4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

TUDOMÁNYOS SZEMLENEMZETI PROGRAMOK A 19. SZAZADBANGLASER TAMÁS: Despotikus birodalomból szabadköztársaságot: BADA ZOLTÁN: Ilija Garašanin:Načertanije: CSAPLÁR KRISZTIÁN: Pashko Vasa, a Rilindjaelsőpolitikai teoretikusa; SOKCSEVITS DÉNES: A Horvátjogpárt nemzeti ideológiája: SZILÁGYI IMRE: Ivan Cankar:Szlovénok és jugoszlávok: BÉNYEI MIKLÓS: Eötvös József és a magyarnemzet felemelkedése: HAMBERGER JUDIT: K. Havliček Borovskýcseh nemzeti programja: VESZTRÓCZY ZSOLT: A szlovák nemzeti mozgalomprogramja...: LAGZI GÁBOR: A lengyel nacionalizmus forrásvidékein • SZEMLERess Imre, Lökös István, Gulyás László könyvéről

LIMES 2005.4TUDOMÁNYOS SZEMLENEMZETI PROGRAMOK A 19. SZÁZADBANTATABÁNYA

TARTALOMNEMZETI PROGRAMOK A HOSSZÚ 19. SZÁZADBANSzerkesztette: Szilágyi ImreGlaser Tamás: Despotikus birodalomból szabad köztársaságot -Rigasz Velesztinlisz forradalmi terve, 5Bada Zoltán: Ilija Garašanin: Načertanije. Az 1844. évi szerb nemzetimemorandum és hatástörténete 23Csaplár Krisztián: Pashko Vasa, a Rilindja első politikai teoretikusa 41Sokcsevits Dénes: A Horvát Jogpárt nemzeti ideológiája 51Szilágyi Imre: Ivan Cankar: Szlovénok és jugoszlávok 59Bényei Miklós: Eötvös József és a magyar nemzet felemelkedése 69Hamberger Judit: Karel Havlíček Borovský cseh nemzeti programja 77Vesztróczy Zsolt: A szlovák nemzeti mozgalom programja és az érdekérvényesítéslehetőségei (1848-1849) 95Lagzi Gábor: A lengyel nacionalizmus forrásvidékein - Roman Dmowski: Egymodern lengyel gondolatai (1903) 105SZEMLESzilágyi Imre: Déli szomszédaink a nemzeti vágyak és a nagyhatalmak között(Ress Imre könyvéről) 112Szilágyi Imre: Megelevenedő horvát történelem (Lőkös István könyvéről) 117Hamberger Judit: A regionális történetírás kísérlete (Gulyás László könyvéről). 121*Információk - Könyvajánló 125Német nyelvű tartalom (Fordította: Vogelné Takács Gabriella) 129

Limes 5 Nemzeti programok: görögGlaser TamásDespotikus birodalomból szabad köztársaságot- Rigasz Velesztinlisz forradalmi terve1798. június 24-ének éjjelén a belgrádi erődítményrendszer Nebojsza tornyábannyolc fiatal görög életének vetett véget a török hóhér kötele. Az ok, amiért meg kelletthalniuk: a francia forradalmi métely nyilvánvaló hatása alatt terveket - a hatóságokinterpretációja szerint: összeesküvést - szőttek a szultán hatalmának megdöntésére, hogyaz Oszmán Birodalom évszázados rendjét olyasfajta népuralommal váltsák fel, amely aközelmúltban lerombolta az ősi francia monarchiát, és káoszba döntötte Európa nagyobbikrészét. Az összeesküvőket az az igen katolikus Habsburg Birodalom szolgáltattaki előzékenyen a szomszédos muszlim nagyhatalomnak, amellyel alig több, mintfél évtizeddel korábban még soros háborúinak egyikét vívta. Bármely dinasztia megdöntésea nemzetközi rendet veszélyeztette volna, a forradalmi járvány megfékezéseminden egyéb célnál szentebbnek bizonyult.A gyanított összeesküvés értelmi szerzőjének a csoport legidősebb tagját, a negyveneséveinek elején járó Rigasz Velesztinliszt tartották, aki részletes terveket dolgozottki az oszmán állam forradalmi átalakítására. A tervek összhangban álltak az 1789 ótaérvényesülő európai áramlatokkal, amennyiben szerzőjük a despotikus birodalom helyéna népszuverenitáson alapuló demokratikus államot képzelt el. Rigasz elképzeléseibentermészetesen kiemelt hely jutott saját népének, a görögöknek. Ebben azonbannem csupán nemzeti érzelmei vezethették: a kor egyetlen tárgyilagos megfigyelője semvonhatta kétségbe, hogy a görögség az Oszmán Birodalom legdinamikusabb, és a nyugatipolitikai és kulturális vívmányokra legfogékonyabb eleme. Egyértelműnek látszott,hogy egy esetleges felkelésnek tőlük kell kiindulnia, mint ahogy a létrehozandóúj állam sem nélkülözhette tapasztalataikat. De milyen volt az a világ, amelyet Rigaszés társai csak forradalmi úton láttak megváltoztathatónak?A görög világ és az Oszmán Birodalom Rigasz korábanA 18. század derekán, amikor Rigasz egy thesszáliai faluban meglátta a napvilágot,az Oszmán Birodalom már egyértelműen hanyatló korszakába lépett, a görög világazonban nagyjából és egészében még mindig a Bizánc bukása után kialakult képet mutatta.A görögség legnagyobb része török uralom alatt élt hazájában, vagy diaszporábana Balkánon (mindenekelőtt Havasalföldön és Moldvában), a maradék pedig a Velencefennhatósága alatt álló Hétszigeten, magában Velencében, a Habsburg Birodalomban,Poroszországban, Oroszországban és másutt. A török uralom alatt élő görögség a milliyetrendszer1keretében meglehetősen széleskörű autonómiát élvezett. Vezető ereje a konstantinápolyipátriárka irányította orthodox egyház volt, mely a bizánci világi hatalomletűnése (1453) óta a hívek felett nem csupán lelki hatalmat gyakorolt, de az új uraktólvilági jogosítványokat is kapott: kezében voltak a keresztények közötti bíráskodás alsóbbszintjei, szedte az egyházi adót, és felelős volt a harács és egyéb adó-jellegű jára-

Glaser Tamás 7 Nemzeti programok: görögAz életútGyermek- és ifjúkorRigasz származásáról és életének korai szakaszáról nem sokat lehet tudni5. A thesszáliaiVelesztino községben született, valószínűleg 1757-ben. Apja állítólag tehetős kereskedővolt6. Általunk ismert vezetéknevében - a kor görög névadási gyakorlatában nemszokatlan módon - szülőfalujának nevére ismerünk.7 A betűvetést feltehetően még afaluban tanulta meg, iskoláit Thesszáliában, a hagyomány szerint a Pélion vidékiZagorában, majd Ambelakiában végezte. Thesszália akkoriban a török uralom alattálló Görögország egyik gazdasági központja volt. Gazdag kereskedői (a macedóniai ésepiroszi görögökkel együtt) az Oszmán Birodalom és a közép-európai Habsburg tartományok,ill. a német területek közötti kereskedelmi forgalom döntő hányadát tartottákkézben. A felhalmozódó tőke viszonylag nagy részét fordították oktatásra, művelődésre,ezért a thesszáliai iskolák, kiváltképpen az említett két településé, Görögországbana legjobbak közé számítottak. Ennek tükrében az sem meglepő, hogy egyes értesülésekszerint pályáját is egy pélioni falu tanítójaként kezdte.KonstantinápolyAz ifjú Rigasz hamarosan Konstantinápolyban tűnik fel. Ez az útvonal szintén szokványosnakszámított a valamelyest is ambiciózus görög ifjak körében. Az Oszmán Birodalomfővárosa, a hajdani Bizánc, a 18. században - és utána is sokáig - még jelentősmértékben görög város volt, sőt, a legnépesebb görög város a világon, a nevében egyetemes(Oikumenikon), ténylegesen azonban mindenekelőtt görög Pátriarkátus székhelye,a görögség vallási, gazdasági és kulturális központja. A város görög előkelői, afentebb már említett fanarióták nemcsak az orthodox egyházban, de az oszmán állambanis fontos hivatalokat töltöttek be. Konstantinápoly tehát, a maga tanulási és munkalehetőségeivel,a meggazdagodás és a karrier ígéretével vonzotta magához a görögifjúságot. Rigasz az egyik legtekintélyesebb fanarióta, Alexandrosz Ipszilandisz nagydragomán (az 1821-es felkelésben kezdeményező szerepet játszó Alexandrosz ésDimitriosz Ipszilandisz nagyapja) titkára lett. 1774-ben, mikor a dragománt a szultánHavasalföld fejedelmévé nevezte ki, ő Konstantinápolyban maradt, hogy - patrónusafiaival együtt - továbbképezze magát, nyelveket tanuljon8. 1780 körül aztán ő is Bukarestbement, és ismét Ipszilandisz szolgálatába állt.Havasalföld és BécsA 15. században meghódolt Havasalföld és Moldva kormányzását a szultánok mindigis keresztény hoszpodárokra (vazallus fejedelmekre) bízták. A tisztség nagy hatalommalés ennek megfelelő mesés jövedelemmel járt, megszerzéséért többnyire ádázharcot folytattak a szóbajöhető jelöltek, akik főleg a helybéli bojárok és a fanariótáksoraiból kerültek ki. Tették ezt annak dacára, hogy e tisztség betöltése nem volt éppenkockázatmentes. Számos hoszpodár életére - gyakran riválisaiintrikái nyomán - aszultán által küldött selyemzsinór tett pontot. A jövedelmező posztot a fanarióták 1709-ben szerezték meg tartósan, hogy aztán meglehetős érzéketlenséggel szipolyozzák kiromán alattvalóikat. Ugyanakkor fejedelmi székhelyeiket a görög kultúra fellegváraivátették9, iskolákat alapítottak és teret engedtek a nyugati befolyásnak is, ami a 18. századbanelsősorban a francia nyelv és a felvilágosodás eszméinek elterjedését jelentette.

Glaser Tamás 8 Nemzeti programok: görögA tanulni, érvényesülni vágyó görögök útja ezért gyakran vezetett a Fejedelemségekbe,elsősorban pedig a bukaresti fejedelmi udvarba.Rigasz 1782-ig szolgálta patrónusát. Akkor Ipszilandisz fiai összeesküvési ügybekeveredtek, és külföldre menekültek, apjuk pedig Konstantinápolyba utazott, hogy tisztázzamagát. Ezt követően Rigasz egy elgörögösödött román bojárnál10 vállalt titkáriállást, majd négy évig az új fejedelem, a hírhedt Nikolaosz Mavrogenisz11titkára volt,akinek zsarnoki természete és módszerei viszolygással töltötték el, és hozzájárultak amonarchikus államrendről alkotott negatív véleménye kialakításához. Mindenesetre, azosztrák-orosz-török háború kitörésekor (1787) Mavrogenisz nevezte ki Craiova„kajmakam"-jává (katonai parancsnokává). Ebben az időben ismerkedett meg a fentebbmár említett Pazvanogluval, akinek világnézeti fejlődésére a jelek szerint nagyhatást gyakorolt, és aki a későbbiekben önállósulási törekvéseivel jelentős szerepet játszotta balkáni fejleményekben. Miután Mavrogenisz gyakorlatilag harc nélkül feladtaBukarestet, s ezért a szultán kivégeztette, Rigasz is elhagyta a fejedelemséget, és egyhavasalföldi görög tisztségviselő, a „Langenfeld bárója" címmel büszkélkedő12Hrisztodulosz Kirlianosz titkáraként folytatta karrierjét. 1790-ben elkísérte munkaadójátBécsbe. Mintegy öt hónapos bécsi tartózkodása alatt franciából lefordított és kiadottnéhány szerelmes történetet, német és francia munkák alapján írt egy természettudományikompilációt, és hozzáfogott Montesquieu A törvények szelleme című munkájánaklefordításához. Ez utóbbi fordítás befejezetlen és kiadatlan maradt, csak Rigasz egyleveléből tudunk róla - ez a levélbeli utalás mégis jelentős, mivel bizonyítja, hogyszerzőnk gondolkodása ezekben az években már erősen a felvilágosodás hatása alattállt, ezen belül pedig az államrend kérdései foglalkoztatták. 1791 elején visszatért Bukarestbe,és kereskedelmi vállalkozást alapított. Üzleti ügyeiből kifolyólag sokat utazott,főleg a Balkánon, 1794-ben megfordult Triesztben is. Ebben az időben már nyilvánvalóannem pusztán a felvilágosodás, de a francia forradalom eszméi is lelkesíthették.Valószínűleg ez a lelkesedés állt amögött, hogy tolmácsi feladatokat vállalt a forradalmiFranciaország bukaresti konzulja mellett. 1796-ban ismét Bécsbe érkezett, ahollázas írói tevékenységbe fogott, és elkezdte kiadni időközben elkészült, és kéziratbanmagával hozott műveit. Többek között megjelentetett egy nagy Görögország-térképet,Barthélemy abbé Anacharsisának görög fordítását, és egy további fordításkötetet, melyhárom népszerű nyugati szerző egy-egy művét tartalmazta.Rigasz még első bécsi tartózkodása során megismerkedett a Markidesz-Puliu testvérekkel,akiknek nyomdájuk volt a városban, és 1790-től kiadták a felvilágosodás eszméitterjesztő Efimerisz (Hírlap) című görög nyelvű lapot. Az Efimerisz, mely kezdettőlfogva, és gyakran a cenzúra szabta határokat feszegetve foglalkozott az oszmánuralom alatt élő görögök életével és felszabadulásuk kilátásaival, hamarosan Rigaszszellemi befolyása alá került. 1797 őszén aztán a Puliu nyomdában látott napvilágot azaz általa összeállított könyvecske, amelynek veszedelmes forradalmár hírnevét köszönhette,és amely lényegében politikai programját tartalmazta a majdan felszabaduló Görögországszámára. A könyv utolsó részében volt olvasható Rigasz híressé vált HarciIndulója, a Thuriosz, mely szinte azonnal közkedveltté vált a görögök, sőt fordításokbana Balkán többi népe körében is.

Glaser Tamás 9 Nemzeti programok: görögA forradalmárPersze Rigasz nem elégedett meg az írással. Minden jel szerint titkos forradalmitársaságot akart életre hívni, melyre korai életrajzírói Baráti Társaság, ill. Barátok Társaságanévvel utalnak. E Társaság létét sokan ma is tényként kezelik, pedig semmilyenhitelt érdemlő információ nem áll rendelkezésünkre, amely bizonyítaná, hogy valóbanlétrejött13. Ha azonban a Társaság alapításáról szóló hagyományt egybevetjük Rigaszeszméivel és jellemével, továbbá a jakobinus ihletésű titkos társaságok korabeli divatjával,és az osztrák kihallgatási jegyzőkönyvekkel, mégiscsak valószínűsíthetjük, hogyegy ilyen szervezet létrehozása nemcsak megfordult a fejében, de konkrét lépéseket istett ennek érdekében - nyilván saját megbízhatónak tartott barátai, eszmetársai bevonásával.Tény, hogy barátai közül kerültek ki azok az emberek, akik a görög diaszpórábanés a török területeken is terjesztették Rigasz eszméit és műveit. E kör gyaníthatóanszabadkőműves kapcsolatokkal is rendelkezett, bár az a hagyomány, hogy maga Rigasztagja lett volna a Confrérie des Bons Cousins elnevezésű bécsi páholynak, nem nyertbizonyítást14. Érdekes, hogy a Rigasz műveit - mindenekelőtt a Hellasz-térképet - díszítőmotívumok, bár nem vezethetők le közvetlenül a szabadkőműves jelképekből,azokhoz nagyon hasonló jellegűek.Közben Napóleon megjelent Itáliában, és 1797-ben elfoglalta Velencét, ellenőrzésealá vonva az addig Velence uralma alatt álló görög Hétszigetet is. A Velencét megszállófrancia seregek vezére Gentili tábornok kiáltványt tett közzé, amelyben felhívta agörögöket, emlékezzenek dicső hellén őseikre, és csatlakozzanak a szabadság ügyéhez,ebben az esetben számíthatnak Franciaország támogatására15. Rigasz meg is próbáltkapcsolatba lépni a franciákkal, lehetőleg magával Napóleonnal is: a trieszti franciakonzulnak címzett, de valójában személyesen Napóleonnak szánt levélben „az összesgörög ne vében "fordul a francia hadvezérhez, segítségét kérve Görögország felszabadításához.1797 őszén forradalmi manifesztumának példányaival útnak indult Bécsbőlvalószínűleg azzal a céllal, hogy szervezkedését a Balkánon folytassa. Útközben megálltTriesztben. Itt már várt rá az osztrák rendőrség - mint kiderült, egy honfitársajelentette fel. Letartóztatták és visszavitték Bécsbe, közben baráti köréből is többeketlefogtak. A kihallgatások hónapokon át folytak. A fennmaradt iratok szerint az osztrákhatóságok némileg tanácstalanok voltak az „összeesküvők" további sorsát illetően, mivel- amint azt az belügyminiszter egy a császárhoz intézett feliratában szinte már„jogállami" szellemben megállapította - nevezettek tevékenysége nem az osztrák államellen irányult. Amit pedig tettek, ti. annak érdekében, hogy honfitársaikat felszabadítsáka török iga alól, az Ausztriában semmilyen törvényi tilalom alá nem esik, így„normális körülmények között" őket bármely bíróság ártatlannak nyilvánítaná. Csakhogy- írja a miniszter - egy szomszédos állam rendjének erőszakos megváltoztatásaazzal a veszéllyel fenyeget, hogy a szikra más országokat is lángba borít, beleértve„Felséged örökös tartományait"16. Rigaszék sorsának megpecsételődéséhez minden bizonnyalhozzájárult a Martinovics-összeesküvés leleplezése utáni általános gyanakvásés félelem légköre is (a két mozgalmat az osztrák kihallgatási jegyzőkönyvek is összefüggésbehozzák17). 1798 májusában hét társával együtt a határra vitték, és Zimonynálátadták a török hatóságoknak. Útjuk végállomása a belgrádi erőd volt. Mivel letartóztatásukhamar kitudódott, kiadatásuk pedig nagy felháborodást váltott ki Nyugat-Európábanés a Balkánon egyaránt, a belgrádi pasa, tartva attól, hogy a rabokat a fővárosbavezető hosszú úton kiszabadíthatják18, mindannyiukat gyorsan kivégeztette19. (A kül-

Glaser Tamás 10 Nemzeti programok: görögfölddel, eredeti ötlettel, azt a verziót közölték, hogy a görög összeesküvőket szökésközben ölték meg). Ezzel Rigasz a görög szabadság első mártírja (Protomartyras) lett,s a későbbi görög szabadságmozgalmak soha nem mulasztottak el, hogy rá hivatkozzanak.A Rigasz-filológiában is eléggé elterjedt thesszáliai helyi hagyomány tudni véli,hogy a szabadság majdani harcosa ifjúkorában szülőfaluja közelében megölt egy zsarnokoskodótörököt, ezért menekülni kényszerült - így indult el a forradalmárrá válásrögös útján. A Mózes-életrajz egyik motívumára erősen emlékeztető történetet semminem támasztja alá, de jól mutatja, hogy a megváltásra váró görög nép szemében avértanú Rigasz valósággal a szabadság prófétájává magasztosult.Rigasz eszméi és programjaRigasz világnézetét egyrészt természetesen neveltetése és környezete, másrészt akorabeli európai eszmeáramlatok határozták meg, melyekkel nyelvtudása és műveltségerévén kapcsolatba került. Ez azt jelentette, hogy szerzőnk hőn óhajtotta hazája felszabadulásáta barbár oszmán zsarnokság alól, és - miután ez a törekvés nála szorosankapcsolódott a felvilágosodás egyenlőségeszméjéhez és a francia forradalmárok általhirdetett világszabadsághoz - a változás jótéteményeiből részeltetni kívánta a hatalmasbirodalom valamennyi népét, nemcsak a görögöket. A kiindulópont azért természetesena görögség volt, mely vezető szerepét a megálmodott új világban is megőriztevolna. A változást forradalmi úton, a birodalom elnyomott népeinek általános felkeléserévén képzelte el, a szultáni despotizmus helyébe lépő rendszerről alkotott elképzeléseitpedig leginkább a francia jakobinus alkotmány ihlette.Rigasz írott életműve kronológiailag és tematikailag két nagyobb részre osztható: azelsőbe 1790-es bécsi tartózkodása idején kiadott népnevelő célzatú irodalmi és természettudományosmunkák tartoznak, a másodikba pedig azok a - második bécsi tartózkodásaalatt megjelentetett vagy nyomdába adott - művek, melyek közvetve vagy közvetlenülpolitikai programjához kapcsolódnak. Tartalmi szempontból - a költeményekegy részét leszámítva - egyik csoportba tartozó művek sem tekinthetők túl eredetinek,nyugati, főleg francia szövegek fordításairól, átdolgozásairól van szó. A válogatás és azátdolgozás szempontjai, a magyarázatok és kiegészítések, valamint az élő népnyelvhezigen közel álló nyelvezet és stílus a rigaszi életmű egészének mégis eredeti jellegetkölcsönöznek.Rigasz politikai elképzeléseit, terveit természetesen elsősorban programadónak szántműveiből lehet kiolvasni, de mielőtt ezeket közelebbről szemügyre vennénk, érdemesmegvizsgálni egész kiadói tevékenységét, mert belőle értékes információkat meríthetünk,következtetéseket vonhatunk le az említett művek értelmezéséhez.Rigasz fordítói és kiadói tevékenységének első szakaszaRigasz munkásságából egy eléggé világos, bár természetesen menetközben is alakulópedagógiai és politikai program körvonalai rajzolódnak ki. Valamennyi mű - afordítások (melyek a kor gyakorlatának megfelelően sokszor inkább szabad átdolgozások)éppúgy, mint az eredeti munkák - fő célja a nemzet nevelése a felvilágosodás és aszabadság szellemében. Ez a tendencia még egy olyan, első látásra pusztán szórakozta-

Glaser Tamás 12 Nemzeti programok: göröghazafias szempontból legjelentősebb darabja az antik hellének hősi erényeit, önfeláldozásátdicsőítő Olimpiade, mely éppen ezért a kor művelt görög közönségének egyiklegkedveltebb olvasmánya volt. A könyvet a szerkesztő egy thesszáliai honfitársánakajánlja, aki, mint írja, a haza érdekében kifejtett munkálkodásával bebizonyította, hogy„valóban a hellének leszármazottja".Jelentősebb vállalkozás volt a korabeli Európa egyik bestsellerének, Barthélemyabbé Voyage du jeune Anacharsisának fordítása. Szerzője egy Anacharsis nevű ifjúszkita21 görögországi utazását írta le abban a korban, amikor Görögország éppen behódolnikényszerült II. Philipposz makedón királynak. A kitalált történet azonban csakkeret, az ismeretterjesztés eszköze. Barthélemy, aki évtizedekig tanulmányozta, jegyzetelteaz ókori görög irodalmat és történetírást, valójában az antik görögség életénekminél teljesebb panorámáját kívánta nyújtani az érdeklődő olvasóknak. Az Anacharsisígy mindannak a foglalatává lett, amit abban az időben az ókori Görögországról tudnilehetett. Nem meglepő tehát, hogy a 18. század görögjei - akik egyre inkább „amadicső hellének" leszármazottainak tudták magukat - élénk érdeklődést mutattak a műiránt, melynek lapjait, ha hozzájuthattak „könnyeikkel öntözték"22, hiszen benne egyidegen (Barthélemy) egy másik idegen (Anacharsis) szavaival adózott tisztelettel őseikkiválóságának. A szélesebb görög közönség számára történő hozzáférhetővé tétele szintenemzeti üggyé vált. A nagy felbuzdulás dacára a terjedelmes műnek végül csak kétkötete jelent meg görögül: az első és a negyedik. Utóbbi legtöbb fejezetének fordítójaRigasz, aki e munkában történő részvételével népe öntudatra ébredéséhez kívánt hozzájárulni,amire a mű tartalma nagyon is alkalmasnak látszott. Annak ellenére, hogy anagy fordítói tervet végül nem sikerült kiteljesíteni, az Anacharsis fontos szerepet kapottRigasz életművében: pontos leírásai révén egyik forrása lett nagy Görögországtérképének,mely viszont, a címében olvashatók szerint egyebek közt „az Anacharsismegértéséhez is adalékokkal kívánt szolgálni." Ez a térkép azonban már átvezet szerzőnkpolitikai programjához.Kartográfia és politikaMásodik bécsi tartózkodása alatt Rigasz három nagy térképet is kiadott. Az első aHavasalföldet, a második Moldvát ábrázolta, mindkettőt görög szöveggel, a „filhelléneknek"ajánlva. Hogy miért nekik, azt valójában a harmadik térképet látva érthetjükmeg. Ennek a tizenkét önálló, méretes lapból összeálló, 1797-ben megjelent térképneka címe: Harta tisz Elladosz (Hellász Térképe). Ha azonban egy pillantást vetünk rá, aztlátjuk, hogy a térkép a Dunától és a Kárpátok déli vonulatától Krétáig és az AdriátólKisázsiáig húzódó hatalmas területet foglal magában, mely területek nagy részét nemcsupán az újkorban, de sohasem lakták görögök. A Rigasz által elképzelt államról méga kifejezetten programadó művek tárgyalása előtt e térkép alapján alkothatunk fogalmat.A Harta nem csupán földrajzi, hanem történelmi térkép is: megtalálhatók rajta afontosabb görög, római és bizánci emlékek, egy-egy területen föllelt antik érmék mása,az adott területekhez tartozó mitológiai és történelmi események, alakok. A címmetszetszimbolikus, részben mitológiai alapú ábrázolásokkal díszített. Alsó részén a görögerőt megjelenítő Héraklész megfutamítja az Ázsiát jelképező, lovon menekülő nőalakot,másutt az oszmán hatalom jelképeit és a szultáni turbánt hordozó koszorú egy alvó

Glaser Tamás 13 Nemzeti programok: görögoroszlán - az elnyomott nép - hátára van kötözve. A térkép elsőként megjelent lapjaKonstantinápolyt és környékét ábrázolja nagy léptékben, részletesen.Világos, hogy a címben olvasható megjelölés - Hellász - nyilvánvalóan nem csupána történelemből Hellászként ismert, viszonylag kis területre vonatkozik, hiszen, mintláttuk, bár középpontjában valóban Görögország található, az Oszmán Birodalom egészeurópai területét és az ázsiai területek egy részét is magában foglalja, mégpedig határokmegjelölése nélkül. Ha viszont a név nem felel meg sem a történelmi, sem az aktuálisvalóságnak, csak a jövőre vonatkozhat: nyilvánvalóan azt az államot jelöli, mely majdfelváltja a területet akkoriban birtokoló Oszmán Birodalmat. Ez a magyarázat kézenfekvőnektűnik, hiszen - mint alább látni fogjuk - Rigasz alkotmánytervezetében HellénKöztársaságként éppen a térképen ábrázolt területet jelöli meg.Önmagában az az ötlet, hogy az egész Balkánt és Kisázsia egy részét is tartalmazó,és a görögökön kívül Rigasz által is tudottan számos más nép által benépesített hatalmasterületet a „Hellász" névvel illeti, mai szemmel teljesen irreálisnak tűnhet.23 Csakhogy- azon túl, hogy e térség a mindenütt, de főleg a Fejedelemségekben megtelepedettdiaszpóragörögség révén bizonyos értelemben mégiscsak a görög világ részének számított- nyilvánvaló, hogy Rigasz tervezett állama nem görög nemzeti állam, hanem azOszmán Birodalom európai és kisázsiai területein létesítendő politikailag egységes, desoknemzetiségű és sokvallású köztársaság.A programadó művekA Rigasz tulajdonképpeni politikai programját tartalmazó nagyalakú, feltehetőlegnégy lapot tartalmazó nyomtatvány 1797-ben jelent meg Bécsben. A példányok zömétaz osztrák rendőrség néhány napon belül elkobozta, és minden bizonnyal megsemmisítette,a nyomtatott változatból eddig egyetlen példány sem került elő. Tartalmát ennekellenére ismerjük, mert a nyomtatványról - feltehetőleg az elkobzást elkerült néhánypéldány alapján - készültek kéziratos másolatok és fordítások is.A nyomtatvány eredeti címe a mindhárom fennmaradt kéziratos másolat élén szereplő,és az orosz fordítás révén is ellenőrizhető Nea Politiki Diikiszisz ton katikon tiszRumelisz, tisz Mikrasz Asziasz, ton meszogion niszon ke tisz Vlachobogdaniasz(Rumélia, Kisázsia, a Földközi-tengeri Szigetek, valamint Oláhország és Moldova ÚjPolitikai Berendezkedése) volt. Első fejezetének tartalma alapján ma Forradalmi Kiáltványcímen szokás emlegetni, és négy részt tartalmaz. Az első maga a Kiáltvány, bevezetia következő két fejezetet: Az emberi jogok, és A Hellén Köztársaság Alkotmánya,valamint a ThurioszA Forradalmi KiáltványAz ún. Kiáltvány élén a TÖRVÉNYEKÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT jelszó, valaminta francia forradalom szabadság-egyenlőség-testvériség (eleftheria - iszotimia -adelfotisz) jelszava látható. A szöveg szerint „az a hellénektől származó nép, melyRuméliát, Kisázsiát, a Földközi tenger szigeteit és Oláhországot lakja", és valamennyien,akik a szultáni zsarnokság alatt nyögnek - „keresztények és törökök, minden vallásimegkülönböztetés nélkül (hisz mindnyájan Isten teremtményei és az elsőnek teremtettember gyermekei)", megelégelvén a szultánnak nevezett zsarnok kegyetlen önkényét,

Glaser Tamás 14 Nemzeti programok: görögés azt, hogy a világ talán legszebb birodalma ocsmány anarchiába süllyedt, ahol rendreés vallásra való tekintet nélkül senki sem lehet biztonságban élete, becsülete és vagyonafelől - elhatározták, hogy őseik szabadságához ragaszkodva, fegyvert ragadva lerázzáka despotizmust, és olyan rendszert hoznak létre, amelyben a szabadság uralma érvényesül.Figyelemreméltó, hogy a szultáni hatalom bűnéül nem csupán a központ által gyakoroltzsarnoki kormányzást rója fel, de a „jó kormányzás" hiányát is, azt, hogy azországot hagyja anarchiába süllyedni.Az emberi jogokEz a fejezet valójában nem más, mint a francia Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatánaknémileg bővített változata, és éppúgy bevezetőül szolgál a Hellén KöztársaságAlkotmányához, ahogy eredetije az 1793-as francia (ún. jakobinus) Alkotmány bevezetőjevolt. Szerepe, hogy az Alkotmány elvi alapvetéseképpen rögzítse az emberi éspolgári jogokat. Az eredeti 35 pontja helyett 36 pontból áll, és a szöveg főleg abban térel az eredetitől, hogy Rigasz sok helyütt bővebben kifejti, magyarázza az eredeti gondolatot,figyelembe véve a helyi sajátosságokat, valamint azt, hogy legtöbb honfitársaszámára nem csak a szabadság maga, de az arról való beszéd sem megszokott, magátólértetődő dolog. Néhány példa: az első pontban, ahol a francia szöveg csak annyit mond,hogy a kormányzat rendeltetése az ember természetes és elidegeníthetetlen jogainakgarantálása, a görög változat a rousseau-i társadalmi szerződés szellemében megmagyarázzae jogok eredetét, és azt, hogyan kerülhetett e jogok szavatolásának feladata akirályokhoz. A második pont, ahol a francia szöveg egyszerűen felsorolja az egyenlőséget,a szabadságot, a biztonságot és a tulajdont mint alapjogokat, a görög szövegrészletesen kifejti ezek jelentését: „A természetes jogok ezek: az, hogy egyenlőek vagyunk,és egyikünk sem áll a másik felett. Másodszor, hogy szabadok vagyunk, ésegyikünk sem rabszolgája a másiknak. Harmadszor, hogy életünk biztonságban van,vagyis senki nem foszthat meg tőle igazságtalanul, ahogy neki tetszik. És negyedszer,hogy tulajdonunkhoz senkisem nyúlhat, hanem az a mienk és örököseinké." A franciaszöveg harmadik pontja: „A törvény előtt minden ember természettől fogva egyenlő" agörögben így hangzik: „Minden ember, keresztény és török természet szerint egyenlők.Amikor valaki bűnt követ el, akármilyen társadalmi helyzetű is, a Törvény egy ésugyanazon módon ítéli meg a bűnt, vagyis ugyanazért a vétekért a gazdagot sem büntetikevésbé, és a szegényt sem jobban, hanem mindkettejüket egyformán". Másutt aleendő állam helyzetéből és szükségleteiből fakadó kiegészítéseket találunk. Különösenfeltűnő a kötelező oktatásról szóló szakasz, amely kategorikusabb is a franciánál, melyaz oktatást mindenki számára szükségesnek, míg a görög az abban való részvételt mindenkikötelességének minősíti. A görög változat kötelezővé teszi az elemi népoktatástmindkét nem számára, előírja a történelem oktatását és „a nagyobb városokban" a franciaés az olasz nyelv tanítását, míg a görög nyelv általánosan kötelező. A 36. pont az ötévnél régebbi adósságok elengedését írja elő, amennyiben a kamatokat rendesen fizették„mert öt év alatt a tőke megkétszereződik".

Glaser Tamás 15 Nemzeti programok: görögAz AlkotmányMiként az emberi jogok fejezet, az Alkotmány is a Francia Köztársaság Alkotmányátköveti, legnagyobbrészt az 1793. évi alkotmányt, átvéve néhány szakaszt az 1795-ös Alkotmányból is. A szöveg nagyrészt itt is megegyezik a francia eredetivel, az eltérésekrészben a viszonyok különbözőségéből, részben a magyarázó kitételekből fakadnak.Az alkotmány szerint az állam neve Hellén Köztársaság, amely „egy és oszthatatlan,és különböző nemzeteket és vallásokat fogad kebelébe, anélkül, hogy a felekezetikülönbségeket rossz szemmel nézné". „A hellén nép, vagyis a nép, mely ezt az országotlakja, szuverenitását vallási és nyelvi különbségekre való tekintet nélkül a tartományigyűlések által gyakorolja". (Érdekes, hogy a közigazgatási felosztás tárgyalásánál azoszmán birodalomban közismert török terminusokkal magyarázza a görög elnevezéseket:eparchia (tartomány) - memleket, toparchia (kb. prefektúra, megyefőnökség) -kadilik, proestato (község) - szubasilik). A 7. cikkely szerint a szuverén nép kifejezésaz ország valamennyi lakóját jelenti vallási és nyelvi különbségekre való tekintet nélkül,vagyis „helléneket, bolgárokat, albánokat, vlachokat, örményeket, törököket és azösszes többi népet is". Az állampolgárság elnyerésére a francia változathoz képest többlehetőség van, úgy hogy a görög ügy bármely segítője, akármilyen nemzetiségű is,lehet állampolgár. Az állampolgársági cikkely egy ponton mégis ellentmondásba kerülaz Alkotmány nemzetek és vallások közötti egyenlőséget hangsúlyozó kitételeivel: a 4.cikk 8. pontja szerint, ha valaki, aki Görögország segítségére van, de nem ismeri agörög népnyelvet vagy az ógörögöt, akkor lehet állampolgár, ha keresztény. Az Alkotmánybanmeghatározott képviseleti rendszer, csakúgy mint a hatalommegosztásról szólófejezetek, általában részletekbe menően megegyeznek az 1793-as jakobinus ihletésű(II.) francia alkotmánnyal, de az állam kormányzására hivatott Direktórium (Diikitirion)intézménye az 1795-ös (III.) alkotmányból való, ahol az 1793-as 24 tagú VégrehajtóTanácsot váltja fel. Tagjainak száma, francia mintájához hasonlóan mindössze öt. Azalkotmányt egy Függelék egészíti ki, amely meghatározza a nemzeti jelképeket. Ennekértelmében a görög zászló fekete, fehér és piros színű, közepén Héraklész buzogánya,felette három kereszt látható. A piros szín egyrészt a (bizánci) császári bíbort jelenti,másrészt emlékeztet az ősökre, akik ilyen színű harci öltözékben indultak a csatába,hogy a kiömlő vér látványa nehogy visszarettentse őket. A fehér a zsarnoksággal szembeszegülőkügyének tisztaságát, a fekete a hazáért és szabadságért vállalt halált jelképezi.A ThurioszEz a harci induló, a nyomtatvány utolsó darabja, és Rigasz alighanem legismertebbés legnépszerűbb műve. Már szerzője életében elterjedt az egész Balkánon, egy közismertnépi dallamot társítottak hozzá - a kortársak tanúsága szerint még a konstantinápolyigörögök is énekelték összejöveteleiken -, és szerzője mártírhalála után nyomtatásbanés kéziratos másolatokban terjedt tovább. Semmilyen kritérium szerint nem tekinthetőkiemelkedő költészeti alkotásnak: népszerűségét nem esztétikai minőségének,hanem gyújtó, forradalmi tartalmának köszönhette. Jelentősége abban áll, hogy könnyenmegjegyezhető verses formában terjesztette a szabadság eszméjét és azt a forradalmiprogramot, amelyet Rigasz egyéb művei kapcsán már megismertünk. Alább követke-

Glaser Tamás 16 Nemzeti programok: görögzik egy rövid tartalmi összefoglaló, néhány jellegzetes idézettel. A vers kezdő sorai aszolgaság tűrhetetlenségét, a szabadság értékét hangsúlyozzák:„Bajtársak, meddig éljünk bujdosva, szűkösen,Magányos oroszlánként a hegygerinceken ?Jobb csak egy kurta órát szabadon élni át,Mint negyven esztendeig viselni rabigát."24A despotikus oszmán rendszerben senki sem érezheti magát biztonságban. Élete,vagyona a zsarnok kezében van. Még az sem segít, ha magas méltóságot tölt be: megannyipélda bizonyítja, hogy akár vezír vagy nagydragomán is lehet valaki, még az semszámít, török-e vagy keresztény, ha a kényúrnak úgy tetszik, meg is öletheti. Ezért anépnek meg kell esküdnie a Keresztre, hogy ezentúl maga fog alkalmas, derék tanácsosokat(vezetőket) kijelölni, hogy ők irányítsanak, egyedül a Törvénynek engedelmeskedve.De mivel az anarchia is hasonlít a szolgasághoz, hiszen az ember mindkettőbenúgy él, akár a vadak, legjobb, ha a hazának is van egy [legfelsőbb] vezetője:„Az utat eztán már csak a Törvény mutassa,s a Hazát is csak egy vezető irányítsa,mert rossz az anarchia, akár a szolgaság,vadakként tengődni kegyetlen kínzatás."25Valamennyi nép egyesüljön a haza szeretetében: éljen mindenki hite szerint, de aharcba együtt induljanak.„Bolgárok és albánok, görögök és szerbek,Arabok és fehérek, a Szabadság mellettEgy lendülettel fogjuk mindnyájan fegyverünk,Hadd hallják hét határon is túl: nem remegünk!"26Rigasz a hatalmas birodalom minden népét fegyverbe szólítja, név szerint felsorolvaa legtöbb tájegységet és etnikumot. Még a máltaiakról sem feledkezik meg - őkugyan nem éltek török fennhatóság alatt, de hagyományaik predesztinálták őket a törökelleni harcra. E népeket Hellász szólítja „anyai szóval". A továbbiakban a szerző alázongó pasákhoz fordul: az általa személyesen ismert Pazvanogluhoz, a brusszai pasáhozés a „szabadgondolkodónak" titulált aleppói pasához, az egyiptomiakhoz és a bosnyákokhoz.A cél: a zsarnokság elpusztítása, „hogy szabadon élhessünk, testvérként aföldön".Arra, hogy Rigasz a forradalom ügyében nem kívánt az elméletre szorítkozni, abbólis következtethetünk, hogy kb. a Forradalmi Kiáltvánnyal egyidejűleg kiadásra előkészítettegy kis Katonai Zsebkönyvet (Enkolpion Sztratiotikon), Mária Terézia érdemdúshadvezére, Khevenhüller marsall népszerű kézikönyvének27 fordítását. A könyvecskétmár forgalomba kerülése előtt a könyvkötészetben elkoboztak, és máig semkerült elő példánya, tartalmát nagy vonalakban a kihallgatási jegyzőkönyvekből ismer-

Glaser Tamás 17 Nemzeti programok: görögjük. Célja az lehetett, hogy katonai alapismeretekkel lássa el a leendő szabadságharcosokat.Tartalmazott egy Demokratikus (vagy: Köztársasági) Katekizmust is (ez talánLa Chabeaussiére Catechisme Republicain-ja volt, melynek egy görög fordítása abbanaz évben jelent meg a franciák által megszállt Velencében), valamint két forradalmiinduló szövegét28.Rigasz programjának sajátosságai és az általa elképzelt államberendezkedésjellegeRigasz programja végeredményben a Francia Forradalom eszméinek és ideális államrendjénekátültetése az Oszmán Birodalom viszonyai közé. Be kell azonban látni,hogy a francia viszonyok között is részben utópisztikusnak tekinthető gondolatok gyakorlatimegvalósítása az oszmán Keleten még problematikusabb volt. Úgy tűnik, eztRigasz is pontosan tudta, ezért kísérletet tett az ellentmondások feloldására.Egység és sokszínűségAz Alkotmánynál láttuk, hogy az Elliniki Dimokratia a Francia Köztársaság mintájáraegységes és oszthatatlan állam, melynek államalkotó nemzete a „hellén nép". Azállam egységének és oszthatatlanságának hangsúlyozásából az következik, hogy (egyesRigasz-kutatók álláspontjával ellentétben) nem föderatív berendezkedésről van szó.Másrészt Rigasz itt is hangsúlyozza, hogy az állam nemzeti, nyelvi, vallási hovatartozásravaló tekintet nélkül mindenkinek egyenlő jogokat biztosít, és elfogadja a vallásikülönbözőségeket, vagyis nem törekszik etnikailag és vallásilag homogén államnemzetkialakítására. Így, noha a „hellén" név választása nyilvánvalóan nem független Rigasznemzeti hovatartozásától, az egységes „hellén nép" nem azonos az etnikailag meghatározottgörög néppel. Ez abból is kiviláglik, hogy kora görögjeit szerzőnk a politikaidokumentumokban csakúgy, mint a Thurioszban inkább romiosznak hívja - ez az elnevezésa romaiosz (római) szóból származik, eredetileg a Kelet-Római Birodalom, vagyisBizánc alattvalóit jelölte, és egészen a legutóbbi időkig az újkori, keresztény görögséguralkodó elnevezése volt. A Rigasz által tételezett hellén nemzet viszont azOszmán Birodalom több népéből létrejövő új entitás, amelyen belül a kohéziót ugyana görög nyelv és kultúra biztosítja, de a szabadság viszonyai között a vallási és nyelvikülönbözőségek fennmaradhatnak, anélkül, hogy a nemzet egysége ezáltal csorbát szenvedne29.Ez a modern politikai nemzet eszméjének egy igen liberálisnak mondhatóváltozata, amely - a Rigasz műveiből kiolvasható felfogás szerint - a despotizmusfelszámolása után alkalmas lehetett volna arra, hogy a Kelet etnikai és vallási mozaikjátegységes keretbe foglalja, s egyben a szabadságot is biztosítsa.Az egységes, de soknemzetiségű állam rigaszi koncepciójának lehetségesforrásaiRigasz állama tehát olyan demokratikus, politikailag egységes, nemzeti és vallásiszempontból mégis pluralista állam, amelyben a görögség hegemón szerepet játszik.Nyilvánvaló, hogy egy ilyen koncepciót pusztán a francia előképekből nem lehetettvolna levezetni, Rigasz szeme előtt bizonyára más példák is lebegtek. Az egyik minden

Glaser Tamás 18 Nemzeti programok: görögbizonnyal az általa személyes tapasztalatból is jól ismert Fejedelemségek példája volt:Havasalföld és Moldva, bár a demokráciát hírből sem ismerték, annyiban beleillenekszerzőnk elképzeléseibe, hogy görögök által kormányzott soknemzetiségű tartományokvoltak, melyek görög vezető rétege képes volt integrálni a görög kultúrát elsajátítóhelybelieket is. A másik egy antik reminiszcencia: Nagy Sándor példája, aki legyőzte aGörögországot egykor fenyegető ázsiai birodalmat, és az általa meghódított területeketúgy tette göröggé, hogy közben tiszteletben tartotta az őslakosok kultúráját és vallását.Tudjuk, hogy Nagy Sándor műve intenzíven foglalkoztatta Rigaszt: nagy térképénmegtaláljuk a nagy uralkodó győzelmes csatáinak helyszíneit, a portréjával díszítettpénzeket. A térképpel kb. egyidőben jelentette meg Rigasz Alexandrosz rézmetszetűportréját, melyet egy antik medalion alapján készített. A magyarázó szöveg szűkszavú:Sándor, mint a keleti barbárok legyőzője, a görög nagyság megtestesítője, olyan szimbolikusértékkel és olyan aktualitással bírt, amely fölöslegessé tette a hosszabb kommentárt.Az államformaAz oszmán állam helyén Rigasz demokratikus, választott testületek által igazgatottállamot képzel el. Feltűnő azonban, hogy az államforma pontos meghatározásávaladós maradt. Sőt, ha az Alkotmány mellett közelebbről megvizsgáljuk a Thuriosz szövegétis, érdekes felfedezést tehetünk. Mint láttuk, az Alkotmány alapján az államkormányzásáért egy öttagú Direktórium felelős, a Thuriosz szerint azonban a vezetést -elkerülendő az anarchiát - egy személyre kell bízni, aki aztán hatalmát a törvényekszabta keretekben gyakorolja! Ez azért elgondolkodtató, mert többi művében Rigaszegyértelműen a köztársaság elkötelezett hívének mutatkozik.Az egység és kormányozhatóság kérdése láthatólag komoly fejtörést okozhatott agörög forradalmárnak. Nyilván tisztában volt azzal, hogy a francia államforma és intézményrendszermaradéktalan alkalmazása a soknemzetiségű, sokvallású Keleten, aholaz egyik alapvető ellentét nem ugyanazon nemzet rendjei (társadalmi osztályai) közöttfeszül, hanem az idegen és máshitű megszállók és zömmel keresztény alattvalóik között,megvalósíthatatlan, ill. megvalósítása nem kívánatos, mert „anarchiához" vezetne.Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy politikai tervei leírásakor már rendelkezéséreállt a jakobinus terror tapasztalata, amikor a forradalom „felfalta gyermekeit".Az alkotmánytervezet Elliniki Dimokratia-ról beszél, a „dimokratia" szó pedig agörög szövegben rendszerint a francia „republique" fordítására szolgál, és ez a jelentése- az elsődleges „demokrácia" jelentés mellett - mind a mai napig fennmaradt30. Mindazonáltala „dimokratia" szónak „köztársaság" értelmű használata a 18. század végénmég nyelvi újításszámba ment, eredeti jelentéséhez az olvasó még nem feltétlenül társítottegy konkrét államformát - mely egyébként akkor még magában Franciaországbansem kristályosodott ki teljesen. Így nem alaptalan az a feltételezés, hogy Rigasz a„dimokratia" szóval csak az állam népszuverenitáson alapuló politikai berendezkedéséreakart utalni, nyitva hagyva az államforma kérdését. Önmagában az, hogy miközbenalkotmánytervezetét legnagyobb részt a radikálisabb és demokratikusabb (bár életbesohasem lépett) 1793. évi francia alkotmány nyomán írja, a végrehajtó hatalom gyakorlóinaklétszámát az 1795-ös francia alkotmányhoz hasonlóan 24-ről 5-re csökkenti,arra utal, hogy tartott az állam kormányozhatatlanná válásától. Ezen is túlmegy a

Glaser Tamás 19 Nemzeti programok: görögThurioszban megfogalmazott igény, miszerint az államot egy személynek kell vezetnie.Nem tudjuk meg azonban, kik és milyen eljárással választanák vagy jelölnék ki ezta vezetőt. Elnöki rendszerben gondolkodott Rigasz? Vagy esetleg a hazai valósággalszámot vetve jakobinus szimpátiái ellenére eljutott az alkotmányos monarchia valamelyformájának, legalábbis mint elvi lehetőségnek az elfogadásáig? Esetleg egy Periklésztípusú, hatalmát nem tisztségéből, hanem tekintélyéből merítő, karizmatikusállamférfiban látta a megoldást? Lehetséges, hogy volt konkrét jelöltje, vagy esetleg eszerepre elsőként ő maga vállalkozott volna? Mindenesetre úgy tűnik, hogy e kérdéslebegtetésével több, a zűrzavar kivédésére egyaránt alkalmasnak látszó megoldás számárais nyitva kívánta hagyni a kaput.31A vallás és az egyház szerepeAmint az eddigiekből egyértelműen kiviláglik, Rigasz forradalmi terveinek megfogalmazásakora francia példa lehető legszorosabb követésére törekedett. E megállapításérvénye alól valójában csak egyetlen terület képez kivételt: a vallás és az egyház. Koraiírásai - kiváltképp a Fizikai Florilégium - arról tanúskodnak, hogy deista nézeteketvallott, és mint rendes racionalista az Egyház tanításait a babonaság forrásának tartotta,név szerint azonban csak a katolikus egyházat támadja, a tudományos felfedezők (pl.Galilei) múltbeli üldözéséért. Az Alkotmány bevezetője (Az emberi jogok) rögzíti ateljes vallásszabadságot „a kereszténység, a török vallás, a judaizmus, és a többi" részére.Államvallásról természetesen nincs szó a francia mintára készült törvényszövegben.Ugyanakkor a kereszténység, mint láttuk minden, a vallások teljes egyenlőségéről szólónyilatkozat ellenére, mégiscsak privilegizált helyzetet élvezne Rigasz államában, demár az érte való harcban is. A Thuriosz a népeket a szent keresztre esketné meg, azAlkotmánytervezet szerint pedig bizonyos esetekben az állampolgárság elnyerésének iselőfeltétele a keresztény vallás. (Egy másik, Rigasznak tulajdonított forradalmi költemény,a Katonai Zsebkönyv függelékében szereplő Hazafias Himnusz (ImnoszPatriotikosz) egyenesen az orthodox keresztényeket buzdítja). A Hellén Köztársaságtervezett zászlaján pedig Héraklész buzogánya felett három kereszt is látható.A vallás- és egyházellenes megnyilatkozások hiánya, a kereszténység, ül, a keresztexplicit említése és beemelése az állami szimbólumok közé realizmusról tanúskodik:Rigasz pontosan tudta, hogy a görögök számára az orthodox vallás identitásuk alapja,az Egyház pedig a török hódítás óta olyan menedék és „világítótorony", mely nélkül anemzeti lét alapvető feltételei könnyen semmivé válhatnának. Hasonló volt a helyzet aBalkán többi keresztény népénél is. Az Egyház elleni támadás azonnal szembeállítaná aforradalmárokat szinte az egész néppel. Ezért - francia példaképeitől eltérően - éppenforradalmi műveiben igyekezett lojálisnak mutatkozni a kereszténységhez, ami általtöbbször is ellentmondásba kerül a teljes vallási egyenlőség általa meghirdetett elvével.Rigasz elképzelései nagyrészt papíron maradtak, ami nem is csoda, ha arra gondolunk,hogy a francia forradalmi alkotmányozás vívmányainak még szülőhazájukban isegy évszázadra volt szükségük ahhoz, hogy legalább részben meggyökeresedjenek. Amártír forradalmár személye és tanítása azonban minden későbbi görög szabadságtörekvéskiindulópontja lett. Halála után nem egészen egy évtizeddel, 1806-ban egy forradalmiröpirat, az Elliniki Nomarchia (Görög Törvényuralom) névtelenségbe burkolózószerzője Rigasz emlékének ajánlja könyvét, és az ő eszméi alapján alkotja meg a

Glaser Tamás 20 Nemzeti programok: görögzsarnokság Szkülláját és az anarchia Charübdiszét egyaránt elkerülő, a „monarchia" szóanagrammájával megnevezett „nomarchia"(törvényuralom) elméletét, melyet a felszabadulásárakészülő új Görögország államformájául ajánl.Jegyzetek1 Milliyet (vagy Millet)-rendszer: a nem muzulmán vallási közösségek önigazgatása az OszmánBirodalomban. Eredete a 15. századra megy vissza, amikor, Konstantinápoly bevétele után, II. Mehmetszultán a bizánci császárok szokása szerint iktatta be pátriárkai székébe Gennadiosz Szkholarioszt,rábízva nem csak a görögök, de valamennyi balkáni és kisázsiai orthodox keresztény pásztorolását.Ezzel létrejött a görög Milliyet (Rum Milliyeti), nem sokkal később pedig az örmény és a zsidó is.2 A szó jelentése „tolvaj", ill. „rabló". A kleftiszek a 17. században tűntek föl: olyan harcosok voltak,akik a hatalom önkényeskedései, pl. az adóztatás elől vagy más, esetenként személyes okokból ahegyekbe húzódtak, és fosztogatásból tartották fenn magukat (akár egy későbbi korban a magyarbetyárok). Eleinte válogatás nélkül támadtak meg muzulmánokat és keresztényeket, későbbtevékenységük egyre inkább az oszmán hatóságok és görög segítőik ellen irányult, ezért népdalokbanis megénekelt romantikus hősökké váltak. Az 182l-es görög szabadságharc idején a szárazföldikatonai erők gerincét képezték.3 Fizették a harács néven ismertté vált fejadót, bíróság előtti tanúságtételük kevesebbet ért, mint amuszlimoké, nem közlekedhettek lovon, az utcán ki kellett térniük a muszlimok elől stb.4 A „bizánci" vagy „görög" terv arra irányult, hogy az oroszok, a török birodalom rovására kijussanaka Földközi-tengerre. A görögök támogatásának megnyerésére az orosz propaganda hangsúlyozta,hogy siker esetén a Hagia Szófia templomra visszakerül a kereszt, és Konstantinápoly ismét egy nagykeresztény birodalom fővárosa lesz.5 Ld. Giorgos Exarchos Rigas Velestinlis. Athén 1998, 17-43. o. A vlachok, más néven aromunok vagyarmánok a Balkánon szinte mindenütt megtalálható népcsoport A román nyelv aromunnak nevezettváltozatát (ill. ennek dialektusait) beszélik. Főleg legelőváltó hegyi pásztorok, de sokan közülük mára 17. századtól áttértek a kereskedésre, ill. kézművességre, jelentős falvakat és városokat hozva létre.Polgárosult rétegük magáévá tette a görög műveltséget. Velesztino községben és környékén mind amai napig beszélik a helyi aromun nyelvjárást.6 Az irodalomban visszatérően előfordul az az állítás, hogy a Rigasz (király, a középgörög rix-ből, azmeg a latin rex-ből) valójában álnév, melyet szülőföldjéről történt elmenekülésekor vett fel (ld. alább),eredeti neve Andoniosz vagy Konsztandinosz Kiriazisz. A ma általánosan elfogadott álláspont szerintviszont a keresztségben valóban a - ritka, de Thesszáliában az átlagnál gyakoribb - Rigasz nevet kapta,míg a korai életrajzokban fel-felbukkanó Andoniosz Kiriazisz név valójában apja neve lehetett. Errőllásd Giorgos Exarchos: i. m. 43-53 o.7 Mivel Velesztino az antik Pherai (újgörög kiejtéssel: Fere) helyén található, a nyelvi archaizálás híveia „vulgáris" Velesztinlisz helyett később Rigasz Fereoszként utalnak rá, ő maga azonban ezt anévváltozatot sohasem használta.8 Írásaiból kikövetkeztethetően, és kortársak tanúsága szerint anyanyelvén kívül kiválóan tudott törökül,franciául, németül, olaszul és románul, sőt arabul is olvasott.9 Erről ld. Nicolai Jorga: Byzance aprés Byzance. Bukarest, 1935 című művét.10 Nicolae Brancoveanu olténiai bánnál.11 A keresztények és moszlimok által egyaránt rettegett Mavrogenisz (ur. 1786-90) nem volt tagja afanarióta kasztnak, ezért parvenűnek, sőt bitorlónak tekintették, kegyetlen, kiszámíthatatlan természetétközönséges származásának tulajdonították.12 Kirlianosz a szultán „nagy szerdár"-ja volt, az orosz-osztrák-török háborúban Mavrogenisz fejedelemcsapatainak élén kellett volna védenie Curtea de Arges és Campulung körzetét, ám ehelyett inkább azosztrákoknak tett szolgálatokat. Ezért kapta a császártól a „Langenfeld bárója" címet - „Langenfeld"ui. a román „Campulung" (Hosszúmező) német tükörfordítása.13 L. Vranoussis: Rigas, un patriot grec din Principate. Bukarest, 1980, 178. o.14 L. Vranoussis: i. m. 180-181. o.15 L. Vranoussis: i. m. 191-192. o.16 L. Vranoussis: i. m. 235-236. o.17 L. Vranoussis: Rigas Velestinlis - Fereos (Összes Művek). Athén, é. n. 2. köt. 750. o.18 Állítólag Pazvanoglu készült is erre.19 Turundziasz Magyarországon görögségre Rigasz mártírtársai is pesti kiterjedt. arra közül illetőségűek utal, kettő: hogy a Rigasz ciprusi voltak. körének származású Ez, továbbá tevékenysége Ioannisz a Thuriosz Karadzasz - vagy másolt összeesküvése az példányának androsz - a szigeti magyarországifellelése Theoharisz

Glaser Tamás 21 Nemzeti programok: görög20 Cornelia Papacostea Danielopoulou: Literatura in limba greaca din Principatele Romane (1774-1830).Bukarest, 1982, 211-212. o.21 Az ötlet Hérodotosztól származik: történeti könyveiben (4.46.76 f.) ír egy - barbár honfitársaitóleltérően nyitott szellemű - szkítáról, aki beutazza Görögországot, és érdekes megállapításokat tesz azottani szokásokról. Benne a „nemes vadember" irodalmi sztereotípiájának ősét tisztelhetjük. BarthélemyAnacharsisa a hérodotoszihoz képest mintegy másfél évszázaddal később él, és utazza be Hellaszt, merta szerző a makedón hódítás felfordulásokkal terhes korát érdekesebbnek vélte.22 A mű első görög fordítója, Georgios K. Szakellariu fogalmaz így.23 Toynbee egyenesen „kimerikusnak" nevezi. Ld. A. Toynbee: The Greeks and their heritages. OxfordUniversity Press, 1981, 222. o.24 Szabó Kálmán fordításai. (Az újgörög irodalom kistükre, Budapest, 1971. 319-320. o.)25 G. T. fordítása26 Szabó Kálmán fordítása27 Az eredeti először 1737-ben jelent meg, a 18. század második felében franciára és más nyelvekre islefordították.28 L. Vranoussis: Rigas Velestinlis - Fereos (Összes Művek). Athén, é. n. 2. köt. 741-776. o.29 Azt sem szabad elfelejteni, hogy a 18. század ideológiai harcaiban alakuló görög nemzeteszme egyikelterjedt nemzetfelfogása szerint a „hellén"jelző nem egyszerűen azokat jelöli, akik etnikai származásukszerint görögök (hiszen azokat évszázadokon keresztül amúgy is romioszoknak és graikoszoknaknevezték), hanem értékhordozó megjelölés. A zsarnokság ellen az ókori ősökhöz méltó bátorsággalfellépő szabad embereket nevezik így, még azokat is, akik származásukra nézve esetleg nem is görögök,de Hellasz szabadságáért áldozatot hoztak. (Rigasz kortársa, Adamandiosz Koraisz, a nagy görögfilológus, nyelvújító és ideológus egyenesen tiltaná, hogy görög honfitársai hellénnek nevezzék magukat.Szerinte ők graikoszok, akik csak akkor válhatnak hellénné, azaz méltóvá egykori dicső őseikhez, haazokhoz hasonló bátorsággal küzdenek a szabadságért)30 A mai Görög Köztársaság hivatalos megnevezése is Elliniki Dimokratia.31 Itt érdemes megjegyezni, hogy a független görög állam megalakulása után - mely még a göröglaktaterületeknek is csak kis töredékét foglalta magában - néhány valóban anarchikus év elteltével - agörög politikai erők nagyobb része és az európai hatalmak is a monarchia bevezetésével (és egy bajorherceg trónra segítésével) vélték elérhetni a stabilitást.

