You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AVADONSZAVAJACK LONDONVENTUS LIBRO KIADÓ
Az eredeti kiadás munkatársai:Átdolgozta : Lloyd S WagnerRajzolta : Sachin NagarKépszerkesztő : Jayshree DasSzínezés : Pradeep SherawatBorító : Jaya Krishnan K P (tervező/színező),Sachin Nagar (rajzoló)A magyar kiadás munkatársai:Sorozatszerkesztő : Diószegi EndreFordította : Németh Dorottya és Diószegi DorottyaSzerkesztette : Füzesiné Széll SzilviaAz elektronikus változat elkészítésében közreműködött:Grőb Krisztián, Pekó ZsoltProjektvezető : Földes Lászlówww.multimediaplaza.cominfo@multimediaplaza.comA fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Jack London: The Call of the WildKalyani Navyug Media Pvt Ltd. www.campfire.co.inISBN 978-963-09-6930-7ISSN 2062-2155Minden jog fenntartva© 2010 Kalyani Navyug Media Pvt Ltd© Ventus Libro Kiadó 2011© Hungarian translation Németh Dorottya 2011Felelős kiadó a Ventus Libro Kiadóés Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója
Buck nem olvasott újságot. Máskülönbentudta volna, hogy veszély fenyegeti…és nemcsak őt, de minden erőskutyát Amerika nyugati partvidékén…ARANYAT TALÁLTAK A KLONDIKE FOLYÓNÁLA GŐZHAJÓ MEGÉRKEZETT SEATTLE-BEFEDÉLZETÉN RENGETEG ARANY VANJúlius 17-én, vasárnap reggel a Portlandnevű gőzhajó befutott Seattle-be. A parton5000 fős lelkes tömeg ujjongott. A hajóaz alaszkai Saint Michaelből indult, és aKlondike folyó mellett talált több mint2000 tonna aranyat hozta el Seattle-be.A hajónak és 700 000 dollárt érő rakományánakérkezéséről már több napja értesülteka városban, köszönhetően a helyi lapoknak,amelyek már hajnalban sietve terítettékkülönkiadásaikat.Az újságok hírül adták, hogy Seattle belvárosareggel 9 óra 30 perckor már annyirazsúfolt volt, hogy az autók sem közlekedtek.Egyszerűen nem tudták kerülgetni az embertömeget.…azért volt ez így, mert a sötét északividéken kutató férfiak aranyra bukkantak,és mert a gőzhajótársaságokés a szállítási vállalatok óriási felhajtástcsaptak.Több ezer ember sietett Kanadába. Ezek azemberek kutyákat akartak, méghozzá erős,izmos kutyákat, amelyek a nehéz terepen ésa farkasordító hidegben is állják a sarat.
Ilyen volt Buckélete 1897 őszén.Buck még csak nem is sejtette,hogy Manuel, a kertész egyiksegédje rosszban sántikál.Manuelnek volt egy hibája– szerette a szerencsejátékokat.A játékhoz mindenekelőtt pénz kellett.A bére pedig arra sem volt elég,hogy a családját eltartsa belőle.A bíró a mazsolatermesztőkegyesületének gyűlésén volt……a fiúk pedig mással voltak elfoglalvaManuel árulásának emlékezetesestéjén. Senki sem látta, amikorő és Buck a gyümölcsösbe mentek.Senki sem látta őket, csak az az embera kis vasútállomáson. A férfi beszéltManuellel, és pénzt adott át neki.Oké.Be iscsomagolhatnáaz árut, mielőttelszállítja.Ha bármi gondlesz vele, csak húzzameg ezt a kötelet, ésengedelmeskednifog.Buck engedelmesenhagyta, hogy rátegyéka kötelet a nyakára.
Buck azt tanulta, hogy bízhatazokban az emberekben, akiketismer. De amikor a kötél másikvégét az idegen vette a kezébe…Meglepetésére a kötél egyrejobban fojtogatta a nyakát.ÚÚÚÚ!Az ereje fogyóban volt, a szemeelőtt elhomályosult a világ. Nem tudta,mikor indult el a vonat San Franciscofelé, és nem érezte azt sem, amikorbedobták az egyik vagonba.Buckkal még soha életébennem bántak így. És ő semvolt még ilyen mérges soha.Amikor Buck felébredt, ismét feltámadt benne arettenetes harag, és nekiugrott az idegen embernek.PUF FPU F FPAF FJaj!De Buck ismét szorítást érzett,majd elsötétült minden.A kutyát a San Franciscó-ipartra vitték.Mennyitkapott érte amásik fickó?Én csakötvenet kapoka munkáért.Százat.Megériaz árát,istenemremondom.
