Letöltés - Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért

emberijogok.hu
  • No tags were found...

Letöltés - Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért

A KÖZÖSSÉGTÖNKRETÉTELEA pszichiátria kényszerítô „gondoskodása”Jelentés és ajánlások a közösségi mentálisegészségügy és más kényszerítôpszichiátriai programok kudarcárólKiadja azÁllampolgári Bizottság az Emberi JogokértAlapítva 1969-ben


FONTOS FIGYELMEZTETÉSApszichiátriai szakma azt állítja, hogy ôk azegyedüli döntéshozók és szakértôk a mentálisegészségügy területén, valamint azelme „megbetegedéseinek” kérdésében.A tények azonban egészen mást mutatnak:1. A PSZICHIÁTRIAI „ZAVAROK” NEM ORVOSIBETEGSÉGEK. Az orvostudományban szigorú kritériumaivannak annak, hogy milyen állapotot lehet betegségneknevezni: a tünetek egy elôre meghatározhatócsoportja, valamint a tünetek okai vagy azok fiziológiájáról(mûködésérôl) alkotott megértés bizonyított ésmegalapozott kell, hogy legyen. A hidegrázás és a láz:ezek tünetek. A malária és a tüdôgyulladás: ezek betegségek.A betegségek létezését objektív bizonyítékok ésfizikai vizsgálatok bizonyítják. Azonban soha egyetlenmentális „betegségrôl” sem bizonyították be orvosiszempontból, hogy létezik.2. A PSZICHIÁTEREK KIZÁRÓLAG MENTÁLIS„ZAVAROKKAL” FOGLALKOZNAK, NEM BIZONYÍTOTTBETEGSÉGEKKEL. Míg a testi orvoslás fô áramlatabetegségeket kezel, a pszichiátria csak „zavarokkal” tudfoglalkozni. Az okok vagy a fiziológiai elváltozásokismeretének hiányában a tünetek ilyen vagy olyanegyüttesét, amelyet sok különbözô páciensen meg lehetfigyelni, zavarnak vagy szindrómának hívják. A HarvardEgyetem pszichiátere, Joseph Glenmullen azt mondja,hogy a pszichiátriában „minden diagnózis pusztán aszindrómák [vagy zavarok] leírásából áll; a tünetekolyan csoportjait írják le, amelyekrôl azt feltételezik,hogy kapcsolatban állnak egymással, de ezzel nembetegségeket azonosítanak”. Ahogy Dr. Thomas Szasz,a pszichiátria nyugalmazott professzora fogalmaz:„Nincs semmilyen vér- vagy egyéb laboratóriumi teszt,amely bizonyítaná egy mentális betegség meglétét vagyhiányát, szemben a legtöbb testi betegséggel.”3. A PSZICHIÁTRIA SOHA NEM ÁLLAPÍTOTTA MEGEGYETLEN „MENTÁLIS ZAVAR” OKÁT SEM. A vezetôpszichiátriai testületek, mint a Pszichiátriai Világszövetségvagy az amerikai Mentális EgészségügyiIntézet maguk is elismerik, hogy a pszichiáterek nemAz olvasónaktudják, hogy mi az oka vagy mi a gyógymódja bármelyikmentális zavarnak, vagy hogy a pszichiátriai „kezelések”pontosan mit tesznek a páciensekkel. Csakkülönféle elméleteik és egymásnak is ellentmondóvéleményeik vannak a diagnózisokról és módszerekrôl,ezeknek azonban nincs semmiféle tudományos alapja.Ahogy a Pszichiátriai Világszövetség egyik korábbielnöke megállapította: „Az az idô, amikor a pszichiáterekúgy gondolták, hogy meg tudják gyógyítani amentálisan beteg embereket, elmúlt. A jövôben a mentálisbetegeknek meg kell tanulniuk együtt élni abetegségükkel.”4. AZ AZ ELMÉLET, HOGY A MENTÁLIS ZAVAROKATAZ AGY „KÉMIAI EGYENSÚLYZAVARA” OKOZZA, EGYTUDOMÁNYOSAN NEM MEGALAPOZOTT VÉLEMÉNY,NEM TÉNY. Az egyik uralkodó pszichiátriai elmélet(ami a pszichotróp gyógyszerek gyártását és forgalmazásátmegalapozta) az, hogy a mentális zavarokatvalamilyen agyi kémiai egyensúlyzavar okozza. A többihasonló elmélethez hasonlóan ennek sincs biológiaivagy egyéb tudományos bizonyítéka. Egy jelentôs, orvosokbólés biokémiai szakértôkbôl álló csoport képviselôje,Elliot Valenstein, Ph.D., Az agy hibáztatása(Blaming the Brain) címû könyv szerzôje megállapítja:„Nincsenek tesztek annak kimutatására, hogy milyenegy élô személy agyának kémiai állapota.”5. NEM AZ AGY A VALÓDI OKA AZ ÉLETPROBLÉMÁINAK. Az emberek természetesen átélnekkülönféle problémákat és nehéz idôszakokat életüksorán, amelyek okozhatnak mentális nehézségeket, akársúlyosakat is. De ezeket a nehézségeket úgy beállítani,hogy azokat gyógyíthatatlan „agyi elváltozások” okozzák,amelyekkel nem lehet mást tenni, mint veszélyesgyógyszereket szedni rá, nemcsak tisztességtelen,hanem ártalmas és gyakran halálos kimenetelû is. Ezeka „gyógyszerek” gyakran erôsebbek, mint egy narkotikum,és képesek erôszakos rohamokat vagy öngyilkosságotelôidézni. Elkendôzik a probléma valódi okát,aláássák az egyén saját erejét, és megtagadják tôle avalódi gyógyulás esélyét, ezáltal a jövô reményét.


A KÖZÖSSÉGTÖNKRETÉTELEA pszichiátria kényszerítô „gondoskodása”TARTALOMJEGYZÉKBevezetés: A zavarodottakbántalmazása ......................................2Elsô fejezet: A közösségimentális egészségügy eredete ............5Második fejezet:Veszélyes gyógyszeres „kezelés” ........9Harmadik fejezet:A „kegyetlen könyörületesség” ........15Negyedik fejezet:A mentális egészség fejlesztése ........21Ajánlások ..........................................24Az Állampolgári Bizottságaz Emberi Jogokért............................25®


BEVEZETÉSA zavarodottak bántalmazásaAkormányok által milliárdokért mûködtetett,a súlyosan zavarodottak számáralétrehozott „Közösségi MentálisEgészségügyi Program”-ok gyors terjedésemilyen változásokat hozott közösségeinkmentális egészségi állapotában?Az Egyesült Államok Új Szabadság a Mentális EgészségügybenBizottsága 2003-ban kiadott egy jelentést, amelyben akövetkezôt állítják: „A gondozáshoz és felépüléshez létfontosságúcsúcstechnológiájú kezelések ma már mindensúlyos mentális betegség ésemocionális rendellenességesetében elérhetôek.” 1[kiemelésutólag]Akik keveset tudnak apszichiátriáról és a közösségimentális egészségügyrôl,azok számára ez remek hírnektûnhet. Azonban melyekis pontosan ezek a létfontosságú„kezelések”?Ezek elsôsorban olyan szerek automatikus felírását jelentik,amelyet neuroleptikusnak neveznek, ami görögül az„idegek elfoglalását” jelenti, és azt jelzi, hogy ezek a szerekúgy mûködnek, mint egyfajta kémiai agysebészet.Egy 2004-es jelentés szerint az úgynevezett skizofrénpáciensek kezelésére felhasznált neuroleptikus szerek becsültköltsége az Egyesült Államokban naponta meghaladjaa 10 millió dollárt. 2Az ilyen kezelés általábanélethosszig tart.Megint csak az a kérdés, hogy mennyit kellene fizetnünka magas minôségû, csúcstechnológiájú ápolásért és azért azesélyért, hogy ezek az emberek meggyógyuljanak és visszatérhessenekaz aktív életbe?Számos, pszichiátriától független kutatási kísérlet„A pszichiátria azt hirdeti, hogy súlyos mentálisbetegségekre az egyedüli »kezelést« a neuroleptikus[antipszichotikus] drogok jelentik. Az igazság az, hogya mentálisan súlyosan zavarodott paciensek neuroleptikusszerekkel való kezelése nemcsak szükségtelen –és igen költséges –, hanem agykárosító és a páciensekéletét tönkre tevôhatásai is vannak.”– Jan Eastgateszerint a válasz erre a kérdésre az, hogy egyáltalán nem sokat.A gyógyulást és visszailleszkedést eredményezô jó minôségûápolás lehet nagyon olcsó, ráadásul gyors, tartós, és ami a legfontosabb,gyógyszermentes.Egy nyolc évig tartó kutatás során az ENSZEgészségügyi Szervezete (a WHO) azt találta, hogy a mentálisansúlyosan zavarodott páciensek három fejlôdô országban,ahol a kezelés nem foglalja magában költséges gyógyszerekalkalmazását – Indiában, Nigériában és Kolumbiában–, sokkal jobb gyorsabban rendbejöttek, mint az EgyesültÁllamokban és négy másikfejlett országban kezeltsorstársaik. Egy megismételtkutatás hasonló eredménythozott. 3Az 1970-es években, azEgyesült Államokban a néhaiDr. Loren Mosher általvégzett Soteria-ház kísérletazon az elképzelésen alapult,hogy a „skizofrénia” gyógyszerek alkalmazása nélküllegyôzhetô. A Soteria-páciensek, akik nem kaptak neuroleptikusszereket, érték el a legjobb eredményeket, összehasonlítvaa kórházakban gyógyszerekkel kezelt kontrollcsoporttal.Svájci, svéd és finn kutatók késôbb megismételték és igazoltákezt a kísérletet.Olaszországban 1973 és 1996 között Dr. GeorgioAntonucci könyörület és tisztelet alkalmazásával és gyógyszereknélkül „megszelidítette” a fizikai kényszerítôeszközökkel teli pszichiátriai osztályokat, ahol súlyosanzavarodott páciensek voltak. Néhány hónap leforgása alatt alegerôszakosabb osztályok teljesen nyugodttá váltak.Robert Whitaker azt tárta fel az Ôrület Amerikában címûkönyvében, hogy a „skizofréniások” kezelésének eredményevalójában romlott az elmúlt 25 év során. Napjainkban ez nemBEVEZETÉSA zavarodottak bántalmazása2


jobb, mint amilyen a 20. század elején volt, annak ellenére,hogy az Egyesült Államokban messze a legnagyobb mértékûa neuroleptikus szerek fogyasztása a világ összes országaközül.Mit jelent mindez?Bármelyik önbecsüléssel rendelkezô kutatóorvos megmondhatja,hogy minden elmélet annyit ér, amennyiremûködôképes. Tudja azt is, hogy ha olyan tényekkeltalálkozik, amelyek nem illenek az elgondolásba, akkor folytatniakell a kutatást, és az összegyûjtött adatok, bizonyítékokalapján vagy módosítania kell az elméletet, vagy elvetni.A pszichiátria közel ötven éve azt hírdeti, hogy a neuroleptikusszerek jelentik az egyetlen „kezelést” a súlyos mentális„betegségekre”, holott ez a teória egy tévedésen alapul.Az igazság az, hogy a mentálisan súlyosan zavarodottpáciensek neuroleptikus szerekkel való kezelése nemcsakszükségtelen – és költséges, így aztán nyereséges –, hanemagykárosító és a páciensek életét tönkretevô mellékhatásaivannak.Ez a kiadvány feltárja ezt a tévedést, néhánykövetkezményt, a csalást, a hazugságokat és más félrevezetéseket.Mindennek ismeretében, könnyen érthetô,hogy a pszichiáterek miért támadnak minden alternatív ésjobb megoldást a súlyos mentális zavarodottság problémájára.Igazából itt nem csak tudományos szakértelemhiányáról vagy egy áltudományról van szó. Az ártatlannaklátszó kijelentések, mint például: „Nyílvánvaló tudományosbizonyítéka van annak, hogy a gyógyszerek új típusai jobbankezelik a skizofrénia és a depresszió tüneteit, és sokkalkevesebb mellékhatásuk van” nincsenek bizonyítékokkalalátámasztva és egyértelmû orvosi csalás részét képezik.A pszichiátria megközelítési módja a mentálisan súlyosanzavarodott páciensek kezeléséhez – mint a „csúcstechnológiájú”,„tudományos”, és a közösségi mentális egészségügygerincét alkotó programok – valójában rossz tudomány, rosszorvoslás, de a pszichiátria számára nagyon jó üzlet.Az egyszerû igazság az, hogy léteznek mûködôképesalternatívák a pszichiátria elme-, agy- és testkárosító kezeléseihezképest. Most, hogy a pszichiátria mindenhol a felnôttekés gyerekek mentális betegségekre vonatkozó kötelezôszûrôvizsgálatát szorgalmazza, felhívunk mindenkit, akinekérdeke a mentális egészség, a testi egészség, családja,közössége és hazája szabadságának megôrzése, hogy olvassael ezt a kiadványt! Tennünk kell valamit azért, hogy valódisegítséget nyújthassunk azoknak, akiknek szükségük van rá.Tisztelettel:Jan EastgateElnök, Nemzetközi Állampolgári Bizottságaz Emberi Jogokért AlapítványBEVEZETÉSA zavarodottak bántalmazása3


FONTOS TÉNYEK12345A közösségi mentális egészségügyet úgyhirdették, mint megoldást a zárt intézetekminden problémájára. Valójában ez egyköltséges kudarc.Az 1970-es évekre olyan mennyiségûneuroleptikus és antidepresszáns gyógyszertírtak már fel a pszichiátriai osztályokonkívül élôk számára, hogy annyivalakár három-négy millió amerikait ismegszakítás nélküli gyógyszeres hatásalatt lehetett volna tartani.A Holland Mentális Egészségügyi ésAddiktológiai Intézet azt jelentette, hogy aKözösségi Mentális Egészségügyi ProgramEurópában hajléktalanságot, kábítószerfüggôséget,bûnözést és a közrend megzavarását,valamint munkanélküliségetokozott.Ausztráliában 1993-ban Brian Burdekin, azEmberi Jogi Bizottság biztosa bejelentette,hogy az „intézménytelenítés” valójábanegy „csalás” és kudarc volt. 1999-ben brittisztviselôk is elismerték, hogy ez a programnem hozott sikert.A pszichiátria Közösségi Mentális EgészségügyiProgramjának mûködési költségvetésetöbb mint 6000%-kal emelkedett1969 és 1997 között. Napjainkban a becsültköltségek mintegy 11 milliárd dollárttesznek ki évente.


