ivan nagel háború és szerelem - Színház.net

szinhaz.net

ivan nagel háború és szerelem - Színház.net

VILÁGSZÍNHÁZGesine Cukrowski és Peter Fitz (Pandarus)Sport és gyilkolás: ez a Troilus és Cressidalegmodernebb magva. Vajon mi a sport? A harciösztönök sikeres átterelése vagy éppen magasztosszublimálása - avagy a háborúhoz való holelfojtott, hol nyílt és brutális hozzáedződés?Shakespeare afféle perfid látnokként az első felvonásttelezsúfolja egy akkori-mai sporttevékenységminden szabályszerű megnyilvánulásávalés minden túlkapásával. Heléna és Hecuba, akét fejedelmi hölgy, mindjárt reggeli után a kilátótoronyhozsiet; magas rangjuknak hála, a legelőnyösebbpontról szemlélhetik a legvéresebbösszecsapásokat. Trójában minden reggel úgyválasztják ki az aznapi küzdőket, mintha a legütőképesebbnemzeti válogatottat igyekeznénekösszeállítani; esténként pedig a nép úgy fogadjatapssal-üvöltözéssel a hazatérő bajnokokat,mintha a pályaudvaron a kupagyőzteseket várnák.Ez az alaptéma foglalja programatikusankeretbe - méghozzá kettős keretbe - mára nyitójelenetet is.Troilus az első verssorában a szerelem kedvéértleteszi a fegyvert; utolsó sorában merő sportszellembőla csatába siet. Ebbe a keretbe illeszkedik,szűkebb keretként, a két harsonaszó. Azelsőt Troilus még békéért esengve hárítja el, amásodiknál azonban izgatottan hegyezi a fülét -és engedelmeskedik a dresszúrának, amelyenmint férfi, mint vadász és mint harcos átesett. Akontraszt és ismétlés általi túlélezés abban ajelenetvégben éri el tetőpontját, amely, még utoljára,pimaszul belénk sulykolja a témát. Troilusés bajtársa-pajtása, Aeneas két ízben is „sport"-nak nevezi a háborút, mégpedig a szó mai értelmében:„Hark, what good sport is out of towntoday" (a magyar szövegben: „Hallod? Jó murivára csatatéren!") -, hogy aztán hátborzongatókadettbájjal nyomban bele is vessék magukat:TROILUS: But to the sport abroad - are youbound thither?AENEAS: In all swift haste.TROILUS: Come, go we then together.(A magyar szövegben: „No, de hát induljunk -oda siettél?" „De még hogy!" - „Akkor együtt!Gyere, testvér!")Másfajta sportszellem uralkodik a görög táborban.Ajax töri magát, hogy harcba indulhasson,Achilles távol marad a csatatértől. Talán abecsület vagy a közjó kedvéért? Ugyan.Mindkettő arra spekulál, hogy övé legyen az elsőhely a világranglistán.Szélmalomharc és embervadászatRoger von Hoveden, a krónikás 1200 táján úgytartotta, hogy királyhoz és embereihez kétfajtaszórakozás illik: „ou a bois ou a tourneier" - avadászat vagy a lovagi torna. A pökhendi dölyf,amellyel a lovagi nemesség a kézműves és parasztinéptől elhatárolódott, kezeskedett róla,hogy a sport e két válfaja soha ne a munkárakészítse fel a férfitestet, hanem csakis a háború-ra. A konzervatív utópia, amelyért ShakespeareHectora négyszáz évvel később él és meghal,továbbra is e két nobilis sportággal ékesíti ésálcázza a háborút, és kettősségéből fakad Hectortragikomédiája. Komédia, mivelhogy az a vágyrituálé,amely Hectort a lovagi párbaj színjátékávalkapcsolatban hevíti, időközben az élet realitásaielleni bizarr szélmalomharccá vált; és tragédia,mivel az, amit Hector testet-lelket erősítő,frissítő hallali-mulatságnak szeretne látni, a mészárlásmindennapjai során halálos végű embervadászattádurvul, ő pedig először hajtó, majdmaga is áldozat lesz ebben a vadászatban.A lovagi torna témáját boncolgatva paradoxonbaütközünk. A Troilus és Cressidát éppen azteszi oly gyötrelmesen ,,időszerűvé", hogyShakespeare könyörtelen pillantása a sport és aháború középkori formáiba akaszkodik. Napjainkra,a Coubertintől Riefenstahlon át Samaranchigterjedő évszázadnyi kultúrgiccs, propagandaés vesztegetés után egyértelművé vált,hogy sportbeli szokásainknak több közük van aközépkor haszonéhes verekedéseihez és szurkálásaihoz,semmint valamilyen sosem volt ókorhoz,amelyben a szépség és a fair szellem uralkodik.A kora középkorban, 1000 és 1200 között, ajátékot és a harcot alig lehetett megkülönböztetniegymástól. Az első dokumentált lovagi tornáklovas ütközetek voltak két állig felfegyverzettcsapat között. Voltak benne foglyok és halottakis; mindkettőnek megvolt a maga haszna. Afoglyoknak meg kellett váltaniuk a szabadulást -gyakran egész vagyonuk elzálogosításával; azelesettek után pedig értékes ruhadarabok,fegyverek és lovak maradtak, amelyeket agyőztes fél még azon frissiben, a csata-mezőnösszeszedett.Csalóka tehát Reimar von Zweter 1245-ből valónosztalgikus panasza, miszerint a lovagi tornákagyonveréssé és zsákmányszerzéssé fajultak:mindig is ez volta lényegük. Reimar sirámacsupán azt bizonyítja, hogy a gyilkolás és a pénzutáni vágy ősimpulzusai sértetlenül vészelték át alovagi torna intézményének minden „civilizáló"szándékú fordulatát (a két-két fél párviadalávávaló individualizálást, a Trója- vagy Artusünnepekkévaló irodalmias átstilizálást). Még azta túlontúl is aktuális ízű tézist is meg merjükkockáztatni, hogy éppen a lovagi tornák-nakdöntőbírákkal és szabálygyűjteményekkel valómegszelídítése nyitotta meg az utat az intézményátfogó és szemérmetlen elüzletiesedése előtt. A„kóbor lovag" mind ritkábban küzdött csupánhölgye varázslatos pirulásáért; a váltság-díj és azsákmány mellett immár tisztes díjazás iscsábította. Egynémely utazó dalia akár az évi

More magazines by this user
Similar magazines