Másnap reggel négy emberjött, és feltették Buck ketrecétegy kocsira. Ezzel kezdetétvette a hosszú utazás.Két nap és két éjjel se nem evett,se nem ivott. A szeme vérben forgott,és dühödt vadállattá változott.Annak viszont örült, hogy a kötélnem volt már a nyakán. Azzalkönnyen sakkban tarthatták.De most majd megmutatja nekik.Csak nemakarja most kihoznionnan?Dehogynem.Majd elverem,ha kell.Buck nekitámadt a hasadó léceknek. Ha a balta odacsapottkívülről, ő azonnal ott termett és belülről téptea fát. Mindenképpen ki akart jutni. Dühödten vicsorgott.Na, te vörösszemű ördög, mostmajd elveszema kedved a harciaskodástól!
A férfi elolvasta a ketrecheztartozó papírokat.„Buck névrehallgat.”Nos, Buck, öregfiú,megvolt a mi kis vitánk.Most megtanultad a helyed, ésén is tudom, az enyém hol van.Légy jó kutya, és mindenrendben lesz.Buckot megverték, de nem törték meg.Belátta, hogy egy husángos emberrelszemben nem sok esélye van. Megtanultaa leckét, és soha többé nem felejtette el.De ha rosszkutya leszel,addig verlek, amígjobb belátásranem térsz, megértetted?Más kutyák is érkeztek, némelyikcsöndes volt, mások vadakés fékevesztettek. De mindegyiketugyanúgy betörték, mint őt.A husángos ember <strong>szava</strong> volta törvény, ő volt a gazda,akinek engedelmeskedni kellett.Nagy ritkán más emberekis jöttek, és pénzt adtaka gazdának. Aztán azidegenek egy vagy kétkutyát elvittek magukkal.Buck minden alkalommalörült, hogy nem ő került sorra.Szent ég!Ez aztán a hatalmaskutya. Miaz ára?Háromszáz,és csakmagánakennyi.De eljött az ő ideje is. Perraulta kanadai kormány futára volt.Kutyákra volt szüksége, hogy a csomagokgyorsabban célba érjenek.
Ilyen kutyaezerből, ha egy akad. Sőttízezerből egy.Buck látta, amint a pénz gazdát cserél.Aztán elvezették egy Curly nevűjó természetű újfundlandival együtt.Buck ekkor látta utoljára a vöröskabátos embert. Curlyvel az egyretávolodó Seattle-t nézték.Ez lett az utolsó kép az emlékezetükbena „meleg délről”.Nézd,François, jó áronszereztem ezeketa kutyákat.Perrault átadta a két kutyátFrançois-nak. Buck hamar rájött, hogyjó emberek, és értenek a kutyákhoz.Az alsó fedélzeten Buck és Curly kétmásik kutyával került össze. Spitzhófehér kutya volt a Spitzbergákról.Dave magának való, morcos fickóvolt. Evett, aludt, néha-néha ásítottegyet, és semmi sem érdekelte.
Világosan értésére adta Curlynek, hogynyugalmat akar, és aki ezt nem tiszteli,annak könnyen meggyűlik vele a baja.Spitz barátságosnak mutatkozott,de valójában alamuszi volt. Szemtőlszembe mosolygott, de ha nem látták,mindig valamilyen trükkel próbálkozott.Első alkalommal példáulellopta Buck ételét.Buck ugrott is, hogy megbüntesse,de François ostora mára levegőben suhogott. Előszöra bűnösre csapott le.CSATTBucknak csak visszakellett vennie a csontját.Buck úgy gondolta, Françoisigazságosan járt el, és ezzelnagyot nőtt a szemében.A hajó csak ment éjtnappallá téve, és közben azidő egyre hidegebb lett.Aztán egy reggel a hajócsavarleállt, csend lett, és érezhetőenváltozás készülődött.
A fedélzeten Bucklába valami puhafehérségbe süppedt.A fehér valamifentről is esett.A kutya beleszimatolt ésbelenyalt a hóba.Először égetett, mint a tűz,aztán egy perc alatt eltűnt.Ez meglepte Buckot. Újra megpróbálta,de most is ugyanaz történt. Az emberekfigyelték és nevettek rajta. Buck szégyelltemagát, bár nem tudta, miért.Ekkor látott életében először havat.
Buck első napja a Dyea Beachenmaga volt a rémálom. Minden órábantörtént valami rettenetes dolog.Egy percre sem volt nyugalma.Az itt lévő kutyákés emberek nem hasonlítottaka városi népekhez.Vadak és kegyetlenek voltak, törvényt csakegyet ismertek: a husáng és az agyar törvényét.Curlyvel történtmeg a dolog.Buck még soha nem látott ilyen farkasszerű,vad kutyákat, és az elsőélmény máris sok tanulsággal szolgált.Barátságosan közeledett egy hatalmashuskyhoz, amely akkora volt,mint egy jól megtermett farkas,bár nem akkora, mint ő.A támadásnak semmi előjele nem volt, csaka szemfogak villanása, fogak fémes csattanása,majd egy villámgyors ugrás előre.A farkasok harcolnak így– támadnak, majd elugranak.De volt még valami más is.