ELSÔ FEJEZETAKözösségi Mentális Egészségügy egyjelentôs pszichiátriai terjeszkedésikezdeményezés. Az Egyesült Államokbankezdôdött az 1960-as években,és az 1980-as években terjedt át másországokra. Ez sok milliárd dollár nyereséget hozott apszichiátriának ez elmúlt négy évtizedben.Ezt megelôzôen a pácienseket a Bedlamhozhasonló körülmények között helyezték el, teletömtékgyógyszerekkel, hogy engedelmesek legyenek –a páciensek gyógyszerek által kiváltott bódulatbanfetrengtek. Az 1950-esévek során mindenfelôlerôsödött a nyomás,követelték a szörnyûállapotok, az eredménytelenségés a növekvôköltségek problémájánakkezelését.A Közösségi MentálisEgészségügyiProgramról azt hirdették,hogy megoldástnyújt az intézetekminden problémájára.A feltételezés, amelyszinte kizárólag aA közösségi mentálisegészségügy eredete„A »közösségi mentális egészség«nem pusztán az emberek, de azegész közösség kezelése; felvállalná – halehetséges – a város vezetôit és polgáraitis … mint »klienseket«; a társadalmatmagát kezelné és nem pusztán azegyéni polgárokat … és a felírt drogoklennének a leghatékonyabb eszközei...”– Peter Schrag, az Elmekontroll szerzôjeneuroleptikus szerekkifejlesztésén alapult, az volt, hogy a pácienseketmost már sikeresen vissza lehet engedni a társadalomba.Folyamatos ellátást lehet biztosítani a kormányáltal finanszírozott egységeken, az úgynevezettKözösségi Mentális Egészségügyi Központokonkeresztül. Ezek a központok a közösségen belülrôlközelítenék meg a pácienseket, szétosztva aneuroleptikus szereket, melyek segítségével kontrollalatt tarthatnák ôket. A kormány pénzt takarítanameg és az emberek gyorsabban felépülnének.Ezt a tervet nevezték „intézménytelenítésnek”.Jack Ewalt pszichiáter már akkor utalt egyátfogóbb célra az intézménytelenítéssel kapcsolatosan:„A program kiszolgálhatná a bajban lévôket, a zavarodottakat,a lassúakat, a betegeket és az egészségeseketminden korcsoportban.” 4[kiemelés utólag] Más szóvala pszichiáterek a mentálisan zavarodottakon túl,az egészséges embereket is drogokra szoktatták volna.A „kígyóveremtôl”a „kígyóolajig”Peter Shrag író azt írta,hogy az 1970-es évek közepéreannyi neuroleptikusszert és antidepresszánstírtak fel az intézetekenkívül, amennyivel háromnégymillióembert lehetettfolyamatosan gyógyszerezni– nagyjából tízszerannyit, mint amennyit apszichiáterek saját elmondásaszerint kórházakbankellene elhelyezni, hanem lennének ezek agyógyszerek. 5Dr. Thomas Szasz, nyugalmazott pszichiáterprofesszor kijelentette, hogy a pszichiátria csodálatosszerei valójában a pszichiáter szakma legújabb kígyóolajaivoltak: gyógyszerek és intézménytelenítés.Szokás szerint a pszichiáterek úgy állították be alegújabb vesszôparipájukat, mint a tudományosELSÔ FEJEZETA közösségi mentális egészségügy eredete5


felfedezések és az erkölcsi reform kombinációját, és akezelés és polgári szabadságjogok retorikájába csomagolták.Állították, hogy a pszichotropikus szerek„enyhítik a mentális betegségek tüneteit és lehetôvéteszik a páciensek számára, hogy hazamenjenek apszichiátriai kórházakból. A Közösségi MentálisEgészségügyi Központokról azt állították, hogy azokA Közösségi Mentális Egészségügyegy „agyonreklámozott, de mûködésképtelentársadalmi újítás…”. Ez „elevemagán viseli a múltbéli mentálisegészségügyi ígéretek bélyegét,amelyek az azonnali megoldás hamisreményét keltették, de nagyobbproblémákhoz vezettek, mintamelyeknek a megoldására születtek.”– Ralph Nader, fogyasztóvédelmi szakember azEgyesült Államokbanszolgáltatják a legkevésbé korlátozó rendszert és azelérhetô legjobb mentális egészségügyi szolgáltatásokat.Ezek voltak a pszichiáterek érvei, hogy igazoljáka bentlakó páciensek erôszakos gyógyszerezésének ésáthelyezésének gyakorlatát. Ez nagyszerûen hangzott.Sajnos hazugság volt.” 6Még az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA)Ôrület és kormány címûkiadványa is elismerte,hogy „...pszichiáterekazt sugallták a választottképviselôknek, hogy agyógyulás volt a szabály,nem pedig a kivétel...atúlzó elvárásokat nemkérdôjelezte meg senki.Röviden, a KözösségiMentális EgészségügyiKözpontok erôs túlzássalgyógyító központoknaklettek beállítva.” 7Az igazság az, hogyezek a központok olyanlegális kábítószer-elosztóközpontokká váltak,amelyek nemcsak a korábbikórházi betegeketlátták el pszichiátriaigyógyszerekkel, hanemolyanoknak is adtakrecepteket, akik nemszenvedtek „komolymentális problémáktól”.Az intézménytelenítéskudarcot vallott és aRalph Nadertársadalom azóta is szenveda katasztrofális következményektôl.2001-ben Dr. Dorine Baudin, a HollandMentális Egészségügyi és Függôségi Intézetbôl aztjelentette, hogy „a Közösségi Mentális Egészségügyiprogramok hajléktalanságot, drogfüggést, bûnözést,a közbiztonság megzavarását, munkanélküliségetés a mássággal szembeni türelmetlenséget eredményeztek.”8Ralph Nader, aki fogyasztóvédelmi szakemberELSÔ FEJEZETA közösségi mentális egészségügy eredete6


az Egyesült Államokban, a Közösségi MentálisEgészségügyi Központokat „agyonreklámozott, demûködésképtelen társadalmi újításnak” nevezte. Ezek„eleve magukon viselik a múltbéli mentális egészségügyiígéretek bélyegét, amelyek nagy erkölcsi buzgalomközepette születtek, az azonnali megoldás hamisreményét keltették és súlyosabb problémákhozvezettek, mint amelyeknek a megoldására születtek...” 9Ausztráliában 1993-ban Brian Burdekin, azEmberi Jogi Bizottság tagja bejelentette, hogy az„intézménytelenítés” valójában „csalás” és kudarcvolt. 1999-ben brit tisztviselôk is elismerték a KözösségiMentális Egészségügyi Program kudarcát. 10Eközben a pszichiátria Közösségi MentálisEgészségügyi Központjainak a költségvetése azEgyesült Államokban 1969 óta 143 millió dollárról1997-re 9 milliárd dollárra emelkedett – ez a támogatásoktöbb mint 6000%-os növekedését jelenti, miközbena páciensek száma csak a tízszeresére nôtt, és ami mégfontosabb, eredmény nélkül. Napjainkban a becsültköltségek meghaladják az évi 11 milliárd dollárt.Ha a mûködésképtelen kezelésekre milliárdokatkölteni nem elég ijesztô, egy 1990-es kongresszusi jelentésazt is megállapította, hogy a Központok 40 milliótól100 millió dolláros összegekig szabálytalanulhasználtak fel, ezek egyenesen a pszichiáterek zsebébekerültek. 11A pszichiáterek érdekes módon az intézménytelenítéskudarcáért folyamatosan a közösségi mentálisegészségügy elégtelen anyagi támogatását okolják.Valójában ôk maguk okozzák a gyógyszerezés miattiválságot, azután még több pénzt akarnak.KÖZÖSSÉGI MENTÁLISEGÉSZSÉGÜGY:Óriási költségek, kolosszális bukásSA Közösségi Mentális Egészségügyi Központok(Amerikában: CMHC) létrehozásakor közel százszorolyan gyorsan emelték a támogatási pénzeket,mint amilyen gyorsan az azokat igénybevevôemberek száma nôtt. Noha az adófizetôk milliárdjaitköltötték rájuk, a pácienseket ezek a központok nemsegítették, hanem szinte kizárólag legális drogelosztóközpontokká váltak a hajléktalanok számára.Növekedés ahasználatban =607%Az amerikai CMHC-k ésa pszichiátriai járóbetegekszámának növekedéseNövekedés aköltségben =6,242%Az amerikai CMHC-k ésa pszichiátriai járóbetegekreköltött összeg változásaA KÖZÖSSÉGI MENTÁLISEGÉSZSÉGÜGYIKÖZPONTOK BUKÁSA:1963-ban az Egyesült Államokpszichiátriai kutató testülete, aMentális Egészség NemzetiIntézete Robert Felix (jobb oldalt)pszichiáter vezetése alatt bevezetettegy közösségi mentális egészségügyiprogramot, amely nagymértékben atudatmódosító pszichiátriai szerekhasználatára épült. Elindítván ezzelegy nemzetközi trendet, begyógyszerezett,hontalan és munkaképtelenpácienseket küldött az utcákra.A program szégyenletes bukás,miután csak 1969 és 1994 között47 milliárd dollárt emésztett fel.


1FONTOS TÉNYEK23456A közösségi mentális egészségügyiprogramok alapját a tudatbefolyásolóneuroleptikumok jelentik.A gyógyszerek megakadályozzákaz agy normális mûködését, és alobotómiához – melyet pszichotrópszerek váltottak fel – nagyon hasonlókórtörténetet eredményeznek.Azokon a hajléktalanokon,akiket gyakran látunk grimaszolni,illetve magukban beszélni, apszichiátriai szerek okoztakáros tüneteket láthatjuk.Az újabb neuroleptikumok(antipszichotikumok) sokkal többekerülnek; az egyik esetben 30-szorannyiba, mint a régebbi szerek.Egy új antipszichotikum betegenként3000–9000 dollárral többe kerül, ésnincs elônyös hatása a tünetekre,illetve nem eredményez általánosjavulást a páciensek életében.A gyógyszerek súlyos mellékhatásokateredményezhetnek –különösen cukorbetegséget –,melyek néhány esetben halálhozis vezethetnek. 1994 és 2002 között288 új antipszichotikumot szedôbeteg lett cukorbeteg, 75 lett súlyosbeteg és 23 pedig meghalt.A gyógyszerek öngyilkosságotés erôszakos viselkedéstokozhatnak.


