése nélkül jött létre, holott reájuk is vonatkozott.A sabor 1866. december 18-i határozata és másnap elfogadott felirataután királyi kézirattal elnapoltatott. A felelős magyar kormánykinevezése után május l-re újra összehivatott, hogy a koronázásonvaló részvételről tanácskozzék. A sabor május 18-i felirata megint az1861: XLII. alapjára helyezkedett és sokféle kívánsággal állott elő,mire a király május 25-én feloszlatta. A koronázás azután Horvátországnélkül ment végbe. 75 Ausztriával a kiegyezési tárgyalásokezután lefolytattattak és a kiegyezési törvények szentesíttettek, anélkül, hogy Horvátország hozzájuk szólhatott volna.1867. július 27-én báni helytartóvá br. Rauch Levin, az unionistapárt egyik vezére, neveztetett ki. Az ő feladata volt a magyar-horvátkiegyezést a Monarchiában kialakult új helyzetnek megfelelő formábantető alá hozni. Rauch félretéve az előző sabor által meghozottválasztási törvényt, 1867. október 20-án királyi rendelettel új választóirendet oktrojált és részint ezzel az új renddel, részint a választásokkemény vezetésével elérte azt, hogy a sabor 66 választott tagja közülcsak 14 volt ellenzéki. Ez az ellenzék 1868. január 8-án, a sabor öszszeülésenapján egy, az 1861: XLII. törvényre hivatkozó nyilatkozatfelolvasása után kivonult és többé nem tért vissza. Az ily módon öszszeültsabor kötötte meg aztán a magyar országgyűléssel a magyarhorvátkiegyezést. De még ez a magyaron sabor is óvást emelt azosztrák-magyar kiegyezésnek Horvátország nélkül történt megkötéseellen. 76 A Rauchék által megkötött magyar-horvát kiegyezést a saborsaját házszabályai megsértésével, a részletes tárgyalás mellőzésével1868. szeptember 24-én en bloc fogadta el 77A kiegyezést nem sikerült népszerűvé tenni Horvátországban, bárez irányban a király, Magyarország és az 1868. december 8-án bánnákinevezett Rauch minden tőlük telhetőt megtettek. Rauch látva sikertelenségét,később erőszakos eszközökhöz fordult, ami bukásáhozvezetett (1871. január 26.). Az 1871-i választásokon 65 képviselő közülcsak 13 úniónista volt. Különböző próbálgatások következtek. Ezekbőlkiderült, hogy a uniónista párt többé nem tud többségre szert75A koronázáson felsőbb rendeletre résztvett Sokcevic bán, néhány főúr,Pozsega megye és néhány város kiküldöttei, de ez nem tekinthető Horvátországképviseletének. L. Horvát id. m. 260-269. 1.76Horvát id. m. 273-275. 1.77Horvát id. m. 276. 1.

220tenni. A Hohenwart-kísérlet bukása után viszont a dualizmus megváltoztatásáranem volt kilátás. Ennek hatása alatt az unió és Magyarországeddigi fő ellensége, a nemzeti párt, hogy kivezesse Horvátországota chaosból, melyben Rauch bukása óta volt, a kiegyezésrevíziójának programmjával elismerte a kiegyezést A revízió a kiegyezéslényegét semmiben sem érintette, de a kormányra jutott nemzetipárt 1873. szeptember 5-én megszavazta. 78Lehetne a történelemből példákat hozni arra, hogy hasonló módonlétre jött törvények utóbb a közvélemény megnyugvásával szentesíttettek.A magyar-horvát kiegyezés is válhatott volna ily módon akét nemzet végleges kibékülésének alapjává. Hiszen még Horvát Rudolfis, aki e kiegyezést nemzeti szerencsétlenségnek tartja, elismeri,hogy a horvátok általa bizonyos vívmányokat értek el. 78 Az, hogy akiegyezés leghevesebb ellensége, a nemzeti párt, öt év múlva egyinkább formális revízió árán elismeri a közreműködése nélkül létrejötttörvényt, a megnyugvás jele. Azonban az igazsághoz mérten megkell állapítanunk, hogy a nemzeti párt behódolása sohasem voltőszinte és utógondolat nélküli, amint a párt politikai koncepciója mellettnem is lehetett az és hogy a kiegyezés magyarázata és alkalmazásakörül a magyar-horvát ellentétek folyton élesebben ütődtek ki.Amint az osztrák-magyar kiegyezést egészen másként fog.ák felaz osztrák politikusok és köz jogászok, mint a magyarok, éppen úgyvolt ez a magyar-horvát kiegyezés esetében is. A horvátok a horvátállamiságot próbálták belemagyarázni, mi a teljes egységet. Növelte azavart a kiegyezési törvénynek jogilag sokszor kevéssé szabatos fogalmazása,továbbá a magyar és a horvát szöveg eltérései. Ezekből származtakaz örökös kiegyezési sérelmek, melyek objektív megvitatásáraegyre kevesebb volt a lelki dispozíció. Ehhez járultak még egyes bánoknakés közegeiknek balfogásai, erőszakos fellépése és korrupciója,melyek legtöbbször e kormányférfiak személyes visszaélései voltak, dea horvát közvélemény által rendesen a magyarságnak tulajdoníttattak.A legmélyebb nyomot a horvát lélekben Khuen-Héderváry sivárhúszéves bánsága hagyott, mely felőrölte az unió szempontjából anynyira-amennyiremegbízható nemzeti pártot is.A kiegyezési sérelmek részletes tárgyalása nem célja e soroknak.Kevéssel az összeomlás előtt kísérletet tettem a sérelmek legfőbbjeinekösszeállítására és módokat ajánlottam kiküszöbölésükre. 80 Mamár e sérelmek ügye úgy sem aktuális. Ellenben akkor is hangsúlyoztam,hogy a magyar-horvát ellentétek gyökere nem a kiegyezésbenés nem a kiegyezési sérelmekben keresendő és csak a közjogigondolkozás túltengése azonosítja a horvát kérdést az 1868: XXX.78 Horvát id. m. 279-285. 1.79 Horvát id. m. 278-279. 1. Ε vívmányok: a külön horvátnyelvű eredetibenkiadott koronázási hitlevél a „testvér királyság” kifejezés.80 Szűcsi József: A horvát kérdésről. Politika, 1918, 8-9. szám 18-47. 1.

221törvénycikkel. Ez a magyar felfogás kényszerítette rá a horvátságot,hogy nemzeti vágyait és elégedetlenségét e törvény kereteihez szabvapróbálja megértetni Budapesttel.A Szent György-téren csak azt értették meg a horvát törekvésekből,ami e törvényhez alkalmazkodott, vagy ami vele ellentétbenállott, ennélfogva a Szent Márk-téren is e gondolkozási módhoz kellettalkalmazkodni, ami arra vezetett, hogy a horvát pártok programmjukat,legalább külsőleg, a kiegyezés elfogadásához vagy elvetéséhezszabták.Ε sorok írója sohasem titkolta azt a meggyőződését, hogy az1868-i kiegyezés, nem tekintve születési hibáit, rossz kiegyezés volt.De a kiegyezés lehetett volna jobb vagy rosszabb, a nélkül, hogy ezmagában véve eldöntötte volna a magyar-horvát symbiosis sorsát. Mivédelmezhettük paragrafusainkat, ráerőszakolhattuk őket a horvátpolitikai életre, a horvát nemzet viszont ellenállhatott a mi törekvéseinknek,felállíthatott új közjogi theoriákat és követelményeket, ezmind külsőleges tünet volt, mely nem fejezte ki azt a nagy élet-halálharcot,mely a horvát lélek mélyén folyt és amelynek kímenetele döntötteel a magyar-horvát symbiosis sorsát, függetlenül attól, hogymiként áll a kiegyezés ügye.Gaj Lajos fellépése óta (1835) a horvát nemzet létproblémája kéteszme harca körül forgott: a horvát eszme és a délszláv eszme harcakörül. A horvát intelligencia két részre szakadt: az egyik változatlanulragaszkodott a maga külön horvát ideáljaihoz, a másik a déliszláv népek új egységes nemzeti életét akarta megteremteni. A horváteszme hívei azt vallották, hogy van egy történetileg kifejlődött különhorvát nemzeti ethnicum, melyet a maga tisztaságában fenntartania horvát nemzet létének és nemlétének kérdése, a délszláv eszmehívei tagadták a külön horvát ethnikum létét vagy fenntartásának jogosultságátés a déli szláv népek összeolvasztásával egy új egységesdélszláv nemzetet akartak teremteni. A horvátság sorsa azon fordultmeg, hogy melyik eszme diadalmaskodik. A horvát eszme diadalaezerkétszáz év nemzeti tradícióinak fennmaradását jelenti, a nyugatikultúrához való tartozásnak éles hangsúlyozását és ezzel azoknak akonzervatív kötelékeknek megerősödését, melyek a horvát nemzetet anyugati kultúrában társához, a magyar nemzethez és a nyugati berendezkedésűHabsburg-monarchiához fűzik. A délszláv eszme diadala ekötelékek meglazulását eredményezi, új kötelékek keresését, mélyeka horvát nemzet sorsát a keleti kultúrában élő balkáni faj testvéréhez,a szerb nemzethez fűzik. A délszláv eszme a horvát eszmével ellentétbenforradalmi eszme, szakítást jelent régi hagyományokkal, kapcsolatoteddig a nemzeti léleknek idegen elemekkel. Gajék ú. n. illyrizniusamegvesztegetően hatott a nemzeti közvéleményre, hiszen ez aszegényesnek tartott horvát történelem helyébe kétezer év kápráztatódélszláv eszményeit helyezte. A délszláv eszme ezenkívül híd volt a

222pánszlávizmus felé. Ez éppen ezekben az időkben kábította el a világvalamennyi szláv nemzetét. Gaj közvetlen tanítványa volt pesti jogászkorában a pánszlávizmus atyjának: a pesti tót lutheránus egyház papjának,Kollár Jánosnak.Az illyrizmus fénykora egybeesik a liberális eszmék diadalmaselőretörésének naivan lelkes idejével. Az illyrek a haladás eszméitírták zászlajukra. Nem csoda tehát, hogy a jóhiszemű horvát hazafiakegész sora csatlakozott hozzájuk. A horvát közvélemény elhitte, hogya délszláv eszme diadala azonos a horvát nemzet emelkedésével éshogy a tiszta horvát hagyományokhoz való ragaszkodás azonos amaradi, elavult, életképtelen és éppen ezért a nemzet jövőjére nézvekáros, az idegenek uralmát konzerváló eszmények szolgálatával.Az illyr álmok összeomlása után sem bukott meg a délszláveszme, pedig kezdettől fogva belső ellenmondással küzdött. A délszláveszme diadalra csak akkor számíthatott, ha ezt az eszmét a többi délszlávnépek is magukévá tették volna és hajlandók lettek volna érettesaját nemzeti ideáljaikat feláldozni. Ez azonban nem történt meg.Mind a szlovének, mind a szerbek mereven elzárkóztak előle. A szlovénszlovén akart maradni, a szerb szerb, csak a horvát volt hajlandódélszlávvá lenni. Kalandorok (Jellachich, Gaj) és álmodozó idealisták(Mazuranic, Strossmayer) ezt nem akarták észrevenni, vagy azt hitték,hogy kitartásukkal megnyerik ábrándjaiknak a fajtestvéreket.A délszláv eszme tehát tovább élt, táplálta Strossmayer fejedelmi bőkezűségeés következetes kultúrpolitikája, táplálta az illyrizmusi idejébenlezajlott irodalmi reform immanens ereje, táplálta a pánszlávgondolat elhalványulni nem tudó lidércfénye és táplálta a szerbekügyes taktikája.A szerbek hamarosan rájöttek, hogy az ő szempontjukból milyenhasznos dolog a délszláv eszme terjedése a horvátok között. A szerbeklelkében kiolthatatlan tűzzel égett a nagyszerb eszme. Ez eszmeazt vallja, hogy a Balkánon és a vele szomszédos területeken csak egyszláv nemzet van, a szerb, illetőleg csak ennek az egy szlávnemzetnek van létjogosultsága. A többi déli szláv nemzetek nincsenek,vagy ha vannak, nincs létjogosultságuk. A horvátok katolikusszerbek, nekik tehát bele kell olvadniok az egységes pravoslav nagyszerbnemzetbe. Minden lépés, melyet a horvátok a délszlávság felétesznek, közelebb hozza őket a szerbekhez és ezzel a szerbségbe valóbeolvadáshoz. A szerbek tehát előmozdították a horvátok jugoslavizálódását,a nélkül, hogy szerbségükből egy fikarcnyit hajlandók lettekvolna feláldozni. Egyes horvátok (Starcevic, Frank, a két Rauch)látták ezt a helyzetet, némelyek későn ébredtek rá (Supilo), de a többségörömmel vette észre a fajtestvérekhez való közeledés kétségtelentüneteit és nem vették észre azt, hogy ez a közeledés csak annyi,amennyire ők a horvát állásponttól eltávolodtak. Így lett a délszláveszme a nagyszerb eszme eszközévé.

223A délszláv eszme a maga elvi tisztaságában mindig megvalósíthatatlanlesz. Mert hogyan is jönne létre a délszláv nemzet? Nagyonegyszerűen, mondják a délszláv eszme hívei: a szlovének, a horvátok,a szerbek, esetleg a bolgárok is mind engednek valamit nemzeti ideáljaikbólegészen addig, míg közös plattformon nem találkoznak. Aztkérdem egy egész életét a délszláv eszmének szentelt horvát publicistával,Dezman Milivojjal: Egy fejlett kultúra tud-e úgy összeolvadniegy másikkal, hogy egy új homogén kultúra keletkezzék? 81 Dezmanválasza erre az, hogy hosszú türelmes munkára van szükség, de nemkell csüggedni, mert ,,az egységes és sajátos délszláv kultúra lehetségeshárom nemzetünknek irodalmi nyelvben, irodalomban, tudománybanés művészetben való differentiáltsága mellett is. Lehetséges, mertösszefűzhetik faji kultúránknak egységes elemei és egységes világszemléletünk.”82 A faji kultúra egységes elemei és a világszemlélet egységebizonyítandó és meghatározandó volna. Ε nélkül csak feltevésekés a kérdés e dezmani megoldása nem több szellemes ötletnél. A kultúraegész primitív fokán talán lehetett volna ilyes keveredéssel újegységes nemzetet és kultúrát teremteni, ma már ez lehetetlen. És nefeledjük el, hogy a délszlávság három nagy világkultúra között oszlikmeg: a római, a byzanci és a muzulmán között. A világtörténet nemismer eddig példát arra, hogy ez a három kultúra valahol békésenmeg tudott volna élni egymás mellett, még kevésbbé arra, hogy összetudtak volna olvadni. Arra azonban elég példánk van, miként szokottByzanc Rómával szemben viselkedni, ha egy államon beiül összekerülvele. Ha kisebbségben van, államot alkot az államban, mint a világháborúelőtti Magyarországon, ha övé a hatalom, kíméletlenül elnyomjaa nyugati kultúrát, mint a háború előtti Oroszországban.A délszláv eszme által megteremtett délszláv egység arra vezet, hogya byzanci kultúrájú szerbség, mint a legerősebb délszláv nemzet, elnyomjaa római kultúrájú horvátokat és megpróbálja őket felszívni,magába olvasztani.Magyarország és a Monarchia szempontjából nagyon világos ahorvát eszme és a délszláv eszme szerepe. A horvát eszme híveicentripetális törekvések szolgálatában állottak. A történeti hagyományoktiszteletben tartása, a nyugati kultúrához való ragaszkodás aSzent Koronához és a dinasztiához fűzték őket. Legvérmesebb területi,közjogi és nemzeti követeléseik mind csak a horvátságra terjedtekki, a horvátok pedig szinte hiánytalanul a Monarchia határainbelül laktak, összes törekvéseik Zágráb felé, mint központ felé irányultak,a Monarchia létén épültek fel. Ezzel szemben a délszláveszme hívei centrifugális törekvések szolgálatában állottak. Hiszenetnográfiai alapon állva, semmiféle közjogot, történeti hagyo-81 Ivanov: Juinoslovensko pitanje. Zagreb, 1918, 100 1. 8° ez idézet 76. 1.88 Ivanov id. m. 81. 1.

224mányt igazán nem tisztelhettek, aspirációik sem állhattak meg a Monarchiahatárainál, hiszen e határokon túl is laktak délszlávok ésvégül a keleti és nyugati kultúra egyesítésével egy új kultúra megalkotásáttervezvén, lazítaniok kellett az őket egy nyugati birodalomhoztűző kötelékeken. A horvát eszme, párosult legyen bármily heves magyargyűlölettelés önállósági törekvésekkel, lényegénél fogva államépítőeszme volt; a délszláv eszme, társult legyen bármily magyarbarátsággal és a Monarchiához való ragaszkodással, lényegénél fogvaállambontó eszme volt. 83Ezek a tételek Magyarországon jóformán ismeretlenek voltak ésa magyar politikai világ nem is volt fogékony ilyen gondolatok befogadására.A gyakorlati politikus az ilyen gondolatmenetet, mint íróasztalibölcseségeket elutasította magától. Az a szomorú valóság, hogya Dráva két partja társadalmilag messzebb volt egymástól, mint azAtlanti-Óceán két partja, szinte kiküszöbölte a lehetőségét annak,hogy a magyar politikusok között olyanok legyenek, akik autopsiaalapján értsenek a horvát kérdéshez. A magyar-horvát unió utolsóperiódusának félszázada alatt alig vette észre a magyarság, hogy ahorvát kérdés nemcsak közjogi kérdés és hogy a horvát nemzet erősödésenem egyenlő a separatista elemek erőre kapásával.Mikor Gaj fellépett, hívei, az ú. n. illyrek, mint a délszláv eszmehívei, ellenségei voltak az unionak, viszont Gaj ellenfelei, az ú. n. magyarónok,akik ragaszkodtak horvát eszményeikhez, unionisták voltak.A helyzet kezdetben tehát tiszta volt: a délszláv eszme hívei azunió ellenségei, a horvát eszme hívei az unió barátai. A dolog akkorkezdett bonyolódni, mikor a magyar nemzeti törekvésektől megriadtBécs ellenünk az illyrekkel szövetkezett. A centrifugális törekvésűdélszlávokkal tehát a centrum szövetkezik centripetális elemek ellen.A természetellenes szövetség az 1848-i katasztrófához vezetett. Bekövetkezettaz illyrek bűnhődése is: ugyanolyan elnyomásban részesültek,ugyanúgy germanizálták a horvátságot, mint bennünket. 1861-ben és 1865-ben nem is lehetett többé az illyr hagyományokat képviselőnemzeti pártot a maga egészében megkapni Bécs céljaira. A horváteszme hívei a hatvanas években két csoportra oszlottak: nagyobbrészük folytatta a forradalom előtti magyaron politikát, ezek az ú. n.úniónisták, kisebb részük azonban, a későbbi jogpárt magva, a personal-únióálláspontjára helyezkedett, ami alatt ők azt értették, hogya horvát nemzetnek csak a horvát királlyal van dolga. Ezzel Staréevicéka kiegyezés ellenségeivé lettek ugyan, de továbbra is centripetálistörekvéseik voltak, hiszen a Monarchiát és a dinasztiát elismertékés maga Starëevic, aki tanulmányait részben a pesti egyetemen végezte,személy szerint is barátja volt a magyarságnak.83 Mindezt elismeri Dezman is. L. részletesebben Két könyv a délszláv kérdésrőlc. cikkemet (Politika 1918. 10-11. sz. 14-36. 1.).

225Az 1868-i kiegyezés után a helyzet az volt, hogy uralmon azúniónisták voltak, a horvát eszme hívei, ellenzékben a nemzeti pártvolt, a délszláv eszme hívei és ellenzékben voltak Starcevicék is. Ez azelhelyezkedés nagyjában természetes volt. A további fejlődés azonbanegészen természetellenes irányban történt. A kiegyezés revíziójával anemzeti párt került uralomra. A unió és ezzel a Monarchia érdekeinekvédelme tehát a délszláv eszme híveire bizatolt, akik délszláv egységretörekedtek, holott ez az egység ellentétben állott az unióval ésnem respektálta a Monarchia határait. Ε belső ellenmondást enyhítetteaz, hogy a nemzeti pártba beolvadt az unionisták egy része és hogy voltakolyan nemzeti pártiak, akik azt hitték, hogy törekvéseik az összesdélszlávoknak habsburgi jogar alatt való egyesítésével hozhatók összhangbaa Monarchia érdekeivel. A nemzeti párt ellenzéke a jogpártvolt, mely Starcevic vezérlete alatt törhetetlenül ragaszkodott a horváteszméhez, de közjogi programmjához is. A helyzet tehát egészen természetellenesvolt: az unió ellenségei a kiegyezés alapján kormányozlak,az unió barátai a kiegyezés ellen hadakoztak.Lényegében véve ez a helyzet a nemzeti párt harminchároméves(1873-1906) uralma alatt nem változott. Khuen-Héderváry uralmaalatt a nemzeti pártban a szerbek kezdtek nagyobb szerepet játszani,mert az ő kormányzati módszerei egyre több horvátot keserítettek elés ezek a szélső horvát párthoz való csatlakozással próbálták őt megbuktatni.A közjogi kérdéseken nyargaló magyar közvéleménynek ezaz állapot kedvezőnek látszott. A horvát eszme hívei, miután mindentörekvésükkel a horvátság sorsához voltak kölve, a kiegyezési kérdésekbenigen érzékenyek voltak. Nekik a horvát nemzet, a horvát eszmeés közjog mindenük volt, tehát minden vélt vagy igazi sérelem ellenők harcoltak a legdühösebben, sokszor makacs nyerseséggel. A délszlávokmár mérsékeltebbek voltak. Számukra nemcsak a kiegyezésés az unió, hanem a Monarchiához való tartozás is átmenet, taktika,eszköz kérdése volt, tehát engedékenyebbek lehettek, hiszen ezekrecsak annyiban volt szükségük, amennyiben céljaik elérésére segítetteőket. A szerbekre nézve a helyzet a legkönnyebb volt: fütyültek ők azegész horvát közjogra, e közjogot részben – különösen a horvát politikainemzetről szóló tanát, – magukra nézve sérelmesnek is érezték,tehát a szerbség számára adott kedvezményekért szívesen támogattakolyan törekvéseket, melyek a horvátság közjogi és nemzeti helyzeténekgyöngítését célozták. Így lettek a szerbek Khuen-Hédervárynaklegodaadóbb támaszai és keltették a magyar közvéleményben azt ahitet, hogy a folyton követelődző, közjogi sérelmeket emlegető, újvívmányokat kívánó, rebellis és megbízhatatlan horvát nemzettelszemben a szerbek a magyar állameszmének az oszlopai. 8484Supilo: Politika u Hruatskoj (Rieka 1911, 320 1. 8°) c. müvében kiszámította,hogy Khuen-Héderváry bánsága alatt összesen 224 horvát és 130 szerb kormánypártiképviselő volt, míg 104 horvát és 2 (!) szerb ellenzéki (4. 1.).

2251903-ban távozott Khuen-Héderváry Horvátországból; ugyanezévben kerültek a szerb trónra a Karagyorgyevicsek. Ez a két fontosmomentum bizonyos, már a kilencvenes években megindult fejlődéstegy csapással a megérlelés stádiumába hozott. A nemzeti párt a kormányerőszakés korrupció lélektelen szolgálatával teljesen diszkreditáltamagát. Amint tehát távozott az erős kéz embere, a párt tehetetlenülösszeomlott. A nemzeti párt azonban bármennyit is adott felhosszú uralma alatt elveiből, nem adta fel iskolapolitikáját. Khuen-Héderváry az utolsó ötven esztendő legnagyobb horvát politikusa vol!,de nem volt kultúrpolitikus. A horvát iskola 1873 óta zavartalanuldélszláv szellemben nevelt, amivel természetszerűen készítette elő azunió összeomlását. Mikor 1895-ben a horvát egyetemi ifjúság elégettea magyar zászlót és ezért többen relegáltattak, mások meg szolidaritásbóla relegáltakkal tartottak, az ifjúság nagyrésze a prágai csehegyetemre ment. Így került a későbbi horvát-szerb koalíció vezetőségeés Radics István is Prágába, és lettek Massaryk tanítványai. Prága ésZágráb viszonya elmélyült, a délszláv eszme új indítékokat kapottMassaryk realizmusa és a prágai neo-slavizmus hatása alatt. A Prágábólvisszakerült nemzedék jugoslavizmusa sokkal erősebb és türelmetlenebbvolt, mint a nemzetipárti öreg uraké. Ráadásul egyes magyarpolitikusok, akiknek fogalmuk sem volt lépésük horderejéről, a nemzetipárt, mint a magyar szabadelvű párt barátja ellen, összeszövetkezteka horvát-szerb koalícióval. Ez ily módon 1900-ban megbuktattaa nemzeti pártot, mely soha többé feltámasztható nem volt.A helyzet tehát még súlyosabbá vált. Az unió mérsékelt és háromévtized kormányzata által enervált ellenségei helyett a Monarchia ésa Szent Korona jogainak védelme rábízatott az unió heves és türelmetlenellenségeire: a horvát-szerb koalícióra. Ismeretes, hogy akoalíció első uralma igen rövid ideig tartott a vasúti szolgálati nyelvkérdésében kitört viszály miatt. A koalícióhoz megalakulásakor sokjogpárti elem is csatlakozott, ezért addig, míg a szintén jogpárti múltúSupilo le nem szorult a vezetésből (1909), a koalíció számolt a jogpártiideológiával és védekezett a kiegyezési sérelmek ellen. Supilobukása után a szerbek vették át a vezetést. A jugoslavizmust a horvátoknakhagyva, maguk exkluzív szerbek maradtak, akik a Szerbiábanimmár kormányprogrammá vált nagyszerb törekvések horvátországiexponensei voltak. A koalíció horvát tagjait a szerbek rávették,hogy ismerjék el a kiegyezést, szerezzék ezzel vissza Budapest bizalmátés a halaimat megkaparítva, készítsék elő az elszakadást. Az örökösmagyar belpolitikai válságok és rendszerváltozások között a félrendszabályokkaldolgozó és egymást sűrűen váltogató bánok nemtudták a koalíciót letörni és így a koalíció 1913-ban el is érte célját,mikor Skerlecz kormánya reájuk támaszkodott mint kormánytöbbségre.1917-ben Mihalovichcsal teljesen a koalíció kezébe ment át akormányhatalom. Ezzel az unió sorsa végleg meg volt pecsételve.

227A kilencvenes évektől a jogpártban a forrongás időszaka következettel. Starcevic halálával dr. Frank József vette át a párt vezetésétIdegen származású ember létére tisztábban látta a horvátság helyzetét,mint azok, akik Horvátország határainál tovább nem látva irányítottáka politikát. A horvát nemzetet nem tartotta egyedül elég erősneka horvát kérdés horvát szellemű megoldására az egyre hatalmasodódélszláv áramlattal szemben. Úgy találta, hogy a negálásnak az a szelleme,mely a kiegyezés óta pártjának főkarakterisztikuma volt, semmitényleges eredményhez nem vezet. A horvátságnak, ha nemzetiségétmeg akarja menteni, a Monarchia vezető köreivel kell megértést keresnie.Először Bécshez fordult. Ε lépése tette bizonyos bécsi körökelőtt népszerűvé a trializmus gondolatát. A trializmus és Bécs barátságaazonban még gyanúsabbá tette pártját Magyarországon. Otthonis sok sikerrel használták fel ellene azt a vádat, hogy a császár szolgája.Miután a Monarchia belső szervezete sokkal inkább meg voltmerevedve, semhogy ilyen nagy átalakulás lehetséges lett volna és azősz uralkodó sem volt rávehető, hogy a magyar nemzetnek 1867 ótabiztosított pozícióján változtasson, a trialista politika nem vezethetettsikerre.Frank sikertelensége volt a jogpárt folytonos szakadásainak azoka. Híveinek egy része végleg lehetetlennek tartva a horvát kérdéshorvát megoldását, beolvadt a koalícióba és délszlávvá lett. Más részeStarcevic Mile, a párt alapítójának unokaöccse, körül csoportosulva,ismét a negálási politika mezejére tért vissza. Sőt tovább ment: gyűlöletteltelt el az uralkodóház, a Monarchia és Magyarország ellen ésegy tőlük teljesen független horvát államot akart alapítani. Ε párttragikuma az, hogy a világháború alatt a Monarchia gyűlölete antantbaráttá,majd szerb-baráttá lette, megnyerte a délszláv ideológiának,úgy hogy akkor, mikor ideáljuk, a független Horvátország kikiáltása,politikai lehetőség volt, ezt meg sem kísérelték. A jogpárt harmadikrésze kitartott a horvát eszme mellett és megbukván Bécsben, Budapesthezközeledett. A kiegyezés horvát meghozójának, br. Rauch Levinnekfia, br. Rauch Pál bán volt az, aki a jogpárt új orientációjánakmegindítója volt. Rauch úgy vélte a koalíciót letörhetőnek, hogy akiegyezés komoly revíziójával a jogpárt az unionak megnyeressék ésa horvát eszme unionista és jogpárti hívei egy táborban egyesülve, aMag)ar Birodalmon belül találják meg nemzeti vágyaik kielégítésétRauch és a jogpárt az összeomlás előtti utolsó évtized alatt folytonosanezt a politikát próbálták Budapesttel elfogadtatni, de eredménytelenül.A kiegyezés érinthetetlen volt a Szent György-téren egész 1918őszéig, amikor már minden késő volt. A jogpárt nagyon sokat veszítettotthon népszerűségéből e titokban nem tartható tárgyalások miatt.1917-ben lett volna az utolsó alkalom e politika megvalósítására.Rauch, a jogpárt és a jövő embere, az ugyancsak jogpárti talajból kinőttRadics István, szövetkezettel! próbálták megszerezni a hatalmat,

228ismét hiába. Az utolsó horvát válság, melyet magyar kormány oldottmeg, úgy végződött, hogy a hatalom átadatott a délszláv eszme szélsőképviselőinek, akik az uralkodóház, a Monarchia és Magyarországengesztelhetetlen ellenségei voltak és a horvát eszme hívei, az uralkodóház,a Monarchia és Magyarország természetes hívei, és barátai,ki lettek szolgáltatva a délszlávok által gyakorolt kormányhatalomkíméletlen üldözésének.Millió hiba, balfogás, visszaélés, kölcsönös türelmetlenség és abelátás hiánya mérgesítették el a magyar-horvát viszonyt. A rosszulmegalapozott kiegyezés, a világháború szerencsétlen kimenetele, aháború alatt lefolyt délszláv fejlődés mérgező hatása, mind komolytényezői voltak a magyar-horvát unió felbomlásának. De az, ami eztaz uniót halálra ítélte már akkor, mikor a Monarchia látszólag szilárdanállott, a Magyar Birodalom egysége Kárpátoktól Adriáig megbonthatatlannaklátszott és a kiegyezés mint érinthetetlen hatalomszabályozta a két nemzet viszonyát: az annak a ténynek fel nem ismerésevolt, hogy a Szent Korona számára Horvátországot csak a horváteszme uralma biztosíthatja.A nemzetiségi kérdés minden nem homogén nemzeti állam számáraa legnehezebb és legkomplikáltabb kérdés. A kérdés megoldásaállamok, nemzetek, időpontok szerint nagyon különböző módokon képzelhetőel. Csak egy olyan mód van, melyet soha és sehol nem koronázhatsiker, és ez az, mikor az állami hatalom nem is törekszik a megoldandókérdés lényegének felismerésére. A magyar politika ezt amódot választotta a horvát kérdés esetében. Ezért kellett 1918-banszükségképen elkövetkeznie a magyar-horvát unió felbomlásának*széttépve ezernyi köteléket, mely a két testvérnemzetet nyolc századonát egymáshoz fűzte.Budapesti Szemle, 1925. október-november.A SZERB-HORVÁT EGYEZMÉNY.A múlt hetekben lezajlott délszláv válságnak, mely egyelőre akormánykoalíció megmaradásával végződött, egyik eredménye az,hogy a kormány végre nyilvánosságra hozta azt az egyezményt, melyeta radikális párt és a horvát parasztpárt kötöttek, mielőtt a kormánytegyüttesen vállalták volna. Az egyezmény magyar fordításban a következőképenhangzik:A Nemzeti Radikális Párt és a Horvát Paraszt Párt delegátusaifolyó évi (1925) július 2-a óta tartó tanácskozásaikon állandó megelégedésselkonstatálták, hogy mindkét párt SHS államnak alapjáttekintve, teljesen azonos állásponton áll és hogy a Horvát ParasztPárt vezetőségének a Nemzeti Szkupstinában folyó évi március 27-én

229tett nyilatkozata a Horvát Paraszt Párt politikájában történt evolúcióeredménye. Ε nyilatkozat elismerte az állam egységét, a Karagyorgyevics-házat,mely annyi érdemet szerzett a szerbek horvátok ésszlovének felszabadulása és egyesülése körül, és az alkotmányt, melyszerint az egész államban egyetlen parlament van. A Nemzeti RadikálisPárt számára ez az evolúció a Horvát Paraszt Pártban döntő jelentőséggelbír, mivel a Horvát Paraszt Párt a horvátok óriási többségétképviseli és így az ő mostani felfogásukat az állam alapjai tekintetébenidő folyamán, mint egyedül helyeseket, reméljük el fogják fogadniHorvátország egyéb politikai körei is.— Ilymódon el vannak hárítva a nehézségek, melyek zavarták azállamunk szabályos fejlődését. Azt lehet mondani, hogy a HorvátParaszt Párt vezetősége részéről a Nemzeti Szkupstinában tett deklarációkután, melyeket a tapasztalás diktált, a lényegében egy nemzetnekkét része, mely sok századon át és idegen uralom alatt volt egymástólelválasztva, most nemcsak tényleg van egy fedél alatt, hanemmeggyőződéssel és érzelem szerint is. És ezt közös javukra együttfogják megőrizni és megvédeni tudni és akarni az ellenségtől.— A Nemzeti Radikális Párt és a Horvát Paraszt Párt egy vonalontalálták magukat. A jelenlegi körülmények között az a legbiztosabbmód, hogy az államegység megerősítessék, hogy az egész nemzetteljesen egyesüljön és a haladás és jólét felé vezettessék.— Egyik a másikra van utalva közös munkára, sőt tartós közösmunkára, mert az állampolgárok legnagyobb számának bizalmát élvezikés nagy nemzeti többséget képviselnek. A két párt ezzel azokmánnyal elhatározza, hogy Pasics Nicola úr elnöklete alatt közöskormányt óhajt alakítani.— Ennek a kormánynak magára kellene vállalnia az alkotmánynakaz egész államban való integrális végrehajtását a jelenlegi törvényekalkalmazásával és az alkotmányban megszabott módokon valóúj törvények behozásával. Az alkotmány végrehajtandó az SHS királyságegész területén minden kivétel nélkül úgy, ahogy ezt az alkotmányezen egy és oszthatatlan királyság számára előírja.— Ε mellett mindkét párt feladatul tűzi ki maga elé, hogy nagyarányútakarékosságot hajtson végre az államban, hogy hathatósandolgozzon a törvényhozás unifikálásán, hogy gondoskodjék mindenhű állampolgár polgári és politikai jogainak tiszteletbentartásáról ésa humánus és méltányos bánásmódról mindenki irányában a hatóságokrészéről. Meg fognak mindent tenni, ami kell, hogy az államialkalmazottak munkája felett komoly ellenőrzés gyakoroltassék.— Azok a munkálatok, melyek azonnal elintézendők volnának aNemzeti Szkupstinában a következők: hozassanak meg a már beterjesztetttörvények a sajtóról, az indemnitásról az államhivatalnokokról,a bíróságok szervezetéről, a bírákról, a rokkantakról és az elemioktatásról.

