McCaffrey, Anne - Sárkányhajsza_Pern sárkánylovasai 2

SÁRKÁNYHAJSZA2

ANNE McCAFFREY3

SÁRKÁNYHAJSZA4

ANNE McCAFFREYHogyan kezdődjön? - tűnődött Robinton, Pern hárfásmes- tere.Elgondolkodva ráncolta homlokát a munkaasztal sekély tálcáiban elsimítottnedves homok felett. Hosszú arca mély barázdákba és ráncokba gyűrődött,és általában derűs, metszően kék szemét szokatlanul komor szürke árnyakfelhőzték.Elképzelte, amint a homok arra vár, hogy szavak és hangjegyek dúljákfel, miközben ő, Pern összes balladájának, mondájának és dalocskájánakőrzője és bőkezű szétosztója mégis néma marad. Be akarta fejezni aballadát a Lemoszi Algenar nagyúr és a telgari Larad nagyúr félnővérénekeljövendő esküvőjére. A segédhárfások és a dobosok legutóbbi,nyugtalanságról hírt adó jelentései miatt Robinton úgy döntött, ezen aszerencsés eseményen emlékezteti a jeles vendégeket - hiszen mindennagyurat és céhmestert meghívtak - arra, hogy mi mindennel tartoznakPern sárkánynépének. Elhatározta, hogy új balladájában Lesszának,Benden sárkányúrnőjének és arany sárkányának, Ramothnak lenyűgözőutazását meséli el, amikor a túlnanon át visszarepültek az időben. Anagyurak és céhmesterek akkor bezzeg örültek az öt ősi fészekből,négyszáz fordulattal ezelőttről származó sárkányemberek érkezésének.De hogyan is sűríthetné azokat a lenyűgöző, eszeveszett napokat, azokat ahőstetteket egyetlen dalba? A legszebben rezgő húrok sem adhatják visszaa vér dobolását, a lélegzet elakadását, a fagyasztó rémületet és a hitetlenreménykedést: az első reggelt, amikor szál hullott Nerat alag felett; amikorF'lar Benden sárkányfészekben összehívta a nagyurakat és céhmestereket,és megnyerte segítségüket.Nem csak a rég elfelejtett eskü ösztönözte a birtokosokat, hanem akatasztrófa túlságosan is közeli valósága: ahogy a szál, amit addig csupánmítosznak tartottak, hamuvá perzseli virágzó szántóföldjeiket; elképzeltéka villámgyorsan elszaporodó paraziták furatait, és saját magukat asziklabarlangokban, reszketve, vastag fémajtók és zsaluk védelmében.5

SÁRKÁNYHAJSZAKészek lettek volna a lelküket is odaígérni F'larnak azon a bizonyos napon,ha meg tudja védeni őket a száltól. És Lessza hozta el nekik a menekülést,kis híján az élete árán.Robinton felnézett a homoktálról, arckifejezése hirtelen elkomorult.- Az emlékezet homokja hamar kiszárad - mormolta, és kibámult abenépesített völgyön át az Erőd alagnak otthont adó meredélyre. Egy őrállt a tűzkőgödröknél. Hatan kellene lenniük, de éppen vetési szezon van,és Groghe, Erőd birtok nagyura mindenkit, aki járni tudott, a mezőreküldött, még azokat gyerekeket is, akiknek a füvet kellett volnakigyomlálniuk a kövek hézagaiból és a mohát lekaparni a falakról. Azelőző tavaszon Groghe nagyúr nem hanyagolta el ezeket a kötelességeket,akármennyi sárkányhossznyi földet is akart bevetni.Bizonyára Groghe is odakint volt a földeken, és egyik rohoncának hátánlovagolt egyik mezőről a másikra. Ezeket a hosszú lábú hátasokat Szogranitenyészmester nevelte ki. Groghe fáradhatatlan volt, kissé kidülledő kékszemének figyelmét sosem kerülte egy-egy leszüreteletlen gyümölcsfavagy rosszul boronált barázda. Jól megtermett ember volt, őszülő hajjal,amit szoros copfba font. Pirospozsgás külsejéhez heves jellem társult. Deha sanyargatta a jobbágyait, akkor magát is sanyargatta, és soha semmiolyat nem követelt meg a gyerekeitől, az embereitől vagy a jobbágyaitól,amire saját maga ne lett volna képes. Ha gondolkodását maradinak istartották, az azért volt, mert tisztán látta saját határait, és így éreztebiztonságban magát.Robinton beszippantotta az alsó ajkát és azon gondolkodott, vajon csakGroghe nagyúr hanyagolja-e el azt a hagyományt, hogy ki kell irtaniminden növényzetet a lakott területek környékén. Vagy ez talán Grogheválasza a hatalmas erdő körüli vitára, amit Erőd fészek sárkányembereinekkellene megvédelmeznie? T'ron, Erőd sárkányfészek ura, és úrnője, Mardraegyre kevésbé lelkiismeretesen keresték a sárkánylovasaikat elkerülő, abuja vadonba eső szálak furatait. Groghe persze aggályoskodva felügyeltea saját embereit és a lángszóró készülékeket, amikor szál hullott azerdejére. Nagy csapat rohonca volt, amelyek hatékony hálózatot alkottak abirtokon, tehát ha a sárkánylovasok a magasban jó munkát végeztek, akadtföldi legénység, amely elpusztította azokat a szálakat, amelyek elkerülték arepülő sárkányok tüzes leheletét.6

ANNE McCAFFREYDe Robinton mostanában csúnya szóbeszédet hallott, és nem csak Erődalagból. Előbb-utóbb mindig minden becsmérlő suttogás és vádaskodás afülébe jutott, amit Pernen kimondták, ezért megtanulta megkülönböztetni atényeket a gyűlölködéstől, a rágalmat a valódi bűntettől. Bár nem voltborúlátó ember, mert úgy gondolta, idővel sok minden megoldódik,Robinton lelkét most mégis a veszély előérzete kavarta fel.A hárfásmester visszarogyott a székébe, és tovább bámulta a ragyogónapot, a friss, zöld mezőket, a gyümölcsfák sárga virágait, a főalagbavezető utat szegélyező takaros kőházakat, és a mesteremberek hajlékait akülső alagba vezető, széles lejtő mentén.És ha gyanúja megalapozott is, mit tehetne? írjon egy szemrehányóéneket? Egy szatírát? Robinton felhorkant. Groghe nagyúr túlságosanprózai ember volt ahhoz, hogy megértsen egy szatírát, és túl becsületes,hogy magára vegyen egy szemrehányást. Ráadásul, könyökölt felRobinton, ha Groghe gondatlan is volt, az csupán tiltakozásul történt,amiért a sárkányfészek sokkal jelentősebb dolgokat hanyagolt el. Robintonelképzelte a szálfuratokat a hatalmas déli szivacsfaerdőkben ésbeleborzongott.Énekbe foglalhatná a Mardrával és T'ronnal mint sárkányuralkodókkalkapcsolatos kifogásait, de az is hiábavaló erőfeszítés lenne. Mardramostanában megkeseredett. Igazán lehetne benne annyi jóérzés, hogyelegánsan visszavonuljon, pihengessen egy karszékben, és hagyja, hogy aférfiak a kegyét keressék, ha már egyszer nem vonzódik T'ronhoz. Azalagbéli lányok pletykái szerint T'ron azért még elég életerős volt. Ami aztilleti, ő is visszafoghatná magát. Groghe nagyúr nem vette szívesen, ha túlsok jobbágynője hordozott sárkánymagot.Még egy zsákutca, gondolta Robinton fanyar mosollyal. Az alagiszokások olyannyira különböztek a sárkányfészek erkölcseitől. Talánszóljon F'larnak, Benden fészek urának? Az is felesleges lenne. Először is,a bronz sárkánylovas semmit sem tehetne. A fészkek függetlenek voltak,sárkányvezérként T'ron zokon venné, ha F'lar tanácsokat akarna adni neki,márpedig F'lar valószínűleg a birtokos nagyurak oldalára állna.Robinton az elmúlt hónapok során nem először sajnálta, hogy bendeniF'lar lemondott a vezetőségről, miután Lessza visszatért a múltba, és az öt7

SÁRKÁNYHAJSZAelveszett sárkányfészek lakóit elhozta magával a jelenbe. Akkoriban, hétfordulattal ezelőtt, néhány rövid hónapig Pern F'lar és Lessza uralma alattegyesült a szál ősi fenyegetésével szemben. Minden alaglakó,mesterember, földműves, kézműves egy célért küzdött. Ez az egységfelbomlott, amikor a múltlakó sárkányvezetők ismét kiterjesztettékhatalmukat az ő védelmük alá tartozó alagokra, és a hálás Pern visszaadtanekik régi jogaikat. De négyszáz fordulat alatt az uralom régi értelmezésemegváltozott, és senki nem volt benne biztos, mit is kell érteni alatta.Talán most jött el az ideje, hogy emlékeztessük a nagyurakat a hétfordulattal ezelőtti veszedelmes napokra, amikor törékenysárkányszárnyakon és csupán kétszáz elhivatott férfin múlt összesreménységük.Nos, a Tojásra, a hárfásnak is megvan a maga feladata, gondoltaRobinton, miközben céltalanul simítgatta a nedves homokot. Éskötelessége hangot is adni neki.Tizenkét nap múlva Larad, Telgar nagyura féltestvérét, Famiráthozzáadja Aszgenarhoz, Lemosz urához. A hárfásmester odaillő újdalokkal fogja emelni az ünnepség hangulatát. F'lar és Lessza is ameghívottak között lesz, mivel Lemosz alag Benden sárkányfészekfelügyelete alá tartozik. Számos más jeles vendég, nagyurak, céhmesterek,és sárkányemberek is tiszteletüket teszik majd a szerencsés eseményen.- És most, a vidám dalok után következzen valami komolyabb.Magában kuncogva a tervén, Robinton kezébe vette íróvesszőjét.- Kedves, de bonyolult témát kell írnom Lesszáról, aki már most is élőlegenda. — A hárfás önkéntelenül elmosolyodott, ahogy maga elé képzeltea kecses, gyermeknyi sárkányúrnőt, fehér bőrével, felhőnyi, sötét hajával,villogó szürke szemével, és felidézte okos, de csípős megjegyzéseit. EgészPernen senki sem mert volna tiszteletlenül viselkedni vele, vagy kedveellenére tenni, kivéve talán F'lart.Benden szúrós borostyánszín szemű, önkéntelenül is tiszteletetparancsoló, és lendülettől duzzadó, szívós, harcoshoz méltó testűsárkányvezéréhez határozott induló illik. Vajon fel tudja rázni ő, Robinton,a sárkányvezért? Vagy feleslegesen aggódik a birtokos nagyúr és asárkányfészek közötti apró villongások miatt? A sárkányemberek nélkül8

ANNE McCAFFREYPernt kiszáradt pusztasággá változtatná a szálhullás, még akkor is, ha abolygó egész népe lángvetővel szerelkezne fel. A szál a sárkányszárnyalásánál is gyorsabban hatolt át erdőn és füvön, és egyetlen szálfuratképes volt elpusztítani mindent, ami él és mozog, csak a halott sziklát,vizet és fémet kímélve meg. Robinton megrázta a fejét, bosszantotta sajátképzelgése. Mintha a sárkányemberek valaha is képesek lennének ősikötelességeiket elhanyagolva magára hagyni Pern népét.Egyenletes dobpergés Fandarelnek a legnagyobb dobon, akovácsmesternek, aki fáradhatatlan kíváncsiságával, nagy, hozzáértőkezeivel folyton a leghatékonyabb megoldásokon dolgozott. Pedig azember azt gondolná egy ilyen roppant méretű emberről, hogy amilyenmegfontoltan mozog, olyan lassúsággal is gondolkodik.Egy hosszan kitartott, szomorú hang Litalnak, aki valaha bendenisárkánylovas, volt, de egy baleset során elveszítette sárkányát, Larthot atavaszi játékokon - mikor is volt, tizennégy, vagy tizenöt fordulattalezelőtt? Lital elhagyta a sárkányfészket, hiszen a sárkányemberek közöttcsak még fájóbbnak érezte veszteségét, és takácsmester vált belőle.Magasorom céhmestereként dolgozott annak idején, amikor a keresés soránF'lar rátalált Lesszára. F'lar Litalt nevezte ki Ruatha alag felügyelőjének,amikor Lessza lemondott követeléseiről a fiatal Zsaxom javára.De hogyan lehetne elég kifejező zenét írni Pern sárkányairól?Semmilyen dallam nem lehet elég nagyszerű, hogy felidézze a hatalmas,szárnyas szörnyetegeket, akik amilyen hatalmasak, olyan kezesek, hiszenmár kikelésükkor megigézi őket leendő lovasuk, akikkel együtt szórnaklángot a szál ellen, akik ápolják, szeretik Őket, és olyan kötelék fűzi összeelméiket, amely még a beszédet is feleslegessé teszi. (Milyen is volt ez akötelék valójában? Robinton szerette volna tudni, hiszen kiskorában ő issárkányember akart lenni.) Pern sárkányai rejtélyes módon képesek voltakegyetlen szempillantás alatt egyik helyről a másikra utazni a túlnanban.Túlnan - helyek és idők között is.A hárfás sóhaja szívéből fakadt, de közben lejegyezte az első hangot,leírta az első szót, reménykedve, hogy a kész dalban talán majd saját magais válaszokra talál.9

SÁRKÁNYHAJSZAÉpphogy beborította agyaggal a kész kottát, megőrzendő a későbbiekre,amikor meghallotta az első dobütést. Nyomban kilépett a céhház aprócskakülső udvarára, és fejét félrehajtva hallgatta a figyelmeztetést. Az őhívójele volt az, gyors tempóban előadva. Annyira fülelt a dobszólóra,hogy észre sem vette, ahogy minden, a hárfásházban megszokott zajelcsendesedett.- Szál? - Torka kiszáradt. Nem kellett ránéznie a naptárra ahhoz, hogytudja, Tillek alag felett a megjósolt időnél korábban hullanak a szálak.Erőd völgyének túloldalán az egyetlen őrszem a szerencsétlenség ellenéreközönyösen rótta egyhangú köreit.* * *A délutáni szélbe langyos tavaszi meleg keveredett, amikor F'nor éshatalmas, barna sárkánya, Kanth előmászott Bendenbeli fészkéből. F'norásított, és addig nyújtózkodott, amíg meg nem roppantak a csigolyái. Ateljes előző napot kereséssel töltötte a nyugati parton, fiúkat keresett akövetkező igézésre, és persze lányokat is, hiszen egy aranytojás isvárakozott Benden sárkányfészek keltetőjében. Benden fészekben többsárkány, és sárkánykirálynő születik, mint az öt múltlakó fészekbenegyüttvéve, gondolta F'nor.- Éhes vagy? - kérdezte udvariasan sárkányától, és az etetőfennsík felépillantott. Nem látott étkező sárkányokat, a jószágok szétvetett lábakkal,fejüket csontos térdükig lógatva szundítottak a napfényben az elkerítettlegelőn.Álmos vagyok - mondta Kanth, pedig éppen ugyanannyit és ugyanolyanmélyen aludt, mint lovasa. A barna sárkány nagyot sóhajtva leereszkedett anapsütötte párkányra.- Te lomha vacak. - F'nor szeretettel mosolygott a sárkányra.A sárkányemberek lakhelyéül szolgáló, Pern keleti partvidékénmagasodó hatalmas hegycsúcs túloldalán ragyogott a nap. A lejtőt feketérepettyezték a sárkányok saját fészkeinek bejáratai, itt-ott a kövekbenmegbújó kristályok csillámlottak a napfényben. A fészek forrásai általtáplált, fénylő tóban két zöld sárkány fürdött, lovasaik a füves parton10

ANNE McCAFFREYheverésztek. Mögöttük, a fiókák szálláshelyeinél ifjú lovasok álltakfélkörben a sárkánytanító körül.F'nor még szélesebben mosolygott. Inas testét hanyagul kinyújtóztatta,és arra gondolt, húsz különös fordulattal ezelőtt ő maga is mennyi kimerítőórát töltött abban a félkörben. A szövegek, amiket fióka korában kívülrőlfújt, a mai sárkánynebulók számára még nagyobb jelentőséggel bírnak.Akkoriban, F'nor fiókakorában, már négyszáz fordulat óta nem hullottak aRőtcsillag felől a tanító balladákban szereplő ezüst szálak, amelyekelégetik ember és állat húsát és elpusztítanak minden élőt Pernen. A világegyetlen sárkányfészkében élő sárkányemberek közül egyedül F'lar, F'norféltestvére, és a bronz Mnementh lovasa hitte el, hogy lehet némi igazság isaz ősi dalokban. Manapság a szál kikerülhetetlenül valóságos volt, hiszenkétnaponta rendszeresen hullott az égből. A sárkányemberek életformájamegint a szálhullás elleni harc lett. A lecke, amit ezek a fiókák tanulnak,megmentheti a bőrüket, az életüket, és ami még fontosabb, a sárkányukétis.A fiókák ígéretesek - jegyezte meg Kanth. Szárnyait a hátára simította,farkát hátsó lábai közé görbítette, hatalmas fejét letette mellső lábaira, ésF'norhoz közelebb eső csillogó, sokfazettás szemével gyengéden néztegazdáját.Válaszul a szűkszavú megjegyzésre, F'nor vakargatni kezdte a sárkányszeme feletti taréjt, mire az élvezettel dorombolni kezdett.- Lustaság!Amikor dolgozni kell, dolgozom - válaszolta Kanth. - A segítségem nélkülhonnan tudnád, hogy melyik alagi fiúcs- kából lesz jó sárkánylovas? Ésvajon nem találok remek királynőjelölteket is?F'nor elnézően nevetett. Igazság szerint Kanth képességét, ahogyankiszúrta a harcos sárkányokhoz és a tenyészkirálynőkhöz illő jelölteket,Bendenszerte magasztalták.F'nor elkomorult, amikor eszébe jutott a földbirtokosok és kézművesekellenségessége, amit Délbak birtokon tapasztalt. Igen, az emberekellenségesek voltak, egészen addig, amíg - amíg be nem mutatkozott nekik,mint bendeni sárkánylovas. Éppen fordítva várta volna. Délbak alag Erődsárkányfészekhez tartozott. A hagyomány szerint - F'nor elfintorodott,11

SÁRKÁNYHAJSZAhiszen éppen Erőd sárkányvezére, T'ron volt az, aki hajthatatlanulragaszkodott mindenhez, ami hagyomány, szokás és... begyepese- dettség -tehát a hagyomány szerint az alagot védelmező sárkányfészeknek előjogavan a leendő sárkánylovasok kiválasztásában. Ennek ellenére az ötmúltlakó sárkányfészek ritkán keresett jelölteket a saját alsó barlangjainkívül. Persze, a múltlakó királynők nem is raktak akkora fészekaljakat, semannyi arany királynőtojást, mint a mostani királynők. Ha jobbanbelegondolunk, a múltlakó fészkekben csak három királynő kelt ki azóta,hogy Lessza hét fordulattal ezelőtt elhozta őket a jelenbe.Nos, hadd ragaszkodjanak a múltlakók a saját módszereikhez, ha ettőljobban érzik magukat. De F'nor F'larral értett egyet. A józan ész aztdiktálta, hogy a kikelő sárkányoknak a lehető legnagyobb választékotkínálják. Bár a Benden alsó barlangjaiban lakó nők kétségkívül vonzóakvoltak, mégis kevesebb gyerek született a fészekben, mint amennyisárkány.Talán, ha a régi sárkányfészkek egyike, az ajgeni G'naris vagy a telgariR'mart a többiek számára is nyitottá tenné fiatal királynőik nászrepülését,nagyobb lenne a fészekaljak száma. Bolondságnak tűnik kizárólag a sajátvérvonalhoz ragaszkodni.A délutáni szellő megfordult, és rotyogó zsibbasztófű csípős szagátsodorta magával. F'nor felhorkant. Megfeledkezett róla, hogy a nők mostfőzik a zsibbasztófű kenőcsöt, ami az általános gyógyír volt a szálégésre ésegyéb fájdalmakra. Ez volt az egyik oka, amiéit előző nap keresésre indult.A zsibbasztófű bűze mindent áthatott. A tegnapi reggelinek gabona helyettorvosságíze volt. Mivel a zsibbasztófű kenőcs készítése nemcsak fárasztó,de rossz szagú folyamat volt, a legtöbb sárkányember ilyenkor kereketoldott a fészekből. F'nor a királynő fészke felé pillantott. Ramothtermészetesen a keltetőben volt, legutóbbi fészekalját őrizte, de a bronzMnementh hiányzott megszokott helyéről, a párkányról. A sárkány és F'larelmenekültek valahová a zsibbasztófű döglesztő szaga, no meg Lesszakiszámíthatatlan hangulata elől. Az asszony természetesen részt vett asárkánynők minden kötelezettségében, beleértve a legbüdö- sebbeket is, denem feltétlenül élvezte.12

ANNE McCAFFREYA zsibbasztófű bűzlött, F'nor viszont éhes volt. Tegnap késő délután ótasemmit sem evett, és mivel körülbelül hatórányi időeltolódás volt a nyugatiparton fekvő Délbak fészek és a keleti Benden között, a bendenivacsoraidőt is kihagyta.Egy búcsúvakarással Kanth tudtára adta, hogy elmegy ennivalóért, éselindult lefelé a párkány kőbe vájt lépcsőin. A másodtiszti pozíció egyikkiváltsága volt, hogy maga választhatta meg a szálláshelyét. MivelRamoth, a sárkánykirálynő csak két fiatal királynőt tűrt meg Bendenben,ezért két királynőfészek is üresen maradt. F'nor elfoglalta az egyiket, ígynem kellett megzavarnia Kanthot, ha az egyik alsóbb szintre kívántereszkedni.Ahogy közeledett az alsó barlangok bejáratához, a forrásban lévőzsibbasztófű kipárolgása a szemét is csípni kezdte. Majd gyorsan felkapegy bögre klahot, kenyeret és gyümölcsöt, aztán elmegy egy kicsithallgatni a sárkánytanítót. Ők épp ellenszélben voltak. MásodtisztkéntF'nor minden lehetőséget megragadott, hogy felbecsülje a fiókákképességeit, főként, ha azok alagiak voltak. A fészekben folyó életmegkívánt némi alkalmazkodást a kézműves- vagy földművescsemetéktől.A szabadság és a kiváltságok esetenként egy-egy fiú fejébe szálltak,különösen, miután megtanulta sárkányát túlnan vinni - ahol Pern bármelypontjára elrepülhetett, amíg az ember háromig számolt. F'nor egyetértettF'larral abban is, hogy idősebb fiúkat hívjanak az igézésre, bár a többisárkányfészek ezt is kifogásolta. De hát, a Tojásra, a késő kamaszkorbanjáró fiúk jobban fel tudták mérni a sárkánylovasként rájuk nehezedőfelelősséget, még akkor is, ha alagban születtek. Érzelmileg érettebbekvoltak, és mivel az igézés így is ugyanolyan erős volt, jobban fel tudtákfogni és megérteni az életre szóló, lélek és lélek közti kötelék jelentőségét,vagyis a sárkány és ember közötti tökéletes összhangot. Egy idősebb fiúnem ragadtatta el magát olyan könnyen. Eleget tudott ahhoz, hogy helyesdöntéseket hozzon addig is, amíg sárkányának veleszületett ösztöneiteljesen kibontakoznak. Egy sárkányfiókának elég csekély volt azítélőképessége, és ha egy buta lovascsemete megengedte a sárkányának,hogy minden alkalommal telezabálja magát, attól később az egész fészekszenvedett. Még az idősebb sárkányok is egyik napról a másikra éltek,13

SÁRKÁNYHAJSZAkeveset gondoltak a jövőre, és még kevesebbet emlékeztek - ösztöneiketleszámítva - a múltra. F'nor úgy gondolta, ez így is van jól. A szál elleniküzdelem nehezét a sárkányok viselték. Talán ha jobb vagy élesebbemlékezőtehetséggel rendelkeznének, nem lennének hajlandóak harcolni.F'nor mély levegőt vett, és dühösen pislogva a füst miatt, belépett ahatalmas konyhabarlangba. Nagy nyüzsgés fogadta. A fészek nőineklegalább fele részt vett a főzésben. A konyha külső fala mellett sorakozótűzhelyeket mindenhol óriási üstök foglalták el. A széles asztalok mellettnők ültek, mosták és darabolták a gyökereket, amelyekből a kenőcskészült. Mások méretes agyagedényekbe meregették a fortyogó levet.Azok a nők, akik hosszú nyelű kanalakkal kevergették az oldatot, szájukatés orrukat védő maszkot viseltek, és lehajolgatva törölgették szemüket,amely könnyezett a sűrű füstben. Nagyobb gyerekek hozták-vitték afűtőkövet a raktárbarlangokból és az edényeket a hűtőbarlangokba.Mindenki elfoglalt volt.Szerencsére az éjjeli tűzhely a bejárat mellett rendes használatra szolgált,a hatalmas klahos edény és a ra- gus üst a kampókon lógott a melegen tartóparázs felett. Amint F'nor megtöltötte bögréjét, a nevét hallotta.Körbenézve vér szerinti anyját, Manorát pillantotta meg, aki hívogatóanintegetett. Általában higgadt arcán tanácstalan kifejezés ült.F'nor engedelmesen odament a tűzhelyhez, ahol Manora, Lessza, és mégegy, ismerősnek tűnő fiatal nő (akit F'nor mégsem tudott hova tenni)vizsgálgatott egy üstöt.- Szolgálatotokra, Lessza, Manora, és... - és elhallgatott, kutatvaemlékezetében a harmadik név után.- Emlékezned kellene Brekkére, F'nor - mondta Lessza megrovóanfelhúzott szemöldökkel.- Hogyan várhatjátok el, hogy bármit is lássak ekkora füstben? -szabadkozott F'nor, alátámasztásul ruhaujjával törölgetve szemét. - Nemsűrűn láttalak, Brekke, mióta Kanth és én elhoztunk a kézművesalagból, ésmegigézted Virenthet.- F'nor, ugyanolyan vagy, mint a bátyád! - kiáltott fel Lessza kissémogorván. — A sárkányok nevére bezzeg mindig emlékszel, csak azemberekét felejted el.14

ANNE McCAFFREY- És hogy van Virenth, Brekke? - kérdezte F'nor, figyelmen kívül hagyvaLessza közbeszólását.A lány riadtnak tűnt, de bizonytalanul elmosolyodott, majd Manoráranézett, hátha elterelheti magáról a figyelmet. F'nor ízléséhez képest kissétúl vékonyka volt, és nem sokkal magasabb Lesszánál, aki apró termeteellenére mindenképpen tiszteletet parancsoló jelenség volt. Mégis, Brekkegöndör, fekete hajjal keretezett, komoly arca olyan bájos volt, hogy F'norkedvére valónak találta. Tetszett neki a lány természetes szerénysége is.Elgondolkodott, vajon hogyan képes kijönni Kilarával, a Déli fészekviharos és felelőtlen úrnőjével, amikor Lessza megkopogtatta az előtte állóüres üstöt.- Nézd ezt, F'nor! A betét megrepedezett és az egész üstnyi kenőcselszíneződött.F'nor elismerően füttyentett.- Megtudakolnád, milyen anyaggal bélelte a kovács, a fémet? - kérdezteManora. - Így félnék használni az elszíneződött kenőcsöt, de sajnálnékfeleslegesen kidobni ennyit.F'nor a fény felé billentette az edényt. A vastag, barna betét az egyikoldalon finoman feltöredezett.- Látod, mit tett a kenőccsel? - és Lessza egy kisebb tálat tartott elé.Az érzéstelenítő kenőcs a megszokott világossárga helyett vörösesbarnáncsillogott. Elég ijesztő szín, gondolta F'nor. Megszagolta, belemerítette azujját, és már érezte is, ahogy bőre érzéketlenné válik.- Működik - mondta, és vállat vont.- Igen, de mi történik, ha egy nyitott szálégette sebbe kenjük bele ezt azidegen anyagot? - kérdezte Manora.- Jó kérdés. F'lar mit szólt hozzá?- Hát igen, F'lar - Lessza finom vonásai fintorba húzódtak. - ElmentLemosz alagba, hogy megnézze, hogy halad Aszgenar úr asztalosa afabélfeldolgozással.F'nor vigyorgott.- Soha nincs itt, amikor szükséged lenne rá, igaz, Lessza?A nő dühösen szóra nyitotta a száját, szürke szeme felszikrázott, amikorrájött, hogy F'nor csak ugratta.15

SÁRKÁNYHAJSZA- Te sem vagy sokkal jobb nála - mondta, és a magas másodtisztrevigyorgott, aki annyira emlékeztetett a sárkányvezérre. Közös apjuknakköszönhetően a két férfi kétségtelenül sokban hasonlított: egyforma voltsűrű, fekete hajbozontjuk, kemény arcvonásaik, karcsú, erős testalkatuk(F'nor szögletesebb, szélesebb csontozatot örökölt, ám kevesebb izmot,amitől kissé befejezetlennek tűnt), de személyiségük és természetükkülönbözött. F'nor nyíltabb és könnyelműbb volt három fordulattal idősebbbátyjánál. A sárkányúrnő néha mégis azon vette észre magát, hogy F'nortféltestvére folytatásaként kezeli, és talán ezért képes viccelődni vele ésugratni. Általában nem volt túl közvetlen.F'nor viszonozta a mosolyát, és apró meghajlással köszönte meg a bókot.- Nos, nincs kifogásom ellene, hogy elvigyem az üzeneted a kovácscéhházba. A feladatom a keresés és kereshetek akár Telgarban is. R'martmessze nem olyan kellemetlen fickó, mint némelyik múltlakósárkányvezér. - Levette az üstöt a kampóról, még egyszer belepillantott,majd körbenézett a nyüzsgő helyiségben, és fejét csóválta. - Elviszem azedényeteket Fandarelhez, bár számomra úgy tűnik, már most is elégkenőcsöt főztetek ahhoz, hogy mind a hat, bocsánat, hét fészek összessárkányát tetőtől talpig beboríthassuk vele. - Brekkére mosolygott, mertúgy tűnt, a lány kényelmetlenül érzi magát. Lessza időnként harapós volt,ha valami lekötötte a figyelmét, és Ramoth mostanában úgy őrizte atojásait, mint valami újonc, ami biztosan még lobbanékonyabbá tetteúrnőjét. Egyébként is különös dolog, hogy egy fiatal sárkánynő a Délifészekből részt vegyen a bendeni főzőcskézésen.- Egy sárkányfészeknek sosem lehet elég zsibbasztófü- ve - mondtaManora élénken.-És nem csak ez az egyetlen üst repedezett meg! - csattant fel Lessza. -És ha megint el kell kezdenünk zsibbasztófüvet szedni, hogy pótoljuk aveszteséget...- A Déli fészekben is szüreteltünk - szólt közbe Brekke, és zavarba jött,amiért megszólalt.De Lessza hálás pillantást vetett rá.- Nem akarlak megrövidíteni titeket, Brekke, a Déli fészeknek kelljenápolnia minden bolondot, aki képtelen elkerülni a szálhullást.16

ANNE McCAFFREY- Máris viszem az üstöt, máris viszem az üstöt! - kiáltott fel F'nor tréfásmegnyugtatásként. - De először még egy bögre klahon kívül mást ismagamba döntök.Lessza a férfira pillantott, majd a bejáraton rézsútosan besütő késődélutáni napfényre.- Telgar alagban még csak hajnal van - magyarázta F'nor. - Tegnap egésznap Délbak alagban kerestem, úgyhogy órákkal vagyok lemaradva sajátmagamtól. - Elnyomott egy ásítást.- Ezt elfeledtem. Sikerrel jártál?- Kanth füle botját sem mozdította. Most hadd egyek valamit, aztánelmenekülök ebből a bűzből. Nem értem, hogy bírjátok.Lessza felhorkant.- Mert rosszabbul tűrjük a siránkozásotokat, ha nem kaptokzsibbasztófüvet.F'nor rávigyorgott úrnőjére, és észrevette, hogy Brekke tágra nyíltszemekkel csodálkozik kedves évődésükön. A férfi őszintén megkedvelteLesszát, nem csak, mint Benden sárkányúrnőjét, hanem, mint embert is.Szívből helyeselte, hogy F'lar kitartott Lessza mellett - nem minthaRamoth Mnementhen kívül bármely más sárkánynak megengedte volna,hogy repüljön vele. Ahogyan Lessza tökéletes sárkányúrnője volt Bendenfészeknek, úgy F'lar volt a megfelelő bronzlovas. Összeillő sárkányúrnő éssárkányvezér voltak, ami Bendennek, Pernnek hasznára vált, és ugyanígy ahárom, Benden védelme alá tartozó alagnak is. Aztán F'nornak eszébejutott, milyen ellenségesek voltak előző napon a délbakiak, amíg ki nemderült róla, hogy bendeni sárkányember. Épp elkezdte volna mesélniLesszának, amikor Manora félbeszakította a gondolatmenetét.- Nagyon aggaszt ez az elszíneződés, F'nor - mondta.- Nesze! Mutasd meg ezeket Fandarel kovácsmesternek.- És még két kisebb edényt tett az üstbe. - így pontosan tudja majd követnia változást. Brekke, lennél olyan kedves, és segítenél F'nornak?- Nem kell - mondta sietősen F'nor, és karján lóbálva az üstöt kifelehátrált. Régebben bosszantónak találta, hogy anyja, Manora sosem bírtmegszabadulni attól az elképzelésétől, hogy F'nor képtelen bármit egyedül17

SÁRKÁNYHAJSZAelintézni. A nevelt gyerekeit Manora biztosan gyorsan megtanítottamagukról gondoskodni, ahogyan F'nort is rászoktatta erre a nevelőanyja.- El ne ejtsd az üstöt, amikor túlnan jársz!- figyelmeztette mégbúcsúzóul.F'nor magában kuncogott. Anyád mindig az anyád marad, gondolta.Lessza ugyanilyen féltőn vigyázott egyetlen fiára, Felesszánra. Mégszerencse, hogy a sárkányfészkek követik a nevelésbe adás gyakorlatát.Felesszán - aki F'nor többfordulatnyi keresés tapasztalatára alapozvabiztosan egy bronz sárkányt fog majd igézni - bizonyára jobban kijötthiggadt nevelőanyjával, mint ha Lessza nevelte volna.Miközben merített magának a raguból, F'nor a nők furcsaságaingondolkodott. A lányok mind könyörögtek, hogy Benden fészekbejöhessenek. Talán mert itt nem várták el a nőktől, hogy egymás utánszüljék a gyerekeket, amíg elhasználódnak és megöregszenek. A fészekbelinők tevékenyek és vonzóak maradtak. Manora például kétszer annyifordulatot élt meg, mint a bitrai Szifer nagyúr új felesége, mégisfiatalabbnak nézett ki. De a sárkánylovasok szívesebben választották kimaguknak a nőket, minthogy rájuk sózzanak valakit. Épp elég nő élt azalsó barlangokban.A klah is orvosságízű volt. Nem bírta meginni. Gyorsan megette a ragut,hogy ne is érezze az ízét. Talán majd keres valami ennivalót Telgaralagban, a kovácsműhelyben.-Kanth! Manorától megbízást kaptunk! - figyelmeztette a barna sárkányt,amikor kilépett az alsó barlangból. Azon gondolkodott, vajon a nők hogybírják ezt a szagot.A füst Kanthot is zavarta a meleg párkányon való szundikálásban. Örült,hogy van valami ürügyük elhagyni Bendent.F'nor a Telgar feletti hajnali fényben repült ki a túlnanból, majd a hosszúvölgy mentén a vízesés mellett balra elterpeszkedő épületek felé irányítottaKanthot.Napfény csillant meg a vízikerekeken, amelyek vé- geérhetetlenülforogtak a háromágú vízesésben. Ezek működtették a kovácsműhelykohóit. A kőépületekből felszálló fekete füstből ítélve az olvasztó- ésfinomítóműhelyek teljes erővel dolgoztak.18

ANNE McCAFFREYAhogy Kanth lejjebb ereszkedett, F'nor észrevette a távoli porfelhőket:ércszállító karaván érkezett Telgar legnagyobb folyója felől. Fandarelötletének megfelelően kerekeket szereltek a csónakokra, így feleannyi időalatt lehetett elszállítani a nyers ércet lefele a folyón, majd a szárazföldönKrom és Telgar mély bányáiból a perni céhházakba.Kanth hangos üdvözlést hallatott, amelyre azonnal válaszolt a céhházfeletti kis sziklaperemen időző két, zöld és barna, sárkány.Beth és Szeventh Erőd fészekből - jelezte Kanth gazdájának, de F'nomaknem voltak ismerősek a nevek.Volt idő, amikor az ember minden perni sárkányt és sárkányembertismert.- Csatlakozol hozzájuk? - kérdezte a sárkányt.Együtt vannak - felelte Kanth olyan fontoskodóan, hogy F'nor magábannevetett.A zöld Beth tehát megadta magát a barna Szeventh udvarlásának. Ahogymeglátta a sárkány csillogó színét, F'nor arra gondolt, nem lett volnaszabad kihozni az állatokat a fészekből ebben az állapotban. A barnasárkány kiterjesztette szárnyait, és birtoklóan beborította velük a zöldet.F'nor megvakarta Kanth puha nyakát az első taréj alatt, de úgy tűnt, asárkány nem szorul vigasztalás- ra. Nem szenvedett hiányt partnerekben,gondolta F'nor büszkén. Melyik zöld tudna ellenállni egy barnasárkánynak, aki akkora, mint Pern legszebb bronzai?Kanth leszállt, F'nor pedig gyorsan leugrott a hátáról. A sárkányszárnyakkeltette porfelhő kis örvényeket kavart, és F'nor keresztülsétált rajtuk. Acéhház felé menet a nyitott műhelyekben F'nor sürgölődő embereket látott,legtöbb tevékenységüket felismerte. Csak egy fészer előtt állt meg:találgatta, vajon miért húznak a verejtékező munkások fémtekercset át egytáblán, azután észrevette, hogy a végeredmény finom fémhuzal lesz.Szeretett volna kérdéseket feltenni, de észrevette az emberek barátságtalan,mogorva arckifejezését. Üdvözlésképpen biccentett feléjük, és folytattaútját, bár nyugtalanította a jelenlétét övező közömbösség vagy inkábbellenszenv. Arra gondolt, bárcsak ne vállalta volna el Manora kérését.Fandarel kovácsmester azonban nyilvánvalóan szaktekintély volt afémek terén, és ha valaki, akkor ő meg tudta mondani, miért színezte el a19

SÁRKÁNYHAJSZAhatalmas üst az életmentő kenőcsöt. F'nor meglendítette az üstöt, hogymegnézze, megvan-e még a két kisebb edény, és elmosolyodott magábanaz önkéntelen mozdulat miatt; egy pillanatra kisfiúkori aggodalma éledtfel, hogy elveszít valami rábízott, fontos dolgot.A mesterház bejárata tiszteletet parancsoló volt: négy igavonó állat fértbe a hatalmas kapun egyszerre úgy, hogy nem is súrolták egymás oldalát.Vajon Pern a kapu méretéhez nevelte a kovácsmestereket? - tűnődött F'nor,ahogy belépett. A hatalmas fém ajtószárnyak tárva voltak. A régikovácsműhelyt kézművesházzá alakították. Az esztergapadok és állványokmellett az emberek véstek, csiszoltak, az utolsó simításokat végezték akész munkadarabokon. Az építmény magasan vágott ablakain napfényözönlött be, a keleti ablaktáblák csillogtak a reggeli fényben, amelyvisszaverődött a hatalmas terem közepén elhelyezett polcokon lévőfegyverekről és fémtárgyakról.F'nor először azt hitte, az ő belépése miatt hagyták abba az emberek amunkát, de aztán észrevette a két másik sárkányembert, akik Territfenyegették. Meglepte a feszült légkör, de még jobban összezavarta, hogyépp Terri, Fandarel helyettese és fő feltalálója volt az, akit megtámadtak.F'nor gondolkodás nélkül keresztülvágott a termen, csizmája sarkaszikrákat vetett a kövezeten.- Kellemes napot, Terri, és nektek is, jó urak! - F'nor fesztelenkönnyedséggel üdvözölte a két sárkánylovast. - F'nor vagyok, Kanth lovasaBendenből.- B'nazs, Szeventh lovasa Erődből - mondta a magasabb, őszesebb hajúsárkányember. Szemlátomást nehezményezte, hogy F'nor megzavarta, éstovábbra is egy díszesen kidolgozott tőrt csapkodott a tenyeréhez.- T'reb, Beth lovasa, szintén Erődből. És ha a sárkányod, Kanth egybronz, tartsd őt távol Bethtől.- Kanth nem téved tilosba - válaszolta F'nor mosolyogva. Észrevette,hogy T'reb az a fajta lovas, akinek vérmérsékletét nagyban befolyásoljákzöld hátasának szerelmi ügyei.- Az ember sosem tudhatja, miket tanítanak Benden fészekben -válaszolta T'reb rosszul palástolt megvetéssel.20

ANNE McCAFFREY- Többek között azt, hogyan viselkedjünk másodtisztek jelenlétében -felelte F'nor, még mindig kedvesen.T'reb éles pillantást vetett rá, észrevette a hajszálnyi változást aviselkedésében. - Jó mesterem, Terri, beszélhetnék pár szót Fandarellel?- A dolgozószobájában van...- Nekünk meg azt mondtad, házon kívül van - szakította félbe T'reb, ésmegragadta Terri vherbőr kötényét.F'nor gondolkodás nélkül cselekedett. Megragadta T'reb csuklóját, ujjaitfájdalmasan az inak közé mélyesztette, hogy a zöld sárkánylovasátmenetileg megbénult.Terri hátrébb lépett, állkapcsát összeszorította, szeme szikrát szórt.- Az erődbéli modor hagy némi kívánnivalót maga után - mondta F'nor,és szorításánál csak fogait kivillantó mosolya volt keményebb. De a másikerődbéli lovas közbeavatkozott.- T'reb! F'nor! - B'nazs szétválasztotta a két sárkánylovast. - T'reb zöldjeizgatott, nem tehet róla.- Akkor a fészek közelében kellett volna maradniuk.- Benden ne adjon tanácsokat Erődnek! - kiáltott fel.T'reb, megpróbált előrelépni társa mögül, keze az övében tartott késén.F'nor hátralépett, nyugalmat erőltetett magára. Az egész eseménynevetséges volt. Sárkánylovasok nem verekednek nyílt színen. Senki sembánhat ilyen módon egy céhmester helyettesével. Odakint a sárkányokbömböltek.T'rebet semmibe véve F'nor B'nazshoz szólt.- Jobb, ha most elmentek innen. A sárkánya túl közel áll a nászhoz.A felbőszült T'reb azonban nem hallgatott el.- Ne merd megmondani nekem, hogyan bánjak a sárkányommal, te...A sértést elnyomta a sárkányok újabb üvöltése, amelyhez most Kanthgurgulázása is csatlakozott.- Ne légy bolond, T'reb! - szólt B'nazs. - Gyere! Most.- Nem lennék itt, ha neked nem kellett volna az a kés. Fogd meg ésmenjünk!A kés, amely előzőleg B'nazs kezében volt, most a földön hevert Terrilába előtt. Ahogy a kovács visszahúzta, F'nor hirtelen rájött, mi miatt volt21

SÁRKÁNYHAJSZAfeszültség a levegőben, amikor belépett. A sárkánylovasok éppen elakarták kobozni a kést, amit F'nor érkezése megzavart. Mostanában túl sokilyen visszaélésről hallott.- Jobb, ha elmentek - mondta a sárkányembereknek, és Terri elé állt.- A késért jöttünk, és el is visszük! - kiáltotta T'reb, hirtelen cselleláthajolt F'nor háta mögött, megragadta a tőrt, s miközben elrántotta, akovács hüvelykujját is megvágta.F'nor ismét elkapta T'reb karját és megcsavarta, arra kényszerítve, hogyelejtse a tőrt.T'reb dühösen felüvöltött, és még mielőtt F'nor elhajolhatott vagy B'nazsközbeavatkozhatott volna, a felbőszült zöld lovas F'nor vállába merítettesaját tőrét, és gonoszul lefelé vágott, amíg a penge éle csontot nem ért.F'nor hátratántorodott, hányingert és fájdalmat érzett, hallotta Kanthtiltakozó üvöltését, a zöld vad rikoltozását és a barna kürtölését.- Vidd el innen! - zihálta B'nazsnak, miközben Terri kinyúlt, hogymegtámassza.- Kifelé! - ismételte meg a kovács élesen. Azonnal jelt adott a többikézművesnek, akik a sárkányemberek felé indultak. B'nazs dühösenkirángatta T'rebet a házból.F'nor ellenkezett, amikor Terri a legközelebbi pad felé vezette. Épp elégszörnyű volt az is, hogy sárkányember sárkányemberre támad, de F'nortmég jobban megdöbbentette, hogy egy lovas elhanyagolja sárkányát holmiáhított csecsebecse miatt.A zöld sárkány élesen, sürgetően visított. F'nor csak arra vágyott, hogyT'reb és B'nazs üljenek már a hátasaikra és menjenek. Árnyék vetült akovácsműhely hatalmas bejárata fölé. Kanth volt az, nyugtalanulzümmögött. A zöld hirtelen elhallgatott.- Elmentek? - kérdezte F'nor a sárkányt.Elmentek - válaszolt Kanth és nyakát nyújtogatva szemügyre vettelovasát. Megsérültél.- Jól vagyok. Jól vagyok - hazudta F'nor, és Terri karjába hanyatlott.Elsötétült előtte a világ, érezte, hogy felemelik, majd a háta alatt a padkemény felületét, mielőtt a szédítő fájdalom elborította. Utolsó éber22

ANNE McCAFFREYgondolata az volt, Manora dühös lesz, hogy először nem Fandareltlátogatta meg.23

SÁRKÁNYHAJSZAMnementh olyan magasan bukkant ki a túlnanból Erőd hegyorma felett,hogy a fészek alig kivehető pont volt csupán a sötétbe boruló lenti tájon.F'lar meglepett kiáltása elfulladt, ahogy a ritkás, hideg levegő betöltöttetüdejét.Higgadtnak és megfontoltnak kell maradnod - mondta Mnementh,amivel még jobban meglepte lovasát. Neked kell irányítani a mai gyűlést.Azzal a bronz sárkány megkezdte hosszú, spirális leereszkedését afészekbe.F'lar tudta, hogy Mnementh nem tűr ellentmondást, amikor ilyen szilárdhangon beszél. Elcsodálkozott sárkánya váratlan megjegyzésén. Bár abronz hátasnak igaza volt.F'lar nem jutna előre azzal, ha dühös kirohanást intézne T'ron és a többisárkányvezér ellen, hogy igazságot szolgáltasson másodtisztjének. Vagy hamég mindig a gyűlés kissé sértő időzítése miatt háborogna. A szembenállófél sárkányvezéreként T'ron sokáig halogatta a választ, amikor F'larudvarias kéréssel fordult hozzá egy gyűlés összehívására, hogymegbeszéljék a kovács céhházban történt kínos incidenst. Amikor T'ronválasza végül megérkezett, a találkozó időpontjaként az erődbeli elsőőrségváltást jelölte meg. Bendenben ilyenkor az éjszaka közepe van, ígyF'larral szemben meglehetős tapintatlanság volt, és a többi keletisárkányfészek, Ajgen, Iszta és Telgar számára is kényelmetlenségetjelentett. D'ram Iszta fészekből, R'mart Telgarból, és talán G'narisAjgenből biztosan megjegyzéseket tesznek majd az időpontra, pedigszámukra nem is volt akkora az időeltolódás, mint F'lar esetében.Tehát T'ron arra számít, hogy kiegyensúlyozatlan és ingerült lesz.Következésképpen F'lar a lehető legnyájasabban fog viselkedni. Majdbocsánatot kér D'ramtól, R'marttól és G'naristól a kényelmetlenségekért, deazért tudtukra adja, hogy ezekért T'ron a felelős.24

ANNE McCAFFREYF'lar most már higgadtan gondolkodott. A valódi kérdés nem a F'norelleni támadás. A fő kérdés a fészkek két legfontosabb törvényénekfigyelmen kívül hagyása; két törvénynek, melyeknek olyan mélyen kénegyökereznie a sárkányemberekben, hogy megszegésük lehetetlenségnektűnjön.Örök érvényű parancs volt, hogy a sárkánylovas sosem vihetett ki zöldsárkányt vagy királynőt a fészekből akkor, amikor az párosodáshozkészülődött. Nem jelentett különbséget, hogy a zöld sárkányok a tűzkőmiatt terméketlenek. Gerjedelmük így is nemi vággyal hatotta át még alegérzéketlenebb embert is. A tüzelő nősténysárkány széles körbensugározta szét érzelmeit. Némelyik zöld-barna pár olyan hangos volt, mintegy bronz-arany. A közelben tartózkodó jószágok fejvesztettenmenekültek, a szárnyasok és a vherek esztelenül izgatottak lettek. Azemberek is fogékonyak voltak a jelenségre, az ártatlan alagbeli fiataloksokszor zavarba ejtően viselkedtek. Ebből a szempontból a fészeklakókatnem zavarta a sárkányok párzása, hiszen ők rég nem törődtek nemigátlásokkal. Nem, az ember nem visz ki a fészekből egy sárkányt ilyenállapotban.F'lar számára lényegtelen volt, hogy a második erőszakos tett az elsőnekegyenes következménye. Amikor egy lovas képessé vált sárkányát túlnanvinni, megfogadta, hogy elkerül minden párbajhoz vezető helyzetet,különösen mivel a párbajozás a perni mesteremberek és alaglakók bevettszokása volt. A sárkánylovasok közötti nézeteltéréseket fegyvertelenküzdelem során döntötték el, ahol a fészek egy lakója bíráskodott. Ha egylovas meghalt, sárkánya öngyilkosságot követett el. És néha egy-egysárkány, akinek lovasa súlyosan megsérült vagy sokáig eszméletlen volt,megzavarodott. A megvadult sárkányt szinte lehetetlen volt megfékezni,egy sárkány halála pedig az egész fészket megrázta. Tehát a fegyverespárbaj, mely a sárkányok életét vagy testi épségét is kockára tette,szigorúan tiltott volt.Most pedig egy erődi lovas - legalábbis Terri és a többi jelenlévő kovácstanúsága alapján - szándékosan megszegte ezt a két alapvető törvényt. F'larnem örült neki, hogy a két törvényszegő lovas Erőd fészekből jött, bárT'ront, aki Benden fészek laza szokásainak fő bírálója volt, ez25

SÁRKÁNYHAJSZAmeglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta. F'lar újításai nem szegtek megalapvető szabályokat, az öt múltlakó sárkányfészek mégis határozottanelutasított minden Bendenből eredő javaslatot. És T'ron nyavalygott éssápítozott a legtöbbet a jelenkori mesteremberek és földművesek sajnálatosviselkedése miatt, akik oly mások - vagyis kevésbé alázatosak, javította kimagát F'lar -, mint a távoli múlt kézművesei és alaglakói.Érdekes lesz látni, tűnődött F'lar, hogyan magyarázza meg ahagyománytisztelő T'ron lovasainak viselkedését, akik jóval súlyosabbanmegsértették a fészek tradícióit, mint F'lar bármelyik javaslata.F'lar eljárását a józan ész diktálta, amikor nyolc fordulattal ezelőttmegnyitotta az igézést a mesteremberek és alagiak esélyes gyermekei előtt,mivel Bendenben nem volt elegendő megfelelő életkorú gyermek asárkánytojásokhoz. Ha a múltlakók megengednék a tüzelő fiatalnőstényeiknek, hogy más fészekből való bronz sárkányokkal ispárosodhassanak, talán akkora fészekaljaik lennének, mint Bendennek, ésbizonyára több aranytojásuk is. Mindemellett F'lar sejtette, mit gondolnaka múltlakók. A bendeni és a déli bronz sárkányok nagyobbak voltak atöbbinél. Ennél fogva biztosan ők repültek volna a királynővel. De, aTojásra, F'lar azt sosem tanácsolta volna, hogy a vezérkirálynők másikfészekbeli bronzot válasszanak. Nem akarta provokálni a múltlakókat azújkori bronzokkal. Ám úgy érezte, a sárkányok keveredése a múltlakókhasznára válna. Hiszen a sárkányfaj tökéletesedése az összes fészekhasznára válik.És ügyes húzás volt az alaglakókat meghívni az igézés- re. Nem éltolyan ember Pernen, akinek titokban ne fordult volna meg a fejében, hogyő is megigézhetne egy sárkányt. Hogy őt is életre szóló kötelékkapcsolhatná egy kitartóan rajongó, hatalmas, gyengéd fenevadhoz... Hogyegyetlen szempillantás alatt Pern túloldalára repülhetne sárkányháton.Hogy sohasem szenvedne a magánytól, mint a legtöbb ember, hiszen asárkányembernek mindig ott van a sárkánya. Tehát akár igézésbenreménykedő rokonukat kísérték el, akár nem, a nézők mindig élvezték,hogy átérezhetik a borzongató légkört, és tanúi lehetnek a rejtélyesrítusnak. F'lar megfigyelte: kicsit magabiztosabbá tette az embereket atény, hogy nem csak a fészek kiváltságos szülötteit érhette ilyen káprázatos26

ANNE McCAFFREYszerencse. És F'lar úgy érezte, jó, ha a sárkányfészek védelme alá tartozóalaglakók ismerik a sárkánylovasokat, hiszen ők feleltek az életükért ésmegélhetésükért.Célszerű intézkedés volt az is, hogy amikor még csak Benden volt azegyetlen sárkányfészek Pernen, minden nagyobb alagnak kijelölt hírnöksárkánya legyen. Az északi kontinens hatalmas volt. Több napba telt, mígegyik partjáról a másikra átért egy-egy üzenet. A hárfáscéh dobosrendszere elmaradt a sárkány mögött, amely képes volt magát, lovasát, éstorzítatlan üzenetet egyetlen szempillantás alatt a bolygó bármely pontjárarepíteni.F'lar emellett tisztában volt a köznéptől való elfordulás veszélyeivel is.Az első szálhullás előtti napokban - lehetséges, hogy még csak hétfordulattal ezelőtt történt? - Benden fészek sokat szenvedett elszigeteltségemiatt, és majdnem az egész bolygó odaveszett. F'lar úgy érezte, asárkányembereknek megközelíthetőnek és barátságosnak kell lenniük, amúltlakók mégis megszállottan ragaszkodtak visszavonult életvitelükhöz.Ez pedig a mostanihoz hasonló esetekhez vezetett. T'reb egy zavarodottzöld lovasaként csapott le a kovácsok céhházára, és követelte - nem kérte -,hogy egy kézműves adja át neki művét, amit egy nagy hatalommal bírónagyúr megbízásából készített.Inkább kiábrándult, mint bosszúszomjas gondolatai közepette F'larészrevette, hogy Mnementh már sebesen Erőd fogazott sziklái felé siklik.A Csillagkövek és az őrszem körvonalai már kivehetőek voltak anapnyugta halvány fényében. Mögöttük három bronz sárkány látszott,egyikük jó fél sárkányfaroknyival magasabb a többinél. Az biztosan Orth,ezek szerint T'bor már megérkezett a Déli fészekből. De csupán hárombronz? Hol vannak a többiek?Szalth Magasoromból és Branth meg R'mart Telgarból még hiányoznak -tájékoztatta Mnementh.Magasorom és Telgar hiányoznak? Nos, T'kul Magasoromból bizonyáraszándékosan késett. Különös, az a csípős nyelvű múltlakó biztos élvezné avitát. Lenne alkalma odamondogatni F'larnak és T'bornak, és örülne T'ronkudarcának is. F'lar soha nem érzett iránta, vagy kapott, barátságot amorcos, sötét arcú magasoromi sárkányvezértől. Elgondolkozott, vajon27

SÁRKÁNYHAJSZAezért van-e, hogy Mnementh sosem használja T'kul nevét. A sárkányokáltalában akkor hagyták figyelmen kívül az emberi neveket, ha nemkedvelték a viselőjét. De azért szokatlan volt egy sárkánytól, hogy nemnevez nevén egy sárkányvezért.F'lar remélte, hogy R'mart Telgarból eljön. A múltlakók közül R'mart ésaz ajgeni G'naris voltak a legfiatalabbak és a legkevésbé vaskalaposak. Bára legtöbb vitában kortársaikat támogatták a két jelenkori sárkányvezérrelszemben, F'lar mostanában úgy vette észre, hogy azok ketten megértőeknéhány javaslatával. Vajon hasznára tudja fordítani ezt a dolgot ma este -ma éjjel? Arra gondolt, bárcsak Lessza eljöhetett volna, hiszen ő képes volthatni mások elméjére, és gyakran a többi sárkányt is engedelmességrebírta. Persze, ezzel óvatosan kellett bánnia, hiszen a sárkányemberekgyanút fogtak volna, ha befolyásolni akarja Őket.Mnementh már Erőd fészek központi katlanában járt, és a vezérkirálynőpárkánya felé fordult. T'ron sárkánya, Fidranth nem volt ott, hogy őrizzekirálynőjét, ahogy Mnementh szokta. Vagy lehet, hogy Mardra, asárkányúrnő sem tartózkodott otthon. Ugyanolyan köny- nyen találtkifogásokat és hanyagolt el kötelességeket, mint T'ron, bár egykor nemvolt ilyen sértődékeny. Az első napokban, amikor átjöttek a múltból,Lessza és ő nagyon közel kerültek egymáshoz. De Mardra barátságafokozatosan gyűlöletbe fordult. Mardra vonzó nő volt, erős csontozattal ésbár férfiétvágya a közelébe sem ért a déli Kilaráénak, azért eléggé kapósvolt a bronz lovasok körében. Természeténél fogva birtokló típus volt, ésF'lar úgy vette észre, hogy nem is túl intelligens. A kecses, különlegesszépségű Lessza, aki ráadásul élő legenda volt az idők közötti röpte miatt,akaratlanul is elvonta a figyelmet Mardráról. Mardrát az nem érdekelte,hogy Lesszának sosem állt szándékában elcsábítani Mardra valamelyikkedvencét, sőt valójában sosem enyelgett egyetlen férfival sem, amiértF'lar végtelenül hálás volt. Egyrészt emiatt a nevetséges dolog miatt,másrészt azért, mert mindketten ruathai származásúak voltak, Mardramegutálta Lesszát. Talán úgy érezte, hogy Lesszának, aki a ruathaivérvonal utolsó leszármazottja, nincs joga lemondani Ruatha alagról afiatal Zsaxom nagyúr javára. Nem mintha egy sárkányúrnő elfoglalhatottvolna egy alagot vagy akár ilyen tervei lehettek volna. Mardra Lessza iránti28

ANNE McCAFFREYgyűlölete hamis alapokon nyugodott. Lessza nem tehetett a szépségéről, ésesélye sem volt birtokba venni Ruathát.Talán jobb is így, hogy a sárkányúrnők nem vettek részt a gyűlésen. HaMardra és Lessza egy fedél alá kerülnek, abból csak baj lesz. Ha méghozzávesszük a Déli fészek úrnőjét, Kilarát, aki hajlamos volt bajt kevernicsupán azért, hogy felhívja magára a figyelmet - semmit sem tudnánakmegoldani. Ajgeni Nadira kedvelte Lesszát a maga szótlan módján. TelgariBedella ostoba volt, isztai Fanna pedig túl szerény - a magasorombéliMerika pedig éppoly savanyú volt, mint sárkányvezére, T'kul.Ezt az ügyet a férfiaknak kell rendezni.F'lar megköszönte Mnementhnek az utat, amikor lecsúszott a melegvállról, majd megbotlott, ahogy csizmasarka beleakadt a perem egyikrepedésébe. T'ron kitehetett volna legalább egy parazsékkosarat, hogy látnilehessen valamit, mérgelődött magában, aztán észbe kapott. Újabb trükk,hogy mindenki a lehető legkevésbé fogékony hangulatba kerüljön.Loranth, Erőd sárkánykirálynője komoran figyelte F'lart, amikor belépetta fészek központi termébe. Barátságosan üdvözölte a sárkányt, miközbenmegpróbálta palástolni megkönnyebbülését, hogy Mardra nincs jelen. HaLoranth komor, Mardra valószínűleg nyíltan ellenséges lenne. Asárkányúrnő kétségkívül valahol a fészket és hálókamrát leválasztófüggöny mögött duzzogott. Ez a lehetetlen időpont is talán az ő ötlete volt.A nyugati partiak számára rég elmúlt vacsoraidő, a későbbi időzónákbólérkezők ilyenkor már egy pohár bornál többet biztosan nem kívántak. ígynem kellett háziasszonyt játszania.Lessza sosem folyamodna ilyen aljas eszközökhöz. F'lar tudta, hányszornyelte le a feleselést az ingerlékeny Lessza, amikor Mardra leereszkedőenviselkedett vele. Tulajdonképpen Lessza béketűrése a dölyfössárkánynővel szemben különös volt, ismerve vérmérsékletét. F'lar úgysejtette, Lessza biztosan felelősnek érezte magát azért, hogy iderángatta amúltlakókat. De a végső döntést - előrejönni az időben - ők hozták meg.Nos, ha Lessza képes volt hálából eltűrni Mardra leereszkedőviselkedését, akkor F'lar is el bírja viselni T'ront. Az az ember tudta,hogyan kell hatékonyan küzdeni a szál ellen, és az első napokban F'lar29

SÁRKÁNYHAJSZArengeteget tanult tőle. Végül F'lar határozottan jó hangulatban sétált le atanácsterem felé vezető rövid átjárón.T'ron az asztalfőn, hatalmas kőtrónusán ülve hűvös fejbólintássalköszöntötte F'lart. A falra akasztott parazsékok árnyékokat festettek amúltlakó kemény, barázdált vonásaira. F'larnak hirtelen az jutott eszébe,hogy a férfi valószínűleg soha semmi mást nem csinált még azon kívül,hogy a szál ellen harcolt. Akkoriban született, amikor a Rőtcsillagmegkezdte legutóbbi, ötven fordulatig tartó együttállását Pernnel, és addigharcolt a szál ellen, amíg a bolygó befejezte a kört. Azután előreutazott azidőben Lesszával. Az ember nagyon bele tud fáradni a szál elleni harcbamár rövid hét fordulat alatt is. F'lar megszakította ezt a gondolatmenetet.Isztai D'ram és ajgeni G'naris szintén egy-egy bólintással üdvözölték.T'bor azonban szívélyesen köszöntötte F'lart, szemében valódi örömtükröződött.- Jó estét, uraim! - szólt F'lar. - Szeretném elnézéseteket kérni, amiértelraboltalak titeket magánügyeitek vagy a pihenés elől, és gyűlést hívtamössze, de ez az ügy nem várhatott a szokásos napfordulói összejövetelig.- Én vezetem a gyűlést Erőd fészekben - vágott közbe T'ron nyersen. -Megvárjuk T'kult és R'martot, mielőtt bármiféle vitát kezdenénk a te...panaszodról.- Rendben.T'ron úgy meredt F'larra, mintha nem ezt a választ várta volna. Minthakomoly vitára készült volna fel, ami elmaradt. F'lar T'bor felé bólintott, éselfoglalta a mellette lévő széket.- A későbbiekre nézve, Benden - folytatta T'ron. - Ha legközelebb úgydöntesz, hogy sárkányvezéreket rángatsz elő a fészkükből, először nekemszólj. Erőd a legrégebbi sárkányfészek. Ne üzengessél felelőtlenülmindenfele.- Nem látom, hogy F'lar felelőtlen lenne - szólt G'naris, akit szemmelláthatóan meglepett T'ron viselkedése. G'naris zömök, fiatal férfi volt,F'larnál néhány fordulattal fiatalabb, a múltlakó sárkányvezéreklegifjabbika.- Bármelyik sárkányvezér összehívhat gyűlést, ha a körülmények úgykívánják. És most úgy kívánták. - G'naris kurta biccentéssel kihangsúlyozta30

ANNE McCAFFREYaz utóbbi mondatot, majd amikor meglátta az erődi sárkányvezér haragostekintetét, még hozzátette: - Igen, úgy kívánták.- A te lovasod volt a támadó fél, T'ron - mondta D'ram zordan. Nyúlánkférfi volt, az évek során inassá vált, de megdöbbentően vörös haja aligőszült halántéktájon. - F'larnak joga volt ehhez.- Te választhattad meg a helyet és az időpontot, T'ron - mutatott rá F'larnyugodtan.T'ron még inkább ráncolta homlokát.- Remélem, Telgar ideér - szólt halk, ingerült hangon.- Kérsz egy kis bort, F'lar? - kérdezte T'bor, már-már kaján mosollyal,hiszen T'ron feladata lett volna érkezéskor borral kínálni a vendéget. -Persze nem bendeni bor, de azért nem rossz. Nem rossz.F'lar hosszú, megrovó pillantást vetett T'borra, miközben elvette a feléjenyújtott kancsót. De a déli sárkányvezér T'ron reakcióját figyelte. Bendenalag ugyanis nem adományozott olyan bőkezűen remek boraiból a többisárkányfészeknek, mint az őt védelmezőnek.- És mikor kóstoljuk meg azokat a déli borokat, amikről annyitáradoztál, T'bor? - G'naris ösztönösen próbálta enyhíteni a növekvőfeszültséget.- Persze, most már kezdődik az ősz - mondta jelentőségteljesen T'bor,mintha Erőd lenne a felelős az odakinti és a fészken belüli fagyos időjárásmiatt. - Lassan megkezdjük a préselést. Meglátjuk, mennyi jut nektek,északiaknak.- Miről beszélsz? Mennyi „jut"? - T'ron keményen T'borra meredt.- Igen. Délen ápolunk minden sebesült sárkányembert. Szükségünk van amegfelelő készletekre, hogy borba fojthassák a bánatukat. A Déli fészekönellátó, te is tudod.F'lar T'bor csizmás lábára lépett az asztal alatt, miközben D'ramhozfordult és afelől érdeklődött, hogyan sikerült a legutóbbi tojásrakás.- Jól, köszönöm - mondta D'ram barátságosan, de F'lar észrevette, hogyaz idős embernek nem tetszik a kialakulóban lévő hangulat. - FannaMirathja huszonöt tojást rakott, és biztos vagyok benne, hogy legalább féltucat bronzunk lesz idén.31

SÁRKÁNYHAJSZA- Az isztai bronzok a leggyorsabbak egész Pernen - szólt F'lar komolyan.Amikor meghallotta, hogy T'bor magában fortyog mellette, gyorsan némaüzenetet küldött Mnementhnek: Kérd meg Orthot, mondja meg T'bor-nak,hogy gondoljon szavai következményeire. D'ramot és G'narist nem akarjukmagunk ellen hangolni. Hangosan pedig így szólt: - Egy fészekben sosemlehet elég sok bronz sárkány. Ha másért nem, hát hogy, hogy örömetszerezzünk a királynőnek. - Hátradőlt, miközben szeme sarkából T'bortfigyelte, hogyan reagál a sárkányok továbbított üzenetére. T'bor hirtelen,alig észrevehetően megrándult, majd vállat vont, miközben pillantásaD'ramról T'ronra, majd F'larra vándorolt. Inkább lázadónak tűnt, semmintengedelmesnek. F'lar visszafordult D'ramhoz. - Ha szükségetek van néhánylehetséges jelöltre a zöld sárkányokhoz, van egy fiú...- D'ram követi a hagyományt, Benden - vágott közbe T'ron. - Asárkányokhoz a fészkekben születettek értenek a legjobban. Különösen azöldek esetében.- Csak nem? - nézett T'bor kajánul T'ronra.D'ram sietősen megköszörülte a torkát, és a kelleténél kissé hangosabbanszólalt meg:- Tulajdonképpen van egy csapatnyi tehetséges fiú az alsóbarlangjainkban. G'naris fészkében a legutóbbi igézés során sárkány nélkülmaradt néhány jelölt, akiknek felajánlotta, hogy részt vehetnek az isztaiigézésen. Úgyhogy nagyon köszönöm, F'lar. Valóban nagylelkű azajánlatod, hiszen Bendenben is keményednek a tojások. És királynőtojás isvan köztük, ahogy hallottam.D'ram arcán nyoma sem látszott irigységnek, amikor az újabbkirálynőtojást említette. Pedig Fanna Mirathja egyetlen aranytojást semrakott, amióta átjöttek a múltból.- Mind ismerjük Benden nagylelkűségét - szólalt meg T'ron gúnyosan,miközben pillantása körbejárt a szobábann, de nem nézett F'lar szemébe. -Mindenütt segítséget nyújt. És beavatkozik akkor is, amikor nem kellene.- A kovácsok céhházánál történteket nem nevezném indokolatlanbeleavatkozásnak - mondta D'ram, arcán elmélyültek a ráncok.- Azt hittem, megvárjuk T'kult és R'martot - szólt G'naris, ésaggodalmasan az átjáró felé pillantott.32

ANNE McCAFFREYEzek szerint, tűnődött F'lar, G'naris és D'ram dühösek az események miatt.- T'kul több gyűlésről hiányzik, mint amennyin részt vesz - jegyezte megT'bor.- R'mart viszont mindig itt van - mondta G'naris.- Nos, most egyikük sincs itt. És nem várok tovább a kedvükért -jelentette ki T'ron, és felemelkedett:- Akkor hívd be B'nazst és T'rebet! - javasolta D'ram, és mélyet sóhajtott.- Nincsenek olyan állapotban, hogy gyűlésen vegyenek részt. - Úgylátszott, T'ront meglepte D'ram kérése. - A sárkányaik napnyugtakor tértekvissza a párzásból.D'ram T'ronra meredt.- Akkor miért ma estére hívtad össze a gyűlést?- F'lar ragaszkodott hozzá.T'bor felállt, hogy tiltakozzon, még mielőtt F'lar megszólalhatott volna, deD'ram leintette, és ridegen emlékeztette T'ront, hogy a gyűlés időpontját azerődi vezér határozta meg, nem pedig F'lar.- Mindegy, most már itt vagyunk - T'bor ingerülten az asztalra csapott. -Haladjunk. Déli fészekben ilyenkor éjszaka van. Szeretnék végre...- Erőd fészekben én vezetem a gyűléseket. - T'ron hangja rezzenéstelenvolt, de csillogó szemén és vörös arcán látszott, hogy fékeznie kell azindulatait.- Akkor vezesd! - felelte T'bor. - Magyarázd meg nekünk, miért viszi kiegy zöld lovasotok a sárkányát olyankor, amikor az már majdnem tüzel!- T'reb nem vette észre, hogy már majdnem...- Ostobaság! - vágott közbe T'bor. - Épp te hangoztatod mindig, hogymennyire ragaszkodsz a hagyományokhoz, és hogy a te lovasaid mennyireképzettek. Akkor ne akard nekem megmagyarázni, hogy egy olyantapasztalt lovas, mint T'reb, nem tudja felbecsülni a sárkánya állapotát.F'lar arra gondolt, talán nem lett volna szüksége T'borhoz hasonlószövetségesre.- Egy zöld elég látványosan megváltoztatja a színét - mondta G'naris, ésF'lar észrevette rajta a tétovázást.- Általában egy egész nappal azelőtt, hogy repülni szeretne.33

SÁRKÁNYHAJSZA- De nem tavasszal - figyelmeztetett T'ron sietve. - Nem olyankor,amikor alig kap enni a szálhullás miatt. Nagyon gyorsan is megtörténhet.Ahogyan meg is történt. - T'ron felemelte a hangját, mintha szavainakhangerejével akarta volna meggyőzni őket logikájuk helyett.- Ez valóban lehetséges - ismerte el D'ram, vonakodva, bólogatva, majdF'larra nézett.- Elfogadom ezt a lehetőséget - válaszolt F'lar, hangján uralkodva.Észrevette, hogy T'bor szóra nyitja a száját, ezért belerúgott egyet a lábábaaz asztal alatt.- Mindemellett, ha hihetünk Terri kovácsmester vallomásának, az énlovasom többször felszólította T'rebet, hogy vigye el a sárkányát. T'rebazonban ragaszkodott ahhoz, hogy... hogy megszerezze a tőrt.- És te egy alaglakó vallomásának hiszel egy sárkányemberévelszemben? - T'ron túljátszott hitetlenkedéssel és felháborodással csapott leF'lar kijelentésére.- Mi haszna volna egy céhmesternek - F'lar szándékosan kihangsúlyoztaa címet — a hamis tanúskodásból?- Azok a kovácsok Pern-szerte hírhedten fösvények - felelte T'ron,mintha személyes sérelem érte volna. - Az összes céh közül alegrosszabbak, amikor arról van szó, hogy becsületesen dézsmát kellenefizetni.- Egy díszes tőr nem olyan dolog, amivel dézsmát szoktak fizetni.- Mit számít, Benden? - kötötte az ebet a karóhoz T'ron.F'lar az erődi sárkányvezérre meredt. Tehát T'ron Terrire akarja kenni azegészet. Ezek szerint tisztában van vele, hogy az ő lovasa volt a hibás. Demiért nem tudja egyszerűen csak bevallani, és megróni a lovast? F'larcsupán abban szeretett volna biztos lenni, hcpgy hasonló esetek nemfordulnak elő a jövőben.- Azért számít, mert a tőrt Larad nagyúr rendelte, és esküvői ajándéknakszánta Aszgenarnak, akinek hat nap múlva lesz a menyegzője Lemoszalagban. A tőr nem Terri tulajdona volt, tehát nem dönthetett afelől, hogyodaadja-e vagy sem. Egy birtokos nagyúr tulajdona volt. Tehát a lovasaid...- Az természetes, hogy a lovasod pártját fogod, Benden - vágott közbeT'ron. Ajkán kimért mosoly játszadozott.34

ANNE McCAFFREY- De az, hogy egy lovas, egy sárkányember a sárkánynép ellenében egyalaglakó pártjára álljon... - "T'ron D'ram és G'naris felé fordult éscsüggedten vállat vont.- Ha R'mart itt lenne, te már... - kezdte T'bor.D'ram csendre intette.- Nem tulajdonviszonyokról beszélünk, hanem arról, hogy úgy tűnik,valaki súlyosan vétett a sárkánynép törvényei ellen - mondta határozottan,elnyomva T'bor tiltakozását. - Tehát akkor, F'lar, elismered,, hogy egy zöldsárkány, ha nem jut élelemhez a szálhullás miatt, előzetes figyelmeztetésnélkül is tüzelni kezdhet?F'lar érezte, T'bor azt szeretné, ha megcáfolná ezt a lehetőséget. Rájött,hogy hibát követett el, amikor kiemelte, hogy a tőr egy birtokos nagyúrtrulajdona volt. Illetve azzal, hogy egy nem Benden fészek alá tartozóalaglakó pártját fogta. Bárcsak itt lenne R'imart, beszélhetne Larad nagyúrnevében! Ezek szerint F'lar rosszul ítélte meg a helyzetet. Az eset annyiraösszezarvarta D'ramot, hogy úgy döntött, szándékosan szemet humy atények fölött, és minden lehetséges enyhítő körülméínyt figyelembe vesz.Vajon ha F'lar kényszerítené arra, hogy világosan lássa az eseményeket, betudna-e bizonyítani bármit egy olyan embernek, aki szerintsárkányemberek sosem követnek el hibákat? Rá tudná venni D'ramot, hogyelismerje: az alaglakóknak és kézműveseknek is vannak előjogaik?Mély levegőt vett, hogy elnyomja csalódott dühét.- El kell ismernem, lehetséges, hogy jelen körülmények között egy zöldsárkány előzetes jelzés nélkül kezdjen tüzelni. - Mellette T'bor halkanszitkozódott. - De éppen ezért T'rebnek tudnia kellett volna, hogy jobb, hasárkányát a fészekben tartja.- De hát T'reb erődbéli sárkánylovas - vágott közbe T'bor. - És nekemelégszer elmondták már, hogy...- Nem bírsz magaddal, déli! - csattant fel T'ron, ám nem T'borra, hanemF'larra meredt. - Te nem tudod irányítani a lovasaidat, F'lar?- Elég ebből, T'ron! - ugrott fel D'ram.Miközben a két múltlakó farkasszemet nézett, F'lar odasúgta T'bornak.- Nem látod, hogy csak fel akar dühíteni? Ne veszítsd el a fejedet!35

SÁRKÁNYHAJSZA- Megoldani próbáljuk az esetet, T'ron - folytatta D'ram keményen. -Nem pedig még jobban elmérgesíteni holmi felesleges személyeskedéssel.Mivel te is érintett vagy a dologban, talán jobb lenne, ha én vezetném agyűlést. Az engedélyeddel, természetesen.F'lar számára úgy tűnt, D'ram talán minden tiltakozása ellenére végrefelfogta, milyen komoly ügyről van szó. Az isztai sárkányvezér F'larhozfordult, barna szemében aggodalommal. F'lar reménykedni kezdett, háthaD'ram átlátott T'ron ködösítésén, de következő szavai csalódást okoztak.- Nem értek veled egyet abban, F'lar, hogy a céhmester helyesencselekedett volna. Nem, hadd fejezzem be! Segítségetekre siettünk ezekbena nehéz időkben, abban a reményben, hogy megfelelő jutalomban éstámogatásban részesülünk, de a dézsma, amit a sárkányfészkek azalagoktól és céhektől kapnak, sok kívánnivalót hagy maga után. Pernsokkal termékenyebb vidék, mint amilyen négyszáz évvel ezelőtt volt, ez agazdagság mégsem tükröződik az adókban. Négyszer annyian élnek abolygón, mint a mi időnkben, és sokkal, de sokkal nagyobb földterületetművelnek meg. A sárkányfészkek nagy felelősséget viselnek, és... -szomorúan felnevetett. - Én is eltértem a tárgytól. Elég az hozzá, hogy haegyszer nyilvánvaló volt, hogy a sárkányembernek megtetszett a tőr,Terrinek kötelessége lett volna neki ajándékozni azt. Ahogy a kézművesekmindig is megtették, kérdés vagy tétovázás nélkül. És akkor - D'ramarckifejezése kissé megenyhült - T'reb és B'nazs elmentek volna mégazelőtt, mielőtt a zöld sárkány tüzelni kezd, F'nor pedig nem keveredettvolna bele egy ilyen csúfos, nyilvános civakodásba. Igen, teljesen világos,hogy az első hibás döntést a kézműves hozta. - A többiekre nézett, minthaegyikük sem tehetne arról, mit csinál egy kézműves. T'bor lesütötte aszemét és csizmasarkával hangosan csikorgott a kőpadlón.D'ram újra mélyet sóhajtott. Talán, tűnődött F'lar, nehezére esett ezt ahatározatot hozni?- Természetesen nem engedhetjük meg, hogy egy ilyen esetmegismétlődjön. Tüzelő zöld sárkány nem tartózkodhat a fészken kívül,sárkánylovasok nem vehetnek részt fegyveres párbajban...36

ANNE McCAFFREY- Nem párbaj volt! - szakadtak ki T'borból a szavak. - T'rebfigyelmeztetés nélkül megtámadta és megsebesítette F'nort. F'nor még csakelő sem húzta a kését. Ez nem párbaj. Ez jogtalan támadás...- Egy tüzelő zöld sárkány lovasa nem vonható felelősségre a tetteiért! -csattant fel T'ron hangosan, hogy belefojtsa T'borba a szót.- A zöldnek nem lett volna szabad elhagynia a fészket, mindegy, hogyancsavarod a szót, T'ron! - T'bor szinte megvadult dühében. - Az első hibásdöntés T'rebé volt. Nem Terrié.- Csendet! - D'ram kiáltása elhallgattatta őket. Lorath idegesen válaszoltfészkéből.- Elég volt! - T'ron felállt. - Nem engedem, hogy feldühítsétek avezérkirálynőmet. Megvolt a gyűlésed, Benden, és kiteregethetted a kis... akis sérelmeidet. A gyűlést berekesztem.- Berekeszted? - G'naris meglepetten ismételte meg T'ron szavait. - Dehát semmit sem beszéltünk meg! - Az ajgeni sárkányvezér zavartan,aggódva nézett D'ramra és T'ronra. - F'lar lovasa megsebesült. Ha atámadás valóban...- Milyen súlyosan sérült meg az embered? - kérdezte D'ram gyorsan F'larfelé fordulva.- Most kérdezed meg? - kiabált T'bor.- Szerencsére - F'lar egy pillanatig keményen figyelmeztetően T'borszemébe nézett, mielőtt D'ramhoz fordult volna - nem olyan súlyos a seb.Nem veszíti el a karját.G'naris meglepetten füttyentett.- Azt hittem, csak egy karcolás volt. Szerintem...- Ha egy lovas sárkánya tüzel... - kezdte D'ram, de elhallgatott, amikormeglátta T'bor arcán a vad dühöt, és F'lar megkeményedő arcvonásait. -Egy sárkánylovas sosem feledkezhet meg létezésének céljáról, és afelelősségről, amellyel a sárkányának és a fészeknek tartozik. Ilyesmi nemtörténhet meg még egyszer. Beszélsz T'rebbel, igaz, T'ron?T'ron szeme elkerekedett.- Beszélek-e vele? Biztos lehetsz benne, hogy ezt nem hagyom szónélkül. És B'nazzsal is beszélek.37

SÁRKÁNYHAJSZA- Rendben - szólt D'ram, olyan ember hangján, aki nehéz problémátoldott meg igazságosan. Bólintott a többiek felé. - Jó lenne, ha mi,sárkányvezérek figyelmeztetnénk lovasainkat, nehogy megismétlődjön egyilyen eset. Legyünk elővigyázatosak. Egyetértetek? - Továbbra isbólogatott, mintha meg akarta volna spórolni a többiek beleegyezését. -Nehéz együtt élni ezekkel az öntelt alaglakókkal, ne adjunk nekiklehetőséget, hogy hibát találjanak bennünk. - D'ram mélyet sóhajtott ésmegvakarta a fejét. - Sosem értettem, hogyan felejthetik el a közemberek,mennyi mindent köszönhetnek a sárkánylovasoknak.- Négyszáz fordulat alatt sokat tanulnak az emberek - válaszolta F'lar. -Megyünk, T'bor? - Hangsúlya inkább parancsoló volt. - Üdvözletemúrnőiteknek, lovasok. Jó éjt!Kilépett a tanácsteremből, nyomában T'borral, aki mindvégig, amígkiértek a párkányra vezető átjáróra, vadul átkozódott.- Az az öreg bolond ostobaságokat mondott, F'lar, ezt te is tudod!- Persze, hogy tudom.- Akkor miért nem... ?- Vertem bele az orrát? - F'lar megtorpant a sötét átjáróban ésszembefordult T'borral.- A sárkányemberek nem verekszenek. Különösen a vezérek.T'bor mélységes megvetésének adott hangot.- Hogyan szalaszthattál el egy ilyen lehetőséget? Ha eszembe jut,mennyit bírált téged... minket... - T'bor elhallgatott. - Sosem értettem,hogyan felejthetik el a közemberek, mennyi mindent köszönhetnek asárkánylovasoknak. 7 - utánozta D'ram fellengzős hangsúlyát. - Ha éppentudni akarják...F'lar T'bor vállára tette a kezét. Túlságosan is mélyen átérezte a fiatalsárkánylovas indulatait.- Hogyan lenne bárki is képes elmondani egy embernek olyasvalamit,amit az nem akar meghallani? Még azt sem ismerték el, hogy T'reb volt ahibás. T'reb, nem Terri és nem F'nor. De remélem, többet nem lesz a maestihez hasonló eset, és én igazából emiatt aggódtam.- Micsoda? - T'bor tanácstalanul, döbbenten meredt F'larra.38

ANNE McCAFFREY- Az, hogy ilyen eset egyáltalán előfordulhat, sokkal jobban aggasztannál, mint hogy ki volt a hibás és ki nem.- Ezt ugyanúgy nem tudom követni, mint T'ron logikáját.- Egyszerű. A sárkányemberek nem verekednek. A sárkányvezérek nemtehetik. T'ron azt remélte, fel tud dühíteni annyira, hogy elveszítsem afejem. Szerintem abban reménykedett, hogy megtámadom.- Nem mondod komolyan! - T'bor őszintén megdöbbent.- Ne feledd, hogy T'ron Pern legfőbb sárkányvezérének tartja magát,ezáltal csalhatatlannak.T'bor illetlen hangot hallatott. F'lar akarata ellenére elvigyorodott.- Igazad van - folytatta. - De sohasem volt rá okom, hogy kihívjam. Ésne feledd, hogy a múltlakóktól sok újat tanultunk a szál elleni harcról, amitnem tudtunk korábban.- De hát a mi sárkányaink lekörözik az övéiket!- Nem erről van szó, T'bor. Te meg én jól tudjuk, hogy a jelenkorifészkeknek bizonyos nyilvánvaló előnyeik vannak a múltlakókkalszemben: sárkányok mérete, királynők száma, amelyeket nem említek meg,mert csak bosszúsághoz vezetnek. Mindazonáltal a múltlakók nélkül nemgyőzhetjük le a szálat. Nagyobb szükségünk van rájuk, mint azoknakmiránk. - F'lar kényszeredetten, keserűen mosolygott. — D'ramnak részbenigaza volt. Egy sárkánylovas sosem feledkezhet meg létezésének céljáról,és a felelősségről. Amikor D'ram azt mondta, „amellyel a sárkányának, és afészeknek tartozik", rosszul fogalmazott. Legfőbb felelősséggel Pernnektartozunk, az embereknek, akiknek a védelmére esküdtünk.Elérkeztek a párkány széléhez, sárkányaik elindultak értük a magasból.Most már teljes sötétségbe borult Erőd fészek, amitől F'lar elgyötörtségemég szembetűnőbbé vált.- Ha a múltlakók elszigetelődnek is az alaglakóktól, mi, Benden és Délnem tehetjük meg. Mi megértjük a saját korunkat, embereinket. Ésvalahogy el kell érnünk, hogy a múltlakók is megértsék.- Igen, de T'ron ostobaságokat mondott!- Mi nem lettünk volna ostobák, ha erővel kényszerítjük, hogy bevallja?T'bor elharapta a dühös választ, és F'lar hőn remélte, hogy az ifjúsárkánylovas ellenállása idővel eloszlik. A déli sárkányvezér jószívű volt39

SÁRKÁNYHAJSZAés értelmes. Jó sárkánylovas volt, ügyes harcos, és köteléke habozás nélkülkövette bárhová. A földön talán nem volt annyira ura a helyzetnek, de némisegítséggel Déli fészket virágzó, termékeny, önellátó létesítménnyéépítette. Ösztönösen F'larhoz és Bendenhez fordult, ha tanácsra vagytársaságra volt szüksége. F'lar szerint ez részben nehéz és elviselhetetlentermészetű volt sárkányúrnó'je, Kilara miatt volt.Néha F'lar sajnálta, hogy T'bor az egyetlen bronzlovas, aki tudja kezelniazt a nőt. Elgondolkoztató volt, vajon milyen finom kötelék létezikközöttük, mert T'bor sárkánya, Orth mindig megelőzött minden bronzot,hogy ő párosodjon Pridethtel, Kilara királynőjével, pedig köztudott volt,hogy Kilara sok férfival megosztja az ágyát.T'bor talán indulatos volt és nem a legtapintatosabb, de hűséges, és F'larhálával tartozott neki ezért. Bárcsak ma este tartani tudta volna a száját...- Általában tudod, mit csinálsz, F'lar - ismerte el a déli sárkányvezérvonakodva -, de én nem értem a múltlakókat, és az utóbbi időben nem isakarom Őket érteni.Mnementh a párkány mellett lebegett, egyik lába kinyújtva. Mögötte akét férfi hallotta Orth szárnycsapásait, ahogy a levegőben lebegett.- Mondd meg F'nornak, hogy nyugodjon meg és gyógyuljon! Tudom,hogy jó kezekben van Délen - mondta F'lar, miközben felmászottMnementh vállán és odébb vitte Orth útjából.- Ripsz-ropsz meggyógyítjuk. Tudom, hogy nagy szükségetek van rá -felelte T'bor.Így igaz, gondolta F'lar, miközben Mnementh felfele szárnyalt Erődfészek-katlanjából, szükségem van rá. Ma este nagy hasznát vettem volnaéles eszének. Jól jött volna az ő gondolkodásmódja, amikor T'ronbosszantó módon másokat hibáztatott.Bár, ha valamelyik másik lovas sérült volna meg ugyanilyenkörülmények között, akkor sem hozta volna magával F'nort. És azindulatos T'bor akkor is jelen lett volna, és akaratlanul is T'ron kezérejátszott volna. Nem tudta őszintén hibáztatni T'bort. Ő is ugyanazt az égetővágyat érezte, hogy észrevetessék, megértessék a múltlakókkal a valóditényállást. De - nem repülhetsz a sárkányoddal olyan helyre, amit mégsosem láttál. És T'bor dühkitörései nem sokat segítettek. Különös, hogy40

ANNE McCAFFREYfiókaként T'bor nem volt ennyire ingerlékeny, és akkor sem, amikormásodtiszt volt Bendenben. Kilara társasága megváltoztatta őt, de az a nőbárkit felkavarna, akár D'ramot is.F'lar maga elé képzelte, ahogy a szőke, érzéki Kilara elcsábítja ahatározott múltlakót. Nem mintha Kilara valaha is egy pillantásra méltatnáaz öreget. És semmiképp sem maradna mellette. F'lar megkönnyebbült,amikor Kilarát sikerült eltávolítani Bendenből. Ha jól emlékezett,ugyanazon a keresésen találtak rá, amikor Lesszára. Hova való is volt?Igen, telgari. Ha jobban belegondolunk, a jelenlegi birtokos nagyúr vérszerinti húga volt. Jó helyen volt a sárkányfészekben. Ezzel az erkölcstelenviselkedéssel már rég elvágták volna a torkát egy alagban vagy céhházban.Mnementh túlnan repült, és a szörnyűséges semmi hidege megfájdítottaF'lar csontjait. Aztán máris előbukkantak Benden fészek Csillagköveifelett, és válaszoltak az őr kérdésére.Lesszának nem fog tetszeni a beszámoló a tanácskozásról, gondolta F'lar.Bárcsak legalább D'ram, aki többnyire helyesen gondolkodik, átlátta volnaa helyzetet. Olyan érzése volt, hogy talán G'naris átlátta. Igen, G'nariskicsit összezavarodott. Talán a legközelebbi gyűlésen a jelenkori lovasokoldalára áll.Flar csak reménykedni tudott benne, hogy soha többet nem kerül sorolyan eseményre, mint ami a mai tanácskozáshoz vezetett.41

SÁRKÁNYHAJSZARamoth, Benden arany királynője épp a keltetőben volt, amikormeghallotta a Lemoszból érkező zöld sárkány kétségbeesettfigyelmeztetését. Szál Lemosz felett! Szál Lemosz felett! Ramothtovábbadta az összes sárkánynak és lovasnak, torkaszakadtából zengőkürtölése visszhangzott a fészek öblében.Az emberek feldúltan rohantak elő fürdőmedencékből és hálókamrákból,felborítva asztalt és elhajítva szerszámaikat, még mielőtt az első visszhangelhalt. F'lar, aki gondolataiba merülve figyelte a gyakorlatozó fiókákat, márharci öltözetét viselte, hiszen aznap késő délutánra készültek Lemoszalagba. Mnementh, hatalmas bronza, aki épp egy párkányon napozott,olyan gyorsan szállt alá, hogy bal szárnyvégével keskeny barázdát vájt aföldbe. F'lar a hátára pattant, és már a Látókő felett köröztek, mire Ramothelőkerült a keltetőből.Szálak Lemosz északkeleti részén -jelentette Mnementh. Ramothtóltovábbította az információt, aki Lesszáért ment fészke párkányához.Sárkányok rajzottak elő minden fészekbejáratból, lovasaik harcifelszerelésüket kapkodták magukra vagy tűzkőtől domborodó zsákokaterősítettek hátasaikra.F'lar nem vesztegette az időt arra, hogy vajon miért is hullik a szál órákkala menetrend szerint elvárt előtt, és miért északkeleten hullik délnyugathelyett. Ellenőrizte, elég lovas gyűlt-e össze odafent ahhoz, hogy kitegyenegy alacsonyan szálló köteléket. Várt, amíg utasította Mne- menthet, hogyküldjön minden fiókát azonnal Lemoszba, vigyék a földi legénységet aveszélyeztetett területre, majd szólt a sárkányának, hogy szálljanak akötelékkel túlnan.Valóban szál hullott, hatalmas felhőként zuhant a friss levelektőlzöldellő keményfaerdő felé, amely Aszgenar nagyúr elsőrendű erdészetiberuházása volt. Sivítva, lángok között, sárkányok robbantak elő a42

ANNE McCAFFREYtúlnanból, és közvetlenül az erdő felett szállva felmérték a terepet, mielőtta magasba csaptak volna, hogy szembeszálljanak a támadással.Hihetetlen, volt bár, de F'lar úgy vélte, hogy sikerült megmenteniük aszáltól az erdőt. A hírhozó zöld lovas bármit kérhetett volna, F'lar odaadjaneki. Ha arra gondolt, hogy a szál milyen pusztítást végzett volna akeményfaerdőben, F'lar jobban összeborzongott, mintha egy órát töltöttvolna a túlnanban.Egy sárkány pontosan F'lar feje felett rikoltott. Mire felpillantott, hogybeazonosítsa a sebesült állatot, sárkány és lovasa már eltűntek a túlnanban,ahol a rettentő hideg összezúzza és szétporlasztja a rájuk tapadt szálat,mielőtt még az a bőrbe és húsba hatolna.Sérülés percekkel a támadás kezdetét követően? Ráadásul egy ennyiremegjósolhatatlanul korai támadás? F'lar megrázkódott.Viriath, R'nor barnája - jelentette Mnementh lovasának, miközben amagasba szárnyalt célpontot keresve. Inas nyakát kinyújtva körbepásztáztaaz erdőt, nehogy a szál elkezdje befúrni magát. Aztán lovasátfigyelmeztetve összehúzta szárnyait és zuhanórepülésben egy különösensűrű felhő felé vette az útját, nyaktörő sebességgel fékezve. MiközbenMnementh tüzet okádott, F'lar figyelt, és elégedetten vigyorgott, ahogy aszál fekete porrá esett szét és ártalmatlanul hullott alá az erdőre.Viriath szárnya végét kapta el - mondta Mnementh miközben ismét amagasba csapott. Vissza fog témi. Szükségünk van rá. Ez a szál nem jólhullik.- Nem jól és túl korán - válaszolta F'lar fogát csikorgatva a kegyetlenellenszélben. Ha nem lett volna szokása jó előre hírnököt küldeni oda, aholszálhullás várható...Mnementh éppen időben figyelmeztette, hogy kapaszkodjon erősen,majd a sárkány hirtelen irányváltással egy sűrű folt felé húzott. Tüzesleheletének bűze szinte megfojtotta F'lart. Előrelendítette karját, hogymegvédje csupasz arcát a megperzselődött, tűzforró szálporladéktól.Mnementh hátrafordult a következő adag tűzkőért, majd szédítősebességgel egy újabb szálfelhő nyomába eredt.Nem volt idő elmélkedésre, csak támadni és védekezni lehetett. Alábukás.Láng. Tűzkő Mnementh szájába, amit megrághat. Hívni egy fiókát, még43

SÁRKÁNYHAJSZAegy zsákkal kérni. Ügyesen elkapni a levegőben. A harcoló kötelékek fölészállni, ellenőrizni a sárkányok elhelyezkedését. Lángcsóvák fröccsennekszét az égen. Napfény verődik vissza zöld, kék, barna és bronz hátakon,sárkányok váltanak irányt, magasba szöknek, alábuknak, lángot fújnak aszál után. Észrevenni a túlnan szálló sárkányt, feszülten figyelni, amígvisszatér vagy Mnementh jelzi, hogy visszavonul. Odafigyelt a sérülésekre,közben irányban tartotta a köteléket, módosította, ha a lovasok átfedtékegymás területét vagy túl messzire repültek egymástól. Figyelt a mélyenalant repülő királynők alkotta arany háromszögre, akik a felsőbb szintekrőllejutó szálakat kapták el.Mire a szálhullás befejeződött és a sárkányok hosszú spirálbanereszkedni kezdtek, hogy segítsenek a lemoszi földi legénységnek, F'larneheztelőn meghallgatta Mnementh jelentését.Kilenc apró sérülés, négy csak szárnyvég, két csúnya horzsolás, Szorethés Relth, és két lovas arca megégett.A szárnyvégi sérülések csupán rossz ítélőképesség eredményei. Alovasok elszámították magukat, kevés időt hagytak. De hát nemversenyeztek, hanem harcoltak! F'lar a fogát csikorgatta.Szoreth azt mondja, éppen egy foltba érkeztek a túlnanból, aminek nemlett volna szabad ott lennie - mondta a bronz. Ugyanez történt Relthtel ésT'gorral is.Ez nem enyhítette F'lar csalódottságát. Tudta, hogy T'gor és R'mel remeklovasok.Hogyan hullhatott szál északkeleten hajnalban, amikor délnyugaton, estekellett volna hullania? Csalódottan, dühösen törte a fejét.Gondolkodás nélkül arra kérte Mnementhet, szóljon Kanthnak, hogyrepüljön közelebb. Aztán eszébe jutott, hogy F'nor sebesülten fekszik abolygó túloldalán, Déli fészekben. F'lar hosszasan, színesen cifrázvaátkozódott, és azt kívánta, ragadjon az erődbéli T'reb örökre túlnan, T'ronsárkányvezérrel egyetemben. Miért nincs itt F'nor ilyen nehéz időkben?F'lart még mindig dühítette, hogy az erődi sárkányvezér megpróbálta Territhibáztatni a verekedésért, ami egyesegyedül az ő lovasának bűne volt.T'ronnak is pont ezt a megtévesztő, kiagyalt, nevetséges koholmányt kellettkitalálnia!44

ANNE McCAFFREYLamanth jól repül - jegyezte meg a bronz sárkány, lovasa gondolataitmegakasztva.F'lart annyira meglepte a váratlan témaváltás, hogy lepillantott a fiatalkirálynőre.- Szerencsénk van, hogy ennyien repülhetnek ma _ mondta F'lar, akitgondjai ellenére szórakoztatott a sárkány önelégült hangszíne. LamanthMnementh és Ramoth második párzásából született.Ramoth is jól repül, ahhoz képest, hogy épp a keltetőből jön.Harmincnyolc tojás és egy újabb királynő - tette hozzá Mnementhszerénység nélkül.- Kezdenünk kell valamit azzal a harmadik királynővel.Mnementh morgott. Ramoth nem szerette, ha túl sok királynővel kellosztoznia a fészek bronzain, annak ellenére, hogy csak Mnementhtel volthajlandó párosodni. A sok királynő viszont a bronz sárkánytermékenységét jelezte, természetes volt tehát, hogy Mnementh kérkedniakart férfiasságával. Bendennek egynél több királynőre volt szüksége,hogy jusson a többi bronznak is, és összességében javítsa a tenyészetet, node három?A múltkori erődi gyűlést követően F'lar tétovázott, hogy felvesse-evalamelyik sárkányvezérnek: örülne, ha a királynője új otthonra találna:még kitalálják, hogy rosz- szul kezeli Ramothot vagy elkényezteti Lesszát.A bendeni királynők nagyobbak a múltlakó királynőknél, mint ahogy ajelenkori bronzok is nagyobbak. Talán R'mart Telgarból nem tiltakozna.Vagy G'naris? F'lar azon tűnődött, vajon hány királynője van G'narisnakAjgen fészekben. Elvigyorodott magában, ha eszébe jutott, milyen képetvágna T'ron, ha meghallaná, hogy Benden elajándékoz egysárkánykirálynőt.Benden nagylelkűségéről híres, de vajon mi áll az efféle mesterkedésmögött? - mondaná T'ron. - Ez nem követi a hagyományt.Pedig követi. Volt már ilyesmire példa. És F'lar akkor már sokkalszívesebben megbirkózik T'ron rosszindulatú megjegyzéseivel, mintRamoth ingerültségével.Lefelé pillantott, a királynők háromszög formájú ragyogó kötelékére.Ramoth könnyedén suhant elöl, a fiatalabbak erőlködve tartották a tempót.45

SÁRKÁNYHAJSZAA szál népi követi a mintázatot! F'lar a fogát csikorgatta. Annálrosszabb, mivel azt a mintázatot nem követi, amit ő, F'lar dolgozott kilelkiismeretesen a több száz foszladozó archív pergamen alapján, hétfordulattal ezelőtt, hogy felkészítse a rosszul védett bolygót a szálhullásra.Mintázatok, gondolta F'lar keserűen, amiket a múltlakók is lelkesenelfogadtak és alkalmaztak - pedig igazán nem volt hagyományhű. Csupánhasznos.De hogyan képes az értelem és ész nélküli szál eltérni attól a naptártól,amit hét fordulaton keresztül másodpercre pontosan követett? Hogyanváltoztathatta meg helyét és idejét egyetlen éjszaka leforgása alatt? Alegutóbbi szálhullás Benden fennhatósága alatti területen pontosan időbentörtént, Benden alagtól északra, ahogy várták.Lehet, hogy elnézte a naptárat? F'lar visszagondolt, de tisztán látta magaelőtt a pontosan megrajzolt térképeket, és ha ő mégis hibázott volna,Lessza egész biztosan észreveszi.Megnézi még egyszer, még kétszer, ahogy visszaérnek a fészekbe.Addig is ellenőriznie kell, hogy valóban a teljes területet megtisztították-ea száltól. Megkérte Mnementhet, hogy keressék meg Aszgenar nagyurat,Lemosz birtokos nagyurát.Mnementh engedelmesen abbahagyta a kényelmes vitorlázást és lefelekanyarodott. F'lar hálát adott a szerencsének, hogy Aszgenar nagyúrnaktartozik magyarázattal, nem pedig például a Bitra alagi Szifer nagyúrnak,vagy a bendeni Raidnak. Az előző az őt ért igazságtalanság miattszónokolna, az utóbbi pedig a korai szálhullást személyes sértésnek vennéa sárkányemberek részéről. Néha Raid és Szifer is próbára tette F'lartürelmét. Igaz, hogy ez a három alag, Benden, Lemosz és Bitralelkiismeretesen támogatták dézsmával Benden fészket, amikor még azvolt az egyetlen sárkányfészek Pernen. Sajnos Raidnak és Szifernekmegvolt az a kellemetlen szokása, hogy minden adandó alkalommalemlékeztették a bendeni lovasokat akkori hűségükre. A hála pedigkényelmetlen köpönyeg, elkopik és megbüdösödik, ha sokat hordják.Aszgenar, Lemosz alag ura viszont fiatal volt és csak öt fordulattalezelőtt adta neki a tisztséget a birtokos nagyurak tanácsa. Az őt védelmező46

