regös jános kenyér és báb peter schumann ... - Színház.net

szinhaz.net

regös jános kenyér és báb peter schumann ... - Színház.net

A SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA 1996/97 1Róna Katalin:ERŐS ÉRZELMEK KELLENEK 16(Beszélgetés Sinkó Lászlóval)Rajnai Edit:SZÍNHÁZFOGLALÓ, 1945 20(Egy vállalkozás végjátéka)Fodor Géza: BEVEZETŐ 29Herbert Jhering:HÁROM ÍRÁS A KRITIKÁRÓL 30Regős János:KENYÉR ÉS BÁB 40(Peter Schumann Kecskeméten)Ábrahám Eszter: BÁBEL UTÁN 45(Beszélgetés Peter Schumann-nal)Bérczes László: A FOLYÓ NEVE 46(Beszélgetés Maia Morgensternnel)Beszélgetés Sinkó Lászlóval (16. oldal)Herbert Jhering a kritikáról (30. oldal)XXX. ÉVFOLYAM 10. SZÁM1997. OKTÓBERFőszerkesztő: Koltai TamásA szerkesztőség:Bérczes LászlóCsáki JuditCsomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)Korniss Péter (képszerkesztő)Nánay István (főszerkesztő-helyettes)Sebők Magda (olvasószerkesztő)Szántó JuditSzerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. H-1054Telefon és fax: 131-6308Telefon: 111-6650Kiadó: Színház AlapítványBudapest V., Báthory utca 10. 1054Telefon: 131-6308Felelős kiadó: Koltai Tamás. Terjeszti a HIRKER Rt. NH.Egyesülés és alternatívterjesztők. Előfizethető bármelyhírlapkézbesítő postahivatalnál és a Hírlapelőfizetési ésLapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, XIII., Lehel út10/A 1900. közvetlenül vagy postautalványon, valamintátutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmijelzőszámra.Előfizetési díj egy évre: 960 FtEgy példány ára: 96 FtKülföldön terjeszti a Batthyany Kultur-Press Kft., H-1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6.T/F: 0036 1 201 88 91Tördelte az Osiris Kft.A nyomtatási és kötészeti munkálatokat a SzéchenyiNyomda Kft. végezteHU ISSN 0039-8136A folyóirat a Nemzeti Kulturális Alap, a Soros Alapítványés a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságatámogatásával készülMegjelenik havontaDRÁMAMELLÉKLET:Eörsi István:EGY PRÓBAFOLYAMAT STÁCIÓITalálkozás Maia Morgensternnel (46. oldal)A hátsó borítón: Péchy Erzsi és Galetta Ferenc aRevü Színház 1920-as Szép HelénájábanA borítókat Kemény György tervezte,


A SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA 1996197A legjobb új magyar dráma: HAMVAI KORNÉL: KÖRVADÁSZATA legjobb rendezés: VALLÓ PÉTER (Csehov: Ványa bácsi, Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: ASCHER TAMÁS (Lehár: Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: CSOMA JUDIT (A vágy villamosa, Nyíregyháza)A legjobb férfialakítás: HAUMANN PÉTER (Az eltört korsó, Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: SCHELL JUDIT (Ványa bácsi és Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: SZERVÉT TIBOR (Ványa bácsi és Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház)A legjobb díszlet: KHELL ZSOLT (Figaro házassága, Új Színház; „Művészet", Katona József Színház; A csendestárs, Kamra; Tom Paine, Kaposvár)A legjobb jelmez: BARTHA ANDREA (Sirály, Budapesti Kamaraszínház; Olasz szalmakalap, Vígszínház)Különdíj: -Ha október, akkor színikritikusok díja. Íme, az idei szavazatok. Huszonhatan válaszoltakfelhívásunkra, s itt meg kell állnunk egy pillanatra. Úgy gondoljuk, nemtekinthető egy szűk szakma belügyének az, hogy némi változás következett be aszínikritikusokat tömörítő szervezetben. Azzal összefüggésben, hogy a SzínházművészetiSzövetség őszi közgyűlésén jogi személyek, azaz kamarák, egyesületek,céhek szövetségévé szeretne átalakulni, a kritikusok is megalakították céhüket, hogyne legyen jogi akadálya e szövetséghez való csatlakozásunknak. Ez a szavazás teháte céh első akciója, ami azonban semmit sem változtatott a szavazás alapelvein és alebonyolítás módján.Ez évben is tehát lassacskán beérkeztek a voksok, ezek összegzése után pedigösszeültek a szavazók, és közösen döntöttek olyan vitás kérdésekben, amelyekbennem volt egyértelmű eredmény. S ilyen kérdés az idén több is akadt. Mint avégeredményből kitűnik: az alternatív és a különdíj kategóriában annyira szóródtak avélemények, hogy végül nem született konszenzus, nem tudjuk kiadnia díjakat. Ezismét felveti azt a visszatérő kérdést, hogy a különdíj-kategória nincs kellőképpenkörülhatárolva, illetve hogy a kritikusok egy része nem néz alternatív előadásokat(ezt jól mutatja, hogy viszonylag nagy azok aránya, akik erre a kategóriára nemszavaztak, illetve jó néhányan a furcsa, különös stúdió-előadásokat tekintik alternatívnak).Két kategóriában kellett még döntenünk: a mellékszereplőkében. A végeredménytolvasva feltehetően lesznek olyanok, akik megütköznek, amikor azt látják: a Ványabácsi Szonyáját és Asztrovját alakító két színész mellékszereplő-díjat kapott. Perszevitázhatnánk azon, hogy Csehov darabjaiban vannak-e hagyományos értelembenvett fő- és mellékszereplők, de ezúttal nem elvi, esztétikai kérdések alapján döntöttünk,hanem praktikus meggondolásokból. Ha a szavazók túlnyomó többségeSzervét Tibor és Schell Judit teljesítményét díjazásra érdemesnek tartja, ám egyesekaz alakítást főszerepnek, mások mellékszerepnek tekintik, akkor indokolt, hogy azeltérő kategóriákban, de azonos szerepre adott voksokat összegezzük. S mivel afőszerep-kategóriákban biztos jelöltek voltak, a legelfogadhatóbbnak az általunkmegszavazott megoldás tűnt. A kritikusok saját szavazólapján természetesen azeredeti voksok és indoklások olvashatók.Záró megjegyzés: a kritikusok együttes véleménye ezúttal is a biztos, kipróbáltértékeket erősíti meg. Mintha nem születtek volna rendhagyó, vitatható, kedélyborzoló,de ígéretes, újat kereső, jövőt körvonalazó produkciók!BARABÁS TAMÁSPesti MűsorA legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Zsámbéki Gábor (Kleist: Az eltörtkorsó, Katona József Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Szirtes Tamás(A miniszter félrelép, József Attila Színház)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Börcsök Enikő (Sógornők, PestiSzínház)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó:„Művészet", Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Almási Éva (Kényesegyensúly, Játékszín)A legjobb férfi mellékszereplő. Kállai Ferenc (Kényesegyensúly, Játékszín)A legjobb díszlet: Gothár Péter (Agyő, kedvesem!, KatonaJózsef Színház)A legjobb jelmez: Dőry Virág (Anconai szerelmesek,Radnóti Miklós Színház)Különdíj: Anconai szerelmesek együttese (RadnótiMiklós Színház)Ebben az 1996-97-es, meglehetősen gyenge szezonbannem találtam kiemelésre méltó új magyar darabot.Igaz, nem láttam a kaposváriak Körvadászat című produkcióját,amelyről tanult barátom, Koltai Tamás jókatírt, talán az lehetett volna, ha magam is látom. Magukaz előadások sem villogtak túlságosan, legjobbnak Azeltört korsót találtam, Zsámbéki Gábor „tollából", és a„Művészet"-et, Ascher Tamás rendezésében.A legjobb szórakoztató előadás címéért nálam hármanversengenek. Ilyen bűbájos, zenés játék volt aRadnótiban az Anconai szerelmesek, Valló Péterelővezetésében, s a Pénzálla házhoz, amelyet KalmárTibor rendezett, és ilyen -talán a legmulatságosabb - Aminiszter félrelép, Szirtes Tamás rendezésében, denem volt rossz a Van, aki forrón szereti sem, KerényiMiklós Gábor rendezésében. A legjobb alternatívelőadásra nincs jelöltem, amit úgynevezett alternatívkéntláttam, bármi legyen is az, nem nagyon tetszett. Alegjobb női alakítások közé sorolom Kútvölgyi Erzsébetéta Mesterkurzusban, Für Anikóét Az utolsó hősszerelmesben,Csomós Mariét a Megváltásban, VáriÉváét az Ahogy a lakáj latjában, Tábori Nóráét, Igó Éváétés mindenekelőtt Börcsök Enikőét a Sógornőkben.A férfiak közül kiváló volt Bodrogi Gyula (Pénz áll aházhoz), Gálvölgyi János (Az utolsó hősszerelmes),Végvári Tamás (Mein Kampf), Kaszás Attila és SzolnokiTibor (Van, aki forrón szereti), Lukáts Andor és BánJános („Művészet') és mindenekelőtt Haumann Péter(Az eltört korsó és "Művészet ! ). A legjobb nőimellékszereplőnek Almási Évát találtam (Kényesegyensúly), a legjobb férfi mellékszereplők: DarvasIván (Kényes egyensúly), ifj. Jászai László (Bella),Végh Péter (Bella), Balázs Péter (Van, aki forrón szereti),Máté Gábor (Agyő, kedvesem!) és mindenekelőttKállai Ferenc (Kényes egyensúly). Az évad legjobbdíszlete szerintem Gothár Péteré volt (Agyő, kedvesem!),s a legjobb jelmeztervező Dőry Virág (Anconaiszerelmesek), a különdíjat az Anconai szerelmesekegyüttesének adom.


• KRITIKUSDÍJ •BOGÁCSI ERZSÉBETNépszabadságA legjobb új magyar dráma: - Alegjobb rendezés: -A legjobbszórakoztató-zenés előadás: -A legjobb alternatív előadás: - Alegjobb női alakítás: -A legjobbférfialakítás: -A legjobb női mellékszereplő: - Alegjobb férfi mellékszereplő: - Alegjobb díszlet: -A legjobb jelmez: -Különdíj: -Évadról évadra a legkínosabb feladatom, hogy voksoljaka Színikritikusok Díjára. Nézem-nézem a különbözőkategóriákat, s legföljebb egy-egy színészi alakításratudnék szavazni nyugodt szívvel. Ha annak idején alegjobb magyar drámaként olyanokat nevezhettünkmeg, mint amilyenek a Halleluja, a Csirkefej vagy azÖrkény-művek voltak, hogyan szavazhatnék most bármireis? És hogyan találhatnék méltó rendezést a Tangó,a Marat halála, a Három nővér nyomába? Ezértdöntöttem most úgy, hogy kitöltetlenül hagyom a szavazólapot.Holott magam örülnék a legjobban, ha azidősebb gárda képviselői meg tudnának még lepni azelőadásaikkal. Es ha az ifjabbak olyan vitathatatlanértékeket tudnának máris felmutatni, amelyek joggalaspirálnának a legjobb címre. Ebben az évadban különerőfeszítést tettem arra, hogy a száz-egynéhány látottA legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél:Körvadászat. Kiss János, Körösi András,Kelemen József és Lecső Péter a kaposvárielő-adásban (Simarafotó)előadás között minél több legyen az olyan, amelyetfiatal művészek hoztak létre. Ha csak a „reményfutamból"kellene válogatnom, könnyebb lenne a dolgom.Szerettem például Alföldi Róbert Sirály-rendezését,méltányoltam Horesnyi Balázs A Mester és Margaritadíszletétés Földi Andrea kecskeméti jelmezeit. Örültemannak, hogy Moldvai Kiss Andrea bizonyította talentumátaz Irtásban, és Mihályfi Balázs is erős tehetségnekmutatkozik a Megváltásban. Ha folytatnám, itt is következnea „de"... Kívánok szebb napokat a magyar színháznak.BŐGEL JÓZSEFVasárnapi Hírek, Színháztechnikai FórumA legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Gaál Erzsébet (Aiszkhülosz: LeláncoltPrométheusz; Euripidész: Médeia, Várszínház) ésSzikora János (Bulgakov: A Mester és Margarita, Szeged)A legjobbszórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Fodor Tamás (CasparHauser, Stúdió K)A legjobb női alakítás: Béres Ilona (Médeia, Várszínház)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó,Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Törőcsik Mari (Romeo ésJúlia, Szolnok)A legjobbférfi mellékszereplő: Kerekes László (A vágyvillamosa, Nyíregyháza)A legjobb díszlet: Horesnyi Balázs (A Mester ésMargarita, Szeged)A legjobb jelmez: Bozóki Mara (A vágy villamosa, Nyíregyháza)Különdíjak: rendezői: Szász János (A vágy villamosa,Nyíregyháza) és Ascher Tamás („Művészet", KatonaJózsef Színház), Lengyel György (Az ember tragédiája,Debrecen), Vándorfi László (Az emberiség végnapjai,Veszprém); szórakoztató-zenés előadás: A vörös malom(Békéscsaba), Isten pénze (Madách Színház); férfialakítás:Bertók Lajos (Az ember tragédiája, Debrecen),Kulka János (Ványa bácsi, Radnóti Miklós Színház),(és mindketten A Mester és Margaritában, Szeged);női alakítás: Csoma Judit (A vágy villamosa,Nyíregyháza); alternatív előadások: Médeia-variációk(Miskolc), Katonák (Győr); jelmez: Szakács Györgyi(Ványa bácsi, Radnóti Miklós Színház;)A XVI. Országos Színházi Találkozó gála-záró estjénSzikora János, a vendéglátó színház és a találkozó


• KRITIKUSDÍJ •művészeti vezetője elmondta, hogy tudatosan válogattaksokféle műfajú és stílusú előadást a szegedi színházieseménysorozatra. Az volta céljuk, hogy a közönség(tegyük hozzá: maga a szakma is) képet kapjon amagyar színház jelenéről. Noha e célok nem mindenbenvalósultak meg a különben sikeres találkozón -nem mindenki akart vagy tudott elmenni a fesztiválra,korlátozott volt a szervezők, válogatók ízlésköre, aszakma (illetve a közönség) nem minden szervezete,csoportja, rétege kapcsolódott bele az eksztatikus hangulatúrendezvénybe -, az adott kép változatos ésgazdag. „Magyarország tehát gazdag ország" - mondtaSzikora, s ezt húzta alá a fővédnök Göncz Árpádköztársasági elnök, hangsúlyozva a boldog, az önfeledtszínház fontosságát.Mindez többé-kevésbé jellemző volt az egész évadra.Miközben folytatódtak a világképi, strukturális ésszponzorációs, fenntartási, financiális elmozdulások,konfliktusok, válságok, skandalumok, az alapjábanerősen középszerű színházi évad során a szakma többtekintetben offenzívabb, nyitottabb, a visszaesések, toporgások,álságok ellenére valamivel több értéketteremtő lett a fenntartás, a szponzoráció - több balfogása,bizonytalankodása, erkölcsi tartáshiánya ellenére -eredményesebbnek látszott. Általánosságban sikerültmeghaladni azt a problémát, hogy kell-e egyáltalánszínház a XX. század végén.Az évad során tabuk kezdtek leomlani, paradigmákkezdtek átformálódni. Jó, hogy az abszolút rendezőcentrikusés az abszolút elkötelezett és expresszívszín-ház helyenként csatát vesztett, műhelyek vannakátalakulóban, sőt alakulóban is. Baj csak akkor van, hamindez - olykor - egymás kitúrásával, kifosztásával,legázolásával folyik, néha még egyazon színházon belülis. Növekvőben a színészcentrikusság, esetlegesenmég némi egoizmustól, konzervativizmustól és elméletellenességtőlis fűtötten. Tény, hogy a színészek alegkülönbözőbb, részben új színházi formációkba vándorolnakát, s miközben többé-kevésbé tovább működika repertoárrendszer, egy-egy színész(csoport) többszínházban való foglalkoztatása különféle szerződésekkelés formációkban történhet (lásd a Tháliábólsajátos formában és elnevezéssel kivált színészcsoportesetét).Folytatódott az alternatív színház bevonulása, beékelődésea hivatásos színházba, mind a színházivilág-kép, mind szakemberek, együttesek tekintetében.Jó, hogy számos színház ilyeneket fogad be. Így ameghatározás nem is olyan könnyű, mert egyesesetekben az alternatív produkció a színház sajátművészeivel jön létre, más esetekben meg keverten.Mindenesetre ez a vonulat az évad több nagy sikerű ésértékes produkcióját hozta létre (Katonák Győrött,Médeia-variációk Miskolcon, Gaál Erzsébet Médeiája aVárszínházban).A rendezői kultúra tekintetében a régebbiek közülmind az egykori szertartásszínháziak (Ruszt), mind aracionális emelt realizmus képviselői (Zsámbéki,Ascher, Székely) vittek színre megújulásról tanúskodó,jelentékeny produkciókat. A fiatalabb, újonnan kirajzottrendezők inkább a darabrobbantásban, dekomponálásbanjeleskedtek, nem kevés eredménnyel, de sokkétséget is hagyva a nézőben. Szaporodnak a színészrendezések,közülük kiemelném Alföldi Róbertszínházésstílusteremtő képességeit. Kiemelkedő értékű éshatásfokú előadást produkált Nyíregyházán Szász Jánosfilmrendező, s ugyanott a kissé magányos farkassávált Verebes István is a Sirállyal.Feltűnő az új magyar drámatermés gyarapodása.Igaz, a korábbi realisták, szürrealisták, groteszkek, abszurdok- kevés kivétellel - hiányoznak, ám SpiróGyörgy több új bemutatója, Kamondi Zoltán (Médeiavariációk),Tasnádi István (A kokainfutár), Hamvai Kornél(Körvadászat) új dramaturgiai trendeket is sejtet.BUDAI KATALINA legjobb új magyar dráma: Tasnádi István: A kokainfutár(és olvasva a Don Quijote)A legjobb rendezés: Ruszt József (Katona József: BánkBán '96; Shakespeare: Hamlet, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Mohácsi János(Tom Paine, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Spolarics Andrea (Méhednekgyümölcse, Kolozsvár)A legjobb férfialakítás: Bertók Lajos (Az ember tragédiája,Debrecen)A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Schneider Zoltán (Megváltás,Új Színház)A legjobb díszlet: Galambos Péter (A kör négyszögesítése,Kecskemét)A legjobb jelmez: Szűcs Edit (Tom Paine, Kaposvár)Különdíj: Paolo Magelli (Liliom, Zalaegerszeg)CSÁKI JUDITSzínházA legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Fodor Tamás (Grimm-mese,Stúdió K)A legjobb női alakítás: Schell Judit (Ványa bácsi, RadnótiMiklós Színház)A legjobb férfialakítás: Szervét Tibor (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Prókai Annamária (Figaroházassága, Új Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Magyar Attila (Figaroházassága, Új Színház)A legjobb díszlet: -A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Ványa bácsi, RadnótiMiklós Színház)Különdíj: -DARVAY NAGY ADRIENNEA legjobb új magyar dráma: Kárpáti Péter: MéhednekgyümölcseA legjobb rendezés: Alföldi Róbert (Csehov: Sirály[Madárkák], Budapesti Kamaraszínház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház) Alegjobb alternatív előadás: Fodor Tamás (Jacquesavagy a behódolás és A kötelesség oltárán, Stúdió K)A legjobb női alakítás: Csoma Judit (A vágy villamosa,Nyíregyháza)A legjobb férfialakítás: Szervét Tibor (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Kakuts Ágnes (Irtás,Debrecen)A legjobb férfi mellékszereplő: Kovács Lajos (Pogánytánc,Kecskemét)A legjobb díszlet: ,Dávid Attila (Az ember tragédiája,Debrecen)A legjobb jelmez: Bartha Andrea (Olasz szalmakalap,Vígszínház)Különdíj: Alakoskodók (Sámán Színház)Az 1996-97-es évadban több optimizmusra okot adóelőadás élményével gazdagodtam, mint tavaly. Ezekegyfelől „hagyományos", színészi alakításokra épülőprodukciók, másrészt olyan „rendezői színházak",amelyek a „kozma-teátrálisnak" nevezhető irányzatotképviselik. (Ilyen volt Bal József János vitéze, NovákEszter Figaro házassága-koncepciója, Eszenyi EnikőOlasz szalmakalapja, Alföldi Róbert Csehov-értelmezése,részben Mohácsi rendezése, sőt a „stílust váltott"Lengyel György reteatralizált Tragédiája mellett a DonGiovanni is.) Ezen alkotók a színháztörténeti tradíciókelemeinek ironikus (és önironikus) beépítésével, illetvekezelésével reflektálnak a mai valóságra.Egységes színpadi élményre törekedvén a látványis egyre immanensebb része az előadásoknak. Azemlített tervezőkön kívül Galambos Péter kecskemétiJános vitéz-, Bagossy Levente Yerma-díszlete tetszett,Libor Katalin jelmezei a Don Giovannihoz, azugyancsak debreceni Tragédia maszkjai Lengyel Fruzsinajóvoltából, Illetve Dőry Virág ruhái az Anconaiszerelmesekben.A „többi színpadi eszköz" kategóriájába tartozik aszöveg is. Az idén elég sok új magyar drámát színrevittek, de számomra formailag és tartalmilag egyarántKárpáti darabja volt a legjelentősebb, amelynek sikeréhezminden bizonnyal hozzájárult az ősbemutatórendezőjének, Bérczes Lászlónak és a kolozsvári MagyarSzínház kitűnő együttesének a munkája.Az idén különben jóval többen voltak azok, akikfelterjeszthetők a „legjobb rendezés" díjára. PéldáulValló Péter a Ványa bácsiért. Az Anconai szerelmesekreazért szavaztam a maga kategóriájában, mert az ötlet,a megvalósítás, az előadás humora. a nosztalgikuszenei összeállítás, a látvány, a szereplők dicsérete mellettés éppen ezért, vagyis az „örömszínházért" mondokköszönetet. (Sajnos Ascher operettrendezésétnem láttam.) Mindkét Valló-előadásban kiemelkedőSzervét Tibor játéka, akivel egymásra találtak a radnótisok,de valójában a Ványa bácsi valamennyi szereplőjekülön-külön is díjat érdemelne. KiemelendőSzász János nyíregyházi előadása is, és Csoma megrázóalakítása mellett Szabó Márta és Megyeri Zoltán.Nekem élményt jelentett Vidnyánszky Attila egyidejűlegszent és profán Gyilkosság a székesegyházban-elképzelése,különösen a Becketet játszó Trill Zsolt alakításamiatt. De az év legkiemelkedőbb eseményének Alföldisajátos, hibáival együtt következetes, érett Csehov-víziójátérzem.Az általam látott alternatív produkciók közül - „prózaivonalon" - a Stúdió K jelzett előadását értékeltemleginkább, ugyanakkor- külön „táncszínházi" kategórianem lévén - különdíjra „terjesztem" a Sámán Szín-házminden tekintetben élményszerűen professzionista


• KRITIKUSDÍJ •Alakoskodók című, nemzetközileg ismert és elismertprodukcióját.Ha volna „legjobb színházi pillanatok" nevű díj, akkornehezen választanék, hisz több szép mozzanata voltBertók Lajos Ádámjának a debreceni Tragédiában, aKatona József Színház Ascher rendezte „Művészet"-előadásában mindhárom szereplőnek, NaszladyÉvának a kecskeméti Pogánytáncban, Mertznek ésMoldvai Kiss Andreának a debreceni Irtásban, RancsóDezső-nek Bagóként a János vitézben, RappertGábornak a szatmárnémeti Lear király Bolondjaként,Bandor Évának Yvonne-ként a kassai Gombrowiczelőadásban;felejthetetlen Pálffy Tibor „kenyérosztása"a sepsiszentgyörgyi Godspellben, s ugyanebben SzabóTibor szintén kiemelkedő, Kamarás és Rátóti a SirályAlföldi rendezte produkciójában, Kamarás, Pindroch,Egri Kati a vitákat indukáló, érdekes Ruszt-féle Bánkbán '96-ban, a végzős Kali Andrea és Orbán Attila akolozsvári főiskolások Üvegcipő-előadásán, RekitaRozália Babakinaként az ugyancsak kolozsváriIvanovban stb. De nincs ilyen díj, s így arról sem kellértekezni - szerencsére -, hogy hány egészébengyenge előadásban születhetnek szép pillanatok aszínészi tehetség jó-voltából. (Persze ez fordítva isigaz, de akkor hajlamosak vagyunk a rendezőszínészvezetési kvalitásai-nak hiányávalmegmagyarázni a tényt, ami általában igaz is.)Mindenesetre az idén nekem nem volt könnyű választani,és ennek nagyon örülök...DÖMÖTÖR ADRIENNEA legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház) Alegjobb alternatív előadás: Fodor Tamás (Grimm-mese,Stúdió K)A legjobb női alakítás: Csoma Judit (A vágy villamosa,Nyíregyháza)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó,Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit (Ványa bácsiés Anconai szerelmesek, Radnóti Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Magyar Attila (Figaroházassága, Új Színház)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (A csendestárs, Kamra)A legjobb jelmez: Dőry Virág (Szerelem a Krímben,Thália Színház)Különdíj: -A legjobb rendezés: Ványa bácsi. Valló PéterRadnóti színházi előadásában Jelena: KovátsAdél és Szerebrjakov: Bálint András (KonczZsuzsa felvétele)Megingathatatlan vagyok abban a hitemben, hogy azembereknek (ha szabad ilyen durva általánosítássalélni: mindenkinek) szükségük van színházra. Hogy - azéletük részeként, mégsem „élesben" - vágyódhassanak,örülhessenek, csalódhassanak, szenvedhessenek.Hogy részesei lehessenek a varázslatnak, amelybennem versenytárs a tévé, video és Internet, deigazából még a mozi sem.Ezt a hitemet ez az évad sem tudta alapjaiban megingatni,bár aránytalanul sok előadás alatt azon kaptammagam, hogy valamiképpen elég nehezen akaródzik aszínpadra néznem. A várhatónál(?) is többször uraltael a színpadot a szövegfelmondás-illusztrálás-rutinjátékkényelme és unalma. (Érdekelne egy olyan közvélemény-kutatás,amelyben arról is kérdeznék a színházrólleszokott kultúrafogyasztókat, mikor és milyenmeghatározó élmények miatt távolodtak el a színháztól.Erősen gyanítom, hogy többnyire diákkorukban és azimént említett játékmód alapján alakították ki véleményüket.)Amelyik előadás az effélénél egy kicsit isigényesebb, ötletesebb, már örülni illik neki.Hogy magam - a legjobbként megnevezett produkciókon,alkotói teljesítményeken kívül - minek örültemleginkább? Elsősorban a Radnóti Színház remekül sikerültévadának, csakúgy, mint a Katona újbóli erősödésének(és ifjú tehetségeinek, mindenekelőtt FullajtárAndreának és Ónodi Eszternek). A nyíregyházi Avágy villamosának, az Új Színház Figarójának, a KatonaAz eltört korsójának, a Radnóti Mein Kampfjának, a


• KRITIKUSDÍJ •kaposvári Titus Andronicusnak. (A Tom Paine-nek márkevésbé: bár érteni vélem az alkotók szándékát, sőt,látom ennek színvonalas megvalósulását, érzem aprodukció fontosságát is a társulat és a színházcsinálásszempontjából, az előadás engem mint nézőtjóllehetegy darabig elszórakoztatott - mégis inkábbmegkerült, mint magával ragadott.)A színészi alakítások közül - a díjakra javasoltakonkívül - a következők voltak számomra a legemlékezetesebbek:Kulka Jánosé és Kocsó Gáboré a Ványabácsiban, Csákányi Eszteré Az eltört korsóban, BánJánosé a „Művészet"-ben, Jordán Tamásé A csendestársban,Görög Lászlóé a Mein Kampfban, Stohl Andráséa Szeget szeggelben, Szabó Mártáé A vágyvillamosában.FÖLDES ANNABálint György Újságíró IskolaA legjobb új magyar dráma: Csalog Zsolt: CsendetakarokA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Yasmina Reza:„Művészet", Katona József Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Znamenák István (A kokainfutár,Kaposvár)A legjobb női alakítás: Fullajtár Andrea (Csendet akarok,Kamra)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó,Katona József Színház) és Végvári Tamás (MeinKampf, Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Máthé Erzsi (Az eltörtkorsó, Katona József Színház) és Kállai Ilona (Szabadonfoglak, Vígszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: -A legjobb díszlet: Khell Zsolt (A csendestárs, Kamra;Az eltört korsó; „Művészet", Katona József Színház) ésBalla Margit (A különös látogató, Kolibri Színház) Alegjobb jelmez: Bozóki Mara (Várakozás, KatonaJózsef Színház)Különdíj: Máté Gábornak a kortárs magyar drámákszínpadra segítéséért és Parti Nagy Lajosnak a SógornőkfordításáértVisszatérő, kínos bevezető: a kritikus háborgó lelkiismeretévelmérkőzve, mentegetődzve terjeszti elő aszínházi spektrum teljességének ismerete nélkül fogalmazottítéletét. Egyéni, anyagi, szakmai körülményekrealapozott mentségek fedezékéből szavaz. Azután azírott források, kritikák, kollegiális tapasztalatok számbavételeután kiderül: kiemelkedő, fontos előadásokazért nemigen maradtak ki. A nagy kérdés inkább csakaz, vajon voltak-e az elmúlt évadban igazán kiemelkedő,igazán fontos produkciók.Színvonalas, jó előadásokban nem volt hiány, aközönség (minden ellenkező híreszteléssel szemben)nem pártolt el a színháztól. Inkább az vált hűtlenné -és nem csak Magyarországon - a korábban átmenetilegbirtokolt rangot adó közéleti funkcióhoz.Éveken keresztül tárgyaltuk: nincs magyar dráma.Az idén Spiró Györgynek két premierje volt. Parti NagyLajos berobbanása után Garaczi László, Tasnádi István,Hamvai Kornél is letették a maguk színházi névjegyét.Hogy ennek ellenére miért a szociográfus Csalog Zsoltnakítéltem a kortárs magyar dráma díját, legfőbb oka,hogy monodrámája korrajznak is, lélektani analízisnek isjelentős.Nem véletlen az sem, hogy az általam díjazásrajavasolt teljesítmények „aránytalanul" nagy része aKatona József Színházban született: ez az a színház,ahol a színháztörténeti jelentőségű felívelés után istovább él a szakmai maximalizmus. Köszönhető ezZsámbéki Gáboron kívül a pályája zenitjére érkezettAscher Tamásnak: véleményem szerint az évad legjobbelőadásai között a felkavaró Elnöknők és a lebilincselő„Művészet" mellett a (kaposvári születésű) sziporkázóanszellemes Luxemburg grófja is szerepel.Nem mellékesen: a Katona József Színház vezetésének,kollektívájának a színház jövője szempontjából islényeges vállalkozása a kapunyitás a többi művészetfelé. A Katona adott otthont Az író színháza címűsorozatnak, a publicisztikai kabaré lehetőségeit kutatóGábor Andor-műsornak és - last but not least - amozdulatból valódi színházat teremtő Bozsik Yvettenek.Ha a Különdíj-címkét felcserélhetném a Kezdeményezésdíjával, percig sem haboznék a szavazásnál. Dehogy ne térjek el nagyon a megadott szempontoktól,inkább úgy döntöttem, hogy a magyar drámák színpadimegvalósításában elért eredményeiért Máté Gábornakjavaslom a különdíjat.A többi a szavazólapról leolvasható.GABNAI KATALINSzínház- és Filmművészeti FőiskolaA legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Tasnádi Csaba (Sok hűhósemmiért, Budapesti Kamaraszínház); Picaro (Emberforduló,Szkéné); Magyar Eva (Ringató, Sámán Színház)A legjobb női alakítás: Margitai Ági (Médeia-variációk,Miskolc)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó;„Művészet", Katona József Színház) és Bezerédi Zoltán(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház) és Molnár Piroska (Luxemburggrófja, Kaposvár)A legjobb férfi mellékszereplő: Szervét Tibor (Ványabácsi, Radnóti Miklós Színház) és Rudolf Péter (Háborúés béke; Olasz szalmakalap, Vígszínház)A legjobb díszlet: Khell Csörsz (Az eltört korsó, KatonaJózsef Színház) és Paseczky Zsolt (Hedcla Gabler, JózsefAttila Színház)A legjobb jelmez: Berzsenyi Krisztina (Agyő, kedvesem!,Katona József Színház)Különdíj: a győri Kisfaludy Színház padlásszínházialkotócsoportjának két produkciójukért: Thury Zoltán:Katonák és Csehov-Kiss Csaba: De mi lett a nővel?Valló Péter Ványa bácsija egy virágkorát élő színház jóelőadása. Gazdag, teljes és voltaképpen igen egyszerű.Az év leghumánusabb színházi estje. Mindenki jó benne,együtt és külön-külön is. Bálint András új karakterthoz, Szervét és Kulka nagy mindentudással „játszikössze", a lányok pedig elmondják a közönségnek mindazt,amit Csehovtól; Vallótól - meg maguktól-a nőkrőleddig megtanultak.Ascher Tamás Luxemburg grófja-rendezését, a kaposváriakidei operettjét a szakmailag igényes „kommersz"előadások rubrikájába lehetett besorolni. Dehiába töprengek, nem jövök rá, mi a kommersz elemebben a játékban. Amit látunk, az olyan nagyszerű,hogy közben érezhetően megnő a közönség oxigénellátása.Mintha az élet minőségét emelné meg néhánypillanatra. A „Művészet" szinte steril színpadképébenAscher Lukáts Andorral, Haumann Péterrel és BánJánossal folytat olyan „kamaramuzsikát", ami csak alegmagasabb rendű kvartettek produkcióihozhasonlítható. S ami a fülnek szól, azt Ascherjellegzetes rajz-technikája erősíti föl, amikor az egészest során szike-pontossággal vezeti a színpadtérbelivizuális folyamatot: hol ez a folt lüktet, hol az a csíkindul el hátra; rándulások és koppanások rímelnekegymásra, szögek, arányok, egybevágások ésaranymetszés arányú osztottságok teszik a játékotfestészetileg külön értékelendő mozgó képpé.Kiss Csaba és egyre erősebb győri csapata, úgytűnik, befogadta és munkához juttatta a színészként ésrendezőként is egyre jobb Honti Györgyöt. Két kiválóprodukció született Thury Zoltán drámája és Csehovnovellái alapján. Izgalmas és szerves naprakész színházjött létre, melyben színészeik - Gyabronka József,Horváth Lajos Ottó és a többiek - szárnyakat kapnak.Gaál Erzsébet az évad egyik legszebben kidolgozott,gyönyörűen világított, erőteljes ívű Ibsen-rendezésébenteljes rendezői fegyverzetében mutatkozik. Színészeiközül kiemelkedik a vele együtt lélegző Fehér Annas az a Sztarenki Pál, aki az elmúlt nyáron már CserjeZsuzsa rendezésében is jeleskedett - s aki egyszermaga is elhiszi tán magáról, hogy képes főszerepre,mint akkor Calderón pattogó rímelésű Két szék közötta pad alatt című játékában, s mint most Hedda Gablerégő szemű, démoni szerelme szerepében. S bár arendező által jegyzett várszínházi görög darabok néhányelemének forszírozottsága levesz az est értékeiből,Béres Ilona Médeia-alakítása így is az évademlékezetes címszerepei között van.Zsámbéki Gábor olyan izgalommal tanulmányozzaKleistet, hogy utálkozó figyelme és kutakodása magávalragad bennünket. Nem minden perce egyenrangúAz eltört korsónak, de Haumann Ádám bírója, MátéGábor főhivatalnoka és Bán János írnokfigurája évekrevelünk marad. Róžewicz Csapda című darabja ZsámbékiGábor rendezésében mint a Színház- és FilmművészetiFőiskola évadzáró vizsgaprodukciója volt rövidideig látható. Felnőtt szintű, egységesen magas játékkultúrátmutató vizsgaelőadás volt ez. Ha kidolgozottságafolytán nem is, de különös, viszolyogtató szépségeés hibátlan folytonosságú világa miatt eléri ahajdani, legendássá lett Chioggiai-előadás színvonalát.Az alternatívok közül talán a Picaro együttes Emberfordulócímű darabjának van leginkább „más" íze. Adarab - ha van egyáltalán - aránytalan, de rendkívültehetséges munka. A színészcsapat, különösen a „nagyalternatív öregek", Terhes Sándor, Pintér Béla meg atöbbiek, ragyogó részletekkel gazdagítják a torzó voltábanis megragadó játékot. A másik két produkció esetébeninkább erőssé és profivá lett, öregedni nem képesalkotók kísérletező kedvű, jó ízű munkáit láthatjuk.Margitai Ági és 'Haumann Péter ebben az évadbanújra leckét ad a színművészet magasiskolájából. Mar-