230— A Szkupstina legközelebbi – őszi – ülésszakára előkészíttetnekés lehetőség szerint a Nemzeti Szkupstina elé terjesztetnek akövetkező törvényjavaslatok:— A községekről szóló törvényjavaslat, melyre minden egyébmellett azért van szükség, hogy a községekről szóló, az egyes vidékekenkülönböző törvények unifikáltassanak. Boszniában nincsenek isközségek, meg kell őket alakítani.— Változtatások a tisztviselőkről szóló törvényben, melyekkelvégrehajtatik a tisztviselők redukciója és felemeltetik azon tisztviselőkfizetése, akik szolgálatban maradnak, felemeltetik a nyugdíjra valójog megszerzéséhez szükséges évek száma, mert a jelenlegi tízévesminimum nagyon csekély.— Törvényjavaslat az adó kiegyenlítéséről.— Törvényjavaslat az agrárreformról.— Törvényjavaslat a folyók szabályozásáról, a mocsaras területekkiszárításáról, a földek öntözéséről és a vízközösségről szóló törvény.— Az ipari hitelről szóló törvényjavaslat, mely már a NemzetiSzkupstina előtt fekszik, az őszi ülésszakon volna megszavazandó.— Ε javaslatok mellett a kormánynak gondoskodni kellene ahajózás és halászat segítéséről és előmozdításáról.— Amikor ez a programm végrehajtatott, a koaleált pártoktovábbi belügyi programmot fognak készíteni.— Ami a külpolitikát illeti, annak az eddigi szellemben kellmaradnia, egyetértésben kis és nagy szövetségeseinkkel, akik akárközvetve, akár közvetlenül lehetővé tették, hogy államunk megteremtessék.Államunk megmaradásáért és haladásáért fogunk valamenynyienfáradozni, nem sajnálva semmi áldozatot, haderejének igaziszükségleteiért, mindaddig, amíg a világon az állam erős katonai erejekülső biztonságának egyik garanciája.— Mindkét párt delegátusainak tanácskozásai folyamán, melyekezen egyezménnyel végződtek, egy kérdés jelentkezett állandó komoly,akadályaként annak, hogy végleges megegyezés jöjjön létre. Míg aNemzeti Radikális Párt képviselői élénken kívánták, hogy az önállóDemokrata Párt is résztvegyen munkánkban a megegyezés érdekében,addig a Horvát Paraszt Párt delegátusai ismételten kijelentették, hogyközöttük és a radikálisok között a közös munkáról való megegyezéslehetlenné válnék, ha a radikálisok ezen követelésüknél maradnának.A Horvát Paraszt Párt nem engedve ezen felfogásból, a NemzetiRadikális Pártot abba a helyzetbe hozta, hogy vagy létrehozza a megegyezésta horvátokkal az önálló Demokrata Párt nélkül, vagy egyáltalánne jöjjön létre a megegyezés. Miután az állam érdekei mindenmás érdek felett állanak, bármily komolyak is legyenek azok az okok,melyek e más érdekeket védjék, a Nemzeti Radikális Párt delegátusai

231meghajlottak a viszonyok kényszere előtt, miután ez erősebb a radikálispárt meggyőződésénél és óhajtásánál.Ez a megegyezés nem alkudozások és egyezkedések eredménye,hanem ha jól fogjuk fel, a nemzeti és állami egység mély éshelyes felfogásának és annak a kölcsönös bizalomnak a következménye,mely e két pártban a közös tárgyalásokon lassankint kialakultés annyira megerősödött, hogy lehetővé vált az ő jövőbeli közös munkájuka kormányban, a parlamentben, a korona és a nemzet előtt.Elég hiba történt, elég tévedést éltünk át, hogy ezen kölcsönös bizalomhozjussunk, mely alapfeltétele megegyezésünknek. Valamint azállam két legnagyobb pártjából alakuló koalíció jövő egész munkájának.Ez a megegyezési okmány négy oldalból áll.Belgrád, júl. 16. (1925) Trifkovics s.k. Gyurisics s.k., Radics Páls. k., Superina s. k., Zsivkovics s. k., Nikics s. k.Pasics a parlamentben azzal a megjegyzéssel olvasta fel ez egyezményt,hogy belőle ki fog derülni, ki tartotta meg a megegyezést éski nem. Pasics e szavai nyilvánvalólag Radicsnak szólnak, akirőlkülönben a radikális pártban megmondta azt is, hogy viselkedéséthelyteleníti, de miután választani most nem lehet, be kellett érnieRadics magyarázataival. Ez világos beszéd: a király nem adott választásimandátumot, vagy a politikai helyzet nem engedi most meg aválasztást, tehát egyelőre együtt kell maradni Radiccsal. A radikálispárt igen vegyes érzésekkel fogadta e magyarázatot, de egyelőre belenyugodott.Radics pártja mindenképen kormányon akar maradni, tehát nembolygatja ezeket az ügyeket. Örül, hogy valahogyan megúszta a válságot.Az a hír, hogy Radics a minisztertanácsban kötelezte magátagitációs szónoklatai abbanhagyására, a külpolitika békében hagyására,a tanári elmozdítások rendszerének megszüntetésére, különbensem nagyon alkalmas arra, hogy a párt lázadozni merjen.Van olyan hír is, mely kétségbe vonja a kiadott egyezmény szövegénekteljességét. Állítólag néhány, a parasztpártra nézve igensúlyos pont elhagyatott volna. Ha ez a hír fedi a valóságot, akkor aszerződésben benne volt az, hogy Boszniát a parasztpárt elismerteradikális terrénumnak. A horvát ellenzéki sajtó rámutat, hogy Radicsszkupstinai magyarázkodó beszédében azt mondta, hogy Boszniábanmint közoktatásügyi miniszter járt, ellenben kiemelte azt, hogy Dalmáciábanpártvezéri minőségben szerepelt.Ettől eltekintve és mellőzve azt, hogy Radics régi elvei minő kiáltóellentétben állanak ez egyezménnyel, meg kell állapítanunk, hogy ezokmány után Radics sem beszélhet a vidovdáni alkotmány semmifélerevíziójáról, nem állíthatja azt, hogy külön horvát nemzet van, nemkövetelhet semmiféle aránylagos részesedést a kormányhatalomban,amint azt pedig bosnyák-dalmát útján tartott hatvanöt beszédében

232ismételten megtette. Nincs joga amiatt panaszkodni, hogy Dalmáciábana horvát községek élén radikális kormánybiztosok állanak, e szerződésőt csak a községi törvény meghozásának sürgetésére hatalmazzafel.A radikális pártban Pasics régi ellenlábasa, Jovánovics Ljuba,azt mondta, hogy ő az egyezményt helyesli, de helyteleníti azt, hogynem szerinte kormányoznak, hiszen a beígért törvények közül alighozatott meg valami. Tart a rendőruralom az egész országban. Holvan a takarékosság, mikor az új költségvetés egy milliárd dinárralhaladja meg a régit? Mi van az adók kiegyenlítésével? Jovánovicskérdéseit lehetne folytatni, Radicsnak azonban, úgylátszik, megmaradhatásafejében, nem szabad ezentúl azt sem követelnie, amireaz egyezmény feljogosítaná.Az a benyomásunk, hogy az egyezmény közreadása, Radicsramért csapásnak volt szánva és hogy Pasics ezt a célját elérte. Radicsmost már nyilvánosan is ki van kényre-kedvre szolgáltatva Belgrádnak.Csinálhat még kellemetlenségeket, de végleg aligha mer többéujjat húzni Belgráddal. Pasics a zúgolódó radikálisoknak egyebekközt azt is mondta, hogy Radics viselkedése nem árthat sokat az SHSkirályságnak, mert az állam boldogulásának legnagyobb garanciájaa radikális párt. Nem a Nemzeti Tanácsok és nem a száborok teremtettékmeg ez államot – mondta Pasics -, hanem a szerb sereg és asaintgermaini békél Mindenki megérheti ebből, hogy amíg van szerbhadsereg és érvényben van a régi szerb külpolitika – és mindkettőfennmaradását az egyezményben a maga részéről Radics is garantálta-, addig Pasics felfogása szerint Radics távszónoklatai szó fiabeszéd!Magyar Külpolitika, 1926. március 1.SZERB DIKTATÚRA FELÉ.A Vukicsevics-kormány magatartásából egyre világosabb, hogyBelgrádban diktatúrára készülnek. Ennek különböző okai vannak.Az egyik a szerfelett nehéz külpolitikai helyzet, melynek megoldásátlényegesen megkönnyítené, ha a kormány erőskezű rezsimmel és aparlament ellenőrzése nélkül intézhetné az ügyeket, a másik az ugyancsaknehéz belpolitikai helyzet, melyet szintén könnyebben lehet agordiusi csomó kettévágásával, mint kibogozásával megoldani. Nyíltdiktatúráról még nincs szó. Bizonyos parlamentáris látszatot fenntarta kormány, de minden jel arra mutat, hogy ez csak ideiglenes állapot.A kormány be sem mutatkozott a parlamentben, hanem elnapolta.Ha rögtön feloszlatja, a helyzet nemcsak tisztább, hanemalkotmányosabb is lett volna. A parlamentáris látszatot azonban fenntartja,együtt dolgozik különféle parlamenti bizottságokkal, de, ha

233ezek okoskodnak, feloszlatással fenyegetőzik. A kormányban képviseltpártoknak többségük van a parlamentben, de mindenki tudja,hogy ez is csak látszat, mert mind a radikális, mind a demokrataképviselőknek igen jelentékeny része nem volna bizalmi szavazatrakapható. A kormány bevallja, hogy ő nem a radikális-demokratakoalíció kormánya, hanem bizonyos radikális és demokrata politikusoké.Ha a két kormánypárt elégedetlenjei lázongani kezdenek, akkormeg kivágja, hogy tulajdonképen egy új nagy pártot, az ű. n. negyedikpártot akarja megalapítani. Ebbe beléphetnének a radikálispárt,a demokrata-egyesülés és a Pribicsevics-féle jelenleg ellenzékiönálló demokrata-pártnak szerinte kormányképes elemei. A kormányképességismérvei azonban szerfelett homályosak. Ezzel is, valamintaz üres tárcákkal a lázongókat eddig sikerült sakkban tartania, amiegyelőre lehetővé teszi azt, hogy a kormány parlamenti többségérehivatkozhassék.Amint a negyedik párt eszméje is mutatja, a kormány szerb koncentrációtakar. Ennélfogva az üres tárcák betöltése esetén sem bővülnénekki lényegesen a kormány jelenlegi keretei. Ezt a demokratapártkisszámú horvátsága már megértette és a legjobb úton van a kilépésfelé. Krsztelj volt miniszter a pártválasztmányból már ki islépett és Ribar, a szkupstina volt elnöke, valamint Angyelinovics képviselőcsak taktikából nem azonosították magukat egészen vele.Különben ha egy demokrata horvátot ki is neveznének miniszterré,ezzel a kormány szerb jellege éppoly kevéssé változnék meg, mintSzpáhó miniszterségével. Vukicsevics egyelőre nem hajlandó semolyan horvát, sem olyan szlovén politikust miniszterré kineveztetni,aki valamely horvát, vagy szlovén nemzeti párt bizalmából kerülne abársonyszékbe. Korosec és Trumbics már rájöttek erre és együttműködésrőltárgyalnak. Radics még kísérletezik, de már ő is megkezdtea lépéseket egy ellenzéki akció szervezésére. Új koncepciója nem arégi nemzeti programúihoz való visszatérés, ellenkezőleg pártjánaknemzeti jelleg nélküli általános parasztpárttá való átalakítása. Ígyreméli megnyerhetni a szerb, a szlovén és a nemzeti kisebbségiparasztságot is. Azt hisszük, Radicsot nagy csalódás éri. A horvátnemzeti törekvések elejtésével nem a szerbeket fogja megnyerni, hanema horvátságot elveszteni és paraszt osztályuralmat követelve nemkormányra fog jutni, hanem egészen másfelé.A kormány, illetőleg azok a titkos hatalmak, melyeknek a kormánycsak exponense, úgy ítélik meg Jugoszlávia helyzetét, hogy azállamot csak a szerb erők koncentrációja mentheti meg. A szerb pártokharca egymás ellen, még inkább a nagy-szerb pártok frakcióinakörökös egymás ellen való törése, ami Jugoszlávia belső történeténekutolsó éveit kitöltötte, azt a gondolatot érlelték meg a FehérKézben, a szerb nacionalisták e titkos társaságában, valamint a veleszoros összeköttetésben álló szerb szabadkőművességben, mely a fran-

234cia politika exponense, hogy bármilyen eszközökkel is biztosítani kellJugoszláviában a nagy-szerb hegemóniát és ezen belül azon elemekuralmát, amelyek a pártok és frakciók érdekein hajlandók és képesekfelülemelkedni. Ennek a társaságnak a külpolitikai bonyodalmakvalósággal jókor jöttek. Egyrészt mert az államérdek mindenek felettvaló állásának gondolatával sikerült a másik alkotmányos faktort iscéljaiknak megnyerni, másrészt mert a tényleges veszedelem sokszerb politikusban felébresztette a nemzeti összefogásnak a gondolatát.Ez a helyzet bénítja meg a lázongó szerb frakciók tetterejét és eza helyzet erősíti a Vukicsevics-kormány hatalmát tekintet nélkül akormány tagjainak szürkeségére.Természetesen ez a helyzet nem maradhat hatás nélkül a horvátokraés a szlovénekre. Ujabb leckét kaptak abból, hogy Belgrádmennyire ballasztoknak tartják őket, mihelyt nem adófizetésről vanszó. A szerb-olasz konfliktus erősen megingatta a horvátokban és aszlovénekben Belgrád kedvező külpolitikai elhelyezettségének hitét,ami sok, régóta eltemetettnek hitt kombináció feledését eredményezte.Az a tény, hogy a horvát federalisták és a blokkisták fuzionáltak,nemcsak választási előkészületet jelent, hanem tanúja annak a mélyrehatóváltozásnak, mely a horvát intelligencia gondokozásában előállott.Valószínűleg túlzottak azok a hírek, melyek a horvátság olaszorientációjáról beszélnek, de a fúzió azt jelenti, hogy a horvát intelligenciaelérkezettnek tartja az időt a horvát front új kiépítésére. Ez afront egységet akar teremteni a horvát nemzetben. Nem Róma, vagyBudapest mellett, de nem is Belgrád mellett. A horvát öncélúság gondolatánakreneszánsza előtt állunk.Magyar Külpolitika, 1927. május 16.SZERB-OLASZ HÁBORÚ FELÉ?A november 11-én aláírt francia-szerb szerződés az egyre jobbankiélesedő szerb-olasz ellentéteket minden jel szerint döntő stádiumfelé sodorja. Európa békéje a világháború lezajlása óta nem forgottmég olyan veszedelemben, mint amilyenben most forog és talán méghónapokig forogni fog. A hipokrízis hirdethet mást, a valóság az,hogy Jugoszlávia háborúra készül.Európaszerte nagy feltűnést keltett az a délszláv minisztertanács,melyen Sándor király is részt vett. A délszláv lapokból azóta kiderült,miről volt ott szó. A hadügyminiszter kétszáz millió dinárral, a közlekedésügyiminiszter egy milliárd dinárral növelte költségvetését atavalyihoz képest. Tudvalevőleg a közlekedési miniszter is katona,akinek hivatása a délszláv vasúti hálózatot az olasz-szerb háború céljairakiépíteni. A tavalyi költségvetés 42 százaléka esett a két tábornokitárcára, az új költségvetésnek több mint 50 százaléka felett fog

235két tábornok rendelkezni. A pénzügyminiszter takarékossági programmjavégleg megbukott. A többi tárcáknál történt redukciók utánis az új költségvetés százötven millió dinárral múlja felül a tavatyités kétszáztíz millió dinár előirányzott deficittel zárul. Az is kiderült,hogy a pénzügyminiszter rövidesen külföldre utazik egy százmilliódolláros kölcsön felvétele ügyében. Ez a kölcsön is a vasúti és úthálózatkiépítésére van szánva. Arról nem is akarok beszélni, hogyolasz laphírek szerint Franciaország korlátlan fegyverkezési hiteltnyitott Jugoszlávia számára.A helyzet tehát az, hogy Jugoszlávia fegyveres leszámolásrakészül. Olaszország számára minden nap, amellyel később robban kia háború, növeli a győzelem útjába tornyosuló akadályokat, meriidőt enged a ma még eléggé készületlen délszláv hadsereg felszerelésére.Hogy ezzel az olasz politika tisztában van, nem szenved kétséget.Egyelőre folyik még a diplomáciai harc a kulisszák mögött.Mindkét fél szövetségeseket keres és biztosítani akarja egyes államoknaklegalább is a semlegességét. A román trónviszály, a bolgár királyházasságának és a görög restaurációnak kérdései, az olasz-albánszövetség elmélyülése minden vonatkozásban magukon viselik a francia-olasz,illetőleg olasz-szerb, diplomáciai küzdelem jegyeit. Nemvonjuk kétségbe, hogy a francia politika még nem adta fel a törekvésta viszály békés likvidálására. Mindent elkövetnek, hogy Olaszországota statusquóval való megbékülésre bírják. Az expanzív tendenciákelejtése azonban olasz részről körülbelül a fassizmus bukásátjelentené. Ezért is, de meg azért is, mert a szerbekkel való szövetkezésselnincsen többé egészen szabad keze Franciaországnak, bajosanképzelhető el a békés irányzat felülkerekedése.Ε sorok írójának régi meggyőződése, hogy Jugoszlávia sorsa ésaz adriai kérdés megoldása végelemzésben a horvátok magatartásánfog eldőlni. A fenyegető konflagráció nagy bizalmatlanságban találjaa horvát nemzetet. Csodálatos vakság, hogy Radics éppen akkor dobjael horvát programmja utolsó maradványait, amikor bármely percbenelérkezhetik a pillanat a horvát jogok kivívására: akár Belgrádban,akár – másutt!Magyar Külpolitika, 1927. december 1.KIS KÖNYV A HORVÁT KÉRDÉSRŐL. 1Kevés könyv jelent meg olyan jókor, mint Sufflay Milánnak,az ismert nevű balkán-történésznek ez a füzete. A horvát kérdés, melya volt monarchiának is egyik legnehezebb problémája volt, megint1Sufflav Milan: Hrvatska u svijetlu svjetske historije i politike. Zagreb,1928. 62 l. 8 6 .

236döntő stádiumba jutott. Jugoszláviát, mely az idén ünnepelné fennállásánaktizedik évfordulóját, a horvát kérdés széteséssel fenyegeti.Hogy mi lesz, senki sem tudja, de a június 20-i merénylet óta világszertea legnagyobb pesszimizmussal néznek a délszláv királyságjövője elé.Ε válságos időkben Sufflay összegyűjtötte a komolyabb olvasóközönségnekszánt csemegeként tizenkét tanulmányát, melyek azutolsó öt évben különféle horvát lapokban jelentek meg. Forma szerintkönyvismertetések, látszólag igen vegyes tartalommal. Sir ChirolValentine-nek Indiáról, Sir Pares Bernardnak Oroszország történetéről,Keynesnek, Nittinek, Ferrerónak a békéről írt könyveivel foglalkozik.Tárgyalja Miss Durhamnek és Seaton-Watsonnek tanulmányaita szarajevói merényletről, Desmond Shaw könyvét Írországról, Butlerprofesszor előadásait az amerikai nemzetről, Radic István egy hírlapicikkét, Sisic Ferdo horvát történetét. Majd Klaic Vjekoslav horvát történetíróhalála alkalmával összefoglalja e tudós működésének eszmeitartalmát. Ezt követik Hirtz Miroslav bámulatos szorgalommal összeállítotthorvát zoológiai szótáráról, Popovicnak a cincárok monográfiájátadó könyvéről, a legrégibb horvát történetíró, a diocleai pap,krónikájának új kiadásáról szóló ismertetései. Azonban a tárgyaltmunkák csupán alkalmul szolgálnak arra, hogy Sufflay egy-egy témárólkifejtse saját nézeteit. Sokoldalú egyéniségén kívül a tanulmányokatösszetartja az, hogy valamennyinek hol nyíltan, hol burkoltancentrális problémája a horvát kérdés.Mikor Gandhi pacifizmusát taglalja és a hindu-angol ellentétekmegoldását keresi, Radics parasztmozgalmát helyezi világpolitikai távlatba;mikor az orosz rejtélyt e nemzet európai és ázsiai kétéltűségébőlmagyarázza, a szerb-horvát ellentét gyökereit kutatja. A párizsibékék tarthatatlanságát kimutató könyvek bírálatával és a szarajevóimerénylet körülményeinek megvilágításával a délszláv kérdés új rendezésétcélozza. Az ír szabad állam megalakulásában előképét látjaHorvátország felszabadulásának. Mikor megállapítja, hogy az EgyesültÁllamok azért szakadtak el Angliától, mert önálló nemzetté szerveződtek,mely minden másnál jobban tudta intézni saját ügyeit ésígy morálisan és politikailag fel volt rá jogosítva, hogy elkergesse azidegen kormányt, félreérthetetlenül megtalálja a horvát önállóságitörekvések egyik jogalapját. A kínai pen-si fogalmát magyarázvarámutat, hogy a nyelvi közösség nem jelent nemzeti egységet, sőt anyelv egyenesen megbontja a fajok egységét is. Ebből mindenki megértheti,hogy a szerb-horvát nyelvi egység egyáltalán nem jelent nemzetiegységet is. Kifogástalan tudományos mezben mindig és mindenüttHorvátországról és mai helyzetéről van itt szó. Nagyon hasznoskézikönyv ez a horvát intelligencia számára, hiszen minden szavaa tudomány fegyvereivel erősíti meg nemzetét saját öncélúsága ésnagyrahivatottsága tudatában. És nagyon tanulságos könyv ez idege

237nek számára is, mert a tiszta horvát ideológia legmagasabb színvonalúkifejezése.A könyv rövid előszava is rámutat, hogy a tizenkét tanulmánylegfontosabbika a hetedik, a Radics, Bethlen, Mussolini című, amelybennégy évvel ezelőtt vitába szállt a parasztvezérrel. Radics Mussolinit ésBethlent, mint a reakció képviselőit támadta meg. Szerzőnk nem védie politikusokat Radics vádja ellen, de nemzetük igazi exponenseinektartja őket, akik a történeti hagyományok fenntartói vagy megújítói.Sufflay tisztelője Radicnak. Embrionális Messiásnak mondja, aki aztaz osztályt akarja az emberiség élére emelni, amely az édes anyafölddelvaló legbensőbb kapcsolatánál fogva hivatva van a világháborúbanidegsokkot kapott fehér emberiség megváltására. Figyelmeztetiazonban a parasztvezért, hogy a történeti hagyományok tiszteletbentartásanélkül nem lehet céljait megvalósítani. A Balkán határán, aholkatolicizmus és pravoszlávia, kultúra és barbarizmus, Nyugat és Keletérintkeznek, a horvát név és a horvát vér többet jelent, mint egynemzetet. A horvátság ott a civilizáció szinonimája. Radic nem vehetisikerrel fel a harcot a nagyszerb gondolat ellen, ha Dusán cár birodalmánakeszméjével szemben oda nem állítja Tomiszláv király horvátállameszméjét. Radicnak a parasztköztársaság gondolatát ezzelkell kombinálnia, ha nem akarja, hogy a horvát nemzet megsemmisüljön.Nem áll az, hogy a horvát paraszt és a szerb paraszt egyforma.A nyugati kultúrájú katolikus horvát nemzetnek nincs mit keresniea pravoszláv Balkánon. Még ha sikerülne is Radicnak összezúzniaDusán cár birodalmának eszméjét és megteremtenie a délszláv föderációt,akkor is ez az állam tisztán balkáni alakulat volna, melyben ahorvátság elvesztené nemzeti jellegét.Ezeket a gondolatokat variálja és egészíti ki a többi tanulmány.Egy helyen behatóan foglalkozik a horvát nemzet és a szerb nemzetvérkeveredésének kérdésével. A horvátok nagymennyiségű latin, avarés magyar vért vettek fel, a szerbek albán, vlach és cincár vért.Belgrád, ez az alapjában véve cincár (kuco-vlach, aromun) város,tipikus kifejezője a cincár jellemnek. Hihetetlen önzés, páratlan ravaszság,rideg üzleti szellem, haszonhajhászás kímélet és vendégszeretetnélkül, a másvallásúakkal szemben az emberiesség és könyörülethiánya – ezek a cincárok jellemvonásai szerb monográfusok szerint.Az egész belgrádi ú. n. ,,elita”, az a két-háromszáz család, melyaz államhatalmat kezében tartja, cincár eredetű és Jugoszlávia kormányzásáta cincár erkölcsöknek megfelelően intézi. A szerb nemzetfélezreden át egy bizánci-török retortán szűrődött át és belőle most isa XIV. század vad szelleme törtet a horvátságon át Közép-Európaszíve felé. Ezzel szemben a horvátság kezdettől fogva a nyugati kultúrarészese és végvára. Az Adria partjain sarjadzanak ki az elsőhorvát államalakulatok csírái, akkor és ott, amikor és ahol az embericivilizáció optimuma virágzott. A horvát történelem nem egyéb, mint

238Nyugat és Kelet harcának története az Adria partjain. Nyugat és Keletközött áthághatatlan szakadék riad, melyet a római világbirodalomsem tudott, csak látszólag és átmenetileg áthidalni. A nyugati birodalombukása után a pápaságban megszemélyesülő Nyugat és a Bizáncbanmegtestesülő Kelet kibékíthetetlen ellentétei teljes erővel ütköznekki. Ezidőben telepedtek meg a határvidéken a horvátok és aszerbek elhatározottan oda állva az egyik Nyugat, a másik Keletmellé. Ezt a szakadékot betemetni senki sem tudja és aki megkísérli,még ha olyan tehetséges is, mint Radics, farkasverembe esik. Az intelligenciaegy részében mesterségesen kitenyésztett délszláv egységi gondolata nemzeti élet forrongó mélységeit csak felületesen eltakaróvékony réteg volt, melyet a szerb és a horvát nemzeti eszme lobogóvulkánja egy perc alatt ropogva zúzott össze, amikor a két ellentétesnagy elv egy államban összekényszerült.A horvát nemzet Kelet határán sokszor került ennek nyomásaalá. De történelmének legvégzetesebb szakaszaiban is a nemzet egyrésze mindig át tudta fertőzés nélkül menteni a jövőbe a nyugati nemzetihagyományokat. Ma is érintetlen tisztaságban áll az a horvát terület,melyet a török idők száborai reliquiae reliquiarum inelyti olimregni Croatiaenek neveztek. Ez a terület a múltban képes volt néprajzilagés politikailag regenerálni a horvát plazmát. Képes lesz errea jövőben is.Mikor 1921-ben a szerző felség- és hazaárulás miatt a szerb bíróságelőtt állott, védőbeszédében azt fejtette ki, hogy a horvát nemzetnek,mint a nagy nyugati kultúrbirodalom tagjának, joga van a barbárkeleti hatóságok önkénye ellen felkiáltani: Occidentem appello!Ez a könyv is Nyugatra appellál. Vészkiáltás, melyet vértenger követhet.Budapesti Szemle, 1928. november.ÚJABB SZEPARATISTA HORVÁT ÉS MONTENEGRÓI IRODALOM.Az 1928. június 20-i merénylettel Jugoszlávia teljes válságbajutott. Sem a parlamenti próbálkozások, sem az 1929. január 5-iabszolutista kísérlet nem találták meg a kibontakozás útját. A világpolitikábansoha nem volt még akkora érdeklődés a délszláv kérdésiránt, mint napjainkban. Barát és ellenség egyaránt érzi, hogy a délszláv probléma végső kifejezés felé közeledik.Természetes, hogy a délszláv kérdéssel elsősorban maguk a délszlávokfoglalkoznak a legtöbbet. A szerbek aránylag kevesebbet, ahorvátok többet. A szerbek csodálatos megalomániával egész az abszolutizmusignem vették észre a válság horderejét. Néhány komolyabbhírlapi cikken kívül nem találunk számbavehető tanulmányt a délszlávkérdésről. Más a helyzet a horvátoknál. Amíg az abszolutizmus

239lehetetlenné nem tett minden kritikát, lapjaik és folyóirataik a cenzúrabilincsei között is hemzsegtek a kérdést a legkülönbözőbb szempontokbólmegvilágító cikkektől.A lázas forradalmi hangulat, amelyben ma a horvát nemzet él,nem alkalmas nagyobb munkák írására. Ez az oka, hogy amilyen bőségesa horvát kérdés hírlapi tárgyalása, olyan szegényes a röpiratirodalom.A válság kitörése óta az abszolutizmusig tudtommal összesenhárom röpirat jelent meg. Időrendben és értékben az első közöttükSufflay Milán kis könyve, melyről már volt szó e folyóirat hasábjain. 1Sufflay röpiratát hamarosan követte egy fiatal horvát újságírónak, afederalista Hrvat munkatársának, Gihlar Slavkonak kis röpirata, melyimmár harmadik kiadásban forog közkézen. 2Ismeretes, hogy a szerb király 1928. július 7-én az akkor kormányonvolt négyes koalíció nevében Pribicevic útján felajánlotta Radiónakaz ú. n. amputációt, azaz azt, hogy a horvát és szlovén lakosságúterületek egy része rekesztessék ki Jugoszláviából és alakítson e területenRadics önálló államot. Ezen ajánlat óta a horvát amputáció gondolatanem akar lekerülni a napirendről és mind horvát, mind szerboldalról vannak buzgó propagátorok. Gihlar röpiratának főcélja bemutatniazt, hogy az amputáció gondolata egyáltalán nem új és hogyaz önálló Horvátország eszméje, mely az amputációval ma szorosösszefüggésben áll, a világháború kitörése óta gyakorta foglalkoztattaa közvéleményt. Gihlar nyolc amputációs térképet közöl rövidtörténeti megjegyzések kíséretében. Kár, hogy térképeihez nem adstatisztikai adatokat. Ezt a hiányt itt próbáljuk pótolni.A röpirat címlapja hozza azt a térképel, amely minden szeparatistahorvát – ma a lakosság 99%-a – szívében él: Nagy-Horvátországét.A horvátok Horvát-Szlavonországból, a Muraközből, Boszniaés Hercegovinából és Dalmáciából állítják össze ezt az országot. Az1921. január 31-i délszláv népszámlálás adatai szerint ez a területkereken 108.000 km 2 5,250.000 lakossal. Alakosságból horvát 3,300.000(ebből muzulmán 590.000), szerb 1.580.000, német 140.000, magyar75.000, olasz 12.000, a többi más szláv (szlovén, tót, cseh, rutén,lengyel).Ezzel a horvát követeléssel szemben lényegesen kisebbek a szerbajánlatok. Gihlar öt ilyen tervezetről tud. Egyről azonban maga megállapítja,hogy nem hiteles (a Protic-Lorkovic-féle), kettő pedig tulajdonképenazonos.Gihlar állítása szerint a londoni szerződés (1915) aláírása idejéna szerbek olyan Horvátországot terveztek, mely az akkori Horvát-Szlavónországból állott volna, Szerem megye nélkül, de a Muraközzel:37.000 km 2 terület 2,350.000 erősen horvát többségű lakossággal.1 L. Budapesti Szemle, 211. k. 314-317. 1.2 Hrvatsko pitanje i ampulacija. Zagreb, 1928. 16 1. 4°.

240A monarchia összeomlásakor már korlátozták a szabad horvátállam területét. 1918. november elején a monarchia délszláv részeirebenyomuló szerb csapatok számára Belgrád demarkációs vonalat jelöltki. Ezt a demarkációt a zágrábi Nemzeti Tanács helyiségében egy térképrefelrajzolták Simovic és Antonijevic szerb ezredesek. Ε térképszerint a horvátoknak az öt horvát megye és a Muraköz maradt volna,továbbá Boszniából a bihaci beszögelés. Dalmáciából a knin-sebenicóivonaltól északra eső terület. Összesen 34.000 km 2 terület 2,000.000túlnyomólag horvát lakossal.1928. július 7-én tulajdonképen újra ezt a területet ajánlották fela horvátoknak azzal a különbséggel, hogy megkaphatták volna Szlovéniát(Krajna, Dél-Stájerország) is, amelynek hovatartozása 1918.november elején még nagyon kétséges volt. Az 1928. július 7-i ajánlattérképét, a horvát és szerb újságírók a belgrádi Skupstina miniszteritanácstermében találták meg. Az amputálandó terület 50.000 km 23,000.000 lakossal, melyből horvát volna 1,500.000, szlovén 1,000.000,szerb 400.000.A legkedvezőtlenebb tervezet a Pasicé. Csak tervezet, mert felajánlásárasohasem került sor. Ez a mai zágrábi oblastból és a Muraközbőlállott volna 9000 km 2 területtel és 950.000 horvát lakossal.Ε szerb terveknél sokkal kedvezőbbek azok az angolok, melyeketCihlar ismertet. Birkhill egy Középeurópai Egyesült Államokat tervezeit(1922), melynek Horvátország önálló tagja volna, míg Szerbiát ésRomániát az angol szerző Radics tanácsára zárta ki ez államszövetségből.Ε terv teljes mértékben honorálja a horvát igényeket, csak atuzlai kerületet juttatja Szerbiának. Kevésbbé bőkezű Roíhermere.A régi Horvát-Szlavón- és Dalmátországokat egészben a horvátoknakszánja, de a Muraközt nem, míg Boszniát és Hercegovinát a Vrbas ésa Narenla mellett elvonuló határral megosztja Horvátország és Szerbiaközött.Mindezeknek a terveknek nem akarunk túlzott jelentőséget tulajdonítani.De azon már túl vagyunk, hogy pusztán akadémikusérdekűek legyenek. A horvát és a szerb közvéleményben az elválásgondolata lassankint megérik. Abban, hogy szétmenjenek, már-mármegegyeztek. Csupán a határok kérdése vitás. De amely percben márcsak ez lesz kétséges, az elválás feltartózhatatlanul bekövetkezik.Sokkal csekélyebb publicitású a harmadik röpirat. Nem is valamiértékes munka, de nem nélkülöz bizonyos pikantériát. Szerzőjedr. Drinkovic Mátyás, a jelenlegi kormány szociálpolitkai minisztere. 3Hajdan a dalmát szábor tagja. A háború alatt az osztrák hatóságokinternálják. Jelentékeny szerepet játszik a zágrábi Nemzeti Tanácsban.Az új államban hamarosan miniszter és elnöke a délszláv constituanteNemzeti Klubjának, annak a horvát pártnak, mely Radiccsal3 Drinkovic: Hrvatska i drzavna politika. Zagreb, 1928. 125 1. 8°.

