Gálik Zoltán A közös európai kül- és biztonságpolitika ... - Grotius

grotius.hu

Gálik Zoltán A közös európai kül- és biztonságpolitika ... - Grotius

döntött 2010-ig, amely már logisztikai támogatással, és még gyorsabb reagálásúmultinacionális harci alakulatok bevethetőségével számol.A részsikerek dacára gyakran hangzik el az a kritika, hogy hiába a látványos eredmény, azEurópai Unió a régi, jól bevált utat járja: felállítja az intézményi kereteket, de azintézményekhez nem rendel feladatokat (Howorth, 2000). Hiába látjuk a Közös Biztonság ésVédelempolitika körvonalait, amikor senki sem tudja, pontosan mire és milyen formábanfogja az EU alkalmazni a gyors reagálású hadtestet. Az érvelés ellensúlyozására legjobbpéldát egy másik multilaterális nemzetközi biztonságpolitikai intézmény történetébőlvehetjük: a NATO 1949-es megalakulásakor az alapító szerződésben nem hogy a konkrétfeladatokat nem szabályozták, hanem az intézményrendszert sem alakították ki. Hagyták,hogy az alapítószerződés későbbi módosításával, illetve a reálfolyamatok követésével akésőbbiekben szerves módon, alulról felfele építhesse ki saját rendszerét. Egy másikhivatkozási pont maga az ENSZ Alapokmánya lehet: a nemzetközi béke és biztonságbiztosítására létrehozott intézményrendszer feladatait szerződés csak az alapelvek menténrögzíti, a konkrét feladatokról, végrehajtásról nem rendelkezik, ezáltal biztosítvarugalmasságot egy éppen aktuális konfliktusban a Alapokmány elveinekbetartásához/betartatásához.Ez a feltételezés alapvetően téves. Az Európai Politikai Együttműködés külpolitikai kérdésekegyeztetésére és a tagállamok közötti együttműködésre biztosított intézményi keretei közöttvalóban nem szabályozták a stratégiai kérdéseket. Ezzel szemben az Európai Unió aMaastrichti Szerződés óta eltelt időszakban pontosan megfogalmazta, milyen körülményekközött, milyen feltételek mellett és hogyan fogja felhasználni katonai képességeit. Ajogforrásokat három csoportba sorolhatjuk:• az EUSZ 11. cikke pontosan meghatározza a Közös Kül- és Biztonságpolitika céljait,• az EUSZ 17. cikke a petersbergi feladatok definiálását foglalja magában,• az Európai Tanács 1999 után született dokumentumai (Köln, Helsinki, Feira, Nizza,Göteborg, Laeken) a 17. cikk továbbfejlesztéséről szólnak,Negyedik kategóriát alkot minden egyéb Uniós szabályozás, amely a közös kül- ésbiztonságpolitika keretében született (közös stratégiák, akciók, álláspontok). A belsőforrásokon kívül egyértelmű meghatározásokat találunk olyan külsőnek számító forrásokban,mint a NATO 1999-es Stratégiai Koncepciója, valamint a Nyugat-európai Unió 27 tagállamaáltal 1995 decemberében elfogadott „Közös Elképzelés az Európai Biztonságról” (CommonConcept of European Security)A Maastrichti Szerződésben először megfogalmazott irányvonalak nagy előrelépésnekszámítanak az integráció történetében. Míg az Európai Közösség Alapító Szerződésének 2. és6. cikke a kizárólag a Közösségen belüli gazdasági folyamatok szabályozásával foglalkozik,addig az EUSZ 11. cikke az Unió szerepét definiálja a világban. Az Európai Unió saját helyéta biztonságpolitika területén az Egyesült Nemzetek Szervezete által választott módonhatározza meg. Ahogy az 1945-ös San Franciscó-i konferencián a britek képviselőjefogalmazta (Ortega, 2001): „Az [ENSZ Alapokmány] 1. és 2. cikk fő elvei és céljai számomraés delegációm számára a legmagasabb jelentőséggel bírnak: új alapokra helyezik anemzetközi kapcsolatokat. Ahelyett, hogy szigorú és bonyolult eljárási szabályokkalszabályoznák a tagállamok és az ENSZ szervezeteinek cselekedeteit, célokat és elveketfektetnek le, amelyek mentén cselekedni lehet. Ezzel lehetővé válik, hogy a tagállamokmegőrizzék cselekvési szabadságukat olyan események megvalósulása esetén, amelyeket mamég senki nem láthat előre”.A 11. cikk szerint a Közös Kül- és Biztonságpolitika célkitűzései magukba foglalják „az Unióközös értékeinek, alapvető érdekeinek, függetlenségének, valamint integritásának védelmét az8

More magazines by this user
Similar magazines