Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

ORSZÁGOS mflGYHR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÍlfT

ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLETRUDABÁNYAÉRCBÁNYÁSZATABUDAPEST, 1957

ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATIEGYESÜLET KIADÁSÁBANSzerkesztették:PANTÓ ENDREPANTÓ GÁBORPODÁNYI TIBORMOSER KÁROLYETO: 622.34A nyomdai kivitelező inuiiUat a Műszaki Könyvkiadó irányítottaFelelős kiadó: Martos Ferenc, az OMBKE főtitkára13741. Franklin-nyomda, Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28.Felelős vezető: Vértes Ferenc

ELŐSZÓRudabánya neve vasércbányászata révén nemcsak hazánkban ismert, hanem külföldiszakkörökben is.Nehéziparunk tervszerű fejlesztésében döntő szerepet játszó vaskohászatunk fontosalapanyagbázisa, hiszen egyetlen nagyüzemű vasércbányánk. Jelenlegi gazdasági súlyaés tervszerűen megalapozott fejlesztési távlatai népgazdaságunk homlokterébe állítják.Második 5 éves tervünk nagy beruházásai között a bányafejlesztés és az ércdúsítmiűépítése élenjáró helyet foglat el.Mégis Rudabánya vasércbányászatát a hazai társadalomban — de még a szűkenvett szakkörökben is — csak igen felületesen, gyakran tévesen ismerik.E mű egyrészt hazánk legrégibb, ma is működő és további fejlődés előtt álló bányahelyénektörténetével, művészeti és bányaműszaki emlékeivel foglalkozik, másrészt jelenkoribányászatát, különleges földtani adottságait, eddigi ércelőkészitési tapasztalataités eredményeit tárgyalja. Forrásmunka azok számára, kik Rudabányával bármilyenvonatkozásban a jövőben foglalkozni kívánnak. Megtalálhatók benne a bányászat eddigieredményei és tapasztalatai, amelyek felhasználása — a felesleges próbálgatások elkerülésével— meggy orsithatja a bánya továbbfejlesztését.A sok évszázados rudabányai ércbányászat 1955. évben ünnepelte nagyüzemmészervezésének 75. évfordulóját. Az ünnepi alkalom adta kezünkbe a tollat, hogy Rudabányátaz említett szempontok szerint szakköreinkkel és a magyar társadalom többi érdeklődőrétegével megismertessük.Munkánkban a magyar ércbányászathoz való töretlen ragaszkodásunk, Rudabányaszeretete vezeteti. A könyv írói önálló kutatómunkával tárták fel a rudabányai ércbányászattörténeti, műszaki területét. Munkájuk különösen történeti és műszaki történetivonatkozásban sok helyen sűrű homályba ütközött. Hisszük, hogy ezeken a területekentovábbi kutatással újabb adatokat találhatnak, s reméljük, hogy e könyv felkelti a szakemberekfigyelmét, törekvését és felderítik a ma még ismeretlen részleteket.E helyen kívánunk köszönetet mondani azoknak, akik munkánk megjelenésételősegítették. így Kiss Árpád Vegyipari és Energiaügyi Miniszter elvtársnak, aki a75 éves jubileum alkalmával biztosította a kézirat elkészítésének anyagi fedezetét. Papp1* - 2/1S

Bálint elvtársnak, a minisztérium Ércbányászati Igazgatósága vezetőjének, ki lehetővétette, hogy az ércbányászati vállalatok az eredetileg tervezett méreten túlmenő terjedelembenbiztosítsák a sokrétű kérdés teljes tárgyalását.Az, hogy a kézirat nyomtatásban az olvasó kezébe juthat, kizárólag az OrszágosMagyar Bányászati és Kohászati Egyesület vezetőségének köszönhető. Az Egyesületkiadóként vállalta a. munka fémjelzését és jelentős anyagi támogatást biztosított az előállításköltségeihez.A könyv szép kivitele az előállítás technikai irányitójának, a Miiszaki Könyvkiadónakérdeme.Budapesten, 1956, augusztus havában.PÁN TÓ kXDK'E rODAiXYI TIBOR

. fejezetRUDABÁNYA ÉS ÉRCBÁNYÁSZATA 1880 ELŐTTRUDABÁNYAŐSKORAKalitz Nándor muzeológus1A hivatkozott tetetek a miskolci Ilenn;)mi Uttrt Múzeumban í-s a Tört, Múzeum RígíszetiLílyáfl vannak,Rudabányáról és a környékén húzódó völgyekből nincs adatunk az őskoriember hosszabb ideig tartó megtelepedésére. Az őskor embere szívesebben húzódotta közeli Bódva folyó mellé, amely nemcsak táplálékkal látta el, hanem összeköttetéstnyújtott más területekkel is. Éppen ezért Felső-Borsod legfontosabb őskoritelepülési vidékét a Bódva folyó két partján találjuk, ahol kulcshelyzetet foglaltel Szendrő község környéke több keresztirányú völgy találkozási pontjaként. Szendrőjelentőségét bizonyítják a régészeti leletek. Igen fontos régészeti lelőhely a községtőlnyugatra fekvő Csengő-barlang, amelyből számos újkőkori, bronzkori és vaskorihasználati eszköz és ékszer került elő és jutott a múzeumba.Rudabányának is Szendrő felé volt természetes kapcsolata a Szuhogyi-völgyönkeresztül. Ennek az útnak a végét zárta le a Csengő-barlang. Noha az őskori embernagyobb telepeit nem találtuk meg Rudabánya környékén, a szórványos régészettleletek mégis azt mutatják, hogy már a kőkor folyamán megfordult ezen a területenis. Szuhogy mellett a Cscrbakői-barlangban kőbaltát és csonteszközt találtak. Kőeszközökkerültek elő Trizsről is.A rudabányai őskori ércbányászatnak és feldolgozásnak közvetlen bizonyítékaiteddig még nem találtuk meg, csak feltételezhetjük, hogy az itteni rézérc előfordulástismerhették. Ezt a feltevést erősíti az a körülmény is, hogy itt a felszínenis találhattak termésrezet. Igen jelentős ebből a szempontból a szendrői rézeszközlelet1 , amely a réz feldolgozás egész korai szakaszából származik, az i. e, 3. és '1.évezred fordulójáról. A lelet lapos rézbaltából, nyéllyukas fejszéből és rézcsákánytöredékéből áll. Az ilyen rézeszközöket készítő népcsoport ettől a vidéktől délebbre,az alföldi sík területen élt, ahol a réz nem fordult elő, azt oda kellett szállítani. Rudabányaés Szcndrő közelsége feljogosít arra, hogy összefüggést tételezzünk fel a szendrőirézeszköz-lelet és Rudabánya rézérce kőzött. Ennek a kérdésnek az eldöntéséreaz elemző vizsgálatoktól várhatnánk feleletet.A bronzkort edények képviselik Dövényről és Trizsről. Szendrőben bronzékszerekkerültek elő, Szendrőládon pedig bronzból készült baltát találtak.Több bronzeszköz-leLetet ismerünk Rudabánya környékéről a korai vaskornakabból az időszakából, amikor a vasat még csak szórványosan használták és az esz-os/.-

közöket továbbra is főleg bronzból készítették. Ragályon bronzkardok és bronztíí,Rudabányán hat bronzkarperec, Szuhogyon bronzbalta, Szendrőben bronzbalta és-tű került elő. Meg kell említenünk a kazincbarcikai kincsleletet, amelyben bronztekercsek,-huzalok, -tűk mellett félkészgyártmány, öntőlepény is volt, amelybőlmég nem készítettek eszközt vagy ékszert.A régi feljegyzések a Rudabánya környékén számos helyen (Imola, Dövény,Felsőkelecsény stb.) megtalálható salakrétegeket őskorinak említik. Az újabb kutatásokazonban ezeket a meglevő leletek alapján a középkorba helyezik. Sajnos abelőlük előkerült leletek egy része elveszett, mégpedig azok, amelyek a leírásokszerint a korai vaskor ismertetett fémeszközeivel megegyeztek. Ezeknek a salakrétegekneka feltárása választ adna arra a kérdésre, hogy egy részük az őskorbólszármazik-e?A vas használata hazánk területén általánosan csak a vaskor második felébenterjed el. A keletről jött szkíta és a nyugatról jött kelta népcsoportok használtákszéles körben a vasból készült eszközöket, amellett, hogy a bronzöntés továbbra isnagy szerepet játszott.A szkita és kelta emlékek szép számmal megtalálhatók Rudabánya környékén.A szendrői Csengő-barlangban bronzból és vasból készült ékszereket, tűket, nyílhegyekettaláltak. Rudabányáról a szkítákra jellemző gyöngyöt ismerünk. Ormosbányánvasból készített, összehajlított kelta kard, olló és lánc került elő. A CsengŐ¬barlangban is találtak keltákra jellemző vasollót. Szuhogyon arany- és ezüstlánckerült elő.Az ókori történetírók szerint a Cotinus kelta népesség a mai Felső-Magyarországterületén élt és főleg bányászattal foglalkozott. Tacitus is megemlíti, hogyaz itteni kelta néptörzseket, miután a germánok leigázták, bányászatra fogták.Ezeket az adatokat nem tudjuk pontosan helyhez kötni, de az említett területenfekszik Rudabánya is.Talán ezzel függ össze, hogy. a Rudabánya és Szuhogy közötti völgyben a felszínenolyan leletek találhatók fémsalakkal együtt, amelyek a késő-keltakor emlékeivelhozhatók kapcsolatba. Ez a lelőhely bizonyítja, hogy időszámításunk kezdetekörüli időben a fémolvasztás Rudabánya környékén megvolt.A népvándorlás korából két szórványos leletet ismerünk Szendrőládrúl és Edelényről.A magyarokat megelőző szláv népesség már feltétlenül űzhette Rudabányána bányászatot, amit a helység neve is bizonyít.Az elmondottakból láthatjuk, hogy bár az őskori bányaművelés közvetlen adataihiányoznak Rudabányáról, a régészeti leletek és adatok alapján mégis feltételezhetjükmeglétét.FELHASZNÁLTIRODALOMKoch Sándor: Adatuk Rudabánya oxidációs (ivének ásványaihoz, Mat. és Térni, tud. Értesítő lip. 1930.868.Márton Lajos: Gömör-Kishont vármegye őstörténete. MVV (Gömör) Bp. é. n. 428.Szertáréi János: Borsod megy* ős telepei. AÉ 1883. HS.yVágtter János: Őskori ércbányászat nyomai Borsod megyében. ÁÉ 1810.

RUDABÁNYA TÖRTÉNETE 1880-IGDr. Soós Imre levéltárvezető-történészI, A középkori bányavárosRudabánya •középkori bányászatának tárgyát a külszíni kibúvásként jelentkezőbar na vasércben található termésréz, rézércek és ezüsttartalmú galenit képezték(1). A középkori magyar bányászatot a bányatermékek iránti kereslet, kitermelésükgazdaságossága, nem utolsósorban pedig az uralkodónak a bányatermékekhezfűződő monopóliuma irányította. Az itteni bányászat az ezüst és a rézérc kitermelésévelindult meg, majd hanyatlása után a XVIII. század közepén tért át avasérc rendszeres bányászatára.A magyar bányászat legfontosabb tárgya a középkorban a két nemesérc, azarany és ezüst. Hazánk a világgazdaságban az aranytermelésben Afrika után, azezüstbányászatban Csehország után a második helyet foglalta el. A világ aranyánakegyharmadát, ezüstjének egynegyedét a XIII. század második felében a magyarföld adta (2).A magyar réz az egész középkor folyamán a világpiacon jelentős cikk volt.Dél-Németország mellett megtaláljuk a magyar rezet, a távoli flandriai piacokon,ahol a virágzó sárgarézipar legfontosabb nyersanyaga lett. Az Anjouk alatt az olaszvárosok, elsősorban Velence vette át a magyar rezet igen nagy mennyiségben, egyrésztrézfeldolgozó iparának nyersanyagául, másrészt a levantei kereskedelem árucikkeként.A magyar rezet gazdag ezüsttartalma a külföld előtt igen keresetté tette.A nagy mennyiségben termelhető réznek itthon csak igen kis hányada talált vásárlókra,de az uralkodó minden erővel azon volt, hogy a magyar bányatermékeketkülföldi piacokon értékesíthesse (3).A középkorban az uralkodó a bányamonopólium jogán többé-kevésbé mindenneműbányatermékkel rendelkezett. Minden, ami a föld alatt volt, az uralkodótillette. A bányák művelése tehát felségjog alapján királyi monopólium volt, aztcsak lassan és fokozatosan szorította ki az 1523-ban törvénybe iktatott földesúribányaszabadság elve, amelynek értelmében a földesúr a birtokán felfedezett bányákatmaga is kiaknázhatta, de a kibányászott mennyiség egytizedét vagy egynyolcadát,az ún. bányabért — urburát — az uralkodó kincstárába kellett beszolgáltatnia.A földesúri bányaszabadságot megelőzte a bányászok bányaszabadsága, amelyszerint a bányamunkások, vájárok bárkinek birtokán a saját hasznukra szabadonbányászhattak, csak az urburát voltak kötelesek az uralkodónak beszolgáltatni.A magyar bányaművelés kezdeti szakában ugyanis a bányászkodásban jártas külföldimunkások csak ilyen feltételekkel telepedtek le hazánkban és indították elaz ércek termelését.

Az uralkodó számára az ércbányászat igazi hasznát azonban-mégsem az urbura,hanem a nemes ércek forgalombahozatalának monopóliuma biztosította. KárolyRóbert 1329—1335 között adta ki azt a rendelkezést, amely szerint nemes ércet— aranyat és ezüstöt — csak a király hozhat forgalomba, a kibányászott nemesércet a földesurak vagy a vájárok kötelesek a király által érték alatt megállapítottáron a kincstárnál pénzre beváltani, s ez természetesen a kincstár számára jelentékenyhasznot biztosított. A nemes érc forgalmának e monopolizálása biztosítottaaz uralkodó számára a pénzveréshez szükséges nemesfém nyersanyagot (4). A pénzverésa pénzverő kamarákban, a királynak járó urbura beszedése pedig a bányakamaráknáttörtént. Károly Róbert akkor, amikor a nemes érc forgalomba hozatalátkirályi monopóliummá nyilvánította, hat új pénzverő kamarát állított fel(Körmöczbányán, Szomolnokon stb., általában a bányakamarák székhelyén), ésaz urbura kezelésén kívül utóbbiak feladatává tette az ország egész arany- és ezüsttermelésénekbeváltását is (5). Aranyat és ezüstöt ettől kezdve csak pénz formájábanlehetett az ország területéről kivinni.Középkori bányászatunk fejlesztésében leginkább érdekelt az uralkodó volt.Az Árpádházi királyok alatt ő volt minden bányaterméknek, Károly Róbert utánpedig a nemes érceknek, ÜL valamennyi bányatermék urburájának és a pénzveréshasznának birtokosa. Az uralkodó számára a nemes ércek termelése volt a legjövedelmezőbbregálé. Az Anjouk alatt a rézbányászat fellendítése ugyancsak az uralkodóérdeke, különösen a velencei bérlet időszakában és a világpiacokon mutatkozónagy kereslet idején. Viszont vasércbányászatunk a középkorban nem számottevő.Vasáruból kivitelünk nincs, a belső fogyasztás a csekély népesség részéről igen kevés.Vaskohászatunk a buca-kemencékkel és cigánykemencékkcl fejletlenebb, mint atöbbi ércek kohászata.Rudabánya ércbányászatának kezdetét illetően csak egy, 1826-ban papírravetett hagyomány tartalmaz valamelyes támpontot. Ekkor a falubeliek és a szomszédosfalvak lakói azt vallották, hogy „csehek kezdtek el Rudabányán az érc bányászatáttöbb száz évvel ezelőtt, A legrégibb művelés csak a gazdag rézércet fejtettele. Erre a nagyarányú rézbányászatra utalnak a régi rézsalak hányók és jelentősolvasztásra engednek következtetni" (6). Ismert dolog, hogy a középkorban Csehországa világ első ezüsttermelő országa. A magyarok már a vezérek korában érintkezésbejutottak a cseh ezüstbányászokkal és Géza fejedelem idejében Körmöcz-,Selmecz- és Besztercebánya vidékén közülük sokat letelepítettek (7). Ha az 1828-ban közölt hagyománynak van némi történeti alapja, akkor valószínű, hogy a csehbányászok ezüstérceket keresve indították el Rudabányán az ezüst és a bővebbenelőforduló, könnyebben felszínre hozható termésréz, valamint a jól kohósíthatórézércek bányászatát.A rudabányai művelés megindulásának és a falu benépesülésének időpontjáranézve írásos adat nem áll rendelkezésre. A nyelvtörténet a helynevek eredetétmagyarázva azt állítja, hogy Rudabánya környékén a honfoglalás előtt és utánais kb. 300 éven keresztül szláv népesség élt (8).Kétségtelen, hogy Rudabánya neve szláv eredetű. Első fele — Ruda — ércetjelent (9).Rudabánya eme ősi szláv lakossága az Anjouk idejére német nyelvű bányászokkaltöltődött fel. Erre nézve határozott bizonyítékkal szolgál a helybeli templomvasajtajának német felirata bányászkodásra utaló kifejezésekkel. A vasajtókeletkezésének idejét a szakirodalom az Anjouk korára teszi. A következő három

évszázadban feltűnő rudabányai német családnevek is azt bizonyítják, hogy Rudabányátlegalábbis az Anjouk korától német nép lakta. Borsod megye történetírójaa németek betelepülésének magyarázatául azt hozza fel, hogy IV. Béla a tatárjárásután külföldről hozott jövevényekkel népesítette be az elpusztult városokat és falvakats ,,valószínűleg ekkor települtek az akkor királyi birtokban levő Miskolcraés Rudabányára német vendégek — hospesek" (10).Arra a kérdésre, hogy a németek vagy szlávok indították-e el a bányászatotRudabányán, azt kell felelnünk, hogy a szláv alapítást illető érvek nyomósabbak.A helynév kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a névadás időpontjában a tájatszlávok lakták, magát a települést ércbányának ismerték és szláv nyelven ilyennekis neveztek cl. Az itteni bányászatnak a csehektől való származása viszont hagyománykénta múlt század elején is élt nemcsak a falu, hanem a közeli környék emlékezetébenis. Bizonyos továbbá, hogy a szlávok hányászkodása Rudabányánmegelőzte a németekét, a bányászkodás pedig a helynévadást. Minthogy ezen aterületen a honfoglalás előtt is éltek szlávok, nyitott kérdés marad, hogy a helynévadás,illetve a bányászkodás megindítása a honfoglalás előtt vagy azutántörtént-e.Rudabánya középkori története írásos emlékekben igen szegény. Amikor areá vonatkozó első írott okmányok 1359-ben és 1378-ban fölemlítik, már a bányavárosokrajellemző közigazgatási és bírói szervezettel rendelkezik (13). Rudabányaa XIV. század második felében az oklevelek tanúsága szerint a hét felső-magyarországibányaváros egyike volt.A bányavárosok szerveződésének első jelei a tatárjárás után mutatkoznak.IV. Béla a kőfalakkal kerített hospes-községeknek városi szabadságot adott,sok nyugati kézművest telepített be, s különösen a pénzügyi szempontból fontosnemesérctermelő bányatelepeket látta cl kiváltságokkal, kedvezményekkel. Besztercebánya,Gölniczbánya neki koszonheti városi kiváltságait, illetve régi jogainakszabatos Írásba foglalását. A jobbára külföldi telepes lakók, a „vendégek"hospesek — átalakulnak a fallal övezett nyugati városok lakóinak mintájáravárosi polgárokká, cívisekké. A bányaművelés központjai az Árpádok alatt méga leggazdagabb ezüsttermelő városok voltak. Az arany pénzverés rendszeresítése(1338) óta Károly Róbert főleg az aranytermelő helyek fejlesztésére fordítottnagy gondot, de az ezüstbányászatot sem hanyagolta el, Besztercebánya ésGölniczbánya régi kiváltságainak megerősítése, Telkibánya városi rangra emeléseaz ezüstbányászat fejlesztése érdekében történt (12).A bányászkiváltságokat és a bányavárosi rangot a nemesércek termelésébenelsősorban érdekelt királyok, főleg a tatárjárás után és a XIV. században adományozták.A bányavárosi rang és a nemesércbányászat között szoros összefüggésvan. A magyar bányatörténet szorgalmas kutatójának, Wenzel Gusztávnak véleményeszerint, ahol jelentős arany- és ezüst bányászat nem volt, ott a bányatelepsem alakult át bányavárossá (13). A kincstár legfontosabb bevételi forrásának,a királyi bányákban termelt vagy a magán földesurak által beváltott nemesércnek,a pénzverés emez állandó nyersanyagának bányászatát kívánta az uralkodó fokozniakkor, amikor a saját birtokaira telepített bányák művelőit kedvezményekkel,kiváltságokkal, városi polgárokat megillető nagyobb önállósággal ruházta fel, sígy ösztökélte őket a bányaművelés kiterjesztésére. Ugyanezen cél vezette akkoris, amikor a földesúri birtokon élő bányásznép régebbi kiváltságait elismerte,megújította. Ezek szerint azt, hogy Rudabánya a bányavárosok közé emelked-

hetett, ezüst- és rézbányászatának jelentősége, fejlettsége eredményezte. Rézbányatelepek is kaptak városi kiváltságokat, de csak azok, „melyeknek áldásosabbs nevezetesebb bányászatuk volt" (14).A legtöbb bányaváros abban az időben kapta kiváltságait, amikor még a táj,a falu vagy legalább a rajta levő bánya királyi birtokot képezett. Bányavárosainknagyobb része ezért lett királyi bányaváros. A XIII—XIV. században ezekközül az uralkodók sokat magánföldesuraknak adományoztak el. A bányakamaraa nemes érc beváltása és a többi bányatermék urburája révén e magántulajdonbakerült bányákból ezután is a törvény szerint megkapta a neki járó érceket. Bányavárosainkegy része ilyen módon magánföldesúri bányavárossá lett, fejlesztésébenaz uralkodó és a földesúr egyaránt érdekeltek voltak.Rudabánya a XV. század közepéig királyi bányaváros volt. Zsigmond király1437-ben a Rudabányán, Szomolnokon stb. levő arany-, ezüst-, réz- és egyébbányákat a saját bányáinak nevezi (15). Két évvel később Albert király Rudabányavárost a saját városaként említi (16). A század közepén azután átmentSzapolyai Imre birtokába, majd 1527-ben Ferdinánd király Szapolyai szepesifőispán hűtlensége miatt bethlenfalvi Thurzó Elek kir, fotárnok mesternek éstestvérének adományozta (17).A bányavárosokat a köztük létrejött gazdasági kapcsolat, kiváltságaik ésszervezetük hasonlósága, valamint a tájbeli összetartozás alapján bányavidékekszerint szokták megkülönböztetni. Wenzel az országnak tíz bányavidékét soroljafel. Az első az ún. alsó-magyarországi bányavidék a Garam-völgyének középsőszakaszát foglalja el és Selmecz-, Béla-és Bakabánya, Körmöcz- és Újbánya, Besztercebányaés Libetbánya városokból állott. Ez a hét alsó-magyarországi bányavárosalkotta az ország leggazdagabb nemesérctermő és európai hírű réztermelőterületét. A második bányavidék az északnyugati országrésznek többi bányahelyeitfoglalta magában, közülük csak Breznóbánya kapott bányavárosi rangot.Az ország harmadik bányavidékén, a Dunántúlon egy bányaváros sem alakult.A negyedik bányavidéken, Felső-Magyarországon az alsó-magyarországiakhozhasonlóan ugyancsak hét bányaváros keletkezett: Golniczbánya, Szomolnok,Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyó és Igló. A többi bányavidék KeletésDél-Magyarország, Erdély, meg a középkori társországok bányatelepeit foglaltamagában (18).Magyarország legfontosabb bányavidéke Selmeczbánya, Körmöczbánya ésBesztercebánya központokkal, kiváló arany-, ezüst- és réz termeléssel a hét alsómagyarországibányaváros területe volt. A legjelentősebb magyar bányavárosnak,Selmeczbányának régi kiváltságait IV. Béla a tatárjárás után megerősítette, ettőlkezdve a selmeczi bányajog lett a többi alsó-magyarországi bányavárosnak is közösjoga. Ennek a kiváltságlevélnek első része a városi polgárok jogait foglalja magában,második része pedig a bányaművelés szabályait tárgyalja (19). A selmeczi bányajoga felső-magyarországi bányajognak is alapjává lett, amennyiben Károly Róbert1327-ben Gölniczbányát Selmecz jogaiban és kiváltságaiban részesítette, ettől átvetteSzomolnok, utóbbinak közvetítésével pedig a hozzá tartozó 12 bányatelep tettemagáévá a Selmeczről importált gölniczi bányajogot (20). Gölnicz és Szomolnokrévén Rudabánya életére is hatással volt a városi szervezet és bányatechnikavonalán.A felső-magyarországi bányavidék, amelyhez Rudabánya tartozott, az ország„felső", azaz északkeleti részén, négy-öt megye területén szétszórtan, egymástól

1I I »11* o iy-1|40-esí

meglehetősen távol fekvő bányásztelepüléseket fogta össze. Súlypontja a Szepességben,az északi országhatár közelében volt, ezért is nevezték felső-magyarországibányavidéknek. Ettől a súlyponttól távol fekvő, elszigetelt bányahelyek voltakTelkibánya, Rozsnyó, Dobsina és főleg Rudabánya, amely utóbbi ennek a bányavidékneklegdélibb városa. Rudabánya környékén a középkorban még Martonyibanés Szalonnán említenek ércbányákat (21).A Szepes-Gömöri Érchegység, amelyre ez a bányavidék települt, s amelynek déliperemvidékén feküdt Rudabánya is, réz, ezüst, barnavaskő és pátvaskő telepekbenés telérekben igen gazdag, s a legrégibb időktől kezdve bányászták a rezet és ezüstöt.Erről a bányászatról azonban a tatárjárás előtti időkből írásos okmányok nincsenek,csak tárgyi emlékek maradtak fenn. E bányavidék legrégibb bányahelyeGölniczbánya, a tatárjárás idején már tekintélyes bányaváros, fejlett ezüstbányászat¬tal. IV. Bélától és V. Istvántól újabb kiváltságokat kapott. A bányavidék legjelentősebbbányahelye azonban a középkor óta Szomolnok volt. 1332-ben már királyibányaváros, 1338 és 1358-ban Gölniczbányával együtt nyerte el régi kiváltságainakmegerősítését. Határain belül feküdt Svedlér és Remete bányatelep, valamint Lassúpatakis, amelyet 1346-ban bányavárosként említenek. Szomolnokot gazdag ezüst -és rézbányászata, fejlett kohászata a szepességi és felső-magyarországi bányavidékközpontjává tette. Károly Róbert pénzverő és bányakamarát állított felSzomolnokon.Rudabánya sorrendben a harmadik helyet foglalta el a felső-magyarországibányavárosok között. Ez a sorrend inkább a bányászat régisége s nem annyira abányahely jelentősége alapján alakult ki ebben a formában. A sorrendi egymásutáncsak az 1487. évi statútum létrejötte óta jelentett rangviszonyt. Korábban ettőleltérő sorrendben ismételten emlegetik az okmányok a hét felső-magyarországibányavárost, pl. Szomolnokot az első, Gölniczbányát a második, Rudabányát anegyedik helyen stb. (22).A felső-magyarországi bányavárosok közül Rudabánya az egyetlen, amelynekkiváltságlevelei nem maradtak fenn az utókorra. így okmányszerűen nem lehet megállapítaniazt az időpontot, amikor első ízben bányászkiváltságokat kapott. Mégisaz 1487, évi statútum alapján feltételezhető, hogy ez Szomolnok után és Jászó (1243)előtt történt (23).A felső-magyarországi bányavárosok 1487. évi ranglistája a negyedik helyretette Jászót. Földesúri bányaváros volt, a jászói premontrei prépostság birtokában.1243-ban földesura, 1255-ben az uralkodó erősítette meg régi bányászkiváltságaiban.Az Anjouk időszakában itt arany-, ezüst-, réz-, ólom- és vasbányákat műveltek. TelkibányaAbauj megyében királyi bányaváros volt 1341-ben, de 1447-ben a Rozgonyicsaládnak adományoztatott. Ezüstöt és rezet termelt. Rozsnyóbányát régi bányatelepnektartják. 12il 1-ben III. Endre az esztergomi érsekségnek adományozta, ígyföldesúri bányavárossá lett. 1418-ban arany-és ezüstbányái voltak. 1382-ben kiváltságleveletkapott, benne azokkal a jogokkal, amelyek akkor a városi önkormányzattárgyát alkották: a bíró szabad választása, a bűnözők megbüntetésének, bírságpénzekkivetésének joga, az egyházi kegyúri jog, szabad vásártartás stb. Tanácsa aváros közigazgatási és törvénykezési ügyeit önállóan intézte, ezek között legfontosabbvolt a bányaigazgatás és bányabíráskodás feladatköre. A Szepességben Igló királyibányaváros volt, a hetedik tagja a felső-magyarországi bányavárosok közösségének.Régi kiváltságait Zsigmond király 1435-ben újította meg.A felső-magyarországi bányavidék területén feküdt Dobsina is, a tatárjárás előttiidőkig visszanyúló gazdag ércbányászatával. Bár a XV. század elején bányaváros-

ként említik, a többi felső-magyarországi bányaváros 1487. évi statútumában nemszerepel (24).A felső-magyarországi bányavárosok mindegyikének önálló városi szervezete volt,de közöttük szoros kapcsolat jött létre. Ennek a kapcsolatnak alapja a bányászkiváltságokhasonlósága, a közös bányakamara és urbura beváLtóhely. Sorsuk azonosmódon alakult, a kiváltságaikat megerősítő oklevelek együtt említik őket. Míg azalsó-magyarországi hét bányaváros ilyen kapcsolatát szövetségnek szokták nevezni,bár ez a szövetség formailag és okmányszerűen nem létezett, a felső-magyarországibányavárosok kapcsolata amazokénál szorosabb közösséggé fejlődött. 1487 karácsonyánugyanis ezek megállapodtak abban, hogy bányaigazgatási és bíráskodásiügyekben közülük a legrégibb városnak, Gölniczbányának jogát fogadják el. Örökés rendíthetetlen engedelmességet esküdtek Gölnicznek és bányajogának, ahogyanezt'Gölnicz; könyve előírja. E városok szövetsége, ,,a hét város tanácsa", a bányabíráskodásügyeiben a bányavárosok elsőfokú bírósága után másodfokon Ítélkezett(25). Ebben a bíróságban a hét város mindegyike képviseltette magát, szavazásnála föntebb már említett sorrendet tartották be, ,,régi jog és szokás szerint". ,,Ha alegrégibb város — Gölnicz — meghívja a többi várost és csak a bányavárosok nagyobbikrésze jön el, akkor is határozhatnak . . . olyan érvénnyel, mintha mindnyájanegyütt lettek volna" (26). A felső-magyarországi bányavárosok közös fellebbezésibírósága nem volt csupán írott malaszt. Rozsnyóbánya városi könyve említi 1520körül, hogy a város elsőfokon hitelügyekben döntő végzést hoz és azt végre is hajtja,de előfordult, hogy a másodfokú bíróság, ,,a hét bányaváros tanácsa" megváltoztattaaz elsőfokú bírói végzést (27).A bányavárosok e kapcsolata nem csupán jogi és törvénykezési kapcsolat,hanem egyben gazdasági és népesedési kapcsolat is. A közösgölniczi bányajog hasonlóéletkörülményeket teremtett a bányászok és bányabirtokosok szániára a bányavidékmindegyik városában, finnek folytán a lakosság gyakran telepszik át a közösségegyik városából a másikba, az egyik városban letelepült vállalkozó a másikvárosban is szerez magának bányatelket, kohót, földet. Még a XVIII.—XIX. századbanis Gölniczrol, Szomolnokról, Rozsnyóról és Telekibányáról kapta Rudabányaa bányamunkásokat és vállalkozókat. A középkorban a német nemzetiségű Szepesség,Gölnicz, Szomolnok, Igló népe állandóan új betelepülőkkel frissítette fel Rudabányabányásznépét, különben ez a német sziget a XIV.—XV. században a környezőmagyarság gyűrűjében nem tudta volna megőrizni nyelvét és kultúráját.A bányavárosok Önállósága az általános közigazgatásnak és a bányaigazgatásnak,valamint a bíráskodásnak a földesúri hatalom alól való mentességét jelentette.Adómentesség, vámmentesség, később a katonáskodás alól való mentesség is a bányászkiváltságokközé tartozott. A bányaváros önmaga igazgatta magát, bírája,esküdtjei, tanácsa és bányamestere által. Rudabánya bíráját és esküdtjeit, valamintpolgárait 1359-ben és 1378-ban említik (28). A felső-magyarországi közösségbe tartozóközeli Rozsnyóbányán 1520-ban a tanács 12 esküdtből áll, élén a bíróval, akielnöke a tanácsnak. Minden állás évenként kerül betöltésre, dc gyakran újra választjáka tanácstagokat.A tanácstagok között legtekintélyesebb a bányamester. Ez látta el a bányaigazgatássalkapcsolatos egyszerűbb feladatokat. Viszont a tanács ügyelt a bányaművelésre,a tanács beleegyezése volt szükséges ahhoz, hogy bárki a város területén bányaművet,kohót, házat, földet szerezhessen. Mielőtt a tanács az örökölhető bányaművelésijogot, valamely táró vagy akna jogát engedélyezi, előbb mindenképpen

meggyőződést szerez bányamestere útján a kérdéses bánya értékéről, fekvéséről.A bányabirtokokat, házakat és telkeket a tanács a városi könyvbe vezeti be, a rájukkebelezett adósságokra vonatkozó határozatokkal együtt. A bányák és egyéb ingatlanoksűrű adás-vétele, a velük kapcsolatos zálog- és hitelügyletek nagy tömegeszükségessé teszi a bányák birtokviszonyainak állandó nyilvántartását, a telekkönyvvezetését. A polgárjog megszerzését is a városi könyvben rögzítik. A tanácshatároz a tárók öröklése kérdésében, dönt általában birtokjogi viszályokban. Az ingatlanokratett adósságokat feljegyzi a telekkönyvben, kitörléseket is eszközöl.Megerősíti az öröklést, a házak, telkek, földek, bányák eladását. Legtöbb elintéznivalótadnak első fokon a bányákkal kapcsolatos adósság- és hitelügyek (29).Az 1487 karácsonyán elfogadott közös határozat 7. pontja szerint Rudabányánés a többi felső-magyarországi bányavárosban a bányákban dolgozók között felmerülőminden viszályban a bányamester feladata elsőfokon ítéletet hozni, súlyos ügyekbenazonban ezt önállóan ne tegye, mert ezeknek az ügyeknek inkább a tanács elé kelikeriilniök. Általában ne hozzon a bányamester Ítéletet a tanács tudta nélkül, leszámítvaaz olyan ügyeket, amikor a bányamunkás béréért emel panaszt. A 10. pontszerint a bányamester csak olyan ügyeícben hozhat döntést, amelyek kifejezetten abányával kapcsolatosak, viszont szénégetők, kohómunkások felett egyéb, a város elétartozó ügyekben a város bírájának kell ítélkeznie esküdtjeivel. Az ilyen tárgyalásamelyen a felek személyesen jelennek meg, a város bírájának vezetésével az összesesküdtek jelenlétében, vagyis „a teljesen egybegyűlt tanács előtt megy végbeV (30).Előfordult, hogy a bányavárosok bányamesterei a megfellebbezett ítéleteknekfelsőbb fokon leendő elbírálása végett a király főbányamestereinek elnöklete alattesetenként másodfokú bírósági szervezetet alakítottak és ítélkeztek. így 1432-benPicsk Miklós királyi főbányamester ítélőtársai Gölnicz, Szomolnok, Telkibánya,Rudabánya, Lassúpatak és Jászó városok bányamesterei voltak abban a fontosperben, amely a szomolnoki Órtl és Bettlcr nevű bányákat művelő bányatársulatokközött tört ki, s ezúttal helybenhagyták a besztercebányai főbányamester által1421-ben elsőfokon hozott ítéletet (31). A felső-magyarországi bányavárosok ügyeibenezek szerint a XIV. század elején még alsó-magyarországi — besztercebányai— bányamester, valamint a király főbányamestere is eljárhatott.Rudabánya és a többi hat felső-magyarországi bányaváros 1487. jan. 4-én Kassánegy másik, ötcikkelyes bányajogi szabályzatot, rendtartást és közös utasítástis alkotott, amelyet Kachelmann csak kivonatosan közöl (32). E statútum a Wenzeláltal közölt és ugyanezen év karácsonyán Kassán alkotott szabályzattól egyespontokban eltér, csak az első három pont egyező. Az ötcikkelyes bányavárosiszabályzat szerint is mindegyik város fölesküszik a gölniczi jogra, minden ügyébenahhoz tartja magát. A rendtartás és közös utasítás szerint a bányamestert a kamaragróftudtával és beleegyezésével szótöbbséggel a tanács választja. Aknát, tárót ésegyéb bányaművet ne egyedül a városi bányamester adományozzon, hanem a bíróés esküdtjei is beleszólhassanak az ilyen ügyekbe. A bányamester a szokásos időkbenszemlélje meg az aknákat és tárókat, a hanyag bányászokat ismételten buzdítsaszorgosabb munkára. Ha az egyik bányász a másik bányájában végez fejtést, akárosult jogosan beledobhatja a kártevőt az aknába stb.Mindezekből megállapítható hogy Rudabánya városi tanácsa a középkorbanigen széleskörű autonómiával rendelkezett. A bányaigazgatással kapcsolatos összesügyeket önállóan intézte, a bíráskodásban is a saját választott bányamestere, bírájaés tanácsa útján szabadon járt el, csupán a megfellebbezett ítéletei kerültek másod-

fokon a hét bányaváros közös tanácsa elé. A bányaigazgatás és bányabíráskodásegész jogkörét ott helyben látja el a Városi tanács, s ebben a tekintetben sokkalgyorsabb lehetett az igazgatás, mint a későbbi századokban, amikor a bányaigazgatástés az elsőfokú bíráskodást is kivették a bányaváros hatásköréből és a Szomolnokonszékelő bányászati felügyelőségre, illetve bányatörvényszékre bízták. A középkoribányászat Felső-Magyarországon és főleg Rudabányán sokkal fejlettebb volt,mint pl. a XVIII. században. Ez a fejlettebb bányaművelés pedig nem központosított,hanem teljesen decentralizált, gyors és öntevékeny bányaigazgatást tett szükségessé,kint a bányahelyeken, a bányapolgárok által évente választott bányamester,városbíró és esküdtek egyszemélyes vagy testületi ügyintézésében.A bányaváros ügyintézése már a XIV. század közepére kifejlesztette az írásbeliséget.Selmecbánya levéltára 1364-től már részletes adókimutatásokkal rendelkezik(33). Rudabánya városi iratai nem maradtak fenn, de az írásbeliség korai kifejlődésénektárgyi bizonyítéka a ma is meglevő ezüst pecsétnyomó. Rajta a címeralakmellett a bányászjelvények, az ék és kalapács látható. A pecsétnyomót az oklevelekenkívül a külföldre irányított szállítmányok hiteles alakban történő lepecsételéséreis felhasználták. Az 1405. évi budai országgyűlés 15. cikkelye ugyanis akövetkezőket rendelte el: „minthogy az arany, ezüst, réz és más (nemesérctartalmú)fémek kivitele az országból az ország régi törvényei szerint tiltva van, minden városbankét esküdt polgárt jelöljenek ki, akik a kereskedelmi cikkek becsomagolásánáljeleji legyenek és a csomagokat, amelyeket külföldre szállítanak, pecsétjükkel lezárják"(34).A bányák tulajdonjoga a XII. század közepéig az uralkodó kezén volt. Ez abányászkodáshoz értő külföldi vájárokat telepíti be az érceket rejtő bányákra.A munkások részben személyes vállalkozás formájában, máskor szövetkezetbe társulvakérnek a várostól bányaadományt - • Fehent a néhány négyszögölnyikiterjedésű bányatelepre, ha abban ércet fedeztek fel és ezt a tényt a bányamesterelőtt legalább 3 márka mennyiséget kitevő érc bemutatásával igazolták. A bányaterméketszövetkezeti művelés esetén eredetileg egyenlően osztották fel a társulat— Gewerkschaft — tagjai között. A dúsabb ércen dolgozó társulati tagok azonbanhamarosan keresztül vitték az egyének különböző munkateljesítményéhez és a kibányászott érc különböző minőségéhez igazodó egyenlőtlen elosztást. Ennek következtébena társulat egyes munkásai meggazdagodtak. A szegényebb munkás gyakrannem tud megélni a saját bányája sovány terméséből, visszaadja tehát jogosítványátés a gazdagabb bányászok szolgálatába állva, állandó munkabér ellenébendolgozik. A gazdagabb termelő ezzel átalakul tőkéssé, egy ideig még maga is dolgozik,de lassan kiválik a közvetlen termelő munkából, bányabirtokossá, bányavállalkozóválesz és bérmunkásokkal művelteti bányáit. A tőkés bányapolgárok közénemesurak, földbirtokosok is belépnek (35). A vagyonosabb bányabirtokosok előrekialkudott átalánnyal szokták megváltani az urburát, s ezért az ilyen bányabirtokosokaturburáriusoknak nevezték (36). Az Anjouk alatt már teljes mértékben kifejlődötta magyar bányakapitalizmus. A felső-magyarországi bányavárosok II87.évi szabályzatának 8—9. pontja bérmunkásokat és tőkéseket különböztet meg.Amilyen mértékben hatolt a művelés a külszíni kibúvásról, fejtésből egyremélyebb rétegekbe, olyan mértékben vált a termelés egyre nehezebbé, a vállalkozásegyre költségesebbé. Mind nagyobb tőkebefektetésre volt szükség. A XV.század közepén bekövetkezett a bányavállalkozások válsága, amely az előleghitelekés kötött ércszállítási szerződések útján a kistőkések bányabirtokát jelentős mérték-

en sújtotta és a bányák birtok jogát a kevés számú, de nagyobb tőkével rendelkezővállalkozók kezébe juttatta (37). Rozsnyón a középkor vége felé főleg a bíró,a lelkész, a tanácsurak, a hányamester szerzik és cserélik a legtöbb bányát és kohót.A műveléi nemcsak saját aknában, hanem bérelt bányaműben is folyik. Bár az ezüstértéke ebben az időben emelkedőben van, a bányaművelés mégsem virágzik, sokkisebb bányabirtokos tönkremegy, mások igyekeznek kölcsönhöz jutni. Nagyösszegűhiteleket vesznek fel, ezek biztosítására lekötik a bányából várható egész ezüst¬mennyiséget. Ilyen esetben az adós kötelezi magát, hogy a kölcsön törlesztése céljábóla nyert ezüstöt mindaddig a hitelezőkhöz szállítja, amíg tartozását le nem rója (38).Az ércbányák birtoklásának szövetkezeti formája volt a bányatársulat, Gewcrkschaft.Ez egyrészt fönntartotta a bányamű üzemi egységét, másrészt több vállalkozótőkés társulását eszmei birtokrésxek formájában tette lehetővé. Egy-egy birtokrésza befektetett tőke nagyságának megfelelően a közös bányamű I 4, I 'fi, 2/16,.'I'.':> stb. ideális részét alkotta. Ennek a bán varésznek arányában viselték a közösüzemi költségeket, de ennek arányában osztották fel maguk között a kibányászottércet is, kohászati megmunkálása azonban már minden társulati tagnak egyénivállalkozása volt. A középkor végén a felső-magyarországi bányavárosokban is atársulati vállalkozás lett a kistőkés bányapolgárok bányászkodásának szervezetiformája (39). Ebben az időben már szokásban volt a bányarészek számát 128-ban megállapítani. A bányamű 1/128 részét cuxának, bányarcsznek nevezték.Az alsó-magyarországi bányákban dolgozó vájárok egy része szakmány szerint,a kibányászott érc mennyisége arányában kapta fizetését. Meg volt állapítva, hányveder — Rümpel — ércet kell termelniök I forintért. Másik részüknek napszámszerint, a termelt crcmcnnyiségtől függetlenül adták meg a napibért. A szakmányosércvájárok naponként négy-négy, összesen tehát 8 órát dolgoztak a bányában.A vállalkozó biztosította a munkások élelmezését, de ennek árát a hetibérből szombatonkéntlevonták. A termelt ércet is szombatonként osztották szét a bányarészesekközött (40), A legjobb szakmányos ércvájár heti fizetése 1:") 15-ben Sclmeczen90 dénár, a közönséges vájáré 65, a vájársegédé 60 dénár. Egy olvasztár kapotthetenként 5 műszakért 1 forintot, a jó kohómunkás 70 dénárt (41).Magyarországnak a középkorban bányászott területein a réz vagy tiszta termésrézalakjában fordult elő, vagy pedig rézércek alakjában került ki a bányából.Ezen ércek réztartalmának kiválasztása és ipari célokra alkalmas tiszta rézzé valófeldolgozása többféle műveletből álló kohászati eljárást igényelt. Az első műveletaz ércek pörkölése volt, amikor is zúzás és kézi válogatás után a máglyaszerűen halombarakott érctömegeket gyenge tűzön a pörkölőtéren égették. A művelet eredményea nyersréz vagy feketeréz. Ezzel az eljárással az ércekből eltávolították azolvadásgátló kéntartalmat, s így alkalmassá tették a soronkövetkező második műveletre,a finomító, tisztító olvasztásra. Az olvasztókemencében vagy -kohóban magashőfokon végrehajtott olvasztás eredményeképpen egyrészt különvált a megolvadtsalak, másrészt az ezüsttartalmú finom réz is elkülönült a silányabb vörösréztől.A finom rézből — purum cnprum, reiches Kupfer — egy harmadik kohászati eljárással,a csurgatással — Saigem — nyerték az elsőrendű tiszta iparrezet — Garkupfer—. Ez a művelet az ún. csurgatókohókban — Saigerhütte történt, ahola finomréznek ólommal való összeolvasztása útján kiválasztották az ezüstöt afinomrézből. A csurgatással egybekötött további folyamat volt az aszalás — Darren—, ezután pedig a megmunkálás műveletei, a tisztálás — Garmachen —, meg a tárcsázás— Spleissen (42).

A középkori rézbánya vállalat a réz kohászatának egymás után következőnégy-öt műveletéből csak az elsőt, a pörkölést és a másodikat, az olvasztást végezte el.A csurgatás, ezüstkivátasztás már nem az érctermelő bányavállalkozásnak,hanem a fémfeldolgozó iparnak és a fémkereskedelemnek működési körébe tartozott(43).Rudabányán annyiban különbözött az ércek kohósítása az alsó-magyarországibányavárosokban szokásos, fent leírt eljárástól, hogy az itteni rézben nem voltezüsttartalom. A rudabányai rézbányák terméke vagy tiszta termésréz, amely esetlegolvasztás nélkül is megmunkálható, vagy pedig különféle rézércek, főleg malachit,azurit és kuprit, amelyek alig észrevehető kéntartalmuk miatt átmentek ugyana pörkölésen, de a második müvelettel, az olvasztással már használható finomrezet — Garkupfer — purum cuprum — adtak. Rudabányán a XVI. századbanemlítik is az okmányok a finom rezet olvasztó kohókat — puri cupri officináé- (44). Majdnem minden bányának volt külön kohója. Ebben a bányánál építettkis kezdetleges kemencében váltakozva apróra tört ércet és faszénrétegeket helyeztekel, a légáramlást kézi fúvó segítette elő. Azok a rézolvasztó kohók, amelyeketaz okmányok officina cupri néven Rudabányán ismételten említenek, földfelettiüzemrészei voltak a bányavállalatoknak. A nagy salakhányók tömegéből következtetveRudabányán a réztermelés és kohósítás a középkorban igen komoly méretűvolt.Az ezüst Rudabányán nem rézzel, hanem ólommal együtt jelentkezett, mégpedigmélyebben, mint a rézércfészkek, A rézérceknél lényegesen kisebb mennyiségűólmos ezüstércet a bányatelepen átválogatták, tisztították. Az okmányokcsak az ezüstbányákat és a tisztított ezüstöt említik. Officináról, kohóról ezüsttelkapcsolatban azért sem lehetett szó, mert az ezüstércet magánkohókban nem olvaszthatták,azt teljes egészében a kincstári beváltóhelyeken kellett beváltani.A bányászott érc mértékegysége a középkorban általában a köböl, majd atargonca, Pahr, Paar, Parn, Eaar volt. Az ezüstnél a középkorban a márkát használtákmennyiségmérésre. Mindkettő űrmérték. A Parn Pech Antal szerint 2,3bécsi mázsát, vagyis 1,1 q-t tett ki, egy másik szerző pedig a mérővel veszi azonosnak(45).Az olvasztott finomrezet a tulajdonos szabadon hozhatta forgalomba. A rudabányaivállalkozók vagy maguk kereskedtek a rézzel, vagy eladták a rézkereskedelmetnagyban űző vállalkozóknak. A bányászok vámmentességet élveztek. CzigenfuselErasmus rudabányai polgár alkalmazottaival együtt 1439-ben Albert királytóloly értelmű szabadalmat nyert, amely szerint nevezett és alkalmazottai áruikkalbármely országrészben szabadon kereskedhetnek, őket bírói eljárás alá vonnisenkinek kérelmére nem lehet (46). Egy 1437. évi oklevél Rudabánya piacát említi(47). Pár a vásártartás biztosította a bányamunkából élők részére a környékrőlpiacra hozott élelmiszereket, mégis Rudabánya lakosságának jelentős része a bányamunkamellett mellékesen, vagy egyedüli keresetforrásként őstermeléssel is foglalkozott,de miután az amúgy is csekély terjedelmű faluhatár jórészben sovány,rosszul termő területnek bizonyult, szükség volt a mezőgazdasági teriilet növelésére.1359-ben Vadászi László földesúr Nyárág, Ormos és Újfalu nevű szomszédosbirtokait elfoglalták és nem törődve az uralkodó többszöri utasításával, a törökhódoltság idejéig szántottak-vetettek ezeken a határokon (48).A bányaváros társadalma a középkor végére erősen rétegeződött. A bányatársulatokbabeletársult földesúr mellett megtaláljuk itt a meggazdagodott tőkés2 Rudabánya — 2/6 S

ányatulajdonosokat és vállalkozókat, a — ,,turzókat" (49). Azután a saját bányájukatművelő bányapolgárok következnek, akik csekély számú bányarészeik birtokábanesetleg vájármunkát is folytatnak, vagy mezőgazdálkodással foglalkoznak.A bányaváros társadalmának jelentős többséget alkotják a bérmunkás bányászok,akiket a régi magyar nyelv kifejező elnevezéssel míveseknek nevez. Ezek közöttis vannak vájárok, olvasztók, ércválogatók, utóbbiak esetleg nők és fiatalkorúak.Vannak kizárólag mezőgazdálkodással foglalkozó gazdák, parasztok, kereskedőkés iparosok, akik számára a bányavárosi jelleg ugyancsak biztosítja a cívisjogokat,és a többi kiváltságokat.A bányaváros társadalmának egyes rétegei között soha nem szűnő hullámzás,differenciálódás mutatkozik. A meggazdagodott réteg Nagy Lajos korábandíszes templomot épít, az elszegényedő bányarészesek viszont beállnak a birtoktalanbérmunkások sorába. A város vezetői a gazdag bányabirtokosok voltak. Ezekkezében számottevő vagyon halmozódott fel. Hermann György rozsnyói turzóhagyatéka 1529-ben ház, udvar, kert, sáfrányos kert, malom, szántóföld, viasz,bánya, kohó, szőlő, halastó, borospince, gabona stb. (49/2). A gazdagabb rudabányaicívisek, tőkés vállalkozók gyermekei eljutottak külföldi egyetemekre. RudabányaiPál, János és Bernát a krakkói egyetem hallgatói voltak 1510-ben (49/3). Zsigmondkirály, aki a felső-magyarországi, köztük a rudabányai rézbányákat is külföldieknekadta bérbe, több ízben tartózkodik Rudabányán, több oklevelét keltezte innét(49/4). Zsigmond király étekfogó mestere, Perényi István 1437-ben a rudabányaitemplomban temetkezett. A környék fatemplomai mellett ez az időtálló kőtemploma maga díszével méltó kifejezője volt az Anjou-kori rudabányai bányabirtokosokvagyonosságának és az itteni bányászat nagy jelentősegének.Az érem eme fényes lapja mögött a háttérben már feltűnik a vállalkozó hutmanjának,bányafelvigyázójának és a városi tanács bányamesterének alakja is, amintaz 1487. évi statútumok értelmében lázas munkára hajszolják a nehéz életmódtólfáradt bányamunkásokat a vállalkozó tőkéjének gyarapítása érdekében. Rudabányaváros népe szociális feszültséggel terhes légkörben lépte át Mohács esztendejébenaz újkor küszöbét.II. A bányászat megszűnése a török időkbenMohács és a kettős királyválasztás a felső-magyarországi bányászat igen erőshanyatlását eredményezte. Mindkét király azzal kívánt magának híveket szerezni,hogy a jövedelmező bányahelyeket magánföldesuraknak sorra eladományozgatta.így a felső-magyarországi bányavidéken csak Igló maradt királyi kézen. Rudabányais több ízben cserélt gazdát: 1527 után Thurzó Elek kezén van, 1545-ben BebekFerencé, 1564-ben Bebek Györgyé, 1507-ben pedig ismét kincstári tulajdonná lettés Szendrő várához csatoltatott. Sorsa ettől kezdve a török kor két évszázada alattszorosan összefonódott Szendrő várának és a szendrői uradalomnak sorsával. Amilyenmértékben gyengült a központi hatalom, olyan mértékben folyt szét a királyi bányaregáléknaka középkor óta begyökerezett haszonvétele: az új bányabirtokosoknem fizették az urburát, nem váltották be a nemes fémeket, a bányahelyekenegyre-másra lábrakapott a nemes ércek tiltott olvasztása. Az 1540—1550-esévekben sorra jelennek meg Ferdinánd király szigorú utasításai a tiltott aranyésezüstolvasztás megakadályozására (50/1). Rudabánya lakói 1567-ben azt állítják,hogy a bányáikból termelt ezüstöt olvasztott állapotban (conflatum) szállították

Szomolnokra, illetve a szepesi várba, ahol pénzt vertek belőle — (ad redigendammonctam) (50/2).Miután Felső-Magyarországon Mohács után a királynak saját üzemei nemvoltak, ez a bányavidék nélkülözte azt az állami támogatást, amelj'nek Alsó-Magyarországbányászata a török időkben is olyan sokat köszönhetett. Nincs nyoma afelső-magyarországi bányavidéket igazgató szomolnoki vagy kassai bányakamaraműködésének, s habár a felső országrész pénzügyi és gazdasági kormányhatóságának,a Kassán székelő szepesi kamarának hatásköre a bányászatra is kiterjedt,mégis a szepesi kamara működése inkább csak az urbura beszedésére, a nemesércmonopóliumés a hamis pénzek körül elkövetett visszaélések megakadályozásárakorlátozódott (51).Mohács után felbomlott a felső-magyarországi bányavárosok közössége, Gölnicz,Szomolnok, Telkibánya a Zápolya, majd a Thurzó család kezére jutott. A magán -földesurak csak abban az esetben folytattak bányászkodást, ha maguk is bányatulajdonosokvoltak, a bányavárosok kis vállalkozói és bányarészesei pedig csakakkor, ha volt megfelelő üzleti tőkéjük és vállalkozó kedvük. A mélyebb szintekköltségesebb művelése, az itt fokozottabban jelentkező bányavíz eltávolítása egyrenagyobb tőke befektetését tette szükségessé. A viszonyok nem kedveztek a kisvállalkozók bányászatának. A kohósítás módszerében a XVI. század közepéig olyanirányú feljodés ment végbe, amely a többtermelés és jobb áru előállítása érdekébennövelte az olvasztókemence méreteit, a kézi fúvó helyébe, a lójárgánnyal vagyéppen vízi hajtóerővel, lapátkerékkel mozgatott fájtatokat állította be. Lassankéntmegszűnt annak lehetősége, hogy minden kis vállalkozó saját kis kohóval rendelkezzék.A lójárgányos vagy lapátkerekes fújtató és nagyméretű kohó felállításárahovatovább csak a nagyobb tőkével rendelkező földesúr, kincstár, városi közületvagy nagyszámú kistőkésekből alakult bányatársulat vállalkozhatott.A bányahelyek birtokába jutott földesúr nem egyszer csupán ideig-óráig tartjabirtokában a bányásztelepülést. Ilyen esetben inkább a lakosság úrbéres szolgáltatásailátszanak gyorsabban kiaknázható jövedelemforrásnak. A magánföldesuraságalá került régi bányavárosok Mohács után egyre-másra földművelő, jobb ágyszolgáltatástteljesítő mezővárosokká lesznek. Régi kiváltságaik sorra megsemmisülnek,fizetik az úrbéri szolgáltatásokat a földesúrnak, a telekadót az államnak, elvesztikvárosi önállóságukat mind az általános igazgatás, mind a bányaigazgatás, mind pediga bíráskodás terén. A bányamester, bíró, esküdtek és tanács helyét elfoglalja aföldesúri parancsot közvetítő falubíró. Az oppidum. szó még egyformán jelentbányavárost és mezővárost, a régi bányavárosi jellegre még egy ideig az oppidumszóval kifejezett városi rang utal, de ennek egyre inkább mezőváros jelentése leszés a század végén egyszer oppidumnak, máskor possessiónak nevezik az egykoribányavárost. A XVI. század végére a bányaváros megjelölés kizárólag a hét alsómagyarországibányavárosra vonatkozik, a felső-magyarországiak pedig visszasüllyedneka földesúrnak és államnak adózó úrbéres mezőváros vagy falu kereteiközé, ahol a bányászkodás is legfeljebb a földesúr vagy kevés számú tőkés vállalkozásakéntfolyik tovább, vagy esetleg egészen meg is szűnik, miként éppen Rudabányántörtént.P Rudabánya 1545-ben már földesúri és állami adózásokat fizető jobbágyfaluvolt. Az a körülmény, hogy 1545-től kezdve évről évre fizeti a jobbágytelek utánkivetett kapuadót, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy bányavárosi jellegét,kiváltságait, adómentességét, önállóságát elvesztette, vagyis most már adóköteles2* — 2/1 s

'1, ábra, Ma^yaL-orszájí térlíppe rsíifi-l.ól. (Wolfpang Lazius: Karton-Königreichs Ungarn aus den Jahrcn 1543—156;i. Jl ad történelmi Intézet)

jobbágytelepülés áll előttünk, A jobbágyszolgáltatások között ott van a dézsma is,8 gabona és egyéb tennék tizedrésze, amely az egyházat illeti, de amelyet a kincstárbérel, s amelyről beszédes kimutatásokat, dézsmajegyzékeket készít. Ezek a dézsmajegyzékek1581-ben Szűcs nevű jobbágy-bírósága alatt 41 dézsmafizető rudabányaijobbágy nevét sorolják fel és elmondják, hogy ennek a 41 jobbágynak Összes dézsmakötelezettsége arra az évre 24 kepe és 19 kéve. Rudabánya gazdasági életében mostmár a mezőgazdálkodás a döntő tényező. Bányászatról sem a dézsmajegyzékek,sem a kapuadótajstromok nem tesznek említést, de ez még nem bizonyítja a bányászatmegszűnését, hiszen a jobbágyok által folytatott bányászkodás termékei semaz állami kapuadónak, sem az egyházi dézsmálásnak tárgyát nem képezhették.Az 1581. évi dézsmajegykékben felsorolt jobbágynevek között csak a Huttman,Czégel, Anderko nevek utalnak bányászősökre, a többi név magyar hangzású jobbágynév(52).Ebben az időben még folyik némi bányaművelés Rudabányán. 1565-től 1578-igtizedet adnak a földesúrnak a rézbánya és a rézkohó termékéből, a finomrézből (53).Ugyanakkor említik a tisztított ezüstöt (54). Bebek György földesúr tehát úrbérijellegű szolgáltatásként szedi be rudabányai jobbágyaitól a bányatermékeket.Ez azt bizonyítja, hogy maguk a telkes jobbágyok és zsellérek bányászkodnak,mellékfoglalkozásként a földművelés mellett. De azt is bizonyítja,hogy az egykoribányapolgárok ültek rá a jobbágy telkekre akkor, amikor a földesúr és állam jobbágyadótvetett ki rájuk. A bányaművelés hanyatlása és a bányapolgárok jobbágytelekreülése ezek szerint még 1545 előtt következett be. Ha pedig az 1581-benfelsorolt jobbágycsaládok azonosak a korábbi bányapolgárokkal, akkor ebből az következik,hogy Rudabánya bányásznépe a középkor végén túlnyomóan magyarrá fett.Bebek Ferenc földesúr XVI. sz.-beli és a bányászat közelében levő Csorbakő-ivárában fenntartott pénzhamisító műhelyének kapcsolata a rudabányai kohászattalfeltételezhető (55).1573-ban Rudabánya lakosai azt kérik Miksa királytól, hogy erősítse meg Őketa régi magyar királyoktól kapott bányászkiváltságaikban. A kérvény szövege sajnosnem található meg az iratok mellett. De arról sincs adat, hogy kérésüket az uralkodóteljesítette-e. A királyi könyvekben Rudabánya kiváltságlevele nem szerepel (36),Ugyancsak 1573-ban — talán utoljára — együtt említik Kudabányát az egykorihét felső-magyarországi bányavárossal. Miksa király a felső-magyarországi bányavárosok— Gölnicz, Szomolnok, Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyó és Igló -erdeinek használatát eltiltja, mert a bányákhoz és az olvasztókohókhoz különbenkevés lesz a fa és faszén. Főleg a szomolnoki rézvállalat kohóinak faellátása érdekébenadja ki e tilalmat, elsősorban az állataikat legeltető vlach pásztorokat tiltjaki az erdőből (57).Ezek az utolsó nyomok, amelyek Rudabánya réz- és ezüstbányászatát említik.1580 körül azután 1 évszázadnál hosszabb időre megszűnt itt a bányászkodás. Amikor1692 körül Gvadányi Sándor újból elindította a rézbányászatot, akkor nejénekállítása szerint a rudabányai rézbányák már több mint száz év óta állottak művelésnélkül (58).Azon okok között, amelyek Rudabányán a bányászat megszűnését előidézték,a rézércek és az ólmos ezüstérc csökkenése volt a legfontosabb- A középkori bányaművelésa helyszíni kibúvásokból is felismerhető és a felszínhez közel fekvő ércfészkeketfejtette le. A könnyen megközelíthető felső rétegek leművelése után amélyebb rétegek átkutatásához a kis tőkés rudabányai cívisek részéről hiányzott

3. ábra. Magyarország térképe 1570-bol. (WolfgaugLazhis: Kartcn .... Königreichs Ungarn aus den Jahren 1545—1563 (Hadtörténelmi Intézet)

a nagyobb anyagi erő. A XVI. századi földesurak, köztük maga a kincstár sem láttákitt eredményekkel biztatónak egy nagyobb tőkebefektetést igénylő hosszúlejáratúföldesúri bányavállalkozás megszervezését, főleg azért nem, mert a XVI. századközepén már veszedelmes közelségbe ért Rudabányához a török hódítás. 1564-benmár bent ül a török katonaság Rudabányán. Az egykori bányaváros török hódoltsággálett,magyar földesúr oda többé be nem tehette lábát. 1572-ben Borsod megyéből1581 volt a hódolt jobbágytelkek száma és 208 a nem hódoltaké. Rudabányán1564 óta állandósult a török uralom a század végéig, csupán 15(JÖ-tól 1600-ig lettszabaddá a község néhány évre, majd 1603-tól kezdve a XVI. század közepéig hódoltságifaluként élte le életét (59).A hódító török jelenléte akkor is lehetetlenné tette volna a bányaművelést,ha a város életében nem merültek volna fel más, a bányászkodást akadályozó körülmények.A török súlyos adózásokat követelt a lakosságtól, a földesurat és embereitnem tűrte meg a hódolt területeken, a magyar földesúr és a bécsi uralkodó adószedőközegei csak a határsávban és csak titokban szedhették be a saját uruk részéreszolgáló adót és csak addig, amíg a lakosság képes volt kétfelé adózni. Rudabányanépe a török zaklatások elől több ízben elfutott, 1582-ben házaikat is üresen hagyták(60). Előbb kifizettek a török úrnak 70 forintot, azután 90-et, majd amikortovábbi 250-et követelt rajtuk, akkor elmenekültek a faluból, mert a kemény sarcotnem bírták volna kifizetni. A zaklatások, súlyos adók következtében elszegényedikés lélekszám szempontjából is egyre jobban megfogyatkozik a nép. 1549-ben 15jobbágy porta és 40 zsellér, 1564-ben 9 egész, 12 fél, 12 negyed porta, 12 zsellér,14 elhagyott, 4 égett és 2 új porta van Rudabányán. 1596-ban 45 házat számláltakitt Össze (61). Rudabánya népe a XVI. század végén áttért a református vallásra.A református lelkészt 1594-ben említik először (62).Rudabánya a XVII. század első éveiben még a kincstári tulajdont képezőszendrői uradalom egyik jobbágyfaluja volt. Gyakrabban possessiónak, ritkábbanoppidumnak nevezik. 1607-ben Rudolf király Rudabánya, Görömböly és Páskaházafalvakat 11 400 forint értekben zálogba adja Rákóczi Lajos kapitánynak elmaradtzsoldjai fejében. 1620—30 között Roskoványi László birtokába kerül, ez 1638-banhárom szőlőjével együtt a jezsuitáknak adományozta, de rövidesen ismét visszakerülta kincstár tulajdonába és a szendrői uradalom tartozéka lett. I. Lipót 1659-bena szendrői uradalommal együtt eladta Wesselényi Ferenc nádornak. Ennek feleségeSzéchy Mária 1667-ben zálogba adja Zrinyi Péter horvát bánnak. A Wesselényiösszeesküvéskövetkeztében a kincstár 1670-ben elkobozza. Ettől kezdve Rudabánya1690-ig a kincstár birtokában marad (63).Rudabánya a XVII. században kis jobbágyfaluvá lett, bányaművelés nélkül.Az itt lakó családok nevében alig ütköznek ki a korábbi bányászkodás emlékei.(L. túloldali felsorolást.)A rudabányai jobbágyok gazdasági élete a XVII. században az állattartásraépült. A szemes terménnyel bevetett terület sohasem haladta meg a 200 holdat.1696-ban is csupán 160 köblös — 80 holdas — szántót és 60 kapás szőlőt müveinek.Ellenben erős állattenyésztést folytatnak. 1657-ben pl. egy telkes jobbágy birtokábanvolt általában 8 igás ökör, 2 növendék ökör, 9 tehén, 6 borjú, 32 disznó, 7 méhkas,ugyanekkor még a zsellér is 2 ló, 2 tehén, 3 disznó stb. tulajdonosa volt (65).Csakis a nagy állatállomány hasznából voltak képesek teljesíteni a kettősadózást. A szendrői várba magyar részre állati és mezőgazdasági termékeket, valaminttermészetbeli munkát adnak. Lényegesen súlyosabb volt a török részéről

1 JÜl 1601 1670 I6Í16iAnderko Anderko Balázs : BalázsASSZH 2 Assz n Balojí Barzra]Balázs Balázs 9 Barczal GödönBalog Batta Bónis KisBarczal Bert'ck Czégel Kuvács 'iCsorba 2 Czégel Gödön 'i NagyCsfwzi í Csorha Kovács 'i TóthCzégcl :) Fülöp Nagy i Varga 2JJiák Gál Sebők Vereslilék Gedeon Székely Viíiczv 8Tódor Gedü Tóth (fii)l'oris Göcző VargaGál Hannns \ irií-zeHoniigaVörösGondIspán(ji'M 11)LukácsFhilmaiiii iMattoJt'tZÖUikóKalmár íSzakállKOCÍOTSzűcsKonyharpinannKovács 3VéghLovászZura1. ukársMarsaSzabó 2Szakáll SSzűcs/.urakivetett adózás. Aszú András bíró vallomása szerint 1014 —15 körül ^15 magyarforintot és 12 mérő búzát, később 60 forintot és 200 sínvasat szedtek tőlük, mígnem1041-ben a török eming az adót felverte 90 forintra, ezenfelül a 20 forint értékű200 sín vasat is behajtják tőlük (00).A töröknek ebben az időben nemcsak Rudabánya, hanem Disznóshorvát ésZiliz községek népe is sítivassal adózott. A sínvas és a vasalt szekér a magyar földesurakúrbéri természetű követelései között is gyakran szerepel ebben az időbenfőleg olyan jobbágy-községekkel szemben, amelyeket a Csetnek-környéki vasgyáraktermékeit árusító vándorkereskedők felkerestek. A sínvasból készíthetőszekérabroncs és hordőabroncs igen nagy érték abban a török birodalomban, amelybenvasgyártás nincs, viszont a szekeresek gyakran járják be például az Eger ésa Konstantinápoly közötti utat. Rudabánya környéke a török hódoltság legészakibbhatárán feküdt, legközelebb a sínvasat előállító csetneki vashámorokhoz. A rudabányaiaksín vasadója tehát nem az itteni vasbányászat bizonyítéka, hanem a határsávbanmásutt is szokásos feudális teher, annál súlyosabb tehát, mert természetbenkellett beszolgáltatni. A török adó a század második felében egyre nő, a lakosságpedig egyre fogy. 1657-ben 16 családfőt írtak össze, és a rudabányai reformátustemplom mestergerendáján olvasható felírás szerint a falu lélekszáma 1664-benmindössze 02 volt. Rudabánya, a virágzó középkori bányaváros a bányászat megszűntévelés a török iga szorításában a XVII. század közepére jelentéktelen jobbágytelepütéssézsugorodott össze.

III. A Gvadányiak rézbányászata Rudabányán 1692—1728Rudabánya, mint a Wesselényitől elkobzott szendrői vár tartozéka, mintkincstári birtok élte át Buda, majd Eger várának felszabadítását a török alól.1687- ben, az Eger váráért folytatott féléves ostrom idején, a német katonaságélelmezésének terhei elől Borsod megye falvaiból elszökött a jobbágylakosság,hogy csak akkor térjen vissza, amikor az adókivető közeg és a győztes német katonasághátat fordított az üres falunak.Rudabányának a XVII. század közepén 20—25 családból álló lakossága 5—6 családracsökkent. 1699-ben csupán egyetlen ekésjobbágy és 10, igásmarhával nemrendelkező zsellér lakta (67). Lakói kétféle jogcímen -számítottak kincstári alattvalóknak.Egyfelől bányászfoglalkozásból élők ismét élvezik ősi bányászkiváltságaikatés a bányászott érc egytizenhatodát, mint kötelező bányailletéket — urburát —a szepesi kamaránál szolgáltatják be a kincstárnak. Ezért a kincstár alattvalóinak,jobbágyi adózásoktól mentes bányászoknak, urburáriusoknak minősültek. Másfelőla jobbágytelken ülő és pusztán mezőgazdálkodást folytató jobbágyok és zsellérekazért számítottak kincstári alattvalóknak, mert Rudabánya földesura a Wesselényi-Összeesküvés után a kincstár lett. A falu jobbágysága a kivetett szolgáltatásokat éskülönböző úrbéri fizetségeket a kincstár javára, ugyancsak a szepesi kamaráhozfizette be.1688- ban a szepesi kamara adminisztrátora keményen rendreutasítja Borsodmegye alispánját, mert a rudabányaiakat, a kincstári alattvalókat, az alispán ésszolgabírók különböző jogtalan követelésekkel zaklatják, a falu bíráját a követeléseknem teljesítése miatt bebörtönözték s csak 24 Ft váltságdíj ellenében hajlandókszabadon bocsátani. Figyelmezteti, hogy Rudabánya mint kincstári falu csak akamara szendrői magtára részére teljesíthet szolgáltatásokat s a megye továbbiterheket reá nem vethet ki, bebörtönzésre meg éppen nincs joga (68).A szendrői kincstári uradalom parancsnoka 1683 óta egy olasz márkicsaládtagja, Gvadagni Sándor. A parancsnok erőszakos birtokszerző. Kíméletlenül hajtjabe a környék jobbágyaitól az önkényesen kivetett adózásokat. A gondjaira bízottszendrői kincstári uradalom jövedelemforrásaiból is jelentős hasznot húz. Hamarosanmeggazdagszik, magyar honosságot, sőt grófi rangot is szerez. Nevét már Gvadányinakírja. A jórészt elhagyott rudabányai ércbányákra is szemet vet, jóllehet azokkincstári tulajdont képeznek.1690. március 21-én a szendrői uradalom és a hozzátartozó Rudabánya is gazdátcserél, I. Lipót király gr. Csáky István országbíróval olyan csereszerződést köt,amely szerint Csáky átadja a királynak az ő szomolnoki rézbányájának, továbbáSzomolnok, Stósz és Svedlér városoknak felét, viszont e birtokok helyett az uralkodóátadja Csákynak a kincstári tulajdonban levő szendrői uradalmat a hozzátartozófalvakkal és összes haszonvételekkel (69).Gvadányit a bekövetkezett tulajdonjogváltozás kellemetlenül érinti, mertCsáky gróf, az új birtokos 1692-ben eltiltja a Rudabánya határában fekvő bányákművelésétől és birtoklásától (70). Gvadányi keményen tiltakozik, e bányákat királyihaszonvételnek, önmagát a király bányászának, urburáriusának, mindenféle bányászkiváltsággalfelruházottnak jelenti ki s vádat emel azok ellen, akik őt Rudabányaterületén fekvő bányák felújításában háborgatni merészelnék. 1692. dec. 29-én kelteme tiltakozó levelében kijelenti, hogy újból művelés alá veszi a rudabányai ércbányákat,az érc kohósítására olvasztókemencét épít, ehhez a vízi hajtóerő biztosi-

tására a Bódva folyót alkalmasabb mederbe vezeti és követeli, hogy a kohósításhoz,a bányák műveléséhez és építkezésekhez megkívánt faanyagok, égetett faszén használatábanne merje senki háborgatni (71).1692-ben Gvadányi újból fellendítette Rudabányán a török alatt visszafejlődöttbányászatot. A kilenc évvel később készült leltár szerint Gvadánvi Sándor 1692-től24 000 Ft-ot fordított a rudabányai ércbányák felújítására, míg az 1683 óta műveltmecenzéfi bányákra 20 000 magyar forintot költött. Sem ezek, sem a rudabányaiércbánya nem jövedelmeztek semmit.Miként az egykorú magyarnyelvű forrás közli, rudabányai helységben grófGvadányi Sándor uramnak rézbányája és sörfőző háza lévén, azokra feles (sok) fakívántatott. Az ottan lévő bányászoknak gr. Csáky Zsigmond uram erdején kívülsemmi fája nem lévén, Gvadányi uram tisztjei és más egyébféle emberei Csáky grófúrnak erdeit vesztegették" (72).A költekező Csáky István gróf 1700-ban 1883 Ft kölcsönösszegért zálogba adtaGvadányi Sándornak Rudabánya községet s ettől kezdve Gvadányiék — bárcsak zálogjogona visszaváltás idejéig földesurak lettek Rudabányán (73). Az új földbirtokos1700 végén meghalt s halála előtt végrendeletében a rudabányai birtokot és az ottanibányát a mecenzéfivel együtt feleségének, gr. Forgách Dorottyának hagyta (74).Az özvegy eredményesebben folytatja a rudabányai bányászkodást. 1703 őszénmegindult Rákóczi szabadságharca, A réz értéke felszökik, a harcban álló felekrészére keresetté válik. Gvadányiné fivére, gr. Forgách Simon borsodi főispán csatlakozikRákóczihoz. Gvadányiné 1704-ben összes ingó javainak elvesztése és aháborús veszedelmek miatt Kassára húzódik s bejelenti, hogy a szepesi kamara nemfizette ki a beszolgáltatott réz árát, 1474 Ft-ot. Panaszolja, hogy ha gyermekeivelegyütt tönkremegy és az országból elbujdosni kényszerül, annak a kamara lesz azoka, amely nem hajlandó tartozását megtéríteni. A bányájában termelt rezet odaszolgáltatja be, ahová parancsolják, ezért igényt tart arra, hogy ne tekintsék lázadónak,a rudabányai, valamint egyéb bányáit később el ne kobozzák, hiszen a Gvadányiház,amely eddig hű alattvalója volt az uralkodóháznak, ezután is meg akar maradniannak hűségén (75).Gvadányiné — úgy látszik — hiába hangoztatta hűségét a Habsburgok felé,mert ezután sem kapta meg a réz árát. Grófnőhöz illő reális érzékkel Rákóczi pártjáraállt annál is inkább, mivel Rudabánya környéke rövidesen a kurucok kezébe került.A szabadságharcosok számára igen értékes volt a réz, mert azt fegyvergyártásonkívül pénzverésre, a rézpolturák előállítására is felhasználták.1705-ben Gvadányiné már a Rákóczi-párti Borsod megyétől eszközölt ki adómentességetRudabánya bányászai részére (76).Rákóczi 1707-ben Bercsényi Miklós útján, majd 1709-ben két ízben magautasította Borsod megyét, hogy a rudabányai bányászoknak az adó- és kvártélyterhekelengedésével adjanak meg minden kedvezményt, mert a haza javára fontos,közérdekű munkát végeznek. 1709. március 16-án ezeket írja: ,,a rudabányai bányászok— oly sovány helyen lakván, cgészlen csak éjjeli-nappali fáradság utánadatni szokott fizetésbül élődvén, abbul is alig tengethetik magokat. Azon okranézve, hogy az ország közönséges javára concurrálnak, szolgálatjok által, méltóknaklátjuk arra, hogy ezen szolgalatjukra nézve particularis reflexió (különleges tekintet)légyen. Azokat, akik a bányászi szolgálattal concurrálnak a Haza szolgalatjára,. . . tartsa oly rendben a nemes vármegye, azmint más bányavárosokra tétetett apataki gyűlésben reflexió" (77).

1709. ápr. 13-án pedig a bányászok elszökésének lehetőségére s ebből az egészországot érintő súlyos károsodásra hívja fel a megye vezetőinek figyelmét: „kegyelmesrespectusban vévén a Ruda-Bányai bányászok dolgát, kik is hogy a nemes hazajavára való bányáknak culturájátul ne desistáljanak, sőt valamely könnyebbüléstérezvén a terhek .viselésében, annak promotiójában (előmozdításában) annál serényebbenfáradozzanak, tudva lévén kegyelmeteknél is, minemű kárára esnék a nemesHazának innéd történhető eloszlások" ... a rájuk kivetett terményadó és katonaállításalól mentesíti őket (78).A Szendrő váráért vívott harcok, a várnak 1707-ben történt lerombolása,1710-ben a pestis és általában a háborús Időszak szenvedései a bányák és bányászokhelyzetét károsan érintették.1709-ben azt írja Gvadányiné német gazdatisztje, hogy „Forgách grófnő rudabányaijószágában nagy károk estek, a szegény bányászok pedig kimondhatatlansok károkat vallottak" (79). Amikor a szatmári békekötés után 1712-ben Gvadányinéa Szepességből hazatért, rudabányai bányászait számban erősen megfogyatkozva,jobbágya dók tói megterhelve látta viszont. Tiltakozására III. Károly király 1713-bansajátkezű aláírással ellátott rendeletben utasítja Borsod megye rendéit, hogy a rudabányairézbánya művelőit, favágóit, fuvarosait, szénégetőit s a rézbánya művelésébenmunkálkodó más embereket a katonai porcióktól és más közterhektől mentesítsék,tekintettel a régi magyar királyoktól nyert kiváltságaikra és arra a körülményre,hogy a rudabányai rézbányászok nem rendelkeznek olyan jobbágytelkekkel ésszántóföldekkel, amelyek után katonai porciót lehetne, kivetni, hanem csupán a készpénzbenkifizetett munkabérből élnek. Közülük háromnak igásállatai vannak, decsak azért, hogy a faszén égetéséhez és a bányászkodáshoz megkívánt, tárgyakat ahelyszínre fuvarozhassák (80).A kuruc-labanc harcok következtében 1715-ben mindössze öt, 1720-ban hatjobbágycsalád s egy-két bányász lakja Rudabányát (Berecz, Vörös, Nagy, Barczal,Kovács, Vincze jobbágycsaládok). Rajtuk kívül az 1720. évi összeírás említést tesznéhány ércbányászról (számukat, nevüket nem jelöli meg), akik a bányamunkábólélnek s bár némi szántófölddel is rendelkeznek, mégis a megyétől és uralkodótólfelmentést nyertek a porcióadó alól s ezért az összeírásba se vétettek föl (81).Az özvegy 1717 után csak úgy tudta üzemben tartani rézbányáját, hogy időnkéntaz uralkodótól nagyobb összegű kölcsönt kért. 1717-ben 2000 forintot kapott,de az összeget nem tudta visszatörleszteni, mindössze 100 forint értékű rezet szolgáltatottbe a szomolnoki kincstári beváltó hivat álnál. 1721-ben az akadozó, ráfizetésselműködő bányaüzemet és az egész falut Gvadányiné megvételre felajánlotta azuralkodónak. Bécs előtt azonban akadálynak bizonyult az a körülmény, hogyGvadányiné nem tulajdonosa, hanem csak zálogbirtokosa a területnek. A földesúriépületek érteke ebben az időben 1800 forint, a bányák felszerelésének értéke pedigcsak 200 forint volt. A sörfőzőház, a bor és pálinkamérés értéke 537 forint. A rudabányaiércbányászok a falun kívül a bánya bejáratánál 18 kunyhóban, kalyibábanlaknak, minden adózástól, kvártélytehertől és más földesúri meg állami szolgáltatástólmentesek. Miután a jobbágyközségtől különálló csoportot képeznek, a nekikeladott élelmiszerekből és italokból származó korcsmahaszon is a jobbágyközségjövedelmeitől különállónak és a zálogösszeghez nem tartozónak minősül.Ami a rézbányákat illeti, azok helyzetének megvizsgálására Ternyei Jánosalszámvevőt, Perger Lipót kohósáfárt, Hopfen János kénüészt és Zeithler Péteríelvigyázót küldte ki a bécsi udvar Szomolnokról, ahol a kincstárnak ércbeváltó

helye, ércbányái, rézkohója, rézfeldolgozó üzemei voltak. A bizottság a helyszíniszemle során megállapította, hogy Rudabányán a rézérc nem folyamatos, összefüggőtelérben, vénában fekszik, amelynek részleges lefejtése után is a kőzetbeneltűnt ércek a telér csapása irányában újból felfedezhetők és felismerhetők volnának,ahogyan ez más bányákban történni szokott. Itt az érc darabosan, vagyis fészkekben— frustatim vulgo butzenweise — fekszik s ha az ércfészket lefejtik, eltűnika további nyom. Gyakran megtörténik, hogy egyes ércdarabokban érintetlen szűziállapotban — purum virgineum — rejtőzik a réz, de sohasem egy helyen nagy menynyiségben,hanem kis fészkekben elszórtan.A bizottság a rudabányai rézércet megvizsgáltatta a szomolnoki kincstáriolvasztó és tárcsázó kohókémlő hivatalában. A kémlőpróba eredménye a következőlett:1. Darabos ércből származó kovás érc réztartalma (Garkupfer) . . 9%2. Un. törmelékérc, rézzölddel behintve . , 16%3. Vöröspát, itt-ott kissé behintve nyersréz pikkelyekkel 3%4. Tört érc, rézzölddel bevonva 8%5. Ugyanolyan tört érc, erősen szennyezett, rézzölddel bevonva .. 19%6. Fidrentz Illés érce egy újonnan művelés alá vett helyről 37%A rudabányai ércek értékének megállapítása érdekében a helyszínen történőkohósítás eredményeit is látni kívánta a bizottság. Ezért javasolták, hogy Szomolnokrólegy hozzáértő tisztet rendeljenek ki Rudabányára kincstári költségen. Ezbányásztasson ki annyi ércet, amennyi egy heti olvasztáshoz szükséges. A bizottságnem igen bízott abban, hogy a kincstári kezelésbevétel jövedelmező vállalkozás leszaz uralkodóra nézve. Ha pedig a bányák a kincstárnak nem hajtanak hasznot, akkorRudabánya községnek megvásárlása sem célirányos, mert a bányászat esetlegesmegszűnésével az ottani korcsmák jövedelme is megszűnik, a jobbágyok robotteljesítményenem jelent bevételt, mert ott urasági major nem áll üzemben. Viszontnagy erdőség van a falu határában, bőven lenne faszénégetéshez fa, ha a kincstármégis saját kezelésbe venné a rézbánya üzemét (82).Bécs 1723-ban azzal válaszolt a vételi ajánlatra, hogy 4000 forint készpénzelőleget utalt ki az állítólag elszegényedett grófnőnek a rudabányai rézbányák üzeménektovábbfolytatására. Ez az összeg azonban jelentős késedelemmel és csupán1569 forintra csökkentve érkezett Gvadányiné kezéhez, aki aztán az egész maradékösszeget a bányák műveltetésére és a rézkohó kijavíttatására fordította. A kincstárennek ellenében lekötötte magának biztosítékul Gvadányiné összes birtokait,kölcsön törleszt és fejében lefoglalta a kibányászott érc felét, ezt a szomolnoki beváltónálmázsánként 36 forintos áron számították be Gvadányiné javára. De a kincstára bányaüzem irányításába is beleszólt. A szepesi kamara kiküldötte RudabányáraPalais József, volt szomolnoki rézbánya írnokot. Ez 1723 szeptember elejétől a következőév közepéig a kincstár érdekeit képviselve felügvelt a bányaművelésre, fizetteaz ércbányászokat, vájárokat és az olvasztó kemencénél foglalkoztatott egyéb személyeket,a pénz gazdálkodásáról szóló havi elszámolásokat felterjesztette. EzutánPerger Lipót szomolnoki kohósáfárt küldöttek ki, aki megállapította, hogy a rudabányairézbányák 7 hónap alatt 606 forint tisztahasznot jövedelmeztek. A jövőbenakkor lenne üzemben tartásuk a kincstár részére jövedelmezőbb, ha mintegy 80 forintosárban 6 lovat vásárolnának, s miután a kohónál nincs víz, az ércek olvasztásakor

a lójárgányos fújtató mozgatását saját lovaikkal végezhetnék, mert eddig hereitlovakat vettek igénybe erre a célra. A lovakat fel lehetne használni a kibányászottérceknek, a fának és faszénnek a szállítására is.Perger álláspontja szerint a bányászkodás csak abban az esetben lesz a kincstárszempontjából jövedelmező, ha Rudabánya községet a bányákkal és az ottani kisgazdasággal együtt az uralkodó saját kezelésbe veszi át. így a rézzel együtt Rudabányahasznát évente 2388 forintra lehetne fokozni. Miután azonban a haszonfelét eddig Gvadányiné részére kellett kifizetni, a kincstár ilyen közös gazdálkodásmellett nem találná meg számítását. Ezért Perger azt javasolta, hogy a grófnő részérea fele rész helyett a haszonnak csak negyedrészét adják át a kincstári kezelésbe¬vétel esetén.E javaslatot a szepesi kamara mellett működő számvevőség is mérlegelte, s ezaz újabb számvetés arra az eredményre jutott, hogy a héthónapos művelés eredményekéntmutatkozó 61 mázsa finom réz mázsáját 36 forintjával számítva 2196 forintbevételt jelent, viszont a bányákra és az olvasztásra teendő kiadások is 1704 forintottesznek ki az urburával együtt. Marad tiszta haszon 492 forint. A 61 mázsaréz negyedrésze, amelyet Perger javaslata szerint Gvadányiné részérc ki kellenefizetni, mázsánként 36 forintjával 549 forintot tenne ki, ez a további kiadás nemcsakfelemésztené, hanem túl is haladná az eddigi művelés szerint remélhető 492 forintbevételt. A számvevőség kijelentette, hogy a kincstár nem veheti saját kezelésbe arudabányai rézbánya üzemet, mert azt nem haszonnal, hanem ráfizetéssel zárná (83).A szepesi kamara mindezen számítgatások eredményeként végül is azt javasoltaBecsnek, hogj' Gvadányiné továbbra is művelje a rézbányákat saját kezelésébenés saját kockázatára, ellenben a kincstár adjon neki kölcsön további 2000forint egyszeri segélyt a munkások fizetésére, a kohósítás költségeire. Ezzel szembenkötelezze arra, hogy a rudabányai rézbányák összes termékét a szomolnoki kincstáribeváltóhelyen váltsa be, mázsánként 36 forintos áron. E beváltási árból majdvalamikor visszatérítheti az összes kincstári kölcsönöket. A kincstár szempontjábóldöntő az — mondja tovább a szepesi kamara —, hogy a hollandus rendek általés a magyar rézművesek által annyira keresett rudabányai finomréz mázsáját akincstár a hollandusoknak 44 forintért, a magyar rézműveseknek 50 forintérttudja továbbadni, tehát 8, Hl. 14 forintot kereshet minden mázsáján. Igaz ugyan,hogy a rézművesek részére Szomoinokon még mélyíteni is kellene a rézlemezt, dea hollandusok abban az állapotban is átvennék Szomolnoktól, ahogy azt Rudabányaoda beszolgáltatta, s a kincstár részére ez a szerényebb kereskedelmi haszonsem megvetendő (84).Ez a spekuláció eldöntötte Rudabánya sorsát, Gvadányiné éppen azt akarta,amit a kincstár: a másikra hárítani a kitermelés kockázatát. Elhallgatta kérvényébena legfontosabb tényt, azt, amit évek óta saját szemével tapasztalhatott:a rudabányai réz kifogyott. Kitermelték a középkori kisvállalkozók, a maradékotpedig kihány ász tattá ő maga és férje. Nem segített ezen a bajon sem a lójárgányosfújtató, sem a nagyobb kohó, sem az idegenből felfogadott, kunyhókba telepítettbérmunkások jelentős száma.- Mert a 61 mázsa finom réz 7 hónapos művelés után18 szakmunkás produktumaként olyan sovány termelési eredmény, amely egyáltalánnem éri meg az üzemeltetést. Gölniczbányán,Szomoinokon, Svedléren Ibiibenkis vállalkozók egyetlen bányatelken is termeltek évenként 200 mázsa rezet(85). Gvadányiné számára nem maradt más megoldás, mint lehetőleg jó áron túladnia kimerült ércbányákon. A kincstár viszont ugyancsak a saját kezelés kocka-

zatától idegenkedett, bár a könnyen alakítható, jól megmunkálható rudabányairézzel jövedelmező üzleteket bonyolíthatott le. A kincstárnak a kohósitott finomrézre,az árucikkre volt szüksége, hogy kereskedhessek vele, A szepesi kamaraszámvevőségének végső javaslata Gvadányiné számára nem jelentett megoldást,csak újabb terhes kölcsönt és az áron aluli beváltás kényszerét, ezért a bányászkodáströvidesen beszüntette.Perger Lipót sz-omolnoki rézgyári sáfár rudabányai szemléje alkalmából beszámoltaz ottani rézolvasztás eredményéről. Ebből a beszámolóból megtudjuk, hogya bányászott rézércet előbb pörkölésnek vetették alá. Ennek eredményeként apörkölék — Röstel — kénes kő — Lech — alakjában jelentkezett. A kénes kő azutánaz olvasztókohóba került, s az olvasztás eredménye a finomréz — Garkupfer —lett. Az ércek mértékegysége még a XVIII. század elején a Paar, a targonca.1724 május végén, amikor Perger jelentése készült, 110 Paar érc volt felhalmozvaa rudabányai bányáknál és a kohónál. Számításai szerint 2 Paar ércből a pörköléssorán egy mázsa kénes kő pörkölék jön ki, viszont 30 mázsa kénes kőből a kohóbantörténő olvasztással 6 mázsa finom rezet lehet kihozni. így 60 Paar rézérc 6 mázsa,vagyis tizedannyi finom rezet ad. Ha egy mázsa finom rézhez 10 Paar rézérc kell,akkor a felhalmozott 110 Paar rézércből 11 mázsa beváltható finom rezet lehet remélni.Perger jelentéséből az is kiderül, hogy urbura cimén Gvadányiné ebben az időbena bányászott rézérc 17-ed részét szolgáltatta be a kincstárnak. Egyike volt ezazoknak a kedvezményeknek, amelyekkel az uralkodó a számára mindig jövedelmezőércbányászatot kívánta fokozni. Rudabányán ekkor 20 földművelő jobbágyélt, pár darab rét, kis szőlő is volt a határban. A falu mellett feküdt a rézbánya,mellette faanyagból épített sörház, amelyben a grófnő is lakott, továbbá a majorosháza, csűr, istállók, korcsma, majd az ércbányászok és a szénégetők házacskái éskunyhói következtek, szám szerint 18. Ezek a bányászok már ideiglenesen betelepítettszakmunkások voltak, akik a falu jobbágylakosságával kapcsolatot nem tartottakés a bányaművelés beszüntetésével eltávoztak Rudabányáról.1720-ban még folyik némi ércbányászat a község területén, de 1728-ban Borsodmegye megállapítja, hogy „Rudabánya nevű helységünkben jó vagyonos (földművelő)gazdák azon ürügy alatt, hogy ők urburalisták (bányászok), magukat az adófizetésalól csalárdul kivonták, holott mostanában azon bányai officina nem continuáltatik,és nem is curáltatik (műveltetik) (86)".1734-ben és 1737-ben ismét próbálkoznak a rudabányai jobbágyok az állítólagosrégi kiváltságok és adómentesség elismertetésével, de sikertelenül, mert köztudomású,hogy a rudabányai bányákat ezekben az években nem művelték (87).IV. Enczler József és a bükki vashámortulajdonosok vasércbányászata Rudabányánés Telekesen 1759-től 1807-igA Csáky grófok nem fizették vissza a Gvadányitól kapott kölcsönt, s így abirtok visszaváltása egyre húzódott. 1748-ban a birtokszerző Sándor idősebb fia,Ádám, akinek nem voltak gyermekei, a rudabányai birtokrészét öccsének, Jánosnakgyermekeire hagyta: Gvadányi Józsefre, a Rudabányán született és későbbhíressé lett költőre és Sándorra, Katára és Terézre. Bár a bányák ekkor nem voltaküzemben, az örökhagyó az átruházási okirat második pontjában kiemelte, hogy„felhattam magamnak az bányában minden lehető részemet közösben ötsém urammalközosztályra és költségre" (88).

1749-ben Csáky Antal visszaváltja Gvadányiéktól Rudabányát, de egyidejűleg2000 Ft-ért Ragályi Zsigmondnak zálogosítja el (89). 1762 őszén pedig CsákyAntalné János fia bécsi taníttatására Tiszta Páltól — felvidéki birtokainak vagyonkezelőjétől— 4000 Ft-ot vesz kölcsön. Ennek fejében birtokába adja Rudabányátés Licét (90).1762 — 1772 között Tiszta Pál volt a község földesura. 1771-ben Csákyné pertindított Tiszta Pál ellen a vagyonkezelőség időszakában elkövetett hűtlen kezelésmiatt. A létrejött megegyezés ára Rudabánya volt. Tiszta Pál ugyanis 1771-ben„méltó tekéntetben vévén, hogy minden szerencséjének eredetét gr. Csáky háztulvette, tartozó hálaadásának megbizonyítására Rudabányát minden teher nélküla grófnénak vissza fogja bocsátani" (91). Ettől kezdve a XIX. század közepéig isméta Csákyak a földbirtokosok Rudabányán.A XVIII. század közepe táján újból megindult a bányászati munka AlsóésFelsőtelekes határában, 1733-ban Kubin Ádám és testvére telekesi bányászokataz ottani földesúr, Király Szathmári Ádám erőszakos eszközökkel kényszerítettearra, hogv jobbágyaivá legyenek, és akadályozta őket a telekesi bánya művelésében(92).Szuhogy és Alsótelekes község s Felsőtelekes-puszta harmadrésze a századközepén Fraintlich Mátyás, majd a Gvadányiak birtoka. Ezek 1745-ben eladjákPalugyay Boldizsárnak, ez pedig 1748-ban a vele rokonságban levő Okolicsányicsaládnak (93). Felsőtelekes többi részét a Csákyak szerzik meg, dc egy ideig KomisMihály nevű gazdatisztjüknek zálogosítják el (94).A Csáky, Okolicsányi, Tiszta és Komis földesurak kapzsiságával kellett felvenniea harcot a Bükk-hegységi ércbányászat és kohászat úttörőinek, akik az ércbányászatot1760—1780 között újból megkezdték.A kezdeményezés érdeme Enczler József gölniczi kir. bánya- és kohósáfáré.Enczler — aki vagyonos bányatulajdonos is — 1753-ban 3000 Ft-ot kölcsönzöttCsáky Antalnak. Talán ez a pénzügyi kapcsolat tette lehetővé, hogy megkíséreljea 30 év óta teljesen elhagyott rudabányai ércbányák felújítását. 1759-től 1770-igmintegy 16 000 Ft-os befektetéssel sikerült Rudabánya és Alsótelekes határábanréz- és vaskőbányákat, Felsőtelekesen pedig vaskőbányát megnyitnia. Szakképzettbányászokat hozatott, ezek közül Vanyó Simon, Rabelák Ferenc bányászok ésSzendelszky András felvigyázó nevét ismerjük. Ezekkel földalatti bányászatotfolytatott. A kőzet robbantásához puskaport használt. Saját bevallása szerint„mindkét érc bőségesen fizetett, bár a föld gyomrának messzi pontjait közelítettemeg" (95). 1770-ben az üzem teljes felszereléséhez már nem hiányzott más, minta rézérc számára a törőmalom és olvasztókemence, a vas részére pedig a massa(vaskohó) a vasverő hámorokkal.Enczler vállalkozásának teljes kibontakozását a földesurak gátolták meg.A bányatörvény ugyan biztosította a bányatulajdonos részére a földalatti munkát,azonban külszíni vonatkozásban a földesúrral kellett egyezkednie. A külszíni területigénybevételt,úthasználatot, építkezést, bányafa kitermelést a földesúr akadályozhatta,ill. igen drágán fizettette meg. Ha a bányatulajdonos nem fizetett, módjábanállt a bányatermék elszállításának meggátlása.A Csáky grófoknak mindezeken felül még egy különös okuk is volt arra, hogyEnczler bányászkodását akadályozzák. Ők maguk is bányászkodni akartak Szendrő-Rudabánya környékén. Helcmanócon rézbányáik, másutt a Felvidéken és Erdélybenvashámoraik voltak.

1770-ben Csáky János ezeket írta Esterházy egri püspöknek: ,,júniusbanZendreőt lakván, vas és más köveket az határunkban találtunk. Melyeket is Szomolnokrapróbára küldettük, ha a hámort megérdemlik-e, de még eddig válaszuk nemgyött" (96). A Csáky család körében már korábban felmerült s egyre határozottabbávált a Szendrő-környéki saját vashámoruk terve, amelyhez az ércet Rudahegyrőlkívánták biztosítani.1764-ben Csákyné — gazdatisztje, Kornis útján — eltiltja Enczlert a két felsőtelekesivaskőbánya további művelésétől. Csáky János 1770-bcn meghagyta, hogyaz ott kibányászott vasércet ne engedjék elszállítani. Ettől kezdve Enczler abbahagytatelekesi vasércbányászatát (97).1770-ben a Csákyak nevében Schneider Tamás bíró és Gampe Illés jegyzőzártkutatmányi jogot nyertek Szendrőn a kastélydomb alatti völgyben, Garadnapusztán,Felső- és Alsótelekesen és Martonviban kezdeményezett vasérckutatásaikra(98).1777-ben a Csákyak birtokairól készült összeírás elmondja, hogy Rudabányánréz-, vas- és ólombányák állnak elhagyottan, művelésük mind a Gvadányíaknak,mind Enczlernek ráfizetést eredményezett (99).Enczler 1782 körül meghalt. Rudabányán bányájának szája körül 1784-ben20 090 bécsi mázsa (kb. 10 000 métermázsa) felhalmozott vaskőkészletet állapítottakmeg. Enczler József halála után rudabányai bányászai bánatpénzt követeltek.A j aszói bányaalbíróság kielégítésük érdekében a Telekesen található vaskövetlefoglalta, és zárolta (100).Erre a lefoglalt vasércre vetett szemet Csáky Antal, egyben sietett Enczlerbányáira a jogosítványt is megszerezni. 1782. dec. 16-án a jászói bányaalbíróságtólturzási (kutatási) engedélyt nyert a Rudabánya belterületéhez közel fekvő, elhagyottés beszakadt Enczler-féle bányákra, a bennük sejtett ólomra, ezüstre, és mindenmás ércelőfordulásra (101).1783, július 2-án Borsod megye megállapította, hogy Csáky Antal és társaiaz Knczler által elhagyott rudabányai és alsótelekesi bányákat újranyitották, ésművelését megkezdték (102). Csáky társa valószínűleg Tarnóczay József szomolnokilakos, aki Csáky bányája mellett 1783. febr. 25-én kapott turzási engedélyt kobaltra,ólomra, ezüstre és minden más fémre (103). Ez a sok ércféleség egyelőre csak reményvolt. Tényként csupán az egykori Enczler-bányák mellett felhalmozott vasérctömeglétezett. Ennek megszerzése során azonban Csáky olyan ellenféllel került szembe,amelynek háta mögött a kincstár, maga az uralkodó állott. Ez az ellenfél a diósgyőrivashámor volt¬A diósgyőri vashámort 1771-ben Fazola Henrik egri lakatosmester néhány bécsiés miskolci magánrészvényessel és a magyar bányakincstárral társulva hozta létre,miután előbb Upponyban elsőrangú vörösvasércet fedezett fel. A vasolvasztás 1772tavaszán indult meg a diósgyőri kincstári uradalom területén, Omassán építettnagyolvasztóban. A diósgyőri vashámor kapacitása abban az időben országos viszonylatbana legelsők közt volt. Évi 5000 má2sa nyersvastermelésének alapja az upponyiPéter nevű vasércbánya volt, de 1775 körül már Tapolcsány, Rudabánya és Telekeshatárában is voltak bányái.Az 1779-ben készült gyári jelentés elmondja, hogy a rudabányai vasércbányaa Csákyak területén, a telekesi pedig az Okolicsányi család birtokán fekszik. Upponyés Tapolcsány 4 óra járásra van az ómassai nagyolvasztótól, Rudabánya és Telekes10 óra járásra. Ez a nagy távolság lényegesen megdrágítja a vaskőfuvar költségeit.

Míg Upponyból 6—7 krajcárba kerül egy bécsi mázsa vaskőnek a nagyolvasztóhozfuvarozása, addig ez a költség Rudabánya és Telckes esetében 9—10 krajcár. Egymázsa vaskő fuvarköltsége ötszöröse a termelési költségnek.Az upponyi vasércbányából évente 16 000 mázsa vasérc kerül az olvasztóba,a másik három bányából 1779-ig kevesebbet tudtak felhasználni a nagy szállításiköltség miatt, s mert a tapolcsányi, rudabányai és telekesi barnavasérc minőségbenmeg sem közelítette az upponyi vörösvasércet. Ez utóbbi három bánya termékétinkább szükség esetére tartották fenn, és gyengébb vastartalma miatt a kohósításnálaz olvasztás gyorsítására használták. E négy bánya vasérce olyan elegyet biztosította nagyolvasztó számára, hogy a 3 mázsa vasérckeverékból egy mázsa nversvaskeletkezett, amelyből a hámorokban !§i—08 font kovácsolt vas készült (104).1777-ben Csáky Antal megkísérelte a diósgyőri bányászok által az ő rudabányaibirtokán kitermelt vaskőkészletek elszállításának' megakadályozását. Kitoloncoltattaa bányából a diósgyőriek vájárját, de a hatalmaskodás a kincstárral, a főrészvényesselszemben nem vezetett eredményre. Csáky sérelmezte, hogy a diósgyőrieknem léptek vele egyezségre és nem fizettek neki az úthasználatért s egyébkülszíni haszonvételért.1780 végén azzal a gondolattal foglalkozott, hogy vagy saját vasolvasztókohót és hámort épít, vagy pedig a kibányászott vasérc elszállításának engedélyezéséérta diósgyőriektől készpénztérítést követel (105).Jellemző a viszonyokra, hogy Diósgyőr másfél krajcárt ígért az Enczler bányáikörül maradt vasérc egy mázsájáért.Rudabányai bányában foglalkoztatott bányász egész évi fizetése 60—70 Ft(egy mázsa búza ára 1 frt). A nagy fuvarköltséggel, a földesúrnak fizetendő feudálistérítéssel terhelt bányászat csak úgy vált gazdaságossá a vashámortulajdonos részére,ha ezekkel a járulékos kiadásokkal szemben a bányászok, olvasztárok, hámorkovácsokmunkabérét nagyon leszorítja, igyekszik lehetőleg 12 órás műszakban minélkevesebb szakmunkást foglalkoztatni. Rudabányán a diósgyőriek beérték egyetlenbányásszal, Upponyban sem dolgozott több négynél, de Márton-naptól Józsefnapig,amikor az olvasztás szünetelt, a bányában is megállt a munka, csupán avaskőfuvarozás folyt a keményre fagyott utakon.Csáky 1783-ban megkezdte Rudabányán a saját vasércbányája művelését,ettől fogva ellenállása Diósgyőrrel szemben még élesebbé vált. 1789 végén a diósgyőrivasgyár ismét panaszt tett a szomolnoki ker. bányatörvényszéken gr. Csákyellen, hogy ennek bírája nem ismeri el a gyár bányászkodási jogát Rudabánya ésTelekes területén. A vasérc elszállítását akadályozza. A bányászokat elűzik. A jobbágyoknakmegtiltják, hogy a vaskő fuvarozására vállalkozzanak (106). Ez az akadékoskodásmár 6 év óta tart.A diósgyőri vashámor Csáky Antal akadékoskodása ellenérc is művelte rudabányaiés telekesi vasércbányáját. 1793 júniusában végül is maga mondott le akét bányajogosítványáról. Előbb egy éves szüneteltetésre kért engedélyt, majdegészen beszüntette rudabányai és telekesi bányaüzemét, helyette Nadabuláról,Alsósajóról - jóval távolabbról — szerezte be vasércszükségletének egy részét.Indokolásul a következőket hozta fel. A rudabányai-telekesi vasércből hosszabbidőre elegendő, bőséges készlettel rendelkezik. A fuvarköltség aránytalanul magas.Az ércben jelentékeny a réztartalom, s így igazi vasércnek nem tekinthető. Olvasztásszempontjából nem tartozik a legalkalmasabb vasércek közé (107).Az egri szerb kereskedők bányatársulata által alapított dédesi vasgyár nevében3 Ruda.bánya — 2/15

4. ábra. Rudabánya és környéke a II. József-korabeli katonai térképen. (Hadtörténelmi Intézet.térképtárából)

Keszlerffy János gyárigazgató, egri sebészorvos 1789-ben a Fel s Ót eleké sen találhatóEnczler-féle, egészen beszakadt és elhagyott vasércbányákra vasérckutatásiengedélyt kért. Sok sürgetés után 1796. május 26-án az engedélyt meg is kapta.Ugyanez év júniusában a dédesi vashámor felsőtelekesi vasércbánya-üzeme kétbányásszal megindult. A társulati bányászok másfél éven át heti két műszakbandolgoztak. 1797 decemberében azonban Csáky ék szendrői ispánja a dédesi vájárokata telekesi bányából kiparancsolta (108). Bár Keszlerffy gyárigazgató váltigbizonygatta a bányatörvényszék előtt, hogy a dédesi vashámor felépítését a tapolcsányiés nekézsenyi bányák mellett az Enczler-féle kutatásokra alapozták, s azokvasérce nélkül a hámor működni nem tud, végül is kénytelen volt a bányajogosítványtCsákynak átengedni.Csáky 1799-ben végre fölépítette szcndrői vashámorát. Ez az üzem Szendrőalatt Garadna-pusztán a Bódva folyó vizére épült, s két tótkemencéből, egy nagyhámorbólés két nyújtóhámorból állott, a szükséges pörkölőterekkel, a hámorhozirányuló vízvezetékkel és duzzasztóval, a g}rárvezető és munkások részére készültszállásokkal. A szendrői hámort főleg Rudabánya és Telekes látta el vasérccel.1799. június 15-én Csáky János az alábbi vasércbányákra kapott Szomolnoktóladományt:•I. Ncp. János-bányára Alsóiélekescn a Csorbakőn,2. Anna-bányára T-'clsőtplekesen a FelsÖmdabegyen (ez volt Enezleré, illetné később a dédesi vas¬hámoré),3. Jozefa-bányára Kudabányán a Dengöhegyen,4. Antal-bányára Alsó tele bcsen a Vergáczdombon a falutól északra,5. Valburga-bányára AJsótelekeseii az Alsórudahegyen,ti. Kelemen-bányára Garadna-pusztán (SzendrönJ a Bányabéropn,7. László-bányára Martonyiban. a Kósakút lápáján,3. György-bányára Martonyiban az Egervölgybon.A 2. alatti Anna-bánya nyílása mellett nagytömegű vaskő maradt Enczlerután. Keszlerffy is ezt a bányát művelte, mert bőséges vaskővagyonnal rendelkezett.Csáky ígéretet tett arra, hogy a bánya termékeiből elegendő mennyiségetad át. Keszlerffynek, ezzel szemben Keszlerffy hozzájárult ahhoz, hogy Anna-bányaCsáky nevére írassék. A 4. alatti Vergácz-dombi bánya adományozása ellen a telekesiszabó (Schneider?) tiltakozott, dc igazolást nyert, hogy e bánya tovább adományozható,mert nem művelik, beomlott, ácsolat nincs benne, s a szabó általfelmutatott szüneteltetési engedély régen lejárt (109),Csáky gróf tehát egyszerre nyolc bányát szerzett, de művelésük nem biztosítottnyereséget. A vasgyár sem működött jól, ezért 1802-ben Csáky pár évi használatrafelajánlotta a kincstárnak. Fazola Frigyes diósgyőri vasgyári ellenőr, akitőla selmeczi bányakapitányságazajánlatra nézve javaslatot kért, a bányák termelékenységénekmegvizsgálása után az ajánlat elutasítását javasolta (110).1803-ban Csáky a bányák után járó illeték — urbura — elengedését kértea kincstártól, miután a hámor felépítése sokba került, saját bányái, ahonnét azurburát kellene fizetnie, nem jövedelmeztek s idegenből volt kénytelen a vasércetvásárolni (111). Amikor Csáky 1807 körül meghalt, özvegye a szendrői vasgyárüzemetbeszüntette.1793. nov. 15-én a szomolnoki bányakapitányság engedélyével Enczler egymásik vas- és két ólomércbányáját Szalay Pál sárosmegyei táblabíró és BárányiBoldizsár százados eperjesi lakosok, Cebrik János és Zvvik Antalgölniczi bányászokkaltársulva újranyitották. Bár a rudabányai bánya művelése megindult, de3* — 2;'ir, S

1 794. ápr. 16-án a bányatörvényszck Csákyék tiltakozására a további munkátmegtiltotta, azzal az indokkal, hogy a bánya a lalu kútjai közelében fekszik, saz aknamélyítés a falu vízellátását veszélyezteti (112). Csak 1798-ban sikerültmegegyezniük a faluval és a földesúrral, s 1798, nov. 12-én Ccbrik megkapta abánya jogosítványt, azonban a tél beállta, a pallók és főleg a csillék hiánya miatta bányaművelés nem tudott fejlődni. Nehezítette ezt, hogy a környéken ritkavolt a szakképzett bányász, s az utak Mecenzéf felé, ahová a kibányászott ércetkívánták kohósításra szállítani, rosszak voltak. A felfogadott bányász a bányakapitányságfeljegyzései szerint november végén kiment a hegybe, a munkát megis kezdte, dc a lába lefagyott (113). Pelsőtelekesi Rudahegyen levő bányákat azottani nagy horpadásban és a hegy lábánál levő régi táróban igen vizes munkahelyekenkellett volna Szalaiéknak megkezdeniük. Azonban télen a bányakapitányságe munkát nem engedélyezte s így abbamaradt (114).A századfordulón már nemcsak az elhagyott, beomlott régi Rudabánya-körnvékibányák, hanem a salakhányók is felkeltették messzi tájak bányászainakérdeklődését. 1804-ben Sebő János, Plajdecsko Mátyás és Vlodkovszky Andrásalmási — Torna m. — lakosok Rudabányán két helyen, a Gát mellett és Dióskűtnála szőlők alatt a régi olvasztókemencék mellett — találtak ércsalakot igennagy mennyiségben. Dióskútnál a szőlők alatt és a Kerekes nevü helyen a régi bányákatis megtaláltak. Ugyanezen évben telkibányai, 1807-ben pedig rozsnyói lakosokkaptak kutatási (turzási) engedélyt a Rudabánya területén található rézsalakdombokra,illetve a Mogyorócska dűlőben levő elhagyott táróra (115).Ezután 20 évre ismét megszűnt Rudabányán az ércbányászat. A francia háborúk,az egyre érezhetőbb pénzromlás a tőkebefektetést bizonytalanná tették.Az 1759-től 1807-ig eltelt ötven éves időszakban Rudabánya ércbányászataEnczler felújításai nyomán újra megindult. Enczler jelentős ércmennyiségekettárt fel és termelt ki. Az ekkor alapított három bükki vasgyár — Diósgyőr, Dédes,Szendrő — pedig sorra igénybevette a Rudahegv vasércét, ha rövid időre is. A bányászkodásazonban a földesurak akadékoskodásai miatt nem tudott virágzásnakindulni s csak a kincstári érdekeltségű diósgyőri vasgyár volt képes két évtizedenát rendszeres művelést folytatni. A földesúri bányászkodás viszont nem találtameg — befektetések nélkül — azt a nagy hasznot, amit a régi gazdag bányászatfelújításától várt.V, Magánosok és kisebb bánya társulatok érckutatásai 1830—18531826 körül új formában indul meg ismét az ércbányászat Rudabányán. Kistőkések,bányamunkások, jobbágyok egyénileg és mint kisebb társulatok bányászkodnak.A termelt ércet nem saját üzemükben olvasztják, ilyennel nem is rendelkeznek,hanem eladják. A korábbi kevés számú vashámor-vállalkozás helyébe akisüzem, vagy a rövidéletű magánvállalkozások hosszú sora lép.Ilyen volt a Nep. János bánvatársulat, amelynek tagjai miskolci polgárok-Kocsis Sámuel, Jurgucs Ignác, Szép Mihály, Krausz Dániel, Biszterszky Imre,Buttkay József, Török Árvái Sándor és Metzner Péter —, pénztárosuk és számvevőjükZáhr János. A Nep. János bánya Rudabányán a Bányavölgyben a Mogyoróshegylábánál feküdt és két bányatelekből állt. Az adományozás 1826-ban mészkőbeágyazott vaspátra és rézércre történt. Az adományozás előtti helyszíni szemlétSzomolnok megbízásából Wojtta Elek, a diósgyőri vasgyár ellenőre végezte cl.

Az ő részletes beszámolójából megtudjuk az alábbiakat: A A'ep, János-bányáta szomszédos falvak lakóinak állítása szerint sok száz évvel előbb kezdték műveim,amit a régebbi fejtési üregek is igazolnak. A XVIII. század második felében Enczler,majd a rozsnyói Rózsay nyitották újra. Eddig az időpontig csak a gazdag rézércetfejtették le. Erre a régi művelésre utalnak a bányától negyedórányira levő kiterjedtrégi rézsalakhányók is. A bánya a szemle időpontjában elhagyott és beomlottvolt. Az ércelőfordulás csapáshossza 95 öl. A régi fejtési munka 12 ölnyire haladta fedü felé. A fekü és fedü durvaszemcsés szürke mészkő. Bent a bányában csak afekü látható. A régi fejtés a fedübe még nem hatolt be. Az érc kibúvási vastagsága18—20 öl, olyan vasérc, amely át van szőve termésrézzel. A régi fejtések szabálytalanalakúak, minden irányban össze-vissza haladnak, de a bánya biztonságaérdekében a régiek a pillérek körül nem fejtettek, s a fedüt sem igen bolygattákaz ottani szegényebb ércesedés miatt.A társulati tagok 1826 szeptemberében újranyitották a Nep. János-tárót:a régi ácsolatokat egészen kicserélték, beszerezve a drága bányafát, s 05 ölnyirehatoltak a nagyon nedves hegybe". Wojtta javaslatára a társulat a jogosítványtmegkapta (116). 1828-ig az üzemi költség 5 000 Ft volt. Olykor 30-nál több személytis foglalkoztattak, de a munkások élelmiszerellátása rossz volt és gyakranéheztek, ezért Záhr számvevő 1828-ban élelmiszerüzlet nyitására kért engedélyt {117).A jól válogatott és mosott ércet 50 mázsás szállítmányokban a szomolnoki kincstárikohóművekbe vagy a Phőnix-hutai kohóba szállították s ott a fémtartalomarányában megállapított díjat kapták érte. Szomolnok természetben vette át akincstárnak járó bányai Heteket is.Az első évek eredményei nem igazolták a vállalkozáshoz fűzött reményeket,ezért 1828. okt. 10-én a bányaművelést Hász Mihály gölniczi bányafelvigyázónakegy év tartamára felesbérletbe adták. A szerződés értelmében Hász irányítottaaz összes bányamunkálatokat, saját pénzéből fizetve havonta a vájárokat, válogatófiúkat,mosókat és egyéb munkásokat, míg a vízemelők és csillések bére a társulatotterhelte, A társulat fizette a fuvardíjat, s gondoskodott a bányász-szerszámokról,a bányafáról és deszkáról. Hász viszont saját költségén élesítette a fejtőszerszámokats adta a vájároknak a robbantó és világítóanyagot. Legalább 4 vájárt és2 válogatófiút kellett állandóan alkalmaznia. Az érc tisztítása, a mosás és szitálástavasz kezdetén indult és ősszel szűnt meg. A szerződés szerint a felesbérlő régitömedékelt kamrákat vett művelés alá, a meddőt a saját költségére kellett felszínreszállítania és elhelyeznie, A tárók javítása is a bérlő költségén történt, dea fakészletet a társulat biztosította. A szálh'tócédulát és a rézkönyvet a társulatnakminden szállítás alkalmával bc kellett mutatnia. A felcsbérlő mindezek ellenébena rézkönyv szerint szállított bányatermék felét kapta (118),1828 nyarán a következő bánj'amunkások álltak a Xep. János-bányatársulatszolgálat á báli (119).I.cslíó Mihály bányászSchiliidt Márton bányászPuchaim Gynro bányászlimrsak András bányászliohnc János bányászSlmitzel János bányászSuhf miútzer János bánvászAntoni Mihály válogatóivá,Krausz Gáspár válogatófiú,Barkóczy i'Otí-r csillésRokitta Pál csillésSiegl Anna érctnosolánySchlesinger Klisé ércmosólányHassz Kszter ércniosólányTerez ércninsóláiiySaltzer Zsófia ércinusólánySoltész Margit ércniosóláiiys egy válogatócigánv

Hász irányítása alatt kezdetben 3 hónap alatt 200 mázsa ércet termeltek, dekésőbb a felesbérlő az előleget és az élelmiszereket nem adta ki a munkásoknak,a fuvardíjat elsikkasztotta,, a munkásokat nem fizette, a társulati tagoktól kölcsönöketkért s a pénzzel megszökött. Záhr azt kérte a bányatörvényszéktől, hogyha előkerül, adják az ő kezükbe, s majd az adósságokat vájármunkával dolgoztatjákle (120). Erre azonban aligha került sor, mert a rudabányai Nep. János bányatársulat1831 áprilisában bányája művelését beszüntette s a szabaddá vált bányaművelésének jogát 1831. május 28-án Kecskés Pál bajori lakos kapta meg (121).A Nep. János bányatársulat bukását követő 10 évben csak magánosok kísérletezteka Rvudahcgy érceinek bányászatával. Kevés beruházással, kevés kockázattalés természetesen kevés haszonnal működtek, egy-egy bányászt foglalkoztattak,vagy maguk a vállalkozók bányásztak. 1820 után a következők nyertek zártkutatniányiengedélyt.1826-28. Kecskés Pál Phőnix-hutai lakos Rudabányán á falu közepén rég elhagyott táróban rézre, ezüstreés más ércre, egy töröházra a Mogyorós he gyen a Nep. János bánya nyilasa fölött, továbbá a falumelletti régi salakhalom kitermelésére (122).1827. Bisztriczky János és Zcmani András rudabányai lakosok Telekesen az Egervölgybrn Anna nevű.kutatótáróra (123J.1828. Csernetzky János és Haasz Mihály Telekesen a Dolinka völgyben egv Ősrégi elhagyott bányára(124],1834. Schomsohak György, Grünstein János, Strausz Benjámin telkibányai lakosok egy elhagyott ezüstbányáraa rudabányai korcsma mellett, FeIsötelekesén a faluban ólom- és ezüstbányára (125).183(3-9. Schlosser Károly rozsnyói, Klein Ferenc gölniczi, Juhász János lőcsei lakosok több ősrégi salakhányóraRudabánya határában (L26).lR.'íO. Theucrkanf Tános kovács és Groszmann Károly szabómester Szuhogy határában a Lucska mellett(127).1838. Hajnalkőy Károly sajóvámosi lakos Alsó- és Felső telekesen, Rudabányán a Kudahegyen, ili. azEgoTvölgybcn az elhagyott Anna-táróra (128),1 839. Motitsko János, Burtsak András és Göllner Gottfrid gölniczi bányászok az elhagyott Aima-Máriatáróra Rudabányán (129).1839. Szerecsen József rozsnyói lakos két bányatelek nagyságú salakhányóra Rudabányán (13(1).1840. Nadler Károly gölniczi kohóigazgató és felvigyázója Schloszárik Mátyás, továbbá Stark Mihály,Wentzel Mihály és Burtschlag bányászok rézérctelérre a Bánya völgytől északra a MogyorőshegyenRudabánya határában (131).1840, Illintz János kassai bányász Rudabányán a Mogyoróshegyen és a Kerckbányában régi rézbányára,a Mogyoróshegy keleti lábánál észak-déli csapásirányú pátvaskőre, rézre, lazúrföldre, a Galyagashegyena Csorgópatak völgyében az Amália-táróban ugyanilyen ércekre (132).184 l-ben Nemes József, Juhász József, Lipták János rudabányai Csáky-jobbágyok, Fischer János, DubratzkyPál és Richter János stószi lakosok régóta elhagyott rézsalakhányóra (133).1840. Hoffmauii János rozsnyói városi tanácsos, a felső-magyarországi bányászok helyi képviselője Felsötelekcsena beomlott bányabányótól nyugatra az erdőig és az erdőben mindenféle ércre. UgyanazRudabányán a falu alatti rézsalakhalrnokban nyitandó kutatótáróban bárminő ércre (134),1842. Hennel János mezőkövesdi kovácsmester Felsőtelekesen az Kgri-völgyben, az ÚTI. Krchcgyen egyAnna nevű 10 év óta nem művelt régi táróra (Ifi5).1843, Szabó Károly bányász és társai Juhász József és Kis József felsőtelekesi jobbágyok Alsó telekesena Temetöbérc völgyben a Vergácznál egy beomlott táróban vasércet fedeztek fel s bányahatóság!engedéllyel művelni kezdték. Ám Jakabházy Károly alsótelekesi földbirtokos és Matnz Pál eltiltottáka bányászkodást, mert ők maguk is vashámort kívántak bérelni s ott a vasércet felhasználni.A hivatalos szemle után Juhászék megkapták a bányát Szt. Háromság-bánya néven, de a jövedelemegyharmadát a földesúrnak kényszerültek átengedni (136).1846 körül a telekesi parasztok is mind gyakrabban foglalkoznak bányászattal,mellékkereset céljából. Szűcs István, Bodnár János és Mihály alsótelekesi jobbágyok1846-ban írják Szomolnokra:,,Alsótelekesen találtunk vaskőbányát az Kadlukódalon, az temetőúthoz bar-

maciik kertben a Bodnár János kertiben. Méltóztasson hefangolni, mert már sokigyekezetünk és keresetünk után az haranglábi bányát is mink tanáltuk és az bányászokszép szó mellett és fizetés-igéret mellett megcsaltak. Esedezünk, méltóztassonkegyeskedni. Költ Alsótelekesen június 5-én 1846. A király részére ajánljuk mindentizedik mázsát."Bodnár János a tizedik mázsát Szomolnokra mint urburát természetben beis szolgáltatta s elmondta, hogy 40— 50 szekér vasércet — 12—50 mázsát számítvaegy szekérre — mázsánkint 8 krajcárért a szilvási vashárnornak már eladtak,nem tudván, hogy turzási engedélyt kell kérni. Azzal mentegetik magukat, hogyők parasztok, mit sem tudtak a bányatörvényről (137).Ebben az időben Rudabányán mindig feltűnnek — leginkább a felső-magyarországibányavidékről, Gölnicz környékéről, Szomotnokról származott — bányászok,akik a nagyszámú kutató és turzásra jogosult egyén részére elvállalják a rövidideig tartó bányászkodást s egyszersmind maguk is a saját bánya telkükön bányászkodnak.A bányahatóság engedélyével vagy annak tudta nélkül végzett kutatófeltárásoka Rudahcgy teleptani viszonyainak jobb megismerését eredményezték.A fentebb említett Illintz például 1842-ben ismét kutatási engedélyért folyamodott,hogy a rudabánvai határban, a Rudahegy déli lábánál, a kastélyhoz közel, a korcsmaelőtt nyitott ősrégi tárót, amelyet Nadler és társai még a téli hónapokban elhagytaks amelyben üveglazúr, kvarc, fakóérc, mészpát, jáspis, vasokker, agyagvastömzsmutatkozott, újra nyithassa (138).1841-ben komoly bányászkutatást végzett Wallich Ferenc gölniczi bányász aMogyoróshegy keleti oldalán található régi, beomlott tárók és aknák, valaminta vele szomszédos Galyagashegy nyugati oldalán mutatkozó kutatások helyén.Rövidesen a Mogyoróshegy és Galyagashegy közötti völgyben, az lllintz-féle tárókmellett két bányatelket kér mészpát-, vasokket-, malachitvonulatra (139). 1843-banWallich bejelenti, hogy a rudabányai rókamezei tömzsbe mélyített aknájábanvizek akadályozzák annak további mélyítését, s ezért a szomszédos Amáliabányafelől segéd vágatra van szükség (140).1844—46 közt előbb magányosan, majd másokkal társulva bányászkodikSzabó Károly alsótelekesi bányász. A szuhogyi határban a Csorbakő tájékán egyrégi külszíni vaskő fejtésének nyomán, Felsőtelekesen pedig az Egervölgybenvégez kutató feltárást (141). 1840-ben Jobbágy András Szuhogyon kezdi meg 500öles területen a rézsalak kitermelését ,,Szuhogyi András salakmosó" néven (142).1843-ban Pohl József szomolnoki ügyvéd irányításával egy rövidéletű bányatársulatkezdi meg működését. Részvényestársai voltak Czach Jakab felvigyázó,Lipták József, Kakas Ferenc, Piláth Pál, Kiss János, Kiss Ferenc, Debusz Fajosbányászok, továbbá a Csáky-uradalom két tisztje: Bach Bálint ispán és MareschJózsef erdész. Ok adományoztatták a Galyagas tájékán néhány lépéssel a Rudabánya-felsőtelekesiút fölötti négy bányatelket barnavaskőben és mészpátban előfordulórézércre. Pohl az út fölött mélyített aknában rövidesen rezet, ezüstöt éshiganyt tartalmazó érctelepet fedezett fel (143). Társulatuk Kiss Ferenc igazgatóságaalatt a JózseFAdolf-Ferenc-Mátyás bányák birtokában még 1850-ben is működik,s befejezvén az egyik táró kitermelését, négy új bányára kér jogosítványt(144). Ettől kezdve azonban nevük többé nem fordul elő.Erre az időszakra esik Tóth Antal kassai ülnök és szomolnoki bányapolgártársulatának rudabányai bányanyitása is. Részvényestársai közül csak FallnerAlajosnak és Soós Ágostonnak nevét ismerjük. Tóth Antal újranyitotta az elhagyott

5. ábra. Rudabánya és környéke gx IK50-cs katonai térképen. (Hadtörténelmi lntéz?t térképtárából)

és beomlott aknákat és tárókat, azután új érclelőhelyeket tárt fel, átkutattattaAlsó- és Felsőtelekes régi műveléseit is, Rudabánya belterületének alsó végén aTarackosnak nevezett salak halmokból kitermeltette az olvasztott érceket. A társulataz alábbi helyeken folytatott bányaművelést:Rudabányán Mugyoróshegyeiv ,,báiiyahányó"-n,MogyornsolUalbau Csorgópatak felett két régi táróban,Galyagas alján és Géuclybércon „aknahalombőt" válogattak ki ércet.Felsötek'kesen Cigányosbércen.Rudabányán Gépelybércen az akiiát újranyitotta.Felsotclekeseii a cigányosbérci aknát újranyitotta.Alsótelekesen Dolinka-oldalbai) a tárót újranyitotta.Rudabányán Jakabortás erdőrészen aknahalmokból válogatta ki az ércet.Alsótclckesen Rudahegyen elhagyott táróból agyagos ércet termelt.Rudabányán Mogyoróserdö-oldalbnn a korcsmánál a tárót újranyitotta.Rudabányán a Tarackostól a Mogyoróserdőig tárókat nyitott.Rudabányán Mogyoróscrdőtöl Gépely-erdci aknákig tárót hajt,Rudabányán Taraokos alján a Huta pataknál levő halmokból az olvasztott érceket (rézsalak) drnielte(1-15).Tóth főleg a rézérceket kutatta, a Mogyoróson, Galyagason, Gépelybércen,Cigányosbércen „négy halmaz mosásokat" tartott üzemben (146),1800-ben Fuchs Károly bányász és bányamérnök nyert a rudabányai Tarackostájékán levő és hat mosómű kiterjedésű rézsalak mosóra jogosítványt. Károly Ottónév alatt (147).E kis vállalkozások egyike sem tudott komoly bányászattá fejlődni. Az 1848/49-es szabadságharc leverését követő abszolutizmus idején a politikai-pénzügyi viszonyoknem kedveztek a bányanyitáshoz szükséges tőkebefektetésnek. S e kis anyagi erejűvállalatok teljesen megszűntek. Munkájuk eredménye a kitermelt érceken túlmenőenaz, hogy hozzájárultak az előfordulás részletesebb megismeréséhez.VL A diósgyőri vashámor vasércbányászata 1841—1867A disógyöriek 1841 végén saját régi elhagyott öt bányájukban kezdték meg akutatást, mégpedig Felsőtelekesen a Templombércen, a telekesi hegyen és a felsőtelekesiRudahegyen és alsótelekesi szakaszán, továbbá Martonyiban a Xagyrcdnekhegyen.Mind az öt helyen külszíni művelést kezdtek, s a diósgyőriek rövidesen elláttákmagukat annyi vasérccel, amennyi az olvasztási kísérleteikhez elegendő volt (148).Az érdekeltség 1848-ban télen a telekesi vasércbányáit szüneteltette, mert a telekesiTemplombércen a fedőrétegek szokatlanul vastagok voltak s a fejtést főképpentélen a hó is nehezítette (149).Az alsótelekesi határban az Ördöggátvötgyben a baloldali hegylábnál talált régibeomlott táró előtti hányó összetételéből arra következtettek, hogy ott valamikorólomércbánya volt. A régi művelés beomlása folytán bányamüvelésre érdemes vastömzskerült a felszínre, s a régi hányó is gazdag volt vasércben. A diósgyőriek remélték,hogy értékes vasérctelepet is találnak itt, ezért Fajos-táró néven kérték az új rányitásés a hányó kitermelésének engedélyezését.A felsőteiekesi Rndahegyen részben kutatóárkokkal, részben táróval folyt afeltárás és a barnavaskő előfordulást mészkőben meg is találták. (lőO).E bányászati munkálatok és az olvasztási kísérletek eredménye az volt, hogy adiósgyűri vashámor 1843. okt. 3-án végleges bányaadományozást kért és kapott

Alsótelekes határában Rudahegyen vörös- és agyagvaskőre Lajos-bánya néven, továbbáFelsőtelekes határában a Rudahegyen ugyancsak vörös-- és agyagvaskőreJózsef-bánya néven (151). Ez a két telekesi vasércbánya a vashámor megszűnéséig,1867-ig üzemben volt.Az adományozott bányatelkek értéke a vashámor többi vasércbányájáhozviszonyítva 1859-ben a következő volt (152).Az b rndnói bányatelek értéke8400 Ft1 upponyi bányatelek értéke 1575 Ft1 nekézsenyi bányatelek értéke £100 Ft4 tapolcsányi bányatelek értéke 2100 Ft2 telekesi bányatelek értéke 6350 Ft1 szilasi bányatelek értéke . . 3150 Ft1 vincepáli bányatelek értéke £100 FtA telekesi bányák viszonylag magas értékét az érc nagy vastartalma és a kitermelhetőtekintélyes ércvagyon adta (153).A bányák termelői képessége és ércének minősége egykori adatok szerint azalábbi (154):Vas tart alomLenetségesÉvi hozamMinőség21 000 b. mázsa pátvaskö22—47% 5 000 b. mázsa vörös vaskőNekézseny 12—20% 7 000 b. mázsa agyagvaskőTapolcsány 12—18% í 0 DDD b. mázsa agyagvaskőTelekes 40% 30 0(10 b, mázsa vörös- és barnavaskö, ércben ez a leggazdagabbSzilas 40—48% 12 000 b. mázsa vörösvaskőVíncepál 18 000 b. mázsa jórniiiőségű barnavaskőA diósgyőriek egy-egy bányában általában 2 bányászt foglalkoztattak. Ezekteljesítménye és bére 1862—63-ban az alábbi:1862 1863A 7 bányatelepen, 17 bányatelken foglalkoztatott vájárok számaTermelt vaskő mennyisége bécsi mázsában16 fő38 176 bm14,16 Ft20 fö38 SB6 bm14,80 FtEgy mázsa vaskő termelési költsége a távolságtól függően 19—51 krajcár, avájár szakmánybére 50—54 krajcár, átlagos havi keresete 14 Ft, dc munkabérébőlsajátmaga szerezte be munkaeszközeit, szerszámait, a világítóanyagot, robbantószertés lakásához a tüzelőt (155).A telekesi bányák nagyobb vasércvagyona, a könnyebb külszíni fejtésmódja,a bányáknak az újmassai nagyolvasztótól való távolsága, a nagy fuvarköltség és arossz utak következtében 1860-ban már 8459 bécsi mázsa vasérc halmozódott fel abányáknál s ezt elszállítani nem tudták. Ugyanakkor a nagyolvasztó nem kapott

elég ércet, Ezért 1860—65 között a telekesi bányák üzemét időszakosan többszörszüneteltették (156).A diósgyőri vashámor üzeme ekkor már vége felé közeledett. 1866-ban a társulatiülés megállapította, hogy a nyers vas termelés többé haszonnal nem folytatható,mert az egykor gazdag vasércbányák — Uppony, Nekézseny, Tapolcsány — 100 éviszakadatlan bányászat után már teljesen kimerültek, a most még kedvező viszonyokközött termelő Telekes, Rudnó {Rozsnyó mellett) és Szilas vasércbányái pedig egynapijáróföldre vannak a gyártól, s a magas vaskőfuvar igen megdrágítja a nyersvaselőállítását (157). 1871-ben a diósgyőri vashámor beszüntette működését, felszerelésétátszállították Diósgyőr határában épülő új, kincstári vasgyárba.VII. Az új diósgyőri vasgyár, vagyis a kincstár vasércbányászata 1871—1880Az új diósgyőri kincstári vasgyár átvette jogelődjének, a régi diósgyőri vashámornaktelekesi vasércbányáit, egyúttal lij kutatáshoz kezdett Rudabányán, Telekesen, sőt Szuhogyon is.1872-ben Pech Antal a következő jelentést terjesztette a képviselőház elé ekincstári bányák állapotáról:,,Rudóbányán és Telekesen számos nyomai látszanak egy régi rézbányászatnak;mostanában csak a nagy mennyiségben előjövő barna és vörös vasércek termelésévelfoglalkozik néhány év óta a kincstár. A vasérctelep Rudőbányán egész hegyet képez,Telekesen pedig 4—5 öl vastagságban táratott fel több helyen, az ércet szorgalmatosanmeg keh válogatni, mert 40—45 font vastartalma mellett néha réz is találtatikbenne, gondos kezelés mellett azonban igen jó és pályasínek gyártására tökéletesenalkalmas nyersvasat ad."Megállapítja, hogy ha Telekestől Sajószentpéterig keskeny nyomtávú bányavasutatépítenének, azzal Rudabányán 800 000 mázsára, Telekesen 8—4000 mázsáralehetne fokozni az évi termelést. A termelési költség mázsánként 7—8 krajcár, aszállítás Diósgyőrre a bányavasúton nem kerülne többe 12 krajcárnál (158).A diósgyőrieken kívül 1868-ban Sprcngcr Antal Rudabányán, LatinakMárton pedig Telekesen szerzett zártkutatmányt. Míg Sprengcr J000 mázsa termeltvaskő értékesítéséről gondoskodott, addig Latinak telekes-szuhogyi vasércbányáinakszüneteltetését kérte (159).1872-ben gr. Andrássy Manó felvidéki vasgyáros is megkezdte a vasérckutatásokatRudabánya vidékén. 1874—1878 közt a következő bánvákra kapott adománylevelet:(160)1874-ben Rudabányán Buda nevű bányatelekre1874-ben Rudabányán Arad nevű bányatelekre1877-ben Rudabányán Körösbánya nevű bányatelekre1877-ben Felső telekesen Parnó nevű bányatelekre1877- ben Alsótelekesen Sajó nevű bányatelekre1878- ban Alsótelekesen Tokaj nevű bányatelekre1878-ban Alsótelekcsen Patak nevü bányatelekreMind a kincstár, mind az Andrássy-féle bányák termelését nagymértékbenakadályozták a szállítási nehézségek, a vasút hiánya. A telekesi szárnyvonal felépítéséta kincstár 1877-ben oly "módon próbálta — idegen tőkéből — megvalósítani,hogy egy konzorciumnak, amelyben a witkowitzi gyár, a Gutmann Testvérek,Andrássy Manó voltak érdekelve, 12 évi bérletre felajánlotta a telekesi és rudabányai

kincstári vasércbányákat azzal a feltétellel, hogy a vállalat 2 év alatt felépíti a rudabányaivaskőtelepektől a Miskoíc-Bánréve vasútvonalig terjedő vaspályát- A hányabérta vállalat által eladandó vasérc minden métermázsája után ekkor 4 krajcárbanállapították meg. Azonban a diósgyőri vasgyár, amelynek létalapja a rudabányai éstelekesi vasércbánya volt, ragaszkodott a két bányatelepéhez s a szerződés nem főttlétre. 1880-ban Rudabánya és Telekes a rónici kir. vasgyári hivatal kezelésébe kerültek,a diósgyőriek érdekeltsége megszűnt s ezzel mód nyílt a tervezett szerződésmegkötésére (101).IKOD.UOM ÉS FOKRÁSOKI. Podányi Tibor; Fejtésmódok kialakulása ás fejlődése Rudabányán. Bányászati Lapok ÍPáa. 7—8.sz. 339—340.i. Hómaii Bj A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921.150.3. Pawliiiyi Onkár: A középkori magyar réztennelcs gazdasági jelentősége. Károlyi emlékkönyv 1933.407. Pech Antal: Alsóm agyarország bányaművelésének története. 1884. I. 56.4. Ember GyÓzö: Az újkori magyar közigazgatás története. Bp. 1346. 286—280. 1.o. Ember i. m. 292—293 1.6. Országos Levéltár. Szomolnoki bányakapitányság iratai. 4H4/18Í6.7. Kackchnann: Das Altér und Schicksale des . . . Schemnitzer Bergbaues. Piessburg, IH70. 10.Pech i. ni. I. 6.8. Kniessa l.: Magyarország népei a XI. században. Bp. 193S. térképpel.9. Kniez&a, /.: A magyar nyelv szláv jövevényszavai, Bp. 1955. Ll 76—77.10. Borovszky Samu: Borsod vm. története. Bp. 1909. 39. Feltevésére bizonyítékot nem hoz.11. Zichy okmánytár Ili. 152—153.—IV, 37—38.12. Hamun—Siikfir. Magyar történet VII. kiad. lí, 112.13. Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Bp. 1880. 27. lap.14. Weiueí i. ni. 28.15. Montanas et cameras nostras , , , in Ruda etc. Wenzel i. m, 82, lap -'. sz. jegyzet.16. Civis oppidi nostri Kuda voeati. Wenzel i. na. 87. lap 6. sz. jegyzet.17. O. L, N. R. A. Fayc. 446. No Basc 8. No 79.18. Ember i. m. 290—29 1.19. Pech i. m. I. 10.20. Wenzel i. in. 76—7 7.21. 1474, Wenzel i. m, 373.22. 1432, 1437 Wenzel i. ni. 82, lap, 2, sz. jegyzet.23. A felsorolt évszámok egyik bányaváros esetében sem az első kiváltságszerzés idöposit ját, hanem csakazon oklevél keletkezésének évét jelentik, amikor a korábban nyert kiváltságokat megújították.24. Wenzel i. ni.25. Wenzel i. m. 7 5—98, 3ü 1—303.26. Wenzel i. m. 3G1—363.27. Fabricius Károly: Vázlatok a rozsnyói régi városi könyvből. Századok 1877. 397 sköv,28. Zichy okmánytár III. 152—153. IV. 37—38.29. Fabricius i. m. 397 sköv.30. Wenzel i. m. 362 — Fabricius i. ni. 397 sköv.31. Wenzel i. in. 82. 2. sz. jegyzet,32. Kiuhelmttuu: Das Aller und Schicksale... 122. 121.33. Pech i. m. I. 25.34. Pech i. m. I. 35.35. Pétk i. m. 1.10. Molnár Erik: A magyar társadalom története az Api'dkurtél Mohácsig. Bp. 1949. 54-55.36. Pech i. m, I. 55.37. Magyar művelődéstörténet 2. köt. 131. Vaulinyi 0. cikke.38. Fabricius \. m. 397, 528 sköv.39. Magyar művelődéstörténet % köt. 190.40. Pech i. m. 1. 97—98.41. Pech i. m. I. 96.42. Kachehnann: Gcschichte der img. Bcr^stádte. Sihcnmilz 1853. II. 171, Paulinyi i. in. 404—408.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK43. Paulinyi i. m. 409, Pech i. m. I. 81.¬44. O. L. Csáky család kassai levéltára. Fasc. 68. No 3,45. Pech i. m. II, 321. Mikulik: A bánya és vasipar története Dobstnán. Történelmi Tár 1880. 631.Divald József; Adalékok a szepesi bányászat történetéhez. Történelmi tár 1878.667. sköv, 1.46. Wcnzel i. m. 44.47. O. I.. Dl. 13089.48. Zichy okmánytár III. 152—153. IV. 37—38.49. Tnrzó a régi magyar nyelvben annyit jelent, mint bányakutató, bányavállalkozó.49 /2 Fabricius i. m. 528 sköv.49/3 Fraknót: A hazai és külföldi iskolázás a XVIII, században. 260.49/4 Zsigmond kori oklevéltár I. 641.50. Sckmidt Franz Anion: Chrünologisch-systematisclic Samrnlung iler Berggesetze dcs KönigreichsUiigarn etc.50/1 Wien, 1834—1838. I. kötet.50/2. O. L. N. R. A. fasc. 245 Nro 17.•51. Ember i. m. 368.52. O. L. Kamara. Borsod megye dézsmál. 1581.53. ex fodina sive officina cttprí, officináé puri cupri. (). I.. Csáky család levéltára. Fasc 68. No 3,54. depuratnrn argentnin, argentum puram, purgabant argeiituin, fodina argenti et cupri. N, ott fasc,68. No 1, 9.55. Lessih A.: A szuhogyi-csorhakői vár XVI. századbeli pénzhamisító műhelye. Numizmatikai Közlöny1941.56. O. L. kamara. Benigna mandata. 1572. 248.57. Egri líceumi könyvtár. ZZ. II. 26. 342—345. lap.58. O. L. kamara. Minutac neoregestratac 1724. 241 1. Dieses von tnehr, als hmulert Jahrcn hero todtergelegeues Bergwerckh.59. O, L. kamara. Borsod m. dicalis lajstromai: Turcis subjecti, Tureis tributarii.60. O. L. U. et C. 59/13.61. O. L. kamara Borsod m. dicalis lajstromai.02. Borovszky i. m. 98—99.63. O. L, NRA. fasc. 730. No 32, fasc 1329. No 28. 1'. et C. 142/47, 25/2. Tört. Tár. 1869. 116. JRupp./.: Magyarország helyrajzi története. Pest 1870—7fl, 11. 103. Borovszky i. m. 342.64. 1581 és IfiOI-re O. L. Borsod m. dézsmái.1670-re: O. L. U. et C 57/4.1696-ra: O. L. Borsod m, dicalis lajstromai.65. O. L. U. et C. 25/2.66. Tört. Tár 18G9. 116. lap.67. Miskolci Állami Levéltár. Acta politica, III. I. 116(1.68. Miskolci Állami Levéltár. Acta politica, III. III. 562.69. borovszky Samu: Borsod vm. története Bp. 1909. 343—345 lap.70. Orsz. Levéltár, Csáky család kassai ágának levéltára, fasc. 99. No I.71. Miskolci áll. 11. Protocolhim XII. pag. 397.7 2. O. L. Csáky cs. It. fasc. 99. No 1.73. O. L. Csáky cs, lt. fasc. 99. No 1.74. Egri káptalan hitclcshclyi levéltára, Prot, Z". 513 sz.75. Egri káptalan hiteleshelyi levéltára, Prot AL. No 292.7fi. Miskolci Áll. lt. Prot. XIV. pag. 1613.77. Miskolci Ali. It. Acta politica II. I. 703.78. Miskolci Áll. lt. Acta politica II. I. 716.79. Miskolci Áll. It. Acta politica III. I. 900.80. Miskolci Á!l. lt, Acta politica III. I. 1242 és Juridica I. 29.81. Miskolci Áll. lt. Acta politica III. I. í 278 és O. L, 1715—20 évi regnicolaris összeírás.82. O. L. kamara. Mínutae neoregestratac. 1721:1865.83. ü. L. kamara. Minutac neoregestratac, 1724:2411.84. O. L. Uo.85. Diwid József: Adalékok a szepesi bányászat történetéhez. Tört. Tár. 1878. 668.86. Miskolci Áll. Levéltár. Acta politica. IV, I. 606.87. Miskolci Áll. Levéltár. Acta politica. III. I. 427, 430. Prot. XXI. 220, 245, 269, XXII. 4. 335.88. Uo. Juridica Sp. III. f. I. No 27.