241ellentétben résztvett a constituantén, de az alkotmány meghozatalaelőtt egy, az alkotmányt a horvát nemzetre nézve érvénytelennek kijelentőnyilatkozat felolvasása után a constituantéból kivonult. Drinkovicés hívei ezután a parasztpárttal megalakították a Horvát Blokkot.Egy év múlva Drinkovic kiválik a Blokkból, mert Radic azt követelte,hogy helyezkedjék az egész Blokk köztársasági alapra. Ettőlfogva Zágrábban gyanús szemmel nézik Drinkovicot, és mióta tagjavolt a Radicot lecsukató Pasic-kormánynak (1924), árulónak tartják.Rövid minisztersége után teljes elvonultságban élt addig, míg be nemlépett a jelenlegi abszolutista Zivkovic-kormányba.Drinkovic azért írta meg röpiratát, hogy védekezzék az árulásvádja ellen és kifejtse nézeteit a kibontakozás móűjáTÓl. Könyvénekiránya egyáltalán nem szeparatisztikus, de könyvének tartalma mindenhorvátot megerősít szeparatizmusában. A könyvnek nagy hibája,hogy Drinkovic túlságosan magát helyezi az események központjába,de sem politikai szerepe, sem egyéniségének súlya nem kötik le azolvasót. Az emlékiratnak, a lapos hírlapi fejtegetéseknek és az ügyvédiperbeszédnek sajátságos vegyüléke a munka, mely egyrészrőltele van túlzott loyalitással a király személye iránt, másrészről a szerbvadságnak vérlázító dokumentumait jegyzi fel.Könyve szerint Drinkovic mindig úgy képzelte el a délszláv egységet,hogy az két államnak, Szerbiának és Horvátországnak legyenfoederációja (8-9. 1.). A királyhoz 1923. október 29-én benyújtottmemoranduma szerint Jugoszlávia nem kör, melynek egy központjavan, hanem ellipszis, két központtal, Belgráddal és Zágrábbal (60. 1.).Hangsúlyozza, hogy a horvátok akarata nélkül sohasem lett volnaJugoszlávia (107. 1., ugyan mikor és hol akarták a horvátok Jugoszláviát?)tehát nem jogosult az a szerb felfogás, hogy egyedül ők azurai az államnak (109. 1.). A ténylegesen kialakult helyzetet katasztrofálisnaktartja és megjósolja, hogy háború esetén szétesik a délszlávkirályság. (57. 1.)Feljegyzi, miket kellett tapasztalnia Belgrádban. A szerbek már1920-ban és 1921-ben vért követeltek és a horvátok legyilkolásávalfenyegetődztek (14, 18, 38, 91. 1.). Draskovic Milorad belügyminisztermondta el neki, hogy egy főszolgabírája ajánlott levélben mérgezettcigarettákat kért tőle ellenfelei elpusztítására (82. 1.). Soha a szerbeknem gondoltak a horvát érdekek tiszteletben tartására. A horvátokRadic meghódolása után is csak tűrettek Belgrádban (104. 1.). Nekika külföld miatt fontos, hogy a horvátok a parlamentben legyenek, deegy pillanatig sem gondolnak becsületes megegyezésre. (105. 1.) A legkiválóbbszerb államférfiak szemérmetlen módon szedték rá a horvátokat(106-107. 1.).A szerbek eljárásával szembeállítja a saját loyalitását. Elmondja,hogy 1922-ben hogyan utasította vissza a macedón Aleksandrov Tódorés egy vajdasági magyar katolikus lelkész (kicsoda?) ajánlatát, akik

242forradalmi mozgalmat akartak kezdeményezni (21. 1.). Eldicsekszik,hogyan utasította vissza egy idegen állam (melyik?) kiküldöttét, akia forradalom céljaira neki fegyvert és embereket akart rendelkezésérebocsátani (22. 1.). De nem volt olyan lázadó Radics sem, mint amilyennekkikiáltották. íme már 1922. december 9-én elhatározta a Belgrádbamenetelt. Ε tervnek a szerb Pribicevic vetett gáncsot. (34. 1.)Hogy mi a kibontakozás? Az amputációról hallani sem akar. Deelmondja, hogy már 1921. januárjában beszéltek erről a szerbek, sőtPribicevic már 1918-ban is ajánlgatott három megyét a horvátoknak(38, 59, 110. 1., ezt más forrásokból is tudjuk). Nem tartja megoldásnakaz ú. n. szabadválasztás kiírását, melyet a paraszt-demokratakoalíció követelt. Miért? Mert szabadválasztás esetén Szerbia az államtöbbi részei által majorizáltatnék, amit a szerbek nem tűrnének el(47, 48, 106. 1.). Alkotmányreviziót a parlament útján nem is lehetvégrehajtani, mert ehhez3 /s többség kellene, de a tényleges helyzetkövetkeztében ott mindig a szerbeké lesz a többség (111-112-113.1.).Mi tehát a teendő? A királynak kell kezdeményezni a revíziót, amireaz alkotmány módot ad. Egy enquete-et kell összehívni a vezető szerbés horvát államférfiakból és ezek egyezzenek meg a revízióban.Azután ez egyezmény alapján rendeljék el a választásokat. Ha a megegyezésnem jönne létre, akkor a királynak egyedül kell cselekednie(113, 114, 115. 1.).Drinkovicnak ez a legutóbbi ajánlata a könyv megírása óta valóravált. Így bizonyos jogosultsága van annak, hogy a királyi programmotmegvalósítani kívánó kormány tagjává Drinkovic is kineveztetett.Ε sorok írója kétségbeesett vállalkozásnak tartja a 2ivkovic-kormánypróbálkozását, de ez itt mellékes. Fontos az, hogy Drinkovic könyvébőlegész sor olyan részletet idézhetünk, melyekkel eleve bizalmatlanságotkelt bennünk politikai éleslátása iránt. Elmondja, hogyan tettele meggyőződése ellenére a hűségesküt a constituantéban s hogy elsőminisztersége idején semmiképen sem akart eltávozni a bársonyszékből,amíg 1920. december 23-án lemondás nélkül, királyi ukázzalmozdították el állásából (44, 45, 46. 1.). Állítása szerint másodszorazért vállalt miniszterséget, hogy megakadályozza Pribicevic pokoliterveit Horvátország ellen és bizonyos előnyöket eszközöljön ki Dalmáciajavára. Elismeri, hogy ő rontotta el Pribicevic néhány horvátországitervét (92-94, 96-99. 1.). Más források szerint az öreg Pasicakadályozta meg, hogy Pribicevic minden eszméje kivitelre kerüljön.De mindegy: Drinkovic saját vallomása szerint is elég siralmas szerepetjátszott. Azt írja, hogy a horvátságnak a Monarchiától lecsatoltterületek politikusai között két halálos ellensége van: Pribicevic ésKorosec. Azért nem vezethet sikerre a jelenlegi horvát küzdelem sem,mert Pribiceviccsel szövetkezett Radic (87, 117, 118.1.). Teljesen osztvaDrinkovic bizalmatlanságát Pribicevic iránt, tisztelettel figyelmeztetemrá a szerzőt, hogy a szerb Pribicevic nem lett tagja annak a kormány-

243nak, mely csak a vidovdáni alkotmány eltörlését hozta a horvát nemzetnek,Drinkovic ellenben minisztere a nyílt abszolutizmust proklamálókormánynak, melynek élén a nagy szerb titkos katonai szervezet,a Fehér Kéz elnöke áll. A horvátság másik halálos ellensége, Korosecpedig tagja ugyanennek a kormánynak. Avagy Drinkovic most Korosecellenőrzése céljából lett miniszter, mint hajdan, mikor Pribicevichatalmát akarta ellensúlyozni? Ha így van, tartunk tőle, ugyanannyisikere lesz, mint akkor.Drinkovic egyaránt gyenge jellemnek és politikusnak, logikájaéppoly fogyatékos, mint írói készsége. Munkájának azonban van egyérdeme. Érdekes dokumentuma annak, hogy a horvát nemzetnek azokaz utolsó mohikánjai, akik a délszláv egység hóbortja mellett napjainkigkitartottak, lényegileg ugyanúgy látják a horvátság és szerbségviszonyát, mint a nemzeti mozgalom hívei. Azok a tények, melyeketfeljegyez, igazolják a szélső szeparatisták felfogását. Így tettDrinkovic akarata ellenére szolgálatot a horvát szeparatizmusnak.*A horvát és a montenegrói szeparatizmus között lényeges különbségvan. A négymilliós horvát nemzet az ötmilliós szerb nemzettel szembenigen erős tényező, mely szabadságát előbb-utóbb saját erejévelis ki fogja vívni. A kétszázezer montenegrói erre nem képes. Belgrádrendszeres munkával törekszik a montenegrói nemzet teljes megsemmisítésére.Nem beszélve a gyilkosságok végtelen sorozatáról, éhenhalásra,kivándorlásra, eltelepedésre kényszeríti Montenegró szerencsétlenlakosságát. Montenegró nagy királyának halála óta a dinasztiasem képviseli többé kellő eréllyel az állameszmét és az emigráns tevékenységis hanyatlásban van. Olaszország elejtette a montenegrói kérdést,melyre – mióta Albániában megvetette a lábát – többé nincsszüksége.Montenegró ellenséges megszállás alatt áll. Otthon nincs módarra, hogy valaki irodalmilag képviselhesse a montenegrói állami gondolatot.Az a néhány föderálista politikus, aki bár megalkuvásokárán, de mégis időnkint szóbahozza Montenegró helyzetét, a horvátsajtóban élvez vendégbarátságot. Külföldön szabad a szó. A hősies kisország tragédiája szokatlanul nagy érdeklődést keltett világszerte. Sokolasz városban és az Egyesült Államok több centrumában ma is működnekkülönböző montenegrói szervezetek, melyekben többnyiretöbb a Montenegróért lelkesedő idegen, mint a született montenegrói.A szerb lapok ezt annak igazolására használják fel, hogy a szervezeteknem montenegrói érdekeket szolgálnak, hanem idegeneket. Pediga dolog nem így áll. Az igazságért lelkesülő, megengedem, sokszornaiv idegenek önként állanak a montenegrói ügy szolgálatába.1928-ban Jugoszlávia súlyos belső bajai teljes erővel kiütköztek.Ez a tény Montenegró barátaiban új reményeket élesztett. Hátha eljöna nagy chaosz, melyből újjászületve kerülhet ki a kis Montenegró is?

244Ez magyarázza meg azt az elég élénk sajtótevékenységet, melyet azév folyamán különösen az amerikai montenegrói lapokban és egyesolasz folyóiratokban az emigránsok és barátaik kifejtettek.1928-ban tudtommal három önálló munka jelent meg a montenegróikérdésről. Időrendben az első közöttük e sorok írójának egyolasznyelvű füzete, mely pár hónapon belül két kiadást ért meg. 4A füzet tulajdonképen fordítása annak a tanulmánynak, mely magyarule folyóiratban látott napvilágot. 5 A röpiratot hét nyelven elismerőhírálatok fogadták. Ezekkel nem foglalkozom, de meg kell emlékeznemkét olyan bírálatról, mely kifogásokat emel tanulmányom ellen.Az egyik egy kétlapos kis röpirat, melybe bele van foglalva egyhozzám intézett nyílt levél is. 6 Ebben egy Kanadában élő montenegróiemigráns igazítja helyre Vujovic Milo amerikai szerepléséről írt soraimat.Megállapítom, hogy Vujovic ottani működését valóban túlbecsültem.A másik a cetinjei Zapisi című tudományos és szépirodalmi folyóiratbírálata. 7 Sokkal jobban ismerem a jelenlegi állapotokat Montenegróban,semhogy egy percig is arra gondoltam volna, hogy ott füzetemrőlvalaki elismeréssel emlékezhetnék meg. Sem az agyonhallgatást,sem a szigorú bírálatot nem vettem rossz néven. De azt elvártamvolna, hogy ne kételkedjenek szándékaim tisztaságában és nehamisítsák meg röpiratom tartalmát. A Zapisi bírálója mindkét dolgotmegcselekedte.Követte az én röpiratomat egy montenegrói emigráns, CubranovicJános francianyelvű füzete. 8 A füzet tulajdonképen egy Brüszszélben tartott előadását tartalmazza. Miután oly közönségnek beszélt,mely tájékozatlan a montenegrói kérdésben, el kellett mondania régismeretes dolgokat is. Mégis forrásértékű a füzet annyiban, hogyhozza a Népszövetséghez benyújtott újabb montenegrói memorandumokszövegét (21-24. 1.). Az előadás, mint ügyes összefoglalás, figyelmetérdemel. Megemlítendónek tartom, hogy a szerzőnek aRevue de Hongrie 1927 decemberi számában ugyanezen címen megjelenttanulmánya nem azonos ezzel, ha egyben-másban a két cikkegyezik is.A harmadik röpiratot egy amerikai olasz írta angolul, GriscuoloLuigi. 9 A szerző régi barátja Montenegrónak. Jelen munkája immáraz ötödik, melyet e kérdésnek szentelt. Ö volt Montenegró utolsó követeaz Egyesült Államokban és buzgalmáért Miklós király az Antivárihercege címmel tüntette ki. Könyvét Kellog ismeretes háború-4 Bajza, Giuseppe de: La questione montenegrina. Budapest, 1928. 50 1. 8°.5 L. Budapesti Szemle, 207. k.β Petanovich Naised Nicholas: What caused my plight? Η. η., é. n.7 Zapisi, III. k. 123. I.8 Ciubranovitch Jean: Le plus grand críme de lhistoire. Suisse (h. n.)1928. 24 1. 8°.9 Griscuolo Luigi: Montenegros right to live. New-York, 1928. 48 1. 8°.

245ellenes egyezménye kapcsán írta. A füzet előszava felhívja Kellogfigyelmét arra, hogy Wilson és más amerikai államférfiak kötelezettségetvállaltak Montenegró helyreállítására. A könyv összefoglaljamindazt, amit a montenegrói kérdésről az amerikai politikusoknaktudniok kellene. Ez foglalja el a füzet kétharmadát. Az utolsó harmadegy kis okmánytár, mely tartalmazza a montenegrói kérdésrőltett legfontosabb amerikai hivatalos nyilatkozatokat. Ezeknek egyrésze most lát először napvilágot, de az eddig ismeretesek összegyűjtésesem volt felesleges, mert egy helyen megtalálhatjuk őket, s ilymódon meggyőzően szolgálják a könyv megírásának célját. Criscuolobizonyára tisztában van vele, hogy jelenleg nem érhet célt. Az EgyesültÁllamok nem fogják felvetni a montenegrói kérdést. De Criscuolomunkája igen alkalmas arra, hogy némelyik amerikai polgárbanfelkeltse azt az érzést, hogy a hatalmas köztársaságnak erkölcsikötelezettségei vannak a kis Montenegró iránt. Hiszen Miklós királyWilson kérésére rendelte el az 1918 karácsonyi felkelés leszerelését,ami lehetővé tette a szerb okkupáció befejezéséi.Ez a három munka és a körülöttük kialakult sok száz cikkremenő hírlapi irodalom nem fogja helyreállítani Montenegrót. De emunkák megjelenése tanúságot tesz arról, hogy hiába tiporta sárbaSzerbia a hősies kis királyságot, hiába hallgatja agyon a montenegróikérdést a diplomácia, régi barátok és régi ellenségek egyaránt, sőthiába kompromittálják a montenegrói ügyet egyes emigránsok is, amontenegrói kérdés még mindig létezik és nem tudni, mely pillanatbankerülhet megoldása napirendre.Budapesti Szemle, 1929. március.AZ UTOLSÓ DÉLSZLÁV. 1Újabb szeparatista horvát és montenegrói irodalom című, e folyóiratbannapvilágot látott tanulmányom 2 megjelenése után egy horvátbarátom figyelmeztetett, hogy egy röpiratról megfeledkeztem: Tresic-Pavicicéról, a délszlávok jövőjéről. Szolgáljon mentségemül, hogy akönyvet mind a horvát, mind a szerb sajtó agyonhallgatta.A szerző a dalmáciai horvát közéletnek régi szereplő egyénisége(született: 1867). Jelentékeny költő, akinek a délszláv nemzet történetéből,valamint a római múltból vett szónokias drámái, a múlt századhorvát irodalmának emlékezetes alkotásai. Mint lírikus Carduccihatása alatt állott. Nagy népszerűségre tettek szert megvesztegetőnyelvi pompájukkal délszláv tendenciájú ódái (Veliki dan). MintLeopardi-fordító is kitűnt. Hosszú időn át tagja volt a dalmát szá-1 Tresic-Pavicic Ante: Buduénost Juznih Slavena. Zagreb, 1928. 132 1. 8°.2 L. Budapesti Szemle, 212. k. 417-426. 1.

246bornak és az osztrák Reichsratnak. A délszláv egység megvalósulásáértküzdött. A világháború kitörése után ez ország washingtonikövete lett. Mikor a szerb hegemónia teljesen berendezkedett, Belgrádőt is elejtette (1927). Azóta Spalatóban él.A röpirat keletkezésének és kiadásának története elég érdekes.A bécsi egyetem szerb hallgatóinak Zora (Hajnal) nevű egyesülete1914-ben felkérte a szerzőt, hogy a szerb nemzeti ünnepen, Szent Vidnapján (június 28) tartson előadást a délszlávok jövőjéről. Az előadástnem tarthatta meg a szarajevói merénylet miatt. De az előadásterjedelmét messze túlhaladó könyvét már megírta. Kéziratát avilágháború alatt rejtegette. A röpiratnak 1919 decemberében Belgrádbankeltezett előszava szerint az 1914-ben írt munkát változatlanuladta ki. Ám az 1928 szeptemberében Spalatóban írt utószószerint a könyv a szerb fővárosban éveken át vándorolt kiadótól kiadóig,kritikustól kritikusig, a nélkül, hogy valaki pártul fogta volna,míg végre maga a szerző szánta rá magát munkája kinyomatására.Azzal, hogy az 1914-ben írt könyvét Tresic-Pavicic 1928-ban iskiadandónak tartotta, kifejezte azt, hogy akkori politikai eszméitmost is időszerűnek tartja. Ebben a tévhitben van Tresic-Pavicicnaka tragikuma. Az egész világ megváltozott körülötte. Amiért hosszú évtizedekenát elismerésreméltó kitartással és önfeláldozással harcolt,az rövid dicsőség után immár por és hamu, de az agg Tyrteus nemakar hinni a dolgok realitásának, hanem fújja tovább a régi nótát,amint kéziratának sorsa mutatja, immár hallgatóság nélkül.A változatlanul kiadott 1914-i tanulmány az akkor divatos délszlávideológiának hirdetője. Történetfilozófiai és állambölcsészetialapokon akarja igazolni, hogy a négy délszláv nemzet (bolgár, szerb,Isorvát és szlovén) boldogulása az állami és nemzeti egységben keresendőés a világpolitikai hetyzet mérlegelésével ennek az egységnekbekövetkezését meg is jósolja. Bár ez az egység, ha a bolgárok kizárásávalis, pár évvel a munka megírása után bekövetkezett, nem kellazt hinni, hogy a munka akár a világpolitikai helyzet mérlegelésében,akár egyéni intuícióban mélyebben szántana, mint az akkori délszlávpropaganda termékei. Nem a prófétai előrelátás vezette Tresic-Pavicictollát, hanem a fanatikus meggyőződés, mely annyiszor vezetettegyeseket és nemzedékeket győzelemre, ahányszor másokat bukásba.Tresic-Pavicicnak megadatott, ha rövid időre is, a diadal édessége ésmegadatott neki, bár még mindig nem tud véglegesen hinni, a bukáskeserűsége is.A szerző először a jóslás lehetőségének tudományos alapvetésétadja. Ezzel a résszel nem foglalkozunk. A jóslás költői privilégium.A filozófus Tresic-Pavicic gyönge alapokon jár. Történetfilozófiaialaptétele, hogy a történelem az államok és nyelvek egyszerűsítésefelé halad. Ennélfogva csak a nagy nemzetek és nyelvek maradhatnakmeg és csak a nemzeti államoknak van jogosultságuk. Kár volna ezzel

247a tétellel vitába szállanunk, csak azt konstatáljuk, hogy a világháborúa kis nemzetek védelmének jelszavával vívatott meg és az új nemzetiállamok megalakulása negyven milliónyi kisebbséget eredményezett.Tresic-Pavicic szerint a Balkán éppen olyan földrajzi egység, mintaz Apennini-félsziget, tehát éppen úgy állami egységet kell alkotnia,mint annak. Végigfutva a Balkán történetén és népein, megállapítja,hogy sem a görög, sem az illyr, sem a latin, sem a mongol népek(ilyenek szerinte a bolgár és oszmanli törökök és a magyarok) nemtudták ezt az egységet megteremteni, mert csak a félsziget perifériáitbírták etnográfiailag magukévá tenni. A délszlávok beköltözésükóta (?) többségben vannak a Balkán népei között. A félsziget politikaiegységét eddig azért nem tudták létrehozni, mert nem fogtak össze.A törzsi eszme elválasztotta őket. Azok a délszláv uralkodók és népek,akik a történelem folyamán a Balkán egységére törtek, ezt törzsialapon (Nagy-Bulgária, Nagy-Szerbia, Nagy-Horvátország) kíséreltékmeg, éppen ezért csak múló sikereket tudtak felmutatni és törzsiszeparatizmusuk rendesen az idegen hódítóknak kedvezett. A tanulságebből, hogy a délszláv nemzeti egység megteremtése meg fogjahozni a sikert. A délszláv nemzet eléggé erős lesz az idegen hódítókkiszorítására.Már most az a kérdés, hogyan teremtendő meg ez a délszlávegység? Megkapjuk az ismert receptet a délszláv népek amalgamizálásáról.Tresic-Pavicic is a szerb és a horvát nyelv egységére alapítjaa nemzeti összeolvadás lehetőségét. A horvát és szerb népköltészetegységében (?) keresi az összeolvadás garanciáját. KraljevicMarkó egyaránt nemzeti hőse a bolgár, a szerb és a horvát (?) népköltészetnek.Tresic-Pavicic e költői indokolással megoldottnak véli adélszláv egység kérdését. Ellentétben valamennyi szlavistával, a szlovénés a bolgár nyelveket lényegükben azonosnak minősíti a szerbbelés a horváttal, bár megengedi a „nyelvjárások irodalmi használatátaz egyesülés után is. Az egység létrehozását a szerbektől várja.Szerinte a Rigómező a Balkán központja. A rigómezei csata, mely1389. június 28-án elbuktatta a középkori szerb császárságot, központjaa szerb népköltészetnek is. A rigómezei eszmében egyesültszerbség és horvátság le fogja küzdeni a belső és külső ellenségeketés eljön a nagy nap, melyet Tresic-Pavicic ódában énekelt meg.Rövidre fogva ez a röpirat gondolatmenete. A baj az, hogy felépítésébenés indokolásában sokkal több része van a költőnek, minta folyton tudományos elméletekkel dobálózó politikai írónak. Szerzőnknektörténeti és politikai ismeretei nem szilárdak. Bennünket,magyarokat, például úgylátszik, csak a délszláv propaganda-irodalombólismer. Ezért beszél olyanokat, hogy mindig gyűlöltük a horvátokatés hogy a magyar történészek csak azért találták ki Oktájkhán halálát, mint a tatárok kivonulásának okát, mert így akartákelsikkasztani azt a történeti tényt, hogy a horvátok megverték azo-

248kat a tatárokat, akik a magyarokat tönkretették! (45. 1.) Arról mesél,hogy az első balkáni háború után az orosz cár meg akarta akadályoznia szerb-bolgár összeütközést, de Tisza a szerb és a bolgár szuvcrénitás védelmére keli, mondván, miért ne gyilkolhatnák egymást,ha akarják! (91. 1.) Nagyon különös benyomást tesz az emberre,mikor Tresic-Pavicic e röpiratában a délszláv egység legveszedelmesebbellenségének a német nemzetet hirdeti és ezen 1914-i véleményét1928 szeptemberében röpirata kiadásával újra hangsúlyozza, ellenbenugyanaz évben (1928. február 10.) az Obzorhan német-délszlávszövetséget követel! Már most melyik tanácsát kövesse Belgrád? Vagyez is olyan tanács, amilyennel Ausztriát okosította ki? Eldicsekszikvele (92. 1.), hogy az osztrák parlamentben többször sürgette a Monarchiaföderalizálását, de ezt csak azért tette, mert tudta, hogy taná-csát az osztrák államférfiak nem fogják követni. Ha erről nem lettvolna meggyőződve, nem emlegette volna a föderalizációt, hiszen ezkésleltette a délszláv egységet! Nem hiszem, hogy ez a sajátos vallomásnövelné Tresic-Pavicic politikai hitelét. Az albánokat (80-82. 1.)annektálni akarja és megjósolja, hogy előbb-utóbb önként Jugoszláviáhozfognak csatlakozni. Ezt egyelőre nem tapasztaljuk. Ellenbenfelhívom a rigómezei eszmére esküdöző szerzőnek figyelmét arra, hogyCernojevic III. Arzénnak Magyarországra való menekülése óta (.1690)az albánok etnográfiailag meghódították a Rigómezőt, sőt Cvijicnekés tanítványainak kutatásai szerint onnan ellenállhatatlan erővel törnekészak felé. Mi lesz így a Balkán szláv centrumával? És az egészerre a centrumra felépített elmélettel?De miért fáradjunk a részletek cáfolatával, mikor az egészmunka cáfolatát elvégezte, és pedig derekasan, maga Tresic-Pavicic.Könyvének 14 lapos utószava a legkeserűbb kritikája a délszláv egységnek,és ezek a lapok akaratlanul szeparatista munkává teszik azegészen más célokat szolgálni akaró röpiratot. Belgrád másnak mutatkozott,mint amilyennek én képzeltem, írja itt Tresic-Pavicic (119. 1.).Kövesd tehát, jó horvátom, Tresic-Pavicicet, aki, íme saját vallomásaszerint egyszer már falnak vezetett! A nemzeti egyesüléstől messzebbvagyunk, mint valaha, mióta egy államban élünk (120. 1.). „Államiegység nemzeti egység nélkül, ház a felhőkben” (121. 1.). Belgrád azerőszakban bízik. „Bajonetteken nem lehet sokáig ülni” (121. 1.) Haa hadsereget valaki pártcélokra akarja felhasználni, megbontja belsőkohézióját és bolsevizmust vagy anarchiát készít elő (122. 1.). Belgrádhorvát területek árán akar megegyezni a délszlávság ellenségeivel(123. 1.) és ampuíációra készül (124. 1.). A parlamenti gyilkosságokután Belgrád olyan embert állított a kormány élére, – Korosec, -aki a háború alatt híven szolgálta az osztrák császárt (126. 1.). Sohaaz állami egység nem volt nagyobb veszélyben, mint a jezsuitizmus– ez klerikálizmust jelent Tresic-Pavicic szótárában – és bizantiniz-

249mus e szövetkezése idején. Soha nem volt nagyobb a gyűlölség szerbekés horvátok között, mint ma (127. 1.).Mindez tökéletesen igaz, sőt igazabb most, mint akkor volt,mikor Tresic-Pavicic az utószót megírta. Akkor Korosec látszólagparlamentáris kormánya volt uralmon. Ezt azóta, ismét Korosec aszszisztenciájával,a nyílt, abszolutizmus váltotta fel. Az a valaki, akinekhívására 1918 végén Tresic-Pavicic úgy szalad Belgrádba, minthanászra hívnák (129. 1.), ma bajonetteken ül. És megírta már 1914-benTresic-Pavicic, hogy ha a szerb uralkodónak fejébe száll a dicsőségés elfelejti, hogy hatalmát a néptől kapta, akkor az Obrenovicsoksorsára jut (62. 1.).Ezek után a megoldás? Szerzőnk szerint a szerb és horvát együtt1+1=2, egymás ellen 1-1=0, tehát együtt kell maradniuk,különben külön-külön elvesznek (128. 1.). De ez csak teljes paritásalapján képzelhető el. A külügynek és a hadügynek közösnek kellmaradnia – oh átkos Monarchia! –, minden egyéb: megegyezésszerint. De a külügyben és a hadügyben is biztosítandó a horvát befolyás(130. 1.). Ez a megoldás nem áll messze a perszonális unió jelszavától,melyet Radics halála után ennek utóda, Macek, adott ki, deamely jelszó immár visszahozhatatlanul a múlté . . .Tresic-Pavicic utószava megjósolja, hogy könyvét sem a szerbek,sem a horvátok nem fogják szívesen fogadni (119,, 120. 1.). A munkánakez a jóslata teljes mértékben bevált. Alaposabban, mint szerzőnkképzelte: tudomást sem vettek róla. Én írom róla az első és utolsóbírálatot. Vannak eszmék, melyek lehetnek szépek, melyekhez önfeláldozó,fanatikus lelkesedéssel lehet ragaszkodni, melyekért mártírhaláltlehet halni, de amely eszmék túlélték magukat, éppen azért anemzet zömére csábító erővel többé nem bírhatnak. Ez eszmék fanatikusaiezt rendesen nem veszik észre és az elhagyott oltárokon isteneiknektovább áldoznak. Elismerjük, minden tiszteletet megérdemlőjellemszilárdsággal. De ez nem állíthatja meg a történelem kérlelhetetlenhaladását. A délszláv eszme ilyen önmagát túlélt eszme és Tresic-Pavicic ennek az eszmének a multakból itt maradt utolsó főpapja,talán maga az utolsó délszláv.Budapesti Szemle, 1929. november.BABICS GYALSZKI. 1Zágorje Homérosza néven hívják régóta a legnagyobb horvátregényírót, Bábics-Gjalskit. Zágorje Varazsd megyének a Krapina ésa Szutla völgyében elterülő erdős-dombos vidéke. A török idők beálltávalez a viszonylag védett és a török határtól messze eső kis területlett a horvát nemesség központja. A reliquiae reliquiarum inclyti olim1 Ksaver Sándor Gjalski: Pod starim krouovinm. Zagreb, 1920. 289 1. 8°.

250regni Croatiae dicső vezéreinek, büszke államférfiainak valóságosvirágoskertje volt a kies Zágorje. A régi horvát hagyományok itt élteka legelevenebb erővel, az ősi horvát nemzetségek sarjai itt gyűjtöttekerőt a török kiverésére, a rajtuk garázdálkodó császári hadak megfékezésére.A magyar-horvát symbiosis eszméjének átérzői, jelentőségénekmegértői, törhetetlen bajnokai, a horvát populus Werbőczyanusigazi képviselői Zágorjéből kerültek ki, akkor is, mikor már a törökveszedelem rég eltűnt.Ennek a Zágorjének fia a legnagyobb horvát regényíró. Polgárineve Bábics Ljubomir. Atyja Bábics Titusz ügyvéd, egy ideig Varazsdmegye alispánja és gredicei földbirtokos volt. Gredicén 1854 október26-án született Zágorje Homérosza. Családi hagyomány szerint aBábicsok Boszniából menekültek Zágorjéba a török elől. Anyai részrőlmagyar vér folyik a regényíró ereiben. Édesanyja gyalai SándorHeléna, kinek már elhorvátosodott atyja, Xavér Ferenc, Zágrábbanvolt ügyvéd és földbirtokos. Első műveit a fiatal Bábics nagyatyja nevealatt adta ki: Ksaver Sándor Gjalski. Később polgári és írói nevétegyesítette és így alakult ki az a név, melyet halhatatlanná tett:Ljubomir Babic-Gjalski. Gyermekkorát Gredicén töltötte. A gimnáziumotVarazsdon, a jogot Zágrábban és Bécsben végezte. Másfél évtizedenát közigazgatási tisztviselő volt. Sok helyen szolgált és aligaliglépett elő. Khuen-Héderváry kormánya ellenzéki magatartásamiatt üldözte. Atyja halála után (1892) nyugdíjba ment és visszavonultcsaládi birtokára. Falusi magányát ismételt külföldi utakkal szakítottameg. A horvát-szerb koalíció uralomrajutásakor (1906) képviselővéválasztották és tagja volt a magyar parlamentnek is. 1917-benZágráb megye főispánja lett, a magyar király által kinevezett utolsófőispánja. Az elszakadáskor megmaradt állásában, de Belgrád párhónap múlva nyugdíjazta. Tagja volt a belgrádi ideiglenes nemzetiképviseletnek (1919-1920). Azután leszorult a politikai életből.Visszatért Gredicébe és, mint annyi horvát politikus, csalódottan éselkeseredetten nézi ifjúkori ideáljainak balkáni torz megvalósulását. . .Bábics-Gyalski későn, harmincéves korában, lépett a nyilvánosságelé, de mint kész író. 1884-ben jelent meg az Illustrissimus Battorychcímű rajza, mely nevét egy csapásra országos hírűvé tette. 2A horvát regényt és novellát, sok próbálkozás után, Sénoc Ágost(1838-1881) emelte európai színvonalra. Halála után pár évig jóformánszünetelt a horvát széppróza. Éppen ezért nagy örömmelfogadta Bábics-Gyalskit a közönség és a kritika. A nyolcvanas és akilencvenes években sűrű egymásutánban jelentek meg regényei és2A Bábics-Gyalszkiról szóló terjedelmes szakirodalom legkiválóbb termékei:Barac Antun: Ksaver Sándor Gjalski. Beograd, 1927. 37 1. 8°. és Nevistic Ivan:Gjalski. Zagreb, 1928. 98 1. 8° tanulmányai. Mintegy 50 kötetre terjedő munkáinakteljes kiadását 1913-ban maga a szerző indította meg (Sveukupna djela), de aháború miatt a kiadás a 27. kötettel elakadt.

251novellái. Ő volt a horvát széppróza elismert fejedelme, bár egymásutánléptek fel más tehetséges horvát regényírók is. A századfordulóvala fejlődés túlhaladt rajta. Az objektív kritika azonban őt tartjaa legnagyobb horvát regényírónak.Bábics-Gyalski irodalomtörténeti jelentőségét Barac után a következőkbenfoglalhatjuk össze. Kiterjesztette a horvát regényírás körét.Sénoa a történelemből és a zágrábi kispolgári életből merítette műveitárgyát. Bábics-Gyalski bevitte az irodalomba Zágorje nemesi udvarházait.A horvát politikai, kulturális és társadalmi regénynek ő azatyja. Ő vezette be a horvát irodalomba a lélektani s a misztikusregényt és novellát. Eszméinek korszerűségével megnövelte az olvasóközönségetés tartalmasabbá tette a horvát szépprózát. Nála lesz aregény olyan egyetemes műformává, mint amilyen a nyugati nagy irodalmakban.A jelent és a közelmúltat bátran és minden vonatkozásbanbevonja az irodalom körébe, feltárva Khuen politikai rendszerénekminden hibáját és visszaélését. A bán érezte Bábics-Gyalski műveinekveszedelmes voltát. Egyes novelláira maga hívta fel az ügyészségfigyelmét.Gyalski a horvát regényírás színvonalát magasra emelte. Mindenregényíró kortársánál szélesebb műveltséggel rendelkezett és egy percigsem szűnt meg magát művelni. A világirodalom nagy regényíróiteredetiben olvasta és igen különböző tudományszakokban meglehetősjártasságot szerzett. Ha ez nem is vált műalkotásának javára, amintez a költőkön gyakorta megesik, de elbeszélései mind máig leginkábbmegközelítik a horvát irodalom alkotásai közül a világirodalmi színvonalat.Bábics-Gyalskit tekintik a horvát realizmus atyjának. Ez állításbanvan némi túlzás. Zágorje Homérosza valahol félúton áll a romantikaés a realizmus között. Nagyon találó Nevisztics mondása, amellyelTurgenyev egy személyének jellemzését alkalmazta a horvát regényíróra:Gyalski a realizmus romantikusa. Turgenyev a mestere, amintezt önéletrajzában maga is kiemeli. Turgenyev műveit olvasva ismertefel a maga művészi hivatottságát. Turgenyev világszemléletével értettemeg a régi zágorjei udvarházak életének költőiséget. A modern horvátkritika ismételten szemére hányta világnézetének ,,feudális” voltát.Ha így volna is, ez nem von le semmit alkotásainak művészi értékéből.Gyalski regényköltészetének sokszor kiemelt jellemző vonása alíraiság. Nemcsak zágorjei történeteinek van szubjektív jellegük, hanemvalamennyi művének. Saját maga, családja és barátai élményeitdolgozza bele regényeibe, amint ezt önéletrajzi feljegyzéseiben magais elismeri. Igaz, hogy a lírizmus gyakran nyakára no az elbeszélésnek,de lírája mély húron zendül és sok mindenért kárpótol. Kedvenchőseiben rendesen saját magát rajzolja. Ez a szubjektívizmus megakadályozzaazt, hogy határozott, élesen jellemzett alakokat tudjon

252szerepeltetni. Műveiben az angyal és az ördög jelennek meg emberiformában. Bizonyos naiv patriotizmus is irányítja jellemrajzait. A gonoszakidegenek vagy nemzeti érzés nélküli horvátok. A jó hazafiakrendesen minden irányban kitűnnek.Schopenhauer műveinek alapos ismerője, némelyik munkájábanvitákat folytat vele. A nyolcvanas és kilencvenes évek horvát közéleténeksivár reménytelensége ráfeküdt lelkületére. Legtöbb regényeaz emberi küzdelmek hiábavalóságát, az élet értéktelenségét példázza.A jóknak és az egészségeseknek pusztulniuk kell, hogy az -ostobák ésa romlottak győzedelmeskedjenek.Bábics-Gyalski a rajz mestere. Novellái jelesebbek, mint regényei.Hosszabb művei rendesen képek sorozatai. Ezek a képek sokszor lebilincselők,de a regényt szétesővé teszik. Másik veszedelme regényeineka politikai tendencia előtérbe nyomulása. Minél közelebb esiksaját korához regényeinek tárgya, annál nagyobb ez a veszély. Néhaszépirodalmi formában vezércikkeket kapunk. Mégis ezek a regényeimint politikai korrajzok nagyon érdekesek. Legsikerültebbek azok amüvei, melyek Zágorjéban játszanak. Minél távolabb megy innen,annál bizonytalanabbakká lesznek alkotásai. Ha nem is nagyonegyéni, de igen biztos a zágorjei hétszilvafások rajza. Elég jól jellemzia tisztviselői osztályt is. Már az alsóbb és felsőbb társadalmi rétegeketlegáltalánosabb, közismert vonásaikban mutatja be.Bábics-Gyalski hosszabb novellái és regényei között időrendben azelső a Muricon (1884), egy rangon alul kötött házasságból származottés képzelgésekre hajlamos leánynak finoman rajzolt alakjával. Gyengébbaz U novom doom (1885), mely azt rajzolja, hogy egy idegenszármazású grófnőt miként alakít horváttá a szerelem. Ideálja, a főhős,valóságos eleven vezércikk. Első regénye a Kuhen-Héderváryrendszere ellen írt U nőci (1886), tele heves támadásokkal Magyarországellen, de zavaros cselekménnyel. Szállóigévé lett utolsó mondata:Óh, Istenem, adj nekünk jellemeket! A horvát kritika által nagyelismeréssel fogadott Jankó Borislavic (1887) hőse, mintha az Önelemzésbenmagukat kiclő orosz irodalmi alakok sorából tévedt volnaZágorjéba, hol exotikus virágként, idegenszerű en hat. Következett aGjugjica Agiceva (1888), a műveletlen és erkölcstelen környezetbekerült urileány-tanítónőnek annyiszor feldolgozott regénye, a kisvárositársadalomnak igen éles és találó bemutatásával. Az édes anyaföldhimnusza Bábics-Gyalskinak legkitűnőbb regénye, a Na rodjenojgrudi (1890). Minden bűn, minden tévedés megbocsátást és kiengesztelődésttalál a visszatéréssel Zágorje ősi földére. A romokon új élet, újszerelem pezsdül. Arra akar eszméltetni, hogy ne hivatalokba tóduljona horvát nemesség, hanem térjen vissza az ősi röghöz és vegyefel a harcot azokkal, akik őt onnan kitúrják. Ezek az idegenek és azsidók. A horvátországi zsidóknak tett engedménnyel a zsidók –pestiek. (Rákóczi Armin). A regénynek láthatólag sok szubjektív eleme