MÁSODIK FEJEZETVeszélyesgyógyszeres „kezelés”AKözösségi Mentális Egészségügypszichiátriai programjainak megjelenésenem lett volna lehetséges az antipszichotikumokkéntis ismert neuroleptikumokkifejlesztése nélkül a súlyoselmezavarban szenvedôk számára.A neuroleptikumok elsô generációja – amelyre mostanábangyakran „tipikus antipszichotikumokként” vagy„tipikusokként” utalnak – az 1960-as években jelent meg.„Csodaszerként” népszerûsítették ôket, amelyek „lehetôvétették, hogy a legtöbb elmebetegetsikeresen és gyorsankezeljék a saját közösségükönbelül, és azt, hogy újra a társadalomértékes tagjává váljanak.”12 [utólagos kiemelés]Ezek az állítások hamisakvoltak. A Bioetika AmerikaiNaplójában 2003-ban,Vera Sharav ezt mondta: „Avalóság az, hogy a terápiákkárosítják az agy elülsôlebenyét – az emberi agy jellegzetestulajdonságát. Az1950-es évek óta használatosneuroleptikus szerek úgy»mûködtek«, hogy akadályoztákaz agy rendesfunkcióját: elmélyítették a pszichózist, sôt gyakran mégrosszabbá tették a páciens állapotát – nagyon hasonlítanaka fizikai lobotómiára, amelyet a pszichotróp szerek felváltottak.”13Azokon az otthontalanokon, akiket gyakran látunkgrimaszolni, illetve magukban beszélni, a pszichiátriaiszerek okozta káros hatást láthatjuk. A gyógyszer által„Egy hatalmas gyógyszerészeti áttörésrôlszóló álhír könnyedén kiagyalható.Ez történt az [új neuroleptikumokkal], ésa közönség felé orvosi eredménynekálcázott felszín alatt mohóságátólmegromlott tudomány áll, halálesetek,és az amerikai nép szándékosmegtévesztése.”– Robert Whitaker, Ôrület Amerikában: Rossztudomány,rossz orvoslás, és a Mentálisanbetegek hosszútávú félrekezelésekiváltott „tardív diszkinézia” (ahol a tardív késôit, a diszkinéziapedig abnormális izommozgásokat jelent) és a „tardívdisztónia” (ahol a disztonia abnormális izomfeszülést jelent)nyugtatók által okozott maradandó állapotokat jelölnek,amitôl az arc és a test izmai eltorzulnak és akaratlanulgörcsbe rándulnak.„Összefoglalva: a gyógyszerek által kiváltott reakciókolyan jellegûek, hogy megbocsátható, ha egy megfigyelô aszerek hatása alatt álló személyrôl azt hiszi, hogy elmebeteg,sôt azt, hogy veszélyes. Azt a személyt, aki ilyenreakciótól szenved – még hacsak nagyon kis mértékbenis –, nagyon nehezen fogadjael »normálisnak« az utcaembere.”– írta Pam Gorring,a „Mentális rendellenességvagy ôrültség” szerzôje. 14A neuroleptikumokatszedô betegek lelassultak,apatikussá váltak, nem akartaksétálni, kevésbé voltakéberek, és a tekintetük üres –kifejezéstelen – volt. Lassan,monoton módon beszéltek.A betegek panaszkodtakmég szédülésre, gyengeségre,apátiára, a kezdeményezôkészséghiányára és arra,hogy elvesztették az érdeklôdést a környezetük iránt. 15Robert Whitaker, az Ôrület Amerikában címû könyvszerzôje azt mondja: „Ma a skizofréniáról kialakítottképünk nem az ôrültség – akármit jelentsen is ez – természetesállapotának a képe. Minden jellegzetesség,amit a skizofréniához társítunk – a bizonytalan járás, arángó karmozgások, az üres tekintet, az álmosság, aMÁSODIK FEJEZETVeszélyes gyógyszeres „kezelés”9


„Az 1950-es évek ótahasznált neuroleptikus szerek úgy»mûködtek«, hogy akadályozták anormális agyfunkciókat: eltakartákaz elmezavart, de gyakran rosszabbbetegséget produkáltak, mint azállapot, aminek a kezelésére eredetilegfelírták – olyanok, mint a fizikailobotómia, amit a pszichotropikusszerek felváltottak.”– Vera Sharav írása az Amerikai BioetikaKözlönyében, 2003kezdeményezôkészség hiánya – olyan tünetek, amelyeknagyrészt a neuroleptikumok hatásai.” „A skizofréniábanszenvedôk gondolkodásáról, viselkedésérôl és tekintetérôlvaló megfigyeléseink valójában olyan betegek tünetei,akiket nem egy «betegség» természetes lefolyása, hanem agyógyszerek változtattak meg.” 16Az emberek életminôségének javulását illetôen a neuroleptikumoksiralmas eredményt mutattak. 1999-ben abetegeknek szóló kérdôív azt találta, hogy a neuroleptikumotszedô páciensek 90%-a érezte magát depressziósnak,88%-a „lenyugtatottnak”, 78%-uk pedig gyenge koncentrálóképességrepanaszkodott. A „skizofréniával” diagnosztizáltemberek több mint 80%-a folyamatosan munkanélküli.17Más szavakkal, dacáraa megoldások évtizedekóta tartó igérgetésének, azoksoha nem váltak valóra.1980-ban – amikor aszabadalmi oltalom lejárt, és agyógyszerek sokkal könnyebbenelérhetôek lettek – a fôbbfajták ára nagyon lezuhant, sezáltal ezek veszteségesek lettek.18Mindez az 1990-es évekelején megváltozott, amikor isaz újonnan szabadalmaztatottneuroleptikumokat – melyeketatipikus „antipszichotikumokként”illetve „atipikusokként”ismerünk – még az elôdjeiknélis hangosabb harsonaszóvaltették közhírré. A régebbi neuroleptikumokategyszeribenhibás szereknek bélyegezték. 19Felkérték a szakértô pszichiátriai véleményt arra,hogy azt terjessze, hogy: „Egyértelmû tudományosbizonyíték van arra nézve, hogy a gyógyszerek újabbfajtáival jobban lehet kezelni a skizofrénia és a depressziótüneteit, és sokkal kevesebb mellékhatással.” Ezt avéleményt „A szakértôi megegyezés útmutatójának”titulálták annak ellenére, hogy a tudományos elemzés,a tanulmányok felülvizsgálata illetve a klinikai tesztekteljesen hiányoznak. 20Amikor ezek az útmutatók megjelentek, a


pszichiáterek elérkezettnek látták az idôt arra, hogy ôszinténbevallják azt, amit mindig is tudtak, hogy a korábbiszerek nem tartották kontroll alatt az érzékcsalódásokat,illetve a hallucinációkat; hogy a gyógyszerekkel kezeltbetegek „kétharmada – egy évvel az elsô »pszichotikuskitörésük« után – állandó pszichotikus tüneteket mutatott”,és a betegek 30%-a egyáltalán nem reagált aszerekre – ezt a „nem-reagáló” arányt az 1980-as évekigalig-alig említették.Az új antipszichotikumokat sokkal drágábbanárulták, mint a régebbieket, az egyik esetben a különbség30-szoros volt. 21 Egy másik új neuroleptikum 3000dollárba, illetve 9000 dollárba került, azaz páciensenkéntjóval többe, anélkül, hogy bizonyítható eredményeketmutattak volna fel a tünetek, a mellékhatásokvagy az általános életminôség szempontjából. 1991 és2003 között, az antipszichotikus gyógyszereladások azEgyesült Államokban 1500 %-kal nôttek, kevesebb mint500 millió dollárról több mint 8 milliárdra. A nemzetközieladások 2002-re elérték a 12 milliárdot. 22ÉLETEK TÖNKRETÉTELEA neuroleptikumok által elôidézett ártalomAA legtöbb embert, akinek pszichiátriai szereket írnakfel, nagyon ritkán tájékoztatják arról, hogy sok ilyenszer mellékhatásként arcbénulást és testi görcsöketokozhat. A nyugtatók (antipszichotikumok) legnagyobb részetönkreteszi az extrapiramidális rendszert (EPS), ezt a kiterjedt,összetett idegrost-hálózatot, ami a mozgató idegeket tartja kontrollalatt, ezáltal az izmokban merevséget, görcsöket és különbözôakaratlan mozgást okoznak (alul jobbra). Az arc és a testizmai kicsavarodnak, az arc borzalmas ábrázatot és grimaszokatmutat, és a test hirtelen bizarr torzószerû formába rándul.A pszichiáterek tudatában vannak a szerek idegpusztítóhatásának, annak a rizikónak, hogy a páciensen rosszindulatúneuroleptikus tünetek mutatkoznak, és a potenciálisan halálosmérgezési reakcióknak, amikor a pácienst hirtelen elönti a láz ésteljesen zavarodottá, izgatottá és rendkívül merevvé válik.Mindezek tízezrek életét olthatják ki, és oltották ki már eddig is.Még valami, amit a pszichiáterek nem szoktak említeni,hogy a saját szereik által okozott hosszútávú károsodást szintén„mentális rendellenességként” diagnosztizálják, amiért azutánújfent benyújtják a számlát, másodszor is, az egészségbiztosítóknak.A rendellenességek rosszindulatú neuroleptikus szindrómáváfejlôdhetnek, vagy neuroleptikumok által okozottParkinson-kórrá.Nem meglepô, hogy ezek a vegyi anyagok képesek azelmét teljesen összezavarni, és már sok, alaposan dokumentáltanyag gyûlt össze arról, hogy elmebeteggé teszik azokat azembereket, akik szedik ôket.MÁSODIK FEJEZETVeszélyes gyógyszeres „kezelés”11


Nem kérdéses, hogy azembereket meg kell védeni azerôszakos, pszichotikus és ôrültviselkedéstôl. Mindazonáltal azaz elképzelés, hogy ez a legfôbbkockázat, amivel néhány szellemilegsúlyosan zavart pácienselmeállapota miatt szembe kellnéznünk, a pszichiáterek hazugsága.Ugyanígy az az elképzelésis, hogy minimalizálni kellene a„kockázatot” az ilyen embereksaját akaratuk ellenére neuroleptikusszerekkel történôgyógyszerezésével. Az igazságaz, hogy nem az efféle drogokhiánya, és nem is a szedésükkudarca a probléma. Ezek adrogok ösztönzik erôszakosságraa fogyasztóikat.❚ Bár az emberek azt gondolhatják,hogy az „ôrültek”általában erôszakos módon viselkednek,Robert Whitakerúgy találta, hogy ez nem voltjellemzô a „szellemileg sérültbetegekre” a neuroleptikusszerek bevezetése elôtt. 1955elôtt 4 tanulmányt végeztek,amelyek úgy találták, hogy azelmegyógyintézetekbôl elbocsátottbetegek az általánosnépességgel vagy azonos, vagyalacsonyabb arányban követtekel bûncselekményeket.Azonban „1965-tôl 1979-ignyolc tanulmányt folytattak le,amelyek azt állapították meg,hogy az elbocsátott pácienseketaz általános népességbenelôfordulónál magasabb aránybantartóztatták le. Az akathisia[szélsôséges, drog által kiváltottnyugtalanság] szintén egyEgy tanulmány megállapította,hogy egy gyakran használt nyugtatómérsékelttôl magas dózisig valóhasználata a páciensek felét szemmelláthatóan agresszívebbé tette. A betegekúgy határozták meg, hogy „erôszakoskésztetést okoz az emberben, hogymegtámadjon bárkit, aki a közelben van”.Mamoru TakumaEric HarrisEdmund Kemper IIIAndrea YatesDavid HawkinsJeremy StrohmeyerSzámos orvosi tanulmány szolgált bizonyítékokkal afelôl, hogypszichiátriai drogok erôszakos és öngyilkossági hajlamokat idéznek elô.A fenti egyének az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Japánbólösszesen 39 embert öltek meg brutális módon, miközben pszichiátriaikezelést kaptak, ennek keretében pedig pszichiátriai szereket szedtek.világosan körülhatárolhatótényezô volt.” 23❚ Az antipszichotikus drogokugyan ideiglenesen elnyomjákaz elmezavart, dehosszú távon biológiailag hajlamosabbáteszik rá a pácienst. 24❚ Az Ideg- és ElmebetegségekFolyóiratában egy 1988-ban közölt tanulmány skizofrénianeuroleptikus szerekkelvaló kezelése esetén jelentôsmértékû erôszakos viselkedésnövekedésrôl számol be mármérsékelten magas adagolásesetén is. 25❚ Egy 1990-ben készülttanulmány meghatározta, hogya pszichiátriai osztályokontapasztalható összes fizikaierôszak 50%-a az akathisiamiatt fordul elô. Egy másiktanulmány azt állapította meg,hogy egy gyakran használtnyugtató mérsékelttôl magasdózisig való használata a páciensekfelét szemmel láthatóanagresszívebbé tette. A betegekúgy határozták meg, hogy„erôszakos késztetést okozbárkit megtámadni, aki a közelbenvan”. 26❚ Egy jelentéktelenebbnyugtatóról szóló tanulmányszerint „szélsôséges düh ésellenséges viselkedés jelentkezettnyolc páciensnél a 80kezelt közül.” Egy nô, akinéla nyugtató szedése elôttsohasem fordult elô erôszakosviselkedés „sikoltásbantört ki a negyedik napon, éspercekig egy húsvágó késttartott az anyja torkához”.MÁSODIK FEJEZETVeszélyes gyógyszeres „kezelés”12