ANNE McCAFFREYfészekhez való hozzáállását nem mérgezte meg bántó emlékeztetésmúltbéli szolgálatokra.Mnementh a Nagy-tó felé vitorlázott, amely Lemoszt Felső-Telgartólelválasztotta. A szál első zuhataga épphogy elkerülte az északi partotszegélyező fiatal szivacsfaerdőt. Mnementh spirálban lefele szállt, F'larpedig erősen megkapaszkodott a hevederekben és ráhajolt a hatalmasnyakra. Fáradtsága és aggodalmai ellenére hatalmába kerítette az adiadalmas ujjongás, ami mindig elfogta, amikor a hatalmas bronzsárkányon repült; a különös egybeolvadás a sárkánnyal, levegővel ésszéllel szemben, az érzés, hogy ő nem csak egyszerűen F'lar, Bendensárkányvezére, hanem valamiképpen Mnementh is, mérhetetlenül erős,elképesztően szabad.Ahogy lenézett a hatalmas, egészen a Nagy-tóig elnyúló mezőre, F'larészrevette a zöld sárkányt. Lemosz nagyura, Aszgenar is ott lesz valahol aközelében. A látvány kaján mosolyt csalt F'lar arcára. Hadd kifogásolják,hadd morogjanak kelletlenül a múltlakók, amikor F'lar alaglakót ültetettsárkányhátra, de ha nem tett volna így, a szál most észrevétlenül kiirtottavolna a keményfaerdőket.Fák! Örök vita tárgya volt alag és fészek között, amelyben F'larrendíthetetlenül a birtokosok pártján állt. Négyszáz fordulattal ezelőttefféle erdők nem léteztek, mert nem hagyták Őket megnőni. Túl sok élőzöldet kellett megvédelmezni. Persze a múltlakók szerették a fa- tárgyakat,és elárasztották Bendareket, Fandarel asztalosát követeléseikkel.Ugyanakkor nem engedték, hogy Bendarek új kézműves céhet alapítson.Valószínűleg azért, gondolta keserűen F'lar, mert Bendarek a lemoszierdők közelében szeretett volna maradni, ez pedig azt jelentené, hogyBendennek eggyel több céhház esik a fennhatósága alá. A Tojásra, amúltlakókkal legalább annyi baj volt, mint amennyi hasznuk volt belőlük!Mnementh nagy szárnycsapásokkal ért földet, szele lelapította a mezősűrű füvét. F'lar lecsusszant a bronz nyakáról, hogy csatlakozzon Aszgenarnagyúrhoz, míg Mnementh hangos trombitálással üdvözölte a zöldsárkányt és annak lovasát, F'radot.F'rad figyelmeztetni szeretne, hogy Aszgenar...47

SÁRKÁNYHAJSZA- Nem sok jutott át a bendeni szárnyakon - szólalt meg Aszgenarüdvözlésképpen, így Mnementh nem tudta befejezni a gondolatot. A fiatalférfi pernyével és verejtékkel borított arcát törölgette. Az a fajta nagyúrvolt, aki személyesen vezeti a földi csapatokat ahelyett, hogy kényelmesenüldögélne alagjában. - Még így is, hogy a szál elkezdett máshogyviselkedni. Mit gondolsz ezekről az újabb változásokról?- Változások? - F'lar megismételte a kifejezést, és furcsán ostobánakérezte magát, mert úgy hangzott, mintha Aszgenar nem csak a mai napszokatlan eseményeire célzott volna.- Igen! Mi már azt gondoltuk, a naptárad végleges megoldás lesz.Amiben majd örökre megbízhatunk, hiszen a múltlakók is ellenőrizték éselfogadták. - Aszgenar ravasz pillantást vetett F'larra. - De nem tégedhibáztatlak, F'lar. Mindig becsületesen jártál el. Szerencsésnek tartommagam, amiért alagom a te fészkedhez tartozik. Az ember tudja, mit várjonBendentől. Tudod, sógoromnak, Laradnak sokszor meggyűlik a bajamagasoromi T'kullal. Amióta elkezdődtek ezek a korai szálhullásokTillekben és felső Kromban, Larad teljes őrséget állít. - Aszgenarfélbeszakította szónoklatát, ahogy észrevette F'lar feszült hallgatását. -Nem áll szándékomban kritizálni a sárkánynépet, F'lar - folytatta jóvalhivatalosabb hangnemben -, de a pletyka a sárkányoknál is gyorsabb, éstermészetesen hallottam a többi esetről. Megértem, ha a sárkányembereknem akarnak pánikot kelteni az alagokban, de azért elkelt volna afigyelmeztetés, ha másért nem, legalább udvariasságból.- Képtelenség lett volna megjósolni a mai szálhullást - mondta lassanF'lar, de közben olyan gyorsan forgott az agya, hogy kis híján rosszul lett.Miért nem szólt neki senki? Telgari R'mart nem volt jelen a gyűlésen,amikor T'reb vétségét tárgyalták. Lehetséges, hogy R'mart akkor éppen aszál ellen hadakozott? Ami magasoromi T'kult illeti, ő valószínűleg akkorsem közölné értesüléseit, különösen, ha őrá rossz fényt vetnek, ha ezzeléleteket menthetne.Nem, jó okuk volt rá, hogy ne említsék F'larnak a korai szálhullásokat azonaz estén. Ha T'kul egyáltalán elmondta valakinek. De R'mart miért nemközölte?48

ANNE McCAFFREY- Benden fészek nem alszik. És ez a legfontosabb az erdő érdekében,nemde, F'lar? - mondta Aszgenar, birtokosi pillantással méregetve arengeteget.- Igen, a legfontosabb. Mik a hírek a hullás szárnyából? Vannak mégrohoncaid odabent?- Királynőid két órával ezelőtt biztonságosnak nyilvánították. - Aszgenarvigyorgott és előre-hátra hintázott a sarkán. A mai váratlan eseményszemmel láthatóan cseppet sem ingatta meg magabiztosságát. F'laririgyelte ezért.A bronz lovas ismét hálát adott a szerencsének, hogy Aszgenarral, ésnem a szertartásos Raiddal vagy a gyanakvó Sziferrel van dolga ma reggel.Őszintén remélte, hogy a fiatal nagyúrnak nem rendült meg a bizalma. Dea kérdés nem hagyta nyugodni: hogyan változhatott meg a szál?Mind a sárkányvezér, mind a nagyúr elhallgatott egy pillanatra, ahogymeglátták az északkeleti erdőrészlet felett keringő kék sárkányt. Amint asárkány tovarepült, Aszgenar aggodalmasan F'larhoz fordult.- Mit gondolsz, a szokatlan szálhullások miatt ki kell majd irtanom azerdőt?- Ismered az erdőről alkotott véleményemet, Aszgenar. Túl értékesnyersanyag, túl sokoldalú ahhoz, hogy feleslegesen feláldozzuk...- De a védelméhez minden sárkányra szükség van... - Te kinek azoldalán állsz? - kérdezte F'lar kissé magában mulatva. MegszorítottaAszgenar vállát. - Utasítsd az erdészeidet, hogy állítsanak állandó őrséget!Az ő éberségük most elengedhetetlen.- Tehát nem tudod, milyen szabály szerint változik a szálhullás?F'lar lassan csóválta a fejét, nem akart hazudni.- Messzirelátó F'rad veled marad.A nagyúr aggodalmas, sovány arcára széles mosoly terült.- Nem akartam kérni, de nagy megkönnyebbülést jelent. Nem akaromtúlságosan kihasználni előjogaimat.F'lar éles pillantást vetett rá.- Miért?Aszgenar elfintorodott.49

SÁRKÁNYHAJSZA- A múltlakók mindig ezt vetik a szemünkre, nem igaz? És valóban nagykísértés a szemvillanás alatti utazás Pern bármely részére.F'lar nevetett, mert eszébe jutott, hogy Aszgenar, Lemosz nagyuraFamirát készült feleségül venni, aki Laradnak, Telgar urának legfiatalabbhúga volt. A telgari és Lemoszi földek határosak voltak ugyan, de azalagokat sűrű erdő és sziklás hegyláncok választották el egymástól.Három sárkány jelent meg körözve felettük, és a kötelékek vezetőibeszámoltak a földi eseményekről. Kilenc furatot vettek észre és irtottak ki,minimális anyagi kár esett. A keresők tisztának nyilvánították a középsőterületeket. F'lar útjukra bocsátotta őket. Egy futár szökdécselt a mezőn áta nagyúrhoz, óvatosan több sárkány- hossznyi távolságot tartva saját magaés a a két sárkány között. Bár minden perni tisztában volt vele, hogy asárkányok sosem bántanának embert, azért sokan még mindig féltek tőlük.A sárkányokat összezavarta az efféle bizalmatlanság, ezért F'lar mintegymellékesen a bronzához sétált és gyengéden vakargatni kezdte a bal szemefölötti redőt, amíg Mnementh egyik szemhéját élvezettel lehunyta csillogó,opálszín szemére.A messziről jött futár zihálva átadta megnyugtató üzenetét, majdösszeesett, mellkasa hullámzott, ahogy erőlködve levegőért kapkodott.Aszgenar levette köpenyét, betakarta vele a férfit, nehogy meghűljön, ésmegitatta saját kulacsából.- A déli lejtőn mindkét furatot kiégették - jelentette Aszgenar asárkányvezérnek, amikor az csatlakozott hozzá. - Tehát az erdőbiztonságban van. - Aszgenar megkönnyebbülésében nagyot kortyolt apalackból, majd sietősen a sárkányvezér felé kínálta. Amikor az udvariasanvisszautasította, folytatta. - Lehet, hogy kemény telünk lesz, és azembereknek szükségük lesz tűzifára. A kro- mi szén sokba kerül.F'lar bólogatott. Az ingyenes tűzifaellátás hatalmas segítséget jelentett azalaglakóknak, bár nem minden nagyúr gondolkodott hasonlóan. Nabolalagban Merőn nagyúr például nem engedte meg a közembereknek, hogytűzifát vágjanak, arra kényszerítette őket, hogy megvegyék a drága kromiszenet, és ezzel is az ő bevételét gyarapítsák.- Az a futár a déli lejtőről jött? Nagyon gyors.50

ANNE McCAFFREY- Az én erdészeim a legjobbak egész Pernen. A naboli Merőn márkétszer megpróbálta elcsalni tőlem.- És?Aszgenar felnevetett.- Ugyan ki bízik meg Meronban? Az emberem is hallotta a szóbeszédet,hogyan bánik az embereivel. - Úgy tűnt, mintha még mondani akarnavalamit, de végül csak megköszörülte a torkát, és idegesen körbepillantott,mintha valamit meglátott volna az erdőben.- Pernnek hatékony kommunikációs rendszerre lenne szüksége - jegyeztemeg a sárkányember a lihegő futárt bámulva.- Hatékony? - Aszgenar hangosan felnevetett. - Egész Pernt megfertőzteFandarel betegsége?- Pernnek hasznára válik az efféle betegség. - F'larnak eszébe jutott,hogy amint visszaér a fészekbe, üzennie kell a kovácsmesterért. Pernneknagyobb szüksége van a hatalmas Fandarel éles eszére, mint valaha.- Igaz, de kigyógyulunk-e valaha a lázas tökéletességre törekvésből? -Aszgenar mosolya elhalványult, miközben látszólag könnyedénmegjegyezte: - Mit hallottál, megszületett már a döntés Bendarek céhéről?- Még semmi.- Én nem ragaszkodom hozzá, hogy Lemoszban legyen a céhháza... -kezdte Aszgenar komolyan és sietősen.F'lar felemelte a kezét.- Én sem, bár egyeseket nehéz meggyőzni az őszinteségemről. Lemoszalagnak van a legnagyobb erdeje, Ben- dareknek pedig közel kell lennie anyersanyagforráshoz, ráadásul Lemoszi származású.- Minden ellenérvük nevetséges volt - felelte Aszgenar, szürke szemeharagosan villámlott. - Mindketten jól tudjuk, hogy egy céhmester semtartozik hűséggel egyik birtokos nagyúrnak sem. Bendarek ugyanolyanelfogulatlan, mint Fandarel, és csak a céhéhez hűséges. Semmi más nemjár annak az embernek a fejében, mint fa meg cellulóz, meg azok a levelekvagy lapok vagy micsodák, amikkel állandóan piszmog.- Tudom. Tudom, Aszgenar. Telgar alagi Larad és Kerun alagi Kormana te oldaladon állnak, legalábbis ezt állították.51

SÁRKÁNYHAJSZA- A birtokos nagyurak tanácsán, Telgar alagban majd szót emelek. Raidés Szifer is támogatni fognak, ha másért nem, azért, mert egy fészekheztartozunk.- Nem a nagyuraknak vagy a sárkányvezéreknek a feladata, hogydöntsenek - emlékeztette F'lar az elszánt ifjú nagyurat. - Hanem a többicéhmesteré. Csak ez jár a fejemben, mióta Fandarel először javasolta az újcéh felállítását.- Akkor miért a késlekedés? Az összes céhmester ott lesz az esküvőnTelgar alagban. Döntsék el egyszer s mindenkorra, és aztán hagyjákBendareket békében. - Aszgenar dühösen széttárta a karját. - Arra lenneszükség, hogy Bendarek végre letelepedhessen, kellenek a művei, és nemtud a munkájára figyelni ennyi vita és perlekedés közepette.- Minden javaslat, ami akár árnyalatnyit újításnak tűnik - (főlegmostanában, tette hozzá magában F'lar és a szálhullásra gondolt) -,felingerel egyes sárkányvezéreket és birtokosokat. Néha azt gondolom,hogy egyedül a céhek, akik amúgy is állandóan újításokon gondolkodnak,egyedül ők elég érdeklődőek és rugalmasak ahhoz, hogy felismerjék ahaladást. A birtokos nagyurak és a... - F'lar elhallgatott.Szerencsére egy másik futár közeledett észak felől. Egyenesen elszaladta zöld sárkány mellett és nagyura elé ért.- Uram, az északi terület tiszta. Három furatot égettünk ki. Mindenbiztonságos.- Jól van, szép futás volt.A férfi kipirulva a dicsérettől és a futástól, tisztelgett a sárkányvezérnekés a nagyúrnak. Aztán mélyeket lélegezve, de fáradtság jele nélkül a földönfekvő futár mellé ült és lábát kezdte masszírozni.Aszgenar F'larra mosolygott.- Nincs értelme a vitánknak, amikor tulajdonképpen ugyanazon azoldalon állunk. Bárcsak a többiek is így látnák!Mnementh morogva közölte, hogy a kötelékek jelentései szerint mindentiszta. Olyan nyomatékosan nyújtotta előre mellső lábát, hogy Aszgenarnem állta meg nevetés nélkül.- Ennyit erről - mondta. - Van valami elképzelésed arról, mikor várható akövetkező szálhullás?52

ANNE McCAFFREYF'lar megrázta a fejét. - F'rad itt marad. Elvileg most hét napig nemvárható. Amint többet tudok, értesítelek.- Hat nap múlva találkozunk Telgarban, igaz?- Vagy Lessza lerágja a fülemet!- Üdvözlöm az úrnődet!* * *Mnementh elnyújtott ívben felfele szállt, így még egyszer szemügyrevehették az erdős vidéket. Északon és távolabb, keleten füstcsíkok szálltakfelfelé, de Mnementh szemmel láthatóan nem törődött velük. F'lar szóltneki, hogy szálljanak túlnan. A csontig hatoló hideg fájdalmasan irritáltaarcán a szál marta sebhelyeket. Aztán máris Benden fészek felett voltak.Mnementh érces bömböléssel jelezte visszatértét, és szinte mozdulatlanullebegett, amíg meg nem hallotta Ramoth zengő válaszát. Abban apillanatban Lessza jelent meg a párkányon, vékony alakját mégsoványabbnak tüntette fel a távolság. Ahogy Mnementh lefele vitorlázott, alány is leereszkedett a hosszú lépcsősoron, pontosan ugyanolyan nyaktörősebességgel, amiért mindig dorgálta fiát, Felesszánt.A dorgálás nyílván Lesszát sem térítené el ettől a szokásától, gondoltaF'lar. Aztán észrevette, mi van Lessza kezében és haragosan Mnementhremordult.- Épphogy megkarcolódtam, és úgy bánsz velem, mint egy fiókával!Mnementh kicsit sem jött zavarba, finoman landolt az etetőfennsíkon. Aszál fájdalmas.- Nem akarom, hogy Lessza bármi miatt is felizgassa magát!Nem akarom, hogy Ramoth bármi miatt is feldühödjön!F'lar lecsusszant a bronz nyakról, leplezve a szúró fájdalmat, amit érzett,amikor az etetőfennsíkról érkező metsző szél telibe kapta fagyott sebeit. Amostani is az olyan esetek közé tartozott, amikor a sárkány és ember köztikötelék inkább hátrányt jelentett. Különösen, amikor Mnementh átvette azirányítást, ami pedig nem volt a sárkányok szokása.Mnementh esetlenül ugrott egyet felfelé, hogy kitérjen Lessza útjából. Anő még vherbőr lovaglóöltözékét viselte, és a legifjabb sárkányasszonynál53

SÁRKÁNYHAJSZAis fiatalabbnak látszott, ahogy hajfonata repkedett utána. Bár sem azanyaság, sem a hét év jólét nem hizlalta meg vékony csontú alakját,árnyalatnyi kerekség jelent meg a csípőjén és a mellén. Hatalmas szürkeszemeiben pedig ott ragyogott az a bizonyos pillantás, amiről F'lar tudta,hogy csakis neki jár.- És még a többi lovas időzítése miatt panaszkodsz - mondta lihegve,ahogy hirtelen lefékezett mellette. Még mielőtt F'lar tiltakozni kezdettvolna sérüléseinek jelentéktelen volta miatt, zsibbasztófüvet kent asebekre. - Majd ki kell mosnom őket, ha már nem fáj. Nem tudtad volnafélrekapni a fejed? Virianth jól van, de Szorenth és Relth csúnyánmegsérültek. Remélem, Fandarel üvegművese - Vanszornak hívják, ugye?- lassan elkészíti azt a szemvédőt, amiről beszélt. Manora azt mondja, megtudja menteni Pratan arcát, de a látását nem biztos. - Egy pillanatra megálltlevegőt venni. - Ami jól is van így, mert ha továbbra is folyamatosan nőkethajkurász az alagokban, nem leszünk képesek az összes csecsemőtfelnevelni. Azok az alagi nők még mindig meg vannak győződve róla,hogy a terhességmegszakítás bűn - hirtelen elhallgatott, ajkaelvékonyodott. F'lar már tudta, ez azt jelenti, hogy Lessza fájdalmas témátérintett, amit el akar kerülni.- Lessza! Nem, nézz csak ide - felemelte a nő fejét, hogy tekintetüktalálkozzon. Lessza, aki már nem eshetett teherbe, biztosan fájdalmasnaktalálta, ha terhességmegszakításoknál kellett segédkeznie. Vajon sosemadja fel, hogy még egy gyerek után sóvárogjon? Hogyan felejthette el,hogy majdnem belehalt Felesszán születésébe? F'lar megkönnyebbült,hogy nem esett többször teherbe. Lessza elvesztésére gondolni sem akart.A sok túlnan repülés miatt szinte lehetetlen, hogy egy sárkánynő kihordja agyermekét.- Kilarát ez mintha nem izgatná - felelte Lessza keserűen és sértetten.Elfordult, és Mnementhet nézte, aki éppen egy kövér bakot tépett szét.Lessza tekintetéből ítélve F'lar biztos volt benne: szívesen látná Kilarát azállat helyén.- Az a nő... - F'lar élesen felnevetett. - Kedvesem, ha Kilaráról akarszpéldát venni gyerekszülés ügyben, inkább legyél meddő.54

ANNE McCAFFREYFontosabb dolgokat kell megbeszélnünk ennél - fordult hozzá Lesszateljesen megváltozott hangulatban. - Mit szólt Aszgenar nagyúr aszálhulláshoz? Szerettem volna csatlakozni hozzátok a mezőn, de Ramotha fejébe vette, hogy nem szívesen hagyja a fészekalját felügyelet nélkül. Ó,és küldtem üzeneteket a többi fészekbe, hogy tudassuk velük a történteket.Jobb, ha tudják, és éberebben figyelnek.- Lehettek volna olyan udvariasak, hogy előbb ők figyelmeztetnekminket! - vágott közbe F'lar olyan dühösen, hogy Lessza meglepődvenézett fel. Ezután elmesélte, mit tudott meg a lemoszi nagyúrtól a lejtőn.- És Aszgenar azt hitte, hogy mi mindannyian tudtuk? Hogy csak arrólvan szó, hogy megváltozott a naptár? - Arcán döbbenet tükröződött, szemeiösszeszűkültek, villogtak a felháborodástól. — Bárcsak sosem hoztamvolna ide a múltlakókat! Biztosan kitaláltál volna valamit, amivel egyedülis boldogulunk.- Túl sokat képzelsz rólam, szívem. - Átölelte hűsége jutalmául. -Akárhogy is, a múltlakók itt vannak, és valahogy meg kell birkóznunkvelük.- És meg is fogunk. Naprakésszé tesszük őket, ha...- Lessza - F'lar játékosan megrázta, borúlátása szertefoszlott a nőlendületétől és attól, ahogy máris gyors számításokba fogott, mikénthozhatnak létre ilyen változást. - Nem változtathatsz sárkánnyá egyőrvhert, szerelmem...Ki akarna ilyet? - szólalt meg Mnementh az etetőfennsík felől,jóllakottan.Lessza kuncogni kezdett a bronz sárkány csípős megjegyzésén. F'larhálásan megölelte.- Nos hát, nincs itt semmi, amit ne tudnánk megoldani - mondta a nőhatározottan. Megengedte, hogy F'lar átölelje a vállát, ahogyvisszabandukoltak a fészek felé. - És nincs az a gonoszság, amit ne tudnékelképzelni T'kulról és a világon-a-legnagyszerűbb Magasoromról. DeR'mart Telgar fészekből?- Mikor mentek el a küldöttek?Lessza felnézett a ragyogó délelőtti égboltra.- Csak az imént. Meg akartam várni az utolsó pásztázó lovas híreit is.55

SÁRKÁNYHAJSZA- Olyan éhes vagyok, mint Mnementh. Adj ennem, asszony!A bronz sárkány felrepült a párkányra, megszokott helyére, amikorhangzavar támadt az alagútban. Szárnyait kiterjesztette, nyakát asárkányfészek egyetlen bejárata felé nyújtotta.- Csak a bendeni borszállító karaván az, te buta - nevetett Lessza, mireMnementh mély, rezes morgást hallatott, aztán újból lefeküdt, egyáltalánnem hozták lázba borszállítók. - Ne mondd meg Robintonnak, hogymegérkezett az újbor. Először érnie kell, tudod.- Miért mondanék bármit is Robintonnak? - kérdezett vissza F'lar, éseltűnődött, vajon Lessza honnan tudta, hogy épp a hárfásmesterre gondol.- Nem volt még olyan vészhelyzet, amikor ne küldtél volna akovácsmesterért és a hárfásmesterért. - A nő hirtelen megmerevedett F'larkarja alatt. - Itt jön Fidranth és azt mondja, T'ron nagyon feldúlt.- T'ron a feldúlt? - F'lar azonnal dühbe gurult.- Ezt mondtam. - Lessza kiszabadította magát és kettesével vette alépcsőfokokat. - Rendelek neked ennivalót. - Hirtelen megállt és vállafelett visszaszólt. - Próbálj meg higgadtan viselkedni. Azt gyanítom, T'kulsenkinek sem mondott semmit. Sosem bocsátotta meg T'ronnak, hogyrábeszélte az idejövetelre.F'lar Mnementh mellett megvárta, ahogy Fidranth bemanőverezett afészekbe. A keltető felől Ramoth tréfás kihívása zendült fel. Mnementhmegnyugtatta, hogy a betolakodó csak Fidranth, nem jelent veszélyt.Legalábbis a fészekaljra. Aztán a bronz egyik ragyogó szemét lovasa feléfordította. A közjáték, amely annyira emlékeztett a beszélgetésre, amiközte és Lessza között lezajlott, elűzte haragját. Ami jól is jött, mivel T'ronbelépője nehezen volt udvariasnak nevezhető.- Megtaláltam! Megtaláltam, amit elfelejtettél beépíteni az úgynevezetttévedhetetlen naptáradba!- Mit találtál, T'ron? - kérdezte F'lar, visszafogva indulatait. Ha a férfivalóban talált valami hasznosat, akkor jobb nem összetűzésbe keverednivele.Mnementh udvariasan oldalra lépett, hogy helyet adjon a leszállóFidranthnak. A hely így is olyan szűkös volt a két hatalmas bronznak, hogy56

ANNE McCAFFREYT'ron pont a sárkányvezér orra előtt csusszant le, egy archívumrészietetdugva az orra alá.- Itt a bizonyíték, hogy a naptáraid nem tartalmaztak minden adatot, amimegvolt nekünk az archívumban!- Eddig sosem kérdőjelezted meg őket, T'ron - emlékeztette F'lar a férfitnyugodtan.- Ne kertelj, F'lar! Éppen most üzented meg, hogy szabálytalan aszálhullás.- És örültem volna, ha tudom, hogy az elmúlt pár napban Tillek ésMagasorom felett is szabálytalan szálhullás volt!T'ron arcán olyan ijedt döbbenet tükröződött, ami túl őszinte volt ahhoz,hogy hamis legyen.- Jobb, ha odafigyelsz arra, mit beszélnek a közemberek, T'ron, ahelyett,hogy elbarikádozod magad a fészkedben - mondta F'lar. - Aszgenar tudta,pedig sem T'kul, sem R'mart nem vette a fáradtságot, hogy figyelmeztessea többi fészket, pedig legalább felkészülhettünk és őrködhettünk volna.Még szerencse, hogy F'rad ott volt...- Csak nem már megint sárkányembereket szállásolsz el az alagokban?- Mindig előreküldök egy hírvivőt a szálhullás napján. Ha nem ígyteszek, Aszgenar erdeje már a múlté.F'lar máris megbánta, amit indulatában mondott. Csak érveket ad T'ronszájába az újabb kirohanásához az erdősítés ellen. Hogy elterelje a szót,F'lar az archívumért nyúlt, de T'ron kirántotta a kezéből.- El kell hinned, ha szavamat adom, hogy...- Megkérdőjeleztem valaha a szavaidat, T'ron? - ezt is kimondta F'lar,mielőtt végiggondolta volna. Kifejezéstelen arcot vágott, reménykedve,hogy T'ron nem fogja úgy érteni, hogy a rossz emlékű gyűlésre céloz. -Látom, ez az archívum eléggé megrongálódott, de ha te kisilabizáltad, éstényleg magyarázatot ad a reggel történtekre, mindannyian alekötelezettjeid leszünk.- F'lar! - Lessza hangja zengett a folyosón. - Nem tudsz viselkedni? Aklah kihűl, és T'ronéknál most kora hajnal van.- Elfogadnék egy bögrével - vallotta be T'ron, aki szemmel láthatólagF'larhoz hasonlóan megkönnyebbült a félbeszakítás miatt.57

SÁRKÁNYHAJSZA- Sajnálom, hogy felkeltettelek...- Ne sajnáld, ha ilyen hírekről van szó.F'lar furcsamód megkönnyebbült attól, hogy T'ron szemmel láthatóannem tudott a korai szálhullásról. Vádaskodva érkezett ugyan, hiszen örült alehetőségnek, hogy Bendent és F'lart tévedésen kapta. Akkor márkorántsem lett volna ilyen gyors - a tőrügyben tanúsított ellentmondásaibólés köntörfalazásából ítélve -, ha tudott volna róla.Amikor a két férfi belépett a királynő lakosztályába, Lessza már köntöstviselt, haját rafinált hálóval lazán összefogta, és méltóságteljesen ült azasztal mellett. Mintha nem harcolt volna egész délelőtt és nem öt perccelezelőtt öltözött volna át.Szóval Lessza el akarja bűvölni T'ront? A nyugtalanító eseményekellenére ez szórakoztatta F'lart. Nem volt benne biztos, hogy ez a trükkmajd csökkenti T'ron ellenségességét. Nem tudta, mennyi az igazság abbana szóbeszédben, hogy T'ron és Mardra nem igazán jönnek ki egymással,mint sárkányvezér és sárkányúrnő.- Hol van Ramoth? - kérdezte T'ron, miközben elhaladtak a királynőüres fészke mellett.- Természetesen a keltetőben, a legutóbbi fészekalját dédelgeti - felelteLessza, hangjában pontosan a megfelelő adag nemtörődömséggel.T'ron haragosan összeráncolta homlokát: eszébe jutott, hogy újabbaranytojás pihen Benden meleg homokjában, és hogy a múltlakó királynőknagyon kevés tojást raknak.- Bocsánatot kérek, amiért ilyen korán felvertelek... - folytatta a nő,miközben ízlésesen felszeletelt gyümölcsöt tett a vendég elé, és a férfiszája íze szerint elkészítette a klahot. - .. .de szükségünk van a tanácsodraés a segítségedre.T'ron köszönetet morgott, és óvatosan az asztalra tette a pergament.- Akármikor hullhatna a szál, amikor csak kedve tartja, ha nem lennénekazok az átkozott erdők - mondta T'ron és gőzölgő klahosbögréje felettF'larra bámult.- Micsoda? És mihez kezdenénk fa nélkül? - Lessza végigsimította afaragott szék karfáját, melyet Bendarek készített neki művészi tökéllyel. -58

ANNE McCAFFREYLehet, hogy neked meg Mardrának megfelelnek'azok a kőszékek - folytattahízelgően -, de nekem mindig fázott a hátsó felem.T'ron élvezettel felhorkant, és úgy jártatta a szemeit a kecsessárkányúrnőn, hogy Lessza inkább előrehajolt és megragadta azarchívumot.- Nem rabolom a drága idődet fecsegéssel. Találtál valamit ezekben, amielkerülte a ágyelmünket?F'lar a fogát csikorgatta. Minden árva szót kibetűzött azokban a penészestekercsekben, hogyan beszélhet ez a nő ilyen könnyedénfigyelmetlenségről?Megbocsátott neki, amikor T'ron válaszul átfordította a pergament.- A bőrök persze rosszul vannak tartósítva. - Úgy hangzott, mintha errőlis Benden tehetne, nem pedig négyszáz fordulat pusztítása. - De amikorküldtétek azt a fiókát az üzenettel, eszembe jutott, hogy láttam ebben egyemlítést egy olyan esetről, amikor a korábbi archívumok sem segítettek. Miezért is nem bajlódtunk naptárak összeállításával.F'lar éppen rá akart kérdezni, hogy akkor miért hagyták a múltlakókemlítés nélkül ezt az apróságot, aztán elkapta Lessza szigorú pillantását.Nyugton maradt.- Látod, ez a mondat hiányos, de ha behelyettesítjük ide a „váratlanszálhullás"-t, értelmet nyer.Lessza, szürke szemeiben őszinte áhítattal (alakoskodásától F'lar gyomrakis híján felfordult), felpillantott az archívumból és T'ronra nézett.- Igaza van, F'lar. így tényleg értelmet nyer. Nézd csak... - ügyesenkikapta az archívumot a vonakodó T'ron kezéből és F'lar felé nyújtotta, akikezébe vette.- Igazad van, T'ron, nagyon is igazad. Ez azok közül a régi bőrök közülvaló, amit nem tudtam kibetűzni.- Persze sokkal olvashatóbb volt, amikor először került a kezembenégyszáz fordulattal ezelőtt, mielőtt még így kifakult volna. - T'ronönelégültségét nehéz volt elviselni, de még mindig könnyebben kezelhetővolt annál, mint amikor gyanakodott és védekezett.- De azt nem tudjuk meg belőle, hogyan történnek az eltolódások ésmeddig tartanak — mondta F'lar.59

SÁRKÁNYHAJSZA- Biztos van megoldás, T'ron - sugallta Lessza és csábítóan az erődivezér felé hajolt, amikor az kezdett dühbe gurulni F'lar szavainak hallatán.- Miért nem követi többé a szál a mintázatot, amit hét fordulat ótamásodpercre pontosan követ? Te magad mondtad, hogy a ti időtökben isbizonyos ritmust követtetek Akkoriban is sokat váltakozott?T'ron homlokráncolva nézte az elmosódott sorokat.- Nem - vallotta be lassan, és öklét a használhatatlan pergamenrefektette. - Miért felejtettünk el ennyi módszert? Miért mentek tönkre ezekaz archívumok, pont amikor a legnagyobb szükség lenne rá?Mnementh kürtölése hallatszott a párkány felől, Fidranth hangjacsatlakozott hozzá.Lessza félrehajtott fejjel hallgatta őket.- D'ram és G'naris - mondta. - Nem hiszem, hogy számíthatunk T'kulra,de R'mart nem az a gőgös típus.Isztai D'ram és ajgeni G'naris egyszerre léptek be. Mindketten feldúltakvoltak és nem vesztegették az időt udvariaskodással.- Mi ez az idő előtti szálhullás? - szegezte nekik a kérdést D'ram. - Holvan T'kul és R'mart? Üzentél nekik is, igaz? Sokan megsérültetek? Mennyiszálfurat keletkezett?- Semennyi, rögtön az elején odaértünk. És viszonylag kevesen sérültekmeg, köszönöm a kérdésedet, D'ram. Üzentünk a többieknek is.Bár Mnementh nem figyelmeztetett, valaki szaladt az átjáróban a fészekfelé. Mindenki megfordult, az egyik hiányzó sárkányvezérre számítva, decsak egy futárfióka érkezett rohanvást.- Tiszteletem, uraim! - lihegte. - R'mart súlyosan megsérült, és rengetegsebesült lovas és sárkány van Telgarban, szörnyű látvány. És Kromalagjainak fele szénné égett.A sárkányvezérek máris talpon voltak.- Küldök segítséget - kezdte Lessza, de T'ron összevont szemöldöke ésD'ram furcsa arckifejezése láttán megtorpant. Türelmetlenül felhorkant. -Hallottátok a fiút, sebesült emberek és sárkányok, egy bajban lévősárkányfészek. Ha szerencsétlenség esetén segítünk, az nemközbeavatkozás. Persze, a fészkek önállóságáról szóló régi törvényt60

ANNE McCAFFREYostobaságig lehetne erőltetni, és ez éppen az az eset lenne. Hogy nesegítsünk Telgar fészeknek, na persze!- Tudjátok, hogy igaza van - mondta G'naris, és F'lar arra gondolt, a férfiegy lépéssel közelebb került a modern szemlélethez.Lessza elhagyta a helyiséget, olyasmit mormolva, hogy személyesenrepül Telgarba. A fióka követte, miután F'lar egy bólintással útjárabocsátotta.- T'ron talált egy hivatkozást a váratlan szálhullásra ebben a régiarchívumban - szólt F'lar megragadva az irányítást. - D'ram, neked vanvalami emléked arról, amikor négyszáz fordulattal ezelőtttanulmányoztátok az isztai archívumokat?- Bárcsak lenne - mondta lassan az isztai sárkányvezér, majd G'narisranézett, aki fejét csóválta. - Mielőtt elindultam a fészekhez tartozóterületeken azonnal őrjáratokat rendeltem el, és szerintem mindannyian ezttettük.- Amire igazán szükségünk van, az egy egész Pernre kiterjedő őrség -kezdte F'lar, óvatosan válogatva meg a szavait.De T'ront nem vezette félre, aki olyan keményen csapott öklével azasztalra, hogy a cserépedények felugrottak.- Csak az alkalomra vártál, hogy sárkányokat telepíts az alagokba éscéhekbe, he? A sárkánynép összetart...- Ahogy például T'kul és R'mart, akik nem figyelmeztettek minket? -kérdezte D'ram olyan maró hangsúllyal, hogy T'ron lecsillapodott.- Tulajdonképpen miért kellene a sárkánynépnek törnie magát, amikorannyi szabad munkaerő van az alagok- ban is? - kérdezte G'narismeglepetten. Idegesen elmosolyodott, amikor észrevette, hogy mindenki rábámul. - Úgy értem, az alagok biztosíthatnák a szükséges őröket.- És nekik megvannak az anyagi feltételeik is — folytatta F'lar,figyelmen kívül hagyva T'ron meglepett tiltakozását. - Nem is olyan régenmég jelzőtüzek voltak minden hegyen és szirten és a síkságokon, arra azesetre, ha Fax újabb fosztogató hadjáratot indítana. Azon sem lennékmeglepve, ha egyik-másik jelzőtűztorony még mindig a helyén lenne.Kissé szórakoztatta a három sárkányvezér arckifejezése. A múltlakókmég nem tették teljesen túl magukat azon a szentségtörésen, hogy egyetlen61

SÁRKÁNYHAJSZAnagyúr több alag felett uralkodjon. F'larnak nem volt kétsége afelől, hogyez alkalmat adott az olyanok számára, mint T'kul és T'ron arra, hogyminden lehetséges alkalommal az alaglakók tudomására hozzák, mennyirefüggenek ők a sárkánynéptől, és hogy miért is kell határt szabni mindenátmeneti szabadságnak és előjognak.- Gyújtsanak tüzet az alaglakók, ha szálat látnak a látóhatáron. Néhány,stratégiailag jól elhelyezett sárkánylovas hatalmas területet képes belátni.Használjuk a fiókákat, legalább távol tartjuk őket a rosszalkodástól ésgyakorlatot szereznek. Amint rájövünk, milyen minta szerint hullik a szál,már képesek leszünk megítélni a változást. - F'lar nyugalmat erőltetettmagára és mosolygott. - Szerintem nem olyan súlyos a probléma, mintamennyire elsőre annak tűnik. Különösen, ha régebben is előfordultakefféle eltolódások. Persze, ha találnánk valami hivatkozást arravonatkozóan, meddig tartott az eltolódás, és utána visszatért-e a szál azeredeti mintázathoz, az sokat segítene.- Sokat segített volna, ha T'kul üzenetet küld, ahogyan te tetted -morogta D'ram.- Hát, mindannyian tudjuk, milyen T'kul - mondta F'lar elnézően.- Nem volt hozzá joga, hogy ilyen fontos információt visszatartson! -T'ron megint az asztalra csapott. - A fészkeknek össze kell tartaniuk!- A birtokos nagyurak nem fognak örülni ennek - jegyezte meg G'naris,kétséget kizáróan a keruni Kormán nagyúrra célozva, aki a legnehezebbtermészetű volt a fészkek alá tartozó alagok közül.- Ó - felelte F'lar, szerényebben, mint amennyire valójában érezte -, haazt mondanánk nekik, hogy mi is számítottunk ilyen eltolódásra azegyüttállásnak ebben a szakában...- De... és a naptárak, amik náluk vannak? Ők sem bolondok - vágottközbe T'ron.- Mi vagyunk a sárkánynép, T'ron. Amit nem képesek felfogni, azt jobb,ha nem tudják, és nem aggódnak miatta - felelte F'lar határozottan. - Nemaz ő dolguk, hogy tájékoztatást követeljenek tőlünk. És nem is kapnak.- Változatsz a hangvételen, F'lar? - kérdezte D'ram.- Sosem magyarázkodtam nekik, D'ram, ha visszagondolsz.Megmondtam, mit tegyenek, és Ők végrehajtották.62

ANNE McCAFFREY- Hét fordulattal ezelőtt még rettegtek - jegyezte meg G'naris. -Olyannyira, hogy szélesre tárt karokkal és ajándékokkal vártak minket.- Ha meg akarják menteni azokat az erdőket és szántóföldeket,engedelmeskedniük kell nekünk, vagy szénné ég az összes terményük.- Csak kezdje el a tilleki Oterel nagyúr vagy az az ostoba SzangelBakból kétségbe vonni a rendeleteimet, és a saját kezemmel gyújtom fel azerdejüket. - T'ron felemelkedett székéből.- Akkor egyetértünk - mondta F'lar gyorsan, mielőtt még rosszul lettvolna saját álszentségétől. - Örökét állítunk az alagok segítségével, ésfigyelemmel kísérjük az eltolódást. Hamarosan tudni fogjuk, mitgondoljunk róla.- És mi lesz T'kullal? - kérdezte G'naris.D'ram egyenesen T'ronra nézett.- Majd mi elmagyarázzuk neki a helyzetet.- Titeket kettőtöket tisztel - helyeselt F'lar -, de talán bölcsebb lenne, hanem mondanánk el, hogy tudunk arról...- Tudunk bánni T'kullal a tanácsaid nélkül is, F'lar - vágott közbe D'ram,és F'lar érezte, hogy a pillanatnyi egyetértő légkör lassan szertefoszlik. Amúltlakók megvédték a saját idejükből valót, akkor is, ha az hibázott, mintahogy az előző gyűlésen is történt. Azzal vigasztalta magát, hogy azértnem tudtak megszökni-,az eset következményei elől.Lessza ekkor érkezett vissza a fészekbe, arca kipirult, szeme furcsánfénylett. Még D'ram is meghajlással búcsúzott tőle.- Ne menjetek még, D'ram, T'ron! Jó hírt hozok Tel- gar fészekből -kiáltotta Lessza, de elkapta F'lar pillantást, és amikor azok ellenkeztek,nem tartóztatta őket tovább.- R'mart jól van? - kérdezte G'naris, próbálta oldani a feszültséget.Lessza összeszedte magát, és az ajgeni vezérre mosolygott.- Ó, az a küldönc, csak egy fiúcska, kicsit eltúlozta. Ramoth beszéltSzolthtal, Telgar rangidős királynőjével. R'mart csúnyán megsebesült,igen. Bedella minden kétséget kizáróan túladagolta neki a zsibbasztófűport. A nőnek nem jutott eszébe, hogy bárkinek is üzenjen. És a másodtisztazt hitte, mindannyiunkat értesítettek, mivel hallotta, amikor R'martutasította Bedellát, hogy küldjön hírvivőket. Eszébe sem jutott, hogy63

SÁRKÁNYHAJSZAesetleg nem teszi meg. Amikor R'mart elájult, a nő mindent elfelejtett. -Lessza vállvonogatása mutatta, hogy nincs valami nagy véleménnyelBedelláról. - A másodtiszt azt mondja, hálás lenne a tanácsaitokért.- Telgarban H'agesz a másodtiszt - mondta G'naris. - Megbízható lovas,de hiányzik belőle a kezdeményezőkészség. Ami azt illeti, te ismegsérültél, F'lar.- Semmiség.- Hiszen vérzik - ellenkezett Lessza -, és még semmit sem ettél.- Majd én megállok Telgarban és beszélek H'agesszel mondta G'naris.- Szeretnék veled menni, G'naris, ha nincs ellenedre...- Nekem ellenemre van - szólt közbe Lessza. - G'naris maga is képes rá,hogy tisztázza a helyzetet Telgarban, továbbíthatja nekünk azinformációkat. Elkísérem a párkányig, amíg te eszel. - Lessza olyanellentmondást nem tűrő volt, hogy G'naris felkuncogott. A nő belékarolt ésaz átjáró felé vezette. - Nem üdvözöltem Giarmathot - mondta, és G'narisramosolygott -, és tudod, hogy ő az egyik kedvencem.Olyan nyíltan flörtölt, hogy F'lar azon csodálkozott, Ramoth miért nemtiltakozik bömbölve. Mintha Giarmath valaha képes lenne utolérniRamothot! Aztán meghallotta Mnementh halk nevetéshez hasonlómorgását, és megnyugodott.Egyél - tanácsolta a bronz sárkány. Hadd hízelegjen Lessza G'narisnak.Giarmath nem bánja. Ramoth sem. Én sem.- Mit meg nem teszek a fészkemért - sóhajtotta Lessza, miután néhányperccel később visszatért.F'lar kiábrándult pillantást vetett rá.- G'naris modernebb gondolkodású, mint amilyennek hiszi magát.- Akkor tudatosítanunk kell benne - mondta élesen Lessza.- Rendben, amíg úgy mondod, tudatosítanunk - mondta F'larszigorúságot tettetve, elkapta a nő kezét és magához húzta.A nő tessék-lássék ellenkezett, ahogy mindig is szokta, kegyetlenülmorcos pillantást vetett rá, aztán azon nyomban a vállára hajtotta a fejét.- A jelzőtüzek és az őrlovasok nem lesznek elegendőek, F'lar - mondtaelgondolkozva. - Bár azt hiszem, túlságosan aggódunk a szálhullásváltozása miatt.64

ANNE McCAFFREY- Az csak arra volt jó, hogy meggyőzzük G'narist és a többieket, de azthittem, te...- De nem látod, hogy neked volt igazad?F'lar hosszan, hitetlenkedve nézett rá.- A Tojásra, sárkányvezér, elképesztő vagy! Miért ne lehetnénekváltozások? Mert te, F'lar értelmezted az archívumokat, és mosttévedhetetlennek kell maradnod, csak, hogy idegesítsük a múltlakókat? Ahatalmas aranytojásra, ember, voltak intervallumok, amikor egyáltalán nemhullt szál - ahogy mindketten tudjuk. Miért ne lehetne változás a szálhullásütemében egy együttálláson belül?- De miért? Egyetlen okot mondj!- Mondj egy okot, miért ne! Ugyanaz a hatalom, ami befolyásolja aRőtcsillagot, amiért az nem minden alkalommal kerül olyan közel Pernhez,hogy szál hulljon, biztosan meg is tudja változtatni a pályáját annyira, hogybefolyásolja a hullást! A Rőtcsillag nem az egyetlen, ami az évszakoksorán felkel és lenyugszik. Lehet ott egy másik égitest is, amelyik nemcsupán ránk, hanem a Rőtcsillagra is hatással van.- Hol?Lessza türelmetlenül megrázta a fejét.- Honnan tudjam? Nem látok olyan távolra, mint F'rad. Demegpróbálhatunk rájönni. Vagy a hét fordulat- nyi biztonság ésmenetrendszerűség teljesen elbutított?- Figyelj, Lessza...Lessza hirtelen szorosan hozzábújt, tele megbánással éles szavai miatt.F'lar magához ölelte, és tudta, hogy igaza van. És mégis... Ott volt az ahosszú és magányos várakozás, mielőtt ő és Mnementh önállóak lehettekvolna. A szörnyű kettősség: hogy tökéletesen biztos volt ajövendöléseiben, tudta, hogy szál fog hullani, és rettegett, hogy senki semfogja kirángatni a sárkánylovasokat a rájuk telepedett közönyből. Aztán arémisztő észrevétel: annak maroknyi sárkányembernek kell megmenteniegy egész világot a pusztulástól; a háromnapos gyötrelem az elsőszálhullás és a Telgarban és Neratban küszöbön álló második között,miközben Lessza ki tudja, hol volt. Nincs joga hozzá, hogy kicsit65

SÁRKÁNYHAJSZApihentesse az éberségét? Nem jár neki egy kis szabadulás a felelősség súlyaalól?- Nincs jogom ahhoz, hogy ilyeneket mondjak neked - suttogta Lesszabűntudatosan.- Miért nem? Igazad van.- Nem szabadna leértékelnem téged és amit tettél, hogy kiengeszteld ezta három szűklátókörű, maradi, elfogult...F'lar egy csókkal hallgattatta el, incselkedő csókkal, ami hamarszenvedélyessé vált. Aztán összerezzent, amikor a nő hevesen a nyaka köréfonta a karját és hozzáért az egyik szál égette sebhelyhez.- Jaj, sajnálom. Gyere, majd én... - és Lessza bocsánatkérése elhalt,ahogy elfordult és a zsibbasztófüves edényért nyúlt.- Megbocsátom, szerelmem, az összes mesterkedésedet - biztosítottaF'lar nagyképűen. - Egyszerűbb elcsábítani egy férfit, mint megverekednivele. Bárcsak F'nor is itt lett volna!- Még nem bocsátottam meg teljesen annak a vén bolond T'ronnak. -Lessza szemei összeszűkültek, ajka elkeskenyedett. - Jaj, miért nem hagytaF'nor egyszerűen, hogy T'reb elvigye azt a tőrt?- F'nor helyesen cselekedett - felelte rosszalló hangon F'lar.- Akkor legalább gyorsabban hajolt volna félre. És te sem vagy jobb. - Anő érintése gyengéd volt, de a sebek égtek.- Hmmm. Ami elől én félrehajoltam, az a felelősség volt Pem iránt, hogyfelkészítsük a jelenre a múltlakókat. Hagyjuk, hogy apróságokkal kössenekle, mint például hogy ki volt a hibás a kovácscéhházban történt ostobaverekedés miatt. A valódi probléma az, hogy összebékítsük a régit az újjal.És ezt az újfajta válságot a saját előnyünkre kell fordítanunk, Lessza.A nő hallotta, hogyan cseng a hangja és helyeslően rámosolygott.- Amikor átrágtuk magunkat a hagyományokon, még mielőtt amúltlakók megérkeztek, észrevettük, hogy közülük néhány milyentartalmatlan és korlátozó, például amelyik a legkisebb érintkezést javasoljaaz alagok, céhek és a fészkek között. Ha beszélni szeretnénk valakivel egymásik fészekből, mi néhány másodperc alatt odaérünk, de az alaglakóknaknapokba telik, míg eljutnak egyik helyről a másikra. Hét fordulattal ezelőttbelekóstoltak a kényelembe. Sosem lett volna szabad beleegyeznem, és66

ANNE McCAFFREYhagyni, hogy a múltlakók lebeszéljenek arról, hogy sárkányt tartsak azalagokban. A jelzőtüzek nem fognak működni, és az őrjáratok sem. Abbanteljesen igazad van, Lessza. Mondjuk, ha Fandarel kitalálna valami újmódszert arra, hogy... mi a baj? Mit mosolyogsz így?- Tudtam. Tudtam, hogy beszélni akarsz majd a kovácscsal meg ahárfással, ezért üzentem értük, de majd csak akkor érnek ide, ha már ettélés pihentél. - Megtapogatta a friss zsibbasztófüvet, hogy lássa,megkeményedett-e már.- És persze te is ettél és pihentél.Lessza egyetlen mozdulattal felugrott a férfi öléből, szeme elsötétült.- Nekem van annyi eszem, hogy lefeküdjek, ha fáradt vagyok. Te nyilvánvitázni fogsz Fandarellel és Robintonnal, amíg agyon nem rágjátok atémát. És inni is fogsz: csak egy sárkány lenne képes az asztal alá inni azt akovácsot meg azt a hárfást - elhallgatott, mogorva arckifejezése tűnődőhomlokráncolássá változott. - Most, hogy jobban belegondolok, Litalt ismeg kellene hívni, ha el tud jönni. Jó lenne hallani, hogyan vélekednek abirtokos nagyurak. De először eszel!F'lar nevetve engedelmeskedett, és csodálkozott, miért érzi magát olyanderűlátónak most, amikor nyilvánvaló, hogy Pern összes problémájamegint itt sorakozik az ő fészkének párkányán.67

SÁRKÁNYHAJSZAKilara a tükör előtt forgolódott, fejét oldalra fordította, hogy megszemléljekarcsú alakját, és mélyvörös, nehéz anyagból készült ruhájának esésétfodrozódását.- Tudtam. Megmondtam neki, hogy a szegély egyenetlen - mondta, majdmegállt, és arckifejezését bámulta a tükörben, amikor észrevette sajátbájos, morcos fintorát. Gyakorolta a mimikát, talált egy pózt, ami nemtetszett neki, és óvatosan hozzászoktatta magát, nehogy még egyszer újrahasználja.- A szemöldökráncolás erős fegyver, kedvesem - mondogatta nekinevelőanyja - de fejlessz ki magadnak bájos szemöldökráncolást. Gondoljarra, mi lenne, ha az arcod úgy maradna.A pózolás mulattatta, de amikor megfordult, hogy profilból is szemügyrevegye magát, ismét észrevette a hibás szegélyt.- Rannelli! - kiáltotta, majd amikor az öregasszony nem válaszoltazonnal, türelmetlenül megismételte. - Rannelli!- Jövök, babuskám! Öreg csontjaim már nem mozognak olyan gyorsan.Teregettem a ruháidat. Mennyi édesség terem majd azon a virágzó fán!Kész csoda, hogy egy felliszfa ekkorára képes nőni! - Rannelli, ha egyszermegszólították, folyamatos monológba kezdett, mintha a neve említésekapcsolta volna be elméjét. Kilara biztos volt benne, hogy ez így is volt,öreg dadája ostoba visszhangként szólt, mindig csak azt mondta, amit látottés hallott. - Azok a szabók semmirekellők és nem figyelnek az utolsósimításokra - mormogta Rannelli, amikor Kilara élesen félbeszakítottamotyogását a problémával. Hangos, búgó hangon sóhajtott, letérdelt ésmegemelte a bűnös szoknyát. - Igen, és nézd ezeket az öltéseket! Sietősencsinálták és túl sok cérnát fűztek a tűbe...- Az az ember megígérte, hogy három napon belül kész a ruha, és éppenszegte, amikor megérkeztem. De szükségem van rá.68

ANNE McCAFFREYRannelli kezei hirtelen megálltak, úrnőjére bámult.- Még sosem hagytad el a fészket szó nélkül...-Oda megyek, ahová akarok - toppantott Kilara. -Nem vagyok már csecsemő, hogy engedélyt kelljen kérnem tőled. A Délifészek úrnője vagyok. A királynőn lovagolok. Senki sem tehet keresztbenekem. Ezt ne feledd!- Babuskám, sosem feledném...- Nem mintha ez egy valamirevaló fészek lenne...- És ez sértő kedveskémnek, sértő itt...-Nem mintha ezeket érdekelné, de nem bánhatnak ilyen tiszteletlenül egytelgari nemessel...- És ki volt tiszteletlen az én kis...- Varrd meg azt a szegélyt, Rannelli, de ne tartson egy hétig. A lehetőlegjobban kell kinéznem, amikor hazalátogatok - mondta Kilara, ésfelsőtestét jobbra-balra forgatva sűrű, hullámos, szőke hajának eséséttanulmányozta. - Ez az egyetlen jó dolog ezen a borzalmas, borzalmashelyen. A napsütés miatt mindig fényes a hajam.-Mint a napsugár, kedveském, és én kefélem ki, hogy megőrizze a fényét.Minden reggel és minden este. Sosem felejtem el. Csak amikor távol vagy.Az úr keresett téged...- Ne törődj vele! Varrd meg a szegélyt!- Ó, azt megteszem. Vedd csak le. így ni. Oóóóó, gyönyörűm,kedveském! Ki bánt így veled? Az úr csinálta ezeket a csúnya...- Hallgass el! - Kilara gyorsan kilépett a földön fekvő ruhából, nagyonis érzékelve a halvány bőrén futó vörös horzsolásokat. Eggyel több ok,hogy viselje az új holmit. Belebújt a bő vászonköntösbe, amit korábbanvetett le. Bár ujjatlan volt, redői majdnem teljesen eltakarták a jobb karjánlévő nagy zúzódást. Azt mindig mondhatja, hogy baleset érte. Nem minthaegy cseppet is érdekelte volna, mit gondol T'bor, de így kevesebb okotadott a visszavágásra. És persze T'bor sosem tudta, mit csinált, amikor jóllerészegedett.- Semmi jó nem fog kisülni ebből - motyogta Rannelli, miközbenfelszedte a piros köpenyt és saját zuga felé csoszogott. - Te már a69

SÁRKÁNYHAJSZAsárkánynéphez tartozol. Nem jó, ha a sárkánynép alaglakókkal keveredik.Ahhoz ragaszkodj, ami a tiéd. Itt vagy valaki...- Hallgass, vén bolond! A sárkányúrnői rang lényege, hogy aztcsinálok, amit akarok. Nem az anyám vagyok. Nincs szükségem atanácsaidra.- Eeegen, tudom. - Az öreg dajka hangjában olyan keserűség bujkált,hogy Kilara hosszan utána bámult.Tessék, máris csúnyán ráncolta a szemöldökét. Nem szabadmegfeledkeznie róla, így nem szabad, ettől ráncos lesz. Kilara végigfuttattamindkét tenyerét karcsú testén, megtapintva a lágy domborulatokat,megsimítva lapos hasát. Még öt poronty után is lapos. Nos, nem is leszennél több. Most már tudta, hogyan tegyen róla. Csak egy pár pillanattaltovább kell a túlnanban maradni a megfelelő időpontban...Piruettezett, nevetve feje fölé nyújtóztatta karjait, és felszisszent, amikorsérült vállába fájdalom szúrt.Meronnak nincs rá szüksége, hogy... Ábrándosan mosolygott. NemMeronnak, hanem neki van rá szüksége.Ő nem sárkánylovas - szólt Prideth, aki most ébredt fel. Az aranysárkány hangjában nyoma sem volt rosszallásnak, puszta ténymegállapításvolt. Főként azé a tényé, hogy Pridethet untatták a fészkek helyett alagokbatett kirándulások. Amikor Kilarának más sárkányok meglátogatásához voltkedve, Prideth örült neki. De egy alag, ahol egyetlen társasága egy őrvherés rémült hablatyolása lehet, az már más lapra tartozott.- Nem, ő nem sárkánylovas - felelte Kilara együtt érzően, telt, vörösajkain mosoly játszadozott, ahogy eszébe jutottak a kellemes élmények.Ettől gyengédnek, rejtelmesnek és vonzónak tűnik, gondolta a tükör feléhajolva. De a tükör felülete foltos volt, ezért közelről betegesnek látszott abőre.Viszketek - szólt Prideth, és Kilara hallotta, ahogy a sárkány mozgolódik.A lába alatt a padló megsokszorozta a hangot.Kilara elnézően nevetett, egy utolsót pördült, grimaszt vágott a hibástükör felé, és kiment, hogy megvakarja Pri- dethet. Bárcsak találna végreegy igazi férfit, aki éppúgy megérti és imádja, ahogy a sárkány. Ha példáulF'lar...70

ANNE McCAFFREYMnementh Ramothé - mondta lovasának Prideth, amikor az belépett asárkánykirálynő lakhelyéül szolgáló fészekbe. A sárkány kevéssel a felszínalatt ledörzsölte a földet a kőágyról. A déli nap átmelegítette a tetejét, ígykellemes meleget nyújtott a leghűvösebb éjszakákon is. Körös-körülhatalmas fanyarfák virágoztak, rózsaszín szirmoktól illatozott a levegő.- Mnementh a tiéd lehetne, te buta - mondta Kilara és hosszú nyelűkeféjével dörzsölni kezdte a viszkető pontot.Nem, nem versenyzek Ramothtal.- Pedig elég hamar ráállnál, ha tüzelnél - felelte Kilara, és arra gondolt,bárcsak ő maga elég bátor lenne egy efféle puccs kivitelezéséhez. - Nemmintha erkölcstelen dolog lenne párosodni apáddal vagy legyőznianyádat...Kilarának eszébe jutott saját anyja, akit túl korán elhasznált ésfélredobott Telgar nagyura a fiatalabb, életvidámabb ágyasokért.Tulajdonképpen, ha Kilarát nem fedezték volna fel a keresés során, lehet,hogy hozzá kellett volna mennie ahhoz a tökfilkó hogyishívjákhoz. Sosemlehetett volna sárkányúrnő és nem lenne itt Prideth, aki szereti őt. Vadulvakargatta a sárkányt, amíg Prideth megkönnyebbült sóhajával le nem fujtvagy háromfürtnyi virágot az ágakról.Te vagy az én anyám - mondta Prideth, irizáló szemeivel lovasára nézett,hangja teli volt szeretettel, tisztelettel, meghatottsággal, örömmel ésáhítattal.Bosszantó gondolatai ellenére Kilara gyengéden a sárkányra mosolygott.Nem volt képes sokáig haragudni rá, főleg amikor Prideth így nézett. MertPrideth szerette őt, Kilarát, feltétel nélkül. A sárkányúrnő hálásanvakargatta a sárkány jobb szeme feletti érzékeny redőt, amíg a szemhéjak,egyik a másik után elégedetten lecsukódtak. A nő az ék alakú fejhez dőlt,egy pillanatig kibékülve önmagával, a világgal, hiszen Prideth szeretetebalzsamként enyhítette elégedetlenségét.Aztán meghallotta T'bor hangját a távolból, amint utasításokat ad afiókáknak, és elhúzódott Pridethtől. Miért éppen T'bor az? Ő olyanhasznavehetetlen. Ő sosem váltott ki belőle olyan érzéseket, mint Meron,kivéve persze, amikor Orth Pridethtel repült, és olyankor, olyankorelviselhető volt. De Meron sárkány nélkül is majdnem kielégítő volt.71

SÁRKÁNYHAJSZAMeron elég könyörtelen és feltörekvő volt ahhoz, hogy ketten együtt talánegész Pern urai lehetnének...- Szép napot, Kilara!Kilara elengedte az ü dvözlést a füle mellett. T'bor erőltetetten jókedvűhangja azt jelentette, hogy nem akar veszekedni Kilarával, akármi jár is afejében. A nő azon gondolkodott, vajon annak idején mit talált bennevonzónak. Bár magas és nem csúnya - kevés sárkányember volt az. A szálégette hajszálvékony hegek általában inkább karakán külsőt kölcsönözteknekik, semmint visszataszítóvá tették őket. T'bor nem viselt hegeket, deaggódó homlokráncolása és ideges pillantása sokat rontott a külsején.- Szép napot, Prideth! - tette hozzá T'bor.Kedvelem - mondta Prideth a lovasának. És ő tényleg ragaszkodikhozzád. Nem vagy kedves hozzá.- A kedvesség semmire sem jó — vágott vissza Kilara. Sértőkelletlenséggel a sárkányvezérhez fordult. - Mi jár a fejedben?T'bor elvörösödött, ahogy mindig, akárhányszor meghallotta Kilarátilyen hangon beszélni. A nő zavarba akarta hozni.- Tudnom kellene, hány üres lakófészkünk van. Telgar fészekbőlkérdezik.- Kérdezd meg Brekkét. Honnét tudjam?T'bor arcpírja elmélyült, és összeszorította az állkapcsát.- Hagyomány szerint a sárkányúrnő igazgatja az embereit...- A szál égesse meg a szokásokat! Brekke tudja. Én nem. És nem értem,miért kell a Déli fészeknek befogadnia minden idiótát, aki nem tudjakikerülni a szálat.- Nagyon jól tudod te is, Kilara, miért kell a Déli fészeknek...- Hét fordulat alatt senki még csak meg sem karcolódott nálunk.- Mert itt nem olyan erős és folyamatos a szálhullás, mint az északiféltekén, és most már értem...- Nos, én nem értem, hogy az ő sebesültjeik miért használják a mierőforrásainkat...- Kilara! Ne köss bele minden szavamba!Kilara mosolyogva elfordult, örült, hogy ilyen közel került ahhoz, hogymegtörje T'bor gyerekes elszántságát.72

ANNE McCAFFREY- Kérdezd meg Brekkét! Ő élvezi, ha helyettesíthet - hátrapillantott aválla felett, hogy megbizonyosodjon róla, értette-e a férfi, mire célzott.Meggyőződése volt, hogy T'bor megosztja az ágyát Brekkével, amikor ő,Kilara külön utakon jár. A bolond Brekke, Kilara ezt tudta, odavoltF'norért. Neki és T'bornak biztosan érdekes képzelgései lehetnek,mindegyikük a másik helyére képzeli viszonzatlan szerelme tárgyát.- Brekke kétszer annyit ér, mint te, és sokkal jobb sárkányúrnő válnabelőle! - mondta T'bor halk, visszafogott hangon.- Ezért még megfizetsz, te szemét, te nyivákoló hímringyó! - visítottaKilara, feldühítette a váratlan visz- szavágás. Aztán nevetésben tört ki,ahogy elképzelte Brekkét sárkányúrnőnek, vagy Brekkét olyanszenvedélyes és ügyes szeretőként, amilyennek magát tartotta. Brekke, aCsonti: cseppet sem kerekebb a keble, mint akármelyik fiúé. Nála mégLessza is nőiesebb.Lessza gondolata azonnal kijózanította Kilarát. Ismét megpróbáltameggyőzni magát, hogy Lessza nem jelent fenyegetést, nem fogjaakadályozni a terveit. Lessza már túlságosan szolgálatkész F'larral,túlságosan vágyik egy újabb terhességre, eljátssza a kötelességtudósárkányúmőt, miközben nem veszi észre, mi történhet az orra előtt. Lesszabolond. Rég egész Pern felett uralkodhatna, ha megpróbálta volna.Megvolt rá az esélye és elvesztette. Ostobaság volt elhozni a múltlakókat,amikor egyetlen sárkányúrnőként egyedül uralkodhatott volna az egészbolygó felett. Nos, Kilarának nem állt szándékában Déli fészekbenmaradni, odaadóan ápolni a világ összes sebesült sárkányemberét éshatalmas földeket művelni, amiből másoknak van haszna, nem neki.Mindegyik tojás másképpen kel ki, de egy kis repesztgetés a megfelelőidőben felgyorsította a dolgokat.És Kilara készen állt arra, hogy megrepesszen néhány tojást a sajátelképzelése szerint. Larad nagyúrnak, Telgar alag urának ugyan nem jutotteszébe, hogy meghívja őt, egyetlen vér szerinti húgát az esküvőre, desemmi oka nem lett volna távol maradni, amikor saját féltestvére megyhozzá Lemosz birtokos nagyurához.73

SÁRKÁNYHAJSZABrekke éppen a kötést cserélte a karján, amikor F'nor meghallotta, hogyT'bor szólítja a lányt. A férfi hangjára a lány megmerevedett, arcánaggodalom és szánalom keveréke suhant át.- F'nor fészkében vagyok - szólt ki, halk hangját kicsit megemelve, fejéta kijárat felé fordítva.— Nem értem, miért ragaszkodnak hozzá, hogy fészeknek nevezzünkegy fából készült lakóhelyet - mondta F'nor, akit meglepett Brekkereakciója. Olyan komoly lány volt, idősebbnek látszott a koránál. TalánKilara helyettesítése miatt öregedett idő előtt. F'nor végül rávette hogy a lányelviselje az ugratásait. Vagy talán Brekke ugratta őt, gondolkozott F'nor,miközben a lány a fájdalmas, mély vágást kezelte.Brekke halványan rámosolygott.- Ahol sárkányok laknak, az fészek, mindegy, miből készült.T'bor ebben a pillanatban lépett be, fejét lehajtva, bár az ajtó elég magasvolt ahhoz, hogy kiegyenesedve is beférjen.- Hogy van a karod, F'nor?- Jobban, hála Brekke szakszerű gondoskodásának. Azt a pletykáthallottam - F'nor ravaszan Brekkére mosolygott -, hogy Déli fészekbengyorsabban gyógyulnak az emberek.- Hát, ha emiatt témek vissza annyian, akkor inkább más feladatot adokneki. - T'bor olyan keserű hangon szólalt meg, hogy F'nor megütközvebámult rá. - Brekke, még hány sebesültnek tudunk szállást nyújtani?- Itt csak négynek, de Varenánál nyugaton legalább húszan elférnek.Arckifejezéséből F'nor megértette, a lány jobban örülne, ha nem lenneannyi sebesült.- R'mart tíz embert szeretne küldeni, egyikük súlyos sérült - mondtaT'bor, még mindig bosszúsan.- Akkor ő jobb, ha nálunk marad.F'nor majdnem elkezdte mondani, hogy szerinte Brekke túl sokat vállal.Egyértelmű volt számára, hogy míg a lánynak kevés kiváltság járt, cserébeaz övé volt az összes felelősség, aminek Kilarát kellett volna terhelnie,miközben Kilara azt csinálta, amihez kedve volt. Beleértve azt is, hogyfolyamatosan panaszko dott Brekkére: kihúzza magát ez alól vagy74

ANNE McCAFFREYelhanyagolja azt. Brekke sárkánya, Virenth még fiatal volt, gondoskodástigényelt, és Brekke nevelte a kis Mirrimet is, bár saját gyermeke nem volt,és úgy tűnt, senkivel sem osztja meg az ágyát a fészekbeli lovasok közül.Emellett Brekke vállalta a legsúlyosabban sérült lovasok ápolását. Nemmintha F'nor nem lett volna hálás neki. Úgy tűnt, különleges érzéke vanhozzá: mindig tudta, mikor kell cserélni a zsibbasztófüvet vagy mikor tettenyűgössé a beteget a magas láz. Hűvös kezei csodálatosan gyengédekvoltak, de tudott könyörtelen is lenni, ha a gyógyuláshoz fegyelemre voltszükség.- Értékelem a segítségedet, Brekke - mondta T'bor. - Komolyan.- Azon gondolkodtam, vajon szükség van-e egyéb szervezésre - jegyeztemeg F'nor puhatolózva.- Mire célzol?Hohó, érzékeny az emberünk, gondolta F'nor.- Több száz fordulatig a sárkányemberek a saját fészkükben lábadoztak.Miért kellene a Déli fészket telerakni sebesült, hasznavehetetlenemberekkel, akik folyamatosan jönnek gyógyulni?- Benden nagyon keveset küld - mondta Brekke csendesen.- Nem csak Bendenre céloztam. Jelenleg az emberek fele Erőd fészekbőlvaló. Ennyi erővel sütkérezhetnének Délbak partján is...- T'ron nem igazi vezér... - mondta T'bor becsmérlően.- Ez az, amit Mardra szeretne velünk elhitetni - vágott közbe Brekkeolyan szokatlanul nyersen, hogy T'bor meglepetten bámult rá.- Nem sok minden kerüli el a figyelmedet, igaz, kislány? - nevetettF'nor. - Lessza ezt mondta rólad, és igaza van.Brekke elpirult.- Mire célzol, Brekke? - kérdezte T'bor.- Hogy az az öt ember, aki súlyosan megsérült, Mardra kötelékébenrepült!- Mardra kötelékében? - F'nor gyors pillantást vetett T'borral, hogyellenőrizze, vajon neki is újdonság volt-e a hír.- Nem hallottátok? - kérdezte Brekke szinte keserűen. - Amióta D'nekmegsebesült, ő is repül.- A sárkánykirálynő tűzkövet rág? Ezért nem párosodik Loranth?75

SÁRKÁNYHAJSZA- Nem mondtam, hogy Loranth tűzkövet rág - ellenkezett Brekke. -Mardrának azért maradt még valamennyi esze. Egy meddő királynősemmivel sem ér többet egy zöldnél. És akkor Mardra nem lehetne semvezető, sem sárkányúrnő. Nem, lángvetőt használ.- Abban a magasságban? - F'nor elképedt. És T'ronnak még volt képeazzal dicsekedni, hogy Erőd őrzi a hagyományokat?- Ezért sérült meg annyi lovas az ő kötelékében: a sárkányok közelrepülnek egymáshoz, hogy védjék a királynőjüket. A lángvető lefelé hord,de nem elég nagy szélességben ahhoz, hogy a sárkányok repülési sebességemellett eltalálja a levegőben a szálat.- Ehhez nem fér kétség... Au! - F'nor összerezzent, óvatlan karmozdulatafájdalmat okozott. - Ez a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallottam.F'lar tud erről?T'bor vállat vont.- Ha tudná is, mit tehetne?Brekke visszanyomta F'nort a székre, hogy megigazíthassa a félrecsúszottkötést.- Mi jöhet még? - sóhajtotta maga elé F'nor.- Úgy beszélsz, mint egy múltlakó. - T'bor élesen felnevetett. -Nyafognak a rend hiánya, az új idők engedékenysége miatt, ami olyankaotikus...- A változás nem jelent káoszt.T'bor savanyúan felnevetett.- Az attól függ, honnan nézed.- Te honnan nézed, T'bor?A sárkányvezér hosszan, keményen F'norra nézett, arca keserű ráncokbagyűrődött, amitől fordulatokkal öregebbnek látszott valódi koránál.- Meséltem neked, mi történt a sárkányvezérek legutóbbi, úgynevezettgyűlésén. Amikor T'ron ragaszkodott hozzá, hogy az egész Terri hibája. -T'bor öklével tenyerébe csapott, ajka keserűen, megvetően megremegett,ahogy visszaemlékezett. - A fészek mindenek felett, még a józan ész felettis. Ragaszkodj ahhoz, ami a tiéd, hulljon a túlnanba a férgese. Nos, én asaját fejem után megyek. És megtanítom a sárkánynépemet viselkedni.Mindannyiukat. Még Kilarát is, ha arra van szükség.76

ANNE McCAFFREY- A Tojásra, már megint miben mesterkedik Kilara?T'bor elgondolkozva nézett F'norra. Aztán egy vállrándítással azt felelte:- Kilara négy nap múlva el akar menni Telgar alagba. A Déli fészek nemkapott meghívást. Ez engem nem sért, Déli fészek nem áll kapcsolatbanTelgarral, az esküvő pedig az alaglakók dolga. De ő bajt akar ott keverni.Ebben biztos vagyok. Ismerem a jeleit. Ezenkívül Nabol alag nagyurávaltalálkozgat.- Meronnal? - F'nor nem lepte meg, hogy azt hallja róla, hogy bajkeverő.- Meron, Nabol ura, akinek túljártak ez eszén és teljesen lejáratta magátnyolc fordulattal ezelőtt, a sikertelen Benden elleni csatában? Egy birtokossem szövetkezne még egyszer Nabollal. Még a kromi Nesszel nagyúr sem,aki pedig nem valami okos. Hogyan fogadta be a birtokos nagyuraktanácsa, nem is értem.- Nem Merontól kell tartanunk, hanem Kilarától. Bármi, amihezhozzányúl... az tönkremegy.F'nor értette, mire céloz T'bor.- Ha mondjuk, teszem azt, Erőd alagba készülne Groghe úrhoz, cseppetsem érdekelne. Groghe szerint Kilarát meg kellene fojtani. De ne felejtsdel, hogy a telgari Larad nagyúrnak Kilara vér szerinti húga. Emellett, Laradtudja őt kezelni. És Lessza és F'lar is ott lesz. Nem valószínű, hogy Kilaraösszeakaszkodna Lesszával. Szóval végül is mit csinálhat? Megváltoztatjaa szálhullás mintázatát?F'nor hallotta, ahogy Brekke felszisszen, és látta, hogy T'bor összerezzenmeglepetésében.- Nem Kilara változtatta meg a szálhullás mintázatát. Senki sem tudja,hogyan történt - mondta T'bor szomorúan.- Micsoda történt hogyan? - F'nor felugrott, Brekke kezét félresöpörte.- Hallottad, hogy megváltozott a szálhullás, nem?- Nem, nem hallottam - és F'nor T'borról Brekkére nézett, aki hirtelenelmerülten gyógyírjaival kezdett foglalkozni.- Semmit sem tehettél volna, F'nor - mondta nyugodtan a lány. - És méglázas voltál, amikor kaptuk a hírt.T'bor felhorkant, szemei csillogtak, mintha mulattatná F'nor zavara.77

SÁRKÁNYHAJSZA- Nem mintha F'lar csodás szálnaptárában valaha is szerepelt volna adéli félteke. Kit érdekel, mi történik ezen a részén a világnak? - Ezzel T'borkisétált a fészekből. Amikor F'nor utána akart menni, Brekke megragadta akarját.- Ne, F'nor, ne erőltesd! Kérlek!Lenézett Brekke aggódó arcára, és kifejező szemeiben mély törődéstlátott. Mi volt ez? Brekke szerelmes T'borba? Nagy veszteség lenneolyasvalakire pazarolni az érzelmeit, aki ennyire hűséges egy olyan önzőnőstényhez, mint Kilara.- Akkor most légy olyan kedves, és mesélj nekem erről a megváltozottszálhullásróll A karom sérült meg, nem a fejem.A rendreutasítást figyelmen kívül hagyva Brekke elmesélte, mi történtBenden fészekben, amikor a szál a vártnál órákkal előbb hullott Lemoszalag erdeire. F'nort nyugtalanította, hogy R'mart Telgar fészekben súlyosanmegsebesült. Azon egyáltalán nem lepődött meg, hogy magasoromi T'kulnem vette a fáradtságot, hogy figyelmeztesse kortársait a megváltozottszálhullásra területei felett. De azzal nem értett egyet, hogy túlságosanaggódott volna, ha tud róla. Persze, aggódott most is, de úgy hangzott, F'larszokásos találékonyságával képes uralni a helyzetet. Legalább kicsitfelrázta a múltlakókat. Ehhez a szálra volt szükség.- Nem értettem teljesen T'bor megjegyzését, amikor azt mondta, nemtörődünk vele, mi történik a világnak ezen a táján...Brekke bocsánatkérően F'nor karjára tette a kezét.- Nem könnyű együtt élni Kilarával, néha rosszabb, mint a száműzetés.- Mintha nem tudnám! - F'nor is lefutotta saját köreit Kilarával, amikor anő még Benden fészekben volt; és annyi lovashoz hasonlóan F'nor ismegkönnyebbült, amikor a Déli fészek úrnője lett. Az egyetlen problémát aDéli fészekben való lábadozással kapcsolatban Kilara közelsége jelentette.Szerencsére F'nornak lelki békéje szempontjából épp jókor jött, hogy a nőmost Meron, Nabol ura iránt érdeklődött.- Látod, mennyi mindent kihozott T'bor a Déli fészekből, amióta ő asárkányvezér - folytatta Brekke.F'nor bólintott, mert tényleg mély benyomást tett rá a dolog.78

ANNE McCAFFREY- Befejezte a déli félteke felderítését? - Nem emlékezett rá, hogyérkezett-e volna ezzel kapcsolatos jelentés Benden fészekbe.- Nem hiszem. Nyugaton a sivatagok borzasztóak. Egy-két lovaskíváncsi volt rájuk, de visszafordultak a szél miatt. Keletre csak a tengervan. Lehet, hogy a sivatagokig elér és körülveszi őket. Ez a bolygó legalsócsücske, tudod.F'nor behajlította bekötözött karját.- Figyelj ide, bendeni másodtiszt - kezdte Brekke, helyesen értelmezve amozdulatot. - Nem vagy olyan állapotban, hogy visszamenj harcolni vagy,hogy felfedezőútra indulj. Annyi állóképességed sincs, mint egymadárfiókának, és egészen biztosan nem mehetsz túlnan. Az az áthatóhideg a lehető legrosszabb hatással van a félig begyógyult sebre. Mitgondolsz, miért mindvégig a túlnanon kívül repülve szállítottak ide?- Nahát, Brekke, nem gondoltam, hogy ennyire törődsz velem! -F'nornak hízelgett a lány szenvedélyes kirohanása.Brekke olyan hihetetlenül őszintén nézett rá, hogy a sárkánylovasmosolya elhalványult. Aztán a lány, mintha megbánta volna a túlságosan isbensőséges pillantást, kissé játékosan az ajtó felé lökte a férfit.- Indulj! Vidd a szegény, magányos sárkányodat és napozzatok a parton.Pihenjetek. Nem hallod, hogy Kanth szólít?Kicsusszant mellette az ajtón és már a tisztás felénél járt, mire F'norrájött, hogy ő valóban nem hallotta Kanth hívását.- Brekke?Tétovázva megfordult az erdő szélénél.- Hallod a többi sárkányt is?- Igen. - Sarkon fordult és már el is tűnt.- Az összes... - F'nor megdöbbent. - Miért nem mondtad? - vontafelelősségre Kanthot, amikor leért a fészek mögötti napsütötte tisztásra.Szigorúan sárkánya szemébe nézett.Nem kérdezted - felelte Kanth. Kedvelem Brekkét.- Elképesztő vagy! - felelte dühösen F'nor, és arrafelé fordult, amerreBrekke eltűnt az imént. - Brekke? - Aztán keményen Kanth szeme közébámult, kissé felháborodva a sárkány bárgyúságán. A sárkányok szokásszerint nem nevezték nevükön az embereket. Legtöbbször egy olyan szóval79

SÁRKÁNYHAJSZAillették az embert, ami jól kifejezte, ki is ő, de nagyon ritkán használták anevét. Az, hogy Kanth, aki nem is egy fészekbe tartozott Brekkével, ilyenbizalmasan beszélt róla, külön meglepetés volt F'nor számára. Ezt meg kellemlíteni F'larnak.Vizes akarok lenni - Kanth olyan sóvárogva mondta, hogy F'norhangosan felnevetett.- Te úszol, én nézlek.Kanth gyengéden megbökte F'nor egészséges vállát.Már majdnem meggyógyultál. Jól vagy. Hamarosan visszamehetünk asaját fészkünkbe.- Csak azt ne mondd, hogy te is tudtál a megváltozott szálhullásról!Hát persze, hogy tudtam - felelte Kanth.- Te, te szörnyképű, vhernyakú...Előfordul, hogy egy sárkány tudja, mi a legjobb a lovasának. És fel kellépülnöd ahhoz, hogy harcolhass a szál ellen. Úszni akarok! F'nor tudta,hogy tovább nem vitatkozhat Kanthtal. Felismerte, hogy manipulálták.Ezen kívül nem is akart elégtételt venni Kanthon, tehát félretette a vitát.Majd, ha felépül, ha teljesen meggyógyul a karja, akkor...Bár csak egyenesen a partig kellett elrepülniük, ez is idegesítően hosszúút volt olyasvalaki számára, aki az egyik pillanatról a másikra történőhelyváltoztatáshoz szokott. F'nor elég nagy távolságot tett meg nyugat feléa part mentén, míg nem talált egy sárkányfürdetésre tökéletesen alkalmas,félreeső, mély öblöt.Dél felől hatalmas homokdűne védte a partot, talán a téli viharokhalmozták fel. Messze-messze épp hogy kivehette a horizonton a Délifészeknek otthont adó bíborszínű hegyfokot.Kanth valamivel a dagályszint felett landolt az öbölben a ragyogó, finomhomokon, majd néhány szárnycsapással a kék vízbe vetette magát. F'nornézte: szórakoztatta, ahogy Kanth ficánkolt, mint valami furcsa hal,kirobbant a tengerből, a felszín felett megpördült, és a mélybe merült.Amikor a sárkány már megfelelően vizesnek találta magát, kievickélt, ésszárnyaival olyan erősen csapkodott, hogy a szél kisebb záport sodort atiltakozó F'nor felé.80

ANNE McCAFFREYKanth ezután olyan alaposan beszórta magát homokkal, hogy F'norvissza akarta küldeni fürdeni, de Kant tiltakozott: a homok finomanmelegítette bőrét. F'nor megkönyörült rajta, és amikor a sárkány végülleheveredett, elhelyezkedett hatalmas farkának ívében. A napsütéshamarosan álmos lustaságba ringatta őket.F'nor. - Kanth gyengéd szólítása beszivárgott a lovas álmába. Nemoccanj!F'nor kellemes elégedettsége szertefoszlott, bár a sárkány hangja inkábbvidám volt, mintsem riadt.Óvatosan nyisd ki az egyik szemed - tanácsolta Kanth.F'nor bosszúsan engedelmeskedett. Kinyitotta egyik szemét. Alig álltameg, hogy ne moccanjon. Egy arany sárkány bámult vissza rá, olyan kicsi,hogy kényelmesen el tudott helyezkedni a lovas alkarján. Az aprócskaszemek, mint pislogó, zöld tüzű ékkövek, kíváncsian méregették.Egyszerre csak kibomlottak a pici szárnyak, nem nagyobbak F'nor széttártujjainál, áttetszően ragyogtak a napfényben.Ne menj el! - F'nor ösztönösen csak gondolataival szólalt meg. Álmodottvolna? Alig hitt a szemének.A szárnyak röpke időre elbizonytalanodtak. Az aprócska sárkányfélrehajtotta a fejét.Ne menj el, kicsike! - tette hozzá Kanth ugyanolyan gyengéden. Egyvérből valók vagyunk.A pici szörnyeteg kételkedést és határozatlanságot sugárzott, amit mindaz ember, mind a sárkány megértett. A szárnyai fent maradtak, de már nemfeszítette ki őket repülésre készen. A határozatlanságot kíváncsiság váltottafel, a kételkedés erősebb lett. A kis sárkány végiglépdelt F'nor karján,mereven a szemeibe bámult, amitől F'nor szemizmai megfeszültek, hogyne kancsalítson.Kételkedést és csodálkozást érzett F'nor a kis sárkány felől, aztánmegértette, mi lehet a gond.- Nem én vagyok a te véred. Hanem a szörny itt mellettünk - súgtahalkan F'nor. - Ő a te véred.A sárkány megint félrehajtotta kis fejét. Szemei csillogtak, meglepetés ésnövekvő kételkedés ragyogott bennük.81

SÁRKÁNYHAJSZAF'nor megjegyezte Kanthnak, hogy valószínűleg ilyen közelről túl kicsi akis sárkány látótere, hiszen mérete Kanth századrésze lehet.Akkor vidd messzebbre - javasolta Kanth. Kis húgom, menj az emberrel!A kis sárkány felröppent, szárnyai alig kivehető gyorsasággal verdestek,majd lebegett, amíg F'nor feltápászkodott. Több lépéssel eltávolodottKanth fekvő tömegétől, miközben a kis sárkány követte. Amikor F'normegfordult és a barna sárkányra mutatott, az apró teremtmény ismegpördült, egyetlen pillantást vetett rá és hirtelen eltűnt.- Gyere vissza! - kiáltotta F'nor. Talán mégiscsak álmodott.Kanth vidáman felmordult. Te mit szólnál, ha meglátnál egy akkoraembert, mint amekkora én lehetek neki?- Kanth, felfogtad, hogy ez egy tűzgyík volt?Persze.- Egy tűzgyíkot tartottam a karomon! Tudod, hányszor próbálták elkapniezeket a lényeket az emberek? - F'nor elhallgatott, ízlelgette az élményt.Minden valószínűség szerint ő volt az első ember, aki ilyen közel kerültegy tűzgyíkhoz. És a kecses kis szépség felfogta az érzéseket, megértetteaz egyszerű utasításokat, és aztán... túlnan repült.Igen, túlnan repült - nyugtázta Kanth, cseppet sem felzaklatva.- Te hatalmas homokbucka, nem érted, mit jelent ez? Azok a legendákigazak. Titeket egy olyan kis lényből nemesítettek ki, mint amilyen ő.Nem emlékszem - felelte Kanth, de valami a hangjában azt súgta F'nornak,hogy azért elbizonytalanodott.F'nor vigyorgott és szeretettel megsimogatta Kanth pofáját.- Hogyan emlékezhetnél, nagydarab? Amikor mi emberek is annyimindent elfelejtünk, pedig mi leírjuk, amit tudunk.Más módon is lehet emlékezni a fontos dolgokra - felelte Kanth.- Képzeld csak el, hogy lehettek képesek ezekből a kis tűzgyíkokbólhatalmas sárkányokat nemesíteni! - F'nor mély tiszteletet érzett, arragondolt, milyen sokáig tartott kitenyészteni egy gyorsabb lábú rohoncot is.Kanth nyugtalanul felmordult. Én hasznos vagyok. Ő nem.- Lefogadom, hogy kis segítséggel gyorsan fejlődne. - A kilátásoklenyűgözték F'nort. — Zavarna téged? Miért?82

ANNE McCAFFREYF'nor a hatalmas, ék alakú fejnek dőlt, karját az állkapocs alá nyújtotta,amennyire csak tudta. Rettenetesen büszke volt sárkányára, és nagyonszerette.- Ez buta kérdés volt részemről, igaz, Kanth?Igen.- Kíváncsi vagyok, mennyi időbe telne betanítani.Mire?- Semmi olyasmire, amit te jobban tudsz, természetesen. Várjunk csak!Ha például meg tudnám tanítani arra, hogy üzeneteket vigyen... aztmondod, túlnan repült? Az jutott eszembe, hátha meg lehetne tanítani arra,hogy egyedül túlnan szálljon és vissza. O, de vajon visszajön egyáltalán? -Ennél a pontnál F'nor lelkesedését hirtelen lehűtötte a nyers valóság.Jön - szólt nagyon halkan Kanth.- Hol?A fejed felett.F'nor nagyon lassan előrenyújtotta egyik karját, ujjait kinyújtva, tenyérrellefelé.Kicsi szépség, gyere ide, hadd csodáljunk. Nem fogunk bántani! - F'norannyi biztatást és rábeszélést sűrített a gondolatba, amennyit csak bírt.A szeme sarkában arany villanást látott. Aztán a kis sárkány máris ottlebegett F'nor szemmagasságában, épp olyan messzire, hogy ne érje el.F'nor figyelmen kívül hagyta, milyen jól szórakozik Kanth azon, ahogy akis fenevadnak tetszik a hízelgés.Éhes - mondta a nagy sárkány.F'nor nagyon lassan a zsebébe nyúlt és előhúzott egy húsos tekercset.Letört egy darabot, lassan lehajolt és a lába előtti kőre tette, majd hátráltegy keveset.- Ez a tiéd, kicsike.A tűzgyík tovább lebegett, majd lecsapott, kis karmaival megragadta ahúst, és megint eltűnt.F'nor várakozva lekuporodott.Egy szempillantás múlva a kis sárkány visszatért, elméjében mohó éhség,vágyakozás és könyörgés kavargott. F'nor letört még egy darabot, ésmegpróbálta elfojtani lelkesedését. Ha az éhség elég ahhoz, hogy83

SÁRKÁNYHAJSZAmagunkhoz láncoljuk őket... Türelmesen, kis darabkákkal etette, mindigeggyel közelebb téve magához a falatot, amíg végül az utolsó morzsát atűzgyík F'nor kezéből vette el. Amikor megint félrehajtotta a fejét, mégnem teljesen jóllakottan, bár egy felnőtt férfinak megfelelő adagot evett,F'nor merészen megvakargatta egyik ujjával a kis sárkány szeme felettiredőt.A pici, opálfényű szem belső szemhéjai lassan lecsukódtak, ahogy atűzgyík átadta magát a kényeztetésnek.Ő egy fióka. Megigézted. - mondta Kanth halkan.- Fióka?Kis húgom az én véremből való, tehát úgy gondolom, tojásból született -magyarázta Kanth.- Többen vannak?Persze. Lent a parton.Óvatosan, nehogy megzavarja a kis sárkányt, F'nor hátranézett a vállafelett. Annyira lefoglalta a kezében tartott lény, hogy eddig nem is hallottaa szánalomra méltó, panaszos vijjogást, ami alomnyi fénylő szárny és testfelől jött. Úgy tűnt, több százan vannak a parton, a dagályszint felett,körülbelül húsz sárkányhossznyira tőlük.Ne mozdulj! - figyelmeztette Kanth. Elveszítheted.- De ha ők fiókák... megigézhetőek... Kanth, riaszd a fészket! SzóljPridethnek! Szólj Virenthnek! Mondd, hogy jöjjenek ide! Mondd, hogyhozzanak ennivalót! Siessenek! Gyorsan, mielőtt túl késő lesz!Mereven a bíbor foltra bámult a látóhatáron, a fészekre, minthagondolatai áthidalhatnák a távolságot. De a parton tomboló őrjöngésmagához ragadta a figyelmét. Vad verecskék, Pern dögevői kezdtekösztönösen összegyűlni a tengerparton, szárnyaikkal V alakot formálva adéli égen. Előőrsük máris a magasba repült, arra várva, hogy lecsaphassona védtelen, gyenge fiókákra. F'nor minden idege sóvárgott, hogyközbeléphessen és megmenthesse őket, de Kanth megismételtefigyelmeztetését. F'nor a kis királynővel kialakult törékeny kapcsolatátkockáztatná azzal, ha megmozdulna. Vagy, jutott eszébe F'nornak, ha a kissárkány észrevenné nyugtalanságát. Lehunyta a szemét. Képtelen voltvégignézni.84

ANNE McCAFFREYEgyszerre éles fájdalom vibrált keresztül a testén, és a kis tűzgyíkén is. Akis sárkány a vállszíja hajlatába bújt, bordáin érezte, ahogy reszket. F'norakarata ellenére kinyitotta szemét. A verecskék még nem támadtak, báregyre alacsonyabban és alacsonyabban köröztek. A fiókák mohónegymásnak estek. F'nor összeborzadt, a kis királynő megrázta a szárnyait,és halk, fuvolázó hangon fejezte ki keservét.- Velem biztonságban vagy, sokkal nagyobb biztonságban. Itt semmisem árthat neked - ismételgette F'nor, és Kanth halkan, megnyugtatóanzümmögött.A lecsapó verecskék metsző visítása éles, rémült jajveszékelésséváltozott. F'nor felpillantott, és a parton folyó mészárlástól messzebb egyzöld sárkányt pillantott meg, mely tüzet okádva elüldözte a repülőragadozókat. A zöld néhány hossznyival a part felett lebegett, nyakát lefelényújtotta. Senki sem ült rajta.Ekkor F'nor három alakot vett észre, akik rohanva, csúszva, botladozvaközeledtek a magas homokdombon lefelé, egyenesen az ezerszárnyúkannibáltömeg irányába. Már úgy tűnt, hogy éppen beleütköznek aközepébe, de sikerült időben megállniuk valahogy.Brekke azt mondta, figyelmeztetett mindenkit, akit tudott - mondta Kanth.- Brekke? Miért neki szóltál? Elég dolga van.Ő a legjobb - felelte Kanth, F'nor megjegyzését elengedve a füle mellett.- Elkésnek? - F'nor aggodalmasan az égre és a homokbuckára pillantott,azt kívánva, bárcsak több ember érkezne.Brekke a harcoló fiókák felé gázolt, karjai kitárva. Példáját a másik kettőis követte. Kiket hozott magával? Miért nem hozott több lovast? Azokrögtön tudnák, hogyan közelítsenek a fiókákhoz.Még két sárkány jelent meg az égen, köröztek és szédítő sebességgellandoltak a parton, lovasaik rohantak segíteni. Az égen lebegő zöld tüzetfújt a kitartó verecskékre, segítségért kürtölt a társainak.Brekkénél van egy. És a lánynál is. A fiúnál is, de az sérült. Brekke aztmondja, sokan elpusztultak.F'nor csodálkozott, vajon miért fáj neki ennyire a kis lények pusztulása,amikor épp csak most szembesült a legenda igaz voltával? A tűzgyíkokbizonyára évszázadokon keresztül elhagyatott partokon keltek ki, ahol85

SÁRKÁNYHAJSZAfelfalták őket a verecskék, vagy saját fajtársaik, de senki sem látta és nemgyászolta őket.Az erősek túlélik - mondta Kanth nyugodtan.Hetet mentettek meg, közülük kettő súlyosan megsérült. A fiatal Mirrim,Brekke nevelt lánya három tűzgyíkot fogott, két zöldet és egy barnát,amelyiknek puha hasán súlyos sebek voltak. Brekkénél egy sértetlen bronzvolt, a másik két lovasnál pedig egy-egy kék, egyiküknek a szárnyakificamodott, és Brekke attól tartott, soha nem fog annyira meggyógyulni,hogy repülhessen.- Hét, több mint ötvenből - szomorkodott Brekke, miután saltromsegítségével megszabadultak az elpusztult testektől. Ezt azelővigyázatosságot Brekke javasolta, hogy távol tartsák a dögevőket, éshogy a többi tűzgyík ne kerülje el a partot, mint ami veszélyes a fajtájukra.- Kíváncsi lennék, mennyien élték volna túl, ha nem szólsz nekünk.- Az enyém már messze járt a többiektől, mire észrevett minket -jegyezte meg F'nor. - Talán az első kikelők között volt, vagy legfelül.Brekke merészen magával hozott egy egész bakcombot, bár így a fészektöbbi lakója keveset kap vacsorára. Addig etették a fiókákat, amíg azokelálmosodtak és hagyták magukat ellenállás nélkül a fészekbe vagy Brekkegyengélkedőjébe cipelni.- Te pedig egyenesen hazarepülsz! - mondta Brekke F'nornak olyanhangnemben, ahogy a nők az engedetlen fiókákkal beszélnek.- Igenis, asszonyom - felelte F'nor megjátszott alázatossággal, majdelmosolyodott, amiért Brekke olyan komolyan vette.A kis királynő vállkendőjébe fészkelte magát, olyan elégedetten, minthaegy saját külön bejáratú fészket talált volna.- Az a fészek, ahol a sárkányok vannak, mindegy, miből épült -mormolta maga elé F'nor, miközben Kanth kitartóan kelet felé repült vele.Mire F'nor Déli fészekbe érkezett, már nyilvánvaló volt, hogy elterjedteka hírek. Olyan izgatott légkör uralkodott, hogy F'nor aggódni kezdett,nehogy a túlnanba ijessze a kis lényeket.Semmiféle sárkány nem repül tele hassal - mondta Kanth, és napsütöttepihenőhelyére heveredett, mint aki elvesztette érdeklődését.86

ANNE McCAFFREY- Szerinted sem féltékeny, ugye? — kérdezte F'nor Brekkétől. A lányt agyengélkedőben találta, a kis kék kificamodott szárnyát tette sínbe éppen.- Virenth is érdeklődött, amíg a gyíkok el nem aludtak - mondta Brekke,zöld szeme megvillant, ahogy röviden a lovasra pillantott. — És tudod,milyen érzékeny mostanában Virenth. Könyörgöm, mire lehetne féltékenyegy sárkány? A nagyok ezeket játékoknak, babáknak látják. A legjobbesetben is gyerekeknek, akiket védelmezni és tanítani kell, mint bármelyikfiókát.F'nor Mirrimre, Brekke nevelt lányára pillantott. A két zöld gyíkocska alány vállán aludt. A sérült barna, fejétől a farkáig kötésben, az ölébennyugodott. Mirrim mereven, egyenesen ült, mintha egyetlen izmát semlenne szabad megmozdítania. És hitetlenkedve, boldogan mosolygott.- Mirrim nagyon fiatal ehhez - rázta F'nor fejét.- Épp ellenkezőleg, éppen annyi idős, amennyi a legtöbb fióka az elsőigézéskor. És bizonyos értelemben sokkal érettebb, mint fél tucat felnőttnőismerősöm, akiknek saját gyerekeik vannak.- Hohó. A nőstény rendíthetetlenül védi fajtáját...- Ez nem vicc, F'nor — felelte Brekke olyan élesen, hogy F'nortLesszára emlékeztette. - Mirrim helyesen fog cselekedni. Komolyan veszia felelősséget. - Brekke aggódó, gyengéd pillantást vetett lányára.- Akkor is fiatal...- Az életkor szerinted a szeretetre való képesség feltétele? Az érettségmindig együttérzéssel jár? Miért van az, hogy némely fészekbeli fiúcskaegyedül ácsorog a homokban, és mások, akikről azt hittük-, semmiesélyük, bronz fiókákkal sétálnak ki a keltetőből? Mirrim megigézetthármat, és mi többiek, bár próbálkoztunk, és a lábunk előtt pusztultak el agyíkok, csak egyet voltunk képesek magunkhoz vonzani.- És én miért nem tudok róla, mi folyik a saját fészkemben? - Kilarahangosan magyarázatot követelt. A gyengélkedő küszöbén állt, arcát dühöspír öntötte el, szeme elszántan villogott.- Miután befejeztem a sínbe rakást, el akartam mondani neked - Brekkenyugodt hangon felelt, de F'nor látta, hogy a lány vállai megmerevednek.87

SÁRKÁNYHAJSZAKilara odalépett a lányhoz, olyan nyíltan fenyegetően, hogy F'norközelebb lépett Brekkéhez, s átfutott az agyán, vajon Kllarának rossztermészetén kívül más fegyvere is van-e.- Az események gyorsan zajlottak, Kilara - mondta és udvariasanmosolygott. - Szerencsénk volt, hogy meg tudtunk menteni ennyitűzgyíkot. Kár, hogy nem hallottad, amikor Kanth továbbadta a híreket. Temagad is megigézhettél volna egyet.Kilara megtorpant, köpenye szegélye lába körül örvénylett. F'norrabámult, lerántotta ruhája ujját, de a férfi így is látta a fekete horzsolást akarján. Nem tudta megtámadni Brekkét, így megfordult és megláttaMirrimet. A lányhoz lépett, és úgy nézett le rá, hogy az könyörgő pillantástvetett Brekke felé. Ebben a pillanatban a szobában uralkodó feszültségfelriasztotta a tűzgyíkokat. A két zöld Kilarára pisszegett, de a sárkányúrnőfigyelmét a G'szel vállán ülő kis bronz kristályhangú fuvolázása ragadtameg.- A bronz lesz az enyém! Hát persze. A bronz jó lesz - kiáltotta. Szemecsillogásában és nevetésének kellemetlen élében volt valami visszataszító,amitől F'nor tarkóján felállt a szőr.- Egy bronz sárkány a vállamon igazán hatásos lesz - folytatta Kilara ésG'szel bronz tűzgyíkjáért nyúlt.G'szel figyelmeztetően felemelte kezét.- Azt mondtam, megigézték őket, Kilara - figyelmeztette F'nor,miközben gyorsan jelezte a lovasnak, hogy utasítsa vissza. G'szel csak egyzöld lovas volt, új ebben a fészekben, és nem sok esélye volt Kilarávalszemben, különösen nem ebben a hangulatban. - Csak a sajátfelelősségedre érintsd meg.-Megigézték, azt mondod? - Kilara habozott, megfordult és gúnyosanF'norra mosolygott. - Hiszen ezek csak tűzgyíkok.- És szerinted Pern melyik teremtményéből nemesítették a sárkányokat?- Nem hiszek annak a dajkamesének. Hogyan csinálhattak volna harcolósárkányt egy tűzgyíkból? - ismét a kis bronz felé nyúlt. Az kiterjesztette aszárnyait, és nyugtalanul verdesett velük.- Ha megharap, ne G'szelt hibáztasd! - F'nor udvariasan szólalt meg, deelég nagy erőfeszítésébe került féken tartania indulatait. Kár, hogy az88