253van. Ismét politikai jellegű az illyrizmusról írt nagy regénye, az Osvit(1892), melyben a korrajz háttérbe szorítja a sovány cselekményt.Az író, Kotromanic Iván néven, édesatyját szerepelteti benne. Jellemző,hogy a bosnyák dinasztia nevét adja neki. A regény tele vanniag3 r arellenes kifakadásokkal és pozsonyi részében a magyar viszonyokbanvaló járatlansággal. Khuen-Héderváry korszakához térvissza Radmilovic (1894) c. regényével, mely az akkori zágrábi irodalmiállapotok sötét rajza néhány sikerült mellékalakkal. A hanyatlásjeleit viseli magán terjedelmes regénye a szabadságharc idejéből,a Za materinsku rijec (1906). Ennek korrajza tudósnak becsületéreváló forrástanulmányokra támaszkodik, de mint regény gyenge alkotás,telve magyarellenes támadásokkal. Hosszú szünet után az utolsóévtizedben két politikai regényt írt. Az egyik maró gúnnyal írja le adélszláv egységnek azt a megvalósulását, amelyet Belgrád megteremtett(Pronevjereni ideali 1925), a másik visszaszáll a legendás ős-horvátvilágba, ünnepelve nemzete hajdani nagyságát (Dolazak Hrvata1925). A két regény költői értéke csekély, de mint az író gyökeresenmegváltozott politikai nézeteinek kifejezője, figyelmet érdemel.Novellái és rajzai tárgyválasztása regényeinél is gazdagabb.Zágorjei történetein kívül a maguk idejében meglehetős feltűnést keltetteka hivatalnoki élet nyomorúságát bemutató rajzai (Bijedncprice), önéletrajzi elemeket tartalmazó uti képei és uti fantáziái (Malepripovjesti), közöttük az, mely tudtommal egyetlen magyarra fordítottmunkája (A kapitóliumi Vénusz előtt, Croatia, 1906, 75-80. 1.).S megkapó költőiséggel és megrázó elhitető erővel megírt spiritisztaés misztikus novellái, melyek a zágorjei kísérteies elbeszélésekben gyökereznek,de a regényköltő figyelme az okkultista tanulmányok feléakkor fordult, mikor két éven belül elvesztette szüleit (Tajinstveneeprice, Mors, Ljubav lajtnanta Milica.) Ez utóbbi műfajt a legutóbbiévekig egyedül művelte a horvát irodalomban. Meglehetősen sok politikainovellát is írt. Vannak közöttük művészi alkotások is. (Tripripouijesti bez naslova), de a legtöbb pamfletszerű. Szenzációs hatásavolt a magyarónok ellen írt Zivotopis jedne Eskelencije (1898) c.novellájának. A művészet határán kívül esik az a két novella, melybena magyar sovinizmust akarja nevetség tárgyává tenni. Az egyik azt a,sajnos való, históriát dolgozza fel, mikor a pannonhalmi horvátglagolita-oklevelet ősmagyar írásnak minősítették (Znanstveni heurekaMazalji Miska 1896), a másik a Kárpátoktól Adriáig jelszó kigúnyolása(Izlet Grinczinger Pala na Magyar Tenger 1902). Bábics-Gyalski grófKhuen-Héderváry Károly bánságának húsz esztendeje alatt írta műveitúlnyomó részét. A „zabbal és korbáccsal” kormányzó bán rendszerenem volt alkalmas arra, hogy az illyrizmus óta lappangó mngyargyűlöletetelaltassa. A horvát közvélemény a rendszer bűneit a magyarnemzet rovására írta, ami ugyan optikai csalódás volt. de ez a dolgon

254nem változtatott. Hozzávéve ehhez Bábics-Gyalski személyes sérelmeitis, magyarellenes kifakadásain nem lehet csodálkoznunk.Bábics-Gyalski legmaradandóbb értékű művei zágorjei novelláinakhárom kötete (Pod starim krovovoma, íz varmegjinskih dana, Diljenidoma). A jobbágyság megszűntével megingott a zágorjei hétszilvafásokanyagi boldogulásának alapja. Mikor Gáj Lajos – maga is zágorjei -megteremtette az egységes horvát irodalmi nyelvet, Zágorje nyelvjárása,a kajhorvát, kiszorult az irodalomból. A délszláv egységchimérája megszüntette a zágorjei Werbőczyanus közjogi iskola hatásáta horvát nemzet tömegeire. A terjedő demokrácia aláásta a zágorjei„feudalizmus” tekintélyét Horvátországban és az ország politikaiéletében egyre erősödő befolyásra tettek szert a többi országrészek,melyeket nem hatottak át ugyanolyan hagyományok. Az 1868-imagyar-horvát kiegyezés létrejötte volt Zágorje utolsó diadala. Nemhiába lövöldöztet Gyalski egyik regényében nyolc napig Krnjetic Kreáimirmozsaraiból báró Rauch Levin horvát báni kinevezésének hírére(U nőci). Ezután bekövetkezett a rohamos hanyatlás. Az elsüllyedőzágorjei világnak lett lantosa Gyalski. Csak az utolsó zágorjei nemzedéketismerhette személyesen, de a szülői ház emlékeiből és a költőiképzelet alkotóerejével sikerült neki a régi Zágorjét rekonstruálnia.Ezzel egy darab horvát történetet mentett át a halhatatlanságba-Mélyen átérezte ennek a pusztuló világnak tragikumát. Szerette ésbüszke volt a zágorjei típusra, mely ugyan örökös eszem-i szomjaivalsok részben maga volt oka bukásának, de nagyobb részben a megváltozottviszonyoknak lett áldozatává. Mélységes melancholiával nézteregényírónk egy nemes nemzedék fájdalmas hanyatlását. Egy nemzedékét,melynek ősei sok századon át méltóképen képviselik a horvátnemzetet. A zágorjei nemes udvarházak életét olyan híven rajzolja,hogy novellái művelődéstörténeti forrásoknak használhatók, a nélkül,hogy ez a költészet rovására menne. Gyalski családi hagyományainakminden szálával hozzá van fűzve ehhez a világhoz, melyet szeret szívénekminden dobbanásával. Az a borongó költői hangulat, mely enovellákat átlengi, egy csapásra meghódította a horvát olvasóközönséget.Legtöbb zágorjei rajzát lefordították németre, angolra, franciára,olaszra, svédre és a szláv nyelvekre.A legnagyobb horvát regényíró születésének hetvenötödik és íróiműködésének negyvenötödik évfordulóját a Horvát Matica azzal ünnepeltemeg, hogy első zágorjei kötetét új, változatlan kiadásban adta ahorvát közönség kezébe. A bevezető rajzon kívül tizenkét novella állítjaelénk a felejthetetlen, kedves régi Zágorjét. A történetek központjábanaz öreg magyaron nyugalmazott főispán, Battorych Kornél áll, akiellensége az illyrizmusnak, ragaszkodik az ősi hagyományokhoz,büszke Werbőczyre, de mint a költő mondja, keményfejű horváthazafi, aki megvédi nemzete jogait Magyarországgal szemben is(Illustrissimus Battorych). Részletesen leírja brezovicai otthonát (Diljeni

255Brezovice), hogy egy régi romantikus családi történetben kísértetiesenindokolja az otthon és a család pusztulását (Roman portreta). Hangulatosrajzban kapjuk a régi horvát karácsony-est leírását (NaBadnjak), hogy ellenképül megismerkedjünk egy másik régi udvarházfájdalmas elhanyatlásával (Na groblju). Ebbe a patriarchálisidylli világba kíméletlenül tör be az új nemesek törtető szelleme(Plemenitasi is plemici), hogy egy drámai erejű novella értesse megvelünk a két világ kibékíthetetlen ellentétét, az új világ kíméletlendiadalával a régi felett (Na Janusevo). Battorych ifjúkori szerelmeromantikus történetén át (Mlin kod ceste) jutunk el az ősi horvát Szilveszter-estköltői rajzához (Idila Slaroga Ijeta). Két más régi udvarházkedves képeit (Starci) az örök nem-adózó fájóan nevetséges alakjaköveti, aki tönkrejutása után – adóvégrehajtó lesz (Perillustris acgenerosus Cintek). A könyv utolsó novellája a horvátság egyik legnehezebbkérdését érinti, a muzulmán és a katolikus horvátok nemzetiösszeforrását, tragikus beállításban (Beg sa Sutle).Egy-két évtized múlva csak a horvát irodalomtörténet művelőifogják olvasni Gyalski egyéb műveit. Élni és hatni csak a zágorjeitörténetek fognak. A jövő horvát nemzedék számára a legnagyobbhorvát regényíró kizárólagosan Zágorje Homérosza lesz. A hajdanmagyarellenes költőnek ezek a klasszikus rajzai nemcsak egy szebbés nemesebb horvát élet emlékei maradnak, hanem örök indítékailesznek a magyar-horvát közeledés gondolatának is.Budapesti Szemle, 1930. november.SUFFLAY MILAN (1879-1931).Mikor 1931. február 18-án este a belgrádi diktatúra egy bérenceleütötte Sufflay Milánt, a horvát nemzetet legnagyobb történetírójától,a nemzeti gondolat legtudatosabb apostolától és a magyar nemzetetleghűbb horvát barátjától fosztotta meg. A bérenc gazdái tudták,mit cselekszenek: Sufflaynak puszta létezése örök tagadása volt a Balkánuralmának a nyugati kultúrájú horvát nemzet felett.Lepoglaván született, ahol hajdan a horvát pálosok az első horvátgimnáziumot és főiskolát alapították. Középiskoláit és bölcsészetitanulmányait a horvát fővárosban végezte el. Disszertációját Horvátországés Komnenek küzdelmeiről írta (1901) szokatlanul nagy készültségetárulva el. Tanára, Smiciklas Tádé ajánlatára a horvát országoskormány a bécsi Institut für österreichische Geschiehtsforschungha,majd a budapesti egyetemre küldötte. Az itt töltött évek döntőek voltakegész pályájára. Nemcsak a modern történetírás módszereit sajátítottael, hanem felismerte azt is, hogy a horvát történelem magábanalig érthető, hogy nemzete sorsát többnyire külső erők irányították.Smiciklas Strossmayer délszláv ideológiájának tipikus képviselője

256volt. A horvát történelmet is ez ideológián át vizsgálta. Nem tudottmegszabadulni a magyargyűlölet hagyományaitól és a horvát jövőt adélszláv egység rózsás prizmáján át szemlélte. Tanítványai közül azegyetlen Sufflay lépett merőben új útra. Horvátsága Bécsben és Budapestenlett tudatossá. Meggyőződésévé lett, hogy nemzete csak másnyugati nemzetek oldalán találhatja meg boldogulását és rájött, hogya magyar és horvát történetírók meddő és keserű közjogi harca egymásellen semmivel sem viszi előbbre a tudományt. Ameddig amagyar-horvát unió keletkezési módjából a jelen politikájára nézveakarnak következtetéseket levonni, nem lehet szó objektív történetikritikáról. A feladat a tudomány abszolút jogainak biztosítása. Sufflaymegpróbálkozott a dologgal és a délszláv eszmével átitatott horváttudomány anathemát kiáltott rá. Még atyai protektora, Smiciklas, ismegtagadta. Ezzel bezáródott egyelőre előtte a zágrábi egyetemkapuja is, holott habilitációja már útban volt.Sufflay Pesten maradt. A Nemzeti Múzeum levéltárában nyertgyakornoki alkalmazást. Ebben az igen szerény állásban maradt1908-ig. A pesti ,»száműzetés”, mint később hangsúlyozta, sok előnytjelentett számára. Egyéniségéhez méltó tudományos környezetbenélhetett, a magyar történészek közt egy sereg barátra és jóakaróraakadt, akik hozzá egész életén át hívek maradtak és úgy bekapcsolódotta magyar tudományos életbe, ahogyan nemzedékek óta egyetlenhorvát sem. Munkatársa lett magyar tudományos folyóiratoknak(Századok, Turul, Ungarische Rundschau), hol cikkeit ekkor is, későbbis nagy örömmel fogadták. Társaságunk választmányába emelte.Magyar összeköttetései adtak munkásságának új irányt. ThallóczyLajos biztatására kezdett horvát tárgyú tanulmányok mellett albánokkalis foglalkozni. Az albán történelem a kutatót igen nehéz feladatokelé állítja. Egy nemzet, mely kétezer éven át nem élt állami életet, debámulatos szívósággal kibírja Európa viharsarkának minden zavarát.Világbirodalmakat lát alakulni és szétomlani. Százféle hódításnaktárgya, hogy a hódítókat túlélje. Keveredik a Balkán és az Adriaminden népelemével, de nemzeti jellege el nem vész, kultúrák, vallásokmegosztják, de van ereje ezek hatalmát legyőzni. A kutatónakegy sereg nyelvet kell tudnia, jártasnak kell lennie tömérdek nemzettörténelmének részletkérdéseiben. Sufflay rendelkezett ezzel az előkészültséggelés csakhamar oly otthonosan mozgott az albán történelemben,mint senki előtte.1908-ban báró Rauch Pál horvát bán előterjesztésére a zágrábiegyetemen a történelem segédtudományainak akkor szervezett tanszékérenevezte ki a király. Kinevezése az egyetem akarata ellenéretörtént. Nem tudománya ellen volt kifogás, hanem politikai pártállásaellen. A kinevezésben az egyetem ugyan megnyugodott, de szervezettifjúsági tüntetések lehetetlenné tették tanári működését. Így volt tízéven át professzor, a nélkül, hogy taníthatott volna. Ez a helyzet alig-

257ha válik a zágrábi egyetem dicsőségére. A viszonyok valósággal beletaszítottákSufflayt a politikába. A Habsburg-Monarchiában és amagyarsággal való együttélésben látta nemzete fennmaradásának ésboldogulásának garanciáját. A délszláv ideológiában nemzete vesztét,szerb rabságba süllyedését érezte. Teljes erővel szembefordult a horvát-szerbkoalícióval és azokkal a bánokkal, akik e koalícióval taktikából,vagy meggyőződésből paktáltak. Ellenben nagy rokonszenvetérzett a horvát jogpárt iránt, mely ugyan az 1868-i kiegyezést nemismerte el, de éppen olyan intranzigens horvát volt mint ő. A rauchianakoncepciónak, mely az 1868-i kiegyezés revíziójával a jogpárt és azunionizmus összebékítésére építette terveit, éveken át ő volt a vezérpublicistája.Ennek az irányzatnak minden logika szerint, a Monarchiaés Magyarország érdekéből is, győznie kellett volna, hiszen a délszlávideológia nyilván az elszakadás felé vezette a horvát nemzetet.A tizenegy nemzetet összefoglaló Monarchia belső kohéziója azonbanmár alapjaiban megingott és a Magyarországon túltengő közjogi gondolkodásérthetetlennek találta a szövetkezést a kiegyezés-ellenes jogpárttal.Tisza bukása után történt az utolsó kísérlet Horvátországmegmentésére (1917). Napokon át biztosnak látszott Rauch bánságaés Sufflay horvát minisztersége, de aztán a Monarchia vezető köreimegriadtak a nagy változásoktól, melyeket e kinevezések maguk utánvontak volna (a szábor feloszlatása, éles választási küzdelem aháború alatt) és mint kényelmes megoldást, újra átadták a hatalmata horvát-szerb koalíciónak, a Habsburg-Monarchia konok ellenségeinek.Az összeomlás óta volt koalíciós képviselők ismételten megírták,ha 1917-ben Rauchot kinevezik, Horvátország nem szakadt volna el.En nem vagyok ilyen optimista, de mint olyan, aki e sorsdöntő napokbanott voltam Rauchék táborában, tudom azt, hogy ha Rauch ésSufflay jutnak kormányra, sem .az nem történt volna meg, ami Zágrábbanaz összeomláskor bekövetkezett, hogy a horvát kormány aveszedelem percében nyílt zászlókkal ment át az ellenség táborába,sem az, ami Budapesten történt, hogy a kormány tehetetlenül dobtaoda a hatalmat a forradalomnak.Sufflay a politika mellett nem hanyagolta el a tudományt sem.Egyre sűrűbben jelentek meg Bécsben, Budapesten és Zágrábbanalbán tanulmányai, melyek nemcsak tömérdek új adatot tartalmaztak,hanem az albán középkori életről először nyújtottak megbízhatóképet. Thallóczy és Jirecek társaságában megindította az Albániáravonatkozó okmánjiár kiadását, melyből az összeomlásig két kötetjelent meg (Acta et diplomata Albaniae, 1913, 1918). Thallóczy ésJirecek emléke iránt teljes kegyelettel a valóságnak megfelelőleg megkell mondanom, hogy a munka tudományos részét majdnem kizárólagSufflay végezte. Aki csak bepillantott a munkába, tudni fogja,hogy jóval több egyszerű okmánytárnál. Nemcsak az albán történelemben,de az Adria és a Balkán történelmében sem lehet egy lépést

258tenni Sufflay okmánytára nélkül. Ezzel a két kötettel a horvát tudósneve világmárkává lett.Ez az összeomlás után a hatalom új birtokosait nem akadályoztameg abban, hogy Sufflayt sürgősen ne nyugdíjazzák. A zágrábi egyetemtanárai között szép számmal akadtak ú. n. mag3?arónok, akik az1868-i kiegyezés valódi, vagy látszólagos védelmében élték le életükjavát. A zágrábi Nemzeti Tanács nem bántotta őket. Nyugdíjba csakkét tanárt küldött, Sufflayt és az öreg Krsnjavi Izidort, ők kettennemcsak magyarónok voltak, hanem a délszláv eszme halálos ellenségeiis. Ezt nem bocsátották meg nekik. Sufflay a horvát kérdéstJugoszlávia megalakulása után sem tartotta egy percig sem elintézettnek.Európa bizonytalanságban élt, a habsburgi restauráció komolykísérleteket tett, Radics mozgalma magával ragadta a horvát nemzetei,a horvát emigrációval külföldi faktorok tárgyalgattak. A szerb igagyors lerázása nem látszott lehetetlennek. Sufflay a nemzeti ügy szolgálatábaállott. Egy vigyázatlanság következtében a délszláv hatóságokleleplezték és néhány kisebb jelentőségű társával együtt elfogták(1920). A bíróság harmadfélévi börtönre ítélte. Büntetését a szeremmegyeiMitrovicán és Zágrábban ülte le. Érdekében – ma már megválthatjuk:Szekfű Gyula kezdeményezésére – osztrák és cseh tudósokSándor királyhoz amnesztiáért folyamodtak. Eredménytelenül.Belgrádnak nincs szüksége nemzetükhöz hű horvát tudósokra.Sufflayt a fogság nem törte meg. Börtönében szorgalmasanképezte magát tovább. Tömérdek angol történeti, politikai és filozófiaimunkát olvasott. Elmerült Ázsia problémáiba. Beledolgoztamagát a hindu filozófiába és Kína történetébe. Ez a fantasztikus világmegbűvölte és ha a történetíró kriticizmusa ki is bírta az erőpróbát,az ember gondolat- és érzésyilágába becsúszott valami prófétai vonás.A regényírás angol és francia nagy klasszikusait ifjúkora óta ismerteés folyton tanulmányozta. Az összeomlás nagy zavaraiban egy albántárgyútörténeti regény írásában keresett feledést, melyet utóbbi ki isadott (Kostadin Balsic 1920). A regény a tudós és nem az alkotóművész munkája. Börtönében egy nagy regényt írt, az emberiségjövőjéről, mely a tudomány, a művészet és a prófétai szellem csodálatosvegyületének megnyilatkozása. (Na Pacifiku 2255, megjelent azObzor című zágrábi lap 1924. évfolyamában.) A regényt később németnyelven átdolgozta, de e formában eddig nem jelent meg. Aki Sufflayutolsó évei történeti munkáinak sokszor bizarr fordulatait, különösenterminus technikusait, kápráztató eszmetársításait meg akarja érteni,e regényhez kell fordulnia.Késő éjtszakáinak álomvilágába az élet realitásai sokszor durván törtek be. Felségárulási pörének ítélete megfosztotta nyugdíjától.Kiszabadulva börtönéből, semmi biztos megélhetése nem volt. Holmint a jogpárt lapjának szerkesztője, hol mint horvát lapok tudományostárcaírója kereste meg azt a száraz kenyeret, amelyet a szegény

259Horvátország ily munkáért adhat. A mártír aureolájával visszatértnagy tudós iránt láthatólag nagy előzékenységet tanúsított mindenki.Napilapok sehol a világon nem hoznak olyan tudományos cikkeket,melyeket még az egyetemet végzett embereknek is csak egy kis rétegeérthet meg. És Sufflay cikkeit a horvát lapok szívesen adták ki. Pedigévről-évre elvontabban írt. Sokszor alig értette valaki. Szerencsére a– cenzor sem! Mikor néhány esetben megpróbáltam gondolatait magyarulvisszaadni, láttam mi minden van belegyömöszölve komprimáltmondataiba és mi mindent kell ebből kidobni, hogy az átlagolvasógondolatmenetét követni tudja.A tudományos munka maradt számára továbbra is az élet célja.Folytatta albán tanulmányait. A bécsi akadémia adta ki néhány nagyszabásúdolgozatát. A horvát folyóiratok az utolsó években egyremásrahozták tanulmányait és bírálatait. A bírálatok egészen különfajtáját honosította meg. Kiragadott a megbírált könyvből egy-egyrészletet s aztán kifejtette az illető részletkérdésről nézeteit, magávalaz egész munkával pár mondatban végzett. Csak figyelmes és szakavatottolvasó vette észre, hogy a kiragadott részek képezik a könyvnóvumát. És még figyelmesebbeknek kellett lennünk, ha rá akartunkjönni, hogy amit Sufflay ír, az 90%-ig nem a szerző gondolata, hanema bírálóé. Nem hiszem, hogy hogy a bírálat e módja kielégítené a szerzőket,méltányos volna irántuk és tájékoztatná az olvasót, de amitígy kaptunk, az sokszor többet ért, mint az egész vizsgálat alá vettmunka. Albán tanulmányaira a koronát Srbi i Arbanasi (Albánok ésSzerbek, 1925) című kis könyvével tette fel, melyet Baric Henrikbelgrádi egyetemi tanár albántárgyú folyóirata Archiv za arbanaskustarinu ete.) adott ki könyvtára első köteteként. A könyv a késő középkoriés kora újkori albán problémának történetfilozófiája. Mindenszava a részletkutatás megdöbbentő gazdagságán alapszik, de az eseményekfelett szinte elérhetetlen magasságban lebegő emberi értelemintuícióján is. Az albán kormány sietett albánra lefordíttatni és aminta tiranai szerződéssel (1926. november 27) Albánia léte biztosítottnaklátszott, Sufflayhoz fordult, hogy folytassa az összeomlással elakad!albán okmánytárat. A tárgyalások a délszláv belpolitika zavarai miattsokáig elhúzódtak s mikor a megegyezés elvben megtörtént, egy évigkellett a belgrádi albán követnek azért harcolni, hogy Sufflay útlevelet kapjon Albániába. 1931 januárjában végre Tiranába utazhatottés ott egy hetet töltött. Az a nagy melegség és tisztelet, mellyel azalbán hivatalos körök, az egész albán közélet és a tiranai diplomáciaikar fogadta, volt életének utolsó öröme. Ürömcsöppek persze ebbe azörömbe is jutottak. Belgrád megtagadta tőle az olasz útlevelet, hováalbán okmánytár ügyében akart utazni. Visszatért Jugoszláviába ésCattaro és Raguza levéltárait kutatta át. Tudtommal az okmánytárharmadik kötete teljesen kész van és az albán kormány rövidesenkiadja.

2601928-ban régi vágya teljesült. A budapesti egyetem az újonnanszervezett délkelet-európai tanszékre meghívta és Magyarország kormányzójaez állásra ki is nevezte. Domanovszky, Hóman és Szekfűprofesszoroké az érdem, hogy Sufflay kinevezése megtörténhetett. Énmeg koronatanú vagyok, mily boldogság és büszkeség töltötte elSufflayt, hogy e katedrán tovább küzdhet magyar és horvát nemzetetudományos emelkedéséért. Az örömre volt személyes emberi oka is:anyagi függetlensége újra biztosítva volt és európai körülményekközé juthatott volna. A budapesti egyetemre nézve pedig nagy nyereséglett volna Sufflay működése, hiszen tudományának az egész világonlegnagyobb képviselője volt és joggal remélhettük, hogy Thallóczyhalála óta majdnem szünetelő magyar balkántörténeti kutatás végregyökeret ver tudományos életünkben. Belgrád azonban mást határozott.Megtagadta tőle az útlevelet és hogy útlevél nélkül ne távozhassák,minden lépését ellenőrizte. Sufflay a szökést magához méltatlannaktartotta és várt valami változásra.Alighogy megtörtént Sufflay kinevezése, eldördültek a belgrádiskupstinában Racic Punisa revolverlövései, melyek kioltották a horvátnemzet vezérének, Radics Istvánnak, életét. A horvát történelemúj sínekre robogott át. Sufflay azonnal megérezte, hogy nemzete sorsdöntőidőket él. Sürgősen összegyűjtötte és egy kis könyvben kiadtatizenkét történeti és politikai tanulmányát. Ez a kis könyv –Hrvatska u svijetlu svjetske historije is politike (Horvátország avilágtörténelem és világpolitika szemszögéből, 1928) – lett a horvátnemzeti ellenállás katekizmusa. A tanulmányok úgy vannak összeállítva,hogy világpolitikai és világtörténeti háttérrel igazolják a horvátnemzet elévülhetetlen örök, szent jogát, az állami önállóságra.A könyvnek óriási ludasa volt. Közvetlenül csak a horvát intelligenciamagasabb rétegeire, hiszen Sufflay fejtegetéseit elég nehéz követni,de közvetve az egész nemzetre, hiszen a publicisták, politikusok,újságírók százai az ő eszméit propagálták népszerű formában. Sufflayszellemi értelemben nemzetének vezére lett és befolyása a horvát gyakorlatipolitikára is egyre nagyobb lett. Radics utóda, a horvát nemzetjelenlegi vezére, dr. Macek Vladimir, osztálytársa volt és régi bizalmasbarátság fűzte őket egymáshoz. Macek fogsága idején emelkedett(1929. december – 1930. június) Sufflay politikai jelentősége a legmagasabbpontra. Hogy a vezérétől megfosztott, agyonterrorizált,hazugságokkal tartott horvát nemzet kitartott a nemzeti ideálok mellett,az elsősorban Sufflay érdeme. Ő volt a nemzeti ellenállás akkorivezetőinek szellemi irányítója, nemzetének tanítómestere. Csodálható-e,hogy ily körülmények között egyelőre nem gondolt a Zágrábbólvaló távozásra? Nekem ezekről az ő életében hallgatnom kellett,de sürgetéseimre számtalan levélben és üzenetben fejtette ki, miértnem jöhet el Pestre. Kevés alakja van a történelemnek, aki önfeláldo-

261zóbban szolgálta volna nemzete, az európai kultúra és ezzel a magyarnemzet érdekeit, mint a délszláv diktatúra éveiben Sufflay Milán.Sufflay tudta, hogy állandóan halálos veszedelemben forog, deőrhelyét, melyre maga rendelte ki magát, nem hagyta el. A katasztrófapár nappal azután, hogy Raguzából hazatért, bekövetkezett. Mint nemzetevértanúja lépett át a halhatatlanságba s azt, akit hajdan kiközösítetta közvélemény, a horvátság ezrei kísérték ki utolsó útjára.Koporsójánál önként állt őrséget az az egyetemi ifjúság, mely tízéven át megakadályozta tanári működését.A magyar történettudomány mély gyásszal újítja meg SufflayMilán emlékét. Mindig tudtuk róla, hogy nemzetének hü fia. de mindiga magunkénak is tartottuk őt. Sufflay a legmagyarabb horvát voltés éppen ezért a leghorvátabb horvát is. Dicsőség emlékezetének!Századok, 1931. április-június.HORVÁT ÖNRENDELKEZÉS. 1A horvát jogpárt háború utáni nemzedékének legismertebb alakjaPavelic Antal. Az utolsó skupstinának egyetlen jogpárti képviselője,aki a diktatúra kikáltása után azonnal emigrált és most már nyíltanfolytatta évek óta előkészített izgatását Horvátország önállóságáért.Emigráns tevékenységéért a belgrádi államvédelmi bíróság 1929. július17-én in contumaciam halálra ítélte, ami persze nem akadályoztaabban, hogy tovább ne harcoljon nemzete felszabadulásáért.Jelen munkája első önállóan megjelent könyve. Az előszó szerintcélja az, hogy felhívja a külföld figyelmét a horvát kérdésre, meggyőzzea külföldet arról, hogy a horvát kérdés nem belügye Jugoszláviának,hanem nemzetközi kérdés, hogy Jugoszlávia a horvát nemzetakarata ellenére jött létre és hogy a horvát nemzet, amikor csakalkalma volt, mindig kifejezte akaratát saját horvát állama megalakítására.A sok képpel díszített, csinosan kiállított kötet a horvát önrendelkezésekkülönféle okmányait időrendben német fordításbanközli. Sisic Ferdo annakidején közzétette a Jugoszlávia megalakulásáravonatkozó okmányokat. (Dokument! o postanku KraljevineS. H. S. Zagreb. 1920). Ez a könyv mintegy ellenképe Sisic művének.Azzal, hogy a sokféle szétszórt okmányok egy részét összegyűjtötte ésnémet fordításban a horvátul nemértők számára is hozzáférhetővétette, a szerző hazájának kétségtelenül nagy szolgálatot tett, de hálárakötelezte a délszláv-kérdés minden kutatóját is.A könyvet néhány rövid bevezető fejezet nyitja meg Horvátországtörténetéről, a horvát területek népességéről, gazdasági és kulturálisállapotáról. Ezek a fejezetek legfeljebb a teljesen tájékozatlan olvasó1Pavelic Ante kön we: Aus dem Kampfe um den selbständigen Staat Kroatien.Wien, 1931. 125 1. 8°.

262igényeit elégíthetik ki és nem mentek apróbb tévedésektől sem. Deez nem fontos, a könyv súlypontja az okmányokra esik.Az okmányok három csoportra vannak osztva. Az első csoportotaz 1918 előtti, a másodikat a Jugoszlávia megalakulásától a diktatúráigterjedő, a harmadikat a diktatúra utáni okmányok teszik. Az elsőcsoport okmányai bátran elmaradhattak volna. Ha a szerző Horvátországtörténetét tüzetesebben írja meg, mindenkit könnyű lett volnameggyőznie, hogy Horvátország sohasem volt „magyar rabságban”,mint azt a szerbek állítani szokták.A második csoport okmányait Radic Istvánnak a zágrábi NemzetiTanács 1918. november 24-i ülésén tartott beszéde nyitja meg. Ez azülés határozta el az egyesülést Szerbiával. Radics és néhány társa tudták,hogy hiába beszélnek, de a történelem előtt bizonyságot akartaktenni arról, hogy akadtak horvátok, kik e végzetes napokban semvesztették el tisztánlátásukat. Radics alaptétele”: semmit sem szabadtenni a horvát nemzet megkérdezése nélkül! A horvát nemzet önállóságotakar és nem szolgaságot, legyen bár urává „testvére”. MikorJugoszlávia megalakulását mégis proklamálták, a jogpárt 1918. december9-i kiáltványa megállapította, hogy az új államot és az új uralkodóházategyszerűen ráerőszakolták a horvát nemzetre. 1921. február11-én a horvát paraszt-párt Sándor szerb trónörököshöz és régenshez,mint a Horvátországot megszállva tartó haderők parancsnokához beadványtinézett. Hivatkozva a konstituante-választás eredményéremely neki juttatta a horvát mandátumok többségét, érvénytelennekjelenti ki Jugoszlávia megalakulását. Megállapítja, hogy a régens horvátországiuralma csak a nyers erőszakon alapszik. Pavelic ezutánidézi az azóta vértanúhalált halt Sufflay Milánnak felségárulási pőrébentartott beszédét, melynek végső mondata így hangzik: „Nekemegészen közömbös, hogy a börtön szűk cellájába csuknak-e, vagy kiengednekabba az óriási fogházba, amelyben senyved ma az egészhorvát nemzet.” Következik a Horvát Blokk beadványa az 1922-igenuai konferenciához, majd Trumbic és Pavelic 1927. október 28-inyilatkozata a skupstinában, mely nyilatkozat óvást emel az ellen,hogy a parlamenti munkában való részvételükből a horvát államiságfeladását következtessék.A délszláv politika iránt nem érdeklődő körök sem térhetnekközönnyel napirendre azon három okmány felett, mely az 1928.június 20-i parlamenti gyilkosságra vonatkozik. Az egyik az ú. n.parasztdemekrata (RadicPribicevic) koalíció 1928. június 21-i közleménje,a másik a vizsgálóbírónak Radics lakásán 1928. július 24-énielvett hivatalos jegyzőkönyve, a harmadik a paraszt-demokratakoalíció 1928. december 1-i nyilatkozata, hogy miért nem vesz részta Radic-gyilkosság pőrének tárgyalásán. Ε három okmány a belgrádiirányadó körök szörnyű elvetemedettségét leplezi le. Az ember alighiszi el, hogy a huszadik században, alig pár száz kilométernyire a

263nagy nyugati centrumoktól, mindez lehetséges. Az okmányok szerintkét héttel a parlamenti gyilkosság előtt Vukicevic miniszterelnöklapja, a Jedinstvo, vezércikkben követelte Radics és Pribicevic meggyilkolását.Racic Punisa, a gyilkos és barátai napok óta fenyegetődzteka parlamentben Radics lelövésével. Peric Ninkónak, a skupstina elnökénekfigyelmét Pribicevic Svetozar ismételten felhívta e körülményre,a nélkül, hogy az elnök szükségét érezte volna valamit cselekedni.Közvetlenül a merénylet bekövetkezése előtt Peric valósággal kezérejárt Racicnak: a szónoki emelvényre hívta, ahonnan jól célozhatott.Az első lövésre az elnök szó nélkül otthagyta a skupstinát. Racic amerénylet után a miniszteri szobán át akadálytalanul távozhatott askupstina épületéből. Korosec belügyminiszter délben elrendelte letartóztatásátés a merénylő a rendőri közegek szemeláttára még órákigsétált Belgrád legforgalmasabb utcáin. Sőt Bojovic képviselő társaságábana belügyminisztérium palotájában is járt. A gyilkosságot követőnapon a legelterjedtebb belgrádi lap, a Politika, a vezércikkben fejtetteki, hogy Radic hadat viselt az állam ellen és e harcban íme azállam bizonyult erősebbnek. Racic a gyilkosságot megelőző időbengyakran megfordult Jankovic Dragomir akkori udvari miniszternél,aki a haldokló Radics szerint a merénylet értelmi szerzője volt. A szigorúanaz okmányszerűség kereteiben maradó Pavelic azt már nemmondja el, hogy a diktatúra hosszas húzás-halasztás után olymódontárgyaltatta Racic pőrét, hogy a gyilkos nemzeti hősként került kibelőle és hogy börtönbüntetése, hitelt érdemlő szemtanúk állítása szerint,csak látszólagos. Belgrád a gyilkosságot ma is közkormányzatieszköznek tartja.A harmadik csoport okmányait Pavelic és a Macedón Komité1929. április 20-i szófiai közös deklarációja nyitja meg. Érdekes, hogyez az okmány ,,legális” eszközökkel folytatandó közös harcról szól,holott Belgrád az egész világon elhíresztelte, hogy „illegális” eszközökhasználatára szövetkeztek a horvátok és macedónok. KövetkeznekPavelic és Krnjevic képviselők különféle beadványai a Népszövetséghezés más nemzetközi fórumokhoz, továbbá különféle külföldi horvátegyletek memorandumai és határozatai. A diktatúra horvátellenesés embertelen tetteinek leírása mellett akadnak az okmányokban anemzetközi jog szempontjából fontos megállapítások. Így az, hogySándor szerb régens, mikor 1918. december 1-én proklamálta a Szerbek,Horvátok és Szlovének királyságának megalakulását, ünnepélyesenkötelezte magát, hogy alkotmányosan, parlamentárisán és demokratikusanfog uralkodni. A saint-germaini békében meg 1919. szeptember10-én, az entente-hatalmak és Szerbia garantálták a voltMonarchiától lecsatolt területek valamennyi népelemének teljes szabadságát.Megvolna tehát a jogalap arra, hogy a Népszövetség, vagya saintgermaini béke aláírói felelősségre vonják a belgrádi diktatúrát,de amint a buenos-airesi horvátok memoranduma találóan mondja, a

264Népszövetség négertörzsek bajaival törődik és az Európa szívébenfolyó erőszakoskodásokról nem vesz tudomást.A könyv legszebb lapjai közé tartoznak azok, melyek MacekVladimírnak hazaárulási pőrében bíráihoz intézett zárszavát közlik.Mi csak néhány momentumot ragadunk ki belőle. Macek a diktatúrátmegelőzött napokban kétszer mondta a királynak, hogy a horvátokszámára nincs szabadság, csak a szabad Horvátországban. A diktatúraMaceket hol ajánlatokkal próbálta megnyerni, hol fenyegetésekkelmenekülésre kényszeríteni. Mikor ezzel nem boldogultak, akkor-pörbefogták. A vád az volt ellene, hogy propagandát szit Horvátország elszakadásamellett. Minek annak propagandát csinálni, – kérdiMacek – ami minden horvát szívében ott él? Ez a mélységes hit ésmeggyőződés természetesen őt is áthatja. Nincs paragrafus, amellyelezért felelősségre lehessen őt vonni, de ha volna, jegyezzék meg, mögötteáll az egész nemzet. És jegyezzék meg azt is, hogy Horvátországotel lehetett nyomni, de még soha senkinek sem sikerült a horvátnemzetet rabszíjra fűzni.A horvát kérdésről és megoldásáról különböző vélemények lehetnek.A diktatúra kikiáltásával maga Belgrád beismerte, hogy normáliseszközökkel már nem tud boldogulni. A diktatúra eddig nem javítottaa helyzetet, sőt jelentékenyen rontotta. Nem lehet tudni, mikorlesz Európa kénytelen Jugoszlávia problémáinak rendezését magáravállalni. Erre a pillanatra fel kell készülni és Pavelic könyve a magaadattárával nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ez a felkészülésa horvát érdekeknek megfelelő legyen.Budapesti Szemle, 1931. szeptember.A DÉLSZLÁV DIKTATÚRA.Harminc hónap (1929. január 6-1931. június 30.) történetét vesziitt az olvasó. Nem pragmatikus történetét, hiszen ezt ma még nemlehet megírni, hanem a délszláv diktatúrának a délszláv sajtó, röpiratirodalom,hírszolgálat széleskörű ismeretén felépített, tárgyilagosságratörekvő, sokrétű, részletes leírását. Magyarország jövőjére nézvesorsdöntő fontosságú lehet az, miként oldódik meg a délszláv kérdés,miként ússza meg déli szomszédunk azt a súlyos államválságot, melybenma vergődik. És mégis alig van magyar ember, aki valamennyireis tisztában volna azzal, mi történik Jugoszláviában. Ez késztetettennek a tanulmánynak megírására akkor, mikor a délszláv válságtetőpontján áll és amikor még bizonytalan távolságban és kétesenvillan fel kutató szemünk előtt a jövő.Könnyebb áttekinthetőség kedvéért az anyag tizenkét főfejezetrevan osztva, ú. m. I. Előzmények. II. A diktatúra kikiáltása. III. A diktatúramegszervezése. IV. Az 1929. október 3-i törvény. V. Macek bör-

265tönben. VI. A diktatúra népszerűsítése. VII. Újabb fejlemények. VIII.A horvát emigráció. IX. A diktatúra vallási politikája. X. Gazdaságipolitika. XI. Külpolitika. XII. Eredmények. Minden főfejezet többfejezetre oszlik. Ezek a főfejeztek címe alatt vannak felsorolva.I. E l ő z m é n y e k .1. A centralizmus. 2. Radics küzdelmei. 3. A parlamenti merénylet. 4. A Koroseckormány.5. Rendbontás Zágrábban.1. Jugoszlávia 248.665 km 2 területéből 48.300 km 2 esik a balkániháború előtti Szerbiára, tehát a terület 19%-a. 1 Az 1921. január 31-éntartott népszámlálás adatai szerint Jugoszláviának 11,985.000 lakosavolt, amiből Észak-Szerbiára – a balkáni háború előtti Szerbia és aneuilJy-i békében Bulgáriától idecsatolt 1650 km 2 terület – 2,655.000lélek esik, tehát a bolgár területek lakosságának leszámításával az egészország lakosainak 21%-a. 2 Szóval a balkáni és a világháború megötszöröztea régi szerb királyság területét és lakosságát.Szerbia a török alól való felszabadulása (1817) óta kétszer gyarapítottaterületét (1833, 1878). Ilyenkor az új területekre egyszerűenkiterjesztette centralisztikus államszervezetét, a „nem-kívánatos elemeket”részben megfosztotta vagyonuktól, részben egyszerűen kiűzteőket. Szerbia azonban e két gyarapodással egy század alatt meg semkétszerezte területét, így volt ereje és ideje megvalósítani törekvéseit.A balkáni háborúk után 87.800 km 2 -re nőtt területe. Egyszerre 80%-kalnövekedett meg, és az új területek lakosságában 20%-kai sem voltakképviselve a szerbek. Akkor is a régi szerb módszert próbálta alkalmazni.A világháború kitöréséig a programmot nem tudta végrehajtani,de nem volt ideje arra sem, hogy meggyőződjék a programmvégrehajthatatlanságáról. Ez lehetett az oka annak, hogy a világháborúután nagyjában a régi szerb államideált iparkodott megvalósítaniJugoszláviában is.Az 1921. június 28-án tető alá hozott vidovdáni alkotmány ezállamideál kifejezője. A Szerbek, Horvátok és Szlovének királysága– ahogyan a vidovdáni alkotmány Jugoszláviát nevezi – centralisztikusmonarchia, melynek területe a történeti határok eltörlésével 33,közvetlenül Belgrád alá rendelt megyére oszlik. Az állami élet főszerveita régi szerb fővárosba összpontosították és a hivatalok vezetőállásait szinte kizárólag szerbek számára tartották fenn. A tiszti és adiplomáciai karba más mint szerb csak kivételes esetekben jutott be.Az a tény, hogy Jugoszlávia alkotmányát a szerbek nemzeti ünnepé-1 Stanojevic: Narodna Encildopedija, II. k. 481. 1.2 Prcthodni rezultati ete. Sarajevo, 1924. XXXIV. 254 1. + 11 kép, 2°, továbbáStatisticki pregled ete. Beograd, 1930. 30 1. 2°. A két bivatalos kiadvány ellentmondásaitrészletesen tárgyalta Kovács Alajos: La nouvelle division administrativede la Yougoslavie (Journal de la Socicté hongroise de statistique. VIII. a.59-68. p.).