• KRITIKUSDÍJ •gitai Médeia-alakítása szinte filmes bensőségességgelmutatja a miskolci nagyszínpadonaz asszonyi gyötrődést. Haumann kiválóformában van, s úgy tűnik, méltó rendezőksegítségével ez a szerencsés menet sokáigfolytatható lesz.A mellékszereplők kiválasztása mindiggond: ki tudja, melyik előadásban kit tartsunkigazán fő- avagy mellékalaknak? Schell Judités Molnár Piroska mellett hadd említsem a nőkközül Bíró Krisztát a kecskemétiek SimonBalázs által rendezett Katajev-darabjában,Martin Mártát mint Halált Tábori György TelihayPéter által rendezett Mein Kampfjában,melyben Görög László Hitler-alakítása volt mégérdekes. Magyar Attila Radicskov Január címűdarabjában, az Új Színházban, Szarvas Józsefa Pesti Színház Gothár Péter által rendezettDandin Györgyének címszerepében kapott elfelejthetetlen pillanatokat. S ha márapillanatoknál tartunk: Kállai Ferenc a JátékszínTordy Géza által rendezett Kényesegyensúlyában, Balázs Péter a Kerényi Mik-lósGábor-féle Van, aki forrón szeretiforgatagában, Bajor Imre a Radnóti fölfrissítettMolnár Ferenc A jó tündérében okozott megrendítővagy kacagtató pillanatokat, amelyekolykor túlnőttek az előadáson. DebreczenyCsaba totálkáros alkoholista milliomosa hibátlanékszerecske a habkönnyű, évad végiAnconai szerelmesek című játékban a Radnótiban.Rudolf Péter varázslatosan átszellemültkomédiázását az Olasz szalmakalap egyiksokadik előadásán nézhettem. Lebegni látszott adeszkák fölött.A választott díszletek, Khell Csörsz és PaseczkyZsolt munkái bátor szépséggel beszélnek a korról meg ahelyzetről, amelynek teret adnak. Egyiket a nagyszínpadi,másikat a kéttenyérnyi stúdióforma kiszolgálásaés jólesően dekoratív uralása jellemzi.Az évadban nem látott előadások némelyikét a színházifesztivál programjában olvasva azt reméltem,hogy többszöri jelentkezéssel és tisztességes sorbanállással kiérdemelhető lesz a láthatásuk. Nem jó módszertválasztottam. Talán mások is így jártak.HOCHENBURGER ÁGNESCriticai LapokA legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Zsámbéki Gábor (Kleist: Az eltörtkorsó, Katona József Színház) és Gaál Erzsébet (Aiszkhülosz:Leláncolt Prométheusz; Euripidész: Médeia,Várszínház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház) ésAscher Tamás (Luxemburg grófja, Kaposvár) A legjobbalternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Csoma Judit (A vágy villamosa,Nyíregyháza)A legjobb férfialakítás: Mertz Tibor (A lázadó, BudapestiKamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Fullajtár Andrea (Az eltörtkorsó, Katona József Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Ungvári István(Mániákusok, Győr)A legjobb díszlet: Horesnyi Balázs (A Mester ésMargarita, Szeged)A legjobb jelmez: Dőry Virág (Anconai szerelmesek,Radnóti Miklós Színház)Különdíj: Fodor Tamás (Grimm-mese, Stúdió K)„Nem kapsz még színházmérgezést?" - kérdezgetikidőnként „civil" ismerőseim; én pedig ilyenkor őszintemeggyőződéssel rázom a fejemet. Pontosabban, ráztam- egészen mostanáig. Az évad vége felé ugyanis(amikor jó két hónap alatt annyi előadást láttam,amennyit egy átlagnéző egy teljes szezon alatt se nagyon)valóban kezdtek rajtam kiütközni a „színház-túladagolás"tünetei. Az például, hogy érezhetőenmegnőtt az ingerküszöböm - azaz egyre nehezebbenérintettek meg a mégoly színvonalas produkciók is.A feladat, ha nem is volt könnyű, azért szerencsérenem volt lehetetlen sem. Egyaránt sikerült például kétgyökeresen eltérő, mégis egyformán lebilincselőelőadásnak is. Az egyik Zsámbéki Gábor rendezése, Azeltört korsó (amely a realista színjátszás mesterfokonűzött eszközeivel, az aktualizálás legcsekélyebb jelenélkül rajzol meg egy minden ízében hátborzongatóanismerős társadalmi látleletet); a másik pedig a GaálErzsébet keze nyomán megelevenedő Leláncolt Prométheusz,illetve Médeia (amelyek a maguk jórésztnapjainkat idéző - rendkívül eklektikus, de következetesbelső logikával működtetett- látványvilágával és azalighanem szándékosan heterogén, de helyenként kiválószínészi játékukkal szinte karnyújtásnyi közelségbetudják hozni a több ezer éves mítoszokat).Az évad során persze ezeken kívül is született jó párfontos, hatásos vagy „csak" érdekes produkció (a RadnótiSzínház Ványa bácsijától Az embertragédiája debreceniváltozatáig vagy például a kaposvári Tom Paine-A legjobb szórakoztató-zenés előadás: a kaposváriLuxemburg grófja. Ascher Tamás rendezésébenBezerédi Zoltán (Sír Basil) és MolnárPiroska (Fleury) (Simarafotó)ig), illetve kiemelkedő színészi alakítás (Szarvas Józseféa pinceszínházi Emigránsokban, Bertók Lajosé a máremlített debreceni Tragédiában, vagy Horváth LajosOttóé a győri Katonákban, Margitai Ágié a miskolciMédeia-variációkban stb.). A sort meglehetősenhosszan lehetne folytatni; ehelyett azonban inkább arróla néhány előadásról szólnék, amelyek különösennagy hatást tettek rám. Ezek közül egy felkavart (aCsendet akarok című hajléktalanmonológ, amelyet aszámomra a szezon egyik nagy felfedezését jelentőFullajtár Andrea mondott el a Kamrában), kettő megrendített(a Budapesti Kamaraszínházban látott A lázadóés a debreceni társulat által előadott Irtás-az utóbbielsősorban Moldvai Kiss Andrea és az előbbiben isremeklő Mertz Tibor kettőse jóvoltából), egy pedigmélységesen megrázott (a nyíregyháziak produkciója,A vágy villamosa, a főszereplő Csoma Judit döbbeneteshatású utolsó jelenetével); de hogy ne legyen ilyensötét és komor a kép, gyorsan hozzáteszek egy sokkalvilágosabb színt is. Ez pedig a Stúdió K-ban látottGrimm-mese, ez az élő színészek és bábok összjátékábóllétrejött gyerekelőadás, amelyet - talán nem szégyenbevallani - magam is ötévesként „elvarázsolódva",időnként valóban tátott szájjal figyeltem. Kívánhat-eennél nagyobb csodát (ráadásul évad végén) egyidőnként már-már elfásuló kritikus?


• KRITIKUSDÍJ •csak az előadásokat, hanem a róluk szóló írásokat isalaposan megfigyeljük, akkor talán ez sem nevezhetőkönnyű feladatnak.KOLTAI TAMÁSSzínházA legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Monori Lili-Székely B.Miklós (Matiné)A legjobb női alakítás: Kútvölgyi Erzsébet (Mesterkurzus,Pesti Színház)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó;„Művészet", Katona József Színház) és Végvári Tamás(Mein Kampf, Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Börcsök Enikő(Dobardan, Vígszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Spindler Béla (TitusAndronicus, Kaposvár)A legjobb díszlet: Khell Zsolt („Művészet", Katona JózsefSzínház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Ványa bácsi, RadnótiMiklós Színház)Különdíj: Zsótér Sándor (Patkányok, Színház- és FilmművészetiFőiskola) és a Titus Andronicus kaposvárielőadása 1997. április 18-ánHa komolyan veszem azt a kérdést, hogy milyen meglepetéstörtént az 1996-97-es évadban a magyar színházban- még úgy is vállalom, hogy milyen eseménytörtént -, akkor az szerintem két dolog.Az egyik a Titus Andronicus Kaposváron. Különdíjambanezért írtam mellé az előadás dátumát, esetlegmajd tanúskodni kell a bíróságon: 1997. április 18.péntek. Majdnem telt ház, szenvedélyes játék, szenvedélyesközönség, nagy siker. Nevetés egy szál se,ellenben fojtott, feszült izgalom, kirobbanó érzelmekmindkét oldalon. Ha úgy alakul, lesz rá ötszáz tanúm,bár ha egyedül vagyok különvéleményen, meggyőződésemakkor sem kevésbé szilárd. Ez egy kihívó előadás:vállalja Shakespeare-t és az atrocitásait, ami ezesetben ugyanaz. Kevesen mernék megtenni. Mindenhájjal megkent profi róka kell hozzá. Vagy egy cselédkönyvesrendező, Keszég László. Es még valami: Kaposvár.Sehol máshol az országban ez nem sikerülneígy, csak ott, ahol az epizodista is főszereplő, sőt több:személyiség. Az előadás éppoly vad, arcpirítóan szertelenés szemtelen, giccses és horrorisztikus, stílustalanés göcsörtös, s furcsamód mégis egyszerű, mint adarab. Hogy mások szerint máskor és máshol (a szegedivendégjátékon) nem volt ilyen? Röhögtek, és nembírták, és fölháborodtak? Ez nem bizonyít mást, csakazt bizonyítja, hogy Spirónak igaza van, amikor úgyvéli, hogy a mai magyar közönség, „ez ami világtömegünk"általában - vagyis amikor Kaposváron (még)neveletlen, máshol végérvényesen nevelhetetlen -„arctalan, feltűnően könnyen manipulálható klónokgyülevésze".A „gyülevészt" nem biztos, hogy sértésnek szánta;én mindenesetre nem szánom annak. Ez a gyülevészvitte olyan sikerre A miniszter félrelép című bohózatot,hogy több száz méteres, hisztérikus sorok álltak aJózsef Attila Színház pénztára előtt. Ezt az előadásttartom az évad másik eseményének. Ekkora őrületmellett nem lehet csak úgy elmenni. A jelenség túlmutatönmagán. Ez máshol tipikus en suite siker. Kétszínész, aki rendező is, megrendezte magát. Aztánátrendezték magukat filmre. Ami néhány hónap múlva, afilm bemutatója után nyilván meg fogja ölni azelőadást. Tipikusan magyar ügy, máshol nem így csinálnák,a színházi producer nem engedné ki a kezébőlaz üzletét. Nálunk másképp van, a két részvényes színésznek(részben producernek), meglehet, nagyobbüzleti érdeke fűződik a filmes megoldáshoz. Másrészten suite játszani nagyon strapás, hónapokig, esetlegévekig egyfolytában nemis lehet, arról nem beszélve,hogy kockázatos. Vagy kellene hozzá még egy Kernés még egy Koltai. Legalább. De nincs. Az egy Kernnekés egy Koltainak filmmel kiváltva kényelmesebb is,jövedelmezőbb is. Igy hal meg az első magyar bulvárszínházimodell.Ami még volt az évadban, az szinte kötelező. Ezértcsak fölsorolom. Ascher perfekt „Művészet"-rendezésea Katonában és etalonszerű Luxemburg grófjaKaposváron. Zsámbéki-Haumann koprodukciója Azeltört korsóban. A Van, aki forrón szereti az Operettben.(Kerényi Miklós Gábor megérdemelne egy„zenés díjat", már csak azért is, mert Érdemest,Kiválót, Kossuthot nyilván csak azután fog kapni, hogyaz összes, nála rosszabb rendező már megkapta.)Aztán volt még Verebes nyíregyházi Sirálya(Alföldiéből is két felvonás), Kiss Csaba győri Csehovja,a De mi lett a nővel?, Szikora látványszínházi Bulgakovja,A Mester és Margarita Szegeden. Mindez magasszínvonal és a nevezettektől, mondom, kötelező gyakorlat.Tulajdonképp Vallótól is az a Ványa bácsi, ennekazonban az a bája, hogy egyesek szerint csak a reményfutambanindulhatott volna, vagy még ott se. Ugyanis„idejétmúlt" a nyelve. A Zsótér-féle főiskolai Patkányokénem idejétmúlt. Szégyellem, de mind a kettőt igenjónak találtam.KOVÁCS DEZSŐKritikaA legjobb új magyar dráma: Tasnádi István: A kokainfutárA legjobb rendezés: Mohácsi János (Paul Foster: TomPaine, Kaposvár)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: -A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: -A legjobb férfialakítás: Kovács Zsolt (Tom Paine, Kaposvár)A legjobb női mellékszereplő: Prókai Annamária (Figaroházassága, Új Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Fekete Ernő (Agyő, kedvesem!,Katona József Színház)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (Tom Paine, Kaposvár;Figaro házassága, Új Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Az eltört korsó,Katona József Színház stb.)Különdíj: Fullajtár Andrea (Csendet akarok, Kamra)Évadértékelés helyett csak néhány impresszió arról,ami túlmutat az évadon: roppant örvendetes, hogy van„új magyar dráma", sőt vannak új magyar drámák.Egész pontosan egy új drámaíró-generáció színre lépéséneklehetünk tanúi. Tasnádi István mindjárt önmagávalis versenyre kelhetne: a még színre nem került, ámnapvilágot látott Don Quijote-reprízsúlyos és erőteljespárja A kokainfutárnak. Fontos és érdekes darabokszülettek, többek között Hamvai Kornél és SzilágyiAndor tollán (Körvadászat, illetve A vérpompás maszkabál...),Spiróról nem is beszélve (Vircsaft, Kvartettstb.). Az évad revelációja-számomra-Mohácsi János ésa kaposváriak Tom Paine-je: olyan előadás, amelyzárójelbe teszi a mai színház válságáról szóló értekezéseket,amelyből árad a szabadság levegője, s amelyérett formában mutatja föl egy valóban új színházigondolkodásmód jelenlétét.MAGYAR JUDIT KATALINA legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Alföldi Róbert (Sirály,Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női alakítás: Csoma Judit (A vágy villamosa,Nyíregyháza)A legjobb férfialakítás: Szervét Tibor (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Fullajtár Andrea (Az eltörtkorsó; Szeget szeggel, Katona József Színház) Alegjobb férfi mellékszereplő: Holl István (Hamlet;Megváltás, Új Színház); Sztarenki Pál és Schnell Ádám(Vircsaft, József Attila Színház)A legjobb díszlet: Horesnyi Balázs (A Mester ésMargarita, Szeged) és Valcz Gábor (Titus Andronicus,Kaposvár)A legjobb jelmez: Bozóki Mara (A vágy villamosa, Nyíregyháza)és Szűcs Edit (Titus Andronicus, Kaposvár)Különdíj: -A kritikus szép lehet, de okos nem. E lap hasábjainmagától a díjazott rendezőtől kaptunk letolást, amiértlegtöbben az ő munkáját találtuk a legjobbnak az elmúltévad során: „Elkeserítő a helyzet, és ezt tükrözi azAlbee-előadás díjhalmozása is." Gothár Péter lesújtóvéleményéhez egy hónappal később Ács János igazatársult: „Nem Gothárt bántom, de kérdezem: nem voltennél furcsább, vadabb, szélsőségesebb, radikálisabbelőadás?"„Félelmetesen nagy a hatalmatok" - vágta a fejemhezugyane szavazás kapcsán egy fiatal rendező, miközbenGothár is a valós értékek felfedezését, artikulálásátkéri számon rajtunk. E hatalom - ha az - égető,mint Nesszosz vére: magyarázom előre a bizonyítványom.A mai magyar színházi életben a közönség,beleértve a hivatásos nézőt is, már azért is hálás, haegy előadás működik, a rendező tisztességesen végigelemeztea darabot; a látványvilág és a zene illeszkedika műhöz (netán még szép is), s a színészekhivatásuk magaslatán állnak. Holott ez (lenne) aszakmai minimum. Ebben az évadban, bár kimagaslóanjó produkcióval ezúttal sem találkoztam, akadtvagy egy tucatnyi előadás, amely megütötte a fentemlített mércét, ezért nem érzem elkeserítőnek a helyzetet.


• KRITIKUSDÍJ •A kedvenceim közül csupán hajszálnyival emelkedikki Valló Péter hagyományosnak mondható Ványa bácsi-rendezése:ám ahogy ebben a pasztellszínűeninduló Csehov-előadásban kirobbannak a szenvedélyek,majd a tehetetlen vágyak szentimentalitás nélküliszomorúsággá válnak, az némiképp közelít egy ifjabbnemzedék Csehov-interpretálásához. A Manó TelihayPéter szívszorító vidámságával élni segítőrendezésében és Alföldi Róbert érzelmesen vad Sirályaegészen újfajta látásmódjával a játék idejét a máhozközelíti, stílusát pedig az írói szándékkal megegyezőfarce-hoz illeszti. (Alföldi rendezését következetesenvégiggondolt zabolátlansága, skatulyákba nemilleszthető formanyelve „furcsább, vadabb,szélsőségesebb, radikálisabb" mivolta miatt nevezemezúttal alternatívnak, azaz másik lehetőségnek.) Etragikomédiák a remek csapatmunkán kívül néhányönmagából kivetkőző, álarcot leszaggató férfikiborulásnyugtalanító emlékével is megajándékoztak: SzervétTibor és Kulka János a Ványa bácsiban, Gazsó GyörgyA Manóban és Rátóti Zoltán a Sirályban.Kiemelkedő férfialakításban amúgy sem volt hiányebben az évadban. Az egyik legkellemesebb meglepetéstHaumann Péter megújulása szerezte a KatonaJózsef Színház két aprólékos műgonddal megmunkáltelőadásában, Az eltört korsóban (rendező: ZsámbékiGábor) és a „Művészet"-ben. Ez utóbbiban - amelyAscher Tamás szórakoztatóan húsbavágó pár-beszédea szeretet lehetetlenségéről és nélkülözhetetlenségéről- három egyenrangú alakítást láthatunk Haumanntól,Bán Jánostól és Lukáts Andortól. Ugyancsak szerettemVégvári Tamás csupa szív Schlomo Herzl-figuráját, akiugyanezzel a feloldhatatlan érzelmi ellentmondássalküzd Tábori György Mein Kampfjában, Oberfrank Páldrámai alakítását egy komédiában (Colombe),Sztarenki Pál és Schnell Ádám őrző-védő bohócpárosáta Vircsaftban, Bezerédi Zoltán vetkőzőszámát aLuxemburg grófjaban és morbid naivitását a TitusAndronicusban, Szolnoki Tibort a Van, aki forrónszereti „szoknyaszerepében", a Madách Stúdió Marioés a varázslóját és A medikust, az Anconaiszerelmeseket a Radnótiban (két sikeres előadásmellett érthetetlen Valló Péter elnagyolt Háború ésbéke-rendezése); és hogy a hölgyekről sefeledkezzünk meg: Kútvölgyi Erzsébetet és Vári Évát -mindenben.Felkavaró élmény volt Margitai Ági és Mucsi Zoltánpárosának pendlizése a mitológia és egy lakótelepikonyha tragédiája közt a miskolci Médeia-variációkelőadásában, valamint Mertz Ti-bor és Moldvai KissAndrea kettőse Tim Carrol debrecenivendégrendezésében, az Irtásban; Bodor Erzsébetcsonka árvasága a Titus Andronicusban, Schell Juditbeszédes háta a Ványa bácsiban, Csoma JuditBlanche DuBois-ja a remek csapatmunkával létrehozottnyíregyházi A vágy villamosa előadásában.A kapásból összeállított lista hosszan folytathatólenne. Ha a nézők kegyeiért küzdő színházak még mindigképesek ennyi értéket felmutatni, akkor talán nincsmég akkora baj. Ezt a szegedi Országos Színházi Találkozónértettem meg igazán, ahol a nézők a szó szorosértelmében kapukat törtek be jó néhány előadásért (ésnem csak A miniszter félrelép kedvéért). Már ezért anagyon kellemes találkozóért érdemes volt ezt az évadotvégigcsinálni.MÉSZÁROS TAMÁSMagyar HírlapA legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: CsákányiEszter (Weill-est, Kamra)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Schell Judit (Ványa bácsi, RadnótiMiklós Színház)A legjobb fért/alakítás: Haumann Péter („Művészet",Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Máthé Erzsi (Szegetszeggel, Katona József Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: -A legjobb díszlet: -A legjobb jelmez: -Különdíj: Mohácsi János (Tom Paine, Kaposvár)METZ KATALINÚj MagyarországA legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Ascher Tamás (Yasmina Reza„Művészet", Katona József Színház)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter Az eltörtkorsóban (a háttérben: Bán János)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: -A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Fullajtár Andrea (Csendet akarok,Kamra)A legjobb férfialakítás: Lukáts Andor („Művészet", KatonaJózsef Színház)A legjobb női mellékszereplő: Tanay Bella (Colombe,Pesti Színház) iA legjobb férfi mellékszereplő. -A legjobb díszlet: Khell Zsolt („Művészet", Katona JózsefSzínház)A legjobb jelmez: -Különdíj: -Meglehet, szerencsésebb kollégáim látnak még színházat(igazit) vidéken, én Budapesten egyre kevésbé.Az ember reménytelenül bolyong a fővárosi teátrumoksivatagában, s Csak elvétve bukkan egy-egy frissebbgondolatra, amely a jelek szerint a produkció alkotóitlázba hozta. Rendezőink többsége mintha teljességgelhíján lenne a szellemi erőnlétnek, invenciónak. Mert a


• KRITIKUSDÍJ •lassan mindent elözönlő középszerűségért nem a színészeketokolhatjuk. Nincs, ami „mozgósítaná" tehetségüket:az egész előadást átfogó-átható, koherensgondolat, világkép, amelynek közvetítésére az előadásmegszületett. S a konvencionális színjátszás meddőprodukcióinál is szánalmasabbnak érzem a mindenáronvaló eredetieskedés érdekében tett erőfeszítéseket,kivált a klasszikusok, úgymond, korszerűsítésekor.Amikor is a hatvanas évek mára kiüresedett eszköztárábólválogatva, a mai Budapest visszásságaitigyekszik a rendező a maga külsőségeiben parodizálni.Hogy miként lehet ihletetten és hitelesen „modernizálni"a klasszikus műveket - arra a Holland Fesztiválon -ahol e sorokat írom - láttam néhány szép példátDosztojevszkijtől Janačekig. Talán emiatt is érzem lehangolóbbnaka hazai terméketlenséget.Az évad előadása, megítélésem szerint, az évadvégére érkezett meg. A Katona József SzínházbanAscher Tamás - a virtuóz színészek kezére játszva - akamarazenekarok egymásba illeszkedő precizitásávalteremti meg a színésztrió minden mozzanatában élménytsugalló összjátékát a „Művészet" című YasminaReza-darab rendezőjeként. Pontosan „intonál", gondo-A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit. Aképen Martin Mártával az Anconai szerelmesekbensan dolgozza ki Haumann Péter, Bán János, LukátsAndor nagy „futamait". A legjobb rendezés díját, éppezért, neki osztanám. A legjobb férfialakításét pedigLukáts Andornak, aki a végletesen változó helyzeteksorán oly bravúrosan kelti életre Yvan, a jellegzeteskisember figuráját, hogy eszközei észrevétlenek maradnak.S amit sugall, mélyen emberi. A kudarcok köztbotladozó, örök meghunyászkodó agglegény kisebbrendűségiérzését mimikrivel, a barátok véleményéhez,hangulatához való gyors idomulással kompenzálja.Khell Zsolt a Yasmina Reza-darabhoz kreált, merevsíklapokkal, fehér falakkal metszett színpadképétnyomban a legjobb díszlet kategóriájába soroltam.Bármennyire is szokatlan, idén egy főiskolás teljesítményéttaláltam a legméltóbbnak a legjobb női alakításdíjára. Fullajtár Andrea Csalog Zsolt „dokujátékának"(egyetlen) szereplőjeként őszinteségével,belső izzásával és érzékenységével hívta föl magára afigyelmet (Katona József Színház, Kamra).A korábbi évadoktól eltérően nemigen kellett válogatnoma női epizódok legjobbjai között. Kimagaslóalakítás nem akadt a mezőnyben. Kellemes meglepetésselnyugtáztam azonban Tanay Bella játékát a PestiSzínház Colombe-előadásában; ő ugyanis tökéletesenelértette a rendező szándékát: stilizált, groteszk játékmódban,kellő humorral és öniróniával fűszerezte akiöregedett, szeszélyes primadonna sokat látott-megéltkomornájának szerepét. Nem találtam viszont díjazásraérdemes férfiepizódot az általam látott (igen sok),zömében fővárosi előadásban. Amiként a legjobb jelmezkategóriája is kitöltetlenül maradt: jellegtelenebbnektűnt az idei „felhozatal".Parti Nagy Lajos tavalyi Mauzóleumának színreviteleóta nem került „nézhető" kortárs magyar darab avilágot jelentő deszkákra. Az általam látottak még aszínpadra kerülés mércéjét sem ütötték meg. Azt hiszem,korai reménykedni, hogy lassacskán kikerül amai magyar drámairodalom a hullámvölgyből.MIHÁLYI GÁBOREurópai FüzetekA legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Yasmina Reza:„Művészet", Katona József Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Bozsik Yvette (Várakozás,Kamra)A legjobb női alakítás: Szirtes Ági-Pogány Judit-CsákányiEszter (Elnöknők, Kamra)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó;„Művészet", Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Kecskés Karina (Csapda,Színház- és Filmművészeti Főiskola)A legjobb férfi mellékszereplő: Bán János (Az eltörtkorsó, Katona József Színház)A legjobb díszlet: Khell Zsolt („Művészet", Katona JózsefSzínház)A legjobb jelmez: Bozóki Mara (Várakozás, Kamra)Különdíj: Fullajtár Andrea (Csendet akarok, Kamra)Ifjabb rendezőink - legalábbis a felkapottabbak- manapság a dekonstrukciónakhódolnak. Szétszedik ésmég át is írják a fél- és egész-klasszikusokat.Ha elismerjük a színházművészetműfaji önállóságát - és miért neismernénk el -, ez az eljárásuk -legalábbis elvileg - nem kifogásolható.Amikor megkérdezték Brechtet,szabad-e átírni Shakespeare-t, aztfelelte, szabad annak, aki tudja.Persze az ő Coriolanusát a BerlinerEnsemble előadása tette számomrafelejthetetlenné. Máig emlékszemManfred Wekwerth fantasztikusankomikus és mégis tragikus csatajeleneténekkoreográfiájára és a nagyözvegy, Helene Weigel néhány megrendítőgesztusára, amellyel rábírja fiát,Coriolanust, hogy hagyjon fel Rómaostromával.Mohácsi Tom Paine-jét látva anézőtéren gondolatban megemeltem aruhatárban hagyott kalapomat. Bár anégyórás előadás során nemegyszereszembe jutott, hogy az ötletparádéegy részét nem ártott volna el-hagyni.Kiss Csaba négyszemélyesMacbethjét figyelve viszont az motoszkálta fejemben, milyen kár, hogyezek a tehetséges fiatalok nem kaptak


• KRITIKUSDÍJ •elég pénzt és lehetőséget ahhoz, hogy a zanzásítottváltozat helyett a teljes darabot állíthassák színpadra.Ezeket a gondolatokat viszont Ascher Tamás Luxemburggrófja-rendezése keltette fel bennem. Ascherugyanis -feltételezem - a dekonstrukciós szándékokkalszemben, ezekkel kimondatlanul is polemizálva, nemnyúlt a darab tagadhatatlanul bugyuta szövegkönyvéhez,s Lehár immár klasszikussá vált zenéjét isfelvállalta, és mégis olyan fantasztikus előadást tudottlétrehozni, amely engem, az operettet lenéző entellektüeltis el tudott bűvölni azzal, hogy tízezer új, szinte azabszurditásig eltúlzott, de mindig helyénvaló, a karaktertés a szituációt értelmező ötlettel finom, szinteláthatatlan idézőjelek közé tette az egész előadást. Úgykacsinthattam össze cinkosan a rendezővel és a színészekkel,hogy közben elhitették velem - nem úgy, mintMohácsi Csárdáskirálynőjében -, hogy ezúttal nincscsalás és ámítás: az eredeti darabot látom. Ascherlényegében ugyanazt az eljárást választotta, mint korábbanaz Állami Áruház esetében, bár ott - különösenaz előadás vége felé - már hihetőnek tűnt, hogy aszövegírók némi joggal tiltakoznak darabjuk elferdítéseellen.Ascher persze a „komoly" műfajban is bizonyított,az Elnöknőkkel és a ,,Művészet"-tel. Rendezőnk mostanábantagadhatatlanul csúcsformába lendült. Immármásodszorra hívják őt meg Peymann Burg-színházábarendezni. Ami azt is jelzi, hogy a világszínházmezőnyében is a csúcsra jutott.NÁNAY ISTVÁNSzínházA legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház) és Alföldi Róbert (Csehov:Sirály, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Fodor Tamás (Grimm-mese,Stúdió K) és Magyar Éva (Alakoskodók, SámánSzínház)A legjobb női alakítás: Panek Kati (Ibusár, Kolozsvár)A legjobb férfialakítás: Bezerédi Zoltán (Luxemburggrófja, Kaposvár) és Szervét Tibor (Ványa bácsi, RadnótiMiklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Barta Mária (Sógornők,Pesti Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Magyar Attila (Figaroházassága, Új Színház)A legjobb díszlet: Németh Ilona (Grimm-mese, Stúdió K)A legjobb jelmez: Zeke Edit (Figaro házassága, Új Színház)Különdíj: Kamondy Zoltán (Egymást érintő sorozat,Miskolc)Fogalmam sincs róla, milyen volt ez az évad. Nemmintha kevesebb előadást láttam volna, mint általában,mégsem tudok egymondatos, de legalábbis rövid értékeléstadni a szezonról. Nehezen tudok olyan meghatározóprodukciókat felidézni, amelyeknek élményehosszú ideig elkíséri az embert. Hogy ez a középszerűséglegbiztosabb jele lenne? Lehet.Ugyanakkor fontos dolgok történtek: a Kortárs MagyarDrámafesztiválon több tucat külföldi szakemberismerhette meg a legújabb magyar darabokat és áttételesena magyar színházat, kultúrát; sikeresen zárult akaposvári 56-os drámapályázat; az Országos GyerekszínháziTalálkozón megtörtént egy mély válságbanlévő színházforma helyzetértékelése; a szegedi OrszágosSzínházi Találkozó végre igazi találkozó volt, többcsatornán folyt a generációs vita...Ezek közül a legjelentősebb az utolsó megállapításmögött húzódó jelenség: egyre figyelemre méltóbbteljesítményeket mutatnak fel, s - ami talán lényegesebb- új szemléletmódot képviselnek a fiatal(nakmondható) rendezők. Feltehetően semmilyen szempontbólsem képeznek generációt, mégis van valamiközös jegy abban, amit Novák Eszter és Mohácsi János,Kamondy Zoltán és Szász János, Lendvay Zoltánés Simon Balázs, Zsótér Sándor és Telihay Péter,Bagossy László és Kiss Csaba, Gaál Erzsi és LukátsAndor, Máté Gábor és Znamenák István csinál. A névsornem teljes, és alighanem tovább bővül például aBabarczy-osztály végzőseinek némelyikével. Bevallom,e „generáció" produkciói - helyenkénti s nem csupán arészletekben megmutatkozó problematikusságukkalegyetemben - közel állnak hozzám.S akkor lássuk, mely előadások, alakítások, alkotóiteljesítmények mérlegelése után választottam a számomralegeket.Fontosnak tartom, hogy a két tucatnyi színpadrakerült új magyar dráma között olyanok szerepelnek,mint Garaczi László Prédalese, Tasnádi István A kokainfutára,Hamvai Kornél Körvadászata, de említhetnémSzilágyi Andor Grimm-meséjét, Kamondy ZoltánMédeia-kollázsát, sőt problémakezelése miatt még avajdasági Deák Ferenc Határtalanulját is.Ami a rendezéseket illeti, szavazatomban a magasszínvonalú professzionalizmust és a konvenciókat nemtisztelő, hagyományokat felforgató, új formákat keresőalkotói magatartást egyaránt értékelni akartam. Ezt aszándékot mindhárom előadás-kategóriában igyekeztemérvényesíteni. Azokon kívül, melyekre voksoltam,számos, részértékekben gazdag előadást láttam: Figaroházassága (Novák Eszter, Új Színház), A Manó(Telihay Péter, Szeged), A körnégyszögesítése (SimonBalázs, Kecskemét), Az ember tragédiája (LengyelGyörgy, Debrecen és Schlanger András, Miskolc),Papírsárkányok (Lendvay Zoltán, Kecskemét), De milett a nővel? (Kiss Csaba, Győr), „Művészet" (AscherTamás, Katona József Színház), Az emberiség végnapjai(Vándorfi László. Veszprém), Katonák (HontiGyörgy, Győr), Vízityúk (Bocsárdi László, Sepsiszentgyörgy),A székek (Vlad Mugur, Kolozsvár),Yvonne, burgundi hercegnő (Stefan Korenci, Kassa),Ibusár (Kövesdy István, Kolozsvár), Üvegcipő(Bezerédi Zoltán, Kaposvár), Olympia (Szilágyi Tibor,Veszprém), Svejk (Lengyel Ferenc, Merlin), Frutta dimare (Regős János, Utolsó Vonal), Találkozás (ÉryKovács András, Budapesti Kamaraszínház), Azéhezőművész (Árkosi Árpád, Szkéné), Ionesco-egyfelvonásosok,Caspar Hauser (Fodor Tamás, Stúdió K),Sok hűhó semmiért (Tasnádi Csaba, Budapesti Kamaraszínház).A színészi alakítások közül emlékezetes marad ÁcsAlajos (Lear király, Szatmárnémeti), Bertók Lajos (Azember tragédiája, Debrecen és A Mester és Margarita,Szeged), Kulka János (Ványa bácsi, Radnóti Színház ésA Mester és Margarita, Szeged), Végvári Tamás (MeinKampf, Radnóti Színház), Boér Ferenc: (Ibusár, Kolozsvár),Bíró József (Méhednek gyümölcse és A székek,Kolozsvár), Hunyadi László (A revizor, Debrecen),Bezerédi Zoltán (A szokás hatalma, Kaposvár), JordánTamás (Megadom, és..., Merlin Színház és A csendestárs,Kamra), Kovács Zsolt (Tom Paine és Bolha a fülbe,Kaposvár), Ilyés Róbert (Papírsárkányok, Kecskemét),Horváth Lajos Ottó (Katonák, Győr), Holl István (Megváltás,Új Színház), Árkosi Árpád (Frutta di mare, UtolsóVonal), Molnár Piroska (Luxemburg grófja, Kaposvár),Majzik Edit (Az ember tragédiája, Debrecen),Schell Judit ( Ványa bácsi, Radnóti Színház), RáckeveiAnna (Katonák, Győr), Naszlady Eva (Papírsárkányok,Kecskemét), Bíró Kriszta (A kör négyszögesítése ésPapírsárkányok, Kecskemét), Margittai Ági (Médeiavariációk,Miskolc), Bandor Eva (Yvonne, Kassa),Spolarics Andrea (Méhednek gyümölcse, Kolozsvár),Fullajtár Andrea (Csendet akarok, Kamra), Illés Edit(Grimm-mese; Caspar Hauser, A kötelesség oltárán,Stúdió K) szerepformálása.Nem először szavazok a látványkategóriákban bábostervezőre. S Németh Ilonára sem először adom avoksomat. Most elsősorban azért teszem, mert az őmunkássága, képzőművészeti szellemisége a Stúdió Kstílusának, profiljának egyik legfőbb meghatározója.P. MÜLLER PÉTERJPTE BTKA legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Szász János (Tennessee Williams:A vágy villamosa, Nyíregyháza)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Vári Éva (Sirály, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb férfialakítás: Kulka János (Ványa bácsi, RadnótiMiklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Szalay Mariann (Sirály,Budapesti Kamaraszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Szervét Tibor (Ványabácsi, Radnóti Miklós Színház)A legjobb díszlet Bozóki Mara (A vágy villamosa, Nyíregyháza)A legjobb jelmez.' Bartha Andrea (Sirály, BudapestiKamaraszínház)Különdíj: Melis László a miskolci Médeia-varációk zenéjéértRÓNA KATALINA legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Hippolyt, a lakáj, Sopron)A legjobb alternatív előadás: Monori Lili-Székely B.Miklós (Matiné)A legjobb női alakítás: Kováts Adél (Ványa bácsi, RadnótiMiklós Színház)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó,Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Koós Olga (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Szervét Tibor (Ványabácsi, Randóti Miklós Színház)