ANNE McCAFFREYember nem üthet meg büntetlenül egy sárkányúrnőt. A sárkánya nemengedné. Pedig amire Kilarának igazán szüksége van, az egy kiadós verés.- Nem lehetsz benne biztos, hogy olyanok, mint a sárkányok - tiltakozottKilara, gyanakvó pillantásokat vetett a többiekre. - Még senki sem kapottel egyet sem és te is csak most találtad őket.- Semmi sem biztos velük kapcsolatban — felelte F'nor, és kezdte jólérezni magát. Szórakoztató volt látni, ahogy Kilarát elkeseríti egy gyík- -Mindemellett sok a hasonlóság. Az én kis királynőm például...- Te? Megigéztél egy királynőt? — Kilara arca vörösre váltott, ahogyF'nor lazán kihajtogatta vállkendője gyűrődését, hogy megmutassa abékésen alvó arany gyíkocskát.- Amikor megijedt, túlnan repült. Jelezte nekünk ijedtségét,kíváncsiságát, és minden bizonnyal megértette a megnyugtatásunkat is.Legalábbis visszajött. Kanth azt mondta, most kelt ki. Megetettem ésvelem maradt. Ezt a hetet csak azért tudtuk megmenteni, mertmegigéződtek. A többiek felfalták egymást. Hogy ezek meddig maradnakvelünk az étel és a társaságunk kedvéért, azt csupán találgatni lehet. De asárkányok egyetértenek a vérrokonsággal, és van, amiben sokkal többettudtak nálunk.- De hogyan igézted meg? - kérdezte Kilara, nagyon is átlátszó céllal. -Ezelőtt még senki sem fogott el egyet sem.Ha ettől Kilara elhagyja a fészket és a homokos tengerpartokra távozikBrekke közeléből, F'nor készségesen megadja neki a választ.- Úgy tudod megigézni őket, ha ott vagy, amikor kikelnek, akárcsak asárkányok esetében. Azután, feltételezem, azok, akik megmaradnak, vadonélnek. Hogy eddig miért nem fogott meg senki egyet sem, az világos: atűzgyíkok meghallják a közeledésüket és a túlnanba repülnek. - És,kedvesem, előbb legyen meleg az éjszaka a túlnanban, mint hogy te elkapjegyet.Kilara keményen Mirrimre meredt, majd olyan bosszúsan nézettG'szelre, hogy az ifjú lovas fészkelődni kezdett, a kis bronz pedig idegesensuhogtatta szárnyait.89

SÁRKÁNYHAJSZA- Nos, szeretném, ha mindenki megértené, hogy ez egy dolgozó fészek.Nincs időnk haszontalan háziállatkákra. Szigorúan fogok bánni azokkal,akik kibújnak a kötelességük alól vagy... - elhallgatott.- Semmiféle kibúvó vagy kószálás a parton, mielőtt te is fogszmagadnak egyet, hm, Kilara? - kérdezte F'nor még mindig udvariasanmosolyogva.-Jobb dolgom is akad annál - Kilara szinte köpte a szavakat, majdsuhogó szoknyával kivonult a teremből.- Talán figyelmeztetnünk kellene a gyíkokat - jegyezte meg tréfásanF'nor, hogy oldja a gyengélkedőben uralkodó feszültséget.- Olyasvalaki ellen, mint Kilara, nem lehet védekezni - mondta Brekke,és intett a lovasnak, hogy vegye át bekötözött kék gyíkocskáját. - Az embermegtanul együtt élni vele.G'szel furcsa gurgulázó hangot hallatott és felállt, majdnem megijesztvetűzgyíkját.- Hogyan beszélhetsz így, Brekke, amikor olyan kegyetlen és utálatosveled? - kiáltott fel Mirrim, majd nevelőanyja zord pillantására elhallgatott.- Ne ítélkezz afölött, aki iránt nincs benned együttérzés! - felelte Brekke.- És igen, én sem fogom elnézni, ha a kötelezettségeitek helyett a kisszépségekkel foglalkoztok. Nem is tudom, miért mentettük meg őket!- Ne ítélkezz afölött, aki iránt nincs benned együttérzés! - vágott visszaF'nor.- Nekik szükségük volt ránk - Mirrim olyan ellentmondást nem tűrőenszólalt meg, hogy maga is megijedt saját merészségétől, és rögtön asárkányával kezdett foglalatoskodni.- Igen, így van. - F'nor egyetértett, érezte, ahogy a kis királynőbizalommal telve hozzásimul a bordáihoz. Farkát teljes hosszában F'nordereka köré kanyarította. - És igaz sárkányemberekhez méltón feleltünk asegélykérésre.- Mirrim hármat igézett meg, és nem is fészekbeli - mondta Brekkeszáraz, kioktató hangnemben. — És ha nem-sárkánylovasok ismegigézhetik Őket, akkor minden erőfeszítést megért a megmentésük.- Hogyhogy?90

ANNE McCAFFREYBrekke összevont szemöldökkel nézett F'norra, mintha nem hinné, hogytényleg ilyen lassú felfogású.- Nézzük a tényeket, F'nor. Nem ismerek olyan közrendű embert, akinem foglalkozott a gondolattal, hogy elkap egy tűzgyíkot, csupán azért,mert kis sárkányokra hasonlítanak... Nem, ne szakíts félbe! Nagyon jóltudod, hogy az elmúlt nyolc fordulatot leszámítva a közemberek nemvehettek részt az igézéseken jelöltként. Emlékszem, amikor a bátyáiméjszakáról éjszakára szőtték a terveket, abban reménykedve, hogy sikerülfogniuk egy tűzgyíkot, egy saját kis sárkányt. Nem hiszem, hogy bárkinekis eszébe jutott volna, hogy igazság lehet a régi legendákban, hogy asárkányokat, a sárkányainkat gyíkokból nemesítették ki. Csak arról vanszó, hogy a tűzgyíkok nem voltak tiltott gyümölcs a közember számára, asárkányok pedig igen. Elérhetetlenek voltak. - Pillantása ellágyult, ahogymegsimogatta a karjaiban alvó kis bronzot. - Furcsa elgondolni, hogy többnemzedéknyi közember tudtán kívül a helyes úton járt. A sárkányokhozhasonlóan ezek a kis lények is képesek arra, hogy megértsék azérzéseinket. Nem lenne szabad több felelősséget magamra vállalnom, desenki kedvéért sem mondanék le a kis bronzomról, most, hogy engemválasztott - ajkai gyengéd mosolyra húzódtak. Aztán észrevette, hogy túlsok érzelmet árult el, és gyorsan folytatta: - Jó dolog lenne, ha az emberek,a közemberek is megízlelhetnének valamit a sárkányokból.Brekke, nem hiheted komolyan, hogy egy tűzgyík szerető társaságaolyanokat, mint például Nerat ura, Vincet, vagy Nabol ura, Meronmeglágyítana és a sárkányemberek pártjára állítana? - F'nor csak a lányiránt érzett tiszteletből nem nevetett fel hangosan. Brekke teli volt váratlanreakciókkal.Most olyan komoran nézett rá, hogy F'nor máris megbánta szavait.- Ha megbocsátasz, F'nor - szólalt meg G'szel. - Brekkének ebben igazavan. Én magam is alagban születtem. Te fészekben születtél. El sem tudodképzelni, hogyan éreztem régebben a sárkányemberek iránt. Őszintén, nemismertem magam, amíg meg nem igéztem Rothot. — Az emlék hatásárameglepett öröm ragyogott fel az ifjú arcán. Szünetet tartott, anélkül, hogyzavarba jött volna, újra megízlelte a pillanatot. - Megérne egypróbálkozást. Még ha a tűzgyíkok nem túl okosak is, sokat jelentene. Ők91

SÁRKÁNYHAJSZAnem tudnák, mennyivel többet nyújt egy sárkány. Nézd, F'nor, itt ez atökéletesen elbűvölő kis teremtmény, üldögél a vállamon, imád engem.Kész lett volna megharapni a sárkányúrnőt, csak hogy velem maradhasson.Hallottad, milyen dühös volt. Te nem tudod, milyen... milyen lenyűgözőérzés lenne ez egy közember számára.F'nor körülnézett, Brekkére, Mirrimre, akik ezúttal nem tértek ki apillantása elől, a többi lovasra.- Ti mind alagban születtetek? Nem is tudtam. Valahogy, miután azember sárkánylovas lesz, elfelejti, hogy valaha máshová tartozott.- Én céhben nevelkedtem - mondta Brekke -, de G'szel gondolataiugyanúgy érvényesek a céhben is, mint az alagokban.- Talán rá kellene venni T'bort, bocsásson ki egy rendeletet, hogy atűzgyíkok megfigyelése ezentúl a fészek kötelessége - javasolta F'nor, ésravaszul Brekkére vigyorgott.- -Megmutatjuk Kilarának - mormolta valaki nagyon halkan Mirrimirányából.92

ANNE McCAFFREYZsaxom szeretett sárkányon lovagolni, szerette, ha behívják Bendenfészekbe, de örömét jelentősen beárnyékolta gondviselőjének dühösrosszallása. Zsaxom még nem tudta, hogy Lital felügyelő sokkaljelentősebb gondok miatt ingerült, mint például az, hogy a fiú szeretettelcsavarogni Ruatha alag használaton kívüli veszélyes folyosóin. Zsaxomotez lehangolta. Ő nem akarta felmérgesíteni Litalt, de úgy tűnt, sosem képesa kedvére tenni, akárhogyan is próbálkozik. Olyan elképesztően sok dologvolt, amit Zsaxomnak, Ruatha alag urának tudnia kellett, meg kelletttennie, meg kellett értenie, hogy sokszor zúgott a feje és meg akart szökni,egyedül lenni és gondolkodni. És az egyetlen hely Ruathában, aholnyugodtan lehetett gondolkodni, ahol senki sem járt és senki sem zavarta, aRuatha alagot jelentő üreges szikla hátsó részében volt. Es bárelőfordulhatott volna, hogy eltéved, vagy csapdába esik egy sziklaomlásmiatt (emberemlékezet óta nem volt sziklaomlás Ruathában, és a mégkibetűzhető archívumok sem tettek róla említést), Zsaxom sosem kerültbajba vagy veszélybe. Tökéletesen ismerte az utat. És ki tudja? Lehet, hogyegy nap az ő felfedezései mentik meg Ruathát egy olyan hódítótól, mintpéldául Fax, az apja. Itt Zsaxom gondolatai ingoványos talajra értek. Egyapa, akit sosem látott, egy anya, aki belehalt abba, hogy megszülte őt - őktették Ruatha urává, bár az anyja Krom alagból származott, Apja, Faxpedig Magasoromból. A ruathai vérvonal utolsó leszármazottja Lesszavolt, aki most sárkányúrnőként uralkodott Benden fészekben. Ezek olyanellentmondások voltak, amiket Zsaxom nem értett, pedig muszáj lett volna.Most átöltözött, piszkos hétköznapi ruhája helyett legszebb tunikáját ésnadrágját vette fel, vherbőr zekével és térdig érő csizmával. Nem minthaezek megvédenék a túlnan metsző hidegétől. Zsaxom élvezettelmegborzongott a félelemtől. Olyan volt, mintha felfüggesztenék az emberta semmiben: a torkod elszorul, a gyomrod összeszűkül, és ostoba módon93

SÁRKÁNYHAJSZArettegni kezdesz attól, hogy sosem látod többé a napfényt vagy az éjszakasötétjét, attól függően, milyen napszak van az úticélod helyén. Szörnyenféltékeny volt Felesszánra, annak ellenére, hogy egyáltalán nem voltbiztos, hogy barátjából sárkánylovas lesz. De Felesszán Benden fészekbenlakott, volt anyja és apja, és sárkánylovasok vették körül, és...- Zsaxom úrfi! - Lital szólította a központi udvar felől, félbeszakítvaábrándozását, és a fiú rohant, hirtelen megijedt, hogy Lital nélküle megy el.Csak egy zöld, gondolta Zsaxom csalódottan. Az ember azt hinné,legalább egy barnát küldenek Litalért, Ruatha felügyelőjéért, aki valahamaga is sárkánylovas volt. Zsaxomot elöntötte a részvét. Lital sárkányaegy barna volt, és mindenki tudta, hogy ha a sárkány meghalt, a lovaslelkének egyik fele is odaveszett, ő pedig egyedül maradt az élők között.A zöld sárkány lovasa vigyorogva üdvözölte Zsaxomot, amikor a fiúfelkúszott a sárkány kinyújtott lábán.- Jó reggelt, Zseralt! - köszönt Zsaxom kissé meglepetten, hiszen kétfordulattal ezelőtt még együtt játszott a fiúval az alsó barlangokban. Mostmeg már kész sárkánylovas.- Zs'ralt, kérlek, Zsaxom úr - javította ki védencét Lital.- Semmi gond, Zsaxom - mondta Zs'ralt, és gyakorlottan Zsaxomcsípőjére erősítette a biztonsági övet.Zsaxom legszívesebben elsüllyedt volna; Lital kijavította Zser... Zs'raltelőtt, mert elfelejtette használni a megtisztelő rövidítést! Nem is élvezte aborzongató felszállást, sárkányháton, Ruatha tornyai fölé, sem a völgylátványát, ami hatalmas árokként terült el a sárkány zöld nyaka alatt. Ámahogy köröztek, Zsaxom a sárkány meglepően puha bőréhez simult, és úgytűnt, a kapcsolat melegsége enyhíti belső gyötrelmeit. Meglátta a gyomlálómunkások sorát a szántóföldön, és arra gondolt, biztosan felnéznek asárkányra. Vajon azok a verekedős alagbeli fiúk tudják-e, hogy ő, Zsaxom,Ruatha ura ül a sárkányon? Ismét önmaga volt.Egész biztosan sárkányembernek lenni volt a legcsodálatosabb dolog avilágon. Zsaxomot hirtelen elborította a Lital iránt érzett sajnálat, akirészesülhetett ebben a boldogságban és elvesztette, és most végig kellszenvednie, hogy valaki más sárkányán lovagol. Zsaxom az előtte lévőmerev hátra pillantott, mivel épp a két férfi között ült, és azt kívánta,94

ANNE McCAFFREYbárcsak megvigasztalhatná a gyámját. Lital mindig igazságos volt vele, ésha azt akarta, hogy Zsaxom tökéletes legyen, az csak azért volt, mertZsaxomnak tökéletesnek kell lennie, hogy Ruatha alag birtokos nagyuralehessen. Ami nem kis tisztség volt, még ha nem is sárkánylovasság.Zsaxom elmélkedését hirtelen félbeszakította, hogy a sárkány túlnanrepült.Lassan háromig számolsz, mondta magában kétségbeesetten Zsaxom,amikor hirtelen összes érzékét elveszítette, nem látott, nem hallott, nemérzett, még a puha sárkányirhát sem érezte kezei között. Megpróbáltszámolni, de nem tudott. Elméje mintha megfagyott volna, de éppen abbana pillanatban, amikor sikoltani akart volna, kibukkantak a Benden felettikéső délutáni napfénybe. A fészek mintha még sosem látszott volna ilyenhívogatónak: a magas sziklafalakat sárgára festették a nap ragyogó sugarai.A személyes fészkek fekete bejáratai néma szájakként sorakoztak a belsősziklafalon, mintha hangtalanul, csodálkozva üdvözölnék Őket.Miközben lassú körözéssel szálltak lefelé, Zsaxom megláttaMnementhet: a valaha kikelt legnagyobb bronz a királynő fészke előttipárkányon heverészett. Ő meg biztosan a keltetőben van, Zsaxom tudta,hiszen az új fészekalja ott keményedett a meleg homokban. Hamarosanújabb igézés következik. És az új tojások között van egy arany királynő is.Zsaxom hallotta, hogy a keresés során egy ruathai lányt is kiválasztottak.Még egy ruathai sárkányúrnő, ő lesz, ebben biztos volt. Alagja már többsárkányúrnőt felnevelt... Mardra persze messze nem volt olyan fontos, mintLessza vagy Moreta, de ő is ruathai volt. Mindig akadt néhány furcsaszeszélye az alaggal kapcsolatban. És mindig is idegesítette Litalt. Zsaxomezt abból tudta, hogy gyámja arcán ilyenkor rángatózni kezdett egy izom.Amikor Lessza érkezett látogatóba, akkor nem. Bár Lessza mostanábanfelhagyott látogatásaival.Az ifjú nagyúr most meglátta Lesszát, miközben tovább köröztek lefelé akirálynő fészke felé. Az úrnő és F'lar a párkányon álltak. A zöld sárkányhívására Mnementh mély morgása válaszolt. Tompa bömbölés verődöttvissza a fészek falairól. Ramoth, a királynő nyugtázta érkezésüket.Zsaxom sokkal jobban érezte magát, különösen, amikor észrevett egyapró alakot, aki a királynő fészkéhez vezető lépcső felé rohant. Felesszán.95

SÁRKÁNYHAJSZAA barátja. Hónapok óta nem látták egymást. Zsaxom nem akarta, hogy arepülés véget érjen, de már alig várta, hogy láthassa Felesszánt.Zsaxom magán érezte Lital kritikus pillantását, amikor köszöntötte asárkányvezért és a sárkányúrnőt, és ez idegesítette. Elég sűrűn gyakoroltaaz üdvözlő szavakat és a meghajlásokat. Mindennek a kisujjában kellenelennie, ehelyett hallotta, ahogy elhebegi a hagyományos köszöntést ésbolondnak érezte magát.- Eljöttél, eljöttél! Megmondtam Gandidannak, hogy jössz! - kiabáltaFelesszán, rohanvást, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Ugrándozásávalmajdnem leverte Zsaxomot a lábáról. Felesszán három fordulattal fiatalabbvolt, de a sárkánynéphez tartozott, és még ha Lessza és F'lar nevelőanyamellé adták is, azért jobban kellene tudnia viselkedni. Talán mégis igazavan Mardrának. Az új sárkányemberek nem tudnak viselkedni.Abban a pillanatban, mintha a fiatalabbik fiú észrevette volna barátjarosszallását, felegyenesedett és még mindig mosolyogva, tiszteletteljesmeghajlással üdvözölte Litalt.- Kellemes napot, Lital felügyelő úr! És köszönöm, hogy elhoztadZsaxom urat. Megbocsátotok?Mielőtt bármelyik felnőtt megszólalhatott volna, Felesszán kézen fogtaZsaxomot, és magával vonszolta a lépcsőn.- Aztán bajba ne keveredj, Zsaxom úrfi! - szólt utánuk Lital.- Ugyan miféle bajba keveredhetne itt? - nevetett Lessza.- Ma reggel az egész alagot át kellett fésülnöm utána, mire megtaláltamaz alag belső alagútjaiban, ahol egy sziklaomlás...Miért kell elmondania Lesszának? Zsaxom morgott magában, egypillanatra visszatért reggeli sértődöttsége.- Találtál valamit? - kérdezte Felesszán, amint hallótávolságon kívülkerültek. -Találtam-e valamit?- Igen, az alag belső alagútjaiban. - Felesszán szeme tágra nyílt, Litalhanghordozását utánozta.Zsaxom belerúgott egy kőbe, tetszett neki, ahogy a kó' hatalmas ívben éssebességgel lerepült.- Csak üres termeket, teli szeméttel és porral. Egy régi alagutat, ami csakegy régi földcsuszamlásig vezetett. Semmi különöset.96

ANNE McCAFFREY- Gyere, Zsax!Felesszán olyan ravasz hangon szólalt meg, hogy Zsaxom a szemébenézett.- Hová?- Megmutatom.A sárkányfiú az alsó barlangba vezette Zsaxomot, a boltozatos tetejűközponti terembe, ahol a sárkánylovasok étkeztek és társasági életet éltek.Meleg kenyér és sülő hús illata érződött. Készült a vacsora, az asztalokatmár megterítették, nők és fiatal lányok sürögtek- forogtak, beszélgettek.Ahogy Felesszán elhaladt egy előkészítő asztal mellett, felragadott egycsokor nyers gyökérzöldséget.- Ne merészeld elrontani az étvágyadat, te kis vher palánta! - kiabálta azegyik nő, fenyegetően megrázva merítőkanalát a hátráló fiúk felé. - És jónapot, Zsaxom úr! - tette hozzá.Az, ahogy a sárkánynép viselkedett vele és Felesszánnal, mindigösszezavarta Zsaxomot. Felesszán is ugyanolyan fontos személy volt, mintegy birtokos nagyúr, mégsem ügyelték folyamatosan árgus szemek, minthabármikor képes lenne összetörni vagy elolvadni.- Olyan jó neked - sóhajtotta Zsaxom, és elvette Felesszántól a zsákmányráeső részét.- Miért? — kérdezte meglepetten a fiú.- Mert te csak... te csak úgy vagy, ennyi az egész.Felesszán vállat vont, elégedetten rágcsálta tovább az édes gyökeret.Kivezette Zsaxomot a központi teremből, egy belsőbb terembe, amisemmivel sem volt kisebb, bár plafonja alacsonyabb volt az előzőnél.Széles, korláttal ellátott párkány futott körbe a falakon, körülbelül fél sárkányhossznyimagasságban, innen lehetett bemenni a körös-körül lévőalvókamrákba. A földszint egyéb házimunkáknak adott otthont. Perszemost senki sem ült a szövőszékeknél, hiszen készült a vacsora, és senkisem fürdött a barlang egyik felét elfoglaló hatalmas medencében, denéhány Felesszánnal egykorú fiú kört alkotva golyózott. Egyikük jólhallhatónak szánt megjegyzést tett, de szerencsére elnyomta a többiekengedelmes kacagása.97

SÁRKÁNYHAJSZA- Gyerünk, Zsaxom, mielőtt még ezek a kisfiúk a nyomunkba szegődnek- mondta Felesszán.- De hová megyünk?Felesszán határozottan elhallgattatta, gyorsan hátranézett a válla felett,hogy nem figyelik-e őket. Nagyon gyorsan haladt, Zsaxomnak meg kelletterőltetnie magát, hogy lépést tartson vele.- Figyelj, nem akarok itt is bajba keveredni - mondta, amikor észrevette,hogy egyenesen a barlangok mélyére tartanak. Zsaxom elgondolása szerintegy dolog volt kalandokat keresni az ember saját alagjában, de teljesen másvolt másvalaki magánterületére behatolni, különösen egy fészekben. Ezmár szinte szentségtörés volt, vagy legalábbis ilyesmit tanult régensárkánylovas gyámjától. És bár remekül át tudta vészelni Lital haragját,soha, soha nem akarta volna feldühíteni Lesszát, vagy - még gondolatban iscsak suttogva ejtette ki a nevet - F'lart!- Bajba? Nem kapnak el minket. Mindenki a vacsorával van elfoglalva.Ha nem jöttél volna, nekem is ott kellene segítenem - és a fiú önelégültenelvigyorodott. - Gyerünk már!Elágazáshoz értek, az egyik folyosó balra kanyarodott, a fészek belsejefelé, a másik jobbra. Ez utóbbi alig volt megvilágítva és Zsaxommegtorpant. Az ember nem pazarolja el a parazsékot használaton kívülialagutakra.- Mi a baj? - Felesszán homlokráncolva vonakodó vendégére nézett. -Csak nem félsz, vagy igen?- Félni? - Zsaxom gyorsan Felesszán mellé lépett. - Nem, nem afélelemről van szó.- Akkor gyere! És maradj csendben.- Miért? - Zsaxom máris lehalkította hangját.- Majd meglátod. Csak maradj csendben, jó? És fogd ezt.Egy félreeső falikamrából Felesszán félig fedett kosarat vett elő,egyetlen, halványan csillámló parazsékkal, és Zsaxom felé nyújtotta.Magának is elővett egyet. Bármennyi ellenvetése is lett volna Zsaxomnak,elhallgattatta a fiatalabb fiú szemében tükröződő kalandvágy. Kihúztamagát, megfordult és előreindult a homályos folyosón lefelé. Valamelyestmegnyugtatták a porban előttük látszó lábnyomok: mindegyik ugyanabba98

ANNE McCAFFREYaz irányba vezetett. De errefelé nem sűrűn járhattak felnőttek. Az összeslábnyom inkább kisméretű volt, és egyetlen csizmasarok sem voltközöttük. Hová vezethettek?Lezárt, bedeszkázott, használaton kívüli, és a halvány fényben ijesztőbejáratok mellett haladtak el. Miért nem lopott Felesszán néhány újparazsékot, amikor megtehette volna? Ezek nem fognak sokáig kitartani.Zsaxom komolyan tudni szerette volna, milyen messzire mennek.Egyáltalán nem volt kedve sötét termekben és veszélyes folyosókonkószálni anélkül, hogy a fény láthatóvá tenné a dolgokat és visszafogná aképzeletét. De nem kérdezhette meg. Vajon mi lehet ilyen mélyen a fészekbelsejében? Hatalmas, tökéletesen fekete téglalap emelkedett mellette, ésnagyot nyelt ijedtében, amikor Felesszán céltudatosan elhaladt mellette,parazsékának gyenge fénye egy újabb üres folyosóelágazást világított meg.- Siess! - szólt határozottan Felesszán. -Miért? - Zsaxom büszke voltszilárd, könnyed hanghordozására.- Mert ő ilyenkor megy a tóhoz fürdeni, és ez az egyetlen esélyed.- Esély mire? Ki az az ő?- Ramoth, te oktondi! - Felesszán olyan hirtelen torpant meg, hogyZsaxom hátulról beleütközött, a parazsék felszikrázott kosarában.- Ramoth?- Persze. Vagy talán félsz egy lopott pillantást vetni a tojásokra?- -A tojásokra? Komolyan? - A rettegés birokra kelt az olthatatlankíváncsisággal: tudta, hogy ezzel aztán egyszer s mindenkorra túltenne azalagbeli fiúkon.- Komolyan! Na gyere!A többi folyosó, ami mellett elhaladtak, már nem rejtett ismeretlenrémségeket Zsaxom számára, hiszen sötét útjuk végén nagyszerű ígéretvárta. Es úgy tűnt, Felesszán pontosan tudja, merre tart. Lépéseikkelfelkavarták a port, amitől még halványabban világítottak a parazsékok, dea folyosó végén pislákoló fényt láttak.- Ez az, ahová megyünk.- Láttál valaha igézést, Felesszán?- Persze. Egy csomóan megnéztük a múltkorit, és te, az aztán ijesztővolt! Elképesztő volt. Először imbolyogni kezdtek a tojások, előre-hátra,99

SÁRKÁNYHAJSZAígy, aztán hatalmas törésvonalak jelentek meg rajtuk. Cikcakkban, végig atojáshéjon - Felesszán izgatottan szemléltette a dolgot kosara segítségével.- Aztán, egyszerre csak - és hangja drámaian elhalkult - egyetlen hatalmas,sárkány méretű repedés, és a fej... kibukkan. Tudod, milyen színű volt azelső?- Azt nem lehet tudni a tojáshéj színéből?- Nem, kivéve a királynőt, mert az nagyobb és valahogy fénylik. Majdmeglátod.Zsaxom nagyot nyelt, de már semmi sem tarthatta volna vissza. Egyikalagbeli fiú sem, még a fiatal urak sem láttak még soha tojásokat, vagyigézést. Talán még lódíthatna is egy kicsit...- Hé, rá ne lépj a sarkamra! - figyelmeztette Felesszán.Az előttük pislákoló fény megnőtt, megnyugtató fényfoltot vetett aszemben lévő sima sziklafalra. Ahogy közelebb értek és parazsékaikgyarapították a kinti fényt, Zsaxom már ki tudta venni a folyosó végét ahasadékon keresztül. A kupacnyi szikla egy régi kőomlásról tanúskodott.Innen valóban jól meg tudták lesni a márványos tojásokat, amelyek ameleg homokban érlelődtek.Időnként egy-egy tojás alig láthatóan himbálódzott. Zsaxom elbűvöltennézte.- Hol a királynőtojás? - kérdezte halk, áhítatos hangon.- Nem kell suttogni. Látod? Üres a keltető. Ramoth elment a tóhoz.- Hol a királynőtojás? - ismételte meg Zsaxom, és utálta magát, amiértmegbicsaklott a hangja.- Azon a felén, innen nem látszik.Zsaxom jobbra-balra nyújtogatta a nyakát, megpróbálta megpillantani azaranytojást.- Tényleg látni akarod?- Persze. Talinát az én alagomból választották a keresés során, és ő lesza sárkányúrnő. A ruathai lányokból mindig sárkányúrnő lesz.Felesszán rábámult, majd vállat vont. Oldalra fordult és átbújt a sziklákközötti résen.- Gyere! - sürgette barátját rekedten suttogva.100

ANNE McCAFFREYZsaxom kételkedve méregette a hasadékot. Nehezebb és nagyobb is voltFelesszánnál. A rés mellé simult és nagy levegőt vett. Bal karja és lábakönnyedén átfért, de mellkasa a sziklához szorult. Felesszán segítőkészenmegragadta bal kezét és rántott egyet rajta. Zsaxom férfiasan elnyomottegy fájdalmas kiáltást, ahogy a szikla lehorzsolta mellkasát és térdét.- A Tojásra, sajnálom, Zsaxom!- Nem mondtam, hogy húzz! - Ahogy meglátta Felesszán bűnbánóarckifejezését, hozzátette. - Jól vagyok, azt hiszem.Felesszán felhajtotta a tunikáját, és megtörölgette az ifjú nagyúr meztelen,véres mellkasát. A szikla feltépte a ruhaanyagot. Zsaxom eltolta a kezét.Így is épp eléggé fájt. Aztán meglátta a hatalmas aranytojást, amelyegymagában hevert, kicsit távolabb a halomtól.- Milyen... milyen fényes - mormolta, és félelemmel vegyes tisztelettelnyelt egyet, egyre inkább szentségtörésnek érezte ittlétüket. Csak afészekben születetteknek van joguk látni a tojásokat.Felesszán józan pillantást vetett az aranytojásra.- És elég nagy is. Nagyobb, mint a legutóbbi királynőtojás Erődfészekben. Az ő állományuk észrevehetően hanyatlik - jegyezte megkritikus elfogulatlansággal.- Hallanád, mit mond Mardra. Azt mondja, a bendeni állomány szemmelláthatóan bajban van: a sárkányok túl nagyok ahhoz, hogy megfelelőenmanőverezzenek.- N'ton szerint Mardra házsártos fúriaként bánik T'ronnal.Zsaxomnak nem tetszett, hogy ilyen irányt vett a beszélgetés. Végső soronRuatha Erőd fészekhez tartozott, és bár ő személy szerint nem volt odaMardráért, azért nem szeretett ilyesmit hallani.- Hát, szerintem ez nem olyan nagy. Ügy néz ki, mint egy verecsketojás.Feleakkora, mint a legkisebb a többi közül - és megérintette az egyik tojássima héját, amelyik kicsit távolabb a többitől, a sziklafal tövében hevert.- Hé, ne nyúlj hozzá! - tiltakozott Felesszán, szemmel láthatólagrémülten.- Miért ne? Nem árthat neki, vagy igen? Kemény, mint a bőr - ésZsaxom gyengéden megkopogtatta az ujjaival, aztán tenyerévelvégigsimított a tojás görbületén. - Meleg.101

SÁRKÁNYHAJSZAFelesszán elhúzta a kezét a tojástól.- Nem érintheted meg a tojásokat! Sosem! Amíg el nem jön az időd. Éste nem is vagy fészekbeli.Zsaxom megvetően ránézett.- Te félsz. - És még egyszer megcirógatta a tojást, csak hogymegmutassa, ő a bátrabb.- Én nem félek. Csakhogy nem nyúlhatsz a tojásokhoz. - FelesszánZsaxom szentségtörő kezére ütött. - Csak akkor, ha jelölt vagy. És te nemvagy. És én sem, egyelőre.- Nem, én birtokos nagyúr vagyok. - Zsaxom büszkén kihúzta magát.Nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy még egyszer megsimogassa a kistojást, talán, mert jó birtokos nagyúrnak lenni, de azért kicsit féltékeny isvolt Felesszánra, és futólag azt kívánta, bárcsak ő is sárkánylovas lehetneegy napon. És az a tojás olyan magányosnak, kicsinek és kiközösítettnektűnt, távol a többitől.- Az, hogy birtokos nagyúr vagy, homokszemnyit sem fog számítani, haRamoth visszajön és itt talál bennünket - emlékeztette Felesszán, éshatározottan a hasadék felé lökte Zsaxomot.A keltető másik végéből felhangzó hirtelen morajra mindkettenmegrémültek. Egyetlen pillantás a hatalmas bejárat mellett a homokravetődő sötét árnyékra éppen elég volt. Felesszán fürgébb volt, ő ért elsőneka kijárathoz és kicsusszant a résen. Ezúttal Zsaxom egyáltalán nemtiltakozott, amikor Felesszán eszeveszetten keresztülrángatta a hasadékon.Meg sem álltak megnézni, hogy tényleg Ramoth tért-e vissza. Megragadtáka parazsékos kosarakat és rohantak.Amikor a résből szűrődő fényt már eltakarta a folyosó kanyarulata,Zsaxom megállt a futásban. Mellkasa fájt az erőfeszítéstől és a hasadékonvaló durva átjutástól.- Gyere! - sürgette Felesszán, aki néhány lépéssel előbb állt meg.- Nem tudok. A mellkasom...- Rosszul vagy? - Felesszán felemelte a parazsát; vérfoltok tarkítottákZsaxom sápadt bőrét. - Rosszul néz ki. Legjobb lesz, ha minél előbbelviszünk Manorához.- Hadd... fújjam... ki... magam...102

ANNE McCAFFREYKínkeserves sóhajai közben parazséka felsercent és teljesen kialudt.- Akkor lassabban megyünk - Felesszán hangja nem a futástól, hanem azijedtségtől reszketett.Zsaxom felállt, elhatározta, hogy nem mutatja, mennyire eluralkodott rajtaa pánik. Gyomra jéghidegen összeszorult, mellkasa fájdalmasan égett,homlokán veríték gyöngyözött. A sós cseppek a mellkasára potyogtak, ésgyámjának kedvenc káromkodása tört ki belőle.- Inkább siessünk - mondta, és kezében az immár haszontalanparazsékoskosárral, előreindult.Mintha megbeszélték volna, mindketten a folyosó külső ívén haladtak,ahol a jól látható lábnyomok némi bátorságot öntöttek beléjük.- Nem vagyunk olyan messze, ugye? - kérdezte Zsaxom, amikor amásodik parázs baljóslatúan pislákolni kezdett.- Ööö... nem. Remélem, nem.- Mi a baj?- Ööö... épp most vesztettük szem elől a lábnyomokat.Pár lépéssel később a parazsék is kialudt.- És most mit tegyünk, Zsaxom?- Hát, Ruathában - Zsaxom mély lélegzetet vett, nehogy elfulladjon ahangja -, ha szem elől veszítenek, keresőcsapatokat küldenek utánam.- Akkor, ha Lital indulni készül, biztosan észreveszik, hogy elvesztél.Sosem marad itt sokáig.- Hacsak nem hívják meg vacsorára. És meg fogják hívni, ha ténylegolyan közel a vacsoraidő, ahogy mondtad. - Zsaxom nem tudta elfojtani akeserűséget, amit rosszul szervezett felfedezőút miatt érzett. - Ötletedsincs, merre lehetünk?- Nincs - vallotta be Felesszán, egyszerre elbizonytalanodva. - Mindig alábnyomokat követtem, ahogy most is. Ott voltak a lábnyomok. Te isláttad.Zsaxom nem firtatta, hogy ez azt jelenti-e, hogy ő is felelős kínoshelyzetükért.- Azok a folyosók, amelyek mellett odafelé elmentünk, hová vezetnek?— kérdezte végül.103

SÁRKÁNYHAJSZA- Nem tudom. Rengeteg üres folyosó van a fészekben. Én még... én mégsosem mentem messzebb a hasadéknál.- És a többiek? Ők milyen messzire merészkedtek?- Gandidan mindig arról beszél, milyen messzire ment, de... de nememlékszem, mit mondott.- A Tojásra, ne sírj már!- Nem sírok. Csak éhes vagyok!- Éhes? Ez az! Érzed a vacsora illatát? Úgy rémlik, lejjebb a folyosónérezni lehetett.Minden irányba beleszagoltak a levegőbe. Dohos volt, de nem éreztéksült hús illatát. Néha, jutott eszébe Zsaxomnak, az ember megérzi a frisslevegőt és rátalál a kivezető útra. Kinyújtotta a karját, megérintette a falat,a sima, hideg kő valahogy megnyugtatta. A túlnanban az ember semmitsem érez, ez a folyosó pedig éppen olyan sötét volt. Mellkasa fájt ésegyenletesen lüktetett, ahogy dobolt benne a vér.Mély sóhajjal a sima falnak támaszkodott, lecsúszott a fal mentén és egyhuppanással leült a földre.- Zsaxom?- Jól vagyok. Csak elfáradtam.- Én is. - Felesszán megkönnyebbült sóhajjal mellé ült, vállaikösszeértek. Ez mindkettejüket megnyugtatta.- Kíváncsi vagyok, milyen lehetett - Zsaxom hosszan eltűnődött.- Kíváncsi vagy, milyen lehetett micsoda? - kérdezte meglepettenFelesszán.- Amikor az alagok és a fészkek még tele voltak. Amikor ezeket afolyosókat még kivilágították és használták.- Ezeket sosem használták.- Ostobaság. Senki sem vesztegeti az idejét arra, hogy sehová semvezető folyosókat ásson ki. És Lital azt mondta, Bendenben több mintötszáz fészek van és csak a felét használják...- Négyszáztizenkét harcképes sárkány van Bendenben.- Jó, de tíz fordulattal ezelőtt még kétszáz sem volt, szóval minek ennyifészek, ha sosem használták? És miért van több mérföldnyi terem és szobaRuathában, ha soha nem használták őket...?104

- Szóval?ANNE McCAFFREY- Úgy értem, hova tűntek az emberek? És egyáltalán, hogyan ástak ki félhegyeket?Világos volt, hogy Felesszán még sosem gondolkodott ezen.- És észrevetted valaha, hogy némelyik fal olyan sima, mintha...Zsaxom elhallgatott, kábán a derengő felismeréstől. Szinte ijedten fordultmeg, tenyerével végigsimította a mögötte lévő falat. Valóban sima volt.Nagyot nyelt és mellkasába belenyilallt a fájdalom.- Felesszán...?- Mi…mi a baj?- Ez a fal sima.- És?- Ez sima. Nem rücskös.- Mondd már, mit akarsz! - Felesszán szinte dühösen szólt rá.- Ez sima. Ez egy régi fal.- Tehát?- Benden régi részében vagyunk. - Zsaxom felállt, kezét a falon simítvanéhány lépést tett.- Hé! - Zsaxom hallotta, ahogy Felesszán feltápászkodott. - Ne hagyj itt!Zsaxom! Nem látlak.Zsaxom kinyújtotta a kezét, megragadta a ruhaszövetet és Felesszántmaga mellé rántotta.- Na figyelj! Ha ez egy régi folyosó, akkor előbb vagy utóbb véget ér.Vagy zsákutcába torkollik, vagy a főfolyosóba. Ez a két lehetőség.- De honnan tudod, hogy jó irányba megyünk?- Nem tudom, de még ez is jobb, mint egyre éhesebben ülni afenekemen.Egyik kezével a falat tapintva, másikkal megragadva Felesszán övét,Zsaxom továbbindult.Körülbelül húsz lépést tehettek meg, amikor Zsaxom ujjai egy résbeütköztek. Egy egyenletes résbe, ami függőlegesen a padlóig tartott.- Hé, szólhattál volna! - kiáltotta Felesszán, aki egyenesen beleütközött.- Találtam valamit.- Mit?105

SÁRKÁNYHAJSZA- Egy rést, felfelé és lefelé halad, egyenesen. - Zsaxom izgatottan kitártaa karját, és megpróbálta kitapintani a másik oldalát is annak, ami talán egyajtó lehetett.Vállmagasságban a második bevágás alatt egy négyzet alakú lemezttalált, és miközben tapogatta, megnyomta. A másik tenyere alatti faldübörgő morajjal hátracsúszott, és fény villant fel a túloldalán.A fiúk csak néhány pillantást vethettek a fényesen kivilágított túloldalra,aztán a nemesgáz, amivel a szoba teli volt, kiáramlott és elkábította őket.De a fény jelzőtűzként megmaradt a kutatócsapat számára.* * *- Az egész alagot átkutattam ma délelőtt, míg végül megtaláltam az alagbelső járataiban, ahol egy sziklaomlás elzárta az útját - mondta LitalLesszának, amikor a két fiú az alsó barlang felé szaladt.- Megfeledkeztél a saját gyerekkorodról - nevetett F'lar, és előzékenyenintett Litalnak, hogy kövesse a fészekbe. — Vagy fiókakorodban te nemindultál felfedezőutakra a sötét folyosókon?Lital összevonta a szemöldökét, felhorkant, de nem mosolyodott el.- Az egy dolog. Én nem voltam az alag örököse.- De, Lital, örökös vagy nem - Lessza karon fogta a férfit - Zsaxom csakegy fiú, mint bármelyik másik. Kérlek, ne vedd sértésnek! Remeklegényke, szépen megnőtt. Büszke lehetnél rá.- És úgy viselkedik, mint egy nagyúr - kockáztatta meg F'lar.- Megteszem, ami tőlem telik.- És ami tőled telik, az igazán nagyszerű - lelkesedett Lessza. - Olyanszépen megnőtt, amióta utoljára láttam!De Lital arcizma rángatózni kezdett, és Lessza magában bosszankodvaazon gondolkodott, vajon mit hozhatott fel Mardra panaszképpen a fiúellen. Az a nő abbahagyhatná a beleavatkozást... Lessza kíméletlenülemlékeztette magát, hogy őt is beavatkozással lehetne vádolni, most,amikor meghívta Zsaxomot látogatóba. Ha Mardra meghallja, hogy LitalBenden fészekben járt...- Örülök, hogy te így látod - felelte Lital, megerősítve Lessza gyanúját.106

ANNE McCAFFREYRobinton hárfásmester felállt, hogy köszöntse Litalt, Fandarel, akovácsmester arca pedig felöltötte azt a kissé vad kifejezést, ami nála amosolyt jelentette. Amíg F'lar hellyel kínálta őket, Lessza bort töltött.- Az új szállítmány már beérkezett, Robinton, de még nem ülepedett leeléggé ahhoz, hogy felszolgáljuk - vigyorgott a hárfásra. Régótatréfálkoztak azon, hogy Robinton csak a bor miatt jár Bendenbe, nem pediga társaság vagy elintéznivalói miatt. - Meg kell elégedned a tavalyitizeddel.- A bendeni bort mindig elfogadom - felelte nyájasan Robinton, éskihasználva a dicséretet, belekortyolt a poharába.- Örülök, hogy eljöttetek, uraim - kezdte F'lar, ő vezette a gyűlést. - Éssajnálom, hogy ilyen sürgősen elszólítottalak titeket folyó ügyeitek mellől,de én…- Mindig öröm Bendenbe jönni - mormolta Robinton, szeme csillogott,ahogy ismét hörpintett a borából.- Nekem is vannak híreim, úgyhogy örülök a lehetőségnek - dörmögteFandarel.- És én is - szólt Lital sötéten, arca idegesen rándult.- Nagyon komoly híreim vannak, és tudnom kell a véleményeteket. Voltegy idő előtti szálhullás... - kezdte F'lar.- Több szálhullás - javította ki Robinton, korábbi komolytalanságánaknyoma sem volt. - A dobosok híreket hoztak nekem Tillekből és Kromból.- Bárcsak nekem is ilyen megbízható hírnökeim lennének - F'larkeserűen csikorgatta a fogát. - Nem csodálkoztál, hogy miért hallgatnak afészkek, Robinton? - A hár- fást a barátai között tartotta számon.- A céhem Erőd fészek fennhatósága alá tartozik, kedves F'lar - felelte ahárfás furcsa mosollyal -, bár T'ron, a sárkányvezér nem tájékoztatja amesterhárfást örömteli események esetén sem, ahogy a hagyománymegkövetelné. Nem volt alkalmam vagy jogom ahhoz, hogy Bendenhezforduljak.F'lar mély levegőt vett; Robinton megerősítette a tényt, hogy T'ron semtudott az eseményekről.- T'kul úgy tartotta helyesnek, ha nem szól a többi fészeknek a váratlanszálhullásról Tillek alagban.107

SÁRKÁNYHAJSZA- Ez cseppet sem lep meg — morogta kiábrándultan a hárfás.- Csak ma tudtuk meg, hogy R'mart olyan súlyosan megsérült Kromalagban a szálhullás során, hogy nem tudott üzenetet küldeni.- Úgy érted, hogy az az ostoba sárkányúrnő, Bedella elfelejtette - vetetteközbe Lessza.F'lar bólintott és folytatta.- Benden akkor szembesült a történtekkel először, amikor Lemosználészakkeleten, délelőtt hullt a szál, pedig a naptár szerint este ésdélnyugaton kellett volna. Mindig előreküldök egy lovast, hogy legyenkivel üzenni, ha felmerül valami probléma az utolsó pillanatban, ezértodaértünk Lemoszba, mielőtt elérte volna a szál.Robinton elismerően füttyentett.- Úgy érted, rosszak a naptárak? - kiáltott fel Lital. Sötét arcából mindenvér kifutott a hírek hallatán. - Azt hittem, ez biztosan hamis pletyka.F'lar zordan megrázta a fejét, figyelte, hogyan reagál Lital a hírekre.- Nem pontosak többé, nem érvényesek a mostani hullámra - mondta. -Lessza emlékeztetett rá, és megosztom veletek is, hogy voltak olyaneltérések a Rőtcsillag pályájában, amelyek hosszú intervallumokat okoztak.Feltételezzük, hogy ugyanez a valami okozza a szálhuüás ritmusában beálltváltozásokat. Amint sikerül felmérnünk az új mintázatot, kijavítjuk anaptárakat vagy készítünk újakat.Lital értetlenkedve meredt rá.- De meddig fog ez tartani? Három szálhullás után már kell, hogylegyen valami elképzelésed. Többholdnyi friss veteményem van, éserdőim. Hogyan védem meg őket, ha nem tudom, mikor fog hullani a szál?- Erőfeszítésébe került, hogy visszafogja magát. - Ne is haragudj, de ez...ezek rettenetes hírek. Nem tudom, hogyan fogadja majd a többi birtokosnagyúr ezek után.- Mit értesz azon, hogy „ezek után"? - kérdezte ijedten F'lar.- Hát, ahogy a fészkek viselkednek. Az a szerencsétlenség az Eszvavölgyében, Nabolnál, meg Szangel nagyúr vetése.- Mesélj nekem az Eszva völgyéről meg Szangel nagyúrról.- Erről sem tudsz? - Robinton őszintén meglepettnek tűnt. - A fészkeknem beszélnek egymással? - F'larről Lesszára pillantott.108

ANNE McCAFFREY- A fészkek önállóak - felelte F'lar. - Nem avatkozunk közbe...- Úgy érted, a múltlakók a lehető legkevesebbet törődnek velünk,jelenkori radikálisokkal - fejezte be Lessza haragosan villogó szemekkel. -Ne ráncold a homlokod, F'lar! Tudod, hogy igazam van. Bár az biztos,hogy D'ram és T'ron ugyanígy elképedtek, amikor megtudták, hogy T'kuleltitkolta a korai szálhullást. Szóval, mi történt az Eszva völgyében megSzangel nagyúr délbaki birtokán?Robinton felelt a kérdésre, kifejezéstelen hangon.- Néhány héttel ezelőtt Nabolban T'kul megtagadta a segítségetMerontól, nem segített kiirtani a szálfuratokat az Eszva-völgy feletti erdőshegyoldalon. Azt mondta, ez a földi legénység feladata, és Meron embereilusták és semmirekellőek. Az egész völgyet fel kellett gyújtani, hogymegelőzzék a furatok elburjánzását. Lital küldött segítséget, ő tud róla. Énis elmentem meglátogatni pár családot. Elvesztették a földjüket és nagyondühösek a sárkánynépre. - Pár héttel később T'ron otthagyta a Délbakbirtokot, anélkül, hogy beszélt volna Szangel nagyúr földi parancsnokával.Fel kellett gyújtaniuk három kifejlett ültetvényt. Amikor Szangel kifogástemelt T'ronnál, a sárkányvezér azt felelte, a kötelékek jelentették neki,hogy urai a helyzetnek. - Másrészt, de ez is ide tartozik a nagyobb képhez,hallottam néhány lányról, akiket keresés címén elhurcoltak...- A lányok könyörögnek, hogy a fészekbe jöhessenek - szúrta közbecsípősen Lessza.- Talán Benden fészekbe igen - értett egyet Robinton. - De hárfásaimvonakodó nőkről meséltek, akiket elszakítanak gyerekeik és férjük mellől,hogy aztán valamelyik sárkányúrnő rabszolgájaként végezzék. Egyre nő agyűlölet, Lessza úrnő. Mindig létezett némi neheztelés, írigység, mert afészekbeli élet annyira más, a sárkánylovasok könnyedén szelik átkeresztül-kasul a kontinenst, amíg az egyszerű emberek küszködnek, alovasoknak különleges előjogaik vannak... - A hárfás széttárta a kezét. - Amúltlakók tényleg hisznek a különleges előjogaikban, és ezmegsokszorozza az elavult viselkedésükkel járó veszélyeket. Ami acéheket illeti, a Fandarelnél történt tőrrel kapcsolatos incidens csak egyjelentéktelen tétel volt a fosztogatások hosszú listáján. A céheknagylelkűen adóznak a portékáikból, de Zurg takács és Belesden109

SÁRKÁNYHAJSZAcserzővarga már keserűek és kiábrándultak a pótlólagos adószedésekhatalmas meny- nyisége miatt.- Ezért viselkedtek velem olyan hűvösen, amikor anyagot kértem aköpenyemhez? - kérdezte Lessza. - De maga Zurg segített kiválasztani.- Biztos vagyok benne, hogy a bendeniek nem élnek vissza azelőjogokkal - felelte Robinton. - Bendenből senki sem tesz ilyet. Végtére is- és teli szájjal vigyorgott, amitől T'ronra emlékeztetett -, Benden a feketebárány, Benden fészek elfelejtett minden szokást és hagyományt, és lazaerkölcsöket vett fel. Megengedi a hozzá tartozó alagoknak, hogymegőrizzék a méltóságukat, a tulajdonukat, az erdeiket. Benden arrabátorítja a céheket, hogy szaporodjanak, ami ki tudja, miféleszörnyszülötteket eredményez majd. De Benden fészket - Robintondühöngött, ismét önmaga volt - Pern-szerte tisztelik.- Sárkánylovasként ezt zokon kellene vennem - mondta óvatosan F'lar,annyira megzavarta a közjáték.- Benden sárkányvezéreként inkább át kellene venned az irányítást -vágott vissza Robinton zengő hangon. - Amikor Benden még egyedül volt,hét fordulattal ezelőtt, azt mondtad, hogy a céhmesterek és a birtokosnagyurak túl elmaradott nézeteket vallanak, ezért nem képesek kezelni avalódi problémákat. Ők legalább tanultak a hibáikból. A múltlakók nemcsak menthetetlenül elmaradottak, hanem rosszabb, reménytelenülrugalmatlanok. Nem fognak, nem képesek alkalmazkodni korunkhoz.Mindaz, amit megvalósítottunk az elmúlt négyszáz fordulat során, amikülönbözik a gondolkodásmódunkban, számukra rossz és elvetendő, a sajátútjukon akarnak járni, a saját szabályaikat visszaállítani. Pern fejlődött -fejlődik, és változik. Ők nem. És olyan tökéletesen elidegenítik maguktól acéhmestereket és a birtokosokat, hogy őszintén izgat, nem, inkábbmegijeszt, hogy mit fognak reagálni erre az új válságra.- Majd meggondolják magukat, ha váratlanul hullani kezd a szál -mondta Lessza.- Kik gondolják meg magukat? A sárkányvezérek? A birtokosok? Errene számíts, Lessza úrnő.- Egyet kell értenem Robintonnal - mondta fáradtan Lital. - A fészkekalig működnek együtt. Erőszakosak, csökönyösek, követelődzőek. Azt kell110

ANNE McCAFFREYmondjam, hogy én, Lital, volt sárkánylovas is nehezményezném, ha mégtöbbet követelnének tőlem, mint felügyelőtől. És most úgy tűnik, még afeladatukat sem képesek ellátni. Mit lehetne tenni például jelenhelyzetben? Vajon hajlandóak lennének egyáltalán bármit is tenni?- A fészkek együtt fognak működni, ezt megígérhetem - mondta F'larLitalnak. Úgy érezte, fel kell ráznia a férfit csüggedtségéből. - A múltlakókösszezavarodtak ma reggel. Ruatha Erődhöz tartozik, és T'ron őrlovasokatállít fel. Nektek embereket kell küldeni a hegyeken lévő jelzőtüzekhez,hogy meggyújtsák, ha szálat látnak közeledni a látóhatáron. Abban apillanatban, ahogy felgyullad egy jelzőtűz, azonnali beavatkozásraszámíthattok.- Összezavarodott múltlakókban és hegyi jelzőtüzekben kellenebíznom? - Lital tekintetében hitetlenkedés tükröződött.- A tűz nem hatékony - mondta Fandarel. - Kioltja az eső. Eltakarja aköd.- Szívesen átengedem a dobosaimat, ha gondolod, hogy segíthetnek -szúrta közbe Robinton.- F'lar - szólt Lital nyomatékosan. - Tudom, hogy Benden fészekhírvivőket küld előre az alagokba a szálhullás előtt. A többi sárkányvezérvajon most sem lenne hajlandó lovasokat küldeni ki az alagokba? Csakamíg megismerjük azt a szálhullást és képesek leszünk megjósolni? Nemvagyok oda az erődi lovasokért, de biztonságban érezném magam, ha arendelkezésemre állna a lehetőség, hogy azonnali kapcsolatot teremtsek afészekkel.- Amint már mondottam - Fandarel olyan vészjósló hangon dörögte,hogy mindannyian kissé ijedten fordultak felé -, sajnálatosan hiányzott ahatékony kommunikáció lehetősége erről a bolygóról, ám úgy vélem,céhem hatékonyan lesz képes pótolni e hiányt. Erről hoztam ma hírt.- Micsoda? - Lital talpra ugrott.- Miért nem mondtad előbb, fajankó?! - szólt a hárfás.- Mennyi időbe telne felszerelni az összes birtokot és fészket? - F'larkérdése belefojtotta a szót a többiekbe.- Fandarel egyenesen a sárkányvezér szemébe nézett, mielőttmegválaszolta volna az inkább könyörgésnek hangzó kérdést.111

SÁRKÁNYHAJSZA- Több időbe, sajnos, mint amennyi időnk van jelen vészhelyzetben. Aműhelyeim tűzvetők gyártásával voltak elfoglalva. Nem volt idő a kisjátékaimra.- Mennyi?- Az eszköz, ami írott üzenetet képes küldeni és fogadni, könnyenösszeszerelhető, de közéjük drótot kell fektetni. Ez pedig időigényesfolyamat.- És munkaerőigényes is, abban biztos vagyok - tette hozzá Lital ésfáradtan visszaült.- Nem több, mint amennyi a jelzőtüzekhez kell mondta Fandarelhiggadtan. - Ha mindegyik birtokos nagyúr és fészek együttműködne ésegyütt dolgozna. Egyszer már volt ilyen - egy pillanatra elhallgatott, ésjelentőségteljesen F'larra nézett -, amikor Benden szólított minket.Lital arca felderült és hirtelen karon ragadta F'lart.- A birtokos nagyurak hallgatnának rád, F'lar, mert bíznak benned!- F'lar nem környékezheti meg a többi birtokost, mert azzalszembeszállna a sárkányvezérekkel - tiltakozott Lessza, de őt isfelvillanyozta a remény.- Amit a többi sárkányvezér nem tud... - sugallta ravaszul Robinton,lelkesen tervezgetve a stratégiát. - Gyerünk, gyerünk, F'lar! Nem olyanidők járnak, amikor ragaszkodni kell az elvekhez, legalábbis nem olyanelvekhez, amikről már kiderült, hogy tarthatatlanok. Lépj túl ahovatartozáson, ember! Már megtetted egyszer és győztünk. GondoljPernre, egész Pernről van szó, nem egy fészekről - és hosszú, kérgesujjával F'larra mutatott - vagy egy alagról - és Lital felé fordult - vagy egycéhről - és Fandarelre bökött. - Amikor hét fordulattal ezelőtt mi ötenösszefogtunk, nehéz helyzetből menekültünk meg.- Én pedig megteremtettem a lehetőséget a mostanihoz - nevetettkeserűen Lessza.Mielőtt még F'lar szóhoz jutott volna, Robinton megfenyegette Lesszátaz ujjával.- Csak az ostobák pazarolják az idejüket bűnbak keresésére vagy egybűn felvállalására, Lessza. Visszamentél és elhoztad a múltlakókat. Hogymegmentsd Pemt. Most más problémáink vannak. Te nem vagy ostoba.112

ANNE McCAFFREYNeked, F'larnak, és nekünk új megoldásokat kell kitalálnunk. Épp kapórajön az az esküvő Telgarban. Egész csapat birtokos és céhmester teszi majdtiszteletét Lemosz és Telgar előtt. Mi is mindannyian meg vagyunk hívva.Használjuk ki jól ezt a társasági eseményt, Lessza úrnőm, F'lar uram, ésfordítsuk az emberek gondolkodását Benden irányába. Legyen Bendenfészek a minta, és a többi birtok és céh követni fogja a Bendenhez tartozókpéldáját...Hirtelen hátradőlt, várakozóan mosolyogva.F'lar halkan megszólalt.- Úgy tűnik, általános az elégedetlenség. Többre van szükség szavaknálés példánál ahhoz, hogy megváltoztassuk az embereket.- A céhek támogatnak téged, sárkányvezér, az utolsó műhelyig - mondtaFandarel. - Te pártolod Bendareket. F'nor megvédte Territ, méghozzá egysárkányembertől, mert az igazságtalan volt. F'nor jól van, ugye? - A kovácskérdően Lessza felé fordult.- Egy héten belül visszatér.- Most szükségünk van rá - mondta Robinton. - Hasznos lenne, ha ottlenne Telgarban, a közemberek hősként tekintenek rá. Mit szólsz, F'lar?Megint te parancsolsz nekünk.Mindannyian felé fordultak, Lessza a férfi térdére csúsztatta a kezét,szeme lelkesen ragyogott. Ez volt az, amire vágyott, hogy a férfi elvállaljaa felelősséget. Tudta, hogy ezt kell tennie, véghezvinni a feladatot, amirőlmár lemondott olyanok javára, akikről azt hitte, jobban értenek hozzá,hogyan védjék meg Pernt.- Fandarel, azok közül a távíróid közül fel tudsz állítani egyet Telgarbaaz esküvő idejére? - kérdezte F'lar.Robinton felujjongott, hangja visszhangzott a teremben, amire Ramothmorgása felelt a keltetőből. A kovács kivillantotta összes foltos fogát ésökölbe szorította hatalmas kezeit az asztalon, mintha minden ellenkezéstcsírájában akarna elfojtani. Lital arcán még egy görcsöset rándult az izom,aztán ellazult.- Bámulatos ötlet - kiáltotta Robinton. - A remény felbátorítja azembereket. Csak adj a nagyurak kezébe egy kapcsolattartásra alkalmas113

SÁRKÁNYHAJSZAeszközt, és a fészkek elszigetelődési törekvéseit részben meg isakadályoztad.- Meg tudod csinálni, Fandarel? - kérdezte F'lar a kovácstól.- Telgarba fektethetek drótot. Igen, meg lehet csinálni.- Hogyan működik ez a távolbaíró dolog? Nem értem.Fandarel fejével a hárfásmester felé intett.- Hála Robintonnak, van egy jelrendszerünk, aminek a segítségévelhosszú és bonyolult üzeneteket tudunk küldeni. Be kell tanítani egyembert, aki ért hozzá, tud üzenetet küldeni és fogadni. Ha rám tudsz szánniegy órát...- Annyi időt szánok rád, amennyit csak akarsz, Fandarel - biztosítottaF'lar.- Csináljuk holnap. Holnap itt semmi sem hullhat - sürgette őketizgatottan Lessza.- Jó. Megszervezem a bemutatót. Több embert is ráállítok adrótgyártásra.- Beszélek Szangel nagyúrral Délbakban és Groghe nagyúrral Erődben -mondta Lital. - Persze titokban, de ők is tudják, hogy Ruatha nincs jókapcsolatban a fészekkel. - Felállt. - Korábban sárkánylovas voltam, majdkézműves, most meg birtokos vagyok. De a szál nem tesz különbséget.Megperzsel mindent, amit talál.- Igen, erre mindenkit emlékeztetnünk kell - Robinton vészjóslóanelvigyorodott.- Persze, azt kell tennem, amire T'ron utasít, de most már reménykedema megváltásban - Lital meghajolt Lessza felé. - Tiszteletem, úrnőm.Összeszedem Zsaxom urat, és alázatosan kérnék egy visszautat...- Nem is ebédeltél, maradj itt vacsorára.Lital sajnálkozva megrázta a fejét.- Rengeteg teendő vár rám.- A sárkányok kímélete érdekében én is Litallal és Zsaxommal megyek.- Robinton szomorkásán megemelte poharát a sietségre, majd kiitta amaradék bort. - így marad két sárkányotok is, akik megosztozhatnakFandarel súlyán.114

ANNE McCAFFREYFandarel felállt, a békésen mosolygó óriás hatalmas termete melletteltörpült a hárfás, aki pedig maga sem volt kis növésű.- Én együtt érzek a sárkányokkal, akik mindig ki vannak téve atörékeny, kisméretű teremtmények irigységének.Egyikük sem indult el, mivel sem Zsaxomot, sem Felesszánt nem találták.Manora egyik társnője emlékezett rá, hogy látta őket zöldségeket csenni, ésazt gondolta, biztosan csatlakoznak a golyózó fiúkhoz. Amikor kikérdeztékőket, az egyik gyerek, Gandidan bevallotta, hogy látta, amint a fiúk a hátsófolyosók felé tartanak.- Gandidan - szólt élesen Manora megint cukkoltad Felesszánt aleselkedés miatt? - A gyerek lehorgasztotta a fejét, és a többiek sem néztekfel. - Hmmm - és Manora az aggódó szülőkhöz fordult. - Megint hiányzottnéhány használt parazsék, F'lar, szóval azt hiszem, megnézték a tojásokat.- Micsoda? - kiáltotta Lessza, aki pont olyan ijedtnek tűnt, mint abűnbánat eleven szobraiként álldogáló fiúk.Mielőtt még lehordhatta volna őket, F'lar hangosan felnevetett.- Ez az, biztosan ott vannak.- Hol?A fiúk összehúzták magukat, megrémítette őket a Lessza hangjábólérződő hidegség, még akkor is, ha az a sárkányvezérnek szólt.- A keltető mögötti folyosóban. Nem, ne akadékoskodj, Lessza! Ezrésze a fészekben való felnövésnek, igaz, Lital? Én is ezt csináltam, amikorannyi idős voltam, mint Felesszán.- Te tudtál ezekről a kiruccanásokról, Manora?Lessza F'larről tudomást sem véve ellentmondást nem tűrően vontakérdőre a nőt.- Természetesen, úrnőm - felelte Manora cseppnyi ijedtség nélkül. - Ésfigyelemmel kísértem, hogy mindannyian visszatérnek-e. Mikor mentek el,Gandidan? Játszottak veletek egy darabig?- Nem csoda, hogy Ramoth ilyen zaklatott, azt hittem, csak a kotlásmiatt van. Hogyan engedhetted meg az efféle szórakozást?- Hagyd már, Lessza! - mondta F'lar megnyugtatóan- Ez csak kamaszkori kérkedés - és F'lar lehalkította a hangját, szemeitdrámaian tágra nyitotta -, hogy nem félünk a sötétségben, a poros115

SÁRKÁNYHAJSZAfolyosókon, a halvány, pislákoló fények között. Vajon elég lesz a parazsék,amíg elérünk a réshez meg vissza? Vagy örökre eltévedünk a fészeksötétjében?A hárfás vigyorgott, a fiúk zavartan, tágra nyílt szájjal bámultak. Litalazonban nem nevetett.- Mikor mentek el, Gandidan? - ismételte meg Manóra, felemelve a fiúállát. Amikor látta, hogy képtelen megszólalni, a többiek ijedt ábrázatárapillantott.- Jobb, ha utánanézünk. Nagyon könnyen eltéved az ember, ha nemmegfelelő parazsékot visz. És ők nem olyat vittek.Jelentkezőkben nem volt hiány, és F'lar csoportokra osztotta az embereit,hogy minden folyosószakaszt átkutassanak. Több száz fordulat ótaérintetlen folyosókon visszhangzottak a kiáltások. Nemsokára F'lar és Litalcsapata észrevette a fényt. Amikor meglátták a földön fekvő alakokat, F'lara többiekért küldött.- Mi bajuk van? - kérdezte Lital, magához vonva védencét, ésaggodalmasan számolta a fiú érverését. - Vér? - felemelte foltos ujjait, zordarca megrándult.Nocsak, gondolta F'lar, Lital szíve is felengedett kicsit.Lessza tévedett, amikor azt gondolta, Lital túl fásult már ahhoz, hogyképes legyen törődni a fiúval. Zsaxom érzékeny fiú volt, és a gyerekek sokérzelmet igényeltek, de szeretni többféleképpen is lehet.F'lar intett, hogy hozzanak még több parazsékot. Felemelte a fiú porosingét, feltárva a függőleges horzsolásokat.- Úgy látom, a horzsolásokon kívül nincs baja. Biztosan nekiment afalnak a sötétben. Kinél van egy kis zsibbasztófű? Ne nézz így, Lital! Azérverése erős.- De nem alszik. És nem ébred fel. - Lital megrázta az ernyedt testet,először csak gyengéden, aztán határozottabban.- Felesszánon nincsen sebhely - a sárkányvezér karjaiba vette fiát.Manora és Lessza futva érkeztek, F'lar figyelmeztetése ellenérelépteikkel felkavarták a port. Manora megnyugtatta őket, hogy a fiúk jólvannak, és élénken utasított két férfit, hogy vigyék vissza őket a fészekbe.Aztán a folyosón összeverődött kíváncsi tömeg felé fordult.116

ANNE McCAFFREY- A vészhelyzetnek vége. Mindenki menjen vissza! Kész a vacsora,hölgyeim és uraim. Emeld a lábadat, Szilon! Ne kavarjunk fel még többport. - A sárkányvezérre és a kovácsra pillantott. A két férfi egy emberkéntlépett a titokzatos bejárathoz, Lessza és Lital a nyomukban.Manora határozott utasításainak hála a folyosó kiürült, csak ők ötenmaradtak.- Ez a fény nem parazsékból ered - jelentette ki a kovácsmester, miutánóvatosan benézett a fényes terembe -, és a sima falakból ítélve ez a régifészek egy része lehetett. - Szemöldökráncolva meredt F'larra. - Tudtátok,hogy léteznek ezek a szobák? - kérdezte szinte vádlóan.- Voltak pletykák, persze - F'lar beljebb lépett. - De én nem hiszem,hogy fiókakoromban ilyen messzire jutottam volna a használaton kívülifolyosókon. Hát te, Lital?A felügyelő idegesen felhorkant, de most, hogy már tudta, védencebiztonságban van, nem bírta megállni, hogy be ne kukucskáljon.- Talán meg kellene engedned neki, hogy Ruathában is csatangolhasson,ha ilyen kincseskamrákat talál - javasolta ravasz mosollyal Robinton. - Ésmit jelenthet ez? Lessza, faliszőnyegek szakértője, mit szólsz?Egy rajzra mutatott: összefüggő, sokszínű vonalakból és gömbökből állt,amelyek a padlótól a plafonig nyúló létraszerű oszlopokba rendeződtek.- Nem nevezném művészetnek, de szép a színe - mondta a nő ésalaposan, közelről megvizsgálta a falat. Egy helyütt ujjaival ismegérintette. - A festéket ráégették a falra. És nézzétek csak! Valakineknem tetszett, bár a javítgatástól sem lett sokkal szebb. Inkább firkánaklátszik, nem pedig mintának. És nem is ugyanolyan színű.Fandarel tüzetesen megvizsgálta a képet, orra alig egyujjnyira volt afaltól.- Különös, igen különös - aztán a többi szerkezet felé fordult, hatalmasmancsaival áhítatosan tapogatta a fémasztalokat, a felfüggesztett polcokat.Olyan elmélyült arcot vágott, hogy Lessza elfojtott egy kuncogást. -Egyszerűen elképesztő. Úgy látom, azt a pultot egyetlen fémlemezbőlsajtolták - motyogott magában. - Hát, ha megcsinálták, akkor meg lehetcsinálni. Majd gondolkodom rajta.117

SÁRKÁNYHAJSZAF'lart jobban érdekelte a firka-rajz. Volt benne valami fájdalmasanismerős.- Lessza, esküszöm, láttam már valahol hasonlót.- De még sosem jártunk itt. Senki sem.- Tudom már! Olyan, mint annak a fémtáblának a mintája, amit F'nortalált Erőd fészekben. Az, amelyiken a tűzgyíkokról volt szó. Nézd, itt ez aszó - ujjaival a sorokra mutatott, amelyeket ősibb szemek az „eureka"szónak olvastak volna - ugyanaz. Esküszöm. És ezt nyilvánvalóan későbbfestették a képre.- Már ha ezt képnek nevezzük - felelte kételkedve Lessza. — Bárszerintem igazad van. De miért karikázták be a hágcsónak ezt, meg ott azta végét ilyen elnagyoltan?- Telis-tele van rejtélyekkel ez a szoba - dörmögte Fandarel. Kinyitottaegy tárló ajtaját, megküzdött az erős mágneses zárral, aztán becsukta ésmegint kinyitotta többször egymás után, szórakozottan mosolyogva ilyenmértékű hatékonyság láttán. Csak azután vette észre a polc mélyén heverőkülönös tárgyat.Álmélkodva felsóhajtott, miközben levette az idomta- lan tárgyat.— Vigyázz, el ne szaladjon! - vigyorgott Robinton a kovács előadásán.Bár az eszköz olyan hosszú volt, mint egy felnőtt férfi karja, szinte eltűnta kovács hatalmas kezei között, ahogy a külsejét vizsgálgatta.- És illesztések nélkül csavarták fel a fémet. Hmmm. És befedték -F'larra pillantott - olyasféle anyaggal, mint a hatalmas üstöket. Védőréteg?Miből? - Megszemlélte, megvizsgálta a tetejét. - Ah, üveg. Tiszta üveg.Keresztül kell nézni rajta? - A könnyedén elfordítható, bevont üveggelbabrált, amelyet az eszköz aljára, kis perem alá illesztettek. A cső végét aszeméhez emelte. — Semmi különös, keresztüllátni rajta. -Felegyenesedett, szemöldökét mélyen összehúzta. Mormogó hangot adott,mintha csak gondolatainak gépezete átkapcsolt volna. - Van egy elégcsúnyán megrongálódott ábra, amit nem olyan régen Vanszor mutatott.Egy eszköz... - és ujjaival szünet nélkül a henger oldalán sorakozó kiskerekeken dobolt - ami felnagyítja a tárgyakat, akár valódi méretükszázszorosára. De rendkívül hosszú időbe telik lencséket, tükröketcsiszolni. Hmm. - Megint lehajolt, és rendkívül óvatosan, ujjaival a cső118

ANNE McCAFFREYoldalán lévő gombokkal ügyködött. Hirtelen a tükör felé pillantott, foltosujjaival megtörölgette, megnézte szabad szemmel, majd ismét az eszközönkeresztül. - Káprázatos! Látom az összes karcolást az üvegen. - Egyáltalánnem vette észre, hogy mindannyian őt bámulják, döbbenten viselkedésemiatt. Kihúzott egy durva hajszálat a fejéből, és a henger vége alá tette, atükörre, egy kis nyílás fölé. Még néhány óvatos beállítás, és boldoganfelüvöltött. - Nézzétek, nézzétek! Csak a hajam. De nézzétek, így mekkora.Mintha sziklák lennének a porszemek, nézzétek a pikkelyeket, a töröttvéget! - Lelkesen odahúzta Lesszát, a nő fejét a nézőke elé tartotta. - Hanem látod tisztán, mozgasd ezt a tárcsát, amíg nem tisztul.Lessza engedelmeskedett, aztán ijedt kiáltással hátraugrott. RobintonF'lart megelőzve közelebb lépett.— De hát ez lenyűgöző! - motyogta a hárfás a tárcsákat tekergetve, néhaegy-egy pillantással összehasonlította a valódi hajszállal.— Megengeded? - kérdezte F'lar olyan célzatosan, hogy Robintonbocsánatkérően elvigyorodott.Miután elfoglalta a helyét, F'lar is kénytelen volt ellenőrizni a szemlélttárgyat, hogy elhiggye, amit az eszközön keresztül látott. A hajszál durvakötéllé változott, porszemek csillogtak rajta, finom vonalak barázdálták.Felemelte a fejét, Fandarelhez fordult, és nagyon halkan szólalt meg,mintha nem merné hangosan kimondani, amiben reménykedik.- Ha van mód arra, hogy apró tárgyakat így felnagyítsunk, akkor távolitárgyakat is megszemlélhetünk közelebbről?Hallotta, ahogy Lessza lélegzete kihagy, hogy Robinton is visszatartjalevegőt, de F'lar a kovácstól várta a választ.- Úgy gondolom, kell, hogy legyen rá mód - Fandarel válaszáig minthaórák teltek volna el.- F'lar?Lenézett Lessza sápadt arcára, akinek szemében rettegés és tiszteletsötétlett, kezét ijedt tiltakozásul félig felemelte.- Nem mehetsz a Rőtcsillagra! - mondta alig hallhatóan.F'lar megragadta a nő hűvös, merev ujjait, és miközben megnyugtatóanmagához húzta, azt mondta a többieknek:119

SÁRKÁNYHAJSZA- Mindig egyetlen problémánk volt: meg akartunk szabadulni a száltól.Miért ne kereshetnénk fel a forrását? Egy sárkány bárhová képes eljutni, havan egy képe a célról!* * *Amikor Zsaxom felébredt, azonnal rájött, hogy nem az alagban van. Bárfélt, bátran kinyitotta a szemét, sötétségre számított. Ehelyett boltíveskőmennyezetet látott maga felett, amit teljes egészében megvilágított aközepére helyezett teli kosárnyi parazsék. Megkönnyebbülten felsóhajtott.- Jól vagy, kölyök? Nem fáj a mellkasod? - Manora hajolt fölé.- Megtaláltatok? Felesszán jól van?- Kutya baja, éppen vacsorázik. Szóval, fáj a mellkasod?- A mellkasom? - Kis híján megállt a szívverése, amikor eszébe jutott,hol szerezte azt a sérülést. De Manora őt nézte. Óvatosan válaszolt. - Nem,köszönöm kérdésedet.Gyomra korgó hangokat adott, amitől zavarba jött.- Szerintem neked sem ártana némi vacsora.- Akkor Lital nem haragszik rám? Vagy a sárkányvezér? - kockáztattameg a kérdést.Manora melegen rámosolygott lesimítva kócos haját.- Semmi ok az aggodalomra, Zsaxom úr! - felelte kedvesen. - Csak egy,esetleg két éles szó várható. Lital magánkívül volt az aggodalomtól.Zsaxom önkéntelenül is maga elé képzelte Litalt két példányban egymásmellett állva, egyformán rángatózó arccal.- Mindemellett nem javasolnék több engedély nélküli kiruccanást. -Kurtán felnevetett. - Ez mostantól a felnőttek különleges időtöltésénekszámít.Zsaxom alig bírt odafigyelni az aggodalomtól: vajon a nő tud-e a résről,tudja-e, hogy a fészekbeli fiúk ott szoktak leskelődni. Tudja-e, hogy ő is ottvolt? Egy pillanatra megszédült, amikor eszébe jutott, hátha Felesszánelárulta Őket, aztán rájött, hogy Manora azt mondta, csak egy kicsit fogjákmegdorgálni. Manorában mindig meg lehetett bízni. És ha ő tudja, és Litalnem dühös... De ha nem tudja, és Zsaxom rákérdez, akkor dühös lesz...120

ANNE McCAFFREY- Ti találtátok meg azokat a termeket. Én kiélvezném a dicsőséget ahelyedben.- Termeket?Manora rámosolygott és felé nyújtotta a kezét.- Azt hittem, éhes vagy.Manora keze hűvös és puha volt, amint lekísérte a hálótermek bejárata előttkörbefutó erkélyről. Biztosan későre jár, gondolta Zsaxom, ahogyelhaladtak a hálókamrák szorosan behúzott függönyei előtt. A központitüzet földdel szórták be. Néhány nő üldögélt az egyik munkaasztalnál,varrtak. Ahogy Manora és Zsaxom elhaladt mellettük, mosolyogvafelpillantottak.- Termeket mondtál? - kérdezte Zsaxom udvarias kitartással.- A szoba mögött, amit kinyitottatok, két másik terem van és egy felfelévezető lépcső maradványai.Zsaxom füttyentett.- És mi volt a termekben?Manora halkan nevetett.- Még sosem láttam a kovácsmestert ilyen izgatottnak. Találtak párfurcsa alakú eszközt és üvegholmikat. Nem nagyon értettem.- Egy múltbéli terem? - Zsaxomot félelemmel vegyes tisztelet töltötte elfelfedezésének jelentősége hallatán. És ő látott belőle a legkevesebbet.- Múltbéli? - Manora szemöldökráncolása olyan halvány volt, hogyZsaxom talán csak képzelte. Manora sosem ráncolta a szemöldökét. -Inkább őskorit mondanék.Ahogy beléptek a központi barlangba, Zsaxom észrevette, hogy ahatalmas étkezőben üldögélő sárkánylovasok és nők abbahagyták abeszélgetést. Hozzászokott az efféle tekintetekhez, így hát Zsaxom kihúztamagát és kimért léptekkel sétált tovább. Lassan elfordította a fejét ésünnepélyesen, mosolyogva bólintott az ismerős sárkányemberek és a nőkfelé. Elengedett a füle mellett egy rövid kacagást, amihez szintén szokvavolt, hiszen egy birtokos nagyúrnak rangjához illő méltósággal kellviselkednie, még akkor is, ha még nem töltötte be a tizenkettedik fordulatotés feljebbvalói is jelen vannak.121

SÁRKÁNYHAJSZATeljesen sötét volt, de a barlangcsarnok belső falán, a párkánymagasságában sárkányszemek csillogását látta. Hallotta a tompalégáramlatokat, ahogy a hatalmas szárnyak kinyújtóztak és összecsukódtak.Felnézett a Csillagkövekre, amik fekete gombokként látszottak avilágosabb színű égen, és meglátta az őrsárkány hatalmas körvonalait.Messziről, a csarnok alsó részéből idehallatszott a karámba zárt jószágoknyughatatlan toporzékolása. Középen, a tóban csillagok tükröződtek.Meggyorsította lépteit, Manorát is siettetve. A sötétben felesleges améltóság, és iszonyatosan éhes volt.A királynő párkányán heverő Mnementh üdvözlésképpen felmordult, ésZsaxom bátran felpillantott a közelebbi szemre, amelynek szemhéjalecsukódott, s ez ijesztően emlékeztetett az emberi kacsintásra.Vajon van a sárkányoknak humorérzékük? - tűnődött. Az őrvhernekegészen biztosan nincs, és hasonló fajhoz tartoznak.Azért elég távoli a rokonság.- Tessék? - Zsaxom ijedten Manorára pillantott.- Mi az, úrfi?- Mondtál valamit?- Nem.Zsaxom visszanézett a sárkány megtermett árnyára, de Mnementh márelfordította a fejét. Aztán megérezte a sült hús szagát és meggyorsítottalépteit.Ahogy körbementek a peremen, Zsaxom meglátta az alvó királynő aranytestét, és hirtelen ijedt bűntudat töltötte el. De a sárkány mélyen aludt,olyan ártatlanul mosolyogva álmában, mint Zsaxom nevelőanyjánakújszülött csecsemője. Elfordította a fejét, nehogy a pillantásávalfelébressze, és meglátta az asztal körül egybegyűlt felnőttek arcát. Ez máregy kicsit sok volt számára. F'lar, Lessza, Lital és Felesszán jelenlétéreszámított, de ott volt a kovács és a hárfásmester is.Csak többéves gyakorlatának köszönhetően volt képes udvariasanválaszolgatni a rangos emberek üdvözlésére. Fel sem fogta, amikor Lesszaés Manora a segítségére siettek.- Egy szót sem, amíg a gyerek nem evett valamit, Lital! - mondtahatározottan a sárkányúrnő, gyengéden lenyomva a fiút a Felesszán122

ANNE McCAFFREYmelletti üres székre. Két kanál között a fiú felnézett és többször isfintorgott, Zsaxom számára ismeretlen üzenetet közvetítve. - Zsaxomkihagyta az ebédet az alagban, ezért többórányival éhesebb nálunk. Jól van,Manora?- Nincs rosszabbul Felesszánnál.- Egy kicsit üvegesnek látszott a szeme, amikor átjöttetek a csarnokon. -Lessza előrehajolt, hogy szemügyre vegye Zsaxomot, aki udvariasanfelnézett rá, és zavartan evett tovább. - Hogy érzed magad?Zsaxom megpróbált lenyelni egy adag félig rágott zöldséget, hogykiürítse a száját. Fuldokolni kezdett, mire Felesszán egy pohár vizetnyújtott felé, Lessza pedig gyengéden megütögette a hátát a lapockáiközött.- Jól vagyok — végül sikerült kimondania. - Jól vagyok, köszönöm. -Várt néhány pillanatig, próbált nem a tányérjára nézni, és megkönnyebbült,amikor a sárkányvezér nevetve emlékeztette Lesszát, ő maga mondta azelőbb, hogy a fiúnak mindenekelőtt ennie kell.A kovácsmester foltos, bütykös ujjaival megütögette a kifakultpergament, ami azt a részt kivéve, ahol a fiúk ettek, szinte teljesenbeborította az asztalt. Fandarel másik kezével birtoklóan szorongatottvalamit az ölében, de Zsaxom nem látta, mi az.- Ha jól sejtem, ebben a részlegben több szinten is kell, hogy legyenektermek, az alatt és felett is, amit a fiúk megtaláltak.Zsaxom a térképre sandított, szeme Felesszánéval találkozott. Ő isizgatott volt, de folytatta az evést. Zsaxom hatalmas falatot lapátolt aszájába - nagyon ízletes volt közben azt kívánta, bárcsak ne fejjel lefelétartanák előtte a bőrt.- Esküszöm, nincsenek felső fészekbejáratok a csarnokban azon azoldalon - dünnyögte F'lar fejét csóválva.- A földszinten is ki lehetett jutni a kráterben - mondta Fandarel, ésmutatóujjával éppen eltakarta, amit meg akart mutatni. - Megtaláltuk, levolt zárva. Talán a sziklaomlás miatt.Zsaxom aggódva nézett Felesszánra, akit lefoglalt az evés. Vajon azelőbb Felesszán azt akarta kifejezni az arcjátékával, hogy nem mondta elnekik? Vagy, hogy elmondta? Bárcsak tudná.123

SÁRKÁNYHAJSZA- Azt az illesztést alig lehetett látni - mondta a hárfásmester. - Az anyag,amivel lezárták az ajtót, hatékonyabb volt, mint bármilyen habarcs, amitvalaha láttam: átlátszó, sima és erős.- Le sem lehetett verni - morogta Fandarel fejét csóválva.- De miért zárták le a csarnokba vezető kijáratot? - kérdezte Lessza.- Mert a fészeknek azt a részét nem használták - mondta F'lar. - Biztos,hogy senki sem használta azokat a folyosókat, a Tojás tudja, hány fordulatóta. A legtöbbjében még lábnyomok sem voltak a porban.Zsaxom a tányérját bámulta, várta, hogy mikor sújt le rá a felnőttekharagja. Nem bírta volna elviselni Lessza haragját. Rettegett Litalpillantásától, amikor megtudja, milyen szentségtörést követett el. Miértnem hallgatott eddig gyámja türelmes tanítására?- Elég sok érdekességet találtunk a poros, penészes, régi archívumokban,amiket eddig használhatatlannak hittünk - folytatta F'lar.Zsaxom félve felpillantott, és látta, ahogy a sárkányvezér összeborzoljaFelesszán haját, majd rávigyorgott, rá, Zsaxomra. Kis híján elszédült amegkönnyebbüléstől. Ezek szerint a felnőttek nem tudták, mit műveltekFelesszánnal a keltetőben.- Ezek a fiúk máris csodás kincsekhez vezettek minket, igaz, Fandarel?- Reméljük, hogy további hagyaték is hever az elfeledett termekben -mondta a kovács mély, dörmögő hangján. Önkéntelenül végigsimított akarjai közt heverő nagyítóeszköz sima fémfelületén.124

ANNE McCAFFREYA felhevült, piszkos, sós izzadtságtól ragacsos Kilarával mindenjelentéktelen bosszúságát elfeledtette a diadal érzése, amikor a fészekaljranézett, amit most ásott elő a homokból.- Legyenek boldogok azzal a héttel - morogta és északkeletre, a fészekirányába bámult. - Nekem itt van egy egész fészekalja. És még egyaranytojás is.Diadalmas, rekedt nevetésben tört ki. Várjunk csak, amíg Meron, Nabolura meglátja ezeket a kis gyönyörűségeket! Szemernyi kétsége sem voltafelől, hogy a birtokos nagyúr azért gyűlölte a sárkánynépet, mert irigyeltetőlük a fenevadakat. Gyakran kifogásolta, hogy az igézés miért a fészkenbelüli előjog. Nos, nézzük csak meg, hogy a nagyszerű Meron vajon képesemegigézni egy tűzgyíkot! Nem tudta eldönteni, melyiknek örülne jobban:ha igen, vagy ha nem. Mindkettő a hasznára válna. De ha Meronmegigézne egy tűzgyíkot, mondjuk egy bronzot, neki pedig lenne egykirálynő a karján, és ezek ketten párosodnának... Nem volna annyiralátványos, mint a nagy sárkányok esetében, de ha mindehhez hozzávesszükMeron veleszületett adottságait... Kilara várakozóan, érzékienelmosolyodott.- Ajánlom, hogy megérjétek az erőfeszítést- mondta a tojásoknak.A harmincnégy kemény héjú tojást több rétegben a magával hozotttűzköveszsákba pakolta. A csomagot vherbőrökbe tekerte, aztán meleggyapjúköntösbe csavarta. Elég régóta volt már sárkányúrnő ahhoz, hogytudja, a hirtelen lehűlő tojások nem kelnek ki. És ezek már igencsak közeljártak a kikeléshez.Annál jobb.Prideth türelmesen elviselte, hogy a lovasa tűzgyíktojásokkalfoglalatoskodik. Engedelmesen leszállt a nyugati part mentén fekvő többszáz öbölbe, és zokszó nélkül várakozott a forró napon, amíg Kilara125

SÁRKÁNYHAJSZAeltemetett tűzgyíktojások után kutatott az égetően forró homokban. DePrideth aggodalmasan felmordult, amikor Kilara nem Déli fészek, hanemNabol alag felé irányította.Naboli idő szerint éppen hajnalodott, amikor Kilara érkezésére az őrvhervisítva berohant karámjába. Az őr túl jól ismerte a déli sárkányúrnőt ahhoz,hogy az útjába álljon, ehelyett elküldött pár szerencsétlen fickót, hogyébresszék fel a nagyurat. Kilara vidáman semmibe vette Meron dühöshomlokráncolását, amikor a nagyúr megjelent a belső alagba vezetőlépcsőn.- Tűzgyíktojásokat hoztam neked, naboli Meron nagyúr! - kiáltotta, és aformátlan batyura mutatott, amit egy férfi cipelt utána. - Forró homokkaltöltött kádakat akarok, különben elveszítjük őket.- Forró homokkal töltött kádakat? - ismételte Meron ingerülten.Szóval valaki mással volt az ágyban? - gondolta Kilara, és felmerültbenne, hogy fogja a kincseit és távozik.- Igen, te bolond! Van egy egész fészekaljnyi tűzgyíktojásom, mindjártkikelnek. Ez életed legnagyobb esélye. Te ott - és Kilara Meron intézőjéremutatott, aki éppen akkor csoszogott be félig felöltözve. - Öntess forróvizet az összes súrolóhomokra, amennyi csak van, és hozzátok ide azonnal.Kilara magas rangúnak született az alagban, pontosan tudta, milyenhangon kell beszélni az alacsonyabb rendű népekkel, és annyira a nőimegfelelője volt robbanékony nagyurának, hogy a nő Meron jóváhagyásátmeg sem várva iszkolt teljesíteni a parancsot.- Tűzgyíktojások? Mi a fenéről zagyválsz itt, asszony? -Meg lehet igézniőket. Megérinted az elméjüket a kikeléskor, hülyére teleeteted őket, mint asárkányokat, és egy életen át a tieid. - Kilara óvatosan a tűzhely melegköveire fektette a tojásokat. - És éppen időben értem ide velük - mondtadiadalmasan. - Gyorsan szedd össze az embereidet! Annyit kellmegigéznünk, amennyit csak lehet.- Megpróbálom - mondta Meron fogcsikorgatva, némi kétkedéssel, ésmég több gúnyos rosszallással figyelve a nő előadását - megérteni,pontosan hogyan fog ez bárki javára válni.126

ANNE McCAFFREY- Használd az eszedet, ember! - Kilara figyelmen kívül hagyta, milyenmogorván reagált az úr az ő sürgetésére. - A tűzgyíkok a sárkányok ősei, ésugyanolyan képességekkel rendelkeznek.Meron egy pillanat alatt felfogta a dolog jelentőségét. Utasításokat kiabáltaz embereinek, közben segített Kilarának kicsomagolni a tojásokat atűzrakás előtt.- Tudnak túlnan szállni? Tudnak kommunikálni a tulajdonosukkal?- Igen. Igen.- Az egy aranytojás! - kiáltotta Meron, és a tojásért nyúlt, apró szemeimohóságtól csillogtak. Kilara ellökte a kezét, szeme villogott.- Az arany az enyém. A tiéd a bronz. Biztos vagyok benne, hogy ez amásik... nem az... ez itt, egy bronz.Meghozták a forró homokot és a tűzhely köveire halmozták. Meronemberei szálhulláshoz öltözve szállingóztak kifelé a belső alagból. Kilaraellentmondást nem tűrően utasította őket, hogy dobják el a felszerelésüket,és magyarázni kezdte nekik, hogyan kell megigézni egy tűzgyíkot.- Senki sem képes elkapni egy tűzgyíkot - morogta valaki a hátsósorban.- Én képes vagyok rá, de neked biztos nem fog sikerülni, akárki vagy —vágott vissza Kilara.Arra gondolt, mégiscsak van benne valami, amit a múltlakók mondanak,hogy az alagok túl fölényesek és erőszakosak lettek. Senki sem mert volnaígy beszélni az apja alagjában, amikor apja utasításokat osztott. Egyfészekben pedig senki sem merné félbeszakítani a sárkányúrnőt.- Gyorsan kell cselekednetek - mondta. - Eszeveszett tempóban kelnekki és mindent megesznek, amit találnak. Egymást is, ha nem állítjátok megŐket.- Hadd fogjam az enyémeket, amíg ki nem kelnek! - mondta Meronhalkan Kilarának. Azt a három tojást simogatta, amelyek márványos héjaérzése szerint bronzokat rejtett.- Nem elég meleg a kezed - felelte hangosan, és határozottan Kilara. -Vörös hús kell, rengeteg. Legjobb a frissen levágott.Megvetően elutasította az időközben behozott tálcát, mint nemmegfelelőt. Még két rakással hoztak, a frissen leölt állatok húsa még127

SÁRKÁNYHAJSZAgőzölgött. A véres, nyers hús bűze összekeveredett a zsúfolt, fűtöttteremben ácsorgó férfiak izzadságszagával és az általános feszültséggel.- Szomjas vagyok, Meron. Kenyeret, gyümölcsöt és hűtött bort szeretnék- mondta Kilara.Amikor meghozták az ételt, kecsesen falatozni kezdett, közben titokbanszórakozott Meron hanyag étkezési szokásain- Valaki kenyeret és savanyúbort hozott a férfiaknak, akik a teremben ácsorogva ettek. Lassan múlt azidő.- Nem azt mondtad, mindjárt kikelnek? — bosszankodott Meron.Ugyanolyan nyugtalan volt, mint az emberei, és hátsó gondolatai támadtakKilara nevetséges vállalkozásával kapcsolatban.Kilara kissé lenézően rámosolygott.- Így is van, biztosíthatlak róla. Nektek alaglakóknak tanulnotok kellnémi türelmet. Arra szükség van a sárkányokkal való bánásmód során.Tudjátok, a sárkányt vagy a tűzgyíkot nem verhetitek meg, ahogy azigavonókat. De megéri.- Biztos vagy benne? - Meron szemei leplezetlen dühtől villogtak.- Csak gondolj arra, milyen hatással lesz a sárkányemberekre, ha pár napmúlva egy tűzgyíkkal a válladon érkezel Telgarba.A Meron arcán felderengő mosolyból ítélve tetszett neki Kilara ötlete.Igen, Meron türelmes lesz, ha ezzel felülkerekedhet a sárkányembereken.- Engedelmeskedni fog nekem? - kérdezte Meron, mohón bámulva ahárom tojást.Kilara nem habozott megnyugtatni, igaz nem volt teljesen meggyőződveróla, hogy a tűzgyíkok hűségesek vagy okosak. Bár Meronnak nem kell,hogy okosak legyenek, csak engedelmesek. Szolgálatkészek. És ha atűzgyíkok nem felelnek meg az elvárásainak, Kilara még mindigmondhatja, hogy a férfiban volt a hiba.- Ilyen küldöncökkel nagy előnyre tehetnék szert - Merőn olyan halkanszólalt meg, hogy Kilara alig hallotta.- Több mint puszta előnyre, Meron nagyúr - dorombolta behízelgően. -Hatalomra.128

ANNE McCAFFREY- Igen, a biztos, megbízható távközlés azt jelentené, hogy hatalmam van.Megmondhatnám annak a verecskevérű T'kulnak Magasoromban, hogymenjen a...Az egyik tojás hossztengelye mentén megbillent és Meron talpra ugrott.Rekedten utasította az embereit, hogy jöjjenek közelebb, és átkozódott,amikor azok megálltak a nagyúrtól megszokott távolságra.- Mondd el nekik még egyszer, sárkányúrnő, mondd el még egyszer,hogyan kapják el a kis gyíkokat!Sosem zavarta Kilarát, hogy kilenc sárkányfészekben töltött fordulatután, amiből hét fordulat óta sárkányúrnő, még mindig nem tudnáelmondani, milyen ismérvek alapján választják ki a sárkányok ezt vagy azta jelöltet, miközben a másik, láthatóan ugyanolyan értékes jelöltet az egészfészekalja elutasítja. Vagy, hogy miért választanak a királynők mindigolyan lányt, aki nem a fészekben született. Például, amikor az a fiús Brekkemegigézte Virenthet, három másik lány is volt, akikről Kilara úgygondolta, hogy érdekesebbek lehetnek a kis királynő számára. De Virenthnyílegyenesen a kézműves céhből származó lányhoz szaladt. A háromelutasított jelölt Déli fészekben maradt - minden épelméjű lány így tettvolna -, és később egyikük, Varena, részt vett a második igézésen és elkelt.Az ember sosem tudhatta előre.Általánosságban a fészekbeli fiúknak nagyobb esélyük volt, merthúszéves korukig minden igézésen részt vettek. Senkit sem zavartak el afészekből, de az a néhány, akinek nem jutott sárkány, általában elment ésvalamelyik kézműves céhben helyezkedett el.Most persze, hogy Bendenben és Déli fészekben több a sárkánytojás,mint amennyi gyerek születik, muszáj volt Pern-szerte jelölteket keresni,hogy elegen legyenek a keltetőben. Érthető, hogy a közrendűek egyszerűennem tudták, hogy a sárkányok, általában a barnák vagy a bronzokválasztanak, nem pedig fordítva.Úgy tűnt, a sárkányok ízlését nem lehetett megmagyarázni. Egy csinosközrendűt is bármikor kiüthetett a nyeregből egy soványabb csúnyácska.Kilara körülnézett a teremben, az összegyűlt keménykötésű férfiakkülönféle aggódó arckifejezésein. Reméljük, hogy a tűzgyíkok nem olyanválogatósak, mint a sárkányok, mert nem sok jót tudna mutatni nekik129

SÁRKÁNYHAJSZAebben a szedett-vedett csapatban. Aztán Kilarának eszébe jutott, hogyBrekke kölyke hármat is megigézett. Ebben az esetben a terembentartózkodó bármelyik kétlábú jó esély- lyel indul. Előttük a nagy lehetőség,most bebizonyíthatják, hogy a sárkányfajta megigézéséhez nincs szükségkülönleges képességekre, hogy elég, ha az alaglakókat és kézműveseketösszehozzuk a sárkányokkal, és ugyanannyi esélyük van, mint a fészekbenszületetteknek.- Az ember nem elkapja őket - javította ki Kilara Meront gonoszmosollyal. Meg kellene értetnie ezekkel az alagbeliekkel, hogy sokkal többkell egy sárkány megigézéséhez a puszta fizikai jelenlétnél. - Magadhozcsábítod őket a szerető gondolatokkal. Egy sárkányt nem lehet birtokolni.- Ezek itt tűzgyíkok, nem sárkányok.- A mi szempontunkból mindegy - mondta élesen Kilara. - Most pedigfigyelj rám, különben sokukat elve szítjük. - Azon gondolkodott, minek isizzadt és gürcölt annyit, hogy hozhasson a férfinak egy ajándékot, amit azszemmel láthatólag nem képes elfogadni vagy értékelni. És mégis, ha aférfinak lenne egy bronza, neki pedig egy királynője, a párosodásukmegérné a sok erőfeszítést. - Zárjatok ki minden félelmet és mindenhaszonleső gondolatot - mondta a figyelmes tömegnek. - Az első elriasztjaa sárkányt, a másodikat nem érti. Amint az egyik közelít feléd, kezdd eletetni! Etesd folyamatosan! Vedd a kezedbe, ha lehetséges, és vonulj elvele egy félreeső sarokba, ott etesd tovább! Gondolj arra, mennyireszereted, mennyire szeretnéd, ha veled maradna, mennyire boldoggá tesz ajelenléte. Semmi másra ne gondolj, különben a tűzgyík túlnan száll. Csak akikelésük és az első nagyobb étkezésük közötti rövid időszakban lehet őketmegigézni. Vagy sikerül, vagy nem. Rajtatok múlik.- Hallottátok, mit mondott. Akkor csináljátok! Jól csináljátok! Akielrontja... - Meron hangja vészjóslóan elhalt.Kilara nevetett, megtörve a beállt baljós csendet. Meron sötét pillantásánkacagott, amíg a nagyúr dühe felülkerekedett óvatosságán, és durvánmegrázta a karját, a tojásokra mutatva, amelyek már vadul imbolyogtak,mintha a bennük lakó ki akarna törni.-Hagyd abba a vihogást, sárkánynő! Elijeszted a fiókákat.130

ANNE McCAFFREY- A nevetés jobb a fenyegetésnél, Meron nagyúr. Nem kényszeríthetedaz akaratodat a sárkányfajtára. És mondd csak, Meron nagyúr, magadra iskiszabod ugyanazt a kimondhatatlanul szörnyű büntetést, ha te vallaszkudarcot.Meron megragadta és fájdalmasan megszorította a karját, tekintetét azegyik tojásra szegezve, amelyen repedések jelentek meg. Hús utáncsettintett. Ujjai közül vér szivárgott a markában tartott nyers húsból, atojás mellett térdelt, feszülten előrehajolva a nagy igyekezettől, hogysikerüljön az igézés.Kilara nemtörődömséget tettetve, fáradtan felállt a székéből. Azasztalhoz sétált és kivett néhány húsdarabot, amiből szép kis halmot rakottfatányérjára. Intett a feszült harcosoknak, hogy kövessék a példáját, éshiggadtan visszasétált a tűzhelyhez.Nem tudta elfojtani saját izgatottságát, és hallotta, ahogy Pridethmagasan az alag felett gurgulázik. Amióta csak Kilara meglátta a kisszárnyas lényeket, amiket Brekke és F'nor megigéztek, maga is egy ilyenkecses teremtmény után sóvárgott. Sosem értette meg igazából, hogyzsarnoki természete öntudatlanul is küzdött a sárkánykirálynővel kialakultszimbiózis ellen. Kilara ösztönösen tudta, hogy nőként Pernen csaksárkányúrnőként, a királynő lovasaként érheti el ezt a példátlan hatalmat,tiszteletet és megkérdőjelezhetetlen szabadságot. Ügyesen figyelmen kívülhagyta, amit nem akart bevallani magának, ezért Kilara sosem jött rá, hogyPrideth volt az egyetlen élőlény, akinek hatalma volt felette, és akinek megakart felelni. A tűzgyíkban Kilara egy apró sárkányt látott, akit könnyedénszabályozhat, és Pridethtel ellentétben fizikailag is uralkodhat felette.Azzal, hogy elhozta a tűzgyíktojásokat egy birtokos nagyúrnak, ráadásul aleginkább megvetett nagyúrnak, naboli Meronnak, Kilara visszavágott azösszes szégyenért és képzelt mellőzésért, amit a sárkányemberektől és Pernegyéb lakosaitól elszenvedett. A legutóbbi sértést - hogy Brekke tepsiképűkölyke hármat igézett meg és Kilarát elutasították - most tökéletesenmegbosszulja.Nos, itt nem fogják elutasítani. Tudta a módját és egyébként isgyőztesnek született.131

SÁRKÁNYHAJSZAAz aranytojás hevesen imbolygott, és hosszanti irányban szélestörésvonal futott végig rajta. Egy kis, aranyszínű tojásfog jelent meg.- Etesd! Ne vesztegesd az időt! - suttogta rekedten Meron.- Ne akard megmondani nekem, hogyan keltsem ki a tojásokat!Foglalkozz a sajátoddal!Kibukkant a kis fej, a test is kifelé küszködött, mancsaival a nedvestojáshéjat kapargatva. Kilara üdvözlő érzelmekre koncentrált, örömre ésimádatra, figyelmen kívül hagyva a körülötte felhangzó buzdítást éskiáltásokat.Az aprócska királynő, nem nagyobb a tenyerénél, kitámolygott atojáshéjból és máris körbenézett ennivalót keresve. Kilara egy falat hústtett elé, és az állatka lecsapott rá. Letett egy másikat is az elsőtől néhányujjnyira, így fokozatosan maga felé csalogatva a tűzgyíkot. A tűzgyíkvadul vijjogva lecsapott, lépései mind határozottabbá váltak, gyorsanszáradó szárnyait kiterjesztette. Éhség, éhség, éhség, lüktették ateremtmény gondolatai, és Kilara, akit megnyugtatott, hogy képes venni azadást, felerősítette szeretetteljes üdvözlő gondolatait.Az ötödik csaléteknél már a tenyerében volt a tűzgyík- királynő.Óvatosan felállt, miközben továbbra is ételdarabokat dobott a tátogószájba, akárhányszor az kinyílt, és távolabb húzódott a tűzhely környékénuralkodó zűrzavartól.Mert valóban zűrzavar volt, a szorongó férfiak Kilara tanácsai ellenéreelkövették az összes lehetséges hibát. Meron három tojása majdnemegyszerre repedt meg. Két fióka azonnal egymásnak esett, miközbenMeron ügyetlenül próbálta utánozni Kilara viselkedését. Ezzel a kapzsisággalvalószínűleg mindhármat elveszíti, gondolta Kilara kaján élvezettel. Aztánlátta, hogy máshol is kibukkantak bronzok. Nos, nincs veszve minden, ha akirálynőjének párosodni támad kedve.Két férfinek sikerült a kezébe csalogatni a tűzgyíkot, és Kilara példájátkövetve elvonultak a tűzhely körül uralkodó zavarodott kannibalizmusközeléből.- Meddig etessük Őket, sárkányúrnő? - kérdezte egyikük, szemébenhitetlenkedő öröm és döbbenet ragyogott.132