266ről (Szt. Vid napja., június 28.) nevezték el, hogy a délszláv konstituanteabszolút többsége szerb volt, hogy az alkotmány meghozatalábana horvátság és a szlovénség csak egy töredéke vett részt, eléggéjellemzi azt a szellemet, mely Jugoszlávia vezető köreit eltöltötte.Pedig Jugoszlávia lakosságának csak 38%-a szerb. 3 A horvátokés a szlovének együtt ugyanannyian vannak, mint a szerbek, a kisebbségekkel(németek, magyarok, bolgárok, albánok, románok, törökökstb.) együtt majorizálják a szerbeket. Ráadásul a szerbeknek csakszerbiai részét tekintették teljesjogú polgárnak, míg az új területekszerbjei belgrádi felfogás szerint „svábák”. Tehát a lakosság egyötödeuralkodott Jugoszlávia felett. Hogyan volt ez lehetséges?Az új területek szerbjei csak évek múlva kezdtek rájönni, hogyBelgrádnak az új részeket kifosztó gazdasági politikája őket éppenúgy sújtja, mint a nem-szerbeket. Hét-nyolc éven át odaadóan támogattákBelgrád minden törekvését. Erősítette a szerbek helyzetét az is,hogy a pravoszláv egyházhoz a lakosság 47%-a tartozott. Az ipekiszerb patriarchátus helyreállításával (1920.) a pravoszlávia egységesszervezetet nyert és szerb főpapok vezetése alatt a szerbek erejét gyarapította.A szerbek relatív többségben voltak, vallásilag is egységetalkottak, míg a horvátok, a szlovének és a kisebbségek nyelvi és vallásitekintetben egyaránt megoszlottak. Szerbia mint szervezett államlépett Jugoszláviába, a Monarchiától lecsatolt részek egyikének semvolt meg a teljes államisága, nem éltek egymással szervezeti egységben,hanem különféle autonómiával bíró, vagy azzal nem is bíró területekreoszlottak. Szerbia egy óriási diadal mámorával ért az új fejlődésküszöbére, a Monarchia részei vegyes érzelmekkel, meghasonlottanfogadták a nagy sorsfordulatot. A szerbek mindig a maguk nemzetieszményei megvalósítását tartották céljuknak, az új részek legerősebbés legtudatosabb nemzetét, a horvátot, hosszú évtizedek ótagyöngítette a délszláv izgatás. Jugoszlávia megalakulásakor a horvátértelmiség túlnyomó része nem horvát eszmények megvalósításáratörekedett, hanem egy ködös nemzetfelettiséget akart megteremteni:a délszláv egységet. A szerbek szerb hegemóniát akartak és ennekbiztosítékát a centralizmusban találták meg, az új részeken centralisták,autonómisták, federalisták és szeparatisták küzdöttek egymással,amit még fokoztak a közjogi, nemzeti, világszemléleti és vallási ellentétek.A centralista szerb arcéllel szemben sohasem tudtak egységesdecentralista frontot állítani.Az állami életről merőben más felfogása volt Szerbiának és aMonarchia lecsatolt részeinek. A bizánci és a török államhagyományokhatása alatt fejlett szerb politikai felfogás a hatalmat és az önkényt,az erőt és az erőszakot körülbelül azonos fogalmaknak érzi.3A délszláv népszámlálás a szerbeket és a horvátokat együtt mutatja ki.A különválasztás módjára nézve 1. Jugoszlávia (1929) c. kis könyvem 4-5. lapjait.

267Az új részek lakói jogállamokban éltek, közjogi harcokon edződtekmeg. A szerbség az új területeket vérrel hódított jogos zsákmánynaktartotta, mellyel tetszése szerint rendelkezhetik. Az új részek nemzeteia nyers erőszak ellen törvénykönyvekkel, deklarációkkal próbáltakvédekezni. A szerbség erejét nagyban fokozta kíméletlensége, az újrészek súlyát gyöngítette ellenállásuk impraktikus formája.Hogy a szerbek nem tudták a többi nemzet felett gyakorolt külsőlegeshatalmat végleges alávetéssé tenni, az arányszámuk alacsonyvoltára, a balkáni és a világháborúban szenvedett nagy vérveszteségre,a háború alatti idegen megszállás huzamos voltára, az új részekkelszemben fennállott gazdasági és művelődési elmaradottságukra vezetendővissza.2. Jugoszlávia fennmaradásának kérdése kezdettől fogva azonfordult meg, hogy megtalálják-e Belgrád és Zágráb a békés együttélésformáját. A horvátok lélekszámban rögtön a szerbek után következnek:Jugoszlávia lakosainak 29%-a horvát. Hogy a horvátok Vs-emuzulmán vallású, akiknek egy része még nem azonosítja magát mindenbenZágrábbal, hogy a horvátság majdnem mindenütt más nemzetekkelkeverten él s egyes ágai (bunyevácok) éppen ezért nem vehetnekteljes erővel részt a nemzeti küzdelemben, az lényegesen rontottaa horvátok helyzetét. Viszont az alsó papságnak és a főpapság egyrészének teljes összeforrottsága nemzetükkel, a parasztnak ösztönös,,vlah”-gyűlölete, a nemzet széles rétegeinek a szerbekét nagymértékbenmeghaladó politikai és gazdasági műveltsége, ezerháromszáz évállami öntudatának a teljes függetlenség elvesztése óta dacos nemzetiellenállás formájában való örök jelentkezése, mindez viszontnagymértékben fokozta a horvátság erejét.A nemzet élére még a délszláv egység kikiáltása előtt Radic Istvánállott. A polgári pártoknak az a meglepő politikai éretlensége, amelya Monarchia összeomlásakor nem a horvát államiság helyreállításáttartotta legsürgősebb feladatnak, hanem naiv illúziókban élve mindentodadobott Belgrádnak, emelte máról-holnapra nemzetvezérré azeddig Horvátországon kívül alig ismert Radicot, a szábor kis parasztpártjánakvezérét. Radic született ellenzéki politikus volt: bomlasztóőserő kevés érzékkel eszméinek megvalósíthatása iránt. A régi Horvátországpolitikai életéből sarjadt ki. Azt hitte, hogy a szavazók megnyeréseaz egyetlen feladat, hiszen ha övé a többség, övé lesz a hatalomis és megvalósíthatja politikai törekvéseit. Ez nem volt mindigígy a Monarchiában sem, még kevésbbé Jugoszláviában, hol parlamentarizmus,alkotmányosság importált áruk, sokszor lényegük meghamisításával.Nagy fogyatkozása volt féktelen képzelete és vérmérséklete.A fantasztikumok felé hajlott. Nagy képességei, nem csekélyképzettsége nem párosultak nyugodt ítélőképességgel. Ha a külpolitikaihelyzet megfelelő lett volna, Radics szétvetette volna Jugoszláviát,

268de mert a helyzet nem volt ilyen, szükségképen tragikus hőssé kellettlennie.Radic először a tagadás álláspontjára helyezkedett. Miután Jugoszláviaa horvát nemzet megkérdezése nélkül alakult meg, jogilag ahorvát nemzetre nézve nem létezik. A délszláv konstituantén éppenezért nem is vett részt, ami lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy avidovdáni alkotmány létrejöhetett. A skupstina-választásokon megintrésztvett, de a szlovén klerikálisok és a bosnyák muzulmánok mindenrábeszélése ellenére sem ment el Belgrádba, mely így szinte akadálytalanulléptette életbe az alkotmányt, intézményesen biztosítva a szerbhegemóniát. 1923/24-ben Radic egy évet külföldön töltött. Azt remélte,Anglia rá fogja kényszeríteni Belgrádot, hogy a horvát nemzet önrendelkezésétismerje el. Londoni tartózkodása eloszlatta ezt az illúziótés Scotus Viator tanácsára híveivel bevonult a belgrádi skupstinába,hogy ott vívja ki nemzete jogait. Elismerte a vidovdáni alkotmányt éskormányba lépett. Belgrád azt hitte, rövidesen le fogja járni magát,hiszen az alkotó munkára alkalmatlan volta és politikai nézeteinekmeglepő megváltoztatása hívei közt is megdöbbenést okozott. Szlovénés muzulmán szövetségeseit cserbenhagyta. Erre a szlovének a szerbradikális, a muzulmánok a szerb demokrata párt barátságát keresték.Pribicevic, a horvátországi szerbek vezére, eddig Belgrád eszköze ahorvátok ellen, Radics behódolása után feleslegessé vált. Elejtették.Radic a kormányon valóban a legjobb úton volt a lejáratás felé, denéptribuni magatartásával a bársonyszékben le járatta Jugoszláviaegész kormányzati rendszerét is. Belgrád elejtette s a szlovének és amuzulmánok segítségével kormányzott tovább. Ekkor történt aztán az,amire senki sem számított: Radics és Pribicevic összefogtak és megkezdtékaz új országrészek közös arcvonalának kiépítését Belgrádellen. Hiába maradtak a szlovén és a muzulmán képviselők hívekSzerbiához, választóik Radics és Pribicevic tábora felé tájékozódtak.A kormány beterjesztette a nettunói szerződéseket, melyek megnyitottákDalmáciát az olasz gazdasági behatolásnak. Ε szerződések ratifikálásanépszerűtlen volt egész Jugoszláviában. Radics és Pribicevicobstruálni kezdtek. Népszerűségük hatalmasan megnövekedett. Pribicevic,a régi parlamenti bajkeverő, nagy taktikai fölényével, Radicsviharos vérmérsékletével olyan jeleneteket provokáltak a skupstinában,melyek Jugoszlávia belső meghasonlottságát sokkal hatásosabbantárták fel, mint a régi tagadópolitika legszebb deklarációi.3. 1928. június 20-án egy kormánypárti szerb képviselő, RacicPunisa, hat lövést adott le a horvát parasztpártra. A helyszínen halvamaradtak Basaricek György és Radics Pál, – a vezér unokaöccse –súlyosan megsebesültek Radic István, Pernar Iván és Grandja Iván.Radics a skupstinai merénylet alkalmával kapott sebeibe augusztus8-án belehalt.

269Horvát vádak szerint a parlamenti gyilkosságok egy összeesküvéseredményei, mely összeesküvésnek szálai elérnek a királyi palotáig.Közelebbről Vukicevic Velja akkori miniszterelnököt és JankovicDragomir akkori udvari minisztert vádolják a gyilkosságok értelmiszerzőségével. Raeic és néhány barátja napok óta véres leszámolássalfenyegetődzött. A miniszterelnök által fizetett Jedinstvo c. belgrádilapban Ristovic Vlada Pribicevic és Radic meggyilkolását követelte.Radics ezeket a fenyegetődzéseket a sajtóban és a parlamentben szóváis tette (Obzor 4 1928. június 16., 18., 20., 21. sz.). A Vukicevic-kormányegyik tagja, Simonovic Milan, a radikális párt trsteniki konferenciájánbeismerte, hogy a kormányban tudtak a készülő vérengzésről (1929.január 1.). Raeic pőrének bírói tárgyalását a kormány húzta-halasztotta,a bizonyítást és a tanúkihallgatást annyira korlátozta, hogy aRadic-család vissza is lépett a pörben való részvételtől (1928. szeptember16, 28, október 3, 28. december 5.). A port a diktatúra idejénúgy folytatták le, hogy Racicból valóságos nemzeti hős lett. Elítéltékugyan tizenöt évre, de börtönében megkülönböztetett bánásmódbanrészesül, miniszteri látogatásokat fogad, éjjeli mulatóhelyekre járhat,stb. 5A parlamentarizmus történetében páratlanul álló merénylet világszerteóriási felháborodást keltett. Racic és megbízói rosszul számítottak;megfélemlítés helyett egy mindenre elszánt egységes fronttákovácsolták a horvát nemzetet és a horvátországi szerbeket. A véresparlamentből képviselőik kivonultak és megszakítottak minden érintkezésta kormánykoalícióval. A haldokló Radics a parlamenti merénylettelmegszűntnek nyilvánította a vidovdáni alkotmányt. Meghagytahíveinek, hogy abszolutizmus esetén szakítsanak végleg Szerbiával.Ε végrendelethez képest temetésén pártjának vezetősége csak a királyképviselőjének megjelenését engedélyezte, a kormány minden közeledésétvisszautasította, részvétnyilatkozatait felbontatlanul származtattavissza.Radicot vértanú-halála nemzete szemében szinte mythikus alakkátette. A régi Radics, a küzdő pártvezér alakja szertefoszlott, de mintélő valóság uralkodik a horvátok felett az új legendás hős Radics, akia merénylet percében kelt életre. A régi Radicot, a trebarjevói parasztfiút,tüneményes pályafutásán gyakran érték vereségek is, az új Radicsverhetetlen. Az az álomszerű út Belgrádtól Zágrábig a vasúti töltés két4A délszláv lapok közül alapul a diktatúrahű horvát Obzort választottam,mert sajátos helyzeténél fogva – Belgrád zsoldjában áll, de horvát közönségénekír – ez a legtárgyilagosabb. Ahol ezentúl csak zárjelbe tett dátum szerepel, elapra történik utalás.5Lásd ezekre nézve Pavelic Ante: Aus dem Kampfe um den selbständigenStaat Kroatien. Wien, 1931. 125 1. 8°. 78-93. 1. Percec Gustav. Durch Lug undTrug ete. Wien, 1931. 71 1. 8°. 14-22. 1. Továbbá Obzor 1929. jan. 21, máj. 26,28, jún. 2, Greic 1930. now 13.

270oldalán templomi zászlók alatt térdelő parasztok sorfala között, az arémes éjszaka, melyen Horvátországban zúgtak a harangok, melyenmindenki ébren volt, csak egy ember nyugodott, majd a királyi pompájúgyászmenet a Mirogoj árkádjai alá: az új Radic égbe szárnyalópályafutásának első állomásai. Zágrábban nem temetés volt, hanemapokaliptikus diadalmenet emberi érzékek számára megfoghatatlantérségek végtelene felé. Radic István neve a horvát függetlenségi eszmévelörökre összeforrott. Lerázva, ami benne földi, éltető eszmévéfinomult.4. A parasztpárt elnökévé Radics helyébe a párt alelnökét, dr. MacekVladimir ügyvédet, Radics régi hü munkatársát választották meg.Azóta a horvát nemzet Maceket tartja vezérének. Macek nemzetebizalmára minden tekintetben méltónak bizonyult. Radic ragyogótulajdonságai hiányoznak belőle, de túlfűtött vérmérséklete is. Becsületes,józan, okos hazafi, csupa önzetlenség és elszántság, talpig férfi,aki nemzete felszabadulására feltette életét és vagy kivívja Horvátországszabadságát vagy követi mesterét a vértanúság útján. Egyikhütelenné vált híve Sándor király kérdésére, hogy tulajdonképenmilyen ember is Macek, ennek legkiemelkedőbb sajátságául nagy jellemszilárdságátemlítette. A modern politikusok közt ritka erény.Macek vezetése alatt a nemzeti mozgalom gyorsan szélsőségesirányba fordult. A szerb-horvát personalis uniót tekintették Zágrábbanaz utolsó lehetőségnek, amely Jugoszlávia fennmaradását biztosíthatja.Az ifjúság ennél is tovább ment és nyíltan elszakadást követelt.Pribicevic megdöbbenve látta ezt a forradalmi erjedést, de őt is magávalragadta a nemzeti mozgalom.Belgrád e helyzetben alig tehetett mást, mint azt, hogy az eddigiradikális-demokrata-szlovén-muzulmán kormánykoalíciót fenntartsa.A merényletek által kompromittált miniszterelnök helyébe a szlovénKoroáec Antal lépett. Ezzel befelé és kifelé bizonyítani akarták, hogya horvátok elnyomásáról szóló hirek nem fedik a valóságot, hiszeníme a legkisebb délszláv nemzetnek egyik tagja lehet az ország elsőtisztviselője. Korosec azzal, hogy vállalta a miniszterelnökséget,Belgrádnak kétségtelenül nagy szolgálatot tett. Viszont azzal, hogy akirálynál és a szerb vezető köröknél a horvátok iránt való engedékenységpolitikáját szorgalmazta, hozzájárult ahhoz, hogy a horvátnemzeti mozgalom zavartalanul fejlődhessék. Korosec kétszínű szerepetjátszott: nem gördített komoly akadályokat az elszakadásra irányúló törekvés útjába, de azonosította magát a belgrádi politikával.Korosec igen gyakorlott politikus, azonban koncepció híján a szlovénségpillanatnyi érdekeihez igazodik. A másfél milliónyi szlovén nemzet– egyharmada olasz uralom alatt áll – két nagy nemzet, a németés az olasz, közé ekelten az összeomlásig sohasem rendelkezett szabadonsorsával és sohasem emelkedett állami öntudatig. A szlovén

271politika a Monarchiában klerikális-liberális kocódásokban és Bécsnektett szolgálatok fejében apró engedmények kieszközlésében merült ki.Korosec jóformán az utolsó percig kitartott a Habsburgok mellett,hogy szemrebbenés nélkül álljon át a győztesek táborába. Állami önállóságranem mert gondolni, a szlovén területeket annektáló Itáliávalakkor hirtelenében bajos volt megtalálni a megegyezés útját, a délszlávegység meg adva volt, így vezette nemzetét Jugoszláviába. Itt azelső időkben próbálkozott valami nemzeti vagy tartományi autonómiaintézményes biztosításával és Radic szövetségét kereste. Radic nemvolt megnyerhető Korosec reálpolitikája számára, behódolásakor megvolt szövetségeseit cserbenhagyta. Korosec levonta ezekből a következtetést:Belgráddal kell haladnia, mely a horvátok ellen való szolgálatokfejében sok mindenféle apró kedvezményt hajlandó nyújtani.Egyebek közt a szlovén autonómiának nem ugyan intézményes, hanemtényleges biztosítását is. Ha Horvátország győztesen kerülne ki Jugoszláviaállamválságából, Szlovénia egymilliónyi lakossága nem leszszámára olyan quantité négligeable, hogy ne térjen napirendre a multakfelett, és ha ezt nem tenné meg, az osztrák vagy olasz csatlakozásútja még mindig nyitva fog állani a szlovének előtt. Ezek a megfontolásokazok, melyek Korosecet évek óta Belgrád szolgálatába állították,ha a politikai megfigyelő ismételten megállapíthatta is, hogy eszolgálatot érzelmei ellenére végzi.A belgrádi körök az egyre nagyobb terjedelmet öltő horvát mozgalomláttára foglalkozni kezdtek az amputáció gondolatával. Azamputáció eszméje egyszerre született meg a horvát szeparatizmussal.Belgrádban sokan úgy érezték, hogy a horvát ellenállás leköti azállam minden erejét, a horvátoktól tehát meg kell szabadulni az állanifejlődésképességének érdekében. De nem úgy, ahogyan ezt a horvátokgondolják, hogy a szerbek és horvátok mint egyenrangú tényezőkszabják meg az elválás feltételeit, különösen a határokat, hanem úgy,hogy Belgrád egyoldalúan döntve a kérdésben, a tömör horvát ésszlovén lakosságú területeket mint beteg testrészeket kiamputálja azállam testéből. Az első jelentékeny szerb politikus, aki az amputációgondolatával komolyan foglalkozott, Protic Stojan, Jugoszlávia elsőminiszterelnöke volt. Sok ilyen amputációs gondolat merült fel Proticóta, melyek azonban megegyeztek abban, hogy a történeti horvátterületek közül Szerem megyét, Boszniát és Hercegovinát, valamintDél-Dalmáciát Szerbiának igényelték és a határt úgy akarták megvonni,hogy lehetőleg minden szerb Szerbiához tartozzék, horvát katolikusazonban mennél kevesebb. Ez az amputációs gondolat 1928 másodikfelében egyre jobban előtérbe nyomult. Július 7-én éjszaka állítólaga király is felajánlotta Pribicevic útján Radicnak, aki azonbanvisszautasította, mert a horvát nemzet nagyobbik fele továbbra is

272szerb uralom alatt maradt volna. 6 Ha ezen ajánlat komolyságához szófér is, bizonyos az, hogy az amputáció körüli vitával tele van az egykorúhorvát és szerb sajtó. A szerb közéletnek jelentékeny alakja, dr..Nedeljkovic Milorad, a Postatakarék igazgatója és jónevű publicista,nyíltan magáévá tette a tervet. A belgrádi Vreme 1928. november 1-ivezércikkében kifejtette, hogy a délszláv egység illúzió, a horvátokgyűlölik a szerbeket és önállóak akarnak lenni. A horvátok eddig istehertétel voltak Szerbia számára, mely miattuk nem tudja élveznióriási győzelmének gyümölcsét. Az egy államba szorított nemzetekküzdelme Ausztria sorsára juttathatja Szerbiát. Rasciának, a középkoriszerb államnak, is az volt a veszte, hogy Hatalmas Dusán óriásinem-szerb területeket annekiálí. Halála után széthullott a birodalomés a szerbség a rigómezei csatával elvesztette önállóságát. Nedeljkoviccikke óriási feltűnést keltett, és a támadásokra a szerző egy újabbcikkben fejtegette tovább az amputációs gondolatot, rámutatva, hogya horvát alsóbb hatóságok máris tetszésük szerint bánnak a kormányrendeleteivel és az egész állam teljes züllésben és anarchiábanvan (Vreme, 1928. november 6.).5. Hogy Nedeljkovic nem túlzott, azt Zágráb december 1-én bizonyítottabe. Jugoszlávia megalakulásának tízéves évfordulóját azágrábi hivatalos köröknek meg kellett ünnepelniök. A lakosság azünnepléstől távoltartotta magát. Az esti fáklyásmenet elől besötétítetteablakait. Az egyetemi ifjúság meg az utcai világítás megszüntetésével,lövöldözéssel, kőzáporral szétverte a menetet. A katonaságostrommal kerítette hatalmába az egyetem központi épületét és azifjúság ellen ez alkalommal elkövetett atrocitások sem a horvát kedélyekmegnyugtatására nem bizonyultak alkalmasoknak, sem a zágrábiesemények forradalmi jellegét nem csökkentették.II. A d i k t a t ú r a k i k i á l t á s a .1. A Fehér Kéz. 2. A kamarilla. 3. A szabadkőművesség. 4. A készülő államcsíny,5. A kormányválság. 6. Az államcsíny. 7. Az új kormány. 8. Az államcsíny hatása.I. Szerbiának a török alól való felszabadítása óta állandó bajaa titkos társaságok működése. A két szerb uralkodóháznak egymásellen folytatott hadjárata, az Obrenovicek alkotmányellenes kormányzatirendszere és államcsínyei különösen alkalmassá tették atalajt e veszedelmes alakulatok számára. Obrenovic Sándor királyt egykatonatiszti összeesküvés tette el láb alól. Az összeesküvők közt otttaláljuk Zivkovic Péter hadnagyot is, a jelenlegi miniszterelnököt.Ezek az összeesküvők alapították a Fekete Kéz elnevezésű titkos tár-6 Lásd erre nézve Hrvatsko Praoo 1928. szept. 1, 15, Obzor 1928. szent. 5,8. 9. 11, 26, okt. 30. Az amputációs tervekről egy röpirat is jelent meg: CihlarSlavko: Hrvatsko pitanje i amputacija. Zagreb, 1928. 161. 4°. (L. BudapestiSzemle, 212. k. 417-420. 1.)

273saságot. Később ellentétek merültek fel a társaság tagjai között. Egyrészük kivált, más részük 1911-ben megalakította az Egyesülés vagyHalál nevű titkos egyesületet, melyet azonban továbbra is általábanFekete Kéznek neveztek. Az Egyesülés vagy Halál elnöke Dimitrijevic-Apis vezérkari ezredes volt és vezető szerepet játszott benne TankosicVojislav őrnagy, 7 akik a sarajevói merénylet szervezői voltak.A világháború alatt a Fekete Kéz kellemetlenné vált Sándor trónörökösés régens számára. Állítólag merényletet követtek el ellene.Dimitríjevicet és két társát a katonai bíróság kivégeztette és az egylettöbbi tagját több-kevesebb időre elítélte (1917). Ebben az időbenalakul meg a Fehér Kéz, melynek elnöke kezdettől fogva ztivkovicvolt és amelynek a szerb nemzeti egység megteremtésén kívül elsősorbanaz volt a feladata, hogy a fiatal régens törekvéseit szolgálja,ztivkovic (született: 1879-ben) 1917 óta a királyi gárda parancsnokas mint ilyen a régens, majd a király legszűkebb környezetéhez tartozott.A Fehér Kéz tehát a király titkos katonai társasága.Egy titkos társaság működéséről a kortársnak bajos tárgyilagosképet rajzolnia. A társaság többi tagjai hallgatnak, akik meg a társaságrólírnak, rendesen ellenségei. A Fehér Kéz azonban két és fél évóta irányítja Jugoszláviát, így tetteiből mégis lehet valamilyen fogalmatalkotni a titkos szervezet céljairól és összetételéről. A Fehér Kéza király személyes alkotása. Elsősorban tehát az ő és háza érdekeitszolgálja. Tagjai katonatisztek. 8 Jugoszlávia fennmaradásának legfőbbbiztosítékát abban látják, hogy a hadsereg teljesen a király hatalmikörében maradjon. A polgári kormányzat és a politikai pártokminden befolyását ki akarják zárni a hadseregből. A tisztikart ebbena szellemben nevelik, és arra törekszenek, hogy minden fontosabbkatonai állás a Fehér Kéz tagjainak kezében legyen. A Fehér Kéztagja, úgylátszik, csak szerb lehet. A szerb hegemóniát minden térenbiztosítani kívánják. Elsősorban azáltal, hogy a tisztikar szerb jellegecsorbítatlan maradjon. A Monarchia seregéből átvett tiszteknek mái-Jugoszlávia első éveiben megtörtént rohamos nyugdíjazása a FehérKéz követelése volt.Amíg a polgári elemek befolyását egészen kiküszöbölték a hadseregből,addig a politikai életre döntő befolyást igényel magának aFehér Kéz. A szerb hegemónia biztosítékát látják abban is, hogy atényleges hatalom a király és ne a politikusok kezében legyen.A Fehér Kéz nem látta szívesen Pasic nagy népszerűségét és a radikálispárt nagy hatalmát, bár Pasic és pártja nélkül sohasem kerültek7 Stanojevic: Narodna Enciklopedija, I. k. 396. 1.8Egy közvetlen a diktatúrát megelőző időkből való bizalmas információszerint 1564 aktív és 3265 tartalékos tiszt lett volna a Fehér Kéz tagja. Élén egyháromtagú direktórium állt: Terzic tábornok, Andjelkovic és Radenkovic ezredesek.Azt hiszem, a tagok száma túlzott.

274volna haza a Karagyorgyevicsek és sohasem alakult volna meg Jugoszlávia.A Fehér Kéz és Pasic harca hosszú éveken át folyt. Ε színfalakmögötti küzdelem részletei ma még nem tekinthetők át, de aparlamentarizmus idején egyes sajtóközlemények némi betekintéstnyújtottak a konak körül folyó balkáni cselszövényeknek összevisszabogozott szövedékébe. Így olvashattuk, hogy a Fehér Kéz1921-ben Hadzic hadügyminiszter lemondását követelte és helyéreZivkovicot jelölte (1921. május 13, július 9.). Egy szolgálati idejénekletelte előtt nyugalmazott tábornok, Okanovic, a nyilvánosság előttvádolta meg a Fehér Kezet, hogy illetéktelenül avatkozik államügyekbe(1924. január 7). Ugyanez az Okanovic jelentést tett Pasicnak,hogy a Fehér Kéz államcsínyre készül, el akarja távolítani Pasicotés helyébe Jovanovic Ljubát akarja ültetni. Okanovic szerint emozgalom vezetői Zivkovic, Kostic, Uzun-Mirkovic és Milosavljevictábornokok (1925. május 29). Miután az udvari körök harcát Pasicellen valóban Jovanovic és környezete indította meg, és miután a diktatúrábana nevezett tábornokok nagy szerephez jutottak, Okanovicvádjai nem mondhatók alaptalanoknak. Hogy a cél kezdettől fogvaa diktatúra kikiáltása volt, sejteti Cicvaric Krsta egy cikke, mely pontosanöt évvel a Zivkovic-kormány kinevezése előtt diktatúrát követelt,különben szétesik Jugoszlávia (1924. január 7).A fiatal király és az öreg Pasic között régóta nem volt őszintemegértés. A demokratákkal való ismételt kísérletek a király azontörekvésére vezetendők vissza, hogy lerázza a legnagyobb szerb államférfiúnehéznek érzett gyámságát. A kísérletek rosszul ütöttek kiDa,idovic, a demokraták vezére, elkényelmesedett öreg úrnak bizonyult,a párt alvezére, Pribicevic Svetozar meg eltévedt a királyi politikabalkáni útvesztőiben és Pasichoz szegődött. Mikor Radics kormánybalépésével a horvát ellenállás elbukottnak látszott, a FehérKéz elérkezettnek látta az időt Pasic elgáncsolására. A mindenre kaphatópolitikusoknak egy kis csapata kamarillaként vette körül akirályt és ez a kamarilla vállalkozott Pasic ledöntésére. 9 A nagy államférfiúnakvan egy fia, Rade, aki kihasználva atyja hatalmát, igenélénk közgazdasági tevékenységet fejtett ki. Az ilyen panamákat Belgrádbannem szokás tragikusan venni. Nem is volt miattuk komolybaj, amíg a kamarilla és a háttérben álló Fehér Kéz Pasic elgáncsolásáranem határozta magát. Jovanovic Ljubának, a skupstina elnökénekveje, Stojadinovic Dragisa, indította meg a harcot. Jovanovicnéhány hívével kilépett a radikális pártból, köztük a későbbi miniszterelnök,Vukicevic Velja. A kínos leleplezések folytán 1926. április8-án Pasic visszalépett és ugyanez évben december 10-én meghalt.8 Ha a Fehér Kéznek valóban vannak tartalékos tiszti tagjai, akkor a kamarillaemberei legalább részben tagjai a Fehér Kéznek.