• KRITIKUSDÍJ •A legjobb férfi mellékszereplő: Szervét Tibor aVánya bácsibanA legjobb díszlet: Szlávik István (Ványa bácsi, RadnótiMiklós Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Ványa bácsi, RadnótiMiklós Színház)Különdíj Emigránsok (Pinceszínház)Ha ennek a néhány sornak címet kellene adni, aztírnám: Annak ellenére. Annak ellenére ugyanis, hogycsak néhány nappal vagyunk az Országos SzínháziTalálkozó díjkiosztása után, s még látszik, igen nagy azátfedés az ott díjazottak és a véleményem szerint díjatérdemlők között. Jó ez, vagy rossz? Kétélű a felelet. Azösszehangzás persze jó, ám mégiscsak arra utal, nemtúl nagy a választék. Kicsi azoknak az előadásoknak ésteljesítményeknek a köre, amelyek igazán és szívbőlelismerésre méltónak nevezhetők. Ami kétségtelenülszaporítható lenne, az a dicsért színészi alakításoksora. Különösképpen a megbecsült mellékszereplők -bár nem szeretem ezt a csúnya elnevezést, hisz aszerepek és még inkább a színészi alkotások egyáltalánnem mellékesek - sora lenne bővíthető.SÁNDOR L. ISTVÁNEllentényA legjobb új magyar dráma: Tasnádi István: A kokainfutárA legjobb rendezés: Szász János (Tennessee Williams:A vágy villamosa, Nyíregyháza)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház)A legjobb alternatív előadás: Magyar Éva (Alakoskodók,Sámán Színház)A legjobb női alakítás: Ráckevei Anna (Katonák, Győr) Alegjobb férfialakítás: Szervét Tibor (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: -A legjobb férfi mellékszereplő: Bakai László (Olympia,Veszprém)A legjobb díszlet: Árvai György (Az éhezőművész,Arvisura-Szkéné; Az őrült és az apáca, Kecskemét) Alegjobb jelmez: Simon Gabriella (Az éhezőművész,Arvisura-Szkéné) és Salamon Eszter (Az őrült és azapáca, Kecskemét)Különdíj: -Idén nehezen töltöttem ki a szavazólap megszokottrubrikáit. Sokáig vártam arra az előadásra, amely utánmagától értetődő számomra: erre kell szavaznom.Amely nemcsak szakmai nívójában, a közreműködőalkotók művészi teljesítményében emelkedik ki az átlagból,hanem azzal az egyedi élménnyel is megajándékoz,amelyre csak a színházművészet képes: gesztusaiban,jelzéseiben, hangulataiban, színpadi történéseibenvalami olyasmit tesz közvetlenül átélhetővé, amiitt és most történik velünk, de csak később válik megfoghatóvá,megfogalmazhatóvá. A mai előadások nemcsakazzal a problémával találják magukat szemben,hogy milyen az a világ, amelyre a művészet eszközeivelreflektálnak, hanem azzal is, hogy 1997-ben Magyarországonmilyen lehet az érvényesnek ható színházi forma.Egyre nyilvánvalóbb tény a közönség ízlésének,elvárásainak pluralizálódása, egyre bizonyosabban látszikegy nemrégiben még egységes „színházi köznyelv"széthasadása rétegigényeknek megfelelő formákra.Ezenközben még az is kétséges, hogy egyáltalánmarad-e igény a színházra mint művészetre, vagya színjátszás egyre inkább csak szórakoztató formakéntmaradhat életképes. A „rendszerváltás" óta úgytapasztalom, hogy a szándék, amely a színház feléforduló figyelmet mint hagyományt kívánja életbentartani, mind gyakrabban vezet művészi konzervativizmushoz.Ennek ellentéteként az sem ritka, amikor akorszerűség keresése mindenféle közönségigényrőlvaló leváláshoz vezet.Tetszett ugyan Valló Péter Ványa bácsija, a RadnótiSzínház előadása valóban sok új színét mutatta meg aCsehov-darabnak, de az az ironikus közelítésmód,amelynek jegyében az előadás fogant, inkább a nyolcvanasévek világlátását jellemezte. Igazi „színészszínház"ez - a teljesítményeket „kategóriadíjjal" is elismertem-, magas szakmai színvonala vitathatatlan, deszámomra nem jelentett váratlan szellemi-érzelmi élményt.(Érzésem szerint kései leszármazottja ez a produkcióa Katona programadó A Manójának, akárcsakVerebes nyíregyházi Sirálya.) Másfajta közelítésmódot,színházi gondolkodásmódot jelez Telihay A Manója,amelynek részértékeit rendkívül ígéretesnek tartom.Tetszett a győri Padlásszínház két új előadása, HontiGyörgy Katonákja és Kiss Csaba Csehov-variációja, aDe mi lett a nővel?. Fontos új mozzanatokkal árnyalták


• KRITIKUSDÍJ •a „padlásszínházi stílust", új összefüggésekkel bővítettékaz ebben a műhelyben következetesen vizsgáltszínházi problémákat. A két produkciót műhelytanulmánynakérzem eljövendő nagy előadásokhoz. (RáckeveiAnnát a Katonákban látott teljesítménye alapjándíjra jelöltem, és a Csehov-előadás három szereplőjének,Horváth Lajos Ottónak, Gyabronka Józsefnekés Honti Györgynek a játéka is meggyőző volt.) Tetszetta „Művészet" a Katonában, bár én súlyosabb élménytkeresek a színházban. (Némi „moralizálás" kétségtelenülelmélyítette a darab intellektualizált kabarétechnikávalmegírt felületes jeleneteit. A színészi teljesítményekitt is kiemelkedőek.) Tetszett Árkosi Árpád két„szürrealista" rendezése, de rontotta az összhatást,hogy a színészi alakítások mind Az őrült és az apácában,mind Az éhezőművészben alatta maradtak azelőadások vizuális hatásának. (Ennek erejét honoráltama díszlet- és a jelmeztervezői díjjal.) Tetszett Akokainfutár kaposvári előadása. Tasnádi darabjáraazért szavaztam mint legjobb új magyar drámára, mert -a szöveg és a rendezés közti distancia ellenére is -leginkább ez az előadás bizonyította a mű életképességét.Tetszett a Valló Péter rendezte Anconai szerelmesekPontos, szellemes előadás. Talán több is, mint „alegjobb szórakoztató-zenés produkció". A nosztalgiajátékos idézőjelei közé iktatva egy átlátható, belakhatóvilág elvesztéséről beszél.Idén legjobban a Szász János rendezte nyíregyháziA vágy villamosa tetszett. (Sajnos az Országos SzínháziTalálkozón - a rossz tér miatt- nem a legjobb formájátmutatta az előadás.) A kissé avítt darabból teljességgelmai hangulatú, korszerű szemléletű előadás született.Megrázó, kíméletlen látomást kaptunk a reménytelenségvégjátékairól. Erőteljesek benne a vizuális hatások(meggyőző Bozóki Mara díszlete is). Filmes vágásokatidéz a produkció jelenetezése. Ezáltal fragmentum jellegűszerkezet jön létre, amely maga is a szétesést, avégzetszerűséget érzékelteti. Itt már nincs értelme motivációkbólfelsejlő kauzalitásról beszélni, már nincsereje a realizmusból kiinduló játékmódnak. Az előadásazért is ennyire meggyőző, mert szereplői odaadóankeresik azt a színészi stílust, amely ebben a közegbenérvényes lehet.SZÁNTÓ JUDITSzínházA legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház) Alegjobb alternatív előadás: Alföldi Róbert (Sirály,Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női alakítás: Kováts Adél és Schell Judit(Ványa bácsi, Radnóti Miklós Színház)A legjobb férfialakítás: Szervét Tibor (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Börcsök Enikő (Sógornők,Pesti Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Máté Gábor (Agyő, kedvesem!,Katona József Színház) és Stohl András (Szegetszeggel, Katona József Színház)A legjobb díszlet: Gothár Péter (Agyő, kedvesem!, KatonaJózsef Színház)A legjobb jelmez: Bartha Andrea (Olasz szalmakalap,Vígszínház; Sirály, Budapesti Kamaraszínház)Különdíj: Parti Nagy Lajos a Sógornők fordításáértSZŰCS KATALINCriticai LapokA legjobb új magyar dráma. -A legjobb rendezés: Zsámbéki Gábor (Kleist: Az eltörtkorsó, Katona József Színház) és Verebes István (Csehov:Sirály, Nyíregyháza)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Egymást érintő sorozat(Miskolc)A legjobb női alakítás: Csoma Judit (Sirály, Nyíregyháza)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó,Katona József Színház) és Végvári Tamás (MeinKampf, Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Gábos Katalin (Sirály,Nyíregyháza) és Börcsök Enikő (Sógornők, Pesti Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Bezerédi Zoltán (Luxemburggrófja, Kaposvár)A legjobb díszlet: Khell Csörsz (Az eltört korsó, KatonaJózsef Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Az eltört korsó,Katona József Színház) és Torday Hajnal (Sirály, Nyíregyháza)Különdíj: Melis László a Háború és béke és a MédeiavariációkzenéjéértMindig az utolsó tűnik a leggyengébb évadnak, most,hogy szavazunk, mégis számos jó emléket tudok felidézni,s néhány kategóriában - férfialakítás díja, nőiepizód díja- hihetetlenül nehéz volta választás, ami aztmutatja, a sommás évadértékeléseknek semmi értelme.Amikor a saját döntéseimet segítendő összeállítottamaz általam látott előadások lajstromát, harmincegyettudtam megjelölni a több mint kilencvenből, amivalamiért figyelemre méltó volt (s vegyük ehhez hozzá,hogy sok mindent nem láttam vidéken --többek közt aszínházi találkozó díjnyertesét, A vágy villamosát, amireSzegeden nem jutottam be). Az arány tehát nem isolyan rossz.Mohácsi János előadásaira például oda kell figyelni. ATom Paine remek lehetett volna, ha a szertelenötletdömpingnek - és önmagának - megálljt tud parancsolnia rendező, ha a többször ismétlődő poénokegyikéről-másikáról lemond a produkció rövidítésé-neka javára. (Ez nem egyszerűen ülőképesség kérdése,ha csak az volna, nem tenném szóvá.) A mértéktelenségnyújtotta hosszabbra a kelleténél Mohácsimásik rendezését, a Bolha a fülbe szintén kaposvárielőadását is, ami azért így is az évad egyik kiemelkedőprodukciója lett Kovács Zsolt színpadi bravúrjával akettős szerepben. Ennél már csak Bezerédi voltellenállhatatlanabb Sir Basilként a Luxemburg grófjában.Hogy szórakoztatót nemhogy lehet, de csakmagas színvonalon szabadna játszani, ennek is ékesbizonyítékai az említett előadások, meg annak is, hogyKaposvárott felnövőben van, erősödik megint egy csapata „húzónevek" körül. S hogy még mindig a lehetőségek(egyik) hazája, hiszen a pályakezdő KeszégLászló itt csinálta meg a maga korántsem érdektelenTitus Andronicusát, az őrületes borzalmaknak azonegyáltalán nem irreális tárházát, amely már röhögésrekésztet.Évek óta minőségi, erős csapatmunka jellemzi anyíregyháziak előadásait is, a nagyszínpadi kommerszeketjátszva is,' ismét csak a fentieket igazolva. AVerebes István rendezte stúdió-Sirály értelmezési tartományatágasságával, mélységével, emberi érzékenységévelfogott meg, s olyan kitűnő színészi alakításokkal,mint Csoma Judité, Gábos Kataliné, Avass Attiláévagy Keresztes Sándoré. Mesterien árnyalt, végtelenülmulatságos, egyszersmind szomorú előadása ezAnton Pavlovics művének. Ha Alföldi Róbert stúdió-Sirályát nem szerettem ennyire, annak oka éppen atúlegyszerűsítés: a markáns színekkel egyneműsített,lecsupaszított világ már végeredményt közlő, ítélkezésutáni, titkok nélküli, de kétségtelenül ötletes éslátványos.Markánsan indult a megújult szegedi társulat: AManó, Telihay Péter rendezése a helyenként egyenetlenszínészi munka ellenére is magával ragadóan pontos,érzékeny életérzés-jelentés és deklaráció a világhozvaló viszonyról - nálam esélyes volta legjobb rendezéskategóriában.És ki tudja, mivé fejlődhetett volna a miskolci Csarnokbanelkezdett munka. Az Egymást érintő sorozatamindenesetre izgalmas kurzus volt alkotók és befogadókszámára egyaránt, s a Kamondi Zoltán rendezteMédeia is súlyosan tudott szólni az ember érzékektől,ösztönöktől való meghatározottságáról. Született Miskolcona Kamaraszínpadon egy értelmezésében rendkívülérdekes, megvalósításában már kevésbé meggyőzőTragédia is, Schlanger András rendezése.A győri Padlás a kezdeti meglehetősen hullámzószínvonal után megtalálni látszik a hangját: mind aHonti György rendezte Katonák, mind a Kiss Csabaadoptáció(sic!), a De mi lett a nővel? finom, árnyalatos,élvezetes munka. Es bármily ambivalens érzelmeketváltott is ki a kollégákból, fontosnak tartom megemlíteniSpiró György Vircsaftját a József Attila Színházbanés A csendestárs című Dürrenmatt-dráma előadásáta Kamrában, amelyek a színház agora jellegéterősítették fel ismét, nem alaptalanul - bizonyítja ezt aVircsaft szélsőséges fogadtatása a nézők körében is,ami adott esetben igenis jó. S ha e darabok nem istartoznak a remekművek sorába, nem hiszem, hogy lekellene mondani róluk, különösen ha - miként adottesetben - jó előadásokat eredményezhetnek.Ilyen vitatható minőségű, de igen szép előadásraalkalmat adó, vitára provokáló volt az ír darab, az Irtás adebreceni CsokOnai Színház stúdiójában - kár, hogy aszínházi találkozón, mint mondják, nem volt meggyőzőa bemutatkozás. S a kanadai Sógornők sem mintkorszakos dráma, hanem mint kitűnő játszanivaló kívánszínpadot. Hogy Parti Nagy Lajos fordítását hallaniélmény, s hogy Pesti Színházban néhány egészenkiváló színészi teljesítmény született- Börcsök Enikőé,Majsai Nyilas Tündéé, Kútvölgyi Erzsébeté -, pláne eztigazolja. Hasonló épp remek színészi kettős megnyilatkozásaa Kőváry Katalin rendezte Emigránsok a Pinceszínházban:Szarvas Józsefé és Ternyák Zoltáné.Nem könnyítették meg a férfialakítás díjának odaítélését,aminthogy Végvári Tamás sem a Mein KampfRadnóti színházi előadásoban. Kár, hogy Telihay Péterrendezése a dráma második felére elerőtlenedett -fontos előadás születhetett volna. Es minden tekintetbensúlyosbította döntéshozó helyzetemet A kör négyszögesítésecímű szovjet darab tüneményes előadásaSimon Balázs rendezésében, a kecskeméti Katona Jó-


• KRITIKUSDÍJ •zsef Színház előadásában, nem szólva Ascher Tamásrendezéséről, a „Művészet"-ről a Katonában, amelynemcsak a rendezés, de a férfialakítás kategóriájában istovább bonyolította a képet. (Ez Haumann Péteresetében megnyugtatóan rendeződött Az eltört korsóval,amely előadás a maga teljességében számos másértéket is mutatott, miként szavazataim bizonyítják.)És megkapó volt Ladik Katalin intenzív jelenléte aTalálkozásban a Shure Stúdióban, és lenyűgöző a főiskolásFullajtár Andrea tehetsége a Csendet akarokkamrabéli egyszemélyes színházában. Es akkor mégmindig nem említettem - közben nézem a jegyzeteimet- a Sok hűhó erősen megkurtított, de magával ragadóankedves, lendületes előadását az Asbóthban TasnádiCsaba rendezésében; az Új Színházban Hargitai Ivánrendezésében a Megváltás címen játszott Bond-darabszínészi remekléseit: Csomós Mariét, Holl Istvánét,Horváth Virgilét, Mihályfi Balázsét például; az Anconaiszerelmeseket, amely nálam versenyben volt a szórakoztatókategóriában; a Csapda című főiskolai vizsgaelőadásta Kamrában, amely Zsámbéki Gábor rendezésébena legjobb előadásért lehetett volna versenybennálam, ha lenne ilyen kategória, oly igen egyszerű ésmagától értetődően jó és hátborzongatóan hatásos; ésnem említettem még A Mester és Margarita lenyűgözőlátványvilágát (kár, hogy Szikora János szegedi rendezésébenönálló életet élt) - szóval sok minden felhozhatóaz évad „mentségére".URBÁN BALÁZSA legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Telihay Péter (Csehov: A Manó,Szeged)A legjobbszórakoztató-zenés előadás: Szirtes Tamás(Egy nyári éj mosolya, Madách Színház)A legjobb alternatív előadás: Bozsik Yvette (Xtabay)A legjobbnői alakítás: Börcsök Enikő (Faust; Dobardan,Vígszínház; Sógornők, Pesti Színház)A legjobb férfialakítás: Végvári Tamás (Mein Kampf,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: B. Angi Gabriella (Vízityúk,Sepsiszentgyörgy)A legjobb férfi mellékszereplő: Magyar Attila (Figaroházassága, Új Színház)A legjobbdíszlet: Khell Csörsz (Az eltört korsó, KatonaJózsef Színház)A legjobb jelmez: Ambrus Mária (Patkányok, SzínházésFilmművészeti Főiskola)Különdíj: Vati TamásMivel az évadot a szavazás felelősségéről mit semsejtve, pusztán „mezei" nézőként töltöttem, s ebbőlkifolyólag több fontosnak tűnő előadást - egybek köztúj magyar drámák bemutatóit - elmulasztottam, azáltalános helyzetértékelést, összegzést mellőzve inkábbcsak néhány érvet, kiegészítést, megjegyzést szeretnékfűzni szavazataimhoz.Több olyan előadást is láttam az idén, amely szubjektívetetszett ugyan, de amelyet szakmailag problematikusnaktartottam; ugyanakkor találkoztam kitűnőenmegcsinált, engem mégis teljesen hidegen hagyóprodukciókkal is. Objektíve és szubjektíve is igen jónaktartottam viszont Zsámbéki Gábor Kleist-rendezését,nagyon élveztem Mohácsi János kaposvári Tom Painejét,szerettem a Szikora János rendezte szegedi AMester és Margaritát, érvényesnek éreztem Gaál ErzsébetMédeia-megközelítését, s ha nem is igazán jónak,de fontosnak véltem Alföldi Róbert idei munkáit. Háromelőadás állt igazán közel hozzám. Az egyik aKatajev jól megírt, de kissé megkopott darabját rengetegötlettel feldúsító, elbűvölően szellemes A kör négyszögesítéseKecskeméten (rendező: Simon Balázs). Amásik Zsótér Sándor nevéhez fűződik, aki - egy kiugróantehetséges főiskolás osztályra támaszkodva -rendkívül expresszív színházi formanyelvet kialakítvalehelt életet Hauptmann halottnak tűnő szövegébe, aPatkányokba. (Itt kell megjegyeznem, hogy - tudom,sokakkal ellentétben - jónak tartottam vígszínháziFaustjának első részét is.) A Manó pedig - kisebbegyenetlenségeivel együtt is - mindvégig magávalragadó, súlyosan komornak ható pillanatai ellenérefelszabadult, eklektikus mivoltában is tudatosanfelépített produkció.Felszabadultság, önfeledt játékosság jellemzi - aBozsik-életmű legfontosabb darabjaihoz amúgy talánnem tartozó - Xtabayt is, amelyet egyszerűen nagyonjó volt nézni - talán ezért előzte meg nálam a még azévad végén is igen érdekes bemutatót produkáló SámánSzínházat. A táncszínházi előadásokat általábanerőteljesebbnek és érdekesebbnek tartottam, mint azáltalam látott más típusú alternatív produkciókat.A zenés-szórakoztató kategóriában leadott szavazatomerősen szubjektív: az Egynyári éj mosolyánál nemegy ötletdúsabb, invenciózusabb előadással találkoztam.Am míg ezek nálam nem érték el a kívánt hatást(sűrűn mosolyogtam, élvezettel nyugtáztam a poénokat,de alig-alig nevettem el magam), addig Sondheimszabálytalan dalművét erős érdeklődéssel, a meglepetéstőltágra nyílt szemmel néztem. S hogy a mű ígytudott hatni, abban a Madách Színház nem különösebbenkreatív, de korrekt, pontos, zeneileg jól megvalósítottbemutatójának döntő érdeme volt.A legjobb díszlettervező: Khell Zsolt. Színpadképa Katona József Színház „Művészet" címűelőadásából


• KRITIKUSDÍJ •A legjobb jelmeztervező: Bartha Andrea.(Rátóti Zoltán és Szalay Mariann a BudapestiKamaraszínház Sirályában) (Koncz Zsuzsa felvételei)A színészekre adott voksokon keveset gondolkodtam,mivel Végvári Tamástól és B. Angi Gabriellátólolyanfajta színészi játékmódot (vagy inkább létezésmódot?)láttam, ami magyar színpadon ritkaság,Börcsök Enikő különböző játékstílust igénylő szerepekbenvolt egyaránt kitűnő, Magyar Attila „kabinetalakítása"pedig lenyűgözött. Jó és erőteljes szerepformálástviszonylag sokat láttam, de felfedezés-ként -a fentieken kívül - csak néhány egészen fiatal színész- elsősorban a Stúdió K-s Tzafetás Roland, valamint afőiskolás Fullajtár Andrea és Szabó Viktória - játékahatott.A díszlettervezők közötti válogatást nehezítette azalkotói törekvések érzékelhető eltérése. Khell Csörszképzőművészeti ihletettségű, Zsámbéki rendezői eljárásaitegyszerre kiegészítő és ellenpontozó munkájahajszálnyival előzte meg Bagossy Levente, HoresnyiBalázs és Horgas Péter terveit.Zeke Edit nevéhez az évad több, feltűnően színvonalasjelmezterve fűződik, mégis Ambrus Máriára szavaztam,mert munkáját több szempontból is különlegesnekérzem: ruhái egyrészt rendkívül erősen meghatározzáka produkció hangulatát és vizuális hatását,másrészt nyilvánvalóan a szokásosnál erősebben kapcsolódnaka játszó színészek egyéniségéhez (és azsótéri színházkoncepcióhoz).A véleményem szerint hosszú ideje kimagasló teljesítménytnyújtó Vati Tamást pedig azért javasoltamkülöndíjra, mert nincs más kategória, ahová e kivételesszínészi vénával rendelkező táncos nevét beírhatnám.ZAPPE LÁSZLÓNépszabadságA legjobb új magyar dráma: Spiró György: Vircsaft ésDobardanA legjobb rendezés: Mohácsi János (Paul Foster: TomPaine, Kaposvár)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Ónodi Eszter (Szeget szeggel,Katona József Színház)A legjobb férfialakítás: Kovács Zsolt (Tom Paine, Kaposvár)A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit (Ványa bácsi;Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház) Alegjobb férfi mellékszereplő: Bezerédi Zoltán (Luxemburggrófja, Kaposvár)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (Tom Paine, Kaposvár)A legjobb jelmez: Bartha Andrea (Sirály, BudapestiKamaraszínház)Különdíj: Alföldi Róbert (Sirály, Budapesti Kamaraszínház)Az évad alaphangjának ezúttal is a szándékolt, koncepciózushülyéskedést érzékeltem. Igyekeztem a kivételekreszavazni. Ahol a színpadi őrjöngés valamiféleösszefüggést látszott mutatni a világ őrületével. Spiródarabjai persze nem jók és nem darabok, de feltétlen alegjobbak, amennyiben könyörtelen következetességgelés éles elmével beszélnek korunkról. Legalább fontosés értelmes mondatok hangzanak el a színpadon.S ez utóbbi áll a rom Paine-re is. Alföldi Róbert Csehov-változatánakkülönösségei, érzésem szerint,ugyancsak nem a divatból, nem a kényszeres különcködésvágyából, hanem az élet, az érzések összezavarodottságábólszármaznak.


RÓNA KATALINERŐS ÉRZELMEK KELLENEKBESZÉLGETÉS SINKÓ LÁSZLÓVALMikor is beszélgettünk utoljára? No, nemmagánemberként, bár annak is jó néhányesztendeje már. De készült egyszer egyinterjú... Kimondani sem kevés, talán neis számolgassunk. Akkortájt Sinkó László máréppen túl volta Halleluján és a BoldogtalanokHuber Vilmosán. Jól emlékszem, valami egészenkülönös és nagyon szép dolgot mondott: „nem aszöveg dallamát kell eljátszani, ha-nem azt, amibelőle drámai funkcióval bír. Tehát a szöveglegyen eszköz az emberábrázolásban." Azóta,ahányszor csak nézem a megformált alakokban -főszerepekben vagy epizódokban -, mindig ez amondat jut eszembe. Az utóbbi években csakugyan voltak„nyilatkozó" periódusaim... Nem szeretem ezt aszót, nyilatkozás, olyan, mint akinyilatkoztatás... az pedig nem a hétköznapiember dolga... szóval sokszor kérdeztek, éssokat beszéltem a közel-múltban. Először,amikor a Katona József Szín-házbólátszerződtem az Új Színházba, azután pedigamikor megkaptam a Kossuth-díjat. Né-ha arragondolok, egyáltalán érdekel ez vala-kit?Ilyenkor előjönnek a belső gátjaim. Attól félek,hogy aki olvassa ezeket a beszélgetéseket,majd arra gondol, no lássuk csak, miként jönneksorba ugyanazok a dolgok... a pálya-kezdés,azután a Nemzeti Színház... a kispados éveksirámai... no persze a várakozás, a sikerek... natessék, fölröppen a főnixmadár... és ígytovábbb... tudom már az étlapot... Es utálom arutint, úgy vagyok ezzel is, mint aszerepeimmel, a játékkal... a színpadi rutin iszavar. Mostanában tudja, mivel volt alegnagyobb sikerem? A rádióban a természetrőlbeszéltem, a természetszeretetről, az erdőjárásról...nem, nem arra gondolok, hogy valakiazt magyarázza, járja az erdőt, és ott, csak-is ottmegvilágosul az elméje, és megtalája a nagymegoldást.... ugyan, én akkor egyáltalán nemgondolok a színházra, a szerepekre, a feladatokra,dehogyis... az erdőben nekem valóbana fák, a madarak, a táj szépsége, pihentető, varázslatosnyugalma a fontos. Ilyenkornem is gondol aszínházra? Dehogynem, most is tudom, hogy ebbenaz évadban mit fogok játszani. Elégedettnek ismondhatom magam, hisz jó ideje legalábbnyolcvanszázalékos pontossággal előre ismerema feladataimat. No, nem mondom, hogy nemfordult elő, különösen régebben, hogy a próbatáblárólderült ki, milyen szerepet kaptam. Arraaz esetre volt érvényes a Katona József Színházbanszállóigévé vált mondás, amit az Übüből aCártól kölcsönöztünk, aki beleesett az árokba:„Nos, benne vagyok..." De félre a tréfát, mostigazán idejében tudom, hogy mi vár rám. BulgakovAz álszentek összeesküvésében Moliérealakja, a Hat szereplő szerzőt keres előadásábana Színigazgató figurája...- A színigazgatás, úgy látszik, már színpadivégzete lesz. Spiró Az imposztorának igazgatóját,majd A színházcsináló t követik ezek a direktorok,hisz Moliére a maga társulatának „mindenese",többek közt igazgatója volt, Pirandellopedigígy is iktatja be aszerepet. Erre már gondoltam, de azután úgy látom,ha körülnézek, minden színházigazgató más, tehátbelenyugszom sorsomba. Nem fogok önismétlésekbebocsátkozni. De azért, ha igazánőszinte akarok lenni, nem titkolhatom, örök vágyam,hogy rám bízzanak egy zenés-táncos szerepet.Mindig mindenki fél tőle, vagy épp a színházátfélti, azt mondják, nem komoly dolog. Enpedig tudom, hogy nagyon is az, legalább olyanszínészi készenlét kell hozzá, mint egy nagy drámaiszerephez. Es ráadásul tudom, biztos vagyokbenne, hogy el tudnám játszani. Egyébként is, énhiszek abban, hogy nem szabad műfaji keretekközé szorítani a színházat. Nem szeretem, havalakire azt mondják: „én téged hősszerelmesnekszerződtettelek, most meg mit kezdjek veled?"Nem igaz, hogy valaki egész életén át hősszerelmestud lenni. Es azután? Es azelőtt? Ebből a színházvezetői,rendezői magatartásból már sokszerencsétlenség szüle-tett. Sokak pályája törtketté csak azért, mert megváltozott azalkatuk, s aszínház nem volt hajlandó segítségükre lenniabban a kétségtelenül nem kis feladatban, hogy akülső formát követni tudja a színészábrázolókészséggel. Nagyon fontosnak tartom a „műfajnélküliséget".A színháznak ugyanis - és ebben föltétlenülhiszek - nem az a feladata, hogy műfajokat,szabályos műnemeket mutasson be, hanemhogy bármilyen módon megrendítsen vagy éppenmegnevettessen. A világ is műfaj nélküli, azember is olyan, hogy egyszerre zokog és kacag.S ezeket a rétegződéseket kell a színháznak ismegmutatni. Furcsa, amikor azt mondják az embernek,te mindig drámai alakokat formálsz,mondd, mikor nevettettél? Mikor? És az Übüvagy éppen az Ivanov, vagy a HamletbenPolonius? Es még nyugodtan sorolhatnám. Mertmilyen nevetséges tud lenni egy kisszerű alak, hamégoly tragikus is a szerepe... S mindezakár munka közben alakulhatígy... Igazán úgy szeretek próbálni, ahogy MajorTamás mondta, és csinálta is persze, ahogy sokszora Katonában dolgoztunk. Elkezdtünk az„anyaggal" foglalkozni, és munka közben alakultki minden. Formálódtak a figurák, alakultak adíszletek, a ruhák, s egyszerre „létrejött" azegész. A hangsúly ezen a „létrejött"-ön van. Nemtűztünk magunk elé egy képet, hanem elkezdtükformálni, alakítani a szöveg tartalmát, gondolatait.Emlékszem, az Übüt próbáltuk, és a kellékeseknapról napra mind újabb „kacatokat" hoztak.Egy zsákból hol ez, hol az került elő. Adogattukőket egymásnak: „nesze, ez a tied, na, mit tudszvele kezdeni?" Es tudtunk. Mindegyikkel, mindannyian.Egyszer bevittem egy kezeslábast. MutattamZsámbékinak, valami ilyesfajta öltözékkellene. „Ez lesz az" - mondta. És elkezdett fölépülnia játék. Együtt építettük, alakítottuk. A Hallelujára mindig a legfontosabbak közöttemlékezik, szinte megváltozik a hangja, atekintete, ahogy Kornis darabját és azt az előadástemlíti.- A Halleluja a gyengém volt. Amikor elolvastam,azonnal úgy éreztem, Kornis az az író, akitényleg azt és főként úgy mondja, ahogy én alelkem mélyén érzem, ahogy én évek ótamagamban gondolkodom. Kornis darabjátéreztem, úgy találtam, gyorsan tudom követniugrásait is, azonnal értettemgondolkodásmódját, rögtön megfejtettemjelképeit. Mintha egy titok nyitjára bukkant volna. Talánegész színészetét meghatározta ez a találkozás.Már csak azért is különös ez, mert alkatából,emberi magatartásából, ahogy érzékelhetően kétlábbal áll a földön, arra következtethet bárki, akikívülről figyeli, hogy jobban szereti az egyértelműenkimondott szavakat, gondolatokat, minta groteszkvilágot, az elrajzolt vonalakat. A Hal jegyében születtem, nekem éltetőm avíz, és aki így él, az absztrakcióra rendkívül hajlamos.A Halleluja olyan meghatározója lett életemnek,egész pályámnak, hogy egy kicsit mindigmindent azon át néztem. De soha nem felejtemel azt sem, hogy amikor O'Casey Bíbor porátjátszottuk a Nemzetiben, Balázs Samu egyszerrám szólt: „tudja, hogy maga egy olyan színész,aki mindig látja saját magát?" Nem hiszem, hogybántani akart volna ezzel, de észrevett valamit,ráérzett valamire. Arra, ami igaz, hogy én valóbana legnehezebb pillanatban is, amikor akár fejjellefelé lógatva épp az agyonveretés előtt vagyok,akkor is tudom, látom, hogy mit csinálok, figyeleka játékra. Technika? Külső ábrázolás? Ezekrosszul csengő szavak. De kétségtelen, hogyműködik bennem egy különös ösztön. Nem csaka színpadon, a magánéletben is. Ha valami szörnyűtörténik körülöttem, meghal valaki a legközelebbihozzátartozóim közül vagy egy barátom,én akkor, abban a pillanatban rettenetesen tisztafejjel, nagyon pontosan tudom, mit kell tenni. Azösszeomlás csak jóval később következik. Ezértvan az, hogy nagy ügyekben rendkívül összefogott,intenzív tudok lenni, kis dolgokon pedig,amelyek nem olyan lényegesek, fönnakadok. Aza fajta vagyok, aki inkább nekivág, ha kell, képletesenszólva a Mount Everestnek, de nem fedezföl egy egyszerű kis dolgot. Sokszor így van ezpróba közben, már mindenki tudja, tán a statisztais, hogy miként kellene valami egészen egyszerűgesztust megtenni, én még mindig keresem...azt sokszor ritkábban találom meg, mint a nagyobb,több erőfeszítést igénylő helyzetek lénye-


O INTERJÚ Ogét. De nagyon sokat tud segíteni egy mondat,egy jó instrukció, amely akár csak egy aprócskahelyzetváltoztatásra figyelmeztet. Még a főiskolánpróbáltunk Ruszt Józseffel egy vizsgaelőadást,Nádasdy Kálmán volta vezetőtanár. Gyóntatóatyátjátszottam. Ültem egy karosszékben,hallgattam az asszony gyónását... azt hiszem,nemigen tudtam mit kezdeni a helyzettel. és akkorNádasdy csak annyit szólt föl a színpadra:„fogja meg a szék karfáját és dőljön előre..." Így,ilyen egyszerűen. Azt mondta, játék közben mindig látja sajátmagát. Ösztönösen vagy tudatosan történik így? Ösztönösen. Biztosan ösztönösen. Ahogyén a gyász legmegrendítőbb pillanatában is képesvagyok arra, hogy fölfedezzek valami komikumot. Nádasdyról beszélt. Máskor is ennyire fontosa rendező szava, s lényeges-e, hogy bemutatóután ne csak az önkontroll működjék, hanem arendező és a kollégák is figyeljék, amit csinál?- A rendező szavát maximálisan elfogadom, denem is tudom a munkában különválasztani. Az afontos, hogy létrejöjjön a közös gondolkodás.Minden azonos áramkörben mozog, s ez márföltételezi az egymásra figyelést. A Katonábanpéldául nagyon fontos volt, hogy premier előtt arendezők, Zsámbéki, Székely, Ascher„körbenézték" egymás munkáit Emlékszem olyanesetre is, amikor az átdíszletezés gyorsításánaktechnikai megoldásával segítette egyikük amásikat. Bulgakov Menekülésének premierje előttvoltunk, s az az átdíszletezési próba éjszaka olyanvolt, mint egy fantasztikus rendezés... Akkor isszükségünk van egymásra, egymás figyelmére,amikor már megy az előadás. CserhalmiGyörggyel például kialakult egy ilyen egymástfigyelő kapcsolat... Kell a másik véleménye. Arendezés, az előadás formálása, rendben tartásanem ér véget a bemutatóval. Ascher Tamás híresesete volt, amikor egy este, előadás után összehívtaa színészeket, és hosszan elmondta a véleményéta produkció állapotáról. Akkor valakicsöndesen megszólalt: ez volt az utolsó előadás...Mindegy, de amiről beszéltünk, az valamikormég biztosan jó lesz valamire... Talán az előadás sorsa nem ér véget azutolsó előadással sem... Igy gondolom ezt akkor is, ha bevallom,néha nagyon fárasztó egy-egy ilyen megbeszéléspróba vagy előadás után, amikor fáradtan tényleghatalmas türelem, belső fegyelem kell ahhoz,hogy az ember végighallgassa azt a néhányórát, amiből rá talán csak egy mondat jut.És persze minden megtörténik. Az is előfordul,hogy hiába minden, az előadás nem „mozdul",mert a baj valahol másutt van, mint amiről beszélünk. Amit most mondott, az még a próbaidőszakravonatkozik, arra a periódusra, amikorrendező és színész, meg valamennyien, akik közreműködnekegy előadás létrejöttében, valamilyenoknál fogva nem találják meg a közös hangot? Soha nem értem, hogy bizonyos dolgoknakmiért kell az utolsó pillanatra maradniuk. Miértvan az, hogy a finisben mindenki meg akarjatízszerezni vagy százszorozni energiáit, ahelyett,hogy már az elejétől fogva ugyanúgy dolgoznának?Miért nem lehet fontos már az első hétenaz, ami majd az utolsón lényegessé válik? Akkorsokkal egyszerűbb lehetne minden, sokkal egyszerűbblenne természetes állapotba kerülni.Gyűlölöm a bemutatót. Ha játszom, éppannyira,mintha nem vagyok benne a darabban, nézőkéntbiztosan csak később előadásra megyek. A bemutatónbármennyire is próbálok természetesenlétezni, nem megy, van valami olyan fölfokozottlélektani állapot, ami mindennek ellentmond...Emlékszem, Kecskeméten a Ravelszkyt játszottuk.Szezonnyitó bemutató volt, és én nem tudtam,hogy ott az első estén, előadás előtt eljátsszáka Himnuszt, akkoriban tán még a szovjetetis. Mindenesetre ettől a váratlan ünnepélyességtőlén szinte „kimosódtam", a Ravelszkyamúgy is egy különös, kiagyalt rohanássalkezdődött, amelyhez még egy futópadot is használtunk,szóval vagy félórába telt, mire a premierenvalamit megtaláltam magamból. Mennyit „vesz ki" egy-egy szerep a színészből,az emberből? Rengeteget. De hazudnék, ha azt mondanám,hogy mind egyformán. Sok minden függ azelőadástól, a darabtól is. Persze az is előfordul,hogy a darab során a színésznek lenne lélegzetvételnyiszünete, a nagy „áriák" közt pihenője,mert az író úgy komponálta meg a művet, mintegy operát. Itt van a Don Juan. Moliére - ezközismert - önmagának írta Sganarelle szerepét.Ő végig ott van a színen, de sokszor tényleg csakott van, nincs szüksége különösebb koncentrációra.No, Székely Gábor előadásaiban ilyesminem fordulhat elő. Ha Sganarelle a színen van,akkor csak legyen is ott. Játsszon, legyen ottjelenlétének minden pillanatában! Székelynélegyszerre létezik mindenki. S ez bármilyen fárasztó a színésznek, így isvan jól. Hát persze, tudjuk mi ezt jól, miként azt is,hogy a szerepnek életet kell adni, és a legjobbakaz életből vett tapasztalatok. Minden akkor jó, havalóságtartalma van. Persze rengeteg kis ördögmotoszkál az emberben... Emlékszik, hogy aHárom nővér-előadásunkban Versinyin a végén,ahogy elrohan, elvágódik a tócsában? Valakiegyszer azt mondta: „azt az előadást láttam, amikorbeleestél a tócsába..." Na jó... akkor így ismegvan... Persze visszamehetünk egészen azÜbüig. Nem fordult elő kétszer sem, hogy azutolsó kép azonos lett volna, persze úgyis mondhatnám,nem volt kész sohasem a vége, mertmindig valamit hozzátettünk, változtattunk, alakítottunkazon a szakszervezeti hajókiránduláson.Aktualizáltunk? Nem. Mindig nagyon fontosvolt, hogy ne legyen didaktikus az előadás, hogyne a napi aktualitást vigyük bele...- Hogy elemeljék az aznapitól, miközben mégiscsaknagyon aznapi volt... Akarva-akaratlanidőről időre visszatér a Katonához, azokhoz azesztendőkhöz, amikor még az eredeti csapat dolgozottegyütt, majd a váltás utáni időszakhoz.-Valami volt, ami csak ott volt... De tudomásulkell venni, hogy elérkeztünk egy másfajtaidőhöz, egy másfajta periódushoz. Lehet, hogyfiatalabb kollégáink csak legyintenek erre, demost már rajtuk a sor. En úgy gondoltam, és úgygondolom most is, az Új Színház, az ott dolgozótársulat tényleg létre tud hozni valami más-fajtaminőséget. Minőséget. Erre garancia Székely ésnéhány tanítványa. Persze azt is tudomásul kellvennünk, hogy a fiatalok az életről még sokmindent nem tudnak, s ráadásul, ahogyfigyelem, mintha hiányozna egy generáció. Az anemzedék, a mai negyvenesek, akik utánunkjöttek, és akik közül sokan „kihullottak",elhagyták a pályát, vagy tragikusan koránmeghaltak, mások föladták, elmentek pénzt csinálni...sok ok van, mindenesetre kevesen maradtak Es a legfiatalabbak? Van alkalmam figyelni őket is. Valamelyikosztály behívott a főiskolára, amikor megkaptákazt a jogot, hogy egyik tanárukat maguk válasszák.Akkor beleláttam, hogyan alakul az élet afőiskolán, nekem is nagyon jó volt, mert összegezhettemazt, amit a színészetről tudok, amitfontosnak tartok. Es volt egy pillanat, amikormegrémültem. A döntéstől, az ítélethozataltól.Hogy én mondjam meg, milyen volt? En határozzammeg, milyen sorsra jut egy fiatal ember?Hogy benn marad vagy kiesik? Hogy alkalmas-evalóban vagy mégsem? Mennyi türelem, megértéskell ehhez a pályához - szinte csak akkorértettem meg, Ahogy újraéltem a saját történetemet,amikor másodévben már-már eltanácsoltaka főiskoláról. Sokat beszélt annak idején arról, hogy miértvolt fontos az a sokak számára talán váratlannaktűnt színházváltás. Vajon beteljesedtek a várakozásai?- Lehet, hogy különös, amit mondok, de nemvoltak várakozásaim. En abból már kinőttem.Talán mesterségesen is elfojtottam magambanmég a gondolatát is, mert sokszor csúfosanmegcsaltak a várakozások. Persze ezek régi történetek,még! azokból a nemzeti színházi kispadosidőkből valók. Akkoriban hajlamos voltamarra, hogy mindent sötéten lássak, most márigyekszem reálisan nézni a helyzetet, nem várok,nem csalatkozom. Ez is egyfajta védekezési ref-