ANNE McCAFFREY- Hadd egyenek, amíg öntudatlanná válnak. Elalszanak, és veletekmaradnak. Amint felébrednek, még egyszer etesd meg őket. És hapanaszkodnak, hogy viszket a bőrük, fürdesd meg és dörzsöld be őketolajjal. A repedezett bőr felreped a túlnanban és a rettentő hideg atűzgyíkot vagy a sárkányt is képes megölni. - Hányszor el kellett eztmondania, amikor sárkányúrnőként a fiókákat oktatta! Ez már Brekkefeladata, hála az első Tojásnak! -De mi lesz, ha túlnan szállnak? Hogytartjuk itt őket? - Nem tarthatsz meg egy sárkányt. Veled marad. Nem lehetmegláncolni a sárkányt, mint az őrvhert, tudjátok.Untatta a tanító szerepe, felfrissítette húskészletét. Aztán undorodvaszemlélve a tűzhelyen haldokló teremtmények tömegét, felment a belsőalagba vezető lépcsőn. Meron kamrájában fog várakozni, nagyon reméli,hogy nincs ott senki más, és majd meglátjuk, végül sikerül-e a férfinakmegigéznie egy tűzgyíkot.Prideth szólt hozzá, szomorú volt, hogy a fészekaljat egy hideg, idegentűzhely mellé hozta meghalni.- Ennél több veszett oda Déli fészekben, te buta - mondta a sárkánynakKilara. - És ezúttal van egy saját kis kedveskénk.Prideth tovább morgolódott a tetőn, de nem tűzgyíkokról volt szó, ezértKilara oda sem figyelt.133

SÁRKÁNYHAJSZAF'lar éppen indulni készült a kovácsműhelybe, hogy szemügyre vegyeFandarel távírókészülékét, amikor megkapta F'nor ötoldalas üzenetét.Lessza már készen volt és csak rá várt.- F'nor azt mondta, sürgős. Arról van szó, hogy... - kezdte G'nag.- El fogom olvasni, amint tudom - szakította félbe F'lar. A férfirengeteget bírt beszélni. - Köszönöm, és elnézésedet kérem.- De F'lar... - A férfi további mondandóját elnyelte Mnementh karmainakcsattogása, ahogy a bronz sárkány nekifutott és felemelkedett a párkányról.A sárkány lassú, óvatos emelkedésbe fogott, ami nem sokat javított F'larközérzetén. Lesszának igaza volt, amikor tréfásan óvta attól, hogy sokáigfennmaradjon és Robintonnal iszogasson. A hárfás úgy itta a bort, minthaszivacs lenne a gyomra helyén. Éjfél körül Fandarel felkerekedett, magávalvitte a kincsként őrzött szerkezetet. Lessza lefogadta, hogy a kovácsegyáltalán nem fog lefeküdni ma éjjel, és valószínűleg senki más sem aműhelyében. Megígértette F'larral, hogy nem marad fenn sokáig, majd őmaga is visszavonult.F'lar be akarta tartani a szavát, de Robinton olyan rengeteget tudott akülönböző alagokról, hogy melyik kisbirtokos tudott hatni a nagyurakra -ez életbevágó információ lesz, ha F'lar forradalmat akar kirobbantani.Az idősebbek iránti tisztelet a fészekbeli élet szerves része volt, és az is,hogy nagyra becsülték azokat, akik jól harcoltak a szál ellen. Hétfordulattal ezelőtt, amikor F'lar felismerte, hogy Pern egyetlen fészke,Benden mennyire kevés és rosszul felkészült a szál elleni küzdelemre,rengeteg értékkel ruházta fel a múltlakókat, amiket nehéz volt mostegyszerűen félresöpörni. Ő és a többi bendeni sárkánylovas a múltlakóktóltanulták meg a szál elleni küzdelem alapjait. Rengeteg fortélyt sajátítottakel tőlük, hogy miként térjenek ki a szál elől, hogyan mérjék fel akülönböző szálhullásokat, őrizzék meg a sárkány és a lovas erejét, és134

ANNE McCAFFREYhogyan fordítsák el a figyelmüket az ijesztő dolgokról, mint amilyen egyszálmarás vagy egy túl közeli foszfinfelhő. F'lar nem ismerte fel, hogyhogyan fejlődött Benden és Déli fészek a tanítás hatására, fejlődött ésfelülmúlta mestereit a nagyobb, erősebb, okosabb jelenkori sárkányoksegítségével. F'lar a társai iránt érzett hálának és hűségnek köszönhetőenképes volt figyelmen kívül hagyni, megmagyarázni a múltlakók hátrányait.De tovább nem tudta ezt megtenni, mivel a múltlakók bizonytalansága éselszigeteltsége megkövetelte, hogy újraértékelje tetteik következményeit.Kiábrándulása ellenére a F'lar lelkének egy része, amely hősre várt,példaképre, amihez mérhette volna a tetteit, szívesen egyesítette volna azösszes sárkányembert, félretéve a múltlakók makacs ellenállását aváltozásra és hajthatatlan ragaszkodásukat a divatjamúlt dolgokhoz.Ez a vágy versengett benne másik céljával - hiszen a messzi RőtcsillagPernhez képest most már csak egy másfajta ugrás a túlnanban. Ésvalakinek meg kell lépnie, ha valaha meg akarnak szabadulni a szálfenyegetésétől.A nap még nem ragyogta be teljesen a krátert, a hűvös szél eszébejuttatta az arcán lévő sebhelyeket, de jót tett hasogató fejének. AhogyMnementh nyakára hajolt, hogy megkapaszkodjon, F'nor üzenete abordáihoz nyomódott. Majd később elolvassa, miben mesterkedik Kilara.Lefele pillantott, egy pillanatra lehunyta szemhéját, mert a szédítősebesség bántotta szemét. Igen, N'ton már utasított pár embert és sárkányt,hogy távolítsák el a lepecsételt ajtót. Több fény és friss levegő mellettkönnyebb lesz felderíteni az elhagyatott folyosókat. Ramothot elkerülik,nehogy panaszkodjon, hogy az emberek túl közel jönnek fészekaljához.Tud róla - közölte lovasával Mnementh.- És?Kíváncsi.A Csillagkövek felett jártak, túl az őrszemen, aki tisztelgett nekik. F'larszemöldökráncolva az Ujjsziklára meredt. Vajon ha az ember aLátósziklára állítja a megfelelő látótávolságú lencsét, meglátja aRőtcsillagot. 7 Nem, mert az évnek ebben a szakaszában abból a szögbőlnem látható a Rőtcsillag. Nos...135

SÁRKÁNYHAJSZAF'lar lepillantott a tájra, a hatalmas sziklatölcsérre a hegytetőn, asárkányfarokként kanyargó útra, amely a sziklafal egy rejtélyes pontjánkezdődött és a fészek alatti síkságon elterülő tóig vezetett. A víztükörhatalmas sárkányszemként ragyogott. Kicsit aggódott, hogy elsiette amódosult szálhullással kapcsolatos intézkedéseket. Járőröket állított fel, éselküldte a tapintatos N'tont (megint csak sajnálta, hogy F'nor nincs itt),hogy elmagyarázza a Benden fennhatósága alá tartozó birtokosoknak az újintézkedések szükségszerűségét. Raid hűvös választ küldött, Sziferkötekedő hangnemben visszautasította, bár a vén bolond együtt fogműködni, miután aludt egyet az egyéb lehetőségekre.* * *Ramoth hirtelen leeresztette a szárnyait és eltűnt a szemük elől.Mnementh követte. Egy jéghideg pillanattal később már Telgar, csillogóteraszos tavai felett lebegtek, amelyek megdöbbentően kéklettek a reggelinapfényben. Ramoth lassan ereszkedett lefelé, mintha egyenesen a víz felétartana, fényes testén ragyogott a napsugár.Majdnem kétszer akkora, mint a többi királynő, gondolta F'lar, ésbámulat töltötte el a nagyszerű sárkány iránt.A jó sárkányhoz jó lovas is kell - jegyezte meg Mnementh.Ramoth szemérmesen emelkedve kanyarodott, majd felvette párjasebességét. Együtt repültek tovább, szárnyaik vége összeért, a tavakkal telivölgy mentén a kovácscéhház felé. Alattuk a terep a tenger felé lejtett, atavakból eredő folyó szántóföldeket és legelőket szelt át, majd a Nagy-Dunto folyóba torkollott, amely a tengerbe ömlött.Ahogy leszálltak a kovácsműhely előtt, Terri szaladt feléjük az egyikkisebb, pár csenevész felliszfából álló liget takarásában álló épületből.Sietősen integetett feléjük. A műhely korán munkába kezdett, munka zajaszűrődött ki az épületekből. Amint a lovasok leszálltak, a sárkányokközölték, hogy elmennek úszni, és felszálltak megint. Ahogy F'larcsatlakozott Lesszához, látta, hogy a nő vigyorog, szemei nevetnek.- Úszni, na persze! - jegyezte meg, és karját a férfi dereka köré fonta.136

ANNE McCAFFREY- Szóval szenvedni fogok kielégítetlenül? - De F'lar átkarolta a nő vállátés hosszú lépéseit az övéhez igazította, miközben Terri felé sétáltak.- Legyetek szívből üdvözölve! - mondta Terri, folyamatosan hajlongottés teli szájjal vigyorgott.- Fandarel máris megalkotta a távolbalátó üveget? - kérdezte F'lar.- Még nem - a céhvezető-helyettes vidám szemei derűsen csillogtak -,bár egész éjjel fent voltunk.Lessza együtt érzően felnevetett, de Terri gyorsan visszakozott.- Nem bánom, tényleg. Lenyűgöző, mi mindent lehet látni azzal anagyítónézőkével. Vanszor egyik pillanatban örült, a másikban megelkeseredett. Egész éjszaka fent volt, majdnem könnyekig feldühítette asaját hozzá nem értése.Már majdnem a kis műhely ajtajánál jártak, amikor Terri komoly arccalmegfordult.- Meg kell mondanom, mennyire szörnyen érzem magam F'nor miatt.Bárcsak rögtön odaadtam volna nekik a rohadt tőrt, de megrendelésrekészült, esküvői ajándékba Larad nagyúrtól Aszgenar nagyúrnak, és énegyszerűen...- Minden jogod megvolt, hogy megakadályozd az eltulajdonítását -felelte F'lar, és hogy nyomatékosítsa szavait, megmarkolta a kovács vállát.- Mégis, ha lemondtam volna róla... -Ha ránk zuhanna az ég, nemtörődnénk a szállal. - Lessza olyan csípősen szólalt meg, hogy Terrikénytelen volt elállni a bocsánatkéréstől.A terem, ablakai alapján ítélve, kétemeletesnek tűnt, de belül egyetlenóriási csarnok volt. Mindkét végén egy-egy tűzhely helyezkedett el,egyiknél kis kohóval. A fekete, sima, makulátlan kőfalakat táblázatok ésszámok borították. A csarnok közepét hosszú asztal foglalta el, szélesvégein mély homoktálcák voltak, többi részét kupacokba halmozottpergamenek, papírok, és különféle furcsa eszközök borították. A kovács azajtó mellett állt, terpeszállásban, kezeit széles övébe akasztva, kiugróádámcsutkával, összehúzott szemöldökkel meredt a falra. Harciashangulata a fekete kőre rajzolt vázlatnak szólt.- Biztos, hogy a látószögtől függ, Vanszor - morogta bosszúsan, minthaa vázlat ellenszegült volna az akaratának. - Vanszor?137

SÁRKÁNYHAJSZA- Vanszor akár túlnan is lehetne - mondta csendesen Terri, és a bőrökalól épphogy kilátszó alvó testre mutatott a szoba egyik sarkában lévőtúlméretezett heverőn.F'lar sosem értette, Fandarel hol alszik, hiszen a központi terem márrégóta munkaterületként szolgált. Egyetlen céhbeli alvófülke sem lenneelég tágas a kovácsmester számára. Most eszébe jutott, hogy látott márehhez hasonló heverőket a legtöbb központi épületben. Fandarel mindenbizonnyal bárhol és bármikor lefeküdt, ha már nem bírt tovább ébrenmaradni; őt az pörgette fel, amitől más ember kiégett volna.A kovács mogorván az alvó emberre pillantott, lemondóan felmordult, éscsak ekkor vette észre Lesszát és F'lart. Valódi örömmel mosolyogott asárkányúrnőre.- Korán jöttetek, azt reméltem, már be tudok számolni némi haladásról atávnézőt illetően - mutatott a vázlatra. Lessza és F'lar engedelmesenmegszemlélték a fekete falon ártatlanul fehérlő vonalak és ellipszisekhalmazát. - Sajnálatos, hogy a tökéletes szerkezetek megalkotása nemfüggetlen a törékeny emberi testtől és elmétől. Bocsánatot kérek...- Miért? Épphogy csak reggel van - felelte F'lar tréfásan. - Estig mégkapsz időt, addig nem foglak eredménytelenséggel vádolni.Terri megpróbálta elfojtani a nevetését, amitől az inkább kisséhisztérikus kuncogásnak hatott.Mindannyian kissé megijedtek, amikor a kovács dörgő, gurgulázóhahotába kezdett. Majdnem leverte a lábáról F'lart, ahogy kedélyesen avállára csapott.- Kapok időt... estig... nem fogsz... eredménytelenséggel- .. - a kovácsalig kapott levegőt a harsogó nevetés közben.- Ez az ember megőrült. Túl nagy nyomás alatt van - mondta atöbbieknek F'lar.- Ostobaság - felelte Lessza, és némi együttérzéssel figyelte a rázkódókovácsot. - Semmit sem aludt, és amilyen ostoba, szerintem nem is evett.Evett valamit, Terri?Terrinek szemmel láthatóan el kellett gondolkoznia.138

ANNE McCAFFREY- Akkor keltsd fel a szakácsaitokat! Még neki is - Lessza ahüvelykujjával megbökte a kovácsot - meg kell tömnie azt a melák testétlegalább hetente egyszer.Terri elértette a hízelgő célzást, ami a kovácsot sárkányhoz hasonlította,és ezúttal megállíthatatlan kacagásba kezdett.- Jó, majd én felébresztem őket. Ti férfiak, úgy tűnik, használhatatlanokvagytok - siránkozott Lessza és az ajtó felé indult.Terri leintette és ügyesen elfojtotta a nevetést. Megnyomott egy gombota falon lévő kis doboz alján. Hangosan ételt rendelt a kovács plusz négy főszámára.- Az micsoda? - kérdezte F'lar lenyűgözve. A kis eszköz nem tűntolyasvalaminek, ami képes Telgarba üzenetet vinni.Hangosbeszélő. Rendkívül hatékony - felelte Terri ferde mosollyalhacsak nem tudsz úgy ordítani, mint a kovácsmester. Minden műhelybenvan egy. Sok futkározástól kíméli meg az embert.- Egyszer majd továbbfejlesztem, hogy csak azon a területen szóljon,ahová beszélni akarunk - tette hozzá a kovács szemét törölgetve. - De hátaz ember bármikor alhat. A nevetés meggyógyítja a lelket.- Ez az a távíró, amit bemutatsz nekünk? - kérdezte a sárkányvezérőszinte kétkedéssel.- Nem, nem, dehogy - nyugtatta meg a kovács, szinte ingerültenelhessegetve a dicséretet, és egy bonyolult, drótokból és agyagedényekbőlálló szerkezethez lépett. - Ez az én távíróm!Lessza és F'lar nehezen talált a kibogozhatatlan kuszaságban bármit, amibüszkeségre adott volna okot.- A falidoboz hatékonyabbnak tűnik - mondta végül F'lar, és előrehajolt,hogy ujjával megtapogassa az egyik edényben lévő keveréket.A kovács félrelökte a kezét.- Az úgy megégetné a kezedet, mint a tiszta saltrom - magyarázta. -Ugyanazon az oldaton alapul. Figyelj! Ezekben a tartályokban fémtömbökvannak, egy cink és egy réz, kénsav vizes oldatában. Ettől a fém oldódnikezd, és kémiai reakció indul meg. Ez egyfajta energiát termel, amitreakcióenergiának neveztem el. A keletkezett energiát itt tudjukszabályozni - és ujjait lecsúsztatta egy fémkarig, ami egy nagy felületű,139

SÁRKÁNYHAJSZAmindkét végén görgőkhöz erősített sima, szürkés felület felett lebegett. Akovács elfordított egy fogantyút. Az edények halkan bugyborékolnikezdtek. Eztán megbillentette a fémkart, amitől a lassan gördülő felületenegy sorozat, különféle hosszúságú vörös jel jelent meg. - Látod, ez együzenet. A hárfás átdolgozta és kibővítette a dobosai által alkalmazottjelrendszert, így minden hang különböző sorrendű és hosszúságú vonalnakfelel meg. Egy kis gyakorlással ugyanolyan könnyen és gyorsan olvasható,mint az írott szöveg.- Nem értem, mi előnye van annak, hogy itt írunk egy üzenetet — ésF'lar a görgőkre mutatott -, amikor azt mondtad...A kovács szélesen vigyorgott.- Igen, de amikor én itt írok ezzel a tűvel, azzal egy időben a kromibányászmesternél vagy az ajgeni céhházban lévő másik tű ugyanazt írja.- Az gyorsabb, mint a sárkány röpte - suttogta lenyűgözve Lessza. —Mit jelentenek ezek a vonalak? Hova tűnnek? - Óvatlanul megérintette azanyagot az ujjával, majd gyorsan visszarántotta és szemügyre vette. Azujján nem volt seb, de a papíron vörös folt jelent meg.A kovács reszelősen felnevetett.- Az az anyag nem ártalmas. Csupán reagált a bőröd enyhe savasságára.F'lar nevetett.- Ékes bizonyítéka a természetednek, drágám!- Tedd oda a te ujjadat, nézzük, mi történik! — rendelkezett Lesszavillogó szemmel.- Ugyanaz történne - magyarázta a kovács. - A henger egy természetesanyagból készült, lakmusznak hívják, Ajgenben, Kerunban és Tillekbentalálható. Régóta használjuk, ha meg akarjuk mérni a föld vagy az oldatokvegyhatását. Mivel a kémiai reakció savas hatású, amikor a tű alakmuszhoz ér, az megváltoztatja a színét, így számunkra olvashatóvá válikaz üzenet.- Nem azt mondtad, hogy drótokat kell fektetni? Miért?A kovács megemelt egy dróttekercset, amit a szerkezethez rögzítettek. Adrót másik vége kivezetett az ablakon és egy kőoszlophoz csatlakozott.F'lar és Lessza most vették észre, hogy odakint kőoszlopok hosszú soravezet a távoli helyek, feltehetően a kromi bánymászmester irányába.140

ANNE McCAFFREY- Ez köti össze az itteni távírót azzal, amelyik Kromban van. Az pedigott Ajgenbe vezet. Küldhetek üzenetet Ajgenbe vagy Kromba, vagymindkettőbe, ha beállítom ezen a tárcsán.- Ezt kinek küldted? - mutatott Lessza a vonalakra.- Ezt senkinek, úrnő, mivel a reakcióenergiát nem sugároztuk ki. Atárcsa üzenetek fogadására volt beállítva, nem pedig küldésre. Nagyonhatékony, tudod.Ebben a pillanatban két, a kovácsok nehéz vherbőr öltözékét viselő nőlépett a terembe, gőzölgő étellel megrakott tálcákkal. Az egyik bizonyárakizárólag a kovácsnak készült, mivel a nő feléje biccentett és letette anehéz tálat a tartóra, amit valószínűleg direkt erre a célra terveztek, hogyne zavarják a homoktálcákon folyó munkát. Ahogy átment Lessza előtt,meghajtotta fejét, aztán ellentmondást nem tűrően intett a társaságnak,hogy várjanak, amíg letisztítja az asztalt. Mindent félresöpört az útjából,mintha nem érdekelné, ha valami eltörik vagy összekeveredik. Egykendővel felületesen megtörölte a csupasz asztalt, intett a másiknak, hogytegye le a tálcát, majd kivonult, mielőtt még Lessza - akit megdöbbentett ahanyag kiszolgálás - egyáltalán megszólalhatott volna.- Látom, jól kiképezted az asszonyokat - mondta szelíden F'lar, éselkapta és fogva tartotta Lessza felháborodott pillantását. — Semmibeszéd, semmi piszmogás, semmiféle tolakodó figyelemfelkeltés.Terri nevetett, miközben megszabadított egy széket a rajta halmokbanheverő ruháktól, és intett Lesszának, hogy üljön le. F'lar felállított magánakegy felfordult sámlit, Terri pedig a lábával húzott elő egy másikat, amitvalaki az asztal alá rúgott. Olyan fürgén ült le rá, hogy látszott, hogy nemszokatlan számára az efféle rögtönzött étkezés.Most, hogy étel került eléjük, a kovács teljes figyelmével falatozni kezdett.- Ezek szerint a drótok lefektetése tart fel benneteket - mondta F'lar, éselvette a klahot, amit Lessza töltött neki és Terrinek. - Mennyi ideig tartottpéldául, amíg innen Kromig eljutottatok vele?- Nem egyfolytában dolgoztunk - felelte Terri a kovácsmester helyett,akinek tele volt a szája. - Az oszlopokat a két műhely tanoncai állítottákfel, meg azok a birtokosok, akik pár órára el tudtak szabadulni saját141

SÁRKÁNYHAJSZAfeladataiktól. Nehéz volt megtalálni a megfelelő drótot, és sokáig tart, amígilyen hosszúra lehet nyújtani.- Beszéltél Larad nagyúrral? Nem ad embereket?Terri grimaszt vágott.- Larad nagyurat jobban érdekli, hány lángvetőt készítünk a számára, ésmennyi termőföldet bír beültetni.Lessza beleszürcsölt a klahba, és alig bírta lenyelni, olyan savanyú volt.A kenyér csomós volt és csak félig sült meg, a kolbász hatalmas, ehetetlenmócsingokból állt, ennek ellenére Terri és Fandarel jó étvággyal evett. Aközömbös kiszolgálás az egy dolog, de a tűrhető étel más lapra tartozik.- Ha ilyen ennivalót ad a lángvetőkért cserébe, én megtagadnám amunkát - kiáltotta. - Még a gyümölcs is rothadt.- Lessza!- Csodálkozom, hogyan tudtatok ennyi sikert elérni, ha ezen éltek -folytatta, figyelmen kívül hagyva F'lar rendreutasítását. - Hogy hívják afeleségedet?- Lessza - ismételte meg türelmetlenül F'lar.- Nincs feleség - morogta a kovács, de a mondat vége már nemhallatszott, szavak helyett csak morzsák jöttek a szájából, miközbenjobbra-balra ingatta a fejét.- Még egy főnökasszony is jobban kell, hogy teljesítsen ennél.Terri lenyelte az ételt és magyarázni kezdett.- A főnökasszonyunk elég jó szakács, de még jobban ért ahhoz, hogyláthatóvá tegye az elhalványult tintát a tanulmányozni kívántarchívumbőrökön, úgyhogy inkább erre a munkára fogtuk be.- Valaki más az asszonyok közül...Terri fancsali képet vágott.- Annyira kellett a segítség ezekhez a plusz munkákhoz - és a távíró feléintett hogy mindenki, aki képes rá, a műhelyben dolgozik - elhallgatott,amikor meglátta Lessza megrökönyödött arckifejezését.- Nálunk elég nő üldögél az alsó barlangokban. Ide rendelem Kenalasztés azt a két barátnőjét segíteni, amint egy zöld el tudja hozni őket. És - tettehozzá Lessza ujjával nyomatékosan a kovácsra bökve - szigorú parancsbakapják, hogy nem végezhetnek munkát a műhelyben, bármi legyen is az!142

ANNE McCAFFREYTerri őszintén megkönnyebbültnek tűnt, és eltolta maga elől ahústekercset, amit eddig próbált legyűrni, mintha csak most vette volnaészre, mennyire gusztustalan.- Addig is - folytatta Lessza felháborodva, amit F'lar egy kicsitnevetségesnek tartott. Ő ugyanis tudta, ki vezeti a háztartást Bendenben. -Magam készítek egy tűrhető klahot. El nem tudom képzelni, hogyhogynem fulladtatok meg ettől a keserű kotyvaléktól! - Kiviharzott az ajtón azüsttel a kezében, visszahallatszott dühös szónoklata, amin jól szórakozott ahallgatóság.- Nos, igaza van - mondta nevetve F'lar. - Ez rosszabb, mint amilyetvalaha is ittam a fészekben.- Az igazat megvallva, eddig még sosem vettem észre - felelte Terri,megütközve bámulva a tányérját.- Ezt észrevettük.- Engem ébren tart - mondta nyugodtan a kovács, és kiöblítette a szájátegy fél pohár klahhal.- Komolyan olyan kevesen vagytok ti, férfiak, hogy a nőket is munkárakell fognotok?- Nem férfiakból van kevés, hanem olyan emberekből, akikben megvan akellő elkötelezettség és ügyesség. - Terri sietve mestere védelmére sietett.- Nem bírálatnak szántam - mondta gyorsan F'lar.- Rengeteg régi archívumot is áttekintettünk - folytatta Terri még mindigkissé védekezően. Megrántotta az asztal közepére halmozott bőröket. -Olyan problémákra kaptunk a választ, amelyeknek a létezéséről semtudtunk eddig, amikkel még sosem kerültünk szembe.- És nem kaptunk választ a jelenleg szorongató problémákra - tette hozzáFandarel, ujjával az ég felé mutatva.- Sok időbe telt, amíg lemásoltuk ezeket az archívumokat - folytattakomolyan Terri mert már szinte olvashatatlanok...- Továbbra is fenntartom, hogy több veszett el, mint amennyihasználható. Néhány bőr teljesen elkopott a használatban, és a rajtuk lévőírás elmosódott.Úgy tűnt, mintha a két kovács egy jól begyakorolt panaszáradatot adottvolna elő.143

SÁRKÁNYHAJSZA- Felmerült valaha, hogy megkérjétek a hárfásmestert, segítsen azarchívumok másolásában? - kérdezte F'lar.Fandarel és Terri riadt pillantást váltottak.- Ezek szerint nem. Nem csak a fészkek függetlenek. Ti céhek nembeszéltek egymással? - A kovács válaszul F'larra vigyorgott, neki is eszébejutottak Robinton előző esti szavai. - A hárfásműhely állandóan teli vantanoncokkal, akik lemásolnak bármit, amit Robinton ad nekik. Őklevehetnék a vállatokról ezt a terhet.- Hű, ez nagy segítség lenne! - helyeselt Terri, látva, hogy a kovács nemtiltakozik.- Olyan kétkedőnek tűnsz, vagy habozol? Valami céhes titok?- Dehogy. Se én, se a kovácsmester nem ragaszkodunk babonás,sérthetetlen szentségekhez, amiket az apák a halálos ágyukon mondanak ela fiaiknak...A kovács megvetően akkorát horkantott, hogy a halom tetején lévőpergamen a földre vitorlázott.- Nincsenek fiúk!!- Ez helyénvaló dolog, ha az ember számíthat rá, hogy ágyban hal megés tudja az időpontját, de én és a kovácsmester - azt szeretnénk, ha mindentudás elérhető lenne mindenki számára, akinek szüksége van rá mondtaTerri.F'lar egyre növekvő tisztelettel bámult a görnyedt kovácsra. Eddig istudta, hogy Fandarel messzemenőkig megbízik Terri vezetőiképességeiben és tapintatában. Mindig lehetett rá számítani, hogy kitöltse aFandarel rövidre fogott magyarázatai vagy utasításai után maradóhiányosságokat, de ezúttal nyilvánvalóvá vált, hogy Terrinek önállógondolatai vannak, akár egyeztek azok a kovácsmesterével, akár nem.- Nagyobb veszélyt jelent, ha elvész a tudás - folytatta Terri kevésbészenvedélyesen, de ugyanolyan hevesen. _ Valaha sokkal többet tudtunk.És most csak fájdalmasan kis részek és töredékek maradtak, amik talánnagyobb kárt okoznak, mint hasznot, hiszen hátráltatják az önálló fejlődést.- Feltaláljuk magunkat - mondta Fandarel, lehengerlő optimizmusaellentétben állt Terri bizonytalanságával.144

ANNE McCAFFREY- Van elég emberetek és drótotok ahhoz, hogy két nap alatt felállítsatokegy ilyen szerkezetet Telgarban? - F'lar úgy érezte, jobb, ha témát vált.- Tudunk nélkülözni pár embert a lángvető- és a vasárugyártás mellől. Éselhívhatom az ajgeni, telgari és lemoszi kovácsműhelyben dolgozótanoncokat - mondta a kovács és ravaszul F'larra pillantott. - Sárkányhátonhamarabb ideérnének.- Meglesz - ígérte F'lar.Terri arca megkönnyebbülten felragyogott.- El sem tudod képzelni, mennyire más Benden fészekkel együttdolgozni. Ti tisztán látjátok, mire van szükség, mindenféle köntörfalazásnélkül is.- R'marttal problémáitok vannak? - kérdezte F'lar aggodalmasan.- Nem erről van szó, sárkányvezér - mondta Terri és komoly arccalelőrehajolt. - Titeket még érdekel, hogy mi történik most, mi lesz később.- Nem hiszem, hogy értelek.A kovács morgott, de Terri nem zavartatta magát.- Én így látom, és mostanra már találkoztam lovasokkal mindegyikfészekből. A múltlakók születésük óta a szál ellen harcolnak. Ez azegyetlen dolog, amit ismernek. Elfáradtak, és nem csak a négyszáz évesidőugrástól. Szívük mélyéig, minden csontjukig fáradtak. Túl sokszorébredtek riadóra, túl sokszor látták meghalni társaikat és sárkányaikat aszálmarástól. Azért támaszkodnak a hagyományokra, mert az alegbiztonságosabb és az igényli a legkevesebb energiát. És felhatalmazvaérzik magukat arra, hogy mindent megkapjanak, amit kérnek. Lehet, hogyelméjük elzsibbadt a sok túlnanban töltött időtől, de elég gyorsangondolkodnak ahhoz, hogy kibeszéljenek a va- gyonodból. Ami Őket illeti,mindig is fenyegetett a szál. Nincsenek más kilátásaik. Nem emlékeznek,nem képesek elképzelni olyan időszakot, amikor nem hullott szál,négyszáz fordulatra visszamenőleg. Mi képesek vagyunk. A mi apáinkképesek voltak, és az ő apáik is. Mi másféle életritmust követünk, mivel azalagok és a céhek már levetkőzték ezt az ősi félelmet és egyéb utakon, másmódon fejlődtek, amit már nem állíthatunk meg. Mi itt sem lennénk, ha amúltlakók nem éltek volna a saját idejükben és a miénkben. És nemharcoltak volna mindkét időben. Mi el tudjuk képzelni a kiutat, a szál145

SÁRKÁNYHAJSZAnélküli életet. Ok egyetlen dolgot ismernek, és azt meg is tanítottáknekünk. Hogyan harcoljunk a szál ellen. Ők nem érthetik meg, hogy mi,vagy valaki képes lehet arra, hogy tovább lépjen és elpusztítsa a szálatmindörökre.F'lar viszonozta Terri komoly pillantását.- Még sosem láttam a múltlakókat ebből a szempontból - mondta lassan.- Terrinek tökéletesen igaza van, F'lar - mondta Lessza. Eddig nyilván aküszöbön állt, de most fürgén belépett a terembe, és saját főzésű klahottöltött a kovács kiürült bögréjébe. - És ez olyan észrevétel, amit érdemesfigyelembe vennünk, amikor a múltlakókkal akad dolgunk. - MelegenTerrire mosolygott, miközben telitöltötte a poharát. - Olyan ékesszólóvagy, mint egy hárfás. Biztos, hogy kovács vagy?- Ez aztán a klah! - közölte Fandarel, miután kiürítette poharát.- Biztos, hogy sárkányúrnő vagy? - vágott vissza F'lar, mosolyogvaelőrenyújtva bögréjét. Terrinek így felelt. - Különös, hogy egyikünkneksem jutott ez eszébe, főleg a jelenlegi események tükrében. Az ember nemharcolhat nap nap után, fordulat fordulat után - bár a fészkek lelkesedtekazért, hogy előrejöhessenek... - kérdően Lesszára nézett.- Igen, mert ez új volt, valami izgalmas - felelte -, és valóban újdonságotis jelentettünk a múltlakóknak. Ami nem újdonság, hogy most megintnegyvenvalahány évig harcolhatnak a szál ellen. Van köztük, aki tizenöthúszfordulat óta harcol. Mi épphogy csak hét fordulat óta.A kovács az asztalra tenyerelt és felállt.- A beszéd nem tesz csodát. Ahhoz, hogy véget vessünk a szálnak, elkell vinnünk a sárkányokat a forrásához. Terri, tölts egy pohárral ebből aremek klahból Vanszornak, és vegyük szemügyre friss szemmel aproblémát.Ahogy F'lar Lesszávai együtt felállt, övében megzörrent F'nor üzenete.- Hadd vessek egy pillantást F'nor levelére, mielőtt indulunk, Lessza!Kibontotta a sűrűn teleírt lapokat, azonnal észrevette a „tűzgyík" szóismétlődését, még mielőtt felfogta volna, mit olvas.- Megigézni? Egy tűzgyíkot? - kiáltotta, és úgy tartotta a levelet, hogyLessza is ellenőrizhesse.- Még senkinek sem sikerült elkapnia egy tűzgyíkot - mondta Fandarel.146

ANNE McCAFFREY- F'nornak igen - mondta neki F'lar és Brekkének, és Mirrimnek. Ki az aMirrim?- Brekke nevelt lánya - felelte szórakozottan a sárkányúrnő, miközbenátfutotta az üzenetet, amilyen gyorsan csak tudta. - L'trel egyik gyerekevalamelyik nőjétől. Nem, ez Kilarának nem fog tetszeni!F'lar csendre intette, és átadta a lapokat Fandarelnek, aki most márkíváncsi volt.- A tűzgyíkok rokonságban vannak a sárkányokkal? - kérdezte Terri.- F'nor szavaiból ítélve jobban, mint gondolnánk - F'lar odaadta Terrinekaz utolsó oldalt, és Fandarelre nézett. - Mit gondolsz?A kovács már-már összevonta szemöldökét, de aztán inkább szélesenelvigyorodott.- Kérdezd a tenyésztőmestert. Ő nevel állatokat. Én gépeket nevelek.Bögréjével intett Lesszának, a falhoz lépett, amit belépésükkor szemlélt,és gondolataiba mélyedt.- Jó ötlet - mondta nevetve F'lar a többieknek.- F'lar, emlékszel arra a hasadt fémdarabra, az elferdített szavakkal?Amelyiken olyan rajz volt, mint amit tegnap este találtunk. Az is atűzgyíkokat említette. Nem sok érthető szó volt rajta, de ez volt az egyik.- Tehát?- Bárcsak ne adtuk volna vissza azt a táblát Erőd fészeknek. Fontosabbvolt, mint gondoltuk.- Több fontos dolog is lehet még Erődben - mondta F'lar komoran. - Azvolt az első fészek. Ki tudja, mit találnánk, ha átkutathatnánk.Lessza grimaszt vágott, eszébe jutott Mardra és T'ron.- T'ronnal nem nehéz bánni - tűnődött.- Lessza, ne beszélj ostobaságokat!- Ha a tűzgyíkok olyanok, mint a sárkányok, meg lehet tanítani őket arra,hogy túlnan szálljanak és üzeneteket vigyenek? - kérdezte Terri.- Vajon mennyi időbe telne? - kérdezte a kovács, aki jobban figyelt abeszélgetésükre, mint amennyire látszott.- Mennyi időnk van?147

SÁRKÁNYHAJSZA- Nem, Rannelli, egész reggel nem láttam Kilarát - mondta Brekketürelmesen az öregasszonynak, aznap már negyedszer.- Nem figyeltél a saját szegény királynődre sem, gondolom, csakezekkel a... ezekkel a semmirekellő denevér- kölykökkel bolondozol -vágott vissza Rannelli, és magában morogva kisántikált a csarnokból.Brekke végre tudott rá időt szakítani, hogy megnézze Mirrim sebesültbarnáját. Túlbuzgó ápolónője úgy megtömte szaftos ínyencfalatokkal, hogyszinte szemhéja se rebbent, amikor Brekke megvizsgálta. A zsibbasztófűugyanolyan jól működött, mint az emberek és a sárkányok esetén.- A gyíkod jól van, kedvesem - mondta az aggódó lánynak. Mirrimmegkönnyebbülten felsóhajtott, mire a két zöld csapkodni kezdett a vállán.- De ne etesd túl őket! Kireped a bőrük.- Gondolod, hogy itt maradnak?- Ilyen pazar bánásmód mellett, édesem, nem valószínű, hogy elmennek.De rád még vár a házimunka, és semmi szín alatt nem engedhetem meg,hogy kibújj alóla...- Ez mind Kilara miatt van...- Mirrim!A kislány szégyenkezve lehajtotta a fejét, de magában nagyon isnehezményezte, hogy Kilara csak utasításokat osztott, és nem dolgozott, azösszes feladatát Brekkére hárította. Ez nem volt tisztességes. Mirrimnagyon-nagyon örült, hogy a gyíkocskák őt választották a helyett a nőhelyett.- Mire célzott Rannelli a királynőddel kapcsolatban? Gondját viseledVirenthnek. Semmiben sem szenved hiányt - mondta Mirrim.- Sssss! Megyek, megnézem. Az előbb még aludt.- Rannelli ugyanolyan rossz, mint Kilara. Azt hiszi, ő olyan bölcs ésmindent tud...148

ANNE McCAFFREYBrekke épp meg akarta dorgálni a fiókáját, amikor meghallotta, hogyF'nor szólítja.- A zöld lovasok hoznak be húst a sóbarlangokból - Brekke inkábbkiosztott néhány utasítást. - Azokból nem ehetnek a tűzgyíkok, Mirrim.Figyelj! A fiúk csapdába tudják ejteni a vadon élő verecskéket. Az ő húsukis jó, ha nem jobb. Nem tudhatjuk, milyen hatással lenne a tűzgyíkokra atúl sok vörös hús. - Ezzel az elővigyázatossággal fékezte Mirrimmeggondolatlan nagylelkűségét, majd Brekke kiment, hogy találkozzonF'norral.- Nem jött lovas Bendenből? - kérdezte F'nor vállkö- tését igazgatva.- Azonnal tudnál róla - biztosította a lány, és fürgén elrendezte a kendőta lovas nyaka körül.- Tulajdonképpen - tette hozzá kissé neheztelően - ma egyáltalánnincsenek lovasok a fészekben.F'nor nevetett.- És nincs is sok eredménye a távollétüknek. Nem is létezik olyan öböl anyugati parton, amelyikben ne lenne egy heverésző sárkány, lovasahozzábújva, alvást tettetve.Brekke a szája elé tette a kezét. Nem lenne jó, ha Mirrim meghallaná,amint úgy kuncog, mint egy fióka.- Ó, te nevetsz?- Igen, és eddig már mindkét alkalommal feljegyezték, amikor előfordult- mondta kellő komolysággal, de szemei nevettek. Aztán észrevette, hogy avállkendőből hiányzik megszokott lakója. - Hol van...- Grall Kanth két szeme között bújt meg, olyan jóllakott, hogy szerintemakkor sem mozdulna, ha túlnan szállnánk. Gondolkodom rajta, hogy ígyteszek. Ha nem mondtad volna, hogy megbízhatok G'nagban, azt kellenegondolnom, hogy nem adta át az üzenetet F'larnak, vagy elvesztette.- Nem szállhatsz túlnan ezzel a sebbel, F'nor. Es ha G'nag azt mondta,hogy átadta a levelet, akkor az úgy is van. Talán valami közbejött.- Fontosabb, mint a tűzgyíkok megigézése?- Bármi történhetett. Váratlan szálhullás... - Brekke elhallgatott, F'norzord arckifejezéséből ítélve ezt nem kellett volna mondania. - Talán nem,hanem meg kell győzniük a birtokosokat, hogy küldjenek őröket a149

SÁRKÁNYHAJSZAjelzőtüzekhez, és lehet, hogy F'lar ezzel van elfoglalva. Természetesen nema te hibád, hogy nem tudsz nekik segíteni. Azoknak az undok erődilovasoknak semmi önfegyelmük nincsen. Kivinni egy zöldet a fészkéből,amikor az már majdnem tüzel... - Brekke ismét elhallgatott, szorosanösszezárta ajkait. - De Rannelli azt mondta, az „én" királynőm, nem az „ő"királynője.A lány annyira elsápadt, hogy F'nor a jó kezével elkapta a könyökét,hogy megtámassza.— Mi a baj? Csak nem vitte ki Kilara Pridethet, amikor az tüzelnikészült? Amúgy hol van Kilara?— Nem tudom. Meg kell néznem Virenthet. Jaj, nem lehet!F'nor követte a lány fürge lépteit a hatalmas fák lelógó ágai alatt, melyekboltívet alkottak Déli fészek felett.— Virenth csak nemrég kelt ki - szólt utána, aztán eszébe jutott, hogyVirenth voltaképp régen kibújt már a tojásból. Csak valahogy mindig úgygondolt Brekkére, mint a legifjabbra a sárkánynők közül. Brekke olyanfiatalnak tűnt, olyan nagyon fiatalnak...Annyi idős, mint Lessza volt, amikor Mnementh először repült Ramothtal- tájékoztatta Kanth.— Virenth készen áll a repülésre? - kérdezte F'nor a sárkányát, éshirtelen megtorpant.Hamarosan. Hamarosan. A bronzok tudni fogják.F'nor fejben végigvette a Déli fészek bronzainak teljes létszámát. Nemvolt elragadtatva az eredménytől. Nem mintha a bronzok nem lennénekelegen, ami udvariatlanság lenne a fiatal sárkánykirálynővel szemben, de alovasaik mind Kilaráért versengtek, függetlenül attól, hogy Prideth éppentüzelt vagy sem. Akármelyik bronz is repül Virenthtel, Brekke a lovasáélesz, és F'nort felingerelte a gondolat, hogy olyasvalaki szeretkezikBrekkével, aki közben Kilara ágya után vágyakozik.Kanth ugyanolyan nagy, vagy nagyobb, mint az itteni bronzokbármelyike, gondolta bosszúsan. Eddig még sosem jutott eszébe effélebántó összehasonlítás, úgyhogy könyörtelenül félresöpörte a gondolatot.Mondjuk, ha N'ton, remek fickó és elsőrangú lovas, véletlenül éppen Délifészekben járna? Vagy B'dor, Iszta fészekből. F'nor repült együtt az150

ANNE McCAFFREYisztaiakkal, amikor az ő fészkük és Benden egyesítették az erőiket Nerat ésKerun felett. Jó felépítésű bronzok mindketten, és bár F'nor jobbankedvelte N'tont, ha B'dor sárkánya repülne Virenthtel, akkor ő és Brekkeelköltözhetnének Iszta fészekbe. Ott csak három arany sárkány lenne így,és Nadira, bár múltlakó, sokkal jobb sárkányúrnő Kilaránál.Elégedetten a megoldással, bár fogalma sem volt róla, hogyanvalósíthatná meg, F'nor továbbment a Virenth napsütötte tisztásához vezetőösvényen.Megállt a szélén, lenyűgözte Brekke látványa, akit teljesen lefoglalt akirálynője. A lány Virenth fejénél állt, kecsesen a sárkánynak dőlve, ésgyengéden vakargatta a szeme feletti redőt. Virenth félálomban volt, egyikszemhéját kicsit felemelte annak jeléül, hogy értékeli a figyelmet, ék alakúfeje egyik mellső lábán nyugodott, hátsó felét hosz- szú, kecses farkakeretezte. Egészséges narancssárga színben ragyogott a napfényben, amihamar átfordul fényes, mély aranyszínbe. Túlságosan hamar, jött rá F'nor,mivel Virenth elvesztette a kamaszkorral járó kerekded puhaságot, irhájafényes és sima volt, egyetlen, gondatlan törődésről árulkodó folt nélkül.Különösen arányos sárkány volt, egyáltalán nem volt túl hosszú lábú, rövidfarkú vagy vhernyakú. Mérete ellenére, hiszen körülbelül ugyanakkoravolt, mint Prideth, sokkal karcsúbbnak tűnt annál. Ramoth és Mnementhegyik legjobb ivadéka volt.F'nor összehúzott szemmel figyelte Brekkét, akit kissé megváltoztatottsárkánya jelenléte. Sokkal nőiesebbnek tűnt, és kívánatosabbnak. Ahogymegérezte a jelenlétét, Brekke hátranézett, és a királynője imádatátólbágyadt, ragyogó arca zavarba ejtette F'nort.Sietősen megköszörülte a torkát.- Hamarosan felrepül, látod? - mondta, mogorvábban, mint szerettevolna.- Igen, én is azt hiszem, gyönyörűségem. Kíváncsi vagyok, ő mit fogszólni hozzá - Brekke arckifejezése megváltozott, és a Virenth mellső lábaés állkapcsa között összegömbölyödött apró bronzra mutatott.- Nem tudhatjuk előre, nem igaz? - felelte F'nor és még egy sortorokköszörüléssel fedte el dühét, amikor arra gondolt, hogy Brekkevalamelyik déli bronz lovassal párosodik.151

SÁRKÁNYHAJSZA- Nem kaptál el valami betegséget, remélem - mondta a lány aggódóanés egy pillanat alatt visszaváltozott a F'nor által jól ismert Brekkévé.- Nem. Ki lesz a szerencsés lovas? - hallotta magát F'nor. Elfogadhatókérdés volt. Végül is ő F'lar másodtisztje, joga van hozzá, hogyérdeklődjön efféle ügyek iránt. - Kérheted, hogy szabad repülés legyen,ugye tudod? - tette hozzá védekezően.A lány elsápadt és Virenthnek támaszkodott. Mintha támogatásra lenneszüksége.Mintha támogatásra lenne szüksége, ismételte magában F'nor amegfigyelést, és egyáltalán nem könnyebbült meg, amikor eszébe jutott,Brekke hogyan nézett előző nap T'borra.- Nem számít, ha a lovas már foglalt, tudod, legalábbis elsőpárosodásnál soha - magyarázta, aztán rájött, milyen ostoba tökfilkó volt.Brekke pontosan tudja, hogyan reagálna Kilara, ha T'bor Orthja Virenthtelrepülne. Tudja, hogy sosem hagyná békén. Ostobasága miatt felnyögött.- Fáj a karod? - kérdezte a lány aggodalmasan- Nem, nem a karom - és előbbre lépett, jó kezével megfogta a lányvállát. - Nézd, jobb lenne, ha nyílt repülést kérnél. Rengeteg remek bronzvan. N'ton Bendenből vagy B'dor Iszta fészekből. Mindketten jó emberek,nagyszerű sárkányokkal. Akkor itt hagyhatnád Déli fészket...Brekke lehunyta a szemét és úgy tűnt, elernyed a szorításában.- Nem! Nem! - olyan halkan tiltakozott, hogy F'nor alig hallotta. — Énide tartozom. Nem Bendenbe.- N'ton is ide költözhetne.Brekke érezhetően megborzongott és kinyitotta a szemét. Kicsusszant aszorításából.- Nem, N'ton... nem lenne jó, ha Délre költözne - mondta kifejezéstelenhangon.- Őt nem érdekli Kilara, tudod - folytatta F'nor, eltökélve, hogymegnyugtatja. - Nincs minden férfinál sikere. És te nagyon kedves lányvagy.Olyan hirtelen hangulatváltozással, mint Lessza szokott, Brekke F'norramosolygott.- Ezt jó tudni.152

ANNE McCAFFREYÉs F'nor együtt nevetett vele, saját ostoba tolakodásán, azon, hogy ő, abarna lovas akar tanácsokat adni Brekkének, akinek a kisujjában is többesze van, mint neki.Azért küld egy üzenetet N'tonnak és B'dornak. Ramoth segíteni fog.- Elnevezted a gyíkodat?- Berd. Virenth meg én neveztük el. Kedveli - felelte Brekke, ésgyengéden az alvó párra mosolygott. - Bár eléggé zavaros. Miért vannálam egy bronz, nálad egy királynő, Mirrimnél pedig három?F'nor vállat vont és rávigyorgott.- Miért ne? Persze, ha egyszer elmagyarázzuk nekik, hogy ez nem ígymegy, lehet, hogy alkalmazkodni fognak a jól bevált párosításokhoz.- Arra céloztam, hogy ha a tűzgyíkokat, akik olyanok, mint kis méretűsárkányok, képes megigézni bárki, aki jelen van a megfelelő pillanatban,akkor a harcoló sárkányokat is megigézheti egy nő, nem csak akirálynőket, akik nem rághatnak tűzkövet.- A szál elleni harc kemény munka. Hagyd ezt a férfiakra!- Szerinted egy fészket igazgatni nem elég kemény munka? - Brekkenyugodt hangon beszélt, de szemei haragtól sötétlettek. — Vagy földeketszántani, vagy sziklát vájni az alagok építésénél, vagy ...F'nor füttyentett.- Nahát, Brekke, ilyen forradalmi gondolataid vannak ahhoz képest,hogy céhben nevelkedtél? Pedig ott a nők tudják, hol a helyük... Ó,Mirrimre gondolsz? Hogy lovas lehetne belőle?- Igen, ő is van olyan jó, vagy jobb, mint sok kisfiú, akit ismerek. -Brekke ezt olyan nyersen mondta, hogy F'nor azon kezdett gondolkozni,vajon mely fiúkkal elégedetlen ennyire. - Az a képessége, hogy háromtűzgyíkot is megigézett, jól mutatja...- Hé, hátrébb a szárnyakkal, kislány! Épp elég bajunk van amúltlakókkal így is, hát ha még megpróbálnánk elfogadtatni velük, hogynők ülhessenek harci sárkányon! Ugyan, Brekke! Tudom, szereted azt agyereket és értelmes, jó lánynak tűnik, de legyél már egy kicsit belátóbb!- Az vagyok - felelte Brekke olyan átéléssel, hogy F'nor meglepettenpillantott rá. - Néhány lovas esetében jobb lett volna, ha inkább kézműveslesz belőlük, vagy birtokos, vagy... semmi, de a sárkányok kiválasztották153

SÁRKÁNYHAJSZAőket a kikeléskor. És vannak, akik igazi lovasok, szívvel-lélekkel azok.Akiknek elsődleges és végső céljuk a sárkányuk. Mirrim...A fészek felett egy sárkány bukkant elő kürtölve a levegőben.- F'lar! - Ekkora szárnyfesztávolsággal nem is lehet más.F'nor futásnak eredt, intett Brekkének, hogy kövesse a fészekleszállóhelyéhez.- Nem. Menj csak. Virenth most ébredezik, én még maradok.F'nor megkönnyebbült, hogy a lány ott maradt. Nem szerette volna, haF'lar füle hallatára áll elő ezzel a formabontó elmélettel, kiváltképp, mivelszerette volna megkérni bátyját, hogy küldje ide N'tont és B'dort a lányérdekében. Bármi jó lesz, ami megkíméli Brekkét attól a jelenettől, amitKilara rendez, ha T'bor Orthja repül Virenthtel.- Hol van mindenki? - volt F'lar kurta üdvözlése, ahogy öccsecsatlakozott hozzá. - Hol van Kilara? Mnementh nem találta Pridethet.Nem kellene egyedül mászkálnia odakint.- Mindenki kiment tűzgyíkokat fogni.- Amikor megváltozott a szálhullás? Ezt az ostobaságot. .. Ez a földrészegyáltalán nem mentes a fenyegetéstől! Hol a Tojásban van T'bor? Épperre van most szükségünk, hogy a szál elpusztítsa a déli földrészt!A kitörés annyira szokatlan volt F'lartől, hogy F'nor a sárkányvezérrebámult. F'lar felemelte a kezét és a halántékát dörzsölte. A túlnan hidegemegint kiváltotta a fejfájását. A céhházban folytatott beszélgetés isfelkavaró volt. Bocsánatkérően megfogta öccse karját.- Ez megbocsáthatatlan volt tőlem, F'nor. Ne haragudj...- Semmi baj. Orth éppen ott jön. - F'nor úgy döntött, még vár egy kicsit,mielőtt megkérdezi F'lart, valójában mi zavarja. Elképzelte, vajon mitmondhatott Raid, Benden nagyura, vagy Szifer Bitra alagból az újabbembertoborzásra. Talán úgy érezték, a szálhullás változása személyessértés, amit Benden eszelt ki, hogy idegesítse a hűséges perni alagokat.T'bor leszállt és a két férfi felé indult.Talán Brekke eretnek gondolatai nem is álltak olyan messze a valóságtól,gondolta F'nor. T'bor önellátóvá tette és felvirágoztatta Déli fészket, aminem kis feladat. Szemlátomást jó birtokos válna belőle.154

ANNE McCAFFREY- Orth mondta, hogy itt vagy, F'lar. Mi hozott a Déli fészekbe? Hallottadhíreinket a tűzgyíkokról? - kiáltotta T'bor, és menet közben a homokotrázogatta ruháiról.- Igen, hallottam - felelte F'lar olyan távolságtartóan, hogy T'bor arcárafagyott az üdvözlő mosoly. - És gondolom, te is hallottad a mi híreinket,hogy megváltozott a szálhullás.- A partszakasz minden egyes hüvelykjére jut egy lovas, F'lar, szóvalnem vádolhatsz hanyagsággal - T'bor arcára visszatért a mosoly. - Asárkányoknak nem kell kötelékben lenni ahhoz, hogy észrevegyék a szálat.A Tojásra, ember, messziről hallani a sziszegését a víz felett.- Ha jól sejtem, tűzgyíktojásokat kerestetek? - F'lar mogorvának tűnt,nem nyugtatta meg teljesen T'bor beszámolója. - Találtatok valamit?T'bor a fejét rázta.- Vannak jelei, hogy messze nyugaton lehet egy másik fészekalj, de nemtaláltunk tojáshéjakat, sem tetemeket. A verecskék gyorsan eltakarítanakminden ehetőt.- A te helyedben, T'bor, én nem küldeném el az egész fészkettűzgyíktojásokat keresgélni. Nincs rá semmiféle biztosíték, hogy a szál azóceán felől érkezik erre a földrészre.- De mindig onnan jött. Az a kevés, amit kaptunk.- A szál tíz órával korábban hullott a vártnál Lemosz északi részén,amikor Lemosz déli részén és Telgar délkeleti felén kellett volna - mondtahatározottan F'lar. - Azóta hallottam, hogy ellenőrizetlenül szál hullott... -kis szünetet hallott, hogy T'bor felfoghassa - Telgar alagban és Kromalagban, mindkét esetben a naptártól eltérően, de nem tudjuk, mekkora volta különbség. Nem bízhatunk többé az eddigi mintában.- Azonnal őröket állítok és elküldöm a köteléket, hogy nézzenek körüldélen, olyan messze, amerre eddig eljutottunk - mondta T'bor fürgén, éslovaglókabátjába bújva visszasietett Orthhoz. Egyetlen hatalmasszökelléssel a levegőbe emelkedtek.- Orth jól néz ki - mondta F'lar, és közelről megszemlélte öccsét, majdelmosolyodott és kedvesen megütögette F'nor ép vállát. - És te is. Hogygyógyul a karod?155

SÁRKÁNYHAJSZA- Délen vagyok - felelte magyarázatképpen F'nor. - Tényleg ennyirekiszámíthatatlan a szál?- Nem tudom - F'lar ingerülten vállat vont. - Mesélj ezekről atűzgyíkokról, ha van kedved. Megéri, hogy az összes épkézláb lovas ezzeltöltse az idejét? Hol a tiéd? Szeretném látni a saját szememmel, mielőttvisszamegyek Bendenbe. - Homlokráncolva északkelet felé pillantott.- A Tojásra, egy hétre kiteszem a lábam Bendenből és szétesik az egész?- kérdezte F'nor, olyan hevesen, hogy F'lar meglepetésében rámeredt, majdnevetni kezdett és úgy tűnt, elengedte magát. - Így már jobb - mondta F'norés viszonozta a mosolyt. - Gyere! Van néhány gyík a fészekben és innékegy kis klahot. Tudod, én nem tojások után jártam egész délelőtt. Vagymegkóstolnál inkább egy kis déli bort?- Ha! - F'lar kihívásnak vette az ajánlatot.Amikor beléptek a csarnokba, Mirrim egyedül volt, hatalmas üstökbenkevergette a ragut. A két zöld a tűzhely hosszú, széles párkányáról figyelte.Úgy nézett ki, mintha furcsán idomtalan lenne a mellkasa, aztán F'norészrevette, hogy egy kendőt kötött a válla fölé, abban lógott a sebesültbarna, szemei gombostűfejekként csillogtak. Ahogy meghallotta csizmáikkopogását a kövezeten, a lány megfordult, szeme elkerekedett a félelemtől,ami meglepetéssé változott, ahogy F'norról F'larra nézett. Ajkai csodálkozó„o"-t formáztak, ahogy a F'norhoz való hasonlósága alapján felismerte abendeni sárkányvezért.- És te vagy a... a fiatal hölgy, aki hármat megigézett? - kérdezte F'lar,miután keresztülvágott a termen.Mirrim néhányszor idegesen meghajolt, a lóbálásra barna gyíkjarikoltozni kezdett.- Megnézhetem? — kérdezte F'lar és hozzáértőén megvakarta az egyikapró szemredőt. - Valódi kis szépség! Kanth kicsiben - és F'lar ravaszulöccsére pillantott, vajon értette-e a gúnyolódást. - Fel fog gyógyulni asebesüléséből, ööö...-Mirrimnek hívják - mondta azonnal F'nor, gúnyos hangja sejtetniengedte, hogy bátyját cserbenhagyta az emlékezete.- Ó, nem, sárkányvezér, ő... nagyon szépen gyógyul - felelte újabbmeghajlással a lány.156

ANNE McCAFFREY- Teli a hasa, azt látom - mondta helyeslően F'lar. A tűzhely párkányánösszebújt párra nézett és halkan, bátorítóan dúdolni kezdett. Nyújtózkodnikezdtek, kitárták törékeny, áttetsző zöld szárnyaikat, hátukat begörbítettékés elégedett zümmögést hallattak. - Ez a kis hármas teljesen lefoglalhat.- Megoldom, uram, vigyázok rájuk, ígérem. És nem feledkezem meg akötelességeimről sem - mondta szin- te levegővétel nélkül, még mindigtágra nyílt szemekkel. Nagy levegőt vett, és csobbanva megkeverte alegközelebbi üst tartalmát, aztán gyorsan visszafordult, mielőtt még aférfiak elindultak volna. - Brekke nincs itt. Kérnek egy kis klahotl Vagyragut? Vagy egy kis...- Kiszolgáljuk magunkat - biztosította F'nor, és elvett két bögrét.- Jaj, ez az én feladatom lenne, uram...- Te csak foglalkozz az üstjeiddel, Mirrim. Megoldjuk - mondtakedvesen F'lar, gondolatban összehasonlítva a céhházban vezetettháztartást az itteni renddel és bőséges ételekkel.Intett a barna lovasnak, hogy üljenek a tűzhelytől távolabb eső asztalhoz.- Hallod a tűzgyíkokat? - kérdezte halkan.- Mármint a lányét? Nem, de a viselkedésükből könnyen ki tudomtalálni, mit gondolnak. Miért?- Csak kérdeztem. A lány nem keresésről való, igaz?- Nem, persze, hogy nem. Brekke neveltje.- Hmmm. Akkor ő nem igazi bizonyíték, vagy az?- Mire bizonyíték, F'lar? Nem szenvedtem fejsérülést, de nem tudomkövetni a gondolatmenetedet.F'lar tűnődve öccsére mosolygott, majd elgyötörten felsóhajtott.- Problémák lesznek a birtokosokkal: kiábrándultak és elégedetlenek amúltlakókkal, és hátráltatni fogják a szál elleni hatékony rendszabályokbevezetését.- Raid és Szifer megnehezítik a dolgodat?- Bárcsak ennyi lenne az egész, F'nor! Ők majd jobb belátásra térnek. -F'lar tömören beszámolt testvérének arról, amit Lital, Robinton és Fandarelmondott el előző nap.- Brekkének igaza volt, tényleg fontos dolog jött közbe - mondta utánaF'nor. - De...157

SÁRKÁNYHAJSZA- Igen, nehéz megemészteni ezeket a híreket, de hatékony kovácsunknálvan valami, ami nem csak a szál elleni őrködésre nyújthat megoldást,hanem segíthet elfogadható kapcsolattartást létrehozni a perni alagok éscéhek között. Főleg miután nem tudtuk rávenni a múltlakókat, hogyküldjenek lovasokat az alagokba. Fandarel ma bemutatta nekem az eszközt,és összeszerelünk egyet a birtokosoknak, a telgari esküvőn...- És a szál ezt megvárja?F'lar felhorkant.- Őszintén szólva, talán ez a kisebbik baj. A szálhullás rugalmasabbnaklátszik a múltlakóknál, és kevesebb bajt okoz, mint a birtokosok.- Az egyik legfőbb ütközési pont a birtokos nagyurak és asárkányemberek között mindig a sárkányok voltak... a tűzgyíkok erremegoldást jelenthetnek.- Erre én is gondoltam, figyelembe véve, hogy a kis Mirrim hármat ismegigézett. Ez valóban elképesztő, még úgy is, hogy a fészekben született.- Brekke azt szeretné, ha megigézhetne egy harci sárkányt - mondtaF'nor szinte mellékesen, és feszülten figyelte bátyja reakcióját.F'lar döbbenten meredt rá, aztán hátravetett fejjel kacagni kezdett.- El tudod... képzelni... mit szólna T'ron...? - Ennyit sikerült kimondania.Eléggé ahhoz, hogy ne kelljen elmesélned, de a tűzgyíkokkal talánsikeresek leszünk. Ha ezeket a teremtményeket valóban ki lehet képezni,kétféle eszközünk is lesz arra, hogy az alagok kapcsolatot tarthassanak afészkekkel.- Ha! Mit gondolsz, mennyire hasonlítanak a tűzgyíkok a sárkányokra?F'nor vállat vont.- Amint mondtam, megigézhetőek, bár nem olyan válogatósak - mutatotta tűzhely felé Mirrimre, és kajánul elvigyorodott. - Igaz, Kilarát elsőlátásra gyűlölték. A hasuk irányítja őket, habár a kikelés után ezhatározottan sárkányszerű tulajdonság. Válaszolnak az érzelmekre és ahízelgésre. Maguk a sárkányok is elismerik a rokonságot, és úgy tűnik,egyáltalán nem féltékenyek a kis teremtményekre. Az én gyíkomgondolatai között alapérzelmeket tudok azonosítani, és többnyireérzelmeket ébresztenek gondozóikban is.- És képesek túlnan szállni?158

ANNE McCAFFREY- Grall, az én kis királynőm így tett. Hogy tűzkövet képesek-e rágni, aztnem tudom. Várunk és majd meglátjuk.- Nincs időnk - mondta F'lar, öklét összeszorítva, megváltozotttekintetén látszott, ahogy fejében száguldoznak a gondolatot.- Ha találnánk egy kikelés előtt álló fészekaljat az esküvőig, akkorFandarel eszközével együtt... - F'nor nem fejezte be a mondatot.F'lar hirtelen elhatározással felpattant.- Szeretném látni a királynődet. Grallnak hívják?- Te aztán igazi sárkányember vagy, F'lar – nevetett F'nor, és eszébejutottak Brekke szavai. - Könnyedén emlékszel a gyík nevére, de a lányételfelejted... sose bánd, F'lar! Grall Kanthtal van.- Ide tudod hívni?F'nor fontolóra vette az izgalmas lehetőséget, aztán megrázta a fejét.- Mélyen alszik, telezabálta magát.A tűzgyík Kanth bal füle tövénél gömbölyödött össze. Hasa feszes volt areggeli étkezéstől és F'nor illatos olajjal kente be. Kegyeskedett felnyitniszemhéját, de szemei olyan álmosak voltak, hogy nem vette észre alátogatót, sem Mnementhet, aki fentről kémlelte. Igen érdekesteremtménynek tartotta.- Aranyos. Biztosan Lessza is akar majd egyet - mormolta F'larelragadtatott félmosollyal, miközben leugrott Kanth mellső lábáról, ahováfelállt, hogy megnézze a kis lényt. - Reméljük, még nő egy kicsit. Kanthásít egyet és véletlenül lenyeli.Soha. - A barna válaszát nem kellett lefordítani a bronz lovasnak.- Bár megbecsülhetnénk, mennyi időbe telik kiképezni őket, haegyáltalán lehetséges. De az idő kérlelhetetlen, akárcsak a múltlakók. -F'lar egyenesen féltestvérére nézett, már nem palástolta, milyen aggodalomgyötri.- Nem egészen, F'lar. - A barna lovas határozottan viszonozta apillantást. - Te mondtad, hogy a legnagyobb baj a saját...Egy sárkány mély hangú sivítása vágta el F'nor szavait: a szálhullásriadójele. A barna lovas ösztönösen futásnak eredt a sárkánya felé, de F'larelkapta a karját.- Félig begyógyult sebbel nem harcolhatsz. Hol tartjátok itt a tűzkövet?159

SÁRKÁNYHAJSZABármennyire is bírálta F'lar T'bor engedékenységét, a fészekharckészültségében nem találhatott hibát. Mire a figyelmeztetés elhalt,sárkányok rajzottak az égen.Sárkányok szálltak le a fészkekhez, lovasaik felszerelésükért és tűzkőértrohantak. A fészekben lakó nők és gyermekek a raktárban tömték azsákokat. Üzenetet küldtek a tengerpartra, ahol a tilleki és isztai halászoktelepedtek le. Ok voltak a földi legénység. Mire F'lar felszerelkezett ésfelszállt, T'bor már utasításokat osztott.A szál nyugaton hullott, a sivatag szélén, ahol mocsaras volt a talaj, éséles szélű, széles levelű füvek váltakoztak törpefákkal és alacsony bogyósbokrokkal. Az iszapos mocsár remek hely volt a szálfuratok számára, teliélőlényekkel, amelyeket elemészthet, miközben szaporodik és terjed.A kötelékek T'bor utasítására rendezetten túlnan szálltak. Egyszempillantás múlva a sárkányok már a fülledt levegőben lebegtek éselkezdték felperzselni a szálfoltokat.T'bor úgy rendelkezett, hogy alacsonyan lépjenek be a légtérbe, amivelF'lar is egyetértett. Azután a kötelék felfelé mozgott, egyre magasabbszinteken égetve a szálat, ahogy megszabadultak az azonnali fenyegetéstől.Fészekbeliek és a lábadozó sérültek is segítették a halászokat a földilegénységben, de F'lar arra gondolt, földközeli kötelékre is szükség lenne.Csak három harcképes királynőjük volt, és hol van Kilara?F'lar arra kérte Mnementhet, hogy szálljon egészen földközelbe, amikormegérkezett a földi legénység, leugráltak a szállító sárkányokról ésfelperzseltek minden fűcsomót, amely mozogni látszott. Kiáltozással adtáktovább, hogy merre van a szálfelhő széle, és F'lar északkelet felé irányítottaMnementhet. Sárkánya teljesítette a parancsot, azonnal északnak indult,feje szinte súrolta a növényzetet. Olyan hirtelen fékezett, hogy lovasamajdnem lerepült róla. A sárkány lebegni kezdett és olyan áthatóanfürkészte a talajt, hogy F'lar előrehajolt a hatalmas nyakon, hogymegnézze, mit talált. A sárkányok képesek voltak nagy távolságokra vagyközeli vizsgálódásra is fókuszálni szemükkel.Valami megmozdult... Arra - mondta a sárkány.Fékezésének szele lelapította a gyepet. Aztán F'lar észrevette agombostűfejnyi, fekete szélű szálfoltokat a bogyóbokrok levelein.160

ANNE McCAFFREYFigyelmesen nézte, várta a szálfurat keletkezéséről árulkodó jeleket: a talajfelemelkedését, a zöldellő növényzet elemésztését. A bokor, a fű, a talajsemmit sem változott.- Mi mozdult meg?Valami fényes. Már elment.Mnementh leszállt, lába a nedves talajba süppedt. F'lar leugrott, ésalaposan szemügyre vette a bokrot. Lehet, hogy a lyukakat néhány cseppforró szálmaradvány okozta az előző szálhullás során? Nem, a levelek márlehullottak volna azóta. Megvizsgált minden fűcsomót a környéken.Furatnak semmi jele. A szál azonban lehullott ide, és biztosan a mostanihullás során, egészen nagy területen kilyuggatta a fűszálakat és afaleveleket, és nyom nélkül elenyészett. Nem, ez lehetetlen! F'lar óvatosan,hiszen a csíraképes szál átrágja a vherbőr kesztyűt is, belevájt a földbe abogyóbokor környékén. Mnementh segítőkészen nagy földdarabot fordítottki a közeli talajból. Az eltávolított földben lárvák nyüzsögtek, vonaglottaka sás szívós gyökerei között. A bokor meglepően szürke, göcsörtösgyökérzete földtől feketéllett, de szálnak nyoma sem volt.Kissé összezavarodva F'lar felnézett - a felettük lebegő fiókák szólították.Szeretnék tudni, ez-e a szálfelhő elülső széle - tolmácsolta Mnementhlovasának.- Az még délebbre lehet - felelte F'lar és integetett a fiókáknak.Ácsorogva bámulta a kifordított földdarabot, ahol a kukacok eszeveszettülmenekültek a napfény elől. Felemelt egy vastag, kéreg nélküli ágat ésbeledöfködött az árokba, amit Mnementh ásott, szálfuratokra utalólyukakat keresve.- Biztosan délebbre van. Nem értem. - Letépett egy marék levelet abogyóbokorról és kezei között átrostálta. - Ha ez régebben történt, az esőmár lemosta volna a lyukak körül a kormot. A sérült levelek lehullottakvolna.Elindult dél felé, kissé keletre, hogy pontosan megállapíthassa, holkezdődött a szálhullás. A lombozaton mindenütt látszottak a nyomai, denem talált furatot.Amikor egy lápi tavacska sós vizében elpusztult szálat talált, rájött, hogyez lehet a felhő széle. De nem volt megelégedve, és vizsgálódása közben161

SÁRKÁNYHAJSZAannyira belesüppedt a mocsaras sárba, hogy Mnementhnek kellett kihúzniaonnan.Olyannyira lekötötték a szálhullás különös jelenségei, hogy észre semvette az idő múlását. Kissé megdöbbent, amikor T'bor jelent meg felette ésbejelentette a szálhullás végét. Mindketten megijedtek azonban, amikoregy Torik nevű isztai halászfiú közölte, hogy a szálhullás felfedezése ótaépphogy csak két óra telt el.- Rövid hullás, tudom, de odafent már semmi sincs, és Torik aztmondja, a földi legénység kiégeti azt a néhány átjutott foltot - mondtaT'bor elégedetten fészke teljesítményével.F'larnak azt súgta az ösztöne, valami nincs rendben. Lehetséges, hogyennyire megváltozott a szál viselkedése? Ilyesmire még nem volt példa.Mindig négyórás szakaszokban hullott - ám most valóban tiszta volt az ég.- Szükségem van a tanácsodra, T'bor - mondta, hangjában olyannyugtalansággal, hogy T'bor rögtön mellette termett.F'lar összezárt tenyerében felemelt némi sós vizet, benne aszálmaradványokkal.- Láttál már ilyet?- Igen, persze - felelte T'bor őszinte megkönnyebbüléssel. - Errefelégyakran előfordul. Ezekben a lábnyom nagyságú pocsolyákban nincsenekhalak, amik megehetnék a szálat.- Akkor van valami más a mocsárban, ami megteszi helyettük?- Ezt hogy érted?F'lar szó nélkül a mellette lévő kilyuggatott lomb felé intett. Óvatosanlesimította a széles, fűrészes sásleveleket. Látva T'bor meglepett tekintetét,visszafelé mutatott, amerről jött, ahol a földi legénység haladt,lángszórójuk azonban nem okádott lángot.- Úgy érted, mindenütt ilyen? Mekkora részen?- A szálfelhő széléig, körülbelül egy óra járásnyira innen - feleltekomoran F'lar. - Vagyis ahol szerintem a szálfelhő széle volt.- A fészekhez közelebbi mocsaras deltákban már láttam hasonlójelenséget a sáson és a bokrokon - ismerte el lassan T'bor, napbarnított arcaelsápadt. - De azt gondoltam, csak korom. Nagyon kevés fertőzést találtunk- és sosincsenek furatok. - T'bor megrendült.162

ANNE McCAFFREYOrth azt mondja, nem találtak fertőzést - számolt be halkan Mnementh,Orth ragyogó szemével a bendeni sárkányvezérre pillantott.- És a szálhullás máskor is ilyen rövid volt? - tudakolta F'lar.Orth azt mondta, ez az első eset, de későn vettük észre.T'bor űzötten F'larra nézett.- Akkor ez sem volt rövid - mondta, félig reménykedve, hogy F'larellentmond neki.Ekkor érkezett Kanth. F'lar elfojtotta a dorgálást, amikor meglátta öccsehátán a lángvetőt.- Ez volt a legfurcsább szálhullás, amit valaha láttam - kiáltotta F'nor éstisztelgett a két bronz lovasnak. - Nem kaptuk el mindet a levegőben,mégsincs nyoma sem furatnak. És minden víztócsában elpusztultszálmaradványok vannak. Gondolom, hálásnak kéne lennünk. De nemértem.- Nem tetszik ez nekem, F'lar - mondta T'bor fejét rázva -, nem tetszik.A szálnak még néhány hétig nem kellett volna hullania, és akkor sem ezena területen.- Úgy tűnik, a szál akkor és ott hullik, ahol kedve támad.- Hogyan támadhat a szálnak kedve?! - kiáltotta T'bor az ijedt emberekdühével. - Nem gondolkodik!F'lar felpillantott a trópusi égre, amely olyan fényes volt, hogy a végzetesRőtcsillag a horizont alján egyáltalán nem látszott.- Ha a Rőtcsillag négyszáz éves időtartamonként változik, miért neváltozhatna a hullás mintázata is?- Akkor mit tegyünk? - kérdezte kétségbeesetten T'bor. - A szálkilyuggatja a növényeket, de nem képez furatot! A szál napokkal a vártelőtt hullik, de csak két óra hosszat!- Először is küldj ki egy földközeli köteléket, aztán tudasd, hogyan ésmikor hullik a szál errefelé. Ahogy mondtad, a szál nem gondolkodik. Mégebben az új ritmusban is találhatunk előre jelezhető mintázatot. - F'larszemöldökráncolva a forró napba nézett; verejtékezett a nagyobbmagassághoz és a túlnan hidegéhez készült vherbőr ruhában.- Repülj velem, F'lar! - javasolta aggódva T'bor. - F'nor, benne vagy? Haakár egyetlen furatot is itt hagyunk.. •163

SÁRKÁNYHAJSZAT'bor utasította Orthot, hogy hívjon ide minden lovast, még a fiókákat is,és elmondta nekik, mit keresnek, mitől tartanak.Déli fészek teljes legénysége előrajzott, szárnyvégnyi távolságra, alehető legalacsonyabban repültek és a szálhullás széléig átvizsgálták amocsár egész területét. Egyetlen lovas vagy sárkány sem vett észreszokatlan jelenséget a talajon vagy a növényzetben. A föld, amely felettcsak most hullott a szál, kétségkívül szálmentes volt.A terület tiszta volt, ami csak még nyugtalanabbá tette T'bort, deértelmetlennek tűnt még egyszer átvizsgálni. A kötelékek túlnan szálltak, alábadozók egyenesen repültek vissza a fészekbe.T'bor és F'lar a fészek felett vitorláztak, a szálláshelyek tetői, a feketeföld, és a sárkányok kőfészkei különös mintázatot alkottak, akár azárnyékok hatalmas fellisz- és szivacsfák levelei alatt. A központi tisztásonPrideth kinyújtotta a nyakát, kiterjesztette szárnyait, és kürtölve üdvözöltetársait.- Menjünk még egy kört, Mnementh - mondta F'lar a bronznak. Jobb, hamegvárja, amíg elmúlik a késztetése, hogy megüsse Kilarát, és hagy esélytT'bornak, hogy négyszemközt szidhassa le. Ismét megbánta, hogyrábeszélte Lesszát, csináljanak sárkányúrnőt abból a nőből. Akkoribanértelmes ötletnek tűnt. És őszintén sajnálta T'bort, bár a férfi többnyireképes volt ellenőrzése alatt tartani Kilara rombolását. De hogy egy királynőhiányzik a fészekből... Bár Kilara honnan tudhatta volna, hogy a vártnálkorábban fog hullani a szál? De mégis hol lehetett, ahol nem hallotta ariadót? Semelyik sárkány nem alszik ilyen mélyen.Addig körözött, amíg az összes többi sárkány eltűnt a fészkében, ésészrevette, hogy senki sem vette az irányt a gyengélkedő felé.- Szál elleni harc sérültek nélkül?Nekem tetszik - jegyezte meg Mnementh.Valahogy a nap történései közül ez F'lart még a többinél is jobbannyugtalanította. Ahelyett, hogy tovább törte volna a fejét, úgy döntött, idejeleszállni. Nem rajongott a gondolatért, hogy Kilarával kerüljön szembe, demég nem volt rá alkalma, hogy beszámoljon T'bornak az északontörténtekről.164

ANNE McCAFFREY- Már megmondtam - dühöngött Kilara hogy találtam egy fészekaljat ésmegigéztem ezt a kis királynőt. Amikor visszaértem, senki nem volt itt, éssenki nem tudta, hova mentetek. Pridethnek meg kell adni a célt, tudod. -Villogó szemekkel F'lar felé fordult. - Örvendek, bendeni F'lar! - Hangjahízelgővé vált, amitől T'bor megmerevedett és összeszorította fogait. -Milyen kedves tőled, hogy velünk harcolsz, amikor bizonyára Bendennekis megvannak a maga gondjai.F'lar figyelmen kívül hagyta a gúnyolódást, és kurta bólintássalköszöntötte a nőt.- Nézd csak a tűzgyíkomat! Ugye, milyen csodálatos? - felemelte jobbkezét, megmutatva az alvó arany gyíkot, akinek hasán jól látszott az előzőétkezés nyoma.- Virenth itt volt Brekkével. Ők tudták - mondta T'bor.- Ja, ő! - Kilara egy megvető vállvonással elintézte a dolgot- - Teljesenértelmetlen irányt adott meg, mélyen a nyugati mocsárban. A szál nemhullik...- Pedig ma ott hullott! - kiabált T'bor, arcát elöntötte a düh.- Na ne mondd!Prideth nyugtalanul morogni kezdett, mire Kilara arcán enyhültek akemény, dacos vonásai és elfordult, hogy megnyugtassa.- Látod, most felidegesítetted, pedig nemsokára tüzelni fog.Úgy tűnt, T'bor veszélyesen közel áll ahhoz, hogy elveszítse a fejét, amitsárkányvezérként nem igazán engedhetett meg magának. Kilara taktikájaolyan átlátszó volt, hogy F'lar nem is értette, hogyhogy a férfi bedől neki.Vajon javítana a helyzeten, ha T'bort lecserélnék egy másik bronz lovasra?F'lar többször végiggondolta már, mi lenne, ha Prideth legközelebbinászrepülését nyitottá tennék. Mégis, olyan sokkal tartozott T'bornak,amiért elviselte, hogy ez a... ez a nő ilyen mértéktelen módon sértegette.Másfelől egy életerős múltlakó bronz és a lovasa, ha megfelelőképpenképes elhatárolódni Kilara trükkjeitől, és eléggé érdeklődő ahhoz, hogymegszerezze az irányítást, lehet, hogy képes lenne a nőt kordában tartani.- T'bor, a csarnokban megvan a földrész térképe, ugye? - F'lar jobbnaklátta elterelni a férfi figyelmét. - Szeretném megjegyezni a mostaniszálhullás pontos koordinátáit...165

SÁRKÁNYHAJSZA- Nem tetszik a királynőm? - Kilara közelebb lépett és karját felemelveF'lar orra alá dugta a gyíkot.Az aprócska teremtmény a hirtelen mozdulattól elvesztette egyensúlyát,borotvaéles karmait Kilara karjába mélyesztette, olyan könnyedénátlyukasztva a vherbőrt, mint a szál a falevelet. Kilara feljajdult, megráztaa karját, amitől a gyík lezuhant. Esés közben eltűnt a levegőben. Kilarafájdalmas kiáltása dühös visításba csapott át.- Nézd, mit csináltál, te bolond! Elijesztetted.- Nem én, Kilara! - felelte zord, határozott hangon F'lar. - Vigyázz,másoknál se felejtsd el, hol a határ!- Nálam is van határ, bendeni F'lar! - visította Kilara, miközben a kétférfi sebesen a csarnok felé indult. - Vigyázz velem! Hallottad?! Jólvigyázz! - Tovább átkozódott, amíg Prideth, most már nagyon nyugtalanul,szánalomra méltó hangon el nem nyomta szitkait.A két sárkányvezér először áttanulmányozta a térképet, és megpróbáltakrájönni, vajon a Déli földrész mely részein hullhatott még szál a tudtuknélkül. Aztán Prideth panasza elhalt, a tisztás kiürült.- Megint csak a munkaerőről van szó, T'bor - mondta F'lar. - Tüzetesenát kellene kutatni ezt a földrészt. Igen, tudom - védekezően felemelte akezét, mielőtt T'bor mentegetőzve megcáfolja -, hogy nincs elég emberedehhez, még a telepesekkel együtt sem. De a szál átjut a hegyeken is - aDéli-hegyláncra mutatott -, és fogalmunk sincs, mi történik ezeken afeltérképezetlen területeken. Azt hittük, csak a partvidéken hullik a szál.Pedig, ha megfelelő helyre esik, egyetlen furat akármilyen vastagföldrétegen képes átjutni és... - mindkét kezével olyan mozdulatot tett,mintha elsöpörne valamit. - Sokat megadnék azért, ha tudnám, mikéntlehetséges, hogy két órán keresztül észrevétlenül hullott a szál azon amocsaras vidéken, és furatnak nyoma sincs!T'bor egyetértően mormogott, de F'lar látta, hogy máshol jár az esze.- Elég bajod volt már azzal a nővel, T'bor. Miért nem teszed nyilvánossáa következő repülést?- Nem! - A szenvedélyes visszautasításhoz Orth dühös bömbölése iscsatlakozott.F'lar döbbenten nézett T'borra.166

ANNE McCAFFREY- Nem, F'lar. Vigyázni fogok rá. Magamra is vigyázni fogok. De amígOrth képes Pridethtel repülni, Kilara az enyém.F'lar gyorsan másfelé pillantott, amikor meglátta a férfi elgyötört arcát.- És jobb, ha tudsz erről - folytatta T'bor határozott, halk hangon. - Találtegy egész fészekaljat. Elvitte egy alagba. Prideth elmondta Orthnak. -Melyik alagba?T'bor elgyötörten megrázta a fejét.- Prideth nem szereti, úgyhogy nem akarta megnevezni. Nem örül annaksem, hogy ki kellett vinnie a tűzgyíkokat a fészekből.F'lar ingerülten kisimította haját a szeméből. Ez a lehető legrosszabbfejlemény volt. Egy sárkány, aki elégedetlen a lovasával? Az egyetlendolog, amiről úgy gondolták, féken tarthatja Kilarát, az Pridethtel valókapcsolata volt. Az a nő nem lehet olyan bolond, felelőtlen és beteg lelkű,hogy önzőségében ezt is kockára teszi.Prideth nem hallgat rám - mondta hirtelen Mnementh. Nem hallgatOrthra sem. Boldogtalan. Ez nem jó.A szál megjósolhatatlanul hullik, a tűzgyíkok alaglakók kezébe kerültek,egyik sárkány elégedetlen lovasával, a másik előre tudja lovasa kérdéseit!És hét fordulattal ezelőtt F'lar még azt hitte, gondjai voltak.- Ezt most mind nem tudom kibogozni, T'bor. Kérlek, állíts őröket, ésazonnal tudasd velem, ha bármilyen hí reid vannak! Ha felfedeztek egyújabb fészekaljat, hálás lennék néhány tojásért. Szólj akkor is, ha a kisaranygyík visszatér Kilarához. Elismerem, megvolt rá az oka, de ha ilyenkönnyű őket a túlnanba ijeszteni, akkor lehet, hogy háziállaton kívül nemjók másra.F'lar felszállt Mnementhtel, intett a déli sárkányvezérnek. Nem nyugtattameg a látogatás. És elvesztette azt az előnyt is, hogy meglepje abirtokosokat a tűzgyíkokkal. Tulajdonképpen Kilara hirtelen adományabizonyára csak még több bajt okoz. Sárkányúrnő, aki beleavatkozik egyalag életébe, ami nem is az ő fészkéhez tartozik? Szinte abbanreménykedett, hogy a kis lények csak házi kedvencnek lesznek jók, ésakkor Kilara akcióját el lehet tussolni. Még így is megvolt a kisteremtmények lélektani hatása: apró sárkányok, akiket bárki megigézhet.Nagy nyereség lett volna az alagok és fészkek kapcsolatának javításában.167

SÁRKÁNYHAJSZAAhogy Mnementh egyre feljebb, hűvösebb régiók felé emelkedett, F'laregyre jobban aggódott a szálhullás miatt. Hullott a szál. Kilyuggatta aleveleket és a sást, elpusztult a vízben, és mégsem hagyott nyomot agazdag talajban. Az ajgeni homokférgek képesek voltak felfalni a szálat,majdnem olyan hatékonyan, mint a saltrom. De a tápanyagban gazdag,fekete mocsári iszapban nyüzsgő furkászok nem igazán hasonlítottak aszelvényezett, páncélos férgekre.Képtelen volt még egy utolsó pillantás nélkül elhagyni a déli féltekét,F'lar ezért utasította Mnementhet, hogy vigye a nyugati láphoz. A bronzengedelmesen az árokhoz vitte, amit előzőleg ő ásott ki. F'lar lecsusszant aválláról, és kifűzte vherbőr tunikáját, mert a párás, ragadós, gőzölgő lápilevegő forró, vastag, nedves második bőrként tapasztotta rá. Apró hangokcsilingelő, reszelős kórusa vette körül, csobbanások és loccsanások, amiketa nap korábbi részében nem hallott. A láp akkor meglepően csendes volt,mintha a szál fenyegetése elhallgattatta volna.Visszafordult a bogyóbokor gyökerei alatti fűcsomó- hoz. A talajelhagyatott volt, a szürke gyökerek fénylőn nyirkosak. Lábával odébbrúgott egy földdarabot, így talált egy csapat apró lárvát, de nem volt akkoraa nyüzsgés, mint azelőtt. Kezébe vette a sárlabdát, nézte, ahogy a kukacokmenekülnek a fény és a levegő elől. Ekkor meglátta, hogy a lombokon márnem is látszanak a szálégette lyukak. A korom eltűnt, a lyuk felett vékony,viaszos réteg alakult ki, mintha a növény képes lenne öngyógyításra.Valami vonaglott a tenyere bőrén, mire utálkozva eldobta a földlabdát ésnadrágjába törölte a kezét.Letépett egy levelet, amelynek zöld felületén behegedt a szálnyom.Lehet, hogy ezek a lárvák a homokféreg déli megfelelői?Egyszerre csak nekifutásból felugrott Mnementh vállára, és megragadta aszíjakat.- Mnementh, vigyél ennek a szálhullás kezdetéhez! Hat órával ezelőttre.A nap éppen a zeniten állt.Mnementh nem morgott, de gondolatai világosan érthetőek voltak: F'larfáradt volt, vissza kellene menni Bendenbe és pihenni, beszélni Lesszával.A lovasok számára kimerítő volt az időben való ugrálás.168

ANNE McCAFFREYA túlnan hidege beburkolta őket, és F'lar sietősen begombolta a tunikát,de mégis mintha csontjáig hatolt volna a fagy. Reszketett, nem is csupán alehűléstől, amikor ismét előbukkantak a gőzölgő láp felett. Több percbetelt, mire a könyörtelen hideget elűzte a ragyogó nap melege. Mnementhészak felé vitorlázott, aztán délnek fordulva lebegett tovább.Nem kellett sokáig várniuk. A magasban megjelent a baljós szürkeség,ami az elsötétült égen előre jelezte a szálhullást. Akármilyen gyakran látta,F'lar torkát mindig összeszorította a félelem. Még nehezebb voltvégignézni, ahogy a szürkeség ezüstös szálból álló lemezekre és foltokrabomlott. Nézni, és beavatkozás nélkül hagyni, hogy a lápra hulljon. Nézni,ahogy kilyuggatja a leveleket és minden zöldet, és sziszegve hatol atalajba. Még Mnementh is nyugtalanul mozgolódott, szárnyai reszkettek,ahogy próbálta legyőzni az ösztönt, hogy a levegőbe emelkedve, lángotfújva harcoljon az ősi ellenséggel. Végignézték, ahogy a szálfelhő széle délfelé haladt, a lápon át, a pusztítás szürke zuhatagaként.Mnementhnek utasításra sem volt szüksége, épp a szálfelhőn kívüllandolt. És F'lar, olyan belső ellenkezéssel, hogy azt gondolta, mindjárthányni fog, a legközelebbi fűcsomóhoz fordult, ami még füstölgött abehatoló száltól. A gyökerek között lázasan sürögtek a furkászok.Felemelte a fűcsomót, amelyről felpuffadt lárvák potyogtak le és fúrták bemagukat a talajba veszettül. Eldobta a csomót, és gyökerestül kihúzta ahozzá legközelebb eső cserjét, láthatóvá téve a szürke, összecsavarodottgyökérlabdát. Ebben is nyüzsögtek a lárvák, menekültek a fény és a levegőelől. A levelek még parázslottak a száltól.Nem volt benne biztos, hogy miért teszi, de F'lar letérdelt és kihúzottmég egy sáscsomót, egy adagnyi nyüzsgő lárvát vherbőr kesztyűjénekujjaiba szórt. Jól lezárta, összehajtotta, és övébe dugta.Aztán felszállt Mnementhre és megadta neki az úticélt: a tenyészmestercéhháza Kerunban, ahol a magas Bendeni hegylánc lába gyengédenösszeolvadt Kerun alag széles síkságaival.* * *169

SÁRKÁNYHAJSZASzograni tenyészmester magas, kopasz, inas férfi volt, olyan kevés hússal,hogy úgy tűnt, csontjait csak fűzött mellénye, szűk bőrnadrágja és nehézcsizmái tartják össze. Úgy tűnt, nem igazán örül a bendeni sárkányvezérváratlan látogatásának.F'lar a céhesek részéről általában zavartsággal párosuló, kínoselőzékenységgel találkozott eddig. Szograni, úgy tűnt, egy újonnankeresztezett jószág születését felügyeli: a nagyon gyors síksági fajtátpárosította a nagytestű hegyivel. Egy küldönc a hatalmas csűrhöz vezetteF'lart. Az esemény fontosságát figyelembe véve F'lar különösnek tartotta,hogy senki sem hagyta abba a munkáját. Csinos, makulátlan kövekbőlépült kunyhók, gondozott kertek, fészerek és raktárak mellett vezették el.F'lar a Fandarelnél uralkodó tökéletes rendetlenségre gondolt, aztán eszébejutott, mennyi csodálatos dolgot hajtott végre a kovács.- Valami problémát hoztál a tenyészmester elé, sárkányvezér? - kérdezteSzograni. Kurta biccentéssel üdvözölte F'lart, szemeit továbbra is azállásban vajúdó állatra függesztve. - Hogy lehet ez?A férfi viselkedése olyan elutasító volt, hogy F'lar azon tűnődött, vajonD'ram, az isztai sárkányvezér mivel ingerelte fel.Fandarel kovácsmester javasolta, hogy tőled kérjek tanácsot, tenyészmester- felelte F'lar, viselkedésében semmi könnyedség nem volt, a megszólítás istökéletesen udvariasan hangzott.- A kovácsmester? - Szograni szemei gyanakvóan összeszűkültek. -Miért?És vajon Fandarel mivel vívta ki a tenyészmester rosszállását? - tűnődöttF'lar.- Két különös jelenség keltette fel a figyelmemet, jó mester. Először is,egyik lovasom szeme láttára kelt ki egy fészekaljnyi tűzgyík, és őmegigézte a királynőt...Szograni szemei elkerekedtek a döbbent hitetlenkedéstől.- Senki sem képes elkapni egy tűzgyíkot!- Igazad van, de képes lehet megigézni. És így is történt. Úgy gondoljuk,hogy a tűzgyíkok közvetlen rokonságban állnak a sárkányokkal.170

ANNE McCAFFREY- Erre nincs bizonyíték! - Szograni felegyenesedett, kihúzta magát,villámló szemekkel a segédjeire nézett, akik hirtelen tőlük távolabb találtakmaguknak elfoglaltságot.- De kikövetkeztethető. Mivel a hasonlóságok szemmel láthatóak. A délifélteke egyik partján hét tűzgyíkot sikerült megigézni. Egyet amásodtisztem, F'nor, Kanth lovasa...- F'nor? Aki megverekedett a két rabló sárkánylovassal akovácscéhházban?F'lar lenyelte a torkába toluló epét és bólintott. Az a sajnálatos eseményváratlan előnyöket hozott.- A tűzgyíkok letagadhatatlanul sárkányszerű jelleget mutatnak. Sajnosazzal maradnak, aki megigézte őket, különben hoztam volna egyetbizonyítékul.Szograni megköszörülte a torkát, de hirtelen figyelmesebbnek tűnt.- Reméltem, hogy te, mint tenyészmester talán többet tudsz atűzgyíkokról. Ajgen biztosan bővelkedik...Szograni egy türelmetlen mozdulattal leintette.- Nem vesztegetünk időt a kis röppentyűkre. Haszontalan teremtmények.Egyetlen tenyésztőm sem...- Minden jel arra utal, hogy óriási hasznot jelenthetnek. Végtére is asárkányokat a tűzgyíkokból tenyésztették ki.- Lehetetlen! - Szograni rámeredt, vékony ajkait ösz- szeszorítottaekkora ostobaság hallatán.- Hát, nem az őrvherekből lettek.- Meg tudjuk változtatni az állat méretét, de csak egy határon belül.Mindig a legnagyobbat pároztatjuk a legnagyobbak így nemesítve azeredeti állományt - Szograni a hosszú lábú tejtulok felé intett. - De sárkánytnevelni a tűzgyíkból? Tökéletesen lehetetlen.F'lar nem vesztegetett több időt a témára, hanem elővette övéből akesztyűt, és másik, szintén kesztyűs tenyerébe szórta a lárvákat.- Itt vannak ezek, mester. Láttál már ilyen...Szograni azonnal reagált. Rémült ordítással megragadta F'lar kezét, és alárvákat a csűr kövezetére borította, majd saltromért kiáltott, és a nyüzsgőkukacokra taposott, mintha azok a gonoszság élő megtestesítői lennének.171

SÁRKÁNYHAJSZA- Hogyan hozhattál te... egy sárkányember... ilyen mocskot alakóhelyemre?- Tenyészmester, szedd össze magad! - F'lar megragadta a férfit ésmegrázta. - Felfalják a szálat. Mint a homokférgek. Mint a homokférgek!Szograni reszketett F'lar szorításában és farkasszemet nézett vele.Koponyaszerű fejét megrázta, a vadság eltűnt a tekintetéből.- Csak a tűz képes elpusztítani a szálat, sárkányember!- Megmondtam - kezdte hidegen F'lar -, hogy azok a kukacok felfalták aszálat.Szograni leplezetlen gyűlölettel meredt F'larra.- Undorítóak! Csak vesztegeted az időmet ezekkel az ostobaságokkal.- Én kérek elnézést. - F'lar kurtán meghajolt. Gúnyolódása lepergett aférfiról, Szograni visszafordult a vajúdó tejtulokhoz, mintha F'lar sosemzavarta volna meg.F'lar kifelé indult, felhúzta a kesztyűjét, mutatóujja egy lárva nedves,sikamlós testének ütközött.Keressem fel a tenyészmestert, mi? - dohogott magában, és búcsút intvekísérőjének elhagyta a csűrt; a tejtulok bömbölése még sokáig követte.Igen, állatokat segít a világra, de ötleteket nem. A gondolkodás biztosanidőveszteség, haszontalan.Miközben Mnementhtel felemelkedtek, F'lar arra gondolt, mennyi gondotokozhat D'ramnak ez a vén bolond.172

ANNE McCAFFREYHosszú volt az út a nyugati mocsártól Déli fészek fennsíkjáig. F'nor előszörtiltakozott. Egyetlen rövid túlnanugrás nem befolyásolta volna asebgyógyulást, de Kanth szokatlanul csökönyös volt. A hatalmas barnasárkány felszállt, elkapta az uralkodó szélirányt és nagy szárnycsapásokkalsuhant a hűs levegőben, magasan az egyhangú táj felett.Ahogy Kanth felvette a távrepülés tempóját, F'nort elzsongította aszárnyalás ritmusa. Az unalmasnak tűnő utazás helyett végre volt idejenyugodtan elmélkedni. És F'nornak épp elég gondolkodnivalója akadt.A barna lovas észrevette a rengeteg szálégette sebet a növényzeten.Cserjét cserje után fordított ki, mindegyik teli volt szálnyomokkal, de akörülöttük lévő mocsaras talajon semmi nem utalt furatokra.Egyetlenegyszer sem használta a lángvetőjét. A földi legénység tagjai aztmondták, olyan kevés dolguk akadt, hogy egyáltalán nem értik, miértriasztotta őket a fészek. Legtöbben a halászfaluból származtak, ésnehezményezték, hogy ott kellett hagyniuk a munkát, mivel épp kőházakatépítettek a téli viharok ellen. Mindannyian jobban szerették Délt a régiotthonuknál, bár nem panaszkodtak a tilleki Oterel nagyúrra vagy az isztaiVarbret nagyúrra sem.F'nor mindig is szórakoztatónak találta, hogy olyan emberek, akikkel éppcsak megismerkedett, hajlamosak voltak bizalmas közléseket megosztanivele. Ezt általában előnynek tartotta, annak ellenére, hogy sok időt töltöttzagyva történetek hallgatásával is. Az egyik fiatal férfi, Torik, a földicsapat vezetője elmesélte, hogy lakóhelyéhez közel talált egy homokos kisöblöt. A szárazföld felől szinte megközelíthetetlen volt, de biztos jeleitlátta annak, hogy erre tűzgyíkok élnek. Fejébe vette, hogy megigéz egyet,és biztos volt benne, hogy sikerülni fog, hiszen remekül megérttette magátaz őrvherekkel is. Megpróbálta meggyőzni Erőd fészket, hogy adjanak nekiesélyt, hadd igézzen meg egy sárkányt, de még T'ron színe elé sem jutott173

SÁRKÁNYHAJSZAel. Torik haragudott a sárkányemberekre, és ő is hallott (ahogy, úgy tűnik,mindenki, ezt F'nor már észrevette) a tőrről és a verekedésről, ezért aztvárta, hogy F'nor is csalódott legyen. Meglepődött, amikor F'nor nyersenmegkérte, hogy hagyja abba az ócsárló litániát.F'nor gondolatait ez a különös ambivalencia foglalta le, ahogyan abirtokosok a sárkányemberek iránt éreztek. A birtokosok azt állították,hogy jelenlétükben a sárkányemberek tartózkodóak, leereszkedőenviselkednek, vagy nyíltan önteltek. Ennek ellenére nem élt egyetlen férfivagy nő sem Pern alagjaiban és céheiben, aki ne vágyott volna legalábbegyszer arra, bárcsak megigézhetne egy sárkányt. Sok esetben ez keserűirigységbe csapott át. A sárkánylovasok ragaszkodtak ahhoz, hogy őkfelsőbbrendűek, miközben ugyanúgy csupán anyagi javakra és fiatallányokra vágytak, mint akármelyik férfi. Ugyanakkor valóban cáfolták acéheknek azt a vádját, hogy a sárkányon lovaglás ugyanolyan szakma, mintbármelyik Pern céheinek tevékenységei közül, mert természetesen egyetlencéhben sem tették kockára az életüket az emberek rendszeresen. És, amimég rosszabb, életük másik felét. F'nor ösztönösen azonnal félresöpörte agondolatot, hogy bármi veszély fenyegetné hatalmas barnáját.A kis királynő mozgolódni kezdett a nehéz vállkendő mélyén, ahol eddigcipelte.Az ifjú Torik majd veszít a keserűségből, ha megigéz egy tűzgyíkot. Úgyérzi majd, követelései jogosak voltak. És ha a tűzgyíkokat tényleg bárkiképes megigézni, és tudnak üzeneteket vinni oda és vissza, az hatalmasáldás lenne. Gyíkot mindenkinek! Ez aztán a csatakiáltás. F'nor amúltlakók reakciójára gondolva kuncogott. Jót tenne nekik, nevetett, éselképzelte, ahogy T'ron próbál megigézni egy tűzgyíkot, aki az egyszerűcéhlegényt választja helyette. Valami végre megzavarná a múltlakókfelsőbbrendűségét. Igaz, a kritikus pillanatban, érzékeny, tudatosserdülőként, képesek voltak megigézni sárkányokat; és elviselték a hidegetmeg a halálos veszélyt, hogy végeérhetetlenül harcoljanak értelem nélküliellenségükkel szemben. De az élet többről szól kezdeti sikereknél ésörökös riadónál. A serdülőkor csak egy életszakasz, nem pályafutás.Érettebb korában az ember rájön, hogy az élet többről szól.174