89. Egri érsekség gazdasági levéltára, VI. Classis. 19. fasc,- Csáky levelek.90. uo.91. uo.!)«. Miski.lH Áll. I.í-Vi'-ltíiT Artii politica III. III. 207. 208,93. Egri káptalan hiteteshclyi levéltára, Prot. HH. No 563.ÍM. O. L. Csáky is. lt. f^sr. í>fi. >ft. is. l&,95. Miskolci Ali. lt. Acta politica IX. 1. y.96. Egri érs. gazd, lt. VI. cl. fasc. Í9. Csáky levelek.97. Miskolci Áll. It, Juridica. fasc. XIII. No 3015.98. ü. L, Szomolnoki bányakapitányság iratai 223/1799. fol. 3—5.99. O. L. Csáky lt. fasc. 84/c. No 1—2. conscriptio.100. O. L. Csáky cs. lt. fasc. 100. No 5.101. Uo. fasc. 99. No 5.102. Miskolci Áll. lt. Acta politica IX. I, 21,103. O. L. Csáky cs. lt, Fasc. 99. No 5.104. O. L, Helytartótanács. Acta oeconomica, Lad. A. fasc, 29. No 2.105. O. L. Csáky cs. lt, fasc. 99, No 3.106. O. L. Csáky cs. lt. fasc. 627.107. O. L. Szomolnoki bányakapitányság iratai 223/1799. fol. 13.108. O, L. Szomolnoki bányakapitányság iratai 223/1799. fol. 11—12.109. O. L. Szomolnoki bányakapitányság iratai 223/1799.110. Miskolci Áll. lt. 2686/1805.111. O. L. Szomolnoki bkap, 330/1803.112. O. L. Szomolnoki bkap. 297/1798.113. O. L. Szomolnoki bkap, 484/1798.114. O. L. Szomolnoki bkap. 382/799.115. O. L. Szomolnoki bkap. 402/6/1804,428/1804,451/1807.116. O. L. Szomolnoki bkap. 484/1826.117. O. L. Szomolnoki bkap. 894/1828.US. O. L. Szomolnoki bkap. 322/1829.119. O. L. Szomoluaki bkap. 322/1829. fol. 3—6.120. O. L. Szomolnoki bkap. 322/1829.121. O. L. Szomolnoki bkap. 424/1831.122. O. L. Szomolnoki bkap. 64Ű, 696/1826,43/1828.123. Ü. L. Szomolnoki bkap. 300/1827.124. O. L. Szomolnoki bkap. 1044/1828.125. O. I., Szomolnoki bkap. 320,523/1834.126. O. L. Szomolnoki bkap. 745/1836, 383,001/1837,511/1839.127. ü. L. Szomolnoki bkap. 512/1836.128. O. L. Szomolnoki bkap. 337/1838.129. O, L. Szomolnoki bkap. 767/1839.130. O, L. Szomolnoki bkap. 795/1839.131. O, L. Szomolnoki bkap. 652. 759/1840.132. O. L. Szomolnoki bkap, 895/1840, 181 /1841.133. O. L. .Szomolnoki bkap. 29/1841, 97/1841.134. O. L. Szomolnoki bkap. 505, 549/1840.135. O. L. Szomolnoki bkap. 345/1842.136. O. L. Szomolnoki bkap, 21 1/1842, 563/1743, 621/1843.137. O. L. Szomolnoki bkap. 739/1846,138. O. L. Szomolnoki bkap. 924/1842.139. O. L. Szomolnoki bkap. 177, 268/1811.140. O. L. Szomolnoki bkap. 509/1843.141. O. L, Szomolnoki bkap. 874/1844.142. O. E. Szomolnoki bkap. 262, 640/184 0.143. O, L. Szomolnoki bkap. 663/1843, 639, 848/1844.144. O. L. Szomolnoki bkap. 32H/1850.145. O. L. Szomolnoki bkap. iratai 266, 487, 537, 659, 572, 1029, 1030, 1031, 1190 számok. 1847.évbóla felsorolás sorrendjében.146. O. L. Szomolnoki bkap. iratai 1133/1847.147. O. L. Szomolnoki bkap. iratai 583, 656,,'1850.

IRODALOM ÉS PORRÁSOK 47148. O. Li Szomolnoki bkap iratai 977/1841.149. O. L. Szomolnoki bkap. iratai 56, 380/1843.150. O. L. Szomolnoki bkap. iratai 221/1841, 589/1843.151. 0. L. Montan Aktén 1864 XIII. 1136. sz. fol. 316.152. O. L. Montan Aktén 1864 XIII. 1136. sz. fol. 357—372.153. O, L, Montan Aktén 1864 XIII. 1136. sz. fol. 169—170.154. O, L, Montan Aktén 1864 209. sz. fol. 22—41.155. O. L. Montan Aktén 1865 977, sz,156. O, L. Montan Aktén 1864 XIII. 1136. fol. 357—372.157. O. L. Montan Aktén 1866 1123 és 1446 sz.158. Pech Antal: Jelentése a selmeci és diósgyőri kerületben. , .létező állami bányák és kohók állapotáról.Bp, 1873. Kiszely Gyula szíves közlése.159. O. L. Budai bányakapitányság 1868. évi iktatókönyve 331, 258 sz. bej.160. O. L. Budai bányakapitányság 1877. évi iktatókönyve 131-—133 sz. bej.Gvckler Oyósö: Rudóbánya vidékének bányászati fejlődése. Földtani Értesítő 1882. évf. 39. lap.161. Diósgyőri vasgyár levéltára 438/1878, 1960/1878. Bányászati és Kohászati Lapok 1881. évf. 63.lap. Kiszely Gyula közlése.

RUDABÁNYAMŰEMLÉKEIRozványiné Tombor Ilona műtörténészRudabánya a középkor századaiban nevezetes ipari centrum volt, kedvezőgazdasági és ebből folyó kulturális helyzetét is bányavárosi mivolta szabta meg.Gazdasági jelentőségének fontos kultúrtörténeti és művészeti emléke a várospecsétje „Sigillum civitatis Rudae" körirattal {!). A Történeti Múzeumban őrzöttpecsét készítési idejét az 1300-asévekre teszik. Ezüstből van,átmérője 71 mm, vastagsága3 mm. Egyik legszebb városipecsétünk, amelyhez foghatónem sok maradt. Készítési helye1. ábra. Rudabánya pecsétje és pecsétnyomójanem ismeretes, művészi színvonala jelentékeny műhelyben működött mesterreutal. Egybevethetjük az esztergomi latinok valamivel korábbra datált igenszép pecsétjével, vagy az 1348-ból való újbányáival s az ugyancsak XIV.századbeli óbudaival. Korhatározó elemek többek között a vaskos, lazán elhelyezettkoragótikus nagybetűkből (majuszkulákból) álló köriratok. A rudabányai pecsétbetűi szépen formáltak, sokkal szebbek az új bányaiaknál. A pecsét kerek mezejénekközéptengelyében egy szent püspök frontális elhelyezésű alakja áll, jobbját áldásra

A KÖZÉPKÖRI BÁNYAVÁROS PECSÉTJE 49emeli, baljában pásztorbotot tart, mitrával fedett fejét dicsfény övezi. Felsőruhájánakpárhuzamos V-alakú redői mereven hullanak le térdéig. Feje fölött gótikusbástya, lábai alatt nagy mérműves ablakokkal díszített épület — bizonyára templom— nyúlik be a körirat szalagjába. Tekintettel arra, hogy a mai, középkorieredetű református templom azelőtt Szent Miklósnak volt szentelve, a pecsét piis-1 RuditbáuvíL - • 2/1 S2, Rudabányai templom vaKajlaja

pöke minden valószínűség szerint Őt ábrázolja. A domborművű alak két oldalán,könyöke magasságáig, egy nagy bányászkalapács és egy bányászék töltik ki a teret,függélyesen állítva, kissé naiv, de jó hatású kompozíciós elgondolás szerint. Nemlévén több téma, az éremvéső ügyesen elhelyezett leveles indákkal töltötte ki a térüresen maradt részeit. Ez az ornamentika követi XIV. századbeli ötvösműveinkdíszítésmódját. A technikai különbségek figyelembevétele mellett bizonyos hasonlóságotmutat egyik legszebb korabeli darabunknak, az iglói feszületnek (pacificalénak)növénydíszével.A rudabányai pecsét önmagában is bizonyítja a középkori helység jelentőségét.Feltehető, hogy lakossága már az 1300-as években igényeinek megfelelő templomotemelt magának. A templomépítés legrégibb megmaradt emléke Nagy Lajos korábólvaló. Ez a templom déli bejáratának nevezetes vasajtaja, amelyet a Borsod-miskolcimúzeumban helyeztek el, míg a helyszínen, a templom belsejében, egy falhoz támasztottgipszmásolat ad fogalmat az eredeti munka jellegéről. Ugyancsak a helyszínenmaradt meg az ajtó koragótikus, körteprofilos kőkerete, amelyet a vasszárny kiemeléseután befalaztak. Alja a mai talajszintnél magasabban áll. A szárnv mérete2 x 1,10 m.Mielőtt a ma álló legnagyobbrészt későbbi időből való épületet megvizsgálnék,ezt a vasajtót kell figyelmesen szemügyre vennünk. Nagy irodalma van, sok találgatásraés vitára adott alkalmat. Kissé meglepő, hogy egy évszázaddal ezelőtt,a középkori művészet kultuszának idején, Ipolyi habozás nélkül a XV. századradatálja az ajtót, csúcsívének formája és betűtípusa alapján (2). A felületes meghatározástazzal magyarázhatjuk, hogy ilyen vaslemezzel borított, diagonális vaspánthálózattalellátott ajtók mind csúcsíves, mind szemöldökgyámos formában igennagy számbari készültek Nyugat-Európában és a XV. században is kedveltek voltak.Mezőiket rendszerint heraldikai ábrázolásokkal díszítették. A rudabányai ajtószárnykeresztpántjai között 55 rombusz alakú mező van. Hozzá hasonló a leleszi,volt premontrei kolostor ajtaja 32 mezővel. A hasonlóság oly közeli, hogy ugyanannaka mesternek tulajdonítják mindkét ajtó készítését. Kassán és Diósgyőrben istaláltak egy-egy rokondarabot (3). Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy az ajtókmestere valamely fontosabb központban, talán Kassán dolgozóit.Az ajtó formája megfelel mind a XIV., mind a XV. századi datálásnak, betűinektípusa azonban határozottan a XIV. századra vall, és közel áll a városi pecsétbetűihez. Végül is a jelképek megfejtése döntötte el a vasajtónak az Anjouk korábólvaló származtatását, amit a szakirodalom egyöntetűen elfogadott.A megfejtést elsőnek Paur Iván kísérelte meg, őt idézi Ipolyi két közleményében.Helyesen olvasták ki a M/atcr vagy Mutter/Mária/Hilf/Caspar Melchior Balthasarszavakat. Ugyanezek olvashatók a leleszi vasajtón is. A betűk közé illesztett jelképeketilletően Myskovszk}'' Viktor megfejtési kísérlete után R. Kiss István adta megaz elfogadott magyarázatot (4). Ezek az ábrák sorban így következnek: hatágúcsillag, nap, csillagok, fogyó- és telihold, csöbörsisakon kettős kereszt, pelikán csúcsívespajzsban, kettős kereszt csúcsíves pajzsban, apostoli kettős kereszt és pólyák, mesterjegy(?) — csúcsíves pajzsban széles végű kereszt, alatta a kulcslyukkal szembenézőoroszlánfej, csúcsíves pajzsban mesterjegy(P) csöbörsisakon Anjou-sisak dísz: kéttoll közt patkót tartó struccfej. A többi mezők részben üresek vagy rongáltak.E felsorolt jelvények közül kiemeli a szerző az apostoli kereszt korhatározófontosságát, mert sisakcímerként másutt nem fordul elő. Továbbá nagy jelentőségűa csúcsíves pajzsban apostoli kettős keresztet a pólyákkal egyesítő mező, amelynek

ilyen korai előfordulása Nagy Lajos érmén kívül nem ismeretes. Végül az Anjousisakdíszdönti el, hogy az ajtó vagy Róbert Károly vagy Nagy Lajos korábankészült. A szerző szerint e két uralkodó valamelyikének támogatásával épülhetetta templom.Az ajtó felirata német bányászlakosságra vall, stílusa is a német nyelvterülethasonló alkotásaihoz kapcsolódik. Ipolyi megjegyzi, hogy a középkorban németeklakták Rudabányát, a mai, vagyis az 1850-es években ott élt lakosság azonban magyar.Valószínűleg már az 1600-as évek elején bekövetkezett a község elmagvarosodása,a református vallás elterjedésével egyidejűen. 1617-ben már színmagyarpolgárok nevei szerepelnek az összeírásokban (5).A reformátusok használatában levő középkori templom fennálló maradványaaz Anjou-korabeli építkezésről alig adhat fogalmat. A kiemelt vasajtó keretén kívülcsak a falak gondos megkutatása mutathatná meg a XIV. századbeli templom megmaradtfalrészleteit. A templom keleti oldalán végzendő ásatások is nyújthatnánaképítéstörténeti támpontokat, itt ugyanis évtizedekkel ezelőtt megláthatok voltak arégi alapfalak maradványai. Minden kutató világosan látta, hogy ez a ma álló templomcsonka, egy régebbi nagyobb méretű épület hajójának nyugati felét foglaljamagába. Mai lerövidített alakjában nem tekinthető jelentékeny műemléknek, ennekkövetkeztében a hivatalos műemlékvédelem nem érdemesítette anyagi áldozatra.A Műemlékek Országos Bizottságának jegyzőkönyveiben olvashatjuk 1884-ből:.,Steindl Imre a rudabányai ref, templom helyreállítására vonatkozó jelentésétbeterjeszti. Steindl véleményéből kitűnik, hogy a templom csekély müértéke miattnem érdemes, miszerint helyreállítása országos költségen történjék . . ." (6).Myskovszky a templomot indokolatlanul, összes későgótikns részleteinek figvelmenkívül hagyásával, a XIV. század közepére datálja (7). Megemlíti, hogy a régivasajtó bélletének profilja: „körtealakú pálcatag által elválasztott két horony"a korai gótika alakítása, Ezzel szemben középkori építéstörtenetünk egyik legkiválóbbkutatója, Lux Géza, az egész templomépítést a XV. századra teszi (8). Meghatározásáhozkétség nem férhet, csupán a XIV. századbeli vasajtót nem veszi figyelembe.Vajon a XV. század folyamán teljesen újonnan épített templom falábabeillesztettek volna egy arányaiban kisebb épülethez mért, bár értékes vasajtót,pontosan újra elkészítve annak megfelelő faragott kő keretét? Valószínűbbnek látszik,hogy a XIV. században épült templomból a XV. század folyamán még megmaradtvalami. Talán tűzvész pusztította, de bizonyára szűknek is bizonyult amegszaporodott lakosság számára.Feltehető, hogy a XV. században szükségessé vált újjáépítés megindításánálérintetlenül hagyták a déli fal alapjait, s a bizonyára becsben tartott, jó állapotbanlevő vasajtót környező falrészeket. Esetleg a nyugati alapfalból is megtartottakvalamit, de az északi és keleti falakat a bővítés érdekében újra kellett építeni. A középkorbanvéghezvitt újjáépítéseknél rendszerint felhasználják azt, ami a régi épületbőlmég használható. Lux Géza idézi és elfogadja Schulek János restaurátori véleményét,aki háromhajós, hálóboltozatos, gótikus csarnoktemplom leszűkített maradványánaktekinti a mai templomot. Ezt a feltevést a mai kutatás is magáévá teheti.Lux azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ez a nagyszabásúnak indult építkezésbefejezetlen maradt, a szentély talán ki sem épült. A hajó eredeti 18 m-es hossza atemplom körüli (ma már a gyep alá került) maradványokból megállapítható volt,szélessége 12,70 m. A hajó hosszát az 1664—65 közötti években — mikor a templommai alakját nyerte — 9 m-re csökkentették. Boltozatából megmaradtak a késő-

gótikus boltvállcsonkok, amelyek a falsík előtt üsszemetsződhek és gyámkő nélkülmennek le a falba. Ilyen boltvállcsonkok tartják kétoldalt a mennyezet hatalmas3. ábra. Rudabányai templom alaprajza és homlokzatamestergerendáját. A gerendán levő, minden közlésben másként idézett felirat örökítimeg a boltozat összeomlása után történt újrafedés, illetve a templom átépítésénekidőpontját: „AD LAUDEM DO(MI)NI RENOVATVM AN(NIS) IG(Ví. INMARCIO TNDVSTRTA SERVI JESV CHR(ISTI) IND, TEMPORE EVSDE

JOHAN R. SZOMBATHI PER PAVLVM PETRÁK 1NCOLIS 92 H(UIUS)PAGI".(Az Úr dicsőségére megújította 1664. év márciusában Jézus Krisztus szolgájának,Rimaszombathi Jánosnak buzgalmából Petrák Pál e község 92 (?) lakosával.)Ebben az időpontban történhetett az egész átépítés, mikor is a keleti falatmegépítették ós belehelyezték a déli oldalról kiemelt egyik nagy csúcsíves, mérművesRudabányai templom déli homlokzataablakot. Két ablak maradt meg a nagyméretű későgótikus templomból, mindkettőhármas osztású, halhólyagmotívumos, orrtagok nélküli mérművekkol. Egymástólkissé eltérnek, de azonos formafelfogásban készültek és jól jellemzik a gótika kőfaragóinakfinom variációkat kedvelő ízlését. Zavaró hatású a templom csökkentettmagassága, amennyiben a tetőzet széle majdnem metszi a déli oldalon levő ablakcsúcsát. A templom ma is tekintélyes magasságú. Bár mai megcsonkított állapotábanmár Henszlmann idején harmadrendű műemléknek nyilvánították (9), kétségtelenülelárulja eredeti koncepciójának nagyvonalúságát.

54 RUDABÁNYA MŰEMLÉKEIA XVI. századból ismeretes Wydasy István szobrász neve, aki 1507 — 1510között faragta a rudabányai templom elpusztult oltárát (10).A templom építéstörténetének későbbi fázisa a nyugati csúcsíves kőkerctelésűbejárat elé épített jellegtelen előcsarnok. Az egyház birtokában levő 1803. évi Protocollumszerint 1797-ben épült. 1758-ban újították meg a festett famennyezetet.Nagyobb restaurálás történt 1928-ban, amikor a támpilléreket részben aláfalazták,5. ábra. Rudabányai templom keleti homlokzataa nyugati fal lábazatát alacsonyabbra fogták, a tetőzetet pedig eddigi zsindelyhéjazatahelyett eternittel átfedték. Ezt a restaurálást Schulek János vezette..Ugyanekkortárták fel a templom belsejében levő XV. századbeli falképmaradványokat.A templom külső leírása röviden a következőkben foglalható össze.Az épület keletéit. Anyaga terméskő, armirozott sarkokkal, faragott kváderköves,hármas osztatú támpillérekkel. Három oldalán régi lábazat fut körül. Fedésepiros eternit.A nyugati oldalon lépcsők vezetnek fel a jellegtelen, későbarokk előcsarnokszegmentíves felső záródású ajtajához. Ebből az előcsarnokból nyílik a templomegyetlen — mintegy 2 m magas — bejárata, csúcsíves, mély horonnyal tagolt faragottkőkerettel. Az északi fal nyílástalan, rajta befalazott, félköríves ajtókeret (?)téglából kirakott ívének nyomai látszanak. A keleti falat két új, a legutóbbi restaurálásnálemelt támpillér erősíti. Közepén másodlagos helyen beépített mérműves,

csúcsíves ablak. A déli oldalon három támpillér van. Felső szakaszuk új, az alsóosztatokat faragottkő párkányok tagolják. Az első és második támpillér között atalajszintnél magasabban álló, befalazott, csúcsíves ajtókeret, körteprofilos faragással.A tetőzet magas kontytető, azelőtt enyhén törtvonalú volt, legutóbbi átfedésealkalmával merevebbre fogták, amint a padláson a régi, faszögekkel erősített tölgyszarufák és az új, fenyőből készült szarufák eltérése megmutat.A belső tér egyetlen terem, alaprajzi méreteihez viszonyítva igen magas. Padlójagyári kŐmozaik. Eszakdéli irányban húzódó hatalmas, tölgyfából készült mestergerendatámasztja alá a kazettás famennyezetet. Feliratát már idéztem. A téglányalakú belső tér középpontjában sokszögű tölgyfaoszlop tartja a mestergerendát.A festett deszkamennyezet 10 x 12 táblából áll, ezek közül kettő feliratos. Egyikenbibliai szöveg olvasható, a másikon a következő felirat: ,,Anno Domini 1758 Die 25Septembris kezdette lefest . . . Deszkázatot Megyery Sámuel prédikátorságábanTót András curatorságában Orbán János egyházfiúságába és végezték ez ugyan1758 esztendőbe karácsony havának 16 napján Josvai asztalosok Contra Andrásés Contra Matias." Myskovszky hibásan olvasta a feliratot, a Contra nevet Conradnak,a Jósvait Josuának. Továbbá az egész mennyezetfestést a mestergerenda felirataalapján 1664-re datálta. Szerinte 1758-ban mindössze néhány gyöngébb minőségűtáblával cserélték fel a mennyezet megrongálódott részeit (7). Az egész festés jószínvonalú, tipikus XVIII. századbeli munka, a környéken működött asztalos-festőműhely stílusában. Kevés motívum váltakozik rajta, könnyed rajzú, dúslevehlornamentika, sok pöttyel cifrázva. Színezete általában hideg: kék, barna, okker,elfakult zöld és piros. Egy-két alakos táblája (Ádám és Éva, pelikán, kétfejű sas)az ornamentikánál jóval gyengébb minőségű. Néhány tábla eltérő, merevebb ornamentikájátMyskovszky is észrevette, ezek azonban régebbi maradványoknak látszanak.Az 1758. évi felirat egvébként is egv teljes és nagy munka vállalását tanúsítja(11).A templom déli oldalán vasbeton karzat ál], amelyet valószínűleg a legutóbbirestaurálásnál állítottak az előző, 1793-ban készült karzat helyébe (12). A karzatalatt állítólag ugyanekkor gótikus felirattöredéket vertek le a falról. Vincze Istvántanító birtokában van egy németnyelvű írástöredék, amelyet a falról másolt levalaki 1927-ben: ,,Dass ess Gottes Sohn sein . . .". A karzat alatt vakfülke látható.Az északi falon 1928-ban falképek töredékeit tárták fel, két épebb ábrázoláststukkó keretbe foglaltak, a többit állítólag leverték. E két ornamentális festettkerettel ellátott kép: Madonna két koronás női szent között és Szent Ilona. A falképeket1948-ban restaurálta Szentiványi Endre. Eddig a szakirodalomban csakRadocsay Dénes foglalkozott velük (13). Annyira hiányosak, hogy az ábrázolt alakokfelismerése nem könnyű feladat. Radocsay a Madonna-ábrázolást esetlegesenMetterciának (Sz, Anna harmadmagával) véli, erre azonban nem látunk támpontot.Időbeli meghatározásukat a XV. században jelöli meg. Hozzátehetnők, hogy aszázad első felére keltezhetjük Őket. Radocsay hangsúlyozza az olasz trecentohatást,amely Rudabányán kívül a közeli szentsimoni és szalonnai falképeken ismegmutatkozik. Feltevése szerint e hatás Budán keresztül jutott ide az országtávolabbi peremére. Ez az út természetes és kézenfekvő.A trónoló Madonna világos, levegős kompozíciója még a súlyosan megrongálódottképen is felismerhető, ikonográfiái különlegessége a hármas korona, amelyhez— a külföldi emlékanyag alapos átkutatásának lehetősége nélkül — nem találunkanalógiát. Talán a helyi festő ötletéből fakadt, aki a többi koronás alak közül való

6. ábra. Festett famennyezet középső alátámasztással

FESTETI' TÁliLÁíí FAMENNYEZET

erőteljesebb kiemelés céljából alakította így a Madonna fejdíszét. A női szentek igenkopottak, koronáikon kívül egyéb attribútumaik nem láthatók, Egyikök talánSzent Katalin, a másik Dorottya vagy Borbála, Radocsav a szomszédos mező keresztettartó Szent Ilonáját más kéz munkájának tartja. Az arctípus, fejforma valóitaneltérő, csak azt nem tudjuk, mennyi része volt ebben a restaurátornak? Ellenbena fejkendők redőzete s a kezek alakítása hasonló. L'tóbbiak a Szalonnán dolgozottSzepesi András festő kéztípusához is közel állnak. Nem tekinthetjük sem kort. semiskolát meghatározó részletnek a képmezők egvszcrű ornamentális kereteit, különösena Madonna-kép alját s az egész Szent Ilona-képet keretező tört szalag-motívumot,amely legalább 5 évszázadon keresztül kedvelt szegélydísz volt mind a falfestésben,mind a könyvdíszitésbcíi. A falképek színezete meleg, okker, vörös ésfekete színek uralkodnak, kevés zölddel és tompa kékkel.A bejárattal szemben, a keleti falnál áll a szószék. Falazott kosara íülött hatoldalúhangvető, hat volutával (csigavonala dísszel), közöttük festeti oromzatokkal,csúcsát a református templomok szokványos pelikánja koronázza. A XVIII. századismert parasztbarokk stílusában készült. Felirata: Ano 17(17. A baldachinmennyezetének szölömotívumos festése eltér a mennyezet festésétől, más kéz munkája.A mennyezet mesterének tulajdoníthatjuk a padok és a papi szék festését.Nagy részüket tönkretette a firnisszel való bevonás.A szószék mellett két vörösmárvánv sírkőlap támaszkodik a fáinak, eredetilega padlóban voltak elhelyezve. A régebbi Perényi-sírkövei különösen sokat foglalkozotta szakirodalom. Alsó része hiányzik. A sírkő íaragvánvai csaknem pontosanegyeznek a Zsigmond által adományozott címerrel (14). Rajzát Csorna és CsergheőlSüO-ben — Sztchló felvétele alapján — hibásan közöltek. Mvskovszky Viktornaka Műemlékek Országos Bizottsága részére készült rajza, valamint R. Kiss Istvánnaka Turul 1005-ös évfolyamában megjelent cikkében mellékelt illusztrációja már helyesábrázolást ad. Jó fényképfelvétel sajnos, máig sem készült a síremlékről. A dűltpajzsban elhelyezett címerkép és a sisakdísz harpya-szerü alakzatot mutat: jobbfelénéző szakállas, hajfonatos férfifejet sasszárnyakkal és karmokkal. Késögótikuslevéloniamenlikává alakított foszlányok övezik a koronás sisakot és a pajzsot.Két jellegzetes lovagi jelvény helyezkedik el a fej két oldalán. Jobbta, magasabban,a sárkányrend gyűrűbe hajló állatalakja, kereszttel. Balra, alacsonyabban, a/ aragöniaikannarend jelvénye: kétfülű vázában három liliom. K. Kiss István valószínűnektartja, hogy itt valóban a mértékletességi rend (ordre de la vase de la SainteVicrge) leegyszerűsített jelvényéről van szét (4). Más magyarázatot alig is lehetnetalálni. Perényi István fivére, János, kinek 1458-ból való terebesi sírkövén teljesenegyező ábrázolásokat találunk, tagja volt a rendnek. A két sírkő nyilván ugyanannaka mesternek kezéből került ki. Percnyi István sírkövének gótikus kisbetűsíminuszkulás) felirata: ,,hic obiit magnificus doiniuus Stophanus filius Emerici dePeren, serem'ssimi Priucipis domini Sigismundi . . . s dapiferorum magister annodomini 1437". (Itt halt meg István úr, Perényi Imre fia, a fenséges Zsigmond fejedelemúr étekfogó mestere az Úr 1437. évében.)A sírkő faragása elsőrendű művészi munka. Horváth Henrik a budai műhellyel,pontosabban a Stiboi-sírkővel hozza kapcsolatba, amely a XV, század 30-as éveibenkészült (15). Egyrészt a kőanyag azonossága, másrészt a faragás részleteinekfinomsága, a ..szúróstekintetü" férfifej fiziognomiája tekintetében lát hasonlóságot akél emlék között. Föltehetően látta a rudabányai sírkövet, mert a forgalomban levőrajzok alapján aligha mondhatott volna határozott véleményt. Két pontban tehet-

99ODO BÁWfA•NATVS-ÉKAT- SEXTOfiéNASlVNIi«»ocrr*5 ||fIWWI DHírt III WI]in" Soavicvmivt jetw w» M MHdH £S.i£ «a l«i iit-t. w^txv^ HMW1JIE (pn MT*t*}AV«Illü0fUMI CL.AHV*XfUkMfejMl u««r>> iw «a|iuTI OdAVSS . *jj(3 * fílNIiMH>: IVHM4HHH115AMORt B4*3 M&lfC*kFltMAK» «KMM ! MHil NW .3vft KAWUJ i«tteWf*iA»trM*f A*Ma»n jgj_ CVHAAIUTIUIVi fHiXM SAI.VTÍ *uK1 EJ'«v»i rtvcrm «A,»WA«a JAJ»H7 Si.xt.Rii) siimtó ti ;II-IK»M ?J|"1 «MM*ia9tllltiCM»Vt Ml Ylíl.vX WWW -VHIUÍiT Itf HOJlKtM >M»A MTO 'z^5I'.'WI«.*««K"I.Í.'.' . H M ' Lj5 tft*m*»»w» iont*tncixrOKtA »«j^58Ga>«z>m2rw-0. ábra. Rudabányai templom síremlékei

uéuk itt ellenvetést. Hazai vörösmárványunkat nemcsak a budai műhelyben használták.A Stibor sírkő álló alakjának szembeforduló arca sokkal egyénibb, mint aPerényi címerkép szakállas feje. Ellenben feltűnő arány bel i és ornamentális hasonlóságokatlátunk az ugyancsak budai Chatillon-címeres sírkő és a rudabányai között.Figyelembe kell azonban vennünk a heraldikai adottságokból előálló megkötöttséget,így a hasonlóság felismerése további következtetésekre nem ad elég okot,A Perényi-sírkő származtatásánál Kassa felé is tekinthetünk, ahol a dóm szentségházánakcímerei között a Percnyieké is megtalálható (16). Kassa és Buda kőfaragóműhelyei között volt kapcsolat. Mindezeket egybevetve, feltehető, hogy a rudabányai,illetve terebesi Perényi-sírkövek mestere valamelyik nagy kőfaragómühelybenBudán vagy Kassán nyerte kiképzését.A rudabányai templom másik sírköve Saurer Erhardé, aki 1575-ben halt meg,sárdi és szendrői provizor volt. Ábrázolása: pajzsban jobbra forduló koronás vadkanfej.majd ugyanaz sisakdíszként, liliomos koronából kinőve. Körülötte dús,szélesvállú, barokkba hajló ornamentika. A beszélő címerek közé tartozik. (Sau-Saurer.) Körirata: NATUS ERAT SEXTO NONAS JUNII (?) ANNO 1544, OBIITAUTEM OCTAVO KA LEN DAS JANUARII ANNO 1576 STATUIT VERO MONU­MENTUM HOC FRÁTER SUPERSTES EGREGIUS FRJDER1CUS SAURERCUM CONIUGE DEFUNCTL (Született 1544. július 2-án {?), meghalt 1575. december25-én, Ezt az emléket állíttatta életben maradt testvére nemes Saurer Frigyesés az elhányt felesége). A sírkő alsó részét a következő felirat foglalja el:SI ROGITAS QUIS SIT TUMULO CONCLUSUS IN ISTOO CjUICUNQUE INDE SOEPE MEARE SOLESECCE EGO SUM QUONDAM SOMOLNAE NATUS ERHARDUSQUI PATRIO SAURER NOMINE CLARUS ERAMEGREGIUS CASPAR SAURER DOROTHEAQUE MATERME GENUERE? AMBO NOBILITATE GRAVESA PRIMIS ANNTS FUERAM VIRTUTIS AMATŐRNOBILE CONFIRMANS PER MEA FACTA GENUSMATURUS BELLO PÁTRIÁM DEFENDERE AB HOSTECURAE ARAT (így) ILLIUS PROQUE SALUTE MORIPOST FAVENTE SACRA MIHI MAIESTATE PROVISORIN SAARD ET SLNDREO SEDULUS EXTITERAMADQUE ALIOS VIRTUS QUOQUE ME VEXISSET HON ÜRESVENISSET LETHO SERIOR HORA MEA;SED QUIA SIC PLACUIT DOMINÓ IUVAT ESSE SUM UMBRAULTI MA DUM MUNDO FULGEAT ORTADIES,/O ha ki gyakran idejösz/ p kérded ki légyen e sirba bezárva,' én vagyuk im, Szomohiáii (Szomolnok)hajdan ki születtem, Krhardus/ atyai néven mint Sanicr híres ki valék. •' A diesö Saurer Gáspár volt atyáms anyám Dorottya/ Mindketten jelesen kiválók :'. Kisded koromtól az erény kedvelője voltam/ S tetteimrhél megerősítem őseim nemességét/. Fölserdülten gondom megvédeni volt az ellentől / Hazámat s üdvéértmeghalni/ A királyi felség kegyéből Sárd és Szendrő /Flén álltam, mint serény provizor /S erényeimrévén más tisztségeket is viseltem /Bár később jött volna halálom órája/ De ha így tetszett azÚrnak, jó nekem az árny ék világban/' Míg felvirrad a világra utolsó napja. 11Bandái líde fordítása.

Művészi értéke csekélyebb ugyan az előbb ismertetett Perényi sírkőnél, deXVI. századbeli síremlékeink között jó átlagszínvonalat képvisel.A sírkövek fölött a falon Rimaszombati Vitéz Katalin 1669. évi sírfelirata látható,fekete fatáblán egymásba fonódó fehér betűkkel.10. ábra. Rudabányai harang- II. ábra, Rudabányai templom a harang toron nyaltorony 1882-benUgyanezzel a bonyolult írásmóddal íródott a templom nyugati falán elhelyezett,a templom újjáépítésére vonatkozó emléktábla: Incoatum Ano 1664 finitumAno 1666 .... (Megkezdve 1664. évben, befejezve 1666-ban.)A templom mellett áll a reformátusok harangtornya. Az 1863. évi Protocollumadatai szerint: ,,Anno 1789 Építtetett új . , , Torony fából". Építészeti különlegességea ma álló harangtoronynak — amely az 1890-es években épült —, hogv magábanrejti a régi fa harangláb nagy részét. Hasonló esetet nem ismerünk a történeti

Magyarország számos fennmaradt fatornyának építéstörténetében. A MűemlékekOrszágos Bizottságának tervtárában találjuk Sztehló Ottó 1882. évi rajzvázlatát arégi fatoronyról. Gyenge, felületes rajz. Annyi mégis megállapítható rajta, hogya harangláb magas, karcsú építmény volt, erősen nyújtott hegyes sisakkal. Ará-12. ábia. R. kat. templom rajüanyálban egyes iidvarhelvm egyei fatornyokra emlékeztet. Az alsó tető fölött négynyílásúárkádos erkélyt látunk, amelynek mellvédjét a rajz nem jelzi.A falazott vaskos torony, amelyet az eldűlni készülő harangláb köré építettek,négyszögletes alaprajzú. Földszintjén egy bejárat nyílik és két félköríves záródásúablak. Barokkizáló, hagyma alakú toronysisak fedi, vörös eternit héjazattál. A falanyaga a földszinten terméskő, az emeleten tégla. Műemléki értéke csak annyiban áll,hogy jó hatású képet nyújt a középkori templommal való együttesében.Belsejében egészen a sisakig magába foglalja a régi harangláb vázát. A dűléskövetkeztében a sarkok lábfái az emeleten nem simulnak a falsíkhoz. A fatorony

5—5, egymást keresztező, részben földdel betemetett talpfán nyugszik. A középsőcsászárfa áll, bemetszései mutatják az eltávolított ferde kötésgerendák helyeit.Az egész építmény tölgyfából készült, lapolási eljárással. Később beépült falépcsővezet a felső emeleti helyiségbe. Itt láthatók a fatorony 4—4 árkádnyílásának ésmellvédkorlátjának nyomai. A sisakot tartó, egymást nyolcágú csillagban metszőgerendák részint hiányoznak, részint újak.Megmaradt egy kis harang, amelv az előző harangláb felszereléséhez tartozott.Átmérője 43 cm, felirata: VERBVM DII MANET IN ETERNVM. ANNO 1713.Virágfüzér díszíti, lapos mintázásban, sííríí leveles dísszel.Rudabánya katolikus lakossága valószínűleg a XVIII. század elején szaporodottfel annyira, hogy tartós templom építésére gondolhatott. A szuhogyi plébániánőrzött 1709. évi Canonica Visitatio (Szepesy Sándor plébános fordításában), a következőadatokat tartalmazza: „Rudabánya filiában van az 1731-ből való templomtartós kőanyagból, amelyet Gvadányi János akkori földesúr építtetett, ugyanabbanaz évben Szent Anna tiszteletére . . . Jelenleg a templom elég jó állapotban van . . .Ezen a helyen külön áll a fából való harangláb, amelyben közel mázsás harangfügg . . .". Az 1829. évi Canonica Visitatio ezt mondja: Ez a leányegyház bírt egykor1771-ben (?) emelt templomot, amelyet azonban 1806-ban . . . omladozó állapotamiatt be keltett zárni és jelenleg csak a romjai láthatók 2 . Az Országos Levéltárbanmegmaradt ,,ürugány Joseff" kőműves tervrajza 1809-ből „Ruda Bányai Ujj templomnakle rajzolata" címen (17), A rajz kisméretű átlagos későbarokk templom képétmutatja, egyetlen homlokzati tornyán törtvonalú sisakkal, szegmentíves felső záródásúbejárattal és ablakokkal, a hajóval azonos magasságú, egyenes záródásúszentélylyel,boltozott l>első térrel. Nem tudjuk, kivitelre került-e ebben a formában? A mairk. templom 1913 — 14-ben épült. Elődjére az idősebbek sem emlékeznek, csak aharanglábra, amelyet az új templom építésekor bontottak le.Ez az építkezés érdektelen, valamint a község házai is, amelyek túlnyomórészben az utolsó évszázadban épültek. Egyetlen szabadtéri emlékmű érdemelfigyelmet: Gvadányi bronz mellszobra, Pásztor János szobrászművész alkotása.Mindaz, ami a középkor művészi tevékenységéből megmaradt, töredékesmivoltában is beszédes emléke a gazdasági fellendüléssel szoros kapcsolatban állókultúrának. A bányászat virágzásának hanyatlása után a XVII —XVIII. századbanbekövetkezett református és katolikus templomépítkezések, illetve átépítésekméretekben és anyagiakban is távol állanak attól, ami a XIV—XVI. századbanjött létre. A mai kor ipari fejlődése még nem alakította át a kis község képét, decsírájában hordja a jövő kulturális felvirágzásának ígéretét.IRODALOM ÉS FORRÁSOKI. Domanovszky S,: Magyar Míivdöd Őstörténet. Bp. é, n. I. köt. 195. 1. kép.'-!. Die archaologíschen" Fiibücationcii ungarischer Zeitschriftcn. Mittheiluiigen der K. K. Central-Coinmission znr Krforsi'hung und Krhaltnng der Baudenkmale, II. 1857. 219.i. litirányiic, Uberschall M.: Régi magyar vasművesség. B. 1941, 10. 7. k.4. li. Kiss I.: A rudabányai ev. rcf. templom czimeres emlékei. Turul, XXIII. 1905. 99—104.5. Orsz. Lvt. UrbarLa & Conscriptioiies. Fasc. 21, 126, 113,6. Hivatalos Közlemények. Areb. F.rt. III. 1884. II, III.7. Myskovszhy V.: Néhány felsővidéki műemlék. Arch. Ért. XXI. 181)1, 385—401. Műemlékek Orsz.Biz. rajztára 1901. febr. 20,8. Rudabányai ref. templom. Technika, 1942. 6, sz. Műemlékvédelmi Szemle.5. Hensdmann 1.: Honi műemlékeink hivatalos osztályozása. Arch. Ért. V. 1885. XI..* Vince István íanllo szíves köílése.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK 6f>10. Kemmy L.: A kassai fcépirócéh. Művészet, VIII. 1909. 254.11. Tomhor I.: Borsodi festett asztalosmunkák. M. T. Akadémia II. társ. tört. tud, oszt. közleményei,1951. 87—88. XXIX. t. 3. k.12. 1803. évi Protocollum.13. Radocsay }).: A középkori Magyarország falképei, Bp. 1954. 42, 64—66, 203. CIX. t.14. Siebmacher—Csergheö: Wappenbuch des Adels von Ungarn Heft 15—21. Nürnberg. 1889—90 492.1. 3(10 t.15. Horváth H.r A Székesfővárosi Múzeum középkori lapidariuma a Halászbástyán. Magyar Művészet,VIII. 1932. 115.16. Csorna J.: A kassai dóm szentségházán lévő címerek. Turul VII. 1889. 22. 1.17. Csáfcy-család kassai levéltára. Fasc. 602. d. No. 5.Aszövegben nem idézett irodalomIpolyi A.: Magyar műemlékek. Csallóköz műemlékei. Arch. Közi. I. 1859. 91—92.Lehoczhy A leleszi levéltár és egy régi vasajtó. Arch. Ért. V. 1871. 279.A leleszi négyszázados vasajtó. Századok. VI. 1872. 56.Hivatalos Közlemények. Arch. Ért. II. 1883. XLVI—XLVTI.Csoma—Csergheö: A Perényiek középkori síremlékei. Arch, Ért. VIII. 1888. 295.Csergkeő—Csorna: Alte Grabdenkmaler aus Ungarn. Bp. 1890, 36—89.Újabban talált magyar műemlékek. Vasárnapi tíjság, 1900. 600.D-i: Könyvismertetés. Arch. Ért. XII. 1892. 438,440.Könyvismertetés. Akad. Értesítő XIII. 1902. 35, 36.Forster—Gerecse: Magyarország műemlékei. II. Bp. 1906. 247.Üj könyvek. Századok. XL. 1906. 186.Sz&nyi O.: A Műemlékek Országos Bizottságának egyévi működése, A Magyar Mérnök- és Építés-Egylet közlönye. LXI. 1927. 266,Horváth H.: Zsigmond király és kora. Bp. 1937, 156.Vernéi—Kronberger E.: Magyar Középkori síremlékek. Bp. 1938, 30.Bercsényi D.: Nagy Lajos kora. Bp. é. n. (1941.) 161,Kovdts J. I.: Magyar református templomok, Bp. 1942. 122, 123, 227, 261, 273, 524.Voit P.: Adatok a magyar festő-asztalosok munkásságának bibliográfiájához. Gerevich-Emlékkönyv,Bp. 1942. 132, 137.5 Rudabánya — 2/1 S

A RÉGI RUDABÁNYAIÉRCBÁNYÁSZATPodányi Tibor okt. bányamérnökRudabánya sok évszázados — lehet évezredes — ércbányászatának színhelyeBorsod, Sömör és Abaúj-Torna megyék találkozásánál ÉK—DNy-i irányban húzódóhegység mintegy 4 km hosszúságú szakasza, amelyet régen ,,Rudahegynek" neveztek.Ma e hegységszakasznak csak az északkeleti vége viseli ezt a nevet.A régi ,,Rudahegyet" északnyugati oldalon a Telekes-patak völgye, délkeletioldalon a szuhogyi völgy, délnyugati és északkeleti végén pedig Rudabánya, illetveAlsótelekes helységek határolják (1. ábra).A hegyvonulatról, amely 1ÜÜ —150 m-rel emelkedik a völgyek talpa fölé, kaptanevét a nagymúltú település is. Az ókori bányászatról és kohászatról tárgyi adatokkalnem rendelkezünk, csak feltevésekre és következtetésekre vagyunk utalva,hiszen ezt a kérdést eddig nem tanulmányozták.A középkori bányászat és kohászat sem rendelkezik bőséges írásos adatokkal,azonban a szűkszavú források mellett bányatérségek jelentős tömege maradt fenn,számtalan értékes leletanyagot őrizve meg az utókornak. Ezek és a máig fennmaradtdűlőnevek, apáról fiúra szálló szájhagyomány, továbbá a jelenkori művelésbenis fel-felötlő középkori és újabbkori nyomok, illetve vonások nyomán bontakozikki a középkori és újabbkori bányászat és kohászat nagyvonalú képe. Sajnoscsak nagyvonalú képe, mert a régi ,,Rudahegy" érces főtömegét 1880—194o közöttkülfejtéssel leművelték anélkül, hogy e középkori — esetleg ókori — bányászatileletekben leggazdagabb részen ilyen tárgyú megfigyeléseket végeztek volna. A bányatérségeketcsak kis részben térképezték, a szerszámokat, mécseket és egyébleleteket össze nem gyűjtötték, hisz alig egy-két darab került múzeumokba. Javarészükelkallódott, vagy magánosok kezében maradt. Ez utóbbiak tanulmányozásaés 1942 óta Rudabányán, illetve az ércbányászat szolgálatában eltöltött évek sorántett megfigyeléseim és felméréseim alapján tudom a régi rudabányai bányászatműszaki viszonyait, művelésmódjait, technikai fejlődését megrajzolni 1 .I. Bányászat tárgya és az ércek megjelenéseA Rudahegy ércelőfordulásának túlnyomó tömegét a vasércek képezik. A szabálytalanalakú és változó nagyságú vasérctestek mind vízszintes, mind függőlegesirányban szeszélyesen elszórva jelentkeznek. Minőségük, ásványi összetételük és1A munka megírásánál a. banyavállalat és effves alkalmazol Iáinak lulajdtmában levő leletet tanulmányozására,az 1942. év (tfa megnyitott, illetve bejárható bányalerscsckien végíett felmeréseimre,továbbá rui.labányai drjlgozók elbeszéléseire támaszkodtam.

fizikai tulajdonságaik is igen változóak. Vastartalmúk tíz egynéhány %-tól egészen60%-ig ingadozik, sziderit, szferosziderit, limonit és hematit tehet az ásványtanijellegük. Találunk közöttük puha, földes, okkeres érceket, de csaknem üvegkeménységű,kovás vasérceket is.A vasérc kísérőásványainak gazdag sorából bányászati szempontból a rézásványokés az ezüsttartalmú ólomásványok dúsultak fel, helyenként olyan mértékben,hogy huzamos termelésre érdemes érceket képeztek.A rézércek tömegét termésréz alkotta, de jelentős szerepük volt a rézoxidoknak(kuprit) és rézhidrokarbonátoknak (azurit, malachit) is. Ezek a rézércek a másodlagosvasércekhez (limonit, szferosziderit) kötötten jelentkeznek. Megjelenési módjukigen változatos, A limonitos vasérc kisebb-nagyobb szabálytalan üregeit, hasadékaittöltik ki a termésréz laza halmazai vagy a rézásványok. Esetenként példáulaz Andrássy I. bányarészben egész üregrendszer tartalmazott termésrezet és rézérceket.Az üregek között jelentős, több száz m a -es nagyságúakat is találtunk.Másutt a leszálló oldatokból a termésréz és rézásványok a vasérctestet hálószerűénátjáró repedésekben váltak ki. Ilyenkor a rézásványokkal átszőtt vasérc maga válttermelésre méltó rézérccé (pl. Andrássy III. bányarész Lónyai bányatelek). Ez utóbbirézelőfordulások alakja a vasérc repedezettségének kiterjedésétől függően kisebbnagyobbszabálytalan tömb, tehát tömzs-szerű vagy keskenyebb, szélesebb ér, teháttelérszerű. Előfordulnak azonban lencsés, fészkes megjelenési formák is.Az ezüsttartalma ólomércek (galenit) főként az elsődleges sziderites vasércekbaritos szegélyem jelentkeztek, önálló sávok, nagyobb fészkek és lencsék alakjában(pl. Andrássy II. bányarész Barbara tölcsér, Vilmos-bánya, Andrássy I. páttölcsér).Esetenként azonban a másodlagos barnavasércekhez kötve is előfordulnak ólomércek(cerussit). pl. a jelenlegi Rudahcgyen és a Telekes-patak völgyében.A középkori bányászatot megelőző müvelés tárgyáról nincs semmi határozottadatunk. Csak a tágabb környéken szétszórtan található feltehetően ókori —salakhányók részletes vizsgálatával lehetne felvilágosítást kapni, milyen érceketbányásztak és kohósítottak ebben az időszakban.A középkori bányászai tárgyát elsősorban a rézércek képezték, de jelentős szerepetjátszott az ólom és ezüst is. A vasérctermelés csak alárendeltebb szerepet játszhatott.A korabeli fejtési üregek bennhagyott ércei, a salakhányók anyagának vizsgálata,de számos írásos forrás is a fentiekről tanúskodik.A legutóbbi évtizedek legszebb termésréz és kuprit példányait az 1947 — 48-asévekben Andrássy I. bányarészben feltárt középkori fejtési üregekben elszórva találtuk.Az Andrássy II. bányarészben 1948-ban feltárt nagyobb tömegű ezüsttartalmúgalenitet ugyancsak régi fejtési üregek közelében találták, A jelenlegi Rudahegyen1948—49. évek folyamán megnyitott középkori fejtések falainak feketeszínű ásványaiezüst- és ólomtartalmúak voltak.A salakhányók elemzési adatainak külföldi rézsalakokkal való összevetésefeltűnő azonosságot mutat.5* — 2/1 S

össitetcvóÜzemiért* Diósvölgyl' Lakótelepi*kohósalakokFcO 58,61% 25,87% 38,30%SiO, 30,20% 31,72% 30,82%CaO 3,74% 5,72% 1,55%MgO 1.60% 4,90% 1,50%ALO a2,04% 7,01 % 3,50%S 2,42% 0,77% 1,00%Cu 0,30% 0,30% 0,03%BaO ' — —19,10%BaS0 45,00% 5,91%—MnO 1,98% 0,98% 1,70%6,00% 6,00%—01,89% 89,18% 97,80%A különböző külföldi rézsalakok jellemző összetevői 4 :I-eO :34 — M %SiO, ;35 — 42 %CaO : 3 — 6 %MgO : 1,3 — 2,5 %ALÓ, : 5,9 — M %S : 0.Í5 — 0.58%CM : 0,30 — 0,46%Az elemzési adatok, és a fenti összehasonlítás alapján a salakot rézolvasztáseredményének tekinthetjük. 5A harmadik oszlopban szereplő „lakótelepi" kohósalak lehetséges, hogy nemréz, hanem ólom-ezüstérc olvasztásának terméke. Erre mutat a réztartalom igen kisértéke, a CaO és MgO kisebb %-a, valamint a BaO nagy mennyisége. Az ezüsttartalmúólomércek ugyanis a pátvasérctestek baritos szegélyein fordultak elő,ahol a karbonátos összetevők, valamint a rézércásványok kisebb mértékben jelentkeznek,mint a másodlagos vasérctestekben.A XVI. századbeli összeírások többször említik a réz- és ezüstbányákat [1565— fodina argenti et cupri, 1570 — ex fodina cupri, 1576 — fodina argenti et cupri (1)].A középkori vasércbányászatot csak a Deák-bánya keleti oldalán 1043. évbenfeltárt fejtési üreg bizonyítja (2).Az újkori bányászat rézércekre és egyre inkább növekvő súllyal vasércekreirányul. Az ezüsttartalmú ólomércek termelése háttérbe szorult (3).Az írott források szerint a XVI. század végén és a XVII. század elején a bányászkodásrézércekre folyik. A század második felében már jelentkezik a vasérc, de aforrások 1777 és 1793 kőzött még említést tesznek ólom- és ezüstbányákról is. A XIX.század első felében ismét a rézérc játssza a főszerepet. A régi rézbányákat újranyit-* Rudabányai laboratórium elemzései.* Vasipari Kutató intézel elemzése.« K. Heutze; Sintcrn, Schinetzen und Verblaseu aulfidisclier Erze und HütU-nprodulitv. SpringerVerlag Berlin 1929. 126. o.* VOcsey Jtéla oki. koliómóniíik kandidátus riiegállap'lása.

ják és a hányókat, salakdombokat újra feldolgozzák. A források a vasércet állandóanemlítik, viszont az ólom és ezüst már csak elvétve és inkább csak kutatás tárgyakéntszerepel. A XIX. század második felében végleg megszűnik a színes fémek érceinektermelése, s kizárólag vasérc képezi a bányászkodás tárgyát (3).II, A bányászat kora, időtartama és terjeszkedéseA régi ,,Rudahegy" délnyugati végén és középső, legmagasabb részén a külszínigemelkedtek a vörös-barna színű vasérctestek. Ezek a hasadékaikban előfordulózöldszínű rézércekkel minden bizonnyal már korán felhívták magukra az emberfigyelmét.A bányászkodás megindulásának ideje ismeretlen. Azok a környékbeli kisebb,szétszórtan fekvő salakhalmok, Alsótelekes közelében a Telekes-patak völgyébenlevő völgyzárógát — amelyekről a középkori és újabbkori írásos emlékekben semmiféleemlítést nem találtunk — igen régi bányászat és fémkohászat létezéséről tanúskodnak.Módszeres és alapos kutatással minden bizonnyal több olyan beszédeshatárkövet lehetne még találni, mint a szuhogyi völgy kohósalakjának keltakorúcseréptöredékei (4). E határkövek útmutatásával sok tekintetben világosabbá lehetnetenni a régi MRudahegy" bányászatának és kohászatának ókori vonatkozásait éstalán kapcsolatot lehetne teremteni a közeli aggteleki barlang ősemberének rézékszerei,a szendrői 4000 éves rézbalták és a ,,Rudahegy ? ' ércei között.E feltevést igazolják a különlegesen kedvező geológiai adottságok. Arézércek a külszínen is megtalálhatók voltak. Jelentős részben termésréz alakbanfordultak elő, amelyet fémréz lévén mégcsak kohósítani sem kellett. Továbbá elősegítettea bányászat kialakulását az a körülmény is, hogy az egész terület viszonylagvízszegény, s így a régi bányászat igen nagy problémája a vízemelés és elvezetésalig játszott szerepet.A bányászatra vonatkozó első írásos adatok és bizonyítékok a XIV. századbólvalók, amikor azonban Rudabánya már bányaváros. Nem valószínű, hogy márólholnapra lett azzá. Nyilvánvalóan évtizedekre vagy inkább évszázadokra visszanyúlófejlődés eredménye a virágzó ércbányászat és fémkohászat. A XVI. századvégéig a források folyamatos művelésről tanúskodnak (3). Az ezután következőszáz esztendőből a bányászkodásra vonatkozóan semmi adattal nem rendelkezünk.Lehetséges, hogy teljesen szünetelt a termelés, de az is lehetséges, hogy a törökhódítók zaklatásai, a meg-megújuló szabadságharcok (Bocskay, Bethlen, Rákóczi Gy.),paraszforradalmak következtében, amelyek színterébe Rudabánya is beleesett,igen csekély mértékben folyt a bányamunka.1692-től 1720-ig a bányászat és kohászat újra felvirágzik, 1728-ban ugyanírásos forrás állapítja meg, hogy a bányákat Rudabányán nem művelik és komolyvállalkozás csak 1759-ben jelentkezik, mégsem beszélhetünk teljes szünetelésről,mert 1733-ban Király Szathmáry Ádám földbirtokos akadályozza a telekesi bányászokata művelésben és jobbágyaivá akarja tenni őket (3).1759-től kezdve viszont - - ha változó lendülettel és az előfordulás időnkéntmás és más pontjain — mégis állandóan folyik a bányászati munka.Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a bányászkodás ütemében az elmúltszázadok során voltak hullámvölgyek, különösképpen a termelés tekintetében, deezek ellenére a bányászati munka csaknem folyamatosnak tekinthető. Ha egy-egybányahely üzeme időszakosan meg is szűnt, az egész ércelőfordulás területén a

I I íc-'Sí

ányászati tevékenység- — kutatás, termelés-, hányók újrafeldolgozása — csaknemfolyamatosnak tekinthető.Kétséget kizáróan a bányászat virágkorát a XIV — XVI. századok folyamánélte és hasonló fellendülés csak 1880-ban a nagyüzemű bányászat megszervezésévelkövetkezett be.A bányászat színterét képező régi „Rudahegy" csaknem egész területét igénybevettea régi ércbányászat. Az ókori művelés bányahelyeiről nincs adatunk. A középkoribányászat elhelyezkedéséről a fennmaradt bányaüregek és leletek, a dűlőnevekés az alaposabban felkutatott XVIII. századbeli írásos emlékek utalásai alapján (3)alkothatunk képet.Középkori rézbányák elsősorban Rudabánya helység környékén helyezkedtek el{i. ábra). A régiRudahegy" nyugati oldalán az úgynevezett Mogyoróshegy, Galyagosés Gépely-tető dűlőkben és a Bányavölgyben. Az olvasztókemencék a Bányavölgyés Ormos-patak völgye találkozásánál a mai r. kat. templom helyén működtek.A régi Rudahegy délkeleti oldalán a Kerekhegyen, Dióskútnál és a Mogyoróshegy keleti lábánál ugyancsak rézbányákat műveltek és fémolvasztó kemencék isdolgoztak.A középkori ezüst- és ólomércbányák a régi Rudahegy" északkeleti részéntelepültek, távolabb Rudabánvától. Csupán a Bányavölgyben és a Galyagosonemlítenek három ezüst- és ólombányát. A többi ólom- és ezüstbánya Felsőtelekes ésAlsótelekes helységek határában működött, a Cigányoson, Dolinka-völgyben, a jelenlegiRudahegyen és a Telekes-patak völgyében.A középkori vasércbányák helyéről már jóval kevesebb adattal rendelkezünk.Egyedül Alsótelekes közelében, a jelenlegi Deák-bánya délkeleti oldalán találtunkolyan középkori fejtési üreget, amely kizárólag vasércfejtésre engedett következtetni.Ezen túlmenően — a helyi szükségletek fedezésére — valószínűleg máshol is termeltekvasércet, így feltételezhetjük, hogy a Mogyorós oldal, esetleg a Galyagosrézbányáinak szükségszerűen termelt vasércét feldolgozták kicsiny, egyszerű olvasztókemencékben.A vasérc üregeiben elhelyezkedő rézércek bányászata során ugyanisa bányavágatok kihajtása jelentős mennyiségű, jóminőségű vasércet adott. A rézzelcs rézércekkel áthálózott vasércek lefejtése során hasonló volt a helyzet, ds előfordulhatott,hogy a fejtésekből termelt érc réztartalma is alacsonyabb volt a vártnál,s így vasércként használták fel.Az újkori réz- és ólomércbánvák csaknem kizárólag a középkori bányászatfelújításából éltek, így újabb teriileteken telepítést nem igen végeztek.Az újkori vasércbányászat azonban már új bányákat is létesített. Rudabányakörnyékén az eddig már bányászat alá vont területeken kívül a Dengö-hegyen,Galyagos nyugati oldalán, helsőtelekes környékén az Eger völgyben, a Felső-Rudahegyen, Alsótelekcs határában a Vergácz-dombon, Temetőbércen, Kadlukoldalon, Temp lomb ércen, Haranglábi területen, Szuhogy község határában a Cserbakőivárnál és a Lucskában.A XIX. század második felében az ércesedés egész területen megindul a kutatóés termelő munka.

III. Bányaművelés és fejlődése1. Kutatás és feltárásA kutatás és feltárás módját minden időben elsősorban az előfordulás geológiaiadottságai határozták meg.A régi rudabányai ércbányászatban a kutatás — mint általánosan mindenütt —a külszíni kibúvásokban ércnyomokon indult meg. A régi „Rudahegy" középsőlegmagasabb szakaszán és a délnyugati végén a Mogyorós-hegyen, Rudabányahelység közelében a vasérc fedőrétegek nélkül a külszínen volt. A Mogyorós-hegy ésRudabánya közötti mély Bányavölgy keleti, meredek oldalán a lezúduló csapadékvizekáltal vágott vízmosásokban valószínű szintén napszínre került a vasérc.Hiszen a Mogyoróshegyen átmenő régi út (1. ábra), amely a Szuhogy Szendrő községekfelé menő közlekedést szolgálta, vasércen halad sok helyen ma is. A meredekúton megkötött kocsikerekek élénkszínű vörös, sárga karcokat adnak és felhívjákmagukra az utas figyelmét. Hasonló lehetett az eset a Mogyoróshegy keleti oldalánis, ahol Dióskút-Kerekeshegy dűlőkben valószínűleg már régen feltárták az esővízvájta vízmosások a vasércet. Éppen a Mogyorós vasércére jellemző, hogy helyenkéntigen erősen átszövik a rézércek, főként a malachit és azurit.Minden valószínűség szerintezeken a külszíni kibúvásokon indultmeg az ókori bányászat, Erreutal az is-, hogy éppen a Mogyoróshegykeleti oldalán levő Szuhogyivölgybentalálta szétszórt kohósalaktársaságában Kalitz Nándormuzeológus a keltakorúnakmeghatározott cserépedény töredékeket.A középkori bányászat mindenvalószínűség szerint az ókori?. ábra. Kutatóvágatok telepítése hcgylcjtönbányászatra települt és annakeredményeiből kiindulva terjesztette ki sokkal nagyobb területre ugyancsak a külszínikibúvások és nyomok alapján virágzó bányászatát.A középkori kutatás, mint a nyomokból és a földtani, valamint geográfiai adottságokbólmegállapítható, túlnyomórészt tárókkal folyt. Ezt látszik igazolni az is,hogy a későbbi időkből fennmaradt írások legtöbbször régi tárókról és ritkábbanbeszélnek régi aknákról. A bányászati gyakorlat is a tárók mellett szól, mert atermelt anyag kiszállítása vízszintes útvonalon sokkal könnyebb volt, mint aknákban,ahol az egyszerű szállítóeszközökkel igen fáradságos munka volt a tcrmelvénykiemelése.A kutatótárók első időben a kibúvásokon, tehát a hegyoldalak magasabb pontjaintelepültek és a bányászkodás előhaladásával a hegyoldalakon egyre lejjebb éslejjebb vándoroltak egészen a völgyek talpáig (2. ábra). A XVIII. és XIX. századbelikutatótárók a középkori művelés területein már mind a vülgyfenéken települnek.A kutatótárókon kívül — melyek elsősorban a régi ,.Rudahegy" két végén, adélnyugatul és északkeletin voltak gyakoriak — jelentősek voltak a kutató aknák is.Ezek főként a középső szakaszon fordultak elő, ahol az ugyancsak kibúvásban meg-

ismert érceket a völgyek felől csak igen hosszú tárókkal lehetett volna alávájní.A mélység felé lenyúló előfordulás követése tehát csak aknákkal volt lehetséges(3. ábra).A régi bányászok a kibúvásban talált érctestek kimerülése után a takarórétegülfedett területek kutatásához is hozzáfogtak, IIKTI nyilvánvaló volt, hogyha a-hegy két ellentétes lejtőjén ércesedés van, annak a hegy belsejében is jelentkezniekell.Ennek alapján már nemcsak a kibúvásokon, hanem teljesen fedett területekenis indultak kutatótárók és mélyültek aknák (Cigányos, Galyagos, Gépely-tető stb.).A kibúvásokon megkezdett ércesedések leművelése után a fejtési üregekből kiindulvais igyekeztek átvágni a meddőkőzeteket és a hegy mélyében .áújabb érces fészkeket, tömzsöketfelkutatni.Maguk a vasérctestek is mindvízszintes, mind függőleges iránybanszeszélyesen elszórva, meddőkőzetektől elválasztva helyezkednekel. Méginkább szeszélyes avasérctestek rézérctartalmú üregeinek,hasadékainak, rézásványokkalkitöltődött repedezettségénekés a pátvasércszegélyekútira. Kutatónknakfém feldúsulásainak megjelenése.Határozott fekü- és fedükozetek maguknál a vasérctesteknél sem jelentkeznek— leggyakoribb mellékkőzet az egész érctestet kürülburkoló márga, agyagpala —,dehelyenként a vasérc dolomitba megy át és előfordul gyakran az az eset is, hogy azérctestet pannonkorú agyag- és homokrétegsor vagy terresztrikum fedi. Még kevésbéjelentkezik iránytmutató fekü- vagy fedükőzet, a réz- és ezüst-ólomérccknél. Emiatta kutatásnak a rudabányai ércesedésnél sokkal nehezebb helyzete volt, mint ateléres ércelőfordulásoknál, ahol a fekü-, fedükozetek és maguk a felérek a kutatásirányát kijelölték. A már megismert érclencsékről induló kutatás a bányászérzékre ésjószerencsére bízva folyt.Ilyen nehéz geológiai adottságok mellett Rudabánya bányásznemzedékei igennagy mennyiségű vágat- és aknahajtási munkára kényszerültek, hlismeréssel kelladóznunk a régi rudabányaiak bányászérzékének, szakismeretének, mert — bár aművelés hosszú évszázadokon keresztül folyt — a szeszélyes előfordulás ellenéremaradék nélkül felkutattak minden művelést érdemlő réz- és ólomelőfordulást.A jelenlegi bányászat sok, jelentős méretű, régi fejtési üreggel találkozik, de művelésreméltó réz- vagy ólom-ezüstelőíordulást még középkori méretekben sem talált.A régi rudabányai crcbányászok megtalálták és lefejtették úgyszólván kivétel nélkülaz összes színesfém ércfeldúsulásokat.A feltárás a régi bányászatban összefonódott a kutatással. A kutatóvágatokat,aknákat felhasználták a feltárás céljaira. Tehát ezek szolgáltak egyúttal a szállítás,légvezetés lebonyolítására is. A légvezetés vagy a szállítási útvonal egyszerűsítésecéljából gyakran kellett azonban kizárólag feltárási célt szolgáló vágatokat vagyaknákat is készíteni. Ahol a kutatóvágatok fejtésre érdemes ércet találtak és a fejtéstmost már több emberrel megindították, szükség volt a légvezetés miatt második

0,5 mÖAŐm 2Is1kijáratot is biztosítani. Ez újabb táró kihajtását, vagy újabb akna lemélyítésétjelentette, Ezt bizonyítja az, hogy viszonylag kis területen gyakran találtak többaknácskát is.A középkori bányászatban a kézi jövesztés, a nehézkes és fáradságos, valamintköltséges szállítás miatt a meddökőzet termelésénél és mozgatásánál a lehető legkisebbmennyiségre kellett törekedni. Az ércelőfordulás szeszélyessége miatt úgyis,igen nagyszámú és hosszúságú vágatot kellett készíteniük.Éppen ezért a vágatok szelvényméretet a G,25m*lehetségeslegkisebbre csökkentették. A középkori eredetű rudabányaivágatok szel vény nagysága ezért mozog 0,3 — 0,5m- között.A szállításra, közlekedésre használt vágatok szokványosmérete a 0,8 m magasság és 0,6 m szélesség. Alárendeltebbkutatóvágatoknál ez a méret esetenként 0,6 x0,50,8-10 mMécsfuíkéh0,6 m-i. ábra. Középkorivágatszelvényekés 0,5 x 0,5 m-re is lecsökken. A szelvény alakja c saknem pontos derékszögű négyszög,simára kidolgozott oldalfelületekkel.A vágatok iránya a tapogatódzó kutatásnak megfelelően szeszélyesen változik.Kanyarog, sokszor métereken belül is irányt változtat. Esetenként több ágra bomlik.Találni azonban határozottan irányvágatokat is, amelyek hosszú szakaszokon egyenesvonalban haladnak. Ezek nyilvánvalóan feltáró vágatok és a bánya ismertpontjainak összekötésére készültek szállítás, légvezetés vagy víztelenítés céljából.A vágatok javarészének lejtési viszonyai is változók. A közel vízszintes szakaszokgyakran mennek át emelkedésbe vagy bukásba. Helyenként pl. a jelenlegiRudahegyen 20°-os esés is előfordul. Az Andrássy I. bányarészben 45 —50°-os dőlésűgurítókat is tártak fel. Nagyobb lejtés esetében gyakran lépcsőszerűen képezték kia vágat talpát. Az Andrássy I. bányarészben 1947-ben feltárt két egymás alattelhelyezkedő nagyobb fejtési üreget csigavonalban haladó, szabályosan lépcsőzötttalpú vágat kötötte össze, mint egy épületben kiépített csigalépcső. Talán innenered, hogy a rudabányai bányászok még az 1930-as években is előszeretettel lépcsőztékmeg a kemény kőzetben haladó 30—40°-os dőlésű kutató feltöréseket.A sok vízszintes és függőleges iránytörés miatt ezeknek a vágatoknak a térképezése— síkbeli ábrázolása — kevéssé szemlélteti való helyzetüket. A bányavágatok

mijiden méterében a baloldalon, a vágatmagasság kétharmadában 10 —15 cm szélesés magas, 6—10 cm mély fülkécskéket faragtak ki a mécses számára. A méterenkéntielhelyezés, továbbá a fülkék felső részére rakódott vastag koiomréteg akézi jövesztcsü kivájás lassú előrehaladását mutatja.ő. ábra. Középkori vágatfceresztczésA bányavágatok kicsi szelvénye az 1700-as évekig megmaradt. A jövesztésmunkáját forradalmasító robbantás — bár Magyarország a bányabeli robbantásszülőhazája — csak a XVIII. században terjed el a hazai bányászatban általánosan.Rudabányán c század közepéről származik az első utalás a robbantó munkára, amelyhezpuskaport használnak (3). A jövesztés könnyebbé válik, a teljesítmény jelentősenmegnövekszik. Ez lehetőséget ad a vágatszelvények növelésére, ami a könynyebbmozgást, kényelmesebb szállítást is magával hozza. A bányászat ebben az

időbea már jórészt a másodtagos vasércekre, elsősorban barnavasércre irányul.A rézércek és ezüsttartalmú ólomércekhez képest csekélyebb értékű vasércbőlmár nagyobb tömegeket kell bányászni. A nagyobb ércmennyiség mozgatása, szállításaugyancsak a vágatszelvények növelését követeli meg. Ebből az időből származóvágatok már 1,5—2,5 m 2szelvényűek.l,',n?i>ü • j .iÉ}'00 '00 % 111yMogyo^&s/ieoy ÁV/^/F Didaíán nyitó faraféri epe0 W 20 JO W 50 mi : i .1 11ti. ábra. Mogyoróshegy keleti oldalán nyíló táró térképeA Deák-bánya északi részén feltárt vágatok már 1,5—1,7 m magasak, szélességükis 1,2 — 1,5 m körül mozog. Alakjuk is megváltozik. Főtéjük boltozatosán kiképzett,de előfordul igen kemény kőzetekben — pl. dolomit — a négyszögszelvényűalak is. Ilyen látható a Vilmos-bányában, az űn. „Nagyfalon". (17. ábra.)A rudabányai régi aknák méretei is igen kicsik. Szelvényük 1—3,7 m 2 . Rövidebboldalhosszuk 0,8—1,5 m-ig terjed, hosszabbik oldaluk 1,2—2,5 m közöttmozog. A középkori aknák szelvénye általában 2,3 m 2alatt marad, a nagyobbszelvényűek már újkoriak. (10. ábra.)Irányuk pontosan függőleges volt. A szemtanúk elbeszéléseiből tudjuk, hogyigen sok ilyen aknát tártak fel a külszíni fejtés során. Különösen a régi „Rudahegy"délnyugati felén Andrássy III.,—1. és II. bányarészekben. A legutóbbi évtizedben

is több ilyen aknát kereszteztek a földalatti fejtések és feltárások, de a külszíni műveléssorán is több előkerült. A földalatti műveletek az Andrássy I. bányarészben atérszín alatt 80—100 m-es mélységben bukkantak ilyen függőleges aknákra, ame-8!\íl?~t.57. ábra. Újabbkori vágatszelvényeklyeknek külszíni szájnyílása már régen eltűnt és maga az aknaszelvény is jórészteltömődött, beiszapolódott. Az Andrássy II. bányarészben a VII. sz. meddőfelvonópályája mellett egész aknacsoport jelentkezett. 20 m-es körzeten belül négy aknavolt. Ezen a részen találtak az 1930-as években a külfejtés által megnyitott aknábanegy teljes bányász csontvázat, mellette feküdt szekercéje és felismerhető épségbenmaradt rajta a farbőre, a régi bányászok legjellemzőbb ruhadarabja.S. ábra. Középkori vágat a Rud ah egyről

Az aknák egy osztályosak voltak, illetve egy osztályban bonyolódott le a szállítás,közlekedés és a vízemelés is. Az akna egyik sarkában helyezték el a közlekedésreszolgáló létrát, amelyet helyenként padozat támasztott alá.Az aknák formája akésőbbiek során sem változott,csak a nagyobb termeivénymennyiségnekmegfelelően a szelvényenövekedett. (11. ábra.)A járásra szolgáló létramérete is az aknamérettelnövekedett. A létrák hosszaigen változó, 1,8 m-től ama is használatos 3 m-ig,kettéhasított vékonyabbszálfa adja a két oldalfát,melyeket 30 — 40 cm-es távolságbanátfúrtak a létrafokokbefogadására. Az alig1 m 2 szelvényű aknákbanegyetlen lábhely szgűrc készítették a létrákat.A hengeresre nagyolt létrafokalig 15 cm hosszúságú,átmérője 1,5 cm. A valószínűlegkésőbbi — nagyobbméretű aknákban már alétrafokok hosszúsága megegyezika maival. (12. ábra.)A vágatokat és aknákata lehetőség szerint9. ábra, líliszapoít középkori akna Andrássyfelvonó közelébenII. báayarési VI1.igyekeztek puhább kőzetekbenkihajtani. így aRudahegyen több olyanvágat van,' amely márgabanhaladva a vasérctesthezért és annak átharántolásahelyett az egyik oldalona vasércet tartva, dea szelvénnyel a márgában haladva megkerülte a nehezebben jöveszthető kőzetet.Természetesen erre nem mindig volt lehetőség. így igen gyakoriak a kemény dolomitban,igen szilárd vasércekben, kézi jövesztéssel kihajtott vágatok is. Különösenott, ahol a vasérctestek üregeiben, hasadékaiban elhelyezkedő rézérceket keresték.2. FejtésmódokA régi rudabányai fejtésmódok az egyes ércelőfordulások földtani adottságainakés a jövesztési technika fejlődésének megfelelően alakultak ki.Az ókori fejtések a kibúvásokon települve nyilvánvalóan külszíniek voltak.

KÖZÉPKORI ÉS ÚJABBKORI AKNÁK 79A külszíni sziklafalakról és kisebb mélységű árkokból kitermelhető ércek fogytávala művelés fokozatosan haladt a mélység felé és földalatti fejtési üregek kialakításárakényszerült.A virágzó középkori bányászat már kizárólag föld alatt fejtett. A réz-és ólomércigen változatos megjelenése azonliban többféle fejtésmód kialakulásához ve- •zetett.Szabadtérségn kamrafejtés a legrégebbineklátszó rudabányai fejtcsmód, amelyetfőként a termcsr ezzel vagy rézércekkelkitöltött nagyobb üregek és hasadé­7m 2kok lefejtése esetén alkalmaztak. Ilyenfejtési üregeket tártak fel 1947—49. évekbena térszín alatt 80—100 m-es mélységbenaz Andrássy I. bányarészben. A fejtésitérségek igen jelentős méretűek és azonosakvoltak a vasércben kialakult hasaf;2dékokkal.A barnavasérc mint mellékkő­10. ábra. Középkori aknászéi vényzet jelentkezett. A természetadta üregformákés a vasérc szilárdsága biztosította, hogy a sokszor hatalmas méretű fejtésekévszázadokon keresztül omlás nélkül megálltak. Ezekben halmozódott fel viszonylaglazán a termésréz, illetve rézérc. A fejtésmód felülről lefele haladó talppásztafejtéslehetett, Erre utalnak azok a kutatóvágatok, amelyek az üregből különbözőszinteken változatos irányokban haladnak. A fejtés igen nagy gondossággal úgy-3,7 m*löm_II. ábra. Ujabhkoriaknaszelvényszólván fejtési veszteség nélkül — folyt le. Ezt bizonyítja, hogy az egyik, több mint500 m 3 -es üregben alig néhány kg termésrezet sikerült az 1947. évi feltáráskor összegyűjteni.A szállítás és légvezetés céljait szolgálták a fejtési üregbe torkolló vágatok.Az egyik fejtési térségből függőleges akna indult ki a külszínre (2). (13, ábra.)

Ugyancsak szabadtérségű kamrafejtéseket alkalmaztak a rézérccel átszőttvasércek, ezüsttartalmú ólomérc kisebb lencseszerű előfordulásainál. Ilyeneketaz Andrássy III. bányarész Lónyai bányatelkében és az Andrássy II. bányarészBarbara bányatelkében tártak fel, valamint az Andrássy I. és III. bányarészek4

felé haladva alakította ki az üreget (2), A termelés mind itt, mind az előzőknél kézijövesztéssel történt. (15. 16. ábrák)A fejtési kamrával igyekeztek az ércfeldúsulást teljes egészében kitermelni,így a rudahegyi fejtési üregnek csak a falain volt egész vékony rétegben fekete színűezüsttartalmú érc. A Deák-bánya keleti oldalán feltárt oszloppilléres kamrafejtésbenazonban csupán jóminőségű barnavasércet lehetett találni, így minden bizonynyalvasércfejtés volt. Az igen kis 0,3 m 2 -es — négyzet alakú vágatok korát?9200 5 10 15 20I I l l L_m 30j i16, ábra, Középkorifejtések a Rudahegyen

17, álira. Bánya völgyből nyíló középkori vágatok ti-s fejtések tüfkópe

19. ábra. Deákbányai XVIII—XIX. századbeli fejtések térképe

KÖZÉP- ÉS ÚJABBKORI FEJTÉSMÓDOK 85középkorinak mutatják. A fejtéssel mindenütt a szilárd vasérctesten belül maradtakés óvakodtak az omlékony burkolómárga megközelítésétől. Több kutatóvágatothajtottak ki a fejtésből éppen az érctest-batár megállapítása céljából. (15. ábra)o 0 ?u 30 íff Mmi 1 i i i i20. ábra. RudaTiegyi külfejtési nyojuok és borpákAz Adolf-tárói oszloppilléres kamrafejtésben a nagy fejtési üreg közepén ugyancsakpillér tartja a boltozatos főtét, azonban ez a pillér már nem olyan karcsú,mint a rudahegyi vagy deákbányai fejtéseké. A vágatok alakja sem négyszögletes,és szelvényük is 1 m 2felett van. Oldalaikban nem találjuk meg a rudabányai középkorivágatok jellegzetességét, a méterenkénti mécstartó fülkét. így minden bizonynyalez a fejtés a XVIII. századból való. Érdekes viszont, hogy a fejtési üreg falain

csak kézi jövesztés nyomai láthatók, de nem az ékmunka rövid rovátkái, hanem acsákánymunka hosszú, íves barázdái.Az oszlöppilléres fejtésmód tehát a rudabányai bányászatnak évszázados fejtésieljárása volt. Változást csak a pillérek alakjában és méretében találunk.Pillérközös kamrafejlés a rézzel átszőtt vasércek és tisztán barnavasércek fejtésimódja volt. Ilyen régi, sok száz éves fejtésmódot ír le 1826-ban Wojtta Elek(3), amellyel a Mogyoróshegyen rézércet bányásztak. De ilyen vasércfejtéseket tártakfel 1939-ben a Deák-bánya északi oldalán is. A két fejtésmód között csupána jövesztés módjában van különbség. Mert míg a rézfejtés már koránál fogva is kézijövesztéssel folyhatott, addig a Deák-bánya északi oldalán föltárt vas érc fejtésekbena robbantási munka nyomai láthatók, és az egyes kamrákat összekötő vágatokmérete is nagyobb és alakjuk is boltozatos. Ezek tehát már a XVIII. század másodikfeléből vagy a XIX. századból valók. Különben a művelésmód teljesen megegyezik.A fejtési kamrák hossza Wojtta szerint 12 öl. a Deák-bányai fejtéseknél10 20 in. Az egyes kamrák között 2 6 m-es pilléreket hagytak meg. és csak anvnyiramagasították fel a fejtési térséget, hogy az a szilárd vasércben maradjon,az omlékony mellékkőzetet el ne érje. A kamrák fotéjét nagyobb biztonság kedvéértboltozatosra alakították ki. Ez a fejtésmód is, mint látjuk a középkortól egészen aXIX. századig, tehát a nagyüzemi bányászkodás megindulásáig használatos volt,mind a rézércek, mind a vasérc bányászatánál. (18., 19. ábrák.)Külszíni fejtés. A kibúvásokon a középkor előtt meginduló művelés mindenbizonnyal külfejtéssel kezdődött, és fokozatosan tért át földalatti művelésre. A külfejtésrőlföldalattira való áttérés példáját látjuk a Deák-bánya északi részén levőfejtéseknél (19, ábra). Rendszeresnek nevezhető külfejtést a XIX. század közepénkezdik a diósgyőriek alkalmazni. 1841-től í880-ig a földalatti műveléssel párhuzamosana külszínen is termelnek. A külfejtések a jelenlegi Rudahegyen és a telekesiTemplom-bércen települnek, tehát a régi „Rudahegy" északkeleti részén, de akésőbbi források megemlékeznek egy, a délnyugati szárnyon, tehát Mogyoróshegyentelepülő régi külfejtésről is.Ezek azonban nem lehettek nagyok, mert a telekesi Templom-bércen és ajelenlegi Rudahegyen, ahová a nagyüzemű külszíni bányászkodás nem terjeszkedettki, s így az eredeti térszín megmaradt, nem igen találhatók nagyobb külfejtésnyomai. A Rudahegy ugyan telis-tele van horpákkal, ezeknek azonban egy részea földalatti művelés külszíni hatásaiból származhat. Vannak azonban nagyobbmélyedések is, amelyeknek a lejtőfelőli oldala feltöltésből ered. Ezeket tehát külszínifejtőhelyeknek tekinthetjük. A térszín képe azt mutatja, hogy a rudahegyikülfejtés csupán a felszíni hordalékos vasércek kitermelésére szorítkozott. Ezt megerősítia helybeli lakosok azon emlékezése, hogy ezekből a gödrökből szekerekenszállították a vasércet Diósgyőrbe, (20. ábra.) A külfejtés azonban minden bizonnyala szálban álló vasércet is fejtette a régi „Rudahegy" középső szakaszán és a telekesiTemplom-bércen, ahol 1843-ban a fedőrétegek vastagsága miatt panaszkodnak (3).•3.JövesztésA jövesztés - tehát az összefüggő kőzetrétegből kisebb darabok leválasztásas ezáltal bányaüregek kiképzése — a régi rudabányai bányászatban a különbözőkőzeteknek és a technikai színvonalnak megfelelő volt.Az ókorban és középkorban a jövesztés az eddig feltárt bányaterek tanúsága

szerint kizárólag kézzel folyt. A tűzzel és vízzel való kőzet re pesztés munkájánaknyomára sehol sem bukkantunk.A kézi jövesztés képezte a vágathajtás, aknamélyítés és a fejtés munkájánaklegnehezebb részét. A bányatérség méreteinek megfelelően változott a jövesztőmunka nehézsége. Az igen kicsiny szelvényű vágatokban térden állva, ülve, esetenkéntfekve dolgozhattak csak. A vágathajtásnál használt szerszámok nyele a leletekszerint 20—30 cm hosszú volt. A függőleges aknácskákban már állva folyhatotta munka, bár az egész szűk szelvény jelentősen nehezítette a mozgást. A legkényelmesebbena fejtésekben folyhatott a termelés, ahol a munka közbeni mozgásnaknem volt semmiféle akadálya. A bányatérség méretei miatt a vágathajtásnál legfeljebbegy, az aknamélyítésnél nagyobb szelvénynél már kettő, a fejtésekben egyidőbenhárom-négy bányász is dolgozhatott.A kézi jövesztés módjai és szerszámai a kőzetek keménységétől és szívósságátólfüggően változtak. 6 21, ábra. Különböző hosszúságú egyágú csákányokAgyag- és hózonrétegeken haladó vágatokban és aknákban laposvégű, rövidnyelű,egyágú csákányokkal dolgoztak. A vágatok falain ilyen szerszám nyomaifedezhetők fel a biztosítás mögött. Ugyanezt hosszabb nyéllel használták a lazánfelhalmozódott termésrcz fejtésében is. E csákányok keskeny 4—5 cm-es élhosszúságú,de erős 1,5—2,5 cm vastag pengével készültek. A csákány ág hossza 20—25 cm.A nyél 3 — 4 cm-es átmérőjű lehetett.Margóban, agyagpalában és a földes megjelenésű barnavasércekben haladó vágatok,aknák szelvényének kidolgozásánál rövid fanyélre tűzött egyágú hegyes csákányokkalfolyt a jövesztés. A rézércekkel kitöltött üregek fejtésénél és a rézércekkelátszőtt vasércek, valamint a repedezettebb vasércek termelésénél is ezt a szerszámothasználták. Az erős és kissé görbe csákányok hossza 15—20 cm. Találtakazonban 30 cm-es hosszúságú csákányokat is. Ez utóbbiakat nagy méretük miattcsak a fejtésekben, vagy a későbbi (XVIII. század utáni) robbantással jövesztettvágatokban egyengetésre használhatták. A csákányhegy erős teste lehetőségetadott arra, hogy a kopás utáni újraélesztésnél a csákányág hosszat meg lehessentartani túlságos elvékonyítás nélkül is. A csákány erős testéből származó nagyobbsúlya különben a jövesztés hatásosságát is fokozta. A csákányág keresztmetszetea nyéllyuk közelében 2x4 cm-ig felment, innen a hegye felé fokozatosan vékonyodva.A nyéllyukak átmérője 3—4 cm körüli, tehát erős fanyél felvételére szolgált. Kerültelő néhány fokkal ellátott csákány is. A csákány foka az; ácsolatok, bélésdeszkákbeverés én él játszott szerepet.A kemény kőzetekben — mint vasérc, dolomit, mészkő — haladó vágatokban* A szerszámok, és mécsek fényképei I-eh.oc7.ky Gy. amatör felvételei.

és aknákban, továbbá ezüsttartalmú ólomércek és vasércek fejtéseiben a jövesztésszerszámai a régi ércbányászat klasszikus és általánosan ismert munkaeszközei a22. ábra. Egyágú csákányok nyéllelnyeles ék és kalapács. Ezek számtalan hazai és külföldi egykorú és későbbi ábrázolásamaradt fenn. Mint közismert, a jövesztésnél a bányász egyik kezével a nyeleséket tartotta a kőzetre, míg a másik kezében fogott kalapáccsal ütéseket mértaz ék hosszú, erős fokára. így látjuk az 1556-OS Lazius térképen is éppen Rudabánya23. ábra. Kányászékek

ábrázolásánál. (40. ábra,) A szűk szelvényméretekben ezeknek a szerszámoknak isrövid nyele volt. A nyeles bányászok 2—3 cm vastagságú, négyzetes szelvényű szerszám,középen négyszögletes nyéllyukkal, ahol ennek megfelelően szelvénye is megvastagszik.Egyik fele mind a négy oldalról hegyesre kovácsolt. A bányavállalat 1945előtti gyűjteményében található használatlan ék hossza 12—15 cm volt. A leleteklegnagyobb része már használt szerszám volt, legtöbbjük az eredeti hossz felérecsökkentve a kopás és újraélezés következtében. A kalapácsok azonos keresztmetszetűszerszámok, eredetileg 20—25 cm hosszal, amely az egyes leletdaraboknálaz ékhez hasonlóan felére is lerövidült. Az ékek és kalapácsok könnyű szerszámok,súlyuk 0,3—0,5 kg között mozog. Különlegeskeskeny nyéllyukú kalapácsokat isalkalmaztak Rudabányán (24. ábra). Hasítékszerűnyílásába csak vasból való nyelettűzhettek. Különben a kalapácsméretei azonosak a fanyelű bányászkalapácséval.Igen szilárd vasércekben, dolomitokban,szferoszideritben a könnyű egykezes szerszámokkaligen nehezen boldogulhattak.Itt már feszítőéket és kétkezes kalapácsotis használtak. A feszítőékek 5 —7 cmszéles, lapostestű, nyélnélküli szerszámok.Hosszuk 8 — 12 cm körül van. Legnagyobbvastagságuk 2—3 cm a ráverésreszolgáló végükön. Ráverő szerszámjuka kétkezes kalapács rudabányainéven ,,bakÓ", amely jóval erő- S4. ábra. Bányászkalapácsoksebb és súlyosabb az előző kalapácsnál.3—4 cm-es vastag nyélre erősítve használták. Súlya 2,5 — 3,5 kg között volt.Az ék segítségével lefeszített nagyobb ércdarabok aprítására is szolgált. (25, ábra.)Robbantásos jövesztést a XVIIT. században kezdenek Rudabányán alkalmazni,a keményebb • - csákánnyal nem vagy csak nehezen jöveszthető — kőzetekben,mind a vágathajtásnál és aknamélyítésnél, mind a fejtésekben. A kőzetfalba vésőés kalapács segítségével 2,5—3 cm-es átmérőjű, legfeljebb 0,5 m mélységű lyukakatfúrtak. A fúrásra hengeres 0,6—0,8 m hosszúságú, 3 cm-es élhosszúságú vésőkethasználtak. A kézben tartott véső végére kalapáccsal mértek ütéseket, és mindenütés után egy kicsit fordítottak rajta. Vágathajtásnál a fúrást egy dolgozó végeztea szűkebb szelvény miatt. Ilyenkor egykezes kalapácsot használtak. A kalapácssúlya 1—2 kg. A derékmagasságnál mélyebben fekvő robbantólyukak kényelmesebbkifúrása és a szűk szelvényben való könnyebb mozgás érdekében a kalapácsnakkülönleges derékszögben megtört nyelet is adtak, amelyet hajlékony elágazófaágból készítettek. A mélyebben fekvő lyukaknál a kalapácsot nyelének vízszintesszarvát fogva ingaszertíen lóbálták kezükben a bányászok és vertek rá a fúróvésűvégére. A magasabb fekvésű lyukaknál a függőleges nyél részt markolva a szokásosmódon használták a kalapácsot. Előkerültek azonban egyszerű, egyenes nyelű,kissé ívesen hajló, karcsú testű kalapácsok is. A nagyobb méretű fejtési üregekbena teljesítmény növelése érdekében két bányász végezte a fúrás munkáját. Az egyika fúróvésőt tartotta és forgatta két kézzel, míg a másik nehéz — 3 — 4 kg-os —

kétkezes kalapáccsal vert rá. A Rudabánya közelében fekvő kis martonyi vasércbányában,ahol energia nem állt rendelkezésre, a legutóbbi évtizedig, ezzel a módszerrelfúrtak.Az ily módon elkészített lyukakat puskaporral töltötték meg és agyaggat fojtottákle. A robbantó töltet gyújtására vonatkozóan adataink nincsenek. Valószínű,25. ábra. Kétkezes bányászkalapács 26. ábra. l-úróvésö és kalapácsokhogy a kor gyújtási módjának megfelelően kanócot, illetve kettévágott nádszálathasználtak, amely utóbbi vályújába nedves puskaport tapasztottak és azt utólagmegszárították.A robbantólyukak elhelyezésére, irányára, tehát telepítésére vonatkozóanadatokkal nem rendelkezünk, valószínű hamarosan felismerték a kőzetfalhoz ferdénhajló lyukak kedvezőbb jövesztőhatását.4. VilágításA régi rudabányai bányászat legősibb világítási eszközeit valószínű fenyőfafáklyákképezték.A középkori bányászat jellemző világítási eszköze viszont a faggyúval töltöttcserépmécses volt. Ezekből az egész régi „Rudahegy" területén igen sokat találd/aábra. Legegyszerűbb cserép bányaméesek Q7'b ábra. Legegyszerűbb cserép bányamécstak. Háromféle mécsformát használtak. Mindegyik felül nyitott, hiszen a faggyúkiömlésétől tartani nem kellett.A legegyszerűbb formát a jelenlegi Rudahegy középkori fejtéseiben jelentőspéldányszámban talált kerek mécsesek képezik. A kanóc a 8—10 cm átmérőjű,

viszonylag magas oldalfalú edény közepén éghetett. Sajnos valamennyi lelet töröttperemű. Vannak köztük sima és talpas fenekűek is. Az egyes leletek oldalfala különbözőmértékben domborodik. Azonos formájú, de felül is zárt és fémből készültrégi bányamécseket egyéb helyekről ismerünk (5).Haladottabb formát mutat a következőmécstípus. A kissé oválisra nyújtott, de mégmajdnem kerek mécses 2,5 cm magas oldalfalátegy ponton csőrszerűre összecsípték akanóckivezetes részére. Ez a mécses ugyancsak8 —10 cm átmérőjű, sima peremmel.A harmadik legfejlettebb mécsesformábólviszonylag a legtöbb került elő. Ez amécses már határozottan ovális alakú, s akanóccsőr felé levélszerűen keskenyedik. Peremesima, vagy kissé befelé hajló a felületenmegolvadt faggyú lecsepegésének meggátlása ábra. Csőrös egyszerű bányamécscéljából. A kanóccsőrrel ellentétes végén amécsesen belül és rajta áthaladóan kissé ferde, csőszerű nyílást alakítottak ki,amelybe derékszögben megtört vagy egyenes fanyelet dugva a mécset könnyebbenvihették. E mécsesekből igen változó nagyságúakat találtak. Hosszuk 6—10 cm-igterjed.A cserépmécseket törékenységük miatt munka közben védett helyre kellettállítani. Ezt a célt szolgálták a vágatok oldalaiban méterenként kivájt mécstartó2y. ábra. Botra tíizhetÖ cserép bányamécsek :trj. ábra. Botra tűzhető cserép bányamécsfülkék. Ugyancsak a törékenység miatt feltehető, hogy a munkája közben közlekedőszállító és felügyeleti személyzet fémlemezből készült mécseseket használt.Ezekből — az egyéb helyeken jól ismert típusokból — Rudabányán tudomás szerintegy sem került elő,A cserépmécseket a XVIII. és XIX. században felváltották az azonos formájú,de már zárt vas- és rézlemezből készült olajjal töltött bányamécsek, az ismert,,kahanyec"-ek.

31. ábra. Mécstartó íülku32. ábra. XIX. századból való olajbanyamécs5. SzellőztetésA régi rudabányai bányászat szellőztetéséről kevés adattal rendelkezünk.Minden bizonnyal fejtési üregek esetében két külszínre nyíló bejárattal biztosítottáka bányamező természetes légjárását. Nem így volt azonban ez a kutató és feltáróvágatoknál, amelyek légzsákban haladtak. Hogy itt a diffúziós szellőzés nemvolt elegendő és gyakran mesterséges szellőztetésről is kellett gondoskodni, bizonyítjaaz Andrássy I. bányarészben 1948 évben feltárt középkori kutatóvágat,amelyben mintegy 20x20 cm-es belvilága, fenyődeszkákból összeszögezett légcsatornavolt lefektetve. Feltehető, hogy a íriss légáramból ezen a légcsatornán

A VÁGATBTZTOSÍTÁS MÓDSZEREI 03keresztül bőrf új tatókkal látták el levegővel a váj véget. Ezek az egyszerű szellőztetőgépeka kovácsfúj tatókkal azonos kivitelűek lehettek. Sajnos ilyen fújtató ez ideignem került elő,6. BiztosításAz igen változatos kőzet viszony ok már a középkorban fejlett biztosítástechnikaiköveteltek meg a rudabányai bányászoktól. Természetesen a különböző méretűés célú bányatérségek biztosítása másként alakult.3'i. ábra.Hornyolt ácsolat

A pannonkorú agyag- és homokrétegekben haladó bányavágatokat az igenkicsiny vágatszelvény ellenére is biztosítással kellett ellátni. A szívós márgákbanés agyagpalákban ezek a négyzetes szelvényű vágatok legtöbbször biztosítás nélkülállnak, de biztosított szakaszok is találhatók. Vasércben, dolomitban, mészkőbentermészetesen biztosításnak nyomát sem találni.'A(A3-4 mAcsot&t&szreá/ütat• 11i ii |' ATóm fafej\\lTámfafejkiképzer35. ábra. Csapozott ácsalatSüveg fa ve'g36. ábra. Fogazott ácsolatSú'vegfavéghképzésI -I1 If IZArsaíaf'

Az Andrássy I. bányarész területéről került elő a legtöbb vágatbiztosító szerkezet.Ezek mind ajtókütés jellegűek, egy süvegfából és két oldaltámfából állnak.A vágatszelvényeknek megfelelően derékszöget zárnak be egymással. A süvegfaés támfák 15 — 18 cm átmérőjűek, teliát a kicsiny vágatszelvényhez képest meglehetősenvaskosak, erősek. A támfákat elcsúszás ellen 20—25 cm mély gyámlyukbaállították és végüket meghegyezték. Az ajtókötések egymástól való távolsága0,8 — 1,4 m volt a kőzetminőségtől függően. A süvegfa és oldaltámfák kapcso-38. ábra. Külszíni fejtéssel feltárt régi 39. ábra. Aknabiztosításbányavágat áesolatailása háromféle. Az egyszerűbb kötésnél a süvegfát nem faragták meg, hanem atámfa fejét völgyeitek csak ki hengeresen, a süvegfa átmérőjének megfelelően.Ebbe illeszkedett bele a süvegfa. (34. ábra.) A második bonyolultabb kötésmódnála támfa fején egy 3 — h cm vastagságú és ugyanilyen magas, az egész átmérőbenvégigfutó taréjt faragtak ki. A süvegfa két illeszkedő végén pedig két annak megfelelőméretű hornyot alakítottak ki a támfa vastagságától függően 18—20 cm hosszban. Eza kötés pontos illeszkedéssel rögzítette egymáshoz a biztosítóelemeket. (35. ábra.)A harmadik kötésmód a mai fogazott ácsolatnak megfelelő, azzal a különbséggel,hogy az oldaltámfák itt is függőlegesek és a fogazás illeszkedő felületeinem síklapok, hanem kissé hengeresek. (36. ábra.)

Az ácsolatok között az oldalakat és főtét kézzel faragott ékes profilú deszkákkalsűrűn bélelték. A deszkák hossza 1—1,7 m között változik az ácsolatok távolságánakmegfelelően, szélességük 12—24 cm között mozog, vastagságuk az ékes40. ábra. W. Lazhis 1556-ban készült térképe. (Ék-munkával dolgozó bányásszal ábrázolja a rudabányaibányászatol.)

profilnak megfelelően 4—3, illetve az élesebb oldalon 2 — 1 cm. Emellett a deszkákvége kissé, elkeskenyedő, hegyezett, hogy az előre tűzés könnyebben legyen elvégezhető.(37. ábra.)Ezek a biztosító szerkezetek méreteiknél fogva és a bányaüregek tanúságaiszerint is középkoriaknak tekinthetők. Sajnos az újabbkori (XVIII—XIX: század)vágatokból fabiztosítás még nem került elő, illetve a korábban esetleg talált ilyenszerkezetek megfigyelése és leírása nem történt meg. Valószínű, hogy ezek mára ma használatos formájúak lehettek.A régi bányászat aknái javarészt agyag-, homok-és márgarétegeken keresztüljutottak le a 80—100 m-es mélységben levő érctestekhez. Biztosításukról tehátgondoskodni kellett. Az Andrássy I-II. és III. bányarészek területén feltárt aknákigen gondos kivitelű, de érdekes biztosításmódot mutattak. A biztosítás gerincétaz akna négy sarkában függőlegesen elhelyezett igen hosszú (8—12 m) bányafákképezték, amelyeket minden bizonnyal az akna mélyülésével együtt süllyesztetteklefelé, hasonlóan a mai süllyesztett falazatos aknamélyítéshez. Ezek rendszerintgömbfák, de találtak közöttük durván bárdolt gerendákat is. E sarokfákat 1 —1,5 Klenkéntelhelyezett négy vízszintes helyzetű feszkefa feszítette ki az akna sarkaihozés biztosította helyzetüket. E feszkefák végét a sarokfa átmérőjének megfelelőmély, hengeres horonnyal látták el. Az aknák oldalait erős —a vágatbiztosításnálhasználttal azonos kivitelű — kézzel faragott deszkázattal bélelték. (38. ábra.)A biztosítás legfontosabb szerszáma a bányászfejsze volt. Igen erős, kisséhajlított testű és viszonylag rövid élhosszúságú szerszámmal faragták ki az ácsolatokfogas és hornyos illesztéseit, a támfák és feszkefák hengeres hornyolását.A fejszék hossza 20—25 cm körül van, élhosszuk mindössze 3—4 cm. A nagy, 3—4cm átmérőjű nyéllyukba erős fanyelet ékeltek be. A siilyos fejsze jó szolgálatottett a bélésdeszkák és feszkefák beverésénél is.A fejtési üregeket szilárd kőzetben alakították ki, így fejtési biztosítást eddignem találtak. A kedvező kőzettani viszonyok és a fejtésekben visszahagyott belső,illetve kamraközti pillérek úgy látszik elegendő állékonyságot biztosítottak. Helyenkénta fejtési üregekben és felhagyott vágatokban tömedék is található. A XVIII —XIX. századbeli források is megemlékeznek régi tömedékelt kamrákról. Ez a tömedékelésazonban nem a biztonság fokozása céljából történt, hanem a vágathajtásnáltermelt meddőkőzetet igyekeztek a fáradságos külszínre való szállítás helyetta közelebb eső, már kifejtett üregekben és felhagyott vágatokban elhelyezni.7. SzállításA szállítás a jövesztéshez hasonlóan a régi bányászatban sok nehézséggelküzdött. A tágas fejtési üregekben volt hely bármiféle szállításra, azonban az igenkis szelvényű vágatokban maga a közlekedés is igen nehéz és fárasztó volt. A szállításhozkülönleges eszközökre volt szükség.A középkori bányászat általánosan ismert szállítóedényét, a bőrtömlőt valószínűenRudabányán is használták, bár ilyen lelet riincs, ellenben a bányász-szájhagyományúgy tartja, hogy ezekben a szűk középkori vágatokban „valamikortarisznyában hordták ki az ércet". A bőrtömlőket kutyák hátára szíjazták és ezekhordták a fejtésből az aknához, illetve a táróbányászat esetén a külszínre. Eztlátszik igazolni az, hogy a középkori bányaüregekben, így pl. 1943-ban a Deákbányakeleti oldalán kutyacsontvázat találtunk.7 Rudabánya — 2/1 S

A termék összegyűjtésére és szállítására is szolgáltak azok a fatálak, amelyektöredékei többször előkerültek. Ezek a faluhelyen ma is használatos, egy darabbólkézzel kifaragott 30—50 cm átmérőjű tálak az ércbányászatban egy-két évtizeddelezelőtt általános ,.érctálak" elődjei. Ezekkel a fejtésben kézben hordva végeztéka szállítást, a vágatokban pedig fogó részére kötelet hurkolva húzhatták maguk után.A fejtésekben az érc össze¬: ;: ] gyűjtésére valószínűleg fonottvessző- és háncskosarakat ishasználtak, tekintettel arra, hogyezek ma is kedvelt szerszámai arudabányai bányászoknak a csillébevaló rakodásnál. Ugyancsakí i. ábra. Fateknö42. ábra. Faíapát és vouókapaa termeivény összegyűjtésére és a kosarakba, teknőkbe való bekaparására használtákévszázadokon keresztül azokat a kapákat, amelyekből igen sok került elő. Vannakközöttük erősebb pengéjű, kisebb, háromszög alakú középkori és vékonyabb pengéjűlevél alakú újabbkori darabok. Az érc bőrzsákba vagy egyéb szállítóeszközbe valójuttatását szolgálhatta a rövid nyelű deszkából faragott falapát, amely 1955-benkerült elő. Az érc összegyűjtésére és a szűk vágatokban a váj végen jövesztett anyag

hátrább húzására szolgálhatott az a fából való vonókapa, amely ugyancsak a legutóbbkerült elő egyik bányavágatból.A középkori vágatokban valószínűleg használták a csille ősi formáit, a szántalpasládákat is, bár ilyenek még épségben nem kerültek elő, de a sok rövid deszkadarab,amelynek egyéb célja nem ismeretes, feltehetően ilyen szállítóládák töredékelehet. Csilléket ugyancsak nem találtunk a leletek között, azonban az 1700-asévek végén keltezett források már említik a pallókat és csilléket, amelyekbőt hiányukvan a bányászoknak (3). Ez időben tehát már a nagyobb szelvényű vágatokbanpallókon tolt facsitlékkel szállíthattak.A függőleges aknákban kötélre kötött bőrtömlőben vagy bödönökben szállítottak.A bödönök fából készült nagyobb méretű vödörhöz hasonlítottak. Ilyenbödönfcnékhez hasonló deszkadarabokat is találtak, továbbá igen erős 2 cm átmérőjűgömbvasból készült vödörpántot és fogantyút is. Valószínű bőrtömlők felvonásáhozhasználták azt a járom alakú, kovácsoltvas eszközt, amely középkoribányászszerszámokkal együtt került elő, A kötelet a külszíni aknaszájnál felállított,kézzel forgatott hengerre tekerték fel — mint ez a kerekes kutaknál faluhelyenma is használatban van. Valószínűleg azonbanösszetettebb aknaszállítógéppel is rendelkeztek,amelyet lójárgány hajthatott. Erre utal a „Gépely"-tető vagy másként Gépely-bérc elnevezés. Ezen aponton a XVIII-XIX. századbeli források régi beomlottaknáról és kiterjedt hányóról beszélnek, amelynekújból való feldolgozására hány a jogi adományozásis történt (3).8, VisemelésA hidrológiai adottságok mindig kedveztek arudabányai bányászatnak, a terület ugyanis vízszegény.Kisebb mennyiségű bányavíz azonban mégisjelentkezett, részben a pannonkorú homokok rétegvizei,részben a dolomitok hasadékain leszivárgó csapadékvízformájában. Ezek a régi „Rudahegy" galyagosiszakaszán a középkori bányászat szempontjábóljelentős nagyságrendre tehettek szert. Errőlértékes leletek tanúskodnak.A kisebb bányavízmennyiségek kiemelését azaknaszállítás bödönjeivel végezték. Ez a vízemelésimód nagyobb vízfakasztás esetén a termelés gátjávávált, ezért külön vízemelő berendezésekről kellettgondoskodni.Az Andrássy I. bányarészben 1947-ben földalattifejtéssel egy olyan középkori aknára találtak, amelynek egyik sarkában vörösfenyőtörzsből készített vízemelő csőrakat volt beépítve. A hosszú 10—15 m-esfenyőfatörzseket vályúszerűen kivájták és nyitott oldalukat deszkával szögeztékbe. A hosszú törzsek átfúrását ugyanis nem lehetett megoldani. Az egyes csőrakatokösszeillesztése úgy történt, hogy az egyik törzs vékonyabbik végét a másikvastagabbik végébe dugták bele, ahol kialakított belső peremre támaszkodott.7* — 2/1 s

Minden csőrakatot az akna biztosításához függesztettek. A vízemelés mindenvalószínűség szerint az Agricola könyvében is ismertetett módon úgy történt,hogy a csőrakaton át láncot húztak felfelé, amelyre szabályos távolságban bőrlabdákatvagy korongokat erősítettek. Ez a vízemelési mód különben máig is használatosa falusi kutaknál. A lánc egyik ága a csőben emelte a vizet, míg a másikág szabadon haladt vissza az aknában. A végtelen lánc mozgatását az aknaszájfelett épített rovátkolt vagy fogakkal ellátott fahenger végezte, amelyet kézzelvagy áttételeken keresztül lójárgánnyal hajtottak.Az újabbkori bányászatban is jelentkezett a bányavíz problémája. A XIX.század első feléből való források utalnak erre és vízemelő munkásokról, valamintvízlevezető tárókról beszélnek (3). Tekintettel arra, hogy ez időben a bányászatkis magánvállalkozások, többnyire rövidebb életű munkájából állt, valószínű hogyegyszerű vödrös vízkiemelést használtak nagyobb tőkebefektetést kívánó vízemelőberendezések építése helyett.IV. Ércelőkészítés és feldolgozásírásos forrásaink, leletanyag és dűlőnevek tanúskodnak arról, hogy a középkorbana régi ,,Rudahegy' 1érceinek előkészítése és olvasztása helyben történt.A XVI. századbeli összeírásokban és okiratokban az alábbiak szerepelnek.1567 — argentum conflatwn1568 — ex fodina sive officina cupri— Purgabant et redigebant argentum purum— puri cuprt officinarum1570 — depuratum argentum (1).Ezek szerint olvasztott ezüstről (argentum conflatum), rézolvasztó kemencékről(officina cupri), tisztított rézről és ezüstről (puri cupri, depuratum argentum,argentum purum) emlékeznek meg.Az írásos forrásokon kívül a nagytömegű kohósalak, kohóíuvókák és a miskolciHermann Ottó múzeumban őrzött egyéb kohászszerszámok tanúskodnak afejlett fém- és vaskohászatról.A Gát, Gátréi, Hutatető, Huta-patak nevek, amelyek nagyrészt ma is használatosak,ugyancsak a középkori ércelőkészítés és kohászat bizonyságai.Magáról az ércelőkészítés és kohászat technológiájáról adatokkal alig rendelkezünk(3),Valószínű, hogy a kibányászott réz- és ezüstös ólomérceket aprították és válogatták,esetleg vizes szitákon dúsították, pörkölték, mielőtt az olvasztókemencékberakták.A források szerint a réz- és ezüstérceket nemcsak olvasztották, hanem megfelelőmódon tisztították is.A Rákóczi-korban folyó rézkohászatról igen részletes írásos források adnakfelvilágosítást. Ebből megtudjuk, hogy az ércet valószínűleg nyitott téren, faszénnelpörkölték és a rézkohóba csak a pörköléket adták be. A kohóból viszont már finomrezetkaptak. Az átlagosan 10—12% Cu-tartalmú ércből a salakelemzésektanúsága szerint jó eredménnyel nyerték ki a rezet. A salak réztartalma 0,3%-nálnem nagyobb. Az olvasztókemencénél lójárgányos fújtatót alkalmaztak (3).A Rákóczi-kor után megszűnik a kohászat Rudabányán, a termelt réz és vas-

érceket Szomolnokra, Phőnix-hutára, illetve Diósgyőr, Dédes, Szendrő és Szilvásvasolvasztóiba szállították (3).Az ércelőkészítés azonban nem szűnik meg. A XIX. század első felében működőNep. János bányavállalat 1828 nyarán alkalmazott 18 munkásának fele ércelőkészítésselfoglalkozó és csak a fele termelő bányász (3). Igaz ugyan, hogy az ércelőkészítéstélen nem folyt, amikor a föld alatt a bányászok dolgozhattak. Mégis jelentős ércelőkészítésitevékenységet kell látnunk ebben, de magyarázatát is megtaláljuk.A vállalat a Mogyoróshegyen a Bánya völgyből induló táróval rézércet fejtett.A rézérc tulajdonképpen malachittal, azurittal, és cuprittal átszőtt vasérc volt.A szomolnoki és phőnix-hutai kohókhoz igen költséges lehetett a fuvarozás, ezértcélszerű volt a lehetőséghez képest szétválasztani az ércet vasércre és rézércre.Ebből a célból az ércet törték és mosták, szitálták, válogatták (3). Annál is inkábbfontos volt ez, mert a kohók csak a réztartalmat fizették. Sajnos az ércelőkészítésfázisainak (törés, mosás, szitálás) módszereiről és berendezéseiről sem leírás, semleletanyag nem maradt fenn.A XIX. század közepén a régi salakhalmok és bányahányók feldolgozásanagy lendülettel megindult. A források törőházakról, mosóművekről emlékeznekmeg (3), de részletes leírásukkal eddig még nem találkoztunk. A hányók anyagábólvalószínűleg a fenti módon aprítás, mosás, szitálás és válogatás útján nyerték kia középkorban fel nem dolgozott termésrezet és rézérceket. A dúsított ércet a felvidékikohókba szállították (3).Ilyen előkészítés folyt a jelenlegi üzemtér, bányászlakótelep és Hutadűlőterületén levő salakhányókon, a szuhogyi völgy salakjain, a Mogyoróshegy Galyagosalj,Gépely-bérc, Jakab-ortás bányahányóin (3).A rudabányai bányászat hazánkban a legnagyobb múltra tekint vissza. A műszakitárgyú leletanyag töredékessége és hiányossága ellenére is hatalmas és nagyjelentőségű. Arra mutat, hogy a régi rudabányai bányászat — különösen középkorivirágzása idején — a kor műszaki színvonalán állott. A gazdag műszaki múltkiindulópontja és záloga a jövő fejlődésének.IRODALOM ÉS FORRÁSMUNKÁK1. O. L. Csáky család kassai levéltára Fasc. 68. \o 3. No 1. No 9. O. L. NRA Faso. 245. No, 17.2. Podányi Tibor: Fejtésmódok kialakulása és fejlődése Rudabányán Bányászati Lapok 1955. 7—8.szám Budapest.•í. Soós Imre: Rudabánya ércbányászatának története 1880-ig. (Jelen munka fejezete.)4. Kaliis Nándor: Rudabánya őskora. (Jelen munka 1/1 fejezete.)5. Ors2ágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület gyűjteménye.

II. fejezetA 75 ÉVES NAGYÜZEMŰ VASERCBÁNYÁSZAT1880-1955Pantó Endre oki. bányamérnökA rudabányai vasércbányászat 75 éves műszaki történetének megírásávalnemcsak az eseményeket és a fejlődés határköveit szeretnénk rögzíteni, hanem ajellemző felszerelési, berendezési és művelési adatokról, elszámolási módszerekről ismegemlékezve a bányászatról áttekintő képet kívánunk adni.A nagyüzemi bányászat fejlődése ma új szakaszhoz érkezett, mely számára amúlt sok vonatkozásban értékes adatokat szolgáltathat.Célunk, hogy ez a munka hozzáférhető módon minél több értékes adatot nyújtsonRudabánya vasércbányászatáról. Az üzem fejlődése közben bekövetkezett — s nemtávlati szemlélettel irányított — iratselejtezések következményeit már e 75 év adatainakösszeállításakor is sajnálattal tapasztaltuk. A teljesség megközelítése végettilyen esetekben — ahol ez indokolt és elfogadható volt — kiegészítő és pótlómegoldásokhozkellett folyamodnunk.A 75 év eseményeit a fejlődésnek megfelelően három részben tárgyaljuk;I. A Borsodi Bányatársulat eseményei 1880—1927.II. A Rimamurány Salgótarjáni Vasmű R. T. rudabányai bányaigazgatóságánakeseményei 1928—1944.III. Az államosítást előkészítő és tervgazdálkodási időszak eseménvei, 1945—1955.I. A Borsodi Bányatársulat eseményei 1880—19271880. Rudabánya bányászatának történetében az 1880. év fordulópontot jelentett.Míg bányászata a történelem előtti időkig nyúlik vissza s a középkor végéig főképpenrézre, ólomra és nemesfémekre irányult, addig a XVII. sz-tól kezdve fokozatosana vasércre, majd 1880-ban a nagyüzemű vasércbányászatra tért át.A nagyüzemi bányászatot közvetlenül megelőző művelésről Maderspack Livius(1) bányamérnök 1876. évi cikke emlékezik meg. Rámutat, hogy e nagyfontosságúvasérctelep a magyar vasipar fejlesztése érdekében komoly figyelmet érdemel.A bányabirtok túlnyomórészt a diósgyőri vasmű tulajdona, de a veszteséggel dolgozóállami vállalatnak a bánya fejlesztésére nincs lehetősége. Bányabirtokának kitér-

jedése 15 db bányamérték, összesen 752 640 négyzetöl, Rudabányától Felső- ésAlsótelekesig húzódik, de zárt kutat mány a i már ez időben Perkupáig terjednek.A kincstáron kívül gróf Andrássy Manó 1872-től kutatást folytat a területen, saz előfordulás jelentős, még nem adományozott részét zártkutatmányokkal lefoglalta.Kutatásai Rudabányán, Alsó-és Felsőtelekesen a kincstár bányabirtokának keletiés nyugati szélén helyezkednek el, (/. térképmelléklet.)Az adományozott bányatelkek aránya az előforduláson ekkor 15 kincstári és7 Andrássy tulajdonát képező volt.Maderspach szerint a vasérc előfordulása az egész lefoglalt területen megtalálható,azonban mélységbeli kiterjedését még nem állapították meg,A kincstár adományozott bányatelkeinek védnevei a következők:1. Pech 6. Splényi 11. Breuer2, Berta 7, Bruimann 12. Andrássy,f. Deák Ferenc 8. Ncp. János 13. Miksa4. DivaLd 9. Vilmos 14. Gortibossy5. Szlávy 10. Kerkápolyi 15. LónyayMaderspach (2) 1880-ban kiadott dolgozatában az említett bányatelkekről akövetkezőkben emlékezik meg:Pech bányatelek területén a 120 m hosszú csapásirányú vágatokban a vasérctelephatározott É-i dőlést mutat. A feltárt érc mangántartalma 6,61 %-ot is elér,s a csucsomi „mangánkovával" Diósgyőrben szép tükörvas előállítására használják.A Deák Ferenc bányatelekben hajtott táró vasérce az 54% vastartalmat iseléri. Összefüggését a Pech és Berta bányatelkek vasércelőfordulásaival valószínűnektartja.A Szlávy és Divald bányatelkekben a kutatóvágatok vájvégein a mészkő ahegy lejtőjével párhuzamosan emelkedik. Az előforduló „vaskő", kivéve egyes„vérvaskő" darabokat, többnyire földes, meszes, porhanyós. Az utóbbi bányatelekterületén jelentős számban találhatók a régebbi bányászat nyomai.A Rudahegy É-i lejtőjén fekvő Splényi bányatelek kutatóvágatai egészen avölgy talpáig terjednek. Legnagyobb vastagságuk kb. a hegy közepére esik, s 16 — 18m. A vasérc e bányatelek területén tisztább, mint az előbbiekben, de a mélyebbszinteken itt is előfordulnak ólomércek és a vaspáthoz hasonló ankerites vasércek.A Bruimann és Nefiomuki János bányatelkek feltárása céljából kívánatosnaklátta Maderspach az Égervölgy-i altáró folytatását, amely akkoriban 160 m hosszúvolt és „tiszta mészkőben hajtatott, anélkül, hogy vaskövet metszett volna." E bányatelekbenelőforduló vasérc helyenként baritos, tömörebb kifejlődésű szép mangántartalommal.Vilmos bányatelekben a telep csapása 320 m-ben ismert. Az érclencsék vastagsága0,5—4,0 m között változik. A fejtések kb. 50 m művelési magasságban folynak.Kerkápolyi, Breuer és Andrássy bányatelkekben a feltárás kb. 10—18 m mélyaknákkal történt, amelyek a szerző ott jártakor már majdnem kivétel nélkül beomlottak,így az előfordulásról biztos adatokat már nem tudott gyűjteni. A számos„horpa" és régi kutatási nyom mindhárom bányatelek területén igazolja a vasércjelenlétét,Miksa bányatelekben a „fekhelyt" 20 m vastagságban tárja fel „egy régi feszítőékesmunkával mívelt tárna," A táró kezdetén a vasérc 4 m vastagságban tömött

,, szikiasz erű, mint mindég a mészkő közelében, tovább a vaskő golyószerű, rostosés a concretio jellegét ölti magára". A táró 120 m-ig folytatódott meddőkőzetben.A Gombossy és Lónyay bányatelkek ércelőfordulása a szerző szerint, az összesrudabányai és telekesi előfordulások , Jegnagyobbszerű részét képezik". Csapásirányúkiterjedése mindkét bányatelek hosszúságában ,,biztosan feltehető". ,,A lerakódásmélysége 40 m-rc tehető, minthogy a rudabányai altárnában a vaskövet 16 mvastagságban is feltárták," A vasérc többnyire ,, vörös vaskő", sajnos azonban ^rézércekrondítják".A kincstár bányatelkeinek ércvagyonát 4 millió tonnára becsülik.A termelést a nagyüzemi bányászat megkezdése előtt a régi feszítőékkel kihajtotttárók felhasználásával túlnyomórészt földalatti műveléssel folytatták.Az érc kibúvásán kísérleteztek külszíni bányászattal is,A termelt ércet szekerekkel szállították Diósgyőrbe, s ebből a szempontból,valószínű az útviszonyok miatt, a jelentősebb bányászat a telekesi határban folyt.Ezt bizonyítja, hogy Felsőtelekesen egy munkás, egy felvigyázói és egy tisztviselőilakást építettek.A termelt érccel a diósgyőri vasmű szükségletének 30%-át fedezik. Az ércekegykori elemzési adatait a VII. táblázat adja.A szerény keretek között folyó bányászatra a vult monarchia pénzvilága felfigyelt.Báró Rotschild Lajos, lovag Guttmann Vilmos, a Witkowitzi Bánya- ésKohóművek Társaság főtulajdonosai és Andrássy Manó gróf Bécsben 1880. február4-én megalakították a Borsodi Bányatársulatot. A bányatársulat hivatalos nyelvenémet volt.A bányatörvény szabályai szerint 90 bányarészre (kuxa) oszlott, amelyből87/90-ed rész a witkowitziaké és 3/90-ed rész Andrássyé volt.A bányatársulat közgyűlését évente tartotta, s ez választotta meg a tanácsot,amely évközben a fontosabb ügyeket intézte. A bányatanács tagjai a három alapítónkívül: Kuppehvieser Pál, Holz Emil és Dub Móric voltak a witkowitzi vállalatvezetőségéből. A bányatársulat közgyűlésének tagjai, a bányarésztulajdonosokvagy azok meghatalmazottjai voltak.A társulat megvette Andrássy bányajogosítványait és a kincstár által már 3évvel ezelőtt ajánlott 12 évre terjedő bányabérleti szerződés kötésére kezdett tárgyalást.A szerződés egyes pontjai tekintetében a vita még hosszabb ideig tartott,iS8i.de ettől függetlenül a tényleges bányászat megindult s 1880. október 1-től 1881.szeptember 30-ig terjedő üzemévben, miként azt a íja és IIIja táblázat mutatja,11 789 tonna barnavasércet termeltek és 12 794 m 3 meddőt takarítottak le.A bányatársulat Barcikáról Rudabányára iparvasút építését tervezte, ezértmind a kutatást, mind a művelést Rudabányáról kiindulva észak felé folytatta.A Borsodi Bányatársulat első igazgatójává Gál János rozsnyói ügyvédet,Andrássy jószágkorrnányzóját nevezték ki. Gál rozsnyói székhellyel képviselte ahatóságok felé a társulatot, s munkaköre ezenkívül az crceladás irányítása és akönyvelés ellenőrzése volt.Műszaki vezetőül Breitfuss Gáspárt hívták meg, a steierországi Eisenerz-ből,hogy az ott — hasonló vas érctelepülésen — jól bevált külszíni művelési módotbevezesse. A közgyűlés Breitfussal 10 éves szolgálati szerződést kötött. Fizetésétévi 2500 Ft alapfizetésben és 20 kr/tonna — azonban legkevesebb évi 1000 Ft —jutalékban állapította meg. A szerződésben számára 10 000 Ft végkielégítést bizto-

sítottak arra az esetre, ha a társulat a 10 éves szerződés lejárta előtt felmondana,további 5000 Ft-ot, ha üzemi baleset következtében munkaképtelenné válna.Gál alapfizetését szintén évi 2500 Ft-ban állapították meg, de évi jutaléka azévi 100 000 tonna ércszállításhoz kötött 2000 Ft volt.Az 1881. március 13-án Bécsben tartott közgyűlés a kincstárral kötendő bérletiszerződés tervezetét elfogadta és Andrássy-t bízta meg, hogy annak hatálybalépésétés a bánya formai átadását illetékes helyen sürgesse (11/1.).A bányabérleti szerződés a vasérc kitermelésére, a bányabirtok és ingatlanokhasználatára és különböző feltételek teljesítésére terjedt ki.A szerződésben a Borsodi Bányatársulat tetszés szerinti ércmennyiség termeléséreszerzett engedélyt, azonban üzemtervét a bérbeadó központi igazgatóságnak éventejóváhagyásra be kellett mutatnia.A bányaj okosítványok díját a bérbeadó kincstár fizette.A bányatársulat minden kitermelt és elszállított érc tonnája után 50 krajcártfizetett a bérbeadónak, féléves utólagos részletekben, június és december 30-án.A kitermelt és elszállított ércről hiteles nyilvántartást tartozott vezetni s eztminden hónapban lezárva a bérbeadónak elküldeni, akinek joga volt ellenőrizni.A legkisebb évi bérleti díj a termelés mennyiségétől függetlenül 10 000 Ft.A szerződés kötelezte a társulatot, hogy a bérbeadónak 1881 —1893-ig fokozatosannövekedő mennyiségben évente 5 — 35 000 tonna ércet szállítson, ha az erreigényét a szállítás előtt 6 hónappal bejelenti. A kincstár az így szállított érc tonnájáért1,50 Ft-ot fizetett és lemondott ezen ércmennyiség utáni 50 krajcáros bérletidíjról. Minőség tekintetében legalább a witkowitzi vasműnek szállított érccel azonosatkívánt a kincstár. Pörkölt ércszállítás esetén a térítés 2,30 Ft volt tonnánként.A társulat biztosította azt a jogát, hogy össztermelésének legfeljebb hit részétkell a kincstár kohója részérc átadnia.A szerződés kötelezte a Borsodi Bányatársulatot, hogy Rudabányától Barcikáiggőzüzemű iparvasutat, Felsőtelekestől Rudabányáig lóvontatású vasutat építsen,s ezzel a vasútüzemet fenntartsa. A gőzüzemű iparvasút üzembehelyezésének előírthatárideje 1882. július 31-e volt. A bérbeadó az iparvasúton részére szállított ésBarcikán MÁV vagonba döntött nyers vagy pörkölt érc tonnájáért 1 Ft szállításiköltséget térített.A kincstár kikötötte, hogy a bérbeadott bányából termelt ércből Witkowitzbanelőállított nyersvasat vagy ebből gyártott vasárut a szerződés ideje és az azt követőhárom évig Felsőmagyarországra behozni tilos. E kikötést azonban a komoly tiltakozásokkövetkeztében csak a Diósgyőr-Salgótarjánig terjedő felsőmagyarországirészre korlátozták.A szerződéses határidő lejártával, ha más megállapodás nem létesül, a bérletminden felszerelésével és építményével — a vasútüzemet kivéve — kártalanításnélkül visszakerül a kincstár tulajdonába.A szerződéses határidő lejárta után a társulat kötelezettséget vállalt újabb12 évre, vagyis 1905. június végéig, hogy a saját vasútüzemével a telekesi bányábólRudabányára tonnánként 1,20 Ft-ért, Rudabányáról Barcikára 1 Ft-ért a kincstárrészére tovább végzi az ércszállítást. A leszállítandó ércmennyiséget a diósgyőrivasmű teljes évi szükséglete szerint, azaz 40 000 tonnában állapították meg.A bányabérleti szerződést végérvényesen, hosszas vita után csak 1883. január8-án írták alá. Az aláíró az állami vasművek részéről Kerpely Antal min. tanácsos,központi igazgató volt.

Gucklcr Győző (3) a vasércbányászatról 1882-ben írt cikkében a Borsodi Bányatársulatmegalakulásával annak a reményének ad kifejezést, liogy ,,ilyképpen abányászatot a vidéken erős kézzel felkarolván, azt bizonyára szebb jövőnek viszieleibe ..." A továbbiakban leírja, hogy „Rudabánya a vaspályától meglehetősmessze fekszik, a vaskőnek szekereken való odaszállítása pedig igen drága, sőt azutak rosszasága folytán főleg esős időkben sokszor lehetetlen lett volna, a főgondarra lett fordítva, hogy a szállítás fennakadás nélkül történhessék, amit csakis avaspálya által lehetett elérni."A bérleti szerződés és a kitermelt érc elszállítása a rudabánya-barcikai iparvasútsürgős megépítését kívánta.A pályaépítést még 1880-ban megkezdték. A 12 kg/f m-es acélsínre a legkedvezőbbajánlatot (I. o. 100 Ft/t, II. o. 80 Ft/t) a witkowitzi vasgyár adta.A nyomtávot 1000 mm-ben állapították meg. A pálya alatti vízátereszeketvascsővel képezték ki, az összes hidakat — a Sajó fölött is — fából készítették. A 14,1km hosszú pálya részére 72 hold 819 négyszögöl területet vettek igénybe,A rudabánya-felsőtelekesi lóvontatású bányavasút megépítését 1892. júliusáraírta elő a végleges szerződés, így a Rudabánya felől kezdődő bányászat fokozatostávolodása mértékében épült csak meg.Az iparvasút forgalma 1881. augusztus 25-én indult meg. A vontatást két dbB. Demmer rendszerű, a florisdorfi gépgyárban készült, egyenként 50 LE-s mozdonylátta el.Ebben az első időszakban — éppen a vasútépítés fontossága miatt — a társulatirodája Barcikán volt. A vasút üzembehelyezése után azonban feloszlatták, és azigazgatóság Rudabányára költözött. Az első iroda, a jelenlegi műhely és központiirodaház közötti, ma is használatban levő épület volt. A barcikai rakodás felügyeletévela MÁV áüomáselöljárót bízták meg.Az első évi rendes bányatársulati közgyűlést Budapesten (11/1), 1881. november11-én tartották meg.A következő közgyűlést még Budapesten, attól kezdve kevés kivétellel mindRudabányán tartották. A közgyűlések német nyelven készült jegyzőkönyvei,mellékletei, a műszaki igazgatói és adminisztratív igazgatói, továbbá évi mérlegrőlszóló jelentések, amelyeket a rudabányai irattárban túlnyomórészt megtaláltak,képezték adataink legjelentősebb forrását.A termelési, szállítási, Önköltségi, meddőletakarítási, ércminőségi, létszám,átlagos keresetre vonatkozó adatokat e jelentésekből összegyűjtve tanulmányunkvégén mellékletként adjuk {I—IX. táblázat).Az első közgyűlésen megállapították, hogy az előirányzott 300 000 Ft alaptőkea bánya kellő fejlesztésére nem elég. Szükséges még10 lakóház építésére 25 000 Ft3 pörkölő kemence létesítésére 'i0 OflO FtVásárolt munkáslakás átalakítására és újak építésére30 000 FtA bánya további fejlesztésére, letakaritásra és bányavasútépítésre . . 20 000 FtÖsszesen: 95 000 FtEnnek és az eddig hitelből fedezett beruházások biztosítására az alaptőkét200 000 Ft-tal 500 000 Ft-ra emelték fel, amelynek 2/3 részét a witkovitzi társaság,t/3 részét Andrássy fizette ki, aminek ellenében két szavazati jogot kapott és részesedésiaránya 7/90-re növekedett. Az újabb befizetéssel kapcsolatosan a bányarészesekés megbízottaik kikötötték, hogy a tőketörlesztés évi 10%-kal történjék.

A társulat megalakulása előtti kutatási és termelési munkákból származó érckészleteketátvették, nevezetesen Andrássytól 2000, a kincstártól 1.7 400 tonnát.Ugyanakkor kötelezettséget vállaltak, hogy a szerződés lejárta után a kincstárnak8700 t készletet visszaadnak.A közgyűlés beható tanulmányozás tárgyává tette az érc értékesítését is. Megállapodtak,hogy a witkowitzi vállalat átveszi a várható teljes 40 000 tonna évitermelést, s ezenkívül a készletből 10 000 tonnát, míg Andrássy csak évi 2—4000t ércre tartott igényt.Előzetes becslés szerint az érc termelési árát Barcikán vasúti kocsiba rakva,pörkölt érc esetében tonnánként 4 Ft-ban, nyers ércnél 3 Ft/t-ban állapítottákmeg.A bánya vezetéséhez megállapított létszám az egykori jegyzőkönyv adataiszerint a következő:1 föaknás?.1 aknászI könyvelő1 raktárnok1 pályafelvigyázó1 porkölöi felvigyázó2 mozdonyvezető1 mű hely mester3—4 csillejegyzőösszesen 12 — 13 fő, amely évi 226 564 laza m 3termeléssel kapcsolatos feladatokatlátott el.A bányaművelésről Gucklcr (3) megemlíti, hogy vasércet csak Kudabányahatárában termeltek, és azt részint „csuszkákon 1 ', részint „gurítás által" bizonyosszintekre hozzák, honnan vagy vasúti kocsikba vagy pörkölőkemencékbe rakják.Cikkének megírásáig 12 270 tonna ércet termeltek Rudabányán, amelynek értékéta termelés helyén 2 Ft/t-ban adja meg.„Midőn tehát ezen oly rövid idő alatt létesített eredményeket látjuk — írjaGuckler — és tekintetbe vesszük, hogy ezen vállalat által igen sok ember keresethezjutott, akkor nem tagadhatjuk, hogy Rudabánya vidékének bányászata újvirágzás felé siet, és csak azt kívánhatjuk, úgy hazánk, mint Rudabánya érdekében,hogy ez viruljon is."A bányászat gyorsütemű fejlesztése végett állandó munkástörzsről kellett gon-isss.doskodni, mert a község lakossága csak 655 lélek volt. Az olcsón megvásárolható,nagyrészt régi kohósalakkal feltöltött völgyfenék területén tehát munkáslakásoképítéséhez kezdtek.Állandó jellegű épületet a 12 éves bérleti szerződésre és az addig ismert és becsültércvagyonra való tekintettel nem létesítettek. A bérleti szerződés lejárta után ugyanismindez térítés nélkül a bérbeadóé lett volna.Ez vezetett a négylakásos faházak létesítésére (1. ábra). Ezek Felső-Ausztriábólelőre kiszabva és lekötve érkeztek Rudabányára. Előzetes költségvetés szerintegy ilyen faház 1900 Ft-ba került volna, de ténylegesen az épített 10 db költsége24 000 Ft volt. Felépítésüket a bányatanács 1882. január 5-én határozta el, és ajúlius 17-én megtartott tanácsülés (11/1) már elkészültükről emlékezik meg.A munkások e szolgálati lakást havi 2,50 Ft bérösszegért, míg a felőrök, mesterektermészetbeni illetményként kapták.A levélcím ebben az időben Barcika, utolsó posta Sajószentpéter volt, míg atávirati cím u. p. Vadna.A beruházásokra ténylegesen fordított ősszeg 522 905 Ft volt, s ezzel mind az

1880. február 4-én befizetett alaptőke, mind az 1881. november 4-i pótbefizetés felhasználásrakerült.A bányaüzemhez szükséges területek jelentős részét gróf Csákytól bérelték.Ezenkívül béreltek 33 1 /2 hold szántóföldet és 100 hold legelőt a munkások részéregazdálkodás és az állattartóknak legelő céljára.A bányaüzem első műszaki jelentését Breitfuss német nyelven 1881—82. üzemévrőlkézírással 1882. decem-.-- , bérében készítette (11/1).A bányászat három bányamezőben(bányatelekben)az Arad, a Lónyay és azAndrássy nevűekben folyt.Az Arad bányatelek teknőszeniércelőfordulásánakvastagsága Breitfuss szerint12 — 15 méter, míg a fejtésihomlok szélessége 20—40 métervolt, és az ércet külszínenfejtették.Az érctelep csapásirányban, 150 méter hosszban folytatódott,így egyelőre ebbőla bányamezőből emelkedőI. ábra. i családos faháztermelésre számítottak. A rétegsorta jelentés a következőkbenadta meg:—10 in vastag fcilt'írétegbarnavasérctalkos pala (valószmü raiiipili míirjjajaukerittriász mészkő (vajoszímilef: dolomit)fekii kristályos pala.A rétegek kőzettani megállapításában eisenerzj hasonlóságra támaszkodó számostévedés van, így ezt inkább mint érdekességet említjük meg.Az érctelepet három egymás feletti lépcsőzetes szintben fejtették, s közvetlenüla pörkölőkemence tartályába szállították. A termelőhely igen közel volt a pörkölőkemencéhez(A melléklet), s így csak kézi szállításra volt szükség. Az erc jövesztéscrobbantással történt. A fúrólyukakat vésővel és kézi kalapáccsal készítették. Azanyagszállításra 1000 liter űrtartalmú, 50 cm nyomtávú íaszekrényes csillék szolgáltak.Alvázuk fából készült, csapágyuk nyitott olajkenésű volt. Az érc tisztaságánakbiztosítására külön érces és külön meddőszállító csilléket használtak, hogya márgával szennyezett csillébe érc nc kerüljön, és annak kovasavtartalmát nenövelje.A rétegsorban említett ankcritről közli Breitfuss, hogy azt e bányatelekkelhatáros, eredetileg kincstár által folytatott külszíni bányászat, mint nagyon szépvöröses kék színű, de csak 25% vasat és 0,41% rezet tartalmazó gyenge ércet termelte,és Tiszolcra, valamint Diósgyőrbe szállította.A Lónyay bányamező előkészítését kutatótáróval már 1880-ban megkezdték.A 238 m hosszú táró a domboldal ellenkező oldalán a külszínre lyukadt. Vasérctermelésitt ekkor még nem folyt. A táró egyelőre csupán a kincstártól átvett érckészletelszállítási útjának biztosítását célozta.