Glaser Tamás 22 Nemzeti programok: görögRigasz Velesztinlisz

Limes 23 Nemzeti programok: szerbBada ZoltánIlija Garašanin: NačertanijeAz 1844. évi szerb nemzeti memorandum és hatástörténete (*)1. Szerb területegyesítési elképzelések a 19.században az európai nagyhatalmak Balkánpolitikájánakárnyékában„A hazán kívül a népnek sem élete, sem történelmenincs"1 - hangoztatta egyik alkalommal IlijaGarašanin2, a 19. századi és az egyetemes szerb nemzetitörténelem első nagy formátumú politikusa. Ő voltaz, aki Miloš Obrenović fejedelem 1833. évi gondolataiés nyugat-európai diplomaták előmunkálatai alapjántizenegy évvel később, 1844-ben végleges formábaöntötte a Načertanije (magyarul: Tervezet) névenelhíresült titkos emlékiratot. A dokumentumot már egymásik uralkodó, az 1842. évi dinasztiaváltás után hatalomrajutó Aleksandar Karađorđević fejedelem vehette kézbe. A memorandumban IlijaGarašanin meghatározta a Szerb Fejedelemség politikai céljait, a szomszédos nagyhatalmakhoz(az Oszmán Birodalom, a Habsburg Monarchia és a Balkán-félszigeten mindigérdekelt cári Oroszország) való viszonyulását és a délszláv népekhez fűződő kapcsolatainakjellegét. Kardinális politikai célkitűzésként a szerb területek egyesítését és atörök fennhatóság alóli állami emancipálódást, azaz a nemzetállami szuverenitás elérésétjelölte meg. A másik nagyhatalom, a Habsburg Monarchia területén élő szerbekneka Szerb Fejedelemséghez történő egyesülését viszont későbbi, kedvezőbb időponthozés körülményekhez kötötte.3 Tekintettel arra, hogy a szomszédságában lévő nagyhatalmakdiplomáciai fellépései és időnkénti katonai beavatkozásai meglehetősen szűk keretekközé szabták a Szerb Fejedelemség külpolitikai mozgásterét, Garašanin (nagy)szerbeszméjét mindvégig kényszerű reálpolitikai lépésekhez kellett igazítania.4Az újkori szerb nemzetállam eszméjének kialakulásában a történelmi események isközrejátszottak. A középkori szerb állam kontinuitásának az oszmán-törökök balkánihódításai vetettek véget. Az 1389. évi gyászos emlékű rigómezei csatában a hadipotenciálszempontjából nagy vérveszteséget elszenvedő szerb feudális állam teljes alkonyapontosan hét évtizeddel később, Szendrő (szerbül: Smederevo) várának 1459. évi elesteután következett be. A szerb nemesi hűbéri-birtokok folyamatosan az Oszmán Birodalomhozkerültek.5 A szerbség számára a két nagyhatalom, az Oszmán és a HabsburgBirodalom időszakos háborúi (1683-1699, 1714-1718, 1736-1739, 1788-1791) azújra meg újra fellobbanó remény, majd a békeszerződések okozta nagy csalódásokA szerző köszönetei mond dr. Ress Imrének, a történettudomány kandidátusának, aki szakmaikérdésekben pótolhatatlan segítséget nyújtott.

Bada Zoltán 24 Nemzeti programok: szerbjegyében zajlottak. Nehéz időkben a nép számára az egyetlen lelki támaszt a szerbortodox egyház papsága nyújtotta, és ennek köszönhetően az erős vallási identitástudatlett a további megmaradás legfontosabb záloga. Ahogy teltek az évek, a hajdani középkoriállam területi nagyságáról és erejéről az emlékezet meg a szájhagyomány szellemiraktára egyre jobban üresedett, de nem szűnt meg teljesen. A 18. és a 19. században aszerbek neves egyházi és világi személyiségei rövidebb vagy hosszabb írásokban elemeztékegy új állam megalapozásának lehetőségeit és távlatait. Az alkotók közé tartozott:IV. Arsenije Jovanović-Šakabenta ipeki görög-keleti pátriárka (1736-ban, 1737-ben), David Narančić (1785-ben, 1788-ban), Dimitrije Vujić (1797-ben, 1798-ban), I.Petar Petrović-Njegoš montenegrói görög-keleti egyházi elöljáró (1798-ban), SavaTekelija (azaz Thököly Sebő, 1802-ben), Arsenije Gagović (1803-ban), StevanStratimirović karlócai görög-keleti metropolita (1804-ben), valamint a nem szerbekközül Waldemar Schmettau gróf (1774-ben) megjelent írásaival. Az említett szerzőkközül azonban egyik sem tudta a szerb államo(ka)t önálló és szuverén államjogialakulat(ok)ként elképzelni, hanem csak az Oszmán vagy a Habsburg Birodalom részeiként- vazallusi jogállásban!6Radoš Ljušić belgrádi egyetemi tanár szavai szerint az újkori szerb állam keretei azelső szerb felkelés éveiben rajzolódtak ki. A 19. század elején mindkét szerb felkeléselöljárójának - mind Đorđe Petrović Karađorđe vezérnek (szerbül: vožd), mind pedigMiloš Obrenović vezérnek és majdani fejedelemnek - egyaránt voltak elképzelései a14. századi, fénykorát élő szerb állam „újbóli feltámadásáról". Karađorđe a törökökelleni fegyveres harcok esztendőiben, különösen az 1809. évi nagy hadjárat idején tudatosítottaBosznia, Hercegovina, Montenegró és Ószerbia felszabadításának és egyetlenegy területté való egyesítésének fontosságát. Nála a felszabadulás eszméje egybeforrottaz egyesülés eszméjével! Nem tudott azonban megegyezésre jutni az AlekszandrProzorovszkij és Konsztantyin Rodofinikin orosz diplomatákkal folytatott idegölő vitákban,nevezetesen az 1807. és 1808. évi területegyesítő tervezetek és az örökletesfejedelmi cím odaítélésének kérdése ügyében.7 Miloš Obrenović egészen másként cselekedett.Az 1815. évi második felkelés vezére a rövid ideig tartó harci cselekményekután gyorsan békét kötött a Portával, majd másfél évtizeden keresztül tárgyalásokkal ésa török tisztségviselők lekenyerezésével fokozatosan elérte azt, hogy 1833-ban a SzerbFejedelemség területe már akkora legyen, mint az 1806-1807 közötti időszakban aKarađorđéék által (ideiglenesen) felszabadított Szerbia. A Szerb Fejedelemség jogállásátaz 1829 és 1838 között kiadott négy szultáni hattiserif szabályozta. Miloš azonbannem volt teljesen elégedett. Az 1833-ban a szultán által örökletes fejedelemmé kinevezettszerb elöljáró a valamennyi szerblakta balkáni terület felszabadításának és egyesítésénekvízióját a nyugati diplomácia segítségével szándékozta valóra váltani. Az igenhiú és despotikus módszerekkel uralkodó Miloš számára ugyanis külügyi téren az oroszokfolyamatos beavatkozásai, belügyi téren pedig a szerb szenátorok alkotta oligarchiával,az ún. alkotmányvédőkkel folytatott ádáz politikai viták egyre nagyobb teherrékezdtek válni.8 A szerb fejedelemnek a területegyesítéssel kapcsolatos gondolataitAdolph de Caraman és Bois le Comte francia diplomaták, továbbá Hodges ezredes, abelgrádi angol konzul és David Urquhart, a Szerbiában négy alkalommal megjelentangol diplomata írásban is megörökítette.9 Urquhart a konstantinápolyi angol nagykövetségügynöke volt és a Miloš fejedelemnél 1833 decemberében megejtett látogatásaidején nagyon alapos jegyzeteket, valamint egy tartalmas beszámolót készített. Az em-

Bada Zoltán 25 Nemzeti programok: szerblített iratokat „Portfolio" című időszaki kiadványában tette közzé, majd idővel azokatAdam Jerzy Czartoryski hercegnek, az 1831 óta Nyugat-Európába kényszerült lengyelpolitikai emigránsok vezetőjének is a rendelkezésére bocsátotta.10 Ezzel elindultak azoka diplomáciai folyamatok, amelyek a Načertanije című emlékirat megalkotását eredményezték.Mindent összevetve, a több évszázados török elnyomás emléke, az idők során kivívottautonómia megvédése, a szultáni fennhatóság alóli állami emancipálódás, valaminta többi szerblakta terület felé való terjeszkedési igény mind azt eredményezte,hogy a 19. századi szerb politikai gondolkodásban az Oszmán Birodalommal való véglegesszakítás eszméje került előtérbe, ez vált dominánssá." A szerbek „heves vérűbátorsága" és határozottsága azonban önmagában még nem volt elegendő végrehajtótényező, hanem mindenkor szükség volt még az európai nagyhatalmak közbenjárásáraés jóváhagyásaira is. A 19. századi Európában három nagyhatalmi rendezésre kerültsor: 1. az 1814-1815. évi bécsi kongresszus a legitimitás elvét szavatolta; 2. az 1856.évi párizsi békekonferencia a gyengülő Oszmán Birodalom feletti nagyhatalmi kollektívellenőrzés elvét juttatta érvényre; 3. az 1878. évi berlini kongresszuson születetthatározatok viszont már egyes kis államok nemzetközi elismerését tették lehetővé (nemzetállamielv). A három nagyhatalmi rendezés közül csak a legutolsó foglalkozott közvetlenüla Balkán-félsziget kérdéseivel. (Szerbia is pont abban az időben lett véglegnemzetközileg elismert állam.)122. A Načertanije megírásának történelmi háttere és további „különös sorsa"A szerb történelemtudomány legújabb kutatási eredményei manapság azt bizonyítják,hogy Ilija Garašanin belügyminiszter 1844. évi politikai memorandumának a megírásáhozvalójában egy 1808. évi diplomáciai viszály szolgáltatott indítékot. Az 1804-1813. évi első szerb felkelés egyik kritikus időszakában a szerb-orosz katonai és diplomáciaikapcsolatok azért váltak feszültté, mert a török ellen küzdő szövetségesek nemtudtak megállapodni egy cseppet sem mellékes kérdésben: ki lesz az illetékes arra, hogyKarađorđe vezért beiktassa a szerb örökletes fejedelmi posztra - vajon a szerb falusielöljárókból (kenézekből) és csapatparancsnokokból állók gyűlése (szerbül: skupština)vagy a nagy patrónus, az orosz cár? Milorad Ekmečić, a szerb történettudomány idősebbkorosztályának képviselője azt hangoztatja, hogy az orosz nagyhatalmi diplomáciafölényeskedő magatartása csupán kiindulópont volt. Az 1844-ben napvilágot látószerb memorandumnak valójában a nyugat-európai diplomácia adott igazi veretes tartalmat.13A Načertanije tényleges megírására akkor került sor, amikor a Szerb Fejedelemségbenismét belpolitikai feszültségek uralkodtak: az egyeduralomhoz hozzászokott MilošObrenović fejedelem 1839-ben végül mégis lemondott, Mihailo fia pedig három évvelkésőbb, 1842-ben ugyanerre a lépésre kényszerült. A trónra a rivális dinasztia sarja,Aleksandar Karađorđević lépett, de mivel meglehetősen erélytelen uralkodó volt, helyettea hatalmat az elkövetkező 16 esztendőben a szerb szenátorokból álló oligarchia,az alkotmányvédők csoportja gyakorolta. Összességében nézve, az említett dinasztiaváltásmégsem volt olyan méretű politikai megrázkódtatás, ami miatt Angliának ésFranciaországnak el kellett volna állnia attól az „új szerb-barát doktrínától", amelymég az 1830-as években, a már korábban említett angol és francia diplomáciai helyzet-

Bada Zoltán 26 Nemzeti programok: szerbjelentések, a londoni és a párizsi parlamentben lezajló megvitatásuk és a két nyugateurópaikormány támogatási szándékának időpontjától vette kezdetét.14 A szerbiai váltásegyúttal kitűnő alkalom volt arra is, hogy az angol és a francia kormány próbárategye a lengyel politikai emigráció képességeit. A két nyugati nagyhatalom ugyaniskíváncsi volt arra, hogy támogatottjaik, Adam Czartoryski és ügynökei mekkora befolyásttudnak gyakorolni a Balkán-félszigeten egyre jobban emancipálódó kis nemzetekreés mindez által milyen mértékben tudják háttérbe szorítani az orosz diplomácia balkánipozícióit. Ismeretes, hogy a lengyeleknek a térségben négy ügynökségük működött.A sors szerencsésen közrejátszott abban, hogy a szerbiai alkotmány védők két tagja,az ideiglenes konstantinápolyi emigrációban lévő Avram Petronijević és Pera Vučić-Perišić már 1842-ben kapcsolatba került az Oszmán Birodalom fővárosában működőlengyel ügynökökkel, valamint az ottani francia nagykövetséggel is. Ezt követte aCzartoryski herceg párizsi címére írt levelük. Az alkotmányvédők kormánya már akövetkező esztendőben, 1843 márciusában diplomáciai emlékiratot küldött az angolkirályi kormánynak, amelyben arra kérte Londont, hogy az nyújtson kellő diplomáciaitámogatást. Ekmečić szerint itt rajzolódtak ki a majdani Načertanije első körvonalai.15A szerbek egy tapasztalt ügynök segítségét is kérték, aki Belgrádban tanácsadói szerepkörttöltene be. Michail Czaikowsky fontos konstantinápolyi küldetése, valamint LudwigZwierkowsky szerbiai lengyel ügynök váratlan lebetegedése miatt Adam Czartoryskiherceg végül egy morvaországi születésű katonatisztet és diplomatát, František AleksandarZachot küldte Belgrádba.16 Szerbiába való érkezése előtt a cseh nemzetiségű Zach kapcsolatbalépett a montenegróiakkal, az albánokkal, a boszniai ferencesekkel és a HabsburgBirodalom horvát alattvalóinak politikusaival (Illír mozgalom). Belgrádban 1843novemberének első napjaiban fogadta őt Ilija Garašanin szerb belügyminiszter. Zachnakaz volt a feladata, hogy előbb jól felmérje a szerbiai politikai helyzetet, majd egyolyan programot fogalmazzon meg, amellyel ki lehetne iktatni az orosz diplomáciaibefolyást.17 Fő megbízója, Adam Czartoryski ugyanis már az 1831-ben sikertelenülvégződő lengyelországi felkelés óta azon fáradozott, hogy Európa-szerte a diplomáciapropaganda-eszközeivel folyamatosan (le)gyengítse a cári Oroszország nagyhatalmipozícióit. A lengyel herceg hosszú távon akarta ellehetetleníteni az 1814-1815. évibécsi kongresszuson szentesített nagyhatalmi rendezés további működését, és egy olyanúj európai rendezés létrehozásán munkálkodott, amelynek révén Lengyelország elnyernéfüggetlenségét és szuverenitását. Az 1840-es években a Balkánon uralkodó szövevényesdiplomáciai viszonyok és a délszlávok nemzeti emancipálódása kiváló alkalomvolt arra, hogy politikai céljaihoz újabb együttműködőkre találjon.18František Zach Párizsból magával hozta Czartoryski „Tanácsok" című dokumentumát(francia címe: Conceils sur la conduite a suivre par le Serbie), amely „fénylőfáklyaként mutatott utat" neki. Mindössze három hónap alatt el is készítette Terv (szerbül:Plan spoljašnje politike Srbije) című politikai programját, amely a szerb alkotmányvédőkkormányának egyfajta külpolitikai program-tervezetként szolgált.19 Lássuka tartalmát:

Bada Zoltán 27 Nemzeti programok: szerbFrantišek Zach: Terv20BEVEZETŐSZERBIA SZLÁV POLITIKÁJANéhány megjegyzés a Császárság felosztását illetőenMiként épülhetne fel a szlávság a török CsászárságbólAZON ESZKÖZÖKRŐL, MELYEKKEL A DÉLI SZLÁVOK EGYESÜLÉSEELÉRHETŐVÉ VÁLNAI. Bevezető eszközökII. Szerbia viszonyáról Bolgárország (Bulgária) irántIII. Szerbiának Boszniát, Hercegovinát, Crnagorát és Észak-Albániát illető politikájárólIV. Szerbia viszonya Horvátország irántV. Szerémség, Bácska és BánságVI. A cseh szlávokkal való szövetségrőlVII. Szerbia belpolitikájáról, amely a feltüntetett külügynek felelne megZáró javaslatokFrantišek Zach kézirata nagy segítséget nyújtott Ilija Garašaninnak. A szerb belüminiszter 1844 utolsó hónapjaiban véglegesítette és vetette papírra a Szerb Fejedelemségkülpolitikai emlékiratát, amelynek egyszerű és titokzatos címet adott: Načertanije(Tervezet).21Ilija Garašanin: Tervezet22(Szerbia kül- és nemzeti politikájának programja az 1844. esztendő végéről)SZERBIA POLITIKÁJAMegjegyzések a török császárság felosztásárólAZON ESZKÖZÖKRŐL, MELYEKKEL A SZERB CÉLOK ELÉRHETŐKVOLNÁNAKBevezető eszközökElőbb Bolgárországhoz való viszonyunkat kell megjelölnünkSzerbiának Boszniát, Hercegovinát, Crnagorát és Észak-Albániát illető politikájárólSzerémség, Bácska és BánságA cseh szlávokkal való szövetségrőlA két dokumentum összehasonlításakor észrevehető, hogy František Zach kézirataegy szélesebb dél(i-)szláv integrációt javasolt a horvátokkal (Illír mozgalom) és másbalkáni népekkel. (Nem is csoda, hiszen a Terv írása idején többek között tanácsotkapott néhány illír aktivistától is). Garašanin viszont - a Balkán-félszigeten uralkodópillanatnyi politikai viszonyok és a nagyhatalmi diplomácia „szeszélyes széljárásai"miatt - körültekintően és megfontoltan eltávolította a cseh közvetítő dokumentumtervezetébőla horvátokkal való együttműködést szorgalmazó tételeket, valamint adél(i-)szláv (szerbül: jugoslovenski, illetve ju•noslovenski) jelzővel ékesített utalásokat.E beavatkozások révén a szerb politikus egy teljesen más hangzású, szerb nemzeti

Bada Zoltán 28 Nemzeti programok: szerbintegrációt szorgalmazó és sürgető programot hozott létre.23 Röviden összefoglalva, ahárom külföldi diplomata - David Urquhart, Adam Czartoryski és František Zach -kiváló közvetítő és tanácsadói elő-munkát végezve megadott egy külpolitikai irányvonalat,egy keretet, amelyet aztán Garašanin a helyi szerb viszonyokhoz igazított, idomított.A belügyminiszter mindvégig fegyelmezetten szem előtt tartotta Miloš Obrenovićfejedelem 11 évvel korábbi gondolatait és a szerb állam pillanatnyi külpolitikai lehetőségeit,és ennek szellemében egy „magabiztos hangú okiratot" fogalmazott meg.24A szerb történettudomány viszont ma is érthetetlennek tartja azt, hogy aNačertanijénak nem maradt fönn az eredeti kézirata! A kézirat eredeti példánya tisztázatlankörülmények között pont akkor tűnt el nyomtalanul(!), amikor 1906-ban a SzerbKirályság és az Osztrák-Magyar Monarchia között kezdetét vette az ún. vámháború, aDelo című radikális folyóirat pedig a nagy nyilvánosság számára is közzétette Garašaninmemorandumát. Azóta sem került elő! Annyi bizonyos, hogy a dokumentumnak mindösszekét szerb nyelvű és kézzel írt másolata maradt fenn. Mindkettőt a belgrádi SzerbNemzeti Könyvtárban a kéziratok osztályán őrzik.25 Az osztrák-magyar diplomáciaiszolgálat leleményességének köszönhetően, Ilija Garašanin emlékiratának van két korabeliidegen nyelvű másolata is: a német nyelvű másolatot 1883 óta őrzik a BécsiLevéltárban,26 míg a magyar nyelvű változat 1883-ban vagy 1886-ban került a MagyarOrszágos Levéltár birtokába.27 A Thim József (1864-1959) orvos és történész által1886-ban feltárt magyar nyelvű szövegváltozatról ma sem tudják biztosan megállapítani,mikor is készült valójában. Csupán feltételezik, hogy a Bécsben őrzött német nyelvűváltozattal azonos időben (1883). Nagyon különös, hogy a magyar tudós a 20. századelső évtizedeiben már nem tudta megtalálni a Načertanije magyar nyelvű példányát azOrszágos Levéltárban, mert valahogy annak is nyoma veszett!28A 19. század második felében a szerb államvezetésnek a diplomáciai óvatosság diktáltaa hosszú hallgatást és titoktartást. Ennek következtében a Načertanije létéről csakegy nagyon szűk kör tudott: Mihailo Obrenović fejedelem 1861-től, míg egyes miniszterekés vezető politikusok csak 1888-tól - vagyis öt évvel azután, hogy a bécsi udvarmár tudomást szerzett róla!29 A szerbiai nagy nyilvánosságnak még további 18 évetkellett várnia arra, hogy a Delo jóvoltából ő is értesülhessen az emlékirat létezéséről!30Ljušić professzor azt állítja, hogy Milenko Vukićević a maga, nyomtatásra kerülőszövegpéldányát csakis az 1903. évi „májusi fordulat" után kaphatta I. Petar Karađorđevićkirálytól. Azt már tudományosan bebizonyították, hogy az új uralkodó tényleg rendelkezettaz emlékirat (egyik) példányával! Ezen nem kell különösebben elcsodálkozni,ha tudjuk, hogy Ilija Garašanin dokumentumát már 1845 elején átadta I. PetarKarađorđević ősének, Aleksandar Karađorđević fejedelemnek. Attól kezdve pedig aszerb nemzet „külpolitikai iránytűjének" nevezett emlékiratot a Karađorđevićek fejedelmiés családi levéltára őrizte több évtizeden keresztül.313. Az új szerb állam eszményképe és a Načertanije tartalmi szerkezeteIlija Garašanin memorandumának érdemi része maga a szerb állam. A politikuselképzelése szerint a kiinduló mag, vagyis az alapterület a korabeli Szerb Fejedelemséglenne, amelyhez idővel csatlakozna Bosznia, Hercegovina, Montenegró (szerbül: CrnaGora) és Ószerbia (szerbül: Stara Srbija - napjainkban Koszovót és Észak-Albánia egyrészét öleli fel).32 Garašanin és kortársai Szerbia nemzeti és területi megújulásának

Bada Zoltán 29 Nemzeti programok: szerbeszményképét az 1355-ben elhunyt Dusán István cár Szerb Császárságában látták. Mintismeretes, ez az uralkodó a „szerbek, görögök és albánok császára" címet viselte, birodalmapedig a 14. században jelentős politikai tényező volt a Balkán-félszigeten.33 Azimént felsorolt régiókkal a középkori szerb államnak esetenként dinasztikus kapcsolataiis voltak. A 19. században a romantikusan nosztalgiázó szerb politikusok a dicső múltraés a hajdani nagy területtel rendelkező államra visszaemlékezve valójában legitimálniakarták az új Szerb Fejedelemség történelmi kontinuitását.34 Hadd idézzük az emlékiratot:„Szerbiának arra kell törekednie, hogy a török államépület köveit egyenként letördelje,és ezen jó anyagból a régi szerb császárság jó ősi alapjain ismét az új szerbbirodalmat felépítse és tető alá hozza."35Memorandumában Garašanin a többi délszláv területen tervbe vett propagandára iskitért. Íme, egy idevágó idézet: „...célszerű lesz kormányhű egyéneket küldeni különösenBosznia, Hercegovina, Crnagora (Montenegro) és Észak-Albániába, hogy értesüléseketszerezzenek be. Ugyanakkor szükség fog mutatkozni pontosan megismerni Szlavónia,Horvátország és Dalmácia állapotát, valamint Szerémség, Bánság és Bácska népeinekviszonyait is".36A belügyminiszter a Bulgáriával esedékes kapcsolatoknak egy külön hosszú fejezetetszentelt. Elképzelései szerint a szerbek a bolgároknak oly módon segíthetnének aleghatékonyabban, ha a szerb állam magára vállalná bolgár tanulók és görögkeleti lelkészekoktatását, ima- és tankönyveik nyomtatását, valamint oly módon is, ha idővelaktívan kiveszi részét majdani felszabadításukban.37 Ezután a szerb belügyminiszterismét visszatért a „kiszemelt" régiók felderítésének kérdéséhez és azt igen részletesenismertette. Garašanin e régiók iránti politikáját illetően többek között a következőketírta: 1. a Szerb Fejedelemség határait a folytonos forgalom miatt jobban megnyitjamajd; 2. törekedni fog arra, hogy a görögkeleti és a katolikus „szerb-horvát népek"szövetsége érdekében azok egymást jobban megértsék; 3. időnként néhány bosnyákifjút a szerb állam szolgálatába fogadnának, akik a politikai, pénzügyi és jogi közigazgatáságai terén szereznének kiképzést, és azt később hazájukban tudnák hasznosítani;4. mind katolikus, mind pedig ortodox ima- és énekeskönyvek, valamint a Boszniatörténetét ismertető könyvek nyomtatása, forgalmazása és propagálása révén el kellnyerni a boszniai lakosság fokozottabb rokonszenvét; 5. Szerbiának új kereskedelmiútról is kell gondoskodnia, amely a tengerhez vezetne és kikötőhöz juttatná. (...) Alegjobb megoldás Ulcinj (Thim Józsefnél: Dulcigno) lenne, ahol egy szerb kereskedelmiügynökség felügyelné a szerb kiviteli cikkek árusítását, valamint a francia és angoláruk vételét; (...) a Porta sem ellenezné ezt, mert ezáltal egyik kikötőjének forgalmajelentősen fellendülne; 6. a boszniai ferencesek még jobb megnyerése érdekében Belgrádbana katolikusok részére egy kápolnát építenének, amelyet - Bécs befolyását megelőzendő- a belgrádi francia konzul védnöksége alá helyeznének; 7. a montenegróiakkalvaló baráti viszony szorosabbá tétele értekében a Szerb Fejedelemségnek anyagilagkell őket támogatnia, Oroszország példáját követve pedig az ottani görögkeleti egyházfőnekrendes évdíjat fizetnie.38A Načertanije írója egy kb. 10-15 sornyi kis alfejezetet szentelt a Szerémségnek,Bácskának és a Bánságnak, ahol szintén éltek szerbek. A két külföldi közvetítő diplomatairánti kötelező tiszteletnyilvánítás jeléül Garašanin még három mondat erejéigszólt a „csehekkel valószövetségről"is. Számára ugyan ez egyelőre „inpraktikus"-naktűnt, de jelezte, hogy „szükséges Szerbiát Csehországgal, Morvaországgal és a tótokkal

Bada Zoltán 30 Nemzeti programok: szerbmegismertetni egy óvatos és okos módon, mely nem tűnnék felAusztriának."39 S ezzelvéget is ért az 1844-ben megírt szerb nemzeti külpolitikai memorandum, amelynek -Zach dokumentumával ellentétben - még zárógondolatai sincsenek!A Načertanije tartalma kapcsán meg kell említeni két igen lényeges mozzanatot:a. Szembetűnő, hogy az emlékirat szövegéből, illetve Garašanin akkori, 1844-ik évipolitikai elképzeléseiből végül kimaradtak a Horvát, Szlavón és Dalmát Királyság területeirevonatkozó propagandamunka, illetve a horvátokkal történő majdani területi egyesüléslegapróbb részletezései. A mai kortárs szerb történészek azzal magyarázzák aszerb belügyminiszternek a Ljudevit Gaj és a horvát Illír mozgalom iránt tanúsítottfokozottabb óvatosságát, hogy nem tudott bennük maradéktalanul megbízni! Mindenpolitikai lépésükben, gesztusukban ott látta Bécs hatását. Nem utolsósorban, az azonosvalláshoz való tartozás („a katolikus kapocs") is erős érvnek számított. Vasilije Krestićakadémikus véleménye szerint Garašanin abban az időszakban, 1844-ben nem azértmellőzte a horvátokkal való mélyebb együttműködést, mert a délszláv egység ellenzőjelett volna, hanem azért, mert józanul felmérte, hogy számára sokkal fontosabb a többretaksált „új szerb császárság", mint egy „bizonytalan illír királyság".40 (Azt azonban márelőre jelezzük, hogy az 1860-as években Garašanin politikai elképzeléseiben nagyonkomoly változás állt be: eljutott egy délszláv szövetségi állam gondolatáig.)b. A Szerémség, Bánát és Bácska területén élő szerbek ügyében 1844-ben arra alapozott,hogy a magyar rendi alkotmány nyújtotta autonómia kereteinek kihasználásamellett nem ártana még jobban fokozni a(z egyetemes) szerbség összetartásának ésösszefogásának tudatát.414. A Načertanijé-ben rögzített elképzelések megvalósítására tett 19. századikísérletek és történettudományi értelmezésükIlija Garašanin emlékirata a jövőbeli szerb állam tervezete volt. A memorandum -keletkezésének időszakában, 1844-ben - gyakorlatilag három fajta integrációs lehetőséggelkecsegtetett:1. a dél-magyarországi szerbek csatlakozásának esetében a majdani új szerb államnaktovábbra is megmaradna a szerb nemzeti jellege;2. ha majdan a három horvát történelmi terület is csatlakozna a Szerb Fejedelemséghez,az új állam már elveszítené kizárólagos szerb jellegét, és egy délszláv egyesülésrekerülne sor;3. végül, ha történetesen a keletebbre fekvő bolgárok is hozzácsatlakoznának a SzerbFejedelemséghez, abban az esetben a délszláv nyelvtudomány értelmezése szerint teljesegészében megvalósulna a déli szlávok nemzeti egyesülése.42Ilija Garašanin számára a szerb nemzeti egység állama kristálytiszta elképzelés és főcélkitűzés volt, míg a horvátok és a bolgárok csatlakozása 1844-ben még meglehetősenködös és bizonytalan lehetőségnek mutatkozott. Az elkövetkező években, illetve évtizedekbena Szerb Fejedelemség a Načertanije szellemében csak annyit tudott előrelépni,amennyit számára az európai nagyhatalmi politika érdekei lehetővé tettek. Az emlékiratbanrögzített távlati tervek valóra váltása ügyében a 19. században négy közvetlendiplomáciai (és részint fegyveres) akcióra került sor. Ezek a következők voltak:1. Az 1848-1849. évi forradalmi események idején - Ilija Garašaninnak és az alkot-

Bada Zoltán 31 Nemzeti programok: szerbmányvédők kormányának tudtával és jóváhagyásával - szerbiai fegyveres önkéntesekközvetlenül támogatták a magyarországi szerbek mozgalmát. Ezzel valójában csak abécsi udvarnak tettek jó szolgálatot, mert a magyar honvédség 1849. évi világosi fegyverletételeután az ún. Szerb Vajdaság még nem csatlakozhatott a Szerb Fejedelemséghez,hanem további hat évtizedig megmaradt a Habsburg Birodalom (1867-től az Osztrák-MagyarMonarchia) kereteiben.432. Ugyancsak 1848-ban Konstantin Nikolajević, a Konstantinápolyban szolgálatotteljesítő szerb követ 15 pontban papírra vetette az Oszmán Birodalom dualista alapokravaló helyezésének koncepcióját. A diplomata elképzelései szerint az ázsiai tartományokmellett az Oszmán Birodalom egy másik nagy területi egységén, a Balkán-félszigetenelterülő vilajetek az ún. Szerb Egyesült Államokba tömörültek volna. Államformatekintetében ők egy Szerb Alkirályságot alkottak volna a Porta közvetlen fennhatóságaalatt (szerbül: Srpsko vicekraljevstvo). Ez a projekt végül csak elképzelés maradt, amelyrőlsok éven keresztül még a nagyhatalmak diplomatái is elcseverésztek, és amelyrőlleghívebben a Garašanin-Nikolajević levelezés anyagai tanúskodnak.443. Az 1860-as években, Mihailo Obrenović második uralma idején Ilija Garašaninmár új posztra került. Szerb külügyminiszterként a nagyhatalmak közbenjárásával elérteazt, hogy a török helyőrségek 1867-ben elhagyták a szerbiai városokat.45 Ez volt azaz időszak, amikor az állandóan tapintható törökellenes balkáni feszültség közepetteGarašanin nagyon komolyan, mélyrehatóan elemezte, taglalta és tovább módosítottaállampolitikai elképzeléseit. A törökök ellen mindig nagy gyűlöletet táplált, de ezenérzelmeit diplomáciai tárgyalások idején - politikai okok miatt - lepleznie kellett (agyűlöletről csak magánjegyzeteiben tett írásos említést). Ő ugyan továbbra is megmarada Načertanijében megírt vezérgondolatai, valamint a Nikolajević-féle 1848-as koncepciófontosabb tételei mellett, de láthatóan új megoldásokat, új módozatokat is keresett.A szerb államférfinál végül 1866-ban érett meg és nyert értelmet egy újabb államalakulatnak,az ún. délszláv állam (szerbül: jugoslovenska dr•ava) gondolata. AmikorGarašanin 1867-ben levelet váltott Josip Juraj Strossmayer római katolikus püspökkel,a Horvát Néppárt vezetőjével, az ún. Program című irata révén Garašaninnál már kétnagyon fontos minőségi változást is észrevehetünk. Egyfelől, egy délszláv szövetségiállam létrehozásáért szállt síkra (központjai: Belgrád és Zágráb), másfelől pedig - újpolitikai koncepciójának szellemében - a majdani új államalakulatnál már nem az államterületettekintette fő konstitutív elemnek, hanem a nemzetet.46 Tehát, a korábbiidőkből származó „valamennyi szerb állam szövetsége" koncepciót (szerbül: „Savezsvih srpskih zemalja") az 1860-as évek közepén fokozatosan háttérbe szorította és felváltottaegy egészen más politikai irányzat: a „valamennyi délszláv törzs egyesítésének"koncepciója (szerbül: „Sajedinjavanje sviju jugoslavenskih plemena").47 RadošLjušic professzor mindezt a következőképpen magyarázza: bármi is legyen az új jövőbeliállamnak a neve - Szerbia, délszláv vagy déli szláv közösség, netán több államotfelölelő balkáni konföderáció (görögökkel? bolgárokkal?) - Ilija Garašanin a szerbnemzetállamnak mindig markáns főszerepet szánt. Mindig Szerbia lett volna a fúzió fővégrehajtója! A politikus számára egy dolog volt fontos és lényeges: a szerbségnek -akár egyedül, akár más nemzetekkel karöltve - végleg egyetlen egy államba kell tömörülnie!484. Végül röviden megemlítjük azt is, hogy Garašanin mindeközben fáradhatatlanuldolgozott még egy diplomáciai projekten: a Szerb Fejedelemség uralkodójának, Mihailo

Bada Zoltán 32 Nemzeti programok: szerbObrenovićnak a kezdeményezésére 1866 és 1868 között a montenegróiakkal, a bolgárokkal,görögökkel és a románokkal megkötött titkos szerződések révén tető alá hoztaaz első Balkán-szövetséget is!49 Mivel azonban Mihailo fejedelem 1868-ban merényletáldozata lett és az 1878. évi Berlini kongresszuson ismét a nagyhatalmak döntöttek aBalkán legfontosabb kérdései ügyében, az első balkáni szövetségnek gyakorlatilag nemlett jelentős diplomáciatörténeti fajsúlya.5. A Načertanije hatástörténete a 20. századbanA történettudomány és a politikát szolgáló publicisztika különböző korszakokbankülönböző módon értékelte az 1844. évi szerb memorandumot. A Načertanijét délszláv,illetve jugoszláv integrációs programként jellemezte Đ. Jelenić, F. Šišić, D.Stranjaković, Lj. Aleksić, V. J. Vučković és a cseh V. Žaček.50 Velük ellentétben IlijaGarašanin dokumentumát nagyszerb programként ítélte meg J. Mitrović, P. Šimunić,M. Valentić, J. Šidak, V. Čubrilović, N. Stančić, valamint az amerikai Ch. Jelavich ésD. MacKenzie.51 Két történész, R. Perović és J. Milićević azon a véleményen volt,hogy az 1844. évi dokumentum szerb integrációs program - bár magán viseli a nagyszerb„nacionalista törekvések" jegyeit.52 A szerb tudósok közül csak V. Ćorović, V.Popović és M. Ekmečić nem kötelezte el magát egyik „tudományos irányzat" mellettsem.53 Mégis, a jugoszláv belpolitikai válság elmérgesedése idején Ekmečić akadémikusis „nagyot lépett előre": 1992-ben a Načertanijét még a jugoszláv integráció programjánaktekintette,54 a 21. század elején egy belgrádi nemzetközi konferencián viszontmár oly módon legitimálta a nagyszerb politikát, hogy „a szerb nemzetnek a 19. századbanlegitim joga volt ahhoz, hogy a szerb államhoz csatolja mindazokat a tartományokat,ahol szerbek élnek".55 Mindent összevetve, a 20. században a két világháborúközötti időszakban a történészek a Načertanijét jugoszláv szemléletűnek, míg a titóiJugoszláviában szinte kizárólag nagyszerb programnak nyilvánították.Nem vitás, hogy a Načertanije mindig válságos időszakokban kapott napi politikaiaktualitást. A vele kapcsolatos reagálásokat - a tüzes hangú érveket és ellenérveket, arokonszenvet és ellenszenvet - teljes mértékben befolyásolta a vitázó felek nemzeti ésfelekezeti hovatartozása. A memorandum több módon való értelmezése különösen az1991-1995 között lezajló véres jugoszláv belháború idején hágott a csúcsára - az esetektöbbségében publicisztikai és hírmagyarázó szövegkörnyezetben! A tudományos értékelésektükrében Ilija Garašanin memorandumának történelmi hatásgyakorlását a következőhárom csoportba lehetne sorolni:1. az egyetemes szerbségre gyakorolt hatások;2. a többi szomszédos szláv és nem szláv nemzetekre gyakorolt hatások;3- az európai- és a világközvéleményre gyakorolt hatások.1. Miután 1918. december 1-én kikiáltották a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot,az új állam hivatalos létrejöttével egy időben megtörtént a szerbség etnikai területeinekfúziója. Ebből a szempontból a szerb politikusok körében a Načertanije egyértelműenpozitív értékelést kap(hat)ott. A történelem során ekkor történt meg először az, hogy -ugyan több más nemzet társaságában - a szerbség kis híján teljes populációjával egyetlenegy állam keretében találta magát. Elenyésző kivételt képeztek a szomszédos Magyarországon,Romániában és Albániában maradt szerb szórványok.

Bada Zoltán 33 Nemzeti programok: szerbA délszlávok egységállama a későbbiekben mégsem lett a békés egymás mellett éléspéldás értékű közössége, hanem különböző nemzeti érdekek összeütközésének „gyakorlótere"- gondoljunk csak az 1912 óta egyre elmérgesedő szerb-albán viszonyraKoszovó kapcsán, vagy a még hosszabb múltra visszatekintő szerb-horvát felekezeti ésetnikai színezetű történelmi ellentétekre! Az összesen 73 évig fennálló délszláv szövetségiállam végleges felbomlása után a szerbség legprominensebb közéleti képviselőiarra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a délszláv/jugoszláv eszme a szerbségnek többtörténelmi kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott. Egyfelől azért gondolják így,mert a szerbek szemlélete és „zárszámadása" szerint az 1918. évi egységállam létrejöttéhez„nem csekély emberáldozattal járultak hozzá", amit a társnemzetek soha jó szavakkalnem is méltányoltak; másfelől pedig azért, mert a jugoszláv állam 1990-1991.évi felbomlási folyamata elkerülhetetlenül előidézte a szerbségnek újbóli, több államravaló széttagolódását és szétszóródását. A szerb történésztársadalom tagjai közül különösenVasilije Krestić akadémikus szokta hangoztatni nem kis pátosszal, hogy az 1918-tól 1991-ig fennálló államban éppen a szerbek voltak a legfogékonyabbak arra, hogynemzeti érzésüket és identitásukat, valamint kultúrájuk legfőbb értékeit feláldozzák ajugoszláv eszme és együttlét oltárán.56 Napjainkban az 1991-1995 között lezajló jugoszlávbelháborút, a Milošević-korszak (1988-2000) legnagyobb részét, valamint azezredforduló első éveit már úgy is szokták emlegetni és értékelni, mint a szerb nemzetikijózanodás időszakát.57A szerb történetírás a maga részéről védekezésül mindig felveti a következő kérdést:egyáltalán lehetett-e a szerb területi egyesülést úgy végrehajtani, hogy abba aszerb államba ne is jussanak be más nemzetek - kisebbségi státusban? Radoš Ljušićazon az állásponton van, hogy a szerb politikát csak akkor lehet „nagyszerb" jelzővelelmarasztalni, ha az a maga szerb etnikai-határ elvét szembehelyezi a horvátok történelmijog és történelmi államhatár elvével. A kortárs történész nyomatékosítja, hogyazt a szerb államot, amely Garašanin politikai elképzelései szerint 1844-ben még elsődlegesencsak az Oszmán Birodalom szerb alattvalóit szándékozta egyesíteni egyetlenegy közös államterületen, semmiképpen sem lehet Nagy-Szerbiának bélyegezni!58 Abelgrádi egyetemi tanár nagyon fontosnak tartja azt is, hogy a szerb történettudományvalamikor a jövőben vitassa meg és tudományos megalapozottsággal válaszolja meg akövetkező kardinális kérdéseket: Mi lett volna a szerb nemzet számára az üdvözítőbbállamjogi megoldás - csak egy markáns nemzeti stratégiai terv melletti következeteskiállás vagy egyszerre több alternatív terv futtatása? Vajon az 1860-as években IlijaGarašanin fejében konfúzió állt volna be a szerb nemzeti állam jövőbeli stratégiájátilletően? Vajon a Szerb Fejedelemség számára csak a majdani délszláv szövetségi államlett volna az egyetlen opció, az egyetlen járható út?592. A szerbekkel együtt élő többi (társ)nemzet - a horvátok, a bosnyákok, a szlovének,az etnikumok/nemzetiségek közül pedig különösen az albánok - a Načertanijénak1918-ban történő beteljesedését úgy élte meg, hogy az kizárólag csak a szerbség nemzetiintegrációját valósította meg. A politikai, a felekezeti, a kulturális és egyéb szemléletbelikülönbségek idővel csak egyre erősítették a széthúzás, a nemzeti önállósodásés a végleges különválás gondolatát. Történt közben az is, hogy közvetlenül az elsőJugoszlávia 1941. évi katonai bukása és idegen erőktől való megszállása után DragoslavStranjaković akadémikus, a két világháború közötti időszak prominens szerb történészeés a Načertanije első ismertebb kutatóinak egyike Ilija Garašanin memorandumát a

Bada Zoltán 34 Nemzeti programok: szerbDra•a Mihailović ezredes (majdan tábornok) vezette Ravna Gora-i csetnik mozgalomrendelkezésére bocsátotta, és annak nagyszerb területrendező politikájához idomította.60Talán mondani sem kell, hogy ezzel a tettével a neves tudós maximálisan diszkreditáltaa szerb integrációs programnak két világháború közötti jugoszláv-értelmezését.Amikor cselekedete kitudódott, több se kellett a német és olasz megszállókkal mindvégigkollaboráló horvát usztasa rezsimnek: sajtó-propagandája Garašanin emlékiratátnemes egyszerűséggel „nagyszerb soviniszta és területszerző törekvéseket tükröző dokumentummádegradálta"!61Véleményünk szerint ez a második világháborús mozzanat volt a legkritikusabbpillanat, mert a szerbellenes érzelmeket és a nemzeti önállósulási gondolatokat leginkábbkinyilvánító horvátok, bosnyákok és albánok éppen attól az időponttól, 1941-tőlkezdték lankadatlanul bírálni a 19. századi dokumentumot - s ennek szellemében bíráljákmég napjainkban is! A nem szerb történészek és publicisták alkotásaiban IlijaGarašanin mellé a „vádlottak padjára" kerültek még a következő személyiségek és alkotásokis: Vuk Stefanović-Karadžić (1787-1864) szerb nyelvtudós és polihisztor, akia „Szerb mindenki és mindenhol" (szerbül: „Srbi svi i svuda") című 19. századi alkotásávalés a što-nyelvjárás kapcsán hangoztatott nyelvtudományi elméletével valójábannagyszerb nemzeti nézeteket hirdetett; Nikola Stojanović (1880-1964) a hercegovinaiMostarban született szerb jogász és nagyszerb ideológus A ti vagy a mi kiirtásunkigcímű alkotása miatt (Do istrage vaše ili naše); Jovan Cvijić (1865-1927), a neves szerbföldrajztudós, akinek egyik írásából gyakran szokták kiragadni a következő mondatot:A szerb kérdést erőszak alkalmazásával kell megoldani (Srpski se problem mora rešitisilom); Vasa Čubrilović (1897-1990) történész és akadémikus, az 1914. évi szarajevóimerénylet egyik legfiatalabb résztvevője, aki Az arnauták kitelepítése (IseljavanjeArnauta) című 1937. évi hírhedt nyilvános előadásában kifejtette az iszlám felekezetűalbán lakosságnak Koszovóról való eltávolítását ún. „puha és kemény módszerek kombinációjával";Stevan Mojević (1888-1946), Banja Luka-i illetőségű szerb ügyvéd éscsetnik-ideológus a Homogén Szerbiáról alkotott politikai programja miatt (HomogenaSrbija); s végezetül, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia 1986. évi „elhíresült"Memoranduma.623. A Načertanije iránt külföldön, különösen a német nyelvterületen az első világháborúutáni években élénkült meg az aktuálpolitikai szükségletektől inspirált tudományosérdeklődés. Az 1920-as és az 1930-as években az emlékirat már bekerült az ún.háborús felelősség irodalmának (németül: Kriegsschuldfrage Literatur) körébe is. Ennekjegyében 1930-ban a német birodalomgyűlés egy parlamenti vitasorozat szükségletekéntlefordíttatta német nyelvre Ilija Garašanin tervezetét. Végső soron a Načertanije1906. évi belgrádi megjelentetése és a Narodna Odbrana (Nemzetvédelem) nevű szerbiaikonspirációs szervezet 1908. évi megalakítása volt a Reichstagban a két leggyakrabbanemlegetett érvelés egy hipotézis bizonyítására - nevezetesen annak igazolására,hogy a szerb államvezetés a Karađorđević dinasztia 1903. évi hatalomra jutása ótafolyamatosan újabb területek megkaparintásán fáradozott!63 Ezt az elméletet írásos formábanelsőként Stephan Fr. Sarkotić tábornok is hirdette Der Banja Luka-Prozesscímű 1933-ban megjelent könyvében, amelyet az első világháború idején lezajló egyikleghírhedtebb hűtlenségi pernek szentelt. Az Osztrák-Magyar Monarchia egykori magasrangú katonatisztje alkotásának bevezető részében Garašanin emlékiratát úgy mutattabe az olvasóknak, mint a „szerb hódítások kiindulópontját."64

Bada Zoltán 35 Nemzeti programok: szerbPontosan hét évtizeddel később, a Načertanije a 20. század egy újabb válságos időszakának,az 1991-1995 között lezajló jugoszláv belháború záróakkordjaként ismétaktuálpolitikai összefüggésben kapott nemzetközi figyelmet. A Hágai Nemzetközi Törvényszékelé idézett Slobodan Milošević egykori szerb, illetve kis-jugoszláviai elnökperének 2003. évi menetében napirendre került a „nagyszerb területhódítás" témaköre.Az ügyészség a törvényszéki szakértői jelentés megírásával az egykor Belgrádban diplomáciaiszolgálatot teljesítő Audrey Helfant Budding amerikai történésznőt bízta meg.65A szerzőnő a jelentés 10. számú jegyzetében a Načertanijéval kapcsolatban mindösszeCh. Jelavich és J. Lampe amerikai, V. Čubrilović (egykori) jugoszláv, R. Beschnittnémet, valamint S. Pawlovich szerb származású angol történész l-l művére hivatkozott.Az önmaga védőügyvédjét megszemélyesítő Milosevic - hogy opponensét teljesenelbizonytalanítsa - villámgyors kérdései keretében felhívta a történésznő figyelmétarra, hogy jelentése azért nem tárgyilagos, mert nagyon sok releváns történettudományialkotást, többek között még David MacKenzie rangidős amerikai történész Garašaninmonográfiájátsem használta! A bírósági per e dialógusa idején az is kiderült, hogy aHarvard Egyetem tanárnője nem tudott David Urquart 1833. évi szerbiai tartózkodásárólés a Portfolióban közzétett jelentéséről sem, hanem csak kizárólag František Zachbelgrádi közvetítői szerepéről és Terv című dokumentumáról. Végül, a bírósági tanácselőtt Slobodan Milošević jellegzetes magabiztosságával kijelentette: a legújabb szakirodalomismeretének hiányában Audrey Budding professzorasszony teljesen illetéktelenarra, hogy egyfelől a Načertanijét nagyszerb politikai dokumentumként ítélje meg,másfelől pedig arra is, hogy a memorandumot, mint hódításra inspiráló emlékiratot őellene vádponti igazolásként feltüntesse.66 A védelem ezen kívül még felvonultatta aSzerb Tudományos és Művészeti Akadémia néhány tagját is. Közülük Čedomir Popovtörténész, az újvidéki Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának nyugalmazotttanára a 2004. december 15-i tárgyalási napon határozottan így nyilatkozott: a Načertanijenapjaink tudományos álláspontja szerint se nem jugoszláv integrációs, se nem nagyszerbterületszerzést sugalló dokumentum, hanem a szerb nemzet egyesítését hirdető19. századi politikai emlékirat.676. Zárógondolatok helyettIlija Garašanin emlékiratát a szerb történettudomány azok közé a történelmi projektekközé sorolja, amelyek „alapos előfeltételezéseikkel, stratégiai céljaikkal és víziójukkalnagy hatást gyakoroltak a későbbi nemzedékekre."68 Szakértők véleménye szerinta Načertanije nem volt konzervatív irat, bár magán viselte a konzervatív politikakét jellegzetes vonását: a legitimizmus és a történelmi jog szellemiségét. A szerb történészekIlija Garašanin politikáját - mind a kezdetit, mind a későit - „haladó szelleműállami politikának" tartották és tartják, mert fő célkitűzése a szerb nemzeti állam megalapításavolt, amely egyúttal magában hordozta egy délszláv/jugoszláv egységállammegalakításának a lehetőségét is.69 A sors úgy hozta, hogy a Načertanije 1844. évi megalkotásaután Ilija Garašanin még kerek 30 évig élt. Ő már nem érhette meg azt, amimemorandumának és eseményekben gazdag politikai pályafutásának vezérgondolatavolt: az egységes szerb állam kikiáltását! Politikai küldetésének teljesítését már másokvalósították meg - az 1903. évi „májusi fordulat" révén trónra jutó Karađorđević di-

Bada Zoltán 36 Nemzeti programok: szerbnasztia és Nikola Pašić háborús kormányzata a balkáni háborúkat, valamint az elsővilágháborút lezáró nemzetközi diplomáciai folyamatok keretében.70A sors fintora, hogy összességében nézve a 20. századi jugoszláv egységállam aszerbek számára óriási történelmi csalódást okozott. A történelem által feljegyzett valamennyijugoszláv állam fennállása idején átélt királyi, titói és miloševići diktatúra, amásodik világháborús és a századvégi belháborús tömegpusztítások, az ideológiai színezetűcsetnik-partizán ellentétek kínos hagyatéka, a „megoldhatatlan" koszovói krízis,valamint a regionális megosztottságok következtében a szerbség napjainkban ismét nagyontávol áll az örökké áhított nemzeti egységállam realitásaitól. A nemzet szellemiegységét - akárcsak a török hódoltság hosszú évszázadaiban - gyakorlatilag most iscsupán a szerb ortodox egyház tudja egymagában szimbolizálni.A jelen tanulmány írója nem vállalkozott arra, hogy jóslatokba bocsátkozzon a szerbtársadalom jövőjét és távlatait illetően. Csak jóhiszeműen reméli, hogy a 20. századfolyamán átélt megannyi válságból és megpróbáltatásból okulva a szerbség valamikorelindul a szó nemesebb értelmében vett nemzeti, politikai és szellemi megújulás, valaminta vele együtt élő nemzetek iránt tanúsított nagyobb fokú tolerancia irányába! Atanulmány központi témáját képező 1844. évi Načertanije pedig kerüljön csak vissza atörténettudomány körébe, abba a közegbe, ahol kizárólag történelmi forrásként, nempedig aktuál-, napi-politikai vitairatként fogják kezelni.Jegyzetek1 „Van otadžbine narod nema ni života niti istorije". Ld.: Simeunović, Dragan: Garašaninova vizijazajedničke otadžbine. In Uő: Izriznice otadžbinskih ideja : Slobodarski međaši naše političke misli 19.veka. Beograd, 2000, 7, 29. p. a továbbiakban: Simeunović (2000)2 IlijaGarašanin életéről és pályafutásáról ld.: Stranjaković, Dragoslav: Ilija Garašanin : rukopis. InArhiv Srpske akademije nauka i umetnosti, br. 14.233; Ljušić, Radoš: Ilija Garašanin (1812-1874). In:Kostić, Zvonimir (ured.): Sto najznamenitijih Srba. Beograd, 1993 (2. kiadás: 2001.), 180-186. p.;MacKenzie, David: Ilija Garasanin : Balkan Bismarck. Boulder (Colorado), 1985.; Mekenzi, Dejvid:Ilija Garašanin, državnik i diplomata. Beograd, 1987.; Stojančević, Vladimir (ured.): Ilija Garašanin(1812-1874): Zbornik radova sa međunarodnog naučnog skupa odr•anog 9. i 10. decembra 1987.povodom 175. godišnjice rođenja. Beograd 1991. (tovább: Ilija Garašanin (1812-1874)...: Ez utóbbibanld. David MacKenzie szerb nyelvű tanulmányát: Ilija Garašanin, srpski narodni vođ, 1843-1867.,187-207. p. a továbbiakban: Mekenzi (1991).3 Legrészletesebben: Ljušić, Radoš: Knjiga o Načertaniju : Nacionalni i državni program KneževineSrbije (1844). Beograd, 1993. A továbbiakban Ljušić (1993); Ekmečić, Milorad: Evropska pozadina„Načertanija" Ilije Garašanina 1844. In Uő.: Dijalog prošlosti i sadašnjosti: Zbornik radova. Beograd,2002, 95-135. p. a továbbiakban: Ekmečić (2002). Rövid magyar szintézisét ld.: Ress Imre: IlijaGarašanin magyar politikájának nemzetközi háttere (1848. március - 1849. február). In Uő: Kapcsolatokés keresztutak : Horvátok, szerbek, bosnyákok a nemzetállam vonzásában. Budapest 2004, 135-136.p. a továbbiakban: Ress (2004)4 Ress (2004) 135. p.5 Bataković, Dušan: Nova istorija srpskog naroda. Beograd, 2002, 67, 87. p. Ld. még: Zirojević, Olga:Tursko vojno uređenje u Srbiji 1459-1683. Beograd, 1974.6 Ljušić (1993) 45. p.; Simeunović (2000) 9. p.7 Karađorđe elképzeléseit és terveit ld.: Ljušić (1993) 44-49. p.; Ljušić, Radoš: Srpska, velikosrpska ijugoslovenska državna politika Srbije (1804-1918). In Krestić, Vasilije - Nedić, Marko (ured.):Velika Srbija - istine, zablude, zloupotrebe: Zbornik radova sa Međunarodnog naučnog skupa održanogu Srpskoj akademiji nauka i umetnosti u Beogradu od 24-26. oktobra 2002. Beograd, 2003, 288-291.p. a továbbiakban: Ljušić (2003); Simeunović (2000) 10-11. p.8 Miloš elképzeléseit és terveit ld.: Ljušić (1993) 49-54. p.; Ljušić (2003) 291-293. p.; Simeunović(2000): 11. p. Az alkotmányvédőkről ld.: Stranjaković, Dragoslav: Vlada ustavobranitelja, 1842-1853. Beograd, 1932.9 Ljušić (1993) 51-54, 67. p.; Simeunović (2000) 11. p.