ANNE McCAFFREYF'nornak eszébe jutott, hogy Brekke ügyét nem volt alkalma említeniF'larnak. És F'lar mostanra már valószínűleg visszatért Bendenbe. F'normegszidta magát a kotnyeleskedés miatt. Attól van, hogy olyan régótamásodtiszt, gondolta. Az ember nem szólhat bele mindenbe egy másikfészekben. T'bornak így is épp elég baja volt. De, az első Tojásra, F'norgondolni sem akart rá, micsoda jeleneteket rendezne Kilara, ha Orthrepülne Virenthtel.Egyre idegesebb lett az út során, és nem nyugtatta meg, amikor Kanthcsitítóan zümmögni kezdett. De amikor az utazás végére értek, és a késődélutáni napfényben köröket leírva ereszkedtek Déli fészek fölé, nem érzettfáradtságot. Néhány lovas a legelőn etette sárkányát, és F'nor megtudakoltaKanthtól, éhes-e.Brekke látni szeretne - mondta Kanth, miközben kecsesen leszállt fészkeelé.- Gondolom, meg akar szidni - F'nor szeretettel megpaskolta Kanthpofáját. A kijáratnál állva megvárta, amíg a sárkány elhelyezkediknapsütötte, poros fészkén.Grall kidugta az orrát a vállkendő redői között, és F'nor a vállára ültette.Tiltakozóan vinnyogott, amikor a lovas gyors léptekkel Brekke lakhelyefelé indult, és karmaival a vállpántjába kapaszkodott, hogy megőrizzeegyensúlyát. Gondolatait éhség uralta.Brekke tűzgyíkját, Berdet etette, amikor F'nor belépett. A lányelmosolyodott, ahogy meghallotta Grall éles követelőzését, és F'nor felétolta a húsostálat.- Aggódtam, hogy esetleg túlnan szállsz.- Kanth nem hagyta.- Kanthnak több esze van. Hogy van a karod?- Semmi baja. Nem volt sok tennivaló.- Hallottam. - Brekke összeráncolta a szemöldökét. - Minden olyan más.Olyan furcsa érzésem van...- Folytasd! - bátorította F'nor, amikor a lány elhallgatott. - Miféle érzés?- Vajon Virenth tüzelni kezdett? Úgy tűnt, Brekkéről leperegnek a zavaródolgok, ő higgadt, hozzáértő személyiség, aki csendben irányítja a fészket,175

SÁRKÁNYHAJSZAgyógyítja a sebesülteket. Szokatlan volt tőle, hogy bevalljabizonytalanságát.Mintha olvasott volna a gondolataiban, a lány megrázta a fejét, ajkaitösszeszorította.- Nem, semmi személyes ügy. Csak minden olyan fonák... zavaró,változó...- Ennyi az egész? Nem éppen te javasoltál egy-két kisebb változtatást?Hogy hadd igézhessenek meg lányok is harci sárkányokat? Hogykiengesztelésképpen adjunk tűzgyíkokat a népnek?- Az változás. Én durva felfordulásról beszélek...- És a te javaslataid talán nem ebbe a kategóriába tartoznak? Jaj,kedvesem! - F'nor hirtelen hosszan, áthatóan a lányra bámult. Az őszintetekintetben mélyen megzavarta valami. -Kilara háborgatott?Brekke elkapta a pillantását és fejét rázta.- Mondtam már, Brekke, hogy kérhetsz más bronzokat is. Valakit egymásik fészekből, N'tont vagy B'dort... Az elhallgattatná Kilarát.Brekke szenvedélyesen megrázta a fejét, de arcát még mindigfélrefordította.- Ne erőltesd rám a barátaidat! - hangja éles volt. - Szeretem a Délt. Ittszükség van rám.- Szükség? Szégyentelenül kihasználnak, és nem is csak a déliek!A lány meghökkenten rámeredt, ugyanannyira meglepte a hirtelen kitörés,mint magát F'nort. Egy pillanatra a férfi azt hitte, megértette, miért, aztánBrekke tekintete óvatossá vált, és F'nor arra gondolt, vajon mit akarelrejteni.- A szükség sokkal nyilvánvalóbb, mint a kihasználás. Nem zavar akemény munka — mondta a lány halkan, és egy falat húst dobott a kisbronz tátott szájába. - Ne akarj megfosztani a törékeny elégedettségemtől.- Elégedett?- Ssss! Felzaklatod a gyíkokat.- Túl fogják élni. Ők képesek harcolni. Az a baj veled, Brekke, hogy teviszont nem. Sokkal többet érdemelsz ennél. Te nem is tudod, milyenkedves, nagylelkű, hasznos... a Tojásra! - F'nor zavartan elhallgatott.176

ANNE McCAFFREY- Hasznos, szorgalmas, hozzáértő, hatékony, megbízható, a listavégtelen, F'nor, tudom fejből az egészet - Brekke hangjában csipetnyi gúnyérződött. - Nyugodj meg, barátom, tudom, ki vagyok én.Könnyed szavaiból olyan keserűség sütött, tiszta zöld szeme annyiraelsötétült, hogy F'nor ezt már nem bírta nézni. Hogy elfeledtesse azönostorozást, és hogy bocsánatot kérjen saját ügyetlenségéért, F'noráthajolt az asztalon, és szájon csókolta a lányt.Csak bocsánatkérésnek szánta, semmi többnek, és teljesen váratlanul értemind Brekke, mind a saját reakciója. És Kanth távoli kürtje is.Pillantását továbbra is a lányéba mélyesztve F'nor lassan felállt ésmegkerülte az asztalt. Leült a padra, és egészséges kezével magához húzta.Brekke a vállára hajtotta fejét, F'nor a hihetetlenül édes ajkakra hajolt. Alány teste puha és simulékony volt, mindkét karjával átkarolta, majdmagához húzta F'nort, olyan teljességgel megadva magát a férfias erőnek,amilyet F'nor még sosem tapasztalt. Mindegy, mások milyen mohónaktűntek vagy kielégültnek, F'nornak még senki sem adta át magát ennyire.Ilyen ártatlanul és...F'nor hirtelen felemelte a fejét, és mélyen a lány szemébe nézett.- Sosem háltál T'borral - jelentette ki. - Sosem háltál egyetlen férfivalsem.A lány F'nor vállába temette arcát, teste megmerevedett. F'norgyengéden felemelte az állát.- Miért hitetted el szándékosan mindenkivel, hogy te és T'bor...A lány alig észrevehetően ingatta a fejét, tekintete semmit sem árult el,arcán fájdalom tükröződött.- Hogy távol tartsd magadtól a többi férfit? - kérdezte F'nor, és picitmegrázta a lányt. - Miért? Kinek őrzöd magad?Tudta a választ, mielőtt még a lány megszólalt, tudta, amikor az ajkáratette ujjait, hogy elhallgattassa. De még mindig nem értette Brekkefájdalmát. Jó, bolond volt, de...- Szeretlek, attól a perctől kezdve, hogy megláttalak. Olyan kedvesvoltál velünk, amikor kirángattak minket az otthonunkból, a céhünkből ésössze voltunk zavarodva a hosszú út után, amikor Virenthnek kerestetekúrnőt. Tudtuk, hogy egyikünkből sárkánynő lesz. És te... te pont olyan177

SÁRKÁNYHAJSZAvoltál, amilyennek egy sárkánylovasnak lennie kell, magas, jóképű,kedves. Akkor még nem tudtam... - Brekke hangja elakadt. F'norlegnagyobb rémületére könnyek öntötték el a szemét. - Honnan tudhattamvolna, hogy csak a bronzok repülnek a királynőkkel?F'nor óvón a mellkasára vonta a hüppögő lányt, ajkaival megérintettepuha haját, reszkető kezét kezébe fogta. Igen, most már sok mindentmegértett Brekkével kapcsolatban.- Kedvesem - mondta, amikor a könnyek kezdtek elapadni -, ezértutasítottad el N'tont?A lány bólogatott, fejét továbbra is a lovas vállgödrébe hajtva, nemnézett fel.- Akkor butácska vagy, és megérdemled az összes gyötrelmet, amitokoztál magadnak - tréfás hangja elvette szavainak élét. Megsimogatta alány vállát és hatalmasat sóhajtott. - Te céhben születtél. Semmit semfogtál fel abból, amit a sárkánynépről tanultál? A sárkánynők nemkövethetik a közemberek erkölcseit. A sárkánynő köteles alávetnie magátkirálynője szükségleteinek, beleértve azt is, hogy több férfival hál, ha akirálynő mindig másik sárkánnyal repül. A legtöbb alagbeli és céhbeli nőirigyli ezt a szabadságot...- Ezt mind jól tudom - mondta Brekke, és elhúzódott a másik érintéseelől.- Virenth elutasít engem?- Jaj, nem! - Brekke döbbentnek tűnt. - Úgy értem... nem tudom, hogyértem. Szeretem Virenthet, de nem érted? Én nem fészekben nőttem fel.Bennem nincs meg ez a fajta... ledérség. Én... én gátlásos vagyok. Tessék!Kimondtam. Gátlásos vagyok, és rettegek tőle, hogy Virenthet is gátolnifogom. Nem vagyok képes teljesen megváltozni, hogy alkalmazkodjak afészek szokásaihoz. Én ilyen vagyok.F'nor megpróbálta csitítgatni. Nem tudta azonban, hogyan folytassa,mivel ez az izgatott, síró lány teljesen más volt, mint a jól ismert nyugodt,komoly, megbízható Brekke.- Senki sem várja el tőled, hogy teljesen megváltozz. Akkor már nem ami Brekkénk lennél. De a sárkányok nem bíráskodnak. A lovasok sem. Alegtöbb királynő ragaszkodik ugyanahhoz a bronzhoz...178

ANNE McCAFFREY- Még mindig nem értesz - sírt fel vádlóan Brekke. - Sosem találkoztamolyan férfival, aki... akinél arra vágytam, bárcsak... az enyém lenne - éppcsak suttogta a szót. - Úgy az enyém. Amíg meg nem láttalak. Nemakarom, hogy bármilyen más férfi birtokoljon. Megdermedek. És nemleszek képes visszafogni Virenthet. És szeretem őt. Úgy szeretem, ésnemsokára repülni akar majd, és én nem... Azt hittem, képes leszek rá, detudom, hogy...Megpróbált elhúzódni a férfitól, de a barna lovas még fél karjával iserősebb volt. Csapdába kerülve a lány mélységes kétségbeesésselkapaszkodott belé.Gyengéden magához vonta, és kiszabadította másik kezét avállkendőből, hogy megsimogathassa a lány haját.- Nem fogod elveszíteni Virenthet. Az más, amikor a sárkányokpárosodnak, szerelmem. Te magad vagy a sárkány, az ő érzéseit érzed,amik csak egyetlen dologhoz vezethetnek. - Szorosan átölelte, és a lányösszehúzta magát, mintha irtózna tőle és az egész közelgő eseménytől.F'nor Déli fészek bronz lovasaira gondolt, T'borra, és másfajta undorkerítette hatalmába. Azok a Kilara egzotikus igényeihez szokott férfiaklealjasítják ezt a tapasztalatlan gyermeket.F'nor körbenézett, az alacsony heverőre, és Brekkét karjaiban tartvafelállt. Az ágy felé indult, megtorpant, hangokat hallott a tisztás felől.Bárki megzavarhatja őket.Még mindig a karjában kivitte a lányt a fészekből, és szorosan magáhozvonta, amikor a lány, megérezve szándékát, tiltakozni kezdett. Volt egyhely a hálókamrája mögött, Kanth vacka mellett, ahol illatos, sűrűpáfrányok nőttek, és ahol zavartalanul együtt lehetnek.Gyengéd akart lenni, de Brekke váratlanul ellenkezni kezdett.Tiltakozott, azt kiabálta, hogy felébreszthetik az alvó Virenthet. Nem voltgyengéd, de alapos, és a végén Brekke ámulatba ejtette azzal, hogy olyanszenvedélyesen adta oda magát, mintha a sárkányok is részt vettek volnaszeretkezésükben.F'nor felkönyökölt, a lány lehunyt szeme elől kisimította az izzadt,páfránnyal összegubancolódott hajtincseket. Lenyűgözte Brekke derűs,nyugodt arca, és elégedett volt magával. Egy férfi sosem tudhatja előre,179

SÁRKÁNYHAJSZAhogyan fog viselkedni a nő szeretkezés közben. A sok játékos célzás nemmindig mutatkozik meg a gyakorlatban.De Brekke olyan őszinte volt a szerelemben is, olyan kedves és bőkezű,mint bármikor. Ártatlan odaadása sokkal érzékibb volt, mint alegtapasztaltabb szeretők, akikkel F'nornak dolga akadt.Brekke kinyitotta a szemét és ámulva hosszú percekig egymás szemébenéztek. Felnyögött, elfordította a fejét F'nor fürkésző tekintete elől.- Ugye nem bántad meg, Brekke?- Jaj, F'nor, mi lesz, ha Virenth repülni fog?F'nor átkozódni kezdett, keményen és reményvesztetten, miközbenringatta a most már tartózkodó lány testét. Elátkozta az alag és fészekközötti különbségeket, és karja lüktető fájdalmát, ami a sárkányember éssárkányember közötti különbségekre emlékeztette. Szidta azelkerülhetetlen felismerést, hogy amit a legjobban szeretett, az nem voltelég... Gyűlölte magát, tudatában annak, hogy azzal, hogy segíteni akartBrekkének, veszélyeztette a lány értékrendjét és lehet, hogy ártott neki.Összezavarodott gondolatai ösztönösen Kanth felé irányultak, és azonvette észre magát, hogy megpróbál nem kapcsolatba lépni a sárkánnyal.Kanthnak nem szabad megtudnia, hogy lovasa hibáztatta, amiért nem egybronz.Akkora vagyok, mint bármelyik bronz - üzente Kanth higgadtan ésegykedvűen. Mintha meglepte volna, hogy ezt meg kell említenielovasának. Erős vagyok. Elég erős ahhoz, hogy bármelyik itteni bronzotlekörözzem.F'nor kiáltása felébresztette Brekkét.- Semmi ok nincs arra, hogy Kanth ne repülhetne Virenthtel. A Tojásra,le tudja körözni bármelyik itteni bronzot! És valószínűleg Orthot is, haigazán akarja.- Kanth repülhet Virenthtel?- Miért ne?- De a barnák nem repülnek a királynővel. Csak a bronzok.F'nor viharosan megölelte, hogy tudassa vele ujjongá- sát, szinteérthetetlen boldogságát és megkönnyebbülését.180

ANNE McCAFFREY- A barnák csupán azért nem repülnek a királynőkkel, mert kisebbek.Nem elég kitartóak a nászrepüléshez. De Kanth nagy. Kanth a legnagyobb,legerősebb, leggyorsabb barna egész Pernen. Hát nem érted, Brekke?Brekke ellazult. A reménytől visszatért arcába a szín, zöld szemébe az élet.- Volt már ilyen?F'nor türelmetlenül megrázta a fejét.- Itt az ideje, hogy eltöröljük azokat a szokásokat, amik csak gúzsbakötnek. Miért ne törölhetnénk el ezt is?A lány engedte, hogy dédelgesse, de tekintetében árnyak ültek, testevonakodott.- Akarom, F'nor, nagyon akarom, de úgy félek. Rettenetesen félek.F'nor megcsókolta, könyörtelenül bevetve az összes tudományát, hogyfelizgassa a lányt.- Kérlek, Brekke!- Nem lehet bűn, ha boldogok vagyunk, nem igaz, F'nor? - suttogta, ésegész testében megremegett.A férfi ismét megcsókolta, felhasználva minden trükköt, amit több százkönnyű viszonyból tanult, hogy magához kösse a lányt, a testét, lelkét éselméjét, és közben hallotta Kanth lelkes jóváhagyását.* * *Kilara dühtől tajtékozva nézte, ahogy a két férfi távolodik és otthagyja őt atisztáson ácsorogva. Felkavart érzelmei megakadályozták abban, hogymegfelelően visszavágjon, de még mindketten meg fogják bánni aszavaikat. Visszafizet F'larnak azért, hogy miatta vesztette el agyíkkirálynőt. Bosszút áll T'boron, amiért az ellent merészelt mondanineki, Dél sárkányúrnőjének, a telgari vérvonal sarjának, F'lar jelenlétében.Meg fogja még bánni ezt a sértést. Mindketten megbánják. Majd őmegmutatja nekik.A karmolástól lüktetett a karja, s ahogy magához ölelte, a fájdalomeszébe juttatta a többi sérelmét. Hol van egy kis zsibbasztófű? Hol van az aBrekke? Hol vannak a többiek, amikor a fészeknek teli kellene lennieemberekkel? Mindenki elkerüli őt? Hol van Brekke?181

SÁRKÁNYHAJSZAEteti a gyíkot. Én is éhes vagyok - mondta Prideth olyan ellentmondástnem tűrően, hogy Kilara meglepetten nézett sárkányára.- Nem vagy jó színben - mondta, és szidalmazó gondolatait eltérítette aPrideth iránt érzett törődés és az ösztönös megérzés, hogy nem szabadelidegenítenie sárkányát.Nos, nem is akarta látni Brekke közönséges, széles arcát. Az is biztos,hogy tűzgyíkot most nem akart látni. Borzasztó teremtmények, hálátlanok.Semmi valódi érzékenység, felfogta volna, hogy csak kérkednek vele.Prideth az etetőmezőre ugrott, és olyan fürgén landolt, hogy Kilarafájdalmasan levegőért kapkodott, amikor karja megrázkódott. Szemébekönnyek gyűltek. Már Prideth is?Prideth röptéből ugrott egy kövér, buta jószág hátára, és olyan vadulkezdte marcangolni, hogy a lenyűgözött Kilara megfeledkezett azönsajnálatról. A királynő elképesztő sebességgel falta fel az állatot. Máris a következő bakra csapott le, és olyanmohón belezte ki, hogy Kilara képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogyvalóban elhanyagolta Pridethet. Ő is megéhezett, és úgy szórta szét adühét, hogy elképzelte, hogy T'bor a második bak, F'lar a harmadik, ésLessza a nagy verecske. Mire Prideth jóllakott, Kilara elméje ismegtisztult.Visszavitte királynőjét a fészekbe és hosszasan homokkal dörzsölte éskefélte, amíg bőrének matt színe eltűnt. Végül Prideth elégedett álombamerült a napsütötte sziklán, és Kilara bűntudata elmúlt.- Bocsáss meg, Prideth! Nem akartalak elhanyagolni. De állandóankeresztbe tesznek nekem. És ha engem bírálnak, azzal a te hírnevedet iscsökkentik. De hamarosan már nem feledkezhetnek meg rólunk. És nemmaradunk itt befalazva ebben a sivár, isten háta mögötti fészekben. Erősférfiakkal leszünk körülvéve, és a legnagyobb bronzok könyörögnek majda kegyeinkért. Beolajoznak és lesúrolnak és megvakargatnak, és annyikényeztetésben lesz részed, amennyit érdemelsz. Majd meglátod. Megfogják bánni, hogy így viselkedtek.Prideth szemei teljesen lecsukódtak, és erőtlen sípolással lélegzett. Kilaraa domborodó pocakra nézett. Ilyen jóllakottan jó sokáig aludni fog.182

ANNE McCAFFREY- Nem kellett volna hagynom, hogy így belakmározzon - mormoltaKilara, de volt valami nagyon kielégítő abban, ahogy Prideth darabokratépte a húst; mintha az összes megaláztatás és megszégyenülés ésméltatlanság elszivárgott volna Kilarából a leölt állatok vérével a legelőfüvén.Karja megint megfájdult. Levette vherbőr tunikáját, amikor Pridethetápolta, és most homok és por szennyezte a frissen behegedt karmolást.Kilara egyszerre piszkosnak érezte magát, undorítóan piszkosnak,porosnak, sárosnak és izzadtnak. És fáradt is volt. Megfürdik és eszikvalamit, Rannelli majd bedörzsöli illatos olajokkal, és szappanhomokkal.Először is kerít némi zsibbasztófüvet a kis nővérkétől.Ahogy elhaladt Brekke szállásának ablaka alatt, férfihangot hallott,aztán Brekke örömteli kacagását. Kilara megtorpant, megdöbbentette alány trillázó hangja. Bebámult az ablakon észrevétlenül, mivel Brekke csaka fölé hajló fekete fejre figyelt.F'nor! És Brekke?A barna lovas lassan felemelte a kezét és olyan gyengéden simított kiBrekke arcából egy csökönyös hajtincset, hogy Kilarának kétsége sem voltafelől, hogy ezek nemrég szeretkeztek.Kilara félig elfeledett dühe hideg gyűlöletbe csapott át. Brekke és F'nor!Amikor F'nor állandóan visszautasította az ő kegyeit! Még hogy Brekke ésF'nor!Kilara továbbment, ezért Kanth nem szólt lovasának.183

SÁRKÁNYHAJSZARobinton, Pern hárfásmestere megigazította tunikáját. A vastag, zöld anyagremek tapintású volt és a szemet is gyönyörködtette. Oldalra fordult, hogymegnézze, jól áll-e a vállán. Zurg takácsmester ezúttal ellensúlyoztagörnyedtségét, és a szegély nem húzódott fel. A díszes öv és a tőr tökéleteskiegészítők voltak.Robinton grimaszt vágott tükörképére. - Tőrök! - Haját a füle mögésimította, aztán távolabb lépett, hogy szemügyre vehesse a nadrágot.Belesdan vargamester kitett magáért. A vherbőr a felliszbogyó festéktőlmélyzöld színt kapott, ugyanolyan árnyalatú volt, mint a tunika. A csizmákegy árnyalattal sötétebbek voltak. Kényelmesen körülölelték a vádliját és alábfejét.Zöld! Robinton magában vigyorgott. Sem Zurg, sem Belesdan nemkedvelte ezt a színt, pedig könnyű volt kikeverni. Itt az ideje, hogymegszabaduljunk egy újabb nevetséges babonától, gondolta Robinton.Kifele pillantott az ablakon, megnézte, hol áll a nap. Erőd felett látszott.Ez azt jelenti, hogy Telgar alagban délután van, a vendégek márgyülekeznek. ígéretet kapott, hogy odaszállítják. T'ron nagy nehezenteljesítette a kérését, pedig ősi hagyomány volt, hogy a hárfásmesterbármelyik fészektől kérhet segítséget.Egy sárkány jelent meg az északnyugati égen.Robinton felkapta köpönyegét - a tunika nem nyújtott elég védelmet atúlnan hidege ellen -, felvette kesztyűjét és a filctokot, amiben legjobbgitárja volt. Sokáig habozott, hogy magával hozza-e. Csednek is jóhangszerei voltak Telgarban, de a jó minőségű faanyagot és a belet nemfagyasztja meg annyira a túlnan hidege, mint az emberi testet.Amikor elhaladt az ablak előtt, egy második leszálló sárkányt vett észre,és kissé meglepődött.184

ANNE McCAFFREYKiért a hárfásház kis udvarára, és döbbenten felhorkant. A keleti égenegy harmadik sárkány jelent meg.Amikor szükség lenne rájuk, persze sehol sincsenek. Robintonfelsóhajtott, mivel úgy tűnt, a mai napra esedékes gondok márismegkezdődtek, ahelyett, hogy türelmesen vártak volna rá Telgarban(persze, a gondok sosem várnak), ahogy számított rá.Zöld, kék, és - nahát - bronz sárkányszárnyak a kora reggeli napfényben.- Szebell, Talmor, Brudegan, Tagetarl, felöltözni! Siessetek, vagymegnyúzlak titeket és a lusta beleteket használom húrnak! - Robintonhangja az összes udvarra nyíló barakkba behallatszott.A tanoncok lakhelyének felső ablakában két fej jelent meg, kettő másikpedig a segédmesterházban.- Igen, uram!- Jövünk, uram.- Máris.Igen, négy saját hárfásával és a három telgarival együtt - Szebelljátszotta a legjobb basszust, Csed pedig, Telgar hárfása remek felsőszólamot improvizált - nagyszerű és erős hangzást produkálhatnak.Robinton a vállára lendítette köpenyét, nem törődve azzal, hogy tunikájaösszegyűrődik, és kajánul az ereszkedő sárkányokra vigyorgott. Féligmeddigarra számított, hogy megint eltűnnek, amint felfedezik, hogymegnőtt a létszám.A telgari kékkel kellene utaznia, mivel az érkezett először. Igaz, hogy azöld jött Erőd alagból, és a hárfás- céh Erőd fennhatósága alá tartozik.Viszont Benden megtisztelő módon egy bronzot küldött. Talán azt kelleneválasztanom, amelyik először ér földet, bár úgy tűnik, nem sietik el,gondolta.Kilépett a belső udvarból az alatta elterülő rétre, mivel várható volt, hogya sárkányok ott fognak landolni.A bronz szállt le utoljára, ami lehetetlenné tette az előbbi elgondolást,hogy pártatlanul válasszon. A három lovas a rét közepén találkozott,néhány sárkányhossznyira a vita tárgyaként szolgáló utastól. Mindannyianazonnal bizonygatni kezdték a maguk jogát hozzá. Amikor a bronz lovasvált a másik kettő célpontjává, Robinton úgy érezte, ideje közbeavatkoznia.185

SÁRKÁNYHAJSZA- Erőd fészekhez tartozik, jogunk van hozzá - méltatlankodott a zöldlovas.- Telgar alag vendége. Larad birtokos nagyúr maga kérte...A bronz lovas (Robinton felismerte benne N'tont, az első fészken kívülszületettek közül való volt, akik megigézhettek egy sárkányt fordulatokkalezelőtt) nem tűnt sem dühösnek, sem nyugtalannak.- A jó hárfásmester tudni fogja a helyes választást - mondta N'ton, éskecsesen meghajolt Robinton felé.A másik kettő épphogy csak rápillantott, és máris folytatta a vitát.- Nincs semmi probléma - mondta Robinton azon a kemény, határozotthangján, amit ritkán használt, de aminek senki sem mert ellentmondani.A két vitatkozó elhallgatott, és Robintonra meredtek, egyikük komoran, amásik ingerülten.- Megtiszteltetés a céh számára, hogy vetélkedtek, csak hogysegíthessetek - Robinton ironikusan meghajolt a két ellenfél felé. -Szerencsére mindhárom sárkányra szükség lesz. Rajtam kívül még négyhárfást kellene Telgarba vinni, hogy emeljük a vidám esemény fényét. -Kihangsúlyozta a jelzőt, amikor észrevette, hogy milyen pillantásokat válta kék és a zöld lovas. A fiatal N'ton, bár nem fészekben nevelkedett,kifogástalanul viselkedett.- Nekem azt mondták, téged vigyelek el — mondta mogorván az erődilovas.- És annyira örültél a feladatnak, hogy engem is felvidítottál ma reggel -felelte metszően Robinton. Látta az önelégült kifejezést a kék lovas arcán. -És rendkívül értékelem, hogy R'mart jelenlegi... telgari gondjai ellenéreilyen figyelmes, de a bendeni sárkánnyal repülök. Mivel ők nem sajnálták ahárfásmestertől a kiváltságait.Zenészei futva közeledtek az épület felől, utazóköpönyegük félvállravetve, útközben csomagolták nemezbe hangszereiket. Robintonmindegyikükre futólag rápillantott, ahogy lihegve, kivörösödött arccal, és aTojásnak hála, vidáman, rendetlen sorban megálltak előtte. Fejével Szebellnadrágja felé biccentett, jelezte Talmornak, hogy igazítsa megmegtekeredett övét, nyugtázta Brudegan kifogástalan megjelenését ésodasúgta Tagetarlnak, hogy simítsa le kócos haját.186

ANNE McCAFFREY- Készen állunk, uraim - jelentette ki Robinton, kurtán biccentett a másikkét lovas felé, és megfordult, hogy kövesse N'tont.- Én egy kissé... - kezdte a zöld lovas.- Hát persze - vágott közbe Robinton, hangja hideg, mint a túlnan, ésfenyegető, mint a szál. - Brudegan, Tagetarl, menjetek vele! Szebell,Talmor, ti a kékkel.Robinton nézte, ahogy Brudegan kifejezéstelen arccal, udvariasan intettaz alacsonyabb zöld lovasnak, hogy menjen előre. Az összes perni közültalán a hárfások tartottak legkevésbé másoktól. Bárki, aki ok nélkülellenkezett velük, hamar egy gúnydal refrénjében találkozhatott a nevével,amit az egész bolygón énekeltek.Senki sem tiltakozott tovább. És Robinton örömmel vette észre, hogyN'ton nem hozza szóba a veszekedést.Robinton N'ton bronzán érkezett a levegőbe a Telgar alagot jelentősziklasánc elé. A gyors folyó, amely a Nagy- Keleti hegyláncból eredt,kivájta a puha követ, mély kanyont alkotva, ami fokozatosan szélesedett,amíg végül sziklafalak határolták a telgari széles, zöld völgyet. Telgar alagegy ilyen magas sziklasáncban helyezkedett el, egy háromszög alakú sziklacsúcsán. Délre nézett, oldalai keletre és nyugatra, és száz vagy több ablakaöt különböző szinten kellemes, napfényes szobákat eredményezett. Agazdagság jeleként mindegyiken nehéz, bronz ablaktáblák voltak.A mai napon Telgar mindhárom sziklafala ragyogott a kisbirtokosokzászlóitól, akik valaha is rokonságba kerültek Telgarral. A központi udvarttöbb száz virágzó ágból és hatalmas felliszbimbókból álló füzérreldíszítették. A levegő nehéz volt a virágillattól és az ínycsiklandozó konyhaiszagoktól. A vendégek szemmel láthatóan már órák óta folyamatosanérkeztek, legalábbis a legelésző jószágok mögötti hosszú lábú rohoncménesből ítélve. A régi Telgar minden szobája teli lesz ma este, ésRobinton örült, hogy rangja biztosítja számára a helyet. Ami valószínűlegkissé zsúfolt lesz, mivel még négy hárfást hozott magával. Lehet, hogyfeleslegesen, hiszen minden hárfás, aki meg tudta szervezni, itt volt ma.Végül is, lehet, hogy vidám esemény lesz.Pozitív, vidám gondolatokra koncentrálok, tűnődött magában Robinton,Fandarel szava járását ismételgetve.187

SÁRKÁNYHAJSZA- Te maradsz, N'ton?A fiatal férfi visszavigyorgott a hárfásra, de szemében komor árnyék ült.- Lioth és én őrjáratba megyünk, Robinton mester - mondta, éselőrehajolt, hogy szeretetteljesen megveregethesse sárkánya nyakát. - Delátni akartam Telgar alagot, úgyhogy amikor Aszgenar nagyúr megkértarra a szívességre, hogy hozzalak el, örültem a lehetőségnek.- És én is - mondta búcsúzóul Robinton, miközben lecsusszant a sárkányválláról. - Nagyon köszönöm a sima utat, Lioth!Szívesen máskor is, hárfás.Robinton döbbenten N'tonra pillantott, de a fiatal férfi elfordította a fejétés a rét felől érkező, díszesen öltözött fiatal nőket bámulta.Robinton Liothra nézett, akinek opálszín szeme egy pillanatra felévillant. Aztán a bronz kiterjesztette hatalmas szárnyait. Robinton sietveelhátrált, még mindig nem volt biztos benne, hogy a sárkányt hallotta. Nos,ez a nap teli volt meglepetésekkel!- Uram? - szólította meg tiszteletteljesen Brudegan.- Igen, fiúk. - Rájuk vigyorgott. Talmor eddig még sosem repült, éskissé üvegesek voltak a szemei. - Brudegan, te ismered az épületet. Viddőket a hárfás szobába, hogy ismerjék az utat! A hangszeremet is vigyétek!A mulatságig nem lesz szükségem rá. Azután, fiúk, vegyüljetek el, játszszatok,beszélgessetek, füleljetek! Ismeritek a dalocskákat, amiketpróbáltunk. Használjátok őket. Hallottátok a dobosok üzeneteit. Azokat iskiaknázhatjátok. Brudegan, vidd magaddal Szebellt, ez az első nyilvánosfellépése. Nem,Szebell, nem lennél itt, ha nem bíznék a képességeidben. Tagetarl, várdmeg a lakoma végét, addig ne csábíts el hölgyeket! Ne feledd, nemsokárateljes jogú hárfás leszel, nem lenne jó magad ellen fordítani egy jó alagot.És mindannyian óvakodjatok a tömény boroktól!Miután ellátta tanáccsal a hárfásokat, otthagyta őket és felment aközponti udvarra vezető zsúfolt feljárón, mosolyogva és hajlongva azokfelé, akiket ismert az elhaladó sok birtokos, kézműves és úrnő közül.Larad, Telgar ura ragyogó sötétsárgát viselt, a vőlegény pedig, lemosziAszgenar, csillogó kékesfeketét. Az alag központi termébe vezető hatalmasbronzajtó mellett álltak. A telgari nők mind fehérben voltak, kivéve a188

ANNE McCAFFREYmenyasszonyt, Famirát, Larad féltestvérét. Hosszú, szőke haja ahagyományos, vörös árnyalatokból szőtt esküvői ruha szegélyét verdeste.Robinton egy pillanatra megállt az udvarra nyíló kapu egyik oldalán, ajobb oldali torony árnyékában, és végignézte a vendégeket, akik kiscsoportokba verődve beszélgettek a feldíszített udvaron. Észrevette atenyészmestert, Szogranit az istálló mellett. Nem kéne olyan arcot vágnia,mintha undorító szagot érezne. Talán nem is annyira a környék, haneminkább beszélgetőtársai miatt. Szograni mélyen elítélte az időpocsékolást.Zurg takácsmester és mozgékony neje folyamatosan egyik csoporttól amásikig jártak. Robinton azon gondolkodott, vajon a ruhák anyagát ésszabását vizsgálgatják-e. Nehéz megmondani, mivel Zurg takács ésfelesége kedves pártatlansággal mosolyogtak mindenkire.Nigot bányamester mély beszélgetésbe merült Beleszden vargamesterrelvalamint Andemon földművesmesterrel, feleségeik mellettük kis csoportotalakítva csacsogtak. Kormán, Kerun nagyura kétségkívül a körülötte állókilenc fiatalembert okította: fiúk, nevelt fiak és szemmel láthatóan vérszerintiek, akik mind az öreg nagyúr hatalmas orrát örökölték. Bizonyáranemrég érkezhettek, mert a nagyúr jelére mind sarkon fordultak éskövették apjukat a lépcsőn felfele. Bendeni Raid nagyúr a házigazdávalbeszélgetett, és amikor meglátta Kormant közeledni, meghajolt ésodébbállt. Szifer, Bitra ura intett Raidnak, hogy csatlakozzon hozzá és akisbirtokosok egy csoportjához, akik a lépcső mellett beszélgettek. A többibirtokos nagyurat, erődi Groghét, délbaki Szangelt, naboli Meront, kromiNesszelt Robinton nem látta. A magasban sárkányok kürtöltek, és egyfélköteléknyi a széles rét felé ereszkedett, ahol Robinton is landolt.Bronzok, kékek - ó, és öt arany királynő - szálltak le egy rövid időre.Miután utasaik lekászálódtak, a legtöbben ismét felemelkedtek és az alagfeletti hegygerinc felé vették az irányt.Robinton a házigazdához sietett, mielőtt még az újonnan érkezettekellepték volna a feljárót.Larad nagyúr szívélyes üdvözlete mögött mélyebb, belső aggodalombujkált. Kék, őszinte szeme nyugtalanul fürkészte az udvart. A telgarinagyúr jóképű férfi volt, bár alig hasonlított egyetlen vér szerinti húgára,189

SÁRKÁNYHAJSZAKilarára. Szemmel láthatóan Kilara örökölte apjuk bővérűségét. Jól is voltez így.- Isten hozott, hárfásmester, alig várjuk szórakoztató dalaidat - mondtaLarad nagyúr, és mélyen meghajolt a hárfás felé.- Az időkhöz és az alkalomhoz illő hangnemben játszunk majd, Laradnagyúr - felelte Robinton, szélesen vigyorogva saját nyerseségén.Mindketten hallották a zenét, amint a fiatal hárfások jártak-keltek avendégseregben.Hatalmas szárnyak suhogására kapták fel a fejüket. Sárkányok repültek anap előtt, rövid időre árnyékba borítva az udvart. Egy pillanatra mindenbeszélgetés elhalt, majd a korábbinál hangosabban folytatódott.Robinton továbbment, üdvözölte Larad nagyúr első és egyetlen feleségétés igaz szerelmét, mivel nem volt több neje. Az ifjú telgari nagyúr legalábbhűséges volt.- Aszgenar úr, fogadd jókívánságaimat! Famira úrnő, örökké tartóboldogságot kívánok!A lány bájosan elpirult és félénken Aszgenarra pillantott. Szeme kékvolt, akárcsak féltestvéréé. Aszgenarba karolt, már régóta ismerte. Larad ésAszgenar Kormannái, Kerun uránál nevelkedtek, bár Laradot korábbanválasztották posztjára, mint Aszgenart. Valószínűleg nem lesz probléma azesküvővel, igaz még hátra volt a birtokos nagyurak szövetségénekjóváhagyása, mivel a házasságból származó utódok egy napon Telgar vagyLemosz birtokosai lehetnek. Egy férfi, ha birtokos nagyúr volt, minéltöbbfelé elszórta magvait. Sok fiat nemzett abban a reményben, hogyvalamelyikük majd elég erős lesz, hogy elfogadja a tanács, ha felmerül azutódlás kérdése. Nem mintha ezt az ősi hagyományt olyan lelkiismeretesenbetartanák, mint annak idején. A bölcs nagyurak más birtokosok gyerekeitnevelték, így támogatásra tettek szert a tanácsban, és biztosíthatták, hogyaz ő utódaik is jó nevelést kapnak.Robinton gyorsan járt-kelt a vendégek között. Meghallotta, amit lehetett,beszállt egy beszélgetésbe egy tréfás történettel, tovább lendített egymásikat az ügyes hozzászólásával. A konyha bejáratánál felállított hosszúasztalról elvett egy marék kisujj nagyságú húsos tekercset. Felemelt egypohár almabort. Napnyugtáig nem fognak asztalhoz ülni. Először a190

ANNE McCAFFREYbirtokos nagyurak és a jelentősebb kisbirtokosok tanácsot tartanak.(Remélte, hogy Csednek lesz lehetősége „részt venni" az ülésen, mivel voltegy olyan érzése, hogy nem kizárólag a telgari és lemoszi vérvonalról esikmajd szó.)Tehát kószálgatott, minden érzékét kiélesítette, minden hangszínt,vállvonást, nevetést, gesztust és homlokráncolást észrevett és mérlegre tett.Megfigyelte a csoportokat, nézte, ki lépi át a régiók, céhek, rangok köztihatárokat. Amikor sehol sem látta Fandarel kovácsmestert, sem helyettesét,Territ, sőt egyetlen kovácsot sem, csodálkozni kezdett. Vajon felállítottákFandarel távíróját? Lenézett az alag oldalába, de nem látta a póznákat,amelyekről beszéltek. Elgondolkozva rágcsálta alsó ajkát.A beszélgetésnek és a nevetésnek mintha metsző éle lett volna.Elkülönült helyéről vizsgálgatta a központi udvart, amely most úgy nézettki, mint szilárd testek mozgó szőnyege, itt-ott összedugott fejek csomóival.Mintha... mintha mindenki eltökélte volna, hogy jól érzi magát,eszeveszetten megragadná az élvezetet...A magasban sárkányok kürtöltek. Robinton vigyorgott. Észrevette, hogytercekben szólnak. Ha egy ember irányíthatná őket, remek kíséretetnyújtanának a balladához.- Jó hárfásmester, nem láttad F'lart vagy Fandarelt? - Lital jött felé,könyökénél az ifjú Zsaxom nagyúr követte.- Még nem.Lital összeráncolta a szemöldökét, és határozottan elküldte Zsaxomot,hogy keresse meg a telgari ifjakat, majd távolabb húzta Robintont atöbbiektől.- Mit gondolsz, hogy reagálnak majd a nagyurak naboli Meronra?- Reagálni Meronra? - Robinton megvetően felhorkant. - Mintha észresem vennék, természetesen. Nem mintha a véleménye számítana atanácsban...- Nem erre gondoltam. Arra céloztam, hogy van egy tűzgyíkja... - Litalelhallgatott, amikor a hárfás rámeredt. - Nem hallottad? A hírvivő tegnapRuathán ment keresztül, útban Erődbe és a te céhházadba.- Nem talált meg, vagy... nem voltak bizalmasak a hírek?- Nekem elmondta. Úgy tűnik, vonzom a titkokat.191

SÁRKÁNYHAJSZA- Tűzgyíkok? Mi van velük? Annak idején órákat töltöttem azzal, hogyelkapjak egyet. Sosem sikerült. Tulajdonképpen soha senkiről nemhallottam, akinek sikerült volna. Meron milyen trükkel csinálta?Lital keserű fintort vágott, arcán rángatózni kezdett egy izom.- Meg lehet őket igézni. Mindig megvolt az a mendemonda, hogy atűzgyíkok a sárkányok ősei.- És naboli Meron megigézett egyet?Lital örömtelen nevetést hallatott.- Tényleg valószínűtlen, igazad van. A tűzgyíkoknak borzalmas azízlésük. De biztos lehetsz benne, hogy naboli Meron nem vesztegetné azidejét tűzgyíkokra, ha nem várna tőle hasznot.Robinton végiggondolta és vállat vont.- Nem hiszem, hogy nyugtalankodnod kellene emiatt. De hogyanszerzett egyet Nabol? Hogyan lehet őket megigézni? Azt hittem, ez csak asárkányok jellemzője.- Ez zavar a legjobban, ahogyan Meron megszerezte őket - Litalharagosan nézett. - Az a déli sárkányúrnő, Kilara egy egész fészekaljnyitojást vitt el neki. Persze, a kikeléskor a legtöbbet elveszítették, de az anéhány, amelyik túlélte, épp elég felfordulást okoz Nabol alagban. Ahírvivő látott egyet, és csillogó szemekkel mesélte. „Igazi sárkány,kicsiben.", ezt mondta, és a tekintetéből ítélve ő is szerencsét próbálDélbak homokos tengerpartjain és Erődben.- Igazi sárkány, kicsiben, mi? - Robinton végiggondolta ennek ajelentőségét és egyáltalán nem tetszett neki az eredmény.Egyetlen fiú sem élt Pernen, aki ne vágyott volna arra, hogy egyszer csakelfogadja őt a sárkányfajta, és megigézhet egyet. Hogy szolgálatukra állmajd (kevesen tudták, hogy ennek inkább a fordítottja igaz) egy óriásiteremtmény, aki egyetlen szempillantás alatt képes Pem bármelyik pontjáraeljutni, tüzes leheletével legyőz minden ellenséget (ez sem volt igaz, mivela sárkányok a szálon kívül nem fújtak tüzet másra, és sosem bántottakvolna tudatosan egy embert sem). A sárkányfészekbeli élet varázslatosnaktűnt, aminek viszonylag kevés köze volt a valósághoz, igaz, hogy asárkányembereket nem görnyesz- tette meg a kemény munka a földeken,gyümölcsösökben vagy műhelybéli asztaloknál; magasak és sudárak192

ANNE McCAFFREYvoltak, gyönyörűen festett vherbőrökben jártak és valahogyfelsőbbrendűnek tűntek. Nagyon kevés fiúból válhatott birtokos nagyúr,hacsak nem származtak a megfelelő vérvonalból. De mindig fennállt acsábító lehetőség, hogy egy sárkánylovas téged visz magával az igézésre.így hát fiúk generációi próbáltak elfogni egy tűzgyíkot a másik vágyakozásszimbólumaként.És egy „igazi, kisméretű sárkány" a ravasz képű, ostoba, elégedetlennaboli Meron tulajdonában, aki amúgy is mogorván tekintett asárkányemberekre (mentségéül szolgálhat, amit a magasoromi T'kul Eszvavölgyében művelt) - ez minimum kellemetlenségeket okozhat F'larnak,legrosszabb esetben pedig keresztülhúzhatja a mai terveiket.- Nos, ha Kilara vitte a tűzgyíktojásokat Nabol alagba, arról F'larbiztosan tud - mondta Robinton az aggódó felügyelőnek. - Rajta tartják aszemüket azon a nőn.Lital haragos arckifejezése elmélyült.- Remélem is. Naboli Meron egyetlen lehetőséget sem hagyna ki, haidegesítheti vagy keresztbe tehet F'larnak. Nem láttad F'lart?Mindketten reménykedve körbenéztek. Aztán Robinton észrevett egyismerős ősz fejet, ami felé és a felügyelő felé tartott.- Ha már Bendenről beszélünk, az öreg Raid nagyúr épp felénk tart. Vannémi elképzelésem, hogy mit akarhat, márpedig nem fogom elénekelni azta régi balladát a birtokos nagyurakról még egyszer. Megbocsáss, Lital!Robinton a kavargó vendégek közé csusszant és olyan gyorsantávolodott Raid nagyúrtól, ahogy csak tudott. Szenvedélyesen utálta anagyúr kedvenc balladáját, és ha Raid sarokba szorítja, nem marad másválasztása, mint elénekelni. Nem volt lelkiismeret-furdalása, amiértotthagyta Litalt, kitéve Raid nagyúr fellengzős modorának. Lital élvezte abirtokosok között betöltött szokatlan szerepét. Nem tudták, hogyanviszonyuljanak olyasvalakihez, aki régebben sárkánylovas volt, aztántakácsmester, most pedig az uralkodása alatt virágzó Ruatha felügyelője.Megbirkózik Raiddal.A hárfásmester megtorpant azon a ponton, ahonnan már jól látta asziklafalat, és megpróbálta megkeresni Ramothot vagy Mnementhet apárkányon sorakozó sárkányok között.193

SÁRKÁNYHAJSZATűzgyíkok? Mire használhatna Meron egy tűzgyíkot? Hacsak nem az volta lényeg, hogy Kilara, a sárkányúrnő adott neki egyet. Igen. Ez biztosanszéthúzást szül. Kétségkívül minden birtokos nagyúr akar majd egyet,hogy egyenlőnek érezzék magukat Meronnal. Ehhez nem lesz elég tojás.Meron kihasználja az elfeledett sóvárgást és még több ellenségességet szíta sárkányemberek irányában.Robinton gyomrát megfeküdték a húsos tekercsek. Egyszerre csakBrudegan vált ki a tömegből, bánatos mosollyal meghajolt közönsége felé,mintha kelletlenül engedelmeskedett volna mestere hívásának.- Valamiféle vadság lappang a hangulatukban - mondta a hárfás, és úgytett, mintha hangszerét hangolná. - Mindenki eltökélten jól akarja éreznimagát. Különös. Nem az vezet nyomra, amit mondanak, hanem ahogyanmondják. - A fiú elpirult, amikor Robinton elismerően bólintott. - Például,amikor azt mondják, „az a sárkányvezér", akkor a saját fészküksárkányvezérére gondolnak. „A sárkányvezér" mindig F'lart jelenti. ,Asárkányvezér" megértette. „A sárkányvezér" megpróbálta. „Az úrnő"Lesszát jelenti. „Az a sárkánynő" a saját sárkányúrnőjüket. Érdekes?- Lenyűgöző! Mit gondolnak a szálhullásról?Brudegan a gitárjához hajolt, és disszonánsan megpengette a húrokat.Végighúzta ujjait mind a nyolc húron, olyan hamisan, hogy Robintonnak ahideg futott végig a hátán. Aztán egy vidám dalba kezdve elfordult.Robinton arra gondolt, bárcsak F'lar és Lessza megérkezne. Látta, hogyD'ram, az isztai sárkányvezér, és G'naris, az ajgeni, komolyanbeszélgetnek. A múltlakók közül ezt a kettőt kedvelte legjobban, G'narismég elég fiatal a változáshoz, D'ram pedig túl őszinte ember ahhoz, hogyne tudja letagadni az igazságot, ha az orra alá dugják. Csak az volt a baj,hogy alig dugta ki az orrát Iszta fészekből.Egyik férfi sem tűnt nyugodtnak, talán mert sziget- nyi üres hely voltkörülöttük, ami a zsúfolt udvaron kétségtelenül kiközösítésnek tűnt.Megkönnyebbülten üdvözölték Robintont.- Micsoda vidám alkalom - mondta, és amikor azok meglepetten néztekrá, folytatta. - Tudtok valamit F'larről?- Kellene? Megint hullott a szál? - kérdezte riadtan G'naris.- Nem tudok róla.194

ANNE McCAFFREY- Nem láttad T'ront vagy T'kult? Mi csak most érkeztünk.- Nem, tulajdonképpen senkit sem láttam a nyugatiak közül, kivéve aruathai Lital felügyelőt.D'ram jól hallható csattanással zárta össze fogsorát.- Telgari R'mart nem tud jönni - mondta a múltlakó. - Csúnyánmegsebesült.- Hallottam, hogy Krom alagban nem túl jó a helyzet - morogta együttérzően Robinton. - Igaz, hogy nem lehetett megjósolni, hogy akkor foghullani a szál.- Bezzeg Nesszel nagyúr Kromból itt van, és kisbirtokosai is, erejükteljében - mondta keserűen D'ram.- Nem is maradhatott volna távol, azzal megsértené Larad nagyurat.Mennyire súlyosak a telgari sebesülések? És ha R'mart gyengélkedik, kivezeti a fészket?D'ram úgy nézett a hárfásra, mintha valami pimasz kérdést tett volna fel, deG'naris könnyedén válaszolt.- A másodtiszt M'rek, de a fészek olyan súlyosan meggyengült, hogyD'ram és én megvitattuk és küldtünk erősítést. Szerencsére elég fiókánkvan, akik épp most kezdtek tűzkövet rágni, úgyhogy nálunk is megvan akötelék. - G'naris az idősebb sárkányemberre pillantott, mintha csak mostvette volna észre, hogy egy kül sőssel vitatja meg a fészek ügyeit. Vállatvont. - Ez tűnt az egyetlen értelmes megoldásnak, most, hogy a szálösszevissza hullik, és Krom alag is bajban van. A múltban is gyakrancsináltunk ilyet, ha az egyik fészek meggyengült. Tulajdonképpenfiókaként egy fordulatig magam is Bendennel repültem.- Biztos vagyok benne, hogy Krom és Telgar alag hálás lesz azegyüttműködésért, sárkányvezérek - mondta Robinton. - Mondjátok,nektek sikerült tűzgyíkot igézni? Ajgen és Iszta jó vadászterületeklehetnek.- Igézni? Tűzgyíkot? - D'ram éppolyan kétkedően horkant fel, mintkorábban Robinton.- Szép is lenne - nevetett G'naris. - Nézzétek, ott van Ramoth ésMnementh!195

SÁRKÁNYHAJSZANem tévedett, valóban a két sárkány vitorlázott lefelé a tűzhelyek felé.Szemmel látható volt, hogy az orom tetején ülő sárkányok odébb húzódtak,hogy helyet szorítsanak nekik.- Nahát, most először... - mormolta G'naris az orra alatt, aztánelhallgatott, mert a beszéd hirtelen lehalkult a tömegben, amit csak jobbankiemelt a hallható suhogás és csosszanás, amint az emberek a kapu feléfordultak.Robinton szeretetteljes büszkeséggel nézte, amint Lessza és F'lar aházigazda felé lépdel. Mindketten a friss lomb üde zöldjét viselték, és ahárfás legszívesebben tapsolt volna. Mégis visszafogta magát, intett asárkányembereknek, és átvágott a tömegen az újonnan érkezettek felé. Mégegy sárkány érkezett, szorosan a nyomában egy bronzzal, veszélyesenalacsonyan. Az udvar külső fala mögött arany szárnyvégek csillantak, afékezés szele port, szemetet kavart fel, és felemelte a kapuhoz legközelebbálló hölgyek szoknyáját. Hangos sikolyok és dühös ellenkezés hallatszottaz érintettek felől, ami baljós mormogásba csapott át.Robinton, akinek magassága némi előnyt adott neki, észrevette, hogyLarad nagyúr mintha habozott volna, mielőtt meghajolt Lessza előtt. Látta,hogy Aszgenar és a hölgyek mind a háta mögé bámulnak. Idegesen, hogykihagyott valamit, Robinton sietősen továbbhaladt.Eljutott a lépcső aljáig, két nagy lépéssel felugrott a negyedik fokra ésmegállt.Vörös ruhában, lányosan kibontott hajjal Kilara közeledett a bejárathoz,mosolya semmi örömet nem fejezett ki, csupán rosszindulatot. Kezétnaboli Meron karján nyugtatta, akinek narancsvörös ruhája éppen csakannyival volt narancsszínűbb, hogy ne passzoljon Kilara ruhájánakszínéhez. Efféle részletekre Robinton csak később emlékezett vissza. Mostsemmi mást nem látott, csak a két tűzgyíkot, akik kissé kitárták aszárnyukat, hogy megtartsák egyensúlyukat; egy arany Kilara bal karján,egy bronz Meronén. „Igazi sárkányok, kicsiben", gyönyörűek voltak,irigységet és vágyat ébresztettek a hárfásban. Gyorsan nyelt egyet, éshatározottan elfojtotta a nemkívánatos érzelmeket.A mormolás hangosodott, ahogy egyre több ember vette észre az újonnanérkezetteket.196

ANNE McCAFFREY- Az Első Tojásra, tűzgyíkok vannak náluk! - kiáltotta Korman, Kerunnagyura. Előrelépett a tömegből, a folyosóra, amely a nagyterembejáratánál nyílt, és méltóságteljesen közelebb lépdelt, hogy megnézzeőket.Közeledtére az arany gyík visítani kezdett, a kis bronz pedigfigyelmeztetően sziszegett. Meron arcán önelégült vigyor játszadozott.- Tudtad, hogy Meronnak is van egy? - suttogta hangosan D'ram a hárfásmellett.Robinton felemelte egyik kezét, hogy elejét vegye a továbbikérdéseknek.- És itt jön Kilara Déli fészekből, és Meron, Nabol ura, élő példákkalillusztrálva ezt a jelképes ajándékot, amivel sok boldogságot szeretnénkkívánni az ifjú párnak - csendült fel F'lar hangja.Néma csend támadt, amíg ő és Lessza két kerek, nemezbe bugyoláltbatyut nyújtott át Aszgenarnak és menyasszonyának.- Már megkeményedtek - mondta F'lar hangosan, elnyomva a tömegmormolását. - Forró homokon kell tárolni, hogy megrepedjenek. Egy Toriknevű déli halász nagylelkűségének köszönhetitek őket, aki néhány órávalezelőtt fedezett fel egy fészekaljat. T'bor sárkányvezér juttatta el hozzám.Robinton ismét Kilarára pillantott. Vörösbe borult arca most már illettMeron tunikájához, a férfi pedig úgy tűnt, legszívesebben megölne valakit.Lessza bájosan Kilarára mosolygott.- F'lar már mesélte, hogy látta a kis háziállatkádat...- Semmiféle háziállatka! - dühöngött Kilara. - Tegnap Magasorombanszálat evett...Bármit is akart még mondani, szavai belevesztek a hangzavarba, ahogykijelentését - „szálat evett" - végigvisszhangozta a tömeg. A két gyíkrekedt rikoltozása még tovább növelte a zűrzavart, és Kilara és Meronmindent megtettek, hogy megnyugtassák állatkáikat. Robinton számáravilágos volt, bármilyen hatást is akart elérni Meron, az kudarcba fulladt.Már nem ő volt az egyetlen birtokos nagyúr, akinek van egy „igazisárkánya, kicsiben".Két kisbirtokos, öltözetükből ítélve neratiak, máris lecsaptak D'ramra ésG'narisra.197

SÁRKÁNYHAJSZA- Ha valaha is szerettétek a sárkányotokat, mondjátok, hogy tudtatokróla - súgta gyorsan Robinton a két sárkánylovasnak. D'ram ellenkezniakart, de a két nyugtalan birtokos máris elárasztotta kérdésekkel, hogyhogyan szerezhetnek ők is egy olyan tűzgyíkot, mint Meroné.G'naris tért először magához, és olyan higgadtan válaszolt, amiRobintont is meglepte. A hárfás a falhoz simulva megpróbált eljutni alépcsőig, és keresztülverekedni magát az Aszgenar, Famira és F'lar körülnyüzsgő nők csoportján.- Nagy, és kisbirtokosok, jelenjetek meg a tanácsban! - dübörögteTelgar alag őrkapitánya. A magasból mély hangú sárkánykórus válaszolt,ami egy időre elhallgattatta végre a vendégeket.A kapitány megismételte a felszólítást és oszlatni kezdte a tömeget, hogyhelyet csináljon.Aszgenar nagyúr Famira kezébe nyomta tűzgyíktojását, és a fülébesuttogva a nagyterem felé mutatott. Oldalra lépett, intett Lesszának ésFamirának, hogy kövessék. Jól is tették, mert birtokosok tömege lepte el alépcsőt. Robinton megpróbált inteni F'larnak, de a sárkányvezér aforgalommal szemben, Kilara irányába igyekezett. A sárkányúrnőszenvedélyesen vitatkozott Meronnal, aki mérgesen vállat vont, otthagyta anőt, és durván keresztülfurakodott a terem felé, lehagyva számosudvariasabb birtokost.Mások is kivonultak: Robinton a céhmesterek csoportját vette észre akonyha közelében.F'larnak szüksége van a hárfásra.Robinton körbepillantott, kereste, ki szólt hozzá, és csodálkozott, hogyhogyan hallhatott meg egy ilyen halk hangot a hangzavarban. Felkapta afejét egy disszonáns gitárfutamra, és fejét csalhatatlanul a hang irányábafordítva Brudegant vette észre, aki az őrtorony felé haladt, ha jól láttaCseddel. Vajon a helyi hárfásnak sikerült bejutnia a tanácsülésre?Ahogy Robinton elindult a torony lépcsői felé, egy sárkánylovasbaütközött.- F'lar látni akar, hárfásmester.Robinton habozott, visszanézett a két hárfásra, akik sürgetően integettek,hogy csatlakozzon hozzájuk.198

ANNE McCAFFREYMajd Lessza figyel.- Mondtál valamit? - kérdezte a lovast Robinton.- Igen, uram. F'lar látni akar. Azt mondta, fontos.A hárfás a sárkányok felé nézett, Mnementh fel-le ingatta a fejét.Robinton megrázta a sajátját, próbált megbirkózni a nap ki tudja, hányadiklenyűgöző meglepetésével. Éles füttyöt hallott a magasból.Csücsörített, és a „menjetek előre" jelsorozatot fütyülte, más tempóbanhozzátéve, hogy „jelentés később".Brudegan „rendben" hangsort pengetett, amivel Csed kétségkívül nemértett egyet. Jellemző a hárfásra, gondolta Robinton, és az„engedelmeskedj" éles trilláját fütyülte. Arra gondolt, bárcsak a hárfásokjelrendszere is olyan sokrétű lenne, mint amilyet a kovács számárakifejlesztett - és hol a kovács?Fandarelt könnyű lett volna kiszúrni a tömegben, de Robinton, miközbenkövette a sárkánylovast, egy kovácsot sem látott. Persze, a távírófelállításának hatását csökkentené a tűzgyíkok bemutatása. Robintonsajnálta a kovácsot, aki csendben kifejlesztett egy zseniális kommunikációseszközt, amit elhomályosítanak a kisméretű, szálevő sárkányok.Teremtmények, akiket bárki megigézhet. Az átlag pernit jobban le fogjanyűgözni a kis sárkánypótlék, mint bármilyen csodás műszer.A sárkánylovas a kapu jobb oldalán álló őrtoronyhoz vezette. AmikorRobinton bal válla felett visszanézett, Brudegan és Csed már nem voltaksehol.A torony alsó szintje egyetlen hatalmas terem volt, távolabbi falánkőlépcsők vezettek a fal tetejére, az őrjáróhoz. Az egyik sarokban halombarakott szőrmék álltak készenlétben, hátha itt is vendégeket kellelszállásolni. A terem hosszú falán két egymással szemben lévő ablakbólszűrődött be némi fény. G'naris, az ajgeni sárkányvezér éppen amennyezetről lógó parazsékos kosárról szedte le a takarót. Kilara épp alattaállt, és dühödten bámulta T'bort.- Igen, Nabolba mentem. Ott volt a tűzgyíkom. És jól tettem, mivelPrideth észrevette a szálhullás jeleit a magasoromi hegylánc felett! - Mostmár mindenki rá figyelt. Szemei villogtak, állát felszegte, és Robintonnak199

SÁRKÁNYHAJSZAfeltűnt, hogy a rekedtség eltűnt a hangjából. Kilara szép nő volt, de olyankönyörtelenség lengte körül, ami Robintont inkább taszította.- Azonnal T'kulhoz repültem - arca dühösen rángatózott. - Az nemsárkányember! Nem hitt nekem. Nekem! Mintha lenne sárkányúmő, akinem ismeri fel a szál jeleit, amikor a saját szemével látja! Kétlem, hogyegyáltalán tartott őrjáratokat. Azt ismételgette, hogy hat nappal ezelőtthullott a szál Tillek alagban, és ilyen hamar nem hullhat Magasoromban.Úgyhogy meséltem neki a nyugati mocsári meg a lemoszi szálhullásról, demég mindig nem hitt nekem.- Időben kiért a fészek? - szakította félbe hidegen F'lar.Hát persze - és Kilara kihúzta magát, amitől a ruha megfeszült hatalmaskeblein. - Én szóltam Pridethnek, hogy fújjon riadót — kajánul vigyorgott.- T'kulnak muszáj volt cselekednie. Egy sárkánykirálynő nem hazudik. Ésnincs olyan élő sárkányhím, aki megtagadná az engedelmességet.F'lar hangosan beszívta a levegőt és a fogát csikorgatta. MagasoromiT'kul szűkszavú, kiábrándult, fáradt ember volt. Bármennyire is igaza voltKilarának, azért módszere nem volt valami diplomatikus. Nem beszélvearról, hogy Kilara a jelenkori sárkánynéphez tartozik. Bár T'kul már amúgyis vesztett ügy. F'lar titkon D'ramra és G'narisra pillantott, vajon ők mitszólnak T'kul viselkedéséhez. Most már biztosan... Feszültnek tűntek.- Remek sárkányúrnő vagy, Kilara, és te helyesen cselekedtél. Nagyonhelyesen — mondta F'lar olyan meggyőzően, hogy a sárkányúrnő önelégültmosollyal a haját kezdte igazgatni. Aztán F'larra bámult.- No és mit fogsz csinálni T'kullal? Nem engedhetjük, hogyveszélyeztesse a világot ezzel a múltlakó viselkedéssel.F'lar várt, félig abban reménykedett, hogy D'ram megszólal. Ha csakegyetlen múltlakó...- Úgy tűnik, a sárkányvezéreknek is össze kellene hívniuk a tanácsot -mondta végül, látva, hogy Kilara még mindig rámeredve dobol a talpával. -T'ronnak Erőd fészekből is tudnia kell erről. És talán legjobb lenne, haTelgarba mennénk, hogy R'mart is elmondhassa a véleményét.- Véleményét? - dühöngött Kilara. - Most azonnal oda kellene mennetek,a szemébe mondani T'kulnak, hogy hanyag és felelőtlen, és...- És micsoda, Kilara? - kérdezte F'lar, amikor a nő elhallgatott.200

ANNE McCAFFREY- És... valamit biztos lehet csinálni!Egy olyan helyzetben, amihez hasonló még sosem fordult elő? F'larD'ramra és G'narisra nézett.- Valamit tenni kell - fordult Kilara a másik kettő felé.- A fészkek a hagyomány szerint önállóak...- Ez jó ürügy, ami mögé el lehet bújni, D'ram...- Többé nem bújhatunk el - folytatta D'ram, határozott hangon,barátságtalan arccal. - Valamit tenni kell. Mindannyiunknak. Ha T'ronmegérkezett.Időt akar nyerni? - tűnődött F'lar.- Kilara - mondta hangosan említetted, hogy a gyíkod szálat evett. -Sokkal több mindent kell megbeszélni, mint T'kul hihetetlen viselkedése. -Megtudhatnám, honnan tudtad, hogy a gyík visszatért Nabolba?- Prideth mondta. Ott kelt ki, ezért visszatért Nabol alagba, amikor délenráijesztettél.- És Magasoromban is veled volt?- Nem. Már elmondtam. Megláttam a szálat a magasoromi hegyláncfelett és T'kulhoz repültem. Először. Miután riasztottam a fészket, eszembejutott, hogy Nabol felett is hullhat a szál, tehát elmentem, hogymegnézzem.- És beszámoltál Meronnak az idő előtti szálhullásról?- Persze.- És aztán?- Visszavittem magammal a gyíkot. Nem akartam még egyszerelveszíteni. - Amikor F'lar figyelmen kívül hagyta a gúnyolódást, Kilarafolytatta: - Felvettem egy lángvetőt és Merika kötelékével repültem. Nemmintha túlzottan megköszönte volna az a nő.F'lar tudta, hogy Kilara igazat mond, mivel érzései szemmel láthatóakvoltak.- Amikor a gyíkom meglátta a szálhullást, mintha megőrült volna. Nemtudtam parancsolni neki. Egyenesen egy folthoz repült, és... megette.- Tűzkövet adtál neki? - kérdezte D'ram, szemeiben valódi érdeklődéscsillogott.201

SÁRKÁNYHAJSZA- Nem is volt nálam. És szeretném, ha majd nászt repülne. - Kilarafurcsán elmosolyodott és megsimogatta a gyík hátát. - A furatba is beszállt- tette hozzá, kihangsúlyozva állatkája érdemeit. - A földi legénység egyiktagja látta, hogy bemászott egybe. Persze, ezt csak később tudtam meg.- Akkor Magasorom már szálmentes?Kilara közömbösen vállat vont.- Úgyis megtudjuk, ha nem az.- Mennyi ideig tartott a szálhullás attól kezdve, hogy észrevetted?Amikor Nabol felé repültél, megtaláltad a felhő szélét?- Nagyjából három óra hosszat tartott. Inkább kevesebb. Onnantólszámítva, hogy a kötelékek végül odaértek. - Leereszkedően mosolygott. -Ami a felhő szélét illeti, azt mondanám, magasan fenn volt a hegyekben. -elhallgatott, felkészülve a cáfolatokra, és amikor senki sem szólalt meg,folytatta. - Ott csak csupasz sziklára és hóra hullhatott. A naboli oldaltátnéztem, de Prideth nem látott furatot.- Nagyon helyesen cselekedtél, Kilara, és mindannyian hálásak vagyunkneked - mondta F'lar, és a többiek is határozottan megerősítették. Kilaraszélesen mosolygott, egyik férfitól a másikig fordult, és szeme csillogott abüszkeségtől.- Eddig öt szálhullásunk volt - folytatta komolyan F'lar. A többisárkányvezérre pillantott, megpróbált rájönni, vajon meddig viselkedhet aszószólójukként. T'kul elpártolása nagyon megrázta D'ramot. F'lar megsem próbálta kitalálni, mi lesz T'ron reakciója, de ha az erődi sárkányvezérkisebbségben találja magát a többi négy vezérrel szemben, vajonellenszegül T'kulnak, még úgy is, ha ez azt jelentené, hogy F'lar oldaláraáll? - Tillek alagban nyolc nappal ezelőtt, Felső-Krom alagban öt napja,Lemosz északi részén három, Dél nyugati részén két napja, és nemrégMagasorom alagban. Kétségkívül a Nyugati-tenger felett is hullott szál.Nem kérdés, hogy a szálhullás gyakoribbá és nagyobb kiterjedésűbbé vált.Pern egyetlen pontja sem biztonságos. Egy fészek sem engedheti megmagának, hogy csak a hagyományos hatnapos fordulókra korlátozza afigyelmét. - Komoran elvigyorodott. - Hagyomány!Úgy tűnt, mintha D'ram vitatkozni akarna, de F'lar elkapta a pillantását,és fogva tartotta, amíg a férfi lassan bólintott.202

ANNE McCAFFREY- Könnyű ezt mondani, de mihez kezdtek T'kullal? Vagy T'ronnal? -Kilara észrevette, hogy senki sem figyel rá. - Ő sem jobb semmivel sem.Nem hajlandó elismerni, hogy változnak az idők. Még ha Mardraszándékosan...Gyors kopogás hallatszott, aztán az ajtó kitárult, és Fandarel megtermettalakja állt a nyílásban.- Mondták, hogy itt vagy, F'lar. Mi készen vagyunk.F'lar megdörzsölte az arcát, sajnálta, hogy félbeszakították.- A birtokos nagyurak tanácsot tartanak - kezdte, a kovács morogvanyugtázta szavait -, és van egy másik váratlan fejlemény is...Fandarel a Kilara karján ülő tűzgyík felé intett fejével.- Arról is tudok. Sokféleképpen lehet küzdeni a szál ellen, ez rendbenvan, de nem mindegyik hatékony. A kis teremtménynek még be kellbizonyítania az érdemeit.- Az érdemei... - kezdte Kilara, készen arra, hogy dührohamban törjönki.Robinton, a hárfás mellette termett, és a fülébe súgott.F'lar hálásan megfordult, hogy meghallgassa a kovácsot, aki az ajtóhozlépett, szemmel láthatóan arra várt, hogy a sárkányvezérek kövessék. F'larvonakodott. A távíró nem fog akkora figyelmet kapni az uraktól, azemberektől, vagy a lovasoktól, amekkorát érdemel. A távírónak sokkaltöbb értelme van ebben a vészhelyzetben, mint a megbízhatatlangyíkocskáknak. Igaz, hogy szálat ettek...Megállt a küszöbön, visszanézett Kilara és a hárfás felé. Robintonegyenesen rábámult.Mintha csak a hárfás olvasott volna a gondolataiban, F'lar látta, ahogyhízegően Kilarára mosolyog (pedig tudta, hogy megveti a nőt).- F'lar, szerinted bölcs dolog lenne Kilara részéről, ha kimenne acsőcselék közé? Elijeszthetik a gyíkot - mondta a hárfás.- De éhes vagyok - tiltakozott Kilara - és kint van zene is... - Tisztánhallatszott egy közeli gitár hangja.- Ez mintha Tagetarl lenne - mondta Robinton ragyogó mosollyal. -Behívom neked, és küldök élelmet a konyháról. Sokkal jobb lesz így,mintha odakint kellene lökdösődnöd, erről biztosíthatlak. - Udvariasan egy203

SÁRKÁNYHAJSZAszékhez vezette, miközben háta mögött integetett F'larnak, hogy menjenmár.Amint kiléptek a ragyogó napsütésre, és zajosan örvénylett körülöttük atömeg, F'lar észrevette a vidám, fiatal férfit, gitárral a kezében, aki felelt ahárfás füttyére. Robinton nyilván néhány perc múlva csatlakozik hozzájuk,ha jól értelmezte a jelzéseit.Az ifjú segédmester Kilarának biztosan... ízleni fog.Fandarel az udvar távolabbi sarkában állította fel a felszerelését, ahol akülső fal találkozott a sziklafallal, sárkányhossznyira a lépcsőtől. Háromférfi ült a fal tetején, óvatosan nyújtottak valamit lefelé a készülék mellettdolgozó csoportnak. A sárkányvezérek követték Fandarelt, aki utat vágott atömegen keresztül (a felliszvirág illata már rég más szagoknak adta át ahelyét), F'lar rengeteg lopott pillantást kapott és sok beszélgetés némult elközeledtére.- Ha figyelsz, láthatod - mondta éppen egy, ruhája színéből ítélvekisbirtokos fiatalember. - Azok a sárkányemberek nem engednek minket afészekalj közelébe..- A birtokos nagyurakra célzol? - mondta egy másik. - Ki bízna abban anaboliban? Micsoda? Ó! A magasságos Tojásra!Vajon, ha Pernen mindenkinek lenne egy tűzgyíkja, tűnődött F'lar, azvalóban megoldaná a problémát?További sárkányok jelentek meg az égen. Felnézett és megismerte T'ronFidranthját és Mardra királynőjét, Loranthot. Felsóhajtott. Szerette volnalátni, mit tervez Fandarel a távíróval, mielőtt megküzd T'ronnal.- Mnementh, mi történik a tanácsban?Beszélgetnek. Várják a hiányzó két birtokost.F'lar megpróbálta kivenni, hogy az erődi sárkányvezér magával hozta-eerődi Groghe és délbaki Szangel urakat. Az a kettő nem lenne elragadtatva,ha nélkülük hozna határozatot a tanács. De ha Groghe nagyúr hallottMagasoromról...F'lar elnyomott egy borzongást, megpróbált bocsánatkérően mosolyogni,miközben utat vágott magának egy kisebb csoportnyi kisbirtokos mellett,akik nyilván nem vették észre. Miután a kovácsokat semlegesnek tartották,az eszköz jobb oldalánál sárkányúrnők óvatos csoportja gyűlt össze. Nagy204

ANNE McCAFFREYérdeklődést tettettek, de még G'naris bájos úrnője, Nadira is gondterheltnektűnt, pedig neki vidám természete volt. Bedella Telgar fészekből teljesenzavartnak látszott, de ő nem volt túl okos.Egyszerre Mardra törtetett keresztül a vendégseregen, választ követelve,mi folyik itt. T'kul és Merika megérkeztek már? Hol vannak a házigazdák?A modern alagok már a legalapvetőbb udvariasságra sem képesek. Nemmintha hagyományos ceremóniát várt volna, de ez...Ebben a pillanatban F'lar acélpengék csilingelését hallotta, és megláttaerődi Groghe nagyurat, aki tőre nyelével dörömbölt a nagyterem ajtaján,határozott vonású arcán lángolt a harag. A vékony, zord Szangel, Délbakura sötéten ráncolta szemöldökét mögötte. Az ajtó résnyire kinyílt, majdvalamivel nagyobbra tárult, hogy a két birtokos beléphessen.Arckifejezésükből ítélve nem kevés időbe és beszédbe kerül majdmegnyugtatni őket.- Mennyi van még hátra? - kérdezte F'lar, amikor odaért a kovácshoz.Megpróbált visszaemlékezni, hogyan nézett ki a távíró a csarnokban. Ez amostani csövek és drótok túlságosan is nagy szövevényének tűnt.- Már csak be kell ide illeszteni ezt a drótot - felelte Fandarel, hatalmasujjaival fürgén el is végezte a műveletet -, és azt meg oda. Na most. A kartidehelyezem a tekercs fölé és ellenőrzésképpen kiküldünk egy üzenetet acéhbe. - Fandarel olyan szeretettel hajolt a szerkezet fölé, mint egysárkánykirálynő az aranytojásra.F'lar megérezte, hogy valaki a közelében áll, és ingerülten felnézett,meglátta Robinton figyelmes arcát. A hárfás szórakozottan rámosolygott,és intett a fejével, hogy inkább figyeljen.A kovács óvatosan lekopogott egy jelet, mire a szürke papíron a tűmozgásának megfelelően szabálytalan hosszúságú vörös vonalak jelentekmeg.- ,A szerelés készen áll" - mormolta Robinton F'lar fülébe. -„Hatékonyan és időben." - Robinton elnevette magát ezen. - „Készenlét."Nagyjából ezt jelenti.A kovács megfordult, és vevő üzemmódba fordította a kart. Ebben apillanatban Mnementh élesen felvisított a magasban. Ő és a többi sárkánykitárta a szárnyát. A tömeges mozdulat beárnyékolta a Telgar felett205

SÁRKÁNYHAJSZAalacsonyan álló napot, és árnyékokat borított a hirtelen elcsendesedettvendégseregre.Groghe azt mondta a nagyuraknak, T'ron talált egy messzelátót Erődben.Látta a Rőtcsillagot rajta keresztül. Dühösek. Légy óvatos! - üzenteMnementh.A nagyterem hatalmas ajtaja szélesre tárult, és a nagyurak léptek ki rajta.Elég volt egy pillantást vetni Groghe arcára, hogy alátámaszthassaMnementh jelentését. A nagyurak összerendeződtek a lépcsőn és egyenessort képeztek a sarokban csoportosuló sárkányemberekkel szemben.Gorghe nagyúr felemelte a karját és vádlóan F'larra mutatott, amikorzavaró sziszegés törte meg a terhes csendet.- Nézzétek! - kiáltotta a kovács, és minden tekintet követte a kezét, ahola távíró éppen üzenetet fogadott.- Ajgen alag szálhullást jelentett. Az átvitel mondat közben megszakadt.Robinton fordította le a jeleket, ahogy a papírra kerültek, hangja egyrerekedtebben és bizonytalanabbul szólt.- Mi ez az ostobaság? — kiabált Groghe nagyúr, arca vöröslött a dühtől,amiért már senki sem figyelt rá. - Tegnap délben hullott a szálMagasoromban. Hogyan hullhatna Ajgenben ma este? Mi a Tojás az aszerkentyű?- Nem értem - tiltakozott hangosan G'naris ajgeni Laude nagyúrrabámulva, aki a félelemtől megkövülten állt a lépcső tetején. - Folyamatosőrjáratokat tartok...A sárkányok felkürtöltek a magasban, amikor egy zöld jelent meg azégen az udvar felett. A tömeg sikítozott, fejüket lehajtva rohantak abiztonságot nyújtó falak felé.Szálhullás Ajgen délnyugati részén. - Az üzenet tiszta és jól hallható volt.Az udvaron ácsorgó sárkánylovasok visszhangozták.- Hová mész, F'lar? - kiabált Groghe, amikor a bendeni sárkányvezér akapu felé rohanó G'naris nyomába eredt. A levegő tele voltsárkányszárnyakkal, a rettegő nők sikoltozása elnyomta a férfiakátkozódását.- A szál ellen harcolni, Ajgenbe, természetesen! - kiáltott vissza F'lar.206

ANNE McCAFFREY- Ajgen az én problémám - kiáltotta G'naris, megállt és megfordult, demeglepett arca a hálás volt, nem rendreutasító.- G'naris, várj! Ajgen melyik részén? - kérdezte Laude nagyúr.Félrelökte a dühöngő Groghét, hogy utolérje sárkányvezérét.- És Iszta? A sziget is veszélyben van? – tudakolta Varbret nagyúr.- Megyünk, megnézzük - nyugtatta meg D'ram, karon ragadva a férfit ésa kapu felé sietett.- Mióta törődik Benden Ajgennel és Isztával? - T'ron nyíltan F'lar útjábaállt. Fenyegető hangja visszhangzott a terem lépcsőin. Ellenséges fellépése,ahogy elállta F'lar útját, mindenkit megállított. - És siet Nabol segítségére?F'lar viszonozta a haragos tekintetet.- Szál hullik, sárkányember! Ajgen és Iszta kisebb létszámmal repül,mivel a lovasaik egy része Telgar fészeknek segít. Lakomázzunk, amíg atöbbiek harcolnak?- Iszta és Ajgen gondoskodjanak magukról!Ramoth élesen rikoltott a magasban. A többi királynő válaszolt neki.Senki sem tudta, mire szólította fel őket, de egyszerre csak eltűnt. F'larnaknem volt ideje azon gondolkodni, hogyan szállhatott túlnan Lessza nélkül,mert T'ron keze már a tőrén volt.- Később megvitatjuk ezt a nézeteltérést, T'ron! Négyszemközt. Szálhullik...A bronzok megkezdték landolásukat a kapu előtt. Próbáltak úgyhelyezkedni, hogy minél többen elférjenek.Az ajgeni zöld lovas sárkánya a kapura telepedett. Kiáltozva ismételgetteaz üzenetet az alant álló dermedt, feszült tömeg felé.T'ron nem hagyta abba.- Szál hullik, mi, F'lar? A nemes Benden siet segíteni! Ehhez Bendenneksemmi köze! — kiáltotta rekedten, megvető gúnnyal.- Elég legyen, ember! - D'ram kilépett, hogy elhúzza T'ront. Élesen acsendes nézősereg felé intett.De T'ron elengedte a füle mellett a figyelmeztetést, és olyan erőszakosanlökte félre D'ramot, hogy az erős testalkatú férfi megtántorodott.207

SÁRKÁNYHAJSZA- Elegem van Bendenből! Benden eszméiből! Bendenfelsőbbrendűségéből! Benden önzetlenségéből! És a bendenisárkányvezérből...Ezzel az utolsó sértéssel vicsorogva F'lar felé lendült, előhúzott késétvágásra lendítve.Döbbent moraj söpört végig a sűrű tömegen. F'lar mozdulatlan maradtaddig, míg T'ronnak késő nem lett, hogy irányt változtasson. Ekkor elhajolta penge útjából, és díszes tokjából előrántotta a sajátját.Vadonatúj tőr volt, Lesszától kapta ajándékba. Még sem húst, semkenyeret nem érintett, és nem lenne szabad egy ember vérévelmegkeresztelni. Mert ez a párbaj halálosnak tűnt, és végkimenetele Pernsorsát is megpecsételhette.Flar félig leguggolt, ujjait a markolat köré fonta, próbálgatta asúlyozását. Túl sok múlott egy egyszerű tőrön, ami féltenyérnyivelrövidebb volt, mint az ellenfél kezében lévő penge. T'ron könnyebbenelérte, és további előnyt adott neki, hogy vherbőr lovaglófelszerelést viselt,míg F'lar könnyű szövetruhában volt. Szemét nem vette le T'ronról, azidősebb férfi arcába nézett. F'lar érezte tarkóján a nap melegét, érezte talpaalatt a kemény kövezetet, a központi udvar halotti csendjét, és aszéttaposott felliszfavirágok, kiömlött bor, sült hús, verejték, és félelemszagát.T'ron előrelendült, korához és méretéhez képest meglepően könnyedén.F'lar közel engedte magához, megpördült, így T'ron a bal oldalára került, ésaz átlátszó trükknek köszönhetően kibillent egyensúlyából. F'larmegkönnyebbülten felsóhajtott. Ha T'ron stratégiája ilyen egyszerű...A múltlakó egy ugrással máris rajta volt, kése a bal kezébe került át,olyan gyors mozdulattal, amit szemmel követni sem lehetett, jobb karjátpedig lefelé lendítette, és F'lar csuklójára ütött, aki védekezésül hátraugrott,s hajszálnyival kerülte el az egy láb hosszú penge sziszegő csapását.Hátrált, karja félig megbénult, és érezte, ahogyan a sokk, mint jeges zápor,elborítja.Egy dühtől elvakult emberhez képest T'ron egy kicsit túlságosanösszeszedett volt F'larnak. Vajon mi szállta meg a férfit, miért provokáltverekedést itt és most? Mert T'ron erőltette a párbajt, szándékosan208

ANNE McCAFFREYcsapdába csalta F'lart megtévesztő szavaival. D'ram és G'naris örültek afelajánlott segítségnek. Tehát T'ron verekedni akart. Miért? Egyszerre csakF'lar megértette. T'ron hallott T'kul hanyagságáról, és tudta, hogy amúltlakók nem fogják figyelmen kívül hagyni vagy csendbenmegbocsátani. Főleg, ha bendeni F'lar valószínűleg azt javasolja, hogyT'kul mondjon le sárkányvezéri tisztségéről. Ha T'ron megöli ellenfelét, atöbbieket képes lesz irányítani. És F'lar nyilvános halála után támogatónélkül maradnának a modern birtokosok. A fészkek uralma birtok és céhfelett változatlanul, ellenvetés nélkül folytatódhatna.T'ron előremozdult, támadott. F'lar hátrált, a múltlakó vherbőrrelborított mellkasát nézte. Nem a szemét, nem a kést tartó kezet. A mellkast!Innen lehetett a legpontosabban kiszámítani a következő mozdulatot. ÖregK'gan, a hét fordulat óta halott fiókaoktató szavai visszhangoztak F'larfejében. Csakhogy K'gan sosem gondolta volna, hogy a tananyag majd aztfogja megakadályozni, hogy egyik sárkányvezér megölje a másikat egypárbajban, ahol Pern sorsa dől el a fél világ szeme láttára.F'lar határozottan megrázta a fejét, elnyomta dühös gondolatait. Nemez a túlélés útja, főleg ilyen esélyek mellett.Látta T'ron hirtelen karmozdulatát, ösztönösen hátrahajolt, hogykitérjen előle, látta a rést, és szúrt...A nézők felszisszentek, ahogy a szövet repedését tisztán lehetetthallani. A csípőjébe maró fájdalom olyan hirtelen volt, hogy F'lar aztgondolta, T'ron szúrása csak egy karcolást ejthetett rajta, de aztánhányinger söpört rajta végig.- Szép próbálkozás! De nem vagy elég gyors, múltlakó! - hallotta F'lar asaját hangját, érezte, ahogy ajkai mosolyra húzódnak, valódi hangulatávalépp ellentétben. Guggolásban maradt, öve így a csípőjének nyomódott, dea sérült szövet fityegett, elmozdult, ahogy lélegzett.T'ron kissé zavartan nézett rá, tekintete végigpásztázta F'lart, és megállta szakadt ruhánál, majd továbbrebbent a kezében tartott pengéhez. Tiszta,folttalan volt. A második felismerés cikázott át T'ron arcán, miközbenismét szúrt; F'lar látta, hogy ellenfelét összezavarta, hogy a támadás,amivel súlyos sérülést akart elérni, nem volt sikeres.209

SÁRKÁNYHAJSZAF'lar oldalra húzódott, szinte hanyagul védte a villogó pengét, aztánelőrelendült, egy sorozatnyi színlelt támadással tette próbára a múltlakóreflexeit és éberségét. Nem volt kétséges, hogy T'ronnak minél előbbvégeznie kell F'larral, és F'larnak sem volt sok ideje, tudta, miközbenmegpróbált nem figyelni a derekában égő fájdalomra.- Igen, múltlakó - kényszerítette magát, hogy nyugodtan lélegezzen,szavai könnyed, gúnyos hangsúlyt kaptak. - Benden törődik Isztával ésAjgennel. És Nabol alaggal, meg Krommal, Telgarral, mert a bendenisárkányemberek még nem felejtették el, hogy a szál mindent és mindenkiteléget, fészket és jobbágyot egyformán. És ha Bendennek egyedül kellharcolnia a szálhullás ellen, akkor úgy teszünk.T'ron felé vetődött, beleszúrt a kemény bőrtunikába, és imádkozott, hogykése elég éles legyen és átvágja. Épphogy időben ugrott oldalra, azerőlködés okozta fájdalomtól elakadt a lélegzete. Mégis eltáncolt T'ronkeze ügyéből, és a másik verejtékes, erőfeszítéstől vörös arcába vigyorgott.- Nem vagy elég gyors, igaz, T'ron? Ahhoz, hogy megöld Bendent. Vagyhogy összeszedd magad a szálhullásig.T'ron szaggatottan lélegzett, rekedten zihált. Előremozdult, kést tartókezét leengedte. F'lar hátrált, továbbra is óvatos, guggoló helyzetben, ésazon tűnődött, vajon verejték vagy vér csorog a hasán lefelé. Ha T'ronészreveszi.- Mi a baj, T'ron? A sok lakoma, meg a kényelmes élet? Vagy a korodaz, T'ron? Semmit sem tehetsz ellene. Négyszáznegyvenöt fordulatot éltél,tudod. Már nem vagy elég gyors, ahhoz, hogy lépést tarts az idővel, vagyhogy elkapj.T'ron közelített, torokhangú hörgés szakadt fel belőle. Előreugrott,mintha visszanyerte volna régi erejét, ellenfele torkára célzott. F'lar késttartó keze felfelé lendült, félreütötte a támadó csuklóját, és ellenfele nyakafelé szúrt, ahol a vherbőr tunika véget ért. Egy sárkány visított fel. T'ronjobb ökle az öve alatt találta el. Végigsöpört rajta a fájdalom.Összegörnyedt a férfi karja felett. Valaki figyelmeztetően felsikoltott.Váratlan energiával F'larnak valahogyan sikerült felküzdenie magátkiszolgáltatott testhelyzetéből. Feje megbillent, ahogy találkozott T'ronlefelé irányzott késével, de a penge csodával határos módon lepattant. Két210

ANNE McCAFFREYkézzel szorítva díszes tőre markolatát, F'lar átszúrta a vherbőrt, amíg a késa férfi bordáinak ütközött.Kiszabadította magát, látta, ahogy T'ron meginog, szemei kidüllednek adöbbenettől, látta, ahogy hátrébb lép, bordái közül kiállt a kés díszes nyele.T'ron szája hangtalan szavakat formált. Térdre esett és lassan oldalra dőlt akövezetre.A kép mintha órákra megdermedt volna F'lar előtt, aki reménytelenülpróbálta lélegzethez juttatni elgyötört testét, és kényszerítette magát, hogytalpon maradjon, mert nem, nem ájulhatott el.- Benden még fiatal, Erőd. Ez a mi időnk. Most! - sikerült kimondania. -És Ajgenben szál hullik - megpördült és szembenézett a bámuló szemek ésszájak tömegével. - Ajgenben szál hullik!Visszafordult, tudta, hogy szakadt szövettunikában nem harcolhat a szálellen. T'ron vehrbőrt viselt. Nagy nehezen fél térdre ereszkedett és elkezdtekihúzni T'ron övét, oda sem figyelve a vérre, ami a késszúrás mellőlszivárgott.Valaki felsikoltott és félreütötte a kezét. Mardra volt az.- Már megölted. Ez nem elég? Hagyd már békén!F'lar homlokráncolva rámeredt.- Nem halt meg. Fidranth nem szállt túlnan. - Valahogy erősebbnekérezte magát attól, hogy nem ölte meg a férfit. - Valaki hozzon bort! Éshívjátok a felcsert!Meglazította az övet és lehúzta a tunikát ellenfele jobb karjáról, amikormások is segítségére siettek.- Szükségem lesz rá a harchoz - mormolta. Valaki egy tiszta ruhátlendített felé. Elkapta és lélegzetét visszafojtva megrántotta a kést. Egymásodpercig rábámult, aztán eldobta. Pattogva a kőre esett, mindenkifélreugrott az útjából. Valaki a kezébe adta a tunikát. Felállt, nehézkesenbelebújt. T'ron nagyobb darab volt, a tunika nagy volt rá. Szorosra húzta azövet, amikor ismét felfigyelt a néma, döbbent közönségre. Az elmosódott,várakozó arcokra nézett.- Nos? Támogatjátok Bendent? - kiáltotta.Még egy pillanatig döbbent csend volt. A tömeg egyöntetűen a lépcsőfelé fordult, ahol a nagyurak álltak.211

SÁRKÁNYHAJSZA- Akik nem így tesznek, azok jobb, ha mélyen elrejtőznek alagjaikban! -kiáltotta Larad nagyúr, és egy szinttel lejjebb lépett, ahol Groghe ésSzangel állt. Kezét a tőrén tartotta, kihívóan körbenézett.- A kovácsok Bendent támogatják! - ordította Fandarel.- A hárfások is! - Robinton baritonjára Csed tenorja válaszolt az őrjárófelől.- A bányászok!- A takácsok!- A vargák!A birtokos nagyurak saját nevüket kiáltották hangosan, mintha a hangjukerejével jóvátehetnének valamit. A vendégsereg felujjongott, aztán azonnalelhallgatott, amikor F'lar lassan a többi sárkányvezér felé fordult.- Iszta! - D'ram hangja inkább heves, majdhogynem dacos sziszegésvolt, amit elnyomott G'naris ujjongó „Ajgen!" és T'bor lelkes „Dél!"kiáltása.- Mit tegyünk? - kérdezte Aszgenar nagyúr, és F'lar mellé lépett. - Alemoszi rohoncok és a földi legénységem segíthet Ajgen alagnak?F'lar egy pillanatra elvesztette egyensúlyát, és még egy fokkalszorosabbra húzta az övet, hátha a szorítás elnyomja valamelyest afájdalmat.- Ma van az esküvőd napja, ember. Élvezd, amit még lehet! D'ram,követünk téged. Ramoth már riasztotta a bendeni kötelékeket. T'bor, hívdide a déli lovasokat! Minden férfit és nőt, aki képes sárkányra ülni!Többet kért a déli harcosok teljes készenléténél, és T'borelbizonytalanodott.Lessza! - A nő már mellette állt, karjaival körülfonta. Gyengéden oldalratolta. - Segíts Mardrának! Robinton, a te segítségedre is szükség lesz.Tudja meg mindenki - és felemelte a hangját, ami így elég keményen ésacélosan szólt ahhoz, hogy az egész udvaron hallják -, tudja meg mindenki- lenézett Mardrára -, hogy minden Erőd fészekbeli lovas, aki nem fogadjael Benden vezetését, Délre költözik - elfordította a tekintetét, mielőtt mégMardra tiltakozhatott volna. - És ugyanez vonatkozik minden kézművesre,birtokosra és földművesre, valamint a sár kánynépre is. Délen viszonylag212

ANNE McCAFFREYkevés szál hullik, nem lesz bajotok vele. És így a közös fenyegetésselszembeni közömbösségetek nem veszélyeztet másokat.Lessza megpróbálta kioldani az övét. Szorosan megragadta a nő kezét, ésfigyelmen kívül hagyta szisszenését, mivel szorítása fájdalmat okozott.- Merre látták a szálat? - kiáltotta az ajgeni lovasnak, aki még mindig akapu feletti falon ült.- Délen - a férfi válasza inkább aggodalmas könyörgésnek hangzott -, aKerun alag melletti öbölnél. A víz felett.- Mikor?- Odaviszlek akkorra!A tömeg ujjongva morajlott fel, ahogy az embereknek eszébe jutott,hogy a sárkánylovasok időben is utazhattak a túlnanon keresztül, ígybehozhatják a párbaj okozta időveszteséget.A sárkánylovasok állataik felé indultak, akik türelmetlenül vijjogtak afalakon kívül. A szövetruhát viselő lovasok felé vherbőr tunikák repültek.Előkerültek a tűzköves zsákok és kiosztották a lángvetőket. A sárkányoklehorgasztották a fejüket, hogy lovasaik könnyebben felszállhassanak,aztán esetlenül félreugrottak az útból és felemelkedtek. Az ajgeni zöld amagasban lebegett, D'ram, és sárkányúrnője, Fanna már csatlakoztakhozzá, Mnementhre vártak.- Te nem jöhetsz velem, szívem - mondta F'lar zavartan Lesszának,mivel a lány követte Mnementh felé. Lessza tud bánni Mardrával. Muszájlesz. F'lar nem lehet ott egyszerre mindenhol.- Sehova sem mész, amíg nem kaptál zsibbasztófüvet. - Lessza olyanélesen pillantott rá, mint az imént Mardra, és ismét az öve felé nyúlt -,különben nem fogod kibírni. És Mnementh nem fog addig felszállni veled.F'lar a nőre meredt, látta Mnementh ragyogó szemét, és tudta, hogykomolyan gondolja.- De... Mnementh sosem... - hebegte.- Sosem, igaz? - vágott közbe Lessza, de már kioldotta az övet. F'larfelszisszent, amikor megérezte a kenőcs hidegét a seb égő szélein. - Nemtarthatlak vissza. Tudom, hogy menned kell. De azt nem hagyom, hogymegöld magad ezzel a hősködéssel. - F'lar szövet repedését hallotta, éslátta, hogy Lessza letépte új ruhája ujját és kötésnek való csíkot hasított213

SÁRKÁNYHAJSZAbelőle. - Úgy látom, mégis azoknak van igazuk, akik a zöldet szerencsétlenszínnek tartják. Te sem viselted sokáig.A szövetet gyorsan a sebre nyomta, ami már kezdett zsibbadni. Ügyesenkétrét hajtotta a túlméretezett tunikát és megszorította az övet, ami így ahelyén tartotta a kötést.- Most már mehetsz. Felszíni, de hosszú a seb. Rendezd le a szálat,aztán gyere vissza. Én elvégzem itt, ami a dolgom. - Búcsúzóulmegszorította a férfi kezét és szoknyáit felemelve felfutott a feljárón,mintha túlságosan elfoglalt lenne ahhoz, hogy tovább búcsúzkodjon.Aggódik. Büszke rád. Menjünk!Ahogy Mnementh ügyesen felemelkedett, F'lar zenét hallott, gitárokkísértek egy kissé összevissza kórust. Hogy lehet, hogy a hárfásnak erre azalkalomra is van odaillő zenéje, gondolta.Peregjen a dob, szóljon a fuvola, pengesd ahúrt, hárfás, indulj, katona! Zsarátnokotide, lángoljon a rét, míg hajnali fényben aRőtcsillag ég.Különös, tűnődött F'lar négy órával később, amikor ő és Mnementh azajgeni kötelékekkel együtt visszatértek Telgarba: éppen Telgar felettharcoltak közösen az egye- sített kötelékek a második szálhullás ellen, hétfordulattal ezelőtt.Elfojtotta magában a szomorúságot, amikor arra a dicsőséges napragondolt, amikor a hat sárkányfészek szilárd összhangban repült. Mégis, amai párbaj ugyanolyan elkerülhetetlen volt, mint annak idején Lessza útja amúltba, amikor elhozta a múltlakókat. Volt benne valami különösszimmetria, jó és rossz egyensúlya, végzetes kiegyenlítődése. (Derekasajgott. Elnyomta magában a fájdalmat és a fáradtságot. Mnementhmegérzi, és akkor Lesszától kapja vissza. Remek dolog, ha az ember felettanyáskodik a sárkánya. De már kezdett múlni a félüstnyi zsibbasztófűhatása, amit Lessza kent rá indulás előtt.) Nézte, ahogy a kötelékek lassúkörökben leereszkednek. Az összes sárkánylovast meghívták Telgarba.214

ANNE McCAFFREYAnnyi minden tért vissza a kezdetéhez: a tűzgyíkoktól a sárkányokig, kitudja, hány ezer fordulat telt el szétválásuk óta, a múltbéli fészkek megBenden újjáéledésének rövid körforgásáig.Remélte, hogy T'ron életben marad, így is elég sok minden terhelte alelkiismeretét. Bár lehet, hogy jobb lenne, ha T'ron... erre nem akartgondolni, annak ellenére, hogy tudta, rengeteg problémától szabadulnánakmeg vele. Es, ha a déli szálhullásokat valóban felfalják azok a férgek...Nagyon szerette volna látni azt a távnézőt, amit T'ron talált.Aggodalmasan felsóhajtott. Fandarel! Hogy fog a szemébe nézni? Az atávíró működött. Igazán életbevágó üzenetet továbbított,sárkányszárnyaknál is gyorsabban. Nem a kovács hibája, hogy a szépenkihúzott vezetéket elvágta a forró szál. Kétségkívül hatékonyanfelülkerekedik majd ezen a hibán is, hacsak nem adja fel az ötletet,merthogy előbukkant a működőképes távnéző, ami tovább tetézi a mai napsérelmeit. Az összes rá váró probléma közül F'lar Fandarelszemrehányásaitól tartott a legjobban.Odalent sárkánylovasok rajzottak befele a több száz parazsékkalkivilágított udvarra, ahol elkeveredtek a vendégsereggel. Sült hús és lédúszöldségek illata szállt felé az esti széllel, amiről eszébe jutott, mennyireleveri az ember hangulatát az éhség. Nevetést, kiabálást, zenét hallott.Aszgenar nagyúr esküvőjére sokáig emlékezni fognak!Aszgenar! Most, hogy szövetségre lépett Laraddal, aki Korman neveltfia, hatalmas segítség lehet annak kivitelezésében, amit F'lar tervezett abirtokos nagyurak között véghezvinni.Aztán észrevett egy apró figurát a kapuban. Lessza! Szólt Mnementhnek,hogy landoljon. Épp időben - morogta a bronz.F'lar szeretettel megpaskolta a nyakát. A sárkány nagyon jól tudta, miértlebegtek idáig. Az embernek szüksége volt rá, hogy megeméssze a káoszt,rendet tegyen a gondolatai között, mielőtt még több zűrzavarral nézszembe.Mnementh egyetértett, és simán landolt. Nyakát hátrafordította, nagyszeme szeretettel lovasára csillogott.215

SÁRKÁNYHAJSZA- Ne aggódj miattam, Mnementh! - mormolta F'lar hálás szeretettel, ésmegsimogatta a sárkány puha pofáját. Füst és tűzkő enyhe szagát érezte,pedig kevés lángot szórtak. - Éhes vagy?Még nem. Telgar épp elég embert etet ma. - Mnementh felemelkedett, ésaz alag feletti hegygerinc felé vette az irányt, ahol az üldögélő sárkányokszabályos, fekete szikláknak tűntek a sötét égen, ragyogó szemükkel azalattuk zajló ünnepi eseményt figyelték.F'lar hangosan felnevetett Mnementh megjegyzésén. A sárkánynak igazavolt, Larad semmivel sem fukarkodott, pedig időközbenmegnégyszereződött a vendégek száma. Máshonnan is hoztak ellátmányt,de a nagyját Telgar állta.Lessza olyan lassú léptekkel közeledett, hogy F'lar azon gondolkodott,vajon mi történhetett. Az árnyékban nem látta a lány arcát, de amikor mellélépett, megérezte, hogy csupán tiszteletben tartja a hangulatát. Lesszafelemelte a kezét és végigsimított F'lar arcán, elidőzve a gyógyuló,szálégette sebhely felett. Nem engedte, hogy lehajoljon hozzá ésmegcsókolja.- Gyere, szerelmem, tiszta ruha és kötés vár rád odabent!- Mnementh árulkodott rólam?Bólintott, Lesszához képest még mindig szokatlanul visszafogottan.- Mi a baj?- Semmi - nyugtatta meg a nő gyorsan, és mosolygott. - Ramothmondta, hogy súlyos gondolatok foglalkoztatnak.F'lar magához szorította, amitől izmai meghúzódtak és arca megrándulta fájdalomtól.- Csak a baj van veled — mondta a nő tréfásan bosszankodva, és atoronyban lévő szobába vezette.- Kilara visszajött?- Ó, igen - Lessza hangjában metsző él jelent meg, ahogy hozzátette: - Őés Meron elválaszthatatlanok, akárcsak a kis gyíkjaik.A szobába Lessza egy dézsát hozatott, amelyben hívogatóan gőzölgött avíz. Ragaszkodott hozzá, hogy F'lar megfürödjön, amíg ő elmeséli, mitörtént, amíg a szál ellen harcoltak. F'lar nem ellenkezett, túlságosan216