A völgyfenékről egy régi táró meghosszabbításával (valószínű az ún. Bierstollen)kutatták meg az ércelőfordulást. A táró 95- m-t kristályos palában (valószínű seisipalában), 10 m-t mészkőben és 14 m-t ankeritben haladt, majd leállították.Az Arad bányamezőben megállapított rétegsorból Breitfuss itt azonos ,,geognostikus"viszonyokat tételezett fel, és azt hitte, hogy a táró folytatásával érctelepbekerül.Az Andrássy bányamezőről megemlíti, hogy a kutatások igen szerencsésekés eredményesek voltak, mert a kutatótárók és aknák 24 m vastag telepet tártakfel, amely csapásirányban 200 m, míg dőlésirányban, ellaposodva 150 m kiterjedésűnekmutatkozott. E kutatás eredménye alapján az évi 100 000 tonna érctermelése bányamezőből biztosíthatónak ígérkezett.Az ércminőség: szép tiszta, nagyrészben ,,kék" érc, azonban a káros réztartalomitt is jelentkezik.A műszaki jelentés kiemeli, hogy a tíz új munkás lakóházba telepített, állandó,jó munkásokkal a termelőmunka teljesítménye javult, úgyhogy a termelés havimennyisége ez időtől kezdve megnégyszereződött, Az új munkások túlnyomórésztdobsinai illetőségű gyakorlott bányászok voltak.A munkaidő reggel 6-tól este 6 óráig tartott, délben 1 órai ebédidővel. A közelifalvakban lakó munkások ebédelni hazamentek, a kissé távolabb lakók részérecsaládtagjaik a külszíni bányába elhozták az ebédet. Téli időszakban az ebédidőcsak egy fél óra volt, s a munkaidő a sötétedés beálltával befejeződött.A munkások ellátására 1882 áprilisában üzemi élelemtárat létesítettek, ahola dolgozók az élelmiszert a kiskereskedői árnál olcsóbban vásárolhatták. Ugyanekkorbetegsegélyző társláda is létesült.1883-ban az első rudabányai bányaorvos dr. Fábry Árpád is megkezdte műkő-1»83.dését. A gyógyszerbeszerzés azonban igen körülményes volt, s ezért a társulat házigyógyszertár létesítésére kért engedélyt, amelyet a következő évben meg is kapott.Az igen szegény község azonban a növekvő létszámú bányamunkásságot nemtudta közszükségleti cikkel ellátni, s ezért üzemi vendéglő, pékség és mészárszéklétesítését határozták el.Az épületeket a sürgősségre való tekintettel vályogból építették, és működésüketugyanezen évben meg is kezdték. Az italmérési jogot a földesúrtól, Csákygróftól egy évre 500 Ft-ért vásárolták meg.Az említett épületeken kívül szükségessé vált az igazgatósági (2. ábra) és. postaépületépítése is. Ezt azonban már téglából kívánták megépíteni. Az ormospusztaiRadvánszky-félc égetett tégla 1000 darabja a téglag}?árnál 15 Ft, a miskolci téglaBarcikán 29 Ft volt, ezért a következő évben Rudabányán téglaégetőt létesítettek.Az üzem nehézségei közé sorolható az is, hogy az igen gyorsan épített barcikaiiparvasút szállítása nem volt üzembiztos. Gyakoriak voltak a kisiklások és tengelytörések.Jelentős talpfasűrítéssel és kavics ágy-vastagít ássál kellett az üzemköltségterhére a pályát megjavítani.Az érctermelésrc az Osztrák—Magyar Monarchia területén túl is felfigyeltek.Rederhütte-re és Gleiwitzbe is megkezdték az érc szállítását, azonban a nagy vasútifuvarköltség miatt (9 Ft/t) folyamatos szállításra nem volt remény.A csetneki kohó a vasérc tonnájáért 3,50 Ft-os árat kínált Barcikán vasútikocsiba döntve, amelyet elfogadtak.Kereslet jelentkezett a rudabányai érc iránt a Rimavölgyi Kohók részéről is,azonban ezt a társulat akkori feljegyzései nem tekintették komolynak.

A pörkölök és az üzem szénszükségletét az első időben Sárkány Kornél izsófalvai(disznóshorváti) bányájából biztosították.A bányaüzem fejlődésében mind nagyobb jelentőségűvé vált a meddő Ietakarításiés érctcrmelési arány. így először az 1882/83 üzemévi műszaki jelentés emeliki az Arad bányatelekkel kapcsolatosan, hogy annak feltárásai kedvezőtlenül haladtak.A fekű a fejtések talpából felemelkedett és emiatt a meddő-érc aránya 75%meddő és 25% érc volt.Az egyes bányarészek termeléseit az I/« táblázat tünteti fel, amelyből megállapítható,hogy a nagyüzeműbányászat fejlődéseRudabánya közvetlen közelébőlindulva, miként haladtE felé, Felsőtelekes irányában.Az Arad és Lónyay bányatelkekkevés meddőletakarítássalkönnyen hozzáférhetőbarnavasércvagyona8—9 év alatt elfogyott. Viszontaz Andrássy bányatelekaz egész időszakban állandójelleggel biztosította atermelés jelentős részét. AVilmos bányatelek ércvagyonánaknagyüzemi termelésé-2. ábra. Igazgatósági iroda hez csak az Arad és Lónyaybányatelkek említett beszüntetéseés a lóvasúti szállítás üzembehelyezése után került sor.A Lónyay bányatelek mélyebb szintjén hajtott, s már említett ún. Bierstollen,amelyet ankeritben hajtottak, nem váltotta be Breitfuss reményét, és nem telepbe,hanem a vonulat ellenkező szárnyán , ;fekűmészkőbe" jutott, így beszüntették.E bányarészek érce (H/2) átlagosan 7% baritot és 0,17% rezet tartalmazott.A vasérc minőségével szemben fellépő igények biztosítása céljából főképpena vasérc réztartalma miatt laboratóriumot létesítettek, amelyben így a vastagaimat,valamint a Si0 2-t, Cu-t és BaSO,, tartalmat rendszeresen elemezték.A következő év jelentése az Arad és Lónyay bányarészek csökkenő termelésérőlszámol be. A meddő érc aránva Arad bányamezőben 48:52%, a Lónyayban54 : 46 volt.1885. évben a művelés fokozatosan ankeritbe kerül. 25 m mély kutatóaknávalmegállapítják, hogy az érctelep D. szárnya a mélységbe bukik, míg a külszínrekibúvó rész csak alig néhány helyen vájást érdemlő.Az Andrássy bányatelek reményteljes feltárásai igazolták, hogy a 25 m-estelepvastagság mind észak, mind dél felé több száz méter csapáshosszban állandó.A nagymennyiségű takaró meddőanyag elhelyezése céljából K-i irányban táróthajtottak, hogy azon a meddőt a hegy ellenkező lejtőjére kiszállíthassák. E táró220 m hosszban ércben haladt, s utána elérte a ,,fekű mészkövet" (dolomit). Az érctelephelyzetének megismerése alapján a további kutatómunkát beszüntették, éskizárólag a meddőletakarítást és a szükséges szállítótárók kihajtá.sát végeztettél'

E bányarészben a meddőletakarít ás százaléka az érctermeléshez viszonyítva1882/83. üzcmcvben 300% a következő évben 226% volt.A teljes bányászat mcddöletakarítási arányát a III/a táblázatból láthatjuk.A távolabb fekvő Andrássy bányatelek érctermelését már siklóval és lóvontatásúbányavasúttal szállították le a rakodóra. A bányatelek művelése évről évrefejlődik, A nagymennyiségű letakarítási meddő elhelyezésére magánkézen levőrudabányai szántóföldeket és szőlőket kellett megszerezni.Az 1884. évben készített jegyzőkönyv bizonysága szerint már e bányatelek ércét 1884.2"> m vastag takaróréteg eltávolításává] kelk-tl előkészíteni, és emiatt szükségesnektartják, hogy a telekesi határban levő előfordulások feltárásával foglalkozzanak.A felsőtelekesi volt kincstári Breuer és Vilmos bányatelk ekkutatását 1883/84.üzemévben kezdték meg. Az eredményes kutatások és reményteljes feltárásokalapján 1884-ben Parnó és Szent István védnevű bányatelkek adományozása történt.Az újonnan adományozott bányatelkekben az ércvastagság 7 m volt. A társulatsaját bányamértékeinek száma ezzel 36-ra szaporodott, s 52 darab érvényeszártkutatmányt tartottak nyilván.A telekesi bánya szállításának a rudabányai bányavasúthoz való csatlakoztatásaérdekében az ún. telekesi tárót hajtatták, amely túlnyomórészt tömör ércbenhaladt,A feltárások alapján Breitfuss véleménye az volt, hogy az előfordulás telcpjcllegfi,de 25 m-nél mélyebbre nem terjed. A Barbara védnevű bányatelek adományozása40 m hosszban ércben hajtott kutatóvágat, és abból aknával megállapított12,5 m barnavasérc vastagság alapján 1885-ben történt,A munkáslétszám 1885.-'86-ban 450—500 fő volt (IVJa táblázat). A napszám¬munkások bére 50—70 krajcár, míg a szakmánymunkásoké 70—140 krajcár volt.A nyersérc tonnánkénti önköltsége Barcikán vagonba döntve 2,83 — 2,03 Ftvolt. A pörkölt érc pedig 3,36—4,24 Ft.A termelt vasérc réztartalma ellen a kohászat már í883-ban állandóan tiltakozott,ezért Breitfuss a munkahelyek rendszeres mintavételét és mintatérképkészítését kezdte meg. A 0,1% réztartalmú és a száraz súlyra vonatkoztatott 40%vastartalmon aluli ércet a kohók már nem fogadták el.A bányászat fejlesztése érdekében a bányatársulat 1883 szeptemberéig már574 511,75 Ft összeget ruházott be, s remélte, hogy ezzel már az érctermelés önköltségéttonnánként 70 krajcárral tutija csökkenteni.1885/86. évben már az Andrássy bányatelek barnavasérc vagyonát 6 milliótonnára becsülik. Az érc elszállításának biztosítása céljából kettősvágányú tárótlétesítenek.Az 1882-ben megindított üzemi élelemtár másfélévi nyeresége a feljegyzésekszerint 1812,85 Ft volt, amelyből 1275,53 Ft-tal a kocsmaépítés költségeit törlesztették,míg a megmaradó részt a betegsegélyző pénztár részére adták át.Az ideiglenes igazgatói lakás Rudabánya község keleti szélén levő lakótelepegyik épülete volt, amelyet vétel útján szereztek, és e célra átalakítottak. A véglegesigazgatói lakást 1884-ben 6294,95 Ft előirányzattal engedélyezték azzal akikötéssel, hogy e keret nem léphető túl. Az épület a jelenlegi Béke-kert mellettátalakítva ma is áll.A dolgozók kívánságára 1886 őszére elkészült a társulati iskola, és megkezdte m«.működését. Az elemi iskolás gyerekek létszáma 40 volt, s mind társulati alkalmazottakgyermekei. Az iskolaépítés költségeit az élelemtár nyereségéből fedezték.

A bányászat gyors fejlődését bizonyítja az is, hogy a Borsodi Bányatársulataz 1885. budapesti Országos Kiállításon rudabányai vasércbányászatával már résztvett, és emlékérmet nyert.1887. Az 1887/88. üzemévi jelentés (11/8) közli, hogy a termelés emelkedése és aművelés alatt álló terület kiterjedése következtében, a telekesi bányarészek (Vilmos,Szent István) szállítását meg kellett oldani.A telekesi táró folytatásával a létesített 3 km hosszú, 500 mm nyomtávú vasútból1200 m hosszú rész táróban haladt. A tárót 1888 márciusában újból folytatták,és a teljes hossz ez év szeptember elejére elkészült.A táró közel csapásirányban 700 m-t haladt ércben. A telep erre merőleges kiterjedése120 m, vastagsága, amelyet több aknával kutattak meg, 18 m volt.A barnavasérc tömör köbméterének súlyát 3 tonnának vették, s így az Andrássybányatelek ércmennyiségét 4,5 millió tonnának becsülték azzal, hogy többis lehet ennél.Ez ércmennyiségen kívül a Vilmos bányamezőben 250 m csapáshosszban meglevőtelepet harántirányban táróval 54 m hosszban megkutatták. A telep vastagsága50 m volt, s így a bányatelek becsült ércvagyona 2 millió tonna.Az 1887/88. években először az Arad, majd a Lónyay bányatelkek művelése,miként az Íja táblázatból látható teljesen megszűnt.Ezekkel a feltárásokkal a bányatársulat ércvagyona a termelést hosszú időrebiztosította. A mennyiségi növelésnek azonban a munkaerőhiány volt az akadálya.A helybeli és környékbeli falusi lakosok télen, amikor a munkanapok rövidek,és a hideg miatt a teljesítmény kicsi volt, az üzemnél felvételre jelentkeztek,de mihelyt tavasszal a mezőgazdasági munka megindult tömegesen tértek visszaeredeti foglalkozásukhoz. A termelés állandóságát ezért csak lakótelep építése útjánlehetett biztosítani.A 8. társulati közgyűlésen (11/8) merült fel a rudabányai nagyüzemi bányaművelésmegkezdése óta első ízben, hogy a mindinkább növekedő külszíni meddőeltakarításhelyett a földalatti bányaművelésre kellene áttérni. A felvetett javaslatotalapos megvitatás után elvetették.A Magyar Bányakalauz adatai szerint (8) (VI. táblázat) 1888-ban az iparvasútiszállítás 3 darab, összesen 150 LE-s gőzmozdonnyal történt. Vitlahajtásra 1 dbgőzgépe volt. Vasúti pályájából 14,1 km gőzüzemű, 2,1 km lóvontatású és 7,8 kmegyéb szállítású volt.A munkáslakások száma 88. 4 darab pörkölőkemencéje, műhelyében 12 darabmunkagépe volt.Eleiemtára és társulati iskolája működött,A lóvontatású szállítópályát az Andrássy bányamezőig mozdonyvontatásúpályává építették át, amelyre a M. Kir. Vasúti Főfelügyelőség 1889. május 30-ánüzembehelyezési engedélyt adott.18S9. Bécsben az 1889. január 9-én tartott rendkívüli közgyűlésen elhatározták akincstártól immár 9 éve bérelt bánya megvételét, amelynek eddigi feltárása jelentősércvagyont igazolt. A Witkowitzi Bánya- és Kohóművek, mint a Borsodi Bányatársulatanyavállalata fenti határozat értelmében 1889. július 4-én a G00 000 Ftvételárat kifizette, és ezzel a kincstár részére a bányabérleti díj fizetése megszűnt.A bányára vonatkozó okmányokat az Állami Vasművek központi igazgatóságaa vevőnek 1889. augusztus 12-én adta át. Az adásvételi szerződést a rimaszombatibányatelekkönyvi hatóságnál ugyanezen év augusztus 20-án mutatták be.

A Borsodi Bányatársulat a kifizetés fejében kötelezettséget vállalt, hogy mindaddig,amíg a fenti vételár tartozását 5% kamattal együtt le nem törlesztette,minden elszállított tonna vasérc után a witkowitzí társulatnak 50 krajcárt fizet,A hitel utolsó részletét 1898 februárjában fizették vissza.K II A társulat bányabirtoka ezzel 60 egyszerű és egy külszíni bányámért ék kel szaporodott.Bányabirtoka összesen 96 bányamértékre, 1 külmértékre és 51 zártkutatmányraterjedt ki.Az állandó bányamunkások létszámának növelése céljából elhatározták 100munkáslakás építését, amelyből ez év folyamán 27 már el is készült.3, ábra. KotrógépAz 1889/90. üzemévi jelentés a fejlesztés lankadatlan munkájára mutat. A bánya ISBO.teljes területén a szállítás cs feltárás érdekében kihajtott vágatok és aknák hossza2103 m.A bányaüzem korszerű vezetésének bizonyítéka, hogy az 1891. július 5-én mai.Rudabányán megtartott 10. rendes bányatársulati közgyűlés már jóváhagyta anagymennyiségű meddő takarórétegek leművelésére Ruston Proctor típusú lincolniangol gyártmányú gőzüzemű kotrógép beszerzését, amelynek vételára 19 000Ft volt. Üzembehelyezcsére 1891. május végén került sor. Évi teljesítményét azajánlatok 100 000 m 3 -ben adták meg. A gép 2x12 órás műszakban dolgozott, éskiszolgálásához 18 ember kellett. A kotrógép fényképét a 3. ábra mutatja.Az évi üzemi jelentés hangsúlyozza, hogy a Vilmos bányamező munkája igenmegdrágult, mert a letakarítandó rétegekben mészkőre bukkantak, ami robbantóanyagfelhasználását igényelte, és a teljesítményt csökkentette. Hasonlóképpen& Rudabánya — 2/0 S

Andrássy bányamezőben az érctelep az agyagtakaró alá bukott, s ezzel a letakarítandómeddőmennyiség és az önköltség növekedett.Az 500 mm-es nyomtávú gőzüzemű bányavasút, amelynek mozdonyát karviniszénnel fűtötték, a szállítást a várakozásnak megfelelően 2 év óta zavartalanulvégezte, és a termelt ércnek a pörkölőkhöz való levontatása olcsóbb üzemet biztosított,mint a leszállítás.A bánya termelése már évi 200 000 tonnára emelkedett (Íja táblázat), s lakótelepemár 150 munkáscsalád részére nyújtott elhelyezést.A fokozódó ércszállítást az 1891. július 5-i adminisztratív jelentés szerint aMÁV már nem tudta lebonyolítani, s ezért a barcikai rakodóállomás kibővítéséreás vágányzatának 150 m-rel való meghosszabbítására volt szükség.Az ércszállítás, miként a 11 Ja táblázatból látható, túlnyomórészt Witkowitzrészére történt. A hazai vasipar sürgetésére a magyar Pénzügyminisztérium a bányatársulatota hazai kohók részére 8 — 10 000 tonna évi vasércszállításra kötelezte.A rendelkezést a bányatársrüat igazgatósága a Rimamurány- Salgótarján Társaságkohói részére 8000 tonna/év mennyiségben igazolta vissza.Az 1890/91. üzemévi jelentés már rámutat arra, hogy a barnavasérc fémtartalmaa mélység felé haladva csökken.Gál János igazgató a Borsodi Rányatársulat megalakulásának 10 éves évfordulójávalkapcsolatban az 1892. július 27-én tartott bányatársulati közgyűlésen (11/11)bemutatta az időszak üzemi és üzleti eredményeit feltüntető táblázatot (1. táblázat).A 10 éves kimutatásból kitűnik a nagy haszon, amelyet a bányatársulat a bányarészeseknekfizetett ki. A befektetett 1 100 000 Ft-os alaptőke az említett időszakalatt a társulat javára írt bányáért a bányarészeseknek kifizetett összegeket számítva1,2 millió forint tiszta hasznot hozott.Ha az eredeti alaptőkét csak 500 000 Ft-nak számítjuk, és az 1880-ben kifizetett600 000 Ft vételárat nem, a nyereség még sokkal nagyobb.A meddőletakarítás fontosságát mindjobban előtérbe helyezték, így pl, Vilmosbányamezőben a kézi letakarítás ez évben 13-szorosa volt az itt termelt ércnek.A kotrógéppel a kezelőszemélyzet betanítása után a meddőletakarítás Önköltségetömör m 3anyagra vonatkoztatva július hónapban 26 krajcár, míg kézierővel36 krajcár volt.Bár a kotrógép első 2 évi működésének eredménye az egykori feljegyzésekbőlhiányzik, annyit azonban közöl a műszaki jelentés (11/11), hogy az Andrássy bányamezőbenmár 2 szintet takarítottak le vele, és költsége' jelentősen kisebb, mint akézi letakarításé,Az akkori külszíni bányászat feltárási módszerére példa az Andrássy bányarész,amelyet 1891/92. üzemévi jelentés alapján a következő módon végeztek. A fejtésekhaladási irányában két kutató aknasort telepítettek, 200 m sortávolsággal.Az egyik sorban a fejtési homloktól 400, majd 100 és további 200 m-re 3 aknátmélyítettek. Az első 20 m mélységgel 18 m, a másik 37 m mélységgel 7 m vastagbarnavasércet harántolt, míg a harmadik véleményük szerint fekübe jutott anélkül,hogy telepet ért volna.A második aknasor 3 kutatóaknája közül az első 31, a második 51, a harmadik58 m mély volt. E kutatási módszerrel a külszíni letakarítási és szállítási terv elkészítéséhezkellő adattal rendelkeztek. Az aknákkal való kutatást a vízszegény területlehetővé tette.

I. táblázatA Borsodi Bányatársulat első 10 éves üzemeredtnényei 1891. szeptember 30.Nyersérctermelés ,Pörköltérc-termelésElszállított és vasúton feladott érc1 287 807 tonna769 516 "1 104 106A bánya teljes üzemköltségeA pörkölés teljes üzemköltségeAz iparvasút teljes üzemköltségeÁltalános költségszámlaÉrtékcsökkenési leirásKincstárnak fizetett bányabérA társulat javára írt bánya bér" ,Bányarészeseknek kifizeLve ;1 296 870,97 Ft321 931,13 "341 733,76 "196 979,47 "169 636,74 "296 468,80 "191 658,55 "799 187,09 "Összesen3 614 468,51 Ft1 tonnára vonatkoztatott költségek:NyersérctermelésPörkölésVasúti fuvarköltségÁltalános költségÉrtékcsökkenési leirás1,0007 Ft0,4184 "0,2732 "0,1531 "0,1318 '*ÖsszesenA pörköléshez felhasznált szén mennyiségeAz általános költségben elszámolt közterhek és bányailletékek . ..Telek, bánya és községi adóA kincstárnak és idegeneknek eladott érc baszna1,9772 Ft/t84 232,1 t4 644,30 Ft7 717,46 Ft36 200.29 FtAz eredeti szállítószint akkori magassági adata -f 276 (+5} m volt 1 , a tengerszintfelett és Vilmos bányarészig 20 m-t emelkedett. Andrássy bányamezőben aze fölött letakarított érc már 1893-ban csökkenőben volt, s ezért a szállító szintalatti ércek feltárásával kezdtek foglalkozni.Ezenkívül az említett érckutatást ez évben a telekesi oldal, tehát EK felé folytatták,s ennek eredményeképpen a bánya vasút 22 és 23-as szelvényei között lemélyítettakna (11/13) 22 méterében szép gömbhéjas (glaskopfos), 3 1/2 m vastagérctelepet tárt fel. A fakasztott vízmennyiség azonban a továbbmélyítést megakadályozta.Az eredményt igen jelentősnek ítélték, mert bizonyítva látták, hogy azércelőfordulás ebben az irányban nyugodt településű, kevesebb meddővel kevert,tisztább kifejlődésü. A következő aknamélyítéseknél a takaró agyagréteg áthatolásaután a vízhozzáfolyas oly nagymérvű volt, hogy az aknával való kutatás helyett1893 májusától a mélyfúrással való kutatásra tértek át, de a vízszegény területenfolytatták a bányászati kutatási módot is.A bányaüzem teljesítményadatait első ízben ez időszakból találjuk. A műszakijelentés közli, hogy a bányateljesítmény 177 354 bányában teljesített műszakra1.13 t érc és 3,2 laza m s meddő (IV/a táblázat). Tiszta érces munkahelyen a teljesítmény6,5 tonna/műszak = 4,4 laza m 3 /műszak.1Eredetileg 276 m. t. sz. f. tartottak nyilván, de az 1951- -52. évi mérések bebizonyították, hngy ezaz országos szintnél 5 m-rel alacsonyai!).8 2/1 S

A bányatársulat berendezéseiről és főbb adatairól a Magyar Bányakalauz (8)közöl adatokat, amelyeket a IX. táblázatban foglaltunk össze. Az 1892. évi adatokszerint 157 munkáslakáson kívül, fűtőháza, műhelye, raktára, rendező pályaudvara,kórháza, iskolája és élelmezési raktára volt. A bánya létszáma 569 férfi és 73 gyermek,a külszíni segédüzem, pörkölő és vasúti létszám 105 férfi és 2 gyermek.A betegsegélyzőpénztár vagyonának növekedésével — 1892-ben elérte már a37 899,78 Ft-ot • elhatározták a nyugbérezést szolgáló bányatársláda létesítését,olyan feltétellel, hogy költségeihez a tagok 50% erejéig hozzájárulnak.A bánya fejlesztése azonban további lakásépítést kívánt. így a közgyűléselhatározta (H/13) egy 64 személyes munkáslaktanya és 4 darab 8 családosíttiw, munkáslakóház építését. Az előbbi költségvetés összege 3146 Ft, míg az utóbbiédarabonként 4500 Ft.Ugyanez a közgyűlés az első kotrógép jó üzemeredményei alapján engedélyeztea II, kotrógép beszerzését, amely 1895 márciusában került üzembe. A II. kotrógép1895/96. üzemévben már 153 034 tömör m 3 meddőt takarított le. Teljesítményét akedvezőtlen időjárás és a meddőhányók állandó csúszása károsan befolyásolta, mertmár a pár napos esős időjárás a vasutat járhatatlanná tette,ísei. A 11. bányatársulati közgyűlés jegyzőkönyve (11/14) az 1893/94. üzemévrőlszámol be. A bányaüzem eredményeit a megfelelő táblázatok közlik, kiemelve, hogya Vilmos bányamezőben az ankerit és mészkő takaróréteg keménysége a teljesítmé-.nyéket lerontotta.A jelentések beszámoltak az első esztergapad és fúrógép beszerzésének engedélyezéséről.Bár az ércszállítás a kereslet hiánya miatt ez évben kissé csökkent, ezt átmenetijellegűnek tartották, és további 10 lakás és anyagraktár építését határozták el.lHiw. Az 1895/07 évi üzemi jelentések igen eredményes kutatásokról számolnak be.A Vilmos bányarészben a kutatótárók 8S és 90 m hosszban haladnak ércben sezek talpáról lemélyített két akna 15,5 és 17 m vastag érctelepet harántolt.A mélyfúrások Andrássy mezőben az érctelep jelenlétét csapásirányban 100(1m hosszban, s erre merőlegesen 430 m szélességben és 21 m átlagos vastagságbanigazolták. A barnavasérc tömör m 3 -ét igen alacsony értékkel — 1,4 tonnávalvéve az ércvagyont 12 millió tonnára becsülték.ISSMJ. A Vilmos bányamezőben mélyfúrással megkutatott (M/16) ércmennyiség m 3 -ét2 tonnával, átlagos vastagságát 21,5 m-nek számítva az ércvagyont 4 millió tonnáraértékelték. A bányamező legmélyebb fúrólyukában a meddő (mész és márga) 44m, amely alatt 12,5 m barnavasérc és 26,7 m pátvasérc volt. A keményebb meddőrétegekgépi kitakarítására ekkor még nem gondoltak.A külszíni bánya egész területén megnövekedett letakarítási meddő elhelyezésecéljából mind Felsűtelekesen, mind Rudabányán földterületeket kellett bérelni vagyvásárolni. E községek erdő- és legelőterületcit azonban már eddig is tekintélyesmértékben vették igénybe bányászati célokra, viszont a tulajdonosok természetbelivagy pénzbeli kártalanítása a telekkönyvek példa nélküli elhanyagolt állapotamiatt csak nagyon nehézkesen haladt.Az újabb igénybevétel ellen tehát a környék érdekelt lakossága ellenszenvetmutatott.1807. Ez volt az oka a mezőgazdasági munkásság nyugtalanságának 1897-ben Rudabányánés a környékbeli érdekelt községekben — amely Gál igazgató jelentéseszerint — (11/16) ,.közveszélyes"' mozgalomhoz vezetett.

Az cgyoldalúlag. tehát az igazságot feltehetően szépítő jelentésből akövetkezőketlehet megállapítani. Sir Lajos szuhogyi r. k. plébános a környék lakosságáta társulat birtok igénybevétele ellen izgatta és ezzel a munkások nyugalmátés a rendet veszélyeztette. Bár a mozgalom az üzem menetében zavart nem idézettelő, a hatóságok közbeléptek, de túlságos kíméletet tanúsítottak az egyházzalszemben. A társulat ellen emelt panasz és vád alaptalanságát megállapították.A minisztérium 1897. december 28-án kelt 96 704 sz. határozatában közölte,hogy az ügy clintéződését megnyugvással vette tudomásul, de felhívta a társulatvezetőségének figyelmét, hogy a községek nagyfontosságú erdő- és legelőterületeinekigénybevételénél a tulajdonosok alapos panaszait előzékenyen intézze, emlékeztetvearra, hogy a mezőgazdasági és bányamunkásság ezen nyugtalanságára aszűkkeblű eljárás vezetett.A társulat igazgatósága ezután átírt az egri érsekséghez és kérte a plébánoselhelyezését. Valószínű társulati nyomásra a helybeli egyházközség tagjai hasonlóanbeadványt szerkesztettek.A mozgalom mégsem volt eredménytelen, mert a következő évi közgyűlés abányaműveletek által eddig elfoglalt ingatlanok 1 Ti>.7 hoki területének megvásárlására61 000 Ft költséget szavazott meg.Az 1872/73. évben Hinder Jenő mecenzéfi lakó- által újrakezdett és adományozottmartonyi vasércelőfordulás, amely 1879-bi'ii Xehrer Mátyás rozsnyói kereskedőtulajdonában 2 férfimunkást foglalkoztatott (8) és ez évben 20 q ércet termelt,hosszabb szünetelés után 1806-ban újból megindult s a környéken — természetesenKudabányán is — felfigyelt erre a társulat vezetősége. Az előfordulás nagyságáranézve a vélemények eltérőek voltak, s ígv a társulat a bányajogosítványokmegszerzésén' nem törekedett, s azt a Hernádvölgyi Vasipari R. T, vásárolta meg.Értékes adatot közöl az említett jegyzőkönyv (11/16) a munkásvándorlásról.A téli munkáslétszám 000 fővel volt nagyobb a nyárinál, ami kb. I ,'i rész lemorzsolódásátjelentette.A község lélekszáma azonban rohamosan fejlődött, mert hiteles adatok szerint1890-ben IÍ:Í."> főre, 1900-ban pedig 2319 főre emelkedett, vagyis az 1880-as létszámM.O-szeresére.A következő évben már az Andrássv bányamező növekvő letakarítási meddőjénekelhelyezése céljából gőzüzemű felvonót létesítettek. Üzeméhez állandóan ISÍ>S,szenet és vizei kellett nehéz terepen felszállítani s ezért villamos központ létesítéséthatározták ei. A 100 LE-s váltóáramú generátort, kazánházat gőzgéppel,épülettel együtt, de földmunkák nélkül 52080 Ft-ból tervezték megvalósítani,de valójában a tényleges költség 7! 809,35 Et volt és 1838. október hó folyamánkerült üzembe.A nagy munkáshiányra való tekintettel az igazgatóság további 109 munkás,18 felvigyázói, 2 számvevőségi-tisztviselői és orvosi lakás építését kérte a közgyűléstőt,amely azt engedélyezte. A felvigyázói és tisztviselői lakás építése 1898-banmegkezdődött és 1899-hcn befejezést nyert.Ugyanezen a közgyűlésen jelentették be, hogy Breitfuss (iáspár a társulat elsőműszaki igazgatója 1899. április l-től nyugalomba kíván vonulni. Utódja a műszakivezetésben (iretzmachcr Alfréd mérnök lett, ki Ötösbányáról a witkowitziak felvidékibányájától került Rudabányára. A cégjegyzői jogot Peickert Emil könyvelővelközösen gyakorolták.Gretzmaclier a növekvő önköltség megszüntetésére véleményét az IN98. október

3-án kelt rendkívüli közgyűlés jegyzökönyvében 3 pontba foglalva a következőkbenadta meg (11/17}:1. Az Andrássy és Vilmos bányamezők közötti részen a meddőletakarítás ajelentős mészkőrétegek miatt kotrógéppel nem végezhető, s ezért földalatti művelésrekell áttérni. Tekintettel arra, hogy a két bányamező ércvagyonát az akkori érctermelésmellett kb. 20 évre tartotta biztosítottnak, így az említett helyeken agépi letakarítás megszüntetését javasolta. A letakarítatlan rész földalatti feltárásávalcsak a külszínileg letakarított rész leművelése után kívánt foglalkozni.2. Javasolta a társulati zártkutatmányoknak 2 fúróberendezcssel való megkutatását,hogy ennek alapján elkészíthetők legyenek az adományozási térképek,keresztszelvények és művelési tervek. Szükségesnek tartotta, hogy az adományozásitérképekre az idegen és saját zártkutatmányokat felrakják s ennek alapjánelkészíthető legyen a leggazdaságosabb bányaművelés terve.3. Fontosnak tartja a bányateleíonnak a rudabányai irodaépületből a Vilmosbányamezőig való megépítését.A közgyűlés a javaslatokat elfogadta s a bányatelefon 1404,91Ft költséggel1899-ben elkészült.Az önköltségemelkedéssel kapcsolatban Peickert könyvelő javasolta, hogy azüzemvezető, segédmérnök és főfelőr a csillejegyzést szúrópróbaszerűen ellenőrizze,mert véleménye szerint a bánya munkahelyeinek szétszórtsága miatt visszaéléseklehetnek, amelytik indokolatlan munkabéremelkedéshez vezetnek.Ugyancsak javasolta, hogy a műhelyben a szakmunkásokat ne időbérben,hanem teljesítménybérben dolgoztassák, mert ezzel is költségcsökkentést lehetelérni. Mindkét szempont még ma — egy félszázad elmúltával — is időszerű.1898-ban szerezték be a III. kotrógépet 19 895,25 Ft-ért. A termelt meddőelszállítása a kotrógépeknél 18 lovat igényelt. A bánya lóállománya 70 db volt,ezért a közgyűlés utasította az igazgatóságot, hogy á kotrógép meddőjének gépielszállítására tervet dolgozzon ki.Az előző évben elhatározott munkáslakóház építésével kapcsolatosan az egyemeletesházak mellett döntöttek hely- és költségmegtakarítás céljából. Az elsőemeletig a bányában termelhető építőkőből és csak azon felül kívánták téglábólépíteni. A szükséges 3/4 millió téglát saját kezelésben tervezték biztosítani.A 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve szerint (11/18), az Andrássy, Breuer,Kerkápoly, Szt. István és Vilmos bányatelkek barnavasércvagyonát 6,4 millió m 3 -re,vagyis 10 millió tonnára becsülték. Az 1 laza m 3ércet ekkor 2 tonnára becsülték,amely érték a nagyobb vastartalommal nem indokolható.A bánya előkészítettsége lehetővé tette volna az évi 300—350 000 t termelést,azonban a munkáshiány ezt akadályozta. A 100 munkáslakás megépítése és agépesítés fokozása központi kérdéssé vált.A külszíni érctermelés további fejlődési irányát a Bruimann, Splényi és Szlávybányatelkek területén látták, de azért kutatásokat folytattak a Sajó, Pech és DeákFerenc bányatelkek területén is.A külszíni bányászathoz szükséges terület biztosítása céljából Alsótelckesközség határában és Rudabányán további földterületet vásároltak meg.A ma oly nagy jelentőségre szert tett kazincbarcikai MÁV állomást Barcikanéven a társulati rész szerződéses átvételével ez évben nyitották meg a közforgalomszámára.18U9. A következő évi közgyűlésen az 1898/99. évi üzemi eredményekről már Hahn

Károly bányaigazgató számolt be. Hahn évi jelentése a viszonyok kellő ismeretérőltanúskodik. Az érctermelés csökkent, a meddőletakarítás hatalmas mértékbenmegnövekedett (I/a és Ill/a táblázat) és a bányászat 75 éves múltja alatt legnagyobbértékét, évi 1 171 115 laza m 3mennyiséget ért el.A külszíni vasércbányászat önköltségét e nagymennyiségű meddőletakarításigen megnövelte, viszont a vastagodó meddő takaróréteg eltávolítása a folyamatostermelés biztosítása céljából elkerülhetetlenné vált. Emelte az önköltséget az is,hogy a bányászat Rndabányától való távolodásával a szállítási költség is növekedett.Az önköltségcsökkentés első intézkedéseként a gőzüzemű felvonót villamoshajtásúra alakították át. Az ElŐhegyen levő meddőfelvonót 1899-ben helyeztéküzembe és 1920-ig állvány kocsival működött. A felvonó helyét az egykori fénykép(4. ábra) mutatja. A Villanytető" helyi elnevezése e gépi berendezéstől ered.Ugyanezen rész képét 1955-ben az 5. ábra mutatja.A munkáshiány és a termelési költségcsökkentés Hahn igazgatót arra késztette,hogy a meddőletakarítási munka vállalatba adásának gondolatával foglalkozzék.A beérkezett ajánlatok szerint a vállalkozók 1 tömör m 3 gépi letakarítását30 krajcárért, a kézi letakarítást 40 krajcárért vállalták volna, sőt hajlandónaknyilatkoztak a társulat által kotrógépekkel termelt meddőnek a hányóra valóelszállítását és kidöntését is vállalni.Az ajánlott ár gépi letakarításnál 3,45 krajcárral, kézi letakarításnál 3,645krajcárral lett volna olcsóbb, mint a 4 éves átlagban önkczelésben végzett munkánálkialakult egységár. Kizárólag a robbantással jövesztett meddő tömör m 3 -értkért a vállalkozó többet, 75 krajcárt, míg a Vilmos mező 2 éves meddőtermelésiátlagköltsége tömör m 3 -enként 52,275 krajcár volt.A közgyűlés az ajánlatot elvetette, bár ezzel a már előzőleg említett munkáslakásépítésmegtakarítható lett volna, mert a vállalkozó ajánlatában saját munkásainakelhelyezését vállalta.A környékbeli barnaszénbányák gyors fejlődése a társulatot is közeli szénterületekszerzésérc ösztönözte. A pörköléshez, áramfejlesztéshez, fűtéshez szükségesszén saját bányából való biztosítása céljából 1899-ben a kurityáni „Eulália''és „Izabella" védnevű 4 kettős bányamérték adományozását szerezte meg.Mint érdekesség megemlíthető, hogy mind az iparvasúti, mind a bányavasútimozdonyokat moravska-ostravai szénnel fűtötték s csak az ott 1899-ben bekövetkezettbányász-sztrájk ideje alatt használtak pécsi szenet.A gépi berendezések növekedése a javítóműhely bővítését tette szükségessé,ezért a legrégibb üzemi (pénztárosi) lakást, amely a jelenlegi műhely helyén állott1899-ben lebontották. Helyére került a kovács-, asztalosműhely és a fűtőház. Azátalakítással esett egybe a műhely villamos világításának bevezetése is.A 19. társulati közgyűlés jegyzőkönyve szerint az elnöklő Holz Emil vezér- i^oo.igazgató kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt Gál János rudabányaiadminisztratív igazgatóról, akinek a társulat fejlesztésében, annak megalakulásátólkezdve jelentős érdemei voltak.Másik személyi változás is esik erre az időre. A társulat egyetlen magyar alapítótagja Andrássy Manó, fia Géza, a bányatanács tagságáról 1900. április 7-én lemondottés utódjául Borbély Lajost a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű R. T. vezérigazgatójátjelölte. Az elhatározás összefügg azzal, hogy a Borsodi Bányatársulatáltal Andrássy Géza számláján vezetett 48 643,07 Ft tartozást a Rimamurányi

5. ábra. Andrássy I. bányarész ií>55

1900. május 25-én és július 30-án kifizette s ezzel a 7/90-ed bányarész birtokábajutott.Az 1900-as évek a Borsodi Bányatársulat történetében a bánya fénykorátjelentették. Az üzemi adatok, a gépesítés, a termelés és letakarítás aránya a helyes,szakszerű, jövőre gondoló üzemvezetést mutatják.A bányatársulat működéséről Edvi Illés Aladár (6) 1900-ban megjelent könyvéből,amely a párisi nemzetközi kiállításon részt vett vállalatokat és kiállított tárgyaikatismertette, az alábbiakat tartjuk érdemesnek megemlíteni.A Borsodi Bányatársulat kiállított tárgyai a vasércek és mellékkőzeteik, az,,ércfejtőhelyek" térképei, a rudabányai és telekesi bányamű vek", a rudabányaipörkölök, a „letakarító" munkahelyek és kotrógépek fényképei voltak.A bányaművelésről megemlíti, hogy a „vaskövet" külfejtéssel részint Rudabányán,részint Felsőtelekesen termelik. A külszíni bánya összes hosszúsága 2 km.A fedőanyagot 15—35 m vastag televény föld, homokos agyag, szívós agyag, agyagosmárga és mészkő alkotja, amelyet részint emberi erővel, részint gépmunkávaltávolítanak el. A meddőt a „vaskőtelepen" túl levő hányóra szállítják. A külszínifejtés 4—6 m-es emeletekkel, robbantással történik.A leírás rudabányai részen 6 emeletet, de 60 m összmagasságot, a telekesirészen 5 emeletet és 40 m Összmagasságot említ.A termelt ércet vagy síklón eresztik le, vagy vitlával húzzák fel a gőzvontatásúszállító szintre, amely 2,6 km hosszú, részben külszíni, részben földalatti.Végállomása Rudabányán a pörkölŐkemencéknél van.Két működő villamos felvonója 3000 voltos távvezetéken nyeri az áramota rudabányai villamosközpont 100 LE-s, gőzgéppel hajtott generátoráról.Becslése szerint 18 év aiatt 1898-ig termelt 2 911 749,7 t ércből legfeljebb15 000 maradt Magyarországon, míg a többit Witkowitzba szállították.A munkáslétszám nyáron 1300, ősszel, télen 1800. A férfiak átlagos napi keresete1,26—4,22 K a 14—18 éves fiúké pedig 0,80—2,26 K. A munkások túlnyomórészthelybeliek és környékbeliek, kisebb részben dobsinaiak és Szepes megyeiek.A bányaüzemet 5 tisztviselő és 9 altiszt vezeti. A bányaüzemben dolgozómunkások részére a társulat 38 lakóházat épített 247 db 1 szoba, 1 konyha és 1kamrából álló lakással. A tisztviselők és felvigyázók részére külön 3 épület szolgállakásul. Egyéb épületek az iroda, iskola, amelyben az iskolás gyermekek száma53 fiú és 52 leány és vendéglő.A felvigyázó és munkásszemélyzet részére 1898-tólnemcsak betegsegélyző, de nyugdíjpénztár is működik.A társpénztári tagok járulék címén havi keresetük 2%-átbetegsegélyző pénztárba, 3%-át nyugdíjpénztárba fizetik.A társulat járuléka, a tagok által befizetett összeg50%-a.Az 1896-ban felépült kórházat társpénztári orvosvezeti, ebben két kórterem van 16 ággyal és egy osztálya ragályos betegek számára.Társpénztári tagságotAbetegségi statisztika 1888—1897. évi időközbenigazoló fémlapka£ d v i & a X i h V uAtkg foglalkoztatott munkáslétszám1008 munkás 1487 esetben betegedett meg. A betegnapok száma 3758. Egymegbetegedésre 5,3 nap számítható. 100 munkásra esik 147,8 megbetegedés, 782betegnap és 0,47 halálos kimenetelű betegség. Baleseti statisztikát nem közöl.

A századforduló a vasércbánya további fejlődését hozta. Meghatározták azelkövetkezendő és a folyó év beruházási létesítményeit és felhasználható hitelkereteit.Ezek között szerepel 2 új mozdony (60 000 K), 2 munkásbarak, egy aprópátpörkölőkemence, 3 munkáslakóház, ivóvízellátás megoldása, új vasszerkezetűSajó híd, összesen 386 988 K-ért.Az 1901. február 15-én tartott közgyűlésen (11/20) a táblázatainkban közölt lüoi.üzemi eredményeken kívül részletesen közölték a 3 kotrógép 1899/900. évi teljesítményétés a 2. táblázatban közölt adatok szerint a gépek évi üzemállásidejét.A kotrógépek napi üzemét 20 órában számítva, azok egy év alatt 185 munkanapotnem dolgoztak. A gépkihasználás tehát 42%.Üzemállásidő2, láblázatJavítás miatt,Összes1036 óra 449 óra 1485 óra922 " 540 1402III. kotrógép 171 584 " 755 "Összesen: 2129 óra 1573 óra 3702 óraIdőjárás következtébenA III. kotrógép üzeme a fokozódó munkáshiányon is segített, mert az előzőév megfelelő hónapjaihoz viszonyítva októberben 415, novemberben 250, májusban141 és júniusban 111. munkással kisebb a létszám. .A lakótelep bővítésének következményeképpen a társulati iskola is szűknekbizonyult. A beiratkozott gyerekek létszáma 159, amelyből 91 fiú és 68 leány, akiknekkét tanterem nem volt elég, s ezért az iskolában levő tanítói lakást 1901-ben3. tanteremmé alakították át.Hahn igazgató a közgyűlésen előterjesztette azon javaslatát, hogy a munkásbalesetbiztosítást,mind munkaképtelenség, mind halálos baleset esetére magánbiztosítótársasággal oldják meg. Közölte, hogy a Generáli biztosítótársaság erreaz alábbi ajánlatot adta. A biztosításért minden bérjellegű kifizetett Ft után 0,6krajcárt kíván, ami az évi 400 000 Ft bruttó bérköltségre számítva 2400 Ft lettvolna. Ennek felét a társulatnak, felét a munkásnak kellett volna fizetnie. Halálesetkorkártalanítás címén egy összegben a napi kereset 500-szorosa, míg munkaképtelenségesetén arányosan kisebb összeget fizettek volna ki.A közgyűlés arra hivatkozva, hogy a társláda ügyvitele ezt államilag kívánjaszabályozni, a javaslatot a tárgysorozatról levette.A következő év közgyűlésén á szokásos ügyeken kívül az ércszállításokkal foglalkoztak.Az igazgató közölte, hogy a kincstár részére a szerződés értelmébenmég az 1902—04. években összesen 9000 t ércet kell szállítani, s ezzel a szállítási 1002.kötelezettség megszűnik. Ugyancsak szállít a bánya a Rimának is, amelynek mennyiségéta Ili/a táblázat tünteti fel.A felsőtelekesi lakótelepen, az ún. ,,KÍncstár"-ban az állami vasművektől átvett3 épülethez még 2 lakóházat építettek, amelyek közül az egyik 12, a másik14 lakásos. Célja a bánya É-i részén is letelepített állandó munkásokat biztosítani.

124 A BORSODI BÁN YATÁRSULAT ESEMÉN VElAz igazgatói jelentés közli a bányarészesek jutalékát is, amelyet az elszállítottpörkölt érc tonnája után 1,60 K-val számítottak ki, és a bányarészek arányábanosztattak szét.1900/01. évben elszállítottak 151 861 t pörkölt ércet és 84 948 t nyersércet,a 20% pörkölési veszteség leszámításával (67 959 t-nak vették. Az adatokból kiszámított351 711,84 K-t,- amely a termelési költséget terhelte 83/90 bányarészarányban a witkowitzi társulat, 7/90-ed részben a Rima kapta, E haszon vagy tőkeutáni kamat 13,3%. Ezen összegen kívül a mérleg még 27 373,96 K tiszta nyereségetis kimutatott, amelyet előre nem látható költségek fedezetéül tartalékoltak.6. ábra. A bányaüzem látkcpcA bányaüzeni eredeti 276,0 (—5,0) m-es t. sz. f. magasságon a pörkölőktőlkiinduló szállító szintjét, tekintettel arra, hogy az ércet már több helyen mélyebbszintről termelték, s azt gépi erővel kellett a szállítószintre felvontatni, Hahn igazgatójavasolta a közgyűlésnek, hogy a 250,0 (+5,0) m-es szintre szállítsák le. Indítványáta részletes tervek kidolgozása és felülvizsgálata után, még a következőévben sem fogadták el.A 22. évi közgyűlésen (11/22) az igazgatói jelentés beszámolt arról, hogy azAndrássy bányamező DK-i részén az ún. „Űj rész" {Neue Partié) kutatótárója62 m hosszban barnavasércben haladt. E terület — amely a későbbiekben AndrássyIII. nevet nyerte barnavasércvagyonát 1 243 234 t-ra, a letakarítandómeddőt 2 517 896 tömör m 3 -re becsülték.A közgyűlésen 1903-ban merült fel először az az ajánlat, hogy a rudabányaiérceket ne iparvasúton líarcikára, hanem az időközben megépült bódvavölgyivasúthoz Szendrőn csatlakozva Rudabányáról közvetlenül szabványos nyomtávúvasúton szállítsák,

E kérdéssel még a következő években is foglalkoztak. Megállapították, hogyaz akkori fogyasztási helyekre Sajóecsegen keresztül a szállítás 7 fill/q-val drágábbvolna, s így hozzájárulásukat attól tették függővé, hogy a MÁV a bódvavölgyivasúton biztosítja-e a kedvezményes fuvardíjakat vagy sem. Erre megnyugtatóválaszt nem kaptak, s így a megvalósítás elmaradt.A társulat ingatlan birtoka 636 kat. hold területre szaporodott, s ezért a közgyűléselhatározta, hogy a bányászatilag nem használt területeket erdosíteni fogja.Az elhatározás eredményeként a meddőhányók erdősítése már a következő évbenmegindult. Faiskolát is létesítettek, de több százezer csemete vásárlásával és elültetésévelez időtől fogva rendszeres erdősítést végeztek.A bányatelep és üzem egy részének látképét a 6. ábra szemlélteti.Az 1902/03. évről szóló igazgatói jelentés (11/23) részletesen felsorolja a társulatbányabirtokát, amely 96 bányatelekből, 1 határközből és 320 zártkutatmánybólállott. A zártkutatmányok helységenként a következőképpen oszlottak meg: (3.táblázat).3. táblázatBorsod i;m-!>enrGömör vm-benKudabánva határában.60 dbAlsótelekes határában25 dbFelső telekes határában3 2 dbSziihogv határában4 5 dbl^-lsökeli'i.'si'iiv halárában . . . . 23 dbSietidrö határában4 dbDövénv határában33 dbAlsószuha határábanKánó határábanÖsszesen:Nógrád vm-ben:78 db8 db86 dbÖsszesen:222 dbÖsszesen:320 dbA következő év folyamán azonban a zártkutatmányok száma lényegesen csökkent,mert az alsószuhai, kánói és dövényi összesen 1Í9 zártkutatmányt megszüntették.A lemélyített fúrólyukak, kutatóaknák és kutatóárkok ugyanis eredményt nemhoztak.A letakarítási munka általában nehezebbé válik. Az eredeti felszíntől távolodvanövekszik az anyag szilárdsága, a meddőhányó mindig távolabb kerül a munkahelytől.A kotrógéppel letakarítható minőségű meddő mennyisége csökken, és növekszika robbantással és kézi rakodással jöveszthetőé.Fokozatosan bővült az elmúlt évben megkezdett ,,Új rész" letakarítása, ígyaz érctermelés itt, miként az l/a táblázatból látható, már 19 676 t-ra emelkedett.A kutató mélyfúrások a bánya területén 1903/04. évben átlagos 100 m-esmélységű lyukakkal elérték a 2000 fm/év értéket.Az ércet a pörkölőig mozdonnyal, a meddőt a hányóra lóval szállították. Ezutóbbit vállalkozónak adták ki, és az Andrássy mezőben csillénként 4,4 fillért,m 3 -enként 7 fillért, Telekesen 3,4 fillért fizettek. A meddőürítést külön ezzel megbízottmunkások, szakmányban végezték. Súlyt helyeztek az érc munkahelyi válogatására,s ennek bérét a szakmányban vették figyelembe.

A munkáslétszám az Amerikába történő kivándorlás miatt csökkent. Főképpena robbantáshoz értő fiatal bányászok hiánya miatt toborzáshoz folyamodtak.A IV la táblázatban feltüntetett munkáslétszám megoszlása a következő:bányaüzembenpörköltnél . . .iparvasútnál , .mii helynél .ércrakodón846 fő31 fŐ45 fö74 föa; föösszesen: 1033fő.A bánya felügyeletét egy főfelőr, két felőr, négy felvigyázó és nyolc csilleírólátta el. A csilleíró feladata az volt, hogy a munkahelyen megrakott csillét (ércet,meddőt) könyvében feljegyezze. A csilléket szakmányjeggyel nem látták el, s acsillejegyzés éppen ezért bizalmi munkakör volt.A már említett 1904-ben megtartott közgyűlés az igazgatóság előterjesztéséreelhatározta, hogy a robbantási fúrólyukak előállítására sűrített levegővel és villamosenergiával hajtott fúrógépeket fog kipróbálni. A kísérletek eredményétől függőenfogja kiválasztani az alkalmazandó fúrógépet. A gépi fúrás bevezetése megkívánjaa villamos központ bővítését, amelyről a későbbiek folyamán szándékoztakdönteni.Az önköltség csökkentése érdekében elsősorban a meddőletakarítást akartákgazdaságosabbá tenni, s ezért két kotrógépet gőzüzeműről villamos hajtásúra alakítottakát. Egyúttal összehasonlítást végeztek az üzemköltségek alakulásáról,A számítások azt bizonyították, hogy 1904. február 29-től október 1 -ig a kb. 100 000m 3meddő letakaritási egységára gőzüzemnél 33,03 fül/laza ni 3 , míg villamos üzemnélcsak 22,78 fi 11/laza m 3értéknek adódott.Az átalakított I. sz. kotrógépet az 3tUj rész" meddőletakarításához állítottákbe,A költségek csökkentése céljából az egyik kotrógépnél a meddő elszállításáraló helyett benzinmozdonyt próbáltak ki. 3 hónapi üzem után az összehasonlítószámítások azt bizonyították, hogy a mozdony 8 lovat pótolt. A lószállítás költsége3 hónap alatt 4630,40 K, míg a inozdonyszálh'tásé 2879,59 K. A megtakarítás1750,87 K, ez adómentes benzin használata esetén 2308,59 K lett volna, vagyis3 hónap alatt a mozdony 1 évi teljes amortizációját biztosította.A kotrógép működését a 7. ábra tünteti fel. Az első (I.) kotrógép előrehaladvakialakította a 10 m talp és 14 m felső élszélességű, 6 m magas kezdő bevágást. A termeltanyagot 2 m 3 -es csillékbe rakta, amelyeket egyesével lóval mozgattak a kotrógépkét oldalán levő 0,75 m nyomtávú vágányokon. A 2 laza m 3 , 1,3 tömör m 3 -nek felelt meg. A kotrógép mellől kihúzatott csilléket kb. 9—12-esével vonattákapcsolták össze, amelyet mozdonnyal vontattak a meddőhányó közelébe. Innenismét lóvontatással egyenként juttatták a csilléket az ürítőhelyre. A kiürített csilléka fenti módon kerültek vissza a kotrógéphez.Az első kotrógép által készített bevágást egyik, vagy mindkét oldalon bővítésselfolytatták a II. sz., illetve III. sz. kotrógépek. Termelt anyaguk elszállítása a2. illetve a 3. sz. vágányokról a fentiekkel azonos módon történt. A magánjárókotrógép 2,0 m nyomtávú sínpályán kerekeken haladt előre, azonban termelés közbenemelővel felemelték, és csak a helyváltoztatáskor engedték ismét vissza a sínre.Egy kotrógép létszámszükséglete 1 műszakban az alábbi:

7. ábra. A kotrógép működésének elvi vázrajza

1 gépész1 kerékkezelő (lásd 3. ábra)2 íő a kotrógép mellett, akik a kotrógép kanalából kihullott anyagot a csillébe lapátolták,1 kocsis 1 lóval5 főa hányon 6 medílöürítő1 kocsis 1 lóvaL6 főI mozdonyvezetőí váltókezelő fiúí vasiitfenntartó1 felvigyázó7 főÖsszesen 18 fő, 2 ló, 1 mozdony.Igyekeztek egy támadási helyen legalább 2 kotrógéppel dolgoztatni, mert afelügyelet és a szállítás közös létszámmal volt megoldható.Egy kotrógép teljesítménye jó időben akár télen akár nyáron 280—300 m 3volt, vagyis 11 órás műszakban 1 főre 16—18 tömör m 3 illetve 24,6—27,7 lazam 3 jutott. Hosszú éves tapasztalatok alapján ugyanis a lazulási együttható 1,54volt.Míg az elmúlt időszakban főleg a kiszárított — pörkölt — barnavasérc kerültelszállításra, addig ez időtől fogva fokozatosan a nyers barnavasérc szállítása kerültelőtérbe.A pörkölendő érc a szállítószintről, a pörkölőkemencéken keresztül haladvaérkezett az alsó rakodószintre. A nyersérc elszállításához a szintkülönbség kiegyenlítéséreféksiklóberendezcst létesítettek. Az ércrakodót a polyánkai bányavasútivégállomással ez kötötte Össze, s így az érc csúszdákon való nehézkes, aprózódástelőidéző csúsztatása megszűnt, és a csilléből közvetlenül iparvasúti kocsikba lehetettdönteni.A csilléket nem egyenként, hanem 5 csilléből álló vonatonként fékezték le arakodó szintjére,lítoá. A 24. közgyűlés foglalkozott első ízben Rudabánya vízellátásával. Megbíztaaz igazgatóságot, hogy szakértővel vizsgáltassa meg a környékbeli vízszerzés lehetőségét,s amennyiben ehhez fúrás szükséges biztosítsa ennek kivitelét. Bíztatóeredmények esetén artézi kút fúrását tervezték.Ugyanezen alkalommal határozták el a rudabányai villamos központ 100LE-s egységgel való kibővítését 45 000 K beruházási költséggel, de az üzemköltségterhére. Ugyancsak üzemszámla terhére kívántak beszerezni egy barnaszéntüzelésűmozdonyt is a Lokomotívgyár R. T.-től 12 800 K-ért.A Felsőkelecsény felé vezető út mellett kétcsaládos, négyszobás lakóház építéséhez25 000 K előirányzattal hozzájárultak.Az 1904/05 üzemév termelési költségei növekedtek. Bár a kitakarítás kisebbmennyiségű, ami javíthatná az önköltséget, egyéb tényezők azonban növekedtek.A letakarítás csökkenését a létszámhiány és a szilárdabb fedőkőzetek következtébenleállított kotrógép okozta.A nagyobb robbanóanyagfogyasztás, a beruházásoknak az üzemköltségre történőelszámolása stb. jelentős költségemelkedést eredményezett. A munkások kivándorlásaváltozatlanul tartott. A toborzás csak igen ritkán volt eredményes,s ezért a munkások biztosításának legtermészetesebb módjához, béremeléshez folyamodtak.

A sűrített levegővel működő gépi fúrást ez évben vezették be Rudabányán.A feljegyzések szerint ebben az évben szállít a vasércbánya először Ózdra 60tonnát.Az elszámolási módra jellemző, hogyaz elszállított érc önköltségeezzel szemben számláztakI 794 247,14 K2 279 587,20 K-ta különbség 485 340,06 K,amely összeget a bányarészek arányában elosztották, bár az igazgatóság a bányatovábbi fejlesztése érdekében sok hasznos beruházásra kért hitelt, így 700 000 K-tigényelt telekvételre, iskolaépítésre, munkáslakás építésre, villamosközpont bővítésére.A többségben levő witkowitzi bányarészesek azonban kijelentették, hogy ehhezkorlátolt mértékben járulhatnak hozzá, mert Magyarországon az ércek külföldreszállítása ellen állandó izgatás folyik, s így teljesen bizonytalan az üzembentartáslehetősége.A Csáky birtokból való telekvétcl helyett, a földbérleti szerződés meghosszabbításáhozés a villamosközpont bővítéséhez csak 50 000 K erejéig járultak hozzá.Az iskolabővítés engedélyezését elhalasztották.Az előző évi közgyűlésen elhatározott vízkutatásról az igazgatói jelentés közli,hogy a 334 m-ig leíúrt kutató fúrólyuk nem hozott eredményt. Koch tanártólismételten beszerzett vélemény szerint a fúrással való vízkutatás nem vezetheteredményre, s ezért a lakótelep ivóvízellátásának biztosítására ásott kutak létesítéséthatározták el.A bányatársulat szabályai szerint a vasércet csak a bányarész arányában abirtokosok használhatták fel. A hazai szükséglet növekedése idézhette elő valószínűlega külföldre szállítás elleni tiltakozást. Ennek levezetésére terjesztette előSchuster vezérigazgató a közgyűlés elé azt a javaslatát, hogy a witkowitzi részarányszerinti vasércmennyiségből Rudabányáról 20 000 t-t, s az ugyancsak witkowitzitulajdonban levő Ötösbányáról (Kotterbach) 10 000 t-t átenged a Rimának mindaddig,amíg a magyar vasércek külföldre történő szállításhoz szükséges vám- éstarifakedvezmények változatlanul érvényben maradnak. A közgyűlés a javaslatotelfogadta.A társulat 25 éves fennállásának évfordulója alkalmával munkásjóléti célokra50 000 K-t szavazott meg a közgyűlés, azzal, hogy abból a munkaképtelen munkásokatsegélyezzék, és a kiváló szorgalmúakat jutalmazzák.Az 1005/06. üzemév eseményeiből Hahn igazgató jelentése kiemeli, hogy a i»os.munkaerőhiány változatlanul súlyos. A jelentési év toborzási költségei 6246,77K-ba kerültek, amelyből a toborzott munkások csak 3761,71 K-t térítettek vissza.A bányaüzemben a letakarítási viszonyok állandóan rosszabbodtak. A kéziletakarítás már kizárólag robbantással dolgozott, ami szívósabb és szilárdabbtakarórétegekkel függött össze. A gépi letakarítás eredményét rontotta, hogy azegyik kotrógép forrásvízzel fellazított területen gyenge teljesítménnyel dolgozott.A bányaüzemköltség terhére a következő beszerzések történtek: 2 új fékmű,37 db önürítŐ letakarítási csille, 30 LE-s új mozdony, 12 LE-s benzinmozdony AndrássyII. bányarészbe, kétlépcsős Ingersoll-komprcsszor, 2 kőzetfúrógép és egy újgőzkazán. (Az Andrássy II. bányarész elnevezést ettől az időtől kezdvehasználják.)f) Rudahánya — 2/6 S

A rudabánya—felsőtelekesi út, amely a jelenlegi Adolf táró mellett vezetetta Pap-erdeje felé, a bányaművelésnek útjában volt. Rudabánya község hajlandóvolt az út áthelyezéséhez hozzájárulni, ha a társulat a községnek 25 000 Kkamatmentes kölcsönt nyújt, amelyet 10 egyenlő évi részletben fizethet vissza.Az így használaton kívül helyezett út a társulat tulajdonába került.Ezen a közgyűlésen határozták el, hogy a Rudabányán feleslegessé vált III.sz. kotrógépet 15 000 K-ért átadják a witkowitzi műveknek.1907. Az 1906/07. üzemévben befejezte munkáját az ,,Üj rész"-ben dolgozó egyikkotrógép, és mindkettő alapos javítás után az Andrássy II. bányarészbe került.Az említett üzemévben a kotrógépek működését a jelentés szerint az erős fagy,a nagy havazások, később az e területen jelentkező talajcsúszások kedvezőtlenülbefolyásolták, úgyhogy a 2 kotrógép összesen csak 15 hónapot és 26 napot dolgozott,s emiatt a letakarítás mennyisége erősen visszaesett.A munkáslétszám biztosítása céljából folytatott toborzást eredménytelenségemiatt végképpen abbahagyták, s a súlyt inkább a környező falvak lakosai a vasércbányászatiránti érdeklődésének felkeltésére fordították, s ezért újból felemeltéka szakmány- és napszámbért.Nehezítette az üzem helyzetét, hogy a MÁV és a kassá—oderbergi vasútaz év folyamán állandó jellegű szállítási korlátozást és ismételten előforduló teljesforgalomkorlátozást rendelt el. 33 napon teljesen, 61 napon csak csökkentett mértékbentudott a bánya szállítani, ami mind a teljesítményre, mind az önköltségalakulására károsan hatott. Részben ennek tudható be, hogy a bánya első ízbentermelt drágábban a megállapított eladási árnál. A 298 180,6 t ércet 73 279,10 Kráfizetéssel termelték.A lakótelep vízellátásának megoldása újból napirendre került. Az igazgatóságbelátva, hogy ásott kutakkal a vízellátást megoldani nem lehet, a Sajó kavicsteraszából tervezett ipari vizet felvezetni. A vízvezeték költsége előzetes számításszerint 314 100 K lett volna, amely még a szűrőmű költségével növekedne.A közgyűlés utasította az igazgatóságot, hogy vétessen vízpróbát, és lépjenérintkezésbe a vízügyi hatóságokkal a vízkivételi engedély megszerzése érdekében,továbbá folytasson tárgyalást az érdekelt községekkel és az ormospusztaibányával a költségek egy részének vállalása érdekében.1909-ben a társulat 50 000 K-ás alapot létesített a vízellátás biztosítására.1910-ben az igazgatóság jelentette a közgyűlésnek, hogy a Sajó vizét megvizsgálták,s az eredmény vízellátás szempontjából megnyugtató. Mégis a kérdés megoldásaelhalasztódott, mert az Andrássy bányamezőben elég bővizű ivóvízforrást találtak,s bíztak ennek állandóságában, másfelől a Barcikától Ormospusztáig megépülőszabványos nyomtávú vasút építési vállalkozója foglalkozott vízvezeték létesítésévels erre már engedélyt kapott.)0 8>Az 1908. évben tartott közgyűlés a következő beszerzéseket engedélyezte:1 db 3 csatlós barnaszén tüzelésű bányamozdony a pólyánk a-telekesi vonalrészre12000 K-ért1 db k csatlós barnaszéntüzelésü mozdony a barcikai vonalrészre 32 UŰ0 K-ért1 db villamos meddőíelvonóvitla a galyagosi részre , . 27 000 K-értA bányatársulat 28. évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve (11/28) s a mellékletetképező igazgatói jelentés beszámol arról, hogy a megelőző években folytatottkataszteri és telekkönyvi rendezések, s a zártkutatmányoknak térképre

való felrakása 11 db zártkutatmány törlését és 2 db bejelentését tette szükségessé,így a zártkutatmányok száma Borsod megj'ében 180-ra, Nógrád megyében 50-reváltozott. A Nógrád megyei zártkutatmányokat, amelyek Turicska, Ózdin és Szinóbányakörnyékén voltak bejelentve, megvételre a Rimának ajánlották fel.Az Andrássy II, bányarészben gépi letakarítást végző két kotrógépet villamoshajtásúra alakították át.A letakarítás helyének a meddőhányótól való nagy távolsága miatt ez évben 2 dbSiemens gyártmányú 30 LE-s villamos mozdonyt szereztek bc és helyeztek üzembe.A munkabéreket újból emelték (W/a táblázat), bár az igazgatói jelentés szerintaz emelés nincs arányban az élelmiszerdrágulással.Az ércszállításokat a vasúti korlátozások zavarták, amelyeknek okát a jelentéseknem említik. Januárban csupán 5380,7 t, februárban 22 060,9 tonna érc voltcsak elszállítható, s emiatt az érckészlet 1907 szeptemberében 52 543,6 tonnávaligen nagy értéket ért el.Az igazgatóság azon előterjesztése miatt, hogy egy újabb 12 családos munkáslakóházszükséges, amelynek építési költsége 33 000 K lett volna, a közgyűlésennagy vita fejlődött ki. Az elnöklő Schuster Frigyes witkowitzi vezérigazgató ejavaslatot a bányaüzem tisztázatlan helyzetére való tekintettel nem javasolta, sőta bánya termelését is a meglevő létszámmal a jelenlegi szinten kívánta tartani.Gyürky Gyula ózdi bányaigazgató viszont helyesnek találta a munkáslakóház építését,és a bánya termelését 350 000 t-ra kívánta fejleszteni.A jegyzőkönyv a tisztázatlan helyzetet" részletesebben nem magyarázza.Valószínűleg az a magyar kohóművek állandó tiltakozását jelentette az érc külföldrevaló szállítása ellen. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy az ellenvéleményt— amelyet a Rima képviselője terjesztett elo — leszavazták.A közgyűlések jegyzőkönyvein kezdettől fogva végighúzódnak a különfélesegélyezések elintézései. Alkalmazottak gyógykezeltetései, szerencsétlenül járt munkásoközvegyeinek, tanítóknak, papoknak, jegyzőknek évi segélyezései, felekezetiiskolák kéréseinek eldöntései, amelyeknek ismertetését mellőzzük. Nagyobb összegetjelentett a rk. templom építésének támogatása, amelyhez a társulat az 1899.és 1909. közgyűléseken járult hozzá.A 29. közgyűlés Hahn bányaigazgató betegsége idejére a társulat helyi vezetésévelHönsch Árpád ötösbányai igazgatót bízta meg.A jegyzőkönyv (1/29) beszámol arról, hogy a már 1902-ben, Hahn által javasoltszálíítószint leszállítását megkezdték,Az új szállítószintet (8. ábra) az ,,Uj résszel" (Andrássy III.) a 170 m hosszúFrigyes táróval (Schuster Frigyes witkowitzi vezérigazgató neve után) kötöttékössze. A Polyánka-i rendező pu.-ról kiinduló pálya (15. ábra) 875 m-ben K felé kanyarodottaz említett táróhoz, míg az É felé levő bányarészekbe a 299 m hosszú Adolftáróval csatlakozott. (Sonnenschein Adolf vezérigazgató helyettes neve után,}A tárók feletti öntöttvastábla a társulat és a táró nevét, az építés évét és a tengerszintfeletti magasságot tünteti fel. A polyánkai pálya hossza az ércsikló fejállomásátólaz Adolf táró szájáig 1233 m.Az Andrássy I. bányarészben az Adolf táró, mint alagút vezetett, másik szájánála pálya külszínen haladt, míg az Andrássy II. bányarészbe 210 m földalattialagúton keresztül ért el.Az altáró 1952. évi üzembehelyezéséig ezen az útvonalon bonyolították le azércszállítást. A külszíni bánya belső forgalmának ma is ez a fő szintje.9* — 2/t S,

132 A HOKSQDI BÁNYATÁRSULAT ESEMÉNYEIAz üzemi jelentés megemlíti, hogy Andrássy II. bányarészben a 2 kotrógépfolytatólag dolgozott, de az egyik gép T> hónapig 2—3 méteres áthúzódó ércbenhaladt, s emiatt a letakarítási teljesítmény csökkent.A Bruimann bányatelek területén a letakarítás kemény mészkőben folyt.A kivándorlás megnehezítése miatt a munkáshiány már alig volt észrevehető.A béreket az élelmiszerdrágulás miatt újból emelték.8. ábra. Villamos vasúti pálya, háttérben a községgelA bányatársulat szénszállítási szerződése a Magyar Általános KőszénbányaRT-vel, mint a közgyűlésen bejelentették 1913-ban lejár. A drága szénár miatt atanács szükségesnek látta a kurityáni saját szénterület bányászati feltárásávalfoglalkozni, hogy az arra az időre üzemképes legyen.A Szuhogy felé vezető úton, a vasúti híd melletti 12 családos munkáslakóházépítéséhez ebben az évben szavazta meg a közgyűlés a 34 000 K-t.A lakótelep egyre bővült. Kgyes részeit különböző helyi nevekkel látták el.így a fürdővel szemben levő házsort, hol a faházak álltak Felsőtarackosnak nevezték,mert kohósalakra épült, amelyet ,,tarack"-nak neveztek.A kórház felé vezető házsor volt az Alsótarackos. Az ebből nyugatra elágazólakóházakat ,,Ördögsziget"-nek nevezték, míg a Szuhogy felé vezető út É-i oldalánlevő házsor neve Bosznia volt, építésének Bosznia annexiójával való egybeesésemiatt.i»io. Hahn igazgató egészségi állapota nem javult, így a witkowitzi nyugdíjintézetorvosával felülvizsgáltatták, ki munkaképtelenséget állapított meg, s ezért 1910.október l-től nyugdíjazták.

Évi kegydíjat 4000 K-ban és végkielégítését szolgálati szerződése alapján 18 000K-ban állapították meg, amelyet szolgálati lakásának kiürítésekor fizettek ki.Hahn viszonylag rövid szolgálati ideje alatt a vasércbányászat fejlesztésébenjelentős munkát végzett. Az ő nevéhez fűződik a főszállitószint 27 m-rel való leszállításánakterve, az Andrássv TIT. rész feltárása, a villamos energiaellátás bővítése,a sűrített levegős fúrás bevezetése, a kotrógépek villamos hajtásúra való átszereléseés a gazdaságosság műszaki megoldásokkal való elérése. A vasércbánya üzemvezetőjéülHahn nyugdíjazása után Jánk Sándort nevezték ki, aki már 1005-től mintbeosztott mérnök Rudabányán teljesített szolgálatot. A bányatársulat igazgatóiteendőit pedig továbbra is Hönsch Árpád látta el.Az 1900-ban még elutasított Csáky féle 100 kat. hold megvételéhez 1910-ben aközgyűlés hozzájárult.Az Andrássy III. bányarész meddőhányója a rudabánya-szuhogyi úton némitalajmozgást okozott, ezért áthelyezésére akarták a társulatot kötelezni. A hatóságiszemle az út állapotát egyelőre kifogástalannak minősítette, s áthelyezéséretovábbi 5 év haladékot adott.Az 1909/10. évi igazgatói jelentés beszámol arról, hogy a Bruimann bányarészkifogyóban van, s ezt a Deák és Herta bányatelkek (I. rajzmelléklet) feltárásávalremélik pótolni.A barcika-ormospusztai szabványos nyomtávú vasút megépítése komoly fonná- jun.ban felmerült. Ezzel kapcsolatosan Rudabánya bekapcsolását kétféle módon tartottáklehetségesnek. Vagy a szabványos nyomtávú vasutat meghosszabbítani,vagy Ormospusztán a barcikai helyett új rakodóállomást létesíteni. A közgyűléstarifális és műszaki kérdések tisztázása céljából tanulmány készítését rendelte el.A Rima fokozatos fejlődése következtében a bányarész arány szerinti rudabányaiércmennyiséggel nem tudta ércsziikségletct ellátni, ezért a Rawack és (irünefeldbeutheni cégnek megbízást adott, hogy a witkowitziak részére szerezzen máshonnankülföldi ércet, hogy e mennyiségnek megfelelőt ő a rudabányai ércből megkaphassa.A kereskedelmi ügylet sikerült, és a közgvűlés — az alapszabályok értelmében —a hozzájárulást megadta.Ugyanez a közgyűlés Peickert Emil főkönyvelőnek, akt a társulat megalakulásaóta munkáját igen lelkiismeretesen végezte s szembaja miatt nyugdíjba ment,10 000 K rendkívüli jutalmat szavazott meg.Az 1912-ben tartott közgyűlésen a vasércbánya előrelátható élettartamát 15, ifif2.legfeljebb 20 évre becsülték, s ezért szükségesnek találták a leírási hányadot megnövelni.Biztosítani akarták ezzel azt, hogy a bányába fektetett tőke a bányakimerülése előtt visszatérül jön. Elhatározták, hogy az iparvasút, bányavasút, lakóházak,üzemi épületek és műhelyberendezés leltári értékéből az addigi 1% helyett5%-ot és az egyéb leltári tárgyak és az ezután megvalósuló beruházások értékébőlévente 10%-ot írnak le.1888-ban a rudabányai nagyüzemű bányászat kezdetétől számítva először vetettékfel a földalatti bányászatra való áttérés gondolatát. Az ez évi közgyűlés újrafoglalkozott a kérdéssel s ,.elhatározták, hogy a Vilmos II. részben (erdőőri lakástólNy-ra) az esetleg még található ércek földalatti műveléssel nyerendők". A legközelebbiidőben a terület feltárására és a későbbiekben szükséges szállítóút megteremtéséretáróhajtást terveztek.A közgyűlésen döntötték el, hogy a vasércszállítással az eddigi rendszert tartjákmeg, és se Ormospusz tárói, se Szendrőből nem kívánják a szabványos vasút

felvezetését. A Rima képviselője javasolta, hogy ez esetben a barcikai rakodótépítsék át Talbot-retidszerű MÁV kocsikkal való szállításra.A Rima hajlandó volt a költségeket egyedül fedezni, a javaslat mégsem valósultmeg.Az 1912. évi rudabányai községi tűzvész, amelynek pusztításában a vízhiánynakjelentős része volt, újból előtérbe hozta a 3 évvel ezelőtt abbamaradt rudabányaivízellátás megoldását. Akkor azt remélték, hogy a bányában talált forrástartós lesz. Reményük nem vált valóra, mert fokozatosan csökkent a vízhozam, sígy a vízkutató szakértők véleménye alapján {varázsvesszős Tüköryné) a Schottés Tsa Osterode-i céggel ivóvízkút létesítését határozták el. A következő év azonbanújabb csalódást okozott. 75 740,64 K-t költöttek már vízkutatásra, s a némettársaság által végzett munka is eredménytelenül végződött. így csak a gyenge víztiozamúásott kutakra voltak utalva.Az első világháború kitörése előtti utolsó közgyűlésen Hönsch igazgató beszámolta Deák-bányatelekben végzett kutatásokról. Közölte, hogy az ott előfordulóércek Fe-tartalma 33—36% között váltakozik, így művelésre nem alkalmasak.A kihajtott szállítótárót azért továbbfolytatták, abban a reményben, hogya korábbi mélyfúrásokból ismert nagyobb fémtartalmú ércet elérik. Az ércnek aszállítószintre való felvontatására az ún. VI. felvonó szolgált.isiH, 1913. október 1-én kezdte meg a társulat kurityáni szénbányája üzemét. Termelésétévi 50 000 t-ra kívánták fejleszteni. A termelésből 15 000 t a bányatársulatsaját szükségletének fedezésére szolgálna, míg a további 35 000 t-t a legkedvezőbbmódon akarták értékesíteni.1914. 1914-ben társulati közgyűlést — bár tervbe volt véve — nem tartottak, ígyaz 1912/13. és 1913/14. évről szóló jelentések a 33. közgyűlésen 1915, szeptember4-én Rudabányán kerültek tárgyalásra.1915. A háború kitörése következtében Jánk üzemvezető is bevonult, helyettese BőhmÁgoston főmérnök lett. A személyi változás, a háborús nehézségek következtébenüzemi jelentések nem készültek, így csak a közgyűlés jegyzőkönyvében (11/33) találhatóadatok nyújtanak a táblázatokban közölt üzemi eredményeken kívül —ezen időszak érdekes eseményeiről némi tájékoztatást.A jegyzőkönyv megemlékezik arról, hogy a diósgyőri állami vasművek nagyolvasztójukat1917 elején akarták üzembe helyezni. Ezért a witkowitziaknak járóvasércszállítás egy részét szerződéssel a maguk számára kötötték le. A nagyolvasztóüzembe helyezése a háborús események miatt elhalasztódott, így kérték, hogy az1917. január 1-től szállítani kért rudabányai ércet vagy a bányában, vagy a rudabányairakodóállomás környékén készletezzék addig, míg a kohó elkészül, és aztfelhasználhat j a.Az érc átengedéséhez már az előző közgyűlés hozzájárult, e mostani kéréshezpedig a witkowitziak azzal a feltétellel járultak hozzá, ha a kincstár az érc árát éstárolását megfizeti.A vasércbányászat adományozott területe Alliquander Ö. szerint (8) 1914,évben 18,04 ha-ral csökkent, mert a m. kir. kincstár tulajdonát képező felsőtelekesi„József", alsótelekesí „Ludwig, Egyezség" és a szuhogyi „Egérmező" védnevűfelső magyarországi négy bányamértéket törölték.Az 1914/15. üzemév eredményeit tárgyaló, 1916-ban megtartott közgyűlésenJánk üzemvezető már ismét jelen volt, azonban a bányáról szóló műszaki jelentéshiányzik.

A bányában a létszám csökkent, a termelés, letakarítás visszaesett, beszerzésekelmaradtak.A külszíni érces munkahelyek meddő-érc arányát 1910/11— 1916/17 években 191*.Thern Sámuel ny. bányamester értékes feljegyzései alapján a 4. táblázatban adjuk.Az adatok igen jellemzők az érces munkahelyek meddő arányára, amely idővel fokozatosanaz érc csökkenésére és a meddő növekedésére mutat, és a külszíni termelésönköltségemelkedését indokolja.i. táblázatÉv Érc % Meddő %1910/11, ,13,771011/12. 60,40 39,511912/13. 64,18 35,831 ÍM 3/14. 53,80 4 6,111914/15, 43,47 56,531915/16, . ' «,8i 57,161916/17. 45,07 54,93Ekkor szerezték be a Flottmann gyártmányú, 25 m 3 /perc teljesítményű, 6atü kompresszort, amelyet 163 LE-s motorral hajtva a rudabányai villamosközpontbanállítottak fel. A sűrített levegővel ellátandó fúrókalapácsok száma 30.Típusa Flottmann B.A sűrített levegős fővezeték 5"-os és hossza kb. 3000 m. Az elosztóhálózat1200 m hosszú, 2 és l/2"-os csővezeték.A padrobbantás bevezetése céljából 2 darab háromlábú állványra szerelt Demagrendszerűnehéz fúrókalapácsot' szereztek be. Ezekkel függőlegesen lefelé fúrtakaz egyes emeletekről és nagyobb robbantótÖltést alkalmaztak.A kompresszor beépítésével a villamos központ tartalék nélkül maradt, s ezértbővítése vált szükségessé. A bővítés 1917. június 18-án kezdődött. Beépítettek 2db 122 m 2fűtőfelületű lángcsöves kazánt, egy 160 LE-s 140 percenkénti fordulatszámú,fekvő kompaund gőzgépet, 225 l/perc teljesítményű Worthington tápvízszivattyút.A füstelvezetésre a meglevő mellé még egy 45 m magas, 1,3 m átmérőjűsamott-téglával bélelt vaslemezkéményt építettek, amely 1918. május 31-re készült el.A korábban már megépült MÁV barcika—ormospuszta-i szárnyvonal menténfokozatosan fejlődő szénbányák a barcikai állomás bővítését kívánták. Ezért aMÁV felhívta a társulatot, hogy a barcikai iparvágány rakodóját szüntesse meg,és foglalkozzék a szabványos nyomtávú vasút Rudabányáig való meghosszabbításával.A közgyűlés megbízást adott az igazgatóságnak, hogy tárgyalásokat folytassona MÁV-val, azonban a hozzájárulás feltétele az, hogy a fuvarelszámolás kmszáma Rudabányáról folyamatos legyen, és hogy az iparvasúti szállítás a vasútépítésideje alatt zavartalanul történhessék.A szabványos nyomtávú vasút műtanrendőri bejárása 1916. április 16-án történtmeg. Ez alkalommal Hönsch bányaigazgató a társulat álláspontját a következőkbenadta meg.Ha a MÁV saját költségén a vasutat közforgalmúvá kiépíti, a társulat a tulajdonátképező ingatlanokat, amelyek a vasútépítéshez szükségesek, és a kisvasút

pályáját képezik, díjmentesen átadja. A barcikai kisrakodó építményeiért 65 000 Kkártalanítási összeget, s a barcikai ingatlanokért négyszögölenként 2 K-t kér. Hajlandóa vasútépítéshez bányában termelt követ adni, m 3 -ként 1 K-ért.A MÁV a 65 000 K-s megváltást nem fogadta el, s így a rendes nyomtáv kiépítéseismét elaludt, s újra csak 1921. május 24-én került napirendre, amikor bizottságállapította meg szükségességét azzal, hogy a terveknek napi 1500 t szállításraés 20 t-s vagonok továbbítására kell kt i szülniök.A nagymérvű létszámcsökkenés (54,03%) a termelési eredményeket kedvezőtlenülbefolyásolta. Az üzemek folytonosságát célzó katonai munkásosztagok nemvoltak megszervezve (9), illetve a munkásoknak a hadiszolgáltatási törvény alapjánvaló lekötése iránt nem történt azonnali intézkedés.Ennek pótlására a bevonult munkások helyett a külszíni bányászatban mégtermelő munkahelyeken is nőket és hadifoglyokat alkalmaztak. 1915-ben 150,1916-ban 300, 1917-ben 270, 1918-ban 193 volt a Rudabányai) alkalmazott hadifoglyokszáma, akik túlnyomórészt oroszok voltak.Akadályozta a termelést a nagyobb brizanciájú repesztőanyagok beszerzéséneknehézsége is (9), Rudabányán a 2. sz. Nobel dinamitot használták, melyet aháborús viszonyok miatt nem tudtak beszerezni. E hiány csak az üzem katonaifelügyelet alá való helyezésével szűnt meg.Az 1916. évi közgyűlés már a tisztviselők és alkalmazottak újabb hadi drágaságipótlékául megszavazott 1 havi fizetésről emlékezik meg.ioi7. A hadiállapottal kapcsolatos vasútforgalmi korlátozások, vonalzárlatok ésmás szállítási nehézségek állandóan éreztették termelést zavaró hatásukat.Ehhez járultak még a munkások élelmezésének növekvő nehézségei, amelyeketa hatóságok csak csökkenteni voltak képesek.Évről-évre fokozódott az anyaghiány, robbanóanyagban, gyújtózsinórban stb.A növekvő kokszhiány a kohók működését s így a vasércfelhasználást csökkentette.1917/18-ban az üzemi élelemtár jellege megváltozott, és mint bérkiegészítőtényező működött, amely a bérek mértéktelen emelkedését volt hivatva fékezniazzal, hogy a létfenntartási szükségleteket a dolgozók részére megszerezte, és mérsékeltáron elosztotta.1918. 1918 márciusában panaszbizottság vizsgálta felül a munkásság ellátását éskeresetét- Ennek eredményeként 60% drágasági pótlék, továbbá műszakonkintés családtagonként 40 fillér segély fizetésére kötelezte a társulatot, elrendelve, hogya legfontosabb élelmiszereket az 1917. évi árakon kell kiadni.1918 augusztusában a witkowitzi társaság Kállai Géza oki. bánya- és közgazdaságimérnököt nevezte ki rudabányai bányaigazgatónak, A 34 éves fiatal bányaigazgatómunkájának irányításával továbbra is Hönsch Árpádot bízták meg. Kállaiigen nagy lendülettel fogott az egyre nehezedő ellátási viszonyok leküzdéséhez ésa bányászat fejlesztéséhez.1918. október 1-től 10 évre bérbe vette báró Radvánszky Kálmántól és RadvánszkyRéláné, szül. gróf Tisza Paulától az Ormospusztától É-ra a rudabányaivölgyben fekvő 710 magyar hold kiterjedésű, ún, kisormosi gazdaságot. A bérletiösszeg magyar holdanként és évenként 50 K volt. A területből 446 hold szántóföldés rét, 2f>4 hold legelő volt.Célja a bérlettel a rudabányai dolgozók ellátásának a nagyon bizonytalan közellátástólvaló függetlenítése. A felszerelés nélküli gazdaságot rendbehozták, és amezőgazdasági művelésen kívül az állattenyésztést is bevezették.

Az üzemi lovak ellátása a takarmányhiány miatt szintén igen nehéz volt, ésezért Kállai egy ún. szalmafeltárót" is létesített. Az épület a rk. templommal szembenlétesült, és üzembehelyezése 1918. október hónapjában történt. A vegyi eljárássalkezelt szalmától a lovak megbetegedtek, s jelentős számban elpusztultak,így azt be kellett szüntetni.Ebből az időből ered a bánya négy részre való bontása is, mégpedig a már eddigis használt Andrássy I. és II. elnevezés, továbbá az Űj rész, mint Andrássy III. ésa Vilmos bányarész, amelyhez üzemvezetésileg a Bruimann, Splényi és Deák bányarészekis hozzátartoztak.Kállai az üzemben levő benzinmozdonyokat a benzinhiány miatt faszéngázgenerátorralműködőkké alakíttatta át.A lakótelep javítási és építési munkáihoz téglaprést szerzett be, hogy a tégláthelyben gyárthassa. Kísérleti mészégetőt is létesített, tehát minden vonatkozásbanönellátásra igyekezett berendezkedni.A bánya fejlesztése terén azonban nem lehetett a háborús viszonyok közötteredményeket elérni.A Tanácsköztársaság idejéről feljegyzés nem maradt, csupán annyi, hogy a ISID.munkásság részére kiszolgáltatandó élelmiszerek árát és mennyiségét újból megállapították.Minden munkás havonta 4 kg szalonnát 4 K-ért, 20 kg lisztet kg-ként0,50 K-ért, továbbá burgonyát kg-ként 0,10 K-ért kapott. Az árkülönbözetet atársulat fedezte. Az ormosi gazdaság e költségeket lényegesen csökkentette.1919 májusában Rudabányát pár napra a csehek szállták meg, kik a kommunistaérzelmű munkásokat elfogták, és Szendrőbe kísérték. Kiszabadításukért Kállaiszemélyes felelősséget vállalt az ottani entente katonai parancsnokságnál, mire adolgozókat szabadon engedték. Az előrenyomuló Magyar Vörös Hadsereg a cseheketkiszorította.A proletárdiktatiira után az új országhatár az érc Witkowitz-ba való kiszállításaelé akadályokat gördített, így a munkások fizetéséhez és anyagbeszerzéséhezszükséges forgótőke biztosítása nehézségekbe ütközött. Ez idézhette elő, hogy alaboratórium működését, amely 1883-tól szakadatlanul dolgozott 1919-ben megszüntették.Tapp Károly (10) a rudabányai barnavasércvagyont a következő becslésseladta meg:(A) feltárt érc vagyon(B)valószínű érc vagyon(CJ az értékesíthető ankerit és ólom vasérc (15—20% Fe){CJ lehetséges ércvagyon•5,9 millió tiÖyfi millió0,9 millió tmérsékelt.Előnvt jelentett a munkabérek biztosítása szempontjából, hogy a társulatkurityáni szénbányájának termékét könnyen értékesíthették. A bevételekből azércbánya költségeinek legfontosabb része fedezhető, s az ércbánya törzslétszámaa pénzügyi rendezetlenség ideje alatt is megtartható volt.A witkowitzi vezetőség Kállainak olyan utasítást adott, hogy „csináljon amitakar, de pénzt ne kérjen". A külföldi nagytőkések nem találták már jó üzletnek aváltozott viszonyok között Rudabánya fenntartását, és látták, hogy az új országhatárokbizonyosmérvű gazdasági átalakulást kívánnak.A csehszlovák tőkések célja a felvidéki magyar-érdekeltségű (Rima-Korompa)vasgyár megszüntetése, s ezzel piacuk biztosítása volt, s nem a rudabányai vasércektermelésének fokozása.tIDSO.

A magyar államkincstár elvesztette erdélyi vasércbányáit és vaskohóit. Felvidékimagyar magánérdekeltségű vasércbányák érceit is kezdetben nehéz volt a vámhatáronáthozni. (Rima: Alsósajó, Rozsnyó, Luciabánya, Vashegy). A hazai ózdi és diósgyőrikohók szempontjából döntő jelentőségűvé vált a rudabányai vasércbánya, így akormányzat egyrészről az érc kivitele elé akadályokat gördített, másrészről az államnagy lendülettel megkezdte a hazai vasérckutatást, főleg a Bodva völgyéhez csatlakozóan,a rudabánya—martonyi csapásvonal mentén.A bányatársulat jogainak megvédése érdekében már 1918-ban Égerszögön ésTeresztenyén 15 záttkutatmányt jelentett be, és az állami vasérckutatásokat állandófigyelemmel kísérte.Ily előzmények után és körülmények között hívták össze Rudabányára a 35.bányatársulati közgyűlést 1921 november 23-ra. A közgyűlés az 1916/17, 1917/18,1918/19. és 1919/20. üzemévi jelentéseket és zárszámadást tárgyalta, amely utóbbiaz infláció miatt már csak alárendelt jelentőségű volt. Ekkor határozták el, hogyaz üzemévi elszámolásról a naptári évire térnek át (táblázatainkban ez időtől fogvaaz adatok így szerepelnek). A megmaradt levelezésből megállapítható, hogy a 20-asévek elején még kisebb mennyiségű ércet szállítottak Witkowitzba (II«. táblázat).1920. március 1-vel került Rudabányára dr. Görgő Tibor bányaorvos. Kiválószaktudása, lelkiismeretessége és szorgalma egészségügyi vonatkozásban nemcsakhelyben, de a környéken is elismerést szerzett munkájának, amellyel kiemelkedőeredményeket ért el a TBC elleni küzdelem és az általános egészségügy terén. A 35éve folytatott munkáját ma is közmegbecsülés veszi körül.1921. évben jelentették be az Adolf és 1922-ben az Árpád védnevű bányatelkeketadományozásra. Az Adolf előkészített, rézmentes ércvagyonát Kállai 61 232t-ra, az Árpádét 31 824 t-ra becsülte. Az Árpád, Andrássy I.-től Ny-ra, az AdolfK-re fekszik.Az említett közgyűlés határozta el a kurityáni villamosközpont és a kurityán—rudabányai távvezeték megépítését. A gazdaságossági számítások ugyanis aztmutatták, hogy kedvezőbb a társulat saját termelésű selejtszenét a bányánál villamosenergiatermelésére felhasználni és távvezetéken biztosítani a vasércbányaenergiaellátását, mint a jobbminőségű szenet Rudabányára vasúton szállítani, sgyengébb teljesítményű kazánokban, gőzgépben és generátorban áramtermelésrefelhasználni. Ezt a megoldást támasztotta alá az is, hogy Kurityánban a szénbányafejlesztése is villamos energiaigényt jelentett,A kurityáni szénbánya vagyona 1921. december 31-én 8 millió tonna volt.A 9 km-es kurityán—rudabányai távvezeték a szükséges transzformátorral,15 000 voltos kapcsolóberendezéssel és villamosközponttal 1922-ben megépült, dea rudabányai villamosközpont üzemét a kurityáni központ kis teljesítménye miatt,továbbra is tartani kellett.A szénbánya vállalatok termelést okozása érdekében az eladott szén után feláratszámíthattak, s az így befolyó összeget részben saját hasznukra, részben bányaberuházasokra és mun káslak ás ok építésére f ordíth at t ák. E z tet te lehet ő vé egyfelől a villamosközpont megépítését, másfelől a továbbhanyatló vasércbányászat támogatását.Az ózdi kohók kokszhiány miatt hidegen állottak, a külföldi ércszállítás jelentéktelenvolt, s mégsem kellett 1920-ban a vasércbányával leállni.Az élelmezési viszonyok javítása és az önellátás fokozása céljából Kállai a szalmafeltáróépület átalakításával malmot létesített, amely haté)sági ellenőrzés mellett15%-os kiőrléssel dolgozott. A gabonafélék darálásáért 12% vámot szedett, A malom

1921. végéig 3:12,6 t különböző gabonanemíít dolgozott fel. A liszt minősége azonbannem volt megfelelő, így működését a nehéz ellátási viszonyok elmúltával beszüntették,és a 30-as évek végéig csak mint terménydaráló működött.Az infláció növekedtével és a közellátás rosszabbodásával a saját gazdaságjelentősége egy ideig még növekedett. A dolgozók ellátása ennek révén javult.Az érc csehországi kiviteli tilalma miatt a bánya termékét értékesíteni nem tudta,s ezért 1921, év második felében az üzem teljesen szünetelt. Biztató jel volt azonban,hogy az év végével Ózdon a nyers vastermelés újból megindult.Az export hiánya miatt a vasérckészlet Rudabányán igen megnövekedett, 1022.s ezért az üzemmenet 1922-ben is erősen korlátozott volt. E két év volt az első világháborúutáni gazdasági válság legnehezebb időszaka.Az ormosi gazdaság önköltsége egyes lisztfajtáknál az infláció következtében8—24-szeresre növekedett. A dolgozók hűsellátása céljából ismét bevezették ahús-fémjegyeket, amelyet mind a dolgozók, mind családtagjaik megkaptak, sennek ellenében vásárolhatták a húst, míg a térítés levonása béríven történt.Radvánszkyék az infláció növekedtével a bérleti díj természetbem térítésétés a bérleti összeg felemelését olymértékben kívánták, hogy azt tovább fenntartaniaz ellátási viszonyok javultával nem volt érdemes s ezért a bérletet 1923. októberl-re felmondták.Az igazgatóság a nehéz gazdasági viszonyok miatt azonban nem csüggedt,hanem összeállította fejlesztési tervét. így a fából épített lisztraktár átépítését,az igazgatósági épület bővítését, munkásotthon, ércaprító és osztályozó berendezéslétesítését tervezte.Az árak 1923-ban az 1922. évieknek 20-szorosára emelkedtek és az ércszállítás 1923.nem indult meg oly mértékben, hogy a tervek kivitelre kerülhettek volna.Az infláció fokozatosan erősödött, s ezért a 36. közgyűlésen (11/36) Kállaia társulat alaptőkéjének 1,2 millió K-ról 500 millió K-ra való felemelésére tett javaslatot,hogy a különböző sürgősen megvalósítandó beruházásokhoz hitelkerettelrendelkezzék.Javaslatát elfogadták.1924 júniusában végre megkezdődött az ormospuszta—rudabányai szab-1924,ványos nyomtávú vasút építése. Eredetileg a társulat kölcsön felvételével kívántaaz építés költségeit biztosítani, azonban a szénkonjunktúra oly nyereséget biztosított,hogy abból fedezhették.Az építést a társulat saját kezelésében végezte, hogy az építés az iparvasútforgalmát ne zavarja (9. ábra).Engedélyezési bejárását 1925, április 6-án tartották,

Az 1924. év a szanálás megkezdésének éve volt. Megszűnt országosan a természetbeniellátás. A felvett 250 millió aranykoronás külföldi helyreállítási kölcsönnelstabilizálták a koronát [9],A természetbeni ellátás, mint szükségmegoldás nem szolgált a teljesítményeknövelésére, mert megkapta a jobban és kevésbé dolgozó egyaránt, csupán a műszakmulasztókkalszemben volt némi fegyelmező hatása. Megszüntetése az ellátásiviszonyok rendeződését jelentette.í>. A barcikai iparvasúti rakodólebontásalilás.A szanálás következtében 1925-ben a termelés az előző évinek majdnem feléreesett vissza (la táblázat), de a következő évben már újból elérte, sőt túlhaladtaa megelőző időszak értékét,A pengő-mérleg 1925. január 1-vel a társulat vagyonát 4 401 000 P-ben állapítottameg. Ezen értékelésben az ércvagyon 1 525 000 P-vel, a szénvagyon 416 000P-vel szerepelt. A P-ben készített mérleget a 38. közgyűlés fogadta el..Az 1925. évi tiszta nyereséget a 39. közgyűlés 1 194 044 371,64 K-ban állapítottameg, amely összeg a résztulajdonosok között került kiosztásra. A K átértékelésétP-re 1 millió K egyenlő 80 P alapon végezték.A Rima Andrássy Gézától annak idején megvett 16%-os érdekeltségét 1925-ben 45%-ra növelte.A közgyűlésen a bányatanács tagjait újraválasztották. Az érdekeltségi arányváltozása miatt a witkowitziak már kisebb számaránnyal szerepeltek. A tagoka következők:báró RotschiklJenőSonnenschein Adoifvezérigazgató

Wittmann Ferenc igazgató, a witkowítziak részérő] éndr, Uiró l'ál vezérigazgatóZorkóczy Samu vezérigazgatóhelyei teíGyiirky Gyula bányaigazgató, a Rimarészérül.Kállai már 1924-ben közgyűlés elé terjesztette javaslatát a kurityáni villamosközpontbővítésére. A közgyűlés engedélyezte is, de hitelhiány miatt megvalósításranem került.l!)2G-ban újból előterjesztette azzal, hogy a bővítéshez szükséges hitel a kuri- tOS*.tyáni szénbánya nyereségéből rendelkezésre áll, és kérte a hozzájárulást a munkamegkezdéséhez.Kijelentette, hogy ha a közgyűlés ennek ellenére sem járul hozzá az építkezésmegkezdéséhez, és a bővítést el kell halasztani, akkor az üzemfenntartásáért felelősségetvállalni nem tud, mert az áramfejlesztő gépnek nincs tartaléka, s olyan állapotbanvan, amely nem nevezhető üzembiztosnak. Ehhez járul még, hogy a vasércbányaáramszükségtetc a meddőhányók felvonóinak energiaigényével lényegesenmegnövekedett, a szállítósziut feletti ércet jelentős mértékben leművelték és abányászatot a szállítószint alatt kellett folytatni pl. a Vilmos bányarészben, amianyagfel vontatással és vízemeléssel járt. A megnövekedett energiaigényt a rudabányaivillamosközpont kielégíteni nem tudta.Rámutatott, hogy a Rudabányára történő szén felszállítás már csak MÁVvagonokban történhet, mert az iparvasút, amelyen a szállítást önkczelésben végezték,megszűnt, s így a rudabányai villamosközpont üzembentartása még gazdaságtalánabbávált.A villamosközpont bővítését még az is indokolta, hogy a társulat kurityániszénbányájában 11% palás szerkezetű apró- és porszenet termeltek, amely nemadható el, Ha a villamosközpont bővítése megvalósulna, olyan kazánt javasoltbeszerezni, amelyben a hulladékszén felhasználható.Javaslatához összeállíttatta a Rudabányán üzemben levő villamos hajtásúgépeket motoraik névleges teljesítménye alapján, és a világítási fogyasztást, hogya bővítés szükségességét ezzel is igazolja. Az adatok a bánya gépesítésérefelvilágosítást nyújtanak, azokat a 5. táblázatban közöljük.Nem szerepel a kimutatásban a rudabányai villamosközpontban levő 25 m/pereteljesítményű kompresszor, amelyhez legalább 200 LE-s motorra volna szükség,így üzemidőben a fúrással gyakran le kellett állni, mert ideiglenesen 140 LE-sgőzgéppel hajtották meg. Az ehhez szükséges szenet állandóan fel kellett szállítani,márpedig e ÍE-szám nem elegendő a kompresszor gazdaságos üzemben tartására.Hasonlóképpen áramhiány miatt nem volt kihasználható a villamosvontatásúbányavasút sem, és ezért a faszén gázgenerátoros mozdonyokkal kellett a szállításterősíteni. A kotrógépeket is áramhiány miatt nem tudták 1915-től 1920-ig üzembentartani.Kállai fenti indokait még azzal is kibővítette, hogy a Rima részéről a szállítottérc aprítását és osztályozását kívánják, ami energiahiány miatt szintén nem valósíthatómeg. Rámutatott, hogy a 2,5 millió tonna feltárt pátvasérc pörkölésénekkérdését is meg kell oldani, ami szintén energiaigényt jelent. Közlése szerint akurityáni generátor 36%-os túlterheléssel dolgozik, mert teljesítménye 351,5 LE.A szükséglet szerinte összesen 872 LE, a távlati pedig az cgyidejüségi tényezőfigyelembevételével 1212 LE lenne.

142 A BORSODI BÁN YATÁRSULAT ESEMÉNYEI.5. táblázatA gép megnevezése Működési Helye Névleges LEIV. sz. meddőfelvonóIII. sz. felvonóSzivattyúSzivattyúII. sz. nieddöfelvonóVII. sz. meddöfelvonóVitla a 3. és 4. szint közöttElektropneumatikus fúrógépV. sz. felvonóVégtelen kötelüI. sz. kotrógépII. sz. kotrógépEgyenirányítóSzivattyúSzivattyúMalomhajtó motorKörfürészhaj tó motorKürfürészhajtó motorMűhely transzmissziói'émvágógépDagasztógépVagonvontatóhányóvontatóTéglaprésTelepvilágitás Rudabányán és KurityánbanAndrássy I.Andrássy I.Andrássy I.Andrássy I.Andrássy II.Andrássy II.Andrássy II.Andrássy II.Andrássy IIIAndrássy IIIAndrássy II.Andrássy II.villamosközpon tvillamosközpontüzemtérüzemtérműhelyüzemtér,üzemtér,állomás(Csuportetö)(Csuportetö)(Csuportetö)(Csuportető)műhelypékműhelyÖsszesen:041530104028S425204040605440356386í2816255X7 LE1U27,Az áramszükséglet. biztosítása céljából tárgyalásokat folytattak a MagyarÁltalános Kőszénbánya R. T. érdekeltségéhez tartozó Borsodi Szénbányák R. T.barcikai erőművével. Az ajánlat KWh-ként 730 K volt, amelyet drágának találtak,mert a bővítés költsége 15 éves amortizáció mellett a sajáttermelésű áram árátelőkalkuláció szerint KWh-ként csak 631—718 K-ra növelte volna.A kö/.gyűlés Kállai alaposan összeállított indokaiellenére sem engedélyezte a villamosközpontbővítésének megkezdését, ami a bánya üzemviteléneknehézségét és a fejlesztés akadályaitEgyéb'2.8%érthetővé teszi.Az utolsó, 40. társulati közgyűlésen 1927-benKállai javaslatait újból nem fogadták el, amimár azzal magyarázható, hogy a witkowitziak a10. ábra. Az ércszállitásmegoszlása 1880—1927birtokukban levő bánya részjegyeket a Rimánakadták át.A Rima viszont Szlovákiában, állítólag ellentételkéntkorompai vasgyárának üzemét szüntette be.A megkötött szerződésről adatok a rudabányai irattárban már nem találhatókmeg, mert ezeket már a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű R. T. budapesti vezérigazgatóságakötötte, aminek irattára a részvénytársaság megszűnése után ismeretlenhelyre került.1928. január 1-vel 48 évi működés után megszűnt a Borsodi Bányatársulat,

mint önálló vállalat, és működését a Rima rudabányai bányaigazgatóságakéntfolytatta.A rudabányai vasércbányászat 75 éves nagyüzemi múltjának I. időszakaezzel lezárult.Összefoglalva az I. időszakot megállapíthatjuk, hogy azt a külszíni vasércbányászattervszerű és komoly műszaki elgondolások alapján való kifejlesztéseLép fék50 0 50 WO Wkm>—- - iti. Az ércszáliitás megoszlása 1880—1927-igjellemzi. A bányatársulat legújabb gépi berendezések üzembeállításával Rudabányavas ércbányászatának az ország bányászatában elismerésre méltó helyet biztosított.Az első világháború és az azt követő gazdasági átalakulás sajnos a bányaelőkészítettségét nagymértékben lerontotta, aminek hátrányát a külszíni bányászata későbbi évek folyamán sem tudta kiheverni.II. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű R. T. rudabányaieseményei 19'28—1944bányaigazgatóságáriakA Borsodi Bányatársulat utolsó éveinek számadásait és üzleti könyveit a !!»&,társulat megszűnése után szabályszerűen lezárták, a mérleget és az igazgatóságijelentést 1928. április 18-án a Rima budapesti vezérigazgatóságának átadták.

E formaságok és az átalakulás a bányaüzem menetében zökkenőt nem okozott.A witkowitzi tisztviselők egy része, kik a magyar viszonyokkal megbarátkozninem tudtak, Witkowitzba költöztek, de a műszaki vezetés Kállai irányításávalváltozatlanul ugyanazon szempontok szerint végezte munkáját, mint az átvételelőtt. A Rima, mint vasipari vállalat a bányaműszaki irányításba nem szólt bele.A szolgálati és levelezési nyelv ez időtől kezdve teljesen magyar lett. Az adminisztrációegyszerűbbé vált, mert az önálló vállalat ügyvitele megszűnt. A Rimabudapesti vezérigazgatósága intézte a könyvelési, jogi, kereskedelmi, anyagbeszerzésiés eladási ügyeket. Az igazgatóság adminisztratív ügyeit a számvezetőlátta el, mint az igazgató beosztottja. A bányaigazgató volt az egyszemélyi felelősvezető, aki csak a műszaki vezérigazgatémak volt közvetlenül alárendelve.Az elszámolás á és 5 hetes hónapok alapján történt, úgyhogy a havi zárlatmindig szombatra esett. Az évi zárszámadás, leltár az üzemi év végén történt.Az üzemév július 1-vel kezdődött és a következő év június 30-ával záródott. 2A bánya vasércvagyonának növelése érdekében Kállai a főcsapásvonalra merőlegesen,tehát K-i és Ny-i szárnyakon, továbbá a mélység felé megkezdte az ércelőforduláskutatását, főképpen az Andrássy I. és II. bányarészekben.A vágatok teljesen kutató jelleggel bírtak és főcéljuk az ércvagyon növelésevolt. Ezért a földalatti műveletekhez előkészítő vágatokként a későbbiek soránnem voltak használhatók,A mélységben a földalatti kutatóvágatok mindinkább a primer zónába kerültek,s a termelt pátvasérc értékesítése céljából Kállai pörkölési kísérleteket kezdett,amelyekről e könyv külön fejezete emlékezik meg.A Vilmos bányarész az ún. Ny-i „Nagy faT'-tól É-ra, a régi külszíni műveleteküregei azonban vízzel voltak telve és összefüggő tavat alkottak. Ezen egyes helyeken8 m mélységű és kb. 10 éve víz alatt levő külszíni bányatérségek lecsapolásaután már csak kisebb maradványa, az ún. Telekesi tó maradt meg, amelynek utolsónyomai meddőfeltöltés miatt 1950-ben szűntek meg.Az első világháború következményeképpen a külszíni meddőletakarítási munkanem tudott lépést tartani az előkészített ércek lefejtésével. Csökkent a külszínentermelt érc, és az elhordott meddő aránya, vagyis kevesebb meddőt takarítottakle (II16 táblázat), ami a külszíni bányaművelés költségalakulása szempontjábólugyan előnyös, azonban ahánya fejlesztése tekintetében súlyos helyzetet teremtett.A letakarítási munka visszaesését szemléltetően mutatja a korábbi évekkel valóösszehasonlítás. 1893/94-től kezdődőleg, mikor a külszíni bányászat lényegesen kedvezőbbhelyzetben volt, egy év kivételével egész 1003/04-ig az érchez viszonyítva80%-on felüli meddőmennyiséget termeltek,A bánya fejlesztése végett gondoskodni kellett a növekvő meddőmennyiségelhelyezéséről. Az eredeti térszínhez viszonyított külszíni bányaművelés fokozatosanmélyebbre került, és az ún. „szabad hányók' 1 , amelyekre a termelt meddőt felvonóközbeiktatása nélkül lehetett kiszállítani, megszűntek.A bánya produktív területén belül több helyen a korábbi időkben érctestekettakartak le meddőhányóval, amelyeknek újbóli elhordása szükségessé vált. Kállaihosszú kötélpályák létesítésével a meddőt a bányaművelés alatt álló területtől távolkívánta elhelyezni.1Átmenet céljából 1928. I. félévének adatait táblázatainkban külön sorban tüntettük fei.Az adatgyűjtések tehát üzemi és nem naptári évet követtek, s jelenleg a hianyzá adatok miattmár nem dolgozhatók át.

Az Andrássy III. bányarósz közös meddőhányójául a Nagy hegy É-i lejtőjétjelölték ki, s oda az ún. VIII. számú felvonót építették meg.A meddőfelvonó pálya hossza 18510 m. A végnélküti kötélvontató berendezésta BAMERT szállította. A 0,7") m mp vontatási sebességű gépi berendezés szállítókötele28 mm átmérőjű volt, hajtómotorja 10") T-E-s.Ezenkívül a „Cigányos" hegyen a II—VII. és IX. sz. meddőfelvonók épültek.A II. és VII. sz. felvonó az Andrássy II., a IX. sz. felvonó pedig a Vilmos bányaés az attól E-ra fekvő bányarészek meddőjét szállította a bányaművelés területérőla VIII. sz. hányóval szemben levő hegyoldalra. A VII. és VIII. felvonók közötta völgy felett végtelen szállítókötél volt kifeszítve, hogy a hegyre felvontatott csilléketminél rövidebb Jószállítással lehessen a hányók kidöntési helyére vontatni(II. melléklet).A VII. sz. felvonót l!>20 novemberében, a VIII. sz. felvnnót 1928 augusztusában,a IX. számút 1929-ben helyezték üzembe.A végnélküli kötélszállító berendezések fokozott alkahnazás.-íval oldotta megKállai a Vilmos bányarésztől É-ra fekvő bányarészek anyagszállítását is.A Vilmos bányarész szállítása az előző időszakban szállítótáróvat kapcsolódottAndrássy ll.-höz, és a Deák bánya termeivényét külön felvonóval emelték e szállítószintre.Ezt a szállítást Kállai az ún. X. sz. felvonóval helyettesítette, amelynek építését1930-ban kezdték meg, és 1031. július 25-én helyezték üzembe.E felvonó egyik végállomása és egyúttal gépháza az Andrássy II. villamosmozdonyszállításának szintjén volt, másik s egyúttal feszítőállomása a Deák bányában(I, melléklet). A nyomvonal 1938-ig teljesen a külszínen haladt, azután egy jelentősrészét föld alá helyezték, hogy eszel a mélyebb szintek feltárását is biztosítsák.Az említett rajzmelléklet és a 15. ábra a vízszintes vetületben és a függőlegessíkban mutatja az iránytöréseket. A pálya hossza 2200 m volt.Az a bányászati elgondolás, hogy a Rudabányától távolabbra eső bánvarészeketközös szállító berendezéssel a villamos vontatású szállításhoz kapcsolják, elvileghelyes volt, azonban a mozdonyszállítás helyettesítése végnélküli kötélszállítássalnem felelt meg a követelményeknek.Az igen hosszú végnélküli kötélen - csillehiány miatt - - rendszeres csillebeosztásnem volt lehetséges, s az emiatt meglazuló kötél igen gyakran leesett az irányterelőkorongokról. A pályának sok fel- és lekapcsoló szintje volt, és nagy kezelőszemélyzeteellenére is igen lassú szállítást biztosított.A meddőfelvonók üzembehelyezése után a külszíni letakarítási munkát kellettvolna növelni, inert pl. az Andrássy I. bányarész galyagosi részén a barnavasércekmár 00—7(1 m vastag takaróréteg alatt helyezkedtek el. Az ércvagyon előkészítéséhezaz érc-meddő aránynak a meddő javára kellett volna eltolódnia. Sajnos, ez elmaradt.Helyette az említett rész földalatti feltárását tűzték ki célul. A mélyebbszintről való szállítást - sajátságos elgondolással — a II. sz, felvonó külszínenLevő feszítő állomásának a feltárási szintre, vagyis a föld alá helyezésével biztosították.A feltárás azonban pár 100 m kutatóvágat kihajtása után — a fakasztottvizek okozta nehézségre hivatkozva — abbamaradt.Hasonlóképpen földalatti feltárással kívánták az Andrássy II. K-i részén a3í7. sz. fúrólyuk által 7,15 m vastagságban harántolt barnavasércet é-s 1,85 m vastagságúankeritet is feltárni. A szállítószint alá hajtott, ún, Barbara-ercszke és afolytatását képező 300 m-es irányvágat a fúrólyuk adatait és az érc minőségétnem igazolta. Az irány vágat szellőztetés hiányában abbamaradt.10 Rudabánya — s

[izek a munkák igen kevés gyakorlati eredményt hoztak. Pedig az előző évtizedelmaradt letakarításának pótlására ezek az esztendők nyújtották a legtöbb lehetőséget.1980. A gazdasági válság ugyanis már éreztetni kezdte hatását a bányászatban is.Miként a IVZ> táblázatból látható, a munkanapok száma csökkent, ez pedig az érckereslethiányát jelentette. Amikor kevesebb ércet kellett szállítani, és lett volnamunkaerő a letakarításra, akkor a csökkenő érctermelés miatt a gazdaságosság lépettelőtérbe, amikor a szállítás megnövekedett, akkor az érctermelési igény kielégítésevolt a főszempont, s nem volt megfelelő munkáslétszám vagy meddőszállítási kapacitás.Ez a tény állapítható meg az érc és meddő termelési táblázatokból az első világháborútólkezdődőleg, és ennek következménye az, hogy a külszíni vasércbányászatletakarítási munkája elmaradt.A Rima részéről történt átvétel első évében a 45 éves élelemtárat végre átépítettéka napjainkban ismert emeletes épületté.Hasonlóképpen átépítésre, illetve felújításra szorultak a Borsodi Bányatársulatidejében épített faházak is.A gazdasági viszonyok romlása a bányaigazgatóságot korlátozásokra kényszerítette,így a kotrógépet 1930 novemberében leállították azzal az indokolással,hogy a gépi letakarításra alkalmas területek határa az újonnan megismert és feltártércek elhelyezkedése és kiterjedése miatt lényegesen megváltozott, s ezt mély¬fúróberendezés hiányában megállapítani nem lehet.1931. 1930/31. üzemévben a meddőtermelés az előző évihez képest 1/3-dal, vagyis178 000 laza m 3 -rel csökkent.A Rima az átvett vasércbánya ércvagyonát Bender Ernő rozsnyói, ugyancsakrimái bányaigazgató helyettessel megbecsültette. A becslés megegyezett az átvételkorKállai által kimutatott ércmennyiséggel, azaz a barnavasércvagyon 8 160 000tonna, amelyből a remélhető 370 000 tonna. A pátvasércvagyon pedig 2 940 000 tonna.Az érckereslet hiánya miatt a bánya feltárási munkáit a X, sz. felvonópályaüzembehelyezése után sem tudták a Deák és Splényi bányarészekre kiterjeszteni.Csupán a Bruimann bányarészt vonták be a művelésbe, amelynek jó minőségűérce ismeretes volt.19S*2. Az 1931/32. üzemévben a termelést tovább kellett csökkenteni, amit már nemlehetett kizárólag létszámapasztással elérni. A letelepített és kizárólag bányászattalfoglalkozó szakmunkástörzsöt meg kellett tartani, hogy az érckereslet megindulásakorrendelkezésre álljon.Az ellentétes szempontokat a munkanapok további csökkentésével érték el(IVfc táblázat). Az évi átlagos munkanapok száma 156-ra esőkként, ami a bányafejlesztését, megfelelő letakarítását lehetetlenné tette. A h;ti 3 munkanap közül2 napon át ércet és meddőt, a harmadik munkanapon csak meddőt termeltek. Természetesenennek hatása az önköltség emelkedésében jelentkezett.Mindezek ellenére Kállai folytatta a bánya ismert vonulatán kívül húzódó ércekkutatását. Az ún. Vilmos bányai ,,Nagy far' alá a szállítószintről ereszkét hajtatott,amellyel 3 m vastag pátvasércet tárt fel. E vágathajtások kizárólag kutatásiés nem termelési célt szolgáltak. Eredményükkel bizonyította Kállai, hogy a ,,Nagyfal" nem törésvonal, hanem Ny felé folytatódik az ércesedés.A bánya termelése rendkívül kicsi, ennek tudható be, hogy a fejtésre előkészítettércvagyon az évi termelésnek 17-szerese (28. ábra).

A munkahelyi teljesítményekre ebben az időszakban adat ínég nincs, merta vájárteljesítményt úgy számították, hogy csak a munkahelyeken foglalkoztatottvájárok mííszakszámával osztották el a termelés mennyiségét. A segédvájárés munkahelyi csillés műszakokat még redukált nagyságban sem vették számításba.Az összműszakra vonatkoztatott teljesítmény adatokat a \\d táblázat mutatja.A Borsodi Bányatársulat vezetése alatt olyan nyomasztó áramellátás, a Rimaáltal történt átvétel után sem változott, bár a csökkentett üzemmenet miatt azáramhiány kevésbé volt súlyos, de a gépesítés fejlesztését akadályozta.A rudabányai villamosközpont évi 413 477 kWh-t termelt, s Kurityánbóltávvezetéken 148 396 kWh-t kapott, hogy a vasércbányászat csökkentett üzeméviigényét kielégítse.A tartalék gép nélküli kurityáni villamosközpont üzemzavara miatt viszonta kurityáni szénbánya ugyanebben az évben 43 658 kWh-t kapott Rudabányáról.Az 1 tonna ércre vonatkoztatott villamos áram fogyasztást a YVb táblázatközli. A kis termelés és állandó villamosközponti költség igen kedvezőtlen mutatószámotadott.1932. július 5-én végre befejeződött Kurityánban a 2 db BW 250 m* fűtőfelületűkazán és az 1 db tendem gőzgéppel hajtott 500 KVA-es generátor beépítése. A berendezésta Rima, mint már használtat, Zólyomból szállíttatta oda. Az üzembehelyezésta kurityáni szén könnyen olvadó salakja erősen akadályozta. A gazdaságos áramtermelésérdekében a szénosztályozóból kikerülő hulladék- és porszenet kellett ekazánokban elégetni.A kísérleti üzem 1033. július l-ig tartott, amikorra a sorozatos zavarok, amelyek n>33.rostélyok törését, elégését és salaktorlódást idéztek elő, végre megszűntek. A kísérletiüzem termelési költsége 8,38 fillér/kWh.A következő üzemévben még szaggatott és igen költséges volt az áramellátás.Számtalanszor volt áram kiesés és a rudabányai hidegtartaléknak tervezett villamosközpontotüzembe kellett helyezni.Ennek és a mélypontra süllyedt termelésnek volt következménye az az ugrásszerűáramfelhasználás, amely ebben és az elkövetkező évben jelentkezett. Bárigen nehezen és nem is tökéletes megoldással, mégis sikerült e nehéz gazdasági viszonyokközött a vasércbánya energiaellátásán javítani, és ezzel a további fejlesztéslehetőségét megteremteni.Szociális vonatkozásban is volt fejlődés. A rudabányai villamos központtalszemben levő négylakásos faházat Kállai munkásfürdővé alakíttatta át, hogyaddig, míg megfelelő munkásfürdőt nem építhetnek, a dolgozók fürdési lehetőségebiztosítva legyen.A négyfülkés zuhanyozó és kétfülkes kádfürdő vizét a kazánház egyik víztartályábólvezették a fürdőbe, s melegítésére a kipufogó gőzt használták fel.Sajnos, a fürdőnek forgalma a meggyőzés és nevelés ellenére is csekély volt.s ezért a társulati élelemtárban a dolgozók havi vételezésük alkalmával két fürdőjegyetis kaptak, amely mint élelemtári előleg levonásra került. A helybeliek egyrésze ily módon valóban felhasználta a rákényszerített fürdőjegyet, de a környezőközségekben lakó dolgozók — természetszerűleg nem vállalva a fürdés miatt többkilométeres gyalogjárást — évek elteltével a fürdőjegyek valóságos gyűjteményévelrendelkeztek.Az üzemév bányászati történetéhez tartozik Kállai elmélete a rudabányai másodikvasérctelepről. Elgondolása az volt, hogy az eddig külszíni műveléssel kibányá-

szőtt vasérc a felső telep, amelvet az alsó teleptől a borvörös csíkkal színezett werfenipala választ el. Azt állította, hogy a márga átharántolása esetén addig nem ismertérctelepet fedezett fel, amely növeli az ércvagyont.A második telep feltárt ércmennyiségét 1935. június 30-án 2 005 660 tonnárabecsülte, és azt jelentette a Rima vezérigazgatóságának, hogy ennek nagyobbrésze barnavasérc.Valóságban nincs különálló telep, hanem rátolódások és vetődések következtébenszétdarabolódott dolomitpikkelyek alkotják az előfordulást, amelyek metaszomatózisútján szideritté, az oxidációs zónában barna vasérccé alakultak át. Azegyes érctéstek az említett márgába ágyazódtak. A márga bányászati műveletekkelvaló átharímtolásakor természetesen ujabb éretesteket tártak fel.Kállai érdeme, hogy felismerve a tektonikai hatásoknak a rudabányai ércképzödésselvaló összefüggését, elméletének bizonyítása céljából lankadatLan buzgalommaltelepítette a földalatti kutatóvágatokat, amelyek a későbbi geológiai feldolgozásnakés földalatti fejtéselőkészítésnek támpontul szolgáltak.Inkább történeti, mint gyakorlati jelentőségű az a kísérlet, amellyel 1932novemberében a kaparókotrót igyekezett bevezetni. Az Adolf tárótól Keletre AndrássyI.-bcn régi hányóval takart 81 425 m 3barnavasércct tártak fel, amelyet435 258 m 3 meddőanyag borított. A hánya javítóműhelyében gyártott kaparókotróval(sarabolóval) megkezdték a laza meddő letakarítását. Az újítás sok nehézsége,a helyben gyártott berendezés tökéletlensége és a gazdasági válság által követelttakarékosság miatt a kísérletet rövidesen abbahagyták.Ugyanezen év telén kezdte meg a meddőanyag vízsugárra] való jövesztésénekkipróbálását, amely azonban a nagy hideg és a kellő átgondolás hiányában kudarcbafúlt.IÍ* ; ÍI. Az 1933 34. üzemévben érte el a gazdasági válság mélypontját. A termelés évi43 551 tonna barna vasércre és 151 573 laza m s meddőre, a munkáslétszám '.HM főre,a munkanapok száma 156-ra csökkent.Természetesen e számok a teljesítményadatok romlását és az önköltség emelkedéséthozták magukkal.Az 1921 — 22, évi válság után IÜ esztendő leforgásával megismétlődő érckereslethiánya bányát teljesen megbénította.A szükséges előkészítő és külszíni letakarító munkálatok nagyrészt szüneteltek,s a termelt meddő csak a kuhzíni fejtéssel együtt jövés/tett meddőt jelentette,amely távlati szempontból nem jelentett előnyt.A válság elsősorban a vasércbányát sújtotta, így a rudahánvai munkásságegy részét az igazgatóság kurityáni szénbányájához helyezte át, amelynek foglalkoztatottságakedvezőbb volt.A következő évben a gazdasági válság lassú enyhülésével a termelés ércre ésmeddőre vonatkoztatva kétszeresére emelkedett, amivel együtt javult a többimutató is,A termelés emelkedésével érezhetővé vált, hogy a nagykiterjedésű bánya csilleellátásanem megfelelő. Az elmúlt nehéz évek nem tették lehetővé a csillepark megfelelőnövelését és a meglevők karbantartását, így elsőrendű feladattá vált a csillejavítás.Az 1934-ben készített kimutatás szerint a 768 db csille kaibantartási költsége14 250 P volt, vagyis egy csillére 25 P esett.1*38. A külszíni bányászat munkahelyein a mélység felé az érccel egyszerre termeltfejtési meddő mennyisége megnövekedett. A kisebb vastagságú takarórétegek eltá-

13. ábra. Andrássy 1T. bányarész

150 A RIMA BÁNYAIGAZGATÓSÁGÁNAK F.SEMÉMYKIvolítása idején a 80% meddő 20% érc arány az összes termelt meddőre (fejtési ésletakarítási) megfelelő volt. Ebben az időszakban azonban ez az arány már nem biztosítottaa kellő előkészítést, pedig 1935-től kezdődőleg már ezt sem tartották, ígyérthető, ha a viszonyok külszíni bányászat tekintetében fokozatosan rosszabbodtak.A lassan javuló szállítási igény lehetővé tette, hogy a heti 5 munkanapos üzemretérjenek át. Ez az önköltség- és teljesítményjavulásban kifejezésre jutott, de szükségessétette a. bánya fejlesztését.A Deák és Splényi bányarészek barnavasércvagyona 122 215 t, amelynek jelentősrésze a Deákbánva ún. kovasavas érce, amely 27—30% Si0 2-t tartalmazott(V T II. táblázat).Ezt az ércet a kohók évtizedeken keresztül felhasználhatatlannak minősítették.1936-tól kezdődőleg azonban az ózdi kohók szürkenyersvas gyártására sikeresenalkalmazták, így értékesítésére lehetőség nyílott.Az 1932-ben üzembe helyezett kurityáni bővített villamosküzpont áramszolgáltatásanem bizonyult üzembiztosnak. A Rima kohászati üzemeinél már kiselejtezésrekerült elavult kazánok, amelyeket a bányászathoz juttattak, állandóan meghibásodtak.Ilyen energiaellátással a vasércbányászat komoly fejlesztéséről nemlehetett szó, s ezért újabb bővítést vettek tervbe.Újból felmerült, hogy nem volna-e célszerűbb, ha az áramot a Borsodi Szénbányákbarcikai villamosközpontjától vásárolnák. A Rima és MÁK vezetői azonbannem tudtak megegyezésre jutni, bár a kurityáni villamosközpont termelési ára kWhként6,55 f-be került, ami korántsem volt kedvező ár.Az 1935/36, üzemévben az Ózdra történő szállításon kívül a Tfinec-i kohók részéreis szállítottak ércet, valószínűleg az import koksz ellentételeként.1036. Az utóbbi évtizedekben annyiszor kifogásolt rudabányai barnavasércet Csehszlovákiábanszívesen fogadták, s a hosszú vasúti szállítás ellenére a szállítás 3éven keresztül folyt. A mangántartalmú bázikus, könnyen kohósítható barnavasérckészlet,amely az elmúlt évek kereslethiánya miatt igen megnövekedett, e külföldiszállítás eredményeképpen lemorzsolódott (116 táblázat). A készletből veszteségcímén 3—6%-ot írtak le.A bányabirtok nagyságáról 1936-ban a vasércbánya mértékilleték elszámolásaad felvilágosítást:104 bányamérték után á 22 P 2288 P1 kiilmérték után á 12 P • 12 P2 határköz után á 2 P i Pösszesen:2304 P/év243 db zártkutatmíny felügyeleti illetéke á 11 P 2673 Pösszesen:4977 P/év.Az ércvagyonbecslés rendszeresen történt. Évenként a június 30-i állapototrögzítették, mert az üzleti év vége és az évi leltározás időpontja is ez volt.Az egy év alatti térszín változásokat 1 : 1000 méretarányú részletes bányatérképenaz érckontúrok feltüntetésével ábrázolta. A felmérés tachimetrikus felvételleltörtént.A térképre felrakott érctesthatárok planimetrálásával a vastagsági adat alapjánaz ércmennyiség számítható volt.A tömör m s mennyiségből az egyes érces idomok meddővel kevertsége aránya-

an 30—45%-ot levontak, s a megmaradó vasérc m 3 -re 2,5 tonnával szorozva adtaa külszíni fejtésre kész vasércvagyont, abban az esetben, ha le volt takarítva és szállításilehetősége megvolt.Ha e feltételek hiányoztak, előkészítés alatti ércvagyonnak vették. Az egyébbarna- és pátvasércvagyont a földalatti kutatóvágatokkal, mélyfúrásokkal meghatározottkiterjedési és vastagsági adatok alapján képzett tömbökből számították.A barnavasérc- és pát vasércvagyont külön-külön számították, és fejtésre előkészített,feltárt és valószínű kategóriákra bontották.Minőségileg barnavasércnek számították a bányanedvesen kb. 28% Fe-t,vaspátnak a 22—24% Fe-t tartalmazó ércet.A bánya fejlesztése túlnyomórészt továbbra is a földalatti kutatóvágatok hajtásábólállt, amit a vasérctermelési költség terhére végeztek.A X. sz. felvonó (15. ábra) 765 m-es szakaszát ez évben helyezték föld alá,hogy a Vilmos bányai fejtések, amelyek előhaladását a pálya külszíni nyomvonalaakadályozta, folytathatók legyenek.A rimái rendszerű önköltségszámítás módjának ismertetésére alábbiakban adjukaz 1935/36. üzemévi 1 tonna ércre és 1 laza m 3 termeivényre (érc, ankerit, meddő)eső termelési költséget. Az adatok 257 464,4 tonnára, vagyis a barnavasérc és pörkölipáivasérc együttes mennyiségére vonatkoznak, míg az \h termelési táblázatunka bamavasérc és nyers pátvasérc együttes súlyát tünteti fel.Az üzemköltség javára olyan bevételek kerültek, amelyek a bányában termeltmeddőkőzetek, mint építőkövek eladásából, idegenek iparvágányhasználati díjábólés a későbbiek folyamán rögzített áron a kohászat részére elszállított ankeritfelszámításából adódtak (6. táblázat).6. táblázatönköltségszámításAlcím 1 t ércre jut P 1 laza m'-re jul pPénztári költség 0,045 0.ÍÍ2182,944 1,43850,835 0,40800,017 0,02300,323 0,15890,022 0,0109Általános költség és leltár leírás .. 0,220 o,iri7fi0,254 0,12390,202 0,0988Altiszti fizetések 0,118 0,0577Balesetbiztosítási tartalék 0,061 0,02970,084 0,0413Nviigbér járulék 0,092 0,0448Vegves költség 0,012 0,00015,261 2,5707Javára — 0,056 — 0,02715,205 P 2,5436 P

152 A RIMA BÁNYAÍGAZGATÓSÁGÁNAK ESEMÉNYEIA gazdasági viszonyok javulása ez évben már lehetővé tette a Borsodi Bányatársulatműködésének kezdetén épített fa munkáslakóházak (I. ábra) lebontását,és helyükbe téglából épített, részben alápincézett egészséges munkás- és alkalmazottilakások saját kezelésben való építését. Az építkezés a vasérc termelési költségeitterhelte. Évenként 1—2 épület készült el 4—6 egy szoba, konyha, kamrásbeosztásban. Az alkalmazotti lakások két szobás kivitelben készültek.is>»". Az 1936/37. üzemévben a bánya foglalkoztatottsága javult. Az érc zömétÓzdra, kisebb mértékben táblázat) Diósgyőrbe és Trineébe szállították. Azércszállítási költség tonnánként 1,70, Diósgyőrbe 2,10 P-be került.Kiérkezett ismét a bánya fejlesztésének időszaka, az elmaradt mrddőletakarításokpótlása. Az érckészlet elfogyott, és a szállítási igény nem volt oly nagymérvű/hogy amellett a meddőletakarítást erősebb ütemben ne lehetett volna végezni.Az érc termelési költsége elbírta volna a nagyobb mennyiségű letakarítás terhét,de ehelyett lakások épültek, földalatti kutatóvágatok készültek, s azonkívüla külszíni bányászatban olyan könnyen megvalósítható látszatcrcdményekre törekedtek.A tonna/összműszak teljesítmény növelésének s az önköltség csökkentéséneklegegyszerűbb módja a meddőletakarítás visszafejlesztése. Beszélni kell abánya helyzetét a jövő szempontjából súlyosan érintő és ebben az időszakban elterjedtérctermelési módról. Azokon a területeken, amelyek feltétlenül alkalmasakvoltak teljes egészükben külszíni művelésre, a legnagyobb és legszebb érctesteketszállítótáróval alávájták, és tölcsérszerűen kitermelték. Ezzel a barnvasércvagyonbólolyan meg nem engedhető előlegeket vettek ki, amelyek a terület későbbi rendszeresművelésénél pl. ma is hiányoznak, lerontva az érc-meddő természetadtaarányát.A bánya alapos ismeretén kívül, a külszíni letakarításra kerülő területek ércmeddőarányának pontos számbavétele az érc és laza m 3 -re cső termelési költségés az érc reál árának figyelembevétele szükséges ahhoz, hogy a vasércbánya külszíniműveletének vezetése műszakilag és gazdaságosság tekintetében egyaránthelyes legyen,Mentségül említhető meg, hogy a bánya áramellátása nem volt megfelelő, ésa geológiai felvételek még nem adtak a bányászat részére oly pontos réteg- és teleptaniadatokat, mint napjainkban, és az üzemvezető bányamérnök e tekintetben teljesenmagára maradt.A fejtésre előkészített barnavasércmennyiség ötszöröse az évi termelésnek,melynek 34-szcrese a teljes barnavasércvagyon.Ez évben vezették be a fizikai dolgozók fizetett szabadságát, amely az ércárát tonnánként 1,9 fillérrel terhelte.A bérek alakulását az érckereslct befolyásolta. Ennek tulajdonítható, hogy aszénbánya 3,77 P-s átlag műszakkeresete mellett, a vasércbányászatnál 4,05 P-s.kereset alakult ki.A munkaidő reggel 6-tól 12-ig és 13—17 óráig tartott. Téli időszakban a külszínibányában 1 / 27 kor kezdődött és 1 / 2óra ebédidő után sötétedésig tartott.Déli munkaszünetkor és a műszak befejezésekor történt a külszíni munkahelyekena robbantás,A repesztési fúrólyukakat külön fúróvájárok készítették. 5 — 8 munkahelynekvolt 1 fúróvájárja, kinek munkáját a csapat munkájától függetlenül fm-ben számoltákel. A telepítendő fúrólyuk helyét és irányát a munkahely vezető vájárja jelölteki. 1936. december 31-én 41 db Ingersoll—BB-1 és Böhler BH 621 típusú fúró-

kalapács és 1 db Demag fúrógép volt üzemben. A sűrített levegővezeték hossza10 078 fm volt.A külszíni munkahelyek pásztamagassága 6—12 m, szélessége 8—12 m volt,és 2 fő dolgozott rajta. Robbantóanyagnak pa.\itot használtak 8-as durrhiganyosgyutaccsal, amely előre levágott 1,30 m hosszú szürke közönséges gyújtózsinórramár a kiadáskor fel volt szerelve, hogy ezzel a gyutacskezelés baleseti veszélyétés a rövid gyújtózsinór használatát elkerüljék.A töltést, fojtást és gyújtást a munkahelyi vájár végezte.Robbantás után a nagy darabokat 3 — 5 kg-os kalapáccsal vagy vasékkel aprítottákérc esetében emberfej nagyságúra. Meddőnél a darabnagyság határa az egyember által csillébe rakhatóság volt.Apró anyagot kapával háncskosárba húzták (20. ábra), és így ürítették csillébe.A rudabányai külszíni bányász a lapát használatától mereven elzárkózott.Az ércrakodás gépesítése a vegyes anyagú munkahelyeknél a válogatás szükségességemiatt nem volt megoldható, s ezért mind a mai napig a kosárral és kapávalvaló ősi rakodási mód maradt meg. A válogatást az érc és meddő lehetőséghezképest külön robbantásával igyekeznek megkönnyíteni.A kézzel végzett rakodás a tenyéren bőrsérüléseket s azáltal fertőzést okozott.Kállai ennek elkerülésére bőr tenyérvédő, a kalapáccsal végzett aprításnál szemvédőhasználatát rendelte el. A dolgozók azonban csak szigor alkalmazásával voltakhajlandók ezeket használni, cs a munkafegyelem meglazulásával rendszereshasználatuk végleg elmaradt.A íúróvájárok a meredek pasztákon munkájukat kötélbiztosítással végezték.A jó munkafegyelem következtében a külszíni balesetek száma eléggé kevésvolt (IX. táblázat és 31. ábra).A nagyrészt barnavasércet, ankeritet és meddőt tartalmazó vegyes munkahelyekena válogatástól igen sok függött.A külszíni vájár szakképzettségének egyik legnagyobb gyakorlatot igénylőfeladata az ércnek rakható anyag meghatározása volt.A barnavasérc színe ui. a legváltozatosabb. Sárga, zöldessárga, vörös, barna,fekete, sőt a szferosziderites, ún. szürkeérc tág színskálájával, szerkezetének és szöveténekváltozatosságával csak nagy gyakorlat alapján volt az ankerittől elválasztható.A súly a minőség meghatározására egyfelől a barit súlyesbító, a gömbhéjasszerkezet könnyítő hatásánál fogva nem volt irányadó. A legmegbízhatóbb vizsgálatotaz anyag karca jelentette, azonban figyelemmel kellett lenni a fagyos ésnedves időszakokban a színek halványodására, ill. sötétedésére.A bányatelep kulturális életével kapcsolatosan megemlíthető, hogy 1937. május30-án ünnepélyesen . leleplezték az iskola melletti kertben az első világháborúbanhősi halált halt 107 vasércbányász Róna Kovács szobrászművész által készítettemlékművét.A következő évek ismert külpolitikai eseményei az érctermelés fokozását követelték.A Rima vezetősége a barna vasérc vagyon csökkenése és a pátvasércvagyonnövekedése következtében a nagyobb vasérctermelés biztosítása végett nagy figyelmetfordított a pátvasérc pörkölésére.A felvidéki rimái vasércbányák egy része 1038-ban újra magyar igazgatás alá WW.került. Ez lehetővé tette a pörkölési kísérleteknek a Rima rozsnyói és oláhpatakipörkölőkemencéiben való elvégeztetését, amiről az V. fejezetben részletesebbenmegemlékezünk.