Bada Zoltán 37 Nemzeti programok: szerb10 Ljušić (1993) 67. p.; Ekmečić, Milorad: Stvaranje Jugoslavije, 1790-1918. 1. tom. Beograd, 1989,226, 228. p. a továbbiakban: Ekmečić (1989/1); Ekmečić (2002) 95, 99. p. David Urquhart iratát akrakkói Czartoryski-levéltárban őrzik. Jelzete: Rps. 5404/4. Szerbül először tette közzé: Ljušić (1993)117-120. p.11 Ress Imre: A szerb külpolitika és a Habsburg Monarchia dualista átalakulása (1865-1867). In Ress(2004) 178. p.12 A nagyhatalmak összeurópai és balkáni politikájáról ld.: Diószegi István: Klasszikus diplomácia -modern hatalmi politika. Budapest, 1967, 72-87. p.; Halecki, Oscar: Európa millenniuma. Budapest,1993, 263-271. p.; Jelavich, Barbara: A Balkán története: I. köt. 18. és 19. század. Budapest, 1996,213-221, 293-296. p.; Uő.: A Balkán története: II. köt. 20. század. Budapest, 1996, 12, 34, 124, 132-134.p. a továbbiakban: Jelavich (1996)13 Ekmečić (2002) 95. p.; Ekmečić, Milorad: Srpska nacionalna sudbina između Srednje-Evrope i Evrope:(Srbi i jugoslovenska ideja). In Uő: Srbija između Srednje Evrope i Evrope. Beograd, 1992, 10-11. p.a továbbiakban: Ekmečić (1992).14 Ljušić (1993) 52. p. (ott ld. a 89. sz. lábjegyzetet.); Ekmečić (2002) 106. p.15 Ekmečić (2002) 105, 119. p. Az emlékirat címe: Nacrt memoara srpske vlade; angolul: Projet deMemoire of the Serbian Government. In „Portfolio" (London), 1843. augusztus 1. Ld. Ekmečić(2002) 120-122. p.16 Ljušić (1993) 64. p.; Ekmečić (2002) 119. p.17 Ljušić (1993) 68. p.18 Czartoryski életéről, a lengyelek balkáni tevékenységéről és Zach missziójáról ld.: Handelsman, Marceli:Adam Czartoryski. Warszawa, 1948-1950.;Žaček,Václav: Uloga Františeka A. Zaha u Srbiji. In GlasSANU (Beograd), 1974., br. 290/1, p. 160-193.; Ljušić (1993) 64-71. p.19 Ljušić (1993) 69-70. p.; Ekmečić (2002) 123, 124. p.20 A Szerb Állami Levéltárban Zach eredeti kéziratának jelzete: AS, IG, 123. Ld.: Ljušić (1993) 130-150.P.21 Ljušić (1993) 70-71. p. Ld. még: Durković-Jakšić, Ljubomir: O nastanku „Načertanija" 1844.godine.In Ilija Garašanin (1812-1874)...: 19-43. p.; Živanović, Đorde: Od Čartoriskog do Garašanina. InUo., 45-63. p.22 Ld. Ljušić (1993) 151-165. p. (valamint több más időszaki kiadványban és on-line forráshelyen).Magyar nyelven: Thim József: A Magyarországi 1848-49-iki Szerb fölkelés története: II kötet. Iratok:1848 március-augusztus. Budapest, 1930, 14-26. p. a továbbiakban: Thim (1930). A Načertanijemagyar nyelvű tartalomjegyzékének közzétételénél Thim fordítását használtuk fel - B.Z.23 Ljušić (1993) 98. p.24 Uo., 68-69. p.; Ljušić, Radoš: Istorija srpske državnosti: Knjiga II: Srbija i Crna Gora - novovekovnesrpske države. Novi Sad, 2001, 118. p. a továbbiakban: Ljušić (2001)25 Ljušić (1993) 13-14. p. Az egyiket Milan Đ. Milićević készítette 1877-ben, míg a másikat MilosavJelić író adta el a Nemzeti Könyvtárnak 1943 nyarán. Jelzetük: NB, R 343/III-2 és NB, R 163. Ld.Ljušić (1993) 11. p.26 Haus-, Hof und Staatsarchiv, Wien, XIX/1883, Serbien Raports, varia de Serbie 1883, fol. 11/1 - 18/8. (Ljušić (1993) 12. p., ott ld. a 4. sz. jegyzetet). Ljušić szerint azt az illetőt, aki az Osztrák-MagyarMonarchia belgrádi nagykövetségének átadta a Načertanije szövegét, valószínűleg a Szerb HaladóPárthoz tartozó azon személyek körében kell keresni, akik jól ismerhették a szerb diplomácia „nagytitkait", és akik ugyanakkor jó viszonyban voltak az akkori belügyminiszterrel, Milutin Garašaninnalis (ő Ilija fia volt).27 Ljušić (1993) 12. p.28 Amikor sok évvel később Thim József még nagyban szerkesztette A Magyarországi 1848-49-iki Szerbfölkelés története című alkotását, a Načertanije magyar nyelvű változata már nem volt az OrszágosLevéltárban! Így neves történészünk a Vukičević-féle 1906. évi nyomtatott szövegváltozatát önmagaültette át magyar nyelvre, és azt tette közzé 1930-ban. Ld. Thim (1930) 14-26. p. (A magyar fordítástmegelőzi a szerb eredeti közlése: Uo., 1-14. p.). A szerb anyag eredeti forráshelyének pontos leírásátld. a 30. sz. jegyzetben.29 A politikusok Milan Đ. Milićević egyik 1888. évi kiadványa (Pomenik znamenitih ljudi u srpskognaroda novijeg doba) révén szereztek információt. Ld. Ljušić (1993) 15. p.30 Vukičević, Milenko: Program spoljne politike Ilije Garašanina na koncu 1844. godine. In: Delo(Beograd) 1906., knj. 38., sv. 1., p. 321-336. Akárcsak Thim Józsefnek, így Radoš Ljušićnak is a31 (1993) a Uo., kutatómunkájátDelobanNačertanije 13-14. 16.megjelentetett p. valamennyi az 1980-asszövegváltozatot(újra)közlése évek végén „titói a Vukičević-félekellettbürokraták"használnia,nyomtatvány módszeresenmivelalapján megakadályozták.a szerbkészülttörténészel. Egyébként,Ld.levéltáriLjušić

Bada Zoltán 38 Nemzeti programok: szerb32 Uo., 95. p.33 Veselinović, Andrija - Ljušić, Radoš: Srpske dinastije. Novi Sad-Beograd, 2001, 47-50.34 Ljušić (1993) 95-96. p. Vö. Thim (1930) 15-16. p. Ld. még: Ljušić (2003) 302-304. p.35 Thim (1930) 20. p.36 Ljušić (1993) 97. p. Vö. Thim (1930) 17. p. A politikai propaganda érdekében Garašanin már 1845-ben a régiókba ügynököket küldött. Ők összeköttetésbe léptek a keresztény albán Miriditákkal, boszniai,hercegovinai és ószerbiai kereskedőkkel, boszniai ferences-rendi szerzetesekkel, bulgáriai ortodoxlelkészekkel és tanítókkal, valamint a (mai) Macedónia területén élő emberekkel. A propagandamegtervezése és kivitelezése terén Garašanin közvetlen munkatársai: Jovan Marinović politikus, LazarArsenijević-Batalaka, az első szerb felkelés résztvevője és történetírója, Matija Ban raguzai (dubrovniki)szerb író, Torna Kovačević egykori ferences-rendi szerzetes Boszniából, s végül két szerb ember aHabsburg Monarchiából: AtanasijeNikolićés Antonije Orešković. Bővebben ld.: Stojančević, Vladimír:Istorija srpskog naroda, V/J. : Od Prvog ustanka do Berlinskog kongresa, 1804-1878. (2. izd.).Beograd, 1994, 272. p. (ott ld. a 30-33. sz. jegyzetekben lévő műveket); Stranjaković, Dragoslav:Politička propaganda Srbije u južnoslovenskim pokrajinama, 1844-1858. In GlasnikIstorijskogdruštvau Novom Sadu (Novi Sad), 24. god., 1936, IX/2.; Mekenzi (1991) 191-193, 197. p.; Vučković,Vojislav: Politička akcija Srbije u južnoslovenskim pokrajinama Habsburške Monarhije 1859-1874.Beograd, 1965.; Stjojančević, Vladimír: Garašaninova politika oslobođenja Srba u Turskoj. In IlijaGarašanin (1812-1874)...: 389-394. p.; Vojvodić, Vaso: Tri Garašaninova poverenika za politički radu Hercegovini. In Uo., 411-432. p.; Simeunović (2000) 24. p.37 Ljušić (1993) 97. p. Vö. Thim (1930) 18-21. p.38 Ljušić (1993) 97. p. Vö. Thim (1930) 21-25. p.39 Ljušić (1993) 97. p. Vö. Thim (1930) 25. p.40 Ekmečić (1989) 480-481. p.; Ekmečić (2002) 108. p.; Ljušić (1993) 40, 42 p.; Krestić, Vasilije:Garašanin i Hrvati. In Ilija Garašanin (1812-1874)...: 274, 278. p.41 Ljušić (2003) 298. p.; Ress (2004) 136. p.42 Ljušić (1993)98. p.43 Uo., 102-103. p. Ld. még: Mekenzi (1991) 193-196. p.; Gavrilović, Slavko: Ilija Garašanin i Maparirevolucionarne 1849/49. godine. In Ilija Garašanin (1812-1874)...: 209-224. p.; Simeunović (2000)24-25. p.; Ress (2004) 135-163. p.44 A Szerb Állami Levéltárban Nikolajević dokumentumának egy eredeti változatát és egy kézi másolatátőrzik. Jelzetük: AS, IG, 227 és 465. Az iratot ld.:Ljušić (1993) 169-172. p. Elemzését ld.: Uo., 102-111. p.; Ljušić (2001) 124-130. p.; Ljušić (2003) 297-298. p.; Simeunović (2000) 25-28. p.45 Ljušić (1993) 91-92. p. Ld. még: Vuletić, Aleksandra: Vazal pobednički oslovljava suverena : Kakosu Turci 1867. godine predali Srbima Beograd,Šabac,Smederevo, Kladovo, Užice i Sokol. In Srpskonasledje - istorijske sveske (Beograd), br. 9/1998. (http://www.srpsko-nasledje.co.yu/sr-l/1998/09/article-03.html)46 Ljušić (2003) 299. p.; Simeunović (2000) 31-32. p. A Strossmayernakírt levelet ld.: Jakšić, Grgur -Vučković, Vojislav J.: Spoljna politika Srbije za vlade kneza Mihaila : (Prvi balkanski savez). Beograd,1963, 356-363. p. a továbbiakban: Spoljna politika Srbije...47 Ljušić (2003) 299, 300-301. p.48 Uo., 300. p.; Simeunović (2000) 23-24, 31. p.49 Ljušić (1993) 111-113. p.; Ljušić (2003) 300-301. p.; Mekenzi (1991) 200, 203-205. p.; Jelavich(1996/1): 220, 294, 296. p. Ld. még: Spoljna politika Srbije...: 228-246, 282-287, 383-387, 387-396, 448-452, 452-455. p.50 Ekmečić (1989/1) 463. p. (ott ld. a 8. sz. jegyzetet); Ljušić (1993) 18-24, 94. p.51 Ekmečić (1989/1) 463-464. p. (ott ld. a 9. sz. jegyzetet); Ljušić (1993) 24-38, 94. p.52 Ljušić (1993) 94. p.53 Uo.54 Ekmečić (1992) 10-12,20. p.55 Ekmečić, Milorad: Pojam Velike Srbije prema svetskim uzorima. In Krestić, Vasilije - Nedić, Marko(ured.): Velika Srbija - istine, zablude, zloupotrebe..., 16. p.56 Krestić,Vasilije: Jugoslavija danas, daili ne. In Uő: Iz istorije Srba i srpsko-hrvatskih odnosa. Beograd,1994, 303-305. p.; Uő: O integraciji i dezintegraciji srpskog naroda. In Uo., 306-318. p.; Uő: Dveprobe sa tragičnim posledicama : Ideje jugoslovenstva - nastanak i nestanak Jugoslavije. In Srpskonasleđe - istorijske sveske (Beograd), br. 12/1998. (http://www.srpsko-nasledje.co.yu/sr-l/1998/12/57 article-2.html). Jugoslovensko Dimić, (http://www.yurope.com/zines/republika/arhiva/98/202/202_18.html); Ljubodrag: iskustvo Ld. Prvi még: decembar srpske Petranović, nacionalne 1918. : Branko: integracije. Preispitivanja. Agonija Beograd, In dve Republika Jugoslavije. 1993. Cvetković, (Beograd), Beograd, Vladimir br. 202-203/1998.N.: 1991.; Srpstvo, Uő:

Bada Zoltán 39 Nemzeti programok: szerbjugoslovenstvo i Jugoslavija : Dijalog. In Republika (Beograd), br. 204-205/1999. (http://www.yurope.com/zines/republika/arhiva/99/204/204_39.html).58 Ljušić (1993) 99. p.59 Ljušić (2003) 299. p.60 Stanišić, Mihailo: Projekti „Velika Srbija". Beograd, 2000, 30-31, 36-40. p.61 Uo., 40-44 p. Ld. még: Šimunić, Petar: Načertanije : Tajni spis srpske nacionalne i vanjske politike.Zagreb, 1944.62 Beljo, Ante: Ideologija Velike Srbije(http://www.hic.hr/books/jugoistocna-europa/velikesrbije.htm#vs);angolul: Beljo, Ante [et al.]: Greater Serbia : from Ideology to Aggression. Zagreb, [s.a]. (http://www.hic.hr/books/greatserbia/index.htm); Herceg-Tajna, Ante: Začeci i realizacija velikosrpskog projekta(http://www.referendum.8k.com/Povijest2.htm); Kadrić, Ševko: Bosna u ideji i realizacije Velike SrbijeIn: Uő: Bošnjaštvo na vjetrometini. [S.1.], Hamlet förlag, 2000. (http://www.ikc-berlin.de/ubs/tekstovi/textl3.html); Mirdita, Zef: Albanci u svjetlosti vanjske politike Srbije (http://www.hic.hr/books/jugoistocna-europa/mirdita.htm#albanci). Ld. még: Tarle, Marko ml.: Geneza srpske imperijalne misliod Garašanina do Srbobrana. In Hrvatska revija (Zagreb), 1991, br. 3-4, p. 297-315.; Valentić,Mirko: Prva programska formulacija velikosrpske ideje. In Čović, Božo [et al.]: Izvori velikosrpskeagresije. Zagreb, 1991,41-65. p.;Šimunić,Petar: Načertanije : Tajni spis srpske nacionalne i vanjskepolitike. Zagreb, 1992. [a 61. sz. jegyzetben szereplő, 1944-ben megjelent alkotás második kiadása!];Čović, Božo: Garašanin i vizija Velike Srbije - prvi scenarij oblikovanja Velike Srbije. In ZbornikSlavonija, Srijem, Baranja, Bačka - Matica hrvatska, (Zagreb), 1993, 51-57. p.; Tokić, Marijan (prev.):Načertanije :četničkabiblija s komentarom. Zagreb, 1995.; Murgić, Stjepan - Bogdanić, Tomislav -Budimir, Stipan: Kontraprodukt slobode : Kritika „Načertanija" Ilije Garašanina. Zagreb, 1997.63 Ekmečić (1989/1) 463. p. (ld. a 9. sz. jegyzetet); Ekmečić (1992) 20. p.64 Sarkotić,Stefan Fr.: Der Banjaluka-Prozess, I. Berlin 1933., IX. p. Ld. még az előző jegyzet hivatkozásaitis.65 A 102 oldal terjedelmű és 262 jegyzetet tartalmazó szakértői jelentés (magyar címfordítása: Szerbnacionalizmus a 20. században) az I.-B. jelzetű alfejezetben (magyar címfordítása: A szerbséghatárvonalai), valamint a 10. sz. jegyzetben igen rövid említést tett a Načertanijéről. A jelentés szerbnyelvű változatát ld.: Budding, Audrey Helfant: Srpski nacionalizam u dvadesetom veku : Izveštajveštaka. In Međunarodni Krivični sud za bivšu Jugoslaviju : Tužilac protiv Slobodana Miloševića;Predmet br. IT-02-54-T (A dokumentum 2005. szeptember 30-ig elérhető volt a következő internetesforráson: http://www.un.org/icty/bhs/cases/milosevic/documents/docpros/expert/mil-r-budding-b.ht)66 A Milošević-Budding bírósági dialógust ld.: Fond za humanitarno pravo - Humanitarian Law Center: Haški Tribunal / Suđenje Slobodanu Milošević I Transkripti: 24. jul 2003. - Svedok Odri Bading,svedok Stanko Erstić. (http://www.hlc.org.yu/srpski/Haski_tribunal/Sudjenje_Milosevicu/Transkripti.php?file=1168.html)67 Čedomir Popov bírósági vallomását ld. angol nyelven: Wilcoxson, Andy: Professor Popov destroys themyth of Greater Serbia. In: www.slobodan-milosevic.org, December 15, 2004. (http://slobodanmilosevic.org/news/smorg1121504.htm);ld. szerb nyelven: Zarić, Miroslav: Čas srpske istorije u Hagu:7. deo: Lekcija o Balkanu. In: Novosti (Beograd) 09.01.2005.; Uő: Čas srpske istorije u Hagu : SuđenjeMiloševiću In: Koreni - list Srba u rasejanju (http://www.koreni.net/broj45/milosevic.htm)68 Bataković, Dušan: Načertanije,baštinaili hipoteka? : Pristup. In Josić-Višnjić, Miroslav: „Načertanije"Ilije Garašanina : Program spoljašnje i nacionalne politike Srbije na koncu 1844. godine. Beograd,1991,5.p.; Uő: „Ilija Garasanin's Nacertanije : A Reasessement". In Balcanica, vol. XXV-1, Belgrade,1994, 157-183. p. (http://www.rastko.org.yu/istorija/batakovic/batakovic-nacertanije_eng.html)69 Ljušić(2001) 124. p.70 Ljušić (1993) 100-101. p.; Ljušić (2003) 301-302. p.; Ekmečić, Milorad: Stvaranje Jugoslavije,1790-1918. 2. tom. Beograd, 1989, 722-751, 803-839. p.; Popović, Nikola B.: Da li su postojali„veliki" i „mali" ratni program Nikole Pašića (1914—1918)? In Terzić, Slavenko (odg. ured.): Naučniskup „Srbija 1918. godine i stvaranje jugoslovenske države". Beograd, 1989, 205-212. p.; Marković,Mihailo: Stvaranje jugoslovenske države. In Garašanin : Susreti i viđenja, 2001. Kragujevac 2002.,199-206. p.

Csaplár Krisztián 40 Nemzeti programok: albánPashko Vasa

Limes 41 Nemzeti programok: albánCsaplár KrisztiánPashko Vasa,a Rilindja1 első politikai teoretikusa„Ébredj, albán, ébredj az álmodból,Tegyünk mindnyájan, mint testvérek közös esküt,Ne nézzetek templomot és mecsetet,Az albánok hite az albánság!"(Pashko Vasa: Ó Albánia, te szegény Albánia!)2Amikor a korabeli nagyhatalmak Andrássy Gyula osztrák-magyar külügyminiszterkezdeményezésére eldöntötték, hogy Berlinben kongresszust hívnak össze az 1877-benkitört keleti válság megoldására, az európai közvélemény előtt már nem volt ismeretlena Balkán népeinek a saját nemzetállam megteremtésére irányuló törekvése. A görögök,szerbek, románok, illetve bolgárok nemzeti újjászületését a napi politika iránt érdeklődőeurópai olvasó pontosan nyomon követhette a sajtó tudósításain, illetve a balkánihazafiak nyugati nyelveken megjelentetett írásain keresztül. Azzal is tisztában lehetett,hogy az egyes népek politikusai és értelmiségei milyen kérdésekkel szembesültek azegységes nemzettudat és nemzeti állam megteremtésével kapcsolatban, illetve, hogy avallásra, anyanyelvre stb. támaszkodva milyen stációkat kellett végigjárniuk ennek felépítéséhez.1878-ban így nem lehetett meglepetés az sem, hogy a nagyhatalmak berlini kongresszusána balkáni keresztény népek képviselői részt vehettek - ha a döntésekbe nem isszólhattak bele. A félsziget népeinek sorában utoljára, de az Oszmán Birodalom muszlimjaiközül első ízben, egy újabb nép nagyon kicsiny értelmisége is helyet követelt magánaka balkáni kérdést illetően. A szomszéd népek addig jól bevált stratégiáját követve, Vasapasa, egy albán nemzetiségű török hivatalnok francia nyelven írt könyvével az európaiközvélemény elé vitte népének ügyét is. Az igazság Albániáról és az albánokról3 címűmunka később angol, német, török és görög fordításban4 is megjelent, ami egy jólszervezett akciót sejtet a publikáció mögött5.Az albán kérdést kontinens-szerte ismertté tevő Pashko Vasa (alias Wassa Effendi,Vasa pasa, Vasa Shkodrani pasa) 1825-ben született az észak-albániai Shkodrában,katolikus családban. Nem tudni, hogy hova járt iskolába, feltehetőleg autodidakta módonszerezte be ismereteit és ily módon tett szert műveltségre is. Az olasz, francia(ezeken a nyelveken publikált is) és török nyelvet már korán elsajátította, később görögülés arabul is megtanult. Nyelvismeretének és jó felfogásának köszönhetően 1842 és1847 között a shkodrai angol konzulátuson alkalmazták.6 Itt tanult meg angolul ésszerbül. 1848-ban a sikertelen nápolyi forradalom menekültjeinek egy része Shkodrábanállapodott meg. Az olasz hazafiak ismertették meg Vasát a romantikus és forradalmieszmékkel. Az ő hatásukra utazott 1849-ben Velencébe, hogy részt vegyen az osztrákokelleni forradalomban. A Velencei Köztársaság oldalán harcolt a Marghera melletticsatában (1849. május 4.), amit a forradalmárok kitüntetéssel honoráltak.7 Az osztrákok1849. augusztus 28-i bevonulása után először Anconába, majd Isztambulba menekült.8

Csaplár Krisztián 42 Nemzeti programok: albánIsztambulban eleinte nyomorgott, gyakran aludt az örmény temetőben. Később egylókereskedőnél sikerült állást szereznie. Nyelvtudására azonban itt is felfigyeltek ésezzel megnyílt előtte az út az oszmán adminisztrációban; pontos hivatali karrierjét azonbaneddig nem rekonstruálták.9 Annyi bizonyos, hogy 1863-ban - szerb(horvát) nyelvtudásamiatt - az ebben a korban ismert oszmán államférfi és történetíró Ahmed Cevdetpasa titkára és tolmácsa lett annak bosznia-hercegovinai kormányzati körútján. Az 1864októberéig tartó utazás során nyitott szemmel járt: feladatai mellett Bosznia-Hercegovinatörténelme iránt is érdeklődött. A misszió befejeződése után franciául megírta azút személyes tapasztalatait.10 Ebben a műben helyet kapott egy történeti bevezetés is; akönyv, bár számos helyen pontatlan, mégis jó képet ad a tartomány korabeli kulturálisés gazdasági viszonyairól. 1867-ben Aleppóba helyezték, de 1872-ben már hazájávalkapcsolatban ragadott tollat és írt Montenegró albániai (Albánia ekkor még csak földrajzifogalom) kapcsolatairól."A török adminisztrációban eltöltött évek során is hű maradt albán gyökereihez.Személye jó példája annak, hogy az albán elit nagyobb része összhangba tudta hoznialbán származását és a birodalomhoz való lojalitást, ill. az ezzel együtt járó oszmántudatot - még akkor is, ha nem muszlim, hanem katolikus vallású volt. Az itáliai forradalmiérzésben felnőtté vált Vasa az 1860-es években az elsők között kezdett az albánságcivilizációs fellendítése érdekében dolgozni. Isztambulban részt vett az első albánkulturális egyesületek megalakításában. Ezek az egységes irodalmi nyelvhez nélkülözhetetlenalbán ábécé kidolgozását tűzték ki célul, illetve társadalmi kérdésekkel foglalkoztak.Ekkor került kapcsolatba Konstantin Kristoforidhi nyelvésszel, illetve IsmailQemal Vlorával, aki 1912-ben kikiáltotta a független albán államot.12 A muszlim albánoka török, illetve az arab írásmód elfogadása mellett kardoskodtak; a dél-albániaiortodoxok görög betűkkel szerettek volna írni, míg az északi katolikusok a latin betűsírást kívánták bevezetni. Az 1867-ben alakult Központi Kulturális Testvériség (Vëllazëriaqendrore kulturore) egyesület ülésein Vasa - aki az ábécé kialakítására számos javaslatottett - ez utóbbi mellett tört lándzsát.11Eközben a hivatali karrierje is szépen alakult. 1877-ben a kormány megbízása Bosznia-Hercegovinábarendelte, hogy vezesse az ottani reformbizottságot. A felkelés kitörésemiatt azonban el kellett hagynia a tartományt. 1878-ban a koszovói vilajetbe helyezték,a vilajet tanácsába. Itt, Prishtinában kötött ismeretséget a párizsi kommünleverése után Törökországba menekült francia tábornokkal, Paul Cluseret-vel (1823-1900) is.14A boszniai felkelés idővel lángba borította a Balkán-félszigetet. A birodalom európairészén élő keresztény népek elérkezettnek látták az időt az önállóság kivívására.Saját nemzetállamuk megteremtésekor a függetlenség elvesztése előtti középkori államelőzményükterületét szerették volna visszaszerezni. A 19. század végén azonban anemzetiségi viszonyok természetszerűleg nem voltak azonosak a középkori állapotokkal.Oroszország hadba lépése után a szerb, montenegrói és görög seregek tisztánalbánlakta területeket is országukhoz szerettek volna csatolni. A modernizációval ilymódon szembesülő albánság komoly kihívás elé került. A szomszédos népek évtizedeselőnyben voltak: a vallásra és/vagy az anyanyelvre alapozott nemzet identitás már elértea szélesebb néprétegeket is, illetve az egyes népek politikusai és értelmiségei márnémi nemzetközi tapasztalatot is szereztek ügyük propagálása során. A szerbek, görögök,bolgárok és románok függetlenedési harcukhoz segítséget kaptak az ortodoxia

Csaplár Krisztián 43 Nemzeti programok: albánvédelmében fellépő Oroszországtól is. Ezzel szemben az albánok többsége jól integrálódotta birodalomhoz, nagyrészt oszmán tudatú volt. Vallásukat tekintve kb. 70%-banmuszlimok15, kb. 20%-ban ortodoxok és 10%-ban katolikusok voltak. Nyelvük semvolt egységes: az északi albánok geg, a déli albánok toszk nyelvjárásban beszéltek,amelyek több alnyelvjárásra bomlottak. A földrajzi adottságok és az utak hiánya miatta kommunikáció is rendkívül nehéz volt az albánok által lakott vidékeken. Egyszóval:szinte semmi nem volt, ami alapul szolgálhatott volna a közös nemzettudat kialakításához.Azaz mégiscsak: az albánok rendkívül erős etnikai tudata. Az egymással gyakranharcban álló albán törzsek, klánok és családok pontosan tudták, hogy ők azok, akikérthetően beszélnek (vö. albán: shqiptar), azaz, akiknek közös a származása.'6 Mindemellettaz albánságnak gyakorlatilag nem volt számottevő értelmiségi rétege, amelyzászlajára tűzhette volna a nemzeti modernizáció jelszavát. Igaz, erre addig nem is voltszükségük. Az albánok alapvetően jól érezték magukat a birodalomban (amely eltűrte,hogy saját íratlan szokásjogaik szerint éljenek) s csak a szomszédos népek fegyveresfenyegetése, illetve egyes tisztán albán területek elvesztésétől való félelem váltott kibelőlük ellenreakciót, és indította útjára a nemzeti mozgalmat.1878-ban világossá vált, hogy az Oszmán Birodalom nem tudja megvédeni európaiterületi egységét. A magukat fenyegetve érző albánok ekkor olyat tettek, amit addigitörténelmük során még soha: vallásra való tekintet nélkül összefogtak területeik védelmébenés megalapították a Prizreni Ligát (Lidhja e Prizrenit). Miközben a liga a Balkán-félszigetenszervezte meg a szétesett oszmán közigazgatás helyébe saját adminisztrációjátés alakította meg saját fegyveres erejét, addig Konstantinápolyban az ottanialbán nemzetiségű minisztériumi tisztviselők is létrehoztak egy szervezetet: KözpontiBizottság az albán nemzet jogainak védelmére (Komitet qendror për mbrojtjen e tëdrejtave të kombësisë shqiptare). Pashko Vasa mindkét szervezet születésénél bábáskodott,alelnöki minőségben mégis leginkább az utóbbiban játszott szerepe volt meghatározó.171878 márciusában, San Stefano után ugyanis az albán nép nevében a konstantinápolyiangol nagykövetségnek címezve memorandumot írt, amelyben autonómiátkövetelt, illetve szót emelt az albánlakta területek feldarabolása ellen. 1878. június 20-án szintén ő volt az, aki Sami Frashërivel, a Rilindja legnagyobb albán politikai teoretikusával,18kidolgozott egy újabb - francia nyelvű - memorandumot, amely AndrássyGyulán keresztül a berlini kongresszus tárgyalóasztalaira került.19Az oszmán adminisztráció Pashko Vasát 1879-ben Edirnébe helyezte, a vilajet tanácsába.Itt már hivatalosan is együtt dolgozhatott Ismail Qemallal. Még ebben az évbenmegkapta a pasa címet is.Az igazság Albániáról és az albánokról című könyvét feltehetőleg még 1878-bankezdte írni.20 A mű célja az volt, hogy felhívja Európa figyelmét egy elfeledett népre,egy olyan népre, amelyhez a szerző is tartozik, és amelynek egyetlen örökségét éssajátosságát, a hagyományait és kultúráját veszély fenyegeti.21 A könyv alcíme utalarra, hogy az írás a görög kérdéshez szeretne adalékot nyújtani, valójában azonbanennél többről van szó; Vasa gondolatainak egyik történeti vonulata az albán-görögkapcsolatokat vizsgálja.Vasa világos határt akar húzni a két nép közé, hogy egyértelmű legyen: az albánoknem görögök. Egy rövid - Hérodotoszra, Ptolemaioszra stb. hivatkozó - rövid bevezetőután a szerző az úgynevezett pelazg eredet elméletét ismerteti. Ezek szerint a maialbánok Görögország első lakóitól, a pelazgoktól - akiknek szokásai az epirótáknál és

Csaplár Krisztián 44 Nemzeti programok: albánmacedóniaiaknál (akik a pelazg-albán leszármazás közbülső láncszemei) is fennmaradtak- származnak (I—III. fejezet).22 A görög törzsek vándorlásakor a pelazgok kényszerbőla hegyekbe húzódtak és megtartották elkülönültségüket, nyelvüket és szokásaikat.23A görögök civilizációs szerepét nem vitatja Vasa, de tényként szögezi le: sem amacedónok, sem az epiróták nem voltak görögök: a perzsák elleni háborúban semvettek részt. II. Fülöp, Nagy Sándor apja ugyan egyesítette őket a görögökkel, deközigazgatási elkülönültségüket nem szüntette meg. Epirusz és Macedónia a hellénkorszakot követően a római birodalomban, az azt követő népvándorlások közepette ésBizáncban is megtartotta adminisztrációs önállóságát az őshonosság jogán.24Az ókori pelazgok, epiróták és macedónok - azaz az albánok ősei - már az ókorbanis tanújelét adták harci erényeiknek: Nagy Sándor Perzsiát hódította meg, Pürrhoszpedig a rómaiak ellen szerzett halhatatlan nevet.25 A középkorban Szkander bég tartottafel egyedül a törököket; de az újkori görög szabadságharc hősei is albánok voltak, akikvallásszabadságuk és nem a görög nemzet érdekeiért ragadtak fegyvert. Ők a győzelemután lettek göröggé, ahogyan annak idején a francia forradalom zászlaja alatt harcolókülföldiek is franciákká lettek.26A korabeli állapotokat illetően Vasa felhívja európai olvasói figyelmét arra, hogyne gondolják azt, hogyha valaki ortodox és görög nyelven tanul, akkor attól már göröggélesz (ezen az elméleten alapul a pánhellén eszme); ez ugyanúgy nem igaz, minthogyaz sem, hogy minden muszlim török.27 A mai Epiruszban azért beszél mindenkigörögül, mert mind az Egyház, mind az iskolák görög kézben vannak. A görög-albánkapcsolatokkal foglalkozó gondolatainak zárásaként Vasa megjegyzi: csodálja Görögországot,de Albániát szereti, boldognak ez utóbbit akarja látni a szultán fennhatóságaalatt.28A mű második témaköre az albánság fennmaradásával, nemzeti karakterének ésíratlan szokásjogainak bemutatásával foglalkozik. Az albánok a legnehezebb körülményekközött, a környező világ változásainak közepette, illetve az Itáliába és a Balkánfélszigetenvaló szétszóródás mellett is megőrizték ősi pelazg hagyományaikat, nyelvüketés szokásaikat.29 Még a vallási megosztottság sem tudta ezeket háttérbe szorítani:habár nem alakult ki írásbeliség és nemzeti irodalom, az albánság, Európa legrégebbifaja 30 évszázadon keresztül megőrizte identitását. Mind a keresztény, mind a muszlimtérítések felületesek maradtak, a pelazgok mai leszármazottai változatlanul természetijelenségekre, pl. a kőre tesznek esküt és nem szentekre vagy Istenre (V. fejezet). Ezekután Vasa rövid kivonatban mutatja be azt az íratlan szokásjogot (kanun), ami alapjánaz albán törzsek és klánok szervezik közösségi életüket.30 A törzs, illetve a nemzetségek,falvak életét a (törzs/klán stb.) főnök és az öregek tanácsa irányítja, akik ismerik aszokásjogokat, és akik szintén annak hatalma alatt állnak. Ők ítélnek vérbosszú, becsületés becsületelvesztés, család, házasság és házasságtörés, vendégjog, gyilkosság, halálés születés, fegyverjog és háború, illetve a szokásjog erejének napi kérdéseiben. Acsalád felépítése is patriarkális: a családfő élet-halál ura családja és javai felett.Az albánok közösségtudata ezen hagyományokon és azon a (többek között az oszmánokmiatti) több évszázadnyi szenvedésen alapszik, amely kialakította bennük azösszetartozás érzését. A macedón, epiróta görög elnevezések helyébe az albánok újnevet alkottak maguknak: shqiptar31. Éppen ezért- üzeni Vasa népének - nem szabad,hogy elvakítsa az albánokat a vallási fanatizmus és nem szabad, hogy a vallás nevébengyilkolják egymást32 (lásd a cikk idézett versrészleteit!).

Csaplár Krisztián 45 Nemzeti programok: albánVasa ezek után az - azóta nemzeti karakterként a kollektív tudatba beépült - albánjellemet mutatja be az európai olvasónak. Az albán nép sosem tűrte az alávetettséget,jogaiért mindig megküzdött. Éppen ezért - a többi balkáni néppel szemben - nemvesztette el jogát a fegyverviselésre. Az albán, harcos és becsületes, aki mindig tudta akötelességét: a hazát fegyverrel is meg kell védeni. Vasa itt köti össze az albánok alávetettségetnem tűrő tulajdonságát - ami az oszmánok ellen is irányult! - a Törökországhozvaló feltétlen hűséggel is: a Sipka szoros ütközeteiben az albán zászlóaljak állták alegjobban a sarat, vállt vállnak vetve küzdöttek a birodalomért." A könyv másodiktörténeti vonala az Oszmán Birodalommal fennálló albán kapcsolatokat vizsgálja ésjavaslatot tesz az albánok jövendőbeli kormányzását illetően -ez utóbbi egyben egyfajtanemzeti programként is értelmezhető.Szkander bég halálát követően az albánok nyakas szembenállásuk mellett a birodalomleghűbb hívei is lettek. A 16. századtól kezdve a legnagyobb nagyvezírek, államférfiakés katonai parancsnokok - a szultán hatalmának oszlopai - albánok voltak. Vasaaz oszmánokhoz való hűség és elkötelezettség mellett mondanivalójának másik szálátsem engedi el. A könyvében már korábban emlegetett Szkander bég mellett szót ejt a19. század eleji „albán államélményekről" is, Janinai Ali pasa és Bushati Musztafa pasaszemélyeiről is.34 A két nagyhatalmú pasa egyesíteni tudta területeinek albán törzsfőnökeit,klánvezetőit és bejeit, függetlenül azok felekezeti hovatartozásától. Hatalmuk csúcspontjánazonban egymás riválisaivá váltak,35 és sok kárt okoztak a szultánnak. Vetélkedésükbenaz albánok nem szívesen vettek részt uralkodójukkal szembeni hűségük miatt.36A népszámlálás hiányában Vasa által 1,8-2 millió főre37 becsült albánság a birodalomban1831-ig két vilajetben élt: a janinai és a shkodrai vilajet egyben a geg és toszknyelvjárásban beszélő albánság adminisztratív kettéválasztását is jelentette.Az albánok újabb konfliktusai a birodalommal a Tanzimát meghirdetésekor kezdődtek.A kormányzással megbízottak az új közigazgatási rendszernek és maguknaknem tudtak tekintélyt szerezni. A régi berendezkedést sikeresen felszámolták, hogy újadminisztrációt és törvényeket vezethessenek be. Ez utóbbit azonban nem sikerült megvalósítaniukés így Albánia az örökösen változó kormányzatok, kísérletek, terv nélküliváltozások és vezérgondolat nélküli intézkedések színhelye lett. Az emberek szemeelőtt két dolog lebegett: a múlt biztos rendje, illetve a jelenben való csalódás és abizonytalan jövő.38A hivatalnok Vasa véleménye szerint emiatt az albánoknak nem maradt más hátra,minthogy - bár a szultánt továbbra is tisztelték és szerették („jó király, rossz hivatalnok"felfogás) - bizalmatlanul fogadják a Konstantinápolyból küldött hivatalnokokat,illetve „idegeneket", akik sem a nyelvet, sem a szokásokat nem ismerték. Ennek eredményeképpenegyre rosszabb lett a helyzet; a végén már az albán területekre vezényelthivatalnokok sem ismerték az új közigazgatás elveit. Minden tönkrement: a közigazgatás,gazdaság, oktatás; minden területen tájékozatlanság uralkodott.39 A hivatalnokokalkalmatlanok voltak, a reformokat következetlenül vezették be, és a lakosság nemértette az új törekvéseket. Albánia pedig - mivel pl. Szerbiát és Montenegrót elkerültéka reformok - a birodalom kísérleti színtere lett.40Öt évszázad bebizonyította, hogy az albánoknak jó az oszmánokkal, a jövőjük ésjólétük a birodalom jövőjével és jólétével van összekapcsolódva. Csak a szultán ellenségeimondhatták azt, hogy az albánság le akar válni, és függetlenedni akar. Ez azon-

Csaplár Krisztián 46 Nemzeti programok: albánban nem igaz: egyrészt az albánok képtelenek lennének kormányozni magukat, másrésztéppen az elszakadás jelent fenyegetést, mert az elvenné nyelvüket és szokásaikat.41A fenti érvek miatt az albánokat ezért új adminisztrációs egységbe kell szervezni. Ajelenlegi közigazgatás ugyanis 4 vilajetbe (Shkodra, Janina, Monastir, Koszovó) választottaszét az albánokat egymástól. Ez 4 különböző kormányzatot jelent. A megoldásaz lenne, ha az albánlakta területeket egy vilajetben egyesítenék. A gond azonban az,hogy aki kellő szervezési tapasztalatokkal rendelkezik, az nem ismeri a lakosság nyelvétés szokásait.42 Albániának adjanak tehát egy egyszerű, kompakt és erős tartományt,amelynek irányításába vonják be őket is. Ahol a szultán vezetése alatt valósulna meg azegység, és ahol az egyes felekezetek között testvériség és egyetértés alakulna ki; ahaladás és jólét feltételei.43 És ha mindemellett a Porta végre felismerné az albánokharci erényeiben álló lehetőségeket, akkor egy, a svájci minta alapján felálló milíciarendszer 6-8 év alatt 200 jól szervezett, fegyelmezett és bátor albán zászlóaljat állíthatnaki, amely önfeláldozóan harcolna a szultánért és a birodalomért.44Összegzésként el lehet mondani, hogy a könyv három szerkezeti egysége háromfontos üzenettel bír. Először is történeti és kulturális érvekkel hangsúlyozza a görögöktőlvaló különbözőséget. Másodszor az albánok belső feszültségeit vallási viszályoknaktulajdonítja. Intése egyszerre szól népének és európai olvasójának is: a vallás nem egyenlőa nemzettel! Mert ha ez így lenne, „akkor a katolikus albánokat is olasznak kellenetekinteni."45 A mű programadó részében Vasa nem követel független államot, még csakautonómiát sem; csupán minden albánok lakta terület egy közigazgatási egységbe, vilajetbefoglalását, illetve hogy az albánok részt vehessenek saját maguk kormányzásában.A cél az albán területek unifikálása és egy egységes helyi kormányzat kialakítása lenne.46Ezzel együtt követeli népe kulturális ébredésének támogatását és országa gazdagtermészeti adottságainak kihasználását, ami alapján Albánia második Svájccá válhat.47Pashko Vasa művének hatása barátjának, Sami Frashërinek 20 évvel később (1899)megjelent munkájára kétségen felül áll.48 Frashëri munkája azonban már a függetlenAlbánia programját hirdette meg, egy európai mércével mért modern alkotmánytervvel.Vasa ezt már nem érte meg.Vasa irodalmi munkássága is számottevő volt, jóllehet albánul csak nagyon kevesetírt (igaz, hogy életének nagy részét nem is hazájában töltötte). 1873-ban jelent megRose e spine című (Rózsa és tüske) olasz verse nyomtatásban (Konstantinápolyban).Másik jelentős idegen nyelvű könyve, a legelső albán témájú regény egy albán tollából:49Bardha de Témal, scenes de la vie albanaise (Párizs, 1890).50 A regényt AlbanusAlbano álnéven jelentette meg. Habár anyanyelvén nagyon keveset írt, egyik verse, aRilindja idejének albán nemzeti himnuszává lett, amelyet minden írástudó albán kívülrőlismer(t). Az albán irodalom egyik legbecsesebb kincsévé vált vers, az O moj Shqypni1878 körül íródott. A vers eredetileg röplapokon jelent meg; eredeti példánya elveszett,de 1899-ben újra kiadták.51 Programadó soraiban Vasa felszólítja az albánokat,hogy tegyenek félre minden békétlenkedést és viszályt, hiszen ők egy népet alkotnak;ne hallgassanak se a mollahokra, hodzsákra, se a pópákra és a papokra, mert azok csakmegtévesztik őket52; fogjanak össze: az albánok közös vallása legyen ezentúl az albánság.53Az 1860-as években megkezdődött ábécével kapcsolatos vitákban a 70-es évekbenis részt vett. A Boszporusz partján több társával - Sami Frashëri, Hassan Tahsini, Jani

Csaplár Krisztián 47 Nemzeti programok: albánVreto - fáradozott a kérdés megoldásán. Vasa kidolgozott egy saját rendszert, amelybena sajátos albán hangokat is latin betűkkel adta vissza (több korabeli javaslat asajátos hangokra vagy a görög ábécéből kölcsönzött betűket a latin ábécébe, vagy különbözőmódszerekkel kreált hozzájuk megfelelőket). Ezzel kapcsolatos nézeteit többpublikációban is nyilvánosságra hozta, bár elfogadtatnia nem sikerült. 1878-ban Konstantinápolybanjelent meg anonim kiadásban L'alphabet latin appliqué à la languealbanaise című 16 oldalas brosúrája, amelyben frappánsan foglalta össze érveit a latinábécé előnyei mellett. A hosszas viták 1879-től egy új, az albán nyelvű publikálástcélul kitűző szervezetben folytatódtak.54 A társaság kiadott egy nyelvkönyvet, amelyhezaz előszót Pashko Vasa írta (Alfabetare. Shqynia e shqyptar - Abécés könyv. Albániaés albán).Szükségesnek érezte, hogy az ábécé és a nyelv problémáival a szélesebb európaiközönség is megismerkedjen, ezért miután hosszasan tanulmányozta anyanyelvét, többalbán nyelv- és nyelvtankönyvet jelentetett meg Európában, a legjelentősebbet 1887-ben.55Vasa a liga 188l-es bukása után is hűségesen szolgálta tovább a birodalmat, aminekjutalmaként 1883-ban Libanon kormányzójává nevezték ki (különböző nemzetközi szerződésekalapján ezt a posztot katolikusokkal kellett a birodalomnak betöltenie). A pasautolsó éveit Bejrutban töltötte. 1892. június 29-én halt meg. Az albán nemzetipantheonban betöltött szerepére jellemző, hogy minden később ismertté vált Rilindjapolitikust és gondolkodót vele legitimálja az albán történetírás (pl. „vele dolgozottIsmail Qemali is"). Földi maradványait a Prizreni Liga centenáriumán szállíttatta hazaaz albán állam Shkodrába.Jegyzetek1 Rilindja (alb.): (nemzeti) újjászületés; az albán történetírás így nevezte el az 1878-1912 közöttitörténelmük időszakát.2 „Conju, shqyptar, prej gjumit conju,Të gjith si vllazën n 'nji bes shtrëngonju,E mos shikjoni kish e xhamija,Feja e shqyptarit asht shqyptarija!"(Részlet Pashko Vasa: O moj Shqypni, e mjera Shqypni - Hej Albánia, szegény Albánia című művéből,saját fordításom)3 Eredeti cím: Čtude sur l'Albanie et les Albanais. Istanbul, 1879. Későbbi cím: La verité sur l'Albanieet les Albanais. Paris, 1879.4 The truth on Albania and the Albanians. Historical and critical study. London, 1879.; Albanien und dieAlbanesen. Zur griechische Frage. Eine historisch-kritische Studie. Berlin, 1879.; Arnâvudluq vaarnâvudlar. Stambol, 1879.; Az Albaniasz című lap hasábjain. Faensen, Johannes: Die albanischeNationalbewegung. Berlin- Wiesbaden, Otto Harrassowitz, 1980. 150. o. a továbbiakban: Faensen.5 Kaleshi, Hassan: Vasa, Pashko. In: Biographisches Lexikon zur Geschichte Südosteuropas. Hrsg.:Mathias Bernath und Karl Nehring. Band 4. München, 1981. 388. o. (a továbbiakban: Kaleshi)6 The truth on Albania and the Albanians. Historical and critical issues by Wassa Effendi. Introduction byRobert Elsie. London, Centre for Albanian Studies. 1999.i. o. (a továbbiakban: Elsie)7 Faensen 149. o.8 A velencei harcokról írta meg La mia prigionia című munkáját 1850-ben. Faensen 149. o.9 Kaleshi 388. o.10 La Bosnie etl'Hercégovinependant la mission de Djevdet efendi. Par Pasco Wassa efendi. Constantinople,Imprimérie dz „Courrier d'Orient", 1865.; a könyv később szerbhorvátul is megjelent: Bosna iHercegovina za vreme misije Dževdet efendije. Sarajevo, 1958.11 Esquisse historique sur le Monténégro d'apres les traditions de l'Albanie. Constantinople, 1872.12 Historia e popullit shqiptar II. (1830-1912). Red.shkencor: Prifti, Kristaq. Tiranë, Botimet Toena,2002. 126. o. (a továbbiakban: Historia)

Csaplár Krisztián 48 Nemzeti programok: albán13 A latin betűs albán ábécét végül 1908-ban fogadta el Monastirban az albán nép küldötteiből állókongresszus.14 Faensen 149. o.15 A 70%-ból 45% volt szunnita, kb. 25% pedig a bektashi dervis rendhez tartozott.16 A koraújkortól kezdve az albánokról született írások - az albán szerzőktől is - az albánok önelnevezését,a shqiptar szót a shqiponje (sas) főnévből vezették le. Innen az általános közvélekedés, hogy azönelnevezés jelentése: 'sas fia',azaz az albánok a 'sas fiai'. (maga Vasa is: „A sast albánul shqype-nekhívják. Shqyperi vagy Shqypeni azt jelenti, hogy „a sas országa". Shqypetar pedig ugyanakkor a „sasfia". In Pashko Vasa: Albanien und die Albanesen. Berlin, 1879. 11.o.). Valójában a shqiptar szó ashqiptoj (érthetően/világosan beszél) igéből származik (vö. „mondd magyarul", azaz „beszéljvilágosan"). Az előbb említett két szóalak a „sas"-ra csak nyelvjárásbeli különbség.17 Vasa a ligában is részt vett egyes kisebb jelentőségű, szintén a nagyhatalmaknak szánt memorandumokkidolgozásában, lásd. a pejëi memorandum (1880.01.10.). In Aktë të Rilindjes Kombëtare Shqiptare1878-1912 (Memorandume, vendime, protesta, thirrje). Red. Pollo, Stefanaq dhe Pulaha, Selami.Tiranë, Akademia e Shkencave të RPS Të Shqipërisë, Instituti i Historisë, 1978. Dokumenti 49. 96. o.Pejë (alb.) = Ipek (török) = Peć (szerb).18 Sami Frashëri (1850-1904): albán író, költő, politikus. 1899-ben írt munkája, a Mi volt, mi most ésmivé válik Albánia (Shqypëria c'ka qënë,c'është e c'do të bëhëtë) című műve a korabeli albánpolitikai teoretikus írások csúcsa. A munka az albánok autonómia és kulturális törekvéseinek rendszerbeszedett elképzelése, egy modern alkotmánytervvel kiegészítve. Pashko Vasa Az igazság... című könyveáltal megfogalmazott gondolatok ebben a munkában továbbmennek, és egy független Albánia gondolatátjárják körül.19 Az albán történetírás szerint Vasa „keze által született" Európában az új probléma: az albán kérdés. InBulo, Jorgo: Pashko Vasa (1825-1892). Historia, 337. o.20 A cikk megírásához a német nyelven megjelent kötet állt rendelkezésre: „Albanien und die Albanesen.Zur griechische Frage. Eine historisch-kritische Studie. Berlin, 1879."(a továbbiakban: Vasa)21 Vasa 68. o.22 Vasa 13. o.23 Vasa 41. o.24 Vasa 24. o.25 Az albánok Nagy Sándorral, ill. Pürhosszal való összekapcsolása középkori (itáliai) eredetű. Az albánszerzők között elsőként Martinus Barletius Szkander bég életrajzában bukkant fel (16. század).26 Vasa 26-32. o.27 Vasa 37.o.28 „Ja, wir würden sogar Albanien lieber sterben sehen, als zerstückelt unter seinen Nachbarn." Vasa: i. m.67. o.29 Vasa 21-22. o. és 29. o.30 Vasa 49-51.0.31 Korábbi önelnevezésük arbën, ill. arbër volt. Ezt őrizték meg a 15. század végén Dél-Itáliába kivándoroltalbánok is, akik magukat a mai napig arbërësh-nek hívják.32 Vasa 31.o.33 Vasa egyszerre két dolognak akart megfelelni: fel akarta kelteni az albánok ellenállását (eszmei alapotis kínálva ehhez), ugyanakkor nem akarta, hogy ez a birodalom ellen (is) irányuljon. Vasa 30. és 45.o.34 Janinai Ali a janinai vilajet pasájaként vont személyes irányítása alá a mai fél Albániára, Görögországraés Macedóniára kiterjedő területeket. Élete utolsó éveiben megpróbált függetlenedni a szultántól és abirodalomtól. Mustafa Bushati a shkodrai vilajet pasája volt, hatalmának mértéke vetekedett Aliéval,neki azonban nem voltak függetlenedési törekvései. Mindketten albán származásúak voltak és a 18-19. század fordulóján éltek.35 Vasa 30. o.36 „Das albanische Element war zu allen Zeiten seinen Prinzipien treu. Stets haben die Albanesen ihrenSouverain geliebt, und lieben ihn noch; sie lieben ihr Vaterland und seine Traditionen mit der ganzenKraft ihrer Seele, mit der ganzen Energie ihres Charakters." Vasa 54. o.37 Vasa 47. o.38 Vasa 54. o.39 Vasa 55-56. o.40 Vasa 63. o.4241o. elsőként VasaAzaz:59-62.azazalbánalbánok o.területeketegyetlenfelosztanákösszekötőésszála,a [szomszédosa hagyományoknépek általés nyelvelindított]semmisülnemodernizációmeg. Vasakövetkeztében58-60.

Csaplár Krisztián 49 Nemzeti programok: albán43 Vasa 64. o.44 Vasa 65. o.45 Vasa 32. o. A katolikus papság részben olasz nemzetiségű volt; az albán nemzetiségű papok többségepedig olasz nyelvű iskolában, ill. nyelvterületen folytatta tanulmányait.46 Tekintve a hivatalnok Vasa szorgalmas érdeklődését és műveltségét, elképzelhető, hogy szeme előtt aromán fejedelemségek egységesítése lebegett.47 Vasa 47-48.o.48 Érdekes, hogy éppen a könyv albán és olasz nyelvű fordítása jelent meg a legkésőbb: E vërteta mbiShqipëninë dhe shqiptarët. Studim historik prej Vassa Efendi. Përkthim nga frangjishta dhe komentimprej Mehdi Frashëri.Tirana, 1935. ill. Tocci, Terencio:La verita dell'Albania e degli'Albanese,CoriglianoCalabria, 1916.49 Elsie ii. o.50 A könyv címe magyarul: Temali Bardha, jelenetek az albán életből.51 Kaleshi 389. o.52 Az idézet: Lambertz, Maximilian: Albanisches Lesebuch II. Leipzig, 1948. 23. o.„Ca thon', 'kam fe', ca thon 'kam din',Njeni âsht Turk, e tjetri Latin;Do quhen Grek, e Shqeh disa tjerë,Por jeni vllazën t'gjith, more t'mjerë!Priftit e Hoxhët ju kan'hutue,Për me ju ndamun, me ju vorfnue!"„Egyesek azt mondják keresztény vagyok, mások az iszlámnakhódolnak,az egyik török, latin a másik,Egyeseket görögnek hívnak, másokat szlávoknak,Pedig ti mind testvérek vagytok, ti kedves szerencsétlenek!A papok és hodzsák megtévesztettek titeket,Hogy elválasszanak és hogy szegénnyé tegyenek!"(fordítás tőlem)53 Ezt a gondolatot 1945 után Enver Hoxha ki is sajátította. Lásd Bartl, Peter: Albanien. München, VerlagFriedrich Pustet Regensburg & Südosteuropa-Gesellschaft, 1995, 146. o.54 Shoqërie e tështypuri shkronja shqip (Társaság az albán nyelvű nyomtatásért).55 Grammaire albanaise à l'usage de ceux qui dèsirent apprendre cette langue sans l'aide d'un maître.Ludgate Hill, 1887. A könyv egyben ismertető az albán kultúráról és népről is.