2752. A nagy oroszlán terítékre került, de hátra volt még pártjánakösszezúzása. Valamennyi erősebb pártot össze akarták törni éshelyükbe egy nagy királyhű pártot alakítani. Két miniszterelnök, UzunovicNikola és Vukicevic Velja kísérletezett a feladattal. A radikálisés a demokrata pártot sikerült atomizálniok, ha a pártkeretek nemis bomlottak fel, ellenben a horvát parasztpárt, a szlovén klerikálispárt, a Délszláv Muzulmán Organizáció és a független demokratapárt(Pribicevic) egysége minden támadást kibírt. Uzunovic és Vukicevicalatt hódították meg egymás után a tárcákat a kamarilla emberei,akik a diktatúra alatt többnyire vezetőszerepet játszottak: Maksimovic,Peric, Milosavljevic tábornokok, Markovic Bogdan, Srskic, Marinkovic,Kumanudi, Sumenkovic stb. A kamarilla ez előtörése a királyihatalom túltengését jelenti a politikai életben, amivel a Fehér Kézhatalmi rendszere szélesebb alapokra helyezkedett. Radics és Pribicevicostromának hatása alatt Vukicevic 1928. február 3-án a radikálisés demokrata csoportok kielégítésével kénytelen volt az „erős várnak”nevezett kormánykoalíciót megalakítani, ami egyenlő volt azúj nagy párt tervének elejtésével. Egy okkal több, hogy a Fehér Kézdiktatúrát követeljen.3. A kamarilla emberei között feltűnően sok a szabadkőműves.Srskic, Marinkovic, Kumanudi, Sumenkovic köztudomás szerint azok.A világháború alatt sok szerb politikus éveket töltött Párizsban. Ezekközelről tapasztalhatták azt az óriási hatalmat, melyet a Grand-Orient Franciaországban jelent. A világháború után Jugoszlávia franciaorientációt választott és szoros viszonyba lépett a szabadkőművesberendezésű Csehországgal. Az addig igen szerény keretek közt élöszerb szabadkőművesség hirtelen fellendült. A Fehér Kéznek, úgy látszik,kezdettől fogva voltak szabadkőműves összeköttetései, és szívesenlátta, hogy a szerb, a cseh és a francia páholyok együttműködésemegerősíti a párizsi békék által teremtett hatalmi rendszer belsőösszetartását. Az a megkülönböztetett előzékenység, melyben a belgrádidiktatúrát a szabadkőműves világsajtó részesíti, magában véveis elárulja, hogy a Fehér Kéz és a szabadkőművesség között van kapcsolat.Mikor 1926-ban a szabadkőműves világkongresszus Belgrádbanülésezett, a király nevében a Fehér Kéz elnöke adott ünnepi lakomáta gyűlés résztvevőinek. A szabadkőművesség volt jóformán azegyetlen ajtó, melyen a diktatúra a horvát közéletbe benyomulhatott.A diktatúra jelentékenyebb horvát miniszterei (Svrljuga, Mazuranic.Franges, Demetrovic) szabadkőművesek.4. Amint a parlamenti merénylet megtörtént, egy, a szabadkőművesekhezközel álló horvát lap rögtön megírta, hogy ztivkoviclesz a miniszterelnök (1928. június 23). Július 10-én a király Zivkovic,

276Hadzic, 10 Pesic, Miiosavljevic tábornokokat és Lazare vie Zika belügyiállamtitkárt közös kihallgatáson fogadja és egy Zivkovic- vagy Hadzic-imparlamentáriskormányról kerülnek hírek forgalomba (1928.július 13, 22). A Korosec-kormány kinevezése csak kitolja a Zivkovickombinációt.Miután a horvátok nem álltak szóba a KoroseckormánnyaLZivkovic akar velük tárgyalást kezdeni (1928. szeptember15), míg a szerbek közt azt híresztelik, hogy Pasic Zivkovicotszemelte ki a maga utódává. Ε célzatosan terjesztett hírt StanojevicAca, Pasic utóda a radikális párt választmányának elnöki székében,,rögtön megcáfolta (1928. szeptember 25, 26). November végén a Tímesmár igen határozott hírt közöl Zivkovic közelgő diktatúrájáról, melyszerinte pénzügyi katasztrófába fogja az országot dönteni (1928.november 23).Az 1928. december 1-i események a Fehér Kezet türelmetlennéteszik. Korosec miniszterelnök és belügyminiszter tudta nélkül akirály Zágráb megye főispánjává Maksimovic Vojin szerb ezredestnevezi ki. Korosec eltűri ezt az alkotmányellenes eljárást, de PribiéevicSvetozar siet megállapítani, hogy titkos és sötét erők avatkoznaka politikába. Ez a kinevezés sok zavart okozott, mert a megyevonakodott az ezredes-főispánt elismerni. 11 A belgrádi Politika, aPravda és Vreme a december 1-i tüntetések után folytonosan azt követelték,hogy Horvátországban rendeljék el az ostromállapotot (1928.december 6., 8.).5. Hogy a tarthatatlan helyzet kibonyolítása meginduljon, Davidovió.«gy választási kormány kinevezését és a skupstina feloszlatásátpropagálta. A kormánykoalíció nagyobb része ellenezte Davidovicterveit, mire ez a demokrata minisztereket lemondásra utasította.Erre december 30-án az egész Korosec-kormány lemondott. A királyiaudienciák hamarosan megállapították a horvát követelések és a kormánykoalíciófelfogásának összeegyeztethetetlenségét. Macek azt követelte,hogy az állami és műveltségtörténeti egységeket saját kormányaikkalés parlamentjeikkel állítsák helyre (1929. január 5), amit akormánykoalíció Jugoszlávia szétesése kezdetének tartott. Koncentrációskormányt a parasztdemokrata koalíció nem volt hajlandó elfogadni,egy parlamenten kívüli választókormányt meg a kormánykoalícióutasított vissza.A türelmét vesztett Fehér Kéz cselekvésre határozta magát.A Fehér Kéz polgári tanácsadója, Srskic Milan is sürgősnek látta aKorosec-kormány eltávolítását. Srskic bosnyák szerb, aki Jugoszláviamegalakulása óta a bosnyák muzulmánok üldözésével tüntette kimagát. A kormánykoalícióban képviselt Délszláv Muzulmán Organizá-10Hadzic tábornok, úgy látszik, az 1921-i támadások után belépett a FehérKézbe.11A 2ivkovic-kotmány 1929. február l3-án mentette lel főispáni állásátólMaksimovicot.

271ció választói nyomása alatt a horvát parasztpárt felé fordult. A decembervégén Sarajevóban összeült vakuf-mearif száborban éles támadásokhangzottak el Belgrád ellen még magától a reis-ül ulemátol is(1928. december 29). A skupstina pénzügyi bizottságában három muzulmánképviselő jelentette ki, hogy a muzulmánokat ért sokféle sérelemmiatt a kultusztárca költségvetését nem szavazza meg. A sarajevóioblast (megye) elnöke, Spaho Fehim, Zágrábba utazott tárgyalásra(1928. december 30). Srskic látta, hogy a horvát mozgalom átcsapóbanvan Boszniába. 126. 1929. január 6-án délután öt órakor a királyi kancellária egyközleményt tett közzé, hogy „nincs lehetőség semmiféle olyan parlamentimegoldásra, amely garantálná a teljes állami és nemzeti egységfenntartását”.Korosec röviddel ezután egy közleményben megállapította, hogya paraszt-demokrata koalíció követeléseit a kormánykoalíció valamennyipártja elutasította. Este háromnegyed hétkor Zivkovic tábornokvolt a királynál audencián. Utána miniszteri ellenjegyzés nélkülkirályi kiáltvány jelent meg, azt állítva, hogy a parlament nemcsaknem tud dolgozni, hanem egyenesen megakadályozza a nemzet boldogulását.,,Szent kötelességem, hogy minden eszközzel megőrizzemaz állami és nemzeti egységet.” Ezért feloszlatja a parlamentet, eltörlia vidovdáni alkotmányt és minden hatalmat a saját kezébe vesz.Célja ily módon minél rövidebb idő alatt végrehajtani a reformokat,amelyekre a nemzet érdekében szükség van. Este félkilenckor az udvarbarendelték Popovic pravoszláv udvari papot és Wagner belgrádikatolikus plébánost, akik a Zivkovic-kormány tagjait feleskették.A minisztertanács azonnal összeült és még az este három „törvényt”tett közzé, melyek kimondották a diktatúrát, feloszlatták amegyei és községi képviselőtestületeket és az abszolutizmus szellemébenmegváltoztatták: a vidovdáni alkotmánynak a királyra és házáravonatkozó statútumait.7. A Zivkovic-kormány tagjai közül hárman voltak bent Í*Korosec-kormányban (Korosec, Marinkovic, Hadzic). A miniszterikközött két tábornok volt, mindketten a Fehér Kéz tagjai: Zivkovic,a miniszterelnök, aki magának tartotta meg a belügyi tárcát isés Hadzic hadügyminiszter. A kamarilla vezető emberei közül minisztereklettek: Uzunovic tárcanélküli, Marinkovic külügyi, Srskic igazságügyi,Maksimovic közoktatásügyi, Krulj Uros közegészségügyi, SavkovicStevan középítészeti és postaügyi. valamint Radivojevic Lázárerdészeti-bányászati és agrárrreform miniszterek. Ezek mind szerbek.Horvátok: Svrljuga Stanko pénzügyminiszter, Franges Ottó föld-13 Érdekes adalék ehhez, hogy pár nappal a diktatúra kikiáltása után Srskicsarajevói lapja, a Glas, megírta, hogy Macik nyilatkozatai az állam átalakításárólalaptalan reménység. Boszniára és a Vojvodinára pedig ne is gondoljon. Ezekszerb tartományok. (Hrvat, 1929. jan. 12.)

278mívelésügyi, Drinkovic szociálpolitikai és kereskedelmi, Alaupovicvallásügyi miniszter. Az első kettő szabadkőműves, a másik kettőlomtári mameluk volt. A szlovéneket Korosec képviselte, mint közlekedésügyiminiszter. A kormány január 14-én két új taggal gyarapodott.Kumanudi, a kamarilla egyik fő embere, átvette a postaügyi tárcátés megbízták a beteg külügyminiszter helyettesítésével, a horvátMazuranic átvette a kereskedelmi tárcát, Franges földmívelésügyiminiszter meg átvette az agrárreformot. Ezzel a Zivkovic-kormányteljes volt. Állott tehát tizenegy szerb, öt horvát és egy szlovén miniszterből,akik közül egy szerbnek (Zivkovic) és egy horvátnak(Franges) két tárcája volt. Uzunovic tárcanélküli miniszter adminisztratívügyekben a miniszterelnököt helyettesítette.8. A kormány kinevezése világszerte óriási megdöbbenést okozott.A szerb parlamenti körök nagy felháborodással fogadták a diktatúrát.A radikális, a demokrata és az önálló demokrata pártok belgrádihivatalos lapjai (Samouprava, Odjek, Glas) tiltakozásuk jeléülmegszüntették megjelenésüket. Davidovic és hívei megszakítottakminden érintkezést a kormányba lépett demokratákkal (SlobodniGlas, 1929. január 31). Spaho Mehmedet, a bosnyák muzulmánokminiszterét a Korosec-kormányban, nagyon fájdalmasan érintettehogy Srskic kihagyatta a kormányból. Pár napig még várt, aztánhazautazott és megszüntette pártja lapját (Pravda). Zágrábban a vidovdánialkotmány eltörlése nagy örömet keltett és a helyzet meglepőfélreértésével napokon át bizakodó volt a hangulat. Macek elismerte,hogy a király csak az anarchia és a diktatúra között választhatott,amit a király sietett a Matinnék megismételni (1929. január 18).hozzáfűzve, hogy az alkotmányt nem ő rendítette meg alapjaiban,hanem az a 85 képviselő, aki otthagyta a parlamentet és tagadta azország egy részére nézve a skupstina illetékességét (Macek és Pribicevic).Hozzáfűzte, hogy decentralizációt akar, de a „lelki és területiegység” megmentésével.III. A d i k t a t ú r a m e g s z e r v e z é s e .1. Ellentétek a kormányban. 2. A minisztertanács megrendszabályozása. 3. Az elsőválság. 4. Törvénygyártás. 5. Lapok, pártok, egyletek megszüntetése. 6. NarodnaOdbrana. 7. Szerb és horvát elégedetlenség. 8. A Schlegel-gyilkosság. 9. Kormányterror,Pribicevic internálása. 10. Ellenállás és behódolás. 11. Tanügyi reformok.12. Az egység gyártása.1. A diktatúra kikiáltásakor kevés ember volt tisztában azzal,hogy mi következik most Jugoszláviában. Sokan azt hitték, hogyrövid átmenetről van szó, melyet új alkotmányos kísérlet fog követni.A lapok a jövő parlamentjéről, a választójogról kezdtek cikkezni. Vitafolyt arról, hogy a diktatúrát éleibe léptető kiáltvány ellentétbenáll-e a föderalizmussal vagy nem stb.

279A kormány az első hetekben meglehetősen szabadjára engedte asajtót. Nemcsak taktikából, hanem azért is, mert a kormány tagjaikülönbözőképen ítélték meg a diktatúra feladatait. Még a szerb miniszterekegy része sem gondolt hosszú abszolutizmusra. A horvátokmeg azt remélték, hogy a kormányban való részvételükkel bizonyosvívmányokat fognak nemzetük számára elérni. Drinkovic miniszteralig pár hónappal kormánybalépése előtt könyvet írt a délszláv kérdésrőlés ebben a szerb-horvát államszövetségben látja a megoldást, 13Mazuranic, mint a kormány tagja, Párizsban hangsúlyozta, hogy vanhorvát kérdés és hogy ennek megoldásánál a horvát nemzet közre fogműködni és hogy az alkotmányt a legjobb szerbek, horvátok és szlovénekegyütt fogják kidolgozni (1929. február 4). Egészen máskéntbeszélt Krulj miniszter, aki szerint a világháború leszámolt a történetihatárokkal, így a történeti egységek (értsd horvát nemzet) fennlartásaidejét múlta. Jugoszlávia nemzeti állam, nem engedhető tehátmeg, hogy a kormány nemzetietlen elemek (értsd radicsiánusok, bosnyákmuzulmánok) kezébe jusson, vagy olyanokéba, akik azt mondják,hogy Jugoszlávia nemcsak a délszlávoké, hanem az állam magyarés német polgáraié (Radic, Davidovic) is (1920. január 29).2. A kormány e belső ellentéteit radikális intézkedésekkel próbáltakiküszöbölni a diktatúra lelke, Srskic. A horvát miniszterek elmozdításaállamérdek szempontjából nem volt ajánlatos. Az sem lettvolna ügyes taktika, ha a nyilatkozókat megrendszabályozzák. Srskica szakminiszterek súlyának gyöngítésével próbálkozott. Egy rendeletmegreformálta a minisztertanácsot. A minisztereket a miniszterelnöknekvaló referálásra kötelezte. A törvények a minisztertanácselkerülésével ilyen referátumok alapján készültek. Ezután a minisztertanácsotcsak az általános politikai helyzet megvitatására hívtákkoronkint össze (1929. január 29).Még egy lépéssel tovább ment az 1929. április 4-én hozott törvénnyelaz állam legfőbb kormányzatáról. A minisztériumok számánakcsökkentésével próbálták e törvény valódi célzatát palástolni.A takarékosság jelszavával négy minisztérium megszűnt. A közegészségügyitárcát a szociálpolitikához, a vallásügyit az igazságügyihez, azagrárreformot a földmívelésügyihez, a postaminisztériumot a középítészetihezcsatolták. Ez utóbbi a földmívelésügytől átvette a vízügyeketés a közlekedésügytől a vasútépítést, úgy hogy jelentéktelentárcából jelentékennyé lépett elő. Szerb miniszterek által vezetett tárcákerősödtek nem-szerb miniszterek tárcáinak rovására. Krulj ésAlaupovic miniszterek a kormányból kiváltak, Frangesnek eddig kéttárcája helyett ezentúl csak egy maradt, Kumanudi mint tárcanélküliminiszter a külügyminiszter helyetteseként továbbra is a kormány13 Drinkovic: Hrvatska i drzauna politika. Zagreb, 1928. 125 1. (I.. BudapestiSzemle, 212. k. 420-423. 1.)

280tagja volt. Ugyanekkor a statisztika és a sajtóügy átment az elnökséghatáskörébe. Ugyanoda utalták a minisztériumok számának és aminisztériumok osztályainak megállapítását. A minisztériumok minisztersegédeit (államtitkárok) ezentúl nem a szakminiszter, hanem akormányelnök előterjesztésére nevezi ki a király. A minisztertanácsrólaz új törvény II. szakaszának 9. §-a a következőket mondja:„A minisztertanács semmiféle közigazgatási aktákat nem ad ki. Bennecsak azon államügyek tárgyaltatnak, melyekre nézve ezt a király vagya miniszterelnök szükségesnek tartja.”3. Ezek az intézkedések egyelőre elvették a horvát miniszterekkedvét az okoskodástól. De hogy a kormányban nincs minden rendben,azt a folytonos válsághírek mutatták. Májusban igen határozottformában híre kelt Svrljuga és Franges lemondásának (1929. május14). Júniusban Scotus Viator látogatása nyomán kerültek válsághírekforgalomba (1929. június 23). Július elején híre terjedt, hogya kormány az ország balkáni részein az agrárreform likvidálásáthatározta el, az északi határtartományokban ellenben teljes erővelfolytatni kívánja a telepítést. Hamarosan kiderült, hogy e kérdésbensúlyos ellentétek merültek fel a kormányban. Franges földmivelésügyiminiszter javaslata az agrárreform lezárását akarta kimondatni,hogy a jogbizonytalanságnak vége legyen és a termelészavartalanságát végre biztosítsák. A minisztertanács szerb többségeszembefordult a javaslattal, mert a Vajdaságban a magyar határmentén az „anacionalis” elemek (értsd magyarok és németek) számátmindenképen csökkenteni kívánta. Franges mellett a horvát miniszterekfoglaltak állást: Mazuranic, Drinkovic, Svrljuga. Július 22-énMazuranic kereskedelmi miniszter lemondott, a kormány meg egyminiszteri bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására. A bizottságtagjai: Uzunovic, Srskic, Kumanudi, Svrljuga és Franges lettek.A bizottság azután egy szakemberekből összeállított testületet létesítetts annak meghallgatása után kívánt dönteni. Ezzel a kérdést sikerültelnapolni, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a telepítést folytatták.Franges egész életében törtető volt, így rálett erre a megoldásra,ellenben lemondott helyette a kereskedelmi miniszter, akikülönben is elégedetlen volt a diktatúrával. Semmi reménye sem voltmár, hogy 2ivkovicék a horvát kérdést az ő párizsi nyilatkozatai szellemébenfogják megoldani. Mazuranic királyi kitüntetéssel távozott ésa diktatúrában való részvétel annyira feszélyezi, hogy a közönségfelé mindig hangsúlyozza, hogy magát a rendszert szükségesnek éshelyesnek tartja (1929. július 5, 8, 13, 24, 25).Mazuranic tárcáját ideiglenesen Svrljuga vette át. Ez az ideiglenességelég soká tartott. A diktatúra nehezen tudott megfelelő horvátminiszterre találni. Végül beérték Demetrovic Györggyel, aki hajdanszocialista volt, majd szabadkőműves és Pribicevic csatlósa lett.Híven szolgálta Belgrádot a Radic elleni küzdelemben, hogy aztán

281résztvegyen a paraszt-demokrata koalíció obstrukciójában és nemzetiellenállásában. Most szerencsésen beevezeti az abszolutizmusba.A tárcát szeptember 1-én vette át.Augusztus 6-án történt egy furcsa tárcacsere is. Korosec közlekedésügyiés Radivojevic erdészeti miniszterek cseréltek tárcát.A közlekedésügy bepillantást engedett a hadi célokat szolgáló vasútipolitikába. Belgrád úgy találta, hogy jobb, ha erről mennél kevesebbettudnak a nem-szerbek. 14 Korosectől először elvették a vasútépítést,most egy kevésbbé fontos tárcára fokozták le.4. A törvényeket az első időkben, úgylátszik, néhány emberévelSrskic készítette. Minden valószínűség szerint egy csomó kész törvénnyelfoglalta el miniszteri székét. Minden minisztériumban voltaktörvényjavaslatok, melyek az örökös válságok miatt nem kerültek aparlament elé. Srskic napról-napra az új törvények egész sorozatáttette közzé. A sürgős törvénygyártás folytán hibák és ellenmondásokfölös számban csúsztak be Srskic törvényeibe. Ezeket póttörvények,kiegészítések iparkodtak kiküszöbölni, ami teljes zűrzavarral fenyegetett.Hogy a törvények szakszerűségét biztosítsák és az abszolutizmuspőreségére egy szerény fügefalavelet tegyenek, 1929. február 17-én azú. n. Legfőbb Törvényhozó Tanácsot hívták életre. Ennek tagjait akirály nevezi ki korlátlan számban és határozatai a kormányt semmiirányban sem kötelezik. Szokássá vált, hogy a kizárólag szakjelentőségűtörvényeket a kormány letárgyaltat ja a Tanáccsal, a politikaijelentőségű eket azonban nem terjeszti eléje. A Tanácsnak kezdetben18 tagja volt, lassanként aztán ennek kétszeresére emelkedett a tagokszáma. A Tanács március 14-én ült először össze.Srskic törvényalkotási tevékenységétől nem vitatható el a céltudatosság:minden hatalomnak a kormányelnök kezében – ez a polgáriközigazgatásra nézve azt jelentette, Srskic kezében – való összpontosításaés minden diktatúrát veszélyeztető, vagy akár csakfeszélyező megmozdulás elfojtása. Egyik első tette a bírói függetlenségtételes megszüntetése volt és az egész tisztviselői karnak rendelkezésiállományba helyezése. Majd külön államvédelmi bíróságot szervezettBelgrádban. Ennek hatásköre az állam egész területér© kiterjedt(1929. január 10). A bíróság szigorúan megbüntette a legszerényebbmegjegyzést, mely a diktatúra egyedül üdvözítő voltát kétségbevonta.5. Srskic rövidesen megrendszabályozta a sajtót is. Bármennyirealkalmazkodtak is a független lapok az új „jogrendhez”, sorsukatnem kerülhették el. Először a horvát parasztpárt lapját, a Narodni14A közlekedésügy miJitarizálásának érdekes tünete, hogy a közlekedésiminisztérium „generálni direktor”-a (directeur général) Blagojevic Dragoljubtábornok lett (1930. dec. 25.).

282Vált tiltotta be (1929. január 24.). Február közepén Pribicevic megszüntettezágrábi napilapját, a Rijecet. A horvát federalisták lapja, aHrvat, majd a klerikális Narodna Politika forma szerint önként szűntekmeg. Az első május, a második június végén. A jogpárti lap, aHrvatsko Pravo, úgy tudta magát tartani, hogy Kínáról meg Indiárólcikkezett. Miután a szigorú cenzúra miatt a lapok alig írhattakvalamiről, egyformák és unalmasak lettek. Az olvasók érdeklődése alapok iránt egyre csökkent s így egész sereg lap pártolás híján magátólmegszűnt.Sor került a politikai pártokra és egyesületekre is. A pártokatmég januárban sorban feloszlatták és ez időtől fogva a parlamentarizmusidejében szerepet játszott, de a diktatúrának be nem hódoltállamférfiakat a kormány sajtó állandóan ,,volt” politikusoknak címezgette.Március elején az Orjunát, a Srnaót és a Hanaót oszlatta fel adiktatúra. A Hanao (Hrvatska Narodna Organizacija = Horvát NemzetiSzervezet) szeparatista szellemű volt, a Srnao (Srpska NarodnaOrganizacija = Szerb Nemzeti Szervezet) a radikális párthoz közelálló nagyszerb alakulat, míg az Orjuna (Organizacija JugoslavenskihNacionalista = Délszláv Nemzeti Szervezet) mindhárom között a leghatalmasabb,Pribicevic-párti volt. A diktatúra nem reflektált egyikpolitikai alakulat támogatására sem.6. Amíg a többi politikai és társadalmi egyesületeket szétkergették,megmaradt a Narodna Odbrana (Nemzeti Védelem). Ez az1908-ban alapított nagy szerb propagandaegylet a háború után katonaivezetés alatt a polgárság szerbs/.Jilemü irányítását szolgálta.A diktatúra első két hónapjában tartózkodóan viselkedett, de aztánmegegyezett Zivkovic-csal. Április 27-én meghalt a Narodna Odbranafőnöke, Stepanovic tábornok, és helyébe a diktatúrának egy kreatúrája,Milic tábornok lépett. Ettől fogva az egylet a diktatúra kirendeltségelett. Amint a sarajevói szervezet elnöke, Grdjic Vazul, eldicsekedettvele, a kormány mindig szívesen fogadta a NarodnaOdbrana sugalmazásait (1929. április 25).Az egylet hetilapja (Narodna Odbrana) lett a kormányideológiavezérközlönye. A lap szabadabban beszélhetett, mint a kormány, deolyat, ami a diktatúra vezéreinek nézetével ellenkezik, nem írt. A NarodnaOdbrana a cári Oroszország gondolatvilágát próbálja Jugoszláviáraalkalmazni, hiszen Oroszország Jugoszlávia „misztikusanyja”. A szlávság küldetése a romlott, anyagias Nyugat megváltása.Európa számára megint egyszer Keleten fog felvillani a fény. Jugoszlávianem Európa, hanem, mint Kelet és Nyugat összetétele, különvilág. A délszláv megújulás első lépése nem a szerb-horvát ellentétekmegszüntetése, hanem a harmónia megteremtése a pravoszláviaés a katolicizmus között. Egy vallás és egy kultúra, ez a programm.A szerb állam és a szerb vallás mindig szoros kapcsolatban álltak egymással.A délszláv állameszme és a szláv nemzeti egyház, a pravo-

283szlávia harcosainak együtt keli működniök. A közös nemzeti eszményekés a faji egység a délszlávságot egy családdá teszik. Ezerévesnemzeti individualitással bírni nem dicsőség, de bölcseség meghalnitudni egy új életért. A nemzeti eszme az állam teremtménye. Aholnem volt igazi állam (értsd Horvátország), ott öncsalás nemzeti eszmérőlbeszélni. A történelem tanúsága szerint csak az önálló nemzetiegyházaknak volt a szláv államokban államalkotó erejük. Az idegeneknekalávetett egyházak (értsd katolicizmus és iszlám) a szláv államokvesztére törtek. Belgrád felismerte ezt a helyzetet. Hivatása, hogya jövőben ő legyen a pánszlávizmus Piemontja. Miért bukott megAusztria? Nem azért, mert nem tudta népeit kielégíteni, hanem azért,mert nem tudott osztrák nemzetet teremteni. Jugoszláviának ebből apéldából tanulnia kell. A teljes nemzeti egység a végcél. Amíg eztnem lehet megvalósítani, relatív egységet kell teremteni. A Balkánonez nem képzelhető el másként, mint egyik népelem hatalmi felsőbbségealatt. Ezt a hegemóniát biztosítja a centralizáció.A Narodna Odbrana sokfelé szétszórt és ellenmondásokat nemnélkülöző tanításai a horvát kormánypárti sajtóban kínos megdöbbenéstokoztak. Amennyire a cenzúra megtűrte, próbáltak vele vitatkozni,azt állítva, hogy a lap rosszul tolmácsolja a kormány nézeteit.Az Obzor azt írta, hogy a horvátok tanulni akarnak az angoloktól ésfranciáktól, nem pedig megváltani őket. Ezeréves történeti egyéniségükrőlsemmiféle túlcsapongó koncepciók kedvéért le nem mondanak.Az ír kérdésről vezércikkeznek. íme, a hatalmas Britbirodalommegegyezett a hozzá képest parányi ír nemzettel, mert meg akartaszüntetni a belveszélyt. Ismételten megmagyarázták, hogy a katolikusegyház nem idegen egyház, hanem a horvátságnak éppúgy nemzetiegyháza, mint a szerbségnek a pravoszlávia. Persze e tételek nem bírtákrá a Narodna Odbranát nézetei megváltoztatására (1929. márc. 15,19, ápr. 4, 12, 21, 23, 25, máj. 1, 3, jún. 24, 26, júl. 9, 23, aug.26, 30, okt. 22, nov. 5, 8, 11, dec. 5, 11, 1930 márc. 5, 27, ápr. 16, 29).7. A diktatúra kormányzata hamarosan nagy elégedetlenséget keltett,nemcsak a horvát, hanem a szerb közvéleményben is. Ez a kormánytnem bírta mérsékletre, hanem egyre kíméletlenebb fellépésre.A Tímes rögtön a diktatúra elején megjósolta, hogy ha a rendszersokáig tart, ez a szerbség körében nagy elkeseredést fog okozni (1929.jan. 20). Miletic Slavko radikális párti volt miniszter az újvidékiZastavában a radikális párt főválasztmányának összehívását kívánta,hogy ez a kormányrendszer dolgában előterjesztést tegyen a királynak(1929. jan. 14). Miletic javaslata a pártok feloszlatása miatt nemvolt kivihető. Egy hónap múlva Miletic ugyanott tiltakozik az ellen,hogy mindent újra akarnak csinálni és mindent a feje tetejére állítanak(1929. febr. 17). A belgrádi közgazdasági köröknek egyébkéntmindig kormányhű lapja, a Trgovinski Glasnik. is felszólalt az ellen.

284hogy a centralizmus jobban ráfekszik az országra, mint azelőtt, s akormány érdemes tisztviselőket dobál ki állásukból (1929. febr. 17).Február második telében a kormány kinevezte a községi képviselőtestületeket.Zágráb polgármestere, a hajdan federalista dr. SrkuljIstván, teljesen meghódolt a diktatúrának. A Zágrábban kinevezett 50községi képviselő közül azonban csak 41 foglalta el helyét (1929febr. 23). A zágrábi példát a legtöbb horvát városban követték, ígypróbálva kifejezést adni a rendszerrel való elégedetlenségnek. Ε tüntetésekellensúlyozására a horvát kormánysajtó azt híresztelte, hogyZágráb második főváros lesz és a legfőbb bíróságnak, a semmitöszéknek,Zágráb lesz a székhelye (Morgenblatt 1929. febr. 23). AzObzor hivatkozva a Near East egy cikkére, ez ígéretet követeléssétette s azt írta, hogy a királyi család az év egy részét a horvát fővárosbanfogja tölteni (1929. március 17).8. Pár nappal ez utóbbi cikk megjelenése után, márc. 22-énSchlegel Antal horvát újságíró, a szabadkőműves kormánylapnak, aNovastinak, szerkesztője, a diktatúrának kiszemelt sajtófőnöke, politikaigyilkosság áldozata lett. Radic halála óta ez volt a harmadikpolitikai merénylet Zágrábban (az előbbiek Ristovic belgrádi szerkesztőés Grauer zágrábi detektív ellen történtek). A merénylet óriásiizgalmat okozott. íme, tehát vannak horvát terroristák is, akik Belgrádmódszereivel küzdenek Belgrád ellen. Amennyire megállapítható,a tettes két zágrábi gépkocsi-vezető volt, akiknek sikerült külföldreszökniök. Válaszul a diktatúra Bedekovic Jovant nevezte ki a horvátfőváros rendőrfőnökévé. Bedekovic mint hitehagyott horvát – katolikusbólpravoszláv lett – és korábbi működése miatt is, közutálatnakörvendett Zágrábban. Állása elfoglalása után százszámra tartóztattale az ártatlan polgárokat, akiket kegyetlen kínzásokkal próbált vallomásrabírni. A kínzásokba több gyanúsított belehalt. Ezek hivatalosjelentés szerint a börtönben öngyilkosságot követtek el.9. Ezzel megindult a nyílt kormányterror, mely nem kímélte aszerbeket sem. Jovanovic Dragoljub belgrádi egyetemi tanárt azállamvédelmi bíróság elé állították, mert egy előadásában a kormányformákatbírálva kritika tárgyává tette a diktatúrát is. Igaz, hogy abíróság félév múlva felmentette (1929. ápr. 7., nov. 23). Pár nap múlvaJovanovic perbefogása után, ápr. 12-én egyszerre 33 tábornokot nyugdíjaztak,közöttük a vezérkar főnökét (Pesic Péter) és az öt hadseregparancsnokközül kettőt. Ezek a Fehér Kéz szempontjából megbízhatatlanelemek voltak. A Fehér Kéz nem törődött a tömeges nyugdíjazáserkölcsi hatásával. A fontos az volt, hogy e tábornokok pusztuljanaka hadseregből. Azóta vége-hossza nincs a katonai nyugdíjazásoknakle egészen az alhadnagyokig. Ápr. 20-án újra tömeges végelbánássallepte meg a világot a Zivkovic-kormány. Százhatvankétrendelkezési állományban lévő miniszter közül negyvenet nyugdíja-

285zott, négy volt minisztert nyugdíj nélkül felmentett és öt államtitkártnyugdíjba küldött. A miniszterek nagy része a rossz fiúk közül kerültki: Pribicevic, Spaho, Miletic, Hrasnica, Grol, Krajac stb. A diktatúranem vette észre, hogy ez az eljárás mindennél jobban igazolta azt,hogy a „volt” politikusok el vannak keseredve. Kiderült, hogy belgrádiés zágrábi politikusok valami együttes akcióra készülnek a diktatúraellen. Ez ügyben Pribicevic Belgrádba utazott. Letartóztatták és aBalkán mélyén fekvő Brus faluba internálták s mikor itt vakbélgyulladásbamajdnem belepusztult, Massaryk közbenjárására Belgrádbavitték, ahol egy kórházban internálták. 1510. Egyes politikusok férfias magatartása mellett a szolgalelkűségnek,a király előtt való csúszás-mászásnak a szerb történelembeneddig példátlanul álló jelenségei mutatkoztak. Sándor királyt XIV.Lajoshoz, Napóleonhoz, Nagy Sándorhoz hasonlították és a kormánysajtónem tudott hova lenni az örökös ünnepléstől és dicsőítéstől.A laibachi egyetem tízéves fennállását azzal kívánta megünnepelni,hogy a királyról nevezte el magát. Ez, úgylátszik nem találkozottsem az ifjúság, sem a laibachi társadalom tetszésével, mert maga azemlékünnep résztvevők híján felsüléssel végződött (1929 ápr. 24, jún.17). A zágrábi börze évi közgyűlése áradozóan ünnepelte a diktatúrát,Svrljuga minisztert, a börze elnökét, Mazuranic és Franges minisztereket(1929. ápr. 21). A diktatúra átalakította az ügyvédi kamarákat.A zágrábi ügyvédi kamara alakuló ülésén, mikor a királyt üdvözlőtáviratot felolvasták, Kosutic Mirko volt képviselő nem állt fel, Zanicvolt képviselő meg azt mondta, hogy ő ugyan hozzájárul az üdvözléshez,de kérjék meg egyidejűleg a királyt, hogy állítsa helyre a polgáriszabadságjogokat. Négy ügyvéd azonosította magát 2anic indítványával.Erre rendőrség vonult be a kamara tanácstermébe és öt ügyvédet,köztük a teljesen ártatlan elnököt, letartóztatták. A többieket másnapszabadon bocsátották, de Zanicot a belgrádi államvédelmi bíróság eléállították, mely őt hat hónapra ítélte el, mert fellépésével államellenestüntetést akart provokálni és mert az érvényben lévő rendszer megváltoztatásárairányuló minden cselekmény, még ha egyszerű kérés is,büntetendő (1929 jún. 11, 12, 15, 28). Ez ítélet következtében Zanicelvesztette a közjegyzőségét is (1929. júl. 31).A diktatúra a vidovdáni alkotmány eltörlése felett érzett horvátmegelégedést egy a király mellett rendezendő horvát ovációra akartakihasználni. Ezért otthon és a külföldön bejelentette a király zágrábilátogatását. A látogatást folyton halogatták. A Schlegel-gyilkosság,majd a király számára berendezett brezovicai kastély közelében történtdinamitrobbanás miatt a látogatás elmaradt (1929. febr. 26, márc. 22,ápr. 8, máj. 13, 25). A parlamenti merénylet évfordulójának gyász-15 Lásd Obzor 1929. nuij. 18, 27, Hruat 1929. máj. 22, Cric 1931. jún. 12,Pavelic id. műve, 108-109. 1.