A bányaüzem azonban nem fejlődött kívánt mértékben. Az átlagos laza m 3 -revonatkoztatott összteljesítmény csökkent (IVd táblázat). Ennek oka a növekvőföldalatti vágatkihajtás.A földalatti kutatóvágatokban dolgozó létszám évi átlagban már 58 fő volt.Az Önköltség emelkedéséhez ezenkívül végnélküli kötélvontató szállítógépek,villamos mozdonyok üzemköltségre történő beszerzése is hozzájárult.Az 1937-ben végre engedélyezett kurityáni villamosközpont bővítéséhez a vasszerkezetimunkákat a rudabányai műhelyben készítették, és az építkezési költségegy részét is a vasérctermelés terhére számolták el.Az új villamosközpontot 1938. július 2ö-án helyezték üzembe.Berendezése a következő: 2 db 370 m !fűtőfelületű BW kazán Pluto-Stockerrostéllyal, 1500 eff. LE-s Zoelly gőzturbinával, amely 3150 volt, 275 A teljesítményű,50 periódusú, 3000 percenkénti fordulatszámú, háromfázisú generátort hajtott.A rudabányai távvezetékre adott feszültség 15 500 V.A 42 periódusról az 50 periódusra való áttérés a rudabányai áramelosztás rendezésétkívánta, A régebbi gyártású 300—350 V feszültségre és 42 periódusra gyártottmotorok az 50 periódus és 380 V feszültség esetén gyorsabban forogtak, dea transzformátorok egy részét a higanygőzegyenirányltó váltóáramú részének feszültségétboosterekkel kellett kiegyenlíteni. A villamos világítást új hálózati elosztássalés oszloptranszformátorokkal kellett a terhelésnek megfelelően decentralizálni.A bányabei i energiaellátást, amelynek nyitott távvezetéke toldozgat ássál bővített3000 V-os és tekintélyes feszültségeséssel működő volt, 50 mm keresztmetszetűvörösrézkábellel, hengerelt acél rácsos szerkezetű oszlopokra szerelt körvezetékkelpótolták.A toldozott-foldozott erőátviteli és világítási vezetékeket szintén rendezték.Ennek következményeképpen a nyomasztó feszültségesés megszűnt, és 5000 ímkb. 1 tonna súlyú, túlnyomórészt tömör rézvezeték szabadult fel. Negyedéves összehasonlításban,ugyanazon kurityáni áramforrás mellett, bár közben a bánya vízemelésifogyasztása is növekedett, 64 869 kWh megtakarítás jelentkezett.Az új villamosközpont üzem behelyezésével és a bánya energiaellátásának rendezésévelmegnyílt a lehetőség a külszíni bánya erőteljesebb mcddőletakarítására.Sajnos, mint a rudabányai vasércbánya elmúlt két évtizedében annyiszor,amikor üzemét fejleszteni tudta volna, a politikai és gazdasági viszonyok azt nemtették lehetővé. így volt ez az 1938/39. üzemévben is.iu:si». A háborús előkészületek a barna vasérc fokozott termelését kívánták. A korábbiévek során hajtott kutatóvágatok ugyan jelentős mennyiségű barnavasércet tártakfel olyan bányarészekben is, ahol a külszíni művelésre gondolni sem lehetett,Kállai a földalatti fejtés megindítását nem vállalta.Helyette a külszíni bánya termelését kellett fokozni, ami annak nehéz helyzetéttovább súlyosbította.A MÁV szállítási nehézségei miatt a kitermelt vasérc gyakran került készletre.A rendszertelen kocsi kiállítás a termelés folyamatosságát zavarta, a teljesítményeketrontotta, az önköltséget emelte s a készletezett érc mennyiségét növelte.A földalatti kutatások azonban változatlanul folytak. Az évi l/ 4millió tonnásbarnavasérctermelés mellett ugyan még növelték a barna vasérc vagy ont is, azonbana fejtésre előkészítettséget nem, és főképpen a pátvasércben haladtak. A vágatokévenként kihajtott hossza már az 1000 fm-t is elérte.

Sajnos, laboratórium hiányában, amelyet közel 20 éve megszüntettek, a vágatokpátvasércének pontos minőségi meghatározása elmaradt.A szürke színű dolomit-mészkő kőzetjellegű rudabányai vaspátot szemre aleggyakorlottabb vájár vagy felügyelet sem tudta a kisebh vastartalmú anyakőzettőlmegkülönböztetni. Meghatározása laboratórium nélkül csak kezdetleges módszerekkeltörtént és inkább annak megállapítására szorítkozott, hoey mikor nemvaspát a vizsgált anyag. Pl. ha hígított sósavval pezseg, ha kovácstűzhelyben hevítvenem pörkölődik ki sötét színűre, ha permanens mágnes, a kipörkölt anyag jelentősrészét nem vonzza magához.Ezek azonban nem bizonyítják azt, hogy azok az anyagok, amelyek vaspáttulajdonságúak, feltétlenül jó pátvasércek, más szóval legalább 24% Fe-t tartalmaznak.Emiatt a vágatok becslés szempontjából nem tekinthetők teljes ért ék ü-eknek.Elvitathatatlan haszna volt e földalatti kutatómunkának az előbb említettekenkívül az, hogy a külszíni képzettségű vájárokat fokozatosan földalatti munkáraátképezte.A földalatti feltárt és valószínű pátvasércvagyont Kállai ekkor már 6,5 milliótonnára értékelte.A vasércbánya villamos energiaellátása szempontjából említést érdemel akurityáni új villamosközpont első üzemévi eredménye.Termelt összesen 2 498 359 kWh-t, amelyből az önfogyasztás 651 906 kWh,vagyis a termelés 26,09%-a. Ezt fogyasztás arányában szétosztották a rudabányaivasércbánya és a kurityáni szénbánya között, vagyis 90% Rudabányát, 10%a kurityáni szénbányát terhelte.A túl nagy önfogyasztás oka az volt, hogy a vasércbánya teljes terhelésselcsak nappali üzemben dolgozott, a délutáni műszakban alig egy pár, leginkábbfölalatti munkahelyet telepítettek, éjjel pedig a. vízszivattyúzáson és pörkölőiüzemen kívül a csekély világítás volt az egész terhelés. A kurityáni szénbánya3x8 órás műszakban dolgozott, de kis terheléssel, így az önfogyasztás elosztásánálcsekély részt viselt. Kedvezőbb kWh ár elérése végett a nagy önfogyasztást4 P/t szénárral ellensúlyozták, ami a termelési árnak fele volt. Igaz, hogy az önkezelésbenátvett szén legnagyobbrészt apró és palás volt.A turbinát naponként leállítani nem tartották célszerűnek, így voltaképpenaz olcsóbb kWh ár és a nagyobb kWh/t vasérc elszámolási módot választották,ami ilyen szempontból a bánya áramfelhásználására nem ad összehasonlításraalkalmas adatot.Az eredetileg faoszlopra szerelt 9,7 km hosszú kurityán—rudabányai távvezetéket159 db rácsos acélszerkezetű oszlopon 16. mm 2szelvényű vörösréz kábellelátépítették. A távvezeték mért ellenállása 10,85 Q.A bánya teljes terhelése esetén is a cos

A közeli községekben megszűnt a munkaerőfelesleg és megkezdődött a munkaerővándorlásazon üzemek felé, amelyeknél a bérezés kedvezőbb volt.Az építkezésnél foglalkoztatott napszámosok béreit hatóságilag megállapították,s ex irányt mutatott a bányászati bérek olyan megállapítására, hogy alétszámlemorzsolódás megszűnjék. Bar az önköltségben ez természetesen a munkabérhányademelkedéséhez vezetett, dc az alacsony szintű bányászbérezés szempontjábóligen szükséges és indokolt volt.A vasércbányászatban ez évben tértek át a 10 órás munkaidőről a 9 órás munkaidőre,amely 0 — 10 óráig tartott, 1 órás ebédidővel.A csökkentett munkaidő ellenére a teljesítmény nem romlott, ami bizonyítékaannak, hogy a hosszabb munkaidő nem emeli a végzett munka mennyiségét.A Rima, mint magyar vállalat, a bányatelep karbantartására, szociális építkezésekrevalamivel többet áldozott, mint jogelődje. így folytatták a fából építettmunkáslakóházak átépítését.A gőzsiiröde és az új fürdő zuhanyozóval, közös medencével, 10 káddal épültés méltányos árért állt az üzemi dolgozók rendelkezésére.Bár a fürdő korszerű volt, s létesítését nevetés szempontjából megelőzte amár említett ideiglenes fürdő látogatottsága, mégis igen kicsi volt, s emiatt mindennapiüzemben tartását be kellett szüntetni.Kállai, mint a társulati iskolaszék elnöke ezért elrendelte, hogy az iskolásgyermekek tanítójuk vezetésével nemek szerint elkülönítve kéthetenként egyszerdíjmentesen kötelező fürdésen vegyenek részt. Ezzel kívánta az ifjúságot a fürdőiránti igényre nevelni.A háborús feszültség következtében a bányaüzemeket hadiüzemekké nyilvánítottákés az üzem személyzeti és fegyelmezési ügyeit a hadiüzemi személyzetiparancsnok látta el.A hadiüzemek alkalmazottainak szabad munkahely változtatási joga megszűnt,de a nélkülözhetetlen szakmunkások katonai felmentése biztosítva volt.Kegyelmi tekintetben a hadiüzemi alkalmazottakra a katonai büntetőtörvénykönyvszabályai voltak érvényesek,non. A bányaüzem fejlesztése 1939/40. üzemévben a háborús események következtébenmegakadt. A katonai szállítások vagonigényei és az erős tél az ércszállítás¬ban komoly zavarokat okozott.linuek következtében 1940 februárjában csak 12, márciusában csak 19 munkanaponfolyt a termelés, de az érckészlet még így is növekedett.A külszíni termelés meddő: ére aránya 73,9 : 20,1, legkevésbé sem elegendő akülszíni bánya előkészítettségének fenntartásához.A földalatti kutatómunka azonban erősödő ütemben folyt. A földalatti munkahelyekrőlmár 6680 laza m a , túlnyomórészt pátvasérc került ki, ami, ha tekintetbevesszük, hogy e vágatok nemcsak ércben, hanem gvakran meddőben is baladtak,az évi földalatt kihajtott vágat hosszat 1500 fm-re becsülhetjük.A termelt 33 901 t vaspátot a kísérleti pörkölőkemencében dolgozták fel.A termelési ár elszámolása változatlanul úgy történt, hogy a barnavasérc éspörkölt pátvasérc havi termelt mennyisége képezte a ráfordítás költségeinek osztóját,s az ankerit, amelynek szállítása 10 évi szünetelés után újból megkezdődött,tonnánként- 3 P-vel került mint bevétel a ráfordítás költségeiből levonásra.üHi. ^ második háborús év még nem mutatott az érctermelésben lényeges emelkedést,csupán az előző üzemévben megindított ankeritszállítás növekedett 1940/41.

üzemévben Ózdra és Diósgyőrbe. Az ankeritnek, amelyet a nagyolvasztók mintvastartalmú mészkőpótlót használtak fel, hátránya, hogy értékes alkatrészei, aFe, CaO és MgO tág határok között változnak, ami képződésének teleptani okaivalmagyarázható.A külszíni meddő termelt mennyisége (bár a múlttal való összehasonlíthatóságkedvéért az ankeritet is ehhez számítjuk) csökkent. A bánya a fokozott termelésikövetelményt csak a termelt meddőmennyiség csökkentésével tudta kiegyenlíteni,ami a már említettek szerint a letakarítás további háttérbe szorulását jelentette,A vasérchiány Diósgyőrt ez évben már 4939 tonna nyerspát átvételére késztette4 P/t árral.Ebben az üzemévben már 10 218 laza m 3ércet termeltek földalatti munkahelyekről,s a föld alatt termelt meddő 16 000 m avolt. A kihajtott vágathossztehát már az évi 3000 fm-t is meghaladta.A szociális helyzet javításáért folytatott munkásmozgalom végre elérte akülszíni bányászatban a 8 órás munkaidő bevezetését. Kísérletképpen 1941 márciustóljúniusig, majd októbertől kezdve végérvényesen.A jelentkező árdrágulást 1940 októberétől 7%-os, 1941 májusától az alapbérreszámított 15%-os béremeléssel vették figyelembe.A MÁV kocsikiállítási zavarok 1940 szeptemberében és decemberében többnapi teljes kocsihiányban jelentkeztek, A kitermelt ércet készletre kellett dönteni,ami teljesítménycsökkenést jelentett.De a. teljesítmény emelkedésére nem lehetett számítani. A munkást a nagyobbkereset már nem csábította nagyobb teljesítményre, mert a vásárlási lehetőség aháborús gazdálkodás következtében erősen csökkent.A földalatti kutatás legmélyebb szintje az ún. 200-as szint, amely a szállítószintnél 67 m-rel volt mélyebben, a X. sz. felvonóhoz csatlakozó földalatti XIII. sz.ereszke legmélyebb szintje volt. A kutatóvágat csapáshossza e szinten közel 1 kmvolt. Ez a szint a jelenlegi altáró szintjénél 26 m-re 4l van mélyebben és vízgyűjtőkénthasználják.1941/42-ben a termelés fokozása céljából a munkáslétszámot emelni akarták, 1012.de az anyaghiány, élelmezési és ellátási nehézségek és a bánya termelési viszonyainakromlása nem tette lehetővé. Romlott a munkásság hangulata is és csak azankerit termelésnek ércként való kimutatásával lehetett a termelést emelkedőnekkimutatni. A teljesítmények azonban reális alapon csökkenést mutattak.Az ellátási viszonyok javítására megállapították a bányászok és családtagjaikfejadagját s ezt az üzemi élelemtárban rögzített áron kapták. A ráfizetés a termelésiköltségben 1941 októberétől mint élelmezési árkülönbözet jelentkezett, ami 1tonna vasérc költségénél 0,201 P növekedést jelentett.1941 decemberétől a növekvő drágaság kiegyensúlyozására ós a munkásságelégedetlenségének levezetésérc országosan az eddigi 15% helyett 30%-os bérpótlékotengedélyeztek, karácsonyi segélyt rendszeresítettek és kormányhatóságilagmegállapították az egyes munkáskategóriákban fizethető legalacsonyabb bért.Ennek következtében a gyengébb munkaképességű dolgozók még eddigi teljesítményüketsem érték el.1942 januárjában Kállai Géza bányaigazgatót, aki a rudabányai vasércbányánakközel 24 évig volt vezetője, származása miatt indított támadások következményekéntállásától felmentették.

A közellátás ellen elkövetett vétség alapján indított eljárás felmentéssel végződött.A Rima azonban a politikai hangulat nyomásának engedve nyugdíjazta.Kállai jogfolytonosságának biztosítása érdekében e nyugdíjat a felszabadulásignem vette fel. . •Félreállításával a vasércbánya történetében korszak zárult le. Határozott,ellentmondást nem tűrő, sokszor erőszakos egyénisége, világlátott, szociális érzékkelrendelkező lénye sok nehéz helyzetben segítette át gazdasági válságokon, ellátásinehézségeken a vasércbánya dolgozóit. Segítőkészségével özvegyeket, árvákatgyámolított. A mód, amellyel az ügyeket intézte, nem nyerte meg a dolgozók tetszését,bár sok kiváló intézkedéssel igyekezett elmaradottságukon segíteni.Teljesen egyéni szakmai megállapításait munkatársai nem igen tették magukévá,azonban ezeket földalatti kutatásai és intézkedései igazolása céljából meggyőzőerővel hirdette.Távozásával a Rima vezérigazgatósága az önálló bánya igazgatóságot megszüntetteés a Felvidék egyrészének visszacsatolásával a magyar igazgatás alákerült rozsnyói bányaigazgatósághoz csatolta.A rudabányai üzemfőnökség, amelynek vezetőjévé Pantó Endrét nevezték ki,megtartotta vezetése alatt a vasércbányán kívül a kurityáni szénbányát és villamosközpontotés az eplényi mangánércbányát, amely 1932-től kezdve tartozott ehivatalhoz.Az üzemfőnökség hatásköre elvileg nem változott, csupán csak a vezérigazgatósága rozsnyói bányaigazgatóság közbeiktatásával az üzemtől eltávolodott.A rozsnyói bányaigazgatóság az ügyeket nem ismerve, érdemi irányítást nemfejtett ki. Az üzemév II. felében a bányavezetés átszervezése, a háborús viszonyokkövetelte nagyobb termelés elérése és a különböző nehézségek leküzdése volt a főcél.Az eddigi földalatti kutatóvágatokon kívül megkezdődtek a fejtést előkészítőmunkálatok is. Tekintettel arra, hogy a vasércelőfordulás túlnyomórészt 2 m-nélvastagabb volt, tömedékeléses fejtési módokat terveztek. A tömedékeléshez szükségesmeddőanyagot a külszíni letakarítás biztosíthatta, és így külön termelésérenem volt szükség.A külszíni fejtési határok kijelölése azzal a céllal történt, hogy a tömedékanyagrövid szállítással juthasson a földalatti fejtésbe.Először az Andrássy I. galyagosi részének tervei készültek el. Megállapították,hogy a még külszínileg leművelhető területen 700 000 m 3 meddőre 400 000 m 3 ércjut. Kijelölve a külszíni és földalatti fejtés határsíkját, a meddő elhordását e bányarészún. IV. sz. felvonója szállítóképességének teljes kihasználásával elkezdték,ugyanakkor 1942 októberében megkezdődött a terület rendszeres földalatti fejtéselőkészítéseis.Egyidejűleg az érctermelés növelése végett a kisebb előkészítést igénylő AndrássyII., Vilmos és Deák bányarészekben is fokozatosan indultak földalatti fejtések.A barnavasérc-fejtéseket követeién a XIV. creszke 200-as szintjén is megkezdődteka kézi tömedékelési! pátfejtések.A kísérleti fejtések különböző dőlésű és vastagságú érctestekben folytak, igyekezvea fejtési viszonyokat minél alaposabban megismerni, hogy a jobb teljesítményűfejtési mód kidolgozására támpont álljon rendelkezésre.A feladat megoldását Podányi Tibor beosztott bányamérnök végezte. Azeredményeket a IV. fejezet ismerteti részletesen.

Az új műszaki vezetés világosan látva a külszíni bánya súlyos helyzetét — éppennem kedvező háborús termelési viszonyok között is — igyekezett a letakarításimunkák megerősítésére. így az említett Andrássy I. bányarészbeli galyagosi letakarításonkívül fokozta a munkát az Andrássy III., ún. Buda I. szintjén. A Vilmosbánya keleti oldalán vastag márga- és dolomitrétegek alatt fekvő vasérceinek letakarítását3 egymás feletti szinten két oldalról a Vilmos és Andrássy II. bányák felőlindította meg a IX. és VII. sz. felvonókra támaszkodva. Mindezt annak tudtávalhatározta el, hogy a letakarítási munkák eredményét csak hosszú évek után várhatja.Szociális vonatkozású eredmény a rudabányai sportpálya létesítésének megkezdése,5500 m 3földmunkával, korszerű öltözővel és pályaőrlak ássál.A sportpályát 1043. évben avatták fel, s ezzel a sportélet, főképpen a labdarúgásrudabányai vonatkozásban megindulhatott.A kulturális fejlődést volt hivatva szolgálni a VII. elemi iskolai osztály megindításaa társulati iskolában, amellyel egyidejűleg a VIII. osztály megnyitását iselőirányozták. A szociális költségek az előző évihez viszonyítva 71,75%-kal emelkedtek.A fent említett vívmányokhoz csatlakozott a szénilletmény rendezése. A korábbiévekben a vasércbányászoknak nem volt szénilletményük, a szükségletüknek megfelelőeneladási árért vásárolhatták a szenet. Átmeneti jelleggel 1942 januárjábanmegállapították a nős, a családfenntartó telepi és a falusi munkás évi szénjárandóságát.Az 1942/43. év legjelentősebb kutatási munkája a két éve beszerzett eredeti IBIU.Trauzl —Fauck-féle fúróberendezéssel a Rudahegy barnavasércelőfordulásának megkutatása.A sörétes megfúrással nyert fúrómagokat már az ózdi laboratóriumbanelemezték, s a fúrólyukak helyeit bemérve összrendezőjükkel és magassági adataivalmeghatározták a századforduló idején fúrt lyukakkal ellentétben, amelyeknekhelyeit csak a térképre felrakás alapján ismerték, s a magminták elemzése sokszorhiányzott. A fúrás geológiai ellenőrzése természetesen még ekkor sem voltmegoldva.A növekvő pát vasérc vagyon minőségének megismerése céljából a vágatokból10 m-es szabályos távolságban résmintákat vettek. A minták elemzési adatai, amintavétel helye nyilvántartási könyvbe lett bevezetve, és mintatérképre lettfelrakva.A már említett legmélyebb, az ún. 200-as feltárási szint kutatóvágatai mégkorántsem érték el a vasércelőfordulás mélységbeli határát. A márgában begyűrődveelőforduló vaspátdarabok a rudabányai pátoktól eltérően a felvidéki telérelőíordulásúpátokhoz hasonlítottak, s e sorok írója a Rima vezérigazgatóságától már ekkorsürgette nagyobb hatómélységű fúrólyuk telepítését a fekűviszonyok tisztázásacéljából.Az üzem háborús túl feszítettsége nagyobbmérvű beszerzéseket és beruházásokatmár nem tett lehetővé, csupán oly mértékben, amennyire azt az üzemsaját eszközeivel meg tudta valósítani.Az ércrakodás korszerűsítése már régi terv volt. A villamosmozdony szállítássalaz ún. polyánkai végállomásra befutó villamos vontatású vonatokat 5 csillénkéntszétkapcsolva, végnélküli kötéllel húzatták a fékes sikló fejállomásához, aholazt a sikló fékberendezésével az ércrakodó döntőszintjére eresztették le.A leérkező 1 m 3űrtartalmú csillék az ércdöntő sínpályára gurultak. Ott oldal-

160 A RIMA BÁXYAIGAZGATÓSÁGÁNAK ESEMÉNYEIajtajukat lenyitották, és a hossztengelyük körül billenthető csilleszekrényt egyidejűlegbuktatták. Az érc hatalmas robajjal zúdult a 4 m-nél mélyebb szinten levőszabványos nyomtávú vasúti kocsikba.Az anyag minőségétől függően 12—13 csillét döntöttek egy 20 t-s kocsiba.Ezután a szabványos nyomtávú vágányzat mellett levő végnélküli kütehi vontatóberendezéssela kocsit a hídmérlegre húzatták. Ha súlya nagyobb volt a megengedettnél,a kocsiba felmászó dolgozók a felesleget a földre dobálták. Ellenkező esetbena földön heverő készletből kézzel rakták fel a pótlást.A súlykiegyenlítés munkájának egyszerűbbé tétele érdekében a rakodókat hídszerkezettelmeghosszabbították a hídmérlegig, és minden vagont súlyhiánnyaldöntötték meg. A kiegyenlítés szintén döntéssel a mérlegen álló kocsiba történt.A rakodói létszámot ebben az időben a 7. táblázat tünteti fel:7. táblásaiVasúti kocsiban ércegyengetésKocsi von tatásKocsiiuérlcgclésCsilleürítésCsatlós a sikló alattCsatlós és fékcs a siklófőnPörkölő! páthütő IninkorkezelőHárcázóVillamos mozdonyvezető és kísérőFelügyeletTakarítófiúÖssiesen3 íű3 "9 "3 "6 "2 "f "38 föFenti létszám I műszakra vonatkozik, • s nyolc t>ra alatt 700—800 t ércetdöntött.A pörkölőkemenccktől az érc párhuzamos siklón érkezett a rakodó döntŐ¬szintjére, s ott a vágánycsomópontnál gyakori torlódást okozott. Nem volt hely aforró, pörkölt érc lehűtésére, s a vasúti kocsik fenékdeszkáját gyakran kiégettevagy locsolni kellett.A pörkölt pátvasérc hűtését a hegyoldalra épített nyitott betontárolókkaloldották meg, amelyekből csillébe csapolva, külön rakodón töltötték meg a vasútikocsikat.Zavarta a rakodást a földalatti műveletekhez szükséges bányafának az ércszállítósiklón való felszállítása is, ezért még egy érc- és anyagszállító sikló létesült.Mindezek a szállítási nehézségek, de az igen nehézkes és lassú bányabeli szállítássürgetőleg írta elő a távlati termelési szempontokat szolgáló bányaszállításmegtervezését, ami természetszerűleg a rakodószintről tervezett altáró alapgondolatábólindult ki.A földalatti munkahelyek száma fokozatosan növekszik a külszíni munkahelyekrovására. A külszíni munkahelyek átlagos teljesítménye 6,5—7, a földalattiakélegfeljebb 2 laza m 3műszakonként, ami a bánya átlagos teljesítményétlényegesen csökkenti.1943. január 1-től változás következett be az ankerit elszámolásában. Ettőlaz időponttól számítva az ankeritet is mint érctermelést számolták el. A l\'b

táblázatunkban szereplő értékeket átszámítani adatok hiányában már nem lehet,így azokat a termelt ankerit mennyiségének megfelelően kell értékelni.Ettől függetlenül az ankeritet továbbra is, úgy mint a bánya fennállása ótamindig, a táblázatokban meddőnek számítjuk, de azt a mennyiséget, amelyetelszállítanak vagy készletre döntenek, külön választva adjuk.A növekvő háborús nehézségek a következők voltak:a) az élelmezés fokozatosan rosszabbodott, liszten és zsiradékon kívül a nemőstermelő munkásság egyéb élelmiszert nehezen tudott beszerezni. A húsellátásnagyon hiányos volt.b) A mezőgazdasági munkához értő bányászok nagyobb és nagyobb '/„-banvették igénybe a HM rendelet értelmében mezőgazdasági szabadságukat, hogyezúton jövő évi ellátásukat jobban tudják biztosítani. Munkaidőn túl mezőgazdaságimunkával foglalkoztak, s ezáltal bányamunkára fáradtan jelentkeztek.Katonai szempontból a létszám megoszlása a következő volt:Nrtn katonaviselt , , -s£* lPolgári foglalkozásban meghagyvaBehívható 167Honv. munka jegyes 14összesen: 814A lakótelep fenntartása a legszűkebb keretre korlátozódott, mert ehhez semkellő létszám, sem anyag nem volt.1943-ban a társulati lakások a következőképpen oszlottak meg:Tisztviselőlakás . 14 dbSegédtiszti lakásEgy helyiségből álió immkáslakás17 db38 db1 szoba 1 1 konyha kamrából álló nuinkáslakás 207 db2 szoba : I konyha kamráhól álló munkáslakás 2 dbamelyekben IS dolgozótisztviselől. r > dolgozó segédtiszt311 dolgozó munkás lakot l.Saját tulajdonát képező házban lakott Rudabányán és a környező községekben 3 segédtiszt és 4 10 dolgozó.1943 júliusától újabb 30%-kal 60%-ra emelkedett a drágasági pótlék.1943 szeptembere nevezetes időpont a vasércbánya történetében. A 14. ábránlátható helyen megindítottuk az al tárót.Nyomvonalvezetését a 15. ábra, hossz-szelvényét a 16. ábra mutatja. (Lásda mellékletet.)A tervezéshez meg kellett állapítani az altáróa) vonalvezetését,b) a kiindulási szintjét,c) szájának helyét,d) szelvényét.a) Az altáró irányát a külszíni bánya csap ás vonulat a alatt terveztük az alábbiokokból:1. Az altáró nyomvonala az akkor ismert adatok alapján csak a Vilmos-bányábanhalad 500 m hosszon pát ban, a többi részen e szintig csak nyugati iránybanhúzéxlik le az érc, így a földalatti műveleteket az altáró és védőpillére kismértékbenzavarja.2. Az említett Ny-i, mélyebb fekvésű ércek viszonylag rövid (pár 100 m-es)keresztvágatokkal elérhetők.11 Rudabánya — 2/6 S

.3, A kihajtás több támadási pontból egyszerűen, gyorsan és nagyobb költségnélkül megkezdhető.4, A felsőbb szinti műveletek ércei a legegyszerűbben és legrövidebb úton szállíthatókle az altáró szintjére.5. A várható kőzetviszonyok e nyomvonalon voltak viszonylag a legismertebbek.b) és c). Az altáró szintjének és szájának kijelölésénél a következő szempontokatvettük figyelembe:lí. ábra. Az altáró megkezdése 194,11. az altárót a meglevő rakodószintjén a legcélszerűbb megkezdeni, mert csake szinten lehetett megfelelő hosszúságú és több párhuzamos vágányrendszert magábafoglalópályaudvart létesíteni.2. Feltételeztük, hogy a jövőben létesülő pátvasércpörkölő telep csak a jelenlegirakodószinttől D-re lehet, amelyhez az akaróból kiérkező érc így juttathatóel legegyszerűbben.3. Az altárónak e szintről való megkezdése lehetővé tette a kihajtásból származómeddőnek legolcsóbb és legegyszerűbb elszállítását. A meddővel rakott csilléketni. a polyánkai ércszállító siklón leengedett érccel teli csillevonatok különenergiaközlés nélkül felvontatták a villamosmozdony szállításszintjére, ahonnanmár az üres csillét vivő mozdonyok vontatták ki a bányában levő meddőfelvonókalsó állomására.4t. Az ércbecslés szerint akkor az ércvagyon csupán 21%-a volt az altáró szintjealatt, s az is teljes egészében pátvasérc.

,4 re gi es üj fluMMfli*xaifiiószififhoiszMvértYe. fícláéavai^cW>_$Z^'*~\ HHU| w '

5. A fő szállítás útvonala eszerint lényegesen egyszerűbbé válik, és nagyobbszállítási teljesítményt biztosít.A legtávolabbi Deák bányarészből 1 csille, érc négyszeri átkapcsolással (X. sz.vcgnélküli kötélvontató, villamosmozdonyszállítás, pólyánkat végnélküli vontató,féksikló) 3—4 óra alatt jutott a rakodóra.Ezzel szemben az altárón a Deák bányából az altáró szintjére felvontatottcsille a jó alépítményit pályán 20 — 30 perc alatt a rakodóra juthat.0. Az altáró kihajtásával a szivattyúzás állandó költségének lényeges csökkenésekövetkezett be, ami főként a külszíni vízgvűjtőtölcséreknek a mélyebb szintiműveletekkel való kapcsolata miatt jelent lényeges előnyt. Az altáró elkészülte utáne vizeket megfelelő szabályozó berendezésekkel kívántuk az altárói csorgába vezetni.7. Lényegesen kevesebb ércet, az akkori termelésnek csak 50%-át kell feleslegesengépi erővel az akkor üzemben levő szállítószintre felemelni, hogy azutánújból a rakodósztntre fékezzék le.8. Előzetes számítás szerint az 1 t ércre eső főszállítási költség 4,40 Ft-ról 3,50Ft-ra csökken.9. Havazások, hófúvások idején a jelenlegi szállítópálya forgalombiztosításajelentős munkaerőt és költséget igényel, ezzel szemben az altárói szállítás ettőlteljesen független.d) A falazott szelvény belvilága 2,6 m, félkörszelvényű boltozattal és függőlegesfalakkal. E magassági mérettel biztosítottuk, hogy az egyenáramú 550 V-osmunkavezeték a sínszáltól az EBB előírása szerint kellő magasságra kerüljön. Azegyik sínszál egyúttal a visszavezető szálat is képezte.Az altáró elméletileg nem is altáró, hanem alagút, mert É-i vége terv szerinta telekesi völgyben külsztnre lyukadt. Hossza 3896 m. Emelkedése 3% 0.Az altáró szintjénél mélyebben fekvő Deák bányarész ércét egyenes irány vonalúfelvortóval terveztük a mozdonyszállítás szintjére vontatni.A rudabegyi előfordulás feltárása csak az altárói szállítóútvonal kiépítésévelvolt megoldható.Az altáró kihajtását 5 támadási pontból 8 váj véggel terveztük, a rudabányaiés telekesi két végpontból, Andrássy III. és Andrássy I. bányarészekben 120 mhosszú 250°/ 0()lejtésű segéderesz kékből és Vilmos bányában az ún. 222-es (227 mt.sz. f.) szintről hajtott kis siklóból a XIII. sz. felvonón és a X. sz. pályán keresztül.A közbülső 3 támadási pontnál mindkét irányban haladó váj véget képeztünk ki.Az altáró tervezésében és bányászati munkájának ellenőrzésében igen értékes munkátvégzett Thern Sámuel bányamester, aki, mint a rudabányai vasércbányászatbanleghosszabb szolgálati idővel rendelkező technikus, nagy tapasztalatával éshelyes műszaki meglátásával komoly segítséget nyújtott 4 évtizeden keresztül avasércbánya műszaki vezetőinek,Az altáró létesítésének munkája az említett szempontok alapján fokozatosanindult meg a támadási pontokban.Nagyobb vízmennyiségekre nem számítottunk, így a bukásban hajtott vágatokatkisebb segédszivattyúkkal tudtuk vízteleníteni.Az altárót márgában és repedékes kőzetekben hosszabbított, habarcsba rakott,30 cm vastag ózdi gyártású salaktéglával falaztuk ki,A kitörési szelvény 8,7 m s , a szabad belvilág 6,5 m 2 . A vízárkot a helyszínenbetonozták.11* — 2/15

A vasúti vágányzat zúzott kavicsba ágyazott, .1,2 ín liosszú tölgy talpfákon,23.,8-os sínnel épült.A munkamenet az volt, hogy a márgában kihajtott vágatrészt ideiglenes fenyőbányafával biztosították, és kihajtása kb. 25 — 30 m-rel előzte meg a falazást. Ezzelelértük, hogy még mielőtt bányanedvesség következtében a márga duzzadása ésnyomása észrevehetően megkezdődött volna, a szelvényt falazással el lehetett zárni,.s az ideiglenes biztosítás anyagát teljes egészében visszanyerve, többszörösen fellehetett használni. Igen nagy figyelmet fordítottunk a falazat mögötti rész tökéletestömedékelésére.Az altáró fent említett szakaszának kifalazására kb. 3 306 000 clb téglát5700 q cementet4250 m 3 homokot10 970 q meszet használtak fel.A falazott.egyes vágányú rész teljes hossza kitérőkkel együtt 3865,4 m, a kettesvágányú falazott rész 190 m, a falazat nélkül álló rész az altáró elkészültekor530 m volt.1949. évi forint áron számítva:I fm-re eső átlagos kihajtási költség 320 Ft1 fm-re eső átlagos falazási költség 1D40 Ft.Az előzetes számítások szerint az altáró szállítási kapacitását 3x8 órás műszakravonatkoztatva évi, 900 000 tonnára becsültük.Nyitott kérdés maradt az ércnek a külszíni bánya szállítószintjéről az altárószintjére való le juttatási módja.Több elgondolás került szóba, mégpedig: ferde sikló, függőleges fékesakna,spirálcsúszda, gurító, amelyek közül a megfelelő kiválasztása ekkor még nem voltsürgős kérdés. A megoldás 1949-re húzódott, s így azt időrendben ott tárgyaljuk.Mint további termelési nehézségek 1943 őszén megemlíthetők a rendszeresáramhiány, amelynek oka a kurityáni villamosközpont nem megfelelő karbantartása,a MÁV kocsiellátás, a külszínen dolgozó munkások hiányos ruházata és végül akülönféle anyaghiány. Ez utóbbira jellemző, hogy bár a Rima salgótarjáni üzemegyártotta a sínszeget, a saját bányaüzem nem kapott és szükségletét cigánykovácsoktólszerezte be.Az ózdi kohók egyikét az időszerű átépítés miatt leállították, s emiatt a vasércigénycsökkent. Jellemző, hogy a háborús nyersanyaghiány nem tette lehetővé,hogy a fölösleges létszámmal a külszíni bánya hasznos letakarítását erősítsük, hanem30 vasércbánvászt ideiglenesen a Rima somsályi szénbányájához kellett áthelyezni.A szervezkedő munkásság megnyugtatására 1943 novemberétől a vasércbányászatis megkapta a térítés nélküli illetményszenet.A szénjárandóság 35,2 fillérrel, a társulat által térített élelmezési árkülönbözet80 fillérre] emelte 1 tonna érc árát.Tovább növekedett a földalatti munkahelyeken foglalkoztatottak aránya is,isii. és elérte a 41,25%-ot. Az összes barna- és pátvasérctermelés 30,7%-a 1944 januárjábanmár földalatti munkahelyekről került ki.Az érc minőségét a kohók fokozott mértékben kifogásolták. A pörkölt pátvasércetnem fogadták el, s emiatt a vezérigazgatóság a rudabányai Kállai-féle kísérletipörkölök üzemét 1944. március 13-ával beszüntette.Változott ezzel az önköltség elszámolási módja is, mert eddig a termelt barna-

vasérc és pörkölt pátvasérc tonnája volt a költség osztója. A kieső pörkölt érchelyett a kohók nyerspát szállítását kívánták, s ezzel a nyerspát vasérc a barnavasérccelegyenlő értékű költségviselővé vált.Nyugtalanság érzését váltotta ki a dolgozókból a március 2~i-én megérkező.130 főből álló német katonaság, akiket a társulati színházteremben és iskolábanhelyeztek el.Rövid pihenő után v csapat elvonult és április 1-én újabb 200 főből álló egységérkezett.17. :ílir:i. A régi villanuiskiizpimt Wi-WMegkezdődött a légiriadók ideje is, ezzel együtt járt a teljesítmények fokozatoscsökkenése.A munkáslétszám növelésére '.Vt környékbeli mezőgazdasági munkást hívtak beaz üzemhez honvédségi munka jeggyel.A régi rudabányai villamosközpont (17. ábra) deszkaépülete 1944 májusábanismeretlen okból kigyulladt és teljesen leégett. A nyomozás nem tudta az okátkideríteni. Feltételezte, hogy a pörköléshez ott tárolt kurityáni palás aprószénöngyulladása okozta az épület leégését, bár a kigyúl ladás éjjelén zavarúberepülésis volt Rudahánya felett, mégis a felelős üzemfönököt haditörvényszék elé állították,gondatlansággal vádolva. A tárgyaláson bizonyíték hiányában a vád és következményeialól felmentették.Az üzemvezetés gondjai, bajai természetszerűleg szaporodtak. A háborús gazdálkodásegyfelől a minél jobb minőségű és minél nagyobb mennyiségű hazai barna -vasérc termelését kívánja, másfelől a mezőgazdaság támogatására H. 11. rend'.'letengedélyezi a mezőgazdaságilag érdekelt dolgozóknak az aratási szabadságot.

A szabadságolások miatt kieső műszakokat csak a mcddőletakarítási munkacsökkentésével lehetett kiegyensúlyozni.Július hónapban felhőszakadásszerű zápor elárasztotta a szállítószint alattitölcséreket, komoly figyelmeztetésül az üzemvezetőségnek az altáró sürgős kihajtására.Az 1917 óta folyó rendszeres meteorológiai csapadékmérés e július hónapbanmaximális 187 mm-es, eddig nem észlelt csapadékmennyiséget mért.Régóta húzódó megoldatlan kérdése volt a bánya áramellátásának a túlfeszült¬ségvédelem. Ez évtizedek óta oly módon történt, hogy zivatar esetén a kurityánivillamosközpont a távvezetéket kikapcsolta. Az így jelentkező áramkikapcsolásokataz említett fenntartás hiányából eredő áramszünetekkel a bányának el kellettviselnie.A MÁV kocsihiány is mind gyakoribbá vált, de még olyan munkák sem haladhattakkellő ütemben, amelyek, mint pl. az altárólétesítés, igen sürgősek voltak.Erre a munkára az ózdi salaktéglaszállítás csökkenése hatott bénítólag, mert a szelvénykitörését nyomon kellett követnie a kifalazásnak, hogy az ideiglenes fabiztosításraa nyomás rá ne nehezedjék.1944 augusztusától már a rendszeres havi jelentések készítése is elmaradt.A hadiüzemi személyzeti parancsnok igyekezett a munkafegyelmet a katonaibtk. szakaszainak alkalmazásával fenntartani, de a dolgozók széles tömegei részbena szovjet rádióadást hallgatva, részben ösztönösen érezték a rendszer összeomlását.Az üdülő német katonai csapatokat egyéb alakulatok váltották fel.A légiriadók gyakoriabbakká váltak, távoli ágyúdörgés hangja hallatszott.Az üzemi eredmények ugrásszerűen romlottak. A diósgyőri ércszállítás szeptemberbenteljesen megszűnt. Az érc önköltsége általános és központi költség nélkül,már 24,06 P/t volt, amelynek 75,79%-a munkabér, 3,49%-a az alkalmazotti fizetés,13,93% anyag-, szén- és áramköltség, 9,29% szociális teher, A többlet 2,5% azüzemköltség javára hozott tételek leírásával egyenlítődött ki.A műszakmulasztásra jellemző, hogy 1944 szeptemberében betegség miatt6,1%, igazolatlanul 0,9%, igazoltan 7,1%, fizetéses szabadságon 3,2% volt távol,ami összesen 17,3%-a volt a teljesített műszakoknak.Októberben német páncélkocsi és tankjavító katonai műhely telepedett le azüzemudvarban, igénybe véve a bányaüzemi javítóműhely szerszámgépeit, sőtiparosait is. E javítóműhely már a Debrecen körüli harcokban megsérült némettankok javítását végezte.A győzelmesen előretörő Vörös Hadsereg elől azonban ennek az alakulatnak ismenekülnie kellett, s nyomukban híradócsapat és üzembénító német munkásszázadjött.Ezek a szabványos nyomtávú vasúti állomás vágányzatának, illetve sín, talpfa,sínkötőelemeknek felszedését és elszállítását kezdték meg.A helybeli nyilaskeresztes pártvezetőség, az idegen katonaság és a hadiüzemkiürítési parancsa az üzemvezetés részére már nem tette lehetővé sem a rendszeresmunkát, sem az adatok pontos gyűjtését, így az 1944/45. üzemévről nagyobbrésztcsak becslési adatok közölhetők.A kötelezően előírt kiürítési vagonokba elavult gépeket és gépalkatrészeketrakattunk be, amelyet a Rima dunántúli mangánércbányájának címére Eplénybeadattunk fel. A vagonok elmentek, de rendeltetési helyükre sohasem érkeztekmeg.

Az állomás vágányzárának felszedése után fokozatosan a folyópálya felszedésérekerült sor és abból C00 m-t szállítottak cl.így 1944 novemberében a vasércelszállítás lehetősége teljesen megszűnt, dea termelést készletre döntéssel tovább folytattuk.Decemberben megérkeztek a német robbantó alakulatok és kijelölték az aláaknázandóhidakat, s a gödrök ásásához kezdtek. A kurityáni villamosközpontnálhasonlóképpen felrobbantáshoz készültek.A harci zaj közeledett. Az élelemtár készleteit a dolgozók között feloszttattuk,3 kisebb, egyenlően el nem osztható élelmezési és textilárukat a bányába szállíttattuk,hogy az átvonulási út veszélyétől megóvjuk.Anyagraktári üzemi készleteinket földalatti tárókba hordottuk.1944. december 13-án a kurityáni villamosközponta Miskolc felől előrenyomuló szovjet tüzérségágyútüzére való tekintettel üzemét beszüntette.Ennek következtében e sorok írója a délutánraegybehívott értekezleten bejelentette a bányaüzem I2%m?$y\leállítását.U5%SMmor_Bár a Rima vezérigazgatósága mindenkinektetszésére bízta, hogy helyén marad-e vagy elmenekül,az üzemfőnök és - kevés tisztviselő kivételével— mindenki helyén maradt, s így még arra ||, Az ércszállítás megoszlásasem akadt jelentkező, aki a katonai parancs értelmé-1928—t&44ben a fogatokkal elvonuljon.A német motoros utóvédalakulatok egész 13-án éjjel és 14-én nappal és éjjelfolytatták visszavonulásukat.A vasúti hidakat december 15-én reggel felrobbantották és utóvédjeik felvettéka harcot az előnyomuló szovjet csapatokkal. A szovjet csapatok főképpenSzuhogy felől jöttek, míg a német utóvédek a támadást inkább Ormospuszta felőlvárták.Az aknázás és géppuskatűz délelőtt 11 óra körül ért véget, amikor a győztesVörös Hadsereg katonái megjelentek Rudabányán. Ezzel lényegében a vasércbányászatmagyar nagytőke irányításával folytatott II. időszaka befejezést nyert. •Összefoglalva a II. időszak legfőbb eredményeit, abban Kállai érdeme a pátvasércvagypn-kutatásés villamos energiaellátás biztosítása volt. Pantó Endre azaltárói fó'szállítóvágat létesítésével és a földalatti bányászat nagyüzemi méretekrevaló rendszeres kifejlesztésének beindításával járult hozzá a vasércbányászat jövőjénekbiztosításához.III. Az államosítást előkészítő és tervgazdálkodási időszak eseményei 19-15—1955.A 75 év utolsó 10 esztendejének leírása csak az események felsorolásából állhat.Az átélt időszak nem adja meg még azt a távlatot, amely az események kellő jelentőségétműszaki történet szempontjából biztosítaná.A műszaki fejlődés eredményei viszont kimondottan műszaki és nem történetileírásba valók, így azokat a IV. fejezet ismerteti.Az időszak-elhatárolás, amelyet önkényesen 1945-re tettem, vita tárgyát képezheti,mert a Rima üzemeinek állami kezelésbe vétele csak 1940. év végével következettbe, mégis a Vörös Hadsereg bevonulása olyan korszakalkotó változásokat

hozott, ami kétséget kizáróan új szakaszt nyitott meg a vasércbányászat történetében.A harcoló csapat egységek nyugat felé folytatták támadásukat, Felsőkelecsényés Zubogy irányában. Két nap alatt átvonultak Rudabányán, s utána a nagyobbépületeket tábori kórház céljaira foglalták le. így az irodát, vendégszobákat, igazgatói,főorvosi, számvezetői, mérnöki és tisztviselői lakásokat, iskolát, leventeotthont,községházát.A tábori kórház gyors berendezése az irodai felszerelés és irattár jelentős veszteségéveljárt, amely ennek az összeállításnak teljességét többrészről akadályozta.A fürdőt raktárnak, a sütödét katonai sütödének vették igénybe.A háborús zűrzavarban a lakosság egy része a bányába szállított élelemtári ésanyagraktári készletek fosztogatásához kezdett, felhasználva erre azt, hogy a győztescsapatok a lezárt helyiségeket a megbújó ellenségtől megtisztítani akarván, azokatelőzőleg feltörték. A rend fenntartásáról egyelőre intézkedés nem történt.A hadifontosságú anyagot, deszkát, takarmányt stb.-t természetesen részbensaját céljaikra használták fel.1944. december 22-én a tábori kórház elvonult, s helyette megérkezett a hadikórház.A következő napon a kurityáni villamosközpont Újból megindult, azonban arudabányai távvezeték a harci cselekmények következtében 9 helyen szakadt el,így az áramszolgáltatást Rudabányára megkezdeni nem lehetett. A helyreállításátazonnal megkezdtük. Az első helyreállító munkában résztvettek közül a következőketkell kiemelni:Bartha Gyula lakatos, Battancs Béla, Battancs István lakatosok, BraunstetterJózsef kovács, Durbász Szaniszló lakatos, Fehér Sándor ács, Gál János lakatos,Kaáli Mihály lakatos, Mega József villanyszerelő, Nóvák István kerékgyártó,Nóvák János lakatos, Nóvák Pál. esztergályos, Nyíri Béla lakatos, Nyíri Miklósmozdonyvezető, Papp Zoltán kovács, Váraljai Ferenc lakatos, Veres P. Lajosvillanyszerelő és kevés kivétellel az ottmaradt értelmiségi dolgozók.E munka első eredménye az volt, hogy 1944, december 27-én újból kigyulladta villany Rudabányán.Rövid feljegyzéseim alapján az üzemmel kapcsolatos fontosabb eseményeketaz alábbiakban közlöm.A katonai alakulatok parancsnokaitól szerzett igazolványok védelme alattmegindult a sérült lakóházak kijavítása, a rudabánya—kurityáni telefonvezetékszerelése. A lakosság túlnyomó része részben kisegítőmunkát végzett a kórházaknál,részben lövészárkok ásásán dolgozott.A tüzelőanyaghiány leküzdésére 1945. január 10-én megkezdtük az Andrássy II.is is. bányarészben az érces fedő rétegsorban található lignit termelését. A munkásokönként, fizetés nélkül vállalkoztak a munkára, hogy a tél hidege ellen családjaiknakvédelmet nyújthassanak.Az ágyúszó nyugatról azonban még erősen hallatszott, így a rendszeres újjáépítőmunkához még hiányzott a nyugalom.Január 18-án szovjet katonai sebesültszállító repülőgépjárat indult meg Rudabányáról,kezdetben a Gátrétről, későbbiekben a Nyilas-rétről.Nem érkezett azonban semmi hír a vasércet feldolgozó kohók állapotáról, detudtuk, hogy termelésünk a közeljövőben csak akkor indulhat meg, ha az ózdi ésdiósgyőri kohók sértetlenek maradtak.

Polgári személyek közlekedése az utakon még nem volt biztonságos, így szívesenvállalkoztunk arra, hogyha a katonai kórház autóján elvisznek Ózdra, úgy ottismeretségünk alapján közbejárunk, hogy röntgenfelvételek előhívásához szükségeshamuzsírt az ottani laboratórium adjon. így módunkban volt már január 19-éneljutni Ózdra s meggyőződni arról, hogy ott minden a helyén maradt, s a háborúa gyártelepen szinte nyomtalanul vonult át.A hamuzsíron kívül sikerült, a kurityáni villamos központ üzeméhez turbinaolajatés szénkefét szereznünk.Közölték, hogy az első nagyolvasztót február 15-én tervezik begyújtani. Megtudtuk,hogy van raktáron legyártott vasúti sínük, amelyből lekötöttük a vasútunkújjáépítéséhez szükséges felépítményi anyagot.Visszatértünk után a legsürgősebb feladatnak láttuk a szabványos nyomtávúvasúti pálya helyreállítását, hogy a kohók megindulása után az ércszállítás lehetségeslegyen. E munkában Schiller Albert pályamester vezetésével a lakótelepimunkások tömegesen vettek részt, így felsorolásuk nem lehetséges.Az újjáépítéshez Ózdról reméltük a sínanyagot, alátétet és a sínhevedert, talpfáta bánya erdejéből kitermelhető fából, sínszeget ócskavasból a helyszínen terveztükelkészíteni. A kovácsoláshoz szükséges faszenet ugyancsak saját dolgozóinkkalgondoltuk kiégetni.A tervet ismertettük a dolgozókkal, s tekintettel, hogy a hadikórház létszámafokozatosan csökkent, az üzem dolgozóinak egy részével február 1-ével megkezdtüka talpfa kitermelését.E munkába már vidéki dolgozóink is bekapcsolódtak. Volt aki megmaradtigájával, volt aki iga nélkül teherszánkójával jött újjáépíteni. Saját szerszámával,önzetlenül, a bérfizetés reménye nélkül jöttek dolgozni, hogy üzemüket mielőbbindulni lássák.A kivágott fákat e szánkókon búzták le a bányavasúti szállítópályára, ahonnanmár csillén került a rönk a rakodóra. A talpfalapolást körfűrésszel végezték, de úgy,hogy az elveszett szíj helyébe használt tűzoltótömlőből csináltak pótlást. A faszénégetés,sínszögkovácsolás terv szerint haladt.Közben február 2-án a MÁV üzletvezetőségénél kértük vasútunk felépítését,de közölték, hogy semmi segítséget nem tudnak adni, és akkor láttuk, hogy csaksaját erőnkben és leleményességünkben bízhatunk.A Rima központjáról semmit sem tudtunk, így Diósgyőrbe mentünk, ahol akohók szintén sértetlenek maradtak, s ott napi 100 t barnavasércre és 40 t ankeritreadtak megrendelést arra az időre, ha újból szállítani fogunk. Ennek ellenében némielőleget is adtak 1000 pengősökben.Bár felváltani Rudabányán nem igen tudtuk, de az eddigi munkában résztvett dolgozók részére némi jutalmat tudtunk fizetni úgy, hogy 4—5 fő részére adtunkki 1 — 1 ezrest.Legnagyobb gondot a 3 felrobbantott vasúti híd pótlása jelentette. A legrövidebbet,az ún. Csonka hidat, áteresszel pótoltuk, s az február 7-ére készült el.Az ún. Kassai úti közúti átjáró feletti vasúti hídhoz volt anyag a régi barcika —rudabányai kisvasút leszerelt hídjából.A legfontosabb hidat, amely a mészárszék mellett, a szuhogy—rudabányaiközút felett volt, nem lehetett könnyen pótolni. A vasszerkezetet meg kellett szerezni,mert enélkül a szállítás nem indulhatott meg.

Február 4-én az MKP alakuló gyűlése megválasztotta a rudabányai pártvezetőségetés megalakult a vasércbánya üzemi bizottsága is.Az igazgatósági iroda azonban még hadikórház volt. Először a sütöde ürültki, így az első ideiglenes iroda január 30-án ott kezdte meg működését. Február7-én már az élelemtárba költöztünk át, s ugyanezen a napon újból megszólalt adecemberben elhallgatott munkakezdést jelző szirénahang.A talpfakészítés szépen haladt, s mind sürgősebbé vált a vasúti híd megszerzése.Elkészítése ügyében Ózddal és Diósgyőrrel folytattunk tárgyalásokat.Ózdra elküldött dolgozóink február 10-én hozták a hírt, hogy a vasgyár 4 hétalatt vállalja a híd elkészítését, ha rajzot küldünk.A diósgyőri tárgyalások nem vezettek eredményre, mert ott 3 hónap alattígérték elkészíteni.Egyben közölte Ozd, hogy megindulásunk után napi 450 tonna barnavasércszállítást vállal.A kedvező hírek lelkesítőleg hatottak.Február 15-én elkészült a Kassai úti híd és az Ormospusztától számított 37.szelvénytől megkezdődött az altáróba már beépített 23,0 kg/fm-es sín felszedésévela pályaépítés.Március elején a katonai kórház utolsó részlege is elvonult s a bányaigazgatóságelfoglalhatta régi hivatalhelyiségeit.Március 2-án megkezdődött a nagyvasúti híd felrobbantott támfalainak építése,és 3-án megérkezett Ózdról a szükséges sínszállítmány.A munka üteme fokozódott. A talpfaszükséglet, a sínszög biztosítva volt.Szorgos munka közben érkezett meg 1945. március 23-án a várva várt hídszerkezet.Az újjáépítő munkába mind többen és többen kapcsolódtak be, mert biztosítvalátták e gyorsütemű helyreállításból az üzem közeli megindulását.1945 április 1-ére a rudabányai vasércbánya vasútja szállítóképessé vált, sezzel a vasérctermelés az országos munkába bekapcsolódhatott.Az elrejtett robbanóanyag lehetővé tette a külszíni bányaüzem eddig csak kisebbmértékű kézi letakarítási munkáját bővíteni, és az érces,' kisebb robbantóanyagigényű munkahelyek telepítését.Az altáró munkahelyeinek egy része az áramszünet miatt víz alá került, s azoka szakaszok, amelyek márgában kihajtva, ideiglenes fabiztosítással voltak ellátva,összeszakadtak. Ezeknek újranyitását már márciusban megkezdték.Az ércszállításra megrendelt vagonokat azonban hiába vártuk. A kevés rendelkezésreálló ép vagont fontosabb helyekre vitték. Közel 1 hónapba került, mígaz első hiányos fenék- és oldaldeszkázatű vasúti kocsit sok utánjárás után megkaptukés a szállítás megindulhatott.A Rima pénzellátmányról csak május vége felé gondoskodott.Az üzem újbóli megindításán kívül legnagyobb gond az élelmezés volt. AzÜzemi Bizottság tagjai fáradhatatlanul járták a főispáni hivatalt s a környéket,hogy a dolgozók ellátását valamiképpen biztosítani lehessen.Az élelmezendő létszámot 1945. június 10-én és augusztus 1-én a 8. táblázatmutatja:

S, táblázatJúnius 10 Augusztus 1Szellemi dolgozó 23 84Bányász munkahelyi dolgozó 315 415Nehéz testi munkás 40 8UKönnyű testi munkás 1D4 IfiCsaládtag 1 777 2 107Összesen . 5309 1-804Az élelmezési fejadagot a 9. táblázat adja:'•>. táblázatKenyérlisztkgFözöJisatKgOlaj kgMunkahelyi dolgozó 15,00 2,10 II, SÍINehéz testi munkás 9,40 í,H) 0,80Köniivíi és szellemi munkás 7,00 ií.lÜ 0,60Családtag .... - 4,70 2,111 0,40Rendszeres kiutalásról nem volt szó. A rudabányai vasércbányászok lényegesennehezebb helyzetben voltak, mint a szénbányászok, akik a pótmiiszakokon termeltszénért tudtak élelmiszert cserélni.A vasércbányászok a közös igazgatósághoz tartozó kurityáni szénbányábajártak le szenet termelni, hogy annak egy részével cukrot, étolajat cserélhessenek.Az anyagraktár hengerelt acéláru készletét hasonlóképpen fel kellett használniélelem beszerzésére, mert a fokozatosan romló pénzért élelmiszert beszerezni nemigen lehetett.Nehéz volt az első sóbeszerzés is, amelyet 25 q mennyiségben 1945 júniusábankaptak először az ellátatlanok 25 dkg-os fejadaggal. Komoly üzemi feladat voltbabot, borsót, kukoricalisztet szerezni, hogy a dolgozók szűkös ellátását meg lehessenjavítani.Az üzemi lóállomány feltöltése és takarmányukról való gondoskodás szinténnagy nehézséget okozott.Az ércszállítás júniusban Ózdra napi 4ő0 tonna barnavasérc, Diósgyőrbe 1®—170 tonna barna vasérc és 300 tonna ankerit lehetett volna a megrendelés szerint,de a vagonkiállítás teljesen szeszélyes volt, így nagyobbrészt egyik nap Ózdra,másik nap Diósgyőrbe ment a szállítás.Az üzemi anyagellátás hasonlóképpen igen sok utánjárást igényelt. Robbanóanyag,karbid, bányafa, deszka', kenőolaj, csapágyfém, hajtószíj, reszelő stb, hiányaállandó akadálya volt a termelésnek.A robbantószerbeszerzés Rudabányán a szénbányászathoz hasonlóan a vakraszerelt háborús lövedékek robbanóanyagának felhasználásával történt. A katonaságáltal kiutalt és hatástalanított lövedékek robbanóanyagát a bányánál aprítot-

ták és töltényekbe csomagolták. A robbantás ugyanúgy történt vele, mint a bányászatirobbanóanyagokkal. Az ismeretlen anyaggal szemben a dolgozók az előírásokatszigorúan betartották, s így ebből baleset nem származott.Az anyagbeszerzés és élelmezési ellátás ügyeinek intézésébe a Rima központaz év második felében már mindjobban belekapcsolódott, s az ózdi beszerzésekbőlkezdtek már Rudabánya részére is juttatni.A vasúti forgalom igen korlátozott és bizonytalan volt, s az ellátást az üzemiteherautó hiánya igen nehézkessé tette.Ez időtől kezdve robbanóanyagot, karbidot Ózdról kaptunk. FenyőrönkötTrizsben vásároltunk, és Ormospusztán szalagfűrésszel vágattuk fel, vagy szekeretküldtünk Rozsnyóra, s onnét hozattunk deszkát addig, rnníg a határt le nem zárták,s a közös pénz volt forgalomban.Növelte a termelés nehézségét a villamosenergia-szolgáltatás bizonytalansága.A kurityáni villamosközpont kazánjainak forrcsövei egymás után lyukadtak ki,de nem volt annyi új cső, hogy teljes csőcserét lehetett volna végeztetni. Emiattsokszor kellett leállni, s gyakori volt az áramkiesés.1945 Őszén végre Rudabánya is kapott egy erősen használt motorú és gumiabroncsateherautót. Ezzel már lényegesen lehetett javítani az élelmiszer és anyagellátást,bár üzemben tartása stilyos karbantartási gondokat okozott.A felsorolt nehézségek csak töredékei a ténylegesen felmerült éknek. Ehhezjárult még, hogy az értelmiségellenes hangulatot felelőtlen egyének kívülről fűtötték,bár a rudabányai dolgozók e téren — kevés kivétellel — messze felette álltaka környező szénbányák dolgozóinak, s a munkafegyelem sokkal kisebb mértékbenromlott meg, mint azoknál.Ennek tulajdonítható, hogy a termelés nem esett vissza oly mértékben, mintaz első világháborút követő években, s a munkáslétszám sem morzsolódott le túlzottmértékben.Az 1945/46. üzemévben a U/c táblázat szerint az ércszállítás az előző évihezviszonyítva csökkent, ami nem a barna vas ércben, hanem inkább az ankerit és nyerspátszállítása csökkenésében jelentkezett.Fő oka, hogy a kokszkészletek elfogytak, s a drágább kokszbeszerzés miatta kohók a jobb minőségű ércek feldolgozására törekedtek.Az említett évről üzemi adatok csak elenyésző mértékben maradtak meg.Igaz, hogy az üzemvezetés nehézségei miatt ezek összegyűjtésére nem került sor,de amely adatokból ez utólag az 1944—47. évekről a levelezésekből és feljegyzésekbőlösszegyűjthető lett volna, azok 1954-ben kiselejtezésre kerültek, így az igen érdekesidőszakról csak magánfeljegyzésekből és emlékezetből lehet adatokat közölni.Általában a napi szállítás az üzemév II. felében 500 t körül mozgott és túlnyomórésztÓzdra irányult.Az élelmezési ügyek intézésében a Rima központ és az Ózdi vasgyár elosztójafokozatosan nagyobb mértékben vesz részt, és nemcsak liszt, de burgonya, zsír,margarin, olaj, füstölthús, só, cigaretta, dohány, szappan, sőt textiláru is érkezik.Friss húshoz csak csereüzlet útján lehetett jutni, 1 : 2, 1 : 1,5 arányban kereskedelmihengerelt acéláruért. Az így szerzett húsból a 6 tagúnál nagyobb családdalrendelkező dolgozók 1 kg-ot, az azon aluliak 1 /2 kg-ot kaptak.A dolgozók beszerzését volt hivatva támogatni az az intézkedés, amely a Rimaáltal gyártott cikkekből a dolgozóknak juttatott, hogy olyan közszükségleti cikkekheztudjanak csere útján jutni, amelyeket az értéktelen pénzért beszerezni nem

lehetett. így ásót, kapát, kerékabroncsot, hoidóabroncsot, kocsitengelyt, lemeztkaptak meghatározott mennyiségben és feltételek mellett.A pénz értéktelenedése és a nehéz élelmiszerbeszerzés miatt 1940. március l -tőiországosan bevezették a dolgozók és családtagjaik részére a kalóriaellátást.Eszerint hetenként díjmentesen a következő kalóriamennviségnek megtelelőélelmiszert kaptak:Földalatti vagy nehéztesli dolgozó *->l 40(1 élapátfalvárói,bányafa stb. rendszeres küldeményekben, s ennek megfelelően az anyagellátásgondjai az üzemnél csökkentek.1946 áprilisában végre megvalósult Rudabánya régi vágva. A MÁV a bányaércrak'odó állomásának ideiglenes felhasználásával a személy és korlátolt közforgalmatbevezette. Ezzel megszűnt az elszigeteltség, hogy a legközelebbi közforgalmivasúti állomása Ormospuszta.A volt rimái elszámolási rendszer egyelőre megmaradt, de a szénbányászat 1946,december 1-ével állami kezelésbe került, és ezzel a kurityáni szénbánya és villamosközpontirányítása Rudabányáról megszűnt.A pénzromlás, a munkafegyelem fokozatos leromlása, a politikai erők harcaa rendes üzemvitelt csak az értékálló forint bevezetése után tette lehetővé,1940. július 17-én a munkások a fizetést, bár az adópengőben volt, nem vettékfel, hanem kérték az Üzemi Bizottságot, hogy azon közszükségleti cikkeket vásároljon,és azt osztassa szét, mert mire a dolgozók ezt Miskolcon el tudják vásárolni,addigra értéke vész. így 3 milliárd adópengőért sót, szappant, gyufát, paprikát vásároltattakMiskolcon.Az első rendszeres havi jelentés 1946 július haváról, tehát az infláció utolsóhónapjáról készült ugyanazon szempontok szerint, mint a megelőző időszakokban.Értékadatokat nem tartalmaztak a kifejezhetetlen milliárd pen^őértékek miatt.Az üzem legjellemzőbb eredményei a következők voltak:A munka 24 napon keresztül folyt. Az összes termelés 14 327 laza r# anyag,amelynek megoszlása az alábbi:bar na vasérc 4 $&$ lazám 3 — 8H9,6 tpátvasérc 11" laza m 3 -— 372,li tnigerit 603 laza m* 1 743,— tmeddő 8 575 laza rn 3 = —összesen: ik 327 laza m 3 °= 10 565,2 t ércE mennyiségből földalatti érctermelés 306 laza ni 3 (189 barnavasérc és 117pát}. A földalatti termelésű meddő 20 m 3 . A letakarítási arány a földalatti termeléslevonásával és az ankeritnek a meddőlctakarításhoz való számításával 33,0% ércés 66,1% meddő.Az ércszállítás Ózdra és Diósgyőrbe már nemcsak a termelés mennyiségéig,hanem a barnavasérc-készletek felrakásával is növekedett. Ózd fogadia külföldi

ércek hiányában a pátvasércet és ankeritet is, míg Diósgyőr csupán ankeritetkapott.A munkáslétszám megoszlását ebben a hónapban a 10. táblázat tünteti fel.10, táblázatA munkáslétszám megoszlása e üfinapnanVájár332 főMunkahelyen dolgozó 450 ! tBánvában dolgozóti 10 főKözvetlenül 3.Z üzemhez tartozó egyéb külszíniek száma 230 5>->4Összesen . . 864 főA havi teljesítmények a következőképpen alakultak: (ankeritet a meddŐlctakarításhozszámítva)munkahelyiteljesítmény:1,15 t érc, nyerspát — 0,00 laza ni 3meddő, ankerit— 1,21 laza m segyüttesen 1 műszakra 1,89 laza m 3l)ányamüs7.akoiikínti teljesítmény :0,Si t ére, nyerspát = 0 47 laza m ameddő, ankerit — 0,59 laza in 3együttesen I műszakra 1,3-4 laza m 3szorosan a bányaüzemhez tartozó melléküzemek műszakjaival együtt a teljesítmény:0,ü8 t érc, nyerspát = 0,31 ]aza m 3meddő, ankerit — 0,59 laza m 3együttesen 1 műszakra 0,90 laza m aA villamos áram havi felhasználása 45 63 0 l;Wh volt.Robbanóanyag-felhasználás havi értéke 1104,9 kg.1946. augusztus :1-tői, vagyis a forint bevezetésétől kezdve a munkamenet mármegváltozott. Megindult a komoly fejlődés, amelyet az 1946/47. üzemév adatai atáblázatokban mutatnak,A villamos energiaellátást a kurityáni kazánokkal nem tudták biztosítani,így elkészítettek a barcika—kurityáni távvezetéket, amely lehetővé tette, hogya kurityáni javítások ideje alatt Rudabánya Barcikáról csökkentett áramellátástkapj on.Az üzemvezetés főképpen az áram és vasútikocsi hiánnyal küzdött.Az 1946 augusztus és szeptemberi, vagyis az első Ft értékben számított termelésiköltségeket a 11. táblázat mutatja.Az adatok igen jól mutatják az árak rendeződését és a költséghelyek szerintimegosztást.Mint leglényegesebb tétel a bányászatban, a munkabér külön tárgyalást érdemel.

11. tábla tatFelhasznált összeg 1 t ércre esikA teljes l'elh.összeg %szept. aug. szept. ínig. szent. aug.MunkabérTartalékalkatrcszVilL. áramdíjIparvágányszánilaSzociális terhekTelepfenntartásSzénEgyéb231 305,555 834,6970 572,7020 747,9441 718,004 049,9788 356,309 665,6235 484,6147 556,90255 216,6016 6 92,2262 925,2410 820,0039 803,403 476,0855 748,7010 252,9234 285,3543 4 54,0621,8030,550G G521,9503,9320,3828,3280,9113,3 454,48223,1681,5155,7120,9828,6130,3165,0610,0313,1123,94644,001,1113,423,957,030,7710,811,846,75'Ml 451,653,3 812,732,198,050,701 1,282,086,948,80Összesen 555 £92,34 &32 674,57 52,34 1 48,356 10 5,02 107,80Üzemszámla javára £9 552,5S 38 548,20 2,785 3,499 7,80'Termelési ár 525 739,70 494 126,37 49,556 44,857 i tio,oo 1 00,00Az első kollektív szerződés bevezette a 30%-os földalatti pótlékot, amelyRudabányán súlyos bérfeszültséget okozott. A múltban ni. nem volt különbség aföldalatti és külszíni munkahelyi dolgozók bérezése között. A szokás az volt, hogy1—1 csapat 3 hónapig volt 1 munkahelyen és a külszíni és földalatti beosztásátcserélték, hogy kellő számú földalatti szakmunkás legyen kiképezve arra az időre,amikor a bányaművelés jelentős mértékben a föld alá kerül.A külszíni fejtésben téli fagy, hóvihar, az őszi és tavaszi eső és sár, a nyárifullasztó meleg sokszor jelentősebb fizikai kellemetlenséget jelentett a munkásszámára, továbbá nehezebb fizikai munkát, mint a földalatti, hol télen-nyáronközel azonos hőmérsékleten dolgozhatott és kisebb tonnateljesítményt kellettelvégeznie.Az első időszakban ez utóbbi bérfeszültséget azzal lehetett kiegyensúlyozni,hogy a kollektív szerződés olyan pontját érvényesítették, amely szerint a külszíniszakmunkás 10%-kal alacsonyabb keresetre jogosult, mint a földalatti. Ezt a 10%bérfeszültséget a dolgozók még nagj'obb elkeseredés nélkül elfogadták.A felszabadulás előtti időszakban üzemben volt meddőfelvonók közül utolsóként1946 decemberében a VIII. sz. indult meg, amely Andrássy 11*1. bányarészmeddőjét vontatta fel a Nagyhegyre.Ugyancsak 1946. december 1-től kezdve vette át a felső irányítást a Rimahelyett a Nehézipari Központ I. Kohászati Főosztálya és a vasércbányászat azeplényi mangánércbányájával együtt, mint ehhez tartozó üzem folytatta működését.Á NIK részére küldött adatszolgáltatás szerint a rudabányai vasércbányadolgozóinak megoszlása ekkor az alábbi volt (12. táblázat).Az ércszállttás fokozatosan fejlődött a novemberi napi 700 tonna, áprilisra már850 tonnára növekedett. Az üzemvezetés súlyponti kérdése még ezen üzemévben isaz élelmezés, anyagbeszerzés és a munkafegyelem tartása volt. Az anyagellátás teréna helyzet már lényegesen javult, de főképpen élelmezés terén még sok utánjárásravolt szükség, s a teherautószállítás még komoly segítséget jelentett.

12. táblázatSzellemi dolgozók: műszakiakadminisztrativcktanítókFizikai dolgozók:orvosápolónőszülésznő ......szakmunkásbetanítottsegédmunkásmunkás12 fő7 "144 Í6605 fő04 "154 " 8f)3 föÖsszesen:897 iéA rudabányai altáró elkészítése, miként már említettük, igen sürgős volt, mármegkezdése idején is. A harci cselekmények megszűnése után haladéktalanul hozzáfogtunkfolytatásához. A pénz elértéktelenedése lehetővé tette, hogy beruházásihitel nélkül folyhasson a munka. Akadályt jelentett azonban kezdetben az építésianyaghiány, az ózdi salaktégla, amely erre a célra kiváló építési anyagnak bizonyult,a cement és mész.Kezdetben a rudabányai szájától haladó rész helyreállítását és folytatásátkezdtük. Majd az Andrássy III. bányarész ereszkéjéből hajtott kétirányú vágatotakartuk megkezdeni. A vízzel megtelt ereszkében azonban olyan nagy omlás keletkezett,amelyet részint a megfelelő faanyag, részint a kellő munkafegyelem hiánj^amiatt nem tudtuk újranyitni.így az altáró rudabányai szájától sürgettük a kihajtást, s mikor ezzel az ellenvájvégetmegközelítettük — 1947 májusában — 5 méteres fúróval előrefúrtunk.A fúrólyukból kiömlő víz oly erős kénhidrogéntartalmú volt, hogy az ott néhányórát dolgozók szemkötőhártyagyulladást és enyhe mérgezést szenvedtek.Az altáró első szakasza mind szintben, mind irányban tökéletesen lyukadt.Megállapították, hogy a falazás, amely több mint két évig víz alatt állt, még kettősvágányszélességbenis teljesen sértetlen volt és a 30 cm-es falvastagság teljesen megfelelt.Azok a szakaszok, amelyek már nem kerültek kifalazásra, természetesen összeszakadtak.Az átácsolás után a fakasztott vizek csak tisztavíz-erecskékből folytak, így feltételezhető,hogy a márgában kihajtott vágatokban hosszabb ideig lefolyással nembíró víz oldotta ki a kénes ásványi anyagot.A már Említett ideiglenes barcikai áramkisegítés a kurityáni villainosközpontállamosítása után már mint a villamosközpontok együttműködésének megteremtésemegoldandó célként szerepelt, de ehhez a Rudabányára adott 15 000 V-os feszültséggel10 000 V-ra kellett visszamenni a transzformátorok átteker cselesével.Nehézségek jelentkeztek a villamosmozdonyok igen elhasznált állapota miatt is.1947 februárjában 15 munkanapon kellett lószállításra áttérni, nemcsak áramhiány,de a forgórészek átütése, az áttekercselésck lassú üteme, vezetékanyagbiánya miatt.Mindezek mutatják, hogy az újjáépítés a termelő üzemeknél mennyi nehézséggel járt.Az üzemvezetés főcélja az 1938. évi termelési és teljesítményi szint elérése volt.Az összehasonlítási alap azonban nem volt teljesen megfelelő, mert Rudabányán1938/39. üzemévben még 10 órás munkaidő volt, míg 1947-ben már csak 8 órás.Az érctermelés, ha e csökkentett munkaidőt 20%-kal figyelembe vesszük, akkor

május hónapban már az 1938/39. évi átlagnak 112%-át érte el. A laza m ateljesítésazonban csak 85%, annak bizonyítékaképpen, hogy a földalatti termelés nr'-e márlényegesen kisebb, mint a külszíni bányászaté.Az 1947/48. üzemév legjelentősebb feladata a 3 éves terv megindítása, vagyisa tervgazdálkodásra való áttérés, ami 1947 augusztusával kezdődött.Ez elsősorban a beruházási hitelek biztosítását, másfelől a vasérctermelés menynyiségielőirányzását jelentette.Beruházási vonatkozásban legfontosabb feladat az altáró építésének, a villamosvontatásmunkavezeték-szerelvényeinek és mozdonyainak, és végül a rakodóitámfalépítés hitelkeretének biztosítása volt 3,5 millió nagyságrendbeli. Távolabbifeladat volt a rakodószinten új mozdonyszín építése.Termelési vonatkozásban, miként az Ic táblázat is mutatja, megindult a tervszerűfejlődés, és 3 éves termelési tervét a vasércbányászat 28 hónap alatt teljesítette.Az állami kezelésbevétellel megkezdődött a könyvelési rendszer átalakításaés egységes alapra vonatkoztatása. Ennek következményeképpen az ankerit istermelési tényezőként szerepel, azonban a naptári évre való áttérésig IVc táblázatunkbana termelési árat ankerit nélkül adjuk.Az ankerit értékesítése hosrzú évek tanulsága szerint bizonytalan, s értékea kisebb Fe-t art alom miatt nem tekinthető a vasérccel azonosnak. így a közösenszétosztott termelési költségeknél a barnavasérc indokolatlanul alacsony, az ankeritár pedig túl magas lett.Az üzem még ebben az évben is számos nehézséggel küzd, így anyaghiány,MÁV kocsi ki állítás rendszertelensége, villamosmozdony, szállítókötél hiánya stb.Előfordul olyan hónap, amelyben a MÁV a megrendelt kocsiknak csak 2/3 részéttudta kiállítani. Ennek következményeképpen az érckészletek növekednek.A tervgazdálkodás kezdeti hibája miatt a termelési tervszámokat évről évreemelték, függetlenül attól, hogy a fogyasztók az anyagot igényelik-e vagy sem. ígypl. a pátvasércre és ankeritre a kohászatnak szüksége nem volt, mégis termelnikellett és a készletek feleslegesen növekedtek ahelyett, hogy a külszíni letakarításment volna nagyobb ütemben.1948 januárjától a NIK rendeletére a MÁVAG tulajdonában levő tornászéntandrási és martonyi-i kis vasércbányák is a rudabányai igazgatósághoz kerültek.1948 januárjában adták ki a II. sz. általános bányászati kollektív szerződést, HM*.de ebből hiányzott az ércbányászati rész.így a külszíni bányamunkások részére eddig megadott 20%-os pótlék folyósításáranem volt mód.A földalatti műszakok csak 21 —30%-át tették ki a külszínieknek, így a dolgozókzöme, kiket nem lehetett földalatti munkára beosztani, keresetében visszaesett.Az átlagos vájárkereset 23,55 Ft-ról 19,93 Ft/műszakra esett vissza, ami a munkakedvlanyhulását és a teljesítmény csökkenését vonta maga után.Ez a kollektív szerződés szüntette meg a saját szerszám használatáért járószerszámhasználati díjat és a dolgozók üzemi tulajdont képező szerszámot kaptak.Biztosította a darabbéresek részére a félórás fizetett ebédidőt s igen sok jelentősszociális, egészségügyi és kulturális juttatást.A bányászati munkák előterében változatlanul az altáró kihajlásának mielőbbibefejezése volt. Az Andrássy III. felől és az Andrássy I. felől szemben hajtott vágatokösszelyukadtak, s az Andrássy I. mélyszinti tölcsérrel való összelyukasztása feleslegessétette a mélyszinti tölcsér állandó szivattyúüzemét,12 Rudahánya — 2/15 S

1948 júniusában a kifalazatlanul kihajtott és több helyen összeszakadt rudahegyialtárószakasz helyreállítása után annak továbbhajtási munkái is megkezdődtek.A földalatti dolgozók száma 93 fő.A MÁV kocsikiállítás, áramszünet csökkenő mértékben, de még mindig fékezika termelést. Az elszállítás már olykor a napi 960 tonnát is eléri.Az építőanyagszükség miatt a haszontalanul ott meredező leállított kísérletipörkölőkemencék lebontása 1948 júniusában megkezdődött s rövidesen befejeződött.A szállítás 1948 júliusában már a napi 1000 t fölé emelkedett.A bánya vállalati erdőt államosították és felmérése megkezdődött.1948 októberében megkezdődött az üzemi óvodaépítkezés, ami a 3 évestervidőszak egyik jelentős magasépítkezése volt Rudabányán.Az 1944-ig magánkézben levő rudabányai mozit az Czemi Bizottság megszerezteés az üzem kulturális alapjából fedezve a költségeket, újból megindította.A bánya dolgozóinak lakhelyük szerinti megoszlását 1948. november 15-5állapot szerint a 13. táblázatban foglalt adatok mutatják.13. táblázatRudabánya telepén lakottAlsótelekes községben lakott 65Felsötfilekes községben lakott 102Felső te Lekes telepén (Kincstár) lakott 41Sznbogy községben lakott 11716279 dolgozó234 "29SzőllÖsardó községben lakott 7 "Szendrő községben lakott , 1713Összesen . .920 dolgozóA távoli községek dolgozói részére sem legényszálló, sem munkásszállító autónem állt rendelkezésre, pedig a felsorolt községek közül nem egy 10 km-nyire volta munkahelytől.A 3 éves tervidőszak eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze,A bányaüzem igen sok nehézséggel küzdött, de távlati vonatkozásban igenjelentős eredményeket ért el.Ezen eredmények közül első helyen kell említeni az altáró elkészültét, amelynekutolsó szakasza 1948. október 6-án lyukadt össze. A 8 helyről telepített és ellenvájvégekkel,részben emelkedésben, részben bukásban hajtott vágat, mind szintben,mind irányban minden esetben jól lyukadt.A kihajtás költségeit a 3 éves terv megkezdésétől beruházási hitelből fedezték.Azt megelőzőleg az üzemszámla terhére írták, amelynek az inflációs időszakban nemvolt jelentősége. Az altáró falazása 1949. június 23-án fejeződött be.

1949 januárjában megalakult az Ércbányászati Nemzeti Vállalat, ezzel a rudabányaivasércbánya történetében jelentős változás következett be.A vasércbánya 1880 óta mindig szoros kapcsolathan volt a vaskohászattalmind a witkowitzi, mind a rimái időszakban.A kohászat célüzeme volt, s ezért e szemszögből csak másodrangú szerepettöltött be.A vasércbánya mint megalakult vállalat legnagyobb üzeme, annak magjátalkotta, azt gépekkel, értelmiségi munkaerőkkel stb.-vel ellátta és megteremtettea lehetőséget arra, hogy a hazai kisjelentőségű tarkaércbányászat kifejleszthetőlegyen és a magyar ércbányászat önálló iparággá fejlődhessék.Éppen súlyponti szerepe biztosította, hogy az eddig más iparágak szempontjábólmegítélt fejlesztése helyett a bányászat követelménvei arányosan nyerjenekkielégítést.Ez jutott kifejezésre az elkövetkezendő időszak műszaki fejlesztésében.Az altáró elkészülte az első 5 éves terv teljesítésének alapfeltétele volt. .Jelentősszállítási kapacitásnövekedést és önköltségcsökkentést eredményezve, hosszú évtizedekreterjedően irányt szabott a bánya egészséges fejlesztésének. Ehhez kapcsolódottaz altáró szintjén épült villamosmozdonyszín is (21. ábra).Ahhoz, hogy a külszíni bányászat érctermelését az altárón keresztül lehessenszállítani, meg kellett oldani a 30—40 m-es függőleges szintkülönbség kiegyenlítését.Az adottságok és számítások a 60° dőlésű gurító létesítésének gazdaságosságátigazolták. Ezzel lehetővé vált az üzemben levő 1 m 3 -es űrtartalmú csillékből altáróiszállításnál a 2 m 3 -es csillékre áttérni.A körszelvényű 1000 mm átmérőjű döngölt betoncsőből készített gurító dőlésénekmegállapításánál biztosítani kellett az érc kellő csúszását, mert a nedves, agyagos,puha érc még 45—50°-nál is megtapadt.Az első kísérleti szállítógurító még a 3 éves tervidőszakban elkészült, azonbanaz érc a csapoláskor boltozatszerűen összetömörült és elakadt.A tapasztalatok alapján Cziczlavicz Lajos bányatechnikus javaslatára a gurítókalján 40 m 3 -es vasbetontartályt képeztek ki, és a körszelvényű szakasz csak szállításraszolgált. Ezzel az összesen kiépített 10 darab gurítónál 050 t-s tárolóhelyet isnyertek. Hántó Endre mérnök vezetésével — aki előregyártott vasbetonidomokatés gurítószállító részén ócska vasúti sín páncélozást alkalmazott — a szállítógurítók,bunkerok és a vasbeton biztosítású csapolóterek fokozatosan kiépültek mindenbányarészben (19. ábra).A gurító vasúti sínekkel védett felületén lecsúszó anyag — nekiütődve a páncélozottellenfalnak — nagyobb darabjai részben összetörnek és az alatta levcítárolóba hullanak, amelyből az anyag már nehézség nélkül, fogasléccel emelt ajtónkeresztül csapolható.A bunker feltöltöttségi fokát úgy szabályozzák, hogy az az Összeszűkülő részbemár ne érjen fel s így az eltömődés ne következhessek be. Szállításnál az altárófolyópályájáról a gurítóhoz leágazó 100 m hosszú kitérő csapolóvágatba a villamosmozdony tolja be az üres csilléket, és viszi el a csapolótérben megtöltőtteket.A külszíni termelés altárói szállítása bányarészenként fokozatosan az első 5 évestervidőszakban valósult meg. A teljes áttérés az altárói szállításra 1952 júliusábankövetkezett be (21. ábra). A növekvő bányászati nehézségek legyőzésére, a teljesítményekés termelés emelésére, a dolgozók nehéz fizikai munkától való megkíméléseérdekében (20. ábra) megkezdődött a gépesítés fokozottabb bevezetése.

I19, ábra. Az altárói szállitógurítö

A kotrógépüzem szünetelése óta Rudabányán a gépesítést csak a kézi szerszámok(fúrókalapács) és szállításnál a villamosmozdony és végnélküli kötelűszállítóberendezések jelentették.Az első 5 éves tervidőszak1950folyamán a vasércbá­nva fejlesztését 1949. január1-től 1951 júliusáig az ÉrcbányászatiNemzeti Vállalatintézte. Ezután önállóvállalattá alakult és a 75éves nagyüzemi jubileumotis ebben a szervezetbenérte el,Az önálló vállalat felügyeletéta Rám T a- és EnergiaügyiMinisztérium VegyesásványbányászatiFőosztályalátta el,1952 januárjától azércbányászat önálló iparáglett s cz beruházásainak ésfejlesztésének jelentős lendületetadott.Az 5 év folyamán közelG0 millió Ft volt a vasércbányaberuházása, amclvben1952-től a külszíni meddőletakarítás,20. ábra. Kézi rakodása mélyfúrá­sok költségei, továbbá' azaltárói szállítás és a földalattibányászat feltáróvágatai jelentős összeggelszerepeltek. 1950-ben a voltNagyhegy-i VIII. sz. felvonóhelyett az AndrássyIII, meddő felvonóját abányához jóval közelebbeső helyre telepítették át,ezzel a hosszú kötélpályavontatás21, ábra. Az altáró szája befejezéskormegszűnt.Ugyanebben az évben érkezett meg Rudabányára az E 505 típusú, szovjetgyártmányú kotrógép (exkavátor), továbbá két darab EPM-1 típusú villamos és1 db PML-5 típusú földalatti, sűrített levegővel működő vedres rakodógép.1951-ben a tervszerű földalatti, vágatkihajtás már elérte a 2169 fm-t. w.Az önálló Rudabányai Vasércbánya Vállalat alkalmazotti létszáma megnövekedetts ezért az igazgatósági épületet kibővítették.Lgyancsak ebben az évben 100 db 2 m 3 -es ércszállító csillét és 1 db 9 m 3 -eskompresszort szereztek be.

1052-ben már 2869 fm meddővágattal bővült a földalatti bányászat feltártsága.A meddőletakarítás korszerűsítésének előmozdítására 5 db dömpert szereztekbe, és az elavult műhelygépek helyett radiálfúrógép, egyetemes marógép, fémfürészgépkerült beépítésre, hogy a bánya fokozatosan növekvő gépesítésével a műhelyfelszerelése lépést tudjon tartani.A 2 m 3 -es csilleszállításnak az altáró szintjén való bevezetése maga után vontaaz első gépi csillebuktató szerkezet beszerzését is, amely a Zagyvapálfalvi Gépgyártervei szerint készült els jelenleg is működik.A meddőszállítás fokozásáragumi-szállítószalagotis beszereztek.A vasércek előkészítésérőlszóló V/l. fejezetbenrészletesen tárgyaljuka pát vas ércek előkészítésénekkérdését. Ittcsak megemlítjük, hogy1952. október 7-én VasZoltán, az OrszágosTerv¬hivatal elnöke, CzottnerSándor bánya- és energiaügyiminiszter, BebritsLajos közlekedési éspostaügyi miniszter.SzíjjártóLajos építésügyi22. ábra. Üj lakóházak miniszter, Karádi Gyula,a kohó- és gépipari miniszterelső helyettese együttes kiszálláson voltak Rudabányán, hogy a tervbevettvasércdúsító építésére és fontosságára nemcsak a beruházó, de a kivitelező tárcák,továbbá a megyei, járási és községi szervek figyelmét is felhívják, E kiszállásonhangzott el Vas Zoltán részéről az ?.z ígéret, hogy a múlt bányavárosa újabb fejlődéskezdetéhez érkezett, mert azok a tervek, amelyekkel kapcsolatosan a miniszteribizottság kiszállt, ennek módozatait tárgyalja meg.Az elhangzottakat igazolta, hogy a vasércbányászat fejlődését biztosító dúsítóépítkezés 1952. november 18-án megindult.A vasércbányászok megbecsülését igazolja, hogy 1952, évtől ingyenes munkaruhajuttatásbanrészesültek,1933. 1953-ban a Ilit táblázatban feltüntetett kézi és gépi meddőletakarítási munkákonkívül beruházási hitelből már 3165 fm feltáró vágat készült el és az érckutatás21 db 500 m-es hatótávolságú fúróberendezéssel megindult, amelynek eredményeirőla földtani fejezet számol be.A külszíni bányában 3 gépház épült, továbbá az Andrássy I. bányarészbeniroda, az altáró telekesi szájánál mozdonyszín, Vilmos bányában pedig transzformátorházlétesült. Befejeződött az igazgatósági iroda bővítési munkája is.A lakóteleptől nyugatra a Felsőkelecsény felé vezető út mentén megkezdődötta 2x10 lakásos, 2 emeletes épület építése, amely a következő évben fejeződöttbe {22, ábra).

Az líJ38-ban épült üzemi fürdőt a vállalat megalakulása után költségcsökkentéscéljából községi kezelésbe adta át. A szociális követelmények azonban munkásfürdőlétesítését kívánták, s ezért ez évben 500 személyes munkásfürdő építkezése kezdődöttmeg.195.3. évtől kezdődőleg részesülnek a vasércbányászok is hűségjutalomban, amelybenmindazon bányászati dolgozók részesülnek, kiknek az elmúlt egy esztendőalatt igazolatlan mulasztásuk nem volt.23. ábra, Altárói rendezőpáLyaudvarJelentős mértékben szaporodtak a gépi berendezések: ez évben 2 db Dieselmozdonyt,4 db villamos bányamozdonyt (23. ábra), 100 db 2 m 3 -es és 100 db 1m 3 -es csillét szereztek be, lényegesen megjavítva és korszerűsítve ezzel a bányaszállítását.A fokozódó termelési igények kielégítésére a sűrítettlevegő-ellátást növelnikellett, s ezért mind ebben, mind a következő évben 1 — 1 darab 25 m 3 -es MÁVAGgyártmányú kompresszort szereztek be, s az altáró telekesi szájánál helyeztéküzembe.Dömperek, szállítószalag, bányavitla, fúrókalapácsok, fejtokalapácsok, villamosgyújtógépek és 50 t-s hídmérleg beszerzése igazolták a bánya rohamos fejlesztését.Az iparág 1953 januárjától júniusáig az újonnan létesített Kohászati Minisztériumfelügyelete alá került. Erre az időre esik a kohóüzemek ujabb érdeklődésea rudabányai dolomitok iránt. Az egyes bányarészekből vett átlagminták elemzésiadatait a 14. táblázatban tüntetjük fel.

14. táblázatSiO E Fe sO sMnO AI.O, CaO MgO BaSO, 1/7. V.Kudabányai átlag 0,49 52,00 1,34 32,78 18,53 4 4,37Rudabányai átlag 3,68 13,17 1,33 24,14 16,89 co„ - 40,34Ózd 1947. XII. 8.0,60 3,15 0,19 0,20 31,29 18,70 0,08 0,01 kMM2,74 12,15 0,63 0,53 32,64 5,'.'7 11,91 0,01 33,091,07 2,4a 0,35 0,31 33,60 18,17 0,03 0,02 45,16.Andrássy lí. XTI. íelv. mellett 1,80 4,00 0,23 0,39 30,53 18,64 0,04 0,02 44,93Andrássv II 0,39 9,58 0,44 0,27 34,55 10,07 1,20 0,01 36,36Andrássy II. II. felv.-tól balra 1,46 2,86 0,23 0,38 33,60 17,02 0,04 o,oa 44,72Andrássv III 0,94 12,4 4 0,68 0,43 28,27 15,51 0,05 0,05 41,28Pohánka 1,40 5,00 0,3G 0,53 32,59 16,20 11,01 0,02 44,01Ú7.i\, 1963. április 1.Összehasonlítás céljából megadtuk az 1947. dec. 8-án az ózdi laboratórium általkészített rudabányai átlagdolomit-anyag elemzési adatait is.Meg kell jegyeznünk, hogy a dolomit kohászati felhasználásra eddig még nemkerült.Az ércszállítások minőségi ellenőrzése céljából szükségessé vált az 1919-benmegszüntetett rudabányai laboratórium létesítése, amely 1953 novemberétől márismét rendszeresen végzi a munkahelyi és szállítási minták elemzését.1954-ben a letakarítási munka fokozását 3 db E 505 típusú kotrógép és 2 dbRleichert forgófejes kotrógép, továbbá 1 db földgyalu nagyban elősegítette.A kutatófúrásokra azonban ez évben lényegesen kevesebb beruházási hitelkeretjutott, mint az előző évben, így a fúróberendezések egy részét leszerelték éselszállították.A bányabeli vágatkihajtás további gépesítése céljából PML—5 típusú rakodógépeket,akkumulátoros bányamozdonyokat, Diesel-mozdonyokat, sarabolóvitlákat,légcsőventillátorokat, fúrókalapácsokat szereztek be,A gépesítés következményeképpen növekedő termelést az Ijc táblázat mutatja.A vasérctermelés, nem számítva ércnek a termelt ankeritet, az 5 éves tervidőszakutolsó évében az 1938. évinek 129%-ára emelkedett.E termelésnövekedésnek azonban hátránya is jelentkezett. A külszíni termelésés a földalatti feltárások jelentős mennyiségű ankerit és pátvasérctermelést iseredményeztek, amelyet a kohók az első 5 éves tervidőszak második évétől márnem voltak hajlandók átvenni. Emiatt a tárolt érckcszletek igen rohamosan szaporodtak.Az ankerit és pátvasércen kívül még a barnavasérc termelési tervében előírtmennyiségének átvételétől is elzárkózott a kohászat, mert jobb minőségű külföldiérceket kapott, amelyek felhasználásával nagyobb nyersvastermelést tudott elérni.Ennek bizonyítéka az, hogy míg 1938-ban 1 tonna nyersvas termeléséhez 760kg rudabányai ércet használtak fel a kohók, addig 1949-ben csak 579 kg-ot és 1953-ban csak 319 kg-ot.Az 5 éves tervidőszak végére a fenti okok miatt a barnavasérckészlet Ruda-

ányán 90 000 tonnára, a pétvasérc 300 000 tonnára és az ankerit készlet 200 000tonnára szaporodott.A felhasználás csökkenése nem az ércminőség romlásával hozható összefüg-Pe _|_gésbe, mert az—-—— arány értéke az 1949. évi 2,56-tal szemben 1954-ben3,98-ra emelkedett.A készletek növekedése miatt a tervszámok megadásánál az OT. az ankerités pátvasérctermelés csökkentéséhez ez időtől fogva hozzájárult.Az Ércbányászati Igazgatóság az ankerit felhasználását sürgette a hazai vaskohászatminisztériumi szervénél és az OT-nál, és ennek eredményeként 1954júliusában és augusztusában az Ózdi Kohászati Üzemek a rudabányai készlethányókontárolt, és bizonyos mértékig a kidöntés és felrakás folyamán átlagosnlóankeritekkel az üzemi kísérleteket megkezdték.(>

'űO'MgO 3029ICoOFe272611ViZ321212019?£1716ISMU12rira576WgO S3702 *30Állag 29.7h CaOtMgO-107.Állag ZlikI -Í07.tW7.j -Wír=ÍA(looS2S S/02-/OY.Elemzett minták(töitekvó fe szerint csoportosítva24. ábra. Az 1954. aug. havi ózdi ankeritszállítmány alkatrészváltozása a növekvő Fe-arányban7Í

25. ábra. A dasítomü lakótelepe26. ábra. Kultúrház

E program alapján a vasércbánya fejlesztésének tervfeladatát a BányatervezőIroda elkészítette. E tervfeladat részletes tanulmány formájában kidolgozta a fejlesztésterveit mind bányászati, mind bányagépészeti, szociális, és kulturális vonatkozásbanegyaránt, amelynek fő szempontjai a következők.A jövő bányászatának feladata elsősorban az érccsedés csapás- és dőlésirányúlehatárolása és a pátvasércvagyon növelése, amelyet a kutató mélyfúrások biztosítanak.A dúsítómű folyamatos pátvasércellátásának céljából a már részben ismert,de az altáró szintjénél mélvebben fekvő pátvasércek feltárására 100 méter mélyvakakna, feltáróvágatok és légakna kihajtása szükséges.Az érctermelés második 5 éves terv által előírt növelése a bányászat háromharmadostelepítését kívánja, ami a külszíni fejtések kellő megvilágítását igényeli.A nagyobb termelés leszállítására a tervfeladat az altáró első, 1,6 km-es szakaszátúj párhuzamos ággal tervezi kibővítem.A termelékenység emelése érdekében jelentős gépbeszerzést irányoz elő, sezenkívül a barnavasérc és ankerit törésének, osztályozásának és az érc vasútikocsiba való átrakásának gépesítése is megtervezésre kerül.A gépesítés növelése a jelenlegi energiaellátás és karbantartási üzemrész korszerűsítésétés bővítését is megkívánja. Ehhez a jelenlegi 10 kV-os távvezeték helyett35 kV-os távvezeték kerül kiépítésre. Az új főtranszformátorállomás a bányászatsúlypontjába kerül, és tekintve, hogy Rudabánya az észak-borsodi energiaellátás35 kV-os távvezetékének egyik fordulópontja is lesz, ezen állomásban feszültségszabályozóis létesül:A sűrített levegős bányagépek energiaellátására mind a rudahegyi altárószájnál,mind a főtranszformátorállomás mellett új központi telep építése szükséges.Karbantartás terén a jelenleg korszerűtlen és a pályaudvarok bővítésének útjábacső javító és csillejavító műhely helyett újak létesülnek, s mind a szabványos, minda bányavasútí pályaudvar rendezésre kerül.Emeletesre épül az igazgatósági iroda. Új központi laboratórium, termelésidiszpécser szolgálat, új anyagraktár, fatelep, tűzoltószertár létesítése ugyancsaka tervfeladat részét képezi.Szociális vonatkozásban a vendégellátó ipar részére szükséges korszerű épületlétesítése a kultúrház mellett, a vízellátási és csatornázási munkák befejezése egészítikki a jövő programját.A korszerű lakótelepépítés tcrvfeladatát a Lakóépülettervező Iroda, mint generáltervezőmegbízásából a Miskolci Tervező Iroda készíti 300 db földszintes és 1emeletes korszerű lakásról, amelveknek építése előreláthatólag a második 5 évestervidőszakban kezdődik meg.A tervidőszak eredményeihez sorolhatjuk Rudabánya vízellátásának megoldását.Az 1905-tŐl húzódó, sok pénzt emésztő, de meg nem oldott kérdést a vasércdúsítóépítésének 1952 novemberében való megindulása tette szükségessé, mert az épülőmű vízigényét a helyi lehetőségek igénybevételével megoldani nem lehetett.A munkálatokat alapos és korszerű vízkutatás előzte meg, amelyet a KohóipariTervező Iroda, mint a vasércdúsító generáltervezője, a Vízgazdálkodást TudományosKutató Intézet, a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda és a Mélyfúró Vállalatokvégeztek.A kutatás eredményeként megállapították, hogy az altáró műveleteivel fakasz-

tott víz se mennyiségileg, se minőségileg még ipari víznek sem megfelelő. Németkeménységi foka 140 és szulfáttartalma is meghaladja az l.HOO mg/liter mennyiséget.Emiatt 1953-ban a környék vízkutatása került előtérbe, és a következő négyvízszerzési lehetőséget vizsgálták meg.1. Az Ormospatak völgyében a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda végzett részletesfeltárásokat, megállapítva, hogy a felszínhez közel 5,40—0,80 m mélységbena fúrólyukakból 10—20 liter/percnél nagyobb vízmennyiségre nem lehet számítani,így e területről 100 m 3 ,24 óránál nagyobb vízmennyiség nem nyerhető.2. A Kispatak völgyében Fclsőkelecsény és Felsőnyárád közötti teraszokra vonatkozómegállapítás az volt, hogy a felsőnyárádi szénbányászat a terület vízhozamánakfelét le fogja szívni, a maradék vízmennyiség Rudabánya ellátása szempontjábólnem elegendő.'A. Az Alsótelekestől E-ra fekvő karsztvízterület (Szurdok-völgy) vizsgálásaszerint a karsztban kialakult vízjáratok nem oly mérvűek, hogy abból a szükségesvízmennyiség kivehető lenne, de gazdasági szempontból sem találták a teriiletetvíznyerésre alkalmasnak, mert a felhasználási helytől való távolsága megközelítia 10 km-t, s a csővezeték kiépítése a szűk és sziklás völgyben igen költséges műszakifeladatot jelentene.4. A Bódva kavicsterasza a Rudabányához legközelebb eső Szendrő községkörnyékén a kutatás legesélyesebb helye volt. Az eredménv azonban csak ipariminőségű és háromszáz m 3 /24 óra mennyiségű víz volt.Ekkor merült fel a volt szendrői Winter-félc lignitbánya által feltárt víz felhasználása,amely egyesek szerint az ereszke mészkőfeküjéből tört fel, és 3—4000 liter peremennyiségével a bányát elárasztotta.Rár a víz mennyiségére és eredetére nézve eltérőek voltak a vélemények, akülszínről lemélyített vízkutatófúrólyuk 05,10 m mélységben belyukadt a régi vágatba,s a víz a fúrólyukban a felszíntől számítva b méter mélységig emelkedett. A próbaszivattyúzásokmennyiségileg és minőségileg is a legkedvezőbb víznyerési lehetőségeketbiztosították. Az innen vett vízmintát az Országos Közegészségügyi Intézet1955. október 4-én megvizsgálta, s ennek eredményét a 15. táblázat tünteti fel.így 1954-ben megkezdődött a 11 km-es vízvezeték építése, és berendezéseivel együtt1955-ben majdnem teljesen elkészült. A hosszú idő óta megoldatlan kérdés eredményességeRudabánya fejlődésének egyik alapvető feltételét biztosítja.Analízislíi,táblázatKloridNitrátNitrit.Ammónia .AlkalinitúsKe mi'n ységVasG mg/liter00erős nyom.5,9 mg/t16,1 Német keménységi fok0,32 mg/1Szociális vonatkozásban 1953. év eredményei között kell megemlékezni a rendszeresmunkásszállítás bevezetéséről. A dolgozók Szendrő, Kánó, Égerszög stb.községekből ez ideig gyalog járva, munkaerejük jelentős részét a munkahely meg-

közelítésere fordították. A 10 km-es távolság még jó útviszonyok között is napi4 óra gyaloglást jelentett. Az Autóbuszközlekedési Vállalat menetrend szerintijáratai, amelyek csekély térítés ellenében, a bányavállalat költségére szállítják adolgozókat munkahelyükre és munka után otthonukba, nagy fejlődést jelent.Az első és második 5 éves terv átmeneti esztendejének az 1955-ös évnek termelésiés teljesítményi adatait ugyancsak a megfelelő táblázatokból láthatjuk.A bányafejlesztés beruházási keretszáma ez évben az előző éviekhez viszonyítvacsökkent. Az 1953. évinek 15,3%-a, az 1954. évinek csak 22,5%-a, ami nagyobbszabásúmunkát nem tett lehetővé.Építési keretből az előző évről áthúzódó munkák befejezése szerepelt, de mintemlítettük, a letakarítási és a feltárási munkák már a termelési költségbe kerültek.Gépi beruházások között két darab E 505 1 j'l m 3 -es kanalú kotrógép, 2 dömper,2 sarabolóvitla, 2 Diesel-mozdony beszerzése volt a legjelentősebb.A közel 17 millió tonna érc kitermelése lehetőséget ad a minőség 75 éves távlatbanvaló vizsgálatára.A witkowitzi kohók minőségi előírásairól már megemlékeztünk, A VII. és VIII.táblázat adatai igen szemléltetően mutatják a természetes következményét annak,amit elvileg és tapasztalatból tudunk, hogy a barnavasérc minősége a mélységgel fokozatosanromlik.A csekély fedőréteggel takart guttensteini dolomittömbök felszínközeli részeina felszálló vasas oldatok áttcstesítő hatása jobban érvényesült. A fedőrétegeknélmint akadálynál a felszálló oldatok a képződés idején megtorlódtak, tehát a keletkezettvaspát már eredetileg is vasban dúsabb lehetett a felszínhez közel, mint amélységben. Ezt még tovább növelhette az oxidációs folyamat, amely a kisebbtakaróréteggel fedett érctestekben hatásosabb volt.A termelés nagyobb %-a a múltban felszínközeli ércekből került ki. A fokozatosanmélyebbre, illetve föld alá kerülő bányászat minőségi romlása tehát természetesjelenség.A 27. ábra ugyanakkor igen szemléltetően mutatja a minőség csökkenéséneka munkafegyelemmel való összefüggését. A nagy számokból következtetve, milliótonnánként 0,5% Fe tartalomcsökkenés mint elkerülhetetlen minőségromlás rögzíthetőaz eltelt 75 év alatt. Hasonlóképpen bizonyítják a minőségromlást az 1954 —55. évben készített résminták is.A VII. táblázat a 105 C°-on szárított ércek időrendbeli teljes elemzéseit mutatja.A teljes elemzéseken kívül a fő alkotórészek arányát tünteti fel az éves szállításokbólképzett átlagokkal a VIIT. táblázat.Teljesség kedvéért közöljük e helyütt a vaspát ok elemzési adatait is, míg avasércek előkészítéséről írt fejezetben további részletes vaspátelemzéseket adunk.Mint különlegességet megemlítjük, hogy egyes részletes elemzésekben a Ti0 2== 0,12-0,4%, a K 20 = 0,03% és az Na aO = 0,12% értékkel is előfordult.Természetesen még ma is előfordulnak kisebb mennyiségben olyan dúsabbbarnavasércfajták, amelyeket, ha gondos kézi válogatással osztályoznak frissüűérckéntMartin-kemencében, igen drága importércek részbeni pótlására, felhasználhatnak.A frissítőérc elemzési adatait a 16. táblázat tartalmazza.Az anyag kísérleti szállításai jó eredményeket adtak, így 1955, évben ennek azércfajtának a szállítása is megkezdődött.

37. ábra. A szállított barnavasérc átlag vastartalmának ingadozása

16. táblázatFt Un SiO, .s P CáO MgO CO,40,00 2,00 3,00 0,4 0,0241 ,Í B 1,91 3,84 0,4 4 0,09 8,00 4,97 11,0742,90 1,99 3,77 11.3 hatralék m 3,991 1Az ércvagyon előbbiekben tárgyalt minőségi változásán kívül talán még jelentősebba mennyiségváltozás.A történelmi áttekintésben az ércvagyon nagyságára időszakonként támpontotadtunk.Összefüggően a 28. ábra diagramja mutatja egyfelől az évi termelés és a fejtésreelőkészített barna vasérc arányát, amely ismert fejtésre előkészített ércvagyon—I 1 1 i 1 ^—i- 1—•—! ) 1 1 i—l 1 i 1 h—1 1 1 1 1 1 1 128, ábra. A fejtései: előkészített ércvagyon aranya az évenként termelt barnavasérchezesetében megadja a maximális termelés nagyságát, másfelől a bruttó ércvagyon ésa fejtésre előkészített ércvagyon arányának az egyes évek szerinti változását mindbarna vasércre, mind pátvasércre vonatkoztatva (29. ábra és 30. ábra).Az 1936. év tárgyalásakor említettük a régebbi ércvagyonbecslési módszert.1953 januárjában a hazai vasércvagyonbecslés szabályaira vonatkozó javaslatotMóser Károly és e sorok írója a M. Tud. Akadémia Ércbányászati Szakbizottságánakkeretén belül elkészítette. Javaslataikban a vasérc minőségével kapcsolatban 3 csoportotállapítottak meg, amelvek az alábbiak:CaO 4- MgO/. csoport. 28%-on felüli Fe-f-Mn tartalommal bíró érc, amelynél a ^-r-—•——t=== 1 minőségi mutatóérték a 105 C°-on szárított ércre vonatkozó szám. Ha az érc

csak 28% Fe-tartalmú, úgy a minőségi mutatónak l-nek kell lennie, hogy az I. csoportbalegyen sorolható. Ahány tizeddel van a minőségi mutató 1 alatt, annyiegész %-kal kel] az Fe + Mn.-tartalomnak 28%-on felül lennie.Ez az érc előkészítés nélkül — legfeljebb aprítással és osztályozással — felhasználható.Hazai vonatkozásban ide sorolható a limonit vagy barnavasérc.csoport. 22—28%-ig terjedő Fe -f Mn-tartalmú érc. Minőségi mutatójánakJ ,2-nek kell lennie. Túlnyomórészt előkészítésre szoruló pátvasérc.29. ábra. A toltes barnavasérc vagyon- ós a fejtésre elö- LO. ábra. Pátvasércvagyon nővekprjésekészített rész arányaIli. csoport. 12—22%-ig terjedő Fe + Mn-tartalmú, főképpen ankeriteskarbonátosérces anyag. Csak átlagosítva, nagyolvasztóban, mészkőpótlóként használhatófel. Minőségi mutatójának 5-ön felül keli lennie.A javaslat megállapította azokat a feltételeket, illetve megkutatottsági fokot,amely mellett az ércvagyon A itA 2, B, C ltG skategóriába sorolható. Jóváhagyástmég nem nyert, azonban az 1955. január 1-i becslés e szabályok szerint készült.Az 19.Vi. évi ércvagyon becslésben az előírások alapján Aj és A 2kategóriábasorolható ércvagyon még nem volt, aminek oka a minőségmeghatározó mintavételekteljes hiánya.A Kohászati Minisztériumhoz tartozó Ércbányászati Igazgatóság 3071 /1953. sz.rendelettel szabályozta a mintavételt, és ennek megfelelően a minőségmeghatározásihiányt eddig jelentős mértékben pé>tolták. Természetesen a régebbi fúrólyukakalapján meghatározott minőség már nem pótolható, azonban az újabban fúrtaknálmár a meghatározott magvételre és minőségmeghatározásra nagy figyelmet fordítanak.Az említett rendelet meghatározza, hogy a vasércben hajtott földalatti vágatokhana mintavétel rés távolsága 10 m, a rés mélysége 5 cm, hossza a vágatnak telepbenhajtott oldala és főtéje. Az így kapott mintamennyiséget átlagolják és arányosancsökkentik.Mintavételi helyenként határozzák meg az Fe-, Mn-, SiGy és Al 20 3-tartalmat,míg 5—5 összevont mintából a BaS0 4, CaO és MgO mennyiségét.Az ércvagyonbecsléssel kapcsolatosan említjük meg azokat a rendszeres vizsgálatokat,amelyeket a rudabányai laboratórium újbóli felállítása óta a barnavasércés pátvasérc fajsúlya és térfogatsúlyának meghatározására végeztek. Megállapították,hogy a barnavasérc fajsúlya 3,10—4,25 között változik.13 Riiclabánya — 2/15 S

Térfogatsúlya a külszíni jövesztésű barnavasércnek 2,42, a földalatti jövesztésűnekátlagosan 2,55, a pátvasérc térfogatsiilyának szélső értékei 2,40—3,75, átlagosan3,24.E számok igazolják a m 3 -enként 2,5 t-val számított érc vagyonbecslés adataités indokolttá teszik, hogy a termelési szakmány és a normaegységek miért vonatkoznaka térfogat és a súlyegységre.Az ún. ,,Glaskopf"-os és okkeres barnavasércek ui. rendszerint 40% Fe-tartalmukmellett igen kis térfogatsúlyúak. Ha a csillesúly szerint történne a bérezés,a dolgozónak nem volna érdeke e minőségjavító érc fokozott gonddal való kiválogatása,hanem annak meddőbe rakása, amely munkát térfogategység szerint fizetik,mert a jó ércért könnyebb fajsúlya miatt kevesebb bért kapna. A minőségtartás31. ábra. A vasércbánya 8 napon, túl gyógyuló balesetének [arányszámaaz összes fizikai dolgozókra vonatkoztatvaszempontjából a tonnasüly szerinti bérezésre áttérni mindenkor célszerűtlennektartották.Nem lenne teljes összeállításunk, ha a vasércbányászat baleseti arányáról megnem emlékeznénk.A IX. táblázat a súlyos és halálos balesetek évi számát mutatja, egyrésztAlliquander ö. (9) adatai, másrészt a bánya adatai szerint (31. ábra).A külszíni vasércbányászat kisebb baleseti veszélyessége a táblázat alapjánnyilvánvaló. Amilyen mértékben kerül a bányászat a föld alá, olyan mértékben nőa balesetgyakoriság, amely azonban még így is országos bányászati vonatkozásbankedvezőnek mondható.Összefoglalva a 75 év bányászati munkáját, a UTc táblázat alapján látható,hogy (32. ábra)a letakarított meddő és ankerit 32 548 306 laza m*a kitermelt érc és vaspát 9 820 44 8 laza m !Összesen: 42 369 754 laza m"

í rudabányai yasérctánya érc és meddőfarme/ése' taza m^öefí.Ere Anksri/ Meddő Egyaft'32 ábra. Az érc, ankerit, pát, mcddötermelés változása i m s -ben

a termelt bamavasérc és pát . .a nyilvántartott ankerittermelés10 852 tonna621 871 tonnaÖsszesen:16 996 723 tormaA szállítási táblázatok és a kördiagramok szerint (33. ábra és 34. ábra) a termeltérc nem került teljes mennyiségben elszállításra. A Borsodi Bányatársulat idejébena termelés és a szállítás között 754 657 tonna különbség mutatkozik, amelybőlpörkölési veszteség 477 077 tonna, míg készletezés közbeni száradás és porlás címén277 580 tonna a hiány, ami a termelésnek 2,77%-a.A teljes ércszállításnak a 75 év alatt 45,8%-a Witkowitzba irányult, Ózdra37,3%-a, Diósgyőrbe 8,6%,-a. Ez értékeket a kördiagramok szemléltetően mutatják.33. ábra. Az ércsöáJlítás mcgDsílása1 Mi—1955-ig34. ábra. Az ércsöállítás megoszlása1880—1955-igA legújabb tapasztalatok azt igazolják, hogy a készletredöntéssel a barnavasércátlagos 12%-os nedvességtartalma 10—10,5%-ra csökken, mert a bányanedvességkiszáradása az évszakoktól függetlenül a lazább halomban bekövetkezik.A vasércrakodó és üzemtér képét a 35. ábra szemlélteti.Az 1947 —1955-ig terjedő időszak a bányászat újabb fellendülésének időszaka.A külszíni letakarítás elmaradása mind nehezebbé tette a növekvő barnavasérctermelési tervének teljesítését és ezért a földalatti fejtések előkészítését erőltetettütemben végezték.A földalatti feltárások az altáró szintjén a következő fejtési mezőkre terjedtekki:1947-ben a rudahegyi táró és a Splényi bányarész.1949- ben az István tel ki rész,1950- ben a X. keleti rész és Andrássy bányamező nyugati rész,1951 —52-ben a Vilmos bányai rész,1953- ban a X. északi rész,1954— 55-ben az Andrássy és István bányamezők közötti rész.Ezek közül egyesek pátvasérc feltárására irányultak, hogy a dúsítómű számáraa nyersanyagtermelés fejtési tapasztalatai megszerezhetők legyenek.Az említett feltárásokkal az eddig ismert nagyobb földalatti barnavasérctestekfeltárása befejeződött.A földalatti fejtésmódok fejlődéséről a IV. fejezet számol be.A földalatti termelés az össztermelés 1949. évi 19%-áról 1954-ben már 42,8%-raemelkedett (Ic táblázat).

85, ábra. A vascrrrakodó, az ideiglenes közforgalmi állomás, háttérben az új mmikásfiirdövd, 19">5.

Mikor a nagyobbfokú földalatti termelés lehetővé tette a bánya terve szerintitermelésének elérését, és az első kotrógép beszerzésével az elmaradt külszíni meddőletakarításnagyobb ütemű megkezdése lehetővé vált, először az Andrássy I. bányarészgalyagosi meddőjének elbordásához kezdtek.Néhány hónapi gépi letakarítás után az 1950-ben érkezett szovjet gyártmányúE 505 típusú kotrógépet a bánya főhatósága, a Vegyesbányászati Főosztály másbányaüzemhez vezényelte át, s a kohászat jobbminőségű külföldi érccel való ellátottságamiatt 1951-ben a külszíni letakarítás ütemét csökkentette és a dolgozók egyrészét a szénbányászathoz helyezte át.1951- és 1952-ben a külszíni bánya már igen szükséges meddőletakarításalecsökkent (Ic táblázat).A meddőletakarítás elmaradásának következményeképpen 1953 februárjábanaz Andrássy I. bányarész Ny-i oldalán már a 30-as években megkezdődött hegycsúszásaz E-i oldalra is átterjedt és a 238 {+ 5,0) m t. sz. f. m. talpszintű tölcsértés az 1942—45. években letakarított barnavasérc-testet 24 óra alatt több mint100 000 m 3 -es meddőtömeggel betemette.Míg a meddőtermelés 1949, évi mennyisége az 1945. évihez viszonyítva 138%-kal,addig az összes érctermelés ugyanezen időszakra vonatkoztatva 133,5%-kal növekedett,ami a külszíni bányászat helyes fejlesztésének bizonyítéka.A termelés növelése műszaki fejlesztéssel történt.Ennek állomásai azok a kísérletek és eredmények, amelyekkel 1949-től kezdődŐIega keményfémélű fúrókoronák alkalmazásával és a hengeres betöréses robbantásokrévén, 1954-ben az országban először a rudabányai vasércbányában elértek:az egyszeri lerobbantással 3 méteres fogásmélység és a havi 46 harmad alatt, 5,3 m 3 -esszelvényű vágatban a 103,6 fm kihajtás.Ezzel a munkával kapcsolatos a hazai gyártmányú fúrókocsikkal végzett kísérlet,amelyet országos viszonylatban először ugyancsak a rudabányai vasércbányábaneredményesen végeztek.A gyorsított vágatkihajtásoknál a villamos és sűrített levegővel működő szovjetgyártmányú rakodógépek már 1950. évtől segítik azokat a törekvéseket, amelyekkelaz említett eredményt elérték.A kamrafejtésekkel, mint tömegtermelő fejtési módok bevezetésével, 1953. évtőlmegkezdődnek a sarabolóval folyó osztószinti vágatkihajtások, amelyek a teljesítményeketjelentősen emelik, s csökkentik az érc felrakásával kapcsolatos nehéztesti munkát.A külszíni bányászatban az ezredmásodperces padrobbantás bevezetése aműszaki fejlesztés bizonyítéka.Mindezeknek a munkáknak az eredményét a IVjc táblázat összműszakteljesítménymutatószáma tünteti fel. A kisebb teljesítményű földalatti és a külszíni műveléslényegesen nagyobb meddőletakarítási igénye mellett is biztosítani tudta a kedvezőkülszíni bányászat idején elért összműszakra vonatkoztatott érctermelési teljesítményt,amely az 1949. évi adatokkal Összehasonlítva, 33%-kal, az összműszakravonatkoztatott meddőteljcsítmény pedig 43%-kal emelkedett (IVc. táblázat).Teljesség kedvéért az összműszakra vonatkoztatott tonna érc és laza m 3teljesítménygörbéjét1892/93—1955. évig a 36. ábra, az összműszakra vonatkoztatottösszes termelt laza m 3teljesítmény görbéjét 1928—1955-ig a 37. ábra mutatja.A felsorolt adatok és eredmények indokolták, hogy a vasércbánya 75 éves nagyüzemiévfordulóját díszes keretek között megünnepeljék.

36, ábra. Az összműszakra vonatkoztatott tonna érc és i m> teljesítmény görbéje 1892./93—1955-ig

I 955. szeptember 4-én az V. Bányásznapon Rudabányán a Vegyipari- és EnergiaügyiMiniszter megbízásából Papp Bálint, az Ércbányászati Iparág igazgatója, amegyei, járási és helyi szervek, továbbá a Bányászati és Kohászati Egyesület képviseleténekjelenlétében ismertette a 75 éves vasércbányászat eredményeit, majd:)7. ábra. Az összrnüszaltra vonatkoztatott összes termelt i m 3 teljesitmeny'görbéjc l'j'2!*—1955-igkormány-, miniszteri kitüntetésben es pénzjutalomban részesítette a vasércbányaidős és érdemes dolgozóit.Az évforduló emlékét örökíti meg a kultúrház egy helyiségében létesített gyűjtemény,amelyet a rudabányai bányászemlékekből, az előforduló ásvány- és ércfajtákból,bányász-szerszámokból, mécsesekből és iratokból állítottak össze azzala céllal, hogy e nagymúltú bányászat emlékét tárgyi bizonyítékkal is megőrizzék.

latáblásaiA rudabányai vasércbánya ércterm«lése a Borsodi Bányatársulat idején INSft- 1927, kö^óttArad Lónyal Andrássy Vilmos Új rfiszÉvLánya telekben tunnelL érc tonnábanÜss'/.i'SMiÉrcterm 3laza m'-heii 11880/81 1 1 785 7 (*571881/82 42 894 10 011 52 905 5 2681882/83 4 6 680 í 726 35 556 84 962 56 6411883/8-1 36 779 22 387 30 77!) 89 936 59 9571884/35 32 338 27 807 48 325 108 470 72 31 31885/86 26 654 1 0 396 70 648 116 698 77 79!i1886/87 20 239 31 840 93 887 145 86G 97 31!1887/88 6 908 21 067 102 815 500 131 350 87 5671888/89 12 (101 129 988 10 447 153 03G 102 0241889/90 130 199 01 421 101 6 20 129 1931890/91 127 067 73 058 200125 135 21 11891/92 131 793 68 895 198 688 136 9351892/93 137 992 Íi3 889 201 883 144 0441893/94 173 193 4 4 786 21 7 979 141 9601894/95 158 229 71 844 230 073 155 84 11895/96 1 56 747 05 603 252 350 168 3381896/97 100 000 2 96 804* 256 804 166 7501897/98 165 000 ! 101 114* 260 114 172 KOI1898/99 170 000= 106162 a 276 102 179 3291899/900 208 555 106 481 315 036 204 5691900/01 210 524 00 098 300 622 .195 209(901/02 168 649 07 770 236 4i9 / 53 S191902/03 143 806 09 133 13 076 232 615 151 0491903/04 141441 82 184 31 S6G 255 591 !65 9681904/05 254 076 105 63 0 21 705 381 41 1 247 6701905/06 254 335 83 921 37 550 375 806 244 0301906/07 154 227 75 41? 70 164 305 808 198 5771907/08 159 594 101 715 11 0 263 371 572 241 2811908/09 175 528 86 596 126 871 388 995 252 5941909/10 225 OOÜ 2 117 I29 ! 342 1 29 222 1621910/11 282 066 148 240 4 30 306 279 4201911/12 335 367 74 640 410 007 260 2381912/13 322 822 72 l'i 1 394 963 256 4701913/14 230 594 71 355 301 949 190 0711914/15 162 4 55 47 168 209 02 3 136 1191915/16 188 601 37 830 226 431 I47 033191G/17 275 817 21 800 297 617 193 2581917/18 336 623 218 5801918 y10 3 123 755 80 360192Ű 101 666 66 0(71921 36 015 23 3861922 45 909 29 81 11923 138 123 89 6901024 101 750 66 0711925 68 082 44 1901926 130 909 85 0001927 194 156 126 075Összes: 212 552 137 824 5 925 874 2 251 771 4 24 1:8.4 10 240 792 6 707 58"1számított érték « becsült értek » 15 bónan

otábláz aA rudabányai vasércbánya érctermelése a „Rima" időszakban 1928 és 1941 közöttBarnavasérctermeléstonnábanÖsszesAnkeritÖsszes ércés ankeritEre Ankerit Meddőtermelésösszestonna | % tonnában laza köbméterben laza m s -ben1928. I. 94 627 6 510 101 137 3 395 3,4 2 994 104 131 63 183 1 823 220 910 285 9161928/29 212 538 2 503 215 041 1 299 0,6 6 308 221 349 137 141 4 515 478 495 620 1511929/30 201 678 — 201 678 — — —201 678 125 771 — 527 798 653 5691930/31 111 610 — 111610 — — — Hl 610 70 001 — 349 389 419 3901931/32 69 656 — 69 656 — — — 6S 656 45 305 — 219 535 264 8401932/33 43 902 — 43 902 — — 43 902 28 382 — 161 926 190 3081933/34 43 551 — 43 551 — — — . 43 551 26 715 — 151 573 178 2881934/35 106 599 6 953 113 552 2 918 2,6—113 552 67 632 — 272 522 340 1541935/36 244 139 17 031 261170 7 193 2,8 — 261 170 154 546 — . 372 298 526 8441936/37 238 951 26 652 265 603 11 054 4,4 — 265 603 160 100 — 435 549 595 6491937/38 258 163 30 309 288 472 12511 4,4 — 288 472 174 701 — 469 322 644 0231938/38 256 142 33 982 290 124 14 041 4,9 — 290 124 175 541 — 482 641 6581821939/40 224 984 32 400 257 384 10 402 4,0 756 258 140 165 290 51fi 451 811 614 6171940/41 211 128 46 985 258113 27 641 10,7 27 903 286 016 151 442 20 145 425 945 597 5321941/42 230 064 48 701 278 765 32 999 11,8 39 926 318 691 165 512 30 127 441 839 637 4781942/43 235 055 48 741 283 796 37 403 13,1 58 068 341 864 180 536 36 994 444 463 661 9931943/44 237 146 52600 289 746 74 714 25,7 4G 104 335 850 177 742 28 161 365 443 571 346>w>'2>>o>Ho-1V,woHMs•PátvasércEbbőlföldalattipfujWÖsszesen: 3 019 933 353 367 3 373 300 235 572 7,0 182 059 3 555 359 2 069 540 122 281 6 271 459 8 463 280

A rudabányai vasércbánya érctermelése az államosítást előkészítő és tervgazdálkodási időszakban 16*4 és 1955 közöttBarnavas­ Pátvaa-Ankerit Meddőösszes ércösszes Ebből földalatti AnkeritÉrcés ankeritérctermeléstermeléstonnában % laza köbméterben1összes1944/45 86 014 13 930 99 944 24 623 24,6 9 098 109 042 60 888 6 Ű65 145 667 212 6201945/46 74 461 646 75 107 24 716 33,0 6 736 81 843 57 609 5 827 167 551 230 9871346/47 152 269 11 043 163 312 38 859 23,8 23 904 187 216 104 558 12 847 291 936 4091411947/48 171 215 27 124 198 339 42 877 21,6 41 752 240 091 123 935 21 422 349 938 495 29Í)1948, II. f. 114 917 14 289 129 206 24 965 19,3 20 670 149 876 73 534 12 040 164 788 255 3621949 238191 29 699 267 890 51 096 19,1 47 116 315 006 IG1 222 29 718 365 533 556 4731950 232 347 75 337 307 684 66 505 20,7 61 079 368 763 172 826 38 100 348 176 559 1021951 196 928 66 394 263 322 59 555 22,6 42 261 305 583 152 860 29 833 280 209 462 9021952 201 897 68 986 270 883 85 774 31,9 44 861 315 744 157 036 30 939 306 329 494 3041953 225 034 35 968 311 002 107 017 34,5 48 108 359110 130 601 33 179 486 754 700 5341954 304 329 56 137 360 466 152 817 42,8 63 192 423 658 214 786 43 532 503 183 761 5511955 286 328 27 277 313 60') 155 528 42,7 31 035 344 640 203 258 21 817 531 593• 756 668Öss2esen: 2 283 930 476 830 2 760 760 834 333 30,1 439 812 3 200 572 1 668 113 285 169 3 941 657 5 894 939ÖS52es termelés 1880-tól 1966-igí;rc É« és ankerit Krc és meddő1880—1927 10 240 792 t 10 240 792 t 29 332 253 laza m s1958—1944 3 373 300 t 3 555 359 t 8 463 280 laza m»1944—1955 2 760 ;60 t 3 200 572 t 5 894 939 laza m x16 374 852 t 16 996 723 t 43 690 472 laza m !