lex, de végül is nem hiszem, hogy erről lenne szó.Én tényleg nem várakoztam, inkább úgy éreztem,hogy környezetváltozásra van szükségem, máshelyzetre, szellemi továbblépésre. Mégpedig valaholott, ahol nem kell a színházról vallott eszményeimetkicserélni, ahol szükség van rám, detulajdonképpen folytathatom, amibe belefogtam.De ha azt kérdezi mégis, hogy várok-e valamire...Hát igen, azon a zenés darabon kívül mégegyszer egy jól megírt filmszerepre... valamiolyasmire, ahol használhatnám az öniróniámat, ahumorérzékemet, mindazt, ami élettapasztalatbólfölhalmozódott bennem. Addig még azért térjünk vissza a színházhoz...Ahhoz a kérdéshez, hogy mennyit „vesz ki"egy szerep a színészből. Nem véletlenül kérdezem;egy elejtett mondatából mintha azt hallottamvolna ki, hogy különösen „megviselte" amásodik Thomas Bernhard-szerep, A világjobbítóférfialakja. Nem így volt ez A színházcsinálóval.Pedig mindkettőből Bernhard társadalomgyűlöletes a mélyén a hazája iránti megvetése sugárzott.Mégis az a színházi ember, azaz igazgató a magaegész lényével, akarásával közelebb állt az öneszményéhez, mint ez a különös, magának való,önző és tán nem is annyira világjobbító, mintvilággyűlölőember. Számomra A világjobbító kudarc volt... A nézőtérről figyelveteljesítményét,ezt már-iscáfolom... En a magam élményéről, érzéséről beszélek.Féltem tőle, fizikailag megviselt minden egyeselőadás, szörnyű állapotba kerültem, szinte nemtudtam beülni utána az autóba és hazavezetni...En kértem, hogy ne játsszuk többet... Nem szerencséscsillagzat alatt született.... kevés is volt ráaz idő, a darab is nagyon statikus, szinte egyetlenmonológ az egész, úgy kellett fizikai helyzetbekerülni, hogy közben túl közel volt a közönség,azután ritkán került színre.... Tudom, ThomasBernhard nem mindenki számára ,,fogyasztható"író, ez meg különösen „fekete" darabja, s aszínház, ha megfeszült, sem tudta biztosítani,hogy mindig ínyencek jöjjenek be az előadásra,hogy csak az nézze, akit igazán érdekel ez... Volt,hogy olyan érzékenyen reagáltak, hogy mindengesztus, minden szó megélt, más-kor megfagyotta levegő....- ...ez más előadással is megesik....- ...persze, csakhogy A világjobbító mégis-csakvalami más, rendkívül sok energiát vitt el, sokszorértelmetlenül, mint egy észveszejtő gólemtornyosult fölém. A színházcsináló más volt. Azfontos volt, nem csak azért, hogy megmutassam,megállok a saját lábamon is, de hát az a darabtényleg arról szólt, amiben harmincöt éve élek,rólunk, a színházról, a színháziakról, a mihazugságainkról és igazságainkról, bujkálásainkrólés kitárulkozásainkról. Szó volt róla,hogy majd fölújítja...O INTERJÚ O


O INTERJÚ OA portrékat Koncz Zsuzsa készítette Igen, szerettem volna, olyannyira, hogy aszínháztól az utolsó előadás után megkaptam azösszes ruhát. Őrzöm most is a cipőtől a kalapig...,de azután arra gondoltam, és mi vanakkor, ha nem sikerül, ha még egyszer ugyanúgymár nem tudom eljátszani... Inkább egyszermajd valami mást kell keresni. A Katona József Színházzal bejárta avilágot. A másfajta közönség, a másfajta helyzethogyan hat a színészre? Erősíti vagy gyöngíti azönkontrollt az a fajta siker? Különös dolog ez. 1987-ben Stuttgartbanjátszottunk előSzör külföldön, Stein, Strehlerszínházához szokott emberek előtt. A nézőtérenvilágnagyságok ültek. Es mi teljesen gyanútlanok,ártatlanok voltunk. Egyszerűen föl sem fogtuk,hogy mi történt velünk. Utána kellett nagyonkeménynek lennünk. Saját magunkkal, hogy megne szédüljünk ettől a szituációtól, hogy ne veszítsükel a fejünket... és én azt hiszem, sikerült.Volt, ahol talán expresszívebben kellett játszanunk,néha fölnagyítódott a jelenlét, a karikírozókészség,a megmutatóképesség jelentősége. Azönkontrollra és persze a többiek, a rendező kontrolljáramindig nagy szükség volt. De olyan sikerttalán sohasem éltem meg, mint a Catullus előadásán,a párizsi Odéonban. Annak az előadásnakaz a különös, sejtelmes képi világa, a drámatitkai úgy teljesedtek ki a francia közegben, hogyaz maga volt a csoda.- Nem hiányoznak ezek a megmérettetések? Nem. Épp eleget utaztam, eleget tapasztaltam.Volt, hogy azt mondtam: nem akarok csomagotlátni, nem akarok repülőtérre gondolni. Aszínház nekem most már itthon szóljon.- És szól? Szól, persze hogy szól. Talán egy kicsitmásként, mint azelőtt. Már elcsépelt mondatkénthangzik, de valóban van abban valami,hogy a színház a rendszerváltással vesztettéléből, vesztett fontosságából. Most már nincsszükség a ki nem mondott mondatokra, azokraa háttérben megbúvó gondolatokra, amelyeketazelőtt meg kellett hallani. Most más a világ,erősebben hangzik föl, ami körülöttünk, velünktörténik. De én amellett vagyok, és hiszekabban, hogy a színháznak annál inkábbkatartikusan kell szólnia, meg kell döbbentenienézőjét. Nem szabad belenyugodni, hogy márnem szól annyira, nem szabad önismétlésbebocsátkozni, hanem elemi erővel meg kellrendíteni vagy akár meg kell nevettetni aközönséget.


R A J N A I E D I TSZÍNHÁZFOGLALÓ, 1945EGY VÁLLALKOZÁS VÉGJÁTÉKAA történet, amelynek néhány dokumentumais olvasható az alábbiakban, s amely amagyar polgári „színházcsinálás" elsőkorszakának végjátékát reprezentálja, 1911-ben kezdődött. Ekkor alakult meg a WertheimerOrfeum Részvénytársaság, melynekigazgatósági tagjai között a Nagy MagyarCompass című pénzügyi és kereskedelmiévkönyveket lapozgatva ott találunk négyWertheimer testvért, Elemért, Aladárt, Lajost ésKárolyt. A Wertheimer-vállalkozás megalakulásaévében megvásárolta a Paulay Ede utca 35. számalatti FriedmannOrfeum épületét (napjainkban itt az ÚjSzínház játszik), amely Kristálypalota néven néhányévig még orfeum maradt. Igy indult útjáraBudapest harmadik színházi vállalkozó családja.(Az első család a Faludiak. Faludi Gábor - adinasztia alapítója - 1896-ban nyitotta meg aVígszínházat. Művészeti igazgatónak akolozsvá-PéchyErzsiésGalettaFerencaRevüSzínház1920-as A kislány című előadásábanri színdirektort, Ditrói Mórt kérte fel. Faludi fiai,Jenő, Miklós és Sándor a színházi vállalkozás ésa színházvezetés fortélyait édesapjuk mellett tanultákmeg, és tapasztalataikat az1910-es évektőlegészen az 1930-as évek végéig számosbudapesti színház bérlői, igazgatói vagy művészetititkári posztján kamatoztatták.A második a Rákosi-Beöthy család. Másfélévvel a Vígszínház alapítása után, 1897 októberébennyitották meg első vállalkozásukat, a MagyarSzínházat az Izabella (ma Hevesi Sándor)téren. Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap főszerkesztője,húga, Rákosi Szidi, a Nemzeti Színházszínésznője és Rákosi Szidi fia, Beőthy László - jónéhány tőkéstársat megnyerve ötletüknek -alapították a főváros második magánszínházát. ARákosi családból Beöthy László vált a korszakkiemelkedő színházszervezőjévé. Nemcsak vállalkozóvolt, hanem színházainak, a Magyar éskésőbb a Király Színháznak az 1920-as évekközepéig - ha a körülmények engedték - művészetiirányítója is.)Wertheimerék 1919-ben úgy kapcsolódtak be afővárosi színházi vállalkozásokba, hogy 1911-ben megszerzett orfeumukat operettszínházzáalakították. Az új színházat, a Revü Színházat aszínházirányítás iránt talán leginkább érdeklődőfiú, Elemér vezette 1921-ig, pénzét, szervezőkészségétegyaránt befektetve a vállalkozásokba.A Wertheimer család tagjai közül ő lett a kétvilágháború közötti évek színházalapítóinak egyike.Az 1920-as években három budapesti színházbanpróbálta ki színházszervezői képességeit.1925-től az Andrássy út 69. szám alatti kis színházat(jelenleg a Budapest Bábszínház épülete),1922 decembere és 1925 májusa között az ApollóSzínpadot, 1922-től 1924-ig pedig a margitszigetiSziget Színpadot igazgatta.Wertheimer azonban inkább pénzembere ésszervezője, semmint művészeti vezetője voltszínházainak. Igy, amikor 1929-ben újabb vállalkozásbakezdett, üzleti partnereit a művészvilágból,illetve a színházak üzleti holdudvarából választotta.Heltai Jenő, Lengyel Menyhért, BródyPál és Marton Sándor - a Párizsban és NewYorkban ma is működő színpadi kiadó alapítója -nemcsak tőkéstársai, hanem művészeti-szak-maitanácsadói is voltak. Ők öten bérelték ki aBelvárosi Színházat (ma Katona József Színház),amelyet az 1931-32-es évad végéig igazgattak.A Magyar Színház és az AndrássySzínház - a háború előttA Rákosi-Beöthy család által alapított MagyarSzínház épülete 1931 őszén árverésre került.Ekkor már csak emléke élt hajdani fénykorának,


◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►annak a gazdag évtizednek, amelyben a BeöthyLászló vezette színház a Vígszínházzal versengetta fővárosi közönség kegyeiért. Az épületet 1932-ben Wertheimer Elemér frissen alapított cége, aSzínház-Ingatlan Részvénytársaság vásárolta meg.Wertheimer lett a színház új igazgatója, a művészetivezető pedig Bródy Pál és Heltai Jenő, azutóbbi azonban 1934-ben kilépett e társulásból.Wertheimerék igazgatása idején az Izabellatéri színház életre kelt. Az új vezetés nem művészszínházatkínált a budapesti közönségnek.Kidolgozott, fegyelmezett, „jól megcsinált" előadásbanjátszott bulvárdarabok alapozták megújra a Magyar Színház ismertségét és elfogadottságát.A prózai repertoár önmagában nem álltmeg, így a színházat eltartó produkciók elsősorbanzenés vígjátékok és operettek voltak(Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi,Vadvirág; Ábrahám Pál: Bál a Savoyban, Viki;Huszka Jenő: Erzsébet), melyekből mindenévadban kitelt jó néhány, műsorgondok nélkülihét. Nemcsak az Izabella téren választottak ebbenaz évtizedben operetteket és zenés vígjátékokatszínházfenntartó mentőkötélnek: a Vígszínház,a Belvárosi Színház, sőt, Bárdos ArtúrNagymező utcai Művész Színháza is elő-elővettegy-egy zenés darabot.Operettek mellett néhány prózai produkcióbólállta műsor. A vígjátékokat az Andrássy úti Színházrendezője, Vaszary János (Muráti Lili férje)szállította (Házasság), a kasszasikert is jelentőkortárs külföldi és magyar, színiirodalmat azamerikai Emmet Lavery ( A z Úrkatonái) és ZilahyLajos ( A s z ű z és a gödölye) darabja képviselte. AWertheimer-igazgatásnak emellett sikerült kiemelkedőjelentőségű, művészi élményt adó előadásokatis létrehoznia. Az 1935-36-os évadbanaz Izabella téren mutatták be Heltai Jenő A némaleventéjét Törzs Jenő és Bajor Gizi főszereplésével,az 1937-38-os évadban pedig ShakespeareI I I . Richárdja-Törzs Jenővel a címszerepben- varázsolt különleges pillanatokat a MagyarSzínház színpadára. Bár e két utóbbi előadáselütött a színház műsorától, a századik előadástis maguk mögött hagyva, hatalmas közönségsikertarattak. Mindkettőt a Nemzeti Színház voltigazgatója, Hevesi Sándor rendezte, aki 1933-tólhaláláig a Magyar Színház főrendezője volt.Wertheimer másik színházában, az Andrássyúton 1934 januárjában az addigi, bevált kabaréműsortegész estét betöltő vígjátékokkal váltottákfel, majd a társulat 1937-ben az Andrássy útrólátköltözött a hajdani Kristálypalotába, ésAndrássy Színház néven játszott tovább. A kétszínház működése egymásra épült, a kisebbikszínház sikerei rendszeresen átkerültek a nagyobbikba.A társulat magját Törzs Jenő, PethesFerenc és Bilicsi Tivadar alkotta. Mellettük feltűntegy-egy évad ra - vagy csak egy-egy produkcióra -szóló szerződéssel Gombaszögi Ella, KabosGyula, Mály Gerő, Makay Margit, Honthy Hanna,Latabár Kálmán, Rökk Marika, Ráday Imre ésTuray Ida is.A Wertheimer-színházak virágzását 1939-ben„A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyánakhatályosabb biztosításáról" szóló, 1938: XV. törvény-azelső zsidótörvény - és a nyomába lépőintézkedések szakították meg. Ezek alapján aszínházak korlátolt felelősségű társaságok vagyrészvénytársaságok számára kiadott működésiengedélyeit a színművészeti kamarai tagságértfolyamodni köteles igazgatók nevére írták át. BárWertheimert majd csak 1944 áprilisában, az utolsónagy kizárási hullám idején törölték a kamaratagjai közül, a Magyar Színház engedélyét azaddigi társigazgató, Bródy Pál kérte és kaptameg. Wertheimernek 1939 után még két évigsikerült megtartania a színházai feletti ténylegesellenőrzést, mert Bródy után még ketten adták anevüket ahhoz, hogy továbbra is igazgathassaszínházait. 1940. március elsejétől szeptemberelsejéig Losonczy Dezső, az Andrássy Színházkarmestere, utána pedig egy évadra Csathó Kálmán,a népszerű és sikeres író, a Nemzeti Színházvolt főrendezője biztosította a színházakat atulajdonos számára. Őket kettőjüket az igazgatóiengedélyeket véleményező Színművészeti Kamarais elfogadta - 1941-ig. Az 1941 augusztusábankiadott, 6.020/1941. M. E. számú kormányrendeletazonban már arra kötelezte a budapestiszínházépületek tulajdonosait, hogyszínházaikat az azokra pályázó és a fővárostólkoncessziót nyerő színigazgatóknak adják bérbe.Wertheimer kénytelen volt az 1941--42-es évadtóla Magyar Színházat Bánky Róbertnek, azAndrássy Színházat pedig Vaszary Jánosnakátengedni. A két új igazgató csak a kamarabizalmát élvezte, a színháztulajdonosokét márnem. Bár a Magyar Színház tulajdonosa aSzínház-Ingatlan Részvénytársaság, az AndrássySzínházé pedig az 1943-ban felszámoltWertheimer Orfeum Részvénytársaságjogutódjaként alakított Szín-házpalotaRészvénytársaság maradt, Wertheimer ekkormindkét színházát elvesztette.Új idők - régi és új szereplők„Megnyílik négy budapesti színház"- hirdette aSzabadság 1945. január 28-i száma. A lap azAndrássy Színház, a Magyar Színház, a FővárosiOperett Színház és a Nemzeti Kamaraszínházközeli megnyitását adta hírül.Az ostrom után roppant gyorsan fel- és újjáéledta főváros színházi élete, hiszen a színészekélni és játszani akartak, a színházvezetők és vállalkozókpedig újjászervezni színházaikat. A színházivilág háború előtti és háború alatti alkotóinakés szervezőinek egy része ekkor már nem élt,külföldön volt, visszavonult, illetve hosszú évekelhallgattatása után éppenséggel színre kívántlépni. Az újjászerveződés a háború előtti gazdaságiformák szerint zajlott, a színházak- a korábbanis állami támogatottságú Nemzeti Színház ésOperaház, illetve a fővárosi tulajdonú VárosiSzínház kivételével -továbbra is magánvállalkozásokmaradtak A színházalakítás hatósági kereteiazonban jobban hasonlítottak az 1941 utániakra,minta század első felének a magánszínházakatalig korlátozó rendelkezéseire. A színházakműködését az első hónapokban a BudapestiNemzeti Bizottság, később - akárcsak régen - afőváros polgármestere, illetve a megfelelő tanácsiügyosztály engedélyezte. Akik azonban azt hitték,hogy az 1940-es évek kényszerítő rendelkezéseiután visszatért a szabad színházalapítás kora,azok nagyon gyorsan csalódtak. WertheimerElemér február végén jelentkezett CsorbaJánosnál, a főváros polgármesterénél, aki 1945.január 21-től Május 16-ig viselte e tisztet.Wertheimer a terjengő hírektől megriadva a magatulajdonosi voltát hangoztatta, és kérte a színházaifeletti rendelkezési jog elismerését.Mélyen tisztelt Polgármester Űr!Miután betegségem jelenleg ágyhoz köt, és ennélfogvalegnagyobb sajnálatomra nem tudomszemélyesen tiszteletemet tenni, méltóztassékmegengedni, hogy ez úton tegyem meg a kővetkezőbejelentést:Alulírott a Magyar Színháznak és AndrássySzínháznak a tulajdonosa vagyok, hosszú évekenát pedig mindkét színháznak igazgatója voltammindaddig, amíg a 6020/1941 M. E. rendeletértelmében kénytelen voltam színházaimat átengedniazoknak, akiket erre a Színművészeti Kamarajavaslata alapján az akkori Polgármesterkijelölt. 3 1/2 évig ölbe tett kezekkel tűrni voltamkénytelen, hogy a tulajdonomat képező színházaimmal,azok berendezési és felszerelési tárgyaivalidegen emberek kontárkodtak minimális, általukmegállapított bérért. A német megszállásóta azonban még azt sem fizették meg és végül aMagyar Színház 30.000 pengővel, az AndrássySzínház 20.000 pengővel maradt adós. Többmint25 éve vagyok Budapesten színigazgató,soha senkinek adósa nem maradtam és ezen időalatt öt teljesen tönkrement, csődbe jutott színházatmentettem meg a pusztulástól. A MagyarSzínházat 10 évig igazgattam, az Andrássy Színházatöt évig és mindkét színház az ország legnívósabb,legkitűnőbb színházai közé tartozott.3 1/2 évig vártam, tűrtem, szenvedtem abban abiztos reményben, hogy elkövetkezik a felszabadulásórája és vissza kapom jogtalanul, törvényellenesen,erőszakkal elvett színházaimat.Es amíg nekem ezen idő alatt, a legvirágzóbbszínházi konjunktúra idején, be kellett érnem a


◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►Földényi Lászlóés TörzsJenőaMagyar SzínházAz Úr katonái című előadásában (1935)megélhetésre sem elegendő, általuk önkényesenmegállapított bérrel, addig azok, akiknek semmimás érdemük nem volt, minta nyilaspárti tagság,meggazdagodtak és vagyonokat gyűjtöttek.Annál fájdalmasabban érint, hogy mosta várvavárt felszabadulás után ugyanazt akarják velemcsinálni, mint1941-ben.Egyes lapközlemények szerint ugyanis a NemzetiBizottság ötös tanácsa kijelölte az új színigazgatókat,többek között a tulajdonomat képezőszínházakra is.Úgy a Nemzeti Kormány, mint mélyen tiszteltPolgármester Űr számos nyilatkozatából az él aköztudatban, hogy a magántulajdon szentségétrespektálni kell! Teljesen érthetetlen előttem, hogyanlehetséges, hogy ennek tudatában a NemzetiBizottság delegál igazgatókat a nélkül, hogyaz illetők színház épülettel vagy a bérleménnyelrendelkeznének.Nem vagyok hivatva arra, hogy saját magamrólvéleményt nyilvánítsak, de egész pályám anyilvánosságelőtt folytle és bátranmerem állítani,hogylegalábbannyiérdememvanamagyarszínházi kultura fejlesztése terén mint bárkinekazok közül, akiket aNemzeti Bizottság kijelölt.Amennyiben tehát a nemzeti kormány és igentisztelt Polgármester Űr továbbra is fenttartjakorábbi nyilatkozatát, hogy a magántulajdonminden körülmények közt tiszteletben tartandó,van szerencsém bejelenteni, hogy színházaimfelett a rendelkezési jogot fenttartani kívánom ésarra kérem a Polgármester Urat, hogy a játszásiengedélyek kiadása előtt engemet meghallgatniméltóztassék.Őszinte nagyrabecsülésem kifejezése mellett,maradok Polgármester UrnakBudapest,1945 február21alázatos szolgája és tisztelőjeWertheimer ElemérVI. Bajza ucca54(2+1 f., autográf tintaírás. A 3., különálló f. hátoldalánaz iktatószám: 220050/X1.-1945.)Wertheimer levele néhány napot késett. A budapestiszínházak 1945. tavaszi átszervezéseugyanis január vége és február közepe közöttlezajlott. A levélben említett új színházigénylőkelső fellépéséről ugyan mára Szabadság januáricikke is tudósított, amikor hírül adta, hogy megalakulta Színügyek Előkészítő Bizottsága és avele együttműködő, a színházak műsorát összeállítóMűsorbizottság. A két bizottság tagjainaknevét a lap nem említette. Egy január 30-án keltpolgármesteri rendelet azonban a Magyar MűvészekSzabadszervezete Színházi Osztályánakadott megbízást a színházi szakma dolgozóinakösszeírására, összekeresésére, s a Színházi Osztályvezetőiként Gobbi Hildát, Major Tamást,Lehotay Árpádat és Várkonyi Zoltánt .neveztemeg. A Szabadság 1945. február 15-i, Ötös Bizottsága színházak élén című cikke már arról írt,hogy létrejött - valószínűleg az Előkészítő Bizottságbólés az említett Színházi Osztályból - az azÖtös Bizottság, amelynek tagjaiként ez a híradásBoth Bélát, Gobbi Hildát, Várkonyi Zoltánt, MajorTamást és Oláh Gusztávot sorolta fel. A Wertheimeráltal említett, a színházak felosztását előkészítőÖtös Bizottság javaslatot tett a BudapestiNemzeti Bizottságnak a színházi szakma reformjára,és azonnal szét is osztotta az ostrom utánhasználható színházépületeket. A döntő szemponta színházvezető személye volt. Ezt a javaslatotOláh Gusztáv nem írta alá, úgy tűnik, ő is,akárcsak Lehotay, a későbbiekben kimaradt afővárosi színházak elosztását irányító szervezetekből.A tervezet a Magyar Színház épületét azOperaház, a Nemzeti Színház és a Népopera (másnéven Városi Színház, ma Erkel Színház) kamaraszínházakéntjelölte meg, így itt önálló együttestnem terveztek. Az Andrássy Színház SzabadSzínház néven szerepelt, Várkonyi Zoltán igazgatásával.Both Béla a Magyar Demokratikus IfjúságiSzövetség (MADISZ) kezelésébe adandó,Erzsébet körúti Royal Színházat (ma MadáchSzínház) vezette volna Ifjúság Színháza néven, deezt az épületet március elején elcserélte az ErzsébetvárosiSzínházra (volt Városligeti Színkör). ABudapesti Nemzeti Bizottság (a négy párt és aszakszervezetek képviselőiből álló) öttagú bizottsága1945. február 16-án e javaslatot megfontolvaadta ki az 1944-45-ös csonka és az 1945-46-os teljes évadra a színigazgatói engedélyeket. AMagyar Színház igazgatójáról ekkor nem döntöttek,illetve hagyták, hogy a Nemzeti Színház MajorTamás vezette társulata, amely a romos BlahaLujza téri épület helyett jobbat keresett, elsőbemutatóját az Izabella téren tartsa, és ittjátsszon júniusig. A kialakult helyzetet kodifikáltaa


◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►Budapesti Nemzeti Bizottság Ötös Bizottságánakmárcius 5-i határozata, amely kötelezte a színházépületektulajdonosait, hogy a már kiadottengedélyek birtokosaival kössenek bérleti szerződést.Ez a határozat a Magyar Művészeti Tanácskebelén belül működő SzínművészetiSzak-tanács javaslatára született, mely ekkorazonos volt a színházak reformját kidolgozóÖtös Bizottsággal.Az ügyintézés a polgármesteri hivatalszínházakkal is foglalkozó XI. ügyosztályán ésa Nemzeti Bizottságban lassabban haladt, minta szín-házi élet újjászervezése. A hivatalmárcius 9-én Wertheimer beadványávalkapcsolatban állás-foglalást kért a NemzetiBizottságtól, de erre csak március 28-ikeltezésű válasz érkezett: az érdekeltszínigazgatók és Wertheimer Elemér keresik abékés megegyezés lehetőségét. Hogy ekkorlétrejött-e megegyezés vagy nem, és ha igen,akkor mit tartalmazott, illetve hogy a MagyarSzínház épületével kapcsolatbanaz „érdekelt színigazgatón" MajorTamást vagy Both Bélát kell-e érteni,azt egyelőre nem tudjuk. A XI.ügyosztály április 20-án lezárta aWertheimer-ügyet.A legtöbb frissen kinevezettigazgató áprilisra rendezte újjá vagyszervezte meg társulatát, javíttattaki az ostromkárokat, és kezdhettemeg a rendszeres elő-adásokat. ANemzeti Bizottság februárirendelkezéséhez képest ekkorraazonban egy kissé módosult aszínházi helyzet. Várkonyi ápriliselsején Művész Színház néven azAndrássy Színház épületében nyitottszínházat. Both Béla társulataSzabad Színház néven játszott avolt Erzsébetvárosi Színházban, sinnen július 21-én beköltöztek aMagyar Színházba.Az 1945 áprilisában irattárba utaltWertheimer-ügyet két hónap múlvaújra elő kellett venni. Wertheimerlevele most is a fővárospolgármesterének szólt, aki ekkorVas Zoltán volt.Mélyen tisztelt Polgármester Ur!Még 1945 február 21.-én. a220050/X1. iktatószám alatt beadvánnyalfordultam Budapest akkoripolgármesteréhez és abban, mint aMagyar Színház és AndrássySzínház tulajdonosa arra kértem,hogy színházaimmal, amelyeket1941.-ig amig a Bárdossy-kormányerőszakosan el nemvette tőlem hosszú évekig én vezettem, ismétszabadon rendelkezhessem. Beadványomra választmáig nem kaptam. Ellenben a Nemzeti Bizottságötös tanácsa az engedélyeket - legnagyobbmeglepetésemre - teljesen érthetetlenülnem nekem a színház jogos tulajdonosának, hanemmásoknak adta meg 1946 június 30.-ig.Nem nekem adta, akitől a működési engedélyt1941-ben megvonták már, nem nekem, akit a VII.ker. rendőrség a zsidó-törvény kijátszása és benem tartása miatt jogerősen elitélt, nem nekem,akit az Értelmiségi Kormánybiztos ugyanebből azokból az Ügyészségen föl is jelentett. OlyanoknakEgy csók és más semmi: Honthy Hanna ésTörzs Jenő a Magyar Színház előadásábanadta az engedélyt, akik 1944-ben is zavartalanulműködtek mégEzzel a rendelettel, amely tökéletes mása aBárdossy-féle rendeletnek, óriási sérelem esettrajtam. En nem azért fektettem be fáradságos,küzdelmes, hosszú munka minden eredményét,a magam és családom egész vagyonátszínházaimba, hogy azokat másoknak bérbeadjam, hanem kizárólag azért, hogy magamigazgassam és vezessem őket és a felszabadulásután tovább folytassam azt a művészi munkát,amelyet - sokszor a legnagyobb nehézségek ésa legsúlyosabb áldozatok árán is - éveken átvégeztem.Idestova harminc év óta vagyok budapestiszínigazgató. Ezalatt az idő alatt öt tönkrement,csődbejutott színházat mentettem meg az elpusztulástólés - ami a színházi világban majdnempélda nélkül való eset - soha senkinekadósa nem maradtam. A Magyar Színházat alegnagyobb dekonjunktúra alatt vettem át és tízévig igazgattam. Az Andrássy /jelenlegMűvész Színházat/ öt évig.Nem vitatható, kőztudomásu tény az,hogy ezalatt az idő alatt mindkétszínház az ország legkitűnőbb éslegnívósabb színházai közé tartozott.Az üldöztetés évei alatt 1941-től1945-ig tűrtem, szenvedtem ésvártam abban a biztos reményben ésmegingathatatlan meggyőződésben,hogy üt a felszabadulás órája ésjogtalanul, törvényellenesen elvettszínházaimat végre visszakapom.1945-ben sajnos, megismétlődőttaz, ami 1941-ben történt velem.Nem azén föladatom, hogy sajátmagamról és eddigi kulturális ésművészi munkámról véleménytmondjak, de egész pályafutásom anyilvánosság előtt folyt le és mamindenki tudja már, hogy sem azelmúlt rezsim, sem a ma színházainem produkáltak olyan művészi,értékes előadásokat még, vagylegalább is nagyon keveset, amilyenekbenszínházaim az én vezetésemalatt bővelkedtek.Mélyen tisztelt Polgármester Ur!Mivel tudomásomra jutott, hogyszínházaim jelenlegi engedélyesei1946 június 30.-ával lejáróengedélyüket már most további kétévvel meg akarják hosszabbíttatni ésezzel végleg meg akar-nak fosztaniattól a lehetőségtől, hogy sajáttulajdonomat képező


◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►színházaim élére visszakerüljek, mély tisztelettelarra kérem Polgármester Urat, hogy mielőtt ebbena kérdésben döntene, előbb hallgasson megengem, színházaimat pedig legkésőbben a jelenlegérvényben levő engedélyek lejárása után ismétrendelkezésemre bocsássa, vagyis az engedélyeketnekem adja meg.Kérésem teljesítése annál indokoltabb, merttudtommal ugy a Kormány, mint Polgármester Uris a magántulajdon elvének az alapján áll.Mégiscsak furcsa volna, hogy szinházaimat mindenkiigazgathatja csak éppen én nem, holott erreminden tekintetben legjogosultabb és leghivatottabbvagyok.Bízom Polgármester Ur közismert igazságszeretetébenés bizton remélem, hogy jogos kérésemetmeghallgatja.Polgármester Urnak vagyokBudapest,1945 julius 24.igaztisztelőjeWertheímer ElemérVI. Bajza-u. 54.(1 f. gépirat kézírásos aláírással, az aláírás nemWertheimer Elemer kezétől származik. A 2. f.hátoldalán ikatószám: 222980.)Wertheimer kérvényét Kővágó József alpolgármestera Budapesti Nemzeti Bizottságnak és aMagyar Művészeti Tanácsnak - lényegében akoncessziókat hivatalból véleményező SzínművészetiSzaktanácsnak - egyaránt átküldte. Azelőbbitől (ez az átirat augusztus 4-én született)azokról a szempontokról kért tájékoztatást, amelyekalapján a Nemzeti Bizottság Várkonyi Zoltántés Both Bélát a két színház élére kinevezte. Íme, aNemzeti Bizottság válasza:2234/1945. B.N.B.Alpolgármester Ur!222.980/1945.-1X. számu megkeresésére tisztelettelközöljük, hogy a Magyar és a MűvészSzínház koncesszióját a Budapesti Nemzeti Bizottságműködésének első idejében Bóth Bélánakilletőleg Várkonyi Zoltánnak a következő indokokalapjánadtaki:1./ Különösen azostrom utáni időkben szükségvolt, hogy a kulturális intézmények mielőbbmegkezdhessék munkájukat. Fentnevezettek mindentekintetben alkalmasnak bizonyultak arra,hogy a szinházakban ujramegindítják a munkát.2./ Tekintettel a forradalmi időkre, a tulajdonjognakideiglenes figyelmenkivűl hagyásával aBudapesti Nemzeti Bizottság elsőrendű szempontjavolt, hogy politikailag megbizható olyanegyéneket bizzon meg az ezen fontos kulturálisintézmények vezetésével,akik nemcsak megbizhatók,detőlük a demokráciaujjáalakitásapozitiveredményeket és teljesítményeketvárhat.A fenti szempontokra szavatosságot az elsőidőkben Várkonyi Zoltán és Bóth Béla személyiségefeltétlenül nyujtott a Budapesti Nemzeti Bizottságnak,mindazonáltal nem lehetetlen, hogyAlpolgármester Ur Wertheimer Elemér személyérevonatkozóanugyanerről fog meggyőződni.Budapest,1945. augusztus 24.RostaLászlóBudapestiNemzeti BizottságTitkárságaBajor Gizi és Törzs Jenő A némaleventében(Magyar Színház, 1936)Kővágó József Urnak,Budapestszékesfőváros Alpolgármestere,BUDAPEST(1 f., gépirat autográf aláírással, a BudapestiNemzeti Bizottság körpecsétjével. Hátoldalon aziktatószám: 223886.)


◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►A Színművészeti Szaktanácshoz küldött átiratmár azt is érezteti, hogy a Budapesti NemzetiBizottság válasza nem volt maradéktalanul meggyőző:Budapest székesfőváros polgármestereElőadói ív223.886/1945. -XI.Tárgy: A Magyar és Müvész Színház koncesszióinakügye.Átirat:A Magyar Müvészeti Tanács SzinmüvészetiSzaktanácsának,Budapest.V, Nádor-u. 32. I. em.A Budapesti Nemzeti Bizottság Both Bélának aSzabad Szinház helyiségére szinháznyitási engedélytadott.A Magyar Müvészeti Tanács SzinmüvészetiSzaktanácsa hozzám intézett átiratában nevezettekkoncesszióinak 1948. szeptember hó 1.-igvaló meghosszabbítását javasolta. Ezt követőenBoth Béla élőszóval előadta azon kérését, hogymeghosszabbított koncesszióját ne a SzabadSzinház, hanem a Nemzeti Színház sajátépületé-be való visszaköltözése folytánfelszabadult MagyarSzinház helyiségére adjam ki, annál is inkább,mert időközben a Nemzeti Bizottság egyikrégebbi határozata alapján a Magyar Szinház helyiségébetette át működését.Egyidejüleg Wertheimer Elemér, mint a MagyarSzinház és a Művész Szinház helyiségénektulajdonosa azzal a kérelemmel fordult hozzám,hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság által a Magyarés Müvész Szinház jelenlegi engedélyeseinekkiadott koncessziókat azok lejárta után nehosszabbitsam meg, hanem a Nemzeti Bizottságáltal Both Bélának és Várkonyi Zoltánnak kiadottkoncessziók lejárta után mindkét szinház koncessziójátrégi érdemeire, valamint afelszabadúlást megelőzően elszenvedettüldöztetésére tekintettel, mint szóbanforgószinházhelyiségek felett egyébként is rendelkeznijogosult tulajdonos-nak, neki adjam ki.Fentiekre való tekintettel a szóbanforgó koncessziókatmeghosszabbitó véghatározatom kiadásaelőtt felkértem a Nemzeti Bizottságot,hogy tájékoztasson arról, melyek azok a szempontok,amelyek mérlegelése utána WertheimerElemér tulajdonában lévő szinházak élére annakidejénBoth Bélát és Várkonyi Zoltánt állitotta.Tekintettel arra, hogy a Budapesti NemzetiBizottság főtitkárságától 2.234/1945. B.N.B.szám alatt kézhez vett tájékoztatás nem tartalmazolyan megállapításokat, amelyek WertheimerElemér személyének minden további nélkül valómellőzését indokolnák, ezért mielőtt a szóbanforgószinházak, koncesszióinak ügyét eldöntővéghatározatomat kiadnám, felkérem a SzinmüvészetiSzaktanácsot, sziveskedjék sürgősen értesiteniarról, hogy a Both Béla és Várkonyi Zoltánérdekében tett javaslata alkalmával tudomásavolt-e arról, hogy a szóbanforgó szinházak koncesszióiraWertheimer Elemér, minta helyiségektulajdonosa is igényt támasztott és a Both Bélaérdekében a Szabad Szinház helyiségére tett javaslatáta Magyar Szinház helyiségére is fennkivánja-e tartani.Budapest, 1945. szeptember 17.A pogármester megbizásából:/Dr. Bagothay/ fogalmazó, előadó./Dr. Némethy Károly/ tanácsnok.(2 f., gépirat autográf aláírással.)A Magyar Színház jubileumi előadása: Ill. Richárd.A képen: Hevesi Sándor és Törzs Jenő( 1 9 3 7 )


◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►Arra, hogy a polgármesteri hivatal átiratai mögöttnem csak Wertheimer szívóssága és az alapos,tiszta ügyintézés szándéka húzódott meg, az isutal, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság 1945.május 14-i ülésén szóba került a Művészeti Tanácsátszervezése, s a jegyzőkönyvbe bekerültek akövetkező, a budapesti színházpolitikát jellemzőmondatok is: „Több helyről nyilvánítottak véleménytebben a tekintetben és ezeken a helye-ken alegnagyobb mértékig meg vannak botránkozvaamiatt, hogy a Művészeti Tanácsnak ki vanszolgáltatva Budapest minden színháza... ésminden színháznál előfordult az, hogy az a színész,aki a Művészeti Tanács tagja, dönt afelett, hogy kilegyen a színház igazgatója." Ennek ellenére aNemzeti Bizottság az átalakítást levette anapirendről. Wertheimer ügyében a polgármesternekküldött és a Művészeti Tanács által jegyzettválaszlevél az egyik dokumentuma annak, hogy aSzínművészeti Szaktanács közel egy évig küzdöttazért, hogy Wertheimerrel szemben a politikai céhkét beltagját juttassa színházhoz, majd erősíttessemeg helyén.T.Polgármesteri Xl. Ügyosztály!BudapestA MMT. [Magyar Művészeti Tanács] annakidején aBudapesti Nemzeti Bizottságnál és BudapestSzékesfőváros Polgármesterénél megindokolta aMagyar és a Müvész Szinház koncessziójánakmeghosszabbitására tett javaslatát. Both Béla/Magyar Szinház/ és Várkonyi Zoltán /MűvészSzinház/ ugy müvészileg, mint politikailag megfelelneka demokratikus Magyarország célkitűzéseinek.Mindketten fiatalszellemü müvészek, akikaktív részesei voltak a demokratikus szelleműmüvészetért folytatott nehéz harcnak és 1944.március 19.-e előtt és utána még fokozottabberővel vettek részt a tragikussorsu Horváth Árpádmellett, Major Tamás vezetése alatta FüggetlenségiFront munkájában, s előkészitették amagyar szinházi világ uj szellemben való átalakitását.A magyar szinházi élet ujjáépitését erélyeskézzel folytatták a felszabadulás után, résztvettek aSzinészszakszervezet és a MMT életrehivásában.Megfeszitett munkával és óriási költséggel alegteljesebb bizonytalanságban elinditottákszinházi üzemüket április első napjaiban, amikormások, számukra egyelőre még nem mutatkozottüzletnek a szinház, háttérben maradtak. Okazonban épitettek és hatalmas lépéssel vittékelőbbre azujjáépitést,kenyeret ad-Szakáts Zoltán és Makay Margit A szűz és agödölye magyar színházbeli előadásában(1937)


◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►tak művészeknek és munkásoknak, s két hárommás színházzal együtt bizonyságot tettek a nemzetés művészeinek élniakarásáról. Várkonyi Zoltánés Both Béla is szinész és rendező lévénbiztosítékot nyujthattak, hogy szinházukat nemüzleti, hanem müvészi szempontok szerint vezetik.Both előbb mint sziniakadémiai tanár, nemzetiszinházi rendező, később mint a szegedi szinházigazgatója végzett komoly kulturmunkát, VárkonyiZoltán Pűnkösti Andor mellett mint az 1944márciusában demokratikus szelleme miatt betiltottMadách Szinház szinésze és rendezője, Moliéreforditó, szinházi szakcikkiró dolgozott, amigmárcius 19.-én önként ki nem lépett aszinészkamarából. Nem egy régi világ folytatói,hanem ujszellemü fiatalok, akik végre a szabadságlevegőjében megvalósithatják terveiket. Bothszinháza e percben Shawt, Várkonyi Cocteautjátszik, és remény van arra, hogyha programmjukatkifejthetik, hozzájárulnak a magyar szinházikultura felemeléséhez. A MMT nem óhajtja másokérdemeit lebecsülni, csak mindenkor fenntartja ajogot, hogy több pályázó vagy jelölt közül amüvészileg alkalmasabbat ajánl-ja. Ezek akoncessziómeghosszabbitás ajánlásánakmüvészi indokai.Gazdaságilag alátámasztja az a tény, hogy alegsulyosabb színházi dekonjunkturában, sajáterőből ujjáépitett szinházépületben, nagyberúházásokkal a koncesszió rövid tartama alattveszteségeiket be nem hozhatják, ésszámitásukat meg nem találhatják. Nem lenneigazságos az, hogy akik a legnehezebb hoztam.helyzetben sulyos áldozatokkal fenntartanak egyszinhzzat, akkor, ami-kor a viszonyok majdnormalizálódnak, a sem-miből teremtett egészetés készet másnak kényszerüljenek átadni, ha erremüvészileg semmi ok nincs. Ez a MMT utólagosés ismételt indokolása a Budapest Polgármestereés müvészeti ügyosztálya részéről annak idejénmár megadott koncessziómeghosszabbitás körülfelmerült kérdésekre. A MMT fiatal és kipróbáltmüvészeket óhajtott előnyben részesiteni a kétszinházépület régi tulajdonosaival szemben,akikkel, mivel az illetők háztulajdonosok, BothBéla és Várkonyi Zoltán szabályos lakbérleti éshasználati szerződést kötöttek, a tulajdonjog teljestiszteletbentartásával. Egy szinház vezetéseelsősorban müvészi kérdés és a MMT ennekszem előtt tartásával hozta meg döntését. Kérjüktehát az illetékes hatóságot, sziveskedjenek akoncessziómeghosszabbitásról szóló okiratot aMagyar Szinháznál Both Béla, a MüvészSzinháznál Várkonyi Zoltán nevére ugyanolyanidőtartammal kiadni, mint az már a Vigszinháználés a Belvárosi Színháznál történt.Teljes tisztelettelMajor TamásGobbi Hilda(2 f., gépirat autográf aláírásokkal, dátum nélkül, aMagyar Művészeti Tanács körpecsétjével. Az irathátoldalán található iktatópecséten a hivatalbaérkezés dátuma: 1945. okt. 2., az iktatószám:224302.)Budapest székesfőváros polgármestere október9-én kelt 224303/1945.-XI. számú véghatározatábanelutasította Wertheimer kérelmét. Az egykoriszínigazgató természetesen fellebbezett.1945. október 29-én kelt beadványát a polgármesterihivatal november 6-án továbbította amásodfokú hatóságnak, a belügyminisztériumnak.Magyar BelügyminisztériumSzám: 365.85411946.Tárgy: A Magyar és a volt Andrássy, jelenlegMüvész Szinház koncessziója tárgyában hozottelsőfoku határozat elleni fellebbezés.Budapest Székesfőváros PolgármesterénekBudapestA Magyar és a volt Andrássy Színház, jelenlegMüvész Szinház koncessziójának ügyében hozott224.303/1945.-XI. számu elsőfoku határozataellen Wertheimer Elemér szinigazgató által atörvényes határidőn belül benyujtott224.860/1945.-XI. számu fellebbezése tárgyábanaz alábbivéghatározatotWertheimer Elemér szinigazgató budapesti /VI.Bajza -u. 54./ lakos fellebbezését elutasitom ésBudapest Székesfőváros Polgármestere224.303/1945.-XI. számu határozatát teljes egészébenhelyben hagyom.Indokolás.A fellebbezéssel élő fél azt adja elő, hogy ő aBudapest Székesfőváros Polgármesterétől a fentiszinházak koncesszióját nem is kérte, hanemcsak olyan írányu kérelmet terjesztett elő azelsőfoku hatósághoz, hogy fenti szinházak koncesszióit1946. junius 30.-a után ne hosszabbítsákmeg és a szinház helyiségeket a fellebbezésselélő félnek, mint azok tényleges tulajdonosának,bocsássák rendelkezésére. Eszerint kérelmeoda irányult, hogy a tulajdonjogából kifolyókorlátlan rendelkezési jogának szabad folyás engedtessék.A szinházi koncesszió odaitélésénél azonbannem az a ténykörülmény vizsgálandó, hogy akoncesszióhoz fűződő szinház helyiség, mint ingatlanvagyontest kinek a tulajdonát képezi, hanema kérelmezők müvészi készsége, rátermettsége,a szinházl pályán elért eddigi eredményei,továbbá nemzeti és erkölcsi megbizhatóság avizsgálandó ténykörülmények.Azon ténykőrülménynek az eldöntésére, hogyegy szinjátszásra is alkalmas ingatlan telekkönyviés tényleges tulajdonosa köteles-e türni atúlajdonjogában rejlő, tulajdonnal való korlátlanrendelkezési jognak ilyen természetű korlátozását,nem a közigazgatási hatóság, hanem az illetékesbiróság van hivatva.Az elsőfokon eljárt hatóság határozatánakmeghozatalánál jogszabálysértést nem észleltem,de ennek fennforgását fellebbezéssel élő félsem állította, eonélfogva rendelkező rész szerintkellett határoznpm.Erről Budapest Székesfőváros PolgármesterUrat az iratok kapcsán azzal értesitem, hogy határozatomataz érdekeltekkel közölni sziveskedjék.Budapest, 1946. évi január hó 22.A kiadmány hiteléül:A miniszter rendeletéből:[olvashatatlan aláírás]dr. Szent-Iványi Józsefminiszteri tanácsos.(2 f., gépiratos,. hitelesített iratmásolat.)A történet végeAz 1945. februári döntéseket követően, azok következtébena volt Wertheimer-színházak sorsakétfelé ágazott. Várkonyi Zoltán Művész Színházalett szinte az egyetlen olyan budapesti társulat,amely - átvészelve az inflációt is - igazgatóváltásés művészi stílustörés nélkül fenn tudott marad-niegészen az 1948-49-es évad végéig. Várkonyi -ez nyilatkozataiból és színháza műsorából iskirajzolódik -, hajszálpontosan látta, melyekszínházvezetői, műsoralakítási lehetőségei.Tudta, mi az, ami eltartja színházát, és mi az,ami egyúttal művészi hitelét is emeli. „MűvészSzín-házat" alkotott, Cocteau (Rettenetesszülők), Anouilh (Poggyász nélkül, Euridike),Giraudoux (Trójában nem lesz háború),Shakespeare (A makrancos hölgy), Pirandello(Az ember, az állat és az erény), Arthur Miller(Édes fiaim) alkotásai szerepeltek műsorán.Mellettük bemutatott Vaszary Gábor-vígjátékot(A meztelen lány), játszották Agathe Christie Tízkicsi négerét, Kesselring Arzén és levendulájátés Zerkovitz Béla operettjét a Csókos asszonyt.Az irodalmi igényesség és stílusbeliösszehangoltság, a


◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNET könnyedebb hangvételű műveket egyaránt áthatószínjátszói és rendezői igényesség segítette átVárkonyi színházát az 1945 őszétől 1949 tavaszáigtartó évadokon, s máig legendaként éltetiemlékét.Az 1945 és 1948 nyara közötti három évben aMagyar Színház sorsa zaklatottan alakult. BothBéla társulata az Izabella téren egy év alatt szinteminden lehetőséget kipróbált. A fennmaradásérdekében színre vitték az 1930-as évek egyikoperettsikerét (Csodabár), bemutattak politikaikabarét (Ami a lapokból kimaradt), revüoperettet(Amíg egy sztár eljut odáig...), és felújították Avíg özvegyet. A Csodabár főszerepeire - a társulatállandó tagjai (Horváth Tivadar, Kállai Ferenc,Soós Lajos, Gellért Lajos, Görbe János, PártosGéza) mellé - Honthy Hannát és Jávor Páltszerződtette Both Béla. A Városligetben játszottműsorból (Toller: Géprombolók, G. B. Shaw:BIanco Posnet elárultatása, Brecht: Koldusopera)csak a két utóbbi került fel az Izabella térijátékrendre. A társulat repertoárjának kudarcátcsak a Wertheimer-korszak egyik forró sikeré-nek,A néma leventének felújítása törte meg.Vendégként Zilia szerepére Bajor Gizi, BeppóéraBilicsi Tivadar tért ide vissza, Agárdi Pétert pedigTímár József alakította.Both Béla 1946 augusztusának elején bejelentettefizetésképtelenségét és lemondását. Többfelbukkanó, majd visszalépő pályázó (Egri István,Greguss Zoltán) után a Magyar Színházkoncesszióját Sárosi Ferenc - a színházak körüladdig ismeretlen - vállalkozó kapta meg.A Sárosi-igazgatás Békeffy István és StellaAdorján Janika című vígjátékával nyitotta az 1946-47-es évadot. (A darabból 1949-ben film készültTuray Ida és Szabó Sándor főszerep-lésével.) Azúj koncessziótulajdonosnak azonban nem voltpénzügyi fedezete arra, hogy a Janika költségeinkívül a színház egyéb kiadásaira is teljen. Sárosi1947 tavaszán már távozott is a MagyarSzínházból, neve más színházi vállalkozásban nemis bukkan fel. A gazdátlanul álló épületben májusjúniusbana Nemzeti Színház játszott.A vállalkozó-igazgató nélkül maradt színházata főváros polgármesteri hivatala az általa fenntartottVárosi Színházon keresztül - melynekigazgatója Gáspár Margit volt - bérbe vette,egyelőre 1947. október elsejétől 1948. augusztus31-ig. Wertheimerék az egyezséget az224570/1947.-XI. számú polgármesteri határozatés a kapcsolódó, 1947. október 25-én kelt bérletiszerződés szerint a Városi Színházzal, illetveannak igazgatójával kötötték. Mivel a döntés afővárosi bérletről jóval a színházi évadkezdet utántörtént, azért, hogy az új vezetés megszervezhessetársulatát, és előkészíthesse elsőbemutatóját, 1947. október 25-től 1947 decemberénekvégéig a Magyar Színházban ismét aNemzeti Színház társulata játszott.A rövid évadban az Izabella téri színház HervéLilaét (Bajor Gizi és Sárdy János főszereplésével)és a Strauss-család zenéjéből összeválogatottmuzsikájú Tavaszi hangok című operettet játszotta- hatalmas sikerrel. Igy Budapest polgármestere1948 áprilisában úgy határozott, hogy azIzabella téri épületet ugyanebben a bérletikonstrukcióban a következő évadra is igénybeveszi. Erre azonban már nem került sor. A GazdaságiFőtanács 1948. július 15-i ülésén úgydöntött, hogy az 1948-49-es évadban a MagyarSzínház mára Nemzeti Színház Kamaraszínházakéntműködjék. A tulajdonos részére fizetendőbérről és a bérleti feltételekről a Főtanácsegyelőre nem határozott. A döntésről tizenkétnappal később értesítették a Magyar Színházigazgatóját, augusztus 17-én pedig WertheimerElemért is. Wertheimer - ha már színházát eddigvissza nem kapta - legalább a pontosan ésbőkezűen fizető fővároshoz ragaszkodott. Arrahivatkozva azonban, hogy az 1948-49-es évadra afőváros csak bérleti ajánlatot tett, de szerződéstmég nem kötöttek, a polgármesteri hivatalelutasította tiltakozását. November 13-án aNemzeti Színház társulata megtartotta első bemutatójáta frissen birtokba vett, új kamaraszínházban.Az utolsó nyom, amelyen a Magyar Színházügyében Wertheimer Elemér neve és aláírásafelbukkan: levél a Városi Színház igazgatóságához.1948. november 8-án íródott. A levélben - bára Színház-Ingatlan Részvénytársaság és a VárosiSzínház közötti szerződés augusztus 31-én lejárt -Wertheimer kéréssel fordult a Városi Színházhoz.Arra kérte az igazgatóságot, hogy mivel a NemzetiSzínház, illetve Kamaraszínháza mindeddig atulajdonos részvénytársasággal el nem számolt,vele szerződést nem kötött, sem bért nem fizetett,a Városi Színház gondoskodjék arról, hogy azelőző, fővárosi szerződés alapján - a színházalbérletbe adása esetére is - biztosított épületbérta Színház-Ingatlan Rész-vénytársaság megkapja.Annál is inkább, mert a társaság az ingatlan utánfizetendő adótartozás a i t - bevételek hiányában -rendezni nem tudja. Emellett pedig az Izabella tér6. szám alatti házban található díszletraktár bérétis rendezzék, mert egyelőre ezt is a társaságfizeti. Mindebből úgy tűnik, Wertheimer nem vettetudomásul, hogy a Magyar Színházat a GazdaságiFőtanács egy évvel korábban államosította, mintatöbbit.A történethez hozzátartozik az is, hogy a közöltiratokon kívül a Magyar Színház visszaszerzésénekkísérleteiről nem találtunk 1946 januárja utánszületett dokumentumot. Így - mivel az épületektulajdonjoga 1949-ig, a színházak államosításáiga Wertheimer-vállalkozásoké maradt - egyelőrearra sem tudunk magyarázatot adni, hogy aMagyar Színház 1946-os, nyár végi csődje és afővárosi bérlet létrejötte közti zűrzavarosidőszakban Wertheimer vajon miért nem kértkoncessziót az Izabella téri színházra.Közvetett adatok arra is utalnak, hogyWertheimerék 1945 nyarán, de legkésőbb egy évmúlva megegyeztek Várkonyival, legalábbis aPaulay Ede utcai színház épületbéréről. Annyitbiztosan tudunk, hogy 1946 júliusának végétől ajegyeladásból és a ruhatári bevételből származóbruttó jövedelem hat százalékát kapták; a forintbevezetése után ez nem is volt aprópénz. Az1946. július 29. és augusztus 5. közötti hét naprafizetett bérleti díj például 681 forint 80 fillér volt. Aszámítási kulcs 1947 márciusától öt százalékracsökkent, az ez alapján számított házbért azonbana Művész Színház 1949-ig fizette. Azok adokumentumok, amelyek a még nyitott kérdésekreválaszt adhatnának, egyelőre nem bukkantak felsem a főváros közgyűjteményeiben, semmagángyűjtemények iratai között.Tudomásunk szerint Wertheimer Elemér 1968-ban, hetvenkilenc évesen, New Yorkban halt meg.1948 utáni magyarországi pályájáról, arról, hogypontosan mikor távozott az országból, valamintegyesült államokbeli tevékenységéről egyelőrenem sikerült adatot találni. A Színház- ésFilmművészeti Szövetség 1950. május 23-ivezetőségi ülésének jegyzőkönyve szerint 1950-ben még bizonyosan Magyarországon élt.A Wertheimer-színházak háború utáni sorsáról szöveghűenközölt iratok Budapest Főváros Levéltárában találhatók(Polgármesteri ügyosztályok központi irataiXXI. 508. c., XI.-3010/1949.). A kutatáshoz a szövegbenhivatkozott sajtóhíreken kívül az alábbi forrásokat,forráskiadványokat és feldolgozásokat használtuk:Bános Tibor: Újabb regény a pesti színházakról. Budapest1983.Polgármesteri ügyosztályok központi iratai. BudapestFőváros Levéltára, XXI. 508. c., XI. 2067/1948. ABudapesti Nemzeti Bizottság által kijelölt öttagú SzínművészetiBizottság javaslata a magyar színházi életújjászervezésére. Budapest, 1945. február 13. Gépiratautográf aláírásokkal, a Magyar MűvészekSzabadszervezete körpecsétjével. OrszágosSzínháztörténeti Múzeum és Intézet, Kézirattár.Ltsz.: 55.1381.A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei.1945-46. Szerk. Gáspár Ferenc és Halasi László. Budapest1975.A magyarországi szakszervezeti mozgalomdokumentumai 1944-1945.6. kötet. Budapest 1986.A Művész Színház gazdasági iratai. Országos SzínháztörténetiMúzeum és Intézet, Kézirattár, V.-150/1996.Gobbi Hilda-album. 1945-46. Országos SzéchényiKönyvtár,Színháztörténeti Tár, Gobbi-hagyatékMagyar Bálint: A Magyar Színház története 1897-1951. Budapest 1984.Magyar Bálint: A Vígszínház története. 1896-1949.Budapest 1979.Művész Színház. (1945-1949). Almanach. Szerk.Szántó Judit. Budapest 1985.A Színház- és Filmművészeti Szövetség iratai. OrszágosSzéchényi Könyvtár, Színháztörténeti Tár, Fond16/1/2.


F O D O R G É Z AA húszas évek Németországban aszínikritikának is nagy korszakát jelentették;AlfredKerr, Siegfried Jacobsohn, Monty Jacobs,Alfred Polgar, Emil Faktor, Kurt Pinthus,Fritz Engel, Herbert Jhering generációjából ezutóbbi volta legtovább tevékeny-egészen 1977-ben bekövetkezett haláláig. Jhering 1888. február29-én született Springe am Deisterben, egyjárásbíró fiaként. 1906-ban kezdett Freiburg imBreisgauban germanisztikát tanulni, mégegyáltalán nem gondolván arra, hogy hivatásoskapcsolata legyen a színházzal. Színházi érdeklődésea braunschweigi udvari színházban szerzettélmények nyomán támadt fel. Első cikke1909 januárjában jelent meg Siegfried JacobsohnSchaubühne című lapjában Wortdramenals Tondramen címmel. Ennél a lapnál kezdődöttel Jhering tevékenysége, eleinte mint a tehetséges,okos, törekvő berlini újságírók egyikéé. Túlnyomóanegy olyan területtel foglalkozott,amelynek később mestere lett: a színészi alakításokelemzésével. Nem csupán egyes színészekaktuális alakításait méltatta, hanem fejlődésüketis nyomon követte éveken át. Berlinben akkoribanszámos színházi lap jelent meg, s Jheringtöbbnek is dolgozott; egy ideig Alfred Klaarral aVossische Zeitung színikritikusaként működött,ezzel azonban hamarosan szakított,és újra a Schaubühne munkatársalett. Itt érte 1914 tavaszán ameghívás a bécsi Volksbühnedramaturgi posztjára. Ott maradtegészen 1918-ig, ám idővel nemcsakdramaturgként, hanem rendezőkéntis tevékenykedhetett: elsőrendezői kísérlete GogolHáztűznézője volt. További rendezései:Georg Hirschfeld: Anyák,Hauptmann: Es Pippa táncol,Romain Rolland: Farkasok,Sternheim: A jelölt (ősbemutató),Szophoklész: Antigoné, Tolsztoj: Asötétség hatalma, Hebbel: Heródesés Mariamne, Hauptmann: Grizelda,Schiller: Ármány és szerelem,Claudel: Mennyei üdvözlet. Debármilyen jól érezte is ma-gát a bécsiszínházi munkában, az északnémetetmégis Berlin vonzotta, amellyelkapcsolata soha-sem is szakadtmeg. 1918-ban Alfred Kerr utóda letta Tag című lapnál, majd rövidesenEmil Faktor mellett, aki a tárcarovatotszerkesztette, a Börsen-Courierszínikritikusa. Jhering a háború utániBerlinben fejlődött olyan rangúszínikritikussá, amilyennek a sajtóésa színháztörténet is-meri. Végleglemondott a rendezésről,és teljesen a kritikára és a publicisztikáraösszpontosította tevékenységét. Harcos,kompromisszumot nem ismerő kritikus és publicistavolt - nem véletlenül viseli első, 1922-benmegjelent vitairata a Harc a színházért címet.Jhering azt tartotta, hogy Reinhardt impresszionistakifinomultsága túlélte magát, s az új korszakúj színházat követel. Küzdelme azonbannemcsak az új színházért, hanem az új kritikáért isfolyt. A Reinhardt által képviselt színház mellettannak megfelelőjét, az Alfred Kerr által képviseltkritikát is idejétmúltnak tartotta, s új kritikaiiránnyal igényelte felváltani. Emil Faktorral együttazon fáradozott, hogy a berlini Börsen-Courierkulturális rovatai számára tehetséges s hasonlóérzületű és szándékú munkatársi gárdát szervezzen,s ez sikerült is nekik. Jhering jövőre orientáltsága,minden új iránti érzéke abban iskifejeződött, hogy az elsők között figyelt fel a filmkorszakos jelentőségére. A filmmel foglalkozókritikai és publicisztikai tevékenysége nem kevésbéjelentős, minta színházzal kapcsolatos.Herbert JheringJhering a Berliner Börsen-Courierban megjelentportrésorozatát 1921-ben foglalta előszörössze könyvvé Rendezőkés díszlettervezőkcímmel. Ebben olyan rendezők munkásságátelemezte, mint Karl-Heinz Martin, LudwigBerger, Max Reinhardt és Leopold Jessner, s avelük dolgozó tervezőkét. Ez utóbbi merőben újjelenség v olt- éppen ezekben az évekbenismerték fel és kezdték értékelni a kritikában aszínpadképnek mint dramaturgiai funkciótteljesítő tényezőnek a jelentőségét.Egyszersmind Jhering a színjáték egy másikaspektusának a fontosságát is hang-súlyozta:Reinhardt túlnyomóan optikai, vizuálisbeállítottságú rendezéseivel Leopold Jessnerakusztikus, a szövegre és a ritmusra orientálódószínházát állította szembe, s inkább ebben láttamegtestesülni a maga nézeteit a korban gyökerező,a korból kinövő színházról. Jhering másodikkönyve, az 1922-ben megjelent Harc aszínházért, összefüggő vitairat volt, melyben aszerző voltaképpen ugyanazokat a problémákatpróbálta megoldani, mint az elsőben, csak átgondoltabban,kifejtettebben. 1924-ben újabbkötetet jelentetett meg a Börsen-Courier-belicikkeiből és recenzióiból; az Aktuális dramaturgiaaz akkori színház különböző kérdéseit tárgyalta,például az együttes, a színpadkép, azátdolgozások problémáit. A gyűjteményegyik legfontosabb írásaa Brechtről szóló cikk - Jheringekkor méltatta először könyvben.Ismeretségük korábbi volt, máraz 1922-es, a Börsen-Courierbanmegjelent, de a kötetbe be nemkerült A drámaíró Bert Brecht címűírásnak is, mely a Dobszó azéjszakában ősbemutatóját üdvözöltelelkesen, volt publicisztikaielőzménye. Brecht ugyanebbenaz évben kapta meg a Kleist-díjat.Huszonnégy éves volt ekkor,Jhering harmincnégy. Ahogyekkoriban Bronnennél és Barlachnálelső pillantásra felismerteaz újat, úgy Brechtnél még inkábbmeglátta, s harcba szállt érte. Természetesenugyanúgy pártjátfogta Piscatornak is, akinek törekvéseitközel érezte saját nézeteihezés követelményeihez.A forrongó húszas évek lelkesaktivizmusa után a fasizmuselőretörése és uralomra jutása újhelyzetet teremtett. 1933 végéig,amíg a lap megjelent, Jhering aBörsen-Couriernál maradt, majdrövid ideig a Berliner Tageblattszerkesztőségében dolgozott.1933 és 1945 között írásai politikailagindifferensek maradtak, s-


A SZABADPOLC Afőleg könyvekben - színészek és rendezők művésziteljesítményeinek méltatására összpontosultak.Bár a náci rendszer előtt gyanússá tette,Jhering 1933 nyarának végén meglátogatta Brechtet,aki Dániában, Karin Michaelis írónőnél találtmenedéket. Mindketten úgy vélték, hogy a nácirendszer nem lesz hosszú életű, s terveket szőttek,hogy összeomlása után azonnal folytathassák amunkát Németországban. Jhering egy későbbi hollandiaiutazás alkalmával is találkozott emigránsokkal.Mivel megtagadta, hogy recenziót írjon egy nácidrámaíró, Eberhard Wolfgang Möller darabjáról,kizárták a Birodalmi Irodalmi Kamarából, és a BirodalmiSajtókamara szerkesztőlistájára semvették fel. 1936. június 16-án minden szerkesztőitevékenységtől eltiltották, azaz nem dolgozhatotttovább szerkesztőségben. Később engedélyeztékugyan, hogy színházról írjon, de csupánegyes művészszemélyiségekről és fix szerződésnélkül, sorhonoráriumért.Jhering visszavonult a színikritikától, és afilmgyártásban helyezkedett el. Itt egyebek közöttEmil Jannings jelentős Kleist-megfilmesítésében,Az eltört korsóban működött közre.Később, amikor korlátozásokkal ugyan, de újraírhatott, színészekről publikált könyveket: EmilJanningsról (1941), Käthe Dorschról (1944);színészportrékat adott ki Josef Kainztól PaulaWesselyig címmel (1942). 1943-ban írta Rendezéscímű könyvét, melyben a korszak jelentősrendezőinek teljesítményeit hasonlította össze.Három évvel a második világháború kitöréseután Lothar Müthel meghívta Jheringet a bécsiBurgtheaterhez dramaturgnak és művészeti tanácsadónak.Mint az első háború alatt, most isabba a városba vonult vissza, ahol Berlinhez,illetve Németországhoz képest zavartalanabbullehetett dolgozni és élni. De a „birodalmi dramaturg",Rainer Schlösser parancsára a Burgtheatertis el kellett hagynia. Néhány hónappal aháború vége előtt hazatért Berlinbe.A felszabadulás után Jhering azonnal a németkulturális élet megújulásának szolgálatába állt.1945 szeptemberében a Deutsches Theater elsőintendánsa, Gustav von Wangenheim megnyerteJheringet fődramaturgnak. Egészen 1954-ig töltöttebe ezt a pozíciót. 1950-ben, a berlini NémetMűvészeti Akadémia megalapításakor azonnalrendes taggá választották, s Wolfgang Langhoffután 1962-ig állandó titkárként vezette a DarstellendeKunst szekciót, s az elnökség tagja volt.Mindemellett folytatta publicisztikai tevékenységét,melyet 1945-ben a régi intenzitással kezdettújra. Dolgozott az Aufbau, a Sonntag, a BerlinerZeitung, majd a Sinn und Form című lapnak.1955-ben elsőként kapta meg a Lessing-díjat.A háború után első -1945-től írt újságcikkeitösszefogó - kötetei 1947-ben jelentek meg: Berlinidramaturgia és A kor szelleme és szellemtelensége,majd 1948-ban A húszas évek. Ugyanebbenaz évben folytatódtak színészportréi a Fiatalszínészek című gyűjteménnyel, melyet1956-ban követett a Schauspieler in der Entwicklungcímű kötet. 1952-ben könyve jelentmeg Heinrich Mannról, 1959-ben Brechtről,1960-ban Marcel Marceau-ról, s 1958-tól 1961-igjött ki 1909 és 1932 között írt kritikáinakháromkötetes reprezentatív válogatása ReinhardttólBrechtig címmel.Egy stuttgarti színház rendezésre hívott meg egykritikust, hogy az a gyakorlatban iskipróbálhassa a maga elgondolásait. Ha jólértem a hírt, itt nem arról van szó, hogy egykritikus az újságtól átmenjen a szín-házhoz - ezelvégre már gyakran előfordult -, hanem egykísérleti változatról: miként hat a kritika aszínházra akkor, ha a kritikus kritikusiminőségében rendez meg egy előadást, mintegymegmutatva, hogyan is kellene csinálnia dolgot.A szándékkal nem értek egyet, mert a kritikaproduktivitásának téves értelmezésén alapul.Csak ha abból indulunk ki, hogy a kritikus kritikuskéntszükségképpen improduktív, és az ismarad, akkor juthatunk arra a következtetésre,hogy ha produktív akar lenni, akkor rendezniekell. Valójában a helyzet úgy áll, hogy a kritikusproduktivitása magában a kritikában rejlik.Min alapulhat ez a téves beállítás? Azon, hogya kritikus gyakran vagy nem elég bátor, vagy nemeléggé elhivatott ahhoz, hogy vállalja önmagát.Elkedvetleníti, hogy nem lett belőle sem költő,sem rendező. Elnyomottnak hiszi magát. Kényszeredettenűzi mesterségét, amelyet pedig csaka lelkes igenlés legitimálhat. Ebbe a határozottkimondáson alapuló szakmába gyakran tévedneképpen a határozatlan tehetségek, akik az írókközé nem sorolhatók. Mivel a legáltalánosabbemberi tevékenység az ítéletalkotás, mindenkiazt hiszi, joga van foglalkozásszerűen űzni akritizálást. A nyilvánosság pedig azért van rosszvéleménnyel a kritikusról, mert éppen ő terjesztimagáról ezt a rossz véleményt.A vélemény így hangzik: a kritika improduktívszakma, mert olyasmit kér számon, amit maganem tud produkálni. Valójában a kritikus éppenazzal váltja tettre gondolatait, hogy leírja őket:gondolatainak produktivitása a hatásukban van.A kritikai gondolatot nem az hitelesíti, hogy megfogalmazójaa gyakorlatban is megvalósítja, ha-Az alábbi három szöveg eredeti megjelenése:Kritika és rendezés, Berliner Börsen-Courier,1921. május 11.; A színikritika feladatai, Die literarischeWelt. Berlin, 1926. március 3.; Azelárvult színikritika, Die Schmiede. Berlin. Afordítás a következő kiadványból készült:Herbert Jhering: Der Kampf ums Theater undandere Streitschriften 1918 bis 1933.Henschelverlag, Berlin, 1974.HERBERT JHERINGKRITIKA ÉS RENDEZÉSnem az, hogy szembesül a színészi és rendezőiteljesítményekkel. Még ha a kritikusa maga gondolataitszínpadra tudná is ültetni, ez is csak aztbizonyítaná, hogy a kísérletek olykor sikerrel járhatnak.Valamely gondolat hatékonyságát azonbansoha nem szerzőjén magán lehet lemérni,hanem mindig csak másokon. A kritika produktivitásánakproblémáját tehát éppen ellenkezőlegfogalmazhatjuk meg: a kritikus akkor produktív,ha a művész alkotása hitelesíti, ha a kritikus afejlődés lényegét fogalmazza meg. Mi több: ha akritikusi gondolatot csak a kritikus maga valósíthatnámeg, ez éppenséggel a kritikusi gondolatimproduktivitását bizonyítaná. Az alkotó kritikusigazi tanúságtevője a rendező; de ez a rendezőnem ő maga, hanem - másvalaki.Eszerint a kritikus ne lépjen át a színházba?Dehogynem -feltéve, ha tevékenységét helyesenértelmezi. Amikor Brahm átvette a DeutschesTheater igazgatását, eljött az alkalom, amelynekkeretében a színházat éppen a kritikusi beállítottságreformálhatta meg. Ott voltak a költők, aszínészek, akik Brahm támaszául szolgáltak, ésakiknek szükségük volt az ő ellenőrző éskiteljesítő szerepére. Ez a helyzet visszatérhet,sőt vissza is kell térnie, valahányszor egy adottkor reprezentatív, alkotó szellemű színészeihezreprezentatív költő csatlakozik. Rendezniazonban Brahm sem rendezett. Brahm a szellemilelkiismeret volt. Brahm megmaradt kritikusnak.A kritikust színházi emberként sem az hitelesíti,ha rendez, hanem az, ha kritikusként hatja áta színházi temperamentum. Es itt kapunk választarra a kérdésre is, hogy vajon segíti-e a kritikustkritikusi munkájában, ha gyakorlati színházimunkát is végzett. A kérdésre abban az esetbenfelelhetünk a leghatározottabb igennel, ha a kritikusbanmár eleve színházi ösztön munkált,amely a maga teljességében éppen a színpadi