Sokcsevits Dénes 50 Nemzeti programok: horvátAnte Starčević

Limes 51 Nemzeti programok: horvátSokcsevits DénesAHorvát Jogpárt nemzeti ideológiájaA 19-20. századi horvát nemzeti integrációs folyamatokban kiemelkedő szerepetjátszott az a politikai tömörülés, amely Horvát Jogpárt néven vonult be a történelembe.A horvát „nemzetté válás" a Baltikumtól az Adriáig terjedő térségben zajló modernnemzeti integrációs folyamat tekintetében az összetettebb, bonyolultabb esetek közétartozik.1 A mai horvát nemzet elődei egységes államterület nélkül léptek be az újkorba;a jelenlegi Horvátország különböző vidékein a 16-18. században három, egymástólmeglehetősen különböző nyelvjárás alapján formálódó nyelven keletkeztek szépirodalmi,tudományos és egyéb művek, s ugyanez a sokszínűség érvényesült az elemi iskolaioktatás terén is. Bár a 18. századi helyzet, amikor is a mai horvátság elődei háromállam alattvalói voltak (Habsburg Birodalom, Velence, Oszmán Birodalom), a 19. századfolyamán némiképpen a horvát nemzeti integráció szempontjából kedvezően módosult(előbb Dalmácia, majd Bosznia-Hercegovina is Habsburg uralom alá került),kormányzati-adminisztratív szempontból a horvátok lakta területek egészen 1918-igkülönálló egységet képeztek. A tartományok (Horvát-Szlavónország, Dalmácia, Bosznia)közigazgatási egyesítésére nem volt tényleges lehetőség, mert ténylegesen sem abécsi, sem a budapesti politikai vezetés nem támogatta az erre irányuló horvát törekvéseket.Annak ellenére sem, hogy a horvát elképzelések átmenetileg, vagy legalábbislátszólag - mind osztrák részről (Ferenc Ferdinánd és köre, valamint a Frank-féle Jogpártegyüttműködése a trialista tervek alapján), mind magyar részről (itt a fiumei rezolúciótkövető horvát-magyar politikai együttműködésre gondolok, melynek során magyarrészről ígéretek hangzottak el Horvát-Szlavónország és Dalmácia egyesítésére) -támogatásra leltek.A Jogpárt 1861-ben tulajdonképpen nem valódi politikai pártként, hanem ideológiaiirányzatként jelent meg. Még több mint két évtizeden át inkább tömegeket vonzónemzeti mozgalomként határozhatjuk meg, mintsem konkrét politikai programmal rendelkezőpolitikai formációként. Ez részben még akkor is igaz volt, amikor a Jogpárt az1870-es évek végétől kezdve jelölteket állított a parlamenti választásokon, sőt az 1880-as évek első felében képviselői a horvát száborban az ellenzék fő erejét képezték.A jogpárti mozgalom kialakulása - de az egész dualizmus kori horvát belpolitika -szempontjából meghatározó jellegű volt az 1861-ben összeülő horvát népképviseletiországgyűlés (szábor).2 Ezen az országgyűlésen formálódtak ugyanis meg azok a politikaierők, pártok, amelyek az elkövetkező évtizedekben meghatározták a horvát politikaiélet alakulását. Az 186l-es horvát szábor előtt fontos feladat állt: dönteni kellettHorvátország jövendő közjogi állásáról (a kérdés eldöntésének szükségességét egyébiránta zágrábi országgyűlést összehívó uralkodói leirat is a képviselők tudomásárahozta). E közjogi döntés kényszere, illetve a Horvátország jövőbeni sorsára vonatkozóelképzelések alapvetően befolyásolták a kialakuló horvát pártstruktúrát és a magyarországihelyzethez hasonlóan közjogi alapon szerveződő pártformációk keletkeztek. Min-

Sokcsevits Dénes 52 Nemzeti programok: horvátdenekelőtt újjáalakult az egykori illír mozgalomból még 1848 előtt kinőtt Horvát Nemzeti(Liberális) Párt. Köztiszteletben álló vezetője a horvát kultúra és tudomány nagy mecénása,Josip Juraj Strossmayer gyakovári püspök lett. A Nemzeti Párt ideológiája tulajdonképpenmár a sajtószabadság helyreállásakor elindított zágrábi lap, a Pozor 1860-asszámaiban körvonalazódott. A párt fő ideológusa a modern horvát történettudománymegteremtője, Franjo Rački volt. Franjo Rački az illír hagyományok szellemében aföderalizált Habsburg Monarchia keretein belül megszervezendő (horvát vezetésű) délszlávállami egység gondolatát élesztette föl, s ugyancsak Ljudevit Gaj nyomán nemzárta ki az ennél tágabb keretekben (vagyis a Szerbiával, Bulgáriával együtt)megvalósítandó nagyobb államalakulat távoli jövőbeli megteremtésének lehetőségét.Rački és pártjának többsége azonban számolva a neoabszolutizmus miatt osztrákellenesés magyarbarát horvátországi közhangulattal, az 1861-es zágrábi száborban a Magyarországgalévszázadokon át fennállott közjogi kapcsolat újjáélesztése mellett foglalt állást- igaz, a közjogi kapcsolatot a teljes állami egyenjogúság alapján, egyfajta perszonáluniókéntképzelte el. Rački és elvbarátai ráadásul sohasem mondottak le teljesen aHabsburg Monarchia föderalisztikus átalakításának ausztroszláv álmairól. Mindenesetre1861-ben a Nemzeti Párt támogatásával fogadta el a horvát szábor az 1861/XLII.törvénycikkelyt, mely Magyarországgal létesített volna perszonáluniót, s a horvát szábornemzeti párti többsége 1861 őszén elutasította a horvátok részvételét a bécsi BirodalmiTanácsban (válaszul az uralkodó a horvát szábort ugyanúgy feloszlatta, mint korábbana magyar országgyűlést). A bécsi orientációt az 1860-as években majd az Ivan Mažuranićvezette Önálló Nemzeti Párt fogja képviselni.Az 1861-es horvát száborban újjáéledt az 1848 előtti magyarbarát politikai erő, aMagyarországgal való reáluniós követelései miatt unionistának nevezett párt is. Tagjaiúgy ítélték meg, hogy Horvátország szebb jövőjének biztosítása, az alkotmányos jogoktiszteletben tartása és a bécsi abszolutista kísérletek meghiúsítása leginkább a Magyarországhozfűződő régi közjogi kapcsolatok felújítása révén érhető el. Az unionisták -bár sok mindent átvettek a Nemzeti Párt horvát nemzeti-kulturális elképzeléseiből ésvívmányaiból (pl. az egységes új horvát irodalmi nyelvet és annak Horvátországonbelül egyedüli hivatalos nyelvként, illetve a magyar kormánnyal való érintkezésben amagyarral egyenrangú nyelvként való kezelését), mégis úgy vélték, hogy a birodalmicentralista-abszolutista elképzelések ellen Horvátország gyengesége miatt csakis a magyarokkalszorosabb közjogi kapcsolat jelenthet védelmet. Az unionisták emiatt elutasítottáka Nemzeti Párt 1861/XLII. törvénycikkét a Magyarországgal való laza perszonálunióról,s elhagyták a zágrábi szábort még jóval annak feloszlatása előtt. Az unionistákhozták végül tető alá az 1868-as magyar-horvát kiegyezést, amely a dualista rendszerkeretei között - mintegy szubdualista megoldásként a magyar korona fennhatóságaalatt adott autonóm jogállást Horvátországnak. Ezt a megoldást eleinte a Nemzeti Pártis élesen elutasította (a kiegyezés 1873-as revíziója után azonban kormányra kerüléseérdekében elfogadta), míg a Jogpárt évtizedeken át szemben állt vele.A 19. századi horvát közgondolkodás harmadik meghatározó (és bár jelentős módosulásokkal,de végül a huszadik század végén a horvát nemzetállami törekvések alapjátképező) áramlatát a Jogpárt megalapítói, Ante Starčević és Eugen Kvaternik fémjelzik.Fiatal korukban ők maguk is az illír mozgalom szimpatizánsai voltak. Nézeteik- különösen az idős korára kifejezetten „nemzeti intézmény"-nek számító Starčevićgondolatai - nagymértékben befolyásolták a horvát társadalom gondolkodását. Starčević

Sokcsevits Dénes 53 Nemzeti programok: horvátés Kvaternik történeti-közjogi alapon dolgozta ki az önálló horvát állam megteremtésénekprogramját, s az ehhez szükséges új nemzeti programot. Akárcsak az illírek,Starčević is Pavao Ritter Vitezović 1700-ban megjelentetett Croatia rediviva (Az újjáéledtCroatia) című művében vázolt elképzeléseiig nyúlt vissza.3 Csak amíg az illírmozgalom tagjai a megteremtendő egységes délszláv nemzetnek a taktikai okokból(vagyis, hogy ne sértsék a szerbek és szlovénok érzékenységét) a semleges ókori illírnépnevet adták, Starčević ragaszkodott a horvát népnév használatához, vagyis Vitezovićeredeti szóhasználatához, (igaz, a neoabszolutista rendszer korának csalódott horvátközvéleménye körében a horvát név amúgy is átvette a korábban erőltetett illír helyét,azért is, mert az illír mozgalom Bécshez kötötte Horvátország szekerének rúdját, deazért is, mert látták, hogy sem a szerbek, sem a szlovénok nem voltak hajlandók felvenniaz illírek által ajánlott „semleges" ókori nevet). A barokk szerző ugyanis annakidején minden délszlávot nemes egyszerűséggel horvátnak nevezett, s Marsigli grófhoza horvát határokról írt felterjesztésében egyenesen Túloldali Horvátországról (ez Szerbia),Innenső Horvátországról (ez a tulajdonképpeni Horvátország és Bosznia), valamintTengerparti és Folyóközi Horvátországról (Dalmácia, Szlavónia) szólt. Starčevićszámára is a délszlávok között csak két nemzet létezett: horvátok és bolgárok. Kvaternikszerint a Drinán túl, Szerbiában van létjogosultsága a szerb név használatának, de atörténelmi horvát tartományok területén ő is csak a horvát nemzetet ismeri el, a Hervatcímű lapban horvát ortodox egyház alapítását javasolta. Később azonban ő is elfogadtaharcostársának nézeteit, s a szerbekről, mint „a horvátság legtisztább típusáról" írt, őketugyanis még nem rontotta meg a német és latin hatás (Kvaternik egyébként nagyonbízott a határőrvidéki „ortodox horvátokban", Mirjana Gross szerint 187l-es balvégzetűfüggetlenségpárti felkelését ezért robbantotta ki ortodoxok lakta területen4)Starčević először 1851-ben a Narodne novine című újságban egy vitacikkben fejtetteki nézeteit. Starčević cikke voltaképpen válasz volt a szerb nyelvreformátor, népdalgyűjtőés nemzeti ideológus, Vuk Stefanović Karadžić 1849-ben Bécsben megjelentírásművére (Kovčežić za istoriju, jezik i običaje Srba sva tri vjerozakona), mely aSzerb mindenki és mindenhol hangzatos alcímet viselte, s a szerző többek között aztfejtegeti benne, hogy minden što nyelvjárású délszláv, vallásától függetlenül (tehátortodox és katolikus keresztények, valamint muzulmánok, azaz Bosznia, Szlavónia,Dalmácia minden lakója egyaránt) a szerb nemzethez tartozik.5 Az ötlet nem a szerbszerzőtől származik, ezt a nézetet vallotta a korszak ismert szláv filológusainak többsége,így a Bécsben élő szlovén Jernej Kopitar és a szlovák-cseh Šafárik is. A nyelvinemzeti modell híveinek szemében a közös történeti hagyomány, közös államhoz tartozástudata, vagy éppenséggel a vallás kultúrahordozó és ezáltal különbségteremtő szerepenem számított, vagy a ténylegesnél kisebb jelentőséget tulajdonítottak az említetttényezőknek. Ma már egyértelműen látszik, hogy elképzeléseiket a későbbi történelmifejlődés nem igazolta: a délszláv népek nemzeti integrációs folyamatai, illetve nemzetállamitörekvéseik során sokkal inkább meghatározónak bizonyult a történelmi-államjogiés kulturális örökség, mint a nyelvi rokonság, s elsősorban ez okozta a huszadikszázadban mindkét, a nyelvi azonosság-rokonság alapján létrehozott egységes délszlávállam széthullását.Ugyancsak az 1861-es zágrábi szábor közjogi vitái folyamán alakultak ki és jelentekmeg a nyilvánosság előtt a leendő Jogpárt közjogi-nemzeti elképzeléseinek a korábbiakhozképest határozottabb körvonalai. Eugen Kvaternik és Ante Starčević képviselők

Sokcsevits Dénes 54 Nemzeti programok: horvátbeszédeiben (valamint cikkeiben, politikai röpirataiban) felsejlett egy harmadik közjogimegoldás: a teljesen független, vagy a Habsburg államalakulat egészéhez csak lazaszálakkal, valamilyen perszonáluniót formájában kötődő, Ausztriával és Magyarországgalminden tekintetben egyenrangú Horvátország képe.6 Bár Kvaternik erre vonatkozójavaslatát, közjogi-alkotmányos tervezetét nem fogadta el a horvát szábor (csak Starčevićtámogatta), e két politikus nézetei mégis nagy hatással voltak a jelenlevőkre, s idővel -igaz, sok-sok év múltán - a horvát társadalom egyre szélesebb rétegei kezdtek rokonszenvezniaz önálló Horvátország gondolatával (voltaképpen a különálló horvát nemzet,illetve nemzetállam eszméjének terjesztésében értek el a jogpártiak a dualista korszakbantényleges sikereket, mind Horvát-Szlavónország, mind Bosznia és Dalmáciaterületén). Noha Kvaterniknek tudomása volt arról, hogy az emigráns Kossuth elfogadtavolna egy önálló horvát állam gondolatát, persze azzal a feltétellel, ha Ausztriávalszemben Magyarország szövetségese lett volna, első önkéntes száműzetése idején a horvátpolitikus mégis bizalmatlan volt a magyarokkal szemben, s ellenezte a horvátmagyarbarátkozást mindaddig, amíg magyar részről garanciát nem adnak a horvátnemzeti igények kielégítésére.7 Kvaternik 1859-ben francia nyelven (névtelenül) kiadottbrosúrája (La Croatie) pedig nem kis mértékben az 1848-as horvát nemzeti célokés tevékenység védelmében, a magyar emigráció által a horvátokkal szemben hangoztatottvádak ellenében íródott. Kvaternik hazatérése után is ellenezte a magyar-horvátközeledést és feladatának érezte, hogy az 1860 táján - a neoabszolutista rezsim éveialatt kialakult - általános magyarbarát hangulatot a horvát közvéleményben megváltoztassa.Ez nem volt könnyű feladat, különösen miután kitudódott, hogy Kvaternik(amúgy dualizmus ellenes) politikai céljai érdekében kapcsolatba lépett a bécsi kormányzattal.Szívós munkával és Strossmayer püspök anyagi segítségével azonban 1861-ben két kiadványban is a művelt horvát közönség elé tárta elképzeléseit. Az egyik,1861 januárjában megjelent mű horvát nyelven íródott, míg a másik, ugyanazon évfebruárjában kinyomtatott könyvecske németül, hogy Horvátországon kívül is megismerhesséka horvát államiságról, illetve a magyar-horvát viszonyról vallott nézeteit.1860 végén, s 1861 elején a magyar sajtóban olyan írások jelentek meg, illetve olyanmegnyilatkozások hangzottak el a Dráva másik partján, amelyek megkérdőjelezték ahorvát igények létjogosultságát, vagy sértették a horvát érdekeket. Ezekre válaszoltKvaternik 1861 februárjában egy nagy összefoglaló, német nyelvű munkában. A Dashistorisch-diplomatische Verhältniss des Königreichs Kroatien zu der ungarischenSt.Stephans-Krone című műben a közös magyar-horvát történelemről olyan képet festett,amely több vonásában még a magyar-horvát ellentétektől hangos illirizmus korábanis ismeretlen volt.8 Kvaternik e műve leszámolás a magyar-horvát történelmi barátságnaka neoabszolutizmus alatt feléledt eszméjével, s nem titkolt célja az említettpozitív kép lerombolása, mert az önálló, s Bécshez, Pesthez csak laza szálakkal kötődőHorvátországról szóló koncepciójába semmiféle magyarokkal kötendő unió nem fértbele. Kvaternik nem csupán tagadta a reálunió bármiféle formájának létezését az elmúlthét és fél évszázadban, hanem az egész magyar-horvát együttélést úgy állította be, minta horvátság szüntelen harcát a magyarok ellen belső önállósága és állami léte megvédéseérdekében. E célból pl. a Zsigmond korabeli véres trónviszályokat egyértelműenmagyarellenes horvát függetlenségi harcnak állította be, de szerinte még Mátyássalszemben is önállóságukért küzdöttek a horvát urak. Bizonyítékait mindkét fő állításáraaz ötvenes években - főleg Kukuljević és Rački által - kiadott horvát történeti forrá-

Sokcsevits Dénes 55 Nemzeti programok: horvátsokra, pontosabban az azokat alátámasztani látszó kiragadott példákra alapozta, de magyarvagy külföldiek által írt, Magyarországról szóló történeti munkákból is ki-kiemelt olyanrészleteket, amelyekről úgy ítélte meg, hogy őt igazolják. Kvaternik műve természetesennem tekinthető történeti munkának, nem is az akart lenni, hanem Horvátországnaka magyar koronától való mindenkori függetlenségét bizonyítani kívánó politikai értekezés,amely ennek megfelelően csak a perszonálunió létét ismerte el.9Az 1861-es horvát száboron Kvaternik nézeteit és konkrét programját (vagyis kizárólagperszonálunió mind Ausztriával, mind Magyarországgal), mint már említettük,gyakorlatilag csak Starčević támogatta, bár többen, köztük az unionista Mirko Bogovićis gyönyörűnek, de megvalósíthatatlannak mondták az elképzelést. Kvaterniken kívülAnte Starčevićnek, a Jogpárt későbbi vezetőjének beszédei érdemelnek figyelmet.Starčević Ausztria kérlelhetetlen ellenfelének bizonyult (vele ellentétben, mint máremlítettük, Kvaternik a horvát ügy érdekében, még ha taktikai okokból is, de 1860-banmég az osztrák kormánnyal is kapcsolatba lépett). Starčević ugyanakkor a magyarokkalkapcsolatban pozitívabb hozzáállást mutatott, reménykedett a kiegyezés- és dualizmusellenesmagyar politikai erők felülkerekedésében, s velük hajlandó lett volna szövetségrelépni az általa különösen gyűlölt Ausztriával és a Habsburgokkal szemben.Starčević az 1861-es száborban elmondott (Kvaternik közjogi javaslatát támogató) jelentősbeszédében sajátos képet festett a közös magyar-horvát múlt 1527 és 1861 közöttiszakaszáról. Előbb kifejtette, hogy Ausztria törvénytelen parancsával, amellyel ahorvátokat és a magyarokat ki akarja békíteni, voltaképpen összeveszítésüket készítielő. (Starčević nem ismerte el a királyi utasítás törvényességét, miszerint a horvátoknaka magyarokkal rendezniük kell közjogi kapcsolataikat): „... minden igazságtalanságot,amit elszenvedtünk, vagy elszenvedünk a magyarok részéről is, voltaképpen Ausztriakövette el. Uraim, nem a magyarok csonkították meg országunkat (a Bécs által a törökökkelkötött békeszerződésekre, melyben Mohács előtt Horvátországhoz tartozó területekrőlmondtak le, illetve a Határőrvidék létrehozására, arra, hogy a bécsi udvar nemvolt hajlandó Dalmáciát egyesíteni a magyar koronával, s ennek révén Horvátországgalsem 1797-ben, sem 1813 után stb. gondol Starčević - S. D.) nem a magyarok tették ahorvát nemzetet barbárrá, idegenné, szolgává ...semmiféle bajt a magyarok az elmúltháromszáznegyvennégy évben nem okoztak nekünk, nem teszik ezt most sem, hanemminden szerencsétlenségünk Ausztriától ered. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amagyarok valaha is barátaink voltak, hanem azt, hogy amíg a magyarok Ausztria uralmaalatt vannak...semmi bajt nem okozhatnak nekünk, ha őket ebben a hitszegő Ausztrianem segíti."10 Starčević az elkövetkező években fő ellenfelének továbbra sem amagyarokat, hanem Ausztriát és az osztrákokkal együttműködő horvát politikusokattekintette. Bár elutasította a dualizmust és az 1868-as magyar-horvát kiegyezést, főpolitikai-ideológiai harcát nem a magyarbarát báni kormányzat, hanem a Strossmayerpüspök vezette, délszláv egységet hirdető Nemzeti Párt ellen vívta (nem tudta megbocsátaninekik, hogy 1866-ban, miután a horvát küldöttség megszakította a magyarokkalfolytatott kiegyezési tárgyalásokat, a Nemzeti Párt Ausztriával kívánta Horvátországotszoros közjogi kapcsolatba hozni). Ellenükben fogalmazta meg Starčević 1867-68-ban a későbbi Jogpárt alapvető ideológiai vonásait tartalmazó munkáit (PismaMagjarolacah, Ime Serb - A magyarolácok levelei, A szerb név), majd e nézeteit 1879-ben összefoglalva megismételte Pasmina slavoserbska po Hervatskoj (A szlávszerb -valójában sclavus-servus - fajta Horvátországban) című tanulmányában." Starčević,

Sokcsevits Dénes 56 Nemzeti programok: horvátaki már az 1850-es évek elején vitába keveredett a nagyszerb ideológiát megalkotó VukStefanović Karadzićtyal, válaszul a szerb szerző minden što nyelvjárásút szerbnek minősítőelképzeléseire - részben Vitezović téves nézeteiből kiindulva horvátnak tartottminden déli szlávot a bolgárok kivételével, részben pedig az egy ország - egy politikainemzet elve alapján tagadta a horvátországi szerbek nemzeti különállóságát. Starčevićfőleg e nézetei miatt állandó vitában állt a délszláv egységeszme alapján álló, s emiatt ahorvátországi szerbek létezését elismerő Strossmayer-féle Nemzeti Párttal. Starčevićélesen elutasította a Nemzeti Párt 1860-as években folytatott politikáját, mely előbb aPest, majd Bécs, illetve Belgrád felé gravitált, s híveit szolgalelkűnek bélyegezte (eztjelenti a Slavoserb kifejezés, melyet Starčević a rabszolga, szolga jelentésű latin sclavusés servus szavakból kombinált és éle főleg a horvát Nemzeti Párt támogatói ellen irányult,noha egybecsengése a szerb népnévvel sem véletlen). Bár a horvát függetlenségelvének híveként a Jogpárt is elutasította az 1868-as magyar-horvát kiegyezést, a magyarbarátunionista Levin Rauch bán mégis támogatta Starčevićet, mivel a pesti kormányzata jogpártiakkal ellenséges viszonyban lévő Bécs, illetve titkon Belgrád felékacsingató Strossmayer vezette pártot tekintette fő ellenfelének. Starčević ideológusvolt és nem gyakorlati politikus. Horvátország függetlenségének megteremtését nembelső küzdelemtől, hanem külső hatalmak segítségétől várta. Abban reménykedett, hogyFranciaország, majd ennek 187l-es háborús veresége és háttérbe szorulása után a cáriOroszország végzetes csapást mér Ausztriára, s ez automatikusan megnyitja az utat ahorvát függetlenség felé (amikor Starčević az oroszok felé tekintgetett, engedett merevszerbellenességéből is, voltak is közeledési kísérletek, de nem bizonyultak tartósnak)12.Starčević tehát távol tartotta magát a napi politikától, s a Jogpárt is inkább laza, ideológiaialapú tömörülés volt, mint valódi politikai párt. Starčević nem is vett részt1871-ben az ideológiai harcostársa, Eugen Kvaternik által kirobbantott, mindössze háromnap alatt elbukó rakovicai felkelésben (melynek során Kvaternik elesett, s amelynekvalójában csak az ad jelképes jelentőséget, hogy ennek során mondták ki a felkelőkelőször Horvátország függetlenségét). A hatóságok ezért rövid vizsgálati fogság utánStarčevićet szabadon engedték, de a Jogpárt egészen 1879-ig nem tért magához. Ekkorazonban újjászerveződött és az időközben (a magyar-horvát kiegyezés 1873-asrevíziója után) kormánypárttá vált Nemzeti Párt ellenzékeként hamarosan jelentős befolyásratett szert, elsősorban a városokban, de kiegyezés- és magyarellenes agitációja afalvakban is visszhangra talált. Starčević ugyan továbbra sem vett részt a napi politikaiakciókban, de a szábor tagjaként nagy hatású beszédei, illetve újságcikkei, politikairöpiratai révén formálta a közvéleményt. Starčević hívei szervezték 1883-ban Zágrábbana Dávid Antal vezette Pénzügyi Igazgatóság falára elhelyezett - s a magyar-horvátviszonyban válságot kiváltó - magyar feliratú táblák elleni tüntetést, s bár a vidékenkitörő magyarellenes parasztmegmozdulások inkább spontán jellegűek voltak, azért amodernizáció, s az új adók, valamint a kíméletlen adóbehajtás ellen lázadó földművesek„ideológiai megdolgozása" nem kis részben jogpárti aktivisták munkájának eredményevolt.13 A dualizmusellenes Jogpárt visszaszorítása, a kiegyezés rendszerénekhorvátországi elfogadtatása céljából Ferenc József bizalmi emberét, a horvát viszonyokatjól ismerő, s horvátul is folyékonyan beszélő gróf Khuen-Héderváry Károlyt nevezteki bánná. Khuen-Héderváry húsz éven keresztül állt Horvát-Szlavónország élén.A Tisza Kálmán által Magyarországon is alkalmazott, s időnként annál is durvábbmódszerekkel meggyengítette, majd háttérbe szorította az ellenzéket (a Jogpártot és a

Sokcsevits Dénes 57 Nemzeti programok: horvátNemzeti Pártból kivált ellenzéki Független Nemzeti Pártot). Horvátország pacifikálásaazonban csak átmenetileg sikerült, noha a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évekelején horvát földön is megmutatkozott a Monarchia egészére jellemző gazdasági fellendülés,ennek területi megoszlása azonban igen egyenlőtlen volt (csak Zágráb, illetveEszék környékén volt jelentős a fejlődés). Horvátországban az általános elégedetlenségígy 1903-ban, amikor Khuen-Héderváry a budapesti kormány élére került, újabbnagyszabású magyarellenes megmozdulásokhoz vezetett.Khuen-Héderváry tevékenysége átmenetileg összebékítette a Jogpártot a FüggetlenNemzeti Párttal, sőt az agg Starčević kezet fogott régi ellenfelével, Strossmayergyakovári püspökkel. Hamarosan azonban a már korábban kirajzolódó belső ellentétek,eltérő politikai elképzelések szétrobbantották a Jogpártot (amihez az is hozzájárult,hogy az Osztrák-Magyar Monarchia átmeneti megerősödése a 19. század nyolcvanaskilencveneséveiben új helyzetet teremtett). Starčevic halála előtt, 1895-ben még résztvett a Josip Frank vezette Tiszta Jogpárt megalapításában. Ez utóbbi, igaz már a HazaAtyja (így nevezték hívei Ante Starčevićet) halála után a trialista gondolat hívévészegődött, s Frank Horvátország jövőjét a pártalapító által olyannyira gyűlölt Ausztriaoldalán képzelte el. A Jogpárt másik irányzata, a Mile Starčević vezette frakció azalapítók által ugyancsak elutasított délszláv egység eszméje felé fordult, s hamarosanegyesült is a Független Nemzeti Párttal. A dalmáciai jogpárti politikusok (Frano Supilo,Ante Trumbić) pedig a huszadik század elején szorgalmazták a szerbekkel való együttműködésta Monarchia válságának délszláv államteremtő célokra való kihasználása érdekében.Ez utóbbiak elképzelései a trializmustól egészen a Belgráddal együtt megalakítandónagy, egységes délszláv állam megteremtéséig terjedtek, s végül ezek az I.világháború idején emigrált dalmát jogpárti politikusok alapították meg az antant hatalmaknála Monarchia felbontásáért, s a jugoszláv állam megvalósításáért lobbizó JugoszlávBizottságot.Az erőteljesen szerbellenes Tiszta Jogpárt 1918-ig kitartott a trialista elv mellett,noha eredményt nem ért el.14 Az új jugoszláv államban e párt előbb ugyan feloszlattamagát, majd később szembeszállt a szerb hegemonista törekvésekkel, ám a megváltozottkörülmények között a Stjepan Radić irányította Horvát Parasztpárt vált a horvátpolitika valódi versenytárs nélküli vezető erejévé. Amikor Aleksandar KarađorđevićSándor király 1929-ben bevezette a diktatúrát a délszláv államban, a jogpárti AntePavelić emigrációba vonult és harcot hirdetett a független horvát állam megteremtéséért.Az általa olasz segítséggel megalakított usztasa mozgalom azonban hamarosanMussolini fasiszta ideológiájának befolyása alá került, s az 1941-ben a szétvert Jugoszláviaromjain német és olasz bábáskodással létrehozott, alig négy évig fennálló FüggetlenHorvát Állam diktatórikus rendszere és népirtó gyakorlata nem vezethető le afrancia forradalomban hívő, magát következetesen demokratának valló Kvaternik ésStarčević politikai nézeteiből.A titói Jugoszlávia megalakulása nyomán úgy tűnhetett, hogy a jogpártiak horvátfüggetlenségről vallott nézetei a múlt részévé váltak. A történelem váratlan fordulataazonban - a szocialista világrendszer összeomlása és a második jugoszláv állam válsága- végül 1991-ben a távoli 186l-es évben Starčević és Kvaternik által politikai programkéntelőször megfogalmazott „független és önálló Horvátország" létrejöttéhez vezetett.

Sokcsevits Dénes 58 Nemzeti programok: horvátJegyzetek1 A horvát nemzeti integrációra vonatkozóan lásd: Korunić, Petar: Porijeklo i integracija hrvatske nacijekao znanstveni problem. In: Zbrornik Mirjane Gross. Zagreb, 2000., 137-160. o.; Suppan, Arnold:Oblikovanje nacije u građanskoj Hrvatskoj (1835-1918). Zagreb, 1999.; Sokcsevits Dénes: A horvátnemzettudat a XVIII-XX. században. In Ábrahám B.-Gereben F.-Stekovics R. (szerk.) Nemzeti ésregionális identitás Közép-Európában. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar,Piliscsaba, 2003, 202-216.o.2 Az 1860-as évek, s általában a dualista korszak magyar-horvát viszonyára vonatkozóan lásd: RessImre: Kapcsolatok és keresztutak. Horvátok, szerbek, bosnyákok a nemzetállam vonzásában.L'Harmattan, Budapest, 2004. Az eseménytörténet kapcsán lásd: Sokcsevits D.-Szilágyi I.—SzilágyiK.: Déli szomszédaink története. Bereményi Kiadó, Budapest, 1994.3 Vitezović Ritter, Pavao: Croatia rediviva regnante Leopoldo Magno Caesare. Latin-horvát kétnyelvűkiadás, Zagreb, 1997.4 Lásd: Gross, Mirjana: Povijest pravaške ideologije, Zagreb, 1973, 191. o.5 A nemzeti integráció, az ún. nagyszerb és nagyhorvát gondolat kapcsán lásd: Sokcsevits Dénes: Aziszlám követői és az ortodox keresztények a 19. századi horvát közgondolkodásban. Limes, 2003/1.153-162. o.6 Starčević és Kvaternik nézeteiről lásd: Gross, Mirjana:i. m., illetve, uő: Izvorno pravaštvo. Ideologija,agitacija, pokret. Zagreb, 2000.7 Lásd: Katus László: A magyar politikai vezetőréteg a délszláv kérdésről 1849 és 1867 között. In:Szerbek és magyarok a Duna mentén II. Budapest, 1987, 147-187. o.8 Kvaternik műveiről lásd : Eugen Kvaternik Politički spisi. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta: LjerkaKuntić. Zagreb, 1971.9 Kvaternik és Starčević magyarokkal kapcsolatos nézeteiről lásd: Sokcsevits Dénes: Magyar múlt horvátszemmel. Magyar a Magyarért Alapítvány, Kapu Könyvek, Budapest, 2004. 72-77. o.10 Dnevnik Sabora Trojedne Kraljevine Dalmacije, Hrvatske i Slavonije držane u Zagrebu god. 1861.Zagreb, 1862, 280. o.11 Starčević műveinek többségét hívei 1894-ben három kötetben adták ki. Djela Dra Ante Starčevića I-III. Izdaje odbor Kluba Stranke prava, Zagreb, 1893-94, reprint, Varaždin, 1995. A magyarolác szóta szerző a magyarón - magyarbarát, magyarimádó - és a Tirolac, tiroli, azaz tkp. osztrák szavakbólkombinálta.12 Gross, Mirjana: Izvorno pravaštvo... Pravaši i Srbi c. fejezet, 564-592. o.13 Ld.: Pavličević, Dragutin: Narodni pokret 1883. u Hrvatskoj. Zagreb, 1980, illetve Katus László: ATisza-kormány horvát politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak. Különlenyomat,Budapest, 1960, eredetileg: Századok, 1958/5-6. és 1959/2-4.14 A jugoszláv történetírás mindvégig negatívan írt a Frank-féle Tiszta Jogpárt tevékenységéről, nemcsakannak szerbellenessége miatt, hanem leginkább azért, mert az a délszláv állam ideológusai és politikusaiszemében gyűlöletes Habsburg Monarchia fenntartása mellett foglalt állást. Az újabb horváttörténettudomány már reálisan közelíti meg ezt a problémát. Lásd: Matković, Stjepan: Čista strankaprava, Hrvatski institut za povijest, Zagreb, 2001.

Limes 59 Nemzeti programok: szlovénSzilágyi ImreIvan Cankar: Szlovénok és jugoszlávok*1913. augusztus 21-én a ljubljanai/laibachi tartományi bíróság zárt tárgyaláson egyhetielzárásra ítélte Ivan Cankart (1876-1918), a szlovénok talán legjelentősebb íróját.A vád szerint Cankar az 1913. április 12-én a ljubljanai városházán, a fenti címmelmegtartott előadásán a büntető törvénykönyv 305. paragrafusa szerint kihágást követettel a közrend és a köznyugalom ellen. Annak érdekében, hogy a per jelentőségét, azelőadáson, a rendőrségi kihallgatáson, majd a bíróságon elhangozottakat jobban megérthessük,át kell tekintenünk, hogy milyen megfontolások vezették a szlovén értelmiségieketés a politikailag aktív szlovénokat a hosszú 19. században, különösen pedig a20. század elején.Történeti előzményekAz említett időszakban a nemzeti probléma iránt fogékony szlovén értelmiségiekethárom - egymással lényegében szoros összefüggésben lévő - kérdés foglalkoztatta: aszlovén nemzettudat állapota, az Ausztriához (a németekhez), illetve a délszlávokhozfűződő viszony. A különböző osztrák örökös tartományokban (Krajna, Karintia, Stájerország,Isztria, a görzi grófság) élő, s a tartományi határok által egymástól elválasztottszlovénok körében csak lassan alakult ki az egységes szlovén nemzet tudata, azemlített időszak kezdetén ugyanis (de még később is elég sokáig) meghatározó volt atartományi hovatartozás élménye. Anton Tomaž Linhart (1756-1795) volt az első, akiVersuch einer Geschichte von Krain und den übrigen Länder der südlichen SlavenOesterreichs című 1788-179l-ben megjelent művében arról írt, hogy az említett tartományokbanélő szlávok egy nép, a szlovén nép részei. 1809-ben a nyelvész JernejKopitar (1780-1844) mutatta ki Grammatik der slavischen Sprache in Krain, Kärntenund Steyermark című művében, hogy az e tartományokban beszélt nyelv a nyelvjárásikülönbözőségek ellenére is egy nyelvnek tekintendő. A 19. század húszas—harmincaséveiben megindult az egységes szlovén irodalmi nyelv kialakításának folyamata, s abonyolult társadalmi-gazdasági-kulturális folyamatok, illetve a szlovén értemiségiekküzdelme eredményeképpen, számos nehézség közepette, de a 19-20. század fordulójatáján többé-kevésbé megszilárdult az egységes szlovén nemzettudat.A nemzettudat megerősítését részben nehezítette ugyan a németekhez és a délszlávokhozfűződő viszony, ugyanakkor hozzá is járult e nemzettudat kikristályosodásához.Az Ausztriához (a németekhez) fűződő viszonynak négy fontos aspektusa volt. Azelső az úgynevezett ausztroszlávizmus. Erről az ideológiáról a történettudomány a következőtállítja: „Az ausztroszlávizmus az 1820-as években kialakult kulturális, majd* Készült az OTKA T043186 számú kutatásának keretében.

Szilágyi Imre 60 Nemzeti programok: szlovénegyre inkább határozott politikai formát öltő irányzat volt a birodalmat lakó szlávnépek körében, mely a Ján Kollár nevével fémjelezhető szláv kölcsönösségi tan, s akezdettől fogva leginkább a lengyel emigrációra korlátozódó messianisztikus szlávizmusirányzatával szemben az 1840-es évek végére domináns áramlattá vált a HabsburgBirodalom szláv nemzetiségei politikai elitjének körében. Első klasszikus alakjai közötta szlovén Bartholomäeus Kopitárt, a lengyel (sic!) Jósef Dobrovskyt, (sic!) a csehFrantišek Palackýt, a szlovák Pavel Josef Šafárikot szokás számon tartani. Kopitárelképzelései szerint Ausztriát kell Oroszország ellenében a szláv kultúra és nemzetiségközpontjává tenni, csak ez biztosíthatja az európai civilizációhoz kapcsolódva kultúrájafejlődését."'A szlovénok ehhez két dolgot tesznek hozzá. Egyrészt azt, hogy valójában Linhartvolt az ausztroszlávizmus első megfogalmazója, hiszen említett könyvének másodikkötetében azt állította, hogy a Habsburg Monarchiát szláv államnak kellene tekinteni,mivel abban relatív többségben a szlávok vannak.2 Másrészt az ausztroszlávizmus lényegétabban látják, hogy ezen nézet képviselői szerint Ausztriának a Linhart általemlített tény miatt a szlávokat az állam egyenjogú elemének kellene elismernie, lehetővékellene tenni számukra az önálló és zavartalan nemzeti, kulturális és gazdasági fejlődést.Többen úgy vélik, hogy ez lényegében a Monarchia föderalizálásának igényétjelentette.1A második aspektus az a nyomokban már az 1830-as években megjelenő, de egészenhatározottan 1848-ban megfogalmazott igény volt, hogy az osztrák császár a különbözőtartományokban élő szlovénokat egyesítse egyetlen (lehetőleg csak szlovénoklakta) tartományba. Ebben az évben több szlovén értelmiségi fogalmazott meg egymáshoznagyon hasonló követelést, amelyekben egyebek között azt igényelték, hogy azígy kialakított tartományban a szlovén nyelv az iskolákban és a hivatalokban rendelkezzenugyanolyan jogokkal, mint amilyenekkel a németek által lakott tartományokbana német nyelv rendelkezik. Ezeket a követeléseket a későbbiekben az EgyesültSzlovénia (programja) néven emlegették. Ezt a követelést a bécsi udvar egészen 1918-ig nem teljesítette, de a legtöbb szlovén az egész időszak végéig ennek a programnakmaradt a híve, s ez a program még ma is irányadó a szlovénok számára.4A harmadik aspektus bizonyos mértékig az ausztroszlávizmusnak, illetve az EgyesültSzlovénia programjának módosított változata, a trializmus volt. A Monarchiatrialista-föderalista jellegű átalakítását többen is megfogalmazták. Egyrészt az osztrák-magyarkiegyezés idején a csehek, akik azt igényelték, hogy a Monarchiát ne dualista,hanem trialista alapon alakítsák át, amelynek harmadik egysége a csehek általlakott terület lett volna. Másrészt a horvátok, akik azt szerették volna, ha az a bizonyosharmadik rész az Osztrák-Magyar Monarchia területén élő délszlávokat egyesítette volnaegyetlen egységbe.5 A szlovénok maguk (mindenekelőtt a katolikus Néppárt politikusai)a trializmust elsősorban az 1908 és 1918 közötti időszakban használták, alapvetőenabban az értelemben, hogy miképpen kapcsolódhatnának bele a szlovénok ebbe, aMonarchia délszlávjait összefogó új, de a Monarchia részét képező, tehát a Monarchiánbelül maradó egységbe.6A németekkel kapcsolatos negyedik aspektus a szlovénok abbéli félelme volt, hogya jelentős számbeli túlsúllyal, rendkívüli gazdasági hatalommal és komoly kulturáliseredményekkel bíró németek erőszakos és szelíd módszerek felhasználásával, de végülis asszimilálják majd a kis létszámú szlovénokat.

Szilágyi Imre 61 Nemzeti programok: szlovénRészben e tényezők, részben az 1830-as években felbukkanó szláv kölcsönösséggondolata is hozzájárult ahhoz, hogy a szlovénok is bekapcsolódtak a fent említettharmadik kérdéskör megvitatásába, a délszlávok együttműködésének kérdésébe. Ezt azegyüttműködést a 19. század harmincas éveiben illírizmusnak, a század második felétőljugoszlávizmusnak nevezték. Ezen ideológia központjában egyebek között az a kérdésállott, hogy milyen formát öltsön a délszlávok együttműködése, kinek a vezetéséveltörténjen meg, egyenrangú népek együttműködéséről legyen-e szó, vagy a délszlávnépek rendeljék-e magukat alá egyik vagy másik nép (mindenekelőtt a szerbek vagy ahorvátok) bekebelező törekvésének. Voltak, akik úgy vélték, hogy a délszláv népekvalójában egyetlen délszláv törzs egyes, a történelem által elszakított ágai, s a feladataz, hogy egy új délszláv államban ismét jöjjön létre a törzs egykor meglévő egysége. Aszlovén értelmiségiek közül Stanko Vraz (1810-1851) hajlandó volt odáig elmenni ahorvátokkal való együttműködésben, hogy végül is szlovén helyett horvát költő lett.Bár Ljudevit Gaj (1809-1872) és az illírizmus más képviselői azt állították, ők nemvárják el a szlovénoktól, hogy beolvadjanak a horvátok közé, hogy egyetlen (lényegébenaz egyik horvát nyelvjárásnak megfelelő) irodalmi nyelv jöjjön létre, a szlovénértelmiségiek úgy vélték, komoly jelek utalnak arra, hogy valójában mégis csak erretörekszenek, ők pedig ezt elutasították. France Prešerennek (1800-1849), a szlovénokegyik legnagyobb költőjének Vrazhoz írt leveléből arra következtethetünk, hogy Gajezt káros „krajnai [értsd szlovén, Sz. I.] szeparatizmusnak" tekintette.7Az aggodalmak ellenére a továbbiakban is felmerült a szlovénok és a délszlávokegyüttműködésének szükségessége. Matija Majar (1809-1892), aki már 1848-ban isszorgalmazta a horvátokkal létrehozandó szövetséget, 1867-ben Karintiában kelt levelébenmár arról írt, hogy Jugoszlávia legnyugatibb szögletében él. A horvátok és aszlovénok körében egyre élénkebb tárgyalások, és persze viták folytak a jugoszláv ideamegvalósíthatóságáról.8Közvetlen előzményekEz az elképzelés hol erősebben, hol gyengébben, folyamatosan jelen volt a 19.század második felének délszláv gondolkodói körében, s 1908-ban, Bosznia-Hercegovinaannexiója következtében, újabb lendületet kapott. Ebben az időben, az említettirányzatok szlovén képviselői között komoly harcok dúltak, ugyanakkor gyakran fontoskérdésekben is egyetértésre jutottak. Lényegében valamennyien a Monarchián belülidélszláv együttműködés valamilyen formájának hívei voltak, de egyiküknek semvolt teljes mértékben kidolgozott nézetrendszere a szlovén nemzeti kérdés megoldásáról.Külön szót kell azonban még ejtenünk Fran Ilešičről (1871-1942) és azokról, akika Preporod című lap körül csoportosultak, valamint Mihajlo Rostoharról (1878-1966).Az irodalomtörténész Ilešič, a jugoszláv eszme híve, a szlovénok és a délszláv népeknyelvi-kulturális közeledését, „a horvátok és szlovénok teljes egységét" hirdette. Nemakarta ugyan, hogy a szlovénok azonnal elhagyják saját nyelvüket, úgy vélte azonban,hogy a teljesen tudományos jellegű műveket írhatnák szerbhorvát nyelven, a fejlődéspedig magával hozná, hogy „egyetlen csúcs irodalmi nyelv jöjjön létre erőszakoskodásnélkül." Ilyen jellegű írásai miatt őt tartják az úgynevezett új illír mozgalom képviselőjének.1908-ban előadást tartott Primož Trubarról (1508-1586), a szlovén irodalmi

Szilágyi Imre 62 Nemzeti programok: szlovénnyelv egyik megalkotójáról, s a szocialisták véleménye szerint úgy tűnt, mintha kisebbíteniakarta volna (az általánosan tisztelt) Trubar érdemeit.9A Preporod körül csoportosulók nem nyilatkoztak minden kérdésben teljesen egységesen.A lap első számában megjelentetett Bevezetőben szorgalmazták, hogy a szlovénoktanulják a szerbhorvát nyelvet és a cirill írásmódot. Ellenezték a szlovénokautonomista, szeparatista és önmaga felé forduló álláspontját, s úgy vélték, hogy „egyetlenszlovén-horvát-szerb organizmus érdekében kell dolgozni". Volt, aki élesen kritizáltaaz Egyesült Szlovénia programját. Franc(e) Fabjančič, 1912. december l-jén megjelentírásában (Miért akarunk jugoszlávok lenni?), tevékenységüket a germanizáció ellenitörekvéssel magyarázta. Szerinte ez ellen a veszély ellen a délszlávok között kellkeresni a segítséget. „A délszláv népek együtt 20 millió lelket számlálnak, önmagábanminden egyes nép kicsi és jelentéktelen, ha azonban mindnyájan egyetlen népi egységbeegyesülnek, hatalmas erőt alkotnak, és a németek más ellenségeivel együtt könnyedénmegakadályozhatják a nagynémet törekvések megvalósítását...Ezért a mi folytonosnemzeti kötelességünk, hogy valósítsuk meg a délszlávok ezen nemzeti (narodno)egyesülését." Tevékenységük második okaként a kultúra jelentőségét nevezte meg.Úgy vélte, a szlovénok kulturálisan kevésbé fejlettek, mint Európa más népei, s kicsinységükmiatt magasabb kulturális szintet csak „mint a kulturálisan és nemzetilegdélszláv egység tagjai" (kot člani kulturne narodne enote jugoslovanske) érhetnek el.1913 januárjában pedig arról írt,10 hogy „a délszláv ifjúság a szlovénokat, a horvátokat,a szerbeket és a bolgárokat az egyetlen délszláv nép/nemzet (narod) tagjainaktekinti..., amelyek a politikai egyesülés után az egymás közötti egyenjogúság alapján,a törzsi kereszteződés és a kulturális egység által csupán egyetlen, új, megbonthatatlanjugoszláv néppé formálódnak, amelynek egyébként négyféle hagyománya van". A szlovénközvélemény felháborodott, s az a tény, hogy a Preporod híveit illírizmussal vádolták,már 1913 márciusában arra kényszerítette egyiküket, hogy megpróbálja pontosítania róluk alkotott képet. Visszautasította, hogy az illírizmus hívei lennének, aztállította, hogy egyáltalán nem kívánják az erőszakos nyelvi egyesítést, de meghagytaannak lehetőségét, hogy a természetes fejlődés ebbe az irányba hat majd. Szerinte adélszlávok majd megmutatják, „hogy új fogalmat lehet alkotni a nemzetről...Háromnép egy nemzeti testet alkot majd a legteljesebb szabadság és a legteljesebb demokráciaelve alapján. Ebben a teljességben érvényre jut majd minden individualitás, és valamennyiapró rész szabadon dönt majd az összes kérdésről."Egyáltalán nem volt azonban közöttük e kérdésben egység. Juš Kozak például, 1913májusában, azt állította, hogy „ezzel az ideával eltűnik a jelenlegi szlovénság is, éscsupán jugoszlávok fognak élni". (Rostohar egy írásából egyértelmű, hogy a felsőbbiskolát végzett fiatalok körében ez a gondolat már korábban is gyakran elhangzott).Cankar előadása előtt a Preporod hívei voltak az egyedüliek a szlovén értelmiségiekközött, akik határozottan Ausztria-ellenesek voltak. Meggyőződésük volt, hogy Ausztriasoha nem járul hozzá a Monarchia trialista jellegű megváltoztatásához, s a szlovénnemzeti kérdést egyértelműen az Osztrák-Magyar Monarchia keretein kívül akartákmegoldani.Rostoharról két okból kell szólni. Egyrészt azért, mert ő erőteljesen kritizálta aPreporod körét, s ő volt az, aki burkolt illíristáknak nevezte őket." Másrészt azért, mertbár ő még Ausztrián belül kereste a megoldást (a Monarchia föderalisztikus átalakításánakvolt a híve), de egy 1912-ben megjelent írásában ezt leszámítva számos olyan

Szilágyi Imre 63 Nemzeti programok: szlovéngondolatot vetett föl (mindenekelőtt az illírekre vonatkozó kritikát), amit azután Cankar(aki nem osztotta Rostohar trializmusra vonatkozó reményeit) megismételt, vagy továbbfűzött. Rostohart élesen kritizálta a Preporod egyik elemzője, Vlado Fabjančič:„Éppenséggel mi, szlovénok vagyunk a legkevésbé hivatottak arra, hogy a trializmusravagy a föderalizmusra törekedjünk. Ez valamennyi délszláv közül csak a horvátoknakvolna kedvező, a szlovénok számára öngyilkosság lenne. Az a szlovén, aki tetténekteljes tudatában a trializmusra vagy a föderalizmusra törekszik, nemzetáruló."11Cankar előadásaCankar szóban forgó előadásáról13 már elöljáróban leszögezhetjük, hogy valamilyenszinten mindegyik említett irányzattal szembefordult, s olyan álláspontot dolgozottki, amely egészen az 1980-as évek második feléig irányadó maradt a szlovénokszámára. Az előadásról három forrásunk van. Az első a szerző kézirata, a második azelőadás azon szövege, amit a Zarja című szlovén lap közölt (e kettő között nincs lényegeseltérés), végül azon vádak és vallomások, amelyek a szóban elhangozottakkal kapcsolatbana rendőrségi kihallgatáson, a bírósági eljárás folyamán keletkeztek, illetve azegykori jelenlévők visszaemlékezései alapján ránk maradt. A szóbeli előadás ugyanisnemegyszer eltért a vázlatként használt kézirat szövegétől.A neves író az előadásban az úgynevezett délszláv kérdésről beszélt, méghozzá úgy,hogy nagyjából az előadás fele szólt Ausztria ezzel kapcsolatos politikájáról, míg amásodik felében a szlovén értelmiségiek ezügyben tanúsított magatartását ismertette,illetve kritizálta. Először is leszögezte, hogy egyes-egyedül a saját nevében beszél,egyetlen párt nevében sem lép fel, egyúttal pedig élesen kritizálta azokat, akik az egésznép nevében szónokolnak, anélkül, hogy erre bárkitől felhatalmazást kaptak volna.Szerinte a délszláv kérdés a balkáni háborúban aratott (jugoszláv) győzelem következtébenkerült az európai érdeklődés középpontjába. „Mi, szlovénok tiszta szívvelörvendünk déli testvéreink ragyogó győzelmének." Miután egészen röviden értékelte aberlini kongresszustól 1912-ig terjedő időszak jellemzőit, leszögezte: „Ha valaki eddignem tudta, most kénytelen volt fölismerni, hogy nem csupán szlovénok vagyunk, mégkevésbé csupán osztrákok (Avstrijci), hanem egy olyan nagy család egyik ága vagyunk,amely a Júliai-Alpoktól az Égei-tengerig húzódó területet lakja. Amikor a Balkánoneldördült az első lövés, ennek visszhangja a legtávolabbi zugban levő falunkban isfelhangzott." A hivatalos Ausztria délszláv problémákkal kapcsolatos politikájáról úgyvélekedett, hogy az kimerült abban, hogy Krajnában, Stájerországban és Dalmáciábanhazaárulás miatt börtönbe zártak néhány embert, hogy Bécsben megverettek néhányszerb diákot, s hogy végül diplomáciai hadat üzent Szerbiának és Crna Gorának.14Ezután képes beszédekkel élt, azzal érvelvén, hogy a délszláv kérdést illetően egypolitikailag tájékozatlan, egyszerű, „természetes paraszti ésszel megáldott" ember eztmondaná: „Ha ez a négy nép úgy gondolja, hogy rokona egymásnak, és hogy a legkönnyebbenés a legjobban akkor élne, ha egyesülne egymással, legyen az ő akaratukszerint, Isten nevében építsék fel a jugoszláv szövetségi köztársaságot." Az ilyen természeteseszű embernek szerinte el kellene ítélnie, és el kellene utasítania az emberi társadalomegész jelenlegi berendezkedését, majd így folytatta: „A délszláv kérdés ezenlegtermészetesebb megoldása mindeddig utópiának tűnik számunkra, és talán valóbanaz is. Az akadályok oly erősek és oly számosak, hogy teljesen leküzdhetetlennek tűnnek

Szilágyi Imre 64 Nemzeti programok: szlovénszámunkra. Az utópiáknak azonban már régóta megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogyrendszerint megvalósulnak."Az osztrák-német politika egy Maximilan Harden nevű berlini újságíró szerint nemengedheti meg, hogy délen, az Adriai- és az Égei-tenger mentén erős délszláv erődítményjöjjön létre. Mindez Cankar szerint azt jelenti, hogy „a hivatalos Ausztriának, anémet imperializmus exponensének, a délszlávok egyszerűen útjában vannak".15 Úgyvélte, igen furcsa, hogy az állam saját állampolgárainak nagy részét ellenségként kezeli.„Boszniában jogok nélküli parlament, Horvátországban Cuvaj abszolutizmusa, Dalmáciábanhazaárulási perek, Szlovéniában erőszakos germanizáció - ez a hivatalosAusztria délszláv politikája." Az előadáson jelenlévő titkos ügynök szerint a szlovéníró ezen a ponton (a kézirattól eltérve) hozzátette: „Hagyjuk a hivatalos Ausztriát asaját piszkában. Legyünk olyanok, mint Mazzini Itáliában."Ezután rátért a délszláv valóság és a különböző törekvések bemutatására. Komolyproblémának tekintette, hogy a jugoszláv törzsek öt és fél állami egység területén megosztvaélnek, s magában az Osztrák-Magyar Monarchiában is teljesen fel vannak darabolva(itt nyilván arra utalt, hogy a történelmileg kialakult tartományi határok elválasztjákőket egymástól). „A politikai kapcsolatok ezek között a részek között csaknemlehetetlenek. Azt mondhatnám, hogy politikai szempontból, az egyetlen jogar és azegyetlen himnusz ellenére, Zágráb szinte messzebb van Ljubljanától, mint Párizs, vagyMadrid." Éppen ezért némi elégedettséggel nyugtázta, hogy a Monarchiában élő szlávokrokon pártjai az utóbbi időben végre kapcsolatokat keresnek egymással. Megemlítette,hogy a szlovén szociáldemokraták négy évvel korábban összehívták a délszlávkonferenciát, s a baráti pártok képviselői, a bolgárok kivételével, jelen is voltak. Aztazonban kifogásolta, hogy „a konferencia nem korlátozta magát a párt- és a politikaiügyekre, hanem, mellékesen, tisztán kulturális, sőt nyelvi kérdésekről is határozatothozott. Meggyőződésem, hogy a következő konferencia nem ismétli meg majd ezt ahibát".16 Ezután röviden kritizálta a többi párt magatartását is.Helyesnek tartotta, hogy a katolikus Szlovén Néppárt túllépett a szűkös szlovénkereteken, és felvette a kapcsolatot a horvátokkal, azt azonban már kritizálta, hogy „avalóságban ez a párt úgy érvényesítette saját jugoszlávizmusát, hogy társult, sőt egyenesenegyesült a [horvát] Bánságban működő Starčević-féle párttal.17 Azt is jónak tekintette,hogy a liberális Nemzeti Haladó Párt kapcsolatban áll a horvátországi horvát-szerbkoalícióval,18 szóvá tette azonban, hogy a kapcsolatok, bár igen szorosak,alapvetően zsurnalisztikai jellegűek. Természetesnek, szükségesnek és örvendetesnekmondta a délszlávok pártjai közötti együttműködést, de úgy vélte, hogy ebben az együttműködésbenvan valami más is, „ami éppenséggel nem természetes, éppenséggel nemszükséges, és még kevésbé örvendetes."Mindezek után fejtette ki saját álláspontját. „Amint látták, a délszláv problémátannak tekintem, ami: kizárólag politikai problémának. Egy olyan szétszabdalt törzsproblémájának, amely az emberiség életében mindaddig nem érvényesülhet, amíg egyegésszé nem társul. Ez minden! Valamiféle délszláv kérdés kulturális, vagy pláne nyelviértelemben számomra egyáltalán nem létezik. Lehet, hogy valamikor létezett; de ezmegoldódott akkor, amikor a délszláv törzs négy népre szakadt szét, négy teljesenönálló kulturális élettel. Vér szerint testvérek vagyunk, nyelvünk szerint legalábbisunokafivérek - a kultúra szerint, ami többévszázados szeparált nevelés gyümölcse, sokkalidegenebbek vagyunk egymásnak, mint amennyire idegen a mi gorenjskói parasz-