Az ércszállítás megoszlása a Borsodi Bányatársulat idején 1880 és 19Í7 között, tonnábanB. t M A K I N c s t A RLiter Egyíb DiósgyőrWitKowitz l'V 1I.J \ (.Sofienhiitte)Ko­Ózdrvin paKo­rom paTiszoleSelmec Betlor Lucsatin Szalóc Összes2 111 0 1 2 oio 1mim 38 832 1 38 832'1882/83 72 512 1 72 5i2 lISK3 84 83 679! 83 67 9 1i 884/85 95 960 3 751 2 200 1 730 531 104 1721885/8G 99 533 2 290 465 460 1 02 6881886/87 116 315 1 116 315 11887/88 1 15 877 1 115 87? 11888/89 134 707 1 134 707 11889/90 154 543 820 800 :: :tS0 5 790 IG5 3331890/91 154 963 4 630 1 160 1 155 1 145 4 928 167 9811891 92 155 744 3 900 3 850 3 885 5 368 172 7471892/93 155 583 • 4 080 4 070 4 050 4 151 171 9341893/94 171 595 5 029 4 700 4 880 5 829 192 0331894/95 174 883 4 900 4 870 4 856 2 753 192 2621895/90 208 711 4 930 4 750 4 800 2 514 225 7051896/97 2 1 2 000 4 730 1 4 850 1 4 920 1 2 500 1 229 000 11897/98 215 274 5 150 1 4 950 1 4 900 1 2 700 1 232 9741898/99 220 934 5 550 5 683 5 500 2 961 240 6281899/900 239 022 17 202 8 078 10 187 2 700 913 6 946 285 0481900/01 221 659 15 151 15 647 Tíinéű 13 721 1 700 799 268 6771901/02 175 494 14 660 569 13 998 3 000 100 20" 8211902/03 184 168 15 901 3 000 203 06919(13 (V, 224 292 19 510 Alsó- 3 000 246 8021904/05 349 270' 60 20 242 10 359 Sajó379 9311905/06 329 777 1 275 15 217 1 3 263 210 15 000 373 748

Ila táblásat folytatása1006/07 259 233» 18 132 6 728 14 088. 298 1811907/08 325 506 s 6 G87332 1931908/09 347 500 s 5 300 11 200 ti 531383 5311909/10 322 2GÜ 2 6 870 4 900 :; 900'337 930'1910/11 362 154 1 26 796 20 908 16 066425 9241911/12 314 112 s 38 585 28 133 22 877403 7071912/13 243 485 s 63 605 46 115 38 897392 1021913/14 153 222 3 60 635 43 533 35 342292 7321914,15 101 151' 31 719 22 538 18 983174 3911915/16 122 632 3 Cl 214 44 214 36 235264 2951916/1" 135 300 3 68 785 49 648 42 008 295 7411917/18 84 940 3 84 230 1 60 545 1 50 285 1 280 000"1918/19 38 250 3 '36 150' 26 228' 22 372 1 123 000 11920 5 998 3 24 002 1 30 OOO 11921 43 029 8 47 071 1 91 OOO 11922 10 280 8 •14 720'4 5 OOO 11923 — 107 30O 1 107 300 11924 — 80 000 1 80 OOO 11925 — 74 34 17í :ÍÍI1926 — 131 904131 9041927 — 196 378 196 37RÖsszesen: 7 176 389 1 197527 443 ami 395 711 785 40 249 76 525 56 829 48 518 48 270 405 991 9 486 1351!3Becsült értékPapp Károlytól veit és üzemi évre átszámított érlekAlliíiuaiuler Ödöntói vett és üzemi évre átszámitotl érték

IlbtáblásatErcsiállítás megoszlása a „Rima" idejében 1»2S-tól lSí4-ig, tonnábanÓid | Diós györ 11 o z s n y 6fivPörkölt ésbarna vas ércNyersPálAnkerit„ 1 PörköltÖsszesen ; és barnavasércNyerspátAnkeritÖsszesenNyerspátAnkerit Összes TfineéÖsszesszállításSS>1928. I. 93 635 3 008 96 643 3 095 3 095 99 7381928/29 197 000 197 000 18 515 18 515 215 5151929/30 189 316 189 316 10 657 10 657 199 9731930/31 104 047 104 047 2 784 2 784 106 8311931/32 69 656 69 656 69 6561932/33 i 1 384 41 384 41 3841933/34 43 551 43 551 43 5511934/35 117 009 117 009 1 217 1 217 118 2261935/36 238 925 238 925 A 19 865 258 7901936/37 227 626 227 626 17 430 17 430 18 984 264 0401937/38 240 674 240 674 27 343 27 343 929 929 11 844 280 7901938/39 227 688 227 G88 50 609 50 609 81 81 278 3781939/40 227 397 75G 228 153 19 985 19 985 248 1381940/41 223 118 23 325 246 443 37 693 4 939 4 580 47 212 293 6551941/42 233 546 35 489 269 035 ,33 113 1 695 4 437 39 245 210 210 308 4901942/43 219 038 231 41 149 260 418 49 767 2 113 16 771 68 051 168 168 329 2371943/44 187 256 12 312 37 304 236 872 77 856 7 112 8 739 93 707 330 579összesen 2 880 866 12 543 141 031 3 034 440 350 064 15 859 34 527 400 450 1220 168 1388 50 693 3 486 971V,3Cl>N>|Cl>->1nVINrrH>

Ercszállítás megoszlása az államosítást előkészítő és tervgazdálkodási iddszakban 11U4-US1 1966-ig,tonnábanÓzd Diósgyőr Sztáltnváros és egyébÉ v e kBarnavas ércNyersPátAnkeritösszesenNyersPátAnkeritösszesBarnavasércBarnavasércNyerspátAnkeritÖsszesenösszesszállítás1944/451945/461946/471947/481948. II194919501951195219531954195578 57274 888136 859132116103 051162 921148 084126 52775 18582 296111 40794 1186 25364612 88328 94813 59220 51685 9963 808á 9451 39620 62333 91216 62433 81624 0699 52429 81390 77076 930170 365194 976133 267217 253208 149130 33575 18582 296120 931123 93122 05024 74323 31823 56518 40978 07178 86454 878114 40696 059127 6151458101 2398 8994 3343 3648514 4345 9435 7313 34512 4261 6 6584 20032 98524 14029 17729 26129 29621 75499 39699 85658 2421 14 40696 059131 816178 79558213 10166 63087 4166 76627 62258213 10173 396115 038114 910>106 107 1199 626224 272155 021316 649308 005188 577190 173191 456326 142417 764Összesen; 1 326 024 122 642 175 722 1 024 38B 807 788 1 7 836 86 573 912 197 167 729 . — j34 388202 117 2 738 702Összes ércszállítás 188D-tói195í-igBorsodi Bányatársulat idején 1880—1927.A „Rima" idején 1928—1944.A tervgazdálkodás idején 1944—1955.Összesen:9 601 355 tonna3 486 971 tonna2 738,702 tonna15 827 028 tonna

IllaKülszíni meddőtermelés megoszlása és a termelt érchez való viszonya a Borsodi Bányatársulat1880-tól 1927-ig laza köbméterbentáblázatidejébenÉvKézi termelésűGépi le-| takarításikülszíni rneddőÖsszes1 Összes külszíniHányszo­Mcddö ésrosa aérc viszonyaérc termelésanyag ércnektermeltmeddő azs1880/81 12 794 12 794 7 8571881/82 ooo — bti 000 35 268ll20 651 62,0 ; 38,0 1,63191 268 61,4 ; 38,6 1,591882/83 169 923 — 169 923 56 641 226 564 75,0 : 25,0 3,001883/84 94 132 — 94 132 59 957 154 089 61,1 ; 38,9 1,571884/85 144 626 — 144 626 72 313 216 939 66,7 : 33,3 2,001885/86 134 592 — 134 592 77 799 212 391 63,4 : 36,6 1,731886/87 202 407 — 202 407 97 311 299 718 67,5 :32,5 2,081887/88 217 166 — 217 166 87 567 1304 733 71,8 : 28,7 2,491888/89 291 789 — 291 789 102 024 393 813 74,1 : 25,9 2,861889/90 416 IKIO — 116 000 129 193 545193 76,3 : 23,7 3,221890/91 374 000 Ha ooo 384 000 135 211 519 211 74,0 : 26,0 2,811891 /92 332 482 . 1 ÍO 000 372 462 136 935 509 397 73,1 : 26,9 2,721892/93 503 682 63 851 567 533 1 44 044 711 577 79,8 : 20,2 3,941893/94 538 882 90 003 658 885 141 960 770 845 81,6 : 18,4 4,431894/95 SH3 709 128 278 719 987 155 841 875 828 82,2 : 17,8 4,621895/96 678 558 153 034 831 592 168 338 999 930 83,2 : 16,8 4,941896/97 •350 000 '200 OOO *550 OOÜ 166 756 ^ÍÖ 756 76,7 : 23,3 3,311897/98 '258 375lt00 000 358 375 172 801 531 176 67,5 : 32,5 2,091898/99 770 069 401 049 1 171 118 179 329 1 350 447 86,7 : 13,3 6,531899/900 597 059 31 l 988 909 047 204 569 1 113 616 81,6 : 18,4 4,461900/01 680 539 347 388 1 027 927 195 209 1 223 136 84,0 : 16,0 5,271901/02 562 824 409 685 972 609 1 53 519 ] 126 128 86,4 : 13,6 6,351902/03 458 958 438 375 897 381 151 049 1 048 382 85,6 : 14,4 5,931903/04 471 54 8 384 249 855 707 165 968 1 821 765 83,8 : Ifi,2 5,181904/05 335 591 317 630 653 221 •247670 900 89! 72,5 : 27,5 2,641905/06 432 923 290 290 723 213 244 030 967 243 74,8 :25,2 2,971906/07 526 236 210 215 736 451 198 577 935 028 78,8 :21,2 3,721907/08 438 283 346 596 784 879 241 281 J 026 160 76,5 :2S,S 3,251908/09 516 093 331 Mi K47 934 252 594 1 100 528 77,0 :23,0 3,361909/10 526 052 287 808 813 860 222162 1 036 022 78,6 : 21,4 3,691910/1 1 393 234 226 989 620 253 279 420 899 643 69,0 : 31,0 2,221911/12 386 583 210 538 597 121 266 238 863 359 69,1 : 30,9 2,241912/13 411 434 91 456 502 890 256 470 759 360 66,1 : f ,961913/14 677 6fiS 1 78 540 856 208 196 071 1 052 279 81,4 : 18,6 4,371914/15 281 923 28 415 310 338 136 119 446 457 69,6 : 30,4 2,271915/16 333 855 — 333 855 147 033 430 888 69,5 : 30,5 2,2719 Ili ,'17 395 387 — 395 387 193 258 588 645 67,2 : 32,8 1,761917/13 573 143 — 578 143 238 586 796 729 72,6 : 27,4 2,651918/19 328 076 — 328 076 80 360 408 436 80,4 : 19,6 4,10192(1 126 7Í0 24 480 151 270 66 017 217 287 69,5 : 30,5 2,291921 92 317 61 511 153 828 23 386 177 214 86,8 13,2 6,651922 24 933 — 24 933 29 811 54 744 45,5 54,5 0,821FI 23 137 136 40 776 177 912 89 090 267 602 66,5 33,5 1,991924 141 480 51 782 193 262 66 071 259 333 74,5 25,5 2,921925 109 428 48 510 157 938 14 190 202 134 78,2 21,8 .3,571926 228 819 52 790 281 609 85 006 366 615 76,8 23,2 3,311927 353 659 62. 369 4 tÖ 028 126 075 542 103 76,8 23,2 3,30összesen: 16 684 237 5 940 436 22 624 673 6 707 580 29 332 253] 77,13 : 22,86 3,3731ankeriltel egy Ott1becsült érték

Ulb táblázatKülszíni meddőtermalés megoszlása és a termelt érchez való viszonya a „Rima" idején 192S-tóI 1941-iglaza köbméterbenÉvKézi termelésűÖsszesenTermelt 1anyagkülszíni meddő Összes külszínMeddő és ércviszonyaOépi letakarításÉrctermelésHányszorosaa meddőaz ércnek1928, I. 185 359 37 374 222 733 6! 062 í 283 795 78,5 2 1,5 3,641923/29 417 062 65 948 483 010 136 331 619 341 77,9 22,1 3,551929/30 468 484 59 307 527 791 125 771 653 562 80,7 19,3 4,221930/3) 328 271 21 118 3 49 389 70 001 419 390 83,3 16,7 4,951931/33 219 535—219 535 45 305 264 840 82,8 17,2 4,861932/3:1 161 926— .161 926 28 382 190 308 85,2 14,8 5,741933/34 151 573 — 151 573 26 715 178 288 85,0 • 15,0 5,791934/35 272 522 — 2 72 522 65 893 338 415 80,6 19,4 4,151935/36 367 298 — 367 298 150 288 517 586 71,0 29,0 2,451936/37 430 549 — 430 549 153 437 583 986 73,7 26,3 2,811937/38 46 4 322 — 464 322 167 123 631 445 73,5 26,5 2,771938/39 477 64 1 477 641 167 G46 645 287 74,1 25,9 2,851939/40 446 327 — 446 327 158 610 604 937 73,9 26,1 2,831940/11 430 090 — • 4 30 090 135 224 565 314 76,1 23,9 3,261941/42 152 966 — 152 966 115 920 598 886 75,6 24,4 3,111912/13 458 157 — 458 4 57 156 740 615 197 74,6 25,4 2,931943/44 3-48 605 348 605 131 909 480 514 72,5 27.5 2,65Összesen: 6 080 987 183 757 6 264 734 1 926 357 8 191 091 76,5 23,5 3,2511ankerittel együttbecsült értéklile táblázatKuUzíni m»ddőterm?lés megoszlása és a termelt érchez való viszonya az államosítást előkészítő és tervgazdálkodásiidőszakban 1944—I&öi-ig laza m'-benÉvKézi termelésűGépi letakarításösszesen 1Termelt 1anyagMeddő és ércviszonyakülszíni meddő összes külszíni %Érc termelésHányszorosaameddő azércnek1944/45 145 677 145 677 45 888 191 565 75,8 : 24,2 3,191915/46 167 006 — 167 006 47 426 214 432 77,8 ; 22,2 3,531046/47 283 038 — 283 038 79 678 362 716 78,1 : 21,9 3,561947/48 342 190 342190 97 142 439 332 71,6 : 28,4 3,531948. II. 160 417 — 160 417 63 358 223 775 60,6 : 39,4 2,551949 33-1 034 — 334 034 130 472 464 506 71,9 : 28,1 2,571950 312190 — 312190 135 469 447 659 69,6 : 30,4 2,321951 236 427 — 236 427 US 288 354 715 66,7 : 33,3 2,001952 254 556 —254 556 107 309 361 865 70,6 : 29,4 2,371953 358 063 71 060 429 123 118 455 547 578 78,5 : 21,5 3,631954 285 643 217 540 503 183 123 728 626 911 S0,3 : 19,7 4,101955 122 806 389 252 192 058 119 298 ül 1 356 80,5 : 19,5 4,12Összesen: 3 002 047 Ü57 S523 659 8991 186 5114 846 41075,4 : 24,6 3,09ös ízesítés 188 9-tól 1955-ir3« 16 684 237 5 940 436 22 624 673 6 707 580 29 332 253 77,13:22,86 3,3736 080 987 183 74 7 6 264 734 1 926 357 8 191 091 76,5 :23,5 3,273c 3 002 047 057 952 3 659 899 1 186 51 1 4 846 410 75,í :24,6 3,09Öss£cs: 25 767 271 6 782 035 32 549 306 9 820 448 42 369 754 76,7 :23,3 3,311ankerittelegyütt14 Rudabánya — 2/15 S

IVutáblázatAltalános mutatószámok a Borsodi Bányatársulat idején1880—19í"-igÉvMunkáslétszámTeljes üzemi műszakteljcsítméuy1. érc1 t ércáraÁ t lagosmüszakkereset1 laza rítt* meddő költségearany lillérlaza in 3meddő arany korona kézi gépi összeseü1880/811881/821882/831883/841884/851885/861886/871887/881888/891889/901890/911891/921892/931893/941894/951895/961896/971897/981898/991899/001900/011901/021902/031903/041904/05IBÖ5/061906/071907.081908.091909/10t 91 0/1 11911/121912/131913/141914/151915/16191C171917/181918/1019201921192219231924192519261927kb, 4 75fii 578810101 10815301446107310339579821056109910731 200124 3104 61046934101657274 69361044696536546333528515367 ,4435481.131,291,121.140,7440,8791.0951.0961,03 41,0831,2671,8851,6901,350i 1,7061,5801,3741,7421,6901,9101,2711,6551,2301,206I, 3000,7120,9650,3710,4110,7760,675II, 6 561,0831,2102,82.53,738,133,754,274,184,263,223,263.263.6 23.453.272,512.462,413.592,151,801.602,23*1,89'1,43*1,58*0,22*1,00*1,28*1,52*2,33*2,682,5322,3202,1942,0412,(1072,1052,3422,6802,7763,3803,8642,9823,1233.1473,0922,5951,8822,37?2,9642,4482,6482,5992,8292,4533,9742,9824,2305,1972,121 1,066,863,884,46S,316,955,055,372,2952,3 042.29972,38222,7892.88652,95573,00677286,6167,969.770.571,063.874.685,081,080,086.7102,2102,297.894,8105,5121,65166,1052,0066,0053,0058,2064,0062,1562,0755,5048, 342,4436,4037,9535,0337,5833,7 510.5835,3542,7964,8564,7973.2462.2555,3061,3860,4655,9354,8950.0056,5565.0171,2960,3469,5081,2582,1991,9785,9193,07121,65166,10Vilitfuandersznrinl

IV)táblázatÁltalános mutatószámok a ,,Rima" idején 1928—1944-íg lazaköbméterbenÉVMunkás létszám1 i crc áraÁtlagos in ü— Miinkana polszakkereset számaArain Kobb. a.felhasználáspengő kWh/l kf, o n155 5.87 11,1931949 948 43,50 23,84 303 5,23 0,2051950 956 48,41 •25,75 3 02 li'fé 0,2251951 950 51,30 34,14 301 5,79 0,2*2 61952 90(> 49,88 47,89 3 04 5,52 0,274195.1 104 5 51,23 52.86 306 5,82 0,2061954 p 53 68,26 54,32 309 5,02 0,2111955 ÍIfíO 77,03 56,59 3 OS 5, fi 3 0,31414* _ 5/4 S119 45 naptári év1946

IV dtáblázatTeljesítmények a „Rima" idejéből 1928—1944-igTeljesítményJ- irHJ Vérc tonna meddő laza m' érc+meddő laza m*hánya összes bánya összes bánya összesműszakonként1928. I. 1,771 1,174 3,900 2,586 5,007 3,3201928/29 1,1467 1,246 1,194 2,797 5,384 3,5921929/30 1,672 1,154 4,377 3,021 5,420 3,7411930/31 1.280 0,866 4,007 2,711 4,810 3,2551931/32 1,231 0,837 3,881 2,639 4,682 3,1841932/33 0,979 0,691 3,609 2,550 4,242 2,9961933/34 0,974 0,679 3,389 1,878 3,986 2,7801934/3& 1,498 1,097 3,593 2,634 4,485 3,2871935/36 2,254 1,702 3,206 2,426 4,547 3,4341936/37 2,074 1,576 3,400 2,578 4,650 3,5341937/38 1,999 1,534 3,252 2,500 4,463 3,4241938/39 1,911 1,433 3,179 2,383 4,336 3,2501939/40 1,807 1,320 3,177 2,319 4,316 3,1521940/41 1,727 1,261 2,985 2,179 3,176 2,9191941/42 1,765 1,256 2,996 2,132 4,046 2,8791942/43 1,779 1,192 3,019 2,036 4,151 2,7991943/44 1,771 1,225 2.40S 1,665 3,493 2,416Megjegyzés:1937/38. évig 12 órásak voltak a műszakok.1938—41. évig 10 órásak voltak a műszakok.19'ií-tÖl 8 órásak voltak a műszakok.IV etdbtáiatTeljesítmények az államosítást előkészítő és tervgazdálkodási időszakban 1941—1955-igTelje sAtmenyérc tonna meddő laza m" érc+meddö laza m zEvbánya összes bánya Összes bánya összesműszakonként1944/45 0,684 0,476 1,038 0,723 1,454 1,0141945/46 1,257 0.674 2,901 1,657 3,864 2,0741946/47 0,964 0,873 1,798 1,293 2,416 1,7361947/48 1,127 0,833 2,110 1,559 2,814 2,0801948. 11. 1,497 1,024 2,049 1,401 2,959 2,0231949 1,573 1,008 2,321 1,487 3,268 2,0931950 1,688 1,116 2,119 1,401 3,068 2,0281951 1,668 1,044 1,964 1,229 2,933 1,8361952 1,566 1,055 1,950 1,314 2,857 1,9261953 1,609 1,078 2,690 1,803 3,625 2,4291954 2,018 1,335 3,061 2,024 4,264 2,8191955 2.093 ! ,56'i 3,101 2,316 4,414 3,297

V. táblázniMunkáslétszám megoszlása ISID— 1917 közöttÉv 1910/ti. 1911/12. 1912/13. 1913/14. 1914/15. 1915/16. 1916/17.922 865 755 893 500 655 833Iparvasf'it 66 m 73 66 46 62 68Műhely 49 56 54 46 Vli 29 55Pörkölő í) 13 15 15 —Összesen: 1046 1646 891 1020 57 2 740 956Átlagos állományi létszám 1988-ban és 1946-tól19ő5-igÉv 1938 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955Munkások:364 389 434 450 441 431 378 373 389 384 3 65Csillés 4 2 58 48 4 5 47 29 34 38 40 27 27Iparos 50 66 88 104 109 113 100 10.0 118 116 1128 8 11 11 11 11 9 9 11 11 12Szállító csillés 28 31 32 31 35 37 34 33 39 3 8 29Betanult munkás 85 139 137 144 166 154 152 237 222 238Segédmunkás 124 46 58 59 81 82 C8 64 76 86 99— 10 20 17 21 24 21 24 •34 34 35Összesen: .... 625 693 830 854 889 893 798 793 94 4 918 917Alloatányi létszám:30 36 35 36 37 39 41 46 38 369 11 13 14 13 14 19 12 5 11m *Vájártanuló 62 48 40 24—Ipari tanuló 11 11 13 9 10 12 12 12 10 2 —Összes fizikai dolgozók 667 745 892 912 948 956 930 906 104 5 993 960Adminisztratív 9 23 42 45 27 32 39 37 40 38 3210 14 21 22 20 26 40 44 48 40Összes dolg 666 782 955 979 995 1014 997 983 1 129 1079 1032

VI,táblázatDéry Károly „Magyar Bányakalaur"-ánakRudabányára vonatkozó fontosabb adatai1881 1888 1892 18510 190(1 1905 1910Bányavagyon:Egyszerű bányamérték dbHatárkő?; dbKülniérték dbJíártkiitaluiánydbI 89029696338962019(11180Szállító pálvált kinlógözvili,benzin14,11S.773,70318,6360,82819,9560,284420,50,7820,51,5Sikló4*9,033Csille dh4925.1587 1684994Felvonóvili. üzenigcízűzem1503 db150185\ dbGőzkazándbm*-3173,74194,033003300GőzgépdbLE1§21I150380GógmoídónydbLEKiM. mosdotíVdbLEs331508220622063507675I I840eoDinamódbLE20010270260Vili. ssivatt, údbl.l-18,5GözsiivaüvítdhLE

VI. tiblizal fo'.ytal.istiüti 1888 1 892 1896 1900 1905 1910 101 4KotrógépdbLE— 1 -40 803120 80 80Fúrógép sür. levegőveldbLE— — — — — 1 313Fúrózép,dbLETeleionkmvillamosállomások számatx&•3|Z— —=Z 1— — — — — 6621 324Pörköld kemence db 4 8 8 s — —Munkáslétszámbányábanférfinő, gyermekpör különélférfino, gyermekffi5u. O03SJ50:i51055697313978038711 3i;1195251066130124;i 8567KTárspéuztártaglétszámvagyon a. K.o

216 A SZÁLLÍTOTT VASÉRC ELEMZÉSI ADATAIVII,tiblizatElemzési adatokÉV Elemzés tárgya Fe tO, FeO MnO SiO, Al.O, CaO MgO BaSO,/. Barnavasérc-elemzések1B77 Barna vasérc Rudabánya ........ 68,57 — 4,03 10,10 2,24 1,40 1,02 3,441882 64,25 — 0,60 18,91 4,52 0,38 0,69 —1882 78,18 — 6,61 3,06 0,89 0,48 0,45 0,451882 Barna vasérc A. telekes ......... 55,48—5,64 11,66 3,79 3,89 0,73 5,341882 Vörösvasérc Rudabánya 84,01 — 2,01 3,00 0,14 1,20 0,46 —1882 Barnavasérc F. telekes 72,79 — 6,03 6,29 0,22 0,64 1,00 2,441882 Barna vasérc Rudabánya 54,43 — 3,33 12,66 4,46 6,76 2,12 1,401882 38,50—1,24 15,78 2,64 2,17 1,00 20,781882 Vörösvasérc A. telekes 61,35 — 2,94 25,10 0,55 0,26 0,28 1,331923—25 Sárga vasérc Rudabánya 53,36 0,13 2,47 10,70 1,71 9,26 2,19 »2,731923—25 Vörosvasérc Rudabánya 55,23 0,19 2.19 5,06 1,66 10,66 2,88 •0,721951 Barnavasérc Rudabánya ........ 46,21 3,02 2,07 10,60 1,53 8,36 3,30 7,281952 45,30 4,41 1,86 12.24 2,36 6,92 2,35 7,721954 48,96 1,17 2,43 9,50 2,21 8,73 3,31 7,461954 Barnavasérc Rb. átlag 48,37 0,45 2,04 9,57 1,93 9,19 3,38 5,4111. Ankent-elemzesek1923—25 20,73 0,90 0,88 1,47 0,90 24,25 13,67 —1923—25 21,42 0,4 3 0,88 1,44 1,05 22,12 12,56—1940. XI. Havi átlag — . — — 2,72 1,26 24,04 9,80 —1946. III. Havi átlag — . - — — 6,81 2,62 19,88 5,80 —1948. XII. — ——2,B3 — 35,68 7,34 —1951 Évi átlag 20,72 2,38 1,05 5,16 0,42 21,25 8,97 2,241954 22,81 0,66 0,93 5,49 1,46 24,42 9,50 1,08III,I'dtvase'rc-elemzések1943/44 Évi átlag . 29,60 3,57 1,78 8,52 2,13 5,86 7,16 8,051947/48 Évi átlag 26,56 5,72 1,81 7,12 1,62 3,69 6,58 16,781948/49 Évi átlag 26,33 5,74 1,72 7,40 0,88 3,68 6,64 17,721949/50 Évi átlag ........ • 28,67 5,00 1,58 7,79 0,79 R,25 7,24 lfl,021951 Évi átlag 27,70 3,72 1,64 7,62 0,69 6,54 7,94 13,32' A legrégebbi vaBéreelemzések: Guckler Győző [31 Rudabánya vidékének bányászati fejlődése• BaO» Elemzésen fcivüTi átlagos bányanedvesség

VII.tábla mi rolytatisaCuO K, Na PiO, SO,CO.++H.OFe P s CuNedv.ElcmzúMi 0,03 0,06 9,00 48,06 2,91 Kernel y 10,30— 0,24 n y 9,76 45,19 0,36 0,10 n> 0,23 — Dobrovits 1— — 0,28 0,29 9,50 54,73 3,96 0,123 0,116 — - — Lili, Sturm 1— — — 2,78 10,09 38,85 3,38 — 1,11—Dobrovits 1ny— 0,27 ny 9,10 58,81 Í.21 0,12 ny ny Lili, Sturm, Kscbk^10,91 — 1,23 3,46 50,90 4,20 — 0,49 — Kerpely 10,15 — 0,21 0,72 13,97 38,12 1,89 0,09 0,29 0,12 Dobrovits'— — ny 11,13 8,78 26,65 0,74 ny 4,46 — Dubrovits 1— 0,90 0,002 0,08 7,13 42,89 2,05 0,001" 0,033 Bécsi I-'őkémKí0,22 — 0,06 — 14,99 37,43 1,92 0,03 1,16 0,17 10,9 össd0,87 — 0,14 — 18,37 38,77 2,19 0,06 0,11 0,67 11,6 öüd0,30 — 0,11 — 17,28 31,14 1,60 0,05 1,31 0,24 10,20,29 0,09 — 10,11 35,11 1,44 0,04 1,56 0,23 —0,28 —• 0,11 — 15,87 35,15 1,74 0,05 1,40 0,22 1 1,4 0j 0,58 — 0,12 — — 33,95 1,58 0,05 1,3! 0.52 12,16 ni a péntek0,05 15,20 0,09 0,35 Ózd— —— — — 15,32 •— ——4,70 ózd20,40 0,75—0,022 0,04 — Diósgyőr25,20 0,92 0,044 0,33 — — Diósgyőr—12,14 0,48 0,02 —--Diósgyőr0,17 — 0,07 — 29,04 16,34 0,75 0,03 0,87 0,14 8,10 ö®$0,35 — 0,10 ——16,46 0,71 0,05 0,43 0,28 7,5 2 Dunupentele-CCL Hidr. V.0,26 — 0,07 . — 29,48 25,51 1,38 0,03 2,54 0,21 0,6S Özd0,56 — 0,08 — 26,37 24,66 1,40 0,04 2,89 0,45 1,16 Ózd0,16 — 0,12 — 26,64 24,48 1,33 0,05 4,32 0,13 0.62 Özd0,50 — 0,05 — 28,49 25,63 1 22 0,02 2,71 0,16 1,01 özd0,19 — 0,03 — • 27,68 24,03 1,27 0,02 3,55 0,16 0,86 ÖzrlC. taiuilmAnjábdl. Av. adatok feltébelőleg csat diu'íibok elemzései.

VIII.táblázatA kohóknak szállított vasérc átlagos üzemi elemzései, csak a kohászatilag fontos alkatrészekreí:vElemzésláigya.Mn SiO, AljOi CaO "MgO t'u BaSO, H,0 co, P s Nedv. Elemző1883. Barnavasérc 49.89 2,45 10.81 6,00 l.H 0.51 0,03 0.72 DiósgyőrHam a vasérc 38.81 0.92 27.21 0,51 3.42 0.30 ll.Oi — — — — 0,08 — Diósgyőr1908. II. Barnavasérc 44,84 2.70 II.',:: 1.07 2,37 1.-20 0,15 0.40 9 18 — — 14.20 Ózd1914. 1 Barna vasérc 39.7-2 1.84 13,43 2.78 3.80 1,30 0,19 9.86 7.19 11.41 — — 12.37 Ózd1921. V Barna vasérc 35.23 1,50 16,81 2,75 8,30 1.99 0,20 — 5.66 — — —11,29 Ózd1926/33 Barna vasi re ::t..u| 1,51 13.1 1 2.30 7.02 ?.sn 0.10 7.47 6.04 — — — 10,70 Ózd'1928. VI- VII. . . . Víirösvasérc 10.70 2.01 10,60 5.56 6.54 1,24 _ 0.05 0,16 Diósgyőr1928. VI—VII. .. . Sárgavasérc 38.76 1,62 14,81 '..9H 5.79 1,31 — — — — 0.U6 0,19 — • Diósgyőr1929, V- VIII—X. Vörósvaséro 37,80 1,59 9,82 2 99 9,53 2,58 — — 9,42 0,03 0,28 — Diósgyőr1929. V—VIII—X. Sárgavaséro 37.43 1.50 11,55 3,29 8.49 2.36 — — 8,62 0,04 0,32 Diósgyőr1930. I —111 Vörösvas Arc 40,54 1,78 7.81 2.61 9.05 2,42 — — 12.00 11.11.-. n.28 — Diósgyőr1930. 1—JII Sárga vas érc 35!94 1.55 12,05 2.99 9.07 2.45 — — 11.32 0.05 ÍI.-28 — DiósgyőrSárga vas érc 07.88 1.78 11,44 •2.29 7.10 2.20 0.1.8 7.90 6.05 6.16 — 1 0,60 Ózd'•1932/3:; Vörösvasérc 39.49 1.81 l"."1 I.G9 6,75 2,80 0,21 7.59 5.98 'o,49 10,40 Ózd1937. 1 Barnavasérc 40.19 2,14 9,21 2.70 6.89 1,78 — — 1 1.81 0.1 1 0.77 —Dlősíryör1937. 1—II— IV. . Sárga vasérc 38.59 2.05 9,33 1.99 7,53 2,63 — — 11 10 0.08 0,50 — DiósgyőrVörosvasérc 38.99 2.09 7,84 - — — — — 9.10 0,02 0.22 — Diósgyőr193 7,'38 Sáraavasérc 36,01 1.70 9,54 1.14 8,91 2,13 0.22 7,16 5.60 10,82 — — 12,60 Ózd 11937 '38 Vörosvasérc 37.00 1,66 8.61 1.09 9,29 •2.51 0.24 6.60 6.03 10.22 — — 12 50 Ózd 11940. X Barn avasérc 34.00 1,56 7.22 2.39 1 1.20 3,87 . 0,03 0.69 _ Diósgyőr1941. Jl Barna vasérc 37,10 1,52 8,93 2,79 8,8? 2,55 — — — — 0,04 1.11 — Diósgyőr1942/48 Barna vasérc 32.0? 1.65 1 1.79 2,78 8 ;09 3,24 0.22 7,61 5,11 10,42 9.80 Ózd'0,05 0,82 DiósgyőrBarnavasérc 40,05 1.21 9.98 0,58 6,70 3.14 — " 0,02 — — Diósgyőr1950 Barnavasérc 32.80 1.32 11.1 i — DiósgyőrBarnavasérc 35.20 1,42 9,79 3.27 7,18 6,95 . . , _.Barnavasérc 35.1 1 1.44 12.24—— , Ózd'Barnavasérc 35.55 1.59 10,05 — — — — — — — — — Ózd'Barnavasérc 35.15 1,87 9,51 ——- 1 •— — — — — • — Ózd'1954. II Barnavasérc 33.95 1,58 9,57Ózd'1Evi illug1Féléviállag-~ !SzififedlOS civ (Di'ák MiniiáhM) t0 r , C'-on szárítóit29,90 1,25 28.4 — — — — 20 50 — — — 0,41 5,00-

.V. ItihhizittA vasércbánya 8 napon túli baleseti arányszáma az összes fizikai dolgozók",,-ábanÉT8 napim túlgyógyuló balesetekszámaHalálos balesetekszánniösszes balrselekszáiimÁlina'ns munkáslétszám1 föro esíi évibalesetek »/„aránys/.iiina1912. t 7 ni'iii 6.71913. rs 1 M 9 34 9,l>1914. I 1 — 1 t 1016 10,81915. 1 .3 1 5'iíl 7,31916. B :: 9 5::;; 16,81917. K — H K5f. 9.41918. 7 — 7 1(144 6,71919. 2 I | 6961920. 1 -• 4 536 ' • •1921. .1 l 3 516 5,5[922. ( — i 33:; 12,n1923. :i — 3 52*1924. 3 1 í 515 7,8.1925. í i lí 367 13,61926. i:: — 13 4 43 29,11927. 11 — 1 1 553 20,x1928- I — 7 55* I 2,51929. t 6 1 8 629 ;".i,J1930.— 4 tűin 6,31931. :\ I 4 554 7,21932. 5 1 6 1)8 l '-,71933. — .'.7*' 21,31934. a — 5 386 12.91935. \ 4 499 K.O1936. 21 • 24 5B« 'i 2,21937. 3Í K:ÍX :. 1,21938. 16 1 17 66 7 25.51939. 1;; — 13 IÍ'.I; ! K/j1940. n — • 1 1 7 Hí 1 5.61941. 13 — (3 73H 17,81942. 1 7•>19 76H fi. 71943. 31' i rtl s| ::1944. 19 — 19 7*7 .' i, 11945. :> I a 538 1 1.31946. 11 l 12 1 '( • Mi, 11947. 20•>->892 '•"',61948. 4 0 13 9 1 2 17,11949. 3S 111 !l 4 K 1 2 :•f950. 34 36 956 37,ü1951. 40 i 1 1 !i:tn i '< .n1952. 64 1 05 906 7t.fi1953. ;>« — 10451 í) á 4. 56 — 56 993 56.31 955. í 79 960

A rudabányai vasércbánya vezetői 1880—195ö-igMűszaki vezető;1. Breitfuss Gáspár bányaigazgató 1880—1899. ápr. 1.Adminisztratív vezető:2. Gál János ügyvéd, adminisztratív igazgató 1880—1900 rozsnyói lakos.3. Gretzmacher Alfréd mérnök, üzemvezető 1898. szept. — 1900 jan.4. Hahn Károly bányamérnök, műszaki igazgató 1900. febr. — 1910. okt. 1.5. Janh Sándor bányamérnök 19Ü5—1918. Kezdetben beosztott mérnök, majd Hahn igazgató nyugalonibavonulásaután üzemvezető bányagondnok, az ötösbányai bányaigazgató felügyelete alá rendelve.Az első világháború alatt rövid ideig katonai szolgálatot teljesitett, ezalatt helyettese:6. Bóhm Ágoston főmérnök volt ISlá-ben,7. H'áensch Árpád oki. bányamérnök, műszaki igazgató 1910. okt. 1—1920, (Ütösbányán lakott s a felügyeletetonnét látta el.)8. Kállai Géza. oki. bánya- és közgazdasági mérnök, bányaigazgató 19Í8. okt — 1942. jan. 13.9. Pantó Endre oki. bányamérnök, 1936. márc. 1-töl 1942. jan. 13-ig beosztott mérnök, 194'i, jan. 13—1944. dec. üzemvezető főmérnök, 1945. jan.-tói 1949. jan.-ig a bánya igazgatóság megbízott vezetője,főmérnöki, majd igazgatóhelyettesi rangban.10. Lázár Béla oki. bányamérnök, bányaigazgató 1942. jan,—1944. dec. (Rozsnyón lakott és felügyeletetgyakorolt.)11. Podányi Tibor oki. bányamérnök, 1942. nov.—1949 jan. beosztott mérnök, 1949. jan.—1951. máj.üzem vezető.12. Magyart János vállalati igazgató 1951. júl.13. Szilágyi Gábor oki. bányamérnök, üzemvezető főmérnök 1951. máj.—1952. aug. 7.14. Móser Károly oki. bányamérnök. 1SI47, jan.-tól beosztott mérnök, 1952. aug. 7-tŐI vállalati főmérnök.I R O D A L O M ÉS F O R R Á S M U N K Á Ki. Maderspach Liviits: A telekcs-rudobányai vasércvonulat. (Österr. Zeitschrift f. Berg- und Hütlenvvesen.1876. évf. 72. sz.j•2, Maderspach Livius: Magyarország vasércfekhelyei. (Kir. Természettudományi Társ. kiadványa1880.)3. Guckler Gyözö: Rudabánya vidékének bányászati fejlődése. (Földtani Értesítő. 1882. évi 37. sz.)4. Kerpely—Krusch: Kisenerzvorkommen in Ungarn. (Zeitschrift f. praktische Geolugie. 1897. évi176 és 741. old.)5. Schmidt A.: l'elsö Borsod vasércfekbelyei. (Földtani Értesítő 1884. évi 105. o.)6. F.dvi Illés A.: A magyar vasköhányászat és vaskohászat. 1900.7. Hahn Károly: A Borsodi Bányatársulat vaskőbányászatának monográfiája. (Bány. Koh. J.apok.1904. évi 39. köt. 579. old.)8. Déry Károly: Magyar Bányakalauz, 1881, 1888, 1892, 1896, 1900, 1905, 1910. és 1914. évi köteteiből.9. Alliquander Ödön: Magyarország Bánya- és Kohóipara az 1912—1926. években. 1931.10. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc- és köszénkészlete. (Franklin Társulat. 1919.)11. Bányatársulati közgyűlések jegyzőkönyvei 1880—1927. a bányavállalat irattárában.Aközgyűlésszáma helye ideje szama helye idejeBécsBudapestBudapestBudapestRudabányaRudabányaRudabányaRudabányaRudabányaRudabányaRudabányaRudabánva1881. márc. 13.1883. jan. 15.1 884. jan. 15.1885. máj. 16.1886. máj. 15,1B87. jún. '27.1888. máj. 28.1889. aug. 17.1890. júl. 14.1891. júl. 5.1892. júl. 27.1893. jún. 12.13.I ',.15.16.17.18.I 9.20.21.22.23.24.Rudabánya 1894. jún.Rudabánya 1895. aug.Rudabánya 1896. ápr.Rudabánya 1897. okt.Rudabánya 1898. júl.Rudabánya 1899. jún.Rudabánya 1900. máj.Rudabánya 1901, febr.Rudabánya 1902. júl.Rudabánya 1903. okt.Rudabánya 1904. nov.Rudabánya 1905. aug.17.1í.18.11.10.26.15.9.20.15.9.

áma helye idt j.25. Rudabánya 1906. aug. 9.26. Rudabánya 1907. szept.27. Rudabánya 1908. szept. 10.28. Rudabánya 1909. szept. 22.29. Rudabánya 1910. jűn. 22.30. Rudabánya 1911. szept. 12.31. Rudabánya 1912, szept. 3.32. Rudabánya 1913. szept. 30.száma helye ideje33 Rudabánya 1915. szept. 4.34, Rudabánva 1916. szept. 19.35. Rudabánya 1921. nov. 23,36. Budapest 1923. dec. 15.37. Rudabánya 1924. jún. 17.38. Rudabánya 1926. aiig. 24.39. Budapest 1926. nov. 30.40. Budapest 1927. máj. 18.

. fejezetA R U D ABÁNYAI V A S ÉRCTELEP FÖLDTANI LEÍRÁSAírta: Pantó Gábor,a föld- és ásványtani tudományok doktoraI. Rudabánya földtani megismerésének történeteRudabánya érctelepének felfedezése és kezdetleges eszközökkel való használatbavétele,a történeti részben felsorolt adatok bizonysága szerint, igen távoli múltranyúlik vissza. Fejlettebb technikájú, tervszerű és céltudatos felhasználás csak anagyüzemi bányászat bevezetésével 1880-ban indul meg.Ettől az időtől számíthatjuk az éretclep rendszeresebb földtani megismerését is.A bécsi Földtani Intézet ugyan már előzetesen végzett a környéken átnézetesföldtani térképezést [Hockstetter F. 13, Fnetterle F. 9, 10], beszámolóik azonbanemlítést sem tesznek az érctelepről. Rudabánya első, leíró jellegű ércteleptaniismertetése Maderspach L. [24, 25] tollából jelent meg, amely az akkori feltárásokravonatkozóan igen sok becses adatot őrzött meg.Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a Witkowitzi Vasművek nagyszabásúkutató vagy feltáró vállalkozásuk megindítása előtt akár Maderspach adatait,akár más geológus szakvéleményét figyelembe vették volna. Az előfordulást bányászszemmelaz eisenerzihez hasonlónak, éppen ezért feltárásra érdemesnek tekintették.A képződmények gyakorlati megjelölése még évtizedek múltán sem igazodott anyomtatásban is megjelent szakszerű földtani ismertetésekhez.Ebben mutatkozik az a kettősség, amely Rudabányán a tudományos földtaniés bányász-földtani megismerés között felismerhető. A két kutatási irányegymástólfüggetlenül és egymásra alig hatva fejlődött. A tudomány képviselőikívülről figyelték a bányát s bár igen sok értékes és nagyfontosságú adatot gyűjtöttek,nem tudtak olyan gyakorlati földtani képet rajzolni, amely a kutatásnál közvetlenülfelhasználható lett volna. A legkiválóbb geológusok eredményei sem hatottakmegtermékenyítőieg a bányászati kutatásra.A bányász, akit a földtan tudományos eredményei mélyebben nem érdekelteks akinek hiányérzetét ezek az eredmények nem elégítettek ki, a kutatás napi problémáit egymaga volt kénytelen megoldani. Mivel a bánya alapos és részletes megfigyelésemindig szolgáltatott olyan tényeket, amelyeket a tudományos földtanimegállapításokkal összhangba hozni nem lehetett, azok a gyakorlati szakemberekelőtt többé-kevésbé hitelüket vesztették. Pótlásul bányász-földtani elméletekszülettek, amelyek ugyan a megfigyelésekkel összhangban álltak, azonban kellőelméleti megalapozottság hiányában nem voltak tarthatók.

JJB8Ü —1904 között csak rövidebb adatszolgáltatásokkal bővült Rudabányaismerete. Schmidt 5. ásványtani [39], Guckler Gy. [11] és Kerpdy A. [17] ércioldtaniadatokat közölt. 1íi04-bcn jelent meg A'oc/i /l, kiváló tanulmánya a „Rudobánya —Szent Andrási hegvvonulat^-ról [19], amelyben a vonulat földtani és ércteleptanimegismerésének korszerű alapjait rakta le. Megállapításaival korát annyiramegelőzte, hogy sokáig még a „tudományos"' földtan sem vette azokat figyelembe.Koch A. munkájához képest nagy visszafejlődést jelent Hahu K. [12] és Papp K, [34]érctcleptani ismertetése.Rudabánya földtani megismerésének fontos mérföldköve Pálfy M. [3fP monográfiájánakmegjelenése. Pontos térképezés alapján megbízható képet rajzolt a hegységföldtani felépítéséről és ezen belül az érctelepeket részletesen tárgyalta. Megállapításaita későbbi vizsgálatok szerint mindössze három pontban kellett módosítani:1. a ladini emelet képződményeinek tágabbra vonása (tévesen karbonba és alsótriászbasorolt képződmények idesorolásával); 2. a metaszomatikus vasérc anyagánakkampili mészkőből származtatása; 3. az érces képződmény szerkezeténekegyszerű redőkkel való értelmezése.Kállai G. [15] a bányafeltárások adatait a P«7/y-féle redős szerkezet fenntartásávalúgy kívánta értelmezni, hogy két, többé-kevésbé összefüggő vasérctelepettételezett fel. A felső — kezdettől művelés alatt álló — telep szerinte anizusi mészkőből(a dolomitot is mészkőből származtatta Mg-metaszomatózis útján) alakultki és ezt a vöröscsíkos „közbülső" márga választja el az általa felfedezett kampilimészkő alapanyagú alsó teleptől. Különös, hogy ez a jó megfigyelő, akinek figyelméta telepek márgaérintkezésein fellépő baritfelhalmozódások sem kerülték el, az ércpikkelyektöbbszörös megismétlődését elméletével összhangba tudta hozni.'Véczely A, [37] sajátságos módon a teljes érces képződményt az alsó-triászbaillesztette, s azon belül nyugodt, jelentősebb tektonikai zavaroktól mentes településttételezett fel. Homokkő, agyagpala, márga, mészkő, dolomit függőleges és vízszintesváltakozásait hirtelen fáciesváltozásoknak minősítette. Az érctestek eloszlásátés minőségét szerinte a kiindulási anyag metaszomatózisra alkalmassága szabtameg. A pát vasérc márgaérint kezesein megfigyelte a barit- és szulfidfelhal mozódásokat.Rudabánya elsősorban az oxidációs öv — ásványainak megismerése ezutánszámos új, pontos vizsgálat révén lendült előre: Tokody L. [43, 44] részletes kristálytanileírást nyújtott, Pákozdi V. [35] a tetraedrit ásványkémiáját tisztázta, KcrtaiGy. [1HJ a másodlagos ásványokat genetikai rendszerbe foglalta és az érctelep elemtársnlásárólgeokémiai áttekintést állított össze. Koch S. [20, 21] a rézásványokmásodlagos termékeinek keletkezésmódját és átalakulási rendjét minden részletrekiterjedően felderítette, majd munkatársaival [Koch S.—Grasselly Gy.—Danáik É.22] a bányahely teljes, korszerű ásványtani feldolgozását nyújtotta genetikai ésgeokémiai jellemzéssel.1948-ban Balogh K. és Pantó G. részletes földtani térképezésével indult megaz érces terület korszerű újravizsgálata [1 —S, 26—30, 33] Az eredmények egységesnagyszerkezeti keretbe állítását és a bányaföldtani részletadatokkal való egybehangolásáta nagyleudületű vasérckutatás és a bányaföldtani szolgálat megalakításatette lehetővé. Ismertetésünket erre a legutóbb összegezett [32, 33] kollektív munkáraalapozzuk.

I!. Földtani felépítésRudabánya, hazánk egyetlen jelentős vasérctelepe, középső-triász dolomitsziderites (vaspátos) metaszomatózisa (oldatok hatására bekövetkező anyaghelyettesítés)révén keletkezett. Az ércesedés azonos rétegtani helyzetű képződményeken,egyazon szerkezeti övben, a rudabányai érctelep csapása mentén egymástól58 km távolságban, azonos körülmények között máshol is (Üppony, Martonyi)ismeretes (1. ábra). A földtani jellegek megegyezése alapján Rudabányai vasércvonulatkéntegy földtani egységbe foglaltuk ez érces képződmények közvetlenkeretét [32].A) Rétegtani viszonyokA Rudabányai vasércvonulat csupán hegységszerkezeti egység, amely afelszínen megszakítás nélkül nem is követhető. Rétegtani felépítését a vonulatsúlypontjának, a legjobban feltárt és megkutatott, 4 km hosszú rudabányai bányászatközvetlen környékének viszonyai jellemzik:HARMADNEGYEDKORIEEDŐHEGYSÉG16.15.14.13.13.II.10.9.8.Vörösagyag, barnaföldBarnakőszéncsífeos homok, agyagSzferosziderites konkréciósor és konglomerátumVörös-sárgásbarna agyag, görgeteggel ..Szürke agyag, márga, mészkő, szferoszideritTufás agyagmárgaAprószemü, barnakőszéntörmelékes konglomerátum,homokkő, homokos mészkőDurva konglomerátum és vörösagyag..Agyag, homok, glaukonitos homokkő . .Tufacsíkos agyag, agyagmárga, homokkőOrtofragminás-aíveotinás mészkő, homok,konglomerátumFelső-pannóniaiTortónai—szarmataToríónaiBurdigálaiKattiRupéliBartoniPleisztocénPliocénMiocénOligocénEocénNegyedkorl HarmadkorTRlASZALAPHEGYSÉG54.Ci.2.f.Agyagpala, márga, szaruköves mészkő..Agyagpala, márga, szaruköves mészkő..Dolomit (guttensteini)Lemezes mészkő, márga, dolomitHomokkő, agyagmárga, anhidrit-gipszLadiniKözépső- és felsöanizusiAlsó-anizusiKampiliSzgiziKözépsőJ AlsóTriászA képződmények jellemzéseí. Szeizi homokkő, agyagmárga, anhidrit-gipsz. A mintegy 600 m vastagságúrétegsor alsó határa és átmenete az e területen eddig még ismeretlen felső-permiüledékek felé bizonytalan. Ismert szakasza tengeri üledékekből áll. A valószínűrétegtani sorrend szerint fekete agyagpala-mészkő csoportra anhidrites (gipszes)homokkő és palaösszlet következik (a perkupáival azonos kifejlődésű), amely felfeléaz emelet legjellegzetesebb és legnagyobb vastagságú csoportjába, a tarka(zöld, lilásvörös) homokkőbe vezet át. Korát Perkupa környékéről azonos kifejlo-

[5 Rudabánya — 2J(i S-1. ábra. A rudabányai vascrcvonulat áttekintő térképe

désű rétegcsoportból előkerült, jellegzetes szeizi kagylómaradványok [Anodontophora,Pseudomonotis) igazolják [6],A tarka homokkőcsoport fölött települő márga- és homokkőcsoport, amelya vasérces képződményhez már közvetlenül kapcsolódik, kétes rétegtani helyzetűátmenet a kampili emelet felé. Kőzettani jellege (durvacsillámos homokkő) a szeiziemelethez kapcsolja, puhatestű faunájában (Adolf-táró melletti iparvasútbevágás)viszont már kampili elemek (Myophoria, Gervilleia) jutnak uralomra. E csoportkülönlegessége az üledékes vasfelhalmozódás (Deákbánya, Bruimann).I, ábra. Győrt, elvonszolt kampili márga2. Kampili lemezes márga, mészkő, dolomit. Hozzávetőleg 400 m vastagságúrétegsor, amely üledékfolytonossággal illeszkedik a triász képződmények sorába.Alsó tagjai alig határolhatók el a szeizi emelet átmeneti csoportjától. Azzal összekötővonásuk a szabálytalan vörös csíkok megjelenése, megkülönböztető jellegükviszont az alapanyag nem zöldes, hanem kékesszürke színe és homokkőmentessége.Az érces képződmény c jellegzetes ,,köztes" anyagából, a .,közbülső márgá"-ból, amely valószínűleg az ércesedéssel kapcsolatos hidrotermális elbontásnakköszönheti rendkívüli képlékenységét (2. ábra), ősmaradvány eddig nem került elő.A kékesszürke, vöröscsíkos agyagmárga felett szürke mészmárga, lemezesmcszkőcsoport következik, amely a márgatagok fokozatos kimaradásával vezetát az emelet üledékeinek főtömegét adó, puhatestű maradványokkal igazolt korú,jellegzetes lemezes mészkő csoportba. Utóbbi, felső tagjaiban a lemezesség vastagodása,közöttük dolomitlemezek, padok megjelenése jelzi az átmenetet az anizusiemelet felé.

3. Akó-anizusi dolomit. A mintegy 200 m vastagságú, pados, breccsás, sötétszürkedolomitösszlet az észak-magyarországi triász legállandóbb kifejlődésű, jellegzetes,félreismerhetetlen képződménye. Őslénytani bizonyíték nélkül is az alpiguttensteini kifejlődés pontos megfelelőjének tekinthető. A rideg, könnyen töredező,morzsálódó dolomit. {3. ábra) (jövesztéskor is apró törmelékké hull szét, amit a bányá-3. ábra. Összetört középső-triász dolomit. (Foto: l'ietsch)szok ,.sotter"-nek neveznek) volt a metaszomatózis kiindulási anyaga, amely teljesvagy részleges behelyettesítés révén az elsődleges vasérc (pát vasérc), ill. „féltermékek'5(ankerit, vasas dolomit) anyagát szolgáltatta.4. Középső- és felső-anizusi világos mészkő és cukor•szövetű dolomit. A rétegösszletvastagságát 300 m-re tesszük. A jellegzetes, kagylós törésű, világos színű mészkő(wettersteini kifejlődés) és fehér, cukorszövetű dolomit hatalmas, térszínformálótömegei mindig az ércesedés övén kívül, különálló (fedő-helyzetű) szerkezeti egységkéntjelennek meg. A mészkőből brachiopoda- [Spiriferina, Rhynchonella) és mészalga-[Physoporella Oligoporella) maradványok kerülte]? elő [0, 36].5. Ladini agyagpala, márga, szaruköves mészkő. Az észak-magyarországi triász15* — 2/15

legváltozatosabb kifejlődésű tagja, ezért vastagsága is csak közelítőleg adhatómeg 3 — 400 m-ben. Az előbbi képződménnyel üledékfolytonosság köti össze, azzalazonos szerkezeti egységben jelenik meg az ércesedcs övén kívül. A rétegsor fekete,zöld vagy vöröses agyagpala, kovapala, márga, világos vagy sötét, lemezes vagytömeges, szaruköves vagy szarukőmentes mészkő szabálytalan, sokszoros váltakozása.Korát kifejlődésének sajátosságán kívül igen ritkán található kagylőlenyomatok(Daonetta, HaloUa) és mészalgamaradványok (Teutloporella, Biplopora) bizonyítják[6, 7].G. Felső-eocén ortofragminás-alveolinás mészkő, homok, konglomerátum. RudabányátólDNy-ra a felsőkeleesényi szőlők szélén telepített 390. sz. fúrás 70 m vastagladini mészkő-palapikkely alatt, rendellenes településben harántolta e képződmény38 m vastag, szerkezetileg átmozgatott foszlányát [31], A fúrómagok konglomerátum,homok és mészkő váltakozó vékonypados településéről tanúskodnak, így a kifejlődésa diósgyőri öntödei homokbánya felső-eocén képződményével azonos. Bartoni koráta homok és mészkő gazdag foraminifera-faunáj a meghatározza. Feltételesen azonosíthatóez a képződmény a felszínen, a IX. felvonógépház közelében ismert lithothamniumosmészkőkibúvással [36]. A képződmény eddigi faunavizsgálata a kérdés véglegeseldöntését nem tette lehetővé.7. Középső-oligocén agyag, agyagmárga, homokkő. A Gátrét felső sarkában 1948-bantelepített vízkutató fúrás 88—214 m-ig foraminifera-fauna alapján igazolt rupélikorú, zöldesszürke ,,kisceili agyag" rétegsort harántolt [31]. A felszínen a képződményRudabánya környékén nem ismeretes.8. Felső-oligocén agyag, homok, glaukonilos hotnohkő. A rudabányai ,,Rákositelep"szomszédságában telepített 391. sz. fúrás 121 m mélyen, 2b m vastagságbantárta fel a jellegzetes katti puhatestű maradványokat tartalmazó, zöldes, glankonitcsomós,,,slir" kifejlődésű, homok-agyag rétegsort [31].9. Alsó-miocén durva konglomerátum és vörösagyag. A rudabányai Kápolnahegytőla szuhogyi Nagyhegyen át a szendrői Kőkútig apróbb-nagyobb foltokontalálható meg a felszínen ez a borsodi barnakőszénmcdcncc képződményeivelegyeztetve burdigálai korúnak tekinthető, vörösagyag közbetelepüléseket mindigtartalmazó, osztályozatlan, durvaszemű konglomerátum [1]. Kavicsainak anyagalegnagyobbrészt közeli (triász, alsó-karbon) képződmények lepusztulásából származik.10. Alsó-miocén, aprószemű bamakőszéntörmelékes konglomerátum, homokkő,homokos mészkő. A borsodi barnakőszénmedencc rétegtani adatainak alkalmazásávalés gyér kagylómaradvány meghatározása alapján burdigálainak kell minősítenünkazt a homokos mészkővel és homokkőpadokkal váltakozó konglomerátumot is, amelyetaz Andrássy I. bányarésztől ÉNy-ra telepített 381. sz. fúrás 78—237 m mélységbentárt fel.11. Középső-miocén ttifús agyagmárga. A fehéres színű, riolittufás agyagmárgát,a tortónai emelet jellegzetes képződményét ugyancsak mélyfúrásból, a gátrétivízkutató fúrás 80—88 m-éből ismerjük [31]. A harmadkori fedőhegység eddigismertetett képződményei (6—11) az érctelepek kíséretében, de nem annak közvetlenfedőjében jelennek meg. A továbbiak (12—16) a tulajdonképpeni ércfedő képződmények.12. Felső-miocén szürke agyag, márga, mészkő, szferoszideril. Az érctelep jelentősszakasza az új harmadkor során a felszínen volt, így azon az ősföldrajzi viszonyoknakmegfelelő, sajátságos lepusztulás és üledékképződés indult meg. A mélyebb helyzetű

észeket édesvizű tó öntötte el, amelynek fenekén az érces triász alaphegységlepusztulásából származó törmelékes vagy oldott anyag agyag, márga és mészkőalakjában halmozódott fel. Az érctestek vasanyaga — még az előzőleg barnavasérccéoxidálódottaké is — ferrohidrokarbonátként jutott oldatba s a tófenékensugaras kristályos szerkezeti! szferosziderit-padok, konkréciók alakjában vált ki.Az egykori tagolt térszín a változatos felépítésű érctelcpes összlet szakaszos lepusztulásátés anyagának térben és időben változó szétkülönülését tette lehetővé. Ezértez az érctelep egykori kiterjedésére korlátozódó sajátságos képződmény a kiékclődésekgyakorisága és az üledékfelhalmozódás szabálytalansága folytán rétegsornak alignevezhető és sorrendje, kifejlődése szomszédos feltárásokban sem párhuzamosítható.13. Felső-miocén vörös-sárgásbarna agyag görgeteggel. Az érctelep anyaga azúj harmadkori felszín magasabb részein, amelyet a tó nem öntött el, a szárazföldimállás feltételei között pusztult. A helybenmaradt vagy csekély távolságra áthalmozottmálladék túlnyomórészt vörös- vagy sárgásbarna agyagból áll, amely szabálytalaneloszlásban, helyenként tömegesen tartalmazza az érckibúvás görgetegét.A színárnyalatokban gazdag, ívelt felületek szerint elváló képződmény helyi bányászneve,,lóhús".14. Felső-pannóniai szierosziderües konkréciósor és konglomerátum. Az újharmadkoriközvetlen ércfedő képződményeket a felső-pannonban érte általános csökkentsósvízivagy édesvízi elöntés. Az új üledékképződést jellegzetes 1 2 m vastag alapképződménylerakódása vezeti be. Ez az ércfelszín adottságaitól függően fő tömegébenvagy szferosziderites konkréciók halmazából, vagy az érces képződmény ökölfejnagyságútörmelékéből épül fel. A szferosziderit-konkréciós alapréteg távolabbiterületeken is kifejlődött (Ragály, Szuhogy, Egerszög) és limonit-„babákká" oxidálódvaismételt vasércbej elentcsek elindítója.15. Felső-pannóniai barnakőszéncsíkos homok, agyag. A vasérces képződménytetemes vastagságot (120 m) elérő, egységes fedőképződménye. Alsó szintjében afinom homok többszörösen váltakozik agyaggal és lignitcsíkokkal, hogy azután afelső szintben a keresztrétegzett durvahomok —finomkavics vegye át az uralkodószerepet. A rudabányai külfejtés kivételesen jó feltárását nyújtja ennek az öblönként,illetve teknőnként változó felépítésű rétegsornak. A rétegsor alsó szintjéből előkerültemlős {Gonphotherium longirostre [KACP.], Hipparion primigenium [MEYEH], Galerixsp.), puhatestű (Tacheocampylaea doderleini BRUS., Segmentina lóczyi LÖRENTH.)és növenymaradványok (Glyptostrobus emopaeus [BRXGT.] HEER, Pterocarya denticulata[ö. WEB.J HEER, Ficus tüiaefolia [A. BR.] HEER, Quercusdrytneia UNG.) egyértelműena felső-pannóniai alemeletre utalnak [32].16. Pleisztocén vörösagyag, barna/öld. A felső-pannóniai rétegsor folyóvízi erózióáltal tagolt felszínére 1—4 m vastagságban települ (Galyagosi külfejtés ÉNy-imagas falán jól látható) a több-kevesebb barnavasércgörgeteget tartalmazó pleisztocénbarnaföld. Közvetlenül a triász alaphegységre települő pleisztocén üledék többnyirevörösagyag.B) Eruptív képződményekA Rudabányai vonulat metaszomatikus vasérceivel közvetlen kapcsolatbaneruptív képződmény nem ismeretes. A távolabbi környékről a szalonnai kvarcporfírtés a felső-bódvavölgyi gabbrót kell megemlítenünk.

A kvarcpor jír ladini palaösszlet közé nyomult és azzal együtt erősen préselődöttkisebb tömzseit a Bódvaszorosból és a Telekesi-völgy alsó szakaszáról ismerjük.A zöldes színű, palás szerkezeti! kőzet finom kristályos alapanyagban 2—fi mm-eskvarc és plagioklász beágyazásokat tartalmaz. A kvarcporfír felnyomulása erősenpréselt és kiliengerelt szerkezetéből következtetve a terület mai hegységszerkezeténekkialakulását megelőzte, így valószínűleg a jurában játszódott le [7, 32],Gabbró a Bódvavölgy felső szakaszán mélyfúrások (Bódvarákó, Perkupa,Szögliget, Komjáti) adatai szerint a felső-pannóniai, illetve pleisztocén feltöltésalatt hatalmas tömegekben lép fel [33]. A felszínen igen csekély kibúvása ismeretesSzögliget határában. A gabbrótömzsök alkata a szarvaskői előforduláshoz hasonlóan,rendkívül változatos. A differenciálódás és kőzetté szilárdulás feltételeinek megfelelőenaz alkáligabbró-család szövetben, összetételben elütő számos tagja fejlődöttki egy tömzsön belül is. A gabbrótömegek tektonikusán darabolódtak, kihengerlődtek.A perkupái bányafeltárások adatai szerint a gipszes Összletbe begyúrt gabbróésdiabáztömbök mélyrehatóan szerpentinesedtek [32].A gabbró-magmatizmust, mint ofiolitot, szerkezeti kerete és összetétele alapjánaz alpi—kárpáti hegységképződés kezdeti szakaszához (alsó-kréta) kapcsoljuk.A Rudabányai vasércvonulat környezetében megjelenő eruptív képződményekegyikét sem hozhatjuk kapcsolatba a sziderites metaszomatózissal.C) HegységszerkezetA Rudabányai vasércvonulat a Gömör-Tornai Karszt hatalmas, összefüggőtriász területének DK peremén alakult ki {1. ábra). A főtömegében nyugodt felépítésűtriász nagyszerkezeti egység a hegységképződés során a Szendrői-, illetve Upponyíhegységekmélyben összefüggő, hatalmas karbon tömegébe ütközött.Az ütközés vonala mentén a több szakaszban lejátszódó hegységképző elmozdulásoka triász egység peremi övének képződményeit bonyolult torlódásos-pikkelyesszerkezetbe halmozták össze (1., 2. mell.). A szerkezet azáltal vált különösen bonyolulttá,hogy az ütközés és torlódás iránya, amely a kezdeti szakaszokban DK-i volt,később ellentétessé vált, ÉXy-iba csapott át. Ezzel nemcsak a korábbi, egyoldalasszerkezet ellenkező irányú átrendezése járt együtt, hanem jelentős nyíró, ollózófeszültségek fellépése is.A vonulat átlagos csapása a Telegdi-Roth K. által Recsk-Bükkszék környékéről,ugyancsak triász képződmények tektonikus érintkezéséről leírt Darnó-rátolódásivonal folytatásába esik [38], Erről az újabb vizsgálatok azt mutatták ki, hogy azÉK-i országrész legfontosabb hegységszerkezeti eleme. A Szepes-Gömöri Érchegységfőbb rátolódási irányai is ezzel párhuzamosan futnak.III. Ércföldtani viszonyokA) Az érctelep kialakulásaA rudabányai érctelep pikkelyezűdési övben helyezkedik el. A triász alaphegységenbelül, de még a közvetlen ércfedő újharmadkori üledékek esetében sembeszélhetünk összefüggő, teljes rétegsorokról vagy települési sorrendről. Viszonylagosszerkezeti nyugalomról csak a felső-pannóniai üledékek tanúskodnak, bár vetőkhelyenként ezekben is kisebb-nagyobb lezökkenéseket idéztek elő.

Ércbányászat Rudabányán az alsó- és középső-triász képződményekben folyik.Legmélyebbszinti feltárások a szeizi márga-homokkőcsoportot, illetve tarka homokkőcsoportotérték el (2. mell.). Bár a triász alaphegység nagyszabású szerkezeti mozgásaia gyűredezettség, elvonszolódás, kihengerlődés általános nyomai szerint aszeizi képződményeket is érték, érckutatási szempontból feküképződménynek minősülnek.A vasérces összlet minden része alatt a szeizi képződmények egységesen,tetemes vastagságban (< 200 m) megtalálhatók, s alattuk más — érces vagy meddő,idősebb vagy fiatalabb — képződményt feltárásaink eddig még el nem értek.A szeizi fekü fölött helyezkedik el az 50—100 m vastagságú vasérces összlet,amelynek felépítésében a fekühatáron alárendelten a szeizi márga-homokkő csoport,a kampili emelet mindhárom csoportja (kékesszürke, vöröscsíkos agyagmárga,szürke mészmárga — lemezes mészkő és lemezes mészkő—dolomit csoport) és az alsóanizusidolomit vesz részt.Az alsó- és középső-triász felsorolt képződményei a rudabányai vonulatra jellemző,nagyobb fedőterhelés nélküli, heves, torlódásos szerkezeti igénybevételhatására sajátságos módon viselkedtek. Az összlet 1/3 része (agyagmárga, mészmárga)az érvényesülő összenyomás elől szinte korlátlan képlékeny alakváltozássalki tudott térni. Kitérés legtöbbször felfelé, a fedő kőzettömeg hézagai, hasadékai felévolt lehetséges, így a márgás képződményeken az emelkedő (cjektív) mozgás igenszép példáit figyelhetjük meg (16. ábra).Az összlet 2/3-át kitevő karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit) nyomás hatásáraképlékeny alakváltozásra alig vagy egyáltalán nem voltak képesek. Sem olyan ínegterhclésinyomás, sem olyan hőmérséklet (mindkettő a felszín alatti mélység függvénye)nem érvényesült, amely e kőzettömegeket törés nélküli alakváltozásraképessé tette volna. A lemezes mészkő, de különösen a pados dolomittömegek ennekmegfelelően a rájuk ható torlódásos igénybevétel elől csak töréssel, darabolódással,zúzódással és morzsolódással tudtak kitérni (3. ábra). A hegységképző nyomás azértis érvényesült teljes hevességgel a dolomit- és mészkőtömegeken, mert az összlet•—• rétegtanilag mélyebb helyzetű — márgás képződményei abból nem fogtak fel semmités rendkívüli mozgékonyságuk révén még a fedő mészkő-dolomitrétegek megemeléseárán is kitértek az igénybevétel elől.A kampili—alsó-anizusi összlet ismételt torlódásos átmozgatása azt eredményezte,hogy a dolomit- és mészkőrétegek táblákká, pikkelyekké, tömbökké darabolódtak(16. ábra). Ezek közeit pedig a minden résbe benyomuló, elmozdulásoknál a pikkelyekkel,tömbökkel együtt vonszolódó, kenődő márga töltötte ki. A kialakult szerkezettehát úgy' jellemezhető, hogy a több soron egymásra torlódó összetöredezettmészkő és a csaknem egész tömegében felmorzsolódott dolomit apróbb-nagyobbpikkelyei, tömbjei márgába gyúródtak.A kampili—alsó-anizusi összlet ilyen átmozgatása és átrendezése ércföldtanitapasztalataink szerint a sziderites metaszomatózis szerkezeti előfeltétele volt(4., 5. ábra). A dolomit tömegeket ha nem is jelenlegi alakjukban, de már — felmorzsoltan,márgába gyúrtan érte a metaszomatózis (6. ábra). A dolomittest repedezettsége,vagyis a kőzettömegnek oldatok számára könnyű átjárhatósága és átitat -hatósága a helyettesítéses átalakulás egyik fokmérője. Egy érctesten belül a vastartalomfinomabb eloszlását vizsgálva azt láthatjuk, hogy repedezettebb, felmorzsoltabbrészek ércesedése tökéletesebb. Az átalakulás a repedések felől támadtameg a kőzetanyagot, így a kevésbé összetört magokon gyengébben érvényesült.Sziderites metaszomatózisra — vegyileg — a kampili mészkő éppen úgy alkal-

mas lett volna, mint az alsó-anizusi dolomit. Kisebb ridegsége, gyengébb összetöredezettségeazonban lényegesen kevésbé teszi alkalmassá vasas behelyettesítésre.Szerkezeti és vegyi bizonyítékok (1. később)azt mutatják, hogy a pátvasércfőtömege alsó-anizusi dolomitból alakult,bár bizonyos szakaszokon a kampililemezes mészkő-dolomitcsoport szideritesátalakulásával ts számolhatunk.'I. ábra. Az érces képződmény szerkezeti fejlődése.a) Triász. Képzfldméiivek: pontozott: szeizi homokkő;vízszintes vonalozás: kampili márga; téglajclzés:alsó-anizusi dolomit; függőleges vonalozás: középsőfelső-triászmészkőábra. Az érces képződmény szerkezeti fejlődése.b) Kréta, (Képződmények jelzését tásd előbb)í>. ábra. Az érces képződmény szerkezeti fejlődése.c) Eocén-oligocén (metaszomatózis). Képződmények:előbbieken kívül: függőleges vastag vonalozás: pátvasérc; feke te: pátszegély; ferde rácsozás; óbarmadkorA metaszomatózis teljessé válásábanaz összetört dolomit testek vizetát nem eresztő márgaburkának is szerepevolt. A márga érccsapdaszerűenterelte, illetve torlaszolta a ferrohidrokarbonátostermák áramlását; ily módonlehetővé tette, hogy az átalakítóoldatok a dolomit repedéseiben addigidőzzenek, amíg a behelyettesítés többékevésbételjességre jut.Arra, hogy a dolomittestek metaszomatózisanemcsak zúzódásos szerkezetielőkészítés, hanem márgába gyúródásután következett be, legfontosabbbizonyíték a pátvasérctestck szegélyeinekkialakulása (7. ábra). Márgaérintkezéseken— mint azt a bányászokmár régebben megfigyelték — azérctest 0,2—2 m vastagságú szegélyesávos barit- és szulfidfelhalmozódásttartalmazó, különleges kifejlődésű sziderit.A pátszegélyek képződési körülményeitnem sikerült még minden részletébentisztázni, kétségtelen azonban,hogy a különleges anyagéi rendeződést ametaszomatózis idejében fennállott dolomit—márgaérintkezes helyi hatásaváltotta ki.Az alsó-anizusi dolomit (illetvevaspát) és a kampili emelet alsó részébetartozó agyagmárga-mészmárga közötta közvetlen érintkezés mindenképpencsak tektonikus lehet. Minthogy a pátvasérctektonikus márgaérint kezeseinekcsak egy részét kíséri baritos pátszegély,az ércképződés — és az ezzelkapcsolatos szegély képződés — előttmár kialakult érctcsthatárok a későbbiektőlmegkülönböztethetők. Az ércesedés utáni tektonika, amely a pátszegélíykörülvett érctesteket darabolta, vonszolta, hengerelte, elsősorban a képződmén

határokon, a szegélyeken hagyott nyomot (8. ábra). A pátszegélyek finomsávosszerkezete pedig különösen alkalmas arra, hogy a legcsekélyebb mértékű részleteimozdulásokat,sőt azok egymásutánját is pontosan nyomon tudjuk követni rajtuk.7. ábra. FerdesavoBású, baritos pűtszegély, kisebb lezíikkcncsekkelRudabánya szerkezeti fejlődésének elemzése a pátszegélyek aprólékos megfigyelésébőlindult ki. Több ezer tektonikai adat statisztikus kiértékelése alapján8. ábra. Elvonszolt, baritos pátseegély, gyűrt kampili márga érintkezésénuralkodó mozgási stílussal és iránnyal jellemezhető fő mozgási szakaszokat lehetettelkülöníteni. Legkorábbi — tovább már nem tagolható — szakasz az ércképződéselőtti felpikkelyeződés, amely a metaszomatózis kedvező szerkezeti előfeltételeitmegteremtette. A feltolódások iránya DK-i volt és végét a Rudabányai vasérc-

vonulat szerkezeti-földtani adottságainak együttes mérlegelése alapján a felső-krétaelőtt (alpi-kárpáti hegységképződés ausztriai szakasza) jelöljük meg (5. ábra).A DK felé feltornyosult, tehát ÉNy dőlésű, nagyjából állandó ÉK—DNycsapású, viszonylag egyszerű, ősi pikkelyes összlet szerkezetileg megfelelően előkészítettés márgaburokkal, nagyobb takarópikkelyekkel kellően lefojtott dolomití).ábra. Vízszintes eítuk'dás csúszási lapja középső-triász dolomiton. (Foto: Pietsch)pikkelyeit, vagy azok egyes részeit az eocén táj án kezdődő, földtanilag is hosszú, időbenle nem határolt ércképződési folyamat keretében ferrohidrokarbonátos oldatok anyagkicserélohatása érte (6. ábra). Ennek eredményeként — márgahatárig érő metaszomatózisesetén — pátszegéílyel ellátott sziderites érctestek alakultak ki.A kialakult pátvasérctesteket — a szegélyek bizonysága szerint — előszörhosszanti és harántvetődések szabdalták fel (10. ábra). Ezen oligocénvégi—miocénclcjiszakasz mozgási stílusa tehát a torlódás megszűntéről tesz tanúságot.Összenyomás jut kifejezésre a következő szakasz elmozdulásaiban, amely közelvízszintes eltolódások kiváltásával lényegesen hozzájárul az eredeti pátvasércpikkelyekeldarabolódásához (10. ábra). Az eltolódások síkjai az ÉNy—DK-i irányban ható

összenyomásnak megfelelő, csapásirányú (ÉK —DNy) megnyúlás mechanikai követelményeiszerint alakultak ki (9. ábra). E szakaszt a következő, teljes határozottsággala miocén derekára tehető, nagyszabású mozgások bevezetőjének tekintjük.10. ábra. Az érces képződmény szerkezeti fejlődése. .11. ábra. Az érces képződmény szerkezeti fejlő'd) Felső oligocén—alsó-miocén. Képződmények: dcse. e) Középső-miocénelőbbieken kívül, álló rácsozás: barnavasére; ferdevonatozás: miocén.A vasércvonulat a középső-miocénben (alpi-kárpáti hegységképződés stájerszakasza) kerül ismét heves torlódás hatása alá, amelynek hatóiránya azonban akrétakori felpikkelyeződéssel éppen ellentétes, ENy-i, Az egyoldalas (EXy-i dőlésű)12. ábra. Részben éreosedett alsó-anizusi dolomit karsztosodott felszíne,áthalmozott barnavasérc és agyag kitöltésselősi szerkezet előbbiekben feldarabolt pikkelyeit, tömbjeit ellenkező irányból ért megtorlódás,aminek eredménye a merev tömegek egymásnak szegülése, részleges átbillenéseDK-i dőlésű helyzetbe (11. ábra). Kialakul tehát Rudabánya bonyolultÖsszetorlódásról tanúskodó, kétoldalas (,,háztetőszerű'') pikkelyes szerkezete.A kialakult metaszomatikus pátvaséretcsteket a harmadkor során nemcsak afelsorolt szerkezeti változások érik, hanem anyaguk is jelentősen átalakul. Az át-

alakulás, amit részben az ércképződés termális (dc már nem érchozó) utóműködése,részben felszíni hatás vált ki, a pátvasérc meddő anyagának (Ca,Mg [C0 3] 8) kioldásaútján újabb ércfajtákat hoz létre (viszonylagos dúsulási idéz elő) az érces összletteljes fémtartalmának növekedése nélkül. Annak megfelelően, hogy az átalakulás— akár leszálló csapadékvíz, akár feltörő termális oldatok hatására — oxidáló, vagyredukáló környezetben játszódik-e le, a termék barnavasérc (limonit) vagy szferosziderit(13. ábra).A másodlagos vasércfajták főként az érctelep felső, karsztosodott részén (felszínénvagy az átalakító oldatokat vezető hasadékrendszer közelében) alakultak ki (12.ábra), vagy a pátvasérc anyagánakhelyben történő átépítődése vagy áthalmozása,esetleg hosszabb-rövidebb szállításaútján. Az átalakulás a ma ismertvasérctelep érintetlen érctömegénekmintegy felére terjedt ki. Az ilymódon bekövetkezett, közel 100%-ostermészetes dúsítás gyakorlatilag igennagyfontosságú.A másodlagos ércfajtákképződé-s é v e l13. ábra. Az érces képződmény szerkezeti fejlődése. egyidejűleg indult meg az űjharf)Pannon-holocéii. Képződmények: előbbieken kívüi, mádkor során az érctelep lepusztulásavizszintesszaggatott vonalozás: pannon ból a közvetlen ércfedő üledékek lerakódása.A felső-pannóniai édes-, illetve csökkentsósvfoű tó már csaknem a teljes szerkezetinyugalom időszakában, a termális utóműködés lezárulta után önti cl csaknemaz egész ércvonulatot (13. ábra). Egységes agyagos-homokos üledéksor takarja be azérces képződményt, s a barnavasércképző felszíni oxidáció is lefékeződik.*Az Alsó-Deákbánya hematitos vasércének kialakulása — bár kétségtelenül kapcsolatbanállott a fő sziderites metaszornatózissal — külön ércképződési folyamatotképvisel, ezért itt kiegészítésképpen tárgyaljuk.A szeizi emelet legfelső részében, a kampili emelet felé átmenetet képviselőmárga—homokkő csoport lerakódása idején helyi jellegű üledékes vasfelhahnozódaskövetkezett be. Nyomait megtaláljuk a vonulat több pontján (Andrássy I., líruimann389., 390. fúrások), azonban jelentősebbé csak az Alsó-Deákbánya területénvált. A márgás-homokos tengeri üledékképződés során a vastartalom sziderit alakjábanvált ki, s többnyire kristályos, 0,5 — 10 cm vastag vaspátrétegekben iktatódott arétegsorba.A szideritcsíkos márga—homokkő rétegsor még nem vasérc, Fe-tartalma átlagosanalig haladja meg a 10%-ot. Ez az Alsó-Deákbánya zöldesszürke meddője. Vasérccéez a képződmény csak utólagos, hematitos metaszomatózis útján vált. Az oxidosmetaszomatózist Rudabányán egyedül ezen a képződményen ismerjük. Báridőben a sziderites metaszomatózis kezdeti szakaszához kapcsoljuk, az érces helyettesítésmódja és feltételei lényegesen különböztek attól. A hematit a képződménykvarcanyagát (homokszemeit) is kiszorította, nem kizárólag a karbonáttartalmattámadta meg.Az eredeti üledékes szideritanyag jelentős szakaszokon fenn is maradt. A szeizi

összlet metaszomatózis előttbekövetkezett átmozgatása aképződmény átjárhatóságátlényegesen megnövelte, azonbana szerkezeti előkészítésnekolyan helyi hatásaival, mintamilyent a szideritképződésnélmegfigyeltek, itt nem találkozunk.A szideritcsíkos szeizimárga—homokkőcsoporton belüla hematitos metaszomatóziselterjedését, illetve lehatárolódásátsem tudjuk szerkezetiadottsággal magyarázni.Az ércanyag másodlagosáta 1 akul ása a z Alsó- De ákb ány aércén főként a szidcrittartalomdlimonitosodásában nyilvánultmeg. Az ezáltal bekövetkezőtermészetes dúsulás —tekintettel a sziderit alárendeltmennyiségére — nem voltjelentős.B) Bányaföldtani jellemzésAlig van adatunk arravonatkozóan, hogy a rudabányaiérctelep érintetlen, természetesállapotát megrajzolhassuk.A Rudabánya és Alsótelekesközött, a mai külfejtésekhelyén dombhát, a régitérképeken 328-cal jelöltBábadomb, bányász nevénRégi-Rudahegy húzódott. Ahajlatait borító felső-pannóniaiüledékek alól a hát gerincvonalamentén kb. 2 km hoszszúságban,meg-megszakadósorban, 100 m-t alig meghaladószélességben (Buda, AndrássyI. és Vilmos bányarészekközött) az érces és meddőtriász alaphegység dolomit-,illetve barnavasérc-sziklákalakjában lépett felszínre.E kibúvások felszíni evé-

15. kenetlen hatarü, lapc j * * * „an.ava^c P ^ ^ f , ^ ^ " ^há" é r b e " ^ k,P^ ,l,l i y.

se ivei indulhatott az ősi és ókori bányászat.A középkorban és újkor elején a,.vaskalap" termésréz-fészkeinek nyomozásáramár kiterjedtebb földalatti'bányafeltárásokatvégeztek. Ezek zömét barnavasércenindították, vagy kibúvás közvetlenaláváj ására telepítették, így az ércestömeg kiterjedéséről, elhelyezkedésérőlszámottevő felvilágosítást nem nyújtottak.A vasérctestek enyhe dőlése, jelentősvastagságú felső-pannóniai fedőréteggeltakart volta miatt az érctelep megismerésébennem hoztak jelentősebb eredményta XIX. század közepének tárókkal,kutatóaknákkal végzett vasérckutatásaisem.1880-ban úgy kezdődött meg Rudabányaelső rendszeres kutatása és nagyüzemibányászata, hogy a vállalkozónaksem volt fogalma az érctelep valóságoskiterjedéséről és értékéről. A kibúvásokközvetlen környéke, amelyről bebizonyosodott,hogy jóminŐségü barnavasércetkellő mennyiségben tartalmaz, megfelelőalapnak látszott a termelőüzem megindításához.A D-i (Buda) és É-i (Vilmos)rész feltárásai külön lelőhelyekként szerepelteks összefüggésükről talán még elképzeléseksem voltak (1. mell.).A nagyüzemi bányászat első 10 esztendejemár kellő tapasztalattal szolgáltarra vonatkozóan, hogy az érces képződménya felső-pannóniai üledéktakaró alattmég messze továbbterjed. Ekkor indultmeg a kor színvonalán igen fejlettnekmondható rendszeres fúrási kutatás a kibúvásokhozcsatlakozó terület ércesedésénekbehatárolására. Ez az elismerésreméltó fnvteljesítménnyel és általánosságbankielégítő megbízhatóságú mintavételleldolgozó fúrási tevékenység 25" év alatta máig megismert összes barnavasércvagyon80%-át „valószínűsítette" és megvetettea külszíni bányaművelés legszélesebbalapjait.A kutatás és feltárás a vasércesösszlet legmagasabbra tornyosult ,,háztető"-gerincétől,a kibúvások sorától indult3O-*4

el, amely a mai külfejtések középvonalától kissé DK-re húzódhatott. A 75esztendős bányaművelés során az egykori térszíntől 50—70 m mélységig (250—260m-es szint) nyúlt le a 3200 m hosszúságú, 250 m átlagos szélességű, összefüggő,árokszerű külfejtési rendszer (14., 15. ábra). Ebből "a mesterséges völgyből közel45 millió m 3 laza vasérc- és kőzetanyagot termeltek ki s ezzel lefejtették a vasércespikkelyösszlet középső, legmagasabb helyzetíí, kibúvásban jelentkező vagy csekélyebbtakaróréteggel fedett szakaszát (2. mell,).A hiányzó szakasz felépítésére vonatkozóan csak a több mint 300, itt lemélyítettfúrás szűkszavú, mai geológiai érdeklődést ki nem elégítő szelvényleírása állrendelkezésünkre, A fúrási szelvények, melyek legtöbbje a külfejtés mai szintjétsem érte el, az érces összlet rendkívül bonyolult, tortódásos-pikkelyes szerkezete mellettahhoz sem nyújtanak alapot, hogy a középső szakasz felépítését tájékozódásvagy fogalomalkotás céljából vázlatosan érzékeltessük.A külfejtés ma megfigyelhető falain a torlódásos szerkezet mozgalmasságátlegjobban szemléltető harántfeltárás az egykori tölcsérek csapásirányú összeolvadásakövetkeztében, sajnos, már alig akad. A művelés lépcsőzetességének megfelelően akülfejtés oldalain az érces összlet felépítése legtöbbször nem egyetlen síkban, hanemlépcsőfokonként más-más, gyakran nem is párhuzamos sík mentén figyelhető meg(15. ábra). Mindez megnehezíti, hogy az érces képződménynek külfejtésben ma méglátható részleteiről egységes, íöldtanilag értelmezhető szerkezeti képet kapjunk.A külfejtés rendkívül érdekes földtani adatainak időálló rögzítésére elfogadhatómódszerünk ma sincs. A külfejtésoldalak hűséges lerajzolása, amivel 1947-ben kísérleteztünk[26], éppen bonyolultsága folytán nem alkalmas átfogó értelmezésre. Az érctelepösszefoglaló földtani ismertetéséhez ezért kb, 200 m-enként a külfejtésen átfektetettharáutszelvények megszerkesztését tűztük ki célul. Ezekbe a kijelölt szelvényvonala mentén fellelhető minden földtani adatot (külfejtés, földalatti művelés, mélyfúrás)összegyűjtöttünk és azokat íöldtanilag értelmezve ábrázoltuk [32].A harántszelvények-(2. mell.) lényegesen egyszerűsítve, alapvonásaiban igyekeznekaz érces összlet szerkezetét feltüntetni, A felépítés pikkelyes torlódottsága,kétoldalassága többnyire kivehető rajtuk. Rendkívül szembeötlő azonban a szelvényekcsonkasága. A torlódásos szerkezet kulcsa az ellentétes dőlésű pikkelyek összeütközésének,egymásra borulásának módjában volt, s erről a gerincvonal egykorifeltárásai adhattak volna, csak felvilágosítást.A szelvények kiharapott magjának egykori felépítését a rendelkezésre állóadatok alapján rekonstruálni nem tudjuk. Eöldtani ismereteinkkel semmiképpensem egyeztethető össze, sőt felrevezetésre ad alkalmat az a korábbi bányamérnökségiszelvényszerkesztési gyakorlat, amely szomszédos fúrások azonos képződménycinekösszehúzásával látszólag nyugodt, réteges szerkezetet ábrázolt.Arra, hogy az érces összlet középső, hiányzó része éppoly bonyolult, pikkelyesszerkezetű volt, mint a ma fejtés alatt álló, egyetlen hiteles bizonyítékunk az AndrássyI. külfejtés DK oldalának az ] 900-as évek elejéről ránkmaradt nagyméretű fényképe(II. fejezet 4. ábra). A fénykép olyan hűséggel ábrázolja a bánya akkori feltárásait,hogy a barnavasércpikkelyeknek — a nagyjából csapásirányú feltárási falon laposhelyzetű — márgahatárai megvonhatok és az egykori bányakép íöldtanilag értelmezhető(17. ábra).E helyen szükséges talán megemlíteni, hogy a rudabányai érces képződményreaz érctelep" szót a német Lagerstatte vagy angol ore deftotit fogalmának megfelelőértelemben alkalmazzuk. Beletartozik tehát a pikkelyes összletnek a rudabányai

17. ábra. Az Andrássy I. külfejtés 1900-as fényképének földtani értelmezése

ányafeltárásokból és azokhoz csatlakozó fúrásokból ismert szélső érctestei közöttiszakasza összes meddő beágyazásaival, meddő pikkelyeivel és fedőrétegével együtt.Ha további kutatásaink az eddig ismertekhez csatlakozó érctesteket tárnak fel, arudabányai érctelep keretei fognak bővülni, ha a vasérces vonulat mentén többkm-es meddő szakasz közbeiktatása után (pl. Felsőnyárádnál) bukkanunk újabbércesedésre, azt különállói érctelepként kell majd tárgyalnunk.A rudabányai vasérctelep fogalmába (közös eredetű és együttesen bányászhatóérctestek összessége) bányaföldtani vizsgálataink szerint kb. 500 db földtanilagkülönálló (márga közbeiktatással elválasztott) érctest (tömb, pikkely) tartozik.Közelítőleg ugyanennyire tehető a nyomtalanul lefejtett érctestek száma is, tehát azérintetlen rudabányai érctelep kb. 1000 érctestet foglalhatott magába. Az érctestekméretei rendkívül változók. A ma feltárt legnagyobb összefüggő érctest mintegy500 m hosszúságú, 40 m szélességű és 10 m vastagságú {térfogata kb. 200 000 m 3 ).Feltehető, hogy az érintetlen érctelepben kétszer, háromszor akkora érctestek isvoltak. Az érctest nagyságának alsó határát (művelhetőség és szelvénybeli ábrázolhatóságszempontjából) 15—20 m a -nél vonjuk meg. Hegységképző igénybevétel vagya lepusztulás tényezői az ércanyag további elaprózódását (tömb, görgeteg) is előidézték.Az első világháború előtt végzett fúrási kutatás az egykori kibúvások környékénelérte csaknem az összes jelentősebb érctestet, amelyet külszíni műveléssel érdemeslefejteni. Csapásirányra merőlegesen az érctestek DK-i, illetve ÉNy-i bukása szabtameg a külfejtési rendszer szélességét. Az egykori térszínen kialakított művelési szélességtermészetes rézsű alapján az érces összlet alsó határához közel — az eredetifelszín alatt 70—80 m-rel — szabta meg a külfejtés lehetséges alsó határát. AzAndrássy I., II., III. bányarészek területén 5—6 soron is egymásra tolódott ércespikkelyek a részletes feltárások eredményei alapján több ízben szükségessé tették ésteszik ma is a külfejtés kereteinek kisebb-nagyobb bővítését (14., 15. ábra). Az egyszerűbbfelépítésű E-i részen (Vilmos bánya és attól É-ra) a külszíni művelhetőségkörvonala előbb tisztázódott.A külfejtési rendszer terjeszkedését a fokról fokra mélyebbre telepített szállítószinteknekmegfelelően földalatti bányászati kutatás előzte meg. Később a szintekegységes művelése során ezek mindenestől megsemmisültek, helyükről még mérnökségiadat sem maradt fenn. Az egy lépéssel mindig a külszíni művelés előtt tapogatózókutatótárók csak ott maradtak meg, ahol külszíni müvelésre, érdemes érctestet márnem találtak. Ez volt a helyzet a szárnyakon, illetve az Andrássy II. és Vilmosbányarészek között (X-es bányamező), ahol jelentős vastagságú meddő triász és harmadkorifedőréteg (< 30 m) külszíni művelést már nem indokolt.A külszíni művelés ésszerű határain túlnyúló földalatti kutatások fokozatosan földalattifeltárásba és fejtésre előkészítésbe mentek át. Több mint 20 km kiterjedésű az avágathálózat, amelyről részletes bányaföldtani adatunk, megfigyelésünk van. A földalattifeltárások igen sok részlet megfigyelést és a szerkezeti adatok térbeli összevetéséttették lehetővé. Harántszelvényekbe sűrítve a szárnyaknak és a külfejtéstalpa alatti szinteknek (195—250 m) a külszíni megfigyelésekkel egybeolvasztott,egységes elvi ábrázolását segítették elŐ.

IV. A vasérc kifejlődése, ásványos és kémiai összetételeAz ércanyag f elépít ésbeli sajátosságait (szabad szemmel látható szerkezet,mikroszkópi szövet), valamint ásványos és vegyi Összetételét újabb vizsgálatok és irodalmiadatok alapján ércfajtánként ismertetjük. A fő vasércfajták: pátvasérc, barnavasérc,szferosziderites érc és hematitos-kovás (alsó-deákbányai) érc,A) PátvasércSzerkezet. Pátvasérc a dolomit metaszomatózisának elsődleges terméke. Azércesedés lassú, fokozatos átépítődéssel ment végbe, így a pátvasérc többnyire átörököltea kiindulási dolomitanyag szerkezetét. Ennek szerkezeti előkészítettségétőlfüggően a pátvasérc pados, összetört, breccsás vagy felmorzsolt szerkezetet mintázottle. Az öröklött szerkezet repedései szerint azonban az érc nem hull szét, mert azoka metaszomatózissal kapcsolatos átkristályosodás folyamán eggyéforrottak. A pátvasérca tömött finom szeműtől a durvakristályosig mindenféle átmenetet felölel, de a„pátos" szideritnek nevezhető kristályosságot sehol sem éri el.Korántsem ritkák az ércképződés utáni szerkezeti igénybevételek nyomai a pátvasércen.Az ércanyag utólagos töredezésének, morzsolódásának bizonyítéka, hogyráütéskor ezek szerint a — gyakran későbbi ásványkiválással (kalcit, barit) kitöltött— repedések szerint aprózódik.13. ábra. Aprószemű sziderit gyüjtőkristályosodásanagyobb amöboid szemekké. 50x (Foto: Pellérdyné)A pátszegélyek szerkezetét külön meg kell említeni. Ezeknél a dolomitszerkezetlemintázásának már alig találjuk nyomát. Felépítésük uralkodó vonása a sávozottság(csaknem tisztán szideritből, illetve baritból álló 2—20 mm-es sávok váltakozása,helyenként szulfid- vagy kvarcsáv közbeiktatásával), amely nagyjából a pátvasérc-—márga érintkezéssel fut párhuzamosan (7. ábra). A sávozás fodrozottsága, keresztrétegzéshezhasonló íveltsége a márgaérint kezesen végbement anyagtorlódásnak,koncentráció változásoknak mozgalmas képét adja. Viszonylagos anyagtorlódásnéhol a pátvasérctesten belül is fellépett, ilyen helyeken vékonyabb-vastagabb sávosbaritfelhalmozódások, „belső szegélyek" alakultak ki.16* — a/15

Szövet. Igen érdekes képet ad mikroszkóp alatt a pátvasérc kristályainak illeszkedése.Bár a rudabányai ércképződés során a dolomitanyag vegyileg nem cserélődött kiteljesen (a dolomit Ca- és Mg-ának jelentékeny része a pátvasércben maradt), az ércanyagteljes egészében átkristályosodott, dolomit maradékszövetet sem érintetlen „szigetként",sem lemintázás alakjában nem találunk. A pátvasérc alapanyagának szideritkristályaimetaszomatikus ércekre jellemző módon, amöboid, szabálytalanul elágazószemek alakjában főgázodnak egymásba (18. ábra). Romboéderes kristályalaknaknyomát sem lehet találni a szemek metszetén, ami kétségtelenül bizonyítja teljesen19. ábra. Nagyobbszemü romboéderes sziderit kiszorítja az idősebbaprószemüt. 50 X (Foto: Pellérdyné)egyidejíí növekedésüket, kölcsönös terjeszkedésüket. Az ércanyag utólagos átrendeződésére,apróbbszemű, zárványos szideritnek gyűjtőkristályosodás révén nagy, zárványmentesszemekké való átépítődésére gyakran találunk példát (18. ábra).A pátvasérc főtömegét alkotó metaszomatikus sziderittől az erek és fészkekkésőbbi kiválású, igen durvakristályos szideritje átlátszóságával (makroszkóposánkrém színével) és legyezős kioltásával különbözik. Érintkezése az előbbivel gyakranbeöblösödő, ami arról tanúskodik, hogy a későbbi kiválású sziderit a metaszomatikusalapanyag felemész Lésével annak rovására is terjeszkedett (19. ábra). Hasonló térhódításfigyelhető meg a legyezős kioltású sziderittel együtt kiváló barit, kvarc éskalkopirit részérői is (20. ábra). A felsorolt ásványoknak a metaszomatózis főfázisátkövető, eg}ddejű megjelenésében az ércképződés egy későbbi, eltérő jellegű hullámátláthatjuk igazolva.A pátszegély szövete az elsődleges szideritányágnak nemcsak meginduló, decsaknem teljes kiszorításáról tanúskodik. Reszorbciós roncsok alakjában találunkcsak mutatót a szegély mentén is kialakult, amöboid szövetű eredeti pátvasércből,helyét a durvakrístályos barit, a szegély jellegzetes szideritje, kvarc és szulfidércekfoglalták el. A szegély jellegzetes szideritje ,,rombuszpát"-nak is nevezhető,mivelszemei kissé legömbölyödött, lapjaikkal illeszkedő, saját alakú rombocderek. Ez afeltűnő különbség az alapanyag és szegély szideritjének szövete között a kristályosodásfeltételeinek lényeges különbözőségét tükrözi (szakaszos, lassú anyagszállítás aszegélyképződéskor).

Ásványos összetétel. Pátvasércnek a sziderites metaszomatózis hatása alá kerültalsó-anizusi dolomittömeg azon részét nevezzük, amelynek átlagos Fe-tartalma eléria 24%-ot. A meghatározás szükségképpen azért ennyire laza, mert pátvasérc esetébennem egységes összetételű ásványegyüttessel, hanem az eredeti üledékes kőzetanyagnaka metaszomatózis. érces és meddő ásványai által történő kiszorításábólvagy azokba beépüléséből származó, tág határok között változó arányú keverékkelvan dolgunk, amelynek ércvoltát egyedül az átlagos vastartalom dönti el.20. ábra. Legyezőszerüen rendeződő táblás baritkristályok kiszorítjákaz aprószemíí pátot. .'iox (Foto: Pellérdyné)A pátvasérc felépítésében eddigi ismereteink szerint alábbi ásványok vesznekrészt: szidcrit (ankerit), kalcit, barit, kvarc, pirit, kalkopirit, bornit, hcmatit, galenit,tetraedrit, bournonit, jamesonit.Sziderit (FeC0 3), ankerit ([Ca, Mg, Fe] CO ;J). A pátvasérc főtömegét alkotókarbonátos ásványt, a dolomit metaszomatózisának termékét általánosságban szideritnekhívjuk. Tudjuk róla, hogy összetétele nem felel meg a tiszta szideritének,azonban jellemző tulajdonságai ehhez az ásványhoz állnak legközelebb. Metaszomatóziskora dolomitanyag kristályainak keretei felbomlottak, a ki nem cserélt Ca" és Mg"az újonnan képződő sziderit kristályrácsába izomorf elegyként beépült. A termékegységes optikai és termikus viselkedésű elegykristály, amely törésmutatója, kettŐs¬törése, hőbomlási görbéje alapján csak szideritként határozható meg. A DTA görbék*szideritcsúcsai nem olyan élesek és nagyok, mint a tiszta anyagé, ami szennyezettségnektulajdonítható. Feltűnő azonban, hogy a kísérő kalcit és pirít csúcsainkívül a kiindulási anyag (dolomit) vagy féltermék (ankerit) csúcsai a felvételekegyikén sem jelentkeznek.További részletvizsgálatok (röntgen) feladata lesz a nagyjából egységes viselkedésűkristályos anyagon belül a fémeloszlás módját felderíteni. Ettől várhatjuk* A rlifferenciális termikus elemzés tcrmoe lemmel érzékeny galvanométer útján a;s anyagban 100-lOOOMg felmelegítés során végbemenő lifltermelő (exo(enn) és hőelnyelő (emlotenn) folyamatokat észleli.A felvett hűelemzési görbe egyes ásványokra jellemző.

majd az ankeritkérdés megoldását is. Dolomit és sziderit közötti átmeneti összetételű(félig metaszomatizált) anyag bőven van Rudabányán. A mikroszkópi képarról tanúskodik, hogy a metaszomatózis terméke csaknem mindig elegykristály és nemkülönböző összetételű kristályok keveréke. Ennek ellenére differenciális termikus elemzésselaz ankeritet egy esetben sem sikerült kimutatni, akkor sem, ha az az anyagtörésmutatója és vegyi összetétele alapján várható is lett volna.A sziderit általában tömeges, zárványoktól szürke színű. Kristály szemcséinekmérete 0,1—10 mm-ig két nagyságrenden keresztül szabálytalanul változik.A szemcseméret a képződés helyi körülményeinek függvénye. Belőle az érc minőségére,a metaszomatózis teljességére nem lehet következtetni.Jól fejlett kristályai rendkívül ritkák, A metaszomatózis főfolyamatának lezajlásaután érkitöltésként megjelenő krém színű sziderit durvakristályos, pátos szerkezetű(Vilmos altárószinti, Andrássy I. földalatti pátfejtés). Fennőtt kristályokatebből sem lehet találni.Kalcit (CaC0 3). A metaszomatózis melléktermékeként sok CaC0 3szabadult fel,a szideritképződés ionhelyettesítési folyamatánál ugyanis a dolomit Ca"-ja sokkalnagyobb arányban cserélődött ki, mint Mg*--ja. Talán részben innen ered az ércesképződmény legkésőbbi időig vándorló mésztartalma, bár az összleten áthatoló,leszálló vagy feltörő oldatok a mellékkőzetekből kioldással is szolgáltathatták arepedéskitöltésként különösen elterjedt kalcit anyagát.Sziderittel egyidejű — metaszomatózist kísérő — kristályosodására nincs adatunk,annál változatosabbak a több szakaszban ismétlődő, utólagos kalcitkiválásokkifejlődései. Legtöbbször fehér (tejüvegszerű), néha rózsaszínes, durván kristályos,pátos. Fennőtt kristályai a pátvasérc igen ritka üregeinek falán találhatók.Barit (BaS0 4). A kalcithoz hasonlóan mozgékony, a legkésőbbi kiválásokanyagaként is szereplő baritot — legalább is annak Ba --ját és S"-jét — az érchozótermákból származtatjuk. A baritkiválás mégsem kíséri a szideritképződést, hanemcsak később, az érces összlet hézagaiban lejátszódó átalakulás és anyagvándorláseredményeként lép fel.Réskitöltő, gyakran térhódító szerepe van. Fehér (porcelánszerű), sárgás vagyrózsaszínes színeződése többnyire másodlagos. Megjelenése rendkívül változatos,szemnagysága néhány /t-tól 10 cm-ig hat nagyságrenden keresztül változó {20. ábra).A finomszemű barit kvarccal összenőve a szideritszemek zugaiban ül, gyakran rovásukraterjeszkedik. A durvakristályos barit a krém színű sziderit kísérője. A tábláskristályok gyakran sugarasan, rózsásan rendeződnek.A pátszegélyekben, az érces képződmény legjelentősebb baritfelhalmozódásaibana barit valamennyi megjelenési formáját sűrítve találjuk meg. Egy-egy sávonbelül a barit kifejlődése többnyire azonos. Barit fennőtt, táblás kristályaiból állóbevonatot találunk néhol a pátvasérc üregeinek falán.Kvarc (Si0 2). A pátvasérc előbbieknél jelentéktelenebb mennyiségű kísérőásványa, önálló, apró, gyakran sajátalakú szemei a metaszomatózis közvetlenkiválásai, vagy esetleg a dolomit érintetlenül visszamaradt szennyezései. Többnyireidegenalakú réskitöltései utólagosak, összenövései barittal, krém színű sziderittel,egyidejű kiválását bizonyítják. Nemcsak a főtömeg szideritje, hanem a barit, a krémsziderit rovására is terjeszkedik. Fennőtt kristályai nem ismeretesek.Pirit (FeSj). 1—2 mm-es sajátalakú (hexaéderes), az ércanyagban egyenletesenhintett kristályait a metaszomatózissal egyidejű kiválásnak tartjuk. Erekben, fészkekbenés a szegélyek szulfidsávjaiban szabálytalan eloszlásban megjelenő, finom-

szemű, többnyire idegenalakú pirit későbbi anyag vándorlás terméke. A metaszomatózisutóhatásaként feltörő oldatok kénhidrogéntartalma a pátvasérc szideritjéta felületről romboéder hasadási lapok mentén előrenyomuló piritesedés alakjábankezdte ki.Kalkopirit (CuFeS 2). Egyenlőtlenül hintett kalkopirit a pátvasérc igen elterjedt,csekély mennyiségű kísérője. Apróbb-nagyobb alaktalan foltjai, amelyeket ametaszomatózis elsődleges termékei közé sorolunk, többnyire a hintett pirit szemekszomszédságában lépnek fel.Utólagos vándorlás és áthalmozás révén képződtek nagyobb feldúsulásai a krémszínű sziderites-baritos erekkel és a szegélyekkel kapcsolatban. Az érctelep* legnagyobbkalkopiritfészkei a szegélyekben jelennek meg, azok szulfidsávjainak helyikivastagodásaként. Apró, fennőtt kristályai üregek falait bélelik igen nagy ritkaságként.Bornit (Cu 5FeS 4). Alaktalan foltjai kalkopirittel együtt, rendkívüli rézfeldúsulásokhelyein nagy ásványtani ritkaságként jelennek meg.Hematit (Fe 20 3). Vascsillámszerű finom pikkelyei a szideritszemek közeibentalálhatók, nagyritkán apró fészkek alakjában.Galenü (Pb&), tetraedrit([Cu 2, Hg, Fe] 3[As, Sb] 2S 6), bournonit{CiiPbSbS s),jantesonit(Pb 2Sb 2S 5). Kizárólag a pátszegélyek ólomérces sávjaiban fellépő ásványok.Legjelentősebb mennyiségű a galenü, amely egyes szegélyszakaszokon (Andrássy II.Barbara-tölcsér, Vilmosi-kamra 268 m-es szinti fel táró vágatai, X-es D-i 220 m-esszint) önálló sávokban lép fel. Finomszemű kifejlődése sziderittel mikroszkópifinomságú szakaszossággal váltakozik, baritos összenövésben durvakristályos kifejlődésejelenik meg. Több helyen jelentős mértékben cerusszitosodott.Az összetett szulfidok (tetraedrit, bournonit, jamesonit) a szegélyek szulfidanyagábanércmikroszkópi vizsgálattal megfigyelt [Koch, 1950), rendkívül parányimennyiségű ásványtani ritkaságok.Vegyi összetétel. A pátvasérc — éppúgy, mint a többi ércfajták — vegyi alkatánaktisztázására nemcsak nagy tömegek átlagösszetételét kívántuk megállapítani,mert erre nézve a termelési átlagértékek már statisztikusán is kiértékelhető adattömegetnyújtottak, hanem jellegzetesként kiválasztott, ásványtanilag és szövetilegjól ismert érctípusok kézipéldányainak teljes kémiai elemzésére támaszkodtunk.Az 1. táblázat 15 pátvasérctípus elemzését mutatja be a FeO mennyiség növekvőértékeinek sorrendjében, amelyek közül 12-t a Földtani Intézet, 3-at (3., 4., 10.) pediga Szegedi Egyetem Ásványtani Intézetének vegyi laboratóriuma készített el.Az elemzésekből jól látható, hogy a vastartalom növekedésével, vagyis a metaszomatózisteljesebbé válásának arányában, a dolomit eredeti alkotórészeinek menynyiségecsökken. A Ca": Mg arány a Ca könnyebb kicserélhetőségének megfelelőenerősen eltolódik a Mg javára. (A kiindulási dolomitban CaO:MgO = 1,88, ez azarány a pátvasércben 0,5 alá is lecsökken.) Másodlagos elváltozások a Mg" szaporábbkioldását idézik elő, ezért a barnavasércben ismét Ca az uralkodó. Ennek a folyamatnakkezdődő hatása érvényesül a 12. sz., részben oxidált pátvasérc elemzésén.Bontatlan pátvasércben Ca-túlsúly, ami kampili mészkő kiindulási anyagra utalna,sehol sem mutatkozott.A pátvasérc Fe: Mn aránya 10—18 közötti, viszonylag állandó értékű, a metaszomatóziseredeti fémarányát tükrözi. Másodlagos elváltozások során ez az arányjelentősen eltolódik.A BaS0 4és Si0 2szabad szemmel is látható, rendkívül szabálytalan eloszlása az

1. oPátvasérc1. táblázat3. 4. 5. 6. 8. 10. 11, .42. 13. 14. 15.SzázalékSiO. ....... 1,12 2,15 28,35 9,32 7,11 1,26 4,92 lift* 1 1,33 14,40 8,90 7,43 4,15 5,33 5,87TiO, 0,06 nyom — — 0,08 0,08 0,07 0,09 0,02 .— 0,0Í 0,18 0,08 0,08 0,09Al,O s 0,81 nyom 3,67 — 0,95 1,94 0,94 3,07 4,23 1,89 1,82 — 3,42 0,77 0,94Fe,0, 1,G0 10,56 — 5,79 4,29 2,31 3,96 6,90 6,20 — 4,39 14,29 1,87 3,30 3,95FcO 9,67 25,91 28,57 28,89 28,91 29,36 30,73 32,29 34,10 34,85 35,94 35,96 36,53 39,68 40,59MnO .... 0,59 2,18 3,09 2,24 2,02 1,82 1,89 1,70 3,03 2,45 2,15 2,31 1,93 2,76 3,00MgO 13,81 10,15 3,62 3,73 6,21 7,79 8,20 8,52 6,13 5,23 9,39 2,92 8,73 5,30 4,94CaO 28,86 7,13 4,17 1,80 1,16 5,33 2,13 0,53 0,83 0,12 0,68 4,84 4,19 0,37 nvomNa,0 0,03 0,11 — — nyom 0,16 nyom 0,13 0,18 — nyom 0,22 0,04 0,06 0,03K 20 0,16 0,07 — — 0,06 0,18 0,11 0,36 1,01 — 0,13 0,10 0,07 0,15 0,04H,0+ 0,69 7,49 — — 0,11 1,38 0,76 0,56 1,11 — 0,84 1,42 0,64 0,06 1,30H^- .... 0,09 0,07 — — 0,03 0,04 0,04 0,10 0,66 — 0,06 0,42 0,04 0,06 0,04CO 42,57 29,25 25,02 24,56 26,49 30,43 29,86 29,63 29,93 28,07 33,89 29,12 36,08 31,83 31,17HaÓ 0,15 4,53 1,48 10,70 15,24 11.79 11,19 0,67 0,64 8,68 1,25 1,11 1,14 6,84 5,74so 80,08 — 0,77 8,19 7,95 6,15 5,83 0,35 0,33 4,54 — — 0,60 3,57 9,00s 0,32 1,67 2,00 0,20 0,27 0,35 0,34 2,41 1,02 0,67 0,85 0,32 0,399 1,14 0,22P»O S0.01 nyom — — nyom nyom nyom 0,01 0,02 — nyom 0,08 nyom 0,01 0,06Összes 100,62 101,29 100,74 100,57 100,88 100,57 100,97 101,50 100,77 100,89 100,36 100,72 99,90 101,36 100,98—0 (= S) 0,16 0,83 0,50 0,05 0,14 0,18 0,17 1,20 0,51 0,17 0,43 0,16 0,19 0,57 0,11100,46 100,46 100,24 100,52 100,74 100,39 100,80 100,30 100,26 100,72 99,93 100,56 99,71 100,79 100,87Lelőhelyek:I. Durvakristályus ankerit. Antlrássy L, alt;író, kereszt vágat. — Elemző: Guzy K.-né. 2. Daritesíkos pátvasérc. X, D altárószinti pátfejtés. — Elemző:Toinay V, 3. Durvaszemü pátvasérc. Andrássy I. — Elemző: GmssellyGy.— Donáth í : . 4. Durvaszemű pátvasérc. Viimosbánya. — Elemző: GrassellyGy. —• Donáth É. 5. Sajátalakú kristályos pátvasérc. X. ií szállítóvágat. 1615. pont. — Elemző: Toinay V. 6. Mozaik-pátvasérc. X. É szállítóvágat1581. pont. — Elemző: Toinay V. 7. Krémfoltos pátvasérc. X. fi szállítóvágat, 122. rés, 1585. ponttól DXy-ra.— Elemző: Toinay 1''. 8. Kovás,középszemü pálvasérc. Andrássy 1. altáró keresztvágat. — Elemző: Tohuiy V. 9. Oxidált, középszemü pátvasérc, szegély mellől, X, D koinpreszszorszint,1378. pont. — Elemző: Guzy K.-né. 10. Átkristályosodott, aprószemű pátvasérc. Viimosbánya. —Elemző: Grasselly Gy, — Donáth E.II. Baritcsíkos sziderit. X. I) altárószint feletti pátfejtés. - Elemző: Toinay V. 12. Félig oxidált pátvasérc. X. D kamra, tömedékszint, 1193. pont.— Elemző: Guzy K.-né. 13. Vékonyréteges pátvasérc. X. É kamra, 123. rés. — Elemző: Toinay V. 14. Breccsás, középszemű pátvasérc. X. É szállítóvágat.— Elemző: Guzy K.-né. 15. Finomszemü pátvasérc. X. É szállítóvágat. — Elemző: Toinay V.

elemzésekben a metaszomatózis teljességétől független, szeszélyes értékingadozásokbanjelentkezik.A pátvasérc réztartalmának eloszlásáról és megjelenési módjáról kívántunkpontosabb képet nyerni 10 előbbi pátvasérctípus Cu-tartalmának Simó B. messzemenőpontossággal végzett meghatározásával. Eredményei az alábbiak:%1. sz. elemzés. Durvakristályos ankerit 0,002sz. elemzés. Sajátalakú kristályos pátvasérc 0,071(>. sz. elemzés. Mozaik pátvasérc Ö,,t$fl7. sz. elemzés. Krémfoltos pátvasérc 0,106íl. sz. elemzés. Oxidált, középszemü pátvasérc 0,01"10. sz. elemzés. Átkristályosodott, aprószemü pátvasérc 0,00411. sz. elemzés, Baritcsíkos sziderit O.O'-'J12. sz. elemzés. Fútig; oxidált pátvasérc 0,0];?13. sz. elemzés. Vékonyréteges pátvasérc 0,fl44[:>. sz. elemzés. Fiiiniuszemü pátvasérc 0,044Átlagértélíio,»4a%.Az eredményekből és átlagértékükből az látszik, hogy a tiszta" típusdarabok atermelési átlagok réztartalmának alig 1 / 3részét tartalmazzák. A réztartalom */i részevan tehát csupán finoman hintve „észrevétlen" eloszlásban, 2 / 3része nagyobb, jóllátható feldúsul ásókban várható, amelyek csak nagyobb tömegek átlagértékeit emelikmeg lényegesen.A pátszegéllyel rendkívüli érctcleptani érdekessége miatt külön elemzés-sorozatbanfoglalkoztunk. A 2. táblázat 17 elemzést mutat be ércszegélyek szabad szemmelés ásványtani összetétel szerint is jól elkülönülő sávjairól. Az 1—9., illetve 10—16.elemzések a földalatti müvelés egy-egy jellegzetes kifejlődésű pátszegélyfeltárásábólvalók. A számozás a vasérctest belsejétől a márgaérint kezes felé növekszik. A 17.elemzés egy harmadik pátszegély átlagösszetételét adja.A szomszédos szegélysávok összetételét szélsőséges eltérések jellemzik. A Fe ésBaS0 4ellentétes iráiryú, hatalmas értékingadozásai tükrözik a sávok nagyfokú anyagidifferenciáltságát. SiO aa baritsávokban dúsul fel. A dolomitanyag a szideritsávokhozkötött, ott is viszonylag alárendelt, az Mg szélsőséges túlsúlvbajut a Ca-mal szemben.A szegélysávok réztartalmáról Simó B. pontos meghatározásai tájékoztatnak:I. sz. elemzés. Középszerűn szegéi yszi dérit 0,104sz. elemzés. Durva kristályos barittt,M$5. sz. elemzés. Középszemü sziderit barittal és pirittel 0,016i. sz. elemzés. Durvaszemii barit pirittel 0,008h. sz. elemzés. Középszemü sziderit barittal 0,0086. sz. elemzés. Igen fiiiomszemű sziderit kovasavas itatással 0,0037. sz. elemzés. Durvakristályos barit kévés sziderittel 0,008B. sz. elemzés. Középszemü sziderit 0,00^íi. sz. elemzés. Durvaszemii pátvasérc 0,01310- sz. elemzés. Pirites, vasas dolomit u,üu:t11. sz. elemzés. Oxidált, pirites sziderit 0,iií»712. sz. elemzés. Earitos, pirites sziderit 0,00613. sz. elemzés. Kovás, pirites barit 0,1)0315. sz. elemzés. Kovás barit oxidált sziderittel ., 0,00616. sz, elemzés. Kovás barit kevés sziderittel 0,00;')17. sz. elemzés. Oxidált kovás pátszegély harmadkori ércfelszlnrul .. . Q,74D%Átlagérték: 0,015%

Pátszegély2. táblázat1. 2. 3. 4. 5. 0. 7, s. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16, 17.SzázalékSiOj IS.ül 3,04 8,40 2,81 10,36 22,00 2,79 5,65 3,04 5.18 3,85 2,04 6,62 6,20 8,25 13,83 13,50'l'iO„ 0,08 nyom nyom nyom 0,17 0,29 nyom 0,11 0,10 nyom nyom nyom 0,09 0,13 0,09 0,12 0,05A1 30 30,47 0,65 2,56 0,17 1,52 4,84 nyom 0,00 0,84 1,16 4,75 1,47 1,61 2,57 2,86 2,55 6,07Fe,Oi 14,58 0,69 15,46 6,27 20,96 — 3,11 13,71 8,67 6,86 32,51 30,98 9,43 18,21! 14,39 7,23 23,59FeO 23,54 0,10 22,19 7,03 15,05 27,05* 4,85 31,18 30,49 13,38 13,76 0,26 0,29 14,37 1,79 9,13 —MnO 2,12 0,004 1,94 0,53 2,26 1,81 0,26 2,34 2,17 0,14 1,10 nyom 0,10 0,93 0,10 0,53 1,32MgO 6,09 0,18 4,46 1,57 4,02 6,69 1,52 9,50 9,61 12,12 6,04 nyom 1,67 3,66 — 1,40 0,63CaO 0,33 0,11 0,00 0,10 0,50 nyom 0,30 0,64 6,16 18,38 2,17 0,30 0,64 1,68 1,72 0,63 0,80BaO 7,15 62,65 13,48 48,99 15,45 0,95 51,40 — — 0,20 2,66 31,85 48,43 16,58 38,27 35,00 31,19PbO 0,22 0,17 0,04 0,11 0,22 0,04 0,04 0,01 0,02 0,11 0,04 0,06 0,04 — 0,09 0,02 —— — • — — — — — — — — — — — — — — 4,81HJO- — 0,11 0,12 0,09 — 0,26 0,14 0,03 0,02 0,52 1,88 0,48 0,65 1,79 1,19 0,80 1,02P 2O 5— 0,096 0,07 0,01 nyom 0,04 0,04 0,02 0,02 — — — —i — — — 0,06co 224,51 0,59 ÍÍS,85 — 14,17 26,47 5,35 — — 16,38 1,31 0,03 — 1,37 0,75 0,54 0,13HCl-ban oldh.SO, — 0,21 0,91 1,36* — 0,51 — — — 0,85 3,94 1,55 1,90 3,59 2,91 1,75 —BaO-nak megf. SO a— -92,49 — 24,86 — — 26,82 — — 0,10 1,39 16,62 25,30 8,65 19,97 18,27 —so 30,30 — 3,02 12,89* 0,23 — — 0,78 0,72 — — — — — — — 16,66S Izz. v 0,36 0,41 — 2,91 0,50 0,71 0,54 0,37 0,21 2,66 10,64 11,67 2,78 6,60 5,94 0,38 —35,30 37,871 __» = összes SFeO-t a S tartalom miatt nem lehet pontosan meghatározni1 | 100,75Lelőhelyek;I. Pátszegély; X, D kompresszorszint, 1378, pont.1. KÖzépszemü szegélysziderit. — Elemző: Toóhos Ildikó. 2. Durvakristályos barit. — Elemzők: Barabás L.-né, Guzy K.-né, Nemes L-né, Simó B.3. Közcpszemü sziderit borittal és pirittel. —Elemzők: Barabás L.-né, Guzy K,-né, Nemes L.-né, Simó B. 4. Durvaszemü barit pirittel, — Elemzők:Nemes L.-né, Simó B., Tohiay V. 5. KÖzépszemíi sziderit barittal. — Elemző: Toókos I. 6. Igen finomszemű sziderit kovasavas itatással. —Elemző:Toinay V, 7. Durvakristályos barit kevés sziderittel, — Elemzők: Barabás L.-ní, Guzy K.-né, NemesL.-né, Simó 0.8. Középszemü sziderit. —Elemző: Barabás L.-né, 9. Durvaszemü pátvasérc. — Elemző; Guzy K.-né.II. Pátszegély; Barbara-tölcsérből induló DK vágat.10. Pirites, vasas dolomit. — Elemzők: Barabás L.-né, Guzy K.-né. 11. Oxidált, pirites sziderit. —Elemzők: Barabás L.-né, Guzy K.~né. 12. Barttos,pirites sziderit. — Elemzők: Barabás L.-né, Gttzy K.-né. 13. Kovás, pirites barit. — Elemző: Guzy K.-né. 14, Baritos sziderit. — Elemző: GuzyK,-né. 15. Kovás barit oxidált sziderittel. — Elemző: Guzy K.-ni. 16. Kovás barit kevés sziderittel.— Elemző: Guzy K.-né. 17. Oxidált kováspátszegély harmadkori ércfelszínről. Andrássy L, IV. felvonó alatti fejtés. Elemző: Toóhos I.

3. táblásatPátvasércCu Pb Zn Hg As Sb Sr Co Ki V Cr Liu ny o íny) o o o o ny o (ny)%o o (ny)5. ny! o (ny) o o ; j. ny 9 J ny 0 ny?6. ny! o (ny) p o o ; (ny) 0 0 (ny) > o (ny) ;7. n>! o (ny) 0 0 o p ny o (ny) (ny) o ny (ny)0. (ny) o (ny) o o J o ? 0 ? o o 0 oti. ny o o 0 •> o ? o o (ny) o o o12. ny -~ (ny) ny 0 o D > j (ny) n> o o}l>. o (ny) o 0 Q 0 ny 0 ? ny 0 ? ?14, ny ny (ny) o 0 ny ny o (ny) (ny) o o•>ts. ny (ny) o 0 o o ny 7 ? ny oPátszegélySorszámSorszámCu Pb Zn m As Sb Sr Co Ni V Cr Ll Ga1. ny! ny (ny) o o o o ny o ; j o 3 o2_ ny ny! (ny) o 0 o o -f o 0 o ÍI ny o3. ny! ny! (ny) o a o o ny o o j o o i4, ny ny! (ny) 0 o 0+ o o p o ny (ny)5. ny ny! (ny) o a o 0 ny o o j o ü o6. ny ny! (ny) 0 o 0 (ny) 0 ?o o 0 o7. (ny) ? (ny) o 0 o Cl ny 0 o o o (ny)8. (ny) (ny) o? 0 o 0 o l o ? (ny)9. nyí o (ny) ny o p Cl o (ny) (ny) o o (ny)10. (ny) ny (ny) (ny) o T o ? o (ny) o 0 o Olt. (ny) ny (ny) t o ny o ny o ny o x o o•>13. (ny) nv (ny) o ny o+o•> ? ny -J- ?14. (ny) ny! (ny) (ny) o ny a (ny) o nv > -J ?16. fny) ? o o ? ? o ny o (ny) ny ny (ny)17. + + +(ny) ny 0 ny ny (ny) o (ny) (ny) o o nyjelmagyarázó: -f- -f- = ifién erős színképvonal ny - nyom+ = erös színképvonal (ny) — gyenge nyomny! K prös nyomo = nincs színképvonal? = bizonytalan színképvonalBár a réztartalom kiugró értékeire is van példa a szegélysávok elemzései között,a legtöbb sáv réztartalma mélyen a pátvasérc átlagértéke alatt marad. Általánosbányaföldtant megfigyelés alapján a szegélyeket a szulfidásványok és így a réztartalomviszonylagos feldúsulási helyeinek tekintjük. Az eddig készített elemzésekszáma és a megmintázott térfogatok nem elég nagyok ahhoz, hogy a szegélyek réztartalmáta pátvasérccel szembeállítva érctestek méreteiben tisztázni tudjuk. A sávásványos összetétele és réztartalma között szembetűnő összefüggés nem fedezhető fel.A szegélysávok Pb-tartalmát Simó B. analitikai eljárással meghatározta, eredményeia 2. táblázatban szerepelnek. Az elemzési sor jól tükrözi a Pb-tartalom háromnagyságrenden keresztül változó, egyenlőtlen eloszlását, amely 0,2%-os értékkel ériel maximumát.

A pátvasérc- és pátszegély-minták színképelemzéssel kimutatható nyomelemeinekmegoszlását a 3. táblázat mutatja.be (Földvári A.-né). A nyomelemtársaságjellegzetes tagjaiként pátnál a Sr, V (Ni, Li)-t, pátszegélynél Ag, Zn (Cd) és Ga-temeljük ki.B) BarnavasércSzerkezet. A barnavasérc képződésmódja s ezzel együtt fajtája is igen sokféle,ennek megfelelően szerkezete is rendkívül változatos. Szemcseközökön át ható egyenletes,lassú oxidáció révén, amelyet jelentősebb oldóhatás nem kísért, a pátvasérc legfinomabbszerkezeti jellegeinek megőrzésével — szinte csak színváltozással — alakulhatottát barnavasérccé. Az ilyen ércfajtári, amely szemcsézettségét is megőrizte —szín alapján —, különösen élesen megfigyelhetők a metaszomatózis helyi egyenlőtlenségei,az elsődleges fémeloszlás változatos (töredezett, breccsás, felmorzsolt) szerkezetirajzokban kifejeződő jelentős értékkülönbségei.A barnavasércképződés leggyakoribb módjánál kilúgzás kíséri az oxidációt s apátvasérc könnyen oldható alkatrészei (főként Mg-, Ca-karbonát) részben vagy teljeseneltávoznak. Ez lényeges térfogatcsökkenést eredményez, ami a barnavasérc21. ábra. Sugaras-kérges, eseppköves limonit. Term. nagyság fele. (Foto: Domök)állományának földes likacsosságában nyilvánul meg. Az átszivárgó (feltörő vagyleszálló) oldatok a kilúgzott alkatrészek helyébe újat (mész, kovasav) rakhatnak le,ezzel a kiválási formáknak megfelelően a barnavasérc szerkezetét tovább módosítják.Azok a barnavasércfajták, amelyek fotömegét alkotó limonit ugyan helyben építődöttát a pátvasércbŐl, azonban az érc járulékos alkatrészeinek kioldásával vagyátrendezésével bennük más új kiválási formák is érvényesültek, a pátvasérc elsődlegesszerkezeti formáit egyre határozatlanabbul őrzik.A bar na vasércképződés igen sok esetben az érc limonitanyagának oldat vagyhidroszól alakjában történő áthalmozásával járt együtt. Az anyagszállítás és kiválásaz érces képződmény — tektonikusán előkészített — hasadék- vagy kürtőszerű, termálisvagy karszt járataiban vagy az érctelep felszínén játszódott le. Az áthalmozott

arnavasérc részben kérges, részben okkeres állományú. Szerkezetét a vashidroxidanyagkiválásának kolloidkémiai fettételei szabták meg, így gömbhéjai, fürtös, vesésformák jutnak rajta kifejezésre. Kedvező körülmények között rostos szerkezetű kér-22. ábra. Romboéderes és sejtes (jobb alsó sarok) limomtrekcszekrészlten oxidált pátvasércben. lOOx (Foto: Pellérdyné)ges vagy eseppköves glaskopfok (vaskobakok) is képződtek (21. ábra). A szíeroszideritesérc oxidációjából keletkezett barnavasérc annak szerkezeti jellegeit örökölte.Szövet. Az ércanyag finomabb felépítésén rendkívüli sokrétűséggel bontakozikki a ]imonit 0sodás előrehaladtával a pátvasérc romboédercs hasadási lapok által23. ábra. Barnavasérc íinomabb szerkezete, ívelt limonitkérgekközütt laza vasokker. 50 X (l r otu: Pellérdyné)meghatározott, egyenes-sárkos formaelemeinek (22. ábra) fokozatos átépítődéseívelt-gömbös kolloidformákká. Az oxidáló hatás érvényesülésének módja (erőssége,üteme) azonban a közreműködő tényezők változékonyságának és különböző talál-

kozásának megfelelően, térben és időben annyira változó, hogy az oxidáció termékekéntképződő barnavasérc szövete egyedi vonásaiban nem is jellemezhető.A limonitosodás mindig a szideritszemek szegélyéről a romboéder szerinti hasadássíkjai mentén hatol az ércszem belsejébe. A kezdeti oxidáció során fellépő limonit-rombuszhálót(22. ábra) azonban az anyag teljesebb átépitődése és a dolomitanyagkilúgzódása esetén fokozatosan ívelt limonitrekeszek kialakulása váltja fel(23. ábra). Az átépítődés sokrétűsége éppen az átmeneti, vegyes szöveti formákgazdagságában jut kifejezésre. A teljesen oxidált vasérc jellegzetes szövetének vázátívelt, dehidráltabb limonitrekeszek építik fel, amelyek közeit okkeres, szennyezettebb,szerkezetnélküli vasoxidhidroxid tölti ki. A rekeszek alakja, mérete, illeszkedéseszélsőségesen változó. Azoknál a típusoknál, amelyeknél a limonittá oxidálódásta pátvasérc anyagának részleges vagy teljes szferoszideritesedése előzte meg, azívelt kolloídformák még a szferosziderit jellegzetes sugaras-gömbös elemeivel iskombinálódnak.A pátvasérc vasanyagára nézve megadott leegyszerűsített átalakulási folyamatmegjelenési formái a barnavasércfajták között az említett okokon kívül azért isannyira változatosak, mert a vasérc járulékos féméi (Mn, Cu) egységes és nagyjábólegyenletes eloszlású elsődleges ásványaik kereteiből kilépve másodlagos átalakulásaik(új ásványok képződése, helyi dúsulások) önálló pályáira lépnek s ezáltal azércanyag egyneműségét még jobban megbontják.Ásványos összetétel. Barnavasércnek az érces képződmény felszíni oxidálófolyamatok hatására átalakult másodlagos termékét nevezzük, amelynek átlagosBe-tartalma legalább 34%. A közvetlen kohászati felhasználhatóság alapján végzettelhatárolás igen sokféle képződésmódú és felépítésű ércfajtát von egybe, amelyekásvány gazdagsága is igen nagy, Az alábbiakban nyújtott ásványtani ismertetés,amelynek alapját Koch S. nagypontosságú ásványtani feldolgozásai [20,21, 22] vetettékmeg, egyébként az arányok eltolódásával gyengébb vastartalmuk miatt baruavasércneknem minősülő oxidos másodlagos képződményekre („ankerít") is érvényes,ezért ezek külön ismertetésétől eltekintünk.A barnavasérc ásványai: limonit (goethit és lepidokrokit), hematit, piroluzit,pszilomelán, vád, kalkozin, kovellin, termésréz, kuprit, tenorit, azurit, malachit, termésarany,terméshigany, cinnabarit, terméskén, cerusszit, anglezit, kalcit, barit,gipsz, epszomit, melanterit, halotrichit, kakoxén.Limonit (Fe 20 3«xH 20) (goethit és lepidokrokit). A barnavasérc főtömegétalkotó limonit csodálatos szín- és formagazdagsága teszi a rudabányai külfejtés feltárásaitáttekintő képben éppúgy, mint apró részletek tekintetében oly széppé,változatossá. A vasoxidhidroxid képződésmódjának, dehidráltságának stb. megfelelőena színárnyalatok százaiban tarkáilik az okkersárgától a barnásfeketéig, acinóbervöröstől a sötétliláig.A rendkívüli színgazdagság finomabb anyagszerkezetben és anyageloszlásbanrejlő okait további vizsgálatok lesznek hívatva felderíteni. A sokféle megjelenésmódúlimonit Földvári A.-né és Koblencz V. DTA vizsgálatai szerint két ásvány, agoethit (a = FeO • OH) és lepidokrokit (y = FeO • OH) változó arányú keveréke.A limonit fokozottabb differenciálódását változatos kolloidformák kialakulásánakkíséretében a vashidroxidanyag áthalmozása tette lehetővé. A rostos szerkezetűkérgek (glaskopfok) pl. tiszta lepidokrokitból állnak (21. ábra). A limonit csipkefinomlikacsossága, hegyes, tornyos, cseppkőszerű alakzatai közbeiktatódó redukciós

szakasz (szferoszideritesedés, markazitosodás) termékei, amelyeket a iimonit álalakkéntőrzött meg.Hematit (Fe 2O a). Vasban különösen gazdag (60—70%), sötét színű „barnavasérc"-fajtákban,amelyek friss törési felületein helyenként a vascsillám igen aprópikkelyei is megcsillannak, hematit az uralkodó vasásvány. Felfedezéséhez FöldváriA.-né és Koblencz V. DTA vizsgálatai segítettek hozzá, amelyek a vegyi elemzésáltal kimutatott nagy Fe""-tartalommal arányos limonitot nem tudták kimutatni.Utóbb Fucks E. (Vasipari Kutató Intézet) röntgenvizsgálatai közvetlen bizonyítékotis szolgáltattak arra, hogy a hematitnak Rudabánya oxidációs övében jelentősszerep jut.Eddigi vizsgálatok a hematit pontos elterjedését nem tisztázták s a barnavasércalaktalan, földes tömegében a finomeloszlású hematit arányának megállapításaröntgenvizsgálattal sem ígérkezik könnyű feladatnak. A barnavasérc feketés színétcsak kis részben okozhatja hematit, mert a limonitnak is vannak sötét módosulatai,ezenkívül a másodlagos Mn-érceknek (piroluzit, pszilomelán) is jelentős szerep jut abarnavasérc sötétre színezésében.Piroluzit (Mn0 2)- Az elsődleges érc karbonátásványaiban elrejtett Mn-tartalomönálló ásványok alakjában csak a másodlagos ércben jelentkezik. Ezek közötturalkodó mennyiségű a piroluzit. A mangán eredeti, egyenletes eloszlásából kiszabadulvaerekben, fészkekben halmozódik fel. A piroluzit leggyakrabban alaktalan,földes tömeg, ritkán fémes csillanású, kristályos-rostos kérgek alakjában mutatkozik.Pszilomelán (Mn0 2• xH 20). Mennyisége alárendeltebb az előbbinél. Bársonyosfekete színű, rostos szerkezetű kérgei, eseppköves alakzatai nagyobb mangánfelhalmozódásoküregeiben lépnek fel. A tömeges barnavasérc fekete, mangános foltjainakegy részét (Felső-Deákbánya) ugyancsak pszilomelán építi fel, ez azonban inkábbcsak a kémiai elemzés (14. sz.) szulfát alakjában lekötetlen Ba-tartalmából derül ki.Vád (Mn0 2• xH 20). A mangánhab" szabálytalan bevonatai nagyobb mangánosfészkek ásványtani ritkaságai.Kalhozin (Cu 2S). Az elsődleges rézércek (kalkopirit, bornit) felszíni hatásokrabekövetkező átalakulásainak első — nem mindig közbeiktatódó — állomása a kalkozin.A többnyire alaktalan kalkopirit repedéshálózatból kiindulva fokozatosanépítődik át ugyancsak alaktalan, szürke, gyenge fémfényű kalkozinné. Tekintettelarra, hogy az oxidációs övben ez az ásvány sem állandó, nyomai inkább csak nagyobb,elsődleges rézfelhalmozódások magjában maradtak fenn.Kovellin (CuS). A rézindigó a kalkopirit—kalkozin halmazok felületi átalakulásiterméke. Az ércszemek felületén többnyire csak vékony, hártyaszerű bevonatotalkot, amelynek karéjos-ujjas terjeszkedése az ércszem belseje felé leginkább csakmikroszkópi csiszolatokon figyelhető meg.Termésréz (Cu). A kalkozinnal és kovellinnel ellentétben a termésréz azok közéa másodlagos rézásványok közé tartozik, amelyek többnyire már nem az elsődlegesrézércek helyben történő átépítődésével keletkeztek, hanem a réztartalom vándorlásának,rendkívüli mértékű feldúsulásának állomásait képviselik.A leszivárgó víz könnyen oldható sók alakjában a mélység felé szállította azérces tömeg — átlagosan 0,'15%-ot elérő — réztartalmát. A repedések, üregrendszerekbizonyos szakaszain — anélkül, hogy állandó vízszinttől vagy egyéb tényezőtőlfüggően egységes cementációs öv alakult volna ki — a réz az oldatokból termésalakbancsapódott ki. így alakultak ki azok a sok-kilós termésrézfészkek, amelyek Rudabányaelső bányászati virágzását okozták, s amelyek — csekély töredéket képviselő

— gyűjteményekbe került darabjai a rudabányai rézásványok világhírét megalapozták.A termésrézleletek utolérhetetlen gazdagságú formakincse és megjelenésbeliváltozatossága, amellyel híres és gazdag réztelepek sem tudnak versenyezni, a rudabányaioxidációs öv jelenségeineksokrétűségében leli magyarázatát.A rézkiválás feltételeinek és körülményeineksokfélesége nyilvánulmeg a kifejlődés ezernyi módosulatában,a mohaszerü, finom rézfonadékoktólaz ágas-bogas, indaszerűvagy dendrites képződményeken átaz oktaéderes vázkristályokig vagytömör oktaéderekig (24. ábraj.Termésrézben leggazdagabb arudabányai oxidációs öv felső, csaknemteljesen lefejtett szakasza volt.A mai feltárásokban egyre ritkábbaka termésrézleletek, sgazdagság,szépség tekintetében messze elmaradnaka 30—•'10 év előttiektől.Kuprit (CugO). Megtaláljuk azelsődleges rézszulfidok helyben képződöttmállástermékeként tömeges,többé-kevésbé szennyezett alakban(téglaérc)". A barnavasérc finom eloszlású,szórt réztartalmának cz aleggyakoribb megjelenési formája.A termésréz közvetlen átalakulásitermékeként is elterjedt. Azoxidáció csaknem teljessé is válhatik.így keletkeznek a gyönyörűenfejlett, 3—4 cm nagyságot is elérőoktaéderes kuprit-álalakok (25,ábra). A termésréz oxidációja révénkeletkezett kuprit többnyirefinomszemcsés, tömeges. Jól fejlett,24. ábra. Knpritnsodott és malachitosodott oktaéderes parányi kristályok legfeljebb a kupritapró üregeiben akadnak.termésréz-vázknstályrsoport, Tcrm. nagyság fele.(Foto: Dömök)Újabb oldódás és áthalmozásrévén képződtek a kuprit igen tiszta, formagazdag, jól fejlett kristályai. Ilyen előfordulásoklepusztulásából kerülhettek a kuprit jól fejlett rombtizenkettŐs kristályaiaz Andrássy I. barnavasércét (IV. felvonó alatti fejtés) fedő miocén agyagba(„lóhús") is.Tenorit (CuO). Viszonylag ritkább — vagy nem elég kiterjedten megvizsgált —a fekete rézoxid. Kalkopiritcsomók oxidációjából erednek helybenmaradt vagyrövid távolságra szállított, koromszerű bevonatai.Azurit (Cu 3[OH] 3[CO : iy. Az ismételten oldatba jutó réztartalom az oxidációs

öv körülménycinek megfelelően olykor azurit alakjában csapódik ki. Vékonybevonatai, fürtös halmazai eléggé elterjedtek. Fennőtt, 3—4 cm hosszúságot iselérő, jól fejlett táblás kristályai a legnagyobb ásványtani ritkaságok (26. ábra).Malachit (Cu 2[OH] 2C0 3). A sok fokozatonkeresztül átalakuló réztartalom végsőterméke a malachit. Közbülső fokozatokkimaradásával keletkezhetik közvetlenülaz elsődleges rézszulfidokból is. Leggyakoribbmegjelenése termésréz közvetlen vagykupriton át vezető átalakulásából származik.Finomszemcsés, fürtös halmazai vagybársonyos fényű, tű alakú kristályai vékonyabbvagy vastagabb bevonatkéntborítják a termésréztömegeket. Vékonyabb,mohaszer fl termésréz-alakzatokteljesen át is alakulnak malachit-álalakká.Az igen ritka, jól fejlett, ragyogó,1—2 cm-es kristályokból, kristályhalmazokbólálló malachitfészkek, amelyek Ru­25. ábra. Oktaédere3 kuprit ájalakok termesrézután. Term. nagyság. (Foto: O&mök)dabánya legszebb ásványtani nevezetességeiközé számíthatók, harmad- vagynegyedízben is oldatba jutott és malachitként kikristályosodó réztartalom kiválásformái (27. ábra).26. ábra. Kalcitbélelésü barna vasércüregben fennött azurit (baloldalt) ésmalachit (jobboldalt) kristálycsoportok. Term. nagyság 1/3-a.(Foto: Dömök)Termésarany (Au). Mikroszkópi kicsinységű pikkelyei kuprit-malachit társaságábanvoltak megfigyelhetők [21]. Az elsődleges szulfidok finoman eloszlott Au-tartalmaaz oxidáció során gyűlt össze látható aranyszemcsévé.Terméshigany (Hg). A nagyobb szulfidfészkekben megjelenő Hg-tartalmútetraedrit (schwazit) oxidációjakor,, amikor a fő alkotórészek karbonátos, szulfátos17 Rudabánya — 2/6 S

kötésbe jutnak és többnyire eltávoznak, a higany apró gömböcskék alakjábanmarad vissza [21].Cinnabarit (HgS). A tetraedrit szétesésekor felszabaduló Hg olykor finomszemű,.vékony bevonatokat alkotó, másodlagos cinnabarit képződéséhez vezet.Terméskén (S). Szulfidásványok szétesésekor felszabaduló kén néhol parányikristálykák alakjában jelenik meg.ábra. Kalcitbe vonató, barnavasércen sajátalakú malachit-kristályok, Term.nagyság 1/3-a. (Foto: Dömök)Cerusszit (PbC0 3). A galenit már a vasérc alapján megállapított oxidációs övalsó határa alatt jelentős mértékben átalakul cerusszittá, az oxidációs övben az átalakuláscsaknem teljessé válik. A cerusszit többnyire finomszemcsés, olykor finomporszerű galenit-zárványoktól fekete, fémes csillogású. Egyes nagyobb galenitfelhalmozódásoküregeiben jól fejlett, fennőtt kristályokban is megtalálható.Anglezit (PbS0 4). Nagyobb galenitfelhalmozódásokban a cerusszit alárendeltkísérőjeként néhol az anglezit is megtalálható, olykor parányi fennőtt kristályokban.Kalcit (CaC0 3). Az érces képződményt átjáró (feltörő vagy leszálló) oldatokcsaknem kivétel nélkül szállítanak kalcitot; ez okozza, hogy a kalcit ér- vagyüregkitöltés a barnavasérc mindegyik fajtájában igen elterjedt. Az üregek többnyirenem zárulnak el teljesen, így falukat a kalcit változatos, jól fejlett, többnyire romboéderesterrnetíí, fennőtt kristályai bélelik. Akadnak víztiszta kalcitfészkek(28. ábra), többnyire azonban fehér, zavaros kristályokból állnak, nem ritkán zöldre,sárgára, barnára vagy feketére színezi a vastartalom. Gyakran zár magába termésrezet,malachitot, azuritot.

Barit (BaSOJ. A pátvasérc barittartalma nem. vesz részt jelentősebben az oxidációsöv átalakulásaiban, így foltjai többnyire érintetlenül maradnak. Találunkazonban — bár jóval csekélyebb mennyiségben — új baritkiválásokat is, amelyeka BaS0 4legkésőbbi időig tartó vándorlását jelzik. A barit apró rózsákká rendeződő,táblás, fennőtt kristályai üregek falát bélelik, sőt malachitosodott termésrézszálakratelepülnek gallérként.Ü8. ábra. Kalcitkristály-csoport barna vasérc üregéből. Teria. nagyság fele. (Foto; Dömök)Gipsz (CaS0 4• 2H 20). Leszivárgó kénsavas oldatok — főként üregek, elhagyottvágatok falain - az érces képződmény mésztartalmából tűszerű, vékony, néhafecskefark-iker gipszkristályokat képeznek.Epszamit (MgS0 4• 7H 20). Szulfát os oldat hatására helyenként az érces képződménykioldható Mg-tartalmából üregek falain alaktalan keserűsó-bekérgezés alakul ki.Metanterit (FeS0 4• 7H 20). Csaknem kizárólag az elhagyott bányavágatokásványa, A leszivárgó szulfátos bányavíz cseppkövek, bevonatok alakjában választjaki a zöldgálicot,Halotrichit (FeS0 4• Al a[SOJ 3• 22H 20). Elhagyott bánya vágatokban — főlegszegélyek jelentősebb szulfidfelhalmozódásainál — a levegő páratartalma is megindítjaa hosszú, fehér, szakállszerű halotrichit-kivirágzások képződését.Kakoxén (Fe 3|OH 3|P0 4• 4% H 20). Züldessárga tűi ritkaságként jelennek meggömbös csoportokban a barnavasérc üregeiben, egyéb másodlagos ércásványoktársaságában.Vegyi összetétel. A barnavasércnek a másodlagos átalakulási folyamatok sokfélebefolyása miatt vegyi összetétel tekintetében is sokkal nagyobb a változatossága éssokkal szélsőségesebbek a helyi eltérései, mint a pátvasércnek. Célunk ez esetben isa típusként választott ércfajták összetételének beható megismerése volt. A 4. táblázatban20 db teljes barnavasércelemzést közlünk (ebből 17 db a Földtani Intézet,3 db [13,17, 20] pedig a Szegedi Egyetem Ásványtani Intézetének vegyi laboratóriumábankészült). Az elemzések, amelyeket növekvő Fe 20 3-tartalom szerint soroltunk fel,a bányászat során ércként fejtésre kerülő, jellegzetes, nagyjából egynemű alkotású17* _ 1/15 S

Barnavasérc4. táblázat1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 1 . 18. 19. 20..Százalék1SiO, .... 3,75 29,52 7,04 14,68 30,84 15,09 9,73 6,90 8,43 3,59 10,49 18,63 2,82 4,88 11,29 2,73 10,67 3,95 2.70 6,05TiO, nyom 0,2) nyom 0,14 0,12 0,12 0,27 0,09 0,36 0,14 — 0,45 — 0,10 0,19 0,40 — nyom nyom —,\UÖ 3.. . nyom 11,42 0,42 1,24 0,05 nyom 0,17 0,22 0,24 1,20 2,03 0,08 2,10 0,33 0,17 0,13 4,47 0,28 0,53 2,49Fe.,0 3. .. 9,35 26,71 38,02 46,56 48,81 50,46 58,00 58,71 60,79 61,54 66,75 67,49 71,06 71,28 72,76 72,68 72,76 77,45 79,13 79,31FeO .... 0,35 0,13 0,34 0,80 0,80 ? 3 0,17 0,11 0,07 — ? — ? ? ? — 0,00 — —MnO . . . 1,23 4.G3 2,81 0,38 0,72 2,43 3,46 2,99 1,30 1,29 0,98 1,79 1,64 4,39 4,54 2,84 — 0,73 4,01 —MgO .... 13,01 1,64 0,38 0,36 0,57 0,52 1,02 0,59 0,32 0,65 3,87 0,35 ' 2,99 0,98 0,95 2,35 — 0,70 0,72 —CaO 18,83 1,24 C,48 15,69 2,13 3,67 8,90 0,15 0,46 14,77 4,28 1,10 5,95 nyom nyom 6,06 nyom 0,87 0,32 —Na„0 ... 0,35 0,17 0,01 0,22 0,23 nyom 0,24 0,05 0,19 0,15 — 0,09 — nyom 0,02 0,12 — 0,01 0,15 —.K,0 .... 0,06 2,05 0,14 0,07 0,08 0,21 0,03 0,08 0,03 0,10 — 0,02 — 0,09 0,11 0,02 — 0,13 0,05 .—H aO+ .. 0,60 7,21 4,24 — 7,11 5,26 8,70 8,30 7,95 6,04 4,06 8,99 5,04 9,27 8,22 5,69 10,86 11,38 11,01 11,35H„0~ . .. 0,26 4,80 0,67 — 0,50 0,47 0,83 0,29 0,43 0,39 — 0,68 — 0,37 1,11 1,01 1,25 1,80 0,74 0,77P 2O s.... 0,41 0,48 0,33 - - 0,11 0,03 0,18 nyom 0,40 0,10 — 0,27 — nyom nyom 0,15 — 0,54 0,01 —CO, .... 29,58 1,83 4,69 — 0,80 0,95 5,70 0,39 0,17 9,04 7,99 0,55 8,94 nyom 0,44 6,36 — 0,62 0,62 —BaÖ .... 13,77 5,21 23,00 0,34 7,06 13,97 0,82 13,97 13,08 1,32 — 0,04 — 1,60 0,34 0,04 — 1,25 0,75 —so 38,82 2,96 12,11 — 0,80 7,08 2,70 7,29 4,95 0,10 — — — 2,26 — — — 0,74 — —s — — — 0,21 1,39 — — — 0,89 9,04 — 0,28 — 0,11 0,07 0,26 — — 0,16 —Izz. v. . . — — — 19,16 — — — — — — — — BaO 4,34Összes... 100,37 100,21 100,68 99,83 101,40 100,46 100,80 100,19 100,12 100,951100,15 100,81 100,54 100,00 100,31 100,84 100,01 100,45 100,90 99,97-00 S) 0,10 0,70 0,44 0,23 0,14 0,05 0,03 0,13 0,08Összes . .1100,371100,21 100,68 99,73 100,70 100,46 100,80 100,19 99,68 100,72!l00,15 100,67 100,54 99,95 100,28 100,71 100,01 100,45 100,82 99,97Lelőhelyek:1. Kristályos lilásbariia vasérc. Viluiosi kaiirra, felső szint, — Elemző: Simri B, — 2, Átmosott, morzsás barnavasérc, okkeres agyagzárványokkal.Vilmosi kamra, középső szint, 1519. pont. — Klemzö: Simó B. — 3. Sötétbarna, kristályos barnavasérc, vascsillámerekkel, kalcitos. Vilmosi kamra, felsőszint, 1787, pont. — Elemző: Simó B. — 4. Barnavasérc, fejtmény átiagininla. — Elemző: Toinay V. — 5. Földes barnavasérc, okkerfoltos, kovás. Vilmosikamra, felső szint. — Elemző: Toókos I. — 6, Baritos, kalcitos barnavasérc. Felsö-Deákbánya. — Elemző: Toinay V, — 7. Kávébarna, kristályosszövetű barnavasérc, Vilmosi kamra, felső szint. — Elemző: Nemes L.-né. — 8. Földes barnavasérc (limonit). Rudahegy. — Elemző: Toinay V. — 9. Vöröses-zöldesbarnavasérc. Vilmosi kamra, felső szint. — Elemző: Toókos 1, 10. Kagylós törésű, kovás, zöldesszürke barnavasérc. Vilmosi kamra, felsőszint. — Elemző: Nemes l,.-né, — 11. Világosvörös, földes barnavasérc. Andrássy II. — Elemző: Grasselly Gy.—Donáth É.— 12. Világos zöldesbarnás,kovás barnavasérc. Vilmosi kamra, felső szint, III. vágat. —Elemző: Nemes L.-né, —13. Földes barnavasérr, Andrássy I., DNy-i rész.—Elemző: Grasselly Gy. — Donálh É. — 14. Pszilomelános, tömött barnavasérc. Felső-Deákbánya. — Elemző: Toinay V, — iií. Kovás, piroluzitosbarnavasérc. Felső-Deákbánya. — Elemző: Toinay V. — Ifi. Feketésbarna barnavasérc. Vilmosi kamra, felső szint, III. vágat. — Elemző:Nemes L.-né. — 17. Sárgás, tömött barnavasérc. Andrássy I., ENy-i rész. -— Elemző: Grasselly Gy. — Donáth E. — 18. Kérges limonit. Vilmosi kamra,felső szint, III. vágat. — Elemző: Simó B. — 19. Oxidált szferosziderit miocén mállási felületen. X. D-i kamra, 1444. pont. — Elemző: Guzy K.-né.—•20. Vaskobak (Glaskopf). Andrássy I. — Elemző: Grasselly Gy. — Dottdth É.