HAMIS „CSODÁK”Életveszélyes terápiákAz új „csodaszer” neuroleptikumok (avagy az„atipikus antipszichotikumok”) nem feleltek megolyan mértékben, ahogyan ez várható lett volnaa média és a szakma lelkesedésébôl ítélve. 27Atörténetük azonban messzebbre nyúlik, minthogy puszta megtévesztô reklámozás lenne a nagyobb nyereségérdekében.❚ Az amerikai információszabadságrólszóló törvény segítségével,Robert Whitaker, tudományosíró megtudta, hogy azatipikus szerekkel végzett kísérleteknem támasztják alá az iparállításait, miszerint a legújabbneuroleptikumok biztonságosabbakés hatékonyabbak lennének,mint a korábbiak: a kísérletekbenrésztvevô minden 145 emberközül egy meghalt – azonbanezeket a haláleseteket a szakirodalomnem említette –, és azatipikus kísérletekben résztvevôminden 35 beteg közül 1 súlyosnegatív hatást tapasztalt, melyetaz FDA (az amerikai Élelmiszer- ésGyógyszerügyi Hivatal) olyanéletveszélyes állapotnak minôsített,amely kórházbaszállítást igényel.❚ 2000-ben a Brit Orvosi Napló közzétette a Dr. John Geddesáltal vezetett többéves tanulmány eredményeit, melynek soránolyan önálló klinikai kísérleteket tanulmányozott át, melyek azatipikus és a tipikus antipszichotikumok hatékonyságát és veszélyeitvizsgálták több, mint 12000 betegen. Az eredmény: „Nincs egyértelmûbizonyíték arra nézve, hogy az atipikus antipszichotikumokhatékonyabbak lennének és a betegek jobban tolerálnák ôket, minta hagyományos antipszichotikumokat.” 28❚ Egy a Yale Egyetem kutatói által végzett, az Amerikai OrvosiTársaság Magazinjának 2003. novemberi számában kiadott tanulmánynem talált jelentôs elônyöket sem statisztikailag, semklinikailag ezeknél az új szereknél. 29❚ 2003-ban a New York Times ténylegesen visszavonta azezekre az antipszichotikumokra vonatkozó korábbi magasröptû dicséreteita következôkkel: „Szinte csodaszerekként tették ôket közzé,melyek sokkal biztonságosabbak és hatékonyabbak a skizofréniakezelése során, mint bármely korábbi szer.” Azonban most „egyrenô a gyanúja annak, hogy súlyos mellékhatásokat okozhatnak,nevezetesen cukorbetegséget, mely egyes esetekben halált isokozhat.” 301994 és 2002 között, az új antipszichotikumot szedôbetegek közül 288 lett cukorbeteg; 75 súlyos beteg lett, 23 pedigmeghalt.❚ A New York Times utaltmég arra a már 20 éve ismerttényre is, hogy ezeknek aszereknek az egyike életveszélyesállapotot elôidézô vérképirendellenességet okoz, és hogya betegeknek rendszeresvérvizsgálatokon kell átesniükazért, hogy nyomon tudjákkövetni ezt a mellékhatást –ezzel is emelve a költségességét.❚ A cikk arról is beszámolt,hogy néhány újabb szerhasnyálmirigy-gyulladást okoz.Voltak péciensek, akiknél jelentôssúlygyarapodás történt,ami elérte a 32,5 kg-ot is. Atanulmányok azt is mutatják,hogy amikor a betegek abbahagytákezeknek a szereknek aszedését, akkor jobban lettek. 31Ahelyett, hogy kevesebb mellékhatásuk lenne, az új atípusosaknakvalójában még súlyosabb mellékhatásai vannak. Ezekközé tartoznak: vakság, végzetes kimenetelû vérrögök, szívaritmia(szabálytalan szívmûködés), hôguta, duzzadt és váladékozó mellek,impotencia és szexuális rendellenességek, vérképi rendellenességek,fájdalmas bôrkiütések, agyvérzés, születési rendellenességek, nagyfokúszorongás és nyugtalanság, halált okozó májfunkció leállás, azátlag „skizofréniásokkal” összehasonlítva 2-szer, 5-ször gyakoribbakaz öngyilkosságok, valamint erôszak és verekedés fordul elô –különösen a kiskorú betegek esetében.A probléma túlmegy a testi tüneteken. Sok beteg arrólpanaszkodik, hogy a szerek szellemileg tompítólag hatnak rá – megfosztjákaz öröm érzésétôl, az akaraterejétôl és a létezésérzékelésétôl. Bár az egyértelmû veszély és mellékhatások körvonalaimegváltoztak, az atipikus neuroleptikumok továbbra is úgy mûködnek,mint egy „kémiai lobotómia(=homloklebenymetszés)”. 32


12FONTOS TÉNYEK345Amíg végigolvassa ezt a kiadványt,20 embert – köztük akár barátját,családtagját vagy szomszédját –pszichiátriai intézetbe utalnak, éstöbbnyire embertelenül bánnak velük.A beutalási eljárás sok országbanhatározatlan ideig – akár évekig is –kórházban tarthat egy embert. Amikorkiengedik ôket, akkor kötelezôközösségi „kezelési” utasításokatrendelhetnek el számukra.A legtöbb beutalási törvény azonaz elgondoláson alapszik, hogy egyszemély veszélyt jelenthet magáravagy másokra nézve, ha nem helyezikelmegyógyintézetbe. Azonban apszichiáterek bevallják, hogy nemtudják megjósolni a veszélyesviselkedést.A legtöbb kényszerbeszállítottbetegnek kevesebb joga és kevesebbjogi védelme van, mint egybûnözônek, annak ellenére, hogy nemszegett meg egyetlen polgári vagybüntetôjogi törvényt sem.Michael McCubbin, Ph.D., társkutató,és David Cohen, Ph.D., a szociálisintézmények professzora – mindkettena Montreal Egyetemrôl – azt mondják,hogy manapság a „kezeléshez valójog” egyre inkább a kényszerkezeléshezvaló „jog”-ot jelenti. 33


HARMADIK FEJEZETA „kegyetlenkönyörületesség”pszichiátereknek a kiterjedt közösségiAmentális egészségügy irányába valónyomásgyakorlás mellett, a nagyobb hatalomravaló igényük is megnôtt, hogy beutalhassanakszemélyeket az elmegyógyintézetekbeaz illetô beleegyezése nélkül.Jelenleg az Egyesült Államokban minden 75 másodpercbenegy személyt akarata ellenére bezárnak egy pszichiátriaiintézménybe. 2002-ben egy tanulmány növekvô tendenciátmutatott ki a kényszerbeszállításokat illetôen Ausztriában,Angliában, Finnországban,Franciaországban, Németországbanés Svédországban– Németországban 8 év alatt70%-os emelkedéssel. 34„A klinikai megítélés pontosságaa jövô eseményeit illetôen, gyakran aligkonkrétabb, mint a merô véletlen.Az összegyûlt kutatási anyagok aveszélyesség elôrelátását illetôen54-94%-os, átlagban 85%-oshibaarányt mutatnak.”– Terrence Campbell,Michigan Bar Journal, 1994Mire elolvassa ezt a kiadványt,már 20 embert –köztük lehet a barátja, családtagjavagy szomszédja – utaltakpszichiátriai intézetbe, éstöbbnyire embertelenül isbánnak velük.A pszichiáterek természetesenamellett érvelnek,hogy a kényszerbeszállításvalójában egy segítô szándékúcselekedet, mivel kegyetlenséglenne valakit, aki ôrült vagy zavart, zaklatottállapotban hagyni. Azonban ezek a kijelentések két feltételezésenalapszanak: 1) elôször is, hogy a pszichiátereknekhatékony és mûködôképes kezelési módszereik vannak és 2)hogy a pszichiáterek szakértôk a veszélyesség diagnosztizálásábanés elôrejelzésében.Mindkét feltételezés nyilvánvalóan hamis.Amint azt már megtárgyaltuk, a pszichiátriai neuroleptikumokkalvaló „kezelés” nem csak hogy olyan mértékûerôszakot és mentális cselekvôképtelenséget idéz elô, melykényszerbeszállítást vagy kényszer-közösségi kezelést indokola jelenleg hatályos törvények értelmében, hanem mégnagyobb mentális illetve testi veszélynek teszi ki a pácienst. Anapjainkig fennálló elrendelt közösségi mentális egészségügyikezeléseknek köszönhetôen manapság begyógyszerezett,cselekvôképtelen és hajléktalan emberek milliói kóborolnakaz utcán.A pszichiátriai fogvatartás életfogytiglan tartó büntetésséfajulhat. Azt leszámítva,hogy sok helyütt a beutalásieljárás határozatlan ideig –akár évekig is – kórházbantarthat valakit, miutánkiengedik, akkor kötelezôközösségi „kezelést” rendelhetnekel számára. RobertWhitaker így fogalmaz: „Azállamok kijelentik, hogyjoguk van azt követelni, hogya közösség tagjai »antipszichotikus«drogokat szedjenek,ami azt mutatja, hogyaz állam kontrollja jelentôsenmegnôtt a mentális betegekfelett.” 35A legtöbb beutalási törvény azon az elgondolásonalapszik, hogy egy személy veszélyt jelenthet magára vagymásokra nézve, ha nem helyezik elmegyógyintézetbe.Azonban az Amerikai Pszichiátriai Társaság (az APA)egyik munkacsoportja 1979-ben az USA LegfelsôbbBíróságának tett egyik jelentésében elismerte, hogy:„pszichiátriai szakértelem a veszélyesség elôrelátásátilletôen nem állapítható meg”.HARMADIK FEJEZETA „kegyetlen könyörületesség”15


Terrence Campbell, a Michigani Ügyvédi KamaraÉvkönyvében 1994-ben ezt írta: „A klinikai megítélés pontosságaa jövô eseményeit illetôen, gyakran alig konkrétabb, mint amerô véletlen. Az összegyûlt kutatási anyagok a veszélyességelôrelátását illetôen 54-94%-os, átlagban 85%-os hibaaránytmutatnak.”2002-ben Kimio Moriyama, a Japán Pszichiátriai Társaságalelnöke kifejezésre juttatta, hogy a pszichiátria képtelenpontosan elôrelátni azt, hogy milyen lesz egy személyjövôbeni viselkedése. „Egybetegnek a mentális betegségeés a bûntettekre valóhajlama két különbözô dolog,és az orvostudományszámára lehetetlen megítélni,hogy valakinél nagy-e aveszélye annak, hogy újraelköveti a bûncselekménytvagy sem.” 36A napjainkig fennálló elrendeltközösségi mentális egészségügyikezeléseknek köszönhetôenmanapság begyógyszerezett, cselekvôképtelenés hajléktalan emberekmilliói kóborolnak az utcán.Azt állítani, hogy a kényszerbeutalás megvédi az egyén„kezeléshez való jogát”, pedig ez egy másik csel a pszichiátriarészérôl. A „kezelés” valótlanságán felül a kényszerbeutalástszabályozó törvények diktatórikusak.Dr. Szasz azt mondta: „Akár bevalljuk, akár nem, aközöttválaszthatunk, hogy erôszakkal gondoskodunk-e valakirôl,vagy csak az ô beleegyezésével. Jelenleg az erôszakmentesellátás – abban az esetben, ha a látszólagos kedvezményezettelmebetegségben szenved – nem elfogadhatóalternatíva a mentális egészségügyirányelveit tárgyalószakmai körökben. Azegyezményes magyarázatennek az alternatívának akizárására az, hogy az elmebetegolyan agybetegségbenszenved, amely megsemmisítia racionális együttmûködésrevaló képességét.”HARMADIK FEJEZETA „kegyetlen könyörületesség”16