A SZABADPOLC Atevékenység keretein belül bontakozott ki. Áméppily határozott nem a válasz, ha a kritikusirodalmár. Irodalmárként soha nem igazodhat el aszínház lényegében, vagyis a színészi alkotómunkában;őt mindig csak a felszín, a színházanekdotikus vonatkozásai érdeklik. Az irodalmártmint kritikust csak ingerlik a színházban szerzetttapasztalatok, mert elvesztette elfogulatlanságát,A mennyire nem telik Herbert Jheringtől,hogy sziporkázó tárcákat írjon, olyannyiranem megy neki a puszta csevegés sem.Beszélgetés közben is harcol a gondolatért,a formáért - a lényeget kimondó szó-ért. Csakmost, midőn beszélgetésünket lejegyzem, juteszembe, hogy egyvalamit elfelejtettemmegkérdezni tőle: miért gondolkodik ily fanatikusan,ily áthatóan és kutatón éppen erről a témáról- a színházról, amely, látszólag törvényszerűenés szükségszerűen, ezernyi érdektelen bohózatotjátszik, mondjuk, Robert Musil Rajongó/0 helyett?Vagy talán éppen itt rejlik kérdésemre aválasz?G. Különösnek találom, hogy színikritika mindigvolt Németországban, irodalomkritika azonbanvoltaképpen soha, miközben más országokban,például Franciaországban épp ellenkező a helyzet.Gondoljon csak Lessingre, és gondoljonSainte-Beuve-re! Hol a francia Lessing, és hol anémet Sainte-Beuve?J. Ez azért van így, mert a francia színházsokkal konzervatívabb a németnél, és ezért nemis válthatott ki ugyanolyan kritikai érdeklődést,mint például a regény. Franciaországban azirodalmi mozgalmak mindig a regénybentetőztek.G. Es Németországban?J. A német irodalom utolsó feltűnést keltődátumai színházi dátumok voltak. Még a nagykülföldi drámaírókat is Németország fedezte felEurópának. Ezért került túlsúlyba a színikritika.De azért tiszta színikritika így sem létezik. Aszínikritikába bevitték az irodalomkritikát. Kialakulta hajlam, hogy a német irodalmat a németszínház összefüggésében szemléljék.G. Nem jár így rosszul az epika?és ha egyszer a kulisszák mögé látott, többénincs érzéke a titkokhoz. Az a kritikus viszont, akieleve színházi ember is volt, attól, hogy megismerte,csak még inkább respektálja majd a színháztitkát, mert igazából csak a próbákon tapasztaltameg az alkotás anonimitását.1921A SZÍNIKRITIKA FELADATAIBERNARDGUILLEMINBESZÉLGETÉSEJ. Dehogynem. Csakhogy az érvényes, hivatottakáltal gyakorolt, mondjuk, francia értelembenvett irodalomkritikát, amelynek immár semmiköze a válogatás nélküli könyvismertetésekhez,és amely a színikritikát is termékenyen kiegészíthetné,a német újságoknak először megkellene teremteniök mint eleven, rendszeresenműködő intézményt. Azért viszont, hogy a színházzala megérdemeltnél többet foglalkoznak, ésminden semmiséget bő terjedelemben tárgyalnak,nem a színikritika mint olyan felel, hanem amegszokás renyhesége.G. Miféle változtatásokat tart helyénvalónak?J. Korábban, amikor a színház még teljesítményeialapján állt az érdeklődés középpontjában, aszínikritikust vezérelhették tisztán irodalmiszempontok, tehát hosszan foglalkozhatott akáregy jelentéktelen bohózattal is. A kritika függetleníthettemagát az adott alkalomtól. Ma viszont,amikor színházi szubsztancia már nem létezik, eza módszer is lehetetlenné vált. A múlt összeomlott,az újnak még nem alakult ki az arculata. Akét pont között a mi dolgunk az előkészítés, afelépítés.G. Mi jellemzi tehát elsősorban a színház maiarculatát?J. A klasszikus korszaktól kezdve minden eddiginemzedék adottként fogadta el a színházat,még ha az természetesen a kordivatok szerintmindig módosult is. Ma azonban a színház magavált kérdésessé, mind gyakorlati tekintetben mintintézmény, mind lélektanilag, a tömegek tudatában.Mert ennyire hagyomány nélküli nemzedék,mint a mai, még soha nem létezett. Ez a hagyománytalanállapot azonban önmagában termékeny.Ellene hat ugyan a színházzal szembeneddig elfoglalt álláspontnak, de nem a színházlehetőségeinek.G. Ez az állapot tehát, amely negatív oldalrólnézve a tabula rasának felel meg, pozitív oldalrólterhek nélküli újrakezdést jelent?J. Természetesen. Nézetem szerint csak aszínház régi szemléletének fellegzett be, de nem aszínháznak magának.G. Eszerint minden nemzedéknek elölről kelleneindulnia, mintha előtte semmi sem létezettvolna?J. Azt nem. Gesztusokban ugyan így tesz majd,de a lényeget tekintve nem. Ma azonban azegyetlen lehetőségünk az újrakezdés - mert egyszerűensemmi sem maradt meg.G. Más szóval ön nem általában a hagyománytellenzi, sőt, inkább fájlalja a hiányát, és nem lévénrégi, amelyet folytatni lehetne, arra törekszik,hogy újat alapítson?J. Ma szellemi törést érzékelhetünk, amelyetcsak azért nem látni tisztán, mert a külső civilizációsformák a háború előtti képet éltetik tovább ésbővítik, holott kulturális tekintetben kizárólagtörésről van szó, nem pedig továbbfejlődésről.Mármost a hivatalosan elismert szín-ház továbbrais a korábbi művelt közönséget szólítja meg,miközben az új színházi kezdeményezések olyanközönséghez szólnak, amelyből teljességgelhiányzik a háború előtti nemzedékkel valló belsőösszefüggés. Ma új keletkezési folyamattal vandolgunk, és ami az új drámák megítélését illeti,minden félreértés abból fakad, hogy a kritika,még ha felismeri is ezt a folyamatot, a háborúelőtti korszak szellemi állapotából merített kritikaieszközökkel akarja kezelni.G. Milyenek lennének azok az eszközök, amelyeka korral összhangban vannak?J. Jóformán cSak negatívumokkal lehet őketmeghatározni. Nem kell kultúrzsargon, senki seírjon az írói árnyalatok kedvéért, nem kellenektárcastílusú cirádák, puszta utalások, és kijátszáshelyett felelősséget kell vállalni mindenmondatért. Emellett önálló, előfeltételek nélküliterminológia kell, amely lemond a megfogalmazáskerülő útjairól. Ne akarjunk imponálniolyan olvasóknak, akik nem is látták a szóbanforgó darabot; azoknak írjunk, akik szavainkatsaját élményeik alapján ellenőrizhetik. A kritikánakugyanis nem csak az a dolga, hogyinformálja az olvasót, mit érdemes megnéznie, ésmit nem. A kritikus produktivitásának igazifokmérője az, hogy bírálata miként hat a megbíráltakra.G. Ha nem ezt a hatást tartaná szem előtt,akkor nem a művészet segítője, hanem a közönségkiszolgálója lenne. De ha szabad iróniávalélnem, létezik egy harmadik fajta kritikai módszeris - la critique pour la critique.J. Én a kritikát nem tekintem tárcaszerű bűvészmutatványok,öncélú közegének. A kritikanem önmagáért, hanem tárgyáért van.


SZABADPOLC G. Ön egyszer azt mondta, hogy a mai színikritikábana politika hozzátartozik az ítélet lényegéhez.Mit értett ezen?J. Megmondom. Amiképpen az igazi drámaíróis alkotás közben csak abból indulhat ki, hogylátja maga előtt a közönséget, anélkül, hogyemiatt azzal vádolhatnánk, hogy a legkisebbengedményt is teszi a közönségnek, avagy engeda színvonalból - ugyanígy az igazi színikritikusítélete is kiterjed az életre és a korra,egyszóval a színház egészére, méghozzá ösztönösen,érzékenységétől vezérelve, a legcsekélyebbszámítás vagy előzetes megfontolásnélkül.G. Vajon az új, amit ön a színházon számonkér, nem túl ködös és megfogalmazhatatlan-e, ésmint kritikai követelmény nem téved-e ezáltallégüres térbe?J. Az újat eleve kikényszeríti már az a tény is,hogy a nyelvnek mint olyannak merőben másfeltételek között, a filmmel és a rádióval szembenkell érvényesülnie. A színház ma heroikus feladatelőtt áll. Természetesen senki sem tudhatja, hovávezet az út. Egyébiránt az új lényeges kezdeményeimár meg is jelentek, itt vannak köztünk, csaképpen egyelőre erőszakkal el akarják fojtani. Ena magam részéről egyenesen erkölcstelennektartom, amikor a kritika a jelenkori sikerek hiányátveti az új dráma képviselőinek szemére.Hiszen a tulajdonképpeni közönség, amelyhezezek a költők fordulnak, nem is jár színházba!Anyagi okokból el sem jut oda!G. Különben is, mint köztudott, jó időbe telik,amíg egy nagy költő érvényesülni tud!J. Úgy van - és a kritika mai helyzeténeklegcsüggesztőbb vonása éppen az, hogy olyanokutalnak gunyorosan a csekély közönségérdeklődésre,akik a maguk múltjából pontosan tudják,mennyi időbe telt, ameddig Gerhart Hauptmanneljutott a maga szenzációs közönségsikereiig.Hát azt kívánják, hogy minden fiatal költő márzsenge korban megírja a maga Az elsüllyedt harangját?Az bizony szomorú lenne!G. A kor színházát, amelyet ön követel, elsősorbannem a kor közönségének kellene-e megértenie?J. Nem - mivel a kor közönsége önmagát iscsak hosszú évek múltán érti meg.G. Nem létezik-e egy nagyszabású, örök érvényűszínház, amelyre a kor fogalma nem illik?J. Először figyelembe kell venni a kor parancsát- csak akkor jutunk el, mintegy magától,természetes módon a művészet örök követelményeihez.A nagy művészet soha nem az öröktörvényeknél kezdi, hanem visszatalál hozzájuk,úgy, hogy magával viszi a korhoz kötöttet.AZ ELÁRVULT SZÍNIKRITIKArádió, hízelgésükkel a hatvanadik születésnapok len, és a szemérmetlenséget összetéveszti ameg a jubileumok, rosszul értelmezett mozgékonysággal és a modernséggel.udvariassági kényszerükkel a nemzetközi Ez az ellentmondás minden kordokumentumban,vendégjátékok.A mai kor szellemi válságát két szó fejezi ki: azelszigetelődés és a prostituálódás. A szellemtehát a színikritikában is tetten érhető. Mind-ezt ki kell mondani magunk között, mielőtt akülső támadás bekövetkeznék.elszigeteltségtől, a tömegekkel való kapcsolathiányától szenved, és hogy hozzájuk férkőzzék,prostituálja magát. Vagy merev, és ezt a merevségetjellemszilárdságnak véli; vagyszemérmet-Piscator, Jhering és Friedrich Wolf Moszkvában(1931)A színházban minden megmozdult, csak a kritikanem. Modernizálódott a színpadtechnika. A színésztípusrugalmas lett, a rendezők mozgékonnyáváltak. A közönség átrétegződik. A színikritikaazonban mit sem változott. Úgy ír, mint aháború előtti időkben. A háború előtti idők közönségének.A háború előtti idők művészeinek.Ami hajdan a kritika erőssége volt, az ma agyengesége. A német s mindenekelőtt a berliniszínikritika független volt, és ma is az. Őrködöttezen a szabadságon, megvédte mindenki ellen.Állam volt az újságírás államában.Ám az erőből és a függetlenségből eredő elszigeteltségmegmerevedéshez vezetett. Abbeli,1926Előszó. Ez a röpirat még azelőtt íródott, hogybizonyos események a szélesebb közönségelőtt is nyilvánvalóvá tették a kritika válságát.Az ellenálló képességet egyaránt felpuhítottákúj hatás- és kereseti lehetőségeikkel a film meg a


SZABADPOLC nagyon is érthető szándékában, hogy amaga különleges állását ne kelljenfeladnia, a kritika a produktív hatásoktólis elzárkózott. Megült az íróasztalnálmég akkor is, amikor a drámaírók és azújságírók már rég kivonultak az utcára,a sportcsarnokokba, a parlamentbe, abírósági termekbe. Az átlagirodalmárazzal kérkedik - s már ezáltal elevesznob-bá válik -, hogy a bolsevizmustólaz autógyártásig kiismeri magát a politikaés a technika világában. Az átlagkritikusazzal kérkedik - s ezáltalugyancsak sznobbá válik -, hogy amaga és művészete területét mindenkülső befolyástól elzárja. Az egyik ajelen sznobja, a másik a múlté.Állítólag „a maga fészkébe piszkít",aki feltárja saját munkakörenehézségeit. Állítólag aláássa a sajtóbavetett bizalmat, aki válságait a nyilvánosságelőtt kimondja. Mi sem ostobábbe felfogásnál. Nap mint nap steljes joggal támadják a hadvezetést,amiért a világháború idején el-titkolta akatonai összeomlást. Nap mint nap steljes joggal hadat üzen-nek ahadügyminisztériumnak, ami-ért katonaititkok elárulásának minősíti és üldözi akényelmetlen közléseket. Nap mint naptámadja s teljes joggal a színikritika aszínházakat, ha helyzetükről hamistájékoztatást nyújtanak. Csakhogy azújságírónak,a kritikusnak a maga területén isalkalmaznia kell ezt a taktikát!Képmutatás lenne tagadni, hogy azújságírás és a színház egész rendszerén belülma a kritika a leginkább veszélyeztetett. A kritikais nyakig ül a „bizalmi válságban"; a kritika is amaga november 9-éjének előestéjét éli.Ameddig kritika létezik, addig a színházban szidnifogják. Ez eddig rendben is van. Mindenkit, akitnyilvános bírálat ér, magától értetődőn megillet aszabad szidalmazás joga. Ma azonban már nemegyes recenzensek és nem is a kritika mint kényelmetlenintézmény ellen irányul a támadás.Ma a kritika szellemi és szociológiai alapjai váltakkérdésessé.A rendszeres színikritika akkor bontakozott ki,amikor a polgárság vált a közönség magvává.Történt pedig ez a XIX. század elején, akkor,amikor első lépéseit tette a rendszeresenmegjelenő újság is. A földszintet és a páholyokatolvasott, egységes összetételű réteg töltöttemeg. Mindenki a „szépnek" és a „jónak" hódolt.Mivel a politikai életet a cenzúra fojtogatta, sikerültbizonyos liberalizmust, a szabad gondolko-Alfred Kerr és Jhering arca a weimari Goethe-Schiller-szoborra montírozvadás csekélyke maradványát a színházba átmenteni.Mivel a hírek töredékesen és lassan érkeztek,az újságokat még nem nyomasztotta az aktualitáskényszere - ehelyett műveltséget terjesztettek.A színház, az újság és a kritika egyaránttudta, kiknek szánja színdarabjait, nézeteit, ítéleteit.A színikritikát egyaránt legitimálták művészekés közönség. A közönség, amely legalábbitt gondolkodhatott és kedve szerint szemlélődhetett;a művészek, akik a színpadon újrateremtettéka földszinten ülő polgárságot.Ez a kapcsolatrendszer első ízben akkor alakulhatottvolna át, amikor a feltörekvő naturalizmussala proletariátus betört a költészetbe és - aVolksbühne-mozgalom révén - a nézőterekre is.Most itt lett volna a pillanat, hogy megváltoztassákszínházi közönség és sajtó patriarchálisviszonyát - ezt a jó öreg problémamentes viszonyt,amely valaha nagy teljesítményekhezszolgált alapul. A pangás idején a színház volt azegyedüli alkotó tett.A pillanatot azonban nem ismertékfel. A kritika elkülönült, úgy, mintha az újkorban továbbra is a színház volna azegyetlen tett. Szín-darabokat tárgyalt,színészeket, rendezőket. Bemutatókrólszólt és fel-újításokról. Társadalmialkalmakról. Volt stílusa, voltak poénjai,iróniája, művészi hangsúlyai.A kritika mint intézmény kérdésessévált. Annál feltűnőbben ugrottak ki egyestehetségek. Ekkoriban indította megAlfred Kerr a maga kritikai offenzíváját,szikrázóan, élesen, bátran, költőien.Hamarosan megírta Siegfried Jacobsohnis a maga Reinhardt-kritikáit, amelyekkiemelkedtek élményközeli leírásaikkalés értékelő távolságtartásukkal,ábrázolás és ítéletalkotás mesteriegymásba játszatásával. Alfred Polgar abécsi színházi estéket örökítet-te megegyfajta tökéllyel, hajlékonyan,leheletkönnyűen, a legfinomabbárnyalatokban.Mit adott azonban mindez a színháznakmagának? A kritika agyongyőztemagát. Ha a győzelmek nincsenekarányban a rendelkezésre állótartalékokkal, akkor az országot alegzseniálisabb győzelmek is a pusztulásfelé sodorják. A kritika felélte aszínház tartalékait. Győztek a tábornokok,és meghalt az ország. Győzötta kritika, és meghalt a színház.Örökkön-örökké a régi repertoár.Hauptmanntól Schnitzlerig, TristanBernard-tól Verneuilig, Shaw-tólGalsworthyig, újra meg újra az ismert,ezerszer jellemzett, ezerszer értékelt klasszikusok;újra meg újra a százszor jellemzett, százszorértékelt híres színészek, ismert rendezők. Új íróiárnyalatok a régi dolgok leírására. Kiélezett poénokeltompult igazságokhoz. Frissen kisütöttszellemeskedések poshadt gondolatokhoz.A kritika elfajult, mint ahogy el is kellett fajulnia,ha nem változtat módszerein. SiegfriedJacobsohn nagyon jól tudta, miért vált át a politikára.Tudta, hogy színházi látásmódjafolytathatatlan; tudta, hogy a kritikát nemtökéletesíteni kell, hanem más vágányra állítani.Neki magának nem volt hajlama erre azátállításra, így inkább elhagyta a színházat. Akritika egésze azonban, amely nem eszmélt ráönnön elhasználódásának folyamatára, csakálcázással tarthatta fenn ma-gát. Úgy tett, minthaa színház még mindig nyugalmasan,folyamatosan fejlődne, és verklizte tovább aszínháztörténetet Szophoklésztől Hauptmannig(lévén hogy az átlag számára itt ért véget adráma). A filológia mint struccpolitika: bedugnifejünket a tudásba, abban a hitben, hogy


SZABADPOLC Jhering, Peter Huchel és Helene Weigela kor nem ér utol. A kultúrgőg a színház zsarnokalesz, a színházat pedig irritálják a hamis mércék.Ezek a mércék sem nem túl magasak, sem nemtúl alacsonyak; egyszerűen semmi közük többéa darabhoz, a darab gerincéhez, hangneméhez,szándékaihoz; semmi közük az előadáshoz, arendezéshez, a színészi játékhoz. A helyzetet jóljellemzi az alábbi anekdota. Egy nagyon ismertmodern drámaíró megkapta a maga sokadik kritikailedorongolását. Elolvassa a kritikát, indokaivalés hasonlataival egyetemben, majd fejcsóválvaígy szól: „Olyan ez, mint amikor valakikintről az ablakon át látja, ahogy két test mozog,és tapasztalatoktól duzzadva felkiált: no de így nemlehet egy nőt megerőszakolni - közben pedig nemveszi észre, hogy a két ember biliárdozik!"A színház első számú zsarnoka a kritika kultúrgőgje,a második a kapcsolathiány, a harmadika privatizálás. A műsortervek nem hoztak újdrámai anyagokat, ígyaztán a kritikusok azöngerjesztés módszeréveléltek. Színháziszubsztancia híján akritika szükségképpöncélú lett. A színháziestét véletlenszerűeseményként élte meg,akárcsak valamilyenutcai élményt, bíróságitárgyalást, tenger-partivagy hegyvidékikirándulást, kávéházidélutánt vagy vacsorameghívást.Írói ihletforrást,novellaanyagot,skicctémátlátott benne. Az előadásokszínvonala köztikülönbségek érdektelennéváltak, afejlődési lehetőségekmellékessé. A színpaditeljesítmények ápolatlanságaszóba sem került.A kritikus ábrázoló:leír, bemutat. Csámcsogókritika ez; kulináriskritika. Elvezi azíró, élvezi az olvasó.Ez az írói produktivitásazonban gyakrankritikai improduktivitástjelent. Aki a legelnyűttebbkulisszavarázslatbólmég mindigötleteket merít - ak i tmég kedélyesen mosolygó poénokra ihletnek alegízetlenebb bárgyúságok-, aki még ironikuskuncogást csihol ki a legvisszataszítóbbspekulációból, merthogy az unalom éppoly hálásírói téma, mint akár a legszenvedélyesebbművészet - abból lassan kivész amegkülönböztetésre való képesség. Aki művésziihletést érez, holott inkább illenék elfordulnia, akiélénken és árnyaltan cseveg, holott undorábaninkább el kellene némulnia, az nem teremthetértékeket. Bizonyára a politikai szakíró számárais hálás feladat lenne bemutatni, milyenmulatságosan és eszementen viselkedik azösszes képviselő és államférfi, mennyirekérdésessé és kétértelművé vált minden eszme.A tudós is hálás pillanatnyi hatást érhetne el, haironikus megjegyzésekkel szórna meg mindenkutatási eredményt. Am nem fejlődött volna sema társadalom, sem a tudomány, ha nem létezikromboló, tehát értékeket megsemmisítő és építő,tehát értékeket teremtő kritika - kritika, amelymódszeres, rombolásában és építésébenegyaránt céltudatos, szellemi osztályozásra ésrendszerezésre képes.Art lehetne felelni erre, hogy a fenti hasonlatoktúl nagyratörőek, hiszen a művészien tárca-szerűkritikának éppen az az előnye, hogy nemtulajdonít a színháznak túlzott fontosságot. Nos,ennek épp az ellenkezője az igaz. Aki semmit semvesz komolyan, az mindent komolyan vesz. Akitminden ócskaság olcsó terjengősségre ösztönöz,az a renyheséget pártfogolja. Aki közömbös akontárral szemben, az igazságtalan a tehetséggel.A gondolatok számára helyet kell csinálni. Atehetség semmit sem ér vele, ha neki is jut abemutatásból, a dicséretből. Csak a tehetségetszabad kiemelni, csak a termékeny gondolatnakjuthat hely. Megkülönböztetés, kiemelés - ez a fődolog. Ezért oly végzetes a német kritika számára,hogy az olyan alkat, mint Alfred Kerr, akikorábban képes volt az értékek felmutatására,ma gyakorta bedugja a fülét, hamis tétekre játszik,és terrorizálja a színházat. (Például GeorgKaiser, Barlach, Brecht, Bronnen esetében.) Örököskörforgás ez. A kritika sorvad, mert táplálékulnem kínálnak neki drámákat. Ezért feltűnően kellöltözködnie, privát manírokkal cicomázkodnia,egyénieskedő stílussal ékeskednie. Am mindemetorzulások, amelyeket eredetileg a színházihelyzet terméketlensége idézett elő, most ehelyzet állandósulásához vezetnek.A wilhelminiánus önelégültség idegességetszül: hízelkedést, bizonytalanságot a színház területén,presztízsigényeket a kritikában. A színházak,ahelyett, hogy a szellemi ítéletet respektálnák,az anyagi károktól félnek. Kísérletekbemár alig bocsátkoznak. A kísérlet mindig kockázatos;jobb biztosra menni. A kritika pedig ártönmagának is, a színháznak is. Hogy felfrissüljön,szüksége van a produkcióra, mégis kiszorítjaa színpadról, s ezzel önmagát fogja sovány kosztra.A „literátus" költőt „literátus" módon értéke-lik.Ha ártalmatlan bohózatot ír, ledorongolják. GeorgKaisert megutáltatják a közönséggel. Arnold ésBachot dicsérik.Soha még nem volt oly csekély a kritika gondolatibefolyása, mint napjainkban, és soha nemvolt ily jelentős az anyagi hatása. Minden gondolata szellemi uralmon át az anyagi uralom feléhalad. De az anyagi uralom csak addig jogosult,ameddig a szellemi uralom ölt benne testet. Haaz eszme elnyűvődött, és csak az intézmény maradtmeg belőle, ha a gondolat meghalt, és márcsak a mechanizmus működik, akkor - úgy lehet -eljutottunk a külső-a brutális, a gondolat és afelelősség gátlásaitól megszabadult - hatalomtetőfokára. Am a fiatal gondolatok, amelyek ahatalom igényével lépnek fel, mindig erősebbek,mint az elaggott hatalmak, amelyek a gondolatotelutasítják maguktól.Ha az állam belső ereje megfogyatkozik, külsőkalandokba bocsátkozik, hogy lakosságának figyelmételterelje. Az olyan szellemi intézmény,amely kifogyott tartalékaiból, kívül keres kapcso-


SZABADPOLC lódási pontokat. A kritika pedig részt vesz ebben akongresszusosdiban. Nincs akcióterve, tehátkonferenciákat rendez. Nincsenek feladatai, tehátpoharazgat. Amikor a háborúban a hadsereg vezetésenem tudta áttörni a franciák fő frontvonalát,részakciókban aprózta el erőfeszítéseit. A maiírók, mivel a centrumban tehetetlenek, futárkéntünnepeltetik magukat. A PEN Klub az őUkrajnájuk, a nemzetközi kritikuskongresszus aKurlandjuk. A front szétterül, elvékonyodik,átszakad. Hamarosan itt is bevetik majd atőrdöfés elméletét.Az egyik ilyen fölösleges kongresszus Salzburgbanülésezett. Hogy nemzetközi volt-e? Igen,amennyiben Brazília, Kanada és Ausztrália isképviseltette magát. Hogy kritikuskongresszusvolt-e? Igen, amennyiben olyanok jelentek meg,akik a recenzensi szakmát űzik. A tudományoskongresszusoknak témájuk van. Speciális kutatásieredményeket ismertetnek és vitatnak megrajtuk. A vegyészek és orvosok, földrajztudósokés matematikusok találkozóinak, az ipari vagygazdasági értekezleteknek értelmük van és nemzetközijelentőségük. Egyfelől tárgyszerű munkakérdéseketvizsgálnak és vitatnak meg tárgyszerűenérdekelt felek; másfelől hatalmi viszonyokatrögzítenek és módosítanak. Mi volt a salzburgikritikuskongresszus mozgatórugója? Max Reinhardtabbéli, egyébként érthető óhaja, hogy azünnepi játékok leverklizett műsorát erősebbvisszhanghoz segítse.Amerikából hazatérőben Reinhardt megálltPárizsban. Párizsban Paul Zifferer udvari tanácsosúr működik az osztrák követség sajtófőnökeként.Zifferer udvari tanácsos úr korábban akritikusi mesterséggel is megpróbálkozott. Akapcsolat adott volt. Reinhardtnak egy kis dobveréskellett az amerikai vendégjátékhoz. Igy aztána világ minden táján privátim érdeklődtek,alkudtak, s elhúzták a mézesmadzagot: Salzburg,az ősi idegenforgalmi város, európai utazás, egyvalódi érsek, a közismert Mister Reinhardt, aLeopoldskron-kastély, az összes európai hírességgyülekezete. Egyes kritikusok máris jelentkeznek.Ha megvannak a külföldiek, a németeksem akarják majd kihagyni az alkalmat. Nagyarcátlanul kész tények elé állítják őket: ott leszÉszak-Amerika, Kanada, Brazília, Ausztrália. Pályaudvarifogadtatás, megnövekedett rendi öntudat,meghívás a Leopoldskron-kastélyba (ahol azember egyazon magányos magaslaton érezhetimagát von Seeckt vezérezredessel). A téma: akritika függetlensége. Az egyik nap ülésének elnöke:Raoul Auernheimer, az ismert vígjátékíró.Ilyen körülmények között nem csoda, hogy asalzburgi viták során nem sikerült megválaszolni akérdést: „Ki a kritikus?" Kritikus az, aki átlát ezena humbugon. Kritikus az, akiben van annyiellenálló erő, hogy kivonja magát a nemzetköziasztali fecsegésből. Kritikus az, aki felismeri, melyekvalójában az észlelésre és ítélkezésre szakosodottíró nemzetközi feladatai. Létezik egy nemzetköziúj zenei társaság, amelynek művészek éskritikusok egyaránt tagjai. Léteznek egyéb, anemzetközi színtéren működő zenei szervezetekis. Ezek a csoportok azért szoktak összejönni,hogy dolgozzanak: Velencében, Donaueschingenben,Baden-Badenben. Új tehetségeket gyámolítanak.Felkavarják az állóvizet. Sőt: tematikusfeladatokat tűznek ki, és megbízásokat adnak.Tevékenységük produktív. Nem letűnt dolgokathitelesítenek világpolgári ünnepségekkel.Nem a reakció internacionáléját hívják életre. Ok aharcosokat egyesítik, az előőrsöket szervezikmeg. A zene területén az írástudók is egy újEurópa, egy új világ felépítésén munkálkodnak -annak ellenére, hogy a hangverseny- és operakritikaszínvonala általában alacsonyabb, mint aszínikritikáé.A színikritika azonban oly magabiztos, hogyazt hiszi: neki már nem kell megújulnia. Sokkalkényelmesebb az irodalommal való kapcsolatotsemmire sem kötelező pohárköszöntőkkel letudni,mint kötelező érvényű alkotómunkában kikovácsolni.A politika még nem szabadult meg awilhelminiánus kor messze hangzó kultúrfrázisaitól.Csakhogy korábban az irodalom, a legitimirodalom, a legitim színház ellenzékben volt. Maaz irodalom lelkesen teszi magáévá az álliberálisfrázisokat. Ma „a népek megbékélése" ürügyminden bulihoz. Minden zugfirkász Párizsbannagykövetnek képzeli magát. Németországbanminden André Germaint körülhízelegnek-körülnyaldosnak.A legtöbben tisztában vannak vele,hogy Franciaországban André Germain komikusfigurának számít. A legtöbben érzik, hogy mindenrealkalmatlan; egy notesz és egy adag kíváncsiság,semmi egyéb. De hát ki tudja - egyszertalán mégis... egy könyv, egy fordítás, egy párizsimeghívás... az ember ne rontsa a sajátesélyeit. Okosabb csendben maradni és térdencsúszni.Teremtsük meg a harcosok összefogását! Alapítsukmeg az élcsapatok internacionáléját! Műkődjünkegyütt! Elég volt Gémier-ből ésRickeltből, nem kell sem Chapiro, sem AndréGermain! Nem kellenek múzeumi vendégjátékok,áruházi cserék, utazó mintakollekciók! Alapítsunkszervezetet: az új költészet nemzetközitársaságát. De ne utazzunk mondén fürdőhelyekre,hanem látogassunk el munkásvárosokba, aRuhr-vidékre, az angol, francia, belga iparikörzetekbe, menjünk el Oroszországba! Ismerjükmeg az új közönséget!Jhering Lotte Lenyával 1961-ben


SZABADPOLC Marcel Marceau, Jhering és ThomasHoltzmannMinden országban fogjon össze fiatal drámaírók,lírikusok, prózaírók, színészek, rendezők,kritikusok szűk köre, és válassza meg a magaképviselőit, akik a többi ország képviselőivel karöltveakciótervet dolgoznak ki, és megállapodnaka találkozó helyszínében. Manapság a pénzt agazdag fürdőhelyek adják - de miért ne gondoskodhatnánakEssen, Köln vagy Düsseldorf, vagymás hasonló városok, a maguk ipari hátterével,ünnepi lakomák helyett a produktív munka anyagifedezetéről? Költői, prózai avagy drámai esteketlehetne rendezni. Kísérleti előadásokat lehet-nekipróbálni (amint ez megtörtént Baden-Badenben Brecht és Weill Mahagonnyja esetében).Mindehhez viták, kritikák, vitairatok kapcsolódhatnának.Ellenállásra - tárgyszerű oppozícióra,elvi polémiára - a saját táboron belül isszükség van. Igy terjedne ki a mozgalom fokozatosanminden országra. A következő évben újabbtalálkozóra kerülne sor. Időközben kutatások,vizsgálódások zajlanának. Kiderülne, melyik talajbizonyult termékenynek. Egyes elemeket elvetnének,másokat továbbfejlesztenének. Nemzetköziközösség a harcos munka jegyében - azalkotó kritika számára ez az egyetlen valóbannemzetek fölötti feladat.A kritika, a színikritika elmegy a feladatai mellett.Aki naponta támad, annak bizonyos távolságotkell tartania saját munkájától. Tudnia kell, mi akritika helyzete az egészben. A kritikávalszembe-ni elégedetlenség ma nagyobb, mintvalaha. Keserű indulatokat vált ki mindenérintettből: írókból, színészekből, rendezőkből,festőkből, szobrászokból, zenészekből. Amugyanakkor sohanem élt a művészekben ilyen szenvedélyes vágya dolgok tisztázására. Soha nem sóvárogtak ilykétségbeesetten útmutatásra. Hiszen éppen ez atragikus: a kor megérett a kritikára, ám a kritikaéretlen a korhoz. Mit jelent az, hogy a kor kedveza kritikának? Ebben a káoszban, amikor „mindenfogalom átértékelődik", szellemi kötelesség jelezniés rögzíteni ezt az átértékelést. Es mit jelent,hogy a kritika éretlen a korhoz? Azt, hogy éppene feladat alól vonja ki magát. A felkészüléssorsdöntő éveiben a kritikusok inkább Hauptmanntünnepelték, semhogy új, talán még ingatagértékeket tisztáztak volna; inkább lobogtattáka meglévőt, semhogy szűz területeket tártak volnafel. Ha egyáltalán ítélkeztek, ahelyett, hogy atárca berkeibe húzódtak volna, csak egyetlenfogalmat ismertek: az úgynevezett tökélyt, és a„jó vagy rossz" kategóriái között darálták le aszínházat és az előadást. Ez a hiba valamennyiünketmegkísértett. Pedig a konstatálás mégnem minden. Az egyes részleteket illető vádakmegkerülik a lényeget. Az okok mélyebben rejlenek.Miközben fellazult az egész „színház" nevűkomplexum, új kapcsolatokat keresett más közönségrétegekkel,miközben a színházak közöttiválaszfalak leomlottak, a konszernek közös bérletsorozatokatbocsátottak ki, a színészek ideodacikáztak, és az egész berlini színházi rendszerrugalmas és cseppfolyós lett - a kritikaelvesztette a kontaktust. Nem volt többé lehorgonyozvaa színház-államban. Korábban ismerte„megbízóit": a polgárságot és a művészeket, akikközött ő volt hivatva közvetíteni. Ma a kritika„megbízás" nélkül ír. A színházi közönség ellenségesközösségekre vagy érdekcsoportokrabomlott. Az egyik oldalon állnak a magánszínházak,a másikon a közhasznúak. Itt van aVolksbühne, aztán a Nagynémet Színházi Közösség,a kettő között a Népszínházi Szövetség.Ehhez járulnak még a Volksbühne Piscator körétömörülő külön csoportjai meg a Volksbühneönálló ifjúsági szervezete. Aztán a Reibaro bérletrendszere.Aztán a nagyszámú földalatti színháziés közönségszervező-társulás.Ami az igazgatókat illeti, ők ezeket a csoportokatés közösségeket képviselik. Képviselik azállamot, pontosabban a mindenkori kormánykoalíciót(Jessner). Politikai tényezők (Piscator).Valamely közönségszervezet (Holl) avagy gazdaságitömörülés nevében lépnek fel (dr. Klein).De kit képvisel a kritika? Önmagát. Ez a forrásaerejének és egyszersmind tehetetlenségének. Azelsőnek annyiban, hogy a sokrétű kapcsolódásokés függőségek korában meg tudta őrizni a magaegyéni álláspontját. A másodiknak annyiban,hogy abban a korban, amikor különféleszervezetek és közösségek át akarják hidalni aszínház és a közönség közti szakadékot, a kritikacsakis a maga egyéni álláspontját képviseli. Aszínház és a kritika között űr tátong, űr, amelyeta mindenkori bemutatók szenzációja tölt ki. Ezekena napokon a kritika rátalál a maga küldetésére- az egyetlen küldetésére. Ezeken a napokonaz újságolvasó kíváncsi, mi történt, hogy történt.Tudni akarja, bukás volt-e vagy siker, kinek tapsoltak,és kit fütyültek ki. Elvezni akarja a ledorongolásokat(„na, ennek is jól megadták!"). Kéjelegniakar a szélsőséges magasztalásokban(„na, ide érdemes lett volna elmenni!"). Ezeken anapokon művészek is, olvasók is igényt tartanaka kritikára. Ezekben az órákban a kritikus„megbízásra" dolgozik. Ezekben a percekben önmagánkívül mást is képvisel: a színházbajárókíváncsiságát, kárörömét, ingatag hevülékenységét.A kritika, persze öntudatlanul, a közönségszerelmi levelezője; közvetíti a plátói viszonyt anéző és kedvencei között. Összehozza, majd felbontjaa kapcsolatokat. A kritika a földszintenülők szerelem- és gyűlöletszótára lesz.Ez a küldetés, ez a megbízás, ez a képviseletazonban idegen a kritikától. A kritikának le kellráznia a bemutatók igáját. Ez nem azt jelenti,hogy többé ne tudósítson bemutatókról; természetesentudósítania kell. Természetes, hogynem mondhat le a premier nagy kalandjáról, afeszültségről, az elektromosságról, a kockázatról.Igazán érthetetlen, amikor egyes berlini színigazgatókkijelentik: a színházak többé nem vállalhatjákanyagilag a premier rizikóját. Biztosrakell menniök; a színpadi hatást, a poénokat, vicceketelőször egy elfogulatlan publikum előtt kell