ANNE McCAFFREYkellemes volt átengedni magát a nő törődésének, bár a gyengéd kezekidőnként más alkalmakat juttattak eszébe, amikor...T'ront egyenesen Délre vitték, vastag nemeztakarókba burkolva. Mardranehezményezte, hogy F'lar önkényesen száműzte őket, de panasza süketfülekre talált az eltökélt Robinton, Larad, Fandarel, Szangel és Grogheelőtt. Mindannyian Lesszához és Kilarához csatlakoztak, amikor Mardrátvisszakísérték Erődbe. Mardra biztos volt benne, hogy elég lesz felszólítania sárkánynépet, és azok megerősítik őt sárkányúmő tisztségében. Amikorráébredt, hogy önteltsége és házsártossága miatt csak néhány követőjemaradt, alázatosan visszavonult velük Délre.- Mardra és Kilara majdnem összeverekedtek, de Robinton közbelépett.Kilara kikiáltotta magát Erőd úrnőjének.F'lar felnyögött.- Ne aggódj! - nyugtatta meg Lessza, és megmasszírozta a férfi merevvállizmait. - Rögtön meggondolta magát, amikor meghallotta, hogy T'kulés lovasai elhagyják Magasoromot. Sokkal logikusabb, hogy T'bor és adéliek azt a fészket vegyék át, hiszen Erődben a legtöbb erődi lovas ottmarad.- Kilara így közelebb kerül Nabolhoz, mint szeretném.- Ez igaz, viszont így P'zar, Roth lovasa átveheti a vezetést Erőd felett.Nem igazán erős, de közkedvelt, és nem fogja annyira felháborítani azerődi lovasokat. Most megkönnyebbültek, hogy megszabadultak T'rontólés Mardrától, de nem feszíthetjük túl a húrt.- N'ton remek másodtiszt lehetne ott.- Én is gondoltam rá, ezért megkérdeztem P'zart, nincs-e ellenvetése, ésnem volt.F'lar a fejét csóválta a nő leleményessége miatt, aztán felszisszent, amikorLessza elkezdte leszedegetni a régi, megszáradt zsibbasztófüvet.- Nem biztos, de szerintem elkelne a felcser... - kezdte.- Nem!- Ő elég tapintatos, de vigyázz, a sárkányok mind tudják!F'lar meglepetten a nőre meredt.- Furcsának találtam, hogy mindig annyi sárkány szállt Mnementh ésfelettem. Nem hiszem, hogy kettőnél többször túlnan kellett szállnunk.217

SÁRKÁNYHAJSZA- A sárkányok tisztelnek, bronz lovas - mondta csípősen Lessza,miközben tiszta, friss kötést rakott fel.- A múltlakók is?- A legtöbben igen. És több lovas, mint amennyire számítottam. Csakhúsz lovas és nő követte Mardrát Erődből. Persze - grimaszt vágott -, T'kullegtöbb embere vele ment. Az a tizennégy, akik itt maradtak, főleg fiatallovasok, akik azóta igéztek, hogy a fészek átjött. Szóval elegen lesznekDélen...- Dél nem a mi dolgunk többé.Lessza éppen tiszta tunikát akart átnyújtani F'larnak, most megtorpant éselbizonytalanodott, a szövetet a kezében gyűrögetve. F'lar elvette tőle,belebújt az ujjába, majd a fejét a ruha nyílásába dugta, közben hagyott időtLesszának, hogy felfogja a kijelentését.A nő aggodalmas arccal leült a padra.F'lar magához vonta a kezét és csókot nyomott rá. Amikor a nő mégmindig nem szólalt meg, kisimította arcából a hajfonatából elszabadulttincseket.- A szakításnak tisztának kell lennie, Lessza. Nem árthatnak senkinekodaát, csak maguknak. Lehet, hogy néhányan még visszajönnek.- De átörökítik a sérelmeiket...- Lessza, hány királynő ment el?- Loranth, Magasorom sárkánykirálynője, és a másik két... ó!- Igen. Mind öreg királynők, jóval fénykorukon túl. Nem hiszem, hogyLorath még egynél többször felrepül. A magasoromi sárkányfészekegyetlen aranytojást hozott, amióta előrejöttek. És a fiatal királynő, Segrith,itt maradt, ugye, Pilgrával?Lessza bólintott és hirtelen felderült az arca. Növekvő bosszúsággal nézetta férfi szemébe.- Az ember azt hinné, ezt már fordulatok óta tervezed.- Akkor az ember háromszorosan is bolondnak tarthatna, amiértalábecsültem T'ront, nem figyeltem a tényekre, és kihívtam magam ellen aszerencsét. Milyen a birtokosok és a céhek hangulata?218

ANNE McCAFFREY- Megkönnyebbültek - mondta Lessza szemét forgatva. - Igaz, hogy anevetésükben van némi hisztérikus felhang, de Litalnak és Robintonnakigaza volt. Pern követni fogja Bendent...- Amíg nem hibázom.Lessza pajkosan rávigyorgott, ujját a férfi orrához nyomta.- Aha, de te nem követsz el hibákat, Benden. Addig nem, amíg...F'lar elkapta a kezét és magához húzta, nem figyelve a csípőjébe hasítófájdalomra, ahogy a nő karcsú alakja megadta magát az ölelésnek. - Addignem, amíg te itt vagy nekem. - Csak súgta a szavakat, és mert képte lenvolt kifejezni mindazt a hálát, büszkeséget, szerelmet, amit a nő irántérzett, hosszasan, szenvedélyesen szájon csókolta.Lessza epekedve felsóhajtott, amikor végül elengedte. A férfi nevetett,megcsókolta a nő lehunyt szemhéját. Lessza felküzdötte magát ülőhelyzetbe, aztán kelletlen sóhaj kíséretében határozottan felállt.- Igen, Pern követni fog téged, és hűséges tanácsadóidmegakadályozzák, hogy hibákat kövess el, de remélem, tudod már, mitfogsz felelni a dülledt szemű öreg Groghe nagyúrnak!- Felelni Groghénak?- Igen - és élesen rápillantott bár nem csodálom, hogy megfeledkeztélróla. Azt követelte, hogy a sárkányemberek repüljenek azonnal aRőtcsillagra és örökre vessenek véget a szálhullásnak.F'lar lassan felállt.- Mindig mondtam, hogy ha egy problémát megoldasz, öt másik ugrikelő a túlnanból.- Azt hiszem, sikerült ma estére leszerelnünk Groghét, de megígértük,hogy holnap reggel Bendenben közös gyűlést tartunk a birtokosokkal és acéhekkel együtt.- Hála az égnek!Miközben kinyitotta az ajtót, F'lar ismét felnyögött.- Nem használ a zsibbasztófű?- Nem rólam van szó. Fandarel. A tűzgyíkok, a szál, és T'ron után nemtudom, hogy kerüljek a szeme elé.- Ja, ő! - Lessza kitárta az ajtót és sárkányvezérére mosolygott. - Márbeletemetkezett a terveibe, hogy hogyan ássa el, burkolja be vagy erősítse219

SÁRKÁNYHAJSZAmeg azokat a hálátlan drótokat. Minden alagban és céhben felállít egyeszközt a terv szerint. Vanszor ugrándozik, mint a bolond verecske,annyira szeretné megszerezni a távnézőt, és jajveszékel, hogy nem kellettvolna szétszednie az előzőt. - Lessza a férfiba karolt, lépéseit az övéhezigazította. - Aki igazán odavan, az Robinton.- Robinton?- Igen. Megkomponálta a világ legcsodálatosabb balladáját éstanítóénekeit, és nincs oka rá, hogy előadja.F'lar nem tudta, hogy Lessza szándékosan hallgatta-e el ezeket idáig, denevetve vágtak át az udvaron, pedig sajgott az oldala.Egyébként is felfigyeltek volna rájuk, de mosolygó arcuk megnyugtatta ahevenyészett asztaloknál vacsorázó vendégeket. És F'lar egyszerre csakúgy érezte, tényleg van mit ünnepelni.220

ANNE McCAFFREY- Értékelném, ha legközelebb figyelmeztetnél, mielőtt átformálod abolygó társadalmi és politikai berendezkedését - mondta féltestvérénekF'nor, amikor másnap reggel Bendenben belépett a királynő fészkébe.Napbarnított, vigyorgó arcán persze nyoma sem volt neheztelésnek. - Mostakkor ki hol van?- T'bor sárkányvezér Magasoromban, Kilara a sárkányúrnő...- Kilara Magasoromban? - F'nor kételkedve nézett rá, de F'lar leintette akezdődő tiltakozást.- Igen, ennek is megvannak a maga hátrányai, tudom. Tizennégykivételével az összes magasoromi T'kullal és Merikával ment. A legtöbberődbeli lovas maradni akart...F'nor gúnyosan felnevetett.- Fogadok, hogy Mardra ezt nehezen nyelte le. - Várakozóan Lesszárapillantott, tudta, hogy a sárkányúrnő hányszor fojtotta el neheztelését ésharagját Mardra mellett. Lessza udvarias közömbösséggel viszonoztapillantását.- Tehát P'zar a sárkányvezér, amíg egy királynő fel nem repül...- Van rá esély, hogy az összes bronz számára nyílttá tegyük anászrepülést?- Ez a tervem - felelte F'lar. - Mindemellett azt gondolom, jobb, ha alegnagyobb modern bronzok inkább távol maradnak.- Akkor miért nevezted ki N'tont másodtisztnek? — kérdeztemeglepetten Lessza.F'lar úrnőjére vigyorgott.- Mert mire az egyik erődbeli királynő nászrepülésbe kezd, addigraN'tont megismeri és megkedveli az erődi sárkánynép, és nem bánják majd.Erődi lovasként fognak rá gondolni, nem pedig egy bendeni helyettesre.Lessza összeráncolta az orrát.- Neki nincs sok választása Erődben.221

SÁRKÁNYHAJSZA- Ő tud vigyázni magára - felelte vigyorogva F'lar.- Nos, úgy látom, mindent kedvetek szerint elrendeztetek - jegyezte megF'nor. - Nekem azért lentinek ellenvetéseim azzal kapcsolatban, hogyazonnal hazarángattok Délről. Felfedeztem egy ígéretes tűzgyíkfészekaljataz egyik déli öbölben. Még nem elég kemények ahhoz, hogy büntetlenülelmozdítsuk őket. Talán ha még egypár napig... - Elhallgatott és leült aszékre, amit Lessza tolt mögé. - F'lar, mi bajod van? Túl sokat ugrottáltúlnan az időben vagy micsoda?- Nem, túlságosan megkéselték - felelte Lessza és morogva pillantástvetett a sárkányvezérre. - És csak kivételes nehézségek árán bírom aszékben tartani. Amikor ágyban lenne a helye.F'lar tréfásan leintette.- Ha téged... - F'nor félig felállt, arcán aggodalom tükröződött.- Ha téged... - utánozta F'lar, látszott rajta, hogy idegesíti sajátgyengélkedése és a többiek törődése.F'nor felnevetett és visszaült.És Brekke még azt mondta, nehezen kezelhető beteg vagyok. Ha!Milyen súlyos? Többféle változatban is hallottam már a párbaj történetét,jól kiszínezték már. de azt nem tudtam, hogy megsérültél Mindig atőrökkel gyűlik meg a bajunk, ez örökletes? És az ellenségnél mi volt,verecskenyúzó kés?- És vherbőrt viselt - tette hozzá Lessza.- Figyelj, F'lar, Brekke azt mondta, már túlnan szállhatok - F'noróvatosan, de teljesen kinyújtotta a karját. - Értem, ha nem akarod, hogytudjanak a sérülésedről, szóval szívesen utazgatok helyetted.F'lar nevetett öccse buzgóságán.- Most jöttél vissza és máris mennél? Nos, akkor vedd vissza akötelességeidet. Megváltoztak.- Szemmel láthatóan, magasztos uram.F'lar összeráncolta a homlokát, és ingerülten hátrasöpörte a haját.- Annyira azért nem. Láttad T'kult, amikor megérkeztek MagasorombólDélre?- Nem, és nem is akartam. De hallottam. - F'nor jobb keze ökölbeszorult. - A kötelékek már elrepültek, hogy csatlakozzanak hozzád az222

ANNE McCAFFREYajgeni szálhullás miatt. T'kul mindenkit felszólított, beleértve asebesülteket is, hogy legkésőbb egy órán belül hagyják el a fészket.Világossá tette számunkra, hogy a déli félteke mostantól az övé. Hogyőrjáratai igazoltatni fognak minden sárkányt, és akitől nem a megfelelőválaszt kapják, azt felprezselik, mint a szálat. Néhány múltlakó sárkányelég ostoba ahhoz, hogy meg is tegye. - F'nor szünetet tartott. - Tudod,mostanában vettem észre, hogy...- Megérkeztek az erődbeli lovasok is?- Igen, és Brekke megvizsgálta T'ront, hogy túlélte-e az utat. - F'norharagosan összevonta a szemöldökét.- És túléli?- Igen, de...- Helyes. Gondoltam, hogy T'kul így fog viselkedni. Ajgenben,Isztában és Délbakban is élnek tűzgyíkok, de szeretném, ha kérnél valamitManorától, amiben elszállíthatod azt a fészekaljat, és idehoznád.Szükségünk van az összesre, amit csak találunk. Hol van a kis királynőd?Tudod, visszamennek a kikelés helyére...- Grall? Természetesen Kanthtal van. Hallotta Ramoth morgását akeltetőből.- Hmm, igen. Szerencsére azok a tojások hamarosan kikelnek.- És meghívod az összes perni nemest, mint ahogy azelőtt, mielőtt amúltlakók bedühödtek?- Igen. - F'lar olyan szilárdan felelt, hogy F'nor ijedtséget színlelt. -Abból az udvariasságból több jó származott, mint rossz. Mostantól azösszes fészekben ez lesz a követendő gyakorlat.- És beszéltél a sárkányvezérekkel arról, hogy küldjenek ki lovasokataz alagokba és a céhekbe? - F'nor szemei ragyogtak, amikor F'lar bólintott.- Ki tudod cselezni T'kul őrjáratait? - kérdezte F'lar.- Gond nélkül. Kanth minden bronzot képes lehagyni. Erről juteszembe...- Rendben. Két megbízásunk is van a számodra. Szedd össze azokat atűzgyíktojásokat, és emlékszel a szálhullás pontos helyére a nyugati lápfelett?- Persze, de hadd kérdezzem meg...223

SÁRKÁNYHAJSZA- Láttad a talajban nyüzsgő furkászokat?- Igen...- Kérj Manorától egy szorosan zárható edényt. Szeretném, ha annyiférget hoznál, amennyit csak tudsz. Nem kellemes munka, tudom, de énnem mehetek, és nem akarom, hogy napvilágra kerüljön ez a... terv.- Furkászok? Terv?Mnementh üdvözlő kürtszót hallatott.- Később elmagyarázom. - F'lar a bejárat felé intett.F'nor felállt és vállat vont.- Vállalom a kockázatot, kifürkészhetetlen uram! - Felnevetett, amikorF'lar szemrehányóan nézett rá. - Bocsánat. Mint ahogy egész Pern, na jó, azészaki része, én is bízom benned - könnyedén szalutált kettejük felé éstávozott.- Ha egyszer F'nor nem fog ugratni, aznap kezdek el aggódni - mondtaLessza, és karját a férfi nyaka köré fonta. Arcát egy pillanatra az övéhezérintette. - T'bor az - tette hozzá, és elhúzódott, épp akkor, amikor azújdonsült magasoromi sárkányvezér belépett.A férfi úgy nézett ki, mint aki alig aludt, ezzel szemben kihúzta magát ésmagasra emelte a fejét, amitől csak még feltűnőbb volt elgyötört ésaggodalmas arckifejezése.- Kilara... - kezdte F'lar, mivel emlékezett rá, hogy a nő tegnap egészeste Meronnal fecsegett.- Nem Kilara. T'kul, aki remek sárkányvezérnek képzelte magát -mondta T'bor keserű undorral. - Amint átjöttünk Délről, elküldtem akötelékeket egy őrjáratra, csak azért, hogy megismerkedjenek a tereppel,nem másért. Az első Tojásra, nem szeretek olyat látni, hogy valaki elfut asárkánylovasok elől. Elfutnak! És elbújnak! - T'bor leült és gondolkodásnélkül elvette a bögre klahot, amit Lessza nyújtott felé. - Sehol egy jelzőtűzvagy őr. Viszont rengeteg égésnyom. Nem értettem, hogy juthatott annyiszál a földre. Még akkor sem, ha fiókák harcoltak odafenn, így aztánleszálltam Tillek alagban és találkozót kértem Oterel nagyúrtól. - T'borfüttyentett. - Az volt ám a fogadtatás! El kell mesélnem. Majdnem hasbalőttek, mire nagy nehezen elmagyaráztam az őrkapitánynak, hogy nem224

ANNE McCAFFREYT'kul vagyok. Hogy T'bor vagyok és változás történt a fészekvezetőségében.T'bor mély levegőt vett.- Időbe telt, mire Oterel nagyúr legalább annyira megnyugodott, hogyel tudtam mondani neki, a történteket. És úgy tűnt... - idegesen pillantottLesszára, majd F'larra - hogy az egyetlen módja annak, hogyvisszanyerjük a bizalmát, az, ha hagyunk nála egy sárkányt. Szóvalhagytam nála egy bronzot, két zöldet pedig az öböl menti kisbirtokosoknál.Néhány fiókát őrségbe állítottam a tilleki hegygerincen. Aztán megkértemOterelt, hogy kísérjen el Bargen alagjába. Gondoltam, hátha az őőrkapitánya különben egyáltalán be sem enged. Hat tojásunk maradt abbóla tűzgyíkfészekaljból, amit Torik ásott ki a parton, így aztán... kettőt anagyuraknak adtam, kettőt pedig a halászmesternek. Úgy tűnt, nincs másválasztásom. Hallottak róla, hogy Meronnak Nabolban már van egy - T'borkihúzta magát, minta felkészülne rá, hogy F'lar ledorongolja.- Helyesen cselekedtél, T'bor - mondta kedvesen F'lar. - Pontosan amegfelelő dolgot tetted. Jobban nem is tehetted volna!- Hogy lovasokat helyeztem ki a céhbe és az alagokba?- Még a mai nap folyamán lovasokat helyezünk minden céhbe és alagba- vigyorgott F'lar.- És D'ram meg G'naris nem ellenkeztek? - pillantott T'borhitetlenkedve Lesszára.- Nos... - kezdte Lessza, de nem kellett válaszolnia, mivel megérkezett amásik két sárkányvezér.D'ram, G'naris és a telgari másodtiszt lépett be elsőnek, szorosanmögöttük P'zar, Erőd jelenlegi vezére. A telgari másodtiszt M'rek néven,Zigeth lovasaként mutatkozott be. Hórihorgas, gyászos arcú, vörösesszőkeférfi volt, nagyjából F'lar korabeli. Miközben helyet foglaltak a hosszúasztal körül, F'lar megpróbálta megfejteni D'ram hangulatát. Még mindig ővolt a kritikus pont, ő volt az itt maradott múltlakók közül a legidősebb, ésha már kialudta a tegnapi eseményeket és meggondolta magát, F'larjavaslata süket fülekre találhat. F'lar kinyújtotta hosszú lábait az asztalalatt, megpróbált kényelmesen elhelyezkedni.225

SÁRKÁNYHAJSZA- Azért kérettelek ide titeket ilyen korán, mert tegnap este kevésalkalmunk volt beszélgetni. M'rek, hogy van R'mart?- Pihen Telgarban, az isztai és ajgeni lovasoknak köszönhetően. - M'rekkomolyan D'ram és G'naris felé bólintott.- Telgarból hányan költöznek Délre?- Nagyjából tízen, de ők mind öregek. Több kárt okoznak, mint amennyihasznukat vesszük, sületlenségeket tanítanak a fiókáknak. A sületlenségrőljut eszembe, Bedella tegnap eléggé zavaros történetekkel állított hazaTelgarból. Hogy a Rőtcsillagra megyünk, és tűzgyíkokról, és beszélődrótokról. Azt mondtam neki, hallgasson. Telgar fészek nincs olyanállapotban, hogy efféle pletykákra figyeljen.D'ram felhorkant és F'lar gyorsan rápillantott, de az isztai vezér M'reketnézte. F'lar elkapta Lessza tekintetét és alig észrevehetően bólintott.- Valóban esett szó egy felfedező útról a Rőtcsillagra - feleltekönnyedén F'lar. A telgari arca a nyugtalanságtól még a korábbinál isgyászosabbnak tűnt. - De ennél sürgősebb dolgunk is akad. - F'lar óvatosankiegyenesedett. Sehogyan sem volt kényelmes. - És a birtokosok és acéhmesterek hamarosan itt lesznek, hogy megtárgyaljuk őket. D'ram,mondd meg őszintén, ellenzed, hogy lovasokat helyezzünk el az alagokbanés a céhekben, amíg nem tudjuk meghatározni a szálhullás mintázatát,vagy nem sikerül kiépítenünk valamilyen egyéb, gyors és megbízhatókapcsolattartó eszközt.- Nem, F'lar, nem ellenzem - felelte lassan az isztai sárkányvezér. Nemnézett senkire. - Tegnap... - elhallgatott és felemelte a fejét, gondterheltpillantást vetett F'larra. - Csak tegnap jöttem rá, milyen hatalmas valójábanPern, és milyen apró részletét látja csak az ember, főleg, ha az aggasztja,mit akar még megszerezni, és elfelejti, mije van. És hogy milyenkötelességei vannak. Változnak az idők. Nem mondom, hogy ez tetsziknekem. Pern hatalmasra nőtt, és mi, múltlakók, próbáltuk megint kicsineklátni, talán mert egy kissé megijedtünk attól, ami történt. Ne feledjétek,hogy csupán négy nap alatt jutottunk előre négyszáz fordulatnyit. Ez túlsok idő, túl sok ahhoz, hogy az ember képes legyen felfogni. - D'ram magasem vette észre, de nyomatékosan bólogatott. - Azt hiszem, azértragaszkodtunk a régi szokásokhoz, mert mindaz, amit láttunk, a hatalmas226

ANNE McCAFFREYerdőségektől a száz és száz új alagig és céhig ismerős volt nekünk és mégisnagyon más. T'ron jó ember volt, F'lar. Nem mondom, hogy túl jólismertem. Egyikünk sem ismerte igazán a másikat, mivel tudod, főleg asaját fészkünkben maradtunk, pihentünk két szálhullás között. De azösszes sárkánylovas... sárkánylovas. És az, hogy egy sárkánylovasmegöljön egy másikat... - D'ram lassan ingatta a fejét. - Meg is ölhettedvolna. - D'ram egyenesen F'lar szemébe nézett. - De nem tetted. Ehelyett aszál ellen harcoltál Ajgen alag felett. És ne hidd, hogy nem tudom, hogyT'ron kése megsebesített.F'lar kezdett megnyugodni.- Valójában kis híján kettőt csinált belőlem.D'ram ismét felhorkant, de miközben hátradőlt székén, az arcánmegjelenő enyhe mosoly jelezte, hogy elfogadja F'lart.Mnementh jelezte lovasának, hogy mindenki egyszerre érkezett.Nagyobb párkányra lenne szükség. F'lar halkan átkozódott magában. Úgyszámított, több ideje lesz. Nem akarta elrontani a D'rammal kialakulótörékeny összhangot azzal, hogy rengeteg vad újítást zúdít a nyakába.- Nem hiszem, hogy ezekben a napokban a fészkek függetlenekmaradhatnának - mondta F'lar. Lemondott róla, hogy elmondja a csengő,hímes beszédet, amit eltervezett. - Hét fordulattal ezelőtt kis híjánelvesztettük Pernt, mert a sárkányemberek a kapcsolata meggyengült avilág többi részével; és láttuk, mi az eredménye, ha a sárkányemberek nemtalálják meg a hangot egymással. Nyílt nászrepülésekre lesz szükség, hogya fészkek királynői és bronzai keveredjenek, erősítsék a vérvonalat,javítsák a fajt. A kötelékeknek cserélődniük kell, hogy a lovasokmegismerjék egymást és Pern különböző részeit. Az ember figyelmelanyhul és gondatlanná válik, ha mindig olyan terület felett repül, amittúlságosan is jól ismer. Nyilvános igézések kellenek...A folyosó felől üdvözlések moraja és nehéz csizmák csoszogásahallatszott.- Iszta fészek Bendennel tartott tegnap - szakította félbe D'ram, mosolyasötét szemébe is kiült. - De figyelj oda, milyen hagyományokat rúgsz fel.Nem mindegyiket lehet büntetlenül eltörölni.227

SÁRKÁNYHAJSZAMindannyian felálltak, amikor a birtokosok és a kézművesek beléptek afészekbe. Aszgenar nagyúr, Fandarel kovácsmester és asztalosa, Bendarekvoltak az elsők, tilleki Oterel és naboli Merőn együtt érkeztek, Merőntűzgyíkja a férfi karján vijjogott, de Oterel rögtön Fandarelhez csatlakozott.Nyugtalan, érdeklődő hangulat uralkodott, szinte tapinthatóak voltak azelőző este óta megválaszolatlan kérdések. Amint összegyűltek, F'larbevezette Őket a tanácsterembe. A sárkányvezérek épphogy csakfelsorakoztak F'lar mellett, farkasszemet nézve az összegyűlt birtokosokkalés mesterekkel, Larad, Telgar ura máris szólásra emelkedett.- Sárkányvezér, meg tudod becsülni, hol várható a következőszálhullás?- Ahol te is vártad, uram, Telgar nyugati síkságain és Ruatha alag felett -F'lar fejével Lital, Ruatha felügyelője felé intett. — Valószínűleg még amai nap folyamán. Azon a területen még kora hajnal van, és nemszándékozunk sokáig feltartani...- És meddig maradhatnak nálunk a kihelyezett lovasok? - kérdezteKormán, Kerun ura, és egyenesen a F'lar mellett álló D'ramra bámult.- Amíg nem lesz minden alag és céhház hatékony kapcsolattartóeszközzel felszerelve.- Emberekre van szükségem - dörmögte Fandarel a sarokból, ahovábeszorították. - Biztos, hogy az összes lángvetőre szükségetek van, amivelgyötörtök?- Nem, ha a sárkányemberek jönnek, amikor hívjuk őket. - Szangel,Délbak ura válaszolt, hangja keserű volt, arca zord.- Telgar fészek képes lesz ma repülni? - kérdezte Larad.M'rek, a másodtiszt felállt, bizonytalanul F'larra pillantott,megköszörülte a torkát és bólintott.- A magasoromi lovasok Telgarral repülnek! - mondta T'bor.- És Iszta is! - tette hozzá D'ram.A váratlan egyetértésre hangos mormogás válaszolt, miközben Laradleült.- Fel kell perzselnünk az erdőket? - állt fel Aszgenar, Lemosz ura. Ahalk kérdés egy büszke férfi könyörgése volt.228

ANNE McCAFFREY- A sárkánylovasok szálat perzselnek, nem fát - felelte nyugodtan, dezengő hangon F'lar. - Elég sárkánylovasunk van ahhoz - és az oldalán ülősárkányvezérek felé intett hogy megvédjük Pern erdeit...- Nem erre van most a legnagyobb szükség, Benden, és ezt te is tudod! -Erődi Groghe talpra ugrott és kidülledt szemekkel kiabált. - Azt mondom,menjetek a. szál után a Rőtcsillagra! Épp elég időt vesztegettünk el.Állandóan azzal jöttök, hogy a sárkányok bárhová, bármikorra el tudnakrepülni, ahova mondjátok.- A sárkány csak oda tud repülni, amiről pontos képe van, ember -tiltakozott G'naris, az ajgeni sárkányvezér izgatottan felugorva.- Ne szakíts félbe, fiatalember! Lehet látni a Rőtcsillagot, tisztábban,mint az öklömet - és Groghe maga elé emelte összezárt kezét, mint valamifegyvert - a távnézőn keresztül! Menjetek a forráshoz! Menjetek aforráshoz!D'ram is talpon volt, G'naris mellett, dühös megjegyzéseivel továbbfokozva a zűrzavart. Odakint egy sárkány olyan hangosan bődült fel, hogyegy pillanatra mindannyian megsüketültek.- Ha ez a birtokosok és a céhmesterek kívánsága - mondta F'lar -, akármár holnap megkísérelhetjük az utat. - Tudta, hogy D'ram és G'naris mostdöbbenten merednek rá. Látta, hogy Groghe gyanakodva mozgolódik, deaz egész terem rá figyelt. Gyorsan és világosan beszélt. - Láttad aRőtcsillagot, Groghe úr? Le tudnád írni, mekkora kiterjedésű szárazföldborítja? El tudod képzelni, hogy akkora területet kell majd megtisztítanunk,mint mondjuk az északi félteke? D'ram, legalább harminchat órába telne azút, egyetértesz? Több? Ühüm. Szoros láncban kellene repülnünk, így lennehatékony, mivel ott nem számíthatunk földi legénységre. Az azt jelenti,hogy több sárkánytonnányi tűzkőre lesz szükség. Bányászmester, tudnomkell, pontosan mennyi tartalékod van! Benden fészekben mindig vannagyjából öt sárkánytonnányi kéznél, a többi fészekben is nagyjábólugyanennyi, tehát az összes készletedre szükségünk lesz. És a féltekeösszes lángvetőjére. Sárkányemberek, be kell valljam, nem tudom, képesekleszünk-e átugrani ekkora távolságot anélkül, hogy mi vagy a sárkányainkmegsérülnének. Feltételezem, hogy mivel a szál képes túlélni a mibolygónkon, mi is életképesek leszünk azon. Mindemellett...229

SÁRKÁNYHAJSZA- Elég! - kiáltotta Groghe úr, arca elvörösödött, szemei kidülledtek.F'lar határozottan a nagyhangú birtokos szemébe nézett, hogy Grogherájöjjön, nem gúnyolódott; hogy F'lar halálosan komolyan beszélt.Ha azt akarjuk, hogy valóban hatékony legyen az út, Groghe, akkorteljesen védelem nélkül kell hagyunk Pernt. Én nem rendelnék el tisztalelkiismerettel egy ilyen utat, most, hogy látom, milyen nagyszabású lenne.Remélem, egyetértesz, hogy jelenleg sokkal fontosabb, hogy megvédjükazt, amink van. - Inkább Groghe büszkeségén essen csorba, ha erre vanszükség ahhoz, hogy elfojtsa ezt az elhamarkodott törekvést. Nem akartkitérni a vita elől, mert ez később az elégedetlenkedők vesszőparipájalehet. - Szeretném jól megnézni a Rőtcsillagot, mielőtt ekkora ugrásraindulok, Groghe. És a többi sárkányvezér is. Megígérem, hogy ha sikerül asárkányok számára elfogadható ugráskoordinátákat szerezni, előreküldünkegy önkéntes felfedező csapatot. Sokat gondolkodtam, korábban miért nemkelt útra senki. Vagy, ha igen, akkor mi történt velük. - Az utolsó szavakatmár halkabban mondta ki, és egy hosszú pillanatig csend ülte meg a termet.A Meron karján ülő tűzgyík idegesen felvijjogott, ami mindenkibőlazonnali ingerült reakciókat váltott ki.- Lehet, hogy az az archívum is megsemmisült - mondta F'lar, felemeltea hangját, hogy a nyugtalan mozgolódás és torokköszörülések mellett ishallható legyen. - Groghe nagyúr, Erőd a legrégebbi alag. Van rá esély,hogy a hátsó folyosóidon olyan kincsek rejtőznek, amik számunkrahasznosak lehetnek?Groghe kurta biccentéssel válaszolt. Hirtelen leült, maga elé meredt.F'lar azon tűnődött, vajon kibékíthetet- lenül megsértette-e a férfibüszkeségét.- Nem hiszem, hogy valaha is teljesen felmértem volna, milyen óriásivállakozásról van szó - jegyezte meg elgondolkozva keruni Korman.- Megint egy ugrással előttünk, igaz, Benden? - kérdezte Larad, Telgarnagyura szomorú vigyor kíséretében.- Ezt nem mondanám, Larad úr - felelte F'lar. - Az a gondolat, hogyforrásánál pusztítsuk el a szálat, már sok-sok fordulat óta foglalkoztatja asárkánynépet. És én például tudom, mekkora területet képes egy fészekmegvédeni, vagy mennyi tűzkövet használunk el egy szálhullás alatt.230

ANNE McCAFFREYTermészetesen mi - és a többi sárkányvezér felé intett - olyan tudássalrendelkezünk, ami számotokra nem egyértelmű; mint ahogy ti nyilvánjobban tudjátok, hány embert tudtok vendégül látni egy lakomán. - Ezsokakból nevetést csalt elő. - Hét fordulattal ezelőtt azért hívtalak összebenneteket, hogy felkészüljünk a szál ősi fenyegetése elleni harcra.Kétségbeesett intézkedésekre volt szükség, de túléltünk. Most feleannyirasem súlyos a helyzet, de mindannyian sok félreértést okoztunk, és nemtörődtünk a legfontosabbal. Nincs időnk arra, hogy bűnbakokat keressünkvagy kárpótoljunk. Még mindig fenyeget minket a szál, bár már jobban felvagyunk szerelkezve ellene. Ezelőtt egyszer már válaszokra találtunk azarchívumokban, hála Zurg takácsmester, Andemon földművesmester,Robinton hárfásmester és Fandarel kovácsmester hatékonyságának.Tudjátok, mire bukkantunk Benden és Erőd fészek elhagyatott termeiben;tárgyakra, amik hosszú fordulatokkal ezelőtt készültek, amikor még többképesség és technológia birtokában voltunk. Őszintén szólva - és F'larhirtelen elvigyorodott - jobban bízom az olyan képességekben éstechnológiában, amit a jelenben, itt és most fejlesztünk ki.Váratlan helyeslés hangzott fel.- Arról a képességről beszélek, hogy tudunk együtt dolgozni, és arról atechnikáról, hogy tetszés szerint hághatjuk át a területek, céhek és rangokhatárait, hiszen sokat kell még egymástól tanulnunk azon kívül, hogyegyedül egyikünk sem képes túlélni.Nem tudta folytatni, mivel az emberek fele ujjongva talpra ugrott. D'rama ruhaujját cibálta, G'naris a telgari másodtiszttel vitatkozott, aki szomorú,határozatlan arcot vágott. F'lar Groghe arcára pillantott, mielőtt valakiközéjük állt. Az erődi birtokos szemmel láthatóan nyugtalan volt, de mégaz is jobb, mint a nyílt ellenségesség. Robinton elkapta a pillantását ésszélesen, bátorítóan rámosolygott. így aztán F'lar nem tehetett mást, minthagyta őket kibontakozni. Lehet, hogy hatásosabban megfertőzik egymástlelkesedéssel, mint az ő legjobb érvei. Körülnézett, Lesszát kereste, ésmeglátta, ahogy a kijárat felé oson, ahol megtorpant, nyilván egy későnérkezőről kapott hírt.F'nor jelent meg az ajtóban.231

SÁRKÁNYHAJSZA- Itt vannak a tűzgyíktojások - kiáltotta. - Tűzgyíktojások! - ésbenyomakodott a terembe, a tömeg pedig folyosót nyitott előtte atanácsterem asztaláig.Csend volt, ahogy óvatosan letette ormótlan, filcbe csomagolt terhét, ésgyőzedelmesen körbepillantott a szobán.- T'kul orra elől loptuk el. Harminckettő!- Nos, Benden - törte meg Szangel, Délbak birtokosa a feszült csendet—, kinek kedvezel?F'lar meglepetést színlelt.- Nos, Szangel úr - felelte, és körbemutatott a teremben -, ezt nektek kelleldönteni.Erre igazán senki sem számított.- Persze, megtanítjuk nektek, amit tudunk róluk, segítünk akiképzésükben. Mert többek szimpla háziállatnál vagy ékszernél - fejévelMeron felé intett, aki olyan gyanakvóan felelt a figyelemre, hogy gyíkjasziszegett és nyugtalanul verdesett a szárnyával. - Aszgenar, neked már kéttűzgyíktojásod van. Bízom benne, hogy igazságosan döntesz. Remélem, atöbbiek is osztják a véleményemet.Amint vitázni kezdtek, F'lar elhagyta a tanácstermet. Annyi dolga voltmég ma reggel, és most egy kis szünetre volt szüksége. És a tojások majdlefoglalják a birtokosokat és a mestereket. Észre sem fogják venni ahiányát.232

ANNE McCAFFREYAmint lehetett, F'nor otthagyta a tanácstermet és F'lar keresésére indult.Magához vette az undorító furkászokat tartalmazó edénykét, amit előzőlega fészek folyosójának egy sötét sarkában hagyott.A szálláshelyén van - mondta lovasának Kanth.- Mnementh mit mondott F'larnak?Rövid szünet következett, és F'nor azon tűnődött, vajon a sárkányokugyanúgy beszélnek-e egymással, mint az emberekkel.Mnementh nem aggódik miatta.F'nor észrevette, hogy Kanth kissé kihangsúlyozta a „miatta" szót, éséppen további kérdéseket akart feltenni, amikor a kis Grall suhogószárnyakkal hirtelen lecsapott a vállára. Hosszú farkát a férfi nyaka körécsavarta és rajongva arcához dörgölőzött.- Kezdesz felbátorodni, kicsike? - F'nor tréfás hangon szólalt meg, deelismerő gondolatokat tett hozzá.Grall elégedettséget és önbizalmat sugárzott felé, miközben szárnyait ahátára hajtogatta és karmait a vastag párnába süllyesztette, amit Brekkeezért varrt a tunika bal vállára. A gyíkok jobban szerettek vállon ülni, mintalkaron.F'lar előkerült a hálóteremből, arca felderült, amikor meglátta, hogyF'nor egyedül van és rá vár.- Megvannak a furkászok? Remek! Gyere!- Várj egy percet! - ellenkezett F'nor, és elkapta F'lart a vállánál fogva,amikor az a külső párkány felé indult.- Gyere! Mielőtt még meglátnak. - Észrevétlenül lesurrantak a lépcsőn,és F'lar az etetőrét felé nyitott új kijárathoz vezette F'nort. - Becsületesenmegosztoztak a tűzgyíkokon? - kérdezte, és elvigyorodott, mert Grall olyanszorosan F'nor füléhez bújt, ahogy csak tudott, amikor a kijárathoz értek.F'nor felnevetett.233

SÁRKÁNYHAJSZA- Groghe átvette az irányítást, gondolom, sejtetted. Az isztai és az ajgenibirtokos, Varbret és Laudi nagylelkűen lemondtak a részükről, mivel az őalagjaik környékén valószínűleg találnak majd tojásokat, de SzangelDélbakból elvitt kettőt. Lital egyet sem!F'lar felsóhajtott, sajnálkozva megcsóválta a fejét.- Nem is gondoltam, hogy elvisz egyet, de azért reméltem, hogylegalább megpróbálja. Nem helyettesíti Larthot, halott barna sárkányát,de... hát...Most már a fényesen kivilágított, újonnan kitakarított folyosón jártak,amit F'nor még nem látott. Önkéntelenül jobbra pillantott, és elvigyorodott,amikor meglátta, hogy a keltető felé néző régi leskelődőlyukat lezárták.- Ez kegyetlenség.- Hm? - F'lar meglepetten nézett rá. - Ja, hogy az. Lessza azt mondta,Ramothot túlságosan felzaklatja a dolog. És Mnementh is egyetértett. -Vidáman öccsére vigyorgott, részben Lessza furcsa természete, részben aközös emlékek miatt, amikor ők ketten rettegve fedezték fel ezt a folyosót,és tilalmas pillantásokat vetettek Nemorth tojásaira. - Lesz itt egy kamra,amelyik megfelel a céljaimnak...- Amelyek pedig?F'lar habozott, hosszan, tűnődve F'norra nézett.- Mióta gondolod, hogy nem szívesen veszek részt összeesküvésekben?- Többet kérek annál, mint...- Akkor kérj!Elérték az első termet azok közül, amit Felesszán és Zsaxom fedeztekfel. De a bronz lovas nem hagyott időt F'nornak, hogy megvizsgálja alenyűgöző rajzolatot a falon vagy a szép szekrényeket és asztalokat.Keresztülsiettek a második termen is, a legnagyobb terembe, amelynekpadlójába egy sor téglalap alakú, különböző méretű vályút vágtak. A többifelszerelést szemmel láthatóan réges-rég eltávolították, csak rejtélyeslyukak és kampók maradtak utánuk a falban. F'nor döbbenten látta, hogy adézsákba kis cserjéket, füvet, sást és zabot ültettek. A nagyobb kádakbannéhány aprócska keményfamagonc is felismerhető volt.F'lar a férges edénykéért nyúlt, amit F'nor készségesen átadott.234

ANNE McCAFFREY- Na most, teszek néhány furkászt az összes dézsába, ezt kivéve -mondta F'lar, és a közepes méretű felé intett. Aztán elkezdte szétosztani anyüzsgő férgeket.- Miért is?F'lar hosszú, mély pillantást vetett öccsére, ami F'nort annyiraemlékeztette fiókakorukbeli versengésükre, hogy elvigyorodott.- Miért is? - ismételte meg a kérdést.- Be akarom bizonyítani, hogy ezek a déli férgek az északi földben isszaporodnak, északi növények között...- És...- És elpusztítják a szálat, ahogy a nyugati lápban is tették.Mindketten undorodva, de lenyűgözve bámulták, ahogy a furkászokszürke tömege szétvált és egyenként a legnagyobb dézsa laza, feketeföldjébe fúródott.- Micsoda?F'nor egyszerre összezavarodott. Látta maga előtt F'lart fiókaként,amikor arra buzdította őt, hogy keressék meg a legendás leskelődőlyukat.Aztán megint F'lart látta, idősebb korában, az archívumszobában, bőrökkelkörülvéve, ahogy arra akarja rábeszélni, hogy ugorjanak az időn túlnan, ésígy győzzék le a szálat Nerat felett. És elképzelte magát, ahogy aztjavasolja F'larnak, engedje meg, hogy Kanth repüljön Virenthtel...- De nem láttuk, mi történt a szállal - mondta, egyszerre visszazökkenvea jelenbe.- Mi más történhetett volna a szállal abban a mocsárban? Pontosantudod, ugyanolyan biztosan, ahogy itt állunk, hogy négyórás volt aszálhullás. És csak két órán át harcoltunk. Láttad a nyomokat anövényzeten. Láttad a férgek mozgását. És lefogadom, hogy nem voltkönnyű összegyűjteni egy egész edénnyel, mert csak akkor jönnek fel afelszínre, amikor hullik a szál. Tulajdonképpen visszamehetsz az időben ésmegnézheted.F'nor grimaszt vágott, eszébe jutott, hogy valóban sok időbe telt elégférget gyűjteni. Az is nehezítette a helyzetet, hogy neki, a sárkánynak és atűzgyíknak is minden érzékükkel T'kul őrjárataira is figyelniük kellett.235

SÁRKÁNYHAJSZA- Erre magam is gondolhattam volna. De... Benden felett nem foghullani a szál...- Ma délután Telgar és Ruatha felett leszel, amikor a szálhullásmegkezdődik. Ezúttal némi szálat kell gyűjtened.Ha nem látta volna a tréfás csillogást bátyja szemében, F'nor azt hittevolna, hogy F'lar félrebeszél.- Kétségkívül - mondta F'nor fanyarul - már azt is kitaláltad, pontosanhogyan fogom ezt véghezvinni.F'lar hátrasimította a haját.- Nos, nyitott vagyok a javaslataidra...- Ez valóban kedves tőled, tekintve, hogy az én kezem fog megégni...- Majd Kanth és Grall segít...- Ha elég őrültek hozzá...- Mnementh elmagyarázta Kanthnak...- Igazán segítőkész...- Nem kérnélek rá, ha magam is meg tudnám csinálni! - F'lar türelme avégéhez ért.- Tudom! - felelte F'nor ugyanolyan hangerővel, aztán elvigyorodott,mert tudta, hogy úgyis megcsinálja.- Rendben — visszonozta a vigyorát F'lar. - Repülj alacsonyan, akirálynők közelében! Keress egy jó sűrű szálpamacsot! Kövesd lefelé!Kanth ügyes, elég közel tud vinni, hogy elérd egy olyan hosszú nyelűlapáttal. Grall elpusztítja a maradék szálakat, amik furatot képezhetnének.Más ötletem nincsen, hogy hogyan szerezhetnénk. Kivéve, ha valamelyikkő fennsík fölé repülünk, de még akkor is...- Rendben, tételezzük fel, hogy elkapok valamennyi életképes szálat -sikertelenül próbálta elfojtani a rátörő borzongást -, és tegyük fel, hogy afurkászok... elpusztítják. És akkor?Alig látható mosollyal F'lar széttárta a karját.- Hát akkor, fiacskám, rengeteg sok éhes furkászt nevelünk fel, ésszétszórjuk őket Pern-szerte.F'nor mindkét kezét övébe akasztotta. Ez az ember megőrült.- Nem, nem őrültem meg, F'nor - felelte a bronz lovas, és leült alegközelebbi tartály szélére. - De ha rendelkeznénk ezzel a fajta236

ANNE McCAFFREYvédelemmel - felemelte a kiürült edényt és ujjai között forgatta, minthabenne lenne egész elmélete -, a szál ott és akkor hullhatna, amikor csakakar, és nem okozna ennyi pusztítást és felfordulást, mint mostanság. - Gondolj csak bele, a hárfás archívumaiban nem esik szó olyaneseményekről, amik akár csak emlékeztetnének a mostaniakra. Mégis aztkérdem magamtól, miért tartott ennyi ideig, hogy szétterjedjünk ezen aföldrészen. Ha sokezer fordulat óta olyan tempóval szaporodunk, ahogy azelmúlt négyszázban, miért nincs sokkal több ember? És, F'nor, miért nempróbált meg eddig senki eljutni a Rőtcsillagra, ha a sárkányoknak ezcsupán egy ugrás?- Lessza elmondta Groghe követelődzését - mondta F'nor, miutánvégiggondolta bátyja figyelemre méltó és logikus kérdéseit.- Nem csak arról van szó, hogy láthatták a Rőtcsillagot, képet kaphattakróla - folytatta gyorsan F'lar. - Az őseinknek megvolt a felszerelésük.Körültekintően megőrizték, bár Fandarel sem tudja, hogyan. Talánszámunkra őrizték meg? Egy olyan kor számára, amikor majd képesekleszünk legyőzni az utolsó akadályt?- Melyik az utolsó akadály? - kérdezte gúnyosan F'nor, miután kilenctízis eszébe jutott.- Sok van, tudom - és F'lar az ujjain számolt. - Meg kell védeni Pernt,amíg a fészkek távol vannak, erre alkalmasak lehetnek a furkászok, és egyjól szervezett földi legénység, ami vigyáz az emberekre és otthonaikra.Elég nagy és elég okos sárkányokra van szükségünk. Biztosan te isészrevetted, hogy a mi sárkányaink nagyobbak és értelmesebbek, mint anégyszáz fordulattal korábbiak. Ha a sárkányokat ilyen céllal tenyésztettékki a Grallhoz hasonló kis lényekből, ők sem néhány generáció alatt nyertékel a mai méretüket. Több időbe telt, mint a tenyészmesternek befejezni akitartó, hosszú lábú rohoncok nemesítését; ha jól értettem, az körülbelülnégyszáz fordulata kezdődött. G'naris azt mondja, az ő idejükben még nemléteztek.F'nor hirtelen észrevette, hogy F'lar hangja nem cseng teljesenmeggyőzően. Mintha a férfi maga sem lett volna tökéletesen meggyőződvea formabontó eszmékről, amiket felvázolt. De nem az a sárkányemberekkijelölt célja, hogy tökéletesen megszabadítsák Pern egeit a száltól! Vagy237

SÁRKÁNYHAJSZAmégsem? Az oktatóballadákban és énekekben egyetlen sor sem szólttöbbről annál, hogy a sárkányemberek készen állnak, és megvédik Pernt,amikor a Rőtcsillag elhalad. Semmi sem utalt olyan időkre, amikoregyáltalán nem lesz szál.- Lehetséges-e, hogy itt és most, bennünk csúcsosodik ki a több ezerfordulatnyi tervezés és fejlődés? - folytatta nyomatékosan F'lar. — Figyeljcsak, nem ezt erősítik a tények? A hatalmas népsűrűség, Fandareltalálékonysága, azoknak a szobáknak és eszközöknek a felfedezése, afurkászok... minden...- Egyet kivéve - mondta lassan F'nor, és utálta magát ezért.- Mit? - Az összes lelkesedés és szenvedély eltűnt F'lar hangjából,ridegen és komolyan tette fel a kérdést.- Testvérem - kezdte F'nor, és mélyet lélegzett - ha a sárkányemberekmegtisztítják a Rőtcsillagot a száltól, mi a további célja a létezésüknek?F'lar arca elsápadt és megmerevedett a csalódottságtól, aztán felállt.- Nos, gondolom, erre is megvan a válasz - folytatta F'nor, mivel nembírta tovább elviselni bátyja gúnyos és kiábrándult pillantását. - Tehát holaz a hosszú nyelű serpenyő, amivel szálat kell fognom?Miután részletesen megvitatták, és elvetettek minden egyéb módszert aszál beszerzésére, és azt is megbeszélték, hogyan tartják titokban tervüket -csak Ramoth és Lessza tudtak róla - F'lar és F'nor elváltak. Mindketten amásik lelkére kötötték, hogy egyen és pihenjen. Mindketten tudták, hogy amásik úgysem fog.F'nor nagyra becsülte F'lar vakmerő tervét, de azért számolt atévedésekkel és a lehetséges bukással is. Aztán eszébe jutott, hogy mégmindig nem volt lehetősége szóba hozni azt az újítást, amit saját magaszeretett volna megvalósítani. Bár az, hogy egy barna sárkány repüljön akirálynővel, messze nem olyan forradalmi gondolat, mint az, hogy F'larörökre véget vet a fészkek kötelességeinek. És F'lar egyik teóriája ismegerősítette: ha a sárkányok elég nagyok tenyésztésük végső céljához,akkor semmi kárt nem fog szenvedni a faj, ha egy barna, ami általábankisebb a bronznál, párosodik egy királynővel, csak most az egyszer. F'nortulajdonképpen megérdemelt ennyi jutalmat. Miután megnyugtatta magát,hogy valójában csupán kölcsönös szívességről van szó, nem pedig238

ANNE McCAFFREYmegbocsáthatatlan törvénysértésről, mint eleinte hitte, F'nor elindult, hogykölcsönvegyen egy hosszú nyelű serpenyőt Manora konyhájáról.Valaki, talán Manora kitakarította a hálóhelyét, amíg Délen tartózkodott.F'nor hálás volt az ágyon talált friss bőrökért, a tiszta, vasalt ruhákért és afényesre viaszkolt faasztalért és székekért. Kanth morgott, hogy valakifelseperte a homokot a vackáról, és most nincs mihez dörzsölgetni a hasabőrét.F'nor kötelességtudóan együtt érzett vele, miközben a hátán feküdt aselymes, puha szőrméken. A karján lévő sebhely kissé viszketett,megdörgölte.A viszkető bőrre olaj való - mondta Kanth. A száraz irha felreped atúlnanban.- Hallgass, te! Nekem nincs irhám.Grall jelent meg a szobában, a férfi mellkasa felett lebegett, szárnyailangyos levegőt legyeztek F'nor arcába. Kíváncsi volt, ám kíváncsiságanémi riadtsággal keveredett.F'nor elmosolyodott, megnyugtatást és szeretetet sugallt. Grall csiszoltékkőhöz hasonló szeme már kevésbé riadtan pillantgatott jobbra-balra, éskecses felfedezőútba kezdett a szálláson, felzümmögött, amikor megtaláltaa fürdőszobát. F'nor hallotta, ahogy a vízbe loccsan. Lehunyta a szemét.Pihennie kell. Nem vágyott a délutáni erőfeszítésekre.Ha a furkászok célja, hogy felfalják a szálat, és ha F'lamak sikerülelfogadtatni ezt a megoldást a rémült birtokosokkal és kézművesekkel,akkor mi lesz? Azok az emberek nem bolondok. Rá fognak jönni, hogyPern nem függ többé a sárkánylovasoktól. Persze ők épp erre vágynak. Ésmihez kezdenek majd a munkanélküli sárkánylovasok? Groghe, Szangel,Nesszel, Meron meg Vincet egész biztosan azonnal felhagy az adózással.F'nort nem zavarta volna, ha új szakmát kell tanulnia, de F'lar épp mostmondott le a déli félteke feletti kísérleti uralomról a múltlakók javára, teháthol gazdálkodhatnának a sárkányemberek? Milyen árucikketcserélhetnének a kézművesek termékeire?F'lar biztosan nem dédelgette még a gondolatot, hogy helyrehozza akapcsolatot T'kullal - vagy talán igen? Vagy lehet, hogy... nos, senki semtudja, mekkora valójában a déli félteke. A nyugati sivatagokon, vagy a239

SÁRKÁNYHAJSZAfelderítetlen, keleti tengeren túl lehetnek még vendégszerető vidékek.Lehet, hogy F'lar többet tud annál, amit elmondott?Grall panaszosan csicsergett a fülébe. Belekapaszkodott aszőrmetakaróba a férfi válla felett, ruganyos bőre aranylóan fénylett afürdéstől. F'nor megsimogatta, és azon tűnődött, vajon szüksége van-eolajozásra. A gyíkocska növésben volt, de nem nőtt olyan félelmetesiramban, mint a sárkányok a kikelést követő első hétben.Tehát F'nor gondolatai a kis gyíkot is megzavarták, éppúgy, mint őtmagát.- Kanth?A sárkány aludt. Ez valahogy vigasztalónak tűnt.F'nor kényelmesen elhelyezkedett és lehunyta a szemét, elhatározta,hogy pihenni fog. Grall elcsitult, F'nor pedig érezte, ahogy a nyaka mellé, aválla hajlatába kucorodik. Szerette volna tudni, Brekke hogy érzi magátMagasoromban. És hogy az ő kis bronza is olyan kényelmetlennek érzi-e afészekbeli életet a sziklás barlangban, mint Grall. Brekke arca úszottgondolatai közé. Nem az, amilyennek utoljára látta: akkor félt, aggódott,gyorsan összeszedte a gondolatait, hogy megbirkózzon a költözködéssel,amikor T'kul váratlanul lecsapott a gyanútlan településre. Hanem az az arc,amilyenné a szeretkezés tette: gyengéd, nőies. Hamarosan az övé lesz,egyedül az övé, és nem fogja hagyni, hogy túl sokat vállaljon, és mindenkimás csatáját vívja meg a sajátja helyett. Most már biztosan alszik, jutotteszébe, hiszen Magasoromban éjszaka volt...* * *Brekke nem aludt. Hirtelen ébredt, ahogyan reggelente szokott, csakmost a körülötte lévő sötét csend nem egyszerűen a szikla belsejében lévőszoba félhomálya volt, hanem az éjszaka puha magánya. Berd, a tűzgyík isfelébredt, csillogó szemei jelentették az egyetlen fényt a szobában.Nyugtalanul zümmögött. Brekke megsimogatta, és Virenth felé fülelt, de akirálynő mélyen aludt kemény vackán.Brekke megpróbált újra elaludni, és bár testét sikerült ellazítania, rájött,hogy hasztalanul próbálkozik. Lehet, hogy Magasroromban késő éjszaka240

ANNE McCAFFREYvan, de Délen éppen hajnalodik, és ő még az akkori idő ritmusára voltráhangolódva. Sóhajtott és felkelt, megnyugtatta Berdet, aki aggodalmasansuhogott körülötte. Aztán csatlakozott hozzá a medencében, kislelkesedéssel fröcskölte a meleg vizet, és Brekke szappanhomokjának ahabját használta a fürdéshez. A padon folytatta a tollászkodást, érzékihangok kíséretében, amin Brekke jól szórakozott.Tulajdonképpen jó volt fent lenni úgy, hogy senki sem zavarhatta, hiszenrengeteg dolga volt, le kellett telepedniük az új lakóhelyen. Tervet kellkészítenie a legkézenfekvőbb problémák megoldására. Kevés friss élelmükvolt. T'kul rájuk hagyta a legöregebb, legvéznább jószágot, a legrosszabbbútorokat, és magával vitte a legtöbb ruhát, a pácolt faanyagokat, bőröket,az összes bort, és sikerült megakadályoznia, hogy a déliek elegendő holmitelhozzanak magukkal a raktáraikból, amivel kipótolhatják a hiányt. Halegalább két órája lett volna, vagy figyelmeztetik előre...Felsóhajtott. Merika szemmel láthatóan még Kilaránál is rosszabbsárkányúrnő volt, Magasorom rendkívül elhanyagolt volt. AMagasoromnak adózó alagok nyilván nem lesznek olyan hangulatban,hogy most egyenlítsék ki a különbségeket. Talán, ha tapintatosan szólnaF'nornak, akkor sikerülni kipótolni a legnagyobb hiányosságokat.. Nem, azhozzá nem értést sugallna. Először is, leltárba kell vennie, amilyük van,aztán felmérni a legégetőbb szükségleteket, megnézni, mi az, amit magukis elkészíthetnek... Brekke megtorpant. Teljesen új életformára kellátszoktatnia gondolkodásmódját, egy olyan életre, ami az alagoknagylelkűségén alapszik. Délen rengeteg alapanyaguk volt. Apjacéhházában az ember mindig elkészítette magának, amire szüksége volt, asaját kezével - de nyersanyag mindig akadt. Vagy megtermelte - vagymegvolt nélküle.- Egy biztos: Kilara nem lesz meg nélküle! - mormolta Brekke.Lovaglóöltözetet vett fel, mert ez melegebb volt és kényelmesebb is, ha araktárbarlangokban akar turkálni.Nem kedvelte a ravasz képű Meront, Nabol birtokosát. Iszonyú lenne, haneki tartoznának. Biztosan van más megoldás is.241

SÁRKÁNYHAJSZAVirenth megrándult, ahogy Brekke elhaladt mellette, irhája ragyogott asötétben. Olyan mélyen aludt, hogy Brekke meg sem simogatta az orrát.Tegnap keményen dolgozott a sárkány. Tényleg csak tegnap lett volna?Berd olyan önelégülten csiripelt, ahogy elvitorlázott a királynő felett,hogy Brekke elmosolyodott. Kedves kis teremtmény volt, olyan átlátszó,mint a tiszta víz - meg is kell néznie, hogy vajon Rannelli igazat mondott-ea fészekbeli tóval kapcsolatban. Előző este az öregasszony keserűenpanaszolta, hogy a víz koszos - T'kul szándékosan, rosszindulatúanösszekoszolta.Majdnem visszahőkölt a csípős, hideg levegőtől, a kora reggelihűvösségben még érződött a késői fagyok lehelete. Brekke felpillantott aCsillagköveknél posztoló őrszemre, aztán leszaladt az alsó barlangokbavezető rövid lépcsősoron. A tüzeket már befedték, de a vizeskannavigasztalóan meleg volt. Klahot készített, talált magának kenyeret ésgyümölcsöt, és némi húst Berdnek. A kis gyík már nem a korábbi barbármohósággal evett, és már nem tömte magát félálomba.Brekke magához vett egy friss parazsékoskosarat, és a raktárhelyiségbement, hogy hozzákezdjen a vizsgálódáshoz. Berd vidáman követte, ésletelepedett oda, ahonnan figyelni tudta a szorgoskodást.Mire a fészek ébredezni kezdett, négy órával később, Brekke már tisztaszívből megvetette az előző háztartás vezetőit, és jelentősenmegkönnyebbült a rendelkezésre álló készleteket illetően. Azt gyanította,hogy csak a legjobb kelmét és bőröket és a borokat vitték magukkal Délrea távozók.De a tó valóban tele volt háztartási szeméttel, ki kell kotorni. Legalábbnéhány napig nem lesz használható. És nincs semmijük, amiben megfelelőmennyiségű vizet hozhatnak a hegyi forrásokból. Butaságnak tűnikelküldeni egy sárkányt két vödörrel, jelentette T'bornak és Kilarának.- Szerzek hordókat Nabolból - jelentette ki Kilara, miután befejezte azsugori T'kul szidalmazását.Brekke számára nyilvánvaló volt, hogy T'bor nem örül ennek amegoldásnak, de túl sok dolga volt ahhoz, hogy tiltakozzon. Legalább,gondolta Brekke, Kilara mutat némi érdeklődést a fészek működése iránt,és felvállal valamennyit felelősségéből.242

ANNE McCAFFREYÍgy aztán Kilara nagy körökkel felszállt a csarnokból, Prideth aranylónragyogott a kora reggeli napfényben. T'bor néhány kötelékkel őrjáratraindult, hogy megismerkedjenek a tereppel, és megfelelő őrtüzeket ésőrszemeket állítsanak fel. Brekke és Vanira, Pilgra, az egyetlenhátramaradt magasoromi sárkánynő segítségével, felosztották magukközött a feladatokat. A fiókákat utasították, hogy kotorják ki a tavat,másokat pedig rögtön friss vízért küldtek.Mélyen belefeledkezett a liszteszsákok számolásába, ezért Brekke megsem hallotta Virenth első kürtölését. Berd válaszolt rá döbbent vijjogással,és Brekke körül röpdösött, hogy magára vonja a figyelmét.Ahogy Brekke megérintette Virenth elméjét, megdöbbent az ott uralkodózűrzavartól, a durva, vad érzelmektől. Csodálkozva, hogy mi történhetettaz imént még békésen szunyókáló királynővel, Brekke keresztülrohant afolyosón, és az alsó barlangban az izgalomtól tágra nyílt szemű Pilgrábabotlott.- Virenth kész a repülésre, Brekke! Visszahívtam a lovasokat! Azetetőrét felé repül. Tudod, mit kell tenned, igaz?Brekke bénultan a lányra meredt. Hagyta, hogy Pilgra a csarnok feléráncigálja. Virenth visítva vitorlázott az etetőrét fölé. A megrettent jószágtoporzékolt, növelve az ijedt feszültséget.- Gyerünk, Brekke! - kiabálta Pilgra és meglökte. - Ne hagyd, hogytelezabálja magát. Nem fog jól repülni!- Segíts! - könyörgött Brekke.Pilgra különös mosollyal, megnyugtatóan átölelte.- Ne félj! Csodálatos lesz.- Én... én nem tudom...Pilgra megrázta Brekkét.- Dehogynem tudod. Muszáj. Nekem el kell vinnem Szegrithet. Vaniramár elrepült az övével.- Elrepült?- Persze. Ne légy ostoba! Most nem lehetnek körülöttetek más királynők.Legyél hálás érte, hogy Kilara Nabolban van Pridethtel. Ő is elég közel állta nászrepüléshez.Pilgra még egyet taszított Brekkén, és elszaladt a saját királynője felé.243

SÁRKÁNYHAJSZARannelli hirtelen Brekke könyökénél termett, és az izgatottan a fejükfelett repkedő tűzgyík felé csapkodott.- Menj innen! Menj innen! Te, lány, fogd a királynődet, vagy nem vagysárkánynő! Ne hagyd zabálni!Hirtelen sárkányszárnyakkal telt meg a levegő - a bronzok visszatértek.És a sürgető nászrepülés és Virenth védelmezésének ösztöne magáhoztérítette Brekkét. Futni kezdett az etetőrét felé, látta a felreppenőbronzokat, érezte a barnák, kékek és zöldek várakozó izgalmát, akik most apárkányaikról figyelték az eseményeket. Sárkánynép töltötte meg acsarnokot.- F'nor! F'nor! Mit tegyek? - mormolta Brekke.Aztán észrevette, hogy Virenth lecsap egy bakra, és dacosan visít; egymegváltozott, felismerhetetlen Virenth, akit nem csupán a vérszomj hajtott.- Nem zabálhat! - kiabálta valaki Brekkének, aztán szorosan megragadtaa karját. — Ne hagyd, hogy zabáljon, Brekke!De Brekke most már Virenthtel volt, érezte a telhetetlen vágyakozást,hogy nyers, forró húst ehessen, hogy a friss vér ízét érezze a szájában ésmelegét a gyomrában. Brekke semmi másra nem figyelt. Csak arra tudottgondolni, hogy Virenth nászrepülésbe kezd, és őt, Brekkét rabul ejtik majdezek az érzések, áldozatul esik sárkánya bujaságának, és mindez ellentétesvolt azzal, ahogy nevelték és amiben hitt.Virenth már kibelezte az első bakot, és Brekke küzdött vele, hogy neegye meg a gőzölgő belsőséget. Küzdött és győzött, szeretetteljeskötelékük segítségével uralkodott magán és a sárkányon. Amikor Virenthfelemelkedett a véres tetem mellől, Brekke egy pillanatra észrevette akörülötte lévő forró, nehéz testeket. Őrjöngve pillantott fel a körben állóbronz lovasokra, akik feszülten figyelték az etetőrétet, elszánt és egyszerreérzéki arckifejezésük idegenekké változtatta a jól ismert arcokat.- Brekke! Irányítsd! - kiabálta valaki rekedten a fülébe és fájdalmassatuba fogta a könyökét.Ez így nem volt helyes! Nem helyes! Szörnyű, nyögte Brekke, éskétségbeesetten sírt F'nor után. Azt mondta, eljön. Megígérte, hogy csakKanth repülhet Virenthtel...Kanth! Kanth!244

ANNE McCAFFREYVirenth egy bak torka felé kapott, nem azért, hogy kivéreztesse, hanemhogy felhasítsa és felfalja a húsát.Kétféle törvény harcolt a lányban. Zavartan, kétségbeesetten, szintekettészakadva, mint a halott bak teste, Brekke azért engedelmességreszorította Virenthet. És végül melyik erő fog győzni? A fészek vagy acéhház? Brekke belekapaszkodott a reménybe, hogy F'nor eljön - ez volt aharmadik lehetőség.A negyedik bak után Virenth szinte felragyogott. Egy bámulatosszökelléssel hirtelen a magasban termett. Kürtölő bömbölés verődött visszafájdalmasan a fészek falairól, ahogy a bronzok a királynő után epekedtek.A szárnyaik keltette szélvihar port és homokot szórt a bámészkodósárkánynép arcába.Brekke már csak Virenthre figyelt. Egyszerre ő maga volt Virenth,lenézte a bronzokat, akik megpróbálták utolérni, amint felfelé és kelet felészárnyalt, magasan a hegyek fölé, amíg alant már csak tompa feketeségvolt a föld, és kék tavak csillantak vakítóan a napfényben. A felhők fölé,ahol ritka volt a levegő, de gyorsabban lehetett szállni.És egyszerre alatta a felhők közül egy másik sárkány bukkant elő. Egykirálynő, éppolyan ragyogó, mint ő maga. Egy királynő? Hogy elcsábítsatőle a sárkányait?Virenth tiltakozó visítással lecsapott a betolakodóra, karmaitkimeresztette, testéből eltűnt a nászrepülés ujjongása, harcra kész volt.Lecsapott, de a betolakodó könnyedén irányt változtatott, és olyangyorsan vájta a karmait Virenth védtelen lágyékába, hogy a fiatal királynőnem tudta kivédeni a támadást. Sebesülten, Virenth zuhanni kezdett, aztánhősiesen összeszedte magát és a felhők fedezékébe menekült. A bronzokutolérték őket és bánatosan kürtöltek. Párosodni akartak. Közbe akartakavatkozni. A másik királynő - Prideth volt az - azt hitte, hogy legyőzteellenfelét, és csábítóan szólította a bronzokat.A megalázottságtól Virenth fájdalma őrjöngő dühvé változott. Előtört afelhők közül, kihívóan szólította a bronzokat.Ellenfele ott volt Virenth alatt! A fiatal királynő kiterjesztette szárnyátés észveszejtő iramban siklott lefelé. Túl váratlanul, túl gyorsan csapott le.Prideth nem tudta kikerülni az ütközést a levegőben. Virenth karmai a245

SÁRKÁNYHAJSZAhátába mélyedtek és Prideth megvonaglott, szárnyait csapdába ejtették akarmok és nem tudott szabadulni. Mindkét királynő szálként hullott le, ahegyek felé, a kétségbeesetten kürtölő bronzok kíséretében.Dühödt kétségbeesésében Prideth kiszabadította magát, Virenth karmaimély vágatokat véstek vállcsontjaiba. De ahogy kifordult a szorításból ésfelemelkedett, máris lecsapott Virenth védtelen fejére, az egyik ragyogószemre.Virenth gyötrelmes sikolya a levegőbe hasított, amikor egyszerre máskirálynők jelentek meg körülöttük, rögtön szétváltak, az egyik csapatVirenthhez, a másik Pridethhez repült.Kérlelhetetlenül köröztek Virenth körül, visszaszorították, Pridethtőltávolabb, egyre szorosabb körökben, élő hálót vonva az őrjöngő,fájdalomtól elvakult királynő köré. Csak annyit érzékelt, hogy megfosztjáka bosszú lehetőségétől, így Virenth megkereste az egyetlen kivezető utat,és szárnyait összezárva kizuhant a háló közepéből, és a másik csoport feléindult.Prideth farka védtelen volt, és Virenth ráharapott, és kirántotta a másikata védőőrizetből. Épphogy kiszabadultak, Virenth az idősebb királynő hátamögé került, karmait mélyen szárnytőizmaiba mélyesztette, állkapcsávalmegragadta a védtelen nyakat.Zuhantak, Virenth meg sem próbálta fékezni veszedelmes hullásukat.Sérült szemétől semmit sem látott. Nem figyelt a többi királynő visítására,a köröző bronzokra. Aztán valami durván megragadta odafentről, éshatalmasat lökött rajta.Jobbra semmit sem látott, így Virenth kénytelen volt lazítani ellenfeleszorításán, hogy szembenézhessen az új fenyegetéssel. De ahogymegfordult, megpillantott egy hatalmas, aranyszínű testet, éppen Pridethalatt. És felette pedig - Kanth! Kanth? Dühödten felszisszent e hűtlenségmiatt - nem vette észre, hogy Kanth valójában próbálja megmenteni aveszélyesen közeli hegycsúcsokon bekövetkező biztos haláltól. Ramoth isa zuhanásukat próbálta fékezni: saját testével támasztotta Pridethet -hatalmas szárnyai csak úgy feszültek az erőlködéstől.Egyszerre fogak zárultak Virenth nyakára, közel a válla tövében lévő főütőérhez. Halálos sikolya elhalt: most már levegőért küzdött. Ellensége246

ANNE McCAFFREYmegsebesítette, barátai akadályozták, így kétségbeesetten túlnan szállt,magával vitte Pridethet, akinek állkapcsa halálosan szorult nyakára.* * *A bronz tűzgyík, Berd kényelmes készülődés közben találta éppenF'nort, csatlakozni akart a kötelékhez Telgar nyugati mezőin. A barnalovast először annyira megdöbbentette, a találkozás a kis gyíkkal, ilyenmessze úrnőjétől, hogy nem is fogta fel azonnal az őrjöngő teremtménygondolatait.De Kanth igen.Virenth felszállt!Minden egyébről megfeledkezve F'nor Kanthtal együtt rohant apárkányra. Grall belekapaszkodott a vállába, farkát olyan erősen F'nornyaka köré csavarta, hogy erőszakkal kellett meglazítania. Aztán Berdetnem tudták rávenni, hogy letelepedjen, és további értékes perceketveszítettek, mire Kanthnak sikerült annyira megnyugtatnia a kis bronzot,hogy az engedelmeskedjen az utasításoknak. Amikor Berd végreelhelyezkedett, Kanth olyan diadalmas üvöltést hallatott, hogy Mnementhkihívóan felelt rá párkányáról és Ramoth is visszamorgott a keltetőből.Eszébe sem jutott, mit szólnak majd váratlan távozásához, vagy Kanthszokatlan viselkedéséhez, F'nor repülésre sürgette sárkányát. A maradékeszével, amit még nem győztek le érzelmei, megpróbálta felbecsülni, vajonmennyi ideig tartott, mire a kis bronz ideért, mennyi ideig iszik vért repüléselőtt Virenth, melyik bronzok vannak Magasoromban. Hálás volt, amiértF'lar még nem tette nyilvánossá a nászrepüléseket. Akkor lettek volna ottolyan bronzok is, akikkel szemben Kanthnak nincs esélye.Amikor előbukkantak a levegőből Magasorom felett, F'nor legrosszabbfélelmei váltak valóra. Az etetőrétet vér borította, a királynő már nem voltott. A fészek peremén ücsörgő sárkányok között nem látott bronzokat.Kanth utasítás nélkül, szédítő sebességgel kanyarodott a föld felé.Berd tudja, hol van Virenth. Odavisz.247

SÁRKÁNYHAJSZAA kis bronz Kanth nyakára ugrott, apró karmaival szorosanbelekapaszkodott a redőbe. F'nor lecsusszant Kanth válláról a földre ésodébb tántorgott, így a barna azonnal ismét a levegőbe emelkedhetett.Prideth is repül!A gondolat és a barna sárkány megrettent sikolya egyszerre jutottak elF'norhoz. A magasból a többi sárkány felelt, ijedten kitárva szárnyaikat.- Szólj Ramothnak! - kiabálta F'nor, elméjében és hangosan egyszerre,testét megdermesztette a félelem. - Szólj Ramothnak! Bronz lovasok!Prideth is repül!Sárkánynép rohant elő az alsó barlangokból, lovasok jelentek meg asziklapárkányokon körös-körül.- Kilara! T'bor! Hol van Pilgra? Kilara! Varena! - kiáltozta, és pánikfojtogatta. F'nor Brekke szobájába rohant, félrelökte az embereket, akik azútjába álltak magyarázatot követelt.Prideth felrepült! Hogy történhetett ez? A legostobább sárkánynő istudja, hogy nem tarthatja királynőjét a fészekben a nászrepülés alatt,hacsak nem kotlik. Hogy tehette Kilara...?- T'bor!F'nor felrohant a rövid lépcsősoron, leszaladt a folyosón, akkoraléptekkel, hogy megfájdult félig meggyógyult karja. De a fájdalomtólkitisztult a feje. Ahogy berohant a barlangba, Brekke dühös sírásamegállította. A körülötte csoportosuló bronz lovasokról lerítt, hogy anászrepülést megzavarták.- Mit keres ez itt? Hogy merészel? - kiáltotta Brekke, a vágytól és adühtől éles hangon. — Ezek az én sárkányaim! Hogy merészeli! Megölöm!- A szavak éles, fájdalmas sikolyba fulladtak, Brekke kétrét görnyedt, jobbvállát felhúzta, mintha fejét akarná vele védelmezni. - A szemem! Aszemem! A szemem! - Brekke letakarta jobb szemét, teste vonaglott, ahogyutánozta a levegőben zajló ütközetet, amelyre ráhangolódott. - Megölöm!Megölöm! Nem! Nem! Nem szökhet meg! Hagyjatok! - hirtelen Brekkearca ravasz kifejezést öltött és egész teste érzékien megvonaglott.A bronz lovasok kezdtek megváltozni, már nem álltak teljesensárkányaik befolyása alatt. Félelem, kétség, bizonytalanság,reménytelenség jelent meg arcukon. Az emberi tudat egy része visszatért,248

ANNE McCAFFREYés küzdött a sárkány érzelmeivel és a félbeszakadt nászrepüléssel. AmikorT'bor Brekke felé nyúlt, szemében emberi félelem tükröződött.De Brekke még mindig tökéletesen Virenthre hangolódott, az arcánelterülő győzedelmes kifejezés tükrözte, amikor Virenth kiszabadult azőrizetből és elragadta Pridethet a köröző királynők közül.- Prideth felrepült, T'bor! A királynők verekszenek! - kiáltotta F'nor.Az egyik lovas kiabálni kezdett, a hang megtörte a másik kettő kötelékét,akik eddig kábultan bámulták Brekke kicsavart testét.- Ne nyúljatok hozzá! - kiáltott F'nor, és megmozdult, hogy félrelökjeT'bort és a másik férfit. Olyan közel lépett Brekkéhez, amennyire csaktudott, de a lány szemei nem látták őt, sem semmi mást a fészekben.Aztán mintha felugrott volna, bal szeme szörnyű ujjongással telveelkerekedett, ajkai egy képzeletbeli célpontra zárultak, teste meghajlott azátérzett erőfeszítéstől.Egyszerre felszisszent, fejét oldalra fordította jobb válla felett, arcahitetlenkedést, rettegést, undort tükrözött. Teste hirtelen görcsbe rándult.Felsikoltott, ezúttal a hihetetlen rettenet és gyötrelem halálos sikolyával.Egyik kezével a torkához kapott, a másikkal mintha láthatatlan támadójátpróbálta volna megütni. Teste, lábujjhegyen állva, fájdalmasan megfeszült.Egy sikollyal, ami inkább zihálásnak hangzott, megpördült. Szemébenmegint Brekke lelke tükröződött, rémülten és elkínzottan. Aztán szemelecsukódott, teste olyan ijesztően gyorsan csuklott össze, hogy F'nor aligtudta időben elkapni.A fészek kövei mintha maguk is visszhangozták volna a sárkányokgyászénekét.- T'bor, küldj valakit Manoráért! - kiáltotta rekedten F'nor, és lefektetteBrekkét a díványra. Teste olyan könnyű volt karjai között, mintha elszálltvolna belőle minden élet. Egyik kezével magához szorította, szabadkezével megpróbálta kitapintani a lány nyaki ütőerét. Volt pulzusa, bár aligérezhető.Mi történhetett? Hogy engedhette Kilara Pridethet Virenth közelébe?- Mindketten elmentek - mondta T'bor, miközben a szobába botorkált, ésreszketve lerogyott a ládára.- Hol van Kilara? Hol van?249

SÁRKÁNYHAJSZA- Nem tudom. Reggel kirepültem az őrjárattal. - T'bor megdörzsölte ahomlokát, a megrázkódtatástól minden szín eltűnt pirospozsgás arcából. —A tó szennyezett volt...Fnor szőrméket halmozott Brekke mozdulatlan teste köré. Tenyerét alány mellkasára tette, alig érezhetően emelkedett és süllyedt.F'nor?Kanth volt az, hangja olyan halk és olyan nyomorúságos volt, hogy aférfi lehunyta a szemét a sárkányból áradó fájdalom hatására.Erezte, hogy valaki megfogja a vállát. Kinyitotta a szemét, T'bor együttérző és megértő tekintetével találkozott.- Most semmit sem tehetsz érte, F'nor.- Meg akar majd halni. Ne engedd! - mondta. - Brekke nem halhat meg!Kanth a párkányon várta, szemei tompán ragyogtak. Kimerültenimbolygott. F'nor mindkét kezével átkarolta a lehajtott fejet, közös bánatukolyan erős volt, hogy úgy tűnt, felperzseli Őket a fájdalom.Túl késő volt. Prideth már felrepült. Túl közel Virenth-hez. Még akirálynők sem tudtak segíteni. Megpróbáltam, F'nor. Megpróbáltam. Deolyan... olyan gyorsan zuhant. És ellenem fordult. Aztán túlnan szállt. Nemtaláltam meg a túlnanban.Sokáig álltak együtt, mozdulatlanul.* * *Lessza és Manora látta Őket, amikor Ramoth leereszkedettMagasoromba. Kanth hívására Ramoth jött elő elsőnek a keltetőből,hangosan szólította lovasát, magyarázatot követelt.F'lar, aki azt hitte, ismeri Kanth küldetését, megnyugtatta, aztán Ramothtudatta vele, hogy Virenth felszállt. Ramoth azt is pontosan tudta, amikorPrideth repült fel, és azonnal túlnan szállt, Nabolba, hogy megpróbáljamegakadályozni a végzetes küzdelmet.Amikor Virenth a túlnanba ragadta Pridethet, Ramoth visszatértBendenbe Lesszáért. A bendeni sárkányok továbbadták a hírt, ígyhamarosan az egész fészek tudott a katasztrófáról. Lessza csak addig várt,amíg Manora összeszedi a gyógyszereit.250

ANNE McCAFFREYAmikor ő és a sárkányúrnő odaértek Brekke fészkéhez, és meglátták amozdulatlan gyászolókat, Lessza aggodalmasan Manorára pillantott. Voltvalami baljós ebben a csendben.- Majd együtt túlteszik magukat rajta. Együtt vannak, szorosabban, mintvalaha - mondta Manora, hangja nem volt több rekedt suttogásnál.Csendesen elhaladt mellettük, fejét lehajtotta, és vállait behúzva sietetttovább a folyosón Brekkéhez.- Ramoth? — nézett le Lessza királynőjére, aki odalent helyezkedett el ahomokon. Nem mintha kételkedett volna Manora bölcsességében, defelzaklatta, hogy ilyen szomorúnak látta F'nort. Annyira hasonlítottF'larra...Ramoth halkan zümmögött és összecsukta szárnyait. A csarnokpárkányain ülő sárkányok nyugtalanul figyeltek.Amikor Lessza belépett a barlangba, elfordította tekintetét az üressárkányodúról, és félúton megtorpant. A szerencsétlenség óta csak percekteltek el, a kilenc bronz lovas még nem ocsúdott fel a súlyosmegrázkódtatásból.Nem is csoda, gondolta Lessza mély együttérzéssel. Miután a végsőkigfelajzották őket, nem elég, hogy csalódniuk kellett, de végzetes módon kétkirálynőt veszítettek el egyszerre! Függetlenül attól, hogy melyik bronzkapta meg végül a királynőt, mindig volt valami finom, mély kötelék afészek királynői és bronzai között...Ettől még kell, hogy legyen valaki ebben az összezavarodott fészekben,aki képes értelmes, építő gondolatokra. Lessza hirtelen megszakította agondolatmenetet: eddig mindig Brekke volt ez a felelősségteljes személy.Megfordult, hogy keressen valami élénkítőszert a kábult lovasoknak,amikor rohanó lépteket és lihegést hallott a háta mögött. Két zöld tűzgyíkröppent a fészekbe, lebegtek és izgatottan csicseregtek, majd egy fiatallány érkezett félig futva. Alig bírta el nehéz tálcáját, és szaggatottankapkodva a levegőt zokogott.- Ó! - kiáltott fel, amikor észrevette Lesszát. Elfojtotta a sírást,megpróbált illendően meghajolni, és eközben a vállában megtörölni azorrát.251

SÁRKÁNYHAJSZA- Te aztán okos gyerek vagy - mondta gyorsan Lessza, de nem mindenegyüttérzés nélkül. Megfogta a tálca egyik végét és segített letenni azasztalra. - Tömény szeszt hoztál? - intett a felirat nélküli agyagpalackokfelé.- Amit csak találtam. - A mondata vége sírásba fulladt.- Gyere! - Lessza egy félig töltött poharat nyújtott a lánynak és alegközelebbi lovas felé intett. De a gyermek nem mozdult, bánat torzítottaarccal meredt a függönyre, észre sem vette, ahogy könnyei lecsorognak azarcán. Olyan erővel tördelte kezeit, hogy az ujjpercein megfeszülő bőrelfehéredett.- Te vagy Mirrim?A lány bólintott, szemét továbbra sem vette le az elfüggönyzöttbejáratról. Körülötte zümmögtek a gyíkok, visszhangozták bánatát.- Manora ott van Brekkével, Mirrim.- De... de meg fog halni. Azt mondták, ha egy sárkány meghal, a lovas ismeghal. Azt mondták...- Sok mindent mondanak - kezdte Lessza, de Manora már ott állt azajtóban.- Életben van. Az alvás áldás ilyenkor a számára. - Behúzta a függönytés a férfiakra pillantott. - Ezeknek sem ártana némi alvás. Visszajöttek mára sárkányaik? Ez ki? - Manora gyengéden megérintette Mirrim arcát. -Mirrim? Hallottam, hogy neked vannak zöld gyíkjaid.- Mirrim okosan behozta a tálcát - mondta Lessza, és elkapta Manorapillantását.- Brekke... Brekke elvárta volna... - a kislány nem tudta folytatni.- Brekke józan ember - mondta gyorsan Manora, egy kupára kulcsoltaMirrim ujjait, és az egyik lovas felé fordította. - Most nekünk segíts.Ezeknek a férfiaknak szükségük van a gondoskodásunkra.Mirrim kábultan megmozdult, aztán magához tért és segíteni kezdett,amikor látta, hogy a lovas képtelen megfogni a poharat.- Úrnőm - mormolta Manora -, szükségünk lenne a sárkányvezérre. Isztaés Telgar már a szál ellen harcol és...- Itt vagyok - mondta F'lar az ajtóból. - Én is meginnék valamit. A túlnanhidegét érzem a csontjaimban.252

ANNE McCAFFREY- Több itt a bolond, mint amennyi kéne! — kiáltott Lessza, de arcafelderült.- Hol van T'bor?Manora Brekke szobája felé intett.- Rendben. Hol van Kilara?Hangjából sütött a túlnan hidege.* * *Estére valamennyire helyreállt a rend az összezavarodott Magasoromban.Az összes bronz sárkány visszatért, megetették őket, a lovasoksárkányaikkal együtt nyugovóra tértek, miután megkapták megfelelőaltatóadagjukat.Kilarát megtalálták. Vagy inkább visszahozták. A Nabolban állomásozózöld lovas jelentkezett vele.- Van itt valaki, akit fel kellene négyelni - mondta a lovas zord arccal -és az nem én vagyok vagy a zöldem.- Kérlek, jelents, Sz'goral! - F'lar egy bólintással jelezte, hogy megérti alovas érzéseit.- Ma délelőtt érkezett az alagba, valami mesével arról, hogy koszos a tóés nincs hordójuk friss vizet hozni. Emlékszem, arra gondoltam, hogyPrideth túl aranyszínűnek tűnik ahhoz, hogy kint legyen. Tudod, kihagyta aciklusát. De gond nélkül letelepedett a párkányon a zöldem mellé, úgyhogyelmentem oktatni azokat az alaglakókat, hogyan bánjanak a tűzgyíkjukkal.- Sz'goralnak szemmel láthatóan nem sok öröme telt tanítványaiban. - Őbement a naboli nagyúrral. Később láttam a gyíkjaikat: a nagyúrhálószobája feletti párkányon napoztak. - Elhallgatott, a hallgatóságrapillantott, és még zordabb arcot vágott. - Épp szünetet tartottunk, amikor azén zöldem felüvöltött. Sárkányok szálltak a magasban. Én tudtam, hogynászrepülésről van szó. Nem lehet eltéveszteni. Aztán Prideth kürtölnikezdett. A következő pillanatban már Nabol elsőrendű jószágtenyészetéttizedelte. Egy kicsit vártam, biztos voltam benne, hogy ő is észreveszi, mitörténik, de nem bukkant elő, úgyhogy a keresésére indultam. Az ajtónálNabol testőrei álltak. Az úr nem akarta, hogy megzavárják. Hát én253

SÁRKÁNYHAJSZAmegzavartam. Félbeszakítottam... amit csinált. És az volt az oka! Azizgatta fel Pridethet! Az, meg hogy már maga is ilyen közel állt ahhoz,hogy felszálljon, ráadásul nászrepülést látott a feje felett. Az ember nemhasználhatja ki így a sárkányát! - megrázta a fejét. - Én meg a zöldemsemmit sem tehettünk. Úgyhogy elmentünk Erődbe az ottani királynőkért.De... - tehetetlenül széttárta a kezét.- Helyesen cselekedtél, Sz'goral - mondta neki F'lar.- Nem tehettem semmi mást - ismételte meg a férfi, mintha nem tudnamegszabadulni a bűntudattól.- Szerencse, hogy egyáltalán ott voltál - mondta Lessza. - Különben sosetaláljuk ki, hol van Kilara.- Szeretném tudni, mi történik vele ezután. - A lovas arcán aszégyenkező, bűntudatos kifejezést bosszúszomj váltotta fel.- Nem elég, hogy elvesztette a sárkányát? - állt fel T'bor.- Brekke is elvesztette a sárkányát - vágott vissza dühösen Sz'goral -pedig ő mindent jól csinált!- Nem hozhatunk döntéseket haraggal vagy gyűlölettel, Sz'goral -mondta F'lar, és felállt. - Nem történt még hasonló eset... - elhallgatott, ésD'ramhoz és G'narishoz fordult - ...legalábbis a mi időnkben.- Nem hozhatunk döntéseket haraggal vagy gyűlölettel - ismételte D'ram-, de a mi időnkben volt példa hasonló eseményre. - Rejtélyesen elpirult. -Jobb, ha most itt hagyunk néhány bronzot, F'lar. A magasoromi lovasok ésa sárkányok nem lesznek jó formában holnap. És most, hogy minden napszál hullik, nem lankadhat az éberségünk. Semmilyen okból.254

ANNE McCAFFREYRobinton elgyötört volt, teljes szíve és elméje mérhetetlenül fáradt, ésmég az az izgatott borzongás sem segített ezen, amit sárkányháton mindigérzett. Valójában azt kívánta, bár ne kellett volna ma eljönnie Erődfészekbe. Az elmúlt hat nap nagyon nehéz volt, mindenki máshogyanreagált a tragédiára. (Magasorom miért mindig a legbonyolultabb gondokatokozza Pernnek?) Robinton valahogy azt kívánta, bár elhalaszthatnák ezt aRőtcsillag-kémlelést addig, amíg mindenkinek eléggé kitisztul a szeme ésaz elméje, és képes fogadni az újabb kihívást. Bár lehet, hogy mégis jobbmegoldás, ha minél jobban erőltetik a Rőtcsillagra tervezett felfedezőutat,hátha ez segít a két királynő halálát követő általános levertségen. Robintontudta, hogy F'lar be akarja bizonyítani a birtokosoknak, hogy asárkányemberek osztoznak abban a lelkesedésben, hogy megtisztítsák azeget a száltól, de Robinton ezúttal nem tudta, mit gondoljon. Nem voltbenne biztos, bölcs dolog-e F'lar részéről, hogy erőlteti a témát, különösenmost, amikor a bendeni sárkányvezér még fel sem épült T'ron okoztasebesüléséből amikor senki nem tudta, mit csinál T'kul Délen, és hogy ottszándékozik-e maradni amikor egész Pernt megrázta a két királynőküzdelme és pusztulása. Az embereknek épp elég dolgot kellettvégiggondolniuk, és meg kellett birkózniuk azzal is, hogy a szeszélyesszálhullás megnehezíti a rendes szántást és vetést. Jobb lenne elhalasztani aRőtcsillag megtámadását kedvezőbb időkre.Újabb sárkányok érkeztek Erőd fészek fölé, és a barna, amelyikenRobinton ül, megkezdte lassú ereszkedését. A Csillagkőnél fognaklandolni, ahol Vanszor, Fandarel üvegművese felállította a távnézőt.- Volt már lehetőséged belenézni az eszközbe? - kérdezte Robinton abarna lovastól.- Nekem? Bajosan, hárfásmester. Mindenki bele akar nézni. Majd ittmaradok és várok a soromra, gondolom.- Vanszor végleg Erődben állította fel?255

SÁRKÁNYHAJSZA- Erődben találták - felelte a lovas, kissé védekezően. - Tudod, Erőd alegrégibb sárkányfészek. P'zar szerint itt kellene hagyni. És a kovácsmesteregyetért vele. Vanszor azt mondja, van értelme. Valamit mondott aszintemelkedésről, szögekről, meg az erődi hegyek magasságáról. Nemértettem.Én sem, gondolta Robinton. De szerette volna. Volt egy megállapodásukFandarellel és Terrivel, hogy információt cserélnek céheik között.Vitathatatlan, hogy Pern sok elfelejtett technológiát a céhek közöttiféltékenységnek köszönhetően vesztett el. Ha a céhmester korán meghalt,mielőtt még tovább tudta volna adni az összes céhes titkot, létfontosságútudás veszhetett el örökre. Nem mintha Robinton vagy elődje valaha istartották volna magukat ilyen nevetséges elvekhez. Öt idősebb hárfás volt,akik tudtak mindent, amit Robinton, és további három segédmester tanulszorgalmasan a biztonság kedvéért.Egy dolog a veszélyes titkok megőrzése, de teljesen más, ha addigőrizzük a céhes titkokat, amíg ki nem halnak.A barna sárkány Erőd fészek magas hegygerincén landolt, és Robintonlecsusszant a sárkány puha válláról. Megköszönte az állatnak az utat. Abarna kissé elemelkedett a földtől. Úgy tűnt, mintha leugrott volna aszakadékba, leereszkedett a tölcsérbe, helyet adva a következő leszállónak.Parazsékokat helyeztek el a keskeny peremen hatalmas Csillagkövekfelé, amelyek fekete tömege sötéten rajzolódott ki a világosabb éjszakaiégbolton. Az összegyűltek közül Robinton ki tudta venni Fandarel óriásialakját, a körte alkatú Vanszort és Lessza karcsú körvonalait.Robinton meglátta a legnagyobb és leglaposabb kövön elhelyezettháromlábú szerkezetet, amire a távnéző hosszú csövét felállították. Elsőpillantásra csalódást okozott az eszköz egyszerűsége, vastag, kerek henger,oldalához illesztett kisebb csővel. Azután inkább szórakoztatónak találta. Akovács biztosan nagyon szenved, miközben arra vágyik, hogyszétszedhesse az eszközt és megvizsgálja egyszerű hatékonyságának elveit.- Robinton, hogy vagy ma este? - Lessza közeledett felé, egyik kezételőrenyújtva.Megszorította, kérges tenyerében érezte a sárkányúrnő bőrénekfinomságát.256

ANNE McCAFFREY- A hatékonyságon tűnődöm - válaszolta könnyed hangon. De nem tudtamegállni, hogy ne kérdezzen Brekke felől, és érezte, ahogy Lessza kezemegremeg az övében.- Úgy van, ahogy várni lehetett. F'nor ragaszkodott hozzá, hogy áthozzukaz ő fészkébe. Érzelmileg nagyon kötődik hozzá, sokkal jobban, mint amitaz ő ápolásáért érzett hála indokolna. O, Manóra meg Mirrim vigyáz rá,sosincs egyedül.- És... Kilara?Lessza elhúzta a kezét.- Életben van.Robinton nem szólt, és egy pillanat múlva Lessza folytatta.- Nem örülünk, hogy elveszítjük Brekkét, mint sárkányúrnőt -elhallgatott, aztán kissé keményebb hangon hozzátette. - És most, hogynyilvánvaló, hogy egy ember többször, több sárkányfélét megigézhet,Brekke jelöltként fog részt venni az igézésen, amikor a bendeni fészekaljkikel. Ami hamarosan megtörténik.- Úgy hiszem - mondta Robinton, óvatosan megválogatva szavait -, van,akinek nem tetszik majd a szokásoktól való efféle eltérés.Bár nem látta az arcát a sötétben, érezte magán Lessza tekintetét.- Ez nem a múltlakók ideje. Szerintem annyira biztosak benne, hogymásodszor nem sikerülhet az igézés, hogy teljesen közömbösek.- Akkor ki?- F'nor és Manóra határozottan ellenzik.- És Brekke?Lessza türelmetlenül felhorkant.- Brekke semmit sem mond. Nem hajlandó kinyitni a szemét. Lehetetlen,hogy folyamatosan alszik. A gyíkok és a sárkányok szerint ébren van.Tudod... - Lessza erősen visszafogott szavain átsütött a kétségbeesés,hiszen sokkal jobban aggódott Brekkéért, mint ahogy bevallotta volnamagának. - Brekke az összes sárkányt hallja. Mint én. Rajtam kívül ő azegyetlen sárkánynő, aki képes erre. És az összes sárkány hallgat rá. -Lessza nyugtalanul megmozdult, és Robinton látta, ahogy önkéntelenülcombjához dörzsöli vékony, fehér kezeit nyugtalanságában.- Biztos, hogy ez előnyt jelent, amikor éppen öngyilkos akar lenni?257

SÁRKÁNYHAJSZA- Brekke nem... nem akar tettlegesen öngyilkos lenni. Tudod, ő céhbennevelkedett - mondta Lessza fakó, helytelenítő hangon.- Nem, nem tudtam - morogta Robinton bátorítóan némi szünet után.Arra gondolt, hasonló körülmények között Lessza nem szándékoznaöngyilkos lenni, és nem értette, hogyan függ össze Brekke neveltetéseöngyilkossági hajlamával.- Ez a baj. Mivel tettlegesen nem keresheti a halált, ezért csak fekszikott. Hihetetlen kényszert érzek időnként — Lessza ökölbe szorította a kezét-, hogy megüssem vagy belecsípjek vagy felpofozzam; bármit, csakválaszoljon végre. Végtére is nincs vége a világnak. Képes hallani a többisárkányt. Nincs örökre megfosztva a sárkányfajtól, mint Lital.- Biztosan időre van szüksége ahhoz, hogy kiheverje a megrázkódtatást...- Tudom, tudom - mondta ingerülten Lessza. - De nincs időnk. Nemtudjuk beláttatni vele, hogy jobb, ha csinál valamit...- Lessza...- Ne Lesszázz már te is, Robinton! - A parazsékok fényében dühösenvillogtak a sárkányúrnő szemei. - F'nor úgy viselkedik, mint egy fióka,Manora magánkívül van a kettejük iránt érzett aggodalomtól, Mirrim azidő legnagyobb részében sír, ami kiborítja a három tűzgyíkját, amifelizgatja az összes gyereket és fiókát. Ráadásul F'lar...- F'lar? - Robinton közelebb hajolt, hogy rajta kívül ne hallja más a nőválaszát.- Lázas. Nem lett volna szabad Magasroromba jönnie a nyílt sebével. Teis tudod, milyen hatással van a sebekre a túlnan hidege!- Azt reméltem, hogy itt lesz ma este.Lessza fanyarul felnevetett.- Megfűszereztem a klahját, amikor nem figyelt oda.Robinton kuncogott.- És lefogadom, hogy teletömted mohateával.- És a sebre is tettem.- Erős ember, Lessza. Rendbe fog jönni.- Remélem is. Bárcsak F'nor... - Lessza elhallgatott. - Úgy beszélek,mint egy verecske, igaz? - Felsóhajtott és Robintonra mosolygott.258

ANNE McCAFFREY- A legkevésbé sem, kedves Lesszám, erről biztosíthatlak. És szó sincsróla, hogy Benden nincs megfelelően képviselve - kicsit meghajlott a lányfelé, aki vállat vont, de legalább megnevettette. - Végtére is - folytatta -, énegy kissé megkönnyebbültem, hogy F'lar nincs itt. Csak szidalmakatszórna mindenre, ami megakadályozza, hogy kiirthassa az eszközön átlátható összes szálat.- Ez igaz - Robinton némi élt érzett a lány hangjában. - Nem vagyokbiztos benne...Nem fejezte be a mondatot és olyan gyorsan fordult oda az újonnanföldet érő sárkány felé, hogy Robinton biztosra vette, Lessza ellenzi F'larfelfedezőútját a Rőtcsillagra.A nő hirtelen megmerevedett, élesen felszisszent.- Meron! Mit képzel, mi keresnivalója van itt?- Nyugalom, Lessza! Nem kedvelem nálad jobban, de jobban szeretem,ha szem előtt van, ha érted, mire gondolok.- De hát nincs befolyása a többi birtokosra...Robinton harsányan felnevetett.- Kedves sárkányúrnőm, tekintve, hogy egyéb területeken mekkorabefolyással rendelkezik, nincs is szüksége a birtokosok támogatására.Robinton csodálkozott a férfi merészségén, hogy képes nyilvános helyenmegjelenni csupán hat nappal azután, hogy része volt két sárkánykirálynőhalálában.Nabol birtokos nagyura szemtelenül a csoportosulás közepére sétált,bronz tűzgyíkja kitárt szárnyakkal egyensúlyozott alkarján. A kis lénysziszegni kezdett, amikor megérezte a Meron felé áradó ellenszenvet.- És ez... ez az ártalmatlan cső az a hihetetlen szerkezet, ami megmutatjanekünk a Rőtcsillagot? - kérdezte Meron csípősen.- Könyörgöm, hozzá ne nyúlj! - Vanszor előugrott és megfogta Meronkarját.- Mit mondtál? - A tűzgyík sziszegése nem volt kevésbé fenyegetőMeron hangjánál. A nagyúr keskeny vonásait eltorzította amegbotránkozás, a parazsékok fényében arca még ellenségesebbnek tűnt.Fandarel a kézművese mellé lépett a sötétből.259

SÁRKÁNYHAJSZA- A szerkezetet beállítottuk, hogy látni lehessen vele. Ha megmozdítod,hosszú órák precíz munkáját teszed tönkre.- Ha be van állítva, akkor nézzünk bele! - mondta Nabol, ellenségesen akörülötte állókra pillantott és Vanszor mellé lépett. - Nos? Mit kell ezzelcsinálni?Vanszor kérdően a hatalmas kovácsra pillantott, aki apró fejmozdulattalelbocsátotta. Vanszor hálásan hátrébb lépett és előreengedte Fandarelt. Akovács két bütykös ujjával óvatosan megfogta a kisebbik henger tetejénlévő kis kerek kiemelkedést.- Ez itt a nézőke. Tedd ide a jobban látó szemedet - mondta Meronnak.A naboli észrevette, hogy a kovács semelyik nemesi címét nemhasználta. Szemmel láthatóan vissza akart vágni a kovácsnak. Ha Vanszorbeszélt volna így, egy pillanatig sem haboz, gondolta Robinton.Meron ajka gúnyos mosolyra húzódott, aztán egy kissé arcátlanul atávnézőhöz lépett. Kissé előrehajolt és szemét a megfelelő helyreillesztette. Aztán gyorsan hátraugrott, arcán rémülettel vegyes döbbenetsuhant át. Zavartan felnevetett és másodszor, hosszabban belenézett.Túlságosan is hosszan, gondolta Robinton.- Ha nem megfelelő a képélesség, Meron nagyúr... - szólalt megóvatosan Vanszor.- Pofa be! - Meron türelmetlenül leintette, és folytatta az eszközszándékos kisajátítását.- Elég lesz, Meron - mondta Groghe, Erőd ura, amikor a többieknyugtalanul mozgolódni kezdtek. - Már most is több idő jutott rád amegengedettnél. Menj odébb! Hadd nézzék a többiek is.Meron szemtelenül Groghére pillanatott, aztán újra a távnézőhöz fordult.- Nagyon érdekes. Nagyon érdekes - hangján érezhető volt, hogy jólszórakozik.- Tényleg elég lesz, Meron - Lessza az eszközhöz lépett. Nem akartelőjogokat adni a férfinak.Meron úgy reagált rá, mint valami bolhára, hidegen és gúnyosan.- Elég lesz miből, sárkányúrnő? - A szájából otromba jelzőnek hangzotta szó. Tulajdonképpen olyan buja bizalmaskodást fejezett ki, hogy260