Dr. Szasz azt mondja, hogy ez nem igaz. „A történelemazt tanítja nekünk, hogy óvakodjunk az olyan jótevôktôl, akikmegfosztják kedvezményezettjeiket a szabadságuktól.” 37Michael McCubbin, Ph.D., társkutató, és David Cohen,Ph.D., a szociális intézmények professzora, mindketten aMontreal Egyetemrôl, azt mondják: „Manapság a »kezeléshezvaló jog« egyre inkább a kényszerkezeléshez való »jogot«jelenti...”. 38Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 5. cikkelye biztosítja:„Bárki, akit letartóztatás vagy bezárás által megfosztanaka szabadságától, jogosult bírósági eljárást kezdeményezni,hogy a fogvatartásának a létjogosultságát a bíróság gyorsanmegállapítsa, és elrendelje szabadon bocsátását, amennyibenfogvatartása törvénytelen.” Az Egyesült NemzetekEgyetemes Emberi Jogi Nyilatkozata hasonló védelmet szorgalmaz.Mégis, minden héten ezreket zárnak el megfelelôtörvényes eljárás nélkül a pszichiátriai kényszerbeszállításokrólszóló törvényeknek köszönhetôen. A legtöbb akaratánkívül beszállított betegnek kevesebb joga és kevesebb jogivédelme van, mint egy bûnözônek, annak ellenére, hogy nemszegett meg egyetlen polgári vagy büntetôjogi szabályt sem.George Hoyer, a norvégiai Tomsoe-ban találhatóegyetem közösségi orvoslási professzora írta: „A súlyos mentáliszavarokban szenvedô páciensek nem szenvednek semaz érzékelés hiányától, sem a képességeik nem csökkentek.” 39Megfosztani egy „mentális zavarban szenvedô” személyta szabadságától egy pszichiátriai létesítménybe valókényszerbeszállítás által, azután kezelést erôltetni rá –különösen miután egyértelmûen visszautasította a potenciálisanveszélyes kezelést – sérti a legalapvetôbb szabadságjogokat,amelyek minden orvosi kezelésben részesülô állampolgártmegilletnek.Az emberi jogok megsértéseMennyire könnyû a beszállítás? Nagyon. Nézzük meg akövetkezô példákat:❚ A 74 éves William – aki vértolulásos szívbénulásbanszenvedett, és oxigén-palacktól függött az élete – „igent”mondott 1992-ben, amikor a házi betegápolója megkérdezte,hogy depressziósnak érzi-e magát. 30 percen belül a helyipszichiátriai intézetbôl megérkezett egy ápoló, és miutánWilliam visszautasította, hogy vele menjen, az ápoló kihívtaa rendôrséget. Amikor a rendôrök megérkeztek, lekapcsoltákELVESZETTIGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSMentális egészségügyi bíróságokAz USA-ban a „mentális egészségügyi bíróságok” olyanintézmények, melyek a vétségekkel és a nem erôszakos bûntettekmiatti letartóztatásokkal foglalkoznak. Ahelyett, hogylehetôvé tennék azt, hogy a bûnösök felelôsséget vállaljanak a tetteikért,elirányítják ôket a pszichiátriai kezelô központba azzal afeltételezéssel, hogy valamilyen „mentális betegségben” szenvednek,amely majd jól reagál az antipszichotikus szerekre. Ez egy másik fajtájaa kényszerû „közösségi mentális egészségügyi kezelésnek”.Nancy Wolff, Ph.D., a Mentális Egészségügyi Sszolgáltalások ésBûnügyi Igazságszolgáltatási Kutatás igazgatója jelenti: „...nincs bizonyíték,amely azt mutatná, hogy maguk a mentális betegségeklennének a törvényszegô viselkedés alapvetô vagy velük legszorosabbkapcsolatban levô okai... Bár a kezelést védôpajzsnak tekinteni vonzólehet ... a legtöbb kliens, aki aktívan részt vett az ellentmondást nemtûrô közösségi kezelési programokban, továbbra is gyakran került kapcsolatbaa bûnügyi igazságszolgáltatási rendszerrel... a legdrágábbkezelésekben részesülô kliensek voltak a bûnözésben a legaktívabbak.”Wolff továbbá azt mondja: „Ez a fajta különleges státusz azoknál abûnözôknél, akik mentális betegségben szenvednek, a betegséget teszifelelôssé a viselkedésükért, nem pedig az egyént, és mint ilyen, utat nyitaz egyéneknek abban, hogy a betegséget használják mentségként aviselkedésükre.” 4020 mentális egészségügyi bíróság felülvizsgálata során, a mentálisegészségügyi törvények bazeloni központja azt találta, hogy ezek abíróságok „kényszert alkalmazva mûködhetnek a nagy mértékbenvitatott beavatkozáshoz, a járóbeteg beszállításhoz hasonlóan – azáltal,hogy bírósági büntetéssel fenyegetôzve kezelésre kényszerítik ôket.Azonban az emberek számára csak olyan szolgáltatások elérhetôek,amelyeket a segítségnyújtás területén már megbukott rendszer kínál felnekik. Túlságosan sok mentális egészségügyi rendszer nemigen kínáltöbbet a gyógyszereknél.” 41Összefoglalva, egyértelmû jelei vannak, hogy a mentálisegészségügyi bíróságok és a „közösségi irányítás” (ahogyan ezt néhányeurópai országban nevezik) kormánytámogatása egyre több embertkényszerít egy olyan életre, ahol mentálisan és testileg is veszélyesszereken élnek és azoktól válnak függôvé, anélkül, hogy reményüklenne a gyógyulásra.


az oxigén-palackról, átkutatták,hogy van-e nálafegyver, majd berakták egyrendôrautóba, és beszállítottáka pszichiátriai intézetbe.Mindenféle vizsgálatnélkül, William-et „öngyilkosságrahajlamosként”vették fel, és akarata ellenére72 órán át benntartották„megfigyelésre”. A következônapon egy pszichiáterazt mondta, hogy bennkell, hogy tartsák mégtovábbi 48 órára, de lehet,hogy akár 6 hónapig is.William-et az „mentettemeg”, hogy szívrohamotkapott. Átszállították egyáltalános kórházba, aholegy orvos megállapította,hogy William-nek nincsszüksége pszichiátriai fogvatartásra.William biztosítótársaságának4000dollárt számláztak ki apszichiátriai intézetben eltöltött4 napért (annak ellenére,hogy csak 2 napotvolt benn, és addig semszabad akaratából), nekimagának személyesen pedig800 dollárt.❚ 1997-ben, massachusetts-iszülôk rohantak a 8 éves, epilepsziás fiukkal a kórházba,hogy átállíttassák a gyógyszerének az adagolását, mivelhallucinációi voltak. Ahelyett, hogy átállították volna agyógyszerei mennyiségét, az alkalmazottak bevitették ôtegy pszichiátriai intézetbe. A kétségbeesett szülôknek egyteljes napjukba telt, mire elérték azt, hogy átszállítsák a fiútegy másik kórházba a megfelelô ellátás érdekében.❚ 1999-ben Németországban a pszichiáterek kényszerrelbeszállítottak egy 79 éves hölgyet, mivel a szomszédokazt mondták róla, hogy „furcsán” viselkedik. AnnakThomas Szasz professzorrámutatott, hogy „…a pszichiátereknagymértékben felelôsek azonproblémák létrehozásáért, amelyeketlátszólag megoldani igyekeztek.”Ebbôl kifolyólag ôk az utolsók, akikhezfordulnunk kellene, ha a hajléktalanok,az erôszak vagy a közösségek mentálisegészségének problémájátszeretnénk megoldani.ellenére, hogy már hosszúideje cukorbeteg, valamintmáj-, vese- és szívbeteg isvolt, erôs nyugtatókból5–20-szor nagyobb mennyiségetírtak fel neki, mint anormális adag lett volna. 6nappal késôbb a hölgyetbeszállították egy kórházsürgôsségi osztályára, aholaztán meghalt. A boncolásmegállapította, hogy légzésinehézségben hunyt el,amely a nyugtatók szövôdményevolt.❚ Amikor a 19 éves Jo-trábeszélték arra, hogy feküdjönbe egy angliai pszichiátriaikórházba arra azidôre, míg felépül az étkezésiproblémáiból, aztmondták neki, hogy ottmajd pihenhet, sétálhat, éstanácsadásra járhat. „Apszichiáterem úgy képzeltea tanácsadást, hogy antipszichotikusszereket szedetettvelem, és bármikor,amikor problémám volt,növelte az adagot” – mondtael 2000-ben egy londoniújságnak. Semmi másranem volt lehetôség, mintenni, tévét nézni és dohányozni.Amíg a drogokat szedtem, „agresszívvé váltam, éséletemben elôször, elkezdtem felvágni az ereimet.” – mondta.„Minél tovább voltam benn, annál kevésbé voltamépelméjû.” Amikor elszökött, visszavitték a kórházba, ésakarata ellenére fogvatartották. Egy páciens megerôszakolta.Amikor Jo jelentette ezt az alkalmazottaknak, azt aválaszt kapta, hogy a férfi „egyszerûen beteg”. Jó néhányhónap után Jo édesanyja elérte, hogy kiengedjék. „Havisszagondolok rá, nehéz elhinni, hogy mi történt velem.Bementem, hogy pihenjek, és teljes roncsként jöttem ki.” 42HARMADIK FEJEZETA „kegyetlen könyörületesség”18


KITALÁLT BETEGSÉGEKDiagnosztikai áltudományAz összes ebben a kiadványban tárgyalt, további problémákhátterében egy mentális betegség-diagnosztikairendszer áll, amely oly mértékben tudománytalan,hogy valójában nem más, mint csalás.A mentális rendellenességek diagnosztizálásának pszichiátriaibibliája az APA Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikaikézikönyve, avagy a DSM. 1952-ben adták ki elôször; a legutóbbikiadása, a DSM-IV 374 mentális rendellenességet sorol fel. Ebbôl akézikönyvbôl származnak azok a diagnózisok, amelyekkel apszichiátria megbélyegzi azembereket. Mivel a pszichiátrianem képes semmilyen mentálisrendellenességet meggyógyítani,hiszen annak okait nemismerik, ez egy olyan bélyeg,amit a személy egész életesorán magán viselhet.„Nem úgy, mint az orvosidiagnózisok, melyek egy valószínûsíthetôokot, megfelelôkezelést és egy valószínûsíthetôelôrejelzést fejeznek ki, a DSM-IV-ben (és ICD-10-ben*) felsoroltrendellenességek elnevezések,amelyeket közös megegyezésalapján alkottak” – azAPA bizottság tagjainak szavazataival– és fôként számlázásicélból hozták létre, jelentette akanadai pszichológus, Dr. TanaDineen. 43 Nincs benne objektívtudományosság.A pszichiáterek beismerték,hogy még csak meg sem tudjákhatározni amit „kezelnek.”❚ A skizofrénia bekezdésnél DSM-II szerzôi beismerték, hogy:„Annak ellenére, hogy megvizsgáltatott, a bizottság akkor sem tudegyetértésre jutni abban, hogy mi is valójában ez a rendellenesség;csak annyiban tudnak megegyezni, hogy hogyan nevezzék.”❚ A DSM-III-ba a pszichiáterek bevették: „...az etiológia (amentális rendellenességek oka) nem ismert. Számos elméletetelôadtak... nem mindig meggyôzôeket, hogy megmagyarázzák,hogyan jöttek létre ezek a rendellenességek.”❚ A DSM-IV-ben azt találjuk leírva, hogy a „mentális rendellenesség”kifejezés azért fordul elô újra meg újra a kötetben,„mert nem találtunk rá megfelelô másik szót, amivelhelyettesíteni lehetne.”Dr. Sydney Walker, pszichiáter, neurológus és az Egy adagjózanság írója figyelmeztet a DSM-re való hagyatkozás veszélyeire:„Sajnos a DSM-nek súlyos hatása lehet az ember életére... A kézikönyvhatását az orvosi rendelôktôl távol is lehet érezni, otthon,irodákban, bíróságokon ésbörtönökben. A DSM-et fellehet használni arra, hogy egyemberrôl megállapítsák, megfelelôszülô-e, képes egy bizonyosmunkát ellátni, illetvemég az ahhoz való jogát is,hogy támogasson egy bizonyospolitikai pártot.”„Fel lehet használni arra,hogy egy bûnözôt börtönbentartsunk, vagy éppen visszaengedjünkegy gyilkost a társadalomba.Arra is lehet használni,hogy megsemmisítsenekegy végrendeletet, hogy felbontsanakegy hivatalos szerzôdést,vagy hogy megtagadjákvalakitôl annak a jogát,hogy bírósági engedély nélkülkössön házasságot. Ha valakiúgy gondolja, hogy ennyihatalmat adni egy könyvnekmár félelmetes, akkor igazavan, mert az. És ez nem költôitúlzás...”„Hiszem, hogy amíg az emberek, és a pszichiátria maga,nem veszik észre, hogy a DSM címkéi nemcsak, hogy használhatatlanokorvosi »diagnózisként«, de potenciálisan nagy kártis okozhatnak, ha arra használják ôket, hogy az emberektôlmegtagadják a szabadságot vagy úgy, mint valamiféle pszichiátriaifegyvereket, melyek a jogrendszer felé fordított puskacsövekszerepét játsszák.” 44*ICD-10: Betegségek nemzetközi osztályozása, Mentális rendellenességek fejezetHARMADIK FEJEZETA „kegyetlen könyörületesség”19


1FONTOS TÉNYEK2345A pszichiátria soha nem gyógyítottmeg semmit. Ezzel szemben veszélyesantipszichotikus drogok kiterjedthasználata révén maga hozta létreazon mentális rendellenességek jelentôsrészét, amelyek most elkeseredettenkiáltanak gyógymódokért.Orvosi tanulmányok bizonyítják, hogyszámos esetben a beteg számára mentálisproblémáknak tûnô jelenségeketfel nem fedezett testi betegségek vagyrendellenességek váltanak ki. Ez nem„kémiai egyensúlyhiányt” vagy „agyieredetû betegséget” takar, hanem egyvalós testi rendellenességet ténylegestünetekkel, amelyeket egy képzettorvos kezelni tud.Egy, az Általános Pszichiátriai Archívumbanközöl tanulmány szerint számosbetegség, például a drogok általkiváltott pszichózis is, igen hasonlatostüneteket mutat a skizofréniához,ideértve annak üldözési mániás éshallucinációs tüneteit.J. asszonyról – akit skizofrénnekdiagnosztizáltak, miután különfélehangokat hallott a fejében – egyalapos kivizsgálás után kiderült, hogyszervezete nem dolgozza fel megfelelômódon a glükózt, amelyre az agynakszüksége van az energiaellátáshoz.Miután kezelést kapott, felépült, ésnyoma sem maradt nála a korábbimentális állapotnak.Dr. Thomas Szász, a pszichiátrianyugalmazott professzora szerint:„Valamennyi bûnözôi magatartásta büntetôjog eszközeivel kellenekontrollálni, amelynek folyamatából apszichiátereket ki kellene zárni.”