Szilágyi Imre 65 Nemzeti programok: szlovéntunk a tirolinak, vagy pedig a goričkói vincellér a furláninak. Akár a történelem hibásezért, akár bárki más - én, aki ezt a tényt konstatálom, biztosan nem vagyok ennekoka."Mindenekelőtt ez az a gondolatmenet, tehát a délszláv politikai egység elfogadása,és ugyanakkor a többi délszlávtól eltérő szlovén kulturális örökség hangoztatása az,amiért később a szlovén politikusok, történészek és más értelmiségiek gyakran hivatkoztakCankarra. A továbbiakban a szerző (neo)illírekkel kapcsolatos álláspontjárólkell szólni. Egyrészt azért, mert ez még jobban megvilágítja fenti mondanivalóját,másrészt azért, mert e téren bőven van tisztázni való. Miután ismételten leszögezte,hogy a délszláv népek politikai egyesülésének híve, természetesen úgy, hogy csakisegyenrangú és egyenjogú népek egyesüléséről lehet szó, rendkívül élesen megtámadtaaz illír mozgalom híveit. „A mi ájulásig fellelkesült illíreink nem csupán a szlovénkultúráról feledkeztek meg (a szlovén nyelvet amúgy sem ismerték sohasem), nemcsupán Trubarról, Prešerenről és Levstikről,19 de végül is megfeledkeztek saját magukról,a saját nevükről és a saját hazájukról is. Az igaz illír számára szégyen, hogy Ljubljanábanlakik és nem Sabácon, vagy legalábbis Varazsdon. (...) Amit az illírek csinálnak,az már delírium. Istennek hála, nem sok van belőlük - szinte az ujjaimon megszámolhatnámőket."Cankar ezután azt állította magáról, hogy ő tiszteli a radikalizmust, hiszen az afiatalság egyik szép erénye, de ha ez a radikalizmus azt kívánja, hogy a szlovén nyelvis vesszen el, akkor ő ezt a radikalizmust elutasítja. Szerinte, ha valaki abban az időbenLjubljanában szlovénnak merte nevezni magát, azt igencsak megverték, ráadásul nem anémet, hanem az illír soviniszták. Kifogásolta, hogy ezek egyike elvetette az EgyesültSzlovénia régi programját, „egyedül azon okból, mert e program megvalósulása nem anémetek kívánsága szerint lenne". Azt is szóvá tette, hogy olyan horvát persze nincsen,aki a szlovén nyelv javára kívánna lemondani a horvát nyelvről, majd így zárta előadását:„a leginkább szükséges és egyedül hasznos, ha a saját szlovén kulturális és a sajátjugoszláv politikai célunkat akarjuk elérni."A vádat Cankar három kijelentése miatt emelték (ezek közül kettő nem szerepelt azírott szövegben), s vita volt akörül, hogy ezek valóban elhangzottak-e a szóbeli előadáson.Egyrészt azt állították, hogy Cankar azt mondta, egyetlen céljuk az, hogy megvalósítsáka délszláv köztársaságot. Cankar tagadta, hogy ezt mondta volna, bár a leírtakatnem tagadta, mondván, azok egy utópiára vonatkoztak. Nem tagadta, hogy azt mondta,hagyjuk a hivatalos Ausztriát a saját piszkában, azt állította azonban, hogy ezzel nem azállamra, hanem csak az osztrák diplomáciára és a hivatalos politikára célzott. Határozottantagadta, hogy azt mondta volna: legyünk olyanok, mint Mazzini Itáliában. Bármihangzott is el szóban az előadáson, Cankar láthatóan el akarta kerülni, hogy azállamellenesség vádját süthessék rá.Ennél azonban fontosabb, hogy menyire összekuszáltak voltak a korabeli politikaiés emberi viszonyok. Cankar szövegéből kiderül, hogy a Preporod mozgalomhoz, igaz,annak szélsőségeseihez tartozó Vlado Fabjančičot az illírek közé sorolta, és élesen elítélte.Másrészt, annak ellenére, hogy amint láttuk, a nyelv és a kultúra kérdésében aPreporod más tagjai is a Cankarétól eltérő nézeteket vallottak, a Preporod egyes tagjaiés Cankar között 1913 elején szoros kapcsolat alakult ki. A Preporod egy 1913. márciusicikkében üdvözölte a negatív szlovén tulajdonságokkal (alázatosság, szerénység,megadás, talpnyalás, szolgaság) szembeszálló, lázadó szellemű Cankart. Az író és a

Szilágyi Imre 66 Nemzeti programok: szlovénPreporod tagjai többször találkoztak egymással. Juš Kozak visszaemlékezése szerint:„Amikor France [Fabjančič] azt mondta neki, hogy az egyesülés ideája politikai idea,ami annyiban különbözik az eddigi délszláv közeledéstől, hogy a szlovénok a szerbekkel,a horvátokkal és a bolgárokkal a nemzeti és a kulturális szabadság alapján akarnakegyesülni, örömmel felemelkedett az asztaltól, kezet nyújtott neki és megígérte, hogy őmaga rendez egy gyűlést, amelyen az Ausztriától való elválásról beszél majd, s ezt megis tette azon a tavaszon."2"Ez a részlet ismét azt mutatja, hogy a Preporod tagjai nem voltak teljesen azonos ésegységes állásponton a kultúra kérdését illetően. Ugyancsak a szlovénok körében meglévőtudathasadásos állapotot mutatja a katolikus Néppárt lapjának Cankar előadásávalkapcsolatos reakciója. A cikkíró elutasította az író politikai nézeteit, majd így írt: „Amipedig a szlovénok további kulturális és irodalmi életét illeti, amely miatt Cankar aggódik,a dolog egyáltalán nem olyan komoly, mint ahogy neki tűnik. A horvátok és aszlovénok nyelvi közeledésének szükségessége nyilvánvaló, és automatikusan meg kellvalósulnia, minél intenzívebbek lesznek az egymás közötti kapcsolataink."21Cankar tehát a Preporod mozgalom híveivel együtt a leghatározottabban elutasítottaa szlovén politikai pártok azon elképzelését, hogy a szlovén nemzeti kérdést az Osztrák-MagyarMonarchia keretein belül oldják meg, ugyanakkor a szlovén politikai spektrumnagy részével (ideértve a Preporod tagjainak legtöbbjét is) szembehelyezkedve,kiállt a szlovén nyelv és a szlovén kultúra önállóságának megőrzése mellett. E két elvakkoriban szinte egyedülálló összekapcsolása, s a Jugoszláviában szerzett tapasztalatoktették Cankar ezen írását a szlovénok számára a 20. század nagy részében követendőpéldává.Jegyzetek1 Deák Ágnes: A Habsburg Birodalom a nacionalizmus kihívásai között. Tervek és koncepciók a birodalomújjáalakítására (1848-1849). http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/aetas/1997_4-01.htm#P29_13720. (Azidézetben lévő hibákért az idézett szerző felel. - Sz. I.)2 Igor Grdina: Slovenski apostoli avstroslavizma. In Slovenska kronika XIX. stoletja 1800-1860.Ljubljana, Nova revija, 2001, 78.3 Irena Gantar Godina: Neoslavizem in Slovenci. Ljubljana, Znanstveni inštitut Filozofske fakultete,1994, 10.4 Stane Granda: Zedinjena Slovenija. In Enciklopedija Slovenije 15. köt., Ljubljana, Mladinska knjiga,2001, 146-150.5 Kovács Endre (főszerk.): Magyarország története 1848-1890. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979,851-856.; A történész lelkiismerete. HANÁK PÉTERREL BESZÉLGET PESTI JÁNOS http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/22/297_305.html.; Ress Imre: Kapcsolatok és keresztutak.Horvátok, szerbek, bosnyákok a nemzetállam vonzásában. Budapest, L'Harmattan, 2004, 129-130.6 Janko Pleterski: Trializem pri Slovencih in jugoslovansko zedinjenje. Zgodovinski časopis, 1968,169-184.; Igor Grdina: Trializem: Avstrija, Ogrska in južni Slovani. In Slovenska kronika XX.stoletja. Ljubljana, Nova revija, 1997, 97-98.7 France Prešeren: Pesnitve in pisma. Ljubljana, Mladinska knjiga, 245-253.; 367-370. Arató Endre: Amagyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983, 58-64.;8 Petar Korunić: Jugoslavenska ideologija u hrvatskoj i slovenskoj politici. Zagreb, Globus, 1985, 419-421.9 Darko Dolinar: Ilešič, Fran. In Enciklopedija Slovenije, 4. köt., Ljubljana, Mladinska knjiga, 1990,105.; Vasilij Melik: Novoilirstvo. In Enciklopedija Slovenije, 8. köt., 1994, 32.; Irena Gantar Godina:i. m. 138.10 Irena Gantar Godina szerint (lásd 11. jegyzet) a szöveg szerzője France Fabjančič, Dušan Voglar ésDušan Moravec szerint (lásd a 12. jegyzetet) pedig testvére, Vlado Fabjančič.11 Irena Gantar Godina: Preporodovsko gibanje 1912-1914. In uő: T. G. Masaryk in masarykovstvo naSlovenskem (1895-1914). Ljubljana, Slovenska matica, 1987, 106-117.

Szilágyi Imre 67 Nemzeti programok: szlovén12 Dušan Voglar-Dušan Moravec: Opombe. In Ivan Cankar: Zbrano delo 25. köt., Ljubljana, Državnazaložba, 1976, 375-377.13 Ivan Cankar: Slovenci in Jugoslovani. In Zbrano delo 25. köt., Ljubljana, Državna založba, 1976,228-238.14 Minden jel szerint a Monarchia 1912-ben meghirdetett balkáni programjára, az ezzel összefüggésbenkialakult diplomáciai háborúra utalt. Lásd Hanák Péter (főszerk.): Magyarország története 1890-1918. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978, 1072-1074.15 Azt, hogy a német imperializmus ezen törekvése nem egyszerűen a délszlávok irracionális félelmébőlfakadó kitaláció, jól mutatja Friedrich Engels alábbi állásfoglalása „A szlovénok meg a horvátokelzárják Németországot meg Magyarországot az Adriai-tengertől; de Németország meg Magyarországnem engedheti elzárni magát az Adriai-tengertől. (...) S ahol a nagy nemezetek létezéséről, valamennyierőforrásainak szabad kibontakoztatásáról van szó, ott csak nem fog az olyan szentimentalizmus, mintnéhány elszórt német vagy szláv iránti kímélet bármit is eldönteni." In Karl Marx és Friedrich Engelsművei. 6. köt. Budapest, Kossuth, 1962, 266.16 Cankaritt Etbin Kristan referátumára utalt, aki azt hangoztatta, hogy a jugoszláv kérdés megoldásátnem lehet ugyan kierőszakolni, ahogy azt az illírek akarták, folyamatos fejlődéssel és alkalmazkodássalazonban el lehet érni, hogy egyetlen nyelvet, egyetlen kulturális egységet hozzanak létre. Lásd 11.jegyzet 379. E kérdésben Cankar élesen szemben állt a szociáldemokraták álláspontjával.17 E pártról lásd Sokcsevits Dénes e számunkban lévő cikkét.18 A koalícióról lásd Sokcsevits Dénes-Szilágyi Imre-Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története.Budapest, Bereményi Kiadó, [1994], 164-167.19 Fran Levstik (l831-1887) szabadgondolkodó szlovén író, kritikus, aki jelentős mértékben hozzájárultahhoz, hogy Prešeren a szlovénok elismert költője legyen, illetve ahhoz, hogy az Egyesült Szlovéniaeszméje széles körben elterjedjen.20 Lásd 12. jegyzet 389.21 Uott, 391.Ivan Cankar

Bényei József 68 Nemzeti programok: magyarEötvös József

Limes 69 Nemzeti programok: magyarBényei MiklósEötvös József és a magyar nemzetfelemelkedése„Hazánk nem maradhat jelen helyzetében." Ezzel a határozott, mozgósító erejű kijelentésselkezdődik Eötvös József 1846-ban közzétett Reform című röpirata. A könyvcíme és az idézett mondat felfogható a szerző törekvéseinek összegzéseként, vagy politikusi-gondolkodóihitvallásaként, hiszen impozáns életműve azt a célt szolgálta, hogyMagyarország kitörjön az idejétmúlt feudális viszonyok kötöttségeiből, és békés átalakulással,reformok útján felzárkózzon a társadalmi fejlődésben, a polgárosodás folyamatábanelőttünk járó nemzetekhez.Eötvös József báró (1813-1871) nem volt korának olyan emblematikus alakja, mintSzéchenyi István, Kossuth Lajos vagy Deák Ferenc, de mindenképpen a legnagyobbakközé sorolható.Íróként,publicistaként, szónokként, politikusként, tudományszervezőkéntés állambölcseleti gondolkodóként egyaránt a magyarság felemelkedését szolgálta.Ötvenharmadik születésnapján ő maga is öntudatosan rögzítette naplójában: „individualitásomjobb része fenn fog maradni azon hatás által, melyet a maga idejében előidéztem,s a közélet pályáján is soha nem foglaltam az első helyet, de sok, amit előszörén mondottam ki, létesíttetett."Töprengő, útkereső elme és cselekvő alkat, személyiségébenés szerteágazó munkásságában ez a két vonás szerves egységbe fonódott. Sokanelméleti embernek tartották, ám jó érzéke volt a gyakorlatiasságnak, a mindennapi életrealitásainak felmérésére. Pontokba szedett programot sosem alkotott, de markáns, azalapvető törekvéseket illetően következetes reformelképzelései, alaposan végiggondoltés szükség szerint a változó körülményekhez, tényleges lehetőségekhez igazított javaslatai,továbbá politikusi és államférfiúi tettei összefüggő egészet alkotnak, szorosanegybefűzi őket a magyar nemzet sorsa, jobb jövője iránt érzett felelősség, elkötelezettség.Közéleti érdeklődése családi örökség. Nagyapja és apja az udvarhű, konzervatívarisztokrácia képviselőiként magas állami tisztségeket töltöttek be. A fiatal bárót ishivatali karrier várta, ő azonban - bár kivételes képességei nyilván magasra emeltékvolna - másfelé indult. Eleinte verseket, drámákat, irodalmi esszéket írt, később amagyar regény újító szellemű mestere (A karthausi, A falu jegyzője, Magyarország1514-ben, A nővérek) lett. Olvasmányai, nevelője, barátai, nyugat-európai utazásakorszerzett élményei, egyáltalán a korszellem hatására hamarosan szembefordult felmenőiaulikus magatartásával, nézeteivel is, és a generális változtatásokat sürgető liberálisreformellenzék egyre erősödő táborához csatlakozott. Atyja anyagi csődje után életviteleszintén módosult, a lényegesen szerényebb köznemesi-értelmiségi létformához idomult.Kora ifjúságától felfokozott küldetéstudat jellemezte. Alig huszonhárom évesen írta:„használni akarok, másoknak élni, másokért fáradni...". S még 1868-ban is arra okítottafiát: „úgy vagyok meggyőződve, hogy az egyénnek kötelessége az emberiség boldogításáérttőle telhetőleg működni. "Gondolatvilágában a közösség, a társadalom javára

Bényei Miklós 70 Nemzeti programok: magyarvégzett munka az egyén önmegvalósításának területe, az igazi boldogság forrása. Viszonylaghamar felismerte igazi hivatását; 1837 végén már arról tudatta meghitt barátját,Szalay Lászlót, hogy az imént idézett általános óhaj konkrét tartalmat nyert, éskifejezetten a hazához kötődött: „Eljött az idő, hol végre a nemzetnek, mely múltjahibáirul meggyőződött, irányt kell adnunk, s ez leend életem iparkodása." Sokoldalútehetségét, széles körű műveltségét, lenyűgöző olvasottságát e közösség szolgálatánakszentelte, a magyarság anyagi és szellemi felemeléséhez kívánt hozzájárulni.Amikor az 1830-as évek végén az ifjú Eötvös a politikai pályára lépett, a magyarországipolitikai vezetőréteg előtt két súlyos feladat megoldása állt. Egyfelől a feudalizmuselmélyült válságának leküzdése, az ország modernizációja, a polgárosodás folyamatánakfelgyorsítása. Másfelől a nemzeti önrendelkezés hatékony biztosítása, az osztrákuralkodóház, tágabban a bécsi udvar, az abszolutista törekvések, valamint a nemzetijogaik megtartásáért, visszaszerzéséért küzdő magyar rendek között feszülő, időnkéntelsimuló, a reformkorra azonban ismét kiújuló ellentét tompítása, a nemzeti fejlődésérdekében megfelelő kompromisszumok keresése. Ráadásul a belső fejlődést mégegy harmadik ellentmondás is terhelte: a nemzeti öntudatra ébredés közvetlen következményekénta soknemzetiségű államban egyre inkább szembekerültek egymással amagyarok és a más ajkú népek.Eötvös mindhárom sorskérdésre a kor egyik uralkodó, progresszív ideológiai irányzata,a liberalizmus - vagy ahogy itthon nevezték: a szabadelvűség - eszmerendszerébentalálta meg a számára leginkább elfogadható választ. Tájékozódott más irányban is:megismerkedett valamennyi számottevő gondolati struktúrával, egyebek között tanulmányoztaa konzervatív nézeteket, a kereszténység államelméleti tanait és a korai szocialistákírásait is. Bár elmélyülten, tárgyilagosan mérlegelte érveiket, és világosanlátta a létező, kibontakozó kapitalizmus árnyoldalait, mindig arra a következtetésrejutott, hogy igenis érdemes, sőt kell is vállalni a polgárosodás minden kockázatát, merta liberális elvek helyes alkalmazásával a veszélyek elháríthatók, a kapitalista fejlődésmegtisztítható a salaktól, súlyos hátrányai elkerülhetők, ily módon a társadalmi haladáscélja, az egyéni (individuális) szabadság kiteljesedése elérhető.Leginkább hazánk polgári átalakulásának problémája foglalkoztatta. Már első országgyűlésifelszólalásaiban és Kölcsey Ferenc felett tartott emlékbeszédében, valamintművészileg is értékes politikai esszéiben (Vélemény a fogházjavítás ügyében, SzegénységÍrlandban,A zsidók emancipációja, Kelet Népe és Pesti Hírlap) egyértelműen állástfoglalt a polgárosodás szükségessége mellett, ezekből a műveiből már egy szabadelvűreformprogram körvonalai rajzolódtak ki. Ezt fejlesztette tovább a negyvenes évekközépső harmadában, amikor fiatal elvbarátaival, az ún. centralistákkal együtt tudományosalapossággal, a nyugati minták tudatos követésével kidolgozták egy sajátos polgárijövőkép meghatározó elemeit, mindenekelőtt az alkotmányosan központosított államszervezet(innen az elnevezésük) részletes tervezetét, miközben a hazai közvéleménnyelmegismertették a parlamenti kormányzás lényegét és módszereit. Eötvös felsőházibeszédeiben, a csoportjuk kezébe került Pesti Hírlap (1844-48) hasábjain, és amár említett Reform c. könyv lapjain fejtette ki nézeteit. Gyökeres változtatásokatakart: a túlhaladott feudális jogrend és politikai szerkezet felszámolását, a kapitalistafejlődés, a tőkés piacgazdaság útjában álló akadályok eltávolítását. Követelte a nemességkizárólagos politikai hatalmának, a kiváltságoknak, mindennemű előjogoknak és ahagyományos, szerinte elavult nemesi vármegyerendszernek (a rendi municipalizmusnak)

Bényei Miklós 71 Nemzeti programok: magyarmegszüntetését, a törvény előtti egyenlőség, a vallásszabadság és a felekezeti egyenjogúságmegvalósítását, a büntetőbíráskodás korszerűsítését (az esküdtszék bevezetését),a városi közigazgatás módosítását. Egy újfajta, liberális alkotmányosság jegyében sürgettea törvényhozás és a kormányzat mélyreható átalakítását, nevezetesen a népképviseletiországgyűlés, a parlamentnek felelős kormány, továbbá a szintén a népképviseletielven alapuló megyei és városi helyhatóságok választását. A választójogot vagyoni,illetve műveltségi cenzushoz kötötte volna, ami felfogása szerint azt jelentette, hogynem minden egyes egyén, hanem minden egyes osztály vagy réteg érdeke jut képviseletheza központi és helyi testületekben. Az ország anyagi, gazdasági gyarapodása érdekébenszót emelt a jobbágyrendszer felszámolása (az állami támogatással végbemenőörökváltság), az ősiség eltörlése, a közteherviselés (a nemesi adókötelezettség), a szabadbirtokbírhatás (tágabban: a szabad polgári tulajdon), az iparosítás, a kereskedelemfellendülése és a közlekedés fejlesztése mellett. Szorgalmazta a sajtó- és szólásszabadság(vagyis a szabad gondolatközlés, véleménynyilvánítás), az egyesülési társulási szabadság,a korszerű és mindenkire kiterjedő népoktatás törvénybe iktatását stb. Olyantársadalomról álmodozott, ahol a polgárság és az értelmiség - a leendő középosztály-, az iskolázott és vagyonos nemesi rétegek, valamint a jogokhoz jutó, a nemzetbetagozódó árutermelő parasztok játszanak meghatározó szerepet.Radikális megújulást akart, de olyan módon, amely „a szabadság s rend érdekeit"együttesen érvényesíti. Vagyis a haladást, a társadalmi mozgás csaknem minden területérekiterjedő polgári fejlődést ésszerű reformok révén képzelte el. A forradalmi megoldástsem utasította el eleve, de félt az erőszakos megmozdulásoktól, és a históriaitapasztalatok alapján úgy vélte, hogy a történelem menetét forradalmakkal nem lehetsiettetni, a célhoz vezető út a társadalmi evolúció, a reform.Ez idő tájt a nemzeti önrendelkezés problémája Eötvös szemében közel sem tűntolyan fontosnak, mint a társadalmi átalakulás ügye. Holott nem érzéketlen e kérdésiránt, ezt már a Szegénység Írlandban (1840) című tanulmány egész szemlélete bizonyítja.A földrajzilag távol eső téma nyilvánvaló utalás Magyarország és Ausztria viszonyárais. Anglia és az írek kapcsolatát elemezve határozottan állást foglalt a nemzetekszabadsága és önrendelkezése mellett. S itt is - mint korábban és későbben is jónéhányszor - hangsúlyozta a nemzeti érzés, a hazaszeretet jelentékeny hozzájárulását atársadalmi-politikai változásokhoz: az „embernek szükséges a haza [...]: csak a haza az,miért reménylenie lehet; az embernek szükséges egy hon, melyért fáradnia, melyérthalnia lehessen". Mindazonáltal pontosan tudta, hogy az átmenet, az új társadalmigazdaságialakulat akkor jöhet létre, ha az osztrák uralkodóház ezt szándékosan nemgátolja. Eötvösnek - sok más szabadelvű politikussal együtt - az volt a véleménye,hogy a Habsburg-Birodalom léte, a magyar királyság és az osztrák császárság államszövetségetörténelmi, geopolitikai szükségszerűség, az európai egyensúly egyik biztosítéka.Abban reménykedett (ezért intézett még Metternich kancellárhoz is emlékiratot),hogy a bécsi udvar meggyőzhető a magyar ellenzék törekvéseinek előre mutató voltáról;és még inkább arra számított, hogy a birodalom másik fele szakít az abszolutizmussal,az osztrák császárság szintén alkotmányosan alakul át, és ez lehet az igazi garanciájaa hazai polgári reformoknak, a nemzeti önrendelkezésnek.Korabeli felfogását híven tükrözi 1848-ban tanúsított magatartása. A márciusi eseményeketörömmel üdvözölte, mert azok békésen zajlottak le. Az áprilisi törvényekbenjóleső érzéssel fedezte fel saját programjainak számos elemét. Őszintén hitte, eljött az

Bényei Miklós 72 Nemzeti programok: magyarideje, hogy szabadelvű reformeszméit valóra váltsa. Mint az első független magyarkormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, szerteágazó terveket forgatott fejében,népoktatási és egyetemi törvényjavaslatokat fogalmazott, de munkássága hamarosanfélbeszakadt. A szelíd természetű ember, a reformer gondolkodó, az osztrákokkal valószakítást helytelenítő politikus a nemzeti önállóság megtartásáért indított fegyveres szabadságharcotmár nem vállalta. Szeptemberben külföldre távozott, ahonnan két év múlvatért haza.Liberális elveihez - újraéledő kételyei, aggályai ellenére - ezután is hű maradt,igyekezett azokat átmenteni, az új körülményekhez igazítani. Elmélkedéseinek, tépelődéseineklegjellemzőbb dokumentuma, kiemelkedő terméke A tizenkilencedik századuralkodó eszméinek befolyása az álladalomra (1851-54) című, nemzetközi elismeréstaratott értekezése. Három eszme - a szabadság, az egyenlőség és a nemzetiség - fejlődésének,gyakorlati megvalósulásának történelmi tapasztalatait, lehetőségeit, elsősorbanaz európai forradalmak tanulságait elemezte, és ismételten állást foglalt a liberalizmusés a polgári fejlődés, a nyugati civilizáció felsőbbsége mellett. Gondolatmenete,kitekintése mindvégig egyetemes, de nyilvánvaló, hogy a hazai, a konkrét viszonyokrais megoldási javaslatokat keresett. Egy ideális, tökéletes polgári állam modelljét kívántamegalkotni, és továbbra is bízott abban, hogy ez kivitelezhető, hiszen az emberiség„törvénye az örök fejlődés". Eszménye, a polgári demokratikus állam, formájára nézveaz alkotmányos monarchia volt. Szerinte a belső rend és a nyugalom, az optimálisfejlődés előfeltétele az egyenlőség és szabadság egymással összeférhetetlen eszméjeközötti választás. Ő a szabadság, a polgári liberális értelemben vett egyéni szabadságmellett foglalt állást. A politikai és társadalmi egyenlőség gondolatát elvetette, mertúgy vélte, az csak a birtok, a vagyon egyenlősége által hozható létre; hangsúlyoztaviszont a jogegyenlőség szükségességét. Mindenekelőtt az egyéni szabadságjogok, apolgári törvényesség garanciái izgatták, és azok védelmére egy bonyolult egyensúlyrendszertállított fel, amelynek alapja a központi államhatalom és a megyék, községek,egyesületek, egyházak önkormányzatának kellő harmóniája. A területi és vallásfelekezetiönkormányzat a nemzetiségi jogok gyakorlásának is terepe lehetne.A szabadságharc eseményei mindennél élesebben irányították rá a figyelmét a nemzetiségikérdésre, aminek addig nemigen tulajdonított kellő jelentőséget. A nemzetiségeszméjét szintén a liberalizmus gondolatrendszeréből kiindulva közelítette meg. Úgyképzelte, hogy a kisebbségben élő népek igényei az egyéni szabadság és a jogegyenlőség- vagyis a teljes állampolgári egyenjogúság - elvének alkalmazásával, a nyelvhasználatiés egyesületi jog biztosításával kielégíthetők. Magyarországon, ahol a nemzetiségilakosság számszerű többségben volt, és így a probléma különösen kiélezetten jelentkezett,szintén ezt a megoldást javasolta; később, 1865-ben egy kiváló, illúzióktól semmentes tanulmányt (A nemzetiségi kérdés) is írt a témáról. A közfelfogástól eltérően, őnem az egységes magyar nemzetállam koncepciójából indult ki, de a politikai autonómiátvagy az esetleges különválást károsnak minősítette, mert az ország területi épségétmeg akarta őrizni. Ugyanakkor hevesen ellenezte a nemzetiségi elnyomást, elítélte anemzeti türelmetlenséget, és a humanizmus szellemében méltányos, tapintatos nemzetiségipolitikát ajánlott.Az önkényuralom időszakában Eötvös politikai, államelméleti gondolkodásábanfontos helyet foglalt el Magyarország és Ausztria viszonya. Nemzetközi összefüggéseibenboncolgatta a kérdést, és a politikai fejleményekkel lépést tartva módosította fel-

Bényei Miklós 73 Nemzeti programok: magyarfogását. Továbbra is vezérmotívuma, hogy az európai egyensúly fenntartásához szükségesegy nagy, erős közép-európai állam léte. Úgy vélekedett, hogy ez az Ausztriaáltal vezetett Habsburg-Birodalom lehet. Változatlanul egy alkotmányosan szervezett,a liberális elveken felépülő összbirodalomra gondolt, amelyben hazánknak is helyevan. A szabadságharc leverését követő években megelégedett volna a tartományi autonómiával,az 1859-60-as fordulat idején viszont már Magyarország törvényhozási különállásáról,még pontosabban belügyi autonómiájáról beszélt. A provizórium éveibenvisszatért 48-as és azt megelőző nézeteihez, a két állam perszonáluniójának, majd azalkotmányos dualizmusnak a létrehozásán fáradozott. A kapitalizmus hazai kibontakozásánakfelgyorsulását, a politikai szabadságjogok biztosítását, a kulturális előrelépést,a mezőgazdaság, az ipar és a közlekedés fejlődésére egyaránt gátlóan ható tőkehiánymegszüntetését a nemzeti önállóság újbóli megteremtésétől, valamilyen osztrák-magyarkiegyezéstől várta. „ Valamennyien meg vagyunk győződve - mondta 1866. június14-én a képviselőházban -, hogy ez ország jóléte más úton, mint alkotmányos állásunkteljes helyreállítása által, el nem érhető...".Mindeközben energikusan dolgozott a szuverenitásáért küzdő ország gazdasági éskulturális fejlesztésén. Munkássága széles kört fogott át, a szellemi és a társadalmi életegyik legtevékenyebb szervezője. Egyebek között ő állt az Iparegyesület, a KisfaludyTársaság és a Magyar Tudományos Akadémia élén is; az utóbbi az ő irányításával válta hazai tudományosság korszerű, rangos műhelyévé. Már szó esett arról, hogy a buzgócselekvésvágy morális megfontolásból is fakadt: meggyőződéssel vallotta, hogy az emberfeladata és jutalma, a polgári erények lényege a közjó szolgálata. Magatartáseszményénekegyik centrális pontja a hazafiság és a világpolgáriság dialektikus összefüggésénekfelismerése. Úgy gondolta, hogy az egyén a haza javára végzett munkával kapcsolódikbe az összemberi tevékenység áramlatába. „Az egésznek dolgozunk, de csak itt teljesíthetjükkötelességünket, s a haszon, mely működéseinkből az emberiségre háromol,attól függ, hogy saját körünkben feladásunkban eleget tegyünk" - fogalmazta meg1857-ben. Patriotizmusának tartalma liberalizmusában, a történelem egyetemes szemléletébengyökerezik. A haza nála nem egyszerűen a szülőföld, hanem az a hely, az azország, ahol szabadság és jogegyenlőség van, ahol az ember bátran munkálkodhat, aholjólétét megteremtheti. A hazaszeretet fogalmából viszont egyértelműen kirekeszti anacionalizmust: „én nem látom által, miért lenne saját nemzetünkhöz való ragaszkodásunkmás nemzetek gyűlöletével összekötve" - jegyezte fel 1859 elején naplójába.A kiegyezés jelentőségét igen nagyra értékelte. Noha jól érzékelte a kétségtelenhiányokat, a Magyar Tudományos Akadémia 1868-as közgyűlésének elnöki megnyitójábanmégis azt fejtegette, hogy a dualista formáció óriási esély, a magyarság felemelkedésénekzáloga, mert most már „a nemzet saját ügyeinek elintézésében oly szabadsággalbír, minő neki századok óta nem engedtetett." Azt remélte, hogy a nyugodtkörülmények között végre saját tervei is megvalósulhatnak. Nagyon sokat vállalt magáraezekben az években. Másodszor is ő lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter,aktív résztvevője volt a parlamenti vitáknak, egy ideig még a miniszterelnök-helyettesiteendőket is ellátta.Az elsők között kívánta rendezni a bonyolult nemzetiségi kérdést, korábbi vágyaihozhíven a belső megbékélés, a magyarországi népek együttműködése érdekében ésszellemében. Bár felfogását csak részben sikerült elfogadtatni, a képviselőházi többségnyomására ugyanis az 'egy politikai nemzet' teóriája került előtérbe (amely a magyar-

Bényei Miklós 74 Nemzeti programok: magyarság kiváltságos helyzetét rögzítette), az 1868-ban megszavazott, és jórészt általa szövegezetttörvénycikk még így, kompromisszumos formájában is elismerten európai színvonalúalkotás volt.Miniszteri tevékenységének csúcspontját művelődéspolitikai törekvései, intézkedéseijelentik, amelyeknek maradandó hatása volt; több évtizedre meghatározták a magyarországipolgári kultúra fejlődését. Eötvös mindig is úgy vélekedett, hogy a polgárosodásfeltételezi az emberi tudat átalakítását; hogy a gazdasági fejlődés, a szabadságjogokgyakorlásának elengedhetetlen eszköze, a tényleges politikai-jogi egyenlőségbiztosítéka az általános műveltségi színvonal emelése és a modern kulturális intézményhálózatkiépítése. A művelődésügyet egységes rendszernek tekintette, ezért mindenágát fejleszteni akarta. Kiváló, alkotó segítőtársakra talált minisztériumának vezetőtisztviselőiben. Közreműködésükkel új gimnáziumi tantervet, óvodai, középiskolai ésegyetemi törvényjavaslatot készített (ezeket halála után fogadták el), jól felszerelt tanítóképzőketés főreáltanodákat állíttatott, középiskolai tanárképző intézetet szervezett.Ő emelte műegyetemi rangra az Ipartanodát, rendeztette az Országos Széchényi Könyvtárállományát, gondoskodott a Nemzeti Múzeum fejlesztéséről, képtárakat vásárolt, államsegélytutalt ki a pesti zenedének, ösztöndíjakat alapított a fiatal művészek, tudósokszámára, tervet dolgoztatott ki a műemlékek helyreállítására stb. Támogatta a természet-,műszaki és mezőgazdasági tudományokat, valamint a felnőttoktatást is.Kétségkívül legjelentősebb, legismertebb művelődéspolitikai alkotása hazánk elsőnépoktatási törvénye (1868: 38. tc.). Ezzel a tényleges hazai igényekre, a polgári fejlődéskövetelményeire válaszolt, ugyanakkor megelőzte korát (sőt számos, fejlettebbpolgári országot is), hosszú távra megalapozta a magyar közoktatásügyet. Kodifikáltaaz általános tankötelezettség elvét, az iskolaállítás szabadságát, ám az állami felügyeletetvalamennyi (felekezeti, községi, egyesületi, magán-) tanintézetre kiterjesztette. Aközségi (városi) iskolák irányító hatóságait az önkormányzati eszme alkalmazásávaljelölte ki: a lakosság választotta az iskolaszéket, és képviselői vettek részt a megyeioktatásügyi tanácsokban is.Tárcája másik területén, a vallás- és egyházpolitikában megpróbálta megteremteni atöbb évtizede sürgetett vallásegyenlőséget. Személyes érdeme is a görögkeleti egyházújjászervezése, a protestáns és a katolikus egyházak teljes viszonosságának kimondása,és az ő nevéhez fűződik az izraeliták vallási emancipációjáról szóló törvény. Meghiúsultviszont régi nagy álma, a katolikus autonómia, a katolikus egyház feudális szerkezeténekátalakítása, az állam és az egyház különválasztása, vagyis a „szabad egyházszabad államban" liberális ideájának megvalósítása.Fiának és titkos naplójának panaszolta el, hogy a kiegyezés utáni magyar fejlődésselelégedetlen, várakozásaiban többször csalódott. Mélyen bántották politikai kudarcaiis, bár jól látta - naplójában 1870 októberében le is írta -, hogy a közjogi viták,a nemzetiségi ellentétek, a konzervatív erők szükségszerűen lassítják a polgári fejlődésmenetét: „Azon politikai intézmények, melyek a 19-ik század kultúrájából fejlődtek,nem felelhetnek meg teljesen céloknak oly viszonyok között, melyek a középkorbólmaradtak fel..." Sokkal nehezebben viselte el a kapitalizálódással járó erkölcsi visszásságoksokaságát. Eötvöst, aki az önzetlenséget, a becsületességet, az önmagával szembeniszigort oly fontosnak tudta, és akit a mélyen átélt eszmék, a belső meggyőződés,hit vezéreltek, érthető módon elkeserítette, amit közvetlen környezetében tapasztalt.Nagy sóhajjal vetette papírra fiához küldött levelében: „Fáj lelkem, ha reá gondolok, s

Bényei Miklós 75 Nemzeti programok: magyarnaponként világosabban látom, hogy legfőbb érdekeink pénz és brutalitás által határoztatnakel." Vigasztalást a munkában talált. Nemegyszer gondolt arra, hogy félreáll,megválik a miniszteri tisztségtől, de mindig felülkerekedett benne a közösségi ember,aki félretéve egyéni vágyait, személyes sérelmeit, minden erejét a rárótt és vállalt feladatokmegoldására fordította.Válogatott irodalomÉljen az egyenlőség! (vígjáték; Pest, 1841); Reform (Lipcse, 1846; új kiad. Pest, 1868);A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, I-III. (Bécs-Budapest, 1851-54);A nővérek (regény; Pest, 1857);Báró E. J. emlékbeszédei (Pest, 1868) B. E. J. költeményei (Pest, 1871);Összes munkái, I-XIV. (Bp., 1886)Összes munkái. Kiad. Voinovich Géza (Bp., 1901-03);Naplójegyzetek-gondolatok 1864-1868. Kiad., bev., jegyz. Lukinich Imre (Bp., 1941);E. J. válogatott pedagógiai művei. Összeáll., bev., jegyz. Felkai László (Bp., 1957);E. J. levelei Szalay Lászlóhoz. Kiad., bev., jegyz. Nizsalovszky Endre (Bp., 1967);E. J. kiadatlan írásai (1846. május-1848. február) Összeáll., kiad., bev., jegyz. Fenyő István (Bp., 1971);E. J. művei, I-XII. (Bp., 1973-81);A zsidók emancipációja. Kiad., előszó, jegyz. Szigethy Gábor (Bp., 1981);A „Felelet" és más vitairatok Széchenyi István A Kelet népe című könyvére (rep. kiad. Bp., 1986);E. J. levelei fiához, E. Lorándhoz. Kiad., jegyz. Benedek Mihály (Bp., 1988);A francia forradalom története. Kiad., bev. Gángó Gábor (Bp., 1990);Az 1848-iki forradalom története. Müncheni vázlat. Kiad., bev. Gángó Gábor (Bp., 1993);E. J. írásai az augsburgi Allgemeine Zeitungban. Kiad., bev., jegyz., ford. Gángó Gábor (Századok, 1994)E. 5. válogatott művei. Vál., bev., jegyz. Veliky János (Bp., 1998); Gondolatok (Bp., 1999).

Hamberger Judit 76 Nemzeti programok: csehKarel Havlíček Borovský

Limes 77 Nemzeti programok: csehHamberger JuditKarel Havlíček Borovský cseh nemzetiprogramja1A cseh társadalom nemzeti fejlődését a 19. század derekán iránymutatásával kétkiváló személyiség is elősegítette. Egyikük a manapság is széles körben ismert FrantišekPalacký2, a másikuk a nála fiatalabb, kevésbé ismert Karel Havlíček Borovský.3 (A 19.században nem csak ők ketten, hanem még számos más cseh személyiség is foglalkozotta cseh nemzet sorskérdéseivel.)1. A cseh nemzet „polgári tanítójának" életeKarel Havlíček a maga nemzeti programját életével is igazolta. A nemzeti és polgárijogok kivívásának módszerét a civil kurázsiban, a bátor, jogkövető magatartásbanhatározta meg, amit nemzete előtt személyesen is képviselt. Kritikus gondolkodás, jellemes,bátor álláspontok, felelősségteljes mérlegelés határozta őt meg. Ezek gyakorlásárafolyamatosan bíztatta kortársait, és arra is, hogy elsősorban saját magukat kellmegváltoztatniuk ahhoz, hogy megváltoztathassák azokat a körülményeket, amelyekközött élnek. Ez annak az útnak a titka, amely a nemzet politikai öntudatosodásáhozvezet, ez a fejek és szívek forradalma, amiről egész újságírói munkásságában beszél.Kitartását, zsenialitását és elvhűségét még ellenfelei és ellenségei is elismerték.1821. október 31-én kiskereskedő családjában született egy Borová nevű csehországifaluban, és 1856. július 29-én, harmincöt évesen, a Bach-rendszer politikai áldozataként,tüdőbajban halt meg Prágában. Energiával teli, félelem nélküli életét világoselveivel, határozott értékrendjével és kemény akaratával összhangban élte le. Ezt azenergiát felesége, Julie halála, a saját tüdőbaja, és az abszolutista rendszer általrákényszerített, négyéves tiroli száműzetés törte meg. 1855-ben térhetett vissza Csehországba.Havlíček élete 35 évbe sűrített, megrázó emberi dráma. Életútja rendkívüli anyagi,társadalmi és politikai akadályokkal volt teli. Kivételes személyiséggé (katolikus) papi,jogászi és filozófiai (be nem fejezett) képzés és önképzés segítségével formálódott.4 Anemzet vezetőjének szerepére tudatosan készült. Saját maga, a baráti köre, és majdannemzete minél alaposabb művelésére már a papi szemináriumban programot alkotott.5Tudatosságát már fiatalon kinyilvánította. 1844-ben (22 évesen), a barátainak Oroszországbólküldött leveleiben megfogalmazta, mit kíván az élettől.6 Tudatában volt sajátheves természetének is, amit azonban képes volt féken tartani megfontoltságával, meggondoltságával,higgadt szellemével és körültekintésével. Fiatalemberként kereste ahelyét, de nem találta; a hagyományos, konzervatív társadalmi körökbe nem is fogadtákbe. Több foglalkozással próbálkozott, elsősorban költőnek, szépírónak készült, de asors úgy akarta, hogy nemzetének legjelesebb publicistájává váljon, és így ő alapozzameg a cseh polgári újságírás legkiválóbb hagyományát.Havlíček 22 évesen, a térségből elsőként került 1843-ban Oroszországba. Gazdag

Hamberger Judit 78 Nemzeti programok: csehorosz család nevelőjeként Moszkvában ismerte meg közelről Oroszország társadalmi éspolitikai rendszerét, a cári birodalom pozitív és negatív vonásait, aminek eredményekéntkésőbb határozottan utasította el a ruszofil pánszlávizmus kulturális és politikaielképzeléseit, programjait.1844 nyarán hazatért, s tovább kereste a maga számára megfelelő foglalkozást. Azakkor már nagy tiszteletnek örvendő František Palacký őt javasolta arra, hogy a kormánycseh nyelvű lapjának, a Pražské novinynek ('Prágai Újság') szerkesztője legyen.Akkor még azt válaszolta, hogy fogalma sincs az újságírásról. Mégis az újságírás váltazzá, ami nemzetébresztő, nemzetnevelő, nemzetoktató elképzeléseinek a legjobbanmegfelelt. Az 1848-1849-es forradalmi eseményekben aktív (de nem forradalmár, hanemreformer) szerepet vállalt. 1848 tavaszán saját cseh napilapot alapított, amelyetellenzékiként és nemzetiként határozott meg, és 1850 januárjáig működtetett (többszörbe akarták tiltani, végül katonai paranccsal állították le a kiadását). Ez volt a Národnínoviny ('Nemzeti Újság'), amelyet történészek az akkori legjelentősebb cseh, és egyáltalána legnagyobb szláv újságként értékelnek. Működése idején a lap rendkívüli népszerűségretett szert, és több ezer előfizetője volt. A cseh nemzeti liberálisok programjánakszócsöveként az 1848-1849-es cseh politikai élet legkiválóbb lapjaként működött.A magára maradt, de bátor és áldozatkész Havlíček 1850-ben új helyet keresett,ahol lapot adhatna ki. Kutná Horára költözött, és ott engedélyeztette új lapjának, aSlovannak ('Szláv', 'Szláv ember') a kiadását. A lapot 1850 áprilisától 1851 júniusáighagyták élni. A nemzeti liberálisok elvei szerint, a szláv ügyek újságjaként működtette.Ez volt az egyetlen ellenzéki újság, amely a reakció ellen szállt síkra.Sajátos publicisztikai harci módszert vezetett be. Megjelentetett cikkei miatt számosesetben kapott a cenzúrától, az osztrák kormánytól figyelmeztetéseket. Ezeket lapjaibanazonnal közölte, és mindjárt elemezte, értelmezte, kommentálta, így is harcolva amaga igazáért. Újságjában mindig megjelentette az abszolutista hatalom fenyegetéseit,ami a saját nemzete körében növelte hitelét. Többször sajtópert indítottak ellene, amelyekmindegyikét megnyerte. Ilyenkor, a vádlottak padján ülve, a maga védőügyvédjekéntaz osztrák - világi és vallási - abszolutista hatalom vádlójává vált.Rövid élete utolsó hat évében az osztrák monarchia kibékíthetetlen ellenfelekéntvette magára az örökké üldözött lázító és a rettegett ellenfél feladatát és sorsát. A Bachrendszerrendőrei olyannyira féltek hatásától és népszerűségétől, hogy a tiroli, brixeniszáműzetésbe éjszaka, titokban hurcolták el, nehogy kivívják a közharagot. A száműzetéséveiben (1851 őszétől 1855 nyaráig) nagyon hiányzott neki az újságírás, amely, afolyamatos reagálás követelménye miatt, aktivitásra ösztönözte. Nélküle légüres térbenérezte magát, amitől nagyon szenvedett. A száműzetés és a vele gyorsan végző tüdőbajmiatt Havlíček a cseh nemzet mártírjává emelkedett. Temetése a Bach-rendszer elleninemzeti tüntetéssé vált, amit számos titkosrendőr felügyelt.Azon ritka cseh történeti személyiségek közé tartozott, akik tudatosan építkeztek ésépítettek, hosszú távon, átfogó stratégiában gondolkodtak. Az ő hosszú távú stratégiájaa művelt, öntudatos nemzet kinevelése volt. Ez volt idealizmusának alapja, amely arraösztönözte, hogy az alább vázolandó nemzeti programot keresztülvigye.

Hamberger Judit 79 Nemzeti programok: cseh2. Havlíček nemzeti programjaPublicisztikai munkássága, 1846 és 1851 között, mindössze hat évig tartott. Azosztrák birodalom legviharosabb éveinek számító időszakban átütő szellemével „robbantbe" a cseh közéletbe, s már indulásakor rendelkezett a tőrőlmetszett, igazi politikaipublicista és néptribun tehetségével és képességével. Hagyomány nélkül, előkészítetlenterepen azonnal önálló, független és magabiztos publicistaként nyilvánult meg. Megnyilvánulásainaka józanság és átgondolt program volt a fő jellemzője. Írásaiban kezdettőlérzékelhető volt a mély érzés, mint az írásra késztető indíték. Publicista hitvallásátúgy fogalmazta meg, hogy jobb az igazságot félig kimondani, mint hallgatni róla,viszont jobb hallgatni, mint hazudni.Az újságírást megelőzően arra készült, hogy szépíróként, az irodalom útján valósítsameg a nemzeti tudatosítás feladatát. A cseh társadalomért hozandó áldozat életénektudatos programja lett.7 Egyik barátja szerint még imája is így hangzott: „Istenem, add,hogy szorgalmas legyek, hogy majd egyszer a csehek örülhessenek nekem."Komplex nemzeti programját az általa szerkesztett három újságban fogalmazta megés teljesítette be. Politikai tevékenységét és elképzeléseit a csehség és a szlávság (sajátfogalmával élve a csehszlávság) tudata ihlette, a szláv népekhez fűződő viszony és azezzel összefüggő ausztroszlávizmus (az ausztriai szlávok összefogásának követelménye)serkentette, s mindez a nép nemzeti és polgári szempontú művelésére késztette. Acseh nemzeti mozgalmat az ő személyes buzgalma, lelkes törekvése, valamint az újságírásáltal megvalósított nemzeti programja állította a tényleges politikai agitáció pályájára.2. 1. A csehség és a szlávság viszonyaHavlíček gyorsan lejátszódó szellemi és lelki érési folyamatban, intenzív ismeretszerzésnyomán vált romantikus ruszofilből és szlavofilből olyannyira realista csehvé,hogy még a cseh hazafiságot is bírálta. Szláv-tudatának és nemzeti programjának fontosindítéka volt a németellenesség, amelynek gyökerei gyermekkorába nyúlnak vissza,amikor akarata és kedve ellenére kénytelen volt megtanulni németül. Már kora ifjúkoránaktanulóéveiben cseh hazafias kijelentéseket tett, amelyek a német nyelvvel szembeniellenszenv kifejezésének kísérői voltak. Németellenességével párhuzamosan, annakellentéteként programjának másik ösztönzője a szlávság, a szláv népek sokirányútanulmányozása.Ján Kollár8 pánszláv eszméi őrá is lelkesítően hatottak. Tizenhét éves korától, önművelésselszerezte meg a cseh nyelven írás jártasságát. A szlávokra vonatkozó ifjúkorilelkes tanulmányai során ismerkedett meg Pavol Jozef Šafárikkal,9 aki akkor a prágaiegyetemi könyvtárat vezette, és aki az oroszországi, moszkvai nevelői állást közvetítetteneki.Oroszországból 1844-ben egy sor ismerettel tért vissza, amelyeket az oroszokról, alengyelekről és a zsidókról gyűjtött össze. Leírta a mentalitásukat, szociális körülményeiketés kulturális színvonalukat, majd tapasztalatait esszékben, útirajzokban foglaltaössze, amelyeket újságban publikált. Ottani élményei adták a témáját szatirikus epigrammáinakés karcolatainak is, amelyeket halála után adtak ki Obrazy z Rus ('KépekOroszországból') címmel. Ezekben lényegében kétségbe vonta a pánszláv illúziókat,amelyek akkorra már amúgy is inkább csak a nemzeti propaganda taktikájaként mű-

Hamberger Judit 80 Nemzeti programok: csehködtek, mintsem ténylegesen kitűzött célként. Bár a szláv nyelvi közelséget és rokonságottovábbra is előnyösnek mondta, lakonikusan értékelte ott-tartózkodását. „Az oroszfagyok és a többi orosz dolog kioltotta bennem az össz-szláv szeretet utolsó szikráját is.Különben sem volt bennem egy mákszemnyi kozmopolitizmus sem, így tehát csehként,pusztán hajthatatlan, makacs csehként tértem vissza Prágába, egy kis keserűséggel a'szláv' névvel szemben, ami, miután eléggé megismertem Oroszországot és Lengyelországot,valamiféle iróniakénthangzik."10 Havlíček 1843-1844-ben kiábrándult ugyana ruszofilizmusból, 1850-ben és 1851-ben azonban - amikor időlegesen kilátástalannakérezte a politikai helyzetet - újra elmélyült a keleti szlávok problémáinak elemzésében.Rusové ('Oroszok') című cikkében így kiáltott fel: „Ha nem lenne az Oroszországtólvaló félelem, hogy bánnának el akkor velünk!"11 (Megjegyzendő, hogy mindig is különbségettudott tenni az orosz nép és az orosz kormányzat, a cári rendszer között.)Elkeseredésében még azt is elejtette, hogy bár ő mindenfajta despotizmusnak esküdtellensége, de ha már ettől nem tudna megmenekülni, akkor az osztrák helyett inkább azorosz despotizmust választaná.Oroszországból való hazatérése után, 1845-től részt vett a cseh hazafias politikai ésközéleti vitákban, és dialógust kezdeményezett a szlávságról, a nemzetről, a hazafiságról.Havlíček felkavarta a cseh „nemzeti állóvizet", és úgy hatott, mint derült égből avillámcsapás. A cseh közéletbe azzal robbant be, hogy két olyan közismert személyt ismegtámadott, akik a szláv, illetve pánszláv eszmék hívei voltak. Az egyik Josef KajetánTyl12 volt, akinek Poslední Čech ('Az utolsó cseh') címen 1845-ben megjelent novellájátpellengérezte ki. Támadta a műben megfogalmazott álhazafiságot, a meddő és önáltatóhazafias szószátyárságot, és követelte, hogy csak akkor írjanak csehül, ha az írásminőségi irodalmat eredményez. Azt is megkövetelte, hogy inkább tegyenek a hazafiságért,mintsem beszélnek és írnak róla. Fontosnak tartotta, hogy a cseh hazafias irodalomne butítsa a népet, hanem nevelje, oktassa, segítse az életben. Ebben a bírálatbanfogalmazta meg először azt a nemzeti programot, amelyet a továbbiakban követett. APra•ské noviny szerkesztőjeként jelentette meg azokat az alapcikkeket, amelyekbenkifejtette az össz-szláv gondolat megvalósíthatatlanságának okait (Slovan a Čech, 'Szlávés cseh'), és a községi - közösségi, önkormányzati élet alapelveit (Co jest obec?, 'Mi aközség - közösség?')A másik megtámadott személyiség Ján Kollár volt, akinek felszínes pánszlávizmusát1846-ban vette tűz alá, s akit a Slovan a Čech című cikkében marasztalt el. Ebben(és több más cikkében) számolt le a pánszláv eszmével és a szláv kölcsönösség elvontelképzelésével. Havlíček - Kollárral ellentétben - a szlávokról nem álmodozott, hanemismereteket gyűjtött róluk, tanulmányozta a szláv népek életét, nyelvét, kultúráját, ígymegvolt az alapja arra, hogy megtámadhassa Kollárt. Havlíček arra mutatott rá, hogyha a cseh népnek vannak aspirációi arra, hogy sorsát javítsa, akkor a gyakorlati lépésekmegtételére kell felkészülnie. Nemzetét át akarta állítani a pánszláv illúziók és álmodozásokvakvágányáról a reális politika vágányára. Oroszországi útja során felismerte,hogy a szláv nemzetek önálló (és több tekintetben különböző) egységek, amelyeketadott kormányzati és politikai rendszer határoz meg. Szét is rombolta Kollár ködösálmát az egynyelvű és egyvallású, egységes szláv államról. Elhatározta, hogy tapasztalataialapján tisztába teszi a hazafiság fogalmát, amelyet nem a saját nemzet dicséretérekívánt alapozni, hanem a hazáért való munkálkodásra, a haza felvirágoztatásáért hozott„munka- és pénzáldozatra". Háborút hirdetett tehát a pánszlávizmus ellen, és a prakti-