SZABADPOLC Bertolt Brechttel 1949-ben Berlinbenkipróbálniok, és csak így, minden véletlen ellenfelvértezve, léphetnek aztán a sajtó elé. Csakhogyilyen biztonság nem létezik. A színház varázsaéppen a bizonytalanságban rejlik. A feszültség, ameglepetés hozzátartozik az alkotáshoz. A kritikátnem lehet az első előadásról a másodikravagy a harmadikra halasztani. Ez nem szolgálnásem a színház, sem a közönség érdekeit. A színházelveszítené a felhajtóerőt, a közönség azérdeklődését, a kritika pedig a „megbízás" utolsóhadállásából is kimanőverezné magát.A premier zsarnoksága a premier egyeduralmábanáll. A premiernek el kell veszítenie a magakiváltságos helyét a színházi életben. A színházilégkör egészségtelen ingerei, a színpadi klímazavarai és rendellenességei mind a bemutatószerepének túlhangsúlyozásából fakadnak. Haminden energiát az ősbemutatók hajhászásáraösszpontosítanak, ha vidéken dramaturgok éspropagandafőnökök összetörik magukat, hogy aberlini sajtót odautaztassák az előadásra, akkorvége a kiegyenlített műsortervezésnek. A vidékikiruccanásokra szükség van, már csak azért is,hogy Berlin el ne aludjon. De mindenáron ősbemutatókat,minden körülmények között fel-tűnőpremiereket rendezni - ez aláássa az egészségesmunka lehetőségét.A premier egy individualista korban a színháziüzemelés individuális támasza volt. Ínyenceknekfenntartott alkalom, különrendezvény, gálaest.Ezért nincs benne semmi meglepő, hogy aReinhardt-korszakban, amelyben az individualistaszínház princípiuma a legjellegzetesebbenérvényesült, a premier volt elismerten az egyedülimérce. Az első este, a maga pazar szereposztásával.Utána aztán már szétesett az előadás.Pótmimusok léptek fel, akiket gyakorta az utolsópercben toboroztak össze. Elhatalmasodtak aprivátviccek. A premier kritikája csupa elismerésvolt, a közönség, amely a későbbi, lezüllöttelőadásokat látta, szitkozódott. A kritika pedigakkor szerzett tudomást a fejetlenségről, amikormár késő volt.Összefoglalóan tehát: a bemutató nélkülözhetetlen.A kritikát nem lehet arra utasítani, hogy abemutató helyett a második vagy a harmadikelőadást lássa, csak arra, hogy a bemutató mellettrepertoár-előadásokat is megtekintsen. Necsak az előadásokat bírálja, hanem ismerje meg aközönséget is, a közönség összetételét, társadalmiszerkezetét. Azelőtt a kritikus kényelmesenelhelyezkedhetett a zsöllyében, utána pedig megírtabírálatát darabról, színészekről, rendezésről,és a dolog el volt intézve. Ma korántsem azelőadás minőségének meghatározása a döntő.Egy tökéletlen színház tökéletlen előadása érdekesebblehet egy tökéletes színház tökéleteselőadásánál. Rohamosan változó időkben a nyitottlehetőségek érdekesebbek a lezártaknál.Senki sem állítaná, hogy a Volksbühne elsőrangúszínház, és mégis: innen került ki Ludwig Berger,Jürgen Fehling, Erwin Piscator. Senki sem állítaná,hogy a Schillertheater Pategg igazgatása alattakár a legalacsonyabb esztétikai besorolásra isrászolgált volna, de mégsem kellett volnaelőadásaira napi eseményekről tudósító riportereketküldeni. Hozzájárulni egy eleven charlottenburginépszínház kialakulásához hálásabbkritikai feladat lett volna, minta nyugati negyedektársadalmiesemény-számba menő premierjei-nekleírása avagy a befutott színházak sikereineknyugtázása.Ha ma a kritika nem akarna az élen járni,ugyan mi más dolga lehetne még? Amikor aVolksbühnenjugend egy része egy Weinmeisterutcai aulában tiltakozott a Volksbühne műsoraellen, ebben még nem volt semmi rendkívüli - ésmég-is ez a gyűlés adta meg a lendületetPiscator mozgalmának, ez lett a magva aHerrenhausban megrendezett nagy tüntetésnek,és ezzel az új Piscator-színházmegalakulásának. A gyűlése-ken ma jobban rálehet érezni egy eljövendő színházi korszakra,minta legcsillogóbb rendezői teljesítményekben.A színikritikus gyakran emlegeti írásaiban aközönséget, de „a" közönség mint olyan igenködös fogalom.A közönség városról városra, városrészről városrészremás. Nem igazi színházi vezető az,akinek nincs ösztönös érzéke a környékhez és aházhoz, amelyben működik, aki nem tudja,miféleétrendet bír el az adott színház, az adott publikum.Es nem kritikusa kritikus, ha nem érzi, mitkíván a közönség a Bülow téren és a Schiffbauerdammon,a belvárosban és a nyugati negyedekben,a Staatstheaterben és a Komödiében.Ha közönségről beszélünk, tudni kell, milyenszakmát űznek a színházbajárók, milyen amunkaköri érdeklődésük, milyenek a lakáskörülményeik,az olvasási szokásaik, és mennyit keresnek.Ami a Knie-ben bukás, az a Scheunennegyedbensiker lehet. Rehfisch Ki siratjaJuckenackot? című művét a berlini Tribünefogadta el előadásra. Könnyen meg lehetettjósolni, hogy a darab, amelyet ráadásul O"Neill Aszőrös majom című drámája és Ortner - jóllehetgyengécske - Michael Hundertpfundja előzöttmeg, a Tribüné-ben alig jut el az ötödik előadásig,holott a Volksbühnében ötven előadást ismegérhetett volna. Amikor a színhelyet ilyenértelemben megváltoztatták, nem is maradt el asiker.Olcsó dolog frázisokat kovácsolni a közönségrőlmint „ezerfejű szörnyről", ha nem ismerjüka szóban forgó szörny étvágyát. Eszményi,valamennyi színházra érvényes követelményeketegyszerűen nem lehet felállítani. Klasszikusokatkérni számon egy társalgási darabokat játszószínházon éppoly abszurd, mint nyáron „irodalmat"követelni. Fölösleges polemizálni ott, ahol apolémiának nincs helye. Igaz, az ezerszavasszemét júliusban is túl sok. A kritika ne is hallgassonerről. De a szórakoztatás szintjén nyarantanemigen lehet túllépni. Részint technikai okokból:sokszereplős, igényes darabokhoz lehetetlenségösszetoborozni a színészgárdát; szabadságonvannak, filmeznek vagy vendégszerepel-


SZABADPOLC nek. Részint pedig művészetökonómiai okokból:a nyár egyszerűen nem tesz jót a művészetnek.Mint ahogy helytelen a hangversenyeken örökkécsak Beethovent és Mozartot játszani, újra megújra, mígnem elértéktelenednek, ellaposodnak,elvesztik titkaikat, éppoly helytelen a színházbannap mint nap nagyszabású drámákat és reprezentatívvígjátékokat adni. A klasszikusok is rászorulnaknémi pihentetésre. Az irodalomnak is kell egykis nyugalom. A föld, amelyet szünet nélkül művelnek,elveszti termékenységét. Olykor a színházat isparlagon kell hagyni.Bécsben még néhány évvel ezelőtt (és ez mindenbizonnyal ma is így van) a Burgtheater mindenegyes bemutatóját hasábokon át méltatták atárcarovatban, száz sorban, kétszáz sorban,lett légyen szó akár a legnevetségesebbsemmiségről. De ha egy „külvárosi" színházmutatott be valami merész darabot még nemhitelesített színészekkel (márpedig Bécsbenminden külváros, ami a Ringen kívül terül el),akkor csak egy rövid kritika jelent meg aszínházi rovatban vagy a helyi hírek között. Ilymódon a Burgtheatert még az elmarasztalás ishidegen hagyta, mert a díszes tálaláskiegyenlítette a gáncsot, a harcos színházakpedig a dicsérettel sem értek semmit, mertannyira el volt rejtve.A bécsi színházak megfeneklenek - de hátérdemes-e előretörni, amikor a kritikával valószerkesztői gazdálkodás a híres színházakatemeli ki, amelyek nem szorul-nak a sajtótámogatására, és bagatellizálja a névteleneket,amelyek számára létkérdés lenne a pártfogás?Jól ismert szemlélet ez: a régi művészetihagyományokat meg kell őrizni, a kultúra ősihajlékait fenn kell tartani. Marad a sok hűhósemmiért; az energiákat oda terelik, aholsemmi szükség rájuk. A Burgtheaternekmegvolt a maga fénykora. Miért kell még ma isúgy tenni, mintha virulna, vagy pedigsiránkozva hivatkozni a régi dicsőségre? Mostújfajta színháztípus van feltörőben. ABurgtheatert a legjobb rendezői vagy színésziteljesítményekkel sem lehet feltámasztani, mertaz elv, amelyre épült, túlélte magát.A Burgtheater esete kiterjeszthető általában aművészeti fellegvárakra. Ilyen fellegvár Drezdavagy München is, tehát minden ottani előadásországos visszhangot kelt. Salzburg vagy Heidelberga szépség imádóinak ősi zarándokhelyei,itt tehát ünnepi játékokat rendeznek, és csatasorbaállítják az egész sajtóapparátust, jegyzettől arecenzióig. Olykor azonban a művészet fellegváraiis pihentetésre szorulnak, mert már kiteljesítettékönnön lehetőségeiket. Kultúrharcot vívniMünchenért hősi, de hiábavaló vállalkozás. Avezető szerep más városokra száll.Drezdában még ma is látni kitűnő együttesteljesítményeket,de a hatása nullával egyenlő. Adrezdai színház mögött nem áll publikum, amelyetmindenáron meg kellene győzni. A hatásnem gyűrűzik tovább, hanem megreked a távcsőben,amely szíjon csüng a földszinti nézőnyakában. A drezdai színház kitűnő, méltóságteljes,tisztességes intézmény. Ünnepi órákkal vagyszórakozással ajándékoz meg nagyszámú nézőt.De mit jelent a német színház általános állapotánakszempontjából? Bírálni az előadást? Itt csakdicsérni lehet. Bírálni a színház egész komplexumát?Drezda érdektelen. Az esztétikai-kritikaimércék már nem elegendőek.Caspar Neher rajza Herbert JheringrőlA vesztfáliai ipari városokban ma még többnyirepocsékul játszanak. Rosszabbul, mintDrezdában. Együgyűbben, mint Frankfurtban. Esaz ottani bárdolatlan színházak ennek ellenérefontosabb szerepet tölthetnek be a színházjövőjében, mint az itteniek közül akár a legkifinomultabbak.A Ruhr környékén embertömegekhullámzanak. Az Elba és a Majna környékén önmagábagubózott polgárság él. A Ruhr menténkialakulatlan közönséggel van dolgunk, az Elbaés a Majna mentén a közönség ízlése megmerevedett.Hamis színházi politika, ha az iparvidékeken- amint ez Bochumban történt - ünnepijátékokkal indítanak - ősi kultúrvárosok fejlődésénekvégeredményével a gépek földjén,amelynek eljövendő értéke éppen a hagyomány,a történelem hiányában rejlik. A gyatra játék,amelyet minden előadás-kritikának feltétlenül elkellene utasítania, kevésbé érdemes vitára, minta közönség, a rezonanciának ez a csodás közege.A helyes színházi politikának tehát arra kell irányulnia,hogy ezt a rezonanciaközeget előkészítse,hogy a közönséget fellazítsa, hogy felszabadítsae tömegek akaratát. Ez pedig nemsikerülhet, ha a munkások többmilliós seregével elakarják végeztetni a régi műveltségterjesztőszínház egész tanfolyamát, és tölcsérrelcsepegtetik fejébe a tudást. Nem, ezt aközönséget olyannak kell elfogadni, amilyen; amindennapjain, a munkáján át kell hozzáférni;az életét, a maga jellegzetes társadalmiérdekeit kell felvállalni. Magát a Ruhr-vidéketkell ábrázolni, nem egyoldalúan, hanem mindenrétegében. Nem szülőföld-romantikával, hanema jelen tisztázásával; nem művészetpótlékkal,hanem a művészethez vezető út feltárásával.Nemrégiben egy hírt olvastam, hátborzongató,lidércnyomásos hírt, amelyben - akárigaz, akár csak kitalált - ott tükröződik egy éheskor minden megkergült élményvágya,kísérteties élményfanatizmusa: Amerikábanállítólag többen belehaltak az izgalomba,amikor - nem, nem is látták, csak rádiónhallgatták a Tunney-Dempsey világ-bajnokimérkőzést. Csak rádión? A rádió fokozza aképzelőerőt, a távolságot áthidalva megnöveliaz esemény méreteit, elvisel-hetetlenné teszi azarénában zajló gigászi párharc izgalmát, afantáziát a szakadásig feszíti. Sport, rekordok,ökölvívás, hatnapos futás -Amerikában, a berliniSportcsarnokban, a kaiserdammi arénában, adortmundi Vesztfália csarnokban: mindegy. Ahatás mindenütt ugyanaz. A közönség ittközvetlenül reagál. Kiforgatják magából, azeszméletlenségig felkorbácsolják. De mindenszenzációhajhászás ellenére a közönség ittigazságosanítél, és ösztönösen ráérez azértékekre.0, szegény színház! Es szegény kritika!Mert így van ez: mialatt a világ mércéi megbolondultak,a kritika a színház régi mércéivel mérlegel.Mialatt az újság és a film óránként bombázzaaz olvasót és a nézőt anyaggal, eseményekkel,jó néhány kritikus aggodalmasan elkerítenéa színházat a kortól. A film területénerőteljes mozgalom indult a kritikakorrumpálódása ellen. E mozgalomnak aszínházban nem lenne értelme. A filmiparra,amely a németországi infláció legzavarosabbéveiben épült ki, pióca-ként tapadt rá mindenfélresikerült egzisztencia,


SZABADPOLC minden piti kis üzletelő és sliffentyű, akik aztánposztocskákat hasítottak ki maguknak, és a reklámmeg a kritika közötti senki földjén élték amaguk kellemetes élősdi világát; a színházi kritikaazonban ezenközben sértetlenül őrizte megmagát. A színikritika létezik. A filmkritika mostvan születőben. A filmkritikával való polémiabüntetőexpedícióval ér fel. A színikritikával valópolémia viszont reformot jelent. (Ha ez elmarad,a színházi emberek forradalommal válaszolnak.) Aszínikritika még nem korrupt. Csak szűk, kivénhedt,és recseg-ropog minden eresztékében.A színikritika kívülről csak azért támadható,mert helytelen belpolitikát folytatott. Konzervatívarisztokratikusfőrendi házként viselkedett,ahelyett, hogy fellazult volna, és természetes,magától értetődő modorban szállt volna alá azarénába. Az üvegbura alatt élő kritikus fogalmamára ellehetetlenült. Aki fél a külső hatásoktól,már eleve eljátszotta szabadságát. Aki íróasztaláhoztapadva hallani sem akar színházi botrányokrólés a közönség túlkapásairól, az idegenkéntáll szemben a színház lényegével. Ha aközönség fütyül és pfújol - legalább véleménytnyilvánít. A bukás, a siker legalább elárulja, hogyaz előadás megérintette a nézőket. Az értékekelutasítása még mindig jobb, mint a közönyösbefogadás. A dühkitörés, a tiltakozás örvendetesebbaz álmos letargiánál.A színikritikának aktivizálódnia kell, különbenfelőrlődik színház és zsurnalizmus között. A filológiaipontosságú kritikák elé immár a hírlapírásfejlődése is akadályt gördít. A kép alapvetőenmegváltozott. Az újságírás közvetlenebb lett, atálalás erőteljesebben veszi célba az érzékeket. Anagyvárosok emberére ténybeszámolók ésanekdoták, memorandumok és perek, botrányokés leleplezések zúdulnak. A tudósítás, az izgalmasbeszámoló került előtérbe. Nagybetűs címsorokostromolják a szemet. A találmányokat, akutatási eredményeket megannyi zamatos szenzációkéntközvetítik. Az újság optikai jellegefelerősödött. Az olvasót illusztrációk kímélik meg agondolkodástól. A vizuális hatás a lényeg; azítélkezés, a megkülönböztetés kiszorul a lapokból.Mit tehet a kritika, nehogy ebben a másodpercekre,hírekre és fényképekre beállított újságképbenidegen testként hasson? Húzódjon félresértődötten? Siránkozzon, amiért megváltoztakaz idők? Tartson távolságot? Várja meg, amígkiutálják? Ellenkezőleg: vegye át a kezdeményezést;törjön előre a maga akaratából; hajtsa végremaga az átalakulást. A kellő időben kimondottgondolat még ma is hat. A friss szemű ítéletrema is odafigyelnek. A mai színikritika pedánsrendszerességgel foglalkozik az ismert színházak,az ismert fesztiválok, a színházak által nagygarral tálalt premierek „feltűnő eseményeivel".Hagyja, hogy témáit a színházi műsor diktálja. Aholnap színikritikája találékony, jó szimatú, „eseményt"csinál az ismeretlen, ma még névtelentörténésekből, „feltűnővé" teszi azt, ami mégrejtőzködik. Lerázza magáról a repertoár sémáit.A színikritikának nem lehet többé iskolája azegyetemek filozófiai és filológiai kara. Mi köze agermanista szövegvariáns-kritikának a legközvetlenebbművészethez, a drámaírás, a színjátszásművészetéhez? A germanisztika mindig iselzárta a kilátást a színpadra, ma pedig végképpcserbenhagyták a mércéi. A színikritikának isszociológiai, politikai iskolázottságra van szüksége.Indulás a gyűlésekre, a vitaestekre, a sportcsarnokokba!Hogyan gondoskodnak ma a kritikus-utánpótlásról?Úgy, hogy a kezdőket elküldika fölösleges színházakba. Arra késztetik őket,hogy akadémiai előadásokat és szavalatokat vitassanakmeg. Fiatal embereket - akik jóformánmár nem is ismerik a film és a rádió nélkülivilágot, akik akkor kezdtek írni, amikor mindkettőmár világhatalom volt - küldenek el olyan rendezvényekre,amelyek mindig is fölöslegesekvoltak. Elaggott, vértelen előadásokból tanuljanakazok, akik csak a háború után hagyták el agimnáziumot! Való igaz, az ifjú kritikusnak előszörkis témákon kell megmutatnia, mire képes.Helytelen lenne elébe vágni a fejlődésnek, koraérettlényeket nevelni, mesterségesen felszítania „nagy feladat" becsvágyát. De miért nem küldikki a kezdőt az utcára, a munkásgyűlésekre, abíróságokra - miért nem hagyják, hogy varietéésfilmbemutatókon, rádióműsorokon nevelődjön?Az a kritikus, aki jól ír le egy ökölvívómérkőzést,aki hitelesen jellemzi a sportcsarnokbanösszegyűlt tömeget, alkalmasabb a mesterségére,mint az, aki Wüllner szavalóestjét vagyX.úr pódiumműsorát találóan véleményezi. Az akritikus, aki képes visszaadni egy politikai vitahangulatát, tehetségesebb annál, aki esztétikaiszempontból hozzáértőn leplezte le Meyer kisasszonydilettantizmusát. Ma, amikor a színházamúgy is a feladatok egyhangúságától szenved,kétszeresen elviselhetetlenek ezek a vasárnapdélutáni klasszikus-előadások, ezek a barátoknakés rokonoknak címzett esték, mert a fiatal íróta maga érdekei merőben más irányba lendítik.Igy aztán a színikritikának jóformán nincs isutánpótlása. Nem a tehetségek hiányoznak, hanema lehetőség, hogy ezeknek a tehetségeknekne a sztereotip premier-üzemben kelljen kibontakozniuk.Ekként a színikritika alól kicsúszott atalaj. Elvágja a fejlődéstől az utánpótlást, s ezáltalönmagát is. A fiatalok más szakmákhoz pártolnak,a régiek pedig elszigetelődnek, nincs kapcsolatuksem a drámával, sem a színpaddal, sema közönséggel. Amit szeretnek, azt már nemjátsszák. Amit írnak, már nem illik bele a lapba.A kritika maga manőverezte ki magát a porondról.Legfőbb ideje, hogy leszálljon koturnusáról;legfőbb ideje, hogy senkit se veregessen vállontárcastílusban; legfőbb ideje, hogy többé ne osztogasson rendjeleket láthatatlan trónusokról, ésne dobálózzon lesújtó ítéletekkel. A kritikának aszínházi emberek között a helye. Szólaljon meg.Ingereljen vitákra. A lapok hasábjain a művészeknekadjon számot. Ne szentenciázzon, hanemnyújtson szellemi ösztönzést. Az, ami ma mégtiszteletre méltó monológ, holnapra gyújtó hatásúdialógus lesz. A versenybíró váljék harcossá. Akritika csak akkor szerzi majd vissza tekintélyét,ha kijárta a kor kemény iskoláját. Ez azonbantöbbé nem a fölöttes hatóság kölcsönkapott tekintélyelesz, hanem az a tekintély, amelyet azegyenrangú harcostárs maga vívott ki magának.Csak ekkor lesz ismét hitele a kritika döntéseinek.Csak ekkor legitimálja majd az anyagi hatalmat aszellem hatalma. Csak ekkor szerez a kritika ismétjogot a magányosságra. Nem terrorral, hanemegyüttműködéssel. A művészet és ezáltal aművészetet megillető kíméleti idő javára. A szellemés ezáltal a szellem ökonómiája javára. Aszínház javára, és ezáltal a színház elszigetelődéseellen. A kritika javára, és ezáltal a kritikamonarchizmusa ellen.1928Fordította: Szántó JuditDRÁMAÍRÓ-STÚDIÓ A BÁRKÁNA Bárka Írói Műhelye jelenet- és drámaíróistúdiót hirdet hat kezdő szerző számára. Aheti-kétheti rendszerességgel zajló műhelymunkakifejezetten gyakorlati és szakmai jellegű.Célja: közösen felfedezni és használni adrámaírói alaptechnikákat, például: hogyan közlünk információt a nézővel; -mitől izgalmas egy unalmas ember; hogyan hozunk be több szereplőta színpadra; és utána mit kezdünk velük; hogyan lehet csendet írni; hova tűnik folyton a feszültség;- mikor ügyes, mikor okos és mikor jóegy finálé stb.A stúdió ingyenes. A konzultációkat Kiss Csabavezeti.Felvételizni két-három szereplős jelenettel lehet.Téma: a szakítás.Az egyik jelenet komikus, a másik tragikusjellegű legyen. Egy jelenet maximális terjedelmehárom gépelt oldal. Felvételi korhatár huszonhatév.A jeleneteket kérjük 1997. október 20-ig postáznia Bárka Színház címére (1082 Budapest,Baross utca 65-67) „Drámaíró Stúdió" megjelöléssel.A legjobb jelenetek szerzőit a szóbeliidőpontjáról levélben értesítjük.


REGÖS JÁNOSKENYÉR ÉS BÁBPETER SCHUMANN KECSKEMÉTENPeter Schumann viseltes zöldgyakorlónadrágban téglákat illesztgetegymásra Kecskemét főterén.Negyedóra alatt elkészül a kemence, eza kötőanyag nélküli, „önhordó"konstrukció, melyet bármikor bárki felállíthat, hakenyérsütésre támad kedve, és van hozzá valójóféle rozslisztje meg érlelt öregkovásza. Peteréállítólag százharmincöt éves. Még németédesanyjától került hozzá, s tőle vitte átWrocławból az Újvilágba. Minden sütéskor éppenakkora darabot csippent le a megkelt kenyértésztából,amennyit az előzőből elhasznált hozzá.Igy aztán sosem fogy el az ő kenyerének a lelke.Bread and Puppet (Kenyér és báb) - ezt anevet adta színházának, amelyet 1963-ban alapította Lower East Side-on, New Yorknak abban anegyedében, amelyből azóta sem sikerült kipucolniaz olyan szabad lelkületű művészeket, mintamilyen Peter Schumann. Bár a gazdag sznobokfolyamatosan lehalásszák ezt a csodálatos rezervátumot,valahogy mégis sikerült máig megőriznieegy darabot abból a bizonyos „öregkovászból".Az egyébként rendkívül kiegyensúlyozott és jókedélyű Peter mindig idegessé és indulatossáválik, ha színházként beszélnek arról, amit csinál,ha megpróbálnak amolyan esztétikai tájleírástadni a Bread and Puppet dolgairól. „Én nemakarok rafinált hatásokat kitaláló művész lenni.Nehogy megpróbáljátok reprodukálni, továbbvariálni, más előadásokban előszedni azt, amit ittcsináltunk együtt- mondta. - Nem mintha megtiltanám,vagy azt gondolnám, hogy ez jogsértéslenne, á, dehogy... egyszerűen csak azért, mertmi nem színházi előadást készítettünk és mutattunkbe Kecskemét főterén. Tudom, hogy eztnektek, színházi embereknek nehéz most megérteni, de gondolkodjatok el ezen, amikor majd újraösszejöttök."A kenyér elkészítése és elfogyasztása Peterszámára nem valamiféle színházi metafora, hanema színház lényege: a legfontosabb táplálék,amelynek elkészítéséhez és elfogyasztásáhozmindenütt a világon közösségi rítusok kapcsolódnak.Lehet-e ennél nagyobb becsben tartaniazt, amit színháznak hívunk?Cheap Art - Olcsó MűvészetA tegnapi sütés már asztalra került. JasmilaZbanic és Sabina Bambur, a két szarajevóiasszisztens meghozza az olivaolajban pácolt fokhagymapépet.A kemencében sülő kenyér megaz átható fokhagymaillat odacsalja a térensütkérezőket: jönnek az otthontalanok; öreg nénikék(spájzolnak otthonra is az ingyenkosztból);elvonási tünetektől és a hőségtől is meggyötörtalkoholisták, akik még az esti bedöntés előttállnak; egy amerikás magyar Chicagóból, aki valamikülönös déjá vu folytán Peternek magyarul,az őt kísérő kecskeméti rokonságnak pedig angolulmagyarázza, hogy mitől jó a magyar kenyér,és hogy milyen nagy dolog, hogy már amerikaiakis süthetnek nálunk kenyeret; aztán szellemi fogyatékosgyerekek veszik körül az asztalt, Peterelemében van - játszik a nevekkel, kézjelekkelkommunikál velük.Már a friss sütés is az asztalon van, amikormegérkeznek a játékosok. Kirakják portékáikat, a„cheapart" tárgyakat, kezdetét veszi az árverés,ahol különös módon lefelé megy a licit. Az emberekeleinte nem hisznek a fülüknek, mindenáronfelfelé akarják srófolni az árakat (zavartandadognak, hiszen az ilyen irányú alkuhoz egyszerűennincsenek nyelvi formulák sem), aztán szinteszégyenlősen nyújták oda a műtárgyakért kialkudottöt forintokat. A kollekció rendkívül változatos:Rumi László egy demizsonvédő dróthálóraszerelt, kétkerekű mobillal rohangászik atéren, azt kiabálja, hogy a FIAT vezérigazgatójamár lefoglalta magának a műtárgyat, Kovács Géza,a Ciróka Bábszínház igazgatója egy bekeretezettés középen ablakszerűen kinyitható újságlapmögül kukucskál elő, művének címe: Ami a hírekmögött áll. De kalapács alá kerül itt pingáltmacskakő, fekete talpfára szögezett halott menyasszony- és sok-sok más műalkotás. Meghatóangazdag képzelet szülte e tárgyakat, és a büszkeségmeg az öntudat, amellyel készítőik kínáljákőket, arra emlékeztet, amikor gyerekkorombanaz első magam készítette nyílpuskámat megmutattamaz apámnak.Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a tárgyakolcsósága nem játszott szerepet abban, hogyannyi mindent összevásároltam a téren. Végreegy árverés, ahol a magamfajta is kielégíthetivágyait. Ha ezt most személyesen bevallanámPeternek, ő biztosan hátba veregetne, és aztmondaná: nincs ezen semmi szégyellnivaló,pontosan ezt akartuk. „A művészettáplálék. Nemeheted meg, de táplál. A művészet legyen olcsó,mindenki számára elérhető és mindenütt jelenvaló,mert ez a világ belső oldala." (Az olcsóművészet manifesztuma, 1984.)(Egy átlagos nap.) A tér közepe körül lassanfelegyenesednek az indiánok. Öt-hat méterhosszú felöltöztetett póznák, gigantikus madárijesztők.Fejük és öltözékük műanyaghulladékból,dobozdarabkákból, lomokból, színes papírcsíkokbólkészült. Mindegyiket öt mozgató tartjazsinórokon. A téren végigsöprő forró déli szélidőnként meglengeti őket, ilyenkor csörög-zörögminden, ami rájuk került, mozgatóik pedig igyekeznekegyensúlyban tartani ezeket a bizonytalanállású figurákat. Eközben és ennek érdekébenvalósággal körbetáncolják őket. Néha egy-egynéző is velük mozdul, vagy azért, hogy segítsen,vagy azért, mert fél, hogy esetleg rádől a báb.Különös tánc alakul ki körülöttük és velük- senkisem tudja pontosan, melyik az a pillanat, amikorvarázserejüknek már nem tud ellenállni.Közben a templom homlokzata előtt, a kemencévelszemben lányok sminkelik magukat: agyagotkennek az arcukra és a karjukra, ami megszáradvaszoborszerű, szürke sáremberekké változtatjaőket. Ettől különös erő költözik tekintetükbePeter Schumann és Kovács Ildikó


• BREAD AND PUPPET •Schumann a legendás szarvassalés minden mozdulatukba. Dobozkartonra festettkunyhójukban egy átlagos napjukat látjuk: esznek,vendéget fogadnak, imádkoznak, miközbenrepülő száll föléjük, és bombát dob a házra. Eztaz égi támadást az egyik asszony mutatja megújságpapírral és egy pálcikával. A színek, azanyagok, az arányok, a lassan elmozduló állóképek,a sík- és térbeli komponálás egymásba játszatása,a szürke, élő-holt maszkarcok és kezekvalami különös időalagutat nyitnak. Az egész,akár egy megfakult, bibliai jelenetet ábrázoló táblakép,egyszer csak bekereteződik, és leválasztódikmindenről, ami előtte és körülötte történt,történik. Mintha a világ egyszer és mindenkorramegtalálta volna a maga méltó foglalatát. „Egyátlagos nap": az előre megfestett „Reggel", „Délben",„Este" címtáblákat az alkalmi kikiáltónakszegődött szél sorra lefújja Peter Schumannfestőállványáról, ő pedig csak áll, kezében hegedűés vonó, szája előtt drótra erősített pauszpapírharmonika, tekintetében, egész tartásában derűsnyugalom.A két szarajevói lány lavórokban vizet hoz,hogy a szereplők lemoshassák magukról azagyagot. A térről idejönnek a többiek is. Kifeszítika „Bábel tornya" feliratú vászontáblát. Különöskórus kezd énekelni Schumann vezényletével,pontosabban olyan hang- és zajmontázs keletkezik,melyben mindenki a maga nyelvén énekli,zümmögi vagy kiabálja állandó „szólamát", holdurva kakofóniában, hol pedig lágy harmóniában.Hogy mikor melyik embercsoport kapcsolódik bevagy lép ki a kórusból, az teljes egészé-ben akarnagytól függ. Ahhoz, hogy pontosankövethessék Schumann instrukcióit, egészenrendkívüli koncentrációra van szükségük. Igy,ilyen összefogással és odafigyeléssel születikmeg a káosz himnusza.(A szarvasok megölése, toronyépítés.) A térrőlmost rövid időre mindenki eltűnik. Aztán gólyalábakonfekete ruhás vadászok táncolnak elő,botokkal kezükben. Átlépnek a fejek fölött, nekilódulnak,megtorpannak - nyugtalanok és izgatottak.A tér egyik bokrokkal körülvett részébőlelőjönnek a Monument for lshi című előadáslegendás szarvasai: testük paplanszerű zsákvászonból,fejük festett dobozkartonból, agancsukszáraz ágból. Minden állatot két ember mozgat.Lassú, ingó járással, némán ballagnak felénk -az illúzió tökéletes. Szarvascsorda Kecskemétfőterén. Az emberek tisztelettel utat nyitnakelőttük, néhányan megsimogatják a fejüket, azegyik gyerek cukrot ad nekik. A tömeg védőszeretettel veszi körül őket. A gólyalábasok közéjükmennek, és botjukkal egyenként felkapják aszarvasfejeket, majd a fűbe hajítják a „trófeákat".Az öldöklés szenvtelenül, szinte szakszerű pontossággalzajlik - olyan az egész, mintha a vadászokcsak rendet csinálnának a téren, eltüntetnéka sok oda nem illő állatot.A bábeli kórus kis időre újra összeáll, majdmindegyik szereplő egy-egy kartonbábbal a kezébena tér közepére megy, hogy részt vegyen atorony építésében. Eleinte még látjuk a kartonpapírrafestett alakok mögött a mozgatókat, aztáneltakarják őket az egymásra torlódó papírtestek.Szólamdarabjaikat valamennyien „beviszik"magukkal ebbe a beszélő-éneklő toronyba. Akép, amit látok, eszembe juttatja a tömegsírbanlassan földdel eggyé váló testeket, azokat, akikaz életnek már a másik térfelén vannak. Egyreerősödik bennem a meggyőződés. hogy PeterSchumann színházának szereplői maguk a megtestesültemberi lelkek, tehát az emberek nálanem egyszerűen bábokat mozgatnak, elevenítenekmeg, hanem lelkeket támasztanak, illetve„mutatnak föl" a szó szoros értelmében. A bábaz egyetlen médium, amellyel ez egyáltalánmegkísérelhető. Peter Schumann színháza GordonCraig és Tadeusz Kantor birodalmával határos.Annak az elemi erejű megrázkódtatásnak apillanatát lehet újra átélni nála, amikor - Kantorszavaival - „...az emberrel (nézővel) szembenelőször állt az ember (színész), akii megtévesztőenhasonlított ránk, ugyanakkor végtelenül idegenvolt, határon túli, elérhetetlen messzeségbenálló". (Halálszínház, Budapest-Szeged, 1994.164. o.)(Démonok, vitorlabontás.) A téren most mindenütt„démonok" ébrednek: a média, a közöny, anyomor és a kényelem démonai. Farce-ok, vadjelenetek következnek. A szereplők szó- és feliratzáportzúdítanak a nyakunkba, időnként megjelenikegy-egy leletszerű tárgy, hozzá kommentárkéntgúnyos felirat vagy szlogen. Az előadásnakez a része közvetlen és aktuális dolgokbólindult ki. A későbbi beszélgetésekből tudtammeg, hogy micsoda ellenállásba ütközött Peter,amikor arra kérte a színészeket: gyűjtsék összeaz őket körülvevő leggyakoribb szlogeneket,szavakat, fordulatokat, nevezzék meg mostaniéletük legnagyobb gondjait. Az efféle közvetlenpolitizálás teljességgel idegen a mai színházinormáktól, nevetségesnek és primitívnek tartjamindenki. És mégis, amikor ebben akontextusban, közvetlenül lehetett nevet adnifájdalmaknak, igazságtalanságoknak, az életetfertőző, pusztító megannyi démonnak, aszínészek érezték, hogy itt már egészen másrólvan szó, mint amitől eleinte féltek: rájöttek, hogyfélreérthetetlen szavakat mondanak ki,félreérthetetlen módon. Bátrak lehettek végre,távol minden művészi elvárástól és nagyotakarástól. Az ellenkezője következett be annak,amire számítottak: az előadás nemhogyellaposodott volna, hanem még keményebbé sprovokatívabbá vált - senki sem nevet-te ki őket.Aztán a tér egyik sarkából lassan felemelkedetta hatalmas méretű fekete vitorla, rajta a virágbaborult, fehér csontváz-fa. Vala-mennyienalágyűltek, és hajószerűen köréfeszítettek egyfél méter széles, fekete szalagot, amelyre aprófigurák százait festette a művész.