NEGYEDIK FEJEZETA mentális egészségfejlesztéseHa valaki ámokfutó módjára embereketkapna el az utcán, és mivel nem érteneegyet a viselkedésükkel, bezárná és megkínoznáôket tudatmódosító drogok éselektromosság használatával, az közfelháborodástváltana ki. Az elkövetôt erôszakkal és súlyostesti sértéssel vádolnák, és több évre bebörtönöznék.De mivel az elkövetô egy pszichiáter, és az általaelkövetett embertelen tettek olyan kifejezésekbe burkolóznak,mint „mentális egészséggondozás” és „a beteg joga akezeléshez”, milliók szisztematikustársadalmi ésmentális megnyomorításaészrevétlen maradhat. Azártatlan áldozatot zárják el,az elkövetô pedig szabadonfolytathatja bûntettei elkövetését.Amikor bármely pszichiáternekkorlátlanul jogábanáll egy személyt akarataellenére elzárni (fogvatartás),fizikális és mentálisfájdalomnak kitenni (kínzás),amely tartós mentális károsodást okoz nála (kegyetlenés szélsôséges büntetés), és mindezt anélkül, hogybizonyítást nyerne, hogy a személy bûncselekménytkövetett el (megfelelô törvényi eljárás, bírósági meghallgatásnélkül) akkor egy totalitárius állam képével szembesülünk.A „Pszichiátriai rabszolgaság” címû könyvében Dr.Szasz a következôket írja: „Amikor az emberek nemtudják »mi mást« tegyenek egy letört, visszahúzódó fiatallal,egy jelentéktelen bûnözôvel, egy exhibicionistávalvagy egy nehezen kezelhetô nagyszülôvel – társadalmunk„Egy helytelenül mentálisrendellenességként diagnosztizált fizikaibetegség egy életre a pszichotróp szerekszedéséhez, a termelékenység elvesztéséhez,fizikai és társadalmi leromláshoz ésszéttört álmokhoz vezethet.”– Dr. Sydney Walker III, neurológus és elmeorvos,az Egy adag józan ész szerzôjeazt javasolja, hogy küldjék az »elkövetôt« egy mentálisintézetbe. Annak érdekében, hogy elkerüljük ezt, egyrenövekvô számban kell kialakítanunk emberséges és ésszerûalternatívákat a mentális intézményekbe történô kényszerítettelzárással szemben. Idôskori otthonok, csoportfoglalkozások,ideiglenes szállás azon nélkülözô személyekszámára, akiknek felbomlottak a családi kötelékei,fejlôdést elôsegítô börtönközösségek – ilyen és sok máshasonló intézményre lesz szükség, hogy átvállalják azokata feladatokat, amelyeket jelenleg az elmegyógyintézetektöltenek be.”A megfelelô orvosiszûrôvizsgálat, amelyetegy nem-pszichiáter diagnosztavégez, életbevágóanfontos kezdô lépést jelent amentális problémákkalküzdô egyén számára agyógyulás felé vezetô úton.Orvosi tanulmányok gyakortabebizonyítják, hogyszámos esetben a betegszámára mentális problémáknaktûnô jelenségeketfel nem fedezett testi betegségek vagy rendellenességekváltják ki. Ez nem „kémiai egyensúlyhiányt” vagy „agyieredetû betegséget” takar, hanem egy valós testi rendellenességettényleges tünetekkel, amelyeket egy képzettorvos kezelni tud.A hétköznapi orvosi problémák befolyással lehetnek aviselkedésre és az életszemléletre. William H. Philpott, akikorábban pszichiáterként dolgozott, és jelenleg a táplálkozássalösszefüggô agyi túlérzékenység szakértôje, akövetkezôkrôl számol be: „A B12 vitamin hiánya olyantüneteket képes kiváltani, amelyek a gyenge koncentrációsNEGYEDIK FEJEZETA mentális egészség fejlesztése21


képességtôl, a kábult depresszión át egészen a nyugtalanságigés hallucinációkig terjednek. Bizonyítékok vannak rá,hogy bizonyos tápanyagok képesek megállítani a neurotikusés pszichotikus reakciókat, és azonnali eredménytlehet elérni velük.”Alapvetô fontosságú, hogy a mentális intézményekteljes diagnosztikai eszközrendszerrel, és kompetens nempszichiáterorvosokkal rendelkezzenek.Ami a veszélyes és erôszakos személyeket illeti, velükszemben a pszichiáterek közremûködése nélkül kell eljárni.Dr. Szasz a következôket mondja: „Kétség sem fér hozzá,hogy vannak veszedelmes emberek.” De „nem szabad,hogy a veszélyesség egy elvont pszichológiai jellemzôlegyen, amit egy személyhez hozzárendelhetünk; ezzelellentétben ennek olyan következtetésnek kell lennie, amitabból a ténybôl vonunk le, hogy a személy elkövetett egyerôszakos cselekményt, ami törvényellenes, megvádoltákezzel, lefolytatták ellene a tárgyalást, és bûnösnek találták.Ebben az esetben büntetést érdemel egy börtönben és nem»kezelést« egy kórházban.”Ha valaki elkövet egy veszélyes büntettet, akkor büntetôjogieszközök állnak rendelkezésre ennek kezelésére.MÛKÖDÔKÉPES KEZELÉSDr. Giorgio Antonucci Olaszországban az emberi életértékében hisz, és abban, hogy a kommunikáció alegzavarodottabb elmét is képes meggyógyítani, akényszerítéssel és az embertelen bánásmóddal szemben.Az Osservanza (Megfigyelô) intézetben, Imolában,Olaszországban, Dr. Antonucci skizofrénnek bélyegzett nôktucatjait kezelte, legtöbbjük már sok éve be volt zárva,némelyikük állandó jelleggel az ágyához volt kötözve, vagyValódi segítséggyakran tartották kényszerzubbonyban. Minden „szokásos”pszichiátriai kezelési módot elhagytak. Dr. Antonucci megszüntettea nôk mozgásának korlátozását, és sok-sok óráttöltött azzal, hogy meghallgatta ôket, és „delíriumuk ésgyötrelmeik mélyére hatolt.” Meghallgatta az intézetbentöltött évek kétségbeesését és szenvedéseit.Biztosította, hogy a pácienseket kíméletesen, tisztelettelés pszichiátriai szerek nélkül kezeljék. Az ô vezetésével azosztály a legerôszakosabbhelybôl a kórház legnyugodtabbhelyévé vált. Néhányhónap elteltével a„veszélyes” páciensek szabadokvoltak, és csendesensétáltak az intézet kertjében.Végül stabil állapotbanel is hagyták akórházat, miután sokukatmegtanították írni és olvasni,dolgozni, és gondoskodnimagukról – elôszöréletükben. Dr. Antonuccicsodálatos eredményei sokkalkevesebb pénzbe kerültek.Az ilyen programokbizonyítják, hogy léteznekDr. Antonucci drogok nélkül, kommunikációvalés együttérzéssel kezelte a betegeit.NEGYEDIK FEJEZETA mentális egészség fejlesztése22


Dr. Szasz hozzáteszi: „Valamennyi bûnözôi magatartást abüntetôjog eszközeivel kellene kontrollálni, amelynekfolyamatából a pszichiátereket ki kellene zárni.”Nincs semmi titokzatosság abban, hogy folyamatosannövekszik az indokolatlan erôszak, a bûnözés, afiatalkori öngyilkosságok és a városainkban csavargóhajléktalanok száma. Ezen felül számos más negatívirányba mutató jelenség tapasztalható a mentális egészségterén társadalmunkban. De ezek nem a mentális egészségterületének növekvô problémái, amelyek további mentális„kezelést” igényelnek a közösségekben. Sokkalinkább a pszichiáterek és kezeléseik által létrehozott egyrenövekvô számú mentális rendellenességek.A pszichiátria soha nem gyógyított meg semmit. Ezzelellentétben – és a veszélyes antipszichotikus drogok széleskörûhasználatának közvetlen következményeként – önmagahozta létre azon mentális betegségek jókora hányadát,amelyek most kétségbeesetten kiáltanak gyógymódokért.A lényeg, amint arra Dr. Szasz rámutat, a következô:„...a pszichiáterek nagyban felelôsek azon problémákmegteremtéséért, amelyekre most látványosan keresik amegoldást”. Ebbôl kifolyólag ôk az utolsók, akikhez fordulnunkkellene, ha a hajléktalanok, az erôszak és a közösségekmentális egészségének problémáját szeretnénk megoldani.jó válaszok és van remény asúlyosan zavarodott emberekszámára is.A reménymenedékhelyeAz alábbiakat 1999-benírta dr. Loren Mosher, a SanDiego-i Kalifornia EgyetemOrvostudományi Iskolájánakpszichiátriai klinikai professzora,az USA Országos MentálisEgészségügyi IntézeteSkizofréniakutató Központjánakegykori vezetôje. 45„1971-ben nyitottammeg a Soteria-házat... Ott a»skizofrénnek« diagnosztizáltfiatalok gyógyszermenteséletet éltek, nemszakmabeli személyzet segédletemellett, akiket arraképeztünk ki, hogy figyeljenekoda rájuk, hogy megértsékôket, hogy nyújtsanak számukra támogatást, biztonságot,és kommunikációjukkal erôsítsék meg, ha a fiataloknekik a tulajdon érzeteikrôl szólnak. Az elgondolás az volt,hogy a skizofrénián tartalmas emberi kapcsolatokkiépítésével gyakrabban túl lehet jutni, mint gyógyszerekhasználatával...”A bátorságot úgy lehetne leírni,mint kitartást arra, hogy felülkerekedjünkminden akadályon, és olyan kommunikációt,mely az élet lényegét jelenti. Ezt a kéterényt mutatta be bôséggel két figyelemreméltó orvos: Dr. Giorgio Antonucci (balra)and Dr. Loren Mosher, akik pszichiátriaikórházakban lealacsonyított betegekszázainak – szó szerint – segítettekvisszatérni az életbe.A projekt összehasonlítottaa Soteria-kezelési módszerta közkórházaknak a skizofréniávalújonnan diagnosztizáltakszámára „szokásos”pszichiátriai gyógyszerkezelésesbeavatkozásaival.„A kísérlet a vártnál isjobb eredményt hozott. Hathéttel a felvételt követôenmindkét csoport állapotajelentôsen és mérhetôenjavult, annak ellenére, hogy aSoteria kezeltjei többnyirenem kaptak antipszichotikumokat!Két évvel a bekerüléstkövetôen a Soteria-kezeltalanyok jelentôsen magasabbmunkakörben dolgoztak,jelentôsen gyakrabbanéltek önálló életet vagypárkapcsolatban, és közülükkevesebb került vissza azintézménybe. Összehasonlítvaa kórházi és gyógyszerrel kezelt kontrollalanyokkal,érdekes módon, a Soteria-kezelés azon páciensei boldogultakés lettek a legjobban, akik a két teljes év során nem kaptakneuroleptikus gyógyszeres kezelést ... vagy akikrôl aztgondolták, hogy náluk lesz a legrosszabb kimenetele akezelésnek.”NEGYEDIK FEJEZETA mentális egészség fejlesztése23


1AJÁNLÁSOKAjánlásokSoha nem szabad senkit sem arra kényszeríteni, hogy elektrosokk-kezelést, kényszerített pszichiátriaikezelést kapjon, vagy kényszerbôl elmebefolyásoló szereket szedjen. A kormányoknak meg kelltiltani az ilyen visszaéléseket!234 567Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a közösségi kezelési törvényeket – melyek a kötelezô érvényû, ígyerôszakos módszereken alapszanak – töröljék el, és oszlassák fel, illetve akadályozzák meg „mentálisegészségügyi bíróságok” létrehozását, amelyek csupán egy újabb csatornát jelentenek a közösségeinkgyógyszerezésében.A szállás és a munka sokkal többet tesz a hajléktalanokért, mint a pszichiátriai szerek és az egyébpszichiátriai kezelések életet pusztító hatása, amelyek lerombolják a felelôsséget. Sokaknak közülükegyszerûen csak egy esélyre van szüksége.Minden pszichiátriai létesítményben kell lennie egy kompetens belgyógyásznak (nem pszichiáternek)és biztosítani kell megfelelô diagnosztikai berendezéseket, hogy megtalálhassák a háttérbenmeghúzódó és felderítetlen testi bajokat.Jogi védelmet kell létrehozni, annak biztosítására, hogy a pszichiátereket és pszichológusokatmegakadályozzák abban, hogy megsértsék az emberek polgári, politikai, gazdasági, társadalmi éskulturális jogaik gyakorlására vonatkozó – az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, aNemzetközi Polgári és Politikai Jogokról szóló megállapodásban és az egyéb idevágó okiratokbanelismert – jogait.Jelentést kell tenni a rendôrségen minden pszichiátriai erôszakoskodás esetében, csalás gyanúja vagyjogtalan drogárusítás esetén. Küldjön egy példányt a CCHR-nak is ebbôl a jelentésbô. Ha a rendôrségenjelentették az ügyet, akkor az állami felügyeleti hatóságoknál is jelenteni kell azt, az egészségügyivagy pszichológiai testületek felé. Az ilyen testületek ki tudják vizsgálni az ilyen ügyeket, és visszatudják vonni vagy fel tudják függeszteni egy pszichiáter vagy pszichológus mûködési engedélyét.Biztosítani kell a betegeknek és a biztosítási társaságaiknak a jogot arra, hogy visszatérítsék nekik azolyan mentális egészségügyi kezelések árát, amelyek nem hozták meg az ígért eredményt vagyjavulást, illetve amelyek bizonyítottan az egyének kárára voltak, ezzel biztosítva azt, hogy a kormányilletve szervezetei helyett az egyéni praktizálót, illetve a pszichiátriai létesítményt terhelje a felelôsség.A KÖZÖSSÉG TÖNKRETÉTELEJavaslatok24