Hamberger Judit 81 Nemzeti programok: csehkus munka, munkálkodás fontosságát hirdette. Ezt a pragmatikus haza-szemléletet későbbikorok cseh politikusai hangoztatták és követték, sőt a gyakorlatban sikeresen megis valósították.Havlíček a vitában ébredt rá saját súlyának tudatára. 1846 januárjában új típusúpublicistaként nyilvánult meg. Csak arról írt, amiben ő maga hitt. Csak olyan nézeteketfogalmazott meg, amelyeken „átverekedte magát", s amelyeket azután teljes erejévelvédett és képviselt. Szerinte az újságnak az legyen az érdeke, hogy hozzásegítsen ajóhoz, és megszégyenítse a rosszat, ezáltal az egész haza lelkiismeretévé kell válnia.Számára az újságírás a nevelés, az oktatás eszközévé vált. Első újságja, a Pražské novinylapjain elmondta, hogy mindig is leghőbb vágya volt, hogy íróként hozzájárulhassonhazája felvirágoztatásához, gyarapításához. Az egész ország előtt, nyilvánosan ígéretettett arra, hogy a köz javát fogja szolgálni, mégpedig becsülettel.Ezekben az években folyt a vita arról, hogy mi a nemzet, a nemzetiség, a nemzetiidentitás. A cseh és a német nemzet elválasztásának hosszú folyamata is ebben az időszakbanzajlott. Ekkor alakult ki a nemzet etnikai felfogása. Ebbe a vitába úgy kapcsolódottbe, hogy újragondolta a cseh nemzet mibenlétét.13 A Slovan a Čech című terjedelmesírásában kiterjesztette a nemzet fogalmát a társadalom minden rendjére, a nemzetitársadalmi élet minden jelenségére (vagy ahogy ma mondanánk: az összes struktúrára).Nála a nemzet politikai egységként jelenik meg, amely világos ambíciókkal ésigényekkel lép fel. A nyelvi-kulturális nemzet fogalmával tehát nem elégedett meg,mert felismerte, hogy a nyelv, annak ápolása fontos ugyan, de nem minden; a nemzetiélet ennél jóval több, összetettebb. Ennek nyomán kezdte el építeni a tevékeny hazafiságideálját, aminek érdekében publicistaként propagandát is kifejtett.1850-ben (a Slovanban) Slovanská politika ('Szláv politika') című cikkében újragondoltaa szláv politikát. Megállapította: a nemzeti megújhodás korszaka döntött arról,hogy a csehek csehek és szlávok maradnak. A pánszláv mozgalmat áttekintve leszögezte,hogy az illúziók tömkelege mellett egészséges kiindulási pontja volt az agondolat, hogy a kedvezőtlen körülmények között az egymáshoz közel álló, rokonnemzetek azért fogjanak össze, hogy egymást győzelemre segítsék. Ezáltal vált a szlávsága cseh politika alapjává. De újra visszautasította az állami, vallási, kulturális ésnyelvi alapú szláv egységre irányuló álmodozásokat. Csak a konkrét helyzetekben egymásnaknyújtandó segítség gondolatát fogadta el.Az ausztriai szlávok helyzetét újragondolva megállapította, hogy Ausztria nem értettemeg saját szlávjait. Nem értette meg, hogy azok nem akarják elszlávosítani abirodalmat, csak azt akarják, hogy ők maguk szlávként megfelelő anyagi és kulturálisszintre juthassanak. Ha Ausztria ezt felfogta volna, mindenkinek hasznos lett volna, ésezzel maga mellé állította volna a török birodalomban szenvedő szlávokat is. Ausztriaazt sem tette helyesen, hogy saját szlávjai között viszályt szított (itt Havlíček elsősorbana szlovákokra, másodsorban a horvátokra gondolt.) Nem értette, hogy Ausztriamiért a német-magyar útra tért, amely szükségképpen kényszerítette a szlávokat ellenzékbe.A helyzet olyannyira kiéleződött, hogy a két tábor kettévált, és a szlávok úgylátják, hogy aki nincs velük, az ellenük van. Így most a szlávok arra vannak kényszerítve,hogy megszervezzék magukat, és közösen lépjenek fel.A Slovanská politikában további feladatokat is kitűzte: felvázolta a csehek önszervezésénektovábbi lépéseit. Ennek a tevékenységnek a fő jelszava 'a németektől valófüggetlenség' legyen. Ezért a csehek tanuljanak angolul, franciául. A szláv összefogást

Hamberger Judit 82 Nemzeti programok: cseh(lengyelek, csehszlovákok, délszlávok és ruszinok) a kölcsönös támogatásban látta. Ezaz alapja a gyengébb közép-európai nemzetek szabadságának. Még a szlovákok önmeghatározásijogát is elismerte, annak ellenére, hogy nézetüket nem osztotta. Megfogalmazta,hogy a szlávok csak akkor lehetnek együtt erősek, ha az egyes szláv nemzetekerősek lesznek. A kis nemzetek erejét a világban szellemi és politikai erejük alapjánítélik meg.2. 2. A nemzeti követelések és lehetőségek viszonyaHavlíček a nemzeti liberálisok köréhez tartozott, amelynek vezetője Palacký volt.Havlíček és Palacký között elvi és gyakorlati együttműködés, valamint jelentős levelezésbontakozott ki.14 Havlíček publicistaként népszerűsítette, magyarázta, terjesztette,képviselte azokat a nézeteket, amelyeket Palacký tudósként foglalt politikai programokba.Havlíček lapjai a nemzeti liberálisok eszméinek, törekvésének és tevékenységénekhíradójává, platformjává váltak. Ők ketten az alapelvekben nagyon közel álltakegymáshoz, de néhány kérdésekben eltértek nézeteik. Mindketten az osztrák birodalomföderalisztikus átalakításának hívei voltak, de Palacký kétkamarás parlamentet képzeltel, Havlíček pedig egykamarásat. Havlíček az általános választójog megadásának és anemesség rendi privilégiumainak megszüntetése álláspontján állt, Palacký ezeket nemakarta eltöröltetni. Havlíček tehát elveiben demokratikusabb, „néphez közelibb" volt,mint Palacký.Az 1848 márciusában kezdődött, forradalmi hangulatú időkben tevékenyen résztvett a felgyorsult politikai folyamatokban. Ekkor bontakozott ki a két politikai tábor, aradikális demokraták (a forradalom hívei) és a nemzeti liberálisok (a reformok, azalkotmányos átalakítás hívei) vitája arról, hogy a cseh nemzetnek melyik utat kelleneválasztania. Havlíček nem a forradalmat igenlő radikális demokratákhoz, hanem a reformokatpártoló, mérsékeltebb nemzeti liberálisokhoz csatlakozott. Nézeteit tekintvea két politikai csoport között állt, mert a nemzeti liberálisoknál demokratikusabb, ésplebejus volt, viszont realistább és józanabb volt, mint a radikális demokrata ifjúság, éselutasította az érzelmi indíttatású forradalmat.151848-ban úgy értékelte, hogy nincs szükség a forradalomra, mert békés úton, azalkotmányos reformok és a parlamentarizmus útján végre fogják hajtani azokat a változásokat,amelyek a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsításához szükségesek. A reformerekmelletti kiállását azzal magyarázta, hogy „arra van szükség, hogy a forradalmiidőkben (is) okosan, mérsékelten viselkedjenek, hogy ne tévesszék szem elől a célt,ne mondjanak le a célról, és ne álljanak meg az oda vezető út felénél, de ne is akarjanakegyszerre mindent, ha az nem lehetséges, hanem mindig csak annyit, amennyit meglehet kapni, és amennyit érvényesíteni lehet".161848 tavaszától a cseh nemzeti fejlődés szempontjából több fontos esemény is lezajlott,amelyek Havlíček politikai publicisztikáját is befolyásolták. Az egyik az volt,hogy Palacký, mint a cseh nemzet tudós szellemi vezetője, nyílt levélben utasítottavissza a német liberálisok Frankfurti Parlamentjének azon kérését, hogy (Ausztria keretében)a csehek is csatlakozzanak a nagy német egyesítéshez. Palacký, híres FrankfurtiLevelében ezt visszautasította, és a csehek cseh mivoltát hangsúlyozta a németekkelszemben (és ugyanezt tette Havlíček is az újságja hasábjain). Ez abból a felismerésbőlkövetkezett, hogy a németek ügye nem a cseheké, s hogy a németországi németeknagynémet alapon politizálnak, ezzel szemben a bécsi kormány nemzeti szempontból

Hamberger Judit 83 Nemzeti programok: csehmérsékeltebb, mint a németországiak. Ebből logikusan következett, hogy a szlávoknakaz osztrák birodalom jelentheti a keretet a nemzeti élet megszervezéséhez és biztosításához.Így született meg az ausztroszlávizmus eszméje és koncepciója.A másik jelentős esemény az 1848. június 2. és 12. között Prágában lezajlott, demegszakított szláv kongresszus volt. Havlíček részt vett az előkészítésben, agitált is akongresszus céljai és megrendezése mellett. Azok közé tartozott, akik a pánszlávizmussalszemben az ausztroszlávizmus hívei voltak, de a többieknél jobban relativizálta azosztrák állam megőrzésének szükségességét. A kongresszuson fontos programpont voltaz ausztriai szlávok védelmi szövetségének létrehozása, és a német egyesítéshez valócsatlakozás elutasítása. Jellegében az egész kongresszus megmaradt az ausztroszlávizmusálláspontján, aminek lényege az volt, hogy hangsúlyozták a szlávok túlsúlyát a monarchiában.Havlíček arra törekedett, hogy a szláv nemzeteket egymással kibékítse, deneki sem sikerült összebékítenie például a lengyeleket az oroszokkal, vagy a szerbeketa horvátokkal. Azon dolgozott, hogy a lengyeleket a magyarok törekvései ellen hangolja,de ebben sem volt eredményes. A szláv kongresszust a prágai felkelés kitöréseszakította meg.Ugyanilyen fontos volt az osztrák alkotmányozó birodalmi gyűlés megalakulása(Bécsben, majd a bécsi forradalom idején Kremsier-Kroměřížben), amelybe az 55 csehképviselő közé megválasztották Havlíčeket is. 1848-ban tehát, a Nemzeti Tanács (Národnívýbor) tagjaként, részt vett a politikai reformok előkészítésében. (Ennek munkálataival,az alkotmányozás túlzott lassúsága miatt, nem volt elégedett, csakúgy, mint a radikálisdemokraták. Úgy döntött, hogy az újságjával többet tud tenni a csehekért, ezértvisszaadta mandátumát, és visszatért a Národní noviny szerkesztéséhez.)Az 1848-as jogok közül a legfontosabbnak a sajtószabadságot tartotta. A sajtószabadsággyakorlati érvényesülésének következtében alapíthatta meg 1848 áprilisában aNárodní novinyt. Független, ellenzéki újságjának első cikkeiben kifejtette, hogy általanemzete javát és dicsőségét kívánja szolgálni, annak szabadsághoz vezető útját akarjaegyengetni, és a nemzet tagjait a szabadságra szeretné oktatni; ezáltal biztosít csehnyelvű közéletet és politikai fórumot. Így lapja a gyakorlati reformok és a polgári életcseh nyelvű szócsöve lesz. Bejelentette, hogy a cseh nemzet nem halt ki, nem tűnt el anémet tengerben. Lelkesen támogatta az 1848-as, bevezetett reformokat és az új alkotmányozógyűlést.A Národní novinyben megfogalmazta azokat az 1848-as általános nemzeti követeléseket,amelyeket a nemzeti liberálisok hangoztattak (mint a jobbágyság eltörlése, asajtószabadság, a gyülekezési és felekezeti jog), de hozzátette saját követeléseit és szellemiségétis (például a bíróságok függetlenségének követelését). Az ő követelései közöttvolt azon igény, hogy a cseheket a németekkel az élet minden területén egyenjogúsítsák,és a cseh korona országait (cseh, morva, sziléziai) egyesítsék. Az összevonásellen fellépőket a nemzet árulóinak, fő ellenségnek fogja tekinteni. A cseh koronaterületei ne maradjanak osztrák provinciák, hanem olyan formában kapjanak önállóságot,hogy Ausztria az önálló országok (vagy területek, tartományok) és nemzetek közösségeként,föderációvá alakuljon át. A tartományi berendezkedésre vonatkozóan pedigegykamarás parlamentet követelt, amelybe a polgárok minden fajtája, természetessúlyánál fogva, beválasztható, és szavazati joggal rendelkezik.A csehek egyenjogúsítását a németekkel úgy értelmezte, hogy mindegyik a magaterületén legyen szabad, és egyikük se akarjon ott többségi hatalmat, ahol kisebbségben

Hamberger Judit 84 Nemzeti programok: csehvan. Őszerinte a cseh és a német élvezze nemzetisége minden előnyét a hivatalokban ésaz iskolákban, egyébként pedig a cseheknek előnye van, mert a cseh területeken, egyharmad-kétharmadarányban, többségben vannak.Tág teret szentelt a nyelvi jogok követelésének, mibenlétük magyarázatának. Ezzelösszefüggésben a legtöbbet az iskolák helyzetének rendezésével foglalkozott (ami nemzetoktató,nemzetnevelő programjából logikusan következik is). 1848-ban, mint a NemzetiTanács tagja, a cseh nyelvnek a némettel való egyenjogúsítását a közélet különféleszintjein követelte, például azt, hogy a cseh területeken a feliratok is legyenek csehül.De a legfontosabb az volt, hogy a cseh nyelvű oktatást a középiskolákba és a felsőoktatásbais be kívánta vezettetni. Azt kérte, hogy a közhivatalokban mindenki tanulja megmindkét nemzet nyelvét, hogy egymással az egész területen problémamentesen közlekedhessenek.A kormányt arra is kérte, hogy az eddiginél sokkal többet áldozzon aziskolákra és az oktatásra (tízszer annyit az iskolákra, mint amennyit a katonaságra éshadseregre).Havlíček nem állt meg a nemzeti, nemzetiségi ügyekre vonatkozó demokratikusváltozások követelésénél, hanem - a kiáltó szegénység felszámolására - szociális követelésekkelis előállt. Műhelyek, üzemek létrehozását, szociális intézmények építését,kórházakat követelt, a házas zselléreknek földet igényelt volna. De a demokrácia (amelynekmegvalósítását mindenkinek saját magánál kell kezdenie) szerinte összefügg azzalaz egyenlőséggel, amely különösen a szellemi felemelkedés lehetőségével párosul. Ezta művelődéshez, az oktatáshoz jutás egyenlőségére alapozta, amit úgy indokolt, hogyez által a műveletlen felemelkedhet a művelthez, hiszen ő maga is művelődhet, ígyazzal egyenlő lehet. Ha ugyanis a szabadság nem jön magától, vagy az uralkodók kegyéből,akkor magunknak kell azt verejtékünkkel, a magunk erejéből megszolgálnunkúgy, hogy sokéves önműveléssel készítjük elő a szabadságnak a talajt.Társadalmi-szociális nézetei a plebejus nézetei voltak. Nem véletlenül fejtette ki1852-ben, hogy a pénzarisztokrácia láthatatlan hálóját tartja a legveszélyesebbnek, mertsegítéségével az embereket csendben meglopják. A plebejus demokrata nyilvánult megbenne, amikor 1850-ben tiltakozott az ellen, hogy az önkormányzatokba cenzus alapjánválasszanak. A Slovanban keményen bírálta a szegényeknek a közügyekből valókizárását, és ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy az állam nem érdemli meg az állampolgárszeretetét, odaadását, patriotizmusát. (Volt elképzelése arról az államról is, amelynekpolgárai kényszer nélkül, saját akaratukból képesek kormányozni, megtartani ésmegőrizni a törvényeket és a törvényes rendet.)A demokratikus elvekre hivatkozva követelte a feudális jogok, nemesi privilégiumokeltörlését, a rendek és a polgárok törvény előtti egyenlőségét, a kormánytól függetlenbíróságokat, felelős minisztériumot, az egész nemzet általános országgyűlését.Megfogalmazta, hogy a hivatalnokréteget az addiginak egyharmadára kell csökkenteni,és az uralkodó jogait, különösen vétójogát korlátozni kell. Ha a parlament egy törvénytháromszor egymás után elfogad, akkor az lépjen életbe még akkor is, ha a császár aztmegvétózza. A vallásszabadságot illetően követelte az egyház reformját (a cölibátuseltörlése, a nemzeti nyelven szóló prédikációk, istentiszteletek bevezetése). Ennek keretébenmeg akarta szüntetni a katolikus egyház vallási privilégiumát. Demokratizmusátabban is kinyilvánította, hogy - bármennyire is németellenes volt - arra biztatta anémetek miatt dühös cseheket, hogy engedjék meg a németeknek, hogy elmondják avéleményüket, tehát hogy viselkedjenek demokratikusan és toleránsan.

Hamberger Judit 85 Nemzeti programok: csehMind nemzeti-közösségi, mind egyéni-polgári szinten egyenlő esélyeket követelt.Gyorsan megértette - és később a Slovanban ki is fejtette -, hogy a nemzeti szabadságjogokkiharcolása összefügg az emberi szabadságjogokéval: a szabadság, a demokráciaés a nemzet ügyei egymástól elválaszthatatlanok, mert a szó, a szólás és a sajtó szabadságaa nyelvvel is összefügg. Nemzetiségük és nyelvük ápolása által a szabadsághoz isközelebb kerülnek.2. 3. Az ausztroszlávizmus és a föderalizmus, mint demokratikus megoldásikísérletA Habsburg Monarchia 1848-1849-es eseményei során ő is felismerte a szláv többségszerepét és súlyát az osztrák birodalom keretei között. Ezért az ausztriai szlávokösszefogását szorgalmazta, és az ausztroszlávizmus koncepciójának, politikai programjánakhíve, propagálója lett. Ez a koncepció összefüggött a cseh nemzeti liberálisokazon törekvésével, hogy Ausztriát föderális állammá alakítsák át. Ausztria keretei közötta szlávok természetes többséget alkotnak, míg a német közösségben csak jelentéktelenerőt képviselnének, amelyet felolvadásra ítéltek. (A szlávok mellett az ausztriaitöbbséghez sorolta a magyarokat, olaszokat is). Ezek összetartó ereje ne az abszolutizmus,hanem a birodalomban élő nemzetek, nemzetiségek egyenjogúsítása, és így Ausztriaföderalizálása legyen.Kifejtette: a csehek előtt világos, hogy Ausztria keretei között kell élniük, és itt kellmegtalálniuk a megoldást, mert körbe vannak véve ellenséges birodalmakkal (orosz,német). Ausztria akkor lesz a csehek számára elfogadható állam, ha benne a csehek ismegkapják azt a helyet, amelyet megkövetelnek maguknak. Ehhez nyújt segítséget az1848-ban megszerzett szabadság, és az új alkotmány létrehozásának reménye. Azt remélte,hogy az új alkotmány majd Csehország Ausztrián belüli viszonyát a jog és aszabadság alapján fogja rendezni. Ezt a nézetet képviselte a szláv kongresszuson is.Az ausztroszlávizmus propagálásában azt hangoztatta, hogy Ausztria csak a szlávokratámaszkodhat, mert igazán csak a szlávoknak érdeke Ausztria megmaradása.17Ebben a keretben maradhatnak a szlávok együtt, ezért szükségük van Ausztriára. AHabsburg Monarchiát a szláv nemzetek többségének természetes fejlődéséhez megfelelőtérnek tartotta. De a szabad és demokratikus Ausztria megőrzése az érdekük, nempedig az arisztokratikus és nem szabad Ausztriáé. A demokratikus és szabad Ausztriátaz ausztriai szlávok - a dinasztia összefogásával - még akkor is össze tudnák tartani, haa magyarok és a németek megpróbálnák szétszedni. Ennek feltétele cseh részről az,hogy „Ausztriának olyannak kell lennie, amilyen formát mi tanácsolunk, különbenmegszűnik létezni. Ez olyan igazság, amit minden térkép, minden statisztika hirdet."A szláv nemzeteknek fontos a szabad és demokratikus Ausztria megőrzése, de az osztrákkormánynak csak Ausztria fontos, a dinasztiának pedig inkább az arisztokrácia ésaz abszolutizmus fontos, így a szabadságot és demokráciát inkább megtagadta.Az ausztroszlávizmus alapján értelmezte, magyarázta, vette védelmébe utólagHavlíček a csehek 1848-1849-es lojalitását, a bécsi kormányt támogató cselekedeteiketés döntéseiket. Eszerint a magyarok és a németek csak saját, önös (nemzeti) érdekeiketkövették, így a csehek nem tehettek mást, mint hogy támogatták a bécsi kormányt aforradalom és a harcok idején. Ha ez a két nemzet igazságosabb és toleránsabb lettvolna a szlávok irányában, akkor nem lettek volna a szláv nemzetek arra kényszerítve,

Hamberger Judit 86 Nemzeti programok: csehhogy egymásnak vermet ássanak, amelybe 1849-ben az osztrák kormány mindannyiukatbeletemeti.A föderalizációs gondolatot Havlíček az újságjában értelmezte. Kifejtette, hogyminden nemzet, a természetes nemzeti összetartozás alapján, vágyik a politikai önállóságra,ami szükségképpen a birodalom széteséséhez vezet. A szétesést csak a föderálisátalakítás akadályozhatja meg. Csak így lehet megadni a nemzeteknek az önállóságminden előnyét, összekapcsolva a nagy és erős birodalom minden előnyével. 1849-ben,egyik sajtóperén azzal érvelt, hogy a Národní noviny a föderalizálást képviseli, amelynekaz a lényege, hogy Ausztria minden nemzete önállóságot akar, és hogy békésenélhessenek egymás mellett, az osztrák szövetségben majd mindegyik annyi szabadságotkap, amennyi ahhoz kell, hogy az egész ne szenvedjen kárt, és a birodalom megmaradjon.Havlíček Palacký mellett állt ki abban a politikai küzdelemben, amelyben Ausztriacentralizálásának hívei összecsaptak azokkal, akik a birodalom föderalizálásáért szálltaksíkra. Palacký kidolgozta föderalizációs tézisét, amit Havlíček nyomatott ki a Národnínoviny-ben, O centralisaci a národní rovnoprávnosti v Rakousku ('A központosításrólés a nemzeti egyenjogúságról Ausztriában') címmel, 1849 karácsonyán. Havlíček azt agazdasági érvet hozta fel a tézis mellett, hogy ha a németekhez kellene csatlakozniuk,akkor a vámunióba is be kellene lépniük, ami által elveszítenék a hazai ipart. A délszlávokés a magyarok kívül esnének ezen a német államon, és akkor a cseh ipar elveszítenéfontos piacait.1849 nyarán és őszén Havlíček a liberálisokkal együtt azt akarta, hogy a birodalombana nyugalom és a biztonság uralkodjon, ezért Magyarország veresége reménnyeltöltötte el. Azt remélte ugyanis, hogy a „rendetlenség" felszámolása után olyan belsőpolitikai körülmények alakulnak ki, amelyek között majd irányítani lehet a politikaifejlődést, és így az alkotmányos szabadság visszaállítása felé vihetik el az eseményeket.Különösen bízott a birodalmi gyűlés összehívásában. Minél világosabban haladtak azesemények a centralista abszolutizmus felé, annál jobban sürgette Havlíček az alkotmányosrendhez való visszatérést. Az abszolutizmus miatt olyannyira aggódott, hogy márazt is inkább elfogadta, hogy az alkotmányos rend az oktrojált alkotmány alapjánállíttassék vissza, pedig nemrég még bírálta és kárhoztatta. 1849 őszén és telén ilyenértelemben elemezte a politikai helyzetet, és megpróbálta megvédeni a föderalisztikusgondolatot.A cseh politikának hiányzott az arisztokrácia és a nemesség, amely képviselhettevolna a nemzeti politikát. Prága a provinciális város szintjén volt, Havlíček a politikaiújság és politikai szakirodalom hiányát szerette volna pótolni a maga ellenzéki Národnínovinyjével, ám a bécsi kormányzat minden módon megpróbálta őt meggátolni abban,hogy folytathassa nemzeti és politikai felvilágosító munkáját, amelynek meg kellettvolna teremtenie a cseh politikai közvéleményt. Palacký föderális koncepciója hatalmasvisszhangot keltett, és kihívta maga ellen az osztrák hatalmi haragot, ami általlehetővé vált, hogy 1850 januárjában betiltsák a Národní noviny kiadását.2. 4. A Habsburg abszolutizmus ellenfele1849 nyarán a radikális demokraták felkelést indítottak, amelyet rendkívül gyorsanle is vertek, és nyomában bevezették Prágában az ostromállapotot (amit Havlíček haláláigsem vontak vissza). Ettől kezdve újságjában az alkotmányos rendet és az alkot-

Hamberger Judit 87 Nemzeti programok: csehmány előírta jogokat kérte számon az osztrák kormányon. Amikor 1849 nyarán az újalkotmányozó birodalmi parlamentet feloszlatták, Havlíček az osztrák kormány kíméletlenbírálója lett. A Národní noviny betiltása előtti utolsó számokban olyan cikkeketjelentetett meg, amelyekben elutasította az arisztokratikus Ausztriát, és a királyrólcsászárrólis elmondta szentségromboló véleményét.Havlíček a nemzeti liberálisok közül egyedüliként szegült ellen a reakciónak. Ahelyett,hogy elmenekült, emigrált volna, úgy döntött, hogy itthon marad, és akár egyedülis harcol az elhatalmasodó abszolutizmus ellen.18 Kiadta következő ellenzéki újságját,a Slovant. Ebben bírálta és elítélte a cseh ellenzék politikai állhatatosságának hiányátés a megfélemlítettségüket, harciasságuk és jellemességük hiányát. Úgy vélte, nemis ellenzék az, amely akkor nem lép fel, amikor a szabadság ellensége van hatalmon.Megállapította, hogy a csehek egyik legnagyobb hibája a műveletlenség és a politikaivakság, ami gátolja a saját előrehaladásukat. Lapjában nevetségessé tette azokat, akikgyorsan az abszolutizmus szolgálatába álltak. Újra foglalkozott a sajtószabadság kérdésével.Folyamatosan felhívta a figyelmet az alkotmányos törvények be nem tartására, acenzúra bevezetésére, mintha egyedül is útját akarta volna állni a bachi abszolutizmusterjedésének. Még arra is merészkedett, hogy követelje az általános választójogot. Azelsők között fogalmazta meg azt, hogy Ausztria a nemzetek olyan börtöne, amelyben anemzeteket ravaszul és erőszakosan németekké változtatják. Nem kímélte a hadbíróságiítéleteket sem, különösen a halálos ítéleteket. 1850-ben azt írta, hogy nem tartozik azokközé, akik félnek attól, hogy megírják az igazságot. Az oktrojált alkotmányt „az önállóságraírt szatírának" nevezte. Ellenzéki lelkéhez és szellemiségéhez híven nem mondottle az osztrák hatalom (különösen a kormány) aktuális viszonyainak és jellemzőinekbírálatáról, és kíméletlenül nekiment a katolikus egyházi hierarchiának is, amiakkor hallatlan merészségnek számított.19Az abszolutizmus előretörésével egyre súlyosabb politikai és rendőri nyomás nehezedettrá és lapjára, ezért a Slovant előbb kalandregénybe illő módon, később konspirációsmódszerekkel készítették és terjesztették.20 Mindeközben rótták ki rá legsúlyosabb,és egyben utolsó sajtóperét, amit ugyancsak megnyert, és amit úgy is szokták jellemezni,hogy: 'a birodalom harca a cseh újságíróval'. Amikor azonban 1851 nyarán végképplehetetlenné tették újságját, közéleti működését, és szinte izolálták a cseh társadalomtól,maga állította le a Slovan kiadását. Tettét a lap végén azzal indokolta, hogynem kívánja megadni senkinek azt az örömet, hogy az ő lapját betilthassa.2. 5. A nemzeti és polgári értékek oktatója, terjesztőjeHavlíček nemzeti programjának integráns része volt a nemzetnevelés, nemzetművelésfeladata. A 'művelt nemzet, művelt nép' programját azzal indokolta, hogy: „csaka művelt nemzetek lehetnek valóban szabadok. Annak, aki valóban szabad akar lenni,azért kell dolgoznia, hogy a szabadság ne csak egyes rendekre legyen érvényes, ezért azegész népet tanítani, művelni kell. Könnyű a műveletlen népet ingerelni, nyugtalanítani,és nehéz művelni."21 A nemzet, a nép oktatását olyan fontosnak tartotta, hogy aszétszéledt nemzeti liberálisoktól még 1851-ben is azt követelte, hogy kötelességük anép művelése. Ha nem lehet az iskolákban, a társulatokban, a sajtóban, akkor legalábbszemélyes kontaktus útján tegyék meg ezt a kötelességüket.Sok irányban művelte a cseheket írásaival, de a legfontosabb a modern nemzettudatformálása volt. Politikai képzésükben a nemzeti kollektív jogok és a demokratikus

Hamberger Judit 88 Nemzeti programok: csehszabadságjogok ismerete volt a számára a leglényegesebb, mert ezek elválaszthatatlanulösszekapcsolódtak a nemzeti egyenjogúsággal. Ha egy nemzet ezekkel a jogokkal tisztábanvan, akkor nemzettudata, identitása biztos, mélyen gyökerező. Erőfeszítései nemtévesztettek célt, nem vesztek kárba. A cseh nemzet már az ő idejében kezdte önmagáttudatosítani, kezdett intenzívebben dolgozni, és politikai gondolkodása, öntudatosodásais mélyült. A Slovanban is azt fejtegette, hogy a lapot nem csupán politikai lapnakszánta, hanem eszköznek is arra, hogy a cseh nemzetben felébressze saját egyediségénektudatát, a forradalmi gondolkodást, hogy tájékoztassa, orientálja a nemzetet a bonyolultnemzetközi kérdésekben, hogy az emberekbe beoltsa a tisztesség és az igazságosságalapelveit.A szabadságra vonatkozó nézetét többször kifejtette. Mind a nemzetek, mind azegyének szabadsága foglalkoztatta. Úgy vélte, hogy minden nemzet, és különösen aszláv nemzetek törekednek a szabadságra. (Szabadság-fogalmát kibővítette a szláv szabadságfogalmával, amit olyan tisztességes szabadságnak nevezett, amely nem akarmásokon uralkodni, hanem csupán azt akarja, hogy mindenkivel egyenrangú legyen.22)Az, aki hatalmon van, nehezen adja ki azt kezéből, ezért az istentől adott, természetesszabadsághoz vezető út lassú és nehéz, elérni nem könnyű feladat. Ehhez kitartás, tisztességesakarat, sok munka, képességek, óvatosság szükségeltetnek. A nemzetek szabadságaellen a legravaszabb módszerekkel dolgoznak, ezért a szabadságért nem szabadbután harcolni. Az a kormány pedig, amelyik szívesen és szükségtelenül megfosztja anemzeteket a szabadságuktól, elveszíti azok szeretetét, és csak hatalmi eszközökkeltudja megtartani magát.23 A szabadságért folytatott küzdelemben azzal vigasztalgattanépét és saját magát, hogy más nemzetek is hosszan harcoltak szabadságukért.Havlíček arra törekedett, hogy olvasóit eligazítsa a Habsburg hatalom viszonyaiközött. Politikai oktatásának témája volt az alkotmány, az alkotmányosság, a jogrend,a törvények betartása, az állam és a nemzet, a kormány és a nemzet viszonya, a polgárés az állam, a polgár és a törvények, a polgár és az alkotmány viszonya, valamint az is,hogy mit jelent, ha választott képviselőkből áll a parlament. Nem felejtette el az általánosválasztójog taglalását és politikai követelését sem. Kéri, hogy akik az ő segítségévelelsajátítják a politikai fogalmak ismeretét, a megszerzett ismereteiket adják át azoknaka falusiaknak, akiknek nincs módjában, hogy hozzájussanak ezekhez. Magyarázzák mega falusiaknak, mi történik a közéletben és a politikában, magyarázzák meg, hogy mi azalkotmány, mi az igazi szabadság, eddig milyen szabadságjogokat szereztek meg, ésmilyenekre van még szükségük. Így kell megelőzni, hogy a rosszindulatúak, a rosszakaróka népet hamis információkkal fellázíthassák.Az államhatalmi viszonyokat úgy oktatta, hogy a község belső viszonyait vázoltafel (Co jest obec?). Ebben a közjó, a közügy, a hatalom és az egyén, a közösség és azegyén viszonyáról értekezett. Megkövetelte benne, hogy az emberek ismerjék sajáttársadalmuk törvényeit, a saját jogaikat, kötelezettségeiket, s így ne válhassanak a hatalmimanipulálás eszközeivé. Olvasóit maga oktatta a jogi és törvényi ismeretekre, ésfelvilágosította őket bizonyos jogi helyzetekről. (Például arról is, hogy lapja, a Slovanmilyen körülmények között, milyen jogi és büntetési feltételek alapján tiltható be.)A jog és az igazság melletti szilárd kitartásra, bátorságra biztatta nemzet- és polgártársait,amikor azt mondta, hogy mindig és mindenütt határozottan tartsanak ki a magukjoga és igazsága mellett, és ne feledjék, hogy aki a maga jogát önként feladja, aznemcsak magának, hanem másoknak is kárt okoz. Így tanította őket a civil kurázsi

Hamberger Judit 89 Nemzeti programok: csehelsajátítására, a polgárnak a hatalommal szembeni helyes magatartására. Az igazi polgárugyanis nem tűrheti el a jogtalanságot maga körül, és mindannyiuknak közösenellen kell állniuk a jogtalanságnak. Csak így félemlíthetik meg azt, aki jogtalanságotakar elkövetni.Amikor a császár 1849-ben szétkergette az alkotmányozó birodalmi gyűlést, és kiadtaaz oktrojált alkotmányt, Havlíček engedetlenséget hirdetett meg, és óva intetteBécset a cenzúra bevezetésének szándékától. Azt javasolta, hogy kitartóan követeljék agyűlésben és minden egyéb fórumon azokat a jogokat, amiket már megkaptak, és legyenekkövetkezetesek, kemények és kitartóak.24 Ám ebben senki sem volt olyan kitartóés következetes, mint ő, aki mindaddig, amíg 1851 végén végleg el nem hallgattatták,követelte az alkotmány által megszerzett jogokat.A polgárság, a polgári kezdeményezések dicséretét már kezdő publicista korábanfelvállalta. A polgári (főként az angolszász) minták közvetítésében és magyarázatábanabból indult ki, hogy megerősödésüket a cseheknek önmaguk átalakításával kell kezdeniük,az egyének jellemének formálását és erősítését is beleértve. A polgári nemzetkialakulásának jelentős propagálója is volt. Co jest obec? című írásában védelmébevette a polgári (állampolgári) együttélés előnyeit elősegítő liberális elveket, példáulazt, hogy az egyén a községben-közösségben képes arra, hogy elfogadja a többi polgárralszembeni, elkerülhetetlenül szükséges kötelességeket is. A községben, a közösségbenaz egyén azáltal, hogy abba belép, különféle kötelezettségeket is magára vállal. Aszabadság szerinte nem fék nélküli kötetlenség, hanem az emberi szellem természetesönállósága, visszafogottsága, hogy a község-közösség a polgárainak személyes ügyeibeszükségtelenül ne avatkozzon bele, akadályozva azokat a szabad közösködésben. Idetartozik az a követelmény is, hogy az egyének vagy rendek, közösségek másokkal szembenne szenvedjenek sérelmet.A polgári magatartásra való útmutatás még két fontos cikkében van jelen, és mindkettőértbíróság elé állították. Ezekben is az egyén és a közösség államhoz való viszonyát,és e viszony törvény szerinti helyes működését taglalta. A Správa záležitostíobecných ('A közügyek vitele') és a Proč jsem občanem? ('Miért vagyok polgár?')című írásaiban a polgári magatartás fő jellemzőit vázolta fel. Az elsőben a társadalomkülönféle rétegei közötti viszonyt elemezte (a gazdag parasztok és a vagyontalan házaszsellérek között, illetve a katonaság és a polgárság közötti viszonyt). Ahhoz, hogy avalódi alkotmányosság viszonyai éljenek és működjenek a társadalom rétegei között,ezeknek egymáshoz való viszonyukban egyenrangúaknak kell lenniük. Arra kéri a gazdagparasztokat, hogy a szegény zsellérek irányában legyenek polgári jóindulattal, ésértsék meg őket; ugyanezt kéri a katonáktól a polgárok irányában. A másodikban avilágias egyházzal, az állammal és a rendőrállammal foglalkozik, és felvázolja az alkotmányosés az önkényuralmi kormány közötti különbséget. Az állam után rátér azadókra és az egyéb állami pénzelvonásokra, amelyeknek funkcióját lehet helyesen értelmezni,és lehet velük visszaélni. Elmagyarázza, hogy mire kellenek az állami adók,és hogyan kell velük állami szinten gazdálkodni, majd azt is, hogyan néz ki, amikorezzel az elosztó hatalommal visszaélnek.Nemzetéhez fűződő viszonyát Havlíček többféleképpen megfogalmazta. A nemzetébresztésben,a nemzeti tudat fejlesztésében vállalt áldozatát természetesnek, belsejébőlfakadó igénynek és követelménynek tartotta. Nem is várt el érte hálát vagy köszönetet.„Ha a nép dolgaival törődsz, érte dolgozol, vagy veszélyt vállalsz, soha nem várhatsz el

Hamberger Judit 90 Nemzeti programok: csehérte olyasmit, amit a közönséges életben hálának neveznek. Amíg minden jól megy,örömmel fogadnak el tőled minden munkát, talán még dicsérni is fognak érte, vagy akocsmában isznak az egészségedre. De ha ez utadon veszélybe vagy összeütközésbekerülsz, soha ne várj tőlük segítséget vagy áldozatot; ha mindeközben részükről segítségrevagy áldozathozatalra lenne szükséged, ne várd ezt el tőlük, és soha ne is számítsrájuk."25 Tudatában volt annak is, hogy munkájának gyümölcse csak későbbi korokraérik be. „Aki erdőt, kertet ültet, ritkán éri meg a haszon gyümölcsét; de milyen nyomorultis lenne a világ, ha ezért már soha senki sem akarna kerteket és erdőket ültetni!"263. Havlíček hatása és utóéleteElveinek, értékrendjének, gondolatainak hatása a későbbiekre jelentős volt. Újságírókéntközvetlenül és tömegesen tudott hatni a csehekre. Publicistaként nagyobb hatássalvolt, mint ha tudós vagy szépíró maradt volna. Vitriolos tollú publicistaként éskritikusként - de szatíraíróként és epigrammák költőjeként is - ő a modern kori csehszarkasztikus és ironikus humor szülőatyja. Ő tanította a cseheket a gunyorosan humorosviláglátásra, látásmódra. Ez a humor élete végéig nem hagyta őt el (és a cseheknekis sajátja). Ő alapozta meg a cseh polgári publicisztika legkiválóbb hagyományát.Havlíček, aki nevén nevezte a dolgokat és nem futamodott meg a nehézségek elől,az állhatatosság, a kitartás, az elvhűség jelképévé vált, ami ritka érték a cseh nemzetújkori történetében. Politikai tisztessége, bátorsága és megvesztegethetetlensége, újságíróitehetsége által fogalommá vált, a szabad gondolkodás szimbólumává és mitizáltnemzeti vértanúvá lett. Közvetlenül halála után (sőt a temetésekor) már nemzeti hőskénttisztelték, és szobrot emeltek neki. A prágai rendőrfőnök már 1851-ben hangsúlyoztanépszerűségét és rendkívüli erkölcsi erejét. Azt írta róla, hogy „Havlíčeket számtalanhíve isteníti, és ma ő a csehek legveszélyesebb vezére az egész országban."27Amikor száműzéséről döntöttek, azt tartották szem előtt, hogy Havlíček ne válhasson acsehek Kossuthjává. Plebejus elvei miatt a köznép szerette, egyes verseit, különösen ahumorosakat és a gúnyosakat, amelyek „szájhagyomány útján terjedtek", a népdalokdallamára énekelték is.Az osztrák állammal szembeni elutasító magatartása az utókorra úgy hatott, hogy acseheknek az állam iránti viszonya langyos maradt. Havlíček a humorán és komolyhangú cikkein keresztül oltotta beléjük az államfő, a kormány és az állami szimbólumoksértegetése iránti affinitást, a hadsereg és az egyház hatalmasainak kinevetését, ésmindannak megvetését, semmibe vevését, amire az osztrák állampolgárnak engedelmesenfel kellett esküdnie.Politikai és társadalmi nézetei között Havlíček magyarellenességet is hagyományozotta cseh utódokra. Ennek fő oka a korabeli magyar nemesi politika jellegéből fakadt.Elsősorban a magyarországi (főként szláv) kisebbségek elleni magyar politikai és egyébfellépéseket ítélte el. Az elnyomó, asszimiláló magyar nemesi politika miatt különösenfájlalta a szlovákok magyarországi helyzetét. Újságjaiban többször kifejtette, hogy -annak nemzetiségi politikája miatt - nem áll Kossuth pártján. Hangoztatta, hogy nemkívánja, hogy Kossuth forradalma és harca győzedelmeskedjen. Amikor megtudta, hogyJelačić lesz az osztrák seregek vezére, örült neki, és úgy vélekedett, hogy most majd amagyarok megkapják a szláv pofont. Amikor a magyar szabadságharc ellen felvonult130 000 orosz katona, mint romlatlan szlávokat dicsérte az orosz katonákat. (De az

Hamberger Judit 91 Nemzeti programok: cseharadi vértanúk és más áldozatok kivégzése ellen szót emelt.) Havlíček hagyományoztaa csehekre azt a nézetet is, hogy a cseh nemzet aspirációinak ősrégi ellenségei a németekmellett a magyarok. Szerinte ugyanis mindkét nemzet lábbal tiporja a szlávok szentjogát, és nem akarja elismerni az egyenjogúságukat. Úgy vélte, hogy sem Kossuth, sema magyar forradalom többi képviselője nem tanúsított több érzékenységet az elnyomottnemzetek iránt, mint a németek a csehek iránt. Magyarellenessége olyan határozottvolt, hogy amikor Ferdinánd király lemondott Ferenc József javára, azt követelte, hogymég az új király eskütétele előtt osszák fel a magyar korona területeit az ott élő nemzetek,különösen a szlávok kívánsága szerint. Többször használta a magyar szabadságharcot-amelyet negatívként értékelt - arra, hogy bizonyítsa a szlávok Ausztriához fűződőpozitív viszonyát: amíg Kossuth és a magyarok Ausztria ellen harcolnak, addig a szlávokAusztriát és a császárt védik, így a birodalom szempontjából, a magyarokkal ellentétben,pozitívan értékelendők.Havlíček a nemzeti racionalizmus képviselője volt. Elképzelései az emberi viszonyoklegjobb elrendezéséről, a társadalom átalakításáról, a közügyek demokratikus irányításárólmagasan a kortársai fölé emelték. Programjának megvalósítására csak azutókor személyiségei vállalkozhattak. Ennek tudatában is volt, amikor 1849-ben kijelentette:„Mi is, ma élők, mint a szláv nemzetek tényleges egyenjogúságának harcosai,még biztosan sok keserűséget fogunk lenyelni. De az a tudat, hogy majd egyszer a miszerencsésebb utódaink, teljes mértékben élvezve azt a tisztességet, azokat a jogokat,amelyekért mi most harcolunk, hálával fognak emlékezni ránk, akik értük dolgoztunk,már most elégséges kárpótlás minden gyötrelmünkért és keserűségünkért."28 A szabadságés a szociális igazságosság kérdésében is elődje volt T. G. Masaryknak.29 Ő hagyományoztaaz eljövendő cseh politikusokra és gondolkodókra a már említett pragmatikushaza-szemléletet, amit azok (az aprómunka koncepciójának segítségével) az 1880-as évektől zászlójukra is tűztek. Szellemi utódai és követői az elképzeléseit különbözőképpenértelmezik, de öröksége és útmutatása mindegyikükben fellelhető. Közülükkiemelkedik T. G. Masaryk és E. Beneš30, akik 1918-ban - Csehszlovákia képében -létrehozták a cseh nemzetállamot. Ezáltal a nemzeti önállóságért jogokért és demokráciáértvívott harcának minden lényeges célja megvalósult. Ugyancsak a pragmatikushaza-szemlélettől indíttatva (olykor azt „aprópénzre váltva") hangsúlyozza és érvényesítiaz 1990-es évek óta Václav Klaus a maga cseh (nemzet)államra és hazára vonatkozóelképzeléseit.Felhasznált irodalom:Havlíček Borovský, Karel: Lid a národ (Nép és nemzet). Válogatott cikkek és tanulmányok 1845-1851.Melantrich, Praha, 1981, 626.Morava, Jiří: C. k. disident Karel Havlíček (Karel Havlíček cs. és kir. disszidens). Panorama, Praha, 1991,312.Ravik, Slavomír: Karel Havlíček Borovský. Portrét bojovníka (A harcos portréja). Pražská imaginace,Praha, 1991, 152.Jegyzetek1 Készült az OTKA T 043186-os számú kutatásának keretében.2 František Palacký (1798-1876) a 19. századi romantika korának legnagyobb hatású cseh tudósa,történésze.3 Karel Havlíček Borovský (1821-1856)cseh publicista. A Borovský nevet utólag vette fel. Nevét a csehközéletben gyakran rövidítik KHB-ra.

Hamberger Judit 92 Nemzeti programok: cseh4 Sem fizikai külsejét (feltűnően dús sötétbarna hajjal, tömött bajusszal, és határozott, kemény homlokkal,szúrós, nyílt, világos tekintettel jelenítették meg, így is írták le fizikai jellemrajzát), sem lelki és szellemikondícióját tekintve nem volt szokványos ember.5 A barátoknak egymás között kiosztott feladata volt, hogy egész Európát, annak irodalmát feltérképezzék,személyesen megismerjék, és a megszerzett tapasztalatok által a cseh irodalmat gazdagítsák. Havlíčekrea szláv világ alapos megismerése jutott.6 Leírta, hogy a világtól nem vár nagy dolgokat, és hogy életútja, amelyet magának kiválaszt, nem lesztele boldogsággal. Az élettől elsősorban „egészséges agyat" kívánt, minden másból pedig csak annyit,amennyi feltétlenül szükséges. Amire a leginkább szüksége van, ami élete tartóoszlopa, az a barátság,a barátai szeretete. Tudta, hogy ő „nem fog ingadozni a szélben", és hogy az ilyen embernek kevés hívevan a világban. Mindössze azt kívánja, hogy akadjon néhány ember, akik őt olyanként szeretik,olyanként fogadják el, amilyen, és ha lesz néhány ilyen ember, akkor ő akár kabát nélkül is, denyugodtan és vidáman tud élni. (Rövid életében kevés barát és társ, megtört egészség, politikaiüldöztetések jutottak neki osztályrészül.)7 Ezt már első szerelmes feljegyzéseiben is megfogalmazta, amikor azt írta: „Leány, ha meg akarszismerni engem, ne az írásaimra tekints; ott a szívembe csak tükrön keresztül látsz, amit a világielőítéletek adnak. Akkor tekints rám, amikor a haza ellenségei ellen kezembe veszem a kardot, amikormajd a hazáért fogok meghalni, akkor nézz az arcomba." (Idézi: Ravik, 7.)8 Ján Kollár (1793-1852) szlovák evangélikus lelkész, politikus, költő, nyelvész, régész. A szlovák és acseh nemzeti megújhodás képviselője. A szláv kölcsönösség és a cseh-szlovák nyelvi egységgondolatának szellemi atyja és propagátora. Herder és Hegel nyomán ő teremtette meg a szláv történelemegységének filozófiai és kulturális koncepcióját.9 Pavol Jozef Šafárik (1795-1861) szlovák származású tudós. 1833-tól Prágában élt, a prágai egyetemena szlavisztika professzora volt.10 Slovan a Čech. Lid a národ, 63-95.11 Lid a národ, 470.12 Josef Kajetán Tyl (1808-1856) cseh író, drámaíró, színész. A maga korában a cseh nemzet kedvencevolt. A cseh himnusz szövegének szerzője.13 Egyik kortársa és ellenfele, Jakub Malý szerint Havlíček az újságjával és elképzeléseivel hazafiként egyév alatt többet tett, nagyobb hatással volt, mint sokan mások egész életükben. (Idézi Ravik, 39.)14 Egyik levelében Palacký azt írta Brixenbe a száműzött Havlíčeknek, hogy semmi olyant nem akar nekimondani, amit ne tudhatna meg az egész világ: hogy ő szereti Havlíčeket, nagyra tartja, tiszteli őt, az őoldalán áll, és neki ugyanolyan jókat kíván, mint saját magának. Idézi Ravik, 136.15 A forradalomhoz fűződő viszonyát többször kifejtette: A forradalmat, mint a társadalmi változásokkikényszerítésének eszközét nem zárta ki, de csak eszköznek tartotta. Tudatában volt annak, hogy azerőszak eszközként való alkalmazása jobban igényli a körülmények és feltételek következetesmérlegelését, mint bármilyen másfajta akció. Forradalom esetén is hideg fejű megfontolást követelt,nem pedig fék nélküli érzelmeket, indulatokat. A forradalom csak eszköze a rossz kormányeltávolításának, de önmagában nem eszköze (különösen pedig nem biztosítéka) annak, hogy jó kormánythozzunk létre, és azt megtartsuk. Talán ebben fogható meg legjobban a Havlíček praktikus polgáriálláspontja és a radikális demokraták közötti lényegi eltérés. Azt tartotta, hogy a forradalmi eredményfő biztosítéka a műveltség. A műveletlen nemzet, akármilyen véres forradalmakat is visz véghez, neméri el a kitűzött szabadságot és jogokat, ha nem sokkal azután újra becsapják, és kényuralomba hajtják.A forradalom ugyan megszabadíthatja a nemzetet az elnyomóktól, de csak egy időre, mert ha az egésznemzet nem művelt, akkor mindig akadnak olyan ügyeskedők, akik egy másik úton visszahozzák adespotizmust. Olvasóit így oktatta: „Én magam a fegyveres forradalom nagy ellensége vagyok, ésfőként a fejekben és a szívekben végbemenő forradalomra esküszöm."16 Idézi Morava, 109.17 Havlíček az önálló szláv nemzetek helyzetét illetően nem volt a legoptimistább. Tudta, hogy mindegyikausztriai szláv nemzet önmagában gyenge. Nagy problémának látta azt, hogy a szláv nemzetekneknincs egymással határa, és nem is elég erősek ahhoz, hogy védekezzenek.18 A félelem légkörét az is bizonyítja, hogy még František Palacký is 12 évre kivonult a politikai közéletből.19 Nagy port kavart az 1850-1851-ben keletkezett Epištoly Kutnohorské (Kutná Hora-i episztolák),amelyben a katolikus egyházat, mint a Habsburg abszolutizmus ideológiát biztosító támaszát ítélte el.Bennük fejezte ki viszonyát a valláshoz és egyházhoz. Felvázolta, hogy mi késztette arra, hogy szakítsona katolikus egyházzal, és a vallást elválassza a katolikus egyháztól. A vallást az élet erkölcsi20 viszonyait, Egyik megvetette, megalapozásának ismerősének bűntetteit.ostorozta, tartotta, 1851-ben nevetségessé de a így katolikus írt: tette. „fin egyházat, itt Támadta jól érzem és bennük különösen magam, a katolikus mint annak a szigorú, meztelen egyház mindenható a hatalmi tövisek között, és hierarchiájátvagyoni mint

Hamberger Judit 93 Nemzeti programok: csehaz akasztófa alatt álló ember, aki arra vár, hogy a hóhér a nyakába akassza a hurkot. Ez olyannyiravidám élet, hogy a kannibál humor illik hozzá, hogy az ember el ne fusson előle." Idézi Ravik, 75.21 Idézi Morava, 107.22 Idézi Morava, 110.23 Idézi Morava, 143.24 „Vannak az életben olyan körülmények, amikor az óvatosság megköveteli a hallgatást, és azt, hogy nemondjuk ki egyszerre a teljes igazságot. De vannak olyan korok is, amikor a lelkiismeret mindentisztességes embert arra kötelez, hogy mondja ki a teljes igazságot, és ne hallgassa el saját véleményét,még akkor sem, ha a hóhér bárdja feszülne a feje fölött. Ez a idő most jött el."25 Idézi Morava, 163.26 Idézi Morava, 163.27 Ravik, 118.28 Idézi Ravik, 73.29 Tomáš Garrigue Masaryk (1850-1937) cseh politikus, szociológus, filozófus. Az első csehszlovákköztársaság megalapítója és köztársasági elnöke.30 Edvard Beneš (1884-1948) cseh politikus. Az első csehszlovák köztársaság megalapítója, hosszú ideigkülügyminisztere, és egy ideig elnöke.