ANNE McCAFFREYRobintonnak ökölbe szorult a keze. Őrült késztetést érzett, hogy letöröljeMeron arcáról azt a kifejezést és kissé átrendezze a vonásait.A kovácsmester gyorsabban reagált. Két hatalmas kezével Merontestéhez szorította a karjait, és egy gyors mozdulattal felemelte a nabolinagyurat, hogy a férfi lábai egy sárkánylábnyira a szikla felett kalimpáltak,és olyan messze vitte a Csillagkövektől, amennyire a hegygerincszélessége megengedte. Fandarel azután olyan erővel tette le a földreMeront, hogy az döbbenten felkiáltott a fájdalomtól és csak nehezen tudtavisszanyerni egyensúlyát. A kis tűzgyík a feje körül rikoltozott.- Úrnőm - a kovácsmester meghajtotta felsőtestét Lessza felé, ésudvariasan intett, hogy foglalja el a helyét.Lesszának lábujjhegyre kellett állnia, hogy elérje a nézőkét, magában aztkívánta, bárcsak gondoltak volna arra a szervezők, hogy nem mindenkiolyan magas. Abban a pillanatban, ahogy felfogta a Rőtcsillag látványát,máris elpárolgott belőle minden jelentéktelen bosszankodás. Ott volt aRőtcsillag, látszólag kartávolságon belül. Színes gömbként úszott a ködösfekete háttér előtt, mint valami gyerekjáték. A különös, fehéres-rószaszínfoltok bizonyára felhők. Megdöbbentette a gondolat, hogy a Rőtcsillagnakis lehetnek felhői, mint Pernnek. Ahol a felhőtakaró felszakadozott,sötétszürke tömeget látott, eleven sötétszürkét, csillámokkal és fényekkel.A kissé tojás alakú bolygó két vége teljesen fehér volt, nem borítottákfelhők. Akárcsak Pern hatalmas északi jégsapkája. A sötétszürke tömegetfeketébb szigetek szakították meg itt-ott. Szárazföld? Tenger?Lessza önkéntelenül megmozdította fejét, és felnézett az éjszakai égenlátszó kicsiny, vörös foltra, amelyből a távnéző csodája gyerekjátékotmutatott. Aztán mielőtt még valaki azt gondolhatta volna, hogy otthagyja akészüléket, ismét belenézett. Hihetetlen. Nyugtalanító. Ha a sötétszürke aszárazföld... hogyan tudnák azt megtisztítani a száltól? Ha a fekete foltokazok...Zavartan, hirtelen azt kívánva, inkább valaki más nézzen szembe ilyenközelről az ősi ellenséggel, Lessza hátralépett.Groghe nagyúr fontoskodva előrelépett.- Szangel, parancsolsz?261

SÁRKÁNYHAJSZAHogy játszotta a házigazdát az erődi nagyúr, gondolta Lessza, amikorP'zar, aki valójában Erőd sárkányvezére volt, nem fejezte ki idejekoránjogait. Lessza hirtelen hevesen azt kívánta, bárcsak F'lar is el tudott volnajönni. Nos, talán P'zar csak pusztán diplomatikusan akart viselkedni azerődi birtokossal. Azért jobb lenne, ha Groghe...Visszavonult - valóban visszavonulásnak érezte - Robinton mellé. Ahárfás jelenléte mindig megnyugtató volt. Lelkesen várt a sorára, debeletörődött, hogy várnia kell. Groghe nyilván a többi birtokost részesítielőnyben a hár- fással szemben, még akkor is, ha Pern hárfásmesterérőlvan szó.- Bárcsak elmenne - mondta Lessza, és gyors oldalpillantást vetettMeronra. A naboli nem próbált meg ismét csatlakozni a csoporthoz,ahonnan olyan hirtelen kitoloncolták. A férfi goromba makacssága,amellyel ott maradt, ahol nyilvánvalóan nem látták szívesen, aggasztottaLesszát és ismét eszébe juttatta a Rőtcsillaggal kapcsolatos félelmet.Miért tűnik ilyen... ilyen ártatlannak? Miért vannak felhői? Máshogykellene kinéznie. Hogy hogyan, azt Lessza nem tudta volna megmondani,de valahogy... baljóslatúabbnak kellene lennie. De nem volt az. És ettőlfélelmetesebbnek tűnt, mint valaha.- Semmit sem látok - panaszkodott Szangel, Délbak ura.- Máris, uram. - Vanszor odalépett és elfordított egy kis gombot. - Szólj,amikor kitisztul a kép.- De mit kellene látnom? - kérdezte ingerülten Szangel. - Nincs ittsemmi, csak egy fényes... ó! Ó! - Szangel elhátrált a nézőkétől, mintha aszál égette volna meg. De máris a helyén volt megint, mielőtt még Grogheátadta volna azt egy másik úrnak.Lessza valamelyest megkönnyebbült, kicsit igazolva látta magát Szangelreakciójától. Ha a rettenthetetlen birtokos nagyurak belekóstolnak egykicsit a színtiszta félelembe, talán...- Miért ragyog? Honnan kap fényt? Itt sötét van - fecsegett a délbakibirtokos.- Az a Nap fénye, uram - felelte Fandarel mély, tanáros hangján, amitől acsoda rögtön egyszerű ismeretté változott.262

ANNE McCAFFREY- Hogy lehet az? - tiltakozott Szangel. - A Nap a másik oldalunkon van.Ezt minden gyerek tudja.- Persze, de a Rőtcsillag elől nem fogjuk el a fényt. Alatta vagyunk azégen, mondhatjuk úgy is, tehát a nap fénye közvetlenül éri el.Úgy tűnt, Szangel is kisajátítja magának a távnézőt.- Elég lesz, Szangel! - mondta mogorván Groghe. - Adjuk megOterelnek is a lehetőséget.- De még alig néztem bele, és még be is kellett állítani - panaszkodottSzangel. Oterel átható pillantásának és Groghe lökdösésének hatásáraazonban kelletlenül arrébb lépett.- Hadd állítsam be neked a fókuszt, Oterel úr - mormogta udvariasanVanszor.- Rajta. Én nem vagyok félig vak, mint Szangel - mondta a tillekibirtokos.- Itt nézz bele, Oterel...- Lenyűgöző, igaz, Szangel nagyúr? - kérdezte Lessza, kíváncsi volt,milyen gondolatokat rejt a férfi üres fecsegése.Ingerülten megköszörülte a torkát, de nyugtalanul tekintgetett jobbrabalraés homlokát ráncolta.- Én nem nevezném lenyűgözőnek, de alig egy pillanatig láthattam.- Miénk az egész éjszaka, Szangel nagyúr.A férfi megborzongott, köpenyét maga köré tekerte, pedig az éjszakailevegő épphogy egy cseppet hűvös volt.- Ez csak egy gyerekjáték! - kiáltotta Tillek birtokosa. - Életlen. Vagyilyennek kell lennie? - Felpillantott a nézőkéről Lesszára.- Nem, uram - mondta Vanszor. - Fényes és tiszta, és látni afelhőformákat.- Te honnan tudod? — kérdezte mogorván Szangel.- Vanszor állította be az eszközt a mai nézegetéshez - jegyezte megFandarel.- Felhők? - kérdezte Tillek. - Igen, látom. De melyik a szárazföld? Afekete vagy a szürke?- Még nem tudjuk - mondta neki Fandarel.263

SÁRKÁNYHAJSZA- A szárazföld nem ilyennek látszik abból a magasságból, amitsárkányon repülve el lehet érni - mondta P'zar, az Erőd fészekbelisárkányvezér. Most szólalt meg először.- És nagyobb távolságból még jobban megváltoznak a tárgyak - mondtaVanszor olyasvalakinek a száraz hangján, aki tudja, miről beszél. - PéldáulErőd hegyei, itt körülöttünk teljesen máshogy néznek ki, ha a ruathaimagaslatokról vagy a kromi síkságról nézzük.- Akkor az összes sötét színű szárazföld? - Oterel nagyúr nehezenleplezte ámulatát. És elkedvetlenedését, gondolta Lessza. Tillek birtokosnagyura bizonyára abban reménykedett, hogy sikerül keresztülvinni a szálkipusztítását a Rőtcsillagon.- Abban nem vagyunk biztosak - felelte Vanszor semmivel sem kisebbtekintéllyel. Lessza egyre jobban tisztelte Vanszort. Egy férfi ne féljenkimondani, ha nem tud valamit. Egy nő se.A tilleki birtokos nem akarta otthagyni az eszközt. Mintha abbanreménykedne, gondolta Lessza, hogy ha elég sokáig nézi, felfedez valamit,ami jó érv lehet az expedíció elindítása mellett.Tillek végül engedett kromi Nesszel csípős megjegyzéseinek és arrébblépett.- Mit gondolsz, melyik a szárazföld, Szangel? Láttál egyáltalán valamit?- Persze. Láttam a felhőket, olyan tisztán, mint most téged.Tilleki Oterel bosszúsan felhorkant.- Azzal nem sokat mondasz, tekintve, hogy sötét van.- Láttam, amit te, Oterel. Szürke foltok, fekete foltok, meg azok afelhők. Egy csillag felhőkkel! Ennek semmi értelme. Pemnek vannakfelhői!Lessza gyorsan köhögésbe fojtotta a férfi felháborodása miatti nevetést,de elkapta a hárfás derűs pillantását, és eltűnődött, vajon ő mit szól majd aRőtcsillaghoz. Az expedíció mellett lesz vagy ellene? És Lessza mitszeretne tőle?- Igen, Pernnek vannak felhői - mondta Oterel, némiképp meglepődveezen a megfigyelésen. - És ha Pernnek vannak felhői, és több a vízfelszíne,mint a szárazföldje, akkor a Rőtcsillagnak is...- Ezt nem tudhatjuk - tiltakozott Szangel.264

ANNE McCAFFREY- És van rá mód, hogy megkülönböztessük a vizet a szárazföldtől -folytatta Oterel, ügyet sem vetve a délbaki birtokosra. - Hadd nézzem csakmég egyszer, Nesszel! - mondta, és odébb lökte a kromi urat.- Várj egy kicsit, Tillek! - mondta Nesszel, és birtokló mozdulattalmegfogta a távnézőt. Ahogy Tillek meglökte, a háromlábú tartó megingott,és a távnéző, sietősen felállított forgótalpán új irányt vett fel.- Most aztán megcsináltad! - kiáltotta Oterel. - Csak meg akartam nézni,hogy meg lehet-e különböztetni a szárazföldet a víztől.Vanszor megpróbált a két birtokos közé férkőzni, hogy beállítsa értékesműszerét.- Nem jutott rám elég idő - panaszolta Nesszel, és megpróbált szorosan atávnéző mellett maradni.- Semmit sem fogsz látni, Nesszel úr, ha nem engeditek Vanszornak,hogy visszaállítsa a csillag felé - mondta Fandarel, és udvariasanelhessegette Krom birtokosát az útból.- Kötöznivaló bolond vagy, Nesszel - jelentette ki Groghe, oldalra húztaa birtokost, és intett Vanszornak, hogy mehet.- Tillek a bolond!- Eleget láttam ahhoz, hogy tudjam, kevesebb fekete van, mintsötétszürke - mondta védekezően Oterel.- Pernen több tenger van, mint szárazföld. Ugyanígy a Rőtcsillagon is.- Egyetlen pillantásból ennyi mindent megállapítottál, Oterel? - Merongonosz megjegyzése az árnyékból mindenkit megzavart.Lessza feltűnően kitért az útjából, amikor a férfi előresétált, birtoklómozdulattal simogatva bronz gyíkját. Lessza szégyenletesnek tartotta,ahogy a kis teremtmény örömtelien zümmögött.- Több megfigyelésre lesz szükség, több megfigyelőtől hangzott felFandarel dörgő basszusa -, mielőtt bizonyossággal megállapíthatjuk, hogynéz ki a Rőtcsillag. Egyetlen hasonlóság nem elég. Egyáltalán nem.- Ó, valóban. Valóban - erősítette meg Vanszor mesterét, szemét végig aműszerre függesztve lassan elfordította az éjszakai égen.- Mi tart ennyi ideig? - kérdezte ingerülten Nesszel. - Ott a csillag.Szabad szemmel mindannyian látjuk.265

SÁRKÁNYHAJSZA- Mi tart ennyi ideig? - kérdezte ingerülten kromi Nesszel. - Ott a csillag.Szabad szemmel is jól látni.- És olyan könnyen megtalálod az elejtett hegyikristályt is Ajgensivatagában déli napfénynél? - kérdezte Robinton.-Á, megvan! - kiáltott Vanszor. Nesszel előreugrott, a csőért nyúlt. Aztánvisszarántotta a kezét, eszébe jutott, milyen hatása lehet egy óvatlanmozdulatnak. Mindkét kezét feltűnően a háta mögé tette és a Rőtcsillagranézett.Nesszel végül nem maradt sokáig a távnéző mellett. Amikor Oterelelőbbre lépett, a hárfásmester megelőzte.- Most én jövök, gondolom, hiszen már mindegyik birtokos megnézte.- Mi sem természetesebb - mondta hangosan Szangel, miközben Oterelrenézett.Lessza feszülten figyelte a hárfást, látta, ahogy széles vállaimegfeszülnek, amikor ő is megérezte az ősi ellenségre vetett első pillantáshatását. Nem maradt sokáig, vagy lehet, hogy csak Lesszának tűntkevésnek, de lassan felegyenesedett, elhátrált a nézőkétől és elgondolkodvafelnézett a sötét égboltra, a Rőtcsillagra.- Nos, hárfás? - kérdezte fölényesen Meron. - Te mindenhez hozzá tudszfűzni valami okosat.Robinton valamivel hosszabban nézett a nabolira, mint az imént acsillagra.- Bölcsebbnek hiszem, ha megtartjuk ezt a távolságot.- Ha! Sejtettem. - Meron undokul vigyorgott.- Nem hinném, hogy sejtetted - jegyezte meg halkan Robinton.- Mire célzol, Meron? - Lessza hangjában veszedelmes él bujkált. - Mitsejtettél?- De hát ez nyilvánvaló. — A naboli birtokos nem beszélt sokkaltisztelettudóbban Lesszávai az előbbi sértéshez képest. - A hárfás úgybeszél, ahogy Benden dönt. És mivel Bendennek eszében sincs a forrásánálkiirtani a szálat...- És ezt ugyan honnan veszed? - vágott közbe hidegen Lessza.- És, Nabol úr, mire alapozod azt az állításodat, hogy Pern hárfásmestereúgy beszél, ahogy Benden dönt? Sürgősen azt javaslom, hogy vagy266

ANNE McCAFFREYazonnal bizonyítsd be ezt a vádat, vagy vond vissza! - Robinton keze atőrén volt.A bronz tűzgyík sziszegni kezdett Meron karján és riadtan kitártatörékeny szárnyait. Nabol birtokosa csupán mindentudó, önelégültvigyorral válaszolt, és látványosan simogatni kezdte gyíkját.- Beszélj, Meron! - követelte Oterel.- De hát annyira egyértelmű. Biztosan mindannyian észrevettétek. -Meron rosszindulatú udvariaskodással és tettetett meglepetéssel válaszolt,mintha csodálkozna a többiek nehéz felfogásán. - Reménytelenül szerelmesa bendeni sárkányúrnőbe.Egy pillanatig Lessza szótlan döbbenettel meredt a férfira. Igaz volt,hogy tisztelte Robintont és felnézett rá. Mondhatni, kedvelte. Mindig örült,ha találkoztak, és sosem leplezte, de - Meron megőrült. Képtelen, gonoszpletykákkal akarja aláásni a nép sárkányemberekbe vetett hitét. Először,Kilara, most pedig... És mégis, Kilara gyengesége, laza erkölcsei, és azalagok általános véleménye a fészekbeli szokásokról olyan kézenfekvővétették a vádat...Robinton szívből jövő hahotája megdöbbentette. És letörölte a mosolytNabol arcáról.- Félannyira sem vonzódom a bendeni sárkányúrnőhöz, mint a bendeniborokhoz!Lessza akkora megkönnyebbülést látott a körülötte lévők arcán, hogytudta, a birtokosok már félig elhitték Meron rosszindulatú vádjait. HaRobinton nem épp úgy reagált volna, ahogyan tette, vagy ha Lesszatiltakozni kezd a vád ellen... Ő is elvigyorodott, majd felnevetett, mert ahárfásmester olthatatlan szeretete a borok, különösen a bendeni borok irántannyira közismert volt, hogy sokkal hihetőbbnek tűnt Meron állításánál. Ahumor most jobb védekezésnek bizonyult az igazságnál.Emellett - folytatta a hárfás - a perni hárfásmesternek nincs mostvéleménye, se ilyen, se olyan, a Rőtcsillagról, még versben sem. Mert az...az az üveggolyó annyira megijeszti, hogy jelenleg a bendeni borok utánvágyakozik, korlátlan mennyiségben. - Robinton hangjában már nyomasem volt tréfának. - Én már túlságosan beleástam magam szeretett Pernünktörténelmébe és mondáiba, túl sok balladát énekeltem el a Rőtcsillag267

SÁRKÁNYHAJSZAgonoszságáról ahhoz, hogy közel akarjak kerülni hozzá. Még ez is - és atávnézőre mutatott - túlságosan közel hozza. De azok a férfiak, akik napnap után, fordulat fordulat után harcolnak a szállal, biztosan kevesebbrettegéssel képesek felnézni rá, mint a szegény hárfás. És Meron, Nabolbirtokosa, fogadhatsz az összes meződbe, kunyhódba és alagodba, hogyminden sárkányember szívesen megszabadulna attól a kötelességtől, hogyszálmentesen tartsa a te bőrödet, még ha ez azt is jelenti, hogy le kelltörölniük a szálat a csillag egész területéről. - A hárfás hangjában érződődüh miatt Meron egy lépést hátrált, és megfogta vad, nyugtalan tűzgyíkját.- Hogyan kételkedhettek, ti mindannyian - a hárfás szemrehányása mostmár egyformán mind a négy birtokosnak szólt - abban, hogy asárkányemberek is megkönnyebbülnének, ha letehetnék a vállukrólvédelmezésetek terhét, amit évszázadok óta viselnek? Nem kellmegvédeniük titeket a száltól. Ti, Groghe, Szangel, Nesszel, Oterel, márrájöhettetek volna erre. Volt már dolgotok T'kullal és T'ronnal. Mindtudjátok, mit tesz a szál az emberrel. És tudjátok, mi történik, amikormeghal egy sárkány. Vagy erre is emlékeztesselek titeket? Komolyan azthiszitek, hogy a sárkányemberek meg akarják hosszabbítani ezt azállapotot? Mi hasznuk van belőle? Nem sok! Nem sok! Vajon a szálégettesebek megérnek egypár zsák gabonát vagy egy kovácsolt tőrt? Egy sárkányhalála kiváltható egy vég szövettel vagy egy ványadt jószággal? És haléteztek eszközök, aminek segítségével az ember rövidlátó szemével ismegfigyelhette azt a játékszert ott az égen, akkor miért létezik még a szál?Ha csak meg kell keresni a koordinátákat, aztán csak egy ugrás az egész?Lehetséges, hogy már megkísérelték a sárkányemberek? És kudarcotvallottak, mert az a sötét tömeg, amit olyan tisztán látunk, nem tenger vagyszárazföld, hanem megszámlálhatatlan, mérhetetlen, nyüzsgő-vonaglószáltömeg, aminek a tetejéről valami kifürkészhetetlen okból néha leválikegy darab, hogy megtámadjon minket? Lehet, hogy bár azok ott felhők,nem vízpárából állnak, mint Pern felhői, hanem valami másból, amihalálos, és sokkal ártalmasabb, mint a szál? Honnan tudnánk, hogy nemfogunk-e rég elveszett sárkányok és lovasok csontjaira bukkanni a csillagsötét foltjain? Annyi minden van, amit nem tudunk, hogy, igen, aztgondolom, bölcsebb lenne megtartani a köztünk lévő távolságot. De azt268

ANNE McCAFFREYhiszem, a bölcsesség ideje lejárt, és most nem tehetünk mást, mint bízunk abátrak vakmerőségében, és reménykedünk, hogy ez elég lesz nekik, ésnekünk is. Mert azt hiszem - a hárfás lassan Lessza felé fordult -, hogy bárszomorúsággal tölt el és rettenetesen félek, a perni sárkányemberek elfognak menni a Rőtcsillagra.- Ez F'lar szándéka - mondta Lessza erős, csengő hangon, fejét felszegte,kihúzta magát. A hárfással ellentétben ő nem vallotta be, hogy fél, mégmagának sem.- Igen - dörmögte Fandarel, lassan bólogatva hatalmas fejével mertutasított engem és Vanszort, hogy tegyünk megfigyeléseket a Rőtcsillagról,hogy az expedíciót mihamarabb elindíthassa.- És meddig kell még várnunk ennek a megvalósulására? - kérdezteMeron, mintha a hárfás szavai el sem hangzottak volna.- Ugyan már, ember, hogyan lehetne megadni a dátumot? - kérdezteGroghe.- Ó, de hát Benden annyira ért a dátumok, naptárak és mintázatokkiszámításához, nem? - felelte Meron olyan behízelgően, hogy Lesszalegszívesebben kikaparta volna a szemét.- És megvédték a jövedelmedet, Nabol - szólt közbe Oterel.- Van valami elképzelésed, sárkányúrnő? - kérdezte Szangel Lesszátólaggódó hangon.- Be kell fejeznem a megfigyeléseket - szólt közbe Vanszor, idegesenreszketve. - Vakmerőség lenne, őrültség, amíg nem láttuk az egészcsillagot és nem térképeztük fel a különböző színű területeket. Látjátok,milyen gyakran borítják felhők. És aztán valamiféle védelmi...- Értem - vágott közbe Meron.Vajon sosem hagyja abba a mosolygást? Mégis, gondolta Lessza, agúnyolódásával az ő malmukra hajthatja a vizet.- Élethosszig eltart majd - folytatta Meron.- Nem, amennyire F'lart ismerem - mondta szárazon a hárfás. -Mostanában komolyan azt hiszem, hogy a bendeni sárkányvezér személyessértésnek veszi az ősi ellenségünk legújabb szeszélyeit., hiszen márkezdtük azt hinni, hogy szépen kiszámítottuk a viselkedését.269

SÁRKÁNYHAJSZAAnnyi tréfás gúnyolódás volt a hárfás hangjában, hogy tilleki Oterelfelhorkant. Groghe elgondolkodóbbnak tűnt, talán még nem heverte kiteljesen múltkori vitáját Flarral.- Sértés Benden felé? - kérdezte Szangel zavartan. - De hát a naptárakfordulatokig pontosak voltak. Magam is használtam őket, és nem vettemészre eltérést mostanáig.Meron toppantott, modorossága lefoszlott róla.- Mind bolondok vagytok. Beveszitek a hárfás mézesmázos szavait.Sosem fogjuk látni a szálhullás végét. Az ő életében nem, a miénkben sem.Fizetjük a dézsmát a gyámoltalan fészkeknek, haladékot adunk asárkánylovasoknak és a nőiknek, amíg csak ez a bolygó a nap körül kering.És egy sincs közületek, hatalmas nagyurak, egy sincs, aki elég bátor lenneahhoz, hogy kiálljon az ügyünkért. Nincs szükségünk a sárkánylovasokra.Nincs szükségünk rájuk. Vannak tűzgyíkjaink, amik megeszik a szálat...- Ezek szerint tudathatom T'borral, hogy Nabol nem tart többé igénytMagasorom fészek védelmére? Biztos vagyok benne, hogymegkönnyebbülne - mondta Lessza legnyájasabb, legkönnyedebb hangján.A naboli birtokos színtiszta gyűlölettel nézett rá. A tűzgyík sziszegvetámadóállást vett fel. Ramoth egyetlen, tiszta füttye szinte megsüketítette agerincen állókat. A tűzgyík egy rikoltással eltűnt. Meron fojtottanszitkozódva döngő léptekkel a leszállóhelyhez indult a kivilágítottösvényen, élesen szólítva sárkányát. A zöld olyan fürgén érkezett, hogyLessza biztos volt benne, Ramoth már szólt neki, ahogy az iméntfigyelmeztette a tűzgyíkot is, hogy meg ne támadja Lesszát.- Nem utasítod T'bort, hogy ne védje többé Nabolt, ugye, sárkányúrnő? -kérdezte Nesszel, Krom ura. - Végtére is a földjeim szomszédosak azövével...- Nesszel uram - kezdte Lessza, meg akarta nyugtatni a birtokost, hogynincs először is nincs akkora tekintélye, hogy ilyesmit megtegyen,másodszor... — Nesszel uram — ismételte meg inkább mosolyogva -,biztos észrevetted, hogy Meron végül nem kért ilyesmit. Habár - ésdrámaian felsóhajtott. - igen nagy a kísértés, hogy megbüntessükvalahogyan a két királynő halálában játszott szerepéért. - Haloványan,bátran Nesszelre mosolygott. - De ott az a több száz ártatlan ember a270

ANNE McCAFFREYföldjein és a környéken, akik mégsem bűnhődhetnek az ő... az ő... hogy ismondjam... ostoba viselkedése miatt.- Amiről az jut eszembe - kérdezte Groghe torkát köszörülve —, mi leszazzal a Kilara nevű nőszeméllyel?- Semmi - mondta színtelen hangon Lessza, remélve, hogy ennyibenmarad az ügy.- Semmi? - dühödött fel Groghe. - Két királynő halálát okozta, és tisemmit sem tesztek...- A birtokos nagyurak tesznek valamit Meronnal? - kérdezte Lessza, ésrideg pillantást vetett a négy férfire. Hosszú csend következett. — Visszakell mennem Bendenbe. Ott már közeledik a hajnal és a következő nap.Csak feltartjuk Vanszort és Fandarelt, nem tudják megtenni azexpedícióhoz szükséges megfigyeléseket.- Mielőtt még kisajátítják az eszközt, szeretnék még egy pillantást vetnirá - mondta hangosan Oterel. - Az én szemem éles...Lessza fáradt volt, Ramothot szólította. Vissza akart menni Bendenbe,nem azért, hogy alhasson, hanem hogy megnyugtassa magát F'larralkapcsolatban. Igaz, Mnementh vele volt, és biztosan szólt volna, haváltozik az állapota...És én szóltam volna neked. - Ramoth kissé sértődöttnek tűnt.- Lessza - érte utol a hárfás halk hangja -, te is pártolod ezt afelfedezőutat?Felnézett rá, a férfi arcát megvilágították a körös-körül elhelyezettparazsékok. Arca kifejezéstelennek tűnt, és Lessza eltűnődött, vajontényleg komolyan gondolta-e, amit a Csillagköveknél mondott. A férfiolyan könnyedén és olyan gyakran leplezte igazi véleményét, hogy Lesszasokszor eltűnődött, vajon mit gondolhat valójában.- Megijeszt. Megijeszt, mert olyan valószínűnek tűnik, hogy valaki mármegpróbálta. Egyszer. Csak nem látszik logikusnak, hogy...- Van arról valami feljegyzés, hogy rajtad kívül valaha ugrottak túlnanaz időben?- Nem - vallotta be Lessza. - Addig nem. De addig nem volt rá szükség.- És most nincs szükség erre a másik fajta ugrásra?271

SÁRKÁNYHAJSZA- Ne zavarj össze még jobban! - Lessza bizonytalan volt abban is, őmaga mit érez vagy mit gondol, vagy bárki mit érez, mit gondol, mitkellene tenni. Aztán meglátta a hárfás kedves, aggódó tekintetét és hirtelenmegszorította a férfi karját. - Honnan tudnánk? Hogyan lehetnénkbiztosak?- Honnan tudtad, hogy képes leszel megválaszolni a kérdések balladáját?- És most új kérdésballada készül nekem?- Kérdések, igen - a hárfás Lesszára mosolygott, és gyengéden kezébevette az övét. - Válaszok? - Megrázta a fejét, és hátrébb lépett, ahogyRamoth leszállt.De a kérdéseiről ugyanolyan nehéz volt megfeledkezni, mint a kérdésekballadájáról, aminek hatására annak idején túlnan ugrott az időben. AmikorLessza Bendenbe ért, F'lar bőre forró volt, álma nyugtalan. Talán ezért,amikor Lessza megpróbált elaludni mellette a széles heverőn, nem sikerült.Elkeseredetten vágyva arra, hogy megszabaduljon a félelmeitől - F'larmiatt, és az előttük álló ismeretlen miatt -, lemászott a heverőről és bementa fészekbe. Ramoth álmosan megmoccant, mellső lábait bölcsővéhajlította. A sárkány kényelmes, puha melege elringatta, és Lessza végülálomba merült.* * *Reggelre F'lar semmivel sem volt jobban, nyűgös volt a láztól ésaggodalmasan hallgatta Lessza beszámolóját a Rőtcsillagmegszemléléséről.- Nem értem, mit vártál, hogy mit fogok látni - bosz- szankodott Lessza,miután már negyedszer mesélte el nagyon türelmesen, hogy mit látott atávnézőn át.- Vártam - F'lar jelentőségteljes szünetet tartott -, hogy találsz valami...jellegzeteset, ami alapján a sárkányok odaugorhatnak a túlnanon át. -Odébb rántotta a szőrmetakarót és kisimította homlokából a makacshajfürtöt. - Muszáj betartanunk a birtokosoknak tett ígéretet.- Miért? Hogy bizonyítsuk, hogy Meronnak nincs igaza?272

ANNE McCAFFREY- Nem. Hogy bebizonyítsuk, hogy nem lehetséges, vagy azt, hogylehetséges örökre megszabadulni a száltól. - Szemöldökráncolva Lesszárameredt, mintha tőle várná a választ.- Szerintem más is megpróbálta már előttünk - mondta elgyötörtenLessza -, és még mindig hullik a szál.- Az semmit sem jelent - mondta F'lar olyan dühösen, hogy köhögnikezdett, amitől fájdalmasan megfeszültek sérült csípőtáji izmai.A nő rögtön mellette termett, és lepárolt felliszbogyó levével édesítettborral kínálta.- F'nort akarom - mondta a férfi ingerülten.Lessza lenézett rá: a párja kimerültnek tűnt a köhögésrohamtól.- Már ha képesek leszünk elrángatni Brekke mellől.F'lar ajkai vékony vonallá húzódtak.- Arra gondolsz, hogy csak te egyedül, F'lar, a ben- deni sárkányvezérűzhetsz csúfot a hagyományokból? - kérdezte Lessza.- Ez most nem...- Ha a kis kedvenceid miatt aggódsz, szóltam N'tonnak, hogy szerezzenszálat...- N'ton? - F'lar szeme elkerekedett a meglepetéstől.- Igen. Remek fickó, és azok alapján, amit tegnap Erőd fészekbenhallottam, fürgén és feltűnés nélkül ott terem, ahol szükség van rá.- És...?- És? Amikor a következő erődi királynő felrepül, kétségkívül átveszimajd a vezetést. És ez volt a szándékod, igaz?- Nem ezt kérdeztem. A szálra gondoltam.Érezte, hogy az emlék hatására felfordul a gyomra.- Ahogy sejtetted. A férgek a felszínre jöttek, amint a földre tettük aszálat. Rövid időn belül a szálnak nyoma sem volt.F'lar szeme felizzott, szája győztes mosolyra húzódott.- Miért nem mondtad előbb?Lessza mindkét kezét ökölbe szorította és legszigorúbb pillantását vetettea férfira.273

SÁRKÁNYHAJSZA- Mert egyéb dolgok foglalták le a gondolataimat és az időmet. Ez végülis nem olyasmi, amit nyíltan megtárgyalhatunk. Még az olyan hűségeslovasok is, mint...- Mit mondott N'ton? Megértette, mivel próbálkozom?Lessza tűnődve nézett sárkányvezérére.- Igen, megértette, ezért választottam ki őt, hogy helyettesítse F'nort.F'lar megkönnyebbültnek tűnt, mély sóhajjal visszadőlt párnájára éslehunyta a szemét.- Jó választás. Többre is viheti az erődi sárkányvezérségnél. Kitartó. Errevan most a legnagyobb szükségünk, Lessza. Értelmes, kitartó férfiakra.Régebben is így volt. - Hirtelen kinyitotta szemét, tekintetében ijedtség ésaggodalom tükröződött. - Mennyi idő van most Erőd fészekben?Lessza gyors fejszámolást végzett.- Körülbelül négy óra múlva kel fel a nap.- Ó! Szeretném látni N'tont, amint lehetséges.- Várj csak egy kicsit, F'lar, ő erődi lovas...F'lar megragadta a nő kezét, és magához húzta.- Hát nem érted? - kérdezte rekedten, ijesztően hadarva. - Tudnia kell.Ismernie kell minden tervemet. Mert hogyha valami történne...Lessza értetlenül bámult rá. Azután egyszerre lett dühös, amiértmegijeszti, ingerült a férfi önsajnálata miatt és rémült, hogy hátha valóbanhalálos beteg.- F'lar, szedd össze magad, ember! - mondta, félig dühösen, féligtréfálkozva. A férfi bőre forrónak tűnt.- Volt már ilyen. Tudom. Hozd ide F'nort, nem érdekel, mit szól hozzá!Lioth érkezik és egy telgari zöld - közölte Mnementh.Lesszát kicsit megvigasztalta a tény, hogy Mnementhet egy cseppet semhangolta le lovasa iménti locsogása.F'lar döbbenten felkiáltott, és vádlóan Lesszára nézett.- Rám ne nézz, nem küldtem N'tonért. Ott még hajnal sincs.A zöld egy küldönc, és a lovasa nagyon izgatott - jelentette Mnementh.Kissé kíváncsinak tűnt.Ramoth, aki Lessza ébredése óta a keltetőben tartózkodott, kihívómorgást hallatott a bronz Lioth felé.274

ANNE McCAFFREYN'ton lépdelt lefelé a folyosón, Vanszor kíséretében, minden bizonnyal ővolt az utolsó, akire Lessza számított. A köpcös kis ember arca kipirult azizgatottságtól, szemei fáradtak voltak, de villogtak.- Ó, sárkányúrnő, az elképzelhető legeslegizgalmasabb hírt hozzuk -hadarta Vanszor, és méretes levelet dugott a nő orra alá. Lessza minthaköröket látott volna rajta. Aztán Vanszor észrevette F'lart. Az izgatottságnyomban eltűnt arcáról, amint észrevette, hogy a férfi milyen beteg. -Uram, nem tudtam... nem bátorkodtam volna...- Semmiség, ember - mondta idegesen F'lar. - Mi történt? Mi az ott?Hadd nézzem. Találtatok koordinátákat a sárkányok számára?Vanszor nem tudta, folytassa-e, olyan bizonytalannak tűnt, hogy Lesszakaron fogta és az ágyhoz vezette.- Mi van a papíron? Á, ez Pern, és ez a Rőtcsillag, de mit jelöl a többikör?- Nem tudom biztosan, úrnőm, de most fedeztem fel őket, miközben azeget pásztáztam múlt éjjel... vagy ma reggel. A Rőtcsillag nem az egyetlenplanéta felettünk. Itt van még ez is, ami reggel felé vált láthatóvá, igaz,N'ton? - A fiatal bronz lovas komolyan bólogatott, de kék szeme vidámcsillogásából ítélve remekül szórakozott az üvegműves előadásmódján. -És nagyon halványan, de szemmel láthatóan gömb alakú a harmadik égiszomszédunk is, tőlünk északkeletre, alacsonyan a horizonton. Aztánegészen délen - N'ton ötlete volt, hogy mindenfelé nézzünk körül -megláttuk ezt a nagyobb gömböt, ami körül szemmel láthatóan kisebbtárgyak mozognak. Pern ege valósággal zsúfolt! - Vanszor ijedelme olyannevetséges volt, hogy Lessza elfojtott egy kuncogást.F'lar elvette a papírt az üvegművestől és a tanulmányozásába fogott,Lessza pedig lenyomta egy székre Vanszort a betegágy mellett. F'larelgondolkodva futtatta végig ujját a körökön, mintha az érintéstől azokvalóságosabbá váltak volna.- Szóval négy csillag van az égen?- Valójában sokkal több van, sárkányvezér - felelte Vanszor. - Csak ezek- bütykös mutatóujjával az újonnan felfedezett három szomszédosra bökött- látszanak gömbnek a távnézőn keresztül. A többi pusztán fényes pont azégen, amilyennek a csillagokat megszoktuk. Így hát azt kell feltételeznünk,275

SÁRKÁNYHAJSZAhogy ezt a hármat szintén a mi Napunk irányítja, és a körül keringenek,akárcsak mi. Mert nem tudom, hogyan szökhetnének meg az elől az erőelől, ami minket és a Rőtcsillagot a naphoz köt - ez a félelmetes erő...F'lar felpillantott a vázlatokból, arcán a rettenet kifejezésével.- Ha ezek ilyen közel vannak, tényleg a Rőtcsillagról jön a szál?- Te jó ég, te jó ég! - dünnyögte Vanszor, és apró, ideges mozdulatokkalhüvelyujjával ujjbegyeit kezdte masszírozni.- Ostobaság! - mondta Lessza olyan magabiztosan, hogy a három férfimeglepetten nézett rá. - Ne bonyolítsuk túl a helyzetünket. Őseink, akikeleget tudtak ahhoz, hogy megépítsék a távnézőt, határozottan leszögezték:a szál eredete a Rőtcsillag. Ha valamelyik másik lenne, akkor azt mondtákvolna. Akkor hull a szál, amikor a Rőtcsillag megközelíti Pernt.- Az erődi tanácsterem falán lévő rajz is gömböket ábrázol kör alakúpályán - mondta elgondolkodva N'ton -, csak ott hat kör van és - szemeihirtelen elkerekedtek, és gyorsan a Vanszor kezében lévő papírra pillantott- egyikük, az utolsó előtti körül kisebb gömbök keringenek.- Nos akkor, azon kívül, hogy most a saját szemünkkel is láttukugyanezt, mi a gond? - kérdezte Lessza, bögréket vett elő és felemelte aklahoskancsót, hogy kiszolgálja az újonnan érkezetteket. - Csak mostfedeztük fel, amit őseink már régen tudtak, és felrajzoltak arra a falra.- Csak most - mondta halkan N'ton - jöttünk rá, mit jelent az a rajz.Lessza hosszan ránézett és kis híján túltöltötte Vanszor bögréjét.- Valóban. A lényeg, hogy rájöttünk.- Gondolom, mindketten a távnéző mellett töltöttétek az éjszakát? -kérdezte F'lar. Amikor bólogattak, folytatta. - Mi van a Rőtcsillaggal?Láttatok valamit, ami oda tudna irányítani?- Ami azt illeti, uram - N'ton kérdő pillantást vetett Vanszorra, mielőttmegszólalt -, van egy furcsa alakú kiszögellés, a nerati hegycsúcsraemlékeztet, csak nyugat helyett kelet felé mutatott... - hangja elhalt, ésszégyenkezve vállat vont.F'lar sóhajtott és visszadőlt párnájára, szeméből minden lelkesedés eltűnt.- Szóval kevés a részlet?- ...múlt éjjel - fejezte be sietve N'ton.- Kétlem, hogy az elkövetkezendő éjjeleken változna a kép.276

ANNE McCAFFREY- Épp ellenkezőleg, sárkányvezér — mondta Vanszor tágra nyíltszemmel. - A Rőtcsillag forog a tengelye körül, akárcsak Pern.- De mindenhogyan túl messze van ahhoz, hogy ki lehessen venni arészleteket - mondta határozottan Lessza.F'lar bosszúsan pillantott rá.- Ha láthatnám a saját szememmel...Vanszor derűsen felnézett.- Nos, tudod, majdnem teljesen rájöttem, hogyan használják anagyítólencséket. Persze, nem lesz olyan sokféleképpen állítható, mint arégi eszköz, de fel tudok szerelni néhány ilyen lencsét a tiCsillagköveitekre is. Az is érdekes, mert ha teszek egy lencsét a Látókőre,egyet pedig az Ujjkőre, akkor látni fogjátok... vagyis nem fogjátok látni,igaz? — és a kis ember elvesztette lelkesedését.- Mit nem fogunk látni?- Nos, azokat a sziklákat úgy állították fel, hogy a téli napfordulókorlehet látni a Rőtcsillagot, tehát az év többi napján nem jó szögbenhelyezkednek el. De talán tudnék. .. nem. — Vanszor arca ráncokbagyűrődött. Csak szeme mozgott nyughatatlanul ide-oda, ahogy tükröződöttbenne a számtalan megvizsgált, elsuhanó ötlet. - Majd gondolkodom rajta.De biztos vagyok benne, hogy megtalálom a módját. Látni fogod aRőtcsillagot, sárkányvezér, anélkül, hogy elhagynád Bendent.- Biztosan kimerültél, Vanszor - mondta Lessza, mielőtt még F'larfeltehette volna a következő kérdést.- Ó, szóra sem érdemes - felelte Vanszor, és sűrű pislogással próbáltanyitva tartani a szemét.- Dehogynem — mondta határozottan Lessza, és kivette a bögrét azüvegműves kezéből, félig felállítva ezzel ültéből. - Szerintem, Vanszormester, jobb lenne, ha aludnál valamicskét itt, Bendenben.- Ó, lehetne? Már attól rettegtem, hogy leesek a sárkány hátáról atúlnanban. De az nem történhet meg, ugye? Jaj, nem maradhatok. Nálamvan a céhalag sárkánya. Tényleg, talán jobb lenne, ha...Hangja elhalt, ahogy Lessza kifelé vezette a folyosón.- Ő is egész éjjel fent volt - mondta N'ton, szeretettel mosolyogva azüvegműves után.277

SÁRKÁNYHAJSZA- Lehetetlen eljutni a Rőtcsillagra?N'ton lassan rázta a fejét.- Nem láttunk rá módot múlt éjjel. Ugyanaz a sötét, vöröses tömegfordult felénk az idő legnagyobb részében. Mielőtt elhatároztuk, hogytájékoztatunk a többi bolygóról, vetettem rá még egy utolsó pillantást ésaddigra az a Nerat-szerű kiemelkedés is eltűnt, csak a tompa szürkésvörösmaradt.- Biztosan van valami módja, hogy eljussunk a Rőtcsillagra.- Biztosan megtalálod, uram, ha majd jobban leszel.F'lar grimaszt vágott, arra gondolt, hogy a „szerény" valóban találójellemzése a fiatalembernek. Ügyesen hangot adott a feljebbvalójába vetetthitének, hogy egyedül a betegsége akadályozza az azonnali cselekvést, éshogy a betegség mulandó állapot.- Ha ezen a fronton így állnak a dolgok, beszéljünk a másikról. Lesszaelmondta, hogy szereztél nekünk szálat. Láttad, mit műveltek vele a lápifurkászok?N'ton lassan bólintott, szeme ragyogott.- Ha nem kellett volna átadnunk a földrészt a távozóknak, azonnalkeresést indítanék, hogy feltérképezzük a déli földrész határait. Mégmindig nem vagyunk tisztában a kiterjedésével. Nyugaton a sivatagokakadályozták a felderítést, keleten a tenger. Pedig biztos, hogy nem csak amocsaras területen élnek ezek a férgek. — F'lar megrázta a fejét. Túlpanaszosan szólt a hangja. Mély levegőt vett, megpróbált lassabban éshiggadtabban beszélni. - Hét fordulat óta hull a szál a déli féltekén egyetlenfurat nélkül. A földi legénységnek még soha nem kellett kiégetnie semmit.Még a legóvatosabb, legtapasztaltabb, legélesebb szemű lovasok mellett isföldet ér valamennyi szál. T'bor azt állítja, sosem találtak furatot aszálhullások után - F'lar elfintorodott. - Kötelékei hatékonyak, és délenritka a szálhullás, de bárcsak tudtam volna erről.- És mit gondoltál volna? - kérdezte Lessza, a tőle megszokottnyerseséggel, amikor visszatért. - Semmit. Mert amíg nem váltottmintázatot a szál, és nem voltál szálhulláskor a lápban, úgysem kapcsoltadvolna össze az információt.278

ANNE McCAFFREYIgaza volt, persze, de N'tonnak azért nem kellene ennyire küzdenie azérzéseivel: részben egyetértett Lesszával, de együtt érzett asárkányvezérrel. F'lar csendesen szitkozódott dühítő gyengesége miatt.Fent kellene lennie, nem pedig mások megfigyeléseire hagyatkozni ilyenkritikus időkben.- Uram, hosszú fordulatok óta vagyok sárkánylovas - kezdte N'ton,alaposan megfontolva minden egyes szót. - Megtanultam, hogy semmi semtörténik cél nélkül. Bolondnak gondoltam apámat, amiért azt tanította,hogy csak egyféleképpen lehet pácolni a bőröket, vagy hogy egyszerrecsak egy keveset lehet nyújtani a nedves irhán, de nemrég rájöttem, hogymindennek megvan a szabálya, rendje, oka. - Elhallgatott, de F'lar intett,hogy folytassa. - A legjobban a kovács mestersége érdekelt. Az az emberfolyamatosan gondolkodik. - A fiatal férfi szemeiben olyan csodálatragyogott, hogy F'lar elvigyorodott. - Félek, hogy útban vagyok nála, derengeteget tanulok tőle. Eleget ahhoz, hogy észrevegyem: hiányos a tudás,amit örököltünk. Eleget ahhoz, hogy megértsem, hogy talán a déli földrésztazért hagyták üresen, hogy ott elterjedhessenek és megerősödhessenek afurkászok...- Úgy érted, őseink tudták, hogy képtelenek eljutni a Rőtcsillagra -kiáltotta Lessza -, ezért kifejlesztették a férgeket, hogy megvédjék anövekvő termőföldet?- Ők fejlesztették ki a sárkányokat is, tűzgyíkokból, nem igaz? Miért nelehetnének a furkászok a földi legénység? - N'ton elvigyorodott sajáthóbortos állításán. ' - Ennek van értelme - mondta Lessza, reménykedveF'larra nézett. - Ez megmagyarázza, miért nem ugrottak a sárkányok atúlnanban a Rőtcsillagra. Nem volt rá szükség. Máshogy szervezték meg avédelmet.- Akkor miért nincsenek férgek itt északon? - vitatkozott F'lar.- Ha! Valaki nem élt elég sokáig ahhoz, hogy továbbadja a tudást, vagyhogy szaporítsa a férgeket, vagy tovább tenyéssze őket, vagy valami. Kitudja? - Lessza széttárta karját. F'lar számára nyilvánvaló volt, hogy azérttetszett a nó'nek ez a feltételezés, mert ez megakadályozhatta, hogy ő aRőtcsillagra menjen.279

SÁRKÁNYHAJSZASzívesen hitt volna benne, hogy a furkászok jelentik a megoldást, de aRőtcsillagot attól még fel kell keresni. Ha másért nem, azért, hogymeggyőzzék a birtokosokat a sárkányemberek szavahihetőségéről.- Még mindig nem tudjuk, hogy a lápon kívül is élnek-e férgek -emlékeztette F'lar.- Szívesen odalopódzom, és felderítem - jelentette ki N'ton. - Jólismerem a déli földrészt, uram. Talán mindenkinél jobban. Még F'nornál is.Szeretnék engedélyt kérni, hogy elmehessek délre, és utánajárhassak -amikor N'ton látta F'lar elbizonytalanodását és Lessza homlokráncolását,gyorsan folytatta. - Ki tudom cselezni T'kult. Olyan kiszámítható, hogy azmár szánalmas.- Rendben, rendben, N'ton. Menj! Igaz, hogy nincs más, akit küldhetnék- és F'lar próbálta elhessegetni keserűségét, amiért F'nor egy nővel van;végtére is elsősorban sárkánylovas volt, vagy nem? Aztán F'lar elnyomtakíméletlen gondolatait. Brekke sárkánynő volt, és önhibáján kívül (F'larmég mindig szidta magát, amiért nem figyelt oda jobban Kilara ügyeire,pedig figyelmeztették rá) elveszítette a sárkányát. Ha talál némimegnyugvást F'nor jelenlétében, megbocsáthatatlan lett volna még az őtársaságától is megfosztani. - Menj, N'ton!Vizsgáld meg a helyszínt! És hozz mintát a furkászokból, különbözőhelyekről! Bár Vanszor ne szedte volna szét azt a másik eszközt!Közelebbről is megnézhettük volna a furkászokat. Az a tenyésztőmesterbolond. Nem mindenütt egyformák a férgek.- A férgek csak férgek - dünnyögte Lessza.- A hegyekben nevelt jószág különbözik a síkságon élőtől - mondtaN'ton. - És a déli féltekén nőtt felliszfák nagyobbak és jobb gyümölcsötteremnek, mint Nerat legjobbjai.- Te túl sokat tudsz. - Lessza mosolya elvette szavainak élét.N'ton elvigyorodott.- Bronz lovas vagyok, úrnőm.- Jobb, ha most mész. Nem, várj! Biztos vagy benne, hogy Erődben nemlesz szükség rád és Liothra a szál elleni harcban? - kérdezte F'lar, aki márszívesen megszabadult volna ettől a rendkívül egészséges ifjonctól, akicsak még jobban eszébe juttatta betegségét.280

ANNE McCAFFREY- Még egy darabig nem, uram. Ott még sötét éjszaka van.Ez még inkább kiemelte fiatalságát, és F'lar intett, hogy menjen,megpróbált hálát érezni a féltékenység helyett. Abban a percben, ahogykilépett, F'lar hirtelen elkeseredetten elkáromkodta magát, amitől Lesszaazonnal mellette termett.- Jobban leszek, jobban leszek! - dühöngött. A nő kezét hálásan arcáhozszorította, hűvös ujjai megnyugtatóan simogatták.- Hát persze, hogy jobban leszel. Sose vagy beteg - dünnyögtegyengéden a nő, szabad kezével a férfi homlokát simogatva. Aztán hangjaincselkedővé vált. - Egyszerűen csak buta vagy. Különben nem szálltálvolna túlnan sebesülten, nem fagyott volna meg a sebed és most nemlennél lázas.F'lar, akit a nő csipkelődése legalább ugyanannyira megnyugtatott, minthűvös ujjai és szerető törődése, visszafeküdt, és gyógyító álomba merült.281

SÁRKÁNYHAJSZAAmikor meghallotta, hogy a kikelésre valószínűleg még azon a fényestavaszi napon sor kerül, Zsaxom nem tudta eldönteni, örül-e vagy sem.Amióta a két királynő tíz nappal azelőtt megölte egymást, Lital olyan mélybúskomorságba zuhant, hogy Zsaxom lábujjhegyen járt az alagban.Felügyelője mindig komor ember volt, sosem viccelődött vagy tréfált, deez az újfajta csend az egész alagot elbátortalanította. Még az újszülöttcsecsemő sem sírt.Zsaxom tudta, hogy szörnyű volt, nagyon szörnyű elveszíteni egykirálynőt, de kettőt, ilyen rettenetes módon! Majdnem olyan volt, minthaez még szörnyűségesebb eseményeket jósolna. Zsaxom félt, mély,megfoghatatlan szorongás járta át a csontjáig. Szinte a Felesszánnal valótalálkozástól is félt. Sosem verte ki a fejéből, mekkora szentségtörés voltbehatolniuk a keltetőbe, és azon tűnődött, nem ez-e a büntetés. De értelmeshú volt, és a két királynő halála nem Ruathában történt, és nem is aRuathához tartozó Erőd fészek felett. Sosem találkozott Kilarával, semBrekkével. F'nort ismerte, és sajnálta - még ha csak a fele is volt igazannak, amit hallott: hogy F'nor a fészkébe vitte Brekkét, és elhanyagoltamásodtiszti teendőit, csak hogy ápolhassa. A lány nagyon beteg volt. Fura,hogy mindenki sajnálta Brekkét, de senki sem említette Kilarát, pedig ő islevesztette a sárkányát.Zsaxom szerette volna tudni, miért, de érezte, hogy nem kérdezheti meg.Ahogyan azt sem, hogy ő és Lital mennek-e, a kikelésre. Mi másért hívattavolna őket a sárkányvezér? És Talina talán nem ruathai jelölt volt akirálynőtojásra? Ruathát képviselni kell. Benden mindig nyílt igézésekettartott, akkor is, amikor a többi fészek nem. És időtlen idők óta nem láttaFelesszánt. Nem mintha bárki bármi mással is foglalkozott volna azőrködésen kívül a telgari esküvő óta.Zsaxom felsóhajtott. Az aztán nagy nap volt! Megborzongott, amikoreszébe jutott, mennyire rosszul volt, hogy fázott és - igen - hogy félt (Lital282

ANNE McCAFFREYazt mondta, egy férfi nem szégyelli bevallani félelmét.), amíg nézte, ahogyF'lar T'ronnal vív, mindvégig rettegett. Most is megborzongott, kirázta ahideg az emlékétől is. Minden rosz- szul megy Pernen. Sárkánykirálynőkölik meg egymást, sárkányvezérek nyilvánosan párbajoznak, és mindenfélerendszer nélkül hol itt, hol ott hullik a szál. Eltűnt az életből a rend,minden, ami eddig biztos pont volt, megrendülni látszott, és tehetetlen volta lassú, kérlelhetetlen összeomlással szemben. Ez nem igazság! Márminden olyan jól ment. Mindenki azt mondogatta, mennyit javult Ruathaalag. Most pedig, az utóbbi hat napban elvesztették azt az északkeletiföldművesalagot, és ha ez így megy tovább, nem sok eredménye maradLital kemény munkájának. Talán emiatt viselkedik olyan... olyan furán. Deez nem igazság. Lital olyan keményen dolgozott. Most meg egyre inkábbúgy tűnt, lekésik a kikelést, és nem fogja látni, ki igézi meg azt a picitojást. Ez egyáltalán nem volt korrekt.- Zsaxom úr! - szólította egy levegőért kapkodó szolga az ajtónyílásból. -Lital úr azt üzeni, vedd a legjobb ruhádat! Mindjárt kezdődik a kikelés. Jaj,uram, szerinted Talinának van esélye?- Elég jó esélyei vannak. - Zsaxom az izgatottságtól nyers hangonválaszolt. - Végtére is ruathai vérből való. Most menj!Ügyetlenül csatolta be nadrágját, és a telgari esküvőre varratott tunikátvette fel. Ő nem piszkolta össze a finom anyagot, de még mindig látszottaka ruha bal vállán az egyik izgatott vendég zsíros ujjlenyomatai, aki odébbtolta a párbaj alatt, hogy jobban lásson.Belebújt a köpenybe, a kesztyűje párját is meglelte az ágy alatt, ésleszaladt a központi udvarra, ahol egy kék sárkány várakozott.A kék látványa önkéntelenül is azt juttatta Zsaxom eszébe, hogy Grogheidősebb fia kapott egy tűzgyíktojást. Lital határozottan elutasította azt akettőt, amit ruatha alagnak szántak. Elkeserítő igazságtalanság. Attól, hogyLital nem bírna megigézni egy tűzgyíkot, Zsaxom még kaphatott volna egytojást. Ruatha birtokosa Zsaxom, és a tojás járt neki. Litalnak nem álltjogában visszautasítani.- Ha Talina igéz, Ruatha ünnepelhet, igaz? - üdvözölte D'ver, a kéklovas.283

SÁRKÁNYHAJSZA- Igen - felelte Zsaxom, és még saját maga számára is bánatosnakhangzott.- Fel a fejjel, kölyök - mondta D'ver rosszabb is lehetne!- Hogyan?D'ver felnevetett, ezzel némiképp megbántva Zsaxomot, de hát mégsemszidhatott le egy sárkányembert.- Jó reggelt, Trebith! - mondta Zsaxom a kéknek. A sárkány felé fordult,hatalmas szeme színesen örvénylett.Mindketten hallották Lital fakó, de tiszta hangját, amint utasításokatosztogatott a szolgáknak a nap hátralévő részére.- Minden szálégette föld helyett kétszer annyit kell ültetni, amíg van elégmag. Rengeteg föld hever parlagon északkeleten, mozgósítsátok abirtokosokat!- De, Lital nagyúr...- Ne kezdjetek megint az ideiglenes szálláshelyek miatt siránkozni! Hanem vagyunk elég előrelátóak, akkor az étel is csak ideiglenesen fogkitartani, és azt már sokkal nehezebb elviselni, mint némi huzatot.Lital kurta pillantást vetett Zsaxomra, és szórakozottan köszöntötte.Abban a percben, ahogy felmászott Trebith vállára, és elfoglalta helyét asárkány nyaki redői mögött, a felügyelő arcán rángani kezdett egy izom.Röviden intett védencének, hogy üljön elé, aztán D'ver felé bólintott.A kék sárkánylovas halványan visszamosolygott, mintha maga sem vártvolna több figyelmet Litaltól, aztán máris a levegőben voltak. A magasban,ahol Ruatha fényei egyre kisebbnek látszottak alattuk. Aztán a túlnanban,ahol Zsaxom visszatartotta a lélegzetét is a rettentő hidegben. Azután abendeni Csillagkövek felett, olyan közel a többi, a fészekbe igyekvősárkányhoz, hogy Zsaxom attól tartott, bármikor összeütközhetnek.- Hogyan... honnan tudják, hol vannak? - kérdezte D'vert.A lovas rávigyorgott.- Ők tudják. A sárkányok sosem ütköznek össze. - És D'ver általábanvidám arcán szomorú árnyék suhant át.Zsaxom felnyögött. Mekkora butaság volt tőle, hogy a királynőkcsatájára emlékeztette a lovast.284

ANNE McCAFFREY- Kölyök, minden arra emlékeztet minket - mondta a kék lovas. - Még asárkányok színe is fakóbb. De - tette hozzá sietősen - az igézés majd segít.Zsaxom is ebben reménykedett, ám közben borúlátóan arra gondolt,biztosan ma is rosszul sül el valami. Aztán ijedten D'ver tunikájábakapaszkodott, mert egy pillanatra úgy tűnt, egyenesen nekirepülnek afészek sziklafalának. Vagy ami még rosszabb, D'ver megnyugtatásaellenére belerohannak a szintén arra tartó zöld sárkányba.De egyszerre csak a felső bejáratban voltak, amelynek sötét folyosója ahatalmas keltetőbe vezetett. Szárnyak suhogása, a sárkányok töménypézsmaszaga töltötte be a levegőt, aztán máris az alig láthatóan gőzölgőhomok felett lebegtek az emberek és állataik számára párkányokkalellátott, kör alakú amfiteátrumban.Zsaxomot szinte megszédítette a tojások látványa, az egybegyűltekdíszes serege, és a felsorakozott sárkányok roppant tömege, a ragyogószemek, összecsukott szárnyak, nagyszerű, elegáns kék, zöld, barna irhák.Hol lehetnek a bronzok?- Ők hozzák a jelölteket, Zsaxom úr. Ó, hát itt ez az ifjú csirkefogó -mondta D'ver, és Zsaxom nyaka hirtelen hátrabicsaklott, ahogy Trebithhátracsapta szárnyát és ügyesen földet értek a párkányon. - Mehetsz!- Zsaxom! Hát eljöttél!Felesszán máris a hátát lapogatta, ruhája annyira új volt még, hogyZsaxom érezte a festék szagát, és szinte kemény volt tenyere alatt, ahogy őis hátba veregette barátját.- Köszönöm, hogy elhoztad őt, D'ver! Jó napot, Lital felügyelő úr! Asárkányvezér és a sárkányúrnő üdvözletüket küldik neked, és kérik, hogymaradj az igézést követő lakomára, ha tudsz rá időt szakítani.Annyira hadart, hogy a kék lovas elvigyorodott. Lital olyan komorünnepélyességgel hajolt meg, hogy Zsaxomot egyszerre idegesíteni kezdtebegyöpösödött gyámja.Felesszán érzéketlen volt az efféle árnyalatokra, és lelkesen elrángattaZsaxomot a felnőttek közeléből. Amikor elértek egy bizonyos távolságot, afiú olyan hangosan kezdett el sutyorogni, hogy még a két szinttel felettükülők is jól hallhatták.285

SÁRKÁNYHAJSZA- Biztos voltam benne, hogy nem jöhetsz el. Minden olyan keserű, olyanrettenetes amióta, tudod, amióta az megtörtént.- Semmit sem tudsz, Felesszán? - sziszegte Zsaxom rendreutasítóan,amitől barátjának döbbenten elkerekedett a szeme.- He? Mi rosszat tettem? - kérdezte, most már jóval kisebb hangerővel,nyugtalanul körbepillantva. - Ne mondd, hogy Ruathában is baj van?!Zsaxom olyan messzire húzta barátját Litaltól, amennyire a széksormentén csak lehetséges volt, és olyan erővel ültette le a fiút, hogy aztiltakozásul felkiáltott, aztán máris a szája elé kapta mindkét kezét. Zsaxomlopva Litalra pillantott, de az éppen a felette lévő párkányon ülőküdvözletét fogadta. Még egyre érkeztek a vendégek, némelyeksárkányháton, mások a forró homokról felfelé vezető lépcsőn. Felesszánhirtelen elnevette magát, egy méltóságteljes párra mutatott, akik éppenátvágtak a keltetőn. Minden bizonnyal vékony talpú szandált viseltek, mertlépésenként furcsán finomkodva kapták fel és tették le lábukat, mozgásuktökéletes ellentétben állt megjelenésükkel.- Nem hittem volna, hogy ennyi ember eljön a történtek után -dünnyögte izgatottan Felesszán, ide-oda pillantgatva. - Oda nézz! - Háromfiúra mutatott, akik mellükön a nerati címert viselték. - Olyan képetvágnak, mintha büdösét éreznének. Te ugye nem gondolod, hogy asárkányok büdösek?- Nem, persze hogy nem. Csak enyhe szaguk van, és az is kellemes. Őkugye nem jelöltek? - kérdezte undorodva Zsaxom.- Neeem. A jelöltek fehérben vannak. - Felesszán fintorgott Zsaxomtudatlansága hallatán. - Ők csak később jönnek be. Hopp! Nem is olyansokára. Láttad? Az a tojás megmozdult.A mozdulatot más is látta, mert a sárkányok zümmögni kezdtek. A későnérkezők izgatottan kiáltozva keresték helyüket. Zsaxom alig látta atojásokat a levegőt hirtelen betöltő sárkányszárnyaktól. Egyszerre csakminden akadály eltisztult, és az összes tojás himbálózni kezdett. Minthahirtelen túl forrónak találták volna maguk alatt a meleg homokot. Csakegyetlen tojás maradt mozdulatlan. Az a kicsi, amelyik egyedül volt atávolabbi fal tövében.- Annak mi baja? - kérdezte Zsaxom és rámutatott.286

ANNE McCAFFREY- A legkisebbnek? - Felesszán nyelt egyet, és szégyenkezve elfordítottaaz arcát.- Semmit sem csináltunk vele.- Én nem - mondta élesen Felesszán, és Zsaxomra meredt. - Te érintettedmeg.- Megérintettem, de az nem jelenti azt, hogy bántottam volna - az ifjúbirtokos megnyugtatásért könyörgött.- Nem, az érintéstől nem lesz bajuk. A jelöltek hetek óta fogdossák Őket,mégis mozognak.- Akkor az miért nem?Felesszán alig hallotta Zsaxomot, mert a zümmögés erősödött, majdmindent betöltő, ide-oda visszhangzó morajba ment át.- Nem tom - Felesszán közömbösen vállat vont. - Lehet, hogy az ki semkel. Legalábbis ők azt mondják.- De én nem csináltam semmit - ismételte meg Zsaxom, főként sajátmaga megnyugtatására.- Én is azt mondtam. Nézd, ott jönnek a jelöltek! - Aztán FelesszánZsaxom füléhez hajolt, és valami olyan értelmetlen dolgot súgott a fülébe,hogy háromszor el kellett ismételnie, mire Zsaxom felfogta.- Újraigézni Brekkét? - kiáltotta Zsaxom, hangosabban, mint szerettevolna, és Litalra pillantott.- Tökfej! - intette le Felesszán, és visszarántotta székébe. - Fogalmadsincs, mi folyik itt. Hadd mondjam el, ez már valami! - Felesszán titkolózószemekkel nézett rá.- Mi? Mondjad!Felesszán Lital felé pillantott, de a férfi úgy tűnt, nem figyel rájuk. Amozgó tojások felé lépdelő fiúkat nézte, arcuk sápadt és eltökélt, fehérruhás testük megfeszült az izgalomtól.- Hogy érted, hogy újraigézik Brekkét? Miért? Hogyan? - kérdezteZsaxom, fejében egymást kergették a gondolatok: Lital a saját sárkányánlovagol, Brekkét újraigézik, Talinát kihagyják, aki zokog, mert ruathai, éssárkánynőnek kellene lennie.- Csak ennyi. Egyszer már megigézett egy sárkányt, és fiatal. Aztmondják, sokkal jobb sárkányúrnő, mint az a Kilara. - Felesszán hangja a287

SÁRKÁNYHAJSZAvolt sárkányúrnőről kialakult általános rossz véleményt közvetítette. - ÍgyBrekke majd jobban lesz. Tudod - Felesszán lehalkította a hangját. - F'norszereti őt. És úgy hallottam - rövid szünetet tartott és körülnézett, minthabárki is figyelné őket -, úgy hallottam, F'nor azt akarta, hogy Kanthrepüljön Brekke királynőjével.Zsaxom döbbenten meredt barátjára.- Te megőrültél! A barnák nem repülnek királynőkkel.- Nos, F'nor meg akarta próbálni.- De... de...- De igen! - mondta komolyan Felesszán. - Hallanod kellett volna F'lartés F'nort - szemei szinte kétszeres méretűre kerekedtek. - Lesszának,anyámnak az ötlete volt, hogy így kellene tenni. Igézzük újra Brekkét.Lessza azt mondta, ő túl jó ahhoz, hogy hagyjuk félholtan vegetálni.Mindkét fiú bűntudatosan Lital felé pillantott.- Szerintük... szerintük képes lesz egy újabb igézésre? - kérdezteZsaxom, és tűnődve gyámja zord arcát bámulta.Felesszán vállat vont.- Megtudjuk. Itt jönnek.A felső folyosó fekete nyílásából bronz sárkányok röppentek elő, olyanszorosan egymás mögött, hogy úgy tűnt, mintha összeérnének.- Ott van Talina! - kiáltotta Zsaxom, és talpra ugrott. - Ott van Talina,Lital! - és átnyúlt, hogy megrángassa gyámja karját. Lital észre sem vetteZsaxom háborgatását, sem Talina érkezését. A férfi csak az alsó szintenbelépő lányt bámulta. Két alak, egy férfi és egy nő állt a széles bejáratnál,mintha csak eddig kísérhették volna és nem tovább.- Az ott valóban Brekke - mondta halkan Felesszán, és Zsaxom mellélépett.Brekke előbbre botorkált, megállt, úgy tűnt, észre sem veszi akényelmetlenül forró homokot a talpa alatt. Kihúzta magát és beljebblépett, majd lassan az aranytojás közelében várakozó öt lányhozcsatlakozott. Megállt Talina mellett, aki megfordult, és intett az újonnanérkezettnek, hogy foglalja el helyét a királynőtojás körül kialakult lazafélkörben.288

ANNE McCAFFREYA zümmögés elhallgatott. A hirtelen beállt, feszült csendben tisztánhallatszott egy tojáshéj halk megrepedése, amit több pukkanás és hasadáskövetett.A csillámló, esetlen, csúnya kis sárkányfiókák vijjogva, morogvakezdtek elővergődni tojásaikból, ék alakú fejük túlságosan nagynak tűntvékony, kanyargós nyakukhoz képest. A fiúk csendben, mozdulatlanulálltak, testük megfeszült az igyekezettől, ahogy gondolataikkal próbáltákmagukhoz vonzani a sárkányokat.Az első máris kiszabadult és botladozva a legközelebbi fiú mögé indult,aki ügyesen félreugrott útjából. A kis sárkány hasra esett, épp egy magas,fekete hajú fiú lába előtt. A fiú letérdelt, segített a kis sárkánynak felállnireszkető lábaira, és a szivárványszínű szempárba bámult. Zsaxom látta,ahogy Lital lehunyja a szemét, és látta a férfi szürke arcán a pótolhatatlanveszteséget, ami ugyanakkora szenvedést okozott még ma is, mint azon anapon, amikor Larth belehalt foszfinégette sebeibe.-Nézd! - kiáltotta Zsaxom. - A királynőtojás! Megmozdult! Jaj, bárcsak...Nem folytathatta, mert rájött, hogy ezzel veszélybe sodorná barátja jóvéleményét róla. Hiszen, bár nagyon szerette volna, ha Talinának sikerül azigézés, mert ezzel háromra emelkedett volna a ruathai sárkánynők száma,tudta, hogy Felesszán Brekkének drukkol.Felesszánt annyira lefoglalták az odalent zajló események, hogy megsem hallotta Zsaxom befejezetlen mondatát.Az aranyló tojáshéj hirtelen megrepedt, éppen a közepe alatt, és lakójarekedt tiltakozással a hátára poty- tyant. Talina és két társa gyorsanelőreléptek és talpra segítették az ifjú teremtményt. Amint a királynő négylábán állt, a lányok azonnal hátrébb húzódtak, mintha megegyeztek volna,hogy az első lehetőséget Brekkének adják meg.Brekke mintha ott sem lett volna. Zsaxom számára úgy tűnt, cseppet semérdekli az egész. Gyengének, megtörtnek és szánalomra méltónak látszott,ahogy kissé oldalra dőlve ácsorgott. Egy sárkány halkan felzümmögöttvalahol, mire a lány megrázta a fejét, mintha csak most ébredt volnatudatára környezetének.A királynő Brekke felé fordult, hatalmas szemei ragyogtak túlméretezettkoponyájában. A sárkány tett egy lépést.289

SÁRKÁNYHAJSZAAbban a pillanatban egy bronz villanás röppent keresztül a keltetőn. Atűzgyík kihívóan vijjogva épp a királynő feje felett állt meg. Olyan közel,hogy a kis királynő döbbent rikoltással hátrébb lépett és a levegőbeharapott, szárnyait ösztönösen kitárta, hogy védje sérülékeny szemeit.Sárkányok tiltakozása hallatszott a párkányok felől. Talina a királynő ésa kis támadó közé vetette magát.- Berd! Ne! - Brekke előbbre lépett, karját kinyújtva próbálta elkapni aharagos kis bronzot. A királynő tiltakozva rikoltozott és Talinaszoknyájába temette a fejét. A két lány farkasszemet nézett egymással,testük ugrásra készen megfeszült.Aztán Talina mosolyogva Brekke felé nyújtotta egyik kezét. Csak néhánypillanatig tartott az egész, mert a királynő ellentmondást nem tűrőendöfködte a lány lábait. Talina letérdelt, karjait megnyugtatóan a királynőköré fonta. Brekke megfordult, többé már nem a bánat eleven szobraként,és visszasétált a bejáratnál várakozó két alakhoz. A kis bronz tűzgyíkmindvégig feje körül repdesett, hol dorgáló, hol könyörgő hangonzümmögve. A hangja annyira hasonlított a ruathai szakácséhozvacsoraidőben, hogy Zsaxom elvigyorodott.- Nem akarta a királynőt! - Felesszán még nem tért magához adöbbenettől. - Meg sem próbálta!- Az a tűzgyík nem engedte - mondta Zsaxom, és maga sem értette, miértvédelmezi Brekkét.- Szörnyen rossz és helytelen lett volna, ha sikerül neki - mondta tompánLital. Magába roskadtnak tűnt, válla előregörnyedt, karjai erőtlenülhimbálóztak térde mellett.Néhány újonnan igézett fiú már kifelé vezette sárkányát a keltetőből.Zsaxom visszafordult, félt, hogy lemarad valamiről. Minden túl gyorsantörtént. Pár perc, és vége is.- Láttad, Zsaxom? - Felesszán meghúzta ruhája ujját. - Láttad? Birto egybronzot igézett, Pellomar meg csak egy zöldet. A sárkányok nem szeretik averekedős fiúkat, Pellomar pedig a legkötekedőbb a fészekben. Szép volt,Birto! - kiáltott barátjának Felesszán.- A legkisebb tojás még nem repedt meg - mondta Zsaxom, oldalbabökte Felesszánt és arrafelé mutatott. - Nem kellene már kikelnie?290

ANNE McCAFFREYLital összeráncolta a homlokát, megütötte a fülét gyámoltja hangjábanrejlő aggodalom.- Azt mondták, lehet, hogy ki sem kel - emlékeztette ZsaxomotFelesszán, akit sokkal jobban érdekelt, hogy milyen sárkányokat igéztekmeg a barátai.- De mi lesz, ha nem kel ki? Nem töri fel valaki, hogy kijöhessen aszegény kissárkány? Ahogy a bába is teszi, amikor a csecsemő nem tudmegszületni?Lital Zsaxom felé fordult, arca vöröslött a haragtól.- Mit tud egy korodbeli fiú a szülésről?- Az enyémről eleget tudok - felelte makacsul Zsaxom, állát felszegte. -Majdnem meghaltam. Lessza mesélte, és ő ott volt. A kissárkány ismeghalhat?- Igen - vallotta be komoran Lital, mert sosem hazudott a fiúnak. -Meghalhat, és jobb is úgy, ha az embrió nyomorék.Zsaxom gyorsan végigpillantott magán, bár pontosan tudta, hogy mindentagja a helyén van, sőt valamivel fejlettebb is a legtöbb alagbeli fiúnál.- Láttam már tojásokat, amik sosem keltek ki. Ki akarna rokkantkéntélni?- Pedig az a tojás él - mondta Zsaxom. - Nézd, ahogy himbálózik!- Igazad van, valóban mozog. De nem repedezik - mondta Felesszán.- Akkor miért megy el mindenki? - kérdezte hirtelen Zsaxom, és talpraugrott, mert már senki sem volt a mocorgó tojás közelében.A keltető teli volt lovasokkal és sárkányaikkal, akik a fiókáknak segítettek,vagy a vendégeket kísérték vissza alagjaikba. A legtöbb bronz persze az újkirálynővel ment. A keltető roppant légtere zsúfoltnak tűnt a rengetegsárkánytól. De még a hoppon maradt jelöltek sem pazaroltak egyetlenpillantást sem a megmaradt kis tojásra.- Ott van F'lar. Szólni kellene neki, Lital, kérlek!- Tudja - mondta Lital, mert F'lar éppen néhány barna lovassaltanácskozott és mindannyian a kis tojást nézték.- Menj oda, Lital! Szólj, hogy segítsenek!- Kis tojások sok királynő fészekaljában előfordulnak - mondta Lital. -Ez nem az én dolgom. És nem is a tiéd.291

SÁRKÁNYHAJSZAMegfordult és elindult a lépcső felé, szemmel láthatóan abban ahiszemben, hogy a fiúk követik.- De hát nem csinálnak semmit - morogta dacosan Zsaxom.Felesszán tehetetlenül vállat vont.- Gyere! Mindjárt eszünk. És rengeteg különlegesség készült ma estére.Zsaxom visszanézett a tojásra, most már vadul billegett.- Ez nem helyes! Nem érdekli őket, mi lesz veled. Brekkével perszetörődnek, veled meg nem. Gyerünk, tojás! Repeszd meg a héjadat! Mutasdmeg nekik. Egy jó kis repedés, és akkor lefogadom, hogy tesznek végrevalamit.Zsaxom végigment a párkány mentén, amíg a kis tojás fölé nem ért.Sürgetésére válaszul még gyorsabban himbálózott, de senki sem volt aközelben. Valami vadság volt a mozgásában, amitől Zsaxomnak arrakellett gondolnia, hogy a kissárkány kétségbeesetten segítséget kér.Zsaxom gondolkodás nélkül átvetette magát a falon és lehuppant ahomokra. Innen már jól látta a tojáshéj halvány csíkozását, hallotta azeszeveszett dörömbölést a belsejéből, látta a tovaterjedő aprócskarepedéseket. Ahogy megérintette a tojást, kemény volt, mint a kő. Máregyáltalán nem volt bőrszerű, mint első találkozásukkor.- Senki sem segít neked. Akkor majd én! - kiáltotta, és belerúgott atojáshéjba.Megjelent egy repedés. Még két rúgás és a repedés kiszélesedett.Panaszos sírás hallatszott, és látszott, hogy belülről egy fényes kissárkányorr dörömböl a kemény héjon.- Meg akarsz születni. Akárcsak én. Csak egy kis segítségre vanszükséged, mint nekem! - kiáltotta Zsaxom, és a repedést püfölte. Vastagdarabok potyogtak le, sokkal nehezebbek és keményebbek, mint a többifióka elhagyott tojáshéjai.- Zsaxom, mit művelsz? — kiabált rá valaki, de már késő volt.Láthatóvá vált a vastag belső membrán, ami megakadályozta a sárkánykiszabadulását. Zsaxom tőrével felhasította a csúszós anyagot, mire egy kisfehér test pottyant ki a zsákból, nem sokkal nagyobb, mint maga Zsaxom.A fiú ösztönösen felé nyúlt és talpra segítette a hátán fekvő kisteremtményt.292

ANNE McCAFFREYMielőtt még F'lar vagy bárki közbeléphetett volna, a fehér sárkányrajongó szemekkel Ruatha birtokos nagyurára nézett, és megtörtént azigézés.Tökéletesen megfeledkezve a dilemmáról, amit éppen okozott, Zsaxomhitetlenkedve a döbbent közönség felé fordult.- Azt mondja, Ruthnak hívják!293

SÁRKÁNYHAJSZAOlyan érzés volt, mintha a legmélyebb alag legalsó barlangjaiból jött volnavissza, gondolta Brekke. És Berd mutatta neki az utat. Ismétösszerázkódott a rémisztő emlékektől. Ha visszacsúszott volna...Egyszerre megérezte, hogy F'nor szorítja a kezét, érezte Kanthgondolatait és meghallotta a két tűzgyík csivitelését.Berd kivezette a keltetőből F'norhoz és Manorához. Brekkemeglepődött, mennyire fáradtnak és szomorúnak tűntek. Megpróbáltbeszélni, de csendre intették. F'nor a karjában vitte fel a fészkébe. Brekkeelmosolyodott, kinyitotta a szemét, hogy lássa a fölé hajló férfit.Megsimította szerelmese kedves, aggódó arcát - most már nevezhette így,szerelmesének, társának, hiszen az volt. F'nor orra tövéből mély ráncokhúzódtak szája sarkáig. Szeme sötét volt és véreres, haja pedig, amitáltalában tisztán fénylő tincsekbe fésült hátra, most kócos volt és mosatlan.- Rendbe kellene szedned magad, szívem - mondta Brekke elcsuklóhangon, ami mintha nem is az övé lett volna.F'nor sírós hangon felnyögött, és átölelte. Először gyengéden, minthaattól tartana, hogy összetöri. Aztán, amikor érezte a lány karjainakszorítását - jó volt érezni a férfi erős hátát a karjai közt -, F'nor majdnemösszeroppantotta, míg végül Brekke boldogan felkiáltott, hogy legyenóvatosabb.Ajkait a lány hajába temette, s a nyakát csókolta megkönnyebbülésében.- Azt hittem, téged is elveszítünk, Brekke - mondta ismét, Kanth pedigtúláradó boldogsággal énekelt.- Nekem is eszembe jutott - vallotta be Brekke remegő hangon, és a férfimellkasához bújt, hogy még közelebb kerülhessen hozzá. - Minthacsapdába estem volna az elmémben, és nem is az enyém lett volna atestem. Azt hiszem, ez volt a bajom. Ó, F'nor - és mindaz a fájdalom, amiteddig képtelen volt kifejezni, most egyszerre előtört belőle -, még Kanthotis gyűlöltem!294

ANNE McCAFFREYKönnyek csorogtak az arcán, és éhezéstől meggyötört teste rázkódott azokogástól. F'nor magához vonta, simogatta a vállát, aztán megijedt, hogya görcsös sírás nem tesz jót a lánynak. Sietve hívta Manorát.- Sírnia kell. Megkönnyebbül tőle.Manora aggódó arca, és ahogy kezeit tördelte, különös módonmegnyugtatta F'nort. Ő is törődött Brekkével, annyira, hogy aggodalmaáthatolt rendíthetetlen nyugalmán. F'nor hálás volt Manorának, amiért ő isellenezte az újraigézést, bár abban kételkedett, hogy anyja egyáltalán tudjae,miért ellenzi. Talán tudta. Manora nyugodt, elfogulatlan figyelmét kevésárnyalat és mellébeszélés kerülte el.Brekke törékeny testét most már vadul rázta a rohamokban rátörő sírás.A tűzgyíkok nyugtalanul röpködni kezdtek és Kanth zümmögése isaggodalmassá vált. Brekke kezei szánalomra méltóan kinyíltak ésösszeszorultak F'nor hátán, de nem tudott beszélni a zokogástól.- Nem bírja abbahagyni, Manora. Nem tudja.- Pofozd meg!- Pofozzam meg?- Igen, pofozd meg - és Manora máris tettekkel illusztrálta mondandóját:lekevert néhányat Brekkének, mielőtt még F'nor meg tudta volna védeni. -Most pedig a fürdőmedencébe vele. A meleg víz majd ellazítja az izmait.- Nem kellett volna megpofoznod - mondta mérgesen F'nor.- De igen, de igen - mondta Brekke, szaggatottan kapkodva a levegőt, ésreszketett, ahogy a meleg fürdővízbe cipelték. Aztán érezte, ahogy átjárja ameleg és ellazulnak a kínzó zokogástól begörcsölt izmai. Amikor Manóralátta, hogy Brekke teste elernyed, meleg ruhákkal megtörölte, és intettF'nornak, hogy fektesse vissza a szőrmék alá.- Most pedig ennie kell, F'nor. És neked is - zord pillantást vetett rá. - Éslégy oly kedves nem megfeledkezni ma esti egyéb feladataidról sem.Igézés napja van.F'nor felhorkant az emlékeztetőre, és látta, ahogy Brekke halványanrámosolyog.- Biztosan végig itt voltál, mióta...- Kanthnak és nekem melletted volt a helyünk, Brekke - vágott közbe,amikor a lány hangja elfulladt. Haját olyan gondosan simította ki295

SÁRKÁNYHAJSZAhomlokából, mintha ez lenne a világon a legfontosabb feladat. Brekkemegfogta a kezét, erre a férfi a szemébe nézett.- Éreztelek titeket, mindkettőtöket, még akkor is, amikor a legjobbanmeg akartam halni - aztán hirtelen dühös lett -, de hogyankényszeríthettetek a keltetőbe, egy másik királynő elé?Kanth tiltakozva felmordult. Brekke látta a sárkányt a nyitott ajtónkeresztül, fejét felé fordította, szemei villogtak. A lányt megdöbbentetteKanth egészségtelen, zöldes árnyalata.- Mi nem akartuk, Brekke. F'lar ötlete volt. És Lesszáé. Úgy gondolták,működni fog, és féltek, hogy elveszítünk.Mindaz a fájdalom és üresség, amiről Brekke megpróbált megfeledkezni,hirtelen elemi erővel tört rá, mintha mély torok lenne, ami kész elnyelni őt,véget vetve ezzel a kínzó, égető szenvedésnek.Ne! - kiáltotta Kanth.Azonnal két meleg tűzgyíktest simult arcához és nyakához, szeretetük ésaggodalmuk szinte tapinthatóvá vált.- Brekke! - A F'nor hangjában rejlő rémület, sóvárgás és kétségbeeséselnyomta a belsejében üvöltő fájdalmat és fenyegetést.- Sose hagyj itt! Sose hagyjatok egyedül. Képtelen vagyok egyedülmaradni, egy percre sem! - sírta Brekke.Itt vagyok - mondta Kanth, F'nor karjai pedig köré simultak. A két gyíkvisszhangozta a sárkány szavait, gondolatuk ereje egyre nőtt, ahogy nőtt azelhatározásuk is. Brekke belekapaszkodott a gyíkok érettsége felett érzettmeglepetésbe, elhessegetve ezzel a szörnyű fájdalmat.- Nahát, Grall és Berd törődnek velem - mondta.- Persze, hogy törődnek - mondta F'nor, szinte dühösen, hogy a lánykételkedett ebben.- Nem, úgy értem, azt mondják, hogy törődnek velem.F'nor a lány szemébe nézett, kicsit lazított az ölelésen.- Igen, sokat tanultak, mert szeretnek téged.- Jaj, F'nor, ha nem igézem meg Berdet, mi lett volna velem?F'nor nem felelt. Csendben, szeretettel magához ölelte a lányt., mígnemMirrim rontott be sietve, jól megrakott tálcával, körülötte vidám tűzgyíkokrepkedtek.296

ANNE McCAFFREY- Manorának segítenie kell a lakoma fűszerezésében - magyarázta a lány.- Tudod, milyen fontoskodó. De neked meg kell enned ezt az egész levest,és hoztam altatóteát is. Egy kiadós alvás, és máris jobban leszel.Brekke a fiatal lányra meredt, és ámulva figyelte, ahogy Mirrimhatározottan odébb tolja F'nort az útból, felrázza a párnákat a betege hátamögött, szalvétát köt elé, majd kanalazni kezdi a sűrű verecskehúslevestBrekke engedelmes szájába.- Nem kell bámulni, bendeni F'nor - mondta Mirrim. - Edd a vacsorádat,mielőtt kihűl! A fűszeres verecske melléből kanyarítottam neked egy szépszeletet, úgyhogy ne menjen veszendőbe az étel java!F'nor engedelmesen felállt és mosolygott, mivel a lányka viselkedéseerősen emlékeztetett Manorára vagy Brekkére.Meglepetésére Brekke ízletesnek találta a húslevest, ami felmelegítettesajgó gyomrát és kielégített egy olyan sóvárgást, amelynek eddig nem isvolt tudatában. Engedelmesen megitta az altatóteát, bár a felliszbogyólénem igazán nyomta el a keserű utóízt.- F'nor, akkor most hagyod szegény Kanthot őrvherré sorvadni? -kérdezte Mirrim, közben Brekke ágyát kezdte igazgatni. - Elég szánalmasszínben van egy barnához képest.- Evett... - kezdett ellenkezni F'nor.- Ha! - Mirrim most inkább úgy hangzott, mint Lessza.Kézben kell tartanom ezt a gyereket, gondolta Brekke szórakozottan, detestén olyan ernyedt fáradtság terült szét, hogy meg sem bírt moccanni.- Szedd össze ezt a lusta barna csontkupacot a vackáról és vidd azetetőmezőre, F'nor! Igyekezz! Mindjárt kezdődik a lakoma, és tudod,milyen hatással van a sárkányetetés az alaglakók étvágyára. Gyerünk,Kanth, bújj elő szépen!Az utolsó dolog, amit Brekke látott, ahogy F'nor engedelmesen követteMirrimet a hálószobából kifelé, az Kanth meglepett tekintete volt, amikorMirrim fölé hajolt, megragadta a fülénél fogva, és cibálni kezdte.Itt hagynak, rémült meg hirtelen Brekke. Egyedül hagynak...Veled vagyok - nyugtatta meg azonnal Kanth.A két gyík feje két oldalán szeretettel hozzásimult.297

SÁRKÁNYHAJSZAÉn is - mondta Ramoth. Én is - szólt Mnementh, és erős hangjuk mögöttszámos halkabb hang jelenléte érződött.- Így ni - mondta elégedetten Mirrim, amikor visszatért a szobába. -Esznek, aztán visszajönnek. - Halkan körbejárt a szobában és lefedte aparazsékoskosarakat, így a szoba elég sötét lett az alváshoz.- F'nor azt mondta, nem szeretsz egyedül lenni, úgyhogy itt leszek, amígvissza nem ér.De hát nem vagyok egyedül, akarta mondani Brekke, ám szemelecsukódtott, és mély álomba merült.* * *Ahogy Lessza végignézett a csarnokban sorakozó asztaloknál ülővendégeken, szomorkás vágy fogta el, bárcsak ő is ilyen gondtalan lehetne,mint ők. Az újdonsült lovasok földműves és kézműves szülei, asárkányukat babusgató ifjak, még a sárkányemberek is híján voltak mindenkeserűségnek és bánatnak. Lesszában mégis szomorúság bujkált, amitőlnem tudott szabadulni, és amire semmi oka sem volt.Brekke ismét önmaga volt, gyenge, de többé nem elveszett, F'nor végülotthagyta a lányt annyi időre, hogy a vendégekkel együtt egyen, F'larkezdte visszanyerni erejét, és lassan ráébredt, hogy néhány új felelősségétmásra kell átruháznia. És Lital, aki a legnagyobb gondot jelentette, amiótaZsaxom megigézte a kis fehér sárkányt - hogyan történhetett meg ilyesmi?-, végül jól berúgott, hála Robinton közreműködésének, aki egyik poharatürítette vele a másik után.A páros olyan, elképesztően illetlen dalokat énekelt, amiket csak egyhárfás ismerhet. Ruatha felügyelő ura állandóan elvétette a dallamot, bármeglepően kellemes tenor hangja volt. Lessza valahogy azt gondolta volna,biztosan basszust énekel, hiszen a birtokos komor természetéhez jobbanillett volna a mély hang.Lessza a tányérján lévő tortadarabkákkal játszogatott. Manóra ésasszonyai felülmúlták magukat: a szárnyasokat erjesztett gyümölcsökkel éskenyérrel töltötték meg, ami elvette a verecske eredeti vadas ízét. Avízigabonát olyan ügyesen párolták meg, hogy a szemek puhára főttek, és298

ANNE McCAFFREYkönnyedén elváltak egymástól. A friss fűszernövények bizonyára Délrőlszármaztak. Lessza gondolatban feljegyezte magának, beszélnie kellManorával a déli felfedezőutakról. Nem lenne jó összetűzésbe keveredniT'kullal. Talán N'ton szedte őket, amikor kukacvadászaton járt. Lesszamindig is kedvelte az ifjú bronz lovast. És most, hogy közelebbről ismegismerte...Eltűnődött, vajon mit csinálhat most ő és F'lar. Felálltak az asztaltól éslementek a termekbe. Manapság állandóan ott vannak, gondolta ingerülten.Biztosan a furkászok járatait tisztítják. Vajon ő is megszökhetne? Nem,jobb lesz, ha marad. Nem lenne illendő, ha a sárkányfészek mindkétvezetője hiányozna egy ilyen fontos eseményről. Es úgyis hamarosanmenniük kell a vendégeknek.Mihez kezdenek az if]ú Zsaxommal? Körülnézett, és könnyedénmegtalálta Zsaxomot sárkányának fehér irhája alapján. A többi fiókávalegyütt a tóparton fürdették sárkányaikat. Bájos a kis teremtés, az igaz, devan vajon jövője? És miért éppen Zsaxom? Lessza örült, hogy sikerült maeste leitatni Litalt, de ettől még holnap nem lesz könnyebb a voltsárkánylovasnak szembenézni az eseményekkel. Talán itt kellene tartaniőket, amíg az állat meg nem hal. Mindenki úgy gondolta, hogy Ruth neméri meg a felnőttkort.A hosszú, „nemesi" asztal másik végén ott ült telgari Larad, bitrai Szifer,bendeni Raid és lemoszi Aszgenar Famira úrnővel (aki állandóan elpirult).A lemoszi pár magával hozta tűzgyíkjait, szerencsére egy zöldet és egybarnát. Larad, akinek a tűzhelyén szintén keményedett egy tojás, nyíltérdeklődéssel vizsgálta őket, az öreg Raid, és a bitrai Szifer pedig, akiknélszintén volt egy-egy tojás F'lar legutóbb meglelt fészekaljából, lopvafigyelték az állatkákat. Egyik idősebb birtokos sem volt igazánmeggyőződve a tűzgyíkokkal való kísérletezés helyességéről, de azértegész este a lemoszi párt bámulták. Szifer végül felengedett ésmegkérdezte, hogyan kell bánni velük. Vajon ez engedékenyebbé tesziőket Zsaxom és Ruth ügyében?A Tojásra, nem akarhatják feldúlni a földterületek egyenlő felosztásátcsupán azért, mert Zsaxom megigézett egy ölsárkányt, amelynek semmiesélye a szál elleni harcban! Hogyan lehetne nemesíteni Zsaxom nevét?299

SÁRKÁNYHAJSZAZs'om, Zs'xom? A legtöbb sárkánynő könnyen rövidíthető nevet választgyermekének. Lessza nevetett magán, amiért a név rövidítéséngondolkodik, ami igazán jelentéktelen része a problémának. Nem,Zsaxomnak muszáj Ruathában maradnia. Lessza Zsaxomra, Gemma fiáraörökítette az alaghoz való vér szerinti jogát, mert ő Gemma fia volt ésezáltal legalább részben ruathai vérből származott. Egészen biztosanszembeszállna a birtokosokkal, ha azt egy másik vérvonalra akarnákhagyni. Kár, hogy Litalnak nincsenek fiai. Nem, jobb, ha Zsaxom Ruathabirtokosa marad. Jellemző a férfiakra, hogy így felfújnak valami egyszerűdolgot. A kis teremtmény nyilván nem fog életben maradni. Túl kicsi volt,színe pedig - ki hallott már fehér sárkányról? - egyéb rendellenességekrőlárulkodott. Manora mesélt arról a fehér bőrű, piros szemű nerati gyerekről,aki nem bírta a napfényt. Éjjeli sárkány?Ruth nyilván nem fogja elérni felnőtt méretét; kikelés után inkább egynagyobbacska tűzgyíkra hasonlított.Ramoth felmordult a magasban, összezavarták lovasának gondolatai, ésLessza sűrű bocsánatkéréseket küldött felé.Nem rólad van szó, kedvesem — üzente neki Lessza. Több királynőtadtál nekünk, mint három másik sárkány. És az ő legnagyobb fiókájuk semjobb a te legkisebb kölyködnél.Ruth felnő majd - mondta Ramoth.Mnementh felduruzsolt a párkányon, és Lessza felnézett rájuk, szemeikhalványan csillogtak a parazsékokkal megvilágított csarnokfélhomályában.Vajon tudtak valamit a sárkányok, amit ő nem? Manapság gyakran voltez a benyomása, de hogyan történhetne ilyesmi? Ők sosem foglalkoztak aholnappal, vagy a tegnappal, a pillanatnak éltek. Ami nem lehet rossz,gondolta Lessza kissé irigykedve. Szemét Ruth fehér irhájára szegezte.Minek kellett megigézniük egymást? Nem volt elég bajuk eddig is?- Miért is bánnám? Miért? - kérdezte hirtelen Lital hangosan ésharciasan.A hárfás idiótán rávigyorgott.- Én is ezt mondom. Miért bánnád?300

ANNE McCAFFREY- Szeretem a fiút. Jobban szeretem, mintha saját véremből való volna.Bizonyítottam már, hogy szeretem. Bizonyítottam, hogy törődöm vele.Ruatha virágzik. Virágzik, éppúgy, mint amikor a ruathai vérvonalkormányozta. Az összes kárt, amit Fax okozott, helyrehoztuk. És nemmagamért tettem. Én már letöltöttem az életemet. Voltam már minden.Voltam sárkánylovas. Ó, Larth, gyönyörű Larthom! Voltam takács,ismerem a céhet. Most már a birtokokat is ismerem. Mindent ismerek.Tudom, hogyan kell gondját viselni egy fehér vakarcsnak. Miért netarthatná meg a fiú a sárkányt? Az első Tojásra, senki másnak nem kellett!Senki más nem akarta megigézni. 0 különleges, én mondom nektek.Különleges!- Csak egy pillanatra, Lital úr - szólt közbe bendeni Raid, felállt azasztal végén és Litalhoz sétált. - A fiú megigézett egy sárkányt. Ez aztjelenti, hogy a fészekben kell maradnia.- Ruth nem rendes sárkány - mondta Lital, józanabb hangon, mintamilyet vártak tőle.- Nem rendes sárkány? - Raid döbbent arcot vágott a szentségtöréshallatán.- Fehér sárkány sosem létezett - közölte Lital, és felállt. Nem voltsokkal magasabb a bendeni birtokosnál, de mégis hatalmasabb emberbenyomását keltette. - Sosem! - Úgy gondolta, erre inni kell, de poharaüres volt. A részeg emberek kínos pontosságával sikeresen telitöltötteborral. A hárfás rögtön odatartotta a magáét is, de alig bírta egyenesentartani a poharat a borsugár alatt.- Sose volt fehér sárkány - zendített rá a hárfás és koccintott Litallal.- Lehet, hogy életben sem marad! - tette hozzá Lital, és nagyot húzottpoharából.- Lehet!- Akkor pedig - Lital mély levegőt vett - a fiúnak az alagjában a helye.Ruatha alagban.- Ott a helye! - Robinton magasra emelte poharát, többé-kevésbékihívóan Raid felé.Raid hosszú, kiismerhetetlen pillantással jutalmazta.301

SÁRKÁNYHAJSZA- A fészekben kell maradnia - mondta végül, bár már nem hangzottolyan határozottnak.- Nem, vissza kell jönnie Ruatha alagba - mondta Lital, és erősenmegkapaszkodott az asztal szélében, hogy megőrizze egyensúlyát. -Amikor a sárkány meghal, a fiúnak ott a helye, ahol kötelességei ésfelelősségei segítik tovább élni. Én már csak tudom!Erre Raid nem tudott mit felelni, de helytelenítően, barátságtalanulnézett. Lessza visszatartotta a lélegzetét és kicsit „kinyúlt" az idős birtokoselméje felé.- Én tudom hogyan segítsünk a fiúnak - folytatta Lital, és lassanvisszacsúszott a székébe. - Tudom, mi a legjobb neki. Tudom, milyenelveszíteni egy sárkányt. Ebben az esetben csupán annyi a különbség, hogyelőre tudjuk: Ruth napjai meg vannak számlálva.- Meg vannak számlálva — visszhangozta a hárfás, és hirtelen azasztalra ejtette a fejét. Lital a férfi felé hajolt, kíváncsian, majdhogynemgondoskodóan. Döbbenten visszahőkölt, amikor meghallotta a hárfás halkhortyogását.- Hé, el ne aludj! Még be sem végeztük ezt az üveget! - AmikorRobinton nem válaszolt, Lital megrázta és fenékig ürítette saját poharát.Aztán lassan lecsúszott és feje az asztalra koppant, és kórusban horkoltRobintonnal.Raid undorodva meredt a párra. Aztán sarkon fordult és visszasétált azasztal végére.- Nem tudom, de mintha mégsem a borban lenne az igazság - jegyeztemeg Larad, amikor Raid leült mellé.Lessza gyorsan Larad felé „nyúlt". Ő messze nem volt olyan érzéketlen,mint Raid. Amikor a férfi megrázta a fejét, Lessza leszállt róla és Sziferfelé fordult. Ha ezt a kettőt rá tudná venni, hogy egyetértsenek vele...- A sárkány és lovasa a fészekbe tartoznak - mondta Raid. - Nemváltoztathatjuk meg azt, ami a sárkány és az ember természetes sorsa.- De vegyük például a tűzgyíkokat - kezdte Szifer, és fejével az asztaltúloldalán ülő pár felé intett. - Végül is ők is valamiféle sárkányok.Raid felhorkant.302

ANNE McCAFFREY- Ma tanúi voltunk, mi történik, ha az ember szembeszáll a természettörvényeivel. Az a lány, akárhogy is hívják, amelyik elvesztette asárkányát... még a tűzgyík is figyelmeztette, nehogy megigézzen egymásikat. Azok a kis teremtmények többet tudnak, mint hinnénk.Gondoljatok csak bele, az emberek mennyit próbálkoztak azzal, hogyelfogjanak egyet...- És végül sikerült, egész fészekaljakat - szakította félbe Szifer. -Gyönyörű kis állatok. Be kell vallanom, alig várom, hogy az enyém iskikeljen.Vitatkozásuk az öreg R'gul és Sz'lil szóváltásaira emlékeztette Lesszát,akik az első „tanítói" voltak a fészekben, és szüntelenül ellentmondtakegymásnak, miközben eltökélten próbálták megtanítani „mindenre, amitegy sárkányúrnőnek tudnia kell". Végül F'lar tanította meg.- A fiú itt marad a sárkánnyal.A szóban forgó fiú egy birtokos nagyúr, Raid - emlékeztette Larad. - Ésjelenleg a legkevésbé sincs szükségünk vita forrását képező alagra. Máslenne a helyzet, ha Litalnak lenne fiú utódja, vagy legalább egy ígéretesnevelt fia. Nem, jobb, ha Zsaxom birtokos marad Ruathában — a telgarinagyúr a fiút keresve körbenézett a csarnokban. Amikor tekinteteLesszáéval találkozott, szórakozott udvariassággal elmosolyodott.- Nincs igazad, nincs igazad — Raid együtt érzően rázta a fejét. - Ezminden szokást felrúg.- Van néhány szokás, amit igencsak ideje lenne megváltoztatni - Laradösszehúzta a szemöldökét.- Kíváncsi lennék, mit szeretne a fiú - szúrta közbe Aszgenarudvariasan, és elkapta Larad tekintetét.A telgari nagyúr hátravetett fejjel, szívből felkacagott.- Ne bonyolítsd a dolgot, öcsém! Épp most döntöttünk a sorsáról, akárakarja, akár nem.- A fiút is meg kell kérdezni - felelte Aszgenar, már kevésbé szelíden.Pillantása a két idősebb birtokosra vándorolt. - Láttam az arcát, amikorkifelé jött a keltetőből. Tisztában van vele, mit művelt. Olyan fehér volt,mint a sárkánya. - Aszgenar fejével Lital felé intett. - Zsaxom nagyon istudatában van a tette következményeinek.303