ércfajtákat (a vegyi összetétel típuseseteit) képviselik, de nem ölelik fel a legtágabbszélsőségeket és nem fejezik ki szükségképpen az átlagösszetételt.A Fe 20 3hatalmas értékingadozásai az oxidációs öv anyagvándorlásának (kilúgzás,feldúsulás) ismeretében nem szorulnak bővebb magyarázatra. Az elsődlegesérc vastartalmának közel háromszorosára feldúsuló típusok teljes áthalmozás révénszabadultak meg eredeti szennyezéseiktől.A BaS0 4rendkívül nagy (24%-os) értékingadozásait elsősorban a metaszomatóziselsődleges hatásának tulajdonítjuk, amit a másodlagos folyamatok csak jobbankiéleztek. A 23% értékközben változó kovasav-tartalom esetében több érctípusnála fedőből eredő, leszálló kova savát itatásra gondolunk.A MnO-tartalom a Fe 20 3mennyiségétől függetlenül változik 0—4,6 értékhatárokközött. A másodlagos folyamatokban a mangán tehát már elszakad a vastólés helyi feldúsulásai—elszegényedései lényegesen meghaladják az elsődleges fémeloszlásegyenlőtlenségeit.A dolomitalkatrészek közül jelentős Mg-kilúgzás és másodlagos mészkiválásokrévén ismét a Ca jut lényeges túlsúlyba. Az Al 20 3-tártalom kiugrása az érctelep felszínénáthalmozott barnavasércfajta agyagos szennyeződésének tulajdonítható.A teljes elemzéssel bemutatott barnavasérc-minták közül 11-nek Simó B. meghatározásaiszerint alább közölt Cu-tartalmai mélyen a termelési átlagértékek alattmaradnak. Másodlagos folyamatok révén tehát már az átlagos réztartalom % részeszabad szemmel is látható rézfelhalmozódásokba jutott s csak 1 / 4-e maradt a barnavasércegyneműnek látszó alapanyagában.1. sz. elemzés. Kristályos, Ulásbarna vasérc 0,0862. sz. elemzés. Átmosott, morzsás barnavasérc, okkeres agyagzárványekkal 0,0623. sz. elemzés. Sötétbarna, kristályos bamavasére, vascsillámerekkel,kalcitos 0,1207. sz, elemzés. Kávébarna, kristályos szövetű barnavasérc 0,0309. sz. elemzés. Vöröses-zöldes bamavasére 0,00910. sz. elemzés. Kagylóstörésfl, kovás, zöldesszürke, bamavasére 0,01211. sz. elemzés. Világosvörös, földes bnrnavasérc 0,020[2. sz. elemzés. Világos zöldes-barnás, kovás barnavasérc 0,014i 7. sz. elemzés. Feketésbarna barnavasérc. 0,014IS. sz. elemzés. Kérges Ifonónit 0,02919, sz, elemzés. Oxidált szferosziderit miocén mállási felületen 0,003faÁtlagérték: 0,032%7 barnavasércminta színképelemzéssel kimutatható (Földvári A.-né) nyomelemeinekeloszlását az 5. táblázat mutatja be. Jellemzőként kiemelhető: Zn (Cd),As, Sb, V (Ni).C) Szferosziderites ércSzerkezet. A szferosziderites ércet másodlagos átalakulásának, természetesdüsulásának redukciós környezetben való lefolyása különbözteti meg a barnavasérctől.Kiindulási anyaga egyaránt lehet pátvasérc vagy barnavasérc, így felépítésbeliadottságait, ha kialakulása helyben történő átépítődéssel ment végbe,mindkettőtől átveheti. Teljes oldódással és áthalmozással járó szferoszideritképződésúj — vegyi üledékképződési — szerkezet kialakulásához vezetett,A helyben történő szferoszideritesedést az érctestet átjáró — többnyire fel-

BarnavasérctáblásatSorszámCu Pb CM Hg As Sb Sr Co Ni V Cr Ll Ga5. nv! ny (ny) o 0 o ? o (ny) o (nv) ? 7 ? o7. (ny)+•f n y o IlY ny o o (1 o O o o9. (ny) •o (ny) 0 o > ? o ? 0 7 (ny) 0 o o10. (ny) ö íny) í o o («y) ? ny 7 ny ny o ? 012. nv o (ny) + (ny) o n\ T (ny) 7 7?ny ("1 o o15. (ny) o (ny) 0 (1 o (nv) (ny) 7 o 3 ny 0 7 (ny)17. ny n y (ny) 0 o o ? o (ny) (ny) J ny 0 a 5törő — termális oldatok idézték elő. Az átalakítás lényege: 1. pátvasérc esetébena metaszomatikus ,,sziderit" romboéderes kristályainak felbontása, kristályrácsábabeépült szennyezéseinek kioldása és a tiszta FeCGyanyag sugaras-gömbös átkristályosítása;2. barnavasérc esetében az érc limonitos részeinek vísszaredukálásaés a FeC0 3kristályosítása az oldható szennyezések eltávolításával.Az átalakulás mindkét esetben az oldó hatás érvényesülésén fordul meg. A metaszomatikusérctcstek az ércképződés utóhatásaként feltörő termák számára sokkalkevésbé bizonyultak átjárhatónak, mint az egykori dolomit kiindulási-anyag.A szferosziderites átalakulás tehát főként a termavezető hasadékok környezetéreszorítkozott, s viszonylag ritkán, hasadékokkal sűrűn átjárt és termával bővenellátott érctest esetében terjedt ki annak teljes tömegére.Ebből következik, hogy önálló szferosziderites érctestről Rudabányán csak néhányesetben beszélhetünk, ezeknek is ritkább hasadékhálózat közeiben van érintetlenülmaradt magjuk". Legtöbbször a pát- vagy barnavasérctestet átjáró hasadékokkörnyezetében találunk változó szélességben szferosziderites részleteket.A szferosziderites érc fő szerkezeti jellemvonása a likacsosság. Találó is ráa rudabányai bányászelnevezés: salakos érc. Az érc valóban salakszerű az apróbbnagyobb,gömbölyű vagy elnyúlt üregek tömegétől. A „salakosodást", az üregekkeletkezését az eredeti ércanyag jelentős részének kioldása s a megmaradó részanyagtömörüléssel járó szerkezeti átépítődése tette lehetővé. Az üregek alakjában,nagyságában, elrendeződésében a hasadékok felőli .átjárhatóság jut kifejezésre.A szferosziderites érc érintkezése az át nem alakult ércanyaggal a hasadék- és repedéshálózat„udvarának" megfelelően karéjos és az átmenet többnyire fokozatos.Ahol a szferoszideritesedés a pátszegélyt is elérte, ott az jelentős anyagi és szerkezetiváltozáson ment keresztül. A szideritnek szferoszideritté, a piritnek markazittá(melnikovittá) való átalakulása, valamint a barit porlódóvá válása a szegélyfinomsávos szerkezetét egyenetlenebbé, elágazóvá tette. A pátszegély szferoszideritesedéseszerkezetét általánosságban lazábbá, likacsossá, morzsálódóvá tette.Likacsosság jellemző az áthalmozással képződött szferosziderites érctömegekreis. Ezeknél a likacsok gyakran nagyobbak, olykor (különösen a felső-pannóniai alapképződményben)sokszögletűek, s eloszlásukban, irányítottságukban rétegességpadosságjut kifejezésre.Szövet. A másodlagos vasércfajták kialakulásának redukciós környezetbenlejátszódó (szferoszideritképző) folyamata nem kevésbé bonyolult, mint a barna¬vasércképződés, így a szferosziderites érc szöveti változatossága sem kisebb azénál.A szferosziderites érc építő elemei apróbb-nagyobb, sugaras-rostos szerkezetű,

többé-kevésbé tökéletesen fejlett szferoszideritgömbök. Ezek sűrű, tömött illeszkedéseritka, legtöbbször lazán, apróbb-nagyobb üregeket közrefogva vagy áthidalvasorakoznak egymás mellé. A szferoszideritgömbök rostozottsága, tisztaságaképződési szakaszonként (gyakran gömbhéjanként) eltérő. A gömbök magjábangyakran idegen ásvány, vagy át nem alakult ércszem található (29. ábra).A szferosziderites ércfajtákon érdekesen tükröződnek az átépítődés finomabbszerkezeti adottságai. Pátvasérc átalakulásakor pl. a pátszem romboéderes hasadásuk,ábra. Kifelé növekvő vastartalmú kérges szferosziderithalmazok.Középen, léces barit. 50X (Foto: Pellérdyné)irányai szabják meg a szferosziderit-hidak elhelyezkedését. Barnavasérc szferoszideritesedésénéla dehidráltabb, tömörebb kérgek nehezebben esnek áldozatul, ígya szferosziderit felemésztetlen maradványként körülnövi őket. A belső, maradéklimonitzárvány jól megkülönböztethető a szferosziderit külső felszínén későbbioxidáció hatására kialakuló utólagos Iimonitkéregtől.Ásványos összetétel. A szferosziderites ércnek nincs gyakorlati meghatározása.A bányászat kezdete óta, kb. azonos fémtartalma folytán a barnavasérccel közöstermékként kezelték, s megkülönböztetését a felhasználás gyakorlati szempontjainem írták elő. A különválasztást most is csak a tudományos tárgyalás elvi helyessége,a ,,szürke" bamavasére megjelölés önellentmondásának kiküszöbölése kedvéértvégezzük cl. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy az összefonódó ércfajtákkülön kezelése a jövőben sem válik indokolttá. A legnagyobb összefüggő szferosziderittesteketaz Istvántelek és Andrássy I. földalattibamavasére' ?fejtései tárták fel.Szferosziderites ércként ezek szerint az érces képződmény redukciós körülményekközött képződött másodlagos termékét tárgyaljuk, amelynek átlagosFe-tartalma a barnavasércét (34%) eléri. E változatos alkotású csoport felépítésébenaz alábbi ásványok vesznek részt: szferosziderit (ankerit), markazit (melnikovit),kalkopirit, termésréz, kuprit, malachit, kalcit, aragonit, barit, kvarc, agyagásványok.Ezekhez járulnak még a ,,szigetek"-ként fennmaradó kiindulási ércanyag(pátvasérc, barnavasérc), valamint a részleges oxidáció révén képződő harmadlagosbamavasére előbbiekben már ismertetett ásványai.

Szferosziderit (ankerit) ([Ca, Mg, Fe] C0 3). A termális, illetve édesvízi ásványképződéskörülményei között lejátszódó szferosziderítkiváiás kristályosodási feltételeirendkívül sokfélék voltak. Az ásványhalmazon többször csak a sugaras,rostos kristályosodásra való hajlam figyelhető meg, máskor szabályos kristálygömbalakult ki. Általánosságban a szferolitos szerkezet annál tökéletesebb, minél tisztábba kristályosodó oldat. Az utolsó kiválások, az üregek bélelései képviselik mikroszkópivizsgálat szerint is a legtisztább szferosziderit-anyagot, és ezeken ismerhetők felszabad szemmel vagy kézi nagyítóval a legszabályosabb — többnyire barnás színű —30. ábra. Tömött magú kristályos-rostos kérgü nagy szferoszideritgömbök, aprógömbös hidakkal, IOOX (Foto: Pellérdyné)szferosziderit-halmazok (30. ábra). A halmazok mérete néhány (i-tó\ 5 mm-igváltozik. A fennőtt szferosziderit-halmazok vegyi tisztaságát Grasselly Gy.—DonáthÉ. alábbi elemzése mutatja be. SiO, = 0,35%, Fe 20 3* = 48,63%, MnO = 1,75%,MgO = 2,01%, CaO=7,76%, C0 2= 39,35%, CuO=0,55%.A szferosziderites ércfajták főtömege Földvári A .-ne es Koblencz V. DTA vizsgálataiszerint tiszta szideritnek minősül. Bár a mikroszkópi vizsgálat több anyagonkimutatott olyan ércrészleteket vagy egyes gömbhéjakat, amelyek a szideritnélkisebb, de a kalcitnál nagyobb törésmutatójuk alapján ankeritnek gyaníthatok, azankerit jellegzetes hőbomlási csúcsai egyik felvételen sem jelentkeztek.Markazit (FeS 2). A szferoszideritesedés redukáló körülményei között H 2Sjelenlétére mindig számíthatunk. Szulfuráló hatás a frissen képződött szferoszideritenis több helyen érvényesült. Eredményét, a szabálytalan gömbös bevonatok,,kérgek alakjában megjelenő markazitot, a szferoszideritesedést kísérő új ásványképződésnektartjuk. Bizonyos áthalmozással, átépítődéssel kapcsolatban a kiindulásiércanyag piritje (szegélyek) is átalakulhatott markazittá, de a markazithalmazokpiritesedésére is mód nyílt.Kalkopirit (CuFeS 2). Nagyobb markazitfészkekben ásványtani ritkaságkéntkalkopirit fennőtt kristályai jelennek meg (Istvántelek), Ezeket a szferoszideritesedéstkísérő új ásványkiválásoknak tartjuk.* Összes vas Fej,0 3-kéiit meghatározva.

Termésréz (Cu). A vándorló réztartalmú oldatok cenientációja — bár a szferoszideritesedésneknem jellegzetes kísérője — mind a szferoszideritképződés során,mind pedig utólag a kialakult érctest repedései mentén bekövetkezett. Apró termésrézzárványokgyakorinak mondhatók a szferoszi dérit anyagban, nagyobb ágasbogastermésrézképletek pedig repedések, üregek mentén szabadon fejlődtek (31.ábra).31. ábra. Szabálytalan, indaszerü termésréz vázkristály-csoport. Term. nagyság 1/4-e. (Foto: Domök)Kufrit (Cu 20). Sajátalakú, apró kristályait, — minthogy a szferoszideritanyagzárványaként ismerjük —, a szíeroszideritképződéssel egyidejű vagy azt megelőzőásványképződménynek kell minősítenünk.Malachit (Cu 2J0H] 2C0 3). A szferosziderites ércben a réz leggyakoribb formája.Apró, sajátalakú kristályai egyidejű képződményként vagy utólagos bekérgezésalakjában egyaránt elterjedtek. A malachit a szferosziderites érctestekben általábanfinomabban és egyenletesebben szétszóródott, mint a barnavasércben.Kalcit (CaC0 3). A több szakaszban megismétlődő kalcitkiválás a szferoszideritesérctestekre is jellemző. A legkorábbi — sugaras-rostos szerkezetű — kalcitbekérgezésekkiválása a szferoszideritképződés utolsó szakaszaival váltakozik.Későbbiek során az érctest repedései mentén, réseiben nem egyszer kristályos, fehérkalcitbevonatok képződésére került sor,Aragonü (CaC0 3). A helyben átépítődött szferosziderites érctestekben helyenkénthófehér, finomrostos aragonitbekérgezést is találunk a termális működés tanúja-

ként. Az aragonitot bevonó, jól fejlett, barna szferosziderit-kristálygömbökbőlálló hártya jelzi a szferoszideritkiválás továbbfolytatódását.Barit (BaS0 4). Szferoszideritesedés során az érc eredeti, nem egyszer igen durvakristályos baritja finom kristálytöredékekből álló porrá hullik szét. A porló baritanyagota szferoszideritváz gömbölyű üregei zárják magukba. A barit felületénekily módon való megnövekedése oldhatóságát is növelte, igya baritanyagnak szivárgóvízben oldódása és áthalmozása révén repedések, üregek falain sugaras-rostos baritbekérgezésekképződtek.Kvarc (Si0 2). A helyben átépítődött szferosziderites crctestek repedéseibenutólagos anyagvándorlás helyenként rostos kovasavkiválásokat eredményezett.Az áthalmozódás útján képződött szferosziderites érc kvarcanyaga túlnyomó részbenüledékes törmelékanyag hozzákeveredéséből származik.Agyagásványok jelentősebb mennyiségben ugyancsak üledékes szennyezéskéntaz érctelep felszínén történő áthalmozásból eredő érctestekben találhatók meg.Vegyi összetétel. A szferosziderites érc vegyi alkotásának jellemzésére az ÁllamiFöldtani Intézet vegyi laboratóriumának típusos ércmintákon végzett alábbi7 teljes elemzését mutatjuk be (6. táblázat).Szferosziderites érc6. táblásat1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.Százalék21,58 8,50 11,78 1,50 1,82 0,42 1,070,54 0,10 0,43 0,20 0,19 nyom 0,125,31 1,83 3,67 1,29 1,57 0,04 —10,19 3,14 19,41 10,98 8,52 3,59 3,44FeO 23,48 43,18 27,69 40,80 41,04 47,06 47,52MnO 1,55 2,87 0,42 0,34 1,16 1,97 0,86MgO 0,89 1,94 0,84 0,70 1,27 2,50 2,73CaO 3,84 6,92 5,14 6,78 4,40 6,57 6,99Na 20 0,21 0,08 0,19K.O 0,13 0,04 0,134,26 0,82 1,76 1,16 0,55 0,46 0,76^H„0 0,62 0,22 0,42 0,16 0,16 0,12 0,19PA 0,46 0,12 0,25 0,55 0,36 0,052 0,015co, 20,70 26,18 26,13 34,18 31,40 36,68 36,34so s0,37 3.89 0,61 0,53 0,45BaO 0,26 0,62 0,38 0,28 0,92 0,31 0,16S 2,06 3,03 0,86 1,02 0,34 0,11CuOösszes 100,67 100,70 100,62—0 0,17 0,05100,53 100,57Lelőhelyek:1. Kovás szferosziderites érc. Andrássy L, földalatti fejtés, 1756. ponttól 15 rxi. Elemző; Toókos Ildikó.2. Tömött, szürke szferosziderites érc, üregek mentén bamidó, X. D-i kamra, tömedékszint, 1193. pont. —Elemző: Toókos Ildikó.3. Szferosziderites érc. Andrássy I., földalatti fejtés, új szállítóvágat, 1772. pont. — Elemző: ToókosIldikó.

4. Szferosziderites érc. Andrássy I., földalatti fejtés, 1756. pont. — Elemző: Toókos Ildikó.5. Szferosziderites érc. Andrássy I., földalatti fejtés, régi tömedékvágat— Elemző; Toókos Ildikó.6. Vörösesbarna szferosziderites érc. X. D-i kamra, 999 pont. — Elemző: Guzy Károlyni.7. Salakos, sárgásszürke szferosziderites érc. X. D-i karma, lömedéksziiit, W>. punt. — Elemző: GuzyKárolyní.A minták, amelyeket lehetőség szerint kevéssé oxidált anyagból választottunkki, nagytisztaságú sziderites vasérc egyenletes vegyi összetételét tükrözik. A szferoszideritesérc fémeloszlása sokkal kiegyenlítettebb, mint a barnavasércé. Karbonátosalkotásának megfelelően nem ér el olyan kiugró értékeket, mint az áthalmozássalfeldúsult limonit, de túlságosan fémszegény részek sem akadnak az érctestben.Az érc Fe : Mn aránya kisebb a többi ércfajtákénál. A szferoszideritesedés,amely önálló Mn-ásvány képződését nem tette lehetővé, elősegítette a kiindulásiércanyag Mn-tartalma részleges kioldódását.Feltűnő a dolomitalkatrészek csekély mennyisége és az Mg-nak a Ca-hoz viszonyítvais igen alárendelt szerepe. A sziderites metaszomatózis után visszamaradtMg — éppúgy, mint a limonitosodás folyamata közben — jelentős részben kioldódott,a Ca-t viszont utólagos mészkiválás szaporította.A BaO mennyisége legtöbb elemzésnél jóval alatta marad a pátvasérc átlagának.A szferoszideritesedést kísérő — már említett — baritporlódás révén az érctestfinoman eloszlott barittartalma csaknem teljesen kioldódhatott. A Si0 2mennyiségecsak áthalmozással képződött szferoszideritfajtákban kiugró, üledékes kvarcanyaghozzákeveredése folytán.A szferosziderites érc szulfidtartalma — főként markazit — az átalakulástkísérő H 2S-hatás folytán a többi ércfajtákénál jóval nagyobb. Egyenlőtlen eloszlásátaz elemzések tág határok között ingadozó értékei jól érzékeltetik.Az ércanyag átlagosan igen csekély, 3 nagyságrenden keresztül változó, egyenlőtleneloszlású Cu-tartalmát Simó B. alábbi meghatározásai szemléltetik:%t. sz. elemzés. Szferosziderites érc 0,0332. sz. elemzés. Tömött, szürke szferosziderites érc, üregek mentén barnuló 0,0123. sz. elemzés. Szferosziderites érc 0,0214. sz. elemzés. Szferosziderites érc 0,1335. sz. elemzés, Szferosziderites érc 0,0130. sz. elemzés. Vörösesbarna szferosziderites érc , 0,0057. sz. elemzés. Salakos, sárgásszürke szferosziderites érc 0,007Átlagérték: 0,032%Szferosziderites érc7. táblásatSorszámCu Pb Ag Zn Hg As Sb Sr Co Ni V Cr Li Ga1. ny I o o (ny) ? (ny) ? ny ny o ? (ny)5. nyí o (ny) (ny) o ny o ny íny) ny ny o (ny) (ny)6. ny o (ny) ny 0 o o (ny) 5 (ny) ny o o (ny)7. ny o (ny) (ny) 0 o o ? ? ny o•?(ny)

A szferosziderites érc színképelemzéssel kimutatható (Földvári A.-né), nyomelemeinekmegoszlását a 7. táblázat tünteti fel. Jellemzők: Sr, Ni, V, Ga.D) Hematitos-kovás vasércSzerkezei. Az alsó-deákbányai, részben üledékes eredetű hematitos-kovás vasérceltérő képződése folytán szerkezetileg is lényegesen különbözik a többi vasércfajtától.A szeizi rétegsor elsődleges, üledékes vasfelhalmozódásai a kiindulásianyag azon részlegét képviselik, amely a metaszomatikus átépítődésben nem vettrészt. A hematitos metaszomatózisnál teljes anyaghelyettesítésről a kovás-márgásüledékanyag nagyfokú vegyi alkalmatlansága folytán sem lehetett szó. Az ércanyagszerkezetét ezért az eredeti üledékes rétegesség jellemzi, amely valóságos— elválásokban is mutatkozó — nem lemintázott szerkezet. A metaszomatózisanyagátrendeződéseinek egységei a rétegek voltak, rétegek egybeforrására alig vanpélda. Az anyagszállítás és utólagos ásványkiválás (barit, kvarc) pályái is főkénta rétegrések voltak. A másodlagos ércátalakulás csekély mértéke folytán szerkezetmódosítóhatása alig jelentkezik.Szövet. A deákbányai érc üledékes jellegzetességeket őriz szöveti formáiban is.Szideritje rojtosan illeszkedő, nagyjából egyenlő méretű szemeivel üledékes kiválásróltanúskodik. Különös szöveti formát képviselnek egyes szideritrétegek„gyűrűs" szemű részletei. Ezek valamikor kötőanyagba ágyazott, többé-kevésbésajátalakú szideritszemei a kötőanyagot kiszorítva, többnyire az eredetihez képestellentétes orientációval teljes összeforrásig továbbnövekedtek. A „gyűrííződés' -tüledékképződés utáninak, esetleg a metaszomatózis — szideritrétegen belül szideritetszolgáltató — hatásának tulajdonítjuk.A hematitos metaszomatózis, amely főleg a rétegsor homokkőrétegeit alakítottaát, előbb a kötőanyagot szorította ki, majd részlegesen vagy teljesen a homokkőszemeketis felemésztette, s helyükbe hematitot választott ki. Mikroszkópi képbena nagyobb homokszemek maradványai csipkézettnek tűnnek, a szélükről benyúlóhematit-pikkelyek folytán. A hematitkiválás során a korábbi szideritanyag egyrésze is felemésztődött, illetve átépítődött.A hematitképződés utáni ásvány ki válások a barit és a kvarc. Réskitöltésekalakjában meglehetősen gyakoriak. A barit a sziderit és hematit rovására, a kvarcpedig a barit rovására terjeszkedik igen változatos kiszorítási formák kialakulásával.Ásványos összetétel. Hematitos-kovás vasércként az Alsó—Deákbánya üledékesmetaszomatikuseredetű ércét tárgyaljuk, amelynek átlagos Fe-tartalma a barna¬vasércátlagot alig éri el. A rétegsor metaszomatózis révén át nem hematitosodottrésze, amely csupán az üledékes szideritfelhaímozódást tartalmazza, nem minősülércnek.Az ércanyag felépítésében (a homokkő-márga rétegsor maradék-ásványainakleszámításával) a következő ásványok vesznek részt: sziderit, hematit, pirit, kalkopirit,barit, kvarc, valamint az ércásványok felszíni oxidációja révén képződő,a barnavasérccel egyező kifej lődésű mállási termékek.Sziderit (FeC0 3). 0,5 — 10 cm vastagságú rétegei csaknem tisztán szideritbőlállnak, kevés kvarc, agyagásvány szennyezéssel. A sziderit fehér, olykor krémszínű vagy kissé szürkés. Részben hematitosodott rétegek vöröses színt kapnak.A szemnagyság 0,1 — 10 mm között változik, vastagabb rétegek többnyire durvábbszemcséjűek. Jól fejlett kristályai nem ismeretesek.

Hematit {Fe 30 3). Többnyire egészen finomszemű, földes tömeget alkot; erekben,fészkekben azonban a vascsillám-kifejlődés is gyakori. Az utólagos anyagátrendeződésrévén kialakult vascsillámfészkek pikkelyei általában néhány mm-esek.Pirit (FeS 2). Apró, sajátalakú szemekben hintve, vagy nagyobb szulfidfészkekbevonatai, fennőtt-kristályos halmazai alakjában eléggé elterjedt.Kalkopirit (CuFeS 2). Csekély mennyiségben hintve, vagy fészkekben, erekbenfelszaporodva többnyire a pirit kíséretében jelenik meg. Foltjai alaktalan réskitöltések.Barit (BaS0 4). A hematítos-kovás vasérc viszonylag gazdag baritban. Kiválásakétségtelenül a hematitos metaszomatózis lezajlása után kezdődött. A többnyiredurvakristályos, fehér, sárgás vagy zöldes színezésű barit az érctest szabadon állóréseinek megfelelően főként a rétegesség síkjában, olykor azt keresztező repedésekmentén nagyobb felhalmozódásokban jelenik meg. 20—40 cm vastagságú, rétegmentibaritpadok sem ritkák. Jól fejlett baritkristályok utólagos áthalmozás útjánképződő ritkaságok.Kvarc (Si0 2). Kovasavkiválás már az üledékes kvarcanyag részleges feloldásábólszármazó hematitos metaszomatózist is kísérte. Az érces képződmény jelentősSi0 2-tartalma folytán az utólagos kvarckiválások is sokkal elterjedtebbek, minta rudabányai érces képződmény más részein. Az utólagos kiválású kvarcanyagtöbbnyire fehéres, néha a vastartalom barnára vagy feketére színezi. Piritfészkekkíséretében fehér vagdalt kvarc jelenik meg.Vegyi összetétel. Az alsó—deákbányai üledékes-metaszomatikus hematitos vasércvegyi alkatának bemutatására két, az Állami Földtani Intézet vegyi laboratóriumábankészült teljes elemzést mutatunk be (8. táblázat). Első egy — hematitosmetaszomatózis révén alig módosult összetételű — sziderites réteg összetételéttükrözi, a második hematitosodott homokkő-márgarétegekbol készült,1. 2.SiO, 28,65% 27,21%TiO t0,25% 0,43%AljOj 4,37% 8,66%Fe.O., 56,41% 0,59%FeO nem határozható meg. — 29,06%MnO 2,97% 1,68%MgO 0,50% 2,71%CaO 0,20% 0,21%Na„0 '0,17% 0,54%KjO 1,50% 1,67%P A 0,04% 0,05%—H.O 0,57% 0,17%-HH,0 4,4 2% 2,36%CO, nyom 21,22%BaO 0,62% nyomS (összes). 0,14% 0,32%100,81% 100,87%— O 0,07% 0,16%összesen: 100,74% 100,71%Lelőhelyek:1. Hematitos vasérc. Alsó-Deákbánya. -•- Elemző: To'nai V.2. Sziderit. Alsó-Deákbánya. — Elemző: Tchiay V.5. táblázat

A vegyi alkat kirívó és az előbbiektől élesen különböző vonásaként a nagySiGvtartalmat kell kiemelnünk, amely a homokos kiindulási kőzetanyag tanúja.A viszonylag jelentős mennyiségű Al a0 3ugyancsak üledékes agyagásványtartalomnakfelel meg. A karbonátos összetevő alárendelt szerepe folytán az Mg jelentéktelenmennyiségű.A Fe : Mn arány a metaszomatózis közepes arányának megfelelő. ElenyészőBaO-tartalom a barittartalom külön rétegekben való felhalmozódását jellemzi.V. A vasérc genetikájaA rudabányai vasérctelepet — vele együtt az ércvonulat kisebb méretű ércesedéseitis — sziderites metaszomatózis termékeinek tartjuk. A részletes szerkezeti,szöveti, ásványtani és vegyi vizsgálat eredményeit együttesen értelmezve alighajuthatunk más megállapításra, mint hogy az elsődleges érctesteknek, megfelelőszerkezeti előkészítettségű dolomit anyagának oldatok hatására történő részlegeskicserélődése útján kellett kialakulniuk.A metaszomatikus vasérctelepeket az ércteleptan klasszikus tanításai alapjána magmás eredetű érctelepek közé soroljuk. Az anyaghelyettesítés útján képződőérctelepek kialakulásához szükséges nehézfémek ionjait szállító hidrotermák eredetétvalóban legkézenfekvőbb magmás működés utóhatásaiban keresnünk.A rudabányai vasércvonulat mentén felszínről, illetve mélyfúrásokból, kétféleeruptív képződményt (bódvavölgyi gabbró, szalonnai kvarcporfír) ismerünk;feltörési időrendjük és kőzetkémiai jellegük alapján azonban ezek egyikét semhozhatjuk genetikai kapcsolatba a sziderites metaszomatózissal.Az ércképződés analógiái tekintetében érdemes figyelembe vennünk a legközelebbeső érces terület, a Szepes —Gömöri Érchegység viszonyait. Sziderittelepeket,teléres (Rozsnyó, Ötösbánya [Rudnany]) és metaszomatikus (Alsósajó[Nizna Slana], Dobsina, Iglóhollópatak [Mlinky]} jellegűt, nagy számmal ismerünkinnen, és ércteleptani megismerésük is előrehaladott. Kifejlődésük — kiindulásiés mellékkőzeteik eltérő alkata, más szerkezeti adottságaik folytán — lényegeseneltér Rudabányáétól, azonban elemtársaságuk, amit genetikai vizsgálatoknál döntősúllyal kell figyelembe vennünk, messzemenően egyezik.A Szepes—Gömöri Érchegység paleozói képződményekbe zárt sziderittelepeirőlrégebben azt tartották, hogy ókori ércképződés termékei. Újabb szerkezetivizsgálatok derítették ki, hogy az ércesedés feltétlenül a mezozoikum után következettbe, így az Érchegység nagy felszíni elterjedésű, bizonyosan paleozói gránitjanem állhat az ércképződéssel genetikai kapcsolatban. Különös figyelemben részesültektehát azok a csekély felszíni kiterjedésű gránitelőfordulások (Betlér, Hnilec,Aranyida), amelyek szerkezeti helyzete és préselet len sége íöldtanilag fiatal (harmadkori)felnyomulásukról tanúskodik. A „fiatal" gránit kibúvásai köré körkörösércképződési öveket is lehetett szerkeszteni, amelyek az azonos típusú érctelepekettetszetősen kötik ugyan össze, de a gránitközpont közel 100 km-es érces kisugárzásaitnem bizonyítják kellőképpen [23, 40],A felvidéki tapasztalatokat Rudabányára vetítve megállapíthatjuk: a kétterület sziderittelepeinek megegyező elemtársasága alapján igen valószínű, hogyaz ércképződés mindkét területen egy időben, az óharmadkorban zajlott le. Azércesedésnek a szepes-gömöri „fiatal" gránittal való genetikai kapcsolata nemkellően igazolt.

További tájékozódás céljából indokoltnak látszik összehasonlításunkat asziderittelepekben ugyancsak gazdag keletalpi érctartományra is kiterjeszteni.Az ércképződésnek az idős gránittal való kapcsolata itt is meghaladott álláspont;szerkezeti vizsgálatok ugyanis világosan bizonyították, hogy az ércesedés hatalmasalpi hegységképző mozgások lezajlása után csak a harmadkorban következhetettbe [16].Minthogy azonban itt a fiatal gránit magmás eredetét is kétségbevonták,az ércképződés anyagszolgáltatásával kapcsolatban is a hegységképződést kísérőnagy anyagmozgósítást jelölik meg mind a gránitosodás, mind az ércesedés forrásaként.Messzire vezetne a gránitosodás évtizedek óta vajúdó, véglegesen még mindigle nem zárt, alapvető kérdésének bővebb tárgyalása. Tény, hogy a modern osztrákgeológus-iskola (Petmschek, Leitmeier, Friedrich, Clar, Kern) által a keletalpi ércképződésrőladott egységes értelmezés a gyakorlati tapasztalatokkal minden tekintetbenösszhangban van. A legnagyobb sziderittelepeken {Eisenerz, Hüttenberg)figyelhető meg legvilágosabban az ércképződésnek rátolódási, áttolódási pályákhoz,szerkezeti övekhez kötöttsége, a szerkezeti előkészítés döntő szerepe, ugyanakkormagmás kőzettömegek elhelyezkedésétől független volta.Rudabányára vonatkozóan a keletalpi eredményekből azt szűrhetjük le, hogya sziderites ércesedés az alpi-kárpáti hegységképződés harmadkori főfázisainakelterjedt kísérőjelensége, amelynek anyagát a hegység képződéssel kapcsolatosmélyebb kéregszerkezeti átalakulások szolgáltatták. Az elemek vándorlásánakújabban felismert nagy geokémiai jelentősége (Szádeczky, 42) még inkább alátámasztja,hogy a sziderites metaszomatózisban ne magmafelnyomulás, hanemkéregszerkezeti átrendeződés anyagmozgósító hatását lássuk. Vasércképződésünktágabb kerete („darnói vonal") és érceloszlása tekintetében a szerkezeti meghatározottsághűen kifejezésre is jut. A metaszomatózis kéregszerkezeti okainak és feltételeinekismerete meghatározza az ércesedés további folytatásainak tervszerűkutatását.Bár az érctestek kialakulását másképpen, mint feltörő ferrohidrokarbonátostermák anyagkicserélő hatásával megmagyarázni nem tudjuk, beáramlási helyüket,irányukat, bőségüket, mint sok más metaszomatikus érctelep esetében, Rudabányánsem ismerjük. Mivel a metaszomatizáló termák forrását a földkéreg nagyobbmélységébe helyezzük, ahová éppen az érctelepet magába záró szerkezeti öv elmozdulásisíkjai nyitottak utat, valószínű, hogy a termák az idősebb, ércképződéselőtti szerkezetet kialakító, ÉNy felé dőlő rátolódási síkok mentén áramlottak be.Az érces képződményen belüli útjukat a szerkezeti előkészítettségnek megfelelőenaz egyes kőzetfajták átjárhatósága, illetve átitathatósága szabta meg. Ennektulajdonítjuk a főszerepet az érctelep finomabb érceloszlása tekintetében.Az elsődleges érctestek nem tartalmaznak olyan ásványt, amelynek képződésihőmérséklete a metaszomatózis lefolyását nagyobb hőmérsékleten rögzítené.A rudabányai ércesedést ezért ércteleptani hőmérsékletbeosztásunk szerint epitermálisnakjelöljük meg. Ez azt jelenti, hogy a beáramló, érchozó termák hőmérsékletét100 —150°-ra tesszük. Bizonyosnak látszik, hogy a metaszomatizáló oldatoknem nagy sebességgel és bőséggel áramlottak be — hiszen a dolomit test fokozatosátépítésére is csak lassú átszivárgás esetén nyílt mód — ezért a viszonylagnagy kőzettömeg jelentős hűtőhatásával kell számolnunk. A metaszomatózis anyagkicserélőfolyamata ennek folytán minden valószínűség szerint jóval 100° alattjátszódott le.

A rudabányai ércképződést földtani mértékkel is hosszú, lassú, fokozatosankiteljesedő, az óharmadkor nagyobb részét, esetleg az újharmadkor egy részét isigénybe vevő folyamatnak tartjuk. E hosszú idő alatt az oldatok összetétele, hőmérséklete,beáramlási iránya sokszorosan változhatott, vagy az ércképződés folyamatábanhosszabb-rövidebb szünetek is állhattak be. Mindez a sokrétű változékonyság,aminek pontosabb felmérésére nincs adatunk, a pátvasérc alkatának sokféleségéntükröződik.Az érctelepet magábafoglaló pikkelyeződési övben az ércképződés folyamatánaklezajlása után is még nagyszabású szerkezeti átrendeződések következtek be.Ezekhez is kapcsolódhattak termafeltörések, azonban — a rátolódások ellenkezőirányában is megnyilvánuló — eltérő kéregszerkezeti adottságoknak megfelelőenezek már nehéz fémionokat nem szállítottak, így az ércesedést tovább már nemfejlesztették. A metaszomatózis lefolyásánál nagyobb hőmérsékleti hatásról istanúskodó (aragonitkiválás, barit pori ódás), ércképződés utáni meddő" termaműködéseredménye az ércanyag utólagos átalakulásaiban nyilvánul meg. A redukcióskörnyezetben lejátszódó kioldás és anyagátrendezés szferosziderites ércet,az oxidációval egybekötött kilúgzás és áthalmozás pedig barnavasércet szolgáltatott.Mmdkétféle — felszíni hatások egyidejű érvényesülésével kapcsolatos —utólagos ércátalakulás jelentékeny fémtartalom-dúsulással járt.VI. A rudabányaivasérckutatásAz érckibúvások megnyitásán vagy közvetlen alávájásán túlmenő, céltudatosvasérckutatás Rudabányán csak 1880, vagyis a Borsodi Bányatársulat működésénekmegindulása után kezdődött.A feladat ekkor az volt, hogy a kibúvásoktól távolodva, a fiatal harmadkoritakaróréteg alatt kinyomozzák az érctelep — külfejtésre alkalmas szintközbenelhelyezkedő — folytatását. Ennek a feladatnak ellátására a térszíni és földtaniadottságok figyelembevételével kétségtelenül a fúrási kutatás volt a legmegfelelőbb.így indult meg 1890-ben a rudabányai rendszeresebb vasérckutatás első szakasza.A kutatásnál ismeretlen rendszerű és típusú furóberendezést állítottak üzembe.Az elért teljesítményeket, a berendezések számát, a rendelkezésre álló adatokbólmegállapítható mutatókat az V. melléklet mutatja be diagramszerűen.A fúrásokból mintaanyag egyáltalán nem maradt fenn. Adataik egy fúrómesteriminősítés (limonit, ankerit, pát, mész, agyag, homok, kavics, szén) alapján kitöltött,német nyelven vezetett fúrási naplóban maradtak fenn. A mintavétel módjára,mintakezelésre vonatkozóan nem maradt ránk adat. Bányavágatokkal való ellenőrzésszerint a fúrásszelvények több mint 80%-ban pontosak és megbízhatók voltak,A fúrások telepítése a bányászat elgondolásai szerint történt, ezeknél átfogó földtanimeggondolás vagy egységes telepítési rendszer nem érvényesült.A kampányszerű fúrási kutatás az első világháborúval törést szenvedett. A kétháború közötti időben a bányaművelés körvonalai alig változtak. A szárnyakat csakalkalomszerűen vizsgálták meg egy-egy hosszabb kutatóvágattal, egységes elgondolása bányászat továbbfejlesztésére nem született. A bányászati kutatótevékenységa bányakörvonalon belüli területre, mélyebb szintek feltárására, illetve fejtésre,előkészítésre korlátozódott.Fúrási kutatást 1939 óta egyetlen ütveműködő Fauck-berendezéssel végeztek.A régebbi fúrási tevékenységre vonatkozó jellemző adatokat a rendelkezésre

álló dokumentáció alapján áttekintés és az újabb — 1953—54. évi — fúrási tevékenységgelvaló egybevetés céljából egységes diagramba foglaltuk (V. melléklet).A diagramon a berendezésnek fúróponton töltött ideje van feltüntetve {1 nap =—- 1 mm), melléírt szám a fúrólyuk mélységét jelenti.Utána berendezésenként az egy évben fúróponton töltött napok számát tüntettükfel, majd a berendezés átlagos fm/nap teljesítményét ábrázoltuk.A két utolsó oszlopban a berendezés évi üzemeltetésének %-ai és a fúrásitevékenység produktivitásának mutatói (barnavasérc, pátvasérc, ankerit %-osrészesedése az összes fm-ből) szerepelnek.A felszabadulás után az egyetlen Rudabányán dolgozó berendezés is másholkerült alkalmazásra, holott a bányafejlesztés előtt álló feladatok egyre jobban sürgettéka nagyobb arányú fúrási kutatás megindítását. 1950-re már a Rudabányaihegység részletes földtani térképezése (Balogh K.—Pantó G.) elkészült, a vasércvonulathelyzetéről, szerkezeti adottságairól világos fogalmak alakultak ki. Földtanilagtehát megfogalmazódhattak a rudabányai vasérckutatás célkitűzései, s kijelölhetővévált az az út, amelyen a vasércvagyon számottevő növelésére legtöbbremény van.Az 1949-ben Martonyiban, 1959-ben Upponyban megindított fúrási kutatáselakadt, még mielőtt ezeknek a kisebb méretű vasércelőfordulásoknak távlatikutatási kérdéseit megnyugtatóan tisztázhatta volna. Rudabányán pedig lényegilegmeg sem indult, tehát a bányának az első 5 éves terv megemelt termelését nemcsekély erőfeszítés árán az első világháború előtti kutatásokból örökölt, igen szűköskészletből kellett kielégítenie.A rudabányai vasérckutatások számára a földtani megismerés 3 irányt jelöltki: 1. az ismert érctelep határainak kiszélesítése a szárnyak és csapásirányú folytatásfelfúrásával; 2. az crcvonulat mélyebb felépítésének tisztázása nagy mélységűfúrásokkal; 3. a vonulat eltakart szakaszain újabb érctelepek felkutatása.1. A bányászat közvetlen környékén az ércesedés továbbterjedésének nyomozása1953 tavaszán indult meg. A kormányzat a kutatás nagy lendületét 20 dbM-500-as magfúróberendezés beállításával kívánta biztosítani. A nagyszabásúkezdeményezésnek megfelelően az érctelep fő csapásiránya szerint irányított négyzetesfúrási hálózat készült, amely évekre megadta az ércbánya körülfúrásánakkeretét. A 300 m mélységre tervezett fúrások telepítése először 200 m-es háló szerinttörtént, majd a háló középpontjai sűrítésként ugyancsak telepítésre kerültek.Az M-500-as berendezések konstrukciójuknál fogva nem bizonyultak alkalmasnaka rudabányai kőzetviszonyok közötti fúrásra, így 1954-ben beállott kutatásiszünet után 1955-ben a fúrás 3 db U-5 típusú kis Rotary-be rendezess el folytatódott.Az újabb kutatási időszakban 24 fúrás mélyült le, ezek közül 8 volt produktív.A fúrások az érctelep ÉNy-Í (Istvántelek) és DK-i szárnyán (Barbara), illetve DKcsapásirányú folytatásában (Körös) csoportosan települtek. A kutatás mindháromterületen igazolta pátvasérctestek jelenlétét, számottevő készletnövekedést ért elés megvilágította a fúrások ilyen irányú folytatásának kilátásait.2. Eddigi bányászati és fúrási kutatásainkkal Rudabánya térségében sehol semértünk el alsó-triásznál idősebb képződményt, de olyant sem, amelyet a többszakaszúfelpikkelyeződés át ne mozgatott volna. Nem ismerjük tehát az érces összlet mélyebb„alépítményét", szerkezeti és rétegtani feküjét. A lelőhely enyhe domborzatú ésrossz természetes feltártságú környezete nem teszi lehetővé, hogy a mélyszerkezetkérdéseit felszíni földtani vizsgálatokkal megoldjuk.18 Rudabánya 2/6 S

Távolabbi szerkezeti és ércföldtani következtetéseinket igen bizonytalannáteszi, hogy ismeretlen aljzaton ,,úszó", dőlésirányban és mélység felé le nem határoltszerkezeti egységgel van dolgunk. Nagyobb mélységű — 1000 m-ig hatoló — kutatástólvárunk tehát választ a következő kérdésekre: 1. Milyen idősebb vagy más szerkezetiegységhez tartozó képződmény található az érces összlet vastag szeizi homokkőfeküje alatt? 2. Metaszomatózis jelentkezik-e mélyebb szintekben? 3. Milyen helyzetűa pikkelyezett érces összlet alsó- határfelülete, szolgálhatott-e az az érchozó oldatokvezetésére ?E kérdések megoldásához az érces vonulat csapására merőleges irányú, nagymélységűharántszelvcnyek felfúrása látszik szükségesnek. Az első szelvény II fúrásacsak a legutóbbi időben került telepítésre, így mindazoknak, a sekélykutatás szempontjábólis döntő jelentőségű alapvető ismereteknek a megszerzésére, amelyeketa nagymélységű kutatástól várunk, csak a jövőben számíthatunk.3. A vasérces vonulat ismeretlen — meddő képződményekkel elfedett -•Rudabánya—Martonyi és Rudabánya—Uppony közötti szakaszainak megkutatásárais döntő jelentőségűek lesznek Rudabánya kiterjedtebb és nagyobb mélységű fúrásikutatásától várható megismerések. Az eddig ismert szerkezeti keretből csak annyiolvasható ki, hogy a vonulat csapása mentén, a rudabányai pikkelyeződési öveltakart folytatásában, további szakaszokon is lehet számítani metaszomatikusércesedés megjelenésére. A vasérc, mivel csak nagyobb mélységben várhatjuk, túlnyomórésztsziderites lehet.Rudabánya és Martonyi között a vonulat triász képződményei vannak felszínen,jelentősebb vasérces képződmény nyoma azonban nem látható. A Rudabánya—Upponyközötti 30 km-es szakaszon várhatók kétségtelenül a nagyobb meglepetések,itt azonban még a triász alapbegységet is eltakarja a borsodi barnakőszénmedenceújharmadkori feltöltése.A kutatás első lépése, hogy a vonulat mentén az alaphegység mélységéről,domborzatáról tájékozódást nyerjünk. Erre vonatkozóan az 1955. évben megindítottszeizmikus geofizikai mérések eddig is igen hasznos adatokat szolgáltattak.Az eltakart alaphegység-felszín lefutásának ismeretében, a rudabányai nagymélységűkutatás tanulságainak felhasználásával jelölhetjük majd ki -• minden bizonnyalharántszelvények mentén — a vonulat déli szakaszának ércfeltárási lehetőségeit tisztázókutatófúrásokat.IRODALOM1. Balogh K.: Adatok a Gömür-Tornai Kars- - geológiájához. (Földt. Int. Évijei. B/ Beszámoló a vitaülésekről.10. p. 117, 194H.)2. Balogh K.: A Bódva és Sajó közötti barnakőszéuterület földtani viszonyai, (Földt. Közi. 79, p. 270.1949.)3. Balogh K.: Az észak-magyarországi triász Téíegtana, (Földt, Közi, 80. p. 231. 1950.)4. Balogh K.: Rudabánya környékének földtana. (Földt. Int. Évi Jel. 1948-ról. p. 21. 1952.)5. Balogh A".: A rudabánya; vaséi'cvonulat hegységszerkezete. (M. Tud. Akad. Miísz. Tud. Oszt. Közi.V. 3. p. 3. 1952.)f>. Balogh K.: A Gömör-Toinai Karszt déli szegélye. (Földt. Int. Évi jel. 1944-ről. p, 51. 1953.)7. Balogh K.—Pantó G.: A Rudabányai-hegység földtana. (Földt. Int. Évi Jel. 1949-ről. p. 1 35. 1952.).Balogh K.—Pantó G.: Mesozoikuni severniho Mad'arska a píilehlfch eásti Jihoslovenského Krasu.(Sbonvik Ustr. Ust. Geol. XX. p. 613. 1953.)9, FoetierU, F.: Das Gebiet zwíschen Forró, Nagy-Ida, Torna, Szalócz, Trizs und Edelény. (Verh, derk. k. geol. Reichsanst. p. 276. 1868.)10. Foetterlc, F.: Vorlagc der geologischen Detailkartc der Umgebung von Torna und Szendrő. (Verh.der k. k. geol. Reichsanst. p. 14 7. 1869.}

lt, Guckler Gy.: Rudabánya vidékének bányászati fejlődése. (Földt. Ért. 3, p. 37. 1882.)12. Hahn K.: A ,,Borsodi Bányatársulat" vaskőbáuyászatának monográfiája. (Bány. Koh. Lapok,39. p. 579. 1904.)13. HochstetUr, F.: Über die geologische Beschaffenheit der Umgebung von Edelény. (Jahrb. der k. 1;.geol. Reiclisanst. VII. p. G92. 1856.)14. Jankó A Darnó-vonal. (Földt. Int. Évi Jel. B/ Beszámoló a vitaülésekről. 8. p. 63. 1946.)15. Kállai, G.: Die Geologie und die Entstehimg der Eiscncrze im Rudabányaer Eisensteínbergbau.(Kézirat. 1932. Földt. Int. Adattár.)16. Kern, A.: Die Eisenerzlagerstátten der Österreic.híscb-Alpinen Montangesellschaft, (Symposium surle fer, II. p. 227. Atger, XIX. Congr. Géol. Internat. 1952.)17. Kerpely, A.—Krusck, P.: Die Eisenerzvorkommen Ungarns. (Zeitsrbr. f. praktische Geologie, p.174. 1897.)18. Kertai Gy.: Rudabánya oxidációs zónájának íij ásványai. (Földt. Közi. 65. p. 21. 1935.)19. Koch A.: A Rudobánya—Szent-Andrási hegyvonulat geológiai viszonyai. (Mat. Term. tud. Ért. 22.p. 132. 1904.)20. Koch S.: Magyarország jelentősebb ásványelőfordulásai. (Keichert. R.—Zeller T.—Koch S.: Ásványhatározó,Term. Tud. Társ. p. 183. 1931.)21. Koch S,: Adatok Rudobánya oxidációs övének ásványaihoz, (Mát, Term. tud. Ért. 58. p. 868. 1939.)22. Koch S.—Gtasselly Gy. és Donáth E.: Magyarországi vaséreelőfordulásük ásványai. (Aeta Min. Pelr.Univ. Szeged, 4. p. I. 1950.)23. Koráink, B.: Junge Gránité und Vererzung des slowakischeu Erzgebirges. (Zentralbl. f. Min. Geol.u. Palaout. p. 27. 1941.)54. Maderspach, I..: Bcsebreíbnng der Telekes-Rudabányaer Eisenstein-Lagerstatten. (Österr. Zeitschr.f. Berg- und Hüttenw. XXIV. p. 72. 1876.)25. Maderspach, L.: Magyarország vasércz-fekbelyei. (Term. tnd. Társ. kiadása, p. 78. 1880.)26. Pantó G.: Szerkezeti és ércképződési megfigyelések a rudabányai vasérevonulaton. (Földt. Int. ÉviJel. B/ Beszámoló a vitaülésekről. 10. p. 77. 1 948.)27. Pítntó G.: Bányaföldtani tanulmány Rudabányán és környékén. (Földt. Int. Évi Jel. 1948-ról. p.127. 1952.) .28. Pa utó G.: Le fer en Hongric. (Symposium sur le fer, II. p, 227. Alger, XIX, Congr, Géol. Internat,1 952.)29. Pantó G.: A magmás éreképzödés módjai és feltételei magyarországi példákon. (Méni. TovábbképzőInt. 2868. 1954.)30. Panió G.: Bányaföldtani felvétel az Upponyi-hegységben. (Földt. Int. Évi Jel. 1952-ről. p. 91. 1 954.)31. Panió G.: Összefoglaló földtani jelentés a Rudabánya környéki vasérckutatásokról, (Kézirat. 1955.Földt. Int. Adattár.)32. Panió G.: A rudabányai vasércvonulat földtani felépítése. (Földt. Int. Évk. 44. 2. füz. 1956.)33. Panió G.—Pöldváriné Vogl M. : Nátrongabbró a Bódvavölgyben. (Földt. Int. Évk. 39. 3. 1950.}34. Papp, K.: Die Eisenerz- und Kohlenvorráte des ungarischen Reiches. (Földt. Int. Kiadv, p. 263. 1919.)35. Pdkosdi V'.: Kémiai vizsgálatok a tetraedrit család ásványain. (Acta Min. Petr. Univ. Szeged, 3.p, 30. 1949.)36. Pdljy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei. (Földt, Int, Évk. 26. 2, füz,1924.)37. Péc%ely A.: Geológiai feljegyzések Rudabányáról. (Kézirat. 1935. Földt. Int. Adattár.)3 8. Roth K,: Die neuesten Rcsultate der Petroleumschiirfungen in Ungarn, (Berg- U. HüttenmannischeMouatshefte 85. p. 4 30. 1937,)39. Schmidt S.: Felső-Borsod vasérc-fekhelyei (Földt. Ért. p. 105.) 1884,40. Schöncnberg, R.: Plutonismus und Metallisation in der Zipser Zoiie (Kárpátén). (Zeitschr. d. deutschengeol. Ges. 99. p. 175. 194 7.)41. Sckréter Z.: l'ppony, Dédes és Nekézseny, továbbá Putnok vidékének földtani viszonyai. (Földt.Int, Évi Jel. 1941—42-ről. I. rész. p. 161. 1945.)42. Ssádecxky-Kardoss E.: Geokémia. (Akadémiai Könyvkiadó, 1955,)43. Tokody, L.: Mineralien von Rudabánya. (Zeitschr. f. Krist. 60 p. 315, 1924.)44. Tokody L,: Űjabh adatok Rudabánya ásványainak ismeretéhez. (Földt. Közi. 80. 156. p. 1 050.)45. Vendl, M.: Die technisch wichtigen Mineralschátze Ungarns, mit Ausnahme der Kohlén und Erdöle,vor und nach dem Zusamroenbruch. (Mitt. der berg. u. hüttenm. Abteilung Sopron. X. p. 105. 1938.)IS* — 2/6 S

IV.fejezetBÁNYAMŰVELÉSA KÜLSZÍNI BÁNYAMÜVELÉSMoser Károly oki. bányamérnökFELADATAII. A külszíni bányászat létesítésének okaiA Borsodi Bányatársulat megalakulása előtt, a XV111. sz. második felétőkezdve már folyt vasérctermelés Rudabánya területén. A csekély anyagi eszközökkeldolgozó, kis olvasztóknak szállító, keveset termelő bányászkodás a szekcrszállításóriási költségei miatt csak úgy tudott megélni, ha minden meddő munkát elkerült.Ezért mondott le ez a bányászat még egészen csekély fedőrétegek esetében is a külszínitermelésről, S helyette a szabálytalan földalatti üregeket visszahagyó és azigen nagy ércveszteséggel járó,. de tömedéket és biztosítást nem kívánó, meddőmunkák nélkül végezhető talppászta fejtést alkalmazta leginkább.A művelésnek ez a módszere és a fejtések térbeli elhelyezkedése egyarántalkalmatlan volt arra, hogy 1880-ban ezt tovább fejlesztve, nagy termelésre képesbányaüzemet alakítsanak ki. A kincstárral kötött és kezdetben rövid 12 éves élettartalmúnakszánt szerződés [1] mondhatnánk parancsolóan írta elő, hogy a legrövidebbidő alatt a lehető legnagyobb termelést érjék el. Az ércet felhasználómű — Witkowice — távoli fekvése, az ebből származó tetemes szállítási költség abánya létesítéséhez szükséges elengedhetetlen beruházás és a megfelelő haszonelérése egyidejűleg a lehető legolcsóbb termelést kívánta meg. A bányaföldtaniviszonyok miatt mindkét feltétel teljesítését csak a külszíni bányászat biztosíthatta.II. A mai külszíni bányaképet kialakító tényezőkA takaróréteg az akkor ismert ércterületen meglepően csekély volt. A bányamegnyitásának első évében az érc-meddő termelés aránya 1 : 1,8 volt. ami a bányanyitásttekintve, megközelítően a letakarításí arányt is jelentette. Évek múlva ishasonló körülmények között művelték a bányát és ez a letakarítási arány 8 éven átlényegesen nem változott. 1888-ban ugyan már látható volt, hogy ezt a kedvezőhelyzetet nern lehet állandósítani és ezért a földalatti művelés gondolatával foglalkoztak.A földalatti művelés tervét azonban elvetették és helyette a külszíni bányászateredményessége érdekében jelentős intézkedéseket tettek. Ezek közül a legdöntőbb1891-ben a kotrógépek üzembehelyezése volt. Az ily módon megszilárdított

külszíni művelés 1943-ig megőrizte egyeduralkodó szerepét, bár közben 1912-benismét felmerült a földalatti bányászat megkezdésének kérdése. Sorsa azonban ugyanazlett, mint 24 évvel ezelőtt; csak gondolat maradt [ÍJ.Azt várhatnánk, hogy a bánya művelésének első évtizedében a külszíni bányászatmellett hozott döntés és az ezt szolgáló beruházások nyomán alaposan átgondolt,rendszeres és egy határozott bányakép kialakítását tervező, lehetőleg teljes kifejtésretörekvő bányászat indult meg. Az 1943. évi bányakép, és mivel ezt azóta gyökeresenmegváltoztatni megfeszített munkával sem lehetett, így a mai bányakép is ennekellenkezőjét igazolja.A külszíni bányászat megtartására hozott többszöri határozatot megelőzővitákon és számításokban nyugodtan feltételezhetjük, hogy döntő szerep a gazdaságosságonbelül a kellő nyereségnek jutott. Ez pedig nem volt megvetendő tétel, ésaz első időszakban az összes üzemköltség tízszeresét érte el [1]. Ha kénytelenek isvoltak engedményeket tenni a növekvő letakarít ásnak, ezt csak módjával tették,betartva egy olyan átlagot, amivel még ,,kellő" nyereséget lehetett felmutatni.Megoldásképpen a művelésnek állandóan újabb és újabb területeit tűzték kiolyan helyeken, ahol a letakarítási arány kedvező volt és ellensúlyozta más helyekkedvezőtlenebb viszonyait. A maga után tökéletesen kifejtett területet hagyó,állandóan előrehaladó külszíni bánya helyett így rövid idő alatt olyan üzem alakultki, amely egyidejűleg a teljes ércterületen dolgozott. A termelés intenzitása helyenként,sőt ugyanazon helyen időben váltakozva is ingadozott a mindenkori helyzethezigazodva.Ha a műszakilag rendszeresnek mondható bányaművelés képét ez a megoldásszáműzte is bányánk történetéből, önmagában véve nem volt alkalmatlan arra, hogya megkezdett érctömzsök teljes kifejtését biztosítsa. Egyéb okok is közrejátszottakabban, hogy a bánya az állandó művelés mellett is a félbenhagyott munkák körképétvonultassa fel. A távoli szállítással összefüggő nagy minőségi követelményekmiatt nem egy érctömzs fejtését és előkészítését hagyták abba a teljes lefejtés előtt.A bérleti szerződés hosszabbítása és ezzel együtt elhatározott újabb beruházásokvégrehajtása ismételten visszavetette a letakarftást, s az ércnek a letakarítás síkjáigtörténő lefejtése több helyen lehetetlenné tette későbbi kedvezőbb időszakban azelőkészítés folytatását.1905-től kezdve a háborítatlan birtokolás megszűnésétől félő vállalat a minélnagyobb érctermelésre szorítkozott és a letakarítást egyre jobban elhanyagolta [1],A bánya már nem szélesedett, csak mélyült, és elérte a mai szállitószint mélységét.Néhány szerencsésebb" év, mint 1907 és 1913 nem változtatott ezen az állapoton,és az első világháború idején már kényszerűségből kellett túlfokozott érctermeléstfolytatni igen csekély előkészítést jelentő letakarításokkal.A világháborút követő évek sem voltak jobbak.-Az előrelátható tulajdonosváltozás,az üzem Rimának történő átadása nem ösztönzött a bánya rendbeszedésére,és erre az időszakra esik az az egyedülálló eset 1922-ben, amikor az érctermelés ameddő fölé nőtt [ÍJ. A gazdasági világválság, az új gazda a Rima számára sem biztosítottkedvező helyzetet. Az érc-meddő arány ugyan ebben az időben 1: 5 körülvolt, de ez nem jelentette az elmaradt letakarítások pótlását, mert a termelt mennyiségekcsekélyek voltak.A gazdasági fellendülés időszaka 1930-tól kezdve lehetőséget nyújtott a külszínibánya alapos rendezésére [1], ezt azonban nem használták ki. Az érctermelés emelkedésétnem kísérte az előkészítés növekvése. Ez időben burjánzott el egyre jobban

az a módszer, hogy a kellően elő nem készített érctömzsöket egy alsóbb szintenvágattal közelítették meg és ebből kiindulva, tölcsérszerííen fejtették, a legtöbb esetbennem is törekedve teljes kifejtésre, s főként nem gondolva a tölcséreket elválasztómeddő zónákban lehetséges ércekre.Az elmulasztott lehetőségeket a második világháború még betetézte továbbnövekvő ércigényévcl, amit a külszíni bánya már nem is tudott biztosítani. A vezetésszellemének változását mutatja, hogy a külszínen a háború ellenére is letakarításokatkezdtek és átmenetileg növelték a meddő munkákat. Lényegében azonban kénytelenekvoltak a külszíni bányászatot a korábbi évek módszere szerint folytatniSzomorúan kell tudomásul venni, hogy a felszabadulás után és a tervgazdálkodáselső időszakában a hazai vasércbázis fontosságának fel nem ismerése miatt aletakarítások csökkentek, sőt egyes ércfajták, mint az ankerit és részben a külszínt isérintő pátvasérc termelése megszakadt.Az egyidejűleg növekvő érctermelést a bánya csak földalatti üzemének fejlesztésévelés külszínen az annyiszor kárhoztatott múltbeli módszerekkel: a meglevő és legjobbanhozzáférhető érctartalékok leművelésével oldhatta meg. Annál súlyosabbvolt ez, mert az utolsó 25 évben már nem volt kedvező letakarítási aránnyal művelhetőúj terület, s a külszíni bánya rendelkezésre álló ércvagyona egyre csökkent.Ezek a gazdasági, gazdálkodási és politikai események voltak azok, amelyekvalósággal törvényszerűen kényszerítették a rudabányai külszíni bányászat vezetőitjobb szándékuk ellenére is a bánya adottságaival ellenkező művelésre és amelyeka mai bányaképet kialakítva, a jövő feladatait és módszereit meghatározták.1953. évben indult meg a külszíni bánya elmaradt letakarításának nagyüteműmegkezdése. A törvényszerű következetességgel jelentkező változás most a hazaivasérctermelés fontosságának felismerése volt és hosszú évtizedek után ez egyszerkedvező fordulatot hozott.III. A mai külszíni bányaA külszíni bányából eddig összesen több mint 42 millió m 3kőzetet termeltek ki.E hatalmas tömeg helyén levő közel 4 km hosszú, 200—250 m széles árok a jelenlegikülszíni bánya, amelynek legmélyebb pontja 90 m-rel mélyebb, mint a hajdanieredeti térszín.A jellegzetességet a lépcsőzés nélkül visszamaradt magas oldalfalak, vagy ahajdani szinteknek csak árnyékait mutató hatalmas rézsűk adják. Az Andrássy I.DK-i és Andrássy III. DK-i, valamint ÉNy-i oldalán 50 m niagas és 500 m hosszúfalban még visszamaradt és letakarításuk befejezésére váró érctömzsök vannak(11. fej. 5. ábra). Az Adolf-táró feletti tömbmaradvány, amelyet 600 m hosszban,50 m lépcsőzés nélküli szintkülönbséggel örökölt a külszíni bányaüzem, még tekintélyesérctömegeket zár magába. Kiugró példája a szintképzés elhanyagolásánakés gyászos következményeinek a Galyagos területe, ahol 000 m hosszú, 70 m mélységigterjedő suvadás takart el igen sok, egyébként kiiIszínről fejthető ércet (1, ábra),Hasonlóan kellemetlen feladatot jelent az olyan területek rendezése, mint azAndrássy II. DK-i oldaláé, ahol valaha szabályosan meglevő színteket több pontona kedvezőbb ércen dolgozva megszakították, s most 20 000 m 2területen öt egymásfeletti sorban 16 db, egyenként átlagosan 700 m 2 -nél kisebb, és a bánya többirészével össze nem függő szintmaradvány van.Nagyobb összefüggő szintes felületet csupán a 260 A. fm-en levő szállítószinten

1. ábra. Nagykiterjedésű földcsuszamlás a bánya szélén

lehet találni, és a bányának ma csak két olyan területe van, ahol egyidejűleg legalábbkét egymás feletti szinten folyik a termelés. Ezeket is az érces helyeken bőséggeltarkítják a talp alatt kiképzett tölcsérek.A meglevő szintek elhelyezkedése sem a legszerencsésebb. A lépcső magasságnagy átlagban 12 m, amelynek hol a talpában, hol felső szegélyén húzódik ércesképződmény. A bányaudvar süllyesztését sajnos nem kísérte olyan kis mélységű,de sűrűn telepített kutatófúrás-hálózat, amely az érctömzsök fekühullámzásátelegendő pontossággal megmutatta volna. Ennek hiányában igen sok tömzs lefejtésekettémetszve folyik, fedü- vagy feküoldalon egyaránt sok meddővel. A függőlegesirányú kiterjedés pontosabb ismeretében tervszerű művelési szint megválasztásávalez a legtöbb esetben elkerülhető lett volna.A bánya tagoltságára jellemző, hogy az 1,36 millió m 2 felületből 636 000 m 2 arézsű és 20Ü db-ra tagolódik a csupán 724 000 m 2kiterjedésű szintes felület. A közel260 000 m 2 -t képviselő szállítószinten kívül a többiek nagysága tehát átlagosan méga 2500 m 2 -t sem éri el.Ilyen erős felszabdaltság még összefüggő nagy érctömzsök bányászatát iskellemetlen feladattá változtatná, s különösen azzá teszi az a tény, hogy a külszínibánya ércvagyona elenyészően csekély kivétellel a hajdani nagy tömzsök talp- ésoldalmaradékaiból tevődik össze. A kibúvásaiból, illetve a művelés folytán metszeteibőlismert 36 db barnavasérc-tömzsöt a szintek és rézsűk még 87 db-ra osztják.Ezek között elhelyezkedve, 13 helyen van még kisebb, eddig érintetlen és csak vágatokbólismert tömzs és 57 ponton mélyfúrások jeleznek ércesedést. Bizonyos összefüggéstlehet közöttük feltételezni, de nagy jóindulattal is legalább 120 — 130 dbegymástól független fejtést kívánó barnavasérces-ankerites tömzsrészlet alkotja akülszíni bányászat tárgyát, amihez még 10 többé-kevésbé összefüggő pátvasércesterület is járul.Ez önálló művelést kívánó tömzsrészletek nagyságáról szólva, ma már inkábba „kicsinység'' jelzőt lehetne használni- Nem tekintve a csak mélyfúrásból ismertbarnavasérceket, a feltárt 100 db tömzsrészlet nagyságrendi megoszlása a következő;39%-ának átlagos nagysága kb 2 400 t,28%-ának átlagos nagysága kb 7 200 t,22%-ának átlagos nagysága kb 1 9 000 t,H%-ának átlagos nagysága kb 46 1)00 t.Az átlagos tomzsnagyság mintegy 13 000 t. A két szélső határt egy 920 t-s és54 600 t-s nagyságú tömzs jelenti.Érdemes feljegyezni, hogy 1932-ben az átlagos nagyság még 15 200 t volt.A legkisebb tömzs 6500 t, a legnagyobb 300 000 t barnavasércet rejtett magában.Bár ezek sem mondhatók óriási méreteknek, mégis lényegesen kedvezőbb telepítésilehetőséget adtak és nem tették műszakilag is indokolttá a szétszórt telepítést,a minden területen folyó művelést, mint amire a bányászatot a mai tömzsök nagyságakényszeríti.A 13 000 tonnás átlagos tomzsnagyság 2400 m 2 -es érces felületet jelent, durván200 m kerülettel. Helyzetük miatt sajnos a kerületüknek csak 1 / 4— 1 / s-én lehet azércet megtámadni, vagyis 40—50 m hosszon képezhető ki munkahely. A két főveltelepített kézi termelésű munkahelyek legkedvezőbb szélessége 25 — 30 m. Az átlagostomzsnagyság tehát, a támadható homlokhosszat és a munkahely-szélességet isegyaránt legkedvezőbbnek véve, legfeljebb két munkahely egyidejű telepítésére adlehetőséget. Egy munkahely évi és harmadonkénti termelőképessége 4000 laza m 3

kőzet, aminek mintegy 40%-a a barnavasérc, tehát 2500 t. Az átlagtömzsönkcnttelepíthető két munkahely évi termelése igen kedvező, átlagosan 1,0 harmadostelepítést tételezve fel, ezek szerint 7500 t barnavasérc. Ezek figyelembevételévela külszíni bányaüzem évi 200 000 t barnavasérc-termeléshez elvileg 27 tömzs egyidejűtelepítése szükséges, ami az összes fejtésre előkészített tömzs 90%-a. Az érctömzsöknagysága tehát nem teszi lehetővé koncentrált termelés szervezését. A termelésmai 200 000 t-s nagysága mellett ellenben a teljes területen folytatott művelésrekényszerít. Az érc kis vastagsága, továbbá ugyanazon munkahelyen, illetve lépcsőnbelül a barnavasérc, ankerit és meddő, sőt néhány esetben a pátvasérc mint negyedikkülönválasztott termelést igénylő anyag együttes jelentkezése tömzsönként is akadályátképezi a tömeges termelési módszerek alkalmazásának.Az ércelőfordulás szintes vetületű tagozottsága és elszórtsága mellett nemkevésbéérdekes és jellemző a függőleges értelmű elrendeződés és az uralkodó érc¬meddŐ arány alakulása, A 2. ábra az egyes szinteken és szintek között található ércmennyiségekettünteti fel a hozzájuk tartozó érc vastagsággal, s a felettük levő ésletakarításra váró meddő vastagsággal együtt.Látható, hogy a külszíni bánya talpszintjének süllyesztése legmélyebb pontjaina pátvasérc eléréséig megtörtént, és a magasabb szintek talpa alatt sincs mélyrenyúló ércesedés. A letakarítások sokat emlegetett elmaradását jelzi, hogy mindenszinten kevesebb a letakarítás nélkül fejthető érc mennyisége, mint amennyi mégletakarításra vár, és a barnavasércnek összesen csak 34,4%-a fejthető továbbiletakarítás nélkül.Az a tény, hogy az együttes barna- és pátvasérc ércvagyonból öt szint közüla szállítószint alatt helyezkedik el 37,1%, hogy ugyanakkor közvetlenül e felett aligmaradt fejthető érc (1,2% a 262 tf. magasságban) és a rézsűben visszamaradt letakarítatlanérctömegeknek 42%-a a szállítószint felett meredező magas bányaoldalakbanmaradt, élénken mutatja, hogy az évtizedeken át folytatott túlerőltetett érctermelésa legkedvezőbb szállítási és termelési viszonyokkal rendelkező, közvetlenül szállítószintfeletti érceket művelte le. A kedvező helyzetű ércek kitermelésének következménye,hogy a II. szint magasságában helyezkedik el viszonylag a legtöbbbarnavasérc (33,4%) és nem hanyagolható el a 292 tf. m-ben levő barnavasércmennyiség(7,7%) sem.Letakarítatlan érctömegek minden magasságban találhatók. Ezek közül aszállító és az I. szintre olyan meddő-tömegek is nehezednek, amelyek belső letakarítást,a művelési szint süllyesztését kívánják. Ilyen természetű a letakarítási munka20,3%-a, ami az ércvagyon 18%-át teszi majd szabaddá. A letakarítás tömegeazonban a bánya oldalfalainak továbbvitelét jelenti. Az összes letakarítás 36,5%-áta rézsűkben felejtett, annak idején befejezetlen előkészítés miatt visszamaradt18%-nyi ércmennyiség fejthetővé tételére kell fordítani. Az összes ércmennyiség26,1 %-a pedig olyan helyzetű, hogy letakarításukkai a bánya falait alkotó rézsűkkifelé tolódnak, s a bánya területe a szegétyein növekszik.A legtöbb letakarítást, az összes mennyiség 47,2%-át, a II. szint felett kellvégezni. Ezzel az összes ércmennyiségnek csak 20,4%-a válik előkészítette. A legkevesebbletakarítást, 17,9%-ot, a szállítószint érceinek szabaddá tételére kell fordítani.Itt a meddő takaró alatt az ércek 19,2%-a fekszik. Ezek az adatok mutatják,hogy a kedvezőbb helyzetű munkák aránytalan mértékű végzése nemcsak az érctermelésnélérvényesült, hanem az előkészítésnél is előidézte, hogy a jövő számárakedvezőtlen feltételek maradjanak.

LiSzintbeli helyzet 2SS- 275 260-282 270 - 2Í7 Összesen:fíéiiü Wokac'léia Zzz —= Ilii- _ _ 1~ '3,5 3S.5Sefzú fe.~v'elen regié"IÁ* tetakantőiX^ X ^ 7.9 2ŰJ| P Bőn ioltruleh! bév/'/ommmrrm 5.5>< 3./ ix:-K Osiicsen )79 a 3

Az érctermelcs számára kedvezőtlen ugyan az erős tagozottság, mégis a meglevőszinteket összekapcsoló, vagy egyszerűen bővíthető szállítóberendezésekkel bizonyoskapacitásbeli megkötöttségen belül a termelés zavarmentesen lebonyolítható. A bányaperemein és főleg felsőbb zónáiban működő letakarítás viszont a meglevő szintekhezigen ritkán kapcsolható, s gyakran a munka megkezdéséhez szükséges megközelíthetőszintes terület sem áll rendelkezésre. Az ilyen megközelítésbeli nehézségek ésa szépszámú szegelybővítés jellegű letakarítás keskeny munkahelyei, illetve csekélytámadási felületei nem tesznek lehetővé olyan tömegtermelést, mint amit a kőzetegyneműsége alapján elvárhatnánk.A 2. ábrán szereplő azon érctömegeknél, amelyek letakarításra várnak, az ércés meddő m 3 -ek alapján számított letakarítási arány 1:3,4-nek adódik. Üzen belüla rézsűkben részben fedett állapotban maradt ércek letakarítása 1:4,3 aránnyal,míg a többieké 1:3 érc-meddő aránnyal oldható meg. A kép csak átlagban ilyenkedvező, mert a II. szint felett 5,6 és a 291-es szint felett maradt érceken 8,8-szeresa takaróréteg.A külszíni és földalatti termelés, valamint a letakarítás és feltárás költségeialapján számítva, a külszíni művelés gazdaságosabb a földalattinál, amíg az érc ésa letakarítási meddő m 3aránya 1: 5,5 értéket nem haladja meg. Gyakori helyzetRudabányán, hogy a külszínen kibúvásból, illetve metszetéből ismert érctömzsnövekvő takaróréteg alatt föld alatt folytatódik. Földalatti fejtésük csak úgy végezhető,hogy a külszín felé bizonyos véelőpjllért hagynak meg, s ezt a földalattiművelés befejezése után külszíni módszerekkel fejtik le. Ha a tömzs méretei olyanok,hogy a fedőkőzethez mérten szükséges védőpillér elhagyása után normális fejtésiméret már nem marad, akkor a letakarítási aránytól függetlenül a külfejtést kellválasztani vagy az adott tömzs lefejtéséről le kell mondani. A rézsűben visszamaradtvagy a bánya felső szegélyeire tapadó ércmaradékoknál ez nem egyszer előfordulóeset. A letakarítások ilyen egyedi elbírálása helyett, a rudabányaihoz hasonlóankorlátolt nagyságú ércelőfordulás esetében a teljesebb kifejtést, mint még fontosabbgazdasági célt, kell szem előtt tartani és együttes gazdaságosság alapján kell a bányászatotfolytatni.Az előzőkben a külszíni bánya helyzetének jellemzése a bánya mai határainbelül fekvő bama-és pátvasérc alapján történt. A feltárt érceken kívül és ezek mapontosan nem ismert folytatásaként még tekintélyes ércmennyiségre számíthatunks a bánya határain túl is ismeretesek kisebb, eddig művelésbe még be nem vontérctömzsök. Ezek letakarítása és fejtéssel együtt járó meddő termelése semmi esetresem kedvezőtlenebb, mint a vizsgált érceké.A külszíni bányászat mai területcin mintegy 10 millió laza m 3kőzet termelésea feladat. Ebből 28% érc és 72% meddő, vagyis az érc-meddő arány 1 : 2,6. Azelmúlt 75 év adatösszeállításával történő összehasonlíthatóság kedvéért az ankeritetnem számítva az ércek közé, az érc-meddő arány a még kifejtésre váró kőzetmennyiségnél1 : 3,7 lenne. Ugyanez az arány 1880—1955 év között 1 : 3,3 [1] alig voltkedvezőbb. Évenként csupán 3%-ot jelentő 13 000 m 3meddőmunka-többlettel, akülszíni bánya abszolút érc-meddő arányának megfelelő termeléssel tökéletesletakarítást és előkészítést lehetett volna tehát elérni.Elmondható, hogy valóban csak jelentéktelen oka volt annak, hogy a külszínibányászat a mai kedvezőtlen állapotába jutott és ezt a 75 éven át a nagyobb nyereségretörekvés, a gazdasági kényszerhelyzet, a külszíni bánva lehetőségeinek nem teljes

felmérése és a hazai vasércellátás fontosságának késői felismerése szorgalmasán ésfolyamatosan idézték elő.IV. A külszíni bányászat feladataiA külszíni bányában még elvégzésre váró 10 millió m 3 -nyi munka a már kitermelt42 millió m 3mellett azt jelenti, hogy életének és működésének már alig 20%-avan hátra. Ez már mindenképpen a befejezés, az alkony időszaka.Mégis ebben a befejező időszakban a külszíni bányának még egy fellendüléstkell elérnie és fontos feladatokat betöltenie.Rudabánya mai területén ismert ércvagyon 68%-a pátvasérc és 32%-a barnavasérc.A barnavasérc alsó és szélső határait a bányászai már elérte és növelésére ajelenlegi területeken már nem lehet számítani. A pátvasérc-vagyon növelésének lehetőségeiviszont bőségesek: a nagyobb hazai ércbázis kifejlesztésének tehát a pátvasércre kelltámaszkodnia. A pátvasérc vagyon 96%-a viszont — jelenlegi ismereteink szerint —földalatti műveléssel gazdaságosabban termelhető, mint külszínről. A közel kétszeresrenövekvő termelésnek 5 év múlva már fele pátvasérc lesz, s ezzel a mai40%-ban föld alatt folytatott termelés 62%-ra növekszik, a külszíni bánya részvételepedig 60%-ról 38%-ra esik. E látszólagos háttérbeszorulás azonban nem jelentia külszíni feladatok csökkentését, sőt fejlesztésére kell gondolni.A barnavasérc-vagyonnak 52%-át külszíni műveléssel lehet eredményesebbenkitermelni. Mindaddig, amíg a pátvasérc dúsítása el nem kezdődik és megfelelőmennyiséget el nem ér, addig a barnavasércre kell a növekvő igényű kohászatnaktámaszkodnia. A következő néhány évben emiatt a barnavasérc-termelést kisebbmértékben fokozni kell. Mivel a földalatti művelésre szoruló barnavasércek csakritkán fejthetők pátvasérc egyidejű vagy előzetes kitermelése nélkül, a legközvetlenebbfeladatot jelentő barnavasérc-termelés növelését az ilyen szempontból kedvezőbbhelyzetű külszíni bányának kell megoldania.A barnavasérc, mint közvetlenül nyers állapotban kohósítható ércfajta, Rudabányánaka legértékesebb érce. Jelentőségét a dúsított pátvasérc megjelenése semhalványítja el és az előbb vázolt rövid idejű, 4—b éves fellendülés után még hosszabbidőn, legalább egy évtizeden át termelését a mainál alig alacsonyabb, megközelítőenévi 300 000 t szinten kell tartani. Az ércvagyon csökkentésével egyre kisebbfontosságú lesz ez az ércfajta, de értékessége megköveteli, hogy kifejtése tökéleteslegyen. Ez pedig a külszínen komoly mennyiségű meddő munka elvégzésétköveteli.A barnavasérc tökéletes kitermeléséhez, illetve külszíni műveléséhez kapcsolódikaz ankerit kérdése. Az ankerit nevét viselő 17 — 20% Fe~t tartalmazó dolomitotvastartalmának hasznosításán kívül mészkőpótlónak használja a kohászat, illetvehasznosíthatóságát CaO -f- MgO feleslege biztosítja, noha alacsony a vastartalma.Értéke azonban kicsiny és gazdaságosan csak külszínről fejthető. Túlnyomórészt abarnavasérccel együttes előfordulásban jelentkezik, de tekintélyes önálló tömegei isismertek. A mai külfejtési és letakarítási költséggel és az átlagos letakarítási aránnyalszámolva, az ankerit önmagában kifizetőén nem termelhető. Gazdaságosságát csakaz biztosítja, ha az összes érctermelésben 20—25%-kal vesz részt és a többi termeivénytbarnavasérc képezi. Akár a barnavasérchez kötötten, akár attól függetlenülfolyik termelése, úgy kell irányítani, hogv együttes gazdaságosságuk biztosítvalegyen. Tökéletes kifejtésről az ankerit esetében emiatt nem beszélhetünk, de a

meddő munkák és az érctermelés költségeinek csökkentésével az ankerit termeléséreminél nagyobb lehetőséget kell biztosítani.A pátvasérc-vagyonnak ugyan csak 4%-a termelhető külszínről, de ez semelhanyagolható mennyiség. Ezenkívül a dúsítás megindításakor a külszínen tömegesentermelhető pátvasércekkel kell ellátni a dúsító igényeit, hogy a hosszabb időtigénybevevő földalatti művelés kifejlesztése megtörténhessék. így lesz idő, amikora pátvasérc-termelés 30%-át a külszíni bánya adja. Hasonló tehát a helyzet abarnavascrc-termelés gyors növelésének feladatához. Rokonvonásokat mutat azonbangazdaságossági tekintetben az ankerittel is. A nyers pátvasérc értéke kisebb,mint a barnavasércé, de külszíni műveléssel önmagában véve is ráfizetés nélkülfejthető, A pátvasérc dúsítása költséges eljárás és alig változtatható, állandó nagyságútételt jelent. A dúsított pátvasérc önköltségének csökkentését ezért a nyersérctermelésköltségeinél kell keresni és megoldása elsősorban bányászati feladatot jelent.Nyilvánvalóan a külfejtés az egyik ilyen lehetőség.E feladatok megoldása mennyiségileg azt jelenti, hogy a mai külszíni össztermelésthuzamos időn át megközelítően 25—30%-kal magasabb szinten kell tartaniés közben rövid öt éven belül a barnavasérc- és pátvasérc-termelés csúcsainakegybeesése idején több mint 60%-os termelőképesscgcmelkedést kell elérni.V. A termelési feladatok megoldásának módszereiA külszíni bánya feladata tehát tömören az, hogy öt éves felfutással tudjatermelését átmenetileg 60%-kal növelni, majd hosszabb időn át a mait 25%-kalmeghaladó szinten tartani, s eközben előkészítését úgy kell végeznie, hogy tökéletesbarnavasérc-kifejtést, és a lehető legnagyobb mennyiségű ankerit- és pátvasérckitermelésttegye lehetővé kisebb költséggel, mintha ugyanezt földalatti munkávalvégeznék el.A feladatok helyes és minden szempontot kielégítő megoldásának még mindigkutatási előfeltételei vannak. Mint az ércek elhelyezkedésének leírásánál említéstörtént erről, a tömzsmaradványok feküoklalának térbeli helyzete alig ismeretes,A bőséges kutatófúrásokat nem kísérte eddig olyan kismélységű, de sűrű fúrás, amelya letakarított, illetve műveléssel metszett érctömzsök pontos vastagságát, és ezentömzsök között magukban álló fúrásokkal jelzett ércesedések kiterjedését és vastagságátelegendő mértékig megállapította volna. A művelés valamennyi szintjén legalább200 db fúrólyuk elkészítésével kellene ezekre fényt deríteni. Adataik alapjána szállítószint megfelelő mértékű süllyesztése, az egyes szinteken belül kiképzettvagy kiképzésre kerülő tölcsérek helyes mélysége, általában a legkevesebb meddőtermelésseljáró, tehát legkedvezőbb érctermelő szintek kijelölése elvégezhető lenne.Az érctermeléssel együttjáró meddő korlátozása az önköltséget kedvezőenérintené és lehetőséget nyújtana arra, hogy helyette a letakarítást növeljék. Ez pedignagyobb mennyiségű ankerit és pátvasérc kifejtésére vezethetne. A kismélységűrészletkutatás ugyanezen ércfajták helyzetének pontosabb kimutatásával egyébkéntis szolgálatot tenne külszíni művelésük kiterjesztésére. Ez a feladat viszonylagkis költséggel és rövid idő alatt egy-két gépkocsira szerelt könnyű fúróberendezésselelvégezhető.A mai külszíni bánya, ércvagyonát tekintve, határhelyzetben van. Olyanegységnek kell tekinteni, amelynek még elvégzendő munkamennyisége összes kőzetbenszámítva, lényegesen nem változhat meg, de aminek gazdaságosságát a kőzet-

minőség- szerinti összetétel és a hasznosítható kőzetek elhelyezkedése és kiterjedésekomolyan befolyásolja. Ilyen körülmények között szükséges, hogy az egész egységrekiterjedő, a gazdaságossági és művelési összefüggéseket figyelembe vevő művelésszervezési és módszerbeli elveit rögzítsék és a termelés területeinek körvonalait,valamint sorrendjét nagy vonalakban meghatározzák.Az érctermelés szervezése a jobb munkaerőgazdálkodás és irányíthatóság érdekébenkoncentrálást kívánna. Az érctömzsök korábban már vázolt elhelyezkedéseés nagysága ezt nem mutatja ésszerűen keresztül vihet őnek. Egy-egy művelési területércvagyona nem elegendő a kívánt termelés eléréséhez, másrészről pedig a néhánynagyobb tömzs tömeges megtelepítése és gyors leművelése után a többi érctömzsnem lenne gazdaságosan fejthető.Az a furcsa helyzet adódik, hogy az egyenletes gazdaságosság és tökéleteskifejtés — mint legfőbb cél — érdekében hasonló művelés-szervezést kell a jövőbenkövetni, mint amit a múltban követtek, s ami a mai kedvezőtlen bányakép kialakulásáravezetett. Ez pedig a teljes terület egyidejű művelése. Javított kiadásra vanazonban szükség, s ez a javítás azt jelenti, hogy nem a legkedvezőbb tömzsökre kellállandóan átvándorolni, hanem a föles gazdaságossággal művelhető tömzsök ésszerűelosztásban történő fejtése mellett kell biztosítani az önmagukban már kellő termeléstnem adó kisebb ércmaradványok teljes lefejtését. Természetesen törekedni kellarra, hogy egyidejűleg a bánya művelés alatt álló hosszúsága állandóan csökkenjen.A letakarítások sorrendje ennek végrehajtását kell biztosítsa és mennyiségénekmegállapításakor hasonlóan az együttes gazdaságosságot kell szem előtt tartani.Területük kitűzésénél nem lehet mereven eljárni, hanem biztosítani kell, hogy aletakarítás folytatható, bővíthető legyen, ha az érc kiterjedése a lefejtés soránnagyobbnak bizonyulna.A tökéletes kifejtés és kedvezőbb költségalakulás elérése általános feltételemellett a külszíni bánya legközvetlenebb feladata az érctermelés gyorsütemű,60%-os növelése.A külszíni bánya jelenlegi fejtésre kész barnavasérc-vagyona a kitűzött nagyobbérctermelés számára a kettőszörös előkészítettségnél alig valamivel jobbat biztosít.Ez pedig a korábban tárgyalt okok szerint a folyamatos termeléshez elégtelen.Az előkészítettséget tehát gyorsan kell növelni, ami a letakarítások nagy üteműelvégzésével oldható meg. A rendelkezésre álló idő rövidsége és a letakarítás nagymennyisége gépesítést kíván, ami egyidejűleg a csökkenő m 3egységár útján a letakarításiarány növelését is lehetővé teszi.Gépesítési feladat: a rakodás, egyes helyeken a gépi jövesztés, fúrás és szállításminél jobb megoldása. A gépi eszközök megválasztásakor a bánya kialakult képe,a letakarítások változatos szintbeli elhelyezkedése, a már leírt nehéz megközelíthetőség,a kialakítható támadó felületek és a letakarítási területek egyenkéntiviszonylagos kicsinysége, a jöveszthetőség változása és a robbantási munka gyakoriságabizonyos mérsékletre köteleznek.A külföldi példák a 3—4 m 3 -es kanalú kotrógépet és 12 m 3 -es dömpereketmutatják a legkorszerűbbnek. Ezek viszont mindig olyan helyen dolgoznak, ahola kezdettől fogva alkalmazott gépesítés rendszeres és összefüggő szintképzésrevezetett, vagy ez később kialakítható volt. Az elszórt érctömzsökön dolgozó és éppena letakarítások magasságában komolyabb összefüggő szintek nélküli, erősen tagoltfelületű Rudabányán ilyen rendezés roppant költséges lenne, és rengeteg feleslegesmeddőmunkával járna. Ezért, amikor 1953-ban a letakarítás gépesítése megkezdő-

dött, az út- és terepviszonyokra kevésbé igényes és kisebb működési területet kívánókönnyebb kotrógépekre és dömperekre esett a választás (3. ábra).A szovjet gyártmányú, E-505 típusú, 0,5 m 3 -es markoló képességű exkavátorokhegybontóval, vagy mélyebb helyekről történő rakodásnál vonóvederrel egyarántjó teljesítményt értek el. A szállítás gépesítésének legjobb megoldását a dömpereknyújtották. A Vörös Csillag Traktorgyár 3,5 m 3 -es dömpereinek megbízhatóságaállandóan javul. Minden más rendszerű szállítással szemben nagy előnyük, hogya hányóterület megválasztásában és a hányó kiképzésében úgyszólván korlátlan3. ábra Letakarítást vúgzö kotrógép Os dömperlehetőséget nyújtanak, ami egy régi, sok kifejtett hasznavehetetlen üreggel rendelkezőbányánál nagyon kedvező tulajdonság. A meddő elhelyezésére alkalmas területgyakran csak több szinten át közelíthető meg, ami legegyszerűbben szintén dömperrelvihető keresztül. Történtek próbálkozások szállítószalaggal is, de az a kis homlokhosszúságúletakarításoknál gyakran áthelyezésre kerül s így nem biztosít folyamatosmunkát. Az összefüggő szintek hiánya és a meddő elhelyezésének korlátozottságapedig a csillevonat-szállítást nem teszi lehetővé. így a jövő letakarításainál a dömpermint gépi szállítóeszköz uralkodó szerepű marad. A jövesztés és felrakás legjobbeszköze a kotrógép marad, mert ez a gép bármilyen kőzetviszonyok között, természetesenmegfelelő robbantásokkal kisegítve, alkalmazható. A térigénnyel és útviszonyokkalszembeni aggodalom a kotrógépek esetén túlzott volt, s az alig nehezebbés igényesebb 1 m 3 -es kanál-méretű gépek a letakarítási teljesítmények komolyíejlődésére vezethetnének.A dömperek tekintetében azonban az úttal szembeni tartózkodás nem voltalaptalan. A 3,5 m 3 -es dömperek jobb utakat kívánnak. Elengedhetetlen a dömperszállításraberendezkedett gépi letakarításnál az elegendő számú földgyalu éskönnyű úthenger. Ez utóbbi egyelőre csak kívánság. Az útgyalu viszont az utakkarbantartásánál, a hányók egyengetésénél és robbantásos munkáknál az elszóródottkőzettörmelék összetakarításánál már ma is nélkülözhetetlen gép.Bármilyen kecsegtető is, hogy exkavátoros-dömperes letakarításnál az egy géprejutó évi teljesítmény 100 000 m 3körül mozog, és a teljes kiszolgáló személyzetre

műszakonként közelítően 24 m 3teljesítmény jut, a letakarítások gyorsítása nemoldható meg ily módon minden területen. Vannak és a jövőben is lesznek olyanletakarítási munkahelyek, amelyeket helyzetük miatt géppel nem lehet megközelíteni,s ilyeneknél megmarad az ősi módszer: a kézi rakodás és a csillézés.A letakarítások teljesítményének növelése és költségének csökkentése nemkizárólag a gépi rakodás és szállítás megoldásának kérdése. A legtöbb esetben a4. ábra. Padfúrással végzett többszáz m'-es robbantás barnavasércenjövcsztést nem lehet kotrógéppel elvégezni, hanem robbantani is kell. Néha csaka gép munkáját megkönnyítő lazításra kell törekedni, igen gyakran azonban robbantássalkell elvégezni a kőzet teljes felaprítását. A letakarítás határain belül a meddőkŐzcteknem egyneműek. Korszerű megoldással 12 — 15 m mélységű függőlegeslyukakkal több ezer m snagyságú robbantást Rudabányán nem lehet végezni, dekedvező esetben már rendszeresen tudnak 1000 m 3 -es mennyiségeket repeszteni.A fúrást a kőzet kedvezőtlen tulajdonságai miatt legfeljebb légöblítéssel lehetvégezni s ezért eddig nem sikerült 4—5 m lyukmélységnél nagyobbat elérni. Ha afúrás kérdését gumikerekeken mozgó s így gyors helyváltoztatásra képes fúrókocsikkalmeg lehetne oldani, amelyek 3—4 m-es fúrókalapács-mozgatással dolgozva,a fúrási sebességet tetemesen növelnék, a 4—5 m-es mélység megtartásával, degyorsan végrehajtott fúrással állandósítani lehetne több helyen olyan kőzettömegeklerobbantását, amely a kotrógépek és dömperek szünet nélküli munkáját lehetővétenné. A fúrás ilyen megoldása beruházási kérdés. A gyorsan készülő fúrólyukakhasznosítása, tehát a robbantás technológiája viszont nem kíván külön befektetést.

A padfúrás, mint tömeges jövesztési eljárás, már kidolgozott feladat és az üzemitapasztalatok azt mutatják, hogy rövid időzítésű gyújtással a fúrási munkaigényegy m 3 kőzetre vonatkoztatva 0,3 fm-ről 0,1 fm-re, a robbanóanyagíelhasználáspedig 20%-kal csökkenthető {4. ábra).A letakarítás korszerű és gazdaságos elvégzésének eszközei és módszerei tehátmár ismeretesek és nagyrészben rendelkezésre is állnak. A végső feladat, az érctermeléssokkal több technológiai kérdésmegoldását kívánja.Az érctermelés módszerének tökéletesítésétés ezzel együtt költségénekcsökkentését erősen korlátok közé szorítjaaz, hogy a fejtési homlokon belüla különválasztott termelést kívánó ércfajtákés a meddő együttesen jelentkeznek.Emiatt a tömeges robbantáshelyett a kőzetfajtánként külön-különvégzett, 10 m 3 -nél alig többet jövesztőrepesztésekkel kell dolgozni, amit kézirakodással egybekötött válogatás követ(5. ábra). Az érctömzsöket teljes felületükönmegtisztító letakarítás egyengetiugyan a tömeges érctermelés útját,és ha a tömzs legalább 4—5 m mélységigegynemű, akkor a letakarításnálelmondott felszereléssel: kotrógéppel,dömperrel, fúrókocsival és azonos módszerrel,tehát padfúrásos robbantássalelvégezhető az érctermelés is. Sajnos,erre a munkahelyeknek mindig csakkis része lesz alkalmas.A termelés nagyobb részét a maihozhasonló vegyes munkahelyek adjáka jövőben is. Ilyeneken a gépi felrakásnem végezhető elég eredményesenkotrógéppel, mert a válogatás nem oldható meg és a kis mennyiséget termelő munkahelyekközött lassan vándorolva, ideje nagyrészét rakodásra nem tudja kihasználni.A vegyes előfordulások gépi rakodásának megoldását ideálisan szolgálhatná a külföldönközkedvelt és elterjedt, ballonkerekeken, gépkocsiscbességgel mozgó, Dieselmotorhajtású lapátoló rakodógép (6. ábra). Ezenkívül az ércszállítás gépi eszköze ahelyzethez igazodva, dömper- vagy csille- és mozdonyszállítás lehetne.Az érctermelés robbantási feladatainál a mennyiségi kérdésen túlmenően még azaprítás megoldásával is foglalkozni kell. A kohászat igénye az, hogy az érc kevésport tartalmazzon és legfeljebb 120 mm-es kockanagyságú legyen. Ezt a célt a rövididőzítésű gyújtással lehet legjobban elérni, de az erősen ingadozó szilárdságú érceknél— a pátvasérc kivételével — tökéletesen megoldani nem lehet. A nagy-darabos¬ság csak aprítógéppel szüntethető meg.A jövesztés korszerű és gazdaságos gépesítése az elmondottak szerint kevésgéptípussal megoldható. A letakarításnál kotrógép és dömper, az19 Rónabánya — 2/6 S5. ábra. Kézi rakodás vegyes köíetü munkahelyekenérctermelésnél

C. ábra. Külszínen alkalmazható Diesel-motoros lapátoló rakodógép (gyári prospektus-kép)

észben ugyanezek, továbbá ballonkerekes lapátoló-rakodógép, valamint Dieselmozdonyszerepelhet. A fúrás korszerű eszköze pedig olyan fúrókocsi lenne, amelysínpályától függetlenül mozoghat, s földalatti és külszíni használatra egyarántalkalmas. A külföldi ércbányászat erre is bőséges példát mutat. Ez az egyneműséga kezelőszemélyzet és a karbantartás tekintetében sok előnnyel járna.A rakodó-jövesztő és szállítógépek sínpályától független mozgása, nagy szintkülönbségekközötti könnyű helyváltoztatása és gépáthelyezések gyors megoldásaa külszíni bányában eddig nem szereplő feladat: az összekötő út kiépítését hozzaelőtérbe. A meglevő terepviszonyok miatt nem oldható meg az, hogy minden letakarításiés érctermelő szint között összefüggő és dömperrel járható út készüljön, deelkerülhetetlenül szükséges, hogy a bányán belül a legfőbb termelő szinteket összekötőútvonal haladjon végig, amelyen a szomszédos területek gépei a munka pillanatnyikívánalmainak megfelelően a legjobb gépkihasználás és termelés érdekébenhelyüket változtatják. Ezt az útvonalat egyúttal több ponton a bánya mindkétoldalán végighaladó, az anyagellátó és javítóközponthoz vezető országúttal isössze kell kötni. Enélkül a gépesítés helyhez kötött, kis mozgásterületű, félig bénamegoldás maradna.Az elmúlt évtizedek bányászata négy olyan területet alakított ki a külszínen,amelyek belső szállításukat tekintve, különálló egységet képeznek. A munkahelyekcsillepályái, a meddő- és ércszállítás egy-egy csomópontból ágaznak ki. Az altárómegépítése óta a külszínen termelt ércet is itt szállítják a rakodóra. Az altárót akülszínnel négy helyen gurítócsoport köti össze, amelyen át az ércet az altáró szintjénlévő bunkerekbe töltik. A szállításnak ez a gerince a jövőben is változatlanmarad, csupán a termelési terület változásának és a mennyiség növekvésénekmegfelelően újabb gurítócsoportok készülnek.A munkahelyek és a gurítók közötti szállítást viszont át kell alakítani. Jelenleghosszabb-rövidebb kézi csillézé^ után végtelen kötelű szállítópálya, jobb esetbenDiesel- vagy villamosmozdony-szállítás veszi át a termeivényt a munkahelytől.Ezek csak a szállítószintcn működnek. Mélyebb szintekről vitlákkal végzikel a felszállítást, magasabb szintekről siklókkal engedik le a rakott csilléket. Mindkétesetben a szintkülönbséget áthidaló berendezésig kézi szállítás folyik. A meddőszállítási útvonala és megoldása ugyanez, csak közben a vonatból vagy kötélpályáróla mcddőfelvonóhoz terelik át a csillét.A művelési terület állandó előhal adása és helyzet változása miatt a szállítástis rugalmassá kell alakítani. A végtelenköteles megoldás merev rendszer, a helyváltozásokatnem tudja követni, nagy kézi csillézéssel kapcsolhatók hozzá a munkahelyek,s kötélberendezéseivel akadályát képezi, hogy ugyanazon útvonalon mozdony-szállítássalközelítsék meg a távoli termelőhelyeket, és a sínpályától függetlendömperszállítást is kerülőkre kényszeríti.A felső vezet ékes villamosmozdony-szállítás is csak mint fŐszállítás jöhet szóbaaz egymással kapcsolatban levő üzemrészekés gurítóik között. A végtelen-kötelűberendezések teljes kiküszöbölésével a villamos vontatáshoz kapcsolódva, Dieselmozdonyokkalkell megoldani a szállítást, ami egészen a munkahelyekig kell terjedjen.A szállítószint alatti termelőhelyeket, ott, ahol a gurítokhoz közel vannaka tölcsérek, táróval kell a gurítók egy mélyebb szintjéhez kapcsolni, s így számukraközvetlen szállítási lehetőséget teremteni. A vitlák csak a meddőt emeljék a szállítószintre.19* — 2,6

Kiterjedtebb, magasan fekvő szinteken hasonlóan Diesel-mozdonyos és aszállítószintre siklóval kapcsolódó szállítási megoldás ígérkezik a legjobbnak. Megkell teremteni annak lehetőségét is, hogy a gurítók dömperekkel is korlátlanulmegközelíthetők legyenek, s a dömperszállítás a csillepályák forgalmát ne íjavarja.A meddőszállítás végső megoldása változatlanul a magas-hányókra felvezető végtelen-kötelűszállítás marad.VI. ÖsszefoglalásA külszíni bánya ércvagyonában lényeges változást már nem várhatunk ésennek kifejtése mintegy 15—20 év alatt befejeződik. Közben a termelést átmenetilegnövelni kell és hosszabb időn át is magas szinten kell tartani. A fejlődést úgykell elérni, hogy minden változtatás és az új berendezések létesítése a lehető legteljesebbkifejtést tegye lehetővé. A legértékesebb ércfajtának, a barnavasércneknagy tömege külszíni fejtést kíván, amit értéke miatt a legkisebb veszteséggel atökéletes kifejtésre törekedve kell elvégezni, az együttesen mért gazdaságosságszem előtt tartásával. A barnavasérccel együtt minél több ankerit és pátvasérckülszíni művelését is meg kell oldani. Ehhez nagy mennyiségű meddőletakarítástkell végezni.A múlttal szemben magasabb meddő termelési arány gazdasági hatásánakellensúlyozására korszerűsíteni kell a meddő- és érc termelőmunkák módszerét.Ez ismert gépek, kotrógépek, dömperek, Diesel-motoros rakodókocsik és fúrókocsikhasználatával, továbbá a kőzetviszonyok miatt korlátozott, de javíthatótömeges jövesztés kiterjesztésével azonosan oldható meg mindkét munkaterületen.A termelés technológiai javulását a bánya belső szállításának, egyszerűbbé ésmozgékonyabbá tételének is követnie kell.A külszíni bánya érceinek teljes lefejtése a megkívánt gazdaságosság betartásával,a vázolt szervezési elvekkel, a szükséges gépi felszerelésekkel és megfelelőművelési módszerek alkalmazásával végrehajtható.I RŰÜALO.Mi. Pantó Endre; A 75 éves nagyüzemű vasércbányászát. (Jelen munka II. fejezete.)ü. Moser Károly: Rudabányai Vasércbányászatunk fejlesztési feladatai. (Bányászati Lapok 1955. decemberiszám.)

AVÁGATHAJTÁS MÓDSZEREIPodányi Tibor oki. bányamérnökA rudabányai ércelőfordulás szabálytalan, felszabdalt, össze nem függő földtaniszerkezete a rendes kifejlődésű telepes vagy teléres előfordulásokhoz képestjelentősen nagyobb mérvű vágathajtási tevékenységet követel meg a kutatás,eltárás és az előkészítés terén egyaránt.A vágathajtás nem szünetelt az 1880-ban megindult nagyüzemű bányászkodáselső 02 évében sem, amikor az ércet csupán külszíni fejtéssel termelték.Az első évtizedben a kutatás kizárólag aknákkal és tárókkal történt. Az 1893-ban megindult mélyfúráson kívül továbbra is nagy jelentőségűek voltak a kutatóvágatok.Sőt a két világháború közötti időszakban éppen ez a kutatási mód voltfontosabb.A szabálytalan és szeszélyes ércelőfordulás miatt az egyes külfejtési mezőktelepítését — az érctestek nagyságának, alakjának és térbeli helyzetének pontosabbmegismerése céljából — kutatótárók kivájása előzte meg.A külfejtésben termelt érc és nagymennyiségű letakarítási meddő szállításiútvonalául különböző szinteken tetemes hosszúságú szállítótáró készült.A földalatti fejtés megindulásával a vágathajtási tevékenység tovább bővültfeltáró és fejtéselőkészítő céllal,A nagyüzemű vasércbányászat 75 éve alatt kihajtott vágatok összesítetthosszát közel 100 km-re becsülhetjük. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy avágathajtási tevékenység a rudabányai vasércbányászatban a huzamos külszíniművelésmód ellenére is jelentős és nagyfontosságú volt.Éppen ezért nem lehetne teljes a rudabányai vasércbányászatról alkotottkép a vágathajtás módszereinek ismerete nélkül.A rudabányai bányavágatok mérete céljuknak megfelelően változik. A használatosvágatszelvények 4-től 10 m a -ig terjednek.Rudabányán a különböző keménységű és szilárdságú kőzetekben (agyagpalátólaz igen szilárd szferoszideritig) általánosan robbantó munkával folyt ésfolyik a jövesztés. A' robbantásos vágathajtás módszerének igen fontos jellemzőjea robbantólyukak telepítésének, illetve a betörés kialakításának megoldása. Éppenezért a rudabányai vágathajtás módszereinek kialakulását és fejlődését a betörésimódok változása alapján kísérhetjük nyomon.I. Ékes betörésekA nagyüzemű vasércbányászat első évtizedeiben — valószínűleg még a korábbibányászattól átvett — ékes betörési eljárások uralkodtak. Közepes szilárdságúkőzetekben (agyagpala, márga, barnavasérc) főte felé irányuló ékes betörést hasz-

ÉKES HHTÜRÉSKK

náltak, amelyet a bányászok helyi elnevezéssel „magyar" eljárásnak neveznek.Egészen szilárd kőzetekben a vágatszelvény közepén kialakított — általánosanis ékes betörésként ismert — betörési módot helyi bányász elnevezéssel ollós"betörést alkalmazták.Főte felé irányuló ékes betörésA lyuktelepítés lényegét a vágat főtéje felé (fölfelé) irányuló betörőlyukakképezték, amelyek 0,7 — 1 m hosszúak voltak. Kisebb szelvénynél a betörőlyukaka vágat középmagassága fölött települtek és a betörési rést egészen a főtéig a teljesvágatszélességben alakították ki. A rést lefelé bővítették a teljes vágatszélességnekmegfelelően újabb, de már kisebb meredekségű lyuksorral. Végül atalpon elhelyezett vízszintes robbantólyukak a teljes vágatszelvcny kirobbantásátbiztosították.Betörés.2. ábra. „Magyar" betörés kis vágatszelvénynélNagyobb szelvény esetén a ferdén felfelé irányuló betörőlyukakat a vágatderékmagasságában vagy kissé az alatt telepítették, de a rés már nem terjedt kiteljes vágatszélességre és nem érte el a főtét. A betörés bővítése itt is a talp felétörtént, de csak a résszélesség mértékéig. A teljes szelvény kirobbantására a főtén,oldalakon és a talpon vízszintes lyukakat fúrtak.A betörés mélysége és ezzel együtt egy robbantási mező mélysége 40—60 cm volt.A robbantólyukak kifúrására 1905-ig vésőíúrót és kézi kalapácsot használtak.Ettől kezdve kézben tartott, 16—22 kg-os, sűrített levegős hajtású fúrókalapácsokkalvégezték a fúrási munkát.A robbantás időzítve lyuksoronként történt. Az időzítést a gyújtózsinór-hosszakés a gyújtási sorrend biztosította. A betörőlyukak egyidejű robbantását a pontosanegyforma hosszúságúra vágott zsinórok egyszerre való gyújtásával oldottákmeg. Rendszerint azonban a betörő-, bővítő- és peremlyukakat külön-külön lépcsőbenrobbantották és minden lépcső után füstre-várási szünet volt. Az 1910-es évektőlkezdődően azonban már a villamos gyújtást is használták.

296 ÉKES BETÖRÉSEKA lerobbantott készletet kapa és vesszökosár segítségével rakták a csillébe.Az esetleges nagyobb darabok aprítását és a főte, valamint vágatoldalak és talpegyengetését hegyes-la posvégíí csákánnyal végezték.Világításra az első időben olajjal töltött bányamécsek, majd később acetilénbányalámpák szolgáltak.A kézi fúrás időszakában a szellőztetés kizárólag diffúziós volt, illetve nagyobbvágathossz esetén kézihajtású ventillátorokat és légcsöveket is felszereltek. A sűrítettlevegős fúrás bevezetésével a kalapácsok kipufogó levegője és a robbantáselőtt megnyitott vezeték biztosították a jobb légcserét.ISír*o/>estI3. ábra. „Magyar" betörés nagyobb vágatszeLvénynélA szállítás kizárólag kézi csillézéssel történt, gyakran több száz méter távolságra.Biztosítást a lazább kőzetekben német ajtókötés szerint összeállított keményfaácsolatokképeztek. Az ácsolatpárok egymástól való távolsága általában 1 m volt.Szükség szerinti sűrűségű, hasított bordafabéleléssel látták el a főtét és az oldalakat.Egy munkahely telepítése két fő volt, akik az összes fŐ- és mellékmunkákatelvégezték.E munkamódszerrel és telepítéssel 8 órás műszakban átlagosan egy robbantásifogást sem vájtak ki. A vágat előhaladási sebessége 0,4 m/harmad, a fejteljesítmény0,20 m/műszak volt. E teljesítményadatok átlagos értékek és sűrített levegősfúrásra vonatkoznak. A kézi fúrás időszakában a kisebb fúrási teljesítmény,valamint a szellőztetés gyengébb mérve miatt természetesen ezek az értékek isalacsonyabbak voltak.

Középen kiképzett ékes betörésKeményebb kőzetekben, pl. szilárd dolomit,mészkő, pátvasérc, szferosziderites érc, az ún.ollós" betörést használták évtizedeken keresztül.A kisebb, 4 m 2 -es szelvényű vágatokban, haa kőzet könnyen robbantható volt, a vágat középmagasságábanelhelyezett két összehajló, vízszintes— „ollóra fúrt" — fúrólyuk képezte abetörést. Ezt további 4 robbantólyukkal bővítették,majd 7—8 peremlyuk biztosította a teljesvágatszelvény kialakulását.Nagy, 6—8 nT-es szelvény esetén a váj végközepén négy vízszintes, de egymás felé hajló lyukkalképezték ki a betörést. Á betörés köré 3—4bővítőlyuk került és végül a szelvényt határolóJ'Ikoszorúlyukak kerültek kifúrásra.Szívósabb kőzetekben a „magyaros" és „ollós"betörések kombinációjaként az összehajló lyukakatrnem vízszintesen, hanem kissé felfelé irányu­lóan fúrták ki. A bővítő és peremlyukak változatlanulvízszintesek voltak.•1. ábra. „Ollós" betörés kis vágatszelvénynélA robbantás a lyuktelepítés megköveteltelépcsőkben rendszerint szakaszosan történt.Az „ollós" betörés mélysége már meghaladta az előző eljárással elérhető értéketés 0,6—0,7 m-re emelkedett. A vágathajtás sebessége mégsem haladta túl azelőzőkben közölt értéket, mert a szilárdabb kőzetben csökkent fúrási teljesítménymiatt ennek a munkaszakasznak ideje növekedett meg.IReményköze?5. ábra. „Ollós" betörés nagyobb vágatszelvénynél

6. ábra. Ferdén fúrt „ollós" betörésOldalra irányuló ékes betörésA harmincas években bekövetkezett nagyüteművágathajtási tevékenység során új betörésiés lyuktelepítési eljárás hódított teret Rudabányánoldalra irányuló ékes betörés formájában, amelyeta bányászok „francia" módszernek neveztek. Ennélaz eljárásnál a munkahely homlokfelületéneknagyságát úgy növelték meg, hogy a vágatoldalakhozképest ferdén képezték ki. Az átlós iránybanelhelyezkedő homloksík minden robbantásifogás után változtatta helyzetét. Egyszer a bal,egyszer a jobb oldallal zárt be hegyes szöget. Azilyen ferde síkú megnövelt homlok kialakítása érdekébenhol az egyik, hol a másik oldalra irányítottákaz ékes betörést egy függőleges síkba esőhárom vagy négy betörőlyukkal. A betörőlyukaksíkja egészen hegyes, 25—30°-os szöget zárt be aferde állású munkahelyhomlokkal. Az ékes rést amásik vágatoldal felé haladva, 2—3 fokozatbanbővítették. A bővítő lyuksorok robbantólyukaínakhossza és homlokkal bezárt szöge a réstől távolodva,fokozatosan növekedett. Az utolsó Ivuksormár párhuzamos volt a vágat tengelyével és alyukak elhelyezése a szelvénykialakításnak megfelelő.7. ábra. „Francia" betörésEzzel a robbantási módszerrel a robbantásifogás mélységét 1 m-re lehetett növelni és azonostelepítéssel, valamint munkafeltételekkel és felszerelésselaz átlagos vágathajtási sebesség 0,0m/harmad értékre és a fej teljesítmény 0,25 m/műszaknagyságúra emelkedett.

Az ékes betörési eljárásokat 1951-ig használták. Alkalmazásuk csak a moderneljárások térhódításával szűnt meg.A fent közölt átlagos teljesítményeken kívül voltak kimagasló eredmények is.így az altáró kivájásánál 1948 tavaszán hónapokon keresztül a vágathajtás sebessége0,8 m/harmad és a teljesítmény 0,27 m/műszak értékű volt. E teljesítményekelérése annál is értékesebb, mert a vágathajtó csapat a kivájást mintegy 30 m-relnyomonkövető falazásbiztosítás kiváltási és ideiglenes biztosítási munkáit is végezte.II. Kúpos betörésA második világháború alatt erőltetett termelés a külszínen termelésbe vonhatóérctestek mennyiségének csökkenésére és a földalatti fejtés beindítására vezetett.A földalatti fejtéssel jelentős mértékben fokozódott a vágathajtási tevékenységrészben feltárás, részben fejtési előkészítés vonatkozásában. Ez a megnövekedettigény a vágathajtási sebesség és a teljesítmények emelését követelte meg. Tekintettelarra, hogy a technikai felszerelés fejlesztésére mód nem volt, az üzem vezetősége abetörési mélység növelésével igyekezett az eléje tűzött feladat megoldását megtalálni.I8. ábra. Kúpos betörésA szilárdabb kőzetekben bevezette a kúpos betörést. A szokásos négy betörőlyukhelyett csak hármat képeztek ki, és ezek elhelyezése is eltért az általános gyakorlattól.A rudabányai kőzetek nem alkalmasak a nedves fúrásra. így a fúrási törmelékkihordása a fúróacél bordazatával történt. Ez a tökéletlen porkihordás igennagy nehézségeket okozott a vízszintestől lefelé irányuló fúrólyukak esetében éserősen lerontotta a fúrási teljesítményt. El kellett tehát kerülni ilyen irányú robbantólyukakhasználatát. Ezért a betörési kúp kialakításához egy, a vágatszelvényközepe táján telepített vízszintes és ehhez kétoldalt alacsonyabbról kifúrt, ferdénfelfelé irányuló robbantólyukat készítettek. A betörési kúpot négy lyukból állóbővítőkoszorúval növelték tovább, majd a vágatszelvénynek megfelelően elhelyezettperemlyukakkal három lépcsőben robbantották ki a teljes szelvényt.A kúpos betörési eljárással sikerült a fogásmélységet 1,2—1,3 m-re növelni, a

vágathajtás sebességét pedig átlagosan 0,7 m/műszak értékre emelni. A fejteljesítményátlagos értéke 0,3 m/műszak volt.A vágathajtás sebességének és a teljesítményeknek javulásában szerepe voltannak is, hogy az eddig általánosságban 2—3 lépcsőben való robbantást megszüntettékés a szelvény összes robbantási lyukának egyszerre való gyújtásávalcsökkentették a füstre-várási és munkafolyamat váltási holtidőket. A gyújtástidőzített gyutacsokkal és lövőgépes villamos gyújtással bonyolították le.Az egyéb munkafolyamatok terénSálsemmi fejlődés nem volt. A rakodásváltozatlanul kapa és háncskosár segítségévelfolyt és megmaradt a többt% száz méteres kézi szállítás is.III. Hengeres morzsoló betöréstű?=c•aBI>I ufi1§suX0Az 1950. évben beindult első ötévesterv termelési feladatai csakis aföldalatti művelés további fokozásaútján látszottak biztosíthatónak. Ehhezviszont — éppen az előfordulásadottságai miatt — évente több kmfeltáró és előkészítő vágat kihajtásavolt szükséges, ami megkövetelte avágathajtási sebesség emelését .A bányaüzemebben az időben az egész ércbányászatotösszefogó központi ÉrcbányászatiNemzeti Vállalat felügyeletealatt állt. A vállalat központi műszakivezetője, Pantó Endre, a fúrási technikajavítására (különleges fém fúrókoronák,keményfémbetétes koronák, monoblockfúrók)és a robbantási technika fejlesztésére(különleges töltetek, hengeresmorzsoló betörés) külföldi eljárások éseredmények ismertetésével [1] útmutatástadott és a vágat hajtás gyorsításárairányuló kísérletek megindításáraösztönözte a bányaüzem vezetőit |2].A javasolt hengeres morzsoló betöréseseljárás kísérleteinek elvégzéséhezazonban minimális követelménykéntfúróállványra volt szükség. Azüzem újítóbrigádja (Moser Károly bányamérnök,Nóvák János gépfelvigyázóés Papp Zoltán lakatos) megszerkesztetteés elkészítette a sűrített levegőselőtolású, kocsira szerelt oszlopos fúróállványt.[4]

A hengeres morzsoló betörő lövés kísérleti helyéül az Andrássy I. bányarész+ 243 m A. í. szintjén levő és pátvasércben haladó fejtési előkészítő vágatot választottukki. A kísérleteket 1950. április 12. és április 28-a között sikeresen folytattuk le.Ettől az időponttól kezdve ez a munkahely ilyen módszerrel haladt előre.A kísérletek során kialakított eljárás a következő volt. A munkahely homlokán,, lóheréié vél" elrendezésben 2,5 m mélységre a vágat tengelyével párhuzamosankifúrtuk az öt betörőlyukat. A középső lyuk előzetes résként töltés nélkül üresenmaradt. A tőle 10 cm távolságban levő négy lyuk kapta a robbantótöltést. E négybetörőlyukon át vonható körtől mérve 30 cm-es távolságra négy bővítőlyuk készült,végül a vágatszelvény alakjának megfelelően elhelyezve nyolc peremlyuk. A lyukakhossza egyformán 2,5 m volt és valamennyi párhuzamos a vágat előhaladási irányával.Robbantóanyagként paxitot használtunk,lyukanként 2,1 — 1,6 kg töltéssel.A töltetnek a lyuk nagyobb hosszára valóelosztása erdekében két-két töltény közérövid fapálcikákat helyeztünk el. A töltésta lyuk végén kezdtük el. A lyukszájnálmaradó 60—100 cm üres szakasz fojtástkapott. Fojtásként befúvatott homokszolgált. Gyújtásra villamos gyutacsokatés kézi gyújtógépet használtunk. Pillanat-Q'•m#•\f10. ábra. Négylyukú betörési lyuktelepítés 11. ábra. Hengeres morzsoló betörés nagyobbvágatszelvcnynél puhább kőzetbengyújtással robbantak a betörőlyukak, 1 mp időzítéssel a bővítő, 2 mp időzítéssela felső peremlyukak és 3 mp időzítéssel a talplyukak. A négy lépcsőben való robbantásta kísérletek idején külön-külön szakaszban végeztük el, így az először30 cm-es 0-jű, majd 90 cm 0-re bővített szabályos hengeralakú, 2,5 m mély réskialakulását megfigyelhettük és a kísérletek során jelentkező fúrási, töltési hibákatgyorsan javítani tudtuk.1950. május 22—24-én újabb kísérletsorozattal továbbjavítottuk ezen a vájvégena munkát, A betörőlyukak számát sikerült eggyel csökkentenünk, egyenlőoldalú háromszög sarkaiban elhelyezve a töltött és középpontjában az üres lyukat.Megállapítottuk, hogy fadugók közbeiktatásával a töltet nagyobb lyukhosszra valóelosztása nem hoz gyakorlati előnyöket, ezért a továbbiak során elhagytuk.1950. május 20. és június 24-e között a Rudahegyen kutatóvágatokban igenkemény ankeritben ötlyukas betöréssel, lazább dolomitban négylyukas betörésselkísérleteztük ki és vezettük be a hengeres betöréses vágathajtást. Az igen szilárdankeritben a betörőíyukak távolsága a középső üres lyuktól 10 cm volt, míg a lazábbdolomitban a lyuk távolságot fokozatosan 22 cm-re sikerült felemelnünk.

A keményebb és szilárdabb rudabányai kőzetekben való sikeres kísérletek utánfoglalkozni kezdtünk a lazább, puhább kőzetekbe való bevezetéssel. 1950 novemberébenaz István bányatelekben, 8 m 2 -es barnavasércben haladó feltáróvágat kihajtásakorvégeztünk sikeres kísérleteket. 1951 januárjában pedig bevezettük az eljárásta campili márgában Andrássy I. bányarész felé haladó altárói kereszt vágatban.A vájvégig biztosított munkahelyen 2,50 m-es fogásokkal a biztosítás legkisebbsérelme nélkül haladt a munka. Az egyenlő oldalú háromszög sarkaiban elhelyezetthárom töltött betörőlyuk 20 cm-es távolságra volt a középső üres lyuktól. A robbantóanyag-töltetnagysága 0,6 — 1,2 kg lyukanként. A gyújtás négy fokozatban történt.Ezzel a kísérletsorozattal az üzem minden jellegzetes kőzet faj táj ára kiterjesztettüka hengeres betörést.A kísérletek során a paxitról általánosságban ammondinam.it használatáratértünk át, mert vele kedvezőbb eredményeket sikerült elérni.Az egyéves kísérletsorozatok és üzemszerű alkalmazás eredményeképpen1951 áprilisában Moser Károly bányamérnök összeállította az üzem bányatechnikusairészére a vágathajtási rendszer szabályzatát. E végrehajtási utasítás a leglényegesebbgyakorlati tudnivalókat, irányelveket tartalmazta, a legfontosabbrudabányai kőzetekre kidolgozott lyuktelepítési megoldásokkal, töltési és időzítésiadatokkal. Ugyanakkor kitért a robbantási és lyuktelepítési hibák felismerésére éskijavílására is |3], Ezzel a hengeres betürés üzemi bevezetése lupánkban ehőhéni Rutlubányánmegtörtént.Bár a kísérletek alatt általában 2,5—2,6 m-es fogásmélységgel dolgoztunk,üzemi alkalmazásban ez az érték 2 m-re csökkent. A rendelkezésre álló könnyű(16 — 22 kg) fúrókalapácsok és a fúróacélbordázattal történő tökéletlen porkihordásmellett ugyanis ez volt a legkedvezőbb fogásmélység a vágathajtás sebessége szempontjából.A kísérletek során ugyanis bebizonyosodott, hogy a betörő lyukaknak15—20 cm-rel mélyebbeknek kell lenniök a többi fúrólyuknál, és így a fogásmélységnél.Viszont 2,2 m-nél mélyebb lyukak esetén a fúrási teljesítmény olyan rohamosancsökkent, hogy ez az egész vágathajtás teljesítményét is lerontotta. A fogásmélységnöveléséhez tehát nagyobb teljesítményű fúróberendezésekre lett volna szükség.A 2—2,3 m-es betörési mélység is forradalmosította a rudabányai vágatbajtástés a teljesítményeket. Az üzem átlagos vágathajtási sebessége az 1949. évi 0,42frn/harmad értékről 1950-ben 0,54 f m/harmadra emelkedett, a fej teljesítmény pedig0,245 fm/műszakról 0,315 fm/műszakra. 1951. év folyamán, amikor a széleskörűüzemi bevezetés megvatásult, az üzem átlagos elővájási sebessége hónapról hónapraemelkedett és évvégére közel az év elejei szint kétszeresét érte el.Az évi átlagszintek pedig 0,78 fm/harmad vágathajtási sebesség és 0,32 fm/műszakfej teljesítmény értékekre emelkedtek. A hengeres betöréssel dolgozó munkahelyekene két jellemző 0,95 fm/harmad és 0,44 fm/műszak értékű volt.A vágathajtás sebességének megkétszereződését elsősorban a megkétszereződöttfogásmélység eredményezte, azonban a robbantási eljárás alábbi előnyei is hozzájárultakehhez.1. Az eddigi egy fúrókalapács helyett két fúrókalapáccsal lehetett kényelmesendolgozni a munkahelyen, mert a párhuzamos lyukak fúrásánál nem zavarták egymásta dolgozók.2. A lyuktelepítés egyszerűbbé vált, mint a kúpos betöréseknél, ahol komolygyakorlatot és szemmértéket követelt az összehajló lyukak megfelelő elhelyezésénekés irányának biztosítása. Ennek tulajdoníthattuk, hogy a dolgozók sokkal rövidebb

idő alatt sajátították el ezt a lyuk telepítési módszert, mint a kúpos betörést és agyakorlatban sokkal kevesebb hibával is hajtották végre a lyukak kiíúrását.3. A robbantás megkímélte a biztosítást és egyéb berendezéseket, míg a kúposés ékes betörésnél gyakori volt ezek sérülése a messzire repülő nagy darabok miatt.A kilőtt ácsolatok helyreállítása, a bordázat rendbeszedése, a esővezetékekjavítása tehát elmaradt.4. A lerobbantott készlet közel eredeti helyen, jól felaprítva és magasan felhalmozvafoglalt helyet, tehát a rakodás munkája szempontjából igen előnyösen.így elmaradt az ékes és kúpos betörésnél szétszóródott készlet összetakarításimunkája. A magasra felhalmozott, közel egyenletes szemnagyságú készlet felrakásánálemelkedett a rakodási teljesítmény.5. A mély betörés egynegyedére csökkentett e a munkafolyamatváltások gyakoriságát,s ezzel jobb munkaidőkihasználást eredményezett. A fúrásra, a robbantásra,a rakodásra való előkészületi idők tehát lényegesen lecsökkentek,6. A fúrás, a rakodás és a szállítás gépesítésére kedvező lehetőségeket teremtett.Az 1950-ben elvégzett kísérletek eredményeként könyvelhetjük el — a rudabányaivágathajtási sebesség és teljesítmény növekedésén kívül —, hogy a hengeresbetörés elméleti és gyakorlati kérdéseinek tisztázásában lényeges előrehaladástsikerült elérni. A kísérletsorozat a külföldi szakirodalom részleges adatait és megállapításaitellenőrizte, a nem világos kérdésekre magyarázatot adott és egyestéves következtetéseket korrigált [4]. Mindezekkel a gyakorlati alkalmazás terénirányt mutatott a hazai bányászat számára [5].A kísérletek során a hengeres betörés elméletét tovább fejlesztettük.1. Az üresen maradó lyuk, ill. lyukhossz magára a betörőhengerre előbctörésnektekinthető, amely felé robbantáskor a kőzet terjeszkedni tud.2. A sűrűn egymás mellé fúrt lyukak megszakítják a kőzet összefüggését ésezzel, de véleményünk szerint még inkább a fúrás kíméletlen rázóhatásával hozzájárulnaka kőzetben uralkodó belső egyensúly megbontásához.3. Az így ,.előkészített" kőzet a robbanás dinamikus ütőhatására apró részecskékrehullik szét, elmorzsolódik.A külföldi szakirodalom is ezekben találja meg a morzsolóhatás magyarázatát.Megállapítottuk, hogy a fentiek valóban hozzájárulnak a hengeres rés kialakulásához,azonban a legfontosabb szerepük e téren a robbantási hullámoknak van.4. A longitudinális robbantási hullámok tovaterjedési sebessége anyagonkéntváltozik. Mészkőben, dolomitban a sebesség kb. 5000 m/mp, márgában, agyagban2100 m/mp, levegőben 333 m/mp. A közegváltozáskor a hullámok megtörnek, ill.visszaverődést szenvednek. A törésszög értéke a két közegben fellépő terjedési sebességkülönbségének nagyságával együtt növekszik. Tekintettel az üres lyukakatkitöltő levegő és a kőzet közötti törésmutató nagy értékére, a robbantási hullámoklegnagyobb része visszaverődik. Ha elképzeljük, hogy egyidejűleg a visszaverődött,az egyenes vonalban ható és a megtört robbantási hullámok hatására a mozgásbahozott kőzetrészecskékre milyen bonyolult, sokirányú ellentétes és változó intenzitásúerőhatás működik, érthetővé válik a betörési henger kőzettömegének teljesfelmorzsolódása.A hengeres betörés elméleti kérdésein kívül számtalan gyakorlati vonatkozásútétel is tisztázódott.A kísérletek igazolták, hogy egyszerű lyuktelepítési formákkal, egyféle lyukátmérővelis eredményes robbantás érhető el a külföldi szakirodalomban ismertetett

soklyukú, valamint kétféle és nagyobb lyukátmérővel dolgozó elrendezésekkelszemben,A lyukak párhuzamossága nem mértani, hanem csak gyakorlati mértékbenszükséges, ami egész egyszerű eszközökkel, pl. ácsolóbakokon rögzített sínvezetésselis biztosítható. Megállapították, hogy a betörési lyukak végén ± 2 cm, a koszorúlyukaknál± 10 cm a megengedhető eltérés a párhuzamosságtól.Nincs szükség az alapkövetelményként ismertetett kétféle (brizáns és deflagráns)robbantóanyag használatára, továbbá 2,5 m-es betörési mélységig a töltetekneka lyukak különböző mélységeiben való elhelyezésére.A felmorzsolt betörési kőzetanyag kis hajlású segédlyukakkal való eltávolításahelyett az üresen maradó fúrólyuk 10—15 cm-es meghosszabbítása és az ide elhelyezettrobbanóanyag-töltet bármilyen kőzetnél is tökéletes réstakarítást eredményez,de leggyakrabban erre sincs szükség, csupán a lyukak kisfokú túltöltésével elérhetőa felmorzsolt kőzetanyag eltávolítása.A robbantás utáni készletelhelyezkedés pontos bírálata a végzett fúrási és robbantásimunkának. A vágattengellyel nem azonos irányú betörőlyukak esetén akészlet az oldalban helyezkedik el. Ha a betörőlyukak nem vízszintesek, a vágatbanelszórtan nagy darabok találhatók. Ha a betörőlyukak párhuzamossága gyakorlatimértékben sincs meg, a betörés nem alakul ki teljes hosszban. Ha a készlet hosszanagyobb a fogásmélység háromszorosánál, vagy az anyag túlzottan aprított, akkorsok volt a robbanóanyag.A hengeres betörés a legkülönbözőbb szilárdságú kőzetekben (agyagpalátólkvarcos szferoszideritig) eredményesen használható, de nem alkalmas olyan vágatokkihajtására, ahol a kőzetek váltakoznak, akár a szelvényen belül jelentkezik többfélekőzet (beágyazás), akár az egy fogás mélységen belül van részleges vagy a teljes szelvényrevonatkozó kőzetváltozás.A rudabányai kőzetekben 10—30 cm között változik a betörőlyukak távolságakvarcos szferosziderittŐl az agyagpala felé haladva és közepes keménységű kőzetekben15 — 18 cm-re vehető.A hengeres betöréssel — bár igen kedvező lehetőségeket teremt a gépesítésre —minden különösebb gépi berendezés nélkül a vágathajtási teljesítmények jelentősemelése érhető el.A kísérletek elméleti és gyakorlati eredményei szélesre tárták a kaput a hengeresbetörés hazai alkalmazásának elterjesztése előtt. Az eredmények nyilvánosságrahozásával igen részletes gyakorlati tanácsokat is adtunk a lyuktelepítési sémák,lyuktávolság megválasztása, töltött és töltetlen lyukak aránya, robbanóanyagszükségletmegállapítása és az egész munkaciklus kivitele szempontjából [§].A gyakorlatban kialakult 2—2,2 m-es betörési, ill. fogás mélységű a tárt a rendelkezésreálló könnyű fúrókalapácsok teljesítménye szabta meg. Mélyebb fúrólyukakkészítése végett először a fúrási por kihordásának javításával igyekeztünk a teljesítményeketnövelni és a könnyű fúrókalapácsoknál már 1951-ben kezdtünk áttérnia légöblítéses fúrásra. Számottevőbb eredményt azonban csak középnehéz (29 kg-os),modern légöblítéses fúrókalapácsok beállításával lehetett elérni. 1952-ben BH-29típusú fúrókalapácsok alkalmazásával, amelyeket házilag készített bakos állványozásrahelyeztek, sikerült a fogásmélységet 2,40 m-re növelni, anélkül, hogy a lyuktelepítésiés robbantási módon bármit is változtatni kellett volna. A betörési mélységnövekedésével együtt a vágathajtási sebesség 1,37—1,50 fm/harmad, míg a fejteljesítmény0,42—0,49 m/műszak értékre emelkedett [6].