286misével való megülését a kormány a horvát fővárosban megengedte,de a misén a katonai és az állami hatóságok nem vettek részt és afekete zászlók kitűzését eltiltották (1929. jún. 17, 21). A zágrábi látogatáshelyett a király júliusban Dalmáciában tett népszerűségi körutat,mely azonban a hivatalos körök ünneplésében merült ki.11. A kormány a nyarat a diák- és iskolakérdések rendezésérehasználta fel. A nyárára hazatérő, külföldön tanuló egyetemi ifjúságtólbevonták az útleveleket és további külföldi tanulmányok folytatásátkülön miniszteri engedélyhez kötötték (1929. júl. 11). Így akartákkínai fallal körülvenni Horvátországot és megakadályozni a külföldihírek és a diktatúráról való vélemények elterjedését az országban.Néhány emigrált horvát diák azonban a diákinternacionale budapestiülésén különféle beadványokkal a világ diákságának figyelmét sikeresenhívta fel a Jugoszláviában uralkodó állapotokra (1929. aug.13, 14).A középiskolák egységes tantervének kidolgozására a közoktatásügyiminiszter egy tizenhat középiskolai tanárból álló bizottságotküldött ki. A bizottság valamennyi tagja belgrádi volt. A bizottságtervezetére nézve jellemző az, amit Divac Nedjeljko, a délszláv tanáregyletelnöke, mondott: ,,A középiskolai oktatás célja a nemzeti egységnivellálása.” A javaslat a Törvényhozó Tanács elé került, amelybendr. Bazala Albert zágrábi egyetemi tanár és a szlovén Gosar Andrásvolt miniszter nagy nehezen kivitték, hogy a tényleg fennállómagán és testületi középiskolák a javaslattól eltérőleg megmaradhassanak,ha az új törvényhez mindenben alkalmazkodnak. A javaslata százados múltú horvát és szlovén szerzetes középiskolákat u. i.egy csapással ki akarta végezni. Azt azonban nem tudták Bazaláekmegakadályozni, hogy a diákságot el ne tiltsák a „törzsi és vallási”egyletekben való részvételtől. Ez a Mária-Kongregációk és a horváthazafias egyesületek ellen irányult. Az új középiskolai törvény 28középiskolát szüntetett meg, 10 főgimnáziumból algimnáziumot csinált,olymódon, hogy régi horvát iskolákat és a diadalmámor nagyzásihóbortjában pár éve alapított szerb falusi középiskolákat egyformánkezelt. Ε redukció után Horvátországban 37 középiskolamaradt. Szerbiában 61! Ugyanekkor az analfabéták aránya Horvátországban 32% volt, Észak-Szerbiában 65%, Dél-Szerbiában 84%(1929. nov. 16). Megállapítást nyert, hogy az ország 3253 középiskolaitanára közül 847 minősítetlen. Az 1931/32-i tanév kezdetével tankönyv-egyedáruságlép életbe. Csak az állam kiadásában megjelenitankönyvek használhatók. Tanítóképző ezentúl csak állami lehet, amimegint érzékeny veszteség a horvát és szlovén szerzetes-iskolákranézve. A tanítóképzők számára a megyék tartoznak épületeket emelniA miniszternek azonban megvan az a joga, hogy a lelki egység megteremtéseés a törzsi közeledés elérése céljából az egyik megye intézetébőla másik megyébe utalhat át növendékeket. Belgrádban egy pol-

287gári iskolai tanítóképzőt állítanak lel, ellenben a hasonló célt szolgálózágrábi pedagógium megszüntetését elhatározták (1929. aug. 9, 18, 25,29, szept. 6, 9, 13, 18, 29, okt. 2).Az elemi iskolákat is megreformálták. A kötelező hitoktatás megmaradtugyan, de iskolánként a szülők állapítják meg, hogy a hitoktatásta lelkészek végezzék-e vagy a tanítók. Ezzel a reformmal kapcsolatbanérdekes adatok lettek köztudomásúvá a délszláv elemi iskoláknemzetiségi és vallási összetételéről. Az ország lakosságának 47%-apravoszláv, az elemi iskolai tanulóknak azonban csak 42%-a az, azország lakosságából 40% katolikus, de az elemi iskolák tanulóinak50%-a az. A tanítók közül 8812 katolikus, 8531 pravoszláv és 836 másvallású. A szerbség e kulturális elmaradottságán a még szolgálatbanálló magyar tanerők tömeges nyugdíjazásával iparkodtak segíteni(1929. aug. 15, szept. 8, 11, 22).12. Az erőszakos egységesítés nem állott meg az iskoláknál. Egységesirodalmi nyelvet, írást és helyesírást akartak teremteni. Amintkülönféle szerb lapok fejtegették, irodalmi nyelvvé az ekavstina teendő,tehát a szerb irodalmi nyelv, írássá a cyrillica, mert ez a szláv írás,míg a latin írás idegen, végül a helyesírás csak szerb lehet, mivel eza világ legtökéletesebb fonetikus helyesírása. (?) Egyelőre csak aziskolák számára készült egységes helyesírás, az írások és irodalminyelvek érintése nélkül. A helyesírás a szerb helyesírás recepciója(1929. aug. 6, 2(5, 30). A propaganda az ekavstina és a cyrillica érdekébenazonban folyik tovább (1929. okt. 22. nov. 8, dec. 5, 1930. márc.1 stb.).Az egységesítésnek egy különös próbálkozása volt a zágrábi délszlávés a belgrádi szerb tudományos akadémiák egybekényszerítésénekgondolata. A zágrábi akadémia a régebbi, a gazdagabb, ismertebb,és nevében is ott van a „délszláv” jelző. Azt találták tehát ki,hogy a zágrábi akadémia olvassza magába a belgrádit, de tegye álszékhelyét Belgrádba! Természetesen vigye oda magával gyűjteményeit(Strossmayer-képtár!) is. Ezt az egységesítést a belgrádi akadémiafőtitkára, Belic Sándor egyetemi tanár is propagálta, de a kormánymégsem merte végrehajtani (1929. szept. 6, 8. 18, 27, okt. 22).És lett a kísérletnek egy aligha várt eredménye. A laibachi Slovenec,Korosec lapja, azt kívánta, hogy egyesítés helyett Laibach székhellyelegy szlovén akadémiát alapítsanak (1929. dec. 8).IV. Az 19 2 9. o k t ó b e r 3 – i t ö r v é n y .1. A törvény keletkezése. 2. A törvény általános intézkedései. 3. Közigazgatásifelosztás. 4. A banátusok. 5. A bánok és a banátusi tanácsok.1. A vidovdáni alkotmány az országot 33 megyére osztotta.A megyék közigazgatása annyiba került, hogy Jugoszlávia tisztánpénzügyi okokból sem tarthatta fenn ezt a szervezetet. A diktatúrakezdettől fogva tervbe vette az ország új közigazgatási felosztását.

2881929 júniusában igen határozott formában terjedt el a hír, hogya hosszú szabadságról hazatért külügyminiszter elkészítette az új közigazgatásitervezetet (1929. jún. 12). Akkoriban azt beszélték, hogyMarinkovic a diktatúra felszámolását sürgeti és egy oktrojált alkotmánnyalvissza akarja állítani a parlamentarizmust. Miután ez nagyjábanmegfelelt volna a francia követeléseknek, a dolog nem nélkülöztea valószínűséget.1929. okt. 3-án aztán meglepetésszerűleg megjelent a törvény,melyet a diktatúra alapvető alkotásnak tekint s amellyel a kormányfelfogása szerint a délszláv kérdés meg van oldva. Ez a törvény nemvolt a Törvényhozó Tanács előtt, sőt a minisztertanácsban is készenhozta a kormányfő. A minisztertanácsban Marinkovic, Uzunovic ésSvrljuga el voltak ragadtatva a javaslattól, melyet a király azonnal aláis írt. Svrljuga a nyilvánosság számára áradozó nyilatkozatot adott atörvényről. „Az illyrek és Strossmayer álmai teljesültek ... Ez az elhatározása külföldön, különösen a pénzügyi körökben nagy visszhangotfog kelteni.” Az ország minden részéről üdvözlő sürgönyökérkeztek (láthatólag rendeletre) és a kormány hívei cikkekben ésinierview-kban méltatták nagy eseményt (1929. okt. 5, 7, 9, 10, 14).2. Melyek a törvény főintézkedései? Az állam neve: Jugoszláviakirályság. Eddig hivatalosan Szerbek, Horvátok és Szlovének királyságánakhívták. Az új név megfelelt az annyit hangoztatott délszlávegység elvének és megfelelt az eddigi bel- és külföldi nyelvhasználatnak.Mihelyt ez a törvény életbe lép, a belügyminiszter fog dönteniazon egyesületek és szervezetek megszüntetéséről, „amelyek törzsi jellegevagy neve, célja vagy munkássága ellentétben áll az állami és anemzeti egységgel”. Ezzel az intézkedéssel minden egylet fennmaradásavagy feloszlatása a belügyminiszter önkényének lett kiszolgáltalva.Az országot az új törvény tíz közigazgatási egységre osztja.Zimonyt és Pancsovát Belgrádhoz csatolja. Belgrád mint főváros közvetlenüla belügyminiszter alá tartozik. Az ország többi részét kilencbanátusra osztották. Minden banátus élén egy-egy bán áll, akit abelügyminiszter előterjesztésére a király nevez ki. A bánok rangbanrögtön a miniszterek után következnek, de a törvényben nagy bőbeszédüséggelrészletezett hatáskörük nem haladja meg a főispánit,amint ezt a dunai segédbán a szabadkai Dneunikben őszintén elismerte(1930. jan. 3). Minden bán mellett van egy segédbán, akinekjogvégzettnek kell lennie és legalább tizenkétéves előző állami szolgálatotfelmutatnia. Három hét múlva e törvény kiadása után 22 ú.n. kerületi felügyelői (okruzni inspektor) állást szerveztek azokban avolt megyei székhelyekben, amelyek nem lettek báni székhelyekké.Ezek a kerületi felügyelők a bán képviseletében járnak el, de sürgősesetekben a belügyminiszter közvetlenül is rendelkezhetik velük (1929.okt. 5, 7. 9, 14, 25, 27).

289A törvény e rendelkezései világosan elárulták, hogy itt szó sincsenmég a legszerényebb autonómiáról sem. Ha valaki ezt a törvényt aliorvát követelések kielégítésének akarja feltüntetni, annak vagy ahorvát követelésekről nincsen fogalma, vagy másokat akar félrevezetni.A báni cím helyreállítása ilyen félrevezetésre szánt kísérlet.Hol vannak a régi bánok, Magyarország harmadik zászlós urai, a szábornakfelelős államférfiai, az országos kormány fejei, ezektől a főispánkáktól?Es a törvény módot ad arra is, hogy a belügyminisztera jogvégzett segédbán és a kerületi felügyelők útján még ettől azárnyékhatalomtól is megfossza elmozdítás nélkül a bánt. Az az intézkedés,hogy Belgrád intézményesen privilegizált helyzetet kapott aközigazgatásban, még a vidovdáni alkotmányhoz képest is további letokozástjelent Zágráb számára. Akkor a papiroson legalább egyenrangúmegyei székhelyek voltak, most Belgrád az állam szék- és fővárosalett, Zágráb helyzete pedig egyenlő lett Nisével vagy Banjalukáéval.3. A törvény igazi célját elárulja a banátusok határainak megállapítása.Miniszteri nyilatkozatok szerint e határokat a történetihatárok figyelembe nem vételével, tisztán a földrajzi és közlekedésiszempontok szerint szabták meg. Ha azonban a banátusok területiösszetételét közelebbről megvizsgáljuk, rá kell jönnünk, hogy a földrajziés közlekedési szempontokat sehol sem vették figyelembe. Srskicés munkatársai előtt, mikor e banátusokat elhatárolták, egészen máscélok lebeglek, mint életképes földrajzi és közlekedési adminisztratívegységek teremtése. A kormány az 1921-i népszámlálás eredményeiszerint külön statisztikai kiadványt adott ki az új közigazgatási felosztásról,10 mely ez adatok szerint ilymódon alakul:Első pillanatra is feltűnő az a nagy különbség, mely a banátusokközött van területük nagysága és lakosságuk száma szerint. Feltűnőtovábbá, hogy a tíz közigazgatási egység közül hétben vannak a pravoszlávokabszolút többségben és csak háromban a katolikusok, amuzulmánok sehol.30 I. 2°.16 Statistichi preylad Kraljevine Jugoslauije po banovianama. Beograd, 1930.

2904. A drávai banátus megfelel a régi Szlovéniának, illetőleg avidovdáni alkotmány Laibach és Marburg megyéinek, mely utóbbitóllecsatolták a horvát lakosságú Muraközt. Történt ezenkívül egy érdekesjáráscsere. A crnomelji járást, melynek 24.000 lakosa közül 23.000szlovén, átcsatolták a horvát többségű szávai banátushoz, ellenben amindig Horvátországhoz tartozott cabari járást, mely tisztára horvátlakosságú, a drávai banátushoz csatolták. Nem lehet ezt a cserét máskéntmagyarázni, mint úgy, hogy a szlovének saját tengerpartra törekszenekés Cabar megszerzésével jelentékeny lépéssel közeledtek azAdriához. A nagyobb Crnomeljet átadták a horvátoknak, hogy Cabarelvesztése ne fájjon nekik. A szlovének óvatosan felkészülődnek mindeneshetőségre.A szávai banátus Szerem megye és a dvori járás kivételével egyesiti magában a régi Horvát-Szlavonországot, melyhez hozzácsatolták aJugoszláviának jutott isztriai részeket (Gastua, Veglia, Arbe) is. Ez ahorvát „rezerváció”, az a terület, amely a szeparatizmus főfészke. Az aszerbség, mely itt lakik, Pribicevic híve, tehát katasztrófa esetén úgyiselveszett Belgrád számára.A másik horvát többségű banátus a tengermelléki Észak- ésKözép-Dalmáciából alakul, melyhez odacsapták Hercegovina nyugatifelét és Bosznia határos déli részeit fel egész Travnikig. Hercegovinaideális földrajzi egység. Ezt megbontották. Bosznia idecsatolt részeijóformán minden összeköttetést nélkülöznek a banátus székhelyefelé. 17 Ε hercegóc és bosnyák területek erős horvát többségűek, odacsatoltáktehát őket az amúgy is horvát többségű tengermelléki banátushoz,hogy ilymódon a többi bosnyák-hercegóc területeken a szerbtöbbség biztosítva legyen. A bosnyák-hercegóc területek szétdarabolásaaz egyik mesterfogása a területi beosztásnak. Látszik, hogy ez különösena szívén feküdt Srskicnek.A két horvát banátus közé beiktatva és előretolva fekszik a vrbasibanátus. Székvárosa Banjaluka ott ül Bosznia egyetlen széles nyomtávúvonalán, mely innen Zágrábba vezet. Maga a banátus körülbelülegyenlő távolságra fekszik a két horvát banátus szélső határaitól. Ezekelérése, vagy elvágása innen a legkönnyebb. A gyenge szerb többségetúgy érték el, hogy a szomszédos horvát többségű bosnyák területeketSpalatóhoz kapcsolták, ellenben a majdnem tisztára szerb lakosságúHorvátországhoz tartozott dvori járást idecsatolták. A banátust tűzzelvassalszerbesítik. A báni hivatalok csak cyrill betűkkel írt beadványokatfogadnak el (Gric, 1939. ápr. 15).A hátralévő bosnyák területek a drinai banátushoz tartoznak.Mivel azonban itt a horvátok többségben vannak, idecsatolták a régi17Hogy mennyire életképes a tengermelléki banátus, azt hangosan hirdetiköltségvetése, mely 285 millió dinár bevétellel szemben 92 millió kiadást mutatfel. A bán szerint több év munkája és 350 millión vi befektetés szüntetheti meg adeficitet (19.30. dec. 12).

291Szerbia nyugati harmadrészét és Szerem megye nyugati felét. Szeremmegye közismerten földrajzi egység. Elvették Horvátországtól, merta szerbek Szeremet szerb területnek tartják, aztán három darabra szeletelték.Zimonyt Belgrádnak adták, a megye keleti felét a dunai,nyugati felét a drinai banátushoz csapták. Ε szétdarabolás képtelenségétjellemzi, hogy Szerem megye székhelye, a Duna mellett fekvőVukovár, nem a dunai, hanem a drinai banátushoz tartozik. Még légvonalbanis több mint 50 km-nyire fekszik Vukovártól a Drina torkolata,ha pedig valaki Vukovárból a banátus székhelyére akar utazni,valóságos körutat kell tennie idegen banátusokon át ismételt átszállással.Egyáltalán Sarajevo a drinai banátus délnyugati sarkában abanátus minden részétől messze van elrejtve.Hercegovina keleti fele, Dél-Dalmácia, Montenegró, Novi-Pazar,Metohia és a Rigómező nyugati fele alkotják a zetai banátust. Talánez a legheterogénebb összetételű banátus. Itt egyrészt a pravoszlávtöbbséget kellett megteremteni, másrészt Montenegrót majorizálni.Getinje, a banátusi székhely, a banátus2 / 3 része számára szinte hozzáférhetetlen,ősi kultúrterületek (Ragúza) vannak törzsrendszerben élőprimitív pásztornépekkel összecsapva.Hasonlóan heterogén összeállítású a dunai banátus. A Magyarországtóllecsatolt Vajdaság lakosságának csak1 / 5 -e szerb. A magyarokés a németek együtt abszolút többségben vannak, nem szólva mégmindig fennálló műveltségbeli és gazdasági fölényükről. Hogy a pravoszlávtöbbséget létrehozzák, először idecsatolták Szerem megyekeleti részét, aztán Szerbiából annyit, hogy a többség meglegyen. Lekellett menni egész Kragujevácig, a régi fejedelmi fővárosig, melymost Újvidék alá tartozik, úgy hogy a régi Szerbia1 / 3 -a ide van csatolva.A dunai banátushoz kapcsolták a baranyai háromszöget is, melycsak a szávai banátushoz tartozó Eszéken át érintkezhetik a téli hónapokbana dunai banátus többi részével. A stratégiai okokból Jugoszláviánakadott baranyai háromszögnek szerb kormányzat alatt kelllennie, Magyarország és a – horvátok ellen. Újvidék magyar-némettöbbségű város. Hogy délszláv jellege megerősödjék, hozzácsatoltákPéterváradot, bár ez kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen (1929 júl. 21,okt. 13). Még azt sem engedték meg, hogy Pétervárad a horvát városokhódoló deputációjában résztvehessen (1929 dec. 14).A hátralévő szerb és macedón, rigómezei és bolgár területekbőlkét banátust alakítottak, a moravait és a vardarit. A Morava völgyéthárom banátus közt osztották meg: a vardariban ered, a moravain átfolyikés a dunaiban szakad a Dunába. A Moravai felső folyását azértkellett a hatalmas vízválasztó ellenére a vardari banátushoz csatolni,hogy a banátus szerb jellege valahogyan kidomborodjék, hiszenMacedónia pravoszlávjai még mindig túlnyomólag bolgároknak valljákmagukat.

292Pancsovának és Zimonynak Belgrádhoz való csatolása nagyzásihóbort: minél nagyobb fővárost akarnak létesíteni. A három városnakközigazgatási összeforrasztását eddig meg sem kísérlettek. 18 Mais három polgármester három városi képviselőtestülettel igazgatja afővárost.Jugoszlávia új közigazgatási beosztása a kormány – mindenhatóságonkívül csak a szerb hegemónia érdekeit szolgálja. Ezzel az elsőperctől fogva minden nagykorú ember tisztában volt. Ha az emberekmást beszéltek, ez kormányparancsra történt. A kormány ugyanis –amint ezt a pénzügyminiszter nyilatkozata is elárulta – azt remélte,ha a külföld elhiszi, hogy a horvátok ki vannak elégítve, akkor meglesza külföldi kölcsön. A külföld nem hitt a diktatúrának.5. Okt. 9-én megtörtént a bánok kinevezése. Zeta és Vrbas éléreegy-egy tábornok (Smiljanic, Milosavljevic) került. Vardar élére amacedónok régi üldözője, Lazic Zivojin belügyi államtitkár. A szávaibanátus élére dr. Silovic József nyugalmazott zágrábi egyetemi tanárt,hajdan ,,magyaron” képviselőt, a tengermellékire dr. Tartaglia Ivovolt spalatói polgármestert, a drávaira Sernec Dusán laibachi egyetemitanárt. Korosec pártjának egyik volt képviselőjét, a dunairaPopovic Daka mérnököt, a Korosec-kormány agrárreform miniszterét(hajdan a magyar főváros tisztviselőjét), a drinaira Popovic Veiját,a Vukicevic-kormány tárcanélküli miniszterét, a moravairaNestorovic György semmitőszéki bírót nevezték ki. A segédbánok köztvolt egy muzulmán Drinában, a szerbesítő muzulmán egylet, a Gajreí,elnöke dr. Hasanbegovic Avdo. A szávai bán mellé szerb segédbánitettek, Stojanovic Savát. Még októberben kinevezték a kerületi felügyelőketis, majdnem csupa volt főispánt, köztük több katonátA banátusok nov. 11-én kezdték meg működésüket.A bánok mellé tanácsadási hatáskörrel banátusi tanácsokat alakítottak.Ezek tagjait a bánok előterjesztésére járásonként, illetőlegvárosokként megszabott számban a belügyminiszer nevezte ki. Szószaporításon kívül eddig e tanácsok semmit sem csináltak. Arravalók,hogy folytonos üdvözlő és hódoló irataikkal azt hitessék el, hogyJugoszlávia népe el van ragadtatva a királyi reformoktól. Az a tényazonban, hogy minduntalan felmentenek egy-egy banátusi tanácsost,amint a városi képviselőtestületek tagjait is, eléggé mutatja, hogy méga diktatúra által kinevezett elemek közt is van elégedetlenség (1929.nov. 8, 1930 jan. 23, 24, febr. 5 stb.).Az 1929 okt. 3-i törvénnyel kapcsolatban teljes erővel megindulta diktatúra öndicsőítő tevékenysége. Féléves fennállását a diktatúraazzal ünnepelte meg, hogy eddigi működéséről egy hosszú öndícséretetadott ki (1929 júl. 7). A királyi pár harmadik fiának, Andrásnak,18 Hogy Pancssovát közelebb hozzák Belgrádhoz, egy új dunai híd és egy új26 km hosszú vasút építése van tervbe véve (1931. júl. 1).

293keresztelőjekor nem kevesebb mint 20.000 kitüntetést osztottak szét,nem sízólva a tömérdek katonai előléptetésről (1929 aug. 17). Ezzel adiktatúra híveinek számát vélte szaporítani. Most hónapokon át egymásnakadták a királyi palota kilincsét a nagy reformért hálálkodóküldöttségek. Mindenki tudta, hogy a küldöttségek kormányparancsra,államköltségen utaznak és hogy résztvevőit a hatóságok egyszerűenkijelölik, de a kormány mást hirdetett lapjaiban és csodálatos naívsággalazt hitte, hogy ennek a népámításnak otthon, vagy a külföldönvalaki beugrik.V. M a c e k b ö r t ö n b e n .1. Harc a parasztpárt vezetői ellen. 2. Az állami Sokol. 3. Merényletek, Macekletartóztatása. 4. önünneplés és elégedetlenség. 5. Kovacevic királyhű parasztmozgalma.6. Négy volt parasztpárti miniszter. 6. Macek felmentése. 8. Marad adiktatúra.1. A diktatúra lehetetlenné tett minden politikai tevékenységet,megölte a független sajtót és a horvátság változatlanul kitartott anemzeti ellenállás vezetői mellett. A diktatúra érezte, hogy a feloszlatottparasztpárt vezetősége személyes érintkezés útján fenntartotta azösszeköttetést a nemzet széles rétegeivel. A siker érdekében tehát szétkell ugrasztani a pártvezetőséget és akkor a vezérek nélkül maradthorvát nemzet majd behódol a belgrádi hatalmasoknak. 1929 nyaránindul meg a tevékenység a parasztpárt vezetői ellen.Kosutth Ágost volt belgrádi miniszter, Radics veje, és KrnjevióGyörgy volt belgrádi államtitkár augusztusban emigráltak. Tudták,hogy Belgrád le akarja őket tartóztatni, mert az emigrációval összeköttetésbenállottak. A horvát ügy érdekében jobbnak vélték emigrálni,mint valahol Horvátországon kívül internáltatni magukat.Amikor az 1929. okt. 3-i törvény semmit sem változtatott a horváthangulaton, a kormány a megfélemlítés eszközeihez fordult.Svrlj.uga egy rendelete megállapítva, hogy működését egyesek, továbbáfolyóiratok és egyesületek tendenciózusan bírálják, lecsukassál, betiltássalés feloszlatással fenyegeti meg őket (1929 okt. 8). A megfélemlítésigen hatásos lépése volt a harc Predavec József volt képviselő.a Parasztbank elnöke ellen. Ez a bank csődbe jutott. Mikor JalzabeticRadió-párti képviselő volt a bank elnöke, könnyelműségével a bukásszélére vezette Radics alkotását, Radics és hívei csendben eltávolítottákJalzabeticet és helyébe Radics Pált, majd ennek miniszteri kinevezéseután Predavecet választották. Predavecet személyes felelősség alig terhelhette,hiszen csak félévig volt igazi elnök, azután Ruzic mellettnévleges. A szanálás nehezen ment, mert Nikic Nikola miniszter,Radiónak egy hűtlen híve, folytonosan gáncsot vetett. 1929 szeptemberébena bankot patronizáló Első Horvát Takarékpénztár Belgrádparancsára felmondta a Parasztbanknak adott kölcsönét. Nem lehetettmást tenni, mint beismerni a fizetésképtelenséget. Most aztán Jalzabeticés néhány barátja panaszt tett Predavec ellen a kereskedelmi minisz-

294térnél. Demetrovic vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat megállapította,hogy azok a terhek, melyek a bukáshoz vezettek, 1925 előtti időből,szóval Predavec elnökségét megelőző időből származnak. Mindazonáltalsikkasztás gyanúja miatt december elején letartóztatták Predavecetési elhíresztelték, hogy Kosutic és Krnjevic is a Parasztbanknakelőrelátható bukása miatt szöktek külföldre (1929 szept. 29, okt. 418, 19, 28, dec. 12, Dom 1929 nov. 27). Ezzel a parasztpártnak egyharmadik vezetőtagja is félre volt téve az útból. Mivel Predavec avizsgálati fogságban visszautasította a meghódolási ajánlatokat, 2½évre ítélték el (.1930 máj. 18, 19, 24, jún. 5, júl. 31, aug. 1).2. Egy kormánypénzen alapított belgrádi folyóirat, a DustvenaObnova, elkezdte követelni, hogy minden folyóiratot és egyesületet,melynek nevében előfordul a „horvát” szó, fel kell oszlatni, hiszenezek már nevükkel vétenek az okt. 3-i törvény ellen (1929 nov. 20).A kormány ezt ugyan nem tette meg, de elrendelte az azonos célú,de eddig törzsek szerint külön szervezett egyesületek egyesítését (1929.dec. 8.). Ez egyesületek között a legjelentékenyebbek voltak a sokolok,a szláv nemzeteknél annyira elterjedt tornaegyletek. Jugoszláviábannégyféle sokol volt: délszláv, szerb, horvát és katolikus alapon állószlovén és horvát oriisták. 19 Közülük az első egészen jelentéktelenvolt, a másik három azonban hatalmas szervezetekkel rendelkezett.A diktatúra először szakadást akart előidézni a horvát sokolban, desikertelenül (1929 júl. 16), azután feloszlatta a spalatói horvát sokolt(1929. nov. 5.), majd nyomást gyakorolt az orlistákra és a horvátsokolistákra, hogy lépjenek be a délszláv sokolba. Ezek azonban nemvoltak erre kaphatók (1929. nov. 26-29, december 1, 3, 5.). Erre egykülön törvény felállította az állami sokolt. Az ebbe való belépés kötelezőaz egész ifjúságra nézve. A sokol feje a mindenkori trónörökös,A délszláv sokol elnöke sietett megállapítani, hogy 1929. március 3-iemlékiratukban ők ajánlották a kérdés ilyen megoldását. A sokoltörvénynekvolt egy pontja, mely arra vall, hogy a kormány tájékozatlanvolt a közhangulatot illetőleg. Nevezetesen a négy sokolnakhárom hetet adott, hogy ezalatt döntsön, belép-e testületileg az államisokolba vagy kimondja feloszlását. A diktatúra azt hitte, hogy számolvaa helyzettel a sokolok az előbbit fogják tenni s ezt majd kormányhűállásfoglalásnak lehet feltüntetni. Alaposan tévedtek. A horvátés szerb sokol, valamint az orlisták inkább feloszlottak, sőt méga délszláv sokol is csak szótöbbséggel mondta ki a csatlakozást. Szóvalmég a délszláv egység elvét valló sokolisták egy része is tüntetetta diktatúra ellen (1929. december 6, 7, 11, 13, 17, 1930. január 21.24., február 5.). Az orlistákról kiderült, hogy évek óta várva a feloszlatást,minden vagyonukat még idejében átadták a katolikus egyháznak.Az államosított Sokolt, a Szláv Sokolok Szövetsége, mely Prága-19 Sokol annyit tesz, mint sólyom, oral annyit, mint sas.

295ban székel akadálytalanul felvette a szövetség tagjai közé (1930. márcus27.).3. Az október 3-i törvény ellen való tiltakozás jeleként 1929 őszénis telén több bombamerénylet volt Horvátországban. Ezek nem egyesekellen irányultak, hanem detonációkkal iparkodtak erősíteni anemzeti ellenállást és a külföldnek jelezni a horvátok elégedetlenségét.Tömeges letartóztatás és a letartóztatottak kegyetlen megverése volterre a diktatúra válasza (1929. november 1, 17.).Később megindult kormányparancsra a küldöttségek felvonulásaa király elé, hogy hálát adjanak neki az október 3-i törvényért. A hordátvárosok küldöttségeinek szervezése körül Rittig Svetozár, a zágrábiSzt. Márk-templom plébánosa, hajdan federalista képviselő, tüntetteki magát, állítólag így vélve magának biztosítani a zágrábi érsekiszéket. Belgrádban a küldöttséget nagy ünnepléssel fogadták (1929.november 30, december 1, 16, 17, 19, 20, 21.).Mikor e küldöttség különvonata Belgrádba indult, merényletetkövettek el ellene. A merénylet ugyan nem sikerült, de elkövetőit,néhány vérmes horvát ifjat, hamarosan letartóztatták. A mindenfélekínzásokkal kicsikart vallomások súlyosan terhelték Jelasic Jakabvolt képviselőt, Begic Vilko volt osztrák-magyar alezredest és végülmagát Maceket is. A horvát nemzet vezérét letartóztatták. Macek ellenbizonyíték nem volt, de az agyonsanyargatott vádlottak a rendőrségterrorjának hatása alatt olyan részletekről tettek vallomást, melyek avezér bűnösségét igen valószínűnek tüntették fel (1929. december 24,25, 28, 1930. január 8.). Maceket és társait aztán Belgrádba szállítottákés az államvédelmi bíróság elé állították.4. Ily módon sikerült Maceket félesztendőre kikapcsolni a horvátközéletből. Ezt az időt a diktatúra arra akarta felhasználni, hogy aparasztpártot szétzüllessze és a horvát nemzetet hódolásra kényszerítse.A világ félrevezetése céljából folytatták a hódoló küldöttségeknekBelgrádba szállítását (1930. január 21, április 12, 23, 24.). Egymástérték az ünnepek. A király egyszerre 37 új tábornokot nevezettki (1929. december 19.). A Szilveszter-estet, majd a diktatúra fennállásánakévfordulóját nagy önünneplésre használták fel. A király újrendjelet alapított az 1929. október 3-i törvény emlékére: a DélszlávKorona-rendet. Ezt a hódoló küldöttségek tagjai közt nagy bőkezűséggelosztogatták (1930. április 8.).Az elégedetlenség jeleit a fényes ünnepek nem tudták eltüntetni.Az udvari bálon 162 volt miniszter közül csak 26 jelent meg. Hiányoztaka szerb pártvezérek is: Stanojevic Aca, Davidovic Ljuba és JovanovicJoca (1930. január 12.). A belgrádi háztulajdonosok lapja aszerb főváros hanyatlásáról cikkezett. 1500-ról 5000-re ugrott egy évalatt az üres lakások száma. A parlament megszűnése és a közigazga-

296tás decentralizálása folytán tömegesen folyt az elköltözés, 20 elakadt azipar és kereskedelem (1930. január 16.). A kinevezett képviselőknekállásukból való elmozdítása nem akart véget érni (1930. január 23,24, február 5, május 1, 23, június 21.). A királynak Stanojevic Acaegy közvetítő útján azt tanácsolta, mondjon le a trónról, amíg nemkéső (Gric, 1930. március 16.). Súlyos erkölcsi vereség volt a diktatúraszámára, hogy belgrádi polgármesterét Savcic Milost, bíróilag igazoltmegvesztegetés miatt el kellett csapni (1930. május 23.).5. Macek letartóztatása nagy megdöbbenést okozott Horvátországban.Egyes kishitűek és törtetők magatartása azt a reményt keltettea diktatúrában, hogy itt az ideje a horvát nemzet részleges vagyteljes meghódoltatásának. Bertic Zivko volt képviselő kibékülést hirdetőcikke volt a kishitűség első jele (1930. január 9.). A zágrábi egyetemiifjúság egy töredékét sikerült a kormány által alapított DélszlávOlvasókörbe beterelni (1929. december 3, 1930. január 22.). Februárelején Radics Iván, a vezér egyik unokaöccse, szerkesztésében egykormányhü horvát paraszt hetilap indult meg Seljacki Glas (Paraszlhang)címen. A lap pár hó múlva már hetenkint kétszer jelent meg(1930. február 4, május 6.) és szerkesztőül megnyerték a betiltottNarodni Val volt szerkesztőjét Bublic Dragant (1930. májusi 23.).Radics Iván a hódoló küldöttségek szervezésében és az egész király hűparasztmozgalomban eleinte igen nagy szerepet játszott, ámbár nagybátyjaannakidején gyanús pénzügyi manipulációi miatt kizárta aparasztpártból. Mikor azonban sikerült megnyerni Kovacevic Károlyvolt képviselőt és a Radic-párt hajdani alelnökét, Radic Iván háttérbeszorult. Az áprilisi, állítólag 1652 tagból álló küldöttséget már Kovacevicvezette a király elé és; a küldöttségben 10 volt Radic-párti képviselővett részt (1930. április 12, 23, 24.). Kovacevic a királyhoz intézettbeszédében bizalmát fejezte ki a diktatúra iránt; kifejtette, hogyRadics mindig Jugoszlávia megalakulásáért harcolt. Macek visszaélRadic eszméivel. Éppen ezért a horvát nemzet megtagadja őt és a királyzászlaja alá gyülekezik. Ettől az időtől fogva a kormány sajtó úgy ünnepliKovaéevicet mint a horvátság vezérét (1930. május 6, 9.), bárKovacevic múltjában is vannak sötét pontok. Radics kritikátlansága,amellyel pártja képviselőit összeválogatta, megbosszulta magát. A horvátnéptribun nem szeretett pártjában független embereket. A parasztpártigen szerény kezdet után a forradalmi horvát közhangulat jóvoltábólmáról-holnapra többségi, majd egyetlen horvát párt lett. Ilymódon sok törtető és sok selejtes elem akadt a pártban. Kormánybalépése után ezt maga a vezér is keservesen tapasztalta.6. 1930. május 20-án és 21-én négy volt Radic-párti politikuslépett a kormányba: dr. Sibenik Stanko mint földmívelésügyi, PrekaNikola mint szociálpolitikai, Neudörfer Mirko és dr. Svegel Iván mint20 Belgrád lakosságának 89%-a hivatalnok (1930. dec. 30).

297tárcanélküli miniszterek. Drinkovic és Franges, az eddigi szociálpolitikaiés földmívelésügyi miniszterek megmaradtak a kormánybantárcanélküliekként. 21 Ily módon a kormánynak 18 tagja volt, köztükhat tárcanélküli. A négy Radic-párti miniszter kinevezését a kormányúgy tüntette fel, mint a diktatúra nagy sikerét. A horvát parasztságíme kijózanodott és elhagyja a merényletekkel kompromittált és meddőellenzéki politikát űzött Maceket. A Temps 1930. május 28-i száma isily szellemben méltatta a politikai fordulatot (1930. május 27, 29, 31,június 1.).Az igazsághoz mérten meg kell állapítanunk, hogy a négy újminiszter múltjában nincsen folt. Megnyerésük a diktatúra számáraRadics Iván és Kovacevic Károly után tehát valóban siker. Áll azonbanaz is hogy az új miniszterek politikai súlya mindig csekély volt. Radicskegyelméből kaptak mandátumot (a szlovén Svegel egyenesen választőitiltakozására), Radic kegyelméből jutottak több-kevesebb politikai szerepheza múltban. Radic zászlajának elhagyása után azonban magukonkívül többé senkit sem jelentettek. Jóhiszeműségüket bajos kétségbevonni.A nemzeti ellenállás ügyét elveszettnek érezték és azt hitték,hogy kormányba lépésükkel kisegítik a horvát politikát abból azsákutcából, melybe az ő ítéletük szerint Macek juttatta. Indiszkréciókútján tudjuk, hogy az urak másként képzelték a dolgot, mint ahogyansikerült. Belgrád Párizs nyomására kísérletet tett Radic valamennyijelentékenyebb emberének megnyerésére. Végül is nyolc volt képviselőkomoly tárgyalásokat kezdett a kormánnyal. Ezek azt kívánták, hogyJugoszlávia három autonóm nemzeti területre (szerb, horvát, szlovén)osztandó. Minden területen csak az odavaló hivatalnokok alkalmazhatók.Macek és az emigránsok kapjanak amnesztiát. A kormány aztfelelte, hogy hajlandó e feltételekről tárgyalni, de csak a kormánybalépés után. Erre négy képviselő visszalépett, négy pedig miniszterrélett (Gric, 1930. május 26.). Ezt az értesülést megerősíti Sibenik interview-jaa délszláv egységről. A miniszter megrója ebben a parlamentáriskormányok törekvését, hogy százados hagyományokat akartakmegszűntetni. A délszlávságot mint állami egységet, de csak mint ahárom nemzet szolidaritását fogja fel (1930. május 24.). A nyilatkozat22 feltűnően fedi az előző tárgyalások feltételeit. Az új minisztereképpúgy csalódtak, mint annakidején Mazuranic. A politikai helyzetetazzal az ítélőképességgel bírálták el, amilyen volt nekik, és nem azzalamilyennel bírniuk kellett volna. A csalódás után lemondani nemvolt könnyű dolog. Hiszen az ilyen csalódás nem máról-holnapra következikbe, hanem lassankint, amikorára már egy csomó ügybenközösséget kellett vállalni a diktatúrával. A lemondás meglehetős lelkierőtkíván. Ezzel saját magukról adtak volna ki szegénységi bizonyít-21 1930. jan. 12-én meghalt Savkovic Stevan középítészeti miniszter. HelyébeJan. 23-án Trifunovic Filip került.22 Sibenik később is tett hasonló nyilatkozatokat (1930. nov. 4).