• BREAD AND PUPPET •Kezdődik egy átlagos napPeter egyetlen finom mozdulattal széliránybafordította a vásznat, az szelet fogott, és az egészbárka lassan, méltóságteljesen kiúszott Kecskemétfőteréről.Egy szabad emberKecskeméttől tizenkét kilométerre találhatóBáron László tanyája. Itt dolgozott együtt kéthéten át körülbelül harminc színházi ember(bábosok, utcaszínészek, zenészek) PeterSchumann-nal. A két hét alatt létrehoztak egyutcaszínházi előadást, amelyet május 13-ándélután mutattak be Kecskemét főterén. Azelőadás után kint a tanyán beszélgettem arésztvevőkkel.(Rumi László színész, rendező, a Maskarás Utcaszínházalapítója:)Minden nap meglepetés volt. Peter már reggelhatkor felkelt, begyújtotta a kemencét, sütötte akenyeret. Fáradhatatlan pasas, teli kisugárzássalés energiával, amivel aztán ezt a sokféle embertfinoman tudta terelgetni egy cél felé.Mindenkihez teljesen nyitottan közeledik,nincs semmiféle előfeltevése. Keze alatt teljesenlevetkeztük színész, utcaszínész, bábos, bábszínház-igazgató,bábkészítő mivoltunkat. Ittmost mindannyian „csak" tanítványok voltunk.Ez a közös munka számomra egyfajta visszaigazolást,megerősítést adott ahhoz, hogy az út,amit választottunk, jó és járható, nevezetesen,hogy fontos ünnepet létrehozni olyan emberekkelegyütt, akik nem szoktak színházat nézni vagycsinálni. A rítushoz igazából kicsi dolgok kellenek,de ezeket szépen kell felmutatni. Ittbátorságot nyertem ahhoz, hogy a kicsidolgokban is merjem megkeresni a művészit, afelemelőt vagy a kozmikusat, és hogy le merjemtaszítani a piedesztálra emelt, kultusz öveztedolgokat. Ki merjem mondani, ha valami nem jó,nem kell. Peter ezt nagyon jól tudja. Normálismódon közeledik a kenyérhez, a színházhoz, azenéhez: szabad ember. Az ő úgynevezettpolitizálása valójában ősi igazságok közvetlenkimondását jelenti, amihez ebben azagyonpolitizált, gyanakvással teli légkörbenmár-már nincs is bátorságunk. Mindenkiből kitudja hozni azt a bizonyos ősi magot, a gyermekialkotókedvet, tekintet nél-kül arra, hogy valakimesterségére nézve színész, farmer vagy hentes.Az ő titka, hogy hisz ebben.(Tömöry Márta író, dramaturg, színész, a HattyúdalSzínház alapítója.)Én már korábbról ismertem Schumannt. 1987-ben volt itt a Szkéné Színház szervezésé-ben. ATűzoltó halála című előadást mutatták be akkor,és utcán is láttam őket. A róla szóló könyveket,tudósításokat korábban is, mint a Bibliát, úgyforgattam. Kristálytisztán lehetett tudni, hogy aXX. században ő az, aki a bábosok számára alegtöbbet hozta, pedig elsősorban utcaszínházzalfoglalkozott, nagy, látványos dolgokkal.Most végre közelről láthattam, hogy mikéntis megy ez nála. A személyiségét tudtam végremegismerni munka közben, az emberek közöttiközlekedni tudását. Ő az egyszerűségnek olyanmagas fokán áll, ami Petőfit juttatja eszembe.Ilyet már csak az öreg parasztembereknél látsz.Szeretettel, de szigorú fegyelmet tartva dolgozottvelünk, szeme sarkából sosem tűnt el az a huncutmosoly, amellyel a világot szemléli. Ő mindig ispolitikus színházat csinált, itt is ilyet akart. Rögtönazzal kezdte, hogy melyek itt a fő problémák,mondjunk néhány vezérszót, szlogent. Na, ettőlmindenki egyből begombolkozott. Aztán hamarrájöttünk, hogy őt ebben is csak az érdekli, hogyaz emberi élet hol van megtámadva itt Magyarországon.A tiltakozás vészcsengőjét akarta bekapcsoltatnivelünk.Peter Schumann mindig arról beszél: ne gondoljuk,hogy a művészet az elithez szól. Ennélsokkal keményebb feladat hárul rá. Hozott egyszép példázatot is erre: az amazonasi indiánmeglátogatja az amerikai elnököt Washingtonban.Látja, hogy a városban mozdulni sem lehetaz autóktól. „Mióta vannak ezek itt? - kérdezi azelnöktől. - Egymillió éve? Ezer éve?" „Nem -feleli az elnök -, mindössze nyolcvan éve." „Demit adtok majd enni a gyerekeiteknek, hiszen azócskavas, ami ezekből lesz, nem ehető." Ilyentisztán és egyértelműen beszél ő is.(Sabina Bambur dokumentumfilm-rendező Szarajevóból.)Tulajdonképpen nem a workshopra jöttem,csak a legjobb barátnőmet, Jasmilát akartammeglátogatni, aki Peter asszisztenseként dolgozottitt. Valahogy itt ragadtam a farmon. A munkábacsak az utolsó három-négy napon kapcsolódtambe, egyszerűen szükség lett rám is.Ahogy itt belemélyedtem a dolgokba, egyre inkábbúgy éreztem magam, mintha újra az egykorióvodámban lennék.Nem venném a bátorságot, hogy véleménytmondjak Schumannról. Elfogult is vagyok, hiszena legjobb barátnőm vele dolgozik, dokumentumfilmetis készítettem róla, amikor Szarajevóbanvolt. Jasmila fél évet töltött el vele avermonti farmon, a legtöbbet az ő közvetítéséveltudtam meg róla. Tudom, hogy az életformájatáplálja mindazt, ami a művészetében megjelenik.És viszont, a művészete közvetlenül visszahataz élettormájára. Jó ember-ennél okosabbatnehezen tudnék mondani róla. Ez az egészeszme, hogy a művészetet mint kenyeret nyújtsaoda az embereknek, nagyszerű dolog.(Sramó Gábor, a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatója.)A nagy név, egy legenda vonzott ide engem is.Vajon hogy néz ki, meg lehet-e szólítani? De akisördög is ott mocorgott bennem: vajon ténylegolyan különleges dolgokat tud? Mi lehet az, amitát tud adni nekünk, főleg két hét alatt, ráadásulilyen közegben, különböző helyekről összejöttemberek társaságában? Ha mindez simán mentvolna, még gyanús is lett volna, de nem ment


• BREAD AND PUPPET •olyan simán. Például ez az egész politikaiszínházasdi. Ez nagyon érzékeny pont nálunk,félünk tőle. Valójában érdekel és érint bennünket,de valahogy nem merünk hozzáérni, rettegünkattól, hogy direkt politizálás lesz belőle. Itt pedigkénytelenek voltunk ezt fölvállalni egy olyan színháziszemlélettel együtt, ami teljesen eltér amiénktől. Peter Schumannhoz ez is hozzátartozik,ezzel együtt az, aki. Divatszavakat kerestetettvelünk, ilyeneket például, hogy reprivatizáció,működőképes, Magyarország a magyaroké,európaiság és még sok más hasonló napi baromságot.Aztán ez az egész elkezdett burjánzani.Játszani kezdtünk szavakkal, szlogenekkel, reklámversekkel.Ez izgalmas volt, de mit tudunkebből-úgymond - megvalósítani. Nem értettük,hogy mit akar Peter ezekkel a táblákkal, a rájukírt szavakkal, jelmondatokkal. Tisztán megmutatkozott,hogy milyen színházban gondolkodunk miés milyenben ő. Mi szituációs játékokat próbáltunkkészíteni, agyaltunk, mint az őrültek,sztorikat találtunk ki, hogy aztán mindezt élvezetesszínészi játékkal töltsük fel. Peter meg folyamatosanmondta, hogy nem, nem ezt akarom.Két napig küszködtünk. Aztán elkezdtünkjátszani. Itt a játék szó nagyon fontos. Mertelvileg mi a saját színházainkban,együtteseinkben is játszunk, de ez a játék sokszoréppen a hierarchia, a megfelelni akarás miattfeszültséggel, gátlásokkalteli. Itt viszont bárki, bármit csinálhatott,Peter kifejezetten arra bátorított, hogy merjünkrosszak lenni, hülyéskedni, és majd meglátjuk,hogy mi sül ki belőle. Ez nagyon felszabadítottbennünket. Itt mindenki csinált mindent, és nemvoltak rosszízű, sanda megjegyzések arra, hogyvalaki valamiben rosszabb, mint a másik, nemvolt verseny. Az egyik színész kolléga ezt úgyfogalmazta meg, hogy ő a legjobb akart lenni itt,de pár nap alatt rájött, hogy ez butaság, itt nemszabad ilyen mércét állítani. Itt közösen kell csinálnunkvalamit, amihez mindenki hozzájárulásaegyenértékű, függetlenül attól, hogy ő az ötödikzsinórtartó vagy a báb tervezője. Megszűnt mindenhierarchia, nem irányított senki, Peter sem.(Kiss Rita színésznő, a kecskeméti Ciróka Bábszínháztagja.)Először mindenki hozta az ötleteit. Azok azemberek, akik mindig meg akarják mutatni, hogyők milyen jók -tudnak elég hangosan beszélni atéren, tudnak kézen és fejen állni, gólyalábakontáncolni, cigánykereket hányni stb. lassan lecsillapodtak.Ehelyett egyre inkább az lett fontos,Támadás utánhogy közösen mit tudunk csinálni, hogy egymássalmit fogunk kezdeni, áttudjuk-e venni egymásrezdüléseit. Idejöttünk vagy harmincan az évadvégén, mindenki fáradt volt, a télnek is abban apillanatban lett vége, örültünk, hogy végre süt anap - tehát a föntiek is mintha pártfogásukbavettek volna bennünket. Az első pár napon értetlenül,de boldogan hallgattuk a Mestert. Igen, őigazi mester - nem ő választott ki minket, hanemmi választottuk őt. Ott festegetett mindennap,várta, hogy ki néz el arra. Nem jött oda közénk,tette a maga dolgát. Elmondta mindig, hogy mitcsináljunk aznap, mondjuk, zöld emberkéketvagy démonokat. Nem kell, hogy nevet adjunknekik, csak csináljuk meg őket, ahogy tetszik.Aztán bement festeni, kijött ebédelni, körülnézettkicsit, mi is megnéztük, hogy ő mit csinál.A második hét elejére különös hangulat telepedetta táborra: kezdtünk örülni kis dolgainknak,mindenki boldogan mutogatta, hogy mitfestett, készített. Soha nem dolgoztunk még ígyegyütt. De én ezt nem is nevezném munkának.Persze sokszor nehéz volt. Forrón sütött a nap.Arról lehetett felismerni bennünket, hogy aki pirosraégett orrheggyel jön-megy, az táborlakó, atöbbiek pedig csak benéztek ide. Érdekes, hogymennyire együtt tudtunk itt létezni. Es mindigtörtént valami, amit nem akartál kihagyni. Hátlehet elmulasztani a kenyérsütést?! Amikor vala-


• BREAD AND PUPPET •ki rítusnak titulálta ezt az előadás előtti aktust,akkor Peter kijelentette, hogy ez számára nemrítus, ő ezt az anyjától tanulta, és a világ legtermészetesebbdolga, hogy az ember kenyérrelkínálja a vendégeit. De az előadást se csináljukúgy, mintha szertartást mutatnánk be egy ünnepen:a szarvasok megölése egyszerű gaztett, éssenki ne akarja ijesztőnek ábrázolni a gyilkosokat,hagyjuk az eltorzult pofákat az amerikaithrillerekre. A tömeggyilkosok többnyire nyakkendőt,fehér inget viselnek, tisztes polgári életetélnek, családos emberek, a rendezett és törvényesállamélet hívei.Amikor először bekentem magam sárral azEgy átlagos nap című jelenethez, éreztem, hogya többiekkel teljesen homogén leszek. Volt egypróbánk itt a réten. Az indiánok ott álltak körülöttünk,mi pedig lassan mozogtunk. Halálos csöndült mindenen, csak a madarak fütyültek körülöttünk.Mintha megállt volna az idő, lelassult minden.Ennek majd ilyennek kell lennie - gondoltam.Es tényleg, mit rohangálunk összevissza!Ma, amikor indultam be Kecskemétre játszani, azvolt bennem, hogy na, most, visszamegyek avárosba mindent lelassítani. Érdekes, hogy ezmásokban is megfogalmazódott.Rituális mosdás - lavórban (Regős János felvételei)Az embereket különben biztosan megérintette,amit csináltunk. Es nemcsak azokat, akikegyébként is nyitottak az ilyesmire, hanem mindenkit,aki ott volt. Senki és semmi nem zavartbennünket a téren, mintha őrangyal vigyázottvolna ránk.(Kovács Géza, a kecskeméti Ciróka Bábszínházigazgatója, a workshop szervezője.)Két éve kezdtünk dolgozni ennek aworkshopnak az előkészítésén. Csehországbanismerkedtem meg Schumann-nal. Múltév őszéreakartam meghívni, de nem sikerült összeszednema szükséges pénzt. Pedig már az amerikaikormány és a MALÉV különleges támogatását ismegszereztem. Ez a tavaszi időpont volt alegvégső lehetőség, hiszen ha ez is elúszik,komolytalanná válunk számára, és soha nem jönel Magyarországra. Csak a Soros Alapítványtóltudtunk első kérésre és a hivatalos pályázatiformákon belül támogatást kapni. A NemzetiKulturális Alap szakkollégiuma kétszer is nemetmondott arra, hogy Peter Schumann kéthetesworkshop keretében találkozhasson a magyarbábosszakmával. Csak a Török Andrásnak írottlevelem mozdította meg a kuratóriumot.Ezeknek a közösségi találkozásoknak óriási aszerepük. Főleg abban a helyzetben, amelybenmost van a magyar bábművészet: itt egy sorújonnan alakult, fiatal csoport, tapasztalatok nélkül,szükségük van a tanulásra. Ez mindig iskézműves szakmának számított. Ezeket a kézműves-tapasztalatokatkell feleleveníteni, megerősíteni.De ehhez szükség van olyan emberekreis, akik köré oda lehet gyűlni. Peter Schumannilyen ember. De említhetném Kovács Ildikót vagya cseh Dvorakot is. Meg kell találnunk azokat azembereket, akik egy-egy munka során segítenektovábblépni. Egész egyszerűen nem volt holmegtanulnunk a dolgokat.Peter Schumann fanatikus ember. Az ő hatásaalól nem tudod kivonni magad. Még ha valakibelsőleg tiltakozik is az olyasmi ellen, hogy politikaiszínház. Ennek az embernek olyan belsőtisztasága és hite van, ami - még ha nem is értvele egyet valaki - lenyűgöző. Mert ő visszahelyezia művészetet a hétköznapokba, de nemhétköznapi szinten. Peter Schumann fantasztikusképzőművészeti érzékkel és rafináltsággalfest gyönyörű képeket - hiába mondja, hogy őnem művész. De ugyanilyen rafináltsággal építfel egy workshopot, abból meg egy előadást,miközben pontosan tudja, hogy kiből mit és mikorlehet kihozni. Művészet és hétköznapiságészrevétlenül egymásba folyik nála: az egyik pillanatbanfest, majd két kép között megdagasztjaa kenyeret, utána beszélget valakivel - és mindeztminden ceremónia nélkül. Nekem egyébkéntis állandó kérdésem, hogy meddig és hogyanszabad csinálni ezt az egészet, amiben bennevagyunk. Ez a két hét arra döbbentett rá, hogynem szabad úgy, ahogy eddig csináltuk. Ez azegész színházi szerkezet és működés, amelybena bábosok kisebb társulatai ma megpróbáljákleképezni a nagyobb színházak működésirendszerét, vétek és hiba. Igy csakközépszerű vagy rossz előadások gyártásárakerülhet sor. Es ez a műfaj nem ígyalakult ki. Ez az ember bebizonyítottaezt. A legfontosabb felismerésem, hogydrasztikusan változtatni kell a működésiformákon. Mert végül is mi az a pénz,ami egy ilyen workshopra kell? Másfélmillió, miközben egy szar elő-adásra aszínház elkölt hétmilliót. Az ilyenműhelymunka viszont az egészszakmára gyakorol döntő jelentőségűhatást. Tehát nincs értelme tovább működniebben a formában, valamit ki kelltalálni helyette, de ezt szét kell rombolni.Azoknak az embereknek egy része,akik itt voltak, úgynevezett családi bábszínháziformában dolgozik és nem ebbena rossz értelemben vett professzionálisbábszínházban. Ahhoz, hogy érdekes,izgalmas produkciók jöjjeneklétre, a tíz hivatásos Kis Állami Bábszínházhelyett tíz-tizenkét ilyen báb-utcaszínháznakkéne működnie. A jelenleglétező hivatásos formációk művészimegújulásában - magunkat is beleértve -nem hiszek már igazán.


• BREAD AND PUPPET •Miért fogadta el, hogy a workshop témája,alapja Bábel története legyen? Miért fogadta el,hogy egyáltalán legyen témája? Hiszen az önelőadásai nem előre megírt történet nyománjönnek létre. Feladta volnaa színházról vallott nézeteit?- Szó sincs róla. Csakhogy itt, Magyarországonmás volt a feladat. Azért hívtak, olyanelőadás létrehozására kértek, amely alkalmaskülönböző nemzetekhez tartozó emberek összefogására.Bábel története pedig erről is szól: azösszefogásról és természetesen a szétszóródásról.Fontos volt számomra, hogy megtudjam,miként lehet más-más közegből érkezett fiatalokkalfelépíteni valamit, amit aztán, mondjuk,előadásnak hívhatunk. Bábel története azért isizgalmas, mert azt feszegeti, ami számomra isnagyon fontos, örök kérdés: hogyan tudunk mi,emberek ártatlanok maradni? A munka java részét közös gyakorlatok teszikki. Ön felvet egy témát, aztán a színészekcsoportokba verődve kitalálnak hozzá egy mozgássortvagy zenét. Ezek a gyakorlatok közelebbvisznek az előadáshoz? Inkább úgy mondanám, hogy nem témákatvetek fel, hanem irányokat jelölök ki. Azt kérem,hogy agyagból formáljanak az arcukra a nőkálarcot, s azt, hogy ez számukra és a másikember számára mit jelent, milyen mozgássort,milyen hangsort indít el - azt teljes mértékbenrájuk bízom. Ha azt kérem, hogy készítsenek atáborban található hulladékokból hangszert, sszólaltassák meg, akkor azt kérem, hogy találjákfel újra a zenét. Ha azt kérem, hogy bontsanakelemeire egy mozgássort, akkor azt szeretném,hogy lássák: egy-egy mozdulat mit fejez ki. Azelőadás egészén ilyenformán nem gondolkodom.Az majd szabad ötletekből felépül. A kurzusnakegyébként nemcsak a közös gyakorlatok,hanem a beszélgetések is fontos részét képezik,hiszen ezeken derül ki, hogy mit gondolunk abábról és a bábszínházról mint mindent megmutatniképes művészetről, vagy az, hogy mit gondolunkaz utcaszínházról s a színháznak az élettelvaló kapcsolatáról. Miközben irányokat jelöl ki, nem is válogat,nem is rendez? A szó hagyományos értelmében nem rendezek.Az előadás ugyanis nem az én előadásom,ÁBRAHÁM ESZTERBÁBEL UTÁNBESZÉLGETÉS PETER SCHUMANN-NALhanem azoké, akik részt vesznek benne. Meg kellengednem, hogy az előadás a maga útját járja,be kell fogadnom a résztvevők ötleteit, megoldásait,hiszen a különböző életfelfogásoknak érvényesülniükkell. S miről árulkodnak ezek? Jelent-e valamit,hogy kelet-európai emberekkel dolgozik együtt? Az első héten az alapvető benyomásom azvolt, hogy ezek az emberek - akár bosnyákok,akár magyarok - hihetetlenül zártak. Alig mertékmegmutatni magukat, alig mertek feloldódni agyakorlatok során. Miközben - számomra is érdekesellentétként- magánemberként, a gyakorlatokután a legteljesebb nyíltsággal közeledtekegymáshoz, nyoma sem volt az óvatosságnak,félszegségnek. Kelet-európaiságuk később ismegmutatkozott, például abban, hogy hogyanjelenítették meg az életünket megrontó démonokat.Sokkal nyitottabbá váltak, megszabadultak agátlásaiktól.- Hogyan fogadták, hogy ön politikai programnélkül, de mégiscsak politikai színházat csinál? Először is azt tisztáztuk, hogy mit értek én apolitikai színház fogalmán. Olyan színházra gondolok, amely azzal politizál, hogy felmutatja atársadalomnak, amelyben élünk, a démonait, sezekkel a démonokkal, romboló hatásukkalszembesíti a közönséget. Azt azonban, hogy kinekmi a démona, s ennek milyen nevet ad,nyomornak hívja, közönynek, üzletnek, kényelemnekvagy valami másnak - az már nem tőlemfügg, hanem attól, aki nevet ad neki. A fiatalokéletről alkotott fogalmát számomra az világítottameg legjobban, hogy mit tagadtak, tehát mitjelenítettek meg démonként. A közönyt, a nyomort,a médiát. A démonok megjelenítése egyébkéntaz előadásnak is fontos mozzanata, hiszentúl azon, amit önmagukban jelentenek, arra isutalnak, amiről az, előadás szól. Arra, hogy mitörtént Bábel után, milyen állapotban van a világ,milyen állapotban vagyunk mi benne Bábel után.Alapvető célunk ez a felmutatás, ezért nincs azelőadásnak hagyományos értelemben vett kezdete,közepe és vége. Ez azt is jelenti, hogy az előadás egyszeri ésmegismételhetetlen, hiszen például új szereplőkbevonásával más és más démonok jelenítődnekmeg? Valóban így van, ezért is biztattam arra aszínészeket, hogy a munka végeztével alkossanakcsoportokat, s a maguk elképzelései szerintépítsék tovább vagy formálják át az elkészültelőadást. S az már' az ő előadásuk lesz, s azoké,akiknek eljátsszák.A kórus (Regős János felvétele)


B É R C Z E S LÁSZLÓA FOLYÓ NEVEBESZÉLGETÉS MAIA MORGENSTERNNELAki látta Andrei Şerban Antik trilógiáját sbenne őt Médeiaként, vagy Pintilie híresfilmjét, A tölgyet, szintén az ő főszereplésével,az életre szólóan megjegyezte ezt az égőszempárt, ezt a sápadt-szép arcot, ezt acsontosinas testet s azt az elképesztő erőt,ami a tekintetéből, a mozdulataiból, a jelenlétébőlárad. Maia Morgenstern. Számomra ő ASzínésznő. Legalábbis az egyik. Az egyiklegnagyobb személyiség, akit valaha színpadonfilmvásznonláthattam. Mellesleg Mészáros MártaA hetedik szoba, illetve Szász János A Witmanfiúk című filmjében is találkozhattunk vele. Vanegy önálló estje, Georg Kaiser Ma este Lola Blaucímű darabja, melyben két órán keresztül énekel,táncol, és közben elmeséli egy zsidó színésznőélettörténetét. Maia Morgenstern a tökéletesfelkészültség, tehát a hibátlanul működőkiszámítottság és az adott pillanatnakkiszolgáltatott, ártatlan jelenlét sűrű ötvözetétteremti meg az este során. Bohóc, gyermek,bölcs-színész. Évekkel ezelőtt, fesztiválzáróünnepi ajándékként láthattam már ezt az előadástKisvárdán, aztán láttam Maiát a tapsok után,ahogy ült egy széken kimerülten, roncs fáradtan,és nézett üres tekintettel a semmibe. Akkor nemmertem megszólítani. Különben sincs mitmondani, amikor valami pontosan olyan,amilyennek lennie kell. 1997-ben, a győriMediawave-en újra itt van a román színésznő,újra a Lola Blauval. Az előadás éjfélkörül kezdődik, most este nyolc óra van, kipihenten,energiát sugározva ül velem szemben MaiaMorgenstern, bukaresti színésznő. Kezdett már valaha is ilyen későn előadást? Úgy rémlik, még soha. Nem, nem emlékszeméjféli kezdésre. Hogyan szokott rákészülni az aznapielőadásra? Van, akinek az a jó, ha kezdés előttesik be a színházba, van, aki jóval előbb megpróbálráhangolódni a feladatára. A turnékon általában egész nap a helyszínenszöszölök, legalábbis a Lola Blaunál le kellellenőriznem a lámpákat, a zongorát, az akusztikát,egyáltalán mindent. Otthon, Bukarestben, ahelyemen két órával kezdés előtt bemegyek bemelegíteni.Bemelegíteni a hangomat, a testemet -és természetesem a lelkemet is. A hangomnakés a testemnek a lehető leglazábbnak kell lennie,hiszen a színészi munka fizikailag is veszélyes. Alelki felkészülésről nem tudok, nem is akaroksemmit mondani, az az én dolgom. Szeretek ülniaz öltözőben, és „dolgozni" az arcomon. Magamsminkelek, és ahogy külsőleg megcsinálom akaraktert, úgy csúszok rá a szerepre érzelmileg,lelkileg. Közben folyamatosan „hangolok", fontos,hogy technikailag tökéletesen felkészült legyek,mert csak így tud az összes energiám egyirányba hatni. Ha nem működik jól a testem,akkor arra külön fígyelni kell, és ez energiát vonel a szerep egészétől. Ideális esetben azt jelenti ez, hogy az adottestén minden porcikájával csak a szerepre -Médeiára, Lola Blaura, Szent Johannára, Varjára...- koncentrál, vagyis Maia Morgenstern nemis létezik a színpadon? Ilyen nem történhet. Lehet, hogy csalódástokozok most ezzel a válasszal, de ez az igazság:hála istennek ilyen nem történhet. Maia mindig ottvan. A színészi mesterség megválaszolhatatlankérdése: ki az, aki például sír a színpadon? Kié aza könny? Hm... Ki sír? Maia biztosan. Meg Lola, megMédeia... De nem ez a legfontosabb kérdés. Amiigazán fontos, és amit Reinhardt annyiszor hangsúlyoz:megtörténik-e a katarzis a nézőtéren vagysem? Es a színházban erre van esély, mert azemberek együtt vannak, egy térben és időbenazzal, ami a színpadon történik. A katarzis mindenkoriesélye jelenti a színház jövőjét. En, a közönség-közösség egyik tagjarésze-sülhetek a katarzisban. Van-e erre esélyeannak, aki velem szemben egyedül állaszínpadon? Természetesen. Egyrészt mert én is részevagyok az aznap esti közösségnek, másrésztmert közben mindenki, nem csak én a színpadon,megéli saját magányát, egyedülvalóságát. Kiszabadulhatnakbelőlem mindenféle, máskülönbenelfojtott, negatív energiák, és átélhetek olyasmit,amit a hétköznapokban nem merek vagy nemtudok átélni. Megismerek, megérintek bizonyosérzéseket, a sajátjaimat, merhetek gondolni, tenniolyasmit, amit egyébként nem tudok merni. Ez történik olyankor is, amikor mások előadásátnézi? Igen. Én nagyon jó néző, jó befogadó vagyok.Végül is így lettem színész: gyerekként,tinédzserként imádtam színházba járni. Ma márpersze a nézőtérről is színésznőként reagálokmindenre, nem vagyok ártatlan, tudatlan néző.- A végső élmény, a katarzis szempontjábólmi a különbség a megtisztuló néző és a megtisztulószínész között? Nagyon nehéz kérdés. Az Antik trilógia juteszembe: három színésznő próbálta Médeiát éshárom színész laszont. Hol játszottunk, hol néztüka partnerünket. Szó nem volt köztünk harcrólvagy féltékenységről. Közös izgalomban együtthordtunk ki és szültünk meg egy „gyereket".Emlékszem, amikor néztem a Médeiát játszókolléganőmet, egyszerre voltam kívülállószemlélő és közben az előadás része-részese.Ez persze nagyon speciális eset, de csak mégintenzívebben megélhettem azt, ami a lényeg: aszínpad és a nézőtér között egyetlen közöslélegzetben eltűnik a választóvonal. En, a színészfolyamatosan érzékelem - nem figyelem, deérzékelem - a néző minden moccanását,lélegzetvételét. Ráfe-


O MORGENSTERN Oszülök a figyelmére, ahogy ő az enyémre. Ezért isgyűlölöm, amikor külföldön szinkrontolmácsolástakarnak - lehet, hogy úgy több szót megért a néző,csakhogy közben elveszik a közös katarzislehetősége. En, a színész a néző ideghúrjainjátszom, tehát a néző teljes figyelmét, oda-adásátkérem. Nélküle tehetetlen vagyok. Márpedig a nézői figyelemre nincsen garancia.Az egyik közönség „odaadja" a figyelmét, amásik pedig nem. Hát igen, előfordul elutasítás is. Én ezt természetesennem fogadhatom el. Meg kell küzdenemaz aznap este adott helyzettel. Párizsbanjátszottam Médeiát: az előadásban használatosfáklyákban valami olyan vegyi anyagot használtunk,amitől játék közben egyszer csak elment ahangom. De teljesen. Ott térdepeltem, folyt akönnyem - és nem tudtam megszólalni. Ebben avészhelyzetben minden energiámat összpontosítanomkellett, hogy megőrizzem a nézők figyelmét.A hangom természetesen nem jött vissza,mégis, a hihetetlen energiakoncentráció miatt„győzni" tudtam, és azt gondolom, ez volt életemlegerősebb színészi megnyilvánulása. Azt hi-szem,ez a kulcsa minden alkotómunkának: az energiákategyetlen pontba sűríteni. Mint a vallásoselmélyültségben. Nem vagyok vallásos, devalahogy így képzelem a hívő embert: a gondolatait,az érzéseit, az energiáit, a figyelmét egy éscsakis egy fókuszba gyűjti. De mi ez a pont? Én, a néző? A színészönmaga? A partner... ? Ez mind együtt - de ami ennél fontosabb: aszerep. Mit akar, mit kérdez a szerep? PéldáulVarja a Cseresznyéskertben: férjhez menjen-evagy sem? Ő maga sem tudja, tehát én sem, deminden figyelmem erre a kérdésre összpontosul.Férjhez menni vagy nem férjhez menni? Ez akérdés azonos Hamletével: lenni vagy nem lenni?Ez Varja létkérdése. Vagyis Varjaként (is) a színpadonmagára a létezésre koncentrálok.- Tulajdonképpen egyfolytában a tehetségrőlbeszélünk, azt gondolom ugyanis, hogy a tehetségnekleginkább az energiák koncentrálásáhozvan köze. Nagyon szeretem azt a szót, amelyet azangol használ a tehetségre: „gift". Adomány,adottság, akár azt is mondhatjuk, ajándék ez,amelyet valaki kap, és az alkotás során szétoszt.Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de hosszú éskacskaringós út vezet odáig, hogy valaki egyszercsak képes bánni az energiáival. Tizenöt-húszévvel ezelőtt is teli voltam energiával, de nemtudtam vele mit kezdeni. Gyerekként, diákkéntrengeteg baj volt velem. Türelmetlenül kapkodtamés pazaroltam az energiáimat, hiszen nemA portrékat Járó S. Tibor készítette


SUMMARYtaláltam meg azt a pontot, amelyre irányíthattamvolna őket. Nem tudtam, mit akarok. Sokat számított,amikor eldőlt, színésznő leszek, de döntőpillanatnak az bizonyult, hogy találkoztam AndreiŞerbannal. Addig olyan voltam, mint egy folyó -meder nélkül. „Jó, amit csinálsz, de mindenttúljátszol" - mondta addig mindenki. Barátokmondták, akik szerettek és segíteni akartak. Nemértettem. Mi az, hogy „túl"? Aztán rájöttem, hogymeg kell tanulnom irányt adni az energiáimnak.Ehhez kellett Şerban, általa lett medre s így irányais annak a folyónak, amit Maia Morgensternnekhívnak. Szerencsém volt.- Ezek szerint van, akinek nincs szerencséje.Azaz teli van energiával, de nem tud vele mitkezdeni. Abszolút! Itt kap jelentőséget, mi történik amindannyiunkban meglévő negatív energiákkal.A színpadon a méreg, a gonoszság, a gyűlölet -és persze a szeretet is - mesébe, fikcióba, hasznosés értelmes cselekvésbe oldódik. Ezért döntőfontosságú, hogy a színész mennyire tud bánnia testével, az érzékszerveivel, az agyával, a lelkével.Elvettetett belé a mag, benne az adomány, a„gift", rajta múlik, lesz-e abból termés és milyen.Az ő dolga, hogy szélről, vízről, napsütésről gondoskodjon.A tehetség felelősség. Felelős vagyok.Andreitől és másoktól segítséget kaptam,most már csak rajtam áll minden. Nem miattukkell előadás előtt két órával az öltözőben ülnömés készülnöm. Magam miatt kell, mert én ígyakarom. De túl patetikusan hangzik minden, amitmondok: nem (csak) áldozatról, hanem színésziemberiönzésről is szó van itt. Amikor előadásközben „szétosztom" az energiáimat, vagyis önmagamat,ezáltal nem szűnök meg, sőt, önmagamatlátom százszorosan visszacsillogni anézőtéren ülők szemében. Hát, nem lettünk kevésbé patetikusak.- Igaz. Hiába beszélünk angolul, amely pontos,de hideg és távolságtartó nyelv, én közbenrománul gondolkodom, tehát ösztönösen hajlamosvagyok a pátoszra. Ellenpontozásként az juteszembe a „százszoros visszacsillogásról", hogykezdetben a Zsidó Színházban bizony sokszorelőfordult, hogy nemhogy százan, de tízen semültek a nézőtéren. Előfordult, hogy két nézőnekjátszottunk. A Ma este Lola Blau is ott, abban aszínház-ban készült. Monodrámát, „önálló estet"általábanakkor szoktak választania színészek, amikornemigen akad egyéb munkájuk. Feltételezem,ebben az esetben nem erről volt szó. Valóban nem. A darabot egy kiválórendező, Alexandru Dabija választotta, sőt őmaga írta át. Ebben ugyanis mindenféleszerepek voltak, ahogyan az egy „normális"darabban szokott lenni. Dabija mondta, hogyjátsszam ezt az egészet egyedül. Igy lett belőlemonodráma - egy csomó jó szereppel. Es anézőtéren sem ketten ülnek, telt házzal menttegnap Marseille-ben, ma itt Győrben, általábanpedig Bukarestben. Tulajdonképpen melyik színház tagja? Három színházban játszom: a Zsidó Színházban,a Bulandrában és a Nemzetiben. Holnapaz utóbbiban, A kaméliás hölgyben lépek színpadra.Imádom azt az előadást, pedig amikorelkezdtük a munkát, mindenki megpróbált lebeszélniróla. „Partizánmunka" volt, éjszaka, hajnalbanpróbáltunk, amikor éppen szabad volt aszínpad. Egy táncos hozta az ötletet, én dramatizáltama regényt, és együtt "rendeztük" ezt azőrült előadást, amelyben van két színész, egytáncos és egy zenész, aki csellón játszik.Minden-ki óvott: kockázatos vakrepülés teljesenismeret-len és tapasztalatlan fiatalokkal bármibeis bele-kezdeni. Hát persze hogy kockázatos. Deminden energiámmal a munkára tudtam figyelnia díszlettől a szövegig, a jelmeztől a zenéig.Vagyis az előadás egésze a sajátommá vált.Meg is lett az eredménye, mert A kaméliáshölgyóriási siker most Bukarestben. A „vakrepüléshez" magabiztosság kell. Szerintem inkább bátorság. A magabiztosságsose jó. Teli vagyok kétellyel, és ha netalántánmégis biztonságban érzem magam, azonnyomban mesterséges akadályokat állítok fel. Abiztonság, a komfort a legnagyobb csapda ezena pályán. Márpedig az automatikusan következősiker megtévesztheti az embert. Ugyanilyenmegtévesztőek a könnyek, amelyekről beszéltünk.„Rossz voltam, nem tudtam sírni!" -mondtuk buta kezdőként a főiskolán. Mintha akönnyek mennyiségén múlna a minőség. A legtöbberő éppen ahhoz kell, hogy az embermegküzdjön a könnyeivel. Hogy visszafogja apátoszt - ami nekünk ebben a beszélgetés-bennem sikerült igazán. Nem baj, ez most már ígymarad.It being October, the issue starts with the resultsof this year's distribution of the critics prizes.According to twenty-six of our theatre critics' -who, as usual, complete their individual list ofhonour with a general assessment of the pastseason - the best new Hungarian play of1996/1997 was Kornél Hamvai's Battueshooting,the best production Tchekhov's Uncle Vanya asdirected by Péter Valló at the Radnóti MiklósTheatre, the best performance in theentertainment category Ferenc Lehár's TheCount of Luxemburg (directed by Tamás Ascherat Kaposvár); Péter Haumann and Tibor Szervétwere named best actors (the latter in a supportingrole), Judit Csoma and Judit Schell bestactresses (the latter also in a supporting role).Set designer of the season is Zsolt Khell,costume designer Andrea Bartha, while the prizefor the best fringe performance and the specialprize weren't distributed for want of a convincingmajority.Under the heading Strong Emotions AreNeeded, Katalin Róna talks to László Sinkó, aleading actor of Budapest's New Theatre.Theatre historian Edit Rajnai describes anddocuments an interesting case of a well deservingprivate theatre owner being rathershamelessly dispossessed alter the Communisttakeover in Hungary in the middle of the forties.In his series presenting the century'stendencies in theatre research and criticism,Géza Fodor introduces and publishes threesurprisingly topical sounding essays conceived inthe twenties by German theatre esthetician andcritic Herbert Jhering.Peter Schumann, founder and director of theworld-famous Bread and Puppet Theatre, directeda highly interesting workshop for youngHungarian theatre people at Kecskemét. JánosRegős reports on the experience, while EszterÁbrahám talked to Schumann himself.In another interview, this time by László Bérczes,we learn more about Maia Morgenstern,famous Rumanian actress, member of Bucharest'sJewish Theatre who recently gave a guestperformancein Győr.This month's playtext is Stations ofa RehearsalProcess by István Eörsi.OSIRIS-ESTEKPAULA COURT MARADANDÓ AGYKÁROSODÁSA fotó Richard Foreman legutóbbi produkcióján, a Maradandó agykárosodás című előadásonkészült. Foreman a New York-i Off-Off színházak egyik meghatározó személyisége. 1968-banalapította és azóta vezeti Ontologikus-Hiszterikus Színház elnevezésű társulatát.Ez a szöveg már az előző számunk ugyanezen helyén olvasható volt, de akkor ehhez az augusztusiFotógaléria-kép párosult, mivel - nyomdahiba miatt - szeptemberben ismét ez jelent meg. Most akép és aláírása összetalálkozott. A hibáért olvasóink elnézését kérjük.Október 14-én este fél hétkorSZÍNHÁZ-est az Osiris-klubban(V., Veres Pálné utca 4-6.)Bérczes László beszélgetőpartnereMOHÁCSI JÁNOS

More magazines by this user
Similar magazines