A fúrási felszerelés tovább tökéletesedett 1953-ban, amikor a hányaüzeni— hazánkban elsőként — fúrókocsit szerzett be. A fúrókocsi, bár nem teljesen ki-12. ábra. Hengeres morzsoló betörés robbantókukjai j m-es betörésnélforrott, magyar prototípus volt, mégis jelentős haladást képviselt az állványokkal ésfúrótámaszokkal szemben. Változatlanul 29 1 ;-os kalapácsokkal felszerelve át lehetetttérni a 3 m-es fogásmélység megvalósítására.Ez a fogásmélység azonban már megkívánjaa betörési lyukak számának növelésétfő]. A ,,lóherelevél"-elrendezésről a következűlegegyszerűbb hét lyukból álló formára tértekát. A betörési lyukak egymástól való távolságát12 cm-re vették. A hét lyuk közül háromüresen maradt, míg négy töltést kapott.A lyukak töltésmennyiségc 1,5—2,2 kg volt.A betörési résnél 35 cm-rel nagyobb sugarúkörben négy bővítőlyuk és ezenkívül kilencperem lyuk adta a szükséges fúrólyukmennyiséget.A betörőlyukak egyenként 1,5—2 kgamondinamitos töltetét a fúrólyukak különbözőmélységeiben helyezték cl, hogy a robbantáshatása a henger terében nagyobbhosszra terjedjen ki. A lyuktelepítési és robbantásieljárás a gyakorlatban igen jól bevált,a vágathajtás sebessége 2,59 fm/harmad,a fejteljesítmény 0,65 m/'mííszak értéketért el [6]. Ugyanakkor a fajlagos robbanóanyagfogyasztás(kg/m 3 ) alig 10%-kal emelkedett.13. ábra. Hengeres morzsoló betörésre lefúrt vájvég20 Rudabánya — 2/6 S

A sikereken fellelkesedve, ugyanezzel a felszereléssel és lyuktelepítéssel 1053. évnyarán kísérletet tettek a fogásmélység 4 m-re való felemelésére. A kísérlet eredménnyeljárt és huzamosabb időn át sikertilt 3,5—4 m-es fogásmélységgel haladni,azonban a vágathajtás sebessége és a fejteljesítmény jelentős mértékben visszaesett.Ez a nagy betörési mélység ugyanis már olyan követelményeket támasztott a fúrás,rakodás, szállítás és egyéb mellékmunkák terén, amit a rendelkezésre álló felszereléssel,gépekkel és szervezettséggel teljesíteni nem tudtak [6].A nagyobb betörési mélység ugyanis nemcsak a fúrás és fúrási felszerelés terén,hanem egyebekben is új követelményeket támaszt.A hengeres betörés első időszakában, a 2 m-es fogásmélység elérésénél már látszott,hogy a rakodás és szállítás régi módja akadályozza a mélyebb betörésbőlFogasme/ység l. il. a b c2 m ffl% 62% 0,8m J/t? 2.5m2,5 m 33% §7% 0,? 3,2 3,33m 2if% 78°/o ae 3,7714. ábra. Készlete]helyezkedés különböző fogásmélységnélszármazó előnyök teljes megvalósulását. Az egyetlen robbantásból származó nagytömegűkészlet gépesített felrakásáról kell gondoskodni. Erre a célra lapátoló rakodógépeketszerzett be és állított munkába a bányaüzem. Különösképpen ösztönzőenhatott erre a készlet jó aprítottsága és igen kedvező elhelyezkedése. Sajnos, az anyagilehetőségek miatt a rakodógép-szükségletnek csak egy részét lehetett beszerezni s ígya munkahelyek nagyobb részein változatlanul kézirakodás folyt.A fogásmélység növelésével a rakodási lehetőségek nemcsak a lerobbantott készletmennyiségének növekedése, hanem az elhelyezkedés további kedvezőbb alakulásarévén is javultak. Csökkent ugyanis a rézsűben elhelyezkedő kőzetmennyiség %-osrészesedése és növekedett a készlettömeg felhalmozottsága. Mindez a teljesítményekfokozottabb emelkedéséhez vezetett a rakodógéppel dolgozó munkahelyeken [6].A rakodógép helyszükséglete miatt az előkészítő és kutatóvágatok korábbanhasznált 4 m 2 -es szelvényét 5,5 m 2 -re kellett növelni. Ez a növekedés azonban a

vágathajtási sebesség és teljesítmények szempontjából nem jelentett semmifélehátrányt. Tekintettel az állékony kőzetekre, biztosítás szempontjából sem voltkáros. Az a kis többletköltség, ami a robbanóanyag, a famennyiség és a kiszállítandókőzetmennyiség növekedéséből származott, bőven megtérült a teljesítmények emelkedésével.Természetesen még kedvezőbbek lettek volna az eredmények, ha olyankisméretű rakodógépeket lehetett volna beszerezni, amelyek a 4 m 2 -es szelvénybenis dolgozni tudnak.A kézi szállítás kiküszöbölését elérni nem lehetett, pedig ez is a valódi teljesítményekkialakulását fékezte. Mindössze azt történt, hogy a korábbi több száz méterescsillézést 100 m alá csökkentették csilleváltó-helyek beépítésével.Ugyancsak fékezőleg hatott a teljesítményekre az első időben a robbantás utánivárakozási idő jelentős megnövekedése. A korábbi eljárásoknál viszonylag kisebbmennyiségű robbanóanyag került egy-egy fogásnál felhasználásra és így a diffúziósszellőzés, szükség esetén a sűrített levegős fúvatás kielégítő volt. A hengeres betörésnélmegnövekedett az egyszerre elrobbantott robbanóanyag és ezen túlmenően abetörési töltetek nem feszítő, hanem zúzó jellegű munkája és a betörési kőzetanyagösszetörése és kidobása miatt bekövetkező kifúvási lehetőség eredményekéntjelentősen megszaporodott a robbantási gázmennyiség. Ennek eltávolításárólcsak külön szellőztetéssel lehetett gondoskodni, 300 mm 0-jíí légcsövekés légcsőventillátorok beállításával azonban ezt a kérdést már a kísérletek esztendejében,1950-ben és 1951-ben megoldották.A fogásmélység növelésével jelentkező eredmények grafikus ábrázolása a fejlődésszép képét adja (16. ábra).Á betörési fogásmélység növelése nemcsak gyakorlati gazdasági eredményekethozott, hanem bebizonyította:1. A hengeres morzsoló betöréssel úgyszólván korlátlan betörési mélységérhető el.2. A gyakorlatilag is hasznos betörési, illetve fogásmélység függvénye a mindenkoritechnikai és szervezési adottságoknak.3. A fúrási technika fejlesztésével és a többi munkafolyamat megfelelő gépesítésével,továbbá a munka szervezésének javításával a fogásmélység tovább növelhető.h. A robbantástechnika, gépesítés és munkaszervezés kölcsönösen hatnak egymásraa fejlődés irányában.Ezek a megállapítások egyúttal ki is jelölték a hengeres betörés továbbfejlesztésénekútját, a fúrás és gépi rakodás teljesítményeinek emelése és a munkahelyiszállítás gépesítése irányában.Rudabányán a jelenlegi gépesítési színvonal mellett ma a 3 m-es fogásmélységbiztosítja a legjobb eredményeket. Ennek ellenére a gépesítési fok és színvonaltovábbfejlesztéséig sem áll meg a fejlődés, bár a betörési mélység növelésével nemfoglalkozhatnak, A 3 m-es betörési, ill. fogásmélység mellett igyekeznek a szervezésilehetőségeket és egyéb eszközöket is felhasználni a teljesítmények javítására. ígyjelenleg folyik a millszekundumos időzítések bevezetése. Bár az eredményeket mégkiértékelni nem lehet, az ezredmásodperces időzítésű gyutacsok biztosabb robbantástés robbanóanyagmegtakarítást ígérnek. A kísérletek úgy folynak, hogy a betörŐ¬lyukakat 25, a bővítőlyukakat 75, a peremlyukakat 100, ill. 125 millszekundumosidőzítéssel robbantják. A betörőlyukak után nagyobb időzítési közt kellett kihagyni,mert a tapasztalatok azt mutatták, hogy 25 ezredmásodperc alatt a morzsolóhatás20* — 2/15

ugyan lefolyik, azonban a felőrölt kőzetanyag a betörésből nem tud eltávozni ésemiatt a bővítőlyukak nem tudnak dolgozni". Az 50 ezredmásodperc időköz márelegendő a réskiképződés teljes folyamatának lejátszódásához.A rudabányai vasércbánya a hengeres morzsolóbetörés bevezetésével úttörőmunkát végzett hazánkban. Elismerésre méltó, hogy a kezdeti eredményekkel nemelégedett meg, hanem azokat elemezve, újabb és újabb kísérletsorozattal továbbfejlesztette.A műszaki megalapozottságú munka eredményeként a hengeres betörésesvágathajtás teljesítményei évről évre továbbfejlődtek. Az új robbantási eljárástgyőzelemre vivő üzemi mérnökök munkájában a legkülönb bányászok, mint BodnárBálint, Mészáros J ános. Molnár József vájárok megértése és aktív támogatása volta legnagyobb segítség és egyben elismerés is.IV. Kúpos betörőlövések továbbfejlesztéseMint említettük, a hengeres betörőlövés csak olyan vágatszakaszok kihajtásánálhasználható sikerrel, ahol kőzetváltozások nem jelentkeznek. A rudabányai geológiaiadottságok mellett — hiszen egy tektonikailag igen erősen átmozgatott zónában2> 5 \—I—I—I—I—I—I—!—I—I—I2.0_7350 1951 W52 1953 lS5bév15. ábra. Vágathajtási sebesség évenkénti növekedésefolyik a bányászkodás — igen gyakoriak a kőzetváltozások. A vágatok ezen átmenetiszakaszain mindig vissza kell térni a kúpos betörés módszerére. Ez a tény parancsolólagírta elő a kúpos betöréssel haladó vágathajtás módszerének továbbíejlesztését is.A kettős, vagy hármas kúpos betöréssel a fogásmélység növekedését éppen arudabányai kőzetek rossz fúrhatósága miatt nem lehetett elérni. így a teljesítményemeléstszervezési és gépesítési eszközökkel kellett elsősorban biztosítani. A nehézíúrókalapácsok, fúrókocsi, rakodógépek itt is használatba kerültek és a betörésmélységét a vágatszelvény adta legnagyobb értékre emelték. Sikerült is ezútonaz 1,5 m-es fogás mélységig eljutni. A gépesítés, valamint a szervezési intézkedésekhatására a kúpos betörési vágathajtás eredményei is évről évre növekedést mutattak.

V. Vágathajtás fejlődéseA rudabányai nagyüzemű vasércbányászatban a vágathajtás a régi bányászatmódszereiből indult ki és a gazdasági-műszaki tényezők hatására jelentős fejlődésifolyamaton ment át. A fejlődés a legutóbbi hat évben a műszaki fejlesztési munka3,0\m252.0IC0,5r""'52w/ /A..°J-04o.esr i ...J- rabkúpos2, \*/1AOQM 0.6ŰMtfím 2.i*m S.GfflfiÜQÓS mélységűTenyeres16. ábra. A különböző betörési módok vágathajtási jellemzői-— Beföre'st melység mfm/'harmadFeyfeijesffméiiymfmuszofteredményeként óriási lendületet kapott. Modern robbantástechnika, gépesítés,munkaszervezés kölcsönhatásban segítették elő az eredmények kibontakozását.3,0 \, l/agatbojtasi sebesseqFejteljesítmehi/in/rr/t/szűft0,5 í,0 T,5(10 2,5 3,0fogasmé/t/s-ég m17. ábra. A vágathajtás jellemzőinek növekedése a fogásmélység szerint

A hat év alatt közel 20 km vágatot hajtottak kí Rudabányán, miközben az üzemátlagos vágathajtási sebessége több mint kétszeresére növekedett, a fejteljesítménypedig 30%-kal nőtt.A rudabányai vasércbányászok szakítva a maradisággal, újabb és újabb módszerekkel,gépek alkalmazásával jelentősen tudták emelni a betörés mélységét, amia vágathajtási sebesség és a teljesítmény egyidejű emelkedésével járt együtt. A különbözőlyuktelepítési eljárásokkal a helyi adottságok mellett elért eredmények grafikusábrázolása szépen mutatja az egymást követő betörési módok képviselte fejlődést.A vágathajtás gyorsításának elérésében, bár a gépesítés minden előnyét iskihasználták, elsősorban a betörési mélység fokozására törekedtek. A betörésimélység növelésével együtt járt a teljesítmények emelkedése is.A vasércbányászat előtt álló feladatok a vágathajtás terén elért eredményektovábbfejlesztését kívánják meg. Az eddig megtett út biztosíték arra, hogy a rudabányaiércbányászok a vágathajtás terén továbbra is élenjárjanak.IRODALOM1. Pantó Endre: A modern kanadai betörőlövések alkalmazása. Kézirat 1949. nov. 15. Budapest.2. Pantó Endre: Vágatkihajtások gyorsításának gyakorlati kérdései. Bányászati Lapok 1951. 7—8, sz,Budapest.3. Moser Károly: Gyakorlati tudnivalók a hengeres betöréses repesztési rendszer alkalmazásához. 1951.ápr. 14. Kézirat, Rudabánya.4. Podányi Tibor: A hengeres morzsolóbetörés alkalmazása. Mérnöktovábbképző Int. kiadványa 1952.Budapest.5. Podányi—Moser: Bányavágatok gyorsított kihajtása hengeres betöréssel. Nehézipari Könyvkiadó1952. Budapest.6. Moser Károly: A fúrás gépesítésének hatása a hengeres betörőlövéssel végzett vágatkihajtások eredményeire.Bányászati Lapok 1954. 1. sz, Budapest.

FEJTÉSMÓDOKPodányi Tibor oki. bányamérnökA sok évszázados múltra visszatekintő földalatti fejtés a kizárólag külszíniművelésre berendezkedő nagyüzemű vasércbányászat első évtizedeiben szünetelt.A második világháború alatti fokozott vasércigény olyan különálló és vastag takarórétegalatt fekvő érctestek termelésbe való bevonását követelte meg, amelyek külszínifejtésre semmiképpen sem kerülhettek. Ezeken indult meg 1942-ben — 62 éviszünet után — a földalatti fejtés.Az azóta eltelt alig több mint egy évtized alatt a változatos földtani adottságokkövetkeztében — amelyek mind az érctestek alakjában, nagyságában, térbeli elhelyezkedésben,mind a mellékkőzet fajtájában, minőségében és szilárdságábankifejezésre jutottak — a fejtési módok egész sora alakult ki. Természetesen a földtaniadottságokon kívül a különböző fejtésmódok kialakulására hatással volt a biztonságra,gazdaságosságra és a megfelelő termelőképességre való törekvés is.A rudabányai ércelőfordulásnál alig képzelhető el az a helyzet — ami a szabályostelepes vagy teléres előfordulásoknál általános —, hogy a bányaüzem egyetlen jóllevált fejtési módszerrel dolgozik, Úgyszólván minden egyes érctestnél alaposmegfontolás tárgyává kell tenni, hogy milyen fejtésmóddal lehet a művelést gazdaságosanés a biztonságnak megfelelően kialakítani.A bányaüzemben a külszínen termelhető ércek mennyisége egyre csökken, ígya bányászkodás fokozatosan áttér a földalatti művelésre. Az áttérés nem jelenthetia termelési költségek nagymérvű emelkedését és a termelés mennyiségének csökkenését.Éppen ezért a gazdaságosság és a termelőképesség tekintetében a külfejtésekbenkialakult értékek elérésére, illetve megközelítésére kell törekedni.A fentiekben vázolt körülmények idézték elő viszonylag rövid időszak alatta többféle fejtésmód kialakulását,I. Tömedékeléssel dolgozó fejtésmódokA tömedékeléssel dolgozó fejtésmódok kialakulásában jelentős szerepet játszotta párhuzamosan folyó külszíni fejtés. A külszínen nagy tömegekben, szükségszerűentermelt meddőkőzetek önként kínálkoztak tömedékanyagul. Beszállításuk a fej tőhelyrenem került többe, mint a távolfekvő külső hányókra való eljuttatásuk.Ugyanekkor a rudabányai érctestek többségükben nagyobb ,,vastagsággal" rendelkeznek,mint amit egy szeletben le lehetne fejteni, tehát tömedékelésük szükségesvolt. Ezek alapján az első időkben úgyszólván kizárólag tömedékeléssel dolgozófejtéseket alkalmaztak, amelyek a legközelebbi külszíni fejtési munkahelyekről

kapták a meddőkőzetet, rendszerint agyagot, agyagpalát, de esetenként dolomitotis.Tömedékelés vált szükségessé abban a gyakori esetben, amikor egy érctestneka vastagabb takaróréteg alatti része földalatti művelésre, míg a gazdaságosan letakaríthatórésze külfejtésre került. A kétféle művelést elválasztó határsikot gazdaságostMjsági számítások alapján vonták meg. Az ércí$w* e s * művelését úgy ütemezték, hogy a földalattiJí^jr fejtést befejezzék, mielőtt a külfejtés a határsí-$rWv? kot elérné. A külszíni fejtés homloka ilyenkor ai«wgg'*?ff~3^ ~ kifejtett érctest tömedékéig haladt.t crcfest - /f- Meddőhotóro•, TómedéHvacctíé1, F ő t e p á s z t a f e j t é sti Szét/tfó tárófr f\Az első fejtések olyan meredekre állított\\\\ r'r'rií'r iKfrérctáblákban, illetve dolomithasadékot kitöltő/ j / külszínen /m/ve//érce/T másodlagos limonit lerakódásokban indultak1. ábra. Külszíni és földalatti fejtés kap- meg, amelyek térbeli elhelyezkedése telérszerűcsolódása egy érctestenVolt.Ilyen érctáblák [fordultak elő a Deákbányábanés közel függőlegesen álló hasadékrendszer, hmonitos kitöltéssel aVilmos bányarészben. Az érctáblák, illetve hasadék-kitöltő érc vastagsága általábannem haladta meg az 5—6m-t,,,csapásban", kiterjedése viszont 40 —150 m-ig terjedt.ojmegotdós/Tömedékbjmegofdosfölcsér.|7 ,1Határsik— l ' (^Szó/UfóvágatSzállítóvágat2. ábra. I 7 őtepásztafejtés két megoldásaA fejtés a következőképpen történt. A talpszinten ércben kihajtott szállítóvágatból20—30 m távolságra egymástól gurítókat képeztek ki. A gurítók, ha 00 m-eshosszon belül a külszínt elérték, oda lyukasztottak, ellenkező esetben 20 —30 m-rela f őszállító vágat szintje fölé telepített tömedékvágatra nyíltak. A gurítók egy-egy

fejtési mező közepén helyezkedtek el. A fejtés a talpszintről kiindulva felfelé, fotepásztaszerűenfolyt. Az egyes pasztákat a gurítóból kiindulva, váltakozva jobbésbalirányban a fejtési határig művelték. A fejtési pászták magassága 2,5 m, szélességükaz ércvastagsággal azonos volt. A jövesztés kézben tartott, 16—22 kg-ossűrített levegős fúrókalapácsokkal fúrt robbantólyukakban elhelyezett paxittöltetekgyújtózsinóros lerobbantásával történt. A lerobbantott készletet háncskosárral(érctálakkal) rakták csillébe. Az emelkedéseken 0,5 m 3 -es elölbuktatós kiscsíllékethasználtak, amelyeket a gurítókba ürítettek. Biztosítás m-enként elhelyezett, fenyőfábólálló lengyel ajtókötésekkel történt.Minden egyes pasztát a gurítók jobb és bal oldalán a kifejtés után azonnalkéziberakatú meddővel tömtek be. A tömedéket a gurítón adták le a fejtésbe. A talpszíntkifejtése után a tömedékbe sűrűn kiácsolva fenntartották a szállítóvágatot,majd a tömedéken állva, kezdték meg a következő szelet kifejtését. A magasabbszeletek fejtésénél a biztosítás faanyagát az alatta levő szint tömedékéből kiemelvenyerték vissza. A fejtési szint alatti gurítószakasz a tömedék között kiépítve, ércszállításra,a fejtési szint feletti szakasz pedig tömedékbeadásra szolgált. Az ércszállítórésza fejtés során állandóan hosszabbodott, míg a tömedékszakasz rövidült.A külszínre torkolló gurítóknál a tömedék termelése a gurítók szájának tölcsérszerűbővítésével történt, amely egyben az érc felső részének letakarítását is eredményezte.Ennek következtében e fejtési módszernél is kiadódott egy olyan határsík,amelynek az elérése után a földalatti művelés külszínire tért át. A határsíkot gazdaságosságiszámítás alapján állapították meg.A fejtés kezdeti időszakában is mutatkoztak bizonyos hiányosságok. Ezek atermelés szakaszossága és a kéziberakású tömedékelés alacsony teljesítménye voltak.A szakaszosság a jövesztés és tömedékelés pásztánkénti váltakozásából származott.Kiküszöbölésükre a talp alá tömedékeléssel egyidőben folyó fejtést vezették be.A megoldás az volt, hogy egy szinten mindkét szárnyat kifejtették és biztosították.Utána a gurítótól a baloldali és jobboldali paszta irányában is néhány méterta fejük felett levő következő pasztából lefejtettek. Ezután a gurítót soros keretekkelmeghosszabbítva, az új szintmagasságig tömedéket eresztettek a fejtésbe. A tömedéka gurító körül helyezkedett el, de előrelapátolták a kifejtett üregbe annyira, hogy aza robbantási fogás mélységének megfelelően állandóan megelőzze a munkahelyet.Ezen a tömedéken állva fejtették le a következő pasztát. A robbantások előtt atömedéket mindig annyira clőrelapátolták, hogy a lerobbantott érc ne hulljon be azelőző szint fejtési üregébe.Ezzel a módosítással sikerült a fejtés szakaszosságát megszüntetni, azonban atömedékelési munka teljesítménye csak kismértékben emelkedett. Bár a tömtdékelhelyezésmost csak lefelé történt, és így nem kellett 3 —4 m-enként száraz falathúzni, amely mögé korábban a tömedéket lapátolták, mégis a munkahely homlokátmegelőző tömedék kiképzése eléggé körülményes maradt.Néhány év alatt bebizonyosodott azonban, hogy a telérszerű megjelenés nemazonosítható a telérkifejlődéssel. Az első 0—8 egymás fölötti szelet lefejtéséig nemmutatkozott nehézség. Ezután azonban a fejtések feletti érctábla, illetve hasadékkitöltőérctest több száz m 3 -es darabokra szakadozott és az ún. ..fekü és fedü" közöttmegcsúszva, a fejtési biztosító szerkezetekre nehezedett, s gyakran az egész fejtéstösszezúzta. Az érctömbök megindulása rendszerint váratlanul és lökésszerűenkövetkezett be, így ellene fokozottabb biztosítással védekezni alig volt lehetséges,mivel a szabaddá vált óriási méretű érctömbök súlya is meghaladta a föld alatt

használható fejtési biztosítószerkezetek törésszilárdságát, különösen akkor, hafigyelembe vesszük, hogy az érctömbök a biztosításra sohasem egyenletesen, hanemegy-egy pontra összpontosítottan vitték át a terhelést.A szakadásba jött érctesteket pedig csak kisebb teljesítmények, jelentékenyennagyobb fafogyasztás és fejtési ércveszteség árán lehetett leművelni.E fejtésmódnál az első időkben 3,5 t/műszak teljesítmény mutatkozott, későbbaz összeszakadt érctestekben ez 2,0 t/mtíszak értékre csökkent. Termelőképessége4—5000t volt évenként. A fejtésmódot 1942—47-ig alkalmazták. Sajnos, a felszabaduláselőtti eredményekről készült feljegyzések elvesztek, így a fejtésmódokról készítettösszesítő táblázatban csupán az 1947. évi adatokat tudtuk szerepeltetni.2. Szintes szeletosztású pásztafejtésA telérszerűen megjelenő érctestek aránylag ritkábbak Rudabányán. Gyakoribbakés jellemzőbbek a teljesen szabálytalan, nagyobb horizontális méretekkel rendelkezőérctestek, amelyek függőleges méretei is általában 8—30 m között változnak.Döntő fontosságú volt tehát az ilyenérctestek megfelelő fejtési módszerénekkialakítása.l / \\ V Dolomit / y | y 11£ IHazánkban az eddig felkutatottvasércek nem képviselnek nagy mennyiséget,tehát a pillérek visszahagyásávaldolgozó, ún. szabadtérségű kamrafejtések— amelyekkel a vasércbányászata külszíni művelés megindulásáigévszázadokon keresztül dolgozott— a hatalmas érc vagyon veszteségekmiatt szóba sem jöhettek.A nagyobb ércvastagság miatt csak3. ábra. Omlasztási viszonyok az érctestnél vékonyabbmárgafedő eseténlefelé haladó omlasztásos fejtésnek leg­több szeletben folyhat a fejtés. A felülrőltöbb helyen akadálya, hogy az ércet esetlegközvetlenül fedő vagy rendszerint magas fedőként jelentkező dolomit nem omlasztható,ugyanakkor az omlásba hozható agyagpalafedő pedig ritkán megfelelő vastagságú.Az érctesteket burkoló agyagpala nem éri el az érc vastagságának 5—8-szorosát,ami az omlasztásnál általában kívánatos lenne, sőt legtöbbször a minimálisháromszoros értéken, de gyakran az ércvastagság értékén is alulmarad. Az omlasztásosművelés ilyen esetekben egy-két szelet sikeres leművelése után bányaszerencsétlenséghezvezetne. Az omladék és a dolomitréteg között ugyanis egyre növekvőmagasságú szabad térség keletkeznék. A dolomit később feltétlenül bekövetkezőés nagy táblákban történő felszakadása az omladék védőpárnája ellenére is összezúznáa fejtéseket. Ezek a földtani adottságok az alulról felfelé haladó tömedékesfejtési rendszer irányába terelték a fejlődést. Az érctestben kialakítandó fejtésimezők és az egyes munkahelyek méreteit az érc tektonikai igénybevételek következtébenbeállott repedezettsége és vállaposodásra hajlamossága, továbbá a burkolóagyagpalától való könnyű elválási lehetősége szabta meg. Ennek megfelelően kisfejtési kamrákkal és tömedékeléssel dolgozó fejtési módszer alakult ki, amelyethelyi elnevezéssel ^horizontális pillérfejtésnek'" neveztek el.

SZINTES SZEEETOSZTÁSTJ PÁSZTAFEJTÉS 315E szintes szeletelésű pásztafejtés módja a következő volt. Az érctest talpszintjénindult meg az elovájási munka. Egyes érctesteknél az elővájás nem az érctestlegmélyebb szintjén, hanem egy közbülső szinten nyert kiképzést. Erre vagy a nagyobbércvastagság szükséges kettéosztása miatt került sor, vagy azért, mert a legmélyebbfeltárási szint nem érte el az érctest alját. A fejtés talpszintjén az érctestalapterületének súlyvonalában íőszállítóvágat haladt végig úgy, hogy a vágat kétA-Ametszetz W"77~~ 7 ~— Tömedék- ~ ~yFejtésimező I~EmeletiTomedek- ~, Ere fest határa gurt'tó — hatóra-^, - keresztvágatök ~Alaprajz4. ábra. „Horizontális" fejtésoldalán legalább 20 —30 m széles legyen a fejtésre szánt érc. 60 m-nél nagyobbérctestszélesség esetén — ami ritkaságszámba megy Rudabányán — két vagy többfőszállítótáró került kihajtásra. Viszont 40 m-nél kisebb szélességű érctesteknél aszállítóvágatot nem a súlyvonalba, hanem az érctest szélére telepítették.A szállítóvágat minden 30. méterében a vágat tengely re merőlegesen keresztvágatokatkészítettek, amelyek az érc határáig haladtak. Ezáltal az érctestet több30 x 60 m-es fejtési mezőre osztották. Az érctest fedője alatt a szállító vágattalpárhuzamosan tömedékvágat készült. A szállítófolyosót a tömedékvágattal 30 m-enként,mégpedig a kereszt vágatok kindulást pontjainál kihajtott tömedékgurítókkalkötötték össze.A fejtés a legutolsó keresztvágat két végén indult meg. A fejtési pászták a főszállítóvágattal párhuzamos elhelyezkedésűek voltak, magasságuk 2,5 m, szélességük4 m és hosszúságuk 15 m volt, tehát a szomszéd fejtési mező határáig haladtak.A fejtést mind a keresztvágatok, mind a íőszállítóvágat vonatkozásában hazafeléhaladó jelleggel folytatták.A jövesztés és a biztosítás az előbbi fejtési eljárásnál leírttal azonos volt. Egy-fenti méretű paszta, kis kamra kifejtése után a gurítóból tömedéket szállítot­a fejtésbe, amelyet a biztosítás kiszedése nélkül kézi berakású tömedékkelegytak

tömtek be. Ezután a tömedék mellett szabadszéllel haladva, a következő pasztafejtése indult meg. Az érc- és tömedékszállítás a kereszt vágat okon kézi csillézéssel,a fő szállítóvágatokon leszállítással folyt. A fejtés a kereszt vágat mindkétszárnyán és mindkét oldalán egyidejűleg történt. Ennek megfelelően egy-egy30 x 60 m-es fejtési mezőben négy csapat volt telepíthető.Amikor egy fejtési mező talpszintjén — a szállítóvágat 4 m-es biztonságipilléreinek kivételével — a talpszinti 2,5 m-es ércvastagság teljes egészében lefejtésrekerült, megkezdődött az első emelet fejtésének munkája. Itt először újabbkereszt vágatot kellett készíteni. A gurítóból kiindulva, talpon tömedéket tartva,pontosan a talpszinti keresztvágat fölött készült el mindkét irányban az új keresztvágat,amelynek végeiből kezdve, a talpszinttel azonos módon folyt le a fejtés.A következő magasabb szintek fejtése hasonlóérc j# Usrc\ érc ff módon mindig új keresztvágat kihajtásával tör¬tént.W^^J^^^W^P^^W^^^. A felsőbb szintek fejtése alkalmával igyekez-Tamedékeiitotwint tek az előző szint biztosítását a tömedék közül~ rőuóttitóvágatemérei kiemelni és megmenteni. A gurítók mindenkori5. ábra. Az érdest tömbökre szakadása fejtési szint alatti szakaszán át került az érc a szállítószinticsillékbe. A gurítók felső szakasza viszonta tömedék beadására szolgált. Amikor a leghátsó fejtési mezőben megindidt azelső emelet leiejtése, akkor kezdték meg a hazafelé következő szomszédos fejtésimező talppásztájának müvelését. így tehát a fejtési mezők között is érvényesülta hazafelé elv és ez lépcsŐzöttségben jutott kifejezésre. Az ábrán a leghátsó mezőbena 3., az előtte levőben a 2. és az azelőtti mezőben az 1. szint művelése folyik.Ez a lépcsőzöttség azt hozta magával, hogy a fejtési munka előhaladásával a telepíthetőmunkahelyek száma növekedett egy bizonyos határértékig, amely az érctesthosszától függött, majd bizonyos idő múlva a hátsó fejtési mezők befejezésévela telepíthető munkahelyek száma csökkenni kezdett. Egy érctesten belül teháta termelőképesség nem volt állandó, hanem a fejtési munka előhaladásával változott.A fejtési rendszernél a földtani adottságok miatt igen sok nehézség jelentkezett.Az érctest vállaposodásra és a mellékkőzettől való elválásra hajlamossága miattugyanis a talpszint lefejtése után, amely kb. 1800 m i -nyi felületen történt és megszüntetteaz érctest szilárd alátámasztását, a fejtési szint fölötti érctömeg elválta mellékkőzettől és közben óriási tömbökre szakadozott. A megszakadt érctömegránehezedett a talpszinten benthagyott biztosításra és a laza kézi berakású tömedékre.Legtöbb helyen a biztosítást összetörték és a tömedéket felére vagy egyharmadárapréselték össze az érctömbök. Ez a hatás természetesen nem egyenletesenjelentkezett az egész fejtési mezőben. A nagyobb érctömbök mélyebben,a kisebbek kevésbé, egyes, a többi között felékelődött tömbök pedig egyáltalánnem süllyedtek. Az érctest ilyen viselkedése igen kedvezőtlenül befolyásolta azemeleten folyó fejtési munkát. Gyakran a keresztvágat szintje alá süllyedt ércrészeketkellett fejteni, ami a teljesítmények nagymérvű romlását eredményezte.Ugyanakkor a legtöbb helyen a talpszinti biztosítás teljesen elveszettnek volttekinthető. Ezenkívül a meglazult tömbökben való művelés komoly biztosításinehézségekkel járt, nem beszélve arról, hogy időnként a jövesztés megbolygattaegyes felékelődött érctömbök támasztékát, amelynek eredménye váratlan és feltartóztathatatlanomlás volt. Ezek a nehézségek nemcsak az első emelkedésnél jelent-

keztek, hanem a továbbiaknál is. A megszakadozott óriási érctömbök a fejtésegész folyamán állandó mozgásban voltak.E fejtési mód első kísérletei 1942. évben az Andrássy I, bányarészben kezdődtekés 1949-ig a földalatti fejtégek zöme ezzel dolgozott. Ezután már csak a visszamaradtércpillérek kifejtésénél és egyes, a fejtési rendszer szempontjából alkalmasérctestekben alkalmazzák, ahol a fenti nehézségek nem jelentkeznek, vagymás megoldás nem lehetséges. A teljesítmény a fejtéseknél 3—3,5 t/műszak értékkörül mozog. Az évi termelőképesség pedig 4,5—5000 t.3. Függőleges szeletosztású pásztafejtésAz előző fejtésmód hiányosságait tapasztalva, olyan fejtésmód kialakításáratörekedtünk, amelynél az érctest összefüggését, illetve támaszkodását az alattalevő kőzetrétegekre minél kisebb területen kell megszüntetni és ezáltal a fejtésbiztonságát javítani lehet. A biztonság mellett a termelékenység emelése és a fejtésiköltségek csökkentése is cél volt.Az a körülmény, hogy a telérszerü érctestekben már kipróbált íőtepásztafejtés, különösen annak módosított formája gazdaságosság vonatkozásában jóeredményeket adott, sőt a 6—8. szeletig biztonsági nehézségek sem adódtak, arra^/Tömedékvágat, Tömedék Heresz f vágatJ~3 Fejtési határA metszetö. ábra. „Vertikális" fejtés8 metszet

ösztönzött, hogy ezt az eljárást vezessük be a nem telérszerfien kifejlődött érctestekbenis. így a két eddig ismertetett fejtési módszernek kombinációjaként afüggőleges irányban szeletelő, ún. „vertikális' 5fejtés jött létre, amelynek bevezetését1948-ban kezdtük meg az Andrássy II. bányarészben.A fejtésmód a következő volt. Az érctest hosszúsági kiterjedésének irányában— mondhatnánk ^csapásirányban 15 — 20 m-enként egymástól fő szállítóvágatokathajtottunk ki. 30 m-nél nem szélesebb érctestekben — ami gyakorieset — a fő szállítóvágatot az érctest szélén készítettük el, A vágat minden 20.méterében irányára merőlegesen keresztvágat készült az érctest, illetve fejtésimező határáig. Ezek a vágatok, mint az előző módszernél is, az érctcst legmélyebbszintjén vagy a feltárás színtjén haladtak és az érctestet 20x20 m-es táblákraosztották. A talpszinti vágatokkal párhuzamosan, de az érc fedője alatt a tömedékvágatokathajtották ki. A tömedékkeresztvágatok a hozzájuk tartozó szállítókeresztvágattóla mezőbe befelé egy vágattávolsággal, tehát 20 m-rel eltolva készültek.A rendszer hazafelé haladó jellegű, mind a kereszt vágatokban, mind a fő szállítóvágaton.A fejtés a legutolsó kereszt vágat végén 2,5 m magas és 4 m széles, 20 mhosszú pasztával indul. Amint a paszta a hozzátartozó tömedékvágat alá ér, elkészüla következő paszta felőli oldalra telepítve a tömedékfeltörés. Azért itt, hogy akövetkező pasztát is kiszolgálhassa, A jövesztés, rakodás, szállítás és biztosításaz előbbi fejtésnél ismertetett módon történik.Az első talppászta kifejtése után a tömedékgurítóban készített állásról a kifejtettpaszta feletti első emelkedést kezdik jöveszteni, mégpedig úgy, hogy az érceta lefejtett pasztába robbantják, mintegy 1,5—2 m-es fogásmélységgel a teljespásztaszelvényben. A lerobbantott ércet az előző, biztosított fejtési üregben felrakjákés elszállítják. Ezután ezt, a fejtésnek felmagasított részét a tömedékgurítónbeadott meddőkőzettel a talppászta főtéjének magasságáig betömcdékclik.Az emeleti paszta következő robbantási fogását már a tömedékről állva fúrjákmeg és jövesztik le az alsó fejtésbe. A lerobbantott ércet ismét elszállítva, az újfogást ugyancsak betömedékelík, homlokbuktat ós csillével szállítva a gurító alóla tömedékanyagot. így halad a fejtés 1,5—2 m-es fogásonként előre egészen a szállítókereszt vágatig. Az egyes robbantásokat megelőzően az alsó fejtési üregbőlaz érintett egy-két ajtókötést kiváltják és a felsőszint biztosítására használjákfel. Tekintettel arra, hogy itt tömedéken állva folyik a fejtés, az ácsolatok alá talpgerendákathelyeznek el. A második emelkedés és a továbbiak is mindig a tömedékgurítótólkiindulva a szállító keresztvágat felé haladnak. Mint láttuk, az érc szállí¬tása a jövesztett szint alatti pasztában történik. A szállítóvágatról a tömedékközött gurítót hoznak fölfelé, amelyen keresztül a magasabb szintek termeivényéta szállítóvágat csilléjébe juttatják.Amikor a fejtés elérte a tömedékszintet, tehát az érc fedőjét, a munkát isméta talpszinten a tömedékfal mellett, most már szabadszéllel kezdik meg azonosmunkahelyi homlokmérettel. A tömedék mellett halad a fejtés emeletről emeletre,függőlegesen felfelé. Amikor a legbelső kereszt vágaton a 3. függőleges szelet munkájais megkezdődik, az utolsóelőtti keresztvágat végében is megindul az első függőlegesszelet kifejtése. Tehát az egyes keresztvágatok fejtései között itt is lépcsőzéstapasztalható, azonban nem függőleges, hanem vízszintes irányú ugrásokkal. A telepíthetőmunkahelyek száma egy kereszt vágaton csak egy, így a termelési kapacitásalacsonyabb a horizontális fejtésmódénál. A munkahelyek száma és így a termelő-

FÜGGŐLEGES SZELETOSZTÁSÚ PASZTAFEJTÉS 319képesség nem állandó érték, hanem itt is a fejtési munka előrehaladásával növekszik,hogy egy bizonyos értéket elérve, ismét csökkenni kezdjen.Ez a fejtési eljárás a korábbival szemben lényeges javulást mutatott fel.A korábbi fejtésmód 1800 m 2 -es egyszerre kinyitott alapterületét 80 m 2 -re csökkentettele a függőleges irányú szeleteléssel és ezzel fokozta a biztonságot. Jelentősennövelni tudta a gazdaságosságot is azzal, hogy a bányafát gyorsan kiválthatóvátette és így többszöri átépítést biztosított. Növekedett a termelékenység, mertaz elővájási vágathossz közel felére csökkent a minden szinten korábban kihajtandókeresztvágatok elhagyásával, ugyanakkor a tömedékelési munka egyszerűsödött,mert a kézi berakásból egyszerű talpaládöntéssé változott. A teljesítmények3,5—3,7 t/műszak értékre emelkedtek. A tömedékelés minősége is megjavult,mert azon folyt a szállítás és az ércet is tömedékre robbantották, méghozzá 2,5 m-esmagasságból, s ez a laza anyagot jól összetömörítette. A fejtés termelőképességeazonban 4 —8000 t/év értékű maradt. A kisebbfokű telepíthetőség ugyanis lerontottaa termelékenység növekedéséből származó kapacitásemelkedést. A telepíthetőségmértékének csökkenése részben az egyszárnyúvá tett fejtési módból származott,amit azonban a földtani adottságok, nevezetesen az érc vállapossága ésa mellékkőzettől való könnyű elválása követeltek meg.A fejtésmód bevezetése után mintegy 1,5—2 évre kiderült, hogy egyes erősebbenrepedezett és vállaposodó érctestekben (pátvasércek) a kívánt biztonságotnem nyújtja. Több függőleges szelet zavartalan lefejtése" után következő pasztákbanváratlan nyomás lépett fel, sőt nagymérvű szakadások következtek be a fejtésekfőt éj ében.Ennek magyarázatát abban találtuk, hogy az érctestek igen erős tektonikaiigénybevételen estek át és belsejükben a legkülönbözőbb irányokban repedésekjöttek létre. Az eredetileg észre sem vehető tektonikai repedésekből a fejtési robbant -gatások rázó hatására egy bizonyos idő múlva határozott síkú elválási lapok képződtek,amelyek mentén érctömbleválások következtek be [1],Ezek a szakadások nemcsak a biztonság, hanem a termelékenység és ércveszteségekszempontjából is kedvezőtlenek. Kiküszöbölésük és a termelőképesség fokozásacéljából 1954—55. évek során a teljesítmények emelése és így a fejtési munkameggyorsítása érdekében a fejtésben folyó ércszállítást és a tömedekmozgatástsarabolókkal gépesítették. Ezzel egyes fejtésekben a teljesítményt 7 t/műszakértékre, a termelőképességet 11 000 t/év nagyságrendre sikerült emelni és a nagyobbfejtési sebesség következtében csökkent az érctömbleszakadások veszélye is.II. Omlasztásos fejtésmódokAz igen változatos megjelenésű rudabányai érctestek között vannak olyanokis, amelyek vastagsága egy szeletben való lefejtést biztosít, s a burkoló agyagpala,márga omlasztása útján a tömedékelés elhagyható, Találunk azonban olyan nagyobbvastagságú érctesteket is, amelyekre pannonkorú agyagok és homokok rétegsoratelepül. Ezeknél lehetőség nyílik a felülről haladó omlasztásos fejtésre is.

1. Omlasztásos kamrapillér-fejtésA laposan fekvő, 3 m-nél nem vastagabb érctábláknál, továbbá a horizontálisszeletelésfí pásztafejtések legfelső emeleténél, ha a fedőt nem dolomit, hanema szokásos agyagpala, márga vagy pannonkorú agyag képezi, omlasztásos kamrafejtéstalkalmaznak.Az érctest előkészítése a ..horizontális" pásztafejtésekkel azonos. Az érctesthosszanti irányában kihajtott főszállítóvágatokból 20—30 m-enként készített keresztvágatokközött folyik a fejtés. A /

2. Felülről lefelé haladó omlasztásos fejtésTöbb szeletben fejtésre kerülő és vastag omlasztható fedőkőzettel rendelkezőérctestek fejtésére 1955-ben Ballá László üzemvezető bányamérnök készített tervet.Ennek alapján 1955 szeptemberében megkezdték a kísérleti fejtést az Istvántelekben(Andrássy II. bányarész).A fejtésmód előkészítésében és szeletosztásában hasonló a ,,vertikális" fejtésmódhoz,azzal a különbséggel, hogy a keresztvágatokat egymástól 60 m-re hajtják ki.Minden függőleges szelet külön gurítót kap és a gurítókból kétszárnyú műveléstfolytatnak. A függőleges szeletben az egyes pasztákat felülről lefelé irányuló sorrendbenfejtik.A legutolsó keresztvágat végében a fedőig kihajtott gurítóból indul meg alegfelső szint kétszárnyas leművelése. A szokásos 4x2,5 m-es homlokkal, a gurítótóljobbra és balra 30—30 m távolságig a keresztvágat mezejének határáig haladnaka fejtések. A termelt ércet sarabolókkal szállítják a gurítóba, amelyen keresztüla szállítószint csilléibe hull. A fejtési pasztát a biztosítás kirablásával beomlasztják.A következő pasztát ugyancsak a gurítóból kiindulva, az omlás alatt 1,5 mvastagságú főtepillér fennhagyásával fejtik ki. Az omlasztással egyidejűleg a gurítófelé haladva, visszaszedik a főtepillért mindkét szárnyon. A következő, eggyel alacsonyabbszinten 1,5 m-es főtepillér elhagyásával ugyancsak a gurítóból kiindulva,készül az újabb paszta. így halad a fejtés a szállítt>szintig és ezzel elkészül a keresztvágatlegbelső függőleges szeletjének kifejtése.Az első függőleges szelet lefejtése után 1 m vastag pillért hagynak az omlásfelőli oldalon és az új gurítóból a második szeletet is a fenti módszerrel fejtik le,azzal a különbséggel, hogy az egyes pászták omlasztásánál a főtepilléren kívülmég az oldalpillért is vissza kell szedni.A leghátsó keresztvágat második függőleges szeletjének fejtésével egyidejűlegindul meg a hazafelé eső következő keresztvágat legbelső pasztájának fejtése is.Miként a „vertikális" fejtéseknél, itt is vízszintes lépcsőzöttség alakul ki a keresztvágatokközött.A fejtésmód eredményeit még nem ismerjük. Az üzem vezetősége 4—4,6 t/műszakteljesítményt, önköltségcsökkentést és a termelőképesség 12—15 000 t-ra valóemelkedését várja az új fejtési módtól.III. Érctárolássaldolgozó fejtésmódokMint említettük, a rudabányai érctestek legnagyobb része nem rendelkezikomlasztásra alkalmas fedőréteggel. A tárgyalt tömedékeléses fejtésmódok viszontnem biztosítottak kielégítő teljesítményeket és termelőképességük sem éri el azt aszintet, hogy tömegtermelésre alkalmas fejtésmódoknak tekinthessük őket. Ezértolyan fejtésmódra irányult a figyelem, amelynél megfelelő biztonság esetén elhagyhatóa teljesítmény rontó és költséges tömedékelés, ugyanakkor tömegtermeléstbiztosít. Ezeknek a kívánalmaknak kielégítését érctárolással dolgozó, ún. magazin"fejtésmódok ígérték.1. Érctároló fejtésAz első érctároló fejtés — mint a későbbi évek fejlődésének előhírnöke —1943-ban jelentkezett.Egy kisebb terjedelmű ércesedést találtak a X-es bányamezei egyik kutató-21 RmtabiVnya — 2/6 S

S. ábra. Felülről lefelé haladó omlasztásos fejtésffi = fötepillér, 6 = oldalpillér

vágatban nagyobb dolomittestbe ágyazva. Lefejtése indokolt volt, mert környezetébenmás ércesedés nem jelentkezett, tehát a vágatot nem volt érdemes hosszabbideig fenntartani. Tömedékanyagról ugyanakkor igen körülményes és költséges lettvolna a gondoskodás. Az egész ércesedés 20 m hosszúságú volt, szélessége nemhaladta meg a 4 —5 m-t és a vágattalpfeletti magassága semv Dolomitv— .volt ennél több. Lefejtése tömedéknélkül a következőképpentörtént. Először 2,5 m-es magassággala vágat szintjén teljes szélességbenkifejtésre került az érc.A fejtési szelvényt lengyel ajtókötésselbiztosították. Utána az A merszetHosszmetszetércesedés egyik végén elkezdődöttábra. Az első Orctároló fejtésa főte felmagasítása egészen afedüig. Ez újabb 2,5 m magasságot adott. A lerobbantott ércen állva folyt e másodikemeleti fogás termelése. A lerobbantott készletből mindössze annyi kerültelszállításra, hogy a dolgozók kényelmesen végezhessék a munkát. Tekintettelarra, hogy a mellékkőzet dolomit volt, a fotét az emeleti fogásban támnélküli, gyámlyukbahelyezett süvcgfákkal és bordákkal biztosították. Miután a teljes ércmennyiségjövesztése befejeződött, a biztosított főte alól az egész érckészletet kiszállítottákés az üreg üresen maradt.Ennek a fejtésnek jó tapasztalatai kerültek felhasználásra 1950-ben az Andrássy I í.bányarészben egy hasonlóan dolomit niellékkőzetű, de nagyobb méretű előforduláson,még kedvezőbb kőzetviszonyokközött és jobb műszaki felszereléssel.A mellékkőzet olyan állékonyvolt, hogy csak helyenként az érckészletrekellett egy-egy támfátfelállítani a robbantáskor meglazultkisebb ércdarabok alátámasztására.A fejtés abban is eltér az előzőtől,hogy nem 2,5 m-es fogásonként,szakaszosan emeli a főtét,A metszethanem előre meg nem határozott10. áhra. Érctároló fejtésfogásmélységgel az egész főtefelületenállandóan felfelé halad a jövesztés.Az érckészleten állva a vájárok teleszkopikus fúrótámaszokkal fúrtákés robbantották a fejük felett levő vasércet. A lerobbantott ércből mindig csakannyit szállítottak cl, amennyi a kényelmesen végezhető fejtési munkát, illetveteret biztosította. A fejtés és egyben az ércelőfordulás méretei a következőkvoltak: hosszúság 15 — 20 m, magasság 15—18 m, szélesség 5—6 m. A fejtésieredmények, noha a dolgozók a módszerrel csak ismerkedtek, tehát gyakorlatraszert tenni alig tudtak, igen kedvezők voltak. A teljesítmény értéke 5,34 t/mííszakvolt. A tömedékelés, biztosítás és fejtési ércszállítás elmaradása, továbbá a kiselővájási szükséglet eredményezték a nagv termelékenységet. A kis fafogyasztástis figyelembe véve, a gazdaságosság kedvezően alakult. A fejtési tér ennél és az előzőfejtésnél is méreteiben és alakjában azonos magával az ércelőfordulással. A fejtés21* — 2/15

824 ÉRCTÁROLÁSSAL DOLGOZÓ FJJTTÉSMÓDOKsorán a kedvező mellékkőzetviszonyok eredményeképpen biztonsági problémák ésígy biztosítási nehézségek nem merültek fel. Gépesítésre az eljárás kedvező. Nagyteljesítményűfeltörő kalapácsok, rakodógépek, sarabolók beállíthatók. Sajnos, afejtési módszer alkalmazása csak elvétve egyes esetekben, a leírthoz hasonló jó kőzetviszonyokesetén lehetséges.2. Osztószintes kamrafejtésA tárolós fejtés igen jó eredményei arra ösztönöztek, hogy a teljesen szabálytalanalakú és változatos térbeli elhelyezkedésű, kevésbé állékony mellékkőzettel rendelkezőérctestekben is megtaláljuk a tömedéknélküli tömegtermelést biztosító fejtésmódot.1951-ben dolgoztuk ki a fentieknek megfelelő, ún. Rudabányai kamrafejtést",amelyet még az évben kísérleti formában, 1952-tői kezdve üzemszerűen alkalmaznak Rudabányán[3].A rudabányai kamrafejtés pontosan megfogalmazva:„osztószinti fejtések segítségévela teljes ércvastagságot egy szeletben leművelőérctárolási rendszerrel dolgozó omlasztásos kamrafejtés,amelynél a kamrák nagysága azonosaz érctest vagy tömzs méreteivel".A feltárást az érctest talpa alatt 7,5 m-relmélyebb szinten készítjük. Amint a feltáróvágataz érctest alá ér, megkezdődik a fejtésielőkészítés, majd a fejtés munkája. Az előkészítésa következőkből áll. Az érctest alatt —annak szélességétől függően — 12 —16 m távolságraegymástól kettő vagy három, esetleg többcsapoló vágatot hajtunk ki a feltárás szintjén.A vágatok főtéje és az érctest közötti gyámmagasság5 m. A csapolcrvágatokból egymástól6 — 7 m-es távolságra 45—60°-os dőlésű csapológurítókatkészítünk, amelyek 4 m-es hosszután csapolótölcsérekké szélesednek. A gurítók11. ábra, Csapolóvágat a gurítószájakkal elhelyezkedése a csapolóvágat két oldalán egyfél gurítóköznyi távolsággal eltolt.A tölcsérek felső szájnyílásai között 1,5—2 m-es pillérecskék maradnak. A kétcsapolóvágat szomszédos csapolótölcsér sora között pedig 2—4 m széles, az egészérctest hosszanti irányában végighaladó pillér alakul ki. E pillérek feladata, hogya tölcsérekkel teljes alapterületében alávájt érctestben a szakadások bekövetkezéséta lefejtés idejéig meggátolják. Ezt az érc szerkezete és a mellékkőzettől való elválásateszi szükségessé.A légvágat az érctesten kívül és felett a mel lékkőzet ben készül. Rövid feltörésekkela munkahelyen áthúzó légvezetést tehát könnyű biztosítani.A feltáróvágat végén a csapoló vágatokat összekötő keresztvágatból — az érctestszélességétől függően — egy vagy két főfeltörést hajtanak ki 2 X 3 = 6 m- a es

OSZTÓSZINTES KAMRA FEJTÉS 325szelvénnyel, két osztállyal. A főfeltörés a legfelső osztószint magasságáig halad,tehát az érctest főtéje alatt 4—5 m-rel mélyebb szintig.A főfeltörésből egymás alatt 0,5 m-es szintkülönbséggel kerülnek kihajtásra azosztószinti alap- vagy keresztvágatok, úgyhogy a legalsó szint talpa az érctalpfölött legyen kb. 2 m-rel. Ábránkon a 12 m-es ércvastagságnak megfelelően kétGuntoCsapoló vagohhA metszet6 metszet14a a-Széif. fett. Oszrész int i fytésiHereszIvóoat p , l , e rOsztószint! rejtés1PillérOsztószinti fejtés•Légvágaf,^UWMillllMIMBMMMMMBlaMl r rVYfftiaiHIIÉIHWII—KBérctest tioiáro-C&apalóvógat 1X . )3szó//, m.5 0C metszetOsztószint! alaprajz12. ábra. Rudabányai kamrafejtés^1 SOAlaprajzosztószint van. A keresztvágatok 4 X 2,5 = 10 m 2 -es szelvényűéi:, kedvezőbbkihajtási teljesítmények elérése, jobb gépesítési lehetőségek és kényelmesebb közlekedésbiztosítása érdekében.Az osztószinti keresztvágatokból, azokra merőlegesen — tehát a csapolóvágatokkalpárhuzamosan — 6 m-es ép pillérközök kihagyásával készülnek az osztószintifejtések, ugyancsak h X 2,5 = 10 m 2 -es kitörési szelvénnyel. Az osztószinti fejtéseketaz egymás alatti szinteken sakktáblaszerűen helyezik el úgy, hogy mindenmásodik szint fejtései esnek egymás alá. Az így átlyuggatott érctestben a fejtésekközötti pillérek vastagsága vízszintes irányban 6, függőleges irányban 4 m. Az osztószintifejtések sakktáblaszerű elhelyezése biztosítja az ércpillérek leggazdaságosabblefúrását, tehát a legkevesebb és legrövidebb fúrólyukak készítését. Az osztószintifejtések nagy szelvényméretét a nagyobb teljesítmények indokolják. Ugyanakkor

a pillérek robbantásához szükséges hosszabb fúrólyukak, továbbá a gépesítés a10 m^es szelvényt is megkövetelik.Az osztószinti fejtések egymással párhuzamosan az érctest határáig mennek.Miután ezt elérték, minden méterükben a fejtések tengelyére merőleges sugarasanelhelyezkedő lyuksorozatokat fúrnak. A lyukak mélysége 2,5 m, kivéve a két ferdeirányútalplyukat, amelyek 1,5 m hosszúak. Ezek a pillérrobbantás lyukjai, amelyeketrobbanóanyaggal töltve és elrobbantva, lefejtjük az egész érctestet. A robbantásaz osztószinti fejtésekben hazafelé irányban szeletenként, fokozatosan halad. Egyegyrobbantás a teljes érctest keresztmetszetét egy bizonyos hosszban fejti le.1 101 ^ 4,0 \ — ^ 1i 113, ábra. Pillórrohhantó fúrólyukak pllielyezéseA robbantást megelőzően az érintettszeletből a biztosítást kirabolják.Az előváj ásnál beépített bányafákattehát kivétel nélkül visszanyerik. Ahazafele haladó robbantást nyomonköveti 10—20 m elmaradással a felaprítottérc lecsapolása a fejtési üregből.Sokszor már a robbantással, de acsapolással feltétlenül bekövetkezik afedőrétegek felszakadása. Az érc csapolásamindaddigjelentkezik.folyik, amíg a csapológurítókban az utánszakadt meddő nemA ..Rudabányai kamrafejtés'' kiskohéziójú mellékkőzetek esetén is alkalmasaz érctárolással dolgozó fejtésre, holott az ún. magazinfejtéseket általában keménymellékkőzetek esetén alkalmazzák. Fejtésünk azért alkalmas a kisszilárdságú mellékkőzetekesetén is a termelésre, mert azokat hirtelen omlás ellen biztosítja. Az osztószintifejtések ugyanis kitermelik az érc 20 —25%-át. A csapológurítók és tölcséreikaz érctest-térfogat 15—20%-ának megfelelő további nyitott bányatérséget képeznek.E kétféle bányaterek összes térfogata megfelel az érc fellazulási százalékának.A robbantás után tehát a felaprított érc eredeti teljes tömör térfogatát és a csapolótölcséreket,valamint gurítókat is kitölti. Tehát a fellazított érc rugalmasan alátámasztjaaz omlékony fedőrétegeket, illetve mellékkőzetcket. Az érckészlet fokozatoscsapolásával viszont egyenletes főtesüllyesztést érünk el, illetve az omlasztástirányítjuk, A rudabányai fedőkőzetek közös jellemzője, hogy nagy darabokban,táblákban szakadnak és borítják le az érckészletet. Ennek előnye az érccsapolásnálés a veszteségeknél jelentkezik. Az erősen aprított érc és a táblásán szakadozó meddőugyanis kevésbé keverednek össze.A fejtésmód rugalmasan alkalmazkodik a teljesen szabálytalan és különbözőméretű, továbbá különböző helyzetű érctestekhez. A fejtési irány az adottságoknakmegfelelően módosul. A fejtési kamra méretei, alakja teljesen azonos az érctestével.Mindössze annyi lehet a változás, hogy több vagy kevesebb csapolóvágat, gnrítóés tölcsér, valamint osztószinti fejtés elkészítése szükséges. Tájékoztatásul és a rugalmasalkalmazkodásra bizonyítékul közöljük, hogy az eddig művelt kamrák méretei731 m 3 -től 21 000 m 3 -ig terjedtek. A méretek legkülönbözőbb irány 11 változásával islehetséges volt a művelés kialakítása és lefolytatása. Mégis a megfontolások és atapasztalat is azt mondják, hogy a jelenlegi technikai adottságok mellett Rudabányán20 000 m 3 -es kamraméretnél nagyobbat nem ajánlatos választani. Kizárólagazért, mert az előkészítés ideje olyan hosszúra nyúlik, hogy az érctestben lazulásoklépnek fel, amelyek az eredményes fejtést megnehezítik. Egyrészt többletbiztosítási

munkát adnak, másrészt a robbantást zavarják. A robbantólyukak összemennek,vagy ki sem fúrhatok, esetleg nem tölthetők be, tehát a kívánt aprítási fok nem érhetőel. Ennek eredményeként a készletbe olyan nagy darabok kerülhetnek, amelyek afolyamatos csapolás munkáját akadályozzák. Éppen ezért 20000 m 3 -nél nagyobbérctestekben több kamrát képeznek ki. Az érctest kamrákra osztása az adottságokli. ábra. PillriToliliantó fúrólyukak egy osztószinti fejtésbenszerint vízszintes és függőleges irányban egyaránt lehetséges. Kedvezőbb azonbana'két vagy több egymás alá telepített kamra, ilyenkor a fejtés felülről lefelé halad.A felső kamrák csapó ló vágatai és gurítói magában az érctestben kerülnek kiképzésre.A fejtés azonban ekkor is csak a gurítótölcsérek szintjéig történik meg és a csapolótölcsérek,valamint a gurítók és a csapolóvágatok között megmaradt ércpilléreket azalatta levő kamra pillérrobbantásával egyidejűen fejtik le.^Legvagat/na fara ^

folynak a millsekundumos időzítésű gyújtás kísérletei is, amelyek kedvező eredményeketmutatnak. A gyújtás fontosságát bizonyítja, hogy egy-egy szelet robbantásakoregyidejűleg 200—300 lyukat kell gyújtani 400—500 kg-os összes töltettel.Mivel több száz lyuk egyszerre történő elrobbantását végezni sem hálózatról, semlövőgépről nem lehet, a gyújtást ma millsekundumos időzítőkábellel úgy végzik,hogy egy-egy osztószinti fejtés összes lyukai egy pólusra kerülnek, tehát az egyesosztószinti fejtések között van 20 ezredmásodperces elidőzítés. Az ejtőharangosidőzítőkábel gyújtási bizonytalanságai és a gyutacshibák gyakran okoznak nehézségeket,így e gyújtási módszer korszerű ezredmásodperces időzítőgép vagy millsekundumosgyutacsok és igen nagy teljesítőképességű lövőgép alkalmazásávaltökéletesítést kíván [2].A fejtésmódnál az érc veszteségek alacsonyak. A horizontális és vertikális fejtésekérc veszteségei vei szemben itt az egyes kamráknál jóval kedvezőbb értékekjelentkeztek.Az osztószintes kamrafejtésnél 5,3—7,5 t/műszak fej teljesítmény és az egyébfejtési módokhoz képest számottevő önköltségcsökkentés jelentkezett. A termelőképességa korábban használt fejtési módokhoz képest 6—10-szeres értékre növekedettévi -40—45 000 t-val. Biztonsági szempontból is kedvezőbb az egyéb fejtésmódoknál.IV. A fejtésmódok összehasonlításaAz igen változatos rudabányai ércelőfordulási adottságok mellett többfélefejtésmód alakult ki. A különböző alkalmazásban levő fejtésmódok összehasonlításátaz utolsó évtized tényszámai alapján a mellékelt táblázatban adtuk meg. A teljesítményeknélnem az átlagosan szokásos fejtési vájárteljesítményt állítottuk be,hanem a szorosan vett fejtési munkán kívül figyelembe vettük a fejtési előkészítés,a tömedékelés, az érc- és tömedékszállítás, biztosítás stb., tehát az érctestek lefejtésénélközvetlenül és közvetve felmerült teljes munkaszükségletet. Tehát az egészfejtési módszer termelékenységét vizsgáltuk.A különböző fejtésmódok jellemző adataiFejtésmódTermeléstFelhasználtTeljesítettmüszaksz.bányafa robb.anyagm» kgTeljesítményt/müszakFafogyasztásm*/tItobli.anyagfogy,kg/tMegjegyzésFötepásztafejtés 6 300 3 238 120 804 1,95 0,019 0,130 1947. évi276 101 93 569 4,933,2 55 576,7 2,96 0,018 0,201 1947—1955.X. 31-igVertikális fejtés 161 840 45 723 2 340,6 29 942,0 3,54 0,015 0,185' 1948—1955.X. 31-igTÖmcdékelő fej tésm ódokösszesen 444 241 142 530 7 393,8 86 322,7 3,13 0,017 0,1941947—1955.X. 31.Omlasztásos fejtés 5 054 2 277 í 77,9 f 259 2,22 0,035 0,240 1951—1953.Kamrafejtés 195 714 37 277 1 331,8 71,717 5,30 0,007 0,300 1951—1953.X.Összes fejt és ii tód 645 009 182 084 8 903,5 159 298,7 3,50 0,014 0,247 1947—1955.X. 31.

A táblázatból kitűnik, hogy a kamrafejtés teljesítménye a 10 éves átlag szerint70%-kal magasabb a tömedékeléses fejtésmódnál. A fafogyasztás 41%-a, a munkahelyiönköltség — 1955. évi adatok alapján — 85%-a tömedékelő eljárásokkal elértértékeknek. Csupán a robbanóanyag-fogyasztásban jelentkezik 88%-kal magasabbérték.A kamrafejtcs kedvező eredményeinek következtében gyorsan hódított teret azegyéb fejtési eljárások rovására. A földalatti fejtésekben termelt ércmennyiségbőlminden évben nagyobb és nagyobb %-os mennyiség esik a kamrafejtésekre.%90807060 59,05052,04-03020m 8,21950 1951 1952 1Q53 1954 195516. ábra, A kamrafcjtéssEl termeit érc részesedése az össztermelésbőlEnnek eredménye mind az évi termelésmennyiség, mind az évi átlagteljesítményekalakulásában tapasztalható.Itt kell megjegyeznünk, hogy 1955-ben a kamrafejtések teljesítménye közel6 t/műszak volt, a tömedékelő fejtések 4t/műszak körüli értékével szemben. Á kamrafejtésekteljesítménye a begyakorlással növekedett és várhatóan emelkedni fog azelkövetkező évek során is, a munkaszervezés, a robbantástechnika és a gépesítésjavításával.Felvetődhet az a kérdés, miért nem alkalmazzák hát kizárólagosan a kamrafejtéseketRudabányán és miért szükséges, hogy 1955. évben új omlasztásos fejtésimódszer kikísérletezésével foglalkozzanak, amelytől nem várnak olyan teljesítményéstermelőképesség-szintet, mint amilyet a kamrafejtésekkel már elértek?

Erre a kérdésre a választ az ércelőíordulás földtani adottságai, a jelenlegi termelésiviszony >k és az adott bányamihzaki helvzct ad.1. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a kamrafejtések kialakításáhozbizonyos minimális érctestnagvságra szükség van. Legalább egy osztéwzint kialakítása6—6,5 m-es ércvastagságot és az érctest szélességi méretében 8—10 m-t követelmeg. A műszaki adottságokon kívül a gazdaságossági kérdések is ezeket a minimálishatár méret eket írják elő. A feküben kihajtandó előkészítő vágatok, úgymint acsapolóvágatok, gurítók többletköltsége a tömedékeléses fejtésmódok ércben haladóelő vajasaihoz képest csak akkor térül meg a kamrafejtés nagyobb teljesítményeifolytán, ha a fenti érctestméretek legalább 15—20 m-es hosszal jelentkeznek,tehát az érctesttérfogat legalább 1000—1500 m 3 .*5,10 1titOŰOŰO ' 325000Úf2 p/w/r /S8i ,////3.50(,0/t/{ri470>/ i17, ábra. A földalatti fejtésekben termelt ércmennyiség és a teljesítmény növekedése2. A pátvasérc elŐkészítőmű üzembehelyezéséig elsősorban barnavasérc termelésérekell az üzemnek súlyt fektetnie és pát vas érc-fejtéseket nem telepíthet.A nagyobb érctcstek viszont éppen pátvasércesek és a még ki nem fejtett barnavasérctestekáltalában kisméretűek.3. A bányaüzem jelenlegi feltárási szintjei még a külszíni bányászat céljaitszolgálták. így gyakori az az eset, hogy a kamrafejtés előkészítő vágatai egy-egyérctestnél nem alakíthatók ki a feküben és az érctestben kiképezve a csapolótölcsérekfelett már nem adódik ki a szükséges 6,5 m-es vastagság.Ezek az okok kényszerítik a bányaüzemet arra, hogy a kevésbé termelékenytömedékeléses és omlasztásos fejtésmódokat is alkalmazza. A pátvasérc-előkészítőműbeindulása után, továbbá a mélyítés alatt álló 100 m-es vakakna elkészültével— amely a kedvezőbb feltárási szinteket biztosítani fogja — az osztószintes kamrafejtésalkalmazási arányának további növekedését várhatjuk.Mindezek ellenére mindig lesznek olyan kisebb vagy különleges helyzetű érctestek,amelyekben egyéb tömedékeléses vagy omlasztásos, esetleg új, másfajta

fejtésmódot kell alkalmazni, ami a bányaiizem műszaki vezetőitől állandó alkotómunkátkövetel meg.A rudabányai vasércbánya fejtésmódjainak fejlődése — éppen a különlegesés változatos földtani adottságok következtében, de a bányászat előtti távlatifejlesztés alapján is — minden bizonnyal továbbhalad a biztonság tökéletesítése,a termelékenység és termelőképesség emelése útján.IRODALOM1, Podányi Tibor: Fejtésmodok kialakulása és fejlődése Rudabányán. Bányászati Lapok 1955. 7—8.sz. Budapest.V. Moser Károly: A rndabányai vasércbáuy ászát fejlesztési feladatai. Bányászati Lapok. 1955, 12, sz.Budapest.3. Podányi Tibor: Rudabányai osztószintes katnraíejtés. Bányászati Lapok 1954. 6—7. sz. Budapest.

A RUDABÁNYAI VASÉRCBÁNYA GÉPESÍTÉSEMoser Károly oki. bányamérnökI. A gépesítés kialakulásaA rudabányai vasércbányában a gépesítés a nagyüzemi bánya megnyitásávalegyidős. A kitűzött nagy termelési feladatok végrehajtása gépek használata nélkülmár kezdetben sem volt elképzelhető. Mivel a bányászatot olyan társaság indította,melynek tőkéje volt, a gépesítés előtt anyagi akadályok nem álltak, s a gépi berendezésekszáma gyorsan növekedett azokon a területeken, ahol a munka mennyiségeés körülményei azt elkerülhetetlenül szükségessé tették, mint pl. a bányabeli fő- ésa bányától a normálvasútig folyó szállításnál, vagy ahol a kézi nmnkával szembenigazdaságossága kiütköző volt, amire a letakarítás lehet példa. A munka egyszerűbbététele és a fizikai erő kímélése abban az időben a rendelkezésre álló olcsó munkaerőmiatt még nem ösztönzött gépesítésre, s ez a termelő munkafolyamatoknál éreztetteis hatását. A termelés évtizedeken át megőrizte kézi munka jellegét, amiben döntőszerep jutott annak, hogy a bányageológiai viszonyok romlását nem voltak kényteleneka művelési módszer korszerűsítésével ellensúlyozni, hanem a bányászatotkedvezőbb körülinényű helyekre vándoroltatva át, ugyanazt a gazdasági eredménytkevesebb befektetéssel és olcsóbban oldották meg. A gépesítés kialakulásában ezekaz alapvető okok és a munkaerőhiány nagyobb szerepet játszottak, mint a bányászatilehetőségek és a műszaki vezetők korszerű gondolkodása.A gépesítés fejlődésének irányát és mértékét nagy vonalakban az 1. táblázatmutatja. Az adatösszeállítás nem teljes, mert nem maradtak fenn, és talán nem iskészültek a gépi felszerelésről rendszeres kimutatások. A feltüntetett évek adataiegv- e gy időszakot jellemeznek több-kevesebb pontossággal. Az összeállítás a különbözőlényegesebb munkafolyamatok helyzetét kívánja megvilágítani, s ezért a stabilgépeket nem részletezi hajtási módjuk és a felhasznált energia szerint.A gépesítés két legnagyobb súiyi'i területét minden korszakban az energiaszolgáltatásés a szálliljs jelentette.Az energiaszolgáltatás adatsora mutatja, hogy a gőzgépek kizárólagos uralmátmár 1900 körül háttérbe kezdte szorítani a villamos energia. A gőzgépek, mint közvetlenhajtóberendezések, azonban csak 1927-ben szűnnek meg. Eddig még egykompresszor ilyen kapcsolásban működött. Ugyanez évtől kezdve a bánya távvezetékrőlis kapja a villanyáramot, Az alkalmazott energiahordozók változásának képéheztartozik, hogy a gáz- és benzinhajtású mozdonyok néhány évi használat után feledésbemerültek, ngyanakkor a külszíni bányászatban ma elsősorban korszerűnektekintett Diesel-motoros gépek csak a legutóbbi években jelentek meg. Ma márviszont a dömperek, kotrógépek, Dicsei-mozdonyok és útgyaluk együttesen az

összgépi teljesítmény 35%-át adják. Az állandóan robbantással dolgozó, 5 ezért sokfúrást végző ércbányászat legfontosabb energiahordozójának, a síírített levegőnektermelésére az első kompresszort Rudabányán 1906"-ban, 2@ évvel a nagyüzemibánya megnyitása után helyezték üzembe. Számuk a fúrókalapácséval együtt emelkedett,kapcsolatban azzal, ahogy a külszíni bánya a laza talajok zónájánál mélyebbrehatolva, nagyobb fúrási és robbantási munkát kívánó kőzetekkel találta szembenmagát, majd új és egyre fokozódó igényű fogyasztóként a földalatti bányászatjelentkezett. A legutóbbi években a kompresszorteljesítmény több mint kétszereséreemelkedett, elsősorban a földalatti üzem fejlődése, s az ahhoz tartozó sűrített levegősgépi berendezések, mint a rakodókocsi, fúrótámasz stb. bevezetése miatt. Bár az1 m 3 termel vényre jutó kompresszorteljesítmény 1927 óta közel négyszeresérenövekedett és a bánya történetében 1955-ben érte el a legmagasabb értéket, a sűrítettlevegő ellátás fejlődése nem elegendő. 1 m 3kitermelt kőzetre csupán 75 m 3 levegőjut, viszont a külföldi példák szerint nagyjából azonos sűrített levegős gépesítettségifok mellett, figyelembe véve a külszíni és földalatti eltérő levegőigényt is, legalább90—100 m 3 lenne szükséges 1 m 3 termel vényre vonatkoztatva. Ez a hiány nem elméleti,hanem a munkahelyi kis légnyomás is ezt igazolja.A másik nagy csoport, a szállítót ere ndezések köre, a bányászat első évtizedébenúgyszólván az egyedüli gépesítést jelentette. Fontossága érthető, mert Barcikáigití km hosszú iparvágányon szállított a bánya. Ez a magyarázata annak is, hogya gépcsoporton belül miért a gőzmozdonyok vittek vezető-szerepet 1925-ig, mikor isa normál nyomtávú vasutat Rudabányáig kiépítették, s a keskenynyomtávú szállítása bánya határain nem terjedt túl. A korszerű megoldásokra való törekvés széppéldája, hogy a bánya belső munkáinál 1906-tól kezdve benzinmotoros mozdonythasználtak a gőzüzemű kotrógép mellett, míg a felsővezetékes villamosmozdonyszállítást1910-ben vezették be. Az előbbi volt a munkahelyi szállítás gépesítésénekelső esete Rudabányán. Kár, hogy üzemük nem volt folyamatos és a gépek elavulásaután hasonló újabb mozdonyt nem állítottak használatba és érctermelési munkáknálsohasem használták fel. A munkahelyi mozdonyszállítás csak 1953-ban jelent megismét, előbb a külszíni érctermeléshez beállított Diesel-mozdonyokkal, majd 1954-tőla földalatti munkáknál a főszállítás és a munkahelyek közötti vágatszakaszokbanakkumulátoros mozdonnyal. Mindkettő bebizonyította hasznosságát, s a jövőben isa főszállítás felsővezetékes villamosmozdony-szállításra berendezett pályái és ahelyüket állandóan változtató és haladó munkahelyek közötti csille forgalom lebonyolításánaklegmozgékonyabb gépei maradnak. A felsővezetékes villamosmozdonyszállításbevezetésétől kezdve állandóan terjeszkedett, s a rendszer korszerűsödésétkisebb-nagyobb kihagyásokkal követte, s végül 1954-ben összes elavult mozdonyaiújakra cserélődtek át. Külszínen és föld alatt megmaradt a főszállítás legjobb eszközének,s a jövőben is ezt a szerepet tölti be.A mozdony szállítás 1925 után átmenetileg háttérbe szorult, s helyette a végtelenkötelű szállítás került előtérbe. Ennek részben természetes oka a külszínibánya mélyülése volt, ami a művelés magasságában kiképzett hányók továbbihasználatát lehetetlenné, s a meddő felvontatását szükségessé tette. Ez időszakbanviszont igen nehézkes és kellemetlen vonalvezetésű végtelenkötelű pályákat létesítettekolyan helyeken, ahol a mozdonyszállítás kiterjesztése, a mélyebb külszínitölcsérek és a kialakuló földalatti kutatások céljaira készült kisebb kötél vontat ássálkiegészítve, célszerűbb lett volna. A végtelen kötelű szállítás ilyen hátrányos túltengésétcsak az altáró elkészítése szüntette meg. A meddőfelvonókon kívül még

334 A GÉPESÍTÉS KIALAKULÁSAA gépi berendezések számánakGépcsoportfiéptluubok•1888 19Q0db ossz. LE db össz, LEVitla3 150ó6150

A GÉPESÍTÉS SZÁMSZERŰ FEJLŐDÉSE 335J. táblázatés teljesítményének fejlődése1914 1927 1944 1950 í 955db ÖBSZ. L E db össz. L E db ossz. L E db OSSZ. L E db OSSZ. L E4 185 7 220 f 1 39G 8 243 6 2001 6 3 G7 6 149 10 198620•>eu 3 130 7 236 8 280 8 354g 702 129 13423 115016 afiá II 21 699 2 2 672 60 211850,1 33,0 41,2 33,1 40,21,15 0,65 1,22 1,21 2,82 80 2 807 5605221 7 731 30 10 155l 5480 a 80 i 51 27 8944,6 2 "i 17,00,1 0,15 0,09 1,123 13 30 75 80 200 i;•: í ',ini 138 6306 9 5 82i 1 9 53 4230 — 30 —25 15 30 75 80 200 181 '. i K 248 680. 0,09 6,9 11,7 20,6 13,00,02 0,1 :i 0,35 0,75 0,902 3802 190t 163 317 4 541 .', 541 7 1140t 60 1 00 2 136 2 1365 733 3 377 5 .,111 6 677 9 127642,5 35,0 35,4 33,4 24,30,98 0,69 1,05 1,697 34 4 49 5 86 8 Hl 11 1246 5 14 111B 79 19 80 19 80 24 1091 161 25 — — •i 164 64 8 2 10 0 107 34 27 192 '.'7 199 3 5 206 54 2862,71 17,7 1 1,7 10,4 5,50,04 0,35 0,35 0,37 0,3835 1727 73 1080 133 16911 247 2024 398 5254100 100 100 100 1002,29 1,97 2,97 3,63 6,89

meglevő egy-két kötélszállítás megszüntetése és Diesel-mozdonyos szállítással valóhelyettesítése a jövő feladata lesz.A szállítószalag és a dömper, mint új szállítási megoldás, a letakarítás kotrógépesgépesítésével együtt jelent meg a bányában. A szállítószalag korlátozott használatúvolt a kedvezőtlen térviszonyok és egy helyen levő kis munkamennyiségekmiatt, a dömperszállítás köre viszont egyre kiterjedtebbé vált, a gépi rakodássalvégzett meddő- és érctermelő munkáknál is.A rakodás és a kedvező kőzetek esetében a jövesztés gépesítése is már 189:t-benmegkezdődött Rudabánya külszíni üzemében. A termelő munkafolyamatok terénhelyileg ez volt az első lépés a gépesítés felé. A gőz-, majd később villamos hajtásii1 m 3 -es kotrógépek benzinmotoros vagy villamos mozdonyokkal kiegészített szállításukkala letakarítást a kor műszaki színvonalára emelték. Meglepő, hogy a kotrógépeketsohasem használták érctermelésre, bár az akkor fejtett tömzsök tisztaságaa válogatás nélküli tömeges felrakást lehetővé tette volna. Magyarázata abbantalálható meg, hogy a rakodás és a szállítás gépesítése mellett nem folyt hasonlóátalakítás a fúrás területén, s így a csak robbantással jöveszthető ércből a gépekszámára elegendő mennyiségű és felrakható állapotú kőzetet nem tudtak előállítani.Később pedig, mire a fúrás fejlettsége elérte a kotrógépes rakodás színvonalát, márnem volt tisztán és válogatás nélkül termelhető érctömzs. Némi keserűséggel lehetszemlélni, hogy a gépesítés útján olyan korán megtett komoly lépés eredményei azösszefonódó munkák gépesítésének hiánya, a gépek elöregedése és újabbakra valókicserélésének elmaradása, végül a gazdasági viszonyok által is korlátozott munkaterületszűkülése miatt egyre halványodtak és 1930-ban a gépesített külszíni termelésközel negyedszázadra teljesen megszűnt, átadva a helyet az egyszer már túlhaladottkézi termelésnek.A külszíni rakodó-jövesztő munka gépesítése 23 éves szünetelése után valósággalújdonságként 1953-ban kezdődött ismét, most már nem feledkezve meg a kapcsolódómunkák korszerűsítéséről sem, s a kotrógépek mellé dömpereket és útgyalutállított szolgálatba és a fúró-robbantó munka felszerelése és módszere is jelentősenmegjavult.Az időközben kifejlődött földalatti bányászat már a külszín előtt szükségessétette a művelés gyorsaságának fokozását, s a földalatti termelés nagyobb költségeineklehetséges csökkentése érdekében a rakodás gépesítését. Ennek legjobb eszközeiként1950-ben a vágatkihajtások számára a rakodókocsit, majd 1953-tól kezdve a földalattifejtésekben gyorsan növekvő ütemben a sarabolókat vezették be. Ugyanezeketa gépeket csakúgy, mint a kotrógépet a külszíni érctermelő, illetve készletfelrakásimunkáknál is alkalmazták.A termelőmunkák már többször említett igen fontos fejezete, a robbantólyukakfúrása nem tekinthet vissza csillogó múltra. A kezdetben laza talajokban dolgozóletakarítás nem,tette.szükségessé fúrógépek használatát, az érctermelés azonban azelső perctől kezdve kénytelen volt kizárólag fúró-robbantó munkával dolgozni.Alig érthető, s legfeljebb a munkabérek alacsony volta magyarázhatja meg, hogy25 éven át kézi vésővel készültek a robbantólyukak. A fúrás első gépi eszközei az1904-ben szerzett villamos fúrógépek voltak, amelyeknek munkájáról nem maradtérdemleges feljegyzés.Az 1906-ban bevezetett sűrített levegős fúrás 1927-ig nem sok fejlődést mutatott.Kezdetben inkább nehéz fúrókalapácsokkal dolgoztak, állványzatról és függőlegeslyukakat fúrva. A könnyű fúrókalapácsok elterjedése és nagyobbmérvű használata

1927-ben kezdődött. Flottmann B-30, Ingersoll 100-BB-l, Böhler H-621 típusúfúró kai apacsokat szereztek be sorrendben, s 1947-ig e két utóbbi volt általánoshasználatban, jó 10—15 évvel elmaradva a korszerűségtől. Időközben a külszínenrövid szerepet kaptak függőleges lyukak fúrásánál az állványzatra szerelt nehézDemag fúrókalapácsok is, de ennek eredményei feledésbe merültek. A korszerűBöhler BH-2Í) fúrókalapácsok alkalmazásával 1950-ben bevezetett padfúrás, a kotrógépekhezhasonlóan, a jobb felszerelés megújító erejével egyszer már ismert, deméltánytalanul félretett megoldást elevenített fel.A fúrókalapács állványozásának és gépesített előtolásának megoldására istörténtek kísérletek Flottmann fúrótáin aszok kai, de sikertelenül, feltehetően azalkalmazási hely rossz megválasztása és a türelmes kísérletezőszellem hiánya miatt.1948-tól kezdve elsősorban a földalatti feltárómunkák sürgőssége adott lendületeta fúrás fejlesztésének és rövid idő alatt a kőzetnek és fúrási feladatoknak megfelelőbbfúrókalapácsok, fúrótámaszok és végül a fúrókocsi bevezetésével sikerült az elmaradottságotmegszüntetni. Ezekkel együtt honosodott meg a bontási és kőzetaprításimunkáknál a földalatti bányában a fej tőkalapács is.A jövőre vonatkozóan szem előtt kell tartani azt, hogy a fúrás eszközeinekkorszerűsége fontosabb bármilyen más munka gépeinél, s ezért a fúrókalapácsoktípusának, állványozási és mozgatási megoldásának változását érzékenyebben kellkövetni, mint amennyire a szállítás, rakodás és egyéb munkák gépeinél ez szükséges.Az egyéb gépek, pl. szivattyúk és ventillátorok száma és teljesítménye a bányászatmélyülésével, a földalatti bánya kialakulásával kapcsolatban a természetesszükségességnek megfelően fejlődött. A csillebuktató, minden múlt nélkül, a nagyobbméretű és kézzel nem dönthető csillék bevezetésével ugyancsak természetszerűenjelent meg a gépek között.A műhely gépi felszerelésének fejlődéséről nincs kezdetig visszanyúló adatunk.Helyzetének felméréséhez elegendő az 1927-től kezdve felsorolt négy időszakot vizsgálni.A 100 LE-re jutó karbantartó műhelygép-teljesítmény az 1927. évi 0,80-ról0,50; 0,32 és végül 0,21 LE/100 LE mértékűre olvadt. Gépeinek elavultsága és kevésszáma jelenleg a gépesítés legsebezhetőbb pontját jelenti.II. A legújabb fejlődést meghatározó tényezők•A gépesítés az összes teljesítményt tekintve, a nagyüzemű bányászat kezdeteután gyorsan kialakult, majd 1914-től kezdve 1950-ig kisebb ingadozásokkal aligemelkedett valamit. Ezt a pangást 1950 után rendkívül nagy fejlődés követte, aminemcsak a gépek teljesítményénél, hanem feladatkörük változásánál is megmutatkozott.Az ugrásszerű változást a kohók hazai ércellátásának javítása érdekébenelhatározott bányafejlesztés tette szükségessé. A termelés növelésének végrehajtásánkívül biztosítani kellett és a jövőben is kell, hogy az önköltség lényegesen ne emelkedjék.Az érctermelés növekedését a pátvasérc fogja adni, ami főként a költségesebbföldalatti műveléssel termelhető, ami akkor is rontaná a gazdaságosságot, ha a külszínibányászatot nem terhelné egyidejűleg a nagyobb barnavasérc termeléssel együtt járóés növekvő letakarítás költségtöbblete. A feladat kellő időre és a kitűzött gazdaságossággaltörténő elérése elengedhetetlenül a termelékenység jelentős növelését kívántameg, amire egyedül a széleskörű gépesítés és a gépeknek megfelelő új termelésimegoldások kialakítása mutatkozott alkalmasnak. Ez vezetett arra, hogy a gépesítéseddigi két uralkodó területén a szállításnál és energiaellátásnál alkalmazott berendeliRudabánya — 2/lő S

zések mennyiségét és minőségét megnöveljék, illetve javítsák s ugyanakkor a termelőmunkafolyamatok, elsősorban a fúrás és rakodás gépesítése megkezdődjék, Ezenmunkák gépei a korábbi jelentéktelenségükből, a rakodás esetében pedig teljeshiányból tekintélyes számúra emelkedtek és ma már az összes gépi teljesítménykomoly részét képviselik.Az új gépek bevezetésén kívül új vonásként jelentkezett az, hogy nem egyesmunkarészletekct, hanem több összefüggő munkát egyidejűen gépesítettek, összekötveezt a termelési módszer korszerűsítésével, majd a gép és művelési megoldáskölcsönhatásait hasznosítva, mindkettőnél újabb fejlődési fok elérésére törekedtek.Ez különösen a vágathajt ásnál volt szembetűnő. A bányaművelést a fúró és rakodómunka gépesítése változtatta meg, s így újdonságuk mellett ezért is külön figyelmetérdemelnek.III. A fúrás korszerűsítéseAz elavult módszerek megváltoztatása az ércbányászat legfontosabb munkájánál,a robbantólyukak fúrásánál 1948-ban kezdődött el. Abban az időben a termelés70%-át külszíni fejtés adta, ahol* a munkaidőnek csak 16%-át kellett fúrásra fordítania rakodás 60%-os időigényével szemben. A fúrás előtérbe helyezését ez indokolatlannaktüntetné, ha nem vennénk figyelembe, hogy az érctermelő munkahelyekgépi rakodására a válogatási kényszer miatt nem lehetett gondolni, egynemű kőzeteknélpedig ennek előfeltétele a nagyteljesítményű fúrással végzett tömeges robbantás.A rakodás gépesítése előtt tehát — amire egyébként még évekig várakozni kellett —a külszínen is a fúrási teljesítményt kellett javítani. Parancsol óbb erejű volt az, hogya bánya növekvő érctermelési feladatait csak újabb földalatti területek megnyitásávaltudta ellátni, amihez sok feltáró vágatot kellett készíteni. A vágatkihajtásnáía meglevő felszerelést használva, a fúrás az összes munka 65%-át és földalatti fejtésnél39%-át jelentette.A pénzügyi lehetőségek akkori szűk kerete, majd évek múlva a külkereskedelmikapcsolatok romlása a legmegfelelőbb eszközök egyszerű beszerzése helyett rengetegkísérletre, s az ismert és jó megoldások tökéletlen utánzására, házi elkészítésérekényszerítette a bányát.A fúrási technika elmaradottságának megszüntetése a megfelelő fúrókalapácsok,lyuköblítés, fúrókoronák kiválasztását, végül az állványozás és előtolás, mint a gépesítéskomolyabb formájának megvalósítását kívánta meg. Ez a sokrétű munka nemsorrendben, hanem egyidejűen, a fejlődés minden szakaszán, a felmerült újabb feladatoknakmegfelelően folyt.A fúrókalapácsok közül 1948-ban az.Ingersoll 100 BB-1 típusú, 16 kg súlyú ésa Böhler 21 kg-os H-621 jelzésű gépeit használták, amelyek nemcsak korszerűtlenek,hanem elhasználtak is voltak. Utódjukat a Böhler BH-16 típusú fúrókalapácsbantalálták meg, amelyet tulajdonságai: közepes ereje, de nagy ütésszáma (2050/perc)kiválóan alkalmassá tettek a nem túlzottan kemény, de az esetek többségébenkönnyen összetapadó fúrótörmelék miatt nehezen fúrható rudabányai kőzetekhez.Kis súlya, 16 — 17 kg, is előnyt jelentett, mert a fúrást akkor még kizárólag kézben,tartott fúrókalapáccsal végezték. Versenytársa máig sem akadt azokon a helyeken,ahol valami okból állványozást és gépi előtolást nem lehet használni. A MÁVAG1953-ban kiadott 17-18 kg súlyú, MKF-17 jelzésű fúrókalapácsa a BH-16-talfennálló nagy rokonsága mellett is, kemény kőzetekben 20%-kal, márgában 40%-kalkisebb teljesítményt tud csak nyújtani.

Próbálkozások történtek körforgó, villamos hajtású fúrógéppel is. A csehszlovákKolben-Danek E-428 típusú, kis fordulatszámú gép pl. márgában 35—75 cm/percfúrási sebességet ért el, a BH-16-tal elérhető 40—50 cm/perc értékkel szemben.A mésztartalomra" azonban kényes volt, ami miatt ez a teljesítmény esetenként10—15 cm /percre is csökkent. Márgánál keményebb kőzetekben nem volt használható,ami indokolatlanná tette volna a rengeteg és csak itt-ott használható elektromosszerelvény beépítését a sűrített levegő hálózat mellé. Bevezetésre nem került, viszonta körforgó fúrógépek előnyeit a sűrített levegős MBF-2 (MÁVAG) szénfúrógéppelkívánták a márgában hasznosítani. Ez a gép nagy fordulatszáma miatt csak szárazés ugyanakkor mészrög nélküli márgában sikerült, s nem szorította ki a BH-16-osfúrókalapácsot.A BH-16 fúrókalapács minden előnye mellett sem maradhatott általános fúróeszköz.A Rudabányán előforduló kőzetek nagyobb tömegének pora 10% körülinedvességtartalma miatt hajlamos a tapadásra és levegővel nem öblíthető. Ezérta bordázott, ún. Elliot profilú fúrórúddal dolgoztak, ami viszont vízszintes lyukaknálnem adott elegendő porkihordást és 200 cm-nél hosszabb fúrásnál a fúrótörmelék80%-át bennhagyta. A fúrási sebesség ugyanekkor az első 100 cm teljesítményéhezmérten 84%-kal csökkent, mint a 2. táblázat adataiból látható. Egyidejű légöblítésadagolásával a teljesítménycsökkenést 66%-ra sikerült korlátozni. Ezeket a kérdéseketa hengeres betörőlövés időközben megindult kísérletei vetették felszínre. Egyídeiga 200 cm-es fúrási mélység megfelelt, de a fúrókocsi megjelenése a nagyobb súlyú,de jobb teljesítménnyel, hosszabb lyukak fúrására alkalmas fúrókalapács kereséséreindított és eredménye a Böhler BH-29 típusú fúrókalapács bevezetése volt. Erőscbböblítése biztosította, hogy kielégítő teljesítménnyel lehessen vele fúrni 3 — 4 m-eslyukakat is a feltárás leggyakoribb kőzetében, a dolomitban és pátvasércben.Ugyanez a kalapács oldotta meg a külszíni 3—4 m mélységű függőleges fúrólyukakelkészítésének kérdését is, ami a tömeges robbantás bevezetésének útját nyitotta meg.A kamrafejtésekben is szükség volt függőleges, lefelé irányuló lyukak fúrására,aminek legjobb eszköze szintén a BH-29 fúrókalapács lett. Ugyanitt a függőleges,felfelé irányuló lyukak fúrási munkáinak elkészítésére a BH-29-cel együtt vettékhasználatba annak BHA-29 jelzésű feltörőkalapács válfaját jobb eredménnyel, mintamit a fúrótámaszra szerelt BH-16-tal el lehetett érni (1. és 2. ábra).2. táblásaiA fúrási sebesség változása az öblítés módszerétől függően a lyukmélységfüggvényébenFúrási aeiesség változása %-hanFúrólyuk mélységecmBH-16bordázottfúróval öblítésnélkülBH-16lord ázottfúróval és lég¬ÖblítésselBH-29hatszögletesfúróval, lésről)Ütéssel0—100 100 100 100100—150 40 60 95150—200 30 . 52 75200—250 16 34 62Néhány év múltával 1954-ben mutatta be a Böhler-gyár SH-20 jelzésű, 21 kgsúlyú fúrókalapácsát, amely 2300/perc ütés és 200/perc feletti fordulatszámával az22* •— 2/1 S

J, ábra. Függőleges főtelyuk fúrása kamrafejtésben BIIA-29 típusú fel törő-fúrókalapác csal

í. ábra, Függőleges talptyuk fúrása kamrafejtésben típusú fúrókalapáccsal

eddigieknél is jobbnak mutatkozott. Fúrótámaszra szerelve, a legjobb megoldásnakígérkezik minden olvan helyen, ahol fúrókocsi használata nem indokolt, vagy a kézbőlvaló fúrás elkerülhetetlen.A légöblítés bevezetésével az öblítés jobb megoldása, mint a fúrási sebességés a reális fúrási mélység növelésének eszköze nem került le a napirendről. A nedvesfúráskísérleteit azonban nem koronázta siker, A breccsás szerkezetű pátvasércbőiés dolomitból az öblítővíz hatására olyan nagyságú szemek omlottak ki, amelyeka fúrót állandóan beszorították. Ezen az omladékonyságon bentonitos és egyébzagy sem segített. A BH-29 fúrókalapáccsal, légöblítéssel elért 30 cm/perc fúrásisebesség vízöblítés esetében Ib cm/perc, zagyöblítésnél 9 cm/perc értékűre csökkent,így a száraz kőzetekben és a 200 cm-nél hosszabb lyukak fúrásánál meg kell maradnia légöblítés, a többinél pedig az öblítés nélküli fúrás mellett.Fúrókoronák kopása különböző kőzetekben3. táblázatA. fúrókorona koüáselleriállásáraés élettartam ára jellemzőmutatokKorona tipusKózet koptatóhatására jellemző ,SiO s%< 5 5—10 15—20 > 3U1 mm élhossz, illetve Sí csökkenéssel,fúrható lyukhossz ftn/1 mmLiddicoatMagyarDachaBöhler465207009103547833017177512y60273Egy élezéssel fúrható iyukhQssz fm/L élLiddicoatMagyarDachaBöhleredzett sél nin cs, irkokkal fú f818 13105963984 8724243894282Egy koronával fúrható lyukhossz, fni/1koronaLiddicoatMagyarDachaBöhler89 79-3J0 3S81266 975818 155242512913.25281Helytelen szerelés miatt idd elölt tönkrementA vágatkihajtás új módszere, a hosszú lyukakkal dolgozó hengeres betörőlövésa fúrási sebesség növelésének kézenfekvő megoldásául mutatta a fűrócsere kiküszöbölését.Egyéb feltételekről most nem szólva, ehhez a fúróéi javítására voltszükség. Mivel a fúrószár anyagából kovácsolt él átlag 10 m, nem egy esetben 2 — 3m lefúrása után a kívánt lyukmélység elérése előtt elkopott, a kopásnak jobbanellenálló és a lyuk 0 állandóságát biztosító fúrókoronákra kellett rátérni. Ezzelnemcsak a fúrócserét lehetett elhagyni, hanem közvetlen fúrási sebességnöveléstis jelentett. Használatuk meghonosodott a külszíni és földalatti fejtéseknél is ott,ahol légöblítéssel lehetett dolgozni. Az eddig használt koronák kopásáról és élettartamáróla 3. táblázat nyújt felvilágosítást. Az első érdemleges próbálkozást19^9-ben az amerikai Liddicoat-típusú koronákkal kezdték, amelyből a gyár ingven100 db-os mintasorozatot küldött (3. ábra). Érdekessége, hogy közönséges lágyvasbólsajtolással készül és őrlőfelületét különleges edzéssel és hűtéssel kis mély-

ségig közel vidia keménységűvé teszik. Nem lehet újra élezni, viszont olyan olcsónállítják elő, hogy erre nincs is szükség. A keményfémkarbid-éllel készülő koronáka Liddícoat beszerezhetetlenségétől függetlenül is tért hódítottak jobb fúrási sebességük,stabilitásuk és a kőzet keménységétől való kisebb függőségük miatt. A német^Dacha", a Böhler ,,M"-típusok és 1954-tol kezdve a hazai gyártású keményfém8. ábra. Liddicoat fűrókorona metszete és fúró felületének képeéíezetfl koronák között a Böhler-gyártmányú (4. ábra) bizonyult a legjobbnak.Kár, hogy egyetlen kísérleti példánya helytelen kezelés miatt idő előtt tönkrement.A hazai gyártású fúrókoronák egyelőre még messze elmaradnak a gyengébb külfölditípusok mögött is.A fúrási sebesség leghatékonyabb növelésének: a fúrókalapács állványozá­foglal­sának és mechanizált mozgatásának megoldásával Rudabányán úttörőkéntkoztak. A nagyobb teljesítményű fúrókalapácsokbevezetése, a jobb Öblítési ésfúróéi ki képzési mód keresése is ezzelkapcsolatban került sorra.A fejlődés egyes fokait az állványozásés előtolás megoldási módja határoztameg, s ezért a fúrási teljesítményekalakulását ennek megfelelő csoportosításbanmutatja be a 4. táblázat.A kézben tartott fúrókalapáccsal elértteljesítmény nem volt elegendő ahhoz,hogy a vágatkihajtási sebességet 0,50ím/harmad értéken aluli helyzetéből kiragadja.A vájár testének állványként és előtoló erőként történőábra. Böhler „M" típusú kemény fémkarbid éllelkészült fúrókoronafelhasználásaamellett gyötrelmes munkát is jelentett. Mindkét ok az állványozás és a külsőerőforrással végzett kalapácsmozgatás megoldását sürgette.Első ízben a 60 cm előtolást adó orsós fúró-oszlopot — a Recski Ércbányábanhasznált megoldást • próbálták ki, ami rávilágított a közvetlen fúrási sebességfokozásának lehetőségeire, de az akkor alkalmazott több részletben robbantó ékesbetörőlövésnél a többszöri felállítás és nehézkes kezelés miatt nem mutatkozottcélszerűen használhatónak.Ezért az igen egyszerű, teleszkópos fúrótámaszok mellett döntöttek és a BöhlergyárHst 9, majd Hst 12 típusú készülékeivel sikerült is a fúrási sebességet javítani.

A támasz a működtető sűrített levegő adagolásának egyenlőtlenségei miatt nemterjedt el általánosan és csak egészen kemény kőzetekben, vagy felfelé irányulófúrásnál használták szívesen. Az 1954-ben kibocsátott Böhler Hst 18 jelzésű fúrótámasz(5. ábra) a korábbiak hiányait kiküszöbölte és gyorsan közkedveltté vált.SH 20 típusú fúrókalapáccsal felszerelve, 150 cm lyukmélységig ma is a legjobbállványozást és kalapácsmozgatást adja, s ennek megfelelőena fúrótámaszok működési területüket a kúposbetörőlövéssel készülő vágatki haj fásoknál és a fejtésekbentalálták meg.A vágatkihajtások gyorsítását a fúrási teljesítményemelésével önmagában véve nem lehetett megoldani. Alyukelrendezések új. hatékonyabb módszere is kellett ehhez.A legjobb megoldásnak a hengeres betörőlövés kínálkozott,aminek végrehajtása a fúrással szemben azt a kívánalmattámasztotta, hogy egymáshoz közeli vízszintes lyukakatkellő párhuzamossággal és 200 cm-nél nagyobb hosszúságbanlehessen fúrni. A pontossági kívánalom teljesítéseérdekében kellett — jobb híján — a szilárd állványzataoszlopos megoldáshoz fordulni. A recski állvány rövid, orsóselőtolása helyett azonban házi szerkesztésben és kivitelezésbenegy hosszú sínen futó sűrített levegős léghengert készítettek.A léghengeres fúrókalapácselőtolás rugalmasabb ésjobb teljesítményűnek bizonyult, mint az orsós és a fúrócserenélküli előrehaladási lehetőség 60 cm-ről 200 cm-renövelése is javította az összteljesítményt.1951-től kezdve a Bányászati Kutató Intézet, majda Bányagépalkalmazási Kísérlett és Kutató Intézet fúrókocsikísérleteitRudabányán végezték. A kétkarú furókocsicsak a beállítást, a karok és fúrófelszerelés kívánt helyreemelését végezte hidraulikus berendezésével, de fúrőkalapácsmozgatószerkezettel nem volt ellátva. Az előbbiekbenemlített rudabányai léghengeres előtoló készülékkel és 200cm-es sínnel Rudabányán szerelték fel a fúrókocsit. Rövidesenlátható volt, hogy a BH-16 fúrókalapácsok korlátozottfúrási teljesítménye mellett a fúrókocsi nem használható ki5. ábra. Böhler Hst-18típusú teleszkópos fúrótámas?.kellően. A nagyobb teljesítményű BH-29 típusú fúrókalapácsokfelszerelése után nemcsak a fúrás teljesítményejavult, de megnyílt a lehetőség arra is, hogy a íogásmélységetnöveljék. A léghengeres előtolást megtartva, a fúrócserenélküli fúrás lehetőségét a mozgási pályát adó sín 300—350 cm-re növelésévelmegoldották a nagyobb hosszúságú lyukak készítését (6. ábra). A közvetlenfúrási teljesítmény romlása ellenére is kedvezőbb lett ezzel az 1 fm lyuk elkészítéséhezszükséges idő, mert a kezelési mellékidők nagyobb fúrási mennyiségreosztódtak meg. A nagyhosszúságú fúrás a hengeres betörőlövés módszerbelitökéletesítésérc és a rakodókocsik jobb kihasználására vezetett.Az első kísérleti fúrókocsi és a Duclos-gyárban készült példány kibocsátásaközötti időszakban a hosszú fúrás előnyeit fúrókocsi nélkül sem akarták elveszíteni,s ezért a fúrók-alapács 3 m-es előtoló készülékét fabakokra fektetve dolgoz-

6. ábra. Kétkarú fúrókocsi léghengeres (rudabányai) fúrókalapács előtolással

A FÚRÁS GÉPESÍTÉSÉNEK EREDMÉNYEI 347tatták. így is előnyösebb volt, mint az oszlopos állványra szerelve. Ez azonbancsak kényszermegoldásnak tekinthető és fejlődésnek semmi esetre sem.A fúrási technológia korszerűsítéséhez a legtöbb indítékot a vágatkihajtásgyorsításának kívánalma adta. A gépi felszerelés és alkalmazási módszere közöttiszoros összefüggés itt mutatkozott legjobban. A fúrás fejlődése sokkal nagyobbhatással volt a vágatkihajtás eredményeire, mint a rakodás gépesítése, aminekteljesítményét is éppen a fúrás növelte meg azzal, hogy a nagyobb hosszúságúrobbantásoknál a gépi rakodás számára kedvezőbben halmozódott fel a kőzet.A fúrás gépesítésének hatékonyságát ezért a vágatkihajtási eredmények alakulásábóllehet jól megítélni, s ezt példázzák az 5. táblázat adatai.5. lAbláza-tA vágatkihajtás sebességének és teljesítményének változása a fúrás gépesítésének függvényébenBetörőlövés reu.rls7.ereHengeres betörőlövésKúposbetörőlövésúrás kiviteleÁllványozás ésfurókalapácsmozgatásKézbentartottfúró¬kalapácsBakrafektetettelőtolókészletOszlopállványéí fúrótámaszFúrókocsilégheng.előtol.Fúiókocsilégheng.előtol.Kézbentartottés részbentámaszraszereltfúrókalapácsFúró¬kocsiFurókalapács típusa BH-16/L BH-16/1. BH-29/3 BH-29 [3 BH-29/3 BH-16/L BH-29 /3iGépi előtolással végzettfúrás % 56 71 300 100 ín 100Gépi rakodás %-ban 70 82 100 100 14 Í00~ -.-Egy rakodókocsi évitelj. m 3ken— 4600 6Í0O 4600teljesítményízűiVájár telj. fm/mü.Kihajtási sebességfm /harmad0,330,930,330,970,421,370,552,100,652,590,320,770,45•1 ,15hajtásijel le tvVágatkiEgyszeri repesztéshossza fm/eikl. 1,95 2,07 2,17 2,40 2,85 1,50 1,54Ciklus idö perc/ciklusÍ0Í0 1000 757 527 527 935 669a) b) c) d) «l fí S) h) i)Elvitathatatlan, hogy a fúrás fejlődése igen tekintélyes volt, korszerűségrőlazonban csak igen óvatosan lehet beszélni. Valójában csupán a Hst-18-as fúrótámaszés az SH-20 típusú fúrókalapács jelenti a fejtések és kúpos betörőlövésselkészülő vágatok fúrásánál a korszerűséget. A külszínen ferde és függőleges lyukakat

kizárólag kézben tartott fúrókalapáccsal készítenek, fárasztó és elavult módon.A vágatkihajtás legkorszerűbb módszerét, a hengeres betörőlövést ismerik és jólalkalmazzák, de a módszer messze az eszközök előtt jár korszerűség tekintetében.Mert bármilyen furcsán hangzik is, éppen a jelenleg rendelkezésre álló fűrókocsimutatja a fúró félsz erei esek között a legnagyobb elmaradottságot a külföldön régótaalkalmazott hasonló gépi felszerelésekkel szemben. Hátrányai: sínhez kötöttsége,a modern hidraulikus szerkezet nehézkes kivitele és a fúrókalapács-mozgatás megoldatlansága.Ezzel szemben a kívánalom, amit a nyugati államokban évekkelezelőtt már megoldottak: ballonkerekes kivitel a munkahelymegválasztás kötetlenségeérdekében, motorikus szivattyúval ellátott hidraulikus rész és legalább 3 mhosszon megszakítatlan és mindkét irányban ható fúrókalapács-mozgatás. Ilyenkivitelű fúrókocsi egyaránt alkalmazható vágatokban és külszíni függőleges vagyferde lyukak nagy teljesítményű elkészítéséhez, valamint a földalatti tömegtermelőkamrafejtéscknél is. Ez utóbbi fejtésrendszerben ugyanis az elvégzendő munkák85%-a fúrás, s ennek tömegét vágatjellegű munkahelyeken és a vágatok közöttipillérben szintes, ferde és függőleges irányban kell elkészíteni. A szállítás és rakodássarabolóva! történik, sínpályához kötött fúrókocsirói tehát szó sem lehet, csak ballonkerekesrol.A fúrások iránybcli változatossága a kéthatásii fúrókalapács-mozgatástkívánja meg és nagy mennyisége indokolttá tenné a fúrókocsi használatát.Ezeknek a feltételeknek a teljesítése biztosítaná a fúrási gépesítés bizonyosfokú elmaradottságának megszüntetését és megnyugtató alapot nyújtana a földalattiés külszíni bányában, a rakodás jó gépkihasználású és teljesítményű továbbfejlesztésére.IV. A rakodás gépesítése a földalatti bányászatbanA vágatkihajtás gyorsításának egyik fejezetét 1950-től kezdve a rakodásgépesítése képezte. Először szovjet gyártmányú villamos hajtású EPM-1 típusú rakodókocsikatkapott a bánya. N agy súlyuk (6000 kg), vezérlésük nehézkessége, közepes teljesítményükés gyakori üzemzavaruk miatt nem váltak be. Annál sikeresebb pályátfutott be az ugyancsak szovjet gyártmányú, sűrített levegő hajtású PML-5 jelzésű200 1 kanálűrtartalmű lapátoló rakodőkocsi {7. ábra}. Egyetlen, de a géptől függetlenüljelentkező hátránya, hogy a nagyméretű (1000 l-es) csillékbe nem tudja végigdobniaz anyagot, s ezt kézi erővel kell elegyengetni. Ez a kis munkatöbblet azonbanLényegtelen. A rakodás gépesítési eredményét csilleváltás korlátozza. A PML-5bevezetése idején az eddig 200 cm-es vágat szélességét 230 cm-re, a gép működéstméretére kellett bővíteni. A használatos csillék 100 cm szélesek, s így a 230 cmvágatméret nem elegendő ahhoz, hogy közvetlenül a rakodókocsi mögött elhelyezettvándorváltónál cseréljék ki a csilléket párhuzamosan futó vágányokra. A kényszerűegyvágányos építés hátrányait sűrűbben elhelyezett kitérőhelyekkel és keresztvágatoknakcsilleváltóhelyként történő felhasználásával oldották meg. 1054-benelsősorban a csilleváltás gyorsítására akkumulátoros mozdonyt állítottak be. Azelgondolás helyességét nemcsak a rakodás összteljesítményének javulása, hanem afáradsági tényezők csökkentése révén a közvetlen rakodási időszükséglet kedvezőbbéválása is igazolta. Az eredményeket a 0. táblázat tükrözi. A rakodókocsik évimunkájáról, illetve egy gép évi átlagban végzett munkájáról az 5. táblázat adfelvilágosítást. Ez természetesen függ a kíhajtás sebességétől ? így közvetve azalkalmazott kibajtási módszertől is.

7. ábra. PML-5 típusú sűrített levegős rakodókocsi vágatkihajtásriál

6. táblázatVágatkihajtásban végzett gépi rakodás teljesítményének változása a csilleváltás megoldásától függőenRakodási idö perc/lm 1Osilleváltás megoldásaközvfl lenrakodásra(ordítottPML-5 EPM-1 Kézi rakodásrakodáscsilleváltássalegyüttközvetlenrakodásrafordítottra kod áscsilleváltássalCfíVÜI lközvetlenrakodásrafordítottrakodáscsilleváltássategyüttKézi szállítással 100 m-nél nagvobbtávolságra 3,6 8,5 7 12 17 22Akkumulátoros mozdony besegít,kézi csiliézés csak üres beszállításnál3 6,4Csilleváltást akkumulátoros mozdonyvégzi 50 m-en belül . . . 2,9 5,6 — — — —A vágatkihajtásnál jó eredménnyel szereplő rakodókocsikat nem lehetett afejtésekben alkalmazni. A rövid pillérhosszúsággal dolgozó főtepászta (vertikális)fejtésekben a rakodókocsi magasabb szintekre történő fel- és leszállítása nem voltmegoldható. A szintes szeletelésű pillérfejtésekben a rakodókocsi alkalmazható,mert itt a szintváltás igen ritka. Az ilyen fejtések nem gyakoriak, s így gépesítésüksem volt elsőrendű feladat. A kamrafejtésekben az egymáshoz egészen közel levőtöbb munkahely a rakodókocsi állandó munkájára jó lehetőséget adott volna, deezzel szemben állt nagy súlya, ami a több szinten dolgozó kamrafejtésnél hátránytjelent a gépáthelyezés idején és a jó rakodási teljesítményt jelentékenyen lerontottavolna a kézi szállítás és a csapológnrítókba történő döntés. Minden szempontbólkedvezőbb gépesítést ígértek a sarabolók, amelyek nemcsak a rakodás, hanem amunkahelyi szállítás feladatát is ellátják. Nincs szükség sínpályaépítésre, továbbátömedékelőfejtés esetén a tömedék szállítására és elhelyezésérc is alkalmasak. Néhánypárhuzamosan végzett kísérlet meggyőzően igazolta ezt, s így a gépi rakodás ésszállítás eszköze a fejtésekben a sarabolóvitla lett, A hazai ércbányászatban elsőkéntRndabánya vezette be a sarabolókat 1953-ban földalatti fejtésekben.A „Duclos" bányagépgyár 15 LE-s motorral felszerelt 700 kg súlyú, 2 dobos,250 mm 0-jíí sarabolóvitlája 1 m/s sebességgel szállítva, 1000 kg vonóerőt fejt ki.Ezzel az erővel vontatható ércmennyiség megközelítően 0,5 m 3barnavasérc és0,3 m 3 pátvasérc lenne, A sarabolókanál a lágyabb éiereszeket kikotorva a fejtéstalpát gödrössé teszi, amiben egy-két pillanatra megszorulhat, s lökésszerű motorterheléskeletkezik. Ezért az üzembiztonság érdekében általában barnavasércnél is0,3 m 3 befogadóképességű kanállal dolgoznak. A saraboló alakja kezdetben ládaszerűvolt, ami jól megfelelt az aprószemű pátvasércben, de könnyen kiugrott adarabos barnavasérckésztethől. Ezért házi kivitelezésben gereblye alakú kanalatkészítettek, amely jobban belemerül a darabosabb készletbe is. A saraboló az összeszedettés vonszolt készletet kamrafejtéseknél gnrítóba ürítette (8. ábra), pillérfejtésektalpszintjén pedig csúszdán juttatta a csillébe. A kamrafejtésekben a sarabolóvitlátperemnélküh kerekekkel ellátott alvázra szerelték, s így könnyen vontattákegyik munkahelyről a párhuzamosan haladó másik munkahelyre. Ezzel a meg-

oldással jó gépkihasználást értek el. A tömedékelő fejtésekben kellemes meglepetésülszolgált az a tény, hogy a tömedék felszínét a saraboló jól ledöngölte, s ezen akemény felületen az ércet szennyeződés nélkül szállította. Ez azonban csak a robbantáshatására apróvá zúzódó pátvasércnél fordul elő, a darabosabb barnavasércnélugyanezt nem lehet elérni.8. ábra. Duclos gyártmányú kétdobos sarabolóvitlaA fejtésekben a fúrófelszerelés ugyanazon fejtéstípuson belül azonos volt,s így a rakodás gépesítésének hatását a munkahelyi teljesítmények alakulásávalközvetlenül lehetett mérni. A 7. táblázat tanúsága szerint a gépesítés jelentősteljesítménynövekedésre vezetett. sSajnos, a sarabolóvitláknál is fennáll az a helyzet,mint a fúrókocsinál. Elve modern, de kivitele kissé elmaradott. Hasonló súlyúés méretű sarabolóvitláktól ma már nagyobb vonóerőt várnak,A földalatti fejtések rakodó és munkahelyi szállítógépe a jövőben is a mindenkörülményhez jól alkalmazkodó sarabolóvitla marad. Használatát a fejtésen belülirakodásról célszerűen ki kell terjeszteni a kamrafejtések csapolóvágataira is, aholnagyszelvényű gurítókon a vágattalpra engednék le az ércet, megkönnyítve ezzela továbbaprítást, s a készletet azután 2 —3000 kg vonóerejű korszerű sarabolóvitlákkalnagy teljesítménnyel lehetne felrakni. Ez és hasonló fejlettebb megoldásokkidolgozása a jövő feladata lesz.

Földalatti fejtésekben elért teljesítmény változása a rakodás gépesítésének hatására7. táblásatFej lésmódKamrafejtésT úmedékelópillérfejtésFúráskiviteleFúrófelszerelésektípusa és dh-számaegy munka helyenBH-16, vagyBH-ÍÍ9/3BHA-2SHSt-12, vagyfúrótámaszMKF-17HSt-1841i12Gépi előtolással és állványosairól végzettfúrás kb. %2ó 2 5 — —Rakodás kivitelekézzelDuelossarabolóvalKézzelDuclossarabolúválEgy sarábóló évi teljesítménye m'.'év — 7300 — 5100 érc1000 töm.Munkahelyitelj.Fejtési teljesítmény lymü,Tömedékelő telj, m 3 /mfi.Ossz. munkahelyi telj. t/mü,447,37,35e,54H.41 1,07,0V. Rakodás gépesítése a külszíni bányászatbanA rakodás gepesite.se a külszíni bányában meglehetősen későn kezdődött megab hoz mérten, hogy ott ez jelentette a legnagyobb munkamennyiséget. A korábbanfennálló pénzügyi akadályt az hárította el, hogy a bánya érctermelését növelnikellett, ami viszont csak úgy volt elképzelhető, ha a nagyrészben lemíívelt fejthetőércvagyont gyorsan és kis költséggel végzett letakarít ásókkal, e munkák gépesítésévelmegnövelik.Nem képezhette vita tárgyát, hogy a legmegfelelőbb eszköz ehhez a kotrógép.Nagyságának megválasztásánál figyelembe kellett, venni, hogy a bányábanút nincs, a letakarítási helyek kicsinyek és nehezen megközelíthetők. Ezért a kisebbméretű 0,5 m 3kanál űrtartalmú, 23 t-s szovjet gyártmányú E—505 típusú exkavátormellett döntöttek. Szállítóeszközül ugyancsak a terepviszonyok kedvezőtlenségeés a hányótérül kínálkozó hasznavehetetlen régi tölcsérek és emelkedő szállítássalfeltölthető területekre gondolva, a magyar Vörös Csillag gyár 3,5 m 3 -es DR — 50típus jelzésű dömpereit választották (9. ábra). A kotrógépek azonnal, a dömperekcsak évek múlva, a gyártás lényeges javulása után váltották be a hozzájuk fűzöttreményeket. A gépesítés 1952-ben egy tönkrehasznált kotrógéppel és dömperekhiányában még csilleszállítással indult meg és pár hónapos kínlódás után félbeszakadt,hogy komoly formában a már említett gép össze tétellel 1953-ban véglegesenmeginduljon.A kotrógépet általában a legjobb teljesítményt nyújtó felszerelésével, a hegybontókanállal használták. Vonóvedres megoldáshoz azon ritka esetben fordultak,ha olyan tölcsérben kellett dolgozni, amelyből a kiszállítást nem lehetett megoldani.A kőzetek keménysége miatt túlnyomórészt csak robbantással folyt a jövesz-

9. ábra. E-505 típusú exkavátor és 3,5 m 3 -es dömper 5tés. A márgában némi jövesztést ugyan végzett a kotrógép, de eredménye lényegesenjobb volt, ha előzetes robbantással is lazították a kőzetet. A jó gépkihasználásérdekében 8 órás műszakhannadonként 150—200 m 3 rakható állapotú kőzetetkellett biztosítani, 60 — 80 ím robbantólyuk elkészítésével. Gondolni kellett arra is,hogy gyakori robbantásokkal ne zavarják a gép folyamatos munkáját. Tömeges,padfúrásos robbantásokkal lehetett a Böhler BH —20 típusú fúrókalapácsok segítségévelezeket a feltételeket legjobban teljesíteni. A padfúrásos robbantásra kevéskőzet alkalmas, s így az esetek többségében rövidebb és a munkahely oldalán elhelyezettfúrólyukakkal dolgoztak nagyobb számú fúrókalapácsot és fúróvájárt állítvamunkába. A beosztott létszámból átlagosan 28% jut a kotrógép személyzetére,míg 39%-ot a fúróvájárok és 33%-ot a dömpervezetők képviselnek. A különbözőmunkaterületeken és gépesítési mód mellett elért egy főre és egy gépre jutó teljesítményeketfeltüntető 8. táblázat mutatja, hogy a nagy robbantási igényesség akotrógépes teljesítményt nagyon leszorítja.A kotrógépek mellé beosztott dömperek száma a gépteljesítmény adata szerintátlagosan kettőnél alig kellene több legyen. A töredék teljesítmény kihasználásaés a gyakori üzemzavarok miatt általában 3 dömpert osztottak be egy kotrógéphez.A szállítást átlagosan 3—400 m-es távolságon bonyolították le, s eközben 8,85 m 3 /hszállítási teljesítmény jutott egy-egy dömperre. Összes üzemidejükből 1955-ben62%-ot fordítottak hasznos szállításra, míg 11% az üzemzavarok, 10% pedigkarbantartás és javítás ideje volt. Időjárási okokból csak 2%-os időveszteség származott,viszont 15%-ot képviseltek az előkészítetlenségből vagy vezetők hiányábólszármazó kényszerű várakozások, a munkaszervezési hibák. Üzemüket méglehet és kell is javítani.A letakarítás nélkülözhetetlen gépi segédeszközének bizonyult az útgyahíjamellyel a robbantásos munkahelyeken szétszóródott kőzetdarabok összetakarítását,23 RudaMnyu — 2/15 S

S. tíblámtKülszíni bányászat rakodási munkáinak gépesítésével elért teljesítmények változása a gépesítés módjátólfüggőenGépi felszerelésMunkamegnevezése1 fóré Jutó teljesítménymiiszakonkéntm*/mű.Egy gép átlagosévi teljesítményem*/lgép/l évgépkezelőin unkahelyirakodógépSzállítógépE-505 kotrógép dömperszállítássalE-505 kotrógép szalagszáUltássalletakaritás 78,340,523,425,708 000Sít 00040 00089 00023-DHforgófejes kotródömper szállítássalszalagszállítássalle takarítás31,626171538 00030 00019 00030 000PML-ü rakodókocsi csille szállítással érctermeléskészletfelr.8,5108,5107 7007 i.iijij—Sarabolóvitla (Suliival! és Dnrlos) csilleszál¬lítással készletfelr. 11,5 ü,5 13 01)0Kézi rakodás és csillézésletakaritásérctermelés(válogatással)készletfelrakás8,fi7,3.8 —a dömperek útjainak és hányóinak egyengetését végezték el. Az üzem eddig egyetlenD—150—B típusú szovjet gyártmányú útgyahrja.a G km-es bányahosszonnem bizonyult elegendőnek. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy egy útgyalukörzete hasonló út és térviszonyok között csak 2 km lehet, s akkor rendszeres útésmunkahelykarbantartást végezhet (10. ábra).Kísérleteztek azzal is, hogy laza homokos-agyagos talajban végzett letakaritásszállítását szállítószalaggal oldják meg. A szalagszállítás nagyteljesítményű voltaddig, míg helyzetét a rövid letakarítási fronton megváltoztatni nem kellett.A 120 cm széles és a hányótérig 150 m hosszú szalag áthelyezése hosszadalmasvolt és összességében nem fizetődött ki.Ugyanezen a helyen szalag- majd dömpersz állit ássál kiegészítve, 1954-ben anémet Bleichert-gyár 23—DH típusú forgófejes kotróját, vezették be. A marófejjelfelrakott anyagot gyorsjáratií szállítószalag-rendszer juttatja ezen a gépen azelszállítás eszközéhez (11. ábra). A gépet villamos motorok működtetik. Máshollátott példák nyomán remélhető volt, hogy robbantás nélkül, nagy teljesítménnyeltudja majd a homokos-agyagos kőzetet jöveszteni és felrakni. Az agyagtartalomnövekedése esetében azonban képtelen volt erre a különben is gyenge kivitelűgép. Alkalmazási lehetősége a kevés agyagot és több homokot tartalmazó talajokrakorlátozódott.A letakaritás gépesítése gyors fejlődése ellenére is alig tudott mennyiségi feladatainakmegfelelni, s az itt alkalmazott gépeket, bár az érckészletek felrakása-

í». táblásatGépi rakodás mennyiségi és %-os fejlődése munkanemek és géptípusok szerintJ951 1952 1953 1954 1955Munkamegnevezésetiéptípus géppel végzett rakodásm> ui 3 % m' % ni 4 % m> %VágatkihajtásLejtés föld alattPML-5 rak. kocsiDuclos 250 min s3 sarabolóvitla4 408 21,0 . 9 277 46,'2 13 3336 20036,413,45 23614 96 t45,617,48 60017 55970,918,0Föld alatt összesen 4 408 5,0 11 277 9,0 19 533 16,2 20 197 16,0 26 159 17,3LetakarításE-505 kotrógépBleichert 23-DH forgófejeskotró— — 14 509 12,7 71 000 24,1 200 27817 26257,04,1341 08828 15479,66,5Összesen: 14 509 12,7 71 000 24,1 217 540 6í,t 369 242 86,1ft re készletek felrakásaPML-5 rakodókocsiDuclos és Suliván sarabolóE-505 kotrógép— — — —Sí 0871 0934 3,15,87 88726 9001 ssa10,736,51,9összesen: — — — — — 9 180 48,9 36 220 49,1Kükz. ércterm.PML-5 rak. kocsiE-505 kotrógép— — — — — — — — 5 8167 6903,24,2Összesen: — — — — — — 13 506 7,4Külsz. összesen: — — 14 509 3,7 71 060 12,3 226 720 34,7 418 968 61,2Bányában összesen 4 408 1,0 23 786 4,8 30 593 12,9 246 917 31,4 445127 53,7

A RAKODÁS GÉPESÍTÉSÉNEK EREDMÉNYEI 357nál 1954-től kezdve komoly segítséget nyújthattak volna, nem lehetett a többikülszíni rakodási munkánál is hasznosítani. Kényszerűségből a sarabolókat és aföldalatti munkára szerkesztett rakodókocsikat kellett kcszletfelrakáshoz használni.Ezek a gépek nem alkalmasak a durván darabos, magas kőzethalmok rakodására,s így alig tudtak jobb teljesítménvt nyújtani, mint amit kézi rakodással elértek.Ezeket a rakodás-gép esi tési megoldásokat csak kényszergépesítésnek lehet tekinteni.Az érctermelés rakodási munkáinak gépesítésére mind ez ideig nem kerültsor. Kedvező körülmények között, ahol aprószemű ércet lehetett jöveszteni, üzembeállították ugyan a PML—5-ös rakodókocsit, de a más feladatokra szerkesztettgép természetesen nem kecsegtetett komoly teljesítményjavulással. A külszíni érctermelésgépi rakodásának megoldása még nyitott kérdés. A kotrógép csak ottjöhet számításba, ahol csupán egynemű ércet lehet termelni, különben elkerülhetetlenülhozzájöveszt a másik kőzetfajtából is és ezzel káros szennyeződést -okoz.Egynemű kőzetet a vegyes munkahelyeken csak kis mennyiségben lehet lerobbantani,s ennek felrakásához a munkahelyváltás kevés időveszteséggel történő elvégzéseérdekében gyors és kötetlen mozgású gépre lesz szükség. Ilyennek tekinthetőka ballonkerekes, Diesel-motoros lapátoló rakodógépek, amelyeknek bevezetésétőla legkisebb, külszíni érctermelési teljesítmény nagymérvű javulását lehetne várni.A rakodás gépesítésének mennyiségi és az összes munkához mért fejlődéséta 9. táblázat mutatja. A földalatti rakodási munkák gépesítése a legmegfelelőbbeszközök alkalmazásával állandóan fejlődött és a vágataihajtásnál a kézi rakodástkisebbségbe szorította. Hasonló a helyzet a külszíni letakarításoknál is, míg akülszíni érctermelő és érckészletfelrakó munkák gépesítése még sem eszközeit,sem mennyiségét tekintve, nem megoldott.VI. Szállítás gépesítéseA munkahelyi szállítás gépesítését vágat kihajtásnál az akkumulátoros mozdony,fejtésekben a sarabolóvitla, letakarításnál a dömper jelentette, mint arról a rakodásrólszóló fejezetben a két munka szoros kapcsolata miatt már említés történt.A külszíni érctermelő munkahelyek kézi csillézésének csökkentése érdekébennéhány Diesel-mozdonyt helyeztek üzembe, amelyek igen jó szolgálatot tettekeddig is és ezt kell tekinteni hasonló körülmények között a követendő eljárásnak.A földalatti fejtésekben kétéves üzem után megbecsülhetetlennek mutatkozik azakkumulátoros mozdony (12. ábra), különösen a nagy mennyiségeket szállító kamrafejtésekcsapológurítói alatt.Teljesítmény javító hatásuk nem mutatható ki közvetlenül. Külszínen a kevésszámúDiesel-mozdony a munkahelyek töredékét látja el, s itt a kőzetviszonyokromlása és egyéb kürülmények miatt alig mutatkozik változás. Nem szorul azonbankülön magyarázatra, hogy a csíllézési távolság bizonyos szinten való tartása,ha nem is jár teljesítményemelkedéssel, de a teljesítményromlásnak gátat vet.Akkumulátoros mozdony esetében a gép külön szállítócsoport munkáját vette át,s eredménye a kedvezőbb létszámösszetételben mutatkozott meg.

'- l-l-.W eyártmánvn VT , •"'^^•WTTTSlft^Psy rtmanyu EL-9 típusú akkumulátorosm o x á a n vi

A GÉPESÍTÉS ÁLTALÁNOS FEJLŐDÉSE 359VII. ÖsszefoglalásA gépesítés kezdete a bányászat megindításával egyidejű és már a nagyiizemelső évtizedeiben a korszerű szemlélet elismerésreméltó példáit vonultatta fel (pl. akotrógépekkel végzett letakarítás gépesítésével). A gépesítés azonban főként aszállítás és energiaszolgáltatás területére szorítkozott és a termelés egyetlen komolyközvetlen gépesítése, a kotrógépes munka, 1930-ban megszűnt. A termelő munkafolyamatokgépesítése csak 1950 után indult meg ismét komolyan. Gyors ütembenmegszüntette a fúrási technológia elmaradottságát, s vele egyidőben megteremtettea föld alatti rakodás gépesítését. A külszíni rakodás gépesítése elfogadhatókivitelben a letakarításnál történt meg. Az energiaellátás és főszállítás gépeikorszerű új egységekkel egészítődtek ki.A gépesítésre alkalmas művelési módszereket már kidolgozták, s ezek tág lehetőségetnyújtanak ismert elveken alapuló, de a jelenleg használtnál korszerűbbés jobb teljesítményű gépek bevezetésére, s így a hátralevő feladatok megoldására.FELHASZNÁLTI R O D A L O M1. I'antő Endre: A 75 éves nagyüzemű vasércbányászat. (Jelen munka II, fej.)2. l'oddnyi Tibor: Tömegtermelő fejtésmód kialakulása és eredményei a vasércbányászatban. (MérnökiTovábbképző Int. kiadv. 1955. Budapest)3. Moser Károly: A fúrás gépesítésének hatása a hengeres betörölöveléssel végzett vágatkihajtások eredményeire.(Bányászati Lapok. 1954. 1. sz. Budapest)4. Moser Károly: Rudabányai vasércbányászatunk fejlesztési feladatai. (Bányászati Lapok, 1955. 12.sz. Budapest)

V. fejezetÉRCELÖKÉS2ITESA RUDABÁNYAI ÉRCEK ELŐKÉSZÍTÉSEPantó Endre oki. bányamérnökA rudabányai vasércek háromféle minőségben ismeretesek:a) barnavasérc vagy limonit,b) pátvasérc vagy sziderit ésc) gyenge vastartalmú ankerit.A vastartalom növelésére az előkészítés az ércek jelentőségének és vastartalmánakmegfelelően laboratóriumi, félüzemi és nagyüzemi eljárásokkal ment végbe.Az előkészítés módját, adatait és eredményeit időrendben a következőkbenismertetjük:I. A barnavasérc szárító pörkölése 1881—1903A nagyüzemi bányászat megkezdése után a Borsodi Bányatársulat witkowilziérdekeltsége a 600 km-es szállítási távolságra való tekintettel foglalkozott a barnavasércszárító pörkölésével. A barnavasérc természetes nedvessége ni. 10—12%.Feltehető, hogy a súlycsökkenés vasúti fuvarköltség-megtakarítást ígért,s ezért már 1881-ben megkezdték az első darabos barnavasércpörkölő építését.A pörköíőkemencék építését gazdaságossági számítás előzte meg. Ennek adataia következők:Nyersére termelési költsége 1,30 Ft/t20% pörkölési veszteség —,26 Ft/tPörkölési költség 1,00 Ft/tSzállítási költség Rudabánya-Barcika 1,00 Ft/tSzállítási költség F. Telekes-Rudabánya , . , . —,20 Ft/tA pörköltérc termelési költsége Barcikán3,7íi Ft/tA pörkölés módszeréről az első említést Guckler Győző [1] teszi 1882-ben, megemlítve,hogy a termelt érc ,,vagy vasúti kocsikba, vagy pörkölő kemencékbe leszrakva. Rudabányán eddig két ilyen kemence van felállítva, de többeket is szándékoznakfelállítani."1881—82-ben egy nagydarabos és egy apróércpörkölő kemence épült, mindkettőnapi 50 t termelési kapacitással.

A BARKA VASÉRC SZÁRÍTÓ PÖRKÖLÉSE 3611882-ben már a harmadik pörkölőkemencét is üzembe helyezték a növekvőércigény kielégítésére, és a termelt nagyobb mennyiségű apróérc értékesítése céljából1887-ben további apróércpörkölő kemencét építettek.A kemencék építési költsége darabonkint 6000 Ft volt.Az újonnan épült pörkölőkemencével az Í888. évi adatok szerint a működőpörkölőkemencék száma már négy, s az évi termelhető pörköltérc mennyisége85 000 t.1891-ben már nyolc a pörkölőkemencék száma, amelyből négy darabos és négyapróércpörkölő.Az aknáskemencék 24 óra alatt darabonkint 75 t, az apróérc pörköl ők 45 t pörköltércet termeltek.Edvi Illés Aladár [2| a rudabányai nyers- és pörkölt barnavasérc összetételét1900-ban az alábbiakban adta meg:1. tibiázatNyersérePörköltére/oVasoxid 6S,57 70,30SiO, 10,10 10,72A1 S0 3 2,24 2,25MnO 4,03 3,91CaO (mész) 1,4 0 1,151,02 0,73CuO 0,11 0,09P 5O s0 0,07BaSO, 3,44 4,01Fe összes 48,06 49,43Mn 2,91 2,82Az adatok nyersérc esetében is 105 C°-on szárított anyagra vonatkoznak.A pörkölés a 10—12%-os bányanedvesség kiűzése mellett csak igen kismérvűdúsítást eredményezett, amely a hidrátvíz eltávozásának és a jelentéktelen izzításiveszteségnek tudható be. Sajnos a pörkölés eredményéről egyéb adat nem maradtfenn.Edvi Illés tanulmányában a következőket írja: ,,A vasérc legnagyobb részételszállítása előtt pörkölik, négy, 13 m magas gázzal fűtött aknás-pestben és négy Moserfélepestben, az utóbbiakat barnaszénnel tüzelik, amelyet lépcsős rácson égetnek el.Az aknás-pestekben pörkölik a nagydarabos vasérceket, a Moser-pestekben pedigaz apró vasérceket. Az előbbiből naponta egyenkint 700—800 q, az utóbbiakból400 —500 q pörkölt vasérc kerül ki, melyeket közvetlenül a vasútikocsikba raknak.Tehát naponkint 4400—5200 q pörkölt vasércet szállítanak el. 100 kg pörkölt érc8 kg barnaszenet kíván, a pörkölés-okozta veszteség 18 %. A szenet Disznóshorvátból(Izsófalva) szállítják."1900-ban még egy új apróércpörkölő-pesttel a kemencék száma kilenc darabraemelkedett. Egykori fényképüket az 1. ábra mutatja.1902—1903-ban az aknáskemencék üzemideje csökkent. 1903 október közepénaz aknás-, 1904 június elején az apróércpörkölő kemencék üzemét teljesen beszüntették.A beszüntetés oka valószínűleg az volt, hogy a pörkölt érc erősen poros és

362AB A RX AVASÉRC SZÁRÍTÓ PÖRKÖLÉSEÍ S v r S t ^ ^ , ? '^ ^ kevésbé volt gazdaságos,S M duRvanekKo . t 1 Ht ^lőnyoket lerontotta. Az eltávolított nedvességes zugvanckkor a sz dlitmany útközben megázva, részben visszakaptanftrUM % í pózolt termelés, táblázat szerint a 23 éves üzemidő alatt kb. 2 558 749 tpörkölt ercet termeltek, amely 3 100 000 tonna nyers barnavasércnek felelt meg1. Abra. Barnavasérc pörkölökemencékPörkölt érc tonnájára, átlagosan 1 q szenet számítva, a pörkölésre 225 875 tbarnaszenet használtak fel. (2. táblázat) F^Koit sre M 0 m®tA pörkölési költség 1899-től valószínű elszámolási módszer miatt emelkedettm. ebben mar a Barckáig törtértő szállítás és a nyersérc ára is benne vohII. Az apró barnavasérc szárító pörkölése és darabosírása 1910—1915dolgo^tak r k Ö 1 Ő k e m C n C é k a Z l g C n h Í á n y ° S f e I J e^ z é s e k s z e r i "t 1904-1910-ig nemAz aprószemu barnavasérc értékesítése terén feltehető, hogy nehézségek mutatkoztakmert a Moser-pesteket újból üzembe helyezték, ui. Sekkel a z S Sporkoksén kívül btzonyos mérvű összes ülésüket is el lehetett érni. (3 tábS)}Ezen időponttól kezdődően a pörkölő üzeméről nincsenek adatokA rudabányai ere darabosításával először 1911-ben kezdtek foelalko A WWf^en az elnök bejelentette, ^SSrtíSSSSáSSSSrJSSSf^m e g V 6 t t é k a H^-^o.Heberlein £23*

2. táblázatPörkölök termelési táblázataA pörkölök termelése t-banPörkölcsi Pörkölés! Szénfel­ PörkölökÜzem év 1 veszteség költs ég 3 használás számadarabos apró összes % tm/t 1 t pörk/lcg dr>1880/81 4,716 18,00 145,2 21881/82 — — 31,396 18,97 95,2 1091882/83 — — 55,255 • 21,20 114,0 106 31883/84 — — 55,740 17,20 99,4 120 31884/85 — — 61,999 18,01 101,2 130 31885/86 — — 64,965 19,68 92,4 128 31886/87 — — 69,504 20,94 90,0 104 41887/88 — — 72,603 20,70 77,2 113 41888/89 — — 85,965 20,18 78,2 — —1889/90 — — ' 135,993 19,33 65,6 — —1890/91 — — 131,348 17,95 70,2 95 —1891/92 — 131,721 19,00 61,0 82 81892/93 — — 129,099 18,50 65,8 86 81893/94 — — 145,961 17,50 63,8 82 81894/95 — — 141,279 16,60 64,0 80 81 985/96 — — 147,473 18,70 85,2 77 81896/97 — — 149,705 18,50 — — 81897/98 — .— 151,938 17,70 68,3. — 81898/99 — •— 155,014 18,50 470,0* 80 81899/00 83,884 73,149 157,033 d 17,87 418,8 96 8a 16,61 428,6 94 81900/01 96,040 73,817 169,857 d 16,64 423,2 77 8a 15,24 402,1 77 H1901/02 93,927 34,838 128,765 d 18,97 436,5 67 ea 17,59 417,8 6Ü 91902/03 84,676 48,680 131,356 d 18,80 436,3 75 9a 17,87 425,5 62 9i903.>04 3,345 46,719 50,064 15,00 3b0,a 63 91Az iizemév október 1-tö! szeptember 30-ig tartott.• A krajcárérték 2 fillérrel számítva.d Darabosére-pörköléa pörkölést vesztesége.a Apröérc-pörkölés pörkőlési vesztesége.3. táblázatAz apróércpörkölő kemencék termelési táblázataÜzem évPörkölt termék .t-toaPörkőlési veszteség%Pörkólési költségfill/t (nyerséreárával)Szénfelhasználás1 t pörk/kg1910—11 32,020 15 357,5 1331911—12 13,940 15 416,1 1341912—13 16,532 15 366,5 1331913—14 13,270 15 585,9 1401914—15 2,341 15 433,1 122

Azt remélték, hogy az apróércet hulladék tüzelőanyaggal darabosítva olymérvűfuvarköltség-megtakarítást érnek el, mely a darabosftási költséget fedezi és a kohókapróérc helyett darabos ércet kapnak.Az eljárás bevezetése céljából a Fellner és Ziegler frankfurti cégnél egy 10 m 3 -eskonvertert rendeltek meg.Egy évvel később már arról számoltak be, hogy a darabosító berendezés próbaüzemekedvező mind minőség, mind üzemköltség tekintetében.A szabadalom 10 fillér/q költségét az elszállított darabosított érc után egyszerimegváltással igyekeztek a szabadalom-tulajdonossal rendezni.A termelt darabosított érc minőségéről adatok nincsenek, mennyiségét az alábbitáblázat tünteti fel:4. táblázatÜzemévDarabosítottere term. tPiírfcölési veszteség%Darabosítási Költségíill/t (nyerséreárával)Szénfelhasználás1 t darabosércre kg191 i—12 10,604 20,3 514,5 2401912—13 11,494 20,1 566,4 2661913—U 10,672 20,1 760,8 27319! ^— t > ṟ1,965 20,1 578,7 290Össze se a: 34,7351015-ben a kemencék működése megszűnt.A barnavasércpörkölő kemencék közül a kis kemencéket 1922-ben, a nagyokat1924-ben elbontották, s ezzel a barnavasérc szárítópörkölésével és darabosításávalkapcsolatos üzem utolsó nyomai is eltűntek.III. Kísérleti pátvasércpörkölés Rudabányán 1928—1944A vasércbányában folyó pátvasérckutatás eredményessége és a barnavasércvagyonfokozatos csökkenése a Rima vezetőségének és a vasércbánya igazgatójának,Kállai Gézának figyelmét a pátvasércpörkölés megoldására fordította.Előzetes kisüzemi kísérlet céljából lépcsős rostélytüzelésű aknáspörkölőkemencétépíttetett. Kezdetben a darabos pátot kurityáni barnaszén füstgázával pörkölték,majd ennek eredményei alapján apró, illetve vegyes pát pörkölésérc alkalmasaknás kemencét építettek. Ebben a kurityáni szénport a pörkölendő pattalkeverték el.A kísérleti pörkölőkemencék termékének és egy nem azonos, de ugyanazonévben pörkölésre feladott nyerspát elemzésének adatait az 5. táblázat tartalmazza.A kísérletekbe a soproni Bányamérnöki Főiskola érc- és szénelőkészítéstanitanszékének tanárát, Finkey Józsefet is bevonták szaktanácsadóul.Kállai már 1928. március 31-én közölte Finkeyvel, hogy a pátvasércek nedvesúton való előkészítését nem tartja célravezetőnek, hanem ahelyett pörkölést ésmágneses elválasztást ajánl. Levelében már akkor célzott arra is, hogy a barit hőhatására szétpattogzik, és ez az érctől való elválasztását lehetővé teszi.Az ebből az időből származó jelentés már lerögzítette, hogy a barit és a kovasavfelismerése a tömeges termelés esetében nem lehetséges, mert mindkét ásványszínben hasonló és finoman elosztott.