Vesztróczy Zsolt 94 Nemzeti programok: szlovákĽudovit Štúr

Limes 95 Nemzeti programok: szlovákVesztróczy ZsoltA szlovák nemzeti mozgalom programjaés az érdekérvényesítés lehetőségei (1848-1849)A magyar forradalom és szabadságharc időszakának szlovák politikai törekvéseikapcsán szinte csak a liptószentmiklósi petícióról esik szó, holott ezt csupán a ĽudovítŠtúr1 által vezetett irányzat fogadta el programjául. Léteztek viszont ezzel szembenmás szlovák politikai irányzatok is, mint például a császári udvart támogató Ján Kollár,vagy a magyarokkal való együttműködést kereső politikusok (Štefan Launer, LukášMáčay, Ľudovít Seberíny, Ondrej Kostelný, Ferdinand Pelikán), akik az előzőekkelellentétben sokszor lényegesen több eredményt el tudtak érni. Írásomban a Štúr-féleirányzat programját és az érdekérvényesítés lehetőségeit kívánom bemutatni az 1847novembere, illetve 1849 októbere közötti időszakban, amely a szlovákok nemzeti egyenjogúsításáratett első kísérlet volt.2A Ľudovít Štúr vezette szlovák nemzeti mozgalom programjának a forradalom előttiidőkben az a nyolcrészes vezércikk-sorozat tekinthető, ami „Reményeink és kérelmeinkaz alakuló országgyűléshez" címmel jelent meg a Slovenské národné noviny-ben(régies írása: Slovenskje Národňje Novini) 1847. október 8. és november 2. között.Szerzője maga Štúr volt, és az írás tematikailag két nagy, a polgári átalakulással, illetvea szlovák nemzeti kérdéssel kapcsolatos témakörre osztható. Az első témakörben akötelező örökváltság, a törvény előtti egyenlőség, az ősiség és a nemesi adómentességeltörlése, továbbá - a közteherviselés megvalósulásáig - a házi- és hadiadó bevezetése,a nem nemesek hivatalviselése, az úriszék megszűntetése, az új büntető törvénykönyvés a habeas corpus bevezetése, a politikai testületek tanácskozásainak nyilvánossága,valamint az elemi oktatás ügyének (például a kötelező oktatás bevezetése, a településpénzügyi segítségének bevezetése a legszegényebbek számára, a tanítók anyagi helyzeténekjavítása) rendezése mellett szállt síkra.3Második témakörében Štúr döntően az oktatással és a közélettel kapcsolatos nyelvhasználatitörekvésekkel foglalkozott. Az elemi iskolák anyanyelvi oktatásáért, a vegyesenlakott községekben kétnyelvű tanítók alkalmazásáért, a középfokú oktatási intézményekbena hit- és erkölcstan szlovák nyelven történő oktatásáért emelt szót; követelte,hogy a pesti egyetemen, bizonyos képzési formák esetén (például lelkész, orvos,jogász, földmérő), vezessék be a szlovák nyelvű képzést; síkraszállt az anyanyelvűistentiszteletekért, valamint a szabad nyelvhasználatért a hivatalokban és a bíróságokon.Emellett felvetette az alkoholizmus elleni harc támogatásának kérdését, amelyhezsikerült támogatókat szerezni az országgyűlésben is.4A Tatrín egyesület körül csoportosuló értelmiségiek, Štefan Marko Daxner, JánFrancisci és Michal Miloslav Hodža vezetésével, egy petíciót szerkesztettek Štúr programjánaktámogatására, de az akció, megfelelő számú támogató hiányában, kudarcbafulladt. A Bécsben tevékenykedő Ján Kollár is megpróbált eljuttatni egy szlovák petíciótaz illetékesekhez, de ez a kísérlet is, részben a nemzetközi helyzet alakulásánakköszönhetően, eredménytelen maradt.5

Vesztróczy Zsolt 96 Nemzeti programok: szlovákĽudovít Štúr Zólyom szabad királyi város követeként, konzervatív követutasítássalvett részt az 1847. november 11-én megnyílt utolsó rendi országgyűlésen.6 Mivel amagyar közjogi struktúrának köszönhetően itt a szabad királyi városok összesen egyszavazattal rendelkeztek, Štúrnak az elvi állásfoglaláson túl a szlovák érdekek érvényesítéséregyakorlatilag semmilyen lehetősége sem volt.A forradalmat megelőzően Štúrnak az ülések során mindössze kétszer nyílt lehetőségea szlovák álláspont esetleges érvényesítésére. Az egyik ilyen alkalmat a magyarnyelv védelméről szóló törvényjavaslat vitája jelentette, amibe 1848. január 15-én magais bekapcsolódott. Felszólalásában szót emelt az anyanyelv használata mellett az elemiiskolákban és az istentiszteleteken, ezért a törvényjavaslatot úgy kívánta módosítani,hogy „azon szavak után 'hol a magyar nyelv kötelezőleg taníttassák', a következőkkihagyásával oda tétessék, 'de különben a közoktatási nyelv a községeknek anyanyelvemaradjon".7 Az országgyűlés, a módosító javaslatot elutasítva, a törvényjavaslatot eredetiformájában fogadta el, de azt a felsőtábla visszaküldte, újabb tárgyalására pedig amárciusi fordulat miatt már nem került sor.A másik lehetőséget a pálinkafogyasztás elleni küzdelem jelentette, amely több sikerrelkecsegtetett. Az alkoholizmus elleni küzdelem jegyében már az 1840-es évekbenmegalakultak az első mértékletességi egyletek, amelyek az ír és lengyel példa szerintfelvilágosítással és törvényi szabályozással igyekeztek megakadályozni ennek terjedését.Ehhez a küzdelemhez sikerült elnyerniük Trencsén megye támogatását, így az országgyűlésbenKubicza Pál, a megye követe vállalta fel az ügy támogatását. Ez egybeesetta Štúr cikksorozatában felvázolt programmal, de a javaslat megtárgyalására, amárciusi áttörést követően, már nem jutott idő.81848 tavasza gyökeresen új helyzetet eredményezett a magyar belpolitikában. Azabszolutista rendszer a forradalomnak köszönhetően megbukott, a magyar reformmozgalomnakpedig végre sikerült áttörést elérnie. Március 17-én Batthyány Lajost kineveztékminiszterelnöknek, megalakult a felelős magyar kormány is, és új alkotmánythoztak létre, amely rendelkezett az állami kártalanítással történő jobbágyfelszabadításról,a közteherviselésről, a törvény előtti egyenlőségről, a felelős kormányról, a népképviseletiországgyűlésről és a sajtószabadságról, miközben a magukhoz térő konzervatívokés a bécsi udvar ellentámadását is sikerült kivédeni.9Štúr rendkívül pozitívan értékelte a forradalmat, és annak eredményeit március 31-én, a Slovenské národné noviny-ben megjelent Nový vek (Új kor) című írásában. Nemzetiszempontból ugyanakkor már nem volt ilyen kedvező számára a mérleg, amit mozgalmukfelkészületlenségével, vagyis a megfelelő program, egy saját politikai központ ésa szlovák polgárság hiányával magyarázott. Az új helyzetben szakított a hagyományospetíciós politikával, és a nemzeti érdekképviseletet az új alkotmány biztosította lehetőségekszellemében képzelte el. Ezt a továbbiakban ugyanis már nem a kormánytól,hanem elsősorban a népképviseleti országgyűlésen megalakuló azon „szlovák frakció"-tól várta, amelynek tagjai „az ország gondjairól egyformán gondolkodnak, akik nemszégyenkeznek nemzetünk miatt, de látják nagy elmaradását, és ismerik a művelődésiszükségleteit".10 Az új irányelveken túl azonban konkrét programmal vagy követelésekkelnem állt elő, hanem helyette egy később kidolgozandó dokumentumot emlegetett,ami a Hurban-féle11 Slovenskí bratia (Szlovák testvérek) című kiáltvány volt.12A régi rend összeomlását és a politikai áttörést látva, Štúrék társadalmi téren lényegébenbefejezettnek tekintették a polgári átalakulást, így - más nemzetiségi vezetőkhöz

Vesztróczy Zsolt 97 Nemzeti programok: szlovákhasonlóan - ők is a magyar-nem magyar viszony újrarendezését tekintették a következőlépésnek. Mivel a szlovák nemzeti mozgalom korábbi támogatója, az abszolutistakormány a forradalomnak köszönhetően megbukott, a megváltozott helyzetben az újalternatívát a birodalom szláv népeivel való összefogás jelentette.Szlovák részről elvileg az új magyar kormány felé is közeledhettek volna, de - amagyar politikai elit és közvélemény álláspontját ismerve - egy ilyen kísérletnek nemlett volna értelme. A magyar fél ugyanis az „egy politikai nemzet" elve alapján változatlanulcsak a horvátokat ismerte el - azok történelmi múltja és tartományi különállásaalapján - önálló nemzetnek, a többi nemzetiséget nem, bár nem vonta kétségbe azönálló kulturális élethez való jogukat sem. Ráadásul a magyar politikai elit, a korabelieurópai liberális gyakorlatnak megfelelően, abban a tévhitben élt, hogy a társadalmi éspolitikai átalakulás, valamint a különféle egyéni szabadságjogok biztosítása a nem magyaranyanyelvűek önkéntes és automatikus asszimilációjával jár majd. Ez viszont ahazai nemzetiségek esetében - a németek kivételével - nem következett be, így a magyarkormány a forradalom után jó ideig értetlenül állt az egyre erősödő nemzetiségimozgalmakkal szemben.13A Batthyány-kormánynak ez az elvárása nem valamiféle magyar specifikum volt,hanem megfelelt a korabeli európai gyakorlatnak. Ekkor ugyanis kontinensünkön nemvolt még példa arra, hogy a nemzetiségi kérdést engedményekkel rendezték volna, ígya többi liberális kormány is az intézményrendszer átalakításától és az egyéni politikaiszabadságjogok megadásától várta a megoldást. Amikor ez nem következett be, egyéven belül megszülettek az erre a problémára adott liberális válaszok (például a frankfurtiés a kremsieri alkotmány, vagy a magyar nemzetiségi törvény), de az ellenforradalmakgyőzelme miatt ezeknek nem volt gyakorlati hatása.14Magyar részről a szlovákokkal szemben gyakorolt eljárás jelentősen eltért a többihazai nemzetiséggel szembeni eljárástól, mivel a Štúr-féle irányzat különféle nyelvi,oktatási és kulturális törekvéseit a reformkortól kezdve pánszlávnak bélyegezték.15 Ezaz „univerzális ellenérv" - a szlovák követelések tartalmától függetlenül - lehetetlennétett mindenféle tárgyalást a két fél között, és ez a megítélés a forradalom után semváltozott. A szlovákkérdés ugyanis már 1848. április 12-én, a Batthyány-kormány elsőminisztertanácsi ülésén - a selmecbányai polgármesteri jelentés kapcsán - napirendrekerült, amit egy 'pánszláv' minősítéssel elintéztek, holott kulturális eseményről és nyelvhasználatikérdésről volt szó.16 Emiatt a továbbiakban - a szerbekkel vagy a románokkalellentétben - még kapcsolatfelvételre sem került sor a két fél között, a szlováknemzeti követelések megvalósítása pedig már csak a magyarokkal szemben volt elképzelhető.A támogatást ehhez 1848 áprilisától júliusáig a birodalom szláv népei, elsősorbana horvátok és a csehek, később pedig az ellenforradalmi, császári udvarral valóegyüttműködés biztosította.A forradalom kitörése után Štúrék két területen kezdték meg tevékenységüket. Egyrészta szlovákok között komoly szervezőmunka indult, és több népgyűlésre is sorkerült (március 28-án Liptószentmiklóson, április 9-én Bécsben, április 24-én Gecelen,április 28-án Brezován, május 7-én Breznóbányán), ahol a hagyományos politikai eszköztárnakmegfelelően petíciókat szerkesztettek.17 Ezek ugyan döntően nyelvhasználati,oktatási és kulturális követeléseket tartalmaztak, de már ekkor jelentkezett a nemzetiegyenjogúság iránti igény, a magyarok elleni fegyveres harc pedig alternatívaként me-

Vesztróczy Zsolt 98 Nemzeti programok: szlovákrült föl.18 Másrészt Štúr március végén Bécsbe távozott, ahol az ott zajló szláv kongresszusegyik központi figurájává vált.19Bécsben március 31. és április 8. között lengyel, szlovák, horvát, cseh és szerbpolitikusok (Ljudevit Gaj, Vuk Karadžić, Jerzy Lubomirski, Jozef Miloslav Hurban ésmások) részvételével szláv kongresszusra került sor. Ezen Štúr, rendkívül harcias fellépésével,a cseh-horvát-szlovák összefogást sürgetette, és horvát politikusokkal (JosipJelačić, Ljudevit Gaj, Josip Strossmayer és mások) tárgyalt a magyarok elleni közös,fegyveres fellépésről, de azok - vele ellentétben - tárgyalások útján akarták rendezni avitás kérdéseket. Megfelelő szövetségesek híján így végül maga Štúr is kénytelen voltreálisan felmérni az erőviszonyokat, és a továbbiakban szintén a békés megoldás mellettfoglalt állást.20A szlovák nemzeti mozgalom végleges programjának elfogadására az 1848. május11-én, Liptószentmiklóson tartott tanácskozáson került sor. Itt önálló szlovák tartományfelállítását, saját tartománygyűlést, az országgyűlésen, a megyei tanácskozásokonés a hivatalokban szabad nyelvhasználatot, teljes, anyanyelvi oktatási hálózat kiépítését,saját zászlóval rendelkező szlovák nyelvű őrsereget, általános választójogot éscenzúra nélküli sajtószabadságot követeltek.21 Bár ez később a 19. századi szlovák nemzetimozgalom egyik olyan fontos alapdokumentuma lett, amelyre gyakran hivatkoznak,a korabeli politikai és társadalmi viszonyokat tekintve azonban ennek nem voltrealitása. Az ország nemzetiségi alapon történő föderatív átalakításának terve ugyanis,a korabeli magyar vezetőréteg álláspontját ismerve, még tárgyalási alapot sem jelenthetett.A program ráadásul nem számolt az itt élő más nemzetiségűekkel sem, mint példáula szepességi és Garam menti németekkel, az árvai és szepességi lengyelekkel, a sárosiruszinokkal, vagy a Nyitra, Pozsony, Zólyom és Gömör megyei magyar enklávékkal.A követelt területi elhatárolódás így újabb nemzetiségi konfliktust idézett volna elő,arról nem is beszélve, hogy a szlovák népességnek mintegy 20 százaléka nem is aFelföldön élt. Az általános választójog bevezetésének követelése, ami a felföldi megyékbena gyenge anyagi bázissal rendelkező szlovákok politikai súlyának növelésétcélozta, szintén irreális volt, hiszen a korabeli Magyarországon a radikálisoknak nemvolt igazi súlya, a nemzetiségi szempontokról nem is beszélve. A követelt nyelvhasználatijogok is teljesíthetetlenek voltak, hiszen az egységes, mindenki által elfogadottszlovák irodalmi nyelv 1848-ban még nem létezett, csak a köznép által használt háromnagy regionális nyelvjárás, illetve másik három, lényegében csak írásban alkalmazottvariáns (a katolikusnál a Bernolák-féle,22 az evangélikusoknál pedig a Štúr-féle, vagy akralicei Biblia archaikus cseh nyelve) érvényesült. A mai szlovák irodalmi nyelvetbemutató első nyelvészeti művek Štúr tollából csak 1846-ban láttak napvilágot, a kodifikációsmunkát pedig 1852-re fejezte be Martin Hattala23, így a követelések teljesítéseesetén egy apró értelmiségi csoport által használt „műnyelvet" kellett volna alapul venni.24Emellett nem voltak megfelelő létszámban szakképzett tanárok sem, akik a szlováknyelvű oktatás bevezetése esetén taníthattak volna.A petíció tartalmazott még más olyan, a valóságtól teljesen elrugaszkodott követeléseketis, amelyek ugyancsak nem a megegyezés kereséséről és a szlovák fél kompromisszumkészségérőltettek tanúbizonyságot. Így például követelték az elfajzott, nemzetárulónakbélyegzett szlovákok közéletből való kizárását; vagy az országgyűlési követeknekmeg kellett volna tanulni a többi nemzet nyelvét, ami minimum hat-hét másiknyelv ismeretét igényelte volna. A követelések között volt a magyar nyelvű területeken

Vesztróczy Zsolt 99 Nemzeti programok: szlováklévő iskolákban a szlovák nyelv, a szlovák területeken pedig a magyar nyelv oktatásánakbevezetése, holott a szlovák nyelv akkor nem töltött be olyan közéleti szerepet,mint korábban a latin, vagy akkoriban a magyar és a német. A programban mindösszeegy pont foglalkozott társadalmi kérdésekkel (az irtásföldek problémája), noha ezek, akorabeli viszonyokat tekintve, sokkal nagyobb vonzerőt jelenthettek volna, mint a nemzetijellegű követelések.A korabeli politikai és társadalmi viszonyok között a liptószentmiklósi petíció tehát,összességében, nem tekinthető reális követeléseket tartalmazó, kompromisszumratörekvő programnak, és ez, a magyar fél szintén kizárólagosságra törekvő álláspontjávalkiegészülve, törvényszerűen vezetett a fegyveres szlovák-magyar összeütközéshez.25Nem véletlen, hogy a petíciót még Seaton-Watson, a szlovák ügy egyik legnagyobbképviselője is úgy értékelte, hogy „a program különös keveréket alkot. A követelésekenvégighaladva, az utolsó három pont kivételével (sajtó- és gyülekezési szabadság,általános választójog - a szerző kiemelése) ... a többit csak irreálisnak és eltúlzottnaktekinthetjük. Ennek bizonyítéka, hogy alkotói a pillanatnyi eufória hatása alatt cselekedtek,így azok szöges ellentétben álltak a gyakorlati lehetőségekkel".26A liptószentmiklósi petíciót követően a magyar kormány, élve a május 5-én meghirdetettstatárium nyújtotta lehetőségekkel, Štúr, Hodža27 és Hurban ellen elfogatóparancsotadott ki, mire azok Csehországba menekültek, és részt vettek a június 2-ánkezdődő prágai szláv kongresszuson.28A találkozó legfontosabb kérdése a szláv népek Habsburgokhoz fűződő viszonyavolt. A résztvevők, az alakuló német államhoz való csatlakozást elutasítva, a HabsburgBirodalom fenntartása mellett foglaltak állást, de a szükséges reformok kérdésében máreltértek a vélemények. Míg a cseh liberálisok, František Palackýval29 az élen, a birodalomföderatív átalakítását fogalmazták meg, addig a lengyelek és a szlovákok annakdemokratikus átalakítását szorgalmazták, azon belül pedig önálló szláv államok kialakításátkívánták. A kongresszuson a szlovákok új, a ruszinokkal közös követelésekettartalmazó petíciót dolgoztak ki, amelynek alapjául a liptószentmiklósi program szolgált.Ebben nemzetük elismerését, önálló tartománygyűlést, anyanyelven oktató iskolahálózatfelállítását, a nemzeti okok miatt bebörtönzött szlovák hazafiak elengedését,szabad egyesülési jogot, a magyarok számára pedig szlovák és ruszin, míg az utóbbiakszámára magyar tanszékek felállítását kérték, államköltségen.30 Időközben azonbanPrágában felkelés tört ki, amit június 17-én Windischgrätz herceg levert; a vereséghatására a szláv kongresszus érdemi döntés nélkül oszlott szét, így a birodalom szlávnépeinek összefogása elveszítette aktualitását. A szlovákok számára ezután már csak amagyarok elleni fegyveres harcra készülődő két, hagyományosan udvarhű délszláv nép,a horvátok és a szerbek jelenthették a további partnereket, a velük való szorosabb együttműködésrévén pedig fokozatosan az ellenforradalom táborába sodródtak. 1848 őszétőlkezdve, több hazai nemzetiséghez hasonlóan, ez jelentette számukra az egyetlen alternatíváta magyarokkal szemben, így kénytelenek voltak a Habsburgok oldalán résztvenni a magyar forradalom elleni fegyveres küzdelemben, remélve, hogy ennek fejébena győztes császári hatalom teljesíti nemzeti kívánságaikat.31Ennek jegyében alakult meg szeptember 16-án Bécsben a Szlovák Nemzeti Tanács,amit a Habsburg udvar - a szlovák vezetők forradalmi múltjának és a mozgalom csekélysúlyának köszönhetően - meglehetősen távolságtartóan kezelt.32 Ennek égisze alatt1848 őszén egy szlovák önkéntes katonai egység is megalakult, amely a szabadságharc-

Vesztróczy Zsolt 100 Nemzeti programok: szlovákban a császári oldalon vett részt, bár ennek hadászati szempontból közel sem volt akkorajelentősége, mint a szerb vagy román felkelésnek.33A Štúr és Hurban vezette szlovák légió első ízben a szeptemberi felkelés alkalmával(1848. szeptember 18-29.) tört be Magyarország területére. Ekkor kibocsátott kiáltványukbana szlovákokat fegyveres harcba hívták a nemzeti jogaik kivívásáért, legfőbbellenségként pedig a magyar kormányt és a velük együttműködő szlovákokat, az úgynevezett„elfajzottakat" jelölték meg. Ebben a dokumentumban már csak a nemzetiegyenjogúságról és a birodalom egységéről volt szó, nyelvi, oktatási, társadalmi kérdésekrőlnem.34A felhívás eredménytelen volt, mivel a szlovák légió mintegy 500 önkénteséhezalig kétezer, rosszul felfegyverzett, Nyitra megyei irtványos paraszt csatlakozott, akarhatalmi feladatokat ellátó egység pedig rövid idő alatt szétzüllött és visszavonult.35Az akció során történt atrocitásokat a császári udvar sem tűrte, ezért szeptember 25-énkirályi leirat bízta meg Lamberg Ferenc királyi biztost, „hogy a' törvényes rend Felső-Magyarországon helyre állíttassák", a Morvaországba visszavonuló egység ellen pediga császári katonaság erővel lépett föl.36Az ősz folyamán a császári udvarnak is sikerült rendeznie sorait. Először a bécsiforradalmat verték le, és a segítségükre siető magyar sereget is sikerült visszaverniükSchwechatnál. Ezt követően novemberben megalakult a Felix Schwarzenberg vezettebirodalmi kormány, december 2-án pedig az uralkodó, V. Ferdinánd lemondott a trónjáról.Utódja I. Ferenc József lett, aki trónra lépése alkalmából kibocsátott manifesztumában„minden nemzetiségek elismerését és biztosítását" ígérte, majd ezt követően,Windischgrätz herceg vezetésével, újabb támadás indult Magyarország ellen.371848. december 4-én, a császári sereg támadásával párhuzamosan, a szlovák légió ismegindult Magyarország ellen, és ez volt az áprilisig tartó téli hadjárat. Ennek politikaielőkészítéseként a Szlovák Nemzeti Tanács még november folyamán újabb felhívástbocsátott ki, amelyben ismét harcba hívta honfitársait „a szlovák szabadságért és nemzetiségért",a „szégyenletes zsarnokság" ellen, a birodalom osztrák feléhez való tartozásért,valamint a törvényes rendért és nyugalomért. Fő ellenség ismét az uralkodó ellenforduló Kossuth és követői lettek, de a szeptemberi hadjárat kudarca és a tömegtámogatáselmaradása miatt a magyarokkal együttműködő „elfajzott" szlovákokkal szembenmár békülékenyebb hangot ütött meg, és békejobbot nyújtva nekik, csatlakozásra szólítottafel őket.38A téli hadjárat során a mintegy 3000 főnyire duzzadt szlovák légió egészen Sárosmegyéig jutott. Az osztrák katonai felügyelet alatt tevékenykedő egység a hadműveleteksorán, alacsony létszáma és gyenge harcértéke miatt, legfőképpen kisegítő feladatokat(megszálló, rendfenntartó és őrző feladatokat) látott el.39Windischgrätz decemberi hadjáratának sikereivel párhuzamosan rövidesen napirendrekerült a magyarországi nemzetiségi kérdés. Magyarország felosztásával elvileg mindenkiegyetértett, de a részleteket tekintve már nem volt meg az összhang. Éleseneltértek ugyanis az álláspontok arról, hogy a rendezés alapja az etnikai vagy a történetielv legyen-e, hogy milyen új területi egységek jöjjenek létre, s milyen politikai tartalommal,nem is beszélve arról az alapproblémáról, hogy a magyarországi föderalizmusthogyan hangolják össze az udvar birodalmi centralizáció iránti igényével. Azekkor született rendezési javaslatok (a Majláth-40 és Rosenfeld-terv, a Külbeck-bizottság)Magyarországot etnikai alapon több, önálló koronatartományra kívánták feloszta-

Vesztróczy Zsolt 101 Nemzeti programok: szlovákni, de döntés nem született, a tervek sikere pedig alapvetően a hadi helyzet alakulásátólfüggött.41A háttérben zajló politikai kötélhúzással párhuzamosan a csehországi Kremsierbenis sorsdöntő események zajlottak, ahol a birodalmi gyűlés eközben új alkotmányt dolgozottki. December végén kimondták a néptörzsek egyenjogúságát, valamint jogukatnemzetiségük és nyelvük megőrzéséhez, 1849 februárjában pedig František Palacký újtartományi berendezkedést dolgozott ki. Ennek alapján a 14 meglévő tartomány történelmialapon továbbra is fennmaradt volna, de a hat legnagyobbat, az ottani nemzetiségiarányoknak megfelelően, 31 további körzetre bontották volna, és így sor kerültvolna a szlovák területi elhatárolódásra is.42A magát győztesnek érző uralkodó azonban, sajnos, március 7-én feloszlatta akremsieri parlamentet, az alkotmányjogi és nemzetiségpolitikai vita befejezéseként pedig1849. március 4-én kiadta az oktrojált alkotmányt. Ez már nem föderatív, hanemcentralizált alapon szervezte át a birodalmat, bár 5. §-a kimondta a népfajok egyenjogúságát,amelyeknek „sérthetetlen joga van nemzetisége és nyelve fenntartására ésművelésére".43 Az alkotmány Magyarországról több történelmi részt (Horvátország,Szlavónia, Erdély, Bácska) leválasztott, de ezek a területi változások a szlovákokatnem érintették. Az országban lakó nemzetiségekről a 71. § úgy rendelkezett, hogy„minden nemzetiségek '$ a' tartományban divatozó nyelvek egyenjogúsága a' nyilvánosés polgári élet minden viszonyaiban czélszerű intézmények által biztosíttatik. Különösszabály rendezendi ezen viszonyokat".44A téli hadjárat katonai sikereinek hatására a szlovák felkelés vezetői úgy vélték,hogy a magyar szabadságharcot leverték, és következik a birodalom újrarendezése.Céljaik elérése érdekében ezért március elejére újabb felségfolyamodványt dolgoztakki, amelyben - az ausztroszlávizmus jegyében - Magyarországtól független, önállóSzlovák Nagyfejedelemség létrehozását, saját tartománygyűlést és közigazgatást, teljesiskolai hálózat kiépítését, valamint a birodalmi gyűlésben való részvételi jogot kértekaz uralkodótól.45 Az oktrojált alkotmány azonban államjogi szempontból keresztülhúztaa számításaikat, ezért kénytelenek voltak arra, hogy a megváltozott körülményeknekmegfelelő új beadványt készítsenek. Ebben a birodalmon belüli nemzeti egyenjogúságot,a szlovák területek Magyarországtól való elkülönítését, saját közigazgatást és tartománygyűlést,valamint a magyar hivatali nyelv teljes eltávolítását kérték az uralkodótól,ám ez ellentétben volt az új alkotmánnyal is, amely úgy rendelkezett, hogy a„birodalom és egyes koronatartományok határait csak törvény által szabad megváltoztatni".46A beadványt - Jan Kozáček vezetésével - egy szlovák küldöttség vitte Olmücbe,ahol március 19-én adták át Ferenc Józsefnek, de ő nem teljesítette az abban foglaltakat.A császári oldalon a szlovákok ügyét ekkor már nemcsak Štúrék képviselték, hanemaz 1849 márciusában kinevezett három kormánymegbízott, Ján Kollár, František Hánrichés Ján Hlavač is, akik gróf Majláth János koordinálásával tanácsadókként tevékenykedtek.Bár ők is a császár oldalán álltak, programjuk a részleteket tekintve több ponton iseltért a Štúrék által képviseltektől. Ők ugyanis - az oktrojált alkotmány szellemében -a kialakítandó szlovák tartományok belső berendezkedésére helyezték a hangsúlyt, és amárcius folyamán elkészített beadványaikban a közigazgatási, nyelvhasználati, oktatásiés egyházi problémák megoldására tettek javaslatot.47 Komoly feszültséget gerjesztettviszont szlovák oldalon az a tény, hogy a kormánybiztosok a bibliai cseh nyelv, és nem

Vesztróczy Zsolt 102 Nemzeti programok: szlovákpedig a Štúr-féle irodalmi nyelv használata mellett foglaltak állást, ami a szlovák nemzetimozgalom számára komoly vereséget jelentett.A harmadik, úgynevezett nyári hadjáratra 1849. augusztusa és novembere közöttkerült sor. Ekkor a 2000 felkelőt már nem is a magyarok, hanem a Selmecbánya környékénharcoló szlovák gerillák ellen vetették be, akik a világosi fegyverletétel ellenéreszeptember végéig folytatták a küzdelmet. A régió pacifikálása után a szlovák légiót1849. november 20-án végleg feloszlatták.48A kormány a szabadságharc leverése utáni időkben - az oktrojált alkotmánynakmegfelelően - elismerte Horvátország, Erdély és a Vajdaság különállását, és ezeket aterületeket valóban elválasztotta Magyarországtól. Ugyanakkor minden további területiengedménytől mereven elzárkózott, és további, nemzetiségi alapon szerveződő igazgatásikerületeket nem hozott létre, ami az ilyen irányú szlovák kísérleteket eleve kudarcraítélte.49A Szlovák Nemzeti Tanács vezetői 1849. augusztus 22-én egy emlékeztetőt készítettekaz uralkodó számára, amelynek alapgondolata a Magyarországtól való területielkülönülés volt, és szeptember 10-i, közös memorandumában a három kormánymegbízottis ugyanígy foglalt állást. A szlovák ügy támogatására szeptember-október folyamánŠtúrék petíciós mozgalmat is szerveztek, de a kívánt eredményt így sem sikerültelérniük, és nem jött létre, a Vajdaság mintájára, az önálló szlovák koronatartomány.50Bár a forradalom és a szabadságharc idején az akkori szlovák nemzeti mozgalom,Štúrral az élen, a szlovákok egyenjogúságának elérése érdekében mindent megpróbált,a kívánt területi elhatárolódást mégsem sikerült megvalósítaniuk, a szlovákkérdés pedigtovábbra is megoldatlan maradt. Bár a győztes hatalom az oktatás, a kultúra és anyelvhasználat terén később több engedményt is tett a javukra, ezek alig egy évtizedigmaradtak érvényben, mert a Bach-rendszer bukásával megkezdődött a felszámolásuk,és a kiegyezést követően fejeződött be.Jegyzetek1 Ľudovít Štúr (1815-1856) szlovák költő, író, publicista és politikus. A szlovák nemzeti mozgalomvezéralakja. Keresztnevének korabeli írásmódja: Ljudevít.2 A téma kutatását a Pro Renovanda Culturae Hungariae Alapítvány Dunatáji népek Szakapítványatámogatta.3 Štúr, Ľudovít: Politické state a prejavy. Slovenské Vydavateľstvo Krásnej Literatúry, Bratislava, 1954,322-325, 330-335.4 Uo. 335-343.5 Rapant, Daniel: Dejiny slovenského povstania r. 1848-49. Matica slovenská, Martin, 1937, I.rész, 2.kötet, 170-177.6 Ezt a horvát Metel Otegoviz levele is megerősíti, aki szerint „Štúr, mint Zólyom város követe,akárhányszor bizottságok választásáról van szó, soha nem az ellenzéki küldöttek táborához, hanemmindig a konzervatívokéhoz csatlakozik". Kleinschitzová, F.: Úradná správa o Ľudovítovi Štúrovi zroku 1847-48. Slovenské pohľady, 1927, 4, 268.7 Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven ötödikapost.királya általszabad királyi Pozsony városába 1847-dik esztendei Szent-András hava 7-dik napjára összehívottmagyarországi közgyűlésének naplója a tekintetes karoknál és rendeknél. Pozsony-Pest, 1848, 100—101.8 Rapant:i. m. 27-37, 40-46.9 Gergely András: Egy nemzetet az emberiségnek. Magvető, Budapest, 1987, 380-430.10 Štúr:i. m. 358-362.11 Jozef Miloslav Hurban (1817-1888) szlovák romantikus író, költő, irodalomkritikus, közéletiszemélyiség. Politikusként és publicistaként Štúr társa, nézeteinek, nemzeti programjának híve.

Vesztróczy Zsolt 103 Nemzeti programok: szlovák12 Hurban Bécsben kiadott kiáltványának alapja a március 28-án elfogadott, alapvetően nyelviköveteléseket tartalmazó liptószentmiklósi petíció volt. Emellett Hurban egy petíciós mozgalomszervezésére és támogatására is felszólította a szlovákokat.13 1848. március 28-án Kossuth Lajos, országgyűlési beszédében, a következőt mondta: „Mind a szabadalkotmányban, mind a terhek egyenlőségében, mind az urbér megszüntetésében, mind azon kárpótlásiránt, mellyet az álladalom az urbéri javadalmakért nyujt, minden magyar koronához tartozó népekegyetértenek, és ez érdekben olvadnak össze." Kossuth Lajos Összes Munkái. Akadémiai Kiadó,Budapest, 1951, XI. kötet, 699.14 Szász Zoltán: A nemzetiségi kérdés és országgyűlési megítélése. In: A magyar országgyűlés 1848—49-ben. Szerk.: Szabad György. KIT Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1998, 318-319.15 A nemzeti ébredés időszakában a szlovákok, más szláv népekhez hasonlóan, gyakran fordultak azorosz kultúra felé és tartottak kapcsolatot egyes, hazánkat is megjárt orosz tudósokkal. Ez az érdeklődésŠtúrék részéről nem politikai, hanem kizárólag kulturális jellegű volt, ami az 1850-es évek elejéig nemis változott. A nemzethalál víziójában gondolkodó, romantikus magyar politikai elit viszont areformkorban, pártállástól függetlenül, egységesen pánszlávnak minősítette a szlovák törekvéseket,amelyben a cárizmus ötödik hadoszlopát látta, holott ennek nem volt semmiféle reálpolitikai alapja. Eza felfogás, más nemzetiségekkel ellentétben, lehetetlenné tett a szlovákokkal bármiféle tárgyalást, ésígy sem a reformkorban, sem a szabadságharc idején nem került sor komoly közeledési kísérletre a kétszemben álló fél között.16 Kossuth Lajos Összes Munkái. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957, XII. kötet, 22-23.17 Rapant: i. m. 2. kötet, 52-53, 116-119, 138-140, 168-169, 185.18 A cseh kortárs, Josef Václav Frič emlékezése szerint: „Pozsonyt már majd az összes szlovák, dekülönösen Štúr barátai elhagyták, hogy népük között a falvakban apostolkodjanak." (Emlékeim.Művelt Nép Könyvkiadó, 1951, 59.) A szlovák kortárs, Samuel Štefanovič pedig, Pavol Mudroňnak1906. augusztus 19-én írt levelében így emlékezik: „Ján Kučera eljött hozzám Pozsonyból Štúr nevébenBesztercére, hogy szedjük össze magunkat, járjuk be Szlovákiát és bíztassuk felkelésre a hozzánktartozókat, ugyanis a lengyelek a Tátrában már fegyvereket is felhalmoztak, de ez nem bizonyultigaznak, mert a lengyelek a magyarokhoz csatlakoztak." (Rapant: i. m. 1. kötet, 2. 379.)19 Egyes szlovák szerzők szerint Štúr már közvetlenül a fordulat után eltávozott a városból, de ennekellentmondott az a beszéd, amit március 20-án a kerületi gyűlésen mondott, s amiről a korabeli sajtó -Pesti Hírlap 1848. március 26, 260. - is beszámolt.20 Rapant: i. m. 1. kötet 1. 322-327, 335-336.21 Rapant: i. m. 1. kötet 2. 202-205.22 Anton Bernolák (1762-1813) felvilágosodás kori szlovák katolikus pap, nyelvész, népművelő. Aszlovák irodalmi nyelv első kodifikátora, aki a nyugat-szlovák nyelvjárás alapján teremtett irodalminyelvet.23 Martin Hattala (1821-1903) szlovák nyelvész.24 Kováč, Dušan: Dejiny Slovenska. Lidové Noviny, Praha, 1998, 109-111, 123.25 A szlovák-magyar viszony megítélésének szempontjából rendkívül érdekes Teleki Lászlónak 1849.március 7-én a lengyel Adam Czartoryski herceghez írt levele. Eszerint „a szlovákok a községialkotmányban, az esküdtszékben, a népképviseletben megtalálhatták volna a legbiztosabb kezességet,és a teljes tan- és hitszabadság eloszlathatta volna őszinteségünk tekintetében utolsó kétségeiket". ATeleki-féle kompromisszum valójában mindkét fél számára elfogadhatatlan volt, mivel a magyaroknakez az engedmény túl sok, a kollektív jogokban gondolkodó szlovákoknak pedig túl kevés volt. (TelekiLászló válogatott munkái. Szerk.: Kemény G. Gábor. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1961, 2.kötet, 22.)26 Scotus Viator: Národnostná otázka v Uhorsku. Slovakia Plus, Bratislava, 1995, 111-112.27 Michal Miloslav Hodža (1811-1870) szlovák költő, nyelvész, közéleti személyiség. Štúr híve.28 Bár szlovák részről vannak olyan vélemények, hogy a statáriumot a liptószentmiklósi petícióra válaszulhirdették meg, ám ennek valódi oka a Felföldön tavasszal lezajlott zsidóellenes pogrom volt. (Lexikónslovenských dejín. Szerk.: Dušan Škvarna. Slovenské Pedagogické Nakladateľstvo, Bratislava, 1997,105.)29 František Palacký (1798-1876) cseh történész, közéleti személyiség.30 Dokumenty k slovenskému národnému hnutiu v rokoch 1848-1914. Szerk.: František Bokes. SlovenskáAkadémia Vied, Bratislava, 1962, 26-27.3145.; ellenforradalomrólDejinyKossuth 1848. Arató In:Slovenska,Kiadó, Ľudovít Endre: Budapest, Štúr Egykorú3.(Azkötet.v 1848-1849. súradniciach demokratikus 1971,Szerk.:13-23.;Samoévi minulosti szlovák nézetek Danilák,Cambel,a nemzeti súčasnosti. az M.:Slovenská1848-1849. Ľudovít mozgalom MaticaAkadémiaŠtúr évi slovenská, értékeléséről a magyarországi SlovanskýVied,Martin,Bratislava,folytatott zjazd forradalomról 1997, v Prahe1992,vitához). 92-100.; roku39-és

Vesztróczy Zsolt 104 Nemzeti programok: szlovákMatula, V.: Slovanský rozmer slovenskej politiky v revolúcii 1848-1849. In: Slováci v revolúcii1848-1849. Szerk.: Sedlák, I. Matica slovenská, Martin, 2000, 57-61.32 A Szlovák Nemzeti Tanács vezetőségétŠtúr,Hurban, Hodža, Bohuslav Nosák, Jaroslav Bórik, valaminta cseh Bernard Janeček, Aleksander Zach és Bedřich Bloudek alkották.33 Dejiny Slovenska, 49-55.34 Dokumenty, 40-42.35 Dejiny Slovenska, 55-63.; Gabriel,V.: 1848-49 legendája a szlovák történetírásban. Pozsony, Kalligram,1999, 72-78.; Lexikón, 73.; Arató: i. m. 53-55.36 Gyűjteménye a' Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb Manifestumok és Szózatoknak, valaminta cs. kir. hadsereg főparancsnokai által Magyarországban kiadott hirdetményeknek. Hivatalos kiadás,Buda, 1849. II. füzet 5.37 Gyűjteménye... I. 27.38 Dokumenty 47-50.39 Gabriel: i. m. 103-118.; Arató: i. m. 70-75.; Dejiny Slovenska 88-96.; Lexikón 333.40 Gróf Majláth János 1848 novemberében, majd decemberében két emlékiratot készített, amelyekben aszlovákok által alkotott területekből egy külön tartomány felállítását javasolta. (Rebro, K.: Štátoprávnepožiadavky Slovákov v rokoch 1848-1849. In: Slováci a ich národný vývin. Sborník materiálov z V.sjazdu slovenských historikov v Banskej Bystrici. SAV, Bratislava, 1969, 193-200.)41 Deák Ágnes: „Nemzeti egyenjogúsítás". Kormányzati politika Magyarországon 1849-1860. Osiris,Budapest, 2000, 18-29, 36-41.; Dejiny Slovenska 67-70.42 Gergely András: 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-estörténetéből. Osiris, Budapest, 2001, 453-455.; Rebro: i. m. 100-102.43 Gyűjteménye... I. füzet 48.44 Uo. 58.45 Dokumenty, 60-62.46 Dokumenty, 62-63.; Gyűjteménye... I. füzet 48.47 Dokumenty, 63-81.48 Dejiny Slovenska, 95-96.; Lexikón, 243-244.49 Deák: i. m. 50.50 Dokumenty, 91-97.; Dejiny Slovenska, 96-104.

Limes 105 Nemzeti programok: lengyelLagzi GáborA lengyel nacionalizmus forrásvidékein -Roman Dmowski:Egy modern lengyel gondolatai (1903)A „hosszú 19. században" a lengyel politikai gondolat egyik, ha nem a legfőbbcélja, feladata és értelme a független államiság helyreállítása volt (a 18. század végén ahárom nagyhatalom, Oroszország, Poroszország és Ausztria felosztotta egymás közötta meggyengült Rzeczpospolitát). Ezért harcoltak lengyelek Napóleon oldalán, ezérttört ki a cári elnyomás ellen 1830-183l-ben, illetve 1863-ban felkelés.A három felosztó hatalom különböző politikai, gazdasági, kulturális berendezkedéstérvényesített. A legjobb helyzet - lengyel szempontból - Ausztria területén alakultki: 1867-et követően Bécs a lengyelek felügyeletére „bízta" Galícia tartományát, amelyjelentős autonómiával rendelkezett (tartományi törvényhozás, lengyel nyelvű felsőoktatásLembergben és Krakkóban). A helyzetet bonyolította, hogy a terület keleti felénjelentős számú ukrán (rutén) lakosság élt, s nemzeti mozgalmuk a 19. század másodikfelében egyre inkább lábra kapott. A porosz területeken (Poznan és vidéke, illetveSzilézia) a bismarcki erős kéz politikája - a Kulturkampf, a német kolonizáció - voltjellemző. Mivel Poroszország, majd Németország mégiscsak alkotmányos berendezkedésselbírt, adott némi mozgásteret a lengyel kisebbség számára. A legsúlyosabb elnyomásta lengyeleknek a cári Oroszország alatt kellett elszenvedniük. Az 1815-ös bécsikongresszus után megalakult, s némi autonómiával rendelkező Lengyel Királyság 1868-ban megszűnt, helyette a Visztula Menti Terület elnevezést vezették be. Az alap- ésfelsőoktatás, valamint az adminisztráció nyelve fokozatosan az orosz lett, s a pétervárihatalom repressziókkal sújtotta a lengyelség védőbástyájának tekinthető katolikus egyházatis.Így tehát a 19. század végén, a 20. század elején a lengyel politikai gondolat fő céljaa felszabdalt területek egyesítése és a független államiság megszerzése volt. A lengyelszellemi-politikai életben ekkor bontakozott ki a szocialista, nemzeti demokrata (nacionalista),valamint parasztpárti mozgalom, amelyekre jellemző volt a szervezettség, ésamelyek tömegeket tudtak megmozgatni. Ezeken kívül megjelentek olyan irányzatokis (liberalizmus, konzervativizmus), amelyek sem akkor, sem később nem tudtak mélyebbhatást gyakorolni a lengyel politikai életre.1887-ben Zygmunt Miłkowski (aki egyébként az 1848-1849-es szabadságharc veteránjavolt) Svájcban megalapította a Lengyel Ligát (Liga Polska). A szervezet mindhárommegszállt lengyel területen (zabór), konspirációs körülmények között működött,s fő célja a függetlenség kivívása és a demokratikus értékek védelme volt. Ennekalapjain alakult meg 1893-ban a Nemzeti Liga (Liga Narodowa, LN), amely azután anemzeti tábor vezető erejévé nőtte ki magát.A nemzeti demokrata (Narodowa Demokracja, rövidítve ND vagy endecja) politikaiirányzat a későbbiekben nagy befolyással bírt. A nemzeti demokraták a nemzetiérdek elsőbbrendűségét hangsúlyozták, s a nemzeti tudat erősítésén, valamint a közös

Lagzi Gábor 106 Nemzeti programok: lengyelgazdasági terület létrehozásán dolgoztak. A nemzeti tábor elítélte a megszálló hatalmakkalvaló megalkuvást, a tőkések és a nagybirtokosok osztályegoizmusát, valamint afegyveres felkeléseket (ezáltal szembefordultak a 19. században domináló romantikusfelfogással is). A nemzeti demokraták 1905-ben Galíciában és a Királyságban szerveződtekpárttá, ugyanez négy évvel később Poroszországban is megtörtént. A nemzetidemokraták főként a középosztály körében tettek szert népszerűségre, de idővel jelentősbázist tudtak kiépíteni a lengyel parasztságon belül is.A nemzeti (nacionalista) demokraták táborának egyik meghatározó alakja és kétségkívülvezéregyénisége Roman Dmowski volt. 1864-ben született az orosz zabórban,a Varsó melletti Kamionek nevű faluban (ma a lengyel főváros egyik kerülete), kispolgáricsaládban. Gimnáziumi éveit Varsóban töltötte, de a tanulás a fiatal Dmowskitnemigen vonzhatta, hiszen a középiskola 8 évét 11 év alatt végezte el. 1886 őszénbeiratkozott a varsói Cári Egyetem természettudományi karára, amely már ekkor teljesenorosz nyelvű volt. A politikai életbe itt kapcsolódott be: 1888-ban belépett a LengyelIfjúsági Szövetségbe (Zet), amely mind a három zabórban működő, titkos szervezetvolt. Dmowski a Zet aktív tagjává vált, s publicistaként is nevet szerzett. Az egyetemelvégzése után európai körutat tett (Franciaország, Svájc), majd 1893-ban a NemzetiLiga központi bizottságában kapott vezető szerepet, ahol kitűnő szervezőképességekrőltett tanúbizonyságot (pl. a Zet reaktiválása, az LN poroszországi létrehozása).Két évvel később Galícia székhelyén, Lembergben telepedik le, és átveszi a PrzegladWszechpolski („Össz-lengyel Szemle") szerkesztését, amely a nemzeti tábor egyik legfontosabbszócsöve lett.1907-ben újabb fordulópont következett be életében: a varsói szavazópolgárok azorosz törvényhozás, a Duma képviselőjének választották meg. A lengyel frakció vezetőjévé,egyben a cári kormánnyal való - mérsékelt - együttműködés hívévé vált. Ageopolitikai fordulatot a Németország, Oroszország és a lengyel kérdés című, 1908-ban megjelent könyve alapozta meg. Abból indult ki, hogy a németek magasabb civilizációs,gazdasági szintet képviselnek, így az oroszoknál sokkal veszélyesebbek. Emiatt- vélte Dmowski - a lengyeleknek a keleti szomszédjuknál kellene a szövetségest keresniük,hiszen az államiságért folytatott küzdelemben nem vívhatnak kétfrontos harcot.Az első világháború éveiben Dmowski a Lengyel Nemzeti Bizottság tagja, s azorosz égisz alatti lengyel területegyesítés támogatója. Az 1917-es pétervári fordulatotkövetően azonban megváltozik a lengyel függetlenségről alkotott véleménye; a Bizottsággalegyütt Párizsba helyezi át székhelyét (itt segítségére van rendkívüli nyelvtehetsége),ahol a lengyel állam megszületésének egyik elősegítője lesz. Erőfeszítéseinekmegkoronázásaként 1919 júniusában, a fiatal állam nevében, Versailles-ban aláírhattaaz antanthatalmakkal megkötött békeszerződést.A független Lengyelországban 1919-től parlamenti képviselő volt (1923-ban párhónapig a külügyi tárcát is irányította), de soha nem töltött be olyan jelentős politikaiszerepet, mint nagy politikai ellenfele, a szocialista gyökerekkel rendelkező JózefPiłsudski. Az 1930-as években a közéletre egyre inkább a kívülálló szemével tekintett,s hosszú betegség után, 1939 januárjában hunyt el.A lengyel nemzeti (nacionalista) gondolat egyik legfontosabb dokumentuma az Egymodern lengyel gondolatai („Myśli nowoczesnego Polaka") című könyve. A munka aPrzeglad Wszechpolskiban jelent meg részletekben 1902 folyamán, majd egy évvel

Lagzi Gábor 107 Nemzeti programok: lengyelkésőbb könyv formájában Lembergben látott napvilágot. Dmowski írásában arra tettkísérletet, hogy a lengyeleket (mind egyénileg, mind közösségileg) megújítsa, s a régilengyel ember típusa helyére olyan független, aktív lengyel embert állítson, aki nemcsak az egyéni, hanem a nemzeti kötelességeivel is tisztában van. E munkáját neveztékmár „a lengyel nacionalizmus katekizmusának", ideológiai brosúrának, amely a magakorában heves vitát kavart; hatása mind a mai napig él. A könyv programadó szövegvolt, de ezt a programot nem lehetett szorosan egy párthoz kötni, hiszen írását a szerzőnem csak a szűkebb értelemben vett pártszimpatizánsoknak címezte, hanem mindazoknak,akik elismerték a nemzeti érdek „felsőbbrendűségét".Munkájának első részét Dmowski a 20. század elejére kialakult helyzet politikaitársadalmielemzésének szentelte. Addig a lengyel nemzeti jelleget a nemesség határoztameg; egyetlen viselkedési minta létezett: a szlachtáé (a lengyel nemesség megnevezése).Ítélete szerint a nemesség idővel egoistává vált, s a társadalom többi részétől elkülönült.Ráadásul megakasztotta a városok, illetve a polgárság fejlődését, amelynek helyétés szerepét az Európa nyugati feléből elüldözött zsidóság vette át, megszerezvén agazdaság kulcspozícióit, s egyben megtartva vallási, kulturális és nyelvi különállását.Így Dmowski értelmezésében a nemesség vált a lengyel társadalmi fejlődés és modernizációkerékkötőjévé.A lengyeleket nem egy régi, nagy múltú (a nemesi Köztársaság, azaz a Rzeczpospolita)állam, hanem egy fiatal nemzet tagjaiként határozta meg. A Rzeczpospolitához egyébkéntambivalens volt a hozzáállása. Egyfelől elismerte annak a független államisághozfűződő legendáját - amellyel a szomszédos nemzetek (ukránok, fehéroroszok) nembüszkélkedhettek -, másfelől elvetette annak intézményeit (pl. liberum veto), amelyeketegyetlen osztály (a nemesség) irányított. A lengyel-litván államszövetség megalakulásaután ráadásul az ország súlypontja a nyugati, tehát a német határvidékről áttevődötta Baltikumba és a keleti végekre. Mindennek tetejében a Rzeczpospolita soknemzetiségűállam volt, emiatt nem lehetett előképe egy nemzetállamnak. Szerinte a modernlengyelségnek meg kell szabadulnia ezen örökség demoralizáló hatásától.Dmowski tehát felvette a harcot a régi patriotizmus ellen, amelynek helyére újatkívánt állítani. Ez az új hazafiság a nemesi hagyományból kialakult egyéni szabadságés előjogok helyére az egyénnek a nemzet, mint közösség iránt viselt felelősségét állította.Ez a patriotizmus - Dmowski értelmezésében - a lengyel nemzet felvirágzásáhozjárult volna hozzá, de egyben gazdagította volna az egész emberiséget is.A nemzetet Dmowski olyan emberhez hasonlította, akinek ereje rendszeres gyakorlássalnő, ám megcsappan, sőt el is tűnik, ha az illető passzívvá és kontemplatív gondolkodóváválik. Azok a nemzetek, amelyek a létért folytatott küzdelemben alulmaradnak,elveszíthetik legkiválóbb elméiket, mivel azok az erősebb nemzetbe asszimilálódnak.Dmowski nem hitt a nemzeti jellem megváltozhatatlanságában, amire a poroszországilengyelek esete jó példa. Az elnyomó német politika következtében az ott élőknekmeg kellett küzdeniük a földjeikért (kolonizáció), hitükért (Kulturkampf), s nyelvükért(iskolahálózat germanizálása). Ennek az élethalálharcnak a következtében a lengyelekpasszív tömegből aktív társadalommá váltak, amely kész és képes volt harcolnijogaiért. Az orosz megszállási területen (azaz a zabórban), ahol a megszálló hatalomgazdasági és kulturális értelemben gyengébbnek mutatkozott, a cári rezsim nem tudotthatékony támadást intézni a lengyelség ellen, s emiatt a lengyelek passzívak maradtak.De a remény jelének látta, hogy a nemesség deklasszálódása (lecsúszása), illetve a pa-

Lagzi Gábor 108 Nemzeti programok: lengyelrasztság egyes részeinek felemelkedése következtében e területen voltak olyan egyének,akik az új lengyel típust jelképezték - azaz képesek voltak harcolni, s önvédelmireflexekkel is rendelkeztek. Érdemes megemlíteni, hogy munkájában Dmowski a Monarchiaterületén élő lengyelek sorsát nem elemezte ilyen mélyrehatóan.Az állam és a nemzet ideája - Dmowski felfogásában - nem állt ellentmondásbanegymással. Úgy vélte, hogy erős államot csak erős nemzet tud létrehozni, ugyanakkoraz erős állam csak nemzetállam lehet. Ez utóbbit nem homogén alakulatnak kell elképzelni,hanem olyan államnak, amely a nemzet akaratának és érdekeinek van alárendelve.A megszületendő lengyel állam a többségi nemzet politikájának olyan eszközévékellene, hogy váljon, amely elősegíti a lengyelek szellemi és anyagi fejlődését. A társadalomminden tagjának részt kell vennie a közösség szolgálatában, s az állam az aszervezet, amely irányítja ezen egyének szolgálatát. Igaz, az összes politikai irányzat alengyel állam újjászületését tűzte ki célul, s hivatkozott a nemzeti közösségre, de Dmowskiés az endecja ennél is továbbment: szerintük mindennapos küzdelmet kell vívni, amelyenkeresztül a lengyel nemzetnek erősödnie kell, akár a szomszédos nemzetek kárárais. A nemzeti expanzió feltételei közé tartozott, hogy a lengyelek törjenek ki abból azállapotból, amit a három részre szakadás okozott, illetve, hogy az össz-nemzeti élet, azössz-nemzeti feladat alapján kezdjenek el gondolkodni és cselekedni. A helyi elit - tettehozzá Dmowski - még Galíciában is, ahol a lengyelek a közéletben viszonylag szélesmozgásterülettel rendelkeztek, apróságokra figyel, nélkülözi a nagyobb terveket és célkitűzéseket.Dmowski kétféle asszimilációs politikát különböztetett meg. Az egyik a jó nevelésimódszereket, a kulturális befolyást hasznosította (például Poznan vidékén az iskolákgermanizálása), a másik viszont kegyetlen, s emiatt hatástalan volt (amit például agalíciai lengyelek az ukránokkal szemben alkalmaztak). Dmowski egyébként nem gondolkodottaz 1772-es felosztás előtti Nagy Lengyelország helyreállításában, de úgylátta, hogy az etnikai ukrán, fehérorosz és litván keleti területek nagy részén (a maiNyugat-Ukrajna és Nyugat-Fehéroroszország) a lengyel kultúra a domináns, így e vidékeklakói a jövőben még lehetnek lengyelek. Dmowski ugyan elfogadta az ukránok(vagy ahogyan ő következetesen nevezte őket: a ruszinok) kulturális különállását, de anemzeti mozgalmuk létjogosultságát tagadta. Ezt a kulturális különállást, folytatta aszerző, érdemes megőrizni, de azzal a feltétellel, hogy az ukránok lemondanak az állami-nemzetitörekvéseikről.A politikus azt is a romantikában gyökerező, régi vágású hazafiak szemére vetette,hogy a legnagyobb ellenséggel, az oroszokkal folytatott harc következtében túl sokengedményt tettek az ukrán és a litván nemzeti mozgalomnak, annak reményében,hogy azok támogatni fogják a lengyel függetlenségi törekvéseket. Igaz, hogy a lengyelnacionalizmus erősítette az ukrán és a litván nemzeti törekvéseket (a fehéroroszok ilyenirányú törekvése akkoriban igencsak szerénynek volt mondható), ezek ugyanakkor ellenreakciótváltottak ki a lengyelekből: a régi patrióta érzés átalakult az endecja általpropagált nacionalizmussá.Dmowski meg volt győződve arról, hogy a zsidó lakosságot csak korlátozott mértékbenlehet asszimilálni. Művében erről a következőképpen írt: „Ott, ahol erőinket éscivilizációs munkánkat meg tudjuk többszörözni, beolvasztván más népeket, ezt semmifélejog nem tiltja; mi több, ezt tenni kötelességünk. Mert jogunk van élni, és afelszínre jutni. [...] Ez viszont nem jelenti azt, hogy szívesen beolvasztanánk az utunk-

Lagzi Gábor 109 Nemzeti programok: lengyelba kerülő mindenféle népességet. A nemzet organizmusának csak azt kell magába olvasztania,amit meg tud emészteni, s saját teste nagyságának és erejének növelésérefordíthat." Meg kell említeni, hogy Dmowski zsidóellenes és szabadkőműves-ellenesmegnyilvánulásainak száma az elkövetkező évtizedekben megnőtt, s ezzel - egyesekszerint - helyet szerzett a (holokauszt előtti) lengyel antiszemitizmus alakjai között.Munkáját a következő mondatokkal fejezte be: „Ismerni kell tehát a világot, s érteniazt, az életet pedig az önmagunk által támasztott követelmények szerint kell alakítani.Akkor a világ nem lesz oly csúf, és az élet oly rossz, amilyennek sokszor tűnik. Az életcsak az elpuhult semmittevők számára kemény, és azokra nézve kegyetlen, akik nemértik az idők szavát."Dmowski nacionalizmus-felfogása - az ismert lengyel eszmetörténész, AndrzejWalicki értelmezésében - annyiban volt új, hogy tömegekre kívánt hatni, valamintannyiban, hogy az erős, összetartó és életerős nemzeti organizmus létrehozását a függetlenségkivívása elé helyezte. A nacionalizmusra Dmowski mint demokratizáló ésmodernizáló erőre tekintett, olyanra, amely újszerű, kulturálisan egységes lengyel nemzetethoz létre. Nemzetképe erőteljesen romantikaellenes volt; szerinte a nemzetek barátságaés a lengyel romantikus nacionalizmus (ennek irányába hajlott nagy ellenlábasa,Józef Piłsudski) naiv idealizmus, és a politikai éretlenség jele volt. Értelmezésébena nemzetek közötti kapcsolatrendszer a túlélésért folytatott küzdelemnek volt alárendelve;a nemzetek feletti igazság és az igaz ügyek erkölcsi ereje reménytelen elképzelés.Nacionalizmusa integrális nacionalizmus volt; ennek értelmében a nemzeten belüliösszekötő kapocs a szociális integráció legmagasabb fokát jelentette, s ráadásul a lengyelnemzethez tartozó személyeket azonosította a római katolikus vallással(lengyel=katolikus).Dmowski és társai csak verbálisan fogadták el a demokratikus alapelveket; támadtáka liberális demokráciát, s ezzel politikai táborukon belül utat nyitottak az antidemokratikusgondolkodásmódnak. Érdemes itt megjegyezni, hogy Dmowski számára -aki ugyan római katolikus volt (nagyra értékelte egyháza szerepét a lengyel nemzetéletében), de vallását nem gyakorolta - csak egyfajta keresztény etika létezett: az egyéni.„Ha egy külföldiről van szó, mondjuk egy németről vagy oroszról, akkor a keresztényetika annyiban kötelez engem, amennyiben magánkapcsolatról van szó, egyikembernek a másikhoz fűződő viszonyáról. Ott azonban, ahol mindketten a nemzetiérdek képviselőiként és védelmezőiként lépünk fel, engem a nemzeti etika kötelez" -írta egy helyen.Roman Dmowski megítélése a jelenlegi lengyel közgondolkodásban nem egészenegyértelmű. Kétségkívül pozitív szerepet játszott a felosztottság utolsó szakaszában, smagában a lengyel állami függetlenség kivívásában is, ugyanakkor az általa kidolgozott,és a nemzeti tábor által az 1920-1930-as években propagált ideológia (nacionalizmus,antiszemitizmus) a mai Lengyelországban nem számít „politikailag korrektnek".Dmowskinak és elvbarátainak jelenléte azonban ma is érzékelhető, hiszen az integrálisnacionalizmust jelenleg parlamenti párt (Liga Polskich Rodzin, LPR - Lengyel CsaládokLigája) is képviseli.Dmowski gondolatait jól illusztrálják az alábbi részletek, amelyek Egy modern lengyelgondolatai című, Lembergben 1903-ban megjelent művéből valók.„Lengyel vagyok - s ez mélyebb értelemben többet jelent.Azért vagyok az, mert lengyelül beszélek, s az ezen a nyelven beszélők lélekben

Lagzi Gábor 110 Nemzeti programok: lengyelközelebb állnak hozzám, jobban meg is értem őket, bizonyos személyes ügyeik hozzájukjobban kapcsolnak, mint az idegenekhez. Azért is az vagyok, mert nemcsak a nemzetegyéni, hanem közösségi életét is ismerem, azét a nemzetét, amelynek részecskéjevagyok. Személyes dolgaim és érdekeim mellett ismerem a nemzet ügyeit, Lengyelországérdekeit, mint teljességet, a legmagasabb érdekeket, amelyekért olyan dolgokat isfel kell áldozni, amelyeket a személyes ügyekért nem szabad.Lengyel vagyok - ez azt jelenti, hogy a lengyel nemzethez tartozom annak mindenterületén és létezésének minden pillanatában, nem csak ma, hanem a múlt évszázadokbanés a jövőben is. Azt jelenti, hogy szoros kapcsolatot érzek az egész Lengyelországgal:A maival, amely vagy üldöztetést szenved el, vagy a nemzeti szabadság rongyainakörül, vagy dolgozik és harcol, vagy a tétlenségbe süllyed, vagy tudatlanságában a nemzetilétével sincsen tisztában. A múltbélivel, azzal, amely ezer évvel ezelőtt mozdultmeg először, maga köré gyűjtve az ősi, politikai individualitást nélkülöző törzseket;azzal is, amely a történelmi út felénél hatalmas területen nyúlt végig, erejével fenyegettea szomszédait, és gyorsan haladt a civilizációs fejlődés útján; azzal is, amely későbba bukás felé rohant, megrekedt a civilizációs pangásban, előkészítvén a nemzeti erőkmegosztottságát és az állam megsemmisülését; s azzal is, amely később sikertelenülharcolt a szabadságért és a független államiságért. Végül kapcsolatot érzek a jövőLengyelországával, függetlenül attól, hogy elpazarolja-e a megelőző nemzedékek munkáját,vagy kiharcolja-e magának saját államát, vagy helyet szerez-e a nemzetek elsősorában. Minden, ami lengyel, az enyém: ebből semmit sem tagadhatok meg. Szabadbüszkének lennem arra, ami nagy Lengyelországban, de el kell fogadnom azt a megaláztatástis, amely a nemzetre hitványsága miatt hullott.Lengyel vagyok, ezért a lelkem minden, szerteágazó részével Lengyelország életétélem, annak érzéseivel és gondolataival, annak szükségleteivel, törekvéseivel és fáradozásaival.[...] Lengyel vagyok - ezért a kötelességeim is lengyelek: annál nagyobbakés annál jobban érzékelem ezeket, minél magasabbrendű embert képviselek.A mélyebb alapokon nyugvó patriotizmusnak nem szükséges abból a meggyőződésbőltáplálkoznia, hogy egy nemzet magasabb rendű a többinél, s ennek a nemzetnekalsóbbrendűségi érzése semmi szín alatt nem csökkentheti morális erejét. Nem szabad,hogy a nemzethez való tartozás gyengítse az ember értelmét, kritikai képességét; nemszabad, hogy elhomályosítsa ítéleteit azzal kapcsolatban, ami legközelebb áll hozzá.Ugyanakkor a saját értékünkről szóló kellemes ámítások terjesztése a nemzet soraibanannál kártékonyabb, minél távolabb állnak ezek az igazságtól. Mert ha az erős és fejlettkultúrával rendelkező nemzetek a mások feletti magasabbrendűségben való meggyőződésbefolyása alatt hajlandóságot mutatnak az erejüket jelentő tulajdonságok felmagasztalására,akkor a gyengébb és fejletlenebb nemzetek saját életük és jellegük azonoldalait idealizálják, amelyek a gyengeségük forrását jelentik. Mi hosszú időn keresztülgyengék voltunk, és most is azok vagyunk, bár bennünk hatalmas erő csírái rejteznek."