SÁRKÁNYHAJSZARaid ingerülten felhorkant.- Az ember nem megkérdezi az ifjakat, hanem utasítja Őket!Aszgenar hölgye felé fordult, könnyedén megérintette a vállát, tekintetemeleg volt, amikor megkérte, hogy hívja ide az ifjú Zsaxomot. Vigyázvaálmos, zöld gyíkjára, az úrnő felállt, hogy teljesítse a kérését.- Nemrég fedeztem fel, hogy az ember egy csomó mindent megtudhat,ha megkérdez más embereket - mondta Aszgenar, és különös mosollyalneje után nézett.- Embereket, igen, de nem gyerekeket! - Raid rengeteg dühöt sűrített amondatba.Lessza gondolatban érte „nyúlt". Talán ilyen érzelmi állapotbankönnyebben befolyásolható.- Miért nem veszi ölbe azt az állatot? - kérdezte ingerülten a bendenibirtokos, amikor látta a lemoszi úrnő, az ifjú ruathai nagyúr és a frissenkikelt sárkány, Ruth lassú botladozását.- Gondolom, megfelelően meg akarja alapozni a kapcsolatukat -jegyezte meg Aszgenar. - Könnyebb és gyorsabb lenne cipelni a kis állatot,de nem volna bölcs dolog. Még egy ilyen kis sárkánynak is vanbüszkesége.Bendeni Raid morgott valamit, Lessza nem értette, hogy egyetértőenvagy tiltakozva. Fészkelődni kezdett, és egyik kezével a tarkójátmasszírozta, úgyhogy Lessza abbahagyta a „nyomást".Landoló sárkányszárnyak suhogása keltette fel a figyelmét. Megfordultés bronzszínű irha csillogását látta a termek új bejáratának sötétjében.Lioth elhozta a földművesmestert - mondta lovasának Ramoth.Lessza el nem tudta képzelni, mi szükség lehet Ande- monra, vagy hogymiért N'ton szállítja. A földművescéhnek is megvolt már a saját sárkánya.Lessza felállni készült.- Felfogtad, mennyi bajt okoztál, fiatalember? - kérdezte kimérten Raid.Lessza megfordult, kétfelé vonzotta a kíváncsiság. Nem mintha Zsaxomvédelmezők nélkül maradna, hiszen itt van Aszgenar és Larad. De Lesszakíváncsi volt, mit felel a fiú a birtokos kérdésére.Zsaxom egyenesen állt, állát felszegte, szeme ragyogott. Ruth a fiúcombjához nyomta fejét, mintha tudta volna, hogy ítélőszék előtt állnak.304

ANNE McCAFFREY- Igen, jó Raid nagyúr, tökéletesen tisztában vagyok tettemkövetkezményeivel, és hogy valószínűleg komoly nehézséget jelent majdszembenézni a többi birtokossal. - Zsaxom a megbánás vagy bocsánatkérésnyoma nélkül így emlékeztette Raidot, hogy ifjú kora ellenére ő maga isbirtokos.Az öreg Raid kihúzta magát, kiegyenesítette vállát, mintha csak...Lessza a széke mögé lépett.- Ne!A suttogás olyan halk volt, hogy Lessza először azt hitte, képzelődött.Aztán meglátta, hogy a hárfás egyenesen ránéz, szeme olyan tiszta, minthaszínjózan lenne. És ő, a nagy színész, akár még az is lehetett, az iméntiműsor ellenére.- Tökéletesen tisztában vagy tetted következményeivel? - ismételteRaid, és hirtelen talpra ugrott. Az öreg birtokos meggörnyedt kissé afordulatok során, vállai hajlottak voltak, hasa már nem volt lapos, lábaipiszkafának tűntek szűk nadrágjában. A karcsú, büszke fiú mellett fura kismanónak tűnt. - Tudod, hogy most, hogy megigéztél egy sárkányt,Bendenben kell maradnod? Felfogtad, hogy Ruatha birtokos nélkülmaradt?- Tisztelettel megjegyzem, uram, hogy te és a jelenlévő urak nemalkothattok tanácsot, mert nincs itt a perni birtokosok kétharmada - felelteZsaxom. - Ha szükséges, szívesen megjelenek a szabályosan összehívotttanács előtt és megvédem ügyemet. Gondolom, nyilvánvaló, hogy Ruthnem rendes sárkány. Megértettem, hogy a felnőttkor megérésének esélyeielég rosszak. Ezáltal nem veszi hasznát a fészek, és a fészekben nincshelye a haszontalanoknak. Még az öreg sárkányok, akik már nem képesektöbbé tűzkövet rágni, is visszavonulnak Déli fészekbe... vagy legalábbisígy volt eddig. - Enyhe botlása kissé kizökkentette Zsaxomot, de csak amígnem találkozott pillantása Aszgenar elismerő tekintetével. - Bölcsebb lenneRuthot nagyra nőtt tűzgyíknak tekinteni, mint kisméretű sárkánynak. -Zsaxom szeretettel és bocsánatkérően nézett le Ruthra, és megsimogattafelfele fordított fejét. Olyan szép, olyan felnőttes mozdulat volt, hogyLesszának elszorult a torka. - Elsődleges kötelességem a vérvonalamhozköt, és az alaghoz, amely felnevelt. Ruth és én csak útban lennénk Benden305

SÁRKÁNYHAJSZAfészekben. Ruathának pedig a többi tűzgyíkhoz hasonlóan segítségérelehet.- Jól mondod, ifjú birtokos, jól mondod - kiáltott Aszgenar, és tapsolnikezdett, amitől ijedten felvijjogott tűzgyíkja.Larad, Telgar ura komolyan, egyetértően bólintott.- Hmm. Ez egy árnyalatnyit flegma válasz volt nekem - morogta Raid. -Ti mai fiatalok előbb cselekedtek, csak azután gondolkodtok.- Ebben valóban igazad van, Raid uram - felelte őszintén Zsaxom. - Dema gyorsan kellett cselekednem, hogy megmentsem egy sárkány életét.Minket a sárkányfaj tiszteletére tanítottak, engem kiváltképp. - ZsaxomLital felé intett. Keze a levegőben maradt és mélységes szomorúság ült kiarcára.Lehet, hogy Zsaxom hangja ébresztette fel, vagy kényelmetlen volt akemény asztalon nyugtatni a fejét, de Ruatha felügyelője már nem aludt.Az asztal szélébe kapaszkodva felállt, aztán elengedte támasztékát. Lassúléptekkel, mintha minden lépésre külön figyelnie kellene, Lital végigsétáltaz asztal mellett, amíg gyámoltjához ért.Könnyedén Zsaxom vállára tette a kezét. Mintha erőt merítene azérintésből, felegyenesedett és Raid felé fordult. Arckifejezése büszkeségetsugárzott, és gőgösebben viselkedett, mint Groghe nagyúr legrosszabbnapjain.- Ruatha birtokosa, Zsaxom úr nem hibáztatható a mai eseményekért.Mint gyámja, én vagyok felelős - már amennyiben egy élet megmentése avád. Jó okom volt rá, amikor úgy döntöttem, hogy nevelésébenkihangsúlyozom a sárkányfaj tiszteletét!Raid zavartan kerülte Lital tekintetét.- Ha - és Lital megnyomta a szót, mintha éreztetni akarná, milyen távolilehetőségről van szó - a birtokosok úgy döntenek, hogy összehívják atanácsot, erősen kiemelném, hogy Zsaxomot senki sem hibáztathatja.Neveltetése hatására, becsületesen cselekedett ma. Mindemellett akkorszolgálja jobban Pern érdekeit, ha visszatér alagjába. Ruathában képesekleszünk törődni az ifjú Ruthtal, és megbecsüljük - amíg velünk van.Nem fért hozzá kétség, hogy Aszgenar és Larad Lital véleményét osztja.Az öreg Szifer ajkát beszippantva üldögélt, és kerülte Raid tekintetét.306

ANNE McCAFFREY- Még mindig úgy gondolom, hogy a sárkánynépnek a fészekben ahelye! - dünnyögte sértetten és mogorván Raid.Most, hogy ez a probléma megoldódni látszott, Lessza megfordult, hogyelinduljon, és kis híján F'nor karjai közé esett.F'nor segített megőrizni az egyensúlyát.- Az a fészek, ahol a sárkány van - halk hangjában nevetés bujkált. Azelmúlt heti igénybevétel még meglátszott arcán, de szeme kitisztult, ésajkát már nem szorította össze feszülten. Brekke felépülése szemmelláthatóan jót tett neki.- Alszik - mondta. - Mondtam, hogy nem fog újraigézni.Lessza türelmetlen mozdulatot tett.- De legalább az élmény kirángatta a sokkból.- Igen - a férfi helyeslésében jó adag megkönnyebbülés hallatszott.- Akkor jobb, ha velem jössz a termekbe. Tudni akarom, miért jött azimént Andemon földművesmester. És itt az ideje, hogy ismét munkába állj!F'nor kuncogott.- Igaz, ha valaki egyáltalán elvégezte eddig a munkámat. Hozott valakiszálat F'larnak? - Hangjából Lessza érezte, hogy valóban érdekli.- N'ton hozott.- Azt hittem, ő Erődben P'zar másodtisztje.-Ahogy valamelyik reggel megjegyezted, amint kiteszed a lábad, F'larátszervezi a dolgokat. - Lessza észrevette a férfi meglepett tekintetét, ésmegnyugtatóan rámosolygott. F'nor még nem volt elég jól ahhoz, hogyugratni lehessen. - Senki sem lenne képes átvenni a helyedet F'larnél vagynálam. Kanthnak és Brekkének most egy ideig nagyobb szüksége volt rád.- Megszorította a férfi kezét. - De ez nem jelenti azt, hogy minden a régi,úgyhogy fel kell zárkóznod. N'tont bevontuk a dologba, mert F'lar hirtelenrádöbbent önnön halandóságára, amikor beteg volt, és úgy döntött, nemtitkolózik tovább. Máskülönben újabb négyszáz fordulatba telhet, mirelegyőzzük a szálat.Felemelte szoknyáját, hogy gyorsabban haladhasson a homokos talajon.- Én is jöhetek? - kérdezte a hárfás.- Te? Elég józan vagy egy ilyen hosszú gyalogúthoz?Robinton felnevetett, összekócolódott haját hátul lesimította.307

SÁRKÁNYHAJSZA- Lital nem tud az asztal alá inni engem, kedves Lesszám. Csak akovácsnak van elég... kapacitása ehhez.Kétségkívül egyenesen állt a lábán, ahogy mindhárman a termek bejáratafelé lépdeltek. A csillagok fényesen ragyogtak a fekete, éjszakai égen, ésaz alacsonyabb szinteken elhelyezett parazsékok fényköröket rajzoltak ahomokra. Felettük, a fészek párkányain sárkányok figyeltek ragyogószemekkel, időnként elégedetten zümmögve. Magasan fent Lessza háromsárkány körvonalait látta a Csillagköveknél: Ramoth és Mnementh ült azó'rsárkány mellett, szárnyaik összeértek. Ma este mindketten elégedettekvoltak, gyakran hallotta Ramoth magas hangú énekét. Megkönnyebbüléstjelentett, hogy a sárkány végre jó hangulatban van. Lessza remélte, mostegy ideig nem készül újabb nászrepülésre.Amikor beléptek a termekbe, a földművesmester szikár alakja éppen alegnagyobb dézsa fölé hajolt és a felliszcsemete leveleit nézegette. F'larbizalmatlan tekintettel méregette, N'ton pedig, aki nem fogta fel igazán apillanat komolyságát, vigyorgott.Amikor F'lar meglátta F'nort, szélesen elmosolyodott és gyorsankeresztülvágott a szobán, hogy megszoríthassa féltestvére kezét.- Manora mondta, hogy Brekke kizökkent a sokkból. Kétszeresen ismegkönnyebbülés. Persze jobban örültem volna, ha újraigéz...- Annak semmi értelme sem lett volna - F'nor olyan határozottantiltakozott, hogy F'lar mosolya elhalványult kissé. Aztán vállat vont és adézsákhoz vetette F'nort.- N'ton hozott szálat, és a három nagy dézsát megfertőztük vele - mondtaF'lar csendesen, nehogy megzavarja a földművesmester vizsgálódásait. - Afurkászok az utolsó szálacskáig felfalták. Itt pedig, ahol a szál kilyuggattaa felliszfa leveleit, a lyukak már kezdenek behegedni. Remélem, Andemonmester meg tudja mondani, hogyan és miért.Andemon felegyenesedett, de kalapácsállát továbbra is leszegve,összevont szemöldökkel meredt a dézsára. Sűrűn pislogott, keskeny ajkaitcsücsörítette, hatalmas, bütykös ujjaival földfoltos tunikája redőitgyűrögette. Át sem öltözött, úgy jött, ahogy volt, amikor a fészek küldötteutolérte a mezőn.308

ANNE McCAFFREY- Nem tudom, hogyan és miért, jó sárkányvezér. És ha igazat mondtál azimént — elhallgatott, és végre F'larra emelte tekintetét - akkor félek.- Miért, ember? - F'lar hangjában meglepett nevetés bujkált. - Nemérted, mit jelent ez? Ha a furkászok képesek alkalmazkodni az északiidőjáráshoz, és a talajhoz, és itt is túlélnek... mind láttuk - körbemutatott ahárfásra, másodtisztjére és Lesszára akkor Pernnek nem kell többé tartaniaa száltól.Andemon mély levegőt vett, vállát felhúzta, de nem volt egyértelmű,hogy elveti ezt a forradalmi elképzelést vagy támogatja. A hárfásra nézett,mintha az ő véleményében jobban megbízna, mint a többiekében.- Te láttad, ahogy ezek a férgek felfalták a szálat?A hárfás bólintott.- És mindez öt nappal ezelőtt történt?A hárfás ezt is megerősítette.A földművesmester tunikája fodrozódott, ahogy a férfi megborzongott.Ijedt vonakodással nézett le a dézsákra. Elszántan előbbre lépett, és a fiatalfelliszcsemetére pillantott. Mély levegőt vett, bent tartotta, és egyik kérgestenyerét kinyújtotta, pár pillanatig a levegőben tartva, mielőtt belemerítettea talajba. Szemét lehunyta. Kivett egy marék nyirkos földet, kinyitotta aszemét, megfordította a rögöt. Az alján ott nyüzsögtek a férgek. Szemeielkerekedtek és undorodó kiáltással eldobta a földdarabot, mintha szálégette volna. A férgek tehetetlenül vonaglottak a kőpadlón.- Mi a baj? Már nem lehet benne szál!- Ezek élősködők! - felelte Andemon, csalódottan és dühösen F'larrameredve. - Évszázadok óta próbáljuk kiirtani őket a félsziget déli részéről.- Undorodva elfintorodott, amikor F'lar óvatosan összeszedte a férgeket ésvisszatette őket a legközelebbi dézsába. - Ugyanolyan ártalmasak éskipusztíthatatlanok, mint az ajgeni homokféreg, csak feleannyira semvesszük hasznukat. Ha megjelennek a mezőn, az összes növény lekonyul,elhervad.- Itt minden növény egészséges - tiltakozott F'lar a zöldellő cserjékremutatva.Andemon rábámult. F'lar elindult, minden dézsából kivett egy marékföldet és megmutatta bizonyságul, hogy valóban vannak benne férgek.309

SÁRKÁNYHAJSZA- Ez lehetetlen! - Andemon arcát ismét beárnyékolta a félelem.- Nem emlékszel, F'lar - mondta Lessza amikor idehoztuk a férgeket, anövények először lekonyultak?- Aztán meggyógyultak. Csak meg kellett őket öntözni.-Az nem lehet. - Andemon eléggé megfeledkezett undoráról ahhoz, hogybeleásson egy újabb dézsába. Be akarta bizonyítani, hogy F'larnak nincsigaza. - Ebben nincsenek férgek! - mondta diadalmasan.- Abban nem is voltak. Az azért kellett, hogy legyen mivelösszehasonlítani a többit. És meg kell hogy mondjam, ebben nem is olyanszép zöldek és egészségesek a növények, mint a többiben. Andemonkörbenézett.- Azok a férgek kártevők. Több száz fordulat óta próbáljuk kiirtani őket.- Akkor az a gyanúm, jó Andemon mester - mondta F'lar szomorkásmosollyal -, hogy a földművesek Pern érdekei ellen dolgoztak.A fölrművesmester felháborodottan tiltakozott, és Robinton összesdiplomáciai érzékére szükség volt, hogy megnyugodjon és meghallgassaF'lar magyarázatát.- Azt akarjátok mondani, hogy ezeket a lárvákat, ezeket a furkászokatszándékosan tenyésztettek ki és terjesztették el? - kérdezte Andemon ahárfástól, úgy tűnt, ő az egyetlen, akinek halandó hinni. - Szándékosanterjesztették el ugyanazok az őseink, akik kinemesítették a sárkányokat?- Pontosan így gondoljuk - felelte Robinton. - Meg tudom érteni akételkedésedet. Nekem is kellett aludnom néhányat erre az elképzelésre.Mindamellett, ha megnézzük az archívumot, láthatjuk, hogy sosem említolyasmit, hogy a sárkányemberek a Rőtcsillagra utaznának, hogymegtisztítsák a száltól, mégis számos alkalommal esik szó arról a hitről,hogy egy napon a szál majd nem jelent fenyegetést. F'lar meglehetősen...- Nem meglehetősen, Robinton, hanem teljesen biztos vagyok benne -szólt közbe F'lar. - N'ton többször visszatért délre, hétfordulatnyit isvisszaugrott az időben a túlnanon keresztül, és megfigyelte a szálhullást adéli féltekén. Akárhol nézte meg, mindenhol furkászokat talált, akikszálhulláskor a felszínre jöttek és megették a szálat. Ezért nem keletkezettdélen egyetlen furat sem. Az ottani talaj nem kedvez a szálnak.A beállt csendben Andemon csizmája orrát bámulta.310

ANNE McCAFFREY- A földművescéh archívumaiban külön megemlítik, hogy figyeljünkezekre a férgekre — Gondterhelt tekintetét a többiekre emelte. - így istettünk. Kötelességünk volt. A növények kornyadozni kezdtek, aholmegjelentek a férgek. - Tehetetlenül, zavartan vállat vont. - Mindig kiástukőket és a lárvákat elpusztítottuk... – felsóhajtott - lángvetővel éssaltrommal. Ez az egyetlen módja, hogy megelőzzük az elterjedésüket.- „Figyeljétek a furkászokat", ezt mondta az archívum - ismételte megAndemon, és válla hirtelen megrázkódott, majd egész testére átterjedt areszketés. Lessza elkapta F'lar tekintetét, aggódott a férfi miatt. De amester kegyetlenül, gúnyosan nevetett. - Figyeljétek a furkászokat, aztírják. Egy szóval sem említik, hogy pusztítsátok el a férgeket. Csak annyit,finoman, hogy figyeljétek. Úgyhogy figyeltünk. Hát, mi aztán figyeltünk.A hárfás Andemon felé nyújtotta a borosüveget.- Ez jól jön, hárfás, köszönöm - mondta Andemon, és egy hosszú kortyután keze fejével megtörölte a száját.- Tehát valaki elfelejtette megemlíteni, hogy miért kell figyelnetek aférgeket, Andemon - mondta F'lar együtt érzően. - Bár Szograni is ilyenértelmesen reagált volna. Egykor biztosan olyan sokan tudták, hogy miértkell figyelni a férgeket, ezért nem érezték szükségét magától értetődőutasításoknak. Azután az alagok nőni kezdtek, az emberek szétszóródtak.Az archívumok elvesztek vagy megsemmisültek, az emberek meghaltakmielőtt még továbbadhatták volna fontos tudásukat - körbenézett adézsákra. - Még az is lehet, hogy itt, Bendenben tenyésztették ki afurkászokat. Talán erről szól az az ábra a falon. Annyi minden merültfeledésbe.- Ami soha többé nem vész el, amíg a hárfáscéh befolyással bír -mondta Robinton. - Ha minden ember, az alagok, céhek és fészkekkorlátlanul hozzájuthatnak minden bőrhöz... - felemelte a kezét, amikorAndemon tiltakozni akart. - Bár ma már van jobb is a bőrnél azarchiválásra. Bendarek megbízható, erős, nagyon vékony fapép lemezeketfejlesztett ki, préselt cellulózból készülnek, megtartják a tintát, szépenösszehajthatóak, és a tüzet kivéve mindennek ellenállnak. Összegyűjthetjükés továbbadhatjuk a tudást.Andemon töprengve nézett a hárfásra.311

SÁRKÁNYHAJSZA- Robinton mester, minden céhben van néhány dolog, aminek jobbtitokban maradnia, máskülönben...- Máskülönben a szál győz le minket, igaz, Andemon? Ember, ha afurkászokról szóló információt nem céhtitokként kezelték volna, akkor mártöbb száz fordulattal ezelőtt megszabadulunk a száltól.Aszgenar felszisszent és F'larra meredt.- És a sárkányemberek... nem lesz szükségünk sárkány- emberekre?- Nos, ha az emberek a szálhullás alatt alagjaikban maradnak, és aférgek felfalják a lehullott szálat, akkor nem, nem lesz szükségetek asárkányemberekre - felelte F'lar teljesen higgadtan.- D-d-de a szál ellen a sárkányembereknek kell küzdeni... - Aföldműves döbbenetében csak dadogni tudott.- Ó, még egy darabig harcolunk a szál ellen, erről biztosíthatlak. Nemfenyeget azonnali munkanélküliség. Rengeteg dolgunk van. Például,szerinted mennyi időbe telne az egész féltekén elterjeszteni a furkászokat?Andemon kinyitotta a száját, aztán becsukta. Robinton felé nyújtotta aborosüveget, úgy tett, mintha belekortyolna. A földműves zavartanengedelmeskedett.- Nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Fordulatok óta figyeljük afurkászokat, irtottuk ólcet, egész mezó'ket taroltunk le, ahol megjelentek.A lárvák tavasszal kelnek ki a petezsákból, és akkor...Hirtelen leült és fejét csóválta.- Szedd össze magad, ember! - mondta F'lar, pedig épp az ő hozzáállásanyomasztotta Andemont leginkább.- De mit... mit fognak csinálni a sárkányemberek?- Megszabadítanak a száltól, természetesen. Megszabadítanak.Ha F'lar akár egy cseppet is bizonytalan lett volna, F'nor maga sem tudjamegőrizni a lélekjelenlétét. De féltestvérének biztosan van egy terve.Lessza pedig olyan nyugodtnak tűnt, akárcsak Manora.Szerencsére Andemon nem csupán intelligens ember volt, hanem kitartóis. Olyan állításokkal szembesült, amelyek alapvető elméleteket zavartakössze. Hosszú ideje fennálló céhes gyakorlatot kell felülbírálnia. Meg kellszabadulnia a veleszületett, gondosan belénevelt előítélettől, és fel kell312

ANNE McCAFFREYadnia egy olyan forrásba vetett hitét, amit eddig joggal tisztelt és kívántafennmaradását.Elhatározta, hogy megoldja ezt a problémát, mielőtt elhagyja a fészket.Kikérdezte F'lart, F'nort, a hárfást, N'tont, és Manorát is, amikor megtudta,hogy ő is részt vett a folyamatban. Andemon megvizsgálta az összesdézsát, különös figyelmet fordítva arra, amelyikben nem voltak férgek.Legyűrte ellenkezését, és körültekintő vizsgálatnak vetette alá afurkászokat is, olyan türelmesen tekerve ki egy nagyobb példányt, minthavalami újonnan felfedezett faj lenne. Bizonyos értelemben valóban az volt.Andemon elgondolkozva nézte a lárvát, amint az ismét befúrja magát atalajba, ahonnan kivette.- Mind tiszta szívből azt kívánjuk — mondta bárcsakmegszabadulhatnánk végre a szál fenyegetésétől! Csak éppen a... amegmentőnk olyan...- Visszataszító? — vetette közbe udvariasan a hárfás.Andemon pár pillanatra a hárfásra meredt.- Nahát, te aztán a szavak embere vagy, Robinton mester. Olyanmegalázó arra gondolni, hogy egy ilyen alantas teremtménynek tartozunkhálával. Szívesebben lennék hálás a sárkányoknak - zavartan F'larravigyorgott.- Te aztán biztosan nem birtokos nagyúr vagy! - mondta fintorogvaLessza, amin mindenki nevetett.- És mégis - folytatta Andemon, és szétmorzsolt egy rögöt. - Elfogadjuka gazdag termőtalaj adományait, és túlságosan is magától értetődőnekvesszük. Hiszen ebből lettünk, a részei vagyunk, ez tart minket életben.Úgy igazságos, ha ez is véd meg minket. Ha minden jól megy.Vherbőr nadrágjába törölte kezeit és hirtelen elhatározással F'larhozfordult.- Szeretnék magam is végezni néhány kísérletet, sárkányvezér. Aföldművesalagban is vannak dézsáink, és...- Csak rajta! - F'lar megkönnyebbülten mosolygott. - Mindenbensegítünk. Furkászok és szál bármikor a rendelkezésedre állnak. És oldottadaz eddigi legnagyobb gondomat is.Andemon kérdően felvonta a szemöldökét.313

SÁRKÁNYHAJSZA- Hogy a furkászok életképesek-e az északi környezetben.- Azok, sárkányvezér, azok - felelt a földműves zord, gúnyos hangon.- Nem ez a legnagyobb gond, F'lar - mondta F'nor.- Ó? - A szó mintha kihívást üzent volna a barna lovasnak. F'norhabozott, és azon tűnődött, vajon annak ellenére, amit Lessza mondott azimént, F'lar még mindig bízik-e benne.- Figyeltem Andemon mestert és emlékszem arra is, én hogy reagáltam afurkászokra. Egy dolog kimondani, hogy ezek védenek meg a száltól. Egymásik... nagyon más dolog elfogadtatni ezt az átlagemberrel. És azátlagsárkánylovassal.Andemon egyetértően bólintott és a hárfás arckifejezéséből ítélve F'nortudta, hogy nem ő volt az egyetlen, aki ellenérzésekre számított.De F'lar elvigyorodott, és leült a legközelebbi dézsa szélére.- Ezért hívattam ide Andemont, és magyaráztam el neki a dolgot.Segítségre van szükségünk, és csak ő adhatja meg, miután ő maga biztoslesz a dologban. Földművesmester, mennyi időt vesz igénybe a furkászokelterjedése egy szántóföldön?Andemon mellkasára ejtette fejét és gondolkodott. Aztán fejét rázvabevallotta, hogy nem tudja megbecsülni. Eddig, ha egy mezőn megjelenteka férgek, a területet kiégették, hogy megakadályozzák a továbbterjedést.- Akkor először is rá kell jönnünk, mennyi időre van szükség!- Jövő tavaszig várni kell! - emlékeztette a földműves.- Miért? Délről is hozhatunk férgeket.- És hová tesszük őket? - kérdezte gúnyosan a földműves.F'lar kuncogott.- Lemosz alagba!- Lemoszba!- Hova máshova? - F'lar önelégült arcot vágott. - Az erdőket alegnehezebb megvédelmezni. Aszgenar és Bendarek pedig ragaszkodnakhozzájuk. Mindketten elég rugalmasak ahhoz, hogy elfogadják ésalkalmazzák az újítást. Földművesmester, a te feladatod a legnehezebb.Meg kell győznöd beosztottaidat, hogy többé ne öljék meg Őket...Andemon felemelte a kezét.- Először saját megfigyeléseket kell folytatnom.314

ANNE McCAFFREY- Csak nyugodtan, Andemon mester. - F'lar vigyora kiszélesedett. -Biztos vagyok a kimenetelüket illetően. Hadd idézzem az emlékezetedbe,amikor először jártál délen, megjegyezted, milyen gazdagon burjánzanak anövények, a fák és bokrok, amik ugyanúgy előfordulnak északon is, ésszokatlanul magasak. A termés lenyűgöző, a gyümölcsök édesek. És eznem a mérsékelt éghajlat miatt van. A mi földrészünkön is megvannakugyanazok az égövek. Hanem - és F'lar először Andemonra, majd adézsákra mutatott - a furkászok ösztönzésének és védelmének köszönhető.Andemont nem győzték meg teljesen, de F'lar nem erőltette tovább adolgot.- Nos, Andemon mester, a hárfásmester mindenben segítségedre lesz. Tijobban ismeritek a saját embereiteket, ti tudjátok, kinek lehet elmondani. Jólenne minél előbb megbeszélned ezt azokkal a mesterekkel, akikbenmegbízol. Minél többükkel, annál jobb. Nem veszíthetjük el ezt alehetőséget a tanítványok hiánya miatt. Persze, lehet, hogy várnunk kell,amíg a múltlakók kihalnak. - F'lar szárazon felnevetett. - Gondolom, nemcsak a fészkeknek gyűlt meg a baja a múltlakókkal. Mindőnknekismeretterjesztésre lesz szükségünk.- Igen, lesznek problémák. - A földművesmester most fogta csak fel avállalkozás nagyságát.- Rengeteg - nyugtatta meg vidáman F'lar. - De a végeredmény az lesz,hogy megszabadulunk a száltól.- Lehet, hogy több fordulatba telik majd - mondta Andemon, elkaptaF'lar pillantást, és mintha az valamiképpen megvigasztalta volna, kihúztamagát. Elkötelezetté vált az ügy mellett.- Minden bizonnyal több fordulatba telik. Először is — és F'largonoszkodva vigyorgott — meg kell akadályoznunk, hogy ti, földművesek,kiirtsátok a megmentőnket.Andemon barázdált arca színtiszta döbbenetről és felháborodásrólárulkodott, ami gyorsan bizonytalan mosolyba ment át, amikor aföldműves rájött, hogy F'lar csak ugratja. Szemmel láthatóan szokatlantapasztalat volt számára az ilyesmi.315

SÁRKÁNYHAJSZA- Az a sok minden, amit most át kell írnom - panaszkodott a hárfás. -Már attól megszomjazom, ha eszembe jut. - Gyászos arccal a már üresborosüvegre nézett.- Erre valóban inni kell - jegyezte meg Lessza, és ferde pillantást vetettRobintonra. Aztán karon fogta Andemont, hogy mutassa neki az utat.- Megtiszteltetés, úrnőm, de felügyelnem kell a munkálatokat, és el kellkezdenem a megfigyeléseimet is.- Csak egy ital - makacskodott Lessza, miközben legmegnyerőbbmosolyát villantotta a mester felé.A földművesmester ujjaival hajába fésült, és tisztán látszott rajta, hogyvonakodik visszautasítani.- Jó, egy ital.- Igyunk a Pern sorsáról kötött alkura! - mondta a hárfás mély, sírihangon, és olyan komor, baljós tekintettel, ami döbbenetesen emlékeztetetterődi Groghe nagyúrra.Ahogy távoztak a teremből, Andemon Lesszára nézett.- Ha nem túl merész a kérdésem, az a fiatal nő, Brekke, aki elvesztette asárkányát, hogy van?Lessza csak egy pillanatig habozott.- F'nor jobb választ tud adni, mint én. Ők társak.F'nor kénytelen volt előbbre lépni.- Beteg volt. Egy sárkány elvesztése hatalmas megrázkódtatás. De márjobban van. Nem lesz öngyilkos.A földművesmester megtorpant és F'norra meredt.- Az elképzelhetetlen lenne.Lessza elkapta F'nor pillantását, és a férfinak eszébe jutott, hogy egyközemberrel beszél.- Igen, persze, de a veszteség nagyon felkavaró.- Természetesen. És most van valami tisztsége egyáltalán? - Aföldműves lassan ejtette ki a szavakat, aztán sokkal gyorsabban hozzátette.- Az én céhalagomból való, tudod, és mi...- Az összes fészek szereti és tiszteli őt - szólt közbe Lessza, amikorAndemon szava elakadt. - Brekke azon ritka emberek közé tartozik, akik316

ANNE McCAFFREYhallják az összes sárkányt. Mindig különleges, kiemelt helye lesz asárkány- nép között. Persze, ha akar, visszatérhet az otthonába...- Nem! - mondta határozottan a földművesmester. -Brekke asárkánynéphez tartozik - erősítette meg F'nor.Lesszát kissé meglepte a két férfi hevessége. Andemon szavai alapjánazt hitte, a céh szeretné visszakapni a lányt.- Elnézést, hogy ilyen durva voltam, úrnőm. De nehéz lenne neki újramegszokni az egyszerű életet. - Határozottan beszélt, mindenbizonytalanság eltűnt a hangjából. - És mi van azzal a házasságtörőnémberrel?- Ő... életben van. - Lessza hangjában ugyanolyan hidegség érződött,mint a földművesében.- Életben van? - A földművesmester ismét megtorpant, elengedte Lesszakarját és dühösen rámeredt. - Életben? El kellene vágni a torkát és a testétpedig...- Életben van, földművesmester, de nincs több esze vagy értelme, mintegy csecsemőnek. Saját bűne börtönében ragadt. A sárkánynép nem vesziel senki életét!A földműves még egy pár pillanatig Lesszára bámult, aztán lassanbólintott. Amikor Lessza intett, hogy menjenek tovább, udvariasanfelajánlotta a karját.F'nor nem követte őket, mert nagyon elfárasztották a nap eseményei.Figyelte, ahogy Andemon és Lessza csatlakoznak a főasztalhoz, látta alemoszi és telgari nagyurakat melléjük telepedni. Lital és az ifjú Zsaxommeg a sárkánya sehol sem volt látható. F'nor remélte, hogy Lital visszavitteZsaxomot Ruathába. Most jobban örült a tűzgyíkok felfedezésének, mintvalaha, amióta Grall először rápillantott. Gyorsan felszaladt a fészkébevezető meredek lépcsősoron, egyedül akart maradni. Kanth a fészkébenvolt, egy kivételével minden szemhéja leeresztve. Amikor F'nor a fészekbelépett, ezt az utolsót is lehunyta. F'nor a sárkány nyakának dőlt, tenyerealatt érezte a meleg, állhatatos érverést. „Hallotta" a Brekke feje mellettösszegömbölyödött tűzgyíkok szeretetteljes gondolatait.317

SÁRKÁNYHAJSZANem tudta volna megmondani, mennyi ideje áll ott, fejébenvisszapörgette a nap eseményeit, az igézést, Brekke ébredését, Zsaxomtettét, a vacsorát, az egész eseménydús délutánt.Rengeteg dolga volt, de nehezére esett elmozdulni Kanth közelségétől.A legjobban Andemon döbbent arcára emlékezett, amikor a férfi rájött,hogy F'lar a sárkánynép feleslegessé válásáról beszél. F'lar azonbanmégsem arra gondolt. Biztosan van valami terve.Azok a furkászok... igen, felfalták a szálat, mielőtt az furatot képezveelszaporodhatott volna. De látványnak undorítóak voltak, és sem hálát, semtiszteletet nem váltottak ki. Az emberek nem fogják látni, ahogy afurkászok felfalják a szálat. Nem fogja ugyanolyan elégedettséggeleltölteni őket, mint a lángot szóró sárkányok látványa, akik a levegőbenpusztították el a szálat, még mielőtt a kártékony anyag földet érhetettvolna. F'lar biztosan rájött, hogy az emberek látni akarják a szál pusztulásáta saját szemükkel. A sárkányemberek feladata így jelképessé válik? Nem!Akkor a sárkánynép élősködőbb lenne a szálnál. Ez a megoldás biztosanellenszenves és tarthatatlan lenne egy F'lahoz hasonló becsületes férfiszámára. De akkor mire gondolt?Lehet, hogy a furkászok jelentik a végső megoldást, de ez - különösen atöbb száz fordulat alatt kialakult előítéletekkel együtt - nem olyanmegoldás, ami az összes perni, földműves, kézműves, közember éssárkányember számára elfogadható.318

ANNE McCAFFREYA következő néhány napban F'nornak nem volt ideje aggódni. Brekkekezdett megerősödni, és ragaszkodott hozzá, hogy a férfi visszatérjenkötelességeihez. Meggyőzte Manorát, hogy engedje lemenni az alsóbarlangokba, ahol talán hasznát vehetik. Manora végül rábízta, hogycsomózza meg a befejezett faliszőnyegek végeit, így Brekke is a nyüzsgőbarlangi élet részesévé vált. A tűzgyíkok alig mozdultak el mellőle. Grallegymással ütköző vágyakról csivitelt, akárhányszor F'nor elment amegbízásait teljesíteni, így aztán a férfi utasította, hogy maradjonBrekkével.F'lar helyesen mérte fel, hogy Aszgenar és Bendarek bármilyenmegoldást elfogadnak, ami az erdő védelmét szolgálja. De a kezdetikételkedés és ellenállás rámutatott, mekkora fába vágta a fejszéjét. Mind abirtokos, mint az erdész megvetően legyintettek az ötletére, amíg N'tonmeg nem érkezett egy serpenyőnyi élő szállal — hallatszott, ahogy sziszegés sistereg — és rá nem öntötte egy dézsányi zöldellő hajtásra. Néhánypercen belül a felliszcsemetékre öntött szálat teljesen felfalták a furkászok.A lenyűgözött birtokos és céhmester ezek után azt is hajlandóak voltakelhinni, hogy a leveleken égetett lyukak és koromfoltok néhány naponbelül begyógyulnak.Rengeteg dolog volt a férgekkel kapcsolatban, amit a sárkányembereknem tudtak, és F'lar ezt mindig kihangsúlyozta. Nem tudták, mennyi időbetelik, mire annyira elszaporodnak, hogy egy adott terület védettnektekinthető. Nem ismerték a furkász életciklusának hosszát, sem azt,mekkora sűrűségben kell elhelyezkedniük a talajban ahhoz, hogybiztosítsák a védelmet.De elhatározták, hogy Lemosz alagban kezdenek: az értékes szivacsfákközött, amelyre nagy volt a kereslet a bútorkészítésben, és ami rendkívülérzékeny a szálra.319

SÁRKÁNYHAJSZAMivel a déli félteke előző lakói nem tanultak földművelést, ők nem isfordítottak különösebb figyelmet a déli erdőkben található lárvákra. A déliféltekén most ősz volt, de F'nor, N'ton és még egy lovas megegyeztek,hogy a túlnanon keresztül visszaugranak az előző tavaszra. Brekke is sokatsegített, hiszen nagyon jól ismerte a déli életet, így el tudta mondani, hovakell repülniük, hogy ne fussanak össze múltbeliekkel. Bárföldművescéhben nevelkedett, Brekke Déli fészekben ápolónőkéntfoglalatoskodott, és határozottan visszautasított minden földművesmunkát,ami előző életére emlékeztetné.Bár F'lar nem sürgette Andemon földművesmestert, az jól haladt aterveivel, valószínűleg akadt segítsége a céhben. Számos alkalommal kértfurkászokat és szálat, amit azonnal elvittek neki, de az eredményekről nemnyilatkozott.Fandarel kovácsmesternek és Terrinek is elmondták a tervet, és abemutatót követően, talán annak rémisztő hatására, hogy ennyire közelrőllátta az élő szálat, Terri lelkesedése nem ismert határt. A kovácsmestercsupán felmordult, amikor látta a furkászok teljesítményét. Csak a hosszúnyelű lapátra tett néhány kritikus megjegyzést, amellyel a szálat fogták.- Nem elég hatékony. Nem elég hatékony. Csak egyszer lehet kinyitni éselkapni vele dolgokat - majd fogta a lapátot és elsétált az őt szállító sárkányfelé.Terri többször is megnyugtatta őket, hogy a kovácsra azért mélybenyomást tett a dolog és mindenben együtt fog működni velük. Valóbannagyszerű idők járnak. Fandarel türelmetlen kiáltása vágott a szavába, ígyhát kis meghajlással elköszönt, ismételten megnyugtatta a kissébizonytalan sárkánylovasokat.- Azt reméltem, hogy Fandarel legalább a furkászokat elég hatékonynakfogja tartani - jegyezte meg F'lar.- Megnémult a döbbenettől? — kérdezte F'nor.- Dehogy! - Lessza elfintorodott. - Feldühítette, hogy nem vagyunk eléghatékonyak!Nevettek, aztán ment mindenki a dolgára. Aznap este a kovácscéhházbólérkezett egy küldönc, elhozta az elcsent lapátot, valamint egy másik,figyelemre méltó eszközt. Alakja gumószerű volt, csőszerű nyelében320

ANNE McCAFFREYelhelyezett kapcsoló segítségével a nyél végéről is fel lehetett emelni afedelét. A fedő valóban zseniális találmány volt, mert felfelé és kifelé nyílt,így a szálat a belsejébe vezette, és akkor is bent tartotta, ha többszörkinyitották.A küldönc arról is beszámolt F'larnak, hogy a kovácsnak nehézségeitámadtak a távíróval. A drótokat védőréteggel kell bevonni, különben aszál elvágja a finom fémet. A kovács kerámia és fémbevonatokkal iskísérletezett, de egyiket sem tudja elég gyorsan előállítani ekkoramennyiségben. Most, hogy ilyen gyakorivá vált a szálhullás, műhelyeitfolyamatosan eltömődött vagy kiégett lángvetőkkel árasztották el,amelyeket meg kellett javítani. A földi legénység pánikba esett, hafegyverük cserbenhagyta őket a szálhullás közepén, és lehetetlen voltvisszautasítani ezeket a sürgős kéréseket. A birtokosok, akiknek mármegígérték a különálló alagokat összekötő távírókat, sürgették amegoldást. És számukra az alapvető megoldást a Rőtcsillag felkeresésejelentette.F'lar rászokott, hogy naponta összehívja tanácsadóinak ésmásodtisztjeinek kis csoportját, így a terv minden részletéről tudottmindenki. Megbeszélték, mely birtokosok fogadják el legnagyobbvalószínűséggel a forradalmi újítást, de azért körültekintően haladtak.Aszgenar azt mondta, Larad sokkal konzervatívabban gondolkodik, minthinnék, és hogy a termekben zajló bemutatónak nincs akkora meggyőzőereje, mint egy egész, szálhullás ellen védett területnek. Sajnos Famiraúrnő, Aszgenar ifjú menyasszonya véletlenül megemlítette a tervetbátyjának, amikor hazalátogatott. Szerencsére azonnal megüzentetűzgyíkjával férjének a történteket, aki sógorát szó szerint elrángattaBendenbe, hogy elmagyarázzák és bemutassák neki a tervet. Laradot nemgyőzték meg, inkább feldühödött, és a történteket csalásnak és asárkányemberek árulásának" nevezte. Aszgenar ragaszkodott hozzá, hogyLarad elmenjen vele a furkászokkal már betelepített szivacsfaterületre, ésélő szálat boríttatott egy facsemetére, majd gyökerestől kihúzta a fiatal fát,hogy bebizonyítsa sértetlenségét, mire a telgari haragja végül elpárolgott.Telgar széles völgyei felett szinte folyamatosan voltak szálhullások. Atelgari földi legénységet elcsüggesztette a lankadatlan éberség kilátása.321

SÁRKÁNYHAJSZA- Egyáltalán nincs időnk! - kiabálta Larad, amikor megtudta, hogy afurkászok védelmi rendszere hosszú távú terv. - Minden második napelveszítünk egy szántó- nyi terményt vagy gabonát. Az emberekkimerültek a folyamatos harctól, alig van erejük bármire. Legjobb esetbenreménykedhetünk a kemény télben, de az elmúlt hónapokból ítélve alegrosszabbra számítok.Igen, valóban nehéz látni, hogy ilyen közel a segítség, és mégis olyanmessze van, mint egy körömnyi rovar életciklusa - mondta Robinton, akiminden hasonló vitában részt vett. Megsimogatta a kis bronz tűzgyíkot,amelyet nemrég igézett meg.- Vagy mint a távnéző hossza. — Larad ajkait összeszorította, vonásaiaggodalmas ráncokba gyűrődtek. - Semmi fejlemény nincs a Rőtcsillagügyében?- De igen - mondta F'lar, aki elhatározta, hogy türelmesen és ésszerűenfog viselkedni. - Minden tiszta éjszakán figyelik. Vanszor kiképzett egyköteléknyi őrt, és kölcsönkérte Zurg takácsmester és a hárfás legügyesebbrajzolóit. Folyamatosan vázlatokat készítenek a bolygó felszínéről. Márismerjük a felszínét és...- És? - Larad hajthatatlan volt.- Nem láttunk elég világos képet ahhoz, hogy oda- küldhessünk egysárkányt.A telgari birtokos rezignáltán felsóhajtott.- Úgy gondoljuk - F'lar elkapta N'ton tekintetét, hiszen a bronz lovasnakugyanakkora része volt a tanulmányozásban, mint Vanszornak -, hogy ezeka gyakori szálhullások néhány hónapon belül megritkulnak.- Megritkulnak? Miből gondolod?- Vanszornak az a véleménye, hogy az egünkön található többi bolygóbefolyásolja a Rőtcsillag mozgását: lelassítják, más irányba húzzák. Tudod,elég közeli szomszédaink vannak, az egyik éppen bolygónk alatt, a másikkettő a Rőtcsillag mögött és felett, ami elég ritka együttállás. Ha a bolygóktovábbmozdulnak, Vanszor szerint visszatér a szálhullás régi rendje.- Néhány hónapon belül? Azzal nem sokra megyünk. Biztos vagyebben?322

ANNE McCAFFREY- Nem lehetünk biztosak benne, ezért nem is hoztuk nyilvánosságraVanszor elméletét. De pár héten belül kiderül. - F'lar felemelte a kezét,hogy elfojtsa Larad tiltakozását. - Biztosan láttad már a legfényesebbcsillagokat, amik az év folyamán nyugat felől keletre vándorolnak. Ezek atestvérbolygóink. Ha ma este megnézed, láthatod, hogy a kék kissé a zöldfelett helyezkedik el és fényesen világít. Alattunk épp a Rőtcsillag van.Emlékszel az erődi sárkányfészek tanácstermében lévő falfestményre?Biztosak vagyunk benne, hogy az az ábra a Napunkat és a körülötte lévőbolygókat ábrázolja. Valószínűleg láttad már a gyerekeket zsineg végérekötött labdákkal játszani. Biztos te is játszottad. Képzeld el, hogy a labdáka bolygók, a pörgettyű meg a Nap, és máris megérted. Egyes labdákgyorsabban mozognak a többinél, attól függően, milyen gyors a pörgettyű,milyen hosszú a fonál és milyen feszes. Alapjában véve ezen alapszik acsillagok nap körüli keringése is.Robinton vázlatot készített egy lapra, és Larad felé nyújtotta.- Látnom kell ezt az égen, a saját szememmel - felelte a telgari birtokos,oda sem nézve.- Remek látvány, erről biztosíthatlak - mondta Aszgenar. - Engemteljesen lenyűgözött, és ha - elvigyorodott, sovány arca hirtelen csupa fogés ránc lett - Vanszornak egyszer lesz ideje lemásolni azt a távnézőt, én isszeretnék egyet a lemoszi csúcsra. Elég magasan vagyunk ahhoz, hogy jóllássuk az északi égboltot. Szeretném látni a nyári hullócsillagokat atávnézővel!Larad felhorkant az ötlet hallatán.- Nem, tényleg lenyűgöző - tiltakozott Aszgenar, szemében lelkesedésragyogott. Aztán megváltozott hangon hozzátette. - És nem én vagyok azegyeden, akit szórakoztat ez az időtöltés. Akárhányszor Erődbe megyek,mindig meg kell küzdenem Meronnal a távnézőért.- Nabollal?Aszgenart némileg meglepte ártatlan megjegyzésének hatása.- Igen, Nabol örökké ott van a távnéző mellett. Valójában eltökéltebbenkeresi a koordinátákat, mint bármelyik sárkánylovas. - Senki nem nevetettvele.F'lar fürkészően nézett N'tonra.323

SÁRKÁNYHAJSZA- Igen, tényleg sokat van ott. Ha nem lenne birtokos nagyúr... - N'tonvállat vont.- Miért? Megmondta, miért?N'ton ismét vállat vont.- Azt mondja, koordinátákat keres. De hát mi is. És nincsenek világosankivehető jellegzetességek. Csak az alaktalan sötétszürke meg zöldesszürketömegek. Nem változnak, és bár az világos, hogy stabilak, nem tudjuk,szárazföldek-e? Vagy tenger? - N'ton érezte a szobában uralkodó vádlócsendet és keresztbe tette a lábát. - És a felszínt gyakran felhők takarják el.Csüggesztő.- És Meron is csüggedt? - kérdezte élesen F'lar.- Nem tetszik nekem a viselkedésed, Benden - mondta Larad keménytekintettel. - Mintha nem is keresnétek annyira azokat a koordinátákat.F'lar Larad szemébe nézett.- Azt hittem, elmagyaráztuk a problémát. Tudnunk kell, hova megyünk,mielőtt odaküldünk egy sárkányt. - A Larad vállán ülő tűzgyíkra mutatott. -Próbáltad már tanítani a tűzgyíkodat, tudod, milyen nehéz ez. - Laradvédekezően megmerevedett, gyíkja forgó szemekkel sziszegni kezdett.F'lar folytatta. - Az a tény, hogy az archívumok nem tesznek említést arról,hogy valaha is megkísérelték volna az utat, arra utal, hogy őseink, akikmegépítették a távnézőt és akik ismerték annyira égi szomszédainkat, hogylerajzolják őket, nem mentek oda. Biztosan okuk volt rá, jó okuk. Mit vársztőlem, Larad? — kérdezte F'lar, izgatottságában szinte hadarva. —Toborozzak önkénteseket? Te, te és te - körbefordult a szobában ésképzeletbeli lovasokra mutatott menj, ugorj túlnan, a Rőtcsillagra.Koordináták? Sajnálom, ember, az nincs. Mondd meg a sárkányodnak,hogy félúton vessen egy pillantást előre. Ha nem jössz vissza, majdelsiratunk a Rőtcsillag alatt. De, emberek, abban a tudatban fogtokmeghalni, hogy megválaszoltátok a kérdésünket: nem lehet a Rőtcsillagrautazni.Larad elvörösödött F'lar gúnyolódása hatására.- Ha őseink nem is írtak le a Rőtcsillaggal kapcsolatos részletesismereteket - mondta halkan a hárfás a beállt csendben -, azértkifejlesztették a helyi védelmi rendszert. A sárkányokat és a furkászokat.324

ANNE McCAFFREY- Egyik sem igazán hatékony segítség most, amikor szükség lenne rájuk- felelte keserű, csüggedt hangon Larad. - Pernnek többre van szükségeígéreteknél! És rovaroknál! - Hirtelen kirohant a teremből.Aszgenar tiltakozni akart, és a birtokos nyomába eredt, de F'lar leintette.- Nincs olyan hangulatban, hogy higgadtan gondolkodjon, Aszgenar -mondta F'lar aggodalmas arccal. - Ha a mai bemutató sem győzte meg,akkor nem tudom, mit tehetnénk vagy mondhatnánk még.- A nyári vetemény elvesztése zavarja - mondta Aszgenar. - Tudod,Telgar kiterjesztette a határait. Larad sok kisebb birtokost vonzottmagához, akik elégedetlenek voltak Nerattal, Krommal vagy Nabollal, ésátálltak hozzá. Ha a termény elpusztul, több éhes szájjal és több gonddalkell megküzdenie a tél folyamán, mint amennyivel képes lesz.- De mi többet tehetnénk? - kérdezte elkeseredetten F'lar. Könnyenelfáradt. A hosszú láz után kevés ereje maradt, amit még nehezebbenviselt, mint a többi gondot. Larad konoksága váratlan csalódást okozott.Szerencséjük volt, hogy a többiek mind elfogadták.- Tudom, hogy nem küldhetsz egy lovast vakon a Rőtcsillagra - mondtaAszgenar, akit elszomorított F'lar aggodalma. - Amikor megpróbálomelmondani Rialomnak, hova szeretném küldeni, néha megzavarodik, mertnem látja elég tisztán. Várj, amíg Larad is elkezdi elküldözgetni a gyíkját.Akkor majd megérti. Tudod, a legjobban az a felismerés zavarja, hogy nemtudjuk megtervezni a támadást a Rőtcsillag ellen.- Először ott követted el a hibát, kedves F'lar — mondta legtréfásabbhangján a hárfás -, hogy az előző küszöbön álló katasztrófa esetében rövidhárom napon belül előálltál az üdvözítő megoldással, amikor elhoztad az ötelveszett fészket. A birtokosok most azt várják, hogy ugyanilyen rövid időalatt újabb csodát tegyél.A megjegyzés annyira találó volt, hogy F'lar nem tudta elfojtani anevetést. A feszültség és szorongás tovatűnt és az aggódó társaság meginttisztábban látott.- Csak időre van szükségünk - ismételte F'lar.- Időnk nincs - mondta elgyötörten Aszgenar.- Akkor használjuk ki a lehető legjobban a rendelkezésünkre álló időt -mondta határozottan F'lar. Túl volt a kétkedésen és kiábránduláson. -325

SÁRKÁNYHAJSZADolgozzunk Telgaron. F'nor, mit gondolsz, T'bor hány embert tud adni,akikkel elmehettek délre lárvazsákokért? Te és N'ton megoszthatjátokvelük a koordinátákat.- Ez nem gyengíti a déli félteke védelmét? – kérdezte Robinton.- Nem, mert N'ton nyitva tartja a szemét. Észrevette, hogy az ősszelkialakuló lárvafészkek egy része elpusztul a tél során, vagy megeszik.Úgyhogy változtattunk a módszereinken. Tavasszal felmérjük a terepet,megnézzük, mely fészkek a túlélők, aztán visszamegyünk az őszbe, éselviszünk párat azok közül, amik nem maradtak meg. Néhány verecske ígyéhen marad, de nem hiszem, hogy különösebben megzavarnánk azegyensúlyt.F'lar fel-alá járkált, öntudatlanul vakargatta mellkasát, ahol viszketett aszálégette sebhely.- Valakinek szemmel kell tartania Nabolt is.Robinton felhorkant.- Úgy tűnik, egyre furcsább megbízásokat kapunk. Furkászok. Meron. Ó,igen - nevetett a többiek ingerültségén. - Még az is lehet, hogy ahasznunkra válik. Meressze csak a szemét és nyújtsa a nyakát aRőtcsillagra minden éjszaka. Amíg ezzel foglalkozik, legalább tudjuk,hogy van még időnk. A bosszúszomjas ember kevés részletet szalaszt el, haúgy gondolja, hogy hasznára lehet.- Jó meglátás, Robinton. N'ton - és F'lar az ifjú bronz lovashoz fordult -,tudni akarok Merőn minden megjegyzéséről, ami a Rőtcsillaggalkapcsolatos. Mit lát, hogyan reagál. Túl sokszor figyelmen kívül hagytukmár azt a férfit, vesztünkre. A végén még hálásak is leszünk neki.- Inkább lennék hálás a férgeknek - felelte N'ton némiképp túlfűtötten. -Őszintén, uram - tette hozzá, most először húzódozva a megbízatás alól,amióta bevonták a csapatba. - Inkább kukacokra vadászok vagy szálatkapok el.F'lar egy pillanatig eltűnődve nézett az ifjú lovasra.- Akkor gondolj úgy erre a megbízatásra, mint a legvégső szálcsapdára!* * *326

ANNE McCAFFREYAmikor megerősödött, Brekke ragaszkodott hozzá, hogy átvegye aterembeli növények gondozását. Azzal érveit, hogy ő maga isföldművesalagban nevelkedett, ért az ilyesmihez. A bemutatókon azonbannem akart részt venni. Valójában gondosan elkerült mindenkit, aki nem asárkánynéphez tartozott. Az együttérzést el tudta fogadni, de a kívülállókszánalmától irtózott.Ez azonban nem csökkentette kíváncsiságát és minden részletetmegtudakolt F'nortól „Pern legismertebb céhtitkáról". Amikor F'norelmesélte a telgari birtokos keserű elutasítását a fészek terveivel szemben,Brekke szemmel láthatóan összezavarodott.- Laradnak nincs igaza - mondta azon a lassú, megfontolt hangon,ahogyan mostanában beszélt. - A férgek jelentik a megoldást. Igaz, hogy alegjobb megoldást nem mindig könnyű elfogadtatni. És a Rőtcsillagratervezett expedíció nem megoldás, akármennyire is ez után sóvárogösztönösen az átlag perni. Mert ez látványos. Mint ahogy hét forulattalezelőtt látványos volt kétezer sárkány Telgar fölött. - Halvány mosollyallepte meg F'nort, először mosolyogott Virenth halála óta. - Magam is,Robintonhoz hasonlóan, jobban bízom a furkászokban. Kevesebb gond vanvelük. De hát én céhlakó vagyok.- Manapság gyakran mondod ezt - jegyezte meg F'nor, maga feléfordította a lány arcát, és fürkészően belenézett a zöld szemekbe. Brekketekintette komoly maradt, ahogy mindig, és a tiszta zöld pillantástszomorúság árnyékolta be, ami már sosem fog eltűnni.Brekke összekulcsolta ujjait a férfiéval, és gyengéden rámosolygott, demosolya sem tüntette el a szomorúságot.- Céhlakó voltam - javította ki magát. - Most már a sárkánynépheztartozom. - Berd helyeslően felzümmögött és Grall is dúdolni kezdett.- Lehetséges, hogy elveszítünk néhány alagot ebben az évben - mondtakeserűen F'nor.- Az sem old meg semmit - mondta a lány. — Megkönnyebbültem, hogyF'lar figyelteti a nabolit. Az az ember gonosz.Brekke hirtelen felszisszent, és olyan szorosan megragadta F'nor ujjait,hogy körmei a férfi bőrébe mélyedtek.- Mi a baj?- F'nor minkét karjával védelmezőn átölelte a lányt.327

SÁRKÁNYHAJSZA- Gonosz és ravasz. - Brekke ijedten meredt rá. - És neki is van egytűzgyíkja, egy bronz, egyidős Grallal és Berddel. Tudja valaki, hogyoktatja-e? Megtanította túlnan szállni?- Az összes birtokosnak megmutattuk, hogyan kell... - F'nor hirtelenelhallgatott, amikor megértette Brekke gondolatmenetét. Berd és Grallideges vijjogással és szárnycsattogtatással reagáltak Brekke rémületére. -Nem, nem, Brekke. Azt nem teheti - nyugtatta meg F'nor. - Aszgenaré csakegy héttel fiatalabb és épp most mesélte, milyen nehéz Rialt akár a sajátalagján belül is elküldeni valahova.- De Meroné régebb óta megvan. Előbbre haladhatott vele...- Nabol? - F'nor ebben kételkedett. - Annak a férfinak fogalma sincs,hogyan kell bánni egy tűzgyíkkal.- Akkor miért nyűgözte le annyira a Rőtcsillag? Mi más járhatna afejében azon kívül, hogy odaküldi a tűzgyíkját?- De hát tudja, hogy a sárkányemberek meg sem próbálják odaküldeni asárkányokat. Hogyan hiheti azt, hogy egy tűzgyík képes az ugrásra?- Nem bízik a sárkányemberekben - mutatott rá Brekke. Szemmelláthatóan nem tudott szabadulni a gondolattól. - Miért kellene ezt elhinnie?Muszáj elmondanod F'lamak!F'nor beleegyezett, mert csak így tudta megnyugtatni a lányt. Mégmindig olyan szánnivalóan sovány volt. Szemhéja szinte átlátszónak tűnt,bár ajka és arca már visszanyert valamit pirosságából.- Ígérd meg, hogy elmondod F'larnak!- Elmondom neki. Elmondom, de nem az éjszaka közepén.* * *Másnap F'nor egy köteléket vezetett át délre, túlnan az időn keresztül,hogy lárvafészkeket hozzanak, és csak késő este jutott ismét eszébe aBrekkének tett ígéret. Nem akarta elszomorítani a lányt feledékenységével,ezért inkább megkérte Kanthot, beszéljen N'ton Liothjával, és ossza meg afeltételezést N'tonnal. Ha az erődi bronz lovas észrevesz valamit, amialátámasztja Brekke elképzelését, ráérnek akkor szólni F'larnak.328

ANNE McCAFFREYMár másnap tudott beszélni N'tonnal, összefutottak az elkerítettvölgyben, amit Larad választott ki, hogy ott terjesszék szét a furkászokat.F'nor némi irigységgel konstatálta, hogy a mezőt egy új, hibrid zöldséggelültették be, ami ritka ínyencségnek számított és csak Magasoromban megTelgar egyes magasabb területein termett meg.- Lehet valami Brekke feltételezésében, F'nor - ismerte el N'ton. - Azőrök észrevették, hogy Nabol hosszú percekig a távnézőbe bámul, azutánhirtelen a tűzgyík szemébe néz, amíg a teremtmény őrjöngeni kezd éspróbál elrepülni. Múlt éjjel a szerencsétlen vijjogva túlnan szállt. Nabolkomor hangulatban távozott és átkokat szórt a sárkányfajra.- Megnézted, mit bámult?N'ton vállat vont.- Nem volt valami tiszta az ég tegnap éjjel. Rengeteg felhő volt. Egyedülaz a sötét sárkányfarok látszott, az a hely, amelyik Nerat sziklájáraemlékeztet, csak nyugat helyett keletre néz. Az is csak rövid ideig voltlátható.F'nor jól emlékezett arra a jelenségre. A szürke tömeg mintha vastagsárkányfarkat formázott volna, ami a bolygó forgásával ellentétes iránybamutat.- Néha - nevetett N'ton - a bolygó feletti felhők tisztábbak, mint alattukbármi. Valamelyik este például láttam egy felhőt, ami úgy nézett ki, mintegy lány. - N'ton a levegőbe rajzolt az ujjaival, egy fejet és néhány kiállóformát -, aki épp a haját fonja. Láttam a fejét balra döntve, a félig készcopfot és a maradék, még befonatlan hajat. Lenyűgöző volt.F'nor nem szakította félbe, mert már neki is feltűntek a változatos,felismerhető felhőalakzatok, és sokszor jobban lekötötte ez a látvány, mintamit valójában néznie kellett volna.N'ton jelentése a tűzgyík viselkedéséről igazán érdekes volt. A kisteremtmények nem függtek annyira gazdájuktól, mint a sárkányok.Gyakran önkényesen túlnan szálltak, főleg, ha unatkoztak vagyolyasvalamire kérték őket, amihez nem volt kedvük. Bizonyos időelteltével aztán ismét felbukkantak, általában vacsoraidő környékén,nyilvánvalóan azt feltételezve, hogy az emberek gyorsan felejtenek. Grallés Berd már kinőtt az efféle viselkedésből. Szemmel láthatóan329

SÁRKÁNYHAJSZAfelelősséggel viseltettek Brekke iránt. Egyikük mindig mellette volt. F'norszerette azt hinni, hogy Grall és Berd Pern két legmegbízhatóbb tűzgyíkja.Mindazonáltal Meront szemmel kell tartani. Nem lehetetlen, hogyuralkodik a tűzgyíkja felett. Ahogy Brekke mondta, ravasz és gonosz.Ahogy F'nor fészke folyosójára lépett aznap este, élénk beszédfoszlányait hallotta, bár a szavakat nem tudta pontosan kivenni.Lessza aggódik - mondta Kanth, követve lovasát, és közben kirázogattaszárnyait.- Ha hét fordulatig együtt élsz valakivel, akkor tudod, mi jár a fejében -mondta nyomatékosan Lessza, amikor F'nor belépett. A nő megfordult,arcán bűntudat suhant át, ami megkönnyebbüléssé változott, amikorfelismerte F'nort.F'nor elnézett mögötte, Brekkére, akinek az arca gyanúsan kifejezéstelenvolt. Még üdvözlésül sem mosolyodott el.- Tudod, hogy kinek mi jár a fejében, Lessza? - kérdezte F'nor, éskicsatolta lovaglótunikáját. Kesztyűit az asztalra dobta és elvette a bort,amit Brekke töltött neki.Lessza esetlenül lerogyott a mellette lévő székre és kerülte a férfitekintetét.- Lessza attól fél, hogy F'lar maga próbál meg eljutni a Rőtcsillagra. -Brekke F'nort nézte.F'nor végiggondolta a hallottakat, miközben felhajtotta a bort.- F'lar nem bolond, kislányok. A sárkánynak tudnia kell, hová repül. Ésnem tudjuk, mit mondjunk neki. És Mnementh sem bolond. - F'nor Brekkefelé nyújtotta a bögréjét, hogy töltse újra, és akkor hirtelen eszébe jutott,amit N'ton mondott a fésülködő lányról.- Nem mehet! - mondta élesen Lessza. - Ő tartja öszsze Pernt. Ő azegyetlen, aki képes szót érteni a birtokosokkal, a céhmesterekkel és asárkánylovasokkal is. Még a múltlakók is megbíznak benne! Senkimásban!F'nor észrevette, hogy Lessza szokatlanul feldúlt. Grall és Berdvitorlázott befelé és leültek Brekke székének karfájára. Halkan csiripeltekés szárnyaikat nyújtóztatták.330

ANNE McCAFFREYLessza oda sem figyelt rájuk, áthajolt az asztalon és megfogta F'norkezét, hogy magára irányítsa a figyelmét.- Hallottam, mit mondott a hárfás a csodákról. Üdvözítő megoldáshárom napon belül! - Tekintete keserű volt.- A Rőtcsillagra való utazás senki számára nem üdvözítő, Lessza!- Igen, de ebben nem lehetünk biztosak. Csak azért feltételezzük, hogynem vagyunk rá képesek, mert az ősöknek sem sikerült. És amíg nembizonyítjuk be a birtokosoknak, nem mutatjuk meg, milyenek ott ajelenlegi viszonyok, addig nem fogják elfogadni a másfajta megoldást!- Megint Laraddal van baj ? - kérdezte együtt érzően F'nor, ésmegdörgölte tarkóját. Kényelmetlenül megfeszültek izmai.- Laraddal is elég baj van - mondta keserűen Lessza -, de inkább ő, mintRaid és Szifer. Fülükbe jutottak a pletykák és azonnali akciót követelnek.- Mutassuk meg nekik a férgeket!Lessza hirtelen elengedte F'nor kezét és dühösen csücsörített.- Ha a furkászok nem győzték meg telgari Laradot, még kevesebbhatással lesznek arra a két öreg hencegőre! Nem, ők - kihangsúlyozta aszót, hogy nyomatékosítsa az öreg birtokosok iránt érzett megvetését - aztgondolják, hogy a többéjszakányi megfigyelés után Meron birtokábanvannak a koordináták, csak eltitkolja őket Pern többi része elől.Fnor elvigyorodott és megrázta a fejét.- N'ton figyeli Meront. Semmit sem talált. Semmire sem megy a mitudásunk nélkül. És a tűzgyíkjával sem megy semmire.Lessza értetlenül pislogott.- A tűzgyíkjával?- Brekke szerint Meron megkísérelheti a Rőtcsillagra küldeni atűzgyíkot.Lessza talpra ugrott, mintha rugó lökte volna, szeme sötétlett, ahogyF'norra majd Brekkére bámult.- Igen, ez jellemző lenne rá. Nem bánná, ha fel kellene áldoznia atűzgyíkot, mi? Annyi idős, mint a tiétek. - A szája elé kapta a kezét. - Mivan, ha...F'nor megnyugtatóan felnevetett, bár belül egyáltalán nem volt nyugodt.Úgy tűnt, Lessza valószínűbbnek tartja a dolgot, amit ő maga nem igazán331

SÁRKÁNYHAJSZAhitt. Igaz, hogy Lesszának nincs tűzgyíkja, és talán nincs tisztában a kislény határaival.- Lehet, hogy megpróbálja - úgy érezte, ezt kell mondania. - N'tonfigyeli. De nem sikerül neki. Nem hiszem, hogy Meron képes rá.Természetéből adódóan nem tud bánni a tűzgyíkokkal. Nem lehet csak úgyodaparancsolni őket valahová, ahogy a szolgákat.Lessza a kezét tördelte dühös tehetetlenségében.- Valamit tennünk kell. F'nor, én tudom, mi jár F'lar fejében. Tudom,hogy ki fog találni valami módot a Rőtcsillagra jutásra, ha másért nem,azért, hogy bebizonyítsa a birtokosoknak: a furkászokon kívül nem létezikmás megoldás.- Lehet, hogy ő hajlandó kockára tenni a bőrét, de vajon Mnementh ishajlandó?Lessza színtiszta megvetéssel pillantott F'norra.- Csak ne ültesd el a szegény pára fejében, hogy F'lar ezt szeretné. Megtudnám fojtani Robintont. Ő és az ő három napon belüli megoldásai! F'larnem tudja kiverni a fejéből. De nem F'lar fog elmenni - és elhallgatott,ajkába harapott, és Brekkére pillantott.- Értettem, Lessza — mondta lassan Brekke és pislogás nélkül álltaLessza tekintetét. - Igen, megértettem.F'nor masszírozni kezdte jobb vállát. Mostanában túl sokat szállt túlnan.- No mindegy - mondta hirtelen Lessza, meglepő határozottsággal. -Csak elborított ez a sok bizonytalanság. Felejtsétek el, amit mondtam.Csak beképzelek dolgokat. Fáradt vagyok, mint... mint mindannyian.- Ebben igazad van, Lessza - helyeselt F'nor. - Nem létező problémákmiatt aggódunk. Végtére is, egyetlen birtokos sem jött Bendenbe, hogyultimátumot adjon. Mit tehetnek? F'lar őszintén elmagyarázta a furkászokvédelmén alapuló tervet, annyiszor, hogy rosszul lennék, ha még egyszermeg kellene hallgatnom. Biztosan nyíltan viselkedett, a többi sárkányvezér,a céhek, és mindenkinek a tudomására hozta, mi a terv lényege. Ezúttalnincs, ami rosszul süljön el. Ez nem az a fajta céhtitok, ami elveszhet, mertvalaki nem tud kiolvasni egy archívumot!Lessza mereven felállt. Megnyalta az ajkait.332

ANNE McCAFFREY- Azt hiszem - mondta halkan -, ez ijeszt meg a legjobban. Túl sokóvintézkedést tett azért, hogy mindenki tudjon mindent. Szükség esetére...Elhallgatott és kirohant a fészekből.F'nor utána bámult. F'lar óvatosságának ez a fajta magyarázata valóbannyugtalanító jelentőséget nyert. F'nor zavartan Brekke felé fordult, ésmeglepődött, amikor könnyeket látott a lány szemében. Karjába vette.- Figyelj, eszünk valamit, pihenünk, aztán elmegyek Erődbe. Magamnézem meg Meront. Jobb lesz így - és megnyugtatóan átölelte a lányt. -Magammal viszem Grallt. Ő a legidősebb. Megnézem, képes-e az útra. Havalamelyik tűzgyík átugrik, akkor ő lesz az. Jó ötlet?Brekke hozzásimult és olyan szenvedéllyel csókolta meg, hogy F'norazonnal megfeledkezett Lessza elméleteiről, arról, hogy éhes és fáradt, ésmeglepett lelkesedéssel viszonozta a lány lángolását.* * *Grall nem akarta otthagyni Berdet, aki Brekke feje mellett aludt a párnán.F'nornak sem igazán akaródzott otthagyni a társát. Szeretkezésüketkövetően a lány emlékeztette kötelességeire. Ha Lessza aggódott annyira,hogy megossza félelmeit F'norral és Brekkével, akkor jobban nyomasztottaa dolog, mint ahogy beismerte. Brekkének és F'nornak a legjobb tudásukszerint kell vállaniuk a felelősséget.Brekke ebben ügyes, gondolta szeretettel F'nor, miközben Kanthotébresztgette. Nos, nem telik hosszú időbe, amíg ellenőrzi Meront. Vagymegnézi, hogy Grall elvállalná-e az ugrást a Rőtcsillagra. Ez azért mindenbizonynyal jobb ötlet volt, mint magát F'lart oda küldeni. Ha a kis királynőelvállalja.Kanth jó hangulatban volt, amint először Benden felett köröztek, majdelőbukkantak a túlnanból Erőd Csillagkövei felett. A fészek peremementén parazsékok világítottak, a Csillagköveken túl több sárkánykörvonala látszott.Kanth és F'nor Benden fészekből - felelte a barna sárkány az őrsárkánykérdésére. - Itt van Lioth, és a Nabolba kihelyezett zöld is - tette hozzáKanth, és könnyedén földet ért. Grall F'nor feje fölé röppent, megvárta,333

SÁRKÁNYHAJSZAamíg Kanth felszáll, hogy csatlakozzon a többi sárkányhoz, aztán elfoglaltaa helyét F'nor vállán.N'ton lépett elő az árnyékból, üdvözlő mosolyát eltorzította a parazsékokfénye. Fejével a távnéző felé intett.- Itt van, és a gyíkja is jó állapotban van. Örülök, hogy eljöttél. Már azongondolkoztam, szólok Liothnak, értesítse Kanthot.A naboli bronz tűzgyík nyomorúságosan visítani kezdett, amit Grallidegesen visszhangzott. Szárnyait kitárta. F'nor lesimította őket a hátára, ésa tűzgyík zümmögéséhez hasonló hangot adott, ami általában megnyugtattaőket. Grall összehajtogatta szárnyát, de egyik lábáról a másikra állt, szemenyugtalanul örvénylett.- Ki az? - kérdezte naboli Meron ellentmondást nem tűrően. Merőnárnyéka elvált a mögötte lévő, a távnézőt tartó szikla sötétebb tömegétől.- F'nor, Benden másodtisztje - felelte hidegen a barna lovas.- Neked semmi keresnivalód Erőd fészekben - mondta fülsértő hangonMeron. - Tűnj el innen!- Meron úr - N'ton F'nor elé lépett -, bendeni F'nornak éppannyi joga vanitt tartózkodni, mint neked.- Hogy merészelsz így beszélni egy birtokossal?- Szerinted talált valamit? - kérdezte F'nor N'tontól halkan.N'ton vállat vont és visszafordult a naboli felé. A kis tűzgyík visítanikezdett. Grall megint kitárta szárnyait. Gondolatai között ellenszenv,bosszúság, és némi félelem örvénylett.- Meron úr, sötétedés óta te használod a távnézőt.- Addig használom a távnézőt, ameddig akarom, sárkányember. Tűnj el!Hagyj békén!Mivel természetesnek vette, hogy parancsait azonnal teljesítik, Meronvisszafordult a távnézőhöz. F'nor szeme már hozzászokott a sötétséghez éslátta, ahogy a birtokos előrehajol és egyik szemét a nézőkére helyezi. Aztis látta, hogy a férfi szorosan fogja tűzgyíkját, holott az apró teremtményforgolódva, vonagolva próbál szabadulni. Zaklatott visítása idegtépőrikoltozásba csapott át.Szegény rettenetesen fél - mondta lovasának Kanth.334

ANNE McCAFFREY- Grall fél? - kérdezte F'nor döbbenten a sárkánytól. Látta, hogy Grallfeldúlt, de rettegést nem érzett a gondolataiban.Nem ő. A kis bronz. Rettenetesen fél. Az a férfi kegyetlen.F'nor még sosem hallotta sárkányát ilyen elítélően nyilatkozni valakiről.Egyszerre csak Kanth hihetetlen hangerővel felüvöltött. A lovasokmegtorpantak, a két másik sárkány megdermedt, Grall pedig felröppent.Mielőtt még a fészekbeli sárkányok fele felkelt volna, hogy választkürtöljön, Kanth terve elérte a kívánt célt. Merőn egy pillanatra engedett aszorításon, a tűzgyík kiszabadult, és túlnan szállt.Meron dühödt kiáltással a közbeavatkozás miatt a sárkányemberek felévetődött, de Kanth fenyegető fejével találta szembe magát.- Lovasod visszavisz az alagodba, Meron úr - közölte N'ton abirtokossal. - Ne térj vissza Erődbe!- Neked ehhez nincs jogod! Nem tagadhatod meg tőlem a távnézőt!Nem vagy sárkányvezér! Összehívom a tanácsot! Elmondom nekik, mitműveltek! Akkor majd cselekednetek kell. Engem nem tesztek bolonddá!Nabolt nem veritek át a kifogásaitokkal meg a mellébeszéléssel. Gyávák!Gyávák vagytok mind! Mindig is tudtam. Akárki képes eljutni aRőtcsillagra. Akárki! Átlátok a szitán, ti szánalmas nyomoroncok!A zöld sárkány szeme vöröslött a haragtól, amikor leengedte a vállát,hogy Meron felszállhasson. A birtokos, átkozódásában pillanatnyi szünetetsem tartva, felmászott a hevedereken és elhelyezkedett a sárkány nyakán.Alig szállt fel a Csillagkövekről, F'nor máris a távnéző mellett termett és aRőtcsillagra meredt.Vajon mit látott Meron? Vagy pusztán alaptalanul vádaskodott, csak,hogy felbosszantsa őket?Akárhányszor látta a vörösesszürke felhőkkel borított Rőtcsillagot,F'norba mindig ösztönösen belehasított a félelem. A rettegés jéghideghúrként feszült a testében. A távnéző a nyugatra mutató sárkányfarokranézett, ami a fordított Nerat csúcsára emlékeztetett. Itt-ott örvénylő felhőktakarták. Felhők, amik mintákba rendeződtek - ma épp nem fésülködőlányra hasonlítottak. Inkább egy hatalmas ökölre, amelynek sötéthüvelykujja lassan, fenyegetően a többi ujj felé hajlott, mintha meg akarná335

SÁRKÁNYHAJSZAragadni a szürke kiszögellést. Az ököl becsukódott, elvesztette körvonalait,most inkább egy félig lehunyt sárkányszemre hasonlított.- Mit láthatott? - sürgette N'ton, és megütögette F'nor vállát, hogymagára vonja a figyelmét.- Felhőket - mondta F'nor, és hátrébb lépett, hogy odaengedje N'tont. -Olyan, mint egy ököl. Ami sárkányszemmé változik. Csak felhőketláthatott a fordított Nerat felett.N'ton felpillantott a nézőkéről és megkönnyebbülten sóhajtott.- A felhőalakzatokkal pedig nem sokra megyünk!F'nor Grallért nyúlt. A tűzgyík engedelmesen odarepült hozzá, és avállára akart telepedni, de F'nor megfogta, gyengéden megsimogatta a fejétés hátrasimította szárnyait. Szemmagasságban maga elé tartotta és anélkül,hogy abbahagyta volna a simogatást, elkezdte sugározni felé a Nerat felettlassan formálódó ököl képét. Elképzelte a színt is, szürkésvörös volt, atetején pedig, ahol napfény érhette a képzeletbeli ujjakat, fehéres. Láttamaga előtt, ahogy az ujjak összecsukódnak a Nerat-szerű kiszögellés felett.Azután elképzelte, ahogy Grall átugrik a túlnanon keresztül a Rőtcsillagra,egyenesen a felhőökölbe.Rémület, rettenet, örvénylő benyomások, tűz, vad szél, fojtogatóforróság - Grall gondolataitól F'nor hátratántorodott, a tűzgyík pedigelszörnyedt rikoltással kirántotta magát a kezéből és eltűnt.- Mi történt vele? - kérdezte N'ton, és segített megőrizni a barna lovasegyensúlyát.- Megkértem - és F'nor mély levegőt vett, mert a tűzgyík reakciója őt ismegrázta -, hogy ugorjon a Rőtcsillagra.- Nahát, ez Brekke ötletét igazolja.- De miért reagált így, Kanth?Megrémült - magyarázta a sárkány, bár ő is meglepettnek tűnt.Meglehetősen élethű koordinátákat adtál.- Élethű koordinátákat adtam?Igen.- Mi ijesztette meg Grallt? Te is hallottad a koordinátákat, mégsemreagáltál úgy, mint ő.336

ANNE McCAFFREYŐ még fiatal és oktondi. Kanth elhallgatott és elgondolkodott. Emlékezettvalamire, ami megrémítette.A barna sárkány tanácstalannak tűnt az emlék mibenlétét illetően.- Mit mond Kanth? - kérdezte N'ton, aki nem hallotta a gyorseszmecserét.- Nem tudja, mitől ijedt meg. Egy emlék jutott az eszébe, azt mondja.- Emlék? Csak pár hete kelt ki a tojásból.- Egy pillanat, N'ton! - F'nor a bronz lovas vállára tette a kezét, hogyelhallgattassa, mert eszébe jutott valami. - Kanth - mondta, és mély levegőtvett. - Azt mondtad, élethű koordinátákat adtam neki. Elég élethűeketahhoz, hogy te képes legyél odavinni engem?Igen, látom, hova akarsz menni. Kanth olyan magabiztosan felelt, hogyF'nor hátratántorodott. De nem volt idő hosszas elmélkedésre.F'nor becsatolta tunikáját, kesztyűjét pedig a csuklószorító alá gyűrte.- Visszamész? - kérdezte N'ton.- Mára véget ért itt a műsor - felelte F'nor olyan hanyagul, hogy maga ismeglepődött. — Meg akarom nézni, hogy Grall biztonságosan visszaért-eBrekkéhez. Máskülönben le kell lopóznom érte délre, az öbölbe, aholkikelt.- Akkor légy óvatos! - tanácsolta N'ton. - Legalább egy kérdésre választkaptunk ma. Meron képtelen a Rőtcsillagra küldeni a tűzgyíkját előttünk.F'nor felugrott Kanthra. Megszorította a hevedereket, épp annyira,hogy ne akadályozzák a vérkeringést. Integetett N'tonnak és az őrnek, éspróbálta legyőzni izgatottságát, amíg Kanth magasan a fészek fölé nem ért.Akkor szorosan sárkánya nyakára simult és duplán a csuklójára tekerte aszíjakat. Nem lenne jó, ha most lepottyanna a túlnanban.Kanth egyenesen felfelé tartott, a baljóslatú Rőtcsillag felé, fel a sötétégboltra, mintha csak közvetlenül akarna odarepülni.F'nor tudta, hogy a félholt vízgőzből állnak. Legalábbis Pernen. Afelhőkhöz levegőre is szükség van. Valamiféle levegőre. Abban különfélegázok lehetnek. Az ajgeni fennsíkok feletti sárga hegyekből kártékonygázok eredtek, szaguktól meg lehetett fulladni. A nyugati tengerben lévőfiatal vulkánok másfajta gázokat bocsátottak ki, lángot köptek ésfelforralták maguk körül a vizet. A bányászok a járatokban csapdába esett337

SÁRKÁNYHAJSZAgázokról meséltek. De a sárkányok gyorsak. Egy vagy két pillanat erejéig aleghalálosabb gáz sem okozhat kárt. Kanth pedig azonnal túlnan hozza őt,biztonságos területre.Csak ahhoz az ökölhöz kell odaérniük, elég közel ahhoz, hogy Kanthmegpillanthassa a felhőtakaró alatt megbúvó földfelszínt. Egyetlenpillantás örökre véget vethet a vitának. F'nor - és nem F'lar - egyetlenpillantása.Megint maga elé képzelte az égi öklöt, ahogy különös ujjaiösszezárulnak a Rőtcsillag felszínéből kiemelkedő csúcs körül.- Szólj Ramothnak! Ő majd továbbadja, amit látunk, mindenkinek, asárkányoknak, embereknek, tűzgyíkoknak. Kissé vissza is kell ugornunk azidőben, ahhoz a pillanathoz, amikor az öklöt láttam. Szólj Brekkének! - Ésegyszerre rájött, hogy Brekke tudja, tudta már akkor, amikor olyanváratlanul elcsábította. Ez volt az, amiért Lessza bízott bennük, vagyisBrekkében. Nem tudott haragudni Lesszára. Hét fordulattal ezelőtt ő iskockázatot vállalt, amikor visszaugrott az időben, és elhozta az öt hiányzósárkányfészket.Töltsd meg a tüdődet - tanácsolta Kanth, és F'nor érezte, ahogy asárkány nagy levegőt vesz.Nem volt ideje tovább elmélkedni Lessza taktikáján, mert körülölelte atúlnan hidege. Semmit sem érzett, még a sárkány puha irháját sem, sem ahúsába vágó hevedereket. Csak a hideget. Sosem tartott még ilyen hosszana túlnan sötétje.Azután fullasztó forróságba érkeztek. Keresztülestek a felhőujjakalkotta csatornán, a szürke tömeg felé, ami egyszerre olyan közel volt, mintNerat csúcsa, ha szálhulláskor magasan repültek.Kanth elkezdte kitárni a szárnyát, majd fájdalmasan felrikoltott, ahogyazok hátraficamodtak. Hangját elnyelte a tűzforró, tornádó erejű szélviharüvöltése, ami kiragadta őket viszonylag egyenletes zuhanásukból. Levegővette körül a Rőtcsillagot, szinte lángoló, égető levegő, amit tűzforróvákavartak fel a durva örvények. A tehetetlen sárkány és lovasa tollpihekéntzuhantak lefelé, hogy aztán ismét a magasba emelje őket egy rettenetes erő.Ahogy a levegőben bukfenceztek, gondolataikat szinte megbénította aforró rettenet, F'nor egy lidérces pillanatig látta a szürke felszínt, amitől és338

ANNE McCAFFREYami felé váltakozva zuhantak: a Nerat-szerű csúcs nedves, csúszósanyagból volt, ami vonaglott, bugyborékolt és pezsgett. Aztán ismét avörös felhők felé sodródtak, amelyeket szürke és fehér, hányingert keltőfoltok, és erős, narancsszínű fénycsíkok tarkítottak. Ezernyi forró tűszúráségette F'nor fedetlen arcát, kilyuggatta Kanth irháját és áthatolt a sárkányösszes szemhéján. A mindent elborító, örvénylő légtakaró könyörtelenülmegbénította elméjüket.Aztán egy félelmetes, forró, lángoló légtölcsér közepébe kerültek, éstehetetlenül, szárnyaszegetten zuhantak lefelé.A fájdalomtól bénultan F'nor utolsó gondolata, mielőtt elvesztette azeszméletét, a sárkányfészek volt: figyelmeztetni kell a fészket!* * *Grall visszatért Brekkéhez, panaszosan sírt és Brekke karjaiba bújt.Reszketett a félelemtől, de gondolatai között olyan zűrzavar uralkodott,hogy Brekke képtelen volt kihámozni, mitől ijedt meg ennyire.Simogatta, nyugtatgatta a kis királynőt, és húsdarabokkal kínálta,eredmény nélkül. Az apró gyík nem hallgatott el. Végül Berdre is átragadtGrall szorongása, és amikor Brekke megszidta, Grall izgatottsága ésgyötrődése felerősödött.Egyszerre Mirrim két zöldje suhant be a fészekbe, csiripelve ésröpködve, mintha őket is megfertőzte volna a királynőmegmagyarázhatatlan viselkedése. Mirrim közvetlenül utánuk, futvaérkezett, barnája kíséretében, aki kürtölve csapkodott finom szárnyaival.- Mi a baj? Jól vagy, Brekke?- Én teljesen jól vagyok- nyugtatta meg Brekke, és eltolta Mirrim kezét,aki a homlokához nyúlt. - Csak idegesek lettek, ennyi az egész. Éjszakavan. Feküdj vissza aludni!- Csak idegesek? - Mirrim most pont úgy csücsörítette ajkait, mintLessza, amikor úgy érezte, valaki félre akarja vezetni. - Hol van Kanth?Miért hagytak egyedül?- Mirrim! - Brekke éles hangjára a lány összerezzent. Elpirult és a földreszegezte tekintetét, vállát szégyenkezve legörnyesztette, amit Brekke nem339

SÁRKÁNYHAJSZAszeretett. A sárkánynő lehunyta a szemét és megpróbált nyugodt maradni,bár az öt tűzgyík hangulata rá is hatással volt. - Kérlek, hozz nekem egy jóerős klahot!Brekke felállt és öltözködni kezdett. Az öt gyík most élénken vijjogvarepkedett körbe a szobában, vad irányváltoztatásokkal, mintha valamiláthatatlan veszély elől menekülnének.- Hozz egy kis klahot! - ismételte meg, mert Mirrim még mindig ott álltés úgy bámult rá, mint egy elmehá- borodottra.A három tűzgyík a lány nyomába eredt, még mielőtt Brekke ráébredtvolna, hogy hibát követ el. Most majd felébresztik az egész alsó barlangotaz izgatottságukkal.Utána szólt, de Mirrim már nem hallotta. Ujjai kihűltek.Kanth el sem indult volna, ha úgy érzi, hogy veszélybe sodorhatja F'nort.Kanthnak van esze, győzködte magát Brekke. Tisztában van vele, mireképes és mire nem. Kanth a legnagyobb, leggyorsabb, legerősebb barnasárkány egész Pernen. Majdnem akkora, mint Mnementh, és majdnemolyan okos is.Brekke meghallotta Ramoth riadókürtjét, és abban a pillanatban kaptameg Kanth hihetetlen üzenetét is.A Rőtcsillagra mennek? Egy felhő alakját követve? Brekke az asztalszélének tántorodott, lábai reszkettek. Sikerült leülnie, de keze annyiraremegett, hogy képtelen volt bort tölteni magának. Mindkét kezévelmegfogta az üveget és így kortyolt belőle. Ez valamit segített.Eddig valahogy nem hitt benne, hogy találnak módot az utazásra. Akkorez ijesztette meg ennyire Grallt?Ramoth folytatta a riasztást, és Brekke már a többi sárkány aggodalmasüvöltését is hallotta.Bekapcsolta az utolsó kapcsot tunikáján és kényszerítette magát, hogyfelálljon és kisétáljon a párkányra. A tűzgyíkok körülötte és feletteröpködtek vadul, és folyamatosan, idegtépően sivítottak a rémülettől.Brekke megtorpant a lépcső tetején, megállította a fészek csarnokánakfélhomályában nyüzsgő zűrzavar. A párkányokon sárkányok verdestekizgatottan szárnyaikkal. Más sárkányok nyaktörő sebességgel köröztek alevegőben. Néhányukon rajta ült lovasuk, a legtöbb szabadon repült.340

ANNE McCAFFREYRamoth és Mnementh fent volt a Köveknél - szárnyukat kiterjesztették,nyelvüket dühösen nyújtogatták, szemük narancsszínben ragyogott, ahogyfolytatták a kürtölést. Lovasok és sárkányemberek rohangáltak kiabálva,sárkányukat szólongatva, és egymástól kérdezgetve a megmagyrázhatatlanriadó forrását.Brekke fülére tapasztotta a kezét, és Lessza vagy F'lar után kutatott azűrzavarban. Egyszerre mindketten felbukkantak, és felé rohantak alépcsőn. F'lar ért először Brekkéhez, Lessza megtántorodott és egy kézzel afalnak támaszkodott.- Tudod, mit csinál Kanth és F'nor? - kiáltotta a sárkányvezér. — Afészek összes sárkánya tiszta erőből visít! - Ő is befogta a fülét, és választkövetelve dühösen a lányra meredt.Brekke Lesszára nézett, rémületet és bűntudatot látott a sárkányúrnőtekintetében.- Kanth és F'nor útban vannak a Rőtcsillag felé.F'lar megdermedt, szeme Mnementhéhez hasonló narancssárga színt vettfel. Rémülten, és olyan iszonyodva nézett Brekkére, hogy a lányhátralépett. Mintha a mozdulat kirántotta volna kábulatból, F'lar felnézett aszüntelenül kürtölő bronz sárkányra.Vállai megfeszültek, keze ökölbe szorult, olyan szorosan, hogy bőrénkeresztül fehéren átsejlettek csontjai.Abban a pillanatban minden zaj elhalt a fészekben, ahogy mindenelméhez elért a figyelmeztetés, amit a tűzgyíkok képtelenek voltak tisztánátadni.Örvény, rettenet, könyörtelen, pusztító, engesztelhetetlen és halálosnyomás. Habzó, csúszós tömeg, fortyogó, süppedős, sötét felszínek.Dagályként hömpölygő forróság. Rémület! Rettenet! Érthetetlenvágyakozás!Sikoly tört elő egy torokból, mintha kés hasítana keresztül a csupaszidegszálakon:- Ne hagyjatok egyedül! - A kiáltás meggyötört hangszálaktól eredt,parancs volt és könyörgés, amit mintha visszhangoztak volna a fészekfekete sziklái, a sárkányok elméje és az emberek szíve.341

SÁRKÁNYHAJSZARamoth a magasba szökkent. Mnementh máris mellette termett. Aztánmár a fészek összes sárkánya szárnyra kapott, még a tűzgyíkok is; a levegőmintha sóhajtozott volna a hatalmas teher alatt.Brekke semmit sem látott. Kiáltása erejétől megrepedtek a szemében ahajszálerek. De tudta, hogy valahol az égen ott van egy kis pötty, amiminden pillanattal egyre gyorsabban zuhan; zuhanása olyan halálos, mintamit Kanth próbált megakadályozni annak idején Magasorom szikláshegylánca felett.És a zuhanó porszem nem volt eszméleténél, nem felelt, halványansem, kétségbeesett hívására. A sárkányok hosszú sorban, nyílkéntemelkedtek felfelé, hatalmas szárnyaikkal verdesve. A nyíl egyrevastagabb lett, kétszeresére, háromszorosára nőtt, ahogy még több sárkánycsatlakozott hozzá, míg végül széles ösvényt alkottak az égen és a zuhanóporszemecske felé igyekeztek.Mintha a sárkányok lejtőt alkottak volna, úgy fogadták társukeszméletlen testét, felfogták és lefékezték halálos sebességét sajáttestükkel, míg végül az egymást átfedő két utolsó szárny a fészek padlójárahelyezte a törött szárnyú, vérző sárkánytestet.Félig vakon Brekke ért oda elsőnek a véres Kanth mellé, F'nor mégmindig szorosan a megégett nyakhoz kötve. A lány keze F'nor torkátkereste, kitapintotta az ínt, ami mellett az érverést kellene éreznie. A férfibőre jéghideg volt, verejtékes és kőkemény.- Nem lélegzik! - kiáltotta valaki. - Kékek az ajkai!- Életben van, életben van - hajtogatta Brekke. Aztán halvány lüktetéstérzett ujja alatt. Nem, nem képzelődik. Még egyet. -Nem volt levegő aRőtcsillagon. Elkékült. Megfulladt.Brekke félig elfeledett emléknek engedelmeskedve szétfeszítette F'norállkapcsát. Szájára helyezte a sajátját és mélyen a férfi torkába fújta alevegőt. Teletöltötte a tüdőket, aztán visszaszívta.- Jól van, Brekke! - kiáltotta valaki. - Ez segíthet! Lassan ésegyenletesen! Te is vegyél levegőt, különben elájulsz.Valaki fájdalmasan megragadta csípőjénél fogva. BelekapaszkodottF'nor élettelen testébe, aztán észrevette, hogy mindkettejüket leemelték asárkány nyakáról.342

ANNE McCAFFREYHallotta, ahogy valaki bátorítóan, határozottan beszél Kanthhoz.Kanth! Maradj!A sárkány fájdalmát Brekke is érezte, kegyetlen csomóként akoponyáján belül. Kilélegzett és beszívta. Ki és be. F'norért, önmagáért,Kanthért. Még sosem volt ennyire tudatában a légzés egyszerűfolyamatának. Érzékelte, ahogy hasizmai megnyúlnak, és összehúzódnak alevegőoszlop körül, amit egyenletesen felemelt és kilélegzett, ki és be.- Brekke! Brekke!Kemény kezek ragadták meg. Belekapaszkodott az alatta lévő vherbőrtunikába.- Brekke! Már lélegzik! Brekke!Elrángatták a férfi mellől. Megpróbált ellenkezni, de csak véres ködötlátott. Megtántorodott, keze sárkánybőrhöz ért.Brekke - a fájdalmas hang nagyon halvány volt, mintha elképzelhetetlenülmessziről jött volna, de Kanth volt az. Brekke?- Nem vagyok egyedül. - És Brekke elájult, testét és lelkét túlságosankimerítette az erőfeszítés, amellyel két életet mentett meg.* * *A szakadatlan viharok szétszórták a spórákat, és azok Pern felé zuhantaka fortyogó planéta örvénylő légköréből. Erre húzta és taszította őket arendszer másik három bolygójának gravitációs ereje.A spórák keresztülhaladtak Pern légkörén. A súrlódástól elvékonyodtakés forró szálakból álló esőként érték el a bolygó felszínét.Sárkányok szálltak fel, és tüzes leheletükkel pusztították a szálat.Amelyik szál mégis megszökött a szárnyas fenevadak elől, azt hatékonyföldi legénység égette ártalmatlan porrá, vagy felfalták a férgek vagy atűzgyíkok.Kivéve az egyik északi hegy déli lejtőjén található keményfaerdőt.Három férfi követte óvatosan a szálfelhő szélét. Figyeltek. Egyikükrémülten nézte, ahogy az ezüst eső kilyuggatta a leveleket, és sziszegve atalajra hullott. Amikor a felhő széle elhagyta a hegyláncot, óvatosanmegközelítették a helyszínt, lángvetőik fúvókáját eltartva maguktól.343

SÁRKÁNYHAJSZAA legközelebbi szálégette, még füstölgő lyukba fém botot szúrtak. Azegyik férfi válláról barna tűzgyík rugaszkodott el, és csipogva a lyuk fölétotyogott. Kíváncsian félhüvelyknyire a földbe dugta az orrát. Aztánszédítő sebességgel felröppent, elfoglalta helyét gazdája kipárnázott vállán,és kényes tollászkodásba fogott.Gazdája a többiekre vigyorgott.- Szálmentes, F'lar. Szálmentes, Korman.A bendeni sárkányvezér viszonozta Aszgenar mosolyát, hüvelyujjátövébe akasztotta.- Ez a negyedik, furat és védelem nélküli szálhullás, igaz, Aszgenar?A lemoszi birtokos bólintott, szeme ragyogott.- Az egész lejtőn egyetlen furat sem keletkezett. - Diadalmasan azegyetlen férfihoz fordult, aki kételkedni látszott és megkérdezte. - A sajátszemednek sem hiszel, Groghe úr?A pirospozsgás erődi birtokos lassan fejét csóválta.- Ugyan, ember! - mondta a kampós orrú, ősz hajú férfi. - Milyenbizonyítékot akarsz még? Láttad ugyanezt alsó Kerunban, láttad Telgarvölgyében. Még az az ostoba nerati Vincét is beadta a derekát.Groghe vállat vont, jelezve, hogy nincs nagy véleménynyel Vincetről,Nerat birtokosáról.- Egyszerűen képtelen vagyok megbízni egy marék kukacban! Annak vanértelme, hogy az ember a sárkányokban bízzon.- Hiszen láttad, ahogy a furkászok felfalják a szálat! - ellenkezett F'lar.Türelme végét járta.- Nem illik egy férfihez - és Groghe kihúzta magát -, hogy kukacoknaklegyen hálás!- Nem mintha valaha is túlzottan hálás lettél volna a sárkányoknak -emlékeztette kajánul Aszgenar.- Nem bízom a férgekben! - ismételte meg Groghe, állát ellenségesenfelszegve. A vállán ülő arany tűzgyík halkan zümmögni kezdett és a férfiarcához dörgölőzött. A birtokos arckifejezése kissé megenyhült. Aztánmegrázta a fejét és F'larra nézett. - Egész életemben a sárkánynépbenbíztam. Már túl öreg vagyok a változáshoz. De most ti kormányozzátok abolygót. Tegyétek, ami nektek tetszik. Úgyis így tennétek.344

ANNE McCAFFREYElsétált, a várakozó barna felé, amelyik Erőd alag kihelyezett küldöncevolt. Groghe tűzgyíkja kiterjesztette arany szárnyait és zümmögve próbáltamegőrizni egyensúlyát Groghe döcögő léptei ellenére.Keruni Kormán ujja közé csippentette hatalmas orrát és élénken belefújt.Ezzel a zavaró szokásával hárította el a füldugulást.- Vén bolond. Használni fogja a férgeket. Biztosan. Csak nem tudhozzászokni a gondolathoz, hogy nem megyünk a Rőtcsillagra és nemtámadjuk meg a szálat a forrásánál. Groghe harcos. Nem bírja elviselni, hael kell barikádoznia magát az alagjában és onnan nézni a csatát. Szeretikihívni a dolgokat és a maga módján rendezni.- A fészkek hálásak a segítségedért, Korman úr - kezdte F'lar.Korman felhorkant és még egyszer kifújta a fülét, mielőtt leintette volnaF'lart.- Józan ész. A földet kell védelmezni. Őseink sokkal okosabbak voltaknálunk.- Ebben nem vagyok biztos - vigyorgott Aszgenar.- Én igen, fiatalember - vágott vissza Korman. Aztán habozvahozzátette. - Hogy van F'nor? És a hogyishívják, Kanth?Elmúltak már azok az idők, amikor F'lar kitért a válasz elől.Megnyugtatóan mosolygott.- Már lábra állt. Nincs olyan rosszul, bár F'nor sosem fogmegszabadulni az arcán lévő sebhelyektől, ahol a forró részecskék acsontig hatoltak. Kanth szárnya is gyógyul, bár az új membrán viszonylaglassan nő vissza. Amikor visszaértek, úgy nézett ki, mint a csupasz, nyershús. Egyetlen tenyérnyi hely sem volt rajta, kivéve azt, ahol F'nor ült, amine perzselődött volna csupaszra. Az egész fészek egyszerre ugrik, haviszket és meg kell olajozni. Az pedig sok olajoznivalót jelent. - F'larkuncogott, főleg azért, hogy megnyugtassa Kormant, akit zavarba hozottKanth sérüléseinek ilyetén felsorolása, és ahogy elképzelte, amint asárkány egy egész fészek személyzetét ugráltatja.- Akkor ismét repülni fog.- Reméljük. És harcolni fog a szál ellen. Több oka lesz rá, mintbármelyikünknek.Kormán nyugodtan F'larra nézett.345

SÁRKÁNYHAJSZA- Értem, hogy több fordulatba telik majd, mire az egész bolygónelterjesztitek a furkászokat. Ehhez az erdőhöz - és körbemutatott akeményfacsemetékre - az én keruni sarkomhoz, meg a telgari völgyhözelhasználtuk az összes férget, amit veszélytelenül el lehetett hozni délrőlebben a fordulatban. Rég halott leszek, mire befejezitek a munkát. De azértszeretném tudni, ha eljön az a nap, amikor az egész bolygó védett lesz,mihez kezdenek a sárkányemberek?F'lar határozottan viszonozta a keruni birtokos pillantását, aztán avárakozásteli Aszgenarra vigyorgott. Halkan felnevetett.- Céhes titok - mondta, és Aszgenar csalódott arcára nézett. - Fel a fejjel,ember! - szeretettel megveregette a birtokos vállát. - Gondolkozz! Mártudnod kell, mihez értenek a sárkányok a legjobban.Hívására Mnementh óvatosan földet ért a kis tisztáson. F'lar összehúzta atunikáját, készen a repülésre.- A sárkányok a helyváltoztatásban minden perni teremtményéi jobbak,uraim. Ha ennek a szálhullásnak vége, fel kell derítenünk a déli féltekét. Ésmás bolygók is vannak még az égen, amiket érdemes lehet felkeresni.Döbbent rémület tükröződött a két birtokos arcán. Mindkettőnek megvoltmár a tűzgyíkja, amikor F'nor és Kanth megtette a bolygóközi ugrást, ígyaztán „belülről" is ismerték a történteket.- Nem lehet az összes olyan barátságtalan, mint a Rőtcsillag - mondtaF'lar.- A sárkányok Pernhez tartoznak! - mondta Korman, és hangsúlya jeléülhorkantott egy hatalmasat.- Valóban így van, Korman úr. Biztos lehetsz benne, hogy Pernfészkeiben mindig lesznek sárkányok. Végtére is, ez az otthonuk. - F'larbúcsút intett, és a bronz Mnementh hátán felemelkedett az ég felé.346

ANNE McCAFFREY347