,5. táblázatNyerspát1 •Pörköltére%FeFe IIFe 111MnSi0 2A1 30 3CaOMgOPSCIICO sBaSO, . ,Hidr. víz32,46 41,216,462,1211,171,650,615,800,030,920,0230,4 434,752,0115,24l,s.',0,665,120,011,697,156,370,06Kállai 1928 márciusában kérte, hogy az ózdi laboratóriumban folytassák lea rudabányai pátvasércek mágneses elválasztására vonatkozó kísérleteket.1928 decemberében Ózdon elvégezték a pátvasérc mágneses elválasztási kísérleteit.A Rima vezetősége azonban úgy döntött, hogy az eljárás nem gazdaságos, mertaz ércet aprítani, mágnesesen pörkölni, elválasztani, végül 'darabosítani kell, amitúlságosan drága.Az ózdi kísérlet a darabos pátból pörkölés után39% . 47,81% Fe-tartalmú ércet és61% 36,07% Fe-tartalmú meddőt adott, míg az aprópát64,3% 45,70% Fe-tartalmú ércet és35,7% 28,61% Fe-tartalmú meddőt adott.Az eredmények kétségtelenül igazolják, hogy a mágneses elválasztás nem volttökéletes.A pátvasércek pontosabb megvizsgálására darabos és apró nyerspát átlagmintátis küldtek Ózdra, hogy azt pörkölhetűség szempontjából pontosan megvizsgálják.A vizsgálat eredményét tünteti fel a 6. táblázat.Meghatározták a minták elméleti pörkölési veszteségét, amely darabos ércnél26,99%, aprópátnál 26,45% volt.A 138 kg darabos, illetve a 136 kg apróércből származó elméleti pörköltércfő alkatrészeinek arányát Összehasonlítva, hét vasútikocsiban leszállított rudabányaikísérleti pörkölőkemencék termékével, szemléltetően látszik a pörkölés tökéletlensége,ami a 12,36% ferrovasban és a nagy mennyiségű kéntartalomban jutkifejezésre (7. táblázat).Az elméleti lepörkölést a gyakorlatban a CaCO aés MgCO a, valamint a hidrátvízmegbontásához szükséges magasabb hőmérsékletek miatt nem lehet teljesen elérni,de ez csak 1—3% lehet.Ilyen eredmények mellett a Rima vezetősége a rudabányai kísérleti pörkölőüzemetbe akarta szüntetni, de Kállai ennek tökéletesítését ígérte rövid időn belül,így ennek elvégzésére haladékot kapott.

Darabosnyerspát>ofi. táblásatAprónyerspát°>'0Nedvesség 0,00 0,00SiO a11,77 13,47ALO s1,65 2,20Cd 0,61 0,71MgO 5,80 5,49BaS0 4 3,61 1,4030,44 29,240,67 0,84Cu 0,02 0,020,9-2 0,95P 0,01 0,02Fe II 29,45 28,25Fe III 3,01 4,91Mn 2,12 1,977. táblázatPörkölt Pörkölt Kísérletidarabos apró pörkölt% % %0,00 0,00 0,00Fe 44,55 45,12Fe II 12,36Fe III 25,13Mn 2,90 2,67 1,90SiO, 16,45 18,33 16,44A1 20, 2,26 2,99 2,98CaO 0,84 0,97 1,79MgO 7,96 7,47 4,910,68 0,27 1,74Cu 0,03 0,02 0,05P 0,02 0,03 0,03BaSO, 4,95 1,91 4,30Hidrátviz 0,00 0,00 0,96COj (..ni, 0,00 12,90A nagyüzemű pörkölés módszerének megállapítására a Rima 1928 őszén megbízástadott a Humbold Maschinenbau-Anstalt-nak Köln-Kalk-ban olyan vaspátfeldolgozására, amelynek 85—90%-a aprópát. Átlagos vastartalmát 32/tö%-ban,barittartalmát 6,37%-ban adta meg. 1929 januárjában 100 kg nyerspátvasércetküldetett ki kísérletezés céljából. Sajnos, a kísérletek eredményeit nem ismerjük.A rudabányai kísérleti pörkölök által termelt anyag azonban minőségben nemjavuit. 1929 decemberében az ózdi laboratórium elemzése szerint a pörkölt páti isszet étele i követ kező volt:Nedv. Hátralék IV Mii Izz. veszt. BaS0 40,4% 31,2% 35,7% 1.6% 7,6% IM%

A Rima vezérigazgatósága erre a következőket írta: Sajnálattal állapítjukmeg, hogy ilyen ércet nem érdemes Ózdra szállítani, hanem azt Rudabányán kell ameddőhányóra dönteni", s ennek következtében a pörkölési kísérleteket leállíttatta.Az érckereslet növekedtével 1934-ben újra kezdték a pörkölési kísérleteket.Az aláfúvással és szívással működő csőrácsos pörkölőkemencékből 1935—36.üzemévben már három volt üzemben 1,282 P/t pörkölési költséggel.Elszámoláskor azonban nem mutatták ki külön a nyers barnavasérc és különa pörkölt érc árát, hanem a termelési költség osztója a termelt barnavasérc és elszállítottpörkölt pátvasérc összes havi tonna mennyisége volt,i2. ábra. Kísérleti pátvasércpörköjö kemencékA kísérleti pörkölök teljesítményének fokozása céljából átépítették azokat.A körszelvényű aknáskemence pörkölofelületét egy 2900 mm átmérőjű, 3 mm vastaglevegőelosztó lemezzel képezték ki, amelyen 30—30 mm távolságban 3 — 4 mmátmérőjű lyukakon áramlott a ventillátorral fúvott levegő. E rózsán volt rétegezvea pát, amelyet kurityáni aprószénnel kevertek.A pörkölő fedéllemeze síneken eltolható tömítetlen korong volt. A lezárt pörkölőtérbőlaz izzó pátvasérc füstgázait ugyancsak ventillátor szívta el (2. ábra).Szénfelhasználása a nyerspát 8%-a volt.A kb. 2,5—3 m-es rétegben alulról felfelé átpörkölődő anyag a domború rózsafelületena csapolótérbe hullott. Az esetleges összesüléseket felülről vasrúddal széttörték,s 3—4 óránkint a süllyedő nyerspátoszlopot utánatöltötték.A pörkölt pátot a kemence alján csillébe csapolták. Napi teljesítménye 30—36t volt.Az osztályozatían pát nagyobb darabjai a kemencében nem pörkölődtek kirendesen, és az anyag igen porossá vált. A pörkölés következtében eltávozó C0 2

helyébe a termékben felszaporodott a belekevert barnaszén hamujából a kovasavés a kén.A kísérletek igazolták, hogy a rudabányai pát pörkölhető, csak az eljárás nemmegfelelő, Ezért a Rima vezetősége a szlovákiai Rima-üzemeknél kísérletsorozatelvégzését rendelte el az ott bevált eljárásokkal.Az első kísérlet 1937 szeptember 24—30 között 30 vagon pátvasérccel Rozsnyóbányánvolt. Kétféle pátvasércet szállítottak Rozsnyóra, amelyeknek átlagelemzéseia következők (8. táblázat):S. táblázat1. sz. pát vas ércVilmos-eresekéből%2. sz. pátvasércAndrássy I, mély¬szintről %sso, 6,70 8,30AI 20 32,00 2,00BaSO* 4,50 17,30FeO 37,12 29,69Fe aO a3,34 6,00Fe 30,50 27,50MnO 1,80 2,01Mn 1,40 1,56Cu 0,19 0,37S 0,67 1,70CaO , 1,75 0,30MgO 5,76 3,92co s33,40 28,003,58 3,43A kétféle minőségű pátvasérc szemnagyság szerinti összetételét az alábbi,9. táblázat mutatja:'). táblázat1. sz. pátvasérc%2. sz. pátvasérc%1,17 20,569,24 23,259,02 6,2815—25 mm 19,43 7,6610—15 mm 12,95 8,560—10 mm 3G,62 24,22Veszteség (viz által elsodorva) 9,45 7,27Tartályokhoz, csatornákhoz tapadva, próbákstb 2,12 5,20Összesen , .. 100,00 100,00A kísérletnél viszonylag nagy volt a víz által elsodort mennyiség, ami az anyagigen finom iszapszerű agyagos részeire utal.Az osztályozás után a 25—40 mm-es szemnagyság szerinti részt ülepítesi kísér-

TtOZSNYÓBÁNYAI KÍSÉRLETEK 369letnek vetették alá, azonban eredményt a barit nagyobb fajsúlya miatt nem hozott.Hasonlóképpen eredménytelenül végződött a kézi válogatás is.A kísérletek irányítója Lázár Béla főmérnök ugyancsak a mágneses pörköléstés elválasztást ajánlja mint dúsítási módot.A pörkölést kísérleteket Rozsnyón részben aknás, részben Apold-Fleissnerkemencében végezték osztályozatlan és osztályozott érccel. Eredményét a 10.táblázatban feltüntetett adatok ímitatják.10. táblázatKcmcncel'ajtaPát vas ércfajtaFeladásPörkölt érct Fe % t Fe %Pörkölésiveszt, %Apold-Fleissner 1. sí. osztályozott 15 mm-nélnagyobb 42,0 30,25 25,0 48,82 40,60Aknás2 sz. osztályozott 15 mm-nélnagyobb 86,5 26,86 57,2 36,29 33,87Aknás 2 sz. osztályozatlan 31,9 27,50 20,0 32,86 37,30Aknás2. sz. osztályozott 15 mm-nélnagyobb 30,6 26,86 12,8 32,94 57,52A pörkölési kísérletekből a következő tapasztalatok voltak leszűrhetek:1. Az Apold-Fleissner ún. légpörkölő-kemencében mindkét fajta 10 mm-enfelüli osztályozott érc kifogástalanul pörkölődött.2. A természetes léghuzamú aknáskemencékben az osztályozatlan ércet csaktökéletlenül és akadozó üzemmenettel lehetett pörkölni. Osztályozott állapotbana pörkölési folyamat egyenletes volt ugyan, de az érc nem pörkölődött ki teljesen.Valószínűnek tartották, hogy elszívásos aknáskemencében az osztályozott 10 mm-enfelüli érc pörkölése sikerül.8. A termék friss állapotban elég szilárd és darabos, csak hosszabb raktározásután estek szét a nagyobb darabok. A pörkölt érc darabosság, kohósítás szempontjábólmegfelelő volt.Darabositási kísérletek. A 10, illetve 15 mm-en aluli ércekkel a rozsnyóbányaiFellner és Ziegler-típusú forgókemencében végeztek darabositási kísérleteket azalábbi eredményekkel:Az 1. sz. pátvasércből 6,0 t 10 — 15 mm-es és 34,5 t 0—15 mm-es szemnagyságú,összesen 41,1 t nyerspátvasércből 27,4. t darabosított ércet kaptak 33,33% pörkölésiveszteség mellett.A 2. sz. pátvasércből, mely 0—10 mm-es szemnagyságú volt, 45,5 t-t darabosítottak.A darabosított érc mennyisége 35,82% veszteség mellett 29,2 t volt.A nyers és darabosított érc fő alkotórészei a 11. táblázatban láthatók:A darabosítás üzeme kifogástalan, a kemence falához tapadó anyag kevés volt,a darabosított anyag 30%-a hullott át az 5 mm-es lyukbőségű rostán és elég szilárdvolt.Megállapították, hogy a darabosítás hőfokán a BaS0 4elbomlik, és BaO keletkezik.A fűtésre használt kokszpor a darabosított anyag Si0 2-tartalmát növeli.A rozsnyóbányai kísérlet végeredményeképpen megállapította, hogy a rudabányaipátvasérc dúsítására pörkölés vagy darabosítás alkalmas, mégpedig kuri-24 Rudabánya — 2/15 S

11. táblázatNyers érc Darafjositott érc•1. sz. pát % 2. sz. pát % 1. sz. pát % 2. s z. pát %Si0 4 5,00 7,60 10,49 12,44BaSO, , 5,60 15,10 — —BaO — — 6,26 9,65Fe 31,00 27,60 46,20 44,70Mn 1,55 1,38 2,30 2,1832,55 28,98 48,50 46,88CO a' 33,4 0 28,00 0,52 0,42tyáni barnaszénből előállított generátorgázzal. A darabos érc pörkölésére Apold-Fleissner kemencét, az apróérc pörkölésére forgókemencét ajánlottak.A fenti eljárásokon túlmenően szükségesnek tartották elszívásos aknáskemencébenis kísérletet végezni, amelyet Vlahovo-n iOláhpaiakon) 1937 novemberébenfolytattak le.A kemence 3,6 m magas, 2,3 ni belső átmérőjű volt, 13,7 m 3 befogadóképességgel.Az elszívás teljesítménye 15 m s /perc.A vilmosbányai X. sz. ereszkéből termelt nyers és pörkölt érc elemzési adataittartalmazza a 12. táblázat:13. táblásat-Nyerspá t%Pörköltpát%FeO 35,20 0,512,43 55,83l'ell 27,50 0,40Fe III 1,70 39,06összes Fe 29,20 39,46MnO 1,93 2,56Mn 1,50 1,99P A 0,06 0,03p 0,03 0,0iCuO 0,09 0,19Cu 11,07 0,15SiO a0,08 11,83Al,O a0,69 0,99CaO 2,25 3,04MgÖ • 6,33 9,34BaSO, 8,88 . 12,751,71 2,01co. 81,80 2,30Hiilr. víz 1,40 0,43105 C*-on szárított állapotban.A 90 t nyersércből 63,8 t pörkölt ércet kaptak 29,22% pörkölési veszteséggel.1 t pörkölt ércre 26,4 kg borsó- és porkoksz, továbbá 0,1 kWh villamosáramfogyasztásesett.

ROZSNYÓBAN VAJ KÍSÉRLETEK 37*Az adagolás naponta három rétegben történt. Legalul a darabosabb, utána aközepes, végül az apró érc. Az ércrétegek közé szórták a kokszot.A pörkölés menete kifogástalan volt, sőt már összesült darabok is mutatkoztak,ami bő tüzelőadagolást jelzett.A kísérlettel bebizonyították,'hogy a 10 mm-en felüli pát elszívásos kemencébenjól pörkölhető.1938. május 20 - 24-e között Rozsnyóbányán kiegészítő kísérleteket végeztekannak ellenőrzésére, hogy a pát szemnagyság, minőség tekintetében milyen változástmutat és a darabosításnak milyen legnagyobb szemnagyság felel meg legjobban.A X. sz. ereszke feltárási munkahelyeiről származó 525 t pátvasércet Rudabányán15 mm-es rostán engedték át, és csak a darabos anyagot szállították el.Az ércet féléves szabadban-tárolás után Rozsnyón kézi válogatásnak és osztályozásnakvetették alá, mely a 13. táblázatban feltüntetett eredményt adta:13. táblázatSzemnatíyság Ércsúly % Meddősűly % Összes süly %70 mm-nél nagyobb 7,16 0,13 7,1740—70 mm 14,52 0,84 14,64Darabos Összesen 21,63 0,61 21,810—40 mm 77,90 • — 77,90Összesen 99,58 0,13 99,71Portás, próbák, lapadási veszteség 0,21Feladott mennyiség t 525 — 100,00A 0—40 mm-es osztályból vett minták szemnagyság-megoszlására a 14. táblázatad felvilágosítást:14. tábláiat%20—40 mm 10,3110—20 mm 23,285 10 mm 18,320—5 ni in 48,09A vizsgálatok megmutatták, hogy a kézi válogatás a rudabányai pátvasércnéleredménytelen és a tárolás alatt erősen porlódik az érc, hiszen a 15 mm-nél nagyobbszemnagysággal szállított érc mennyiségének fele 15 mm alá aprózódott.Az Apold-Fleissner kemencében 139,4 t nyersércet pörköltek meg, amelyből98 t pörkölt ércet és 0,6 t szállóport kaptak. A pörkölést veszteség 29,27% volt.24* — 5/4 s

Tüzelőanyagíogyasztás 1 t pörkölt ércre 46,6 kgVillamosáramfogyasztás 1 t pörkölt ércre 5,6 kWhA kemence teljesítménye 24 óránkint 215,1 t.A pörkölés eredményét az alábbi elemzési táblázat (15, táblázat) mutatja,amelynek értékeit mind a rozsnyóbányai, mind az ózdi laboratóriumban meghatározták.Az I. adagolás csak a 40 mm-nél nagyobb, a II, adagolás a vegyes érc adataitközli.15. táblázatI. adagolás 11. adagoláspörköltpörköltnyers%rozsnyói ózdielemzés %nyers%rozsnyói özdlelemzés ",' a7,98 10,20 9,24 7,72 9,25 9,07Al 5O a0,30 0,80 1,46 0,41 0,60 0,74BaSO, 19,26 18,73 18,39 17,00 18.61 14,35FcO 30,71 3,58 0,64 31,04 . 1,02 4,13re,,o a3,55 49,51 53,55 3,21 51,26 47,1826,49 37,40 37,96 27,05 36,70 36,21MnO 1,90 2,78 2,62 1,91 2,71 2,63Mn 1,47 2,01 2,03 1,48 1,95 2,04Cu 0,19 0,23-;. 0,22 0,18 0,14 0,381,11 0,72 ' — 1,06 0,72 0,163,74 3,25 3,36 3,38 3,27 2,71CaO 2,18 3,00 1,88 2,24 2,10 4,34MgO 5,74 7,50 7,64 6,38 8,69 9,73CO, 26,80 2,25 1,20 27,95 4,10 5,37— — 0,44 0,86A pörkölt érc — ózdi megállapítás szerint — bázikus és tonnája 55 kg mészkövetpótol.A darabositási kísérletet 1938 júliusában 0—40 mm-es szemnagyságú nyerspáttal hajtották végre.Eredményei az alábbiak:Nyersércadagolás .383,8 tdarabosított érc248,5 tpörkölési veszteség 35,25%tüzelőanyagfogyasztás 175,8 kg/tvLUamosáram-fogyasztás15,9kWh/tKemenceteljesítmény 24 óránkint 67,81. A kísérletet forgókemencében végezték.A tüzelőanyagfogyasztás a nyersérc nagyobb szemnagysága miatt növekedett.Volt benne tonnánkint 1.0,8 kg barnaszén is, amely a kőszénpor szárítására szolgált.A darabositási kísérlet elemzési adatait a 16. táblázat tartalmazza:A darabosított ércet az ózdi kohók augusztusban feldolgozták, és közölték,hogy az elegyhez 10%-ban keverték, s az mind a kohómenet, mind a gyártottnyersvas minősége szempontjából kifogástalan volt.

16. táblázatTömöríteti ércNyersérc rozsnyói ••/•lielemzés szerint %SiOi 7,00 10,80 11,01AIA 0,70 0,90 1,25Fe.O, %fi& 37,84 38,92FeO 34,16 20,48 19,44MnO 1,93 3,13 2,97CaO 2,40 3,75 • 3,95MgO 8,15 11,40 10,07BaSO, 10,80 4,80 2,01BaO v — 5,91 8,59l\

A cég augusztus 30-án kurityáni szénmintát kért, melyet megküldték, s egybenközölték, hogy e barnaszénből az ózdi gener át őrtelepen fej 1 esztett gáz összetétele :co,, o 2 co H tCH 4 N afűtőért. m 8 /cal% 4,65 0,10 28,45 14,60 1,98 .50,22 1412A kurityáni szén elemzése:Nedv. % c% H% s% Hamu % 0+ N% fii tőért, kcal28,2 36,40 2,84 3,02 16,22 12,72 3172Egyúttal a darabosító kemence kívánt napi termelését 200 t-ban adták meg.Ugyanekkor ajánlatot kértek a Fellner és Ziegler frankfurti gépgyártól is.E cég véleménye szerint a generátorgáz általában nem biztosítja a darabosításhozszükséges hőmérsékletet, s azt vagy szénporral kell növelni, vagy a levegőt előmelegíteni.Az augusztusi határozat alapján 1938. szeptember 2 — 13. között Rozsnyóbányánelvégezték kurityáni barnaszénnel a pörkölési kísérleteket. A kísérletekhez100 t aknaszenet és 30 t rostált aknaszenet szállítottak.Az eredmények a következők voltak:Í. A kurityáni szén az Apold-Fleissner kemence tüzeléséhez felhasználható,azonban alacsonyabb fűtőértéke és nagyobb nedvességtartalma miatt a szénfelhasznál ás nő.2. A forgópörkölő-kemencében porszéntüzeléshez felhasználható, de az Ostrauvidékikőszénporral elért eredményekkel szemben sokkal kedvezőtlenebb az alkalmazása,mert nehezebb és költségesebb a szén szárítása és őrlése. A kemence teljesítményekisebb, a szénfogyasztás nagyobb és a szén nagyobb hamutartalma miattaz érc kovasavtartalma nő.3. A kurityáni szén nagyobb kéntartalma a darabosított anyagban nem jelentkezik.A dúsítás eldöntése előtérbe került, s ezért a frankfurti. Lurgi cégtől is kértekajánlatot.A rozsnyói bányaigazgatóság, amelynek a vasércek előkészítésével kapcsolatbannagy tapasztalatai voltak, ekkor már felhívta a Rima vezetőségének figyelmétarra, hogy amennyiben nem ragaszkodnak a generátorgázzal végzett dúsításhoz,célszerűbbnek látná a Greenawalt vagy Dwight—Lloyd eljárás bevezetését.A kérdés tisztázása céljából a Rima vezetősége 1938 decemberében engedélytkért a sajóházai (Nadabula) állami bányáktól, hogy Greenawalt berendezésén arudabányai vaspátokkal darabusítási kísérletei végezhessen.Az engedélyt megkapták és 50 t 0 — 15 mm .szemnagyságú apró pátot és 8 t15—25 mm-es szemnagyságú pátot a kísérlet helyére szállítottak.A kísérleteket 1939. január 22-én végezték el.A Greenawalt-teknő három ércrétegében a második és harmadik réteg kokszporralvolt keverve, az első réteg a rostályvédő réteg, amelynek célja, hogy a kb.10 mm-es héz,agokat befedje, s ezzel megakadályozza a fölé helyezett 0 — 15 mm-es

szemnagysága érc átesését, és lehetővé tegye a levegő könnyebb átszívatását.A harmadik réteg a legtöbb tüzelőanyagot tartalmazó gyújtóréteg, mely sűrítettlevegővel szétporlasztott, majd meggyújtott nyersolajjal az égési folyamatot megindította.A gyors átégést az erőteljes levegoátszívás biztosította.A gyújtóréteg anyaga az előző tömörítés termékének 4 mm-es lyukbőségűszitán átesett poros, száraz része volt, amelyhez tonnánként 152,5 kg 0—5 mm-esporkokszot, valamint 145 kg vizet adtak, és forgódobban összekeverték.A második réteg keverési aránya kezdetben 1 t nyersércre 54 kg koksz és 12kg víz, később a kokszmennyiséget 62 kg-ra emelték.A teknő fölött mozgó adagolókocsi mindhárom féle anyagot tartalmazta, melyazt az alábbi vastagságban rétegezte (a teknő mérete 2,6x2,2x0,31 — 1,77 m s ):Rácsvédörétcpközépső réteggyújtórétegÖsszesen 2 cm túlfedéssel4 cin24 cinfi cm33 cmA kísérlet eredményei a következők voltak:Tüzelőanyagfogyasztás:Áramfogyasztás:Adagolás: 15—25 mm-es érc 8,5 í0—15 mm-es érc. 48,5 t57,— tTermelt darabosított érc + 4 mm 35,8 tTermelt darabosított érc 0—4 mm . 5,— tIzzítási veszteség 28,30%szállópor 0,06%28,42%1 t darabosított ércre: koksz Bl,l kgnyersolaj 1,8 kg?2,9 kgércclcvator, adagolókocsi, ércteknő kiürítése, kiíiordófisztalés szálLítószalag0,35 k\Vhelszívó ventillátor 1,81 kWh2,18 kWhAdagolás száma 15—21 óráig 26.Átlagban egy adag átlagos darabosítási és ürítési ideje egy berendezésre vonatkoztatva,28 perc.A termelt tömörített ércben fejnagyságnál nagyobb összesülések is előfordultak.A 4 mm-en felüli anyagot osztályozták, és az alábbi eredményt adta:4—15 mm 4 5,38%15-^25 mm 20,04%25—40 mm 7,91%4 0 mm-nél nagyobb 26,07%Az elemzések szerint a Ve 20 2és FeO egymáshoz való viszonya a forgókemencékbentermelt érccel azonos. Megállapításuk szerint, ha 0—10 mm-es szemnagyságú

ércet dolgoztak volna fel, kevesebb barit és kén maradt volna az anyagban, és azizzítási veszteség is felemelkedett volna.A füstgáz S0 2-tartalma a forgópörkölőben folytatott kísérleteknél tapasztaltnagy értéket közelíti meg, de CO-tartalma feltűnően nagy volt.A használt koksz igen nedves volt és nagy hamutartalom. Fűtőértéke kb.1500 kalóriával volt kisebb a zarubeki aprószén kalorikus értékénél.Az ózdi kohók a darabosított ércet háromféle szemnagyság szerint osztályoztákés mind az eredeti vegyes ércből, mind az osztályozott ércből teljes elemzést készítettek,melyet a 17. táblázat tartalmaz:17. táblázatNyerspát0—15 mm15—25 mm%PörköltPörkölt4 mm-nél nagyobb 4 mm-nél kisebbRozsnyö % Ózd % Rozsnyó % Ózd %SiO„ 6,30 8,20 10,20 10,32 8,80 8,86AI sO a 0,30 • 0,30 1,00 0,89 1,03 0,4 9BaS0 4 12,00 10,20 4,00 3,04 12,20 9,79llaO 0,25 0,20 5,00 5,52 1,44 3,24Fe 11 ' 30,00 30,00 15,50 15,41 11,20 8,97Fe III 0,50 0,50 30,00 28,02 28,00 30,60FeO ; 38,40 38,40 19,84 19,73 14,30 11,54Fe 2O a 0,71 0,71 42,31 39,86 39,98 43,7430,50 30,50 45,30 43,21 39,20 39,57Mn 1,56 1,56 2,25 2,27 2,16 2,08MaO 1,92 1,92 3,12 2,93 3,00 2,67Cu 0,06 0,06 0,06 0,12 0,U4 0,12CuO 0,08 0,08 0,08 0,15 0,06 0,151,90 1,60 0,56 0,92 2,07 2,22CaO 1,25 1,25 1,75 2,00 2,00 1,68»«0 6,20 6,30 8,70 9,37 8,53 7,44co z31,30 31,30 3,00 4,42 4,16 5,38Hidrátvít 1,00 1,00 0,25 0,14 0,30 0,36IÍZ. veszteség 27,60 27,80 0,90 — 4,00 —0,50 0,50A darabosított érc átlagelemzése mind Fe-, mind Mn-taitalom tekintetébenkedvező. Feltűnő, hogy a 43%-on felüli Fe-tartalom 15%-on felüli része ferrovasalakjában van jelen. A barit egy része ennél az eljárásnál is BaO-dá redukálódik.Megállapították, hogy a fémtartalom az apró ércben kisebb, s hogy a baritviszont ebben dúsul fel.A Schmidth-cég 1939. február 17-én adott válaszában beszámol a végzett kísérletekről.A barit redukcióját a következő képlettel magyarázza:BaS0 4+ 3 FeO = BaO + Fe.,0 4+ S0 8A kísérleteket laboratóriumi forgókemencében végezték, városi világítógázfűtéssel.A darabosított érc 0,25% összes ként tartalmazott. A darabosítás 1250 C°nálkemény bab nagyságú terméket adott.A kívánt 200 t/24 óra teljesítményű kemence 55 m hosszú és 2,5 m középátmérőjűvolna. A berendezés árát, szállítószerkezetek, fogaskerékhajtás és motoroknélkül 350 000 dán koronában adták meg.

A már említett Lurgi Gesellschaft für Chemie und Hüttenwesen MBH, Frankfurta M. cégtől 1939 februárjában ajánlatkérésre megérkezett a válasz.Közölték, hogy a mintát először 8% kokszdarával keverték, amelyet soknaktaláltak. A 6%-kal való keverés jó darabos anyagot adott. A 0—15 mm-es kísérletianyagot 6 mm alá aprították. A darabosított anyag viszonylag kemény volt. A termék75%-a 5 mm-en felüli volt. Az 5 mm-en aluli terméket visszaadagolták.A feladás 20 kg nyersérc6 kg visszaadagolt anyag1,2 kg kokszdara volt.A keverék megnedvesítése után a kísérleti tömörítőben darabosított anyag a következőszemnagyság szerinti megosztást adta:20 mm-en feliili 34,1%8—20 ma 31,5%5—8 mm 9,6%0—5 mm visszaadagolandó 9,6%Közölte azonban a cég, hogy a végleges eredmények megállapításához nagyobbmennyiségű kísérleti anyag küldése szükséges, s azt a véleményét nyilvánította,hogy a darabosítást nyers barnaszénnel nem lehet elvégezni.Az előkészítési kísérletek kiegészítése céljából a Rima 1939 márciusában arudabányai pátvasérc és eplényi mangánérc együttes darabosítási kísérleteinekelvégeztetését kívánta Greenawalt-berendezéssel.A kísérletet kurityáni barnaszénnel Sajóházán végezték el. A gyúj torét egetkoksszal keverték, s az eredmény darabosítás szempontjából jó volt.Ugyancsak Sajóházán 1939 márciusában folytatták lc a rudabányai pátvasércdarabosítási kísérleteit kurityáni barnaszénnel és csekély mennyiségű kokszporral.A kísérlethez lót apró és 5 t szemcsés nyerspátot használtak fel, amelynek szemnagyságszerinti megoszlása az alábbi:Az aprópát szemnagyságának megoszlása:15 mm-nél nagyobb 7,61%10—15 mm H,35%5—10 mm 20,87%0—5 mm 57,17%100,00%A szemcsés pát szemnagyságának megoszlása:15 mm-nél nagyobb 56,41%15 mm-nél kisebb 43,59%100,007*A szemcsés pátot újból aprították, és 25 mm-es szitán átrostálták.A kísérletet hét adaggal végezték. Az adagok gyújtó és rost védő rétegei állandóösszetételűek voltak. A gyújtó réteg a sajóházai pörkölt ércpor és koksz keverékevolt, míg a rostvédő réteg szemcsés rudabányai vaspát. A középső réteg keverékétötféleképpen változtatták.1, 10% kurityáni szénport kevertek a rudabányai aprópáthoz. A darabosításideje 25 perc. Az apró érc darabossá vált, azonban a darabok kicsik voltak.

2. Az aprópáthoz 12% kurityáni szénport kevertek, és 30 percig darabosították.A darabok már nagyobbak voltak, mint előzőleg.3. A pátot 6,06% kurityáni és 2,66% kokszporral keverték, és a darabositási idő28 perc volt. A darabosítás jól sikerült, de a nagyobb szemű érc nem sült össze.\. A középső rétegbe 1,5 rudabányai apróércet, 1,16 t kohószállóport és 0,15 tkurityáni barnaszenet kevertek össze. A szállóporban 4% koksz volt, vagvis az5,62% kurityáni szénből és 1,74% kokszporból álló fűtőanyag jó darabosítást adott,azonban a nagyobb szemek ennél a keverésnél sem sültek össze.5. A nyersércct 10 mm-en aluli szemnagyságban 10% kurit3'áni szénnel keverték,s ezzel igen jó darabosítást értek el.A kísérlet eredményeképpen megállapították, hogy a pát barnaszénnel kevervejól darabosítható, de szemnagysága 15 mm-nél nagyobb nem lehet, mert bár kipörkölődik,de a többi apró érc darabosodására kedvezőtlenül hat, és benne a bariteredeti összetételében marad meg.A sajóházai Greenawalt leírt kísérletének elemzési adatait a 18. táblázat tartalmazza.IS. táblásatNyers [>álDarabosítottU—15 mm 15—25 mm 0—10 mm átlag 0—4 mm por% % % %%Si0 29,15 5,60 12,55 11,1.'. 10,67Al a0 30,17 0,14 1,54 1,61 1,42FcjOs 0,50 1,14 41,08 47,47 50,29FeO 36/(4 40,04 17,90 15,57 9,60Mn 1,55 1,55 2,33 2,25 2,20MnO 2,00 2,00 3,01 2,90 2,64CaO 1,36 2,69 2,39 1,69 1,73MgO 6,53 7,51 6,y3 8,19 6,60BaSO, 10,22 — 4,30 5,30 9,76BaO 0,96 1,74 4,73 2,76 0,67P 0,02 0,02 0,J)3 0,02 0,02P SO 60,05 0,05 0,07 0,05 0,05Cu 0,13 0,10 0,14 0,11 0,05CuO 0,16 0,13 0,18 0,14 0,062,08 1,04 0,94 0,86 1,79Szulíid-S 0,12 11,14 0,26 0,14 0,240,26 0,23 0,25 0,35 0,73co 230,96 36,29 2,73 3,06 3,47Fe összes 28,67 31,12 42,54 4 5,30 42,80Fe II 28,32 30,32 13,91 12,10 7,62Fe III 0,35 0,fi0 28,7 2 33,20 35,18Felhasznált szén elemzéseLégsiáraz nedv. C II S Hamu. 0+NFűtőértékcal7,19% 45,86% 3,82% 5,24% 22,72% 15,17% 4253

ábra. IV. sz. kísérleti pörkölőkemencc

A Rima vezetősége az elemzésekből megállapította, hogy a kurityáni szénnela Greenawalt kedvezőbb darabosítási eredménvt adott, mint a forgókemence.A kísérletsorozatok alapján Kállai 1938-ban Rudabányán Apold-Fleissnerrendszerű pörkölőkemencét épített. A pörkölőkemencét osztályozott érccel kívántaellátni, ezért a polyánkai szállítószinten egyszerű osztályozót épített.Az osztályozó 45°-OS dőlésű, 25 mm távolságra elhelyezett, gömbvasakbólkészített síkrosta volt. Erre döntötték a vegyes pátot.A hézagon át nem hulló anyag 135x160 mm méretű nyílásokkal ellátott síkrostárakerült, amelyen az ennél nagyobb fennmaradó darabokat kézikalapáccsaltörték össze. Elvileg kétféle anyagot kaptak, 25—150 mm-es, darabos és 25 mm-enaluli apró pátvasércet.A rostált anyag 38,3 súly %-a darabos és 61,7%-a apró volt.Az apró anyagot a már előbbiekben leírt kísérleti aknáskemencékben, míga darabos részt az új, ún. IV. sz. kemencében pörkölték (3. ábra).Ez a kemence lefelé kissé bővülő aknáskemence volt 2750 mm átlagos átmérővel,közel 3500 mm hasznos és 6830 mm teljes magassággal; közepén egy átmérő irányábanvégighúzódó maggal, amelyben gázcsatorna és gázkiömlő nyílás volt.A fűtést a kemence két oldalán 45°-os dőlésű rácson füstgáztüzeléssel oldottákmeg, melyen a nyerspát-súly 10%-át kitevő aknaszenet égettek el.A rács alá jutó levegő elégette a rácson levő szenet, és a hígított füstgáz a kemencehevítő zónájában levő körcsatornába áramlott, amelynek 40—50 mm széles és 100mm magas résein és az említett átmérő irányában húzódó mag nyílásain a kemencébejutott.A levegő aláfúvatása a mag talpa alatt ugyancsak körcsatornából nyíló réskoszorúnát az akna aljáról haladt felfelé, és a már megpörkölt ércet hűtve, felmelegedett.A megpörkölt ércet motorikus meghajtású, kettős elzárású adagoló asztalengedte le az alatta levő csillébe.Az aknafedél alatt a hengeres rész felső részén csatlakozott az elszívó ventillátorcsőcsonkjá. A levegő- és gáz-fővezetékek 600 mm átmérőjűek voltak.A kemence napi teljesítménye 24 órás üzemben 64 t nyersérc volt.A kemencék 1039 májusától szállították Ózdra a pörkölt darabos ércet és a kurityániaprószénnel kevert 25 mm-en aluli pörkölt pátvasércet.Ózdon megállapították, hogy mindkét fajta pörkölt érc igen sok port tartalmaz.Az 5 mm-en aluli por az apróércnél 47,2%, a darabos ércnél 34,9%, a 15 mm-enaluli rész pedig aprónál 81,9%, a darabosnál 71,2%.Mindkét fajta pörkölt érc átlagos elemzési adatait a 19. táblázat tünteti fel.Az apró 89, a darabos 83 vas útikocsi átlaga.A pörkölő felülvizsgálatára a Rima 1939 augusztusában Bónyai Ede vaskohómérnök,tüzelőtechnikus szakértőt küldte ki Rudabányára.A szakértő véleménye szerint az érc darabnagysága olyan tág határok között(25—150 mm)*mozgott, ami az egyenletes és gazdaságos pörkölést lehetetlenné tette.A pörkölőtelepen műszerek nem voltak, így sem a levegő, sem a füstgáz mennyisége,hőmérséklete és nyomása sehol sem volt mérhető. Gázelemzés céljára alkalmasmintavételi csapok nem voltak.A leágazó vezeték zárása az egyszerű szerkezetek miatt nem volt megfelelő.A kemence két oldalán elhelyezett rácsot szén gázosítására teljesen alkalmatlannaktalálta.

19. táblázatApró pörköltérc%Darabospörkölt érca//o7,99 6,71Al.,0, 1,29 0,59Fe II 10,46 12,58Fe III 20,83 16,61Feö 13,46 16,21Fe s0 3 29,78 22,8831,29 28,59P 0,0! 0,01P SO S 0,03 6,i)3CaO 4,00 3,65MgO 8,49 7,23BaSO, 16,32 21,843,30 4,17MliO 2,02 1,83Cu 0,15 0,17CuO 0,19 0,211,20 1,08CO s 13,64 16,04*Az érc egy része világosvörös izzással, másik része hidegen, pörköletlenülkerült ki a kemencéből, tehát a hőelosztás egyenlőtlen. Végeredményben olyan berendezésnekminősítette, amellyel érdemleges pörkölés nem végezhető.A Lwgi frankfurti cég az 1938 februári kísérleteit tovább folytatta és 1939novemberében a rudabányai pát dúsítására vonatkozó véleményét az alábbiakban közölte:1. A magnetizáló pörkölés Lurgi-eljárassal, forgókemencében alacsonyabbhőfokkal, magyar barnaszénnel vagy annak generátorgázával lehetséges. Az ércmegfelelő pörkölésével és mágneses elválasztásával 90% fémkihozatal érhető el, ésa nyersérc fémtartalma a dúsított ércben kétszeresére növelhető.Az eljárás előnye, hogy a barit 85%-a a meddőbe kerül, és ipari célra kinyerhetővéválik. A keletkező érc erősen bázikus jellegű.2. Az érc darabosítása elfogadható mennyiségű magyar barnaszénnel megoldható.• A darabosított anyag likacsosság és szilárdság tekintetében megfelelő.A kemence teljesítménye 18 t nyersérc darabosítása m-kint és 24 óránkint. A darabosítottanyag kéntartalma 0,9%, de ez tovább csökkenthető. A darabosított anyagvastartalma kb. 37%,3. Amennyiben a barit kéntartalmát el akarják távolítani, hogy BaO-t kapjanak,nagyobb hőmérséklet szükséges, amely miatt mágneses elválasztás nem alkalmazható,mert az anyag nagyobb hőmérsékleten mágneses szuszceptibilitásátjelentősen elveszti. A vastartalom kb. 37%-ra dúsul és a bárium mint báriumszilikátvagy báriumszulfid jelenik meg, a kéntelenítés pedig csak 7ő%-os lesz.4. Megemlíti a Lurgi-cég azt az eljárást is, hogy a baritot először alacsonyhőmérsékleten báriumszulfiddá lehet redukálni forgókeinencében, s ezután másodikmenetben vízgőzzel BaO-dá oxidálni.Legjobban ajánlotta a mágneses pörkölést és a barit ilv módon való eltávolítását,ha azonban a Rima ragaszkodik ahhoz, hogy a bárium az ércben maradjon, akkora darabosítást kell alkalmazni, ami több hőenergiát igényel.

A Rima vezetősége még ekkor is tói költségesnek ítélte a magnetizáló pörkölésés a mágneses elválasztás kétszeres eljárását a rudabányai ércek esetében.Tárgyi tény, hogy a magnetizáló pörkölést, mint a rudabányai ércek dúsításánakmódját, a baritkivonással kapcsolatosan a Lurgi-cég ajánlotta először, s az elsőkísérleteket is ez irányban ők végezték el.Az ércpörkölés és ércdarabosítás kérdésének tanulmányozására a Rima négytagúszakértői bizottságot küldött ki Németországba és Luxemburgba. A szakértők 1939.június J —13. között a következő üzemeket tekintették meg:Gieiwitz Julicnhütte bei Uobrcck;Kratzwieck bei Stettin;Burbach, Saarbrüoken;Escfi-müvek, Luxemburglílumberp; bei Domni-Eschingen, Baden,amelyekben főleg a darabosítás kérdését tanulmányozták. Csak az utolsó helyenvolt forgópörkölő kemence és mágneses elválasztóberendczés, ahol a 20—22% Fe-,10% H 20- és 14% SiGvtartalmú éréből 39,18% Fe-tartalmú dúsított ércet állítottakelő.Jelentős változás következett be a Rima álláspontjában 1939 decemberében.A kohászat képviselői ui. ellenezték a kétféle szemnagyságú pátvasérc különbözőeljárással való dúsítását, és azt javasolták, hogy a teljes pát vasé rcmennyiségetaprítsák fel, s csak darabosító eljárást vezessenek be. Egy nagyüzem ui. mindiggazdaságosabb, mint két kisebb, s amellett a darabospát aknáskemencéhen valópörkölése a barit-tartalmat nem csökkenti.1941 novemberében a pörkölési és darabosítási kísérleteket a magdebiirgi•Krupp-Gruson míivekben is lefolytatták, ahol a rudabányai pátvasércet Greenavvaltberendezésseltökéletesen lehetett darabosítani és a barit közben teljesen elbomlott.A háborús vasérc és kokszhiány miatt 1942-ben a Rima vezetősége foglalkozottazzal, hogy Rudabányán aknás elszívásos (exhaustoros) kemencéket állíttat fel ésezért Rozsnyóbányán újabb kísérletek elvégzését rendelte el, amelyek újabb eredménytnem hoztak.Ugyancsak 1942 tavaszán végezte dr. Tarján Gusztáv műegyetemi tanár iselső kísérleteit a rudabányai pátvasérccel. Kísérletei eredményéről külön tanulmányábanszámol be.A vasérchiány váltotta ki a rudabányai ánkeritek pörkölésének kísérleteit is.1942 júniusában Rozsnyóbányán aknás pörkölőkemencékben nyolc vasútikocsiankerit pörkölését végezték el.A kísérletet ugyancsak Kármán Dezső vezette. Jelentésében közli, hogy azankerit pörkölése a vasércnél használatos kemencetípusokban gazdaságosan nemvégezhető el.A pörkölés nagy tüzelőfogyasztással, kis teljesítménnyel, nagy áramfogyasztássalés munkabérköltséggel járt, s nem volt arányban a fémes és mészpótlóalkatrészek súlyszázalékra vonatkoztatott emelkedésével.A pörkölés hátránya a pörkölt termék nedvességet elnyelő és szétesésre valónagy hajlandósága, amely miatt szállítás és tárolás következtében túlságosanaprózódik. A pörkölt ankerit szemnagyságeloszlását Rozsnyón és Ózdon meghatározták.Ózdon már a szállítás következtében való porlás is növelte az apró mennyiségét.A szemnagyság szerinti megoszlást a 20. táblázat adja meg.

20. táblásatNyers ankerit/o100 mm-en felüli 43,5040—100 mm 31,5010— 40 mm 10,006— 10 mm 3,500— 6 ram i 11,50Pörkölt ankeritRozsnyó %6—10 mm0— fi mm52,9425,5021,56•Pörkölt an kerítÓzd %37,605—50 mm :. • 33,2029..20Az adatok igen meggyőzően igazolják a nyersankerit szemnagyságának megoszlásávalösszehasonlítva a pörkölés aprítóhatását. 'A hőenergiaszükségletet összehasonlítva:1 t rozsnyói pörkölt ércre jut 200 000 kcal1 t rudabányai pörkölt ankeritre jut 1 000 000 kcalUgyanazon 22 m'-es elszívásos kemence napi termelése ankeritbőLpátvasércből21,9 t50,0 tA 21. táblázat tartalmazza a nyers és pörkölt ankerit elemzési adatait az ózdilaboratórium szerint.Az ankerit-pörkölés nem gazdaságos volta azonban annak kohászati alkalmazásátnem akadályozza, mert bázikus alkatrészei miatt a nagyolvasztóban nyersenmint vastartalmú mészkőpótlót használják.Alkatrészeinek nagy ingadozása nem teszi lehetővé a teljes termelhetőmennyiség felhasználását.A kohászat kívánsága, hogy az alkatrészingadozás a ±10%-ot ne haladja meg.Az ankerit minőségéről és átlagosítási lehetőségéről emiatt adatokat kívántunkszerezni, hogy ezzel jövőbeli rendszeres felhasználását biztosítsuk, s ezértrendszeres minőségmeghatározási kísérleteket végeztünk.1954 augusztus—szeptemberében a bánya készlethányóirólelszállított7730tés atermelésből származó 8681 t ankerit minőségét megelemezték annak meghatározásacéljából, hogy a készletből felszedett ankerit a közvetlenül termeittel szemben milyenmértékben átlagosul.

21. táblázatNyers ankerit%Pörköltankerit%SiOj 4,14 7,04A1,0. 1,18 1,70Fe,Ü 323,06 31,76FeO 1,68 1,16MnO 1,14 1,37CaO 22,95 29,39MgO 9,42 13,24^o, 0,15 0,07CuO 0,16 0,240,28 0,38BaSO, 0,47 1,023,12 2,39CO 30,78 9,02Összes Fe 18,06 23,12Fe II 1,30 0,90Fe III 16,75 22,22Mn 0,88 1,06P 0,06 0,03Cu : 0,13 0,19A kísérletek azt mutatták, hogy a termelésből nyert ankerit átlagminőségemegfelelő keveréssel nem mutat nagyobb eltérést a készletből felszedettétől.Annak megállapítására, hogy a többszöri átrakás mennyire átlagosítja az ankeritet,minden — a kész|ethányón megrakott — 1 m 3 -es csilléből az altárói betongurítóbadöntés előtt, továbbá csapoláskor az altáró szintjén, végül vagonba döntéskormintát vettek és megállapították, hogy a Fe-tartalom szórása az egyes helyeken2,8—15% között változik.Az ankerit munkahelyi minőségingadozását vizsgálandó, 1 m 3 -es tömböt a 4.ábra szerinti beosztásban 1 m hosszú fúrólyukakkal fúrattunk meg, és a fúróportmágnessel acéltalanítva megelemeztettük. Az 1 m-es fúrólyuk fúróporát 3x33cm-es szakaszokból gyűjtöttük.A különböző helyeken megfúrt négy tömb mindegyikében 13 db egyméteresfúrólyuk készült.Az első 33 cm-ből vett próbát a-val;a második 33 cm-ből vett próbát fi-vel;a harmadik 33 cm-ből vett próbát c-vel jelölve, a vas %-ok ingadozásait a 22.táblázat és az 5. ábra mutatja (III. sz. tömb).A táblázat mind függőleges, mind vízszintes irányban tájékoztatást ad azelőfordulás ankerit-minőségének ingadozásáról.A 4. tömb adataiban a legkisebb Fe-tartalmú a II. sz. tömb 8« mintája (Fe —= 9,25%), legnagyobb a III. sz. tömb 6Ű mintája (Fe = 38,4%). Tömbönkintkövetkezők az eltérések:az I. sz. tömbben a min Fe-tart. 10,95%, a max 35,47%;a II, sz. tömbben a min Fe-tart. 9,25%, a max 30,30%;a III. sz. tömbben a min Fe-tart. 10,00%, a max 38,40%;a IV. sz. tömbben a min Fe-tart. 12,00%, a max 34,55%.

4, ábra, Ankerit tömb fúrási beosztása5. ábra. Ankerit minős ég- ingadozás

22, táblázatFúró I. sz. törni) II. sz, tömi III. sz. tömb IV. sz. tömblyukszáma a h c a 0 C a b c a b c1 28,25 21,87 21,55 16,40 11,65 14,40 10,95 14,40 15,25 19,67 23,70 17,75•i 18,77 20,77 20,81 16,30 15,55 17,37 20,85 29,57 22,95 27,80 13,60 15,003 23,15 10,95 28,21 (6,35 18,97 18,75 31,05 30,05 27,25 12,10 22,9 0 22,004 25,65 26,15 29,15 11,10 13,05 13,25 27,20 18,85 24,25 31,25 20,85 28,755 25,49 29,43 24,69 11,95 13,45 15,24 25,15 22,37 25,55 24,50 17,65 19,506 35,47 28,65 26,85 20,90 16,97 24,45 38,40 29,50 18,75 27,47 17,40 27,507 17,22 14,65 15,05 22,65 11,05 11,15 11,75 18,85 21,67 15,65 22,35 25,408 33,12 26,52 27,20 9,25 19,15 13,20 20,45 25,15 24,57 28,15 26,60 25,1-09 32,41 16,37 17,38 20,20 22,25 20,75 31,95 28,97 18,97 17,90 15,05 22,1510 17,72 18,15 24,95 17,42 19,35 10,50 16,75 25,77 27,45 3t,20 21,30 19,15H 35,05 26,25 23,97 12,20 15,20 21,65 25,95 11,70 10,00 19,25 22,60 20,0512 34,45 34,00 24,30 17,10 19,17 10,55 11,30 11,40 11,17 16,90 12,00 20,1513 23,60 19,12 20,37 30,30 19,90 22,85 20,90 10,45 19,45 34,55 34,05 33,1023. táblásaiÁtlagFe %LegkisebbFe %LegnagyobbFe %Kitérés nagysága%-osan+A próbaelemzésimennyiséget-ban1. 1954. VIII. és IX. hó termelési átlaga 15,85 25,90 18,42 13,10 9,10 320,002. 1954. VIII. és IX. hó szállítási átlaga14,43 23,70 19,02 7,80 13,00 176,003. 1954. VII. havi 687 t mintázása: gurítóelőtt csilléből 15,88 20,15 17,70 7,07 4,82 57,004. Gurítóból csapolás alkalmával 15,85 20,90 17,73 6,16 6,48 57,006. Vagonba döntés után 14,90 24,10 17,68 11,20 9,50 57,006. VII, havi anyag ózdi elemzése vagon-12,90 14,97 13,86 6,10 3,90 113,007. VII. havi kísérleti szállítmány kohóadagonkintielemzése Ózd szerint .... 13,20 17,32 15,19 7,40 6,90 43,008. sz. minta. A. I. K-i fel. alatt 10,95 35,47 24,30 20,15 22,509. sz. minta A. II. D. f 10,50 30,30 16,58 21,70 21,3010. sz, minta A. II. hosszú siklótetö 10,00 38,40 21,62 26,73 26,7311. sz, minta A. III. Buda 13,60 34,55 22,31 24,44 19,5012. Átlag 11,26 34,68 21,50 23,30 22,50A 23. táblázat a kísérlet összehasonlító adataiból nemcsak a Fe % legkisebb, legnagyobbés az összes próbák átlagértékeit, hanem az átlagtól eltérő Fe %-ok nagyságátis megadják.Az elemzési adatokból megállapítható, hogy az 1—7-ig terjedő adatok, amelyeka már kitermelt ankerit Fe-tartalmának %-os szórási adatait mutatják, kisebbeltéréssel szerepelnek, mint az eredeti helyén még le nem robbantott érc (8—12),ami természetes is, mert minden aprítás és tovamozgatás növeli az egyenletességet.A VII. havi 3—7-ig terjedő öt elemzés azt bizonyítja, hogy a poros rész kirostálásávala fémtartalom-ingadozás lényegesen csökkent. Érdekesen mutatja viszontegyfelől ugyanazon anyagnál a bánya- és a kohóműveknél történő próbavétel és

elemzés közötti különbséget, másfelől pedig az anyag minőségi eltéréseit. Az adatoktanúsága szerint az ankeritek átlagosíthatók.Az átlagosítás legfontosabb feltétele az anyag viszonylag nem nagy szemnagy¬ságkülönbsége, pormentessége és minél nagyobb mennyiségének keverése (a kísérletekközvetlen irányítását és feldolgozását Moser Károly főmérnök végezte).A rudabányai kísérleti pátvasérc-pörkölést az Apold-Fleissner típusú kemencénkívül még a Greenawalt-rendszerű teknővel is próbálták megoldani. A bányaüzemnél1941-ben gyártott tökéletlen berendezésben kurityáni barnaszéndarávaligyekeztek a 10 mm-en aluli pátvasércet darabosítani. Ennek üzeme sem szolgáltatottazonban kedvezőbb anyagot, így a Rima vezetősége a rudabányai kísérletipörkölőkemencék üzemét 1944. március 13-án beszüntette. A kohók ekkor márinkább nyers pátvasércet dolgoztak fel, mint a sokszorosan kifogásolt igen porospörkölt ércet.Pátvasércet Diósgyőrbe már 1940—41. üzemévtől, Ózdra pedig 1942—43-tólszállított Rudabánya. A szállítás mennyisége a felszabadulás előtti időszakban máraz évi 20 000 t-át" is elérte.A kísérleti pörkölök üzemi adatait a 24. táblázat tünteti fel.2i. táblázatÜzcmcvPörkölt termektonnábanPörkölési veszteség%Pörkölési költségP/tSzénfelhasználás1 t/kg1928. I. 2,470 25,3 0,88 111,11928/29 1,844 26,5 0,752 109,—1934/35 5,239 24,6 1,454 —1935/36 13,325 21,77 1,280 —1936/37 21,426 19,61 1,167 —1937/38 23,240 20,73 1,271 —.1938/39 28,002 17,41 1,3451939/40 26,5521940/41 31,872 16,30 1,748 108,— -1941/42 .'{6,507 20,73 2,246 125,21942/43 36,566 21,90 2,611 130,61943/44 25,997 21,80 3,490 132,8Összesen: 253,040IV. Korszerű vasércdúsító tervezése és építkezésének megkezdése 1048—1955A pátvasércdúsítás megoldását a háború elhalasztotta. Az újjáépítés első éveiben,a gazdasági élet rendszeres megindulása után az államosított kohászati üzemeka megfelelő hazai nyersanyag biztosítását elsőrangú feladatnak minősítették, annális inkább, mert a vasércbányászat a múltban mindenkor a kohóüzemek tartozékavolt. Fontos volt ez a kérdés a hazai nehézipar fejlesztésének szempontjából is.A Nehézipari Minisztérium Vaskohászati Főosztálya a Vasipari Kutató Intézettémafeladatául a hazai vasszegény ércek dúsításának kidolgozását tűzte ki.A feladatot Vécsey Béla 1948—49-ben folytatott laboratóriumi és kisüzemikísérleteivel végezte el.A Vasipari Kutató Intézet véleménye szerint a limonitot és ankeritet felesleges25* — 2/6 S

dúsítani, ui. kis vastartalma ellenére is előnyösen kohósítható, mert számottévőmészkőadalékot pótol.Vécsey a vaspát dúsítását magnetizáló pörköléssel és mágneses elválasztássaljavasolta [71 Figyelme kiterjedt arra is, hogy a pátvasérc barittartalmát leválasztvafelhasználhatóvá tegye.Kezdetben baritdús vaspáttal és több vagonból vett egyenlősített pátvasérccelkísérletezett.Kutatásának megállapításai az alábbiak voltak;a) Az 550 C 3 hőmérsékleten pörkölt érc mágneses leválasztással dúsítható ésbarittartalmának 80%-a a szétpattogzás (dekrepitálás) következtében meddőbekerül.b) A vastartalmú rész leválasztására a legmegfelelőbb hőmérséklet 550—050C°, amely fölött az anyag mágneses permeabilitása erősen csökken, és diamágnesesvasoxidul keletkezik.c) A nedves mágneses elválasztás alkalmával a mágneses rész barittartalmanagyobb, mint száraz elválasztás esetében.d) Az 5 mm-re tört anyag pörkölés utáni szétszitálásával megállapítható volt,hogy a 0,5 mm-en aluli anyag barittartalma közel kétszerese a 0,5 mm-en felülinek,e) A rudabányai vaspát annyira egyenlőtlen minőségű, hogy csak a legfinomabbporrá tört ércből lehetne megbízható átlagos eredményekre jutni. Ilyen apróra törtérccel azonban gyakorlati üzemi redukálásra és elválasztásra nézve hamis eredményekszármaznának,f) Gélszerűnek tartotta a pörkölt és lehűtött érc portartalmát egy 0,5 mm lyukbőségűrostán kiszitálni.g) Megállapította, hogy a pörkölt érc finom osztályaiban a barit, durvább részeibena vas dúsul.Kísérletei alapján a következő technológiát javasolta;A baritdús vaspátot a bányában külön termeljék, külön magnetizáló pörkölésselés mágneses elválasztással dúsítsák. A végmeddő szitálásával nyerjék a baritdústerméket.A vaspát zöme egyenlősítés után 550—650 C° hőmérsékletű gyengén redukálógázatmoszférában végbemenő lehűtéssel nyerjen maximális mágneses permeabilitástés mágneses elválasztást.E megállapított technológia után Diósgyőrben kisüzemi kísérleteket végeztek10 800 mm hosszú, 1200 mm átmérőjű forgódobos gáztüzelésű kemencében. A mágnesesenpörkölt ércek leválasztására dobszeparátort használtak.A Nehézipari Minisztérium Vegyipari Igazgatósága megbízásából ugyanekkora Hungária Vegyi- és Kohóművek főmérnöke, Stirling Béla baritkinyerésre vonatkozókísérleteket folytatott baritdús rudabányai pátvasércből. A nagytétényi gyártelepen1949 decemberében lefolytatott kísérlet eredménye a következő volt:a) Az elektromágneses elválasztással kapott barit elég jó kihozatallal mint barithasználható.b) A 0—0,5 mm-es finom szemnagyság mágneses elválasztása nem kedvező.Az aprítást tehát fokozatosan kell végezni, hogy minél kevesebb finom rész keletkezzék.c) A barit a —0,127 mm-es szemnagyságnál dúsul fel legjobban.d) A mágneses dúsítás az 1,27—2,5 mm-es nagyságnál volt a legkedvezőbb.

Ennél 88%-os dúsított baritot ért el, 1% Fe-tartalonmál az eredetileg 61,2% barittartalmúnyersanyagból.e) A 6,7% barittartalmú közel átlagos minőségű pátvasérc elektromágneseselválasztás esetében nem hozott megfelelő eredményt. A csökkenő barittartalomrosszabb baritkihozatallal járt együtt.f) A vaspátba bezárt kristályos szerkezetű barit 300 C°-nál szétpattogzik, azamorf barit ép marad.g) a 78% barittartalmú szideritből 93 —94%-os tisztaságú barittermék állíthatóelő, 50% összbarit kihozatallal, a következő technológia szerint.Forgókemencében 350 C°-on melegítjük az anyagot, majd szitáljuk, s a szitánáthulló 15 — 17% mennyiségű anyagot 500 C°-ra hevítve elektromágnessel szeparáljuk.h) Véleménye szerint mágneses elválasztásnál a nem mágneses részbe kerüla bariton kívül az ércben levő kovasav és kalciumkarbonát is, ami a barit minőségétlerontja. Valóságban ez utóbbiak finom elosztottságuknál fogva mind a dúsított,mind a nem mágneses részt egyformán szennyezik.A nyert baritos termék tisztítására sósavas kezelést ajánl, ami nem okoz többletköltséget,mert a keletkező vaskloridoldat segítségével igen értékes festékanyagállítható elŐ. A sósavas kezelés után a barit 93—94,3% tisztaságú.Kísérleteinek tárgyi bizonyítékait sajnos nem ismerjük.Megállapításai csak dús baritos anyagra vonatkoznak (61,2%). Eljárása abaritdús anyag külön jöveszthetőségének nehézsége miatt nagyüzemi termelést éselőállítást nem tesz lehetővé.A vasércdúsítás kutatásainak eredményeképpen a Nehézipari MinisztériumVaskohászati Főosztályának kezdeményezésére 1950. augusztus 18-án Rudabányán azugyanazon minisztérium Bányászati Főosztályának, a Vasipari Kutató Intézetnek,az ózdi és diósgyőri Kohászati Üzemeknek, a Kohóipari Tervező Irodának és az ÉrcbányászatiNemzeti Vállalatnak részvételével értekezletet tartottak.Az értekezleten Vécsey a pátvasérc dúsításával és a baritleválasztással kapcsolatoslaboratóriumi és kisüzemi kísérleteit ismertette, amelynek alapján a pátvasércekből43 — 45% Fe-tartalmú jóminőségű, kohósításra igen alkalmas, de még darabosítandóérc állítható elő.Az ózdi és diósgyőri Kohászati Üzemek képviselői egyetértettek Vécsey javaslatával,de hangsúlyozták, hogy ehhez darabosító kapacitás létesítése szükséges.Az értekezlet a vasércek előkészítésére a következő eljárásokat javasolta:1. Rudabányán az ankeritet és barnavasércet 80 mm-re történő aprítás utánegyenlősíteni kell, és egy-minőségben szállítani.2. Meg kell tervezni a vaspát magnetizáló pörkölésére alkalmas forgódoboskemencét és a dúsításra szolgáló mágneses elválasztóberendezést.3. A tervezéshez szükséges adatok megszerzése érdekében Szlovákiában tanulmányoznikell ilyen berendezéseket.1950 októberében már kijelölték az Ércelőkészítőmű helyét, az ún. Nyilasréten,a bányakórházzal szemben levő domboldalon és a tervezéssel megbízottKohóipari Tervező Iroda közölte, hogy az Ércelőkészítőmű építése két lépcsőbenmenne végbe. Az első az átlagosítómű, mely a termelt ankeritet és barnavasércet80 mm-en aluli szemnagyságra aprítva és portalanítva átlagosítja. A pátvasércdúsítólétesítésére csak a második lépcsőben kerül sor.A Vaskohászati Főosztály megbízásából nemcsak a tudományos kutatás folyt,

hanem a Nehézipari Beruházó Vállalat 1950 novemberében a magdeburgi Krupp—Gruson Művektől, 1951 februárjában a frankfurti Lurgi-cégtől az előkészítőműreajánlatot kért.1950. december 15-én az Országos Tervhivatalban értekezletet tartottak a vasércelŐkészftŐműtervezésének meggyorsítása céljából.Az érdekeltek megállapodtak, hogy a pátvasérc dúsításának módját a soproniMűszaki Egyetem és a szlovákiai kísérletek eredményei alapján fogják eldönteni.Mindkét helyre pátvasércet szállítanak.A tervfeladatot és költségvetést az átlagosítóműre részletesen, a pátvasércdúsítórahozzávetőlegesen a Kohóipari Tervező Iroda készíti el, s a tervezés költségeitaz Ércbányászati Vállalat, a beruházás irányítását a Bányaberuházó Vállalatfogja végezni.Az értekezlet megállapodott abban, hogy a kivitelezést a Vaskohászati Főosztályis ellenőrizni fogja.Az 1951 januárjában elkészült vezérterv az átlagosító- és aprítóművet Robin —Messiter keverődombos elv alapján dolgozta ki.A létesítmény 1951 januárjával a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium VegyesbányászatiFőosztálya felügyelete alá került, amely a vezérterv megtárgyalásáramárcius 1-én értekezletet hívott össze.Az értekezleten a kohászat képviselői közölték, hogy már nem az átlagosítás,hanem a dúsítás mielőbbi megoldása volna szükséges, és a dúsítómű létesítésével egyidejűlega baritkinyerés lehetőségeivel is foglalkozni kell. Az értekezlet szükségesnektartotta, hogy az Országos Tervhivatal sürgősen jelöljön ki felelős személyt a dúsítóműlétesítésének irányítására.Az értekezlet állásfoglalását rövidesen az Országos Tervhivatal is megerősítette.Az átlagosítómű rudabányai tervét tehát elvetették.A Bányaberuházó Vállalatnak azonban nem volt szakmai ismerete e beruházásirányításához, így a Vegyesbányászati Főosztály Paníó Endréi áthelyezte a Vállalathoz.A nagyüzemi kísérlet elvégzése céljából a szlovákiai Krompachy-ba 300 tnyerspátot szállítottak. Vécsey Béla és Radványi László 1951 áprilisában a kísérletekmegtekintésére kiutazott.A magdeburgi Krupp—Gruson Művek által gyártott krompachy-i 20 m hosszú,1,2 m belső átmérőjű, forgókemencét generátorgázzal fűtötték. A hűtődob 12 mhosszú és 1,1 m átmérőjű volt. A kemencchőmérséklet feladás alkalmával 60 C°a kemence közepén 850 C° volt.A kísérletek folyamán megállapították, hogy az anyag egy órai átvonulásiideje alatt 80—150 mm darabnagyságú érc is át pörkölődött.A szállított nyersérc szitaelemzése a következő volt:10 mm--en felül 30%5 « 19,5%3 « 12,0%2 11,0%1 « 8,5%0,5 10,5%0,5 8,5%100,0%

Átlagos Fe-tartalma: 26 4%.A 10 mm-en felüli ércet felaprították és mind nyersen, mind pörkölten szíta¬elemzést végeztek belőle, amely az alábbi eredményt adta:10 mm-en felül5 i3 «2 «1 «0,5 «0,5 mm-en alulNyersércPörköltére0 05,0% 1,5%19,5% 10,2%24,0% 194%18,5% 20,0%17,0% 19,7%16,0% 29,5%100,0% o100,0%A mágneses elválasztás után a dúsított érc elemzése:Fe 45,7 -50,9%Mn 1,72- 2,12%Hátralék 6,94— 8,50% míg a meddő vastartalma11,2 —19,6%.A fémkihozatal 75—80% volt.A generátorgáz összetétele:C0 2= 2,9- 3,5%O a= 0 - 0,4%CO = 27,2-28,0%•A füstgáz elemzése:C0 3= 19,9-22,0%0 3= 1,2- 1,8%CO = 0,6- 0,8%Megállapították, hogy a meddő mennyiségből 1 mm-en felüli rész 45 súly %(vastartalma 27,4%), míg az 1 mm-en aluli rész súly %-a 52 és vastartalma 9% volt.A szénfelhasználás 3—5%-a a feladott érc súlyának.Áramfelhasználásforgókemencénélmágneses szeparátornál2150 kWh/24 óra520 k\Vh/24 óra.A kísérletek részletes eredményei nem érkeztek meg, a végmeddő, amelynekvisszaszállítását a kiküldöttek kérték — hogy itthon baritkinyerés céljából vizsgálatalá lehessen venni — elcserélődött.A kiküldöttek véleménye szerint a rudabányai pátvasérc mágneses dúsításanagyüzemi szempontból lehetséges, és a tapasztaltak alapján a hazai tervezőkneka szükséges irányítást megadták.A Bányaberuházó Vállalat javaslata alapján 1951 szeptemberében a létesítendődúsítómű technológiájának és gazdaságos megvalósításának megállapítására azOrszágos Tervhivatal öt tagú bizottságot jelölt ki.

A bizottság tagjai:Vécsey Béla a Vasipari Kutató Intézet részéről;ír. Tarján Gusztáv a soproni Műszaki Egyetem részéről;Claus Alajos a KGM vaskohászati főosztálya részéről;Radványi László a KGM vaskohászati főosztálya részéről;Pantó Endre a Bányaberuházó Vállalat részéről.A bizottság irányítása mellett a Bányaberuházó Vállalat a NIKEX-KOMPLEX magyar külkereskedelmi vállalat útján a magdeburgi Krupp—GrusonMűvekkel tárgyalásokat kezdett berendezés szállításáról.Először csak a laboratóriumi kísérleteket rendelték meg. A kísérletek alapjána Krupp—Gruson, újabban Ernst Thalmann-cég a pátvasérc barittartalmára valótekintettel a magnetizáló pörkölést és a mágneses elválasztást javasolta.1951 szeptemberében a személyes tárgyalásra Magdcburgba kiküldött Vécseyés Radványi a létesítendő berendezés nagyságrendjét 1350 t/24 óra nyersvasércbenadták meg. Közölték, hogy a tüzelőanyag 1300 kcal/Nm 3fűtőértékű generátorgáz.A generátortelep belföldön készül.Az ETW (Ernst Thálmann Werke) a megrendeléstől számítva 18 hónaposszállítási határidőt ígért, azonban a részletes ajánlathoz még egy vasútikocsi pátvasérc-szállítmánytkívánt.1951. október 3-án az Országos Tervhivatal az érdekelt minisztériumokkalegyüttesen eldöntötte hogy a rudabányai vasércdúsítóművet fel kell építeni.A pátvasérc-szállítmányok 1951. október 15-én és 1952. január 16-án, míg azugyancsak üzemi kísérletre szánt barna vasérc 1951. december 8-án érkezett Magdeburgba.Az üzemi kísérleteket Magdcburgban 1952. március 19—22dg folytatták le,ahol Vécsey Béla és Radványi László, a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium részérőlpedig Podányi Tibor volt jelen.A kiszállított pátvasérc elemzési adatait a 25. táblázat közli.A fenti adatokból és a II/l. fejezet 7. táblázatának átlagos évi pátelemzésadataiból megállapítható hogy az összes lényeges alkatrészek mennyisége és arányaigen nagy határok között változik. Igen jellemző, hogy ugyanazon anyag mégerősen átlagolt és elkevert mintái is nagy eltérést mutatnak.Az 1951. október 15-i minta igazolja hogy az átlagos barittartalmúnak véltküldemény valóságban csak 0,04% barítot tartalmazott vagyis a szemre való válogatássalbaritdús anyag nem nyerhető.A magdeburgi kísérleteknél az ércet 30 mm-en aluli szemnagyságra aprítottákés megállapították, hogy ez a szemnagyság a pörkölés követelményeinek teljesenmegfelel.A kísérleti pörköléshez az ETW-nél kis forgókemencét használtak, amelynekméretei a következők:A kemencében. 4000 kcal/m 3hossza5000 mmbelső átmérője400 mmlejtése 3%fordulatszáma38/percfűtőértékű városi gázzal tüzeltek.A legmagasabb pörkölési hőmérséklet 915 C° és 770 C° volt.

MAGDEBURGI DÚSÍTÁSI KÍSÉRLETEK 39325. táblázat1951. X. 15Ózd%1952. 1. lűÓzd% a%1952. I. 16D%c.%Si0 2 8,74 6,27 7,94 6,58 7,27Fe a0 3'2,00 1,86 — . — —FeO 29,85 36,31 — — —•MnO 1,48 1,04 •—- — —ALO a 1,49 1,06 2,80 3,05 2,40CaO 9,05 1,91 2,92 2,14 2,70MgO 9,30 7,36 7,96 7,48 7,86Összes S .... - l,ffl 2,81 1,11 2,12 1,45BaSO t 0,04 11,27 2,68 9,5(1 4,78CuO 0,29 0,11 — — —0,07 0,05— — —3Izzítási veszt 35,02 28,14 — — 29,60Összes Fe 24,60 29,52 31,30 29,60 29,80Fe UI 1,40 1,30 — —Fe II 23,20 28,22 — — • —Mn 1,15 1,50 0,64 0,R8 0,63Cu 0,23 0,09 0,36 0,28 0,32 'P 0,03 0,02 0,05 0,04 0,04Ti — — 0,04 0,05 0,05A második és harmadik oszlop ózdi elemzés, az a, b és c pedig a tnagdeburgi elemzés a küldött vasútikocsi két részéről és az azokból készített átlagolt minta adata.A pörkölési veszteség 34,5%.A mágneses elválasztást dobszeparátorral végezték.Az elválasztásra kerülő anyag szemnagyságeloszlása az alábbi volt:30-15 mm 8,0%15-8 mm 17,3%8-2,75 mm 32,4%2,75-0 42,3%•' 100,0%A mágneses elválasztás e szemnagyságok szerint külön-külön történt. A nemmágneses középtermek 1 mm-nél kisebbre volt aprítva és kétszer újból szeparálva.A kísérlet jól sikerült. A végmeddő 10%-on aluli Fe-ot tartalmazott. A dúsítottérc Fe-tartalma 48,2%, a fémkihozatal 96% volt. Egyszeri utóelválasztással a végmeddő16% Fe-ot tartalmazott.Ugyanezen alkalommal barnavasérccel is végeztek dúsítási kísérletet, azonbanennél a végmeddo egyszeri utóelválasztás után 24% Fe-ot tartalmazott s a fémkihozatalcsak 83,3% volt, így ezzel tovább nem foglalkoztak.1952. április 1-én megszűnt a Bányaberuházó Vállalat. Beruházási feladataita Bányászati Trösztök vették át. A vasércdúsító ügyeit továbbra is Pantó Endreintézte, előbb a Bányászati Aknamélyítő Trösztnél, majd a Bánya- és EnergiaügyiMinisztérium önálló ércbányászati osztályán.A dúsítómű helykijelölési eljárása 1952. április 22-én befejeződött. Tervcéljátaz Országos Tervhivatal május 19-én jóváhagyta.

1952 júliusában Vécsey Béla, Radványi László, Szeles László és Podányi Tiborismét Magdeburgba utaztak kiegészítő kísérletek lefolytatására és a berendezésmegrendeléséhez szükséges műszaki tárgyalásokra,E kísérletnél a márciusi megmaradt vaspátot használták fel. A kísérlet a féltermékdobómalommal való aprítását figyelte meg 50%-os kihozatallal. A dúsítottérc Fe-tartalma 49%, a fémkihozatal 94 9% volt.A berendezés megrendelésének tárgyalásakor megállapodtak abban, hogy azelőtervtől eltérve a két lépcsőben tervezett előaprítás helyett — amelyet pofástörővelés Symons-törővel gondoltak megoldani —- csak egyfokozatú, ütőhatásúhengeres aprít ót fognak alkalmazni.Az ellenőrző számításokkal megállapították, hogy a pátvasérc pörköléséhez450 kcal szükséges.Az ezen magdeburgi kísérlet anyagaiból hozott hat próbát Ózdon részletesenmegelemeztek. A hat próba a következő:1. A 0—2,75 mm-es mágneses termék.2. A 0—2,75 mm-es nem mágneses termék.3. A 2,75—8 mm-es mágneses termék.4. A 2,75—8 mm-es nem mágneses termék.5. A 0—2,75 és 2,75—8 mm-es dobómalomban aprított és utánszeparált 50—50%-os arányú mágneses termék.6. Az 5. pontban említett termék végmeddője.A feldolgozott nyerspát összetételét az előző táblázatban c jellel megadottelemzés mutatja.Az 1952 júliusi magdeburgi pörkölési és dúsítási kísérlet mintáinak részleteselemzését a 26. táblázat mutatja.A tervezés meggyorsítása céljából a Kohóipari Tervező Iroda egyik tervezőmérnöke \ x j thónapig Magdeburgban készítette az elrendezési rajzokat.26. táblázat1.%2_%3.%4.%5.%6./oSLOj 8,26 23,07 9,77 15,25 12,08 29,34Fe 30 3 56,84 27,79 60,29 45,86 50,34 12,65FeO 12,23 8,26 8,38 7,87 10,06 6,091,19 2,13 0,99 1,67 1,60 2,76MnO 3,05 1,60 3,10 2,42 2,48 0,85CaO 1,27 6,23 1,25 4,34 3,15 10,20MgO 11,66 8,23 12,38 10,85 10,98 6,92BaSO< 2,61 15,67 2,75 9,46 4,56 20,73BaO 1,47 2,16 — — 2,15 1,49Összes S 1,05 4,01 0,75 2,17 1,71 5,13P tO s0,02 0,04 0,02 0,02 0,02 0,07CuO 0,34 0,39 0,26 0,30 0,35 0,40COj 0,31 0,84 0,21 0,88 0,37 1,9449,27 25,86 48,68 38,20 43,03 13,58Fe II 9,51 6,42 6,51 6,12 7,82 4,73Fe III 39,76 19,44 42,17 32,08 35,21 8,85Mn 2,36 1,24 2,40 1,88 1,92 0,65P 0,01 0,02 0,01 0.01 0,01 0,03Cn 0,27 0,31 0,21 0,24 0,28 0,32

A kísérletek alapján az Országos Tervhivatal a Kohóipari Tervező Iroda általelkészített tervfeladatot előzetesen 1952. október 10-én, véglegesen 1953. január2-án jóváhagyta.A dúsítómű építése — nem számítva a tervezéssel kapcsolatos terepfelvételtés talajvizsgálatot — 1952. november 18-án kezdődött.Az első kivitelező, a Betonútépítő Vállalat ekkor kezdte meg a területrendezésiés mélyépítési munkákat.A szokatlanul nedves ősz hatására a dúsítómű eredetileg kijelölt helyén a talajtúlságosan átnedvesedett és felületén csúszások jelentkeztek. Az Uvaterv mintmélyépítési tervező vállalat javaslatára 1953 májusában a Kohászati Minisztérium— amelyhez az ércbányászati iparág ekkor tartozott — az Országos Tervhivataljóváhagyásával a mű telepítésére az eredeti helytől D-felé 400 m-rel távolabb esődomboldalt jelölte ki.Az építkezés tervei lassan készültek. A vasércbánya a létesítés feladatávalcsekély beruházási létszám miatt nehezen tudott megbirkózni.A kohászati miniszter 1953. április 21-én önálló beruházási vállalat létesítéséthatározta el.A munkálatok létszámhiány és a mű változott helye miatt nehezen indultaks így 1953-ban csak a felvonulási rakodóvágány építése, az Ormos-patak szabályozása,a területrendezési földmunka és a magasépítő vállalat felvonulási lakótelepekészült el.Az ETW-tŐl megrendelt külföldi gépek 1953 őszén és 1954 elején megérkeztek.A külföldi készítésű forgókemencékhez 206,4 t hazai gyártású acéllemezt szállítottakki.A leszállított gépek: láncosadagoló, forgókemence, hűtődobok, vibrátorok,füstgázportalanító, forgótányéros adagoló, kétsíkú darabosérc-osztályozó rosta,mágneses szeparátorok, dobómalom és ütőhatású hengerestörő.Az építkezés megfelelő lendületet csak 1954-ben kapott, azonban a várt eredményekelmaradtak, mert kormányrendelkezésre 1954 júliusában a munkát leállították.A leállítás miatt csak a szendrői vízvezeték és a legfontosabb állagmegóvásimunkák folyhattak, a kivitelező vállalatok fokozatosan levonultak. 1954 őszénaz önálló beruházó vállalat is megszűnt.Az Ércbányászati Igazgatóság érdeme, hogy a műszaki tervdokumentációkészítése változatlanul napirenden maradt.1955 márciusában a Minisztertanács a dúsítómű építkezésének újbóli megindításátrendelte el. Az év közben kapott engedély alapján igen nehéz volt azépítkezést ismét beindítani, de az év második felében mind erőteljesebben indult meg.Bár a magasépítésekkel kapcsolatos létszámhiány nem tette lehetővé a tervezettmunkák ez évi elvégzését, mégis a nagy 100 m-es kémény, a földből gyorsankinövő technológiai épületek (6. ábra) már biztató előjelei a pár éven belül megindulóhatalmas műnek, amely a vasércbánya jövőjét és a hazai vasércek nagyobbmérvű felhasználását teszi majd lehetővé.A mű három részre oszlik:a) magnetizáló pörkölő;b) mágneses elválasztó;c) barit kinyerőmű.

6. ábra. A vasércdúsító építése 1555 végén

y. ábra. A vascrcdúsitó törzsfája

Az első két rész építése folyik, míg a harmadik rész tervfeladatának előkészítőmunkáin dolgoznak.A vasércdúsító működésének törzsfáját a 7. ábra mutatja, s ez a következő:A rudabányai altáróból a vegyespátvasércet 500 mm-es nyomtávú villamosvontatású pályán két m 3 -es csillékben szállítják az ércelőkészítőműhöz.A dúsítómű kisvasúti pályaudvarán körbuktató üríti az ércet a 150 m 3 -es tartályokba.A tartályokból láncos adagolóval kerül az érc a rostára, ahonnan a 30 mm-nélnagyobb darabok az ütőhatású hengeres törőműbe jutnak, amely azt ugyancsak30 mm-en aluli szemnagyságúra aprítja. Az így aprított nyersércmennyiség atárolóba kerül.A tárolóból tányéros adagoló bocsátja az anyagot a szállítószalagra, amely aforgókemence adagolócsövébe továbbítja azt.A kemencében az ércet az ellenáramú füstgáz megpörköli.A füstgáz által elragadott por a porleválasztó ciklonokban gyűlik össze. Azösszegyűlt port szállítócsiga továbbítja az elevátorba, amely a port visszaadja akemencébe, esetleg a baritkinyerőműbe.A portalanított füstgázokat ventillátor nyomja a 100 m magas kéménybe.A forgókemencéből kijövő anyag a forgó hűtődobba, majd lengővályún keresztül50—70 C° hőmérsékletű állapotban a kétsíkú rostára kerül, ahol 0—2,75 mm,2,75—8 mm és 8 mm-en felüli részre osztályozzák.A 8 mm-nél nagyobb szemeket a Ganz hengeres törő 8 mm-en alulira aprítja.Az osztályozott rész mágneses dobelválasztókba kerül, amelyek vasban dúsércre és középtermékre bontják.A középtermék az örlőépületbe kerül, ahol a dobómalom 1 mm-en aluli szemnagyságraaprítja. -Az így kapott anyag utómágneses elválasztásra kerül, ahonnan az előzőlegleválasztott dúsított anyaggal együtt szabványos nyomtávú vasútikocsik szállítjáka kohóművekbe.A keletkezett végmeddőt baritkinyerésre használják fel, míg a dúsított 8 mm-enaluli szemnagyságú ércet a kohóknál Greenawalt vagy Dwight — Lloyd berendezésseldarabosítják.Az anyagtovábbítását a műben 46 db gumiszalag összesen 2920 fm hosszban lát j a el.A mű feldolgozásának ellenőrzésére önműködő szalagmérlegek és mintavevőkkerülnek beépítésre.A berendezések által és kézzel vett mintákat a bányaüzem központi laboratóriumábanelemzik.A hőközlést borsodi barnaszénből, Koller-generátorral előállított gáz elégetésévelnyerik.Az évi 400 000 t pátvasérc feldolgozására méretezett mű átlag 24% Fe-tartalmúércből előzetes számítás alapján 173 000 t 49%-os vagy 200 000 t 44% Fe-tartalmúdúsított ércet termel.A berendezés tervezésekor az előzetes kísérletekből indultak ki. A laboratóriumiés kísérleti eredmények azonban sohasem adnak és adhatnak teljesen kimerítő ésmegnyugtató választ a mű végleges működésére, mert nem adják meg a részletesbeállítás és a folyamatos nagyüzem lehetőségeit.Magyar vonatkozásban a vasércpörkölő forgókemence, a magnetizáló pörkölés,a mágneses elválasztás csak irodalomból ismert eljárások. Nagyobb üzemi kísér-

letet a tervezés és megrendelés előtt lefolytatni nem lehetett, mert a Szovjetunióbanés a népi demokratikus államokban ilyen mű létezéséről és üzemben tartásáróltudomásunk nem volt.A Kohóipari Tervező Iroda és jogutódja a Kohó- és Gépipari MinisztériumTervező Irodái úttörő munkát végeztek e mű megtervezésével; bőségesen merültekfel ui. olyan problémák, amelyeknek megoldásához nagyüzemi gyakorlati tapasztalatokralett volna szükség.Ilyen problémák a következők;1. a magnetizáló pörkölés folyamata pátvasércnél és a kemence várható ténylegesteljesítménye;2. a pörkölt érc gazdaságos hűtése"3. a várható S2állópor mennyisége és a porciklon működése a várható füstgázhőmérsékleten;4. a gazdaságosság kérdése a várható karbantartási költségekkel kapcsolatban.1. A magnetizáló pörkölést a kevésbé paramágneses vasércekhez azért alkalmazzák,hogy az erős mágneses mezejű, tehát nagy üzemköltségű elválasztás helyettgyenge mágneses mezejű és tökéletesebben elválasztó kisebb üzemköltségű szeparátoroklegyenek használhatók.Céljuk 600—650 C° körüli hőkezeléssel mesterséges magnetit, barna ferromágnesesvasoxid (maghemit Fe 2O sy) vagy különböző ferritek — amelyeknekáltalános képlete RO - Fe 20 3— előállítása.A karbonátok magnetizáló pörköléséhez kb. fele mennyiségű tüzelőanyag szükségesés túlredukálásuk nem oly kényes feladat, mint a vörös- vagy barnavasérceknél,amelyeknél előfordul, hogy az ún. redukáló pörkölés után az anj'ag visszaoxidálódikés hűtés alatt Fe 20 3a keletkezik, amelynek csekély a mágnesessége,s emiatt elválasztásakor a vasveszteség erősen megnövekedik.A szükséges pörkölési hőmérséklet a magnetizáló pörkölés gazdaságosságaszempontjából igen nagy jelentőségű, s ezért nemcsak Vécsey Béla [7] laboratóriumikísérletei, hanem a Vasipari Kutató Intézet Habicht-készülékének diagramjai,melyek a szénsav kiválást 542 C° körül jelzik és a differenciális termikus vizsgálatok— amelyeket Fóldvdry Aladárné a Földtani Intézetben végzett — igazolják,hogy a szénsavkiválás 545 — 590 C° között a rudabányai vaspátnál teljesen befejeződik.A ferrooxid ferritté oxidálódása mint exotermikus, vagyis hőfejlődéssel járóvegyi folyamat a DTA diagram szerint 650—670 C° körül megy végbe.A kísérletek nem hoztak semmiféle bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy apörkölt pátvasérc hűtésénél redukáló vagy semleges atmoszférának kell lennie.A magdeburgi kísérleteknél az anyag a levegőben hűlt ki. Azt hogy a rudabányaipörkölt pát levegőn való hűtése a mágneses szuszceptibilitást milyen mértékbencsökkenti, csak a berendezés próbaüzemétől várható. A kemence várható teljesítményétferritek keletkezésével kapcsolatos exoterm reakció is kedvezőbbé teszi,2. Az érchűtés problémája szervesen kapcsolódik a pörkölt pát esetleges visszaoxidálódásánakkérdéséhez. A friss levegővel végzett hűtés helyett legcélszerűbbneklátszik a közvetett hűtés, főképpen olyan eljárással, ahol a kemenceköpenynem permetező vízhűtéssel, hanem közvetett hűtővíz áramoltatásával a hulladékhŐfelhasználását és a gazdaságosság növelését lehetővé tenné.3. Igen kérdéses a várható szállópor mennyisége is, amelyet nem lehet a kiskísérleti kemencék adataiból következtetni, de aminek nagysága a kiegészítő berendezéseknagyságrendje szempontjából fontos.

8. ábra. A dúsító épületelrendezési rajza1 Csillcbuktató torőmfl; 2 Tárolóbunker, hűtöépületj 3 Fűtöépület; 4 Adagolóépület; 5 Utótörő, osztályozó őrlő; 6 Mágneses szeparáló épület- 7 Vairontöltőepulet; 8 Meddóbunker; 9 Széntároló; 10 Generátor és kazánház; 11 Mészülepítő; 12 Salakbunker; 13 Műhely; 14 Gumijavítómühely; 15 Raktár; 16 Építő- éstűzveszélyes anyagok raktára; 17 Transzformátorállomás I.; 18 Transzformátorállomás II.; 19 Irodaépület, porta. '

• 9. ábra. A dúsító távlati képe. (Foto Iparterv)

4. A gazdaságosság kérdése a tervezés legkényesebb pontja. A szakirodaloma forgókemencével végzett magnetizáló pörkölést mint drága előkészítési módottartja nyilván, nemcsak a nagy hőenergiafogyasztás, hanem a jelentős karbantartásiköltség miatt.A rudabányai érc bázisossága, könnyű redukálhatósága, viszonylagosan kedvezőtermelési költsége, az ózdi és diósgyőri kohókhoz való közelsége az érc megbecsülésétindokolttá teszi. Belföldi vasércvagyonunk csekély volta ugyanekkor parancsolóanírja elő a nagy vasvesztes éggel járó előkészítési módok mellőzését.Minél jobban csökkenthető a vasveszteség és növelhető a dúsítás gazdaságossága,annál kisebb Fe-tartalmú ércek feldolgozása válik lehetővé, és hazai feldolgozhatóérevagyonunk mennyisége annál inkább növekedik.A vasércdúsító megépítése után döntő jelentőségű á baritkinyerőmű megépítéseés üzembehelyezése, mert a gazdaságosságát ez fokozza.A baritkinyerőmű technológiai eljárását és elvi törzsfáját, továbbá az eztmegelőző kísérleteket Tarján Gusztáv ismerteti.Ehelyütt csupán annyit említünk meg, hogy a laboratóriumi kísérleteinkbőlnyert barittal a Metallokémia vállalat 1953 — 54 januárjában kísérletet végzett.Megállapította, hogy igen kedvező koksz felhasználást biztosított, és egyes külföldibaritszállítmányokkal vetélkedő minőséget szolgáltat. Előírásuk, hogy a barittartalomlegalább 92% legyen, ami a kidolgozott technológia szerint elérhető.Ha a szállópor, amelyben szétpattogzása következtében a barit legjobbanfeldúsul, miként az előzetes kísérletek is mutatták, kevéssé pörkölődött meg, sígy a vastartalom eltávolítása szempontjából újabb magnetizáló pörkölés szükséges,akkor arra a fhiidizációs eljárás kiválóan megfelel.A vasércdúsftó elrendezésének helyszínrajzát a 8. ábra, távlati képét a tervezőiroda rajza szermt a 9. ábra tünteti fel.A további tervidőszak komoly feladata a dúsítómű építésének befejezése.A dúsítómű gazdaságos üzeme a rudabányai vasércbányászat további fejlődésénekalapfeltétele. Nehéziparunk szempontjából fontos hogy a próbaüzem s ennekalapján a termelőüzem mielőbb meginduljon, és kialakuljon ennek üzemviteléhezértő lelkes műszaki gárda, akik a még nyitott kérdések megoldásával a 75 évesnagyüzemű bányászat további erőteljes fejlődését a gyengébb minőségű pátvasércekkívánatos dúsításának megoldásával biztosítják.I R O D A L O M ÉS FORRÁSMUNKÁK1. Guckler Győzi: Rudabánya vidékének bányászati fejlődése. Földtani Értesítő 1889. évi 37. sz.2. Edvi Illés Aladár: A magyar vaskőbányászat és vaskohászat. 1 900.3. Lázár Béla: Osztályozási, pörkölési és darabositási kísérletek rudabánya ivaspáttal Rozsnyóbánvánés Oláhpatakon. 1937. Kézirat.4. Kármán Dezső: Rudabányai pátvasérc tömörítési kísérlete kurityáni barnaszénnel a sajóházai Greenawaltberendezéssel. 1938. Kézirat.5. Kármán Dezső: Pörkölési kísérletek kurityáni barnaszénnel, 1939. Kézirat.6. Szele Mihály: A hazai ércek feldolgozási lehetőségei. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közleményei. 195).7. Vécsey Béla: A rudabányai érc előkészítése. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közleményei. 1951.8. Pánté Endre: A rudabányai vasércdúsitás melléktermékeiből végzett baritkinyerési kísérletek tapasztalataiés eredményei, 1953. Kézirat,9. Tarján Gusztáv: Barit termelése a rudabányai pátvasércből. MTA. Műsz. Tud. Oszt. Közelményei.XIII. kötet. 1954.10. Pantó Endre: A világ vasércvagyona és a Vasércelökészités újabb eljárásai. MTI előadássorozatából3121. sz. 1955, Kézirat.

A RUDABÁNYAIÉRCELŐKÉSZÍTÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEIDr. Tarján Gusztáv akadémikusRudabányán a triászkori guttensteini dolomit metaszomatizálódott ankerittá,szideritté (Fe-, Ca-, Mg- karbonátokká). A később felnyomult oldatok barittalés kovasavval impregnálták az érctömzsöt, és szőtték át annak hasadékait. A bariteloszlása rendkívül egyenlőtlen. Aránytalanul felszaporodik a páttestek szegélyén;az érctest belsejében hintve, fészkekben vagy erek mentén alkot különbözőfeldúsulásokat. Szemnagysága igen változatos, rendkívül finom eloszlástóltöbb cm-es kristályos halmazokig mindenféle átmenetet megtalálunk. A kvarcegyenlőtlen eloszlású, olykor önálló foltokban, de legtöbbször barit kíséretében,avval igen finomszemű Összenövésben van jelen.Vékonycsiszolatok vizsgálatából kiderült, hogy a vasoxid 1 mikronnál kisebbszemcsenagyságú kvarc- és barit szemcsékkel van impregnálva, de a 0,2—0,5 mm-eskvarcszemekben — amelyek több száz, 1 mikron nagyságrendű szemcséből tevődnekössze — szintén van 1 mikron körüli baritbehint és. Koch Sándor a rudabányaibaritban 1,6—23,5% között változó Si0 2-tartalmát talált.A szegélyek anyaga a vaspáttömzsök belsejének anyagától élesen elütő összetételű.A típusos pát barit- és szulfidtartalma messze lemarad a nagyobb átlagokbarit- és szulfidértékei mögött. Az 1. táblázatban látjuk a pátvasérc évi termelésiátlagának és 212 résmintának együttes elemzési adatait, valamint a résminták60 szegélymintájának és 152 belső mintájának átlagos elemzési adatait. A szulfidkénaz átlagércben 0,1—0,2%, a baritos pátszegélyen 0,21—3,02% kőzött változik(az átlagérc pirit-, kalkopirit- fakóérc-, galenittartalma együttesen 1% alatt van).1. táblázatSLO, Fe BaSO,Évi termelési átlag 7,69 24,8íi 13,385,48 26,76 11,7660 szegélvminta 5,76 24,53 26,17152 belső résmjnta 5,36 27,62 6,08Mindezek az adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy a baritnak a rudabányai pátvasércbőllithopon gyártására is megfelelő tisztaságban való kitermelése nem könnyűelőkészítési feladat.A rudabányai ércekkel az Érc- és sz éne lő készít éstani tanszék számos vizsgála-2«* — 2/6 s

tot végzett. E vizsgálatok részben a Fe dúsítására, részben a barit kinyeréséreirányultak, s azokat — a Vasipari Kutató Intézet által végzett és a Magdeburgbanlefolytatott laboratóriumi és félüzemi kísérletek eredményeivel is kiegészítve —a következőkben ismertetem.1. 1942-ben pörköletlen és pörkölt pátvasércekkel végeztünk mágneses szeparációskísérleteket. E vizsgálatok főbb eredményei:A nyerspátot 2 mm alá aprítva a 0,06 mm-nél finomabb (21 súly %-nyi) részeltávolítása után nagy mezőerősségű száraz mágneses szeparálással az alábbi eredménnyelsikerült dúsítani:Süly Fe % Fe-kih.78,5 34,7 • 92,621,5 10,2 7,4100,0 20,4 100,00,75—0 06 mm-es nyerspátot hideg villamos kemencébe helyezve és különbözőmagas hőmérsékletig hevítve, az izzítási idő (perc) és az izzítási veszteségek azalábbiak voltak:330 450 550 650 700 750 785Izz. idő perc12162027313942Izz. vesKt. %0,200,150,967,6521,726,728,4A 650°-nál magasabb hőmérsékletű termékek erősen mágnesessé váltak. Ezeketkülönböző mezőerősség (áramerősség) mellett szeparálva, a kihozott mágneses részsúly%-át a 2. táblázat tünteti fel.2. táblásatAmp.a só* 700°Kumulatív süly %750" 785°0,01 2,7 7,7 9,0 12,40,03 8,1 39,6 50,4 53,80,11 23,1 66,8 74,6 78,10,40 39,8 77,0 80,2 83,11,80 95,1 98,3 98,7 99,1Különböző szemnagyságú nyerspátot 820 C°-ig emelkedő hőmérsékleten pörkölvea következő eredményt kaptuk:mm + 2 2—t 1—0,75 0,75—0,3 0,3—0,06 —0,06 ÖsszesIzz. veszt. 30,9 29,3 26,5 29,9 27,0 22,5 27,0

Az izzítási veszteség tehát legnagyobb a legdurvább osztályban, legkisebb alegfinomabb osztályban. Ennek a jelenségnek oka nyilván az, hogy — a barit kisebbszilárdsága miatt — legtöbb sziderit, illetve C0 2van a legdurvább és legkevesebba legfinomabb osztályban. Pörköléskor kb. 575 C°-ig erős ropogás hallható. Ezta barit szétrepedése, dekrepitálása okozza. A durvább osztályok pörkölése utána bennük található finom por zöme úi. barit (de marad vissza szemcsés állapotbanis elég sok barit). Pl. az 1—0,75 mm-es osztály pörkölésekor az alábbi összetételűszitaosztályokat kaptuk:mm Súly % Fe % Fe-kiH.i—0,3 90,0 41,24 94,40,3—0,1 4,3 29,67 3,2-o,i 5,7 16,24 2,4100,0 39,32 100,0Bizonyos mérvű dúsítás tehát a finom pornak a pörkölt pátból való eltávolításávalis elérhető*.A 2 mm alá aprított pörkölt pát szemnagyság szerinti összetételét a 3, táblázattartalmazza.3. táblázatmm Súly % Fe %2—1 14,33 42,551—0,75 11,50 39,320,75—0,3 23,15 41,850,3 —0,06 28,30 38,430,06—0 22,72 30,672—0 100,00 38,16A 0,00 mm-nél finomabb 22,72 súly%-nyi rész kiszitálása után a mágnesesszeparálás 50% Fe-tartalmú koncentrátumot 57,8 súly%-kal és 92,7% Fe-kihozatallal(a meddő Fe tartalma 11,77%); vagy 47,5% Fe-tartalmú koncentrátumot82,1 súly%-kal és 96,6% Fe-kihozatallal (meddő Fe-tartalma 7,67%) adott.Mind a nyerspát, mind a pörkölt pát mágneses előkészítése igen jó eredménnyelvolt tehát elvégezhető ezzel az 1942, évi mintaanyaggal. A nyersércnek, valaminta nyerspát és pörkölt pát szeparálásakor kapott legnagyobb Fe-tartalmú koncentrátumoknak,illetve a pörkölt pát szeparálásakor kapott legkisebb Fe-tartalmúmeddőterméknek az elemzési adatait a 4. táblázat tartalmazza.A nyersércnél és a két koncentrátumnál a Fe : Mn: MgO arány sorban 100: 5,2::28,2; 100:5,5:23,2 és 100:5,0:23,3, azaz kb. ugyanakkora marad. Feltételezhető,* Tarjon—Páify; Otsüadka zseleziiili rud mesztorozsgyenyija liuuabánya v tjazsotoj sscuszpenzii.Acta Tcchnlca, Tom. III., Fasc. 3—4., 1952.

4. táblázatTermék Fe % Mn % BaS0 4% SlO a% MgO % CaO %28,12 1,47 9,94 3,46 7,94 3,39Nverspát koncentrátum 35,42 1,93 0,61 2,50 8,24 0,60Pörkölt pát konc 51,97 2,62 2,88 4,15 12,18 1,30Pörkölt pát meddő 6,11 0,24 54,50 5,19 5,53 10,80hogy ennek oka az, hogy a szideritben a Fe mennyiségnek 5,0— 5,5%-át kitevőMn és kb. 23%-át kitevő MgO (=14% Mg) izomorf elegyként volt jelen. Eszerinte mintaanyagban a tiszta sziderit" kb. 37,5% Fe-, 1,95% Mn-, 5,25% Mg- és55,3% C0 2-tartalmú lehetett. A koncentrátumok nagy Si0 2-tartalma valószínűvéteszi, hogy a kovasav zöme nem önálló kvarcerek alakjában, hanem finom impregnációkéntfordult elő az ércmintában.2. A rudabányai pátvasércben előforduló karbonátok (sziderit, magnezit, dolomit,ankerit, kalcit) közül a FeC0 3-nak FeO + CO a-re való bomlása semleges vagygyengén redukáló atmoszférában már 300 C° hőmérsékleten megkezdődik.Levegőtől elzárt térben a FeO magnetitre és fémvasra bomlik: 4 FeO = Fe 30 4+ Fe.Ha a pörkölt forró érc 500 C° hőmérséklet alá C0 2tartalmú füstgázban hűl le, abomláskor keletkező Fe is az erősen mágneses Fe 30 4-gyé alakul át. A MgC0 3bomlása400 C° fölött, a dolomité — Összetételétől függően — 400 — 540 C° hőmérsékletenmegy végbe, a CaC0 3bomlása csak 900 C° hőmérséklet fölött kezdődik. A BaS0 4bomlása 1050—1100 C° hőmérsékleten megy végbe; a barittartalmú pátvasércekpörkölésének tehát, ha a baritot is ki akarjuk nyerni, ennél alacsonyabb hőfokonkell megtörténnie.A pátvasércben előforduló karbonátok bomlása — a kalciumkarbonát kivételével— 300—540 C° hőmérsékleten megy végbe. A Vasipari Kutató Intézetbenvégzett laboratóriumi kísérletek szerint 5 mm szemnagyságúra aprított rudabányaipátvasérc 1 óra alatt 550 C° hőmérsékleten szénsavtartalmának kb. 75%-át, 650 C ö -onpedig 100%-át elveszítette (a vizsgált szideritminta tehát szabad kalciumkarbonátotnem tartalmazott). Eszerint a karbonátok felbontása (=a szénsavtartalom eltávolítása)céljából az ércet fölösleges 550—650 C° feletti hőmérsékleten pörkölni. A vaskarbonátfelbomlásával keletkező vasoxidok maximális mágneses permeabilitásaszintén 550—650 C° hőmérsékletű, gyengén redukáló gázatmoszférában történőpörköléssel és 500 C° alá C0 2-tartalmú gázáramban való lehűtéssel volt elérhető,ámbár a levegőn lehűlt érc mágneses permeabilitása is megfelelő volt, mert a vasoxiduloxidekkor az ugyancsak erősen mágneses y-vasoxiddá alakult át.így pl. a Vasipari Kutató Intézet által részint oxidáló, részint redukáló atmoszférában- 20% izzítási veszteséggel — pörkölt 23,9% Fe, 45,5% BaS0 4tartalmúpörkölt érc mágneses szeparálásakor az oxidáló gázáramban pörkölt ércből 93%vaskihozatallal 32,38% Fe-tartalmú koncentrátumot, a redukáló atmoszférábanpörkölt ércből 96% vaskihozatallal 35,8% Fe-tartalmú koncentrátumot kaptunk.A meddő az előbbi esetben 5,8% Fe-, 79,08% BaS0 4-, az utóbbi esetben 3,74% Fe-,77,76% BaS0 4-tartalmú volt. A Vasipari Kutató Intézet Diósgyőrben félüzemikísérleteket is végzett. Az 5 mm szemnagyságra aprított 6,9% Si0 2-, 23,6% Fe-,29,1% BaS0 4-tartalmú pátvasércet 1,2 0 X 10,8 m-es forgódobos, gáztüzelésű kémen-

ccbcn gyengén redukáló atmoszférában 650 ± 15 C° hőmérsékleten pörkölték, ésmágneses dobszeparátorral dúsították. Az anyag kb, l x / 4óráig időzött a kemencében;az izzítási veszteség átlagosan lá,5% volt. 14 dúsítási kísérletet végeztek, mindenkísérlethez kb. 2—2 t ércet használtak fel. 55-58% súlykihozatallal 40—42%Fe-, 7—9% BaS0 4-tartalmú koncentrátumot 80—85% vaskihozatal mellett kaptak;a meddő 3,8-7,7% Fe-, 45-67% BaS0 4-tarta3mú volt.3. 1949-ben átlagos összetételű és baritdús pát vasércekkel végeztünk mágnesesszeparációs kísérleteket.Az áílagércel szétszitálva és 740°-on pörkölve az 5. táblázatban feltüntetettadatokat kaptuk. Az átlagos izzítási veszteség 24,7% volt; a kisebb barittartalmúdurvább osztályoké itt is nagyobb (pl. a 7—3 mm-es osztályé 30,6%), mint a baritbangazdagabb finom osztályoké (a—0,2 mm-es osztályé 19,3% volt).3, táblázatIII III Súly % Fe % BaSO, %Fe-Kakihozatal%+ 7 57,76 23,17 9.11 47,89 04,45. 7—3 19,62 36,28 4,93 25,45 11,843—1 12,02 33,83 6,61 14,52 9,791—0,5 4,50 32,08 8,06 5,16 4,450,5—0,2 2,65 33,09 11,13 3,14 3,62—0,2 3,45 31,21 13,81 3,84 5,85100,00(Nyers:27,9721,108,156,14)100,00 100,00A 6. táblázat feltünteti az egyes szitaosztályok pörkölt anyagának mágnesesszeparálásakor kapott termékek súly %-át és minőségét. A mágneses termékekFe-kihozatalát és a nem mágneses termékek baritkihozatalát is feltünteti a táblázat.A 7. táblázat az összesített anyagra vonatkozó adatokat tartalmazza.A baritdús anyag összetételét pörkölés után a 8. táblázat tünteti fel.A —0,2 mm-es osztályban van az összes Fc 14,3%-a és az összes barit 56,3%-a,A 0,5 mm-nél durvább osztályok súly%-a 58,67%; az összes Fe 74,2%-át és azösszes barit 22,5%-át tartalmazzák. A 0,2 mm-nél durvább osztályok mágnesesszeparálása a 9. táblázatban feltüntetett eredménnyel járt.A nem mágneses részt 0,2 mm alá Őrölve és egyesítve a pörkölt anyagnakmágneses szeparálásra nem került, 0,2 mm-nél finomabb osztályával, az eredetipörkölt anyagra mint 100%-ra vonatkozó 37,3 súly % 7,99% Fe-, 46,70% BaS0 4-tartalmú termékhez jutottunk, amely a nyersanyag baritmennyiségének 86,1 %-áttartalmazza. Ezt flotálással és mágneses szeparálással dúsítva a 10. táblázatbanfeltüntetett eredményt kaptuk.Az 1,08% Fe-, 88,60% BaS0 4-tartalmú termék súlya az eredeti (pörkölt)anyag 14,62%-a, s az eredeti anyag baritmennyiségének 61,7%-át tartalmazza.A flotálás gyüjtŐreagense Na-oleát volt. Egyszeri flotálás történt, vagyis a kiflotálthabot nem flotáltuk át tisztítás céljából. Tisztító flotálással 1%-nál kisebb Fe- és90%-nál nagyobb barittartalom — a Ba-kihozatal némi csökkenése árán — mindenbizonnyal könnyen elérhető,

6. táblásaimm Súly % Fe %Fe-kih.Ba-till.+1 72,5515,9311,5228,910,7M1,925,5359,30100,00 23, 1? 9,117—3 87,267,443,302,003—1 81,436,8511,721—0,5 B3,356,799,860,0—0,2 77,868,0014,14—0,2 76,813,010,240,311,64,83,51,1013,5051,1464,05100,00 36,28 4,9339,810,66,01,4414,5437,89100,00 33,83 6,6137,18,46,02,4429,2440,98100,00 32,08 8,0640,511,44,62,2227,9051,16100,00 33,09 11,1336.814.99,86,6832,3443,94100,00 31,21 13,8190,575,196,934,226,095,667,296,450,195,360,690,632,47. táblázatSúly % Fe % BaSO, %Fe-kiliü zalai %Ba-77,3512,461 ü, i U33.810.94,81,89,055,393,44,851,7517,013,869,2100,00 27,97 6,15 | 100,00 100,00E kísérletekből az a következtetés vonható le, hogy a mágnesesre pörköltanyag pormentes része száraz mágneses szeparálással jó eredménnyel dúsítható.A mágneses rész Fe-tartalma 35—40%, 1—2% barittartalom mellett; ugyanekkora nem mágneses rész a kisebb barittartalmú (átlagos) nyersanyagnál 40—60%barit- és 4—6% Fe-tartalmú, a baritban dúsabb nyersanyagnál kb. 60—80%

8. táblázat111111 Sftly % Fe % BaSO,%+ 3 10,33 24,7 9 8,133—1 35,43 25,06 6,941—0,5 12,91 24,95 9,910,5—0,2 13,38 17,04 32,13—0,2 27,95 10,15 40,79100,00 19,79 20,289. táblázatSúly % Fe % BaSO, %Fe-kjhozatal %62,2624,7712,9732,1713,461,503,068,2664,4585,014,20,815,416,668,0100,00 23,53 12,31 100,00 100,0010. táblázatSúly % Fe % BaSO, %FE-Kibozatal %Ba-Ba-60,7739,2315,701,0822,7288,6095,754,2528,3871,62100,00 9,98 48,62 100,00 100,00barit- és 1—2% Fe-tartalmú. A finom por, amelynek a barittartalma már a pörköléskövetkeztében (a dekrepitálás következtében) erősen dúsul, célszerűen nedvesmágneses szeparálással dúsítható; az ekkor kapott nem mágneses termék továbbtisztításapl. flotálással mehet végbe.4. 1950-ben a rudabányai limonitos és sziderites ércek fajsúly szerinti szeparálásátkíséreltük meg a nyersérc nehézszuszpenzióban való ülepítésc útján*.A rudabányai nyersérc főbb ásványai, csökkenő fajsúlyuk szerint: a barit(4,5), a sziderit (3,85), limonit (3,8), ankerit (~ 3,0), dolomit (2,85), kvarc (2,05).Megjegyzendő, a közölt fajsúlyértékek a tiszta ásványokra az irodalomban találhatóátlagértékek; a rudabányai „sziderit" (Fe, Mn, Mg, Ca) C0 3vastartalma kb. 37,5%-tól az ankerit vastartalmáig fokozatos átmenetben csökken; nyilvánvaló tehát,hogy fajsúlya is 3,85—3,0 között a vastartalom csökkenésének megfelelően változik.* Stirling Béla (1949) és Holló Tiborné (19521 a dekrepitálás jelenségének felhasználása alapján javasoltáka baritnak a rudabányai pátvasércböl való kinyerését. AK eljárás a baritdús szesélyanyag különJöveszthetősége esetén kb. 25% baritkjhoííatallal alkalmazható.

Vízben való ülepítéssel vagy szereléssel a baritot a nálánál csak valamivelkisebb fajsúlyú sziderittől vagy limonittól elválasztani gyakorlatilag kilátástalanfeladat; a dolomittól vagy kvarctól azonban a fajsúly szerinti előkészítés szokásos$1 — Yeljárásaival is könnyűszerrel megszabadítható a barit. ülepedési hányadosö 2— ya mértékszáma a fajsúlv szerinti elválasztás könnyű vagy nehéz voltának. Barit4 5 — 1és sziderit esetében vízben {y = 1)-ÖW— = ^>-'^> barit és dolomit esetében2,85 45 _- i ly > 1; az = ülepedési 1,89 e hányados értéke nagysága. s vele Víz a fajsúly helyett szerinti nehézszuszpenziót eljárás lehetősége alkalmazva nő.Pl, 1,8 fajsúlyú nehézszuszpenzióban a barit—sziderit ásványpárra az ülepedésihányados—^ -fg- = 1,32, barit—dolomitra pedig —^ ~ = 2,57.d,oo — l,ö ^,oo — 1,8Az Érc- és szénelőkészítéstani tanszéken sziderites és limonitos ércek különbözőszemnagyságú (5—13, 13—20, 20—40, 40—80 mm) .szitaosztályaival nehézszuszpenziókbanvégzett ülepítési kísérletek során megállapítható volt, hogy ilymódon jobb és gyorsabb fajsúly szerinti rendeződés érhető el, mint tiszta vízbenvaló ülepítéssel. Kis szemnagyságoknál (kb. 20 mm alatt) a kis viszkozitású ésnagy fajsúlyú szuszpenzióban való ülepítés célszerű, nagyobb szemnagyságnál anagy fajsúlyú és nagy viszkozitású szuszpenzióban végzett ülepítés az eredményesebb.A rudabányai nyersérc nehézszuszpenzióban való ülepítéssel egy baritdúsés egy baritszegény s egyúttal vasban feldúsult termékre szét volt választható,kereskedelmi tisztaságú baritos termék azonban ülepítéssel nem volt elérhető.Pl. 28,4% Fe-, 17,7% BaS0 4-tartalmú 7—13 mm-es nyersércet 1,6 fajsúlyú szuszpenzióbanülepítve. 30% súlykihozatallal 47,0% BaSGy, 20,0% Fe-tartalmú baritdúsés 70 súly % 32,0% Fe-, 5,5% BaS0 4-tartalmú baritszegény terméket kaptunk;a baritdús termékbe került a nyersérc baritjának 79%-a és a vasmennyiségének20%-a. Vagy: Baritban dúsabb/32,2% BaSCy, 22,3% Fe-tartalmú 7-13 mm-esnyersanyagnak 1,8 fajsúlyú szuszpenzióban való ülepítése 45 súly % 60% BaS0 4-,10% Fe-tartalmú és 55 súly % 9,5% BaSO á-, 32% Fe-tartalmú terméket szolgáltatott;a baritos termékbe gyűlt a nyersérc baritjának 82%-a, vasmennyiségének20%-a,5. Magdeburgban, az Ernst Thalmann Werke laboratóriumában 1951 októberébenés decemberében végeztek rudabányai nyerspáttal és pörkölt pattal mágneses,szeparációs kísérleteket. 23,8% Fe-, 8,07% BaSOy, 7,21% SiGytartalmú 15-0mm-es nyerspát szeparálásakor, azt négy szita osztályra bontva (10, 6,5, 2,75 mm)végeredményben 74,24 súly % 28,2% Fe-tartalmú mágneses terméket és 25,76súly % 11,2% Fe-tartalmú nem mágneses terméket kaptak. A Fe-kihozatal a mágnesestermékben 87,9%. (A legfinomabb osztály koncentrátumának Fe-tartalma26,3% volt, a többié 31,4—30,6% között változott; a legdurvább osztály meddőtermékének Fe-tartalma 19,4% volt, a többié 9,0-10,2% között változott.)Ugyanebből az ércszállítmányból való 10—6,5 mm szemnagyságú 24,7% Fetartalmúnyerspát szeparálásakor 73,0% súlykihozatal és 88,7% Fe-kihozatalmellett 29,6% Fe-tartalmú koncentrátumot és 10,4% Fe-tartalmú meddőt kaptak.Vagy; 6,5—2,75 mm-es 25,4% Fe-tartalmú nyerspát szeparálásakor 75,6% súly-

A MAGDEBTJRGI DÚSÍTÁSI KÍSÉRLETEK VIZSGÁLATA 411kihozatal és 90,8% Fe-kihozatal mellett a koncentrátum fémtartalma 30,6% Fevolt, a meddőé pedig 9,6%.660 C°-on való pörkölés után a 36,4% Fe-tartalmú 15—0 mm-es pörkölt pátot10, 6,5 és 2,75 mm-es szitákkal négy osztályra választották, s az egyes osztályokatkülön-külön szeparálva végeredményben 88,3% súlykihozatallal és 97,5% Fekihozatallal40,2% Fe-tartalmú koncentrátumot és 7,80% Fe-tartalmú meddőtkaptak. (A koncentrátum ok Fe-tartalma 43,30—38,40% között változott; a finomosztályé volt a legkisebb; a meddőtermékeké 8,68—7,23% között változott; afinom osztályé volt a legkisebb.)Vagy pl. 2,75—0 mm-es 34,7% Fe-tartalmú pörkölt pát szeparálásakor 83,5%súlykihozatallal 97,0% Fe-kihozatallal 40,1% Fe-tartalmú koncentrátumot kaptak,6,4% Fe-tartalmú meddővel.1952 márciusában 11,27% BaS0 4-, 29,52%> Fe-, 6,27% SiGy, (28,14% COy)tartalmú rudabányai nyerspátszállítmánnyal végeztek Magdeburgban — annakrészben 9l5°-on, részben 770°-on való pörkölése után — mágneses szeparációskísérleteket.A 915 C° hőmérsékletű pörkölésnél 40%, a 770 C° fokú pörkölésnél 28,6%volt az izzítási veszteség. Az első esetben ez kb. 12%-kal nagyobb, mint a nyersércCO a-tartalma; a második esetben kb. megegyezik a nyersérc CGytartalmával.A pörkölt anyag szeparálásakor kapott nem mágneses rész súlya az első (915°)esetben 20,9%, a második esetben 19,1% volt (anyerspátra vonatkozó súly %-oktehát 12,6%/ill. 13,6%). Elemzési adataikat a 11. táblázat közli.11. táblázni915" 770°SiO„ 20,75 iy,;oFeÍj,77BaSO, 28,9* 18,64BaO 1,80 1,56A BaO jelenléte a baritnak a pörköléskor bekövetkező bomlására mutat.A 915°-on pörkölt anyagnál a mágneses szeparálás meddőjében a vaskihozatal1 2'2952 7 9 = 3 , 7 5 % J a b a r i t k i h ü z a t a l i 2 ' \ ^ ' - = 32 ' 4 %> a 7 7 0 °-° s an >' a Smeddőjében a Fe-kihozatal fJ — = 8,18%ésabaritkihozatal^r^« 22,5%.ÁM 11,-!X^' 6^=A mágneses szeparáláskor kapott baritdús nem mágneses termékeket a baritkinyeréskikísérletezése céljából Sopronba küldték az Érc- és szénelőkészítéstanitanszékre. A megérkezett végmeddő mindkét fajtája sötétszürke, majdnem feketevolt, s benne fehér baritszemeket nem lehetett látni. A 915°-on pörkölt anyagmeddője a vízben erősen pezsgett, kénhidrogén szagú gázt fejlesztve. Szerelésselés flotálással megfelelő tisztaságú, de mennyiségre nagyon kevés barit volt csak

előállítható. Szereléssel pl. a 770°-on pörkölt anyag meddőjéből 7,67 súly %, a915°-on pörkölt anyag meddőjéből 5,53 súly % baritos végterméket kaptunk csupán,ami az eredeti nyersanyagra vonatkoztatva 1,04, illetve 0,70% súlykihozatal.90%-os barittartalmat feltételezve (ezek a termékek úi. elemzésre nem kerültek)a baritkihozatal 8,4, ill. 5,6%-ra adódik.1952 júliusában a márciusi kísérleteknél felhasználatlanul maradt pátvasércetmegpörkölve, Magdeburgban a márciusi kísérletekkel lényegében azonosmenetű mágneses szeparációs kísérleteket végeztek; ez az előző kísérlettől abbantért csupán el, hogy a félterméket dobómalomban (Prallmühle) aprították továbba termék újabb mágneses szeparálása előtt. Az izzítási veszteség 38,6% volt. A 12.táblázat tünteti fel a 8—2,75 és 2,75—0 mm-es szitaosztályok mágneses szeparálásakorkapott termékek összetételét,12. táblázat0—2,75 mm 2,75— 8 mmmágn. nem mágn. mágn. nem mágn.EgyüttSúly % 44,2 20,0 24,3 11,5 100,0SiO s 3,26 23,07 9.77 15,25 12,3Fc 49,27 25,86 48,68 38,20 43,0CaO 1,27 6,23 1,25 4,34 2,6MgO 11,66 8,23 12,38 10,85 11,0BaSO, 2,61 15,67 2,75 9,46 6,0BaO 1,47 2,16 0 0 1,1S 1,05 4,01 0,75 2,17 1,7A két szitaosztálynak 20,0 -f 11,5 súly %-nyi nem mágneses termékét dobómalomban feltörve a szemnagyság megoszlása:+ 3 3—1 1—0,5 0,5-0,25 —0,25 mm3,6 15,7 42,4 13,9 24,4%E termék mágneses szeparálása a 13. táblázatban feltüntetett eredményt adta.13. táblázatMágn. Nem mágn. Együttr 50 f 50 flOOSúly %1(15,75) 1(15,75) 1(31,5)SiO a12,05 29,34 20,71Fe 43,03 13,58 28,30CaO 3,15 10,20 6,63MgO 10,98 8,92 8,95BaSO, 4,56 20,73 12,65BaO 2,15 1,49 1,82S t,7l 5,13 3,42CO 0,37 1,94 1,15

A MAGDEBURGI DÚSÍTÁSI KÍSÉRLETEK VIZSGÁLATA 413A 14. táblázat az összesített eredményt adja meg; itt a mágneses termékbena 8—2,75 és 2,75—0 mm-es osztályok és a dobómalomban feltört félterméknekmágneses része együtt szerepel. A túlságosan magas hőfokú pörkölés következtébenkeletkezett BaO-tartalmakat BaSO t-re visszaszámítva, a 15. táblázatban láthatóeredményt kapjuk. 7,59% barit a pörkölt pátban 4,66% baritnak felel mega nyerspátban (38,6% izzítási veszteséggel számolva).14. táblázatSúly%SiO, % Fe % BaSO,%SiO, Fe BaSO, BaOBaO% ki hozatal %Mágn 84,25 9,41 48,0 3,01 1,17 63,2 90 43,8 80,85Nem ínágn 15,75 2.9,34 13,6 20,73 1,49 36,8 5,04 56,2 19,15Pörkölt 100,00 12,55 42,5 5,80 1,22 100 100 100 100Nyers 163 7,70 26,1 3,56 0,75lü. táblázatSúly % BaSO, Ba-kih.Mágneses 84,25 4,73 53,8Nem mágn 15,75 22,92 46,2100,00 7,59 100,0A magdeburgi kísérleteknél a füstgázzal távozó szállópor visszanyerésére nemügyeltek. Nyilván ez az oka egyrészt annak, hogy a megállapított izzítási veszteségnagyobb, mint a nyersérc C0 2{-]-S) tartalma (a különbséget a szállópor mennyiségeadja), másrészt annak, hogy a mágneses szeparálás termékeiből visszaszámítvaa nyersérc összetételét, nagy barithiányra jutunk. Ám a baritkinyerés szempontjábóléppen a szállópor a legértékesebb, baritban legdúsabb nyersanyag. A BaOátszámításával kapott 4,66% barittartalom az eredeti nyerspát-clemzés szerinti11,27%-nak csupán 41,4%-a, vagyis a nyersérc összes baritmennyiségének kb.58,6%-a a szállóporban a füstgázokkal távozott el a magdeburgi kísérlet alkalmával,6. Az érc- és szénelŐkészítéstaní tanszéken 1952 augusztusában és novemberébena Vasipari Kutató Intézet forgóhengeres pörkölőkemencéjében 600 C° hőmérsékletenpörkölt rudabányai pátércekkel a mágneses szeparálás és fajsúly szerintielőkészítés (szerelés) kombinálásával végeztünk dúsítási kísérleteket.Az augusztusi kísérlet anyagát 20,0% izzítási veszteséggel pörkölték meg,amikor is 7,65 súly % szállóport és 92,35 súly % pörkölt ércet kaptak. A nyersanyagRudabányán, illetve a Vasipari Kutató Intézetben vett mintáinak elemzése:Fe BaSO, SiO.25,70 7,60 7,3725,94 12,72 9,86

A pörkölt érc 2,92%, a szállópor 9,92% C0 2-tartalmú volt, jeléül annak, hogya Vasipari Kutató Intézet ellenáramú pörkölőkemencéjéből is — akárcsak Magdeburgban— jórészt pörköletlenül vitték ki a füstgázok a szállóport. A szállóporSiGytartalma 10,46%; valamivel több, mint a nyersércé (9,86%), amiből a barités kvarc finom összenövésére lehet következtetni.16. táblásaiBaSO, FeSúly % BaSO,, % Fe % SiO, %iklhozatal %Pörkölt érc (92,35 súly %)100 5,52 39,54 13,28 100 10010,85 22,70 11,45 — 50,30 3,1489,15 3,44 43,00 — 49,70 96,86100,00 5,52 39,54 13,28 100,00 100,003,62 50,50 11,IS 37,30 1,017,23 8,86 11,67 — 13,00 2,13111,85 22,70 11,45 — 50,30 3,141,96 78,20 2,50 13,80 31,70 0,121,66 17,80 21,45 — 5,60 0,893,62 50,50 11,18 — 37,30 1,01Szállópor (",65 súly %]100 25,56 26,68 10,64 100 100>5,90 £6,10 12,30 — 68,50 11,9070,20 9,65 32,65 — 25,10 85,87;t,so 41,60 15,30 — 6,40 2.23100,00 25,56 26,68 10,61 100,00 100,00Mágn. szép 16,72 92,30 2,29 1,04 61,90 1,439,18 18,45 30,50 — 6,60 10,4725,90 66,10 12,30 — 68,50 11,9016,40 33,00 6,93 28,50 20,40 4,2653,80 2,35 40,40 •— 4,70 81.6170,20 9,65 32,65 - 25,10 85,87Együtt (100 %)100 7,04 38,44 13,06 100 10017,67 24,20 18,16 — 64,08 8,3582,33 3,44 43,00 — 35,92 91,05100,00 7,04 38,44 13,06 100,00 100,005,32 56,30 11,62 — 4 5,98 1,6112,35 19,06 20,84 — 13,10 6,7417,67 24,20 18,16 — 64,08 K,35//. Má°tt. ssep 3,09 84,00 2,41 8,58 40,11 0,192,23 18,00 26,90 — 5,87 1,425,32 56,30 1 1,62 — 45,98 1,61

HAZAI PÖRKÖLÉSTJ PÁTVASÉRCCEL VÉGZETT KÍSÉRLETEK 415A 16. táblázat a pörkölt anyag és a szállópor dúsítási kísérleteinek fő adatait,valamint a kétféle anyag előkészítési eredményeinek súlyozott összegét tünteti fel.A pörkölt anyag 3 mm-nél finomabb szemnagyságú volt, a 3—1 és 1—0 mm-esszitaosztályokat mágneses szeparátoron külön szeparáltuk, és a nem mágnesesterméket 1 mm alá törve szereltük. A szerelés baritos termékét ismét mágnesesszeparátorra adtuk. Ily módon végeredményben 1,96 súlyszázalék 78,20% BaS0 4-,2,50% Fe-, 13,80% SiGytartalmú baritkoncentrátumot kaptunk 31,7% baritkihozatallal.Feltűnő nagy a Siü 2-t art alom, ami a kvarc és barit finom összenövéséreés 1 mm-es aprításnál elégtelen feltárására mutat.A szállóport szereltük, és a szerelés baritos termékét mágneses szeparátorraadtuk. így 16,72 súly% 92,30% BaSG>, 2,29% Fe-, 1,04% SiGytartalmú baritkoncentrátumotkaptunk, 61,9% baritkihozatallal. A szereléskor kapott vasastermék mágneses szeparálása 16,4 súly % 33,0% BaSGy, 6,93% Fe-, 28,50% SiGytartalmú baritos félterméket adott, amely a nagy Si0 2-tartalmától — esetleg atermék továbbőrlése után — flotálással vagy fajsúly szerinti szeparálással mindenbizonnyal megszabadítható. E termékben van a nyersanyag (szállópor) baritmennyiségének20,4%-a; ennek felét okvetlenül ki lehet kereskedelmi tisztaságú barit -koncentrátum alakjában kapni, úgyhogy a szállópor előkészítésekor kb. 61,94* 10,2 = 72% baritkihozatalra számíthatunk.Az Érc- és szénelőkészltéstani tanszéken 1952 novemberében végzett kísérleteknyersanyagát a Vasipari Kutató Intézetben 21,3% izzítási veszteséggel pörköltékmeg (133,3 kg nyerspát pörkölésekor 104,0 kg maradványt kaptak). A nyers pátvasérc8,0% BaSGy, 23,0% Fe-, 9,3% SiO £-tartalmú volt. A pörköléskor kapotttermékek súly %-át és összetételét a 17. táblázat adja meg. Az ,,A" jelű terméka pörkölőkemencéhez csatlakozó hűtődobból kikerült anyag, a „B" jelű terméka pörköl ők emencén végighaladt, de onnan a hütŐdob mellé esett anyag, ,,C" aszárazon megfogott szállópor, ,,D" a vízpermetezéssel lecsapott szállópor (iszap),,,E" az iszap kádjából a túlfolyó vízzel elúszott szállópor.17. táblázatSúly % III. V. mso tFe SiO,Ba- Fe- SiO,kihozatalA 60,67 2,8 . 6,72 27,5 7,24 44,8 64,4 55,0B 30,03 1,35 10,62 i!4,3 9,3 35,0 28,1 35,0c 7,71 14,9 18,8 20,0 8,3 15,9 6,0 8,0D 1,59 24,7 23,6 9,7 4,3 1.5 2,U100,00 y,i2 25,91 7,97 100,0 100.0 100,0F. 1,58 22,28 21,51101,52 y,34Feltűnő nagy a ,,C" szállópor izzítási vesztesége (14,9%), ami arra mutat,hogy a szállópor zöme még nem pörkölődött jól át (a mágneses szeparálási kísérletekelőtt a szállóport villamoskemencében — 10%, izzítási veszteséggel — kiizzítottuk).A táblázat szerint az összes megfogott barit mennyiség 80%-a (44,8 - f 35,0 —- 79,8) az „A" és „B" termékbe, 20%-a a! :C' : és „D" termékbe került.

IS. tahidat:BaSO, FeSuiy % Fe SiO,[kihozatalí>-';"0Nyersanyag 100 6,03 27,93 7,28 i mi 100•16,10 9,48 10,35 7,40 74,0 17,1053,90 3,98 42,90 7,1 K 26,0 82,90100,00 6,03 27,93 7,18 100,0 100,00Szerelés 3,18 30,28 5,14 16,3 1,1842,92 7,75 10,33 7,57 57,7 15,9248,10 9,48 10,35 7,40 74,0 17,10//. Mágn. titp H,76 92,25 1,00 0,74 I2,n 0,272,40 io, SÍ 13,26 6,52 4,3 0,013,18 30,28 10,35 5,14 Ifi,3 1,18B 30,03 %Nyersemyag 100,0 9,13 23,64 10,50 100,00 100,0052,50 15,93 9,79 11,20 94,50 21,6847,50 1,61 38,90 9,47 5,50 78,32,iOii.íHj 9,13 23,64 111,50 100,00 100,0(12,46 67,70 7,36 2,45 18,66 0,7650,04 13.39 9,91 11,62 75,84 20,9252,50 15,93 9,79 ll.lu 94,50 21,681,70 90,00 1,65 1,59 17,01 0,120,76 17,80 20,08 4,35 1,65 0,642,46 67,70 7,36 2,45 lH.fifi 0,76C 7,71 %100 21 22 21,91 9,68 100 100Szerelés 1(1,00 55,80 16,72 2,98 41,lii 11,9083,70 15,70 24,18 1 1,00 nN.flil $*.1fl1110,110 22 22 ni — —, q*> •? «- 9,tl8 inO 100Afágii. szép K,3* 38,50 2 27 1,29 33,20 0.R37,92 21,35 31,95 4.78 7,90 11,0716,30 55,30 16,72 2,98 41,10 1 l,9liD i,m 1 >.VvtT.íÜJI vug [11Cl 13,70 9,72 100n c.t. • i — 51,10 20,20 3,59 4,35 2,1497,48 23,65 23,80 9,89 95,65 97,86100,00 24,35 23,70 9,72 100 100Aíágtt. t:ep 1.1* 84,10 2,30 2,01 3,37 0,11O {fl1.34, i tl 36,0 ü 0,98 2,03ci rn20.2051,10 • 13.59 2,1 i

HAZAI PÖRKÜLÉSÍ.Í PÁT VASÉRCCEL VÉGZETT KÍSÉRLETEK 4171H. t'M'.sstl folytai!.m.Süly % B:i.S0 4PcBaSOt F«kilmzatalA + U + C + 1) 109 %Nyersanyag 100 8,27 £5 (88 8,SS | (III 1 iii-SSágtt. sztp t:-:,45 12,25 X,9. r i 91,17 24, *547,77 Ml 41,70 7,!I5 8,78 75,35100,00 8,'.'7 S5.9S 8yt9 iuO.OO i oo.noSzértU* ,., 3,84 45,10 11,77 3,97 '.'1,75 1.7',48,39 10,96 12,3(1 9,32 09,42 22,9152,23 1 :t,45 12,25 8,9 5 91,17 24,t:f.Miign. xztp 1,57 90,20 1,70 1,24 18,36 0,1 II2,27 14,00 17,70 5,87 :i,H9 1,643,84 45,10 11,77 3,97 21,75 1,74Összehasonlítva a pörkölés után kapott anyag összetételét a nyerspátéval,mind a BaS0 4-, mind a Fe-, mind a Si0 2-mennyiségekben hiányok mutatkoznaka pörkölt anyagnál. Pl. a pörköletlen nverspátbanl33,3 x8,0% = 10,68 kg baritvolt, míg a pörkölt pátban 104,9 x 9,34% = 9,80 kg a barit. A 0,88 kg baritdifferenciából88:22 = 4 kg (22% barittartalmú) szállóporveszteség adódik (a Fe- és SiO a-hiányok alapján még nagyobb szállópor veszteségek adódnak). A Vasipari KutatóIntézet pörkölőkemencéjéből távozó füstgáz portalanítására használt ciklon ésnedves permetezés tehát a szállópornak csak egy részét fogta meg.Az előkészítési kísérletek a következőképpen folytak le: Az ,,A" jelű anyagot3,1 és 0,2 mm-es szitákon négy osztályra választottuk, és a három durvább osztálytmágneses szeparátoron vasas és baritos termékekre különítettük. A baritos termékeket0,2 mm-re felaprítva az eredeti finom osztállyal egyesítettük és szereltük;a szerelés alkalmával kapott nagyobb fajsúlyú terméket ismét mágneses szeparálássalválasztottuk szét egy baritdús és egy vasdús termékre.A( )B" jelű anyagot 1 és 0,2 mm-es szitán három részre választottuk, a kétdurvább osztályt mágneses szeparátoron bocsátottuk át; a nem mágneses termékeket0,2 mm-re felőrölve, az eredeti finom osztállyal együtt szereltük. A szereléskorkapott nagyobb fajsúlyú (baritos-vasas) terméket mágneses szeparátoron választottukketté.A ,,C" jelű anyag (szállópor) 0,2 mm-nél durvább részét 0,2 mm-re aprítottuk,és az anyagot villamoskemencében kiizzítottuk, pótolván evvel az eredetipörkölés hiányosságát. Ezután az anyagot szereltük, és a nagyobb fajsúlyúfrakciót mágneses szeparátorra adtuk. A ,,D" jelű anyagot is szereltük, és a nagyobbfajsúlyú részét mágneses szeparálással dúsítottuk.Az egyes anyagokkal végzett előkészítési kísérletek eredményeit, valamintaz eredmények súlyozott összegét a 18. táblázat tartalmazza. Mint a táblázatbóllátható, a szerelés mindegyik anyag esetében aránjiag nagy baritveszteséggeljárt. A kvarccal finoman összenőtt barit feltárása céljából ui. az anyag finom őrlésérevan szükség, de a finom baritszemcsék a szereléskor könnyen elúsznak a szér-27 Budabánya — 4/15 S

ől közvetlenül lefolyó iszappal. Ebből az iszapból a barit flotálással lenne a legcélszerűbbenkinyerhető.A rudabányai sziderites ércet a közeljövőben vastartalmának növelése céljábólpörkölik, és mágneses szeparálással dúsítják. A nem mágneses (meddő) rész1 mm-nél finomabbra aprítva kerül ki a vasércdúsító miiből. E meddöanyagbőtés a pörköléskor keletkezett szállóporból a barit pl. az 1. ábra törzsfája szerintnyerhető ki.NqerspatITérés 30 mm-rePorkólesrJPörkőff pót.1Téres -0mm-reI_1r-W-J 2-t"IIf' 0 mmSlÓ'^öporIEgyer arámipgriptésTörzsfaMeddő JHársét1 IGolyosmolom*Dorr-osíf-ű,2^rim~rsfj(/FTjpnr£y$ $piro/i$QktíO?£ptBori.'cs Sariiosi , •MeddőMcgneses $zepo-"vtosHotepter/nekMeddáTe-koncTfrés f/tr.7>-reI IOsi/pfitero MeselO'jrya'. • V SSIMeddá1. Abiatszap.'ot medóeho/tifóiA törzsfa feltünteti a vasércdúsítás főbb lépcsőit is. A szállópornak egyenáramúpörkölőkemencében való átpörköiésére szükség van, hogy a barit a vasas ásványoktólmegszabadítható legyen. A fajsúly szerinti szeparálás (Hnmphreys-fipírálisok)a nagy fajsúlyú baritot és vasas ásványokat elválasztja a kisebb fajsúlyú (kvarc,dolomit, ankerit stb.) ásványoktól; a nedves mágneses szeparátor a baritot a vasasásványoktól választja el. A fajsúly szerinti szeparálás és a nedves mágneses szeparálásközéptermékei további feltárásuk céljából visszakerülnek a golyósmalomba,amelyen a vasércdúsítás 1 mm-nél finomabb meddőjének 0,2 mm-re való őrléseís végbemegy. A Humphreys-spirálisok meddőjét egy áramkészülék (ülepítő tölcsér)finom és durva osztályra választja; a finom osztály a benne levő finom baritiszap kinyerése céljából flotálásra kerül; a durva meddő az iszaphányóra jut.

A vázolt törzsfa S2erinti eljárással a vasércdúsítás meddőjében és a megfogottszállóporban levő baritmennyiségnek valószínűleg mintegy 5—7(1 %,-át kapjukmeg kereskedelmi tisztaságú baritkoncentrátum alakjában, feltéve hogy a vasércdúsításelőtti pörkölés kifogástalan: a vasas ásványokat erősen mágnesesséteszi, de a baritut nem bontja el. A nyersanyag baritmennyiségének 25 — 50%-aa vasércdúsítás koncentrátumában marad, úgyhogy az eredeti nyersércre vonatkoztatva— ha a szállópor zömét sikerül megfogni — 35—50% közötti baritkihozatalvárható a baritszínporban.27* — éfifi s

T A R T A L O M J E G Y Z É KELÚSZÓa/. fejezetRudabánya és ércbányászata 1SS0 előttRudabánya őskora (Kalitz Nándor) 5Rudabánya története 1880-i s(Soós Imrr) 7I. A középkori bányaváros 7II. A bányászat megszűnése a török időkben 18III. A Gvadányiak rézbányászata Rudabányán 1692—1728 25IV. Euczler József és a bükki vashámorok vasércbányászata 1759—1807 , 30V. Magánosuk és kisebb bányatársulatok érckutatásai 1826—1852 30VI. A diósgyőri vashámor vasércbányászata 1841—1867 41VII. Az új diósgyőri vasgyár, vagyis a Kincstár vasércbányászata 1 Kitin—i88« 43Rudabánya műemlékei (Tombor Ilona) 4HA régi rudabányai ércbányászat (PodányL Tibor) 661. Bányászat tárgya és az ércek megjelenése 66II. A bányászat kora, időtartama és terjeszkedése , 69III. Bányaművelés és fejlődése 72IV. Ércelőkószítés és feldolgozás 100II. fejezetA 75 éves nagyüiemű vasércbányászat 18811 1958(Pantó Endre)I. A Borsodi Bányatársulat eseményei 1880—1927 102II. A Riiuamuráiiy—Salgótarjáni Vasmű R. T. Rudabányai bányaigazgatóságának eseményei1928—1944 143III. Az államosítást előkészítő és tervgazdálkodási időszak eseményei 1945—1955 167III. fejesetA rudabányai vasérctelep földtani leírása(Pantó Gábor)I. Rudabánya földtani megismerésének története 222U. Földtani felépítés 224III. Ércföldtani viszonyok 230IV. A vasérc kifejlődése, ásványos és kémiai összetétele , , 243V. A vasérc genetikája 270VI. A rudabányai vasérckutatás 272

IV. fejezetBányaművelés.4 küUzini bányaművelés feladatni (Moscr Károly) . ',*7(j1. A külszíni bányászat létesítésének okai 276II. A mai külszíni hányaképet kialakító tényezőkIII. A mai külszíni bánya 278IV. A külszíni bányászat feladataiÍÍH4V. A termelési feladatok megoldásának módszerei -285VI. összefoglalás 292Vágathajtás módszerei (Podányi Til>or)IfBI. Ékes betörések £9311. Kúpos betörés 299[[I. Hengeres morzsol" betörés:ÍI1IIIV. Kúpos betörőin vések továbbfejlesztéseV. A vágathajtás fejlődése , ::tiyFejtésmtUIok (Podányi Tibor)I. Tömedékeléssel dolgozó fejtésmódok 311II. Omlasztásos fejtésmódok31 üÍZI. Érctárolással dolgozó fejtésnidok 321tV. A fojtésmódok összehasonlítása 329.4 rudabányai vasércbánya gépesítése (Moser Károly) 332I. A gépesítés kialakulása 332IF. A legújabb fejlődést meghatározó tényezőkSS?III. A fúrás korszerűsítése , ,IV. A rakodás fiépesitésc a földalatti bányászatban 348V. Rakodás gépesítése a külszíni bányászatban 352VI. Szállítás gépesítése 357VII. r>ss*-f>.glalás £59I'. fejezetÉrc előkészítés.1 rudttluínyai ércek előkészítése (Pantó Endre) 3finI. A barna vas érc. szárító pörkölése l HHI — IÖ03 360Ií. Az apró hamavaséro szárító pörkölése és darabosítása 1910—1915 362III, Kísérleti pátvasércpörkölés Rudabányán 1928—1944 :1H4IV. Korszerű vasércdúsító tervezése és építkezésének megkezdése 1948—1955 387.4 rudabányai ércelökészités elméleti kérdésri (Tarján Gusztáv) 4n:;