Lagzi Gábor 111 Nemzeti programok: lengyelIrodalomDmowski, Roman: Myśli nowoczesnego Polaka. 12. kiad. Wrocław, 2002.Fountain, Alvin Marcus: Roman Dmowski: Party, Tactics, Ideology 1895-1907. Boulder, Col. 1980.Friszke, Andrzej: O kształt Niepodleglej. Warszawa, 1989.Kawalec, Krzysztof: Roman Dmowski. Warszawa, 1996.Szokolay Katalin: Lengyelország története. Budapest, 1996.Wandycz, Piotr S.: The Lands of Partitioned Poland 1795-1918. Seattle-London, 1974.Walicki, Andrzej: The Troubling Legacy of Roman Dmowski. East European Politics and Societies, 2000,vol. 14., nr. 1., 12-46.Wapiński, Roman: Roman Dmowski. Lublin, 1989.Wapiński, Roman: Historia polskiej myśli politycznej XIX i XX wieku. Gdańsk, 1997.Wapiński, Roman: Narodowa Demokracja 1893-1939. Ze studiów na dziejami myśli nacjonalistycznej.Wrocław, 1980.

Limes 112 SzemleDéli szomszédaink a nemzeti vágyak és anagyhatalmakközöttBár 1991 után nagymértékben megnőttaz érdeklődés déli szomszédaink iránt, ezmindenekelőtt a jelenkor eseményeinekfeltárására, megértésére irányult. Márpedigépp a Balkán az, ahol talán a legvilágosabbanlátszik, hogy a jelen eseményeitsemmiképpen sem érthetjük meg a múltföltárása nélkül. Szó sincs azonban arról,hogy Ress Imre a jelen felől magyaráznáa múltat. Még akkor sem, ha már a bevezetőbena maga természetességében utalarra, hogy a jelen bizonyos eseményei,például Jelačić bán zágrábi szobrának1990-ben történt újbóli felavatása „térségünkmásfél évszázada tartó nemzetállamiátrendeződésének állomásai" közül azegyik. S akkor sem, ha a legteljesebbegyetértéssel idézhetem a következő gondolatmenetét:„Amikor az 1990-es évekelején a kétpólusú világrend megszűnésemegnyitotta a lehetőséget Európa keleti felénekaz európai integrációhoz való csatlakozásra,a multinacionális jugoszláv államalakulategyidejűleg nemzeti alkotóelemeirehullott szét. Sokan értetlenül szemléltéke jelenséget, pedig végeredménybenaz a nemzeti dezintegrálódási folyamatjutott el a végkifejletéhez, amely az 1848-as forradalmakkal vette kezdetét."Nem, a szerző a korabeli források rendkívülalapos ismerete (a történelem-német-levéltárvégzettségű Ress Imre 1995-ig magyar és osztrák levéltárak munkatársavolt) és a releváns történeti szakiroda-Ress Imre: Kapcsolatok és keresztutak. Horvátok,szerbek és bosnyákok a nemzetállam vonzásában.Budapest, L'Harmattan, 2004, 288.lom feldolgozásának birtokában alakítottaki egyéni, a kor belső logikájának megismeréséreirányuló megközelítését. Ezolyan komplex látásmód, amely két szempontegyüttes érvényesítésére törekszik,mégpedig az egész köteten végighúzódókövetkezetességgel. Egyrészt azt vizsgálja,hogy az alcímben említett nemzetek politikusaimilyen (folyamatosan változó, alkalmazkodó,egymásét gyakran keresztező)nemzeti stratégiát alakítottak ki, illetveigyekeztek megvalósítani, s hogy ennekmilyenek voltak a belső (strukturális,belpolitikai és személyi) feltételei. Másrésztazt, hogy miképpen próbálták elképzeléseiketa rendkívül összetett, és ugyancsakgyakran változó nagyhatalmi ésszomszédsági viszonyok között érvényesíteni.Ezen a szinten azután kitüntetett helyetkapott az említett népek és politikusok,valamint Magyarország sokszorugyancsak bonyolult kapcsolatrendszerénekelemzése. Ress Imre egyszerre alkalmazzaa megértő, empatikus szemléletetés a kritikai vizsgálódást. Mindennek eredményeképpennem csupán számos újdonságottár a szemünk elé, de már ismert eseményeketis új összefüggésekbe helyez.Ilyen módon sajátos kaleidoszkópot kapunk,ahol az egyes (gyakran már máskörnyezetben megismert) részek új és újszempontok alapján válnak egy-egy témaépítőelemeivé.Először az említett népek történetíróinaktörekvéseiről kapunk képet, hiszenEurópa keleti felén „a történetírás tudatosanvállalta a nemzet ébresztését és szolgálatát".Amíg a nemzeti mozgalmak fel-

Limes 113 Szemlelendülése előtt a térség népeinek magyarokkalvaló kapcsolatát inkább az együttműködés,a török elleni közös harc jellemezte(a történetíró itt szépirodalmi emlékekre:a délszláv epikus énekhagyományraés például Zrínyi Miklós horvát költőimegörökítésére utal), addig a 19. században,az alkalmi versek éppúgy, mint a történetírókmunkái már ázsiai eredetű, a barbárhunokkal rokon magyarokat tártak azalakuló horvát nemzet elé. Az átalakulásnakpersze jól körüljárható történelmi, társadalomlélektaniokai voltak: „A reformkorellentétes magyar-horvát nemzetpolitikaitörekvései, amelyek mindenekelőtt aközépkori államközösség nemzetállami átalakításárairányultak...." Ress Imre ezutánbemutatja, hogyan alakították a horvát történetíróka magyarokról szóló horvát sztereotípiákat.A szerb történetírás magyarság-felfogásátviszont az 1980-as évek Szerbiájánakszemléletváltása tükrében mutatja bea szerző. Ekkor ugyanis a szerb történészekjelentős része félretette azt az 1970-es években kialakított, objektivitásra törekvőmegközelítést, amelyben ugyanmegmaradt mind a szerb, mind a magyartörténészek sajátos látásmódja, de a kölcsönösmegismerés és megértés jegyébentörekedtek a közös történelem kritikuspontjainak feltárására. E rész legszomorúbbtanulsága, hogy olyan történészek,akik korábban képesek voltak szakmailagkifogástalan elemzéseket készíteni egy-egytörténelmi folyamatról, hajlandók voltakkiszolgálni a nyolcvanas évek szerb politikusainakazon igényét, amely a szerb történelemkülönböző eseményeinekmitologizálását várta el. Az adott politikailégkörben azután azt igyekeztek bizonyítani,hogy „a szerbek kiirtásának eszméjetulajdonképpen az egykori Osztrák-Magyar Monarchiában formálódott ki".Eltekintek annak felsorolásától, hogy melyikszerb történész milyen, szakmailag elfogadhatatlanálláspontot képviselt aSlobodan Milošević nevével fémjelzettkorszakban, azt azonban érdemes megemlíteni,hogy ilyen mitologizáló szemlélettelmegírt szerb történeti művek már a 19.században is megjelentek. Elég példáulJovan Ristić/Risztics János művére gondolni,amely 1892-ben Szerbia külügyi viszonyaiaz újabb időben címmel magyarulis megjelent. Ress Imre végül megemlítia 19. század második felében kialakuló/kialakított„az önálló boszniai nemzetlétét igazoló történeti konstrukciót", s ennekaz elmúlt bő száz év alatt bekövetkezettmetamorfózisait is.Ezután következik a horvátok, a szerbekés a bosnyákok nemzetállami törekvéseinekegy-egy konkrét témához kapcsolódóbemutatása, oly módon, hogy mindegyikbenkitüntetett szerepet kap a magyarokebben játszott szerepe és megítélése.Mindenekelőtt megismerjük, hogy milyenegyüttműködés, és miféle küzdelem alakultki magyarok és horvátok között az1825—1827-es pozsonyi országgyűlésen aFiume gazdasági szerepének növelése érdekébenfolytatott tárgyalások során. Máritt megfigyelhető, ahogy Ress Imre igyekszikaz események és a viták mögött meghúzódótársadalmi, politikai és gazdaságiérdekek egész hálózatát minél részletesebbenbemutatni, annak érdekében, hogy érthetővéváljék, miért és milyen területenvolt lehetőség az együttműködésre, és holvolt bizonyos értelemben elháríthatatlan amagyarok és horvátok közötti ellentét.„...az árutermelő magyar nemesség és akereskedelmi forgalom növekedésében érdekeltfiumei polgárság között érdekközösségalakul ki a birodalmi gazdaságpolitikaelutasításában és a magyarországi kereskedelemfejlődését szolgáló változásokelérésében". Az együttműködés objektívés szubjektív feltételeinek részletes bemutatásamellett a szerző arra is sort kerít,hogy megmutassa, a nyelvi kérdés milyen

Limes 114 Szemlevalós és mondvacsinált alapú ellentéteketszült az egymásnak feszülő nemzeti stratégiákatkövető horvát és magyar szereplőkközött, mindenekelőtt a hivatalosnyelvhasználat tárgyában, s mindez perszea közjogi kérdésekben is lecsapódott.Az együttműködésben érdekelt egyik horvátkövet „ismételten kifejezésre juttattahungarus patriotizmusát, de egyúttal párhuzambaállította a nemzeti nyelv jelentőségétés korlátlan használatának lehetőségét.A nyelvkérdésben a magyar-horvátszembenállás február végén teljesen elmérgesedett(...) kétnapos rendkívül heves,kölcsönös sértegetésektől sem mentes polémiaalakult ki Magyar- és Horvátországviszonyának jellegéről az ellenzék és ahorvát követek között."Ez az ellentét, megváltozott körülményekközött, azután fegyveres összecsapássáfajult 1848-1849-ben. Ress Imre számbavette ezen összecsapás összetevőit: minda magyar nemzetállami megfontolásokat,mind a horvátok arra irányuló törekvéseit,hogy az addig egymástól elválasztotthorvátok által lakott tartományokat egyetlenközigazgatási egységbe egyesítsék,mindazokat a dilemmákat, amelyek a magyarokkalvaló megegyezést szorgalmazó,illetve a teljes függetlenséget követelő,vagy a Bécs irányába tájékozódást igénylőhorvátok között felmerültek. Nem csupána Magyarországhoz fűződő viszonytilletően volt vita a két legnagyobb horvátirányzat között, de a társadalompolitikaielképzeléseket illetően is. A magyarónok(magyarbarátok) „a hagyományos autonómiaés a megyeszervezet megőrzése" mellettálltak ki és „támogatták a magyar liberálisnemesség gazdasági és társadalmireformjainak horvátországi bevezetését",míg „a Nemzeti Párt programjában a horvátrendi államjogi örökség, a szláv kölcsönösséggondolata és a modern etnikainacionalizmus ötvöződött". Tekintettelarra, hogy ez utóbbi elképzelés végső sorona délszlávok teljes összefogását tűzteki célul, a magyarok körében megjelent amagyarok ellen irányuló szláv veszedelemdélszláv változatának rémképe. Ress Imreezután részletesen bemutatja, miképpen alakultakaz események 1848-1849-ben Horvátországban,azt, hogy a horvátok körébenviszont a délszlávok elpusztítására irányulómagyar politikától féltek, azt, hogymilyen nemzeti célokat fogalmaztak meg,s azt, hogy milyen megfontolások alapjánkötötték ezeket a bécsi udvartól remélt támogatásokhoz.Megismerjük azt, hogyankapcsolódott mindez az olasz nemzetállamkialakítására irányuló törekvésekhez, aMonarchia föderalista átalakításának a szlávokkörében megfogalmazódó igényéhez,a német egység problematikájához. A következőhárom fejezetben azzal ismerkedünkmeg, hogy a már az eddigiekben felvázoltdilemmák hogyan módosulnak aváltozó bel- és külpolitikai körülményekközött. Először azt, hogy miképpen próbáltközös politikát, együttműködést kialakítaniaz emigrációban élő, s korábbipolitikáját önkritikusan szemlélő Kossuth,és az ugyancsak emigráns Tkalac, aki „aHabsburg Birodalom megdöntésére azemigráns Kossuthtal szövetkezve kerestea nemzeti mozgalom természetes végcéljának,a független horvát állam elérésénekmódját". S miután megismertük aTkalacétől eltérő nézeteket képviselő horvátpolitikusok álláspontját is, azt is megtudjuk,hogy milyen objektív és szubjektívtényezők járultak hozzá ahhoz, hogyaz együttműködés végül, a jó személyeskapcsolat ellenére is, zsákutcába jutott. Akövetkező rész a magyar-horvát kiegyezéskörülményeit mutatja be, azt, hogymilyen kényszerek és kölcsönös megfontolásokeredményezték ezt az ideiglenesenmindkét fél számára elfogadható kompromisszumot,s hogy milyen szerepe voltebben a bécsi udvarnak. Végül ismét egymagyar (Kállay Béni) és egy horvát

Limes 115 Szemle(Franjo Rački) politikus törekvésein keresztülismerhetjük meg, hogy a történelmikörülmények és az említett szereplőkelképzelései hogyan „eredményezték anemzetfelfogás és küldetéseszme magyarés horvát változatának olykor markáns eltéréseit,máskor pedig egyes elemeinekmeglepő egybeesését."A kötet második nagyobb egysége aszerbek nemzetállami törekvéseit, enneka magyarokkal, az Osztrák és az OszmánBirodalommal, valamint Oroszországgalkapcsolatos összefüggéseit elemzi. Nagyonkomoly intellektuális élményt jelent az,ahogyan Ress Imre bemutatja, hogy a mindenekelőttnemzeti programjáról elhíresültGarašanin (lásd erről Bada Zoltán írását eszámunkban) milyen rendkívüli körültekintéssel,a magyar, a horvát, a német, azolasz, a török és az orosz érdekek alaposelemzésével igyekezett kitapogatni és kitágítania szerb nemzetállam létrehozásánaklehetőségeit. Mindeközben persze ragyogómegfigyelései mellett komoly tévedéseiis voltak, máskor pedig saját magaismerte fel, hogy a megváltozott külső körülményeka korábbi politika módosításaitigénylik. Ennek egyik legszebb példája,hogy amíg 1848-1849-ben Grašanin azOszmán Birodalom keretein belül próbáltameg elérni a szerbek minél nagyobbönállóságát, s eközben több megfontolásbólis magyarellenes politikát folytatott,addig az 1860-as években így írt AndrássyGyulának: „Arról van szó, hogy lerakjukegy olyan szívélyes egyetértés alapjait -biztosítva az erőt és a kívánt nyugalmatSzent István koronája országainak -, melynekrévén megtaláljuk a szükséges garanciákata szerb nemzetiség magyarországilétezésére". S ha az embernek az olvasottakhatására időnként eszébe ötlenek a balkánipolitizálásról szóló értelmetlen sztereotípiák,akkor jól teszi, ha Ress Imreszövegének figyelmes olvasásával higgadtanmegállapítja, hogy másról van szó. Atérség valamennyi nemzete az adott korszaktörténelmi, társadalmi, gazdasági kívánalmaiés korlátai között igyekezett létrehoznia történelmi fejlődés által napirendretűzött nemzetállami kereteket, sebben valamennyien hangoztattak jól megfontoltés teljesen elhamarkodott, sőt gyűlölködőnézeteket, mindannyiuk cselekedeteitsajátos módon befolyásolta a másiktólvaló „fortélyos félelem". S az is komolytanulságok leszűrésére ad alkalmat,hogy mind a szerbek, mind a horvátok elfogadtákvolna, hogy a birodalmi keretekközött nemzetinek tekintett területeikegyesítésével kapjanak olyan autonómiát,ami biztosíthatja nyelvük, gazdaságuk ésnemzeti sajátosságaik szabad kibontakozását.Az persze külön kérdés, hogy enneklétrehozását nem csupán a hatalmi helyzetbenlévő magyarok, németek, törökökellentétes érdekei akadályozták, de az is,hogy a szerbek, horvátok, magyarok olyanterületeket tekintettek a saját nemzetállamukrészének, amelyre a másik fél különbözőérvek hangoztatásával éppúgy igényttartott.Talán ez a szempont is hozzájárul ahhoz,hogy az ember különös figyelemmelolvassa azt, hogyan próbált meg KállayBéni, az Osztrák-Magyar Monarchia politikusatúllépni ezen a dilemmán. S erreigen alkalmas terepnek tűnhetett az 1878-ban okkupált Bosznia-Hercegovina. Ezena területen olyan népesség élt, amelyik lényegébenazonos nyelven beszélt, de vallásilaghárom csoportra oszlott, ráadásulez a vallási megoszlás az Oszmán Birodalmonbelül jogi s szociális egyenlőtlenségforrása is volt: a muzulmánok kedvezményezettek,a többiek pedig alávetettekvoltak. A különböző szellemi és hatalmiirányokba tájékozódó szerbek, horvátokés muzulmánok között ilyen körülményekközött értelemszerűen nem alakult ki azegységbe tartozás tudata, s az 1860-asévekben Kállay Béni is úgy vélte, a tarto-

Limes 116 Szemlemány felszabadulása után a területet fel kellosztani a szerbek és a horvátok között. Azokkupáció után a külső és belső körülményekelemzése arra a következtetésre juttattaKállayt, hogy szükség van „egy bosnyáktartományi tudattal rendelkező, újvezető réteg kinevelésére". A muzulmánokkorabeli törekvéseit bemutatva RessImre külön felhívja a figyelmet arra, hogy„A Kállay által célul tűzött bosnyák nemzetteremtéstehát nem valamifajta mesterségeskonstrukció volt, hanem gyakorlatilagfelkarolta az 1880-as évek második felétőlkibontakozó boszniai muzulmán nemzetiönazonosulási folyamatot. "Megismerjük,hogy milyen, szinte minden területre(kultúra, tudomány, közigazgatás) kiterjedőtevékenységet folytatott Kállay annakérdekében, hogy a tartományon belül létrehozzaés megszilárdítsa a bosnyák nemzettudatot.Kevés kivételtől eltekintve azonbana szerb, és a horvát politikusok nemfogadták el Kállay törekvéseit.Ress Imre, szerencsére, nem választjael a történelmet a jelenleg zajló politikaifolyamatoktól (hiszen ezek még akkor isegyértelműen összefüggenek, ha metodológiaimegfontolásokból külön kezeljük atörténelmet és a politológiát), s külön fejezetetszentel a bosnyák nemzettudat napjainkigtartó fejlődésének. Ebben abbólindul ki, hogy „A boszniai muzulmánoknemzeti önállósulására a délszláv térségbenvégbement nemzetté válás általános törvényszerűségeiérvényesek, amelybenmásodlagos a nyelvi, etnikai és származásikomponensek szerepe, mert a nemzetiidentitást döntő mértékben a vallási hovatartozásés a történelmi fejlődés sajátosságaihatározzák meg. Lényegében e kétutóbbi kritérium képezte a szerb és a horvátnemzeti elkülönülés alapját, de közösvallás esetén az eltérő történelmi helyzetegyedül is külön nemzetek kialakulásáteredményezte horvát-szlovén vagy szerbmontenegróiviszonylatban". Ezután áttekintia boszniai történelem meghatározóeseményeit és összetevőit, s megállapítja,hogy „a 16-18. században Boszniában erősboszniai tartományi tudattal rendelkező,szláv nyelvű muzulmán társadalmi csoportkeletkezett, amelynek keleti kulturális értékekenalapuló irodalma, életmódja és szokásrendjefejlődött ki". Ennek fejlődésétfigyelemmel kísérve jut el annak bemutatásáig,hogy milyen megfontolások eredményeképpenfogadta el a titói Jugoszláviaa muzulmán nemzet kategóriáját, illetveodáig, hogy miképpen próbálja létrehoznia nemzetközi közösség 1995 ótaaz egységes, multietnikus alapon szerveződőBoszniát, s hogy ennek milyen buktatóilehetnek.„Itt az írás, forgassátok/Érett ésszeljózanon."Szilágyi Imre

Limes 117 SzemleMegelevenedő horváttörténelemKét okból is élményt jelentett számomra,hogy párhuzamosan olvastam Ress Imreés Lőkös István könyvét. Először is azért,mert mindketten túlléptek műfajuk hagyományosanértelmezett keretén. Ha a történészRess Imre adott esetben irodalmianyagokat használt mondanivalójának alátámasztására,az irodalomtörténész LőkösIstván is magától értetődőnek tartotta,hogy könyvének élére egy olyan fejezetetillesszen, amilyent általában történészektőlszoktunk meg, s amelyben a „nemzetiébredés mozgalmának közép-európai kontextusát"mutatja be. Másodszor azért, mertmindaz, amit Ress Imrétől a horvát történelemrőla történelemtudomány által alkalmazottmódszerek segítéségével megtudhatunk,az Lőkös Istvánnál az irodalmiművek részletes bemutatása következtébenegészen érzékletes élménnyé tágul.Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ismertetettművekből bőven idéző LőkösIstván ne törekedne a tudományos objektivitásra(még akkor is, ha a magyar-horvátmúlt nagyon is érzékeny pontjait elemzi),s a minél komplexebb módszerek alkalmazására.Ez azt jelenti, hogy témájátmindig a regionális és az európai fejlődésegészébe illeszti, a történelmi folyamatokatés az irodalmi alkotásokat egy egységesegész elemeiként láttatja.Az első fejezet célja az, hogy megmutassa,az adott korszakban követett horvátLőkös István: Nemzettudat és regény. Magyarságképa 19. századi horvát szépprózában.Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004, 506politikai és kulturális törekvések nagyonis egybevágtak a közép-európai népek általkövetett megfontolásokkal. RomsicsIgnác megfogalmazását idézve mutatja be,hogy mindenhol végbement az a folyamat,amelynek keretében (gyakran komoly küzdelmekeredményeképpen) létrehozták (apolgári fejlődéshez elengedhetetlenülszükséges) egységes irodalmi nyelvet, azolajozott együttműködéshez szükséges elkülönült,önálló nemzettudatot, amelynekkialakítása érdekében felfedezték a „dicsőmúltat", végül kialakították mindazokat akulturális intézményeket, ahol lehetővévált mindezek átélhető megjelenítése: azegyleteket, a színházakat, az iskolákat, azakadémiákat. Lőkös István részletesen ismerteti,hogy térségünk egyes népeinélhogyan zajlott le mindezek kiépítése, hogyaz egyes nemzetek fontosabb képviselőihogyan működtek együtt ennek megvalósításában,illetve, hogy milyen sajátosságoktették egyedivé az egyes népek nemzettéválását az említett három területen.E gazdag tárházból csak példaként említem,hogy amíg „a szlovén nyelvi mozgalomalakulástörténete leginkább a cseh fejlődéstörténethezhasonlatos", addig a színháziélet területén a két nép között jelentősfejlődésbeli eltérés volt. Hiszen Prágábanmár 1783-ban megnyitották a RendiSzínházat, Ljubljanában viszont csak1866-ban kezdte meg működését az elsőállandó szlovén színtársulat. Így mutatjabe Lőkös István a csehek, lengyelek, szlovákok,szerbek, horvátok és szlovénok körébenaz említett területeken végbementfejlődést.

Limes 118 SzemleEzek után kerít sort arra, hogy felvázoljaa horvát identitás és a horvát nyelviegység problematikáját. Elöljáróban leszögezi,hogy „A horvát irodalom reneszánszés barokk kori fejezetei világirodalmiteljesítményként illeszkednek Európaliteratúrájába". Ezután azt mutatja meg,hogyan függött össze egymással a különbözőtörténeti tartományi határokkal elválasztott,és eltérő nyelvjárásokban alkotó,beszélő horvátok nyelvi és területi egységénekkialakítására irányuló törekvés,illetve, hogy miképpen alakult a magyarokés a horvátok között a (latin, magyar,illetve horvát) nyelvhasználattal kapcsolatban1790-ben kirobbant vita, mikor isa horvátok azt szerették volna, ha a latinmarad a hivatali nyelv. A nyelvvita a kötettémája szempontjából (nevezetesen,hogy miért is alakult olyanná a horvát szépirodalombana magyarokról alkotott kép,ahogy azt Lőkös Istvántól megismerhetjük)az egyik legfontosabb kiindulópont,ezért érdemes idézni az egyik korabelihorvát szereplő, Franjo Bedeković álláspontját.Szerinte a horvátok „a magyarnyelvet nem vehetik be azért, mert szinteoly radikális nemzet a horvát, mint a magyars nagy gyalázat volna az, hogy idővelelvesztvén a nyelvet, megszűnne közösnemzet lenni, s a magyarnak lenne aszolgálójává."Az eddigiekkel felvértezve indulhatneki az olvasó a 19. századi horvát regényalapos feltérképezésének. És érdemes újbólfelhívni a figyelmet Lőkös István módszerére,amely a kötet egyes résztémáibanéppúgy fellelhető, mint a nagyobb egységeketképező fejezetekben, illetve a műegészében. Lőkös István ugyanis az alcímetegészen tágan értelmezi, s egy-egytémánál nem csupán a történelmi és kultúrtörténetihátteret érzékelteti, de mindigmegragadja az alkalmat, hogy az adott mű,az adott szerző egészen alapos ismertetésétösszekösse a horvát és az európai irodalomtörténetipárhuzamokkal. A szerzőtés művét nem csupán a kor művelődés- ésirodalomtörténetében helyezi el és vizsgáljameg, de kitér az esztétikai és egyéb szempontúkritikákra is, bemutatja, hogyan értékeltéka művet az adott kor, illetve a későbbiidők horvát kritikusai, és minden alkalommalközli a saját értékítéletét is.Ezt jól mutatja mindjárt az első ilyentémájú fejezet is, amelynek címe: A nemzetinyelvű széppróza születése. Bár ez atéma szűk értelmezésben elégségessé tenné,hogy a szerző csak a 19. század harmincaséveinél kezdje mondanivalóját,Lőkös István megragadja az alkalmat arra,hogy felvázolja azt, hogyan jutott el a horvátirodalom a 16. századi panaszversektőlLjudevit Vukotinović Farkaš Az apródcímű elbeszéléséig, miközben bőségesenkitér az illírizmus nyelvi és irodalmivonatkozásaira is. És ez az eljárás egyáltalánnem egy öncélú kitérő keretében valósulmeg, hanem úgy, hogy Lőkös Istvánfelfedi a különböző irodalmi motívumokbelső és történeti összefüggéseit. S miközbenismerteti a horvát irodalomtörténet álláspontját,kifejti saját nézeteit: az elbeszéléskéntszámon tartott művet meggyőzőérvek felsorakoztatásával regénykéntértékeli, majd ismerteti a tartalmát. A műa mohácsi csatavesztés idejébe röpíti visszaolvasóját, ezért fontos, hogy „Vukotinovića magyar históriát jól ismerő, a tényekettisztelő szerző, aki objektív képet nyújt kortársainakhorvátok és magyarok múltbelikapcsolatairól."Ez pedig azért emelendő ki, mert azillírizmus idején és a későbbiekben a horvátirodalomban és közéletben folyamatosanjelen volt a magyarokkal és a magyartörténelemmel kapcsolatos negatív értékítélet,de Vukotinović képes volt függetlenítenimagát a korszellemtől.Az abszolutizmus időszakából LőkösMirko Bogović munkásságát emeli ki, akitegy hazafias érzelmű vers közlése miatt

Limes 119 Szemleszerkesztőként két év szigorított börtönreítéltek. Bogović a sivár jelentől elfordulvaa múlt ábrázolásában keresi az őt izgatókérdésekre a választ, miközben írásaivalszórakoztatni és nevelni is akarta olvasóit.A Gyilkosság Grebengradon címűművében, amely a 17. században, BethlenGábor hadakozásai idején játszódik, sokannagy bizakodással várták a fejedelem hadait.„Bogović olvasatában a közös, horvát-magyarmúlt e bizakodást, a Habsburgoktólvaló függetlenedés lehetőségét sugallófejezete az önkényuralom évtizedébenpéldázattá transzponálódott", állítjaLőkös István.A kötet egyik kiemelkedő fejezete azAugušt Šenoát bemutató rész. Ez nem isvéletlen, hiszen Lőkös szerint „AugustŠenoa két évtized leforgása alatt - öt történelmiregényével - a műfaj horvát változatáteurópai szintre emelte. Teljesítménye- túlzás és elfogultság nélkül állítható- korszakteremtő: a horvát romantika általalett teljessé."És itt megint érdemes felfigyelni LőkösIstván módszerére. Šenoa egyik fő művét,a Gubec Máté-féle parasztfelkelést ábrázolóParasztlázadást, úgy mutatja be, hogynem csupán a téma Šenoát megelőzővitára ösztönzött három irodalomkritikust,s hogy a némi leegyszerűsítéssel a naturalizmusés realizmus hívei között folyó vitaeredményeképpen a regény Nemec szavaival„a modern ember törekvéseinek és létformájánakfő kifejező eszközévé lett ahorvát irodalomban."Az ezután következő két hosszabb fejezetmár a hosszú életű Gjalski munkásságátmutatja be, aki a Bach-korszaktólkezdve az 1929-ben bevezetett királyi diktatúráiga horvát történelem számos alapvetőfordulatának volt szemtanúja, s mindeztermészetesen nem maradt hatás nélkülszépírói munkásságára. A horvát történelemkét fontos alakjának, Starčevićnek ésKvaterniknek a tisztelője egy idő múlvaszembefordult a jogpárti elvekkel, amit ígyindokolt meg: „Ebben az időben szakítottama jogpártisággal, aminek oka az volt,hogy az én jogpárti elvbarátaim a magyarokkalegyütt ünnepelték a szerbek legyőzőjét,Kerim pasát." A korabeli horvátokdilemmáját jól kifejezi egyik elbeszélésköteténekközponti alakja, aki „werbőczyánusmagyarbarát voltára büszke úr,akinek tudatában jól megfér az illírizmusellenességa horvát hazafiúi érzülettel,s akit a magyarok ennek ellenérefeldolgozását ismerteti, de ezzel összefüggésbenillírbarátnak, az illír mozgalom hívei magyara horvát irodalom számos, ezzelvalamilyen kapcsolatban lévő elágazását isbemutatja, hogy azután kitérjen a „GubecörökségŠenoától Krležáig ívelő, nemzettudat-formálószépírói interpretációi"-nakeszmetörténeti végiggondolására is.Mindez alkalmat ad számára, hogy bemutassaazokat a horvát személyiségeket is,akik alapvető mértékben befolyásolták akorabeli horvát politikát, illetve Krležagondolkodását.Rövid, de nagyon tartalmas fejezetbenmutatja be, hogy az a tény, hogy a Šenoátkövető fiatal nemzedék egyaránt figyeltlakájnak tartanak."A horvát értelmiségiek persze nem csupána magyarok okán vitáztak egymással,de a szerbekkel is komoly nézeteltéréseikvoltak. Gjalski egyik művében egy szerbszínész a „zágrábi csirkéskofák és ficsúrokmodorában gúnyolódik" a horvátokon,s elmondja, hogy szerinte néhány tengerpartihorváton kívül nincs is több horvát,hiszen Dalmáciában mindenki szerb, Zágrábkörnyékén pedig szlovén. Horvát ellenfelenem marad adós, mondván, a szerbeklényegében cigány eredetűek, s csakmai lakóhelyükön tanulták meg a horvátmind a nyugat-európai, mind pedig az nyelvet. Ez az egymás identitását kétségbevonóorosz regény fejlődésére, milyen elméletimagatartás kétségkívül a 19. szá-

Limes 120 Szemlezadi délszláv történelem és kultúrtörténetegyik fontos vonulata.Gjalski életművét elemezve Lőkösmegragadja az alkalmat, hogy kitérjen A.G. Matoš munkásságának bizonyos elemeireis. Nem csak azért, mert Matoš Gjalskiegyik legfontosabb kritikusa, akinek bírálatátLőkös szerint a legújabb horvát irodalomtörténet-írássem módosította, hanemazért is, mert „Gjalski szóban forgóregényes magyarságinterpretációja a szimbolistaköltőnek kiváló A. G. Matoš ugyanezenidőből való magyarellenes kirohanásaihozképest csupán szelíd politikai meditációaz illírizmus kora óta megromlottmagyar-horvát viszonyról, illetve a magyar-horvátellentétek eredőiről, valósvagy vélt okairól." Lőkös azután bőségespéldatárral illusztrálja állítását, s ezáltalolyan tükröt kapunk, amibe, legyen ezbármennyire is görbe, már csak nemzetiönismeretünk okán is érdemes belepillantanunk.Mindezek után Kumičić történelmi tárgyú,a közös horvát-magyar múltból merítőnagyszabású műveiről kapunk részletesképet és elemzést. A szerző kiemeli,hogy Kumičić középkori témájú regényeegyszerre volt a mítoszteremtés és a mítoszromboláspéldája is. Mindez pedigegyúttal a korabeli Horvátországban zajlóesemények, s a kollektív vágyak perszonifikációjais volt, azé a koré, amelybenegyszerre volt jelen az önálló Horvátországmegteremtésének igénye, és a nagyhorvátállamiság elképzelése, de éppúgyjelen volt a szerb-horvát egyesülés eszméjeis.A történelmi regények, elbeszélésektartalmának részletes ismertetésével LőkösIstván nem csupán mondanivalóját támasztjaalá és illusztrálja, de egyúttal hiánypótlótevékenységet is végez. Igen csekélyannak a valószínűsége, hogy ezeketaz eddig magyarul meg nem jelent műveketa jövőben magyarra fordítsák, e művekismerete nélkül viszont hiányosak lennéneka horvát gondolkodásra vonatkozóismereteink.A kötet zárófejezete: Artisztikum és(vagy) nemzettudat? azt a sajátos fordulatotmutatja be, ahogy a 19-20. század fordulóján,majd az új század elején a horvátprózában jól érzékelhető paradigmaváltásmegy végbe. Lőkös erre Matošt hozza felpéldaként, akinek egy 1901-es elbeszélésemég közvetlen társadalombírálatkéntfogható fel, „az egy évvel később megalkotottBalkon viszont már a szépségbaudelaire-i keresésének és imádatának remekrajza, poézisben, zeneiségben, festőieffektusokban, látomásosságban gazdagírás, a baudelaire-i misztikus szépségimádategyik legszebb horvát nyelvi hangszerelésűpéldája."Az eddigiek után persze nem is csodálkozhatunk,hogy Lőkös István, aki korábbanbőven idézett a történelmi regényekszámos szörnyűséges leírásából is, mindeztJanko Leskovar egyik regényéből vettgyönyörű részek felidézésével illusztrálja.Ennek érzékeltetésére álljon itt egyhosszabb idézet részlete: „Az erős illat,mely a virágzó füzesből a langyos szellőszárnyain szétáradt, arcába özönlött, s mígkábító illatát magába szívta, a lábai előtt aföldet hóvirágok fehér fejecskéivel és ragyogósárga kankalinokkal borította be atermészet, a sima fű néhány hajlékonyágacskája pedig kihajolt az országútra, sitt, ezek a nászruhába öltözött, virágoságacskák a szellő nyugtalan hullámain ides tova lebegve őt is megérintették, akialattok állott, s hullatták aranyos hímporukat,amely a méhek zümmögő danája mellett,a nap aranysugaraiban fürödve új illatárralöntötte el arcát és keblére szállott."Szilágyi Imre

Limes 121 SzemleAregionális történetírás kísérleteHa valaki a Felvidék és Vajdaság regionálistörténetéről szeretne ismereteket szerezni,és azt szeretné megtudni, hogy ezeka történeti régiók milyen sorsra jutottak,kezébe veheti Gulyás László könyvét,amelyet 2005-ben adtak ki. A szerző, akia szegedi egyetem oktatója, arra vállalkozott,hogy ennek a két régiónak a sorsáttekinti át az Osztrák-Magyar Monarchiátóla 21. század kezdetéig. Kötetét, ahogyillik, számos térképpel és statisztikai táblázattallátta el.A szerző, bár történelem szakot is végzett,nem történész, hanem inkább a gazdaságiföldrajz területén a regionális problémákkalfoglalkozó szakember. Ez érzékelhetőa mű szerkezetén és tartalmán, ésérzékelhető azon is, hogy nem vette észrepéldául azt, hogy a parlamenteket végrehajtóhatalomként említi. (11. o.) Nemvilágos, hogy amikor 1918 után Szlovákiárólbeszél, miért használja aSzlovenszkó elnevezést, amit a két világháborúközött a szlovákiai és a magyarországimagyarok használtak.Tematikailag hosszú időszakot fog át,és két olyan régiót tekint át, amelyek valamikoregy államhoz tartoztak, de történelmisorsuk messzire vetette őket egymástól.Mindkét régiót Magyarországtól csatoltákel, és mindkettőben jelentős magyarkisebbség maradt. Részben éppen emiatttörtént meg e régiókkal az, hogy új tulaj-Dr. Gulyás László: Két régió-Felvidék és Vajdaság- sorsa az Osztrák-Magyar Monarchiátólnapjainkig. Hazai Térségfejlesztő Rt. Pécs(?),2005, 233.donosaik, az utódállamok politikája mindkettőtlemaradásra ítélte. Az áttekintés enneka lemaradásnak a történetét és okaitvázolja fel.A vizsgált régiók fejlődésének vagylemaradásának történeti kereteit a Monarchiaés a nemzeti utódállamok (Magyarország,Csehszlovákia, Jugoszlávia) történelmifolyamatainak áttekintése adja. Ezekolyan történeti összefoglalók, amelyek azadott korszakra és országra vonatkozó elismertszakirodalmat, annak pedig a magyarul,angolul és németül olvasható részéthívják segítségül. Történeti áttekintéseibena történészek között általában ismertmegállapításokat gyűjti egybe. Ezeketazonban a saját témája szerint hangsúlyozza,összpontosítja, és hegyezi ki a regionáliskérdésekre.A szerző bevezetőjében jelzi, hogyszándéka szerint „kiegészítené" Bibó Istvángondolatrendszerét, aki a közép-európaiterületi ellentétek gazdasági okairólnem beszélt. Gulyás László tehát, mint aregionális gazdasági kérdésekkel foglalkozószakember, ezt a hiányosságot szeretnépótolni, és - legalábbis a két régióra vonatkoztatva- ezeket a gazdasági okokatfel is vázolja. Másik szándéka, hogy megvizsgáljaaz államszerkezeti váltások gazdaságiés regionális vetületét, és hogy igazolja:a Monarchia természetesen kialakultrégióinak nem mindegyike került olyanmostoha sorsra, mint Vajdaság és Felvidék.A pozitív példa Tirol, a két negatívpélda pedig Vajdaság és Felvidék. A Felvidékspecialitása, hogy mint régió teljesegészében Csehszlovákiához került, és

Limes 122 Szemleilyenként próbálta meg saját regionálisfejlődését elősegíteni. Vajdaság specialitása,hogy az Alföld felszabdalásával kerültJugoszláviához, és különböző alrégiókelemeiből tevődik össze. Mindkét régió azadott állam közigazgatási és politikai szempontjaiszerint alakult a különböző történelmikorszakokban, és így fejlődésük iseltérő. Alakulásuk útjának felvázolásávalszeretné Gulyás László hozzásegíteni olvasóitáltalában a régiók fejlődésének jobbmegértéséhez.Gazdasági fejlődésük folyamatát tehátúgy indítja, hogy megvizsgálja, milyen kiindulásihelyzetben voltak, amikor a Monarchiábanegy, vagy legalábbis közös államkeretbenvoltak, és mi történt velük azután,hogy a Monarchia kis nemzetállamokraesett szét. (A szerző itt olyan fogalmatvezet be, amelynek jelentése nemvilágos: beszél a 'kisnemzeti' széttagoltságról.Nem világos, hogy mit is ért ezen,és hogy vajon mikor voltak ezek a régiók'nagynemzeti egységben', és amikor abbanvoltak, melyik volt az a 'nagynemzet',amelyik egységbe foglalta e régiókat,sőt, hogy mi a nagynemzet és mi akisnemzet kritériuma?)A régiók történeti áttekintésében fontosszempontként tartja következetesenszámon a magyar etnikum, a „magyarelem" jelenlétét a vizsgált régiókban. Ezérzékelhetően a szándéka is volt, de eztegyúttal a történelmi tények is kikényszerítették,hiszen e két régióban jelentősmagyar kisebbség maradt. Tehát a régiókatnemcsak állami-politikai és közigazgatásiszempontok alapján, hanem az adottrégió és az állam etnikai és gazdasági viszonyaialapján is megvizsgálja, és e vizsgálatotkövetkezetesen végigviszi mindenmeghatározó történelmi korszakon és időszakon.Áttekinti tehát a területi, nemzetiségi-etnikai,politikai, közigazgatási ésgazdasági viszonyokat a Monarchia időszakában,a Magyar Királyság területén, anemzeti 'kisállamiság' idején, egészen2000-ig bezárólag.Regionális szakemberként vállalkozika régió és a regionalitás fogalmának tisztázására,amihez segítségül hívja a közigazgatástörténetének eddig felhalmozott ismereteitis. Beszél a politikai indíttatásúközigazgatási egységekről és a gazdaságönfejlődéséből fakadó regionalitásról, amagyar megyerendszerről és az osztrákközigazgatási beosztás reformjairól, valaminta nemzeti utódállamok közigazgatásibeosztásra vonatkozó reformjairól, minta magyar kisebbség regionális önszervezésénektudatos gátjairól.A Monarchia nemzeteinek politikai törekvéseités államiságuk elérésének folyamataita felszínen mozgó ismeretek általkövethetjük nyomon. A határok meghúzásánakés az új államok regionális politikájánaktaglalásánál kiemelte, hogy a Monarchiábankialakult régiókból 1918 utánmindössze kettő maradt meg, a többit államhatárokkalvagy új közigazgatási határokkalszabdalták szét.A legérdekesebb az államok és a régiókgazdasági dimenzióinak taglalása, amelyekbőlvilágossá válik, hogy a Felvidékés Vajdaság miért volt fontos, és miértolyan fontos stratégiai kérdés ma is az utódállamokszámára. A két régió ugyanisCsehszlovákiának-Szlovákiának, illetveJugoszláviának-Szerbiának az éléskamrátjelentik, mert mindkét régió jelentős mezőgazdaságitermeléssel rendelkezik.A két régió történeti hányattatásait, atörténelmi és államfordulatok végzetes politikai,gazdasági és nemzetiségi szempontúhatásait veszi sorra, és így rajzolódik kibelőlük az a sors, aminek folytán a kétrégió a mai, kedvezőtlen állapotába jutott.A szerző megnevezi a régiók fejlődésénekgátjait, amelyeket a nacionalizmusban ésa határ menti izolációban sűrít össze. Ahatár menti izolációt azonban a Vajdaságjobban megszenvedte, mert a jugoszláv-

Limes 123 Szemlemagyar határ - ugyancsak ismertetett politikaiokok miatt - szigorúbban le voltzárva, mint a szlovák-magyar határ. A kétrégió magyar etnikai szempontból súlyosveszteségeket könyvelhet el, és ennek folyamatátis nyomon követhetjük a kötetből.A két régió sorsáról leírtak alapjánmegállapítható, hogy a szerző a Vajdaságés Jugoszlávia viszonyait pontosabban ésmélyebben ismeri, mint a Felvidék ésCsehszlovákia, illetve Szlovákia viszonyait.A térképek és adatsorok időnként plasztikusabbanmutatják az okokat, és különösenaz adott fejlődés aktuális helyzetét,mint a szöveges elemzések.A kötet vége elsietett, elnagyolt. Aszerző, műve elején és végén, a régiókravonatkozó elméleti és definíciós ismeretekkellátja el az olvasót. A bevezető utána régió meghatározásait tisztázza, és azt,hogy ő melyik régió-fogalmat használja.A végén, a konklúziók előtt, az eurorégiókról,a nyugat-európai és a közép-európairegionális fejlődésről beszél. Itt felvázoljaaz egyik déli, délkeleti (Duna-Körös-Maros-Tisza)Euro-régiót, de nemmutatja be, hogyan működik egy ilyeneurorégió a Felvidéken, vagy a magyarszlovákhatár északkeleti végein. Ebbőlarra következtethetünk, hogy dolgozatánakbefejező részét a szerző elkapkodta,vagy egyszerűen lehagyta. Végső összegzésében'Konkúziók' címmel megismétliazokat a megállapításokat, amelyeket azegyes fejezetek és alfejezetek végén, összefoglaláskéntfogalmazott meg.Talán azért, mert túl tág időhatárt választott- bár ez a témaválasztás szempontjábóllogikus és szükségszerű is volt -, afelvázolt folyamatok okait gyakran csakérinti, a mélyebb összefüggésekbe nemmerül el. Így a régiók lemaradásának okaitnem vizsgálja meg mélyebben, és a történetiáttekintésben felmerülő minden problémát,folyamatot, eseményt, és főként azokokait csak azok felszínén tekinti át.Amennyiben ezt tudomásul vesszük és elfogadjuk,akkor a mű - a szerző doktoriértekezése - tekinthető a témára vonatkozókézikönyvnek, egyfajta átfogó tankönyvnek,az ismeretek gyűjteményének.Szakmai szempontból a kötet nem nyújtújfajta tudományos eredményeket, nem tekinthetőtudományos szintézisnek, vagy haa szintetizálás igényével készült, akkor eza szándéka nem válik nyilvánvalóvá, merta szintetizálás szándéka hangsúlytalan marad.Annak ellenére, hogy a téma áttekintésébena felszínen mozog, képes a lényegetnéhány markáns adattal, fogalommal,mondattal, példával megragadni, ami segítia problémák lényegének megértését.A szerző munkamódszere folyamatosan,világosan nyomon követhető, és ezt atartalomjegyzék is igazolja: a sorsdöntő történelmikorszakok szerint tagolja, hogy azillető régiók milyen történelmi helyzetbenvannak, vagy milyenbe kerülnek. Felvázolja,hogy milyen történelmi állapotok,majd változások milyen változásokat hoznakaz adott nemzetközi, majd országos,majd regionális helyzetben. Tehát a nemzetközi-országosbólhalad a regionális állapot-,esemény-, majd folyamatleírásfelé. Ez logikussá és jól áttekinthetővé teszia könyvet, és gyorsan, könnyen kikereshetőaz adott vagy keresett szűkebbtéma. Ez a logikus tagolás hozzásegíti akötetet ahhoz, hogy kézikönyvként vagytankönyvként használható legyen. A tartalomés forma egységének tehát ezen aszinten megfelel a mű.A formai követelmények másik csoportjával- a nyelvhelyesség, a stílus, a helyesírásiszabályok - szemben azonbanmind a szerző, mind a kiadó súlyos vétségetkövetett el, amikor a könyvet szerkesztésnélkül adta ki. Hemzseg ugyanis azoktóla hibáktól, amelyek kiküszöbölhetőeklettek volna, ha megszerkesztették volna.Katasztrofális nyelvezete, „nyelvhelytelensége"aggodalommal tölti el e recenzió

Limes 124 Szemleszerzőjét amiatt, hogy a felsőoktatásbantanuló diákok kezébe kézikönyvként vagytankönyvként kerülhet. Felvetődik ugyanis,hogy a kérdés, mekkora rombolást vihetvéghez a fiatalok amúgy is gyér nyelvhelyességiismereteiben? Röviden: a kötetnyelvezete katasztrofális. A kiadó felelősségeaz is, hogy a könyvet szemrontóanapró betűkkel nyomtatta, ami miatt máreleve elriaszthatja az érdeklődő olvasót.Tartalom és forma összefüggésében vethetőfel a nem gondos megfogalmazásokproblémája, mely hiányosság időnként értelemzavaró.Pozitívuma, hogy a szerző elismeréstérdemlően gazdagon jegyzetel, ám a jegyzetelésformai követelménye ellen a pontatlanságávalsúlyosan vét. Az idegen személynevek,földrajzi nevek leírása, megadásabosszantóan hanyag, és ugyanazokata hibákat következetesen újra és újraelköveti. Emiatt felmerülhet a gyanú, hogya hivatkozott mű, anyag talán nem is volta kezében.Gulyás László művének pozitívuma azis, hogy az összegyűjtött ismeretek tartalmilagkorrektek, hogy nagyon jól összetudja foglalni a problémák lényegét (annakellenére, hogy azok felszínén mozog),azokat pontokba tudja szedni, azokról kitűnőentud „vázlatot írni".A két régió viszonyaira koncentráló áttekintésszámos hasznos információval, azesemények és folyamatok okainak összefüggéseiveltehetné gazdagabbá az olvasót,ha a kötet nem hemzsegne az égbekiáltónyelvhelyességi hibáktól.Hamberger Judit

KÖNYVAJÁNLÓI. Castrum-könyvek1. Wehner Tibor: Tata-Veduta (Szépművészeti antológia.) Tb., 1994. - 200 Ft2. Szénássy Árpád: A komáromi hírlapírás kétszáz éves története 1789-1989.Tb., 1994. - 400 Ft3. Fecske András: Vecsési Sándor. Tb., 1994. - 600 Ft4. Takáts Sándor: Fejezetek Komárom művelődés- és gazdaságtörténetéből.Tb., 1996. -(elfogyott)5. Id. Szinnyei József: Komárom históriái. Tb., 1997. - 610 Ft6. Baranyay József: Kalandozások Komárom vármegyében. Tb., 1998. - 740 Ft7. Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tb., 2000. - 1180 Ft8. A tudós, könyvtáralapító, művelődésszervező: Kultsár István. Tb., 2001. -1480 Ft9. Ortutay András: Jó, ha a dolgokat írásba foglaljuk. (TanulmányokKomárom-Esztergom megye múltjából) Tb., 2003. - 1980 Ft10. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Komárom vármegyében.(Tanulmányok) Tb., 2003. - 1280 FtII. Kernstok-füzetek1. Horváth Béla: Kernstok Károly. Tb., 1993. - 400 Ft2. Kernstok Károly művészeti írásai. (Szerk. Bodri F.) Tb., 1997. - 480 Ft3. Kernstok Károly és vendégei, látogatói Nyergesújfalun. (Szerk. Bodri F.) Tb.,2000. - 685 FtIII. Paraszti élet a Duna két partján II-III. köt. Tb., 1994-97. - 1060 FtKomárom-Esztergom megyei néprajzi tanulmányok. (Szerk.: Körmendi Géza)IV. Limes-Könyv-Tár1. Kötődések Erdélyhez (Tanulmányok). Tb., 1999. - 980 Ft2. Fecske András: A monumentalitás kérdései Patay László festészetében.Tb., - 825 FtV. Alleé-könyvek (4-6. kötet)1. Szabó Szilárd: Az Egyetlen töredékei. (Tandori Dezső munkássága.)Tb., 2000. - 780 Ft2. Wehner Tibor: Keretek. Tíz beszélgetés művészetünk állapotáról.Tb., 2002. - 1200 Ft.3. Bedecs László: A példának oka. (Kritikák).Tb., 2003. - 980 Ft.VI. 1. Komáromi Értesítő. 1849. Januáriustól Júliusig: Reprint.Tatabánya, 2001. - 1600 Ft.2. Komáromi Lapok. 1849. Júliustól Októberig. Reprint.Tatabánya, 2001. - 1200 Ft.

INHALTNATIONALE PROGRAMME IM LANGEN 19TEN JAHRHUNDERTRedaktion: Imre SzilágyiTamás Glaser: Aus einem despotischen Imperium zur freien Republik -Revolutionspläne von Rigasz Velesztinlisz 5Zoltán Bada: Ilija Garašanin: Načertanije. Das serbische nationaleMemorandum von 1844 und seine Effektivitätsgeschichte 23Krisztián Csaplár: Pashko Vasa, der erste Politiktheoretiker von Rilindj 41Dénes Sokcsevits: Die nationale Ideologie der Kroatischen Rechtspartei 51Imre Szilágyi: Ivan Cankar: Slowenen und Jugoslawen 59Miklós Bényei: József Eötvös und der Aufstieg der ungarischen Nation 69Judit Hamberger: Das tschechische nationale Programm von Karel HavličekBorovský 77Zsolt Vesztróczy: Das Programm der slowakischen nationalen Bewegungund die Möglichkeiten der Interessenverwirklichung (1848-1849) 95Gábor Lagzi: Auf Quellgebieten des polnischen Nationalismus - RomanDmowski: Gedanken eines modernen Polen (1903) 105RUNDSCHAUImre Szilágyi: Unsere südlichen Nachbarn zwischen nationalen Sehnsüchtenund Großmächten (Über das Buch von Imre Ress) 112Imre Szilágyi: Auflebende Geschichte (Über das Buch von István Lőkös) 117Judit Hamberger: Versuch einer regionalen Geschichtsschreibung (Über dasBuch von László Gulyás) 121Informationen - Rezensionen 125Inhalt in Deutsch - Übersetzt von Gabriella Vogelné Takács 129