298ványt. Végül a diktatúra-miniszterek nem akkor mennek, amikor akarnak,hanem akkor, mikor a király engedi őket.Az új miniszterek kinevezése után hetekig tartotta magát a hír,hogy a diktatúra felszámolása küszöbön áll. Már az 1929. év végén ahódoló küldöttségekkel kapcsolatban híre járt a parlamentarizmusvisszaállításának (1929. október 19, december 17.). A hódoló küldöttségekünnepi lakomáin elhangzott szónoklatok, Kovacevic népgyűléseiazt a benyomást keltették, hogy a politikai élet helyreállítása márfolyamatban is van. Az új miniszterek eleinte komolyan vették a dolgotés úgy látszik, azt remélték, hogy a Predavec és a Macek-pör elintézéseután sor kerül az ígéretek beváltására. Nikic nyilatkozata,melyben Macek kemény megbüntetését, de utána a büntetésnek amnesztiaútján való elengedését helyezte kilátásba (Gric, 1930. május26.), fedte Sibenikék gondolatmenetét is.7. A Macek-pör tárgyalását hosszas húzás-halasztás után, melynekfolyamán a védelmet szervező dr. Drljevic Sekula volt montenegróiigazságügyminisztert, a horvát parasztpárt egyik alelnökét,április 9-én a Nis melletti Sokobanjára internálták (Gric, 1930. április12.), április végén megkezdték. A pör több mint két hónapon átfolyt nagy izgalom között, menetét azonban a délszláv laptudósításokbóla szigorú cenzúra miatt bajos nyomon követni. Szerencséretöbb idegen lap tudósítója végigülte a port, és néhányszor megjelenta tárgyaláson a belgrádi angol követ is. Ez az ellenőrzés útját szegtea szokásos visszaéléseknek. A diktatúra a pör idején mindenképenmegkörnyékezte Maceket. Csak a horvát nemzet vezérén múlt, hogybörtönét nem mint miniszter hagyta el. Angol és francia részről nyomástgyakoroltak a kormányra, hogy Maceket mentsék fel. Az angolés a francia politika egyaránt megegyezést szeretne szerbek és horvátokközött, és a megegyezés akadályát látták Macek elítélésében.A port hivatalosan „Bernardic és társai” pőrének nevezték, devilágos volt, hogy Belgrád nem a bombavető meggondolatlan ifjakkalakart leszámolni, hanem Macekkel. Macek ellen három vád volt: hogy15.000 dinárral ő szervezte meg a vonatrobbantási merényletet, hogyBernardicéknak négy revolvert adott és hogy a Radic-párt lapjábanú. n. karácsonyi üzenetével Horvátország elszakítása mellett lázítótt. 2äMacek védelmére 163 ügyvéd jelentkezett, köztük több szerb is.A bíróság azonban csak hét ügyvéd részvételét engedélyezte, míg RacicPunisának annakidején valamennyi ügyvédét elfogadta. A védelemirányítása Trumbic kezében volt. A Macek-elleni vádak sorban összeomlottak.A zágrábi rendőrség kicsikart vallomásait a vádlottak visz-23A karácsonyi üzenetnek vád alá fogott része így hangzik: „Tudnunk kell,hogy minden igazság Istentől való és minden erőszak az ördögtől. A horvát nemzeta legnehezebb időkben is mindig tiszta szívvel várta a karácsonyi ünnepeket.Ma is úgy várja őket teljes hittel, hogy minden rossz mulandó, de a szabadság,a jog és a humanizmus eszméi örökkévalók.”

299szavonták és oly súlyos vádakat emeltek Bedekovic ellen vallató módszerei miatt, hogy a kormány egy, a külföldnek szánt közleménybenszigorú vizsgálatot helyezett kilátásba. Ez félrevezetés volt: Bedekovicma is rendőrfőnöke Zágrábnak. A vádlottak magatartása az egészpör alatt hősies volt. Elsősorban magáé Maceké, kit e miatt vádlótltársai és az ügyvédek ismételten nagy ovációkban részesítettek. A/,elnök egy kérdésére nyíltan megmondta, hogy a diktatúrának ellensége(1930. április 25, 26. 27, 30, május 13, 14, 15, 17, 19, 21, 23, 26.28, 29, 31, június 3. 6.).A pör fénypontja Macek 1930. június 7-i végszava. 24 Az ügyészazon állítását, hogy a nép a királlyal tart, így utasítja vissza: „Nemaz a néhány száz ember a horvát nemzet, akiket a diktatúra városi ésbanátusi képviselőkké nevezett ki, nem az a néhány száz ember ahorvát nemzet, akik állami költségen Belgrádba utaznak mint hódolóküldöttség, hogy személyes kérésekkel állhassanak elő; a horvát nemzetazokból a milliókból áll, akik szívükben gyásszal látják a horvátzászló eltiltását, a horvát egyletek feloszlatását, a horvát név kiküszöbölését,a horvát nemzet hajdani vezére, Radics István sírjának meggyalázását.”Elmondja aztán, hogyan akarta a kormányzat megfélemlítésselemigrálásra bírni. Hogyan tettek neki mindenféle ajánlatokat,hogy a diktatúrát támogassa, s mikor mindez hiábavaló volt, akkorletartóztatták, de még börtönében is ajánlatokkal zaklatták. Áttérvea vádakra, az első kettőt a vallomásokkal összeomlottnak mondja.Ami az elszakadásra irányuló propagandát illeti, így vág vissza: „Énnem folytattam ilyen propagandát. Nem is volna értelme azt propagálni, ami már itt van. Kell-e olyan eszmét terjeszteni, mely ott él márgyermekeinkben, mikor eszmélkedni kezdenek, mely áthatja leányainkszívét, mikor kiválasztottjuknak az első csókot adják, mely elkísérisírjukhoz közeledő aggastyánainkat utolsó útjukon? Olyan eszmélpropagálni, mely az egész nemzet rendíthetetlen politikai meggyőződése,céltalan dolog. Nincs paragrafus, melynek alapján ezért a meggyőződésemértengem el lehetne ítélni, de ha volna is, vegyék tudomásul,hogy ez a meggyőződése az egész horvát nemzetnek és a horvátterületeken lakó szerbség túlnyomó részének, hogy mögöttem álla századokon át elnyomott, de soha senki által le nem igázott Horvátország!”A beszédet viharos ováció követte, melyet a bíróság megdöbbenveés tehetetlenül nézett végig.Az ítéletet június 14-én hirdették ki. Bernardic 15 évet kapott éskilenc kivételével a többi vádlottat is több-kevesebb időre ítélték el.A felmentettek között volt Macek is. Az ítélethirdetés után felmentettekés elítéltek, valamint ügyvédeik elénekelték Gaj harci dalát: JosHrvatska nij propala! (Nem veszett el Horvátország!) A bíróság ezt a24Kiadva német szövegben Pavelic többször idézett művének 104-111. l.

300nyilvánvalóan államellenes tüntetést is megdermedve tűrte (1930.június 15.).A kiszabadult Macek először a Belgrádban internált Pribicevicetlátogatta meg, aztán Zimonyba ment, hol ügyvédei a horvát nemzet,vezérének tiszteletére ünnepi lakomát rendeztek. Az itt elhangzottbeszédek miatt 15 személyt tartóztattak le és ítéltek el, közöttük többszerbet, sőt belgrádit is (1930. június 17, 18, 23.). A diktatúra dühébenfeloszlatta Zimonynak a kormány által kinevezett egész képviselőtestületét(1930. június 21.). Macek Zágrábba utazott és minden állomásonóriási ünnepeltetésben volt része.8. Mindez urbi et orbi azt hirdette, hogy a négy volt Radic-pártiminiszter kinevezése semmit sem változtatott azon a tényen, hogy ahorvát nemzet egységesen sorakozik tel vezére mögött, aki a hitvallódicsfényével feje körül népszerűbb, mint valaha. Az alkotmányos kísérletvalószínűsége csökkent, bár Sibenikék lefelé alkudoztak (Gric,1930. június 23.) és bár Marinkovic és Nincic is azt tanácsolták akirálynak, hogy valamilyen formában kezdje meg a diktatúra felszámolását(Gric, 1930. július 28.).Június utolsó és július első napjaiban izgatott kihallgatások folytak.Zivkovic és Srskic alkalmatlannak látták az időpontot szakítaniaz eddigi rendszerrel. A tárgyilagos bíráló nem zárkózhatik el annakmegállapításától, hogy az engedmények az adott időpontban Macekgyőzelmét jelentették volna az államhatalom felett és hogy a négy voltRadic-párti miniszter követelődzése jogosulatlan volt, hiszen kiderültróluk, hogy nemzetük közvéleményében édes-keveset jelentenek, azengedményekért semmi ellenértéket sem tudnának szállítani.Hogy mégis úgy lássék a dolog, mintha a rendszer bizonyos fokighaladna az alkotmányosság visszaállítása felé, kiadták a banátusi tanácsokszervezetére vonatkozó szabályrendelet. Ε szerint a banátusitanácsosok száma az egész országban 512. (Legtöbb a szávai banátusban: 86, legkevesebb a tengermellékiben: 31.) A tanácsosokat a bánokelőterjesztésére a belügyminiszter nevezi ki. A tanácsokat a bánokévenkint egyszer 15 napi ülésezésre, a költségvetés tárgyalására,továbbá az illető banátusi érdeklő gazdasági, szociális és kulturáliskérdések megvitatására hívják össze. Az üléseken a bán elnököl és adöntés joga mindenben az övé. A városok és járások szerint kinevezettbanátusi tanácsosok között ott találjuk jóformán valamennyi, adiktatúrának behódolt „volt” politikus nevét (1930. július 4, 5.).Amint ez megtörtént, a kormány július 4-i kelettel egy hosszabbhirdetményt tett közzé. Szó sincsen változásról. Marad a diktatúraA január 6-i alap és az október 3-i törvény érinthetetlenek. Téves aza felfogás, mintha a kormány tagjai „volt” pártokat, vagy „volt” országrészeketképviselnének. A teljes nemzeti egység megteremtése adiktatúra célja. Ehhez kell alkalmazkodnia mindenkinek, különösenpedig a tisztviselőknek (1930. július 6.).

301VI. A d i k t a t ú r a n é p s z e r ű s í t é s e .1. Miniszteri propaganda-utak. 2. Új törvények. 3. A diktatúra és a kisebbségek.4. A horvátok megnyerése, ő. A bunyevácok és a muzulmánok. 6. A horvátországiszerbek. 7. Szerb elégedetlenség. 8. A szlovén elégedetlenség tünetei. 9. A diktatúrasikerei. 10. A zágrábi királylátogatás.1. A diktatúra eddigi szokásaihoz képest a július 4-i hirdetményértmindenkinek hálálkodnia kellett. Az ember mosollyal olvashatta,hogy a demokratikus szerb és a szeparatista horvát mikéntörvendezik az abszolutizmus megmaradásán.Ezúttal azonban nem érték be ennyivel. A diktatúra felfelé éskifelé igazolni akarta, hogy népszerű. Az üdvözlő táviratok özönétnem tartotta elegendőnek. A miniszterelnök kijelentette Banjalukán,hogy az állam aktivitást vár mindenkitől. Aki nem vesz részt az aktivitásban,elárulja, hogy ellensége a rendszernek (1930. július 21.). Párnap múlva Spalatóban azt mondja, hogy a király őt nem mint katonátállította a kormány élére, hanem mint a pártharcoktól távol állottpolgárt. Ki kell törölni az emlékezetből az egész múltat és csak ajelenre és a jövőre kell gondolni. Mindenkit szívesen lát, aki a királyés a kormány mellé akar állni, de azt is figyelemmel fogja kísérni, akizavarja a munkát (1930. augusztus 8.). Folytatta verbuválását abanátusi tanácsosok tiszteletére adott belgrádi lakomán. A politikaipártok a halálra ítélt múltak hagyományait képviselték. Ezekkel ahagyományokkal végleg szakítani kell. Felhív mindenkit, hogy tekintetnélkül politikai múltjára, sorakozzék fel a kormány mögé (1930.szeptember 7.).Ez előzmények után a miniszterelnök meglátogatta a szeparatizmusfőfészkét, a horvát fővárost. A látogatás szerencsétlenséggel kezdődött.A Zivkovicot kísérő három repülőgép egyike lezuhant és vezetőstülelpusztult. A repülőgép neve: Tomislav királyfi volt, a szerbkirályi pár második fiáról elnevezve. A kormányfő fogadása és ünneplése tisztára hivatalos jellegű volt, melytől a lakosság és a nemzetimozgalom vezérei távoltartották magukat. Minden elővigyázat mellettis az Esplanade-szállodában tartott bankett idején tüntetés volt aminiszterelnök ellen (1930. szeptember 23, 24, 25, Gric, 1930. szeptember24, október 3.). ztivkovic zágrábi látogatása diktatúráim körökbenhőstett számba ment. Roca István spalatói tanár négyénekeseposzt írt az eseményről (1930. november 12.).A diktatúra kiterjesztette a kormány verbuválási tevékenységét.A miniszterek csoportosan járták be az országot, lelkesítve a rendszermellett és meghallgatva a lakosság kívánságait. Ezeknek a körutaknaksem volt hatásuk, de a sok miniszteri szónoklatban akadnakérdekes nyilatkozatok is. Így Uzunovic és Srskic Üszkübben megcáfoltákazt a hírt, hogy valami állampártot akarnak alapítani (1930.október 7.). Srskic Nagybecskereken a diktatúra tartósságát helyezikilátásba (1930. okt. 15.). Kumanudi Szabácson megmagyarázza, hogy

302a polgári szabadságjogok helyreállítására semmi szükség (1930. október26.). Zivkovic Laibachban a délszlávság és a szlovénség összeférővoltát magyarázta, mire a Slovenec kiemelte, hogy ők mindig csakkormányok ellen küzdöttek és soha az állam ellen. A szlovénekneknincs emigrációjuk (1930. november 11.). Neudörfer körösi beszédeszerint a horvátok sohasem voltak szabadabbak, mint ma. Megbocsátottáka horvátoknak is, neki is a multat (1930. november 15.). A kormányfőÜszkübben a nemzeti múlt megbecsüléséről beszél. Eddiginyilatkozataival ellentétben azt mondja, csak az lehet jó délszláv, akijó szerb, horvát, vagy szlovén (1930. november 25.). Kevéssel karácsonyelőtt egy kormánynyilatkozat jelentette, hogy a miniszteri körutakeredményeként egy csomó új törvény fog készülni (1930. december13.).2. Az ígért kortestörvények nagy része ugyan elmaradt, de egyszép csomó más törvény építette tovább a diktatúra mindenhatóságát.Az új egyetemi törvény az ország főiskoláit egységes szervezettel ajándékozzameg, egyszersmind lényegesen emelve a kormány befolyásátaz egész egyetemi életre (1930. július 5.). Országos önvédelem(Zemaljska Odbrana) néven az egész polgárságot már a békében ahadsereg háborús tevékenységében való részvételre s annak előkészítésérekényszerítik. A szervezet élére Kalafatovic Danilo tábornokkerült, akit azonban csakhamar nyugdíjaztak, állítólag azért, mert aző hibájából a fegyverkezésről külföldre hírek szivárogtak ki (1930.július 9, Gric 1930. nov. 3, 4.). Az új közjegyzői törvény a közjegyzőségetaz ország egész területén egységesen szervezi, illetőleg a balkánirészekre a közjegyzői intézményt bevezeti. A törvény minden közjegyzőtrendelkezési állományba helyez, 25 és elvűl mondja ki, hogy aki azállam mai szervezetének megváltoztatására törekszik, vagy ilyennézeteket vall, a jövőben nem lehet közjegyző (1930. szeptember 11.).Az államvédelmi bíróság revíziója a bíróság összetételét az igazságügyminiszterhatáskörébe utalta. A vádlottnak csak egy ügyvédjelehet. A rendőrség sürgős esetekben a letartóztatottat eskü alatt hallgathatjaki. (Ez annyit jelent, hogy a kínzásokkal kicsikart vallomásta vádlott a bíróság előtt nem változtathatja meg, mert ez esetbenhamis eskü miatt kerül vád alá.) Az állam érdekeit sértő akták felolvasásáta bíróság még zárt tárgyaláson is eltilthatja (Griő, 1930.november 4.).3. A kormány megkezdte a kisebbségek megdolgozását a diktatúraérdekében. A kisebbségi vezérek egy része rendelkezésre állott,mert így remélték, hogy javíthatnak a kisebbségek helyzetén. DunjicRadoslav, dunai bán, Szántó Gábor, magyar anyanyelvű, izraelita vallásúbanátusi tanácsost találta a legalkalmasabbnak a magyarság diktatúráimszervezésére. Szántó vállalta a szerepet (1930. július 25,25 A törvény még nincs végrehajtva (1931. fVbr. 25, jún. 2).

303október 28.). A németekkel is Dunjic kezdeményezte a tárgyalásokat.A német kisebbségi jogoknak bizonyosfokú tiszteletbentartása elölnem zárkózott el a kormány. A németek az újvidéki Kulturbund működésénekmegengedését és kisebbségi elemi iskolákat kívántak.A névvegyelemzés kizárásával a szülők joga legyen gyermekeik anyanyelvénekmegállapítása, és a kisebbségi elemiek első két évében csakaz anyanyelvet tanítsák (1930. július 30, augusztus 31, február, 20.).A kormány e kívánságokat jogosaknak ismerte el. Nem gördített akadályokatazon erősen német nemzeti jellegű ünnepek útjába sem,melyekkel a gottscheei és a bácspalánkai németek betelepedésük hatszázadik,illetőleg százötvenedik évfordulóját megülték (1930. augusztus5, szeptember 17.).4. A súlypont továbbra is a horvát ellenállás letörésére volt helyezve.A kormány minden megmozdulásban a szeparatizmus jeleitlátta, és nem indokolatlanul. Így Zágrábban megtiltották a gyűjtéstTomislav király emlékére, 26 mert ez nem – időszerű! (Gric, 1930.július 21.). A banátusi tanácsosok megbízóleveleinek átadásakor MákulinIván, a szávai banátus hivatalos szónoka, reményét fejezte ki, hogya banátusi tanácsok hatáskörét ki fogják terjeszteni (1930. augusztuső.) A kormányhű tanítóegylet az UJU 27 fennállásának tízéves évfordulójána Politika megírta, hogy az állam egyes részein még mindigFerenc József arcképével ékes ábécéket használnak 28 és a tanítóképzőkbenarról iratnak dolgozatot, ,,hogyan fogok a nép között a vlah(= szerb) ellen küzdeni” (1930. augusztus 22.). Az UJU belgrádikongresszusát az új részek tanítói otthagyták, mert Belgrád az egyletvezetését kizárólag saját kezébe akarta venni (1930. szeptember 5.).A banátusi tanácsosok és a városi képviselők elmozdítása nem akartvéget érni. Bjelovár egész képviselőtestületét ki kellett cserélni (1930.augusztus 24, 27, szeptember 21, 25, október 7, 12.). A szávai banátus148 kitüntetett polgárát a bán meghívta az adományozott rendjelekünnepélyes átadására és csak 85-en mentek el (Politika, 1930. aug.23.). Grizogono Prviszláv, volt belgrádi miniszter, Pribicevicet cserbenhagyva néhány spalatói elvbarátjával a diktatúra mellé állott.Erről az eseményről a sarajevói Jugoslavenska Postába cikket írt.Ebben megállapítja, hogy a zágrábi és a dalmát délszláv ideológiájahorvátok is Macekkel tartanak a diktatúra ellen (1930. szeptember 23,28.). Kovacevic Károly 200 hívét hívta meg Zágrábba tanácskozásraés 42-en jelentek meg (Gric, 1930. október 3.). Még Maz”uranic is elégedetlenkedett,mire mint rendelkezési állományban lévő minisztert ejellegétől felmentették (1930. október 22, Gric, 1930. október 27.).A kormánysajtó is szót emelt az ellen, hogy mindenféle lapocskák és26 Az első horvát király. Uralkodott 910-928.27 Udruzenje Jugoslavenskih Ucitelja (A délszláv tanítók egyesülete).28 A diakovári Ferenc József-utca nevet most változtatták meg Sándor király-utcára (1930. okt. 25).

304sajtóvállalatok alakulnak délszláv cégér alatt s a kereskedőket előfizetésreés hirdetések közzétételére kényszerítik, a diktatúrára valóhivatkozással (1930. október 25.). Azt viszont kormányhű részről állapítottákmeg, hogy az államosított Sokolokban először zavar ésbelső ellentétek voltak, melyet a sokol-élet teljes elhalása követett(1930. október 25.). Maksimovic elrendelte, hogy az iskolákbanfokozzák a propagandát a Sokol érdekében (1930. december 11.).Kínos megdöbbenést okozott, hogy Radics és vértanútársai sírjárólHalottak napján a koszorúkról a horvát trikolórokat éjszaka leléptékés a koszorúkat is össze-vissza hányták. A kormány vizsgálatotrendelt el, mely azonban eredménytelen maradt, ellenben néhányzúgolódó vidéki kiküldöttet, aki szülőfaluja koszorúját hozta a vértanúsírjára, a rendőrség letartóztatott (1930. november 4, 5, Gric,1930. november 8.). A diktatúra pártosságát árulta el az is, hogyNedeljkovic Milorád, majd Gjorgjevic Vladimir, egy Belgrádban felállítandókereskedelmi főiskola érdekében agitáltak. Kiderült, hogyNedeljkovic, mint a Postatakarék igazgatója, a Zágrábban tíz év ótaműködő gazdasági és kereskedelmi főiskola végzett hallgatóit nemalkalmazta (1930. november 29, 1931. január 30.).December 8-án – tízéves évfordulóján a konstituante-választásokután megtartott híres zágrábi parasztgyűlésnek – Kovacevic és barátainagy királyim népgyűlést tartottak Zágrábban. Kovacevic állításaszerint 150.000 paraszt vett részt a népgyűlésen. Más információkszerint 80.000 részvevő volt, de ezek jelentékeny része szerb és szlovén.Államköltségen szállították a parasztokat a horvát fővárosba.Sokan felhasználták az alkalmat az ingyen utazásra és ellátásra.A Jellachich-téri nagygyűlésen 25.000 embernél több nem volt és ezekis közönyösen viselkedtek. A gyűlés szónokai szidták Maceket, az emigránsokatés dicsőítették a királyt és a diktatúrát. Kovacevic azutánmegeskette a parasztokat, hogy hűek maradnak a királyhoz és Jugoszláviához.Mindezért megkapta a Karagyorgye-csillag negyedik osztályát(1930. december 10, 13, Gric, 1930. december 10). Maga a nagyreklámmal összekolompolt „marcia su Zagabria” emlékezete pár napmúlva a feledés homályában nyomtalanul eltűnt.A horvát ellenállás további mozzanatai: Pernar elítélése négyhétre a rendőrség megsértése miatt (Gric, 1930. december 20, 30.),Valjavec volt Radic-párti képviselő és családja véresre verése, bebörtönözéseés az ilymódon megtört embernek a diktatúra szolgálatábavaló kényszerítése (1930. december 30, Croatia, 1931. január 1,Buducnost, 1931. január 1.), újabb detonációs tüntetések Zágrábbanés a vidéken (1931. január 5, Gric, 1931. január 17.), újabb képviselőtestületitagok elmozdítása Zágrábban (1931. január 3.). stb.Mindez megérlelte Belgrádban azt az elhatározást, hogy a szávaibanátus vezetőit kicseréljék. Először a segédbánt, Stojanovic Savát,nyugdíjazták, aztán Silovic bánt (1931. január 3, 11.). Bánná dr.

305Petrovic Ivót. segédbánná a szerb dr. Hadzi Stevant nevezték ki.Petrovic Dalmáciában mint főispán és segédbán Radics híveinek üldözéséveltüntette ki magát. Mikor Radics kormányra jutott, mindent elkövetettPetrovic eltávolítására, de nem tudott célt érni. Silovic, az elöregedett professzor, helyére ezt az erőskezű embert állította Belgrád.hogy a szeparatizmus főfészkében rendet csináljon.5. A horvát ellenállás kiágazásai a bunyevác és a muzulmánmozgalmak, valamint a horvátországi szerbek állásfoglalása. A bunyevácokvezérét, Rajic Biasko, szabadkai plébánost, és hat társál elmozdítottáka városi képviselőtestületből diktatúraellenes véleménynyilvánításaikmiatt (1930. augusztus 24.). Dr. Ivkovic-Ivandekic, abunyevácok egyik vezető embere hajlandónak nyilatkozott a bunyevár.okata január u-i alapon megszervezni, ha a szervezkedésnek horvátjellege lehet. Erre Belgrád Bosnjak Iván zombori banátusi tanácsostbízta meg tiszta bunyevác alapon való szervezkedéssel (1930.október 9.). A bunyevácok zágrábi orientációját Belgrád minden áronmeg akarja akadályozni.A bosnyák muzulmánok és a diktatúra a muzulmán egyházegyesítése kérdésében ütköztek össze. Egyébként a muzulmánok tűrtékaz önkényeskedést, de csendesen bojkottálták a diktatúrát és adiktatúra szolgálatába állott gajretistákat. A diktatúra érezve gyökértelenségét,megnyerte Baljic Salih volt képviselőt, aki aztán hitsorsosa!között nagy agitációt fejtett ki. Baljic gyűlésein ostorozta a DélszlávMuzulmán Organizáció – ennek Baljic is tagja volt – tétlenmagatartását a diktatúrával szemben, és mindenképen szerette volna,ha a muzulmánok tömegesen a diktatúra mellé állnak. Baljic 1930őszén élénken szónokolgatott (1930. október 31, november 26, 30,december 3), de semmi visszhangra nem találva, hamarosan elhallgatott.6. Belgrád szempontjából a legaggasztóbb tünetek egyike Pribicevicés a horvátországi szerbek magatartása. Pribicevic a diktatúrávalszemben a teljes visszautasítás álláspontjára helyezkedett. Belgrádotés módszereit jobban ismerte, mint bárki Horvátországban, avédekezés és a küzdelem módjaival is ő volt a legjobban tisztában.Gyűlölni jobban tud, mint a legszeparatistább horvát, és cselekedeteibenaz erkölcsi aggályok kevésbbé korlátozzák, mint a horvát ellenállásvezéreit. Kovacevic zágrábi nagygyűlésén Pribicevicet az államrossz szellemének nevezte (1930. december 10.). Ez az elnevezés adiktatúra szempontjából valóban találó. Belgrádi internálása idejénismételten felszólították, hogy tegyen hűségnyilatkozatot és szabadonbocsátják. Pribicevic kosarat adott (Gric, 1930. június 13.). MikorPribicevic hajdani híve, Demetrovic, a kormány tagjává lett, ő tettújabb kísérletet Pribicevic megnyerésére, de ez kiutasította a miniszterta szobájából (Gric, 1930. október 3.). Nemsokára ezután letartóztattákPribicevic fiát, Stojánt, mert röpiratot írt arról, miként bán-

306nak apjával. Wilder Veceslav, volt belgrádi államtitkár, Pribicevicegyik híve, szintén bele volt keverve a fiatal Pribicevic ügyébe. Ezért14 napi fogságra és Bijelopoljéba való internálásra ítélték (Buducnost,1930. november 6, december 6.). A diktatúra az állásfoglalást Pribicevicmellett lehetetlenné tette, de minden jel arra vall, hogy a horvátországiszerbek túlnyomó része együttérez vezérével.7. Az elégedetlenség jelei Szerbiában és az ország többi területénlakó szerbek körében is szaporodtak. A trónörökös hetedik születésenapján, 1930. szeptember 6-án, fényes ünnepélyek keretében a királyaz eddigi szerb ezredzászlókat bevonta és mint ereklyéket az oplenaciKaragyorgyevics-sírboltba helyezte el. A régi zászlók helyett új délszlávzászlókat adott az ezredeknek. Feltűnő volt, hogy nemcsak aszerb politikusok tartották magukat távol ez ünneptől, hanem Belgrádegész lakossága is, néhány száz fővárosi szájtátót kivéve (1930.szeptember 6, 10. Politika, 1930. szeptember 11.). A diktatúra e zászlócserével,melyen jelen volt az egész diplomáciai kar, kifelé doku- *mentálni akarta a szerb hegemóniával való szakítást, de a szerb néplélekezt a nemzeti múlt dicsőségébe való belegázolásnak érezte,melyet csak fogcsikorgatva tudott elviselni.Nagyon érdekesek voltak azok a belső harcok is, melyek a legrégibbszerb tudományos társulatban, az újvidéki Matica Srpskábanjátszódtak le. A diktatúra egyik főexponense, Nikic Fedor, szabadkaijogtanár, akarta magához ragadni a Matica vezetését. De a régi vezetőséggelszemben csúfosan megbukott (1929. október 29, 1930. október4.). Természetesen ezzel a Matica csak a diktatúra ellen tüntetettés nem a szerb egység ellen.Nemcsak a horvátok, hanem a szerbek egy része ellen is irányultMaksimovic közoktatásügyi miniszter egy rendelete, mely külön miniszteriengedélytől tette függővé a közép- és főiskolai tanulók külföldiiskoláztatását (1930. október 21.). A kínai fal épül Jugoszláviakörül. Ellenőrizhetetlen hírek kerültek forgalomba a tisztikar egyrészének forrongásáról. Állítólag „Szabadságért és jogért” néven titkosegyesület alakult a diktatúra ellen. Karácsony táján 17 összeesküvőtiszt letartóztatásáról volt hír (Gric, 1930. október 20, december28.). A folytonos nyugdíjazások, mégpedig az alsóbbrangú tisztekkörében is, annyit mindenesetre elárulnak, hogy a tisztek közt mégmindig sok a Fehér Kéz szempontjából megbízhatatlan elem. Nagymegbotránkozást okozott, hogy a takarékosság jelszavával jött diktatúraegy év alatt 13,893 fővel szaporította a tisztviselők számát. A szaporodásból2547 esik a hadseregre, 2488 a rendőrségre (1930. október23.).1930 novemberében két esemény adott alkalmat arra, hogy a„volt” politikusok a diktatúra ellen tüntessenek. A Franciaországiránt való háladatosság szobrát francia kiküldöttek jelenlétében nagyfénnyel leplezték le a szerb fővárosban. Azok a szerb politikusok, akik

307szeptember 6-án nem voltak láthatók, most tömegesen vonultak fei(1930. november 12.). November 27-én váratlanul elhunyt VukicevicVelja. A kormány államköltségen akarta eltemetni, de az özvegy azajánlatot visszautasította. A temetés teljes csendben, kora reggel mentvégbe, a „volt” politikusok impozáns felvonulásával (1930. november28, 29.). Vukicevic nem tartozott a szerb közélet népszerű alakjaiközé. A régi politikusok tömeges megjelenése a temetésén nem anynyiraneki szólt, mint a diktatúra ellen volt tüntetés.Az 1931-i udvari bál az elégedetlenség további terjedését mutatja.A volt és aktív diktatúra-minisztereken kívül összesen 11 volt minisztervett részt a bálon. Egy horvát mellett tíz szerb (1931. január 13.).Kínos esete volt a diktatúrának egy, a rendszer szolgálatába állotthajdani szerb miniszternek, Cvetkovic Dragisának ügye, akiről megállapítástnyert, hogy mint Nis polgármestere 322.000 dinárt sikkasztott(1931. január 17, 27.).8. Diktatúra-ellenes fordulat következett be a szlovének között is.A klerikális Korosec helyzete a szabadkőműves diktatúrában kezdettőlfogva kérdéses volt. A szlovén liberálisok, hajdan Belgrád szövetségesei,az akkor még autonómista Korosec ellen, folyton Korosecmegbuktatásában mesterkedtek. Belgrád sokáig ellenállt, mert Korosecmögött áll a szlovénség túlnyomó többsége és mert Korosec reverendájajól festett a katolikusok és a külföld felé. Mikor a diktatúraés a katolicizmus ellentétei kiélesedtek, Korosec ellenségeinek számaa diktatúrában lényegesen szaporodott. Korosec sajtója nemcsak akatolicizmus jogait védte, hanem a szlovén nemzeti különállást isegyre jobban aláhúzta. A szerb kormánysajtó megállapította, hogy ezaz állásfoglalás ellentétben áll a január 6-i alappal (1930. február 18,Slovenec, 1930. augusztus 24.). A drávai bán szövetkezett Korosec ellenségeivel,megvádolva a minisztert, hogy az államellenesnek tartottkeresztes mozgalomnak ő a védelmezője. „Haladó munkások” elnevezésalatt Kramer Albert, volt belgrádi miniszter vezetése alatt adiktatúrahű szlovén liberális elemek szervezetet hoztak létre, mely azegész vonalon élesen támadta Korosecet és lapját, a Slovenecet, melysemmiféle felszólításra sem volt hajlandó a július 4-i hirdetmény mellettállást foglalni (1930. augusztus 31, szeptember 26, 27, 28, 30, október3, Gric, 1930. október 22.).Úgy látszik, a szlovén liberális sajtó jó nyomon járt: a július4-i hirdetmény érlelte meg Korosecben a lemondás gondolatát. Lemondóleveleugyan egészségi okokra hivatkozik, de azt senki semvette komolyan. Szeptember 29-én távozott a kormányból és utóda azeddigi drávai bán, dr. Sernec Dusán lett. Ezzel kivált a kormányból azegyetlen pártvezér-miniszter, az egyetlen olyan tagja a kormánynakaki joggal hivatkozhatott arra, hogy mögötte tömegek állanak.Korosec bukása után sajtójának ellenzéki hangja élesebb lett.A Slovenec megtámadta a Neue Freie Presse délszláv számát, mert a

308szlovéneket jóformán elsikkasztotta (Gric, 1930. december 13.). Köztudomású,hogy e számot a belgrádi sajtóiroda állította össze. A Sernecminiszteri kinevezése óta üres drávai báni állást csak december5-én töltötték be dr. Marosic Dragóval. Az új bán a háború alattorosz fogságba jutva, szerb szolgálatba állott, majd Jugoszlávia megalakulásaután a szlovén földmíves párt tagja lett. Ez a párt résztvetta szlovén liberálisok diktatúrahű mozgalmában. A Slovenec fullánkosanírta meg, hogy az új bán kinevezése nagy örömet keltelt a – vo!tföldmíves párt körében (1930. december 6.).9. Meg kell azonban állapítanunk, hogy voltak olyan tünetek is,metyek a diktatúra sikerét mutatták. Ilyen volt elsősorban az, hogya kormányzás ellenállás nélkül, simán ment végbe. A Zágrábban emelendőkirályi palotára a szávai banátus költségvetése egymillió dinárivett fel (Budiwnost, 1930. április 2.), majd Zágráb város 9,200.000dinárért megvette Pongratz Guidótól a régi zágrábi Draskovichpalotát királyi palotának és ajándékul felajánlotta a királynak, akiazt elfogadta. A palota fenntartását is Zágráb vállalta magára (1930.október 14, 25.). Igaz, hogy ez egy kinevezett testület cselekedete volt.de a dolgot kifelé nem volt nehéz a horvát királyhűség lényeként elkönyvelni.Sikerült azt is elérni, hogy a radikális párt elnöke, StanojevicAca, kihallgatáson jelent meg a király előtt, ha nem is engedetta diktatúrával szemben elfoglalt tagadólagos álláspontjából (1930.október 10.). Az eddig soha nem tapasztalt óriási mennyiségben osztogatottrendjelek is megtették a maguk hatását. A király születésenapján megint óriási csillaghullás volt, rendjeladományozás és katonaielőléptetés (1930. december 19.). A Narodna Odbrana évi közgyűlésemegállapíthatta, hogy az egyesület szervezeteinek száma adiktatúra alatt 153-ról 407-re emelkedett, és hogy a főválasztmányban24 szerb mellett már 4 nem-szerb is ül (1930. november 21, Gric,1930. november 30.). A legutóbbi bombamerényletek után, ha kormánytámogatássalis, de sikerült Zágrábban tüntetést rendezni azemigránsok ellen (1931. január 8.). Zagorac Stjepan, ó-katolikus lelkész,hajdan jogpárti képviselő, kezdeményezésére sikerült a horvátokközt egy új királyiul mozgalmat indítani, az ú. n. Délszláv Akciói(1931. január 24.).10. Ezek a körülmények, továbbá az erélyes Petrovicnak a szávaibanátus élére állítása a diktatúra vezetői közt azt a reményt keltették,hogy eljött az idő a horvátok behódolására. A diktatúra kikiáltásaóta folyton halogatott zágrábi királylátogatás végrehajtásáraszánták magukat. Ismét kísérlet történt Macek megnyerésére, melyugyan nem sikerült (Buducnost, 1931. január 2.), de tekintettel arra.hogy az ősszel a kormány megengedte a horvát nemzet vezérénekkarlsbadi gyógykezeltetését (1930. október 3, november 4.) s azóta avezér detektívektől környezetten, látszólag teljes visszavonultságbanélt, a kormány azt remélte, hogy a király megjelenése a horvát fő-

309városban meghozza a diktatúra győzelmét Macek nélkül, vagy ellenéreis.Január 25-én a királyi pár Zágrábba érkezett. Egy hétig tartórazzia előzte meg a látogatási s egy csomó) ,,gyanús” embert letartóztattak.A várost rendőrség, csendőrség, katonaság szállta meg és adetektívek lég