Nemzetközi Állampolgári Bizottságaz Emberi JogokértAz Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért(CCHR) nevû szervezetet 1969-ben alapította a Szcientológia Egyház,hogy kivizsgálja és feltárja a pszichiátriaterületén történô emberi jogi sérelmeketés megtisztítsa a mentális egészségügyterületét. Ma több mint 130 szervezettel dolgozik31 országban. Tanácsadói testületében, amely az úgynevezettMegbízottakból áll, orvosok, jogászok, pedagógusok,mûvészek, üzletemberek, polgári és emberi jogi képviselôkfoglalnak helyet.Noha a CCHR nem nyújt orvosi vagy jogi tanácsot,szorosan együttmûködik és támogatja az orvosokat és azorvosi gyakorlatot. A CCHR gyakran összpontosít a pszichiátriaszubjektív „diagnózisainak” tisztességtelen használatára,amelyekbôl hiányzik minden tudományos vagyorvosi érték, de amelyeket arra használnak, hogy milliárdokbanmérhetô pénzügyi haszonra tegyenek szert, fôkéntaz adófizetôktôl és a biztosítóktól. E hamis diagnózisokraalapozva a pszichiáterek igazolva látják és elôírjáka gyakran életveszélyes kezeléseket, beleértve atudatmódosító szereket, amelyik elfedik a személy alapvetônehézségeit és megakadályozzák gyógyulását.A CCHR munkája összhangban áll az ENSZ EmberiJogok Egyetemes Nyilatkozatával, különösen az alábbitételekkel, amelyeket a pszichiáterek jóformán napontamegsértenek:„3. cikkely: Mindenkinek joga van az élethez, aszabadsághoz és a személyes biztonsághoz.… 5. cikkely: Senkit nem lehet kitenni kínzásnakvagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító kezelésnekvagy büntetésnek.… 7. cikkely: A törvény elôtt mindenki egyenlô, ésmegkülönböztetés nélkül mindenkinek joga van a törvényegyenlô védelméhez.”A pszichiátria hamis diagnózisain, megbélyegzôcímkéin, önkényes kényszerbeszállítási törvényein, kegyetlen,személyiséget kitörlô „kezelésein” keresztül emberekezrei szenvednek kárt és tagadják meg tôlük legalapvetôbbemberi jogaikat.A CCHR több száz reformot indított el és vezényeltle úgy, hogy tanúskodott törvényhozói meghallgatásokon,nyilvános meghallgatásokat tartott a pszichiátriai visszaélésekrôl,együttmûködve a médiával, a törvényvégrehajtókkalés köztisztviselôkkel szerte a világon.ÁLLAMPOLGÁRI BIZOTTSÁaz Emberi Jokokért25


A CCHR CÉLJAÁLLAMPOLGÁRI BIZOTTSÁG AZ EMBERI JOGOKÉRTkivizsgálja és feltárja a pszichiátria területén történô emberi jogi sérelmeket. Vállvetvedolgozik együtt olyan hasonló gondolkodású csoportokkal és egyénekkel, akiket a közöscél, a mentális egészségügy területének megtisztítása vezérel. Mindaddig folytatjuk etevékenységet, amíg a pszichiátria jogsértô és kényszerítô gyakorlatai meg nem szûnnek,és az emberi jogok és a méltóság vissza nem adatnak minden embernek.Rosa Anna CostaPiemonte regionális tanácsos– Egészségügyi bizottság:„Beszélnünk kell azok nevében, akik erre nemképesek.…Vállalnunk kell a felelôsséget,intézményként, hogy vezessük ezt a kampányt, ésnagyon nagy elismerésem a CCHR-nak, hogy mimindent tesz ezen a területen. Vannak szituációk,amelyekrôl még mi sem tudunk, és fontos, hogyaz ilyen szervezetek, [mint a CCHR] lehetôségetnyújtsanak arra, hogy tudomást szerezzünk minderrôl…Hiszem, hogy [a CCHR munkáját] ki kellterjeszteni, hogy több ember tudja meg, hogymilyen visszaéléseket követnek el »nem annyiraetikus« orvosok….Szeretném megköszönni aCCHR-nak mindazt, amit tesz.”Raymond N. Haynes,Kalifornia államtanácsának tagja:„A Nemzetközi Állampolgári Bizottság azEmberi Jogokért felbecsülhetetlenül értékestevékenységet végez országos és nemzetközitéren a mentális egészségügy terén – egy olyanszervezetrôl van szó, amelyik a mentálisegészség legmagasabb mércéje ideáljánakszenteli magát.”Johann Reeve-Alexander,Tara Egészségügyi Központ,Nyugat-Ausztrália:„A CCHR munkatársaiban egy elkötelezett,törôdô, humanitárius, a szakterületenprofesszionális csoportot ismertem meg, akiksegítik napvilágra hozni a pszichiátria bizonyosgyakorlatai mögötti döbbenetes igazságot....Ha aCCHR nem nyitná ki a kapukat és nem emelnefáklyát ezen gyakorlatoknak a megismeréseérdekében, és nem tájékoztatná a közönségetezekrôl, a kormányszintû beavatkozásokkal és afolyamatos kutatással együtt, akkor az emberekszinte semmit nem tudnának ezekrôl afélrekezelésekrôl az orvoslásnak ezen a szintjén.”További információ:CCHR International6616 Sunset Blvd.Los Angeles, CA, USA 90028Telefon: (323) 467-4242 • (800) 869-2247 • Fax: (323) 467-3720www.cchr.org • e-mail: humanrights@cchr.orgvagy vegye fel a kapcsolatot az Önhöz legközelebbi CCHR irodával.


Országos CCHR irodákCCHR AusztráliaCitizens Commission onHuman Rights AustraliaP.O. Box 562Broadway, New South Wales2007 AustraliaPhone: 612-9211-4787Fax: 612-9211-5543E-mail: cchr@iprimus.com.auCCHR AusztriaCitizens Commission onHuman Rights Austria(Bürgerkommission fürMenschenrechte Österreich)Postfach 130A-1072 Wien, AustriaPhone: 43-1-877-02-23E-mail: info@cchr.atCCHR BelgiumCitizens Commission onHuman RightsPostbus 552800 Mechelen 2,BelgiumPhone: 324-777-12494CCHR KanadaCitizens Commission onHuman Rights Toronto27 Carlton St., Suite 304Toronto, OntarioM5B 1L2 CanadaPhone: 1-416-971-8555E-mail:officemanager@on.aibn.comCCHR Cseh KöztársaságObcanská komise zalidská právaVáclavské námestí 17110 00 Praha 1, Czech RepublicPhone/Fax: 420-224-009-156E-mail: lidskaprava@cchr.czCCHR DániaCitizens Commission onHuman Rights Denmark(MedborgernesMenneskerettighedskommission–MMK)Faksingevej 9A2700 Brønshøj, DenmarkPhone: 45 39 62 9039E-mail: m.m.k.@inet.uni2.dkCCHR FinnországCitizens Commission onHuman Rights FinlandPost Box 14500511 Helsinki, FinlandCCHR FranciaországCitizens Commission onHuman Rights France(Commission des Citoyens pourles Droits de l’Homme–CCDH)BP 7675561 Paris Cedex 12 , FrancePhone: 33 1 40 01 0970Fax: 33 1 40 01 0520E-mail: ccdh@wanadoo.frCCHR NémetországCitizens Commission onHuman Rights Germany–National Office(Kommission für Verstöße derPsychiatrie gegenMenschenrechte e.V.–KVPM)Amalienstraße 49a80799 München, GermanyPhone: 49 89 273 0354Fax: 49 89 28 98 6704E-mail: kvpm@gmx.deCCHR GörögországCitizens Commission onHuman Rights65, Panepistimiou Str.105 64 Athens, GreeceCCHR HollandiaCitizens Commission onHuman Rights HollandPostbus 360001020 MA, AmsterdamHollandPhone/Fax: 3120-4942510E-mail: info@ncrm.nlCCHR MagyarországÁllampolgári Bizottság azEmberi Jogokért Alapítvány1461 Budapest, Pf. 182Telefon: 36-1-342-6355Fax: 36-1-344-4724E-mail: cchrhun@ahol.orgCCHR IzraelCitizens Commissionon Human Rights IsraelP.O. Box 3702061369 Tel Aviv, IsraelPhone: 972 3 5660699Fax: 972 3 5663750E-mail: cchr_isr@netvision.net.ilCCHR OlaszországCitizens Commissionon Human Rights Italy(Comitato dei Cittadini per iDiritti Umani–CCDU)Viale Monza 120125 Milano, ItalyE-mail: ccdu_italia@hotmail.comCCHR JapánCitizens Commission onHuman Rights Japan2-11-7-7F KitaotsukaToshima-ku Tokyo170-0004, JapanPhone/Fax: 81 3 3576 1741CCHR Lausanne, SvájcCitizens Commissionon Human Rights Lausanne(Commission des Citoyens pourles droits de l’Homme–CCDH)Case postale 57731002 Lausanne, SwitzerlandPhone: 41 21 646 6226E-mail: cchrlau@dplanet.chCCHR MexikóCitizens Commissionon Human Rights Mexico(Comisión de Ciudadanos porlos Derechos Humanos–CCDH)Tuxpan 68, Colonia RomaCP 06700, México DFE-mail:protegelasaludmental@yahoo.comCCHR Monterrey, MexikóCitizens Commission onHuman Rights Monterrey,Mexico(Comisión de Ciudadanos por losDerechos Humanos – CCDH)Avda. Madero 1955 PonienteEsq. Venustiano CarranzaEdif. Santos, Oficina 735Monterrey, NL MéxicoPhone: 51 81 83480329Fax: 51 81 86758689E-mail: ccdh@axtel.netCCHR NepálP.O. Box 1679Baneshwor Kathmandu, NepalE-mail: nepalcchr@yahoo.comCCHR Új-ZélandCitizens Commission onHuman Rights New ZealandP.O. Box 5257Wellesley StreetAuckland 1, New ZealandPhone/Fax: 649 580 0060E-mail: cchr@xtra.co.nzCCHR NorvégiaCitizens Commission onHuman Rights Norway(Medborgernesmenneskerettighets-kommisjon,MMK)Postboks 8902 Youngstorget0028 Oslo, NorwayE-mail: mmknorge@online.noCCHR OroszországCitizens Commission onHuman Rights RussiaP.O. Box 35117588 Moscow, RussiaPhone: 7095 518 1100CCHR Dél-AfrikaCitizens Commission onHuman Rights South AfricaP.O. Box 710Johannesburg 2000Republic of South AfricaPhone: 27 11 622 2908CCHR SpanyolországCitizens Commission onHuman Rights Spain(Comisión de Ciudadanos por losDerechos Humanos–CCDH)Apdo. de Correos 1805428080 Madrid, SpainCCHR SvédországCitizens Commission onHuman Rights Sweden(Kommittén för MänskligaRättigheter–KMR)Box 2124 21 Stockholm, SwedenPhone/Fax: 46 8 83 8518E-mail: info.kmr@telia.comCCHR TajvanCitizens Commission onHuman RightsTaichung P.O. Box 36-127Taiwan, R.O.C.E-mail: roysu01@hotmail.comCCHR Ticino, SvájcCitizens Commission onHuman Rights Ticino(Comitato dei cittadini peri diritti dell’uomo)Casella postale 6136512 Giubiasco, SwitzerlandE-mail: ccdu@ticino.comCCHR Egyesült KirályságCitizens Commission onHuman Rights United KingdomP.O. Box 188East Grinstead, West SussexRH19 4RB, United KingdomPhone: 44 1342 31 3926Fax: 44 1342 32 5559E-mail: humanrights@cchruk.orgCCHR Zürich, SvájcCitizens Commission onHuman Rights SwitzerlandSektion ZürichPostfach 12078026 Zürich, SwitzerlandPhone: 41 1 242 7790E-mail: info@cchr.ch


HIVATKOZÁSOKHivatkozások1. „Achieving the Promise: Transforming MentalHealth Care in America,” The President’s NewFreedom Commission on Mental Health Report,22 July 2003, p. 68.2. Paper written by Allen Jones, Investigator in theCommonwealth of Pennsylvania Office of InspectorGeneral (OIG), Bureau of Special Investigations, LawProject for Psychiatric Rights, Internet address:http://www.psychrights.org, 20 Jan. 2004, p. 31.3. Robert Whitaker, Mad in America: Bad Science, BadMedicine, and the Enduring Mistreatment of the MentallyIll (Perseus Publishing, Cambridge, Massachusetts,2002), pp. 227–228, citing L. Jeff, „The InternationalPilot Study of Schizophrenia: Five-Year Follow-UpFindings,” Psychological Medicine 22 (1992), pp. 131–145;Assen Jablensky, „Schizophrenia: Manifestations,Incidence and Course in Different Cultures, a WorldHealth Organization Ten-Country Study,” PsychologicalMedicine, Supplement (1992), pp. 1–95.4. J.R. Ewalt, Foreword in Gryenebaum (ed.), ThePractice of Community Mental Health (Little, Brown &Co., Boston, 1970).5. Peter Schrag, Mind Control (Pantheon Books, NewYork, 1978), p. 45.6. Thomas Szasz, M.D., Cruel Compassion (John Wiley& Sons, Inc., New York, 1994), p. 160.7. Steven Foley and Henry Sharfstein, Madness andGovernment (American Psychiatric Association Press,Washington, D.C., 1983), p. 25.8. Dr. Dorine Baudin, „Ethical Aspects ofDeinstitutionalization in Mental Health Care,” FinalReport, Netherlands Institute of Mental Health andAddiction, Program No. BMH 5-98-3793, July 2001,p. 14.9. Franklin Chu and Sharland Trotter, The MadnessEstablishment (Grossman Publishers, New York, 1974),pp. xi, xiii, 203–204.10. Tony Jones and Adrian Bradley, „Sane Reaction,”Australian Broadcasting Corporation, 10 June 1999.11. Rael Issac and Virginia Armat, Madness in the Streets(The Free Press, New York, 1990), p. 98.12. Ibid., p. 156.13. Vera Hassner Sharav, MLS, „Children in ClinicalResearch: A Conflict of Moral Values,” The AmericanJournal of Bioethics, Vol. 3, No. 1, 2003.14. „Psychiatric Drugs–The Need to Be Informed,”Report on the Public Hearing on Psychiatric Drugs,presented by the NSW Committee on Mental HealthAdvocacy, Nov. 1981, p. 22, quoting Pam Gorring,Mental Disorder or Madness? (University of QueenslandPress, Australia, 1979).15. Op. cit., Robert Whitaker, Mad in America, p. 144.16. Ibid., p. 164.17. Ibid., p. 256.18. Ibid., pp. 257–258.19. Ibid., pp. 253–254.20. Op. cit., Allen Jones, p. 6.21. Op. cit., Robert Whitaker, Mad in America, p. 286.22. „Leading Therapy Classes by GlobalPharmaceutical Sales, 2003,” IMSHealth.com, 2004.23. Op. cit., Robert Whitaker, Mad in America, p. 186.24. Ibid., pp. 183, 186.25. John H. Herrera, Ph.D., et al., „High PotencyNeuroleptics and Violence in Schizophrenics,” TheJournal of Nervous and Mental Disease, Vol. 176, No. 9,1988, p. 558.26. Ibid.27. Erica Goode, „Leading Drugs for Psychosis ComeUnder New Scrutiny,” The New York Times, 20 May2003.28. Op. cit., Robert Whitaker, Mad in America, p. 282.29. Rosei Mestel, „New Schizophrenia Treatment atIssue,” Los Angeles Times, 26 Nov. 2003.30. Op. cit., Erica Goode.31. Ibid.32. Robert Whitaker, „Forced Medication isInhumane. …” The Boston Globe, 9 June 2002.33. Michael McCubbin and David Cohen, The Rightsof Users of the Mental Health System: The Tight Knot ofPower, Law, and Ethics, Presented to the XXIVthInternational Congress on Law and Mental Health,Toronto, June 1999.34. „Compulsory Admission and Involuntary Treatmentof Mentally Ill Patients–Legislation and Practice inEU-Member States,” Final Report, Mannheim, Germany,15 May 2002, Introduction, pp. 2–8.35. Op. cit., Robert Whitaker, „Forced Medication isInhumane. …”36. „Diet Mulls Fate of Mentally Ill Criminals,” TheJapan Times, 8 June 2002.37. Op. cit., Thomas Szasz, M.D. Cruel Compassion,p. 205.38. Op. cit., Michael McCubbin and David Cohen.39. Thomas Szasz, M.D., Liberation By Oppression(Transaction Publishers, New Brunswick, New Jersey2002), p. 127.40. Nancy Wolff, Ph.D., „Courts as Therapeutic Agents:Thinking Past the Novelty of Mental Health Courts,”Journal of the American Academy of Psychiatry and Law,Vol. 30, 2002, pp. 431–437.41. „The Role of Mental Health Courts is SystemReform” Judge David L. Bazelon Center for MentalHealth Law, Washington D.C, Jan. 2003.42. Sam Hart, „Mind Control, The Shocking Truthabout Britain’s Mental Hospitals, Exclusive Survey,”The Big Issue, No. 412, 13–19 Nov. 2000.43. Dr. Tana Dineen, Ph.D., Manufacturing Victims,Third Edition (Robert Davies Multimedia Publishing,Canada, 2001), p. 86.44. Sydney Walker, A Dose of Sanity: Mind, Medicine andMisdiagnosis (John Wiley & Sons, Inc; New York, 1996),pp. 207, 225.45. Loren Mosher, „Soteria and Other Alternatives toAcute Psychiatric Hospitalization: A Personal andProfessional Review,” The Journal of Nervous and MentalDisease, Vol. 187, 1999, pp. 142–149.


Állampolgári Bizottság az Emberi JogokértA NAGYKÖZÖNSÉG TUDATOSSÁGÁNAK EMELÉSEAtájékoztatás létfontosságú része bármelykezdeményezésnek, amely a társadalmi hanyatlásvisszafordítását célozza. A CCHR nagyon komolyanveszi e felelôsséget. A CCHR internetes oldala, könyvei, hírleveleiés más kiadványai széleskörû terjesztésének köszönhetôenegyre több páciens, család, szakember, törvényalkotóés számtalan más ember kap információkat a pszichiátriávalA KÖNYÖRTELEN VALÓSÁG – Ártalmas pszichiátriai „kezelések”Jelentés és ajánlások a romboló hatású elektrosokk éspszichiátriai agysebészet gyakorlatárólMÛVÉSZEK TÖNKRETÉTELE – A pszichiátria aláássa a kreativitástJelentés és ajánlások a pszichiátria mûvészekre és a társadalomragyakorolt káros hatásárólPSZICHIÁTRIA – Drogokhoz köti az Ön világátJelentés és ajánlások napjaink pszichiátria által létrehozottdrogválságával kapcsolatbanA KÖZÖSSÉG TÖNKRETÉTELE – A pszichiátria kényszerítô „gondoskodása”Jelentés és ajánlások a közösségi mentális egészségügy és máskényszerítô pszichiátriai programok kudarcárólA VALÓDI VÁLSÁG – Napjaink mentális egészségügyébenJelentés és ajánlások a tudományosság és az eredményekhiányáról a mentális egészségügy területénJulian Whitaker, M.D. • Anthony P. Urbanek, M.D.Mary Jo Pagel, M.D. • Rohit Adi, M.D.FÉLREVEZETÔ REHABILITÁCIÓ – Pszichiátriai megtévesztés a drogokrólJelentés és ajánlások a metadonnal és más ártalmas pszichiátriai„drogrehabilitációs” programokkal kapcsolatbanSKIZOFRÉNIA – A pszichiátria jövedelmezô „betegsége”Jelentés és ajánlások a komoly mentális zavarodottsággal kapcsolatospszichiátriai hazugságokat illetôenAZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS TÖNKRETÉTELE – A pszichiátriaelferdíti a törvénykezéstJelentés és ajánlások a bíróságokat és javító-nevelô szolgálatokat értpszichiátriai és pszichológiai befolyással kapcsolatbanPSZICHIÁTRIAI MEGTÉVESZTÉS – Az orvoslás aláaknázásaJelentés és ajánlások a pszichiátria egészségügyre kifejtett hatásárólSZENTSÉGTELEN TÁMADÁS – Pszichiátria kontra vallásJelentés és ajánlások a pszichiátria vallásos hitre és gyakorlatrakifejtett hatásárólkapcsolatos igazságról és arról, hogy hatékony lépéseket lehetés kell is tenni ezzel kapcsolatban.A CCHR kiadványai – amelyek 15 nyelven elérhetôek –bemutatják a pszichiátria káros hatását a rasszizmus, azoktatás, a nôk, az igazságszolgáltatás, a drogrehabilitáció, azerkölcsök, az idôsgondozás, a vallás területén és más témákban.E lista magába foglalja a következôket:HALÁLOS KÉNYSZERÍTÉSEK – A pszichiátriai kezelésekközben elkövetett tettlegességekJelentés és ajánlások a kényszerítô intézkedések erôszakos és veszélyeshasználatáról az elmegyógyintézetekbenGYERMEKEK GYÓGYSZEREZÉSE – Pszichiátria: életek tönkretételeJelentés és ajánlások a fiatalok félrevezetô pszichiátriai diagnosztizálásárólés erôltetett gyógyszerezésérôlZÛRZAVAR ÉS TERRORIZMUS – A pszichiátria tevékenységének eredményeképpenJelentés és ajánlások a pszichiátriai eszközök és kezelések szerepérôl anemzetközi terrorizmus elôidézésbenVISSZAÉLÉS AZ IDÔSEKKEL – Kegyetlen mentális egészségügyi programokJelentés és ajánlások az idôskorúak méltatlan pszichiátriai kezelésérôlPSZICHIÁTRIAI NEMI ERÔSZAK – Nôk és gyermekek bántalmazásaJelentés és ajánlások a mentális egészségügyi rendszerben történô,páciensek ellen elkövetett szexuális bûncselekményekrôlSZÉLESKÖRÛ MEGTÉVESZTÉS – A pszichiátria romlott iparaJelentés és ajánlások a mentális egészségügyi monopólium bûncselekményeivelkapcsolatbanRASSZIZMUS TEREMTÉSE – A pszichiátria árulásaJelentés és ajánlások mindazon tudománytalan és gyûlöletkeltôprogramokkal kapcsolatban, amelyek faji konfliktusokat és népirtástidéznek elôA FIATALSÁG TÖNKRETÉTELE – A pszichiátria fiatal elméket tesz tönkreJelentés és ajánlások az iskolákon belüli mentális egészségügyifelmérésekrôl, értékelésekrôl és programokrólÁLTUDOMÁNY – A pszichiátria hamis diagnózisaiJelentés és ajánlások a tudományosság veszélyes hiányáróla pszichiátriai diagnózisok területénÁLLAMPOLGÁRI BIZOTTSÁG AZ EMBERI JOGOKÉRT – A mentálisegészségügy nemzetközi megfigyelô szervezeteFIGYELMEZTETÉS: Senki ne hagyjon fel semmilyen pszichiátriai szer szedésévelhozzáértô (nem pszichiáter) orvos tanácsa és segítsége nélkül!Ez a kiadvány a Szcientológusok NemzetköziSzövetsége támogatásával jöhetett létre.Kiadja közönségi szolgáltatásként azÁllampolgári Bizottság az Emberi Jogokért.A CCHR az Egyesült Államokban non-profit, adómentes 501(c)(3) közhasznú szervezetként mûkôdik, amelyet az Amerikai Adóhivatal elismer.FELHASZNÁLT FOTÓK: Borító: Mark Peterson/Corbis; 4. oldal: Wally McNamee/Corbis; 6. oldal: Reuters/Corbis; 7. oldal: Bettmann/Corbis;10. oldal: Peter Turnley/Corbis; 13. oldal: The Sankei Shiimbun; 12. oldal: Corbis; Reuters News Media Inc./Corbis; NewsPix (NZ); AP WideWorld Photos; 14. oldal: Peter Turnley/Corbis; 16. oldal: Doug Menuez/Getty; 17. oldal: Bill Ross/Corbis.© 2004 CCHR. Minden jog fenntartva. A CITIZENS COMMISSION ON HUMAN RIGHTS, CCHR és a CCHR logó védjegyek, amelyek az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért tulajdonábanvannak. A nyomtatás az Egyesült Államokban készült. Item #18905-12-Hungarian


„Nem tisztességes dologúgy tenni, mintha a mentálisanbetegek kényszerítô kezelése mindigsegítene, és hogy az ilyen kezeléstôlvaló tartózkodás egyenlô lenne a»kezelés megvonásával« ....A történelemazt tanítja nekünk, hogy óvakodjunkazoktól a jótevôktôl, akikneka jótéteményei nem foglaljákmagukban a szabadságot.”— Thomas Szasza pszichiátria nyugalmazott professzora

More magazines by this user
Similar magazines